|
Post by Enz on Apr 8, 2017 14:37:12 GMT 1
Chia szótlanul tanulmányozta a kezében tartott kendőt, ami igen finom selyemből készült, és jól felismerhetők voltak rajta a gondosan, kézzel hímzett hapan motívumok, melyek körbefutottak az anyag szélén, mintegy szegélyt alkotva. Végigtapintotta a hímzést, majd felpillantott a vele szemben helyet foglaló ESB tisztekre, akiken igencsak meglátszott a feszültség a mostani helyzet kapcsán. A kendőt gondosan az asztalra helyezte, majd a tisztek vezetőjéhez, egy fiatal főhadnagyhoz fordult, akinek az arca megrándult, ahogy tekintetük összetalálkozott. Szintetikus szemreceptorainak hidegsége sokakra hozta rá a frászt már korábban is. - Tehát ezt találták Varkonescu holtteste mellett? - kérdezte hűvösen a tiszttől, aki megköszörülte a torkát, hogy némileg leplezze az idegességét. - Igen, személyesen Slordis kapitány vezette a nyomozást - felelte, a tőle telhető legnagyobb nyugalommal. - A bizonyíték megkérdőjelezhetetlen. - Nem gondolják, hog ez kissé gyenge alap ahhoz, hogy minket gyanúsítanak? - szólt közbe a tőle szokott provokatív stílusában helyettese, Siaura. Chia rápillantott az elsőtisztjére, de úgy döntött, nem szól közbe. Más esetben talán bocsánatot kér Siaura modortalanságáért. - A bizonyítékok ide mutatnak - húzta ki magát a főhadnagy. - Azért érkeztünk, hogy itt folytassuk a nyomozást. - Kinek a felhatalmazása alapján? - szólalt meg most Chia, akinek a hangjából semmiféle érzelmet nem lehetett kiolvasni. - A Hapan Királyság egy szuverén állam. A szövetségeseik vagyunk, nem a vazallusaik. A főhadnagy idegesen kezdte igazgatni az egyenruhája gallérját, most, hogy rámutatott az ESB blöffjére. Persze egy nagyúr megöléséből komoly diplomáciai botrány keveredhet, és Chia ezt el akarta kerülni, de biztosítani akarta, hogy itt helyben ő diktálja a feltételeket. - Viszont egy nagyúr hirtelen halálának kivizsgálása közös érdekünk - tette hozzá, látva a vizsgálóbizottság pillanatnyi tanácstalanságát. - Engedélyezem, hogy a Ai'tyra Különítmény hajóin vizsgálatot folytassanak, Dyson főhadnagy. A tisztjeim felügyelete mellett. - Bár nem hiszem, hogy sokra jutnának - szólalt meg ismét Siaura, aki időközben a kezébe vette a selyemkendőt. - Ilyen jó kidolgozású kiegészítők csak a hapan nemesség tagjainak vannak. A Különítményben pedig nem fog ilyet találni. - Ami azt illeti, hölgyem, úgy hiszem maga nemes - jegyezte meg Dyson, és kezét lejjebb futtatta az egyenruhája oldalánál, mintha támadásra készülne. Remiel még néhány pillanatig farkasszemet nézett vele, majd előtört belőle a nevetés. - Mellé! - jelentette ki kárörömmel a hangjában. - A családom megfosztott az örökségemtől. A Dukana címet csak azért használom, hogy őket dühítsem. - Nos, akkor még mindig marad egy lehetséges elkövető - jegyezte meg Dyson néhány pillanattal később, és tekintetét a tárgyalás alatt végig csendben álldogáló Vacosára emelte, mire a többiek követték a példáját. A teremben minden tekintet a fiatal századost, Mirna admirális összekötőjét figyelte, aki nem mellesleg Turila is volt. A főhadnagy felkelt a helyéről, majd teátrálisan rámutatott a nőre. - Sorhajókapitány, az ön beosztottját, Vacosa századost gyanúsítom a bűntény elkövetésével. Chia halkan felszisszent a dolgok ilyetén alakulására. Azt hitte sikerült csapdába csalnia a vizsgálóbizottságot, de amilyen idegesnek mutatkozott a vezetőjük, annyira felkészült is bizonyult, és hogy megadta a hozzájárulását, most nem visszakozhatott. A százados mindenesetre rezzenéstelen arccal tűrte a gyanúsítást. - Ez elég elhamarkodottnak tűnik - szólalt meg Chia, próbálva valahogy kezelni a helyzetet. - A körülményekből egyértelműen következik a bűnössége - jelentette ki egyre magabiztosabban Dyson. - Már csak meg kell találni a nyomait. - A bűnösséghez akar bizonyítékokat gyártani? - vált egyre kétségbeesettebbé Chia. - Sorhajókapitány, az együttműködését ígérte - mondta válasz helyett Dyson. - Tartja magát ehhez vagy sem? - Asszonyom, miattam ne kockáztassunk egy botrányt - szólalt meg most Vacosa. - Az ártatlanságom úgyis kiderül. - Rendben - bólintott megadóan Chia néhány másodpercnyi feszült csend után. - Siaura kapitány, helyezze vizsgálati fogság alá Vacosa századost! Remiel kissé hitetlenkedve nézett rá, de mivel az arcára volt írva, hogy nem változtatja meg a döntését, szó nélkül felkelt a helyéről, és intett az ajtóban várakozó egyik gárdistának, aki egy elektromos bilincset tett a nő kezére, majd elvezette a tárgyalóból. - Chia sorhajókapitány, kérvényeznem kell, hogy a foglyot szállítsák át a mi hajónkra, hogy ott hallgassuk ki - szólalt meg újra Dyson, aki most bizonyára már nyeregben érezte magát. Ezúttal Chia emelekdett fel a helyéről, lassan és fenyegetően, majd metsző hűvösséggel adott választ. - Felejtse el! Nem fogok hozzájárulni, hogy az egyik beosztottam megkínozzák - mondta, és ahogy tekintete összetalálkozott a főhadnagyéval, az újra összerezzent. - Bocsánat, természetesen - kapta el a tekintetét, majd sietve kimentette magát. - Engedelmével hozzá is látok a nyomozáshoz. Azzal Dyson és kísérete egy hapan tiszt vezetésével elagyta a tárgyalót, ahol csak Chia és Siaura maradtak hátra. Az elsőtisztje hozzá lépett, és tőle szokatlanul komoly arccal nézett rá. - Ez tényleg hagyod, Tiaena? - Időt kell nyernünk - felelte, és úgy érezte a torka mindjárt kiszárad. - De nem tudom mit tehetnénk. - Egyértelmű mi folyik itt. Az a Slordis nevű alak keveri a szart! - csapott az asztalra dühösen a lány, akit láthatóan igencsak felbőszítettek a történtek. - Nem tudom mit akarhat, de azt igen, hogy nem hagyhatjuk neki! - De mit tehetünk? Meg mégsem ölhetjük... - felelte, de Siaura egyáltalán nem úgy reagált, ahogy várta. - Szerintem pedig igen. Ő ölte meg azt a nagyurat, nem mintha nem érdemelte volna meg az a nőgyűlölő seggfej - tört ki belőle kontrollálhatatlanul a dühe. Chia nem hitte volna, hogy valaha így látja a lányt. - Itt vannak a tioniak, az ő segítségükkel simán kinyírjuk az egész bagázst. - Lassan a testtel, Remiel - próbálta csitítani Chia. - Ha nem akarunk háborút, óvatosnak kell lennünk. Csak Slordist vehetjük célba, az ESB-nek pedig mindössze az áruló elmozdítását jelenthetjük. Meg kell győznünk Dysonékat, hogy ezt vállalják magukra. - Én inkább kidobnám őket a légzsilipen - jegyezte meg Siaura, akinek a főhadnagy láthatóan nem igazán lopta be magát a szívébe, majd nagy levegőt vett. - De igazad van, szükségünk lehet rájuk, hogy észrevétlenül átjussunk egy kommandós egységgel. - Megkeresem Makin commodore-t. Akárcsak Dyson, ő is maradványbeli tiszt. Segíthet a meggyőzésében - felelte. - Remiel, te közben beszélj Shinevvel. Mihamarabb lépnünk kell! - Vettem! - emelte kezét játékosan tisztelgésre Remiel, akinek láthatóan olyan gyorsan elmúlt a dühe, ahogy érkezett, és kisietett az ajtón. Chia a terminálhoz lépett, és beütötte Trenton Makin hívókódját.
