|
Post by Haruhi on Oct 5, 2013 0:41:59 GMT 1
Desevro egy a Perlemiai Kereskedelmi Útvonal mentén fekvő kettős csillagrendszerben található bolygó, az Arjus gázóriás után a második keringő planéta a napok, Desev és Maugina körül. Főként hegyek és mocsarak, illetve a sarkok környékén tundra borítják, s gazdasága leginkább fogyasztási cikkek termelésére és exportálására épül. Egykor a Livien Liga fővárosa, majd Xim a Despota egyik székesbolygója, mégis legkiemelkedőbb szerepében, mint az egykor fiatal, s mára defunkt Galaktikus Köztársaság egyik legkitartóbb ellenlábasaként volt ismert. Habár az általa vezetett, Desevro és Tion Tiszteletreméltó Uniója vereséget szenvedett vele szemben, mégis a planéta volt az egyetlen a Tion-halmazban, mely soha nem csatlakozott a Köztársasághoz. A Klónháborúk idején - magától értetődően - a Független Rendszerek Konföderációjának tagja, majd birodalmi befolyás alatt a Tion Hegemónia része. A Birodalom bukása és az érintetlenül átvészelt Yuuzhan Vong Háború lehetővé tette az újbóli függetlenedést és annak megőrzését külső hatalmakkal szemben. YU 44-ben azonban egy külkereskedelmi botrányból formálódó polgárháborús helyzet az uralkodó oligarchák bukásához vezetett, mikoris egy befolyásos tioni nemes és kalóz-hadúr, Xer (ki nem mellesleg VIII. Xer és így Xim, a Despota leszármazottja) vérbe folytotta a gyermekcipőben járó konfliktust, kirobbantóival együtt, s átvette az uralmat a bolgyó felett. Azóta egyedi és visszamaradott politikai rendszere átformálódott.
|
|
|
Post by Haruhi on Oct 5, 2013 2:29:42 GMT 1
Xer rá jellemző szigorú, ám ugyanakkor mégis nyugodt tekintetével méregette a messze alant elterülő megalopoliszt, melyet rozsdabarnára festett a lenyugvó napok halódó fénye. Már nem maradt nyoma a füstölgő romoknak, melyekké Maslovar központi negyedeinek valamennyi része vált fél évvel ezelőtt, mikoris zseb-kalózflottája lerohanta azt. Nem került komoly harcokba átvenni a hatalmat, egyrészt, mert az oligarchák erői az egymás ellen mozdulás terveivel voltak elfoglalva, másrészt a mágnások nem voltak kifejezetten népszerűen sem az egyszerű planétalakók, sem pedig saját követőik köreiben. Mostanra hőssé vált, megmentővé és a népet nyomorból kiemelő újítóként emlegették, holott sohasem rejtette véka alá arcát és szándékait. Xert ugyanis nem foglalkoztatta senki jóléte saját magát leszámítva, komor és duracél-öklű zsarnok volt, nemes vérből ugyan, ám egyben tisztavérű kalóz is. Nem foglalkoztatta szövevényesen a politika, legyintett a rasszizmusra, s az erősek uralmát képviselte a gyengék felett, mindenkit a maga helyére kényszerítve. Talán kiszámíthatóbbak és nyilvánvalóbbak voltak brutális ámbár célravezető eszközei az oligarcháknál, vagy gyors kiirtásukkal érdemelte ki eme népszerűségét, a lényeg mindenképpen annak bizonyult, hogy a nép az eredményeire tekintett inkább, mintsem a szándékaira. Ez nem hatotta ugyan meg, hisz más hozzáállás esetén erőszakkal kényszerítette volna őket a behódolásra, de ugyanakkor lényegesen erőteljesebbé tette fogását rajtuk. Affelől pedig kétség sem volt, hogy flották és seregek vezetőjének termett. Számára nem egy karosszék volt az önmagára kiosztott szerep, hanem a vibropengét és sugárvetőt fogó katonáé - ha úgy tetszik, harcosé - ki személyesen vezetett másokat harcba újra és újra, kivette részét bennük, s nem meghátrálásával élte őket túl. Igazi kalóz volt: vagyonát nem másképpen szerezte, mint a Vong Háborúk zűrzavarát kihasználó fosztogatásaiból és feketepiaci üzelmeiből. Igazi hadúr is volt: mert nem csupán a fegyverek és testi erő volt fő eszköze, hanem kitartása, eltökéltsége, s bajban mellette álló különleges ösztönei. Akkor pedig még nem is volt említve racionális álláspontja, ha technológiáról és stratégiáról volt szó, illetve személye által inspirált követőinek armadája - csekély ugyan a Galaxis valamennyi bolygójának felhozatalához viszonyítva, ám ugyanakkor napról napra növekvő. De igazi zsarnokként sem volt elhanyagolható: bármikor készen állt arra, hogy akár személyesen is megmutassa, mit jelent ellene felkelni. Nem tétovázott dönteni, nem tétovázott gyilkolni, s voltaképpen nem tétovázott cselekedni, mikor azt szükségesnek találta. Mindezek mellett persze nem volt egy feltétlenül érzelemmentes és komor személyiség. Nem ő építette ugyan személyi kultuszát, célja sem volt soha, ám hagyta megtörténni látható reakció nélkül, miközben legbelül kinevette az ilyen kicsiségekért, mások jelleméért és tetteiért epedő lényeket. Ő nem tulajdonította érdemeit ősei véréhez és mások hagyatékához, szerinte ugyanis emezek egyéniek voltak: saját magái. Ahogy még szavakban is címezte az embereket: "Minden generáció sikere csakis saját érdemük, nem pedig elődeiké. Vannak, akik lerombolják atyáik alapjait és szerzeményeit, míg vannak, akik atyáik által hátrahagyott szemétdombok közűl indulva érik el, s túl a csillagokat. Lehet ezek után azt mondani, hogy elődeink örökségét visszük tovább?. Ostobaság," - vélte, s hangoztatta minduntalan - "örökségünk halálunkkal ér véget, az utánunk jövök már a magukét kaparják ki a Galaxisból. Az tesz valakit valakivé, hogy abból, amije van, mit is képes maga kihozni Lenne siker mások ereje nélkül? De cselekedtek volna ők ugyanígy nélkülem?". Márpedig Xer nem volt filozófus, s nem tartotta magát idealistának sem, még ha voltak is ideáljai. Épülhettek ki köréje népszerű morális félreértelmezések, ő nem azokhoz idomult, hanem folytatta mindazt, amit s ahogy eddig is tett, saját normáit követve. Az, hogy engedte külvilági vállalatokat tárgyalások kezdeményezésére, nem szolgált semmiféle ideált szintúgy, egyszerű és nyers indokai voltak: adni ami volt és cserébe kapni, ami nem volt. S mindezeket szükséges volt megállapítani, máskülönben idővel maguktól is megnyilvánulhattak volna, talán éppen a legrosszabbkor. Xer márpedig nem a békét áhítozta: terjeszkedni, erőssé válni, s legyőzni ellenségeit, mikor azok megmutatták magukat. Ezért is kellett gyarapodni, számokban és eszközökben egyaránt, türelmes várakozása pedig eme célok feltérképezését vetítette előre. Az ő szavai nem voltak formalitások, nem volt diplomata és nem is szándékozott ostoba magasztalatokkal és tisztelettel előlegesen illetni olyan lényeket, kikről nem tudott egyebet nevüknél. Ám tőle nem is számíthatott elismerő szóra akárki, legfőképpen nem olyasvalaki, kinek kezében nem állt szilárdan a fegyver, de legalább szemében a tekintet.
