|
Post by sithlord on Oct 8, 2016 16:08:47 GMT 1
Útban a Lianna felé:
Varkoneescu szokásához híven az edzőteremben gyakorolt, persze ennek nem nagyon örültek ellenfelei akiken tudását próbálta ki. A Sith Nagyúr hatalmas ütéseket vetett be szerencsétlen gyakorló társa ellen, közben pedig a küldetésen gondolkodott. Egy egész Flotta tűnt el nyomtalanul s ez több mint aggasztó. Bár Varkoneescut a dolog nem nagyon érdekelte. Tulajdonképpen belement a kutatásba de nem nagy kedvvel. Valahogy elege volt az ESB-ből és a Nagyurakból, abból hogy szinte semmit nem tudott meg az igazi Sötét Oldalról. Élete csak a háborúból állt, de nem haladt semerre. Csak egy volt a megannyi Nagyúr közül akik a hatalomért marakodtak. Rettenetesen unta és gyűlölte az egészet, de jelenleg engedelmeskednie kellett az ESB urainak, főképpen Wenthar Császárnak. Már várta az újabb ütközetet és csatát, kíméletlen agresszív halálvágya volt. Ettől dühbe gurult és csaknem szétloccsantotta a gyakorló társa fejét, de még idejében visszafogta magát...szerencsére!
Közben Slordis intézte a formalitásokat, közben arra a selymes ánuszu fiúra, Laa'shira gondolt, akivel nemrég elszórakozott a kabinjában. A Flotta hamar megérkezett a Liannára, megtették a szokásos formalitásokat, egyeztették a kódokat, illendően bemutatkoztak, majd haladtak tovább Desevro felé.
A Varkoneescu Flotta kilépett a hipertérből Desevro orbitjától nem messze, majd Slordis illően bejelentkezett.
-Üdvözöljük önöket! -kezdte illendően. -A Sith Birodalom 2. Expedicíós Flottája vagyunk! Küldetésünket amiért itt vagyunk majd egyeztetjük! -Slordis már csak a válaszra várt.
|
|
|
Desevro
Oct 16, 2016 20:38:16 GMT 1
Post by Haruhi on Oct 16, 2016 20:38:16 GMT 1
Desevro világa körül cirkálókból és kísérőikből álló kisebb hajóraj gyülekezett, nem éppen egy ütközetre készülő, de nem is minimális védelmet képviselő erő. Mikor Varkoneescu parancsnok felvette velük a kapcsolatot, nem történt mozdulat a bolygó felől, s az Expedíciós Flotta liannai kísérete is a helyén maradt, azonban az hogy a tioni hajók között valószínűleg kommunikáció zajlott, nem volt sem kizárt, sem pedig érthetetlen. Ez lehetett a magyarázat arra hogy legalább egy percbe telt míg vagy a bolygóról, vagy a hajók egyikéről végre válaszhívás érkezett. Ahogy a vonal és a holokapcsolat életre kelt, egy középkorú férfi alakja jelent meg a parancsnoki hajó hídján, ki civil öltözéke alapján nem lehetett katonai személy, vagy akadt más magyarázat ha mégis. Az első hang ami átjött nem volt emberi, inkább mintha valami állathoz tartozó szisszenés lett volna - Hadd viszonozzam üdvözletüket, Varkoneescu parancsnok, ha nem tévedek - szólította meg rezzenéstelen arccal, természetesen a Liannánál történt azonosítás eredményei már eljutottak hozzá - A nevem Nistor Shinev, Chandaar Főügyésze, s jelenleg az eltűnt flottájuk ügyében való nyomozás vezetője a Királyi Igazságügyi Erők megbízásából - egy pillanatnyi szünetet tartott, volt valamiféle súlya annak ahogy a flottát jellemezte, mintha eddig másképpen referált volna rájuk - Egyetértek feladataink egyeztetésének momentáris késleltetésével, nem kaptam még friss jelentést ugyanis egy velünk együttműködő más nyomozóbizottság jelenlegi eredményeiről, kik nemrégiben csatlakoztak az önök flottája utáni helyi kutatásunkhoz. Kérvényemet nyújtom be önhöz eltűnt erőikkel kapcsolatos rendelkezésünkre bocsátható információk átadására, mely elősegítheti az ő illegális ittlétük mögötti lehetséges motiváció felépítését, mivel jelenleg nem tudjuk hogy Birodalmuk valamely hivatalos személye adott parancsot műveletükre, vagy Nargal parancsnok szankcionálatlan személyi akciójáról beszélünk. Remélem megértik, hogy számunkra megtalálásuk mellett az idejövetelük mögötti igazság feltárása is nyomozásunk másik fő célja
|
|
|
Desevro
Oct 18, 2016 18:16:50 GMT 1
Post by sithlord on Oct 18, 2016 18:16:50 GMT 1
-Mellőzze az udvariaskodást és a felesleges köröket uram! -válaszolt a kivetítőernyőn látható férfinak a Sith Nagyúr. -Természetesen ki fogjuk deríteni a dolgokat és nagyon remélem kedvezően alakul a folyamat!
Varkoneescu meglehetősen durvának és arrogánsnak tűnt de nem bánta. Meg kell mutatni kik az urak a Sithek pedig valóban Vadászok voltak, a galaxis pedig a prédájuk!
-Nem kell ennyire forrón enni a Sith kását!- reagálta le kicsit vidámra fogva az ügyész a másik oldalon. -Jöjjenek át és megbeszéljük! -Az ügyész szavaival Varkoneescu is egyet tudott érteni.
-Valóban! Ez lesz a jó megoldás! Hamarosan indulunk! -a Sith nagyúr máris utasításokat osztogatott hogy készítsék elő a személyi siklóját. Találkozni fog az ügyésszel és kideríti mi folyik itt, az Uralkodó dicsőségére!
|
|
|
Desevro
Oct 24, 2016 11:02:49 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 24, 2016 11:02:49 GMT 1
Varkoneescu az SiSD taktikai hídján találta meg Steffensent, ahol a kapitány egy sor különböző jelentést hasonlított össze a Nalgol-flotta leadott anyagaiból és a hátramaradt hajók logjaiból, néhány másik tiszt társaságában.
- A desevroiak valamiféle bürokratikus dumával próbálják húzni az időt. - mordult fel a Nagyúr, miközben elhelyezkedett a fő kivetítő előtt. A taktikai híd az SiSD törzsének mélyén, jól védett helyen helyezkedett el, a parancsnoki tornyot ért támadás, vagy találat esetén az automatika ide irányította a vezérlő funkciókat, hogy elkerüljék az Executorhoz hasonló eseteket. - Maguk mit találtak, kapitány?
- Elemeztük az érzékelők begyűjtött adatait a rendszerben érzékelhető háttérsugárzáról... - kezdte magyarázni a kapitány, de Varkoonescu rögtön belekérdezett. - Ez miért fontos? - A Judicatorok által kibocsátott ionnyomok miatt. - magyarázta Steffensen, előhívva a Sith Birodalomban használt három nehéz csatahajó egy-egy sematikus ábráját. - Amint látja, uram, a Judicatoron a legmagasabb az odonit-kristályok és a köréjük építette reaktorok mérete és aránya a hajó törzséhez és egyéb rendszereihez képest. Amíg az SiSD-k, mint a mi hajónk is - mutatott Steffensen az ék alakú hajó ábrájára, ahol az elöl lévő hangárszekciót és a felépítmény közti 3 kilométeres törzsszakasz masszív, egybeépítettnek, folyosók nélküli blokkja húzódoitt - jelentős elkülönített területtel rendelkeznek az odonit - generátorok árnyékolása és egyéb különböző biztonsági mechanizmusok miatt, addig a Judicatorokon ezek a reaktorok gyakorlatilag szabadon vannak, mint egy hagyományos hiperhajtómű-, vagy gravitációs blokk. Emiatt a Judicatoron szolgálók folyamatos sugárterhelésnek vannak kitéve, ráadáasul a hajók nagyon jól lekövethető ionnyomokat húznak maguk után. - magyarázta tovább Steffensen, majd a harmadik hajóra mutatott. - A jem'hadar dreadnought-okon már finomították a tervezők ezt a rendszert, hogy csökkentsék az ionnyomot, illetve a harcosok genetikai kódjuk miatt is ellenállóak a sugárzással szemben.
