|
Post by Lord Brodrig on Mar 5, 2015 18:45:11 GMT 1
Egykor a Régi Köztársaság határbolygója, ami majdnem áldozatául esett a Mandalóriai Háború tüzének. Később, a Nagy Galaktikus Háború idején a Sith Birodalom és a Köztársaság vívták itt néhány - nem túl jelentőségteljes - csatájukat. A Klónok Háborújában szeparatista erőd működött a felszínen, ami később a Galaktikus Birodalom fennhatósága alá került. Az idők változásával pedig az Ord Radama ugyanolyan mellékszereplője maradt a galaktikus történelemnek, mint azelőtt - jelenleg az Egyesült Sith Birodalom egyik határvidéke...
|
|
|
Post by Revan on Jul 14, 2015 14:54:14 GMT 1
Nem volt hosszadalmas az utazásuk. Amíg a hipertérben volt a hajó, meditált egy kicsit. A hosszadalmas kutatás kimerítette egy kicsit. Az utóbbi napokban keveset aludt, hogy a lehető leghamarabb megtalálja, amit keres. Aztán küldte el egyik segédjét Ord Radamára, hogy meggyőződhessen róla, hogy van értelme folytatni ebbe az irányba. Eddig úgy néz ki, hogy igen. A hajó belépett a légkörbe és rövidesen landolt is egy látszólag stabil, mocsár melletti részen. -Ord Radama, mesterem!-mondta Brianna.-Megérkeztünk! Lenyitotta a rámpát, majd le sietett a hajóról. Meggyőződött róla, hogy a talaj elég stabil ahhoz, hogy megtartsa a hajó súlyát. Egy mocsárnál sosem lehet tudni. Épp indult volna vissza, amikor a kommján kapott egy hívást a társától, aki vár rájuk. -Értem. Maradj veszteg. Hamarosan oda érünk...Ne, kerülünk kell a feltűnést. Rejtőzz el és várd meg, míg odaérünk. Eltette a kommot és visszasietett a mesterhez, aki csak arra várt, hogy visszatérjen. -Mester, indulhatunk tovább. Sietnünk kell azonban, a társam arról értesített, hogy gyanús egyéneket látott a közelben. Erős a gyanúm, hogy kincs vagy fejvadászok lehetnek.
|
|
|
Post by sithlord on Jul 14, 2015 17:13:21 GMT 1
Rogerius nem örült a váratlan fejleménynek miszerint kincsvadászok akarják megszerezni az ereklyét. Szívében égő gyűlölet tört fel. -Azokat a férgeket megöljük tanítványom! -mondta olyan hideg eltökéltséggel ami Sithté tette a Nagyurat. -Induljunk!
Rogerius és tanítványa hamar odaértek a találkozási pontra, Brianna informátora pedig a tanács szerint elbújt, legalábbis a közelben nem volt látható. Egy tisztáson éppen két rodiai és egy ember, valamint egy ősrégi harcidroid egy HK típusú orgyilkos droid beszélgettek valamiről. Rogerius kezdte sejteni hogy ezek azok a kincsvadászok akikről tanítványa beszélt. A Nagyúr nem sokat teketóriázott hanem aktiválta fénykardját és a kis társasághoz lépett.
„Kerülni a feltűnést így?” -dohogott magában Brianna.
-Az Egyesült Sith Birodalom nevében adjátok meg magatokat! -mondta Rogerius a szemmel láthatóan válogatott bandának.
|
|
|
Post by Revan on Jul 14, 2015 17:47:49 GMT 1
Ahogy az várható volt, mestere nem fogadta túl nagy örömmel a hírt. Ez érthető. Ő sem örült volna, ha más aratja le a babért a munkájáért. Egy riválist sem szívesen fogadna el, de az ilyen hitvány kincsvadászok semmivel sem jobbak a közönséges tolvajoknál. Sietve tovább indultak a találkozási pontra. Társát nem látta. Ritka alkalom volt, hogy ilyen esetben hallgatott rá, azonban most eleget tett kérésének. Négy egyén társalgott épp ott, ahol nekik is dolguk lenne. Briana nem vette elő fegyverét, csupán egyik kezét csípőre téve méregette a láthatóan nem kezdő társaságot. -Mester, úgy vélem esetleg megtudhatnánk tőlük, mit keresnek itt. Na meg, hogy kinek a megbízásából vannak itt. Előre lépett két lépést, hogy rá figyeljenek. Nem tudhatta így ránézésre, melyikük a vezető. Nos, a droidról gondolta legkevésbé, hogy az lenne. Talán egyik sem. Meglehet, hogy többen is vannak. -Az Egyesült Sith Birodalom nevében felszólítalak benneteket, hogy igazoljátok magatok és közöljétek ittlétetek okát. Kinyúlt feléjük az Erővel és próbálta rávenni őket az együttműködésre, valamint időben észlelni a támadó szándékot.