|
|
|
Post by Haruhi on Apr 8, 2017 20:31:14 GMT 1
Úgy tűnt mintha a komrendszer vonakodott volna létrehozni a kapcsolatot, épp mikor talán a legkevésbé engedhette meg magának a késlekedést, ki tudhatta mennyi időbe telhet Dyson csapatának mégjobban felkavarni a port, amivel már így is épp eléggé tele volt az orruk és szájuk. Türelme épp kezdett megfogyatkozni, mikor végre megjelent a commodore megváltó holoképe - Itt Makin commodore - szólalt meg hivatalos hangon a férfi, s észrevéve ki is kereste, hozzá tette - Á, üdvözlöm Tiaena, minek köszönhetem a hívását? - Commodore, szükségem van a segítségére! - tért rögtön a tárgyra a nő, fittyet hányva a kötelező udvariassági körökre, ami igen szokatlan volt egy hapan parancsoktól, de éppen ezért talán a férfit érdekelhette ez a legkevésbé a flottában - Megölték a Nalgol-flotta visszaszerzését felügyelő ESB flotta sith nagyurát, és valaki az egyik beosztottamra terelte a gyanút. Attól tartok, valaki háborút akar kiprovokálni. - Ki vezeti most a flottát? - kérdezte azonnal Makin, akinek láthatóan szintén nem voltak ínyére a friss fejlemények. - Egy bizonyos Slordis kapitány. Mivel az ő eltűnésével jelentek meg a vérebei, úgy hiszem, ő áll az egész mögött - jelentette ki Chia, megosztva a commodore-ral a saját gyanúját. - Ez a Slordis egy jelentéktelen alaknak tűnik - szólalt meg Makin néhány másodperc múlva, valószínűleg ezalatt keresvén elő annak személyes fájlait - És éppen ezért ő nyerhetett a legtöbbet a felettesei eltűnésével. De amíg nincs bizonyítékunk effelől, semmiképp nem léphetünk máskülönben a nemzetközi kapcsolatok valóban romlásnak indulnának, vagy rosszabb - Lépnünk kell! - tört ki Chiából, aki tőle szokatlan érzelmességgel reagált most a helyzetre, talán ezzel mutatva legjobban a kétségbeesettségét. - Ha nem tesszük, fel kell hogy áldozzuk az egyik beosztottam vagy háborút kockáztatunk. - Nem látom mit tehetnénk - tárta szét a karjait Makin holoképe - nem vagyok a helyszínen hogy jobb rálátásom lehessen az eseményekre - A vizsgálóbizottságot egy bizonyos Dyson főhadnagy vezeti - magyarázta meg elképzelését - Maga meggyőzheti őt, mint maradványbeli tiszt, hogy csak nagyurak közötti leszámolásról van szó. Azután... megtesszük a szükséges lépéseket. Nem lehetett tudni, nem hallgatják-e le őket valahol, mindenesetre biztonságosabbnak tűnt, ha ilyesmit nem vitatnak meg egy távolsági holokomm vonalon keresztül, mert a túl sok nyom biztosította volna a háborút, értelmetlenné téve az akciójukat. Makin láthatóan szintén érthette ezt, így csak visszafogottan bólintott. - Bár nem ismerem személyesen, bizonyára hatni tudok rá. Hozzon össze minket egy privát holobeszélgetésre és megteszek mindent ennek érdekében - ajánlotta Makin, és Chiának sírni támadt volna kedve örömében, már ha erre képes lett volna. Hevesen bólogatni kezdett. - Amint lehet újra keresem, ezúttal már Dysonnal. Örök hálám, Makin commodore! Azzal bontotta a vonalat, és idegesen az órájára pillantott. Nem volt elképzelése arról hogy miféle indítékot akartak kreálni a birodalmi tisztek, de affelől meg volt győződve hogy nem koréliai sör mellett fogják várni míg az ülükbe pottyan egy. Levegőt vett, kifújta, s azzal elhagyta a tárgyalót hogy Dyson keresésére induljon
Egy fedélzettel lejjebb Nistor Shinev hologramja éppen ekkor kelt életre Siaura előtt, s a helyzet rövid vázolását követően a férfi alakja összevonta szemöldökét. Egy ilyen sakáll fejében ki tudja mi foroghatott, talán munkamániás gondolatok vagy a hatásköreinek számbavétele, esetleg mindkettő. Az ilyen figurák éppen annyira erősíthették politikusok érdekeit mint ahogy a sajátjaikat, s nem lehetett tudni hogy éppen merre hajoltak el éppen. A mostani helyzetben azonban talán nem volt annyi kétség az érdekeit illetően, Siaura mindenesetre nem örült volna ha kiderülne hogy egy valódi szándékait körmonfontan leplező birodalmi ügynök volt mindvégig. A fajtájánál tényleg sosem lehetett tudni - Talán valakinek az áll érdekében, hogy lekösse országaink figyelmét olyan dolgokról, melyeket nem lenne előnyös ha észrevételeznénk - szólt a hologramképen kívülről valaki, de Shinev azonnal lelegyintette - Nem engedhetjük meg magunknak egy pillanatra sem hogy alaptalan feltételek megvitatásába bonyolódjunk - magyarázta, korábbinál gyorsabb beszéde arról engedett következtetni hogy bármi hajtotta is, ő sem érezte magát teljes kényelemben - egyedül a tények tudatában tehetünk olyan lépéseket melyekbe semmiképpen nem köthet bele senki. Az igazságot kell kideríteni, ha bármiféle féligazsággal próbálkozunk az nagyobbat üthet vissza később mint a tétlenségünk. A Katonai Ügyészség egy törvényszolgája hamarosan ott lesz, ez az eset is a mi szuverén államunk területén történt és így kötelességem hogy képviseltessük jelenlétünket a helyzet stabilizálásában. Mindenben a segítségükre lesz, az Egyesült Sith Birodalom nem utasíthatja vissza hogy a helyi törvényeket érvényre juttassuk míg ki nem derül hogy mely államok lesznek hivatalosan is érintettek a gyilkosságban. Javaslom önök is a lehető leghosszabb ideig késleltessék ezen kérdés tisztázását, máskülönben valamelyikünk váratlanul azon találhatja magát, hogy többé zéró beleszólása lesz a nyomozás lefolytatásába. Shinev kilép Hát, a fickó mindenesetre nem nagyon akarta megbeszélni a dolgot, azt pedig Siaura nem nagyon értette hogy miért lenne bármi segítségükre ez a 'törvényszolga'akiről eddig csak annyit tudott hogy 'jön'...
Chia a lehető legdiszkrétebb módon derítette ki Dyson hollétét, végigsietett folyosókon a legrövidebb utat keresvén a férfihoz. Egy ajtó félrecsusszant és egy elsötétített panórámaablakos helyiségbe lépve megtorpant. Persze mindössze egyetlen pillanatig tűnődött el azon hogy nem e nappali 'világítás' volt érvényben a fedélzeten, de gondolatai visszatérvén a jelenlegi feladatához arra sarkallták, hogy felejtse el és menjen tovább a szemközti ajtón keresztül. Kishíján belegyalogolt mikor az nem csúszott félre előtte, s miközbe rosszallón állapította meg hogy a nyitókonzol fényei szerint nem volt üzemzavar, az ajtó melyen keresztül érkezett a helyére csusszant, megfosztva a szobát a kinti folyosóról beszűrődő fénytől. Implantátumai rögtön reagáltak a körülmények változására, ekkor azonban látótere szélén észrevett valamit ami eddig egyáltalán nem volt ott, egy széknek tűnt. Mire felé fordult és ráfókuszált, egy ismerős hang szólította meg - Egy gundark letépi egy másik fejét, őt pedig a Nagy Áruló tartja póráza végén Áh, Ő volt az ugyanavval a rozoga guruló székével együtt melyet még mindig nem cserélt le másra... de, mit is mondott??
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 20, 2017 8:28:45 GMT 1
Az ESB hajói immár meglehetős lazaságban keringtek a hapan és helyi erőkkel kissé összekeveredve Desevro körül. Az eltelt idő és a mindenki által várt konfliktus kirobbanásának elmaradása, valamint a közeli Nalgol – zombiflotta dekontaminálásával kapcsolatos nehézségek, és a bolygó körüli állomások kocsmáiba látogató sith legénységi tagok zsebében lévő ESB valuta lassacskán feloldotta a bizalmatlanság külső héját.
Amióta Steffensen kommodore távozott, Varkoonescu nagyúr halálát pedig Slordis kapitány végül egyszerű üzemi balesetnek minősítette, az incidensek sem ismétlődtek meg. Néha egy-egy ESB-legény nem tért vissza a Desevro körüli űrállomásokra tett kocsmatúrájából, de ez afféle normalitásnak számított.
