Post by Grodin Tierce on Jan 20, 2021 18:22:36 GMT 1
A Tudás Templomának is nevezett épületegyüttes, amely korábban Markre Medjevnek, követőinek és az általuk összegyűjtött tythoni iratoknak és adathordozóknak adott otthont, egy sziklás fennsík tetején helyezkedett el, egy gondosan ápolt, afféle kastélykertre emlékeztető parkban. Mind a környező terep, mind maga az épület, egy hatalmas üvegablakokkal és tornyocskákkal díszített, leginkább vidéki cosrai nemesi kúriára hasonlító villa hűen tükrözte a Templommester származását - Medjev büszke volt nemesi hátterű, a Popius Deát tisztelő vostroyai felmenőire - , illetve enyhén fennkölt, a könyvtárnokokra és archívumvezetőkre jellemző steril, mégis elegáns díszítéseket preferáló ízlését… persze mindez nem számított, hiszen majdhogynem teljesen ürességtől kongott az egész, amikor Ben, Lumpy és a droidok megérkeztek Luke szigetéről és magukkal hozták a je’dai archívum újabb elemeit, valamint a Luke által őrizgetett, titkos, az alternatív Káosz-valóság eseményeit ábrázoló holofilmeket.
A Templomot és könyvtárát karban tartó harcos-mesterek és írnokok mind elmentek Medjevvel és ott vesztek Kalimahr felett, vagy sérülten hátramaradtak, csak néhány helyi tythonia asszisztens lézengett az óriási épület körül, akik szívesen segítettek elhelyezni az archívum nagyobb elemeit a megfelelő polcokon - a hololemezeket Ben azonban nem adta volna át nekik szívesen, ezért inkább rábízta Lumpyra és a két droidra, továbbra is bízva abban, hogy együttes jelenlétük visszatartja őket bármiféle meggondolatlan és destruktív lépéstől, miközben ő maga kiült a hatalmas épület lépcsőjére, majd miután megbizonyosodott róla, hogy néhány clickes távolságban nem érzékeli a Káosz, vagy a Csillagok Királynője követőinek jelenlétét, megtámasztotta az állát, és csak bámulta a távolban vonuló felhőket, mígnem a fekete-vörös páncéllal borított, áramvonalas, egy megnyújtott TIE-rohamcsónakhoz hasonlító birodalmi gyorshajó végre feltűnt a horizonton, majd egy bizonytalan iskolakör után, melynek során pilótája szemrevételezhette a környéket, fenyegetéseket, illetve potenciális leszállóhelyet keresve, leereszkedett nem messze Bentől a park bejárata előtti üres, apró sziklákkal borított területen.
Ben kifújta a levegőt, feltápászkodott, majd megindult a hajó felé. Közelebb érve látta, mennyi kisebb-nagyobb sérülés éktelenkedik a máskülönben csúcstechnológiájúnak tűnő gyorsnaszádon... láthatóan pilótájának azért okozott némi gondot egyedül átnavigálni a Tython körüli gravitációs csapdákon és mindenféle anomálián. Ben elcsendesítette magában azt az Erőn keresztüli hívó hangot, afféle, kifejezetten a pilótának szóló, egyedi “pinget”, amelyet korábbi, Erőlátomások útján folytatott kommunikációjuk során kikísérletezett, és amelyről remélte, hogy más, hívatlan látogatókat nem vonz majd ide. Ben saját magán is meglepődött, amikor rádöbbent, milyen nyugodtan és kiegyensúlyozottan várja az első személyes találkozást.
Anakin Solo ezzel szemben legalább olyan aggodalmasnak és viharvertnek tűnt, mint maga a hajója. Szinte fázósan húzta össze magán fekete köpönyegét, és paranoiásnak beható, elővigyázatos tekintettel nézelődött körbe-körbe, miközben Ben felé közeledett a hajója rámpájáról lesétálva, mintha minden egyes fa mögül Káoszhívő orgyilkosok előugrására számított volna. Ben szinte meglepődött rajta, mennyire bizonytalannak és fáradtnak tűnt unokatestvére (avagy pontosabban, féltestvére, villant át az agyán), miközben őt mennyire belengte Tython nyugalma. “Valószínűleg én is ilyen voltam ott a tengerparton, mielőtt találkoztam Luke-al... apával” - sorolt be elméjében az előző mellé a következő gondolat, összezavarodottság helyett azonban csak bizonyosságot hagyva elméjében afelől, hogy minden rendben lesz és a válaszok Tythonon nem mindig fekete-fehérek... különösen nem mostanában.
Anakin, mintha őrá is átragadt volna Ben nyugalma az Erőn keresztül (mint ahogy minden valószínűség szerint így is történt), végül lefékezett a fiú előtt, végigmérte és halványan elmosolyodott.
- Szervusz, Ben. Sajnálom, hogy késtem.
- Nem tesz semmit - pillantott hátra Anakin válla felett Ben és ő is elvigyorodott egy kissé. - Remélem, nem volt túlságosan rázós utad.
- Nem jöhet mindenki térkapun át - bámult az épületre Anakin Ben háta mögött. - Szép tágas lakás, bármelyik vezérkari tiszt megirigyelné nálunk. - Azzal Ben mellé lépett és megindult az épüket felé, arra kényszerítve kvázi a fiút, hogyha nem akar a hátának beszélni, akkor megforduljon és vele tartson.
- Csak nemrég érkeztünk ide mi is - jegyezte meg Ben, miután felzárkózott Anakin mellé. Ismerte ezt a trükköt, és nem tetszett neki, hogy Anakin egy ilyen ócska megoldással akarja alárendelt szerepbe kényszeríteni már a beszélgetésük kezdetén. - Itt vannak a droidok és Lumpawarro is, örülni fognak neked.
Anakin szinte ügyet sem vetett rá, csak talpalt a villa felé, ezért Ben egy lépésköz erejéig lemaradt és hangját lehalkítva hozzátette:
- És persze a Csillagok Királynője is.
Erre már megpördült Anakin és Ben elégedetten látta a dühvel keveredő elővigyázatosságot a szemében, ahogyan körbepillantott.
- Mármint... nem itt a templomkertben, vagy az épületben... úgy értem, a bolygón - tárta szét a karjait ártatlan arckifejezéssel Ben. - Elnézést, ha félreérthetően fogalmaztam.
- Nem tesz semmit - pillantott körbe Anakin, majd visszalépett Benhez és a szemébe nézett. Jó másfél fejjel magasabb volt nála. - Legyőztem, annak a Káosz-csatahajónak a fedélzetén, amíg ti elpusztítottátok a Kockát. Sok bajtársam odaveszett.
- Nekem is - sütötte le a szemét egy pillanatra Ben.
- Elnézést, igazad van - szorította meg első testi gesztusként a vörös hajú, fiatalabb fiú vállát Anakin Solo. - Nem akarom kisebbíteni az áldozatotokat, amiket Te és a szövetségeseid, barátaid hoztatok a Káosz ellen... egyszerűen csak... meglepődtem, hogy ennyire... megúszta a velem való küzdelmet az a förmedvény. Hogy előttem ideért.
- A birodalmi barátaidtól részletes jelentést kaphattál volna idefelé útközben... - jegyezte meg a távolba bámulva Ben, majd visszanézett Anakinra. - De nem is kérdezted őket, nem igaz?
- Egyenesen hozzád jöttem, Ben - fordult szembe a fiúval Anakin, és megfogta a másik fiú homlokát. - Azt hiszem, ez így gyorsabb lesz...
Ben nem ellenkezett, de ahogyan emlékek, érzések és tapasztalatok kezdtek átrohanni az elméjén, egyre inkább ösztönösen elkezdte elzárni magát Anakin agresszívan kutakodó gondolatai elől. Végül Anakin arca furcsa fintorba torzult, és hátralépett. Ben észrevette, hogy a szája szélén apró vércsík jelent meg. Odanyúlt a sajátjához is...és letörölte a lefolyó vért. Mindketten megtántorodtak egy pillanatra.
- Ne haragudj - mondta végül Anakin. - Én csak... azt hittem, jártasabb vagy ebben. Hogy... Ren, vagy... Sordis - Anakin homloka ráncokba szaladt egy pillanatra, ahogyan kimondta a két nevet - ...szóval, hogy kitanítottak ebben.
- Csak futólag találkoztam... Rennel - Benen végigfutott a hideg, ahogyan eszébe jutott az a kirándulás a Naboo egyik mocsarában. - Sordis pedig akkor még, amikor találkoztunk... nem a mostani önmaga volt. Akkor még félig... Smordre volt.
- Igen - sóhajtott fel Anakin. - Ne haragudj, Ben, csak olyan régóta vagyunk... mentális kapcsolatban, hogy több mindent... feltételeztem, aminek láthatóan még nem vagy teljesen birtokában - azzal a férfi ismét megindult a templom felé, méghozzá az előzőnél is gyorsabb, ölesebb léptekkel.
- Találkoztam Luke-al - szólt utána az előzőnél kicsit hangosabban Ben anélkül, hogy felzárkózott volna Anakin mellé. - Tudom, hogy láttad... az emlékeim között. Te is tudod, hogy itt van a bolygón.
- Nem érdekes - vetette hátra a válla felett menet közben Anakin. - Ne maradj le, Ben, sietnünk kell, össze kell szednünk a felvételeket, akik nálad vannak, aztán távozunk a bolygóról.
Ben beharapta a szája szélét.
- Anakin... nem - mondta végül.
Amaz megállt, megrázkódott és felsóhajtott. Végül visszafordult Ben felé.
- Ben, kérlek, ne nyissunk vitát erről. Mihamarabb távoznunk kell erről a bolygóról, utána pedig kiadom a tartalék parancsot a birodalmi flottának. Én is érzem, amit elmondtál... a Káosz itt van, ezen a bolygón. Még rejtőzködik, még verve érzi magát, de egyre erősebb. Innentől... nem kockáztathatunk. Mindenkinek meg kell hoznia a maga áldozatát. Luke-nak is. A felvételeket viszont... el kell vinnünk.
- Vidd csak - fordult vissza a horizont felé Ben. - De én nem megyek. Tudom, mit akarsz. Szét akarod lövetni Tythont.
- Ben - szorultak ökölbe Anakin kezei. - Én is... nagyon vártam már ezt a találkozást. Annyi mondanivalónk van... egymásnak. Fontos dolgokról, amiket talán... Te megértesz. Luke bácsi... nem értené. De ha ezen vitatkozunk, kifutunk az időből.
- Ha egy dolgot megtanultam, Anakin, amióta itt vagyok, az az, hogy Tythonon... nem kell sietni senkinek sehová - húzta ki magát a magabiztosság látszatát keltendő Ben, de azért felmérte, mennyivel erősebb, robosztusabb nála Anakin. Sajnos sokkal, állapította meg. - Nem fogsz az akaratod ellenére magaddal vinni sem engem, sem a felvételeket, ezt te is tudod.
Anakin irritált arckifejezéssel megrázta a fejét.
- Ha valaki van ebben a rendszerben, aki egyáltalán csak kapizsgálja egy kicsit is, hogy mennyire pengeélen táncol most az egész galaxis, és mennyire nincs vesztegetni való időnk, reméltem, hogy te leszel az. Reméltem, hogy veled nem kell lefolytatnom ezt a parttalan vitát... Luke... igen, ő más lett volna. De Ben... - villant meg Anakin tekintete. - Neked legalább minimális elképzelésed van arról, hogy hol voltam, és honnan jövök... és mi a célja az ittlétünknek. Ne szabotáld el ezzel a... szerencsétlen pacifizmussal. A bolygónak pusztulnia kell. ez a leghatékonyabb... megoldás. Ne kényszeríts rá... hogy én kényszerítselek - szorultak ökölbe az idősebb Solo kezei.
- Oké - emelte fel tenyérrel kifelé a kezeit Ben védekezően. - Ne mondd, hogy nem vagyok rugalmas, rendben? Én sem akarok veled megküzdeni, Anakin, annál sokkal... kíváncsibb vagyok mindarra, ami Veled történt. De nem rohanhatok el csak úgy innen, nem lenne... méltó dolog, érted? Ezért üzletet ajánlok. Gyere be velem oda - biccentett az épületre Ben. - Nézzük meg együtt a felvételeket, amiket Luke bácsitól... mármint apámtól elhoztam.
Anakin homloka újra türelmetlen ráncokba futott.
- Pontosan tudom, mi lesz azokon a holodiszkeken, Ben. Pontosan tudom, mit próbálunk megakadályozni. Azaz próbálnánk, ha nem lennél ilyen elviselhetetlenül csökönyös.
- Bocs, késő tinédzserkori privilégium - vigyorodott el Ben, de belül nagyon is komoly volt, és folyamatosan azon járt az agya, hogyan vezesse elő a láthatóan igen nagy sietségben lévő Anakinnak azokat a plusz információkat a Káosz utáni fenyegetésről, amiről Luke beszélt neki. A könyvtártemplom parkjában való ácsingózás közben valahogy nem tűnt... kellőképpen meggyőzőnek előhozakodni egy ilyesfajta érveléssel. - Ha végignéztük, utána elmegyek veled, ígérem.
- Rendben, de igyekezzünk vele - biccentett sötét tekintettel Anakin, majd tekintete ismét az épületre, Ben háta mögé vándorolt, amelynek ajtajában ekkor jelent meg az újonnan érkező fogadására kisiető Artu és Szrípió.