|
|
|
Post by Haruhi on Jul 14, 2015 22:18:25 GMT 1
Egyenesen állt a rá fogott sugárvetők dacára is, nem voltak erőfölényben felette és a helyzet nem volt senki részéről sem pattanásig feszült, ez pedig annak volt betehető hogy nem volt neki az a fajta alkata, mely másokban tekintélyt vagy vélelmet keltett. A tettei más címszó alá tartoztak. Egy whipid, három rodiai és két ember, tőle egy lépésre, valamint egy fiatal hutt távolabb. Ez utóbbi fegyvertelenül közeledett és társai félrehúzódtak mikor odacsusszant, s méretes szemeivel végigmérte. Nem tett ugyanígy, most is mindössze maga elé nézett üres tekintettel, s az erő áramlatainak útján vizsgálta felé irányuló érzelmeiket, melyeket gyanakvással keveredett kíváncsiságként lehetett a legegyszerűbben leírni. Egy tábor volt ez, melyet egy meglepően egyenes sziklafal tövébe vertek a láp egy szigetén, a hutt valamiféle kisebb vagy talán nagyobb vezető, ők maguk pedig zsoldosok, meglehet hogy éppenséggel a megbízújuk volt. Nem szokta mások kérésére halogatni saját kezdeményezését, ezért is irányította a sith akadémikusokat egy másik, közeli koordinátára, ahonnét egyébként szintén érzékelt életjeleket, noha kevesebbet mint ahogy itt. Enyhe légfuvallat lengette meg hosszú, élénkfehér hajfürtjeit épp mikor a hutt szólásra nyitotta széles száját - Nocsak, egy kicsi ember - rotyogta fajtájára ritkán jellemző módon basic nyelven, egy hutt kevesebb büszkeséggel - mit keresel vajon egy ilyen "mostoha" helyen mint ez? Ugye hogy nem egyedül jöttél?Nem tudta érdekelni, hogy őt éppenséggel mi érdekelte és mennyire, azért volt itt mert forrásától kapott információk már kétszersültek voltak, s ezért hevert talán még most is két darabban az említett forrása Nar Shadda egy sikátorában. Nem mintha másképp lett volna, ha frisswk is lettek volna. Fejét enyhén megemelte, most sem keresve tekintetét egyiküknek sem, mindössze reakcióját mutatta arra hogy mindent hallott, de több semmi. Ajkai megrebbentek, de nem válasz hagyta el őket - Ti Karness Muur "kincstárát" keresitek, igen? - fogalmazott velősen, értetlenséget keltve Vagyis majdnem, érezte hogy a hutt gondolatai vízcseppként hullanak az erő tavának tükörsima felületére, mely fodrozódva árulkodott arról hogy az ő értetlensége ismerős szavakból eredt, s nem idegenekből. De óvatos lény is volt, s szemeiben gyanakvását könnyen a meglepettség köpönyege alá rejtette, talán nem tudván hogy mindhiába, de inkább valószínű hogy éppen ellenkezőleg. Egy űrkalóz lényére akadt volna őbenne, ő azonban nem talált benne valós fenyegetést, a hutt pedig - most már bizonyosan megérezve ezt - tartani kezdett tőle, s ez így volt rendjén - Igen - előzte meg annak kétségtelen nemmel rokonértelmű válaszát - Elmondjátok amit tudtok, ide adjátok amit találtatok, én pedig engedlek elmenni titeket a saját útjaitokra. Először kérem és utoljáraVegyes érzelmek orkánja korbácsolta fel az erőt: valaki hahotázott magában, más reakció nélkül várta a maga utasításait, s persze volt aki elbizonytalanodott. De mindennek a szélviharnak a közepén ott állt a hutt kételyektől, illúzióktől és tanácstalanságtól mentesen. Már azelőtt tudta hogy mit fog mondani, mielőtt a szavak elhagyták volna torkát, ő persze nyugalommal várta ki. Nem akadályozhatták meg semmiben - Jeedai chik, CRISPO! - üvöltött fel, mindhiába Kezébe pottyanó fegyverének sercegve életre kelő karmazsin pengéje átvágta a két ember csípőjét, s hagyott parázsló barázdát a whipid mellkasán, ki utolsó cselekedeteként odakapott, hogy aztán előre bukjon. Addigra persze a rodiaiak elsütötték volna fegyvereiket, ha nem csaptak volna ki belőlük tiltakozó szikrák, melyet az ő apró érintései okoztak az erő áramában. Meglepetésüket félbeszakította egyikük nyakának roppanása, ám ő még csak esni sem kezdett a föld felé, az ívet író penge a víz szintje mentén szelte át a másik kettő fejét. A huttnak volt ideje fejét rázva hátráló csúszásba kezdeni, de a két mésodpercnyi egérút lejártával a vörös penge mellkasában állapodott meg, tett