A hapanok és a desevroiak végül abba is beleegyeztek, hogy technikus csapatokkal segítsék a Nalgol – flottát mentesítő ESB – specialisták munkáját. Egyre több desevroi és hapan csizma dobogott a megtisztított hadihajók fedélzetein. Elkezdtek gazdát cserélni kéz alatt az értékesebb fedélzeti berendezések, az érintetlen fedélzeti készletek – a zombikat láthatóan nem lehetett kávéval és konzervekkel felizgatni a friss és lédús agy helyett, így a konyhaszekrények érintetlenül maradtak a Judicatorok, Aurorák és SISD-k fedélzetein.
A cserekereskedelem lassan átadta a helyét a hivatalos üzleteknek, és hamarosan landoltak az első Strunz jelvénnyel ellátott szállítóhajók a Slordis – különítmény hangáraiban is.. a háború szele helyett az ESB a szolgáltatóipar váratlan fellendülését hozta el Desevrora.
Persze egy keményvonalasabb ESB kapitány, vagy nagyúr azt gondolhatta volna, hogy a desevroiak és a hapanok addig itatják az ESB állományt, amíg azok semmiféle veszélyt nem jelentenek majd, akkor pedig elfoglalják a hajóikat… de sem keményvonalas ESB kapitány, sem nagyúr nem tartózkodott több a környéken, Slordis kapitány pedig nem adta a jelét annak, hogy bármelyik kategóriát is közel érezné a szívéhez. (A sliccéhez szívesen közel érezte volna őket, de így sem lett több önként jelentkező, így maradtak neki a Desevrorol az ilyenkor szokásos maximális diszkréció mellett rendelt különböző rendű, rangú, korú és fajú alkalmai prostik. Mármint egyalkalmasak, mivel visszaútra nem szólt a jegyük)
Éppen ezért a zászlóshajó hangárjában sertepertélő és kesseli sör-utánzatot vedelő legénységi tagok között még az ijedelemnél is nagyobb volt a meglepődés, amikor a nyitott pajzsokon berepült egy elegáns, ívelt, talán bonadani, vagy núbiai gyártmányú egyszemélyes csillagvadász, belőle pedig egy elegáns mozdulattal kipattant, és a turbolift felé igyekezett.. ... Sordis nagyúr.
A turboliftből, amibe a nagyúr belépett a hangárban, a parancsnoki szinten egy ijedt arcú fiatal zászlós lépett ki, és elkiáltotta magát: - A Renegát a huszonhármas szinten van! Fel akarja robbantani a generátort! Szellőzőket lezárni! Valaki riassza az asszaszinokaaaaaaat!
Majd ezután egy magányos rohamosztagos átvágott az ezt követő fejetlenséget, és a parancsnoki kabinhoz lépett. - TK – 4356-os, leváltom. A három-huszonhetes csomópontot kell őriznie. Ha meglátja a Renegátot, lője le.
A rohamosztagos tompa hangon felelt, bizalmatlan pillantást vetve a másik páncéljára, amelyen az Obszidián Rend jelvénye díszelgett. Még sosem látott rohamosztagos páncélba bújt kanálfejűt, de hát a parancs az parancs.. A „váltótárs” beütött egy parancskódot, és belépett Slordis kapitány kabinjába.
Szörcsögés, fuldokló hangok, és a padlón lévő vérnyomok és fogdarabok jelezték, hogy a kapitány épp jól érzi magát. Slordis felmordult, és nyakánál fogva felemelte a fiatal togoriait, amelyik eddig orálisan kényeztette, majd emberfeletti erőről tanúbizonyságot téve a falhoz vágta. Megfordult, tekintete eszelős volt, fűszer és kesseli keveréke áradt a szemeiből és a szájából.
- Mi a faszé kell. bejönni amikor pont.. - tekintete egy pillanat alatt kitisztult, aztán újra elvörösödött, értetlenkedve meredve a vele szemben álló Sordis nagyúrra. - Hu bazme’.. – bökte ki végül.
- Slordis fiam, miért kell ilyen szarokkal tömni magad. – közölte a hang eredeti tulajdonosának lekezelő intonációját a lehető legjobban visszaadni próbáló, Abeloth megbízásából érkezett alakváltó dragan. – Itt az ideje, hogy új feladatod kapj, vége van a mókának.. Slordis ide-oda ingatta a fejét, amibe beleropogtak a nyakizmai. Még mindig nem volt felhúzva a slicce.
- Meester? – bökte ki végül tanácstalanul. - Miért mit gondoltál, mi vagyok, egy alakváltó, aki Sordis bőrében rohangál? – nevetett fel a dragan. – Szedd már össze magad, és pakold be a gyógyszereid. Velem kell jönnöd. Van egy hajó a galaxis átellenes végén, amelyiknek pont egy olyan kapitány hiányzik a hídjáról, mint te, te szerencsétlenség..
|
|
|
Post by sithlord on Mar 9, 2018 13:19:06 GMT 1
Slordis azért elgondolkodott az ajánlaton, de végül is igent mondott.Gyorsan bepakolt mindent amire szüksége volt, még a holopornó képeit is, amelyek undorító aktusokat ábrázoltak...rancor faszt szopó lolikat, vagy wookiekat megerőszakoló embereket pl. Slordis maga volt a két lábon járó perverzió...Abelothnak pedig pontosan ilyen szolgák kellenek, gondolta magában enyhe undorral a dragan... -Indulhatunk? -kérdezte Slordis, majd miután a dragan bólintott, elindult az új élete felé...
|
|
|
Post by Enz on Apr 21, 2019 9:35:31 GMT 1
A Tears of Loh'lit, Charis császárnő zászlóshajója kecsesen haladt az űrben kijelölt célja, Desevro bolygója felé. A hapan mérnökök által jelentős módosításokon átesett SSD teljesen egyedinek számított a Galaxisban. A hajótest megváltoztatott kialakítása nemcsak sokkal szemet gyönyörködtetőbbé tette a hajót, de egyúttal a lövegek új elhelyezését is lehetővé tette, kellemetlen meglepetéseket tartogatva bármilyen ellenfélnek, amely elég bátor volt hozzá, hogy szembeszálljon vele. A 18 kilométeres dúracélszörnyeteg a Sith-Hapan Monarchia dicsőségét és erejét hirdette, még ha az jelentősen meg is kopott Aweris után. Fedélzetén pedig ott utazott Charis császárnő-királynő, a két korona birtokosa és a jelenlegi trónörökös, Allana Palpatine-Solo, aki egyúttal az uralkodó tanítványa és titkos szeretője is volt. Bár baráti területre utaztak, a fontos vendégek épségére tekintettel a kevert sith-hapan legénység a lehető legnagyobb elővigyázatossággal és éberséggel járt el, okulva az Adumarnál történt váratlan rajtaütésből. Akkor a biztonsági parancsnok olyan falfehér arccal jelentkezett jelentésre, hogy látszott rajta, biztosra veszi a saját halálát. Charis sith volt, Wenthar lánya és Sheev Palpatine unokája, de nem öntelt bolond. A parancsnok hamarosan a saját lábán távozott, és most az általa kidolgozott új biztonsági előírásoknak köszönhetően a hajó biztonságosabb volt, mint valaha. A császárnő saját lakosztálya egyik foteljében ülve figyelte a kinti űrt, és a bolygókat, amelyek mellett elhaladtak. Csak egy vékony hálóköpenyt viselt, de az ágyon békésen pihegő Allanán még ennyi se volt. Kezében egy pohár taygetai fűszerbort tartott, amiből most aprót kortyolt. Minden egyes pillantban, amit a lánnyal töltött, érezte a benne kavargó érzelmeket. Egyszerre volt Allana szeretője és gondoskodó nővére, egy pótanya az igazi helyett, aki ő ölt meg, mestere és tanácsadója, és jogos trónja bitorlója. A lány egyszerre szerette és gyűlölte őt. De ez volt a sithek útja már évezredek óta, egy mester és egy tanítvány, egy akié a hatalom, és egy, aki vágyakozik utána. A sithek ezen rendszere hívatott biztosítani a rendjük túlélését: a mester előbb-utóbb túlzottan elbizakodottá vált, és egy óvatlan pillanatban tanítványa átvette a helyét. Ezt az elbizakodottságot pedig nem volt nehéz elérni, a legtöbben az első szemétdomb meghódítása után