|
Post by Grodin Tierce on Nov 1, 2014 15:50:52 GMT 1
- Értem, és nagyon sajnálom, ami történt Soontirral. - szorította meg nővére kezét Wedge, miközben vendégei befejezték a Csillán, és más helyszíneken történtek ismertetését - De azt még mindig nem értem teljesen, hogy ez hogyan függ össze Korélia jövőjével. - A Fel tábornok elleni merénylet egy nagai beszivárgási kísérlet első fázisa volt. - magyarázta Delpin admirális. - Azóta a holonet-jelentések szerint megszűnt minden kapcsolat a Csillával, és nemrég néhány chiss család olyan közleményt adott ki, amiben a nagaiok behívását és más chiss családok renegáttá nyilvánítását jelentették be. Ezt hírszerzési források is megerősítették.
- Egyáltalán, az, hogy a kékbőrűek bejelentettek valamit a hírekben, már legalább is egy új háborúra utal. - húzta el a száját Han. - Biztosan nagy bunyó volt, mielőtt egyáltalán kinyitották a Holonet-csatornájukat. - Az összefüggés lényege azonban az, tábornokok - folytatta Delpin -, hogy véleményünk szerint összefüggés van a nagaiok új, agresszív terjeszkedési stratégiája és az államfőnk... eltűnése között.
- Phennirnek nyoma veszett? - pillantott fel Wedge. - Erről nem hallottam. - A hírekben is csak annyi volt, hogy szabadságra ment... miután visszatérek arról a diplomáciai látogatásról a... - Iella elhallgatott, ahogyan összerakta a szálakat fejben. - A Nagiról. - biccentett Delpin. - így van. Ott voltam Turral, és a végén, miután audiencián volt a nagai császárnál, nagyon furcsán viselkedett. Nagy engedményeket tett a nagaioknak. És nem sokkal ezután eltűnt. Mi sem tudjuk, hol van, értelemszerűen a kormány ezt persze nem kommunikálhatta ki. De nagyon rövid időn belül össze fogjuk hívni a Konföderációs Gyűlést, és bizalmatlansági indítványt fogunk beterjeszteni a kormányfővel szemben. Új diplomáciai tárgyalót, és új katonai főparancsnokot fogunk választani.
- És, öreg barátom, itt jössz a képbe. - mosolyodott el Han Wedgre pillantva. - Sejtem, merre megy ez a sikló, és nem akarok rajta ülni... - rázta meg a fejét Wedge. - Visszavonultam, nem öltök még egyszer egyenruhát. Legyen valamelyik bothan a főparancsnok, adjátok oda a váll-lapokat Kre'feynek. Biztosra veszem, hogy az öreg szőrgombóc nagyon fog neki örülni. - Ez így is lesz. - biccentett Delpin. - A bothanok csak úgy fogadják el az új vezetést, ha a katonai parancsnokot ők adják. Cserébe Korélia megkapja a civil főtárgyalói pozíciót. - Egyetlen dolog van, ami még kevésbé vagyok, mint katona, és az a politikus. - nevetett fel Wedge. - Ez őrültség. Csinálja Han. A Solo-név úgyis jól cseng itteni körökben. - Hehe, nagyon vicces. - grimaszolt válaszul Solo. - De nem tehetem. Akárki megvádolhatna minket részrehajlással, hogyha a feleségemmel tárgyalnék a Szövetség és a Konföderáció közti új együttműködésről. - Unióról.- tette hozzá Delpin.
- Vissza akarjátok vinni a Koréliát és a Bothawuit a Szövetségbe, erről szól ez? - meredt a többiekre Wedge, mint akinek csak most csapódott le a terv egésze. - Elengedhetetlen. - magyarázta Delpin. - A nagaiok és a sithek nem fognak megállni. Módszeresen elkezdődik a kisállamok felszalámizása. - Ahogyan az a hapanokkal már meg is történt. - bólogatott Han. - Higgyétek el, nem akarom, hogy az otthonom melléjük kerüljön, és itt is valami sith császárnő legyen, aki átugrik hozzánk néha a Commenorról. - És mivel mi magunk a legkisebb és legszéttagoltabb hatalom, ezért ha nem állapodunk meg Coruscanttal, akkor a Konföderáció lesz a következő. Egy olyan vezetőre van szükség, tábornok, aki hitelesen tudja képviselni a Szövetséggel való kiegyezést és a Konföderáció szabadságra vágyó polgárainak egészét. Egy olyan háborús hősre, mint ön, Antilles tábornok.
Wedge felsóhajtott. - Eszem megáll. Én, mint államfő. És ha Turr közben megjelenik? És ha lesznek még támogatói? Felvállalunk egy polgárháborút is akár, a Konföderáción belül? - Reméljük, erre nem kerül sor. - rázta meg a fejét Delpin. - De ha mégis, akkor biztosíthatom, tábornok, a koréliai és a bothan flotta a közös ügy mögött áll. És mi mása lehetne Phennirnek, hacsak nem a nagaiok, amit fel tud ez ellen vonultatni? - Valóban.. - meredt ki az ablakon Han elgondolkozva. - Mi mása lehetne? - Rendben. - sóhajtott fel még egyszer felesége és nővére kezét ismét megszorítva Wedge. - Ez egyszer. Utoljára. Vállalom.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 1, 2016 19:36:31 GMT 1
A farm néhány dombbal arrébb feküdt attól a teleptől, amelyet Leia Organa Solo és jobb létre szenderült férje, Han Solo használt éveken át. A dombságon tulajdonképpen egymást érték a leszerelt, vagy éppen csak pihenésre vágyó Új-köztársasági háborús hősök hasonló, visszavonulási célokat szolgáló fészkei, ha valaki a régmúlt idők csatáiról szeretett volna adomázni egy ex-bajtársával, nem kellett mást tennie, mint beülnie egy terepsiklóba, és néhány óra múlva már közösen kortyolgathatták a hideg koréliai sört valamelyikük teraszán, vagy az itt-ott előforduló publikus ivók és gépállomások erre a célra szolgáló helységében.
Persze más volt a helyzet, ha valaki nem számított háborús hősnek, inkább kudarcot vallott, megtűrt száműzöttnek.
Ez is olyan nap volt, mint a többi, a ház körüli munkák, régi feljegyzések és soha be nem fejezett emlékiratok rendezgetése, esetleg újabb, valószínűleg az eddigi soktucathoz hasonlóan hamvába haló kísérlet valamelyik környékbeli özvegyasszony elcsábítására; ilyen lehetőségek álltak ezen a szép napon Matric Klauskin, a független Commenor utolsó flottaparancsnoka előtt.
