|
Ryloth
Feb 4, 2011 19:46:04 GMT 1
Post by Zort Rotry on Feb 4, 2011 19:46:04 GMT 1
A Ryloth egy gyönyörű, vöröses-narancssárga bolygó, a Twi'lek faj otthona. A bolygó felszíne sziklás és száraz. A bolygó hőingása hatalmas. A napos oldalon az átlagos emberek számára elviselhetetlen a hőség. Az árnyékos oldalán pedig csak úgy röpködnek a mínuszok. A bolygó kettős hőmérséklete hatalmas szélviharokat okoz.
A meglehetősen barátságtalan környezet ellenére is nagy népességgel rendelkezik a bolygó. A Twi'lekek hatalmas városokban élnek, amelyeket a hegyek mélyébe vájtak.
|
|
|
Ryloth
Feb 6, 2011 12:12:04 GMT 1
Post by Zort Rotry on Feb 6, 2011 12:12:04 GMT 1
Pa'Ga egy szellőző beömlője alatt ül, miközben egy holo-kivetítő fölé görnyed. Így élvezve a szelet, Kala'uun hatalmas barlangváros mellett fekvő turbinák holo-képét figyelte. Annyira belefeledkezett a látványba, hogy észre sem vette régi barátját, amikor mögé lép. - Ga...a Rotry klán tanácsa készen áll a fogadásodra. A gondolataiból kizökkentett Pa'Ga lassan Zort-ra emeli a tekintetét. - Még friss vagyok és lelkes. De ha a tanács rábólint, sőt ha sikerül több klánt is magunk mögé állítanunk, akkor nagyon el fogunk fáradni. - Felkészültem barátom. Melletted állok.
A Rotry klán ritkán hívja össze a tanácsát, mivel egy régi egyesség szerint minden jelentős családfőnek meg kell jelennie ahhoz, hogy döntést tudjanak hozni. Nehéz azonban eldönteni, hogy mely családok és családfők nevezhetőek jelentősnek. Így általában a legerőszakosabb harminc, negyven családfő jelenik meg vagy delegál küldöttet. Most, fél év előkészület kellett ahhoz, hogy mindenki megjelenjen. Pa'Ga meghallgatásának kérdése heves vitákat eredményezett. Nem volt több mint egy zsoldos. Egy katona, aki szép lassan vezető szerepbe küzdötte fel magát egy privát hadseregben. Most pedig politikai pályára akar lépni.
Mikor Pa'Ga és Zort belép a tanácsterembe, a morajlás nem múlik el. A tanácstagok nagy részéből nem váltanak ki tiszteletet. Egy zsoldos kapitány és a hadnagya. - Mélyen tisztelt TANÁCS! Pa'Ga Rotry vagyok, a Rotry klán tagja! Azért vagyok itt, mert a klánnak már régóta nincsen első Twi'lekje! Pedig nagy szükség lenne rá! Nagyok vagyunk, de nem EGYSÉGESEK! Nagy BEFOLYÁSUNK lehetne a Nagy Tanácsra! MI lehetnénk azok, akik kivezetik a népünket abból a posványból, amibe benne ragadtunk. Népünk jelenleg olyan mint a bolygó és ez a város! Heves szél tépázza népünket, mint ennek a városnak a falait. Centiről, centire! Porszemről porszemre fogy el a szikla! Egyszer ezt a várost is újjá kell építenünk! Építsük hát újjá a népünket is! Mert mi építheti újjá a sziklát? A folyó, ami a köveket hordja és a nap, ami felforrósítja azokat és egymáshoz olvadnak! Majd hosszú évszázadok alatt hatalmas sziklát alkotnak! ÉN vagyok az a folyó ami képes összehordani a köveket! És velem együtt önök lehetnek a NAP, ami összeolvasztja őket sziklává! Rendelkezem a kapcsolatokkal, hozzáértéssel és ami a legfőbb! Az AKARATTAL ahhoz, hogy posványban élő, korrupt és rabszolga népünket kivezessem a jelenlegi gödörből! De mindehhez az kell, hogy megválasszanak a KLÁN ELSŐ TWI'LEKjének! Köszönöm, hogy meghallgattak.
Pa'Ga dolga végeztével sarkon fordul és barátjával együtt elhagyja tanácstermet. - Biztos vagy benne, hogy nem kell megvesztegetnünk vagy megfélemlítenünk senkit? - vette fel utoljára, de neme először Zort. - Igen, teljesen biztos. Most három napig tanácskoznak. De végül úgyis a vének árnyéktanácsa dönt. Meglátjuk mi lesz - mondja lemondóan Pa'Ga. De Zort nem volt egy véleményen barátjával. Úgyhogy kissé lemarad és küldött egy gyors üzenetet...
|
|
|
Ryloth
Feb 9, 2011 23:25:48 GMT 1
Post by Zort Rotry on Feb 9, 2011 23:25:48 GMT 1
Még el sem telt egy nap a Rotry klán nagygyűlésén elhangzott, Pa'Ga beszéd után, Zort már a második olyan családfőnél járt, aki a vének tanácsának tagja volt. Ez egy amolyan árnyék vezetőség a Rotry klán mögött. Több száz éve jött létre és csak a legrátermettebbek lehettek a tagjai. Ráadásul kihalásos alapon működött a bekerülés s kívülállók alig vagy semmit nem tudtak a létezésükről. A legtöbben csak sejtették vagy érezték a vének tanácsának működését. De szükség volt rájuk, hiszen a klán gyűlése döntésképtelen volt, a nehézkes összehívása miatt.
~ Már a harmadik. ~ gondolja Zort, miközben megmasszírozza az orrnyergét. A harmadik vénnél jár és ha Ő melléjük áll, akkor már nagy valószínűséggel a többi vént nem is kell neki győzködnie. Meggyőzik majd egymást. Alig fél órát kell csak várnia ahhoz, hogy a nagy tiszteletnek örvendő Ha'llum megjelenjen és fogadja. Zort feláll és meghajol. - Emelkedj fel Zort. Ez a közvetlen megszólítás meglepte Zortot, de azonnal teljesítette az utasítást. Majd miután Ha'llum leül, ő is helyet foglal. Így most pont egy vonalba kerültek, egymással szemben. - Édesanyád hogy van? Nem szenved hiányt semmiben sem? - Semmiben sem. - Nagyon jó. Kedveltem apádat. Ha nem azon dolgoznál, hogy szétrúgod a vének tanácsát, akkor soron kívül felkértünk volna csatlakozásra...néhány évtized múlva. - Szerintem ön félreérti a Pa'Ga szándékait. Nem ellensége ő a tanácsnak, inkább... - Köszönöm, már hallottam a mesét. Az előző két tanács tag, akiknél jártál már üzentek. Ők megették a mesét. - Minden tiszteletem, de ez.... - Mese. Bár nem az akar lenni. Pa'Ga részéről legalábbis biztosan nem. De a többiek túl begyöpösödöttek, hogy ezt észre vegyék. Pa'Ga népvezér akar lenni. Nem csak a Rotry klán feje. De Pa'Ga tiszta játékos. Népvezérként nem tűrné a korrupciót, a rabszolga kereskedelmet és a bűnöző vezetőket. Zort összevont szemöldökkel hallgatja az idős Twi'lek monológját. A beállt rövid szünetet sem használta ki közbeszólásra. Most már tudja azt, amit eddig csak érzett. Ha'llum a legkeményebb dió a kiszemelt tanácstagok közül. - Látom sikerült jól összefoglalnom a helyzetet. A többieket sikerült meggyőznöd azzal a sok, rövidtávú tervvel. Engem viszont nem érdekel, hogy a klán javainak és erőforrásainak összehangolásával mekkora profitot lehetne elérni. Az sem érdekel, hogy a plusz bevételeket mi mindenre lehetne költeni. Ezek röpke intézkedések. Nekem azt mond meg Zort, de nyíltan, hogy mi lesz utána? Miután szereztetek fegyvereket és hajókat s kiképeztétek a legénységet? Újabb csend állt be. A két férfi egymást nézi s próbálják kitalálni a másik gondolatait. Végül Zort megszólal. - A többi klán is mellénk állna. A korrupt nagy tanácsot megdöntenénk és a helyébe Pa'Ga vezette kormány ülne, ideiglenesen. Kiépítenénk az infrastruktúrát, amit a lehető legjobb erőforrásokkal támogatnánk meg. - Ez Pa'Ga terve. De hogyan akarjátok megvalósítani. Zort, az igazat. - A többi klánban már megvannak azok az emberek, akik a nagy tömegeket és így a vezetőiket mellénk állítják. Ezt még apám intézte el. Aztán ha önként nem mondanak le, akkor katonai puccsal döntenénk meg. Utána pedig a hajókkal és a fegyverekkel megszállnánk pár bolygót, hogy legyenek erőforrásaink is. Hosszú néma másodpercek következtek az oda képzelt mondatvégi írásjelet követően. Aztán Ha'llum elmosolyodik. - A kör bezárult. Méltó vagy apád nevére. Ez az egész folyamat nem saját ötlet, de közel jutottál a végig viteléhez. Ne nézz így rám Zort. Nem az én vagy az Ő terve. Már mi is csak megörököltük. Évszázadok óta tart a játék. De sosem volt olyan karakteres idealista, aki mögé felsorakozhattunk volna. De te találtál egyet...aki mindent megváltoztathat.
|
|
|
Ryloth
Feb 16, 2011 20:05:03 GMT 1
Post by Zort Rotry on Feb 16, 2011 20:05:03 GMT 1
Pa'Ga számára nagyon lassan telt el az a három nap, ami hagyományosan a tanács döntéshozatali ideje. Zort azonban nagyon sokat dolgozott azért, hogy barátja elérhesse a céljait. Most, a döntés kihirdetése előtti percekben már úgy látszik, hogy semmi sem jöhet közbe. De Zort mindig azt mondja, hogy csak az a biztos, ami már megtörtént s tisztán emlékszünk rá...
De nem történt semmi. Határozott léptekkel s emelt fővel léptek be a nagyterembe, amire néma csend nehezedett. Pa'Ga kissé meginogott. Testileg és lelkileg egyaránt. De mellette állt Zort, aki megszorította karját és adott neki egy kisebb lendületet és ezáltal bátorsággal is megtöltötte. Minden szem rájuk szegeződött, de ketten állták a tekinteteket. Amint a kör közepére éltek, a korelnök szólásra emelkedett. - Pa'GA ROTRY! Merészség és bátorság kellett ahhoz, hogy elénk állj és olyat kérj, amire évszázadok óta nem volt példa. Megjelentél, megmérettettél és mi döntöttünk. Közel egyhangúan szavaztunk meg téged a Rotry Klán fejének! A néma és nehéz csend egy szemvillantás alatt tűnt el. Helyét tapsvihar és gratuláló kiáltások vették át. A két barát egymásra nézett, majd a körülöttük ülőkre. Pa'Ga úszott a rivaldafényben és egy pillanatra megrészegítette a hatalom, amelyet megszerezhet.
Zort csak egy arcot keresett, akit nagy nehezen meg is talált. Ha'llum széles mosollyal az arcán tapsolt. Amikor a két férfi tekintete találkozott, mindketten csak biccentettek egymásnak. Fognak még beszélni egymással, nagyon is sokat.
|
|
|
Ryloth
Jun 6, 2011 20:27:06 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 6, 2011 20:27:06 GMT 1
Ryloth.
Izal Waz mélyen beszívta a fajának oly kedves klímát, a forró porviharok körülötte keringõ, más humanoidok számára mérgezõ szemcséit. Az Arcona számára ritkán nyílt lehetõség, hogy a Jedi Lovagrend tagjaként ilyen helyen teljesítsen missziót.. de a Szövetség tudni akarta a külsõ peremre szorult független bolygók lakosságának szándékait, és - paradox módon - "egyszeri" Jedi Lovagokból jóval több állt rendelkezésre, mint megbízható Hírszerzési ügynökökbõl. Így aztán a Ryloth-hoz hasonló független planétákra a Jedik saját missziót küldhettek, hírszerzési fedezet nélkül... ami lehetõvé tette Izal Waz számára, hogy inkognitó helyett egyenesen az egyik legbefolyásosabb Klán vezetése elé járuljon, és nyilvánosan adja elõ követségi szándékát. Remélte, a Vének fogadják majd...
|
|
|
Ryloth
Aug 26, 2013 2:01:41 GMT 1
Post by Enz on Aug 26, 2013 2:01:41 GMT 1
Zort Rotry nyugodt léptekkel szelte át a Rotry klán otthonának egyik gyéren világított folyosóját. Ahová most tartott, oda nem kellett sietnie. Barátja és klántársa, Pa'Ga Rotry évek kemény munkájával megszerezte a klánok felének támogatását. Közelebb álltak az egyesítéshez, mint két éve, de még mindig túl messze. Pa'Ga egy igazi idealista volt, kemény erkölcsû ember, valaki olyan, aki méltó vezetni a bolygót. Viszont nem volt hajlandó olyan módszerekhez nyúlni, amik hamarabb biztosították volna a siker elérését - abban a hitben élt, hogy mivel mellette áll az igazság, elég errõl meggyõzni másokat. Az igazság árát azonban vérben mérték. Rá hárult hát az a feladat, hogy megtegye, ami szükséges a sikerhez. Nemcsak barátja, de az egész bolygó sikeréhez. Befordult egy kanyarban, majd még egyben. Rotryváros hatalmas földalatti labirintusában számos lehetõség adódott ehhez hasonló titkos tárgyalásokra az alsóbb szinteken. Tényleg, milyen érdekes, minden bolygón, minden népnél ugyanaz a helyzet: minél magasabban lakik valaki, annál nagyobb úr a sajátjai között. - Erre, tanácsos - hallott egy halk hangot az egyik oldalfolyosóból. Nyugodt léptekkel arra fordult, de a biztonság kedvéért marokfegyverén tartotta a kezét. Nem ez lenne az elsõ alkalom, hogy meg akarják ölni õt vagy Pa'Gát. Az apró teremben csak egy mûködõ holovetítõ biztosított fényt, és Zort senkit sem látott bent. Éppen ki akart fordulni, amikor az ajtó halk szisszenéssel bezárult. Azonnal elõkapta a fegyverét, de leengedte, amikor a sötétbõl elõlépõ alak magasba tartott kézzel jelezte, hogy fegyvertelen. - Erre nem lesz szükség, Zort tanácsos - mondta a szarvakkal rendelkezõ, kék bõrû, sárga szemû sakuubi férfi. Érdekes futárokat választ új partnere, könyvelte el magában. Elrakta a fegyverét, és közelebb lépett a holovetítõ fényéhez. Remélte, hogy jól döntött, amikor ezt a fickót kérte fel segíteni. - Az én nevem már tudja - mondta a követnek, akit félszemmel még mindig követett. - Én is kíváncsi lennék az önére. - Henarh, a Futár szolgálatára - hajolt meg enyhén. Hát legalább az illemet ismeri. - Úgy hallottam, segítséget szeretne kérni. - Nagyon jó a hallása - ismerte el némi gúnnyal. - A bolygónk évtizedek óta széttagoltságban él, még a galaktikus szövetségi tagságunkat is elveszítettük! Mindennapos a bûn, az önkény, a politikai gyilkosságok, a gyengék bántalmazása. Pa'Ga barátommal évek óta küzdünk egy jobb jövõért gyermekeink számára. De ilyen ütemben ez akár évtizedeket is igénybe vehet. Annyi idõnk pedig nincs! - Az Ezüst Báró szereti a nemes célokat - bólintott kurtán a Futár. - Amikor segítséget kért tõle, rögtön tudta, hogy mi a helyes dolog, és ideküldött engem. - Az Ön Bárója kivételes ember lehet. Egy egész életet feláldoz arra, hogy másoknak segítsen. Õszintén irigylem õt és az idealizmusát. - A Báró nem idealista - rázta meg a fejét a Futár. - Az idealizmus lehetetlenné teszi a reális célok megvalósítását. Csupán egy ember, aki békét szeretne teremteni a Galaxisban, egy olyan világot, ahol az erõsebb nem nyomja el a gyengébbet. - Érdekesen hangzik. Szívesen hallanék részleteket arról, a Báró hogyan segítené Ryloth ügyét. - Akkor figyeljen...