halhatatlannak és legyőzhetetlennek hitték magukat. De ez pont ahhoz vezetett, hogy senki sem tudott elég hosszú ideig tervezni. A sithek sokszor szorongatták meg a Köztársaságot, de mindannyiszor elbuktak, ellenségeik pedig tízezer évig fennmaradtak. A jedik többszöri majdnem kiirtása se hozott semmiféle eredményt. Ez pedig azért lehetett, mert nem látták a valódi célt, gondolta, ahogy újabb kortyot ivott a borból. A sithek túl destruktívak voltak ahhoz, hogy valaha hosszú időre uralják a Galaxist. Még nagyapja, Sheev Palpatine se tudott megbirkózni a feladattal, és bármennyire is mestere volt a megtévesztésnek, végül elbukott és saját tanítványa, Vader kezétől halt meg. Allanára pillantott, Vader dédunokájára, és akaratlanul is eltűnődött rajta, rá is ez a sors vár-e majd. Az apja, Wenthar is ügyes manipulátornak bizonyult, és kegyetlen, brutális ellenfélnek, aki semmiféle eszköztől nem riadt vissza. Aztán a saját fia, Carl végzett vele egy rosszul kiszámított húzása végén. Szeretője, Enz nagyúr isteni küldetésének tudatában könyörtelenül számolt le minden belső ellenféllel, de amikor eljött az igazság pillanata, képtelen volt végezni a saját húgával, így aztán elbukott, szintén Carl kezétől. Persze egy része továbbra is benne él, gondolta, ahogy megérintette a hasát. Érezte az életet, ami a szíve alatt növekedett, bár erről még nem beszélt senkinek. Ha lánya születik, Allana csak utána fog következni az öröklésben, és biztos volt benne, hogy akadnak még olyan nemesek, akik örömmel vennének részt egy jó kis belviszályban. Az asztalra tette a félig üres boros poharat, majd felkelt a helyéről, és lassan a remek kilátást nyújtó plasztacél ablakhoz sétált. Valahogy a sith-hapan belügyeknél most jobban foglalkoztatták más dolgok, azok, amik a sithek valódi küldetéséhez fűződtek. Még mindig látta maga előtt azt, ahogy Jaina Solo és a rejtélyes maszkos alak, aki Rinnek hívatta magát, rátörnek a hajója hídján. Tudta, hogy ez több volt egyszerű Allanáért folyó küzdelemnél, hogy valahogy kapcsolódik az egész ahhoz a furcsa érzéshez, ami mostanában gyakran a hatalmába kerítette. Legutóbb álmában Endoron járt, a Halálcsillag egy darabjánál, és nagyapja, Sheev gonosz nevetését hallotta. Mintha vissza akarna térni közéjük, de tudta, hogy ez lehetetlen. Sheev az utolsó klónjával együtt elpusztult már évtizedekkel ezelőtt. Valami vagy valaki más állhatott a háttérben, és ehhez az őt megtámadó páros lehetett az egyik kulcs. A háta mögött mocorogni kezdett Allana az ágyon, majd hallotta, ahogy lassan felemeli a fejét. - Charis? - kérdezte álmosan. A császárnő hátrafordult, és rámosolygott. Amennyire erős lány volt, mindig megérezte a hiányát, és most a pótanyukájára volt szüksége. Levetette magáról a hálóköpenyt, felfedve tökéletes testét, és lassan odalépdelt az ágyhoz, majd bebújt a lány mellé a paplan alá, és a fejét az egyik mellére fektette. - Ne aggódj Allana, itt vagyok melletted - suttogta oda neki gyengéden. - Nem hagylak itt. - Szeretlek, anyu - felelte a lány félálomban, és boldogan újra elszenderedett. Charis a plafont figyelte. Újra találkoznia kell Rinnel, és erre a mostani kis háborús provokációja jó eszköz lesz. Amint végez a birodalma ráncba szedésével, személyesen utazik a helyszínre. *** Desevro legalább annyira lehangoló hely volt, mint amennyire sejteni lehetett, nem több egy peremvidéki kalóztanyánál, még ha próbáltak is mindenben a vendégek kedvére tenni. Charis persze annyira nem bánta a dolgot, kellemes váltás volt ez a hapan királyi udvar hivalkodása és giccse után. Sokkal jobban foglalkoztatta az, hogy most végre sikerüljön rendezni a két legerősebb utódbirodalom viszonyát. Onnantól már Moskau főkormányzóra hagyhatja a napi feladatokat, ő pedig foglalkozhat a fontosabb kérdésekkel. A mellette ülő Allana meglehetősen izgatottnak tűnt, és kíváncsian pillantott körbe a kormányzói palotában, amit nem olyan rég még egy Xer nevű fickó lakott, mielőtt Cron győzelmet aratott a polgárháborúban és így biztosította a Tioni Unió egységét. Hapan segítséggel, tette hozzá, ennek köszönhető, hogy olyan baráti viszony alakult ki a két állam között, hogy itt megrendezhették a tárgyalásokat. Az ajtó kinyílt, és egy zöld katonai egyenruhába öltözött férfi lépett be, enyhén meghajolva. Szakállát meglehetősen egyedi módon nyírta, így az csak az állát fedte le, de mindemellett igencsak karizmatikus férfi volt. - Alito Ras szolgálatára, felség - mutatkozott be, bár Charis enélkül is tudta, kiről van szó. - Enyém az öröm, marsall - mosolygott diplomatikusan, miközben a kezét nyújtotta, amire a férfi egy csókot lehelt. Ras volt a tionizmus egyik vezető figurája, és jelenleg miniszterelnökként funkcionált, ám továbbra is mindenki a mozgalomban betöltött marsalli pozíciója szerint emlegette. - Remélem jól érzi magát nálunk - udvariaskodott tovább. - Minden a megelégedésemre szolgál, de kissé csalódott is vagyok. Reménykedtem benne, hogy Evrard herceggel is találkozhatom - közölte vele. A fiatal herceg állítólag művelt és jóképű volt, de még fontosabb, hogy megözvegyült, és jó politikai partinak számított. De mindent a maga idejében, intette magát türelemre. - Sajnos őfelségét lefoglalják az államügyek, mióta átvette az uralkodás terheit Robeir királytól - szabadkozott a marsall. Ras sokáig csak másodhegedűs volt Xer mellett, de a herceggel kötött váratlan szövetsége felborította az addigi erőviszonyokat, és Cron és Desevro szövetsége legyűrte a Shinev-féle Tioni Hegemónia erőit. Ennek viszont a feltétele volt az is, hogy a beszámíthatatlan XXIII. Robeirt egy puccsal félreállítsák a hatalomból. Ebben nyújtott nagy segítséget Charis tehetséges parancsnoka, Tiaena Chia, elnyerve a páros bizalmát és támogatását. - Biztos alkalmat tudunk még keríteni a dologra - mondta békülékeny hangon a császárnő. - Értesítsen kérem, ha az EGB-s vendégeink megérkeztek. - Természetesen, felség - hajolt meg enyhén a férfi, majd megnyomott egy gombot, mire egy vörös egyenruhát viselő szőkésbarna hajú fiatal nő lépett be az ajtón. - Ő itt Rinna Shinev parancsnok, itt tartózkodása idején mindenben a segítségére lesz - közölte a marsall, mire Charis bólintott, majd jelezte, hogy távozhat. Ras marsall újra meghajolt, és kilépett az ajtón. Úgy tűnik nem minden Shinev bukott el az ambíciózus volt szenátorral együtt, morfondírozott a császárnő, ahogy végigmérte a fiatal nőt.
|
|
|
Desevro
Apr 21, 2019 20:36:51 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 21, 2019 20:36:51 GMT 1
A hapan-sith delegációval vetekedő méretű, impozáns EGB - flottaék méltóságteljesen kúszott be Desevro orbitja fölé, sebészi pontossággal foglalva el helyét a desevroiak által kijelölt várakozási pályákon, biztonságos távolságban a hapanok zászlóshajójától és kíséretétől. No nem mintha a két nagyhatalom flottája közé ékelődött tioni gályák bármit tudtak volna tenni, hogyha a szuper-csillagrombolóknak kedvük szottyant volna tűzpárbajba kezdeni.
