|
Post by Revan on May 22, 2016 11:09:48 GMT 1
A kérdésére nem kapta meg a várt választ, ami azt illeti, semmilyen választ nem kapott. Ugyanis vendégek jöttek. A hallottak alapján pedig nem feltétlenül barátságosak. Na most mi fog történni? Kérdezte magában. Elég kellemetlen helyzet volt. Ettől függetlenül továbbra sem mutatott sok érzelmet. Még szerencse, mert nem ez a legalkalmasabb időpont arra, hogy valaki pánikba essen. Aztán az öreg végül ismét megszólította őt. -Miként segíthetek?-érdeklődött. A Vénember rögtön el is mondta, mit kell tennie. Nem volt a legelőnyösebb helyzetben. Ha ellenszegül, akkor könnyen Rogerius sorsára juthat. Ha kimegy tárgyalni, akkor is meglehet, hogy hasonlóan végzi. Egyik lehetősék sem volt csábítóbb, mint a másik. Végül eldöntötte, hogy megpróbál szót érteni a jövevényekkel. -Elég nehéz lesz, főleg, ha rájönnek, hogy Rogerius Atya meghalt. De teszek egy próbát.-közölte és elindult, hogy szembenézzen a jövevényekkel. Kinyúlt az Erővel és igyekezett a lehető legalaposabban felmérni a helyzetet. A kint lévők létszáma és elhelyezkedése mellett az is fontos volt, melyikük lehet Erőérzékeny. Kilépve a kapun szembekerült az idegenekkel. -Kik vagytok és mit akartok? Nem vártunk látogatókat.-szólalt meg rövid méregetés után.
|
|
|
Post by Enz on May 22, 2016 16:13:14 GMT 1
Astarte keresztbe font karokkal figyelte, ahogy az erőd egyik bejárati ajtaja kinyílik. Némileg meglepődött, amikor egy osztagra való katona helyett mindössze egyetlen nő tűnt fel rajta keresztül, akire rögtön rászegeződött az összes fegyver. Ezüstös rövid haja volt, és láthatóan nem különösebben adott a megfelelő megjelenésre. Valószínűleg egyike lehetett azoknak, akiket a semmiből emelt fel a Sith Birodalom valamelyik szervezete. Elvégre az Erő nemcsak arról árulkodott, hogy a másik is képes jól ráhangolódni, de arról is, hogy aktívan használta a képességeit az előbb. A legtöbben nem vették volna észre ezt a gyengéd tapogatózást, de Astarte kivételesen jó megfigyelő volt. - Nem vártak látogatókat? - kérdezte, és egy pillanatig próbált úgy tenni, mint akit meghat ez a kijelentés. - Pedig egészen biztos vagyok benne, hogy nemrég fogadtak. Egész pontosan kettőt. - Nem tudom... - kezdett volna bele a nő valamiféle mellébeszélésbe, de Astarte felemelte a kezét. - Ó, dehogynem, édesem, pontosan tudod te, hogy miről beszélek - mosolyodott el fölényesen Astarte. - Morrow püspököt képviselem, és a Sith Egyház nevében azonnal követelem az átadásukat. Rogerius atyáét és a tanítványájét. A többiek kiléte vagy működése nem érdekel. Ha pedig ellenálltok... nos, én mindig nyitott vagyok egy jó kis szórakozásra. És hidd el, minden pillantát élvezni fogom!
|
|
|
Post by Revan on May 22, 2016 16:56:01 GMT 1
A nő szavaiból Brianna két dolgot tudott meg. Először is, hogy nem sikerült titokban ideérkezni, másodszor pedig a nő úgy tűnik nem tudja, hogy ő Rogerius Atya tanítványa. Akkor nála az előny ebből a szempontból. Viszont ez nem segít lerázni ezeket az alakokat. Ha Morrow püspököt képviseli, akkor ez a nő sem most jött le a falvédőről. Nem árt komolyan venni, mert bizonyosan nem blöfföl. Ha kell, erőszakot fognak alkalmazni. -Miből gondolod, hogy ellenségek vagyunk? Itt senkinek sincsenek ellenséges szándékai. Veletek ellentétben. Elvégre én nem fogok rátok fegyvert.-válaszolt tegeződve ő is. Elvégre ha valaki nem beszél vele tisztelettel, ő sem fog. Nem tudta, jó ötlet volna-e elárulni a kilétét. Még inkább azt nem, hogy miként reagálnának Rogerius halálhírére? Nehéz kérdés. Ráadásul a Vénember se sokat segített azzal, hogy ő küldte ki beszélgetni. Nem igazán értette az okát. Talán időt kellene nyernie?
|
|
|
Post by Enz on May 22, 2016 21:14:21 GMT 1
A lány is sietve tegeződésre váltott, és ez határozottan jó pont volt Astarte számára. Szerette a dolgokat közvetlenül elrendezni és nem a felesleges formaságokra pazarolni az értékes idejét, és értékelte, ha más is így áll hozzá a dolgokhoz. Talán még közelebbi viszonyba is szívesen kerülne vele, ha a körülmények olyanok. Persze a püspök utasításai elsőbbséget élveztek, és egyébként is olcsón talált bármilyen szórakozást a sith bolygók kantináiban. Az Egyház sok esetben kifejezetten pártolta ezeket a kikapcsolódási módokat, elvégre a sithek az érzelmeiket teljes egészében kitapasztalták, és sok esetben csak az változott a korábbi időszakokhoz képest, hogy most a helyi egyházi vezetők szedtek védelmi pénzt. Morrow püspök persze elvetett mindenféle testi örömöt, de az ő esetében ez érthető volt - annyi kibernetikus implantátummal rendelkezett, hogy aligha volt képes bármit megtapasztalni ezekből. - Nem gondolom, hogy ellenségek vagytok - közölte vele nemes egyszerűséggel a tényt. - Csak azt tudom, hogy van nálatok valami, amire szükségem van. De nem vagyok civilizálatlan barbár, hiszen láthatod, még élsz. És ennek nem muszáj változnia.