Esetleg még annak ellenőrzése, hogy érkezett-e a sokadik jelentkezésére válasz a Köztársaság Fegyveres Erőinek Főparancsnokságától, bár erre Klauskin egyre kevesebb esélyt látott.
Néha elfogta az igazságtalanság érzete miatt felgyülemlő düh… ő nem tett mást, csak hűségesen kitartott a Konföderáció általa helyesnek vélt elvei mellett, csak úgy, mint vendéglátói, a corellik… mégis, amikor Korélia visszatért a Köztársaságba Wedge Antilles vezetésével (aki egy évvel ezelőttig ugyanitt tengette a napjait, szintén néhány dombsággal odébb), a katonai elit szinte összes tagja azonnal újra magára ölthette a köztársasági tiszti egyenruhát... egyedül Klauskin nem, aki legjobb igyekezete ellenére sem tudta megcáfolni azt a széles körben elterjedt feltételezést, hogy személyesen ő felelős azért, mert odadobta Commenort a sitheknek.
A megkeresései rendre zárt ajtókra találtak. Még a kétkulacsos Fyor Rodan is, aki nem sokkal azután bukkant fel egy új köztársasági párt élén, hogy valahogyan megszökött a sithek commenori börtönéből, visszautasította a holoüzenetbe foglalt megkeresését azzal, hogy „az LMPG nem alkalmaz megkérdőjelezhető hűségű volt katonákat”.
Megkérdőjelezhető hűségű, hehe… fanyalgott magában ilyenkor Klauskin. Mindenki, akivel együtt indították a Konföderációt, magasabbra került nála kétkulacsosságának köszönhetően. Rodan a köztársasági kormányban ült, és Klauskin nemrég az egyik közeli kocsmában azt a pletykát hallotta, hogy Antilles is oda tart. Phennir, aki Klauskin megítélése szerint körülbelül ötvenszer magasabb ligában játszott a köpönyegforgatás terén, az EGB-hez csatlakozó Fondor kormányzóságáig vitte… a bothanok pedig, nos, ők ott voltak mindenhol.
Mégis hová mehetett volna ezek után? – Nevetett fel magában ilyenkor a volt admirális. Talán Eriadura, a menekült senexi nemesek Konföderációjába? Vagy Adumarra, a nagaiokkal és ki tudja még kikkel kokettáló, hajóskapitányokból államfővé avanzsált juntához? Ugyan már.
Úgy döntött, inkább ezt a napot is az egyik közeli ivóban kezdi, amikor felvillant a nagy teljesítményű holoterminál a szobájában, amelyen keresztül a Holonet híreit követte és alkalmasint néhány szót beszélt azon kevés ismerősével, akik egyáltalán hajlandóak voltak fogadni a hívását...
Felvillant, és egy Klauskin által rég nem látott, magas szintű, katonai titkosítású kódot sugárzott.
- Mit akarsz, Turr? – meredt a képernyőn megjelenő, kifogástalanul vasalt birodalmi egyenruhát viselő Phennirre Klauskin, miután némi hezitálást követően fogadta a hívást. – Épp most jártál a fejemben, de nem a jó értelemben. Miért zaklatsz?
- Üdvözöllek, admirális. – biccentett Turr Phennir. – Fáradtnak tűnsz. - Gondolom, nem a bájcsevegés miatt hívtál fel. – hárított Klauskin. - Nem. – biccentett amaz. – Egy lehetőséget akarok ajánlani.
- Nem szolgálom az EGB-t. – mordult fel Klauskin. – Semmiféle Birodalmat nem szolgálok. Ezt megmondhatod a mocskos cosrai barátaidnak. Ha pedig bérgyilkost szeretnének küldeni, jelzem, még mindig gyors vagyok a sugárpisztollyal, szóval kössék fel a klónozott nadrágjukat, pfujj..
- Nem is célom, hogy ilyesmibe belerángassalak, Matric. – mosolyodott el Phennir. – Mindannyian meghoztuk a számunkra leghasznosabb döntéseket, nem célom változtatni ezen.
- Hát te aztán végképp, Turr. – fanyalodott el ismét Klauskin. – Tegyük együtt naggyá a Konföderációt, igaz? Lárifári, te, te cosrai báb... - Szeretnék túllépni ezen. – folytatta Phennir, láthatóan nem hagyta, hogy Klauskin csak úgy felbosszantsa. – És szeretnék törleszteni valamennyit abból, amivel felétek tartozom.
- Nem tartozol semmivel. – legyintett Klauskin. Egyre inkább azon járt az agya, hogy faképnél hagyja ezt a pojácát és inkább elterepsiklik a kocsmába.
- De igen. – hajolt közelebb Turr. – Ami veletek, commenoriakkal történt, az soha nem állt ilyen formában szándékomban. - Nekem eléggé mindegy, ha nem a sithek ebrudalnak ki onnét, akkor megtették volna a cosrai barátaid, nemde? – vonta fel a szemöldökét Klauskin.
- Kényszerhelyzetben voltam, én is. – Phennir most még halkabban beszélt. – Elhiheted, ez az egész helyzet az EGB-vel nekem legalább annyira nem tetszik, mint neked... a cosraiak és a polneyeiak rátelepedtek mindenre... de ne aggódj, ez hamarosan megváltozik! A változás szele közeledik, Matric.
- Milyen költői. – Klauskin nekiállt felhúzni a csizmáját. A kocsma már kinyitott, nem akarta lekésni az első kört. – Végeztél a fárasztásommal?
- Egyetlen mondat még. – villant meg Phennir tekintete. – Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy Commenor hamarosan szabad lehet a sith iga alól? Szabad és független, vagy amit akartok? Neked is segítened kell ebben, Matric.
- Hülyeség. – húzta fel a másik csizmáját is amaz. – Amíg a sith császár életben van, Commenor sosem lehet független. Én ott voltam, amikor átvette a hatalmat, lefizette a tisztjeimet és ellenem fordította a katonáimat. Wenthar veszedelmes...
- Épp ezaz. – mosolyodott el Phennir. – Amíg életben van... Klauskin abbahagyta a csizmahúzást és felpillantott.
- Mi van? - Annak, ha az ember magas rangú EGB-s tiszt, van némi olyan előnye, hogy hozzáférhet a Cosrai Hírszerzés legtitkosabb információihoz is... - mosolygott Phennir. – Wenthar meghalt a legutóbbi diplomáciai tárgyaláson a Hapesen, csak titkolják.