- Piperkőc népség, ki nem állhatom őket - simult oda az EGB zászlóshajó, az UHSD Authority főtiszti kilátótermében a találkozó készülődő Trachta grófnő férjéhez, az EGB szektorkormányzójához. A genetikai módosítások eredményeként nagyjából tizenkét évesnek kinéző, annál valójában jóval idősebb és politikai és egyéb területeken kétséget kizáróan rátermettebb nő korábbi "pártfogója", az ifjabb Kaine nagymoff árnyékából kitörve hajdani nagyhatalmú apjához hasonló képességekről tett tanúbizonyságot és hálátlan pozíciójára (az EGB egyetlen Vezérkar-feleségnek kijáró kétes címre) rácáfolva értékes segítségnek bizonyult újdonsült férje, a testéért és tehetségéért egyaránt rajongó Camillo Il-Raz oldalán. Most azonban leginkább úgy festett.. nos, mint egy izgatott kislány. - Remélem Charis császárnő tényleg annyira... érdekes, mint amilyennek mesélik. A tioniak és desevroiak szagától és modorosságától felállna a szőr a hátamon... már ha lenne rajta. - Örülök neki, hogy nincs, kis drágám - simított végig felesége apró, gyermekszerű idomain látható élvezettel Camillo, miközben elgondolkozva bámulta az egyre növekvő bolygót és a hapan-sith flottaformációt.
A desevroiak valóban különös népség voltak, regionális kishatalomként először sikerült - szinte egyedülálló módon - a demokrácia látszatát megőrizve elszakadniuk a Szövetségtől még Daala uralmának a végén, majd ugyanilyen simulékonyságról tanúbizonyságot téve szó szerint kiültek egy ESB inváziót, addig udvariaskodva és vendéglátósdit játszva az eredetileg megszállási és pusztítási céllal érkező sith flottával (legalább is az EGB hírszerzési jelentései szerint), mígnem azok nem hogy megunták volna és hazamentek, de egyúttal összeszedtek egy nagyon csúnya nirauani zombivírust is, a hadihajók további sorsa pedig azóta is rejtély maradt. Persze a jelentések szerint ebben lehetett némi szerepe a térségben tevékenykedő hapan ügynököknek is, Il-Raz mégis csodálta, mennyire rugalmasak tudnak lenni ezek az általában valóban csak népük és hőseik hajdani dicsőségén sápítozó tioniak.
A hapan császárnő (Il-Raz egyelőre szándékosan nem hívta még gondolataiban sem Sith Császárnőnek) persze adott a látszatra, a látványos felvonulásra, újratervezett szuper-csillagrombolója valóban úgy festett, mint a klasszikus, régi hapan anyakirálynők óriásyachtja, a Csillagotthon és egy birodalmi szuper-csillagromboló szerelemgyereke (vagy inkább erőszakból származó fattya, tette hozzá magában heherészve Il-Raz, maga elé képzelve a jelenetet, persze sokkal kisebb és fiatalabb hajókkal). Az EGB a galaxis ezen szegletében nem is állomásoztatott ekkora zászlóshajót, ami méretben versenyre kelhetett volna vele, különösen, amióta a Corporate-Főszektor előző katonai parancsnoka, a cosrai nemes Reuenthal felesküdött tisztjeinek nagy részével együtt magával vitte az Ismeretlen Vidékre a Corporate Hadtest előző zászlóshajóját is, a Sovereign-osztályú Mittermeyer-t.
Il-Raznak azonban nem is állt szándékában más tollaival ékeskedni, úgymond. Bár a tárgyalás peremfeltételeit Lecersen és Moskau főkormányzó már előzetesen rögzítették, Camillo el volt szánva rá, hogy nagyon is saját jogán, és saját főszektora méltó módon történő képviseletével együtt vesz részt ezen az alkalmon. Lecersen azzá tette a Corporate-Főszektort, amivé kellett, egy EGB-hű konglomerátummá, kiemelve abból a diktatórikus, populista förmedvényből, amivé Brodrig uralma alatt alakult, de Lecersen küldetése lejárt, a Nagymoff visszatért a Maradványba és figyelmét a chissek és nagaiok felé fordította... a Corporate-Főszektor feletti uralma már csak formalitás volt, a tényleges hatalmat Il-Raz gyakorolta. A flotta pedig, amellyel érkezett, szinten ezt volt hivatott szimbolizálni.
A köteléket már nem a Harmadik Birodalomtól átvett, a Régi Galaktikus Birodalom idejéből származó ISD- és VSD-szintű csotrogányok alkották. Azok javarészt elpusztultak Awerisnél, SS-legénységükkel, a Harmadik Birodalom megmaradt fanatikusaival együtt, nem kis részben hála Reuenthal és Lecersen, valamint Il-Raz önnön szervezőkészségének. A megfelelő emberek a megfelelő hajókra kerültek, és a megfelelő pillanatban hősként haltak meg a jem'hadar és a sithek ágyúi előtt, hogy ne akadályozhassák az EGB és vele együtt a Corporate-Főszektor újjászületését. A kötelék élén így három vadonatúj, az SiSD-k méreteivel vetekedő csatahajó haladt, az új UHSD sorozat három tagja, a zászlóshajóként szolgáló Authority, valamint egy vadászgépek hordozására átalakított hordozó konfigurációjú hajó, és egy tiltógenerátoros egység. Il-Raz elmosolyodott magában, feltételezve, hogy mind a desevroiak, mind a hapanok érzékelői most ijedten merednek ez utóbbira... egy ekkora tiltóhajónak nem hogy a legyártása, de egy diplomáciai küldetésre való elhozatala is rendkívül szokatlannak, ha nem egyenesen modortalannak számított... Il-Raznak azonban a demonstráción kívül semmi egyéb célja nem volt vele. Meg akarta mutatni vendéglátóinak és tárgyalópartnereinek, sőt, az EGB többi vezérkari tagjának és Főszektorának is, hogy a Corporate-el számolni kell. Ezek nem foglyul ejtett SiSD-k átépített öszvérei voltak, mint amelyek a Bastion és Yaga Minor gyáraiban készültek, nem is a Cosra, vagy a Knot, vagy a Polneye fél galaxison átráncigált, helyben újrafegyverzett vázai, hanem Bonadan és Etti saját dokkjaiból kerültek ki a Vezérkar által meghatározott és Folett Főadmirális által hitelesített új tervek alapján... bizonyítva, hogy a Corporate - Főszektor kész és képes mindarra, mint a Maradvány, vagy a Cosra-Központ. Sőt, többre is, végtére is a Corporate volt az egyetlen, amely Aweris után a Maradvány és Kardass átállásától függetlenül, erővel foglalt el (pontosabban vissza) területeket az ESB-től, Ziost és Almania környékét, amelyet a jem'hadar ellen veszítettek el... Il-Raznak pedig esze ágában sem volt visszaadni sem a sitheknek, sem a hapanoknak, sem senki másnak. Épp elég volt neki a megaláztatás, hogy a polneyeiak mesterkedése nyomán a szomszédos Calim-Főszektor a Corporate-től függetlenül, sőt beavatkozásának szigorú megtiltása mellett jöhetett létre. Ezt a tárgyalást nem akarta átengedni senkinek és még a látszatát is el akarta kerülni, hogy bárki félreérthesse az egyértelműt: az EGB és az ESB-Hapan Monarchia tárgyalt itt, de a részletkérdésekben most a Corporate volt az EGB, úgymond.
- Szerinted Charis megengedi majd, hogy a tárgyalások szünetében is... találkozzunk? - tekergette magát Trachta grófnő férje mellett, Il-Raz azonban, mint mindig, most is kiérezte a kislányos szavai mögött megbúvó, nagyon is ott lévő hideg, valódi számítást. - Ez a legkevesebb, amit elvárok tőled, Kedvesem - biccentett. - Meg kell tudnunk, mekkora a császárnő... békevágya. És meg kell mondjam, jóval nehezebb dolgod lenne, mintha Moskau Főkormányzóval kellene tárgyalnunk... az egy aszexuális, karót nyelt nőszemély. - Amúgy is különös, hogy nem őt küldték... - jegyezte meg a grófnő. - Rátapintottál a lényegre - biccentett Il-Raz, és kitöltött magának és párjának még egyet abból a zöldes kesseli - koktélból, ami a Corporate vállalatigazgatóinak egyik kedvenc itala volt. - Különösen, hogy ők tárgyaltak Lecersennel. Tulajdonképpen, ha szigorúan protokolláris szempontból nézem, ők felfelé, mi pedig lefelé módosítottuk a résztvevők szintjét. Legalábbis... államszenioritás szempontjából. - Egy olyan kishatalom részéről, mint az ESB, ez igazán helyénvaló - nevetett fel Trachta. - Én is gondoltam erre, de ennél büszkébbek - biccentett Il-Raz. - A desevroi fogadóbizottság kommünikéje következetesen a "két leghatalmasabb birodalmi utódállam" találkozójaként utalnak a megbeszélésre, és elhiheted nekem, nem ők találták ki, hanem a hapan szekértoló ügynökeik, akik pénzelik ezt a bagázst. Nem, Moskau valószínűleg itt lenne... ha nem akadt volna más dolga. Ennél a tárgyalásnál pedig csak eggyel fontosabbat tudok elképzelni, legalábbis az ő szemszögükből. És csak egy tárgyaló felet, akinek nagyobb gondot okozna személyesen egy Palpatine-leszármazottal közösen bármiféle kamera elé állni, mint nekünk. Szerintem tárgyalnak a Köztársasággal is. Már csak az a kérdés, miről. - És ezt vélhetően a te orrodra nem fogja kötni, maximum az enyémre, ha épp a lába között van? - kuncogott fel a nő. - Remélem - mosolyodott el Il-Raz. - Csak ne szedj össze semmi sith baktériumot, vagy vírust... errefelé ez úgyis gyakran előfordul, ugyebár.