|
|
|
Post by Revan on May 23, 2016 7:06:23 GMT 1
A tegeződés nem váltott ki rossz reakciót. Sokkal inkább pozitívnak érződött a nőnél, hogy nem ragaszkodott az ilyesmihez. Legyen. Így talán békésebb valamivel ez a beszélgetés. A rászegezett fegyvereket leszámítva. Az még mindig nem hat békésnek. De aligha fogják letenni kérésre a fegyvereiket. - Remek! Akkor esetleg leengeditek a fegyvereket? Civilizált lények nem fegyvert lengetve tárgyalnak. Belegondolva az, hogy még életben van, bizonyára annak is köszönhető, hogy nem ismerik a kilétét. Talán nem akarnak kockáztatni, ha nem muszáj. Ettől persze nem érzi magát nagyobb biztonságban. Ha felfedi Rogerius jelenlegi állapotát, azaz, hogy jelenleg eléggé halott, akkor nem kívánt irányba fordulhatnak az események. - Érdekelne, mit kíván a püspök Rogerius atyától és a tanítványától? Jó lett volna váltania néhány szót a Vénemberrel arról, mi legyen. Úgy néz ki, ezek nem akarnak felesleges vérrontást. Ami jó, de vajon a Vénember mit akar? Csalja be őket vagy próbálja elküldeni őket?
|
|
|
Post by Enz on Jun 12, 2016 17:15:08 GMT 1
A nő civlizáltságot emlegető mondatára Astartéből hirtelen kitört a kuncogás, és a vele szemben álló láthatóan nem értette ennek okát. A sith boszorkány a szája elé tette a kezét, de nem különösebben igyekezett elrejteni felhőtlen szórakozását a másik megszólalásain. Mikor kicsit alábbhagyott a nevetése, úgy döntött megmagyarázza a lánynak előbbi reakcióját. - Civilizált hely? - kérdezett vissza, és újból nevethetnékje támadt. - Ne légy naiv, szivi, ez a Sith Birodalom, nem pedig egy coruscanti szeretetház. Aki finomkodik, az aligha végelgyengülésben fog meghalni. A lány ráncolta ugyan a homlokát, de úgy tűnik nem akart semmit hozzáfűzni az előbbi megszólalásához. Már-már mogorvaságig menően csendes típus volt. Nem mintha Astarte nem értékelte volna azok társaságát, akik jó hallgatóközönségnek bizonyultak. Kivéve ha éppen tőlük lett volna szükség információkra. - Hogy mit akarok tőlük, csak rájuk tartozik - fonta össze a kezét. Amennyire szórakoztatónak ítélte a nőt, annyira kezdte unni ezt az időpocséklást. Ideje volt a tettek mezejére lépni. - Most az a rész jön, hogy hozzájuk vezetsz. - Nem hiszem, hogy parancsolsz nekem - jegyezte meg a lány fenyegetően, mire Astarte arcára ragadozómosoly ült ki, és kezét leengedve előhúzta fénykardját a köpenyéből. - Rossz válasz - jegyezte meg, és aktiválva maga elé emelte a fegyvert. Mielőtt azonban támadhatott volna, a lány mögül egy szürke kinézetű, jellegtelen alak lépett elő, ami legalább ugyanannyira meglepte mindkettejüket. - A Vénember fogadja önt, kisasszony, és válaszol a kérdéseire - közölte alázatosan a fickó. Astarte leginkább egy úri kúrián tudta volna szolgálóként elképzelni a férfit, semmit itteni törvényenkívüliként. Egy pillanatig még támadásra készen állt, majd leengedte a fegyverét. - Remélem ez nem valamiféle öregotthon - jegyezte meg kissé gúnyolódva. És persze azt is, hogy ez nem a perverzebbik fajta vénember. Büszke volt a professzionalizmusára, így kellemetlen lett volna, ha egy eltévedt kéz miatt kell kibeleznie az öreget. - Trieshii, várjatok itt. Ha nem jelentkezem fél órán belül, öljetek meg mindenkit odabent. - Igenis - bólintott a nő készségesen. Astarte előre lépett, és megindult az ajtóban álló nő és férfi irányába. - Nos, nézzük azt a vénembert - mosolygott rá kajánul a fogadására küldött nőre.
|
|
|
Post by Revan on Jun 12, 2016 17:28:34 GMT 1
Brianna nem fűzött hozzá semmi újat a dologhoz. Nem lett volna túl bölcs dolog komolyan vitába szállni a nővel, aki mögött ennyi fegyveres áll. Bár amúgy is igaza volt. A sithek nem sűrűn mutatnak civilizáltságot. Inkább az erőből értenek a legtöbben. Ahogy az várható volt, az ellenkezésnek az erőszak volt a követője. A nő rögtön fegyvert rántott és rá akart támadni. Ő nem viszonozta a gesztust, csak felkészült rá, hogy fegyvert rántson. Azonban mielőtt bármi egyéb történhetett volna köztük, egy alak érkezett bentről és közölte, hogy a Vénember hajlandó fogadni a nőt. -Miért? Ha az, akkor elmégy?-csipkelődött egy kicsit. Igazából az is lehetne. Aki öregember bent van, mind vén kéjenc. Rogerius Atya sokszor legeltette rajta a szemeit. Mindig számított rá, hogy előbb vagy utóbb nem fog megelégedni csak a látvánnyal. Bár a sitheket az ilyesmi annyira nem érdekelte. Sokkal inkább a hatalom és annak megtartása. Így valójában nem volt effajta veszélyben. -Ha ennyire vágysz vénemberek társaságára, legyen.-közölte, majd a nővel együtt visszaindult a férfit követve.
|
|
|
Post by sithlord on Jul 12, 2016 5:05:19 GMT 1
Az Öreg érdeklődve várta már a találkozást, a két hölgyeménnyel. Illetve egyikükkel az újra viszont látást. A másik vendégét ugyan még nem látta, de kíváncsi volt, vajon mit akarhat.