- Tehát a Judicatorok viszonylag jól nyomon követhetőek az űrben, egyúttal, ha Nalgol emberei az eltűnésük óta nem hagyták el a hajókat, vagy nem kaptak egészségügyi kezelést, akkor mostanra károsodást szenvedtek? - foglalta össze Vakroneescu.
- Igen, nagyúr, így van. - biccentett Steffensen. - A Judicatorok legénységét épp ezért normál esetben kötelező rotációnak vetjük alá... az érzékelők alapján pedig meg tudjuk erősíteni, hogy a hajók itt jártak a rendszerben, és bizonyos ideig itt is tartózkodtak. - Steffensen egy markerrel megjelölte a rendszer háromdimenziós ábráján azokat a sávokat, ahol az ionnyomokat kimutatták, valahol a legtávolabbi hold környékén, majd az egyik jelen lévő tiszt felé biccentett.
- De van más is, Nagyúr. Ez itt Holkins kapitány, a Nalgol - flotta egyik hátrahagyott Judicatorának parancsnoka, akik egyenesen a Birodalomba tértek vissza a Jabiimról. Kapitány, mondja el a Nagyúrnak, amit nekem mondott. - I... igen. - hebegte az ijedt, kövérkés, idősebb tiszt. - A.. a kommodore úgy parancsnolta, hogy a nirauani és ossusi vírusreagenst vessük be a Jabiim lak.. lakossága el..ellen. - Ezt eddig is tudtuk, kapitány. - hajolt közelebb a férfihez kíváncsian Varkoneescu. - Engem az érdekel.. - a nagyúr szeme megvillant - ... amiről fél beszélni. - Hozzá.. hozzányúltak... a vírushoz. - dadogta Holkins. - Nal.. Nalgol par.. parancsára. Kísér.. leteket vég.. végzett vele. Erős..erősebb reagenst.. akart... olyat, ami, űr.. űrharcban is bevethető... flott... flották ellen.
- Érdekes. - mormogta Varkoneescu. - És persze merőben szabályellenes. Maga mit gondol? - fordult Steffensenhez. - Azt gondolom, Nagyúr... - húzta ki magát a kapitány -, hogyha összeadjuk Nalgol állítólagos kísérleteit a vírussal és a Judicatorok sugárzását, akkor bárhol is vannak most Nalgol és az emberei, jobb esetben mind halottak, rosszabb esetben élőhalottak. Ennek a legnagyobb a valószínűsége, Nagyúr.
|
|
|
Desevro
Nov 27, 2016 18:51:14 GMT 1
Post by sithlord on Nov 27, 2016 18:51:14 GMT 1
Varkoneescu elemezte az imént hallott információkat, és nem volt megelégedve. Egy kicsit se. Valakiken le akarta tölteni a dühét és hát Desevro pont kapóra jött ehhez.
-Pusztítsuk el ezeket a rohadékokat!- utasította hirtelen az egységeit a Nagyúr. -Nem akadályozták meg Nalgol eltűnését, maszatolnak, sőt az se kizárt hogy ők a felelősek mindenért!! -A Nagyúr tombolt. Aztán átgondolva a helyzetet, úgy döntött ad még egy esélyt a Desevronak. Bár az is igaz hogy amilyen feltételeket szab nekik, azt úgyse fogadják majd el.
Megnyitották a kommunikációs képernyőt, majd értesítették Desevro követét. Varkoneescu beteg vigyora fogadta őket. A Sith Lord olyan gonoszul és egyben idiótán vigyorgott, hogy a Desevro követe kínjában majdnem elröhögte magát. A szituáció azonban nem volt vicces, cseppet sem.
-Nos uraim! Önök hazudnak nekem! Mostantól mindenük, a szaros életük a bolygójuk az enyém! Ha nem adják meg magukat, porrá lövetem ezt az ostoba bolygót az ostoba embereikkel együtt! Két órájuk van megadni magukat! Így kárpótolják a Nalgol Flottáért a Birodalmat!
|
|
|
Desevro
Nov 27, 2016 19:33:49 GMT 1
Post by Haruhi on Nov 27, 2016 19:33:49 GMT 1
- Élek a rendelkezésünkre bocsátott két órával... - válaszolta a hívást elsőként fogadó megbízott követ, ahogy arcáról végre lecsusszant a kényelmetlen vigyor, s vonalat bontva a mellé érkező Shinevhez fordult - Ön is hallotta a Sithet, Főügyész Úr... - jegyezte meg neki bosszúsan, míg a férfi vele ellentétben rezzenéstelen arccal fogadta szavait, leszámítva bólintását Míg a követ merengő, lassú léptekkel indult el a híd legnagyobb ablaka felé, Nistor Shinev nem vesztegette idejüket és a kommunikációs tiszthez lépett, aki mint fültanúja mindennek már várta - Uram? - kérdezte, s már fordult is vissza képernyőjéhez, hogy kövesse az utasításokat, s ebből már érthető volt hogy jelenleg még nem blokkolták a kom rendszerüket - Hangfelvételt kérek, s azonnali, illetve folyamatos küldését a Különítmény zászlóshajójának, kódolás nélkülNem volt titkos üzenete tartalma, sőt mi több, potenciálisan elgondolkodtató lehetett bárki számára aki a "vendég" flottából esetleg lehallgatta. Késésben voltak, sőt mi több nem vették még fel velük a kapcsolatot, az üzenetét azonban meg fogják kapni és mint a lehetséges blokkolómező hatóterén egyértelműen kívül tartozkodók, fel tudják majd venni a megfelelő szervekkel a kapcsolatot. A komrendszer életre kelt, Shinev pedig egy pillanatot sem vesztegetett azzal hogy torkát köszörülje, ugyanakkor megőrizte nyugalmát és szavai tónusát, mindössze lazított az ilyenkor használatos hivatalos nyelvszabályok kritériumain - Itt Shinev Főügyész hívja Chia Parancsnokot. A vizsgálóbizottság vezetője türelmetlenségét kinyilvánítva, két óra ultimátumot adott a rendszer feltétel nélküli kapitulációjára. Mint a nyomozás vezetője és így hivatalos kapcsolati jog viselője a vendégbizottsággal, felhatalmazásom van hogy kérelmezzem, lépjenek ki a hipertérből amint ezen üzenetet fogják és informálják felhatalmazott hivatalos szerveiket az általam most közölt eseményekről, s válaszukkal kérem folytassák utukat a találkozási pontra. A helyzet eszkalálódása esetén az általánosan elfogadott csillagközi egyezmények hatálya alapján nem lesznek kötelesek katonai segítséget nyújtani egyik félnek sem. Üzenet vége
|
|
|
Post by Enz on Dec 11, 2016 0:39:19 GMT 1
A Chume'da Pal'durath parancsnoki hídjának ablakain túl elnyúló végtelen számú csillag jelezte azt, hogy még mindig a hiperűrben tartózkodnak. Szemben a Birodalom által preferált árkos megoldással, a hapanok szerették kör alakúra építeni hídjaikat, amelynek közepét a parancsnoki állás foglalta el. Itt bizalmi tisztek sora dolgozott saját terminálsoron, melyek a kezelők külső gyűrűjéből érkező információkat összegezték. Az egész lényege a hierarchia és a parancsnoki lánc szigorú betartása volt, és bár Tiaena kissé kellemetlennek érezte az egészet, egyúttal kapaszkodót is jelentett neki a feladatai során. - Asszonyom, bejövő üzenet a tioniaktól - pillantott fel az egyik ülés háttámlája mögött hátratett kézzel álló Vacosa százados, aki szokásához híven igencsak hivatalos volt. - Kódolás nélkül sugározzák, folyamatosan. - Képernyőre - mondta kicsit rekedtes hangon Chia, mire a főképernyőn megjelent az üzenet szövege. Hangra vagy képre ezúttal nem tartott igényt. Ahogy végigfutott az üzeneten, homloka ráncba futott. - Úgy tűnik itt banthaszar került a palacsintába... megint - szólalt meg az elsőtiszt helyét elfoglaló Siaura, és úgy tűnik ő viccesnek tartotta saját kommentárját. - Tartok tőle, olyasmibe akarnak minket belerángatni, amire nincs felhatalmazásunk - sóhajtott fel Chia, majd az utasításra várakozó Vacosára nézett. - Százados, jelentenünk kell ezt a megfelelő csatornákon keresztül. Továbbítsa az üzenetet Mirna admirálisnak! - Csatoljak még hozzá valamit? - Szükségtelen - rázta meg a fejét Chia. Tudta, hogy Mirnát nem különösebben érdekli az ő véleménye, és csak félresöpörné. Egyszerűbb, ha az admirálisra hagyja a helyzet értékelését, még ha a Különítmény csak a királynőnek tartozott is engedelmességgel. - T mínusz 10 perc múlva kilépünk a hiperűrből az XNN-72-es jelű rendszerben, ahol a távolsági reléken elküldjük az üznetet, majd azonnal folytatjuk az utunkat! - Vettem! - jelentette félig komolyan Remiel. - Irány az XNN-72!
