|
Ryloth
Apr 20, 2014 22:09:34 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 20, 2014 22:09:34 GMT 1
Jaden immár a harmadik bárban könyökölt egy asztalon, miközben figyelte a vendégeket. A gondolatai folyamatosan a Zorttól kapott adatlemezen és annak tartalmán jártak, aminek alapvetően két előnye volt. Egyrészt újra és újra átgondolhatta a lehetséges magyarázatokat a Zort fájljában szereplő nevekre... bizonyosnak tűnt, hogy valamiféle vélt, vagy valós konfliktus van a két testvér között. Ha Pa'Ga valóban sith volt, akkor Zortnak biztosnak kellett lennie abban, hogy csakis a megfelelő pillanatban és a megfelelő személytől kér segítséget. Erre pedig ki lett volna alkalmasabb, mint egy jedi, aki ráadásul testvére állítólagos távollétében állított be? Amennyiben pedig Pa'Ga nem volt sith, akkor ugyanúgy megállta a helyét a feltételezés. Ha Zort egy jedit akart felhasználni arra, hogy eltakarítsa az útból vetélytársát, saját testvérét, ki lett volna erre alkalmasabb, mint egy jedi lovag? Más volt a helyzet Vla'sovval. Mind az első két lehetőség, mind a tény, hogy Zortnak egyáltalán tudomása volt az asmerui havoc ittlétéről, egy dolgot bizonyított: hogy Zort Rotry kiváló hírszerzéssel rendelkezik. Persze meglehet, hogy Kol Securától kapta a tippet, de ezt Jaden valószínűtlennek tartotta. Mégis, a helyzet Vla'sovval kapcsolatban egyértelműbb volt. Ha az asmerui sith lett volna, akkor Rotrynak olyan forrásai kellettek, hogy legyenek, amelyek még a Jedi Rend és a Fény Hadserege számára sem állnak rendelkezésre. Ha pedig nem volt sith, akkor mégis miért őt választotta ki a twi'lek parancsnok? Jó oka volt rá, talán egy régi ellentét abból az időből, amikor még Vla'sov Asmeru kormányát vezette, vagy egyszerűen csak össze akarta zavarni a delegációt azzal, hogy a legfrissebben csatlakozott tagjukra próbálta ráhúzni a vizes lepedőt?
Jaden számára egy dolog világos volt. Ahhoz, hogy pontosabban megérthesse Zort indítékait, beszélnie kellett a testvérével. Mindezt pedig gyorsan, abban az esetben, ha Villya és a havoc ténylegesen sithekbe, vagy egyéb problémákba futnak bele, akkor be tudjon avatkozni. Jaden megbízott a lány helyismeretében, de a padawan még csak rövid kiképzésen ment keresztül, és a lovag nem volt benne biztos, hogy teljes mértékben ellen tudna állni a Sötét Oldal csábításának, ha a szerettei veszélybe kerülnek. Márpedig ezt nem lehetett kizárni..
És ez volt a másik dolog, amiért a kocsmákat járta. Hagyta, hogy a Havoc, Villya és a Pa'Ga Rotry körül járó gondolatai lassan belengjék az Erőn keresztül a helyeket, figyelve a vendéget reakcióját, megpróbálva ráfókuszálni arra, hogy akárkinek a fejében elindít-e bármit valamelyik név.
És amikor ebben a harmadik helységben egy idősebb, vöröses bőrű, ráncos arcú twi'lek felkapta a fejét, Jaden tudta, hogy megvan, amit keresett.
- Leülhetek, barátom? - foglalt helyet a választ meg sem várva a vörös bőrű twi'lek mellett. - He? Persze. - vont vállat amaz. - De nem tudlak meghívni semmire, külvilági. - Ne aggódj, majd rendelek neked is. - próbált az Erőn keresztül némi barátságos érzést közvetíteni Jaden, de az volt a benyomása, hogy az öreg enélkül is szívesen veszi a társaságot. - Mi bánt, barátom? - Nemrég kitettek az állásomból. - vonta meg a vállát amaz. - Mi volt a munkád? - Karbantartó voltam a klánközpont hangárjában. - magyarázta az öreg, mohón a Jaden által rendelt egyik ital után nyúlva. - De azt mondták a fejesek, hogy az új technikához ilyen vénségek, mint én, már nem kellenek... - Ezt szomorúan hallom. - nyugtázta Jaden. - Figyelj csak, barátom.. nem ismered véletlenül Pa'Ga Rotryt? Beszélnem kellene vele.. szeretnék neki egy üzenetet küldeni. És segítségre volna szükségem.
...
Nawara egy háborús veterán és egy ügyvéd évtizedes rutinjával éppen csak olyan hosszú ideig, azaz néhány másodpercig morzsolgatta magában Zort Rotry szavait, hogy ne tűnjön látványosan úgy, mintha időhúzás céljából hallgatna. Persze magában gyorsan végiggondolta a lehetőségeket. Egyrészt valóban vonzó perspektívának tűnt, hogy annyi, hazájától távol töltött év után végül ténylegesen saját népe felemelkedéséhez járuljon hozzá, kamatoztatva évtizedes tapasztalatait. Másrészt, ahhoz, hogy eldönthesse, ezt valóban a Rotry-k oldalán teheti-e meg, úgy, hogy közben nem válik valami rejtőzködő sith kiszolgálójává, például olyanévá, aki ingyen adományoz a Ryloth háborúban álló felei közül legalább az egyiknek csúcstechnikát.. nos, ehhez több információra volt szüksége. De honnan máshonnan szerezhetné meg az információt, mintha nem a szervezeten belülről? - Köszönöm, nagyon megtisztelő az ajánlat. - fordult végül a klánvezetőhöz, egy kellőképpen udvarias, lehetőleg minél kevésbé gyanús, és egyúttal nyitott végű válasz mellett döntve. - De mivel Kol Secura képviseletében érkeztem ide, nem tudom, nem érezné-e sértésnek a klánvezér, ha helyette én venném át ezt a pozíciót önöktől. Nagyon megtisztelő az ajánlata, de nem akarom megsérteni a régi barátomat. Ezt remélem ön is megérti.
...
Vla'sov éppen befejezte az adást a komlinkjén, amikor Villya kinyitotta a suhanó ajtaját, és jelezte, hogy most már fogadja őketa vendéglátójuk. - Nagyszerű, mehetünk. - biccentett a Havoc, és követte a lányt az épületbe. A szoba, ahol Nez Sivron várta őket, meglepően puritánnak, egyszerűen berendezettnek tűnt. Vla'sovnak egy pillanatra eszébe jutottak az Asmeru előtti idők, a politikai kiképzés évei... de gyorsan elhessegette magától a nosztalgikus gondolatokat. - Üdvözlöm, külvilági. - biccentett az öreges, hajlott hátú twi'lek, aki minden bizonnyal Nez Sivron volt. - A húgom itt azt mondja, hogy ön segíteni tudna nekünk, hogy legyőzzük a Sötétséget, a Gonoszt, amelyik beférkőzött a sorainkba. Nocsak, gondolta Vla'sov. Szóval én végezzem el a piszkos munkát, és a kiscsaj majd learatja a babérokat, vagy mi. Ügyesebb ez a lány, mint hittem.. - Persze, természetesen. Mármint... mindannyiunknak együtt kell működnünk, hogy legyőzzük a magunkban rejlő, és a rajtunk kívül álló Gonoszt egyaránt, Sivron elvt.. öh, Sivron klánvezér. - próbált valamiféle beszédet rittyenteni, ami legalább nagy vonalakban emlékeztetett a jedik filozófiájára, ha már egyszer az ő képviseletükben kellett abszolválja ezt a vizitet. - De ahogy mondtam, igen, tudunk segíteni. Pontosan milyen Gonoszról van szó? - Jól tudják. - ingatta a lekkuit feszülten az öreg Sivron. - Őrültek.. az Erő sötét oldalát szolgálják. A Tanács úgy véli, csak az ő segítségükkel állíthatunk gátat az olyanok terjeszkedésének, mint a Rotry-klán. - Pedig van más megoldás is, Sivron bácsi... aki egyszer a sötét oldal szolgája lesz, örökké azon jár majd. - pillantott az öregre Villya, olyan tekintettel, hogy Vla'sovnak hirtelen kedve lett volna a térdére fektetni a lány fejét, és... khm, mármint a fülébe suttogni, hogy "ne aggódj kicsim, eljön még a galaktikus világbéke.." - Nem igazán tudom, mit tehetnék. - nézett maga elé fáradtan Sivron. - Ha még fel is lépnénk ellenük.. a Klántanács nagyon nehéz helyzetben van. Attól félnek, hogy enélkül a támogatás nélkül elveszítik a háborút. - Azt javaslom, haladjunk lépésről lépésre. - morfondírozott a volt havoc. - Talán adhatunk... garanciákat a Tanácsnak, hogy ha hátat fordítanak a sitheknek, akkor máshonnan kapnak segítséget? - Ezt meg kell beszélni a jedi mesterekkel először, Andrei. - jelentette ki Villya. - Persze, persze, természetesen. - javította ki magát gyorsan Vla'sov. - De hogy rövidre fogjam... ha össze tudna hozni egy találkozót ezzel a Gonosszal, Sivron klánvezér.. azt hiszem, mi gondoskodni tudnánk róla, hogy ne okozzon több problémát.
Villya felvonta a szemöldökét. - De hát mégis csak egy sithről beszélünk, nem? - Ne aggódj. - kacsintott rá Vla'sov. - Van néhány trükk a tarsolyunkban, nem?
|
|
|
Ryloth
Jun 1, 2014 9:11:59 GMT 1
Post by Enz on Jun 1, 2014 9:11:59 GMT 1
- Hogy ismerem-e? Bárki, aki nem egy kő alatt élt ezen a bolygón, ismeri. A képével van tele minden helyi csatorna - mondta kissé morgósan, bár a sörtől láthatóan máris jobb társalgási kedvbe került. - A számát persze meg tudom adni, igazi ivócimborák vagyunk és egész estéket átbeszélgetünk... Bassza meg, ha ismerném, még mindig lenne munkám! - Nyugodj meg barátom, nem akartalak megbántani - veregette meg a vállát Jaden, amitől egy kissé ismét barátságosabb lett a fickó. Korr kezdte sejteni milyen módon is hathatna rá igazán. - Csak amikor megkérdeztem a dokkoknál, hogy ki a legjobb technikus, aki ezt el tudná intézni, mindenki hozzád irányított. - Tényleg? - pislogott meglepődve, ám gyorsan a szerepébe talált. - Ó, hát persze. Bármely adót fel tudtam törni amíg itt dolgoztam, legyen akár katonai, akár civil. Villámujjú Viza'tu, így is hívtak. - Igen, ezt mondták ott is - bólogatott Jaden, miközben intett a pincérnek, hogy hozzon még egyet ebből a löttyből. Ő az övébe éppen csak belekóstolt, hogy rájöjjön, nem szeretné az egészet meginni. El kellett ismernie, hogy a hivatalos fogadásoknak is megvolt a maga előnye, legalábbis ami a fogások fogyaszthatóságát illeti. A kissé elhízott, korosabb twi'lek nő nemsokára az asztalra rakott még egy korsóval, és széles csípőjét ringatva állt tovább. - Neked gondolom gyerekjáték lenne feltörni Pa'Ga titkos hívósávját. - Ujjgyakorlat - ütött ököllel büszkén a mellkasára, ám másik kezével máris a sörért nyúlt. - De elég veszélyesen hangzik. Más, mint magánhívásokba belehallgatni picit. Tudod, bár öreg vagyok, azért élni szeretek. - Hmmm - Jaden az asztalon lévő itallapra pillantott, amin az áthúzott régi ár felett egy újabb szerepelt, kézzel írva - szintén áthúzva. Felette még egy és még egy. - Mostanság eléggé betett a háború a piálásnak. Pedig ha a határokon kocsmák lennének határkövek helyett, mindenhol béke lenne. - Hehe, ez tetszik, erre igyunk - húzta le az utolsó kortyokat a vörös bőrű Viza'tu. - De tényleg nehéz a piára valót előteremteni. - Azt hiszem folytathatnánk a csevejt máshol - intett a pincérnek, aki egykedvűen visszatért hozzájuk, és kikapta a kreditchipet a kezéből. - Viz, mondtam, hogy nincs több hitel - nézett rá szúrósan a nő, de Jaden sietve közbelépett. - Én állom a fogyasztását. És egyenlítse ki a korábbi tartozásokat is belőle! - Tudod, jó ivócimbora vagy - mondta neki Viza'tu sokkal barátibb hangnemben, miután a pincérnő távozott. - Meggondoltam a dolgot, segítek elküldeni az üzenetet. Elvégre egyszer élünk, nemde? - Hát persze - bólogatott Jaden, miközben kisétáltak a kocsmából. Ahogy elindultak az utcákon, hamar rájött, hogy nem a jó irányba tartanak. - Nem a kommközpontba megyünk? - Hogyne, tele van katonákkal! Az előtérbe nem jutnánk be. Ellenben az évek során megmentettem ezt-azt - kacsintott rá Jadenre, miközben átvágtak egy sikátoron, és Jaden rögtön megértette, hogy mire célzott. Nemsokára megérkeztek az egyik hegyfalba épített házhoz, ahol már egy házsártos kinézetű háziasszony várt rájuk. Viza'tu rá sem hederítve lépett be az ajtón. - Már megint csak piálsz! - kiabált utána, majd az új jövevényt vette szemügyre. - Te meg valami piti bűnöző vagy? - kérdezte bizalmatlanul. - Csak érdeklődöm a gyűjteménye iránt - tiltakozott Jaden, két kezét maga előtt rázva. A nő felsóhajtott. - Szóval a pornógyűjteménye érdekel. De legalább megint pénz áll a házhoz - mondta, és félreállt az ajtóból, Jaden pedig sietve becsusszant mellette, mielőtt még meggondolja magát. Újdonsült twi'lek barátja úgy tűnik igen sajátos célra használta fel azt a sok lenyúlt berendezést. Az Erőt követve lépett be az egyik szobába, ahol vendéglátója már a berendezések beindításán fáradozott. A három fal mentén a földtől a plafonig nyúltak a különböző berendezések, és Jaden egy pillanatra úgy érezte, valamiféle hírszerzési bunkerbe lépett. - Húzd be az ajtót! - szólt rá Viza'tu, a jedi pedig eleget tett a kérésnek, majd a konzolhoz lépett, ami előtt a twi'lek ügyködött. - Szóval mi ez a pornóbiznisz? - kérdezte érdeklődve, levetődve a másik székbe. A vörös twi'lek fel sem pillantva válaszolt, miközben tovább dolgozott. - A Klánszövetség a területén betiltatta az "erkölcstelen szolgáltatások"-at meg a fűszerhasználatot. Ryloth jövője miatt, azt mondták - vonta meg a vállát, miközben a rendszer életre kelt. Jaden számára nem is tűntek olyan rossz fickóknak ezek a klánszövetségiek. Egy jó darabig ücsörgött ott, mire a twi'lek felemelkedett görnyedt állapotából. - Kész! - pillantott körbe büszkén Viza'tu. - Bent vagyok a vonalban! Sugározni viszont csak rövid ideig tudok, hogy ne mérjenek be. Jól döntsd el, mit akarsz mondani. *** Zort rezzenéstelen arccal vette tudomásul az elutasítást, és egy szót sem szólva bámulta tovább a felettük elsüvítő gépeket, amiket csapatszállítók követtek, és Nawara elég hamar feladta a kísérletet arra, hogy megszámolja őket. Hatalmas haderőt indíthattak útjára a fővárosból, gondolta, miközben az elhúzó hajókat nézte. Bárkitől is származott ez a sok hajó, nem bízta a véletlenre, hogy megnyerje az egyik fél a háborút. - Megértem az indokait, és igaza van - bólintott a Rotry társfőtanácsos. - Kár lenne, ha viszonyunkat a Secura-klánnal ez az eset árnyékolná be. - Örülök - mondta diplomatikus visszafogottsággal, Zort pedig lassan megfordult, hátul összekulcsolva kezét. - Remélem idővel megváltozik a véleménye - mondta, majd lassan megindult a lift felé, ami idehozta őket. - Hova tart ez a sok hajó? - kockáztatta meg a kérdést, amikor már a liftben voltak. Zort nem sietett a válasszal, ehelyett tagjait nyújtóztatta ki. Már majdnem megérkeztek, és Nawara kezdett letenni a dologról, mikor Zort megadta a választ a kérdésére. - A végső ütközet felé. A Naigar-fennsíkra, ahol a régi Ryloth elpusztul és az új megszületik - mondta magabiztosan, mintha csak szónokolna. *** - Nem tudom mennyire lehetséges - mondta végül az öreg rövid töprengést követően. - Sosem tudni merre van vagy hol a központja. Ő lép velünk kapcsolatba, ha úgy látja jónak. - Talán akad erre is más mód - szólalt meg Vla'sov egy pillanat múlva. Eszében volt még mindig a találkozó a kék bőrű beszivárgóval, aki valahogy túlélte a saját halálát. Persze több esze volt annál, hogy megbízzon benne, de mivel pillanatnyi érdekeik egybeestek, biztos lehetett benne, hogy a megfelelő helyre vezeti őket. Aztán ha végeztek a sith-tel, megpróbálja majd megölni őket. A sötét oldali erőhasználók néha kiszámíthatóbbak voltak a pacifista mantrákat ismételgető jediknél is. - Viszont a másik kérdés - morfondírozott tovább Vla'sov, aki úgy gondolta, remek lehetőség ez, hogy megcsillogtassa politikai tudását. Ha úgy oldja meg a konfliktust, hogy a jediknek nem kell tovább aprózniuk az erőiket, akkor bizonyára elég sok jó pontot szerez. Arról nem is beszélve, hogy afféle helyi hős lesz. - A Tanács mikor fog fogadni minket? - Nem túl hamar. A Tanács vezetője, Vez Fortuna elkötelezett háborúpárti. Ráadásul... sokan árulásnak tartják, hogy a Secura klán csatlakozott a másik oldalhoz. - Ez igazságtalan! - csattant fel vehemensen Villya, a Havocnak pedig kedve támadt átölelni és megnyugtatni picit. - Nagybátyám látta, ahogy Kala'unn védelmét megsemmisítik. Érthető, ha nem akart ugyanerre a sorsra jutni. - Teljesen érthető - értett egyet Andrei. - De sokak számára sajnos elfogadhatatlan. A Klántanács egyébként sem áll olyan rosszul, mint sokan látni vélik. Most, hogy elfoglalták Naigar két erődjét, rendezni tudják soraikat. - Viszont akkor ez a háború még több áldozatot fog szedni - rázta meg a fejét Villya. - Ettől tartok én is - zárta le a dolgot Vla'sov, majd Sivron felé fordult. - Azt azért gondolom nem teheti meg, hogy egyáltalán nem fogad minket. - Ez olyan tiszteletlenség lenne egy ősi klánnal szemben, ami a hívei között is visszatetszést keltene - válaszolt az agg twi'lek. - Addig az én vendégszeretetem fogjátok élvezni. - Köszönjük, Sivron bácsi. - Azt hiszem lassan indulhatnánk - jegyezte meg Vla'sov.
