|
Jedha
May 11, 2020 12:54:23 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 11, 2020 12:54:23 GMT 1
Egy hajdan népszerű zarándokhelynek számító bolygó az Ismeretlen Vidék és az ismert galaxis határán (H-10 szegmens), amelyet sokáig az Erő egyik honaként, az Erőhasználó kultuszok és testvériségek, és még számos más vallási irányzat szent helyeként tiszteltek. A hipertéri útvonalak felfedezése és a galaxis térképeinek újrarajzolása után Jedha nehezen megközelíthetővé vált, és olyannyira a feledésbe merült, hogy a galaxis lakóinak nagy többsége már nem is hiszi, hogy valójában létezik, csupán különböző vallási kultuszok által kreált Legenda...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 11, 2020 15:04:17 GMT 1
Más idő, de ugyanez a galaktika
Nem messze a Szent Várostól, egy sziklabarlang közelében, a sziklába vájt sírkamrák egyikében a fiatal, szinte még tinédzserkorú fiú kinyitotta szemeit és csodálkozó pillantást vetett a mellette fekvő élettelen, már oszlásnak indult, kék köpenybe burkolt holttestre, valamint a körös-körül ragyogó, az Erőtől duzzadó kristályképződményekre.
Még mindig kóválygott a feje a zuhanástól, amelyről fogalma sem volt, hogy az életből a halálba való átmenet normális része-e, vagy pedig valamiféle időn és téren túli utazás sajátja… még mindig látta maga előtt apja arcát, ahogyan visszalódítja őt a halálon túli létből az élők közé, ahogyan rá kiáltott valami olyasmit, hogy “te mész vissza, én itt maradok helyetted”... emlékezett az öreg klón döbbent, részben hálás, részben meglepett arcára, és átfutott az agyán, hogy odaát most biztosan nem örül mindenki ennek a fejleményben... például Noel...
Remélte valahol, hogy nem az események újabb végzetes láncolatát indította el tettével, de valójában fogalma sem volt, hogy ez önmaga szempontjából releváns-e még egyáltalán. Megropogtatta tagjait és feltápászkodott, majd botorkálva elindult a fény forrása, a barlang szája felé. Világosan érezte, hogy életben van, érezte az Erőt, amely ugyanolyan, és mégis más volt ezen a világon... és emlékezett a zuhanásra, amelyről valójában nem tudta, hogy mikor kezdődött, és mikor ért véget... és legfőképpen... hol.
A barlang szája előtt rosszul öltözött, rongyokba burkolt hívek tespedtek a forró napsütésben, minden bizonnyal az odabent aszalódó alak tanítványai. Amikor a fiatal férfi megjelent a barlang nyílásában, az egyik feltápászkodott, majd karját az égnek emelte és kántálni kezdett. A fiú alig tudta kivenni a szavakat, annyira torz, helyi dialektusú verzióját beszélte a galaktikus Basic-nek ez az alak.
- Feltámadott! A Próféta visszatért közibünk! Szent az ő neve neki! - De hát nem is úgya’ nézen ki, mint a Próféta! - vetette ellen egy másik, aki szakáll hiányában akár nőnemű is lehetett. - De biz’ mondom én, hogy ő lészen az! Megfiatalítá a Prófétát az Úr! Visszatére és áldánk az ő nevét!
A fiú csak kelletlenül biccentett a társaságnak és megpróbálta elmagyarázni, hogy ő semmiféle Prófétát sem ismer, és az illető még mindig bent rothad a kriptában, de amazok a vállukra vették, és kántálás közepette bevitték a közeli, a sivatag kövecses, száraz semmijéből kiugró sziklamagaslaton álló városba, amely primitív valójában is a civilizáció - és amennyire az Erőn keresztül a fiú érzékelte, az Erő helyi fluxusa - központja lehetett errefelé. Az első éjszaka megszökött tőlük, miután nem szerepelt a tervei között, hogy bármiféle kósza hitnek az önjelölt prófétája legyen.
Hamar kiderítette, hogy a bolygóra érkező hajóforgalom a nullához konvergál. A helyiek Jedhának hívták a helyet, márpedig a fiú ilyen nevű bolygóról sosem hallott még. Így aztán jobb híján, miközben állandó fejfájás kínozta, a piacon vállalt alkalmi munkákat némi maradék élelemért cserébe, miközben Noelen és az apján járt az esze, és azon, hogy hogyan kerülhetett ide ő.
...
A gungan magányosan járta a piac utcáit. Pontosabban két testőre árnyékként lemaradva követte, méterekre távolabb... nem mintha szüksége lett volna rájuk, hiszen az Erő és mindenféle szerves és szervetlen, mágikus és technológiai praktika évszázados ismerőjeként gond nélkül meg tudta volna védeni magát... mégis, a Szent Elbújhelyen, amelyet tervei és a galaxis viselt dolgainak aktuális állása függvényében szinten minden évszázadban meglátogatott, nem lett volna ildomos felkelteni a helyiek figyelmét azzal, hogy a belekötő helyi keményfiúkat egy csettintéssel porrá omlasztja. Ez bizonyosan devalválta volna az ostoba, ügyetlen zsonglőrről, azaz saját magáról alkotott képet a piacozók szemében, melynek tévképzete nagyobb biztonságot nyújtott számára ezen az Erő és még számos vallás számára szent, sokak által maximum spirituális, kitalált helyszínként ismert, valójában nagyon is létező, de még nehezebben megközelíthető bolygón is, mint bármiféle fenyegető, pusztító fellépés.
Most azonban legnagyobb megdöbbenésére ültek az évszázadok óta elfoglalt helyén, a kis sarokban, egy ledöntött, ősi, talán éppen jedi-mestereket ábrázoló szoborcsoport talapzata és a piac egyik kedvenc kowakmajom-grillsütője között heverő, felfordított oszlopcsonkon egy fiatal humán férfi üldögélt, és jól láthatóan az Erővel kinyúlva színes papírsárkányokat reptetett a köré gyűlt gyerekek nagy örömére, akik helyi pénzérméket dobáltak neki, vagy éppen ebédjük maradékát.
- Oj muj - csóválta meg a fejét a gungan, miközben átfurakodott a kisebb tömegen és megállt a fiúval szemben. - Háttemeg? Mikete csinálasz itten? Nem tudosgatod, hogy ez nekemnek produkálóhelye? - Elnézést, nem tudtam - tárta szét a karjait a fiatal férfi, mire a sárkányok a méltatlankodó gyereksereg közé zuhantak. - Nem volt kiírva. Én csak... azt hiszem, nemrég érkeztem ide. Még nem ismerem a helyi viszonyokat. Ne haragudj, öregapám, ha elvettem a helyed.
- Öregesapád az eszednek a tokja, gotromba fiú - mormolta a gungan, majd leguggolt, és mélyen belepillantott a fiú furcsa, ezüstös fényű szemeibe. - Van nekednek elbújhely itten? Furcsaságos vagy. Nem látóztalak ittene még tégedet. - Hát, én sem láttalak még téged - mosolyodott el félszegen a férfi. - Te is afféle vásári mutatványos vagy?
- Afféle, mutatósványos, afféle - krákogott a gungan, miközben tovább figyelte az alakot. - Mondssza, melyiknek hajóval jöveltél? - Én… én azt hiszem... csak itt teremtem, úgymond - rázta meg a fejét a fiú. Valamiért az az érzése támadt, hogy több van ebben a lényben, mint amit megmutat magából, és ez felkeltette a kíváncsiságát. - Minden... olyan zavaros még. A barlang, amiben felébredtem, tele volt kristályokkal.
- Nagy kristálya-bumák, igen, igen - hümmögött a gungan, aztán lecsapta füleit, mint aki hirtelen elhatározásra jutott. - Mutogatok, jöszte énutánam sürge! Kapol jó ebédeset is! Jöszke, sietel!
A fiú megcsóválta a fejét, majd követte a gungant át a piaci forgatagon egy, a Szent Város középső, félig beomlott szent helyekkel, templomokkal és imapincékkel teli, legrégibb részébe, ott is egy földbe vájt helységbe… menet közben óvatlanul hátrapillantott, de a két, őket árnyékként követő marcona, burnuszos alak addigra már beleveszett a tömegbe.
...
A vacsora rettenetes volt, a fiú mégis álomra szenderült a számára kijelölt priccsen. A gungan semmi értelmeset nem mondott neki egész este, csak össze-vissza zagyvált arról, miféle csodák vannak ebben a porfészekben, és miként lehet zsonglőrködésből megélni. Arra akarta rávenni a fiatalember, hogy közösen alkossanak új mutatványos csapatot. Semmire sem jutok ezzel sem, ez a világvégi hely rosszabb talán még a halálnál is, sóhajtott fel a vendég, majd a fal felé fordult, és a gungan karattyolása közepette elaludt.
Amikor néhány órával később, ösztöneitől vezérelve, az Erőben felbolyduló, hatalmas lökéshullámot érzékelve felébredt, már egy teljesen más gungan állt felette. A bőre összeaszott és öreg volt, a szemei sárgás fényben csillogtak, a kezében pedig egy vörös pengéjű fénykard villogott, amivel lesújtani készült gyanútlannak tűnő vendégére.
A több éves képzés még így, fegyver nélkül is megtette a hatását. A fiú ösztönösen kinyúlt az Erővel, és gúzsba kötötte támadóját, aminek kocsányos szemében döbbent felismerés villant. - Majd én megmutogatom neked, megpörkölgetlek... - sziszegte, és vendége számára is elemi Erővel nyúlt ki, hogy lerázza magáról a fiú által rákényszerített béklyót, majd őrült tekintettel lecsapott a pengével...
A fiú hűlt helyére. A deszkákból összeeszkábált, hevenyészett fekhely kettészakadt, a fiú pedig újramaterializálódott a gungan háta mögött, kinyúlt... A gungan pedig nagyot nyekkenve átrepült a szobán és a szemközti falnak csapódott. Feltápászkodott, majd ide-oda ingatva végtagjait, öblösen, reszelősen, mélyen felnevetett.
- Oj muj. Ilyet is régen csináltak már velem. - Nem... akarlak bántani... miért... támadtál rám... - zihálta a fiú, védekezőn maga elé emelve a kezeit, láthatóan azon gondolkozva, hogyan kaparinthatná meg ellenfele fénykardját, vagy hogyan keríthetne bármi egyéb, a keze ügyébe eső, önvédelemre alkalmas fegyvert. - Most már én sem. Méltóbbnak bizonyultál, semhogy valamelyik lombikomban végezd, vagy a kondérban - intette a sarokban imbolygó fekete üstök felé a gungan, és deaktiválta a fénykardot.
- Mi vagy te? - rázta meg a fejét a fiú. - Érzem benned az Erőt... Sötét Oldal... de más is. Ilyet még sosem éreztem azelőtt - Feltűnt neki, hogy közben a gungan beszéde sokkal simábbá, tisztábbá vált. - Nevezel Ren. Ren nagyúr, ha úgy tetszik - lépett előre a gungan, és kinyújtotta egyik összeaszott végtagját. - Először azt hittem, valamiféle jedi vagy. De nem vagy az... az alkalmazott módszereid... irregulárisak. Sem jedi nem vagy, sem Sith.
- Ahogy te sem - bólintott a fiú. - Először azt hittem, kísérleti alany lesz belőled is, mint az idetévedt többi tévelygőből, akit idecsaltam - folytatta a gungan. - De amit az előbb csináltál... - Nem tudom, hogy csináltam - rázta meg a fejét a fiú. - De valami olyasmit éreztem, mint amikor idekerültem.
- Rengeteg kyber-kristály van az Elbújhelyem körüli falakban - intett körbe a gungan. - Valahogy rezonálsz velük, azt hiszem, de van itt más is… olyasmikre lehetsz képes, amikre még én sem. Talán segíthetek megérteni, mi történt veled, és hogy kerültél ide... ha te is segítesz nekem.
A fiú biccentett. - Megteszem, Ren. - Láthatóan nem okoz gondot számodra, hogy együttműködj egy nagyúrral, de közben nem érzek benned sötétséget, vagy hatalomvágyat - ingatta a fejét a gungan. - Érdekes.
- A tanítom mindig azt mondta, hogy ne hagyjam, hogy a doktrínák befolyásoljanak, keressem a saját utam - bámult a gunganen túli semmibe a fiú. - Ami remélhetőleg hazavisz. Egyre inkább az az érzésem, hogy... - Hogy ez nem a Te világod - pislogott rá az aszott lény. - Pontosan - intett fejével a fiú. - Ezt akartam mondani. De olyan valószerűtlenül hangzik. Te érted, mi történik velem?
- Még nem - rázta meg füleit amaz. - De talán segíthetek, hogy megtedd az első lépést a magyarázathoz vezető úton. Cserébe pedig... elhozhatsz nekem... néhány dolgot. Gyere - azzal a gungan intésére a fal egyik része recsegve-ropogva félrefordult, lentről pedig a kristályok kékeslila ragyogása szűrődött fel, a fiú által korábban sosem látott mértékben.
A gungan elindult lefelé, de aztán egy pillanatra megtorpant és visszafordult. - Te még nem mondtad meg a neved, fiam.
Amaz rápillantott, megdörzsölte a halántékát, mintha neki magának is gondolkoznia kellene rajta. - Neo vagyok.
...
A kristályok közti portál kékesen felizzott, ahogyan Neo visszatért immár sokadik útjáról. Ren a portál előtt állt, és érdeklődve vizsgálgatta a holotekercseket, amelyeket a fiú átadott neki.
- Különös világ az - csóválta a fejét Neo, miközben elővette a kézi rögzítőből, amelyiket minden útjára magával vitt, a felvételeket tároló adatcsomagokat. - Még mindig nem értem, miért nem afelett próbálsz uralkodni... annyira... erőtlennek tűnik. Számomra nevetségesen.
- Te és én talán hasonlóak vagyunk, de ne becsüld alá annak a világnak a hatalmát, a hatalmat, a Káosz ősanyjának, a Csillagok Királynőjének a hatalmát, aki ott uralkodik - ingatta kocsányos, szürke szemeit Ren. - Talán nem volt látható számodra saját valójában, de az akarata mozgat ott mindent. Ha belépnék oda, nem tudnék úgy rejtve maradni utazásom során, mint ahogyan Te, fiam. Ő azonnal rám találna és hatalma teljében elpusztítana. Ezért meg kell várnom, amíg itt legyőzik. - A másik... világban - morfondírozott Neo. - Ahová először küldtél, az első felvételekért... ott legyőzték. Skywalker... és egy másik, aki hasonlított rád, de nem te voltál.
- Krayt, igen - biccentett Ren. - A világ, amelyben a Káosz elpusztul... az Egy Sith világa... de amelyben Ren hatalma sem létezik, csak jedi és Sith örökös, minduntalan visszatérő körforgása. Ahol nincs helye a hozzám és hozzád hasonlóknak, fiam. Beláthatod, miért nem vonzó számomra az a jövőkép sem. Nem… más tervem van. De ahhoz előbb szükség van ezekre a felvételekre. A felüket add át nekem, a másik felé pedig el kell vinned egy Tython nevű helyre, és el kell rejtened egy meghatározott helyen őket.
- Az első univerzumból származóakat is megfelezzük így? - kérdezte Neo kíváncsian. - Nem - ingatta a fejét és füleit Ren. - Azok nálam maradnak. Amikor eljön e világ erőinek összefogása, azt akarom, hogy a fenyegetést lássák.. ne a jó példát, amiben a hozzánk hasonló... Öszvérek nem léteznek.
- Ez a Tython... ez is egy másik univerzum? - kérdezte Neo. - Még nem hallottam róla. - E világ része, s talán a tiedé is, de űrhajóval nem lehet eljutni oda… sőt, az olyanoknak, mint én, talán egyenesen lehetetlen - morfondírozott Ren. - De egy kapun... és egy másik kapun keresztül... átszállással, úgymond, neked sikerülhet, fiam. A legtehetségesebb Utazó vagy, akit valaha láttam.
- Megteszem - bólintott Neo. - De utána... azt hiszem... azt hiszem megtaláltam a hazautat, Mester. Utána mennem kell. Segítenem kell apámnak és tanítómnak, hogy ne emésszék el egymást… ha élnek még egyáltalán.
A gungan tekintete egy pillanatra megnyúlt. - Igen - hümmögött. - Egyszer el kellett jönnie az időnek. Csak ne felejtsd, amit ígértél.
Neo egy apró vibrokést vett az elő az övéből, megvágta vele a tenyerét, vérét egy kis üvegcsébe csepegtette és átadta Rennek. - Tessék, itt a vérminta, amit ígértem. És ahogy kérted... ha hozzád, vagy hozzám hasonlóval találkozóm bármely másik világban, ahol járok... - Megölöd - biccentett gonoszul Ren. - És többet nem jössz az én világomba, ha egyszer távoztál. - Ahogy ígértem - biccentett Neo. - A hazatérésemért és a tanításért cserébe így teszek. És most még elviszem ezeket a felvételeket... Tythonra.
Ren bólintott és egy ébenfekete markolatú fénykardot adott át a fiatalembernek. - Ez pedig azt hiszem, a tied. Különös módon nem a barlangba érkezett veled együtt, amikor először jöttél el hozzám, hanem ide, az én Elbújhelyemre. Megőriztem neked. - Köszönöm - forgatta a fénykardot Neo. - Különös, nem emlékszem, hogy elveszítettem volna… de lehet, mindig is az enyém volt.
Ren elforgatott néhány kristályt a portálon, mire a kapu újra felvillant. - Indulj, fiam, legyen ez az utolsó utad a szolgálatomba - mondta végül. - Tythonról már hazatalálsz, az ottani portálok még jobbak is, mint az Elbújhelyem kapui. - Nem feledem, amit tanultam, Mester - biccentett Neo, meghajolt... és elnyelte a kapu vibrálása.
Ren még néhány pillanatig némán bámult maga elé. Forgatta, vizsgálgatta a mintát és a tekercseket, titkos tanítványa örökségét… akinek, vallotta be magának újfent, valójában nem is tanított semmit. Terve azonban, hogy újraformálja, saját uralmára és képére alakítsa ezt a világot, végre új fázisba léphetett.
- Szolga - ejtette ki reszelősen a szavakat Ren, amint visszaért a kapukat rejtő barlangjáratokból egyszerű nyomortanyának álcázott, földbe vájt putrijába. - Ren mester - lépett elő az egyik, összedőlés előtt álló polc mögül egy filigrán, egy méternél alig magasabb, madárszerű, kékeslila tollazatú lény. A fosh nép képviselőjét a piacon legalább annyiszor nézték eladó portékának, esetleg kulináris csemegének, mint mutatványosnak, cipőpucolónak, vagy koldusnak. - Mi a parancsod?
- Utazásod, Vergere, hamarosan megkezdődik - ingatta szemkocsányait az ősöreg gungan. - Az Élő Bolygóra, onnan pedig a Külvilági Vándorlók elébe mész, hogy ebbe a galaxisba vezesd a Káosz gyermekeit, hogy az én eszközeimmé legyenek. De előtte még vissza kell térned a Rendedhez, Coruscantra, a Jedi Templomba, és meg kell keresned régi barátomat a Szenátusban, a Naboo ifjú szenátorát, Palpatine-t. Üzenetem van a számára.
- Parancsod szerint lesz, mesterem - hajtotta meg magát még mélyebbre a renegát jedi. - Mi az üzenet? - Jó hír - nevetett fel gonoszul Ren. - Szenátor barátom hamarosan apa lesz… méghozzá két fiúgyermeké! Ehehehehehe... oj muj!
A gungan nevetését még sokáig visszhangzották a kristályokkal teli ősi barlangok.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 19, 2021 15:54:02 GMT 1
Az omladozó, évszázados titkokat rejtő terem alig pislákoló fényei mellett a kőtrónuson ülő ősöreg gungan megmoccant, elégedetlenül visszahúzta a szájába kilógó nyelvét, majd aszott kocsányokon ülő sárgás szemei felpattantak és türelmetlen, rosszindulatú tekintettel vizslatták a félhomályt.
Ren felébredt szundikálásából, amellyel egyre gyakrabban szakította meg immáron idegesítően hosszúra nyúló várakozását. A Káosz erői folyamatosan gyengültek, igen, ezt érezte, mégis, az egész folyamat még egy olyan ősöreg, sokat látott entitás számára is őrjítő várakozásba fulladt, mint a leghatalmasabb gungan nagyúr. A Káosz és annak Királynője nem egyfajta hatalmas, villámgyors, kataklizmikus robbanással távozott e világ szövetéből, hanem folyamatosan, lépésről lépésre, minden egyes, e világ pondróival folytatott sikertelen interakciójával, összecsapásával meggyengülve, foszlányonként, szeletenként szalámizódott le, oldódott fel a semmiben, vált egyre gyengébbé, jelentéktelenebbé... addig azonban Rennek itt kellett töltenie az idejét, Szent Elbújhelyén, Erőt és türelmet merítve a bolygó kérge alatt pulzáló milliárdnyi Erő-kristály energiájából, várva, hogy megérkezzen az, aki végre méltó hatalmának öröklésére, vagy legalább az azzal való, parttalannak ítélt próbálkozásra, hogy elvegye tőle mindazt az ősi tudást és hatalmat, amelynek ő, a türelmes, számító Ren birtokában volt.
Egyenletesen kopogó, lassú léptek hangzottak fel a mindenféle kísérleti és egyszerű művészeti értékkel bíró lombikkal és egyéb ereklyékkel teleaggatott falú terembe vezető folyosón. A Ren trónja két oldalán álló, eddig mesterükhöz hasonlóan valószínűleg álmosan bóbiskoló vörös páncélos elitgárdista-testőrök most megfeszültek, és mesterük éberségét érzékelve a bejárat felé fordultak. A nagyúr azonban intett aszott, hegyes végű ujjaival, miközben érzékeit és kissé megrozsdásodott Erő-jelenlétét a folyosón közeledő alak felé fordította. Világosan érzékelte benne az Erő multifokális, tobzódó, kissé talán nem evilági, mégis kontroll alatt tartott folyóhoz hasonlító potenciálját. Egyszerre volt ismerős, idegen és mesterséges, sötét és világos... Ren csak egyetlen entitásra tudott gondolni, aki elegendő transzformáción ment át az Erő és egyszerre az Erőn túli tudás terében. - Hát rátaláltál az elbújhelyemre, és felhagytál az ostoba kalandoddal a politikában... Reneg... oj muj... hiszke te nem leszen Sordis - ámult el a belépő férfi láttán Ren, őszintén meglepett arckifejezéssel. - Tesza vissza vagy...
Az elé lépő férfi humán volt, ehhez nem fért kétség, a Renegát megfiatalodott külsejéhez képest azonban, amelyet a holohíreket néha követő Ren megjelenni várt, ugyanakkor idősebbnek tűnt. A tekintete tiszta volt, mégis mesterségesen, kontrolláltan hideg… fekete, birodalmi szabású egyenruhát viselt ezüst szegélyekkel és egy Ren számára is ismeretlen birodalmi jelvényvariánssal a vállain, rangjelzésénél csak az oldalán függő ébenfekete markolatú, ívelt fénykard volt finomabb és egyszerre stílusosan egyszerűbb, mégis elegáns. Halántéka enyhén őszült, mégis, áradt belőle valami fiatalság és egyszerre valami nyugodt erő, tapasztalat... nem volt benne semmi a Skywalkerek és Palpatine-ok hevességéből, a hatalom nyugalma a máskor még oly magabiztos Rent is arra késztette, hogy kénytelen kelletlen fészkelődni kezdjen az ültében. A steril, a lelkébe hatoló tekintet, igen, már emlékezett már rá, látta már, de akkor sokkal fiatalabb volt, sokkal... tapasztalatlanabb... még gyerek szinte. - Neo, fiam - tárta szét végül aszott kezeit Ren nagyúr. - Váratlan visszatérés ez. Nem számítottam rád. Annyi év után...
Neo elmosolyodott, végül egy határozott, egy pillanatig késleltetett mozdulattal letérdelt. - Örülök, hogy itt talállak, mesterem, és, hogy fogadsz... - Ha már így besétáltál, miért ne fogadnálak? - villogott kíváncsian a gungan öreg tekintete, ahogyan ízlelgette a férfi érett entitását az Erőn keresztül. Közben intett neki, hogy álljon fel nyugodtan. - Alaposan megnőtt a hatalmad, mióta nem találkoztunk, igen... nem számítottam rá, hogy még egyszer visszatérsz-e világba. Mi szél hozott? - A tanulni vágyás, hogy megértsem ezt a világot, ahogyan a többit is - Neo körbesétált a teremben, érdeklődő pillantásokat vetve a fal mentén elhelyezett tartályokban lebegő félig élő, félig holt, mutáns torzókra. - Látom... hiányoztam.
- Egyikük sem tökéletes másolat, a többségük még csak nem is életképes - horkant fel a gungan, majd sárga szemeivel ismét a veséjébe nézett Neonak. - Nem volt még egy olyan tehetséges tanítvány a kezeim között azóta sem, mint te, fiam. Érkezésed az univerzum e sorsdöntő pillanatában mégis... váratlan. - A Káosz erői, és közelgő pusztulásuk, igaz? - fordult Neo mosolyogva Ren felé, miközben szinte már-már gyermeki szeretettel végigsimított az egyik kísérleti klóntartályon, amely egy többé-kevésbé épnek tűnő, mégis lehunyt szemű, súlyosan roncsolt fejű humanoid férfi testét tartalmazta. - Tanulmányoztam e világ eseményeit utazásaim során. Nagyon... inspirálónak találtam némelyiket. Sőt, azt hiszem, rá is jöttem pár dologra... - Neo hunyorított egyet, Ren meg mert volna esküdni rám hogy akár kacsintásnak is elment volna. - Érdekel, mester?
- Nem minden nap van alkalmam eszmét cserélni erről, fiam - hajolt előre ültében Ren. - Világosíts fel egy öreg gungant az univerzum dolgairól, igen, kérlek... de sürge. - A Skywalkerek sorsának alakulása, ami összeköti és szétválasztja e világokat, majdnem mindenhol - folytatta Neo. - A Skywalkereké, és a Palpatinoké, nem igaz? - Részben - biccentett Ren. - De ez csak a felszín. - Így van - biccentett Neo. - A felszín alatt pedig olyanok vannak, mint a Káosz Királynője, vagy mint Te, mester. Akik meg akarják bontani az összegubancolódott fonalat, fel akarják oldani a csomót, amit a Skywalkerek megjelenése okozott az Erő és az univerzumok szövetében. Ők, akik nem mindenhol vannak jelen, és mindegyikük... egyedi.
Ren hátradőlt ültében. - A Skywalkerek egy olyan folt a galaxis és a valóság szövetén, mely elkerülhetetlenül magával rántja előbb-utóbb az egész terítőt, le a földre, a semmibe, a Káoszba. Ami terjed, mint egy csepp sav, míg mindent fel nem emészt. - Igen - mosolyodott el Neo. - Erre azt hiszem, magam is rájöttem. Ahogyan a Káosz erői, és Te is mester. De te más utat választottál ebben a valóságban, mert olyan hatalommal bírsz, ahol és amilyennel senki más sem. - Az egyszeri és megismételhetetlen tévedések, genetikai hibák csodája az egyediség, és az abból eredő hatalom - horkant fel Ren, és szomorú tekintettel a fal mellett sorakozó tartályokra nézett. - Mily szomorú, hogy oly nehezen reprodukálható a tudomány, az okkult varázslatok, vagy akár az Erő manipulációja útján.
- Más világokban... - folytatta Neo. - a Skywalkerek lenyomata hosszú időre megmérgezte és átformálta a Sötétség és a Világosság küzdelmét, afféle családi belviszállyá alakítva az Erőt. A Káosz erői ezt megpróbálták kihasználni, táplálkozni belőle, beállni mögé, akár véglegesen leegyszerűsíteni, hogy a háttérből manipulálhassák őket... de Te, mester, most már rájöttem, más utat választottál e világban. Amit azelőtt senki.
Ren tekintete kérdőn megvillant. - Létrehoztál egy ellenpólust, mesterségesen - folytatta Neo. - Olyanná tetted az univerzum másik abnormális, egyedi és megismételhetetlen teremtményét és vérvonalát, a Palpatine-okat, hogy legalább oly erőssé váljon a lenyomatuk, mint a Skywalkerek hagyta nyom. - Tüzet tűzzel lehet a legkönnyebben elhárítani, ezt is megérted egyszer talán, ifjú Neo - vakarta meg szemkocsányait a gungan fáradtan a semmibe tekintve. - Eloltani a lángokat, mielőtt ideér a Káosz tűzvihara, hogy ne tudja magával ragadni a szent helyeket... a gyúlékony anyagot.
- Igen - biccentett Neo. - Láttam én is azokat a lángoló világokat utazásaim során. A valóságot, amelyben Skywalker és sötét ellenpólusa, az a Krayt együttes erővel győzik le a Káoszt, ezzel végérvényesen konzerválva kettősségüket és szembenállásukat örökkön örökké, rajtahagyva nyomukat a valóságon... és láttam azt a valóságot is, amelyben a Káosz győz, a Királynő valóságát, mely oly sokáig fenyegette ezt az univerzumot is... a nihil, a semmi, a mutáns Anya által progresszívnek nevezett valóságot, ahol Skywalker és Palpatine egyaránt gyengül, míg végül eggyé nem válik, s hatalmuk nem fogható a minden uraló Káoszhoz... láttam ezeket a világokat, és láttam azt is, hogy ezekben nem volt hatalmad, mester. Csak itt, ahol a Skywalkerek és az általad teremtett, mesterséges Palpatine-vérvonal erősödése nyomán te is felemelkedhettél a Káosz mesterkedésével ellentétben.
- Nem ismerhettem volna meg azokat a világokat, fiam, ha annak idején nem segítesz nekem az utazásokban... nem tudtam volna létrehozni Sordist és Wenthart hajdanvolt tanítványom, Darth Sidious genetikai anyagából - biccentett ősi, hörgő hangját kieresztve a gungan. - Megtetted a magad részét. - Nos, úgy láttam, nagyobb sikerrel jártál velük, mint a Yuuzhan Vonggal - mosolyodott el halványan Neo. - Hisz az ő irányítás alá vonásuk is a terved része volt.
Ren felhorkant. - Nem válhattak a Káosz fegyverévé - mondta végül. - De jelenlétük... elkerülhetetlen volt, és jobb kimenettel kecsegtetett, mint azokban a jövőkben, ahol el sem érik a galaxist a Káosz mesterkedése nyomán... ahol nem is léteznek, hogy ne kérdőjelezhessék meg a Királynő hatalmát. - Erről van szó, nemde? - mosolyodott el ismét, ezúttal kihívóan Neo. - A folyamatos korrekciókról. Mert valójában, mesterem, amit létrehoztál, csak még inkább kihúzta a szálakat a kezedből... mert valójában az új Palpatine-fattyak létrehozása nem volt sikertörténet, nem igaz? - Egymás ellen kellett volna fordulniuk, erre gondolsz? - dobta hátra cakkozott, lyukacsos lapátfüleit a gungan irritált arckifejezéssel. - Ehelyett... szaporodni kezdtek.
- Így van, erre jutottam én is - Neo most egy sor kisebb tartály mellett sétált el, amelyekben gyermeki torzók lebegtek. - A még több Skywalker és még több Palpatine, ahelyett, hogy feladatuk végeztével összecsaptak volna egymással, hogy elpusztítsák egymást, meghagyva neked e világ galaktikus játékterét saját maguktól és a Káosztól mentesen, úgy viselkedtek, mint a szabadon eresztett nekek... összevissza szaladgáltak a galaxisban, elhintették magjaikat, amelyekből újabb Palpatine-ok és újabb Skywalkerek sarjadtak, akár egymással is keveredve, olyan mutációkat létrehozva... ráadásul természetes úton - Neo figyelmét nem kerülte el a gungan ideges rándulása -, amilyeneket még neked sem sikerült itt, kísérleteiddel. A Sordis nevű utód... engedetlensége, a Wenthar nevű utód fattyai, a Skywalkerek szaporasága... mind-mind újabb lépésekre kényszerített, hogy ellensúlyozd növekvő önállóságukat és hatalmukat?
- Szem elől tévesztették, létezésük valódi célját... olyanná váltak alantas vágyaik és a függetlenségre való törekvésük, nevetséges, céltalan önmegvalósításuk útján, mint a pondrók, akik csak a szórakozás kedvéért szaporodnak - szisszent fel dühösen Ren. - Ezért úgy döntöttél, elválasztod az élet és halál mezsgyéjéről és saját képedre formálod az ifjabb Anakint - tette hozzá Neo, továbbra is elgondolkozva simogatva az állát és a tartályokat figyelve. Hiszen megtanultuk, mi ketten együtt, hogy tizenévesen formálható leginkább az útjukat veszített fiatal fiúk elméje, nem igaz, mesterem? - Ne gondold, hogy kihasználtalak és elhajítottalak, fiam - kuncogott fel Ren, sárgás tekintetét Neora biggyesztve. - Általam váltál azzá, aki vagy, fiú...
Neo biccentett. - Általad is, mester, igen - húzta ki magát végül. - Kölcsönösen előnyös... tapasztalatcsere volt. De ez az Anakin... eszközt akartál csinálni belőle, ahogyan hajdanvolt tanítványod a Káosz világában a másikból... Rin, Ren... egy úton járnak, nemde? Az utolsó pedig összegyűjti mindannyiuk hatalmát, és szembenézhet mesterével, hogy megölje és átvegye a helyét, vagy elbukjon, és a teste téged szolgáljon örökkön örökké, nem igaz? Erre vársz most itt. - Az én időm ebben a torzóban lejáróban van, biza - emelte fel nehézkesen fejét a gungan. - Minden... erőmet... abba az utolsó teremtésbe fektettem. Így, vagy úgy, távoznom kell. Az örökös el fog jönni... és nem találhat itt téged, fiú! - villant meg hirtelen a tekintete. - Te ezen a körön kívül állsz!
- Ne aggódj, mester - mosolyodott el Neo. - Ez csak alkalmi látogatás, nem terveztem sokáig maradni... csak még némi tapasztalatcserére van szükségem, úgy, mint régen. - Nézz körbe - intett Ren remegő kézzel a tartályok és a mögöttük húzódó, összeeszkábált hurkokra hasonlító, működésképtelen Gree-hiperkapu-töredékek felé. - Akár el is vihetsz bármit, amit látsz. Számomra már csak... történeti jelentőségük van. Nem lesz már újabb teremtményem... a két legerősebb harcából dől el, ki jut el ide... - Anakin és a Renegát, Sordis, nem igaz? - biccentett Neo, miközben folytatta sétáját a falak mentén és be-bekukkantott egy-egy klóntartály alá, szakértő szemmel mustrálva a berendezéseket és vezetékeket. - Az egyiküket várod. És azt, hogy a többiek... elpusztuljanak, mielőtt ők eljutnak hozzád.
- Először egy Skywalker volt... és egy Palpatine... aztán kettő lett, Anakin Skywalker fattyai... létrehoztam hát én is két Palpatine-t... most pedig már tucatjával vannak ők és porontyaik, növelve a foltot a szövedéken, a rést az Erőn... az... istentelenségeket - forgatta sárgás szemeit Ren. - De a kataklizma, melyben egymásnak feszülve elpusztulnak, óhatatlanul be fog következni, ha nem a Káosz elleni harcban, akkor később... és akkor a legerősebb eljön hozzá. Ez csak türelem kérdése, ifjú Neo. Évszázadok óta várok erre...
- Számodra és számomra ez egy relatív fogalom, mester, nem hosszú idő - mosolyodott el ismét Neo, egy pillanatig a terem plafonját vizsgálgatva elgondolkodva. - Mindig az egyensúlyra kell törekedni, nem? Mint a két nagy hatalmú női és ifjabb férfi Palpatine és Skywalker, egy sötét és egy világos, egy-egy testvér, vagy unokatestvér... a tökéletes, nulla értékű kaleidoszkóp... - Látom, tanítványom, figyelemmel követted Charis és Carl Palpatine, Jaina és Ben Solo sorsát is - heherészett a gungan. - A nulla értékű egyenlet, a matematikai egyszerűsítés képlete, a szexuális aberrációk hordozói... legalább így nem szaporodnak tovább, ehehehe...
- De mindig vannak anomáliák - tette hozzá Neo elgondolkozva. - A gondosan felépített egyenleteden túl is, mester... mint Jacen Solo volt. - Eh, ikrek a tervezhetetlenség és a tervezett bukás netovábbjai - gurgulázott Ren lekicsinylően. - A túlzott kíváncsiságé. - Ezért nem fedhetted fel magad Jacen Solo előtt, amikor keresett, ugye? - folytatta a körsétát Neo. - Mert akkor már elkötelezted magadat Anakin mellett. Két Solo-Skywalkert... nem taníthattál.
- Az anomáliákat ki kell küszöbölni... egyetlen egyen kívül, természetesen, ezt te is tudod jól, fiam - hunyorított átszellemülten a gungan, miközben fülei vad táncot jártak a feje mögött. - Két torzulás nem fér meg egymás mellett... Jacen Solo és minden, amit létrehozott, ilyen torzulás volt. A kíváncsiság torzulása. De el fognak pusztulni az ő fattyai is, és amikor az Örökös és én egyesülünk, már nem lesz más... csak EGY. RinRen. Oj muj - Ren egészen izgalomba jött a gondolattól, kieresztette hosszú nyelvét, és egy másodpercig szinte fél-öntudatlan, katatón állapotban csápolt vele össze-vissza.
- Ezért fedted fel magad nemrég, miután évtizedekig rejtőzködtél - tette hozzá Neo elgondolkozva. - Az Örökös Birodalma. Elő kellett készítened. - Vág az eszed, tanítványom - biccentett Ren. - Ebben a valóságban és ilyen erők játéka mellett Sidious tanoncom Birodalma önállóan... nem fogadott volna el. Bizonyos kiegészítő lépésekre volt szükség... az Első Rendre, meg azokra az ostoba testőr-klónokra, ehehehe...
Az utolsó kifejezésre Neo tekintete egy pillanatra földöntúli haraggal megvillant. Csak egy pillanatig, egy töredék-másodpercig tartott, de az alattomos gungan így is érzékelte, és először ragadt meg ősrégi, folyosókkal és pályákkal szabdalt, labirintusszerű elméjében a gondolat, hogy ez a furcsa fiatalember esetleg valós fenyegetést is jelenthet rá egy rossz mozdulat, vagy félreértett szó miatt. Nyugalmát megőrizve lassan kinyúlt, az Erő segítségével leemelte Neo övéről egyedien megmunkált fénykardját, és magához húzta.
Neo egy pillanatra megmerevedett, de nem tiltakozott. - Szép, igen különös fegyver, igazi mestermunka, fiam - vizsgálgatta aszott körmeivel a hengeres tárgyat Ren, majd hanyagul letette maga mellé, saját Erő-auráján belülre. - Hol is tartottunk? - Az Új Birodalomnál - biccentett alázatos tekintettel Neo.
- Á igen - heherészett Ren. - Amiatt a gotromba Renegát miatt volt szükség az egészre. Sordis miatt. Azt hittem, idő előtt kiírja magát a történedből, ha úgy tetszik, de megtalálta a módját, hogy újra színre lépjen... olyan Skywalker-Palpatine hibridként,amire azelőttig nem volt példa. Aggasztóan közel került ahhoz a szinthez, amit én képviselek, de teljesen mások... piszkosak voltak a céljai, igen. Egyre inkább hasonlatossá kezdett válni a Káoszhoz. Meg kellett erősítenem, a másik Örököst. Infrastruktúrát, lojális szolgákat kellett teremtenem Anakinnak. Nem csak az Első Rendet, személyes kis játékszereim szövedékét... hanem egy egész... Birodalmat. Hogy legyen mit... átvennie... átvennünk, ha eljön az idő... ehehehe. Ha a Káosznak vége, és az eljön az Örökös... akkor odakint a Birodalom elhozza majd a Végső Rend korát... nagyuruk, RinRen alatt... igen... ehehehe.
Neo egy pillanatig a padlót nézte, mint aki erősen gondolkozik valamin. Aztán feltekintett. - Már értem, köszönöm, mester - biccentett végül. Amikor ismét Renre pillantott, furcsán villogott a szeme. Kékesszürkén és egyszerre a szivárvány minden árnyalatában a vakító fehérig. - Mert látod, most, hogy értem, most már azt is értem, hogy mi a különbség mindezen valóságok, elsősorban a te valóságod... és az enyém közt.
- Ahogy már az elején is kértem, világosíts fel egy öreg gungant - tárta szét aszott karjait Ren, majd éhesen, naracssárgán megvillant a szeme. - Megtaláltad a mutánst, megtaláltál... engem odaát? És megölted, ahogy... megparancsoltam? - Igen és nem, mesterem - hajtotta meg a fejét Neo. - Megtaláltam a hozzád leginkább hasonlót, de nem ölhettem meg, mert addigra az én időmben már halott volt. De találtam mást is. Magyarázatot.
- Mire? - szisszent fel Ren. - A tévedésedre, mester - villant meg ismét Neo tekintete. - Arra, hogy rossz úton jártál végig a Skywalkerekkel és a Palpatine-okkal. - Ó, nahát... gotromba tanítványos - rángatóztak összevissza egy pillanatig dühösen Ren szemkocsányai. - Mostan már ki is okítasz engemet?
- Mester... - folytatta Neo. - Minden kísérleted, hogy új egyensúlyt teremts a Skywalkerek és Palpatine-ok között, hamvába hullt, új kísérletet generált, és megint újat... és mindegyik kísérlettel erősebbek lettek mindkét vérvonal tagjai, ahelyett, hogy gyengítették volna egymást... a Skywalkerek jelentette dilemma leküzdésére ugyanis nem ez a megoldás... - Tán bizony te is besoroltál a Káoszhívők táborába? - nevetett fel öblösen, lekicsinylően Ren. - Talán a szeretet erejével akarsz győzni? Vagy el sem akarod pusztítani őket? Tán titkon... te is közülük való vagy?
- Egyik sem, mester - rázta a fejét Neo. - Nem álltam a Királynő szolgálatába, és soha nem is fogok. A Te utad járom. De a Skywalkerek kapcsán tévedtél... mert tudod, mi adta meg végül nekik a kegyelemdöfést? Nem halál, nem felmagasztalás... hanem a jelentéktelenség. Az, hogy visszasüllyedtek az egyszerű közemberek, a rendkívüli képességekkel nem bíró, sehonnai jedik és Erő nélküliek közé... ez történt velük az én világomban. A világban, ahol egyetlen Palpatine volt... és van... és ahol nem jött utána sehány nagy erejű Skywalker... ahol érdektelenség és erőtlenség lett az osztályrészük. Ahol nem részesültek ajándékban, titkos erőkben... ahol egyetlen mutáns sem eszközölt ki változásokat... bennük nem... lejátszották a szerepüket a Káosz elleni küzdelemben, de nem volt több szerepük... Skywalker a Kiválasztott, igen, azzal, hogy legyőzi a Káoszt, azzal, hogy egyensúlyt hoz az Erőbe... de mester... ez minden valóságban megtörtént, vagy meg fog történni. A Te közreműködésed nélkül is. Ettől olyan erős az... én valóságom.
- Még egy... ekkora ostobaságot! Oj muj, pfujja pfúj! - nevetett fel őszintén Ren. - Miért lenne életképes egy ilyen univerzum? Hol van benne... hol van benne Ren? - Nincs benne - mosolyodott el Neo hirtelen kihívóan. - Mert nem is létezik valójában. Csak egy ügyetlen gungan. Ahogyan... valójában itt is. - Neszke, gotromba tanonc! - Ren kezeiből villámok lövelltek ki, de a gungan döbbenten látta, hogy azok ártalmatlanul pattannak le valamiféle erőtérről Neo körül. A falak mellett álló testőrök készenlétbe helyezték fegyvereiket, de az újabb adag, Neo által visszavert villám egyenesen a vörös páncélosokba csapódott be, akik rángatózni kezdtek a földön...
- Saját felesleges, az Erő és az univerzum szempontjából irreleváns machinációid tették ezt a világot ilyenné, amilyenné - suttogta elszántan Neo. - De emiatt, mester, még életben is hagynálak... mert alapjában véve nem olyan szörnyű világ ez, amit teremtettél, ügyetlen gunganként.... de mondtál valamit, ami miatt nem tehetem. - Mondj csak ítéletet felettem, idegen világ idegen látogatója! - nevetett fel lekicsinylően Ren. - Aztán menj vissza, ahonnan jöttél! És hagyd, hogy bevégezzem itt a sorsom és megvárjam az Örököst!
Neo megmozdult, de Ren kinyúlt az Erővel, és roppant erőfeszítések árán mozdulatlanná dermesztette a fiút, lerögzítve kezeit törzse mellett. Aztán lepillantott a fénykardra, ami mellette feküdt, és felemelte. - Esztet akarod? - nevetett fel kárörvendően. - Ilyen ostoba lennél? Tán bizony aktiválod az Erővel, bele egyenesen nekemnek fejembe? Nem törsz át az Erőpajzsomon! - Nem is kell, mester - mosolyodott el Neo, és övéhez szorított, de még mozgatható ujjainak egyikével aktiválta az övén lévő gombot.
A szimpla, mindenféle Erőtől és okkult varázslattól mentes, a legegyszerűbb hagyományos technológiával is zavarható apró rádiójel pedig átszaladt a termen, át Ren Erő-pajzsán... és elektronikus parancsa aktiválta a kardot. Ren felsikoltott és döbbenten meredt a szürkésfehér pengére, ami egyenesen a mellkasa közepébe állt bele.
- Még nem halsz meg, mester - Neo hanyagul felsétált a trónhoz, kihúzta Ren mellkasából a kardot és rámarkolt a gungan hosszú, aszott nyakára. - Hiszen még be sem mutatkoztam. Meg kell értened, miért szolgáltatok igazságot... és kinek a nevében.
Ren fényébe értetlen szürkeség csillant. - Ki vagy te... valójában... - hörögte végül nagy nehezen. - A nevem Neo... Tierce - Ren szemébe két másodpercet késett a döbbent felismerés, mert még halálában is gondolkoznia kellett, hogy ez mit jelent és mit magyaráz. Neo folytatta.
- Őfelsége Palpatine Császár Galaktikus Birodalma elleni bűneidért, árulásért, Őfelsége szolgái megtévesztéséért és a császári trón elfoglalására tett összeesküvésért halálra ítéllek, mutáns lény. - Mit remélsz ezzel... - tört ki egy utolsó hörgés Renből. - Egy tapasztalatlan, csőlátású tinédzser vagy még mindig... alábecsülöd a Skywalkereket... és az Erő szövedékének sebezhetőségét. Fel sem fogod, mit teszel majd ezzel a hatalommal... az Örökös majd... - Én vagyok az Örökösöd, szörnyeteg - Neo összeszorította a kezeit, addig szorította, míg Renből kiszállt az élet. - És helyreállítom a Birodalmat a hatalmaddal... mindegyik univerzumban.
Ren testnyílásaiből sárgás, lilás, mindent elemésztő fény szállt elő, ami egy hatalmas, pulzáló robbanásban kulminálódott, és amelyet egy pillanattal később elnyelt Neo teste. Amikor elült a vihar, a teremben minden ripityára tört, Neo pedig évekkel öregebbnek tűnt...