|
|
|
Ryloth
Oct 25, 2013 19:07:44 GMT 1
Post by Enz on Oct 25, 2013 19:07:44 GMT 1
A Rotry klán nagytermében színes sokaság gyûlt össze, és nem lehetett eldönteni, hogy haditanácsot ülnek vagy diplomáciai találkozót tartanak. Az eddig kevéssé ismert és még kevésbé tisztelt klán lassacskán Ryloth legnagyobb erejévé nõtte ki magát, ami fõleg a kisebb klánok támogatását tudhatta maga mögött. Most azonban hosszas munkával sikerült meggyõzni a Secura klánt is arról, hogy mi is szolgálja igazán Ryloth jövõjét. A díszes ruhákat viselõ küldöttség az asztal egyik oldalán foglalt helyet, férfiak és nõk vegyesen. Középen a klán patriarchája, Kol Secura ült méltóságteljesen, arca ünnepélyes komolyságot sugárzott. Zort Rotry, a tárgyalások megbízott vezetõje közvetlenül vele szemben ült, így jobban szemügyre vehette a klán idõsödõ vezetõjét, akin láthatólag nem fogtak az idõ vasfogai: alig nézett ki idõsebbnek, mint amikor évtizedekkel ezelõtt átvette a klánja vezetését, pontosan a Yuuzhan Vong invázió idején, és minden befolyását latba vetve állt ki az Új Köztársaság és a Galaxis védelme mellett, a mai napig tartó jó hírnevet szerezve a bolygónak. Ám az irányítás kicsúszott a kezébõl a konfliktus végén, Ryloth pedig a marakodó klánok markába került, és tagságát is felfüggesztették a Galaktikus Szövetségben. A teremben azonban jó pár katona is volt mindkét klán saját hadseregétõl, azonban fegyvertelenül. Mivel egyenruha egyik oldalon sem volt rendszeresítve, így õk is a kavalkád színességét erõsítették. A Secura klán harcosai saját jelvényüket viselték, míg a Rotry fegyveresek a Ryloth-i Klánszövetség emblémáját: Zort legnagyobb érdeme volt eddig, hogy kemény munkával és az ellentétek elsimításával életre hívta ezt a szövetséget, ami mostanra Ryloth legerõsebb katonai és politikai entitása lett. A jelenlegi rendszerrel elégedett klánok ezzel szemben az õsi Klántanácsot támogatták, és bár egyesített erejük felülmúlta volna övékét, egymással szemben is bizalmatlanok voltak. - Üdvözlöm a Secura klán dicsõ küldöttségét - emelkedett fel a helyérõl Zort, amint mindenki elfoglalta a helyét. - szerény hajlékunkban ezen a nagy napon. Kivételes ez a nap több szempontból is, nemcsak közös barátságunkat alapozzuk meg, hanem egy erõsebb Ryloth alapjait is, és végsõ soron a twi'lekek helyét a Galaxisban. Kol nagyúr, a Secura klán vezetõje, igazán öröm, hogy személyesen jött el. - Az enyém az öröm, hogy itt lehetek - emelkedett fel õ is, arcán azonban nem látszódott semmilyen érzelem a komolyságon túl. - És úgy érzem, a Rotry klán nagy tettekre képes még. Azonban úgy látom a klán vezetõje, Pa'Ga nincs itt. - Pa'Ga Rotry éppen ezekben a pillanatokban hódítja meg Kala'uun városát - jelentette be teátrálisan Zort, mire döbbent pillantásokat érzett magán. Régóta készült már erre a bejelentésre, és be kellett vallania, izgatott volt, mint egy kisgyerek, amikor új játékot kap. Õ is megkapta az új játékszereit, és ideje volt tudatni Ryloth-tal, ki a bolygó új lylekje. - Az egyik fõvárost? - Kol Secura arcára végre kiült valami érzés: a döbbenet. - De hiszen azt a nagy klánok közös ereje védi! Zort halványan elmosolyodott, és elhagyta helyét az asztalnál, annak rövidebb oldalával párhuzamos falhoz sétálva, és élvezte, ahogy felbolydul a terem mögötte. A Securákat mindenképp benne akarta tudni saját új rendszerében, amit õ épít fel testvérként szeretett barátjával, a twi'lekek és Ryloth valamennyi lakója boldogulásáért. Lassan tapsolt egyet, és a falba épített hatalmas kijelzõ életre kelt, rajta Kala'uun képével: a Magányosöt-hegység méltóságteljes alakjai, melynek szélén ott volt a két fõváros egyike, Ryloth legnagyobb nemzetközi kikötõje. - Legyünk mindannyian szemtanúi annak, hogyan pusztul el a régi, hogy átadja helyét az újnak! - jelentette be, és a kamera az égbõl támadó Rotry-erõkre váltott. Vadászgépek alakzatban, legalább száz darab, mögöttük igencsak újszerû transzportok és leghátul egy korvett méretû hajó zárta a sort. Az ellenség ezzel szemben háromszáz vadászgépet és a sziklába épített lövegeket sorakoztatott fel. - Ez õrültség! - jelentette ki Kol hangosan. - Ha le akart nyûgözni minket, megtörtént! Felesleges ennyi jó életet feláldozni! - Feláldozni? - hajtotta elõre a fejét Zort, majd egy gúnyos kacaj keretében hátravetette. - Szó sincs róla! Az elõny nálunk van! A vadászgépek közben lõtávolságba értek, amit a kék és zöld lézersugarak kavalkádja, illetve a robbanások sûrû felhõje jelzett. A kamera által közvetített kép megszûnt, ahogy eltalálták azt a szerkezetet, ami közvetített, és a váltás néhány másodpercig eltartott, közben feszült csend ült a termen. A kamera váltott, ám ekkor a füsttõl nem lehetett semmit látni. Pár pillanat eltelt, mire végre kitisztult a kép: a Klántanács címerét viselõ gépek hatalmas összevisszaságban repültek, alakzataik felbomlottak és tucatnyi gép zuhant lángolva a felszín felé. A Klánszövetség modernebb vadászgépei ezzel szemben alig szenvedtek veszteségeket és újabb és újabb rácsapásokat hajtottak végre, még jobban megzavarva az ellenséges hadrendet. Teljes gyõzelem volt, efelé nem férhetett kétség. - Ha le is gyõzik a vadászerejüket, még mindig ott vannak a felszíni ütegek - közölte hitetlenkedve Lok Secura. Zort azonban továbbra is elégedetten mosolygott a vendégeire, ügyet sem vetve a másik közbeszólására. Jól tudta, hogy miként fog ez az összecsapás végzõdni, efelõl az elején sem volt kétsége. A Báró olyan támogatásban részesítette õket, amivel a javukra fordultak az erõviszonyok. - Mik ezek a gépek? - érdeklõdött a jóval szakmaibb szemmel bíró Secura egyenruhás twi'lek, aki emlékei szerint a klán legmagasabb rangú parancsnoka volt. - A Strunz Nehézipar termékei, Aurek vadászgépek - most már felesleges volt titkolózni. - Strunz? - ráncolta a homlokát a kérdezõ. - Mi is érdeklõdtünk, de túl magas árat mondtak. - Valóban nem voltak olcsók - bólogatott Zort, úgy téve, mintha gondolatban még mindig azokat a krediteket sajnálná, amiket soha nem adott ki. Jobb, ha azon gondolkodnak, honnan szerezték a pénzt, mintha azon, ki adna nekik ingyen ennyi modern vadászt. A Báró kérte, hogy kiléte maradjon titokban és Zorton kívül senki sem tudta, milyen köze van Ryloth felszabadításához. - De minden kreditet megértek. - Kétségkívül lenyûgözõ - értett egyet a klán egy másik tábornoka is. - De az erõdöt mivel kívánják bevenni? Ha le is bombázzák a felszíni védelmet, hetekig eltarthat minden járat átvizsgálása. - Ó, milyen szerencse, hogy erre is gondoltunk - közölte sejtelmesen, majd tapsolt egyet, mire az addig oszlopnak tûnõ építmények egyszerre szisszenve felnyíltak és sosem látott harci robotok léptek elõ, a hátukon lévõ sugárvetõn tartva a kezüket. Többen idegesen néztek körbe a vendégek közül, mintha azt várnák, hogy velük is végeznek. - Hadd mutassam be maguknak az új EX-szériás harci droidjainkat, a szárazföldi ütközetek leendõ eldöntõit. Ötféle érzékelési módra képesek, hétszabadságos végtagúak, mind egyéni MI-vel ellátva, de abszolút parancsteljesítésre tervezve, önálló személyiség nélkül - közölte a fontosabb adatokat, majd egyenesen Lok Secura szemébe nézett. - Mint láthatja, a Klánszövetség totális gyõzelme csak idõ kérdése. Most pedig azt hiszem, ideje tárgyalnunk a csatlakozásukról. Lassan visszasétált a helyére, és a droidok vöröslõ tekintetétõl kísérve elõvette adattábláját. A Secura klán értékesnek fog bizonyulni a bolygó egyesítésénél és talán érdemes megfontolni, hogy Lok Secura legyen az új államfõ, kikezdhetetlen tekintélye révén. Persze csak addig, amíg nem válik terhessé számukra és nem áll a változások útjába.
|
|
|
Ryloth
Oct 31, 2013 19:10:18 GMT 1
Post by Enz on Oct 31, 2013 19:10:18 GMT 1
- Kala'uun elvesztése komoly probléma elé állított minket - nézett körbe Vez Fortuna jelentõségteljesen. A Klántanácsban még egy hely üresedett meg a Secura klán távozása után, ezzel háromra csökkent a szavazattal bíró tagok száma. Persze mások elfoglalták a székeket, de csakis tanácskozási joggal bírtak. A tömeges átállásra tekintettel ezúttal néhány kisebb klán képviselõit is bevették, megelõzendõ az újabb átállásokat a Klánszövetséghez. - Megint úgy fogunk járni, mint Tarkona idejében - sopánkodott Nez Sivron, aki a vereség óta nem volt több egy hisztis defetistánál. Valahogy így élhette túl a nevezett idõben is a tisztogatásokat is, amiket az eszelõs fajtársuk a régi klánok tagjai között tartott. Tízezreket küldött a ryllbányákba vagy számûzetésbe. - Ha teszünk ellene, akkor nem! - jelentette ki magabiztosan Nurb Dira, aki az új tagok közül került ki. Harcias volt a hozzáállása, és egyértelmûen azok között említhették, akik az új rendszerben nem kívántak átállni a Klánszövetséghez, ahogy egyenlõek lettek volna hatalomban még a pár száz fõs Ryloth klánnal is. - Elveszítettük a nemzetközi kereskedelmet, az északi fennsíkokat és folyamatosan közelítenek felénk az új fegyvereikkel - panaszkodott tovább Sivron, de láthatóan senki sem értett egyet vele. - Adjuk fel a fõvárost és zárjuk körül õket - javasolta Rama'ja Fenn, aki maga is katonai múlttal bírt. Vez Fortuna gyilkos tekintettel pillantott rá. - Egy fõvárost már feladtak - közölte hûvösen a Klántanács elnöke, mire többen egyetértõen morogtak, ám úgy tûnt, Fenn nem kíván visszavágni. - A Sivron klán szerint békét kéne kérnünk és felajánlani egy pozíciót a Rotry klánnak a Tanácsban - közölte Nez fia és helyettese az álláspontjukat, mire Vez gúnyosan felhorkant. - Ez talán mûködött volna pár hete, de nem most! Gyõzelemre állnak, és ha kiüti az egész tanácsot a nyeregbõl, övé lesz minden, nemcsak egy szaros szavazat az üléseken! - közölte a véleményét megvetõen, mire Nez összerándult. Igencsak megviselték az idegeit az elmúlt hetek történései, és olyan szinten lett árnyéka önmagának, hogy a többiekbõl csak szánalmat tudott kiváltani. - Akkor mit javasol maga? - kérdezte Divron, láthatóan megunva, hogy a tanácselnök csak mindenkit leszól. Vez idõs arcára kaján mosoly ült ki, mintha csak erre készült volna. - Uraim, sikerült két olyan személyt az ügyünk mellé állítani, akikkel minden megfordítható - közölte sejtelmesen, majd lenyomott egy gombot a kommunikátorán, és a kinyílt ajtó mögül egy egyenruhás twi'lek sétált be, kezét háta mögött összefonva rangjelzõ botja körül. Többen akadtak, akik elsõre felismerték, de olyanok is, mint Sivron, akik értetlenkedve figyelték a katonát, különösen egyik félig hiányzó lekuját és lefedett szemét vagy a bal kezén található három ujját. - Hadd mutassam be maguknak Bib Ozora tábornokot, a Szövetség egykori hõsét a vong háború idejébõl! - jelentette be a vendéget, õ pedig katonásan összecsapta a lábait, és felszegte a fejét. - Enyém az öröm, uraim - üdvözölte õket. Számos ütközetben harcolt a vong ellen és egészen tábornoki rendfokozatig jutott. Több ütközetben sérült meg könnyebben vagy súlyosabban és katonái között ezért kiérdemelte a Lövészárok becenevet. Az invázió után még egy évtizedig szolgált, majd nyugdíjba vonult Coruscanton, és azóta emlékiratain dolgozott. - Mától fogva én vagyok a Klántanács vezérkari fõnöke. - Maga itt? - lepõdött meg Sivron, mint aki egy rossz álomból ébredt. - De hát egy vesztett ügy mellé állni... - Badarság - intette le Ozora, mielõtt más tette volna meg. - A Klántanács és Ryloth még megnyerheti ezt a háborút! - az asztali konzolhoz lépett, majd rövid keresgélés után megtalálta a megfelelõ gombot, és lenyomta. A megjelenõ holotérképen a fõváros körüli stratégiai pontok tûntek fel: több már a Klánszövetség jelképét viselte. Maga elé vette a háta mögé tartott tábornoki botját és mutogatni kezdett. - Mint láthatják az ellenség legújabb offenzívája több fontos pontot az ellenõrzése alá vont. Azonban elkövettek egy nagy hibát: türelmetlenek. Egyetlen céljuk minél hamarabb áttörni a fõváros felé. Ezért a legfontosabb ellátási pontjukat, a Naigar-fennsíkot nem biztosították eléggé. - Naigar tele van turbólézer ütegekkel, maga egy erõd! - vetett ellen Fenn, és Ozora láthatóan értékelte, hogy van valaki, aki hozzá hasonló tapasztalatokkal bír. - Híján vagyunk a repulzoros jármûveknek. - Azonban ha Pa'Ga Rotry stratégiáját alkalmazzuk, megszerezhetjük az irányítást a két legfontosabb erõd, Ebb'en és Em'mahl felett. Egy kisebb csapat könnyedén átveheti az irányítást, hiszen alig hagytak katonákat hátra a védelmére! - jelentette ki és körbetekintett a teremben, majd néhány kételkedõ arcot látva folytatta. - Így pedig megakadályozzuk, hogy erre szállítsanak ellátmányt, vagyis végsõ soron az offenzíva ereje túl hamar fog kifújni, valahol itt - hajolt elõre, és nyomott le még egy gombot, mire a térképen elõrébb mozdultak a jelek. - Mi pedig stabilizálhatjuk a saját frontvonalunkat. - Köszönjük tábornok úr a részletes kifejtést - közölte Vez érdes hangján, majd felemelkedett. - A tanács szavazni fog. Ki ellenzi a javaslatot? - Nincs ellenvetés - közölte Fenn, bár láthatóan fenntartásokkal. - Ellenzem! Békét kell kérnünk! - nézett körbe Sivron, de senki sem állt az oldalára. - Nincs ellenvetés - szólalt meg utolsónak Vez, majd szánakozva nézett Sivronra - Akkor menjen tábornok, készítse elõ az akciót! A tábornok tisztelgett, majd elhagyta a szobát arra, amerrõl érkezett. Halk pusmogás kezdõdött, de amint Vez megköszörülte a torkát, mindenki elhallgatott. - Van itt még egy vendégünk! Lépj be! - Lol Aseca nagyúr, A Tiltott Követõi sith szekta nagymestere! - jelentette be Vez, mire többen hátrahõköltek. - Egy sith? - hitetlenkedett Sivron. - Lepaktálunk az ESB-vel is? - Semmi közöm azokhoz az operettsithekhez! - vonta össze vöröslõ szemeit Aseca. - Én az igazi hatalmat keresem! - És meg is találta - mondta cinikusan Vez. - Ezzel csak magunkra vonjuk a jedik figyelmét! - mondta Divron, aki most elõször ellenkezett. - A Secura klán meg felvette a kapcsolatot a jedikkel, akik ellenünk fognak harcba lépni - közölte Vez, amit Aseca meg is erõsített. - Követõink közül többen beépültek a Klánszövetségbe, tõlük származik az információ. Kiiktatjuk a jedit, amint a bolygóra lép és információkkal szolgálunk. Maga - nézett Vezre. - Pedig teljesíti a maga részét. - Úgy lesz nagyúr, úgy lesz!
|
|
|
Ryloth
Nov 4, 2013 15:55:50 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 4, 2013 15:55:50 GMT 1
A porviharnak jó és rossz oldala egyaránt volt.