|
|
|
Ryloth
Aug 5, 2014 23:33:51 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 5, 2014 23:33:51 GMT 1
Jaden megvárta, amíg újdonsült ivócimborája és vezetője befejezi az adó-vevő piszkálását, miközben a vonal másik végén artikulált beszéd helyett csak valami távoli susogás volt hallható. Most, vagy soha, gondolta a jedi. Valahogy fel kellett hívnia magára Pa'Ga Rotry, még pontosabban a vonal másik végén remélhetőleg hallgatózó ügyeletes híradós tiszt figyelmét, méghozzá elég hitelesen ahhoz, hogy odaát valamivel többnek minősítsék, mint kósza éteri kalózkodás. - Gyerünk már, külvilági, ne piszmogj. - suttogta a mikrofont egy pillanatra lefogva Viza'tu. - Khm.. - köszörülte meg a torkát a jedi. Be kellett látnia, hogy a jelen sürgető helyzetben csak egyetlen módon keltheti fel kellőképpen a másik oldal figyelmét. Őszinteséggel. - Ez az üzenet Pa'Ga Rotrynak, a Rotry-klán és a Klánszövetség katonai elöljárójának szól. - kezdett bele Jaden. - A nevem Jaden Korr, a Jedi Rend lovagja vagyok. Nemrég érkeztem a Rylothra Kol Secura vendégeként, ezt ellenőrizhetik. Információm van Pa'Ga Rotry számára a Klánszövetséget fenyegető sith összeesküvésről. Kérem, találkozzunk személyesen, hogy tájékoztathassam. Adás vége. Viza'tu deaktiválta a berendezés adó funkcióját, és felcsavarta a vételit, miközben értetlenül, remegő lekkukkal pillantott a másikra. - Hát ez nagyon szép mese volt, külvilági. Jedi? Meg... mi is volt a másik? - azzal megrázta a fejét. Előfordult már vele máskor is, hogy ilyeneket képzelgett, vagy ennél sokkal rosszabbakat, amikor sokat ivott. Példának okáért a feleségéről. De ez most meglepően valóságosnak tűnt. - Nincs ebben semmi meglepő. Ez csak egy előre kitalált mese, amiről Pa'Ga Rotry tudni fogja, hogy egy régi barát vagyok. - érintette meg Viza'tu gömbölyded homlokát megnyugtatóan Jaden, miközben az Erő segítségével némi nyomatékot adott a szavainak. - Mindig ezzel viccelődtünk annak idején, amikor együtt jártunk az Akadémiára. - Ja értem, ez csak egy mese, meg vicc... milyen Akadémia? - Jadennek ismét be kellett látnia, hogy az egyszerű elmék befolyásolásánál bonyolult gondolatokat közvetíteni inkább káros, mint hasznos, de legfőképp gyakran eredménytelen. - Hát ahová együtt jártunk Pa'Gá-val... - folytatta remélve, hogy nem fog végérvényesen belezavarodni, de a twi'lek leintette, ahogyan a rádióban hosszú-rövid jelekből álló pittyegés hangzott fel. - Ezt ezt... ezt ismerem! - vidult fel az arca. - Ez egy kód.. egy rejtjel. Lássuk csak...
Viza'tu körmölni kezdett az egyik, lenge twi'lek nőket ábrázoló lemez hátsó borítójára, ami az asztalán hevert, majd a pittyegés abbamaradtával diadalittasan Jaden elé tolta a firkálmányt.
- A mindenit, külvilági, ti tényleg haverok vagytok. - Azt mondja... "találkozó: Naigar". - nahát, még a kettőspontra is van rejtjel, állapította meg magában Jaden, majd vendéglátójához fordult. - Mi az a Naigar? - Egy fennsík néhány napi járóföldre innen. - hunyorgott Viza'tu. - Lássuk csak, mi is van ott... már emlékszem. Erődök. - Erődök. - ismételte Jaden, gyorsan átjátsszva magában az elmúlt napok eseményeit. Emlékezett valami hasonlóra a kocsmákban töltött idejéből, amikor a helyi holohíreket figyelte. Valamiféle ütközetről volt szó bennük. Ha Pa'Ga Rotry valóban sith összeesküvő volt, ahogyan bátyja állította, akkor ideális helynek ígérkezett egy csata kellős közepe ahhoz, hogy csapdába ejtse. Ha pedig nem, nos akkor ugyanakkora eséllyel tarthatta ő ugyanezt Zortról a testvéri szeretet nevében, ami megmagyarázta, miért ilyen távol javasolt találkozót Jadennek. Már ha ő volt egyáltalán. Már ha nem pusztán arról volt szó, vetette fel a legegyszerűbb magyarázatot is magának Jaden, hogy egyszerűen elfoglalt, és máshol nem ér rá. Mégis csak egy ütközetről szóltak a hírek.
- Oda tudsz vinni, barátom? - mosolygott megnyerően Viza'tu-ra Jaden. - Ha segítesz, akkor biztos vagyok benne, hogy Pa'Ga Rotry nagy jutalomban részesít. - Ő... hát nem is tudom. - meredt maga elé Viza'tu. - Gondolj arra, hogy ha elutazunk, mennyi ideig távol lehetsz... - biccentett az előszoba felé Jaden. A szoba zárt ajtaján túlról is hallatszott a ház asszonyának dörmögése: "Tudom ám mit csináltok, perverzek!!"
Ezúttal még csak az Erőre sem volt szükség ahhoz, hogy Viza'tu egyetértően bólintson. - Rendben. Elvezetlek a Naigar fennsíkra, külvilági. De ha megérkeztünk.. akkor megiszunk valamit, ugye? - Természetesen. - biccentett Jaden. - És én fizetek.
...
- Ah. Értem. - Nawara még egy ideig elnézte a távozó csapatszállítókat, vadászokat és egyéb járműveket, miközben gondolatai fénysebességgel cikáztak lekkui között. Zort Rotry átszellemült tekintete és a rendelkezésére álló haderő látványa, no meg persze az a mód, ahogyan szinte egy pillanat alatt megpróbálta saját maga mellé állítani Nawarát, kellőképpen meggyőző volt a volt Zsivány-pilóta számára. A bíróságon is sokszor találkozott ilyennel... azzal a stratégiával, amikor az egyik fél meglepő engedményeket, ajánlatokat tesz, annak biztos tudatában, hogy még így is győztes aduk maradnak a tarsolyában. És a haderőt elnézve Nawara meg is értette, mire gondol Zort, amikor új Rylothról beszél. Egy olyan Rylothra, ahol először nincs Klántanács, utána nincs Klánszövetség sem. Csak Zort Rotry van és az ő hadserege. Pont, mint Tarkona idején, humánellenes vadhajtásokkal, vagy anélkül - ez utóbbi már mindegy is volt a twi'lek nép szempontjából. - Még egyszer köszönöm nagyrabecsült idejét és ajánlatát, Rorty klánvezető. - hajtotta meg magát Nawara. - Óhajtja, hogy ajánlatát továbbítsam megbízom, Kol Secura számára? - Ah.. - Zort tekintete egy pillanatra elsötétedett, majd megrázta magát. - Nem, kérem. Nem szükséges. Az ajánlat Önnek szólt, tiszteletreméltó Nawara Ven. Kérem, helyezze kényelembe magát nálunk, amíg más ügyeimmel kell foglalkoznom. - Megtiszteltetés. - hajtotta meg magát másodszor is Nawara, és elindult arrafelé, amerre Zort időközben megjelent két testőre mutatta.
Nawarának nem voltak illúziói afelől, hogy csak úgy egyik pillanatról a másikra szabadon engedik, ezért nem is lepődött meg, amikor a két testőr egy kényelmes, apró, lőrésszerű ablakkal ellátott vendégszobába vezette, majd rácsukták az ajtót. A twi'lek letelepedett az egyik kanapéra, majd gondosan ellenőrizte, hogy nincsenek-e lehallgató berendezések. Természetesen voltak. Zort Rotry bizonyára kíváncsi volt arra, hogy akad-e sürgős megbeszélnivalója jedi társával, aki városnéző körútra indult. Nawara aktiválta a kommunikátora felső részébe épített képernyőt és az apró zavarót, majd a Secura-klán által magánbeszélgetésekre használt hullámhosszon a következő szöveges üzenetet küldte Kol Securának: "Secura mester, nyomatékosan javaslom a Klánszövetség főhadiszállásának meglátogatását. Megfelelő díszkísérettel. Üdvözlettel, Nawara Ven."
A volt Zsivány-pilóta hátradőlt az ülőalkalmatosságon, és lehunyta a szemét. Alapvetően meg tudta érteni a Klánszövetség céljait, a reformok iránti vágyat. De azt, ahogyan Zort Rotry már így is minidiktatúrát csinált a szervezetből, már kevésbé. Nawara már elég sokszor látott ilyet ahhoz, hogy tudja, mik a következő lépések. Egyet tehetett. Pihenhetett egy kicsit, és reménykedhetett abban, hogy Kol Secura érti az üzenetét és teljes rendelkezésére álló privát milíciájával ide indul. Akkor pedig, bárhogyan is végződik a Naigar-fennsíkért vívott harc, Zort Rotry nem kovácsolhat belőle előnyt. Hiszen a saját csapatai a fennsíkon lesznek...
Kol Securáé pedig éppen az orra előtt.
...
Miután csak egyetértő hümmögést kapott válaszul felvetésére, Vla'sov még három lépést tett kifelé, majd, miután Nez Sivron továbbra sem szólalt meg, felsóhajtott, és megfordult. Úgy látszik, gondolta, muszáj lesz ennek a savanyú öreg twi'leknek a szájába adni a szavakat, különben magától nem megy bele semmibe. - Sivron úr, mielőtt kényelembe helyezzük magunkat, lenne még egy kérésem. - Természetesen... - köhintett amaz. - Tájékoztatná a Tanácsot, hogy megbízónk, és patrónusunk, Kol Secura a Naigar erődökhöz utazik, hogy ott személyesen tárgyaljon a Klántanács katonai vezetőivel a félreértések tisztázása végett? A két twi'lek egyaránt tátott szájjal meredt Vla'sovra. Villya még meg is ragadta finomat a férfi karját - amit ő egyáltalán nem bánt, sőt, a lehetőséggel élve átfogta a lány vállát, finoman megszorítva azt, egyfelől kiélvezve a selymes, izmos érintést, másrészt figyelmeztetve a jedi tanítványt, hogy ne szóljon közbe.
- De ezt... ezt eddig nem is mondták. - köhögött az öreg twi'lek. - Erről nem volt szó.. - Mi is csak az utolsó pillanatban kaptuk meg az információt, pont, amikor megérkeztünk Önhöz, tiszteletreméltó Sivron úr. - folytatta Vla'sov. - Kérem, adja át üdvözletünket a Klántanács többi tagjának, és tájékoztassa őket, hogy mi magunk is odautazunk, hogy előkészítsük Kol Secura biztonságos érkezését. - De hiszen az.. az háborús zóna! - rázta a fejét a twi'lek. - Nos éppen ezért fontos, hogy mi magunk is ott legyünk és minden biztosítva legyen. Ezért jön velem a kisasszony is. - hunyorított a lányra Vla'sov és ismét megszorította a vállát. - Igen. - préselt ki magából néhány hangot Villya. - Ne aggódj, Sivron bácsi. Minden rendben lesz. - Majd elfelejtettem. - biccentett Vla'sov. - Kérem, Sivron úr, azt is közölje a tanáccsal, hogy Kol Secura természetesen békés szándékkal, katonai kontingens nélkül, pusztán a mi kíséretünk mellett érkezik majd a Naigar fennsíkra, és közvetlenül a Tanács katonai parancsnokától kér majd kihallgatást.
Sivron aggodalmasan vakargatta lekkuinak tövét. - Ez nagyon... nagyon veszélyesen hangzik. - Csak legyen olyan jó, és adja át az üzenetet. És itt sem vagyunk. Köszönjük, hogy fogadott minket. - hajtotta meg magát Vla'sov, és kihátrált az ajtón. Az őrök figyelő tekintetétől övezve visszaültek a járműbe, amivel jöttek. Amint az ajtók bezáródtak, Villyából kiszakadt egy döbbent, kissé sikításra emlékeztető sóhaj, majd tekintetét Vla'sovra emelte. Rosszallóan. Így csak még kívánatosabb, amikor ilyen kis mérges, állapította meg gyorsan a volt Havoc.
- Miért kellett hazudni Sivron bácsinak, Andrei? - Mondtam, hogy vannak trükkök a tarsolyunkban, Villya. - Vla'sov azért a szeme sarkából a lány tekintete mellette figyelemmel követte annak mozgását is, nem csak azért, mert örömét lelte abban, hogy bámulja, hanem azért is, mert nem ártott biztosnak lenni benne, hogy egy óvatlan, dühös pillanatban amaz nem próbálkozik semmiféle trükkel, aminek bármi köze lenne a fénykardokhoz, vagy az Erőhöz. A lány kérdőn meredt rá. - Nézd. - folytatta Vla'sov. - A te Sivron bácsid, bár elismerte a sith létezését, vonakodott bármilyen segítséget nyújtani abban, hogyan találhatunk rá. Akár azért, mert együttműködik vele, akár azért, mert fél tőle, nem tudhatjuk. - Nem éreztem Sivron bácsi részéről megtévesztést, csak félelmet. Megtévesztést tőled éreztem, Andrei. Sőt, még mindig érzek. - csücsörítette az ajkát rosszallóan Villya, és a Havoc nem mert volna megesküdni rá, hogy nem volt-e ebben némi finoman erotikus rájátszás. A kis durcás ribanc, gondolta, azt hiszi, ennyivel az ujja köré csavar. - Akárhogy is, ha a sithet nem tudjuk előcsalogatni szép szóval, akkor muszáj bevetni valami csalit. - folytatta Vla'sov. - A Naigar erődök, amelyeket Sivron említett, stratégiai fontosságúak. - villantott meg egy újabb morzsát felkészültségéből. - Okkal feltételezhetjük, hogy a helyszínen lesznek a Klántanács fontosabb parancsnokai, és előbb-utóbb megérkezik a Klánszövetség hadereje is. Akkor pedig, abban a káoszban, a sithnek is fel kell tűnnie.
- Tehát a bácsikám a csali? - tette csípőre a kezét Villya. - Egészen pontosan mi vagyunk a csali. - rázta meg a fejét Vla'sov. - Természetesen nem fogunk szólni a bácsikádnak, hogy védőkíséret nélkül menjen oda az erődökhöz. Valójában nem is tudhatjuk, hogy a sith ténylegesen rá, vagy éppen ránk, a jedi delegáció tagjaira vadászik. - Ezért mondtad Sivron bácsinak, hogy mindannyian odamegyünk. - biccentett Villya, majd morfondírozva hozzátette. - De ha mi magunk leszünk a csali összesen... nem kellene szólnom Korr mesternek? - Nem nem. - rázta meg a mutatóujját Vla'sov. - Mint mondtam, vannak még trükkök a tarsolyomban. Ez a kettőnk vadászata lesz, Villya.. - Nagyon megbízhatsz bennem, Andrei. - Villya mosolya ezúttal már határozottan kihívó volt. Milyen gyorsan eluralkodnak rajta a népe ösztönei, hát nem érdekes, gondolta Vla'sov. Nesze neked jedi kiképzés. - Hogy ha azt hiszed, egyedül el tudok bánni egy sithhel és a bandájával. - Meg is bízom. - vágta rá Vla'sov. - De most induljunk. Gondolom nem okoz gondot neked elintézni, hogy Sivron őrei ne akarjanak nagyon itt tartóztatni minket. Villya felsóhajtott. - Azt hiszem, Andrei, Korr mester már régen azt mondta volna, hogy ez az út a sötét oldalra vezet. - Pedig még csak most indultunk el. - nevetett fel a férfi.