A Vénember egy hatalmas szervezet egyik sakkfigurája volt csupán, még akkor is ha ez hatalommal és pozícióval járt a számára. Megbízója egy olyan titkos bűnszövetkezet volt, amely szinte az egész galaxist behálózta akár valami polip. A főnöke ugyan más lett az utóbbi időkben, mivel vezetőváltás történt, azonban a Főnökök jönnek mennek, ám a Szervezet ugyanaz marad. A Szindikátus, amely már jóval az Első Sith háborúk előtt is megvolt már, túlélte a galaxis viharait. Megtépázva bár de fennmaradt. És fent is fog maradni, amíg ilyen emberek szolgálják mint például ez az Öreg is.
Gondolataiból az egyik őr verte fel, miközben tróntermében elmélkedett. -Megjöttek a hölgyek uram! -mondta az őr színtelen hangon. -Remek! -mosolyodott el kajánul az Öreg. -Vezesd be őket!
|
|
|
Post by Enz on Jul 12, 2016 10:50:14 GMT 1
Astarte nem vette különösebben magára a lány beszólásait, mivel kicsit sutának találta őket, de azért értékelte az erőfeszítést a részéről. Viszont ha valaki egy sith püspököt szolgál, hamar hozzászokik az élethez egy olyan világban, amelynek a felszíne jóléttel és csillogással van tele, de a felszín alatt a velejéig rothadt. Megszámlálhatatlan gyilkosságot hajtott már végre Morrow parancsára, és ezek némelyike során olyan dolgokat látott, amelyek lassan a lénye részévé váltak. Egy alkalommal például az egyik püspök orgiáján kellett elvegyülnie, és közel kerülnie az élvhajhász granhez. Ott végképp elmosódott számára a határ az élvezet és a fájdalom között, amely sokak szerint ugyanannak az éremnek a két oldala. Ekkor élvezte először igazán a gyilkolást, és miután végzett a célponttal, módszeresen hozzálátott a jelenlévők likvidálásához is. Elvégre más fájdalma legalább annyira lehet örömforrás, mint a saját fájdalmunk. Jó ideje a nemtörődömség szinte áttörhetetlen páncélja vette őt körbe, amit azért növesztett, nehogy elveszítse a józan esze maradékát. Ennek sok sith nagyúr és boszorkány esett már áldozatul, mániákus gyilkosokká váltak, akikről a püspök mindig is megvetéssel beszélt. Astartének pedig esze ágában sem volt kivívnia maga ellen a sorsot, és kockáztatni Morrow haragját. Csendben lépdeltek végig az ódon folyosókon, és a kopasz nő leplezetlenül elengedett egy ásítást. Sokkal több izgalomra számított Rogerius és a tanítványának megtalálása során. Végül egy nagyobb, csarnokszerű helyre értek, amelyen két vonalban futottak keresztül az oszlopok. Ennek a végén egy nagy, kétszárnyú ajtó tört a magasba, és kísérőjük előre sietett. Astarte egy pillanatig csapdát gyanított, de legnagyobb bánatára senki sem ugrott elő az oszlopok mögül, hogy megpróbáljon végezni vele, sőt még automata csapdák se léptek működésbe. Hogy ezek léteznek, afelől kétsége sem volt, de úgy tűnt bárki is ez a Vénember, először valóban tárgyalni szeretne. A szolga pár pillanat múlva újra előttük termett, és enyhe meghajlással invitálta be őket a másik terembe. Ott már várta őket egy trónuson egy fickó, akire tökéletesen ráillik a Vénember elnevezés. A fickó felállt a helyéről, ami lehetett a jómodor és a támadásra való felkészülése jele is. - Légy üdvözölve szerény hajlékomban, kisasszony - fogadta, de Astarte szemfülesebb volt annál, semmint néhány szép szó elaltassa a gyanakvását. - Örülök, hogy nem esett bajod, Brianna. - Bria... - tört ki hirtelen Astartéból, majd elharapta a szó végét, és szeme sarkából a lányra sandított. Jól átejtette, mi tagadás. Arcára gúnyos mosoly ült ki. - Gondolom magáról nem fog kiderülni, hogy valójában Rogerius. - Rogerius egy bolond volt. Meg kellett halnia - vallotta be az Öreg könnyedén, a megbánás minden jele nélkül. Astarte látványosan megvonta a vállát. - Ötven százalékos siker is siker - jelentette ki. - Most már csak az hiányzik, hogy átadja nekem, és itt sem vagyok. - Ebbe nincs beleszólásom? - tette fel a lány kissé provokálóan a kérdést. Astarte enyhén felé fordította a fejét. - Jól mondod - tudta le az ellenkezést, majd újra a Vénemberre figyelt, miközben minden idegszálával a környék apró neszeit és az Erő rezdüléseit kutatta. - Persze ha tud jobbat ajánlani, tegye meg. Mielőtt romba döntöm az egész kócerájt, Öreg.
|
|
|
Post by sithlord on Jul 14, 2016 17:25:42 GMT 1
-Nem eszik olyan forrón azt a bizonyos kását kisasszony! -mondta mosolyogva az Öreg. Volt ebben a mosolyban valami félelmetesen őrült, disszonáns vonás. Mindenesetre az biztos hogy a Vénember, nem egészen volt épelméjű. -Bökje ki, mi az ajánlata Vénség! -sziszegte Astarte megvetően. -Nos röviden! -kezdte el mondandóját jelentőségteljes hanghordozással az Öreg. -Nálam van az a valami amit kerestek! A Hatalom Koronája! -Astarte már lódult is volna, ám az Öreg emberei azonnal rászegezték a sugárvetőiket, így letett a hirtelen mozdulatokról. -És én hajlandó vagyok odaadni nektek! Egy feltétellel! -zárta le az Öreg titokzatosan. -Mi lenne az? -kérdezte bájosan kislányos hangon Brianna, míg Astarte azon gondolkodott, hogyan mészárolhatná le az Öreget és bandáját, természetesen úgy hogy előtte kiszedi belőlük a Korona rejtekhelyét. -Egyszerű kedveském! Nem a Sith Birodalomnak hanem a főnökömnek viszitek el! -az Öreg arca leplezetlen vidámságot tanúsított. Astarte viszont türelmetlenné kezdett válni. -Ki vele Öregember! Ki a főnököd? -Nyugalom kedvesem! A főnököm és a Szindikátus vezére, ugyanolyan Sith mint ti vagytok! Nos elfogadjátok az ajánlatom?
