|
Jedha
Dec 22, 2022 17:06:52 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 22, 2022 17:06:52 GMT 1
Suun, Raynar, Serpa, valamint az életben maradt martalócok és Raynar új fészkéhez tartozó Killik harcosok továbbra is a kristály körül tanakodtak, amikor egyszer csak, mint egy fekete, céltudatos árny, Anakin Solo, a mellette vonuló fémes, idegen arcú humanoid, akit a bolygó külső kérgén itt-ott Demerzelként ismertek, valamint a kíséretüket alkotó védosztagos és Yuuzhan Vong harcosok bemasíroztak a kristály rejtő terembe az egyik oldaljáraton keresztül.
Anakin lekicsinylő arccal pillantott végig a Killik, jedi, és egyéb járulékos veszteséget szimbolizáló holttesteken, majd egyenesen a kristályszerűség felé indult, aktiválva a fénykardját, némán biccentve Raynarnak és Serpának, miután a szeme sarkából regisztrálta és tudomásul vette a jelenlétüket, hogy mielőtt meghallgatná a jelentésüket, vagy válaszolni bármiféle kérdésre azzal kapcsolatban, hogy miképpen került a kíséretébe egy nagy rakás Yuuzhan Vong - legalábbis Serpa szemöldöke felszaladt, amikor meglátta őket - , aktiválta a fénykardját és elindult a kristálytömb felé, a tőle megszokott határozott léptekkel.
A martalóc ruhába öltözött nő mintha a föld alól nőtt volna ki. Anakin lecövekelt, és kritikus tekintettel végigmérte a nála jó két fejjel alacsonyabb, sebhelyes, karikás szemgödrökkel megáldott arcú fizismiskát.
- Maga lesz az a drogos jedi, akiről az őrnagyom mesélt... - állapította meg lesajnáló arccal. - Én a maga helyében nem esnék neki csak úgy annak a kristálynak, fényesre nyalt arcú birodalmi főnök-nagyúr - közölte ellentmondást nem tűrően Suun. - Amint azt a barátaival már megbeszéltem - intett összevissza lobogó tincses fejével Serpa és Raynar felé -, szofisztikáltabb megoldás kell, minthogy nekiállunk spádéval szurkálni ezt a szerencsétlen kristálylényt...
- Maga itt az ügyeletes stréber, vagy csak be van szívva? - tolta egészen közel Suun arcához a fénykardját Anakin, mint a Sarasi mögött álló martalócok a fegyvereik felé nyúltak. - Nincs erre időm. Az ott - biccentett a fejével a kristály felé - bizonyára valami veszélyes fegyver. - Veszélyesebb, mint gondolná, már ha tud gondolkozni ebben a szűk egyenruhában - mérte végig Suun Anakin táskás szemekkel. - Birodalmi fő-fő inkvizítor úr.
Anakinnak valahogy Tahiri mezítlábas szemtelensége jutott eszébe erről a csitriről, aztán az, hogy mivé lett a lány később... paradox módon azoknak kezei, csápjai és egyéb végtagjai által, akik közül most jó néhányan az ő saját csapatának második vonalát erősítették. A paradoxon való gondolkodás értelmetlenségén feldühödve felemelte egyik vasalt kesztyűs öklét hogy arrébb söpörje Suunt, de ekkor egyszerre hárman is megköszörülték a torkukat, ki-ki a maga módján.
- Talán meg kellene hallgatnunk a jedi nőszemélyt - közölte fémes hangon Demerzel. - GépFészeknek igaza van, AnakinSolo - lépett elő Suun mellé RaynarThul is. - Mi is éreztük… ÚjFészek érezte… halál és pusztulás mindenütt, ha kudarcot vallunk. Az egész galaxisban…
Anakin felsóhajtott és Serpa őrnagyra pillantott, aki türelmesen felsorakozott Suun és Raynar mögé, a sorára várva, miközben a komjával babrált, ami egyszerre vagy fél tucat különböző vörös állapotjelzőt villogtatott a barlang falai felé. - Önnek is van hozzáfűznivalója, őrnagy? - Csak annyit mondok, uram - köszörülte meg a torkát Salle Serpa, miután Suun és martalócai felé biccentett - , hogy, bár a foglyuk voltam, tisztelettel bántak velem. És segítettek legyűrni a jedik és az alderaaniak csapatát - mutatott körbe az itt-ott heverő, felszeletelt holttesteken.
- Jó nagy mocskot csináltak, azt látom.... - Anakin továbbra is lekicsinylően méregette Suunt. - És emlékeztessen rá, őrnagy, ez azelőtt, vagy azután történt, hogy az ön eredeti csapatát legyilkolták? Most azt kellene mondanom, hogy kvittek vagyunk velük? - sziszegte Anakin a martalócok felé lendítve pengéjét egy pillanatra.
Mielőtt Serpa erre válaszolhatott volna, újra villogni kezdett a már amúgy is vörösen villogó komlinkje. - Uram, úgy tűnik, Rampart admirális hív minket - pillantott az eszközre döbbenten Serpa. - A bolygómag közepén? - pislogott értetlenkedve Suun.
- GépFészek és KorallFészek csinálják - intett folyékony tekintetével Demerzel és a körülötte álló néhány Yuuzhan Vong felé Raynar, akikhez nem sokára pár Killik rovar is csatlakozott abba a kéz-, vagy csápfogó kántálásban, amit együtt műveltek. - A bionikus és metallurgikus reléken és az általam elért kollektív tudatokon keresztül erősítem fel a kapcsolatot a felszín felé - közölte Demerzel. - Szóval szájról szájra adják az androidpofa üzenetét a barlangokban sompolygó rovarok és Vongok, nagyszerű - most Sarasi vágott olyan arcot, mint az előbb Anakin, amikor egymásra néztek.
- A részletek érdektelenek - rázta meg a fejét lassan, óvatosan Demerzel, hogy azért tagadásnak tűnjön, de a gondolatláncot se törje meg, amit nagy nehezen felépített a magkörnyéke teremből egészen a teljes kérgen át a felszínig, majd onnan föl a légkörön keresztül az Első Rend megmaradt flottájának zászlóshajójáig. - Új flották érkezését detektáltam. - GépFészeknek igaza van - hajlongott Raynar, ami ha nem is a feltétlen tiszteletadás jele, de valamiféle sávszélesség, vagy frekvenciaváltás lehetett nála, már ami az irányítása alá vont rovarokat illette. - ÚjFészek is érzékeli.
- Rendben, a kristály még várhat pár percet, gondolom - nyúlt át Sarasi válla felett Serpa komlinkjéért Anakin, és visszahúzva megragadta, majd aktiválta a “vétel” gombot, létrehozva a kapcsolatot, bármiféle hálózatot is épített hozzá Demerzel, valamint biológiai és gépi átjátszókból alkalmilag verbuvált gárdája. - Admirális? - szólt bele a komba Anakin. - Itt Solo Főinkvizítor, vétel!
- Főinkvizítor, hála Ren nagyúr emlékének! - kiabált bele sürgetően Rampart admirális. - Már azt hittem, el sem érem! Egy ramakazi, egy köztársasági és egy vostroyai flotta érkezett a rendszerbe, hadtest-méretű kontingensek! - Manőverezzenek a ramakazi hajók mellé, és védelmezzék a bolygót a köztársaságiaktól és a frontistáktól, amíg nem végzünk itt lent - adta ki a parancsot magától értetődő logika alapján Anakin, de Rampart közbevágott:
- Elnézést, Főinkvizítor, ha nem fogalmaztam az előbb világosan - Rampart hangja érezhetően elvékonyodott. - Jelenleg egyik flotta sem lő ránk a háromból, de nem is tanúsítanak szövetséges magatartást. Ha jól vettük ki az egymásközti forgalmazásukból, amit elfogtunk, mindhárom flotta deista kontroll alatt van, és a rendszerben lévő összes érdekelt felet szeretnék elszámolni, mindenki a saját szövetségi frakciójához tartozót... a ramakaziak minket, a köztársaságiak a jediket, a vostroyaiak pedig a Jedi Partizánokat, a bombájuk miatt. - Az égetnivaló csuhások - csúszott ki egy szitok Anakin szája szélén, s rögtön be is gyűjtött vele egy elismerő, egyetértő pillantást a még mindig vele szemben posztoló Sarasitól, amit nem igazán tudott hová tenni. - És mégis mire alapozzák ezt?
- Az Ön utasításaira, hogy működjek együtt a rendszerben lévő Yuuzhan Vong egységekkel - nyögte Rampart. - Illetve a rendszerből kimenekült deisták hazugságaira... - Gondolhattam volna - Anakin arcáról nem lehetett leolvasni, hogy tényleg gondolt - e erre a lehetőségre. - Azok a szűk látókörű barmok. Gondolom, egy Tiebolt már úton van, hogy őrizetbe vegye magát, admirális...
- Nos, elindult, amennyire a ramakazi parancsnoktól érkezett szűk instrukciókat értettem - dadogta Rampart. - De egyelőre nem fog tudni ideérni… elnézést, uram, de egy negyedik flotta is érkezett a rendszerbe, amelyikkel már közvetlen harci érintkezésben vagyunk. Az NDK hajói, legalábbis valamiféle hamis transzponderekkel operáló milícia. A zászlóshajójuk a szkennereik alapján az Errant Venture. A többi egység csempészhajó. - Gondolom, nem jelentenek gondot a flottájának - közölte lekicsinylően Anakin. - Ennyivel csak megbirkózik.
- A másik három flotta felszínre tartó rohamsiklókat indított, uram - ugrotta át Rampart a megjegyzést. - Lehetséges, hogy Ön a célpontjuk, vagy a szökésben lévő jedi terrorista, ha még nem találták meg esetleg... - Köszönöm - mérte végig Suunt még egyszer Anakin jéghideg tekintettel. - Megtaláltam.
- Amíg az NDK-s milicistákkal kell foglalkoznunk, addig nem tudunk Önnek segítséget nyújtani a felszínen, így értettem, uram - magyarázta Rampart. - Ha Tiebolt lefogat, vagy lövetni kezd a hajóimra a ramakaziak szuper-csillagrombolóival... akkor sem tudunk, uram.
Anakin tekintete néhány pillanatig jéghideg kéken villogott ide-oda, áthatolt, pontosabban megkerülte Suunt, mintha csak az útjába lett volna, majd egyszer Raynaron, egyszer Serpán állapodott meg. - Miben lehetünk a segítségedre, AnakinSolo? - előzte meg a Főinkvizítort a kérdéssel Raynar, amitől csak újabb irritált ráncok gyűltek Anakin homlokára.
- Kezdésnek azzal, ha megvárod, amíg kérdezek - sóhajtott fel nem tettetett fáradtsággal Anakin. - A Horn-pereputty idegesítő sleppje szükségtelenül bonyolódik bele az itteni ügyekbe - egy pillanatra lehunyta a szemét. - A deisták jelenléte... idegesítő, de szükséges a dolgok állása szempontjából. A csöves, messziről bűzlő, Erő-abuzáló Hornoké viszont nem várt komplikáció, felesleges változó. Itt a lehetőség, hogy a Fészked hasznossá tegye magát az ügy... az ügyünk érdekében, RaynarThul - nyomta meg a kifejezést és a megnevezést Anakin, kétséget sem hagyva afelől, hogy ez most egy afféle teszt, amikor Raynar bizonyíthatja, hogy érdemes az Anakin által még ki sem kristályosított - Jedha esetében ez akár szó szerint is érthető volt -, le sem tisztázott összetételű alkalmi koalícióban való részvételre. - Iktassátok ki a Horn-klánt, hogy ne zavarhassák meg a terveinket - tekintete ismét a még mindig előtte álldogáló, láthatóan végtelenül türelmes Sarasi Suunra szegeződött, majd gyorsan tovább is vonult onnan. - Mármint... a tervemet.
- RaynarThulFészek, az ÚjFészek megteszi, amit kell - biccentett Raynar és bogaraival együtt kirohant azon a járaton, amelyen Anakinék bejöttek. - Killik teszi meg, amit tenni kelle - pillantott utána sóhajtva Anakin, majd Serpa felé pillantott. - Őrnagy, nem engedhetjük meg, hogy a deista cosraiak, a Freiherrek és a Tieboltok sóbányába küldjék a mi Rampartunkat. Ha ennek az egésznek... híre megy Fondoron és a Cosrán... gyengülhetnek a pozícióink.
- Uram - Serpa rutinosan távol tartotta magát annak megjegyzésétől, hogy ez végső soron Solo döntései miatt is alakult így. Talán azért, mert nem akarta magára haragítani, talán azért, mert titokban tényleg hitt benne, hogy végig ez volt a Főinkvizítor terve, és és a végén minden jóra fordul majd, úgymond, mármint az Első Rend és immár a teljes galaxis szempontjából, amelyek természetesen most is ugyanazt jelentették. Így hát inkább várta a további parancsokat.
- Menjen fel Rampart hajójára - utasította Anakin. - Ha valaki őrizetbe veszi az admirálisunkat, és Fondorra kíséri, akkor maga legyen az, őrnagy. A flottával együtt. - Uram - tisztelgett Serpa, majd a még mindig kettejük között élő szobanövény formájában akadályt képező Suunt kikerülve a Főinkvizítor fülébe súgta. - Kérem, hallgassa meg a partizán nőt, ha alkalma van rá. Fontos lehet. Egy oldalon állunk. - Majd megfontolom - morogta Anakin, és útjára engedte Serpát, és tekintetét visszaengedte lefelé, a még mindig néma, de egyre sűrűbben pislogó Sarasi Suun beteges arcára.
