|
Post by Grodin Tierce on Feb 22, 2011 14:31:30 GMT 1
Korélia. Valaha a Konföderáció alapító, legbefolyásosabb tagja, a Vong háborút megszállás és veszteségek nélkül átvészelő, jelentős gazdasági hatalomhoz jutó rendszer.. ma az azóta lezajlott polgárháborúban veszteségeket szenvedett, a Konföderáción belüli befolyását nem kis mértékben elveszítő, nyugtalan világok halmaza.
Coronet újjáépített központjában a Corelli világok újonnan megválasztott miniszterelnöke, Denjax Teppler és a Corelli Véderő parancsnoka, Genna Delpin admirális titkosított holovonalon fogadták három másik világbéli kollégájuk hívását.. egyikük sem jelent meg Coruscanton a Phennir vezette delegáció részeként, mindannyian saját világukból jelentkeztek be..
- Fyor Rodan miniszterelnök a Commenorról - Tathak K'roylan admirális és Tiurrg Drely'ye szenátor a Bothawuiról - Shas Vadde miniszterelnök a Fondorról.
- Örülök, hogy mindannyian bejelentkeztek.. - nyitotta meg a megbeszélést Teppler - Bár közülünk néhányan - pillantott jelentőségteljesen a fondori és a bothan delegációra - eleve csak laza szálakkal kötődnek a Konföderációhoz, fontosnak tartottuk, hogy minél többen beszélhessünk ma.. a Phennir államfő köré csoportosuló új elit katonai és gazdasági befolyása immár mindannyiunkat aggaszt. Itt az ideje, hogy kitaláljunk valamit.. egyetértenek?
A többiek komoran bólintottak.
-Akkor halljuk az ötleteket..
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 13, 2011 19:08:39 GMT 1
Corellia nagytanácsa ülésezett.. a Triád hagyományainak megfelelõen ezúttal Teppler miniszterelnökön és Delpin admirális asszonyon kívül egy-egy további tanácstag volt jelen, akik a központi Corelli vezetõség mellett a rendszer további bolygói, a Drall, a Selonia és a Tralus-Talus ikerbolyók lakosait képviselték. Az öt tanácstaggal szemben pedig a menekült commenori flotta parancsnoka, Matric Klauskin admirális állt a félkör közepén. Mögötte két commenori kommandós fogta közre a megbilincselt, láthatóan erõsen bedrogozott, tehát kellõképpen együttmûködõ cosrai intendánst, I'bamot.
- Nem tudjuk tehát, hogy a Rodan elnököt elmozdító puccs valójában a Cosra mûve volt-e, vagy csak valaki igyekezett kihasználni a helyzetet, de egy biztos. A Konföderáció egész létét érintõ fenyegetésrõl van szó, ami lépésrõl lépésre fogja leszalámizni a bolygóinkat, amíg nem marad semmi... a lakosság tájékoztatását is a kezükben tartják a puccsisták, így csak a hozzám hû katonákkal tudtunk elmenekülni, odahaza pedig mindenfélét összehazudoznak rólam.. - Klauskin idegesen hadonászott. - Azt javaslom, barátaim, lépjünk minél hamarabb, és tegyünk pontot erre az ügyre!
- Mi pedig belátjuk, hogy erre a Corelli Véderõ csatahajói nélkül nem lesz esélyed, ugyebár, Matric.. - mosolyodott el Delpin admirális. - És igen, szívesen nyújtunk segítséget ebben, de megfontoltan kell eljárnunk.. akár egy, akár több fenyegetés lóg államszövetségünk feje felett, sorba kell rendeznünk õket.
- Így van.. - bólintott Denjax Teppler, a rendszer miniszterelnöke. - Nem tudjuk, hogy a Bothawui, a Fondor, vagy akár Phennir államfõ elit gárdája hová állnak ebben a kérdésben.. meg kell mutatnunk, hogy még mindig mi vagyunk a Konföderáció legszámottevõbb katonai ereje, és akkor a krayt patkányok sem fogják elhagyni a hajót, hiszen látják, hogy nem süllyed..
- Akkor számíthatok rátok, barátaim? Visszatérhetek a Corelli flottával együtt a hazámba? - Klauskin felvillanyozottnak tûnt, azonban Teppler leintette. - Csak sorjában, admirális, csak sorjában... nem a Commenor lesz az elsõ állomás, hanem az a rendszer, ami egészen idáig a bajaink okozója volt.. méghozzá mielõtt Phennir visszatér Coruscantról!
- Nem mondod komolyan... - jegyezte meg Klauskin, de Delpin is egyetértõen bólintott. - De igen, Matric. Ez az egyetlen esélyünk. Csapást kell mérnünk a Cosrára! - De hiszen nem tudjuk, hol van az a bolygó.. ebbõl eredt az összes eddigi problémánk.. - morogta idegesen a Selonai küldött, vicsorgó fogait a tanács vezetõi felé villantva. - Már rég megtehettük volna, ha ismerjük a koordinátákat.. - Igen.. csakhogy.. - biccentett Teppler a Klauskin mögött bamba képpel álló I'bam felé. - Most van velünk valaki, aki tudja... vallassák ki azt az alakot, szedjék ki belõle a Cosra koordinátáit, és azonnal indulhat a flotta.. utána pedig együtt visszatérünk a Commenorra.. - pillantott most Klauskinra a miniszterelnök - és rendbetesszük ezt az ügyet egyszer és mindenkorra!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 30, 2012 23:47:38 GMT 1
A balul sikerült akció után Klauskin admirális Commenor-i lojalistái, a Corelli véderő saját hajói és nem kis meglepetésre Turr Phennir tábornok elitegysége nagyjából egyszerre ért a Corell rendszerbe.
- Beszélni akarok a Triád vezetőivel és mindenkivel, aki még elérhető a hozzánk hű államok közül.. - jelentette be Phennir. - Sürgősen...
|
|
|
Post by Enz on Mar 2, 2012 2:58:27 GMT 1
Vulpes felemelte az aktatáskáját, miközben a turbólift lassan megérkezett az épület megfelelõ szintjére. A Nagai Császári Hírszerzés egyik ügynökeként jobb emberre nem is bízhatták a feladatot, hogy tárgyaljon Phennirrel, a Konföderáció kétségbeesett államfõjével. Persze ezt megoldani nem volt olyan egyszerû, még álcájával együtt sem. Õ most nem egy ügynök, hanem O'yama, a Nagai Iparvállalat helyi kirendeltségének embere volt. Phennir valószínûleg volt olyan rossz helyzetben, hogy minden lehetséges segítséget elfogadjon állama élettartamának meghosszabbításához.
A lift megállt, és O'Yama aktatáskával kezében kilépett rajta. Bár nem voltak feltûnõek, máris jó pár biztonságit látott, akik gyanakodva nézték õt, a furcsa szerzetet. Nem volt egyszerû feladat elérni, hogy beszédközelségbe jusson Phennirrel, és bár nagy nehezen elérte, még mindig gyanakodva néznek rá. Ilyenek az emberek, kicsinyesek és gyanakvóak, nyoma sincs bennük a nagaiok becsületének, tisztaságának és nagylelkûségének.
Rövid séta után megtalálta azt a szobát, ahol már elvileg várt rá a fogadóbizottság. Mély levegõt vett, majd a diplomatákra és üzletemberekre jellemzõ hamis mosollyal belépett az ajtón. A Cosra mindkettejüknek sok fejfájást okoz perpillanat, így õ nem látta akadályát annak, hogy valamilyen módon együttmûködjenek. Most már csak Phennirt kellett errõl meggyõzni.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 5, 2012 21:45:29 GMT 1
Phennir a Coronet közepén álló épületegyüttes egyik föld alatti, még Thrackan-Sal Solo, a Despota számára kialakított irodájában magyarázott a Konföderáció prominens, megmaradt vezetõinek, amikor bejelentették neki a Nagai üzletember érkezését.. a szûkös, egy kerek holovetítõs asztal által dominált helységben egy megnyúlt arcú Duro, egy bozontos Bothan, valamint egy magas, csontos homlokú Bith és két szakállas, leginkább kiugrott kalózvezérnek tûnõ humán állta körül a Corelli jelvényeket viselõ Phennirt, aki éppen a galaxis egyik felsõ szektorának képét vetítette az asztal fölé.
- Amint látják, mélyen tisztelt képviselõk, a Cosra és a Commenor kiugrásával a központi szektorunk ellátása nagyban megnehezült, és fennáll a veszélye, hogy bekerítenek minket a Szövetség erõi. Egyúttal pedig a Sithekkel együttmûködve leszakítják rólunk az Adumar szektort. Már csak a Nkllon-on és a Bespinen keresztül húzódó hipertéri útvonalakkal tudjuk fenntartani a kapcsolatot.