- Ha ez így van, Turr, akkor elég nagy kockázatot vállalsz azzal, hogy ezt megosztod velem. – simogatta meg borostáját Klauskin. - Ahogy te is mondtad, Matric, bármikor küldhetnénk orgyilkosokat, ha végezni akarnánk veled, nem kellene ilyen körmönfont cselekhez folyamodnom. – hunyorított Phennir a vonal túlsó végén. – Ahogy mondtam, ennyivel tartozom a Commenornak.
Klauskin néhány pillanatig maga elé meredt, sűrű pislogások közepette. - Akkor is, szükség lenne valakire, aki az élére áll ennek az egésznek... engem... nem fogadnának el.
- Ez már a ti dolgotok. – biccentett Phennir. – Annyit tudok, hogy a mai napig te vagy az egyik legtehetségesebb flottaparancsnok, Matric, akit ismerek. Ami a politikai vonalat illeti, biztos vagyok benne, hogy találsz valaki alkalmasat...
Klauskin köhintett. Hirtelen úgy érezte, a kocsma várhat. - Gondold át. – biccentett Phennir. – Most mennem kell.
A volt konföderációs államfő holoképe elhalványult, Matric Klauskin pedig egyedül maradt a szobában. - Érdekes.. – mormogta maga elé. – Lehetséges lenne?
Aktiválta a terminál holohír-adatbázisát, és rákeresett a „Commenor” és a „Korriban II” elnevezésekre. Nem sok adatot dobott a gép, hiszen a Sith Birodalom területéről csak kevés hírügynökség tudósíthatott, a Sith Egyház és az ESB hivatalos csatornáit pedig a Köztársaság területén csak megfelelő vevőkészülékek birtokában, feketén lehetett fogni.
A commenori hírekben szinten mindenütt a helyi vállalati konglomerátum, és annak vezetője, Lex Lu’uthor szerepelt.
Klauskin bólintott. Emlékezett Lu’uthorra a Commenori Akadémiáról. Mindig is jobban érdekelte a gazdaság, mint a szolgálat, pár év után ott is hagyta az Akadémiát. A régebbi keltezésű hírek nyomán úgy tűnt, Wenthar császár lojális híve, a legfrissebb beszámolók szerint azonban Commenort ellepték a sith állami titkosszolgálat, az Obszidián Rend és a Főkormányzó irányítása alá tartozó klónozott helytartók és tüskés bőrű, páncélos katonáik.
- Lu’uthor. – mormogta maga elé Klauskin. – Érdekes gondolat..
Hirtelen úgy érezte, újra átjárja az energia. Kiszaladt a fürdőszobába, megborotválkozott, felhúzta régi egyenruháját és visszaült a terminálhoz, hogy lebonyolítson néhány hívást.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 8, 2016 19:01:11 GMT 1
Klauskin néhány tucat hívás után már úgy érezte, hogy megfelelő számú visszavonult commenori tiszt végighallgatta és meg is értette az érvelését. Több, mint fél tucat leszerelt katonatiszt támogatásáról biztosította, többen pedig jelezték, hogy megfelelő feltételek érvényesülése esetén hajlandóak egy későbbi fázisban csatlakozni az ügyhöz. (a gyávák mindig biztosra mennek, futott át ezzel kapcsolatban Klauskin agyán).
Mielőtt azonban megejtette volna összes közül a legfontosabb hívását afelé a tiszt felé, aki eddig megkeresett kollégáival ellentétben a mai napig a Commenori Véderő egyenruháját viselte, ESB-katonai jelvényekkel kiegészítve, Klauskin úgy döntött, megbizonyosodik arról, hogy az utolsó biztosítéka még helyben van-e.
A farm egyik melléképülete, ami kívülről nézve egy egyszerű mezőgazdasági raktárnak tűnt, egy alaposan páncélozott, földbe ásott bejárót és azon túl egy tágas pincehelységet rejtett. Klauskin aktiválta a világítást, mire a felvillanó halványzöld fényben egy falhoz láncolt, reszketeg alak próbált menekülni a fénypászmák elől.
Klauskin elmosolyodott. Elárulták, félretették, kiutasították és megalázták, ő - részben a CorSec-ben szolgáló ismerősei segítségével - mégis megtartott magának egy foglyot... bosszúja és elégtétele egy apró darabját azok felett, akiknek eredetileg köszönhette, hogy elbukott.
- Jó reggelt.. vagyis estét... vagyis neked mindegy. - nevetett fel Klauskin. - Hogy vagyunk ma?
- Schweinhu... Kafir! - sziszegte alig hallhatóan a fogoly. - Én is örülök, hogy látlak, Ibam. - lökött oda Klauskin egy rothadó hússal teli tálkát a volt cosrai admirális elé, akit még akkortájt ejtett fogságba, hogy a hozzá hű erőkkel el kellett hagynia hazáját, a sitheknek behódoló Commenort, jóval az ESB megalakulása előtt, amikor a sithekkel kokettáló rendszere még Sith Protektorátusnak nevezték magukat. A koréliai tisztek, a Konföderáció akkori urai a Cosra elleni, balul sikerült akció után elveszítették az érdeklődésüket a fogoly iránt, Ibam pedig eltűnt a CorSec börtöneiben, méghozzá olyan mélyen, hogy valaki oknál fogva Phennir sem tudta nyomon követni. Klauskin megtehette volna, hogy közli Phennirrel a hírt, hogy Ibam még a kezében van de nem akarta kijátszani az utolsó aduját. Ráadásul szórakoztatta, hogy kegyetlenkedheteztt a férfival.
- Legyél jó, hamarosan szükségem lehet rád. - rúgott bele a pince végét leválasztó rácsba Klauskin, amely mögött Ibamot tartotta, majd a biztonság kedvéért még oda is köpött.
Miután visszatért a szobájába, Klauskin végre elegendő bátorságot gyűjtött, hogy beüsse a megfelelő kódot. Azt a régi kódot, amelyet a Commenor saját védelmi erői használtak a régi időkben belső kommunikációra, még a Konföderáció előtt.
- Monroe. - szólt bele végül egy határozott hang. - Régen beszéltünk, Matric. Fogd rövidre, épp útban vagyok a helyi főnökhöz. - Küldök valamit, ami hasznos lehet, bármiről is lesz szó. - Klauskin ezúttal mellőzte a diplomatikus köröket, egyszerűen csak átküldte régi bajtársának a Wenthar haláláról készült, Phennirtől kapott videót. - Ha szükségesnek látod, keress meg. Már sokakkal beszéltem.