Egy pillanatig zavart csend ereszkedett a teremre. - Elnézést - szólt közbe az egymással vérfarkasszemet néző Anakin és Suun egyébiránt abszolút néma kettősét egy pillanatra kettévágva Demerzel. - Miről is volt szó azzal a kristállyal kapcsolatban a terem közepén?
|
|
|
Jedha
Jan 30, 2023 12:03:24 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 30, 2023 12:03:24 GMT 1
Mialatt odalent a kristályt is tartalmazó barlangban Anakin, Suun és a többiek a további lépéseken tanakodtak, a vostroyai hajók manővereitől védett NDK-s jelzésű csempészek, élükön Booster Terrik vörös magán-csillagrombolójával - pontosabban immár az NDK népének közös dolgozói tulajdonában lévő, és Booster papa által csak üzemeltetett hajójával - már lőtávolságba kerültek Rampart hajóihoz. Körülöttük zavartan kerengő köztársasági leszállóegységek próbáltak kikerülni a Szolovcev, Booster és a velük szemben álló első rendi és ramakazi egységek között minden bizonnyal pillanatokon belül kialakuló tűzharc várható vonalából. - A még épen maradt jedi hajókról és a felszínről elindultak felénk az első menekülő és sérült jediket és civileket szállító siklók, az elsők már dokkoltak is a főhangárban - jelentette a csillagromboló spéci (ti. lopott) felszerelésekkel telepakolt legénységi árkának hevenyészett komtermináljáról, egy kibelezett R2-es törzse mellől Mirax Terrik, tekintetében anyai aggodalom villogott. - De továbbra sem sikerült megtalálnunk a kimentett, katapultált pilóták között sem Valin, sem Jys-t... - Biztosan ott vannak valahol a srácok - Booster Terrik ősz alakja továbbra is magabiztosan magasodott a hídon.
- Fő'nök - jelentette a radarokat kezelő togoriai. - Az E'ső rendi rombolók lőtávolságban. A Karrde-szárny részéről kérdi Chin főnök, hogy lőhetnek-e. - Várjanak még, mondd meg nekik, H'sihsi - hümmögött Booster. A Talon Karrde felfegyverezhető hajóhadának maradékát vezére halála után átvevő csempész alvezér közismerten nem kedvelte az Első Rendet, mivel a volt főnöke és Lando Calrissian halálát okozó coruscanti robbantásos merényleteket magánvéleménye szerint nem renegátisták, hanem az Első Rend funkcionáriusai követték el. - Szabad utat akarok nyitni a mozgásképes jedi cirkálóknak... a vostroyai hajók?
- Egyelőre nem híttak minket, fő'nök - rázta bajszait a macskaszerű lény. - Úgy tűnik, bevették a farbát. - Még szerencse - mormogta Booster. A Mirax lánya által javasolt blöff, hogy az NDK hivatalos önkéntes erőinek adják ki magukat, holott semmi ilyesmi felhatalmazásuk nem volt Jagged Feltől, kockázatos lépés volt, de egyelőre bejött, vagy azért, mert a vostroyai altengernagy túl buta volt, hogy megkérdőjelezze Boosterék állítását, vagy, hogy egyáltalán megerősítést kérjen az egész mese felől Generistől... vagy éppen azért, mert elég okos volt hozzá, hogy ne kérjen.
Hirtelen zaj támadt a híd páncélajtói előtti folyosón. - Mi van má', csinájjatok rendet! - ordított ki Booster, aztán döbbenten meredt két, az ajtó előtt rutinszerű őrségben hagyott ithoriai őrének kalapácsfejére, amelyek testüktől elválasztva bepattogtak az Errant Venture hídjának fémpadlójára. - Tele vannak velük a menekülők siklói, amiket fedélzetre vettünk, mindenhol ott vannak! - rohant be kétségbeesetten Booster egyik alhadnagya, egy rózsaszín bőrű zeltron kalóznő, aztán összeesett... a hátából pedig egy Killik kitinláb állt ki.
Csak ekkor szólaltak meg a szirénák, de már hiába. Booster a sugárvetőjéért kapott, és a hatalmas, régi mordályból el is eresztett egy lövedéket a beözönlő bogarak felé... de a bogarak mögött érkező szétfolyt arcú alak fénykardja visszapattintotta a lövést, egyenesen az öreg csempész arcába... - Apaaa! - sikoltott fel Mirax Terrik, de mire felkászálódott a legénységi árokból, az öreg Booster már szétégett fejjel feküdt a padlón... Mirax könnyben ázó szemekkel meredt a bemasírozó bogarakra. - Raynar... - ismerte fel a vezetőjüket. - Mi lelt téged? Mi csak... - szipogta a nő - mi csak a srácaimért... - Ha az Erő veled lenne, egyedül-asszonyság, tudnád, már nincsenek ők - gurgulázta Raynar Thul. - A hajód beavatkozik a terveinkbe. A hajód mostantól ÚjFészek fészke...
- Segíteni jöttünk... - Mirax miközben terelni próbált, hirtelen a legénységi árok egyik termináljánál lévő, önmegsemmisítő parancssort aktiváló gombok felé mozdult, de egy nagydarab Killik elkapta és csattogó csáprágói közül egy méretes adag ambróziával borította be a nő arcát.
A legénység életben maradt tagjai is így jártak. Mire nem sokkal később feltápászkodtak, már üveges volt a tekintetük. - Az ÚjFészek köszönt titeket a Hordában, kik egyesültetek velünk - hunyorogta Raynar szuggesztíven, miközben a kiüresedett tekintetű Mirax végtagjait egymás mellé egyelőre igen nehezen rakosgatva odacsámpázott elé. - Végre elnyeri valódi értelmét a Dolgozók hatalma... - játszadozott valamiféle fanyarnak szánt mosoly Raynar szája szélén. - MiraxTerrik dolgozónő, utasítsd a többi hajót, amelyek nekünk engedelmeskednek, hogy forduljanak vissza... mondd nekik, hogy Generis parancsa... - folydogált elégedetten Raynar arca. - Amint elértük az első visszafele vezető ugrási pontot a mélyűrben, üzenj nekik, hogy elosztjuk a fedélzetre vett menekülteket a hajóik között. Minden hajóra induló siklóban legyenek Killik harcosok, elegendő ambrózia és újdolgozók, hogy elvigyék ÚjFészek közös tudatát a többi szigetember-csempésznek a flottában. Ha végeztetek, változtassátok meg a hajó azonosítóját... az ÚjFészek zászlóshajója... - simított végig közös szerzeményük hídjának fémkorlátján Raynar látható elégedettséggel - ...a Joint Venture.
...
Serpa őrnagy néhány első rendi védosztagos és egy, Suun csapatából velük maradt vezető kíséretében a Suunék által nemrég elpusztított kristálydroglabor maradványai között ért vissza a felszínre. Ahogyan az első rendi tiszt és társai kiléptek a felszínre, hirtelen sugárvetők kattantak körülöttük. - Állj! Tegyék le a fegyvert!
Serpa lassan hozzászokott a sötét barlangok után bántónak tűnő napfényhez. Volt annyi rutinja, hogy ne kapjon rögtön az oldalfegyveréért, amíg azt sem látta, hogy egyáltalán kikkel állt szemben. Amíg a mögötte érkező lövészek sisakvizorai is alkalmazkodtak az erősebb fényviszonyokhoz, az őrnagy gyorsan magasba emelte a kezét, nehogy valamelyik felelőtlen kísérője esztelen módon azonnal lövöldözni kezdjen, ő pedig két tűz közé kerüljön... amíg színes karikák táncoltak csak alakok és dűnék helyett a szemei előtt, már annyi idő alatt is megállapította, hogy a rajtuk ütők nem cosraiaik és nem vostroyaiak, hiszen Basic nyelven szólaltak meg... fénykardok surrogó zizegését sem hallotta, tehát valószínűleg nem is jedik... akkor pedig...
- Nem ellenségünk a Köztársaság - mondta végül. - Egy oldalon állunk ebben a harcban... A dűnék mögül néhány mon calamari tengerészgyalogos lépett elő, rájuk irányzott fegyverekkel. A vezetőjük egy magas, szőke humán tiszt volt, aki amint közelebb lépett, eltátotta a száját. - Serpa őrnagy? Maga... itt? - Vaultson hadnagy - ismerte fel volt kollégáját a Gárdából Salle Serpa. A férfi fekete zubbonyán egy ökölbe szorított kész zúzott össze épp egy fényardot. - ErőElhárítás, ha jól látom. - Igen, uram... őőő... ezerszer éljen a Gárda, uram! - méregette Serpa birodalmi egyenruháját tanácstalanul Vaultson. - Uram, engem úgy tájékoztattak, hogy Önök és a Yuuzhan Vong... - Félreértés, fiam - rázott kezet a köztársasági EE-ssel Serpa, aki még fiatal kadétként szolgált vele a Gárdában coruscanti évei alatt. - Amit éppen tisztázni indultam. Létfontosságú, hogy visszatérjek az Első rendi hajóinkhoz. - Elkísérjük az egyik rohamcsónakunkhoz - Vaulston az osztaga quarren tiszthelyettesének kétkedő, csápos pillantását látva hozzátette. - Mire várnak, gyerünk már! Az életemet is rábíznám az őrnagyra, biztosan nem Vongpárti. - Sajnos a birodalmi és vostroyai hajók még nem értek le, van egy kis félreértés odafent. - Annál jobb - Serpa nem tudott többet a planéta felett zajló eseményekről, de úgy vélte, útközben is ráér tájékozódni. Az pedig csak növelte az esélyeit, ha egy köztársasági siklón száll át Rampart zászlóshajójára, lehetőleg még mielőtt valami ramakazi odaér. Bajtársiasan megrázta Vaultson kezét. - Örülök, hogy magukkal találkoztam először. Ezerszer éljen a Gárda, fiam. Kísérjenek fel... a kíséretemmel együtt.
|
|
|
Jedha
Feb 9, 2023 14:32:26 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Feb 9, 2023 14:32:26 GMT 1
A jedi bűnöző olyan szemekkel bámult Anakinra, mintha teljesen új embert látna maga előtt ahelyett a férfi helyett, aki hónapokkal korábban kínvallatta őt a csillagrombolója fedélzetén, valahol az azóta elpusztult Mandalore-bolygó környékén… Sarasi Suun szemében a feladás mellett egyfajta új erő, egy új elhatározás sötétlett, ami Anakin tapasztalt lelki szemei számára egyáltalán nem volt nehezen megfejthető – a nő belátása és feladatának megértése csak úgy sugárzott körülötte az Erőben, nagy, az egész galaxisra kiható súlyával elnyomva benne a rá váró út amoralitása miatt rátörő kétségbeesést és félelmet, a bizonytalanságot, a kétségeket… Anakin előtt egy teljesen más ember állt, mint akit hónapokkal korábban megpróbált meggyőzni az igazáról, akit maga mellé akart állítani, mert egyszer régen megmutatta már, hogy képes a nagyobb jó érdekében cselekedni.
Sarasi Suunon nem maradt semmi betörnivaló, semmi meggyőznivaló. A jedi magától jutott el ugyanazokra a következtetésekre, amikre Anakin erőszakkal akarta őr rávezetni – a Főinkvizítor érdekesnek, ugyanakkor megfontolandónak tartotta ezt az utóbbi tényt a további terveire nézve: az erőszak nem mindig a legjobb módszer. Demerzel a nagy individualista, Vergere-szerű felfogásával egyetértene ezzel, pedig Anakin szerint nem mindenkinek adatik meg az a kegy, hogy önmagától és ezáltal őszintén és sokkal jobban elkötelezve találjon rá a helyes útra. - Szóval elfogadtad az igazságot, jedi – szólt végül. – Végre belátásra találtál. - Elfogadtam az igazságot, hogy egyelőre, és egy meghatározottan rövid ideig szükség van az olyan szörnyetegekre, mint te, Anakin Solo – felelte a nő, és lépett egyet hátra.
- Értem a fenntartásaidat – hunyta le egy pillanatra a szemeit somolyogva Anakin. – De nincs időnk rájuk. Ha ki akarunk jutni innen, sietnünk kell, különben az összes odafent mérkőző frakció kereszttüzében találjuk magunkat.
- Nocsak… a jedi és a főinkvizítor… micsoda szép egyesülés – sétált be saját hatalmának teljes tudatában és bizonyosságában Jude Rozess az egyik barlangból. Anakin lobogó köpennyel fordult felé, Suun kezében pedig azonnal aktiválódott Ashere Tano kéken izzó fénykardpengéje. A renegátista alvezér megállapodott néhány méterre a párostól, és csípőre tett kézzel végighordozta rajtuk a tekintetét. Aztán felnyúlt, és egy intéssel füstfelhővé omlasztotta az arcát takaró álarcot.
- Rozess asszony – tornyosult fölébe a birodalmi főinkvizítor vészjósló alakja, aki ugyan szemmel nem láthatta tisztán a barlang két oldalán gomolygó fekete energiaáramlatokat a sötétségben, de vegytisztán kiérezte őket az Erőből. – Dolohov, és Lord Momin – szólt az arctalan, alaktalan és felismerhetetlenül hátramaradott kísérőknek. – Minek köszönhetjük ezt a váratlan látogatást? Meg kell mondjam, szépen rejtőzködtetek előlem az erőben, de nem volt rá szükség. Már egy oldalon állunk – tette hozzá, mert azt is látta az előtte álló nő tekintetében, hogy az pontosan tisztában van vele, hogy Darth Talont, a renegátisták új vezetőjét már a Főinkvizítor irányítja.