- Mindenképpen ki kell terjesztenünk a befolyásunkat, különben leszalámiznak minket! - tette hozzá a két bozontos férfi közül az ápoltabb, az Adumar kormányzója. - Nincs bizonyítéka arra a Hírszolgálatunknak, hogy a Szövetség és a Sithek együttmûködnének.. - vetette ellen Tar'kk Dre'llye, a Bothawui szenátora.- Nagyon is élesek az ellentétek közöttük és a Szövetségen belül is, ami még a hasznunkra válhat!
- Nos, amíg sem erre, sem az ellenkezõjére nincs bizonyítékunk, meg kell ragadnunk a kezdeményezést..- biccentett Phennir. - Különben gyengének fogunk tûnni a legutóbbi... kisebb kudarcaink után, és ezek a diktatúrák velünk fogják elkezdeni a szabadság eszményének eltiprását a galaxisban..
Erre már mindannyian egyetértõen bólogattak.
- Éppen ezért - mutatott Phennir a térképre. - Létfontosságú, hogy az Adumar körzetében lévõ flottánk hatáskörét kiterjesszük a környezõ szektorokra, elsõsorban a gazdátlan ûrdokkokra... itt - mutatott a néhány szektornyira esõ Bilbringire. - Még mielõtt a Szövetség, vagy a Sithek teszik ezt. Ezzel biztosíthatjuk az Ismeretlen Vidék mentén húzódó hipertéri útvonalakat, amivel meg tudjuk kerülni a Szövetség területeit, amíg új koalíciót tudunk létrehozni.. - Ehhez több fegyverre van szükségünk! És ellátmányra! A készleteink nagy része a Commenor és a Cosra kezében volt! - vetette közbe a Duro kormányzója.
- És éppen ebben fog nekünk segíteni egy új, nagyon is ígéretes üzletfél.. - kommunikátora jelzésére Phennir deaktiválta a térképet, és mindannyian a terembe ebben a pillanatban belépõ Nagai felé fordultak. - Kormányzó és Szenátor urak, üdvözöljék O'Yama urat a Nagai Iparvállalattól!
|
|
|
Post by Enz on Mar 5, 2012 22:53:34 GMT 1
Vulpes vagyis jelenleg O'Yama már kezdte igazán unni a várakozást. Odabent tanácskozás folyt jelenleg, így tájékoztatták, hogy egyelõre várnia kell. Már sokadik alkalommal nézett körbe a tárgyaló elõtt lévõ berendezésen, mikor végül egy nõ odalépett hozzá, bocsánatot kért a várakoztatásért, és beengedte õt a terembe. O'Yama az intergalaktikus cégeket üzemeltetõ üzletemberekhez hasonló ruházatot viselt, amelyet általában az üzletelni akarók a másik komolyságának felmérésére is használtak. Persze õ korántsem volt üzletember, és nem tartotta valószínûnek, hogy bármiféle gazdasági együttmûködést nyélbe üt itt, de talán megalapozhatja az Iparvállalat további terjeszkedését a Galaxisban. - Jó napot kívánok, tisztelt uraim! - szólalt meg, hibátlanul használva a galaktikus közöst, miközben szertartásosan meghajolt a teremben lévõk felé, arcán pedig diplomatikus mosoly ült. - O'Yama tanácsos vagyok a Nagai Iparvállalattól.
A bemutatkozás, és a kötelezõ udvariassági körök. Vulpes örült, hogy O'Yama csupán ideiglenes személyazonossága, mert biztosan beleõrült volna, ha egész életében ilyen fárasztó, semmitmondó beszélgetéseket kellett volna folytatnia. - Cégünk és a Konföderáció között igen komoly együttmûködésre kerülhet sor. Bár gondolom nem vagyunk ismeretlenek a maguk számára, hiszen már korábban is sokat dolgoztunk össze - ezt a kijelentést a teremben látható értetlenség követte. O'Yama a fejéhez kapott, mintha valami hülyeséget mondott volna. - Bocsánat, az még a Cosrával volt...
A kijelentés láthatóan nem járult hozzá a kölcsönös szimpátia kialakulásához, ugyanis hamarosan szúrós tekintetek hada irányult rá, és ketten halkan összepusmogtak. Minden a terv szerint halad, most már figyelnek rá. - Együtt dolgoztak azokkal a mocskos árulókkal? - kérdezte Phennir elég éles hangon. O'Yama arcáról ezúttal lehervadt a mosoly. - Igen - bólintott. - Megbíztunk bennük, akárcsak maguk. Sajnos azonban úgy néz ki, mindkettõnket átvertek. - Ezt hogy érti? - Phennir hangjában a düh helyét átvette a csodálkozás. Nem nehezítették meg O'Yama dolgát túlságosan. - Rávettek minket, hogy kaparjuk ki a gesztenyét nekik, cserébe pedig mindent nekünk ígértek - felelte O'Yama, miközben hangjában egy kis utálatot is csempészett. - Most pedig semmit sem adtak, de az összegyûjtött adatokkal képesek lennének nemcsak az Iparvállalatot, de az egész Nagai Császárságot lejáratni. - Miért egyeztek bele, hogy elvégzik a piszkos munkájukat? - kérdezte a bothan, akin látszott, hogy azt gondolja, "úgy kell nektek". - Nos - O'Yama meglepõdött kicsit és kereste a szavakat. Erre nem igazán számított. - Ez jelen esetben lényegtelen. Ami a lényeges, hogy akad egy közös ellenségünk, aki mindkettõnket átejtett...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 11, 2012 22:38:33 GMT 1
- Ez kétségtelen.. - horkant fel a Bothan - de azért jó lenne tudni, mégis milyen természetû adatokról van szó.. talán a segítségükre lehetünk, hogy használhatatlanná tegyük õket a Cosraiak és ezzel együtt a Szövetség számára.. a Bothan kémszolgálat keze még mindig messzire ér.
- Nos, ez olyan kérdés, amit nekem nincs felhatalmazásom megvitatni.. - vonta össze a szemöldökét a Nagai képviselõ. - Én itt az Iparvállalat kereskedelmi ajánlatával jöttem..
- Amire természetesen nagyon kíváncsiak vagyunk. - próbált enyhíteni a hangulaton Phennir, hiszen tényleg szükségük volt azokra a fegyverekre és felszerelésekre. - De talán kiterjeszthetnénk a tárgyalásokat a gazdasági együttmûködésen túl is. Ahhoz, hogy az Ön által is említett közös ellenséget, O'Yama úr, kellõképpen visszavethessük, itt többre lesz szükség. Információcserére, együttmûködésre.. ha érti mire gondolok. - Phennir remélte, hogy a Nagai képes lesz épkézláb választ adni a kérdésére, és ezzel kielégíti kollégáit is. Tudta nagyon jól, hogyha a megmaradt konföderációs rendszerek nem állnak oda az új együttmûködés mögé, akkor õ sem lesz már sokáig Fõparancsnok..
....
Kilométerekkel arrébb, egy, a Corell fõbolygó hegyei között megbúvó kis mezõgazdasági városka egyik nagyobb villájában a nõ, aki valaha az Alderaan hercegnõje, majd az Új Köztársaság államfõje volt, felriadt. Szemében könnyek csillogtak, ahogyan az ágya lábánál lebegõ két jelenésre, gyermekeire pillantott. - Jaina.. te is? - Még visszatérek, Anya... Anakin vigyáz rám.. nem mentem el, de végig kell járnom egy nagyon.. fontos utat..- suttogta a jelenés. - Vigyázzatok magatokra és a kislányra, anya. Szeretlek Titeket! - Jaina.. Jaina....
Leia kitörölte a könnyeket a szemébõl és megrázta a fejét, miközben feltárult a hálószoba ajtaja, és apró lábak topogása hallatszott. - Minden rendben, Leia néni? - Persze, Amelia.. - Leia hagyta, hogy az álnéven élõ, és a mai napig a Solo családdal tartó lány a karjaiba fusson. Mellette Han morgolódva a fejére húzta a párnát, majd másodszor meggondolva ledobta magáról és õ is felült. - Mi történt? - Valami.. valami történt Jainával, ugye? - pillantott a nevelõire a kislány. - Hogyan? - morogta Han, majd észrevette felesége arckifejezését. - Nem... õt nem.. - Nem... azt hiszem nem. Nem úgy.. - bámult a takaróra Leia, miközben az ajtóban megjelent C-3PO és a családdal tartó, mindig csendes két sötét árny, a noghri testõrök.