rövid vágó mozdulatot, s repült vissza kikapcsolódva tulajdonosa kezébe, s tűnt el fehér ruhájának rejtekében. A lény feje élettelenül biggyedt előre, ő azonban jól tudta hogy a penge hője megakadályozta testnedveinek ömlését, a hutt utolsó megmaradt szíve pedig gyengén bár, de tovább vert. Nem szólt, amaz eszméletlen is volt, illetve a közelben érzékelt három életjel mellett most távolabb további kettő, sokkal erősebb jelenlétet fedezett fel. Hosszu hajfürtjeibe túrt, majd hátat fordított mészárlása maradványainak és lassú léptekkel elindult abba a bizonyos másik irányba, későbbre hagyva a huttot Valóban nem kellett messzire mennie, s ahogy megközelítette őket úgy állapította meg a másik két életjel gyorsabb közeledtét, persze már eddig is tudta hogy kikhez tartoztak. Csupán egyetlen újabb dolgot fedezett fel, mikor már csupán egy fal buja növényzet választotta el tőlük: energia rendszerű áramlását, mely egy droiddal egészítette ki az ott levők számát. A másik kettő... ők pedig már ott voltak, s a többiek beszéde megszakadt. Tovább indult, útjából a növénzet félrehúzódott, s a túloldalt hangtalanul előlépve már meg is pillantotta mindannyiukat. A sith akadémikus férfi szólt rájuk parancsolón éppen, s hozzá csatlakozott a másik is, ő pedig magába 'lélegezve' a helyen fortyogó indulatot, jelenlétének felfedése mellett döntött - Válaszoljatok a kérdéseikre, a többiek nem tették - jelentette ki hideg nyugalommal Azt nem tette hozzá hogy részéről mit sem számított, mi lesz aztán velük hogy engedelmeskednek nekik, vagy nem
|
|
|
Post by sithlord on Jul 15, 2015 8:40:46 GMT 1
Rogerius elbűvölten figyelte az Erő segítségével kiterjesztve érzékeit, ahogy az ismeretlen Sith lekaszabolta az ellenségeit. Rogerius érezte a különös idegenben lévő erőt, amely szinte kirobbant a küzdelem hevében. Aztán hamarosan odaértek a találkozási ponthoz, ahol a Sith küzdött ellenségeivel.
-Tegyétek amit mondott! -mondta Rogerius hűvös higgadtsággal, a túlélők felé intézve szavait. -Adjatok át minden talált tárgyat!
Amazok, látva a Sith aktivált vörös fénykardját, inkább engedelmeskedtek a parancsnak, és szépen átadtak mindent a különös kompániának. Miután ez megtörtént, Rogerius csak ennyit mondott:
-Megölni őket! Mindenkit!
Parancsszavára Briana már lódult is.
|
|
|
Post by Revan on Jul 15, 2015 18:20:02 GMT 1
Miközben a találkozási pontra, mindketten érezték, ahogy egy közeli helyen épp néhány élet ér véget. A tettes pedig egyértelműen Erő használó. Mestere arcán nagyon látszott, hogy tetszik neki, amit az Erő mutat neki. Végül a találkozási ponton Briana nem tett hozzá semmit az elhangzottakhoz, csak érdeklődve figyelte, hogy a kincsvadászok vajon a könnyebbik utat választják-e. Végül úgy lett. Átadtak mindent, ami csak náluk volt. Még a fegyvereiket is, amikre aztán senkinek semmi szüksége. Mikor már nem volt semmi hasznuk, a mester kiadta a parancsot a likvidálásukra. Briana egy apró sóhajjal nyugtázta, hogy nem sikerült mesterét meggyőzze. Bár nem preferálja a szükségtelen erőszakot, mestere akarata szent, így tetszik vagy sem, engedelmeskednie kell. Mozdulnia azonban nem kell. Az egyik rodiai egy kést kap elő és felé ugrik, miközben az anyanyelvén ordít valamit. A Sith rutinos mozdulattal elkapja őt az Erővel, majd nemes egyszerűséggel egy sziklához vágja. Fejjel érkezik, így azonnal nyakát töri. A Hk droid is a keze által kíván kimúlni. Pontosabban tönkremenni. Elvégre a droidok nem halnak meg. Egy droid, ami megtámad egy Sithet, milyen mulatságos lenne, ha nevetne valaha is. A droidot a kezéből kicsapó villámokkal tette mozgásképtelenné. Közben a többi ellenfél a többiekre maradt. Ő addig a droidhoz lépett és közelebbről is szemügyre vette. Nem mai darab, de nincs rossz állapotban. Egy kis idő ráfordítással még hasznos lehet. De előbb valami mást kell elintézniük. Oda lépett ifjú társához. -Szép munka. Tehát, nálad van? Ha jól sejtem, ugyanennek a társulatnak a tagjaival bántál el nem olyan rég. Kiderült róluk bármi?-tért rögtön a tárgyra.