A grófnő a mögöttük tekergőző ysalamirikre pillantott, amelyek jóízűen rágcsálták a ketreceikbe bekészített táprudakat. - Nem fogja sértésnek venni? - Azért engem sem ejtettek a fejemre, mégis csak sithekkel tárgyalunk - vont vállat a szektorkormányzó. - A legnagyobb diszkréció mellett fogom ezeket a is dögöket bevonultatni a tárgyalóba, annyi bizonyos. Majd lefizetünk egy tucat desevroi potentátot, vagy efféle. - Őket sem lenne érdemes megsértenünk - jegyezte meg a grófnő. - A Korporációs Tanács már többször jelezte, hogy a Desevron és Tionon keresztül történő kereskedelem beindítása létszükséglet, és ebbe bele kell érteni a más államokba irányuló forgalmat is. A vállalatigazgatók többször igen egyértelműen a tudtomra hozták, amíg te a gyermekeikkel játszottál, drágám, hogy a galaxis másik sarkaival való hosszú távú kereskedelem jövedelmezősége egyre kevésbé fenntartható Nincs értelme Bastionig és Knotig vinniük állandóan az árut, semmit sem keresnek rajta így. - Tudom, tudom - biccentett Il-Raz. Még szerencse, gondolta, hogy a tiszta profit ígéretén felül más módon is markukban tartják az igazgatók jövőjét... szó szerint, hehe, gondolta. De tény volt, hogy a Corporate népeinek hűsége pontosan addig ért, ameddig az újonnan kinevezett, jórészt a Harmadik Birodalom erőszakos reformjai előttről, a Világbirodalom és a Brodrigot megelőző államfő köréből visszahelyezett vállalatigazgatók üzleti kilátásainak pozitív sávja. - Minél hamarabb letudjuk a kötelező köröket, annál hamarabb rátérhetünk ezekre a lényeges dolgokra.
- Uram - az Authority vezénylő zászlósa, egy, a Trieris-famíliából származó ficsúr jelent meg a kilátóterem ajtajában. Mögötte ott sorakoztak azok az új sorozatú testőr-droidok, amelyekből Lecersen is alaposan bevásárolt, de Il-Raz is jó néhányat megtartott belőle magának. - A desevroi fogadóbizottság várja a delegációnkat. Azt kérdik, érvényes-e még a korábbi leiratban említett titoktartási feltétel. - Azonnal indulunk - biccentett az adjutánsnak Il-Raz. - És közölje velük, hogy részemről nem. Nyugodtan behívhatják a médiájuk képviselőit. Hadd lássa a Holonet, hogyan tárgyal az EGB. Induljunk, Drágám.
|
|
|
Post by Enz on Apr 30, 2019 22:20:07 GMT 1
- Azt akarják, hogy lássa a média? - kérdezte Charis adjutánsát, Eirel Ci'hanit, aki közölte vele a változást a tervben. A fiatal nő a Mirnákhoz hasonlóan a régi arisztokrácia képviselője volt, de persze döntését megkönnyítette, hogy családja még a Pal'durath-dinasztia egyik fő támogatója volt, és afféle pária a későbbi Djo-dinasztia uralkodása idején, és az elsők között fogadtak hűséget neki. A fiatal és ambíciózus nőn látszott a bizalmatlanság mind a tárgyalókat, mind a házigazdát illetően, ám Charis nem volt a régi hapan beidegződések foglya. Pontosan tudta, hogy semmi sem fenyegeti ittléte alatt, az EGB pedig komolyan tárgyalni akar vele. Elvégre egész eddigi politikájuk arra irányult, hogy biztosítsák saját domináns pozíciójukat, mint a Birodalom utódállama, és Aweris után már nem maradt, aki ezt meg tudná kérdőjelezni. Most már csak egyetlen logikus cél maradt a számukra, visszaállítani a Birodalmat, mint a Galaxis domináns erejét. Ehhez pedig kapóra jött volna nekik az ESB, mint egy potenciális szövetséges a Köztársaság hátában. Persze a szövetséges feltételezte volna, hogy egyenlőként kezelik őket, de ezt az előbbi logika nem engedte volna, és Charis nem is számított egyenlő tárgyalásra. A médiát is ezért akarták beengedni: hadd lássa csak mindenki, hogy a sithek császárnője Lecersen helyett beéri egy egyszerű pederaszta szektorkormányzóval. De mégis mi a legtöbb, amit veszíthet? Nem egy különösebben nagy diplomáciai presztízzsel rendelkező állam trónját foglalta el, azt pedig egy olyan apa mellett, mint Wenthar, nagyon hamar megtanulta, hogyan viselje emelt fővel a becsületét ért sérelmeket. - Hát akkor lássák csak! - adott választ a rövid eszmefuttatás végén, amíg mindenki csendben várta, mire is jut. - Allana drága, vedd fel a legelegánsabb testtartásod. A fiatal lány idegesen bólintott. Most először vitte magával egy ilyen fontos eseményre, hogy szokja az államügyek intézését. Szüksége volt egy hozzá hasonló utódjelöltre, aki egy nap méltóvá válhat az öröksége őrzésére. A sithek legnagyobb gyengesége az volt, hogy nem készültek fel a saját életükön túlmutató kihívásokra, így tipikusan az öröklésre, ezért is pusztulhatott el nagyapja birodalma. Másrészt a sith vallás tanai nem engedhették, hogy valaki kizárólag vérségi alapon szerezze meg a hatalmat, ezt pedig se Wenthar, se Enz nem ismerték fel, és ezért buktak el, amikor saját családtagjaikkal kerültek szembe. Tudta, hogy előbb-utóbb neki is számolnia kell majd Carllal, mint potenciális veszélyforrás a hatalmára. De vajon mit fog akkor tenni? tette fel magának a kérdést, ahogy elidőzött a falon lógó festményeken. - Felség - lépett be a terembe testőrségének parancsnoka, Isodel Tyrridon, egy megtermett hapan nő, aki gárdistái erős páncélzatában még vaskosabbnak tűnt. A páncélzat ezüstjébe a birodalmi testőrök előtti főhajtásként vörös színek is vegyültek a vállon és a mellkason. - A Testőrgárda készen áll a bevonulásra. - Nos, akkor akár mehetünk is - pillantott Rinna Shinevre, aki nem tiltakozott. A várakozásra kijelölt szobán kívül szépen felsorakoztak: Charis haladt legelöl, mögötte nem sokkal Allana, őket pedig az udvari kíséret követte, körülöttük pedig a nehézpáncélos Testőrgárda tagjai. Charis ügyelt rá, hogy a követsége úgy fessen, mint egy színtiszta hapan társaság. Mind Moskauéknak, mind az EGB-nek könnyebb volt így megemészteni a dolgot. Ahogy bevonultak a tágas fogadóterembe, a tioniak díszsorfala fogadta őket, míg a másik oldalon az EGB követség már felsorakozott. Körülöttük holodroidok cikáztak, igyekezve rögzíteni minden pillanatot. - Őfelsége, Charis császárnő, a hapan anyakirálynő! - hirdette be érkezését az egyik tioni őr, na nem mintha nem lett volna jól látható. - És őfelsége Allana Chume'da! A hapan-sith kíséret végül megállapodott az EGB küldöttsége előtt, akik részéről egy apró főhajtás fogadta. Hát legalább a protokollra adnak, gondolta magában epésen a császárnő. Charis a lehető leginkább próbált méltóságosnak tűnni, de nem annyira, hogy feltűnt volna az erőfeszítés a részéről. A túloldalon jól látta a testőrök által becipelt ysalamiriket, de a dolog nem különösebben zavarta. Szavakkal tervezett ma harcolni, nem az Erő misztikumával. Sosem követett volna el egy olyan amatőr hibát, mint Enz tette Turr Phennirrel. - Il-Raz szektorkormányzó, Trachta grófnő - szólította meg őket a nevükön, és az utóbbin el is időzött kicsit a szeme. - Örülök, hogy végre találkozunk. - Enyém a megtiszteltetés, császárnő - felelte Il-Raz, miután a felesége könyökkel oldalba ütötte. - És persze az enyém - vette át a szót Trachta, aki láthatóan a nadrágot hordta közülük. - Örülök, hogy az Önt ért sérülésekről szóló beszámolók túlzók voltak. - A mostani külsőm a legjobb hapan orvosok munkáját dicséri - mosolygott Charis a fiatalnak tűnő nőre. Ám mindketten tudták, hogy a fiatalság és a gyámoltalanság hozzá kapcsolódó álcája csak egy eszköz a hozzá hasonló nők kezében. Míg a grófnő egy szektort vezet általa, addig ő maga egy birodalmat. Pontosan tudta, hogy a küldöttségből ki is a legveszélyesebb. - És az ifjú Allana - fordult most a kicsit még mindig gyámoltalan lány felé. Trachta egyértelműen kiszagolta a gyengeséget benne, hogy ez nála nem egy felvett viselkedés, hanem tényleg ennyire zavarban van. Sebaj, neki meg ott volt ez a pojáca Il-Raz, akire a császári akváriumokat se bízná rá jó szívvel. - Azt hiszem most már elég felvétel készült az esti hírsávba - szólalt meg Charis diplomatikusan. - Megkezdhetnénk az érdemi részét is a programnak. - Nagyszerű ötlet - értett egyet Trachta, Rinna Shinev pedig elindult, hogy mutassa nekik az utat. A tárgyalószoba egy kényelmes szalon volt, valószínűleg