- Minden rendben van, asszonyom? - csörömpölte aggodalmasan a droid. - Most feküdjünk vissza. - engedett ki egy sóhajt Leia. Túl öregnek érezte magát már ehhez. Azt remélte, visszavonulhat erre a településre és álnéven néhány évet csak a férjének és - tulajdonképpen - unokájának szentelhet, mielõtt a kislány végre elmehet a Jedi Akadémiára.. de úgy tûnt, a galaxis nem engedi meg, hogy néhány hónapnál tovább nyugalmat leljen. - Reggel elmondom.
|
|
|
Post by Enz on Mar 12, 2012 11:57:20 GMT 1
Vulpes elégedett volt a dolgok alakulásával, bár most kénytelen volt belátni, hogy tényleg jobb lesz elõadnia a tényleges kereskedelmi ajánlatot, amit odahaza már elõkészítettek a számára. Elõvette az adattáblát, amelyen ez volt, majd gyorsan átfutotta, mintha csak az emlékezetét frissítené fel. - Tehát, ami a kereskedelmi ajánlatot illeti - szólalt meg röviddel késõbb. - Kézifegyverektõl kezdve hadihajókig bármit tudunk szállítani, és a jelenlegi kapacitásbõvítéseknek köszönhetõen a legrövidebb idõn belül. - Jól hangzik - bólintott Phennir, remélve, hogy a többiek is ezt gondolják. - De kompatibilisek az Önök fegyverei a mi katonáinkkal? - Ha a nyelvi nehézségekre gondol, természetesen Galaktikus közös nyelvvel vannak ellátva a fegyverek. Ha a fegyverek kezelhetõségére, akkor elmondom - itt megint az adattáblára pillantott .- olyan típusokról van szó, amelyek az egész Galaxisban elérhetõek. E-11-es sugárvetõk, KDY csatahajók, Rendili korvettek... - Hogy szerezték meg a tervrajzokat? - érdeklõdött a bothan. Bár ezek a hajók gyakran elérhetõek voltak, más dolog volt gyártani is õket. - Hmmm... Empirikus módon - találta meg a megfelelõ kifejezést a nagai. Mégiscsak jobban hangzik annál, hogy pár elfogott darabot apró kis darabkákra szedtek szét. - Ami pedig a hajókat illeti, azok minden téren modernizált változatai az eredetinek. - Eddig jól hangzik, de még nem tudjuk mit kérnek cserébe - szólalt meg Phennir, akit láthatóan jobban érdekelt az, hogy mennyibe fog ez nekik fájni. - Mi hosszú távlatokban gondolkozunk - kezdte meg a választ más megközelítésbõl O'Yama. - Nem pénzt kérünk, hanem valami mást: piacokat, vásárlóerõt a termékeinknek. Azt, hogy a civil termékeinket értékesíthessük a Konföderáció területén, és hogy gyárakat és bányákat építhessünk itt kedvezményes feltételek mellett. Cserébe minden fegyver, amit kérnek, ingyen az Önöké, pusztán a szállítási költséget kell állniuk.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 21, 2012 22:24:43 GMT 1
- Ahhoz, hogy a kereskedelmi útvonalakat Önök és közöttünk sikerrel fenntarthassuk, biztosítanunk kell néhány hipertéri útvonalat a megfelelõ szektorokban..- gondolkozott a Bothan szenátor és Phennirhez fordult. - Lehetséges ez, Fõparancsnok? - Természetesen. - bólintott Phennir.
- O'yama, úr .. - nyújtott kezet a Nagainak a fõparancsnok - Elfogadjuk az ajánlatát!
|
|
|
Post by Enz on Mar 25, 2012 23:05:09 GMT 1
- Remek! - mosolygott ápolt fogait kivillantva a fõparancsnokra, miközben kezet szorított vele. - Igazán gyümölcsözõ együttmûködésnek nézünk elébe. - Remélhetõleg - tette hozzá a bothan, kissé fagyosan. O'Yama magában csak vállat vont. Nyugodtan zsémbeskedjen ha akar, õt aztán nem zavarja, amíg meg tudnak egyezni. - Most pedig akkor áttérhetünk a második részre - O'Yama mosolyában és hangjában valamiféle rosszindulat bujkált. - A Cosra ügyére. - Igen - biccentett Phennir fõparancsnok, majd várakozón nézett a nagaira, aki torka megköszörülése után folytatta. - Mint mondtam, mindkettõnk szemében szálkának számítanak - frissítette fel a jelenlévõk emlékezetét. - Ha nem fékezzük meg õket hamar, ki tudja még mit követnek el ellenünk. - Mire gondolt pontosan? Cosra ereje nagy - vetette közbe a duro. - Értelmetlenség lenne nekik menni, igen - bólintott a nagai, majd egy kaján mosollyal folytatta. - Ellenben súlyosan odacsaphatunk nekik, ahol fáj. Egyetlen egy szúrás kell csupán, de az érzékeny pontra. - Mi akadályozza meg magukat ebben? - kérdezte a bothan, szõrét borzolva. - A Cosra koordinátái nem ismertek elõttünk. Valamint a nagy bothan kémszervezetre is szükségünk lesz, hogy igazán fájjon nekik.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 31, 2012 15:51:56 GMT 1
- Egyet elfelejtenek.. szúrta közbe idegesen pislogva a Duro szenátor. - És pedig? - villantott meg egy a kelleténél talán egy árnyalatnyival kevésbé barátságos mosolyt a Nagai O-Yama. - A Cosra most már a Szövetség tagja, még ha nem is feltétlen szívesen látott tagja... - folytatta helyette Turr Phennir. - Jelenleg így is elég bajunk volt a Sithekkel, nem állunk készen egy nyílt konfrontációra Coruscanttal.. márpedig ha most csapást mérünk a Cosrára, akkor ezzel nézünk szembe.. - És ne feledkezzen meg arról sem, hogy van egy mûködõképes szuper-csillagrombolójuk! - gurgulázta nagy bátran a Duro. - Csak adják át a koordinátákat, a többit bízzák ránk.. - mosolyodott el O-Yama. - Ez nem akadály.. - Phennir biccentett a Bothannak, hogy mehet. - De pontosan mire gondoltak velük kapcsolatban, O-Yama úr? Mint látja, nem egyszerû a helyzetünk ez ügyben...
|
|
|
Post by Enz on Mar 31, 2012 16:13:30 GMT 1
- Az Önök része a dologban a kevésbé piszkos része lenne - válaszolt O'Yama, miközben magában jót nevetett az egész beszari bagázson. Csak azért nem nézte le õket, mert ahhoz már túl szánalmasan gyávák voltak. - A cosraiak egy dolgot szeretnek igazán... - Önmagukat - vágta rá az egyik kalózképû ember. O'Yama egy pillanatig gondolkodó képet vágott, majd folytatta. - Két dolgot szeretnek igazán - javította ki magát. - Az egyik már elhangzott. A másik a pénz. A pénznek igazi megszállottai és imádói, már-már betegesen oda vannak érte. - Valóban - bólintott Phennir, aki már a saját bõrén is megtapasztalta ezt. - De hogy jön ez ide? - A Cosra gazdasága erõs, de korántsem megtörhetetlen. Ha egy erõs csapás éri a Galaxis több államából, akkor az egész szerkezete megroppanhat. - De mi a helyzet a Szövetséggel? - vágott közbe a duro. - Nekik ez remek alkalom lenne közbelépni. - Persze, remek alkalom lenne, ha szeretnék, hogy a pénzügyi válság átgyûrûzzön hozzájuk is és szembenézzenek egy lehetséges háborúval a Galaxis maradéka ellen - felelte O'Yama felkészülten, remélve, hogy ez segít meggyõzni õket. - De ha a sithek segítik õket... - próbált ellenvetést tenni a duro, de a nagai leintette. - A sitheket szintén bevonjuk ebbe - felelte, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. - Mi?! - csattant fel Phennir. - Nyugalom-nyugalom - próbálta kezével csitítani a felkorbácsolt hangulatot a nagai. - A sithek átverték és kihasználták magukat. Viszont fordítva miért ne mûködne ugyanez? - Hm, igaza van - felelte elismerõ hangon a bothan, aki mindvégig megõrizte a hidegvérét. - Talán... - hagyta rá Phennir, de még mindig nem látszott teljesen meggyõzöttnek. - De nem túl drasztikus akció ez? - A Cosra sok mindenki szemében szálka - felelte némileg kitérõen O'Yama. - A közvélemény kétlem, hogy melléjük állna. Így is sok kritika éri Daala elnökasszonyt, hogy birodalmi tisztekkel veteti körbe magát. Ha szeretné azt, hogy valaha is újraválasszák, akkor szép nyugodtan fog ülni és végignézi, ahogy megrengetjük a Cosrát.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 2, 2012 22:09:22 GMT 1
- Nos rendben. - biccentett Phennir. - De az utánpótlási vonalak biztosítása végett elõbb az Adumar felé vezetõ útvonalak biztosítását kell megoldanunk.. - Tegyék a dolgukat, Fõparancsnok úr, és mi is megtesszük a magunkét.. ahogyan az megbízható és tisztességes partnerekhez illik - villantott meg egy kora délutáni holoreklámos fõzõmûsorba való mosolyt O'Yama. - Csapjunk oda a cosrai szemeteknek! - vágott az asztalra a Jabiim bozontos képviselõje, akinek tulajdonképpen teljesen mindegy volt, hogy a fenti mondatban melyik bolygó szerepel. - Jól megfingatjuk a birodalmi kutyákat! - Nos, köszönjük, hogy idefáradt, O-Yama úr. - Phennir amennyire tudta, elengedte a füle mellett természetes arcszõrzetû kollégája megjegyzését. - Akkor itt az idõ, hogy belevágjunk!