|
|
|
Post by Enz on Oct 5, 2013 14:37:21 GMT 1
Arcturus Maeni, mint a küldöttség legfontosabb személye, a kis csoport élén, két lépéssel a többiek elõtt haladt. Annak ellenére, hogy alig múlt huszonhat éves, már komoly pozícióban volt a legjelentõsebb külsõ-galaxisi interplanetáris vállalatokat tömörítõ informális szövetségben, amit maguk között csak Kartellnek neveztek. Erre nyilván apja, Crollus Maeni személye volt a garancia, aki a többi vállalatot látta el nyersanyagokkal, így igen fontos, vezetõ pozíciót töltött be a szervezõdésben. Bár sosem volt jó kettejük kapcsolata, mégis olyan kötelék fûzte össze õket, amiket nem lehetett letagadni, még ha Arcturus egész létezése csak egy baleset volt is. Apja hasonló korban elkövetett fiatalkori kalandja végzõdött rosszul egy peremvidéki kuritzánnál, és ebbõl született meg. Hat éves koráig anyja nevelte, mikor átvette apja a nevelését, és az egyre sikeresebbé váló Maeni Corporationben készített elõ számára egy pozíciót. Az évek múlásával ez a perspektíva egyre bõvült, és mostanra már peremvidéki fõtárgyalóként parádézhatott a színes ruházatú, többféle fajt felvonultató küldöttség élén. Igaz, ez egyfajta számûzetés volt, és míg õ a peremvidéken kellett dolgozzon, addig például Strunz fia, Dietrel Coruscant remek lehetõségeit élvezhette, és még egy katonai akadémiát is elvégezhetett apja engedélyével. Amíg Dietrel élvezte az életet, addig õ kénytelen volt mindenféle despota seggét nyalni egy jó szerzõdés reményében. Most, hogy jobban belegondolt, külsõre sem nagyon hasonlított soha apjára: míg elõbbi az átlagostól alacsonyabb, barna hajú és szemû volt, valamint védjegyévé vált bajsza díszítette arcát, addig õ magas, szõke hajú, zöld szemû ifjú volt, akinek igen nehezen serkent meg bármilyen testszõrzete. Most azonban fontosabb kérdésekkel kellett foglalkoznia, mint a családi genetika és kapcsolatok. Desevro fontos terjeszkedési pont volt a Kartell számára a peremvidéken: közel feküdt a Szövetség részét képezõ Tion Hegemóniához, mégsem volt tagja, és a perlemiai kereskedelmi úton feküdt, így innen kiindulva elõbb-utóbb a Corporate szektort is bevehették volna. Cégeik eddig a Galaxis déli részén prosperáltak, és északon csak pár befektetéssel bírtak, például Serennón. Ezért is ajánlották fel egy évvel ezelõtt a külkereskedelmi nyitást az akkori kormányzatnak, de a mindig is büszke nemzeti öntudattal bíró bolygón komoly politikai krízis robbant ki az ajánlat körül, ami már polgárháborús helyzettel fenyegetett. Ekkor lépett közbe a mostani vezetõ, aki lerohanta és megsemmisítette az egymással civakodó vezetõket. Elõször nem jósoltak nagy jövõt a kalóznak, aki a nevén kívül nem sokkal rendelkezett a rendszerben, de ahogy lassan kiterjesztette a hatalmát más bolygókra és megszilárdította a sajátját, elkezdték tárgyalóképesként kezelni. A tárgyalások újrakezdését Lorrad kapitulációja vetette fel: a Kartell már régóta áhítozott a Lorrad Repülõmûvek megszerzésére. - A követség megérkezett! - jelentették be õket a trónteremben, ahogy a hatalmas, díszes ajtóval ellátott terem elé értek. Tion vezetõi eredetileg kalózkirályok voltak, jutott eszébe Arcturusnak. Úgy látszik a régi tradíciók nehezen halnak ki, somolygott magában. Még egy pillantást vetett a követségre: õ maga képviselte a Maeni Részvénytársaságot, egy advozse a Strunz Nehézipart, egy kiborg az Onika Droidgyárat és egy zeltron nõ a Stirling Fegyvergyárat. - Üdvözöljük, nagyszerû autokrata - hajoltak meg egyszerre a trón mellett ácsorgó férfi felé, aki minden bizonnyal a Xer nevû lesz. - A Peremvidéki Interplanetáris Vállalatok Szövetségének küldöttsége vagyunk. Én Arcturus Maeni vagyok, a Maeni Részvénytársaság képviseletében, egyúttal a küldöttség fõtárgyalója.
|
|
|
Post by Haruhi on Oct 5, 2013 16:41:18 GMT 1
Figyelmét az alkonyi városról egy komlink üzenet próbálta meg elterelni, miszerint a tárgyalófelek kikre várakozott, megérkeztek. Természetesen nem engedte magát ez által komolyabban is befolyásoltatni, így szemei még akkor is az acélüvegen kívüli világot pásztázták, mikor a három idegen belépett a terembe, s tekintetüket vagy háta közepére, vagy pedig tarkójára szegezték. Lassan fordította feléjük féloldalasan fejét, s kezdeti gyors pillantása a kissé vörösesnek látszó bőrű nőn állapodott meg. Magában hunyorított rá, s néhány másodpercig ismét elfordult, hogy kabátja zsebéből előhúzott apró alkoholos szelencéből, valami folyadékot erőszakoljon le a torkán. Soha nem volt hangulata feromonokkal tárgyalni személyiségek helyett, kalózként több évtizeddel a háta mögött erre mindenkor fel volt készülve, e célt szolgálta a keverék is. Vajon céllal volt egy zeltron a delegáció tagja, s a többiek? Ami pedig őt illette, nem igazán illett a tisztán és elegánsan öltözött vendégeihez. Mosdatlan ugyan nem volt, ám mindennapi használt uniformisát viselte, s haja sem volt "illendően" fésülve. Márpedig mindez üzenet volt, üzenet azok számára kik az eleganciát tekintették minden tárgyalás alapjának. Maga az üzenet pedig nyilvánvaló volt a diplomata elitek számára: ő megtehette. Ha pedig egyezkedni kívántak vele, kénytelenek voltak ezt elviselni, máskülönben ő nem marasztalt senkit. Ez valamennyire környezetére is igaz volt: nem volt asztal vagy szék, s kézségesen előrelépő szolga, ki szükségletek iránt érdeklődött volna. Így hát a második üzenet az volt, hogy ide a vendégek beszélni jöttek és nem bájcsevegni.
Szótlanul fordult végül meg, ahogy a trió fiatalabb, ám vezető egyénisége bemutatkozó szavait intézte hozzá, majd ahogy kezdetben nem adott választ üdvözletéree, úgy ült alá a csend a teremben hosszú pillanatokon keresztül. Végül kemény, némelyek számára talán generikusan intimidáló hangja megtörte azt. - A nevem Xer. - ejtette meg félvállról a bemutatkozást, bármiféle titulus hozzáadása nélkül, s kérdő szemöldökfelvonás mellett nagyot lökött a megkezdett tárgyalás fonalán - Most akár a tárgyra is térhetünk, ha idáig már eljutottunk.
|
|
|
Post by Enz on Oct 6, 2013 13:22:27 GMT 1
A kalózkirály, aki Xernek nevezte magát, sok formalitás szándékos mellõzésével fogadta õket: fésületlen volt, nem kínálta õket hellyel, és mindenféle pompa hiányzott a fogadásból, sehol egy szolga vagy egy pezsgõsasztal. Ráadásul kifejezetten modortalan is volt velük. Arcturus kezdte érteni, hogy miért is tett szert ilyen nagy népszerûségre a sajátjai körében: mellõzte az arisztokratákra jellemzõ dagályosságot és önteltséget, ehelyett a nép egyszerû fiaként lépett fel, aki úgy tárgyal a hatalmasokkal, ahogy neki tetszik. Meg kellett vallania, hogy tetszett neki a fickó, és ha itt élt volna, õ is örömmel vonult volna a zászlaja alá. De még így tárgyalófélként is felüdülés volt a sok peremvidéki diktatúra felesleges pompájához képest, és közelebb állt az õ elképzeléseihez azzal kapcsolatban, milyen is egy effektív vezetõség akár egy bolygón, akár egy vállalatban. - Ahogy óhajtja, autokrata, máris a tárgyra térek - felelte, majd pár lépéssel közelebb ment a trón mellett ácsorgó kalózhoz, aki egyébként ezzel is súlyosan megsértette az etikettet. Igaz, nem volt már senki olyan életben, aki ez ellen tiltakozhatott volna. - Jövetelünk célja az, hogy megismételjünk Önnek az ajánlatot, amit szerencsétlen sorsú elõdjeinek is tettünk. Vállalatszövetségünk szeretne nagyarányú befektetéseket eszközölni a Tion Hegemónia területén, azonban... - ...azonban a Szövetség gazdasági politikája miatt nincs esélyük, csak itt - fejezte be a mondatot Xer, durván a szavába vágva. Kalóz létére nagyon jól látta a helyzetet, Tion komoly védelmet épített ki saját piacainak biztosítására a Szövetség biztosította kereteken belül. - Viszont a szektoron belül nem élnek a tiltó rendelkezések. Okos volt, túl okos egy kalózhoz, még ha kalózkirály is volt. A Tion Hegemóniában fellángoló nacionalizmus egyik kifejezési formája volt, hogy bár a Szövetségen kívül rendszerekrõl volt szó, a Hegemónia más bolygóira nem terjedtek ki a gazdasági és kereskedelmi korlátozások, ezzel biztosítva a lehetõséget az olyan örök renegátoknak, mint Desevro. - Így van, Xer autokrata. Ha itt gyártjuk termékeinket, akkor a Tion többi részét is elérhetjük velük, egy eddig viszonylag zárt piachoz hozzájutva. Maguk pedig cserébe élvezhetik a befolyt adókat, az új munkahelyeket, infrastrukturális fejlesztéseket... és a kedvezményes áron szállított fegyvereket. Ön láthatólag terjeszkedõ politikát folytat, ehhez pedig jó fegyverekre van szüksége. Vállalataink a legjobb minõséget gyártják a civil termékek mellett. De míg utóbbit mindenkinek áruljuk, elõbbit csak a megbízható, baráti partnereknek. Garantálható, hogy ennyi pénzért sehol máshol nem kap ilyen minõséget.