Majdnem egy óra telt el az üzenet elküldését követően, amikor a hapan hordozó és öt D1Adv. kísérőhajója kilépett a hiperűrből. Chia a küldetés előtt úgy gondolta, talán túlzás az egész erejüket mozgósítani az akcióra, de ahogy meglátta a Desevro melletti sith flottát, rögtön vissza is szívta az egészet. A sithek ugyan szabadságot adtak a hozzá hasonlóknak az önző hapan elittől - és ami, még fontosabb, szeretett Királynőjét -, mégsem tudta őket tulságosan kedvelni. Bár állítólag a rend és biztonság letéteményesei voltak, vezetőik legalább annyira önkényesek tudtak lenni, mint a hapan ancien regime képviselői. Chia intett Siaurának, hogy nyissanak csatornát, az elsőtisztje pedig pillanatokon belül egy kevéssé hivatalos felfelé tartott hüvelykujjal jelezte, hogy a vonal él. Beszéde szokás szerint kissé akadozó és kimért volt, de hangja magabiztos. - ESB kötelék, itt a szövetséges Hapan Királyság Aityra Különítményének parancsnoka, Tiaena Chia kapitány beszél, a Chume'da Pal'durath hordozóról. Az egységes tioni kormányzat felkérésére, Charis királynő személyes hozzájárulásával érkeztünk, hogy segítsünk a felmerült probléma megoldásában. Kötelékem összes hajója a rendelkezésükre áll az elveszett ESB flotta felkutatására. Kérem, a megfelelő kompetenciákkal bíró személy lépjen velem kapcsolatba a részletek tisztázása érdekében.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 12, 2016 9:49:45 GMT 1
- Ez meg... mi... ez most mi az erőverte franc?? - káromkodott hatalmas Varkoneescu, amikor a hapan hajók és parancsnokuk feltűntek a képernyőkön. - Mit keresnek ezek itt?
Steffensen nyelt egyet. Azt hitte, kiismerte a furcsa nevű Nagyurat, de rá kellett jönnie, hogy sosem szabad ilyen elhamarkodott gondolatokba bocsátkoznia ezekben az esetekben. Varkoneescu ugyanúgy lehetett magából kifordult, őrjöngő nagyúr, mint a társai, de lehetett megfontolt, számító alak is, aki csak eladja ezt a képet a desevroiaknak - és jelen esetben saját legénységének egyaránt.
- Nagyúr.. - köszörülte meg végül a torkát Steffensen. - Hogyha ezeknek a hapanoknak bármi közük van a flottánk eltűnéséhez, akkor nem meglepő, hogy rögtön megjelennek itt, amint nyomozni kezdünk. Jó ok nélkül nem merészkednek messze a Csillagködtől...
- A hapanok a szövetségeseink, de ez még nem jogosítja fel őket, hogy beleszóljanak a belügyeinkbe. Nem hívta ide őket senki. - mormogta Varkoneescu, de látszott rajta, hogy egy pillanatra elgnodolkozott Steffensen megjegyzésén.
- Nos, ha mi nem is hívtuk ide őket, a desevroiak éppen még megtehették. Ráadásul technikailag ez körülbelül annyira a mi belügyünk, mint az övéké, abból a szempontból, hogy most desevroi területen játszunk. Ha pedig bármi közük van a flottánk eltűnéséhez, akkor még inkább az ő ügyük is. - tárta szét a karjait Steffensen, majd összehúzta magát, félve, hogy kezd túl messzire menni a logikus érveléssel. A vorták mellett megszokta, hogy szabadon elmondhatja az első eszébe jutó gondolatokat, maximum udvariasan rámosolyogtak, majd a javaslatával szögesen ellentétes dolgokat csináltak. De a nagyurak mások voltak, így hozzátette. - Nagyúr...
Varkoneescu lehunyta a szemét egy pillanatra. - Nem bízom a hapanokban. Még akkor sem, hogyha a királynőjük az, aki.. sőt, épp ezért... egy nőt ültetni vezető pozícióba, pfuj... ahelyett, hogy rituálisan feláldoznánk őket... mindet... pfuj..
Steffensen türelmesen várt. A nagyúr még egyszer lehunyta a szemét, majd megfordult, és szembenézett a kapitánnyal. - Nos rendben. Derítsük ki, mennyire vannak benne a hapan kurvák ebben az egészben. Náluk szervezzük meg a találkozót.
Steffensen biccentett, majd vonalat nyitott egyszerre a hapan hajók és a helyiek flottái felé.
- Itt Steffensen kommodore, Varkoneescu nagyúr képviseletében, üzenet Chia kapitány és Shinev főügyész úr részére. Hajlandóak vagyunk találkozni Önökkel a hapan különítmény hajójának fedélzetén, mielőbb.
|
|
|
Post by Enz on Dec 13, 2016 2:15:02 GMT 1
Chia szokásához híven szótlanul ült a kapitány székében, és így várta a választ az üzenetére. Nem tudta mi lesz a sithek reakciója a kérésére, szövetség ide vagy oda, ha egy sith nagyúr háborút akart, megkapta a háborúját. De reménykedett benne, hogy a másik hajón is található egy megfontolt parancsnok, aki a józan ész és értelem hangján tud szólni. Olyasvalaki, mint Makin tanácsadó, aki az egész Különítmény létrehozását javasolta. - Remiel - szólalt meg, az elsőtisztje azonnal készségesen felé fordult. - Mi a véleményed a helyzetről? - Néhány elmebeteg sith - vonta meg a vállát szórakozottan. - De ha odakerül a sor, több vadászgépünk van. - Nem lőhetünk a saját szöveségeseinkre - ráncolta a homlokát Chia, mire Siaura elsőtiszt arcára cinikus mosoly ült ki. - Hát akkor úgy manőverezünk, hogy ők lőjjenek ránk először! - Remiel... - Kár ennyit idegeskedned ezen. Inkább hagyd, hogy Nyurra felvidítson! - mondta vidáman, és előhúzta az alig 6-7 centiméteres űrcsugáját, amely testvérfajai többségével ellentétben sosem nőtt meg ettől nagyobbra. A lény szokásához híven zavartan nézett körbe, valószínűleg jobban érezte magát Remiel zsebében, ahol nem vették körbe óriások. - Fogadok, hogy annak a sith fickónak sincs ettől nagyobb, hehe. Mielőtt Chia belegondolt volna abba, hogy mire is céloz elsőtisztje, a kommunikációs tiszt jelzett, hogy megérkezett a válasz a sith hajóktól. Meglepően gyors reakcióidő volt, annak ellenére hogy egy teljesen új helyzetbe kerültek a feltűnésükkel. Chia ezúttal hangot is kért az üzenethez, ami nem ígérkezett túl hosszúnak. - Vacosa százados - szólalt meg egy pillanat töprengés után Chia. - Készítse elő a tárgyalóhelyiséget! Diszkrét, de jelentős biztonsági erőkkel. - Nem lenne jó, ha itt esnének egymásnak - bólintott határozottan a százados. - Vagy épp nekünk - tette hozzá Remiel, és ezúttal Chia egyet kellett értsen. - Remiel, te a hídon maradsz a tárgyalások idejére. Ha valami rosszul sülne el, tiéd a parancsnokság. Siaura most először tűnt teljesen komolynak, ahogy bólintott. Chia biztos volt benne, hogy ha neki a legkisebb baja is esne, akkor gondja lenne rá, hogy az utolsó blokkig elpusztítsa az összes jelenlévő sith hajót. Jó lenne ezt elkerülni, persze ez már nem rajta múlt. - Üzenjenek Steffensennek és Shinevnek. Fél óra múlva várjuk őket a tárgyalóban!