Jó volt, hiszen elrejtette a Secura-klán erődje felé ereszkedő civil siklót a rivális klánok figyelő szemei és érzékelői elől - és bár a hajó nem viselte egyetlen állam, vagy katonai szervezet jelzéseit sem, igencsak nehéz lett volna megmagyarázni akár a Klántanács, akár a klánszövetség őrjáratának, hogy tényleg kizárólag a régi twi'lek barlangfestmények vizsgálatára érkeztek az utasok a Senex-Juvex Galaktikus Archeológiai egyeteméről.
Rossz volt, hiszen az utastérben ülő társaság azon két tagjának, akik nem hívhatták segítségül az Erőt gyomruk háborgásának lecsillapítására, láthatóan egyre sürgősebbé vált a kiszállás.
- Leszállásig öt perc. - hangzott a belső komban a pilóta hangja, mire a társaság egyik twi'lek tagja nagyot nyelt, majd nekiállt rendbeszedni aktatáskája tartalmát, ami erősen összerázódott, mióta beléptek a légkörbe.
- Reméljük, lesz időnk egy kicsit rendbeszedni magunkat, mielőtt Kol Secura fogad minket.- jegyezte meg morózus arckifejezéssel.
- Tiszteletre méltó nagybátyám nagy kockázatot vállal azzal, hogy beleegyezett a fogadásunkba. - felelte az öregebbik twi'lekkel szemben ülő fajtársa, egy zöldes bőrű fiatal lány, aki a jedik tradicionális, hosszú köpönyegét hordta - alatta pedig nem a twi'lek erőhasználók és a körülöttük levők körében egyaránt kedvelt, testre simuló kétrészest, hanem inkább a tatuini farmerek öltözetére emlékeztető fehér, buggyos overallt.
- Bizonyára fogad majd minket, amikor az a legbiztonságosabb.- f fejezte be a gondolatot a lány.
Társra, a mellett ülő lovag nem szólt egy szót sem, csak ujjai játszadóztak az övén függő fénykard markolatán. Parapp... parapp... parapp. Jaden Korr a Rend egyik legtapasztaltabb lovagja volt, már ami a sithek és egyéb sötét oldali erőhasználók elleni harcot illeti. Már a Yuuzhan Vong invázió előtt hírnevet szerzett magának Katarn Mester tanítványaként, egyelőre mégsem került be a Tanácsba.
Ha sötét jediket, sith varázslókat és kultistákat kellett levágni, akkor Jadennek nem volt párja, még Jaina Soloval is felvette a versenyt kardforgatásban, és mindig ügyelt rá, hogy jó karban tartsa magát... viszont a politika és a Tanácsot átható személyes viszonyok hidegen hagyták... sokkal jobban érezte magát kint a Peremvidéken, egy-egy sötét ellenség elleni harcban, mintsem hogy a Skywalker-Solo klán és baráti társaságuk valamelyik tagja mellett koslasson - pedig utóbbival már régóta biztosíthatta volna magának a mestereknek kijáró széket.
És mégis, most, amikor a sithek újabb felemelkedése miatt Jaden arra gondolt, hogy fényes jövőt biztosíthat magának a Jedi Rend történelemkönyvének lapjain, a várva várt lehetőség csak nem akart megérkezni... néhány szerencsétlen kimenetelű misszió után ő lett A Jedi, Aki Mindig Későn Érkezik. Akárhányszor is kirendelte valahová a Tanács, az ott tartózkodó másik mester. vagy véletlenül odapottyant akárki már megoldotta a konfliktust, Jadennek pedig csak a romok eltakarrítása maradt hálátlan osztályrészül.
Nem volt túl meglepő tehát, hogy az első adandó alkalommal csatlakozott a Fény Hadseregének katonai stábjához, közvetlenül Kenth Hamner alárendeltségében keresve az új kihívásokat... de a várva vált küldetés csak nem akart eljönni - egészen mostanáig.
A mellette és vele szemben ülő két twi'lek, a volt Zsivány pilóta, most pedig ügyvédként praktizáló veterán, Nawara Ven, és a fiatal tanítvány, a fajtársaihoz képest meglepően.... kevéssé dekoratív padawan, Villya Secura jelentették a kapcsolatot a Ryloth egyik legbefolyásosabb klánjához, amelyik a bolygót egyre inkább elborítő polgárháború szorításában vergődve végül a jedikhez fordult segítségért.
A Securákat aggodalommal töltötte el az, ahogyan a Klántanács vesztésre álló tagjai egyre extrémebb oldalakhoz fordultak segítségért, de egyszersmind az is, ahogyan a Klánszövetség domináns erejévé növekvő Rorty-klán élvonalbeli haditechnikát csatornázott bele - ki tudja honnan, és milyen pénzből - a bolygóért folyó harcokba. És mivel a Szövetség nyilvános felkérése nem volt opció, a Securák úgy döntöttek, a jedikhez fordulnak.
- Ne feledjétek. - törte meg végül a csendet Jaden. - Nem azért jövünk, hogy nyíltan támogassuk valamelyik felet a katonai konfliktusban. Azért jövünk, hogy közvetítsünk, elősegítsük a tárgyalásokat, és felfedjük, ha sötét erők munkálkodnak a háttérben.
- Mindig sötét erők munkálkodnak a háttérben. A sötét erők már csak ilyenek. - jegyezte meg fanyar hangon a delegáció negyedik tagja, egy középkorú, kopaszodó férfi rangjelzések nélküli zöld zubbonyban, melyen egyedül a Fény Hadseregének jelvénye volt látható. Nem sok idővel ezelőtt még egy egész bolygó teljhatalmú uraként kormányzott, most pedig - hála az összeesküvőknek, a Konföderációnak, a nagaioknak és általában a jó szerencse hiányának - puszta politikai tanácsadóként reménykedhetett abban, hogy végre kamatoztathatja képességeit.
Bár őszintén szólva még ez is jobb volt, mint elsőéves padawanoknak előadást tartani a forradalomról egy barlangban a Kathol-szektor szélén.
Vla'sov, az Asmeru nyugalmazott Havocja körbepillantott, de miután nem váltott ki különösebb reakciót a megjegyzése, inkább lehunyta a szemét és megpróbálta ép gyomorral átvészelni a leszállásig hátralévő kis időt.
- Ezért hoztunk Önt is magunkkal.. - biccentett végül Jaden. Nem kedvelte ezt a kisstílű bürkratának tűnő alakot, aki vaskézzel kormányozta az Asmerut megbuktatásáig. Elképzelni sem tudta, hogy miért érte meg a jediknek leigazolni őt... már persze leszámítva azt, hogy minden jedinél jobban átlátta az Erő háta mögötti porfészkek politikai machinációit. De mióta volt ez a legfőbb szempont? -
- Úgy gondolom, nagyszerűen együtt tudunk majd dolgozni Vla'sov úrral.. - próbálta diplomatikusan enyhíteni a légkört Nawara.
- Leszállás! - jelentette be a pilóta, és a sikló nagyot döccenve földet ért az erőd tetején kialakított platformon.
|
|
|
Ryloth
Nov 6, 2013 6:16:15 GMT 1
Post by Enz on Nov 6, 2013 6:16:15 GMT 1
A csapatnak szembesülnie kellett vele, hogy a landolás ellenére alig pár méter volt a látótávolság odakint és a porvihar utat talált magának ide, igaz enyhébben tombolva, mivel a Securáknak korántsem voltak olyan védett ûrkikötõi, mint Kala'uun, amit most a Rotry-klán megszerzett magának. Persze a landolással legalább az állandó rázkódás is megszûnt, és Vla'sov arca sem olyannak tûnt, mint aki bármikor kidobhatja a taccsot. Asmeru egykori teljhatalmú ura örülhetett, hogy végre feltápászkodhat anélkül, hogy attól kéne félnie egy frissen jött hullám nekidobja valamelyik jedinek. Bár most már a Fény Hadseregének tagja volt és a jedik szövetségese, nem örült jobban ennek a helyzetnek, mint közülük páran tették. De szemben egy pár elmenekült vezetõtõl, neki nem volt kedve kalózként vagy politikai menekültként kamatoztatni tudását, és jövedelmezõbbnek tartotta a jedikkel való együttmûködést, legalábbis amíg nem kap egy jobb ajánlatot máshonnan... - Azt hiszem mehetnénk - jegyezte meg, magához véve táskáját, mire Jaden is felállt, de ismét nem kapott választ egyiküktõl sem. Nos, legalább nem kell hallgatnom õket, próbálta a dolgok jó oldalát nézni. Ahogy kiléptek a némileg csillapultabb viharba, egy földhöz szegezett hatalmas vadászgépet vettek észre rögtön maguk mellett. A Klánszövetség jelzését viselte oldalán, kb. 20 méter széles szárnyai végén egy-egy nehéz lézerágyú ült, a pilótafülke mellett lévõ hajtómûvekbõl kiágazó két-két függõleges szárny végén pedig egy-egy lézerágyú figyelt, nem is beszélve az ezek találkozásánál lévõ rakétavetõkrõl. - Szóval ilyeneket szedtek össze Rotryék - fütyült volna elismerõen Vla'sov, ha nem tartott volna tõle, hogy közben telemegy a szája durva porral. Ez nem hasonlított a felvételeken látható Aurek taktikai vadászgépekre, szóval másmilyen típusról lehetett szó, a tûzereje igazi rombolóvadászgéppé tette. - Ezt biztos nem a helyiek gyártják. Megnézem közelebbrõl! Odasétált a vadászgéphez, amit láthatóan ebben a viharban nem õrzött senki, sõt talán éppen az idõjárás miatt kényszerült itt leszállásra, mivel a közelben nem volt hasonló gép, így valószínûleg magányos járõr lehetett. Az asmerui szemügyre vette a fegyverzetet, majd a pilótafülke felé sétált tovább. Annak oldalán ott állt a gyártó megnevezése aurebesh betûkkel: Strunz Nehézipar. Sosem hallott még róluk, pedig ha neki is vannak ilyen gépei, amikor megtámadja a nagaiokat...
- A Sötét Oldal kegyes hozzám - suttogta a Klánszövetség jelképét mellkasán viselõ pilótaruhás zöld twi'lek férfi maga elé. Mint a Tiltott Követõinek megannyi tagja, õ is beépült a Klánszövetségbe és a nagymester most õt bízta meg azzal, hogy megszabaduljon a jedik jelentette fenyegetéstõl. Ha sikerrel jár, a rend felavatott mesterévé válhat és Aseca saját tanítványává. Megtapogatta ruhája alatt gondosan elrejtett fénykardját, mely a B tervet szolgálta arra az esetre, ha a jedik nem halnak meg. Hogy pontosan az õ gépe mellett szálljanak le, az pedig csakis a Sötét Oldalnak köszönhetõ, amely szintén a férgek pusztulását akarja. Elõhúzta a zsebébõl a detonátorát, várva azt a pillanatot, amikor odaérnek többen a géphez. Igen, most... lenyomta a gombot, és kintrõl hatalmas robbanás hangja hallatszott.
Vla'sovot hirtelen mellbe vágta valami, és alig kapott levegõt. Szinte úgy érezte magát, mint aki repül, és olyan valóságos volt az élmény. Ekkor realizálódott benne, hogy azért olyan valóságos minden, mert tényleg repült, lábait maga elõtt látva, kezét pedig ösztönösen a saját védelmére emelte. Lángnyelvek húztak el alatta, és érezte irtózatos forróságukat, õ azonban biztonságban volt, sõt úgy tûnt, mintha nem vonatkozott volna rá a gravitáció, egyszerûen egy helyben lebegett. - Megvagy! - hallotta lentrõl Jaden hangját, és mikor oldalra fordította a fejét, látta, hogy a jedi felé kinyújtott kézzel áll, a robbanás hatótávolságán kívül, és Vla'sov olyan komikusnak találta a jelenetet, hogy felnevetett, majd õ is kinyújtotta volna a kezét felé, ha tudott volna mozogni. Füle úgy zúgott, mintha egy ágyút sütöttek volna el mellette, és úgy érezte, mindjárt beszakad a dobhártyája. Jaden mögött ott állt sértetlenül Nawara, a twi'lek pilótaügyvéd és Villya Secura is megúszta kisebb karcolásokkal. Vla'sov érezte, ahogy a teste megindul a jedi felé, és élvezte az úszást a szabadban. Hátradöntötte a fejét és figyelte az alant elúszó tájat. Ahogy kezdett tisztulni az elméje a sokktól, úgy ébredt rá egyre inkább, hogy túléltek egy merényletet, és mire a jedi lerakta a földre, kezdett teljesen magához térni. - K-köszönöm - mondta erõtlenül, miközben Villya odasietett, hogy megnézze, mi baja van. - Igazán kedves. Mármint maga, kisasszony - valahogy érezte, hogy ez igazán hülyén hangozhatott, így jobbnak látta, ha egy darabig most nem beszél.