- Nahát, Anakin gazda, a Tervező nevére mondom, ez aztán a meglepetés! - dagályoskodott Szrípió. - Nem gondoltam volna, hogy még egyszer élve látom!
- Ez kölcsönös, Szrípió - biccentett aggodalmas arccal Anakin az aranyszínű protokolldroid felé, aki mellett ott ugrált és füttyögött Artu kékesszürke kupolás teste is. A Főinkvizítor keze lassan az övén lévő fénykard felé mozdult, miközben szemét nem vette le egy pillanatra sem a droidokról.
- Nem kell, Anakin - ragadta meg a férfi csuklóját Ben, lehalkítva a hangját, emlékezve arra, amit Luke mondott. - Ismerem... a fajtájukat. Amíg együtt vannak, nem fognak semmi... olyasmit csinálni.
- Veszélyes dolog rájuk bízni ennyi kulcsfontosságú információt - jegyezte meg még mindig a fénykardját markolva Anakin. - Talán itt kéne hagynunk őket, amikor elmegyünk.
- Valahol ők is az univerzum egészének fontos részei - vetette ellen Ben. - Arról nem is beszélve, hogy segítettek digitalizálni a teljes archívumot. Artu nélkül le sem tudnánk játszani a felvételeket.
Anakin idegesen nyelt egyet.
- Rendben, végül is, mégis mit vártam, hogy rajzokkal és irkafirkákkal teli, nyomtatott könyveket találok itt, vagy mi...
Eközben Lumpawaroo is megjelent az ajtóban és eléjük sietve a vukikra jellemző hatalmas, lapogató ölelésbe szorította Anakin Solot, akiből egyszerre kiszaladt a szusz. Ilyesmiben már régen volt része, ezt el kellett ismernie magának.
- Azt hiszem... de erősíts meg benne, Szrípió... - pillantott segélykérően a tolmácsdroidra Ben Skywalker - Azt mondja, az apja emléke nevében is megtiszteltetésnek veszi, hogy élve lát - magyarázta Ben. - Hogy Csubakka vérvonalának tisztességét emeli, hogy még élsz... vagy valami ilyesmi.
- Ben... - Anakin megveregette Lumpy vállát, emlékeztetve magát, hogy joviális arcot vágjon, és arra is, hogy mennyire büdösek ezek a loncsos, izzadó vuki-bundák. - Értem, mit mond. Szervusz, Lumpy. Én is örülök, igen. Talán menjünk be.
Helyet foglaltak a könyvtárépület egyik belső termében, Artu és Szrípió pedig előhozták a holofelvételeket. Anakin némán, egyetlen szó nélkül figyelte a háborúskodásról, súlytalan hősökről, dilettáns erőhasználókról szóló, mégis fennköltnek szánt förmedvénységeket, és olykor-olykor ökölbe szorult a keze. Micsoda időfecsérlés, micsoda ostobaság, gondolta.
Ben ezzel szemben lehunyt szemmel ült, és érzékei inkább idősebb rokonára, mintsem a holofilmeken futó ostoba eseményekre hangolódtak. Luke-nak igaza volt, gondolta, amikor Anakinról beszélt. Fortyogó tenni akarást, vakmerő céltudatosságot, folyamatosan az újabb lépéseken gondolkozást, tenni akarást érzékelt a férfi elméjében, mintha úgy lépett volna át mindenen, amit átélt, legyőzött és elveszített Shikaakwa-nál, mint egy társasjáték, egy parti dejarick kezdő lépésein, amelyet mindenáron meg akart nyerni...
Végül is, miért ne. Bennek már éppen eszébe jutott, hogy esetleg fel is állít hozzá egy olyan kerek holotáblát, amikor az utolsó film, amelyben a sötét oldal hőse, ez a sem nem Solo, sem nem Skywalker-fiú valamiféle teljességgel váratlan romantikus kalandba bonyolódott a haldokló, anorexiás Palpatine-ivadék lánnyal egy Sith szentély hideg padlóján, miközben mellettük nem messze ott agonizált az Uralkodó valamiféle sápatag, több krónikus betegséggel küzdő, rynavírusos klónja, néhány fájdalmasan klisés, még Ben által is gyengének minősített fordulat után végre átváltott az elnyújtott és érdektelen ünneplésről szóló részbe, amelyben öntudatlanul is mindenki a Káoszt és a Csillagok Királynőjét dicsőítette... hogy aztán egyszer csak minden bizonnyal idő előtt végetérjen a vetítés.
Artu ide-oda forgatta kupolás fejét, miközben a többiek kihunyt, kékes holovetítő-receptorára meredtek.
- Most meg mi van? - rázta meg a fejét Anakin. - Gondolom, volt még hátra vagy jó tíz percnyi nyálcsorgatás...
- Miért álltál meg, pélhdoboz, megzavarodtak a bitjeid? - csapott az asztromech fejére indulatos hangnemet mímelve Szrípió, mire Artu élénk csipogásba és forgásba kezdett. A mellette lévő polcon, amelynek interfészeibe mind a vetítésre képes asztromech, mind az inputként szolgáló diszkek egymás mellé voltak interfészelve, hirtelen remegni kezdett a kartotékot tartalmazó doboz, majd egy diszk kiesett belőle. Artu egyik fogókarjával felemelte és odaadta Bennek.
- Különös - jegyezte meg Ben. - Erre a lemezre nem emlékszem, amikor bepakoltunk a szigeten. És itt sem volt semmi ilyesmi, amikor archiváltuk ezeket...
- Alkalmasint magam sem egészen értem, mi ütött Artu bitjeibe - replikázott Szrípió hadonászva. - Azt mondja, ez valamiféle... új input. De nem tudja megmagyarázni, honnan van.
- Nézzük meg - hajolt előre ültében Anakin és rácsatlakoztatta a lemezt Artua lejátszójára. Különös érzése támadt, most először kíváncsi izgalom fogta el, amióta Tythonra ért.
- Nem ismerem ezeket a szimbólumokat - rázta a fejét Ben a hologram elején megjelenő háromszögek és pontok láttán. - Ezek bizonyosan nem jedi jelek.
- Rendkívül zavarba ejtő, Ben gazdám, de én sem ismerem fel azonnal, bár hatmillió kommunikációs formában vagyok járatos - sápítozott Szrípió. - Elképzelhető, hogy a programozásomban tiltott ősi Sith nyelvek egyikén van ez a felvétel, ahhoz pedig csak teljes memóriatörlés után lehet hozzáférni... jaj Tervezőm.
Artu ide-oda hintázott a lábain és vidáman csipogott, amíg protokolldroid-társa alaposan, hangos kongás mellett fejbe nem kólintotta.
- Mi az, hogy ez nem is olyan rossz ötlet, te pléhmasina!
- Nem lesz rá szükség, nyugodjatok meg - emelte fel egyik kezét Anakin Solo, miközben a másikkal elgondolkozva a tarkóját masszírozta, emlékezni próbált. - Azt hiszem, én már láttam ilyet. Ezek... kardassi szimbólumok, vagy legalábbis nagyon hasonlítanak hozzájuk.
- Egy birodalmi felvétel? Itt? Talán a társaid csempészték ide? - nézett körbe hirtelen aggodalommal Ben.
- Nem, mármint a kontingensben, amivel jöttem, nem voltak sem kardassi hajók, sem ügynökök a Második Rendből - rázta meg a fejét Anakin. - Legalábbis a tudomásom szerint nem. Az is lehet, EGB előtti anyag ez. Valamiféle Sith diszk, Obszidián Rend, ilyesmi... Artu, játszd le!
- Jaj Tervezőm, remélem, nem lesz ebből baj - fogta a fejét Szrípió, a holofilm pedig forogni kezdett...
A teremben, ahol a Tanács ülésezett rendszerint, most valamivel nagyobb volt a fény, de azért annyira nem, hogy látni lehessen a falak mentén húzódó alakokat.
A tárva nyitva álló fő bejárati ajtón túl jól ki lehetett venni a szemben lévő elnöki posztot, amelyen most a Főkormányzó állt, hasonló rangjelzéssel, csak saját stílusának megfelelően fekete egyenruhában, míg a fiú az eredeti planetáris szabályzat alapján világosabbat, szürkésebbet viselt. Csendesen, nyugodtan... vagy annak tűnt.
- Üdv, Neo - tárta szét a karjait Tierce Főkormányzó, miközben a fiú határozottan a terem közepéig lépdelt mint annak idején a meghallgatáson, s csak ott állt meg.
- Apám.
- Jól áll az egyenruha. A rangjelzés... nemkülönben...
- Ugyanolyan jogosan hordom, mint te, apám.
- Hogyne, hogyne. Bizonyára érdekel, hol van a Tanács. Nos, nem kívánnak fogadni. Én fogadlak, s tanácsadóim.
- És még mások is - jegyezte meg a fiú két oldalra sandítva. - Miért van rájuk szükség, apám? Miért van szükség rájuk... melletted?
- Történt egy s más a távollétedben, Neo, ami miatt úgy érzem, jobb, ha így beszélünk. A két úriembernek pedig itt, a tanácsadóimnak... azt hiszem kérdései is lennének hozzád.
- Azt hiszem, engem nem kell bemutatnia - mosolygott fesztelenül a kardassi alak, az egyenruha címkéje alapján Tonashnak hívták.
- A másik úriember pedig S'hanar, a tanácsadóm.
- Örvendek... Vong úr - Neo igyekezett egyszerre biccenteni és leplezni az arcára is lassan kiülő undort.
- Részemről a szerencse, úrfi - hajtotta meg magát az idegen enyhén.
- Tehát apám... miért van szükség ennyi... lényre... ha beszélni akarsz velem?
- Bizonyára tudod már, mi történt Noellel.
- Hallottam hírét - a fiún nem úgy tűnt, mintha leplezetlen öröm járná át a téma kapcsán.
- Nos, ezért. És azért, amit kaptam tőled. Csak azután... hogy - a klón láthatóan igyekezett úgy összerakni a dolgot, hogy a lehető legkevésbé tűnjön magyarázkodásnak - hogy mindent átgondoltam... és azután, hogy Noel rám támadt és úgy használta az erejét, ahogyan nem lett volna szabad... azután döntöttünk így... biztonsági lépés.
- Én sohasem bántanálak, apa. Ha valakinek, hát neked tudni kell.
- Noelről is ezt hittem. Ha az én nézőpontomból vizsgálod, teljesen logikus lépés a mostani.
- Hogy csapdát állítasz?
- Hogy olyan körülmények között beszélgetünk, hogy ne támadjanak... komplikációk. De legyen a vendégé az elsőbbség... te miért keresed a Tanácsot, illetve miért keresel minket?
- Mindez nem volt szükségszerű - fejezte be végül az előző gondolatcserét a fiú - Te is tudod, én is tudom.
- Én azt tudom, hogy Naberre lovag, a nevelőd megszegett egy megállapodást, egy nagyon alapszintű megállapodást közte és köztem. Az én, a mi, a Birodalom kelléktárában pedig nincs más megoldás az ilyenek kezelésére. - Majd látszott rajta, hogy nehezére esik, de hozzátette: - Fiam. Térj a lényegre.
Neo enyhén meghajolt, ezzel jelezve, tudomásul vette az utasítást.
- Azért keresem a Tanácsot, mert el akarom foglalni az engem megillető helyet - a két lélegzetvételnyi néma csendben visszhangoztak a fiatalember szavai a teremben. Sok értelmű lehetett ez a kijelentés, a bent lévők láthatóan ízlelgették, átgondolták. A klónok különösen gyorsan dolgozó agyának nem okozott problémát a dolog. A következmények annál inkább. Öklök feszültek szorosabban a fegyvertusokra, néhány meg is emelkedett kicsit. Rövid nevetés csendült az elnöki emelvény irányából.
- Visszaköveteled a főkormányzói posztot? - kérdezte az idősebb Tierce. A dolog annyira abszurdnak tűnt, megmosolyogtatta a különben nem túl vidám klónt.
- Megtehetném - válaszolt halkan az ifjú.
- Nem vagy abban a helyzetben, Neo - Grodin láthatóan érzékelte a rá irányuló koncentrált akaratot.
- A Konföderációs Gyűlés törvény szerint választott meg engem, és a Protektorátusi pedig elismert, mint a Konföderáció hivatalos Főkormányzója. Ergo abban a helyzetben vagyok - düh futott át a Főkormányzó arcán.
- Ezen könnyedén változtathatunk - suttogta, szinte sziszegte.
- Nem fogod megtenni - harcoltak egymással az ugyanolyan színű és vágású szemek - Nem végeztetsz ki. Te ismersz engem, apám, de én is téged, ne feledd.
- Lehet, hogy rosszul ismersz - válaszolta ugyan olyan feszülten Grodin, mint az előbb.
- És azért sem fogsz, mert nem kérem vissza ezt a posztot. Amikor visszakaptad tőlem az életed, a betöltött funkciót is neked adtam - Neo lekapcsolta a melléről a rangjelzést. Tett egy lépést előre, mire hangos fegyvercsörgés volt a válasz, majd maga elé tartotta a nyitott tenyerében a főkormányzói funkciót jelző kis műanyag lapocskákat. Senki sem nyúlt érte, igy rövid várakozás után leguggolt és a padlóra helyezte. - Én alkalmatlan vagyok erre, nem úgy, mint te.