|
|
|
Post by Revan on Jul 15, 2016 10:11:56 GMT 1
Brianna egyáltalán nem ijedt meg a Vénember mosolyától. Rogerius is sokszor méregette mindenféle tekintetekkel. Gyakorlatilag hozzászokott. Plusz a hatalomért cserébe nem is volna nagy ár egy sith számára az ilyesmi. Természetesen inkább tesz a kedvére másképp egy ilyen alaknak. Csendben hallgatta a beszélgetést. Nem szokása gúnyos mosolyokat elengedni. Ami azt illeti mosolyogni sem. De amikor a nő rájött, hogy ő kicsoda, akkor meg lett volna rá a lehetősége. Jól átejtette. Vagyis csak tartogatta magának az ütőkártyát. -Rogerius Atya számára kutattam az említett tárgy után. Így, hogy ő már nincs, egyébként sem lenne semmi célom vele. -Ugyan-ugyan! Miért vagy ilyen? Szépen elfogadod az ajánlatot, aztán a megfelelő pillanatban kinyírod ezt a nőt és a kompániáját, máris a tied a korona.-hallotta Brianna a fejében a másik gondolatát. Ami azt illeti, ő látta is a másikat, ott állt az Öreg mellett a falnak támaszkodva, összefont karokkal és gonosz mosolyra húzta a száját. Brianna azonban tudta, hogy felelőtlenség lenne. Még ha meg is tudná szerezni a koronát, vagy a tárgy emészti fel őt igen hamar, vagy levadássza valaki, akinek szintén arra fáj a foga. Ő nem csak elvakultan hajkurássza a hatalmat, gondolkodik is. -De ha jól sejtem, egyébként sincs túl sok lehetőségem. -Még mindig túl sokat agyalsz ahelyett, hogy cselekednél...húgi...-hallotta ismét testvére hangját, de nem is törődött vele, arra várt, mit válaszol a mellette álló nő.
|
|
|
Post by Enz on Jan 2, 2017 15:34:30 GMT 1
Astarte szórakoztatónak tartotta, ahogy az Öreg megpróbálta elhitetni vele, hogy rábízná a Koronát minden további nélkül. Nehezére esett volna komolyan venni egy ilyen ajánlatot, elvégre külön célokra és külön megbízóknak kellett volna leszállítaniuk az ékszert. Nem tudta másra vélni a dolgot, mint hogy blöffölni próbál a vele szemben álló. - Kicsit sok a sith újabban a Galaxisban - felelte a tisztelet legkisebb jele nélkül. - A különbség annyi, aranyom, hogy ő egy igazi sith. Egy ősi, valódi nagyúr, aki az igazi sitheket képviseli! - válaszolta az Öreg, szinte vallásos hevülettel a hangjában. Astarte gunyorosan nézett vissza a másikra. - Felőlem aztán akár maga Darth Bane is lehet. De kezdem unni a szócséplést, úgyhogy itt az én ajánlatom: átadod nekem a Koronát, és életben hagylak - nyújtotta be a maga ige nagyvonalú ajánlatát, ez pedig már jóval kevésbé nyerte el az eszelős vénember tetszését, és sötét tekintettel nézett rá. Astarte lassan előre emelte az egyik kezét, és szinte tapintani tudta a körülötte álló fegyveresek idegességét és félelmét. Gyönyörű érzés volt. - Sajnálom, hogy nem sikerült megegyezésre jutnunk - mondta az Öreg, aki láthatóan parancsot akart adni a megölésére, de úgy tűnik meggondolta magát, és folytatta. - A püspököd nem érzi az idők szavát. El fog bukni, mint az összes hamis sith. - A sithek mind elbuknak - jegyezte meg Astarte, és a következő pillanatban erősen megremegett az egész épület, többek ledöntve a lábukról, mások alig bírtak megkapaszkodni. A nő arcára gyilkos mosolyt ült ki, ahogy ezt újabb és újabb rázkódások követték. - De te már nem leszel ott, hogy ezt lásd, vénember. - Átejtett a liba! Lelőni! - harsogta az Öreg, nyált fröcsöklve, de a fegyveresek nagyobb része most éppen nem volt olyan helyzetben, hogy eleget tegyen neki. Astarte kinyúlt az Erővel, megragadta a fickót maga előtt, majd a legközelebbi oszlopnak csapta, mire kifutott belőle minden szusz, majd magához rántotta. Az őrök csak mostanra ocsúdtak fel a kábulatból, és tüzelni kezdtek rá. A boszorkány aktiválta vörös fényostorát, és egyetlen jól irányzott csapással levágta a vele szemben álló fejét, majd pördült is a következő célponthoz. Eközben a lövéseket az Öreg testével fogta fel, ami hamar elernyedt a kezei között. Pillanatokon belül a fegyveresek mindegyike halott volt, a pajzsként használt vénember testét pedig máris vagy húsz lyuk borította. Astarte elengedte a testet, majd a térdével lökött egyet bele, mire a test elterült, mint egy zsák krumpli. - Sosem bírtam a vén szarzsákot - jelentette ki. - Tíz perce ismerted csak - szólalt meg halkan Brianna, aki végignézte az egész jelenetet. Astarte lassan fordult felé, arcára elégedett mosoly ült ki. - Ez nem változtat a helyzeten - felelte, majd megállt a lány előtt. - Azt hiszem most jön az a rész, hogy lelépünk innen. - Miért is kéne veled tartanom? Amennyire láttam, nem vagy különb az Öregnél. - Ezt bóknak veszem - nevetett fel Astarte, aki láthatólag nem igazán törődött azzal, hogy épp bombázzák az épületet. - De akkor máshogy fogalmazok: vagy velem jössz vagy itt maradsz ezekkel a kedves emberekkel, akiket most fognak éppen füstölgő hamuvá lőni. A döntés a tied, de javaslom gyorsan hozd meg.