|
|
|
Post by Haruhi on Jul 16, 2015 19:07:41 GMT 1
Várakozón szemlélte az előtte kibontakozó eseményeket, de ő maga nem vállalt szerepet bennük. Nem voltak ezek merész zsoldosok, a pénzük nem érhette meg az életüket is, harc nélkül megadták magukat és a fegyvereiktől is készségesen megváltak. De ahogy gondolta, nem volt náluk semmi olyasmi ami bármilyen kinccsel is összefüggésbe lett volna hozható, ez pedig arra mutatott rá hogy ez itt egy őrhely volt. A csere rövid volt, a kettő maguk között elintézték a továbbiakat, aztán a nő végzett a foglyaikkal, bár elég kifinomulatlan és felesleges mozdulatokkal vegyített módon, a célszerűség ott volt benne, de a kecsesség az ő megitélésében mégis hiényzott belőle. Dolguk végeztével végre vele is foglalkozni kezdett, pontosabban Ő maga nem vette még szemügyre a másik táborhelyet - bár az akadémikus nőnek nem mondta korábban, de ő már birtokában volt azelőtt is annak ami után amaz sóvárgott, mindössze át kellett vizsgálnia utána a lápvidéket Rövid kérdezősködése további információk megszerzésére irányult, melyek talán közelebb vihették volna valamihez, akármihez mely sóvárgást kelthetett volna benne. Mert mi lett volna tisztább a sóvárgásnál? Egyenes volt, magyarázatot nem igényló és kifizetődő mindazoknak, kik nem voltak gyengék és hitványak ahhoz hogy megragadják. A kérdések nem foglalkoztatták különösebben, nem az ő érdekéhez kapcsolódtak közvetlenül, csupán egy nagy egész részét képezték. Először nem reagált, csak kezét emelte fel, s nyitott tenyerében egy adatcipet fedett fel, időt hagyva hogy megnézze magának és ha még kell neki, elvegye - At adatok ezen találhatóak, ha még kellenek. Ám hogy ők kicsodák, engem már nem, én csak egyszer kérdezek - az olyan esetekben, mikor egyáltalán kérdez, ha ugyebár van miért kérdezni - egy hutt vezette őket, ha beszéded van vele akkor még nem késtél el, legyél a vendégem, tudom hogy hol van
|
|
|
Post by Revan on Jul 18, 2015 7:12:55 GMT 1
Sem fiatal társa, sem mestere nem vett részt a kivégzésben. Így bármennyire is ellenére volt a felesleges öldöklés, mestere parancsát teljesítve kénytelen volt a maradék két ellenfelet is rövid úton a másvilágra küldeni. Az Erővel felemelte a két megmaradt kincsvadászt és közelebbi viszonyba hozta őket. Mindkettő eszméletét vesztette, ahogy lefejelték egymást. Ez után egy közeli mocsaras tócsába hajította őket. Nekik sem lesz hosszabb vagy fájdalmasabb haláluk, mint társuknak. A droidot pedig talán magával viszi. Még elválik. A másik Sith készségesen válaszolt a kérdésére. Kiderült, hogy egy hutt vezette a kincsvadászokat. Eközben átadott egy adatchipet. -Nos, szerintem váltunk vele néhány szót. Nem volna haszontalan tudni, hogy vannak-e még emberei, akik gondot okozhatnak. Vagy van-e valaki, aki még a huttot is dróton rángatja. Ott hagyta a lányt és mesteréhez lépett, átadva neki az adatchipet, ami kutatásuk következő lépéséhez vezethet.
|
|
|
Post by sithlord on Jul 18, 2015 9:18:37 GMT 1
Rogerius elégedetten szemlélte ahogy parancsának megfelelően kivégzik a kincsvadászokat. És azt még elégedetebben vette tudomásul amikor tanítványa fél térdre ereszkedve átadta az adatchipet. -Kelj fel tanítványom! -mondta Rogerius. -Jó munkát végeztél! Jutalmad nem marad el!
A másik Sith csupán érdeklődve szemlélte őket. Volt valami ebben a különös Sithben, ami eltért a hagyományos Sithek felfogásától. És ez a tény Rogeriust félelemmel töltötte el, a félelem nyomán pedig jeges harag kezdett felkúszni a torkába.