- A téged megillető hely... - ismételte Tierce a fia által mondottakat - Mi lenne hát az?
- Tudom, hogy beszéltél a Tanáccsal, apám - Neot láthatóan már tényleg nem érdekelték a többiek - Ezért nem fogadnak. Elhitetted velük, hogy befolyásoltam őket, hogy bábként mozgattam.
Csodába szabott diplomatikus mosoly volt a válasz.
- Nem egészen...
- Tiszteljük meg egymást, kérlek, és ne hazudjunk - másnak talán elképzelhetetlen volt, de a fiú a Főkormányzó szavába vágott - Nem tettem ilyet. Felnyitottam a Tanács szemét, meggyőzéssel, nem mentális gátakkal.
- Folytasd.
- Azt a helyet kérem, ami megillet. Engem, mint a Klón Tanács választottját, és mint a Birodalmat létrehozó képesség hordozóját.
Grodin alig leplezett megvetéssel legyintett.
- Az Erőhasználók megkapták az esélyt. Eljátszották azt.
- Propaganda, apám. Miről beszélsz? - persze mindkettejük láthatóan tudta jól, miről beszél. - Noel hűséggel szolgálta mind téged mind a Birodalmat... bár erről új barátaid elnézve, nem vagyok meggyőződve - nézett Neo leplezetlen megvetéssel a szarvas idegenre. - De ha Noel hűtlen volt, akkor millió mások is azok, akik a Birodalmat védték ezektől - intett a fejével felé ismét. - Mások is szolgálnak, az Erő adományosai, nem is kevesen.
- MKK?
- Igen, az. Tudod hol voltam eddig, apám. Te is láttad Őt. Őt, aki mindent létrehozott. Őt is gyűlölöd?
- Erről most nem beszélgetünk. Mondd, mit akarsz.
- Jogom van hozzá. Hordozom a gént, akár te. Hordozom a klónok génjét. A poszt, amit kérek, és ami megillet, az a Klón Tanács elnöki posztja, apám.
Ismét csend.
- Ez színház - S'hanar most már láthatóan nem tudta megállni, hogy ne szóljon bele, de a Főkormányzó leintette.
- Ha már itt tartunk, tulajdonképpen nem hordozod a klónok génjét, fiam - mosolyodott el az őrnagy. - A Testőrök, a Jedik és a Főadmirális génjeit hordozod maximum.
- Ezt hogy érted, apám?
- Én sosem voltam a Klón Tanács elnöke. Nagyobb hatalom ez, talán még az enyémnél is nagyobb... ha átélted volna mindazt, ami itt az EGB megalakulása előtt történt, értenéd.
- Átéltem... a te szemeddel, emlékezz.
- Rendben. Akkor tudod, hogy ebben a szektorban és szerte az EGB-ben a klón aránya a legnagyobb a Flottában. Szolgálnak, mert annak idején egy klón úgy döntött, hogy szolgálni fognak. Én ehhez csak partner vagyok, semmi több. Szövetséges, úgy, ahogy annak idején a Bellicose első legénységének többi tagja is. Elfogadtak engem, mint vezetőt és tanácsadót, de itt, ebben a teremben az én szavam csak formális volt. Nem hordozom, s így te végképp nem hordozod azokat a génmintákat, amelyeket Zalaxus, Kanerr, vagy Dreyfus hordtak vagy hordanak. Ez tehát nem jogosít fel a hivatalra.
- Ez még rosszabb érv, mint a politika, apám - a fiú nem tudta rávenni magát, hogy ezt ne hangosan mondja ki - Ez nyakatekert belemagyarázás.
- Nézz körül, fiú - lépett elő most a szarvas idegen. Az őrnagy hátramaradt, és hallgatta. - Mit gondolsz, miért küldtük el a Tanácsot? Teljesen érdektelen, hogy te mit hiszel, vagy mi ebben a propaganda, hogy felnyitottad a szemüket vagy belenyúltál az elméjükbe, amíg ők meg vannak róla győződve, hogy az utóbbi történt. Teljesen érdektelen, ki vagy mi győzte meg őket, jelenleg ez a megváltoztathatatlan helyzet... számunkra megváltoztathatatlan... te csak úgy nyerhetnél itt tekintélyt, nem előttem vagy apád előtt, hanem a tanácstagok előtt, ha ismét elmekontrollhoz vagy szemfelnyitáshoz folyamodnál, és akkor ugyanott lennénk, mint annakelőtte. Elhiheted nekem, fiam, bár nem látszik, de én ismerem a klónok gondolkodását.
- Ami pedig a jogszerűséget illeti... - mosolyodott el a Tonash nevű alak. - A fiatalúrnak tudnia kéne, hogyan működik ez... legyen szó akár a Klón Tanácsról, akár a Gyűlésről. Egy tollvonás, egy aláírás... furcsán venné ki magát, ha a Birodalmi Politikai és Igazgatási Bizottság előtt hivatalos beadványban keresné a választ...
- Akár ezt is megtehetném - makacsolta meg magát a fiú.
- Mi pedig megtehetjük, hogy üldözötté tesszük magát szerte az EGB-ben... - mosolygott a szarvas idegen. - Roppant egyszerű volna.
- Nézd, fiam - lépett előre most a Főkormányzó. - Kompromisszumkésznek mutatkozol, és ez helyes, nagyon helyes. A logika útját követed. De akkor kövesd tovább. Igen, az erőhasználók ideje lejárt. Az MKK nem más, mint egy betagozódott papi közösség az Ismeretlen Vidék legkülső karéjában, amelyhez hasonlóak még valószínűleg tucatszámra léteznek a galaxisban... mondhatnánk úgy is, hogy a politizáló erőhasználók ideje járt le.
- Úgy tűnik, apám, mégis arra kényszerítesz, hogy szóba hozzam Azt...
- Felőlünk lehet - vonta meg a vállát Tonash és pillantást váltott S'hanarral. - Minket ugyan nem zavar. És úgy vélem, a többieket sem.
- Te is megismerted őt, én is - magyarázta a Főkormányzó - Más-más oldalról persze, de egyet elismerhetsz. Az Uralkodó sosem állt ki a tisztek és a lakosság elé azzal, hogy ő, mint Erőhasználó, a galaxis mindenható ura. Ő az Uralkodó volt, aki olyan finom érzékkel hangolta össze az Erőt és a politikát, ami egyikünknek sem sikerült... te közel álltál hozzá ott a Gyűlésben.
- Valóban - bólintott Tonash.
- De végül másik utat választottál - folytatta a klón. - Azzal, hogy Noelre hivatkozol, egyértelműen jelzed, hogy ezt az utat kívánod járni. Nincs erőhasználó kisebbség a Birodalomban. Nem alkothatunk belőlük, belőletek olyan kategóriát, mint a klónokból. Nem alkothatunk, mert az Uralkodó sem alkotott. Volt Mester, volt Testőrség, voltak végrehajtók. Most viszont, hogy egy felvilágosult Birodalomban mindenki ismeri az Erő hatását és újdonságait, különösképpen a klónok itt, ki fogadna el téged, ha hatalmas jelvénnyel a melleden állsz ki ide, hogy velem van az Erő, de lojális vagyok?
- Voltak, akik ezt is támogatták, apám.
- Voltak, és meghaltak - mosolyodott el gonoszul Tonash.
- És ha ő... ha ő állna itt, akkor is ezzel érvelnél, apám? A szemébe mondanád?
- Az Uralkodó nem állna elő a klónok házában ilyen érvekkel.
- Fiatalember, lássa be, amit ön kíván, az politikailag megvalósíthatatlan - fonta keresztbe a karjait S'hanar mellkasa előtt.
- Az bezzeg megvalósítható volt, hogy ön most itt állhasson - a fiú hangjában jól érzékelhető aggresszióhullám támadt. S'hanar önkéntelenül hátralépett.
- Kérésedre a válaszunk tehát nem, fiam - összegezte a Főkormányzó - És hadd ne mondjam, de szerencsés, hogy ezt tőlem, tőlünk hallod, mert ha a tanácstagoktól hallod, akkor itt már vér folyna, vagy a tied, vagy az övék.
- De ez nem jelenti azt - folytatta Tonash -, hogy ezzel vége. Még nem fejeztük be az... eszmecserét.
- Nem fejeztük be? - Neon látszott, amint a haragja, mint gát mögé zárt víztömeg növekszik.
A kardassi válaszolni akart, ám belé fojtotta a szót egy mozdulat. Vagyis mozdulatsor. Mert a fiú a terem közepén megindult előre, az elnöki emelvény felé. Minden fegyver a vállakhoz emelkedett, egy megállj kiáltás is elhangzott. Neo ugyan úgy nem törődött velük most, mint az előbb. Energia vibrált a levegőben, talán tüzelni is fognak. Talán nem. Fellépett két lépcsőfokot. Ha megteszi a harmadikkal is, egy szintre kerül a Főkormányzóval. De nem tette. Megállt előtte, érintésnyi távolságban. Még egy lépcsőfokkal alacsonyabbról is majdnem ugyanolyan magasak voltak.
- Gondolkodás nélkül nemet mondtál - mondta halkan csak Grodinnak - Próba. Az volt, próba. Mindenre nemet mondtál volna. Nem öletsz meg. Rosszul nézne ki a Nép előtt. De legszívesebben felraknál valami kiselejtezett csillagromboló hidjára ki a peremvidékre, a lehető legmesszebbre mindentől. Igaz? Vagy talán másképp kellene bizonyítanom a hűségem? Gyilkossággal kellene bizonyítanom? Öljem meg Sontir Felt és akkor megbízol bennem? - megvetés volt a hangjában. - Miért félsz tőlem, apám?
Tonash egyik kezével biccentett S'hanarnak, és diszkréten hátrébb húzódtak. A kardassi a másik kezével pedig jelzett a felvételen kívülre, valami alárendeltjének.
- Hogy félek-e? - nézett a fiú szemébe a Főkormányzó. - Még szép, hogy félek. Üvöltözöl, a fénykardodon van a kezed, sistereg körülötted az Erő, és itt állsz ugrásra készen, hogy egy hirtelen támadt idegességi rohammal lecsapj rám, vagy tanácsadóimra... még szép, hogy félek. Olyan vagy, mint Noel, bármily szomorú is ezt látnom. Az érzelmeid vezetnek, nem hideg számítás, nem a logika. És emellett erős is vagy. Erősebb, mint bármelyikünk itt. És hogy ez az erő ilyen instabil legyen, hogy bármikor elharapozódjon, ezt nem engedhetjük... különösen úgy nem, hogy pozícióba helyezünk téged... tegyél, fiam, ami jólesik. Ha akarod, öld meg Sontir Felt, és mi hálásak leszünk... de hogy mi lesz utána, arra nincs garancia... ha akarod, keress más jediket, ha akarod, keresd azt az igazságot, amit Noel is keresett, hibásan... vagy ha akarod csapj le.
- Amit nem ajánlanék, mellesleg - a kardassi hangja így, fél méteres távolságból megint nyugodtabb volt. - Jelen pillanatban katonáink fegyverei mellett egyik hajóm transzportersugara van önre irányozva, Neo úrfi. Egyetlen rossz mozdulat, és ön kint találja magát az űrben. És ha egy sugárvetőlövedéket el is tud téríteni a fénykardjával, egy cardassiai Keldon-osztályú romboló fézereiről ez nem mondható el... már ha egyáltalán képes lesz ellenállni a hidegnek, vagy épp a melegnek, attól függően, hol köt ki.
- Menj, fiú - az apa hangja keményebb lett. - Nem tudunk neked helyet biztosítani a Birodalomban, ebben a Birodalomban nem. Eddig beláttad ezt, én így emlékszem. Most nem látod be, de a helyzet ettől függetlenül rád nézve változatlan. Menj, ne kényszeríts olyanra, amit nem kívánok megtenni, így nem. Menj, ne várd meg, amíg a kollégák türelme elfogy, ami sokkal hamarabb várható, mint az enyém.
- Ne fenyegess engem, idegen - a fiú csak a fejét fordította az ügynök felé - Én a Birodalom polgára vagyok, te nem.
- Birodalom polgára - ismételte a vongféle tanácsadó, annyi megvetéssel a hangjában mindkét szó iránt, amennyit csak bele tudott vinni. - Hallgass csak az apádra, és menj szépen.
- Tévedsz, apám. Nem vagyok Noel, és nem vagyok ideges. A Birodalom háborúra készül, érzem. Elutasíthat egy ilyen képességű katonát, mint én?
- Gyerünk, kölyök, nem értesz a szép szóból? - a vong tanácsadó előrébb lépett. - Takarodj, míg megteheted!
Neo bólintott, kimérten, lassan. Szépen lassan kigombolta a zubbonyát is, még lassabban levette. Tudta, hogy felesleges bárkinek is odanyújtania, úgysem veszik majd el, igy ledobta a földre.
- Rendben. Elmegyek - kezet nyújtott Grodin felé, ami ugyanúgy megválaszolatlan maradt, mint minden más feltett kérdés. - Remélem, nagyon remélem, lesz egyszer valaki, aki megváltoztat téged - visszahúzta az elfogadatlan jobbot.