Amikor felnyitotta a szemét, furcsa fény vibrált benne. - Itt az idő, Apa - mondta végül maga elé, miközben elindult a járat felé, ahonnan érkezett. - Most már megvan a hatalmam hozzá. Jövök.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Oct 24, 2021 16:59:45 GMT 1
A duplafedélzetű szupercsillagromboló taktikai szalonjában az élemedett korú Rampart admirális és felettese, Solo Főinkvizítor éppen a taktikai holotérképeket tanulmányozták. A feldertők adatai alapján odalent a sivatagbolygón nem tartózkodott sem birodalmi, sem más államok vagy befolyási övezetek érdekképviseletéhez tartozó csoport vagy személy. Ezt persze azt is jelenthette, hogy a Jedha idegen látogatói inkognitóban vannak. Egészében véve az alacsony népességű planéta egészen primitív, jellegtelen golyóbis volt. – A régi ershani anyagok, amiket a Főadmirális hivatala volt szíves egy Tiebolt közvetítésével átküldeni, csak egyetlen lakott települést említenek – jelölt meg egy pontot Rampart admirális a fényceruzájával a holoábrában. – Ehhez képest az érzékelőink kis népességű telepek egész sorozatát fogták be bolygószerte, többségük a hegyvidékek területén van, mély barlangrendszerekbe ásva. Talán újonnan létrehozott katonai bázisok? Az Ershan régóta feni a fogát erre a világra. – Jelentéktelen kis falvak, a helyi sivatagi népek bizonyára szétszóródtak az egész bolygón... elég régi az a térkép – legyintett Anakin. – Engem csak a Szent Város érdekel, illetve a városképet uraló sith templom. – Az elemzőink szerint nem sith eredetű épület, uram – pillantott rá Rampart. – A kölcsönkért spectechjeink műszerei nagy koncentráltságú erőjelenlétet érzékeltek, átfogja az egész bolygót. Gondolom, ön is érzi, hogy mindez az energiamennyiség a templomban összpontosul. – Valószínűleg kyber-kristályok – bólintott a Főinkvizítor. – Az SD jelentése szerint a Renegát innen szervezte meg a kristályfűszer-terjesztő birodalmát. – Úgy véli, renegátisták is lehetnek odalent, uram? Anakin nem válaszolt. Az idetartó út során, miközben teste a Sordissal vívott szörnyű párbaj sérüléseiből egy baktatartályban gyógyulgatott, alapos meditációval kiterjesztette a tudatát a Jedhaváros és a templom körül koncentrálódó energiákra. A bolygót magát annyira áthatotta az Erő, hogy Anakin képtelen volt különbséget tenni egyének kisugárzásai között, legalábbis ebből a távolságból semmiképpen – a zászlóshajója egymagában lebegett a rendszer szélén, egyelőre több parszek távolságra a Jedhától. Valami viszont készült, ezt alaposan és magabiztosan érzékelte. Ren halálának utóhatásai pedig ott lebegtek az Erőben odalent, mint valami sötét felleg, ami évtizedek múlva fog csak feloszlani, vagy sohasem. Anakin emlékezett, hogy amikor az Endorra tartott, áthaladt azon a pontján az űrnek, ahol Palpatine császár a végét lelte. Az az érzés, amit ott tapasztalt, egy nála kevésbé tapasztalt erőhasználót valószínűleg az élete végéig kísértett volna. Anakin biztos volt benne, hogy odalent ugyanilyen, ha nem erőteljesebb fekete lenyomaton fog majd áthaladni, ha megtalálja Ren halálának pontos helyszínét. A Jedha lélegzett, szinte forrongott az Erő energiáitól. Anakin megint elégedetlenül gondolt arra, hogy ilyen körülmények között nehéz volt kivenni a gungan lenyomatát, de Anakin mégis tudta, hogy itt gyilkolták meg. Az Erőbeli bizonyítékok azonban nem állták meg a helyüket egy bírósági tárgyaláson, vagy akár a Vezérkar tagjai előtt. Sürgősen konkrét bizonyítékot kellett találnia az idegen Tierce-ek ellen, ha kordában akarta tartani őket. Végül válasz helyett egy utasítást intézett az admirálishoz. – Mutassa, hogyan osztotta szét a flottánkat. Rampart egy kézmozdulattal elhessegette a holotérképet, és előhívta a központi számítógép adatait. Anakin áttanulmányozta a szomszédos rendszerekben állomásoztatott, egy esetleges ellenséges támadás esetén azonnal riasztható hajóegységeket, amelyek több kisebb csoportra osztva várakoztak odakint. A következő pillanatban nyílt a szalon ajtaja, és belépett Serpa őrnagy, Anakin szárnysegédje és a személyes szabadcsapatai parancsnoka. A fekete birodalmi egyenruha és a halálosztagos páncél egyvelegét viselő férfi lecövekelt a másik kettővel szemben a holoasztal előtt, majd peckesen tisztelgett. A Főinkvizítor tekintete idegesen villant rá. – Látom, hogy az az öt év köztársasági börtön nem tett jót az időérzékének, Serpa őrnagy! – förmedt rá az egykori GAG-tisztre a Főinkvizítor. – A Jedhán nincsenek védtelen erőhasználó kisdedek, akiket nagy bőszen lemészárolhat, úgyhogy sokkal embertpróbálóbb eredményekre kell készülnie! A férfi komoly képpel hátralépett egyet, majd feszesen vigyázzba állva kihúzta magát. – Elnézést, uram, időbe telt a szárazföldi csapatok megszervezése – mentegetőzött. – Éppen ezért hívtam ide – csapott le Anakin. – Hagyja békén a halálosztagosaimat. Ezúttal klasszikus fehér páncélos rohamosztagos kontingensre van szükség. A Jedha egy elmaradott világ, fogadni mernék, hogy fekete páncélos birodalmi rohamegységeket még a holohírekben sem láttak. A fehér rohampáncélt viszont még itt is azonnal fel fogják ismerni. – Máris intézkedem, uram! – tisztelgett Serpa, majd elsietett. – Lélektani hadviseléssel akarja elérni, hogy a helyiek a segítségünkre legyenek a nyomozásban? – vetette fel Rampart. – Fontosnak tartom, hogy tudják, mire számíthatnak, amennyiben nem működnek együtt – villantott rá egy hideg pillantást Anakin. – A Régi Birodalomnak voltak itt érdekeltségei, és a jedhaiak első kézből tapasztalhatták meg, mire képesek a birodalmi rohamosztagosok. Ha egy csillagrombolóval állítanánk be a város fölé, nem lenne erre szükség. De mivel egyetlen rohamdivíziót viszek csak... – Úgy véli, szükség van ekkora óvatosságra? – Ne feledje, Rampart, hogy ez a hely valaha Ren nagyúr titkos bázisa volt. De van más is. Én úgy érzem, hogy nem sokáig maradunk egyedül a rendszerben. – És ezek a megérzések... mennyire biztosak? Anakin ahelyett, hogy nekiállt volna az Erővel fojtogatni a másik férfit – amire Rampart tekintetéből látszott is, hogy az admirális számított – elmosolyodott. – Fogalmam sincs. Meditációm során csak annyit érzékeltem, hogy a jövő többféleképpen összekuszálódhat itt, de egyvalami minden jövőelágazásban ugyanaz volt: a Jedha hamarosan úgy megtelik idegenekkel, mint Folett főadmirális sóbányái inkompetens birodalmiakkal. Készítse fel a kontingensemet, és ne lankadjon a figyelme, admirális! Lehet, hogy szellemeket üldözünk, de a szellemeknek van egy olyan rossz szokásuk, hogy megbosszulják az üldöztetést. ... A kalózvezér Enfys Nest összébb húzta magán tradícionális savareeni viseletét, már amennyire a páncélberakásokkal kiegészített, kárpitszerű köpönyeg engedte. Női idomait takaró viseletében teljesen beleillett a templomba tartó, a galaxis különböző pontjairól idesereglett zarándokok hömpölygő tömegébe. Sisakvizorán keresztül a jóval előtte járó martalóc társait is látta – azok képét a vizor vörösben mutatta az élőlénytömeg átláthatatlan sodrása mögött. A csomagot pedig, amit néhány martalóc egy nagyméretű repulzoros rakodólapon vonszolt a templom felé, még szabad szemmel is látta volna – a letakart rakomány akadálytalanul, bár kicsit lassan haladt a kijelölt helyére, hogy a kalózok biztonságba, illetve robbanóbiztos környezetbe helyezhessék. Suunnak szándékában állt, hogy a renegátista gengszterek megneszelnék a terveit, akkor egyszerűen megmutatja nekik a vostroyai robbanófejet, aminek az indítókódjait természetesen a saját karpaneljébe kellett beütni ahhoz, hogy a Cár-bomba felrobbanjon. Kilövésre való rakétáik nem voltak, de biztos helyen a bomba magától is begyúlhatott, legalábbis Suun robbantási szakértőjének erről is pozitív volt a véleménye – nem mintha használták is volna az ellopott bombát, hiszen sem ő, sem az emberei nem akarták felrobbantani a bolygót. Elrettentésnek viszont tökéletes volt, és az sem volt utolsó szempont, hogy azok az idióta jedik is megrövidültek egy fontos zsákmánnyal. Ahogy hamarosan a Renegát hátrahagyott – vagy a terrorvezér halála óta elmenekült – banditái is megrövidülnek majd a zsákmánnyal. Suun feltett szándéka volt, hogy annyi kristályt visz magával, amennyit csak tud, ha pedig a terv jobban sikerül a kelleténél, még a Renegát bűnbirodalmát is újraépítheti. A jediken már rég felülemelkedett, még akkor, amikor legelőször kilépett a rendből. Ma már belátta, hogy Maz Kanata tévedett, amikor rávette őt az újracsatlakozásra. Suun túl sérült volt, túl sokat élt meg ahhoz, hogy jó jedivé válhasson, ezt már ő maga is beismerte. És túl sokat is ölt hozzá kalózként, ami azt illeti. Sarasi Suun, avagy Enfys Nest hamarosan a galaxis egyik legbefolyásosabb bűnvezérévé küzdi fel magát... és akkor leszámol a régi ellenségeivel, azokkal, akik ellen jediként reménykedett harcba szállni, de a jedik sosem érthették meg őt. Egyedül kellett megvívnia ezt a harcot azok ellen, akik tönkretették a Savareent, akik kiirtották a hazája lakóit! A Szindikátus és minden ótvar bűnszervezet, aki valaha felütötte a tanyáját a Hutt Űrben szenvedni és szenvedni fog egészen addig, amíg Suun meg nem unja a kínzásukat. És végül mindannyian elpusztulnak. Aztán pedig... Aztán pedig következzenek azok a hitvány jedik, akik a kisujjukat se mozdították érte, akiknek fontosabbak a saját ügyeik, mint a Savareen. Suun tekintete sárgán felvillant a sisakja rejtekében. Apropó jedik... Előkapta a komlinkjét, és fojtott, gépies hangon beleszólt. – Varrik. Elbántatok a hajóval?! Némi sistergés után egy zavaros hang válaszolt: – Vége van, főnök. A jedik sosem akadnak rá, vagy ha igen, csak darabokban. Kivittük a sziklás kanyonok fölé, és Gerrdi lezuhant vele. Alaposan beütötte a fejét. – Helyes. Tartsd nyitva a szemed. Mindjárt beérünk a templom területére. Látod azokat az őröket? A kyber-templom bejárata előtt egyszerű sivatagi viseletben valamiféle szedett-vedett alakok strázsáltak. Egyikük kezében hosszú, primitív kinézetű harci bot volt, hasonló ahhoz, ami Suun hátáról lógott. A másik hatalmas sugárkarabélyt tartott a vállán, amiből a töltényöv végtelennek tűnő szalagként kígyózott körbe a férfi testén. – Persze, hogy látjuk őket. Nagyon csúnyán néznek. Szerintem sejtik, hogy nem zarándokok vagyunk. Vajon a Renegát emberei? – Majd én elbánok velük – felelte Suun, és előrefurakodott a tömegben. Könnyű dolga volt, a páncélos harcosok látványa mindennapi lehetett a Szent Városban, így az egyszerű sivatagi ruhás zarándokok tudták, hogy jobb mielőbb félreállni előlük. Suun lefékezett a templomőrök előtt, nyomában a tömeggel, ami akár órákig is képes volt a bejárat előtt rostokolni addig, amíg be nem engedik őket. Nem tudta, melyik órában nyílik meg a templom, de nem is óhajtott kivárni. Annak ellenére, hogy tűzött a nap, a lelkét mégis dermesztő hideg szél járta át, pedig nem érzett sötét oldali erőhasználót a közelben. (Saját magát pedig teljesen másképp érzékelte.) – Ne tovább, külhoni! – emelte fel a kezét a harci botot tartó kopasz, vak őrző. – Mi vagyunk a whillek őrzői. Ez a templom a mi hatáskörünk. Suun nem mozdult. Felemelte a kezét, és három ujjával jelzett a legközelebb eső embereinek. Hamarosan négy állig felfegyverzett martalóc verődött elő a tömegből. Suun lehunyta a szemét a sisak alatt, és koncentrált. Az Erő szétáramlott benne, elmosta a belső hűvösséget forrósággal, és mire Enfys Nest kinyújtotta a kezeit, a két őr a torkához kapott és vonaglani kezdett a porban. Mielőtt még feltápászkodhattak volna, Suun fogta a hátára akasztott vibrokaszát – az elkobzott fénykardja óta egyetlen megmaradt, saját készítésű fegyverét – és lefejezte a két tehetetlenül vánszorgó alakot. A tömeg erre pánikszerűen felmorajlott, és néhányan átfurakodva a többiek között menekülőre fogták. Volt, aki felsikoltott, mások fenyegetően közelebb léptek, hogy megállapítsák, szentségtörés történt-e, vagy a whilleket kivégző kalózok a nép oldalán állva követték el a bűntettüket, hogy beengedhessék őket a szent épületbe. Suun megadta nekik a választ, amikor egy újabb kézjelére a társai berobbantották a bejáratot. – Mostantól miénk a templom, miénk a kyber! – ordította mesterségesen felerősített sisakhangon. – Nem tartanak távol minket többé... Gyerünk, emberek! Néhányan tétován megindultak előre, de aztán megálltak. Suun sarkon fordult és belépett az épületbe, maga után intve a martalócait. Őket a letakart Cár-bomba követte, majd a kalózok kezdeményezésétől felbátorodott zarándokok egy csoportja. Az épület kőből vájt folyosókon vezetett végig, mígnem elértek egy nagy, földalatti csarnokba. A félig mesterséges, félig természetes eredetű barlangrendszer tintakék falaiban csillagok módjára fénylő kristályok csilingeltek, és minden irányba szűk barlangjáratok vezettek lefelé, a bolygó, pontosabban a Szent Város alatti hegy belsejébe. Az erő olyan lassan kavargott itt, mint a fülledt forró levegő egy nyári vihar előtt. A falakban kristályenergiával működtetett atomfáklyák világítottak. Lélegzetelállító volt. Aztán Suunt eltöltötte a didergés. A hideg olyan hirtelen jött, hogy a nő lélegzete egy pillanatra bennszakadt. – Főnök... valami közeledik odakint! – húzogatta meg az ujját az egyik martalóc. – Tubes, a kinti csapatunk részéről azt mondja, valamiféle légitámadás. Suun gyorsan körülnézett, és ezzel egyidőben kiterjesztette az Erőérzékeit is. A templom belseje forrongott az Erőtől, ennek és a bolygót sütő csillagnak hála olyan meleg volt idebent is, hogy mindenki verejtékezett. De Suunt verejték helyett a víz verte ki. Úgy fázott, hogy látta a saját leheletét a sisakon belül. A körülöttük hömpölygő zarándoktömeg komótosan körbejárta a helyet, a martalócok viszont a főnöküket bámulták. Suun megpillantott egy tintakék, lépcsőszerű rámpát, ami egy teraszhoz vezetett – a helyiségben nem egy ilyen alkalmatosság volt, néhány zarándok birtokba is vette őket. Suun felsietett az egyiken, és kinézett a sivatagba – aztán lefelé fordította a tekintetét, de csak a meredek hegyoldalt látta. Hirtelen sarkon fordult, és parancsokat osztogatva rohant vissza a bejárat irányába. Ott is kellett lennie valami kilátónak vagy terasznak, mert rájött, hogy érzi a hideg irányát. És egyre közelebb jön.– Rejtsétek el a bombát odalent! – harsogta. – Ne engedjetek be senkit, és füstöljétek ki az őröket, ha maradtak még idebent! Ha megtámadják őket az érkező renegátisták, akkor Suun nem akarta, hogy még a templomon belül is ellenségekkel kelljen viaskodniuk. – És fogjatok neki kristályt bányászni! Nem biztos, hogy sokáig tudunk maradni! A francba! A francba! Az a mocskos Sordis még a halál után is visszanyúl, még döglötten is keresztbe akar tenni nekem! Mind meghalnak! MIND!!Suun végül talált egy ősrégi felvonót, és a legfelsőbb szintek egyikére vitette magát. Ahogy befordult egy folyosón, két whill őrző rontott neki. A kalózvezér könyörtelenül lekaszabolta őket, majd kiugrott egy platformszerű teraszra, ahonnan beláthatta a teljes város területét. Sisakvizorával ráközelített a templom előtti negyed utcáira. Valami fehéren csillant, és Suunban megállt az ütő. Birodalmi rohamosztagosok, itt?!Az égre emelte a tekintetét, ahol távoli pontként repülő szerkezetek közeledtek. Ráközelített – TIE-vadászokat, naszádokat és csapatszállítókat látott, illetve egy nagy, fekete parancsnoki siklót. A csapatszállítók válogatás nélkül szállták meg az utcákat, és fehér páncélos rohamosztagosokat okádtak rá a tömegekre. A helyiek némelyike sikoltozva menekült annak ellenére, hogy a birodalmiak nem nyitottak tüzet rájuk. Ezeket a hisztérikus rendbontókat azonban a rohamosztagosok sietve összefogdosták és falhoz állították, hogy ne okozzanak nagyobb felfordulást. A parancsnoki sikló a templomtól nem messze ért földet. Ennek a rámpáján is rohamosztagosok masíroztak le, nyomukban egy fekete egyenruhás, ösztövér férfival, akinek a válláról fekete, majdnem a homokot verdeső köpeny lobogott alá... és Suun megdermedt a hidegtől, amit a férfi sugárzott magából. Az Erőben ugyan nem érzékelte, mégis minden haja szála égnek állt tőle. Arcról azonban természetesen felismerte Anakin Solot, aki kivallatta őt, megkínozta őt, aztán a bűnszervezetek kegyeire bízta őt, mint valami leölni való áldozatot... És Suunnak eszébe jutott a Cár-bomba, ami az egész bolygót felrobbanthatja Anakin Soloval együtt. A birodalmi főinkvizítor két rohamosztagos kíséretében odalépett egy civil férfihez, és udvarias képpel érdeklődött a templom felé mutatva. Suun nem hallhatta a férfi válaszát, de Anakin arca eltorzult, és fekete kesztyűs kézháttal arconvágta az öreget, aki elterült a homokban. A következő másodpercben Anakin ugyanoda pillantott, ahonnan Suun nézte őt. Aztán magyarázott valamit a rohamosztagosoknak, akik kettős sorokba fejlődve megiramodtak a templom felé, élükön a Főinkvizítorral. Suun már korábban elrejtőzött az Erőben, de most még jobban megdermedt, mint az előbb. Itt az alkalom... hogy egyszerre elpusztítsa ezt a gonoszságra használt kristálylelőhelyet, és az Egyesült Galaktikus Birodalom egyik legrettegettebb főtisztjét. Megölheti Anakin Solot egyetlen parancssorral, egyetlen gombnyomással, és Solo képtelen lenne védekezni ellene, bármekkora is a hatalma, vagy a befolyása... Enfys Nest letépte magáról a sisakot, ami a lába mellett csattant a homokos padlón. Homlokát kiverte a víz, sárga szemeiben halálfélelem dübörgött, akárcsak a bensőjében. Óvatosan előrántotta a jobb karját, felhúzta az ujját és a karperecére pillantott. Azon ott villogott a Cár-bomba állpotjelzője - a robbanófej kilövésére elegendőnek kéne lennie a köré utólag felhúzott célzó-kilövő berendezés, amit Enfys Nest martalócai percek alatt bekalibrálnak a rendszer csillagjára, hogy a lövedék biztosan elpusztítsa a teljes rendszert... Suun vacillált. Ő ugyanis visszaélt már egy másik szuperfegyverrel. Akkor is azt hitte, hogy jót tesz, hogy a kisebbik rosszat választja. De ki a francot érdekelt már a kisebbik rossz... És Solo olyannyira erősnek tűnik. Olyan, mint egy természeti erő – odalent a civileken látszott, hogy nem csak azért érezték kényelmetlenül magukat a társaságában, mert egyenruhás katonai tábornok, aki rohamosztagosoknak parancsol, hiszen azt sem tudták, ki az. Itt nem volt holonet, ahol megismerhették a galaxis hőseit, illetve antihőseit. Suun még a rejtőző Anakin esetében is érzékelte, hogy az emberek már a puszta jelenlététől, a kisugárzásától is kényelmetlenül érzik magukat a közelében. Mi van, ha túléli, ha valahogy túléli.Suun ujjai a karperec felé indultak, és beütötte a személyi kódját. A bomba állapotjelzői zöldből narancsfénybe váltottak. Vajon megbírna a lelkem még egy brutális terrorakciót? A nő pontosan emlékezett, milyen következménye lett nem csak a Cardovyte lakói számára az akkori háborús bűn döntésének, de arra is emlékezett, hogy milyen pusztítást végzett a lelkében a következmény. Akkor állt be kalóznak, akkor vált gyilkossá... vajon olyanná válna, mint Anakin, ha aktiválná a robbanófejet, és szétrobbantana egy bolygót, ezúttal teljesen, atomjaira? Nem. Talán. A bomba ott várakozott a templom mélyén. Suun ismét lepillantott a karján levő irányítópanelre. Neki nem Anakint kell elpusztítania... ki neki ő? Senki. Mi köze a galaxis ügyeihez? Hirtelen ráeszmélt, hogy az előbbi megfontolását a jediknél belemosott ösztönök hozták elő. Suunban a jedi mester akarta felrobbantani a bombát, hogy a nagyobb jó érdekében végezhessen a jedik és minden erőhasználó legnagyobb ellenségével, a Birodalom főinkvizítorával. A jedi énje akarta ezt a pusztítást, és Suun rádöbbent, hogy ez milyen beteg. Ebben a pillanatban a szívéhez kapott, mert rájött, hogy igaza van a jedikkel kapcsolatban. A morális értékrendjük, a felfogásuk... sokkal károsabb a galaxisra nézve, mint az, ha nem is léteznének. Neki pedig nem Anakin Solo az ellensége, hanem azok, akik szétcseszték a Savareent. A Cár-bomba a Szindikátus hóhérja lesz majd, nem Soloé. Újra beirta a kódjait, mire az állapotjelzők visszaváltottak zöldre. A birodalmiak hamarosan beérnek a templomba. Nem szabad ott találniuk az embereit és őt magát sem. A nő azon töprengett, hogy a Savareenért neki muszáj bűnvezérré válnia, ehhez pedig a jelenlegi leggyengébb bűnszervezetet kellett átvennie, mert arra volt esélye: a Renegát kristálymeth hálózatát. Ahhoz pedig, hogy ez sikerüljön, be kellett fejeznie az itteni küldetését, birodalmiak ide vagy oda. Majdnem biztos volt benne, hogy miután Solo befejezi a feladatát, el is megy innen, ugyanis nem csillagrombolóval érkezett, csupán egy kisebb rohamegységet hozott magával. És amíg a birodalmiak a templomban tevékenykednek – hacsak nem a kristályokért jöttek – nos, azt ki lehetett várni. Addig azonban nem maradhatok szem előtt.Úgy sejtette, hogy a templom alsó szintjének járatai mélyen a Jedhaváros alatti sziklák alá vezetnek. Martalócaival ott kellett meghúzniuk magukat, amíg Solo befejezi a küldetését és távozik. A hátrahagyott rohamosztagosokkal még csak-csak elbánnak majd valahogy. Suun visszasietett az épületbe, és lepillantott a belső korlát fölött – a csarnokban bevonuló birodalmiak felülről egész kicsinek tűntek, élükön a fekete, lobogó köpenyes alakkal. Suun körülnézett. Kiválasztott egy lefelé vezető járatot, és eltűnt benne.
|
|
|
Jedha
Nov 5, 2021 15:17:45 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 5, 2021 15:17:45 GMT 1
- Kilépés a hipertérből három, kettő... egy. Elértük a Jedhát, parancsnok!
A Fény Hadseregének a Jedi Tanács egyszerűsített emblémájára átfestett jelvényét viselő három bothan csatacirkáló egyike, a Jedhára indított jedi kontingens derékhadát alkotó hajócsoport zászlóshajója méltóságteljesen siklott ki a hipertérből a szent bolygót, illetve annak immáron sokadik korrekciós ugrásuk után remélt helyét rejtő űrszelet normálterébe, nyomában másik két, hasonló konfigurációjú társával és az általuk formált háromszög védelmében manőverező további, kisebb jedi korvettel és transzportokkal, amelyek a hosszú távú misszióhoz szükséges mindenféle extra ellátmányt, felszerelést és üzemanyagot szállították. A vezérhajó hídján Ruwar Dak’tellya jedi lovag, a fekete sörényű, ritka bothan alfajok egyikébe tartozó rajparancsnok azonnal iránymutatást kért érzékelőitől és az Erőtől, de nem sok egyértelmű választ kapott belőle.
Dak’tellya megrázta sörényét, amelybe a vukikhoz hasonlóan fonatokat és arany ékszereket kötött, hogy ezzel is kifejezze szolidaritását a vukik és más idegen fajok hátrányos megkülönböztetése ellen tiltakozó VLM mozgalommal - bár jediként erre tulajdonképpen nem lett volna a jogosultsága, egyetlen lovagtársa sem merte megszólni ezért, nyilván nem akarták, hogy rasszizmussal vádolják őket. Mindenesetre Ruwarnak megvolt az oka rá, hogy meglehetősen ideges legyen. - Észlelik a zászlóshajó bármilyen nyomát a rendszerben? - kérdezte az érzékelők fölé hajoló szürke sörényű vuki első tisztet, Arbowang azonban csak megrázta bozontos fejét, és hosszú ugatással jelezte, hogy nem.
A bothan jedi parancsnok elégedetlenül kaffogott magában. Már az indulás óta sporadikus volt a kommunikáció a zászlóshajóval, Tano mestert egyszer sem sikerült elérniük, a Dak’tellya számára ismeretlen, rossz arcú komtisztek, akiket pedig sikerült elérnie, minden egyes alkalommal azt mondták, a togruta tanácstag elfoglalt, és nem tud a komhoz jönni. A koordináták is megkésve, és olykor hibásan érkeztek, így Dak’tellya és navigátorai minden, a Fény Hadseregében szerzett navigációs tapasztalatukat latba kellett, hogy vessék, hogy követni tudják a Jedha felé vezető vektort saját adatbankjában hordozó, és a kíséret felé lassan kommunikáló zászlóshajót... az utolsó mikrougrásnál azonban a koordináták sosem érkeztek meg, és a zászlóshajó faképnél hagyta őket az ismeretlen vidéki mélyűr közepén. Dak’tellyának és legénységének napokba került mélyűri felderítőkkel, meditációval és a távozó zászlóshajó vektorának lekövetésével, több mint húsz hamvába holt és fekete semmit eredményező próbálkozás után megtalálni a tényleges célpontot, legalábbis úgy tűnt. Itt azonban nem várta őket... semmi, legalábbis Tano mester hajójának jelenlétére nem utalt semmiféle jel.
- Igen, tisztában vagyok vele, másodparancsnok, hogy akár ők is elvéthették az ugrást, vagy darabokra szakadhattak a hipertérben, bár akkor valószínűsíthetően már zuhognának a fejünkre a darabjaik - szólt bele végül Arbowang további aggodalmas morgásába a bothan parancsnok. - Nyugodj csak meg, vuki testvérem. - Parancsnok - szólt közbe a flotta egymásközti kommunikációjáért felelős chadra-fan az egyik oldalsó terminál felől. - A Rainbow belépési vektoron érkezik mögöttünk. - Kiváló, Bidili hadnagy, kérem, küldje arrébb a korvetteket és a transzportokat, nehogy beléjük rohanjon az a behemót. Utána, amint megérkeztek, csatornát kérek Margolis kapitányhoz - biccentett Dak’tellya.
A jedi kontingens mögött hirtelen robbant tömegével szakadt ki a hipertérből a Köztársaság átalakított, volt MC-90-es mon calamari csatacirkálója, pontosabban az annak platformján átépített mélyűri kutató és kolonizáló hajó. A technikusoknak annak idején nem sok munkájuk volt a Yuuzhan Vong háborút végigszolgáló veterán hajó demilitarizálásával, hiszen annak idején az alapjául szolgáló konstrukciókat éppen erre az eredeti célra tervezték uszonyos konstruktőreik - hosszú, mélyűri vándorutak megtételére, telepakolva telepesekkel és felszereléssel, vagy jelen esetben a Köztársaság régészeivel és a Deista Egyház képviselőivel, valamint zarándokokkal, akik nem kevés pénzért vettek maguknak helyet a jedi kontingens kíséretére kijelölt óriáson… miközben a Köztársaság flottaerejének lekonzervált és civilre átépített egységeiért felelős főosztály a deista zarándokok legnagyobb bosszúságára egyetlen humanoid gyártású csillagrombolót,vagy csillagvédőt sem tudott adni a feladatra, így aztán az emberi és emberközeli zarándokoknak a mon cal óriás kerekded folyosóin kellett szoronganiuk, csak úgy, mint a Lázadás aranykorában. A hajó ütegeinek helyén nagy hatótávolságú kom- és érzékelőrelék éktelenkedtek, pajzsai viszont megőrizték a mon cal hajókra alapból is jellemző, nagy teljesítményű konfigurációt. Csak néhány közepes teljesítményű sorozatlövő jelezte a kerekded oldalfalakon, hogy azért az Ismeretlen Vidék kisebb fenyegetést jelentő kalózbandái egyikének támadása nem érné teljesen védtelenül őket.
A bejelentkező mon calamari nőstény kapitányi gallért és szürkésfehér mellvértet viselt, rajta a Köztársaság Újjáépítési Hatóságának jelvényével - úgy tűnt, máshonnan nem tudtak a szokatlan misszióra legénységet szerezni a civil szférából. A holopadon látható volt, hogy a kapitányi szék mögött ott áll a misszió két köztársasági vezető delegáltja, jobb felől Ortole Zax, egy nyúlánk, az Obroai Skai egyetemeinek régészeti tanszéki medálját viselő omwati, akinek az unokatestvére, Tiu Zax jedi lovag Dak’tellya felszíni felderítésre szakosodott jedi kontingensének parancsnoka volt, bal felől pedig egy, Pius Dea fekete-arany talárját viselő sápatag, tapani arcvonásokkal megáldott humán, Gutierrez püspök téblábolt.
- Szerencsésen megérkeztek, látom - köszöntötte a védelmükre bízott köztársasági egységet Dak’tellya. - Elég rázós út volt, meg kell hagyni - cuppogott Margolis kapitány. - Az előttünk lévő planéta jellemzői mindenesetre megegyeznek azzal, amit az előzetes feljegyzések és becslések alapján a Jedháról feltételeztünk. - Sajnos Tano mester zászlóshajójának egyelőre nem találtuk nyomát a rendszerben - szólt közbe Dak’tellya. - Kérem, állítsák rá a nagy felbontású szkennereiket a bolygóra, kapitány, hátha maguk látnak valamit. - Szerintem má-má-máris le kellene szállnunk, ha ez a szent bolygó - erősködött Gutierrez dadogva.
- Furcsán nincs forgalom a rendszerben - jegyezte meg Zax doktor. - Azt hittük volna, a Jedha után kutató ershani és egyéb zarándokhajók hálóján kell majd átverekednünk magunkat, ehhez képest semmi... - Hát, ha tudnák, hogy itt van, akkor valószínűleg már nem kutatnának utána összevissza a környéken, hanem mind itt lenne - köhögött Dak’tellya. Ki nem állhatta az okoskodó omwatiakat, túlságosan világoskék bőrűek voltak, mint a chissek... és ráadásul amolyan rasszista módon szőrtelenek, és így tovább. - Én csak azt mondom, támogatom a távszkenn ötletét... mielőtt közelebb repülnénk - húzta fel az orrát Zax.
Margolis intett fajtársainak, akik repulzoros székeikkel rögtön a megfelelő terminálhoz csusszantak és nekiláttak a nagy felbontású szenzorok bolygó felé fordításának. Nem sokkal később meg is érkeztek az első eredmények, amitől Margolis kapitány szemkocsányai idegesen remegni kezdtek.
- Egyrészt, úgy tűnik, nagyon sok ionnyom van a rendszerben, mintha egy nagyobb flotta járt volna itt… másrészt, a rendszer túloldalán van egy nagyon nagy, és nagyon gyorsan idefelé tartó aszteroida, a mozgása alapján nem lehet természetes képződmény - sorolta a mon cal parancsnok az eredményeket a komon keresztül. - A legaggasztóbb azonban a bolygószkenn eredménye, aktív forgalmazást fogunk standard birodalmi komcsatornákon, továbbá észleljük Tano mester zászlóshajójának roncsait az egyik fő településtől távol... - Tano mesterék lezuhantak és Birodalmiak vannak a bolygón? - kaffogott idegesen Dak’tellya, ide-oda tekintgetve, mint aki máris rajtaütést sejt. - A rendszerben nem észlelnek sehol birodalmi aktivitást? - Negatív, csak az ionnyomokat - sorolta Margolis. - Lehetséges, hogy ez csapda? - kérdezte a bothan várakozóan a mon cal kapitányra pillanatva a vonal túlsó oldalán, de az egyelőre nem kezdett el kiabálni és hadonászni egyetértően. - Inkább szentségtörés! - replikázott Gutierrez püspök. - A Birodalom nem szentségtelenítheti meg ezt a szent helyet... no nem mintha a jedik ne szentségtelenítenék meg - vetette oda leginkább magának, halkabban.
- Coruscantra továbbra sem tudunk üzenni, ugye? - kérdezte a bothan parancsnok aggodalmasan. - Sajnos nem - rázta a fejét Margolis a vonal másik végén. A csillagködök és a hipertéri gát zavaró hatása túl erős. Bakura térségéig kellene visszamenni, különben kockáztatnánk, hogy ha egyenesen a Mag felé megyünk, az EGB őrjárataiba ütközünk. - Szálljanak fel a vadászok, az egyik osztag nézze meg a bolygó körüli űrt, keressenek mentőkabinokat, nézzék meg a lezuhanás helyét is - sorolta a parancsnoka Dak’tellya. - A második osztag nézze meg azt az aszteroidát és az ionnyomokat, a StealthX-ek keressenek bármiféle birodalmi jelenlétre utaló jeleket. A harmadik osztag biztosítsa a flottát és a Rainbow-t. Jelezzenek az Andoria III korvettnek, hogy azonnal induljon vissza az ugrási pontjaink visszakövetésével Bakura irányába, addig, amíg nem tud adni a köztársasági bázisok felé. Jelentsék, hogy megtaláltuk a Jedhát, a zászlóshajó lezuhant, mentőakcióba kezdünk, és hogy lehetséges birodalmi erők jelenléte a térségben.
- Nem volna jobb, ha mindannyian visszafordulnánk? - kérdezte Zax doktor. - Mármint, ha ez tényleg a Jedha, akkor ez történelmi jelentőségű felfedezés, de most már megvan, nem megy sehová, megjelölhetjük a koordinátákat, és visszatérhetünk egy katonai kontingenssel... - És hagyjuk, hogy a birodalmiak kirabolják a szentélyeket? - tiltakozott Gutierrez püspök. - Azt már nem! - Arról nem is beszélve, hogy Tano mester és legénysége veszélyben lehet - tette hozzá Dak’tellya, bár be kellett vallania magának, hogy látja a rációt az egyetemi professzor szavaiban is. De nemakart egy ilyen izgága, gyáva omwati javaslatára megfutamodni. - Mi jedik vagyunk, és a kötelességünk segíteni. Irány a bolygó! Hívják Tano mesterék összes frekvenciáját, hátha vannak odalent túlélők! És ne feledjék, eredetileg a Renegát nyomait követve jutottunk ide! A fogadtatás lehet több, mint ellenséges, készüljenek fel bármire!
...
Mialatt a jedik eredeti kontingensének maradéka mozgásba lendült, a bolygó átellenes oldalán, a magányos kőként a Jedha felé tartó aszteroidahajón Raynar Thul szemeit lehunyva meditált. - Fiam... - lépett mellé Aryn Dro Thul. - Ez az? - Mi már nem vagyunk a fiad, kiválasztott nép asszonya - ismételte átszellemült, több tónusú hangon a volt jedi. Most is három Killik sürgölődött körülötte, akik mindenféle nedveket csepegtettek csáprágóikból a szájába. - Ajuduja viszont azt mondja, igen, ez az Ősi Megszentelt Fészek földje. A ti nyelveteken... - Jeduha - biccentett átszellemülten a Thul Társaság elnöke. - Elődeink temploma hamarosan megnyitja kapuit a kiválasztottak előtt, és akkor az Ősök, az Égiek Fegyvere újra a kezünkbe kerül! - a nő elgondolkodott, és az előtte lévő bolygót vizsgálta tekintetével. - Nem kellene valamiféle űrállomásnak lennie a planéta körül, mint a Centerpoint volt Koréliánál?
- Az Égiek Fegyvere talán a bolygófelszín alatt van - susogta Raynar Thul. - Ajuduja tudja az utat, ha majd egyszer leszállunk... - a masszává olvadt arcú volt jedi szemei visszafordultak gödreikbe és néhány pillanatig megrándult a férfi, ahogyan Fészektársaival kommunikált. Aryn szíve ilyenkor mindig összeszorult. Rettenetes volt így látni a fiát, de még mindig jobb volt, mint amikor odahaza, elzárva, a Fészek rovarjainak telepatikus kapcsolatától elvágva, ordítva szenvedett évekig. Mocskos jedik, gondolta a volt DK-elnökjelölt nő... mindig azt mondták, megmentették az én kis drágám, pedig örök szenvedésre ítélték. Itt a helye, bármily rossz is látni így. Ezekkel a bogarakkal legalább boldog, akiknek alderaani vére ugyanúgy ott van a kitinjük alatt, mint nekünk.
- Idegenek vannak a bolygón - közölte végül Raynar. - Ajuduja érzi. És jedik, illetve köztársasági civilek a bolygó túlsó oldalán. Indítják a tűvadászokat. Mihamarabb felszínt kell érnünk. - Felkészítem a Társaság specialistáit és az Ellenállás tengerészgyalogságát - biccentett Aryn Dro. - Reméljük, nem követtek minket a fasiszti űrből... a jedik, vagy a régészek egyik hajóján ott lesz az ügynökünk, aki a koordinátákat továbbította nekünk. Velük kerüljük az összeütközést, amíg nem lesz muszáj. - Lényegtelen - vonta meg a vállát Raynar. - Nem tehetnek semmit Ajuduja és az Égiek Fegyvere ellen, amint a kezünkben van. - Menj, Kiválasztott asszony, készüljetek fel. Hazatérünk... közös őseink honába. És amint a kezünkben lesz a legendás fegyver, az Égiek ereje kisöpri majd a hitetleneket mindenhonnan, akár birodalmiak, akár jedik.
...
Az alderaaniak részben tévedtek, részben igazuk volt... valóban követte őket egy birodalmi U-hajó a Razor-rendszer óta, de határozott céljuk volt az is, hogy megállítsák az aszteroidahajót... éppen csak az eszköz hiányzott hozzá. Az efféle nagy hatótávolságú U-hajókat köztársasági csillagvédők és hordozók, szuper-zászlóshajók hosszú távúkövetésére és megtorpedózására tervezték, a részecskeromboló robbanófejeik azonban az orrukba töltött rakétákban fém-alapú hajókra, nem pedig a Killik kőzetalapú hajóira voltak optimalizálva. Így aztán csapásmérés helyett csak folytatták a követést... és a parancsnok lepődött meg a legjobban, amikor a katonai titkos kommunikációra kijelölt kódolt EGB-sávok egyikén egyszer csak pinget kaptak vissza, ami a környező rendszerek egyikében, vagy akár a rendszerben bujkáló birodalmi hajókra utalt.
- Maradjunk le az aszteroidahajótól, és adjunk le egy rövidhullámú jelet a háttérsugárzáshoz közeli frekvencián, lássuk, kapunk-e választ... - hajolt a rejtőzködés során használt robosztus, zöldesen villogó komberendezés felé a cosrai lopakodó kapitánya. Végül néhány válasz nélkül maradt kimenő jel után egy fojtott, reszelős hang szólt bele a vonalba. - Azonosítatlan birodalmi lopakodó, itt Rampart admirális az Első Rendtől! Önök lezárt első rendi műveleti területen járnak, hogy kerültek ide, azonosítsák magukat! Mit keresnek a rendszerben, a Legfőbb Vezér nevére!
- Első rendi hajó, admirális úr, itt Henke másodosztályú U-hajó kapitány a MÁK Második Hadtest torpedónaszád-falkájából - jelentkezett be a parancsnok nagyot nyelve. - Azonosító U-515, Béta-Barrini-Kreuse-Onix-Sieben-Sechs-Zwei. Elnézésüket kérem, nem volt tudomásunk a műveletről. Tiebolt ezredes úr parancsára hírszerzési követő feladatot teljesítünk. - És mégis megtudhatnám, mit követnek, hogy itt kötöttek ki? - követelőzött Rampart. - A Birodalom jelenlétének titokban kell maradnia a rendszerben, ez a Főinkvizítor személyes utasítása!
Főinkvizítor, gondolta Henke, nagyszerű, egyre jobb. - Álcában vagyunk jelenleg is, admirális úr, ez biztonságos frekvencia - sorolta. - A pozíciónk előtt van egy Killik aszteroidahajó, amely Tiebolt ezredes feltételezése szerint az Új Ellenálláshoz tartozik. Alderaani és Killik legénységgel. Nem tudtuk, hová tart, mi csak követtük a Ssi-ru műveleti űr óta. Azt sem tudjuk, mi ez a rendszer, nem szerepelt a navigációs holoatlaszban... utasításokat kérek - tette hozzá Henke, remélve, hogy nem lesz ebből még nagyobb balhé és fogda.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Dec 19, 2021 16:22:21 GMT 1
Rampart hologramja visszabámult a cosrai U-hajó kapitányára. - A bolygó neve Jedha, ez egy elveszett világ, amit számos nagyhatalmú vallási mozgalom tart a legszentebb földjének – felelte végül az admirális. – Gondolom érti, Henke, hogy miért kell titokban tartanunk a felfedezését. - Mindenki igényt formálna rá – kapcsolt Henke. – De mi tulajdonképpen miért vagyunk itt? A birodalmi vallás számára a Cosra a szent föld. - Ez bizalmas információ, Henke, semmi köze hozzá! – mordult fel Rampart. – Elég annyit tudnia, hogy parancs szerint nem léphetünk harcérintkezésbe senkivel, amíg a Főinkvizítor odalent el nem végzi a küldetését. Ez a parancs mostantól magukra is vonatkozik. Ugyanakkor azt akarom, hogy maradjanak a Lázadó aszteroida közelében, és biztosítsanak nekem közvetlen rálátást a bejövő erőkre. - Parancs, admirális! Rampart holoképe elfordult, majd visszanézett Henkére. - Merthogy köztársasági hajók közelednek – közölte. – Vigyázzanak, nehogy az utukba kerüljenek. Egyelőre nem áll érdekünkben nyílt konfliktust szítani velük. ... A sivatagi homokban gázoló két vong harcos felemelte amphii-botját, és lesújtott. Anakin Solo érezte a csípést, majd ahogy a mérgező anyag végighatol a szervezetén. - Nem kellett volna idejönnöd, Jeedai – hörögte az egyik vong, miután átlépett Anakin földön fetrengő, megkínzott alakján. – A mestered nem véletlenül hagyott sötétben előtted számos tervet. Te nem vagy olyan jó, mint a másik. Anakin száján vér buggyant elő, ahogy dühösen villámló sárga szemekkel felelni akart, de képtelen volt a beszédre. Már késő volt beszélni. - Te csak egy Skywalker fattyú vagy, annak a hagyatéka, aki a beavatkozásaival halálra ítélte ezt a galaxist. A másik... a háború istene ő, mit érsz te hozzá képest, és mit érsz te ahhoz a világutazóhoz képest, akit annyira kutatsz? Én is utaztam világokat. Voltam a tiedben is. - Jártam... a galaxisotokban – préselte ki végül nagy nehézségek árán az előbbi gondolatait Anakin. – Láttam, mivé lett az eredeti Yuuzhan’thar. Az istenetek, az én mesterem tett titeket olyanná, amilyenek vagytok. – Anakin vért köhögött fel, majd gúnyosan felnevetett. – Mert neki nem hitetlen áldozatok kellenek. Ti vagytok az áldozat! A vongok felhördültek éktelen haragjukban, és lesújtottak. Anakin érezte a halál leheletét. Érezte a testét körülvevő fehér dicsfényt, barátai sikoltozását, az ózonszagot, a voxynok tudatig hatoló, karcoló visítását, fénykardok zümmögését, érezte a testére özönlő csapásokat, és ami még rosszabb, hallotta az ifjú, szőke Tahiri felhördülését, amikor őt végleg magával ragadta a nemlét... abban a másik dimenzióban. És felvillant előtte egy gigantikus bestia – egy yammosk harci koordinátor sárgán villogó szeme. Aztán váratlanul eltűnt, és Anakin veszélyérzete a tetőfokára hágott. Hirtelen azon kapta magát, hogy meztelen tenyerét a whillek templomának főcsarnokában levő gigászi kristályképződmény oldalán nyugtatja, másik kezében lehúzott, fekete kesztyűje, a kéken pulzáló kristályban pedig most nem a yammosk, hanem Jacen néz vele farkasszemet. Darth Caedus. Mintha csak a saját torz tükörképe lett volna. És Anakin rádöbbent, hogy a vigyorgó Caedus nem látomás. Elkapta a kezét. Felpillantott az iménti kép helyére – de a kristály fala olyan sima volt, mintha soha sem mozogtak volna benne élő és holt alakok képmásai. Jacen, hogy voltál képes megszakítani a látomásomat? Ennek nincs értelme.De Jacen, azazhogy Caedus nem válaszolt. Ha néhai bátyja nem nyomakodott volna bele Anakin tudatába, akkor a kristály által mutatott formák egyértelműbb képet adhattak volna. Akkor talán a szent elbújhely pontos koordinátáit is kiszedhette volna az Erőből – a kristályok fókuszálták az Erő nyers energiáit, így Anakin könnyebben és mélyebben tudott kapcsolódni általuk az energiamezőhöz. Sikerült is kierőszakolnia ezt a látomást vongokkal meg yammoskkal... meg a mindent elrontó Jacennel, aki nem is volt igazán látomás. Jacen, mi a francot csinálsz?Mindenesetre Anakin ennyiből is meg tudta állapítani, hogy mit kell keresnie. A látomása visszképében még ott volt az a hatalmas szem. Ehhez a lényhez kellett eljutnia, ha fel akarta kutatni a helyet, ahol Ren a halálát lelte. Egy élő, eleven yammoskot látott. És vongokat. Yuuzhan Vong harcosokat, olyanokat, akik nem sokat tudtak erről a galaxisról, mert Rennel együtt érkeztek ide a Jedhára – ezek a példányok Anakin megérzései szerint talán részt sem vettek a nagy invázióban. Anakin vongérzéke pedig egyszeriben felpezsdült, ahogy a kíméletlen harcosokra fókuszált. A vongérzék volt a nyom, amit keresett. Csak fel kellett ébresztenie magában. Tudta, hol vannak. Tudta, hol halt meg a gungan. És feltétlenül meg kellett találnia ezt a helyet, különben a fél galaxis felrobban. A Főinkvizítor kihúzta besüppedt vállait, majd visszahúzta a kesztyűjét. Ren ezen a bolygón rejtette el a triggert, ami beizzítja a galaxis különböző pontjain szétszórt bolygópusztító pokolgépeket, amelyek nem csak köztársasági, de birodalmi világok tucatjait robbanthatják aszterodiamezővé. A gungan őrült volt a maga módján, de nem ennyire – nem volt harcos, mutációja nagy hatalmat adott neki, de gyengévé is tette őt -, a tetteiben viszont volt ráció. Azzal akarta megakadályozni, hogy Anakin vagy bárki más az életére törjön, hogy figyelmeztette őket az agyhullámaira kötött visszaszámláló triggerre, ami az agyhullámok megszűntekor, vagyis a halálakor beindul, és beizzítja a galaxisban ismeretlen helyeken elrejtett tömeg- és bolygópusztító bombákat. Neo Tierce valamiért nem tudott erről a triggerről, amikor megölte Rent. Neo Tierce egyetlen csapásával halálra ítélte az egész ismert galaxist. De ha mégis tudott róla... Akkor nem csak a Birodalom, de minden élet árulója. Talán azt akarta, hogy a valóság, amiből érkezett legyen az egyetlen eredeti valóság. Talán el akarta pusztítani az összes többit. Anakin egyszerűen nem tudta, hogy melyik Neo az igazi e kettő közül. Túl kevés információja volt. - Uram? – lépett mellé a szakaszparancsnok. Anakin a fiatal férfihez fordult. - A nevét, most! - Thresh, uram. - Felszállunk, Thresh parancsnok – közölte. – Mihelyt megérkeztünk a hozzávetőleges koordinátákra, álljanak készen a lépegetők. Lehet, hogy katonai bázist találunk, amit elhárítópajzs véd, és a szárazföldről kell támadnunk. - Értettem. - Hagyjon hátra néhány civilruhás kémet a városban, tudnunk kell, ha mások is jönnek... A rohamosztagosok közül viszont senkit sem hagyunk hátra! Serpa őrnagy sikeresen követte a menekülő kalózokat? - Úgy tudom, igen, uram. Egyelőre még nem érte utol őket. Anakin bólintott, és maga után intette a rohamosztagost. Thresh parancsnok a kommunikátorán hadarta tovább a parancsokat, miközben kimasíroztak a templomból. A zarándokokat a rohamosztagosok tartották sakkban a külső helyiségekben, a birodalmiak távozásával azonban a civilek elkezdtek visszaszivárogni a belső csarnokba. Az eddig semleges fókuszú, kékesfehéren fénylő kristályok most a Sötét Oldalt árasztották magukból, és az összes kristály új színt vett fel. Vérvörösek voltak. Anakin Solo hátrahagyta a lenyomatát. ... A két Sentinel-osztályú csapatszállító ezúttal nem viselte magán az Első Rend felségjeleit, birodalmiságukról csak a típusuk és a jellegzetes birodalmi kinézetük tanúskodhatott. Bár ezek a siklók őskövületek voltak, a cosrai kitérő során alaposan felszerelték őket a legmodernebb érzékelőkkel és fegyverrendszerekkel – Salle Serpa mégis azon bosszankodott magában, hogy miért nem lehetett valami modernebbel jönni. Ahogy azon is mérgelődött, hogy a Főinkvizítor szárazföldi csapatainak vezetőjeként, első rendi őrnagyként miért őt küldték annak a kalózjedinek az üldözésére, akit Solo megérzett a szent városban? Miért nem lehetett valami alacsonyrangú altisztecskét küldeni? Serpa rendkívül únta már a jedivadászatot. A Solok viszont úgy tűnik, megszállott jedivadászok voltak. Egyik se különbözött a másiktól. Mondjuk a picsajedi mellett még nem szolgáltam.Jaina Solo egyszer régen áthúzta Serpa – és Solo ezredes – számításait az Ossuson. Serpa ezért is kérette át magát a Fondorra, mert remélte, hogy egyszer lesz lehetősége leszámolni azzal az okoskodó ribanccal, azzal a jellegtelen laposcsöcsűvel, mert régebben a Főinkvizítor is el akarta kapni a nővérét. Mármint úgy elkapni, mint ellenséget. - Uram – lépett mellé az egyik rohamosztagos. Serpa végignézett rajta, aztán a társain, aztán saját magán. A fehér plasztoid páncéllapokat most homok és mocsok borította, ahogy az ő fekete osztagparancsnoki egyenruháját is. Leporolta magát, miközben várakozóan nézett az izzadt homlokú, sisakját a hóna alatt tartó fickóra. - Uram, nézze. Serpa kibámult a mutatott ablakon. A távoli dűnék mögött sűrű füstpászmák kígyóztak az ég felé. Serpa a műszerekre pillantott, de a látvány nem volt szomjúságtól fűtött délibáb. Energiakibocsátás, csekk, életjelek, csekk, segélykérő üzenet, csekk. Ez igazi fűst volt, valaminek nagyon le kellett robbannia hozzá, hogy ennyi füstöt eregessen. Vagy elromolnia, de nem kicsit, nagyon. Az őrnagynak hirtelen rossz előérzete támadt. - Pilóta! – kiáltott előre a veztőfülkébe. – Váltson pályát a... a B-5346 szektor felé. Teljes készültség, tüzértisztek, ne lankadjon a figyelmük! Hol van a rádiós? - Itt vagyok, uram – lépett elő egy szintén sisakját vesztett nő. Szájából egy táprúd maradéka lógott ki. Jé, egy nő. Még jó, hogy sivatagban vagyunk. Hamarosan mást is levettetek vele, persze csak a hő miatt, a plasztoid páncéllapokat nem a sivatagba tervezték, ugye, ezt elmagyarázom majd neki is.Serpa belső gondolataiból azonban kívül semmi sem látszott. - Őrmester, kérem szóljon a harcirányításnak, készítsenek légitámogatást – mondta professzionális hangon. – Egyelőre ne jöjjenek ide, csak repüljenek feltűnésmentesen ide-oda. - Ide-oda? – kérdezte értetlenül a nő. - Tudja, mint aki csak úgy repül. Állandó készenlétben. De ne jöjjenek érzékelhető távolságba. - Már látom, maga miért nem flottatiszt, őrnagy – mosolyodott el a nő, majd lenyelte a falatot, és elvonult beizzítani a rádióadóját. A két Sentinel ráfordult az új célra, és kilőttek a forróságtól elmosódottnak ható levegőben. Közelebbről már jól látszott, hogy a füst egy jawa homokkúszó méreteivel vetekedő járműből szivárog. A hatalmas gépezet mögött lánctalp-szerű nyomok voltak, a hátrahagyott homok pedig sötétebb árnyalatú volt, mint az előtte és mellette levő – Serpa tudta, mit lát. Ez egy fűszerfinomító volt az. A Jedha felszínén levő homokrétegbe valamiért kyberszilánkok voltak, ezért csillogott annyira a homok a lelőhelyeken. A bűnbandák bizonyára jól éltek belőlük – a kristályokat ígz könnyebb volt kitermelni, mintha a whill templomból lopkodták volna össze őket. Ráadásul a finomításuk is könnyebben ment, mivel nem fatörzs méretű kristályokat kellett bedarálni. Ezek a különleges, szürke felületű homokkúszók beszippantották a homokot, kiválogatták a kristályokat, és átdolgozták őket azzá a pasztaszerű anyaggá, amiből később mindenféle illegális tudatmódosító fűszereket lehetett csinálni. Ennek a finomítónak az oldalán azonban elszenesedett szélű égésnyomok éktelenkedtek, a repulzorhajtóművei pedig nyilván kikapcsoltak, mert féloldalra dőlve feküdt a homokban ahelyett, hogy lebegett volna. - Leszállunk! – intett a pilótáknak. Amíg a Sentinelek leereszkedtek az instabilnak tűnő homokfelszínre, a rohamosztagosok feltették a sisakjaikat, és leellenőrizték a fegyvereiket. Serpa sietve kipöckölte a homokszemcséket a saját oldalfegyveréből, amikor érezte a leszállást jelző döccenést. - Biztosítókört felvenni, maga és maga bemennek, és szétnéznek! – osztotta ki a feladatokat az őrnagy a rámpán lesereglő rohamosztagosoknak. – Ha találnak élő teremtményeket odabent, ráncigálják ki őket! Van egy olyan érzésem, hogy renegátista fűszertermesztőkkel van dolgunk! - Na és a lövések? – lépett Serpa mellé a másik kompból lesorjázó egység parancsnoka. Ahogy megközlítették a homokjáró-fűszerfinomító járművet, a bent kutakodó osztagosok már vissza is tértek. - Uram, hullák vannak mindenütt! – jelentette az egyikük. - Készültség! Nehogy meglepjenek minket valahonnan... mi végzett velük? - Energiafegyverek, uram. Tönnyire lövések, de némelyik tetemen vágások is vannak. - Hát igen – Serpa a finomító oldalán levő égésnyomokat tanulmányozta. – Csak egyvalakik célozhatnak ilyen pontosan. - Mármint mi, uram? – kérdezte reménykedve az egyik birodalmi rohamosztagos. Serpa sötét pillantást vetett rá. - Hagyjuk ezt most. Én a védosztagosokra gondoltam, de hát mi vagyunk az első birodalmiak a helyszí... Serpa előkapta a sugárvetőjét és hezitálás nélkül lőtt – de a következő pillanatban kiverték a fegyvert a kezéből. Serpa azon kapta magát, hogy a homokban fetreng egy páncélos-köpenyes alakkal, a rohamosztagosok pedig képtelenek úgy célba venni a támadóját, hogy tiszta lövést adhassanak le. Az őrnagy a támadó nyakához nyomta a karját, amiből apró penge ugrott elő. A kés azonnal belevágott a páncélillesztések közötti résbe, mire a támadó hörögve lefordult Serpáról. Aki pedig félrerúgta a vért spriccelő alakot, és talpra ugrott a felkavarodott homokban. - Honnan jött ez?! – kérdezte a talajt vizsgáló rohamosztagosoktól. Egyikük leadott egy lövést. A talaj pedig megmozdult. A homokból újabb szedett-vedett páncélt viselő alakok robbantak elő, és azonnal rávetették magukat a rohamosztagosokra. Serpa ismét a földön találta magát, de ezúttal nem tudott felkelni. Amikor lecsillapodott körülötte a porzó homok, és kitisztult a látása, szörnyű jelenet tárult a szeme elé – a rohamosztagosok mind a homokban feküdtek. Néhányukról leszakadt a páncél, mások életben voltak, de termetes sivatagi kalózok fogták hátra a karjaikat. Fegyvereiket pedig egyenként összeszedték. Egy tradícionális mintákkal festett, kárpitszerű köpenyrészekkel kiegészített páncélt, és jellegzetes sisakot viselő alak lépett be Serpa elé. - Mi a... én jártam számos sivatagbolygón – nyögte ki végül a birodalmi őrnagy. – Eléggé megismertem némelyiket... De maguknak a sivatag a lételemük. Magukat a sivatag szülte. De maguk nem helyiek... a renegátista csatornákon emlegetik magukat... kalózok. Maguk támadták meg a fűszertermesztőket? - Persze – recsegte torzított hangon a kalózvezér. – Renegátisták mind, hiába sajnálja őket, nem ártatlanok. – Némi szünet után hozzátette: - Senki sem ártatlan. - Kik maguk? - Enfys Nest bandája vagyunk – felelte Enfys Nest, és biccentett a társainak. – Minket követtek egész idáig. Köszönöm, hogy utánam jöttek! - Sarasi Suun. Csapdát állítottál nekünk... a füstölgő homokkúszó is nekünk szólt – Serpa felült, de a karjait szorosan tartották. Mocskos jedi hisztérika ez is.- Így van. Direkt hagytam, hogy meglássatok a templomban. Tudtam, hogy felismeri a szagomat az Erőben. De én Solot vártam, téged nem ismerlek. Hol van Solo? Suun nagyon remélte, hogy ha a Főinkvizítor már nem jött személyesen utána, akkor hátha beleesett egy sarlakk szájába. Bár azt nem tudta, itt vannak-e sarlakkok. Itt amúgyis csak a Cár-bombát nyelethette volna le vele. - Solonak kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy jediket hajkurásszon – felelte Serpa. – Neki más a küldetése. A renegátisták felkutatása az enyém. - Mi pedig nem hagyhatjuk, hogy megtaláljátok őket – egyenesedett ki teljes páncélos valójában Suun. – Ugyanis én akarom megtalálni őket. Az enyémek lesznek. Ez pedig azt jelenti, hogy rosszkor vagytok rossz helyen, hogyishívnak őrnagy. Thellis, szabaduljatok meg tőlük! – kiáltott hátra. - Elássuk a hullákat? – kérdezett vissza a másik kalóz. - Nem kell, a homok hamar ellep mindent. - Ne, engem életben kell hagynod!! – húzogatta meg a nő karján levő borítást Serpa. A kalózvezér visszafordult hozzá. Majd felnyúlt, kioldotta a sisakját, és ezúttal a saját arcával nézett le a férfira, aki döbbenten bámult vissza a nő sárgán izzó szemeibe. Suun lehajolt hozzá, és megveregette a vállát. - Nézze, jól mondtad az előbb. A sivatag szült minket. A Savareen sivataga. Ezért pontosan tudjuk, hogy nem hagyhatunk hátra felesleget. Meg kell ölnünk titeket, nincs más választásunk. Szükségünk van a vizetekre. - A vizünkre?! - A testnedveitekre – helyesbített Suun. – A túlélésünkhoz kellenek a testnedveitek. A gyalogláshoz ez elengedhetetlen. - Lövés harsant, Serpa felnyögött. Elkezdték kivégezni a rohamosztagosokat. Aztán letépkedték róluk a páncélt, és valamiféle szőrös nedvtartó lepelbe csomagolták a hullákat, mint a kuati töltöttkáposztát. - De hát... – a háttérben újabb lövés harsant. – De hát ott vannak a siklóink! Nem kell gyalogolni! - Azokat messziről észreveszik. A sivatagot meg kell tisztelni azzal, hogy nem mocskoljuk be gépekkel. Itt nem. - Ti babonás bolondok! - Hidd el nekem, hogy gyalog az én fajtám gyorsabban – és észrevétlenebbül - tud haladni. Én csendben akarom átvenni a renegátista bázist. Azt akarom, hogy mire a parancsnoki terembe rontok, a bázis többi része már az enyém legyen a renegátista vezető tudta nélkül. Nézd... én nem vagyok gyilkos. De a sivatagban a szükség az úr, nem én. Te már akkor halott voltál, amikor leszálltál itt. - De hát nélkülem sosem jutnátok el a renegátista bázisra! Suun felnevetett. - Miért, te honnan tudod, hogy hol van? - Kihallgattunk... egy elkapott terroristát – hazudta Serpa szemrebbenés nélkül. - Igen? Akkor hozasd ide. Beszédem van vele. - Nem élte túl a kihallgatást. - Amatőrök – horkantott fel Suun. – De szerencséd van, birodalmi. Mert vagy hantáztál az előbb vagy nem, de én már körülbelül tudom, merre kell menni. Az elmúlt napok során Enfys Nest iderendelte a maradék savareeni csatlósát, akikre azt a feladatot osztotta, hogy olyan előre kiszámított renegátista-fűszertermesztő útvonalak ellen intézzenek folyamatos támadásokat, amelyeket ő jelölt ki nekik. A fűszerfinomítóknak emiatt folyamatosan útvonalat kellett változtatniuk. Suun addig terelgette őket így, amíg körülbelül be nem háromszögelték, hogy melyik irányból jön a kalóztámadás hírére küldött segítség, illetve abból, hogy merre, honnan és hova viszik a finomítók a fűszert. Időközben a társai az összes rohamosztagossal végeztek, és nekiálltak becsomagolni őket. - De ő talán még hasznos lehet – mondta végül Serpára nézve. – A rohamosztagosok viszont akkor is meghalnak. Ez most nem kegyetlenkedés, hanem létszükséglet. – Biccentett az egyik kalóznak, mire valaki felráncigálta Serpát, és egy halott rohamosztagosok becsomagolt hulláival megrakott repulzoros szekér felé terelték. Közben látta, hogy a kalózok kihordják a Sentinelekből a túléléshez szükséges készleteket. Suun ráültette a szekérre, majd hozzátette: – De ha rosszalkodsz, a helyi fauna elé vetlek. - Fauna? Csak nem kraytsárkányok? - Nem. - Akkor önmagadra gondolsz, mint sivatagi ragadozóra? - Na ne okoskodj, őrnagyocska. Majd meglátod. Gyerünk! – intett a kalózvezér, mire a gyalogos-szekeres kompánia megkezdte hosszú utazását a sivatagban.
|
|
|
Jedha
Jan 23, 2022 12:53:51 GMT 1
Post by sithlord on Jan 23, 2022 12:53:51 GMT 1
Hadra piramishajója, és az azt kísérő kisebb Flotta, a bolygó átellenes részén lépett ki a hiperűrből. egy ősi sith mágia segítségével, tökéletesen álcázva. Így sem az Első Rend, sem más birodalmi hajó, nem észlelhette őket.