itt fogadta Xer autokrata is a vendégeit, mielőtt még Ras marsall elmozdította a hatalomból. Mindkét követség a kényelmes bőrfoteleket foglalta el egymással szemben, és két-két testőr megállt a szoba két végében, fegyvertelenül. Persze az EGB-s őrök vállán ott pihentek az ysalamirik. Az asztalon különböző frissítők sorakoztak, de egyelőre senki se vett magához semmit, hanem csak a másikat figyelték. - Impozáns a fogadtatás egy olyan vad helyhez képest, mint Desevro - jegyezte meg Camillo. - Lebeszéltem róla őket, hogy sámándobot verjenek, miközben kőbaltákkal körbetáncolnak minket - mosolygott Charis, de a kis viccét csak Trachta grófnő értékelte, aki kuncogott, majd amikor Camillo még mindig értetlen tekintettel szemlélte a tárgyalópartnerét, át is vette a szót. - Gondolom a korábban lefektetett tárgyalási keretben nem történt változás? - kérdezte, arcán angyali mosollyal. - Nem, kedves grófnő - mosolygott vissza rá Charis, elvégre ezt a játékot ketten játsszák. - Nos, khm, igen, akkor koncentrálhatunk a további kérdésekre - vette át a szót Il-Raz. - Mint például birodalmaink jövőbeli együttműködése. - Csupa fül vagyok, kormányzó úr - fordította most fejét felé, de a szeme sarkából továbbra is a grófnőt figyelte. Ő volt az érdemi tárgyalópartner most. - A kis... határkonfliktus az ESB és a Corporate között felbolygatta a térség gazdasági életét, és mindkettőnk érdeke ezt rendezni - mondta, és Charis bólintott, jelezve, hogy figyel. - Úgy gondolom, Önöknél mindenképp lenne igény a nálunk előállított, magas értékű termékekre. Amennyiben lazítanak a jelenlegi vámszabályokon, mindketten profitálhatunk belőle. - Azt hiszem, ezt remekül látja - mosolyodott el Charis újfent. - Az OCP és a Nagai Iparvállalat eltűnése a piacainkról komoly érvágás volt. Ugyanakkor így egyfajta függőségbe kerülünk. - Kölcsönös függőség - érkezett gyorsan a válasz Trachtától, aki láthatóan igencsak gyorsan gondolkodott. - Csakugyan - bólintott aprót az uralkodónő, még szélesebben mosolyogva. - De a Corporate most is képes üzemelni. Ha kedvük szottyan, hosszabb ideig tudják kihúzni nélkülünk, mint mi maguk nélkül. Látta, hogy ezzel a másik fél nem vitatkozhatott. Persze érezte, hogy a szájukon van az, hogy ez csak várható egy nagyhatalom és egy másodrendű hatalom kapcsolatában, de volt bennük annyi jóérzés, hogy nem mondják ki. Márpedig ha fontos pontban ellenkezett volna, ez lett volna a válaszuk. Vagyis sz a szerződés létrejött volna a kis kedvezményük nélkül is, tehát ebben csak Il-Raz magánérdeke jelent meg, vonta le a következtetést. - A piacot az eddigi szigorú központi irányítás helyett megnyitjuk mások előtt, és szeretnénk, ha a Corporate a legfontosabb befektetőink között lenne - adta elő a saját változatát Charis. - Amennyiben ez megtörténne, úgy természetesen a mi piacunkra szánt, illetve csak áthaladó exportforgalomra is jóval kedvezőbb vámszabályokat tudnánk garantálni. - Ez valóban elfogadhatónak tűnik - felelte a grófnő, mielőtt még Il-Raz megszólalt volna, rögtön felismerve, hogy ez a legjobb ajánlat, amit kaphat. Sőt, bizonyos szempontból még előnyösebb is volt, hiszen a Corporate így szerves részévé vált az ESB gazdaságának. Charis részéről nem volt egyszerű döntés ilyen sebezhetőségnek kitenni magát, de a Maradvány és Commenor elvesztésével csak a fejletlen peremvidéki területek maradtak a birodalmának. - Szívem, te mit gondolsz? - Igen, igazad van kicsim - felelte Camillo, kihangsúlyozva az utolsó szót. - Akkor azt hiszem most én jövök - vette át a szót Charis diplomatikusan. - Bizonyosan értestültek az Első Renddel való kis nézeteltérésünkről. Az egyik vezetőjük az életemre tört egy diplomáciai út során. - Ez igazán szörnyű - sápítozott meggyőzően Trachta. - Szeretnénk kicsit móresre tanítani őket a jómodort illetően - folytatta Charis. - De nem vagyok biztos benne, maguk ezt hogyan fogadják. A górfnő a férjére pillantott, de látszott rajta, hogy Charis jól rejtette el a szándékait, hiszen a szavaiból nem derült ki sok. Úgy gondolta, a kártyáit fedje csak fel először a másik fél. - Nos, nincs egyértelmű politikánk az Első Rend kapcsán - bökte ki végül Il-Raz, és Charis számára ez zene volt füleinek. - Így hát egyelőre saját belátásuk szerint cselekedhetnek. Persze ha a Rend súlyos helyzetbe kerül, az egészen más helyzet lenne. - Drágám - szólalt meg most Trachta, aki egyértelműen jelezte, fel akarja valamire hívni a figyelmét. - Ne siessünk azért ennyire, a fogadásra sült calamari még nem készült el. - Hm, igen, tényleg, lenne itt még valami. A Köztársaság Calamari szektora ezáltal elvágásra került a főterületektől. Amilyen kívül eső, annyira stratégiai fontosságú szektor ez. - Csakugyan - bólintott Charis, aki máris sejtette mire megy ki a játék. A Moskau által küldött jelentésben kitért rá, hogy a Köztársaság egyik fontos feltétele volt a forgalom biztosítása. - Ha az ESB segítségünkre van a terület izolálásában, sokkal könnyebb szívvel viseltetnénk szövetségesünk területvesztése iránt - közölte igényét Il-Raz. Önmagában egyszerűnek tűnő, de valójában súlyos kérés volt. Sejthették, hogy a Köztársasággal is egyezkedik, és hogy a számukra ez egy sarkalatos pont bármilyen egyezségben. Márpedig egy ilyen lépés bármiféle kibonatkozó bizalmat szétzúz közöttük, így nehézzé téve számukra a lavírozást a két nagyhatalom között. Ugyan a titkosság miatt a közvélemény nem értesült volna a dologról, elvégre ki az, aki a saját átverését publikussá teszi, de a döntéshozóknál komoly károkat okozott volna a megítélésének. - Egész pontosan milyen forgalom blokkolására gondolt? - tette fel a kérdést Charis. - Mondjuk az összesre - vágta rá Il-Raz. - Érdekes - hümmögött egy sort a császárnő. - Tudják, a Köztársasággal való konfliktusunkat megelőzte Serenno blokádja Junctionnél. De akkor sokkal erősebbek voltunk. A Köztársaság most is küldhet csempészeket, de akár katonai kíséretet is adhat a civil hajók mellé. Akkor vagy engedünk és megszegjük a most tett ígéretünket, vagy kitartunk és a háborút kockáztatjuk. Itt egy pillanatnyi hatásszünetet tartott, és nyíltan Trachta górfnő arcára pillantott. Egyértelmű volt, hogy ez a gondolat fentebbről származik, mint ők. Ha részt akar magának a Hutt Űrből, fel kell adnia a mozgástere egy fontos részét. De valóban ez lenne a bölcs lépés? Apja is foggal-körömmel ragaszkodott olyan területekhez, amiket végül képtelen volt megtartani. - Ha viszont a háborút kockáztatjuk, szeretném tudni, az EGB segítségünkre siet-e - folytatta a gondolatmenetét. - Kaphatunk-e bármiféle konkrét ígérvényt arra, hogy birodalmaink ebben az esetben vállt vállnak vetve küzdenek majd? - Feltétlenül szükséges ez olyasmi egyszerű dologhoz, mint egy blokád? - kérdezett vissza Camillo. - Egy ilyen blokádba csak akkor érdemes belekezdeni, ha nem adjuk fel másnap egy olyan helyzet miatt, amit vázoltam - felelte határozottan Charis. - Ha az ESB ilyen állapotban kénytelen egy olyan helyzetbe kerülni, ahol a háború és a béke között kell választani, csak úgy tehetem meg ezt, ha tudom, nem leszünk egyedül. Itt ismét tartott egy pillanatnyi szünetet, majd folytatta. - Ellenben ha csak a katonai célú, illetve hadiipari forgalmat korlátozzuk, azt el lehet adni azzal a szöveggel, hogy semlegességünk miatt tiltjuk ezek áthaladását, ami persze hivatalosan magukra is vonatkozna, de az eddigiek alapján ez nem okozott eddig se problémát maguknak. Ez jóval kisebb konfliktust szülne, és lépéselőnybe kerülnének a térségben, valamint nem kéne elkötelezniük magukat az ESB-Köztársaság viszony kapcsán - adta elő saját elképzelését a császárnő.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 2, 2019 18:56:04 GMT 1
Il-Raz néhány percig morzsolgatta az elhangzottakat magában, majd nejéhez fordulva néhány pillanatig sutyorogtak. - Tetszik, ahogyan odafigyel a kedves neje véleményére, szektorkormányzó - díjazta a jelenetet alig leplezett mosollyal Charis.