Csend volt a vonal másik végén még jó néhány percig. Monroe sosem számított olyasvalakinek, aki felelsegesen szaporítja a szavakat. Klauskin eleinte haragudott rá, mert úgy vélte, az ő személyes döntése volt, hogy a Commenori Véderő nagy része anno Wenthar mellé állt, de azóta különböző forrásokból kiderítette, hogy ez inkább a kapitányok egyedi döntése volt, Monroe pedig a legmagasabb rangú pozíciójában maradó tiszt hálátlan szerepét vette fel, hogy elkerülje a Commenor teljes polgárháborúba süllyedését.. még akkor is, ha ez azzal járt, hogy a sitheket kellett szolgálnia.
Monroe végül megszólalt. - Érdekes. Most találkozom Lu'uthorral.. utána jelentkezem. - Nics mit.. - Klauskin már azon volt, hogy bontsa a vonalat, amikor Monroe még közbevágott. - Matric, köszönöm.
Ennyi elég volt, hogy Klauskin tudja, Monroe végignézte és valódinak találta a felvételt, és pont erre volt szüksége a következő tárgyalásaihoz. - Nincs mit. Commenorért. - Commenorért. - bontotta a vonalat Monroe.
|
|
|
Post by Revan on May 1, 2017 16:32:58 GMT 1
Néhány órával később valaki felfedezte a két holttestet és értesítette a hatóságokat. Egy nem túl távoli épület tetejéről egy csuklyás alak figyelte a helyszínt. Majd a kommja jelzett és aktiválta azt. - Nos? Megvannak? - Meg, de már nem fognak jelentést tenni. - A lány nem bánhatott el velük. - Nem is ő volt. Volt egy kis időm megnézni a hullákat. Hagyományos pengével ölték meg mindkettőt. - Remélem nem feledkeztél meg a nyomok eltüntetéséről. - Nem, Mesterem. Elhoztam a fegyvereiket, így semmi sem utal a kilétükre. Megyek és folytatom a keresést. - Szükségtelen. Most valószínűleg felszívódik egy időre. Egyébként is, most jobban érdekelne, ki ölte meg azt a kettőt. Kutakodj egy kicsit, hátha van valami nyoma. - Igenis, Mester. Időközben a bérgyilkos megérkezett Corelliára. Letette a hajóját a szokott helyre, majd a szállására indult. Nem volt kimondottan messze a kikötőtől, de közelinek sem lehetett mondani. Eseménytelen útja volt hazáig. Az ideiglenes otthona egy szegényebb környéken volt, viszont a szállásáról jól belátható volt a környék, így nem volt nehéz idejében észrevenni a hívatlan vendégeket. A lakás úgy volt, ahogy hagyta. Kedves lakótársa szokás szerint nem foglalkozott azzal, hogy rend legyen. Nem egy helyen üres ételes dobozok, na meg a mosatlan is szanaszét volt hagyva. - Ó, hát megjöttél. Hogy ment a munka? - bukkant fel társa épp, mikor becsukódott mögötte az ajtó és letette a fegyverét a fal mellé. - Jól. Célpont kiiktatva.- Ennyi? - Mit akarsz még, Torin? Elvégeztem a feladatot - közölte Syna kissé morcosan. - Ne hívj így! Anen a nevem, tudod jól - felelte a lány felháborodva.. - Ja, tudom. A Torin csak az igazi neved. - Tudod mit? Inkább regéld el, mit tudsz arról a kettőről, akik ott haltak meg nem messze, ahol a hajódat hagytad. - Azt a kettőt nem én öltem meg - felelte, miközben helyet csinált magának a kanapén egy kupac ruha mellett - Nem tervezted kimosni ezeket?- Majd sort kerítek rá. Most inkább az érdekel, mit hallgatsz el előlem. - Miből gondolod, hogy elhallgatok bármit is?- Túl beszédes vagy. Akkor vagy ilyen, amikor zavar valami. Szóval...valami, ami nyomja a lelked esetleg?Syna fáradtan felsóhajtott. Nem volt ínyére ezt a kihallgatás. Bár sok minden volt, ami nem volt ínyére. A rendetlenség az egyik. Az, hogy lakótársa lánynak öltözik és lánynevet is használ, már szinte megszokott. - Sithek voltak. El akartak vinni valahova. Boldog vagy?- Sithek? Biztos? Na és ki ölte meg őket? Mert úgy hírlik, valami szúrófegyver végzett velük.- Megvillogtatták a vörös fénykardjukat. Aztán felbukkant egy jedi és megölte őket. Addig én leléptem.- Fura, a megszerzett infók alapján hagyományos penge végzett a két sitheddel.- Az volt nála. Egy jó hosszú, íves kard. Feketét viselt és az arca felső része el volt takarva. Talán vak. - Utánajárok. Te csak pihenj. Esetleg segíthetsz kimosni.- Álmaidban - felelte Syna és elvonult a szobájába a puskájával együtt. Jobb szerette, ha nála van. Anen pedig leült a számítógépéhez és elkezdett kutakodni a hallottak alapján. Mindeközben Syna hajójától odébb, egy másik leszállóhelyen Niera is megérkezett. Még nem járt ezen a bolygón, de azért hallott már róla pár érdekességet. De most nem a turizmus miatt érkezett. Egyelőre még a hajóban ült. Mielőtt bárhova menne, van egy kis dolga. - R6, nyiss kódolt csatornát a Mesterhez - utasította a droid, ami készséggel teljesítette a parancsot és hamarosan jelzett is a komm, hogy létrejött a kapcsolat. - Niera. Sikerrel jártál? - Majdnem, Mester. Két sith el akarta fogni a lányt. De időben odaértem és elbántam velük. Addig viszont a lány megszökött. De R6 elhelyezett egy jeladót a hajóján, így követni tudtam őt Corelliára. - Jól van, szép munka! Találd meg mielőbb. Várom a jelentkezésed. Azzal bontotta is a vonalat, Niera pedig az Erőn keresztül megpróbálta megkeresni Synát, ám sikertelenül. Kénytelen lesz hagyományosabb módszerekhez folyamodni. - Megyek és megkeresem őt, te maradj itt és őrizd a hajót. R6 kötelességtudóan füttyentett. Mint sok droid, azt szerette, ha hasznosan töltheti működési idejét. Niera kimászott a hajóból és elindult, hogy felmérje kicsit a terepet.