- Én csakis a Sötét Nagyúr oldalán állok, akit maga meggyilkolt, Főinkvizítor – mosolyodott el Jude Rozess. – Csakhogy most nem ezért jöttem. Azért jöttem, mert olyasmit adhatok át nektek, aminek az értéke… meggyőz majd arról, hogy szabadon hagyjatok minket. Mármint azokat, akik nem óhajtanak részt venni a Talon-féle színjátékodban.
- Színjáték, ugyan – Anakin Solo elégedetten nézett le Judera, miközben felemelte a tenyerét, és az ujjaiból vörös villámszikrákat kezdett pattogtatni. – Ti azt szolgáljátok, aki a legerősebb, mert mindig mestert kerestek magatoknak. Mit számít neked, hogy ki az? Jude örömtelenül felnevetett. - Maga helyes fiú, Anakin – kuncogott továbbra is kissé tébolyultan a Rozess-mátriárka. – De nem sokáig marad életben, ha a mostani híveire támaszkodik, és hiába halunk meg itt ma mindanyian, nem az én fajtámtól kell tartania a legjobban. Legfőképpen azok törnek az életére… akiktől a legfontosabbat remélte: az információit, amelyek alapján például ide, a Jedhára is eljött.
- A renegátista ügynökök mind ki lesznek füstölve a segítséged nélkül is. Nincs szükségem új szövetségesekre. - Nincs? Na és ha azt mondom, hogy olyasmit tudnék mondani a maga drágalátos hírszerző igazgatójáról, Calixte moffról, hogy még a haja is égnek fog állni tőle, Főinkvizítor? - Arra gondolsz, hogy a valódi neve Astoria Draay, és az öcséd volt felesége, akit azért pateroltak ki majdnem az életből is, mert nem akart beállni veled és a fivéreddel Sordis seregébe? Aki azóta is elkötelezetten üldözi a magadfajtát, legfőképpen a saját családja terrorista tagjait? Nem látom be, miért kellene megválnom egy ilyen vehemensen renegát-ellenes erőforrástól.
- Nem erre gondoltam – mosolyodott el szenvtelenül Jude. – Hanem arra, amit a Concrete Állomáson művelt. Arra, hogy Astoria Draay csakis azért van életben, mert én, az állítólagos gyilkosa megengedtem neki, mégpedig a Sötét Nagyúr, Sordis parancsára, hogy életben maradjon? Ő továbbra is Sordist szolgálja, most is Sordis parancsait teljesíti. Egész pontosan az a célja, hogy visszahozza a Sötét Nagyurat a saját maga irányítása alatt.
- Hagymázas képzelgés – legyintett Anakin. - Valóban? Magának jelentettek egy Blava nevű nőről, aki a Concrete Állomáson dolgozott, igen? - Blava? Rémlik, igen. Azóta a Calimra rendeltük, ott tökéletes felügyelet alatt van. - Blava tábornok az egyetlen kapcsolat a Concrete és Sordis között. A Calim pedig nincs biztonságban, amíg ő ott van. - Egyéb halálpálca-fűtötte mondanivaló? – kérdezte Anakin, és a keze a fénykardmarkolatára csúszott. - Ez itt – húzott elő egy adatkártyát Jude – egy Dathomiron készült felvétel Sordis és Blava társalgásából. - Miért voltak ügynökeid Sordis mellett? Azt hittem, a nagyurad feltétel nélküli rajongója vagy.
- Sordis túlságosan félvállról vette a biztonsági kérdéseket. Én nem benne, hanem a társaimban nem bízhattam meg. Nem bízhattam, amikor a Sötét Nagyúr élete volt a tét. De ennek… már vége – Jude szemeiben villámok égtek, amikor szembenézett a nagyura gyilkosával. - A felvétel bizonyíték arra, hogy Blava akarva vagy az agyába épített Sordisra jellemző mentális parancs hatására egyszer aktiválódik, és szabotálni fogja a Calimon folyó… műveleteket? – forgatta meg az adatkártyát az ujjai között. - Bizonyíték arra, hogy Sordisnak a calimon folyó kísérletek jelentették a kulcsot egy újabb feltámadásra, egy újabb visszatérésre! – emelte fel a hangját sürgetően Jude. - Ha ebből a sok zagyvaságból valami igaz is lenne… éppen te miért akarnád megakadályozni Sordis újjászületését, terrorista barátom?
- Mert a Concrete-projektet Calixte, azazhogy Astoria irányította, aki szabotálta a tervet! Ő irányítani akarja Sordist, nem szolgálni őt! Mindenkibe, aki a Concrete-közelében szolgált, agyalapi parancsot építettek, abba az agyba is, amit a visszatérő Sordis-entitásba szándékoznak beletenni. - Egyszóval ez nem a te drága Sordisod lenne, hanem satnya másolat… Ez így mind nagyon zavaros – ráncolta a homlokát Anakin. – És nem túl hihető. Mit kértek cserébe, ha a bizonyítékről kiderül, hogy hiteles?
- Egyetlen dolgot kérek a szabadságomon kívül, Főinkvizítor – felelte Jude, és a szemeiben vörös tűz lobbant. – Olyan infót kérek, ami a birtokodban van, mert hozzáférsz a Vezérkarod forrásaihoz, és mert Calixte adatbázisában is benne van, mert szemmel tartja a fiát, és mert te nyom nélkül ki is tudod kérni Calixte tudta nélkül... Draay Rozess tartózkodási helyét. A Köztársaság nyilvántartása mondjuk úgy... hiányos e téren, és bár a coruscanti kapcsolataim által birtokába kerültem néhány információnak, nem árt többszörösen leellenőrizni. Emellett pedig azt kérem, hogy egyszer s mindekorra akadályozd meg Astoria kártékonykodását.
|
|
|
Jedha
Mar 26, 2023 21:02:21 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 26, 2023 21:02:21 GMT 1
A Jedha légköréből kiszakadó, és a környező, vegyesen korall- és fémhulladékból álló roncsmezőkön átvágó köztársasági Erő-elhárító rohamcsónakokat stílusos módon a sajátjaikhoz tartozó E-szárnyúak, és az utasuk céljának számító Első rendi hajókról felszálló, jól láthatóan sérült, ütközetet éppen hogy túlélt vörös vezérsíkú TIE-Interceptorok és Defenderek vették védelmező körbe. Vaultson EE-jelzésű siklója és kísérői óvatosan manővereztek a roncsok között, amelyek az Első rendi flotta megmaradt hajói között lebegtek. A SupRSD Eradicatorhoz, egy széles, lapos parancsnoki híddal ellátott fekete parancsnoki hajóhoz közeledve Serpa őrnagy az egyik repulzoros tompítókkal ellátott kommandós-ülésen elhelyezkedve figyelte az utastér egyik szűk, lőrésszerű plexijén át az odakint manőverező hajóhadat. Az Első Rend megmaradt egységeihez legközelebb álló, összevisszaságot alkotó csempészhajók flottája, amelyet leginkább a kontingens élén álló Errant Venture vörös, ék alakú sziluettjéről lehetett felismerni, a korábbi jelentésekhez képest - melyeket Serpa volt gárdatársa, Vaultson komlinkjébe belehallgatva csípett el, miközben elhagyták az alsó orbitális pályát - most sebesen távolodott a megmaradt fekete csillagrombolóktól, ebből pedig Serpa - aki korábban a Jedha barlangjaiban szintén hallotta Rampart jelentéstételét Solo Főinkvizítornak - arra következtetett, hogy a folyadékarcú Raynar Thul és Killikjei minden bizonnyal sikerrel jártak és valahogy nálánál gyorsabban a felszínre jutva tán már meg is szerezték az irányítást az NDK-kontingens zászlóshajója felett.
A célpontjukul szolgáló Első rendi kontingens mögött, a többi flottához kvázi gátat képezve lebegtek a vostroyai hajók, Serpa szemszögéből nézve legalábbis mindenképp zavaróan közel, hátukat nekik és a bolygónak fordítva, mivel orruk és lövegeik nagy része a túlnan gyülekező ramakazi hajók felé irányult. A nagy távolság miatt Serpa nem tudta olyan jól kivenni az állítólagos új típusú ramakazi - birodalmi sorhajók pontos alakját és felmérni tűzerejüket, de azt még ebből a távolságból is látta, hogy a vostroyai flotta vadászgépeinek vonalában néhány, birodalmi háromszárnyú űrsiklókból álló raj is manőverezek a meglepően ritkán előforduló TIE-ok és más, V-alakú, vízszintes szárnyakkal ellátott, Serpa számára közelebbről nem ismert, fedezetet biztosító birodalmi vadászosztagok között - ebből pedig arra következtetett, hogy bárkit is küldött a ramakazi parancsnok az Első Rend kapitányainak letartóztatására, azok minden bizonnyal - és szigorúan egyelőre - fennakadtak a közéjük manőverező, eddig az NDK őrült kalózait és banditáit fedező vostroyai hajók blokádján, akár direkt ez volt a frontista parancsnokok célja, akár csak szerencsés véletlen. Azért Serpa inkább az utóbbira fogadott volna, mivel nem feltételezte, hogy egy random vostroyai admirálisféleség túl sokat tudna a Főinkvizítor motivációiról és céljairól… hacsak a Killikek és Raynar nem eleve a vostroyai vezérhajót foglalták el és most onnan osztogatják a számukra kedvező parancsaikat saját és az NDK-s hajóknak is, kettőt egy csapásra alapon, de azért ennyire még Serpa sem tartotta kompetensnek a bolond bogár-jedit, sem ennyire ostobának a vostroyaiakat. Távolabb pedig, a birodalmi és frontista hajók, és a jedi, illetve Első rendi, Yuuzhan Vong és aszteroida-, illetve mindenféle egyéb kőzetroncsok alkotta patthelyzeten és navigációs összevisszaságon túl a Köztársaság kontingense a bolygó túlsó oldala felé néző leszállóhelyek felé igyekezett… kimaradtak a csörtéből, egyszersmind meg is magyarázva Serpa ki nem mondott kérdését, hogy hogyan tudtak Coruscant erői elsőnek, a többieket megelőzve felszínt érni.
Ez a meggyőződés csak megerősödött Serpában, amikor az Eradicator sérült hajókkal és belövésekkel teli hangárjában néhány vörös páncélos rohamosztagos társaságában egyedül Rampartot látta. Az admirális megviseltnek tűnt, de inkább gyanakodva, mint félve méregette az érkező köztársasági rohamsiklókat. Az Első Rend protokolljai világosak voltak. Ha egy, Serpa engedélykódjaival rendelkező biztonsági tiszt azonosította magát, akkor érkezhetett akár alakváltó űrsárkányon, tisztelettel vegyes félelemmel kellett fogadni az Első Rend mindegyik hajóján. - Még egyszer köszönöm a fuvart - közölte Vaultsonnal az utastérben Serpa, amint a rohamcsónak leszállókarmai megállapodtak a csillagromboló hangárjának plasztoid talaján, és a hajtóművek alacsonyabb, készenléti fokozatba váltottak. - Ne álljanak le, amint kiszálltunk, teljes sebességgel hagyják el a hangárt a többi egységgel együtt.
- Nem tesz semmit, őrnagy - rázott kezet ismét volt felettesével az EE-sek ex-GAG-os vezetője. - Ez a legkevesebb. Mi visszatérünk a felszínre… - Szerintem felesleges - jegyezte meg Serpa. - Az az elhagyott droglabor… semmi jelentékeny értékkel nem bír. A tartalék bázisunkat felügyeltem onnan - nem tetszett neki, hogy hazudnia kell volt alárendeltjének, aki közös gárdista múltjukra tekintettel még államokon, egyenruhákon és rangjelzéseken átnyúlva is hajlandó volt segíteni neki, de nem akarta, hogy ismét ott nyüzsögjenek a köztársasági kommandósok, amikor adott esetben a Főinkvizítor és a többiek is arrafelé akarnának netalántán kijutni. Vaultsonéknak nem kellett tudni a magba vezető járatokról a kristálylabor alatt. - Már átvizsgáltuk a saját csapataimmal a romokat, amikor maguk megérkeztek - folytatta így Serpa. - Nem találtuk nyomát sem Sarasi Suunnak, sem a vostroyai bombának… a Főinkvizítor pedig… a bolygó egy másik pontján szállt le - magyarázta Salle Serpa.
A magas, szőke EE-s férfi pár pillanatig zavarodottan ráncolta a homlokát, aztán biccentett. - Rendben, ha maga mondja… akkor megnézzük, tudunk-e segíteni a közeli jedi hajók kiürítésében… feltéve, hogy maguk nem kezdenek el újra lőni… - Elrendezem itt a helyzetet, fiam - tisztelgett Serpa és a lenyíló rámpa felé indult. Vaultson intésére a köztársasági rohamcsónakok felszálltak a birodalmi hadihajó hangárjából, és a hajótörzs alatt köröző E-szárnyúak védelmében elindultak a legközelebbi jedi hajó, egy bothan rakétás csillagcirkáló roncsa felé.
Serpa még utána pillantott a távolódó hajóknak, majd odasietett a fogadóbizottságot vezető Rampart admirálishoz. - Admirális? - biccentett neki. - A Főinkvizítor személyes utasítását hozom.