|
|
|
Post by Revan on Jan 2, 2017 16:07:39 GMT 1
A fiatal sith lány rá kellett jöjjön, hogy nem nagyon van választása. Valahogy az élve temetkezés nem szerepelt a legvonzóbb halálnemek között, amit el tudott képzelni. Ugyanakkor miért akarja őt ennyire elvinni ez a nő? Mindenesetre inkább ő, mint valamelyik öreg. Az is biztos volt, hogy nincs egy súlycsoportban vele, hisz igen könnyen elbánt az öreggel. Bár az is lehet, hogy csak rendkívül könnyen használta ki a meglepetés erejét. -Nos, jól gondolod. Itt maradni semmiképp nem kellene. Bár, akkor te is élvezhetnéd a szellemlétet.-szólt a nővére, immáron Astrate vállára támaszkodva, amit persze a nő nem vett észre. -Akkor hát menjünk, mielőtt ránk omlik ez az egész.-felelte végül Brianna. Elindultak kifele, miközben már kezdett összedőlni az építmény. Megfordult a fejében, hogy talán belökhetné a nőt egy szikla alá, mielőtt lezuhan. Azonban a kint lévők miatt nem lett volna okos húzás. Mert ha nélküle megy ki, akkor könnyen lehet, hogy rajta állnának bosszút. Végül sikerült időben kijutni. Ha néhány másodperccel tovább maradnak bent, akkor az ő sírjuk is ez lett volna. -Örvendtem a szerencsének. Add át üdvözletem az uradnak.-mondta Brianna, majd hátat is fordított a nőnek és elindult a hajó irányába. Ha már így alakult, inkább menne tovább a maga útján.
|
|
|
Post by Enz on Jan 5, 2017 7:41:46 GMT 1
- Tudsz te okos lány is lenni - felelte Astarte, majd felkapta az Öreg hulláját, megfordult, és megindult a kijárat felé. Brianna végig a nyomában maradt, miközben újabb találatokat szenvedett az épület, lángok csaptak fel körülöttük, és mindenhonnan törmelék hullott. Találkoztak ugyan még őrökkel, de senki rájuk se hederített, ugyanis azzal voltak elfoglalva, hogy valahogy mentsék az életüket. Persze a nagy többségük úgyis meghal ma, talán mindenki. Egy-két menekülőt esetleg elfognak, de Astarte tudta, hogy gondja lesz rá, ne maradjanak elvarratlan szálak. Ahogy a főkapu felé közeledtek, egyre inkább jelét adta az épület, hogy mindjárt megadja magát a strtukturális sérüléseknek. A felcsapó tűz melege mindent elöntött, és hangosan nyikorogtak a belső faszerkezetek. Régen ezek a helyek hónapokig védhetőek voltak: ma fél óra bombázás után rájuk se lehetett ismerni. Ahogy szapora léptekkel kiértek a csapóhídra, fegyverek szegeződtek rájuk a túloldalról. Legalább két tucatnyi hulla feküdt a hídon, valószínűleg erre kívántak menekülni. Ahogy meglátták Astartét, a sortűz most elmaradt. A fegyveresek vezetője lépett előre, és főhajtással fogadta Morrow végrehajtóját, aki a lába elé dobta az Öreg hulláját. - Parancsot nem kaptam erre a helyzetre, ezért belátásomnak megfelelően cselekedtem - jelentette a festett arcú, implantos nő, aki nem jött zavarba az előbbi jelenettől. Astarte elégedetten bólintott. - Jól tetted, Trieshii. - Ez a bombázás viszont... - folytatta, és hangjában kétely ébredt. Astarte azonban félbeszakította. - ...épp jókor jött. De lesz még pár elvarrandó szál - tette hozzá, és arcára gyilkos mosoly ült ki. Azonban alighogy ezt kimondta, Brianna bejelentette távozási szándékát, és azonnal meg is indult. Trieshii kérdőn nézett a sith boszorkára, aki hirtelen a nő után fordult, kiugrott pár lépéssel, és elkapta a vállát. - És ki adott erre engedélyt? - kérdezte tőle felelősségre vonó hangon. Brianna megrázta a vállát, így szabadulva meg a kéztől. - Kitől kellett volna kérnem? - kérdezett vissza, miközben egyik válla felett hátra pillantott. - A halottakkal nincs ekkora probléma - sóhajtott fel Astarte, aki kicsit sajnálta, hogy nem végezhet vele is, mint leírt veszteséggel. De a püspök utasításai egyértelműek voltak, és ha valaki szavát vakon követte, az Morrow volt. - Ebben nincs igazad - felelte a nő. - Ez igazán nem szép tőled, húgi... Brianna úgy tűnik megelégelte az ácsorgást, és újra megindult a vadon felé. Astarte nem sokat teketóriázott, egy mozdulattal utána ugrott a nőnek, elkapta a bal kezét, és ahogy keresztben hátrarántotta, kirúgta alóla az egyik térdét, így döntve hátulra Brianna testét. - Ne ficánkolj! Ha kell, kéz és láb nélkül, de a püspök elé viszlek! - jelentette ki. Elvégre Morrow csak annyit kért, hogy vigye elé, nem azt, hogy sértetlenül vigye elé. Brianna teste mozdulatlanná merevedett a kezei között, a nő hűvös tekintetéből azonban aligha tudott kiolvasni bármit. Hátrafelé fordult, és intette a fejével Trieshiinek, hogy hozzon bilincset, mire Brianna hirtelen megmozdult, hátravetve a törzsét, és így meglendítve a lábait. Az egyik magassarkú bőrcsizma képen törölte, a megtántorodott Astarte pedig kénytelen volt elengedni őt. Ahogy visszanyerte az egyensúlyát, egyik kezét a szájához emelte, majd megtapogatta a szájánál a rúgás helyét, és az ujjai végén látta a vöröses foltokat. Két ujjáról egyetlen mozdulattal nyalta le a vért. - Szemtelen egy fruska vagy te - jelentette ki, majd újra Trieshii felé fordult. - Sugárvetőket kábító fokozatra! A katonák egyszerre tettek eleget a parancsnak, és fegyverüket külön utasítás nélkül is Briannára szegezték. - Miért kellek neked annyira? - kérdezte hűvösen a nő, miközben jéghideg tekintetét Astartééba meresztette. - Mert a püspök látni akar. Most pedig vagy velem jössz, vagy kényszerítelek erre. Ennyi fegyveressel nem bánhatsz el! - mutatott rá, miközben ő is fényostora nyelén tartotta a kezét. Ha kell, tényleg beváltja a fenyegetését. Brianna megfordult, és újra elindult a hajó felé. Valaki nem tudja mikor kell abbahagyni. Az első lövedék a háta közepébe csapódott, a második a lábába, a harmadik pedig a vállába. Még képes volt néhány lépést megtenni, mielőtt eszméletlenül terült el.