|
|
|
Post by Revan on May 30, 2017 11:24:51 GMT 1
Míg Anen kutakodott, hogy kiderítsen valami újat, Syna rövid fegyvertisztogatás után inkább ledőlt aludni. Szerencse, hogy két megbízás között általában bőven van idő a következőre felkészülni, illetve eltüntetni az esetleges nyomokat. Ez persze általában Anen feladata. Ha nem tenné jól a dolgát, a hatóságok idővel nyakon csípnék őket. Ez egy ilyen foglalkozás. Néhány órával később Syna társa hangjára ébredt, amint a nevén szólítja őt. - Syna! Ébresztő! - Hagyjál... - Fontos lenne. Mutatnom kell valamit. A lány végül rácsapott az ágyra és felkelt, majd morcosan elindult kifele. - Komolyan, Anen! Ha megint valami nagai popzene miatt keltettél f... Hirtelen megállt, ahogy meglátta Anent és a jedit, aki korábban megmentette az életét. Anen egyik karja hátra volt csavarva, míg a másikkal próbált szabadulni, de az idegen ezt nem hagyta. Így végül is Syna volt az, aki kezdeményezett. Fegyvert rántott és ráfogta a jedire. - Ereszd el! Vagy meghalsz! - Csak azért kaptam el, mert fegyvert fogott rám. Ti mindenkinek úgy nyittok ajtót, hogy pisztolyt nyomtok a képébe? - kérdezte, miközben eleresztette Anent. - Te mégis mit vártál? Ott egy méretes kard a hátadon és ez a fekete cucc. Komolyan, temetésre mész? Kiére? - Még nem döntöttem el. Különben is, nem divattanácsért jöttem. Egyébként sem hiszem, hogy olyanra kellene hallgatnom ilyesmiben, aki fiú létére lánynak öltözik. - Hé! Ezt meg honnan... - Elég már! - mordult rájuk Syna, mérgében majdnem elsütve a fegyvert, de végül eltette azt - Szóval, lennél szíves beavatni, mit akarsz tőlem? - Ja! Mit akarsz tőle? - Fogd be! - szólt rá kórusban a másik két lány. Anen erőt vett magán és elhallgatott. Inkább elballagott az ajtóhoz és bezárta azt, miközben Syna és Niera csendben álltak egymással szemben. Aztán lepakolta a kanapét és hellyel kínálta a jedit, aki vonakodva bár, de elfogadta azt. Kardját az ölébe fektette. Syna és társa pedig leültek vele szemben az asztalra, de aztán Anennek támadt egy gondolata és kirohant, hogy hozzon néhány pohár innivalót. - Szóval. Akkor kezdjük elölről, civilizáltan. Ki vagy te és minek köszönhetjük a látogatásodat? - Niera vagyok, jedi lovag. Az a feladatom, hogy megvédjem Synat. - Gondolom attól, akihez az a kettő el akart vinni. Mellesleg ki az? - Nem ismerjük még a kilétét. - Akkor azt sem, miért akar engem? - Apád miatt. - Mi köze Syna apjának a sithekhez? - Jedi volt. - Mi? Ezt eddig nekem miért nem mondtad el? - pattant fel Anen és tette csípőre a kezét, Synára nézve.. - Nem szeretek róla beszélni. Folyton egy rakás kellemetlen kérdés követi. Mint olyanok, hogy 'De a jediknek nem lehet családjuk. Akkor neki miért volt?' vagy 'Te miért nem lettél jedi?' - felelte a lány, aki egyébként sem szereti az üres fecsegést, méginkább válaszolni százszor ugyanarra a kérdésre. - Tényleg. Miért nem? - Ha akarna sem lehetne. Nem Erőérzékeny. A legkiválóbb jedi mester sem tudná kiképezni jedinek. - Maradjunk témánál. Mi köze apámnak egy sithez? - Konkrétan semmi. A feljegyzéseiből tudjuk, hogy egy rituáléval elzárt egy sith ereklyét valahol. A rituáléhoz a vérére van szükség. Vagy olyanéra, aki vérrokonságban áll vele. Így aztán, mivel te vagy az egyetlen élő rokona... - Értem. Szóval akkor mostantól utánam fogsz koslatni, mint egy testőr? - Úgy valahogy. A mesterem nyomoz a sith után. Nekem annyi a feladatom, hogy biztonságban tartsalak. Ha szerencséd van, nem sokáig kell elviselned. - Tudok vigyázni magamra! - Bizonyára nem dísznek hordod a fegyvereidet. De a sithek ellen nem sokra mész lőfegyverekkel. Az a kettő nem volt túl képzett, de még ő ellenük se sok esélyed lett volna. - Szóval most meg kellene köszönjem? - Illene. De nem igazán érdekel. A dolgomat tettem - felelte és megitta az italát, majd folytatta - Keresek egy félreeső zugot a lakásban, ahol pihenhetek. Nem leszek útban. Azzal felállt és el is indult. Egyenesen Syna szobájába, amire a tulajdonosa a kezeibe temette az arcát. - Remek. Most nem elég, hogy te zaklatsz folyton, még egy karótnyelt jedit is el kell viselnem a szobámban... - Szerintem cuki. - Nem vagyok cuki! - hallatszott a szobából. - Nem cserélünk szobát? - kérdezte a lány reménykedve. - Akartam egyszer. Azt mondtad, be nem tennéd a lábad abba a fertőbe, ahol egy fiú lakott korábban. Szóval, drága Syna...Élvezd az új szobatársad társaságát - nevette ki Anen, majd ott is hagyta őt, folytatva a teendőit, míg Syna csak mérgelődött magában az asztalon ülve.