- Épp időben, őrnagy - tisztelgett Rampart egyre sürgető idegességgel a hangjában. - A generisi csempészflotta beszüntette a tüzelést és visszavonul. A vostroyaik védvonala hamarosan összecsap a ramakaziakkal, vagy pedig vissza kell vonulniuk. Akkor pedig a BBH rohamsiklói úton lesznek ide… beszélnie kell velük, és… - A Főinkvizítor személyes utasítása, hogy Önt védőőrizetbe kell vennem a Yuuzhan Vonggal való kollaboráció gyanúja miatt - intett Serpa szolgálati engedélyét felmutatva a Rampart mögött strázsáló vörös páncélos védosztagosoknak. - KÍsérjék az admirálist a kabinjába!
- De hát a Főinkvizítor parancsai… de hát én végig… - hebegte Rampart, miközben elvezették. Serpa magabiztosan kihúzta magát és az admirális adjutánsához fordult. Ennek most hihetőnek, meggyőzőnek kellett lennie, Rampart pedig akkor volt hiteles a fogoly szerepkörben, nos… ha valóban azt hitte, hogy letartóztatják. Serpa pedig tisztában volt annyira az Első Rend működésével, hogy tudja… ez talán ténylegesen így is lesz. Gyorsan helyre kellett állnia a rendnek az Első Rend hajóin, mert ha a bolond öreg Terrik hajói eltakarodnak az útból, akkor a ramakaziak kemény szóval, vagy tűzerővel, de így, vagy úgy, átjutnak hozzájuk.
- Kísérjen fel a hídra és nyisson csatornát a ramakazi vezérhajó és a felénk tartó birodalmi siklók közül a flotta hírszerzési parancsnoki kódjával rendelkező egysége felé egyaránt - utasította az adjutánst. - Közölje velük, hogy az Első Rend belbiztonsági szolgálata, a Hűségosztály nevében helyreállítottam a rendet a zászlóshajón, a beavatkozásuk szükségtelen, ismétlem, a beavatkozásuk szükségtelen, elszakadunk, amint biztosítják az utat a vostroyai hajók vonalán keresztül, és azonnal indulunk tovább Fondorra! - Uram… értettem, uram… -az adjutáns szeme egy pillanatra elkerekedett. - Hátrahagyjuk a Főinkvizítort, uram?
- A Főinkvizítor tud vigyázni magára, fiam - vetette oda Serpa. - Most fontosabb dolgunk van, az utasításai alapján… - Én.. igen, uram - hebegte a hadnagyszerűség. - És még egy dolog - ütött valami szöget Serpa fejébe. - Kérek egy privát komlinket hiperhullámú jelerősítővel, jelenteni akarok a Főinkvizítornak, mielőtt elhagyjuk a rendszert… - Attól tartok uram, az nem fog menni, uram… - hebegte az adjutáns. - A vostroyai és köztársasági hajók minden frekvencián zavarják a kommunikációt a felszín felé… a ramakazi hajók pedig a mi szabvány titkos sávjainkon is…
Serpa idegesen beharapta az ajkát, majd a fekete bőrű férfi felé fordult. - Nos, rendben, úgy látom, ma akadékoskodó kedvében van, hadnagy… mondja csak, mi a neve és az azonosító száma? - Uram, Conakry másodosztályú rendvezető-helyettes, uram - tisztelgett hebegve az adjutáns, egészen elfehéredve, ami sötét bőrszínéhez képest nem kis teljesítmény volt. - WKND-0169, uram…
- Nos, másodosztályú rendvezető-helyettes úr… - 01… 69… - Serpa akkurátusan előalászott zubbonya zsebéből egy kis adatrögzítő padot és egy apró fekete adatrögzítő tollal bepötyögve a holointerfészbe az azonosítót, amelyet a hadnagy halálra váltan szemlélt. A Hűségosztály biztonsági feljegyzései között aktával rendelkezni nem volt éppen életbiztosítás. - Akkor rögzítem a jelentésemet a Főinkvizítor számára, Önök pedig nem a felszín felé sugározzák ki tovább, hanem… a vörös borítású csillagromboló felé, amelyik a koszos kompániájával éppen elfelé igyekszik innen. Ajánlom, hogy még azelőtt elérjen hozzájuk az átjátszás, hogy kiugranak a rendszerből…
- Igen, uram, értem, uram, de… uram - hebegte Conakry. - Az egy generisi frontista lázadó hajó… az imént még tüzet váltottunk velük, mielőtt visszavonultak… - Mivel írja a nevét a végén, i-vel, vagy y-al? - hümmögött tovább jegyzetelve Serpa. - És mit is mondott, másodosztály? Vagy inkább harmad? - Uram, én csak.. - nyögte megsemmisülten Conakry.
- Maga csak ne ártsa bele a fekete orrát a Hűségosztály által adott parancsnok miértjébe, harmadosztályú rendvezető-alhelyettes, mielőtt odakerül Rampart admirális mellé az elkülönítőbe! - fejezte be a fegyelmi jelentés rögzítését Serpa elégedett arckifejezéssel, mire Conakry digitális rendfokozati jelzése azonnal szinkronizált az Első Rend központi adatbázisával, és az adjutáns mellkasáról eltűnt egy vörös és egy kék rendfokozati kódjelölő négyzet. - Értettem, intézkedem, uram - takarodott az elvezetett Rampart után megsemmisülve az adjutáns, Serpa pedig, mint aki jól végezte dolgát, végre elindulhatott a hídra, hogy jelentést tegyen mindenkinek mindenről, akinek és amiről kellett.
...
A Pjotr Velikij fedélzetén Szolovcev altengernagy legnagyobb csalódására az előzetes várakozások és kezdetben ígéretesnek ígérkező, az Első Rend hajói körül korábban kibontakozó tűzharc robbanásaival ellentétben egyszer csak az Errant Venture és NDK-s szabadfoglalkozású önkéntesekből álló kísérete hirtelen minden előjel nélkül beszüntette a harcot a fekete csillagrombolókkal, és éles fordulóval, hátsó pajzsokat kapcsolva távolodni kezdett a harci érintkezéstől és magától a bolygótól azon a vektoron, amelyen jött… Szolovcev legénységének hívásaira pedig még csak nem is válaszoltak.
- Cservenko, még mindig semmi? - noszogatta újra és újra első tisztjét az altengernagy, miközben a saját flottája és a kívülről fenyegetően közeledő ramakazi hajók, valamint a két sáv között manöverő saját és EGB-s vadászosztagok között most már kritikusra csökkent a távolság, immáron úgy tűnt, néhány pillanatig lehet már csak elkerülni a fizikai, vagy a fegyveres összeütközést közöttük, ráadásul pozíciójuk is okafogyottá vált azáltal, hogy az NDK-s flottakontingens lassan kimanőverezett közülük és az Első Rend hajói közül, hovatovább ugyanakkor a ramakaziak sem tettek arra különösebb erőfeszítést, hogy üldözzék őket, őket továbbra is jobban érdekelte, hogy közelebb jussanak a felszínhez és különösen az Első Rend hajóihoz.
- Nyet, tavaris komangyir - rázta a fejét az első tiszt, azonban ugyanebben a pillanatban zöldre váltottak a híd zárt páncélajtóinak eddig kellemesen vörös állapotjelzői, és megjelent a hídon ismételten Popov arkhónpópa és ezúttal immár egy századnyi NKVD-s biztonsági. A hidat biztosító kék-fehér pólós tengerészgyalogosok tanácstalanul emelték fel fegyvereiket a túlerővel szemben. - Sztoj! Megállni! - pattant fel az érkezők felé Cservenko, de az egyik NKVD-s egy kábítólövéssel leterítette az első tisztet.
- Bojci krasznovo flotti, nye sztrilaty! - Szolovcev gyorsan, és leginkább szomorúan közbeavatkozott, mielőtt polgárháborús zónává változott volna a vostroyai zászlóshajó parancsnoki hídja. A tengerészgyalogosok altengernagyuk parancsára morogva leengedték a fegyvereiket és hagyták, hogy az NKVD-sek begyűjtsék azokat. Popov elégedetten Szolovcev elé sétált. - Most már hajlandó a Konklávé utasításait követni a Szent Jegyiha védelmében, altengernagy elvtárs?
- Mindez tárgytalan - sóhajtott fel Szolovcev. - Az NDK flottája visszavonul… - az altengernagynak fogalma sem volt, hogy mi változtatta meg Booster és Mirax Terrik álláspontját. Ahonnan ő látta, a generisi csempészek könnyedén legyűrték volna az Első Rend súlyosan sérült hajóit és eljuthattak volna a felszínre ehelyett egyszer csak megfordultak… Szolovcev nem tehetett többet. Csak remélte, hogy elég időt adott Putyilovnak, hogy elhagyja a zászlóshajót, és végrehajtsa terve következő stációját, bármi is volt az… - Most már nem köt minket a frontista segítségnyújtás. Tegyenek, amit akarnak - nyújtotta előre az altengernagy a kezeit megadóan, mintha csak azt várta volna, hogy kattanjon rajta az NKVD energiabilincse. Popov azonban csak sokat tudóan elmosolyodott.
- Bizonyára Ön, egy többszörösen kitüntetett frontista hős sem gondolhatja komolyan, hogy renitens első tisztje túlkapásai miatt bármivel is vádolnánk Önt, altengernagy elvtárs? - mosolygott elnézően Popov, az NKVD-s biztonságiak tekintete és fegyverei kereszttüzében ülő Szolovcev pedig rádöbbent, hogy egyfelől most talán megúszta a rögtönítélő hadbíróságot és a kivégzést, másfelől úgy tűnt neki, hogy az NKVD-seket és a popiusistáknak egyelőre szükségük van rá a flotta koordinálásához… márpedig minél tovább pozícióban marad, annál tovább lesz még némi lehetősége beavatkozásra, gondolta az altengernagy, és megadóan elmosolyodott. - Igaza van, bocsássa meg tájékozatlanságomat, atyám… újrapozícionáljuk a flottát a Juzsannij Vongi elleni csapáshoz, és közben fedezzük a felszínre induló rohamsiklókat!
- Áldott legyen az Atyuska - ájtatoskodott Popov. - Magam vezetem a leszállóegységeket a Szent Városba, altengernagy elvtárs. Szokol százados - intett az NKVD-sek vezetőfélesége felé - itt marad, és gondoskodik Ön, és a hídszemélyzet biztonságáról… És hűségéről - tette hozzá magában Szolovcev, és magában eltökélte, hogy amint tud, iszik egyet szerencsétlen, csak a kötelességét tevő Cservenko emlékére, majd tekintetével megkereste a híd másodtisztjét. - Antropov! Fordítsák meg a flottát! Gotov’jam na og’nya pered’j Juzsannih Vongah!
A vostroyai flotta mozgásba lendült, a hold, az aszteroidahajó és a bolygó közti űr felé, a megmaradt, még harcolni próbáló Yuuzhan Vong egységek felé fordulva, maga mögött hagyva a távozó NDK-sok nyomában új kötelékbe álló és láthatóan szintén kifelé tartó Első rendi maradék - hajóhadat. Immár nem volt dolguk velük. Közben a csapatszálltókból stalkerekkel és NKVD-sekkel megpakolt leszállóegységek indultak a felszín felé, immár a három, deista kontrol alatti lévő állami flotta parancsnokai közti eredeti megállapodás alapján… Szolovcev obstrukciója a végéhez ért.
...
A Tegethoff fedélzetén a parancsnoki szobában ezúttal csak Fahrenheit és a távolból ismételten bejelentkező Oberstein konzultáltak egymással, mivel von Bock már levitte a teutonokat és rohamosztagosokat a felszínre, amint az NDK-s hajók átpozícionálása nyomán megnyílt a szabad őt a felszín felé… - Úgy tűnik, az Első Rend egységei megfutamították a gyülevész rotcosrauer generisi zsoldos sleppet, Herr Kommodore - jelentette kelletlenül Fahrenheit. - Legalábbis hirtelen visszavonultak. - És az Első Rend hajói? - kérdezte türelmetlenül Oberstein. - Eltakarították már az útból a vostroyai tetveket?
- A frontista főflotta végül úgy tűnik, tartja magát az előzetesen megbeszéltekhez, Mein Herr - erősítette meg Fahrenheit. - A Yuuzhan Vong maradványerők felé fordulna és elindították a saját csapatokat a felszínre. A zászlóshajó pópája… elnézést kért egy rövid üzenetben a félreértés miatt tőlünk és a köztársasági kontingenstől is. Ami viszont az Első Rend hajóit illeti - rándult meg idegesen Fahrenheit hirtelenőszült arca - , Tiebolt ezredes siklói visszafordultak, hiába lenne szabad útjuk az Első Rend rombolói felé. Az ezredessel az imént beszéltem, közölte, hogy érvényes hűségosztályos parancskódot kapott az Első Rend zászlóshajójáról, amely szerint az Első Rend saját biztonsági erői már őrizetbe vették Rampart admirálist, és a további beavatkozás szükségtelen… - Nocsak, és kinek a parancsára - sziszegte dühösen Oberstein. - Csak nem a Főinkvizítoréra személyesen?
- Tiebolt szerint egy bizonyos Salle Serpa őrnagy vette át az irányítást a hajók felett, az őrnagy jelentésében nem szerepelt, hogy a Főinkvizítor elhagyta volna a bolygófelszínt, és felment volna egy hajóra… - Fahrenheit nyelt egyet. - Uram, az Első Rend hajói kilépési vektort kérnek a rendszerből, Tiebolt ezredes pedig a Hűségosztály tisztjének jelentése birtokában nem látja indokoltnak a további beavatkozást az Eradicator fedélzetén… inkább az új-alderaani ellenálló aszteroidahajó maradványait szeretné megvizsgálni, nyomok után kutatva…
- Ha a Flotta Hírszerzés és a BBH rá akarják hagyni az Első Rendre az ügyük elrendezését, akkor nehezedik a helyzetünk… - mormogta Oberstein. - Uram, az Első Rend parancsnoki egysége kérvényezte, hogy engedjük át őket és elhagyhassák a rendszert - folytatta Fahrenheit. - Az indoklás szerint Rampart admirálist késedelem nélkül a Fondorra akarják vinni kihallgatásra… Feltartóztassuk?