A trágyalóbizottságok tagjait egy-egy fiatal tiszt kísérte a hangár közelében lévő tárgyalóba, ami előtt néhány páncélos hapan flottagárdista állt megfeszített vigyázállásban. A környező helyiségekben még jópárszor ennyien voltak, mindannyian kábítófokozatra állított fegyverekkel, illetve a tisztek gondolatpuskákkal ellátva. Chia csak remélni tudta, hogy az utóbbi képes hatni egy őrülten dühöngő, indulattól elvakult sith nagyúrra is. Odabent egy hosszú asztal várta a feleket, amelynek két oldalán a két fél foglalt helyet, míg az asztalfőnél a hapan delegáció ült. Elsőként Shinev és kísérete érkezett meg, majd nem sokkal később követte őket az ESB delegációja is, élén a döngő léptű Varkonescu nagyúrral, akinek a nyomában ott sietett egy tiszt is, minden bizonnyal Steffensen. A frissítőt fiatal kadétlányok szolgálták fel, ami Chia reménye szerint kicsit másfelé tudja terelni a felfokozott indulatokat. - Tisztelt megjelentek: nagyúr, commodore, főügyész úr - biccentett aprót mindegyikük irányába. - Reményeim szerint tudok segíteni az önök között lévő ellentétek elsimításában. Közvetítőként nincs felhatalmazásom eljárni, de szívesen segítek mindkét félnek az államaink között fennálló egyezmények szellemében. Kérem, nagyúr, adják elő az álláspontjukat.
|
|
|
Desevro
Dec 25, 2016 15:18:20 GMT 1
Post by sithlord on Dec 25, 2016 15:18:20 GMT 1
-A mi álláspontunk az! -kezdte ingerülten Varkoneescu. -Hogy maguk szépen megadják magukat nekünk és akkor talán nem végeztetjük ki a bolygó teljes lakosságát! -Steffensen nagyon remélte hogy ez nem következik be. Máris enyhíteni akarta a Nagyúr indulatait. -Természetesen készek vagyunk tárgyalni és... -Varkoneescu ingerülten közbevágott. -Tárgyalni? Még mit nem! Nem a Köztársaságban vagyunk! Harcolunk vagy megadják magukat! Ez a két választásuk van!
Steffensen már módfelett kezdte unni az egész helyzetet ahogy van. Ez a Varkoneescu egy félőrült idióta, mint minden Nagyúr. Mindenáron háborút akar? -Nos mondják, önök mit javasolnak nekünk, mit tegyünk? -nézett kérdőn Steffensen Chiára
|
|
|
Post by Enz on Dec 26, 2016 1:24:36 GMT 1
Chia rezzenéstelen arccal hallgatta a sith nagyúr dühkitöréseit: őszintén szólva nem különösebben lepték meg a hallottak, de nem számított rá, hogy a másik rögtön ezzel fog nyitni. A commodore persze megpróbálta legalább a tárgyalás látszatát fenntartani, de Varkonescu a követelései megismétlésével egyértelművé tette mire készülnek. Vele szemben Shinevék küldöttsége láthatóan válaszra sem kívánta méltatni a megbeszélés ilyen megcsúfolását, és valahogy Chia meg tudta érteni őket. Így hát rá hárult a szerep, hogy valamit tegyen. Megköszörülte a torkát, és Varkonescura nézett, majd szokott távolságtartásával megszólalt. - Nagyúr, úgy hiszem tárgyalni nemcsak a Köztársaságban szoktak. Amennyire én tudom, a hapan-sith szövetségesi szerződés is ilyen tárgyalások része - közölte, mire a nagyúr magában fortyogva nézett vissza rá, de úgy tűnik közbevágni nem akart. - Hasonló együttműködési egyezmény köt minket az egyesült tioni államhoz is. - Erről nincs tudomásunk - jegyezte meg Steffensen, aki továbbra is próbált úgy tenni, mint aki egy tárgyalásra érkezett. - A Hapan Királyság szuverén állam, de a szövetségeseink felé való lojalitásból eredő tájékoztatási követelményeknek eleget tettünk - felelte, ezzel mintegy utalva arra, hogy igazán nem az ő hibájuk, ha az ESB-n belül hiányos a belső információáramlás. - Ennek megfelelően igen sajnálatos lenne, ha... - Elég! - csapott az asztalra hirtelen Varkonescu, majd a széket kirúgva maga alól felemelekdett. A teremben lévő hapan flottagárdisták idegesen emelték fel a fegyvereiket, készen arra, hogy közbelépjenek. - Maguk, hapan szajhák nem mások, mint a mi talpnyalóink! Erre idejönnek, és játsszák az emelkedett diplomatát! Hát nekem egy nő sem fog parancsolni! Távozunk! És ha az utunkban állnak, élvezettel pusztítom el mindannyiójukat, aztán a hamvaikra pisálok! - Chia kisasszony, fel tudna világosítani arról, hogy pontosan mi is fog következni ha Varkonescu nagyúr kilép ebből a szobából? - kérdezte csendesen Shinev főügyész, éppen ahogy a nagyúr elindult volna kifelé. A hapan kapitány, aki rezzenéstelenül tűrte a furcsa nevű nagyúr dühkitörését, most ugyanolyan szenvtelenül válaszolt. - Értesíteni fogjuk Charis királynőt a tárgyalások sikertelenségéről, aki személyesen tesz majd panaszt édesapjánál, Wenthar császárnál az incidens miatt - mondta, és Varkonescu megtorpant, majd lassan és fenyegetően hátrafordult. - Most zsarolni próbálsz, te hapan cafka? - kérdezte, és a szemében a gyűlölet lángjai lobbantak fel. Chia élettelen, gépi szemei azonban gond nélkül állták a nagyúr tekintetét. - A császár látni fogja, hogy kinek is van igaza! - Ahogy azt is, hogy mi is a fontosabb, a tioniak által az államfői csúcstalálkozó ellen végrehajtott mandalór orvtámadás miatti büntetőexpedícióhoz nyújtott hozzájárulás, vagy pedig a maga kis magánháborúja. - Vigyázzon a nyelvére, főügyész! - pillantott most Varkonescu a szemtelen tionira. - Ha csakugyan létezik ilyen terv, mi miért nem tudunk róla? - próbálta produktívabb irányba terelni a szót Steffensen, aki jól tudta, hogy az ellenség kijátszotta az adut. - A tervet a legnagyobb titoktartás övezi. A királynő ajándéknak szánja az aljas árulók feletti győzelmet édesapja születésnapjára, ezért nyilvánvalóan erről a tájékoztatás elmaradt - közölte Chia a hivatalos álláspontot, majd úgy döntött itt az ideje bevinni a végső csapást. - De bizonyos vagyok abban, hogy a nagyúr képes meggyőzni Wenthar császárt arról, hogy az ellene indított támadás megtorlása helyett bölcsebb döntés lenne a saját szövetségeseinket megtámadni. - Én... Csak a Birodalom ellenségeit akartam megbüntetni... azokat, akik a Nalgol-flotta eltüntetéséért felelősek! - replikázott a nagyúr, aki nehezen találta a szavakat. - Mindezt természetesen bármiféle bizonyíték nélkül - tette hozzá Shinev, rámutatva az érvelés gyengeségére. - Készek vagyunk minden rendelkezésre álló adatot átadni, ha ezzel bizonyítani tudjuk, hogy nem vagyunk érintettek a flotta eltűnésében. - Ha esetleg kiderülne, hogy a már felthetőleg halott Nalgol admirális a kizárólagos felelős a flotta eltűnéséért, az azt hiszem mindenki számára kielégítő megoldást jelentene - tette még hozzá Chia. - Amihez nyilván szükségünk lesz bizonyítékokra - mutatott rá Steffensen. - Chia kisasszony és különítménye már korábban is segédkezett a számunkra a flotta helyének visszakövetésében, ezért is kértük, hogy itt legyenek - szólalt meg ismét a főügyész, majd egy apró bólintással jelezte, hogy átadja a szót. - A szenzorok adatainak összevetésével és az ESB flotta által hátrahagyott neutron-sugárzás jeleket visszakövetve eljutottunk egy ponthoz a mélyűrben, távol a lakott tioni rendszerektől, ahol a flotta egésze található. A szenzoros letapogatás alapján a hajó tele van sajátságos életjelekkel, de a hívásainkra nem reagáltak - összegezte a dolgokat Chia, majd egy adatchipet húzott elő, és Steffensen elé tette. - Ezen rajta található a vezérhajó által folyamatosan sugárzott üzenet. - "Itt az ESB flottájának zászlóshajója! Baleset ért mikent, ne közelítsék meg a hajónikat! Ismétlem, baleset ért minket, a hajóink fertőzőek lehetnek! Kerüljenek el minket!"
|
|
|
Desevro
Dec 26, 2016 19:47:21 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 26, 2016 19:47:21 GMT 1
- Akkor miért nem ezzel kezdted, hapan kurva? - szisszent fel ismét Varkonescu. - Már réges - régen a flotta tartózkodási helyén lehetnénk, ti meg itt szórakoztok velünk!! - Nos.. - úgy tűnt, Chia elengedte a füle mellett a minősítést, vagy csak a hapan katonai etikai kód része volt, hogy ilyesféle sértésekre nem volt szabad reagálni, amennyiben azokat egy szövetséges hatalom sötét nagyura tette. - Tulajdonképpen nem kérdezték. Amúgy is át szándékoztuk adni az információt, de úgy tűnt, Önöknek fontosabb... - .. hogy háborút provokáljanak. - fejezte be Shinev félmosollyal az arcán.