- Túlélték a férgek - sziszegte gyilkos hangon a kultista, és elõhúzta sugárvetõjét. Egy sor Secura katona sietett kifelé, és úgy gondolta, kihasználja a helyzetet. Szélesen integetett feléjük. - Odakint vannak! Rám támadtak! Két twi'lek és két ember, valószínûleg a Klántanácstól vannak! - kiabálta, és igyekezett az Erõvel is hatni a tudatukra. Az osztag parancsnoka, egy nagydarab kék twi'lek odasietett hozzá. - Jöjjön velünk, nehogy elszökjenek! - Örömmel - mosolyodott el kajánul a kultista, és beállt a kis csapat mellé. Odakint nem kellett sokat menniük a viharban, és a tûz jelezte merrefelé kell haladniuk. A csapat ott volt, ahol a mindenható Erõ súgta nekik. - Öljétek meg õket! - kiáltotta, ahogy észrevette a talpon álló jedit, és meg sem várva a nyolcfõs osztag visszajelzését tüzet nyitott rá sugárvetõjével.
|
|
|
Ryloth
Nov 11, 2013 0:29:04 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 11, 2013 0:29:04 GMT 1
Robbanás... szanaszét repülõ törmelékek és volt asmerui Havoc, utóbbi szerencsére egy darabban.. aztán a már ilyenkor jól megszokott fülcsengés és arcot, test verõ apró homok- és hamuszemek mindenfelé. És a Sötét oldal. Jaden hirtelen elemében érezte magát... egy gyors pillantással meggyõzõdött arról, hogy az ifjú Villya biztonságba helyezte Vla'sovot, aki Nawarával együtt visszahúzódott saját siklójuk megdõlt törzse mögé, amelyet láthatóan jobban helyben hagytak a robbanás törmelékei, mint magát a csapatot. Aztán kezében felvillant a fénykard kék pengéje, és a porfelhõben megjelenõ tüzelõ alakokra koncentrált.
- Mester, ne bántsd õket! - hangzott Jaden fülében Villya kiáltása. - Tiszteletre méltó nagybátyám testõrei! - Lehet, de nem mindegyik.. - Jaden villámgyors mozdulatokkal hárította a feléje záporozó lövedékeket, miközben igyekezett úgy helyezkedni, hogy a többiek felé irányuló lövéseket is blokkolni tudja. Fokozottan nehéz dolga volt, hiszen úgy kellett visszaküldenie a lövéseket, hogy azok ne okozzanak súlyos, vagy halálos sérülést az õröknek... egy pontosan visszaküldött találat után az egyik katona elejtette megolvadt fegyverét, és kezét fájlalva visszahúzódott.
Egy pillanat múlva Villya pengéje is csatlakozott a tánchoz. - Gid'a gi'zerre-vid, Je'daii! - kiabálta Nawara a twi'lekek nyelvén a közeledõ, folyamatosan tüzelõ õröknek, jelezve, hogy barátok, de csak valami olyasmi üvöltést kapott válaszul, hogy "Ezt akárki mondhatja". - Mindig ilyen vendégszeretõek a rokonaik? - jegyezte meg Vla'sov, igyekezvén minél kisebbre összehúzni magát a sikló egyik ferdén áll leszállótalpa mögött. - Csak, ha rossz idõ van.. - húzta le a fejét Nawara egy túlságosan is közel elhúzó lövedék elõl.
Villyával az oldalán Jaden most már arra is tudott összpontosítani, hogy kiválassza a félkörbe rendezõdõ õrök közül azt, aki az egész mögött állhatott.. és igen, a csapat vezére mögött félig takarásból tüzelõ alak lövései sokkal pontosabban voltak, Jadennek sokkal többször kellett azt Erõhöz folyamodnia, hogy blokkolja azokat... érezhetõen a Sötét oldal vezette a célzó kezét. - Balról a negyedik! - kiabálta a tanítványának, Villya pedig bólintott.
Most kiugrasztjuk sötét barátunkat, gondolta Jaden, majd elegáns mozdulattal arrébb lépett, hogy a visszavert lövedékeknek ne legyen útban a parancsnok. Így most minden egyes találat a többieknél sötétebb, zöldes bõrû twi'lek lábai elõtt landolt. Amaz káromkodva igyekezett arrébb kerülni a lövések útjából. Jaden pedig bólintott - itt az ideje kockáztatni.
A következõ két energiasugarat nem a zöld twi'lek lábai elé küldte vissza, hanem az egyiket a dereka felé, a másikat egyenesen a fejének. Lássuk, meghalsz-e, gondolta a jedi, vagy inkább...
Sötét oldali ellenfelük ösztönösen is az életet választotta. Egyik tenyerét felemelve hárította az elsõ lövést, ami nem sokkal Jaden elõtt a padlóba vágódott, a másodikat pedig.... Már csak segítséggel tudta blokkolni.
A lövedék lepattant a feje elé emelkedõ vörös fénykard pengérõl... és döbbent pillantásokat váltott ki a mellette álló õrökbõl. - Kaim'a sinya! - kiáltotta el magát most Villya, mire az õrök ösztönösen hátrébb léptek, a sötét oldali erõhasználó elátkozott megnevezését hallva. Jaden egy szaltóval felemelkedett a levegõbe, és egyenesen a zöld bõrû twi'lek elõtt landolt - fénykardjaik három-négy éles ívû csapás után sisteregve csúsztak el egymáson.
A platformra vezetõ járatból újabb kiáltások hallatszottak, majd lábdobogás. Az õrök, miután az ügynök immár a Jadennel való harcra kellett, hogy koncentráljon, zavartan néztek elõször a jedire, majd õrá. Villya a parancsnokhoz rohant. - A barátaim! Tiszteletre méltó Kol nagybátyámhoz jöttünk! Õ az ellenség - mutatott a vörös fénykardosra.
Amaz, látván, hogy az õrök is hamarosan ellene fordultak, még egy utolsó lendülettel hárította Jaden csapását, majd egy hátszaltóval eltûnt a platform szintje alatt. Jaden a platform széléhez rohant, de a sûrû, kavargó portól nem tudta azonosítani, hogy hová esett a merénylõ, és felvette-e valaki. Mindenesetre nem érezte egyetlen élet kihunyását sem az Erõben. - Még elkaplak.. - motyogta maga elé, majd visszafordult az õrökhöz. - Elnézést a kis közjátékért. - biccentett a parancsnok felé, és deaktiválta a fegyverét. Remélem, nem sérült meg önök közül senki sem.. komolyabban.
|
|
|
Ryloth
Nov 20, 2013 6:52:17 GMT 1
Post by Enz on Nov 20, 2013 6:52:17 GMT 1
- É-én kérek bocsánatot! - vágta rá a parancsnok sietve és a katonák úgy tûnt, mintha egy rossz álomból ébredtek volna. Meglepõdötten pillantottak körbe, mintha eddig a pillanatig nem egészen lettek volna maguknál. Jaden és Villya jelentõségteljesen összepillantottak. - Nagy volt a kavarodás és... - Mi folyik itt? - hallatszott egy ismerõs hang, és Villya rögtön tudta ki annak tulajdonosa, anélkül, hogy a vastag poron keresztül látta volna. - Uram, veszélyes odakint! - hallották az egyik testõr figyelmeztetését, de az alak láthatóan nem fordított rá különösebb figyelmet és pár lépés múlva ott is termett elõttük teljes élet nagyságban. - Nagybátyám... - Villya - biccentett felé kimérten a kékbõrû twi'lek, majd az õrség parancsnoka felé nézett és megismételte a kérdését és bár fel sem emelte a hangját, az ostorként csattant a testõrõn. - Mi folyik itt? Így üdvözli kedves barátainkat? - Vállalom a teljes felelõsséget, tiszteletre méltó klánvezér - hajtott fejet a fegyveres. - Tévedés történt csupán - lépett közbe sietve Jaden. - Egy sötét oldali erõhasználó... kényszerítette õket. - Mifelénk ilyen magatartásért azonnali halálbüntetés járna- szólalt meg Vla'sov is, aki már egészen magához tért és mostanra elõ mert merészkedni a fedezékbõl. A jelenlévõk egyszerre pillantottak felé, és mivel tekintetükben nem éppen a támogatást vélte felfedezni, sietve visszavonulót fújt. - Csak úgy mondom. Hangosan nosztalgiázom. - Nos, tiszteletre méltó klánvezér - hajolt meg enyhén Jaden. - Kérem ne büntesse meg õket. Önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe. - Aggasztó a helyzet, ha ellenségeink már ilyen messzire elmennek - mondta Kol. - Már abban sem lehetünk biztosak, ki a barát és ki az ellenség. - Kétséggel teli idõk ezek, nagybátyám - bólintott egyetértõen Villya. - Bocsánat, hogy már megint én zavarok - vezette fel tapintatosan mondandóját Vla'sov. - De nem beszélhetnénk meg ezt odabent? - Elfogadható javaslat - pillantott rá elõször Kol. - Kövessenek. Odabent sok mindenrõl kell beszélnünk. *** - Most megmenekültetek, de ami késik, nem múlik - sziszegte a fogai között a vereséget szenvedett kultista és megperzselõdött ruhaujjára pillantott. Erõs ellenféllel hozta össze az Erõ, de érezte, hogy el fogja pusztítani a Sötét Oldal nagyobb dicsõségére. Most, hogy az elsõ terve kudarcot vallott, sietve ki kellett dolgoznia egy másikat. Tudta, hogy ha kudarcot vall, akkor jobban teszi ha meghal, ugyanis Aseca nagymester elõl nem lehet elbújni és az õ büntetései mindig brutálisan szigorúak voltak. - Hogy ment? - fordult hátra helyi kontaktja, az õrség egyik tagja, akit könnyedén korrumpálni lehetett a pénz és hírnév ígéretével. Elvégre csak egy Kol Secura létezett a Galaxisban, így csak egyetlen valakié lehetett a dicsõség, hogy végez vele. A testõr úgy gondolta, hogy a Klántanács gyõzelme után ez jó pozícióba fogja juttatni. - Új álca kell - közölte a pilótával, aki egy kétszemélyes kalawe járõrsiklóval várta az esése színhelyén és a por takarását kihasználva sikeresen kimentette. - Fél órán belül mindenki egy pilótaruhás zöld twi'leket fog keresni. - Tudok adni festéket - próbált viccelõdni a testõr. A kultista kinyújtotta a kezét és megérintette a bõrét a válla és a sisakja között lévõ résen keresztül. Arca eltorzult, ahogy az Erõ segítségével hozzálátott a procedúrához. Kezei vastagabbá váltak, bõre pedig fokozatosan kék színûvé vált. Halkan felnyögött, ahogy elkészült a munkával. - Köszönöm - mosolyodott el, és ahogy a pilóta hátrafordult, döbbenten vette észre, hogy saját hasonmása ül mögötte. - Mi a...! - a mondatot sosem tudta befejezni, ugyanis egy vörösen izzó fénykard bukkant ki mellkasa közepén. A gyönyörûen kivitelezett shiakot azonban már valószínûleg nem maradt ideje megcsodálni. A kultista felemelte õt az Erõ segítségével, majd kihajította a jármûbõl, bele a mélybe. - Sosem mondták neked, hogy az árulást jobban szeretik, mint az árulókat? - küldte utána gondolatát a mélybe. Átvette az irányítást a hátsó ülésen lévõ konzolra, és éles fordulóba kezdett a járõrhajóval. - Azonosítatlan jármû! - szólalt meg ebben a pillanatban a komm. - Azonosítsa magát, vagy tüzet nyitunk! - Ne szórakozzatok, én vagyok az, Komav! - válaszolt, és elégedetten tapasztalta, hogy a másik hangját is sikerül tökéletesen lemásolnia, mint ahogy gondolatait is megcsapolnia. - Komav, mi a francot csinálsz a védõzónán kívül? - Csak tesztelem a kicsikét. Azonnal visszatérek a bázisra. - Siess, Kol nagyúr már kerestet! Hamarosan tárgyalni fog a vendégekkel. - Remek - mosolyodott el. - Gondoskodom róla, hogy idõben visszaérjek.
|
|
|
Ryloth
Nov 24, 2013 22:34:31 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 24, 2013 22:34:31 GMT 1
- A tradícióknak megfelelõen tiszteletre méltó nagybátyám elõbb lakomán lát vendégül minket. - magyarázta Villya, ahogyan Kol Secura és testõrei bekísérték a delegációt az erõd mélyébe. Jaden hamar rádöbbent, hogy a twi'lekek legalább annyira szerettek a mélybe építkezni, mint a sith kultisták. Amíg kintrõl úgy tûnt, hogy az erõd egy hatalmas sziklatömb tetején áll, valójában maga az épület csak a legfelsõ néhány szintje volt egy jóval komplexebb és kiterjedtebb labirintusnak, amely át- meg átszõtte a sziklát, és Jaden megérzése szerint mélyen benyúlt a föld felszíne alá is. - De a technikai részletekrõl már akár a lakoma második fogása után is tárgyalhatunk. - tette hozzá a mindig precíz Nawara. - Nagyszerû, nincs is jobb, mint már azelõtt meggyõzni a másikat az igazunkról, hogy megtelt a hasa. - tette hozzá Vla'sov, majd a twi'lek ügyvéd kérdõ pillantására megpróbált professzionálisabb hozzáállást mutatni. - És szükségem lenne a két szembenálló szövetség klánjainak rövid leírására.. ki a vezetõjük, kit gyûlölnek, kivel vannak jóban, hová szökött meg a klánvezér lánya a másik klánból származó szerelmével.. és így tovább, és így tovább. - Tiszteletre méltó nagybátyám titkárai minden szükséges információt megadnak majd, uram. - nyugtázta Villya.