- Biztosak benne, hogy Anakin Solo nincs a fedélzeten? - kérdezte Oberstein. - Hogy senki nem ment fel a felszínről oda? - Az Első rendi romboló kommunikációja szerint egy köztársasági rohamcsónak vitte fel Serpát - magyarázta Fahrenheit. - Köztársasági? - villant meg Oberstein tekintete gyanakodva. - Nos, uram, Erő-elhárító, egészen pontosan - jegyezte meg némi nehezményezéssel a hangjában epésen Fahrenheit. - Az ő egységeik hamarabb leértek… von Bockék még csak most landolnak… a lényeg, hogy Serpa volt az egyetlen a jelentés szerint, aki az Eradicator fedélzetére lépett.
- Az Első Rend nyilván megpróbálja házon belül elsimítani a szálakat, és ehhez régi GAG-os barátaik segítségét is igénybe veszik, ha muszáj - vonta le a következtetést végül Oberstein. - Óvatosnak kell lennünk, ha erővel próbáljuk meg ezek után feltartóztatni az Első Rend zászlóshajóját, abból könnyen összecsapás lehet, birodalmiak a birodalmiak ellen, a Köztársaság és Vostroya pedig rajtunk fog nevetni… csak a zászlóshajót engedjék át, és előtte gondosan szkenneljék, ha kell, életjelről életjelre, ha kell, Erő-érzékelőkkel. Bizonyosodjanak meg róla, hogy nincs-e a fedélzeten Anakin Solo, és csak aztán mehetnek. A többi Első rendi hajó nem megy sehová, itt maradnak a vizsgálat lezárultáig, ez ellen Tieboltnak sem lehet semmi kifogása, mondja csak meg neki, egyet fog érteni magával. És szedjenek ki az Első Rendből egy értelmes magyarázatot, hogy mi ez a pálfordulás! Fenn kell tartanunk a rend és az egység látszatát, amíg Bock és a lenti egységeink megtalálják és likvidálják a Főinkvizítort… - Ahogy óhajtja, kommodore - tisztelgett Fahrenheit. - Végrehajtom.
- Hol kezdik a felszíni kutatást Bock egységei? - kérdezte még Oberstein. - Az Első Rendtől kikértük az előző ütközet pontos felvételeit és a rögzített adatokat - magyarázta Fahrenheit. - Ott kezdenek odalent Bockék, ahol a rögzített felvételek szerint a legintenzívebb volt a felszínközeli, légköri összecsapás a korábban ideérkezett jedi egységek, a Yuuzhan Vong és a saját erőik között. Valamiféle dómszerű épület a déli féltekén, a szkennerek szerint még mindig erős, aktív Yuuzhan Vong jelenléttel. - Logikus, ha Solo lepaktált a Vonggal, a legkönnyebben mind ő maga, mind az ellene szóló bizonyítékok nyomára a legerősebb Vong gócban bukkanhatunk, elfogadható megközelítés - nyugtázta Oberstein. - Folytassák! Abtreten!
Fahrenheit parancsára a ramakazi hajók megvárták, amíg a vostroyaiak elmanővereznek közülük és az Első Rend megmaradt egységei közül, majd védőkört alkottak az utóbbiak körül, felszólítva az Eradicatort, hogy csak megfelelő szkennelések után haladhat tovább, a többi hajót pedig helyben maradásra kötelezték, miközben teuton leszállóegységeik a bolygó déli félteke, a Yuuzhan Vong világagy korábbi rejtekét jelentő dóm maradványai felé tartottak.
...
Vaultson hadnagy EE-s rohamcsónakjai az Első Rend megmaradt kontingensének sorai közül kikeveredve elsőnek a Floyyd jelzésű bothai rakétás cirkálót, a Fény Hadseregéből a Jedi Lovagrend önálló flottájában tovább szolgált, az elsőnek ideérkezett eredeti, még a terrorista Sarasi Suun által vezetett kötelék másodparancsnoki hajójaként szolgáló egységet vették célba. Miután Vaultson lejelentette Makin admirális felé a fejleményeket, és engedélyt kért a jedi roncsoknál történő segítségnyújtásra a felszínre való azonnali visszatérés helyett, végü jelezték neki, hogy rohamcsónakjait a felszínre való visszatérés előtt átirányíthatja a jedi roncsok felé, minekutána a vostroyai - ramakazi majdnem-csörte, és az Első Rend, illetve az NDK hajói között kialakult tényleges csörte miatt a Köztársaság mentőegységei közvetlen vektoron nem tudták megközelíteni az Első Rend, a bolygó és a roncsmező közé szorult jedi hajókat, így a felszínre irányították a szabad egységeiket, az új-alderaaniak utolsó vektorára, ahol eredetileg a jedi és ellenálló csapatok is landoltak - így aztán a bolygó átellenes felén, légköri megközelítéssel pozíciót foglaló Vaultsonék voltak a Köztársaság egységei közül a legközelebb a jedik hajóroncsokhoz.
- Kijelöltem minden csónaknak egy-egy hajóroncsot - tájékoztatta Vaultson a pilótáját. - A mi vektorunk a zászlóshajójuk, itt előttünk. Egészen egyben van… a birodalmi és vostroya interferencia miatt mostantól nem tudunk közvetlenül kommunikálni Makin admirálissal, ha közelebb megyünk a roncsokhoz… megközelítés a Floyyd felé… - A roncs kettes hangárja épnek tűnik, megkísérlem a leszállást - közölte a pilóta, de ebben a pillanatban valami hatalmasat rántott a rohamcsónakon.
- Vonósugár! - ordította a pilóta. - Nem tudom, honnan jön! A vektor alapján nem az Első Rendtől! - Lehet dovin basal? - fürkészte a törmelékkel teli feketeséget Vaultson is aggodalmasan, majd átkapcsolt a kíséretben maradt E-szárnyúak frekvenciájára. - Zafír-osztag, ti láttok valamit?
- Itt Zafír-három, nega… vigyázz! - egy semmiből elűtűnő rakéta tűzgolyóvá változtatta az egyik kísérővadászt, majd nem sokára a másikat it. Vaultson a szeme sarkából két elhúzó, vállszárnyas vadászgépet látott, hasonlótt azokhoz, amelyek az Első Rend csillagrombolójára korábban bekísérték, de V-alakú törés helyett a szárnyak hátra voltak csapva, a törzsön pedig egy furcsa, fekete szimbolómukkal átfestett vörös csillagot vélt felfedezni… aztán az EE-s rohamcsónak rárkózdni kezdett… - Álcázómezőn haladunk át, uram - közölte a pilóta nyomott hangon. - Legalábbis… azt hiszem…
Ebben a pillanatban egy ionlövedék vágódott a csónakba, és a hajó rendszerei elnémultak… Vaultson pedig döbbenten bámult a feketeségből lassan, ahogyan áthaladtak az álcázómezején, egyre inkább robosztusnak tűnő vaskos, szürke törzsű sziluettre… ha cosrai U-hajót várt is egy pillanatig, csalódnia kellett. A cosraiakénál kétszer hosszabb és vastagabb törzsű “stratégiai lopakodó” oldalán vostroyai feliratok díszelegtek, valamint ugyanaz a fekete kriksz-krakszokkal felülírt vörös csillag, amelyet az elsuhanó, a kíséretükkel végző vadászokon is látni vélt… a törzs oldalán pedig a cirkalmas, élénkvörös vostroyai feliratot, amely a “Krasznij Noja’br”, azaz Vörös November lehetett annak idején, szintén átfestettek, Vaultson pedig valami olyasmit betűzött ki az új eliratból, hogy “Mahacskala”.
Aztán életre kelt a rohamcsónak képernyője. - Ezt még megkeresülitek, ti frontista mocskos…. őőő… maguk meg kicsodák? - Vaultsonban benne maradt a szó, ahogyan a várt olajzöld egyenruhás, váll-lapos, gonoszul mosolygó alak helyett egy nagy szakállú, fehér fejkendőt és zöld sálat viselő, sötét bőrű humánnal nézett farkasszemet, aki minden bizonnyal ershani volt, már csak azért is, ahogy megszólalt valamiféle furcsa, vostroyai-ershani keveréknyelven. - La’illa’ha ill’alla, republika dugini’ effendov, to dus’mana fron’tahmatova mujj’ahaddina’ sejk’eh Kadirova dev’lah nomin profetovah’…
- Elnézést, tolmácsot szeretnék kérni - hebegte az EE-s őrnagy, miközben átkozta magát, hogy csak így bemerészkedett a roncsmezőbe. - Szpasziba, Musztafa - a szakállas, ordibáló ershani helyett most már megjelent a várva várt olajzöld ruhás, vörös váll-lapos vostroyai parancsnok is. - Elnézést a kellemetlenségért, hadnagy úr, de kénytelenek vagyunk internálni a legénységét. Ha nem állnak ellen, ennek az egész kellemetlen ügynek a végén sértetlenül szabadulhatnak.
- Maguk kilőtték két gépünket - ellenkezett Vaultson. - Ez nem éppen szövetségesi magatartás. És nem nevezném sértetlenségnek sem. - Gondunk volt rá, hogy úgy találjuk el a vadászgépeiket, hogy a pilótáknak legyen idejük katapultálni - rázta a fejét joviálisan a vostroyai tiszt. - Egy begyűjtő csapat már útban van értük, a rakétahordozó fedélzetén megosztozhatnak magukkal a zárkáikon… akarom mondani zárt vendégkörleteiken, izvinyite. Nem akarunk felesleges konfliktust a Rjipulikkal. De sajnos szükségünk van a hajójukra. Meg aztán… maguk amúgy is fasisztiket fuvarozgatnak, szóval jogosan végzünk, némi szövetségesi ellenőrzést a bizalom jegyében.
- Rohadjon meg - sziszegte Vaultson. - Ha ez a parancsnokaink fülébe jut. - De nem fog - mosolygott joviálisan Putyilov. - Ha ellenállnak, amikor a tengerészgyalogosaink behatolnak a hajójukba, nehezen fogjuk tudni elkerülni a… járulékos veszteségeket. Kérem, ne álljanak ellen. Zdravsztvujtye.
...
Putyilov bontotta a vonalat, mielőtt az izgága EE-s tovább ordibálhatott volna neki mindenféle teljesen felesleges és nem professzionális sértéstirádát majd másodparancsnoka és a hozzá lojális, még a Peremvidék átellenes oldalán folytatott ténykedése alatt toborzott, a Geonisisról időben kimenekített frontista ershani frakció, a Che’chen Népi Szabadcsapatok vezetőjéhez intézte következő instrukcióit.
- Musztafa, szlusajtye miny'ja... Amint a hangártérben vannak, mehet a kábító gáz. Óvatosan menjenek be, nem akarok járulékos károkat. Csak azért van szükségünk a köztársasági hajóra, hogy utána a mujjahidok gond nélkül dokkolhassanak a Floyyd fedélzetén. És persze töltsenek le mindent a köztársasági csónak adatbankjából arról, hogy hol jártak a felszínen, és mit kerestek az előbb az Első Rend vezérhajóján. A bothan jedi hajón a parancsnokot keressék, a szkenneink szerint még életben van, ha sérült is. Egy Arbowang nevű vuki jedi. Legyenek vele óvatosak, vigyenek ysalamiriket. Élve van szükégünk rá. Ha nem kooperál, kábítsák el, mint a köztársasági legénységet.
Musztafa némán bólintott, de azért anyanyelvén morgott valamit a még meglévő fogai között.
- Nem, egyelőre nem nyúzunk meg senkit, nem verjük ki a fogaikat vascsövekkel, és nem erőszakoljuk meg őket a vascső másik végével - rázta a fejét joviálisan Putyilov. Alkalmi, pontosabban a Szolovcevvel folytatott beszélgetése óta immár egyetlen megbízható szövetségesei ugyan végtelenül lojálisak voltak hozzá,de vérszomjukon azért még dolgoznia kellett. - Majd annak is eljön az ideje, ha leértünk a felszínre, ne aggódj, barátom. Addig elsősorban információkra van szükségünk. Ha a vuki nem énekel nekünk, még mindig vallathatjuk… a ti módszereitekkel. - Ha! - mordult fel Musztafa, majd megcsapkodta amolyan barátságosan Putyilov vállát és a dolgára indult.
Putyilov hátradőlt saját különbejáratú hajója, egy, az Awerisnél is használt, ám ezúttal robbanófejek nélküli, a Zhar-rendszer állományából titokban konfiszkált rakétahordozó lopakodó parancsnoki üésében. A frontista ershaniakkal feltöltött legénység pontosan azt adta Putyilovnak, ami a másik három rivális frakciónak (jelesül a deista Köztársaságnak, a deista EGB-nek és a deista vostroyaiaknak, hiszen Putyilov egyelőre a lent lévőket nem sorolta riválisai közé, amíg nem tudott többet, a deistákat viszont mindenhol és mindenkor igen azok után, amit Szolovcevtől megtudott) nem volt meg - helyismeretet. Az ershaniak márpedig eonok óta keresték Jedhát, és akik megtalálták, azok ismerték annak járhatatlannak vélt felszíni sivatagjait… ez volt az életterük, mint az azóta elpusztult ősi Tatooine, azaz Jakku.