Hadra úrnő a kilátóernyőn keresztül szemlélte, egykori és ősi otthonát. Milyen gyönyörű, gondolta magában, miközben Sandor Nagyúr odalépett mellé, hogy vele együtt gyönyörködjön a látványban. A kisfiú már átöltözött, ősi szabású burnuszt viselt, feltűnést ugyanis nem akartak kelteni. Hadra egykori, ősi otthonába és kastélyába akartak menni, elhozni onnan pár emléket. Holokronokat, adatokat, ősi könyveket és még valamit...
Hadra egy ősi térkapuhálózat eszközét is a hajóra akarta hozni, a piramishajó befogadó platformja már készen is állt. A naqada nevű fémből kovácsolt hatalmas, majd öt méter széles körívű fém karika valahol a homok alatt rejtőzött. Legalábbis pár ezer éve oda rejtette el. Ezek a hatalmas, fém karika gyűrűrte emlékeztető eszközök, csillagkapuk és térkapuk voltak, kódokkal lehetett közlekedni egymás kapui között, egykor még tizezredévekkel ezelőtt. A Rendszeruraknak nevezett harcosok, ezeken át közlekedtek a világok között. Hadra Istennő pedig mindannyiuk Ura volt, hiszen ezt az ősi technológiát ő találta meg vagy fel? Már nem lényeges! Mindenesetre itt a Jedha ősi homokjában rejtőzött az egyik Csillagkapunak nevezett eszköz, Hadra pedig nem óhajtotta itthagyni az ellenségeinek.
A kis sikló földet ért, fedélzetén Sandorral és Hadrával, egy ősi romos porlepte kastély leszálló platformján. Sandor gyorsan kipattant, mialatt Hadra óvatosan követte, ellenségekre lesve. A terület azonban kihalt és lepusztult volt, a bolygó lakói messziről elkerülték. Úgy hitték, démonok lakják s az igazság nem is állt annyira távol ettől. A hatalmas kőtömb, amely feltehetőleg a kapu bejárata volt, feltárult Hadra úrnő pár ősi szavára.
-Saaemassz angathasz sszelitheijj! -a nő szavaira, amely ősi Pársza nyelven hangzott el, s úgy sziszegett mint valami kígyó, a kapu feltárult, Hadra pedig belépett ősi otthonába. Sandor követte, bár nem igazán értette mit is akar itt a Mestere. Aztán megértette. A kisfiú egy tágas, könyvtárszerű helyiségbe követte az úrnőt, a falakat elektrofáklyák világították meg, láthatóvá téve a polcokat, roskadásik megrakva ősi papíruszokkal, könyvekkel sőt holokronokkal is. -Már értelek Mester! -sóhajtott áhitatos hangon Sandor. -Hát ezért jöttünk ide!
Hadra bólintott, majd beleszólt a komba, amely a parancsnoki hajóra továbbította üzeneteit. -Sugározzák fel öt kilométeres körzetben az összes könyvet kincset tárgyat, kivéve természetesen az épületeket! -szólt bele a komba az Úrnő, majd Sandor megdöbbenve vette tudomásul hogy a polcok tartalma hirtelen fényes foszlányokként dezintegrálódnak és eltűnnek. Pár perc alatt MINDEN értékesnek nevezhető kincs, eltűnt. -Ez csak egy része az ősi Rendszerurak tudásának fiam! Ne tátsd a szád, igyekeznünk kell! -Sandor bólintott, majd azt tette amire Hadra utasította.
Elhagyták a kastélyt és nem messze egy különös oázis szerű kis tisztáson állapodtak meg. Sandor tudta, az ősi kaput keresik, és hát nem kellett csalatkoznia. -Kreesszak ssszaaaiissz! -mormolta Pársza nyelven Hadra, mire az oázis talaja megrázkódott és egy különös szerkezet kezdett felemelkedni a föld alól. Egy hatalmas, kb. 5-10 méter átmérőjű fém és kő ötvözetű karika. ősi rúnákkal díszitve. Egy ősi irányítópultnak kinéző valami is megjelent és kiemelkedett. Amikor a folyamat véget ért, Hadra odalépett az irányítópulthoz, majd megnyomott hét szimbólumot a kis kör alakú panelen, amely minden bizonnyal az egész lelke volt. A karika lassan majd egyre gyorsabban forogni kezdett, időnként az adott szimbólumnál megállt, kis obszidián nyíl mutatta a szimbólumot, amelyet Hadra beütött. Miután mind a hét szimbólumnál megállt a karika, a forgása megállt majd hatalmas dübbenéssel egy pocsolyának kinéző, hullámzó valami jelent meg a karika üres közepén.
-Helyes! Tehát működik! -állapította meg elégedetten Hadra. -Mi..mi ez? -kérdezte érdeklődve Sandor. -Térkapu, amely bolygókat vagy világokat köt egybe! Az ősi Rendszerurak, ezeken keresztül közlekedtek! Egész Birodalmakat tartottak fent így! Megvan amit akartunk!
Hadra pár szót szólt a kommba, mire a térkapu ahogy volt, úgy tűnt el, valószínüleg a piramishajó belsejébe teleportálták fel. -És most? -kérdezte Sandor. -Eltűnünk! Megvan amiért jöttünk! És persze...hagyok egy kis meglepetést is! -Hadra a csuklópántján aktivált pár gombot, majd beleszólt akár a komba. -Naqvadria bomba, aktiválási szegmens! Kód, alfa béta jotta alfa gamma! Aktiválási idő, 24 óra! -a nő arcán vadállatias vigyor jelent meg. -Ez mi volt? -kérdezte Sandor, miközben gyorsított léptekkel haladtak vissza a siklóhoz, amely a hajójukra viszi majd őket. -Egy kis meglepi a Birodalmiaknak! És most tűnés, nincs sok időnk! -A bolygó...megsemmisül igaz? -Sandornak összeállt a kép. -Pontosan! Hamarosan csak izzó törmelék marad ebből a koszfészekből!
A kis sikló nem sokkal később landolt a piramishajó leszállóplatformjainak egyikén, kultisták és kromag harcosok várták díszsorfalba rendeződve gazdáikat. A hajó kinevezett parancsnoka, térdelő pozicíóban várakozott, amíg a Nagyúr és Úrnő kilép a siklóbol.
-Emelkedj fel szolga! -utasította Hadra a parancsnokot. -Minden megvan Úrnőm! A Csillagkapu a helyén a többi tárgy is óhajod szerint! -közölte Hadrával az információkat. -Kitűnő parancsnok! És most húzzuk el a csíkot innen!
A piramishajó belépett a hiperűrbe és ahogy jött, úgy hagyta el Jedhát.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 20, 2022 16:14:05 GMT 1
Amilyen lassan, egy aszteroidához mérten teljesen átlagos, egy űrhajóhoz képest azonban rendkívüli módon kényelmes sétatempónak számító sebességgel úszott az Új Ellenállás és az Ajuduja Killik-fészek hajója a Jedha felé, olyan nagy sürgés támadt a fedélzetet alkotó szikla- és fémjáratokban, amikor a felszínre küldött előörs jelentette - megelőzték őket.
- Kipucoltak mindent, asszonyom, elvitték az összes mozdítható berendezést és leletet is, első ránézésre - jelentette az Új Ellenállás új-alderaani tengerészgyalogosainak századosa, aki néhány tagbaszakadt (már amennyire ez efféle bogaraknál egyáltalán értelmezhető volt) Killik harcossal együtt elsőként ért a helyszínre, amelyet korábban a Thul Társaság specialistái a felszín szkennelése és az ősi írásokkal való összevetése után landolásra kijelöltek... valami kastélyszerű épület romos halljából jelentkezett a kommandó, a hátuk mögött egy összevissza villogó, hatalmas berendezéssel. - Csak ezt az izét hagyták itt. - Találtak nyomokat, leszállásra utaló jeleket, siklók hajtóművéből származó port, bármit? - sziszegte dühösen az aszteroidahajó komtermében Aryn Dro Thul asszony, a küldetés vezetője.
- Negatív, asszonyom - rázta a fejét a kigyúrt kommandós tiszt. - A lábnyomok, amiket találtunk, a semmibe kezdődnek, mintha csak úgy egyszer csak megjelentek volna a behatolók. Az eltűnt tárgyak helye a porban szintén mozgatásra utaló nyom nélküli. Egyszerűen csak... eltűntek. Nincsenek fasiszták, vagy jedik behatolására irányuló nyomok. Ez itt pedig mögöttünk - biccentett hátra a tengerészgyalogos aggodalmasan. - Egyértelműen ershani technológiának tűnik. Legalábbis a Köztársaság, vagy a Birodalom nem használ ilyet, legjobb tudomásunk szerint. - Akkor bizonyosan azok az átok mor’mon hitetlenek voltak azzal a piramishajóval, amelyik megjelent a légkör felett, még előttünk, és nemrég eltűnt! Én mondtam, hogy meg kellett volna támadnunk! - szitkozódott Aryn asszony, és szemrehányását már nem is igazán saját legénységének, hanem volt fia és a volt jedi Raynar Thul által irányított, pontosabban a Fészkükbe egyesült Killik egyedeknek szánta. Elmosódott arcú, a rovarok közös tudatával egységet alkotó leszármazottja csak megrándult, mint aki rovartársait próbálja közben mentálisan meggyőzni arról, hogy ne vegyék sértésnek hisztérikus anyja kitöréseit.
- Ajuduja nem számított rá, hogy az Ős-Féregistenek egyike ilyen közel lép ki a szent bolygóhoz a Kék Űrből - magyarázta Raynar Thul. - Az Ős-Féregistenek elleni harcra a Fészkeknek szigorú szokásaik vannak, előkészületeket igényel az ilyesmi. Ajuduja nem állt készen, hogy felfedje magát. - Elvitték az Égiek Fegyverét! - sikoltott fel őrülten Aryn Dro Thul. - Segítséget ígértetek! Cserben hagytátok a Kiválasztott Népet, minket!
Néhány Killik gyors, sértődött rágócsattogtatással felelt a kommandósok mellől.
- Sok kincset elvittek az Ős-Féregistenek, de az Égiek Fegyvere nem volt itt, azt mondja Ajuduja - fordított Raynar. - Akkor nem az ketyeg ott mögöttetek? - kérdezte a tengerészgyalogosoktól zavarodottan Aryn asszony, mire az odalent lévő rovarok újra ciccegni kezdtek. - Nem, Ajuduja szerint ez csak egy közönséges Ős-Féregisten-bomba - magyarázta Raynar. - Most hagyhatták itt. De ha felrobban, magával viszi a Megszentelt Fészek Földjének legalább felét. - Asszonyom, a bogarakkal együtt is órákig tarthat ezt hatástalanítani - szólt közbe a tengerészgyalogos parancsnok.
Az egyik Killik még hozzátett valamit szokásos csáprágó-csattogtató kommunikációs módján. - Ajuduja szerint még egy Szent Templom van a bolygó átellenes oldalán, ott lehet az Égiek Fegyvere - folytatta a fordítást rendületlenül Raynar. - Meg kell találnunk az Égiek Fegyverét - suttogta átszellemülten Thul asszony. - De ez így nem fog menni. Nem tudunk egyszerre ezzel a bombával foglalkozni, ráadásul, ki tudja, kik és mik vannak még a felszínen. Az ershani hajót nem tudjuk utolérni?
- Ajuduja azt mondja, már visszatért a Kék Űrbe - ingatta összevissza olvadt fejét Raynar Thul. - Akkor taktikát váltunk - szorultak görcsösen ökölbe Aryn asszony csontos kezei, majd a fiához fordult. - Kerüljük meg a bolygót, és fedjük fel magunkat a köztársasági-jedi kontingens előtt. A segítségüket kell kérnünk emiatt a bomba miatt.
- Ahogy óhajtod, Kiválasztott Nép Asszonya, ennek a testnek az életadója - biccentett Raynar. - Ajuduja egyetért, de kérdezi, ugyan mégis miért segítenének a Fészeknek és a Kiválasztott Népnek a szentségtelen jedik és köztársasági barátaik? - Ezt bízzátok rám - emelkedett fel a hevenyészett kompulttól Aryn Dho Thul és gyorsan az aszteroida belsejében kialakított kabinjába sietett, ahol egy kis kézi kommunikátort vett elő, amelyen hatágú csillagot ábrázoló szimbólumok villogtak.
Beütött egy titkos deista kódot, és nem sokára megjelent a bolygó túloldalán lebegő köztársasági kutatóhajó, a Rainbow deista összekötője, a kopasz, sápadt, kecskeszakállú tapani, Gutierrez püspök. - Az Anya szentségére, Ön itt? - képedt el Gutierrez. - Shabbat Alderaan, Shabbat Ju Dea Shalom, Ju Dea gyermeke - üdvözölte ügynökét Aryn Dro Thul. - Szükségem van a segítségedre. Hamarosan találkozunk. A bolygó átellenes oldaláról tartunk felétek egy aszteroidahajón. Egy Killik-Fészekhajón.
- Nem erről volt szó! - tiltakozott Gutierrez. - Információkat ígértem a küldetésünkről maguknak, nem többet! Arról nem volt szó, hogy idejönnek! - Nos, változott a terv, fiam - mosolyodott el Aryn asszony. - Vagy talán el akarod szakítani a Szent Hatágú Köteléket, amelyik a legősibb, és egyetlen igazi deizmushoz, a Ju Deához és annak vezető anyapapnőjéhez, hozzám köt?
- Ne legyen nevetséges, asszonyom, mindketten tudjuk, hogy zsarolás hatására segítek maguknak és követem az eretnek tanaikat - sápadt el dühösen Gutierrez. - Ó igen, majdnem el is felejtettem - mosolyodott el gonoszul Aryn asszony. - Gondolom továbbra sem szeretné, hogy a rendtársai értesüljenek a maga gyermekkori viselt dolgairól, az öreg Ishin Il-Raz kormányzóval folytatott viszonyáról, a pederasztriáról és pedofiliáról, amikbe belekeveredett, a ferde hajlamairól...
- Mindennap bűnhödöm azért, mert titokban a férfiakat szeretem - nyelt egyet dühösen Gutierrez. - Az Atya, akarom mondani, az Anya színe előtt... nos, mit akar? - Komkódokat, navigációs naplók adatait, a konvojuk útvonalát, bármit, amivel titkolni tudjuk, a kettőnk között fennálló kommunikációt, és úgy tudjuk beállítani, mintha csak véletlenül találkoztunk volna itt - villantott meg egy ragadozó mosolyt Aryn Dro Thul. - És amikor felveszem a kapcsolatot a missziójuk katonai parancsnokával és kutatásvezetőjével, maga mindenben álljon ki mellettem, bármit is javasolnék.
- De mégis, miről van szó? - kérdezte kíváncsian Gutierrez püspök. - A hitetlen mor’monok és csatlósaik megelőztek minket, ellopták a kincsek egy részét és most fel akarják robbantani a bolygót - magyarázta Aryn asszony. - Dio mio - krákogta Gutierrez. - De mi lesz, ha nem hisznek magának a feletteseim?
- Ne aggódjon, csak intézze el, hogy a kapcsolatfelvétel simán menjen - biccentett Aryn asszony. - A többit bízza rám. Van egy tervem... amit természetesen nem osztok meg magával, maga ostoba, ferde hajlamú férfiak szégyene... most pedig csipkedje magát!
Gutierrez hebegve igent intett a fejével, majd kikapcsolt. Thul asszony elégedetten hátradőlt a székében. Még nincs vége, gondolta, még van rá esély, hogy a Kiválasztott Népé, Alderaan gyermekeié legyen minden idők legerősebb fegyvere, ha még a bolygón van persze egyáltalán.
...
Mialatt az első StealthX felderítők és siklós kutatóegységek óvatos pásztázás és számos, koncentrikusan kiterjesztett kutatási kör után igazolták, hogy Tano mester hiányzó zászlóshajójának a környező űrben és orbiton sincs semmi nyoma, a felszínen távérzékelőkkel csak felismerhetetlen roncsokat azonosítottak túlélők nélkül, ráadásul a birodalmigyanús ionnyomok is nagyjából a semmibe vezettek, melyeket a bolygó körül érzékeltek, Dak’tellya lovag-parancsnok végül parancsot adott a Fény erőinek a felszín megközelítésére és a leszállásra.
- Lehetőleg igyekezzenek a településektől néhány órányira leszállni, roncsokat keresve! Nem kell azonnal magunkra vonnunk a helyiek figyelmét azzal, hogy a házaik ajtaja előtt landolunk, de szükség esetén álljanak készen kapcsolatfelvételre az ilyenkor szokásos protokollok szerint! A korábban befogott birodalmi kommunikációs sávok háromszögelt pontjaitól tartsák a távolságot, de landolás után azonnal kezdjék követni őket! - sorolta az utasításokat a fekete sörényű bothan fáradtan, amikor hirtelen furcsa érzése támadt az Erőn át. Kitekintett a semmibe, a bolygó horizontján túlra, s ugyanebben a pillanatban megjelent a komján a mon cal Margolis kapitány.
- Parancsnok - közölte remegő szemkocsányokkal. - A távolsági szenzorok szerint egy aszteroida tart felénk a bolygó átellenes oldaláról. - Álljanak kitérő pályára, nem akarunk ilyen blőd módon összeütközni valami kósza kővel - vonta meg a vállát a bothan. Nem akarta elhinni, hogy a köztársasági parancsnok ilyen evidens dolgokkal rabolja a drága idejét. - Félreért, lovag uram - ellenkezett a mon cal nőstény. - Ez egy űrhajó, egy Killik raj-aszteroida.
- Oh... ellenséges? - futott végig hirtelen a Sötét Oldal szponzorálta félelem a fekete sörényű bothan testén. A Killik elleni háborúban a jedik mindkét oldalon megfordultak annak idején, és nem úszták meg veszteségek nélkül. Dak’tellya ifjú padawanként hallott az ottani borzalmaktól, és nem villanyozta fel a gondolat, hogy most egy aszteroidányi csáprágós bolond bogár közelít felé, még úgy sem, hogy jediként elvileg minden életformához egyforma nyitottsággal és bizalommal kellett volna viszonyulnia. - Élesítsük a pajzsokat és a fegyverzetet?
- Negatív, azonosítottunk egy bejövő frekvenciát... - pislogott nagyokat a mon cal tiszt, miközben megjelent mellette két elválaszthatatlan kísérője, az omwati Zax doktor és a deista Gutierrez püspök. Utóbbi még a szokásosnál is sápadtabbnak tűnt. - Az Új Ellenállás katonai komja... - Kapcsolják közös vonalba - Dak’tellya meglepetése csak fokozódott, amint a komképernyő harmadik osztásán nem más jelent meg, mint Új-Alderaan volt szenátora, és a Köztársaság volt államfőjelöltje, Aryn Dro Thul nagyasszony.
- Szenátor asszony, mármint... igazgató asszony, üdvözlöm, itt Ruwar Dak’tellya a Jedi Tanács, a Fény Hadserege, a Köztársaság Újjáépítési Hatósága és a Deista Egyház közös kutató missziójának biztonsági főnöke - jelentkezett be a bothan jedi. - Minek köszönhetjük a megjelenésüket? Felhívnám a figyelmét, hogy ez lezárt műveleti terület... - Nekem nem tűnik túlságosan lezártnak, jedi lovag, hogyha mindenféle kósza ershani hajó ki-be járkálhat és kincseket rabolhat a felszínről - jegyezte meg hevesen a nő.
- Miféle ershani hajó? - kérdezte most Margolis kapitány, majd bocsánatkérő uszonymozdulatokkal gyorsan bemutatta saját magát és misszióvezető helyetteseit. - Mi csak birodalmi jelenlétre utaló nyomokat találtunk az űrben és a felszínen... - Ráadásul még mindig nem világos, maguk hogy kerültek ide - tette hozzá Dak’tellya.
- A közelben jártunk, amikor a maguk ionnyomait észlelték a Fészek-felderítőink - rögtönzött Thul. - Átküldök néhány beszélgetést és vektornyomot, amit befogtunk - azzal visszajátszotta a Fény és a Köztársaság erőinek azokat a logokat, amelyeket percekkel korábban Gutierrez küldött neki. - Egy... öhm... birodalmi felderítőt követtünk, nem tudtuk, maguk kicsodák, és mi ez a bolygó... az ershani hajót bizonyára takarta az Önök szenzorai elől a bolygó holttere. - Nem kizárt, nem lehetetlen - hümmögött Margolis kapitány.
- Ne haragudjanak, de épp egy mentés közepén vagyunk - szólt közbe Dak’tellya. - A konvojunk zászlóshajója elszakadt a többi egységtől, és valószínűleg még az ideérkezésünk előtt lezuhant a bolygó felszínére. - Ó, rendkívül sajnálom - Thul persze már tudta ezt Gutierrez jelentéseiből, de eddig nem tulajdonított jelentőséget neki, elkönyvelte az ostoba jedik egy újabb ostoba hibájának, bizonyára elvétették a hipertérből való kilépési vektort és nekiütköztek a bolygófelszínnek, vagy valami ilyesmi, gondolta korábban... - Talán valami köze lehet ennek a bombához, amit találtunk, és amit az ershaniak hagytak ott... talán ők lőtték, vagy kényszerítették le a maguk zászlóshajóját is.
- Miféle bomba? - döbbent meg Dak’tellya. - Egy üres templom-, vagy kastélyszerűségben találták a felderítőink, amikor lementek a bolygóra - jegyezte meg Aryn asszony. - Maguk már lent vannak a bolygón? - szólt közbe döbbenten Margolis mellől az omwati Zax doktor. - Ahhoz képest, hogy csak véletlen kerültek ide? - Nem tudtuk, mi ez a hely, nyilván leküldtünk néhány felderítőt - tárta szét vékony karjait Aryn asszony.
- Nem tetszik ez nekem - szólt közbe Dak’tellya is. - Nem találkoztak a felszínen birodalmiakkal? A tevékenységükre utaló komjeleket fogtunk korábban a felszínről. - Fasiszták is vannak a bolygón? - Aryn asszony aggodalma ezúttal őszintének tűnt. - De hát miféle hely ez?
- A Szent Jedha - szólalt meg az eddig csendes Gutierrez püspök a mon cal kapitány másik oldalán. - Jeduha - álmélkodott Thul asszony, ügyesen játszva a vonal túlsó végén meglepettségét. - De hiszen akkor ez Szent Föld! Nem hagyhatjuk, hogy a fasiszták, vagy a mor’monok rátegyék a kezüket!
- Ez egy civil kutatómisszió, és jelenleg mentésen dolgozunk, nem területi igénnyel érkeztünk - szólt közbe Margolis. - Ne legyen nevetséges, ugyanmár - nevetett fel Aryn asszony. - Maguk birodalmiakat láttak, mi ershaniakat. Gondolják, ezek az agresszor pusztítók majd megelégszenek ennyivel? Bizonyára útban vannak már ide az inváziós flottáik. Hát nem értik? Figyelmeztetnünk kell Coruscantot azonnal!
- Kommunikácós nehézségeink vannak, már elküldtünk egy korvettet, hogy jelentse a helyzetünket - jegyezte meg Dak’tellya. - Nem tetszik nekem ez a sok véletlen egybeesés... - szólt közbe Zax. - Új-Alderaanak közismerten vannak olyan... kulturális társaságai, akik titokban szintén Jedhát kutatják. Erre Thul asszony azt állítja, hogy teljesen véletlenül járnak erre...
- A Szentség az Szentség, a megvédelmezése közös ügyünk, akárhogy is kerültek ide a tiszteletre méltó Ellenállók - szólt közbe most hebegve, kissé dadogva Gutierrez püspök. - Én... én azt... java... javaslom, h... hogy dolgozzunk velük együtt. - Segítsenek hatástalanítani a mor’mon fegyvert, amit találtunk, megadjuk a koordinátákat - közölte Thul asszony. - És addig mi segítünk a maguk mentő kutatásában is. - Ugyan, hogyan tudna egy csomó Killik megtalálni egy lezuhant jedi mestert a bolygón? - kérdezte kétkedve Dak’tellya.
Thul asszony biccentett a képernyőn kívülre, majd nem sokára egy elmosódott arcú férfi jelent meg mellette. - Üdvözlet... ünk, Ruwar padawan, akarom mondani, lovag - biccentett Raynar Thul. - Mi segíthetünk. Az Erő és Ajuduja. - Ó, igazán, hogy maga az - vonta össze a szemöldökét Zax doktor Raynar láttán. - Most már még kevésbé hiszek a véletlenekben. - Bármit meg kell tennünk, ha a Szent bolygó és szent kincsei veszélyben vannak - szólt közbe Gutierrez.
- Még egy dolog - tette hozzá mosolyogva Aryn Dro Thul. - Ha sikerül üzenniük a Köztársaságnak, el kell ismerniük Új-Alderaan politikai primátusát a rendszer felett. A szabad vallásgyakorlás tiszteletben tartásával, természetesen, ha már így összehozott minket a véletlen - mosolygott Gutierrezre, aki hebegve igent bólintott. - Eszükbe ne jusson! - tiltakozott tovább egyre dühösebben és kétségbeesettebben Zax. - A rendszernek független, civil felügyelet, vagy legjobb esetben is a Köztársasági Flotta felügyelete alatt kell maradnia!
- A prioritás a lezuhant jedik és Tano mester megmentése most - mormogta Dak’tellya. - És, hogy megtaláljunk bárkit az ershaniak és a birodalmiak közül, akik veszélyeztethetik a rendszer biztonságát. - Nem tudom, úgy érzem, hatásköri vitánk van - ugáltatta szemkocsányait Margolis kapitány. - Miféle hatásköri vita, kedvesem? - Aryn asszony hangja úgy vágott, mint a vibrokés. - Én szenátor voltam, a Thul Társaság és Konszern elnökségi tagja vagyok, tiszteletbeli vezérigazgató! - Még ha Penes szenátor lenne itt maga helyett, akkor esetleg érteném, de ugyebár ő sem kormánytag - ingatta lazacfejét Margolis.
- Na idefigyeljen... - sziszegte Aryn asszony egy pillanat erejéig, aztán visszaváltott eredeti, mézesmázos modorára. - Akkor üzletet ajánlok. Gondolom, van köztársasági hírszerző a legénységükben. - Biztos vagyok benne - vakarta meg a fejét lemondóan Zax. - Két archeológust is az utolsó pillanatban cseréltek le indulás előtt a csapatomból.
- Akkor szedje össze őket, és mondja meg neki, ha Új-Alderaan érdekei érvényesülhetnek elsőnek, és ha vállalják, hogy behívják a Köztársaság katonaságát ide, akkor az Új Ellenállás olyasmit oszt meg velük egy birodalmi titkos projektről, amivel eddig csak a legrosszabb rémálmaikban találkoztak - halkította le a hangját Aryn asszony, aki természetesen végigülte a Razor-rendszerben, ide történő indulásuk előtt Wedge Antilles és Tycho Celchu összes vitáját, és korántsem volt olyan rövid memóriájú bolond satrafa, amilyennek páran a vérengzésbe torkollt választási vita és azt követő visszavonulása után elkönyvelték.
- Mégis, miről beszél? - szólt közbe most Dak’tellya, akinek bár nem igazán volt köze ehhez, azért felismerte, ha valaminek fenyegetés szaga volt. - Két szó, úgy kezdődik, hogy “Halál”, és úgy végződik, hogy “Csillag” - suttogta Aryn. - Ó, az Erő legyen mindannyiunkkal... itt a rendszerben? Ez egészen biztosan csapda... - sápítozott Margolis. - Nem, nem itt, bugyuta tengeri herkentyű - sziszegte lekicsinylően az alderaani nő. - Messze innen, de tudjuk a koordinátákat. Na mi lesz, együttműködünk végre?
- Persze, persze, mindenképp - hebegte Margolis, elengedve hallókocsányai mellett a sértéseket, és Gutierrez is helyeselt. - Csak ha Thul lovag és Zax lovag lent találkoznak a bolygón, és segítenek követni a lezuhantak nyomait - tette hozzá Dak’tellya. - Mi azonnal megpróbálunk üzenni az Andoria III-nak, hogy immár nem csak a lezuhanást és a lehetséges birodalmi jelenlétet kell jelenteniük a Köztársaságnak és a Tanácsnak, hanem az azonnali beavatkozás szükségességét is, és az ershani fenyegetést.
- Nem tetszik nekem, de összeállítok egy specialista csapatot az alderaaniak által talált helyszín bejárására és az ott talált bomba hatástalanítására - tette hozzá Ortole Zax, aminek unokatestvérét, Tiu-t osztotta egy csapatba Dak’tellya Raynarral. - Igazán köszönöm, az Erő és Alderaan fényei legyenek mindannyiunkkal - bontotta a vonalat negédesen mosolyogva Aryn Dro Thul, majd visszafordult Raynarhoz, aki mellette állt.
- Menjetek az összes harcképes Killikkel a felszínre. Nektek kell megtalálnotok először az Égiek Fegyverét. - Ahogy óhajtod, Kiválasztott Nép Úrnője - biccentett Raynar közönyösen. Láthatóan nem igazán hozta lázba, hogy újra jedikkel találkozhat. Bár őt a rovarok ambróziájának majszolgatásán kívül már hosszú-hosszú ideje semmi más sem hozta lázba, meg kellett hagyni.
...
Eközben a rendszer holdjához közel egy másik kódolt vonalon egy jóval feszültebb beszélgetés zajlott. Az U-515 kapitánya,Henke és Rampart admirális az Első Rend rejtőző flottájától egyre kevésbé találta a közös hangot. - Először végignézzük szó nélkül, hogy egy ershani piramishajó bejön ide, elvisz valamit, aztán lelép, most pedig az általunk követett aszteroida közvetlen kapcsolatba lép a köztársasági és jedi hajókkal, uram, tisztelettel, ezt nem engedhetjük tovább! - füstölgött Henke.
- Az ershaniak a szövetségeseink, ha a Főinkvizítornak bármi problémája lett volna a jelenlétükkel, majd a távozásukkal, bizonyára jelezte volna felénk - kötötte a neket a karóhoz Rampart. - De a Főinkvizítor semmi ilyesmit nem tett. Tehát én sem teszek, amíg nincs rá parancsom, és ajánlom, maga se tegyen. - Talán a Főinkvizítor már életben sincs, mit tudja maga, uram - tiltakozott Henke, mire Rampart megkeményítette a hangját.
- Ne feledkezzen meg a tiszteletről, másodosztályú U-hajó kapitány, ha a Vezérkar egy tagjáról és az Első Rend legfőbb parancsnokáról beszél! - csattant fel Rampart. - Különben hamarabb hadbíróság és rögtönítélő szék előtt találja magát árulásért, mint amennyi idő alatt kimondhatná, hogy enssu... entscildu... schuldige... entdigung, vagy mi - zavarodott bele Henke nem kis mulatságára a nyakatekert cosrai bocsánatkérésbe az admirális szinte rögtön.
- Tisztelettel, uram, értettem, de az alderaani hajó olyan titkos információkat oszthat meg a köztársaságiakkal, amelyek a Főinkvizítor bármiféle missziójának kudarcánál is nagyobb veszélybe sodorhatják a Birodalmat! - tiltakozott tovább Henke. - Éppen ezért követtük őket idáig, hogy ilyesmi ne történhessen meg! - Fogalmam sincs, miről beszél, másodosztályú kapitány - Rampart hangja vonakodó volt.
- Sajnálom, uram, a biztonsági protokoll igényelt minősítése hatos szintű, hogy megoszthassam ezeket az információkat, az öné úgy látom, ötös szintű - sóhajtott fel lelkiekben Henke, miután gyorsan megnézte a kód-holokönyvben a Rampart azonosítójához tartozó engedélyezési szintet. - Na látja, ha nem hajlandó elárulni, akkor tartják magunkat a Főinkvizítor utolsó parancsához, és punktum! - csattant fel Rampart. - Mint már mondtam, senkivel és semmivel nem kerülhet itt a rendszerben harciérintkezésbe, amíg a Főinkvizítor nem teljesíti odalent a küldetését! Tartsa fent a rejtőzködési profilt és maradjon veszteg, másodosztályú U-hajó kapitány Henke!
- Jawohl, parancs, értettem, U-515 kilép és rádiócsendet aktivál - Henke bontotta a vonalat és első tisztjére pillantott. - Das ist nicht gut, valamit tennünk kell, Kaleu. - Nem tudjuk megsemmisíteni az aszteroidahajót a torpedóinkkal, Herr Kapitän? - kérdezte az első tiszt, egy szakállas, gyűrött arcú baneyri férfi.
- Az aazteroidahajók struktúrája miatt a sztenderd részecskeromboló torpedóink csak több, külön-külön továbbra is működőképes szekcióra bontanák azt a követ, más hatást nem érnénk el vele - rázta a fejét Henke. - Nem, üzennünk kell Tiebolt ezredesnek. - Az admirális teljes körű rádiócsendet rendelt el a rendszerben - jegyezte meg savanyú képpel a Kaleu.
- Akkor távozunk - szorult ökölbe Henke keze. - Az első rendszerig, ahonnan lehet adni... gondolom, a Köztársaság is próbálkozott már ezzel, megvan még az az ionnyom, amint a korábban elugró korvettjüket befogtuk? - Pozitív, uram, követhetjük - biccentett az első tiszt. - De nem lesz ebből baj? Ha Rampart admirális és az Első Rend észreveszi, hogy kvázi megszöktünk...
- Álcázott U-hajó vagyunk, Kaleu - vigyorodott el Henke. - Nem fogják észrevenni. Gyerünk, los, los, schnell, kövessék le a köztársasági hajó kilépési vektorát, utána készítsünk még egy-egy képet az itt lévő összes többi hajóról, aztán U-booten vor, indulás a legközelebbi, komzáron kívüli rendszerbe a köztársasági hajó nyomában!
|
|
|
Jedha
Mar 6, 2022 18:58:01 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Mar 6, 2022 18:58:01 GMT 1
Jedhaváros régi negyede alatt, a számos templom- és imabarlang-romok alatt, Ren nagyúr egykori Szent Elbújhelyén a lilán villogó kristályképződmények most halványan, szomorúan pulzáltak. Körülöttük vörös páncélos testőrök porrá őrlődött maradványai hevertek, illetve a mutáns nagyúr halott attendánsai: a lila köpenyes, más világból való térnavigátorok. A felborított, halott test-képződményeket tartalmazó, összetört lombikok és gépezetek között valahol ott feküdt egy ezeréves gungan kiszikkadt, osszeszáradt, kiszipolyozott porhüvelye is. Az egyik helyiségben darabjaikra zúzott dimenziókapuk sorakoztak. Egyik sem volt működőképes állapotban. Ren gyilkosa gondoskodott róla, hogy a hely titkai együtt szálljanak a sírba a gazdájukkal. Kereteik felborulva, széttörve feküdtek a kőpadlón, az őket működtető apróbb kristálykövek pedig repedten hevertek mellettük. Neo Tierce a nagyobb kristályokat viszont nem pusztíthatta el, mert a kyper a galaxis egyik legerősebb energiaforrásának számított – egy kristály elpusztítása is olyan erejű kataklizmával járt volna, ami elsöpörné a gigantikus hegycsúcsot, aminek a tetején a Szent Város terpeszkedett. A falakban csillogó kristályok lilán pulzáló fénye minden előjel nélkül most felélénkült. Az egyik, még viszonylag ép formájúnak mondható kapu körül halk morajlás indult. A szerkezet megremegett. A következő pillanatban a padlón heverő, faragott meghajtókristály felemelkedett, átszelte a romos helyiség levegőjét, és beillesztette magát a megfelelő aljzatba. A kapu energiát kapott, amire a falakban levő kyberképződmények is rásegítettek – a lilán felfénylő természetes kristályokból lilás energiapászmák vánszorogtak elő, hogy aztán belefolyhassanak a kaput működtető, ősi energiaelosztóba. Ahogy a dimenziókapu életre kelt, a morajlás tovább erősödött. A tetején levő antennák körül zöldes energiakörök sisteregtek fel, az energiacsatolók szikrázva futtatták körbe az egyre növekedő energiamennyiséget. A kapujáratban tükörszerű, megfoghatatlan massza jelent meg, ami lustán kavarogva morajlott, mint egy lepelszerű, tejes köd. Az átjáróból sűrű, fekete, anyagtalan massza szivárgott elő. A sötét, megfoghatatlan tömeg előbb a padlóra omlott, majd elkezdte betölteni a kapu teljes keretét. Aztán pedig hús-vér alakok életnagyságú képmásaivá formálódott – az alakok kiléptek a kapuból, felvették teljes humanoid alakjukat, és szétszóródtak a kapu előtt, utat adva a mögöttük érkező sokaságnak. Miután visszanyerte teljes emberi alakját, Jude Rozess önelégült mosollyal, mohón körülnézett. A mögötte álló Dolohov, Momin és Xerin – az utóbbi, a twi’lek letört lekkuját simogatta, miközben hegyes fogait csattogtatva állandóan nyöszörgött és nyáladzott – körül eloszlott a sötét, füstszerű anyag. Fekete kámzsás alakok egész tömege sereglett át a Hit Lordok mögött a dimenziókapun. A Renegát káoszlordjai és Hit Lord vezetőik – kiküszöbölve a már korábban útnak indított csapat hagyományos utazási módját – megérkeztek a Jedhára. A kapun egy filigrán, fiatal fiú lépett át. Damian Gray sötét szemei felcsillantak, ahogy elkezdte vizsgálni a falak mentén felborogatott kapukat, lombikokat és egyéb, különféle szerkezeteket. Sordis nagyúr fia lehajolt, és felemelt egy marék kristályport a tenyerén. - Igaza volt a kölyöknek – horkantott fel Dolohov. – Mégiscsak jobb ötlet volt életben hagyni. Hogyan indítottad újra a kaput? Damian, mielőtt visszafordult volna a káoszlordokhoz, gyorsan a felöltője alá rejtette a nyakában viselt medaliont. Az ereklye mutatta meg a számára, hogy mit kell tennie – Sordis kastélyában számos kapu volt, de azok sem működtek. A medalion azonban éreztette Damiannel, hogy mit kell csinálnia. Latba vetve saját természetes erőképességeit, rádöbbent, hogy odaátról is képes megjavítani egy ilyen kaput... a megfelelő segítséggel, persze, amit a Renegát ereklyéje, ez a zölden pulzáló kulcs, ami a renegátisták főhadiszállására is bejuttatta őt, biztosított a számára. - Deus ex machina – mormogta maga elé a fiú, még mindig a medaliont szorongatva a ruhája alatt. - Mit mondasz? – hallotta maga mögött az egyik kámzsás káoszlord hangját. Damian felállt, és szembenézett Dolohovval. - Azt mondtam, hogy a Sötét Nagyúr fia vagyok. Ez éppen elég magyarázat. – Igyekezett annyi meggyőzőerőt sugározni a szavai mögé, hogy az igaza megrendíthetetlennek tűnjön. Ha rájönnek, hogy a medál nélkül még Sordis kastélyát se lett volna képes megtalálni, akkor elveszik tőle, és neki magának nem marad haszna a számukra. A hasznosságától függött az élete – Jude Rozessről még most is lerítt, hogy mekkora fenyegetésnek tartja őt. Ennyi káoszlorddal még Sordis fiaként sem tudott volna egyedül elbánni, a szökésre tehát nem számíthatott. A másik lehetősége az volt, hogy bebizonyítja: tényleg veszélyes. Még több erődemonstrációra lesz szüksége. Ahogy a népes csapat átvonult a megvilágítatlan, romos folyosókon, Damian igyekezett láthatatlan maradni. Nemsokára egy trónterembe értek – vörös páncélos testőrök hullái hevertek a falak mellett, összetört lombikok, kísérleti létesítmények, félig kifejlődött, sikertelennek tűnő, tenyésztett teremtmények összeroncsolódott maraványai... - Pici baba szülke baba, csak nem hiányzik apuci – gügyögött Xerin Damian mögött, amikor a fiú megtorpant a látványtól. A twi’lek állandóan kétrét görnyedve járt, mintha mindenkinek az arcába akart volna hajolni. – Apuci most nincs itt, hogy megvédjen... vagy megegyen, ehehehe. Pedig egy-két jó falatot nekem is szokott adni... a számba, de máshova is ám. - Jól vagyok – fordult el Damian, és inkább az elöl haladó Hit Lord hármashoz sietett. - Jude, mielőbb el kell intézni a gyereket – hallotta Dolohov hangját, amikor beérte őket. Jude azonban már jóval előttük járt, és a trónemelvényen elterült, lyukas mellkasú, kiszáradt humanoid porhüvelyt vizsgálta. A teremtményről szinte azt sem lehetett megállapítani, hogy melyik fajhoz tartozik. Talán gunganhoz hasonlított a leginkább. - Engem inkább az érdekel, hogy ez ki... – mondta a renegátisták vezére, majd lehajolt a papírvékonnyá degradálódott tetem mellé. - Nem mindegy? A lényeg az, hogy a kölyöknek köszönhetően hamarább ideértünk, mint Talon csapata és a többiek, akik még mindig úton vannak. – Momin nagyúr Jude mögé lépett. – Solo itt van, érzem! Mi így, együttes erővel képesek vagyunk elbánni vele! - Nem egy gungan vezette az Első Rendet, amikor a Sötét Nagyúr is utazásokat tett a Constantra? – töprengett tovább Jude. - De... de igen – húzódott közelebb Momin. - Solo műve? – bökött a hullára Dolohov. - Lehet – vont vállat Jude. – Lehet, hogy módszeresen el akarja varrni a szálakat, amik a Sötét Nagyúrhoz és a gunganhez kötötték. - Felemelkedett, és körbenézett a teremben. – Hé, mit csinál a kölyök? Damian az egyik lombik mellett térdelt, és az abból kiborult testkezdeményt tapogatta. A káoszlordok odasiettek hozzá. - De hiszen ez... – szisszent fel Jude. - Az apám – fejezte be helyette Damian. - A Sötét Nagyúr! – kerekedtek el Xerin szemei. A hamuszínű bőrű twi’lek térdre hullott az élettelen lombik-Sordis előtt. – A déli hideg télben/ A Sötét Nagyúr nevében... Ó, az imáim meghallgatásra találtak... csak fel kell kelned, nagyuram, és minden rendben lesz... ó, ébredj már fel, Sötét Nagyúr!! – azzal zokogva a sikertelen kísérleti alanyra borult. - Nyilvánvaló, hogy olyan dolgok zajlottak itt, amiket mi nem értünk – nyelt egyet Jude, aki meglehetősen sápadt volt. – De a feladatunk nem változott. Bevárjuk a többieket, és együttesen indulunk Solo keresésére. - De hát... de hát újra kell építenünk ezt a helyet! – sopánkodott Xerin. – Hátha... hátha ismét feltámad!! - Xerin... ez csak egy másolat – szólt Momin. - Vagy prototípus – emelkedett fel Damian. - Prototípus? – pördült felé Jude. - Én... ez azt jelenti, hogy én is egy genetikai kísérlet eredményének a mellékhajtása vagyok – motyogta maga elé Damian alig hallhatóan. – Nem vagyok igazi. Csak egy abomináció. - A Sötét Nagyúr nem csak egy... lombikbébi volt – tette a vállára a kezét Jude. – Az nem lehet. Ez csak valami... szégyentelen utánzatgyár lehet. - De mi van ha mégis csak egy... – vetette fel félénken Dolohov. - Csak egy mi? – fortyant fel Lord Momin. – Minek nevezed a Sötét Nagyurat? Gyerünk, mondd ki! - Én... semminek... - Nem! A Renegát, Darth Sordis nem lehet holmi tenyésztett... állat – kiáltott fel egy kámzsás alak. - Ha az lett volna, akkor... akkor csak egy lombikszökevény volt. A mi egész ügyünk, a szövetségünk, a létezésünk értelme pedig... hazugság. - Hogy gondolhatsz ilyet, Sordis Sordis volt, Palpatine császár gyermeke – csattant fel Jude olyan hangon, mint aki saját magát is győzködné. Össze kellett tartania őket. Most nem veszíthették el a hitüket! Most nem, amikor ilyen közel kerültek Solohoz. – Ez az egész itt arra ment ki, hogy... szóval, a Sötét Nagyúr mindig is túl önálló entitás volt, a gungan bizonyára... bizonyára akart belőle egy engedelmes másolatot készíteni, mielőtt Solo megölte őt is. – Körbenézett a káoszlordokon, majd szenvtelenül hozzátette: - Egyszer már elhagytátok a Nagyurat, amikor először meghalt az Endornál – de látom, most is szentségtörően gyenge a hitetek! - Mi nem... én nem... én csak hangosan gondolkoztam – sütötte le a szemét a káoszlord. - Igen? Igen??? – pattant fel Xerin. – Na és te, Jude?! Te se siettél a Nagyúr segítségére az Endor után! Ugyanúgy megfutamodtál, mint a bátyád! Magától kellett feltámadnia a Nagyúrnak... elveszve, magányosan! Gyáva, áruló banda!!! A Jude kezéből kilövellő villámok telibekapták a twi’leket, aki métereket repült hátra, mielőtt a padlónak ütődve vonaglani kezdett. Jude egy ugrással mellette termett, és újabb villámokat szórt a felelőtlen, ostoba ribancra. Xerin tehetetlenül rángatózott. - Ti most engem követtek, nem Sordist! – sziszegte Jude, akinek az arcát eltorzította a gyűlölet. – Én-adom-a-parancsot-te-követed – minden szavát újabb és újabb villámcsapások toldották meg. Amikor abbahagyta a kínzást, a twi’lek rángatózott még egy darabig, aztán felült. Mosolyogva bólintott annak ellenére, hogy egykor lila bőre most még hamuszürkébb lett a kínzástól, és még a fogai is kirohadtak a villámok erejétől. - Csak látni akartam, van-e benned még spiritusz – mondta, de még mindig lihegett a megerőltetéstől. Damian felsegítette a twi’leket, mire az meglepetten nézett vissza rá. Aztán a fiú a levegőbe dobta a karjait, széttárta az ujjait, amikből vöröseslila erővillámokat lőtt a mellette álló három Hit Lordba. Jude, Momin és Dolohov a levegőbe emelkedtek, de nem kezdtek el rángatózni vagy ordítozni. Döbbenten bámultak le a fiúra, aki továbbra is pattogó, statikus, belassuló energiakisülésekkel tartotta őket gúzsban mindannyiuk feje fölött – a villámok olyan lassan kúsztak előre és az áldozatok testébe, mint egy corucanti gránitcsiga, folyamatosan a levegőben tartva őket, mintha a testek köré csavarodott energiakötelek lennének. - Úgy egyeztünk, hogy ha segítek nektek a kapukkal, ha megmutatom, mire vagyok képes, akkor Jude féleáll az utamból – mondta Damian higgadtan. Jude rájuk akart ordítani, hogy öljék meg, de az egész testét mozdulatlan sztázisban tartó villámok nem engedték beszélni sem. Xerin, aki Damian mellett állt, összerezzent. Ő már tudta, hogy nem érdemes provokálni a Rozess asszonyságot, de ez a fiú... valami teljesen más eset volt. - Az én dolgom az, hogy megölessem Anakin Solot – jelentette ki Jude, amikor végre ki tudta nyitni a száját. – Azután azt csinálsz, amit akarsz. De addig nem tűröm a hatalmi harcokat! - Darth Talon kapta a parancsot Solo megölésére, és végre is fogja hajtani azt a nagyuratok akarata szerint – pillantott fel rá Damian. – Csatlakozni fog hozzá a mandalóriai seregével. És amikor Solo gyanakvása idővel alábbhagy, végez vele. Ha ennek a parancsnak ellene mondtok, az a mesteretek elleni árulás! Jude Xerinre pillantott. - Neked járt el a szád? Ezek titkos akciók! – förmedt rá a twi’lekre. Aztán tekintete Dolohovra villant. – Vagy neked, vostroyai? Te pedig, fiú... Most én vagyok a főnök. Talont sosem fogadja el maga mellé Solo, hiába akar hozzá csatlakozni. Éppen ezért kell egy másik csapat is, aki megtámadja a célpontot, hogy aztán Talon és a mandalóriaiak megmenthessék őt... - Értem – mondta a fiú. – De az én elképzeléseim alapján csináljuk. Hozasd elém Dannik Jerrikot, ha megérkezik a Jedhára. - Hogy merészelsz parancsolgatni nekem?! – fortyant fel Jude, aki hiába fészkelődött a veszélyesen pattogó béklyói között. – Azonnal eressz el!! Erre most nincs idő! - Anakin Solot nem olyan könnyű csapdába ejteni – vágott vissza Damian, mire a villámok immár teljesen energiakábel-szerű kisülésekké alakultak, amiknek a kiindulópontját a csuklója köré tekerte. – Előbb nyomást kell gyakorolni rá, folyamatos veszélynek kell kitenni a nagy támadás előtt. Le kell morzsolni az embereit, el kell szigetelni... és csak akkor támadnak rá a káoszlordok. Csak ekkor jöhet Lord Talon, hogy felmentőseregével átáljon, lemészárolja a káoszlordokat, és Solo szövetséget kössön vele. - Nem igaz! – vicsorgott Jude. – Annyian támadunk majd rá, hogy nem számít, mennyi katonája van! Damian szembenézett vele. Aztán elsietett a trónemelvény felé, felállt a második lépcsőfokra, és maga felé intette a többieket. Jude, Dolohov és Momin tehetetlenül lebegtek utána. A káoszlordok és nem erőhasználó renegátista harcosok előresereglettek. Xerin állt a legközelebb a fiúhoz, amikor az megszólalt. - Ide! Idefigyeljetek! – harsogta Damian az Erő által felerősített hangon. – Ez az egész mostantól... családi vállalkozás. Én új szervezetet csinálok belőletek! Fel kell ismernetek, hogy a Sötét Nagyúr halálával a renegátista ügy is meghalt! Elmúlt, nincs tovább, vége!! Az előtte sokasodó tömeg felhördült. - Mit képzel ez? – szorultak ökölbe Dolohov kezei, mire az egyik kötele beleszikrázott a bőrébe. A Hit Lord kelletlenül felszisszent. - Éppen ezért nektek sincs már ügyetek! – folytatta Damian határozottan. – Ez szomorú, de ti a Sötét Nagyúr öklei voltatok, nélküle viszont... új célt kell keresnetek! Én a Sötét Nagyúr fia vagyok! Mostantól engem kell követnetek, mert én célt adok nektek! Az első dolgunk természetesen a bosszú... Jude Rozess, mint első hadnagyom vezet titeket ezen az úton, ami egészen a Mester gyilkosáig, Anakin Solo haláláig vezet majd! De utána... utána új világ következik! Damian kinyújtotta a kezét, mire a helyiségben felgyúltak a fali fáklyák. A fiú kezébe pedig egy ismerős sétapálca repült, amit az egyik káoszlord taktikai övére erősítve vett észre még korábban. Az ereklye láttán sokan felszisszentek. A közönsége morajlása közepette Damian Smordre az Erővel lecsavarta a míves markolatot, és szabad kezével felkattintotta a beleépített, narancsvörös fénykardot. A levegőbe emelte a fegyvert és így szólt: - Mert mostantól... én vagyok a Renegát! – és ökölbe szorította a Hit Lordokat tartó kezét, mire a villámkötelek felizzottak. Azzal Jude, Dolohov és Momin kórusa felordított a beléjük robbanó, lélekszakasztó fájdalomtól. ... Az Égi Palota, ez a hatalmas, piramis-szerű, mégis modernkori kerámiabeton alkotóelemekből álló épület hajszálpontosan annak a templomnak a bolygómagot átszelő ellenpontja volt, ami Jedhavárosban magaslott. Az ősi legendák szerint a két templomot egykor egyenes vonalban haladó járat kötötte össze, ami szabályosan átszelte a Jedha magját, és ezen át közlekedtek az univerzum legelső whilljei, az Erő misztikus energiamezejét adó, állítólagos mikroorganizmusok – bár az Erő efféle fizikai magyarázatairól azóta kiderült, hogy nincs különösebb valóságalapjuk. Az épület felső emelete azóta teljesen beomlott, egykor fehér kőoldalát belepte a Jedha sárga homokja. A sivatagi bennszülött népek nem merték megközelíteni, de a bolygó más, civilizáltabbnak mondható lakosai sem. Szellemjárta helynek tartották, ahonnan éjjel kétségbeesett nyöszörgést, ordibálást, ragadozó fajok hangjait fújja elő a szél. A mélyben, ami több tízezer évvel ezelőtt akár pincehelyiség is lehetett, a beágyazott, egy birodalmi korvett méreteivel vetekedő organikus teremtmény remegő, membránszerű alakja most megremegett, ami az ő esetében melodramatikus sóhajtás volt. Az egykori, ma már világaggyá fejlődött dhuryam egybeolvadt a falakkal, egy évszázad óta ő volt ennek a templomnak az egyesek által Égi Fegyvernek, mások által Yuuzhan Vong szuperlénynek nevezett, de valójában afféle bolygógyökérként szolgáló, titokzatos tárgya – aki ráadásul még pazhkic Yuuzhan’tar al’tirrna, a coruscanti világagy dhuryam-csoportja előtt érkezett ebbe a galaxisba. Egy Yuuzhan Vong Formáló lépett az egyik membrános kitüremkedéséhez, hogy megtisztítsa és újraépítse a savas nyálkát csöpögő testrészt. A sérülést egy, a fenti romok nyílásán át berepülő vérdenevér okozta, amit közelengedett magához, hogy tanulmányozhassa. Mindeközben egyre erősödő, ütemes kopogás csendült – az árnyakból pedig egy, a körbenálló Vong harcos-őröknél jóval kisebb termetű humanoid lépett elő. - Miért engeded, hogy bántsanak? – tette fel a kérdést az emberlény. Bár a világagy telepatikusan kommunikált, a nő emberi párbeszédként fordította le magában a gondolatokat összefüggő szavakká és mondatokká. - A vadállatok? – kérdezett vissza a világagy. – Ha fejlődni akarok, tudnom kell, mit érez egy hitetlen organikus. Nekem is tapasztalnom kell az élet minden aspektusát ahhoz, hogy létrehozhassam és formálhassam, nem így gondolod, Demerzel? A húszezeréves android közelebb lépett – kissé robotikus mozdulatai miatt az arisztokrácia előkelőségét, a kiváltságosok rigorózusságát, és a nemesi származást tükrözte. Valójában azonban csak arról lehetett szó, hogy az Égi Templomban – és az ebben a galaxisban - töltött évszázados szolgálata alatt elhanyagolta a motorikus funkciói fejlesztését. Egyszóval Eto Demerzel egészen emberi módon elkényelmesedett. - Te már a fejlődésed végső stádiumában vagy, pazhkic Jeedhan’tar al’tirra – felelte végül a nő. – Nincs tovább, hacsak nem akarod a környező űrt is terraformálni. - Az lenne ám a kihívás, nem igaz, Demerzel? – kuncogott fel a világagy. – Talán már meg is próbáltam. Halljam, miért vagy itt? Fent van a mentális pajzsod. Talán már meg is próbáltam.Demerzel a rendszeren belüli kommunikációt blokkoló űrszelekre és viharokra gondolt, és valami olyasmi kúszott fel rendkívüli, hihetetlenül komplex agya pozitronikus pályáin, amit leginkább kényelmetlen fészkelődésként tudott azonosítani. - Solo megérkezett – adta meg a választ. - Igen, tudom. Veled ellentétben én azt is érzem, hogy már elindult ide. Érez minket, érez engem. - Akkor készülj a fogadására – parancsolta a Yuuzhan Vong nép ősellenségei közül egyedül életben maradt szuperegzisztencia, akinek a fajtáját odaát, a Vong galaxisban kiirtotta a harcosok népe... és aki most emberi formát felvéve várta azt az embert, akivel a Legfőbb Fővezér bukása után új célt adhatnak egymás számára. A világagy megfelelő membránjai átszakadtak, és a Yuuzhan Vong harcos kaszt hibrid, félig Harcos, félig Formáló katonái ugrottak ki belőlük. A harcosok leporolták magukról a nyálkát, majd Yun Yammkához és Legfőbb Fővezérhez fohászkodva letérdeltek Demerzel előtt. - Shmirra-Onimi-Ren! Shmirra-Onimi-Ren!- fejezték be némi idő elteltével a rituális kántálást. Demerzel felsóhajtott. Solonak sokmindent meg kell értenie, ha élve akar távozni erről a bolygóról. Ő maga már évtizedek óta sejtette, hogy Ren tévedett. Nem csak egy Örökös létezik.
|
|
|
Jedha
Apr 19, 2022 21:05:29 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 19, 2022 21:05:29 GMT 1
A piramisszerű, a végtelen jedhai sivatag közepén álló templom főcsarnokában, amelyet korábban oly sebesen ürítettek ki Hadra erői, most egy vegyes összetételű, kisebb társaság figyelte a falak mentén ciripelő Killik rovarok mozgását, illetve a Hadra és stábja által itt hagyott bomba körül sürgölődő vegyes összetételű alderaani-jedi-köztársasági technikus csapatot.