|
|
|
Post by Haruhi on Oct 6, 2013 14:26:30 GMT 1
- Ó... - fordult feléjük teljes valójában, hangjában némi gúnyt mellőző ironiával. Annak ellenére, hogy a lehetőségek akár az ő részéről is kedvezőnek bizonyulhattak volna, nem bólinthatott rá azonnal dolgokra, mint "jó", ha voltak benne "mem annyira jó" apróságok is. Nem mellesleg, ők sok dologgal nem voltak még tisztában, s ha nem tett volna említést ezekről, ostoba lett volna. - Munkahely van már a hadseregemben, nem csak harcosoknak - mutatott rá végre, változatlan tekintettel - etetni is kell őket, szállítani, elszállásolni... szórakoztatni... nyilvánvalóan. Ettől függetlenül maradt persze mit ajánlaniuk bőven, de "agyagot" sem kínálhatok cserébe csak úgy. Szünetet tartott, elegendően rövidet ahhoz hogy nyilvánvalóvá tegye, még nem ért a végére, de egyben elegendően hosszút is ahhoz, hogy valamennyien latolgathassák, vajon mire próbált meg célzásokat tenni az imént. Összefonta karjait, s ha ezt eddig lehetetlenségnek vélték valamennyien, most még jobban kihúzta magát. - Ha telepeket akarnak a bolygóimon... konrét és állandó részesedések nélkül a kérdéses üzemekből nem adok - jelentette ki határozottan, végignézve valamennyiükön, bár nem érdekelte a reakciójuk - Bizonyára nem megszokott feltétel, azonban jogos elővigyázatosság, ha vállalatok bevett stratégiáit vesszük alapul. Hadurak és hadseregek a pénzügyek és gazdaság harcmezőin, ezt pedig a naivabb világok nem látják meg. Nekem nincsen szükségem államokra az államomon belül, eladni földet tehát nem fogok, de... - s itt tett egy újabb szünetet, arcvonásai továbbra sem változtak - bérbe adásról természetesen bármikor lehet szó. Nem sokat adott a jognak, míg ő állt a társadalmi piramis csúcsán, külföldi államok azonban bármikor hivatkozhattak vállalataik jogsértésére egy beavatkozást jogszerűsítendő, mikor azok telephelyül szolgáló bolygók szűkösebb ideiben át szerették volna venni az uralmat. Neki legkevésbé vérszívókra volt szüksége ilyen helyzetekben, mikor talán többfrontos háború szorongatná. - Ami a nyersebb üzletágakat illeti - folytatta, ismét mielőtt még más tette volna - előszeretettel vásárolok fegyvereket, s egy hadihajót is lehet munkahelynek tekinteni. A mi részünkről tehát "kölcsönagyag", felfegyverzetlen leendő katonák és az úgynevezett "civilizált" rendszerekből hiányzó dolgok adottak. A Szövetségben tiltott a rabszolgaság, nemde?
|
|
|
Post by Enz on Oct 6, 2013 22:21:02 GMT 1
Túl elõvigyázatos volt a kalózkirály, ami meglepte Arcturust. Az eddig látott peremvidéki kiskirályok mindig örömmel kaptak az ajánlatok után, és a Szövetség bizonyos területein is örültek a fejlõdésnek vagy legalább a kenõpénzeknek. Bár a másik említést tett valamiféle bérleti díjról, nem tudta eldönteni, hogy ez a csúszópénz itteni eufemisztikus neve volt vagy az államkassza számára várja a visszautalást. A férfi egész lényét elnézve valamiért úgy érezte, hogy az utóbbiról van szó. Mindenesetre bármiféle ok miatt is cselekedett így, Arcturusnak felelnie kellett az új helyzetre, és gondolatban már a szemétdombra is helyezte az arisztokratáknak benyújtott javaslatot. A saját biztonsági õrség és területenkívüliség a vállalati vezetõk számára olyan feltételek voltak, amikbe a korrupt oligarchák egy része sem akart beleegyezni. - Nos, természetesen szó lehet róla, hogy a haszonnak megfelelõ mértékû pénzügyi juttatást adjunk Önöknek. Mondjuk a profit 7%-a úgy gondolom reális ár lenne. - Akkor miért nem inkább... tizenhét százalék? - tett rá nyomban ellenajánlatot, ám mind tekintetében szeme villanásában volt valami új. Természetesen nem véletlenül: szándékosan mondott magasabb árat az általa reálisnak véltnél. Vajon hajlandó volt az ifjú ott helyben alkudozásba bocsátkozni, ahogy errefelé folytak az üzletek, vagy sértésnek veszi és hátat fordít? - Tizenkét százalék - felelte Arcturus pár pillanat morfondírozás után, a két igény közötti közepet megcélozva. Ez egy kompromisszumos ajánlatnak tûnt, ami könnyedén elfogadható, hacsak nem szórakozik velük ez a kalóz. Xer felhúzta a szemöldökét, kénytelen volt beismerni, hogy erre alkudozás esetén nem számított volna. Nagyot ugrott a fiatalember felfelé, úgy tûnt hogy nem volt konkrétabb gyakorlata ezen a téren, ám ugyanakkor lényegretörõbb is volt benne. Tett egy határozott bólintást, majd visszatérve szigorú modorába szóval is kimondta. - Elfogadható, állja magában a bérleti díjakat is. Ellenvetés híján áttérhetnénk a részletekre, egyrészt arra is, hogy mit termelnének a gyárainkban? Széles a választék. - Köhm - köhintett halkan, hogy palástolja meglepettségét. Szokatlan volt, hogy a tárgyalópartnerei ilyen furán viselkedjenek, pláne ugráljanak, és érezte, hogy ezzel a küldöttség többi tagja is így van. Kicsit össze kellett szednie a gondolatait, így intett a többieknek, hogy beszéljenek. Elõször a Strunz képviselõje élt a lehetõséggel. - Meg kívánjuk vásárolni a Lorrdi Repülõgyárat, hogy ott civil repulzoros jármûveket, alkatrészeket és persze kisebb katonai célú gépeket gyártanánk. Amennyiben a környezet kellõképpen kedvezõ, idõvel egy hajógyárat is kiépítenénk valamely rendszerükben. - Mi a kézifegyverek gyártásában jeleskedünk - vette át a szót a zeltron nõ. - Civil önvédelmi fegyverek és katonai sztenderdeknek megfelelõ nagyobb kaliberek. Különféle jármûvek is szerepelnek a palettán a rendvédelmi és katonai erõk számára. - Az Onika profilja a civil robotgyártás - tette hozzá a magáét gépies hangon a kiborg. - Ezen kívül humánkompatibilis implantátumok, gépi kiegészítõk. És persze harci droidok is hébe-hóba. - Végezetül - tért mostanra magához Arcturus. - A Maeni Részvénytársaság a bányászatban és feldolgozásban jeleskedik. Korszerûsíteni tudjuk a helyi bányászati technikákat, jobb hozamot elérve. Nos, mi a véleménye, tisztelt autokrata?