Persze a megfelelő legénységi stáb nem volt elegendő. Putyilovnak információkra volt szüksége, hogy megelőzhesse deista riválisait az Anakin Solo, Sarasi Suun és a lent lévő Cár-bomba utáni versenyben, amely verseny létéről egyelőre ellenfeleinek fogalma sem volt még, mint ahogy Szolovcevet kivéve az ittlétéről sem. Az ügynök csak remélni tudta, hogy a szintoholista altengernagy a hallgatag kooperációt választja a pópákkal és az NKVD-vel szemben, és azt megadja neki, amit kérnek, amit után érdeklődnek… ami után meg nem, nos, azt nem. Az erőszakos ellenállás és a kényszervallatásnak való kitétel Putyilov szempontjából sokkal kellemetlenebb opció lett volna.
Az információkat pedig azoktól volt a legkönnyebb beszerezni, akik a kezdetektől fogva itt voltak a rendszerben… márpedig ennek a listának az élén, mármint a vélt, vagy valóban életben maradottak közül az első jedi kontingens vuki másodparancsnoka állt, ha Putyilov helyesen rakta össze a rendelkezésére álló információkat a rendszerben lévő hajók és hajóroncsok jeladói, valamit egyéb forrásai és a józan logika alapján.
Amint elfogta Arbowangot, a vuki segítségével visszakövetheti, hogy hol landolt a bolygón Sarasi Suun eredeti hajóra. És Putyilov biztos volt benne, hogy a közelben találja a Cár-bombát is. És valami azt súgta Putyilov ügynöknek, hogy ha ezeket megtalálta, akkor Anakin Solo sem lesz messze.
Márpedig Putyilov számára egyre inkább úgy tűnt, hogy az egyetlen fejes a rendszerben, aki nem áll a deisták oldalán… nos, az bizony nem más, mint a fasiszti Anakin Solo Glavnij Inkviszityor. Következésképp ő volt az egyetlen logikus vlasztás arra, hogy beszéljen vele… és figyelmeztesse, mire készülnek a deisták Vostroyán, és logikusan mire készülnek máshol is.
...
Odalent a bolygómaghoz közeli barlangszerű kamrában Anakin Solo maga elé meredve hallgatta Jude Rozess ajánlatát, majd megvonta a vállát.
- Rendben. Legyen. Az információkért cserébe be fogunk avatkozni, ott, és amikor kell. Draay tartózkodási helyét pedig… megadom neked, ha mindketten végeztünk itt a magunk… aktuális ügyével. De most átmenetileg ne kerüljetek a szemem elé a továbbiakban. Fontos dolgunk van. - Köze van ahhoz a villogó izéhez? - biccentett az eddig a teremben történtő eseményekkel kapcsolatban teljesen közömbös Jude a terem közepén pulzáló kristály felé. - Valamiféle szexjátékot teszteltek a…. a bolond barátnőddel és a robot haverotokkal? - biccentett Sarasi és az eddig szótlan Demerzel párosa felé, akik elmélyült beszélgetésbe merültek az óriási hibrid kaiburr-kyber-hibrid körül.
- Nem a barátnőm, nem a haverom, és semmi közöd hozzá - mordult fel Anakin. - Ám legyen, ha nem akarsz információkat vásárolni tőlem arról, hogy a Renegát feljegyzései szerint mire jó az a szépség ott, akkor megtarthatom magamnak legközelebbre is - fordult sarkon Jude, majd elindult a járat felé, amerről jött, de Anakin utána kiáltott.
- A város felőli barlangokon át jutottatok ide, ugye? - Mondhatni - vetette hátra a fejét Jude Rozess lekicsinylően. - Rajzoljak neked térképet? Az sincs ám ingyen. - Csak… érdekelt volna, milyen az időjárás arrafelé - vonta meg a vállát Anakin, mire Jude elnevette magát.
- Ha őrjöngő twi’lekekre és mandalóriaiakra gondolsz, érzem a szagukat. Ne aggódj. Mifelénk mindenki… kölcsönösen élvezi az ilyesmit. Ha kiolthatja a közvetlen mellette álló életét. Mindannyian riválisok vagyunk a következő levegővételért, nemde? - mosolygott szárazon az öregasszony. - Egy köszönöm is elegendő - mosolyodott el szárazon Anakin. - Többet ne is várj tőlem, Anakin Skywalker-Solo-Rin, vagy mi a neved épp - azzal a nő kisétált a barlangból.
Anakin megcsóválta a fejét és visszaindult a még mindig hevesen egymással vitatkozó Sarasi és Demerzel felé, mikor Raynar egyik hátrahagyott bogara és egy martalóc Sarasi pribékjei közül, meg egy fordítóterminált markoló, a kevés hátrahagyott, Serpával sem távozott Első rendi tiszt közül az egyik Anakin elé állt. - Micsoda kompánia - mérte végig a társaságot Anakin lekicsinylően. - Ki vele, mit akarnak?
A Killik csápolt és percegett, a Suun-féle martalóc és az Első Rend alhadnagya meg egymás fejét vakarva hajoltak a ordítógép felé. Végül némi silabizálás után jelentettek.
- Főinkvizítor, jelentjük, hogy a ThulFészek elfoglalta az Errant Venture-t és elirányítják a generisi milicistákat - magyarázta az alhadnagy. - Közben Serpa őrnagy jelenti, hogy felért a zászlóshajónkra, és őrizetbe vette… öhm, Rampart admirálist - a terv részleteiről bizonyára nem teljesen tájékozott altiszt kissé meglepett arcot vágott és még egyszer megnézte a fordítást, de a Suun-martalóc megbökte, hogy folytassa már, mert nincs idő ennyit szarakodni. - Serpa őrnagy úton van a rendszerből kifelé, némi adminisztratív komplikációra számít a ramakaziak részéről. Kérdezi, mivel magyarázza Rampart őrizetbe vételét és az egész ügyet… eközben köztársasági egységeket észleltek az Új Ellenállás eredeti leszállási pontjánál. Serpa jelenti, hogy az ő kijárati pontján is voltak, a szétrombolt droglabornál, de felvitette magát velük, így az a pozíció most üres… Raynar fészke emellett távérzékelés és a sivatagban elhelyezett figyelőbogarak alapján jelenti, hogy a ramakazi csapatok a Yuuzhan Vong világagy dómja környékén landolnak, a vostroyaiak pedig Jedhavárosban.
- Értem, köszönöm… köszönje meg mindkét… csapatnak az együttműködést… - Anakin tétován Rozess hűlt helye után nézett. - Serpa őrnagynak üzenem, hogyha bárki az itteni ügylet hátteréről faggatja, mondja azt, hogy renegátistákra vadászunk a felszínen, és az egész miattuk van. Ezzel csak elengedik útjára - vont vállat Anakin, miközben gyorsan értékelte az elhangzottakat. Olybá tűnt neki, hogy alkalmasint egyedül a Serpa által is használt kijárat lehet elérhető e pillanatban, amennyiben fel kellene menniük a felszínre. Ráadásul, ha bármelyik másik állami, vagy deista kommandó ténylegesen belefut Jude, vagy Talon renegátista pribékjeibe a barlangokban, legalábbis velük lesznek elfoglalva, és nem ővele.
Magára hagyta a fordítókat és a féltelepatikus lánc-kommunikációért felelős bogarat - sejtette, hogy a lánc amúgy is hamarosan megszakad, ha a befelé hatoló kommandók elkezdik kiirtani a bogár-állomásokat és a Killik hírvivőket, minden bizonnyal a vélt, vagy valós Első Rend - Yuuzhan Vong szövetség harmadik tagjának gondolván őket (és Raynar vonatkozásában ebben nem is tévednének, ismerte el az iróniát magában a Főinkvizítor), és visszasietett a láthatóan izgatottnak tűnő Sarasi Suunhoz és Demerzelhez, akik még mindig a kristály oldalán támasztották, ez esetben szó szerint.. - Na, végeztetek a családi történetekkel a banyával? - vágott grimaszt Sarasi Anakin felé. - Addig én elmagyaráztam a protokolldroidodnak, hogy miféle látomásom volt, amikor megérintettem a kristályt…
- Amit egyelőre nem sikerült reprodukálnom, fájdalom - tette hozzá őszinte csalódással az arcán Demerzel. - Te, ez úgy működik, mint a nagyapádnál? - pillantott Demerzelre, majd Anakinra Suun. - Te építetted a sufniban, amikor tíz éves voltál? Hatmillió kommunikációs formában járatos? Párologtatókat is tud programozni binárisan? - Nagyon vicces - fintorodott el Anakin, majd Demerzelre pillantott. - Miféle látomás? És mi ez a kristály itt? Állandóan megzavarnak, már harmadszor kérdezem meg…
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jul 9, 2023 16:16:46 GMT 1
A felszínen létesített birodalmi tábor sátrai között fehér páncélos rohamosztagosoknak álcázott halálosztagosok és védosztagosok mozogtak a külső védelmi zóna mentén, hogy biztosítsák a barlangokból kimasírozott, feladatukat el nem végző főinkvizítori különítményt, a sebtiben felállított katonai sátrakat és a körülöttük álló felszíni siklókat és naszádokat, a homokba telepített mobilplatformokra leszállt TIE-vadászokat és a tábor egyik oldalán parkoló, főinkvizítori Upsilon-siklót, aminek a fedélzetén a fondori pilóták a szokásos rendszerellenőrzéseket és karbantartásokat végezték – a sivatag mostoha elemei ugyanis hamar kikezdték a legkifinomultabb technikai berendezéseket is, főleg ezen a dűnetengeren, ahol tíz kilométeres körzetben nem volt se szikla, se sivatagi növényzet, hogy árnyékot vagy porvédelmet biztosítson. A főparancsnoki sátorban Anakin Solo egy ősi, rajzolt térkép fölé görnyedve állt, amit nemrég szereztek neki Ortiz Első Hadnagy légideszantosai Ren egykori, innen több tízezer kilométerre levő bázisáról. A nem messze tébláboló Sarasi Suun végigpillantott a Főkormányzón, illetve a mellette álló ősöreg androidon – Demerzel kifejezéstelen arccal állt, de az elméjéből sugárzott az aktivitás. Vajon mit számol magában az a pléhdoboz? Vajon vissza tudja fejteni a visszaszámlálót, vajon tudja, hogy honnan számlál vissza és mennyi idejük maradt hátra? Amikor rájöttek, hogy az odalenti kristály elpusztíthatatlan, hogy konvencionális módszerekkel sosem állíthatják le a galaxis központi világain elhelyezett világpusztító bombákat vezérlő, Jedha természetes eredetű kristályrendszerére épített visszaszámlálót, Solo kivezényelte őket ide, messze a visszaszámlálót tartalmazó kristályképződménytől, hogy a mindenféle renegátista, vostroyai vagy éppen köztársasági csapatok ne zavarják őket – eddig két Solo-ellenes csapásmérő egységbe futottak bele odalent, mivel kitudódott a hollétük. Suun egyre türelmetlenebb fel-alá járkálására senki nem figyelt oda, de a jedi ex-kalóz keserűsége egyre erősebben áramlott szét az Erőben. Eredetileg a meggazdagodás ürügyével jött ide, de már tudta, hogy csak áltatta magát. Azért jött ide, mert az Erő idevezényelte. Még mindig nem mondott le abbéli tervéről, hogy Solot valahogy kiiktatja a Jedhával együtt, ugyanakkor azt is tudta, hogy a közös ellenség most nagyobb még egy Anakin Solo által jelentett fenyegetésnél is. Persze üthetne két mynockot egy csapásra, de ahhoz észrevétlenül kéne felvennie a kapcsolatot a fent harcoló flották valamelyikével, vagy azzal a Jude Rozess nevű vénasszonnyal. A Cár-bombáját egy vostroyai különítmény ellopta, pontosabban visszalopta, és amúgy is kilövőberendezés kellett hozzá. - Meg kéne tanulnod lezárni az elméd, jedi, már ha ellenem konspirálsz magadban – pillantott fel Anakin Solo, aztán visszafordult a térképhez, mintha mi sem történt volna. - Mért nem adjuk át a jedit vostroyaiaknak zálogul? – vetette fel Demerzel. Az android elgondolkodva pillantott Suunra, akinek a keze azonnal az övébe akasztott Tano-fénykardmarkolatra csúszott. - Megpróbálhatod, konzervdobozkám, de nem hinném, hogy a Főinkvizítor tétlenül nézné, ahogy szétkaszaboljuk egymást – villantak fel Suun szemei ezúttal vörösessárgán. - Félreértesz – rázta a fejét Demerzel. – Az Cár-bombádat a kémeink szerint a vostroyaiak valamelyik zászlóshajóra vitték. Te be tudod mérni a robbanófejet, nálad vannak a gyújtókódok. Követjük a bomba útját a zászlóshajóra. Talán valamelyik parancsnokkal… meg tudunk egyezni. - Tény, hogy mihamarább ki kell jutnunk ebből a rendszerből – nézett fel ismét Anakin. – Rossz előérzetek áradnak az ismert galaxis felől. Ortiz hadnagy szerint valami baj van az első rendi parancsnoki lánccal is. – A Főinkvizítor ellépett az asztaltól. – De az itteni munkánkat még nem végeztük el. Kell az a rakéta, a kilövéshez pedig kell a megfelelő felszerelés. Ahhoz pedig vostroyai kilövő kell. - Most, hogy ezt így kiokoskodtátok, és eldöntöttétek, hogy az én eredeti