Camillo arca egy pillanatra megrándult, mintha a szurkálódás ezen szintjét már ő is kissé soknak érezte volna, azonban hamar visszavedlett arcára a joviális, kötelező diplomáciai körökhöz elengedhetetlen műmosoly. - Pusztán csak számításba vettük a lehetőségeinket, Felség - jelentette ki végül. - Végtére is nem olyan nagy engedmény ez, amit kérünk, és sokat nyerhetnek vele a Hutt területeken. A Köztársaság talán nem kockáztat háborút ennyi miatt. - Talán igen, talán nem - viszonozta a mosolyt Charis. - De jelenleg, ha jól értem a válaszát, Il-Raz úr, nem katonai szövetségesekként tárgyalunk erről. Ráadásul az általános katonai eltökéltségéről sem vagyok teljesen meggyőződve. - Ha a katonai erőnket akarnánk fitogtatni, akkor nem holmi apró kis blokádról tárgyalnánk. Akkor az EGB csillagrombolói már ott lennének Mon Calamari felett, és az egész kérdés tárgytalan lenne - vonta össze a szemöldökét némi sértődöttséggel a hangjában Il-Raz. - Mindketten tudjuk, hogy ez azért kevés realitást takar... - kuncogottt fel Charis, és ismét Trachta grófnőhöz fordult. - Ön mit gondol erről, Grófnő?
- Nos... - morfondírozott szájat csücsörítve amaz - Feltételezem, a most letárgyalt kondíciók mind a Köztársaság, mind a mi forgalmunk vonatkozásában ugyanúgy vonatkoznak jelenlegi vendéglátóinkra, mint magukra? Tehát Desevro esetében sem érdemes eltérő paraméterekkel számolni? - Nagyon helyesen mérte fel az itteni viszonyokat, Grófnő - csillant meg némi hamiskás, erotikával keveredő elégedettség Charis tekintetében, és talán némi sajnálat is, mintha részvétét akarná nyilvánítani Trachta számára amiatt, hogy egy ilyen ostoba férjjel áldotta meg az Erő - vagy inkább az EGB Vezérkara. - Bár hátra van némi adminisztratív munka, de hosszú távon mindenképp ugyanarról lenne szó.
Most Trachta sutyorgott valamit Il-Raz fülébe, aki végül bólintott. - Ebben az esetben az EGB elfogadja Felséged ajánlatát. A Köztársaság katonai forgalmának... megnehezítéséért cserébe hajlandóak vagyunk behunyni a szemünket bizonyos mértékű, az Első Rend Hutt űrbeli terjeszkedését érintő lépéseik tekintetében. De szigorúan arányosan. A többi kérdésről pedig majd megfelelő időben, megfelelő helyen tárgyalunk.
- És a megfelelő személyek részvételével, gondolom - villantott meg ezúttal egy inkább Palpatine-i, mint királynői mosolyt Charis, egyik szemét továbbra is Trachta idomain tartva. - Mindenféleképpen - csikorgott Il-Raz hangja. - Már így is rendkívül megtisztelt minket az idejével. - Ahogyan Önök is engem - biccentett Charis és felkelt. - Gondolom nem bánják, ha a díszvacsora előtt visszatérek a körletembe és felveszek valami... könnyebbett. - Magunk is ezt tesszük, Felség - kuncogott Trachta Grófnő, majd a kifelé lépdelő Charis után bámult.
...
Csak amikor magukra maradtak a számukra kijelölt pihenőkörletben, egy desevroi luxusszálloda kormányzói lakosztályában, amelyet gondosan körbepásztáztak a technikusok, hatástalanítva a fellelet lehallgató- és egyéb készülékeket, akkor ragadta meg Il-Raz a feleségét, aki elégedett sikongatásokkal egybekötve hagyta, hogy erőszakot tegyenek rajta.
- Nem egészen így gondoltam, amikor azt mondtam, hogy férkőzz a bizalmába - jegyezte meg az ágyon fekve Il-Raz. - Láthatóan még a te látványodnál is jobban élvezte azt, hogy szórakozhatott rajtam. Ostoba sith kurva. - A hapanok már csak ilyenek, drágám - törölte meg a szája szélét Trachta. - A szexnél egyetlen dolgot élveznek jobban, hogyha férfiakon nevethetnek. A vérükben van, és Charis királynőben is bizonyára van már némi hapan vér. Vagy egyéb testnedvek. Ne légy elégedetlen, jól játszottad a buta férjet. - Az utolsó pillanatig húzni fogják, hogy egy konfliktus esetén kihez csatlakoznak - jegyezte meg Camillo. - Bizonytalanságot akarnak gerjeszteni. - Egyikünk ellen sem lenne esélyük nyílt sisakos küzdelemben, ez logikus Charis részéről - dolgozott tovább odalent Trachta, és csak beszélni állt meg. - Igaz. - jegyezte meg Il-Raz. - Cuki volt az a kislány. Allana Solo... ááú!
- Még a végén féltékeny leszek, szívem - köpött ki a grófnő néhány bőr- és szőrdarabot, amit az imént választott Camillo nemesebbik, de legalábbis leggyakrabban használt részéről. - Ha neked jár egy császárnő, nekem is jár valami szórakozás - tiltakozott amaz. - Ha összejön, majd megkérdezem, kölcsönadja-e, de nem hiszem, hogy tetszeni fogsz neki. - nevetett fel Trachta. - Úgy tűnt nekem, a császárnéval azonos az ízlésük e tekintetben. - Nincs igazság a galaxisban - sóhajtott fel Il-Raz. - Dehogy nincs - hajolt közelebb Trachta, hogy ezúttal a nyelvével vegye kezelésbe a szektorkormányzót. - Különben sosem találkoztunk volna. Apuci. - Legyél jó kislány a vacsoráig, és akkor elengedlek játszani a barátnőiddel - sóhajtott fel ismét Camillo, megpróbálva a diplomácia legkellemesebb részeire koncentrálni. Végül is, gondolta, legrosszabb esetben csak akad itt valahol egy ifjúsági tábor, énekkar, kadétiskola, akármi.
|
|