|
|
|
Desevro
Oct 20, 2013 13:34:23 GMT 1
Post by Haruhi on Oct 20, 2013 13:34:23 GMT 1
- Kétlem hogy a katonáim harci morálját kedvezően befolyásolná - szólalt meg teljes meggyőződéssel hangjában, ahogy mindannyian mondandójuk végére értek - ha külföldi tőkéseknek adnám el a jelenlegi egyetlen státusszimbólumot, mely a birtokomban van, s mely kisebbeket állít elő minden egyes nap. A Lorrdi Művel jelenleg felszerelés szempontból is szükségesek, háború van, a fegyveres suhanóink a Tion legjobbjai, számunkra úgy a legolcsóbb és problémamentesebb tehát, ha továbbra is mi magunk termeljük saját hadiiparunk számára. Természetesen galaktikus szinten részvényekről megegyezésre jutni, s droid kereslet, harci vagy éppen gyártósori, nagy a bolygóimon. Csak akkor tudok garantálni vámúniót a Tion Halmaz össze rendszerében, ha valamennyi a kezem közé kerül. Ha nem terjeszkedünk, Desevro ismét a saját levében fuldokló elmaradott, semmirevaló planéta lesz potenciál nélkül. Ez nem egy álom, hanem vagy hamarosan valóság lesz, vagy semmi. Tion darabokban olyasmi, ami még a Hutt bűnszövetkezetek érdeklődését sem kelti fel, azonban ha mind az enyém lesz, azon gondolkodhatnak majd hogy vajon mennyire fogja veszélyeztetni az érdekeltségeiket. Lássuk be, Tionban nem népszerűen a huttok, soha nem voltak azok és ők nyalják éppen sebeiket a Galaxis egyik legnagyobb háborúja után, nem pedig mi. Ennek így is kell maradnia. Rengeteg pénzem van és nem szándékozom halmozni, droidok, fegyverek, hajók... bármi, amit szolgálatba lehet állítani a hadigépezetben. Realista vagyok, nem idealista, Tiont csak a fegyverek és hús ereje képes egyesíteni, nem pedig politikusok és külső birodalmak hűbérurai, az általuk teremtett laza konföderációkkal. Velem lehet megegyezéseket kötni, nem úgy mint a szenilis és a paranoiás vén Robeir királlyal Cronban, aki régen mosta a Birodalom lábát és most trónja alá bújik valahányszor valaki azt mondja "Vong".
|
|
|
Post by Enz on Oct 23, 2013 2:26:14 GMT 1
- Nézze, õszinte leszek. Nincs ellenünkre ha háborúzik, sõt kifejezetten örülünk is neki, hiszen a fegyveripar akkor a legsikeresebb, ha sok fegyverre van szükség. Így igazán nem kívánunk beleszólni az ön terveibe vagy politikájába - vezette fel óvatosan az álláspontját Arcturus. - Azonban ez a függetlenség részünkrõl kellemetlen lehet a maga számára: ugyanis mindkét félnek adhatunk el fegyvereket. Robleis király részérõl már több megkeresés is érkezett, hogy szállítsunk az új Aurek vadászainkból, Gloster bombázóinkból és más fegyvereinkbõl. Nyilván Önhöz képest felárért, hiszen mégsem olyan barátiak a kapcsolataink a vén rókával - mosolyodott el ezúttal a férfi, és úgy érezte, sarokba szorította a kalózkirályt. Mivel itt most nem emberéletekrõl volt szó, könnyedén szabadon engedte magát. - Lehetõségünk van kizárólagos szerzõdést kötni a Tion Halmazon belül, de nyilván kompenzálnia kell a kiesett veszteségünket. Ha nem is pénzzel, akkor némi... státuszszimbólummal - választotta ki a megfelelõ szót. Régóta fenték már a fogukat a Lorrdi Mûvekre, és most itt volt az ideális alkalom, hogy megszerezzék. Próbálkozzék valamivel kijátszani õket Xer, és támogatják majd Robleis királyt, hogy meghódítsa a bolygót, és akkor majd õ adja át azt nekik. A belharcok mindig elõnyösek az üzletre, jutott eszébe apja egyik kedvelt gondolata, és egyet kellett értenie vele.
|
|
|
Post by Haruhi on Nov 3, 2013 0:56:17 GMT 1
Xer alakja megremegett, mintha hirtelenjében kereszttűzbe került volna, enyhítve az ifjú Maenit kísérők hangulatát, bár őt magát mintha valami nem siettette volna még a hozzá csatlakozásukhoz. Cakugyan, a férfi mozdulatai néhány pillanaton belül a rekeszizmai hatásának bizonyultak, s zord kuncogást hallatott zárt ajkai mögűl. Azonban nem tartotta a feszültséget lebegni sokáig, ha már az elhangzottak még az ő humorérzékét is megcsiklandozták. - A "hatalmas" külhoniaknak tesz ajánlatokat? - mondta ki nyílt cinizmussal hangjában - Ettől a fél, ha nem az egész Tion Halmaz nevetőgörcsben törne ki. Vagy blöffölnek, vagy pedig nagyobb kalamajkába kerültek, mint azt hinnék. Tegyük fel, hogy valóban kaptak egy ajánlatot... vagy többet is. Ki tette meg ugyan? Ha ilyesmivel járulnának a nagy Robeir elé, a trónja vele reszketne és aztán elbúcsúzhatnának a fejüktől... meg még esetleg néhány végtagjuktól megelőzőn. Még villantott egy félvigyort, aztán arca komorrá vált, ahogy hangtónusa is. - Az a vénember megérte egy félistennek tartott mestere bukását és egy idegen civilizáció könyörtelen dúlásának szelét - folytatta, ismét az ablakon bámulva kifelé - Az önök érdekeltségeinek többsége a Szövetségben van, ennyi már bőven elég hogy a szemében önök is szövetségiek legyenek, talán éppen előmozdítói a Birodalom végső összeomlásának. Most Tionban vannak, az őrültek és hátbadöfők egyik mentsvárában, a szabályok itt mások mint másutt, még a Hutt Űrhöz képest is. Ha Lorrd a kezemen kívülre kerül, ugyan mit gondolna egész Desevro? Képes lenne a joggal hívott flottám legyűrni egy egész bolygó vehemens felkelt népét? Ez még egy kalózt is elgondolkodtat, uraim, márpedig én miként is vagyok leginkább ismert? Valaki aki megvédi a népet a külső kizsákmányolástól, hirtelen megválik a legnagyobb értéktől külhoniak javára? Nem félek a haláltól, de azért még kedvemre volna tenni egy és mást az időm beállta elől. Feltéve, ha adott a lehetőség. Vállat vont és tűnődve tekintett körbe a helyiségben. - Kellemesebb a halál, ha nem hagyom magam megfélemlíteni, én úgy vélem. - mosolyodott el - Hogy valami burkolt vagy nyílt, pusztán nézőpont kérdése. Én magam szeretem egyszerűen értelmezni a dolgokat és a két kifejezést kifelejteni a már említett megfélemlítés szó elől. Megspórolja a felesleges tárgyalásokat és az egyének ellentéteinek felesleges... kibontakozását. Engem nem azért tisztelnek, mert diplomatikus vagyok. A tetteim sokkal népszerűbbek.