Jaden finoman kiterjesztette az érzékeit, és megpróbált az Erõbõl válaszokat meríteni... az erõd személyzete feszült volt, mindig ugrásra kész, mint általában azok a népek, akik hozzászoktak a folyamatos életveszélyben létezéshez, akik ki voltak szolgáltatva otthonuk természeti erõinek... de ez számos másik bolygón is így volt, mégsem fordultak a családok és nemzetségek egymás ellen, pusztító polgárháborúban. Nem. Jaden meg volt gyõzõdve róla, és a rájuk támadó kultista csak megerõsítette ebben, hogy más erõk is munkálkodnak a háttérben. Most már csak rá kellett jönnie a klasszikus kérdésekre: Kinek állhat érdekében? És hol rejtõzik az ügyletes Sith Nagyúr, aki a szálakat mozgatja?
|
|
|
Ryloth
Nov 25, 2013 20:40:44 GMT 1
Post by Enz on Nov 25, 2013 20:40:44 GMT 1
Ebb'en és Em'mahl a két legfontosabb erõdítmény volt a Naigar-fennsíkon és egyben a Klánszövetség fontos stratégiai pontja. A hegybe várt üregekben elrejtve turbólézerek meredtek gyilkolásra készen a környezõ széles völgyre, ami mindig védve volt a rossz idõjárástól, ezért a fõ utánpótlási vonalukat képeztek. Mivel az erõdöket bevehetetlennek tartották és olyan tûzerõt képviseltek, a vezetés elképzelhetetlennek tartotta, hogy itt valaki támadást indítson. Éppen ezért alig pár százan védték a helyet, fõleg csökkentett harcértékû katonák. A legénység, mint mindig, most is pihent, hiszen azon túl, hogy nem történt semmi, és ha valami õrült meg is találná õket támadni, az érzékelõk azonnal jeleznék. - Sabaccom van! - jelentette be az egyik legénységi tag, és vigyorogva húzta maga felé az asztalon felhalmozott thalokat, krediteket és más fizetõeszközöket. A többiek dühösen csapták le a lapjaikat vagy elfogadták a vereség tényét. - Hová mégy, Tott? - szólt az egyik távozó legénységi tag után az egyik bent ülõ katona, aki még Kala'unn ostrománál sérült meg és teljes felépüléséig itt helyezték el - most õ volt a körletparancsnok. - Slozira, fõnök - kiáltott vissza a sárga twi'lek az ajtóból, majd eltûnt. Ahogy távolabb haladt, elõkapta jeladóját, amely már egy ideje folyamatosan jelzett neki. Feladata volt, nem kétséges. Befordult a WC-be, ahol láthatóan nem volt senki, és elrejtõzött az egyik fülkében, majd elindította a lejátszást. Lol Aseca nagymester képe jelent meg, ami csakis azt jelenthette, hogy nagyon fontos feladatról van szó. Izzó szemeit még a holovetítõn keresztül is látni lehetett. - Tott akolitus! A Tiltott Követõinek szüksége van szolgálatodra! Mint a két nagiari erõd egyikébe beszivárgott ügynök, feladatod, hogy semlegesítsd az érzékelõt és az irányítótermet, majd várj a további parancsaimra! A feladat azonnal végrehajtandó. - Igenis, nagymester - húzódott mosoly az arcára. Végre eljött az õ ideje. Kitapogatta a fülke falában, hol is lazította meg az egyik páncéllemezt és az Erõ segítségével félremozgatta azt. Egy sugárvetõ és egy fénykard volt ott, az akolitusok két legfontosabb eszköze és egy hõdetonátor, amit extrába kapott a felszerelés mellé. Gondosan a ruhája alá rejtette az eszközöket, ellenõrizte, hogy ne dudorodjon ki árulkodóan a ruhája, majd elhagyta a WC fülkét, kilépett a mosdóból és megindult a vezérlõterem felé. Nyugodt léptekkel haladt és az õrök egyike sem látszott megállítani, hiszen ismerõs volt errefelé. Bár a saját körletén kívül mozgott, nem keltett feltûnést, hiszen ilyen apróságokra már régóta nem ügyeltek errefelé. A túlzott erõbe vetett hitük illúziókba ringatta õket. - Unban tizedes, ide nem léphet be engedély nélkül! - tiltakozott az egyik õr végre, mikor már az irányító bejárata elõtt állt. Az akolitus rápillantott, majd felemelte az egyik kezét. - Itt az engedélyem - mozdította meg enyhén az ujjait, az Erõ segítségével hatva a másik tudatára. Az zavarodottan pislogott, majd ahogy még erõsebben nyúlt bele az elméjébe, egyetértõen bólogatni kezdett. - Itt az engedélye. Minden rendben van - mondta ez utóbbit már a többieknek, akik nem is igazán figyeltek oda rá. Az ajtó feltárult elõtte, õ pedig besétált. Csak a keretszemélyzet ült odabent, ami azt jelentette, hogy a monitorok fele elõtt nem volt senki. A bázisparancsnok nyugodtan üldögélt saját székében, a kilátást csodálva. Tott szája széle felfelé mozdult, ahogy kinyúlt és az iménti bejáratot az Erõ segítségével elkezdte lezárni. Majd a következõt és a következõt. Egyre több tekintetet érzett magán, és kaján mosollyal benyúlt ruhája alá. - Unban, mi a fenét csinál?! - csattant fel a parancsnok, hátrafelé fordítva a székét. - Hát nem nyilvánvaló? Átveszem az irányítást! - felelte, és elõrántotta két fegyverét. - Õrök! Õrök! - kiabálta a kommba a parancsnok, de nem érkezett válasz. - Gyorsan lelõni! A bent lévõk a fegyvereik után nyúltak, Tott pedig aktiválta a fénykardját. A vöröses villanásra döbbent és félelem költözött a szemekbe. Eldobta a fénykardot, gyönyörû sai chát hajtva végre az egyik õrön, akinek a feje végiggurult az irányítón, miközben sugárvetõjével egy másik õrt talált mellkason. Visszafelé a kardja még félig felvágta egy kezelõ torkát, sugárvetõje pedig újabb áldozatot szedett. - Õrök! Gyorsan! - csapott rá most már idegesen a parancsnok a kommhívóra. Tott sietõs léptekkel elindult befelé, többször megpördülve, aminek során egy lövést adott le a pisztolyával és egy másik visszapattintott a fénykardjával. Az egész alig tartott pár pillanatig és az utolsó álló kezelõ is holtan esett össze. Többeknek felkelni sem volt idejük, és átégetett testtel feküdtek végig a kezelõpaneleken vagy dõltek rá a monitorokra. Fénykardja az idõs twi'lek bázisparancsnok nyaka elõtt villogott, akibõl félelem áradt, ám igyekezett palástolni. Lassan ráemelte a tekintetét az akolitusra. - Miért? - csak ennyit kérdezett, Tott pedig felkacagott. - Mindig is meg szerettem volna tenni - felelte, és lecsapott. Feje végiggurult a padlón, és a fõ bejárati ajtónál állt meg, amit pont mostanra nyitottak fel az õrök. Heten voltak, lézerpuskákkal felszerelkezve. Ahogy észrevették a parancsnok fejét, döbbenten felpillantottak rá, és remegve állt célra a kezük. Tott felemelte a kardját és kivillantotta fogait. Mennyivel másabb volt ez, mint az unalmas mechanikusi munka. Ahogy az elsõ lövés elhagyta az egyik fegyvert, felugrott, gyönyörû szaltót hajtott végre az égben és a legközelebbi õr elõtt termett, fénykardját keresztüldöfve a mellkasa közepén. Bib Ozora személyesen vezette a támadást egy parancsnoki hajóvá átalakított IPV járõrhajóról, ami a Lyaer'tsa nevet viselte. Ahogy az elsõ hullám megközelítette az erõdöket, a veterán tábornok felkészült arra, hogy hamarosan megtelik az éter sikításokkal és alig gyõzik majd a veszteségjelentéseket adminisztrálni. Figyelte, ahogy a taktikai térképen lõtávolságon belülre érnek a gépek, majd tovább haladnak és sehol semmi. Mikor a távolság felén belül jártak, kezdett gyanússá válni, hogy nem fog senki tüzet nyitni rájuk. - Tábornok úr, az erõdök nyitva állnak! - hallatszott egy diadalittas hang a kommon keresztül, Ozora pedig összevonta a szemöldökét. Nem szerette a könnyû gyõzelmeket. - Bejövõ hívás egy Tott Unban nevû... akolitustól - lépett hozzá fegyelmezetten az egyik törzstisztje, és ebbõl is meglátszott, hogy õ is veterán volt. - Azt üzeni, hogy az erõd készen áll a fogadásunkra. - Szóval Aseca nyerte meg ezt az ütközetet - szorultak össze a szemei dühösen. - Megannyi tervezés feleslegesen. - Uram? - várt választ az adjutáns. - Kezdjék meg a leszállást! És vegyék át az irányítást mihamarabb ettõl a sithtõl! Nem bízom bennük. *** A lakoma egy széles teremben került megrendezésre, ahol Kol Secura az asztalfõnél ült. A jobbkezének megfelelõ oldalon kaptak helyet tanácsadói, helyettesei és parancsnokai, velük szemben pedig a vendégek. Legközelebb Villya ült nagybátyjához, hiszen mégiscsak családtag volt, õt követte Jaden, majd Nawara és végül Vla'sov kapta a legtávolabbi helyet, miután õ se twi'lek, se jedi nem volt. Az õröket nem mellõzte Kol a terembõl, akik fegyvertelenül ugyan, de ugrásra készen álltak, és Villya tekintete jelezte, hogy békeidõkben nem volt szokott ez a fajta bizalmatlanság, ami egyúttal a helyzet súlyosságát is jelölte. Ami pedig Jadent a legjobban aggasztotta, hogy fegyvereiket le kellett adniuk és az ajtónál várakoztak egy egyébként ízlésesen kibélelt tálban. Az asztal gazdagon díszített volt, és mindenki elõtt jól kimunkált aurium étkészlet kapott helyet. Amikor kényelmesen elhelyezkedtek, Villya enyhén felemelkedett és meghajolt. - Köszönjük, hogy fogadsz minket hajlékodban - mondta el twi'lek nyelven az õsi szavakat, amiket ilyenkor szokás volt mondani. Kol bólintott, és szimbolikusan hellyel kínálta õket. - Vegyetek ételembõl és italomból jó szándékom jeleként. Ittlétetek alatt védelmem élvezitek - közölte ünnepélyesen, és intett a szolgálóknak, hogy hozhatják az ételt. - Most már vendégjogot élvezünk? - súgta oda Vla'sov Nawarának, aki enyhén bólintott válaszként. - Remélem ezúttal nem robbantanak ránk semmit. Kol megköszörülte a torkát, mire a volt Havoc elhallgatott, és inkább az ételnek szentelte a figyelmét. Az elsõ fogás bölcsen elég könnyûnek tûnõ színes kocsonya volt. Mintha minden szín egy-egy twi'leket jelölne, morfondírozott el, ahogy kanalát belemártotta az elsõbe és egy jó nagy falatot a szájába tuszkolt. Ízre is igen finom volt, el kellett ismernie. Halk pusmogáson túl nem hallatszott sok minden, de ez biztos csak az õsi szokások része volt. Mikor mindenki evett már majdnem egy teljes tányérral és meghúzta az elsõ pohár helyi italkülönlegességet - amit valahol a sör és whiskey bizarr, ámde mégis szerethetõ kombinációjának mondott volna és még a neve is fura volt, yurp - Kol intett, mire a rejtett helyen várakozó zenekar halk, nyugodt zenét kezdett játszani. - Nagybátyám, úgy hallottam mostanában gondok terhelnek - kezdett bele Villya, ami azt jelezte Vla'sovnak, hogy eljött a tárgyalás ideje. Miközben ezt mondta, tényleg elkezdték a második fogás, a szeletelt gyümölcsökkel sütött lylekoldalas felszolgálását. A Havocnak, ha lehet, még jobban összefutott a nyál a szájában. - Jobban, mint valaha - bólintott megfontoltan a klánvezér. - Két tûz közé kerültünk és csak a kisebb rosszabbat választhatjuk. Szövetségeseink talán rosszabbak, mint az ellenségeink és nem tudjuk ki mozgatja a háttérbõl a szálakat. Vla'sov úgy érezte, hogy most megcsillogtathatja frissen szerzett tudását és politikai képességeit, és enyhén megköszörülte a torkát, miközben nagyot szelt az elõtte lévõ húsos tálból. - A Klántanács Ryloth õsi irányító szerve, a legjelentõsebb klánok vezetésével. Una, Fenn, Sivron, Secura. Eddig mindig rossz idõket jelzett a tanács bukása, például Tarkona emberellenes rémuralma idején. A Klántanács jelképezi a hagyományokat, a nagy klánok befolyását és a stabilitását - magyarázta, miközben módszeresen elkezdte feldarabolni a hússzeletet. - Ezzel szemben a Klánszövetség alig pár éves képzõdmény, amit Pa'Ga és Zort Rotry hívott életre, ahol Pa'Ga a vezetõ, Zort pedig az igencsak leleményes háttérember. Sikerült maguk mellé állítani a kisebb klánokat, de a hatalom megszerzésén kívül más céljaik nem tiszták. Meg van bennük a lehetõség, hogy jobbá, erõsebbé és egységesebbé tegyék a bolygót, de egy újabb diktatúra magvai is. - Helyesek a meglátásai - bólintott a monológ meghallgatása után Kol, és magán érezte ezúttal Nawara elismerõ tekintetét is, sõt még Villya szemében is valamiféle szimpátia csillant. Most vette csak észre, hogy bár nem olyan dekoratív, mint egyes fajtársai, azért eléggé csinosnak mondható. Talán felírhatom a határidõnaplómba, gondolta. Arcára elégedett mosoly ült ki, mielõtt bekapta volna az elsõ falat húst. - Évszázadok óta a Klántanács tagja családunk, most fordult elõ elõször, hogy kilépjünk. A növekvõ korrupció és a hatalommal való egyre nagyobb visszaélés már tûrhetetlen mértéket öltött. Azonban... - Azonban új szövetségeseik sem különben - bólogatott Vla'sov, aki végre ráérzett a lényegre. - Pa'Ga végletekig becsületes és eltökélt vezetõ. Zort azonban árnyékot vet rá a módszereivel, könyörtelenségével és furcsa kapcsolataival. Csúcstechnológiás vadászgépek, furcsa balesetek, egy egész polgárháború kirobbantása. Nekem az a fickó tûnik a hunyónak. - Következtetései ismét meglepnek - bólintott újra Kol visszafogottan. - Ön tanulmányozta már korábban Ryloth politikáját? - Régebben politikát csináltam - mosolygott sejtelmesen, ahogy mért magának a harmadik fogásból, a rycrit raguból, ami szintén igencsak étvágygerjesztõ kinézetû és illatú volt. - És a politika bizony sehol sem változik. Minden nagy esemény mögött egyetlen valaki ambíciói állnak. Az ambíciók pedig félelmetesebb dolgokra képesek, mint az eszmék. - Tehát ez a Zort nem egy kellemes fickó - bólintott Jaden. - És a pilóta is a Klánszövetség egyenruháját viselte. Úgy gondolják, összeszövetkezett a sithekkel? - Mindenesetre megmagyarázná ezeket az új fegyvereket - mondta Nawara bólogatva. - Elég erõsnek tûnnek. - Felmerül azonban, hogy kiinek áll érdekében - mondta Kol komolyan, és megengedte, hogy a szolgáló egy kevés ételt szedjen a tányérjába a negyedik fogásból, a párolt munch-gombából. - Zort miért alkalmazna sitheket ha jól áll a háborúban? - Talán a sithek alkalmazzák õt - vetette fel Jaden, Vla'sov azonban megrázta a fejét. - Mi értelme lenne ennyi pénzt beleölni és egy véres polgárháborút kirobbantani ha a Tanácsot belülrõl, a korrupció és egymás ellen kijátszás eszközeivel olcsón és effektíven tudnák ellenõrzésük alá vonni? A sithek vérszomjasak, de nem buták - mondta el a véleményét. Bár a jedi mester láthatóan nem örült a szavai megcáfolásának, Villya padawan már szinte csodálattal itta a szavait. - Mindenesetre - vette elejét egy vitának Nawara. - Milyen segítségnyújtásra gondolt a részünkrõl? - Csapatokat ígértem Zort Rotrynak a másik fõváros elleni hadjárathoz. Maguk ott tudnának a legtöbbet segíteni. - Nem harcolni jöttünk, bácsikám - ellenkezett szelíden Villya. Kol azonban komoly arccal megrázta a fejét. - Nem is említettem ilyet. A különleges követeim álcája alatt sok helyre bejuthatnak. Nézzenek körbe, derítsék fel a mostanihoz hasonló rejtõzködõ ügynököket. Utazzanak békeajánlattal a Tanácshoz, hogy ott is körbenézhessenek. - mondta a lehetõségeket. - A Secura klán még mindig elég nagy tekintélynek örvend mindkét oldalon. Már ha ez elfogadható opció maguknak. - És mit keresünk egész pontosan? - kérdezte óvatosan Nawara. - Az igazságot és azt, aki az egész mögött áll.
|
|
|
Ryloth
Dec 9, 2013 3:50:42 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 9, 2013 3:50:42 GMT 1
- Tehát meg kell osztanunk az erőinket, hogyha a Szövetség és a Tanács színe előtt is meg akarunk jelenni.. - méricskélte néhány pillanatig a tányérján elhelyezkedő hússzeletet Jaden, miközben gondolatai villámgyorsan a két szembenálló frakció és lehetséges érdekeik között száguldoztak - már amennyire az Erő révén keresett intuíciót ilyesfajta gondolati száguldozásnak lehetett nevezni.