|
|
|
Post by Revan on Jul 6, 2017 14:02:24 GMT 1
Syna egy idő után inkább átült a kanapéra. Jobb volt neki ott, mint a jedi társaságában. Nem igazán volt ínyére a helyzet. De tenni nemigen tudott ellene, így végül csak beletörődött és reménykedett abban, hogy nem marad itt sokáig. Végül úgy döntött, csak visszamegy aludni. Már csak azért is, mert ki tudja, Anen mennyi ideig képes csendben dolgozni. A szobába lépve látta, hogy Niera elfoglalta az ágy mögötti sarkot és úgy tűnt, hogy meditál. A kardja a falnak támasztva pihent. Így közelről megnézve sem kevésbé látványos. Egyébként szép kard, állapította meg magában. Bár szokatlan fegyver egy jedinek. Lefeküdt az ágyra és a plafont bámulta, miközben gondolkodott. - Egyébként hogy találtál meg? - érdeklődött a jeditől. - Raktam egy jeladót a hajódra. - Jó, és a bolygón hogyan? - Az Erőn keresztül követtelek. - Szóval más is könnyedén megtalál bárhol a Galaxisban? - Ennyire nem egyszerű. Lehet érezni más személyeket az Erőn keresztül, de nehéz beazonosítani valaki személyazonosságát. A távolság miatt mindenképp. Az Erő sötéten terjengett körülötted, amikor Hosnian Prime-on találkoztunk. Ennek a nyoma még mindig rajtad van. - Sötéten terjeng? Ez mit jelent? - Aki ölni készül, vagy nemrég ölt...Az ilyesmi nyomot hagy az Erőben és azon is, aki elkövette, mivel gyilkolni az Erő akarata ellen való tett. Mondhatod úgy is, hogy természetellenes. A lényegen nem változtat. - Mégis itt vagy, hogy megvédj? - Nem ítélkezni jöttem. Na meg az én kezem sem vértől mentes. Bár én az esetek többségében azokat ölöm meg, akik veszélyforrásnak tekinthetőek. - Ebben hasonlítunk. Akikkel én végzek, szintén nem ártatlanok. - Tisztában vagyok vele, hogy a Tisztítótűz nevű szervezet ügynöke vagy. De mint mondtam, nem ítélkezni jöttem. - Akkor is megvédesz, ha elmegyek egy újabb megbízást végrehajtani? Elkísérsz és türelmesen kivárod, amíg megölök valakit? Niera hallgatott, talán gondolkodott. Talán nem akart felelni. Vagy egyszerűen csak mérlegelte a saját értékrendje szerint a dolgokat. Akárhogy is, Syna úgy vélte, a beszélgetésnek vége. Legalábbis mostanra, de végül csak megtört a csend újra. - Miért csinálod? Miért dolgozol nekik? - Azt hittem tudod, mit csinál a szervezet. - A motivációd érdekel. Sok más foglalkozás közül választhatnál, miért épp ez? Mi történt a múltadban, ami ide vezetett? - A szüleim...A szüleim egy olyan miatt haltak meg, mint akiket a megbízásaim alatt teszek el láb alól. Gazdag és hatalmas személyek, akiket a törvény nem érinthet, ezért bármit megtehetnek. Nem számít hány család szenved miattuk, amíg nekik jó, addig az egyszerű emberek szenvedése nem érdekli őket. - Értem. Na és mi lett azzal, aki miatt elveszítetted a szüleidet? - Megöltem. Akkor figyelt fel rám a szervezet és ajánlatot tettek. Én pedig elfogadtam. - Csak úgy? Egy árva fogja magát, fegyvert ragad és megöl egy hatalmas személyt, akit bizonyára testőrök sokasága védelmez? - Nem csak úgy. Anyámnak volt egy fejvadász ismerőse. Ő vett gondjaiba és tanított meg bánni a fegyverekkel. Aztán amikor elég idős lettem, hagyta, hogy menjek a magam útján. Én pedig beteljesítettem a bosszúmat. - A bosszú rossz tanácsadó, gondolom, nem mondok újat ezzel. - Nem, de felesleges. Tisztában vagyok vele, hogy sem a szüleimet nem hozom vissza, sem másokat. De legalább tehetek róla, hogy kevesebb ilyen mocsok legyen a Galaxisban. - Továbbra sem ítéllek el. De tudd, hogy az utad végén semmi jó nem fog várni. Mielőtt Syna felelhetett volna, Anen lépett be az ajtón, majd miután a lány kissé morcosan rápillantott, sóhajtott egyet és visszalépett kopogni. - Beszéltem a főnökkel a helyzetről. Azt mondta, jobb lesz, ha a biztonság kedvéért búvóhelyet váltunk. Szóval előkészítenek egyet, holnap át el is tudunk utazni. Szóval...ki segít nekem csomagolni?...Ennyire ne tolongjatok. - Mondtam, hogy ne pakolj ki egyszerre sok holmit. Anen morgott valamit az orra alatt, miután megfordult, majd elhagyta a szobát. Syna felült és Nierára nézett, aki közben lehajtotta a fejét és csendben szuszogott. Elaludhatott időközben. Bizonyára fáradt. Így ő is visszadőlt az ágyra, majd hamarosan elnyomta az álom. Másnap korán keltek és kimentek a kikötőbe, Syna hajójához. Időközben R6 átvitte Niera hajóját is a közelbe és csatlakozott hozzájuk. Synát nem igazán mozgatta meg a droid jelenléte, Anen viszont örült neki, mert még nem dolgozott ilyen típussal. - Nahát, egy R6-os egység. Hogy vagy kis pajtás? - kérdezte a droidot, megpaskolva a tetejét, mire a droid válaszolt valamit, Anen pedig Nierára pillantott - Mit mondott? - Azt kérdezi, miért vagy lánynak öltözve...Nem tudom, R6, valami hóbort lehet. A hajó kész? - kérdezte végül, mire R6 igenlően felelt. - Ha befejeztétek a bájcsevejt, esetleg indulhatunk? - Hogyne-hogyne - felelte Anen lemondó sóhaj kíséretében. - Én a saját hajómmal jövök. Akkor a megbeszélt helyen találkozunk - mondta a jedi lovag. Végül Syna és Anen elindultak, néhány perc múlva pedig Niera is követte őket. Az új menedékhely a Balmorrán lesz. Ennél többet egyelőre nem tudtak. A pontos helyet később kapják meg, biztonsági okokból.
/Balmorra/
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 15, 2018 20:44:56 GMT 1
Coronet határán, ott, ahol a dombvidék farmokkal tűzdelt kerekded lankái átadtak helyüket a főváros felhőkarcolóinak, széles sugárútjainak és szennyezett, csatornáktól és füstös gyáraktól hemzsegő dokkjainak, olyasféle változatos elegyet alkotva, amellyel nem sok bolygó "büszkélkedhetett" a galaxisban - egy szóval Corellia összes arcának találkozási szféráján és határán gyűlt össze egy hatalmas, újonnan kialakított parkos területen a bolygórendszer elitje. Komor tekintetű helyi humánok, a számos bolygó és számos faj benépesítette csillagrendszer távolabbi planétáiról érkezett selonai és drall delegációk, és persze a Köztársaság különböző rendszereinek és pártjainak változatos elitje...