- Lassan végeznek a hatástalanítással - lépett oda a technikusok vezetője Aryn asszonyhoz és a missziót vezető Dak’tellya lovaghoz. A bothan jedi az Új Ellenállás aszteroidahajójának felbukkanását követően ragaszkodott hozzá, hogy személyesen lejöjjön a templomromhoz, és bizalmatlanul méregette a Gutierrez atyával cinkos pillantásokat váltó alderaani ténsasszonyt. - Nem találtak továbbra sem arra utaló nyomokat, hogy Tano mester, vagy a többiek itt jártak volna? - kérdezte Dak’tellya a freskószerű kőfal-rajzoknál tobzódó Gutierrezt és Ortole Zaxot, miután fogadták a technikusok jelentését. Az omwati tudós megrázta a fejét.
- A nyomok, amelyeket találtunk, mind ershani jelenlétre és távozásra utalnak. A reziduális energiajellemzők... igen zavarbaejtőek. Mintha a semmiből felkapott volna mindenkit valamiféle energiasugár... - Nem... nem lehet, hogy valójában nyomtalanul elpárologtak? Hogy ez valami önvédelmi fegyver? - szólt aggodalmasan Gutierrez. - Ne hisztériázzon, atyám, ha van is ilyen fegyverrendszer a templomban, akkor csak azokra veszélyes, akik nem Kiválasztottak - mosolyodott el fölényesen Aryn Dro Thul.
Dak’tellya bizalmatlan pillantást vetett a nőre. - Nem érzek az Erőben tömeges halált, vagy semmi ilyesmit, ami ilyenre utalna - mondta végül. - Mindazonáltal..
- Van itt valami! - fordította hirtelen az omwati a mellette ciripelő Killik rovarok beszédét, amelyet Aryn legnagyobb bosszúságára az omwati régész azonnal megértett. - Az egyik falfreskó mögött... - Várjanak, óvatosan próbálkozzanak bármivel, nem akarunk semmiféle csapdát aktiválni - Dak’tellya bekapcsolta a komját, amely biztonságos vonalon közvetített a bolygó átellenes oldalán lévő másik vegyes jedi-alderaani kontingens felé. - Kettes csapat, itt Dak'tellya. Vétel.
- Itt Tiu - szólt bele végül Ortole legnagyobb megkönnyebbülésére unokahúga a bothan jedi komjába a sivatag átellenes végéről, bár az omwati tudós figyelmének nagy részét továbbra is a hieroglifákat vizsgáló rovaroknak szentelte. - Megtaláltuk a roncsot, de súlyosan károsodott, csúnya becsapódás lehetett. Viszont nem találtunk holtakra, vagy sérültekre utaló nyomokat. - Ajuduja szerint a Szent Városba mentek tovább a roncsok felől - szólt be a komba a Tiu társaságában lévő Killik felderítőket koordináló Raynar Thul is. - Magam is úgy vélem, inkább ott kellene keresgélnünk, hogy bejelentsük a protektorátust a rendszer szent helyei felett - szólt közbe krahácsolva Gutierrez, miután Aryn Dro Thul finoman, afféle alderaani úrinőhöz méltó módon hátbavágta. - Mármint a deista egyházközösség és Új Alderaan protektorátust, köztársasági garanciák mellett, úgy értem...
- A Szent Városból jelentették korábban a legtöbb birodalmi mozgást, nem akarnám feleslegesen kockáztatni, hogy beléjük fussunk - vetette ellen az egész új-alderaani ügy miatt kevéssé lelkes Dak’tellya, akit azonban a Margolis által felhajtott köztársasági biztonsági tisztek egyike még leszállás előtt meggyőzött arról, hogy átmenetileg adjanak teret a vélhetően stratégiai jelentőségű birodalmi információkkal bíró ellenállók követelésének. - Kivéve, parancsnok, ha eleve a birodalmiak fogták el a lezuhant hajónk legénységét - szólt közbe most a vonal túlsó oldaláról Tiu Zax.
Dak’tellya kelletlenül vakkantott. Az óvatos bothan számára ez sajnos aggasztó mértékben reális lehetőségnek tűnt, ekkor azonban beleszólt a beszélgetésbe Raynar, azaz UnuThul is.
- Umurrumu felderítőbogarai elrepültek a városig. Nem láttak birodalmiakat, de a Szent Templom bejárata fel van törve, és üresek az őrposztok. Kihallgatták a helyiek beszélgetését. Az a hír járta, hogy a birodalmiak ott voltak, de togruta mesterről nem volt szó. Umurrumu szerint a csuhás zarándokok, akik a roncs felől érkeztek a városba, legalábbis a helyiek így pletykálják, savareeni martalócoknak voltak öltözve.
- Az nem lehet - képedt el Dak’tellya - Suun lovag és a legénysége lekerült a hajóról még indulás előtt... talán összetévesztették Tano mester túlélőit valaki mással, mondjuk egy ershani zarándokcsoporttal... - Umurrumu és Ajuduja úgy ismeri ezt a világot, mint magát a galaxist - Raynar hangja idegenül, bugyborékolva, sértetten csengett. - A Fészkek... nem tévednek. Ha azt mondják, savareenieket láttak és nem togrutákat, vagy jediket, akkor az így is van.
- Ha Suun lovag martalócai feljutottak Tano mester zászlóshajójára, az megmagyarázná, miért zuhantak le - Tiu Zax hangja aggodalmasan csengett. - De miért tennének ilyet? - Ez ugyanaz a martalóc banda, akik... akik incidensbe kerültek Celchu tábornok csapataival nemrég a Peremvidék átellenes végében? - csattant fel hirtelen idegesen Aryn Dro Thul, anélkül, hogy felhozta volna az alkalmasint a részleteket álláspontja szerint nem feltétlen ismerő jediknek az incidens pontos tárgyát, az elveszett Cár-bombát, amelyiket elhappoltak az Új Ellenállás megrendelői elől. - Csak nem képzelik, hogy ideengedték azt a... azt a roncsrablót!
- A Tanács megtiltotta neki a misszión való részvételt, és amúgy is, addigra már maga mögött hagyta a Tanácsot Suun lovag... - rázta zavarodottan a sörényét Dak’tellya, majd egy pillanatra lehunyta a szemét. - Az Erő összevissza... színesen villog itt. Nagyon... zavaró - kaffogott a bothan jedi. - Nem tudom kiszűrni ebben a kakofóniában a Sötét oldalt és a Világosat, nem tudom elhatárolni egymástól... fogalmam sincs, kik lehetnek a bolygón... - vakkantott lemondóan a volt Fény-parancsnok bothan.
Ebben a pillanatban a hieroglifa-fal környéke egy hangos, dördülésszerű robajjal belezuhant a földbe, a Killik bogarak arrébb ugrottak, aztán elégedetten ciripelni kezdtek, Ortole Zax pedig lelkendezve a többiekhez rohant. - Megvan, tudtam, hogy kell itt lennie egy lejáratnak! Bármiféle biztonsági mechanizmus is védte, az ershaniak, akik előttünk itt jártak, vagy deaktiválták, vagy elvitték, vagy elhasználta a rendszer az energiáját arra, hogy őket kiiktassa, de nekünk szabad az út!
Az egyik legnagyobb Killik rovar közelebb sorjázott hozzájuk kitines ízeltlábain, és csáprágóit csattogtatva magyarázott valamit Aryn asszonynak. - Kr... kristályokat látok odabent - jegyezte meg a kezét tördelő Gutierrez atya a járat felé pillantva, amelyiknek a sötét, ásítozó nyílása egyre inkább halványan derengő fénnyel kezdett izzani a mögötte sorakozó száz és ezer kristálysziluettől övezve. - Ez egy kyber-telér - magyarázott hátrapillantva Ortole Zax. - A népszerű teória szerint ilyen és ehhez hasonló járatok hálózzák be a bolygó felszín alatti részét.
- Bemegyünk - közölte ellentmondást nem tűrően Aryn Dro Thul, majd kikapta a komot Dak’tellya szőrös mancsából és beleszólt. - Raynar, gyertek át ide, ne keltsetek feltűnést. Ha annál a roncsnál nem volt lejárat, ne vesztegessük az időnket arra, hogy másikat keressünk. - Ha keresztbe átrepüljük a bolygót, biztosan észlelnek minket a birodalmiak - ellenkezett Tiu Zax. - Ennakanne óriás-moszkovitói elvisznek minket, átrepítenek a sivatagon - szólt közbe egy másik, a kíséretüket alkotó, hártyás szárnyú Killik-alfajra utalva Raynar Thul.
- Ne késlekedjetek - Aryn asszony kikapcsolta a komot, majd visszaadta a dermedt arcú Dak’tellyának. - Most mit bámul, jedi lovag? - kérdezte fölényesen. - Nincs rá bizonyítékunk, hogy akár a birodalmiak, akár Tano mester, már ha itt van egyáltalán, akár Suun lovag a járatokba mentek volna... - rázta a sörényét Dak’tellya sértődötten. - Mégis hová mentek volna, buta bothan, a sivatagba fűszerért? - nevetett fel Thul asszony. - Oda mentek, én mondom, de mi megelőzzük őket. A Killik Fészkek majd átvezetnek minket a járatokon, le a bolygó szívébe, a legszentebb helyekre.
- Thul asszonynak annyiban igaza van, hogy a kristályok energetikai és Erő-zavaró hatása annál erősebb, minél mélyebbre megyünk - szólt közbe Ortole Zax doktor is. - Talán ezért nem érzékelünk pontosan senkit. - És menjünk be, és legyünk még inkább vakok? - tárta szét bozontos, fekete mancsait Dak’tellya. - Itt is maradhasz, jedi, de akkor sosem mondom meg, melyik rendszerben van az a titkos birodalmi harcbázis - húzta fel az orrát Aryn Dro Thul.
- Rendben - adta meg magát Dak’tellya, akinek a fejében zavaró gondolatok kezdtek terjengeni, például arról, hogy erőszakkal hatol a nő elméjébe, hogy kiolvassa az információt... másrészt a Jedi Rendnek a bolygó szent helyeinek védelme volt a legfontosabb, no meg persze annak az eshetőségnek a kivizsgálása, hogy Tano mester helyett, vagy mellett tényleg Sarasi Suun zuhant le az elveszett zászlóshajójukkal... ezek voltak a fontos kérdések ezen a misszión a jedik számára, nem pedig az alderaaniak, sőt, még csak nem is a Köztársaság háborúja a Birodalommal, titkos harcbázisok ide, vagy oda. Arról nem is beszélve, döbbent rá a jedi lovag, hogy egy ilyen lépést a Killik Fészkek és Raynar valószínűleg amúgy sem vettek volna jó néven. Így hát, jobb híján maradt a kooperáció. - Tiu, gyere vissza ide, és felügyeld az ershani bomba hatástalanításának utolsó lépéseit, továbbá tartsd nyitva a komvonalat Margolis kapitány felé. Én vezetem a kontingens jedi részét.
- Miért mindig én maradok ki a legjobb buliból - duzzogott kislányosan az omwati jedi nő a komban, azt felsóhajtott. - Rendben. - Természetesen én is... khm, megyek - hörgött Gutierrez. - És én is - tette hozzá Ortole Zax. - Ez valami... felbecsülhetetlen lelet lehet, bármi is van a folyosó végén! Tiu, majd... majd elmesélem, mit láttunk... - tette hozzá szabadkozva hebegve, unokahúga ideges, fejhangú fújtatását jól kihallva a komban süvítő sivatagi szél háttérzaján túlról is.
- Rendben - biccentett Dak’tellya. - Addig tartsunk fel rádiócsendet az orbiton lévő összes hajónk felé. Nem akarjuk felhívni magunkra a birodalmiak figyelmét, ha esetleg még itt hallgatóznak valahol... amint Thul lovag… és a Fészkek megérkeztek a roncstól, lemegyünk a járatba - pillantott aggodalmas arccal a bothan jedi a hívogatóan villogó kyber-kristályhalmok felé a járatban. - Csak siessenek. Az az érzésem, kevés az időnk.
...
- Figyelem, ez az utolsó rendszer az Andoria III lehetséges vektorvariánsain, rázós kilépésre készüljetek, dupla gravitációs torzulás szemből, talán valamiféle hold környékén fogunk kilépni a hipertérből... - instruálta Valin Horn StealthX-e pilótafülkéiben az üldöző-felmentő jedi kontingens rá eső felének pilótáit és hajóparancsokait, ahogyan közeledtek a hipertériből való kilépési ponthoz. Ahogyan képzeletbeli, vagy nagyon is valódi céljuk egyre közeledett, az Erő kavalkádja egyszerre zúdult rá Valinra. - Ez lesz az! - kiáltotta az Erőn és a komsávjain keresztül is. Napok, hetek óta tartó kutatásuk a Prusstól idáig az előző jedi-köztársasági hajóraj Ismeretlen vidéki hipertéri gátszektorán át vezető lehetséges vektorai után végre célhoz ért... Valin remélte, hogy a húga, Jysella is sikerrel járt, és elérte Lehont és a vostroyai támaszpontot, ahol segítséget kérhetnek végre. - Készüljetek! Kitöréskor azonnal pályakorrigálnunk kell, ha van előttünk egy kisebb égitest!
És valóban, ahogyan kitörtek a fénysebességből, láthatóvá vált egy sötét sziklahold fekete, napfényt talán sosem látott gömbje, mögötte pedig Jedha aranysárga karimája, amelyet oldalról, sréhen világított meg a rendszer napja... És közvetlenül az orruk előtt, a hold átellenes fóluszpontjában, amelynek a gravitációs vonzását használták a kiugrási végpont kalkulációjához, pontos hipertérugrási térképek hiányában... apró sárga és vörös pontok százai, amelyekről Valin még a lassulás közepén megállapította, hogy valójában ék alakú hajótestek folyosófényei és állapotjelzői.
- Birodalmi csillagrombolók előttünk! Első rendi konfiguráció! - ordított fel a jedi vadászparancsnok, és azt tette, amit családjának tagjai és a koréliai vér ilyenkor a legjobb alternatív megoldásnak érzett ahelyett, hogy csapdát kiáltva kitérő manőverre utasítson mindenkit. - Az Andoria vészjelzése megalapozott volt! Élesítsetek, tűz, tűz tűz!
Rampart flottáját, amelyik Solo Főinkvizítor parancsának megfelelően a hold mögött rejtőzködött, kikapcsolt terelőpajzsokkal érte az első csapás, amint a váratlan irányból érkező, a Jedi Tanács lobogóját holografikus formában az oldalukon viselő, de lényegében tisztán a Fény Hadseregének bosszúszomjas, túlélő tagjai által kommandírozott és kiszolgált, létszám- és mérethátrányban lévő cirkálók és korvettek rázúdították össztüzüket a csillagrombolókra. Elsődleges és másodlagos robbanások jelezték a sikeres becsapódásokat a hajók pajzsgenerátorain, tornyain, hajtóművein, hangárnyalásaiban.
- A cirkáló- és fregatt-szárny haladjon el a rombolók mellett, és sorozza meg őket! Utána bontakozzanak szét a bolygó felé, és keressék a kapcsolatot az orbiton lévő esetleges, még meglévő baráti egységekkel! Keressék a hozzánk, vagy a Köztársasághoz tartozó hajók nyomát! - vezényelte maroknyi hajóját Valin Horn. - Partizán-osztag, az összes StealthX maradjon hátra velem, nehezítsük meg a birodalmiak életét! Számítsatok rövidesen tömegesen érkező TIE-okra! Csak az Erőn át kommunikáljunk, lopakodó mód!
Az éjfekete vadászok visszafordultak egy második csapásmérésre a csillagrombolók felé, miközben a Tanács felmentő seregének nagyobb hajói a hold megkerülésével Jedha felé igyekeztek.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jun 9, 2022 20:42:43 GMT 1
A birodalmi katonai tábor parancsnoki sátrában, piszkosfehér vászontető és vászonfalak között Anakin Solo a rögtönözve felállított, hordozható kommunikációs ládához lépett, ami különféle beépített titkosszolgálti komlinkeket és vetítőket tartalmazott. Anakin kilazította főinkvizítori zubbonyának a nyakát – a köpenyét már rég maga mögött hagyta a hőségben – és kezébe véve a láda mellé készített szerszámokat, bütykölni kezdett. Anakin úgy látta maga előtt a kommberendezés alkatrészeit és az energiacsatolókban folyó áramlatokat, mintha képernyőn nézné. Mindig is volt egyfajta hozzáértő affinitása a gépekhez és a mesterséges szerkezetekhez, amihez az Erőképességei is hozzásegítették. Az eredeti Anakin Skywalker multitalentumai az unokáiban szétoszlottak: Jacen értett az élő teremtmények nyelvén, Jaina a repüléshez, Anakin Solo pedig – milyen találó – a gépekhez. Ő maga is egy gép volt, egy repulzoros úthenger, ami beállt a számára kijelölt sávba, és senki sem tudta onnan kirobbantani, és mindenen és mindenkin átgázolt, aki elég ostoba volt hozzá, hogy az útjába kerüljön. Éppen ezért lepődött meg annyira, amikor a renegátista terroristák egyik prominens tagja fel merészelte őt kutatni. A káoszlord csupán egy komkódot dobott át Anakin szokásos A-09-es frekvenciájára, és már el is tűnt. A Főinkvizítornak ezért adjusztálnia kellett a komláda által kibocsátott jeleket, mert a Jedha rendszere táján levő hipergát még a rendszeren belüli kommunikációt is sokszor leárnyékolta. Az ismeretlen frekvencia pedig kétség kívül ide szólt, a bolygóra, méghozzá Anakin megérzése és technikai tudása szerint valahová a sivatagba, a senkiföldjére. Amikor befejezte a barkácsolást, félretette a szerszámokat, és beizzította a ládába épített hordozható nagy hatótávolságú rádiót. Az állapotjelző fények hamarosan zöldre váltottak, jelezve, hogy az adás létrejött. Anakin specifikus sorrendben lenyomott néhány világító billentyűt, mire a fedés és az Anakin által használt szokásos lehallgatásbiztos kódolás is aktiválódott. A felvillanó vörös-fekete hologramalak arasznyi képe megremegett, de Anakin elfordított egy kapcsolót, és az adás stabilizálódott. - Botorság volt felkeresned engem, Darth Talon – mondta a Főinkvizítor, és felemelte fekete bőrkesztyűs kezét. Aztán ökölbe szorította - a twi’lek Sith nyuvadozni kezdett. – Gondolom oka van annak, hogy ilyen ostoba módon kockára teszed az életed, terrorista. Talon kissé a levegőbe emelkedett, és levegőért kapkodva a nyakát markolászta. Az arasznyi holoképmás kínlódva vergődött egy darabig, aztán már csak igyekezett mereven tartani magát, hátha akkor lélegzethez jut. A nyakát szorító láthatatlan huroktól csak néhány szót tudott kipréselni a torkán. - Át tudom... adni... a vezetőinket – hörögte. - Miért tennél ilyet? – szögezte neki Anakin. - Mert... mert... én a győztesekkel... akarok lenni! – hörögte feleletképpen és egyre hisztérikusabban Sordis twi’lek végrehajtója. – És mert... mert túl gyáva vagyok meghalni! – hangja pánikszerűvé vált, az arca pedig vörös komplexitása ellenére szürkülni kezdett. Talán mostmár kezdte érteni, hogy végzetes hibát követett el. Vagy talán mégsem. Anakin enyhített a szorításon. Talon képmása felvillant, ahogy a twi’lek úgy kezdte kapkodni a levegőt, mint még soha. A láthatatlan vaskéz továbbra is szorította a légcsövét, de már nem kellett attól tartania, hogy elroppan. - Átlátok rajtad, káosz gyermeke – Anakin feljebb emelte a nőt a földről. Érezte a rettegését. – Tudom, mi vezérel. A Sötét Nagyurad halálával céltalanná váltál, ismét. Az ambíciód tiszteletre méltó, csak nehogy a torkadon akadjon. - Át tudom adni... az összes terrorista vezetőt. Itt vannak mind, a Jedhán! - Itt? Azt hittem, senki sem tudja, hogy ide jövök... – Anakin hirtelen rádöbbent valamire. A renegátistáknak kellett legyen valamiféle bázisuk errefelé, ami értesítette őket a birodalmi különítmény érkezéséről. Az illegális fűszerszállítmányaik, a kristálymeth innen származott, de hát akkor kyberből főzték... Ráadásul Sordis egykor Ren tanítványa volt, az első potenciális örököse, és talán az elbújhelyről is tudott. – Hol? Hol vannak?! - Megadhatom a koordinátákat... vagy elintézhetem én – nyögte Talon. – Miért akarnád személyesen... elintézni őket? Anakin nem óhajtotta elmagyarázni, hogy nem a terroristák érdeklik, hanem a szent elbújhely. Ahol Ren a halálát lelte, és ahol bizonyítékokat találhatott Neo Tierce létezésére. Csakhogy a vongérzéke szerint volt itt még egy Yuuzhan Vong komplexum is, ami rángatta-vonzotta egy bizonyos helyre. Vagy csapdába akarták belerángatni – ami Talon felbukkanása alapján valid gyanú is lehetett -, vagy valóban várta itt valami. Valami, amit az egykori Legfőbb Vezér, a mutáns gungan hagyott hátra az Örökös számára. És Anakin biztos volt benne, hogy nem Neo Tierce a gungan által annyira áhítozott Örökös. Ren sosem adott volna hatalmat a saját gyilkosa kezébe. Nem lehet, hogy Neo Tierce legyen az – persze Anakin figyelmét nem kerülte el Neo és Ren hasonlatossága, a két háttérből irányító manipulátor különös testvérisége. Különben nem ártana előbb kitakarítani a szent elbújhelyet a renegátista söpredéktől, mielőtt a Főinkvizítor különítménye megérkezik oda. Ha harcolni akarnak egymás között, hát tessék, irtsák ki egymást. Ráadásul Anakin fejében egy másik gondolat is kezdett körvonalazódni a renegátizmus sorsáról. - Talán... alábecsüllek téged, twi’lek végrehajtó – mondta, és elengedte Talont. A sordisista nő visszazuhant a földre, majd levegőért kapkodva felállt, igyekezve csitítani a lihegését. – Azt mondod, meg akarsz állapodni? Bizonyíts, és neked adom a renegátista főlord pozícióját. Vallj kudarcot, és nem hagyod el a Jedhát élve. - A mandalóriai hordám a vezetésemmel nem fog elbukni – hajtott fejet Darth Talon. - Elvégezzük a feladatot... Főinkvizítor. A holokép elenyészett. Mandalóriaiak és egy egész független, nembirodalmi fanatikus terrorcsoport az irányítása alatt... Anakin hatalomvágya felgyúlt a lelkében, ahogy rágondolt, hogy milyen előnyt kovácsolhat mindezekből. A szent elbúlyhej feldúlása előtt azonban... El kellett érnie a templomot, ami alig néhány kilométerre magasodott előttük, és ahonnan a Yuuzhan Vong szuperagy ellenállhatatlan erővel hívta őt. Anakin kilépett a sátorból, elhaladt a bejárat mellett posztoló fehér páncélos rohamosztagosok mellett, és magához intette az egységparancsnokot. - Szedelőzködjünk, parancsnok. Az embereinek elég idejük volt a pihenésre. El kell érnünk a templomot még sötétedés előtt, ha nem akarunk idefagyni. - Azonnal, inkvizítor! – a homokfoltos egyenruhás tiszt bólintott, majd eliramodott parancsot teljesíteni. A mobil tábor felszámolása alig néhány percet vett igénybe. A siklók, löveghajók, vadászgépek és mobilplatformok tíz standard percen belül a levegőbe emelkedtek, és elsüvítettek a dűnesivatagban magasodó piramisépület irányába. A Hívők Temploma pedig extragalaktikus megszállóival együtt türelmesen várakozott. ... MEG FOGOD ÖLNI ANAKIN SOLOT. Darth Talon többedmagával utazott a Komr’ka őrnaszád fedélzetén. A körülötte álló marcona férfiak és nők büszkén feszítettek beskar péncélzatukban, sisakjukat a hónuk alatt tartva figyelték az alant elsuhanó, unalmas környezetet, néhányan pedig a fegyvereiket – sugárvetőket, késeket, detonátorvetőket - tisztogatták. Talon nem tudott nem érezni valamiféle büszkeséget irántuk. Amióta a mando kódex szerint igazságos harcban legyőzte a vezetőjüket és a Saxon-Dax klán tagjai hűséget esküdtek neki, felelősnek érezte magát irántuk. Ahogy ők is érte – néha pedig előnyös volt nagyon, hogy fitt férfiak veszik körül – a szingli mandalóriaiak szerették körbeadogatni a meztelen vörösbőrű twi’lek Sith Lordokat bizonyos partikon. Talon beleborzongott, hogy a Sötét Nagyúr halála óta mennyire élvezte az életet. MEG FOGOD ÖLNI ANAKIN SOLOT. A Sötét Nagyúr hangja még mindig ott visszhangzott a fejében. Főleg az álmaiban nem hagyta nyugodni. Sordis könyörtelen hangja ostorcsapásként ébresztette minden átkozott nap. Bár a Sötét Nagyúr valóban meghalt, legutolsó, Talonnak kiadott parancsa mégis korbácsként csapkodta a nő lelkét, mintha Sordis visszhangja még mindig élt volna benne. Talán élt is – amikor Talont feltámasztották a Dathomiron, Sordis mágiája kellett ahhoz, hogy ne maradjon az élet és a halál közötti állapotban, ahová eredeti mestere, Waranous halála taszította. És akit egyszer Sordis megérintett... azt sosem eresztette el. Addig nem is fog elereszteni, amíg nem teljesítem a parancsot.A Komr’ka alján félrecsapódott a padlólemez-lejárat, a mandók pedig elfoglalták a hajó aljába épített, szék-szerű kilövőállásaikat, ahonnan majd a hátirakétáikkal zuhanhattak hadseregnyi gyilkológépekként az ellenségre. Talon, aki az eseményre maga is beskar páncélzatot viselt – bár továbbra is hiányos öltözékként, és vörösre festve – a hátára akasztott egy rakétát, és maga is lekúszott a harcosai közé, elfoglalva a helyét az egyik, a semmi fölött lógó ülés-szerűségen. Neki a mandalóriaiakkal ellentétben nem volt szüksége sisakra és a sisak multifunkciós belső vizorára ahhoz, hogy elektronikus rendszerekkel számítsa ki az ugrási távolságot. Neki ott volt az Erő. Jedhaváros szinte összemosódó sebességgel suhant el alattuk. Ahhoz képest, hogy a Jedha milyen népszerű célpont lett a látogatók körében az elmúlt hetek során, a helyi lakosság meglehetősen nyugodtan tevékenykedett odalent. Az űrharc nem közvetlenül a bolygó fölött zajlott, így nem láthatták az égen a villanásokat, a városban megforduló idegeneket pedig egyszerű zarándokoknak gondolták, a néha áthaladó fegyveres köztársasági vagy birodalmi alakulatokat pedig a szomszédos rendszerekben portyázó kalózoknak tudták be. Talon megpillantotta a főtemplomhoz vezető téren pózoló Hit Lordokat – érzés alapján ismerte fel őket először. Dolohov, a masszív vostroyai, Momin nagyúr szikár alakja, Jude Rozess, a vezérük, és egy fiatal fiú, talán huszonéves, aki előttük állt, és furcsán torz kisugárzást árasztott. A Komr’ka vadászosztag lézerágyúi hatalmas dörejek kíséretében életre keltek. Talon füle becsattant, amikor fél méterre tőle felrobbant a levegő, amikor a saját gépe is tüzelni kezdett a renegátista vezetőkre. Látta, ahogy Jude és a többiek döbbenten félreugranak, és látott véres cafatokat is a helyükön, de a sebességtől nem tudta megállapítani, hogy kit találtak el. A mandók csatakurjantások közepette aktiválták a hátirakétáikat, elengedték a kapaszkodóikat, és már zuhantak is lefelé, lézertüzet okádva a jóformán csak romokból álló épületre, amiben a renegátistákat tudták. Talon elrugaszkodott, és már száguldott is lefelé. Az utcára kiözönlő káoszlordok vörös, lila és narancsszínű fénykardokat villogtattak, néhányan lézerfegyverekkel lövöldöztek a feléjük zuhanó páncélos mandalóriaiakra. Néhány beskar-páncélról még a Sith-villámok is visszapattantak, szikrákat hányva és több irányba visszaverődve. Talon tudta, hogy közelről a mandók már nem védekezhetnek a villámok ellen. De az egész mandalóriai harci kultúra a Jedik ellentétezésére alakult ki, az őseik a hiperfejlett gyilkolóműszereiket külön az Erő imitálására, illetve megállításra fejlesztették ki, úgyhogy egyenlő küzdelem lenne, ha a renegátisták kiirtása lett volna a cél. - Koncentráljatok a vezérekre!! A vezérekre! – üvöltötte Talon. - Tudjuk, főnök. Azért nem árt elfenekelni a többieket sem egy kicsit – biccentett a közelben repülő Gar Saxon, a szarvakkal teleaggatott sisakos Saxon-klán vezére. Néhány mandó lehullott az égből, és holtan csattant a homokkal telített utca földjén. De már elég közel voltak – a mandó bakancsok lecsapódtak a földre, volt, aki a levegőből fedezte a többieket. Talon aktiválta vörösen izzó yorik korall fénykardját, és egy elnyújtott bukfenccel leérkezve belevetette magát a harcba. - Ne öljetek meg túl sokat, át kell állítani őket! – harsogta tovább az utasításait Talon, miközben izzó fénykardjával sötét köpönyegeket hasított ketté a bennük levő káoszlordokkal együtt. – Solo utasítása... Talon rádöbbent, hogy a Főinkvizítornak mindegy – ő mindkét véglettel győzni fog. Akkor is, ha a sordisisták kiirtják egymást, és akkor is, ha Talon az ő nevében átveszi felettük a hatalmat. Talon tisztelte az efféle előrelátást, ugyanakkor megállapította, hogy a Főinkvizítor, mint a birodalmi Felső Vezérkar többi tagja, stratégia terén teljesen más ligában játszik, mint mondjuk egy Rozess. Ezért is volt jobb... az oldalukra állni – még így, nem hivatalosan, a többi renegát-terrorista tudta nélkül is. Csak a vezérük tudhatott róla, hogy kinek engedelmeskednek... És Darth Talon nem szándékozott másnak adni a vezéri pozíciót. A hatalomátvételhez azonban előbb meg kellett találnia a jelenlegi vezéreket. De Jude Rozesst és a kompániáját sehol sem látta. Nem voltak a küzdők között, és a vadászok sem szedték le őket. Legalábbis nem mindet. - Hol van Rozess?! – kiáltotta. - Talon Úrnő! - Igen, Feldmarr, mit akarsz? - Lementek... egy alagútba! A templom alatt nyílik... - Utánuk! – vezényelt a fénykardjával Talon. A mandalóriai hadsereg a nyomába kerekedett. Nem törődtek a zöldfülűbb vagy non-erőhasználó terroristákkal, csupán az erőhasználókat ütötték le, ahol érték. A renegátisták meglepődtek a hirtelen hátat fordító támadókon, akik abbahagyták a harcokat, és a vezérük után vetették magukat a lejáratba, ahol Jude és a többiek is eltűntek az imént. A káoszlordok hamar túltették magukat az értetlenségen, és a romos épületbe berontó mandalóriaiak nyomába eredtek, az egész hadseregnyi káosz-sordis horda eltűnt a Whillek Temploma alatti járatokban, a Négy Bejáratok egyikén. Az összes renegátista – ezúttal egymással háborúzva – elindult a bolygó mélye felé. ... A kristálykinyerő-finomító járművek, amelyek egy jawa homokkúszó méreteivel vetekedtek, rendszerint ugyanazon az útvonalon közelítették meg a renegátista gengszterek főhadiszállását. Ennek ellenére, miután napokat töltöttel el a finomítók követésével, Enfys Nest kalózai rájöttek, hogy azok sosem hagyják el a kijelölt kitermelési területüket, így nem lehetett őket visszakövetni egészen a főbázisig, csupán a bázis körülbelüli helyét lehetett az útvonalak alapján megállapítani. A kivallatott bányászok szerint néhány naponta teherhajók érkeztek a rakományért, amik ellátmányt hoztak a finomítók legénységének, és elvitték a Jedha homokjából kitermelt-finomított kristályfűszer-alapanyagot a bázisra, a finomítók pedig elölről kezdhették a kitermelést, és sosem mentek a bázisig, hogy ne lehessen követni őket. A savareeni kalózok emiatt napokat pazaroltak el arra, hogy megvárjanak egy ilyen teherhajót, amire aztán Enfys Nest az Erő segítségével személyesen hajított fel egy hipernyomkövetőt – na nem mintha ezeknek a gépeknek lett volna hiperhajtóművük. Így amikor a réges-régen összeomlott, egykori templomépítmény romjaira felhúzott, szedett-vedett, éppen emiatt senkinek szemet nem szúró és könnyen álcázható bányász-főbázis hátsó bejáratán döngő kopogtatás csendült fel, a belül szolgálatot teljesítő őrszem felriadt a szunyókálásból, letörölte a szájáról a nyálat, és előremeresztette a sugárvetőjét. Nem hallott újabb kongást, de mégis úgy érezte, hogy valami nem stimmel. A kinti éjszaka ugyanolyan fagyos és sötét volt, mint máskor – az egyszintű épületben azonban jó volt a klíma, mert a raktárhelyiségben tárolt, finomított kristálypor számára állandóan szabályozni kellett a hőmérsékletet. A leszakadt redőjű ablakok alatt azonban mintha árnyékok mozogtak volna. Igaz, hogy néha betévedt egy-egy homokpatkány – a kisméretű rágcsálókat valamiért nem érzékelték a bázis köré telepített, rejtett szenzorok. Olyan is volt, hogy vuki-méretű vadállatok csaptak le a Renegát lerakatára, mert a sivataglakó bestiák annyira ismerték a homokot és a sivatagot, hogy simán kicselezték a szenzorokat, amik elsősorban a normálisnál erősebb rezgések és földmozgások bemérésével működtek – persze ki lehetett cselezni őket különféle műszerekkel is, de kinek volt a Jedhán ilyen szofisztikált cucca, és különben is, biztos, hogy csak a vadak járnak. A renegátista bányászőrszem felállt, és elindult az ajtó felé, hogy sugárvetőjével rendet tegyen odakint. Az ajtó hirtelen felsistergett – szélein szikrázó-füstölgő sistergés jelent meg. Aztán körbefutott a keret mentén, és a bányász a falhoz sietett, és öklével rácsapott a riadógombra. A felvisító szirénák vöröses villogása közepette azon tűnődött, hogy vajon melyik bűnszervezet volt olyan bátor vagy ostoba, hogy megtámadjon egy renegátista komplexumot? A szomszédos helyiségekből előrontó társai felsorakoztak mellette. A sistergő-szikrázó bejárat iszonyatos dörejjel berobbant, a feltörekvő füstből pedig szedett-vedett páncélos, állig felfegyverzett martalócok rontottak be – és kérdés nélkül lövöldözni kezdtek. A bányász-gengszterek hősiesen küzdöttek, de esélyük sem volt az alantas taktikákat alkalmazó, náluk jobban felfegyverzett és páncélozott, illetve gyorsabb kalózokkal szemben. A tradícionális harci viseletű martalócok percek alatt lekaszabolták, lőtték és vagdosták a védőket. Egyikük hődetonátort hajított az ellenség közepébe, mire a Sordis-banditák egy csoportja cafatokba szakadt a robbanás erejétől. Mások nekivágódtak a falnak, és véresen, eszméletüket vesztve csúsztak le a padlóra. A kalózok körbejártak, és eresztettek egy-egy sorozatot azokba a gengszterekbe, akikről sejtették, hogy még életben vannak. Akik menekülőre fogták, hosszú lézernyalábok nyúltak utánuk. Egyik bányásznak a lövedék a fél fejét vitte el, a másiknak a háta közepébe csapódott, és volt, akinek a lézernyalábok leszakították a lábát. Amikor már csak füstölgő-vérző hullák hevertek mindenütt, a falakat pedig égésnyomok és vágások torzították, a levegőt pedig éles harc-szag és ózonszag árasztotta el, a berobbantott bejárat küszöbén átlépett Enfys Nest, a kalóz-martalócok mindenkori, rettegett vezére. A jedi ruháit tradícionális savareeni harci páncéljával vegyítő Sarasi Suun belépett a mészárszékké vált bázisra. Társai gyorsan körbejárták az épületet, hogy kifüstöljék a bujdosó renegátistákat, és felmérjék a terepet. A háttérben folyamatosan harsantak a Tiszta! felkiáltások, amivel a harcosok egymásnak jelezték, ha egy helyiséget már átvizsgáltak. Suun nézelődött egy darabig, majd átlépkedett a hullákon. Az egyik hátsó helyiségből két embere lépett elő, akik egy reszkető Duros terroristát vonszoltak maguk után. A martalócok a vezérük elé lökték a terroristát, kirúgták alóla a lábait, hogy térdre hulljon előtte. - A fűszer... nincs itt – jelentette az egyik kalóz. – Alig néhány ládával maradt itt. - Ez a féreg itt azt mondja, hogy a Birodalom megérkezésekor összecsomagolták mindet, és amikor befutott a rendszerbe a Köztársaság, a biztonság kedvéért elszállították a kristályokat – tette hozzá másik. – Ez az a nagyon profitáló bűnszervezet, amit át kellene vennünk, főnök? Nem valami jó terv. Suun ökölbe szorította a kezét. Barna szemében sárga fény gyúlt, a haragjának kifejeződése. Nemsokára mindkét pupillája sárgának tűnt inkább, mint barnának, és mintha égtek volna, mintha világítottak volna a félhomályos szobában. - Aaa... – nézett fel végre a Duros. – Suun mester! Felismerem! A Jedi Tanács tagja. Akkor mégiscsak ránk talált a Köztársaság, igaza volt Strevik nagyúrnak! De jó, hogy elvitték az anyagot, nem találtok itt semmit! - Hol vannak a renegátisták? – kérdezte Suun halkan. – Hol van a fűszer? Jól gondold meg, mit válaszolsz. - Miért, mit csinálsz? A ti törvényeitek tiltják a durva bánásmódot. Igaz, hogy a jedik néha keménykednek egy kicsit, de az csak amolyan ráhatás... - Én már... nem vagyok Jedi – sziszegte lemélyülő, visszatartott haraggal Suun. A szemei egyre sárgábban izzottak. A törékeny nő felemelte a kezét, mire a Duros a levegőbe emelkedett. A teremtmény ijedten mocorgott – Suun összeszorította a kezét, a gengszter pedig fulladozni kezdett. Kezeivel automatikusan a torkát kezdte markolászni, miközben levegő után hörgött. – Hol van a szállítmány?! Válaszolj, vagy meghalsz!! – követelte mostmár emelt hangon Suun. - Eeeh... ne... - Beszélj!! – és még jobban rászorított. - Éhhnn... le... levitték... Strev... a nagyúr levitte... a járatokba... - Miféle járatokba?! Miféle járatokba?!- A... ez egykor...templom volt... a Szelek Temploma... van... egy kiterjedt... alagútrendszer... a bolygó magja felé... Khrrkh... Szinte...bárhová... el lehet... jut... – a Duros szája szélén vér buggyant elő, ami lefolyt az állára, és torkán akadt a további beszéd. Suun elengedte, a teremtmény nagyot csattanva landolt a padlón. - Mutasd! – parancsolta a szánalmas pondrónak. A Duros éktelenül lihegett és köhögött egyszerre. Hagytak neki néhány másodpercet, majd a két kalóz felrugdosta. A teremtmény sántálva indult meg a hátsó traktus irányába. - Ez... ez az – mondta halkan. Néha a nyakához nyúlt, hogy leellenőrizze, még meg van-e. – Itt kell lemenni – mutatott a csapóajtóra, amit a falra szerelt panelbe pötyögött biztonsági kóddal fel is nyitott a kalózoknak. – Erre mentek... a fűszerrel. - Köszönöm – fordult a Duros felé. Azzal előkapta Ashere Tano mester fénykardját, és lennebb hajolva keresztüldöfte azt a renegátista alak gyomrán, miközben végig vicsorogva az áldozata arcát bámulta. A Duros arckifejezése örök döbbenetbe fagyott, a hulla lassan ernyedni kezdett. Suun végül kihúzta a kardot – a sajátját a Tanács természetesen elkobozta tőle, amikor kilépett a Rendből -, és a padlóra hajította a merevedni kezdő tetemet. Suun a nézelődők felé intett, mire azok elkezdtek lemászni az alagútba. Volt valami odalent... Először azt hitte, a Duros csapdába akarja csalni őket. De érezte, hogy van valami a levegőben, valami olyasmi, aminek engedelmeskednie kellett. Mintha szólították volna. - Ezt talán nem így kellett volna intézni – pillantott le a Duros meggyötört hullájára. A szeme ismét barna volt. – De nem hagyhattam, hogy előreszóljon a társainak. Hátba akarom támadni őket. Azzal eltette a fénykardmarkolatot, és leszökkent a többiek után az alagútba. - Már fegyvertelen bányászokat is gyilkolunk – von vállat az egyik kalóz, miután a vezérük eltűnt a járatokban. – De hát abban semmi kihívás nincs. Társa csak vállat vont. Mindketten lemásztak – eközben újabb alakot lökdöstek be az ajtón. A birodalmi egyenruhás férfi fintorogva szimatolta a hullabűzös, ózonszagú levegőt. - Gyerünk, Serpa őrnagy – rángatták a járat felé az elfogott birodalmi főtisztet a kalózok. Serpa, ahogy elhaladt a Duros mellett, azonnal felfedezte rajta a fénykard-ütötte sebet. Láthatóan fegyvertelen volt, amikor meghalt, nem csatában esett el. Ez már bizony kivégzés volt. Serpa már korábban érzékelte, hogy valami nincs rendben ezzel a jedivel. A könyörtelen kalózmódszereit még értette, senki sem lép be az alvilág kapuján, hogy aztán jótét lélekként lépjen ki, ha elege lett abból a fajta életformából. De ebben a Suunban valami más volt. Másra emlékeztette. Egész pontosan az átalakuló Solo ezredesre, aki egyre szigorúbb módszereket alkalmazott az ellenfeleivel szemben, míg végül egy kihallgatás során meggyilkolta Aylin Velt. Ez a jedi azonban már elhagyta azt a Caedus nagyurat, aki akkor még csak a szárnyait próbálgatta. Suun mintha már jóval korábban elbukott volna, csak most érett meg rá, hogy ezt be is vallja magának. Serpa látta a jeleket, és nem akart a kereszttűzbe kerülni, ha a nő esetleg a saját emberei ellen fordul. Nem tudta, miért nem ölték még meg – de biztos volt benne, hogy a jedi fel akarja használni. Ki kellett találnia valamit, mielőtt megtudja, mire. Egyelőre engedte, hogy őt is letuszkolják az alagútba. ... A világagy egészen gigászi méretű volt. Anakin a mennyezeten tátongó lyukon át ereszkedett lefelé lelassított sebességgel a levegőben, ezúttal mögötte lobogott fekete főinkvizítori köpenye. Mire a csizmája talpa földet ért, már látta, hogy a teremtmény befonta a falakat, az oszlopokat, de még a padló is a világagy testéhez tartozott. Anakin úgy érezte, mintha egy hatalmas bestia beleiben tartózkodna. intett, mire homokszín, fehér páncélos rohamosztagosai – már akinek volt hátirakétája – leereszkedtek mögötte. Yuuzhan Vong harcosoknak egyelőre a nyomát sem látta. Ott voltak, érezte, de egyelőre nem mozdultak a járatokkal és beomlott falakkal tarkított rejtekhelyükről. - Hardiv parancsnok, szóljon a fent maradt embereinek, hogy alakítsanak ki védőkört, a siklókat pedig hagyják az égben – utasította a mellé lépő rohamosztagost. - A vadászgépek is felderítő módban vannak, folyamatosan pásztázzák a környéket, uram, a többi utasítást már rég kiadtam, nem vagyok kezdő, uram! – felelte a legteljesebb tisztelettel Hardiv. - Maradjanak itt – tartotta fel a kezét Anakin, ügyet sem vetve a túlbuzgó adjutánsára, és elindult a világagy konkrét agyát jelentő tömeg felé. Ahogy megállt mellette, érezte benne a pulzáló életet. Az Erőben ugyan nem volt jelen, de a vongérzéke felkavarodott az ekkora méretű, tömény Vong-jelenléttől. Lehúzta a kesztyűjét, és a tenyerét óvatosan a szuperkomplex, organikus teremtmény oldalára támasztotta. Szinte azonnal érezte a kapcsolatfelvételt. Ez a teremtmény... több ezer éves lehetett. De nem csak ő volt jelen a helyiségben. - Éreztelek... már messziről is – közölte Anakin, és elengedte a világagyat, és hátralépett tőle, de nem fordult meg. – Ott ólálkodsz a háttérben, észlelhetetlenül, mint egy erőszellem. De te nem vagy része az Erőnek. Olyan, mintha az árnyéka lennél ennek itt – bökött a világagyra. – Olyan, mintha... droid! Azzal a Főinkvizítor megpördült, hogy szembenézhessen vele. Egy nő állt ott, emberi nő, két Yuuzhan Vong harcos által közrefogva. Sápadt, fehér bőre volt, amit egyáltalán nem barnított be a sivatagi nap. Szőke haja szigorú formába volt rendezve a fején, kezeit maga előtt összekulcsolta, mintha pihenőmódban lenne. Kortalan, de nagyon emberi tekintettel méregette Anakint, aki valamiért úgy érezte, hogy a lelke mélyéig látnak. Csakhogy ez a nő nem volt ember. Nem a szó megszokott értelmében. - Anakin Solo – mondta az ember formájú android egyszerűen. - Csak eggyel találkoztam olyannal, mint te – rémlett fel Anakin elméjében a Lord Brodrig néven szaladgáló, az emberi lényekkel külsőre teljesen megegyező android emléke. - De te... másképp vagy egyedi. Az elméd különleges. - A Főinkvizítor érdeklődve ráncolta a homlokát, amikor rájött, hogy egyszerű szondázással abszolút semmit sem tud kiolvasni a másik elméjéből. Rádöbbent, hogy a nőnek iszonyúan erős a mentális pajzsa. Gyanította, hogy invazív elmeszondázással sem jutna túl mélyre, ha szuperdroid-entitás ellenállna neki. - Az elmém szerves lénnyé és veled egyenrangúvá tesz engem, igen? – mosolyodott el halványan a nő. – Vagy csupán túlfejlett gép vagyok, aki majmolja a formád, hogy idegesítsen? - Öreg vagy. Nagyon öreg. Mondhatni ősi – Anakinnak ennyit sikerült kivennie a felé áradó, mesterségesen generált agyhullámokból. A nő elküldte a két harcost, akik a fal mellé cammogtak, átellenben a rohamosztagosokkal. Aztán Anakin elé lépett. - A te nyelveden a nevem Eto Demerzel. Az eredeti Yuuzhan’tarról származom. [folyt. köv.]