- Azt hiszem, az a legjobb - döntött végül -, hogyha én és Vla'sov úr látogatunk el a Rotrykhoz. Akkor végérvényesen kizárhatjuk, hogy bármilyen befolyás alatt állnak-e... Nawara és Villya pedig a Tanács elé járul a békeajánlattal.
- Nem értek egyet. - csámcsogta Vla'sov szinte azonnal, miközben egy gonosz kis mosoly jelent meg a szája szélén, ahogyan tekintetét ismét a fiatal padawanra irányította. Ő már rájött, hogy mi az egyetlen, minden szempontból elfogadható kombináció, és ez mi tagadás, roppant mód tetszett neki. Gyorsan észrevette magát, és lenyelte a falatot, mielőtt folytatta.
- Elnézést, Korr Mester... - Nem vagyok Mester.. - rándult meg Jaden egyik arcizma, de intett a volt Havocnak, hogy folytassa. - Szóval elnézést, Lovag, - biccentett Vla'sov. - de ahhoz, hogy mindkét formáció előtt megőrizzük a semlegességünket, vegyes párokat kell alkotnunk. Két jedi nem mehet ugyanoda, hiszen az egyértelmű állásfoglalás lenne valamelyik tábor mellett.. ahogyan két twi'lek sem mehet ugyanoda, hiszen akkor a másik delegáció csak külvilágiakból áll majd.. és ezt mind a Szövetség, mind a Tanács sértésnek foghatja fel. - Márpedig - tette hozzá néhány pillanattal később, kiélvezve a hatásszünetet - mi senkit sem akarunk megsérteni, nemde?
- Tehát azt mondja.. - próbálta értelmezni Vla'sov szavait Kol Secura -, hogy Korr Lovagnak kell mennie Nawarával.. - És én kísérem el a kishöl... elnézést, Secura padawant. Pontosabban ő kísér el engem. - dőlt hátra a székén elégedetten Vla'sov. Nagyszerűen fogunk szórakozni a kislánnyal, gondolta.
- Bár nem tölt el túl nagy örömmel a javaslat.. - vonta össze a szemöldökét Jaden, mire Vla'sov gyorsan igyekezett elhessegetni a Villyával kapcsolatos további gondolatait -, de egyet kell értenem. Én és Nawara látogatunk el a Rotry-khoz, maga és Villya pedig a Klántanács elé járulnak.
- Nem okozok csalódást neked, Mester, sem Tiszteletre méltó nagybátyámnak... - biccentett az ifjú twi'lek. - Hogyne, hogyne, én sem. - replikázott Vla'sov. - Maguk csak derítsék ki, Korr Lovag, hogy miben sántikálnak ezek a Rotry-k, és van-e bármi közük a sithekhez... mi pedig megtesszük ugyanezt a Tanácsnál. - Mindannyiótokat ellátunk majd testőrökkel és kísérőkkel, ahogyan a szokás megkívánja. - intett Kol Secura, jelezve, hogy elérkezett a desszert ideje. - Addig is legyen gondotok rá, hogy jó alaposan kipihenjétek magatokat. Holnap kora reggel útra is kelhettek.
|
|
|
Ryloth
Dec 9, 2013 11:26:06 GMT 1
Post by Enz on Dec 9, 2013 11:26:06 GMT 1
Mielõtt hivatalosan is véget ért volna a fogadás - ahol Kol Secura tanácsadói meglepõ csendességgel figyeltek, mintha megnémultak volna - valaki belépett a terembe. Nem volt szolgáló, de csak néhányan vették észre, köztük a klánvezér is, aki egy leheletnyit elmozgatta a fejét az ajtó irányába. A kék bõrû twi'lek az õrök ruháját viselte, és látszólag semmi különleges nem volt benne, bár Jadent rossz érzés fogta el, de annyi élõlény gyûlt össze a teremben, hogy nehéz volt kiszûrni az õ érzéseiket. A férfi enyhe mosollyal indult meg az asztal felé, kezeit végig maga mellett tartva. Csak általános feszültség, gondolta Jaden, de ahogy jobban megnézte, rá kellett jönnie, hogy a fickó egyáltalán nem volt feszült. Gyanakodva megmozdult a helyén, olyan pozícióba tornázva magát, hogy könnyebben felugorhasson, ha valami baj történik, és a padawanjára pillantva látnia kellett, hogy õ is így tesz. - Komav, késtél - jegyezte meg Kol Secura színtelen hangon, a testõr pedig enyhén meghajolt. - Bocsánat, tiszteletreméltó klánvezér - felelte, de a hangja nem volt túlságosan bocsánatkérõ tónusú, majd felpillantott. Kol rezzenéstelen arccal tûrte ezt a szemtelenséget, valószínûleg a vendégekre tekintettel. - Jedi - fordult Jaden felé, aki bár nem volt járatos a twi'lek kultúrában, tudta, hogy ilyen eseményeken nem illik az elöljáró engedélye nélkül beszélni, pláne nem így, a klánvezér jelenlétében. - Mit keresel itt? Jaden összehúzta a szemét, Kolnak pedig megrándult egy arcizma, miközben a tanácsadók is összepillantottak, Villya és Nawara pedig ugrásra készen ültek a helyükön. Egyedül Vla'sov tartotta mulatságosnak a dolgot, aki azonban ügyes diplomatikus szabakkarc mögé rejtette mindezt. Ahogy Jaden jobban kinyúlt az Erõvel, megérzett valamit, valami sötétet, és kétsége sem maradt afelõl, kivel van dolga. - Sitheket - felelte a lovag. - És azt hiszem találtam is egyet. A Komavnak álcázott kultista és Jaden egyszerre mozdultak: elõbbi aktiválta vörös fénykardját, és lesújtott az asztalra, eltérítve Jaden erõvel felkapott fegyverét, ami egy nagy pördüléssel az asztal mögött ért földet. Aztán ugyanezzel a mozdulattal megindított egy csapást a megdöbbent arcú Kol felé. Villya túl késõn aktiválta saját fegyverét, hogy hárítani tudja a csapást, és úgy tûnt, a Secura klánvezér életének hamarosan vége. A támadást egy vöröslõ lézersugár állította meg, ugyanis a kultistának meg kellett akasztania a támadást, nehogy õt találják el. A lövés a plafonba fúródott, miközben leadója újabb lövést adott le. Jaden a szeme sarkából meglepetten látta, hogy a pontos lövõ nem más, mint Vla'sov, aki a twi'lek vendégjog szabályait megsértve becsempészett egy maroksugárvetõt a terembe. - Villya! - nyúlt ki felé az Erõn keresztül, a padawan pedig rögtön megértette a dolgot, és feldobta saját zölden világító fénykardját a levegõbe, Jaden pedig elrugaszkodott, és a levegõben elkapta, majd leugrott közvetlenül a kultista elé. Vla'sov lövései elég ideig elterelték a figyelmét, hogy ne vegye észre a mûveletet, és most meglepetten pillantott Jadenre. Bár megpróbált védekezõ állásba állni és hárítani, Jaden egy gyors csapással levágta a fegyvert tartó kezét, mire a kultista felszisszent. A két nagyot repült a levegõben, és Villya tányérjában landolt, furcsa, füstölgõ köretet adva a kiszedett húsnak. Villya egy pillanatra megriadt, és Nawara volt az, aki sietve felkapta a fénykardot, nehogy a támadó visszaszerezze.
A fegyverét vesztõ kultista lassan hátrálni kezdett, miközben Jaden fenyegetõen követte lépésenként, padawanja kardjával a kezében. Arca eltorzult a gyûlölettõl, és már kísérletet sem tett arra, hogy kisugárzását az Erõben bárhogyan is elrejtse. Gyilkos tekintettel nézett a teremben lévõkre. - Nem gyõzhetitek le a Sötét Oldalt! - ordította fröcsögve. Jaden halványan elmosolyodott. - Nos, mondja ezt a kezét vesztett. - Õ sem fog már kezességet vállalni - nevetett Vlasov, és ha Jaden nem ilyen helyzetben van, elgondolkodik azon, milyen is lehetett a politikai élet Asmerun, ha ez nem volt szokatlan helyzet a számára. Mivel azonban senki nem csatlakozott hozzá, hamar elhallgatott. - Engem gyõztetek le, nem a Sötét Oldalt! Sok társam van még, akik megbosszulnak engem! - felelte vicsorogva, miközben elért a terem szélére, ahol a szemétledobó volt. - Komav - hallatszott hátulról Kol Secura hangja. - Mi történt Komavval? - Megöltem! - mondta önelégülten. - Köszönje meg a szívességet: áruló volt. Kol szótlanul bámult rá, Jaden pedig fenyegetõen felé tartotta fénykardját. - Ideje megadnod magad és mesélni! - Nem! SOHA! - üvöltötte, és egyetlen mozdulattal feltépte a szemétledobó ajtaját, majd belezuhant. Jaden és Villya egy pillanat alatt ott termettek, de Kol hangja megállította õket. - Állj! - Megszökik, bácsikám! - felelte Villya idegesen, de Kol megrázta a fejét. - A szemétledobó közvetlenül a felszínre vezet. Mi pedig több száz méter magasan vagyunk. - Akkor hát... õ már nem fog több gondot okozni - mondta Jaden, és elvette a fénykardot Nawarától, aki felé nyújtotta. Nem volt túl szép kidolgozású, de a célnak mindenképp megfelelt. - Nos, nem tudom ki hogy van vele - kezdett bele Vla'sov fesztelenül, eltüntetve sugárvetõjét. - Én azért még megkóstolnám a desszertet.
Mindeközben több száz méterre onnan, az egyik sziklán egy kék kéz kapaszkodott meg...
|
|
|
Ryloth
Jan 9, 2014 15:13:58 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 9, 2014 15:13:58 GMT 1
-Tájékoztattuk a Klánszövetséget az érkezésükről. - Kol Secura az immár testőrökkel alaposan körülvett platformon búcsúzott el az újabb incidents és némi pihenőt követően Jadentől és Nawarától, akik egy, a Rylothon elmaradhatatlannak számító légi robogó nyergében várták, hogy az újabb porvihar kissé alábbhagyjon.
- A hivatalos verzió szerint technikai és jogi szakértőként fogok konzultálni a szövetség képviselőivel, hogy jobban koordinálhassuk a Secura-klán és a Rotry-klán együttműködését. - magyarázta Jadennek Nawara. - Tehát én úgymond csak kísérőként vagyok jelen. - biccentett Jaden, miközben a nyakát nyújtogatva a platformon túli felhőket kémlelte szemével és az Erőn keresztül egyaránt. A sötét oldal intenzíven behálózta a Securák erődjét, és Jaden szinte látta maga előtt, ahogyan egy újabb orgyilkos ront elő a kavargó porfelhők közül... csak azt nem tudta eldönteni, hogy a múltat, avagy a jövőt látja-e, esetleg szimbolikusan kell értelmeznie a látomást... vagy az előző esti "vendégmarasztaló" szeszesitalok mellékhatásaként.
- Kísérőként, de az én kívánságom szerint. - nyugtázta Kol Secura. - Érdekes, hogy a Klánszövetség nem tiltakozott, amikor jelezte feléjük, hogy egy jedi is elkísér engem, Secura mester. - tette hozzá Nawara. - Nos, ha csapdába akarnának csalni, akkor sem tiltakoznának, azt hiszem. - vonta meg a vállát Jaden. - Indulásra készen vagyunk. - Járjanak szerencsével! - veregette meg a jedi és társa vállát Kol Secura, majd amazok robogója kilőtt, és a kíséretként melléjük adott két testőr légi motorjaival együtt eltűntek keleti irányban.
Az öreg twi'lek átsétált a platform másik oldalán várakozó hasonló csoporthoz... itt azonban jóval többen várakoztak - egy egész osztagra való robogós testőr csoportosult Vla'sov és Villya köré, akik egy fedett terepsiklóban ültek. - Kezdem úgy érezni, lányom, hogy a ti küldetésetek a veszélyesebb. - jegyezte meg Kol Secura. - A Klántanácsban sokan ellenszenvvel viseltetnek irántunk a legutóbbi döntéseink miatt. Szerencsére a Sivron-klán egyik képviselője hozzájárult, hogy fogad benneteket. - Nem hinném, hogy a Klántanács szövetkezett volna a sithekkel, tiszteletre méltó nagybátyám. - pillantott fel a kormány mögül Villya.- Hagyománytisztelő családok alkotják, akik büszkék Ryloth függetlenségére.
- Ez nem jelenti azt, hogy ne futhatnánk bele sima orgyilkosokba, mondjuk valamelyik még hagyománytisztelőbb klántól.. - jegyezte meg a másik ülésről Vla'sov, aki alig leplezett elégedettséggel igazgatta oldalfegyverét és vetett egy-egy pillantást fiatal útitársára. Amióta megmentette a klánvezető életét, nem csak, hogy kivívta a twi'lekek minimális tiszteletét, de az önbizalma is megnőtt.. bár ebben a körülöttük csoportosuló két tucat Secura-gárdista is segített. Még egy-két ilyen misszió, gondolta a hajdani havoc, és a saját népi gárdámmal mehetek missziókra a jedik nevében... akkor pedig...
- A testőrségem majd gondoskodik arról, hogy biztonságban legyenek. - szakította félbe a gondolatait Kol Secura, immár hozzá intézve a szavait. - Követként megilleti önöket a védelem, de legyenek óvatosak. - Elhiheti, Secura elvt... khm, szóval Secura úr, azok leszünk. - ejtett meg egy hevenyészett tisztelgésnek is beillő intést Vla'sov, miközben kényelembe helyezte magát. Egyáltalán nem bánta, hogy nem neki kell vezetnie a tegnapi kesseli után. - Mehetünk!