A Korélia Hősei emlékmű egy magas, márvánnyal díszített függőleges fal volt, amelynek fiókszerű rakaszaiba az egyes hősök nevét, életét Basic években és egy-egy rövid idézetet véstek a helyi mesterek. A bolygórendszer honos szülöttei és a "tiszteletbeli" koréliaiak más és más sorokban, más és más színű márványtáblák alatt voltak elhelyezve.. hogy egészben, vagy csak részben, földi maradványaik eredeti, csontos valójában, vagy elhamvasztva, a galaxis csillagporaként, az egyénenként változó volt... az összegyűlt tömeg ugyanúgy tisztelgett nekik ünnepélyes csendben, amikor a Köztársaság díszelgő egysége felvonult, és a Millenium Falcon kiállított, mindenki által jól ismert ellipszoid alakú törzse előtt felsorakozva tisztelegtek, majd leadták a háromszor - három lövéses díszsortüzet lézerpuskáikból.
A rögtönzött emelvényre pedig felléptek a bolygórendszer prominens vezetői és a helyben jelenleg legerősebbnek számító pártok képviselői, szenátorjelöltjei - ez Corellia ünnepe volt, Corellia siratta elesett valódi és fogadott gyermekeit, Han Solot, Talon Karrde-t, Lando Calrissiant, Aweris, Onderon, Coruscant, Naboo és még számos más ütközet és terrortámadás áldozatait... vagy éppen Soontir Fel Bárót.
A Köztársaság küldöttei csak vendégek lehettek ezen az ünnepségek... még ha ott is voltak szép számban. Commenor, Bothawui, Duro, a Corellikkel általában magas fokon szolidáris ex-konföderációs világok mind nagy számban küldték el képviselőiket a búcsúztatásra, de persze ott voltak Coruscant egyes potentátjai is... ha másért nem, legalább azért, mert végre lehetőségük nyílott arra, hogy hazalátogassanak, és lássák az otthon, és egyelőre még életben maradottakat.
Corran Horn, gyermekei és felesége, a Bilbringi környékéről nem rég visszatért Mirax, valamint apja, az öreg Booster Terrik mind az első sorban ültek. Corran egyik kezét fénykardján nyugtatta, a másikkal Mirax kezét fogta, miközben tradícionális jedi köpönyegét lebegtette a szél. Szívesebben viselte volna itt a CorSec, régebbi szervezete egyenruháját, ami sokkal inkább kötötte ehhez a bolygóhoz és a múltjához, de amikor értesült róla, hogy rajta kívül gyakorlatilag egyetlen jedi mester sem lesz jelen az eseményen, meggondolta magát.
Wedge Antilles és családja ültek mellette, a hajdani Zsivány - Vezér felesége, Corran hajdani CorSec-párja az ügynöki munka során, Iella Wessiri.. A két Antilles - lány (Corran nem tudta megállni, nem vált-e valamelyikük kósza pillantást fia, a már felkent Jedi Lovagnak és a Fény Hadserege magas rangú tisztjének, egy StealhX-ezred parancsnokának nemrég kinevezett Valin Horn felé, jó parti lett volna), valamint Wedge nővére, a hajdan álnéven ünnepelt holoszínésznői karriert befutó idősebb Syal Antilles, Soontir Fel Báró özvegye... Jag persze nem volt ott, a helye üres volt, ahogyan Jaina Soloé is, pedig ez mégis csak az ő apjának emlékünnepe is volt. Corran többször próbált érdeklődni Wenli őrnagynál, akinek Coruscanton kellett maradnia a Szindikátus - ügy miatt, de mindig csak annyi választ kapott, hogy Jaina egyelőre bevetésen van. Jaggel kapcsolatban pedig sem a köztársaságiak, sem a Fény adjutánsai, Corran saját egységének tagjai, sem pedig a vostroyaiak nem voltak túl közlékenyek.
És persze Ben Skywalker sem volt ott... Corran tényleg kezdett neheztelni a fiúra. Amióta a Hírszerzés a szárnyai alá vette, egyre inkább elszemtelenedett.. vagy legalábbis furcsa lett. Most is a Templomban kellett volna segítenie Corran társának, a Coruscanton maradt vostroyai stalkernek, Streloknak a kommandós elméjét megtámadó sötét oldali entitás utáni feljegyzések kutatásában, de újra és újra kibúvót keresett a feladat alól.
Nos és persze maga Luke Skywalker sem volt ott, akit már régóta nem találtak - bár, vallotta be magának keserűen Corran, nem is igazán kereste senki.
Elmélkedéséből a felvonuló és beszédet tartó szenátorjelöltek látványa riasztotta fel. Azt az őszes alakot megismerte volna ezer közül is, csak valamiféle fiatalabb kiadása lehetett az általa is igen irritálónak tartott ősének...
- Az ott egy Sal-Solo? - kérdezte végül, oldalba bökve a mellette ülő Wedge Antillest, miközben az említett szenátor azt kezdte ecsetelni, mennyi mindent tettek a galaxisért a koréliaiak, nagyjából az első hiperűr-hajtómű feltalálásáig visszamenve az időben. Hosszú beszédnek ígérkezett.
- Ethrann Sal-Solo, az öreg Thrackan második unokaöccse, vagy efféle. Nem tudom pontosan, nagy a család... - fintorodott el Wedge is. - Az ESZM és az Egységes Galaktika közös jelöltje. A stábja tele van olyanokkal, akiknek a szülei a Humán Ligában szolgáltak. - Nagyszerű, már csak némi etnikai ellentétekre van szükségünk. - köhintett Horn. - ÉS a többiek? Nem is értem, miért nem Te indulsz újra, Wedge.. - Az öreg Tepplert ismered. - biccentett Wedge az ifjabbik Sal-Solo balján álló kopaszodó, szolidan öltözött férfi felé. - A Lu'uthor-féle új commenori, kuati és centrista pártocskákból összeálló formáció jelöltje lett, sokakat meglepve vele. A konföderációs érzületű szavazatokat akarják elszipkázni vele a többiek elől, elsősorban a Populisták jelöltje elől, ott jobbra. - Vol Barad, őt is ismerem. - biccentett Horn. - Egy megbízható hivatalnok, de semmi több. Nem lesz esélye egy olyan kaliberű ex-konföderációs miniszterelnökkel szemben, mint Denjax... amúgy sem értem, Marrabb miért nem valami háborús hőst választott inkább, mint Téged. És amúgy sem válaszoltál a kérdésemre. - Az én politikai karrieremnek vége.. - sóhajtott fel Wedge. - Hallottad a pletykákat biztosan. Ráadásul a szenátori kinevezésem is visszavonja a kormányzat, ezt már jelezték nekem.