tervem a jó, vagyis muszáj felrobbantanunk ezt az egész rendszert, ha meg akarjuk menteni a galaxist – lépett előre Suun. – Mivel garantáljátok, hogy csak addig adtok át a vostroyai parancsnoknak, amíg meg akarjátok nyerni az együttműködésre, és nem felejtetek ott engem valami cellában? - Miből gondolod, hogy neked itt szabad akaratod van, jedi? – vetette fel Anakin Solo. – Azt sem tudhatjuk, hogy hogyan akadtak rá a vostroyaiak a Cár-bombádra. Talán segítettél nekik. Talán átálltál az ő oldalukra. Talán a lopott bombád sosem volt lopott. - Azt se felejtsd el, paranoid kölyök, hogy ha nem lenne a Cár-bomba, most szépen végignézhetnéd a galaxis pusztulását – vágott vissza Suun. – És minél tovább vitatkozunk itt, annál biztosabb, hogy a drágalátos Sötét Nagyuruk meggyilkolóját, vagyis téged, Solo, levadásznak a renegátisták. Vagy akárki más. Mintegy a jedi szavait igazoló végszóra, a föld megremegett, és hatalmas dörrenés rázta meg a sátrat. Lézerlövedékek sikoltó zaja harsant, ami egyre közelebb sistergett felettük. Solo reagált a leghamarabb – a Főinkvizítor kirohant a sátorból, mögötte szorosan Demerzel és Suun. - Mi ez? – hörögte a jedi nő a fölöttük elsüvítő, kereszt-emblémás rohamsiklókra pillantva. Nem messze tőlük halott, megfeketedett kráterekben fekvő rohamosztagos-tetemek feküdtek. A járműpark első rendi löveghajói és siklói pedig lángokban álltak a tábor körül, az ép járművek és vadászok pedig felszállni készültek. Egyik, egy újfajta Chariot a magasba emelkedett, majd találat érte, és lezuhant. A támadók rohamcsapatai köteleken ereszkedtek alá, és néhány villanással levágták a még életben maradt rohamosztagosokat. Egy fej gurult a Főinkvizítor lába elé, szétégett sisakján belül is felismerhető volt az arca. - Meglehetősen kedveltem Hardiv parancsnokot – tapogatta meg csizmája talpával a halott rohamosztagost Anakin Solo. – És azt a siklót is, amit felrobbantottak. Ezért meg fog fizetni, maga idióta barom – pillantott fel higgadtan a támadók vigyorogva közeledő vezetőjére. - Von Beck lovagtábornok, szolgálatára, Solo Főinkvizítor – állapodott meg Anakintól néhány méterre vidáman a férfi. – A Teuton Lovagrend nevében közlöm önnel, hogy a deista szent világ ellen elkövetett bűneiért… felelnie kell. - Kíváncsi voltam, mikor bolondulnak meg a csuhások – tette csípőre a kezeit Anakin. – Jó lehetőség a vezéreiknek, de főleg Reuenthalnak, hogy itt vagyok védtelenül. – Valami felrobbant, talán egy újabb, még fel nem szállt TIE-vadász. Beck és Anakin közé törmelékdarabok potyogtak. – Nem, nem Reuenthalnak – húzta össze a szemöldökét a Főinkvizítor, miután Demerzel telepata agyán át bepillantott a másik férfi fejébe. – Hanem a maga itteni feletteseinek. A von Beck köré gyűlő teutonok felkattintották fehéren izzó fénykardpengéiket, és alakzatba álltak. Vezetőjük is elővette keresztpengés, szintetikus kristállyal működő fegyverét, és előremutatott vele. - Hamarosan nem lesz ilyen magabiztos. Nem tudom, hol rejtegeti a vong pajtásait, de látom droidot és jedit már talált. Ez utóbbi is elég lenne, hogy a saját emberei vádolják árulással, nem? - Maga szerint csak néhány rohamosztagossal szoktam én járkálni? – pillantott rá jéghideg szemekkel Anakin. A következő pillanatban a Beck mögött álló harcosok egyike felsikoltott, és vért spriccelve elesett. A teutonok odafordultak, de csak kés villanását láthatták, és már érkezett is a következő csapás. Pillanatokon belül alacsony, szőrös idegenek vették körül őket. A noghrik már pillanatokkal korábban becserkészték és legyilkolták a bázis szélén járőröző behatolókat, most viszont lopakodás nélkül, nyersen harcoltak, és hullottak utánuk a tetemek. Ezután a homok mozdult meg von Beck lába alatt, aki éppen levágott egy noghrit és nekiállt egy másikkal viaskodni, amikor a földből kirobbantak Suun sivatagi kalózai, váratlan megjelenésükkel újabb meglepetést okozva az Erővel mesterségesen feltöltött deista keresztesek számára. - Miért nem lőnek már?! – kiáltotta két csapás között a komlinkjébe von Beck, de aztán felpillantott. A magasban köröző rohamsiklói körbeállták a tábort, és a Főinkvizítorra lövöldöztek. Csakhogy a férfi feltartott kézzel varázsolt erőpajzsot a közvetlen környezete fölé, ezen pedig egyetlen sugárnyaláb sem hatolhatott át. Von Beck a harc hevében izzó vigyorral megpörgette a kardját, és rárontott a Főinkvizítorra. Anakin higgadtan, mozdulatlanul várta a csapást. Ami sosem következett be. Von Beck fénykardja egy másik, kékeszöld pengén csattant, amit a jedi terrorista, Sarasi Suun tartott Solo elé. ... Jude Rozess egy, a sivatagból kiemelkedő hegyi formáció magaslatán állva figyelte a távolban fel-felcsillanó, csata jelére utaló fényeket. A barlangban történt rövid szóváltásuk óta követte a birodalmi főinkvizítort és a szükségszerűségből verbuvált kis csapatát. Eljött az idő, hogy átvehesse a hatalmat a szét-frakciózott renegátisa káoszlordok felett – hogy megmutassa azt a birodalmiaknak dolgozó, áruló Talon úrnőt követő ostobáknak, hogy ő, Jude Rozess az, aki betartotta az ígéretét, és aki nem csak bosszút esküdött Sordis Nagyúr gyilkosa ellen, de végre is hajtotta azt. És akkor átállnak hozzá mindannyian, mert Jude és a káoszlordjai végrehajtották a feladatot, amiért eredetileg a Jedhára jöttek: Anakin Solo nagyon időszerű, megérdemelt meggyilkolását. A káoszlordok serege a háta mögött fekete masszaként olvadt a sziklákba, mint valami sötét légió. Elegen voltak hozzá, hogy legyűrjék a meggyengített birodalmiak táborát. A Talonhoz átpártolt, megvezetett többség persze valahol a bolygó átellenes végén lehetett Jedhaváros környékén, de így is értesülni fognak Solo haláláról. Mindenki értesülni fog róla. A háta mögül szétnyílt a fekete sereg tömege, és társai egy láncra vert, koszfoltokkal tarkított birodalmi egyenruhás férfit vezettek elő. Jude szembefordult a horzsolásos képű alakkal. - Maga ennek a… Suunnak a megbízásából jött hozzánk, Thresh hadnagy? – kérdezte tőle. - Így van, asszonyom – pillantott fel a fiatal tiszt. – Az a jedi nő… azt akarja, hogy Solo meghaljon. Szerinte a Főinkvizítor túl nagy veszélyt jelent a galaxisra. - Vagy éppen Solo vette rá, hogy felkeressen minket, és csapdába csaljanak – horkantott fel a Judehoz legközelebb álló káoszlord, a renegátisták legtöbb hullát számláló gyilkosa, Dolohov. - Én úgy látom, éppen Solo került csapdába – erősítette fel a sisakja látómezejét Momin nagyúr. – A deista egységeket azonban nemsokára legyőzhetik. Nincsenek éppen túlerőben. Jude elgondolkodott ezen egy ideig, majd bólintott. Dolohov intett az egyik ujjával, mire Thresh hadnagy olyan elemi erővel repült és csapódott neki a legközelebbi sziklatömbnek, hogy az agyveleje azonnal a kőre loccsant. - Nem most fogjuk elkapni Solot – mondta ki a döntését Jude. – Most túl nagy a kockázat. Elegen vagyunk, hogy elbánjunk vele, de Solo maga ölte meg a Sötét Nagyurat, egymagában. Még többen kell lennünk. Túl nagy a rizikója annak, hogy veszítünk, hogy Solo valahogy kisiklik a csapdából… és ha most veszítek, azzal gyengének tűnök. Ezt pedig éppen most, amikor a jövőnk ilyen törékeny, nem engedhetem meg magamnak. - És most? – vetette fel Inskipp, aki egykor jedi kommandósként szolgált Judicar mester hírszerző egységeinél. – A Talonhoz pártoltak többen vannak, az a Damian fiú, aki a Sötét Nagyúr vérének vallja magát, szintén felszívott néhány káoszlordot a saját seregébe. - A Sordis-féle zabigyerekek mindannyian hamvukba halt lombik-kísérletek – villantak fel Jude szemei. – Egyikük sem él sokáig. Különben tudom, melyikőtök kezdte el feléleszteni őket, de jobban teszitek, ha többször nem csináltok ilyet – pillantott a hallgatag Momin nagyúrra. – Amint visszatérünk a nyílt űrbe, leadom a drótot a megfelelő hatóságoknak, pusztítsák el a maradékot a köztársaságiak. - Na és a többségünket vezető Talon, aki Solonak dolgozik? – erőltette a kérdést most Dolohov. - Ő érdekes, azt hittem Sordis halálával a twi’lek is meghal, mert a Sötét Nagyúr támasztotta fel – felelte Jude. - Ő a fő prioritásunk, ha Solo nem az – folytatta Dolohov. – Vissza kell szereznünk a seregeinket. - Valami nem stimmel vele, többet kell megtudnunk – mondta Jude. – De ami biztos… érzem, hogy nem maradhatunk itt sokáig. Valami közeledik. Valami, ami elől nincs menekvés. Úgy érezte, hogy vagy elindul Solo ellen, ami a renegátista vezetői legitimitását támasztotta volna alá, vagy kimenekíti a társait a Jedháról a baljós előérzete elől, ami elkerülhetetlen katasztrófát vetített előre, mégpedig a közeljövőbe. Biztosan érezte, hogy nincs idő mindkettőre, hogy a kozmikus visszaszámlálás megkezdődött. Azt persze nem tette hozzá, hogy Talon ügyében már intézkedett. A téridő-kapuk manipulálására sem volt szükség hozzá, hogy a ki-be járkáló idegen kémek közül elkapjon néhányat. Azok pedig érdekes információkkal szolgáltak. Jude olyan szövetséget kötött egy másik idővonal nagyuraival még Sordis erődjében, hogy az evilági Talonnak nem volt esélye. A twi’lek biztosan megérezte, hogy mindenképpen halál vár rá, ezért is állt át a Főinkvizítor mellé. Judenak már csak arra a kérdésre kellett választ találnia, hogy hogyan veszi rá új szövetségeseit, hogy Darth Talon halála után adják vissza neki a Renegát teljes seregét. … Suun lecsapott – ellenfele meglepő ügyességgel kitért előle, és megpördült, hogy újabb csapást vigyen be. Von Beck azonban nem talált, mert a sivatagban magát mindennél jobban otthon érző kalózvezér-jedi félreugrott, majd némi port rúgott felfelé, amitől a gyorstalpaló képzést kapott, és csak mű-erőérzékeny cosrai nemesférfi egy pillanatra megzavarodott. A nő ezalatt felugrott, és fentről sújtott le rá, de a férfi megintcsak nyugodtan várta a csapást, mire keresztpengés deista fegyvere végigcsúszott Suun kékeszöld pengéjén, ahogy ismét egymással nézhettek farkasszemet, miközben mellettük felsikoltott az egyik teuton, mert nem tudta levakarni magáról a nyakát harapó és veséjét szurkáló noghri kommandóst. - Ne meglepni akard, hanem zavard össze, abban jó vagy, és szállj rá, mint egy zuccalégy – tanácsolta a nem messze sztoikusan álldogáló Anakin, aki mögül android precizitással Demerzel halálpontos lövésekkel terítette be a teuton lovagokat az oldalfegyverével. A fölöttük lebegő rohamsiklók már mellettük lángoltak a homokban – Solo rémképeket küldött a pilóták elméjébe, amitől összezavarodtak és egymással összeütközve lezuhantak pár perccel korábban. – Kisebb a termeted, elég otromba a lopott fénykardod, kisebb kéne. Maradj közel hozzá, hogy ne tudjon eltáncolni. Azzal a nagy doronggal úgy se tud felnyársalni közelről. - Pontosan tudom, hogy kell harcolni – vágott vissza Suun, amikor elég közel került a Főinkvizítor nyugodtan nézelődő alakjához, hogy a férfi hallhassa. – Eddig is tudtam. A harc… mindig is a lételemem volt. - De az Erő nem – Anakin hunyorított egyet, mintegy csalódottságát fejezve ki Suun egyik csapása ellen. Von Beck irritált képpel küzdött, de a harcosai egyre hullottak mellőle, ráadásul a Főinkvizítor úgy állt ott zavartalanul, mintha éppen békés vívóleckét tartana zöldfülő nebulóknak. A teutonok vezére gondolt egyet, Suun felé csapott, de félfordulatot vett, a támadása lecsúszott a nő pengéjéről és folytatódott a Főinkvizítor irányába, hogy belemélyedhessen Solo alhasába. Anakin hajszálpontosan a megfelelő pillanatban ugrott hátra – azazhogy ugrott volna, mert