Azzal a második konvoj is levegőbe emelkedett, és Jadenéval ellenkező irányban távozott, egyenesen a Sivron-klán által kijelölt találkozóhely felé..
|
|
|
Ryloth
Mar 7, 2014 22:21:27 GMT 1
Post by Enz on Mar 7, 2014 22:21:27 GMT 1
Ryloth vöröses dombjait újra testvérvér öntözte, ki tudja már hanyadik alkalommal. Egy néhány házból álló falu feküdt a három domb által alkotott aprócska völgy védett részén, katonai állásokkal körülvéve. Az ilyen apró, védett oázisok voltak a jelenlegi hadművelet legfontosabb célpontjai, hiszen ezeket katonák pihentetésére, raktározásra, járőrözésre és megerősített pozíciók létrehozására lehetett alkalmazni, akárcsak a jelenlegi tulajdonosaik tették. Ezernél is több twi'lek harcos vert tábort a falu mellett, ahol egy földbe ásott megerősített raktárat építettek és automatikus lövegtornyokat telepítettek, valamint egy kommunikációs központot is telepítettek. A Klántanács és a Sivron-ház zászlaja lobogott az erősség felett. Pa'Ga Rotry leengedte a makrotávcsövét és hátrapillantott. Kétezer-négyszáz embere volt, 14 felújított és modernizált AT-AP-ja, valamint két ütegnyi Strunz-Onika Ostromágyúja. A félelmetes kaliberű, minimális személyzetet igénylő AI-vel ellátott gépeket most volt először lehetősége tesztelni, mint a legutóbbi szállítmány új darabjait. Nem igazán tudta fogadott testvére, és helyettese, Zort hogyan tett szert ezekre, de egyre aggasztóbb híreket hallott róla újabban. Sötét üzelmek, delegációk nyílt fenyegetése, hatalommal való visszaélés... Bármennyire is saját véreként szerette, tudta, amint lehetősége adódik, rá kell néznie a körmére, különben az ügyükre vet rossz fényt a viselkedése, bár biztos volt benne, hogy Zort sem másért mocskolja be a kezét. Mikor testvérré fogadták egymást, esküdt tettek, hogy saját gyarapodásukat sosem fogják keresni és Ryloth ügyének szentelik magukat. Persze könnyű letérni az útról, ezért is fontos, hogy amint végez ezzel az oázishadjárattal, a lehető leghamarabb visszatérjen. - Ütegek tűzpozícióba - szólt kiszáradt torokkal a kommjába, az eddig lépegetőként haladó járművek pedig megtorpantak, és lassan stabilizálni kezdték talpaikat, bemélyesztve azokat a puha felszínbe, végül pedig felemelték lövegcsöveiket, impozáns és fenyegető látványt nyújtva. - Egyes és kettes üteg tüzelésre kész - hallotta a visszajelzést a kommból. A táborban lévők úgy tűnik nem vették észre őket, vagyis az a titkos üzenet amit nemrég kapott titkosszolgálatán keresztül, helytálló volt. Bárki is volt ez a rejtélyes figura, most már bizonyos volt, hogy érdemes odafigyelni arra az intelre, ami tőle származik. - Tüzet nyiss! - parancsolta határozottan. A lövegek egyszerre szólaltak meg, a kékes lövedékek pedig íves pályát bejárva csapódtak be a völgyben, hatalmas krátereket vágva a földbe. Több automata torony, sátor és ház tűnt el a robbanásokban. Mire észbe kaptak, a másik sorozat lövedékei csapódtak be, osztva a halált. - Teljesen összezavartuk őket - lépett mellé Noc'shak ezredes, a Shak klán egyik prominens tagja. Kala'unn megszerzésével egy időben álltak át ők is, az elsők között. Persze ez nem a gyávaság, hanem a politikai realizmus jele volt, hiszen a klán nem rendelkezett a földekkel, csakis a kikötő jogaival. Pa'Ga biztos volt benne, hogy a helyzet változásakor ismét így tennének, így egyiküket mindig maga mellett tartotta. - Ne bízza el magát - megint szeme elé vette a makrotávcsövét, és a völgy másik oldalára pillantott. Katonákat látott lassan feltűnni a magaslaton. - Nol Sivron csapatai a túloldali magaslaton gyülekeznek. - A völgyben lévőkkel együtt ez majdnem háromszoros túlerőt jelent - jegyezte meg az esélyeket latolgatva Noc'shak, majd rásandított. - Vezényeljek támadást? - Igen - mondta halkan, kiszáradt torkából erőtlenül előtörő hanggal. Ma eldől a Shendoah-körzet sorsa. - Fontos megszereznünk a völgyet, mielőtt a porvihar lecsap. Alig, hogy ezt kimondta, vékony, finom por kezdett szállingózni a levegőben. Ahogy mindketten oldalra pillantottak, meglátták a komótosan közelgő sűrű fergeteget, ahogy kilép az egyik hegy rejtekéből. Kemény harc vár rájuk, ez most már garantált. *** Kala'unn, a twi'lek fővárosok egyike az Öt Magányos-hegység gyomrában terpeszkedett, folyamatosan terjeszkedve. Jaden még sosem járt ilyen helyen, és bár Nawara szerint alig negyedmillióan lakták a hegybe vájt várost, még Coruscantot sem találta soha ilyen zsúfoltnak. Ahogy légirobogóik elhúztak a széles járatokban, a két oldalt lévő épületeket olyan közelinek érezte, hogy ha kinyúl, talán még meg is érintheti őket. A környezet jóval kevésbé tűnt nyugodtnak, mint a Securák fővárosa, amit az időnként elhúzó harci siklók, katonai őrjáratok és ellenőrzőpontok is mutattak. Némelyik épület homlokzatát a Klánszövetség kifüggesztett zászlói díszítették, az Erőn keresztül pedig számos erős érzelem kavargását lehetett érezni. Itt-ott még a háború nemrég bekövetkezett pusztításait is látni lehetett, egy-egy törmelékes utca vagy megrongált épület formájában. A légirobogók nem sokkal később érkeztek meg a díszes Központi Palotához, amit az egyik hatalmas barlangban húztak fel. Ezt is több tucat klánszövetségi lobogó dísztette, Jaden pedig egyre jobban kezdte azt érezni, hogy valakinek itt komoly zászló-fétise lehet. Végül a felvezető siklót követve az épület egy eldugottabb parkolójában állapodtak meg. Itt már várt rájuk egy maroknyi katona, rögtönzött sorfalat állva, a végén pedig egy zöldbőrű, vörös szegélyű fehér tunikát viselő twi'lek. - Üdvözlöm a Secura-klán küldöttét - hajolt meg ünnepélyesen a fogadójuk, majd Jadenre pillantott. - És Önt is, Korr mester. A híre megelőzte. Hálás vagyok, hogy megvédte Secura klánvezér életét. - Igazán semmiség volt - mosolygott vissza udvariasan Jaden. - Zort Rotry vagyok, a Klánszövetség társfőtanácsnoka - mutatkozott be a férfi, Jaden pedig rögtön megértette, miért érzett valami furcsaságot vele és szándékaival kapcsolatban. Ellenséges érzelmek ugyan nem áradtak belőle, de nagyon gyanakodott a jelenlétük miatt. - Nawara Ven, a Secura-klán megbízott tárgyalója. Kívánja látni az írásos meghatalmazásomat? - kérdezte előzékenyen, de Zort mosolyogva megrázta a fejét. - Szükségtelen, elhiszem, hogy tényleg Kolt képviseli. Kérem, kövessenek, folytassuk a társalgást kellemesebb helyen - intett, majd elindult előre az egyik ajtó felé. Nawara és Jaden összepillantottak, majd megindultak utána. Rövid séta után egy ízléses tárgyalóterembe vezették őket, ahol egy harapnivalókkal megrakott dohányzóasztal köré telepedtek le. - Fogyasszanak nyugodtan - ajánlkozott Zort, majd találomra választva egy darab ételt bekapott. Jaden egyre nehezebben hitte el, hogy tényleg igaz Vla'sov felvetése ennek a fickónak a viselt dolgairól. Persze a megtévesztés mindig is a Sötét Oldal kedvenc fegyvere volt, így úgy döntött egyelőre vár és figyel. - Tehát, mi is hozta ide Önöket? - A tiszteletre méltó Secura-klán és a dicsőséges Klánszövetség baráti együttműködésének még számos kérdése tisztázatlan. Például szükséges-e a tradicionális törvények szerint hadat üzennünk a többi klánnak, ami nyilvánvalóan attól függ, hogy a nagyméltóságú főtanácsnokok korábban kinyilvánították-e a ji'ihd állapotát, valamint... - Korr mester - fordult minden előjel nélkül a jedihez, megakasztva Nawara gondosan kidolgozott és gyakorolt szövegét. - Úgy hallottam, egy sith tört Kol klánvezér életére. - Így igaz - bólintott kimérten Jaden, miközben Nawara diplomatikusan hallgatott, látszólag nem neheztelve a megszakításért. - A Naigar-fennsíkon lévő két stratégiai fekvésű erődünket is egy sith alvó ügynök játszotta a Klántanács kezére - jelentette ki Zort, bár hangjában nyoma sem volt gondterheltségnek. Inkább kissé bosszús volt. - Attól tartok, még több is lehet belőlük beépülve soraink közé. Ha megtalálja és kiiktatja őket, a Klánszövetség busásan megjutalmazza magát, Korr mester. - Nem törekszem egyéni haszonra - hárította el az ajánlatot Jaden. - De ha cserébe támogatnák a Rendet az elkövetkező időkben... - Mi sem természetesebb - mosolyodott el Zort, majd egy apró lemezt varázsolt elő. - A lehetséges gyanúsítottak. A legnagyobb részük Kala'unnban van. *** Vla'sov és Villya kényelmesen ültek a siklóban, ami mindenképp jobb választásnak bizonyult, mint Jaden és Nawara légirobogója. Már egy órája vesztegeltek a Klántanácsnak otthont adó főváros, Lessu bejárata előtt. Mivel a Svironok egyelőre veszélyesnek gondolták behívni őket a városba, azon kívül, az egyik elővárosi házat beszélték meg a találkozó helyszíneként, míg az őrök nagy részét pár épülettel arrébb rejtették el. Ugyan Villya nem rajongott az ötletért, hogy egy tiszteletre méltó klán küldöttségének bujkálnia kelljen, Vla'sov könnyedén meggyőzte a padawant arról, hogy a különleges idők különleges módszereket igényelnek. A volt havoc kipillantott az ablakon, és észrevette végre az egyik mellékutcáról előlépő alakot, aki gondosan elrejtette magát olcsó köpenyébe, és úgy csinált, mintha csak lézengene az elővárosban. - Megjött a vendégünk - közölte Villyával, aki próbált lélekben felkészülni a tárgyalásra. Nagy volt a nyomás rajta, ez egyértelműen látta Vla'sov. - Csak nyugodtan. - Azon leszek - fújta ki a levegőt a padawan. A velük lévő négy őr átengedte a fickót, aki egyenesen a járműhöz lépett, Vla'sov pedig megnyomta a nyitógombot, és beljebb ült, közel simulva Villyához, akit láthatóan zavarba hozott a helyzet. - Üljön be, elvt... tiszteletre méltó Sivron - javasolta a havoc, a köpenyes alak pedig szó nélkül eleget tett a kérésnek, majd leemelte a csuklyáját. Villya kitágult szemekkel azonnal a fénykardjáért nyúlt, Vla'sovnak azonban arcizma sem rándult, még a két szeme közé szegezett sugárvetőtől sem. - Nocsak - mondta, látszólag meg sem lepődve és megőrizve hidegvérét. - Olyan tragikus hirtelenséggel ért véget ismeretségünk. Még kézfogásra sem maradt idő, hehe. - Talán nem ez a legalkalmasabb idő a gúnyolódásra - vonta össze szemöldökét a sötét jedi, aki még mindig a halott Secura-pilóta, Komav álcáját viselte. - Ha meg akart volna ölni minket, nem ilyen külsővel és nem így teszi - mondta hátrasandítva Villyára, majd szemét a kezében lévő apró sugárvetőre irányította, amit már egyenesen a másik szívére irányított. - Nemde, elvtárs? - Ügyes - szívta a fogát a twi'lek kultista, majd lassan leengedte a saját fegyverét. - Rendben, tárgyaljunk máshogy. - Te csaltál ide minket? - szegezte neki Villya a kérdést, mire a kultista komótosan megrázta a fejét. - A Sivron követ is hamarosan megérkezik. Remélte, hogy a mestert és nem a tanítványt találom itt - mondta kissé csalódottan. - Azt hiszem a tanítvány is van elég jó, hogy megoszd vele, amit mondani akarsz - felelte egy kacsintás kíséretében Vla'sov, aki saját sugárvetőjét még mindig ugyanúgy tartotta. - Aseca nagyúr nem tűri a kudarcot. Én már tulajdonképpen halott vagyok. Amikor beléptem a szektába, azt hittem ezt el tudom fogadni, de... - itt elakadt a kultista hangja. - De élni mindenki szeret ugyebár - mosolyodott el gúnyosan Vla'sov, és érezte, hogy a sith most mindennél jobban gyűlöli őt. - Megbízunk benne? - ellenkezett Villya. - Mi van akkor, ha csapdába csal minket? - Egy szektatag, aki könyörög? Én kétlem - szerelte le az ellenérvet Vla'sov, és úgy tűnt ezzel meggyőzte a padawant. - Nem mondok el mindent - felelte a twi'lek a kis kitérő befejeztével. - Akkor akár meg is ölhettek. Egyezséget ajánlok: együtt dolgozunk, ti végeztek a nagyúrral, én pedig megszerzem az irányítást a szervezet maradéka felett és kivonulok Rylothról.
|
|
|
Ryloth
Mar 22, 2014 16:40:59 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 22, 2014 16:40:59 GMT 1
Jaden megelőzte a lemezért nyúló Nawarát, és saját maga vette át a vékony lapot Rotry-tól, egy pillanatra megérintve annak ujja hegyét, és ugyanilyen finoman megkísérelve, hogy mindenféle befolyásolási szándék nélkül, egyszerűen csak kíváncsiságból egy pillantást vessen a twi'lek elméjére - azonban, ahogyan az első benyomása után sem, most sem találkozott kifejezett haraggal, hazugsággal, vagy olyan szándékkal, ami kifejezetten az ő, vagy a Secura-klán vezetőjének élete ellen irányult volna. Mégis volt egy jó nagy adag gyanakvás, bizalmatlanság, és egy áthatolhatatlan, az erős akaratú vezetőket jellemző fal Zort Rotry elméjében. Jaden nem is erőltette inkább, nehogy tovább erősítse vendéglátójuk bizalmatlanságát, és a kezével együtt elméjét is visszahúzta. Mindez egy pillanat alatt zajlott le, azonban Zort szavaival együtt ez is megerősítette Jaden érzéseit azzal kapcsolatban, hogy a sitheket valószínűleg nem a Klánszövetség tájékán kell keresni... még úgy is, ha valami más itt is bizonyosan húzódott a háttérben. - Nos, nagyon érdekes ajánlat, de mint tudják, a jedik csak különleges helyzetekben, illetve kifejezett kérésre avatkoznak be helyi konfliktusokba, különösen manapság. - csúsztatta végül a zsebébe lemezt Jaden. - A sithek jelenléte ellenségeink soraiban és ügynökeik működése saját erőink területén nem elég különleges ok erre? - mosolyodott el diplomatikusan Rotry. - Végtére is az Önök ősi ellenségeiről van szó, Korr lovag.. és tudtommal amúgy sincs más kifejezett feladata a Rend képviseletében, nemdebár? - Nincs. - biccentett Jaden, majd Nawarára pillantott, aki egyetértő bólintással jelezte, hogy nincs ellenvetése azzal szemben, amit a Lovag valószínűleg tervez. - A diplomáciai-technikai részletek egyeztetése teljes mértékben Ven tanácsnok feladata. Én pedig akkor engedelmükkel tennék egy sétát... az alsóvárosban, úgymond. - Szívesen gondoskodom kísérőkről. - jegyezte meg Zort Rotry szolgálatkészen. Talán kicsit túlságosan is szolgálatkészen, gondolta Jaden. - Biztosan rengeteg más feladatuk is van, szóval igazán szükségtelen. - viszonozta a korábbi diplomatikus, és teljes mértékben mesterkélt mosolyt Jaden, majd azzal a mozdulattal sarkon is fordult.
- Korr mester láthatóan máris elemében van. - fordult a távolodó jeditől az eddig kissé mellőzött Nawara felé Zort Rotry. - Ő már csak ilyen. Még a jedik között is nagy híre van, azt beszélik, Kyle Katarn óta nem volt olyan lovag, aki ennyi kocsmát, szerelőcsarnokot és alsóvárost járt volna meg. És mindezt úgy, hogy csak módjával iszik. - A ba'la gyümölcs nem gurul messze a bokortól, ahogy nálunk mondják.. - jegyezte meg Rotry, mire Nawara egy pillanatra értetlen arckifejezést vágott. Tényleg régen jártam itthon, gondolta, már a legújabb szólásmondásokat sem ismerem. - Amúgy, Ven tanácsnok.. - intett Rotry, mire az őrök védőkört formáltak Nawara körül, és elindultak a palota felé. - Az igazság az, hogy furdal a kíváncsiság. Mivel tudta rávenni önt Kol Secura, egy háborús hőst, a Zsiványok volt pilótáját, és alapvetően ügyvédet, hogy a klán ügyét képviselje egy ilyen diplomáciai misszióban? - A régi ismeretségen kívül, úgy érti. - biccentett Nawara menet közben. - Nos, az igazság az, hogy a történetek a Rotry-klán új hadseregéről felkeltették a kíváncsiságomat. Kiváltképp az új vadászgépek, harcjárművek... - Á, szóval szakmai érdeklődés. - villant meg Rotry tekintete. - Olyasmi. - értett egyet Nawara, igyekezvén ráerősíteni arra a vonalra, ahol a klánvezért megfoghatónak vélte, ahol némi közös pontot találhattak.. és egyúttal hasznos információt. - Mit nem adnék érte például, ha kipróbálhatnám az egyik gépüket az új Aurek-sorozatból.. már persze miután lezártuk a tárgyalások formális részét.