A fővárosba visszaérve a konvoj az apátság épülete előtt parkolt le. A tank utasterében ott feküdt a megbilincselt, eszméletlen Brianna, mellette pedig Astarte és Trieshii foglalt helyet. A tank oldalsó ajtaja halk szisszenéssel nyílt fel, odakint fegyveresek gyűrűjében már várta a korábbi kísérő. Ahogy a sith boszorkány méltóságteljesen kiemelkedett a járműből, igencsak megdöbbent arcot vágott, de szerencséjére gyorsan rögtönözni tudott. - Üdvözöljük újra itt, Lady. Remélem sikerrel járt a... - Elég a süket dumából! Vigyen az apát elé, most! - parancsolta, majd hátrapillantott. - Trieshii, te velem jössz. - Már nem maga parancsol az egységnek - bökte ki kissé fehér arccal a kísérő, mire Astarte arcára mosoly ült ki. - Akkor akadályozzon meg! - vetette fel, de a katonák egyike sem volt túl sietős kedvében arra, hogy ennek eleget tegyen. Astarte erősen belekarolt a fiatal férfiba. - Útközben pedig beszélgetünk picit.
Az apátság irányítótermében összegyűltek Ord Radama legfontosabb vezetői: a Harcoló Egyház parancsnokai, az egyes vezető egyháztagok és persze maga az apát is, aki egy korsó taygetai fűszeres bort a kezében tartva elégedetten figyelte a kivetítőn a kastély füstölgő romjait. A kis összejövetelt azonban egy váratlan esemény zavarta meg: kintről mozgás hallatszott. Talán azt hihette az apát, hogy parancsának megfelelően a fiatal Trieshiit hozzák elé, hogy az utolsó szálat is elvarrja, de amikor a kétszárnyú ajtó hirtelen kicsapódott, és a titkára repült be rajta, akkor gyanakodni kezdett. Hirtelen csend támadt a teremben, csak a két fegyveres őr indult meg lassú léptekkel, célra emelt fegyverekkel... hogy aztán hirtelen felrepüljenek, neki a falnak. Az ajtóban a sith boszorkány tűnt fel, nyomában Trieshiivel, előbbi kezében pedig vörösen világított fényostora. - Drága apát, tényleg azt hitte megszabadulhat tőlem? - kérdezte vicsorgásnak is beillő arckifejezéssel. - Én... azt hittem, hogy meghalt, mint Rogerius. Bosszút kellett állnom... - nyögte ki, ahogy hátrálni kezdett az iroda üvegfala felé. Az egyik tiszt fegyver emelt, Astarte viszont egyetlen mozdulattal felkapta, majd a plafonhoz csapta, és elengedte. A többiek nem mozdultak. - Érdekelne honnan tud Rogerius haláláról - jegyezte meg, ahogy fenyegetően a reszkető öreg felé magasodott. - Csak nem kétfelé kötelezi a hűség, apát? Meg akarta ölni az öreget és engem, hogy a Korona titka ne derülhessen ki. Magának akarta, hogy aztán jó pénzen továbbadhassa. - En-engem csakis a Sith Egyházhoz fűz a hűség! Én csak azt akartam tenni, ami... - próbált szabadkozni, de Astarte a gallérjánál megragadta, majd felemelte a földről, majd az üveg felé lépett vele. - Hazudsz, féreg! Hol a Korona? - kérdezte tőle, miközben deaktivált fényostorának markolatát az arca elé nyomta. - Beszélj! - A-A koordináták egyik fele a fiókomban van - hebegte, és Astarte érezte, hogy maga alá csinált. Undorító. - E-ennyit tudok csak. - A másik fele pedig az Öregnél volt. Micsoda szerencse - mosolyodott el, majd hátrapillantott Trieshii felé, aki rezzenéstelen arccal figyelte ezt. - Tiéd az öröm, hogy elvarrd ezt a szálat. - Trieshii! Nem teheted ezt! É-én tartottalak életben! Minden ellenére, ami történt, én... - könyörgött a kezei között ficánkoló apát. - Elárultad a családomat, és végeztél velük - felelte hűvösen Trieshii, ahogy odaért hozzá. - Viszlát, nagybácsi. - Várj...! - tört ki belőle, de késő volt, Astarte elengedte az apátot, Trieshii pedig egy jó irányzott ütéssel keresztülküldte az ablakon, ami hangos csörömpöléssel adta meg magát a testnek. Az apát hangos puffanással ért földet jó pár emelttel lejjebb. Astarte elégedetten bólintott, Trieshii jól vizsgázott, most megkezdheti a kiképzését az Erőben. Hátrafordult a tisztek és tisztviselők felé. - Így jár minden áruló! Mától Morrow püspöknek felelnek! - jelentette ki, mire a jelenlévők egyszerre hajtottak fejet. Astarte Trieshii felé fordult. - Készítsd elő a foglyot szállításra. A Korona koordinátáival együtt adjuk át őt a püspöknek. - Igenis, úrhölgy - hajtott fejet most ő is.