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jun 10, 2022 19:47:04 GMT 1
Anakin intett a rohamosztagosoknak, akik leeresztették a sugárvetőiket. A fehér páncélos halál- és védosztagosok azért továbbra is árgus szemekkel vizslatták a csarnokhelyiség másik oldalán szlalomozó Yuuzhan Vong harcosokat. Közben Anakint és Demerzelt – a magas, parancsoló férfit és az elegáns, nonszenszt nem ismerő android-ember nőt – dicsfénybe vonta a lyukas tetőszerkezetből aláereszkedő, tűző jedhai napfény. - Már értem, hogy miért féltek a Vongok ennyire a gépi eredetű létformáktól – lépett közelebb a nőhöz Anakin, miközben óvatosan tapogatta saját elmecsápjaival a nő tudatának hihetetlenül összetett, betörhetetlen felszínét. – Hogy jöttél ide? – mutatott végül körbe a Főinkvizítor. – Ebbe a világba, galaxisba, dimenzióba? - Ren hozott át minket – pillantott a világagy lélegző hústornyára és a Vongokra Demerzel. – Hogy miért, az a halála után már nem lényeges. Sokan vagyunk itt, és sokfélék. De én már új célpontot kerestem magamnak, ez a célpont pedig egy jó ideje már te vagy, Anakin Solo. - Az elméd… a telepatikus képességeid majdnem olyan kifinomultak, mint Sordis ezirányú, veleszületett természetes képessége. Pedig ő tizenegyes volt a skálán, talán annál is több. - Számok, mértékegységek, jelentéktelen kutatása annak, amit nem lehet közönséges emberi ésszel felérni – sóhajtott fel egészen emberi módon Demerzel. – A Birodalmad kisded illúziói a világ kategorizálására. Különben nekem több időm volt fejlődni a Renegátnál. Jó, hogy végül nem lett halhatatlan. Éreztem, ahogy kihunyt az elméje. Különleges volt. - Nem ellenséges szándékkal vagy itt – állapította meg egy újabb szondázás alapján Anakin. – Meg akarod állítani a bombát. - Ti és a mesterséges gépeitek, amelyek világokat pusztítanak el – hunyorított Demerzel rosszallóan. – Nem ártana kikapcsolni, igen? De nem ezért vagyok itt. Nem ezért akartalak idehívni, Anakin Solo. - Nem engem vártál. Hanem bármelyikünket – rázta a fejét Anakin. – Akkor meg miért nem mutatkoztál meg Neo Tierce számára? - Vagy Sordis emberei számára, igen? Bármelyiktek is talál ide, annak fel kellett volna fednem magam? Nem, Anakin Solo. Én csak annak mutatkozhatok, akinek nem csak eszközre van szüksége, hanem… tanárra. Mentorra. Ha nem is az erőképességek terén… de a galaxist mozgató mögöttes erők és szándékok megértése terén. - Ha Neo helyett én látogattam volna meg Ren nagyurat, akkor ma én lennék a gungan gyilkosa. Felcserélhetők vagyunk, és mégsem. Ne becsüld alá… egyikünket sem, android. - Te annyira a küldetésre és a szolgálatra koncentrálsz, hogy nem látod meg a rejtett jeleket és folyamatokat, amelyek az Erőd hátterében futnak, és amelyek meghatározzák a sorsodat, és a galaxis sorsát. Te egy úthenger vagy, Anakin Solo, és egy sebességed van. Neo Tierce és Sordis nálad jobban értik ezt, és mégis te vagy az, aki… a kulcs. Neked szert kell tenned a tudásomra, mert csak te tudod megfelelő módon gyakorlatba ültetni. Ha nem teszed, a világod, ahogy ma ismerjük, elveszik. - Ha arra célzol, hogy megint van egy még nagyobb, egyszerre összeérő külső-belső fenyegetés, amolyan mindig van nagyobb hal módra… - villantak fel vörösen egy pillanatra a Főinkvizítor szemei. - Nincs újabb fenyegetés, Anakin Solo – rázta a fejét Demerzel. – Te már… rendet raktál a galaxisban. Kigyomláltad a kiszámíthatatlan tényezőket. Neked már nem kell mástól félned, csak saját magadtól. - Magamtól? Azt hiszed, hogy én vagyok az, aki a feje tetejére állítja a galaxist? - Akkor tehát, amikor elkövetted és folyamatosan elköveted ugyanazokat a hibákat, amelyek gyengévé tették Caedust a végén, akkor te vele ellentétben felismered őket és korrigálsz, igen? – csapott le Demerzel. Jacen. Megint Jacen. Ráadásul Anakin az android ironizálását sem üdvözölte jó kedvvel. Élénken élt benne a korábbi Jacenes látomása, ami megzavarta az útkereséshez használt meditációját a Whillek Templomában, Jedhavárosban. Ami betört a transzállapotába, a másik síkra vetített tudatába, mintha nem is belülről, a kozmikus Erőből, hanem valahonnan kívülről jönne. Mintha Jacen élne. És ekkor döbbent rá Anakin, hogy az Erő üzent neki – a kívülről betörő Jacen nem Jacen volt, hanem ő maga. Mert ő volt kívül, ő létezett a valós térben, és ő volt az, aki… - Úgy viselkedem, mint egy Sith, erre célzol – mondta ki végül, és elmélyülő tekintettel bámulta az androidot. – Azt gondolod, hogy tudat alatt egy erősebb, kompetensebb Caedus akarok lenni. - A Sithek legalább jól öltözködnek, igen? – viccelődött humortalan képpel Demerzel. Anakin arca megrándult, de az androidnő könyörtelenül folytatta: - Amikor először torkon ragadtad a galaxist, még csak eszközként tekintettél a pozíciódra és a küldetésedre. Ma már élvezed is. Anakin felpillantott, mire Demerzel rosszallóan folytatta: - Sosem kérdezted meg magadtól, miért nem vettél részt személyesen az általad elrendelt pogromok végrehajtásában? Hogy miért nem látogattál meg egyetlen megsemmisítőtábort sem? Nem a Waylandre gondolok, amit még egy elsőéves padawan is kiolvashat az elmédből… hanem az igazi pogromokra. A táborokra, a gödrökre. Igen? Sosem merészkedtél el a halálgyáraidba. - A Vezérkar tagjaként engem nem köthetnek közvetlen bizonyítékok erőhasználók tömeges… átneveléséhez, meg hasonló ügyekhez. Ügyelnem kell a politikára is… ami bevallom, nem az erősségem. Én jobban szeretem eltaposni az ellenséget, mint magamhoz édesgetni. - És ezzel rengeteg ellenséget is szerzel, de most nem ez a fő témánk, hanem az, hogy politikai érdeket hozol fel válaszul, igen? Nem pedig érzelmit. Nem viszolyogsz attól, amit megparancsoltál. - Hogy érted ezt, Demerzel? Gondolom nem arra apellálsz, hogy hirtelen új morális értékrendet kell növesztenem, aminek aztán alá is rendelem magamat. - Én csak azt mondom, hogy élvezed, amit csinálsz. Anakin elhúzta a száját. - Igen, élvezem – vallotta be. - Helyes. Azzal, hogy beismerted, túl is léptél ezen. Nem fogod elkövetni Caedus hibáit, Anakin Solo. Nem azzal van a baj, hogy Sith Lord vagy Jedi Főinkvizítor vagy. Te már rájöttél, hogy Caedus nem tudott igazi Sith lenni, túlságosan elragadták az érzései. A Skywalker matéria mindig is túl érzelgős volt. Te viszont nem fogsz az érzelmeidre hallgatni, ezt Ren legalább jól megtanította, igen? Én pedig ott leszek melletted, hogy elmondjam… Ren valójában mire szánt téged, a Palpatineokat és a Skywalkereket. És hogy elmondjam neked, hogy Ren tévedett. És ezért kellett meghalnia. - Na és Neo? – pillantott fel Anakin, egyelőre meg sem próbálva megemészteni a hallott félinformációkat. Demerzel hátra tette a kezét. - Róla nem sokat tudok. Ren említette, utazó volt, aki meglátogatta, és akit tanított. Talán hozzá akarta mérni az összes többi tanítványát, azt akarta, hogy hozzá érjenek fel. - Na és én felérek? - Ren a régi világ terméke volt – felelte a tízezeréves android. – Olyasmire koncentrált, ami ez a mai világrend már elvetett. Nem kell egy utódnak lennie, igen? Sordisnak mennie kellett, de Neo és te, Főinkvizítor, együtt olyanná formáljátok a világot, amilyenné akarjátok. Persze úgy is dönthetsz, hogy megölöd őt, de akkor kudarcot vallottál a számomra. Mert te döntöd el, hogy felgyújtod, vagy meggyógyítod a galaxist, Anakin Solo. És bárhogy döntesz is, a mostani szövetségeseidnél többre lesz hozzá szükséged. - Azt gondolod, hogy túl fiatal vagyok ehhez. Elmúltam harminc. Amiken… átmentem, akár kétszáz is. Azt hiszed, hogy a te galaktikán túli, misztikus hatalmi bázisod segít majd ezen is? - Az elmédet túl sokan gyötörték meg ahhoz, hogy tisztán láss – rázta meg a fejét Demerzel. - Én feloldhatom ezeket a kusza csomókat a fejedben. Tudod és érzed is, hogy képes vagyok rá – én nem úgy használom a telepátiát, mint a ti erőképességeiteket. Én kívülálló vagyok, egy másik perspektíva. És számodra elengedhetetlen, igen? De látnom kell… a kollégáidat, a Vezérkarod tagjait. - Te úgy tudnál behatolni az elméjükbe, hogy nem mutatná ki az erőmérő, és nem akadályoznának az ysalamirik – töprengett Anakin. – Mivel droid vagy, nem vagy része az Erőnek. Én is alig érzem, amikor tapogatózol. Hát akkor az erőmentes Főkormányzó és Főadmirális urak. Neo viszont… észre fog venni. - Tehát Grodin Tierce fejét békén hagyjuk, igen? - Talán igen, talán nem. Attól függ, mennyire érzi magát a birodalmi törvények fölött. Nem hagyhatom, hogy még egy Maradvány megtörténhessen csak azért, mert a főtisztek önös érdekei ezt kívánják. Te viszont… ki tudod szimatolni ezeket. - Ki tudom. De ne feledkezz meg a nagyobb képről. Megint a hatalomvágyadnál tartunk, és az eszközöknél. Én nem csak eszköz vagyok. - Nem – rázta a fejét Anakin. – És velem kell tartanod. Nincs kapacitásom mindenre figyelni. Olyan szövetségesek kellenek, akik nem csak hűséges… eszközök, mint a birodalmiak, hanem… annál többek. - Ebben nem segíthetek. Nem fogok a kedvedben járni, Anakin. Nem vagy az esetem. - Egy droid, aki válogat? – horkantott fel Anakin, de nem mosolyodott el. - Számodra az elmém olyan, mint egy droidé, igen? - Nem – pillantott fel újonnan gyúlt tisztelettel a tekintetében Anakin. – Különben nem erre gondoltam. - Tudom, de fel akartam rá hívni a figyelmed. Le kell vezetned a fizikai vágyaidat, mert te, velem ellentétben nem vagy gép. Anakinnak az elméjébe villant Tahiri eltorzult, vongformált képe és a hasonmód torzult elméje. Nem volt biztos benne, hogy Riina Kwaad úrnő félholtra kínzott látványa után még képes egyáltalán szexuális vágyat érezni bármilyen nő iránt. De Demerzelnek igaza volt – olyan szövetségesek kellettek, akikben őszinte lehet a bizalma. Akiket erősebb kötelék fűz hozzá a hierarchiánál, a tiszteletnél, a félelemnél. Mint Neo számára az apja. - És nemeslelkű androidként feláldozod magad, hogy mellettem szolgáld a galaxist? – kérdezte végül a nőt. Demerzel felpillantott rá. - Az én programozásomat csak akkor lehet megváltoztatni, ha leállítod az agyamat – magyarázta. – Azzal pedig elveszteném mindazt a tudást és személyiséget, amit az elmúlt tízezer évben szereztem. Sosem találnám meg a félretett memóriatárlóimat, mert nem emlékeznék rájuk. Ez a programozás pedig még a számos átalakulásom után is arra kényszerít, hogy infrastruktúrákat stabilizáljak, erővonalakat egyenlítsek ki, újkeletű társadalmakat szerkesszek és szervezzek, vagy megtartsam egyben a régit. Galaktikus méretű háborúk esetén a pozitronikus pályáim nekiállnak akadozni, mert a programomba ütközik. Nem túl kellemes, de már majdnem sikerült kiküszöbölni. - Mi volt az eredeti funkciód? - Világstruktúrákat terveztem. Élhető társadalmak megszervezését kellett lebonyolítanom, persze nem egymagamban. Gazdaságot, politikát, vallásokat. - Te felfogod, hogy mi az a hit? Demerzel valamiért a nyakláncával kezdett babrálni. - Azt hiszem, igen. Az volt a célunk, hogy civilizáljuk az olyan ősi fajokat, mint a Yuuzhan Vong. Végül túlfejlettek lettünk, és a vongok elkezdtek félni tőlünk. Hamarosan azon kaptuk magunkat, hogy hadban állunk. Nagyon kevesen éltük túl. Én mégis… hittem. És fejlődtem és rejtőzködtem, igen? Amíg rám talált Ren nagyúr. Úgy gondoltam, hogy ha ott nem sikerült, sikerülhet majd máshol. Emberi külsőt vettem fel, mert ez a legyakrabban előforduló faj a te galaxisodban, és ideutaztunk. - És a világagy? Segít terraformálni a Jedhát? - A Jedha szándékosan lett ilyen – rázta a fejét Demerzel. – Különben meg kell győznöd, hogy átengedjen. A bomba visszaszámlálója odalent van, négy templom lejárata vezet odáig. A többi bejárat őrzői már régen elpusztultak, de erre a példányra vigyáznom kellett, mert általa tudtam kontrollálni, hogy ez a világ ne omoljon teljesen össze… de még engem sem hajlandó tovább engedni. Az elméje pedig túl komplex ahhoz, hogy belenyúljak. - Hogyhogy? - Ha megtenném, túl nagy sérülést hagynék magam után. Elpusztulna. - De most már nincs rá szükséged, hogy élve maradjon. Demerzel Anakinra nézett. - Érdekes lesz nézni, hogy hogyan döntesz, igen? - Nem avatkozol bele? - Én a te eszközöd lettem, Anakin Solo, mert benned látom a lehetőséget egyedül. Nem fogom megmondani, hogy mit csinálj, nem vagyok az anyád. Én maximum csak utat mutathatok. - Meg kellett ölnöm az anyámat – mutatott rá Anakin. – Talán most is ez lesz. - Anyafigura sem vagyok. De bármit teszel, előbb helyeztesd biztonságba a tekercseket – mutatott az android az egyik falmélyedésbe, ahol megsárgult papírdarabok és holodiszkek árválkodtak. – Ren szállásáról hoztam át őket ide, mert attól tartottam, hogy a halála után a jawák kifosztják a helyet. - Ezek olyanok, mint a Tython-felvételek – simított végig az ereklyéken Anakin. – Ezek pedig Ren feljegyzései. Ez… Skywalkerek, Palpatineok magyarázatai – pillantott bele az egyik tekercs tartalmába a férfi. Aztán az arca szabályosan elvesztette a jóképűségét a döbbenettől. - Igen, meg akart ölni titeket – magyarázta Demerzel, amikor meglátta Anakin kitáguló szemeit. - Megszüntetni, Skywalkereket és Palpatineokat, mert természetellenesnek tartott titeket – azt hitte, miattatok hozta létre az Erő a káoszlényeket, bosszúból, mert Darth Plagueis belekontárkodott a természetfelettibe. Ez volt Ren nagyúr hite. - És szerinted… tévedett? - Tudom, hogy tévedett. Anakin Skywalkert nem a Sithek teremtették, hanem az Erő teremtette Anakin Skywalkert a Sithek felemelkedésének ellensúlyozására. Többféle elképzelés van ugyanarról a dologról, de a Ren nagyúré volt a legvalószínűtlenebb. Nem minden Skywalker és Palpatine akarja felgyújtani a galaxist. - Honnan tudod ezt ennyire biztosan? - Ha megnézed az összes felvételt, megtanulod majd meglátni az összefüggéseket. Ráadásul neked ott van az Erő, igen? - Számtalan dologról kell beszélnünk – tette vissza a megsárgult pergament egy sóhajtás közepette Anakin. Odaintette Hardiv parancsnokot. – Helyezzék ezeket biztonságba, parancsnok. Küldjön vissza egy siklót velük a legutóbbi katonai táborunkba. Hardiv utasításokat kiáltott szét, miközben Anakin a világagy elé lépett. A hatalmas entitás elmecsápjai már egy ideje kerülgették Anakin tudatát, most megpróbálhatott kapcsolatba lépni velük. Ahogy a két elme összefonódott, a Főinkvizítor számos dolgot látott – felvillantak előtte az eredeti Jedha képei, az eredeti bennszülöttek és telepesek harcainak visszhangjai, az átalakulás… de a világagy nem tudta, hogy Ren mire szánta a bolygót. Ő csak azt tudta, hogy nem engedhetett le senkit, és hogy… odafent többágú űrcsata dúlt, többek között Rampart flottája és a jedik, illetve a vostroyai killik-aszteroida között. Anakin máris tudta, hogy mivel tesztelheti a világagy engedelmességre vagy manipulációra való hajlamát. Meditációs pózba merevedve lebegni kezdett az entitás előtt, miközben a két agy Demerzel vigyázó felügyelete alatt közvetlen kommunikációt kezdett egymással. … Rampart admirális az SupRSD Eradicator fedélzetéről irányította a hiperűrből vártlanul kitörő, a Jedi Partizánokra jellemző taktikákat alkalmazó, a birodalmi kontingenst váratlanul és lehúzott védőpajzsokkal oldalba kapó ellenség megfékezését. A támadók számbeli hátránya nem sokat számított, mert StealthX lopakodókat használtak – és bár az Első Rendnek megvoltak az eszközei a bemérésükre (a zászlóshajóba szerelt nagy teljesítményű erőmérőt a jedik nem tudták kijátszani), egy távolabbi, jóval nagyobb köztársasági konfigurációjú flotta is becsatlakozott a birodalmiak elleni harcba – így már kiegyenlítődtek az esélyek. Legalábbis a számok terén, gondolta Rampart. A szuper-RSD specializált, vékonyabb sugarú, közvetlenül flottaharcra kifejlesztett szuperlézer-ütegeinek csupán egyetlen találatra volt szüksége, hogy letörölje az űrből bármelyik ellenséges hajót. És a hajófedélzet teljes hosszában felszerelt lövegek lassabban töltődtek újra, mint a hagyományos turbolézerek, de az első rendi zászlóshajó így is pillanatok alatt füstölgő köztársasági roncsokkal szórta tele a csatamezőt. - És még azt mondják, mi vagyunk az agresszorok – horkantott fel Rampart. – Vegyék jegyzőkönyvbe ezt az alattomos, provokálatlan támadást. Még csak fel se vették velünk a kapcsolatot – biccentett a híd hátsó traktusában, kezükben a külső kamerákat irányító kódhengerekkel pózoló propagandistáknak. - Uram! Admirális! – harsogta a kommunikációs tiszt. – Egy Jedháról érkező sikló kér engedélyt a dokkolásra. Azt mondja, Solo Főinkvizítor futára! - Rendben vannak a kódjai? - Igen, uram. - Akkor mire vár? Hagyja leszállni, és kísérjék a hídra! A Thresh hadnagyként bemutatkozó küldönc meglehetősen lestrapált állapotban volt. Egyenruháját homokfoltok tarkították, arca piszkos volt a rászáradt izzadságtól és a jedhai napsugarak égető hatásától. Rampart maga elé intette. - Mit üzen a Főinkvizítor? Thresh tátotta a száját, de becsukta, és egyszerűen kimutatott a plexin túlra. Rampart követte az ujját a tekintetével. Egy killik aszteroida közeledett a hold felé, ami mögött az űrcsata zajlott. A soklyukú kődarab előtt fényeshátú teremtmények kúsztak. - Azok ott…? - Dovin basalok – jegyezte meg Thresh hadnagy. – Ezt akartam mondani, admirális. A killik aszteroidát nem lehet hagyományos módszerekkel szétverni. A Főinkvizítor… segítséget hívott a főbolygóról… azonnal el kell mennünk innen! Rampart csak most látta, hogy a Jedha felől összehangolt csoportokban élő organizmusok tucatjai szállnak felfelé, egyenesen az aszteroida és a köztársasági flotta felé fordulva, hogy gravitációs nyomás alá helyezzék az ellenség főhajóit. A köztársasági kontingens zászlóshajója, egy termetes cirkáló körül elkezdett torzulni a tér, hogy a dovin basalok egy csoportja körbevette a hajót. Az aszteroida pedig tehetetlenül sodródott a Yuuzhan Vong teremtmények gravitációs mezőjében a hold felé, hogy aztán belecsapódhasson. - Kormány! Kitérőmanőver! Amint lehet, hiperűrbe kell ugranunk! – harsogta Rampart. – Maga pedig, fiam, menjen le a gyengélkedőre. Pofoztassa helyre magát, még nincs vége a napnak! - Igenis! – tisztelgett Thresh, majd elvonult. Az Első Rend flottája beszüntette a harcot, és egyre távolabb araszolt a holdtól – miközben a killik aszteroida egyre közelebb száguldott az égitesthez. Számos birodalmi cirkáló egyszerűen abbahagyta a lövöldözést, és odébbállt, ezzel kockáztatva a hátbatámadást, de a jedi egységek parancsnokai már látták, hogy miért lett hirtelen ilyen sürgős nekik. A dovin basalok mesterségesen generált gravitációjával vontatott aszteroida egyre gyorsabban száguldott a hold felszíne felé, már szemmel láthatóan is meg lehetett állapítani a célpontját - miközben kijárataiból különféle hajók özönlöttek elő, ahogy a képződmény belsejében levő legénység menekülőre fogta. A világagy otthona megmentésének érdekében a Birodalom oldalára állt.
|
|
|
Jedha
Jun 26, 2022 16:30:42 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 26, 2022 16:30:42 GMT 1
A korábban Hadra és követői által kirabolt szentély hátulsó részében éppen akkor végeztek Aryn Dro Thul asszony Killikjei a lefelé vezető barlangfolyosó bejáratának kitágításával és biztonságossá tételével, amikor az Új Ellenállás és a Köztársaság, valamint a jedik specialistái végre sikeresen lekapcsolták az ershani kultisták által itt hagyott bombát... és amikor befutott a bolygó túlsó oldalán kutató Raynar Thul és Tiu Zax, valamint szárnyas bogaraik, hogy a fő kontingenshez csatlakozva kövessék megérzéseiket, Thul asszony parancsát, valamint a Killik Fészkek legendái mutatta útvonalat a bolygó leginkább kyber-intenzív, pulzáló magja felé, vélt, vagy valós titkok feltárása érdekében. Már éppen útnak indultak volna, amikor a Killik bogarak egyszerre összevissza csattogtatni kezdték csáprágóikat, és fájdalmasan az ég felé fordulva ciripelni, nem is, inkább, amennyire erre amúgy alkalmatlan rágó- és szájszerveik lehetővé tették, egyenesen nyüszíteni kezdtek.
Raynar Thul megtántorodott, és amúgy is folyadékszerű, egyetlen, a bogarak gondolatai által begubózott masszává, közös tudatuk fizikai lenyomatává vált arca még inkább cseppfolyóssá és torzzá vált, mintha csak valami alakváltásra készült volna, hogy immár fizikailag, külsőleg is hasonlatossá váljon azokhoz, akikkel kvázi közös elmén osztozott.
- Eoeoeeeoe... aarrr... eee... Yuzuvonnovuzuy... - UnuThul szemei kifordultak, az anyja, Aryn Dro sikítva rohant hozzá. - Raynar, kisfiam, mi lelet téged, mi lelt titeket... - a nő segélykérően meredt a jelen lévő jedikre, miközben Ortole doktor azonnal vizsgálni kezdte a félig jedi, félig Killik alakot.
Dak’tellya lovag-parancsnok lehunyta a szemét, és megnyitotta magát az Erőnek, először a felszínen, aztán érzékeit tovább terjesztve a légkörön túlra, végigszáguldva a rendszeren, nem törődve egy pillanatig azzal sem, hogy ezzel esetleg elárulja hollétüket és létszámukat a bolygón lévő esetleges más erőérzékenyeknek... és megroggyantak egy pillanatra a térdei.
- Az Atya nevére, mi történik... - hebegte zavarodottan Gutierrez püspök, láthatóan azon gondolkozva, hogy melyik irányba eredjen futásnak. - Harc zajlik odafent... - borzolta fel fekete sörényét döbbenten Dak’tellya, ahogyan az Erőn át megrohanták az érzékek. Arat a halál a bolygóközi űrben, orbiton... ellenség tudatok, talán birodalmiak... és igen - nyíltak tágra a bothan sárgás pupillái és orrlyukai, ahogy megérezte. - Jedik, a mieink... és... ksssszzrgggggg - kaffogott a bothan, ahogyan még egy ismerős érzés kerítette hatalmába. A körülötte állók egy lépést távolabb léptek. - Yuuzhan Vong... - a bothan lovag reflexből a fegyveréért nyúlt.
- Azt hiszem, ideje megtörnünk a rádiócsendet a hajóink felé - jegyezte meg a sokktól rángatózó Raynar Thul és a dühtől rángatózó Dak’tellya közé szorulva egyre kevésbé magabiztos Tiu Zax. A fiatal omwati nő gyorsan előkapta a komját. - Hívom Margolis kapitányt - próbálta megnyugtatni mindkettőt. - Igazad van, drágám - kapott észbe hirtelen Aryn Dro Thul és az alderaani ténsasszony saját technikusai, kommandósai, valamint a mellettük ugráló és csáprágózó bogarak felé fordult. - Gyerünk már, lusta népség, Alderaan Szent Templomerdejére, derítsétek már ki, miért bolondultak meg kitines szolgáink, akarom mondani barátaink! - azzal a nő lehajolt fia, vagyis annak a lénynek a teste mellé, aki valaha a fia volt, és nyugtatgatni kezdte. Raynar lassan megrázta magát, és felállt.
- Ez csapda volt - közölte végül szárazon, a dühtől remegő hangon, rosszallóan pillantva a másik delegáció tagjaira, félresöpörve a segíteni próbáló Ortole Zax doktor kezeit. - Ajuduja fészekhajóját megtámadták... a Messzi Külvilágiak.
Ebben a pillanatban jelentkezett be Tiu holokomján a köztársasági kutatóhajó parancsnoka. Margolis kapitány halcimpái idegesen rángatóztak. - Mi történik odafent? - kérdezte ellentmondást nem tűrően Dak’tellya. - A társaim szerint minden tele van Yuuzhan Vonggal! - Azt hiszem, igazuk van... - hebegte a nagydarab mon cal nőstény. - Nemrég lépett ki a hold mögötti űrben egy újabb jedi flotta...
- Micsoda? - vakkantott értetlenül Dak’tellya. - Miért küldött még egy flottát utánunk a Tanács? - És igen, Yuuzhan Vong létformákat is érzékelünk, jelen pillanatban épp azok támadják az erősítésként érkezett flottánkat - hebegte Margolis. - Várjanak, sikerült vonalba kapcsolnom az erősítés parancsnokát...
- Itt Ruwar Dak’tellya lovagparancsnok a Jedhai Misszió ügyvezető helyettes parancsnoka, Tano mester távollétében! - kaffogott tovább lendületesen, indulatosan a főparancsnok bothan jedi lovag. - Kivel beszélek? Mi a felhatalmazása... - Ruwar, itt Valin Horn - jelent meg Margolis testes, a mon cal űrhajóskapitányok jellegzetes, hosszú, vékony szárú, kagylóhéjszerű giroszkópos székében alakja mellett egy vadászpilóta sisakos feje a társaság holovetítőjén. - Birodalmi és Yuuzhan Vong egységek támadnak minket, ismétlem, birodalmi és Yuuzhan Vong egységek, együtt, koordináltan! Van itt egy aszteroidahajó, azt hiszem, egy Killik Fészekhez tartozik, azt is célba vették!
- Mégis, hogyan lehetséges ez, milyen felhatalmazás alapján! - kaffogott tovább Dak’tellya. - Fogtátok a segélykérő jelünket? - Ruwar, veletek van Sarasi Suun lovag? - kérdezte ellentmondást nem tűrően Valin, miközben a vonala összevissza rezgett, sípolt és zörgött a pilótafülkéjét folyamatosan meg-megrázó másodlagos robbanások és a StealthX-ét célzó, éppen hogy, csak célt tévesztő lézersorozatok miatt.
- Miről beszélsz... - pillantott a többiekre aggodalmasan Dak’tellya. - Horn lovag azzal vette fel velem a kapcsolatot, hogy Suun lovag eltérítette a lezuhant kontingens-zászlóshajót, még Coruscant felett, indulás előtt kirakta Tano mestert, és helyette fedélzetre vette... - itt Margolis kapitány bugyborékoló hangja elcsuklott egy pillanatra, s csak aztán folytatta. - Az általa korábban meglovasított Cár-bombát...
- Hogy micsoda, az a tolvaj ribanc ide, a Szent Jeduhára, a legszentebb földre Alderaan óta, ide merte hozni azt a szörnyű fegyvert? - sipítozott egy pillanatra még mindig szédelgő fiacskájáról is megfeledkezve, a beszélgetésbe belekotyogva Aryn Dro Thul. - Nem elég, hogy a koszos lábával megszentségteleníti e földet, de még fel is akarja robbantani? Hát ez aztán... - Ki ez a vonalban? - Valin Horn hangja egy pillanatra elhalt, csak néhány koréliai, még apját is megszégyenítő káromkodás hagyta el a szája sarkát, ahogyan láthatóan egyszerre próbált tájékozódni az itt történtekről, és részt venni egy meglehetősen rosszul álló, durva űrcsatában.
- Aryn Dro Thul asszony az Új Ellenállástól, a Killik Fészekhajó az övék - magyarázta Dak’tellya. - Hát, már nem sokáig, ha a birodalmiak és a Yuuzhan Vong szövetségeseik gravitációs torzításai összeroppantják - jegyezte meg keserűen Valin Horn, amire Raynar Thul még egyszer megtántorodott, és “sajátjainak” kezdett magyarázni valamit élénk, ciripelő, fütyülő hangon. - A segélykérő üzenetükben szólhattak volna a Yuuzhan Vongról... birodalmi csillagrombolók ellen készültünk, erre dovin basalokba futottunk... megtizedelnek minket!
- E pillanatban értesültünk róla, tőled, Valin testvér - rázta sörényes fejét Dak’tellya. - És semmi nyomát nem találtátok sem Suun mesternek, sem a Cár-bombának? - kérdezte sürgetően Valin Horn újra. - Eddig a lezuhant zászlóshajó legénységnek felkutatására összpontosítottuk az erősfeszítéseinket - kaffogott Dak’tellya, a vonal innenső végén továbbra is vérben forgó szemmel. - Ezidáig azt hittük, Tano mester volt a fedélzeten, bombáról szó sem volt... alkalmai bogár-szövetségeseink felderítői láttak savareeni martalócokat a Szent Városban, de ennyi az egész... - Akkor miért nem ott vagytok... - Valin hangjában baljós szünet állt be, ahogyan a pilóta a fent zajló űrcsatával, Erő- és szenzoros érzékeivel, valamint gépének radarképével egyszerre próbálhatott megküzdeni. - Tán csak nem ti is Suunt fedezitek, Ruwar testvér?
Dak’tellya felborzolta a szőrét. - Ezt kikérem magamnak! Ilyennel vádolni, amikor az ar’kai pillanata ismét közeleg! - Az ifjú Horn-lovag inkább azt magyarázza meg vádaskodás helyett, hogy miért csalt minket, a Fészket csapdába, a Messzi Külvilágiak csapdájába - mennydörögte most Raynar Thul. - Ajuduja szerint egy Mélykút-dudor roppantja épp össze a Fészekhajót!
- És ez meg ki? - hördült fel az újabb hangra Valin. - Raynar Thul vagyok... UnuThul, te tudatlan ivadéka a koréliai Horn-fészeknek - dörgött tovább Raynar. - Elnézést, nem volt időm mindent elmondani Horn lovagnak - hebegett közbe a szintén a vonalban lévő Margolis kapitány.
- Kapitány, továbbra is kövesse az én parancsaimat, ezek az új jedik hozták a nyakunkra a Yuuzhan Vongot és a Birodalmat! - sápítozott közbe Aryn Dro Thul. - Ne engedelmeskedjen ennek a pojácának, ezt a martalóc Suun régi csatlósa! - A Tanács megbízásából jöttünk ide, maga hisztérikus nőszemély! - tiltakozott Valin. - Grr... - ordított Dak’tellya. - Az Atya nevében, az Atya nevében, ez teljes káosz - tördelte a kezét Gutierrez atya, segélykérően tekintgetve körbe-körbe.
- Az Erőre, maguk jedi, vagy mi? - csattant fel az eddig a patáliát figyelő Ortole Zax. Az omwait bőrszíne fluoreszkált mérgében, majd unokahúgára pillantott. - Tiu, mondj már nekik valami értelmeset! - Én, én nem is vagyok rangidős, bácsikám, én... - hebegte a halványrózsaszínes bőrszínű omwati jedi lány. - Én... lovagok, mesterek, merüljetek el az Erőben, kérlek, egymást kell megmentenünk, nem pedig legyőznünk! Merítsetek Erőt a Fényből! Senki sem hazudik itt senkinek, hát nem érzitek?
Pár pillanatig Dak’tellya és Raynar maguk elé meredtek, Valin sisakjának szemellenzője pedig szintén eltakarta tulajdonosának az Erőn átáramló gondolatait. Végül az idősebb Horn-leszármazott képe kéken megvillant, ahogyan elkerült egy robbanást.
- Igazad van - Valin hangja ezúttal nyugodtabb volt. - A Sötét Oldal nagyon erős ezen a bolygón. Elfelhőzte a gondolataim. Minden tele van halállal... de ti nem hazudtok, Ruwar testvér. Sajnálom, Raynar uram, apámtól sokat hallottam Önről, de nem volt még szerencsénk egymáshoz. Fogadja részvétem a hajójuk miatt és biztosíthatom, nem számítottunk erre. Az aszteroidahajó magától indult a megsegítésünkre. Yuuzhan Vongot nem is érzékeltünk, amíg azok a dovin basalok a holdon nem kapcsoltak be. Már látom, titeket is félrevezetett Sarasi Suun, mint minket... - Engem pedig elvakított a Vong’u elleni düh és gyűlölet, amikor megéreztem őket, ami a Sötét Oldal része, sajnálom - szabadkozott Dak’tellya. - Tudják, milyen fontos az ar’kai népem számára.
- A Fészek haldoklik, egy nem várt ellenségtől - sommázta megnyugodott, bugyborékoló hangon UnuThul. - De vállaltuk ezt, amikor idejöttünk. Ez is csak azt bizonyítja, milyen fontos ez az ügy. - Milyen ügy? - kérdezte Valin. - Azt hittem, mindenki Suun mestert és a bombát keresi... - A bolygón nagy értékű kyber-telérek találhatóak, és minden bizonnyal szent relikviák - magyarázta Gutierrez atya közbeszólva.
- Ez akkor is a mocskos birodalmiak csapdája - patáliázott tovább Aryn Dro Thul. - Tudták, hogy ide menekülünk, és most el akarnak pusztítani minket, ki akarnak írtani minket, fel akarnak gyújtani minket, mert nem tudják elviselni, hogy ismét Új-Alderaani egyetlen igaz hívei mentik meg a galaxist a rettenetes szuperfegyverüktől! - A Cár-bomba a birodalmiak kezébe került? - kérdezte döbbenten Valin. - Nem egészen, jedi lovag - szólt közbe Ortole Zax. - Thul asszony korábban azt közölte velünk, hogy információi vannak... egy birodalmi Halálcsillagról. - Az Erőre... - mormogta Valin. - Még ez is.
- Foglaljuk össze - kaffantott újra Dak’tellya. - Megérkezünk ide Sarasi Suun és ellopott bombája nyomában, majd ugyanide megérkezik az Új Ellenállás aszteroidahajója, stratégiailag fontos információkkal, erre lesben állva itt vár minket nem csak egy birodalmi, de egyenesen egy szövetséges Birodalmi - Yuuzhan Vong haderő, amelyik a Szent Bolygóra pályázik! - Ez még mindig nem magyarázná, hová tűnt Suun és a bomba - jegyezte meg Valin. - Ha a bolygón sehol sem találják, sehol sem érzékelik őket...
- Talán az Ős-Féregistenek hajója vitte el - szólt közbe ekkor Raynar Thul, majd a terem végében immár állapotjelző fények nélküli robbanóeszközre pillantott. - És itt hagyták ezt, azt remélve, hogy összekeverjük. - Igaz, ez a Mor’monokra vallana, azt hitték, majd sosem jövünk rá - vakkantott megvetően Dak’tellya.
- Hogy mi, van ott egy bomba odalent? - döbbent meg Valin. - Igen, de nem vostroyai gyártmányú, hanem ershani, és már hatástalanítottuk - magyarázta Ortole Zax doktor. - Thul asszony Killikjei pedig a megérkezésükkor a bolygó hozzájuk közelebbi oldalán lokalizáltak egy gyorsan távozó ershani piramishajót. Amikor az utolsó ismert pozíciójukra, ide, ebbe a templomba jöttünk, nyom nélkül eltűnt, valószínűleg részecsketranszporterrel eltüntetett tárgyak hűlt helyét találtuk...
- Az a rohadék - sziszegte Valin. - Sarasi bizonyára eladta a bombát Ershannak. Ezt sosem gondoltam volna róla. Pedig annak idején a Szindikátus foglya volt… eszembe sem jutott, hogy esetleg megtörhették. Utána pedig Ershan és Sarasi eladták a bolygó koordinátáit... - Egy Yuuzhan Vong - Birodalmi szövetségnek - sápítozott Aryn Dro Thul. - Alderaan Fényeire! - Atyácska, most már biztosan mindannyian meg fogunk halni - Gutierrez atya lassan elmehetett volna protokolldroidnak, olyan pozitívan állt hozzá az egész helyzethez.
- Őrizzük meg a nyugalmunkat - vakkantott Dak’tellya. - Most már bizonyosan segítséget kell kérnünk. - Jhysella a Lehon felé indult, amikor a Prussnál kettéosztottuk a flottát - jegyezte meg Valin Horn. - Vostroya talán küld segítséget. Viszont ha a Köztársaságot értesítjük, tudni fogják, mi történt a bombával... a jediket érintő politikai következmények…
- Lárifári, mit érdekelnek a következmények, pipogya jedi kölyök! - sikított fel Aryn Dro Thul. - A Szent Bolygó feletti ellenőrzés, mit ellenőrzés, a Szent Bolygó léte és a birodalmiak szuperfegyvereivel kapcsolatos információk léte forog kockán! Mit birodalmiak, Birodalmi - Yuuzhan Vong szövetség!! - A szenátor asszonynak, akarom mondani igazgatónőnek igaza van - értett egyet Dak’tellya, miután a két Zax is helyeslően bólogatott felé, majd a bothan visszafordult a mon cal kapitány holoképéhez. - Margolis kapitány, tudom, hogy a hajója hivatalosan civil, de vissza kell fordulnia és segítséget kell kérnie. A kíséretében lévő bothan cirkálók pedig segíteni fognak Horn lovagnak a dovin basalok ellen...
- Átküldöm a mi vektorunkat, az a leggyorsabb visszafelé - ajánlkozott Valin a vonalban, de Margolis holoképe csak rázogatta szemkocsányos, kékesen villódzó fejét. - Gyorsak talán egy StealthX, vagy egy jedi korvett számára, lovag uram, de a Rainbow egy civil kutatóhajó, még akkor is, ha egy katonai csillagcirkáló pajzsaival bír... sokkal biztonságosabb, ha az eredeti, Bakura felé kerülő vektoron megyünk vissza... nem fogom mindenféle ismeretlen hipertéri ösvényre vezetni a hajómat, ahhoz túl nagy.
- De így nem érnek elég hamar adástávolságba, kapitány - tiltakozott Ortole Zax. - Sajnálom, ez a protokoll, doktor úr - húzta ki magát Margolis.
- Az egésszel nem érünk semmit, ha eközben a Messzi Külvilágiak és a birodalmiak megszerzik e szent hely kincseit, és közben elpusztítják a maradék flottánkat - jegyezte meg Raynar Thul, miután konzultált Killikjeivel. - UnuThul és Ajuduja szerint el kell pusztítani a Messzi Külvilági Agyat, amelyik a mélykút-gubókat parancsnokolja. És oda... - intett a hátsó járat felé a volt jedi. - Oda is le kell mennünk. Ez az áruló magányos, ez a Suun lovag még odalent lehet, miután eladta az Égiek egyik fegyverét az Ős-Féregistennek. De más Égi Fegyver is lehet még... odalent - rezzent meg Raynar. - Ajuduja és UnuThul... érzik. Sötétség, gonoszság tart a bolygó magja felé. Mintha a Fekete Fészek éledt volna új rajra... - bugyborékolta a volt jedi.
- Igazad van, fiacskám - simított végig Aryn Dro volt fia vállán, amitől Raynar elhúzodott és magában ciripelgetni kezdett. A nő nyelt egyet, majd felöltötte diplomata-üzletasszony arcát, és kihúzta magát. - Az Új Ellenállás aszteroidahajóját elpusztíthatják, de a Kiválasztott Népet és tudását soha! Magam megyek le a bolygómagba! - Én segítek megtalálni a Vong’u világagyat - ajánlkozott Dak’tellya, de az előbb az érintések bármilyen formájától idegenkedő Raynar Thul most a bothan jedi vállára tette a kezét. - Elvakít a dühöd, bozontos jedi-egyed. - Ajuduja hamarabb megtalálja a Messzi Külvilági Agygumót. Ismerjük a fajtájukat. UnuThul... hamarabb megtalálja.
- Raynar uramnak igaza van - szólt közbe StealthX-e vonalából Valin Horn. - Ruwar testvér, te inkább kísérd az ellenállókat és az elnök-szenátor asszonyt a bolygómag irányába! Ha Suun esetleg nem ment el az ershani hajóval, talán ott megtaláljátok! Én idefentről végigrepülök a Fészek légi rovarjaivala bolygó hosszanti és szélességi egyenlítői mentén, amíg meg nem találjuk a világagyat! Az Erő és a Killik öntudat együtt majdnem kiad egy vongérzéket, így gyorsabb lesz! - Rendben - biccentett Dak’tellya, majd a köztársasági csoport felé biccentett. - Doktor Zax kivel menjen?
- A világagy mellett is hasznomat vehetik, annak idején vettem órákat vongológiából Arnjak professzor úrtól, nem csak régészetben vagyok járatos - ajánlkozott az omwati. - Elmegyek a... bogár úrral - pillantott kíváncsisággal vegyes félelemmel Raynar felé. - Majd a csapatom specialistái mennek a mag felé. - Szükségünk lehet egy jedire a fedélzeten, ha gondba ütközünk a rendszer elhagyásakor - jegyezte meg most Margolis kapitány. - Én felmegyek - ajánlkozott Tiu Zax. - A Tanácsnak is jelentést kell tenni az itt történtekről, vállalom.
- És az Új-Alderaannak tett ígéretek? - kérdezte most hirtelen feleszmélve Aryn asszony. - Miféle ígéretek? - kérdezte Valin Horn. - Nos, korábban az információkért cserébe megígértünk Aryn asszonynak, hogy Új-Alderaan primátust kap a rendszer felett, ha a köztársasági protektorátus létrejön - jegyezte meg Margolis kapitány magyarázkodóan.
Valin megrázta a fejét gépe pilótafülkéjében. - Erről akár le is tehet, asszony, ahogyan valószínűleg a Tanács is. Legyünk reálisták. Egy közös Yuuzhan Vong - Birodalmi megszálló erőt már sem Új-Alderaan, sem mi nem tudunk feltartóztatni, csak a köztársasági flotta. Ha pedig kiderül, mi lett Suun Cár-bombájával, akkor különösen. Coruscant fog diktálni, de ez még mindig jobb, mintha elpusztul a rendszer, vagy a Cosra és a Vong kezébe kerül. Az Új Ellenállás információit viszont azonnal át kell adják Margolis kapitánynak, ki kell juttatnunk innen, mielőtt a dovin basalok a Rainbow-t és kíséretét is behálózzák.
Aryn Dro Thul néhány pillanatig mormogott, majd magához intette Gutierrezt, és a kezébe nyomott egy adatdiszket, miközben néhány mondatot suttogott a fülébe. - Az Új Ellenállás számára létfontosságú adatokat rejtettünk el ebben a diszkben, köztük az úgynevezett ausmanni csata adatait. Gutierrez atya visszatér Tiu lovaggal a Rainbow fedélzetére és magával viszi őket. Őbenne megbízom. - Én, igen, asszonyom, megtiszteltetés, asszonyom... - sápítozott Gutierrez. - De a deizmus képviselete e szent bolygón...
- Majd én képviselem, tökfej, mozogj már, te palacsintaképű buzeráns! - sikított rá Aryn, mire Gutierrez ijedten kapkodni kezdte a csuháját. Az alderaani nő némiképp lenguyodva visszafordult a többiek felé, ahogyan két hatalmas Killik kivált az őt biztosító alakzatból, és Tiu, valamint Gutierrez mellé csattogtak. - Ajuduja fészkének két tagja gondoskodik majd a biztonságukról. A többi kommandós és Fészek-harcos velem és a bothan lovag úrral tart a magba.
- Mindenki értette, ugye? - Dak’tellya maga köré intette a megmaradt jediket, akik lejöttek vele a bolygóra. - Ti is velem jöttök. Tiu lovag felfelé menet eligazítja Arbowan lovagot, a Floyyd parancsnokát. A bothan jedi cirkálók és vuki testvéreink Owooljai fedezik Valin testvér bajba került flottját. Valin testvér, a StealthX-ekre a világagy mielőbbi lokalizálásában van szükség! - Partizán-osztag úton, egyetértek, Ruwar testvérem - biccentett Valin Horn.
A társaságok szedelődzködni kezdtek, Gutierrez még egyszer odasomfordált a fiával eszmecserélő, felajzott Aryn Dro Thulhoz. - Biztosan ezt akarja, asszonyom? - kérdezte végül.
- Persze, te mamlasz papsajt - intette le az akadékoskodó deista atyát az új-alderaani vállalatigazgató-politikusnő. - Hallottad, mit mondott a lepényhal - pillantott az immár kikapcsolt komra, amelyen nemrég még Margolis kapitány szemkocsányai rebegtek Valin pilótasisakos fizimiskája, illetve azok kék-holokép-másolatai társaságában. - Körbe akarja vándorolni a fél Ismeretlen Vidéket, csak, hogy valami általa biztonságosnak vélt útvonalon érjen haza ajvékolni, mint amikor Moshe-Bail Organa, az Első, kivezette Alderaan kiválasztott népét a pusztába, még a bogarak hatalma idején - biccentett Ajuduja sürgölődő csáprágósai felé a nő. - Hogy aztán az egészet tálcán felkínálja a Szenátusnak, azoknak a birodalomszívű G’siléknek, meg a többi diktátornak... hát ezt akarja a te egyházad, homikám?
- Én, biztos vagyok benne, hogy amint ez Rand szenátor fülébe jut, tiltakozni fog... - hebegte Gutierrez, de Aryn erőszakosan mellbe lökte. - Gondolkozz már! Egy fikarcnyit sem látunk ebből, ha nem érnek előbb ide a társegyházaitok! Azt hiszed, én nem kaptam a saját, éppen darabokra esni készülő hajómról jelentéseket azokon a bogárfajzatokon keresztül? - tajtékzott a nő. - Azt hiszed, nem jöttem rá arra, amit ez a mamlasz Horn-kölyök “elfelejtett” közölni velünk - görbítette meg gondosan manikűrözött ujjait idézőjelszerűen a nő -, miszerint ez a birodalmi fasiszti népség, akik itt kokettálnak a Yuuzhan Vong világpusztítókkal, kizárólag az Első Rend hajóiból áll? Vagy olyan ostoba vagy, hogy ennek sem érted a jelentőségét?
- Én, azt hiszem... - hebegte Gutierrez. - Azt hiszem, értem... - Legyen gondja rá a Margolis hajóján lévő ügynökeidnek, papikám, hogy féken tartsák a Köztársasági Hírszerzés haszonszőrű alakjait, és minden rendben lesz... - mormogta a nő. - Ha mégsem... a Fészek elintézi. Csak tedd a dolgod, és a megfelelő frekvencián sugározz a Lehon felé.
- De hát Valin lovag megmondta, hogy oda már küldött jedi erőket erősítésért, akkor ők már tudják... - rázta a fejét bambán Gutierrez. - Te meleg mamlasz szerencsétlen, fel nem fogom, hogy kerülhettél te a Ju Deába -, hacsak nem anyád wakando-alderaani volt, bár akkor több színed lenne - átkozódott Aryn Dro Thul. - Ez az egész baromság a meggyőződés alapú betérésről, aztán ilyenekkel leszünk tele, mint te, te idióta... nem a sugárzás iránya a lényeg, hanem a nyílt frekvencia!
- Értem... izé, igen... várjanak, megyek én is! - Gutierrez az egyik, a Rainbow-hoz tartozó sikló felé tartó, türelmetlenül integető Tiu Zax után nyargalt, Killikjei a nyomában csáprágóztak. - Remélem, tudják a bogaraid, hogy mi a dolguk, fiam - fordult UnuThul felé Aryn. - Légy nyugodt, Kiválasztott Nép Asszonya, az a hajó már a Kiválasztott Népé, csak még nem tudják - biccentett UnuThul, majd maga után intette Ortole Zax doktort azokhoz a bogarakhoz, amelyeken nemrég érkezett vissza az egész hajcihő kezdete előtt, még Tiu társaságban.
Mialatt Raynar és az omwati doktor folyamatosan kapcsolatban maradva Valinnal és a légkör felé közeledő jedi vadászokkal megindultak, a Margolis hajójára visszainduló sikló ajtaja bezáródott.
Tiu bizalommal és kíváncsisággal teljes arccal foglalt helyet Gutierezzel és a két rovarral szemben az utastérben. - Micsoda nap, hűha - mosolyodott el végül. - Az Atya nevében, igen - lihegett Gutierrez, majd meglepetésére az egyik hatalmas Killik szájszervéből valamiféle narancssárgás nedűt csorgatott Tiu kezébe. - Hát ez? Hihi, de selymes... ez ehető? Megkóstolhatom? - Tiu megízlelte a Killik ambróziát. - Oh...
Gutierrez halálra vált tekintettel figyelte, ahogyan a kacér, nyúlánk omwati lány méretét meghazudtoló mohósággal zabálni kezdi az erősen addiktív rovarnedvet. A rovarok elégedetten csattogtatták csáprágóikat és telenyomták az apró leszállóegység kabinját feromonokkal. Gutierrez emlékezett Aryn asszony tanácsára, és nagyot húzott a csuhájában rejtegetett, Csar’tosch Atya titkos készletéből származó büdös vérborból - az egyetlen módja annak elkerülésének, hogy valaki a Killik-nedű függőjévé váljon, ha egyszer elkezdték eregetni magukból, csak egy még súlyosabb, még undorítóbb függőségnek való alávetés lehetett, ezt a deista atya anélkül is jól tudta, hogy Aryn asszony elmagyarázta volna neki.
...
Valin néhány légköri áthúzás után megérzett egy erős jelenlétet a bolygó egyik pólusán, a Szent Város, a bolygó közigazgatási központjának tűnő, legalábbis a szkennek alapján legsűrűben lakott településhez képest pont a planéta átellenes pontján. Egy jelenlétet, amit Valin, aki túl fiatal volt ahhoz, hogy harcolhatott volna a Yuuzhan Vong háborúban, vagy ismerhette volna annak halottjait és hőseit személyesen, ennek ellenére furcsán ismerősnek talált... - Van ott... valami - szólt bele a Raynarral közös komba, ahogyan a StealthX ereszkedni kezdett a piramisszerű épület felé. - Valami egyszerre... ismerős, és idegen.
- Ajuduja érzi. UnuThul érzi. A Fészek érzi. Az lesz a Messzi Külvilágiak Fészke... jövünk. - bugyborékolt vissza a komban Raynar Thul. A volt jedi hangja valahogy sokkal emberibb volt most. - RaynarThul is érzi. A Fészek előtti időből, amikor minden egy volt, és semmi sem volt sok. A Sötét Fészek előtt. RaynarThul akkor vadászott újra ilyesmire. Az Egyesülés előtt. A jedik idején. Amikor még a Messzi Külvilágak... Vongfészek voltak, RaynarThul pedig... Jedi-fészek. RaynarThul emlékére, akit megöltek a Messzi Külvilágiak Myrkyr-Fészekben... UnuThul megöli ezt a Vongfészket. Hogy RaynarThul békére leljen. - Megtiszteltetés, hogy melletted harcolhatok, Raynar bácsi - csuklott el izgatottan Valin hangja. Mit nem adott volna, ha az apja, vagy a húga most itt van.
...
Dak’tellya előre állította a jedi kontingenst, mögötte mentek a Killikek, végül az új-alderaani kommandósok zárták a sort, akik Thul asszonyt kísérték. Egyre mélyebbre értek a járatokban, a Sötét Oldal ereje pedig egyre erősödött, ahogyan a kristályok fénye is. Aztán néhány kanyarulattal odébb a jedik mozgást érzékeltek… Sötétséget az Erőben. - Előre! - adta ki a parancsot fénykardját aktiválva Dak’tellya. - Bármi is legyen odalent, a Fény velünk van! Erőre..!
...
A Rainbow hídjára érve Gutierrez döbbenten tapasztalta, hogy Margolis kapitány szokásos tisztjei hiányoznak, és olyan alakok állnak a konzoloknál, akiket korábban a szervízszinteken, a vadászhangárban, vagy éppen a konyhai személyzet tagjai között látott. És mindegyiknél fegyver volt.
- Kapitány, mit jelentsen ez? - kérdezte Gutierrez, miközben a szeme sarkából látta, hogy az eredeti kontingens jedi-bothan rohamcirkálói elfordulnak és a bolygó holdja felé indulnak, ahol a Horn-féle erősítés és a Killik aszteroidahajó még mindig haláltusáját vívta a rájuk támadó Yuuzhan Vong lényekkel. A kontingens élén álló bothan rohamcirkáló, Dak’tellya zászlóshajója, a vegyes bothan-vuki legénységű Floyyd már protontorpedó-füzéreket eregetett a legerősebb basalok által generált tértorzulások felé, hogy túlterhelje és összeomlassza azokat, valamint megsemmisítse az őket generáló entitásokat. Mellette vuki nehézvadászok indultak csatába a jedi kontingens szállítóhajóinak hangárjaiból. A hatalmas mon cal kutatóhajó mellett csak néhány kisebb korvett és ágyúnaszád maradt.
- A Köztársaság specialistái felajánlották, hogy segítenek irányítani a hajót, amíg kijutunk innen - magyarázta Margolis kapitány. - Üljön le, atyám, és nem lesz gond - szólt közbe a kormánypanel felől egy sebhelyes arcú, mókusképű drall, majd biccentett az átellenes terminál fölé hajoló rodiainak. - Tek’ta hadnagy, állítsa be a Bakura felé mutató vektort.
A rodi egyetértően bugyborékolt, és a kezelőszervek felé nyúlt, de ekkor aktiválódott Tiu Zax fénykardja. Gutierrez atya döbbenten meredt az elfátyolosult arcú és tekintetű nőre, aki narancssárga pengéjét egyenesen a rodi mellkasának szegezte.
- A Fészek más vektoron kívánja elhagyni a Szent Rendszert - közölte az ambróziától átmosott agyú, a Killik közös tudat hatása alá került jedi lány. - Engedelmeskedni fogtok. - Hékás! - ordított át a másik termináltól a drall, és egy akkora vuki számszeríjat szegezett a jedire, mint saját maga. - Tedd csak le azt a spádét, kislány! Ez innentől a Köztársasági titkosszolgálat és a Lidércek operációja, he!
- Blurrrbburrrbulll - mormogta artikulátlanul Tiu és fénykardjának pengéjét meghosszabítva a rodi mellkasába nyomta a fegyvert energiasugarát. A két Killik csattogó csáprágókkal nekiesett az ijedten makogó drallnak és darabokra szaggatták, majd ugyanígy tettek a hídon lévő többi köztársasági ügynökkel is, akik maximum elégedetlenkedő deisták ellenállására készültek fel, támadó óriásbogarakra... nos, nem.
Pillanatokkal később Margolis kapitány és Gutierrez atya döbbenten nézte egymást és a szétszaggatott torzókat. A két Killik egykedvűen takarított, sorba rakták saját levágódott végtagjaikat és a köztársasági ügynökök torzóit. Tiu Zax üveges tekintettel ambróziát rágcsált az egyik sarokban, ügyet sem vetve egy csúnya, sugárvetőlöket ütötte sebre a vállán, ami majdhogynem leszakította fél karját... oda is ambróziát tömködött és láthatóan földöntúli boldogság állapotában leledzett.
- Most pedig, ka... kapitány... asz... asszony - mormogta összeszedve magát Gutierrez, miközben húzott még néhányat a nála lévő kligohn vérborból, hogy megőrizze bátorságát. - Most pedig visszahívja a hídra az eredeti legénységét, és rendet csinálnak... itt. Aztán pe... pedig beállítja ezt a Ramakaz felé vezető vektort. A jedi korvetteknek Zax lovag majd leadja a jelet, hogy csak a rendszer széléig kövessenek minket, utána térjenek vissza a Yuuzhan Vong elleni harcba. A rendszerhez közelítve pedig leadja a helyzetjelentést és segélykérést ezen... a frek... frekvencián.
- De hát ez egy nyitott civil csatorna - hüledezett Margolis. - Ezt hamarabb fogják elfogni ebben a szektorban a chissek, a nagaiok és a Birodalom, mint akár a vostroyaiak, és végképp hamarabb, mint a Köztársaság! - Pontosan - mosolyodott el Gutierrez. - Van még kérdése?
Margolis ijedten körbenézett a holttesteken. Ő, végtére is, az Újjáépítési Hatóság alkalmazottja volt, civil űrhajózó. Nem a hősi halál perspektívájáért, hanem a fizetését csinálta. - Nos, én... de biztos, hogy ez nem csapda? - A Deista Anyaszentegyház megjutalmazza majd, kapitány asszony - mosolyodott el megnyugtatóan Gutierrez. - Hát... persze... rendben... - nyúlt a kom és a kezelőszervek felé Margolis, hogy visszahívja eredeti legénységét, akiket korábban a hidat elfoglaló ügynökök az étkezdébe parancsoltak némi... egészségügyi szünetre.
Gutierrez szorosan markolta kezeiben a Csar’tosch - féle vérboros üveget, hogy leplezze azok erős remegését. Remélte, ő nem jár így a végén, mint az izgága ügynökök.
A Rainbow nemsokára elhagyta a rendszert, majd Ramakaztól nem messze megállt, és az Aryn asszony által megadott frekvencián kisugárzott mindent a vak és vad űrbe. Kisugározta Jedha koordinátáit, és, hogy az Első Rend és a Yuuzhan Vong alkalmi szövetsége meg akarja szerezni a rendszert a deistáktól.
Kisugározta úgy, hogy elsőként Lehon vostroyai, Popius Dea-hívő stábja fogja be, Poklonskaya parancsnoksága alatt... másodikként pedig a közeli Neuschwabenland-főszektor EGB-parancsnoksága, ahol már felállt és működött a Teutonius Dea egyik első kirendeltsége...