- Igen, elmegyek, és ez az utolsó esélyed, hogy hátba lövess, apám. Mert amint innen kiteszem a lábam, a legádázabb ellenséged engeded el. Árulónak nevezlek. A Birodalom árulójának.
A szarvas idegen lenézően felröhögött. A fiút ez sem érdekelte. Megfordult, ugyanabban a ritmusban, amivel eddig mindent tett. Lelépdelt a két lépcsőfokon, ki, a kijárat felé. A talpa alatt darabokra tört a főkormányzói rangjelzés.
A klón némán, mozdulatlanul figyelte a távozó alakot. A felvételről nem derült ki, mi jár a fejében. Aztán kifújta a levegőt és megérintette Tonash vállát, aki még mindig ugrásra készen állt.
- Csinálják.
S'hanar mosolygott.
A kardassi nem. Egyszerűen halkan beleszólt a komjába anyanyelvén.
- Rodar, ter bok'tor, talor Neo ashan dar.
- Legim nar, Gul.
A kifelé siető Neo testét pedig valamiféle részecskesugár ölelte körül, és a kamera váltott...
Iszonytató fejfájás... a fiú részecskéi újra helyükre rendeződtek, de a hullámkiesés és a torzulás, amelyet testének az Erő minden szabályával ellenkező áthelyezése az áramlásban keltett, még ott kavargott körülötte. De még élt... az őt körülvevő sötétség dacára.
Aztán jött a hideg, a mindent elemésztő, gyilkos hideg. A fiú pajzsot vont maga köré az őrjöngő Erő energiájából, elsötétült szemekkel próbálva felmérni, hol van.. alatta ott lebegett a Tanács platformja, békésen, nyugodtan. Lassan kinyújtotta a kezét... semmi. Kint lebegett a világűrben... a világűrben, amely előtte elmosódott, s materializálódott előtte egy sárgásbarna, mélytengeri létformára emlékeztető hajó.
A kép pedig egy kardassi hadihajó hídját mutatta.
- Glinn, a transzportálás sikeres, célpont előttünk.
- Fézereket tölts - rendelkezett a parancsnok, egy testes kardassi.
- Fézerek feltöltve! - jött a válasz az irányítópulttól.
- A célpont?
- Mozdulatlan, Glinn!
- Nyissanak tüzet. Maximális energiával.
A kardassi romboló orrából vastag, sárgásbarna sugár csapott ki, a hajó megremegett, a sugár körülölelte a lebegő alakot, néhány pillanatig még megtört egy láthatatlan aurán, ám aztán áttörte a védőmezőt, és az alak helyén nem maradt más, csak valami gyorsan oszló, fényes csillámlás, az is elenyészett pillanatok alatt.
- Svag Nar a Főkormányzónak - jelentett a parancsnok - Célpont megsemmisítve.
- Köszönöm. Töröljék a mintát a transzporter memóriájából, nem kockáztathatunk- szólt a válasz a komban, majd hozzátette:
- Százados, küldheti az embereit.
- Parancs.
Pillanatokkal később a kamera ismét váltott. Szürkéskék egyenruhás alakok rohantak fel a platform előterében parkoló vámkorvett rámpáján. Néhány lövés, egy eszelős sikoltás, majd még egy, ezúttal sokkal visszafogottabb, és csend lett. A klónok lecipelték elesett társukat a hajóról, majd jeleztek a kint álló rombolónak, amely vonósugárral kihúzta és két torpedóval porrá zúzta a vámkorvettet.
A platformot nemsokára néhány Missile Boat hagyta el, s indultak vissza a rendszer közepe felé, míg a felvételen egy szöveg futott végig, valamiféle közlemény.
"Nem sokkal ezelőtt a Vong egy utolsó, kétségbeesett kísérletet tett a győzelem megszerzésére. Ügynökük, aki magát a korábban hősi halált halt Neo Tiercenek adta ki, megkísérelt bejutni a Klón Tanács platformjára és végezni a Tanács tagjaival. A helyi biztonsági szolgálat, Tierce Főkormányzó és a Cardassiai Hírszerzési Légió erőinek gyors beavatkozásának köszönhetően a tanácstagokat sikerült idejében evakuálni, illetve a merénylőt lebuktatni és társaival együtt likvidálni. Erősen gyanítható, hogy a Neo Tierce alakját felvett támadó annak a Vong sejtnek a tagja volt, amelynek egy másik ügynöke Kanerr vezérezredes képében hónapokkal ezelőtt a Vong kezére játszotta az Allegience támaszpontot. Az ügy további vizsgálatát a Hírszerzés illetékes szervei végzik a Klón Védelmezőkkel együttműködve. Éljen a Birodalom!"
A felvétel megszakadt.
- Mi a... - meredt a képernyőn tovatűnő szövegre Ben. - Mi volt ez? Az a főtiszti egyenruhás alak, az az volt, akire gondolok?
- Igen - Anakin tekintete jóllehet még sötétebb és kiismerhetetlenebb volt, mint eddig. - Grodin Tierce, a Birodalom Főkormányzója.
- Nem tudtam, hogy van egy fia... - túrt bele vörös hajtincseibe zavartan Ben. - Vagyis... hát... csak volt, ahogy elnéztem. Még sosem láttam ilyen technológiát. Tényleg ilyeneket tudnak a kardassiak?
- Nem, ha engem kérdezel - rázta a fejét Anakin. - Ez mind... nagyon zavarba ejtő. Találkoztam Tierce-el - tette hozzá végül egy pillanatnyi csend után. - Beszéltem vele, és azt is tudom, hogy a mesteremmel is beszélt. Őszintének tűnt, és sosem láttam az elméjében semmi ilyesmit. Nagyon sok... zavaró van ebben a felvételben. A nevek, címek... Konföderációról beszéltek benne, meg valamiféle Tanácsról, meg Gyűlésről... MKK-ról... Védelmezőkről...
- Talán nem is a mostani Főkormányzóról szól - jegyezte meg Ben. - Talán ez tényleg valamiféle régebbi, ESB-s felvétel. Az előző Tierce-ről... Wenthar szolgájáról szól.
- Lehet, de nem valószínű, a felvétel olyan, mintha a Polneyeon, a klónok főhadiszállásán készült volna - vetette ellen Anakin.
- Tudom, voltam ott - biccentett Ben.
- De akkor még egyik Tierce sem volt Főkormányzó, ráadásul a kardasiakkal sem lehettek akkor még kapcsolatban, ahogyan Naberrie szenátorral sem, márha ez a Noel nevű alak emlegetése rá utal egyáltalán... - ráncolta a homlokát Anakin. - Olyasmiről pedig végképp nem tudok, hogy ők egymásra támadtak volna. Hacsak nincs itt valami machináció... de én másra gondolok. Tierce beszélt nekem... egy másik... mármint egy harmadik valóságról. Amit csak ő látott, amikor Lothalon járt.
- Akkor ez egy... Káosz nélküli univerzumból van? - pillantott a diszkre határozatlanul Ben. - De akkor... hogy kerül a többi közé?
- Ez is jó kérdés, de van itt más is - vakarta meg a tarkóját a Főinkvizítor. - Az a szarvas idegen, akit Yuuzhan Vongnak neveztek, bár nekem nem tűnik annak... az a S’hanar.
- Ja, undok egy alak - fintorodott el Ben. - Mi van vele?
- Úgy emlékszem... egy ideje.. Tierce-el dolgozik - folytatta gondolataiba merülve Anakin. - Olvastam pár jelentést.
- Mármint, láttál róluk másik holofilmet is? - kérdezte értetlenkedve Ben. - Nem ez az egyetlen erről a harmadik világról?
- Nem - rázta meg a fejét Anakin. - És ez zavar a legjobban. Itt láttam. A mi Tierce-ünk oldalán. Ebben a valóságban.
- Nos, sok filmen voltak a mi világunkra hasonlító szereplők - jegyezte meg Ben. - Mármint, láttad az előző felvételeken is Luke-ot, és másokat. Tierce-ből is több van.
- Nem tudom megmagyarázni, de valahogy... zavar az egész - rázta tovább a fejét Anakin, egy pillanatra lehunyva a szavait. - És van itt még valami, ami zavar - tekintette fel Benre. - Ez a fiú... akit megöltek a felvételen... erről még sosem hallottam, sem Tierce-től, sem... sehol. Egyetlen valóságban sem. Ez a... Neo.
Abban a pillanatban, hogy kimondta a nevet, hirtelen mindkettejükön hatalmas, áramütésszerű, kataklizmikus erejű Erő-hullám futott végig. Mindketten egyszerre láttak egy kesztyűs kezet, egy ezüst fénykardot...
És egy haldokló gungant, amint kiszorítják belőle az életet.
Egy pillanatig csak meredtek maguk elé. Aztán Anakin megtántorodott, Ben pedig odaugrott, hogy felsegítse.
- Te is láttad? - kérdezte Ben.
Anakin tompán maga elé pillantott, és összerázkódott. Aztán beharapta az ajkát.
- Éreztem, inkább - ismételte meg. - És ennek… nem is értem, hogyan, de semmi köze a Káoszhoz. Tythonhoz... a mesterem elment. Ren halott.
Mielőtt Ben reagálhatott volna, több minden történt.
Villámsebesen.
A szoba ablakai betörtek, és mindegyiken hirtelen tucatnyi Porg repült be, villogó, zöldes szenzorokkal. Lumpy felkiáltott, és lecsapott néhányat, de elborították.
- Jóságos... Tervezőm - Szrípió hangja hirtelen természetellenesen elmélyült, és recsegni kezdtek a szervomotorai.
Artu felől pedig csak valami mechanikus, mindent elnyelő, ősöreg kattogás hallatszott a megszokott vidám füttyögés helyett, amikor pedig Ben és Anakin odapillantottak, már nem a megszokott kedves kis asztromech állt velük szemben.
- MEGTÉVESZTENI... MEGŐRÖLNI... MEGSEMMISÍTENI - ismételte földön túli hangon a kibernetikus harci gép.
- Ben gazda, Anakin gazda, Lumpy gazda... - Szrípió eresztékei is forogni kezdtek, az ő hangja is elmélyült. - Azt javaslom, távozzanak. - Immár teljesen elváltozott a hangja. - Már... nem... tudjuk... féken... tartani... ALAKULJ... ÁT.
Anakin és Ben aktivált fénykardokkal, az egyik sarokba szorulva, döbbenten meredtek az egymással szemben álló, fejükkel a plafont verdeső, félig humanoid, félig gépi alakokra, amelyek fém végtagjairól mindenféle pusztító fegyver és eszköz csüngött alá.
- Mintha azt mondtad volna, nem kell aggódnunk. Nekem viszont úgy tűnik, Ren halálának említése... nem várt következményekkel járt ősöreg droid barátocskáink bitjeiben... - sziszegte Anakin és meg akart indulni az Artuból kinőtt lény felé, de Ben visszarántotta.
- Ne! Hagyd őket! Ez az ő harcuk! Ki kell vinnünk a tekercseket - emelte fel az előzőt, amit megnéztek. - Különösen ezt.
- A folyosók és az ablakok mind tele vannak Porggal - Anakin lehunyta a szemét, mire a robotizált madarak egymásnak csattantak és kitüremkedő alkatrészekkel lezuhantak, de újabbak jöttek be helyettük az ablakokon, százával.
Valahonnan a szoba egyik mellékajtaja mellől, ami a pincébe vezetett, öblös vuki ordítás adta tudtukra, hogy siessenek.
- Arra, megyünk, Lumpy! - Anakin felnyalábolt egy adag könyvet, miközben a fejük felett az Abominor és a Sylentium utolsó ősi példányai, Artron és a Primer egymásnak feszültek működésük valószínűleg utolsó, minden eldöntő összecsapásában, ősi, a többiek számára teljességgel érthetetlen, évezredek őta kihalt, vagy e galaxisban soha nem is létezett gépnyelveken szidalmazva egymást. Aztán Bennel együtt futva átrohantak az élő és halott, vagy a kettő között agonizáló Porgok hullámain, le a láthatóan pinceajtóra hasonlító apró nyílásig. A Porgok utánuk.
- Gyerünk, lefelé! - lökdöste a túlélési ösztöntől hajtva Bent Anakin. - Mindjárt ránk omlik ez az egész kóceráj.
- Ha utánunk jönnek, nem érünk vele semmit, a járatokban nem tudjuk kivágni magunkat! - replikázott Ben, miközben elrohantak egy megerősítettnek tűnő, páncélozott, a folyosó oldalába erősített zsanérokon elforduló ajtó mellett.
- Igazad van - biccentett Anakin, majd megveregette az előttük rohanó vuki vállát és a kezükben lévő holodiszkekre mutatott.
- Lumpy... - mondta. - Segítened kell. Létfontosságú, hogy ezekkel kijussunk valahogy innét. Én... és Ben.
Lumpawaroo elszántan vakkantott és ráfordította a páncélajtót a folyosóra, amelynek a másik oldalán már ott csattantak az üldöző Porg drónok első hullámai.
- Gyerünk! - Anakin karon ragadta a tiltakozni próbáló Bent, és maga után húzta az egyre lejjebb és lejjebb vezető járatban, majd hátrakiáltott. - Lumpy... tartsd az ajtót! Tartsd amíg bírod!