|
|
|
Post by Enz on Apr 2, 2012 23:48:12 GMT 1
- Igen, igen - bólogatott sûrûn O'Yama, majd kuncogva hozzátette. - Hiszen ha csak beszélünk róla, sosem lesz belõle semmi. Úgy tûnt, a megegyezéssel mindenki jól járt és a legtöbben elégedettek voltak, ám a gyáva duro képe visszatürközte félelmeit, a bothan pedig továbbra sem mutatkozott túl szívélyesnek. O'Yama komoly képpel tette hozzá. - Hamarosan küldünk egy képviselõt az állandó kapcsolattartás végett. És persze szeretnénk majd a kapcsolatot felvenni a bothan titkosszolgálattal - pillantott a bothanra, aki megfontoltan bólintott. Talán mégis gyõz a józan ész az ellenszenve felett? Elvégre, ha nincsen az Iparvállalat, akkor lehúzhatják a rolót és a Konföderációnak befellegzett. Azt viszont még maga sem tudta, mit is lehet kezdeni a megszerzett adatokkal, hiszen Cosra pontos koordinátái végre megismerhetõek elõttük. Talán nincs is szükség erõszakra és a cosraiak önként belátják, jobb a békesség. Talán sikerül kijátszani a Konföderációt a Cosra ellen és két legyet ütni egy csapásra: a hadi rendelések ömleni fognak hozzájuk és a Konföderációs piacoknak egyre nagyobb és nagyobb részére teszik rá a kezüket. Nem hangzik rosszul, ezt majd beterjeszti Tong igazgatóhoz, õt biztosan érdekelni fogja az ötlet. - Akkor hát uraim, öröm volt Önökkel tárgyalni - hajolt meg a másik oldal képviselõi elõtt, majd elhagyta a kis tárgyalót. Minden határozottan jól haladt a maga útján.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 4, 2012 22:50:34 GMT 1
- Nem szabadna bíznunk benne... - nézett a távozó Nagai után a Bothan Dre'llye. - Ahogyan manapság senkiben sem... - Phennir egy pillanatig a hatalmas holotérképre meredt. - Lépnünk kell, akárhogy is.
A komhoz nyúlt.
- Admirális, készen állnak a csapatai?
- Természetesen, fõparancsnok..- hangzott a komból a Commenorról menekült, és a Cosra-i támadást átvészelt Matric Klauskin hangja, aki a birodalmi planéta felett elesett corelli Delpin helyett a megmaradt konföderációs erõket irányította.
- Akkor indítsák a "Fõnix-x" mûveletet! - adta ki a parancsot Phennir. Remélte, hogy a közelgõ zûrzavarban a Konföderáció is ki tud hasítani egy picit az egyre fogyó galaktikus tortából.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on Jul 14, 2012 12:27:24 GMT 1
Jansen, a Cosrai Titkosszolgálat embere évek óta készítette elő az akciót. Minden pontosan meg volt szervezve, minden álcát megkapott és a beépülés teljes siker volt. 5 évébe telt, hogy hozzáférjen azokhoz a számlákhoz, amiket a Konföderáció a Cosra megtámadása során zárolt, és egyelőre nem használt fel. Kezében egy azonosító és egy kom volt… rákötötte a Corelliai Központi Bank termináljára és hamarosan creditek milliárdjai tűntek el galaxis szerte, hogy utána, egy lenyomozhatatlan számlán landoljanak… Eközben a bolygó több pontján, az átutalás idejével megegyezően bombák robbantak, egykori cosrai érdekeltségek körül, több civilt és cosrait megölve.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 12, 2013 9:35:02 GMT 1
A hegyek ugyanolyanok voltak... a mezőgazdasági városka ugyanolyan volt.. a farm, amelynek gazdasági épületei között egy túlméretezett hangár egy kopott, de annál modernebb technikával felturbózott YT-1300-as teherhajót rejtett, ugyanolyan volt..
Csak az Erő nem volt ugyanolyan. Leia és a kislány (aki már nem is volt olyan kicsi), akit Amelia néven ismertek a közeli iskolában, nagyot szippantottak a friss levegőből, miközben hátradőltek a füvön.
- Jaina néni mikor jön vissza, Leia néni? - fordította arcocskáját az őszülő nő felé a kislány. Leia elfintorodott. Hosszú évek után a lány végre azt csinálta, amit a korabeli fiatalok nagy többsége a galaxisban - királyi udvarok, jedi akadémiák és intergalaktikus kalandozás helyett iskolába járt. És ezzel - nem től meglepő módon - átvette a vele egykorú átlagos fiatalok szokásainak egy részét is. Mostanában például mindenkit lenénizett és lebácsizott - csakúgy heppből.
A kérdés maga persze még sokkal több ráncot írt Leia Organa Solo arcára. - Nem tudom megmondani, kicsim. - simogatta meg Amelia fejét. - Bár meg tudnám mondani.
Leia tudta, hogy a lánya hagyományos értelemben már nincs a fizikai valóságban... viszont elmenni sem érezte. Nem érezte azt a villanást, amivel egy-egy gyermeke eltűnt és eggyé vált az Erővel.. volt már viszonyítási alapja, hiszen kétszer is át kellett élnie az anyák számára létező legfájdalmasabb pillanatot - Anakin, majd Jacen elvesztését. Jaina viszont... Jaina más volt. Leiának már az is eszébe jutott, hogy ikertestvére technikáját alkalmazva lezárta magát az Erő elől, talán egyszer és mindenkorra?
De nem, valami más volt.. remélem, tudod, mit csinálsz, drágám.. - suttogta maga elé a nő.
Amelia kedvetlenül piszkálgatta a virágokat a fűben. Mint ilyenkor mindig, őrá is átragadt nagyanyja aggodalma az Erőn keresztül.
- Hölgyeim, látogatónk van! - bukkant elő Han az egyik épület takarásából, ráadásul futólépésben. Az oldalán lógó sugárvetőt látva Leia arra gondolt, hogy talán nem kellett volna a fénykardját a konyhában hagynia... aztán ő is meghallotta a közeledő sikló hangját.
- Nem érzékelek ellenséges szándékot.. - pillantott a férjére. - De azért vidd be Ameliát.. az az érzésem, hozzám jönnek.
- Csak nem egy újabb jedi-ügy, hercegnő. - Han hátrakiáltott az egyik épület felé. - Szrípió, kísérd be a kissaszonyt a szobájába! - Máris, Han Gazda! - Majd én vigyázok rád, Szrípió - karolt bele az aranyozott droidba a kislány.
Han mogorva pillantást vetett utánuk, majd kezét a sugárvetőjén tartva az időközben landoló sikló felé fordult. Leia érzékelte férje idegességét.. egyszerre féltette a családját, és egyszerre öntötte el az adrenalin. Végre történik valami..
A jelzések nélküli siklóból három díszes köntöst viselő alak szállt ki. A vezetőjük, egy kopasz, még Han számára is ismerős fizimiskájú férfi meghajtotta magát.
- Hercegnő, tábornok úr. - Neked csak Han és Leia, William. - mosolyodott el a nő, m ajd férjére pillantott. - Látod mondtam, hogy nem jedi ügy.. - Meglep, hogy átjutottatok a CorSec biztonsági hálóján, fiúk.. - pillantott Han William Omasra, a néhai Cal Omas államelnök unokatestvérére, és a másik két alderaanira. - Ellenkezőleg, szinte kitörő örömmel engedtek be minket, amikor megtudták, milyen ügyben járunk.. - mosolyodott el az alderaani. - Leia, a Demokratikus Köztársaságért Koalíció üdvözletét hozom neked és a családodnak.
- Van egy olyan érzésem, hogy sejtem, hová akartok kilyukadni.. - meredt a semmibe Leia. - Pártelnökünk, Thul asszony arra kér, hogy csatlakozz alderaani testvéreidhez az induló kampányban. - folytatta Will Omas. - Jediként, alderaaniként és volt államfőként te vagy az, akire szerintünk szüksége van a galaxisnak..