- Biztos vagyok benne, hogy Chia kapitány nem ezt a kifejezést kívánta használni. - jegyezte meg Steffensen. - Köszönjük az információkat, ügyész úr, kapitány asszony. Elmegyünk a koordinátákra.. már csak egy kérdés maradt. Hogyha ezen a koordinátán tartózkodik a Nalgol - flotta, akkor hogyhogy itt a rendszerben is érzékeljük az ionnyomukat?
Shinev kérdőn Chiára pillantott, aki biccentett. - Csak bátran, Főügyész úr. A mi barátaink az Ön barátai... - Azt kétlem. - vágott savanyú arcot Shinev majd az ESB - küldöttek felé fordult. - Itt voltak, valóban. Invázióval fenyegetőztek. Aztán mielőtt lejárt volna az általuk megszabott határidő arra, hogy megadjuk magunkat, egyszer csak beszüntettek minden külső kommunikációt és elmentek. Oda, ahol most is vannak. Azóta csak ezt az egy üzenetet sugározzák.
- Értem, köszönjük. Ennyi elég is. - állt fel az asztaltól Steffensen, és a magában füstölgő Varkonescuval a nyomában kisétált az ajtón.
- Azok a szemtelen, rohadék, aljas, mocskos kis.. - sziszegte már visszafelé a siklón Varkoneescu, miközben Steffensen kifejezéstelenül bámult ki az ablakon, mintha a nagyúr ott sem lett volna. - Egyáltalán hogy képzelte, hogy csak úgy felállt, hogy csak úgy otthagytuk őket.. - Megtudtuk, amire szükségünk volt, Nagyúr.. maga viszont majdnem háborút provokált ki.. - vetette oda a kelleténél tiszteletlenebbül Steffensen, de abban a pillanatban megérezte, hogy vasmarok fog rá a torkára. - Maga az egyetlen pondró elérhető közelségben, kénytelen leszek magát megölni.. - sziszegte Varkonescu. - Még egyszer ne beszéljen... velem.. így..
- El.. elnézést Nagyúr.. - krákogta Steffensen őszinte rémülettel. A nagyúr kezdett egyre inkább kifordulni magából. - Az.. az információk.. a Fő.. Főkormányzó... - Mi van vele??? - engedte el dühösen a férfit Varkonescu.
- Hogyha a hapanok.. a hapanok és a tioniak összedolgoznak, ahogy a kapitány és az ügyész állítják, akkor erről tudnia kell a Főkormányzónak. - tápászkodott fel a szállítóhajó padlójáról Steffensen, miközben a testőrséget ellátó ESB - rohamosztagosok igyekeztek nagyon úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. - Biztos vagyok benne, hogyha ez a megállapodás nyilános lenne, akkor a Főkormányzó is tudna róla, és én is megkaptam volna ezt az információt az eligazításon, különösen, hogyha ez valóban egy Mandalore elleni inváziót is tartalmaz, ahogyan mondják. Igaza volt abban, Nagyúr, hogy ez az árulás határát súrolja, de amíg nincs több információnk arról, hogy a hapanok és a tioniak valójában mire készülnek, addig nem léphetünk. - És mi lesz a flottával? - kérdezte Varkonescu. - Ha valóban mindent úgy történt, ahogyan ez a kompánia állítja, Nagyúr - folytatta Steffensen -, akkor jó esély van rá, hogy Nalgol valamelyik zombireagense elszabadult a flotta hajóin a jabiimi bevetés után. Az ilyenkor érvényes biztonsági protokollt követte a navigátoruk, akárki is volt az, amikor mélyűri pozícióra vitte őket, és karantén - üzenetet kezdett sugározni. Engedelmével odaviszem a flottát az ilyenkor szükséges biztonsági intézkedések mellett, és megpróbálom felmérni, hogy menthetőek-e a hajók. Önnek viszont pontosabb feladata van, Nagyúr.. - Szépen vagyunk, most már maga osztogat nekem feladatokat... - füstölgött Varkonescu. - Nagyúr, ez a titkos szövetség a hapanok és a tioniak között fontosabb, mint akár két Nalgol - flotta. - Erősködött Steffensen. - Önnek le kell mennie Desevrora, és kideríteni, hogy pontosan mire készül ez a két banda. Kötve hiszem, hogy a Sith Birodalom be lenne avatva ebbe, ennek árulás szaga van.. én nem tudok lemenni, kitűnök a tömegből, messziről látszik rajtam, hogy az ESB tisztje vagyok... Ön viszont uram, egy Sith nagyúr, a megfelelő képességekkel. Én elintézem a Nalgol - flotta biztosítását, de Önnek ki kell deríteni, mire készülnek a tioniak valójában..
|
|
|
Desevro
Dec 26, 2016 20:00:37 GMT 1
Post by sithlord on Dec 26, 2016 20:00:37 GMT 1
-És mégis hogyan képzeli ezt Steffensen? Ezek a hapan lotyók felismernének engem rögtön! vagy van valami terve netán? Varkoneescu már megbánta hogy nem tudta uralni az érzelmeit, abban viszont Steffensennek volt igaza hogy valami nagyon bűzlött a dolog körül. De mégis hogyan kezdjen hozzá? Steffensen talán tud ötleteket adni. -Nos várom a javaslatát, hogyan kezdjek neki a dologhoz? -A Sith Nagyúr kíváncsian várta alantasa további ötleteit.
|
|
|
Desevro
Dec 26, 2016 20:11:11 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 26, 2016 20:11:11 GMT 1
- Hát.. - Steffensen kicsit furcsállta, hogy a Nagyúr ebben tőle kér tanácsot, de hát Varkoneescut nehéz volt kiismerni. Talán csak tesztelni akarta, hogy mennyire részletes a terve, ha már egyszer vette a szemtelen bátorságot, hogy egyáltalán előhozakodjon vele. - Gondolom, el tudja változtatni a külsejét az Erő segítségével, vagy Erő - illúziót tud kelteni azokban, akik látják, hogy nem látták, vagy nem olyannak látták, mint aki valójában... tudja, Nagyúr, én nem igazán értek az ilyesmihez. Talán az lenne a legcélszerűbb, ha hapan nőnek adná ki magát.. - Ne szórakozzon velem, Steffensen. - sziszegte Varkoneescu. - Mondtam már, a nőket rituálisan fel kellene áldozni... nem fogok kurvaként pózolni.. - Akkor talán megteszi valami alacsonyabb rangú funkcionárius is.. hapan rabszolga, testőr, vagy bármi, amit férfiak töltenek be, de egyszerre elég magas rangú ahhoz, hogy bejusson vele a tioni kormányépületekbe. - gondolkodott tovább Steffensen. - Az ilyen hapan parancsnokok, mint ez a Chia, mindig tartanak szexuális célra és személyi asszisztensnek egy férfit..
Varkonescu hangosan felnevetett. - Akkor hímringyónak adjam ki magam? Maga bátrabb, mint hittem, Steffensen, ha ezeket az arcomba meri mondani. Ma már nem először. - Ötletet kért, tőlem, uram. - húzta ki magát önérzetesen a tiszt. - Ez az ötletem.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 6, 2017 17:21:07 GMT 1
- Becsületére válik, hogy nem szarja össze magát körülöttem - biccentett Varkoneescu. - Maga fél, de nem engedi, hogy ez a félelem meggátolja abban, hogy szolgálja a hazáját. Ez igazán tiszteletreméltó... ugye nincs felesége?
- Nincs, Nagyúr - felelte Steffensen némiképp értetlenül.