|
|
|
Post by Enz on Nov 3, 2013 20:14:58 GMT 1
Arcturus kénytelen volt elismerni, hogy átláttak a blöffjén Robeir kapcsán. Bár a Kartell nem volt szégyenlõs, ha peremvidéki, minden írott és íratlan jogot semmibe nézõ diktatúrákkal kellett üzletelniük, Cron uralkodója már eléggé necces lett volna. Azokhoz a pszichopata diktatúrákhoz tartozott, amelyek a vong háború után szaporodtak el, fõleg az invázió sújtotta részeken és gyakran évtizedekig képesek voltak hatalomban maradni, míg össze nem roskadtak vagy egy általános lázadás el nem söpörte õket. A Birodalom militarista rendõrállama ezekhez képest az Amnesty Galaxy központi elnöksége volt. Mikor Xer a fej elvesztését említette, Maeni akaratlanul is meglazította ingét a nyakánál, arra gondolva, hogy Robeir közismerten rajongott a tûzért és ugyanilyen vehemenciával gyûlölt mindenkit, akit ellenségének gondolt. Ha ezt a kettõt összekombináljuk, nem lehet jó vége a dolgoknak. Arcturus mindenesetre igyekezett megõrizni a nyugodtságát, és ugyanolyan stílusban folytatta, mintha mi sem történt volna. - Nem kívántam fenyegetni, minden bizonnyal félreértett. Pusztán tényekrõl tájékoztattam, ámbár elismerem, hogy a tények makacs dolgok és néha fenyegetõnek érezhetjük õket - közölte Xerrel, és haloványan elmosolyodott. Szimpatikus volt neki a kalózkirály: tisztában volt azzal, hogy egy gyenge vérvonalbeli kapcsolaton kívül semmije sincs, csakis a cselekedetei. Ezt a peremvidéki katonai diktátorok hajlamosak voltak idõrõl-idõre elfelejteni, pechjükre. - Természetesen érthetõ, ha nem kíván megválni bizonyos dolgoktól, de ingyen mi sem mondunk le jogokról, ez sajnos nem az a világ. Amennyiben a Tion valamely hadura egy flottányi Aurek vadászgéppel döfi hátba, mi mindenesetre mossuk kezeinket. Ha nem is Robeir, bizonyára akad jó pár másik potentát erre, de nyilván ezt autokrata excellenciád jobban tudja nálam. - Talán tudunk más megoldást - lépett elõre a Strunz képviselõje, és Arcturus elkönyvelte magában, hogy a fiatal férfire jut most a jó zsaru szerepe. - Egy helyi tioni céget hoznánk létre itteni vezetõkkel, csak a tanácsadók kerülnének ki a mi cégünkbõl. Hivatalosan Desevro tulajdonában állna a cég, de az önfenntartási rész és az Önöknek ígért profiton kívül a bevételek hozzánk kerülnének. Kockázatos ajánlat, gondolta rögtön Maeni. Hiszen ha Xer gondol egyet, bármikor felrúghatja az egyességet, anélkül, hogy õk nyilvánosan tiltakozhatnának, hiszen az egész megállapodás titok lenne. Persze egyébként se valószínû, hogy akadna tioni bíróság, ami elítélné Xert vagy olyan szövetségi ítélet, amit itt be lehetne tartatni. Fel kell használni ezt az idõt arra, hogy minél több kompromittáló adatot gyûjtsenek róla. - Így a gorg is megmaradna és a hutt is jóllakna - közölte Arcturus, tisztában azzal a ténnyel, hogy ez a kis mondás milyen érzékeny példának bizonyulhat egy desevrói elõtt.
|
|
|
Post by Enz on Feb 7, 2014 16:37:31 GMT 1
Xer láthatóan mélyen gondolkodóba esett az ajánlaton, és Maeni lassan kezdte úgy érezni, hogy akár leülhetnek szabakkozni is, addig el fog tartani a dolog. Azonban erre nem kerülhetett sor, ugyanis meglepetésszerűen ismét kinyílt az egykori tanács-, most afféle trónterem ajtaja és egy egyenruhás férfi jelent meg a bejáratban. Az őrök kérdés nélkül átengedték, és motozásnak sem vetették alá, szemben velük. A mellkasán lógó nagyszámú kitüntetés és az egyenruha arany fonatainak kuszaságából ítélve valamiféle helyi nagykutya lehetett. Magas, egyenes testtartású férfi volt, arcát pedig sűrű, szépen gondozott fekete szakáll és bajusz fedte, fekete haját rövidre nyírta. Katonás léptekkel szelte át a termet, közeledve feléjük, fegyvere pedig tüntetőleg lógott az oldalán. Mikor alig pár méterre volt, előbb Xernek bólintott, majd a vendégek felé fordult. - Alito Ras marsall, szolgálatukra - emelte meg sapkáját bemutatkozáskor. A követek egymásra pillantottak, és Maeni volt az egyetlen, aki állni merte a férfi tekintetét szemtől szemben. A másik halványan elmosolyodott erre. - Az előző küldöttségben kevés ilyen bátor fickó volt - mondta neki, valószínűleg elismerésképpen. - Az előző küldöttség nem állt a helyzet magaslatán - felelte Arcturus, egyértelművé téve, hogy úgy érzi, ő igen. Ras csendben mérte végig őt, de valószínűleg nem talált kifogásolhatót benne. - Hálásnak kell lennünk. Ha ők nincsenek, soha nem tudjuk megbuktatni az előző korrupt bandát - mondta végül, miután végzett az egyetlen tárgyalófélnek elismerhető követ végigmérésével. Legalábbis Arcturus erre következtetett abból, hogy egyedül hozzá beszélt. - Persze egy dolog a hála, és egy másik a politika. - Akkor maga nem katona? - tette fel a kérdést. Persze nem csodálkozott, a peremvidéki diktatúrák működtetői imádták a díszes egyenruhákat, amik erőt és hatalmat jelképzetek. - Tionban a politikusok mindig katonák is voltak egyúttal - felelt a kérdésre. A "mindkettő" is megtette volna válaszként, gondolta Arcturus. - De nem a tionizmusról jöttünk beszélgetni. - Á, szóval így hívják újabban az itteni berendezkedést - könyvelte el Maeni hangosan a dolgokat. Alito pusztán csak bólintott. - Volt szerencsém tájékozódni az ajánlatukról - mondta neki, majd Xer felé fordult. - Autokrata, javaslom fogadjuk el az ajánlatot. Ha nyilvánosan nem hozhatók velünk kapcsolatba, a közvélemény könnyedén nyugton tartható. Majd azt mondjuk az elkobzott vagyonokból eszközöltük a befektetéseket. Az új Avanti-projekt részeként egyébként is a flotta fejlesztését ígértük.
|
|
|
Post by Haruhi on Jul 3, 2014 20:05:35 GMT 1
Xerben megfogalmazódott a kérdés, hogy vajon egyszersmint megfeledkeztek a jelenlétéről, vagy csupán valaminek az előszele volt mindez? Egy cseppet sem volt kíváncsi mások egyéni véleményére a megbeszéléssel kapcsolatban, legkevésbé tovább nem akarta húzni ezt a már egyébként is unalmassá váló diskurzust. De nem került sor szóra, egy dísztárgynak tűnő állólámpa ugyanis kékes fénnyel villogni kezdett, elterelve figyelmét társaságáról. Néhány pillanatig megmozdult, míg a többiek figyelmét is fel nem keltette amaz, s csak aztán sétált oda a lámpához, hogy megnyomjon rajta egy gombot. Uniformist viselő női tiszt jelent meg rajta, nyomban tisztelgett és egy pillanatot sem vesztegetett, hogy komoran, bár kissé aggodalmas hangtónussal bele ne kezdjen mondandójába. - Nagyuram, itt Ward Sorhajókapitány! Ismeretlen flotta lépett ki a hipertérből és Desevro felé közeledik, eta harmincöt perc! Első gondolatra ki kellett zökkennie az eddigi események sodrából, s másodikra már egy cseppet sem volt meglepve, féloldalasan vendégei és a Marsall felé fordult, s úgy válaszolt a nőnek. - Már éppen ideje volt, azt hittem sosem kerül erre is sor... - mormolta, feltűnően higgadtan, bár nem volt feltétlen biztos, hogy az történik, mint amire számított - Riadólánc az összes térségben tartózkodó hajónak, magam nézek ennek az érdekes fejleménynek a végére, máris. A kapitány tisztelgett és a kapcsolat megszakadt, Xer pedig még abban a pillanatban teljesen feléjük fordult, s félmosoly jelent meg arcán. - Talán folytathatjuk később a kis ügyletünket? - mondta - amennyiben a legbiztonságosabb helyet keresik, akár velem is tarthatnak. A marsallnak biccentett egy 'tegyél belátásod szerint' pillantással, mely részben arra utalt hogy nem volt épp kifejezetten szolgálatban - s hogy nem is fog egyelőre, a férfi mindenesetre bizonyára tudta már, hogy Xer a legközelebbi felszállóhely felé indult a "palota" folyosóin keresztül.