Lépteik lassan haltak el a lefelé vezető járatban, miközben odafent Porg ciripelés, reccsenő dróntestek, vuki halálkiáltások és ősi, évezredes géplények élet-halál harca közepette a Tudás Temploma lassan összeomlott, majd amikor az Abominor és a Sylentium utolsó példányainak egymásra mért csapásai kölcsönösen elérték egymás fúziós magját, az egész komplexum egy hatalmas lánggömbben felrobbant, óriási krátert hagyva maga után... és néhány betemetett, mélyen a bolygó kérge alá vezető járatot, bennük Ben Skywalkerrel és Anakin Soloval.
A Templomot és könyvtárát karban tartó harcos-mesterek és írnokok mind elmentek Medjevvel és ott vesztek Kalimahr felett, vagy sérülten hátramaradtak, csak néhány helyi tythonia asszisztens lézengett az óriási épület körül, akik szívesen segítettek elhelyezni az archívum nagyobb elemeit a megfelelő polcokon - a hololemezeket Ben azonban nem adta volna át nekik szívesen, ezért inkább rábízta Lumpyra és a két droidra, továbbra is bízva abban, hogy együttes jelenlétük visszatartja őket bármiféle meggondolatlan és destruktív lépéstől, miközben ő maga kiült a hatalmas épület lépcsőjére, majd miután megbizonyosodott róla, hogy néhány clickes távolságban nem érzékeli a Káosz, vagy a Csillagok Királynője követőinek jelenlétét, megtámasztotta az állát, és csak bámulta a távolban vonuló felhőket, mígnem a fekete-vörös páncéllal borított, áramvonalas, egy megnyújtott TIE-rohamcsónakhoz hasonlító birodalmi gyorshajó végre feltűnt a horizonton, majd egy bizonytalan iskolakör után, melynek során pilótája szemrevételezhette a környéket, fenyegetéseket, illetve potenciális leszállóhelyet keresve, leereszkedett nem messze Bentől a park bejárata előtti üres, apró sziklákkal borított területen.
Ben kifújta a levegőt, feltápászkodott, majd megindult a hajó felé. Közelebb érve látta, mennyi kisebb-nagyobb sérülés éktelenkedik a máskülönben csúcstechnológiájúnak tűnő gyorsnaszádon... láthatóan pilótájának azért okozott némi gondot egyedül átnavigálni a Tython körüli gravitációs csapdákon és mindenféle anomálián. Ben elcsendesítette magában azt az Erőn keresztüli hívó hangot, afféle, kifejezetten a pilótának szóló, egyedi “pinget”, amelyet korábbi, Erőlátomások útján folytatott kommunikációjuk során kikísérletezett, és amelyről remélte, hogy más, hívatlan látogatókat nem vonz majd ide. Ben saját magán is meglepődött, amikor rádöbbent, milyen nyugodtan és kiegyensúlyozottan várja az első személyes találkozást.
Anakin Solo ezzel szemben legalább olyan aggodalmasnak és viharvertnek tűnt, mint maga a hajója. Szinte fázósan húzta össze magán fekete köpönyegét, és paranoiásnak beható, elővigyázatos tekintettel nézelődött körbe-körbe, miközben Ben felé közeledett a hajója rámpájáról lesétálva, mintha minden egyes fa mögül Káoszhívő orgyilkosok előugrására számított volna. Ben szinte meglepődött rajta, mennyire bizonytalannak és fáradtnak tűnt unokatestvére (avagy pontosabban, féltestvére, villant át az agyán), miközben őt mennyire belengte Tython nyugalma. “Valószínűleg én is ilyen voltam ott a tengerparton, mielőtt találkoztam Luke-al... apával” - sorolt be elméjében az előző mellé a következő gondolat, összezavarodottság helyett azonban csak bizonyosságot hagyva elméjében afelől, hogy minden rendben lesz és a válaszok Tythonon nem mindig fekete-fehérek... különösen nem mostanában.
Anakin, mintha őrá is átragadt volna Ben nyugalma az Erőn keresztül (mint ahogy minden valószínűség szerint így is történt), végül lefékezett a fiú előtt, végigmérte és halványan elmosolyodott.
- Szervusz, Ben. Sajnálom, hogy késtem.
- Nem tesz semmit - pillantott hátra Anakin válla felett Ben és ő is elvigyorodott egy kissé. - Remélem, nem volt túlságosan rázós utad.
- Nem jöhet mindenki térkapun át - bámult az épületre Anakin Ben háta mögött. - Szép tágas lakás, bármelyik vezérkari tiszt megirigyelné nálunk. - Azzal Ben mellé lépett és megindult az épüket felé, arra kényszerítve kvázi a fiút, hogyha nem akar a hátának beszélni, akkor megforduljon és vele tartson.
- Csak nemrég érkeztünk ide mi is - jegyezte meg Ben, miután felzárkózott Anakin mellé. Ismerte ezt a trükköt, és nem tetszett neki, hogy Anakin egy ilyen ócska megoldással akarja alárendelt szerepbe kényszeríteni már a beszélgetésük kezdetén. - Itt vannak a droidok és Lumpawarro is, örülni fognak neked.
Anakin szinte ügyet sem vetett rá, csak talpalt a villa felé, ezért Ben egy lépésköz erejéig lemaradt és hangját lehalkítva hozzátette:
- És persze a Csillagok Királynője is.
Erre már megpördült Anakin és Ben elégedetten látta a dühvel keveredő elővigyázatosságot a szemében, ahogyan körbepillantott.
- Mármint... nem itt a templomkertben, vagy az épületben... úgy értem, a bolygón - tárta szét a karjait ártatlan arckifejezéssel Ben. - Elnézést, ha félreérthetően fogalmaztam.
- Nem tesz semmit - pillantott körbe Anakin, majd visszalépett Benhez és a szemébe nézett. Jó másfél fejjel magasabb volt nála. - Legyőztem, annak a Káosz-csatahajónak a fedélzetén, amíg ti elpusztítottátok a Kockát. Sok bajtársam odaveszett.
- Nekem is - sütötte le a szemét egy pillanatra Ben.
- Elnézést, igazad van - szorította meg első testi gesztusként a vörös hajú, fiatalabb fiú vállát Anakin Solo. - Nem akarom kisebbíteni az áldozatotokat, amiket Te és a szövetségeseid, barátaid hoztatok a Káosz ellen... egyszerűen csak... meglepődtem, hogy ennyire... megúszta a velem való küzdelmet az a förmedvény. Hogy előttem ideért.
- A birodalmi barátaidtól részletes jelentést kaphattál volna idefelé útközben... - jegyezte meg a távolba bámulva Ben, majd visszanézett Anakinra. - De nem is kérdezted őket, nem igaz?
- Egyenesen hozzád jöttem, Ben - fordult szembe a fiúval Anakin, és megfogta a másik fiú homlokát. - Azt hiszem, ez így gyorsabb lesz...
Ben nem ellenkezett, de ahogyan emlékek, érzések és tapasztalatok kezdtek átrohanni az elméjén, egyre inkább ösztönösen elkezdte elzárni magát Anakin agresszívan kutakodó gondolatai elől. Végül Anakin arca furcsa fintorba torzult, és hátralépett. Ben észrevette, hogy a szája szélén apró vércsík jelent meg. Odanyúlt a sajátjához is...és letörölte a lefolyó vért. Mindketten megtántorodtak egy pillanatra.
- Ne haragudj - mondta végül Anakin. - Én csak... azt hittem, jártasabb vagy ebben. Hogy... Ren, vagy... Sordis - Anakin homloka ráncokba szaladt egy pillanatra, ahogyan kimondta a két nevet - ...szóval, hogy kitanítottak ebben.
- Csak futólag találkoztam... Rennel - Benen végigfutott a hideg, ahogyan eszébe jutott az a kirándulás a Naboo egyik mocsarában. - Sordis pedig akkor még, amikor találkoztunk... nem a mostani önmaga volt. Akkor még félig... Smordre volt.
- Igen - sóhajtott fel Anakin. - Ne haragudj, Ben, csak olyan régóta vagyunk... mentális kapcsolatban, hogy több mindent... feltételeztem, aminek láthatóan még nem vagy teljesen birtokában - azzal a férfi ismét megindult a templom felé, méghozzá az előzőnél is gyorsabb, ölesebb léptekkel.
- Találkoztam Luke-al - szólt utána az előzőnél kicsit hangosabban Ben anélkül, hogy felzárkózott volna Anakin mellé. - Tudom, hogy láttad... az emlékeim között. Te is tudod, hogy itt van a bolygón.
- Nem érdekes - vetette hátra a válla felett menet közben Anakin. - Ne maradj le, Ben, sietnünk kell, össze kell szednünk a felvételeket, akik nálad vannak, aztán távozunk a bolygóról.
Ben beharapta a szája szélét.
- Anakin... nem - mondta végül.
Amaz megállt, megrázkódott és felsóhajtott. Végül visszafordult Ben felé.
- Ben, kérlek, ne nyissunk vitát erről. Mihamarabb távoznunk kell erről a bolygóról, utána pedig kiadom a tartalék parancsot a birodalmi flottának. Én is érzem, amit elmondtál... a Káosz itt van, ezen a bolygón. Még rejtőzködik, még verve érzi magát, de egyre erősebb. Innentől... nem kockáztathatunk. Mindenkinek meg kell hoznia a maga áldozatát. Luke-nak is. A felvételeket viszont... el kell vinnünk.
- Vidd csak - fordult vissza a horizont felé Ben. - De én nem megyek. Tudom, mit akarsz. Szét akarod lövetni Tythont.
- Ben - szorultak ökölbe Anakin kezei. - Én is... nagyon vártam már ezt a találkozást. Annyi mondanivalónk van... egymásnak. Fontos dolgokról, amiket talán... Te megértesz. Luke bácsi... nem értené. De ha ezen vitatkozunk, kifutunk az időből.
- Ha egy dolgot megtanultam, Anakin, amióta itt vagyok, az az, hogy Tythonon... nem kell sietni senkinek sehová - húzta ki magát a magabiztosság látszatát keltendő Ben, de azért felmérte, mennyivel erősebb, robosztusabb nála Anakin. Sajnos sokkal, állapította meg. - Nem fogsz az akaratod ellenére magaddal vinni sem engem, sem a felvételeket, ezt te is tudod.
Anakin irritált arckifejezéssel megrázta a fejét.
- Ha valaki van ebben a rendszerben, aki egyáltalán csak kapizsgálja egy kicsit is, hogy mennyire pengeélen táncol most az egész galaxis, és mennyire nincs vesztegetni való időnk, reméltem, hogy te leszel az. Reméltem, hogy veled nem kell lefolytatnom ezt a parttalan vitát... Luke... igen, ő más lett volna. De Ben... - villant meg Anakin tekintete. - Neked legalább minimális elképzelésed van arról, hogy hol voltam, és honnan jövök... és mi a célja az ittlétünknek. Ne szabotáld el ezzel a... szerencsétlen pacifizmussal. A bolygónak pusztulnia kell. ez a leghatékonyabb... megoldás. Ne kényszeríts rá... hogy én kényszerítselek - szorultak ökölbe az idősebb Solo kezei.
- Oké - emelte fel tenyérrel kifelé a kezeit Ben védekezően. - Ne mondd, hogy nem vagyok rugalmas, rendben? Én sem akarok veled megküzdeni, Anakin, annál sokkal... kíváncsibb vagyok mindarra, ami Veled történt. De nem rohanhatok el csak úgy innen, nem lenne... méltó dolog, érted? Ezért üzletet ajánlok. Gyere be velem oda - biccentett az épületre Ben. - Nézzük meg együtt a felvételeket, amiket Luke bácsitól... mármint apámtól elhoztam.
Anakin homloka újra türelmetlen ráncokba futott.
- Pontosan tudom, mi lesz azokon a holodiszkeken, Ben. Pontosan tudom, mit próbálunk megakadályozni. Azaz próbálnánk, ha nem lennél ilyen elviselhetetlenül csökönyös.
- Bocs, késő tinédzserkori privilégium - vigyorodott el Ben, de belül nagyon is komoly volt, és folyamatosan azon járt az agya, hogyan vezesse elő a láthatóan igen nagy sietségben lévő Anakinnak azokat a plusz információkat a Káosz utáni fenyegetésről, amiről Luke beszélt neki. A könyvtártemplom parkjában való ácsingózás közben valahogy nem tűnt... kellőképpen meggyőzőnek előhozakodni egy ilyesfajta érveléssel. - Ha végignéztük, utána elmegyek veled, ígérem.
- Rendben, de igyekezzünk vele - biccentett sötét tekintettel Anakin, majd tekintete ismét az épületre, Ben háta mögé vándorolt, amelynek ajtajában ekkor jelent meg az újonnan érkező fogadására kisiető Artu és Szrípió.
- Nahát, Anakin gazda, a Tervező nevére mondom, ez aztán a meglepetés! - dagályoskodott Szrípió. - Nem gondoltam volna, hogy még egyszer élve látom!
- Ez kölcsönös, Szrípió - biccentett aggodalmas arccal Anakin az aranyszínű protokolldroid felé, aki mellett ott ugrált és füttyögött Artu kékesszürke kupolás teste is. A Főinkvizítor keze lassan az övén lévő fénykard felé mozdult, miközben szemét nem vette le egy pillanatra sem a droidokról.