- Ha azt várjátok, hogy megint elmegyünk valahová a világ végére megoldani valami helyi összezördülést.. - csattant fel Han, bár a tekintetén pontosan látszott, hogy így, túl a hetvenen is pontosan erre vágyik.
- Nincs szó ilyesmiről, tábornok. - intette le Omas. - Arra kérünk, Leia, hogy térj vissza Coruscantra, és légy a Demokratikus Köztársaságért Koalíció államfőjelöltje!
-
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 2, 2013 16:23:50 GMT 1
Will Omas és az alderaaniakat képviselő koalíció a farm tágas étkezőjében foglalt helyet, miközben Leia a konyhapulton tett-vett, próbálva feldolgozni az ajánlat súlyát és jelentőségét, amelyet a DK-küldöttek így hirtelen, bejelentés nélkül a nyakába szándékoztak sózni.
Leia jól érezte magát jediként és nagymamaként. Évtizedekig a Birodalom és udai ellen harcolt, és épp időszerűnek tartotta, hogy megpihenjen. Jedi-képességeit használva úgy is megtaníthatta Allanát az Erő használatára, hogy a kislánynak nem kellett valamelyik Jedi-akadémiára járnia, ahol szem előtt lehetett volna..
Ha annak idején engem is így nevelnek, már képességeim és a jedi-bölcsesség birtokában léphettem volna a galaktikus politikába - gondolta Leia, azon morfondírozva, hány hibáját nem követte volna el akkor. Igen, ezt a lehetőséget akarta megadni Allanának. Hogy egy jedi mellett, biztonságban nőhessen fel, hogy ha majd eljön az idő, átvegye anyja helyét... és ezt a lehetőséget vette volna el tőle Leia, ha igent mond a demokrata-pártiak felkérésére, és visszatér a nyüzsgő, veszélyes Coruscantra.
- Készítettem egy kis teát és süteményt, Will.. - Leia mosolyogva a vendégei felé fordult, hogy minél szívesebb vendéglátással kompenzálja őket a visszautasításért, amelyben hamarosan részesülnek, amikor egy sötét hullám rohant át az Erőn, és a szomszéd szobában Allana szívszorítóan felsikoltott. - Mamaa!!!
Leia és a folyosón őgyelgő Han egyszerre értek a szobához és tépték fel az ajtót,. Szrípió az egyik sarokban állt, kezeit felemelve, beszédszintetizátorára pedig ráfagyott a "jaj tervezőm", ahogyan a padlón kuporgó kislányra, meredt, aki könnyes szemmel bámult valamit a sarokban.
- Mi történt, Amelia, kicsim.. - Han lehalkította a hangját, de azonnal kivont lézerpisztollyal fordult körbe a szobában, lehetséges támadót keresve. Leia azonban látta azt, amit Han és a droid nem - a kislány pedig nagyon is. A sarokban lebegő szürkéskék szellemet, akiben felismerte Tenel Kát. - Han, kérlek vidd ki Szrípiót, és tartsd szóval a vendégeket. - közölte olyan hanghordozással, amilyennek utoljára Anakin halála után hallotta a férje, majd gyorsan hozzátette. - Minden rendben lesz.
Az öreg koréliai szemöldöke felszaladt, de mivel már lassan ötven éve ismerte feleségét, tudta, mikor nincs ideje a vitának. Kiráncigálta a még mindig megnémult protokolldroidot, majd odakiáltott a konyhában nyugtalanul fészkelődő vendégeknek, - Tehát, a teánál és a süteménynél tartottunk, fiúk..
Leia egész lassan, óvatosan közelebb lépett a padlón heverő kislányhoz, és magához szorította. Most már együtt meredtek a jelenésre. Leia látott már Erőszellemet, ezért pontosan tudta, mit jelent ez. Allana pedig - nos, ő épp eléggé kifinomult érzékekkel rendelkezett ahhoz, hogy magától is rájöjjön, mi történt.
- A Sötét Oldal erősebb, mint gondoltam. - suttogta Tenel Ka szelleme. - Ne hagyjátok, hogy elnyeljen titeket is, mint engem! Ne becsüljétek alá! Vigyázzatok egymásra! Szeretlek, kicsim!
Azzal a szellem eltűnt. Leia némán meredt maga elé. Az Erő világosan beszélt neki, mint a reggeli nap. A sötét oldaliak megölték Tenel Kát, és rátették a kezüket a Hapan Ködre... talán hamarosan egy új sith szektorként létezik tovább a köd, közel a Galaxismaghoz... közel hozzá és a gyermekhez.
Allana nem szólt semmit csak szorosan átölelte Leiát. - Figyelj kicsim. - kapta fel a lányt Leia, rásegítve az Erővel, hogy elbírja a már bőven nem elsőéves iskolás gyermeket. - Anya elment, de Leia néni itt van. Majd én vigyázok rád. Sok minden másmilyen lesz, mint eddig volt, de biztonságban leszel. Ezt megígérem neked.
Azzal a kislánnyal a karján kiment a konyhába, ahol férje és a delegáció tagjai aggodalmas arccal pillantottak rá. - Minden rendben, Leia? - kérdezte Will Omas. - Nem, semmi sincs rendben - rázta a fejét a nő. - De hamarosan rendben lesz, Will. Ez biztos. Elvállalom a jelöltséget, ezt megmondhatod Thul asszonynak. A lehető leghamarabb indulunk Coruscantra.
|
|
|
Post by Enz on Dec 16, 2013 0:31:01 GMT 1
Maxel Lanar kényelmesen üldögélt a New Alderaneer Kávézóban, borostáját vakargatva, miközben azon morfondírozott, hogy lehet jó ötlet lett volna megborotválkoznia, bár kétségkívül hanyagolta ezt a tevékenységet, fõleg mióta legújabb ügyébe belekezdett. Fõnöke egyre dühösebb üzenetekben követelte az a Wendar Múzeumos írást, mintha csak ezen múlna a lap eladása. De az sem érdekelte már, ha lapátra teszik, ha ott lesz a kezében a cikk, kapni fognak utána az újságok. Most is a rivális holotudósításokat böngészte, és elégedetten állapíthatta meg, hogy más eddig még nem harapott rá az õ ügyére. Mikhal Liberty legújabb tudósításához ért, és egy pillanatra kinyújtózott. Olyan komoly neve volt a kortárs oknyomozó újságírásban, hogy Lanar õszintén irigyelte a fickót. Most éppen a Tronos-környéki rabszolgalázadásokat feszegette - egy másik olyan téma, amirõl nem beszéltek a Szövetségben sokat nyíltan - és kedve lett volna alaposan végignézni az egészet. Az órájára pillantva azonban látta, hogy hamarosan itt kell lennie a Tchen nevû fickónak. Kicsit bizalmatlan volt vele szemben, és elég nehezen tudta meggyõzni, hogy nem a CSF-tõl van, és csak barátilag akar beszélgetni. Letette a kezében lévõ holoolvasó táblát, és felvette az asztalról az ízlésesen kimunkált csészét, benne a gõzölgõ rumos kávéval, és mielõtt kortyolt volna belõle, körbenézett még egyszer a kávézóban. A helyi diaszpóra kulturális életének központja volt ez a hely, ízlésesen berendezett hely, ahol kellemes alderaani zene szólt. Egy eltûnt bolygó maroknyi túlélõjének dacos ellenállása volt ez, és egyben egy olyan kultúra, amihez a vérén kívül semmi se kötötte õt. Mégis voltak olyanok, akik csupán ezért holtan akarták volna látni. Az egyetlen, amit tehetett, hogy nem adja fel, bármi is legyen. - Még mindig divat a szövetségi firkászok között a bozontos áll? - szólalt meg felette egy enyhén rekedt, mégis a maga nemében erõteljes hang. Tulajdonosa egy õszülõ, ugyanakkor jó felépítésû és tagbaszakadt férfi volt. Sokkal jobban illett volna rá egy ûrruha vagy kevésbé zseniálisan szabodd gúnya annál, amit viselt. Módos ember volt, ezt a személye felõl már korábban kaparászott Lanar is is jól tudta. Két kézzel, ésszel és fegyverrel dolgozott meg pénzéért, ex-zsoldos, ki közelrõl úgy festett most is bármikor készen állt arra, hogy visszatérjen a visszavonulásból. Ábrázata talán kissé marcona volt, tekintete nem volt olyan nyúzott és megfáradt, mint más várta volna - Maxel Lanar, amennyiben nem tévedek - tette hozzá.