-Menjünk hát! -mondta végül a kompániának, kicsit haragosabb hangsúllyal mint akarta. -Keressük meg azt a hájas férget és tudjuk meg pontosan ki is akarja rajtunk kívül megszerezni Muur kincseit!
Rogerius még futólag a droid felé intett.
-Magunkkal visszük, hátha jó lesz még valamire!
|
|
|
Post by Revan on Jul 18, 2015 9:33:57 GMT 1
Féltérdre ereszkedve adta át a chipet, ahogyan azt az illem megköveteli egy mesterrel szemben. Érezte Rogerius elégedettségét. Közelebb került végre a céljához. Hála nekik. -Köszönöm, mesterem! Felkelt a helyéről és elindult a társa mutatta irányba. A mester is egyetértett abban, hogy érdemes lehet kihallgatni a huttot. Lehet, hogy valaki sokkal veszedelmesebb áll a háttérben, mint az a nagyra nőtt lárva. Azonban azt is mondta, elviszik a droidot, még jó lehet. Briana a karján lévő vezérlővel magukhoz hívott egy lebegő karbantartó droidot. -Vidd ezt a droidot a hajóra és helyezd el a raktérben! A droid pittyegett párat, majd egy beépített vonósugárral felemelte a HK egységet és elindult vele a hajó felé. Ez persze egy kis teljesítményű eszköz volt. Közelébe sem ér annak, ami egy nagy hajón lehet. De arra alkalmas, hogy bizonyos dolgokat elbírjon vele vontatni. -Mutasd hát az utat!-kérte a másik Sithet.
|
|
|
Post by Haruhi on Jul 20, 2015 19:11:03 GMT 1
Ismét visszalépett szótlan csendestárs szerepébe, ügyet sem véve róla hogyan teljesítette a nő mestere parancsát, s aztán hogyan továbbította neki a megszerzett adatokat. Nem volt semmi szenvedélyt villanyozó, mely figyelmét felkelthette volna, elméje rövid időre megtelhetett ürességgel mintha csak pihent volna, mindössze nem fizikai értelemben. Akkor pislantott legközelebb és tért vissza vele együtt a valóságba, mikor az akadémikus nő ismét ővele foglalkozott visszafogott sóvárgásának kielégítése dolgában. Egy pillanatra rápillantott csupán, majd sem szóval sem bólintással nem jelezve neki, elindult a sűrű növénzet felé, mely most is enyhén félrehúzódott útjából, mikor meglegyintette az Erővel Ösvények és csapás nélküli úton vezette őket az ingoványon keresztül, körös-körül az oszlással átitatott újjászületés állandó körforgása uralkodott, semmi olyasmi mellyel érdemes volt foglalkozni. Egyszer régen talán lakták ezt a vidéket, talán más volt a bolygó is, de a nagy lápban mára már semmi felszíni nyoma nem maradt rég halott népek keze munkáinak: elnyelte őket az idő, nem voltak időtállók mint ahogy néhány más világon. Nem tel hosszú időbe hogy visszataláljon az irtott növényzetű tisztásra, hol a nagyobbik csoport vert magának tanyát. A hutt még mindig ott volt, bár már félig nyitott szemmel próbálta meg összekaparni magát, hogy elhagyja ezt a helyet mielőtt valamilyen ragadozó rátalálna, s felismerné sebezhetőségét. Közvetlenül elé lépett, s hullámot vetve az erőben kirántotta súlyos sérülései okozta fájdalom és sokk kábulatából, s aztén könnyedén rátelepedett elméjére - Kérdezhetsz tőle, válaszolni fog - jelentette ki, egy hutt sem tudott ellent mondani az Erő nyomásának ilyen sérülésekkel küszködve
|
|
|
Post by sithlord on Jul 21, 2015 7:45:05 GMT 1
Szerencsétlen Hutton a rémület látszódott amely keveredett a nyílt gyűlölettel a Jedaai iránt. Rogerius undorral nézte a hájas rezegő testet. Nem is értette sosem igazán, hogy ezek az undorító vonagló szarcsimbókok hogy tudtak egy egész űrbéli szektort ellenőrizni, a bűnözésről és a Szindikátusukról nem is beszélve. Rogerius rögtön a tárgyra tért.