|
|
|
Ryloth
Sept 2, 2014 17:44:52 GMT 1
Post by Enz on Sept 2, 2014 17:44:52 GMT 1
Pa'Ga Rotry megnedvesítette a szája szélét nyelvével, miközben csendben meredt a kommra és az előtte ülő kezelőre parancsnoki sátrában. Alig ért vissza az oázisokért folytatott sikeres hadjárattól, ami megóvta a főváros előtt megakadt erőiket a teljes elszigetelődéstől, mikor újabb kellemetlen meglepetések érték. Egy jedi lovag érkezése csak egyet jelenthetett: valami nagyobb szabású dolog folyt itt, mármint galaktikus léptékben mérve. Ryloth, bár nem volt központi bolygó, mégis fontos volt az innen származó twi'lek közösségek számára szerte a Galaxisban, ezért sokat is foglalkoztak vele a hírekben, ugyanakkor senki sem vállalta a beavatkozást eddig... a jediken és persze a rejtélyes sith kultistákon kívül. A helyzetüket elnézve pedig ők sem éppen álltak úgy, hogy nélkülözni tudtak volna akárcsak egy lovagot is, ha nem fontos az ügy. Időközben otthonról is egyre fenyegetőbb hírek érkeztek: Zort talán túlságosan is jól alkalmazkodott a neki szánt szerephez, és egyre inkább úgy viselkedett, mintha nem ketten lennének a főtanácsnokok. Már egy kisebb csapat is szerveződött körülötte másodvonalbeli katonákból és politikusokból, és nem igazán értette fogadott testvére, akivel a születésnél erősebb kötelék kötötte össze, miért is fordul ilyen nyíltan ellene. Ez a háború mindenkitől sokat követelt, de Zortot nem olyannak ismerte, akit a nehézségek megtörnek. Viszont olyannak se, aki azok ellen fordulna, akiket szeret. Noc'shak ezredes csendesen lépett be a sátorba, megigazítva egyik lekkuját, amit a nyaka elé tekerve hordott, majd katonásan szalutált. Igaz, hogy előtte csupán a kikötői őrség parancsnoka volt, de hamar beletanult a reguláris életbe. - Főtanácsnok, hamarosan megérkezik a kért csapatok első hulláma Naigar alá. - Naigar, ahol minden eldől - pillantott fel a másikra sötéten. - Lövészárok Ozora vezeti őket, igaz? - Ezt beszélik - bólintott csendesen, és ebben a mozdulatban minden benne volt, amit az összes itt táborozó katona érzett. - Egyúttal a Tanács tagjai is ide tették át a székhelyüket. - Talán még békét köthetünk? - gondolkodott el egy pillanatra, de megrázta a fejét. - Túl messze vagyunk már attól, igaz? - Attól tartok - értett egyet az ezredes. - Azonban ha megérkeznek az ellenséges főváros alól visszahívott erőink, könnyedén lesöpörjük őket. Pa'Ga csendben nézett rá. Az optimizmusa érthető volt: ha veszítenek is, a Shak klán könnyedén visszapártolhat a Tanács mellé. A Zort klán azonban vagy győz vagy örökre elpusztul, sok másik kis klánnal együtt. Tehát nem maradt más választás, nyerniük kellett, Ryloth jövőjéért. Csendben felállt, és félrehúzta a sátor bejáróját, megpillantva a fenyegető magaslatot, ahol minden eldől. Pár pillanatig rámeredt a látványra, majd megszorította a medaliont a nyakában, és kilépett. *** - Megállni! - szólt rájuk erélyesen a vibrolándzsával az ellenőrzőpont előtt strázsáló, jól megtermett twi'lek. Viza'tu lelassította a siklót, majd pontosan az őr előtt állította meg azt, amivel tanúbizonyságát adta, hogy a kommunikációs technológián kívül a vezetéshez is jól ért. Az őr közölte velük a gondosan előre betanult hivatalos szövegét. - Ez lezárt katonai terület, csak klánszövetségi engedéllyel lehet belépni! - Pa'Ga Rotryhoz érkeztünk - próbált ráhatni Jaden szavaival mondandójára, abban a reményben, hogy a melák rögtön behódol a nagyfőnök nevének hallatára. - Na persze, megint valami petíció - köpött ki a földre az őr. - Csatlakozzatok a többi idiótához a tábor mellett. A csata után majd meghallgat a főnök titeket. - Nézd el neki, testvérem - villantott rá egy mosolyt Viza'tu. - Minden ember ennyire hülye. - Na ja - vigyorodott el a lény, és lekkuján láthatóvá vált a Tarkona-féle emberellenes frakció egykori jelképének tetoválása. Innentől már mindent értett, és próbálta hitelesen adni a hülyét. - De hát mester, azt mondtad Rotryhoz jövünk - tiltakozott szelíden, mire a vörös bőrű twi'lek adott neki egy tockost, amit talán túlságosan is hitelesen élvezett. - Inkább robotot vettem volna rabszolga helyett ebből a pénzből! - szidta meg látványosan, majd az őrre pillantott. - A nagy távolságú relékkel probléma lépett fel és engem riadóztattak a fővárosból, hogy javítsam meg. Valamelyik idióta nem hozott elektromérnököket. Várj, mingyá' előkeresem a papírosokat. - Felesleges, testvére - állt félre lomhán az útból a fickó, végig vigyorogva. - Látom ám, hogy rendes fickó vagyol! - Hja, a régi szép idők - vigyorgott vissza, majd a siklót beindítva maguk mögött hagyták a bódét. Jó pár pillanatig tartott még, mire Jaden elég távol érezte magukat az idiótától, hogy megszólaljon. - Szép volt, Viza'tu. De honnan tudtad? - kérdezte érdeklődve. Ahogyan ő sem látta a tetoválást, a fickó sem tehette. - Tarkona idején a körözöttek listáján voltam. Elég hamar megtanulja az ember kiszúrni az ilyen idiótákat - közölte, nem titkolt büszkeséggel a hangjában. Talán több volt ebben a technikusban, mint elsőre gondolta, jegyezte meg magában Jaden. - Na de keressük meg a nagyfőnököt. *** Zort Rotry gondterhelt arccal vált szét Nawarától, akire máris két katona várt, hogy lefogják és becsukják. A most következő órák kiemelt fontosságúak voltak, és ha minden jól ment, egy jobb korszakba vezették imádott Rylothját, félresöpörve minden akadályt a változás útjából. Tisztában volt vele, hogy most Nawara valahonnan segítséget fog hívni és fel kellett készülnie arra, hogy fogadja őket. - Uram, okos dolog, hogy nem vizsgáltuk át őket? - kérdezte segédje, aki az egyik oldalfolyosóról csatlakozott hozzá. - Egyelőre még én hozom a döntéseket, Silais - mondta rosszkedvűen, mire a férfi meghajtotta magát. - Bocsánat a meggondolatlan szavaimért. - Megbocsátva - zárta le a dolgot Zort. - Most meg kell tudnunk honnan hívott segítséget. Silais azonnal a kezén lévő minikomputerhez nyúlt és pár érintés után megjelent az üzenet holovetítése. Zort megállás nélkül pillantott oda, és rögtön meg is látta a nevet: Secura. Okos, nem árulja el a társa helyzetét és rögtön a lehető legnagyobb támogatást szerzi be. Igazán kár, hogy elutasította az ajánlatot, hiszen remek képességei voltak. - Készen áll a konvoj? - tért át egy másik témára. - Igen uram, magára várnak. Zort bólintott, és folytatta a sietős lépteit. A Palota egyik turbóliftje egyenesen a kikötőbe röpítette, ahol a magánhangárjában már egy modern parancsnoki szállítóhajó várta egy csapat kipróbált harcossal. Most, hogy a Nawara-szálat elvarrta, igazán nem volt értelme tovább itt maradnia. A bolygó jövőjét Naigarnál döntötték el. - Főtanácsnok! - tisztelgett az osztag vezetője jobb kezét ökölbe szorítva és elölről bal vállához nyomva. Zort egy biccentéssel válaszolt, majd elvette a felé nyújtott kevlárt. Mégsem mehet a háborús zónába egyszerű köntösben. - Minden készen áll, kapitány? - kérdezte, miután magára vette a védőruhát. - Ahogy utasított, főtanácsnok - felelte kötelességtudóan. Zort hátrafordult Silaishoz, aki szintén várta a parancsait. - A távollétemben te vagy a város főparancsnoka. Zárd le a bejáratokat és tartsd kint Securáékat amíg lehet - utasította hűséges segítőjét. - Fenyegesd meg őket Nawara kivégzésével vagy az egész városéval ha kell. Minél később fedezik fel, hogy nem vagyok itt, annál jobb! - Mit tegyek ha támadnak? - tette fel a kérdést, amin Zort is sokáig törte a fejét. A történelem így is eléggé gyűlölni fogja őt. - Tedd le a fegyvert - mondta, kissé magát is meglepve, és Silaison is ez az arckifejezés látszott. - Elég vér folyt már a bolygón. Nem harcolhatunk saját szövetségeseink ellen is. - Főtanácsnok - biccentett, Zort pedig egy pillanatra megállt, utolsó búcsúként. Mindezt együtt értük el Pa'Ga, együtt győztük le a bolygó legerősebb klánjait és foglaltuk el Kala'uunt. De Ryloth újraépítése már csak egyikükre váró feladat volt. Ahogy felszállt a siklóra, az pedig felemelkedett, az odakint várakozó néhány transzport és vadász gyűrűjébe, Zort haloványan elmosolyodott. Minden a terv szerint haladt. *** Nez Sivron kényelmetlenül fészkelődött a naigari erődítmény nagytermében, amelyet most a nagy klánok zászlói díszítettek, és jelenleg ez számított a Klántanács uralta területek központjának. Vez Fortuna tökéletesen tisztában volt vele, hogy ez az ütközet mindent eldönt, és ahogy a Rotryk, ő maga is itt akart lenni: ha győznek, övé lehetett a dicsőség, ha veszítenek, hamarabb odavesznek. Mindezt Ozora tábornok és több tanácstag tiltakozása ellenére is sikerült keresztülvernie, és bizony sith szövetségesei is követték. Nez csak remélni tudta, hogy Villya és újdonsült barátja tervét sikerül realizálni, mielőtt bármelyikre sor kerül. - Barátaim, hamarosan eljön az igazság pillanata - mondta reszelős hangján a Tanács vezetője, Fortuna. - Legyőzzük Pa'Gát és hitvány követőit és újabb ezer évre biztosítjuk a Tanács hatalmát! - Még mindig nem késő békét kötni - mondta fáradtan Nez, akinek saját unokaöccse veszett oda Kala'uun védelmét irányítva. - És véget vetni az egésznek mielőtt tízezrek halnak meg. - A stratégiai lehetőségeink teljesen beszűkültek - szólalt meg Rama'ja Fenn, aki eddig egyik oldal mellett sem kötelezte el magát. - Egy biztos béke többet ér egy bizonytalan győzelemnél. Előnyös helyzetet teremtettünk egy kompromisszumos békéhez, Ozora tábornok nagyszerű haditerve által. - Én magam is ezt javasolnám - értett egyet mindenki meglepetésére Ozora tábornok. - Túl kétséges a csata kimenetele, hogy mindent erre tegyünk fel. - Gyávák - köpte ki a szót megvetően Vez Fortuna. - Gyávák! És ti meritek magatokat klánvezetőnek és parancsnoknak nevezni? Igaza volt Aseca nagyúrnak, először a mételytől kell megszabadulni a sorainkon belül - fröcsögte, majd felpattant, kezével egyenesen Nezre mutatva. - Őrök! Fogjátok le az árulókat! Hirtelen tucatnyi fegyveres sietett be az ajtókon, lefegyverezve a klánvezetők saját testőrségét, egyetlen lövés nélkül. Senki sem merte megkockáztatni, hogy egy eltévedt lézernyaláb egy klánt teljesen lefejezzen. Nezt felcibálták a székéből, míg Fenn bemosott az egyik őrnek és hárman kellettek, hogy legyűrjék. Bib Ozora ellenben harc nélkül megadta magát, felismerve, hogy a túlerő ellen nincs esélyük. - Szavazást hirdetek - szólalt meg kaján vigyorral a képén Fortuna, miközben egymás mellé ráncigálták őket a fegyveresek. Volt valami furcsa a tekintetében, mintha üres lett volna legbelül. - Az itt állókat nyilvánítsuk árulónak és fosszuk meg őket minden hatalmuktól és pozíciójuktól. Egyúttal Lol Aseca nagyurat bízzuk meg fegyveres erőink irányításával! - Támogatom - nyögte ki minden jelenlévő egymás után, és elég egyértelmű volt a szavazás végeredménye. - Vigyétek el őket! - parancsolta megvetően, mire a katonák kirángatták őket és őreiket a tanácsteremből. - Szentséges istenek, most mi lesz? - motyogta Nez maga elé. Ozora közelebb hajolt hozzá az őrök egy óvatlan pillanatában. - Számítottam erre - súgta oda, majd visszatért előre a törzse. Vla'sov valahogy nem bánta, hogy Villyával közös szobát kapott, bár sajnos külön ágyakkal és persze erős biztonsággal, már ha az ajtó előtt pózoló két fegyverest lehetett ennek nevezni. Igazán sok dolguk nem volt, de a munka mímelése fárasztóbb volt, mint maga a tényleges munka és Vla'sov alig győzte már kivárni a támadást, hogy akcióba léphessenek. Most éppen az egyik székben ült kényelmesen és egy Cheka regényt olvasott, miközben Villya meditáló pózban ült az ágya mellett. Az utóbbi napokban egyre közelebb kerültek egymáshoz, amit igazán nem bánt az egykori Havoc: nemcsak a közvetlen Secura-kapcsolat jött jól, de egyre szebbnek tűnt számára a nő, és mindenképpen meg akarta szerezni magának. Ahogy olvasott, hirtelen lépteket hallott, és óvatosan összecsukta a könyvet, az ölébe rakva azt, és közben sugárpisztolya markolatára helyezve a kezét, amit tökéletesen elfedett a kemény kötéses könyv. Ahogy szeme sarkából a twi'lek padawanra pillantott, látta, hogy az ő keze is fénykardja markolatán nyugodott, de közben úgy tett, mintha még mindig meditálna. Tökéletes felállás. Az ajtón két kopogás hallatszott, majd félrehúzódott a dúracél és az egyik helyi tiszt jelent meg az ajtóban. A sithek bármiként megjelenhettek, de Villya nem adta jelét, hogy ez a fickó egy lehetne közülük. - Velem kell jönniük - közölte hivatalos hangon. - Csakugyan? Diplomáciai mentességet élvezünk - közölte hűvösen Vla'sov, de a tiszt megrázta a fejét. - Puccsot hajtottak végre a Tanácsban és lefogták Ozora tábornokot. Azt üzeni, hogy vgáááh - üvöltött fel, ahogy egy vörös penge kibukkant a mellkasán és testét előre rúgták, be a szoba közepére. Az ajtóban egy katona állt, arcán gyilkos kifejezéssel. - Meghaltok a Sötét Oldal dicsőségére! - mondta vicsorogva. A következő pillanatban két dolog történt: Villya felugrott a helyéről, Vla'sov pedig sugárvetőjét előkapva három lövést adott le az ellenség bal oldalára, arra kényszerítve, hogy fegyverével oda koncentráljon. A sith kultista hátrált egy lépést és hárította az összes lövést, amelyek a szobában csapódtak be, egyikük Vla'sov kedvenc regényét égetve meg elég komolyan. Villy szerencsére hamar megtorolta a dolgot, földet érve ugyanis egyetlen kecses mozdulattal keresztül szúrta az ellenség gyomrát, majd a pengét kirántva belőle, újra döfött, ezúttal a torkába. A kultista teste hátradőlt és egy zsák krumpliként terült el. - Majdnem olyan szép volt, mint te magad - hízelgett neki kicsit a Havoc, mire a padawan enyhén elpirult. - Szép és halálos. - Gröh - nyögött fel a tiszt, mire Villya azonnal visszasietett hozzá, a hátára fordítva. A szája széléből vér csorgott. - Szabadítsák ki... a tábornokot! - Kit fogtak még le? - kérdezte sietve a padawan, miközben az Erő segítségével igyekezett tompítani a tiszt fájdalmát. - Fenn és... grrh... Sivron klánvezérek. Ki akarják... véggrrhezni őket. - Nem hagyhatjuk! - nézett fel sietve Villya Vla'sovra. - Mit üzent a tábornok? - Tessék - nyújtotta oda nekik a kezében szorongatott aprócska kódhengert. - Ezzel minden parancsot... - vért köhögött fel, és Villya érezte, nem sok van már neki hátra. - Felül lehet írni. - Köszönjük. A halálod nem volt hiábavaló - súgta oda neki, de a tiszt ezt már nem hallhatta. - Kockázatos eltérni a tervtől - ráncolta a homlokát Vla'sov, de Villya azonnal megpördült. - Nem érdekel! A bácsikámról van szó! Ha te nem jössz, egyedül megyek! - mondta neki, és csípőre helyezte a kezét. Vla'sov pár pillanatig farkasszemet nézett a padawannal, majd a kommunikátoráért nyúlt. Ideje volt mozgásba hozni a dolgokat.
|
|
|
Ryloth
Sept 13, 2014 19:40:02 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 13, 2014 19:40:02 GMT 1
Jaden és Viza'tu a hosszan kanyargott siklójukkal a Klánszövetség katonai táborának meglepően rendezett és áttekinthető sorai között. Láthatóan működött a rendszer, mivel az első ellenőrző pontok után senki sem kérdezősködött felőlük, csupán Jaden kapott néhány ellenséges pillantást az őket beengedő őrhöz vélhetően hasonló gondolkozású harcosoktól, ahogyan a sikló elhaladt mellettük. A távolban jól ki lehetett venni azt a magas sziklafalat, amelyre - vagy inkább amelybe - Naigar erődjeit építették. A sziklafalon nyíló sötét, mély kanyonok jelentették az egyetlen átjutási lehetőséget a hegységen, mivel a magasabban fekvő szirtek nem csak olyan egyenetlenek voltak, hogy még egy repulzoros siklónak is meggyűlt volna velük a baja, de állandóan vihar dúlt felettük.
- Az ott a parancsnoki szektor. - mutatott előre Viza'tu egy plasztacél egyenlapokból felhúzott, szögletes épületre, amely körül egy második biztonsági kordon és jó néhány modernnek tűnő lépegető, valamint repulzortank sorakozott. Egyre nehezebben tudtak előrehaladni, kerülgetve az ellenkező irányban hullámokban érkező, láthatóan a táborból kifelé igyekvő harcjármű- és gyalogososzlopokat.
- Támadásra készülnek. - jegyezte meg Jaden, miközben az Erővel elkezdte finoman felmérni a környezetet, ismerősen ellenséges szándékot keresve. - Akko' reméljük még azelőtt odaérünk, hogy a jó öreg Pa'Ga is lelépne... - jegyezte meg Viza'tu. - Miért mondod ezt? - Híres arról, hogy személyesen vezeti a csapatait. Ezért is szeretik annyira. - mormolta Viza'tu. - De a másik dolog még fontosabb. - Másik dolog? - Hamarosan bezár a kantin.. - pillantott a kronométerére a twi'lek, miközben kikerült egy hosszúkás csapatszállítót. - Na, mindjárt itt is... - Várj. - Jaden megállta a mozdulatot, hogy útitársa vállára tegye a kezét, ezt ugyanis néhány bámészkodó még a végén sértőnek, vagy rosszabb esetben gyanúsnak foghatta volna fel. Így csak az Erővel adott finom lökést Viza'tu-nak, hogy az a fékre lépjen.
Jaden tekintete a parancsnoki központ felé fordult, annak a sötét hullámnak a tulajdonosát keresve, amelynek megérzése az előbb megállásra kényszerítette. Végül észrevett egy vörös bőrű, lángoló szemű nőt, aki a parancsnoki épület oldalán nyíló ajtón lépett ki egy fegyveres kíséret tagjaként... az őrök szorosan követték az élükön haladó katonai egyenruhás, eltökélt, becsületes arcú twi'leket. A vörös bőrű nő egy sötét, fénylő pillantást vetette a tőle több száz méterre lévő siklóban ülő Jadenre, majd beszállt az épület előtt sorakozó páncélozott, a Strunz nehézipari vállalat logóját viselő siklók közül a másodikba... pont abba, amelyik a tiszti egyenruhás twi'lek-é mögött helyezkedett el. - Az ott Pa'Ga. - mutatott a vezérsiklóra elégedetlenül Viza'tu, aki most már egyre biztosabb volt benne, hogy lemaradnak a boldog óráról a kantinban. - Most mi legyen, ember? Mondtam, hogy a csapatokhoz fog menni. - Követnünk kell. - biccentett Jaden. Bizonyos volt benne, hogy a nő, akit kiszúrt, egy sötét oldali bérgyilkos. Logikusnak tűnt, hogy a sithek Kol Secura mellett a Klánszövetség többi vezetőjét is célba veszik. - Veszélyben van. - Tud magára vigyázni.. - rántotta meg a vállát Viza'tu, de Jade tekintetét látva nem vitatkozott tovább. - Ja, hogy olyan veszélyben...
A sikló megfordult, néhány száz méteren párhuzamosan haladt a parancsnoki konvojjal, majd egy kanyar után biztos távolságból a nyomukba szegődött, ahogyan Pa'Ga Rotry konvoja elindult a táboron kívül rohamra gyülekező csapatokhoz. Jaden menet közben úgy érezte, még egy ismerős jelenlét van valahol előtte... lehunyta a szemét, és most már egészen pontosan be tudta határolni a jelenlétett, ott szemben, a sziklafalon, amely ellen hamarosan megindul a Klánszövetség ereje. - Légy óvatos, padawan. - suttogta maga elé, magában elismeréssel adózva Villya bátorságának. Most már kezdte megérteni, mit érzett annak idején Katarn mester.
...