- Nem kell, Anakin - ragadta meg a férfi csuklóját Ben, lehalkítva a hangját, emlékezve arra, amit Luke mondott. - Ismerem... a fajtájukat. Amíg együtt vannak, nem fognak semmi... olyasmit csinálni.
- Veszélyes dolog rájuk bízni ennyi kulcsfontosságú információt - jegyezte meg még mindig a fénykardját markolva Anakin. - Talán itt kéne hagynunk őket, amikor elmegyünk.
- Valahol ők is az univerzum egészének fontos részei - vetette ellen Ben. - Arról nem is beszélve, hogy segítettek digitalizálni a teljes archívumot. Artu nélkül le sem tudnánk játszani a felvételeket.
Anakin idegesen nyelt egyet.
- Rendben, végül is, mégis mit vártam, hogy rajzokkal és irkafirkákkal teli, nyomtatott könyveket találok itt, vagy mi...
Eközben Lumpawaroo is megjelent az ajtóban és eléjük sietve a vukikra jellemző hatalmas, lapogató ölelésbe szorította Anakin Solot, akiből egyszerre kiszaladt a szusz. Ilyesmiben már régen volt része, ezt el kellett ismernie magának.
- Azt hiszem... de erősíts meg benne, Szrípió... - pillantott segélykérően a tolmácsdroidra Ben Skywalker - Azt mondja, az apja emléke nevében is megtiszteltetésnek veszi, hogy élve lát - magyarázta Ben. - Hogy Csubakka vérvonalának tisztességét emeli, hogy még élsz... vagy valami ilyesmi.
- Ben... - Anakin megveregette Lumpy vállát, emlékeztetve magát, hogy joviális arcot vágjon, és arra is, hogy mennyire büdösek ezek a loncsos, izzadó vuki-bundák. - Értem, mit mond. Szervusz, Lumpy. Én is örülök, igen. Talán menjünk be.
Helyet foglaltak a könyvtárépület egyik belső termében, Artu és Szrípió pedig előhozták a holofelvételeket. Anakin némán, egyetlen szó nélkül figyelte a háborúskodásról, súlytalan hősökről, dilettáns erőhasználókról szóló, mégis fennköltnek szánt förmedvénységeket, és olykor-olykor ökölbe szorult a keze. Micsoda időfecsérlés, micsoda ostobaság, gondolta.
Ben ezzel szemben lehunyt szemmel ült, és érzékei inkább idősebb rokonára, mintsem a holofilmeken futó ostoba eseményekre hangolódtak. Luke-nak igaza volt, gondolta, amikor Anakinról beszélt. Fortyogó tenni akarást, vakmerő céltudatosságot, folyamatosan az újabb lépéseken gondolkozást, tenni akarást érzékelt a férfi elméjében, mintha úgy lépett volna át mindenen, amit átélt, legyőzött és elveszített Shikaakwa-nál, mint egy társasjáték, egy parti dejarick kezdő lépésein, amelyet mindenáron meg akart nyerni...
Végül is, miért ne. Bennek már éppen eszébe jutott, hogy esetleg fel is állít hozzá egy olyan kerek holotáblát, amikor az utolsó film, amelyben a sötét oldal hőse, ez a sem nem Solo, sem nem Skywalker-fiú valamiféle teljességgel váratlan romantikus kalandba bonyolódott a haldokló, anorexiás Palpatine-ivadék lánnyal egy Sith szentély hideg padlóján, miközben mellettük nem messze ott agonizált az Uralkodó valamiféle sápatag, több krónikus betegséggel küzdő, rynavírusos klónja, néhány fájdalmasan klisés, még Ben által is gyengének minősített fordulat után végre átváltott az elnyújtott és érdektelen ünneplésről szóló részbe, amelyben öntudatlanul is mindenki a Káoszt és a Csillagok Királynőjét dicsőítette... hogy aztán egyszer csak minden bizonnyal idő előtt végetérjen a vetítés.
Artu ide-oda forgatta kupolás fejét, miközben a többiek kihunyt, kékes holovetítő-receptorára meredtek.
- Most meg mi van? - rázta meg a fejét Anakin. - Gondolom, volt még hátra vagy jó tíz percnyi nyálcsorgatás...
- Miért álltál meg, pélhdoboz, megzavarodtak a bitjeid? - csapott az asztromech fejére indulatos hangnemet mímelve Szrípió, mire Artu élénk csipogásba és forgásba kezdett. A mellette lévő polcon, amelynek interfészeibe mind a vetítésre képes asztromech, mind az inputként szolgáló diszkek egymás mellé voltak interfészelve, hirtelen remegni kezdett a kartotékot tartalmazó doboz, majd egy diszk kiesett belőle. Artu egyik fogókarjával felemelte és odaadta Bennek.
- Különös - jegyezte meg Ben. - Erre a lemezre nem emlékszem, amikor bepakoltunk a szigeten. És itt sem volt semmi ilyesmi, amikor archiváltuk ezeket...
- Alkalmasint magam sem egészen értem, mi ütött Artu bitjeibe - replikázott Szrípió hadonászva. - Azt mondja, ez valamiféle... új input. De nem tudja megmagyarázni, honnan van.
- Nézzük meg - hajolt előre ültében Anakin és rácsatlakoztatta a lemezt Artua lejátszójára. Különös érzése támadt, most először kíváncsi izgalom fogta el, amióta Tythonra ért.
- Nem ismerem ezeket a szimbólumokat - rázta a fejét Ben a hologram elején megjelenő háromszögek és pontok láttán. - Ezek bizonyosan nem jedi jelek.
- Rendkívül zavarba ejtő, Ben gazdám, de én sem ismerem fel azonnal, bár hatmillió kommunikációs formában vagyok járatos - sápítozott Szrípió. - Elképzelhető, hogy a programozásomban tiltott ősi Sith nyelvek egyikén van ez a felvétel, ahhoz pedig csak teljes memóriatörlés után lehet hozzáférni... jaj Tervezőm.
Artu ide-oda hintázott a lábain és vidáman csipogott, amíg protokolldroid-társa alaposan, hangos kongás mellett fejbe nem kólintotta.
- Mi az, hogy ez nem is olyan rossz ötlet, te pléhmasina!
- Nem lesz rá szükség, nyugodjatok meg - emelte fel egyik kezét Anakin Solo, miközben a másikkal elgondolkozva a tarkóját masszírozta, emlékezni próbált. - Azt hiszem, én már láttam ilyet. Ezek... kardassi szimbólumok, vagy legalábbis nagyon hasonlítanak hozzájuk.
- Egy birodalmi felvétel? Itt? Talán a társaid csempészték ide? - nézett körbe hirtelen aggodalommal Ben.
- Nem, mármint a kontingensben, amivel jöttem, nem voltak sem kardassi hajók, sem ügynökök a Második Rendből - rázta meg a fejét Anakin. - Legalábbis a tudomásom szerint nem. Az is lehet, EGB előtti anyag ez. Valamiféle Sith diszk, Obszidián Rend, ilyesmi... Artu, játszd le!
- Jaj Tervezőm, remélem, nem lesz ebből baj - fogta a fejét Szrípió, a holofilm pedig forogni kezdett...
***
A teremben, ahol a Tanács ülésezett rendszerint, most valamivel nagyobb volt a fény, de azért annyira nem, hogy látni lehessen a falak mentén húzódó alakokat.
A tárva nyitva álló fő bejárati ajtón túl jól ki lehetett venni a szemben lévő elnöki posztot, amelyen most a Főkormányzó állt, hasonló rangjelzéssel, csak saját stílusának megfelelően fekete egyenruhában, míg a fiú az eredeti planetáris szabályzat alapján világosabbat, szürkésebbet viselt. Csendesen, nyugodtan... vagy annak tűnt.
- Üdv, Neo - tárta szét a karjait Tierce Főkormányzó, miközben a fiú határozottan a terem közepéig lépdelt mint annak idején a meghallgatáson, s csak ott állt meg.
- Apám.
- Jól áll az egyenruha. A rangjelzés... nemkülönben...
- Ugyanolyan jogosan hordom, mint te, apám.
- Hogyne, hogyne. Bizonyára érdekel, hol van a Tanács. Nos, nem kívánnak fogadni. Én fogadlak, s tanácsadóim.
- És még mások is - jegyezte meg a fiú két oldalra sandítva. - Miért van rájuk szükség, apám? Miért van szükség rájuk... melletted?
- Történt egy s más a távollétedben, Neo, ami miatt úgy érzem, jobb, ha így beszélünk. A két úriembernek pedig itt, a tanácsadóimnak... azt hiszem kérdései is lennének hozzád.
- Azt hiszem, engem nem kell bemutatnia - mosolygott fesztelenül a kardassi alak, az egyenruha címkéje alapján Tonashnak hívták.
- A másik úriember pedig S'hanar, a tanácsadóm.
- Örvendek... Vong úr - Neo igyekezett egyszerre biccenteni és leplezni az arcára is lassan kiülő undort.
- Részemről a szerencse, úrfi - hajtotta meg magát az idegen enyhén.
- Tehát apám... miért van szükség ennyi... lényre... ha beszélni akarsz velem?
- Bizonyára tudod már, mi történt Noellel.
- Hallottam hírét - a fiún nem úgy tűnt, mintha leplezetlen öröm járná át a téma kapcsán.
- Nos, ezért. És azért, amit kaptam tőled. Csak azután... hogy - a klón láthatóan igyekezett úgy összerakni a dolgot, hogy a lehető legkevésbé tűnjön magyarázkodásnak - hogy mindent átgondoltam... és azután, hogy Noel rám támadt és úgy használta az erejét, ahogyan nem lett volna szabad... azután döntöttünk így... biztonsági lépés.
- Én sohasem bántanálak, apa. Ha valakinek, hát neked tudni kell.
- Noelről is ezt hittem. Ha az én nézőpontomból vizsgálod, teljesen logikus lépés a mostani.
- Hogy csapdát állítasz?
- Hogy olyan körülmények között beszélgetünk, hogy ne támadjanak... komplikációk. De legyen a vendégé az elsőbbség... te miért keresed a Tanácsot, illetve miért keresel minket?
- Mindez nem volt szükségszerű - fejezte be végül az előző gondolatcserét a fiú - Te is tudod, én is tudom.
- Én azt tudom, hogy Naberre lovag, a nevelőd megszegett egy megállapodást, egy nagyon alapszintű megállapodást közte és köztem. Az én, a mi, a Birodalom kelléktárában pedig nincs más megoldás az ilyenek kezelésére. - Majd látszott rajta, hogy nehezére esik, de hozzátette: - Fiam. Térj a lényegre.
Neo enyhén meghajolt, ezzel jelezve, tudomásul vette az utasítást.
- Azért keresem a Tanácsot, mert el akarom foglalni az engem megillető helyet - a két lélegzetvételnyi néma csendben visszhangoztak a fiatalember szavai a teremben. Sok értelmű lehetett ez a kijelentés, a bent lévők láthatóan ízlelgették, átgondolták. A klónok különösen gyorsan dolgozó agyának nem okozott problémát a dolog. A következmények annál inkább. Öklök feszültek szorosabban a fegyvertusokra, néhány meg is emelkedett kicsit. Rövid nevetés csendült az elnöki emelvény irányából.
- Visszaköveteled a főkormányzói posztot? - kérdezte az idősebb Tierce. A dolog annyira abszurdnak tűnt, megmosolyogtatta a különben nem túl vidám klónt.
- Megtehetném - válaszolt halkan az ifjú.
- Nem vagy abban a helyzetben, Neo - Grodin láthatóan érzékelte a rá irányuló koncentrált akaratot.
- A Konföderációs Gyűlés törvény szerint választott meg engem, és a Protektorátusi pedig elismert, mint a Konföderáció hivatalos Főkormányzója. Ergo abban a helyzetben vagyok - düh futott át a Főkormányzó arcán.
- Ezen könnyedén változtathatunk - suttogta, szinte sziszegte.
- Nem fogod megtenni - harcoltak egymással az ugyanolyan színű és vágású szemek - Nem végeztetsz ki. Te ismersz engem, apám, de én is téged, ne feledd.
- Lehet, hogy rosszul ismersz - válaszolta ugyan olyan feszülten Grodin, mint az előbb.
- És azért sem fogsz, mert nem kérem vissza ezt a posztot. Amikor visszakaptad tőlem az életed, a betöltött funkciót is neked adtam - Neo lekapcsolta a melléről a rangjelzést. Tett egy lépést előre, mire hangos fegyvercsörgés volt a válasz, majd maga elé tartotta a nyitott tenyerében a főkormányzói funkciót jelző kis műanyag lapocskákat. Senki sem nyúlt érte, igy rövid várakozás után leguggolt és a padlóra helyezte. - Én alkalmatlan vagyok erre, nem úgy, mint te.
- A téged megillető hely... - ismételte Tierce a fia által mondottakat - Mi lenne hát az?
- Tudom, hogy beszéltél a Tanáccsal, apám - Neot láthatóan már tényleg nem érdekelték a többiek - Ezért nem fogadnak. Elhitetted velük, hogy befolyásoltam őket, hogy bábként mozgattam.
Csodába szabott diplomatikus mosoly volt a válasz.
- Nem egészen...