-Ki bízott meg hogy Karness Muur sírját felkutassátok? -kérdezte hideg céltudatossággal. -Beszélj ha élni akarsz! -Dögölj meg! -köpte a szavakat a hutt Rogerius felé. -Azt hiszem erre a lehetőségre amit most említettél, nálad fog sor kerülni! -mondta kaján éllel Rogerius. -Tanítványom, vedd kezelésbe ezt a férget! -fordult végül Briana felé a Sith akadémikus.
|
|
|
Post by Revan on Jul 23, 2015 6:09:04 GMT 1
Megérkeztek oda, ahol a hutt és társai hevertek a földön, ám egyedül a hutt volt még életben. Valószínűleg már ő sem túl sokáig. Rogerius mester a lényegre térve rögtön rákérdezett, ki a megbízója. De a másik fél nem volt hajlandó válaszolni. Legalábbis a kérdésre nem. Így mestere Brianára bízta a vallatás folytatását. Kezdett vissza vágyni a Korribanra. Jobb szeretett volna tanulmányozni valamit, mint egy ilyen undorító féreggel vitatkozni. De a parancs az parancs. Oda lépett a hutthoz és végig mérte. Elég súlyos volt a sérülése, azonban még felépülhet belőle. Ebben az állapotban viszont nem a legerősebb az elméje. -Tehát? Ki a megbízód, hutt? Ha pedig magadnak akartad a zsákmányt, kitől tudtál róla? Felelj, és akkor életben hagylak. Haza mehetsz. Egyelőre arra alapozott, hogy az ő látványa kellemesebb és valamelyest barátságosabb lehet az óriás hernyó szemeinek. Talán vele hajlandó szóba állni. -Még egyszer megkérdem. Ki a megbízód és honnan szerezted az információidat? Felelj! Ezúttal már kinyúlt a hutt elméje felé az Erővel. Ha nem beszél önszántából, akkor ráveszi így, hogy megadja a választ a kérdésekre.
|
|
|
Post by Haruhi on Jul 25, 2015 23:35:03 GMT 1
A hutt szemei forogtak hunyorgása alatt, minden bizonnyal nem a legszepp perceit élte meg, nem csupán a fájdalommal kellett küzdenie hanem az elméjét ostromló nyomással is, kevés sikerrel persze. Hörgött valamit, ami aztán akadozó hümmögésbe ment át és kezdett úgy tűnni, hogy hiába eresztette el a férfi, a nő egyedül is kezdett hatni a lényre, bár hogy mivel az nem egészen volt biztos. Az elméje meg-megnyílt és vissza-visszacsukódott, az elővillanó indulatok és gondolatok nem voltak kivehetőek, gigászi ajkai aronban szaporán remegtek, mintha... beszélni próbált volna? Briana valószínűleg engedett a nyomáson próbaként, s valóban, a Hutt rögtön próbálta kipréselni magából a szavakat, még most is basic nyelvet használva, ami egyre különcebbnek mutatta, ha példátlannak nem is - Elég... legyen már... Vagy meg... döglök mire meg... gondolom magam Csend lett, ő pedig kihasználta az időt hogy mély lélegzetvételekkel erőt gyűjtsön, mielőtt folytatta - Talán, meg tudunk... egyezni... Az az Erő, veletek... erős... bennem gyenge, de van... annyi hogy megérezzem másban - köhhintett néhányat, s már könnyebben beszélt, bár a szemkontaktust kerülte velük - nem hiszitek, eh? Te.. - bökött Rogerius felé - viharfelhő, igen... az indulatok villámlanak, mennydörögnek, egy időre elhalnak, aztán megint... sok, sok ambíció... nem tudom mik azok, de van... és eltökélt vagy. Áh, áh, te, igen te! - mutatott most Brianara - hideg hó, de a vér íze undorral tölt, ugye? A szemeidben van, mert indulatok... nem, azokat nem találni benned, te... te biztosan olyan... számolós ember vagy, akik számolnak és csak számolnak... jól számolnak, mindennel, mindenkivel... szürke eminenciás. Hmmm, áh, hmm... - csak félig biccentett a fehér hajú lányka felé, ha tényleg bókolt a másik kettőnek, akkor látni lehetett hogy rá egész máshogy tekintett, s szavait hadarva mondta, mintha mihamarabb túl akart lenni rajtuk - hm, te... talpig fehér, hm... de te fekete vagy, egy mélység... vannak indulataid, de csak felvillannak és mire valaki felfogna belőlük egyet is, már el is tűntek a fekete mélybe... tettekkel beszélő, öt legényem nyomtad el míg kettőt pislantottam, áh... Ti hárman is együtt, felérni Ővele? Ugyan, áh... csak talán... az aki ide küldött, Ő hatalmas nagy.