Kol Secura a Zort Rotry erődje felé közeledő terepsikló-konvoj legerősebben védett járművében ült, miközben adjutánsa sokadszorra is hiába próbált újra kapcsolatba lépni Nawara Vennel. Az öreg twi'lek felsóhajtott. Tudta, hogy katonái nagy része szeretne ott lenni Naigar alatt és harcolni, mégsem tehette meg, hogy odaviszi őket. Egyrészt azért, mert Nawara üzenete világos és logikus érvelést tartalmazott, másrészt azért, mert valószínűleg öreg barátja maga is veszélyben volt, harmadrészt pedig, nos azért, mert azzal ugyan tisztában volt, hogy a katonai harcolni szeretnének, azzal azonban már kevésbé, hogy kinek is az oldalán. Így aztán, bármennyire is árulónak érezte magát már csak azért is, hogy nem lesz jelen népe a népe történelmét minden bizonnyal meghatározó ütközetben, jobb döntésnek tűnt elkerülni. -Fogtunk néhány híradást a szövetségi csatornákon, Ap'ra - jelentette hadnagya, a klánvezérek ősi megszólítását alkalmazva "felvigyázó atyának" szólítva az öreg Securát. - Zort Rotry csapatai nagy részével elhagyta a várost. Nawara Venről továbbra sincs hír. - Gyorsítsunk. - adta ki a parancsot Kol Secura. - A konvoj lassabb egységei szerveződjenek egy második oszlopba, és kövessék az élcsapatot, amilyen gyorsan csak tudják. A Secura-ház privát gárdájának egységei új formációt vettek fel, és a Secura járművét fedező gyorsabb siklók növelték a sebességüket. Talán nem leszek ott a döntő pillanatban, gondolta Kol Secura, de arról gondoskodni fogok, hogy több ártatlannak és barátnak ne essen bántódása. Remélte, a jedik hamarosan megtalálják a szembenálló feleket mérgező sötét oldaliakat, és akkor ennek az egész rémálomnak vége szakad. És akkor ő is nyugalmat lelhet... vagy így, vagy úgy.
...
Vla'sovnak egyszerre kellett rohannia, gondolkodnia, odafigyelnie az esetleges oldalfolyosókból felbukkanó őrökre, és előkaparnia a zubbonyának belső zsebében lapuló, erre a célra félretett komlinket, ami kissé meghaladta még az ő rendkívül sokoldalú képességeit is. Így aztán csak néhány perc után tudta aktiválni a komot, amikor Villya lefékezett egy, az alsóbb szintekre vezető ajtó előtt. Lenyűgöző, futott át Vla'sov agyán, hogy ezeknek a twi'lek erődöknek mindig vannak alsó, alsóbb és legalsóbb szintjei. Jól jönne néhány ilyen komplexum otthon. - Ezen az ajtón túl van a börtönblokk. - villantotta meg Villya a fénykardját, és már nekiállt volna az ajtóba mélyeszteni, amikor Vla'sov egyik kezét a vállára tette. - Várj, kérlek. - Mondtam, hogy nem tarthatsz vissza. - pillantott hátra a férfi kezére a twi'lek padawan, de nem tett olyan mozdulatot, hogy lerázza a a válláról. - Segítenem kell a bácsikámon. - Nem is tennék ilyet. - biccentett Vla'sov. - Csak egy kis erősítést hívok, hogy biztonságban kijussunk innen. Azzal a volt havoc aktiválta a komot.
- Orjol, prijom. Villya szeme elkerekedett egy pillanatra, ahogyan a komból egy érdes hang szólt vissza azon a számára ismeretlen nyelven, amin Vla'sov megszólalt, de nem szólt közbe. - Vase prikaz, tavaris komangyir? - I'vaan. - váltott basicre Vla'sov, a lányra kacsintva. - Bevetés, ismétlem, bevetés. Kiemelésre van szükségünk a pozíciónkhoz legközelebb eső kijáratánál a komplexumnak, rajtam kívül egy lány, és legalább két fogoly. Öt percen belül. - kérdőn pillantott a twi'lek lányra, aki biccentett, jelezve, hogy ennyi elég lesz. - Ponyjal, komangyir. - hangzott a megerősítés. - Pjaty minut. Villya egy bólintással nyugtázta, hogy most már ugye elkezdheti átvágni a börtönajtót, mire a Havoc közelebb lépett, éppen csak a lány és az ajtó mellett villogó terminál privát zónáján belülre, majd beütött egy kódsort, és a páncélajtó feltárult. A padawan idősebb, klubokban dolgozó fajtársait megszégyenítő pillantást vetett a férfira, majd berohant, az Erő segítségével ledöntve a lábáról a cella előtt posztoló két tanácsbeli egyenruhát viselő őrt. - Ah, ljubov.. - mormolta maga elé Vla'sov, és követte.
Odakint az erődök egyik legalsó, a körülötte magasodó kisebb szirtek védelmében természetes öblöt alkotó platformon fémesen koppant valami méretes. A Klántanács egyenruháját viselő két twi'lek őr értetlenül pillantott a kavargó levegőbe... ami egyszerre csak még jobban kavarogni kezdett, majd a semmiből három, fekete-szürke egyenruhát viselő humanoid jelent meg az orruk előtt. - Ogony! Az őrök már azelőtt padlót fogtak, hogy a kábítólövedékek második hulláma elérte őket. Az alakok gyors szakszerű mozdulatokkal feltörték a platformról az erőd belsejébe vezető ajtó zárját, míg egyikük behúzta a két eszméletlen őrt az álcázómező alatt várakozó leszállóegységbe. Csendben, és profin dolgoztak, hiszen már csak négy és fél percük volt hátra, hogy elérjék parancsnokukat.
Mégis csak történelmi esemény részesei voltak. Vostroya kommandói évszázadok után először léptek akcióba egy idegen bolygón.
|
|
|
Ryloth
Apr 11, 2015 6:32:25 GMT 1
Post by Enz on Apr 11, 2015 6:32:25 GMT 1
Pa'Ga baljóslatúan tekintett végig a magaslatokon terpeszkedő erődítményeken. A Klánszövetség legújabb katonai installációi közé tartozott, ami alig a polgárháború kezdete előtt készült el. Senki sem gondolta volna, hogy néhány alvóügynök segítségével megszerzi az ellenség, és ő szembekerül azzal, aminek tervezésében aktívan részt vett. A készítőnek kellett most megvívnia saját gyermekével egy olyan ütközetben, ami a polgárháború döntő csatájának ígérkezett. Míg a Klánszövetség erői létszámban és technikában felülmúlták a Klántanácsét, utóbbinak az erődítmény volt nagy stratégiai előnye. Pa'Ga azonban úgy érezte, sikerült rájönnie, hogyan is tudja ezt az előnyt minimalizálni. A társfőtanácsnok hátrapillantott a parancsnoki sikló utasterébe, ahol a vezérkar tagjai figyelték a taktikai holotérképet. A szövetség egyszerre viselt magán centralizált és föderalizált elemeket, így a vezérkar is a szövetséges klánok delegáltjaiból derült ki, míg az egyes csapattestek központi parancsnokság alatt álltak. Valójában a vezérkar szerepe az volt, hogy rábólintson az általa és törzskara által kidolgozott tervekre, így egyfajta ellenőrző szerepet ellátva, és ügyelve arra, ne pazarolják el feleslegesen a nehezen összegyűjtött katonai potenciálját az egyes klánoknak. A frontvonal határáig utaztak együtt, ezután Pa'Ga személyesen kívánta vezetni a csapatokat. - A Nercathi különítmény pozícióban - mozdult helyére az egységet jelző sziluett a térképen. Eközben a deszantoscsapatokat jelző háromszögek is a helyükre kerültek. Ezek a fővárosból érkező elitcsapatok voltak, így Pa'Ga biztos volt benne, könnyedén le tudják majd gázolni a meggyengült védőket. Oldalra kipillantva tüzelőállásba helyezkedett Strunz-Onika ostromágyúkat látott, amik mellett kiszuperált AT-AP lépegetők siettek el. - A Lylek Önkéntes Hadosztály pozícióban - érkezett új jelentés. Ők egytől egyig generációkkal korábban a Galaxis más részeibe, különösen a Szövetség jelenlegi területére szakadt rylothiak leszármazottai voltak, akik önkéntesként csatlakoztak a Klánszövetséghez. Na nem mintha a Klántanács ne rendelkezett volna hasonló különítménnyel. - Hamarosan indíthatjuk a támadást - bólintott Pa'Ga határozottan. A terv egyszerű volt: rádobnak az ellenségre mindent, amijük van, és ezt a túlerőt még az erődítmény sem tudja legyűrni. A félelmetes nehézlövegeket saját tüzérségükkel kárhoztatják tétlenségre: az erődben választaniuk kell majd: fenntartják-e a pajzsokat és így nem tüzelnek vagy pedig kockáztatják értékes nehézlövegeik épségét. Az Naigar-fennsíkon estére a Klánszövetség lobogója fogja a győzelmet hirdetni. - Tiszteletre méltó társfőtanácsnok! - szólalt meg egyik női kísérője furcsa mosoly keretében, amit nem igazán tudott hová tenni. - Igazán szeretnénk megköszönni mindazt a fáradtságos munkát, amit azért tett, hogy Ryloth a Klánszövetség irányítása alá kerüljön. Igazán nélkülözhetetlen volt ehhez a sikerhez. - Köszönöm, de kár lenne előre inni... - próbált szabadkozni Pa'Ga, amivel azonban a nő nem is törődött. - Maga nélkül nem sikerülhetett volna. De fájdalom, nincs többé szükségünk magára - váltott furcsa grimaszba a nő arca. Testőre a fegyveréért nyúlt, de mintha egy láthatatlan kéz ragadta volna meg, felpattant az ülésből, neki a sikló páncélozott ajtajának. Eszméletét vesztett-e vagy meghalt, nem tudni. A nő egy vörös pengéjű fénykardot aktivált: hát igaz volt az, amit a sithekről mondott neki Korr lovag. Pa'Ga azonnal felpattant a helyéről, és így elkerülte a vágást, ami ehelyett a kárpiton és az alatta lévő vason hagyott csúnya nyomokat. Pa'Gánál, akárcsak a vezérkar többi tagjánál, nem volt fegyver. Egyikük ahhoz az ajtóhoz nyomakodott, amire testőre felkenődött, és most megpróbálta belülről kinyitni. A társfőtanácsnok megpróbált hátrálni, de a közelharcra nem sok helyet hagytak a jármű tervezői. A nő fenygetően állt meg előtte. - Uram, valami probléma van? - húzta hátra a pilóta a kis ablak reteszét. Biztonsági okokból egyébként nem hallhatta miről is diskurálnak hátul. A nő azonnal oldalra ugrott, és keresztüldöfte a fegyverét a résen. Pa'Ga érezte, ahogy a vezetőjét vesztett jármű letér az útvonaláról. - Kik azok, akiknek a nevében beszélsz, sith? - kérdezte a főtanácsnok, hogy időt nyerjen. A nő groteszkül mosolyogva lépdelt közelebb. - Azt hiszem jogod van tudni, kikért is kell meghalnod. A Tiltott Követői kultusza vagyunk, az igazi sithek. Ryloth lesz első bázisunk az imposztorsithek elleni háborúhoz. - Hányan is vagytok? Százan? Kétszázan? Ennyien egy bolygót uralmatok alatt tartani? - tartotta tovább szóval a nőt, miközben magában sürgette az ajtóval babráló vezérkari tagot. A nő felnevetett. - Azt hiszed szükségünk van hozzád hasonló pondrókra? A Klántanácsot már mi uraljuk. Ha a kis barátod is a kezünkben lesz, Ryloth a miénk lesz - célzott félreérthetetlenül Zortra. Azonban ő is észrevette szeme sarkából min ügyködik a társa, és az Erővel visszapréselte az egyik ülésbe, majd felé fordult. - Okosnak hiszed magad? - kérdezte most már vicsorogva, miközben csapásra emelte a kardját. - Nem csak hiszem - engedett most meg egy mosolyt magának Pa'Ga. Járművük hirtelen nekiütközött valaminek, és majdnem az oldalára borult. A sith nő csapása elől könnyedén félreugrott, így ő csak az ajtót találta el, ami kettéhasadva száguldott el arrafelé, amerről érkeztek. Pa'Ga ezt a pár másodpercet kihasználva ugrott ki a járműből Ryloth homokjába. A járművük nekicsapódott egy gyalogsági csapatszállítónak, és ezúttal fel is borult. Remélte, hogy túlélte mindenki. Feltápászkodott a földről, és leporolta magát. Már-már kezdte elhinni, hogy sikerült, amikor egy vörös fény villant meg előtte, és alig bírt félreugrani a sith csapása elől. A nő elég zilált volt, és láthatóan megsérült az ütközés miatt. - Igazán megdögölhetnél már! - mondta éles és magas hangon. Ismét csapni készült, és Pa'Ga már nem tudta, mit is tehetne. Lehunyta a szemét, és várt. Saját halála helyett azonban olyan hangot hallott, mintha két energianyaláb akadt volna össze. Azonnal kinyitotta a szemét: egy jedi állt előtte sárga fénykardjával hárítva a csapást. - Sosem fogytok már el?! - csattant fel hisztérikusan a nő. - Felettébb unalmas lenne akkor a sithek élete, nemde? - kérdezte Jaden, némileg provokálva az amúgy is láthatóan labilis nőt. - Korr lovag... - mormolta maga elé Pa'Ga, aki maga is alig akarta elhinni szerencsés megmenekülését. - Akkor meghaltok mindketten! - kiáltotta a nő, majd egy kiáltással támadásba lendült. Csapások és hárítások váltották egymást, és az egész megdöbbentő színkavalkádot eredményezett a katonai vezető szemei előtt, akinek persze volt annyi esze, hogy elhátráljon. A nő két alkalommal is megpróbálta kicselezni Jadent, hogy hozzá jusson, de egyszer sem járt szerencsével. Közben egy vörös bőrű twi'lek is érkezett egy siklóval mellé, és két ujjával hevenyészett tisztelgésfélét mutatott be, majd egy sugárvetőt dobott neki, szükség esetére. Jaden megsebezte a sithet, aki ettől egyensúlyát veszítve hátrált két lépést. - Tudod, még mindig feladhatod - próbált rá észérvekkel hatni Jaden. Nemcsak a mostani sérülése miatt, de a baleset következményeiként is elég jelentős hátránnyal indult. - A bukás halál. De a halál még jelenthet sikert - söpörte félre a sith, aki újra nekirugaszkodott. Vágása azonban túl nagy ívű volt, így Jaden pengéjét csuklója mellé csúsztatva egyszerűen megszabadította kézfejétől. Mindenki megdöbbenésére a nő le sem lassított: ez végig egy csali volt csupán. Az Erő segítségével magához ragadta újra fegyverét. Pa'Ga lövése ebben a pillanatban érte mellkasán. A nő végre megtorpant, bár még tett előre egy bátortalan lépést, majd térdre zuhant. - Legyetek átkozottak - támaszkodott kardjára, ami azonban egy pillanat múlva kicsúszott kezébe és deaktiválódott, ő pedig elterült a földön. - A Sötét Oldal hatalmas. Jaden mellé guggolt, és kezével megérintette a tarkója alatt. Megmenteni nem tudta volna, de enyhíthetett a szenvedésein. Ahogy az Erőt használta, a nő gondolataiba is betekintést nyerhetett. Aseca, botlott bele ebbe a névbe lépten-nyomon. - Halott - jelentette be, majd felemelkedett. - Korr lovag. Ő pedig Viza'tu. - A híres technikus - tette hozzá jelentőségteljesen a vörös bőrű twi'lek. - Köszönöm, megmentettetek - bólintott Pa'Ga. - Igazából ez 70%-ban az én érdemem - fényezte magát pofátlanul Jaden társa. - Most nem érünk rá erre. Azonnal vissza kell hívni a támadást! Az egész csata egy csapda, amit a sithek állítottak! - Attól tartok ez nem lehetséges - rázta meg a fejét Pa'Ga. Felettük vadászgépek húztak el, és a hátuk mögül a klánszövetségi tüzérség hangjai hallatszódtak, elölről pedig csatakiáltások. A Naigar-fennsíki ütközet kezdetét vette. Jaden tétován figyelte az eseményeket. Új tervre volt szükségük, ami biztosítja, hogy Villyáéknak lesz elég idejük leszámolni a sith kultisták fenyegetésével. - Esetleg be tudna minket juttatni az erődbe? - kérdezte Pa'Gától. Viza'tu úgy nézett rá, mint egy őrültre. - Be oda? Megkattantál vagy mi? A kantina egyébként is a másik irányban van - fordult meg, és indult el jelentőségteljesen a siklója felé. - Hát jó, ha azt akarod, hogy a helyi krimóban úgy emlegessenek: villámkezű Viza'tu, akinek az utolsó pillanatban inkább a lába volt villámgyors. A vörös bőrű twi'lek megtorpant, majd pár pillanatnyi tétovázás után lassan megfordult. - Igazad van! Hírnevem van, amit meg kell védeni! - lépett vissza hozzájuk, kezét a mellkasára csapva. - Noc'shak ezredes, itt Pa'Ga. Történt egy kis balesetünk. Légi szállításra lesz szükségünk - adta ki az utasítást kommján keresztül a főtanácsnok. *** Silais gondterhelt tekintettel figyelte a kala'unni irányítóközpont monitorain a megjelenő egységeket. Kol Secura minden elérhető erejét ide irányította, és ezek élcsapata most érkezett meg. Vadászgépek, repulzoros tankok, szállítójárművek, több ezer katona. Ha bevetné ellenük a maradék helyőrséget és a robotharcosokat is, talán a falak alatt megsemmisíthetné az erőit azelőtt, hogy a főerő megérkezne. De persze szemben az ő erőivel, neki főleg milíciák és megbízhatatlan szövetségei erők álltak a rendelkezésére, és Zort Rotry parancsai teljesen egyértelműek voltak. Ő pedig nem szándékozott megkérdőjelezni őket. - Beérkező hívás, uram - szólt az egyik technikus, aki hevenyészett egyenruhát viselt. Sok esetben az