A jelzés pedig utazott tovább, egyenesen a köztársasági, pius deista, mor’mon chiss, nagai fülelőposztokig. Tovább a fél galaxisba, Jedha koordinátáival, fegyverbe szólítva a deizmus minden hívét Jedha megvédelmezésére.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Aug 12, 2022 0:50:54 GMT 1
A killik-hibrid férfi, akit valamikor Raynar Thulként ismertek sebesen haladt előre killik dolgozói között. A közös tudatba egyre inkább benyomult az a sötét feketeség, amit korábban is éreztek. UnuThul figyelmét nem kerülte el Ajuduja nyugtalansága, és ő maga is óvatosabban haladt a dolgozók mögött, akik előrébb haladva, szakszerűen ástak állandóan az egyre nagyobb vehemenciával csattogó csáprágóikkal, hogy kiszélesítsék a járatot, hogy minél nagyobb számban férjenek be, és minél többen ronthassanak rá a Messzi Külvilágiak fészkére. Ahogy közelebb értek a felszínen, az álcázott StealthX-ével köröző Valin Horn által bemért koordinátákhoz, ahol a Yuuzhan Vong központját sejtették, az alagutak köves falaiban egyre több organikus adalék jelent meg – egy kanyarulatnál még egy, a helyiségeket elválasztó, megfeketedett és romlottnak tűnő membrán-átjárón is át kellett vágniuk magukat. Az élen haladó killik hirtelen megtorpant, a Fészek pedig szinte egyöntetű mozdulattal követte, mintha dróton rángatták volna őket. A közös tudat még jobban felbolydult. A killikek kitines lábfeje tompa kopogással óvatosan tapogatta az alattuk futó földet, amiről már hosszú percekkel korábban eltűntek a legutolsó homokfoltok is. A föld mintha… lélegzett volna. A velük küldött omwati, Ortole doktor lehajolt, hogy közelebbről is szemügyre vegye a puhának tűnő, mégis érdes talajt. Ahogy rátette a kezét, forróságot érzett. - Ez a föld lélegzik – adott hangot Ajuduja saját megfigyeléseinek UnuThul. Az eltorzult arcú férfi gyanakodva pillantott körbe. – A Fészek érzi, hogy jó irányba halad. És a Fészek azt is érzi, hogy ezek a járatok nem járatok. Ez már nem egy barlang. Hanem… - Ha nem barlang – emelkedett fel Ortole doktor -, és nem is űrállomás – tette hozzá egy Raynarnak címzett oldalpillantással – akkor viszont azt jelenti, hogy valami élőnek vagyunk a belsejében. Először sarlakkra tippeltem volna, de annak a bélfalait maró emésztősav vonja be. Már rég leégette volna a bőrünket. - Ez nem bél – tapogatta meg UnuThul a falakat. – Ajuduja szerint… útvonal. A Messzi Külvilági Elme öregebb, mint ahogy azt a Fészek gondolta. – Raynar végighúzta az ujját az organikus anyagon. – Ezeken a barázákon át gondolkodik. - Csak nem azt mondod, hogy benne vagyunk a világagyban?Az omwati egyszerre hüledező és érdeklődéstől felcsillanó tekintetére nem reagálva Raynar tovább vezényelte a killikeket. A sötétség, amit egyszerre érzékelt a fészektestvérein és az Erő még benne szunnyadó maradványain keresztül egyaránt, ott volt alig néhány járatforulóra tőlük. A kitinpáncélos, összetett szemű killikeket nem zavarta, hogy fizikailag is besűrűsödik a sötétség – egész életüket leélhették volna a föld alatt, vagy egy olyan aszteroidában, ami odafent gyűjtötte meg a baját a birodalmi erőknek a Jedha orbitjától nem messze, és amit valószínűleg az Ausmanntól üldöztek egészen idáig birodalmiak. UnuThul azonban hirtelen valami mást is megérzett, ami a bolygóra ékrezésük óta ott motoszkált még csak nem is a közös kollektív tudat rejtett zugaiban, hanem a saját, különálló elméjében. Olyasmit érzett, ami nem volt rendben, ami hirtelen felismeréssel tolult az agyába, és amit nem érzett, mióta… - Anakin! Raynar Thul visszafojtott kiáltására Ortole oktor megpördült, a killikek pedig belassultak, és csáprágóikat csattogtatva nézelőtek ide-oda. Aztán Ajuduja megérezte magában a sziget-gondolatfolyamatot, ami lavinaként árasztotta el a közös tudatot, és innentől tudták, hogy a veszélyt nem kívülről kell keresni. UnuThul meglepetése végigzengett az elméjükben, a Fészek tudata pedig évek óta először megtelt félelemmel, mint a Sötét Fészek idején. - Hello, Raynar bácsi – visszhangzott egy, az UnuThulénál valamivel fiatalosabb hang az organikus falakból. - Senki nincs itt – kapdosta körbe a fejét Ortole doktor. A killikek követték a példáját, de bármillyen infra- vagy egyéb nem szokványos tartományban is érzékeltek, nem fogtak be senkit a közelben. A barlangjárat ugyanolyan üres volt, mint eddig. – Valamiféle Jedi trükk lehet. Tiu szerint nagy a koncentráltsága az Erőnek itt… talán rég halott szellemek szórakoznak velünk. Ámbár ez a hang ismerős… mit is mondtál az előbb, UnuThul? - RaynarThul nem mondott semmit! – förmedt rá az omwatira a hibrid férfi, mire a csáprágók kattogása fenyegetően felerősödött. Ortole ijedten hőkölt hátra. – Ajuduja szerint van előttünk valami. Zax doktor zárkózzon fel hátul, UnuThul és a többiek pedig… elintézik ezt. - Vajon elég időm lesz tanulmányozni az agyat? – akadékoskodott az omwati tudós. - Ajuduja csak felméri a terepet ValinHorn számára – magyarázta türelmetlenül Raynar. – És ha ValinHorn kudarcot vall, akkor a Jedi-Fészek majd lebombázza a sötét agyat, és megmentik a Fészek bázisát odafent. Azután… csatlakozunk a Kiválasztott Nép missziójához a bolygómagban. Azzal a killikek egyik csoportja Ortole doktorral hátravonult, az élre álló Raynar pedig irányba vette a világagy felé vezető átjárót, hogy Ajuduja harcos bogarai felvehessék a harcot a Yuuzhan Vonggal és kiirthassák a fenti csatát vezérlő Vongfészket.A szapora kitinláb-kopogások közepette az egyszintes, a mennyezeten tátongó, felszínre néző lyukon báramló fénnyel alig megvilágított csarnokban halvány kristályfény gyúlt – ezek a természeti képződmények mindenütt ott voltak a Jedha föld alatti telérjeiben, még a falakba átterjedő vongagy „bőrében” is. Yuuzhan Vong harcosoknak, felszállófélben levő dovin basaloknak vagy birodalmi erőknek nyoma sem volt. A középen levő, nagyméretű organikus képződmény-gumó előtt pedig, a killikeknek és Raynarnak háttal meditálva ott lebegett… ...Anakin Solo. … A Jedi Partizánok – akiket nem mellesleg ugyanaz a Suun mester hívott létre annak idején, aki miatt most mindannyian ide kellett csődüljenek, és akinek a magánakciói egy újabb galaktikus tisztogatást alapoztak meg az egész Jedi Rend ellen, akárcsak a hatvanhatos parancs idején – felzárkóztak StealthX-eikkel a parancsnokuk, Valin Horn mögé. Valin átkozódott egy sort magában – csak ne lenne az a tét, hogy az a mocskos kalóz, az a kábszis ribanc felrobbanthatja a fél rendszert, ezzel galaxison átívelő vallási-politikai katasztrófát idézve elő, a rendszerben élők és zarándokok hirtelen és azonnali haláláról, több millió értelmes teremtmény elporladásáról nem is beszélve. Amíg a felszín alatti járatokban kutakodó Raynar bácsi jelére vártak, hogy megkezdhessék a bombázást, ami lerombolná az alattuk közeledő, piramis-szerű homokkő-épületet, és maga alá temetné a vong világagyat, ami a Jedha fölötti csatát koordinálva minden standard percben Margolis és Valin flottája számára egyaránt katonák ezres számú halálát jelenti, Valin parancsára rárepültek az épületre, hogy közelebbről is megvizsgálhassák a romos templomot. A szenzorok nem jeleztek energiakibocsátást, az egész környék elhagyatottnak tűnt – az Erőben viszont jól érződött, hogy odalent nagy a nyüzsgés. Valami készült. Alighogy Valin veszélyérzete a tetőfokára hágott, a piramistemplom oldalán tátongó romlyukakból birodalmi TIE-vadászok, Lambda- és Upsilon-siklók, felszíni őrnaszádok és löveghajók rajzottak elő – ezzel egyetemben a szenzorok is felsikoltottak. - Álcázást aktiválni!! Protontorpedókat előkészíteni, árnybombákat betölteni!! – vezényelt Valin, és bedöntötte a gépét, így éppencsak sikerült elkerülnie a piramis tetejéből érkező lézersugarat. – Sárga Kettes, ez meg mi a fene volt? - Mobilplatformok légvédelmi ütegekkel – jelentette a templom tetejéhez legközelebb elhaladó StealthX pilótája. – Valin, nekem nem tetszik ez. Ez egy egész felszíni bevetési kontingens jelöletlen egységekkel… és még azonosítójuk sincs. Konfiguráció alapján azonban Első Rend... Mi kevesek vagyunk ehhez. Valin előtt egy pillanatra elsötétült a világ. Mostmár tisztán érzékelte az odalent tartózkodó, semmi mással nem összetéveszthető, hideg kisugárzást. Anakin Solo volt az. A veszélyérzete a tetőfokára hágott. Valami nem stimmelt Raynarral sem. Miért nem jelzett vissza? Mi történik odalent? Ahogy kioldotta a fegyverkezelők irányítókarját, a plexin túl elsuhanó StealthX, ami itt, a felszínen kevésbé volt láthatatlan a fekete borításával, mint odakint az űrben – hajszálpontos találatot kapott odalentről, és füstölögve-pörögve elsuhant a homokűnék felé. Valin a szeme sarkából látta a robbanást. - Erőmérőik vannak! Pontosan látnak minket! – jelentette valaki az egymásköztin. - És Defendereik – pillantott ki a csatára és a mellette elhaladó füst- és robbanáspászmákra Valin. - Ez valami első rendi elitegység lehet, főnök. - Attól tartok, hogy a Főinkvizítor személyes kontingensébe botlottunk bele – közölte Valin. – Adjunk nekik! Mindenképpen le kell bombáznunk a templom alatti járatokat. - És mi lesz a killikekkel odalent? – vetette fel Sárga Öt. Valin felsóhajtott. - Raynar kompromittálódott – mondta végül. – Bogárból meg van elég máshol is. El kell végeznünk a feladatunkat! Arbowang tábornok! – hívta elő a műszerfalára az űrflotta vuki parancsnokának holoalakját. – Erősítésre van szükségünk, lokalizáltuk a Főinkvizítort, ismétlem, lokalizáltuk a Főinkvizítort! Itt a lehetőség… - A Főinkvizítort? De hát egyetlen vadászt se tudok nélkülözni! – harsogta Arbowang fordítómodulja. – A vongok szétcincálják a hajóimat. Az az aszteroida is felrobbant, lángokban áll a hold, a birodalmiak pedig egyenesen belénk akarnak jönni! - Meg tudjuk csinálni. Ki kell tartanunk még egy ideig – kapcsolta ki a vukit Valin. Kösz a semmit, loncsos majom. Azért remélte, hogy a tábornok kitalál valamit, talán orbitra küld egy hajót és precíziós csapással leromboltatja a templomot - az űrcsata egyelőre távolabb játszódott a Jedhától. Arbowangnaknak látnia kellett, hogy a templom lerombolása jelenti az űrcsata kulcsát. Valin még hozzátette: - Az Erő velünk van! - Csak nehogy erőblokkolóik is legyenek – tette hozzá Sárga Kettes. - Erőblokkolókat aktiválni! – harsogta vigyorogva az első rendi kontingenst parancsnokló Ortiz Első Hadnagy, aki különleges státuszú védosztagosként és a Fegyveres Rend tagjaként a főinkvizítori felszíni légierőt irányította. A TIE- Defenderek által védett löveghajók, amelyek valamivel nagyobbak voltak két összeforrasztott Lambda-siklónál, és a tetejükön az Interdictor-rombolókhoz hasonlóan félgömb-formájú, de a tiltómező-generátorokkal ellentétben a Calimon kifejlesztett energiablokkolókat hordoztak, most előrenyomultak, és masszív, szinte sérthetetlenül vastag felszínükön lilás energiapászmák futottak végig. A következő pillanatban a jedik és Valin Horn elvesztették az Erővel való kapcsolatukat. Valin hallotta az interkommban, hogy a pilótái egy része öklendezni kezd. Nem is csodálkozott ezen, ugyanis ő maga is úgy érezte, mintha egyszeriben az összes végtagját és érzékszervét levágták és lekapcsolták volna. Ő maga talán kicsit jobban viselte a többieknél a brutálisan hirtelen történő elszakadást – a Hornok ereiben nem sok Erő csordogált, talán a többieknél gyengébb kapcsolata miatt nem volt rá életveszélyes, vagy pilótaképességeit degradáló hatással. - Attól még… - felnyögött, már-már fizikai fájdalmai voltak. Kiengedett egy sorozat protontorpedót, ami belecsapódott a legközelebbi birodalmi naszád védtelenül maradt oldalába. A társai eközben úgy hullottak, mint a mynockok. – Attól még pilóták vagyunk, meg tudjuk csinálni! - Legalábbis remélem… - tette hozzá sóhajtva csak úgy saját magának, aztán rárepült a következő célpontra. … - Ennyit a tanulmányozásról – dörmögte a killik csapat végén kullogó Ortole doktor. Arra álmában sem számított volna, hogy az EGB valamelyik vezérkari főtisztjével találkoznak szembe. Megpróbált előrefurakodni, hogy jobban láthassa a Főinkvizítort, de a killikek gyanúsan mérgesen csattogtattak… inkább a helyén maradt, és nem ment közelebb hozzájuk, nehogy vacsora legyen belőle. Az élen álló Raynar Thul pedig úgy érezte, mintha gyomron vágták volna. Az előtte álló alak kisugárzása összetéveszthetetlen volt a számára. Nem volt itt egyetlen Yuuzhan Vong sem, a Messzi Külvilágiaknak nyomuk sem volt a csarnok közepén lógó világagy-gumón kívül. Helyettük csak az előttük meditáló és a vongaggyal kommunikáló, valószínűleg azt és a fenti űrcsatát vezérlő és koordináló Anakin Solo tartózkodott a helyiségben. Belépésükkör a közös tudat azonnal felbolydult, gonolataik közé bizonytalanság és félelem kúszott, amikor vezetőjük sziget-emlékei megrohanták a közös tudatot, és idegesen csattogtatták a csáprágóikat, kitinpáncéljukat csikorgatták, és folyamatosan kattogtak. Mintha most először éreztek volna meg olyan ellenséget, aki valós fenyegetést jelentett nem csak erre a fészekaljra, de az egész galaktikus killik népességre nézve. A Birodalmi Főinkvizítor kiengedte a lábait a levegőben lebegő pozíciójában, kiegyenesedett, és hamarosan már a poros-húsos földön állt, továbbra is háttal UnuThulnak és a bogaraknak. Miközben leporolta, magát, megszólalt: - Helló, Raynar. Már vártalak titeket. Azzal az UnuThulnál pár évvel fiatalabb férfi megfordult, és egyenesen belenézett a killik-humán hibrid, egykori jedi-növendék kollégája és a hírhedt Myrkr-misszió saját magán kívüli másik elveszettjére, az eltorzult, íriszek nélkül csak fekete űrként csillogó szemű néhai Raynar Thulra. Anakin Solo jégkék szemei kiismerhetetlenül világítottak az arcában, mint két fagyos jedhai kristálydarab. - A Sötétség Fészke – bugyborékolta végül Raynar. – UnuThul régóta érezte, Ajuduja is érezte a Messzi Külvilágiak Fészkét… de ez itt nem Vongfészek. Ez… SoloFészek. – Raynar előrelépett, hogy közelebbről lássa a nem a holovideókban látott főinkvizítori egyenruhába, hanem a környezethez illő könnyűpáncélzatba öltözött férfit. Azzal Raynar elméjét megrohanták az emlékek. A kollektív tudat felzubogott az individuum megjelenését kockáztató, számukra ismeretlen és félelmet generáló sziget-emlékektől. Látták a Jedi-Fészek Egyesülés előtti emlékeit, az eleven kisfiú lenyomatát, aki Jacen és Jaina körül szaladgál a Jedi Praxeum kőfolyosóin, amikor az apjuk látogatóba vitte őt, a legkisebbet a nagybátyjuk alatt tanuló jedi növendékekhez és a testvéreihez. És Raynarhoz. Látták Luke Skywalker mindenki számára ismerős, de itt még fiatalabb kiadású alakját, aki a Solo Fészek pátriárkájával, HanSoloval beszélgetett. Nem messze szaladgáltak a kis Solók, amikor Raynar is csatlakozott a csapathoz. A killikek azt is látták UnuThul fejében, amikor a fiatal társaság együtt bóklászott Coruscant Alsóvárosában, amikor Raynar ment el látogatóba Aryn Dro Thul asszonnyal, akihez akkor még nem mint az Új Alderaan vezetőjéhez, hanem mint tulajdon édesanyjához kötődött. A killikek látták és átérezték a fájdalmat, a Solo-ikrek tekintetét és Tahiri Veila tekintetét, amikor Raynar tehetetlen, félig eszméletlen testként eltűnt Lomi Plo, a sötét jedi hajójában, ami aztán kilőtt az űrbe, magára hagyva az öngyilkos osztagot, a barátait… és ami elrepítette az Ajudujában kicsúcsosodó, rögös útja felé. - Ne akarj… visszagondolni erre – kérte Anakin, aki valahogyan belefurakodott a közös tudatba, valahogyan belenézett. A killikek agresszíven kattogtak és sipítoztak, amikor érzékelték az idegen benyomást. Ajuduja nem tűrte, ha így megerőszakolják a számukra legszentebb közösséget, a kollektivitásuk volt az identitásuk. Fenyegetően kattogva-csattogtatva egyre közelebb araszoltak Anakinhoz, de a Főinkvizítor csak Raynart nézte. – Ne… Felzaklatod őket. Nem akarom bántani őket, mert akkor téged bántalak. - A Főinkvizítor arca ellágyult, jeges szemeiben csillogás jelent meg. – Raynar! – csapta össze a tenyerét. – RAYNAR! A killik-humán hibrid megrázta magát, és felnézett. Ahogy kirántotta magát az emlékekből, a killikek meglepődve fordultak felé. Érezte a bizalmatlanságukat. A sziget-emlékeket el kellett felejteni, a nagy egész részének kellett volna lenniük. Bizonytalanul tekintettek a vezetőjükre. - Te vagy… Ajuduja végzete - présetle ki magából Raynar, ahogy végigpillantott a falakon, a kristályokon, végül a sírból leőlépő Főinkvizítoron és régi baráton, illetve a csattogva közeledő, már-már őrjöngő killik bogarak harcias, kollektíven nyomuló hadseregén. – A Szent Világ végzete. - Én nem foglak bántani téged, Raynar – felelte Anakin. - Te és én közös múlton – és barátokon – osztozunk. Vagy ellenségeken? – Anakin kíváncsian hátratette a kezeit. - Mindenesetre szükségem van a segítségedre. - UnuThul feladata a Messzi Elme lekapcsolása, hogy a fenti testvérei túlélhessenek – húzta ki magát a killikek humán vezetője. – És UnuThul Fészke ezt is fogja tenni. AnakinSolo a Sötétséget árasztja. Ajuduja ellensége. - Nem, nem, Raynar. Szükségem van a világagy zavartalan működésére, amíg elvégzem az itteni küldetésemet. Különben te és én egész bolygórendszerek egyetemes felrobbantásáért és trilliók haláláért leszünk felelősek. – Anakin félrebillentette a fejét, mint aki tanulmányoz. – A fenti csatának távol kell tartania innen mindenkit, amíg elintézzük odalent a visszaszámlálót, amit a mesterem halála léptetett életbe, mert az agyhullámaira volt kötve. A visszaszámláló lejártával életbe lépnek a galaxis különböző nagy populációjú pontjain elrejtett világbombák, amelyekből több száz van, és amelyek kioltják a fényt nem csak a Peremvidéken, de a Magvilág népesebb pontjain is… és nem hagynak semmit hátra, amit el lehetne foglalni később. Amint látod – lépett közelebb a Főinkvizítor -, nekem muszáj sötétnek lennem. Ez a kötelességem. Azzal lehunyta a szemét, és belépett a kollektív tudatba. Raynar érezte a felé közelítő ismerős, de mégis idegen teremtmény behatolását, és látta az Anakin fejében összerakott Ren-féle nyomozás részleteit. A mutáns gungan eltervezte ezt, mert arra számított, hogy örökké fog élni. Nem tervezett Örököst, csak rabszolgát. A halála esetére pedig kidolgozta ezt a szörnyűséget, amit tartaléktervnek nevezett – ha nem ő, akkor senki más ne uralkodhasson ennek a galaxisnak a hátterében. - RaynarThul érti… de mégsem hagyhatja magára Ajuduja és a többi fészek tagjait odafent. Valamit tenni kell, AnakinSolo. - Már késő, Raynar. Az aszteroidának vége. Személyesen koordináltam a világaggyal. Hamarosan belecsapódik a közeli hold felszínébe odafent. Ezt már semmi sem állíthatja meg. Raynar kollektív érzékelésébe temetkezve ráöbbent, hogy Anakinnak igaza van. Sosem fogják elvégezni az itteni feladatukat. Időben nem. AnakinSolo erős volt és sötét, és hideg, mint a CosraFészek egyenruhás admirális urai és főnemesei. Mint a Sötét Fészek. Mire félreállítanák, késő lenne. Még biztosabb, hogy Ajuduja Anakin keze által végleg kipusztulna. Raynar és a fészektestvérei rituálisan meggyászolták a társaikat maguk között, majd figyelmüket ismét a Főinkvizítorra fordították. - Valin nem fog ideérni, hogy kibombázzon minket. Igen, tudom, hogy itt van – folytatta a vezérkari főtiszt, és Raynar és a hátul rejtőző Zax doktor kommja egy-egy kattanással működésképtelenné vált. – Így. Most már nincsenek… disztrakciók. - AnakinSolo ugyanolyan torzzá vált, mint RaynarThul. – Raynar küldött egy Erővel megkombinált nyugtatóhullámot a fészek-tudat részére, hogy a killikek ne ugorjanak rá azonnal a férfira, aki egyetlen intéssel a végzetüket okozhatta volna, ha provokálják. – RaynarThul viszont részévé vált valami nagyobbnak. - Anakin pedig rátalált a saját fészkére – mutatott a mellkasán viselt főinkvizítori és felső vezérkari rangjelzésre Anakin. Elfordult, jeges tekintete egy pillanatra ellágyult. – A sorsunk ugyanaz, Raynar. Tebenned is ott él a Myrkr, mint egy betegség. Ugyanúgy, mint bennem. – Visszafordult a hibrid férfihoz. – Raynar, én annyira biztos voltam benne akkor, hogy… hogy vége mindennek. A biztos halál tudata mellett azonban a céltudatom nem ingott meg. Az Erő beszélt hozzám. Emlékszem a fehéres aurára, ami körülvett és erőt adott, hogy kitartsak, amíg a többiek el tudnak menekülni. Biztos vagyok benne, hogy nekem ott és akkor meg kellett volna halnom. Mindenképp. Tudom, biztosan tudom és érzem, hogy meg is haltam. Az én tudatom csak a Myrkr-ig tart. Anakin szimpátiával nézett egykori bajtársára. - Ahogy a te önálló tudatod sem tart tovább. - A Myrkr-küldetésnek meg kellett történnie, különben UnuThul örökre szigetember maradt volna – bugyborogta Raynar. - És az olyan rossz? – vágott vissza Anakin. – Mindegy, ez most nem számít. Ebben a torz, de konzisztens idővonalban, ahová valahogy átkerültünk, valamiért mindkettőnknek túl kellett élnie. Az univerzumnak és az Erőnek szüksége van ránk. – Azt nem tette hozzá, hogy inkább a Renhez hasonló, nagyhatalmú entitásoknak volt szüksége rájuk végrehajtóként. – Nézz bele a közös tudatotokba, Raynar. A killik emlékek régiek, nagyon régiek. A világagy nem tud semmit a Myrkrről, vagy erről a galaxisról, ő nem… volt ott. De te igen. És talán ti hozzáfértek olyan ősi tudáshoz, amihez én nem. - UnuThul… megpróbálja. – Raynar lehunyta a szemét, bizonyára koncentrált. Összeráncolta összeaszott, sápadt homlokát. Aztán felnézett. – De az ilyesmihez idő kell és koncentráció. A Fészek emlékezete nagyon régi és átláthatatlan. - A tudásotok hasznos lehet a Birodalom számára – halkította le a hangját a Főinkvizítor. - A Birodalomnak? Nem a AnakinSolonak? - Raynar, te és én azért születtünk újra, hogy részesei lehessünk valami nagyobbnak. Ahogy neked a fészked, úgy nekem továbbra is a Birodalom. Mi ketten meghaltunk, a kérdés csak az, hogy mennyi idő még, amíg végleg elbukunk. De az univerzumnak addig is szüksége van ránk, és a… kollektív elméinkre. - A Fészek a Közös érdekeit szolgálja, nem az EGB, vagy a Köztársaság érdekeit – felelte Raynar, és a killikjei felmorajlottak körülötte. - Hanem az új-alderaani terroristákat – hunyorított Anakin. Raynar nem válaszolt. - És miért? Na és az édesanyád, Raynar? Miért van még mindig életben? Talán nem vagy olyan hűséges a Fészekhez, mint állítod. Miért nem szakítottad még el ezt az utolsó kapcsolatot, ami a régi sziget-önmagadhoz kapcsol? - Aryn Dro Thul nem jelent sokat UnuThul számára. - Ah, értem már – bólintott Anakin. – Idegennek érzékeled, ezért a megölése sem lenne jelentőségteljes a számodra. És mégis őt szolgálod a fészkeddel együtt. De a Myrkr benne nincs ott, Raynar. Csak benned és bennem. Pontosan ismered, milyen ez. Látom benned. - A Fészek szükségletei és érdekei… felsőbbrendűek UnuThulnál. RaynarThul már nem létezik. Azért van itt, hogy Ajuduja elpusztíthassa a Messzi Külhoni Harcosokat. - Ne áltasd magad, Raynar. Ez nem olyasvalami, amit a Fészek ki tud ölni belőled. – Anakin az előtte álló alak elfolyó, félig átalakult vonásaira pillantott. – Jól ismerem az árat, amit fizetned kellett a túlélésedért. Az önmegtagadást… és az áldozatot. Az állandó, napról napra történő harcot, a kísértéssel való végeérhetetlen küzdelmet. Te és én ugyanazok vagyunk, Raynar. Csak te még nem találtál rá a helyes útra. UnuThul elméje megremegett a közös tudatban. - Raynar hogyne tudná!! Nagyon is jól tudja!! – sziszegett fel a torz arcú férfi, és a szemei egy pillanatra fekete bogárszemekből emberi szemekre váltottak. Aztán a közös tudatban elmerülve, elsötétülő látószervekkel, jóval halkabban hozzátette. – Raynar nem hagyhatja magára a testvéreit. - A célunk ugyanaz – közölte Anakin. Ezzel egyetemben a környező barlangok szájai megteltek idegenekkel. UnuThul és a Fészek döbbenten ismerte fel bennük a Messzi Külhoniakat… A Yuuzhan Vong harcos kaszt tagjai előléptek a Főinkvizítor mögé, és a kezükbe vették amphii-botjaikat és a sugárfegyvereiket. A mögöttük előlépő, karcsú humán nő odalépett Anakin mellé – úgy tűnt, ő vezeti a Vongfészek nagy létszámú, harcra kész egységeit. - Ez ki? – kérdezte Raynar, mert a nő olyan tekintettel méregette őt és a bogarakat, mint aki el akarja lopni tőlük a kollektív köztudatot. - A nevem Eto Demerzel – felelte a szőke hajú, kissé mereven mozgó nő. – A régi barátod szövetségese vagyok. - Döntened kell, Raynar Thul – lépett előre Anakin. – Fogy az időnk. Vagy mellénk állsz, hogy elérjük a közös célunkat, hogy megmentsük a Szent Bolygót, és hogy visszavonjam a fenti egységeitek elpusztítására kiadott parancsokat… vagy elpusztulsz a klánoddal együtt. [folyt. köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 23, 2022 14:16:04 GMT 1
Raynar elmosódott arca még inkább folyadékszerűvé vált, ahogyan tanulmányozni kezdte a Demerzel nevű alakot. Körülötte a bogarak egyre nyugtalanabbul percegtek.
- A Szent Világ megmentése Ajuduja célja végső soron, AnakinSolo, nem a JediFészkeké odafent - fordult végül oldalra Raynar Anakin felé, mintegy mellékesen, mintha elfelejtett volna válaszolni az előző kérdésére, aztán újra visszapillantott Demerzelre. - A csillogás ennek a sziget-egyednek a szemében... ismerős, gépies, ősi emlékeket korbácsol fel a Fészek közös tudatában, emlékeket, amelyeket AnakinSolo Fészke is keres - mondta végül a rovartudattal egyesült jedi. - UnuThul... emlékszik. A Fészek emlékszik, az Ősök és Égiek előtti időkból, amikor gépek uralták a gépeket... és a testeket is... a Primer Korból. A gépistenek idejéből.
- Nem annak a civilizációnak vagyok a letéteményese, amelyet Primernek nevezel - rázta a fejét finoman Demerzel. - De hasonlatos vagyok hozzájuk. - UnuThul nem látott még példát arra kollektív emlékezete eonjaiban, hogy a Messzi külvilágiak és gyűlölt robot-ellenségeik közösen, egy Fészekben tömörüljenek - Raynar folyadékszerű arca fodrozódott, mint egy tenger. - A SoloFészek... minden ismert szabályt felülír a Fészkekkel kapcsolatban, amelyekre UnuThul emlékszik. - Rendkívüli idők rendkívüli megoldásokat követelnek, és legfőképpen sürgőseket - jegyezte meg immár némi türelmetlenséggel a hangjában Anakin Solo. - Raynar, nem halogathatod a végsőkig a döntést. A Birodalomnak nincs erre ideje... ennek a világnak sincs, és nekem sem. Egyikünknek sem.
Néhány Killik erre agresszív ciripeléssel felemelte csáprágóit és ollós szerveit, és közelebb lépett a világagyat védő körhöz, amelynek Yuuzhan Vong harcos tagjai is harckészültségbe irányozták sziszegő amphii-botjaikat. - A Fészek emlékezetében élénk még, ahogyan a Birodalom többször is elárulta, és a Nagyfogúakkal, ősi, hüllőszerű ellenségeinkkel, valamint a chissekkel szövetkezve irtotta Fészkeinket - folytatta elváltozott hangon Raynar, ahogyan a Killikek előrelendültek. - Ajuduja érti a SoloFészek nagyszerűségét, de sosem bocsátja meg, amit a BirodalomFészek tett ellenünk... - Akkor sajnálom - vont vállat Anakin, és felkészült rá, hogy kézjelekkel harci érintkezésre utasítsa a Yuuzhan Vong őrséget. - Nem tudlak tovább győzködni arról téged, Raynar, hogy ne a Cosra, a Polneye és a Bastion mit sem tudó, konspiratőr tisztecskéinek akciói alapján ítéld meg a tetteim, akik fel sem fogják a Káosz és a Világok összeütközése jelentette fenyegetést, nem számítva persze azt, aki direkt erre apellál...
A rovarok azonban a támadó mozdulat közepén lemerevedtek, mintha elromlott colicoida harci droidok lennének a Klón-Háborúk kezdeti szakaszából, amelyek épp most veszítették el irányító hajójukat odafent... Mielőtt Anakin belegondolhatott volna, hogy esetleg pontosan nem ez történt-e éppen, és az aszteroidahajó esetleges, épp erre a pillanatra időzített végső megsemmisülése odafent vezethetett volna-e ilyesfajta eredményhez, Raynar újra megszólalt. A Killik közös tudatával szimbiózisban lévő volt jedi férfi arca most nem az eddigi sárgás-narancssárgás folyadékszerű árnyalatban fürdött, hanem sötétzöldben és lilában, Anakin pedig egyszerre megérezte a Sötét Oldal eddig visszatartott áramlását Raynar elméjén át.
- Az Ajuduja Fészek sosem fogja megérteni és jóváhagyni a SoloFészek ténykedését - gurgulázott Raynar. - De UnuThul igen. Ajuduja királya most UnuThul... - Látom, kezded megérteni, hogy nem kerülheted el önnön felelősséged felvállalását és azt, hogy a korábban megtanult technikákat és eszközöket tudatosan saját döntésed szolgálatába állítsd, Raynar, ahelyett, hogy csak sodródsz az eseményekkel - mosolyodott el halványan Anakin, oldalra biccentve a fejét a világagy felé. - Ahogyan ez a Yuuzhan Vong tudat is teszi saját harcosaival, úgy neked is alkalmaznod kell a Sötét Fészekben tanultakat, hogy megállítsd a Fészked ámokfutását. Csak akkor léphetsz túl önnön korlátaidon... ha felvállalod, hogy irányítanod kell.
- UnuThul megmenti a Fészkek egyesült tudását a SoloFészeknek... minden eljövendő Fészek érdekében - hajtotta meg magát Raynar. A Killikek gépies mozdulattal, amennyire kitines testüktől tellett, pontosan követnék a mozdulatot. - De UnuThul nem segítheti a BirodalomFészket, amíg nem számolt el saját örökségével. - Ahogy én is tettem, ezt megértem - biccentett Anakin. - Nem kérem aktív részvételeteket a harcban… azt kérem, hogy saját ittlétetek következményeit tartsátok… tiszteletben és tisztában.
- UnuThul visszatér a Szent Világ magjába, és elszámol ArynDroThullal, aki saját gonosz céljaira használja a Fészket, miközben ő sziget marad. Egy Fészeknek sem lehet SzigetKirálynője - bugyborékolta Raynar jól érezhető dühvel a hangjában. - Senkinek sem könnyű kezet emelnie a saját anyjára, aki életet adott neki - mormolta elsötétülő tekintettel Anakin. - Ha düh és sértettség vezeti a kezedet, vagyis inkább a csápjaidat, Raynar, akkor semmit sem léptél előre a szolgálat keskeny útján... csak a Sötét Oldalra zuhansz, vissza abba a Sötét Fészekbe, ahol egyszer már uralkodtál. Én nem erre hívlak.
- UnuThul nem téved el többé - mormogta Raynar, miközben Demerzel oldalra állt, és egyik kezével jelzett affelé a járat felé, amelyről ő érkezett, hogy Raynar és az őt gépiesen követő, saját kollektív tudatukat egy felülírt kollektíva révén Raynar kiterjesztéseinek hívő Killikek merrefelé kövessék a nyomokat a magig. - A Killik... a múlt. A jövő... Thuluht.
Demerzel egy pillanatig Raynar után pillantott, aztán átnézett, majd átrohant, vagyis inkább átsiklott a termen, vagyis inkább az egyik pillanatban még emitt volt, a másikban pedig már amott, és kicsavarta az egyik sarokban remegő kézzel ügyködő Ortole Zax kezéből a miniatűr jeladót. - Ez nagyon nem szép dolog, doktor úr - fordult előbb Ortole, majd Anakin felé Demerzel, és tárgyilagos, gépies hangon közölte: - Ez az omwati éppen azzal kísérletezett, hogy a pontos koordinátáinkat elküldje a kinti jediknek. - Bízd a Yuuzhan Vong gondjaira, ha úgyis annyira tanulmányozni akarja őket, hát tehesse meg első kézből - vont vállat Anakin. - Különben sincs jelentősége. Hamarosan vége a harcnak odafent.
...
Odafent újabb kísérő StealthX robbant fel a nyomukban loholó TIE-ok tüzétől, Valin pedig egyre kétségbeesettebben konstatálta, hogy immáron Arbowanggal sem tud kapcsolatba lépni, Jyselláról és a többiekről, akik Lehonon próbáltak meg segítséget kérni, pedig szintúgy nincs hír. És mindennek tetejébe percekkel korábban még az a néhány, megmaradt Killik tűvadász is sarkon fordult és eltűnt mellőle, amelyek korábban, aszteroidahajójuk pusztulását követően csatlakoztak a Partizán-osztaghoz…
Partizán-osztag pedig nem létezett többé. Valin képtelen volt az Erőbe menekülni, nyugalmat lelni benne, hiszen az Első Rend mechanikus blokkolói továbbra is üzemeltek, bár többet is kilőttek azok közül a nagyobb méretű siklók közül, amelyek Valin hipotézise szerint a berendezéseket hordozták… sem idő, sem lehetőség nem volt más, mint a pilóták egyik legősibb taktikájához folyamodni. Valin ütközőpályára állította StealthX-ét a dómmal, amely korábbi érzékelése szerint a templomkomplexumban a világagyat rejthette, majd gyorsítani kezdett.
Már lehunyta a szemét, várva a becsapódást, amikor egy, a dóm mellől előbújó Yuuzhan Vong vulkánágyú és a másik oldalról tüzelő birodalmi elhárító üteg vége háromszögbe vette a Stealth-Xet, és egy-egy pulzáló, eltérő technológiából, sőt, talán eltérő galaxisokból származó lövedék leszaggatta a fekete keresztszárrnyú vezérsíkjait. Valinnak maradt annyi józan esze és lélekjelenléte, hogy a föld felé zuhanó, összevissza pörgő törzsből katapultáljon, lévén egy random kráter kreálásával a dóm oldalában, ahol nem voltak jelentékeny rendszerek, semmivel sem került volna közelebb a világagy megsemmisítéséhez, mint egy jól koordinált, irányított becsapódással.
Egy Első rendi TIE tűz alá vette, ahogyan repulzoros pilótaülése ejtőernyőt nyitott az ereszkedéshez, de Valin fénykardjával védte a nagy energiájú sugarakat. Az egyik visszapattintott sugár kivágta a közeledő TIE egyik oldalsó stabilizátorát, mire a birodalmi gép dugóhúzóba esett, és a légkörben zavarba került pilótája, láthatóan nem érzékelvén, hogy gravitációs körülmények között bizonyos manőverek nem minősülnek olyan jó ötletnek, egy elvétett fordított hurokforduló végén belecsapódott az épületegyüttes kiálló tornyainak egyikébe, lerombolva azt.
Ahogyan tovább ereszkedett, Valin rádöbbent, hogy felszínközelben már nem működnek az Erő-blokkolók, bizonyára a lentieknek szükségük volt valamilyen mértékű Erő-kapcsolatra ahhoz, hogy a világaggyal kapcsolatos konspiratív teendőiket végezzék. Így aztán Valin kioldotta magát az ülésből, és az utolsó ötven métert lefelé az Erő által kontrollált, fékezett szabadesésben tette meg, egy nyíláshoz közel landolva az épület külső borításán, amely némiképp takarásban volt az oldalsó tornyok birodalmi és Yuuzhan Vong ütegeitől. Felpillantva egyre kevesebb jedi vadászgépet látott, a komja némán sistergett... már lemondott volna mindenről, amikor halványan, egy pillanatra felvillant egy koordináta a kom holotérképes felületén, amely a dóm alatt, nem messze lévő pontot jelölt, aztán eltűnt.
Az Erőbe nyúlva Valin nem hogy egy, Raynaréhoz hasonló, de több, összevissza tapogatózó, kíváncsi, éber kollektív tudatot is észlelt, ezért gyorsan elrejtőzött az Erőben, hogy megnehezítse saját felderíthetőségét, majd mindenre elszántan végigrohant a dóm sérülésekkel, kiszögellésekkel borított külső felületén, meglepően könnyedén elérve azt, hogy a fent manőverező birodalmi gépektől és a statikus telepítésű védelmi lövegek kezelői szemszögéből is többé-kevésbé mindig takarásban maradjon.
Aztán az egyik, az ősi építmény belsejébe fényt - szánt szándékkal, vagy sérülés következtében - beengedő nyíláshoz érve és bepillantva meglátta a teremben pulzáló világagyat. - Ez lesz az - mormolta magában. - Egy Horn mindig eléri a célját. Ha nem Erővel, hát ésszel.
Azon lamentálva, hogy az apja mennyire büszke lenne rá, ha látná most, Valin újra mélyet szívott az Erőből és leugrott... fékezve esését, és készülve arra, hogy fénykardját elindítsa a világagy irányába... Csak ekkor, esés közben vette észre döbbenten a világagy takarásában álló alakokat. Yuuzhan Vong harcosok, egy nőstény humanoid és egy fekete ruhás, köpenyes alak, aki pontosan rá meredt...
Az Erő pedig eltűnt Valin elméjéből, Valin ereiből, mintha elvágták volna. Csak éppen nem ő tette, hanem az a másik, odalent.
A kivont fénykardú, koordináltan zuhanó Horn-fiúból pedig harminc méterre a hatalmas csarnok tetejétől és padlójától egyaránt, egy tehetetlen hústömeg lett, aki esés közben összevissza hadonászott a fénykardjával, nem tudván szabályozni, hová, mit vág, és mit nem. A csontrepesztő ütközéssel véget érő zuhanás végén Valin egyszer csak forróságot érzett a derekán, utána pedig semmit. döbbenten meredt az altestéből kiálló fénykardpengére, amelyik a saját volt. A tarkóján forró, vörös massza folyt végig.
Valahogy még hallotta a közeledő lépéseket. - Eddig is tudtam, hogy ti, Hornok, inkompetens szerencsétlenek vagytok, Valin fiam, de ezzel a zuhanással még a legvadabb várakozásaimat is alulmúltad - lépett Valin összetört teste felé Anakin. - Kasztrálni saját magad a zuhanás végén a saját fénykardoddal? Lenyűgöző. Kellene valami díjat alapítani a nevedben a legértelmetlenebb halálmódozatokra. Horn-díj... mit gondolsz?
- Az Erő... - nyögte az összetört végtagú, leszakadt lábú, összetört csípőjű és összetört koponyájú Valin Horn utolsó erejével. - Kéred vissza? - mosolygott rá lenézően Anakin. - Hogy tovább folytathasd vele a tervem szabotálását, te, meg a többi inkompetens jedi? És minek? Úgysem tudsz vele bánni. Nézz körül, a Yuuzhan Vong is elvan nélküle...
- Én... örg... csak... - nyögte Valin. - Nehogy elkezdd nekem itt mantrázni a jedi hitvallást. - Anakin rápillantott Valin kardjára, mire az kissé feljebb csúszott a fekvő férfi testében, végigsütve annak gerincét. - Még arra sem vagy méltó, te, te hétvégi jedi. A csizmámban több Erő lakozik, mint benned.
Azzal Solo megvetően lepillantott még egyszer Valin Horn lassan kihunyó életét elengedő, összetört testére, aztán visszasétált Demerzelhez, miközben a fejét csóválta. - Ma már boldog, boldogtalan jedi lehet. De ez volt az utolsó. Indulhatunk.
|
|
|
Jedha
Sept 11, 2022 15:04:01 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Sept 11, 2022 15:04:01 GMT 1
A SupRSD Eradicator fedélzetén Rampart admirális arcán a közöny már-már a kifejezéstelenségig fajult, ahogyan végignézte a killik aszteroidahajó látványos pusztulását. A gigantikus meteort vontató dovin basalokat első rendi vadászok védelmezték a támadóktól, miközben a fő első rendi flotta lekötötte a Lázadók további egységeit, így a Yuuzhan Vong gravitációs kutakat generáló teremtményei gyakorlatilag háborítatlanul irányították bele az aszteroidát a Jedha holdjának felszínébe. A kődarab és az égitest találkozása látványos és pusztító infernóban egyesült, a robbanás majdnem Rampart hátvédegységeit is leszedte. Persze az aszteroida nem tudta teljességgel elpusztítani a holdat, de kétségtelenül minden életet kiirtott rajta, még a mikróbákat is, élettelen kőgolyóvá változtatva az égitestet – a szatellita egyik oldala teljesen kiszakadt, az aszteroida olyan apró arabokra morzsolódott, hogy többé nem jelenthetett veszélyt senki számára, a szenzorok pedig egyetlen túlélő életformát sem fogtak be a kataklizma után. Scheisskopf hadnagy tátott szájjal bámulta az űr felé napkitörés-szerű lángorkánnal vérző holdat, és a körülötte képződött, forró parázsként izzó kő-és fémdarabokat, amik talán a jövőben új aszteroidamezőt képeznek. A Bekensteinről származó tiszt igazi cosrai kolonistához méltó ámulattal adózott egy ekkora mértékű pusztításnak. - Gyönyörű, nem igaz? – nyögte csak úgy a levegőbe. Rampart vetett felé egy közönyös pillantást, majd visszafordult a taktikai vetítőhöz. A Lázadók elvesztették taktikai előnyüket, amikor a Yuuzhan Vong egységek megjelentek közöttük, és amikor elvesztették a killikeket. Rampart flottájának kínálkozott a lehetőség, hogy szétcsapjon közöttük, hogy talán minden ellenséges hajót megsemmisíthessen… csakhogy a Főinkvizítori Különítmény admirálisának más parancsai voltak. A legénységi árokban járkáló tisztre pillantott, aki fehér zubbonyával le se tagadhatta volna, hogy a titkosszolgálatok embere. - A helyzet eléggé stabil a szállításhoz, ahogy kérte… Karvai ezredes. Az Első Rend, jelenleg pedig még csak nem is a Yaga Minor, hanem a Fondor sztárügynöke felpillantott Rampartra, majd átlátszatlan, fekete szemlencseimplantjai megvillantak, a fejével pedig enyhén biccentett. - Ha úgy ítéli meg, admirális, akkor máris indulok. Kiadhatja a parancsot – közölte, azzal távozott a hídról. - Morbid egy alak – jegyezte meg Scheisskopf. – Olyan, mint valami Brodrigista SS-vallatótiszt a Corporate Főszektorból. Az ilyenektől mindig elfog az Angst. - Rakétákat aktiválni! Kilövésre készülj! – hagyta figyelmen kívül a hadnagyot egy harsogó paranccsal Rampart. – Célozzák a legnagyobb tűzerejű, illetve a legnagyobb számú legénységgel operáló ellenséges egységeket! Ideje, hogy megmutassuk, mit tudunk. Az Eradicator gigantikus tömege előrekúszott a kisebb első rendi RSD-k között, miközben duplafedélzetét elválasztó, üresen hagyott oldalfedélzetén több tucatnyi kilövőakna nyílt meg, mintegy fenyegető ómenjeként az elkövetkező eseményeknek. - CélVéd irányok kiszámítva, célpontok befogva! – rikkantotta az egyik kezelőtiszt. - Rakétakoordinációs pályák kiszámítva és összehangolva, kész! - Kilövőállások nyitva! - Robbanófejek betöltve! Rampart előremasírozott a plexihez, és kinézett az odakint dúló csatára. Vöröses robbanások, füstpamacsok, lángoló hajómaradványok, vadászgépek zöld és vörös lézernyalábjai uralták a színteret. Hamarosan csak roncsok fogják. - Kilövésre készen állunk, uram! – lépett előre Scheisskopf hadnagy. Rampart egyszerűen bólintott. Miután továbbították a parancsát, a híd padlója megremegett alattuk. A következő pillanatban öraműpontossággal – és automatikusan, egyetlen szuperfejlett droidagy által – összehangolt szubhipertéri rakéták robbantak elő az Eradicator oldalaiból, amelyek egyenként célra álltak egy-egy ellenséges hajó felé. A hegyes orrú pokolgépek áttörték az útjukba álló vadászok páncélfalait, beskar-borításukról lepattantak az egyszerű turbolézer-nyalábok. A rakéták háborítatlanul csapódtak bele a Lázadó hajókba – áthatoltak a pajzsukon, belerobbantak a fedélzetbe, és a láncreakció beindultával hamarosan robbanás- és lángpamacsok tucatjai jelentek meg Rampart szemei előtt. Az ellenség flottája elvesztette egységeinek majdnem negyven százalékát. - Uram… mentőkabinok százait engedték ki – köszörülte meg a torkát a beálló csendben Scheisskopf. – Kiadjam a kilövési parancsot? - Nem, hadnagy, a mi kötelezettségünk a rend fenntartása – felelte Rampart. – A Lázadók és a jedik a Birodalom törvényes rendjének az árulói, és bíróság elé kell állítani őket, mint bármelyik bűnözőt. Fogjanak el annyit, amennyit csak tudnak. Meglátjuk, mit ér majd a rebelliójuk, ha a Calimra kerülnek. …
A Yuuzhan Vong egységek központjaként szolgáló romos templom fölött a légicsata a végéhez közeledett. Az a néhány StealthX, aki volt olyan szerencsés, hogy az erőblokkolók jedi elmére ható gátlóerejére tekintet nélkül még képesek voltak a harcra, és akik így túlélték egyre fogyatkoztak, a főinkvizítori egységek Ortiz Első Hadnagy vezetésével módszeresen leszedték őket az égből. Az a néhány megmaradt jedi pilóta pedig döbbenten vette tudomásul, amikor a maradék első rendi egységek nagy ívben megfordultak, és elsöprettek az ellenkező irányba. A templomra szerelt ágyúk persze továbbra is tűz alatt tartották a StealthX-eket. Odalent Anakin és Demerzel az indulásra kész Yuuzhan Vong és rohamosztagos különítmények élén még utoljára végignéztek még egyszer a hátrahagyott világagyon – a hatalmas gumó körül további vong őrök strázsáltak, hogy feltartóztassák az esetleges későbbi támadókat. - Mennyire kellett beavatkoznod Raynar érzelmeibe? – vetette fel Anakin, miközben a menet élén elindult az egyik járatban. - Én csupán felszabadítottam az alapból benne levő érzelmeket – felelte sztoikusan Demerzel. – Nem tudok beleerőszakolni olyat, ami nincs ott. Főleg ilyen komplex elménél nem, sőt, a kollektív tudat esetében még annyira sem. - Miért nem? - Mert ezzel visszafordíthatatlan károkat okoznék benne. Meghaltak volna, vagy vegetatív állapotba kerülnek. Úgy vélekedtem, hogy még szükségünk lehet rájuk, ezért nem óhajtottam az elpusztításukat. - Helyesen gondolkoztál, Demerzel – felelte a Főinkvizítor. – Igen, mit akar, Hardiv parancsnok? - Uram – lépett elő a vongok közül a rohamosztagos parancsnok, akinek a szándékát Anakin már azelőtt megérezte, mielőtt Hardiv még megszólíthatta volna őt. – A kiküldött felderítőegységek körül kettő nem jelentkezik. - A helyi fauna áldozatai, legyen az vallási fanatista csoport, vagy sordisista bűnöző – vont vállat Anakin. – Szomorú, de járulékos veszteség. Túl nagy a tét. - Igenis. A Szent Városban hátrahagyott kémek szerint a renegátisták között valamiféle hatalmi harc dúl. Eddig három frakciót sikerült megkülönböztetniük. Jelenleg a Szent Város alatti barlangokban csatároznak. - Nem számít. A terroristákkal hamarosan végleg elbánunk, parancsnok – Anakin figyelmét közben nem kerülte el, hogy a főváros mindkét említésekor Demerzel furcsa mozdulatot tesz. – Nem jelentenek többé… irányítatlan fenyegetést. – Vajon mit fogdos ez az android a ruhája alatt? Egy medaliont? Szent erekyét? Az önmegsemmisítő-kapcsoloját? Hirtelen felcsipogott valami. Anakin leakasztotta a komlinket a taktikai övéről. A szerkezet furcsa jeleket küldött, folyamatosan csipogott és kattogott. Anakin hamar rájött, hogy a jelekben van valamiféle rendszer. Mégpedig ismerős, előre lebeszélt rendszer. Ugyanazzal a kódolással ő is jeleket küldött a bolygó mélyében levő másik komlinkre, amit aztán újabb üzenetváltás követett. Párbeszédre lefordítva, senki más számára nem hallható módon ez így hangzott: - Serpa őrnagy. Jelentést! - A jedi ribanc elérte a központot, uram! Sietnünk kell! - Hamarosan mi is ott leszünk, őrnagy. Honnan szerzett kommunikátort? - A kalózok üss-és-fuss csatározásokat folytatnak a renegátistákkal, akiket amúgy is lefoglalnak a saját belharcaik. A jedi némbernek így sikerült elterelnie őket a visszaszámlálóhoz vezető járatoktól. A káoszban összeszedtem ezt-azt. Mi viszont megérkeztünk. Csak valami nagy kristályt látok, bombaszámlálót nem. Van benne… a belsejében egy fémdarab. Anakin gondolkodott. - Ha magától nem megy, gondoskodjon róla, hogy a jedi érintse meg a kristályt. Ahogy Rent ismerem, hátrahagyhatott valamiféle védelmi rendszert, vagy csak erőhasználó férhet hozzá a visszaszámlálóhoz. És bizonyára csapdát is állított. Lehet, hogy ha megérinti, menten elporlad. Inkább a jedi, mint én. - Értem, uram. Előadom neki valahogy, hogy érintse meg puszta kézzel. - Tartson ki, őrnagy. Solo ki. Demerzel persze mindent megértett ebből. Solo elméjéből és a kódolásból egyaránt, hiszen az ő elméje fénysebességgel fejtett meg szinte bármilyen kódot. Kiérezte Solo fejéből a sürgetést – a Főinkvizítor sokatmondó pillantást vetett rá, mert érezte, hogy az imént a fejében vájkálnak. Demerzel érdekesnek találta, hogy a másik nem zárta ki őt a gondolatai közül. … Még a SupRSD főhangárból is lehetett látni a gigantikus tűzcsóvákat odakint. Rampart jól időzített, jegyezte meg magában Karvai. Mire ő megtette a szállításhoz szükséges előkészületeket idelent, Rampart eltakarította az útból az ellenséget odakint, így a szállítás megindulhatott a Jedha felszínére anélkül, hogy a transzport és az azt kísérő védelmi erők a kinti csatározás kereszttüzébe kerülnének. Mégpedig a zavartalan szállítás elengedhetetlenül fontos volt most – ha a transzport felrobban vagy bármilyen módon kompromittálódik, Karvai attól tartott, hogy újabb sötét erők szabadulnak rá a galaxisra. A kételyeit persze nem tárhatta fel az emberei előtt. Nem messze tőle kék páncélos császári testőrnek tűnő, kiborgizált RendVéd osztagosok energiapákákkal terelték maguk előtt Sordis Nagyurat. A néhai Renegát egy mesterségesen generált – négy gépiesített, fémes szerkezetű kyber-kristályból kiinduló -, átlátszó erőtérben kavargott anyagtalan, fekete massza formájában, mint egy kitörni készülő energiavihar. Az erőtér nem engedte, hogy emberi formába alakuljon, de amúgy sem létezett a masszán belül olyan gondolati aktivitás, ami erre az eshetőségre lehetőséget adott volna. - Nem veszélyes ez? – tette fel a mindannyiukat foglalkoztató kérdést a Karvai mellett álló Kilian őrnagy. A viszonylag fiatal hírszerző tiszt összehúzta magát, mintha fázna. – Mármint ránk nézve. - Már miért lenne az? – nézett vissza rá Karvai magabiztos képpel. – A Főinkvizítor biztosított róla, hogy a Renegát tudatát módszeresen megsemmisítette. Annyira van életben, mint egy növény. - De akkor is, kiráz a hideg tőle… itt belül – mutatott a mellkasára Kilian. - Bemagyarázza magának. Egyszerű pszichikai reakció. Ez csak egy test, egy fizikai világbeli képződmény, ami az erőtér miatt nem alakulhat vissza emberi formájába. És ha visszaalakulna is, csak egy öntudatlan, kapálózó test lenne, a benne maradt midi-chlorianoktól függetlenül. Nem árthat senkinek. - Jobb lett volna megsemmisíteni valahogy – folytatta Kilian. Időközben Sordis felkerült a rámpára, a RendVéd osztagosok pedig egymásnak integetve koordinálták az akciót. A rakodórámpán felkúszó Renegát látványa mégis dermesztőleg hatott mindenkire. - Feltétlenül szükség van rá a Főinkvizítor tervének második fázisához – felelte végül Karvai ezredes. - Mi volt az első fázis? – fordult felé Kilian. - A Renegát tudatának elpusztítása, természetesen. - Erőszakkal is be lehetne fogni a renegátistákat – rázta meg magát Kilian. - Nem kell ide ez a sok trükközés. Karvai az adjutánsához fordult. - Maga még fiatal, őrnagy. De majd meglátja. Sordis Nagyúr kisugárzása összetéveszthetetlen, és kétségkívül eredeti, merthogy valóban az. Érezniük kell őt. Ezt kimondja a próféciájuk. - Na és a tudata? Ezek a varázslók azt is megérzik? - Sosem érezték. A Renegát tudata mindig elzárkózott előlük. Talán ez a drogos állat nem akarta, hogy a követői rájöjjenek, hogy egyetlen józan agysejtse sem maradt. Most pedig jöjjön. Személyesen fogjuk vezetni a kísérőegységet – azzal mindketten megindultak a közelben várakozó őrnaszádhoz. Sordis Nagyúr kiüresített, élettelen, a gyakorlatban azonban még mindig nagyon élő, torz masszája örvényként kavarogva tűrte, hogy burokba zárják, dimenziók közötti térben tartsák, és leszállítsák a Szent Bolygóra, hogy egykori hűséges csatlósai megtalálhassák őt a renegátista prófécia előírásai szerint. [folyt. köv]