|
|
|
Post by Enz on Jul 4, 2014 6:46:49 GMT 1
Maeni kezdett kicsit idegesen feszengeni a helyén. Marsallok, autokraták, ismeretlen flották... Desevro sosem volt az a normális hely és ez most sem változott meg különösebben. Mindenesetre jobbnak tűnt, mint egy pár hely, ahol már járt. Itt például nem fogadták a jó szándék jeleként egy kosárnyi szemgolyóval, mint az Ord Pavelicken. Xert nem különösebben izgatta fel az új fejlemény, és meginvitálta őket, hogy kövessék a hajójára, amit a legbiztonságosabb helynek titulált. - Tioniak - sóhajtott fel a zeltron nő, kicsit hangosabban, mint szerette volna. Ras marsall széles mosollyal nézett rá. - Nincs is gyönyörűbb a tioni néplélek fellángolásánál - mondta pátosszal teli hangon. - Mindenesetre akárcsak azok, akik nem értik az idő szavát: ha nem sietnek, lemaradnak. Arcturus kénytelen volt rájönni, hogy Xer már elindult, méghozzá nélkülük, ami pedig a legbiztonságosabb hely iránti ígéretét tekintve nem tűnt a legjobb megoldásnak. A követség sietős léptekkel indult meg az autokrata után, aki úgy tűnik megőrizte kalózkorának mozgékonyságát. Éppen kezdték utolérni, amikor Maeni hátrapillantva észrevette, hogy Ras is végig a nyomukban volt. - Ön is jön? - kérdezte meglepetten. - Egész életemben bánnám, ha nem lennék jelen. Figyeljen csak, történelmi pillanatnak lesz részese! - biztatta őt, mire inkább előre fordult. A Desevro tényleg fikarcnyit sem változott.
|
|
|
Post by Haruhi on Jul 5, 2015 12:57:04 GMT 1
Siklójuk egy a bolygó körüli pályán várakozó hajó felé közeledett, amit talán leginkább egy nehézkorvetthez lehetett volna hasonlítani. Lehetett volna vitázni afelett hogy praktikus volt vagy sem, mindenesetre nem lett felkonferálva az érkezők előtt, arra utalva hogy a Ras Marshall szerinti 'történelmi fordulat' talán valami más lehetett. Az igazat megvallva maga Xer sem tudta hogy miről beszélt, ki tudja, talán arra gondolt hogy egész flottájuk fog idefent sürgölődni? Nem sok esély volt rá, egy nappal ezelőtt szétszéledtek és jelenleg másutt voltak, elvégre egy olyan igazi hadiflottája még nem volt, bár rendelkezett néhány nagyobb kaliberű osztállyal is, ahogy manapság szükséges volt. Félrepillantott a semmibe, a sikló pedig közben berepült a hangárba és leereszkedett a számára fenntartott helyre - Uraim? - fordult vendégei felé ahogy a rámpa leereszkedett, majd elsőként indult lefelé Odalent egy tiszt várta, bár természetesen nem kivasalt és fényes egyenruhában, de a tartása biztos volt és ha úgy tetszik fegyelmezett. Gyors tisztelgéssel fogadta őket, Xer mindössze intett kezével és egy szót sem ejtve közöttük elment mellette, ő pedig felzárkózott mellé. Most a Marshall sem fűzött hozzá semmit, mindössze invitálta a vendégeket hogy továbbra is tartsanak velük Ahogy folyosókon mentek végig és felvonókon utaztak fel vagy éppen lefelé, legénységi tagok és matrózok tették dolgukat és ügyet sem vetettek senkire, az esetleges tisztelgéseket leszámítva, melyeket a 'házigazdák' kaptak. Végül egy félresikló kétszárnyú ajtón áthaladva megérkeztek a hajó hídjára. A mindössze szükséges mértékben dekorált helyiség és a forgolódó legénység afféle átmenetet sugallt egy kalóz és egy reguláris hajó között, tehát eredetileg nem a Desevroi állomány része volt, hanem Xer privát flottájáé. A kapitány is egy számos csatát megélt sebhelyes figura volt, nem nagyon illett hozzá az egyenruha - Nagyuram, Marshall - üdvözölte Xert és Rast némileg szarkasztikus hanghordozással, s a többiek felé biccentett - legyenek üdvözölve a Fekete Kő fedélzeténÉrezni lehetett hogy nem volt ugyan kenyere az etikus beszéd, valahogy mégis szórakoztatónak találhatta magát szerepében, s ezt igyekezte a lehető legtöbb módon éreztetni - Fejlemény? - kérdezte Xer, mint aki csak nézelődött éppen - Áh, Ward visszahúzódott, a croniak megérkeztek. Ami azt illeti, eltökélten közelednek a bolygó felé... mellesleg... hívnak minketElőre intett, s az ablakon kitekintve a csillagokkal lyuggatott sötétség előtt hadihajók formáit lehetett kivenni, leginkább csillagrombolókat, melyeket még a Birodalomtól vásárolt Cron. Xer a helyzet ellenére egyáltalán nem mutatott nyugtalanságot - kapitányával egyetemben - sőt mi több, mintha egy apró mosoly húzódott volna szája szélére, s valóban, ott is maradt. A két férfi egy pillanatra egymásra pillantott, majd Xer biccentésére egy holoalak jelent meg - Desevro véderői, ne élesítsék fegyvereiket és ne változtassanak helyzetükön, a Cron Királyság nevében felszabadítani jöttünk bolygójukat! Együttműködésük nem marad meghálálatlanul, bármiféle ellenállás ostobaság lenne- Halcyon Judah Tábornok, személyesen - mosolyodott el most Xer ténylegesen is - meg sem kell kérdeznem hát mi szél hozta szerény planétánkra, hm, azt hittem hogy egy katona uniformist visel manapság?A férfi merev meglepettséggel bámult vissza, s mikor már úgy tűnt nem talál megfelelő szavakat, mégis megszólalt, hangjába megvetés bújt. Eközben a hídon a kapitány az egyik zászlós felé intett, aki nyomban konzoljához fordult és serényen dolgozni kezdett rajta - Személyesen szólítom fel hadúr, hogy adja meg magát, nem áll rendelkezésére elegendő erő hogy ellenálljon!- Nincs id, de mintha bosszúságot éreznék, talán ezért kerüli a kérdésemet? De hát olyannyira igyekszik humorérzékén csiszolni, pedig azt mondják hogy önnek, Katepan uram, abból nem sok jutott- Egy katona nem humorizál, hanem a tényeket közli - válaszolt végre közvetlenül is - és a cseverészés sem kenyere. Tegye le a fegyvert és ne odázza az elkerülhetetlent, máskülönben kénytelenek leszünk tüzet nyitni!- Ha ennyire harcolni akar, miért nem Cron főerőinek élén jött? - legyintett Xer - Elvégre, ki tudja hogy mikor lenne szükség a segítségükre- Ahogy én látom, nem most. És mivel a jó szóból nem ért, azt is tudja mi következikAz alak hátranézett válla felett, Xer azonban nyugodtan odavetette a kaitánynak - Nos?Az válaszképpen egy másik legénységi tagra pillantott, aki heves bólogatásba kezdett. Ebben a pillanatban fény villant az ellenséges hajók között, melyet nyomban egy sorozat újabb követett. Nem kétséges, robbanások voltak melyek számos kisebb kísérőhajót felemésztettek és a nagyobb hadihajók megrázkódtak, apróbb sérüléseket szenvedve. Legyintése imént leginkább ezt adta utasításba. Judah tábornok hologramja kapaszkodott valamibe, miközben valószínűleg a legénységének adott ki utasításokat. Mindez nem tartott soká, s mivel a kapcsolat ezután sem szakadt meg, Xer újabb megjegyzést tett - Erre célzott az imént? Tudja, aki egy aknamezőn akar átsuhanni, általában előbb vagy utóbb így folytatja, főleg azután hogy békés szándékáról tett kijelentést, hm?A tábornok érthetően nem volt jó hangulatban, de nem is veszítette el a fejét, s Xer sem számított arra hogy bármilyen komolyabb reakciót fog kapni, elvégre az aknái mindeddig inaktívak voltak és így nem észlelhették őket energiajelek híján. S valóban, mivel nem voltak túl nagyok, így az árnyékoló borítású tölteteik is egyszerűbb félék voltak. Persze ha a croni flotta elővigyázatosan felhúzta volna a pajzsait, nem kapott volna pofont tőle - Tán azt gondolta hogy egy ehhez hasonló alattomos támadás sokat javított az esélyein?- Nem - mosolygott tovább, szeme pedig felcsillant ahogy a tábornok megfordult és valakivel beszédbe elegyedett, Xer pedig halkabban maga elé hozzátette - ez legalábbis nemJudah hologramja végre ismét szembekerült velük, tekintete azonban mintha másutt járt volna, láthatóan összezavarodva valami felett. Mintha mondani akart volna valamit, de aztán mindössze a kapcsolatot szakította meg, flottája pedig ismét megmozdult. Ahelyett azonban, hogy folytatták volna útjukat, fordulatot tettek és rövidesen a hipertétrbe ugrott - Nahát - mondta Xer szórakozott szarkazmussal, nem kétség hogy tudnia kellett, mi történt
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 8, 2015 23:53:23 GMT 1
- Kilépésig három... kettő... egy...