Maxel felpillantott, majd nem zavartatva magát, visszarakta a csészét a helyére, igyekezve barátságos mosolyt erõltetni az arcára. A régi képeken mintha kicsit máshogy nézett volna ki, morfondírozott, de azért kedélyesen válaszolt. - Most válaszolhatnék azzal, hogy "ilyen alacsony embereket is felvesznek-e rohamosztagosnak", de kicsit ízléstelen lenne egy ilyen helyen - felelte mosolyogva, lélekben készen arra, hogy mikor sújt le rá izmos kezével a másik. De nem csak lehet olyan rossz, mint a Gárdista suhancok gumibotjai. Majd felállt, kezét nyújtva a másik felé. - Csakugyan nem csal az emlékezete, Tchen úr. Örülök, hogy élõben is találkozhatunk. - Hm... - fogott vele kezet hümmögve, de nem szorongatta meg... igazán - én még nem tudom, örülnöm kellene e. Minden attól függ, mirõl is lenne szó. A faggatózás kérdéseit rendszerint elõre szokás egyeztetni, habár gépiesebb szokás - Nem kell aggódnia - hunyorított Lanar, miközben visszaült a helyére, és megvárta, amíg a másik is helyet foglal. - Kettõnk beszélgetése egyelõre közöttünk marad. Bár khm... firkász vagyok, mostani érdeklõdésem inkább magánjellegû - mondta megnyugtatónak szánt szavait, majd az asztalra helyezte a hangrögzítõ készülékét, és bekapcsolta azt. - Kérem meséljen pár szót a katonai karrierjérõl a második galaktikus polgárháborúban. - Aggódni? - kerülte meg az asztalt, hogy elfoglalja helyét, míg imént a személyes érdeklõdésre láthatóan felemelte bal szemöldökét - A sajtó az utolsó dolgok között van, ami miatt aggódnék. Némileg gunyoros, ugyanakkor nem kifejezetten fenyegetõ mosollyal toldotta meg szavait, s kényelmesen helyet foglalva láthatóan elgondolkodott a nyomban lecsóba vágáson. De nem firtatta. - Szóval a szövetségi kötelék érdekli? - vonta fel ezúttal másik szemöldökét, útjára engedve a mellé sietett pincérdroidot. Úgy tûnt, gyakrabban járt erre, mint azt bárki kinézte volna belõle ismeretlenül. - Azt mondhatom, amit bárki más is. - kezdte, a mennyezetet bámulva, kényelmesen hátradõlve - Egy reguláris zsoldos oda megy, ahova parancsolják, így tettem én is. Harcoltam, mert ehhez értettem és másképp nem tudtam elképzelni a munka szó jelentését. Rangot kaptam, elõléptetést érdemeltem ki, ésatöbbi. Sok bajtársat elveszítettem és nem mindannyiukat szívleltem. Uric 'Felgir' Tchen, egy majdnem hétköznapi katona, aki pénzért ölt - Biztos vagyok benne, hogy ez a szöveg osztatlan sikert aratna Daaláék valamelyik agitprop kiadványában - eresztett meg egy gúnyos mosolyt Lanar is majd még úgy gondolta tetézi kicsit a dolgot. - Persze csak akkor, ha nem repatriált volna... Bár könnyû minket összetéveszteni, én nem politikai pornográfiából élek meg, mint sokan mások. Ha úgy tetszik, harcolok, erõsebb fegyverrel, mint néhány csillagromboló. - Mindenesetre - terelte vissza a gondolatait az eredeti síkra, újabbat kortolyva a kávéjából. - Érdekelne, mely hadszíntereken is harcolt pontosan? - Egyszerûbb lenne azokat felsorolni, melyeket nem jártam meg - húzódott ismét mosolyra szája, majd a pincérdroid után nézett, mely elmaradozott - Vajon mi lehet ennyire érdekes? Talán Tralos? Commenor, vagy Bpfassh? Fondor, a többi, mind együttvéve? - Nos, ha már így megemlítette - kortyolt újabbat a kávéból, amit igen ízletesnek talált ahhoz képest a löttyhöz képest, amit odahaza iszogatott. - Bpfassh igencsak érdekelne, nem sokat lehet olvasni az ottani történésekrõl. Ha jól tudom, a 8403. Mechanizált Zászlóaljnál szolgált. Mik voltak a tapasztalatai? Esetleg a meghatározó emlékei.
Tchen ismételten felvonta szemöldökét, pillantásában azonban volt valami új, mintha komorabb lett volna és... talán fürkészõbb - Bpfassh, mi...? - hallatott egy költõi kérdést, s furcsa vigyor terült szét arcán - Ha már propagandáról is szó esett, aligha hinném hogy a Bpfasshi hadmûvelet jó táptalaj lenne. Nem véletlenül nem írtak éppen sokat, több volt ott a vezérkari ostobaság mint a héború elsõ felében. Logisztikai problémák, emberveszteség, parancsnoki ellentétek, baráti tûz, szinte mindenben volt valami hiba, kisebb vagy nagyobb, amit ott hoztak fel haditervekként. A Szövetség sosem szerette szétkürtölni az ostobaságokat, ugyan más sem. - Érdekes - dörzsölte borostás állát elgondolkodva Lanar. Eddig sikerült vezetnie úgy Tchent, hogy az talán nem sejtette, hova akart kilyukadni, és ezt egyelõre fent akarta tartani, hátha így több értékes részletet tud kihúzni belõle. - A nyilvánosan hozzáférhetõ dokumentumokat is igencsak meggyomlálták. Milyen komolyabb incidensekre tud visszaemlékezni? Amik személyesen érintették Önt és az egységét. - Például kétszázharminc fõs veszteség a zászlóaljból a hadmûvelet végéig - mondta, kelletlenül kaparva meg az asztal felületét - az egész egy komoly incidens volt, ha úgy tetszik - Az igen tetemes veszteség egy mechanizált zászlóaljnál - mondta, és közelebb hajolt a másikhoz, fürkészve minden mozdulatát és reakcióját. - Akkor már értem a hosszú veszteséglistákat. Hogy történt ez a bizonyos incidens? - Hogyan? - kuncogott fel érdesen - Nem kell különösebben elgondolkodni miként teljesít két zászlóalj három ellenséges hadosztály közé sétálva Jobban elhelyezkedett, ahogy a pincérdroid végre sort kerített rá, s kékes italát elé tette - Magának biztosan - felelte némileg sértetten. - Én csak egy mezei "firkász" vagyok - ügyelt rá, hogy megfelelõen megnyomja a firkász szót. - Újságírói és nem katonai akadémiát végeztem, életemben egyszer sem lõttem. Ha lenne olyan kedves, és elmagyarázná, Thrawn uram, hogy a tanulatlan plebs is megértse... - Számoljon - vonta össze szemöldökét - ha egy zászlóaljban éppen háromszázötven fõ szolgál, egy ezred pedig úgy négy zászlóaljból, egy hadtest pedig úgy 3-4 ezredbõl áll. Innentõl megszemlélheti az erõviszonyokat, lévén egy hadosztály rendszerint 2-3 hadtestbõl épül fel. Természetesen a három hadosztályé a terepviszonyok elõnye, Thrawn pedig többet értett a flottákhoz, mint a szárazföldi mûveletekhez. - Hát, nem lehetett egy túl nagy zseni, aki ebbe a harcba belevitte magukat - felelte, mikor végre megunta az ujjain való számolást pár pillanat után. - Thrawnért pedig bocsánat, nem akartam a planetáris érzületét sérteni... Tehát ott volt ez a bizonyos eset, ahol az egység kétharmada odaveszett. Volt ezután valami vizsgálat, eljárás, büntetés?