|
|
|
Post by Revan on Jul 26, 2015 0:05:22 GMT 1
Kis ráhatás és úgy tűnt, hogy a hutt végre szeretne beszélni, ám Briana elég erősen szorongatta őt az Erővel. Azt akarta, hogy alaposan megízlelje, milyen is egy vallatás. Annál inkább nem akar majd folytatást. Végül eleresztette az áldozatát és hagyta, hogy levegőhöz jusson, majd beszélni kezdjen. -Nem öllek meg, csak ha nem muszáj. Szóval beszélj, ha élni akarsz. Engedte, hogy kicsit összeszedje magát. Végül beszélni kezdett. Kicsit zagyvaságnak tűnt elsőre. De aztán kezdtek értelmet nyerni a szavai. Nagyon is értelmes dolgokat mondott. Az őt érintő részen a szeme se rebbent, de értette, mit akar mondani. Valamennyire igaza is volt. Ő nem az erőszakosság követője. De ez mellékes. A végén csak elárulja a fogoly, hogy van egy megbízója. A szavai alapján könnyen lehet, hogy egy másik sith nagyúr is pályázik az ereklyére. -Van neve is ennek a 'hatalmas nagy' személynek?-kérdezett rá végül.
|
|
|
Post by Haruhi on Jul 26, 2015 0:52:37 GMT 1
- Ősi Ő, áh... - felelte, némi szabódás után - igen, Ő egy olyan Nagyúr, a kezei messzire érnek... nem mindenhova, még nem, de elég messzire. Egyszer nagy király volt ő, vén de hatalmas, a Halhatatlan Király, így hívták... - Andeddu - szólt egy hang, a fehér hajú lány volt az, de mást nem fűzött hozzá, láthatóan egyedül a név keltette fel eddig lankadni látszó figyelmét - Hmmm... egy név sok közűl - szörcsögte a hutt, csendes társuknak egy szava is ki tudta zökkenteni őt nyugalmából, ha az részleges is volt csupán - azt mondjátok, elengedtek... áh, nálatok azt jelenti megöltök, ha mégse... ő öl meg. De ha maradok, áh... Ő eljött, elpusztította az 'üzletláncomat' és a maradékkal őt kellett szolgálnom. Ha ellenségei vagytok, hasznos leszek számotokra... az utolsó legényeimet leöltétek, egyedül maradtam és ezért csak én tudok bármit is arról... hmmmm, áh, hogy kik állnak kapcsolatba vele, hmm. Hogy mi mindent keres... hm, "minden", persze hogy nem tudok mindent, hah hah...! De ismerek üzletembereket, zsoldosokat, hm, hm, kincseket amikre vágyik, áh. Ha megöltök, a töredéknek csak töredékét szeditek ki belőlem és nem tudtok meg dolgokat, amik hasznosak lehetnek... Rá tudok mutatni bárkire, akiről tudom, hogy köze van hozzá... nem csak engemet vett rá, hogy neki dolgozzak. Az ajánlatom: mindent elmondok, darabonként, amikor eljön az ideje éppen... hasznos információkat, máskülömben nem lenne többé rám szükségetek... és ki tudja, addigra talán elég hasznosnak bizonyulok. Hmm, kezdetnek, áh, a csillagtérkép... - Hiányos - jelentette ki megint a lány, a hutt pedig kicsit elfordult - Egy jelkulcs hiányzik, nem teljes. Tőlem csak annyit kértek, hogy a csillagtérképet megtaláljam - Hmmmm... - hümmögött rosszallón a hutt - hmm, igen... máshol volt az információ, hogy hol lett elrejtve, de... Ő még nem tudja hol, néhány napig nem, hmm? Addig megtalálhatja más, hmm, szoros versennyel, nem garantált hogy a szolgái nem bukkannak fel éppen. De így is egy lépéssel előttük, hmmmmm, persze mint mondtam... hasznos információim vannak
|
|
|
Post by sithlord on Jul 27, 2015 8:35:27 GMT 1
Rogerius elsápadt amikor rájött, rajta kívül még KI keresi a szent ereklyét...A Sötét Istenség aki Andeddunak adta ki magát, amikor a Prakithon felélesztették, s aki végül Hamis Istennek bizonyult...Waranous vagy Krayt vagy akár Időrabló, egyre megyen, ugyanazt a személyt takarják a nevek... -Szóval Ő a megbízód? -Rogerius arca a hullaszín árnyalatait kezdte felvenni, amikor belegondolt hogy maga a Sötét Istenség fogja keresztezni a hatalomba vezető útját. -Nos most már legalább tudjuk mire számítsunk! -fejezte be a mondatot sejtelmes hanghordozással. -Mire gondolsz Mester? -érdeklődött Briana, bár a választ sejtette. -Halálra és pusztulásra, sötétségre. Olyan gonoszságra amely meghaladja az erőnket! -válaszolt Rogerius baljóslatúan. Eközben fényévekkel távolabb, egy sötét elme meditált