egyes installációk polgári kezelőit sorozták be, miután katonailag fontos infrastuktúrává minősítették a munkahelyüket. - Itt Kol Secura, a Secura-klán vezetője. Tudomásomra jutott, hogy a Klánszövetség tárfőtanácsnoka, Zort Rotry aljas módon fogságba ejtett egy védelmem alatt álló személyt. Azonnali bebocsátást követelek a városba csapataimnak, továbbá az elfogott barátom szabadon engedését, valamint magyarázatot ezen akciókra. - Zort társfőtanácsnok nem kívánja indokolni a döntését. Vonuljanak el most azonnal, amíg békében megtehetik! - közölte a twi'lek tanácsadó, akinek izzadtság kezdett gyöngyözni a homlokán. - Amennyiben nem teljesítik a követeléseim, parancsba adom a csapataimnak, hogy rohamozzák meg a falakat - közölte Kol klánvezér hűvösen. - Ha így tesznek, Kala'unn égni fog és Nawara Ven is - felelte elszántan Silais. - Rendben. Legalább mindenki láthatja majd a Klánszövetség igazi arcát - bontotta a vonalat Kol Secura. A következő pillanatban egy, majd kettő, majd egyre több és több műszer visított fel az irányítóteremben. - Támadóalakzatba állnak...! Egyetlen falszakaszra koncentrálnak minden erőt...! A milícia parancsnoka készen áll a fogadásukra! A Shak-klán erői biztosítják az intergalaktikus űrkikötőt! Védelmi lövegek készenlétben! Ellenség ezerkétszáz méterre! Ellenség lőtávolságban! - érkeztek és indultak a jelentések, utasítások, információk minden kezelőtől. - Uram, lőtávolságban vannak! Uram! Uram!! Silais döbbenten állt a taktikai monitor előtt. Nem volt képzett katona, de az utolsó katonáig tartotta volna a falakat, ha Zort Rotrytól erre kap parancsot. Bárcsak így lett volna. Soha nem vonta kétségbe Zort szavait, elvégre ő volt az, aki segített a családján annak idején... De most miért nem harcolhatnak? Le kell söpörni mindenkit, aki szembeszáll velük. Mindenkit! - P... - nyelt egyet. - Parancs minden egységnek! Érezte, hogy minden tekintet rászegeződik éppen. Most dőlt el, fog-e még több testvérvér folyni a főváros utcáin. - Ne lőjenek a Secura-klán erőire! Térjenek vissza az őrhelyeikre és ne tanúsítsanak ellenállást! - parancsolta, mire a kezelők hozzá is láttak a továbbításnak. A Securákat jelző háromszögek végigszáguldottak a fal felett a taktikai kijelzőn. Minden elveszett. Vagy talán mégsem? Kol Secura átölelte régi barátját, Nawara Vent, ami szokatlan gesztus volt tőle, hiszen általában az elérhetetlen klánvezér szerepét öltötte magára. - Mire készül Zort, barátom? - tette fel a kérdést, ahogy tovább indultak az irányítóterem felé. Nawara gondterheltnek tűnt. - Meg akarja ölni Pa'Gát, és egyeduralomra szert tenni. Egy újabb Tarkona van születőben, tiszteletre méltó klánvezér - közölte vele aggodalmait, mire Kol összeráncolta a homlokát. Hát így állnak a dolgok: a Klánszövetség sem bizonyul végül jobbnak a Klántanács korrupt uralmánál. Ennek a polgárháborúnak az igazi vesztese maga Ryloth lesz majd. - Meglep, hogy azonnal letették a fegyvert - jegyezte meg Nawara, mire Kol egyetértően bólintott. Ő maga sem tudta hova tenni ezt a lépést, elvégre ha beváltja az ígéretét, ő sem merte volna tovább folytatni a támadást. Ha pedig mégis rákényszerült volna, a város romjai között bőven elég időt nyerhettek volna, míg Zort főserege visszaér és két tűz közé szorítja őket. Ez csakis a nagy terv része lehetett. - Azt hiszem Zort rájött, hogy így távol tarthat minket a létfontosságú csatától - mondta barátjának Kol, mire Nawara hümmögve bólintott. Fegyveres őrök kíséretében ekkor léptek be az irányítóterembe, ahol Silais már várta őket. - Tiszteletre méltó klánvezér - hajtott alázatosan fejet Zort egyik vezető tanácsadója. - Ven parancsnok. Kala'unn a maguké. - Így igaz. Most pedig arra szeretnék választ kapni, hol van Zort Rotry, aki felelős ezért az egészért? - kérdezte Kol türelmesen, mégis fenyegetően. - Nem tudom - hazudott a szemébe Silais. - Talán azt hiszi, egérutat nyert? Abban biztos lehet, hogy addig nem nyugszom amíg az igazság színe elé nem viszem! - közölte Kol határozottan, és szavai olyan hatást váltottak ki a másikban, mintha ostorral csapták volna meg. - Semmiért sem kell magyarázatot adnia! Zort uram csakis azt tette, amivel hatékonyan elérheti Ryloth érdekeit! Egy hős és nem egy bűnöző! - Ezt mondja azoknak a millióknak, akik az ő ambíciói miatt váltak hontalanná! Akik menekülni kényszerültek! Akiknek egy rokona meghalt ebben a teljesen szükségtelen háborúban! - csattant fel Kol Secura, és Nawara szinte megdöbbent. Annyi év alatt ritkán volt alkalma úgy látni, mint most, feldúltan és indulatosan. - Zort egy háborús bűnös, egy diktátor, akinek el kell számolnia minden egyes élettel! - Nem, az nem lehet! - vágott döbbent arcot Silais, mintha fizikai fájdalmat okoztak volna ezen szavak. - Zort uramat már csak a történelem ítélheti meg! Másnak nincs joga! - Az igazság alapján Ryloth népe már megítélte és könnyűnek találtatott! - felelte Kol hangját is felemelve, mire Silais teljesen megsemmisülve állt ott, és mellkasához kapott. Nawara Kol mellé állt, és kezét elé nyújtotta, mintegy képletesen gátat szabva neki. - Elég lesz, tiszteletre méltó klánvezér - súgta oda, de Silais eltorzult arccal pillantott fel. - Azt hittem megérti... Egy hős, egy megmentő... Megváltó! - kiabálta fröcsögve, és előrántotta eddig mellkasához szorongatott kezét: egy fegyver volt benne! Nawara azonnal egy lépést tett felé, de túl késő volt: a kicsapódó vörös lézernyaláb átszáguldott Kol testén, aki rezzenéstelenül tűrte a fájdalmat. Silais megpróbált Nawara felé fordulni fegyverével, de hiába, a tapasztalt pilóta egyetlen mozdulattal kiverte a kezéből a sugárvetőt, majd a földre gyűrte a merénylőt. - Hahahaha! Így jár mindenki... mindenki! Ryloth elpusztul! A romokból új világ születik majd! - kiabált mániákusan a földről Silais. Nawara aggódva pillantott Kolra, aki két emberére támaszkodott. Súlyos volt a sérülése, talán túl súlyos. A klánvezér arca lassan fakóvá vált, miközben szája sarkában egy aprócska mosoly ült. - Azonnal vigyék a gyengélkedőre a klánvezért! - parancsolta Nawara. - Életben kell maradnia! Legalább a naigari csata végéig, gondolta keserűen. Kol saját leszármazói mind halottak voltak, így a Secura-klánnak egy örökösre volt szüksége. Olyan örökösre, aki vállalja a bolygó vezetését és az újjáépítés nehézségeit. - Ezt az árulót pedig kísérjétek egy cellába! *** A közelgő támadás miatt a börtönblokkot alig pár őr védte, márpedig Villyának nem volt nehéz őket legyűrnie. Mint a békeszerető államok esélyei az imperializmus ellen gondolta Vla'sov, és ezt sietve fel is jegyezte magának. Ki tudja, mikor jöhet még jól egy ilyen szép gondolat valamelyik propagandaanyagban. Újabban egyre inkább. A kissé lemaradt havoc végül csak utolérte a lányt, aki a konzolpult mellett legyűrt őrt a székről nemes egyszerűséggel a földre seperte, és most maga próbálta kitalálni, mit is kéne csinálni. - Bozse moj - sóhajtott fel. - Nem azért vagyunk ketten, hogy segítsek? - A bácsikám a cellák egyikében van! - heveskedett a nő, mire Vla'sov kezét az övére rakta. - Megértem, mit érzel. Szimja, ez már csak ilyen. De ha most kiütüd az egész rendszert, azzal nem leszünk előrébb. Engedd, hogy segítsek neked - hajolt hozzá egészen közel, ami igencsak zavarba hozta a padawant. Másik kezével a pultba csúsztatta a kódhengert, mire az eddigi vörös jelzés zöldre váltott. - Köszönöm, Andrei - mondta vékony hangon a lány. - Újabban úgy érzem elvesztem önmagam. Nélküled talán... Vla'sov a mutatóujját a lány szája elé tette. Nem igazán volt az ő stílusa ez a romantikus csacsogás, de hát ha erre van igény, akkor alkalmazkodni kellett. Érzékeny széplelkű lány elveszik a kegyetlen világ útvesztőiben... A végén még szentimentális leszek. - Nézzük meg a bácsikád - mondta, és megindultak a cellák között, keresve a terminálban megadott számot. A cellához érve egy alakot láttak, aki a priccsén feküdve kényelmetlenül mocorgott. Villya rátenyerelt a kapcsolótáblára, mire az kinyílt, és azonnal odafutott az ágyhoz. - Nez bácsi! Nez bácsi! - Villya? - kérdezte bátortalanul a hang, mint aki nem hisz a látottaknak. - Kicsi Villya! Hát itt vagy? - Úgy aggódtam bácsikám! - ölelte át a lány, Vla'sov pedig hátrébb lépett kettőt, és a többi cellában tekintett végig. Azért ennek a látványnak a kibírásához még edződnie kellene kicsit. - Hé! - szólt a szemközti cellából egy hang, mire a volt havoc arra fordult. - Ti vagytok a Secura-követek igaz? Megkaptátok az üzenetem. Bib Ozora tábornok vagyok. - Micsoda notabilitásokkal futunk itt össze. Klánvezérek, tábornokok... már csak a sith császár hiányzik egy jó partihoz - vigyorodott el Vla'sov. - Megköszönném ha kiengednének ebből a cellából - közölte diplomatikusan Ozora kívánságát. - Hja, meghiszem azt. Már csak okot kell rá adnod, hogy így tegyek - élte bele magát a helyzetbe, de a mellette elsiető Villya rögtön véget vetett a kis játékának. - Andrei - szólalt meg rosszallóan, mire megvonta a vállát. - Köszönöm - lépett ki a cellájából az erőtér megszűnése után Ozora. - Több tisztem is fogságba ejtették. Őket is kell szabadítanunk! Mindannyian munkába álltak, hogy a cellákat minél gyorsabban kinyissák. A falak többször is megrázkódtak ezalatt, mire Villya és Vla'sov összepillantottak: a támadás elkezdődött az erőd ellen. Pár perc múlva már tucatnyian voltak szabadok, és az őrök számára fenntartott fegyverekkel szerelkeztek fel. - Igazán beavathatna minket a részletekbe - jegyezte meg Vla'sov, ahogy visszatértek a legtávolabbi celláktól. - A sith kultisták befolyásuk alatt tartják Vez Fortunát és rajta keresztül az egész Klántanácsot. Az egész csata egy csel volt: a Klántanács vezetőit teljesen elszigetelték, a Klánszövetségét pedig idecsalogatták. Mindenkit félreállítottak most, aki ellen mert állni, és hamarosan a többieket is tervezik. Mindkét oldalról. Ha nem cselekszünk azonnal, talán már túl késő lesz és Ryloth hosszú káoszba süllyed - mondta, és ő maga is kezébe vett egy fegyvert. - Mondjon meg egy dolgot, tábornok. Miért érkezett ide annyi év köztársasági szolgálat után? - kérdezte Villya őszinte érdeklődéssel. Ozora felé fordult. - Mert épp elég bolygót láttam már elpusztulni a vong alatt. A Ryloth a szülőhazám, megpróbáltam megvédeni, visszafogni a Tanács tagjait. - Szóval mi a következő lépésünk? - kérdezte némileg pragmatikusabb szemléletben Vla'sov. A szentimentalizmust úgy kell kezelni, mint az árulókat: gyökerestől kiirtani. - A parancsnoki harcállásba kell mennünk. Ha ott sikerül átvenni az irányítást, az egész bázist szembe tudjuk fordítani a sithekkel - magyarázta Ozora, Andrei pedig egyetértően bólintott. Lenyomott egy gombot a kommunikátorán: elég lesz, ha társaik ott csatlakoznak hozzájuk. Mostanra már úgyis bent voltak az erődben. A tisztekkel együtt elég erejük lehet, hogy lenyomják ezt az önjelölt sithet.
|
|
|
Ryloth
Sept 5, 2015 0:17:46 GMT 1
Post by Enz on Sept 5, 2015 0:17:46 GMT 1
A sikló repulzoraival nagy port felverve landolt a kis csapat mellett. A pilóta ügyességét dicsérte az, hogy ebből szinte semennyit nem kellett lenyelniük azoknak, akik a járműre vártak. Ahogy az oldalsó acélajtó félrehúzódott, egy tiszt tűnt fel az utastérből, aki parancsnoki jelzéseket viselt taktikai páncélján, a fején rögzített acélpántról pedig egy taktikai adatleolvasó lógott jobb szeme elé. - Gyors, mint mindig, ezredes - dicsérte meg Pa'Ga. - Mindig van pár hajó, ami leszakad az egységétől - kacsintott némi szerénykedés mellett Noc'shak, majd a felborult mobil főparancsnokság füstölgő roncsaira tévedt a tekintete. - Sosem hittem volna, hogy a Klántanács addig merészkedik, hogy orgyilkosokat küld magára. - Én sem - rázta meg a fejét Pa'Ga. - De szerencsére a vezérkari tagok többsége csak könnyebben sérült meg. - Mindenesetre tovább kell vezetnie a csatát, társfőtanácsnok. A helyi parancsnokok nehezen tudnak koordinálni - sürgette meg kicsit Noc'shak, mire a zöld twi'lek bólintott, és az ezredes segítségével beszállt a hajóba. Az ezredes katonásan szalutált a csapatszállító fedélzetére lépő Pa'Gának, de az utána jövő két alakot már leplezetlen gyanakvással figyelte. Míg Jaden esetén valami magyarázat bizonyosan adódhatott, Viza'tut kicsit hitetlenkedve figyelte, amint utolsóként fellép a hajó oldalán az utastérbe, ahol tucatnyi testpáncélos twi'lek ült, harcra készen. - Hogy áll a csapataink helyzete? - kérdezte szinte azonnal Pa'Ga, elvégre ez volt most a legfontosabb kérdés. - Egyelőre nem szenvedtek túl nagy veszteségeket - felelte megfontoltan a tapasztalt parancsnok, majd intett a pilótának, hogy elkezdhetik az emelkedést. - Ugyanakkor akadt egy kis komplikáció. - Már gondolom azon túl, hogy majdnem megöltek és a vezérkart kiütötték - tette hozzá Pa'Ga a rend kedvéért, valamelyest komolytalan hangvételben, elvégre az ezredes megnyugtatta a küzdelem állásával kapcsolatban. Noc'shak azonban láthatóan nem volt olyan optimista, mint ő. - Két üzenet is érkezett. Az egyik Kala'unnból. Kol Secura erői elfoglalták a várost - közölte, mire Pa'Ga döbbent arccal nézett az ezredesre, majd dühét hirtelen a jedi felé fordította, megragadva a ruháját, és felemelte az acélpadlóról. Viza'tu ijedten simult a sikló falához, miközben a kommandósok is ugrásra készen vártak. - Szóval ez volt végig a terv? - kérdezte tőle zabolátlan dühvel a hangjában. - Egymás ellen fordítani Zortot és engem, hogy Securáé legyen a győzelem? - Azt hiszem akkor nem kellett volna megmentenem, nemde? - tette fel a leglogikusabb kérdést Jaden. Az ezredes érezte, hogy folytatnia kell, mielőtt valami drasztikusra kerül sor, és ezúttal más eredménnyel ismétlődik meg a lenti összecsapás. Elvégre egy jedi ellen még ennyi kommandóssal se biztos, hogy esélyük lenne. - A klánvezér is küldött üzenetet, főtanácsos. Elmondása szerint Zort Rotry a maga életére tör és bebörtönözte Nawara Vent, hogy erre ne derüljön fény. - Zort olyan, mintha a testvérem lenne, ezt a vérünkkel pecsételtük meg! Amíg nincs bizonyíték, addig csakis hazugság lehet! - jelentette ki teljes bizonyossággal Pa’Ga. Jaden legalább annyira tudta, mint az ezredes, hogy nehéz lehet ennek ellenkezőjéről meggyőzni a főtanácsnokot. - Uram, azt hiszem ezt látnia kell - nyújtotta felé az adattáblát Noc’shak. Pa’Ga arra fordította a fejét, majd pár pillanat múlva visszafordult Jaden felé, akivel néhány másodpercig farkasszemet nézett. Szemeiben ugyanúgy égett a düh, de Jaden érezte, hogy már nem rá haragszik, és ezt bizonyította, hogy a főtanácsos lassan elengedte. - Zort... – hangjában fájdalma csendült meg mérhetetlen dühe mellett. Saját fogadott testvéréről volt szó, akivel még fiatalon elhatározták, hogy megváltoztatják ezt a bolygót. - Még Securát is megpróbálta megölni. A hajójuk ebben a pillanatra rázkódni kezdett, ahogy lézerlövedékek száguldottak el mellette. A tűzvonalba értek. - Mindenki készüljön a harcra! Előbb legyőzzük a Klántanácsot, és aztán tévelygő testvérem is jobb belátásra bírjuk! - jelentette ki, mire a katonák mindenre elszánt, néma tekintettel válaszoltak. Ezután Jaden felé fordult. - Lovag, megtiszteltetés lenne, ha az oldalamon harcolna. - A jedik nem avatkozhatnak be egy bolygó belső konfliktusaiba - felelte a lovag, de egy aprócska mosolyt játszott arcán. - Ugyanakkor ez a tiltás nem vonatkozik a sith kultistákra.