- Jól tette, hogy nem foglalkozott velük - mondta erre a Sith Lord. - A nők és az ő... gondolkodásmódjuk jelenti minden birodalom vesztét. A győztesek azért nyertek, mert nem bolondította meg őket a pina. Itt van például ez a Chia. Nem tudja, mi vár rá. Arrogáns, taszító, és azt hiszi, a bájai érnek valamit. De én majd kihasználom az elbizakodottságát... Álljon hátrébb! - csattant fel, mire Steffensen eltávolodott tőle.
Varkoneescu tudta, hogy nem fest úgy a külseje, amivel hódítani lehet. Lehunyta a szemeit, maga előtt összekulcsolta a kezeit, és megidézte a sötét oldalt. Az Erővel bármi lehetséges volt. Ő, mint a Sith Nagyurak krémje, képes volt olyan sötét oldali rituálékat megidézni, amikkel akár a Renegátot is a halálba csábíthatta volna.
Lilás füstpamacsok vették körül őt, és a sötét oldal szinte fizikai jelenléte megölt mindenkit, aki a Nagyúr közelében tartózkodott. Szerencséjére Steffensen jóval távolabb állt - és még mindig hátrált.
Darth Varkoneescu átalakult. Helyes arcú, három napos borostával rendelkező, vonzó fiatal férfi lett belőle. Sith viselete helyett most az idomait feltáró, már-már rabszolgai öltözék volt rajta, bőrövekkel és szegecses lábbelivel. A magas sarkú cipők úgy kopogtak a csillagromboló hídján, mint maga a színtiszta halál. A feje tetején tejfölszőke haj nőtt, szemei kékekké és szempillái hosszúvá változtak.
- Nocsak.. khm - tette a szája elé a kezeit Steffensen. - Igazán... jól fest, nagyuram.
- Maga sem csúnya - ismerte el Varkoneescu. - De túlságosan pimasz... ezt még megkeserüli. Meg fogom büntetni, értette? Előkészítették a siklómat?
- Értem, Nagyúr. Igenis, Nagyúr, a siklója a főhangárban várja.
Varkoneescu Steffensen arcára tette a kezét, mire a tiszt egész testében remegni kezdett. Aztán elkerülte a tisztet, és irányba vette a hangárt. Elhatározta, hogy miután megölte Chiát és az egész sleppjét, Steffensent kikötteti egy fémrúdra, és addig lövi rá a sötét oldal villámait, amíg a főtiszt könyörögni nem fog a halálért. Akkor pedig Varkoneescu meg fogja adni neki azt, amit megérdemelt.
A hangárba érve egy vékony, magas fickó bukkant elő az egyik keresztfolyosóból - és Varkoneescu felháborodott, amikor a tiszt az útjába állt, és arcátlan módon megállította.
- Állj félre, te ostoba, különben a beleiddel festem ki a falakat! - dörrent rá a Sith Nagyúr.
- Hogy beszélsz, szolga?! - kiabált vissza eltorzult arccal Slordis kapitány. - Mit merészelsz megengedni egy Sith elöljáróval szemben? Ezért megfizetsz!
Varkoneescu fejében felforrt a víz. Ennek ellenére tapasztalt mestere volt a sötét oldalnak. Megtanulta, hogyan kezelje a gyűlöletét, és tudta kontrollálni azt. Most végre kellett hajtania egy feladatot, és úgy döntött, megőrzi az álcáját. Elhúzta a másik arca előtt a kezeit, hogy távozásra bírja őt. De Slordis nem reagált - olyan erős érzések dolgoztak benne, hogy Varkoneescu meglepődött. A Slordis belsejében levő vágyak ugyanis felé, Varkoneescu felé irányultak.
- Mit akasz? - kérdezte Varkoneescu.
- Mi is a neved? - Slordis hangja már egészen lágyan csengett.
- Barbais - hazudta Varkoneescu.
- Hm - filozofált Slordis kapitány. - Azt hiszem, beszélnünk kell, mielőtt a dolgodra indulsz, kedvesem. Gyere, ez a helyiség üres - mutatott egy nyitva felejtett ajtóra, ami a tiszti szobák felé vezetett.
Varkoneescu követte Slordist a szobába - úgy gondolta, jobb, ha szemtanúk nélkül végez a szerencsétlen alakkal. A helyiségben nem volt más, mint egy függőleges helyzetbe állított ágy, amit most Slordis 45 fokban eldöntött, és néhány különleges felszerelés, aminek Varkoneescu nem tudta a rendeltetését. Nem is kellet tudnia - az ő szolgája maga az Erő volt, és nem létezett olyasmi, amit az Erővel nem lehetett volna legyőzni.
Slordis megragadta a Sith Nagyurat, és arccal az ágynak csapta őt. Varkoneescu annyira meglepődött, hogy egyáltalán nem reagált eme gyalázatos tettre. A következő pillanatban azt érezte, hogy a ruhái leszakadnak róla, és éles fájdalom hasított a hátába. Az ostor még egyszer belemart a bőrébe, véres, hurkaszerű nyomot hagyva a Sith Nagyúron.
- Nem voltál jófiú - nyalta meg a szája szélét Slordis, miközben intett az Erővel, és Varkoneescu végtagjait bilincsbe fogta a kínzóágy automata rendszere. - Mindig is mondtam, hogy legyetek jók, ha tudtok. De ha nem... - és ismét lesújtott az ostorral.
Varkoneescu felordított - de a fájdalom erőt adott neki. Elhatározta, hogy játszik még egy kicsit. Annál kéjesebb lesz, amikor megöli ezt a perverz állatot.
- Szeretnéd, ha apuci kezelésbe venne, igaz? - mondta Slordis, miközben újabb bőrdarabokat hasított ki Varkoneescu hátából. - Nem is tudom, miért van minden hozzád hasonló szerencsétlennek daddy issue-ja.
- Apuci... - szűrte a fogai között dühösen Varkoneescu.
- Jól van, kisfiam, csak még egy kicsit - lihegte Slordis, és tucatnyi csapást eszközölt a kéjfiúnak öltözött Sith hátára. Aztán letépte Varkoneescu maradék ruháját is, és végighúzta az elektromos ostor végét a Nagyúr farpofái között. - Na, és ehhez mit szólsz? Rossz voltál, és most megkapod a büntetésedet!
Azzal seggen vágta az áldozatát, aki erre akkorát ordított, hogy a falak beleremegtek. Slordis végigvezette az ostort az árokban, egészen a kényes részig, ahol felfokozta az energiát. Hirtelen elkapta a fegyvert, és rávágott Varkoneescu - és minden férfi - leggyengébb pontjára. A Sith Nagyúr magán kívül volt a fájdalomtól. Ugyanakkor ez a fájdalom teljesen más kaliberű volt, mint amit eddig ismert. Soha, de soha nem érzett még ilyesmit - és úgy érezte, nem csak a testi ereje, de maga az Erő is elhagyta. Nem tehetett semmit. Nem szabadulhatott. Slordis értette a módját, hogyan törjön meg valakit annyira, hogy végérvényesen a szolgájává tegye őt.
- És most - hajította el az ostort Slordis -, megmutatom, mire tanított a Renegát szolgálata.
- A Renegát? - kapta fel a fejét Varkoneescu.
- Hát persze - mosolyodott el Slordis, miközben levetkőzött. - Ugyan ő maga sosem vett részt a játékainkban, de a kultistái... ők valóban tudják, mi kell egy férfinak. Egyesek mindenképpen.
- Te egy mocskos áruló vagy!!
- Csak nem hiszed, hogy fennmarad a Sith Birodalmad? - nevetett fel élesen Slordis. - Nem, én nem vagyok áruló. A ti nagyuraitok azok. De hagyjuk a politikát... Látom, hogy szomjazod a büntetést. Slordis kapitány pedig a büntetésvégrehajtás legtapasztaltabb katonája... - azzal durván behatolt merev, birodalmi pálcájával Varkoneescuba, aki már azt sem tudta, ilyenkor mit lehet reagálni. A perverz tiszt addig tornáztatta az áldozatát, amíg az teljesen ki nem fáradt. De Slordis sosem engedte őket szabadon. Olyan volt, mint a guaviai fekete özvegy - csak ő nem hordott ki gyermeket. Bár ha belegondolt, őket is felhasználhatta volna valamire...
Varkoneescu teljesen megalázva feküdt gyarlója előtt. Már félig eszméletlen volt, és azt hitte, meghal, amikor Slordis legutoljára belé döfött. A kapitány elővett egy kis hatósugarú sugárpisztolyt. Végighúzta Varkoneescu hátán, néha odanyomta a sebekhez, amitől ő maga kéjesen, az átalakult Sith pedig fájdalmasan felnyögött. Aztán az áldozat tarkójához tette a fegyvert, és elsütötte.