Tchen mindössze kuncogással reagált a firkász konklúziójára, meg volt a véleménye mindenkinek, úgy festett. Némán kortyolt italából, ízlelgette, majd egy sóhajtást követõen megszólalt, cinizmussal hangjában - Amikor a tévedések a vezérkarig nyúlnak ki? Ugyan már, sokkal inkább hõstettnek minõsültek, nemde? - Ebbõl is érdekes cikk lenne - dünnyögte halkan, inkább csak magának, de gondolatban feljegyezte ezt. Bár korántsem volt benne biztos, hogy ennek köze van a másik esethez, mégis volt egy ilyen típusú megérzése. Persze a megérzéseinek közel a fele jött eddig csak be, de egyelõre nem tudott jobbat. - Igen, bátor honfitársaink, nyugodjatok darabokban. Ilyenkor örülök, hogy minden alderaani frontlógós, ugyebár - villantott meg egy mosolyt a másik felé. - Mondja, a tisztek közül hányan élték túl a csatát és milyen rendfokozatban? Ezúttal fanyar tekintettel válaszolt neki, láthatóan lett volna hozzáfûznivalója, ám egy interjúban a kérdés kérdés volt, s inkább megköszörülte torkát, s átgondolta - Nem bizonyos, legtöbbjüket áthelyezték más egységekhez - mondta végül - ritkán követem szemmel az ilyesmit, természetesen az ostobák között többen kaptak elõléptetést a kelleténél, ezt határozottan bárki elmondhatja. Hümmögött, majd ismét mosolyra görbülõ arccal elõrébb hajolt, megtámaszkodva az asztallapon - Mauren Taliver esetét ismeri, mint firkász - jelentette ki, mintsem kérdezte - Ha beletúrkál a múltjába, kikérdezi bajtársait és ismerõseit, nos... tudni fogja, õ egy ilyen fickó volt. Mindig, mindenhol, a seregben vagy a civil életben. Tudja mit? Ezért patkolt el, mindenki tudja, de akadtak nála ostobább férgek is, annyira, hogy a háború végéig fûbe haraptak. Lanar megnyalta a szája szélét, és kezdte úgy érezni, hogy végre sínen vannak a dolgok. Ha ügyesen taktikázik, megfogja ezzel az arany lehetõséget, és akár még Libertyt is le tudja majd pipálni. Megköszörülte a torkát, de egyre nehezebben bírta türtõztetni a kíváncsiságát. - Érdekes, szóval azt mondja Taliver ezért halt meg? Úgy gondolja, esetleg egy túlélõ vagy hozzátartozó végzett vele? - kérdezte, miközben kényelmesen hátradõlt, és elõhúzott egy doboz közepesen szar Yubnub cigarettát, és elõvett belõle egy szálat. - Kér egy szálat? - Ha ha ha! - nevetett fel öblösen, s elutasítón legyintett a felé kínált cigarettára - Hogy Talivert éppen a Bpfassh miatt? Talán, nagyon nagy talán és éppen azért amit most mondtam: sereg vagy civil élet, annyian húzták miatta a rövidebbet, hogy azon sem lepõdnék meg, ha ketten próbálták volna lepuffantani egy éjszaka alatt!
- Egyébként ekkoriban õ volt az egység parancsnoka? - kérdezõsködött tovább, visszagyûrve a zsebébe a dobozt, és felpattintva olcsó öngyújtóját. - És ki vezette az akciót? - folytatta, miközben végre sikerült lángot csiholnia az eszközbõl, és a cigi végéhez tartotta, ami pillanatokon belül lángra kapott. - Meg aztán, újabban nagy a halálozási ráta a veteránoknál. Mit tud Knipfhard hadnagyról? - Hrm... nem tudja ki volt kicsoda? - vonta fel szemöldökét újfent - Taliver ült az asztalnál és Knipfard volt a felelõs parancsnok. Hrm... Knipfard, sosem volt egy agytröszt, kicsit kõagyú és lelkesen dolgoztatott olyanokat, akiket nem bírt elviselni. De õ legalább a dolgát értette, általában, ha éppen nem jött rá ritkán a pánikroham. Mondjuk ha nincs akkor ott, nyolc katonával többen tértek volna vissza, ez jogos. Csak nem arra akar kilyukadni, hogy ez az egész egybevág? - Ha mindent tudnék, akkor nem ülnénk itt, igen - felelte kicsit ingerültebben Lanar, majd figyelte a másik mondanivalóját. Tehát Taliver és Knipfard együtt vezették halálba az osztag nagy részét. Ez már kellõ indok lehet valaki számára. - Talán arra akarok kilyukadni, talán nem. Egyelõre még sok a kérdés, ami nem áll össze. Még ketten haltak meg a napokban: Dacob õrmester és Rhiev tizedes. Róluk mit tud?
Tchen a vállát vonta, s újabb kortyot csusszantott le a torkán italából - Dagana és Rhiev? - tett fel újabb költõi kérdést, egyben korrigálva is a firkászt - Jó katonák voltak mindketten, áh... Daganaban nem vagyok biztos, hogy több volna véletlennél, családos ember, kevés elõítélet és nem az a disznó fajta. De Rhiev? Többször kitüntetett fickó volt, rossz szájú, nõfaló, néha taknyos és nem értett annyira a gépekhez, mint ahogy azt beismerte. Elég furcsán ért véget, ahogy hallottam. Valamiért rosszul emlékezett a névre, gondolta, és elõkapta noteszét, ahol szintén átjavította a nevet. Biztos erõsebben tört rá a másnaposság, amikor leírta, gondolta, majd visszadugta az apró bõrkötéses füzetet a zsebébe, a cigi mellé. A szájában lévõ szálat elõhúzta, és nagy adag füstöt fújt ki, ügyelve arra, hogy a vele szemben ülõ fickóra ne menjen belõle. - Vajon mi köthette össze ezt a négy embert? Rövid idõközökön belül haltak meg, más-más helyszínen, ketten bizonyítottan erõszakosan. Valahogy szkeptikus vagyok a véletlenekkel szemben. Ön mit gondol, Tchen? - Valóban sûrûn történt... - mordult fel - beszéltem Taliverrel mielõtt feldobta a talpát, modortalan volt mint azelõtt. Voltak megérzéseim, de Rhievet már nem értem el. Ez a két fickó... bárki végezhetett velük, a többiek... nem áll össze nekem közös vonás.
- Pedig már így is sok a közös pont - szívott egy mélyet a szájában lévõ cigibõl, majd újra kifújta a füstöt, és a szék karfáján pihentetve a kezét a padlóra hamuzott. - Adott egy egység, aminek a kétharmad elpatkol néhány töketlenkedõ seggfej vérgõzõs tévedése miatt. Ennek a parancsnoka és végrehajtó tisztje egymást követõ napokon belül meghalnak. Két másik veterán szintén napokon belül hal meg - egy újatt slukkot szívott, és kellemetlenekdve látta, hogy a szál fele már elfogyott. - Mondja, akadt olyan katona, akinek baja volt Daganával és Rhievvel? - Az idõrend kicsit zavaros és a napok száma felõl sem informálták elég pontosan - koppantott az asztalon, de nem csavarta tovább a felesleges kötekedést. - De hogy õszinte legyek, rajtam és néhány fickó kivételével mindenkinek volt valami zûrös dolga Rhievvel, a kölyök szeretett csapdákat csinálni viccbõl, még rosszkor is. De Dagana, neki épp hogy nem tudok igazán hasonlóról, kevés társával veszett össze. - Ahogy katonai, bûnügyi újságíró sem vagyok - nyomta el idegesen a leégett csonkot a hamutálban. - De nem is ez most a lényeges. El tudná mondani azok nevét, akik rosszban voltak mindkettejükkel? Akár élnek még, akár eltûntek a csatában. - Ha névsort kell összeállítanom Rhiev haragosairól, inkább feladom! - csusszant ki a válaszadás alól, talán érthetõ okokból - Ami Daganat illeti, ritkán csipkelõdött, általában pont Rhievvel. Ha rájött, nem igazán lett belõle civakodás vagy hasonló. Nem állta Rhievet és az olyanoknak mint Ganel, Nirm, Ulgo vagy Fitsch elhajított néha egy-egy megjegyzést. Knipfard kedvelte a fickót elõterjeszteni elõléptetésre a többiek helyett is, de... Taliver nem volt érte oda, nem mintha sok mindenkiért lett volna. - Akkor maradjunk Dagana mellett - bólintott, és öngyújtójával kezdett játszani, miközben azonban feszülten figyelt és gondolkodott. - Ulgo? Találkoztam már ezzel a névvel - jutott eszébe kutakodása korábbról. - Alderaan nemes családjait jól szétszórta az élet. Nem mintha a Lanaroknak többjük lett volna a nevüknél miután fellázadtak a Thul-ház ellen... Hm, bocsánat - mondta, összeszedve magát és ismét a lényegre összpontosítva. - Tehát ott tartottunk, hogy õket mondaná, akiknek nyíltan gondjuk lett volna Daganával. Pontosan kinek és mivel vívta ki a haragját? - Rhievnek - mondta határozottan, majd reszelõsen felkuncogott - egyszer bemosott neki, miután túl messzire ment a fecsegésével és mindkettõ konyhaszolgálatot kapott két hónapig. Ami