***
A Vla’sov, Villya és Ozora vezette kis csapat elég hamar belefutott az első komolyabb ellenállást jelentő egységbe, ami egy hosszú folyosó túlsó oldalán vett fel védekező állást ellenük, és folyamatos tüzükkel ellehetetlenítették az előrenyomulást. Az asmerui tiszt újabb sorozatot adott le vaktában, mivel nem volt túl sok hajlandósága kidugni a fejét a sarok mögé, ahol tucatnyi plazmatöltet száguldott óriási sebességgel. Néhány ládákból és más kéznél lévő eszközökből dobáltak ki szükségfedezéket, hogy minél többen tüzelhessenek, de aligha lehetett volna megrohamozni az állásokat súlyos ládákat cipelve. - Parancsnok! - ordította túl a zajt Ozora, és Vla’sov sietve visszavonult a tűzvonalból, hogy egyeztessen a twi’lek katonával. - Itt nem törünk át. - Remek megfigyelés, tábornok - élcelődött a megállapításon az asmerui. - Gondolom, valami terve is van. - Igen - bólintott a tábornok, aki láthatóan hajlamos volt elnézni a viselkedését, legalábbis egyelőre. Ne feszítsük túl a húrt, jegyezte meg magában Vla’sov. - Maga, Secura kisasszony és egy különítmény kerülő úton áttörnek. A párhuzamos mellékfolyosót nem őrzik most. - Jól értesült, tábornok - szűkült össze gyanakvóan az asmerui szeme. - Én vezettem eddig az erődöt - jegyezte meg Ozora, és Villya elmosolyodott a kijelentésre. - Hm, igaza van. Akkor induljunk! - mielőtt még nagyobb hülyét csinálok magamból, tette hozzá magában. Embereinek mintegy felét vitte magával, és bár jobb szeretett volna több vostroyai kommandóst maga mögött tudni, egy ilyen felosztásban szinte lehetetlen volt őket hátba szúrni. Minden folyosón, ahová befordultak, készen állt arra, hogy csapdába futnak, de a mon calamarik rémálma elkerülte őket. Rövidesen egy tágasabb térhez értek, de az irányítóterem ajtaja előtt nem posztolt őr. Vla’sov közelebb érve intett a katonáknak, hogy álljanak meg, és egyedül akart közelebb lopózni, hogy kihallgassa a történéseket. Ám mikor hátrapillantott, nyomában látta Villyát. Intett neki, hogy maradjon hátra, de a padawan önérzetesen megrázta a fejét. Az asmerui halkan sóhajtott, és egészen a kétszárnyú ajtóig ment, aminek zárt részéhez feküdve próbált hallgatózni. - Desszantosok a 32-es szinten! Szövetségi kommandó a 11-es szinten! Ellenséges hajók támadják a 4-es turblózer üteget! - futottak be az újabb és újabb jelentések, de nem úgy tűnt, mintha odabent valaki effektíven parancsolt is volna. Vla’sov intett hátrafelé, majd fegyverét tüzelésre készen maga elé emelve oldalazva ugrott be a tágas helyiségbe, ahol azonban valóban nem volt senki. Legalábbis egy pillanatig így hitte, míg Villya is be nem lépett mellé. - Á, szóval a mester helyett a tanítványt kell fogadnom - mondta egy gonosz hang az irányítóterem hátuljából. - Mutasd meg magad, sötétben rejtőző gyávaság! - kiáltotta el magát Villya, bár Vla’sov nem hitte, hogy jó ötlet egy sith ellenfelet provokálni. A sötétből egy fénykardot kezében tartó, egészen világos bőrű sith lépett elő, testét teljes egészében köpeny borította. - Láthatod, nem vagyok gyáva - húzódott mosoly az ajkára. - Lol Aseca vagyok, a Tiltott Követőinek vezetője. Te pedig… - Villya Secura. A legrosszabb rémálmod - felelte a lány magabiztosan. Vla’sov jobbnak látta, ha maga nem szólal meg, elvégre ez a fickó aligha lehetett kíváncsi rá. Aseca lassan kinyújtotta kezeit, mintha csak tornászni akarna, és arcára meghatározhatatlan kifejezés ült ki. Villya pedig elszánt tekintettel emelte maga elé kéken világító fénykardját, míg az asmerui felkészült, hogy pontos lövésekkel támogassa a nőt, ha a szükség úgy hozza. Az eddig a parancsa szerint várakozó katonák most egyszerre rontottak be a terembe, és félkört alkotva fegyvereiket a sithre emelték. - Láthatod, nekünk nagyobb tűzerőnk van - jegyezte meg Vla’sov, ezúttal átvéve a kezdeményezést, elégedett vigyorral a képén. - Ebben én nem lennék olyan biztos! - felelte Aseca, leginkább olyan stílusban, mint aki maga is készült erre a helyzetre. Intett, mire a hátsó ajtón fegyveresek rontottak be. Mozgásuk kissé furcsa és darabos volt, mintha nem lennének teljesek önmaguk. - Az elméjével irányítja őket - súgta oda Villya. Nagyszerű, imádom a komplikációkat, mondta volna Vla’sov, de elakadt a szava, ugyanis egy másik alak is érkezett a leuralt elméjű őrökkel. Kinézetre leginkább sephinek mondta volna. - Bemutatom nektek legjobb tanítványomat! - közölte gyilkos örömmel a hangjában. - Végezz velük! A duplapengés fénykardos fickó azonnal nekirugaszkodott, mire a katonák tüzelni kezdtek, és Vla’sov is leterítette az egyik túl lassan mozduló agymosott katonát. A twi’lek őrök viszonozták ugyan a tüzet, de láthatóan nem álltak egy szinten a vostroyai elitkommandósokkal és Ozora mellé adott tisztjeivel. Akárcsak a klónháborúk távvezérelt robotjai, ők sem bírtak a legjobb harci képességekkel. Sokkal jobban aggasztotta ez az új sith, illetve az, hogy Aseca ráérős léptekkel távozott. Tudta, hogy a sithek vezetője időt akar nyerni, csak azt nem sejtette, hogy miért is pontosan. Nem volt ideje azonban ezen túl sok gondolkoznia, ugyanis a védők rá kezdtek tüzelni, ő pedig sietve vetette le magát az egyik irányítópult mögé. A műszerfal szikrázott, ahogy a lövedékek szétszaggatták a kábeleket és kijelzőket, de nem sokáig célozták őt. Ahogy elült a rá irányuló tűz, kikukucskált, hogy visszalőjön. Ekkor látta, hogy Villya a terem közepén áll, maga mellett tartott fegyverrel és közben elszáguldanak a lövedékek mellette. Bár a tekintetét nem láthatta, biztos volt benne, hogy harci tűztől ég. A sith fenyegetően lépett elé, és kardját szinte azonnal csapásra emelte. A twi’lek kecsesen hárította el az ütést. ***
Lövészárok Ozora jól emlékezett az alagútharcok kilátástalanságára és hosszú, véres küzdelmeire, amiket néhány méteres előrehaladásokért vívtak. Ugyan „Lövészárok” volt a beceneve, ezt Coruscanton kapta, az egyik földalatti alagútban vívott összecsapásért. Az összes felettese elesett a vong támadásban, ő pedig egysége maradékát a felszín alatt menekítette ki, keresztültörve egy olyan járaton, amit a vong nagy erőkkel védett. Ekkor szerezte a 72. önálló ezred első széles körű ismertségét. Az egység akkori veteránjai szerint az egység száma azt a százalékot jelentette, ahányan egy bevetés alatt meghalnak. Néha nem is álltak messze a valóságtól. Most azonban jóval kevesebb halottal, jóval könnyebben tudtak előrenyomulni: az őrök hamar visszavonultak hátrébb lévő védőpozíciókba, majd újra és újra visszább vetették őket. Hűséges tisztjei és az emberi kommandósok túlságosan is erős ellenfélnek bizonyultak számukra. Most azonban valahonnan kerítettek egy E-web nehéz sugárvetőt, és ez igencsak a javukra billentette az erőegyensúlyt. Már azt tervezgette a tábornok, hogy visszavonul, és katonáit ő is kerülőútra viszi, hogy utolérjék Securáékat, a folyosót pedig az ellenség fejére robbantja. Mielőtt azonban erre parancsot adhatott volna, hirtelen elnémult az eddig sorozatokat a fejük fölé leíró E-web, és rövid lövöldözés után a többi fegyver is. - Előre! - pattant fel rögtön Ozora, mivel sejtette, hogy nem csak ideiglenesen némultak el a katonák, és sajátjai által követve megindult előre, óvatos léptekkel. Csak mikor már pár lépésre voltak az ajtó mögött lévő állástól, tűnt fel a túloldalról egy fején taktikai kijelzőt viselő twi’lek tiszt, akin jól felismerhető volt a Klánszövetség egyenruhája. Mindketten meghökkentek a látványtól, de szerencsére egyikük fegyvere sem sült el. - Bib Ozora tábornok - mutatkozott be, sugárvetőjét leengedve. Nem igazán hitte volna, hogy ellenkező oldalon állnak. - Azt hittem egy leszakadt egység… khmm, Noc’shak ezredes - felelte kissé még mindig meglepetten a tiszt. - Nem hittem volna, hogy ilyen körülmények között találkozunk. - Én sem - tisztázta a helyzetet a tábornok. A következő pillanatban azonban újfent meglepődött, ugyanis az ezredes mellett nem más tűnt fel, mint Pa’Ga Rotry, a Klánszövetség egyik vezetője és egy jedi lovag, bizonyára az, akit a sith kultisták ellen küldtek. Vigyázzállásban tisztelgett az államfőnek, aki egyszerűen leintette. - Hagyjuk a formaságokat, tábornok. Ahogy látom, egy oldalon állunk és csak ez számít - villantotta meg gyors helyzetfelismerő képességét Pa’Ga. - Így igaz, uram. És közös ellenségeink a sithek - bólintott egyetértően a tábornok, majd a jedi felé fordult. - A tanítványa és az önök egyik embere egy saját különítmény élén az irányítóközpontba ment. - Saját különítmény? - kérdezett vissza Jaden, mint aki nem igazán érti miről van szó. - Azt hiszem ez még így is a mai nap legkisebb rejtélye. - Induljunk! Minél hamarabb elcsípjük a sitheket, annál hamarabb lesz béke és annál kevesebb testvérünk hal meg! - szólalt meg Pa’Ga, és Ozora csak egyetérteni tudott. ***
Vla’sov újabb és újabb lövéseket adott le, amelyek nyomán egy-egy őr terült le. Lassan, de biztosan takarították fel a rájuk küldött agymosottakat, de Villya harcával kapcsolatban nem volt ilyen optimista. Fénykardja újra és újra összecsapott a sithével, de egyikük sem bírt a másikon felülkerekedni. Csapások és hárítások, kitérések és riposztok sokasága követte egymást, egy olyan kaotikus harcé, amelyet csak az éppen megvívó értettek igazán. Egy halálos küzdelemé, hiszen egyértelmű volt, hogy innen csak egyikük távozik élve, és Vla’sov nagyon remélte, hogy Villya lesz az. Még meg sem volt a kicsike és már meg is ölnék? Nem is kellett sok idő, hogy meglássa a lehetőséget a segítségre, és egy jól irányzott lövést engedjen meg a sith háza közepébe. A plazmalövedék pontosan száguldott a cél felé, de a sephi az utolsó pillanatban megérezte a veszélyt, és megpróbált kitérni, de ezzel csak annyit ért el, hogy a vállába csapódott a lövedék. Hirtelen egyensúlyát veszítette, és Villya azonnal lecsapott a lehetőségre, fegyvere egyetlen jól irányzott szúrással bukkant ki az ellenfele hátán keresztül. A sith szája kiáltásra nyílt, de nem jöttek ki rajta hangok, mintha csak egész végig néma lett volna. Nos, így legalább érthető, miért lett ő a kedvenc tanítvány: nem beszélt vissza. Szeme tágra nyílt, de a szenvedése nem volt olyan hosszú, mint amit megérdemelt volna. A következő pillanatban a maradék őrök is összeestek, mintha csak valaki feldöntötte volna őket, mint egyszerű bábukat. Talán ez a fickó mozgatta őket saját erejével. Vla’sov felállt, és leporolta magát, de alig ért a végére, máris ott állt mellette Villya, csípőre tett kézzel. - Ez nem volt túl sportszerű - jegyezte meg fanyarul. Vla’sov megvont a vállát. - Ők sem - felelte lényegre törően, mire a lány halkan kuncogni kezdett. Maga Vla’sov is elmosolyodott, majd egy köhintéssel visszaerőltette magára korábbi arckifejezését. - Javaslom, induljunk a fősith után - jelentette ki, mire a padawan bólintott, és megfogta a kezét. - Győznünk kell, Andrei - nézett mélyen bele a szemébe, Vla’sov pedig erővel fogta vissza magát, nehogy belemarkoljon a lány fenekébe. Még nincs itt az ideje a győzelmi ünnepségnek. - Sztarsij lityenant! - szólt az egység vezetőjének. Őrizzék ezt a helyet! - majd visszafordult Villya felé. - Ketten gyorsabban mozgunk! Meg persze nincs is ott annyi szempár, miután legyőztük azt a sithtet. - Legyen inkább három - lépett elő az ajtóból egy régi ismerős, aki még mindig Kol Secura halott testőrének álcáját viselte magán. Vla’sov felé fordult, és közben a derekánál fogva közelebb húzta a padawant magához. - Egy sith, aki betartja, amit ígért. Most először lep meg - mondta neki.
|
|
|
Ryloth
Sept 12, 2015 18:19:10 GMT 1
Post by Enz on Sept 12, 2015 18:19:10 GMT 1
- Uram, hamarosan megérkezünk! - szólt hátra az utastérbe a belső kommunikátoron keresztül a pilóta. - Remek - nyugtázta az utas a fejleményeket, majd visszafordult az aprócska ablakhoz, amelyen keresztül az alattuk elterülő tájat figyelte. Maga elé révedve azon morfondírozott, ami eddig történt. Halkan, csak magának szólalt meg. - Hamarosan véget ér. Jaden elsőként lépett be az irányítóterembe, ahol már láthatóan Ozora tisztjei uralták a helyzetet, ismeretlen humán kommandósok által megtámogatva. Bizonyára ezek lehetnek azok a különítményesek, akikről a tábornok beszélt, és eléggé biztos volt abban is, hogy nem velük érkeztek ide. Csak észrevett volna ennyi embert a szállítóhajón, ha más nem az Erő segítségével, még ha a nagai árnyékharcosok rejtőzködési képességeivel bírnak is. - Jelentést! - lépett előre Ozora, és Jaden furcsának találta, mennyire nem lepte meg az itteni katonákat Pa’Ga Rotry vagy az ő jelenléte. - A konzolokat csak korlátozottan tudjuk használni. Az irányítást a másodlagos központba helyezték át - jelentette katonás, pattogó hangon a rangidős twi’lek tiszt. Végül is nem volt rossz ötlet, morfondírozott Jaden, elvégre ki kezdené a keresést a másodlagos központtal? - Volt magukkal egy padawan is - szólalt meg most Jaden, aki kijelentésnek szánta a szavait, nem kérdésnek. - Ő és kommangyir Vlaszov a sith után indultak - felelte kötelességtudóan a kommandósok hátra maradt rangidőse, egy szikár, harmincas évei közepén járó, szőke, kékszemű férfi. Tehát bárhol lehetnek, könyvelte el magában Jaden. Érezte a padawan lenyomatát az Erőben, de a körülöttük dúló csata miatt csak az Erőre nehezen hagyatkozhatott volna, hogy megtalálja. - A kommunikációs panelek működnek - pillantott fel az egyik működőképes konzol mögött hátratett kézzel állva Ozora, egyenesen Pa’Gára, amely mögött Viza’tu mutathatta be végre tudását. - Talán szétküldhetnénk egy fegyverszüneti parancsot. - Nem tartom jó ötletnek - rázta meg a fejét a főtanácsos pár pillanatnyi gondolatszünet után. - Nem jutna el a parancs minden egységhez időben. A káoszban csak nőnének a veszteségeink. - Jogos - bólintott Ozora, és visszafordult a konzolnál ügyködő műszerész felé, hogy megállapítsa, mit képesek még innen irányítani. Noc’shak eközben a fülén lévő kommunikátorhoz nyúlt, majd színtelen hangon jelentette a legújabb hírt. - Zort Rotry különítménye bejelentkezett. Tizenöt perc múlva a harci zónába lépnek. - Ha Zort áruló, miért jelenti ezt? - kapaszkodott az utolsó kis reménybe Pa’Ga. Azonban Jaden tudta, hogy a hamis remények csak csalatkozást okoznak. - Talán még azt hiszi, nem tud az árulásról. Engem biztosan nem kalkulált a tervébe - közölte a lovag, és a főtanácsnok aprót bólintott, tárgyilagosan tudomásul véve, hogy ez egyáltalán nem bizonyíték vértestvére ártatlanságára. - Szükségünk van egy tervre - jegyezte meg Noc’shak ezredes. Jaden csak egyetérteni tudott ezzel a kijelentéssel. - A központi kommunikációs relé! - csapott Ozora a tenyerébe, ahogy Viza’tu munkája nyomán megtalálta a megoldást. - Onnan az egész bolygó felé tudunk akár sugározni. Bejelentjük a fegyverszünetet. - És elvágjuk Zortot minden támogatástól - egészítette ki a klánszövetségi ezredes. Mindenki egyetértően bólintott. - Ezredes, üzenje meg Zortnak, hogy bekerítettek minket Em'mahl erőd központi fennsíkján! - rendelkezett. - Tábornok, remélem ki tudja kapcsolni az ottani ütegeket a harcból. - Vészhelyzeti kódjaim vannak ilyen esetre - bólintott a tiszt. - Korr lovag? - fordult utolsónak felé Pa’Ga. - Épp szabad vagyok - mosolygott fanyarul Jaden. Jobb örült volna, ha Villyáék után mehet, de tudta, hogy csak feleslegesen bolyongana ebben az óriási kazamatarendszerben. - Én meg egykettőre berúgom azt a nagy hatótávolságú relét. Ez a szakterületem - vigyorgott Viza’tu, bár senki sem kérdezte. Jaden érezte, hogy tekintetek találkoznak, és mind ugyanarra volt kíváncsi: hogy is került ide ez a fickó. De mint ahogy egy összejövetelen a legkellemetlenebb vendégnek, itt sem akadt senki, aki bevallotta volna, hogy ő hívta meg. ***
Vla’sov hagyta, hogy alakváltó sith kultista barátjuk haladjon legelöl, és sugárvetőjét egészen véletlenül úgy tartotta maga elé, hogy lepuffanthassa, ha bármivel próbálkozna. Villya vele egy vonalban lépdelt, de túlságosan lekötötte az elkövetkező harc ahhoz, hogy olyasmikkel foglalkozzon, mint a hozzájuk közel lévő veszélyek. Nők, sosem arra koncentrálnak, amire kéne, könyvelte el magában a dolgokat. Néptelen, egymásra tökéletesen hasonlító folyosókon vágtak át, és az asmerui már-már kezdte azt hinni, hogy a másik csak szórakozik velük, hogy így nyerjen egérutat a nagyfőnöknek, de mielőtt konfrontálódhatott volna vele, meg is érkeztek egy Parancsnokság feliratú terem elé, ahonnan azonban gyanúsan hiányoztak az őrök. Ez csak egy dolgot jelenthetett: csapdát. - Érzem - szólalt meg Villya révületben. - Odabent bujkál. - Nos, akkor kapjuk el az imperialista tökeit - eresztett meg egy mosolyt Vla’sov, de twi’lek barátnője valahogy nem tudta értékelni a népi-testvéri humor ilyetén megnyilvánulását. De valahogy senki sem akart elindulni. - Tudom már, húzzunk sorsot! - törte meg a csendet Andrei, és fegyverét a kultistára irányította. - Az megy be először, aki a sugárvető rossz végén áll. - Andrei - érintette meg a kezét Villya, és máris kiesett a szerepéből. De a lány láthatóan erőt merített ebből, és együtt, egyszerre sétáltak be az ajtón, ami halk szisszenéssel adott nekik utat. Egy hosszú, tágas terembe értek, amelynek látképét teljes egészében egy nagy, beépített holovetítős asztal uralta. Itt tartotta a Klántanács maradéka kihelyezett üléseit, míg a polgárháborús konfliktus döntő gócpontja ebben az erődben volt. Most csak egyetlen alakot láttak az egyik székben ülni, de ő már csak sziluettje alapján se lehetett a korábbi sith kultistavezér. Vla’sov felemelte a kezét, jelezve, hogy óvatosan közelítsék meg. Ahogy óvatosan közelebb lépdeltek, mindketten harcra kész testtartással, az alak hirtelen, mégis vontatottan mozdult meg, fejét feléjük fordítva, de lehetetlenül groteszk testtartásban. Mintha csak valami B-kategóriás horrorban csöppentek volna, állapította meg magában Vla’sov. - A Klántanács… győzni fog… Hatalmasok… leszünk… - közölte az idős twi’lek férfi, aki láthatóan nem épp volt szinkronban a valósággal. Legalábbis őket biztosan nem látta, ha nem ez volt az első megjegyzése. - Ez Vez Fortuna, a Klántanács vezetője - szólalt meg halkan Villya, ahogy a gyér világításban végre kivehetővé vált. A férfi erre Villya felé fordult, és eltorzult mosoly ült ki az arcára. - Túl késő, padawan. Már nyertem - gúnyolódott rajta a politikus, és Vla’sov valamiért úgy érezte, egy másik hangot is hall a fickóén túl, akinek gondolatait tolmácsolná. - Hát ez történt - állt össze a történet kerek egésszé ebben a pillanatban a padawan fejében is. Ebben a pillanatban Vla’sov a szeme sarkából látta, ahogy egy alak kiválik a sötétből, és fegyverét azonnal arra fordította. A kultistavezér kúszó árnyékként közelített feléjük, és az asmeruinak gondolkodni sem maradt ideje, mikor már meg is nyomta az elsütő billentyűt. Vörös plazmalövedék csapódott ki fegyvere csövéből, de Aseca egy gondolatnyi idő alatt egyszerűen kitért előre. Vla’sov követte fegyverével a mozgását, és több további lövést leadott rá, de egyik sem talált, és máris mellette termett a férfi. Egyetlen mozdulattal kilökte fegyverét a kezéből, őt pedig felemelte az Erő segítségével, és kezének egy suhintásával a legközelebbi falhoz dobta. Az asmeruinak nem jött ki hang nyitott száján, és érezte, ahogy teste hozzányomódik a dúracél fémhez. Afelől nem voltak kétségei, egy ilyen találkozás tartóssá válása esetén ki is húzná a rövidebbet. Szerencsére Villya segítségére sietett, és a padawan nekirontott a sithnek, ezzel védekezésre kényszerítve őt. Érezte, ahogy testén megszűnik a valóságon túli, ésszel szinte felfoghatatlan nyomás, és egy zsák ukiói krumpliként a földre zuhan. Levegőért kapkodva próbált meg valamerre elkúszni, és valahogy észnél tartani magát. Látása homályos volt, és nagy nehézségeket okozott neki a mozgás. Ám így is látta, ahogy a kék és vörös pengék újra és újra összecsapnak, ami most olyannak tetszett, mintha odahaza egy színkavalkádban úszó, kupolás régi templomba tette volna be a lábát. Nagy nehezen négykézlábra tornázta magát, és megindult az asztal felé, hátha talált valamiféle fegyvert ott. ***