Varkoneescu feje elolvadt, Slordis pedig ismét beizzította a rúdját, hogy lezavarja a második menetet.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 8, 2017 12:07:37 GMT 1
A flotta már ugrásra készült a hapanok által megadott koordináták felé, amikor Steffensent megkereste a hajó biztonsági tisztje, egy félszemű iktotchi. - Így találtuk meg, a DNS - azonosítás alapján ez bizonyosan Varkoneescu nagyúr. - mutatott a félreeső szervízhelységben kikötözött, megbecstelenített, szétlőtt fejű hapan hímringyó holttestére. - Igen, ez ő... - vizsgálta meg az összevérezett alfelet és az öltözéket Steffensen. Varkoneescu fejéből semmi olyasmi sem maradt ugyanis, ami alapján azonosítani lehetett volna. - Tájékoztattak már bárki mást? - Még nem, uram. - felelte az iktotchi tiszt. - Slordis kapitány visszavonult a kabinjába, meghagyta, hogy ne zavarják. - Rendben. - biccentett Steffensen. - Ne szóljon senkinek, és takarítsanak fel itt. - Igen, kommodore.
Steffensen, miután kiadta a parancsot az ugrásra a Nalgol - flotta pozíciójához, visszatért a parancsnoki szobába, amelyre immár Varkoneescunak nem volt szüksége. Aggasztotta a dolog. Varkoneescu bár nagyon különös nagyúr volt, vitán felül mégis képzett sötét oldali erőhasználó, legalábbis amennyire Steffensen meg tudta mondani az ilyesmit. Megpróbálta elérni azokat, akiket ilyen ügyekben a legilletékesebbnek tartott; először Weyount, akivel jó kapcsolatot épített ki a Corporate-szektor elleni hadjáratban, majd az Obszidián Rend ügyeleteést, de egyikük sem jelentkezett, pontosabban adjutánsaik tájékoztatása alapján nem tudták fogadni a hívását.
Így végül maradt jobb híján a hivatali útnál, és Moskau admirálist hívta az Ossuson.
- Megölték a nagyurat? - kérdezett vissza a nő döbbenten. - Kicsoda? - Még nem tudom, asszonyom. - vakarta meg a fejét Steffensen tanácstalanul. - Annyit tudunk, hogy a tioniak titokban együttműködnek a hapanokkal. Ennek a felderítésére indult volna Varkoneescu nagyúr, de még itt a hajón végeztek vele. Attól tartok, asszonyom, belső ember lehetett.. a hapanok, vagy a Renegát ügynöke, vagy efféle. Valaki, aki egy nagyúrral isképes végezni. Segítségre lenne szükségem.
- Éppen valamiféle biztonsági helyzet van kialakulóban az egyik szektorunkban.. nem tudom, mennyi erőt tudunk nélkülözni. - Moskau láthatóan még biztonságos vonalon sem akarta ennél pontosabban megosztani a vonatkozó információkat. - Mi van a Nalgol - flottával? - A hapanok jelzései alapján lokalizáltuk őket közel a rendszerhez. Az a gyanúm, hogy Nalgol manipulálni akarta a vírusfegyvert, de kudarcot vallott. - magyarázta Steffensen. - Küldhetek mentesítő egységeket. - válaszolt Moskau. - Adja meg a koordinátákat. És beszélek egy megbízható emberrel a hapanoktól. Nem hiszem, hogy ők voltak. Ha viszont ellenséges ügynök van a fedélzeten, akkor maga lesz a következő, attól tartok. - Ez nem nyugtat meg, asszonyom. - nyelt egyet Steffensen. - Ne érintkezzen senkivel, ha nem muszáj. - felelte Moskau. - Ha kell, zárkózzon be a parancsnoki kabinba. Megpróbálok magához átirányítani néhány jem'hadar vadászt, hogy legalább megbízható testőrsége legyen. - Vettem, Steffensen vége. - a férfi bontotta a vonalat, majd felsóhajtott. - Nagyszerű, egészen nagyszerű...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 8, 2017 18:14:47 GMT 1
Steffensen épp a mosdóba tartott, amikor belefutott Slordis kapitányba. A hiú, opportunista tiszt felbukkanása nem lepte meg őt – egy Varkoneescu-féle Sith rendelkezett annyi befolyással és vagyonnal, hogy az felkelthesse a Slordishoz hasonló alakok figyelmét. A két kapitány egy pillanatig farkasszemet nézett egymással. Steffensennek semmi kedve nem volt azon vitatkozni, hogy melyikük a rangidős, pedig számított rá, hogy Slordis követelni fogja a rangjával járó előjogokat.
Annál jobban meglepődött, amikor a gőgös tiszt megszólalt.
- Igazán sajnálom, ami Varkoneescu Nagyúrral történt – Slordis hangja valós együttérzésről – vagy a meggazdagodás elbukott lehetősége miatti bosszúságtól – csengett. – Gondolom, nélküle is folytatnunk kell a küldetést.
- A feladataink nem változtak – fogta rövidre Steffensen.
- Egy kicsit szomorú, hogy ilyen ütemben hullanak a nagyurak, nem igaz? – vetette fel Slordis, és ravasz képéből Steffensen arra következtetett, hogy a kétes alak csapdát állított neki.
- Milyen ütemre gondol, Slordis? – vonta fel a szemöldökét Steffensen.
- Ne is firtassuk – szállt le a témáról amaz. – Mondja, Varkoneescunak volt családja?
- A Nagyúr mindig is utálta a nőket – felelte Steffensen, és kezdte kényelmetlenül érezni magát.
- No és maga? – csapott le Slordis.
- A magánéletemhez nem sok köze van, kapitány. Most pedig kérem, engedjen az utamra.
- Ó, természetesen... – biccentett Slordis, de nem állt félre. – Különben én is a mosdóba tartok. Jöjjön, kapitány, hamarább telik az út, ha ketten megyünk.
Azzal felzárkóztak egymás mellé, és beálltak a liftbe.
- Két kapitány, egymás mellett, ilyen kicsi helyen – motyogta az orra alá Slordis. – De semmi buzulás! – jelentette ki hangosan, mire Steffensen dühösen felé fordult.
- Mit motyog itten, maga jedicsapása?
Slordis villámgyorsan mozdult. Értett hozzá, hogyan kell olyan gyorsan beadni a szert, hogy az áldozatnak moccanni se maradjon ideje, legyen elitkommandós vagy Sith Nagyúr. Az efféle fűszerek, amiket Slordis előszeretettel használt, a Sithek titkos laborjaiból származtak. Olyan kísérletek eredményei voltak, aminek anyagaihoz egy Slordis-féle alaknak nem szabadott volna hozzáférnie.
Csakhogy ezek a kísérletek még Darth Sordis idejéből származtak.
Steffensen mozdulatlanul tűrte, hogy Slordis kivegye a tűt a karjából. A lift egyetlen gombnyomásra megállt, a két kapitány pedig farkasszemet nézett egymással.
- Nincs értelme ellenállni – jelentette ki Slordis a falban megtámaszkodó Steffensennek. – A motorikus funkciói húsz százalékon működnek, ami azt jelenti, hogy azt csinálok, amit akarok. Ez még arra is kevés, hogy ordibáljon, vagy hogy visszaszóljon nekem.
Azzal lenyomta Steffensen fejét, aki kénytelen-kelletlen térdre esett. Slordis kigombolta és lehúzta tiszti nadrágját, majd elővette azt a birodalmi ékszert, aminek a polírozásáért rendszerint sorban álltak a szolgái.
- Ne félj, édesem, utána semmire se fogsz emlékezni – tette hozzá, és megcsapkodta Steffensen arcát meredező vesszőjével.
Aztán belenyomta azt a kapitány szájába, aki torz képpel ugyan, de azt tette, amit ilyenkor tenni kellett. Slordis lehunyt szemmel lökdöste a jogart, és nem egyszer fordult elő ez alatt a húsz perc alatt, hogy Steffensen fulladozni kezdett.
Amikor végzett, elővett egy zsebkendőt, és megvizsgálta, került-e valami az ő, vagy az áldozata egyenruhájára. Aztán eltette a botját, és beadta Steffensennek a felejtőszert. Miután eltüntetett minden nyomot, megnézte a felvételt, amit az iménti akcióról készített – Slordis számtalan ilyesféle kompromittáló filmmel ellátta Sordist. A Kultuszban ezért tartották meg őt, máskülönben még az ő számukra is soknak bizonyult volna.