a többieket illeti, nem igazán veszekedett velük. Mint mondtam, Ulgo alderaani volt, ahogy Nirm és Ganel is, Fitsch pedig Eriaduról származott, úgy tudom. Nem volt oda a fajtájukért, spontán, de nem igazán foglalkoztak vele. - Értem - bólintott, és elõkotorta ismét a kis noteszét, majd felírta bele a négy nevet. Ha jó nyomon jár, akkor talán nem is kell olyan sokat és olyan mélyre ásnia, hogy megtalálja ki állhat az egész mögött. - Eriaduról? Nem zavarta, hogy a sajátjai ellen kell harcolnia? - kérdezte, és ekkor jutott eszébe, hogy a vele szemben ülõ pedig corelliaiként harcolt a Konföderáció ellen. - Már ha meg nem sértem ezzel a kérdéssel. - Heh, minket zsoldosokat az ilyen dilemmák nem foglalkoztatnak - mondta mosolyogva - jó bajtárs, és éppen a bajtársiasság jelenti nekünk az igazi kötelékeket, nem a politika. Jó cimbora, lehet vele inni és örülök hogy ép bõrrel kikerült a háborúból. - Érdekes - nyugtázta a hallottakat, majd jegyzetébe pillanatva tovább gondolkodott. - Ulgo úgy tudom eltûnt a háborúban. Fitsch még mindig a Szövetségben él? Nirmmel és Ganellel mi a helyzet? - Nem jók a forrásai, de korrigálom - köszörülte torkát - Ami Ulgot illeti, a saját két szemem elõtt ölték meg, ahogy Nirmet is. Ganelrõl viszont nem tudok semmit, túlélte a háborút de aztán a maga útjára terelõdött. Fitsch most fejvadász. - Érdekes, a hivatalos dokumentumok mást állítanak - vakarta a fejét értetlenkedve, hiszen maga látta a veszteséglistát, ahol három betû szerepelt a neve mellett: MIA. - De hát statisztika is létezik a világon, ugyebár. Hm, köszönöm az interjút, igen sokat segített - emelte fel az asztalról a hangrögzítõt, és egy gombnyomással kikapcsolta. - Még egy kérdés: tud olyan bajtársáról, aki esetleg több információval szolgálhat a továbbiakban? - Világosan le volt jelentve - mondta komoran - valaki fabrikálhatott azóta, fogalmam sincs, talán propaganda Ennyivel õ is letudta, de nem állt fel a firkásszal együtt, ülve maradt - Fitsch aligha, Ganel pedig elképzelésem sincs merre lehet. Másokat rajtuk kívül nem ismertem igazán, javasolnám Talivert, de nem lenne sok értelme ugyebár. - Hacsak nem találok egy szellemidézõt - toldotta meg, de a másikkal ellentétben most sem nevetett, csak gúnyosan mosolygott. - Nos, így is sokat segített, közelebb vagyok a megoldáshoz, mint korábban. A viszont látásra, Tchen. - Sok szerencsét... valami azt súgja, szüksége lehet még rá.... - A szerencsével eddig nem kötöttem jó barátságot - mondta fanyarul mosolyogva maga elé, anélkül, hogy visszafordult volna, majd könnyedén távozott a kávézóból - fizetés nélkül.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 23, 2014 21:56:34 GMT 1
- Ugye, hogy ehető? - pillantott a barnás szószt kevergető feleségére kényszeredett mosollyal Wedge Antilles. - Szívem... persze. De akár rendelhetnénk is valamit. - próbálta vidám mosolyba fordítani a férje főztje által kiváltott első reakciót Iella Wessiri. Wedge felnevetett. - Akárhogy is, ragaszkodom hozzá, hogy hetente egyszer én főzzek. Most pedig megnézem, hogy melyik étterem szállít a leggyorsabban. - Eleve meg is rendelhetnénk a nerf-sültet Aldo konyhájáról anélkül, hogy előtte összekotyvasztod ezeket. - kiáltotta utána szeretetteljesen a felesége. Wedge elnyomott magában egy újabb mosolyt miközben nekiállt megkeresni kedvenc coroneti éttermük holofon-számát. Az élet apró örömei, úgymond. Néha persze hiányoztak neki a hatalmas csaták, a fordulóharcok, de az esetek többségében úgy volt vele, hogy egyáltalán nem vágyott másra, mint nyugodt napokra a feleségével. Esetleg gyakrabban benézhettek volna a lányok. Ma már mind Syal, mind Myri a koréliai erőknek dolgoztak, miután a Szövetségen belül nem találták meg a számításaikat, szóval jó eséllyel itt voltak a közelben. Talán csak nem merik megmutatni a legújabb fiúkat, gondolta tovább Wedge. Néha maga sem értette, mi hajtotta előre régi harcostársait, akik szinte kivétel nélküli különböző konföderációs és szövetségi állami pozíciókban ügyeskedtek, holott legtöbben már jóval benne voltak a nyugdíjas korban. Persze, gondolta tovább, nem mindenkinek adatott meg az, hogy családja legyen, az pedig még kevésbé, hogy minden családtagja életben legyen..
- Szerencsések vagyunk - mondta magának a volt lázadó és új köztársasági hős, miközben a holofonért nyúlt. És ebben a pillanatban megakadt a szeme egy fénylő ponton, ami egyenesen a házuk felé közeledett. - Vendégeink vannak! - kiabált be a bejárat felől Iella.
Wedge csatlakozott a feleségéhez ház előtt. A Coronet elővárosaitól nem messze, egy hegy lejtőjén álló villa előtt tekintélyes méretű leszállóplatformot alakítottak ki, amelyen mindig ott állt Wedge személyes gépe, egy fegyvereitől megfosztott, civil lajstromozású X-szárnyú. Heti egy repülésről még Iella legösszehúzottabb szemöldöke sem tudta lebeszélni. - Remélem, a lányok azok. - jegyezte meg a nő, a közeledő hajóra pillantva. - Hát én is. - értett egyet Antilles. - Mert ha megint a kormánytól jön valami kowakmajom, akkor most tényleg orrba vágok valakit. Ahogyan azonban a hajó egyre közelebb ért, és jellegzetes, összetéveszthetetlen sziluettje betöltötte a platformot, amire leereszkedett, már mindketten biztosak voltak benne, hogy nem Syal, vagy Myri, de nem is egy újabb kormányküldöttség érkezett.
- Ha nem látom, el sem hiszem. - ingatta a fejét Wedge, miközben a Falconból itt-ott, első látásra inkább több, mint kevesebb helyen füst szállt fel.
- Han Solo, ez a roncs lesz a koporsód. - veregette meg a rámpán lesétáló őszes hajú földije hátát Wedge. - Inkább, mint hogy a kandalló előtt patkoljak el, mint egyesek, öregem. - viszonozta az üdvözlést csibészes mosollyal Han. - Szia, Iella. Jó látni, hogy vannak normális életvitelű nyugdíjasok is ebben a galaxisban. - Persze, játszd csak meg, hogy irigykedsz. - mosolyodott el Wedge. - Leia gondolom nem ért rá, de neked is mindig van egy kis hazai söröm. Ha nem kell visszasietned...
- Nem, nem kell. - Han tekintete, és ez csak most tűnt fel Wedgenek, inkább szomorú volt, mint vidám. - De mielőtt rátérnénk, van néhány utasom, akiket magammal hoztam a fővárosból. Beszélned kellene velük.
Wedge tekintete a rámpán lesétáló középkorú nőre irányult, majd a volt pilóta ideges grimaszt vágott. - Han, öreg fiú, nem hittem volna, hogy ilyenekbe rángatnak bele... te és Delpin? - Üdvözlöm, Antilles tábornok. - biccentett a Konföderáció, és egyúttal a Corelli Flotta admirálisa. - Kérem, legyen türelemmel. Nem én vagyok az, akit elsősorban látnia kell. - Hát ezzel nem fogok vita.... - Wedge szava elakadt ahogyan megpillantotta a Delpin mögött előtűnő második, kisírt szemű, idősebb nőt. - Syal... A két testvér egyetlen szó nélkül ölelkezett össze, majd néhány percig csak álltak, és egymást nézték. - Hát hazajöttél. - simogatta meg húga arcát Wedge. - Hazajöttél Koréliára. Hogy engedett el Soontir? A nő válaszul csak nyelt egyet, és ismét kitört belőle a sírás. Han szótlanul megérintett egy kapcsolót, mire a hajó teherliftje leereszkedett, rajta egy szürke tömbbel. Wedge magához ölelte a testvérét, miután azonnal felismerte, mi az, illetőleg ki az.
- Sajnálom. Annyira sajnálom. Hogy történt? - Menjünk be, tábornok. - vette át a szót Delpin admirális. - És elmondunk mindent. Nem akarom elrontani a pillanatot, de az idő sürget. Wedge kérdőn a nőre, majd Hanra nézett. Amaz kipréselt magából egy együttérző kacsintást. - Ne aggódj, én is benne vagyok nyakig.
Ez volt az utolsó mondat, amit Wedge Han Solotol várt volna egy kormánytisztviselő jelenlétében. Komoran bólintott. Az volt az érzése, a kandalló előtt üldögélésnek itt és most vége szakad. - Rendben. Menjünk be. Gyertek.
|
|