Jaden egy rögtönzött fedezék mögött meghúzódva figyelte a közelben lévő klánszövetségi siklókat, amelyek épp az előbb szálltak le a megadott koordinátákon. Mögötte Viza’tu dolgozott nagy sebbel-lobbal, hogy működésre bírja a központi relé manuális konzolját, és mivel egyelőre csak hümmögött, és nem például a tervezők felmenő ági rokonait szidta, így joggal gondolhatta azt, hogy jól halad a munkával. A távolban látni vélte Zort Rotry alakját, ahogy katonák gyűrűjében érkezik testvére „megmentésére”, bár Ozora katonái egyelőre nem mutatkoztak, hanem rögtönzött lesállásaikból vártak az ideális pillanatra, akárcsak maga Jaden. Maga a tábornok az irányítóteremben maradt egy maroknyi katonával, hogy úgy akadályozza a védműveket a testvérvér kiontásában, ahogy tudja. Ennek eredménye volt, hogy a közeli turbólézertornyok hallgattak, és a légvédelem rakétavetői sem léptek működésbe, hogy széttrancsírozzák Zort szállítóhajóit, bármennyire is kényelmesebb megoldás lett volna ez. Jaden tudta, hogy Pa’Ga maga akarja ezt az ügyet rendezni, személyesen. Mivel sem neki, sem Villyának nem tudott segíteni, türelmesen várakozott, hogy közbelépjen, ha a helyzet úgy hozza. Pa’Ga megálljt parancsolt Zortnak, ahogy a fedezékül szolgáló kráter széléhez ért. Szívesen átölelte volna testvérét, de tudta, hogy most meg kell acéloznia magát, és kérdőre vonni mindazért, amit tett. Nem tudta volna róla elképzelni, hogy az életére törjön, de a többiben könnyedén bűnösnek bizonyulhatott. Míg neki jutott a hadvezér és a népi hős szerepe, addig Zort mindig szeretett az árnyékok között maradni, és talán annyi ideig volt már ott, hogy végleg elnyelte a sötét játszma világa. Saját maga számára gondolkodó, érző lényekkel volt tele a világ, míg Zort számára csupán sakkfigurákkal. - Bátyám, jöttem, ahogy csak tudtam - szólalt meg elsőnek testvére. - Nem ölelsz kebledre? Talán valami történt? - Zort, mi igaz? - csak ennyit tudott kérdezni. A testvére mellett álló katonatisztek összenéztek, és Pa’Ga látta, ahogy néhányan lassan a sugárvetőjükért nyúlnak. - Miből, bátyám? - kérdezett vissza meglepetten. - Megbeszélhetjük ezt nyugodtabb körülmények között is… - Mi igaz? - szegezte neki újra a lelke legmélyéig hatoló, húsbavágó kérdést. Két szó, mégis olyan erősnek érződött. - Nawara Ven, Secura, Kala’unn… én. - Attól tartok minden. Az utolsó szóig - hajtotta meg enyhén magát Zort, mint a tilosban járó, leleplezett kisgyerek. - Sajnálom, Pa’Ga. - Én is - hangjában lemondás csengett. Szerette volna tőle azt hallani, hogy minden csak kitaláció, hogy sosem követett el semmi ilyet. De megígérték, hogy sosem hazudnak egymásnak, amíg testvérek. Legalább ehhez tartotta magát. - Állj félre, Zort, és add meg magad! Egy független bíróság előtt felelsz majd bűneidért. Erre a jelre tüzelésre készen előugrottak állásaikból Ozora katonái és a vostroyai kommandósok, jelezve, hogy teljesen bekerítették, és ha kell, erőt is alkalmaznak Zort ellen. A zöldbőrű twi’lek saját emberei is azonnal célra emelték a fegyverüket. Az egyik frissen érkezett katona idegességében véletlenül elsütötte fegyverét. Bár Zort odalépett hozzá, hogy a föld felé nyomja a kezét, máris túl késő volt. Attól a pillanattól fogva, hogy meghúzta a ravaszt, véget ért a békés rendezés lehetősége. Egyre többen és többen csatlakoztak a lövöldözéshez, és pillanatokon belül a tisztek is általános tűzparancsot vezényeltek. Zort katonái fedezékekbe siettek, csupán Zort és Pa’Ga álltak a helyükön szilárdan, farkasszemet nézve. Jaden tudta, hogy ez semmi jót nem jelent, és fénykardját bekapcsolva sietett ő maga is előre a harc sűrűjébe. A felszín közelében várakozó repulzoros csapatszállítók sietve emelkedni kezdtek, fedélzeti ágyúikkal válogatás nélkül tüzelve mindenkire, aki mozgott, elvégre elég nehéz lett volna megállapítani ki barát és ki ellenség. Jaden megragadta az egyik hajót az Erő segítségével, és kezét oldalra mozgatva közelítette a felszínhez egy olyan részen, ahol épp nem állt senki. A kezelők egymás után ugráltak ki belőle, és amikor megbizonyosodott róla, hogy nincs rajta senki, a legközelebbi sziklafalhoz vágta azt. Utána sietve indult tovább, tekintetével végig Pa’Gát keresve. A twi’lek államfőre a harc sűrűjében talált rá, és lábbal előre becsúszott mellé a mélyedésbe, ahonnan pontos lövéseivel tartotta távol az ellenséget. - El kell fognunk Zortot! - kiabálta túl a csatazajt Pa’Ga. Jaden bólintott, és felemelkedett a fedezék mögül, fénykardjával hárítva a rá irányuló lövéseket. Ezzel ügyesen elterelte a figyelmet arról, hogy közben az államfő és néhány katonája a másik oldalon kikúsznak, jobb fedezéket keresve. Ahogy pozícióba értek, Jaden egyetlen erőugrással kint termett a gránát ütötte mélyedésből, és futva indult meg az ellenséges tűzfészek felé. Az ottani katonák jobb féltették az életüket, semmint közelharcban szálljanak szembe egy jedivel, így a pillanat törtrésze alatt szétrebbentek mindenféle irányba, más fedezékeket keresve. Így aztán ő és Pa’Ga egyszerre értek az ellenséges vonalban frissen támadt réshez. Jaden ugyanezzel a taktikával juttatta tovább Pa’Gát a következő fedezékig. A mélyedés túloldalán ott állt maga Zort Rotry, kezében egy sugárvetővel. A két testvér ismét farkasszemet nézett, és Jaden megpróbált fénykardjával minden beavatkozni kívánót visszarettenteni. Mielőtt azonban bármelyikük bármit mondhatott volna, az egyik menekülő csapatszállítót telibe találta egy rakétavető, és lángolva zuhanni kezdett, éppen saját pozíciójuk felé. - Pa’Ga, vigyázzon! - kiáltott rá Jaden, felkészülve, hogy az Erő segítségével mentse ki. Zort láthatóan döbbenten vette észre a közelgő veszélyt, de földbe gyökerezett a lába. A lovag látta, ahogy az államfő előre lendül, ledönti lábáról testvérét, és ellöki a becsapódástól. Azonnal kinyúlt az Erővel, hogy visszatartsa a zuhanó gépet, így az a felszíntől pár méterre robbant fel, óriási tűzgömböt kreálva, melynek ereje a földhöz szegezett mindenkit. Jaden védekezőn maga elé emelte a kezét. - Pa’Ga! - törte meg a csendet egy jól ismert hang. Jaden fegyverét deaktiválva futott arra, amerre az államfőt legutóbb látta, de a mindenfelé széthullott, lángoló törmelék most nehezítette a látást. Átvágott a lángok között, és a nagyobb roncsok túloldalán talált rá a két testvérre. Egyikük a földön feküdt, míg a másik guggolva hajolt fölé. - Megmentettél - mondta halkan Zort testvérének, aki szemmel láthatóan súlyosan megsérült. - És feláldoztad saját magad értem. - Hű maradtam vérrel kötött szövetségünkhöz - felelte Pa’Ga, akinek szája széléből vékony vércsík szivárgott. - Nem érted… Nekem kellett volna ma meghalnom itt - sóhajtott fel Zort keserűen. - Miért? - kérdezte egyre nehezebb lélegezve a másik. - Hogy Ryloth tényleg független és erős lehessen. Olyan dolgokra tettem ígéretet a fegyvereink megszerzéséért, amit ha betartok, sosem érjük el a célunkat. De erről csak én tudtam. Ha meghalok, akkor sosem kell megfizetni az adósságot! - magyarázta akciói értelmét Zort. - Megpróbáltam Nawarát beszervezni, hogy ő legyen a segítőd, ha én már nem élek. Ő lehetett volna a hős, aki leleplezte az ármányaimat, és aztán átvette a helyem. Mindig túl becsületes és egyenesen voltál, szükséged van valakire, aki a piszkos munkát elvégzi. - És a történelem, Zort? - kérdezte egyre gyengébben, ahogy súlyosan sérült testét elhagyta az erő. - A történelem legyen a jövő nemzedékek dolga. A miénk a jelen formálása - felelte a férfi, ezzel burkoltan azt is elfogadva, hogy az sem tartja túl nagy árnak, ha az eljövendő generációk árulónak tartják. - Zort… Köszönöm - préselte ki magából, ahogy utoljára megfogta testvére kezét, és arcára mosoly húzódott. Jaden érezte az Erőn keresztül, hogy testét ebben a pillanatban hagyta el végleg az élet. A megszólított férfi most üresen meredt egykori testvére holttestére. Ahogy Jaden közelebb lépett azonban, rögtön felkapta a fejét. - Ölj meg hát, jedi! Essünk túl rajta. - Épp ellenkezőleg tervezem - felelte megfontoltan a lovag. - Csak maga vethet véget a vérontásnak, Zort. ***
Villya keményen küzdött a sith ellen, de olyan nagy különbség volt közöttük képzettségben és tapasztalatban, hogy minden erejét beleadva, saját határait feszegetve is csak nehezen bírta tartani a lépést. Aseca mind vívásban, mind az Erőben való jártasságában jobb volt nála, így nehezen talált rajta fogást. Teste minden egyes újabb csapásnál fáradtabb lett, és egyre lassabban bírta emelni fegyverét, hogy hárítsa az ellene indított támadásokat, amelyek egyre gyakrabbá váltak, ahogy fáradt. Csak játszik vele a kultistavezér, ébredt rá, de ettől függetlenül nem sokat tehetett ellene. Az Erőre bízta saját életét, és ebből merített energiát a harc folytatásához. Nincs halál, csak Erő van, ürítette ki gondolatait, ahogy fegyvereik újra és újra egymásnak feszültek. A padawan ismét hátrálni kényszerült, de makacsul harcolt tovább, minden ellene szóló körülmény ellenére. Sokan számítottak rá: a bácsikája, a Rend, a rylothiak és persze ott volt még Andrei is. A következő ütésnél nekifeszült ellenfelének, és arcaik alig húsz centire voltak egymástól. Látta az Aseca szemében égő sötét oldali, olthatatlan gyűlöletet. Ilyen vezetője nem lehet még egy Rylothnak, hiszen ugyanolyan sötét és gonosz uralmat vezetne be, mint annak idején Tarkona. A twi’lek férfi azonban ezúttal is felülkerekedett rajta, és egy erős lökéssel hátravetette, majd miközben elveszítette egyensúlyát, az Erő segítségével préselte őt a földhöz. Villya tüdejéből minden levegő kiszaladt, fegyvere pedig messzire elrepült. Mikor nagy nehezen ki bírta nyitni a szemét, ott állt felette a sötét nagyúr, és két kezével megragadta fejét, hüvelykujjait halántékára helyezve, mutatóujjaival pedig az orrát fogta közre. - Lássuk csak, mi is teszi ezt a dacot - terpeszkedett gonosz mosoly arcán, de áldozata nem mutatta ki félelmét, sőt megpróbált ellenállni. Ez egészen addig tartott, míg Villyán elemi fájdalom nem futott végig, és úgy érezte, menten szétroppan a feje. Tudta, hogy a sith kínozni akarja, és nem akarta megadni neki azt az élvezetet, hogy lássa munkája sikerét. Azonban emlékeit, múltját nemcsak a sith látta, hanem ő maga is, és ezek nagyobb kínokat ébresztettek benne, mint maga a kegyetlen módszer. Látta mindazt a szenvedést, amellyel szembesülnie kellett az életben, a klánok igazságtalan döntését, ahogy az egyetlen személyt, aki közel állt hozzá, a nagyapját halálra ítélik. Ahogy szembesül a vong által annak idején leigázott világok lakóinak életével, és azt, hogyan ölték meg társait a Szövetségi Gárda katonái a második polgárháború alatt. Újabb és újabb rémképek kerültek a szeme elé: Vla’sov holtan fekszik a földön, a klánok tanácsán őt is tanúként idézik be saját nagyapja ellen, a sithek uralják szülőbolygóját, és nem tudta eldönteni, melyek az igaz emlékek és melyek azok, amiket a sith plántált a fejébe. Úgy érezte, feje mindjárt felrobban a rá nehezedő nyomástól, és nem bírta visszatartani kitörő sikolyait, amelyek nevetésre ingerelték a sithet. Vla’sov nagy nehézségek árán elkúszott az asztalig, ahol az egyik székben megkapaszkodott, és hátát az asztal lábának vetve szedhette össze saját erejét. Mély levegőt vett, majd kifújta, és így folytatta maga sem tudja mennyi időn keresztül. Annak idején maga is a különleges erők kiképzésében részesült, de az idő során, amíg Asmeru teljhatalmú havocja volt, és leginkább a politikai ügyekre kellett koncentrálnia, némileg kijött a formából. Azonban önkéntelenül is emlékezett a tanultakra, és miután stabilan érezte a testét, máris kutatni kezdett valamiféle fegyver után, amelyet a sith ellen fordíthat. Az asztal lábainál kúszott végig, keresve valamiféle beépített biztonsági panelt, amelyekben fegyverek rejtőznek. Nem csak azért, mert katonai bázisról volt szó, de mert tudta, hogy minden komoly tárgyalóhelyiségben beépített felszerelésnek számítanak az ilyenek. A földön kutakodva azonban sokkal jobbat talált ennél: saját sugárvetője akadt kezébe, amelyet úgy tűnik az ütés eddig elsodort. Látása még homályos volt, ahogy hátát az asztalnak vetve megfordult, és egyik kezével megpróbálta stabilizálni a másikat, amíg becélozta a Villya kínzásával túlságosan is elfoglalt, nevető kultistavezért. Fegyvere csöve még így is kilengett szemei előtt, de valamiféle láthatatlan kéz iránymutatását követve csak a megfelelő pillanatban nyomta le az elsütőbillentyűt. A fegyver csövéből egy lövedék száguldott ki, és a következő pillanatban a kultista nevetése abbamaradt. Kezei elengedték Villya fejét, és homloka közepén egy nagy füstölgő lyukkal élettelenül hátraesett. Vla’sov feltápászkodott, és látta a nem sokkal tőle lévő Fortunát, aki szintén holtan feküdt az asztalon. Túl sok részét töltötte ki a sith a saját gondolataival, így a maradék nem volt képes arra, hogy életben tartsa. Most érezte csak meg igazán a kificamodott lába okozta sérülést, de így is képes volt elbicegni a twi’lekig, aki kábán belékapaszkodott, és ő segített talpra húzni, majd szorosan magához vonta a halkan szipogó lányt. Az ajtóban ekkor tűnt fel félkarú twi’lek barátjuk, kezében egy fénykarddal. - Gyanúsan sokáig távol maradtál a harctól - emelte rá fegyverét Vla’sov. - Valahogy sejtettem, hogy el fogsz árulni minket. Ha egy sithet láttál… - És ugyan mit nyernék azzal, ha megölném magukat? - mutatott rá egy fontos körülményre a kultista. - Ha normalizálódik itt a helyzet, senki sem fog keresni minket. Mind a twi’lekek, mind a jedik elfoglaltak lesznek az újjáépítéssel. Elég vérbosszút láttam már megfogadni ahhoz, hogy elkerüljem őket. - Másodszor is meglepsz - engedte le pillanatnyi hezitálás után Vla’sov a fegyverét. - Ez szokatlanul magas pontszám. A félkarú kultista a halott Asecához lépett, és ellenőrizte a testét, majd magához vett tőle valamit, és kezét az övéhez érintette. Teste hirtelen remegni kezdett, és Kol Secura testőrének kék bőre lassan kifehéredett, pontosan olyan árnyalatúra, mint ami a halott vezetőnek volt. Ahogy felemelkedett és megfordult, Aseca állt előtte. A kultista ezután megfordult, és nyugodt léptekkel kifelé indult. Ebben a pillanatban érezte, hogy Villya mozogni kezd, és felé fordította figyelmét, ezzel kiverve azt a gondolatot a fejéből, hogy a biztonság kedvéért hátba lövi a távozót. - Andrei, minden rendben? - pillantott fel a lány kissé még mindig rémült arccal. - Erre azt hiszem tudom a legjobb választ - felelte, és megcsókolta a twi’leket, miközben egyik kezét a fenekére csúsztatta. Pont olyanok, mint amilyennek képzelte. A hátuk mögött a kommban eközben egy üzenetet fogtak, amelyet a bolygó minden frekvenciáján sugároztak. Rylothi polgárok, férfiak és asszonyok! Itt Bib Ozora tábornok, a Klántanács ideiglenes vezetője beszél. Pa’Ga Rotry sajnálatos halála és a Klántanács vezetőségének eltűnése után nem látom értelmét a gyilkos testvérháború folytatásának. Így a Klánszövetség legmagasabb rangú itteni parancsnokával, Noc’shak ezredessel az egész bolygót érintő fegyverszünetet kötöttem. Testvérek, a vérontás véget ért! Tegyétek le fegyvereiteket és hagyjátok el a gyűlöletet egymás iránt. Mindnyájan veszítettünk valaki fontosat ebben a konfliktusban. A további értelmetlen vérontás helyett fókuszáljunk hát az újjáépítésre. Hogy Ryloth egy jobb hellyé válhasson gyermekeink és unokáink számára. Ozora tábornok vége.*** - Csak óvatosan, a tiszteletre méltó klánvezér nagyon rossz állapotban van - figyelmeztette őket előre Nawara Ven. Azonban alighogy kinyílt a medikai részleg ajtaja, Villya Secura máris berohant rajta. - Kol bácsi! - sietett az ágyához. Vla’sov fáradt léptekkel követte. Alig pár órája ért véget a csata, azonban sietniük kellett Kala’unnba, ahol a Secura-klán vezetője élet és halál közötti állapotban lebegett. Az asmerui tiszt pontosan látta a helyzetet: egyedül a nagynevű vezető lenne képes összefogni a twi’lekeket újra egységes frakcióba. Nem csak a történelmi hagyomány miatt, de azért is, mert ők voltak az egyedüli nagy erejű klán, amely egyik frakcióhoz sem csatlakozott, így mindkét oldal képviselői fenntartások nélkül el tudják őt fogadni. - Villya - érkezett a halk válasz a klánvezértől, aki még tudatánál volt, de éppenhogy pisklákolt szemében az élet fénye. - Sajnálom, hogy így kell látnod. - Bácsikám - a fiatal twi’lek óvatosan végigsimított rokona lekkuin. - Nem halhatsz meg! Rylothnak szüksége van rád. - Szüksége volt - fordította felé fejét, és az orvosok idegesen figyelték, mikor kell odarohanniuk. - De nem tettem semmit. Tétlenül ültem az utolsó pillanatig. - Ez nem igaz! - ellenkezett makacsul a lány. - Te küldtél el minket Andrei-jel erre a fontos útra. - Minden a ti érdemetek - húzódott aprócska mosoly az arcára, ahogy Vla’sov odaállt a lány mellé. - Nektek kell folytatnotok a megkezdett utat. Biztos vagyok benne Villya, hogy te egy virágzó Rylothot fogsz felépíteni. - Semmi tapasztalatom nincs… és egyébként is jedi vagyok! - Vla’sov úr majd segít - mondta egyre jobban halkuló hangon, és ezt Andrei jó alkalomnak látta, hogy kezét a lány vállára tegye gyengéden. - Meg Ozora tábornok. És régi barátom, Nawara. Ha nekem ilyen tanácsadóim lettek volna… És a jedik is. Lehet, hogy padawan vagy, Villyácska, de hűséged a szülőbolygódhoz köt. Sok lemondással jár ez az élet. De tudom, hogy elég erős leszel… meghozni… őket… Az utolsó szavakat nagy szünettel, komótosan mondta ki, majd szemei lecsukódtak. Villya elkerekedett szemekkel nézett vissza Kolra, de Vla’sov pontosan tudta, hogy ez nem jelentheti a halálát, elvégre a gépek akkor már rég hangos sípolással fejeznék ki elégedetlenségüket a helyzetet illetően. Gyengéden felsegítette Villyát az ágy mellől. - Gyere, hagyjuk pihenni a bácsikád - hívta maga után, és a lány engedelmesen követte kintre. Az ajtó előtt egy kisebb csoport várakozott: ott volt Ozora tábornok és Nez Sivron bácsikája a Klántanács képviseletében, mellettük Noc’shak ezredes várakozott, aki kvázi túszként Pa’Ga mellett tartott katonatisztből hirtelen a Klánszövetség vezetőjévé lépett elő, mellettük egy sor magasabb rangú tisztviselő és végül ott volt Jaden Korr lovag is. - Villya, nehéz döntés előtt állsz - közölte vele a lovag is a tényeket, ahogy megálltak, és Vla’sov támogatóan átkarolta a derekát. - A kérdés nemcsak az, hogy megmaradsz-e a jedik útján, hanem, hogy szülőbolygóddal mi lesz. - A jedik útjáról sosem fogok letérni - felelte magabiztosan Villya, és mindenki meglepetten pillantott a lányra. - És ennek szellemében fogok élni akkor is, mikor már nem leszek a Rend tagja. Sajnálom, Jaden, de a hazámnak most nagyobb szüksége van rám. - A jediknek is. Egyre fogyatkozik a számunk - mutatott rá Jaden. - Lelkem egy része mindig jedi marad. Ha menedékre vagy támogatóra van szükségetek, rám számíthattok, Jaden lovag - mosolygott rá kedvesen Villya. - De döntésem végleges. - Megértelek, Villya. Hozzon fiatal bölcsességed jólétet erre a bolygóra - biccentett enyhén Jaden, majd a mellette állóra pillantott. - És te, Vla’sov? - Azt hiszem, a Fény Hadseregének nélkülöznie kell engem a továbbiakban - felelte a férfi egy cinikus mosoly keretében. - De meg vagyok róla győződve, hogy még találkozunk, lovag. - Ezt csak az Erő tudhatja - mondta megfontoltan Jaden. - Nem vagyok túl jó a búcsúzkodásban. Az Erő legyen veletek! - Veled is, Jaden lovag! - felelte Villya, ahogy a jedi lassan elsétált a folyosóról.