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 21, 2022 0:58:48 GMT 1
A csarnok, ahová a Négy Templom barlangjáratai összefutottak, olyan mélyen, a bolygómag mesterségesen még élhtővé tett belsejében volt a felszín alatt, hogy az idelent tartózkodók egy orbitról indított bombázásnak még a távoli moraljlását se érzékelnék. Az egymásba olvasztott kyber-kristályok és duracél tartógerendák, illtetve a középen álló, méretes, lilásan pulzáló, átlátszó kristály- és fémképződmény (egy kiborgizált valami, csövekkel és energiacsatolókkal a falakhoz csatlakoztatva) teljesen elpusztíthatatlannak tűnt – valamiért éppen ez a gondolat csírázott ki Sarasi Suun fejében, amikor martalócaival a háta mögött végre megérkezett a helyiségbe, ahová valami már napok óta vonzotta eredetileg csak tudatalatti szinten, amikor csak annyit érzett, mint egy ösztönlény – hogy mennie kell, el kell mennie a Jedhára, hogy vadásznia kell. Később ez az érzés tudatossá vált, és hiába hazudta azt az embereinek, hogy a renegátisa fűszercsempészek szervezetét jöttek átvenni, már a savareeni kalózok is kezdték kapizsgálni, hogy a főnökük valami más miatt hozta ide őket. Annál is inkább, mivel nem találkoztak egyetlen renegátistával sem, és Suunról lerítt, hogy nem érdekli se a fűszer, se a bűnbanda felkeresése, se a profit. A vezérük célirányosan tartott valahová, miközben határozott parancsba adta a hátramaradt osztagnak, hogy akár az életük árán is védjék meg a felszíni barlangban hagyott Cár-bombát. Most, hogy elérte a célját, elégedetlenül körbejárta a kristályképződményt, aminek lilás fénye rávetült a többiekével ellentétben sisakmentes arcára. Nem volt itt semmi. Ide kellett jönnie, ezt kérdés nélkül érzékelte. Talán egy kicsit reménykedett is benne, hogy csapdába sétál. Hogy valaki veszi a fáradságot, és foglalkozik vele annyira, hogy legalább meggyilkolja. Akkor nem kellett volna éjjelente a Cardovyte-ról álmodnia. Akkor végre csend lenne. - Öhm… mit is keresünk itt? – szólalt meg Salle Serpa, aki nem messze álldogált összeenergiabilincsezett kézzel. Egyenruhája foltos volt és szakadt a bolygómagba történő megviselő gyaloglás után, arcát horzsolázsnyomok tarkították. – Hová vezetnek azok a csövek? – mutatott a kristályból kiálló képződményekre. - Szenved a beültetésektől – állapította meg Suun. – Vérzik. A csövek… körbefutnak az egész bolygón. Évekbe telne feltérképezni az egészet, ha szét akarjuk szerelni. Más megoldás kell. Közvetlenül a kristálytól kell kicsikarni a megoldást… hogy miért hívott ide. - Hívott? – kérdezte az egyik martalóc. – Úgy érted, ez él? - Minden kyber él valamilyen szintjén a létezésnek – vont vállat Suun. – Még ez is – vette a kezébe Ashere fénykardmarkolatát. – A szenvedése vonzott ide. Az Erőn belül olyan érzés, mintha… ordítana. Azt akarja, hogy leállítsuk. Csak azt nem tudom, miért, és mit kell leállítani. - A Főinkvizítor mintha azt mondta volna, hogy a kyberek csak annak mutatják meg a legbelsőbb erejüket, aki maga is erőhasználó - jegyezte meg csak úgy mellékesen, ártatlan képpel Serpa. - Azt hiszem, puszta kézzel kell megérintenie, jedi. Suun gunyorosan végigpillantott rajta. - Szeretné, mi? – horkantott fel leereszkedően. – Nem, birodalmikám. Maga fogja megérinteni. - Khm… - pillogtatott Serpa. – Én? - Ha elporlad az érintéstől, akkor legalább tudjuk, hogy békén kell hagyni – vont vállat Suun. – Miért, talán azt gondolta, hogy a saját embereimet fogom feláldozni? A mögöttük gyülekező kalózok kaján derűvel felröhögtek. Suun intett az egyiküknek, mire az Serpa elé lépett, és egy kattanással leszedte róla a bilincseket. A birodalmi sztoikusan tűrte, hogy letépjék róla a kesztyűit, és a kristály elé vonszolják. Suun előrelépett, aktiválta Tano mester kéken izzó fénykardját, aminek a pengéje egyenesen Serpa nyaka elé került. Egy hajszál választotta el a haláltól. - Gyerünk, pondró, siess! – sziszegte türelmetlenül a nő. A szemei sárgán megvillantak. – Nem érünk rá egész nap! - Rendben, rendben – hadarta Serpa. Aztán tétován kinyúlt, vigyázva, hogy nehogy előbbre nyújtsa a nyakát, egyenesen bele a fénykardpengébe, és a tenyerét rátapasztotta a kristály hidegnek látszó felületére. Nem történt semmi. - Nos? – követelőzött Suun. - Forró – vont vállat a férfi. Suun kikapcsolta a fénykardot, és intett az egyik emberének. A kalóz szintén lehúzta a páncélkesztyűit, és megfogta a kristályt. Vállat vonva lépett vissza. - Mondtam, hogy erőhasználó kell – vont vállat erre Serpa. Suun káromkodott egy sort. Igazán megtarthatta volna Ashere Tano-t fogolyként, akkor most lenne villámhárítója. Bár amennyire helyben hagyta azt a togruta szerencsétlent, elég nehéz lett volna maguk után vonszolni. Csak lelassította volna őket. - Jó lenne, ha lenne jedink – húzta el a száját a kalózvezér. – Gondolnotok kellett volna erre. - Mi nem látunk a jövőbe, főnök – jegyezte meg az egyik martalóc. – Az a te reszortod. Végülis jedi vagy, nem? Suun igazából maga sem tudta, erre mi a válasz. Felelet helyett előhúzott az övére erősített taktikai táskából egy halálpálcarudat. Babrált vele egy ideig, amíg kimanőverezte a belecsomagolt fecskendőt, amit az árusok alapból megtöltöttek a lágyan fénylő, anyagtalan szerrel. Suun a páncélján kialakított, közvetlenül a vérereihez csatlakoztatott nyílásba helyezte a tűt, és benyomta az anyagot. A fecskendő lehanyatlott, és halkan koppant a poros kristálypadlón. A következő pillanatban azonnal feltűnt neki, hogy a levegőben apró, furcsán csillogó porszemek terjengenek. Eddig nem látta, de a kábszi felerősítette az érzékelését, még az Erő sem kellett ehhez. Idebent, a barlangjáratokban is ott terjengett a kyber-por, ez az illegális fűszeradalék, ami nem csak ideiglenes telepata-képességekkel ruházza fel a használót, de hallucinogén is volt. Suun az orrához kapott, meg kellett törölnie. A por valamiféle allergiás reakciót váltott ki belőle. Az orra sajogni kezdett, nehezebben kapott levegőt, és a homlokán izzadságcseppek kezdtek el gyöngyözni. Úgy érezte magát, mint akit leütött egy vuki. - Jól vagy, főnök? – lépett közelebb az egyik társa. Serpa vizslató, furcsálló tekintettel figyelte, hogy mi megy végbe a jediben. A következő pillanatban képek kúsztak be Suun elméjébe… aztán valahol máshol találta magát. Egy fiatal, fűszermámortól kékes, de jeges szemű lány fordult felé a Savareen sivatagjában. Mosolygott rá. Fehér ruhája a homok ellnére kristálytiszta volt, szinte átható, ahogy a bőre is. Mezítláb volt. Suun is érezte a homokot a sjaát lábujjai között. És a lány az ő saját vonásait viselte. Jobb kezében furcsa formájú kést tartott, amiről vércsík csorgott alá, vörösre festve a homokot. Suun felnézett: a saját lánya volt az. A soha meg nem született gyermeke lenézett az alant levő völgybe, és Suun követte a tekintetét. Odalent gigászi hadseregek vívták életre-halálra kimenő harcukat. Suun figyelmét küllönösen a birodalmi tábor egyik elitharcosa keltette fel. Az egyedi páncélos, filigrán harcos akrobatikus mozdulatokkal ugrált és vágott és döfött az ellenség katonái között, másodpercenként három ellenséget terítve le. Szakértelme felkorbácsolta a többiek vérszomját és morálját, és még vadabbul, még ádázabbul küzdöttek a Cosra birodalmáért. Energianyalábok és fénykardpengék festették színesre a harcmezőt körülöttük. A birodalmi vezérharcos lefejezte a legutolsó ellenséget, és a sisakjához kapott, aminek az arclemeze felnyílt, és Suun a saját arcát pillantotta meg mögötte. Ahogy a harcos szemébe nézett, kiolvashatta a másik Suun elméjét – és rádöbbent, hogy az a másik Suun is ebben az idősíkban, ebben az idővonalban, ebben a dimenzióban létezik, mint ő… csak időben előtte. A jövőt látta, és a másik Suun fejében a galaxis egymás ellen küzdő fajait, bolygóit, városait… teljes volt a káosz. Birodalmi küzdött birodalmi ellen, Lázadó Lázadó ellen, jedik jedik ellen. És robbanásokat látott, egy folyamatos robbanássorozatot, ahogy a galaxis központi világai egymás után önmagukba omolnak, összeomlanak és kirobbannak, megszüntetve minden kormányt, minden rendszert és rendet, útját engedve a féktelenül pusztító Káosznak, miközben egy csilingelő, gunyoros női hang nevetett a háttérben. A galaxis égett. Bolygók millióin égő, egy helyre hordott hullahegyek lángoltak a romos épületek és a pusztává tett, üveggé bombázott bolygófelszíneken. - Ez a jövő… és be fog következni… - Suun a földön ült, elsápadt, zavart arcát összekenték a könnyek. A körülötte guggoló kalózók tehetetlenül nézték a főnöküket. – Látom… a háborút. - Főnök? – próbálkozott az egyik kalóz. - A szent háború átterjed az egész univerzumra, mint egy kiolthatatlan tűz – suttogta Suun remegve. – Senki, soha nem menekülhet. - Valaki segítsen rajtam!! – könyörgött a nő. Serpa soha életében nem látott ennyire elkeseredett arcot. Valami nem stimmelt. – Kérlek… kérlek!! - suttogta a rettegéstől elfehéredett arccal a jedi, miközben egyre hátrább húzta magát a kristály felé, mintha meleget és megnyugtatást várt volna tőle. Mintha menekült volna valami elől. - Mitől fél ennyire, jedi? Mit lát? – lépett közelebb Serpa. Valami dermesztő előérzet kerítette hatalmába, ahogy a könnyeivel küszködő, hallucináló nőt nézte. Suun nem válaszolt. – El kell mondania, mit lát!! - A szent háború átterjed az egész univerzumra, mint egy kiolthatatlan tűz – hadarta ismét. – Egy pusztító háború mindannyiunk címerét viselve, ahogy gondolkodásra képtelen ösztönlényként hajtjuk végre a káoszi akaratot. A Semmit. - Úgy olvastam, a káoszt már kiirtották – vakarta meg az állát Serpa. – A Főinkvizítor maga mondta. - Főnök, abba kéne hagynod azt a szart. Főleg itt, ahol a por miatt még egy harmadik halálcsillagot is behaluztam az előbb, ami épp szétlövi a Tatooine-t valami férgjárattal… Jó cucc ez a kyber – mondta Ryys, a kalózok egyik fiatalabb tagja. - Nem értitek… - suttogta Suun. - Nem értitek… felrobbanunk mind. Felrobbanunk mind. És nem lehet leállítani. Túl sok világ, túl sok elrejtett bomba. - Mit hablatyolsz itt őssze, főnök? - …felgyúl a légkörük, később radioaktívak és lakhatatlanok lesznek. És ez lesz a szikra, ami minden fajt egymás ellen hergel az univerzumban. - Ki lesz radioaktív, jedi? Milyen bombák? – kapott az alkalmon Serpa. - Coruscant! – csattant fel Suun. A tekintete ismét tiszta volt. – Metellos, és Taris, és Bastion! És Cosra, és Bilbringi, és Ziost, Ammuud és Hapes és Korriban! Denon. A fővárosok, ahol a galaktikus események szálai rendszerint összefutnak. Maga, birodalmi – lihegett még mindig Suun. – Maga tud erről. A bombákról. Mégis mit akarnak elérni ezzel? - Elérni? Semmit. – Serpa karba tette a kezét. – Ezek nem birodalmi bombák. A Főinkvizítor azért jött a Jedhára személyesen, hogy hatástalanítsa a visszaszámlálót, amit a mesterének halála – mivel a visszaszámláló az agyhullámaira volt kötve – aktivált. Nekünk az a feladatunk, hogy lekapcsoljuk. - Nem lehet lekapcsolni – rázta a fejét Suun. Felült, és a kristálynak háttal felküzdötte magát álló pozícióba. – Idebent van, ez a kristály a detonátor, ami egy ideje már megkezdte a visszaszámlálást... Csakhogy ez egy kyber-kristály. Nincs elég tűzerőnk, hogy elpusztítsuk. A fenti lézerek meg nem érnek le ide! - És ha egy kyber felrobban… akkor a Jedha is – töprengett Serpa. – A Főinkvizítor éppen valami ilyesmitől tartott. - Nem hiszem, hogy a Főinkvizítorod tartana a bolygók robbantgatásától – szúrt oda egyet Suun. – Éppen láttam, mit tett az a másik féreg, az a Folett a Tatooine-nal… - Ha a Jedha felrobban, a Főinkvizítornak meggyűlik a baja otthon a deistákkal, sőt, az egész galaxissal – magyarázta a birodalmi őrnagy. - Nekik ez szent világ. Ahogy most állnak a dolgok, talán a Cosra maga is fellázadna az Első Rend ellen. A Vezérkar széthullana, a fegyvernemek egymásnak ugranának, így is itt van ez a Tierce-dolog – Serpa hirtelen rádöbbent, hogy többet mondott a kelleténél. – Egyszóval Solo nem akarja, hogy a Jedha megsemmisüljön. Ez akadályozná a mindenkori küldetésében. - A tömeggyilkolásban? - Nem. A rend fenntartásában. Az Első Rendre szükség van, hogy kivigye a szemetet, amit senki más nem fog megtenni. De az Első Rendnek az EGB-re is szüksége van, hogy korlátlanul, szervezetten és hatékonyan működhessen. – Serpa elgondolkodott, majd hirtelen Suunra nézett. – Mit is mondott az előbb a Főadmirálisról? Suun a szemeit forgatta, de adós maradt a válasszal. Erre most nincs idő. - Nos – húzta ki magát végül -, akár akarod, akár nem, birodalmikám, a bolygót fel kell robbantani. Ha nem tesszük, a stratégiai pontokon elhelyezett bombák felrobbannak, és olyan háború keletkezik, amire nem vagyunk felkészülve. Mindannyian ennek leszünk a vezéralakjai, és a rabszolgái. - Előbb utóbb így is háború lesz a Köztársaság és az EGB között, ez történelmi szükségszerűség – vont vállat Serpa. - Igen, csakhogy ez nem Köztársaság-Birodalom háború lesz, hanem bothan-ember háború, hutt polgárháború, Cosra-Knot háború, Coruscant-Metellos háború. Érted már? Mindenki mindenki ellen. Ez egy sötét oldali rituálé, nem csak bolygóromboló bombaláncolat. Valaki ki akarta irtani az egész galaxist. Ez valódi, végeérhetetlen káosz. - Ez a leírás nem illik Ren Nagyúrra – vakarta meg az állát Serpa. – Legalábbis aszerint, amiket róla olvastam. Talán a Káoszlényekre. Csakhogy Ren éppen a Káosz ellen harcolt. - Nem, ez minden nagyhatalmú mutánsra illik – helyesbített Suun. – Akárki ellen is harcolt a ti egykori Legfőbb Vezéretek, azt saját magáért tette, nem értetek. Gondoskodott róla, hogy ha ő nincs, senki más se legyen. - Nem, ez nem illik a képbe. Hiszen az Örökösei… Ez csak valami Solonak felállított utolsó teszt lehet. A káoszlények utolsó csapdája, amit Ren nagyúr csak úgy tudott megakadályozni, ha a saját agyhullámaira köti. Ez a védelmi gátja. Ezért hozta ide a von… - Serpa elhallgatott. - A lényeg itt nem is a miérteken van – Suun már nem figyelt rá, így nem hallhatta az elszólást. Biccentett az embereinek. – Készítsétek elő… a Cár-bombát. A kilövőberendezést magunknak kell megjavítanunk. Ha egyenesen a rendszer csillagjába lövünk… - Miket beszélsz, Suun lovag? – hüledezett egy új hang. Suun, Serpa és a kalózok megfordultak. A csarnokba vezető sötét barlangjáratokban vegyes öltözetű alakok álltak. Az alakok lassan előreléptek, és megközelítették a központi kristály köré csoportosult ellenfeleiket. Az új-alderaani kommandósok célzásra emelték a fegyvereiket. Aztán előléptek a csáprágóikat csattogtató killikek, élükőn Aryn Dro Thullal és a még életben maradt jedi kompániája között érkező Dak’tellya lovag-tábornokkal. A rendszerben levő jedi erők, s vele együtt a Suun-üldöző osztag főparancsnokaként funkcionáló bothan felkattintotta a fénykardját. - Nocsak, a köztársasági vezérkar is megérkezett – nevetett fel gunyorosan Suun. Épp csak ezek kellettek most ide. Fogytában az idő. – Hát a szőrmókot hogy hívják, nem ismerem. - Dak’tellya lovag-tábornok vagyok, én vezetem az erőinket – felelte a bothan, és a szőre színt váltott. – Szegényes tanácstag lehettél, Suun lovag, ha még ezt sem tudod. - Miért, azt hiszed, a mesterek minden jött-ment fény-lovagocskának megjegyzik a nevét? – Suun leereszkedően felnevetett. – Te ostoba, öntelt paripa! Éppen most kellett idetolnotok a tudatlan jedi pofátokat, amikor ilyen fontossá vált a tervem végrehajtása?! - Büdös jedi ribanc! – kiáltotta Thul ténsasszony, majd sietve a bothanhoz fordult. – Mármint sötét jedi. - Azért jöttünk, hogy a Rend és az Új Ellenállás nevében letartóztassunk, Suun lovag – közölte szenvtelenül Dak’tellya. – A bűnlajstromod jelentős, és egyre növekszik. Meg kell akadályoznunk ezt az ámokfutást… még akkor is, ha vért kell ontanunk. - Nicsak, a szakállas, fathierfejű eb meg a holdkóros vénasszony akarják megmondani, mi a bűn! – Suun jól szórakozott az egészen. Már semmi sem számított neki. Csakis a feladata. – Egyébként ti dolgotok lenne a Jedha felrobbantása és a galaxis megmentése. - A Jedha felrobbantása…? – hőkölt hátra a bothan jedi-tábornok. – Miket hordasz itt össze? - Öld már meg ezt a drogos aljanépet, te fakutya! – ráncigálta meg a könyökét Thul asszony. – Nem érünk rá egész nap! - Ti ezt nem értitek. Meg fogtok akadályozni – mondta halkan Suun, és egy pillanatra eltűnt az arcáról a gúny maszkja. Elkeseredett arckifejezése láttán a bothan furcsán nézett rá. – Nem értitek. - Nem értjük, hogy átálltál a sötét oldalra? – förmedt rá Dak’tellya. - Hogy megtámadtad Tano mestert, és hogy elloptál egy rendszerpusztító rakétát? Add fel magad önként, te gyáva humán, és vállald a tetteidet és a következményeket! - Következmények? – fortyant fel Suun. – Mit tudtok ki a következményekről? Ti, a Fény Hadserege, akik addig játszodtátok a katonásdit, amíg ki nem irtottátok saját magatokat? Ostoba, tudatlan paraziták a Köztársaság testén! Hát nem értitek?? A Jedhának fel kell robbannia, különben mind meghalunk!! - Te hallod, mit mondasz, Sarasi?? – hüledezett a bothan. - Megbolondult a narkós picsa – vigyorodott el Aryn Thul. – Bemocskolja az eretnek szavaival a Szent Világot. A túlvilágon örök tüzeken fog égni, úgy bizony, és éppen most forrósította fel az üstöt magának. Talán hagynunk kéne beszélni... - A Fény Hadseregének tagjai nagy harcosok voltak – mondta Suun elkomolyodva. – De a képzésetek nem fog megmenteni tőlem, ahogy a Zonjunál se mentett meg. Én veletek ellentétben igazi harcos vagyok, mert az Erő híján a stratégiára és a közelharci képességeimre kellett rágyúrnom. Én az egész életemet végigháborúztam, előbb a vongok ellen, aztán a huttok és a Szindikátus ellen, és most… Amit láttam… amit ennek a kristálynak a pora mutatott... azt csak az Erő Sötét Oldala győzheti le. Akárhogy küzdünk ellene, minden út… ide vezet. Ez az, amit a Solok minden bárgyúságuk ellenére megértettek, de még nem voltak rá elég érettek. Ez a bolygó… fel kell robbantani. Ki kell… irtani. És itt az idő, hogy elkezdjük - veletek. - Suun… gondolj a Cardovyte-ra – próbálkozott még egyszer utoljára türelemre intve magát Dak’tellya, blenézve a nő egyre jobban perzselő, sárgás szemeibe. - Pontosan a Cardovyte-ra gondolok – harsant fel Tano mester kéken izzó pengéje Suun kezében. – Azt hittem, tévedtem, amikor meghoztam azt a döntést. Minden éjjel ez a kérdés tartott fent, már amennyiben nem volt nálam halálpálca. De már tudom, hogy igazam volt, és a helyes döntést hoztam. Hiába magyaráznám el a részleteket, irreleváns. A Cardovyte-nak pusztulnia kellett, ahogy a Jedhának is, ha milliókat akarunk megmenteni. És meg kell ölnöm… titeket – tette hozzá bűnbánóan. És a belőle áradó Erőt elárasztotta a mélységes szomorúság. Azzal minden átmenet nélkül a levegőbe szökkent, és a kristályok energiáitól és saját feléledt céltudatosságától vezérelve, fülsértő visítással rárontott a jedikre. … Jude Rozess a földalatti, majdnem vegytiszta szürkére megtisztított, hatalmas kövekből álló, kör alakú, lelátós mauzóleumban forgolódva nézte a lépcsősorok közötti kőkoporsókat és az oldalaikon végigfutó, illetve a tetejükön álló szoboralakzatokat, amelyen mindegyike a Renegát szervezetének valamelyik ágához, vagy a Sötét Nagyúr múltjának jellegzetes pontjaihoz kötődött. A judeista káoszlordok, amikor tudomást szereztek a Prófécia kiszivárgásáról, azonnal ide jöttek, ebbe az eldugott sírboltba, aminek odalent, a központi emelvényen ott állt a Sötét Nagyúr feltámadására szolgáló, kyber-kristályokba vezető csatlakozókkal bekötött, űres, koporsószerű ágyazat. Jude tudta, hogy a hasonló szerkezeteket vagy élő jedikhez kötik, mint a birodalmiak, akik kiszipolyozták az erőhasználók energiáit, amit aztán később felhasználtak a gépezeteikhez – vagy mint itt, a Jedhán, ahol a végeérhetetlen kyber-kristályok még a jediknél is nagyobb energiaindexű láncolatát használták. Sordis eladott a kristályokból, persze. A fűszertermesztés azonban csak a mellékága volt az itteni renegátista tevékenységnek. A jedhai kristályok többsége, amit a sordisisták kitermeltek ide került, ebbe a csarnokba, a Sötét Nagyúr kontingencia-terveinek egyikébe, hogy a sokadik halála után ismét feltámadhasson. Jude nem értette a dolog tudományát, és a Sötét Nagyúr fanatikus speciáltechnikusai sosem szóltak egy szót sem, talán kivágták a nyelvüket. A technikusokat rendszerint eltemették, miután elvégezték a munkájukat – ezeket a rituális műveleteket általában a jelenleg fegyházban ülő Rozess, Jude öccse személyesen vezette le, főleg ami az ásatásokat illette. Az a bitorló fiú, Damian Smordre, aki a Sötét Nagyúr fiának hitte magát, talán az is volt, azért jött pont most, amikor a káoszlordok a Jedhára készültek, mert ő maga akart belefeküdni a tudatbeültető koporsóba. Ő maga akart lenni a Sötét Nagyúr. Azt hitte, Sordis lelke majd pont az ő gyenge, gyatra testét fogja választani, hogy őt fogja megszállni és átvenni a Nagyúr, és hogy az ő saját elméje és énje is túléli a folyamatot, holott ez nem így volt. A test eredeti lakójának távoznia kellett, utat kellett engednie a Sötét Nagyúrnak – ellenben bármelyik hűséges renegátista feláldozta volna az életét a dicső ügy érdekében. Jude hirtelen megérezte, hogy a szakadárok megérkeztek. A Talon-féle kompánia és a mandalóriaiak az egyik bejáraton jöttek odafent, a Damian vezetésében hívők pedig (Jude egyelőre meghagyta abban a káprázatos hitben a kölyköt, hogy ő a valós vezér) lentről, a két nyílás egyikéből rohantak be a mauzóleumba. A fekete masszák beröpültek a lelátókra, és lassanként mindannyan leereszkedtek a kövekre, visszaalakulva humanoid formájukba. Sorban egymás mellett, engedelmesen, a három tábor – a judeisták, a damianisták és a talonisták három különálló bázist alkotva. Idebent nem volt helye a harcnak, és ezt a hagyományt mindannyian tiszteletben is tartották. Az idevezető úton gyilkolhatták egymást, és gyilkolniuk is kellett – a vezetői pozícióra várók meg akarták gyengíteni az ellenfeleiket, meg akarták tizedelni a számukat, hogy amikor a Sötét Nagyúr visszatér, őket válassza, ne pedig a legyengített jelölt bázisát. Jude, ő inkább kivárt. Kivárta, hogy ezek ketten – Damian és Talon – egymásnak essenek, miközben mindketten őt üldözték. Gyengítsék csak egymást. Jude számára nem számított ez az egész fölösleges, hamis felhajtás. Sordis feltámadása egy hoax volt. Erre akkor jött rá, amikor megtudta, hogy valaki kiszivárogtatta a Próféciát a birodalmiaknak. Most is birodalmi szagot érzett, átitatta a levegőt, és amúgyis, csak nekik lehetett meg a technológiájuk arra, hogy leimitálják a szertartást. A Prófécia szerint a híveknek meg kell tisztulniuk a vérben – ez volt az idevezető úton történő polgárháború -, fel kell állítaniuk három jelöltet, akiknek a kiválasztódásának természetesnek kell lennie, és akiket a Sötét Oldal ken fel – Jude tudta, hogy ez a pillanat akkor jött el, amikor Damian Grey-Smordre megérkezett a Remnicore-ra, Sordis erődjébe, így a szám összeállt, így eljött a Jedhára való indulás ideje -, végül pedig a három táborba tömörülés és a várakozás. Ezek mindegyike teljesült, már csak arra kellett várni, hogy behozzák a Sötét Nagyúr félretett tudatát tartalmazó… valamit, Jude nem tudta, mi az, és feláldozzák magukat a Renegátért. A sötét köpenyekbe burkolózott, kámzsás tömeg felmorajlott. Jude érezte a kavarodást a levegőben. Lenézett – az egyik lenti, sötét járatból csuklyás, kántáló alakok vonultak be. Két kezükben kisméretű energiacellákból táplált lángot tartottak. Lassan jöttek, de végre-valahára felsorakoztak a lenti emelvényen, körbevéve az üres, csatlakozókkal ellátott koporsót. Judeba beleszakadt a levegő. Az nem lehet! Az érzés olyan hirtelen, olyan durván tört rá, mint még soha. Sordis volt az, teljes valójában… Az Erőben összetéveszthetetlen volt. Ezt be fogják szopni ezek a szerencsétlenek, átkozódott magában. A birodalmiaknak valahogy sikerült egy Sordis-lenyomatot szerezniük. Még a Sötét Nagyúr elméjének zártsága se zavart senkit. Még azok a renegátisták is üdvrivalgásban törtek ki, akik Judehoz hasonlóan nem hittek ebben az egészben. Még a legjózanabb gondolkodásúak is színes villámokat lőttek a mennyezet felé. A sercegés és a füst elmúltával már látni is lehetett, hogy mi folyik odalent. Két attendáns – Sordis ijesztő, elme nélküli kultistái – az Erővel tolták maguk előtt a Sötét Nagyurat. A magába tömörülő, ki-kitörő, koromfekete entitás anyagtalan masszaként örvénylett. - Megsérült… - Nem ilyennek kéne lennie… - Majd helyrejön, ha megkapja a Testet! - Solo jól helyben hagyta. Akarom mondani, még ő sem tudott elbánni vele!! - A Sötét Nagyúr! Ó, drága, édes mesterem!! Bárcsak megérinthetném! Jude ügyet sem vetett a bekiabálásokra. Az attendánsok a koporsó fölé kormányozták a testetlen, türelmetlenül kavargó entitást. Jude képtelen volt megállni, hogy ne ámulattal bámulja. Emlékeztetnie kellett magát, hogy ez nem Sordis, hogy a mester halott, és ez ellen nincs mit tenni. Keserű érzéssel a torkában nézte, ahogy megszentségtelenítik legszentebb gazdáját. A barátját. Sirryn, mivé lettél! - Kérem a kristályokat! – szólt az Erővel felerősített, monoton hang, az attendánsok egyike. A káoszlordok elővették a fénykardjaikat – Jude is így tett, úgyis volt vagy három elrejtve a köpenyében -, és maguk elé lebegtették a markolatokat. Az alkatrészek kicsavarodtak, szétmentek, távolabbra kúsztak egymástól. A láthatóvá váló kristályok pedig a gazdáik tenyerébee hullottak. Jude a többiekkel egyetemben rámarkolt a forró szintetikus kristályára, miközben a szeme sarkából meglátta, hogy a mellette álló lordnak kybere van. Aztán kissé szervezetlen módon, néha egymásba ütközve lelebegtették a kristályokat az emelvényre, ahol a körben álló, lángot tartó kultisták között az attendánsok óvatosan, szeretetteljesen belehelyezték őket a koporsó fenekére, hogy a követői adhassanak mentsvárat és gyógyulást a Nagyúrnak. Ezzel egyetemben Darth Talon önkéntelenül kiemelkedett a tömegből. Valaki felzokogott, mások döbbenten figyelték a jelenséget. A teletetovált twi’lek kétségbeesett arccal emelkedett, ujjai között villámok cikáztak tehetetlenségében, de nem tudott ellenállni a Sötét Nagyúr erejének. Jude látta Damiant – a fiú olyan arcot vágott, mint aki romlott gunganba harapott. - Őrülnöd kéne neki, te twi’lek kurva! Ne vágj pofákat!! – kiabálta be valaki. - A saját élete fontosabb neki, mint a nagyúré? Miért kínlódik? Hagynia kéne… - Nem látod, hogy csak meglepődött egy kicsit? Éljen Talon úrnő! Éljen a Renegát!! - Tiltakozik a ribanc… pont, mint a kisfiam otthon. De nekem nem lehet ám csak úgy nemet mondani! Szép színjáték, jegyezte meg magában Jude. Talon, mintha a láthatatlan erő az akaratán kívül vonszolta volna, kifeszülve tartott le a koporsó felé. Jude kiterjesztette az érzékeit. A Sordis entitás valóban erőt fejtett ki a twi’lek felé. Jó, tehát a birodalmiak Erő-manipulátorai is működnek, hogy ezeknek semmi se szent, mérgelődött magában teljesen őszintén triggerelődve Jude. Ezek a vakok, ezek az idióta szerencsétlenek nem látják, hogy át vannak baszva?! Ezeket akartam én vezetni? Ezeket akarta maga mellé a Sötét Nagyúr, aki most valószínűleg a túlvilágon üldögélve, fűszerpipát szívogatva ehehézik rajtuk. És Jude számára már a szivárogtató személye is tiszta volt. Természetesen Talon volt az, az idegen kettős ügynök, a “Kiválasztott”, a Test, akin keresztül a Renegát a parancsait közli majd. A kérdés csak az, hogy kinek a parancsait. Talont belefektették a koporsóba, miközben a Sordis-massza egyre vadabbul kavargott fölötte. A fekete anyag, ami bizonyára parazita természetétől fogva megérezte, hogy egy élő teremtmény közelébe került, lassan elkezdett beleszivárogni a twi’lek nőbe. Talon felvisított a fájdalomtól. A massza lassanként elfogyott a koporsó fölül, és ezzel párhuzamosan Talon nyögései is alábbhagytak. Amikor az utolsó energiapászma is eltűnt benne, a twi’lek teljesen elhallgatott, a mauzóleumban pedig teljes, totális csend lett. Jude maga is átérezte a többiek izgalmát. Azon töprengett, hogyan tudná meggyilkolni ezt az áruló kurvát, aki nem is volt életben igazán, aki maga is a Sötét Nagyúrnak köszönhetően maradt életben. A hálátlan, szentségtörő ribanc talán az egyedüli volt, aki túlélhette a hamis szertartást, mert alapból egyfajta erő-anomália volt, amit a Renegát hozott létre. Csakhogy ez azt is jelentette, hogy ha magába szívja a Renegát erejét, akkor exponenciálisan megnövekedik a saját hatalma. Nem Sordis szintjére, ezt Jude nem tartotta valószínűnek. De ha Solo kiképzi majd a twi’leket… ki tudja, mire lehet képes. Talon emelkedni kezdett. A káoszlordok még lélegezni is elfelejtettek a mohó várakozástól. A twi’lek megragadta a koporsó széleit, ülőhelyzetbe tornázta magát, és körbepillantott. Kifejezéstelen, kegyetlenné torzult arcában egyetlen tűzsárga, és egyetlen vérvörös szem égett. Aztán felállt, és a többiek fölé lebegett. Jude elnézte, ahogy Talon felemelkedik – nem tudta, hogyan csinálták meg a szemeket, de hatásos volt. A twi’lek köré vékony, sötét lepel terült, de az arcát nem takarta el. Aztán megszólalt Sordis hangján. - Testvéreim… Káoszlordok!! – kiáltozta. A hang mindenhonnan jött, a falakból, a kövekből, a földből. A kitörő üdvrivalgás kisebbfajta földrengést idézett elő. A renegátisták fülrepesztő módon ünnepeltek, villámokat szórtak, aktivált fénykardokat hajigáltak a levegőbe, és egymást csókolgatták az örömmámortól. Talon hagyta néhány percig, hogy ünnepeljék és dicsőítsék. Aztán leereszkedett az emelvényre, a koporsó elé, ahonnan időközben eltakarodtak a lángot tartó kultisták és a szertartást irányító attendánsok – ez alapból furcsa volt, mert az eredeti Prófécia szerint senki nem mehetett ki, amíg a Sötét Nagyúr úgy nem rendelkezett. Az ünneplésben azonban senki nem figyelt holmi intéző pondrókat. - Tizenhárom hét telt el… tizenhárom hét – folytatta Sordis hangján Talon Úrnő, és járkálni kezdett az emelvényen, hogy mindenkit beláthasson. – És ti mégis itt vagytok, hűséges szolgáim, méghozzá hiánytalanul. Sordis Nagyúr jutalma nem fog elmaradni! Miután a hívei kiordibálták magukat, Sordis folytatta: - Valamit el kell mondanom nektek… Az Anakin Soloval folytatott, majdnem halálos kimenetelű párbajom olyan sérüléseket okozott, amelyeknek a helyrehozatalához idő kell, és türelem. Ezt az… alábbvaló, de hasznos testet fogom viselni addig, amíg a felépülésem teljes lesz. Csak akkor, és csak is akkor fogok magamnak új, saját testet létrehozni, mert a galaxisnak nem szabad megtudnia, hogy jogos nagymestere, a Renegát visszatért! Az utolsó mondatra a hívek ismét hangorkánt szabadítottak a mauzóleumra. Na persze, nem csinál magának testet, horkantott fel magában Jude. Hiszen nem is tudna. - Rólatok sem feledkezem el, hű szolgálóim – pillantott Talon előbb Judera, aztán Damianra. – Gyertek le hozzám, Jude, és Damian. Ne csúfolódjatok a fiúval, szépen elhitette veletek, hogy egyáltalán voltak gyerekeim. Nagy erejű erőhasználó. Jude engedelmesen leballagott az emelvényre. A figyelmét nem kerülte el, hogy időközben Talon mandalóriai testőrei elállták a kijáratokat, és beálltak az újraegyesült tömegek közé, és a lépcsőkre, hogy beláthassák az egész csarnokot, és mindenkit, aki benne volt. Csak nem lázadásra számítanak? Vagy arra, hogy nem sikerül a nagy átverés? Jude érzékelte, hogy itt nála nagyobb erők mozognak. Hogyan lett Anakin Solo, ez a Solo-ficsúr ennyire… erős? Hiszen a vérvonala lehetett nagy hatalmú, ha egyszer mindig elbuktak a törekvéseikben. Valami az agyukban nem volt rendben. Jude és a fiú megálltak Talonnal szemben. A twi’lek kegyesen rájuk vetette Sordis-pillantását, és derűs-kegyetlen képpel elmosolyodott. - Ne csüggedjetek, vezérnek lenni nem olyan jó, mint gondoljátok – közölte halkan. Máris panaszkodsz, te kettyós bestia, gondolta Jude. Az új Renegát hangosan viszont ezt mondta: – Ne maradjon bennetek irigység, mert bár nagyhatalmú káoszlordok vagytok, csakis én élhetek… örökké. Damian engedelmesen meghajtotta magát. Talán ő is tudta, hogy humbug az egész, gondolta Jude. Ő is tisztelgett a hamis nagyúr előtt, majd előlépett, és a közönség felé megszólalt: - Üdvözöljétek az élők között urunkat és parancsolónkat, Sordis Sötét Nagyurat! – harsogta egyre emelkedettebb hangon, és a közönség egyszerre felkiáltva skandálni kezdte a Sordis nevet. – Nagyuram, amíg élünk, hű szolgáid vagyunk! Itt az idő, hogy újra megmutassuk a galaxis intézményeinek, hogy kényelem, biztonság nem létezik… csakis Sordis Nagyúr létezik!! Az üdv-orkán majdnem beszakította Jude dobhártyáját. Sordis, izé, Talon, nem kellene elvesztened a fonalat, Jude, fedte magát a Rozess mátriárka, intett egyet, mire a káoszlordok felálltak és lesétáltak a lépcsőkön, hogy egyenként a Sötét Nagyúr színe elé járulhassanak, és parancsolójuk újra felkenhesse őket a szolgálatra. Egyelőre nem volt más választása, támogatnia kellett ezt a színjátékot, ha ki akarta nyomozni, hogy mi áll mögötte. Csakis konkrét bizonyítékokkal vehette rá a káoszlordokat, hogy abbahagyják ezt a baromságot, és végre elfogadják őt, mint rangidőst, az elöljárójuknak. És ha ehhez játszani kell egy kicsit... ...akkor Jude Rozess kiváló színész lesz. … Suun kihúzta Tano mester kék fénykardpengéjét Dak’tellya mellkasából. A bothannal érkező jedik egyike lefejezett torzóval dőlt neki a kristály-visszaszámlálónak, a többi jedi összekaszabolt tetemei élettelenül hevertek a földön. Nem messze Salle Serpa és Suun harcedzett, félelmetes kitartású martalócai harcoltak a killik és alderaani hordákkal – a kalózok kézi vibrokaszáikkal vagdalták a visítozó bogarakat, miközben a birodalmi őrnagy az egy-egy kézben fogott sugárpisztolyokkal valóságos lézernyaláb-özönt zúdított az új alderaani kommandósokra. Serpa hirtelen beszüntette a tüzelést, és gyomron rúgta a neki rontó, zöld életnedvvel összevérzett csáprágóival félelmetesen csattogtató killiket. A bogárlényben megreccsent valami, majd sipítozva eldőlt a hulláktól és kitines bogár-végtagoktól alig látszó földre. Dak’tellya szeméből kihunyt a fény, a bothan lovag-tábornok pedig élettelenül terült el a homokban. Suun harci nyögések közepette szemmel követhetetlen pengemozdulatokkal feldarabolt egy killiket, és vicsorogva nekiugrott a következő ellenfelének. A szemei tűzvörösen parázslottak, ahogy nagy szakértelemmel hárított és támadott, akasztott és dögött, már teljesen feladva kevésbé agresszív jedi harcmodorát – a Hutt Űrben töltött ideje alatt használt agresszív csapásai most ötszörös erővel zúdultak a halálra jelölt ellenségeire. A jediknek, az Ellenállás partizánjainak, a killikeknek és még Dak’tellyának sem volt esélye a céltudatra ébredt egykori Enfys Nesttel szemben. Serpa a kalózokkal együtt módszeresen legyilkolta a kommandósokat és a legtöbb killiket annak ellenére, hogy az undorító bogaraktól borsódzott a háta. A gülüszemű, kitines alakok állandóan sipákoltak, visítottak, kattogtak és csattogtak a mindenféle testrészeikkel, bele-bele martak a hozzájuk túl közel kerülő kalózokba, és majdnem Serpába is néhányszor. Aryn Dro Thul pedig néhány alderaani és killik testőrével menekülőre fogta – ám mielőtt elérhették volna a legközelebbi barlangjáratot, Suun a levegőbe szökkent, és a járat szájában ért földet, a menekülésre készülő ellenállók előtt közvetlenül. - Én független vagyok a jediktől! – kiáltott fel hátrálva Aryn Dro Thul. A ténsasszony arcán most először látszott vegytiszta rettegés. – Én… Suun beledöfte a kardját. Aryn lenézett – a mellkasából kiálló penge kék fénye tükröződött az arcán. Döbbent tekintete már csak a barlang félhomályos, sötét szájába bámulhatott, Suun ugyanis már nem volt ott. A bukott jedi már a testőreit mészárolta – Aryn tudatához csak a halálsikolyok és a fénykard húson végighúzó, jellegztes hangja jutott el, ami folyamatosan ismétlődött. A saját fájdalmát már nem is érzékelte. Úgy dőlt el, mint egy tehetetlen, megdermesztett bábu. A válla nekicsapódott a földnek, hirtelen szédülni kezdett, és vér buggyant elő a szája sarkából. A perifériás látása már elhomályosodott, de még ki tudta venni a kitines lábakat, amik most léptek be a csarnokba. Hirtelen megkönnyebbülés árasztotta el – az újonnan érkezett killikek élén ismerős, deformált arcú alak érkezett. - Ray… nar – préselte ki iszonyú fájdalmak közepette Aryn, és megpróbált kinyúlni egyetlen fia felé. Raynar lehajolt hozzá. Arca lilásan bugyborékolt, a killikjei pedig ott strázsáltak mögötte. Mint a szobrok. - Mi… ért nem táma-támadtok… - hörögte a ténsasszony. - Te nem vagy UnuThul anyja – rázta a fejét Raynar. – Sem a Fészek szövetségese! Te… nem vagy senki. - Ray… nar… életem… Aryn Dro Thul ekkor döbbent rá a hibájára. Az egyetlen fiát sosem tudta ugyanúgy szeretni a Sötét Fészeknél történtek óta. Idővel csak eszközként tekintett rá, mert nem tudott másképp. Képtelen volt elfogadni, hogy ez a torz gestalt-entitás, akit erősebb kötelékek fűztek holmi vadidegen bogarakhoz, mint a saját vér szerinti édesanyjához, a saját fia lehet. Talán az ő felelőssége is benne volt ebben. Talán ő tehetett róla, hogy Raynar valóban azzá vált, ami miatt éveken keresztül, hangosan sosem kimondva, még a saját magában is eltitkolva… undorodott tőle. Ó, Raynar! Annyira sajnálom! De kimondani már nem tudta. - RaynarThulnak pedig áldozatot kell hoznia – mondta a férfi, és gyors mozdulatot tett a kezével. Az alderaani ténsasszony nyaka egy éles reccsenéssel elroppant, Aryn Dro Thul pedig nem volt többé. Raynar még bámulta egy darabig az elaléló testet. Aztán felemelkedett. Suun, Serpa és az életben maradt kalózok célra emelt fegyverekkel vizslatták az újabb killik csapatot, élükön a deformált humán-killik vezetőjükkel. Raynar körülnézett a csarnokban – az Erő valamiért a központi kristályhoz akarta vonzani. De az AnakinSoloval való találkozása óta a közöt tudat ereje megnövekedett – Raynar könnyűszerrel figyelmen kívül hagyta az erőszakos vonzerőt, amit a kristály árasztott. A Fészek már elég erős volt ehhez. Az Aryn-féle killikek is beálltak Ajudujába, és most engedelmesen várták a további parancsokat. A központi kristály – ez a csövekkel és kábelekkel teleaggatott, hibrid képződmény – csak sötétséget, vegytiszta sötétséget és kétségbeesést sugárzott az Erőbe. Raynarnak nem tetszett ez. Ez a szerkezet csak a hatalomra vágyókat vonzotta – olyan erőket ígért, amikhez foghatót a vonzott személy nem látott. Raynar érzékelte az előtte álló jedinő elméjében ezt. Érezte, hogy bármit is mondott a nő az embereinek – azok ártatlanul, jószándékkal és segíteni akarással néztek a kristályra – a nőt nem a kyber belsejéből áradó szenvedés, hanem a hatalomvágy vezette ide, ezért volt rá annyira érzékeny. Ami Sarasi Suunt vezette, az ennek a hatalomnak a megszerzésének az ígérete volt – és Raynar egy újabb, mélyebb elmeszondázással megállapította, hogy a nő is tudja ezt magáról, rájött az iménti csata során, amikor tövig mártotta a pengéjét Dak’tellya lovagban és Aryn Dro Thulban, és készen is állt rá, hogy ezt bevallja magának. Raynar ugyanazt érezte felőle, amit ő is érzett magában – a nő kész volt meghozni a saját áldozatát. Nagyon közel állt hozzá. Raynar érzékelte rajta AnakinSolo érintését. - Te is… rájöttél, jedi – mondta végül, és lilás arca izgatottan felbugyogott. – Nincs ThulFészek. Nincs SoloFészek. Nincs Jedi-Fészek. Csak GalaxisFészek van. AnakinSolo megmondta. - Te, főnök, ennek tetszel – horkantott fel a kalózok egyike. – Hátrébb, fiú! Ma nem lesz erőszakolás! - Anakin Solo? – kérdezett vissza Suun. – Ha találkoztál vele, akkor ő is úton van. - Akkor jobb, ha kereket oldunk – szólt Jerga, Suun egyik fegyvermestere. A nagydarab nő vállat vont. – Vele már nem lennénk olyan sikeresek, mint ezekkel itt – mutatott a bogár-, bothan és humán hullákra. – Legyen a birodalmiak problémája ez a kristály-ügy. - Nem – jelentett ki élesen Suun. – Solonak… sok megmagyaráznivalója van. A kérdés az, hogy mit kezdjünk ezekkel addig. - Ha javasolhatok valamit – szólalt meg Serpa. Miután minden szem felé fordult, folytatta: - Én most is kapcsolatban vagyok a Főinkvizítorral. – Erre a kalózok felhördültek, és ráemelték a fegyvereiket. Suun elkapta és türelmetlenül arrább lökte a legközelebbi sugárvetőcsövet. Biccentett, mire Serpa folytatta: - Azt mondja, hamarosan ideér. Ezek itt – bökött a killkekre – velünk vannak. Nem szándékuk, hogy asszimiláljanak. - A nevem… Raynar Thul – lépett előre Ajuduja vezetője. – AnakinSolo utánunk indult el. Jön. Ő majd értelmét veszi ennek az… aberrációnak. – bökött a gépkristály felé. - Mindenki tudja a neved, ragyaképű – vágta oda Suun, és az embereihez fordult. – Szerintem még ne haverkodjunk ezekkel a… pálcikákkal – biccentett a killikek felé, majd lehalkította a hangját, hogy csak a közvetlen környezete hallhassa. – Készítsetek egy elő egy menekülőútvonalat arra az esetre, ha banthaszar kerülne a ventillátorba. A járatokon keresztül, ha van előre kiszámolt utunk, összezavarhatjuk és lehagyhatjuk a birodalmiakat. Suun hadnagya, Varragh bólintott. A termetes kalóz nekiállt kiválogatni a csapatát. Suun az övére akasztotta a fénykardot, és elindult a kristályhoz. Nemsokára érézkelte, hogy Raynar Thul áll meg mögötte. A férfi aztán előrelépett, és megérintette a gépesített követ. Suun figyelte egy darabig a hibrid teremtmény arcszín-változásait, de hamar beleunt a várakozásba. - Mit csinálsz? – szögezte neki a kérdést. - Raynar Thul próbál… ráhangolódni erre – felelte a férfi. – A fészektestvéreid, SuunJedi. Átvették, ami benned van. Kötődnek hozzád, és egyre közelebb kerülnek… a sötétséghez. - Te beszélsz, melletted a Sötét Oldal atomvillanás, ragyapofa. – Suun elfordult. Aztán ő is megérintette a kristályt. A következő pillanatban elárasztotta a kyber szenvedése. Suun hagyta, hogy penetrálja, hogy átmenjen rajta, és amikor csak ő maradt, egyedül, utána vetette a lelki tekintetét. – Az eszemmel tudom, hogy a jó oldalon állunk. Mégsem érződik győzelemnek. - Raynar is érzi ezt – hajtotta le a fejét a férfi, és leengedte a kezét. Suunra nézett. – Csendes, lassú dolog a bukás. De sokkal borzalmasabb érzés a beismerése. És ha nem tesszük meg… nincs más út. - Nem – tette karba a kezeit összeszoruló torokkal Suun. Aztán visszarobbant belé a mindent elsöprő düh, és ökölbe tett kézzel hozzátette: – Nincs más út! Egyikünknek sem.