- Tárgyalhatnál az Alderaaniakkal. - jegyezte meg Horn. - Azok után, ami legutóbb a Szenátusban történt, nem állnak szóba velem. - fintorodott el Wedge. - Egy selonai nőstényt jelöltek a faji és nemi sokszínűség nevében... a híveik azóta is pár száz méterrel arrébb balhéznak, amiért végül nem hívták meg a jelöltjüket erre a rendezvényre. Sal-Solo nem volt hajlandó felszólalni, ha van nonhumán is a pódiumon, és azért még mindig ő a második legesélyesebb jelölt.. papíron. - Talán tényleg kicsit túlzásba vihetted a sörünket, ha ennyire... - pillantott Corran barátjára, de már meg is bánta. Wedge nem hogy sértődött, de egyenesen fáradt, szinte aggódó arcot vágott. - Hát ez az, Corran. Én tényleg nem ittam. Egyszerűen csak.. mintha valami megszállta volna az agyam ott a Szenátusban. Mint ami.. nem is tudom... - Mint ami Hannal és Leiával történt? És Kyle-al? - Corran Horn tekintete megvillant, ahogyan rájött, mekkora amatőr volt. Jediként és volt CorSec - nyomozóként kellett tekintenie a problémára egyszerre, nen külön- külön, és kiváltképpen nem sehogy.
Kinyúlt az Erővel és finoman végigtapogatta Wedge Antilles elméjének felszínét. A Zsiványok alapítójának elméje persze nem volt olyan tisztán olvasható, mint egy erőérzékenyé, és az akarata is elég erős volt ahhoz még mindig, hogy Corran ne okozzon benne akaratlanul is kárt... de így is elegendő volt. Érezte azokat a finom, nehezen megfogható, torz csomókat, amelyeket sokkal tisztábban és sokkal nagyobb méretben Strelok elméjében is, miután megérintette az az entitás.. és Corran biztos volt benne, hogyha bepillanthatott volna Luke, Han, Leia, vagy akár Kyle elméjébe, ott is érezte volna... - Nem volt olyan érzésed, Wedge... - hajolt közelebb aggodalmasan Corran a másik férfihoz. - amikor ez történt.. mintha.. mintha nem léteznél? Nem hallottál hangokat? - Nem, azaz nem pontosan. - rázta meg a fejét Wedge, döbbent tekintettel a másik férfira pillantva. - Ezt nem mondtad el még senkinek, Corran... - Milyen érzésed volt pontosan? - kérdezte amaz, miközben a közönség néhány részéről már irritált pisszegések érkeztek feléjük.
Wedge még jobban lehalkította a hangját. - Csak úgy rám tört. - magyarázta végül, nyugalmat erőltetve magára. Iella és Mirax faarccal meredtek előre, de Corran meg volt győződve róla, hogy mindketten hallják a beszélgetést, és egyúttal tökéletesen palástolják aggodalmukat. - Úgy éreztem.. mintha már halott lennék. Mintha minden tagom fájna, és mintha.. mintha nem élnék. Úgy éreztem... hogy mondjam... nem úgy éreztem, mintha sohase léteztem volna, hanem mintha igenis éltem és harcoltam volna a Lázadás alatt.. évtizedekig.. vagy talán kevesebbig.. nem tudom... de aztán.. úgy éreztem, halott vagyok, Corran. Régóta. Csoda, hogy összezavart?
Corran bátorítóan megszorította Wedge Antilles vállát, mintha csak az előttük nyugvó, hosszasan felsorolt sok-sok elesett látványa törte volna meg a veterán Zsivány Vezért, majd az Erőn keresztül is a biztonság kedvéért némi nyugtató hullámot küldött barátja felé. - Ha visszatérünk Coruscantra, Wedge, beszélned kell a vostroyaival, aki elkísért engem a Jedi Templomba. Strelokkal. Nagyon - nagyon fontos. Ha ugyanaz... vagy hasonló történik veled, mint a többiekkel, meg fogjuk állítani. Rájövünk, mi ez, és megállítjuk.
- A politikát akkor is ott hagyom. - jegyezte meg mintegy csak úgy magának még Wedge. - Hívtak az Ellenállás élére, tudod. - Úgy érted, a Loran - félék melegen ajánlották. - mosolyodott el fanyarul Corran. - Tudod, Wedge, néha az az érzésem, mintha egy nagy játék zajlana körülöttünk. - Talán téged is megérintett az a valami. - vigyorodott el egészen halványan Antilles, csak éppen annyira, hogy az ne legyen kirívó udvariatlanság egy temetési emlékünnepélyen. - Paranoid lettél tőle. - Akkor ráfaragott, mert én már korábban is az voltam. Nincs változás. - kuncogott fel Corran, majd az emelvényre pillantott. - Hála az Erőnek, hamarosan vége ennek. Han, Talon, Lando és a többiek már régen kiszöktek volna erről a puccparádéról, és a legközelebbi kocsmában vedelnék az alderaani sört. - Mindjárt vége, és akkor hódolhatunk a példájuknak. - tette hozzá Wedge. - Tudod, addig igyunk, amíg élünk. - Addig. - biccentett szakállát simogatva Corran. - A család nem fog megsértődni? Gondolom vacsora, meg minden. - Visszük őket is. - hunyorított Wedge. - Gondolom a jedi-kód nem tiltja a kikapcsolódást... - Az enyém nem. - biccentett Corran, miközben az utolsó szenátorjelölt is befejezte az elesettek méltatását. - És azt hiszem, az övéké sem.. - pillantott a sírfal felé. - Sőt, direkt örülnének neki, ha rájuk iszunk. Inkább, mint ennek itt.. - Így legyen. - biccentett Wedge, miközben az elméje sarkában egy hang azt suttogta kuncogó, vékony tónusban, hogy már őrá is régóta innia kellett volna a többieknek.
- Még nem. - mormogta maga elé dacosan Zsivány Vezér. - Ha kell, tényleg a szintoholba menekülök előled, de engem nem fogsz meg.
Halványuló kuncogás volt a válasz, miközben a megemlékezők felett elhúzott a Köztársaság Díszelgő X-szárnyú százada, a Lázadás és az Új Köztársaság vörös félhold-szerű emblémáját felrajzolva Coronet alkonyodó egére.
|
|