|
|
|
Ryloth
Jul 12, 2016 16:58:48 GMT 1
Post by Enz on Jul 12, 2016 16:58:48 GMT 1
Vla'sov sietős léptekkel vágott át a fővárosban, Kala'unnban lévő központ folyosóin. Kárhoztatta magát azért, hogy hazaérkezése után kiadta a "Ne ébreszd fel a tábornokot" című napi direktíváját, de gondolni sem tudott arra, hogy pont ebben a pár órában kerül sor kellemetlen eseményekre. Egyedül az alvás tudta érdekelni, és nem véletlenül. Kemény hetek álltak mögötte, és mindent latba kellett vetnie ahhoz, hogy ne omoljon össze kártyavárként mindaz, aminek az elérésén eddig fáradozott. Hiába próbálta eltitkolni a Tatooine-on elszenvedett vereséget, a hír szabályosan végigszáguldott a környező űrön. Vla'sov több mint biztos volt benne, hogy a klerikálisok kémjei már korábban elvegyültek erői között, és csak az alkalomra vártak, hogy bajt keverhessenek. Ennek hatására az eddig igen engedelmesnek mutatkozó helyi népi milíciák közül sok megtagadta a parancsokat, mások nyílt lázadásban törtek ki. Vla'sov persze korábban is tisztában volt azzal, hogy ezeket a fegyvereseket vagy bizonyos személyi tényezők - például Villya -, vagy a félelem tartja a vostroyai erők oldalán. Így hát gyorsan és könyörtelenül kellett bizonyítani azt, hogy továbbra is tőlük kell jobban félni, nem a hirtelen feltűnt vallási fanatikusoktól. A tábornok épségben maradt erői bolygóról bolygóra haladtak, és mindenhol igen gyorsan rendet tettek. A legtöbb helyen elég volt bizonyos személyi cseréket foganatosítani - vagyis a vezetőket agyonlőni, a helyetteseiket előléptetni és pár politikai tisztet hátrahagyni -, de néhány esetben szabályos ütközetet kellett vívni az árulókkal és a túlélőket kényszersorozni, a milíciát pedig teljesen újraszervezni. Mire visszatért Rylothra, úgy érezte, hogy éveket öregedett, de sikerült viszonylag stabil védelmet kialakítani. A moh'amad'ahnok nem indítottak jelentős offenzívát, csak kisebb erőkkel tesztelték a védelmét, és a népi milíciák mindenhol kitartottak addig, amíg a gyorsreagálású főerők megérkeztek, és elzavarták a fanatikusokat. Vla'sov az első napokban töretlenül várta a halálos ítélettel egyenértékű visszahívási vagy áthelyezési parancsot, de ez elmaradt, ő pedig lassan kezdte biztonságban érezni magát. Most már kezdte sejteni, hogy itt követte el az igazi hibát. Mikor kikászálódott az ágyából, az a hír fogadta, hogy a Népi Karhatalmi Véderő Divízió egyik hadihajója, az Alekszandr Nevszkij megérkezett és már dokkolt is. Ha azért érkeztek, amire gondolt, akkor ez életének egyik legköltségesebb alvása volt. Ahogy Vla'sov megérkezett az irodája elé, megdöbbenéssel vette észre, hogy az ajtó tárva-nyitva, katonái helyett pedig két tagbaszakadt, nyakukban sugárkarabélyt viselő matrózblúzos alak áll. A tábornok próbált úgy tenni, mint aki nem zavartatja magát, és belépett. A titkárságon csakugyan komoly személyi cserék történtek, így nyoma sem volt azoknak a szemrevaló twi'lek titkárnőknek, akiken szívesen legeltette a szemét - és akik miatt gyakran kapott szúrós tekinteteket Villya részéről -. helyettük azonban kapott egy csapat NKVD-st. Akárcsak kint, a fegyveresek itt is élő izomhegynek tűntek, míg a tiszteknek tipikus kommisszár-külsejük volt: aki nem a pocakjával, az villogó, lenéző értelmiségi szemüvegével tűnt ki. - Arra - igazította el egyikük egy odavetett mondattal. Vla'sovnak ideje sem volt megköszönni a kedvességet, amikor az egyik tagbaszakadtabb katona kicsit megtámogatta a lépteit, és szabályosan áttolta a szomszéd szobába, majd rácsukta az ajtót. Jól tudta, hogy az NKVD módszere az volt, hogy kirántják a padlót a célpont alól, hiába igyekezett ezt elkerülni, egy ilyenre aligha lehetett szellemileg felkészülni. Ahogy észbe kapott, konstantálnia kellett, hogy az irodáját már más használja: egy vörös kosztümöt, felette pedig kommiszár egyenruhát viselő nő képe fogadta. Hosszú szőke haján és mély dekoltázsán kívül az is rögtön feltűnt neki, hogy arca egyik felét és testének több pontját is égési sérülések borítják. - Üdvözlöm, Vla'sov tábornok - köszöntötte kedélyesen. - Hasonlóképp. Remélem az irodám megelégedésére szolgál - próbált egy mosolyt erőltetni az arcára, de valószínűleg nem járt túl nagy sikerrel. - Megkínálnám valamivel, de úgy látom már kiszolgálta magát. Tette még hozzá, a kezében lévő szivarra, majd az asztalon pihenő félig megtöltött kristálypohárra pillantva. Hirtelen érkezett vendége azonban nem különösebben zavartatta magát, inkább rámutatott a székére. - Foglaljon helyet - kínálta, és Vla'sov nem tudta nem észrevenni a szerepek felcserélődését. Azon a helyen, ahol hatalma teljében volt eddig, feltűnnek ez a nő a kékvállapos verőlegényeivel és rögtön kénytelen alázatos szolgává átvedleni. Persze az életét túlságosan is szerette ahhoz, hogy mindezt a másik képébe vágja, így inkább a felszólításnak megfelelően cselekedett. De valószínűleg olyan megszeppenve ülhetett, mint fiatal úttörő az első pártgyűlésén. - Igazán kedves - préselte végül ki magából, miközben a nő kortyolt egyet a legfinomabb kesselijéből. - Megtudhatnám a nevét? - Majd ha én úgy látom jónak - vágta rá egyből a nő, és Vla'sov érezte, hogy azonnal hűvösebbé válik a légkör a szobában. A nő beleszívott egyet a szivarba, majd egy nagy füstfelhőt engedett útjára, egyik lábát pedig átvette a másikon. - Úgy látom kényelmesen berendezkedett itt. Csinos twi'lek barátnő, a legjobb bútorok és piák. Nem csodálom, hogy ilyen körülmények között, távol a hazájától feledésbe merül a Rogyina iránti hűség fontossága. - Szó sincs róla, ami történt, az kizárólag a hiányos felderítés és az otthoni rendszertelen ellátás számlájára írható - próbált volna valamiféle ellenkezést kifejteni, de a nő csak pöckölt egyet a szivaron, mire a hamu egyenesen a drága szőnyegre hullott, arcán pedig megvető fintor jelent meg. - Nem azért érkeztem, hogy a szánalmas magyarázkodását hallgassam, Andrei - közölte vele, és a korábbi kedélyeskedésnek már nyoma sem volt. - Mindketten tudjuk miben és mekkorát hibázott, egy ekkora fiaskó nem maradhat következmények nélkül. Már csak egy kérdés maradt: a könnyebb vagy a nehezebb úton akarja rendezni? Vla'sovnak kérnie sem kellett a pontosítást, ugyanis a nő magától megtette azt, mikor egy Tokarev sugárvetőt húzott elő a zubbonya belső zsebéből, majd az asztalra helyezte, és áttolta az ő térfelére. - Ez a könnyebb és gyorsabb megoldás. Nem jár semmiféle papírmunkával - mondta a nő, és arcán most egy aprócska mosoly jelent meg. Vla'sov kinyúlt a fegyverért, majd miután felemelte, pár pillanat múlva visszatette a helyére. A nő csalódottan felsóhajtott. - Akkor most kénytelen leszek megfogalmazni az ítéletet. - Azt hittem arra csak az ártatlanok esetén van szükség, a bűnösöknél nem bajlódnak ilyenekkel - felelte, miközben igyekzett nyugodtan mutatkozni. - Agyonverethetnélek Igorral is. Az a melák még élvezné is - latolgatta tovább a lehetőségeket az NKVD-s nő, de kezdett egyértelművé válni, hogy csak játszik vele. Vla'sov megvonta a vállát. - És azzal mégis ki jár jól? - Az igazságot önmagáért szeretjük - mosolyodott el a nő, majd újra nagyot kortyolt az italból. - De talán igaza van. Ha megöljük, megfosztjuk a lehetőségtől, hogy jóvá tegye a bűneit. - Csakugyan - értett egyet sietve Vla'sov, aki azért igyekezett nem túl látványosan így tenni. - Már csak az a kérdés, hogy ez mondjuk húsz év kényszermunkát jelent-e vagy pedig valami mást. - Ez már csak magától függ, Andrei - mondta a nő, aki tudott egészen kedélyes is lenni, ha épp úgy kívánta. - A belső terjeszkedésben az NKVD a szélre szorult és most Vrosilov ribanca a haza megmentőjeként tetszeleg. Nem tetszik ez nekem, elvtárs. Vostroya nem lehet vörös militarizmus, nemde? - Úgy gondolja az NKVD jobban szavatolni tudná az itteni helyzet megfelelő alakulását? - kérdezett vissza Vla'sov, aki számára egyértelművé vált mire is megy ki a játék. - Én azt hiszem a Párt Ökle aligha tehetne olyat, ami ne szolgálná a forradalom és a Rogyina érdekeit. - Ne vigye túlzásba - hűtötte le a nő, mikor már kezdett volna belelendülni. - A lényeg, hogy értjük egymást, Andrei. Azzal felállt a székéből, és kiitta a maradék kesselit a pohárból, amit aztán kellőképpen hangosan tett vissza az asztalra. - A politikai tisztjei mától alattam dolgoznak, nekem pedig, mint komisszárjának, minden döntéséről beszámol. Világos? - Hát hogyne - bólintott Vla'sov, aki megint feszélyezve érezte magát a nő hűvösségétől. Azzal az NKVD-s megfordult, és az ajtó felé indult. Andrei ekkor kapott észbe. - A pisztolyát itt hagyta! - Tartsa csak meg. Hogy eszébe jusson: tőlem kapta vissza az életét és nekem tartozik miatta - felelte a nő egy kaján mosoly kíséretében. - Egyébként Olga Mensikova. - Tessék? - A nevem. További szép napot - közölte, majd kilépett az irodájából. Vla'sovból egy hangos sóhaj tört ki az ajtózáródás hangjára. *** Rerrick az elmúlt időszakban egyre inkább belejött ebbe az egész politikai tiszt dologba. A lényege az volt, hogy fülelni kellett, és ha valaki bizonyos dolgokat nem a megfelelő kontextusban említett, akkor odamenni és jól helyretenni, majd a második alkalom után ideológiai továbbképzésre küldeni. A harmadik után elvileg - helyzettől függően - deportálás vagy helyben agyonlövés volt a szankció, de már az ideológiai továbbképzés is megtette a dolgát. Egyébként Rerrick tökéletesen meg tudta érteni miért, ugyanis neki is végig kellett ezeket a nem túl érdekfeszítő, de legalább kellemetlenül hosszú alkalmakat ülnie. A parancsnokuk, Orjovszkij őrnagy szerint benne igen nagy potenciál volt, és Rerrick jobbnak látta a túlélési esélyeit, ha megpróbál ezeknek megfelelni. Ennek köszönhette például azt, hogy a mostani felkelések során nem hagyták hátra egyetlen népi milícia mellett sem, ahogy a tisztogató osztagokhoz sem kellett csatlakoznia. Cserébe kénytelen volt elolvasni azt a sok unalmas maszlagot, amit az őrnagy elé tolt. "Meglásd, fiam, belőled igazi komisszár lesz, nem csak ilyen elcseszett verőlegény" - vigasztalta ilyenkor mindig, miközben ráncos szemei szélében könny gyűlt össze. Biztos a fiatalkora elmulasztott lehetőségeire emlékeztettem, gondolta ilyenkor mindig Rerrick. A mostani nap szokatlan volt, ugyanis a kötelező Pravda félóra helyett összeterelték őket a kiképzőtéren, és felsorakoztak. A politikai tisztek halk pusmogással találgatták mi történhetett: talán egy felkelés tört ki valamerre a bolygón. Rerrick nem akarta kiigazítani őket, de tudniuk kellett volna, hogy a felkelés népi dolog, és mint olyan, csakis az igaz frontistákhoz fűződhet. Ha ez ellenforradalmi jellegű volt, akkor bizonyosan csakis fasiszti elemek lázító munkájának vagy más imperialista aknamunkának volt köszönhető. A várakozást végül az szakította meg, hogy feltűnt egy csapat, kék vállapos egyenruhát viselő, tányérsapkás alak, élükön egy furcsa nővel, aki ellépdelt előttük, és időnként rámutatott valamelyikükre. Mellette ott sétált a kiképzőjük, az idős őrnagy is, akinek néha kérdéseket tett fel, ő pedig röviden válaszolt. Mikor elé értek, a nő végigmérte, majd rámosolygott, és a következő, amit érzett az volt, hogy a nő a fenekére csapott. - Tetszik - közölte lényegretörően. - Eddig a legcsinosabb. - Sajnálom, de nekem már a Forradalom a jegyesem - közölte a tőle telő legnagyobb komolysággal. A nő felvonta a szemöldökét. - Elvtársnő. - Még az esze is vág - nevetett fel, és láthatóan nem különösebben törődött azzal, hogy lehalkítsa a hangját. - Jó szeme van, Orjovszkij. Sorolják át az NKVD állományába!
|
|