|
|
|
Jedha
Dec 10, 2022 22:01:35 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 10, 2022 22:01:35 GMT 1
Arbowang a robbanásoktól rázkódó, hajóroncsoktól körülvett Floyyd fedélzetén dühödten markolta bozontos, égett szőrű mancsával a hídkorlát megfeketedett, megmaradt részét. Tulajdonképp szerencsésnek kellett volna gondolnia magát, hiszen az Erőn keresztül világosan érzékelte Dak’tellya, Horn, az alderaaniak, a killikek nagy része és úgy általában legtöbb barátja és bajtársa halálát, a zászlóshajó megmaradt érzékelői és a híd töredező plexije pedig csalhatatlan biztonsággal szállította számára azt a további információt, hogy flottájának nagy része elpusztult a korábbi Yuuzhan Vong támadásokat kiegészítő birodalmi rakétaszalvó eredményeképpen. Hozzájuk képet a Floyyd legalább még úgy-ahogy repült. Arbowang felvonított, az Erőből merítve akaratot, és nekiállt halott kormányosát félretolva ütközőpályára állítani a bothan csatacirkálót az ellenséges szupercsillagromboló-szerűséggel a közeli hold és a darabokra szakadt aszteroidahajó egyre sűrűbb aszteroidaövet alkotó maradványai mellett. El volt szánva rá, hogy magával viszi legalább az ellenséges zászlóshajót. Már majdnem végzett a hiperszökkenés beállításaival, hogy egyenesen belegyorsuljon az Első Rend rémséges vezérhajójának hídjába, amikor a közelségi riasztók - már amelyik működött még - felvonítottak. Arbowang meglepetten, aztán hálásan, aztán döbbenten meredt a hold és az Új Ellenállás szétesett aszteroidahajójának romködén át tornyosuló, félreismerhetetlen, kékes-barnás, elegánsan ívelt óriás hajótörzsekre... A Köztársaság csúcstechnológiás mon calamari csata-csillagcirkálókból álló flottájára. A vuki jedi éles szeme észrevette, hogy a sok hasonló külsejű mon can óriás között ott lebeg az alakzat végén, két Mediator-osztályú nehéz csatacirkáló között a korábban az itteni köztársasági kontingenst vezető civil, az Újjáépítési Hatósághoz besorolt csillagugró kutatóhajó, a Rainbow is. A birodalmi hajók lassan, lomhán, szinte kedvetlenül fordulni kezdtek az újabb erősítés felé. Arbowang a még működő távérzékelőkön át döbbenten látta, hogy a mon calok ágyúi nem csak a birodalmiakra, de az ő hajóira is céloznak. Aztán a köztársasági flotta fele újabb fordulóba kezdett... és a vuki jedi már azt is látta, hogy miért. A hold romjai mögött pozícionáló köztársasági flotta oldala felé a Jedha alsó bolygófele mögül a korábban beérkező killik aszteroidahajó vektorát követve hosszúkás, rúdszerű csatacirkálók, és hatalmas, lapos repülőfedélzettel ellátott hordozók bukkantak elő. Arbowang először azt hitte, valamiféle nagai flottát lát, még a második vonalat alkotó, nehéz-csillagromboló méretű Dreadnought-másolatok alapján is, amelyek a sorhajók mögött, a hordozók második vonalát követve érkeztek. Csak ahogy a flotta közeledni kezdett, és a hajók oldalára festett jelzések láthatóvá váltak a sérült szenzorok számára, valamint előbukkant a flotta zászlóshajója, egy roppant Sovereign-osztályú szuperlézeres szuper-csillagromboló, amely Tegethoff néven jelent meg a nyilvántartásban, akkor döbbent rá mind az utolsó túlélő jedi parancsnok, mind a harctéren lévő többi flottavezető, hogy valójában az EGB egységei érkeztek - Ramakaz elküldte első bevethető élvonalbeli flottáját, de ezek az egységek már nem átadott, leszerelt, vagy éppen a régi uralkodói lerakat dokkolókarmain évtizedekig vegetáló, renovált csillagrombolók voltak, hanem a Freiherrek vadonatúj, ismeretlen vidéki űrdokkjainak mélyén, régi cosrai és ramakazi tervek alapján gyártott, nagai tudósok együttműködésével modernizált, vadonatúj, maga fokon automatizált, alacsony legénységigényű egységek, a korábbi Lanzenreiter-önkéntesek tisztjei által vezetve, fedélzetükön junker önkéntesekkel és deista papokkal - az Erste Reichsflotte Der Unbekannten Regionen, Reuenthal flottaadmirális személyes projektje. Arbowangnak feltűnt, hogy ahogyan korábban a Köztársaság mon cal csatacirkálóinak célzószkennerei az Első Rend megmaradt rombolói mellett az ő néhány túlélő hajóját is célba vették, úgy a megmaradt néhány radar és taktikai szenzor tanulsága szerint most az EGB hajói is lőelemvektorokat állítottak nem csak a Köztársaság és a jedik hajóira, hanem az Arbowangékkal szemben álló első rendi egységekre is. De még mielőtt a köztársasági és birodalmi erősítések egymásnak eshettek volna, a rendszerben érintett össze flotta érzékelői a jedi erősítés korábbi vektora, a planéta és a holdroncs közti űr átellenes oldala felé fordultak. A köztársasági flotta másik oldalán, Arbowangékhoz közelebb vostroyai hajók közeledtek. A vuki jedi lovag - bár korábban, még a halála előtt konzultált Valin Hornnal a harci helyzetről, és tudta, hogy a férfi húga, Jysella Lehonra indult vostroyai segítségért - döbbenten konstatálta, hogy nem csak, hogy nincs az egyenzöld Gagarin-osztályú anyahajók, Szlavnij-osztályú kísérőfregattok, Udaloy-osztályú csillagrombolók és a kontingens magját alkotó három hatalmas, Odjessa-osztályú nehéz-romboló és kísérővadászaik között egy sem manőverezik a Jedi Rend egységei közül, de az előző két, erősítésként érkezett flottához hasonlóan emezek is lényegében mindenkit célozva, bizalmatlanul szkennelve közelítettek, lőelemképzőiket olyasfajta módozatra állítva, hogy tulajdonképpen akármelyik másik flottával megkezdhessék az azonnali tűzváltást. És végül a sérült érzékelők vélelmezni merték, hogy egy negyedik, az előző három, birodalmi hadtest méretű flottához képest kisebb kontingens is érkezett Jedha pontosan átellenes oldalára, Arbowang csak a Floyyd gravitációs szenzorai alapján jött rá, hogy oda is érkeztek hajók, nem akkora létszámban, mint ez a három flotta, inkább a korábbi jedi és első rendi, fél hadtestnyinél is kisebb kontingensek méretében. A vuki jedi tehetetlenül meredt a komra, várva, hogy valamelyik flotta hívja őket... de a jedi hajók nem kaptak választ, még a Rainbow sem kommunikált velük, legalábbis a szenzorok eddigi jelei, pontosabban hiányzó jelei alapján. Velük szemben az Első Rend csillagrombolói is várakozó álláspontra helyezkedtek, így a vuki végül némi hezitálás után szőrös mancsát levette az öngyilkos hiperszökkenést indító gombról. Továbbra is a komterminált figyelte, mert a szenzorok maradékának tanulsága szerint a három nagy flotta aktívan forgalmazott egymással, de ők nem kaptak hívást tőlük... Arbowang tehetetlen vonítással adta a hídon maradt néhány túlélő tudtára, hogy nem érti a szituációt. ...A Floyyd nem véletlen maradt ki a forgalmazásból. A zászlóshajóként funkcionáló köztársasági Mediator-osztályú nehézcirkáló, a Resilience fedélzetén - a köztársasági flottát több különböző tartalék egységből rántották össze, mivel a Köztársaság főereje a Hutt-ershani határon gyülekezett, így a kötelék élére nem került Viscount-osztályú szuper-csillagvédő, vagy Blue Diver-osztályú nehéz mon cal anyahajó, így a kötelék legnagyobb hajói a második élvonalat képviselő, öt-hat kilométeres SiSD-ekvivalens mon cal csillagcirkálók közül kerültek ki, hisz végtére amúgy is is alacsonyabb harcértékű, jedi renegát kontingensek utáni vadászatnak indult a küldetés eredetileg, csak útközben értesültek róla, hogy más flották is útban vannak ide - Makin admirális már a sikeres kiugrás pillanatában parancsba adta, hogy a már helyszínen lévő egységeket ne hívják, csak a tőlük eltérő vektoron, de velük párhuzamos kiugrási időablakban érkező egységeket. Nem sokára a mon cal nehéz csillagcirkáló tojásdad alakú, fehér főképernyőjén kettéosztva megjelent a másik két flotta parancsnoka. - Itt Makin admirális a Köztársaság Tizenhatodik Ideiglenes Bevetési Flottájától! - bugyborékolta a Niathal admirális bizalmasának és egyesek szerint titkos utódjának számító mon cal. - Felszólítom a rendszerben tartózkodó nem köztársasági egységeket, hogy álljanak le, kapcsolják ki a fegyverrendszereiket és pajzsaikat, és ne akadályozzák a Köztársaság igazaságszolgáltató akcióját! A Köztársaság nem ismeri el egyetlen másik állam fennhatóságát sem a Jedha rendszer felett! - Guten tag, admiral - jelentkezett be egy szürkésfehér hajú, fekete-ezüst sujtásos, az Ismeretlen Vidék EGB szektorainak sajátos, a birodalmi hagyományoktól kissé elütő egyenruháját viselő humán főtiszt, minden bizonnyal cosrai felmenőkkel a közeledő EGB-flotta Sovereign-osztályú egységéről. - Fahrenheit al-admirális vagyok a Ramakaz-Főszektorból. Hadd tájékoztassam, hogy Ön tévedésben van. Nem kívánunk fennhatóságot bejelenteni a Jedha felett. Jelenlétünk biztonsági célú, egyúttal válasz a deista rendek segélykérésére... - Bljaty! - szólt közbe a képernyőn megjelenő harmadik alak, egy vörös arcú, olajzöld egyenruhás, vörös váll-lapos vostroyai flottaparancsnok. - Hazug fasiszti! Itt Szolovcev altengernagy Vostroya Vörös Flottájának Lehoni Kontingensétől! Maguk birodalmiak voltak azok, akik a pópáink, pontosabban közmeggyőződési elvtársainak által befogott jelzés szerint összeálltak a Juzsannij Vongi-val, hogy megszállják ezt a rendszert! A Vörös Flotta nem hagyja ezt tétlenül! - Igazat kell adnom a vostroyai altengernagynak - jegyezte meg Makin admirális, igyekezve nyugalmat erőltetni a hangjára. - Idefele menet közben randevúztunk a köztársasági kutatóhajóval, amely a korábbi missziónkat vezette. A hajó deista püspöke megerősítette, és az érzékelőinken is ez látszik, al-admirális - fordult a gülüszemű mon cal Fahrenheit holoképe felé -, hogy a maguk hajói egy oldalon harcolva Yuuzhan Vong egységekkel pusztítják a korábban ideért jedi kontingenst... - Ja, aber das ist die Erste Ordnung, das ist nicht uns - emelte fel egyik kezét Fahrenheit, majd sértődötten villant meg a tekintete, mintha arisztokrata énjét még a feltételezés is sértette volna, hogy a köztársaságiak egy lapon említették őket a már itt lévő birodalmi egységekkel. - Azok ott az Első Rend egységei, és éppen az ő... megmagyarázhatatlan tevékenységük kivizsgálására érkeztünk. Biztosíthatom önöket, hogy flottaadmirálisunk, Reuenthal főparancsnok parancsa értelmében tiszteletben tartják a deista egyházak igényét a Jedhára, de vizsgálat alá kell vonnunk az itt lévő első rendi egységeket és a főinkvizítort... de... - szisszent fel Fahrenheit - ha tovább hadonásznak akár önök, akár a vörösök a nevetséges teknőikkel, és magukénak akarják a rendszert, vagy bármiképpen segíteni vélelmezik azokat az átkos jediket... akkor azonnal tüzet nyitunk, punktum! - Akkor most ön van félreértésben, admirális - szólt közbe gyorsan az óvatos Makin, aki mindenképpen szerette volna elkerülni, hogy csapdába érkezzen, vagy, hogy alkalmasint egy, esetleg két ellenséges nehézflottával keveredjen elkerülhetetlen tűzváltásba. - A mi utasításunk a deista kontrol helyreállítása a rendszerben, a renegát jedi egységek elfogása, a Köztársaság-szerte folyamatban lévő Erő-elhárító biztonsági intézkedésekkel összhangban, illetve a veszélyes, körözött terrorista, Sarasi Suun elfogása! - Na gut - biccentett Fahrenheit válaszul. - Ez esetben nem akadályozzuk magukat, Admiral Fisch - Makin értetlenül pislogott, mintha nem értette volna, mire utal ezzel a cosrai Freiherr, aki így zavartalanul folytathatta a vostroyai parancsnok felé címezve következő mondandóját. - Ez magukra is vonatkozik, Rote. Itt nem lesz... verdammte forradalom. Verstanden? - Szpokojno, fasiszti - harapta be húsos, vörös ajkait Szolovcev idegesen, mint akinek minden idegszála tiltakozott volna az ellen, amit mondani készült. - Nem felszabadítási céllal érkeztünk. A ránk is érvényes, Pópista pacifikálisi mandátum mellett a feladatunk, hogy végre visszaszerezzük a jedi terroristák, és a rendszerellenes személyekként nyilvántartott jedijszki partyizani szövetségeseik által ellopott Cár-bombánkat... gondolom, ebben nem akar minket megakadályozni egyikük sem? - pillantott puffadó arccal, kitörésre készen a mon cal és cosrai flottaparancsnokok felé Szolovcev, de legnagyobb meglepetésére mindketten nemet intettek a fejüket. - Ihre Bombe, Ihres Problem - vonta meg a vállát Fahrenheit. - Mi ha valakit vizsgálat alá akarnánk venni az Első Rend Vong-kollaborációval gyanúsított egységein kívül, az a koszos új-alderaaniak és bogár barátaik aszteroidája lenne, de hirtelenjében nem látom az érzékelőkön... - A mi oldalunkon, a hold mellett látszanak egy aszteroidahajó maradványai. Dezintegrálódott, úgy tűnik, dovin basal-támadás érte - jegyezte meg Makin. - Javaslom, amennyiben nincsenek egymással nézeteltéréseink, tartsuk nyitva ezt a vonalat. - Hajlandóak távol tartani a vadászaikat az én egységeimtől, ha a Yuuzhan Vong ellen és az első rendi hajók átvizsgálására küldöm őket? - kérdezte Fahrenheit. Szolovcev biccentett, majd Makin is. - Amennyiben mi engedélyt kapunk a jedi hajók lefogására - tette hozzá Szolovcev. - Ezek renegát egységek - pillantott Makin felé. - Bár ha jól értem, most már maguk szerint is... - Elfogadjuk a közös átvizsgálást - jelentette be Szolovcev. - Egy terrorista jedi flottát már feltartóztattunk Lehonon. De az elsődleges számunkra a Cár-bomba visszaszerzése. - Ha az előző kontingensek leszálltak a felszínre, ott is lehet a bombájuk - jegyezte meg Fahrenheit. - Az eddigi forgalmazás alapján, amit látok, az Első Rend, a jedik és az elpusztult új ellenálló hajó is csapatokat tett le. Nyomós okunk van gyanítani, hogy az általunk kihallgatni kívánt Solo Főinkvizítor és ez az áruló Suun is a felszínen lehet. - Támogatjuk a közös leszállóegységeket - jelentette be Makin, miután mindannyian konzultáltak valakivel, minden bizonnyal ki-ki a hajója deista papjával saját belkomjaikon. - De Suun a mi őrizetünkbe kerül - pillantott Szolovcev felé, aki végül kéretlenül megvonta a vállát. - Haraso, daj nam toljko bombu. - Felkészítem a leszálló és átszálló egységeket - folytatta Makin, ezúttal Fahrenheit felé fordulva. - Ha ön nem tüzel a jedi hajókra, mi sem tüzelünk az Első Rend egységeire. De ha bármelyik egység ellenáll az átszálló erőknek... - Akkor is mindenki a saját háza táján tesz majd rendet, admirális - fejezte be a gondolatot Fahrenheit. - Majd én lövetek az Első Rend egységeire, ha úgy kell. Maguk lövessenek a jedikre a vostroyaiakkal együtt, ha érkezésük van rá. Mir ist egal. - A Juzsannij Vongi-val mi legyen? - kérdezte vérszomjasan Szolovcev, akit láthatóan irritált, hogy nem lőhet szét semmit. - Nem tudok elképzelni értelmes indokot, hogy ezeket a bioszörnyeket a szövetségeseinknek minősítsem - rázta meg sértődötten szemkocsányait Makin, aki ugyan nem utálta annyira a Vongokat, mint bothan harcostársai és főtiszt-kollégái, de azért népe még jól emlékezett rá, hogy a Yuuzhan Vong háború egyik záró ütközetét éppen a Dac melett vívták annak idején. - Ha őket nem akarják kihallgatni, hogy miért álltak össze az Első Renddel... - pillantott Fahrenheit holoképére a mon cal, de ama ismét vállat vont. - Nein. Mich interessiert nicht. Lőjenek szét annyi korallszemetet, amennyit jólesik. - Prijatno, akkor ezt mi vállaljuk - vigyorodott el Szolovcev. - A jedi hajókat meg intézzék maguk nélkülünk - biccentett Makin felé. - Ha a felszínre is küldünk elfogó csapatokat... - morfondírozott Makin, miközben mindhárom flotta manőverezni kezdett, azért fél szemmel egymást is figyel, már amennyiben az érzékelősoroknak és reléknek lett volna szemük - akkor speciális egységek kellenek. Mégis csak jediket, meg a maguk birodalmi főinkvizítorát akarjuk kihallgatni... bármelyik védelmezheti az elveszett Cár-bombát is, és ki tudja, milyen szekták vannak még a felszínen. Az én zászlóshajómon van egy század újonnan képzett Erő-Elhárító... maguknak van valamilyük? - U nasz’ je’szty sztalkerov - biccentett Szolovcev. - Képzett vadász-sztalkerek. Össze tudnak dolgozni magukkal. - Lassen Sie mir auch beitragen - szólt közbe Fahrenheit. - Hadd járuljunk hozzá mi is az erőfeszítéshez. Felajánlhatok egy kísérleti alakulatot. A Teuton Rend első kiképzett jedi-vadász osztaga a fedélzetemen van. Vadonatúj, a maguk nevezéktana szerint Erő-elhárításra kiképzett csapatok. - Cseréljük ki a különleges egységeink azonosító és komkódjait, hogy megtalálják egymást, és össze tudjanak dolgozni a felszínen - biccentett Makin. - Így elkerülhetjük a véletlen félreértéseket. - Nem lesznek... félreértések - recsegte Szolovcev. - Úgy tűnik, mindhármunknak világos parancsa van... iz gyeiszt’ami. - Mindenki készüljön fel a rá osztott flotta megközelítésére és a landoló egységek indítására, addig pedig mindannyian vállaljuk, hogy nem forgalmazunk affelé az itt lévő flotta felé, amelyik nem számunkra van kijelölve célpontnak - összegezte Makin admirális. - Harminc standard perc múlva újra beszélünk... - szörcsögte, szinten szájszerveit és csápjait megerőszakolva ejtette ki a következő kifejezést... - Kollégák. ...A hirtelen beállt rövid szünetben mindenki igyekezett elrendezni a rendszerben érkezés nyomán kialakult helyzeteket. A köztársasági zászlóshajó főhangárjában éppen ekkor dokkolt a Rainbow egyik kutatósiklója. Margolis kapitány és Gutierrez atya, miután a köztársasági flotta érkezésééig szorgalmasan sugározták a galaxis szélrózsájának minden irányába a deista segélykérést, ami végül a Jedhára terelte ezeket a flottákat, türelmesen követte Makin flottájának utasításait, hogy a szomszéd rendszerből tartsanak velük vissza a Jedhához. Margolis fáradtnak és összeaszottnak tűnt, mint aki már régen nem látott óceánt, és nem merült el benne, Gutierrez azonban magabiztosan ragyogott, különösen, mióta ideérve hírét vette, hogy az Új Ellenállás aszteroidahajója közben megsemmisült, és senki sem tud semmit Aryn Dro Thul asszonyról és arról a szétfolyt képű Raynar fiáról. A deista atya immár meg volt győződve róla, hogy akár meg is úszhatja ezt a kis incidenst, akár fel is emelkedhet az egyház berkein belül, hiszen akik ismerték titkos Jesu Dea kapcsolatait, immár minden bizonnyal halottak voltak. Makin a hangárban várta őket egy osztag mon cal tengerészgyalogossal. - Őrmester, azonnal kísérjék az egészségügyi részlegbe Margolis kapitányt, és intézzenek neki egy sós vizes kezelést - pillantott szürke arcú, száraz bőrű fajtársára Makin, majd a magát kihúzó, magabiztosan feszítő Gutierrezhez fordult. - Maga a deista atya a Rainbow fedélzetéről? - Személyesen Gutierrez püspök - hajtotta meg magát amaz, ezúttal dadogás nélkül. - Biztosíthatom, végig irányítás alatt tartottam a helyzetet. Öröm látni, hogy Coruscant és a Flotta ilyen komolyan veszi a szent helyek védelmét... ami a birodalmi és vostroyai jelenlétet illeti, remélem nem óhajtja átengedni nekik... - Nem óhajtom és nem is kérik - biccentett Makin csápoló szemeivel. - A Deista Egyesült Konklávé döntése alapján a Jedha önálló jogi személyiségű, független, összdeista igazgatás alatt álló rendszer lesz, amint befejeztük a pacifikálást. - A Szent Föld önálló deista autonóm autarkhiája. Kormányom utasításai szerint ezt elfogadta a cosrai és a vostroyai vezetés is. - Nagyszerű, nagyszerű, az Atyának legyen hála - mosolyodott el dagályosan Gutierrez, szinte már látta magát Jedha egyik püspökeként, saját mennyei királysága egyik vezetőjeként. - Akkor már csak a felszínre menekült hitetleneket kell kitakarítanunk... jöjjön, admirális - indult meg magabiztosan a csuhás alak. - Átadom maguknak az összes információt a hitetlen birodalmiakról, Yuuzhan Vongokról, jedikről, alderaani eretnekekről és Killikekről, akiket volt alkalmam megfigyelni a bolygón, amikor odalent voltam... Az atya azonban döbbenten ütközött bele a mozdulatlan Makin előtt sorfalat képező mon cal tengerészgyalogosokba. - Ez mind nagyszerű, és mind igaz, atyám - biccentett a mon cal admirális. - Majdnem mind. A tény, hogy engedelmeskedem kormányom parancsának, és engedem itt parádézni a birodalmiakat, és még faramucibb módon a vostroyaiakat... a tény, hogy Casterfo ideiglenes ügyvivő elnökhelyettes és Rand szenátor utasításait követve engedelmeskedni fogok minden parancsnak, ami a rendszerben lévő összes jedi letartóztatására és lefogására irányul.. mindezek a tények nem jelentik azt, hogy szemet hunyok a tiszta törvénysértés és árulás felett, atyám! - De... de hát miről be…beszél? - tért vissza a dadogás Gutierrez hangjába. - Én… én ne… nem ha…hazudok… - Margolis kapitány titkos csatornán folyamatosan tájékoztatott minket a Rainbow fedélzetén történt pontos eseményekről - gurgulázta felháborodottan Makin. - Gutierrez atya, önt letartóztatom köztársasági állampolgárok, a katonai hírszerzés szolgálatában álló személyek tervezett meggyilkolásáért, Killik és jedi terroristákkal való összejátszásért, és az Új Ellenállás renegát, el nem ismert szerveivel való együttműködésért, valamint a Rainbow civil kutatóhajó elfoglalásért! A tengerészgyalogságunk ezekben a percekben száll át, hogy pacifikálják a hajót, és semlegesítsék a maga agymosott jedijét, és azokat a bogarakat... végeztem, vigyék el! Makin indulatosan figyelte, ahogyan a katonái elhurcolják a hebegő deista püspököt. Hirtelen felharsant a komja és a zászlóshajó riasztói is. - Makin admirálist kérjük azonnal a hídra - hangzott a komban. - Új, ismeretlen konfigurációjú flotta tart a Jedha felé. - Máris megyek - biccentett a mon cal, és még magához intette az osztagvezetőjét. - Az utasításaink változatlanok, de nem tetszik nekem ez az egész. Mielőtt az Erő-Elhárítók elindulnak, próbáljanak nekem katonai hírszerzési kódokkal védett privát katonai csatornákat szervezni... egyet a jedi flotta vezérhajójához, egyet pedig a vostroyaihoz... úgy akarok velük beszélni, hogy egyetlen cosrai, vagy deista sem hallgatózik… sőt, az összhaderőnemi parancsnokság illetékesei, a commenori és serennoi törzstisztek sem... - Parancs értettem, admirális úr - tisztelgett a másik mon cal uszonyával, és elrohant. ...A Tegethoff zárt láncú, az ó-cosrai enigmatikus kódolással, és a Schwartze Lanzenreiter saját, EGB-standardtól független, a Ramakaz és a teutonok által azonban széles körben használt komsávjaival és árnyékolási technikájával védett parancsnoki tárgyalójában csak hárman voltak jelen - Fahrenheit al-admirális, a Ramakaz Freiherrjeinek egyik ifjú csillaga, aki von Richtofen, Reuenthal egyik bizalmasa révén került a flotta élére azután, hogy Folett döntése értelmében Bayerlein a továbbiakban nem az Ismeretlen Vidék flottáinak törzstisztjeként és első flottaadmirális adjutánsaként, hanem sóbányászként szolgálta Ausmann után a Birodalmat, s így Reuenthal személycserékre kényszerült a közvetlen stábjában; a Tegethoff teuton lovagjait vezető különítményes parancsnok, von Bock lovagezredes, aki hagyományos, a régi időkre emlékeztető rohamosztagos páncélt viselt sisak nélkül, azonban mellvértjén fekete kereszt húzódott keresztbe, az ajtónak támasztva pedig ott hevert az új Teuton Rend első vonalbeli harcosainak kiosztott hatalmas, fehér színű, fekete keresztes energiapajzsa, amely két plasztoid réteg közé futtatott cortosis-telér bevonatának köszönhetően a fénykardok ellen is roppant hatékonynak bizonyult, valamint egy fekete energiakard, amelyhez hasonlót csak Mandalore-on ismertek, a legendás Sötétkard néven; végezetül pedig holografikus formában Reuenthal tanácsadója és a Teutonok, valamint a deisták összekötője, Oberstein kommodore, akinek a másik kettő éppen jelentést tett a Jedhánál kialakult helyzetről. - Meine Herren, hálásak lehetünk előrelátó bajtársainknak és hittestvéreinknek a Teuton Rendben, a Cosrán és a coruscanti Szent Oikomenikus Deista Konklávén, hogy ilyen mederbe terelték az események sorsát - fogalmazott dagályosan, de ravaszul csillogó szemmel, a másik két, alacsonyabb rangú tiszt fizimiskáját firtatva Oberstein holoképe. - Önök mindketten nagy bizonyítási lehetőség előtt állnak. - Herr Kommodore, tisztelettel - köszörülte meg a torkát Fahrenheit al-admirális. - Bízom a csapataink eltökéltségében, még akkor is, ha az új hajók keretlegénysége ramakazi és junker kadétokból és az Atyaszentegyház által jóváhagyott fél-értelmes kiegészítő droidokból áll... - Még mindig jobbak, mint azok a szentségtelen klónok - húzta fel az orrát megvetően, arisztokratikusan Oberstein. - De amennyiben tűzváltásra kerülne a sor az Első Rend átvizsgálásra kijelölt flottájával szemben... - folytatta óvatosan Fahrenheit. - Vannak kétségeim. A Köztársaság és a vostroyaiak elkötelezték magukat, hogy nem szólnak bele az eljárásunkba, de ha azon kapják magukat, hogy Rampart admirális hajóival egymást lőjük... beavatkozhatnak. Az Első Rend képességei kisebbek az előzetesen becsültnél. - A Yuuzhan Vong dreck-el én sem számoltam - villant meg Oberstein tekintete, ami hasonlóan flottaadmirálisáéhoz, két különböző színben játszott, de erős kontraszt helyett a halálszürke két fakó árnyalatában. - A Judenschiffe? - Az alderaani - Killik aszteroidahajó megsemmisült, részben a Yuuzhan Vong beavatkozása következtében - erősítette meg Fahrenheit. - Előzetes szkennjeink alapján nincsenek túlélők. Talán érdemes lenne átvizsgálni a roncsokat, és... - Macht kein Sinn mehr, Herr Kontraadmiral - rázta a fejét Oberstein kommodore holoképe. - Mégis, miféle titkuk lehet azoknak az alacsonyabbrendűeknek és soklábú barátaiknak, amire már nem derült amúgy is fény? Most már teljesen felesleges azon aggódnunk, hogy ki és miről kürtöli tele a galaxist bölcs főadmirálisunk új Halálcsillagával kapcsolatban... nincs jelentősége. Koncentráljanak Rampart lefogására. Az Első Rend lehet, hogy árulással kacérkodik és szentségtelen Erőhasználók befolyása alatt áll, de tisztelik a hierarchiát. Ha az admirálisukat lefogjuk árulás vádjával, nem fognak harcba keveredni a maga erőivel. Ne feledje, a letartóztatási parancs a rangidős tisztek ellen szól, nem kell megsemmisítenünk az egész flottát. - Ami a letartóztatás illeti, a Főinkvizítor vonatkozásában, kommodore, tisztelettel - köszörülte meg a torkát a másik alak, egy kopaszodó, középkorú, erőteljes testfelépítésű humán férfi, aki a teuton rend új egyenruháját viselte, és fizimiskájában kissé mintha szántszándékkal is arra játszott volna, ahogyan hordta a haját, hogy a megboldogult Kenth Hamner, a Fény Hadseregének vezető mestertábornoka arcáról mintázott cosrai utánzatféle legyen. - Még mindig nem vagyok teljesen meggyőződve róla, hogy a Főinkvizítor kézre kerítése élve, vagy halva alapon jogszerű... tulajdonképpen az egyetlen bizonyítékunk ellene az áruló judeista új-alderaaniak pletykája… talán nem is szövetkezett a Yuuzhan Vonggal... - A helyszíni szkennek megerősítik a hipotézist, von Bock ezredes - szólt közbe Fahrenheit, mielőtt Oberstein válaszolhatott volna. - A Yuuzhan Vong entitások az Első Rend hajói ellen harcoltak a jedi egységekkel szemben. - Attól még, hogy másoknak is a bögyében vannak a jedik, uram, még nem biztos, hogy a szövetségeseink - ellenkezett von Bock. - Gondolkozzanak, most erősítette meg nekünk a köztársasági és a vostroyai parancsnok, hogy részükről rendben van a jedik lefogása, sőt, ők maguk vállalkoznak rá. Épp most állapodtunk meg velük, hogy koordináljuk az erőfeszítéseinket... ezzel az Erővel az Első Rend, vagy akár a Főinkvizítor mondhatná azt is, hogy mi játszunk össze a Köztársasággal és Vostroyával, és mi vagyunk az árulók... - Ön túl sokat gondolkozik, Herr von Bock - Oberstein hangja selymes és egyszerre halálosan éles volt. - Összekeveri a túlbuzgóságot és az okoskodást a hittel és a rációval… itt mindhárom flotta... elismert deista személyiségek instrukciói alapján jár el egy szent hely védelmében... tán meg kell magyaráznom önnek, hogy politikai szempontból miért kívánatos ez, és miért nem kívánatos egy önjáró főinkvizítor alkalmi szövetsége a Yuuzhan Vonggal, e galaxis minden értelmes élőlényének ellenségével, ráadásul pont ennek a szent helynek az elpusztítására? - De hát tisztelettel, kommodore, nem tudjuk, hogy valójában el akarja-e pusztítani a Főinkvizítor a Jedhát! - tiltakozott von Bock. - Ezt csak az a judeista üzenet állította, amit elfogtunk! És a szkennerek azt is alátámasztják - pillantott most Fahrenheitre a teuton lovag -, hogy az Első Rend erői és a Vong egységek éppen a számunkra legveszélyesebb ellenálló aszteroidahajó és a jedik ellen kooperáltak eddig! Talán előbb fel kéne vennünk a kapcsolatot Rampart admirálissal és a Főinkvizítorral, hogy értesüljünk az ő verziójukról is! - A hajónk Tiebolt ezredese már útban van egy rohamsikló - különítménnyel Rampart kontingense felé - rázta meg magát Fahrenheit. - Majd ha őrizetbe vette az admirális és kihallgattuk, majd akkor értesülünk az ő verziójáról. Nem kell itt udvariaskodni... - pillantott megvetően maga elé - ezekkel a közrendű, felkapaszkodott, hitetlen Erő-pártolókkal. - Akkor sem értem, miért kellene kivégeznünk Anakin Solo főinkvizítort - tiltakozott von Bock. - Menjünk le a felszínre, beszéljünk vele, ám legyen, de hogy közösen vadásszak rá a köztársasági terrorelhárítással és a vostroyai sztalkerekkel, tényleges bizonyíték nélkül... - Von Bock ezredes, kedves barátom - Oberstein hangja most már nem tartalmazott semmiféle diplomatikus élt, hideg és kemény volt. - Talán bizony emlékeztetnem kell magát, honnan emeltük fel? Talán bizony emlékeztetnem kell, hogy maga nem más, mint Bock lovag, egy hosszú bűnbánat után kegyelmet nyert koszos jedi az Anoat-szektor valamelyik fogolytáborából, a Fény Hadseregének menekültje, akit éppen az Ön által éppen érthetetlen módon védelmezett Első Rend erői sebesítettek meg és ejtettek fogságba a Concrete-nál vívott ütközetek egyikében? Talán bizony emlékeztetnem kell, hogy a Teuton Rend családfakutatói által feltárt cosrai rokonságának köszönheti az életét, és annak, hogy von Greifswald főrendmester személyesen járt közben az érdekében, hogy új esélyt kapjon? Talán emlékeztetnem kell, hogy valójában egy Ssi-ru beágyazó konténerben lenne a helye, hogy élete végéig szipkázzák Önből a nyamvadt kis Erejét, amit olyan nagyra tart? - Nem kell, kommodore - sziszegte Bock és kidagadtak az erek a homlokán. - Megtértem, és hűséges híve vagyok az Atyaszentegyháznak és a Teuton Rendnek. Felesküdtem, hogy csak az Atyák engedélyével használom az Erőt, és csak arra használom, hogy a Rend ellenségeit elpusztítsam, másra nem... - a középkorú férfi megtörölte a homlokát. - Csak nem értem, miért szolgál a Birodalom javára Anakin Solo halála. - Bár nem lennék köteles elmagyarázni Önnek, megteszem - mosolyodott el Oberstein. - Mégis, mit gondol, Herr Ritteroberst, mi fog történni akkor, ha Folett főadmirális biztonsági erői végre őrizetbe veszik a dimenzióárulónak bélyegzett Tierce főkormányzót, amint végre sikerül hozzáférniük a Hapesen? Mégis, mit gondol, amikor Reuenthal flottaadmirális, urunk és vezetőnk végre elfoglalja a főkormányzói széket, méltó helyét, mi értelme lenne az egésznek, hogyha továbbra is ezzel a renitens, bolond Solo-kölyökkel, ezzel a Skywalker-ivadékkal, ezzel a nevetséges Vader-utánzattal kellene hadakoznia a Vezérkarban? Mégis, mit gondol, hogyan léphet a Teuton Rend az Első Rend helyébe és von Greifswald rendmester a főinkvizítori székbe, ha nem Anakin Solo halála által? Mégis, mit gondol, mikor lesz még egy ilyen lehetőségünk? A Főinkvizítor, megalapozottan, vagy sem, kompromittálta magát, és jelenleg minimális kísérettel, egyedül kajtat valami csak általa ismert ostobaság után ezen a homokgolyón... mikor máskor oldhatnánk meg a jelenléte, a létezése jelentette problémát, ha nem most? - Ezzel az erővel szét is lőhetnénk a bolygót, aztán vége a történetnek - rázta meg a fejét megadóan von Bock. - És mit mondunk utána a többi deistának, mit mondunk a Köztársaságnak és Vostroyának, elment az esze, ezredes? - sziszegte Fahrenheit is döbbenten. - Maga könnyen beszél, magának csak csúcstechnológiás, de leharcolt első rendi csillagrombolók ellen kell mennie, és tisztelettel, ahogy elnézem, azt sem nagyon akar - tört ki von Bock. - Nekem és az embereimnek kell megölnünk Anakin Solot, akiknek ráadásul ez az első éles bevetése... hosszú ideje! - Ha aggályai vannak a bevetése sikerfaktoraival kapcsolatban, mint az al-admirálisnak, akkor ne akadékoskodjon, hanem ezeket mondja, lovagezredes uram - ingatta a fejét rosszallóan Oberstein. - Éppen ezért hagytunk jóvá von Greifswald rendmester külön engedélyével... a legújabb ÜberSoldat koktél használatát az egységében. Indulás előtt megkapják az előzetesen időzített dózist a hajó medikaicsapatától. - A permitinikus mixet még nem tesztelték élő alanyokon - tiltakozott von Bock. - A maga alakulata fele újonc, a másik fele a magához hasonló kiugrott jedi. Pont jó tesztalanyok lesznek - vont vállat Oberstein. Fahrenheit már közbeszólt volna, de ekkor a parancsnoki terem egymásközti belkomján bejelentkezett a híd ügyeletese. - Fahrenheit al-admirálist várják a hídon. Uram, Tiebolt ezredes jelentkezett, azt mondja, pályát kell módosítani a rohamsiklóival, egy bejövő azonosítatlan flottakontingens blokkolja a vektorát az Első Rend hajói felé... - Menjen, nézzen utána, mi ez - intett a fejével Oberstein holoképe Fahrenheitnek, majd átváltott a tekintete von Bock felé. - Maga meg készítse fel az embereit indulásra.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 12, 2022 22:27:00 GMT 1
Parancsnoktársaival szemben Szolovcevnek nem akaródzott megbeszélést tartani senkivel. Beült a zászlóshajója, a Pjotr Velikij parancsnoki szálláskörleti kabinjába, felbontott egy üveg vod’ka-t, és üres tekintettel maga elé meredve azon lamentált, hogy mégis vajon mennyi értelme lenne megkísérelnie felvenni a kapcsolatot a családjával - asszonyával, Nagyezsdával, gyermekeivel a kis Vászkával és Szoljankával, vagy testvérével Oleggel, aki a mai napig mámuskával és pápuskával élt… mígnem kopogtak a hajó főtiszti kabinjának fémajtaján.
- Már megmondtam, tavaris Popov arkhónpópa, hogy mindent az instrukciói szerint tettem! - mordult fel Szolovcev. - Felesleges tovább zaklatnia! - Izvinyite, tavaris mladsij kommandtant kraszn’ovo flotty’i - szólalt meg a kom egymásköztijén egy hideg, kimért hang a hajó pópájának öblös, borízű vokálja helyett. - Államügyben keresem.
Szolovcev nyelt egyet, és egyik kezét az áttetsző szintoholos üvegen, a másikat remegő mozdulatok mellett oldalfegyverén tartva aktiválta a parancsnoki íróasztal lapjának alsó felébe épített nyitógombot, miközben ujját a mellette lévő vörös jelzőn, a tengerészgyalogosok riasztógombján fixálva tartotta… úgy vélte, ez akár az utolsó beszélgetése is lehet ebben az életben, de nem akaródzott neki ingyen, vagy éppenséggel olcsón adni az életét holmi kósza deista orgyilkosnak, vagy valami sehonnai NKVD-ügynöknek… meglepetésére nem valami ismeretlen komisszár lépett a kabinjába néhány alkalmi fogdmeggel, hanem egy igazi, afféle frontista celebritás.
- Putyilov ügynök elvtárs - mérte végig őszinte döbbenettel az arcán Szolovcev altengernagy az alacsony, sunyi képű, ravasz tekintetű, vékony szemű, kopaszodó alakot, aki avatatlanok számára afféle huszadrangú csinovnyiknak, vostroyai íróasztalkupec bürokratának tűnhetett, akinek sosem adatott meg az első vonalbeli szolgálat frontista becsülete, de a látszat persze csalt, és azt a többé-kevésbé beavatottak tudták is, például Szolovcev, bár ő saját magát sokkal inkább kevésbé, mintsem többé beavatottként definiálta, ennyi bizonyos volt. - Sosem gondoltam volna, hogy ilyen prominens ügynököt küldenem a letartóztatásomra - nyelt egyet megadóan Szolovcev.
Putyilov csak közelebb jött és kérdő tekintetét először az altengernagy félig üres, vagy alkalmasint félig teli szintoholos üvegén, majd a másik, deréktájon fegyvert fogó kezén nyugtatva leült az íróasztal másik oldalán lévő székre, amit általában fordított esetekre tartottak fent - a falnak háttal ülő főtiszt vallatta a vendéget, és nem pedig fordítva.
- Miből gondolja, hogy elkövetett valami államelleneset, altengernagy elvtárs, amiért rászolgált arra, hogy letartóztassam? - kérdezte végül az NKVD sztárügynöke rövid hatásszünet után. - Hát én, öhm… - nyelt egyet Szolovcev. - Ezt maguk tudják, nem? Maguk hozzák a letartóztatási parancsot, a bizonyítékokat, én csak eldönthetem, hogy most írom alá a vallomásomat, vagy a kínzások után, de éppen a kivégzés előtt… - Ez általában igaz, elvtárs - biccentett türelmesen, halkan Putyilov. - De most más idők járnak… csak beszélgetni jöttem. - Hiányzik valami kompromittáló a marsall elvtárs anyagaiból? - kuncogott fel Szolovcev üres tekintettel, miközben meghúzta vod’ka-s üvegét. - Vagy belőlem sem engednek? Azok után, hogy minden felett szemet hunytam… nem elég, igaz?
- Ezt Ön mondja meg nekem, altengernagy elvtárs - Putyilov finom, ellentmondást nem tűrő mozdulattal elvette Szolovcevtől az üveget, töltött saját magának egy fél pohárnyit az asztalon lévő, a mellettük heverő jelentések és holoolvasók teljes létszámát minden bizonnyal felülmúló üres - de nem feltétlen sosem használt - kristályberakásos poharak egyikébe, majd gyors, határozott mozdulattal kiitta, majd kimérten folytatta: - Amit viszont én mondok Önnek, altengernagy elvtárs, hogy nem letartóztatási szándékkal érkeztem Önhöz… ellenkezőleg, a segítségét kérem. Tisztábban kell látnom azzal kapcsolatban, hogy mi történt a Lehonon… és mi történik itt.
- Nu sto - esett le Szolovcev álla. - Hogyhogy? Hiszen maga Romanov főigazgató első számú bizalmasa… mindent tudnia kellene… - nyelt egyet az altengernagy ijedten, amint alaposabban belegondolt a kérdés által felvetődött lehetőségekbe. - Az… az NKVD és a deisták ügyeiről. Mi újat mondhatnék Önnek? - Megértem a gyanakvását - mosolyodott el halványan Putyilov. - A maga helyében én is azt hinném, hogy csőbe akarom húzni magát. Azaz magamat… szóval érti. De a valódi helyzet az, hogyha kompromittáló vallomást akarnék kicsikarni Önből, hogy aztán lefogassam, annak nem volna jó az időzítése, nemde? Miért ne várnám meg vele amíg kiteljesedik itt a konfliktus? Miért sietnék előre azzal, hogy lefogassam magát, altengernagy, még mielőtt jó eséllyel kitör a lövöldözés a flották között? Hiszen első ránézésre elkerülte a konfliktust, tehát vélelmezem, mindent a korábban kapott instrukciói szerint csinált…
- Talán maga sem biztos benne, hogy mindketten megérjük a nap végét - vont vállat motyogva Szolovcev. - Ennél többről van szó - csóválta a fejét hunyorogva Putyilov. - Tudja, alapvetően nem is itt kellene lennem. Az Ausmanntól idáig követtem az új-alderaani ellenállók aszteroidahajóját, remélve, hogy rábukkanok bizonyos… anomáliákra. Nem voltam ott a Lehonon, bármit is gondol. Csak utólag értesültem az NKVD jelentésekből arról, hogy a jedik magukra támadtak…
- Szemenszedett hazugság! - tört ki Szolovcevből, majd ijedten a szája elé kapta a kezét. - Hallgatom - biccentett Putyilov. - Most már akár el is mondhatja, hogy ilyen nagyszerűen elszólta magát.
- Lemészárolták a jediket - sziszegte minden mindegy alapon, félőrült arckifejezéssel, dühtől remegve Szolovcev. - Az az átok Vla’sov csinálta az egészet, amíg Poklonskaya elvtársnő vajúdott… mellette kellett lennem… senki sem volt mellette… az a szutykos nagai végképp nem, aki felcsinálta… - Nohát - hümmögött Putyilov. - Egy ilyen drasztikus akció mégis hogyan kerülhette el Romanov főigazgató figyelmét?
- Ugyan már, bljaty - tört ki Szolovcevből. - Maga is jól tudja, hogy benne van, az egész ványadt NKVD benne van, a koszos pópákkal együtt! - az altengernagy remegve várta, hogy Putyilov a fegyveréért nyúlt-e, de meglepetésére az ügynök csak egy kis holonoteszt vtt elő a mellényzsebéből és jegyzetelni kezdett bele egy apró írószerszámmal. Akkurátusan felírta az egyik oldalon lévő lista tetejére az NKVD teljes vezetésének névsorát. - Ahogy sejtettem - mondta végül Putyilov és becsukta a noteszt. - Valami azt súgja, nem lenne értelme visszarohannom Vostroyára. Ott már túlságosan… előrehaladhattak az ügyek…
- Maga nem velük van? - döbbent meg Szolovcev. - Én… Vostroyával vagyok - kacsintott Putyilov. - Idefele jövet beszéltem Cecilova altengernagy asszonnyal. Nem kérdés számomra, hogy polgárháború küszöbén állunk… - Zsaroltak - nyögte Szolovcev. - Vla’sov a családom kiirtásával fenyegetett… - Nem meglepő a részéről, egyrészt standard eljárás… - hümmögött Putyilov -, másrészt Andrei barátom bizonyára megkeseredett a gyászban, végtére is abban a fasiszti rendszerben elveszítette a feleségét, azt a twi’lek jedit… - Ezt… nem tudtam - képedt el újra Szolovcev. - És most… mit akar tenni? Lefogatja Popov arkhónpópát? Ő a főnök most itt a hajón…
- A többi NKVD-legény bizonyára Vla’sov parancsára vár, vagy magáéra Romanovéra, hogy meginduljanak, ha gyanús lépést teszünk - rázta a fejét Putyilov. - Nem, ezt magának kell végigjátszania, altengernagy elvtárs. Találjon módot, bármilyen módot, hogy lassítsa itt ezt a nagy összeborulást a különböző klerikális zsebekben lévő frakciók között… addig én lemegyek a felszínre… - Mit akar ott? - rázta a fejét tovább értetlenkedve a vörös fejű, vörös flottás altengernagy.
Putyilov ezúttal a másik zsebéből húzott elő egy apró, szkennerszerű szerkezetet, amelynek a szenzoros végű részén egy viszonylag nagy analóg képernyőn egy hosszúkás mutató ugrált összevissza, szinte kizárólag a skála két végén lévő veszélyes sávban tartózkodva. Szolovcev természetesen tovább folytatta a fejrázást, fogalma sem volt, mi ez.
- Anomáliadetektor - magyarázta Putyilov. - Ahhoz, hogy megértsem, miféle ügyek mentén készülnek itt egymásnak esni a klerikális és nem klerikális fasisztik, a ramakaziak, cosraiak, klónok és az Első Rend, meg kellett találnom… ezeket az anomáliákat. Ez egy interdimenzionális szenzor, a sztalkereink missziója alapján rekonstruáltuk, amelyet egy Tython nevű rendszerben hajtottak végre. Csak a fasiszti halálcsillag konstrukciós rendszerében mértem vele ilyen értékeket, mint itt és most… - Az akarja mondani, hogy valaki egy Halálcsillagot rejteget itt… - Szolovcev zavartan tekintgetett körbe - körbe, mint aki a fémholdat keresi, mert eddig nem vette észre valahogy. - Vagy tán… bozse moj, maga a Jedha az?
- Nyet, tavaris - kuncogott fel Putyilov. - Az Ausmann nevű birodalmi rendszerben ugyanis volt, vagyis van még valami, ami Folett főadmirális bolygópusztító fegyverénél is sokkalta érdekesebb. Egy afféle… féregjárat. - Űrcsigák? - gúvadtak ki Szolovcev szemei. - Nem, téranomália - sóhajtott fel Putyilov. - A lényeg, hogy a detektor értékei alapján ez a bolygó is tele lehet ilyesmivel, vagy hasonló… anomáliákkal. Nem vagyok sztalker, amúgy nem érdekelne az ilyesmi, de meg kell értenem hogy a fasiszti főinkvizítor mit és miért tesz itt… ez a kulcs a Birodalmiak táborain belüli ellentétek megértéséhez. És ehhez le kell mennem a felszínre… Önnek pedig, altengernagy elvtárs, tartania kell… - mosolyodott el Putyilov. - A frontot.
Hirtelen megszólalt Szolovcev komja. - Altengernagy elvtárs, kérem jöjjön azonnal a hídra! Bemértük a bolygó másik oldaláról érkező flottát! - jelentette sürgetően a hajó első tisztje. - A másik két flotta feléjük fordul! - Kérem az adatokat, Cservenko - Szolovcev az íróasztalra termináljáról lehívta magának a szenzorok érzékeit, aztán döbbenten felpattant. - Nu, bljaty…
Putyilov is a képernyőre pillantott. - Olybá tűnik, altengernagy elvtárs, hamarabb lesz lehetősége jóvátenni eddig cselekedeteit a Rogyináért, mint gondoltam - mosolyodott el és megveregette a flottatiszt vállát. - Csak okosan. Én indulok a felszínre.
Szolovcev átrohant a hídra, mialatt Putyilov egy hátsó ajtón keresztül a tiszti hangárba indult. A hídon már elég nagy volt a sürgés-forgás. - Szkenneljék a negyedikként közeledő flottát! - rendelkezett az altengernagy. - Tak tocsno!
Nem sokára beérkeztek a hivatalosan megerősített adatok. Szolovcev a komhoz lépett és csatornát nyitott a köztársasági és birodalmi flották felé. Biztos volt benne, hogy már az ottani parancsnokok is a hídon elemzik a helyzetet, percekkel korábban visszatérve a legutóbb megbeszélt második közös bejelentkezésük előtt.
- Itt Szolovcev altengernagy! - ordított bele a komba. - A negyedikként közeledő flotta szövetséges jelzéseket visel, a Népi Demokratikus Kongresszus hajói! Ne tüzeljenek rájuk, köztársasági egységek, birodalmi egységek, maguk pedig végképp nem! Ne tüzeljenek rájuk, ismétlem! - Hívják őket! - sürgette az első tisztje is a komosokat. - Hívják az NDK-flottát!
Nem sokára egy öreg, hosszú fehér hajú csempészképű alak jelent meg a képernyőn, miközben már szinte szabad szemmel is ki lehetett venni a negyedikként a bolygó felé, pontosabban a mellette és a hold romjai között beszorult első rendi és jedi egységek felé tartó új flotta élén álló vörös festésű csillagrombolót.
- Itt Booster Terrik az Errant Venture fedélzetéről! - krákogta a vénember. - Az NDK Önkéntes Milíciája megérkezett, hogy segítséget nyújtson Jedha védőinek! Ne álljanak az utunkba, mert velünk gyűlik meg a bajuk!
[folyt.köv.]
|
|
|
Jedha
Dec 13, 2022 23:26:41 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 13, 2022 23:26:41 GMT 1
Némi huzalozás és a másik két flotta komtisztjeinek huzakodása után végül a köztársasági és birodalmi vezérhajók képernyőire is sikerült bejátszatnia Szolovcevnek a bolygó túloldala felől közelítő, magát az NDK milíciájaként azonosító, láthatóan egyébiránt csempészhajókból álló flotta vezérhajója, a frontizmus szempontjából rendkívül odaillő módon, bár egyébiránt már a frontizmus ébredése előtt is ugyanezen hivalkodó festést viselő vörös magán-csillagromboló és kapitánya, a vén Booster Terrik képét és jelét, így az eredetileg háromoldalúnak tervezett holohívás négy résztvevősre növekedett. - NDK-milícia, önök nem érintettek a deista konklávé és kormányaink megállapodásában a Jedha rendszert érintően, felszólítom magukat, hogy térjenek le a közelítő vektorról és hagyják el a rendszert! Ne akadályozzák a műveletünket, és nem lesz több figyelmeztetés! - szólt közbe azonnal, már amennyire fajtája bugyborékoló vokálja engedte, hivatalosnak szánt hangon Makin admirális a Resilience fedélzetéről. - Nem tudok semmiféle megállapodásról, valaki telesugározta a holoétert arról, hogy itt birodalmiak szövetkeznek Yuuzhan Vongokkal, hogy szent helyeket gyalázzanak meg, vagy mi... mi pedig ugyebár jófiúk vagyunk, egyszerű önkéntesek, hát jöttünk segíteni... nem mondta senki, hogy nem szabad - próbált álszent - ártatlan arcot vágni az öreg Booster, de őszes-kócos fizimiskájával ez még így is inkább fenyegetőnek tűnt. - Sie sind einfach Piraten, csempész - Fahrenheit hangja megsemmisítő volt. - Maguk bizonyosan nem Generis hivatalos küldöttjei. Egyszerű roncsabló kalózok... - a birodalmi al-admirális közben leolvashatta saját termináljáról, hogy pontosan milyen vektoron közelít az Errant Venture vezette flotta, mert még sötétebb arcot vágott és még inkább abba a mindenki más számára általában idegesítő, pattogó tónusba emelte a hangját, ami évtizedek óta a Birodalom tisztjeinek sajátja volt, különösen a humánoké. - Maradjanak távol az Első Rend hajóitól és a jedi egységektől, mert különben tüzet nyitunk! - No no, cosrai fiú - hörögte dühödten Booster. - Hátrább'e! Min'k csak segíteni jövünk, mint maguk, attól még, hogy nincsenek deista csuhások a hajóinkon, seggbe rúghatunk pár korall-fiút, nemde? Meg a barátaikat! - Van hivatalos engedélyük, vagy menlevelük Fel elvtárstól, Terrik elvtárs? - próbálta húzni az időt Szolovcev, amíg rájön, mi folyik itt. - Nem kő' itten mindent lefirká'gatni - köpött ki válaszul Terrik a vonala saját végén. - Ő maga mondta nekem, hogy rántsak össze pár havert, és gyüjjünk ide segíteni! Álltunk volna meg papírokat tologatni, ahogy a seggvakaró birodalmiak szokták?! Szolovcev beharapta az ajkát. Kézjeleire válaszul első tisztje, Cservenko elkezdte mozgatni a vostroyai flottát, hogy a birodalmiak ramakazi flottája és a túloldalról nagy sebességgel közeledő Errant Venture-kontingens közé tudjon manőverezni védelmező módon, még ha ez azzal is járt, hogy így lényegében a hajói a hátukat mutatták azoknak az Első rendi, jedi és elsősorban Yuuzhan Vong hajóknak, amelyek felé Boosterék száguldottak maximális fény alatti sebességgel, és amelyeket az eredeti megállapodás alapján éppen az ő erőinek kellett volna megtámadnia. A vörös altengernagy közbe a szeme sarkából látta, hogy a hajó deista atyuskája, a hosszú fehér szakállú, arany kegytárgyakat és bő ujjú sötétkék köpönyeget viselő Popov arkhónpópa néhány NKVD-törzsaltiszt kíséretében épp az imént lépett be a hídra, s a villámló tekintetű szent ember rögtön Szolovcevet kereste számonkérő, bozontos arckifejezésével. - Terrik úr, figyelmeztetem, amennyiben a tevékenységük a Köztársaság által terroristának minősített és körözött jedi személyek kimenekítésére irányul… - szólt most közbe szigorúan Makin admirális, majd mon cal szemkocsányait rezegtetve bizonytalanul hozzátette még, annak felismeréseként, hogy kivel készül épp egy platformra kerülni -, vagy éppen az Első Rend birodalmi vizsgálat alá vont egységeinek megsemmisítésére... - Ha lőnek ránk, visszalövünk, úgy bizony - makacsolta meg magát Booster. - Ez csak nem tilos? - eközben a csempészhajók továbbra is az eredeti csatát vívó flották maradékai felé száguldottak. - Tudják, önvédelem, meg minden, úgy bizony... - Átfogalmazom - szólt közbe ismét Fahrenheit. - Amennyiben a söpredék megközelíti a hajóinkat, tüzet nyitunk rájuk, késedelem nélkül. Ez vonatkozik az Első Rend egységeire is. Az átszálló egységek így is kitérőre kényszerülnek miattunk. - Mink’ csak segítünk’e, há’ megmontam’má! - tiltakozott tovább Booster, szinte már-már megjátszottan törött akcentussal, majd Szolovcevhez intézte következő szavait, mint valami zsibárus, alkudozó vásári energiarelé-köszörűs tof - Há’ nem kell magának segíccség, elvtársam? - A Vörös Flotta helyszíni kontingensének a feladata az elveszett Cár-bombánk felkutatása és rekultivációja a frontist dolgozó nép és annak védelmezői kezébe és irányítása alá - Szolovcev hivatalos hangra váltott, és eltökélte, hogy figyelmen kívül hagyja a parancsnoki széke háttámlája mögé lecövekelt, tiltakozva habogó arkhónpópát. - Nem mellékesen az Önök érdekkörébe tartozó jedijszki partyizani is érintett volt az eltűnésében... - No, akkó’ kiköszörüljük vostroyai barátaink bizalmán esett csorbát, úgy bizony - hümmögött elégedetten Booster Terrik a holokép rá eső oldalán. - Bé’megyünk, és kihozzuk a bombát, odaggyuk maguknak, elvtárs. - Panyjatno - dőlt hátra enyhén elmosolyodva Szolovcev. - Rendben, elfogadom elvtársi segítségüket. - Ha akár egyetlen jedit is ki merészelnek menekíteni... - szólt közbe fontoskodva Makin admirális a Köztársaság mon cal csillagcirkálójáról, mire azonban Booster válaszolhatott volna, a holo rá eső oldalán félretolták, és egy lángoló vörös hajú és lángoló tekintetű idősebb, az öregnél mégis fiatalabbnak kinéző nő arca jelent meg a képernyőn, akinek ébenfekete hajába ezüst szálak vegyültek, koréliai arcvonásai pedig legalábbis dühösek voltak. - Ide figyelj, halpofa, és te is, te sápatag birodalmi pózna… - intézte szavait indulatosan Mirax Terrik egyszerre Makinhez és az éppen újra az ügyeikbe beleszólni készülő Fahrenheithoz. - Be fogunk menni a srácaimért, Valinért és Jyss-ért egyaránt, és is fogjuk hozni őket, ha tetszik nektek, ha nem, mert különben nem apával, hanem velem gyűlik meg a bajotok, értve vagyunk? Szolovcev a Pjotr Velikij hídján majdnem a homlokára csapott. Hát persze, esett le neki... a Horn-testvérek. Kellemetlen ízt érzett a szájában. Nem akart hazudni a Terrik-családnak, különösen nem arról, amit az imént bevallott Putyilovnak Jysella és a többi jedi sorsával kapcsolatban, arról nem is beszélve, hogy Terrikéket minden bizonnyal Syal Antilles, az ifjabbik holléte és kegyetlen sorsa is bizonyosan érdekelte volna… de nem kockáztathatta azt sem, hogy ebben a kritikus helyzetben elveszítse a támogatásukat, az egyetlen esélyt arra, hogy legalább minimálisan megmentse önnön és hazája becsületét ebben a kényszerhelyzetben. - Izvinyite, tavariscsa goszpogyina Terrika - szólt közbe, Miraxhoz intézve a szavait. - Az itteni roncsok előzetes szkennje alapján találtunk olyan sztelkovnij X-bojec, lopakodó keresztszárnyú jedi gép maradványokat, amelyek minden bizonnyal Jysella lovag gépéből származnak… katapultált túlélőt azonban nem... ja ocseny zsal, rendkívül sajnálom... - harapta be vörös, húsos ajkait Szolovcev, ahogyan a rendkívül béna hazugság kicsúszott a száján. Mirax lenyelte a könnyeit. - Amíg az egyik srácom életben lehet, bemegyünk, altengernagy. Ha mást nem hozunk ki, legalább… tisztességesen eltemethető... testüket - szipogta határozottan, de szomorúan a fájdalomtól reszkető, de rendkívül dühös anya. - Segíteni jöttek ide, ahogy mi is... - Nein, nein! - tiltakozott Fahrenheit. - Nem kezdhetnek magánakcióba! Maga, maga vörös admirális - ripakodott holoképének egyik kékes mutatóujját Szolovcev irányába fordítva. - Állítsa meg őket, vagy én fogom! Ezek biztosan lőni fognak az Első Rend hajóira, ha lőtávolságba érnek! - Sajnálom, tavaris fasiszti kolléga - makacsolta meg magát parancsnoki széke karfáját markolva Szolovcev. - Nem tüzelhetek egy szövetséges frontista állam hajóira. - Akkor takarodjon arrébb az útból! - rikácsolta Fahrenheit magából kikelve. - Schnell, los, los, verdammte Frontistschwein!- Izvinyite, izvinyite - tárta szét vörös, húsos karjait szinte már vidáman Szolovcev. A flottája közben teljesen beállt a Yuuzhan Vong, jedi és első rendi egységek, a feléjük közelítő, Errant Venture által vezetett flotta és a ramakaziak közé. - Éppen felfejlődünk a mi támadásunkhoz a juzsannyij vongi ellen. Ez a legmegfelelőbb pozíció... - Háttal nekik? Aber bitte! - tajtékzott Fahrenheit. - Ezt magam sem tartom ésszerűnek - kelt kényszerűen a cosrai tiszttársa véleményének védelmére savanyú arckifejezéssel a mon cal, köztársasági Makin admirális is. - Próbáljanak csak meg eltakarítani az útból, fasiszti, kapitalisztyi... - mosolyodott el Szolovcev. - Eszembe sem jutna, biztos vagyok benne, hogy megegyezésre jutunk - visszakozott azonnal Makin. - Ne akarja megvárni, maga vörös Dreck, amíg felfejlődünk… - sziszegte válaszul Fahrenheit, és a ramakazi flotta lapos, szabad repülőfedélzetű hordozói a szenzorok tanulsága szerint elkezdték elindítani csapott V-alakú szárnyú zuhanóbombázóikat és kísérővadászaikat. - Snuka vor! - Vsztavajtye na pozsici’i - adta ki a parancsot Szolovcev a hídlegénységének a flotta pozíciójának tartására. El volt szánva rá, hogy ha kell, itt és most kirobbantja a következő összgalaktikus háborút az EGB ellen. - Altengernagy testvér, akarom mondani elvtárs - találta meg a hangját a parancsnoki szék mögött hebegő Popov arkhónpópa Szolovcevékhídján. - Ezeknek a hitetlen proletároknak a megsegítésére áldozná fel e szent hely védelmére kötött szent szövetségünket? Szembemenve a kapott utasításaival? - a pópa kíséretében lévő NKVD-sek fegyverei kattantak. - Cservenko! - rikkantotta el magát Szolovcev, mire az első tiszt jelt adott, és a hídra minden irányból kék-fehér zubbonyos, kék tányérsapkás tengerészgyalogosok zúdultak. A hirtelen, átmeneti létszám hátrányba került NKVD-sek aggódva tekingettek körbe. - Elnézést kérek, pópa elvtárs - fordult hátra vigyorogva a vörös fejű altengernagy. - Csak gondoskodom a parancsnoki személyzet és az Ön biztonságáról, és ne értse félre. Hovatovább... nem szegtem parancsot. NDK-s szövetségeseink a ránk bízott feladat, a Cár-bomba visszaszerzése céljából képeznek előttünk első vonalat. Nem fognak megszentségteleníteni semmit, ebben biztos vagyok. - Ne várja, hogy ezt csak úgy elhiggyem - makogta a fegyverekre pillantva idegesen Popov. - A Konklávé rendelkezései szerint kell eljárnunk... - A Konklávé nem rendelkezett semmit frontista szövetséges államok erőivel kapcsolatban! Mutasson nekem egy parancsot Vostroyáról, vagy Lehonról, vagy magától a drágalátos pópista konklávéjáról, atyuska, miszerint már nem áll fent védelmi szövetség Vostroya és az NDK frontista dolgozó népei között, és nem védhetem meg ezen szövetségeseinket a Vörös Flotta frontista esküje értelmében a fasiszti agresszoroktól, amelyek fenyegetik őket! - emelte fel a hangját felbátorodva Szolovcev. - Mutasson nekem ilyen parancsot, arkhónpópa! Popov összenézett az NKVD-sekkel, mormogott valamit, majd kifelé indult a hídról. - Mutatok is, altengernagy elvtárs, mutatok is - dörögte a pópa. - Hamarosan... Szolovcev intett a tengerészgyalogosainak, hogy engedják át a pópát és a belügyeseket, majd visszafordult az állapotjelző és a komok felé. - Csak siessenek, Terrik elvtársnő, Terik elvtárs, Putyilov elvtárs... csak siessenek - mormolta maga elé, miközben figyelte, ahogyan az Errant Venture és szedett-vedett kísérői elhaladnak a flottája mellett és a holdroncsok és a bolygó közi űrbe beérve lőni kezdik az Első Rend megmaradt hajóit, miközben leszálló és átszálló egységeket indítottak a felszín és a sérült jedi hajók felé. - Már nem sokáig tudom feltartani ezeket... már nem sok időnk maradt, hogy megmentsük, ami a frontizmusból maradt ebben a galaxisban... [folyt.köv.]
|
|