Nalgol csípőre tett kézzel, élemedett kora ellenére határozott tartásban állt a Wraith hídján. A Ramakaz óta személyes kedvencének számító, az ESB határain kívül a mai napig csak néhány alkalommal - és minden alkalommal az én parancsnokságom alatt, tette hozzá magában Nalgol - akciót látott csatahajók a Corporate-szektor ellen bevetett jem'hadar cirkálók előfutárai voltak. Azonban, bár kifinomultságban alulmúlták későbbi testvéreiket, és klónozott, harcra tenyésztett fajok helyett "hagyományos", sorozottakból, asszaszinokból, a Maradvány katonáiból és droidokból álló legénységük volt, méretben és tűzerőben messze meghaladták későbbi testvéreiket.
Nalgol pedig el volt szánva rá, hogy ezt a méretet és tűzerőt egy olyan rendszeren próbálja ki, amellyel kapcsolatban egyelőre ugyan nem voltak hivatalos utasításai, de a kommodore meg volt győződve róla, hogy kellőképpen magasan úgy is lesz bizonyosan egy Nagyúr, vagy parancsnok - talán maga Wenthar Császár? - Fantáziált az öreg katona - , aki jóváhagyja majd mindezt.
Ha máshogy nem, hát majd utólag.
Nalgol a szeme sarkából a taktikai térképre pillantott. Desevro egy magányos beszögellés volt a Tion-halmaz csúcsán... három oldalról a Köztársaság exklávéja, a Mon Calamari mellett húzódó szektorok, fentről az ESB-Corporate jelenleg háború dúlta határvidéke, alulról pedig a független tioni királyságook vették körül a gazdaságilag egyre inkább megerősödő rendszert, amelyet a hírszerzési jelentések szerint valami önbizalom-túltengésben szenvedő kalózvezér irányított, aki egyes pletykák szerint a régi, sok ezer évvel ezelőtti hadurak leszármazottjának képzelte magát, abból az időből, amikor a Tion-név még értő, és félő fülekre talált a Peremvidéken.
Az jó régen volt, tette hozzá magában mosolyogva Nalgol. Ma már ugyanezt úgy hívják, ESB.
- Kilépés! - jelentette a navigátor, és a csillagok hosszú, kékből fekete-fehérbe alakuló vonalakból újra apró pontokká alakultak. - Jelentős mennyiségű roncsot és törmeléket észlelünk! - jelezte rögtön a radaros tiszt.
Nocsak, itt nemrég folyt valami ütközet. - morfondírozott magában Nalgol. - Talán két helyi hatalmasság akarta lerendezni az aktuális nézeteltérést. - A roncsok szóródása alapján aknamező, uram. - jegyezte meg Nalgol első tisztje, egy tehetséges, intelligens devaron a Chorios szektorból.
Hoppá, futott át Nalgol agyán. - Minden hajó állj!
A sith flotta megtorpant. - Csak óvatosan. - tette hozzá a kommodore. A Judicator-osztályú csatahajók és a kíséretükben lebegő sokágyús Aurorák felsorakoztak a kilépési pont két oldalán, vonalas alakzatban.
Csak stílusosan, mondta magának Nalgol. Elvégre nem mindennap improvizál az ember, ha évtizedekig csillagromboló-kapitány volt. - Csatornát! - rendelkezett végül, némi nyugalmat és hangerőt erőltetve magára. - Csatorna él! - Desevro vezetői. - köszörülte meg a torkát a nyilvános vonalban immár Nalgol. - Az Önök birtokát Őfelsége, Wenthar Nagyúr, a galaxis és az Egyesült Sith Birodalom Császára nevében az ESB gyarmatának nyilvánítom! Kapcsolják ki a védelmi rendszereiket, és készüljenek fel a megadásra, ellenkező esetben elpusztulnak!
|
|
|
Desevro
Jul 11, 2015 11:28:52 GMT 1
Post by Enz on Jul 11, 2015 11:28:52 GMT 1
Fortuyn parancsnok, a Wraith irányításával megbízott tapasztalt tiszt tarkóját kezdte masszírozni, ahogy befutottak az első jelentések a hajó szenzoraitól. Ő maga, akárcsak Nalgol, a Birodalmi Maradvány flottájában szolgált, és sosem tartotta túl sokra a mindenféle peremvidéki csőcselékből legénységet összeverbuváló, a kipróbált és tapasztalt állományt felhigító toborzási politikát. A radaros tisztjüknek láthatóan gondja volt azzal, hogy rendesen leolvassa az adatokat, és az elején képes volt nagyszámú roncsként azonosítani azt a pár pórult járt siklót és kisebb kalózhajót, ami előttük volt. Talán a Peremvidéken még olyan egyszerű dolgokat sem tudtak, hogy a robbanás nagy területen szétszórja a pórul járt hajó maradványait? - Keressenek álcázásra utaló sugárzásnyomokat! - rendelkezett a szenzorosok számára, amíg felettese a bolygó megfenyegetésével volt elfoglalva. Peremvidékről lévén szó, bizonyos volt benne, hogy a helyileg gyártott álcázóberendezések korántsem tökéletesek, és energianyomokkal talán elárulják magukat, ehhez elég egyetlen egy akna, amiből sugárzás szivárog. - Uram, beérkező hívás a bolygó mellől! - jelentett a kommunikációs tiszt, mire Fortuyn felkapta a fejét. - Szövetséges kódolással és frekvenciáról!
*Fél évvel korábban*
Arcturus nem volt különösebben elragadtatva a rögtönzött katonai bemutatótól, de tudta, hogy a tioniak tisztelik az erőt és az elszántságot, és egész társadalmuk ezen értékekre épült. Ha pedig nem mutatja ő is magát ezen értékek birtokosának, nem is reménykedhetett abban, hogy eredményesen tárgyaljon velük. Ras marsall viselkedése szintén nem tette jobbá közérzetét, a fontoskodó és hangzatos szólamokban kommunikáló férfiban minden megjelent, amit a politikusokban annyira gyűlölt és megvetetett. Míg ők, üzletemberek a racionalitás alapján hajlottak a kompromisszumokra és az értelmes beszédre, addig a politikusok mindig abban a hitben éltek, hogy annak van igaza, aki hangosabban képes a saját véleményét harsogni, és a végén többen tapsolják meg. Ras, bár katonaként, hófehér, élére vasalt egyenruhákban parádézott, eddig nem sok jelét mutatta annak, hogy akár egyetlen csatát is képes lenne megfelelően vezetni. Talán halálra untatná az ellenséget hangzatos szólamokkal inkább? - Croniak? - kérdezte a mögötte álló advozse, aki a Strunzot képviselte. Míg ő azért egészen jól viselte az új helyzetet, addig például a velük érkezett zeltron nő bizalmatlanul nézett körbe, szemével a túlélést jelentő mentőkapszulákat keresve. - Érdekes pillanat ez egy támadásra - jegyezte meg szűkszavúan Maeni, aki nem tudta eldönteni, valamelyikük részéről szándékos volt-e ez az időzítés. Ahhoz túlságosan is jól szervezett volt, mind a felvonulás, mind a válasz, hogy egyszerű véletlenről legyen szó. De vajon Robeir akarta így elejét venni egy egyezségnek és ellenségei erősödésének vagy pedig Xer szerette volna így saját erejét demonstrálni?