- Tiszteljük meg egymást, kérlek, és ne hazudjunk - másnak talán elképzelhetetlen volt, de a fiú a Főkormányzó szavába vágott - Nem tettem ilyet. Felnyitottam a Tanács szemét, meggyőzéssel, nem mentális gátakkal.
- Folytasd.
- Azt a helyet kérem, ami megillet. Engem, mint a Klón Tanács választottját, és mint a Birodalmat létrehozó képesség hordozóját.
Grodin alig leplezett megvetéssel legyintett.
- Az Erőhasználók megkapták az esélyt. Eljátszották azt.
- Propaganda, apám. Miről beszélsz? - persze mindkettejük láthatóan tudta jól, miről beszél. - Noel hűséggel szolgálta mind téged mind a Birodalmat... bár erről új barátaid elnézve, nem vagyok meggyőződve - nézett Neo leplezetlen megvetéssel a szarvas idegenre. - De ha Noel hűtlen volt, akkor millió mások is azok, akik a Birodalmat védték ezektől - intett a fejével felé ismét. - Mások is szolgálnak, az Erő adományosai, nem is kevesen.
- MKK?
- Igen, az. Tudod hol voltam eddig, apám. Te is láttad Őt. Őt, aki mindent létrehozott. Őt is gyűlölöd?
- Erről most nem beszélgetünk. Mondd, mit akarsz.
- Jogom van hozzá. Hordozom a gént, akár te. Hordozom a klónok génjét. A poszt, amit kérek, és ami megillet, az a Klón Tanács elnöki posztja, apám.
Ismét csend.
- Ez színház - S'hanar most már láthatóan nem tudta megállni, hogy ne szóljon bele, de a Főkormányzó leintette.
- Ha már itt tartunk, tulajdonképpen nem hordozod a klónok génjét, fiam - mosolyodott el az őrnagy. - A Testőrök, a Jedik és a Főadmirális génjeit hordozod maximum.
- Ezt hogy érted, apám?
- Én sosem voltam a Klón Tanács elnöke. Nagyobb hatalom ez, talán még az enyémnél is nagyobb... ha átélted volna mindazt, ami itt az EGB megalakulása előtt történt, értenéd.
- Átéltem... a te szemeddel, emlékezz.
- Rendben. Akkor tudod, hogy ebben a szektorban és szerte az EGB-ben a klón aránya a legnagyobb a Flottában. Szolgálnak, mert annak idején egy klón úgy döntött, hogy szolgálni fognak. Én ehhez csak partner vagyok, semmi több. Szövetséges, úgy, ahogy annak idején a Bellicose első legénységének többi tagja is. Elfogadtak engem, mint vezetőt és tanácsadót, de itt, ebben a teremben az én szavam csak formális volt. Nem hordozom, s így te végképp nem hordozod azokat a génmintákat, amelyeket Zalaxus, Kanerr, vagy Dreyfus hordtak vagy hordanak. Ez tehát nem jogosít fel a hivatalra.
- Ez még rosszabb érv, mint a politika, apám - a fiú nem tudta rávenni magát, hogy ezt ne hangosan mondja ki - Ez nyakatekert belemagyarázás.
- Nézz körül, fiú - lépett elő most a szarvas idegen. Az őrnagy hátramaradt, és hallgatta. - Mit gondolsz, miért küldtük el a Tanácsot? Teljesen érdektelen, hogy te mit hiszel, vagy mi ebben a propaganda, hogy felnyitottad a szemüket vagy belenyúltál az elméjükbe, amíg ők meg vannak róla győződve, hogy az utóbbi történt. Teljesen érdektelen, ki vagy mi győzte meg őket, jelenleg ez a megváltoztathatatlan helyzet... számunkra megváltoztathatatlan... te csak úgy nyerhetnél itt tekintélyt, nem előttem vagy apád előtt, hanem a tanácstagok előtt, ha ismét elmekontrollhoz vagy szemfelnyitáshoz folyamodnál, és akkor ugyanott lennénk, mint annakelőtte. Elhiheted nekem, fiam, bár nem látszik, de én ismerem a klónok gondolkodását.
- Ami pedig a jogszerűséget illeti... - mosolyodott el a Tonash nevű alak. - A fiatalúrnak tudnia kéne, hogyan működik ez... legyen szó akár a Klón Tanácsról, akár a Gyűlésről. Egy tollvonás, egy aláírás... furcsán venné ki magát, ha a Birodalmi Politikai és Igazgatási Bizottság előtt hivatalos beadványban keresné a választ...
- Akár ezt is megtehetném - makacsolta meg magát a fiú.
- Mi pedig megtehetjük, hogy üldözötté tesszük magát szerte az EGB-ben... - mosolygott a szarvas idegen. - Roppant egyszerű volna.
- Nézd, fiam - lépett előre most a Főkormányzó. - Kompromisszumkésznek mutatkozol, és ez helyes, nagyon helyes. A logika útját követed. De akkor kövesd tovább. Igen, az erőhasználók ideje lejárt. Az MKK nem más, mint egy betagozódott papi közösség az Ismeretlen Vidék legkülső karéjában, amelyhez hasonlóak még valószínűleg tucatszámra léteznek a galaxisban... mondhatnánk úgy is, hogy a politizáló erőhasználók ideje járt le.
- Úgy tűnik, apám, mégis arra kényszerítesz, hogy szóba hozzam Azt...
- Felőlünk lehet - vonta meg a vállát Tonash és pillantást váltott S'hanarral. - Minket ugyan nem zavar. És úgy vélem, a többieket sem.
- Te is megismerted őt, én is - magyarázta a Főkormányzó - Más-más oldalról persze, de egyet elismerhetsz. Az Uralkodó sosem állt ki a tisztek és a lakosság elé azzal, hogy ő, mint Erőhasználó, a galaxis mindenható ura. Ő az Uralkodó volt, aki olyan finom érzékkel hangolta össze az Erőt és a politikát, ami egyikünknek sem sikerült... te közel álltál hozzá ott a Gyűlésben.
- Valóban - bólintott Tonash.
- De végül másik utat választottál - folytatta a klón. - Azzal, hogy Noelre hivatkozol, egyértelműen jelzed, hogy ezt az utat kívánod járni. Nincs erőhasználó kisebbség a Birodalomban. Nem alkothatunk belőlük, belőletek olyan kategóriát, mint a klónokból. Nem alkothatunk, mert az Uralkodó sem alkotott. Volt Mester, volt Testőrség, voltak végrehajtók. Most viszont, hogy egy felvilágosult Birodalomban mindenki ismeri az Erő hatását és újdonságait, különösképpen a klónok itt, ki fogadna el téged, ha hatalmas jelvénnyel a melleden állsz ki ide, hogy velem van az Erő, de lojális vagyok?
- Voltak, akik ezt is támogatták, apám.
- Voltak, és meghaltak - mosolyodott el gonoszul Tonash.
- És ha ő... ha ő állna itt, akkor is ezzel érvelnél, apám? A szemébe mondanád?
- Az Uralkodó nem állna elő a klónok házában ilyen érvekkel.
- Fiatalember, lássa be, amit ön kíván, az politikailag megvalósíthatatlan - fonta keresztbe a karjait S'hanar mellkasa előtt.
- Az bezzeg megvalósítható volt, hogy ön most itt állhasson - a fiú hangjában jól érzékelhető aggresszióhullám támadt. S'hanar önkéntelenül hátralépett.
- Kérésedre a válaszunk tehát nem, fiam - összegezte a Főkormányzó - És hadd ne mondjam, de szerencsés, hogy ezt tőlem, tőlünk hallod, mert ha a tanácstagoktól hallod, akkor itt már vér folyna, vagy a tied, vagy az övék.
- De ez nem jelenti azt - folytatta Tonash -, hogy ezzel vége. Még nem fejeztük be az... eszmecserét.
- Nem fejeztük be? - Neon látszott, amint a haragja, mint gát mögé zárt víztömeg növekszik.
A kardassi válaszolni akart, ám belé fojtotta a szót egy mozdulat. Vagyis mozdulatsor. Mert a fiú a terem közepén megindult előre, az elnöki emelvény felé. Minden fegyver a vállakhoz emelkedett, egy megállj kiáltás is elhangzott. Neo ugyan úgy nem törődött velük most, mint az előbb. Energia vibrált a levegőben, talán tüzelni is fognak. Talán nem. Fellépett két lépcsőfokot. Ha megteszi a harmadikkal is, egy szintre kerül a Főkormányzóval. De nem tette. Megállt előtte, érintésnyi távolságban. Még egy lépcsőfokkal alacsonyabbról is majdnem ugyanolyan magasak voltak.
- Gondolkodás nélkül nemet mondtál - mondta halkan csak Grodinnak - Próba. Az volt, próba. Mindenre nemet mondtál volna. Nem öletsz meg. Rosszul nézne ki a Nép előtt. De legszívesebben felraknál valami kiselejtezett csillagromboló hidjára ki a peremvidékre, a lehető legmesszebbre mindentől. Igaz? Vagy talán másképp kellene bizonyítanom a hűségem? Gyilkossággal kellene bizonyítanom? Öljem meg Sontir Felt és akkor megbízol bennem? - megvetés volt a hangjában. - Miért félsz tőlem, apám?
Tonash egyik kezével biccentett S'hanarnak, és diszkréten hátrébb húzódtak. A kardassi a másik kezével pedig jelzett a felvételen kívülre, valami alárendeltjének.
- Hogy félek-e? - nézett a fiú szemébe a Főkormányzó. - Még szép, hogy félek. Üvöltözöl, a fénykardodon van a kezed, sistereg körülötted az Erő, és itt állsz ugrásra készen, hogy egy hirtelen támadt idegességi rohammal lecsapj rám, vagy tanácsadóimra... még szép, hogy félek. Olyan vagy, mint Noel, bármily szomorú is ezt látnom. Az érzelmeid vezetnek, nem hideg számítás, nem a logika. És emellett erős is vagy. Erősebb, mint bármelyikünk itt. És hogy ez az erő ilyen instabil legyen, hogy bármikor elharapozódjon, ezt nem engedhetjük... különösen úgy nem, hogy pozícióba helyezünk téged... tegyél, fiam, ami jólesik. Ha akarod, öld meg Sontir Felt, és mi hálásak leszünk... de hogy mi lesz utána, arra nincs garancia... ha akarod, keress más jediket, ha akarod, keresd azt az igazságot, amit Noel is keresett, hibásan... vagy ha akarod csapj le.
- Amit nem ajánlanék, mellesleg - a kardassi hangja így, fél méteres távolságból megint nyugodtabb volt. - Jelen pillanatban katonáink fegyverei mellett egyik hajóm transzportersugara van önre irányozva, Neo úrfi. Egyetlen rossz mozdulat, és ön kint találja magát az űrben. És ha egy sugárvetőlövedéket el is tud téríteni a fénykardjával, egy cardassiai Keldon-osztályú romboló fézereiről ez nem mondható el... már ha egyáltalán képes lesz ellenállni a hidegnek, vagy épp a melegnek, attól függően, hol köt ki.
- Menj, fiú - az apa hangja keményebb lett. - Nem tudunk neked helyet biztosítani a Birodalomban, ebben a Birodalomban nem. Eddig beláttad ezt, én így emlékszem. Most nem látod be, de a helyzet ettől függetlenül rád nézve változatlan. Menj, ne kényszeríts olyanra, amit nem kívánok megtenni, így nem. Menj, ne várd meg, amíg a kollégák türelme elfogy, ami sokkal hamarabb várható, mint az enyém.
- Ne fenyegess engem, idegen - a fiú csak a fejét fordította az ügynök felé - Én a Birodalom polgára vagyok, te nem.
- Birodalom polgára - ismételte a vongféle tanácsadó, annyi megvetéssel a hangjában mindkét szó iránt, amennyit csak bele tudott vinni. - Hallgass csak az apádra, és menj szépen.
- Tévedsz, apám. Nem vagyok Noel, és nem vagyok ideges. A Birodalom háborúra készül, érzem. Elutasíthat egy ilyen képességű katonát, mint én?
- Gyerünk, kölyök, nem értesz a szép szóból? - a vong tanácsadó előrébb lépett. - Takarodj, míg megteheted!
Neo bólintott, kimérten, lassan. Szépen lassan kigombolta a zubbonyát is, még lassabban levette. Tudta, hogy felesleges bárkinek is odanyújtania, úgysem veszik majd el, igy ledobta a földre.
- Rendben. Elmegyek - kezet nyújtott Grodin felé, ami ugyanúgy megválaszolatlan maradt, mint minden más feltett kérdés. - Remélem, nagyon remélem, lesz egyszer valaki, aki megváltoztat téged - visszahúzta az elfogadatlan jobbot.
- Igen, elmegyek, és ez az utolsó esélyed, hogy hátba lövess, apám. Mert amint innen kiteszem a lábam, a legádázabb ellenséged engeded el. Árulónak nevezlek. A Birodalom árulójának.
A szarvas idegen lenézően felröhögött. A fiút ez sem érdekelte. Megfordult, ugyanabban a ritmusban, amivel eddig mindent tett. Lelépdelt a két lépcsőfokon, ki, a kijárat felé. A talpa alatt darabokra tört a főkormányzói rangjelzés.