|
|
|
Post by Revan on Jan 5, 2017 16:00:40 GMT 1
Brianna nem tudta, mennyi ideig lehetett eszméletlen. De biztos jó pár óra volt, mivel a kábítólövés nem öt percre üti ki az embert, ő rögtön hármat is kapott. Sajgott is tőle a feje. Bármerre nézett, csak falat látott. Fogva tartója nem bízta a véletlenre a dolgokat, mert sztázis erőtérbe zárta őt. Így esélye sem volt arra, hogy kiszabaduljon. De még mozogni se nagyon tudott. -Örülök, hogy magadhoz tértél. Kezdtem unatkozni. -Máskor nem unatkozol? -Nem. Még ha tudom is, hogy mások előtt nem akarsz bolondnak tűnni, legalább hallasz. Mivel csak te látsz és hallasz, más társaságom nincs, húgi. Ahogy Brianna az erőtérben lassan körbefordult, testvére lépést tartott vele és előtte maradt. A fiatal sith tovább pásztázta a helyiséget, de az ajtón és egy szellőző rácson kívül nem talált mást, ami a faltól eltér. Tehát ha sikerülne kijusson az erőtérből, lenne kiút. Az más kérdés, hogy vajon mennyire jutna messzire. -Mi járt amúgy a fejedben? Ha ennyire ott akartad hagyni, lehettél volna elszántabb is. -Ha meg akart volna ölni, megteszi. -Helyette elkábíttatott. Most meg itt vagy bezárva, tehetetlenül és várod, mi lesz. Nehéz eset vagy, húgi. Tudom, hogy nem akarsz meghalni, mégsem látom rajtad, hogy élni akarnál. A lány nem felelt, csak tovább figyelte a fal roppant érdekes vonásait. Nővére azonban nem akarta itt lezárni a beszélgetést. Valójában ritka volt, hogy Brianna teljesen egyedül volt és válaszolt neki. Így igyekezett kihasználni az ilyen alkalmakat. -Régen nem ilyen voltál. Mikor kicsik voltunk. Tele voltál élettel és kedvességgel. Nem láttalak mosolyogni, mióta... -Mióta meghaltál... -Pontosan... -Annak a rituálénak az volt a célja, hogy kiölje az érzelmeket abból, aki kettőnk közül életben marad. -Na és te mit gondolsz erről? Volt értelme, vagy sem? -Hogy én mit gondolok, az nem számít. -Látod, ez a te bajod. Nem találod a helyed. Nem tudod, merre menj, mihez kezdj magaddal. Csak sodródsz az árral. Hagyod, hogy kihasználjanak. De miért? Meghaltam azért, hogy te élhess. De te nem élsz...csak úgy vagy... -Talán nekem kellett volna meghalnom... -Szeretlek, húgi. Sosem bántanálak. Azért dőltem a kardodba, mert te sem tudtál. Lemondtam az életemről érted. -Mit vársz? Köszönetet? -Nem. Találj célt az életednek. Az a rituálé nem csak az érzelmeket ölte ki, hanem hozzád kötötte a lelkemet is. Ez nem csak azt jelenti, hogy naphosszat körülötted lézengek, hanem azt is, hogy a hatalom, amit birtokoltam a tiéd lett. Érted, hogy ezt mit jelent, ugye? A kettőnk hatalma a tied egyedül. Hányan mondhatják ezt el magukról a galaxisban? Ha nem fognád így vissza magad, versenyre kelhetnél a legnagyobbakkal is. -Régen nem nagyon pártoltad a sitheket. -Most sem. De ha te sith akarsz lenni, legyél. Vagy inkább lennél jedi? Kérlek, nyugodtan. Csak ne egy darab hús legyél mindenkinek a szemében. Élj végre. Legyél szerelmes, feküdj le valakivel, ölj meg valakit, nem érdekel. Csak tedd azt, amit szeretnél, ami örömet okoz neked. Legyen bármi is az. Brianna nem felelt, de úgy tűnt, alaposan elgondolkodott. Talán testvérének igaza van. Eddig mindenki csak kihasználta, ő pedig hagyta magát ahelyett, hogy megfordítsa a helyzetet. Talán most nem itt lenne, ha ő ölte volna meg Rogeriust. Talán képes lett volna rá, ha elég elszánt. Most meg ki tudja mi lesz a sorsa, ha a nő átadja őt a püspöknek. -Talán igazad van. -Nagyon is igazam van, húgocskám. No, látom a szemedben, hogy sikerült némi lelkesedést beszélni beléd. Kezdjük azzal, hogy Kenobisan távozunk.-mondta, majd az Erőt használva aktiválta a kapcsolót, aminek hatására az erőtér elengedte Briannát és így a padlóra érkezett. -Kenobisan? -Egy jedi volt a Klón háborúk idején, azt mondják mester létére nagyon laza stílusa volt. -Azt akarod, hogy laza legyek? -Csak szófordulat volt. Nekem az is elég, ha szép csendben meglépünk. Nem kell mindent felforgatni. -Értem...Akkor menjünk...És köszönöm, Virana. -Ó, de szép. Rég mondtad ki a nevem. Szívesen, húgi. Innentől tied a pálya. A fiatal sith az ajtóhoz lépett, majd felemelte a kezét és koncentrált. Az Erőn keresztül kitapogatta az ajtó kapcsolóját, majd aktiválta, mire a cellaajtó feltárult előtte és kiléphetett. Az Erőn keresztül érzett személyek elhelyezkedéséből ítélve űrhajón volt. Egy nem túl nagy hajón. Így elég nehéz lesz elbújni. Viszont nem volt nagy létszámú a személyzet. Szóval volt esélye észrevétlennek maradni, ha ügyesen mozog.