éppen... Waranous asztrálteste, hátrahagyva a testét, nem messze Rogeriuséktól manifesztálódott és az akadémikus Sith csapatot vizslatta. Szerencsére egyiküknek sem tűnt fel a különös szellemalak, amely vörös köpönyeges csuklyát viselt, amelyből két izzó golyóként villantak elő szemei... " Nagyon figyelemreméltó ez a kis féreg!" állapította meg Waranous. " Talán még a Koronát is képes lesz megszerezni, s akkor én egyszerűen elrabolom tőle. Mert a Korona engem illet!" Jelenleg hatalmas erők kezdtek kibontakozni a galaxisban. A Sekoton történtek, a különös idegen lények megjelenése, a Vongok változása, Wenthar fiának száműzetése és még David feltámasztása is, mind egy sötét Terv részei voltak. A Korona megszerzése pedig e tervnek a csúcspontja lenne. Mert Waranous maga is belátta hogy ereje szétforgácsolódott s meggyengült. De a Hatalom Koronájával képes lenne végre jelentős csapást mérni ellenségeire, a valódiakra... A hatalom Koronájával sikerülne végre behatolnia a Fény Honába, s megküzdenie az émelyítően jóságos Felemelkedettekkel, akik voltak olyan szemtelenek hogy saját bajnokot küldjenek ellene...Nem is beszélve arról az idegesítő kis pondróról, Carlról aki Wenthar fiaként az Ő Kiválasztottja lehetett volna...Ha a Jedik nem térítik el ostoba tanaikkal. Carl azonban még nem döntött véglegesen, és ha valóban Jedi lesz akkor ott lesz az ő új Bajnoka ellene... Ha pedig mégis átáll, akkor máris két új Bajnoka vagy Hírnöke lesz! Mert ott van az a kisfiú aki Sekoton halt meg, s akiben hihetetlen energiák tombolnak...A David néven ismert egykori Jedi padawan már elkezdte kiképzését a Korribanon és elég jól haladt. Amióta a Sötét Lord feltámasztotta, a kisfiú meglepően gyors előrehaladást mutatott. Legutóbb majdnem végzett Kulan Nagyúrral is... " Helyes!" -gondolta elégedetten a szellemalak. Ha eljön az ideje sokkal nagyobb falattal kell majd megbirkóznia oldalamon!Mert a Sötét istenség terve nem más volt mint a Korona hatalmával bevenni a Fény honát és megsemmisíteni az összes Jó oldalon álló Felemelkedettet! Ehhez viszont meg kellett szereznie a Koronát, és ehhez Rogerius és ostoba csapata kitűnő eszköze lesz majd...
|
|
|
Post by Revan on Jul 27, 2015 9:16:58 GMT 1
Briana észrevette, hogy mestere igen csak elsápadt. Ez nem volt jellemző rá, tehát bizonyos, hogy az említett személy igen csak veszedelmes ellenfél lehet. Amikor pedig konkrétabban érdeklődött, akkor kifejtette, hogy egy olyan gonosz valaki, akivel nemigen ér fel az ő erejük. Azt sejtette, hogy nem lesz könnyű ez a küldetés, de azt nem, hogy ennyire veszélyes alakkal kerülhetnek szembe. -Akkor mielőbb meg kell találnunk, amit keresünk. Ha megelőz minket, akkor annyi esélyünk sem lesz, mint amennyi most van. A huttra tekintett, aki egész készségesen válaszolt, miután sikerült meggyőzni az együttműködés előnyeiről. -Mi legyen a huttal, mester? Úgy vélem, valóban tudhat még olyan dolgokat, ami miatt hasznos lehet a számunkra. Érzett valami különöset. Egy jelenlétet. De hiába tekintett körbe, nem látott senkit. Végül annyiban hagyta és ismét a huttra nézett.
|
|
|
Post by Haruhi on Aug 2, 2015 17:48:12 GMT 1
- Más szempontból... - szólalt meg újra a hutt - nélkülem biztos tovább fog tartani megtalálni, az ellenségeitek biztos előbb érnek oda. És sok üzletfelem van akik szintén hasznosak tudnak lenni időről időre... hhhh, hm, ebben a galaxisban biztosítékok nélkül nem lehet életben maradni... Rövid csend ült közéjük, a hutt nem volt éppen a legjobb állapotban továbbra sem, de az izgatottság ott ült szemeiben melyeket ide-oda forgatott, egyértelműen szívesen élt volna még tobább. A lány eközben látszólag alig foglalkozott az eseményekkel, de nem kétség hogy valójában mindenre odafigyelt, s ezt alá is támasztotta hogy végül ismét közbeszólt, ha csupán halkan is - Tudjátok, mit tennék ha enyém lenne a döntés - jelentette ki, mire a hutt felhorkant és odébb araszolt tőle, fájdalmai között
|
|