A klón némán, mozdulatlanul figyelte a távozó alakot. A felvételről nem derült ki, mi jár a fejében. Aztán kifújta a levegőt és megérintette Tonash vállát, aki még mindig ugrásra készen állt.
- Csinálják.
S'hanar mosolygott.
A kardassi nem. Egyszerűen halkan beleszólt a komjába anyanyelvén.
- Rodar, ter bok'tor, talor Neo ashan dar.
- Legim nar, Gul.
A kifelé siető Neo testét pedig valamiféle részecskesugár ölelte körül, és a kamera váltott...
Iszonytató fejfájás... a fiú részecskéi újra helyükre rendeződtek, de a hullámkiesés és a torzulás, amelyet testének az Erő minden szabályával ellenkező áthelyezése az áramlásban keltett, még ott kavargott körülötte. De még élt... az őt körülvevő sötétség dacára.
Aztán jött a hideg, a mindent elemésztő, gyilkos hideg. A fiú pajzsot vont maga köré az őrjöngő Erő energiájából, elsötétült szemekkel próbálva felmérni, hol van.. alatta ott lebegett a Tanács platformja, békésen, nyugodtan. Lassan kinyújtotta a kezét... semmi. Kint lebegett a világűrben... a világűrben, amely előtte elmosódott, s materializálódott előtte egy sárgásbarna, mélytengeri létformára emlékeztető hajó.
A kép pedig egy kardassi hadihajó hídját mutatta.
- Glinn, a transzportálás sikeres, célpont előttünk.
- Fézereket tölts - rendelkezett a parancsnok, egy testes kardassi.
- Fézerek feltöltve! - jött a válasz az irányítópulttól.
- A célpont?
- Mozdulatlan, Glinn!
- Nyissanak tüzet. Maximális energiával.
A kardassi romboló orrából vastag, sárgásbarna sugár csapott ki, a hajó megremegett, a sugár körülölelte a lebegő alakot, néhány pillanatig még megtört egy láthatatlan aurán, ám aztán áttörte a védőmezőt, és az alak helyén nem maradt más, csak valami gyorsan oszló, fényes csillámlás, az is elenyészett pillanatok alatt.
- Svag Nar a Főkormányzónak - jelentett a parancsnok - Célpont megsemmisítve.
- Köszönöm. Töröljék a mintát a transzporter memóriájából, nem kockáztathatunk- szólt a válasz a komban, majd hozzátette:
- Százados, küldheti az embereit.
- Parancs.
Pillanatokkal később a kamera ismét váltott. Szürkéskék egyenruhás alakok rohantak fel a platform előterében parkoló vámkorvett rámpáján. Néhány lövés, egy eszelős sikoltás, majd még egy, ezúttal sokkal visszafogottabb, és csend lett. A klónok lecipelték elesett társukat a hajóról, majd jeleztek a kint álló rombolónak, amely vonósugárral kihúzta és két torpedóval porrá zúzta a vámkorvettet.
A platformot nemsokára néhány Missile Boat hagyta el, s indultak vissza a rendszer közepe felé, míg a felvételen egy szöveg futott végig, valamiféle közlemény.
"Nem sokkal ezelőtt a Vong egy utolsó, kétségbeesett kísérletet tett a győzelem megszerzésére. Ügynökük, aki magát a korábban hősi halált halt Neo Tiercenek adta ki, megkísérelt bejutni a Klón Tanács platformjára és végezni a Tanács tagjaival. A helyi biztonsági szolgálat, Tierce Főkormányzó és a Cardassiai Hírszerzési Légió erőinek gyors beavatkozásának köszönhetően a tanácstagokat sikerült idejében evakuálni, illetve a merénylőt lebuktatni és társaival együtt likvidálni. Erősen gyanítható, hogy a Neo Tierce alakját felvett támadó annak a Vong sejtnek a tagja volt, amelynek egy másik ügynöke Kanerr vezérezredes képében hónapokkal ezelőtt a Vong kezére játszotta az Allegience támaszpontot. Az ügy további vizsgálatát a Hírszerzés illetékes szervei végzik a Klón Védelmezőkkel együttműködve. Éljen a Birodalom!"
***
A felvétel megszakadt.
- Mi a... - meredt a képernyőn tovatűnő szövegre Ben. - Mi volt ez? Az a főtiszti egyenruhás alak, az az volt, akire gondolok?
- Igen - Anakin tekintete jóllehet még sötétebb és kiismerhetetlenebb volt, mint eddig. - Grodin Tierce, a Birodalom Főkormányzója.
- Nem tudtam, hogy van egy fia... - túrt bele vörös hajtincseibe zavartan Ben. - Vagyis... hát... csak volt, ahogy elnéztem. Még sosem láttam ilyen technológiát. Tényleg ilyeneket tudnak a kardassiak?
- Nem, ha engem kérdezel - rázta a fejét Anakin. - Ez mind... nagyon zavarba ejtő. Találkoztam Tierce-el - tette hozzá végül egy pillanatnyi csend után. - Beszéltem vele, és azt is tudom, hogy a mesteremmel is beszélt. Őszintének tűnt, és sosem láttam az elméjében semmi ilyesmit. Nagyon sok... zavaró van ebben a felvételben. A nevek, címek... Konföderációról beszéltek benne, meg valamiféle Tanácsról, meg Gyűlésről... MKK-ról... Védelmezőkről...
- Talán nem is a mostani Főkormányzóról szól - jegyezte meg Ben. - Talán ez tényleg valamiféle régebbi, ESB-s felvétel. Az előző Tierce-ről... Wenthar szolgájáról szól.
- Lehet, de nem valószínű, a felvétel olyan, mintha a Polneyeon, a klónok főhadiszállásán készült volna - vetette ellen Anakin.
- Tudom, voltam ott - biccentett Ben.
- De akkor még egyik Tierce sem volt Főkormányzó, ráadásul a kardasiakkal sem lehettek akkor még kapcsolatban, ahogyan Naberrie szenátorral sem, márha ez a Noel nevű alak emlegetése rá utal egyáltalán... - ráncolta a homlokát Anakin. - Olyasmiről pedig végképp nem tudok, hogy ők egymásra támadtak volna. Hacsak nincs itt valami machináció... de én másra gondolok. Tierce beszélt nekem... egy másik... mármint egy harmadik valóságról. Amit csak ő látott, amikor Lothalon járt.
- Akkor ez egy... Káosz nélküli univerzumból van? - pillantott a diszkre határozatlanul Ben. - De akkor... hogy kerül a többi közé?
- Ez is jó kérdés, de van itt más is - vakarta meg a tarkóját a Főinkvizítor. - Az a szarvas idegen, akit Yuuzhan Vongnak neveztek, bár nekem nem tűnik annak... az a S’hanar.
- Ja, undok egy alak - fintorodott el Ben. - Mi van vele?
- Úgy emlékszem... egy ideje.. Tierce-el dolgozik - folytatta gondolataiba merülve Anakin. - Olvastam pár jelentést.
- Mármint, láttál róluk másik holofilmet is? - kérdezte értetlenkedve Ben. - Nem ez az egyetlen erről a harmadik világról?
- Nem - rázta meg a fejét Anakin. - És ez zavar a legjobban. Itt láttam. A mi Tierce-ünk oldalán. Ebben a valóságban.
- Nos, sok filmen voltak a mi világunkra hasonlító szereplők - jegyezte meg Ben. - Mármint, láttad az előző felvételeken is Luke-ot, és másokat. Tierce-ből is több van.
- Nem tudom megmagyarázni, de valahogy... zavar az egész - rázta tovább a fejét Anakin, egy pillanatra lehunyva a szavait. - És van itt még valami, ami zavar - tekintette fel Benre. - Ez a fiú... akit megöltek a felvételen... erről még sosem hallottam, sem Tierce-től, sem... sehol. Egyetlen valóságban sem. Ez a... Neo.
Abban a pillanatban, hogy kimondta a nevet, hirtelen mindkettejükön hatalmas, áramütésszerű, kataklizmikus erejű Erő-hullám futott végig. Mindketten egyszerre láttak egy kesztyűs kezet, egy ezüst fénykardot...
És egy haldokló gungant, amint kiszorítják belőle az életet.
Egy pillanatig csak meredtek maguk elé. Aztán Anakin megtántorodott, Ben pedig odaugrott, hogy felsegítse.
- Te is láttad? - kérdezte Ben.
Anakin tompán maga elé pillantott, és összerázkódott. Aztán beharapta az ajkát.
- Éreztem, inkább - ismételte meg. - És ennek… nem is értem, hogyan, de semmi köze a Káoszhoz. Tythonhoz... a mesterem elment. Ren halott.
Mielőtt Ben reagálhatott volna, több minden történt.
Villámsebesen.
A szoba ablakai betörtek, és mindegyiken hirtelen tucatnyi Porg repült be, villogó, zöldes szenzorokkal. Lumpy felkiáltott, és lecsapott néhányat, de elborították.
- Jóságos... Tervezőm - Szrípió hangja hirtelen természetellenesen elmélyült, és recsegni kezdtek a szervomotorai.
Artu felől pedig csak valami mechanikus, mindent elnyelő, ősöreg kattogás hallatszott a megszokott vidám füttyögés helyett, amikor pedig Ben és Anakin odapillantottak, már nem a megszokott kedves kis asztromech állt velük szemben.
- MEGTÉVESZTENI... MEGŐRÖLNI... MEGSEMMISÍTENI - ismételte földön túli hangon a kibernetikus harci gép.
- Ben gazda, Anakin gazda, Lumpy gazda... - Szrípió eresztékei is forogni kezdtek, az ő hangja is elmélyült. - Azt javaslom, távozzanak. - Immár teljesen elváltozott a hangja. - Már... nem... tudjuk... féken... tartani... ALAKULJ... ÁT.
Anakin és Ben aktivált fénykardokkal, az egyik sarokba szorulva, döbbenten meredtek az egymással szemben álló, fejükkel a plafont verdeső, félig humanoid, félig gépi alakokra, amelyek fém végtagjairól mindenféle pusztító fegyver és eszköz csüngött alá.
- Mintha azt mondtad volna, nem kell aggódnunk. Nekem viszont úgy tűnik, Ren halálának említése... nem várt következményekkel járt ősöreg droid barátocskáink bitjeiben... - sziszegte Anakin és meg akart indulni az Artuból kinőtt lény felé, de Ben visszarántotta.
- Ne! Hagyd őket! Ez az ő harcuk! Ki kell vinnünk a tekercseket - emelte fel az előzőt, amit megnéztek. - Különösen ezt.
- A folyosók és az ablakok mind tele vannak Porggal - Anakin lehunyta a szemét, mire a robotizált madarak egymásnak csattantak és kitüremkedő alkatrészekkel lezuhantak, de újabbak jöttek be helyettük az ablakokon, százával.
Valahonnan a szoba egyik mellékajtaja mellől, ami a pincébe vezetett, öblös vuki ordítás adta tudtukra, hogy siessenek.
- Arra, megyünk, Lumpy! - Anakin felnyalábolt egy adag könyvet, miközben a fejük felett az Abominor és a Sylentium utolsó ősi példányai, Artron és a Primer egymásnak feszültek működésük valószínűleg utolsó, minden eldöntő összecsapásában, ősi, a többiek számára teljességgel érthetetlen, évezredek őta kihalt, vagy e galaxisban soha nem is létezett gépnyelveken szidalmazva egymást. Aztán Bennel együtt futva átrohantak az élő és halott, vagy a kettő között agonizáló Porgok hullámain, le a láthatóan pinceajtóra hasonlító apró nyílásig. A Porgok utánuk.
- Gyerünk, lefelé! - lökdöste a túlélési ösztöntől hajtva Bent Anakin. - Mindjárt ránk omlik ez az egész kóceráj.
- Ha utánunk jönnek, nem érünk vele semmit, a járatokban nem tudjuk kivágni magunkat! - replikázott Ben, miközben elrohantak egy megerősítettnek tűnő, páncélozott, a folyosó oldalába erősített zsanérokon elforduló ajtó mellett.
- Igazad van - biccentett Anakin, majd megveregette az előttük rohanó vuki vállát és a kezükben lévő holodiszkekre mutatott.
- Lumpy... - mondta. - Segítened kell. Létfontosságú, hogy ezekkel kijussunk valahogy innét. Én... és Ben.
Lumpawaroo elszántan vakkantott és ráfordította a páncélajtót a folyosóra, amelynek a másik oldalán már ott csattantak az üldöző Porg drónok első hullámai.
- Gyerünk! - Anakin karon ragadta a tiltakozni próbáló Bent, és maga után húzta az egyre lejjebb és lejjebb vezető járatban, majd hátrakiáltott. - Lumpy... tartsd az ajtót! Tartsd amíg bírod!
Lépteik lassan haltak el a lefelé vezető járatban, miközben odafent Porg ciripelés, reccsenő dróntestek, vuki halálkiáltások és ősi, évezredes géplények élet-halál harca közepette a Tudás Temploma lassan összeomlott, majd amikor az Abominor és a Sylentium utolsó példányainak egymásra mért csapásai kölcsönösen elérték egymás fúziós magját, az egész komplexum egy hatalmas lánggömbben felrobbant, óriási krátert hagyva maga után... és néhány betemetett, mélyen a bolygó kérge alá vezető járatot, bennük Ben Skywalkerrel és Anakin Soloval.