Elindította a liftet, és amikor kinyílt az ajtó, egy karbantartódroid állt előttük.
- Uraim, mivel sokáig tartott a megérkezésük, gondoltam, meghibásodott valami – darálta géphangján.
Slordis úgy vélte, ahhoz képest, hogy gép, elég szép alkata van.
- A kapitány úr elmegy a mosdóba – mondta. – Te pedig velem jösz, droid – azzal behúzta a gépet a liftbe, és kettesben, intim közelségben indultak felfelé.
Steffensen, immár félig kitisztult fejjel továbbment, mit sem sejtve róla, hogy az imént ocsmány módon megalázták. Egyáltalán nem tudta, miért lett hirtelen rossz a szájíze.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 9, 2017 11:37:56 GMT 1
Steffensen gyomorbántalmakkal, szédüléssel és általában rossz közérzettel próbált helytállni a hídon, miközben a Moskau által küldött mentesítő egységek egyesével végigjárták a Nalgol - flotta hajóit, és magas hatásfokú idegbénító gázt fúvattak végig a hajók folyosóin, mozdulatlanná dermesztve a zombikat, amiket aztán a beküldött lángszórós egységek változtattak immár ártalmatlan, de leginkább kevésbé hörgő és harapó porrá és hamuvá.
Jem'hadar azonban Moskau és Weyoun ígérete ellenére sem érkezett, így Steffensen hozzászokott ahhoz, hogy folyamatosan a háta mögé nézegessen, amikor a folyosón közlekedett - és észrevette magán, hogy a liftekben folyamatosan mini - pánikrohamai vannak.
Slordis kapitány szolgálatkészen felajánlotta, hogy leváltja, és elkíséri a körletébe, hogy kipihenhesse magát, de Steffensen elhatározta, hogy a hídon várja meg, amíg végeznek a dekontaminációval...
És persze felmerült egy újabb probléma is. A helyszínen lévő Sith hajók így is legénység-hiánnyal küszködtek, Steffensen pedig nem akarta még jobban megosztani az erőforrásokat... hiszen így a legénység tagjai figyelhették egymást is, egyetlen potenciális Sordis - ügynök sem maradhatott egyedül kulcsfontosságú rendszerekkel. Ez viszont azzal a következménnyel járt, hogy néhány kifejezetten megbízható mérnökön kívül a Nalgol - flotta hajóira nem volt elegendő legénység. Egyszerűen nem tudták feltölteni őket.
Talán az lenne a legjobb, ha felvenné a kapcsolatot mégis csak a hapanokkal?
|
|
|
Desevro
Mar 28, 2017 10:29:05 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 28, 2017 10:29:05 GMT 1
Steffensen kedvetlenül várakozott a parancsnoki kabinban. Sosem szerette, hogyha dolga végezetlenül kell hátrhagynia valamit, márpedig ez most immár második esetben történt. Először a Ziostról rendelték vissza, most pedig közvetlenül Moskau admirálistól érkezett a parancs, hogy vegye át a Concord Dawn-i bázis adminisztratív feladatait, a zombimentesítés felügyeletét pedig delegálja le. Bár, gondolta Steffensen, még ez is jobb, mint itt veszekedni a hapanokkal. Vagy a sithekre vadászó gyilkos után nyomozni.
Slordis kapitány állított be némi késéssel, bárgyú vigyorral az ajkán a kabinba. Mint mindig az utóbbi időben, Steffen sen hátán most is végigfutott a hideg, ahogy meglátta a kapitány fizimiskáját, bár még most sem tudta megmondani, hogy miért. Örült, hogy kikerül innen.
- Milyen jól néz ki ma, kommodore. - vigyorodott el Slordis. - Miben állhatok szolgálatára? - Visszarendelnek Concord Dawnra. - biccentett Steffensen. - Moskau admirális parancsa az, hogy rangsorban következőként Ön felügyelje a Nalgol-flotta fertőtlenítését és egyúttal tartsa nyitva a szemét Varkoonescu nagyúr gyilkosa után. - Nyitva tartom, elhiheti. - biccentett Slordis. - Szabad tudnom, mi történt? Miért rendelik vissza? Nem jól érzi magát? - Moskau admirális nem tájékoztatott a részletekről. Csak annyit tudok, hogy fontos feladatot kap, és át kell vennem az asztalát ideiglenesen. - magyarázta Steffensen. - Köszönöm, Slordis kapitány, ennyi volt. Igyekezzen elkerülni, hogy háború robbanjon ki. Sok sikert, végeztem. Adja át üdvözletem a hapan parancsnoknak, ha beszélnek.
|
|
|
Desevro
Mar 28, 2017 16:32:59 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Mar 28, 2017 16:32:59 GMT 1
Slordis hosszú percekig bámult előbb Steffensen hátára, aztán a hídon maradt férfilegénység tagjaira. Az Egyetlen szolgálatában eltöltött hosszú évei alatt sosem hullott az ölébe ekkora lehetőség. Ráadásul még annak a terroristának a felkutatását is rábízták, aki meggyilkolta Varkoneescu nagyurat. Márpedig a Kultusz terrorszervezetnek minősült az ESB-n belül, Slordis pedig árulónak, amennyiben leleplezik.
Visszafordult a főkomputer felé, és megbizonyosodott róla, hogy az irányítást átadták neki. Milyen szomorú lenne, ha egészen véletlenül a Sithek magukra haragítanák a Hapanokat, ejnye-bejnye, gondolta, és elmosolyodott. Innen természetesen nem vehette fel a kapcsolatot a valódi megbízóival, ahogy évek óta sosem beszélhetett velük. Akár elfelejtették, akár nem – még ez is előfordulhatott, lévén, hogy a Kultusz nem precíz katonai szervezet volt -, ő tudta, mit kell csinálnia.
- Melyikük a főhadnagy? – kérdezte fennhangon. Egy vékony, beesett arcú fickó lépett mellé. – Még jó, hogy nem nő – tette hozzá Slordis elégedetten. - A dekontamináció hamarosan befejeződik, uram – jelentette a hadnagy. – Hogyan fogjuk elvinni innen a Nalgol-flotta egységeit? - Kit érdekelnek a halott zombik – morogta Slordis. – Mondjuk, sosem próbáltam még eggyel sem... - Uram? - Mire jutottak Varkoneescu nagyúr ügyében? – váltott témát Slordis. - Egyelőre csak egy kendőt sikerült beazonosítanunk, ami nem a nagyúr felszereléséhez tartozott – jelentette a tiszt. – Már befejezték a sterilizálását.. óhajtja látni? - Hozza ide!
Hamarosan egy arasznyi, hófehér kendő került a kezébe, amin ismeretlen monogramok sorjáztak. Slordis természetesen szándékosan hagyta a tett helyszínén a Hapan gyártású kelléket. Biztos volt benne, hogy a rajta levő szimbólum ismerős lesz azoknak, akik jártak már a Ködben. - Nocsak.. szóval ezért titkolóztak – játszott rá Slordis, mire a hadnagy értetlenül nézett rá. – A Hapanok. Ez egy Hapan zsebkendő! A nők szoktak efféléket használni, pfuj... – húzta el az ujját, mintha viszolyogna tőle. - Na de most megmutatjuk azoknak a némbereknek.. - Uram? - Bocsássa előre a szövetségesünknek, hogy azonnal vizsgálatot indítunk ellenük egy nagyúr meggyilkolásával kapcsolatban! – parancsolta Slordis. – Önként alá kell vetniük magukat nekem! – hirtelen eszébe jutott, hogy talán jobb lenne, ha nem tenné be a lábát ennyi nőstény közé. - Továbbá értesítse Moskau admirálist, hogy a merénylő Hapan, és ennek alapján fogok eljárni, még mielőtt Steffensen odaérne hozzá.. hátha visszaküldi, máris hiányzik. - Uram.. úgy érti, küldjek hadüzenetet a Hapanoknak? - Csak tudassa velük, hogy az árulásukért fizetni fognak – mondta Slordis. – Egyelőre állítson össze egy vizsgálóbizottságot, és küldje a nyakukra! - Á, értem. Mindenképpen meg akarja akadályozni a háborút. - Nem igazán – vont vállat Slordis, és elvigyorodott. Aztán elkomorulva hozzátette: - Intézkedjen!!
|
|