|
|
|
Post by Enz on Jan 7, 2017 18:55:34 GMT 1
A hajó nem volt túl nagy, ezt érezte Brianna, de szerencsére túl kicsi sem, így biztosan akadt pár hely, ahová elrejtőzhetett, amíg alkalmassá nem válik a pillanat a távozásra. Már ha nem fedezik fel hamarabb az eltűnését, tette hozzá magában. Persze legfeljebb abban reménykedhetett, hogy annyira feldühítette Astartét a korábbi viselkedésével, hogy nem is akar felé nézni, ami nem volt túl stabil alap, de be kellett érnie ezzel. Szerencsére a hajón nem volt túl nagy személyzet sem, összesen nyolcan voltak fogvatartójával együtt. Egy megfelelő pillanatban talán elmenekülhet. Óvatosan, a környéket az Erő segítségével tapogatva haladt előre az ismeretlen, erőteljesen Sötét Oldali elemekkel díszített hajóban. Az ajtók felett a sithek ősi jelképe figyelt, a falakat pedig különböző hullámos sorminták díszítették. Mintha csak valamelyik ősi sith templomban járna, mint tette azt annyi alaklommal Rogerius oldalán. Két ajtó múlva úgy tűnik elérte a hajó fő helyiségét, aminek a közepén egy nagy holovetítős kerek asztal volt. Szerencsére senki sem volt a helyiségben, így óvatosan indult volna tovább a raktár remélt helye felé, amikor megérezte egy alak közeledését. Sietve körbepillantott, alkalmas búvóhelyet keresve, majd az egyik doboz mögött döntött, ami az ajtó közelében, a sarokban hevert. Alig ugrott be, máris halk szisszenéssel nyílt ki az ajtó, és aki belépett rajta, az nem más volt, mint személyesen Astarte. A boszorkány odalépett a holovetítőhöz, majd beütött rajta valamit, és pár pillanat múlva életre kelt felette egy ismerős figura, Morrow püspök felnagyított képe, mellkastól felfelé. - Alázatos szolgája jelentkezik - hajtotta meg magát. Morrow gépies hangjával válaszolt, ami bárki hátán képes lett volna felállítani a szőrt. - Jelentést, Astarte! - Igenis! - egyenesedett ki a boszorka. - Egy Szindikátus nevű szervezet képviselője végzett Rogerius-szal, de a tanítványát sikerült elfognom. Egyúttal a Koronához vezető kooridnátákat is megszereztem. Orgraal apát is részt vett ebben az összeesküvésben, így eltávolítottam. - A megkérdezésem nélkül - jegyezte meg Morrow, de nem úgy tűnt, mint aki túlságosan kellemetlenül érzi magát emiatt. - A saját ügynökeim egyikét a helyére állítom majd. Mi a helyzet a tanítvánnyal? - Nem akart együttműködni, így ki kellett csikarnom belőle. A hajó sztáziskamrájában utazik - felelte Astarte, Morrow pedig bólintott. - Akkor nem jelent problémát, hogy egy fontosabb küldetésre indulj most azonnal. Az egyik ügynököm csapdába esett Korriban II-n, a titkos vészjelzésen kívül nincs róla hír. Oda kell menned, és elém hoznod! - Igenis, püspök úr - hajolt meg Astarte. - Máris intézkedem. - Astarte, még valami. Ezúttal teljes diszkréciót várok el. Senki nem tudhatja meg, hogy az én ügynököm a bolygón járt. Világos? - Ahogy parancsolod! Azzal a vonal megszakadt, és a püspök képe elenyészett. Astarte néhány pillanatig még a kivetítő előtt állt, majd kisietett a helyiségből, egyenesen a pilótafülke felé.
|
|
|
Post by Revan on Jan 7, 2017 20:08:39 GMT 1
Vissza fojtott lélegzettel hallgatta a beszélgetést Astarte és Morrow között. Kiderült, hogy egyelőre még senkinek sem tűnt fel, hogy kijutott a száziskamrából, valamint az is, hogy rövidesen le fognak szállni Korriban II-n. Az lesz a megfelelő alkalom a szökésre. Ha csak Astarte elhagyja a hajót azért az ügynökért, már jobbak az esélyei arra, hogy észrevétlenül elhagyja a hajót. Vagy akár el is kösse. -Na mi legyen? Elhagyjuk a hajót vagy elvigyük?-kérdezte Virana. -Meglátjuk, mennyien mennek vele. Minél többen, annál jobb. Ha jól sejtem, arra lesz a pilótafülke. -Kiderítem. A szellem követte az irányt, amerre a sith boszorka távozott és el is jutott a pilótafülkébe. Végül visszatért húgához, aki még mindig a láda mögött gubbasztott. -A megérzésed nem csalt. Már irányt is váltott a hajó.-közölte jókedvűen. -Rendben. Akkor most keresek egy helyet, ahol kivárhatom a megfelelő időt. Minél tovább gubbasztok itt, annál nagyobb az esély rá, hogy elkapjanak.-mondta és elindult. Talán a raktér megfelelő hely lesz. -Addig is gondold ki, hova akarsz menni. A hajó nem tudja magától.-mondta a nővére, miközben Brianna az Erőn keresztül azt figyelte, hogy merre mozognak a legénység tagjai. Szerencsére mindenki nyugton volt, így nem volt olyan nehéz elkerülni őket. A raktér jó választásnak tűnt. Igaz, az ellátmány is itt volt, de elég sok láda volt ahhoz, hogy könnyű legyen elrejtőzni. De Brianna inkább remélte, hogy rövidesen célba érnek és kijuthat innen.
|
|