...
- Igazán vonzó ajánlat, de egy valamit nem értek. - mocorgott egy kicsit az ülésen Vla'sov, hogy kézifegyvere pont a váratlan vendég fejére irányuljon, de valójában abból a célból, hogy a lábát minél jobban odadörgölhesse Villya combjához. - Ha nem mi vagyunk a célpont, akkor vélhetően nagyra becsült jedi kollégám, vagy mélyen tisztelt útitársam - villantott meg egy mosolyt Villyára - nagybátyja. Mégis, most itt beszélgetünk, holott önnek tudnia kellene, hogy most, így szétszóródva a többiek is könnyebb célpontok lehetnek. De nem, Ön ehelyett inkább meglátogatott minket. Ennyivel jobban fél a Secura testőrségtől, vagy jedi társamtól, mint... hogy is mondta, Aseca nagyúrtól? - Vagy csak ennyivel jobban tudom, hogy kivel érdemes együttműködni. - mosolyodott el halványan a korábbi merénylő. Ohó, gondolta Vla'sov, itt az ideje visszavenni a tempóból, még a végén a kisasszonynak itt mellettem negatív gondolatai támadnak.
- Nos, végül is mi sithek után nyomozunk, vagy ilyesmi. - erőltette meg magát az ex-havoc. - Ha maga azt mondja, szállít nekünk egy sith mestert a Tanács soraiból, és ha elbántunk vele, akkor a többiekkel odébb áll.. akkor miért is ne mondanánk nemet egy ilyen nagyszerű ajánlatra? - Kitűnő. - biccentett a vendég. - Értesíteni fogom Önöket, hogy hol és mikor tudnak lecsapni Asecára. Ne hibázzák el, nem lesz második lehetőségük. - Mindjárt gondoltam. - biccentett még mindig a fegyvert tartó kezével Vla'sov. - öröm volt önnel beszélgetni. - Nemkülönben... - Ez felettébb... meglepő volt. - húzódott el Vla'sov legnagyobb sajnálatára Villya a férfitől, amint a hívatlan vendég gyors távozása után kicsivel több hely lett a járműben. - Viszont úgy tűnik, ez megerősíti a gyanút, hogy a sitheket a Tanács soraiban kell keresni. - Hacsak nem a klasszikus kettős megtévesztés esetével állunk szemben. - morfondírozott Vla'sov. - Nekiesünk itt a Tanács első útba eső tagjának, akiről a barátunk azt akarja elhitetni velünk, hogy egy sith nagyúr, jól eltesszük láb alól, és akkor a Secura klán sosem térhet vissza a Tanács kötelékébe, végérvényesen elkötelezik magukat a Szövetség mellett. Ha én a Klánszövetség mögé rejtőző sith nagyúr lennék, nem pontosan ezt akarnám? Utána már csak meg kell öletnem a kedves nagybátyját, kisasszony, és szabadon rendelkezhetem a katonáival. - Nem érzékeltem hazugságot benne, legalábbis a mi irányunkba nem.. - pillantott ki a jármű ablakán Villya.- Talán tényleg csak arról van szó, hogy el akarja árulni a mesterét. Az is sith szokás, nemde, Vla'sov úr? - Hívjon csak nyugodtan Andrei-nek, kisasszony. - mosolyodott el a Havoc. - Való igaz, sith szokás.. ahogyan a megtévesztés is. És akár hogy is.. akár csapdába sétálunk, akár egy sith nagyúrba.. nos én roppantmód bízom kiskegyed képességeiben, de nem lesz ez nekünk egy kicsit sok? - Talán szólnom kellene Korr mesternek. Vagy a nagybátyámnak. - morfondírozott Villya, és a komja után nyúlt. - Nem, amíg nem beszéltünk a Sivron-küldöttel, és nem, amíg nem tudjuk, hogy tényleg errefelé kell-e keresni a sith nagyurat. - rázta a fejét Vla'sov, majd gyorsan hozzátette. - Persze így is előbbre vagyunk. Végül is eddig azt sem tudtuk, tényleg létezik-e sith nagyúr errefelé. Most meg már a nevét is tudjuk.
Újabb alak közeledett a sikló felé. Az őrök ezúttal nem félreálltak, hanem közelebb léptek a járműhöz, és felnyitották az ajtót. A sűrű szövésű köpenybe öltözött, vöröses bőrű Nez Sivron még így, csuklya alatt is ijedtnek és fáradtnak tűnt. Ahogyan a bent ülőkre pillantott, szemében egy pillanatra félelem jelent meg. - Nem kell megijednie, Nez bácsi. - Villyának kicsit az Erővel is rá kellett segíteni, hogy megnyugtassa az öreg twi'leket. - Tiszteletreméltó Kol nagybátyám küldött minket, barátsággal. Nem is emlékszik már rám? - Oh.. hó... ah. - mormogta Nez Sivron. - Csak nem a kicsi Villya? Még emlékszem, amikor a térdemen lovagoltál.
(Az nem lehetett rossz, tette hozzá magában Vla'sov.)
- Hogy megváltoztál.. és ő? - vetette bizalmatlan pillantást a Havoc felé vendéglátójuk. - Tiszteletreméltó nagybátyám egy.. tanácsadója. - vonta meg a vállát Villya. - Jól ismeri társadalmunkat. - Hát ez igazán nagyszerű. - köhintett Sivron. - Átmegyünk a házba.. de előbb szeretnék veled váltani néhány szót, kislányom, szemtől szemben. Villya világosan érzékelte a Nezből hullámokban áradó félelmet. - Rendben. - azzal visszafordult Vla'sov felé. - Ne menjen sehová. Szólok, ha utánunk jöhet. - Eszembe se jutna, kisasszony. - vigyorodott el a volt Havoc, majd abban a pillanatban, hogy a testőr ismét becsukta a sikló ajtaját, és ő egyedül maradt az ülésen, a zubbonyának zsebéből egy apró komot húzott elő, és beütött egy kódot. Vla'sov elég időt töltött a politikában ahhoz, hogy megtanulja: mindig szükség van B tervre és C tervre. Az a tény, hogy egy szemrevaló, de láthatóan harcban kevéssé tapasztalt padawannal az oldalán esetleg beleszaladhatnak egy sith nagyúrba, vagy jobb esetben a bolygó jövőjét meghatározó belpolitikai válságba, nos, ez legalábbis B tervért kiáltott. A komban némi szünet és sípolás után felhangzó hang reszelősen, erős akcentussal és idegen szavakkal vegyítve beszélte a basicet.. csak úgy, mint az Asmerun a Havoc öklének számító Felsővezetői Szolidaritási Bizottság, azaz a különleges belbiztonsági alakulatok kommandósainak mindegyike, akik a szomszédos Tungra szektorban található Vostroya jéghideg bolygójáról származtak. - Szlushayu, tavaris komangyir. Mi a parancsa, Havoc elvtárs? - I'vaan, álljatok készen. A jelemre tegyétek le a rohamcsónakot a pozíciómtól nem messze. Elképzelhető, hogy segítségre lesz szükségem. - Haraso, ja ponyjal, komangyir. Úgy lesz, ahogy kívánja, Havoc elvtárs! - Kitűnő. Vla'sov vége. - a férfi hátradőlt az ülésben, és várakozni kezdett. Remélte, az öreg Sivron nem forgat semmi olyasmit a fejében az ifjú Villyával kapcsolatban, ami esetleg ütötte volna az ő terveit. Mindig is utált második lenni.
|
|
|
Ryloth
Mar 27, 2014 17:21:35 GMT 1
Post by Enz on Mar 27, 2014 17:21:35 GMT 1
Jaden rövid séta után megtalálta az alsóváros legígéretesebbnek tűnő - vagyis legigénytelenebb - kocsmáját, és szinte felszabadultan szívta tüdejébe az áporodott, bűzös levegőt miután belépett. Mindig is jobban érezte magát a terepen dolgozva, mint csicsás tárgyalótermekben feszengve, sokkal természetesebbnek tűnt neki itt az elvegyülés. Célba vette az egyik üres asztalt a sarokban, és letelepedett ott. Elővarázsolta az aprócska adathordozót a zsebéből és saját személyi minileolvasójába csúsztatta. Egy pillanatba került csak a neveket tartalmazó adatfájl előbányászása, amik azonnal a képernyőre is kerültek. Amit elkezdte olvasni, azonnal megdöbbent az első két néven, ami a szeme elé került: Andrei Vla'sov és Pa'Ga Rotry. Mivel nem hitte el, még egyszer végigfutotta. Pa'Ga akár még egy hatalmi leszámolási kísérlet is lehetett Zort részéről, de hogy Vla'sovról egyáltalán honnan szerzett tudomást, az rejtély volt. Még ő sem tudta a teljes nevét, ráadásul csak egy volt a követség tagjai közül, és előtte sem volt túl ismert a világpolitikában. Ráadásul az Erő segítségével semmit sem érzett, amikor őrá terelődött a gyanú és Kol Secura életét is megmentette. De talán... olyan jól koordinált volt a támadás, épp akkor csempészett be fegyvert, a megfelelő pillanatban lőtt a merénylőre és azonnal a Klántanácshoz küldette magát a padawanjával... Villya! Talán veszélyben van? Ez volt a cél akkor, amikor szétválasztották őket? Valójában Vla'sov a sith, aki mozgatja a szálakat? Ha belegondolt, minden olyan jól felépítettnek és koordináltnak tűnt az elmúlt napokban. Persze bizonyítékra volt szüksége, hogy bebizonyosodjék, nem Zort az, aki át akarja verni. Ha ez a helyzet, több mint bizonyos, hogy benne van a keze valami nagyon sötét ügyletben. *** Ven és Zort a fárasztó megbeszélések után egy ryll fűszeres pálinka kíséretében lazítottak kicsit. A társfőtanácsnok kemény dió volt, már-már önfejűségig menően ragaszkodott a saját elképzeléseihez, és Ven egyelőre több engedményre kényszerült, mint az elindulás előtt szerette volna. Nem igazán várta a tárgyalások folytatását ilyen kilátások mellett, de Zort éppen a megfelelő pillanatban kért szünetet, leállítva az offenzíváját és időt adva neki arra, hogy rendezze a gondolatait. Most pedig úgy tűnt, hogy a meggyőzésére próbált koncentrálni, mivel amikor elfogyott a pohár itóka, felállt. - Ven tanácsos, javaslom ejtsük meg most a vadászgépek szemléjét. - Szemle? - pislogott értetlenül, de mivel örült, hogy kicsit pihenhet, gyorsan beleegyezett. Rotry kikísérte a szobából, majd gyalog indultak meg az egyik turbólift felé. A főtanácsnok előreengedte, majd ő maga is beszállt és megnyomott egy gombot. Szótlanul telt a rövid utazás, amiből arra következtetett, valami hátsó szándéka lehet a férfinak. Mikor megálltak, és kinyílt a lift ajtaja egy hangár helyett egy nyílt mefigyelő ponton bukkantak ki a Kala'unn hegy tetején. Nawara nem értette először a dolgot, de ahogy Zort tekintetét követve ő is felfelé pillantott, az égen több tucat vadászgépet fedezett fel a legújabbak közül. Nemcsak Aurekek, de jóval nagyobb rombolóvadászgépek, pont olyanok, mint az, amit a sith ügynök rájuk robbantott. - Scythe és Aurek vadászgépek - mosolygott Rotry a hatalmas erő láttán. - Elképesztő - értett egyet Nawara őszintén. Ha ilyenekkel tudtak volna hadba vonulni a Birodalom ellen... - Bizonyára arra gondol rögtön, hogyan tudtuk mindezt megengedni magunknak - vezette tovább a beszélgetés fonalát. - A válasz: sehogy. Ingyen kaptunk egy olyan személytől, akivel egybeesnek a céljaink. - Akkor most elfog? - fordult felé Nawara, hiszen megértette, hogy ez egy olyan információ, amivel nem járhat-kelhet szabadon. - Éppen ellenkezőleg - rázta meg a fejét Rotry. - Maga mindig a szabadságot és az egyenlőséget követte, azért harcolt az űrben és a bíróságokon egyaránt. Az újjászületett Rylothnak ilyen vezetőkre van szüksége. Kérem, csatlakozzon a Klánszövetséghez, mint társfőtanácsnok, egyenlő vezető velem és Pa'Ga Rotryval. Együtt felvirágoztathatnánk ezt a bolygót, hogy unokáink ne szenvedjenek semmiben hiányt. *** Nez Sivron kissé zavartan ült a helyén, körbe-körbe tekintgetve a szobában, mintha csak attól félt volna, hogy valamelyik szék alól előugrik egy egész hadsereg és ott helyben felkoncolja. Villya persze meg tudta érteni a problémáit, és igyekezett az Erő segítségével lecsillapítani. Mikor már elég nyugodtnak tűnt, hogy beszéljen, a padawan odalépett hozzá, és kezét a vállára tette. - Mondd el bácsikám, mi nyomja a szíved! - kérte kedvesen, az idős twi'lek pedig egy rövid pillanatnyi szünet után eleget is tett a kérésnek. - A Klántanács eladta a lelkét a Gonosznak... hiába tiltakoztam, hiába mondtam, hogy béke kell... A képembe nevettek és... és... - egy pillanat kellett csak, hogy a férfi megint felzaklassa magát. Villya azonban így is rögtön megértette, miről vagy inkább kikről lehet szó. - Tehát igaz - mondta csendesen. A Klántanács a háborúban a rossz utat választotta, ez már nem kérdéses. - Hát tudsz róla? - pillantott fel rá Nez szomorúan. - Talán még nem késő valamit tenni. - Talán nem - bólintott. Persze a furcsa vendégük említésével nem akarta felzaklatni a másikat, így inkább gondosan hallgatott róla. - Azt hiszem Secura Nez bácsi tanácsadója komoly segítség lehet ebben. - Az ember? - pislogott Nez, majd sietve hozzátette. - Természetesen semmi bajom az emberekkel. Tarkona... - Mindenki halott már bátor ellenállásodról Tarkona idején, nagybácsi - bólogatott Villya, majd visszafogottan ugyan, de dicsérni kezdte Andreit. - Igen, ő nagyszerű férfi. Nemcsak megérti a népünket, de megmentette tiszteletméltó nagybátyám életét is. - Ohó, idős koromra még látom, ahogy a kicsi Villya férjhez megy - kuncogott az öreg. Mikor eljutott a szavai értelme a lányhoz, rögtön kivörösödött az arca. - Bácsikám, szó sincs semmi ilyenről! Tisztelem, de semmi több! - Haha - nevetett fel jóízűen az öreg, és ha lehet, még jobban zavarba hozta a padawant. - A feleségemre emlékeztetsz most. Na de hívjuk be, és lássuk mit talál ki.
|
|