Maeni és a többi küldött mindegyike szótlanul szemlélte tovább az eseményeket, és ugyanígy tett a még mindig körülöttük somfordáló Ras marsall is, aki legjobb szándékai ellenére sem tudta leleplezni, hogy fogalma sincs arról, mi is fog történni. Az aknatámadás ténye mindannyiukat meglepte, Arcturus pedig még jobban elgondolkozott, főleg előző kérdései fényében. Vagy egy gyakori és lehetséges felvonulási útvonalról van szó vagy pedig Xer, az autokrata előre tudta, hogy onnan fog érkezni az ellenséges flotta. Az ellenség egy ilyen kis erődemonstráció után is menekülőre fogta, és ez tovább növelte a megválaszolatlan kérdések sorát Maeni elméjében. - Autokrata, feltételezve, hogy nem véletlenül invitált minket zászlóshajója hídjára - vezette fel gondolatmenetét a flotta felszívódása utána. - beavatna kérem minket a történtekbe?
|
|
|
Desevro
Jul 12, 2015 11:10:30 GMT 1
Post by Haruhi on Jul 12, 2015 11:10:30 GMT 1
- Léteznek igazából véletlenek? - fordult féloldalasan Maeni felé, szája szélére visszahúzódott mosollyal arcán, s rövid csend után visszafordulva folytatta - Nem számít, a vér már egy ideje forr a tioniak ereiben, szóval miután a Hegemónia elveszítette északi területeit, fogalmazzunk úgy hogy egy kicsit összezavarodtak az események. Ez egy igazi vadvidék lett, ahány bolygó annyi állam és diktatúra. Amikor még a sötét űr zugai voltak az otthonunk, Cron is veszített el sok értékes rakományt a halmaz kalózainak profitjára, egyszóval érthető hogy igényt kezdtek tartani északra. De mivel ez de jure a Hegemóniához tartozik, Thuv Shinev és csatlósai most dühösen meresztik rájuk a szemüket. Én természetesen tovább zaklatom a croni vonalakat, miért is ne tenném? Nem tudják de nekik nem kell bizonyíték, a királyuknak legalábbis nem, szóval számíthattunk mindig is egy hasonló hadműveletre és hipp-hopp két nappal ezelőtt a csillagrendszer határán megjelentek Judah erői és bevetették magukat a Desev-övbe, ami azt illeti egy őrjáratunk éppen hogy észrevette őket. Zavarni kezdtük a kommunikációt, de még éppen fogtunk egy külső hívást, hm hm, segélyhívást... Megroppantotta nyakát, s nyújtózkodott egyet, a sok hirtelen beszédtől pedig mintha a torka is kicsit kezdett volna száradni, de hát, most éppen így adódott - Úgy tűnik hogy Judah Tábornok otthonát ismeretlen flotta támadta meg, biztosan ez lehet egy azok a véletlenek közűl melyeket annyira emlegettek? Mindenesetre, jónak láttam tovább zavarni a kommunikációt, és most amikor lejátszódott ez a kis színpadi mű, azt láttam jónak hogy ne zavarjuk tovább az adásokat. És futott haza a saját nyájához, ki hitte volna hogy neki is van gyenge pontja?
|
|
|
Desevro
Jul 12, 2015 21:29:54 GMT 1
Post by Enz on Jul 12, 2015 21:29:54 GMT 1
Maeni figyelmesen végighallgatta az autokratát, majd hümmögni kezdett a válasza nyomán. A Tioni Hegemónia jócskán rémlett neki, egyike volt a nagyobb területű és erejű tioni erőknek, és ez arrogánssá tette őket. Thuv Shinev, az egykori szenátor hallani sem akart róla, hogy érdekeltségei egy részéről lemondjon egy intergalaktikus cég részére, hiszen mindent magának akart. Xer ettől jóval pragmatikusabbnak bizonyult, még ha Cron és a Hegemónia után csak a harmadik legerősebb címére pályázhatott. - Ismeretlen flotta - ismételte az autokrata után a szavakat, mintha csak ízlelgetné őket. - Mondja csak autokrata, maga számára is ismeretlen ez a flotta? Logikus kérdés volt, hiszen úgy tűnt Xer eddig csakis a Judah nevű croni tábornok szempontjából nyilatkozott. Természetesen egy olyan alapos ember, mint ő nem hagyatkozott a véletlenekre, hanem mindent alaposan megtervezett, így Arcturus kérdése is inkább költőinek volt tekinthető, melynek célja egyszersmind az, hogy információt csikarjon ki üzleti partneréből. - Gondolom Shinevvel nem épp baráti viszonyt ápolnak - jegyezte meg az Onika képviselője, a kiberimplantátumokkal teli testű humán férfi. Maeni nem szerette, ha egy tárgyaláson belevágnak a szavába, de most hivatalosan nem tárgyaltak ugyebár, csakis baráti eszmecserét folytattak. - Shinev és sleppje nem tudja, milyen az igazi tioni lélek! Őket csak a saját hatalmuk érdekli, és amíg önös céljaiktól vezéreltetve cselekednek, kétséges, hogy azt az elismerést biztosítanák nagyszerű autokratánknak, ami kijár neki - kezdett ismét egy szólamba Ras, aki láthatóan csak a pillanatra várt, hogy ismét rivaldafénybe kerülhessen. Maeni nem értette teljesen, Xer miért áll össze egy ilyen bohóccal, de úgy gondolta, hogy amíg képes volt mozgósítani a tömegeket a támogatására és ideológiai hátteret biztosítani államának, addig ez egy gyümölcsöző kapcsolat volt mindkettejük számára. Legalábbis mindenesetre az autokrata pragmatizmusát dicsérte ez.
|
|
|
Desevro
Jul 13, 2015 23:28:53 GMT 1
Post by Haruhi on Jul 13, 2015 23:28:53 GMT 1
- Talán igen, talán nem - vonta meg a vállát közömbös tekintetet véve fel, s szeme se csillant meg árulkodón az igazságról Tűnődve pillantott ki a hátramaradt roncsokra, több kisebb és egy nagyobb hajó tartott feléjük hogy alaposan átvizsgálja őket, összegyűjtse mindezt ami és aki menthető és a rendeltetési helyükre szállítsa, hogy ott szolgálják aprócska, de minden nap növekvő birodalma céljait - ami pedig hátramarad ezután is, mehet majd Livien kohóiba. Látszólag ügyet sem vetett Maeni egyik társa által felhozott témára, melyhez szívélyesen csatlakozott Ras Marshall is. Először valóban nem szándékozott hozzászólni, de mivel a kommunikátorán közölték hogy leszállóegységük még nem áll készen az újbóli utazásra, meggondolta magát - Nincs dolgom Shinevvel - szólalt végül meg ő is, tisztázva helyzetüket - de nem mondhatnám hogy szívélyes érzelmeket fűz azok iránt akik olyan bolygók felett uralkodnak, amiket saját magáénak tart. Desevro egy kivétel, mindig is a székhelyének nevezte és a szenátorsága alatt is minden egyes bürokratikus adatkötegben a bolygó neve állt a Hegemónia fővárosának fenntartott helyen. Az igazság az hogy a Birodalom eljövetele előtt és távozta után a Köztársaságnak nem volt itt jelenléte, minden csak névleges volt, mégis úgy ragaszkodnak ehhez a sárgolyóhoz mintha a Tion Halmaz legszebb ékköve lenne. Kétlem hogy valaha is taposta ennek a bolygónak a földjét, hacsak nem birodalmi baka korában Zsinj hadseregében. Méghogy lázadó, bárki megfényesítheti a múltját és végtére is, ki hallgatna egy peremvidéki kalózra? Mondhatom azt is hogy feleségét csalja és kurvák között hempereg ha úgy tartja kedve. Hogy katona? Az volt, birodalmi. Birkózó? Kétségtelenül, de már nem az. Bizonyítékom? Egy sincs, és nem is kell, nem vagyok politikus, az én fegyvereimbe másmilyen lőszer való Kommunikátora ekkor felfénylett, s egy pillantás elég volt hogy megállapítsa miért is - Uraim, ha megbocsátanak - tárta szét enyhén karjait - ideje visszatérnünk Desevro meleg ölelésébe, bizonyára megéheztek és megszomjaztak, mert én igen. Úgy gondoltam hogy akkor már ne egyedül éljek a szenvedélynek, vagyis létszükségletnek... Elindult, rövid pillantással jelezve Ras Marsallnak hogy jelenlétére továbbra is számított, s való igaz, kellett valaki aki szóval tartsa ezeket az egyébként is beszédes fickókat, már némi tisztelet a kivételnek
|
|