megbicsaklott. Anakin. Kicsi Anakin. Hogy megnőttél, édes öcsém. A pillanatnyi döbbenet elég volt, hogy az ugrása túl rövidre sikerüljön. A penge sárgán izzó csíkot vágott a Főinkvizítor hasfalába. A következő pillanatban von Beck holtan terült el a homokban. Hátából kiállt Suun, azaz Tano mester lopott pengéje. A teuton vezér feláldozta magát a lehetséges csapásért, hogy leterítse a Főinkvizítort, de ezzel a hátát mutatta a nőnek. Anakin ismerte a fájdalmat és bármennyit elviselt belőle, de tudta, hogy a mostani lüktetés inkább tudható be Jacen érintésének, mint a hasába vágott forradásnak, ami amúgysem sikerült túlságosan mélyre. Miközben a csata folytatódott körülötte, mintegy automata droid módjára cselekedve betántorgott a sátorba, és a kötszeres szekrényhez lépett. Kiterjesztette az Erőt a testében, mire Jacen képe még élénkebben világított az elméjében. Félreismerhetetlen volt – a zöld, közelebbről már sárgás szemek, szürke arc, fekete mellvért… Darth Caedus életben volt, és vele, Anakinnal beszélgetett éppen. A Főinkvizítor elszédült ettől az információtól, és maga elé meredve leült a legközelebbi székre. - Ejnye, rosszkor talállak? Beleszóltam valamibe? – kérdezte Caedus vidáman. - Éreztelek… korábban – szólt Anakin maga elé meredve. Intett, mire a sátor bejárata lezárult. – Az nem lehet, hogy visszajöttél, Jace. Ekkora felelőtlenséget… - Anakin szemei elkerekedtek. - Mit csináltál… mit csináltál Jainával? - Magamba szívtam – vont vállat Caedus. – Mindig is egyek voltunk, ha úgy vesszük. Te pedig a lehető legrosszabb időpontban szórakozol a galaxis másik végén. Szükségem van rád és a… hol van Tahiri? - Megöltem – felelte hidegen villanó szemekkel Anakin. – Ahogy anyát is meg kellett ölnöm. Jacen arcán átsuhant egy árnyék, ahogy felelt: - Tudom, illetve a nővéred tudja. Még szerencse, hogy anyával és Tahirivel leálltál. - Találkoztam Allanával – felelte Anakin. – Viszont nem tudom, most mi történik odaát. Te a… Hapesen vagy. Jacen… Caedus, miért? Demerzel, ha te tudtál erről, ha érezted… miért nem mondtad el? Vajon ez is Ren valamelyik tartalékterve? - A miért… várhat – zengett Jacen hangja Anakin elméjében. – Vissza kéne jönnöd. Miért vagy azon a… - Caedus ráncolt homlokkal átfutott öccse emlékein. – Igen, már látom. Te sosem változol, bármit is mutat a látszat. Gyere haza, Anakin. Hadd maradjon épen a Jedha… és hadd forduljon káoszba a galaxis. Robbanjon fel a Coruscant, a Cosra, Hapes (már ha nincs ott Allana) A káosz nekünk… éppen a megfelelő létra lenne. Anakin megrázta a fejét. - Semmit sem tudsz a nagybetűs Káoszról, Abelothról, épp most győztük le... de majd informállak. És... nem úgy volt, hogy azért lettél Sith Lord, mert életeket akartál menteni? – mondta végül gunyorosan. – Végül ugyanolyan lettél, mint Palpatine és Vader, nem te uralod a hatalmat, hanem az ural téged, Jacen. Gyenge vagy, ahogy Jaina is gyenge volt, mint az összes sith vagy jedi. Már azt se tudod, mit akarsz, pont, mint Sordis… - Én nem vagyok… olyan – villantak Jacen szemei. Aztán lehiggadt. – Bár megértem, miért mondod ezt. De bármit is gondolsz, öcsém, nem ment az agyamra a halál. Se a Sötét Oldal. Ugyanolyanok vagyunk te és én, Anakin. Mindketten eszközként tekintünk az Erőre, használjuk éppen bármelyik aspektusát. Egymást kell segítenünk, ahogy mindig is tettük. - Jacen… engem már nem érdekel… hogy ki vagy te – rázta a fejét Anakin. – Én… túl sok mindent láttam, túl sok mindent tudtam meg ahhoz, hogy ez számítson. Mindezt félre kellett tennem. Én szolgálatot végzek, Jacen. Te pedig uralkodsz. Én ez utóbbiért pusztítottam ki a jediket, a sitheket. - Nem sok maradt, ami által szolgálhatnál, Anakin, de ha visszajösz, majd értesülsz mindenről. De te még mindig annak a gungannak a befolyása alatt állsz. A halott keze a síron túl is vezérel téged. Ahogy a te halálod hajtott engem a síron túlról, hogy azzá váljak, amivé lennem kellett. Még akkor is, ha elbuktam. Anakin felpillantott. - Tudod, Demerzel azt gondolja, hogy te túl kezdő voltál sith nagyúrnak – mosolyodott el. – Azért váltál hisztis kis pöccsé a végére, aki még a beosztottjai tiszteletét, de még a félelmüket is eljátszodta. De most… most azt hiszem, sokkal veszélyesebb vagy. - Meglehet. Majd mutass be ennek a Demerzelnek. De Anakin… Miért inszisztálsz azon, hogy ellenségek vagyunk? Mert nem vagyunk, sosem voltunk… Ki kell szabadulnod… a szolgálatodból, öcsém. Téged azért hoztak vissza élet és halál mezsgyéjéről, hogy a rabszolgájukká tegyenek, nem azért, hogy szolgálj. Vergere… - Vergerét Ren tanította. Ahogy engem is – vágott a szavába Anakin. - Vergere csak saját magát szolgálta, és tudta, hogy a sithekben van a jövő! - Ezt mondta neked az a ribanc Lumiya? És te minden szavát készpénznek vetted? – meredt maga elé dühösen Anakin. Felnevetett. – Vergere nem volt sith. Sokmindennek utána kell még járnod, Jacen, mielőtt megpróbálsz engem megvajazni az ügyednek, bármi is legyen az. És esküszöm neked… ha nincs legitim okod a létezésre ebben az idősíkban, akkor teszek róla, hogy valamelyik táboromban végezd, bátyám. - Anakin, neked fel se tűnik, hogy sötétebb dolgokat művelsz és mondasz, mint amiket én valaha is kitaláltam? – jött Caedus higgadt hangja. – Ami azt illeti, tévedtem. Te tényleg megváltoztál. És mindkettőnknek… sokat kell tanulnia. De nem olyanoktól, mint a te mestered, vagy mint Lumiya, vagy akár Vergere. Nem kellenek… mesterek. Szabaddá kell válnod, Anakin. Mindeddig én sem álltam készen a tanításra, a valódi tanításra, ahogy te sem. De én felszabadultam… és várlak, kisöcsém. Amúgysem fogsz tudni nyugton ülni, amíg meg nem látogatsz, ennyire azért ismerlek. - Mérget vehetsz rá, hogy találkozni fogunk… Caedus – suttogta Anakin. – Ha egyszer végre kijutok innen. Jacen kisugárzása egy ideig még ott volt, miután Anakin kiment, hogy befejezze a csatát, de a két fivér nem szólt egymáshoz. Elég volt, hogy ott van a másik tudata. Aztán a kapcsolat megszűnt. … Ortiz hadnagy siklójában Anakin baktakivonatú kötéssel elzárta a sebhelyét, és új, homokmentes kommandós egyenruhát öltött. Körülötte ott sündörögtek Suun martalócai véres-poros köpenyeikben és népviseletükben, a noghrik, akik késeikről törölgették a vért, valamint maga az idegesen fészkelődő Suun és a mozdulatlanul, fadarab módjára ülő Demerzel. - Kezdesz hozzászokni a gyilkoláshoz – telepedett le Suun mellé Anakin. Mivel a nő nem válaszolt, hozzátette: - Miért adtad ki a pozíciónkat a renegátistáknak? Máshoz is általuk jutott az infó. Jude Rozess nem fog személyesen rám támadni, ha másokat is küldhet. Fogadni mernék, hogy a vostroyaiaknak is megadta a pozíciónkat, amit elküldtél neki. Érdekes, hogy előbb személyesen akart beszélni, mielőtt támad. - Azt tettem, amit tennem kellett, hogy megszabadítsam tőled a világot, Solo – felelte a nő. – És hogy akkor miért keltem a védelmedre… Nem volt választásom. Életben kell maradnod. Csak te tudod ezt az egészet megoldani. Nekem pedig szükségem van új… szövetségesekre. A nő a karjára erősített szerkezetre pillantott. A Cár-bomba az ő biometrikus lenyomatához volt kötve, nála voltak az indító- és gyújtási kódok – persze ezeket a vostroyaiak bármikor feltörhették, de Suun nyomon követhette a rakétafej útvonalát. Már tudták, melyik cirkálóra kell menniük, és meg is kapták a leszállási engedélyt, mert állítólag Putyilov beszélni akart Solo Főinkvizítorral. Anakin nem válaszolt. Elméjébe megint bekúszott Caedus önelégült képe. Fivére meghazudtolta a halált, rájött a titok nyitjára, amit annyi sith lord keresett előtte mindhiába. Jaina halála furcsa érzéseket hagyott hátra Anakinban. Egyrészt elveszítette az amúgy eltorzított, de még használható nővérét… másrészt visszakapta rég halott, kérdéses motivációjú bátyját. Mindez még jobban felgyorsította az eseményeket – minél hamarább a Hapesre kell jutnia. Szembe kell néznie Jacennel, minden jel és út ebbe az irányba mutatott. Szembe kell néznie vele, ahogy Luke is szembenézett Vaderrel. Ez esetben azonban Anakin egyenlő eséllyel fejezhette be a találkozást valamelyikük halálával, vagy egy új szövetségessel… a testvérével, akinek a pálfordulását, később pedig a halálát még ott, Ren titkos bázisán a galaxis ismeretlen régióiban is megérezte. Hogy sajnálta akkor Jacent, hogy fájt neki… és saját magát is. Ren persze minden alkalommal megbüntette őt, ha érzelmeket mutatott, ha hagyta, hogy az érzései befolyásolják akár a tetteit, akár az arckifejezését. Ren viszont egy aszott hulla már, ami egy kőtrónusban terpeszkedik. A gungannak ebbe már nincs… beleszólása. Talán hálát kellene adnia Neo Tiercenek ezért. Anakin egyre inkább radöbbent, hogy Ren nem a galaxis javát akarta. Ugyanúgy belekontárkodott és problémákat hozott létre, nem pedig megoldotta őket. A gungan csak saját magát szolgálta. A valódi szolgálatról semmit nem tudott. És Anakin feltett szándéka volt mesélni Caedusnak arról, hogy a Káosz nem azt jelentette már, amire ő gondolt. A fekete Lambda-sikló kirobbant az atmoszférából, és a Jedha felszínét maga mögött hagyva elszáguldott Putyilov hajója felé, ami lassan bekúszott előtte a távoli csillagok elé. … Popov elvette a szemétől a makrotávcsövet, és elégedetten megnyalta a szája szélét. A sivatagban repülő NKVD-csapatszállítóktól alig néhány klikkre ott vonultak, akiket keresett, talán éppen Solo Főinkvizítor emberei. A deista pópa utasította a pilótát, hogy vegyék irányba a légirobogókon suhanó, fekete társaságot. Közelebbre érve aztán persze látták, hogy nem halálosztagosok ülnek a robogókon – Popov ismét a szeme elé emelte a messzelátót. Az élen haladó vörös bőrű twi’lek láttán kissé megbotránkozott – a nőnek nem csupán a teste nagy része volt fedetlen, de még antideista-sejtánista tetoválások is terítették be mindenhol, ahol látni lehetett. Popov elkapta a szeme elől a makrotávcsövet, aztán visszatette, aztán megint elkapta. Minden jóérzésű emberhez hasonlóan megbotránkozása a tetőfokára hágott ennek a teremtménynek a láttán, ugyanakkor a farka aprót lökött az alsógatyájában, amitől a nagyszakállú pópa csak még jobban elpirult és zavarba jött. Úgyhogy elkapta a tekintetét a puszta létezésével is blaszfémiát sugárzó twi’lekről, és a kíséretére fordította a figyelmét. Mindannyian sötét köpenyeket viseltek csuklyával vagy anélkül, egyesek arcmaszkkal takarták a valódi kilétüket. A robogós társaság több tucatnyi főből állhatott. - Az Atyuska nevére, mik ezek? – sipította a pópa, és a csapatszállító fedetlen oldalnyílásában mellette álló sztalkerre pillantott. – Mit mondanak az érzékeid, fiam? - Mindannyian erőhasználók, tisztelendő atyám – felelte a sisakos férfi. – Az NKVD-adatok szerint renegátisták, káoszlordoknak hívják őket. Ezek márpedig a Renegát emberei, uram. - Hát akkor az Atyuska irgalmasságát mutatja, hogy erre vezetett minket – mosolyodott el önelégülten a pap. – Igaz, hogy az a Jude Rozess nevű kontakt Solo Főinkvizítort ígérte ezen az útvonalon... talán Solo lepaktált a sordisistákkal. Nem baj, kiderítjük! Támadjátok meg őket, fiam, és küldjétek kegyesen a mesterük után a túlvilágra, hogy megtisztulhassanak az Örök Purgatóriumban. Popov parancsára a sztalkerek és NKDV-egységek köteleket akasztottak a csapatszállító mennyezetén végigfutó aljzatokba, majd amikor a löveghajók a robogókon száguldó renegátisták fölé értek, elkezdtek leereszkedni a köteleken és a levegőből tűz alatt tartani az ellenséget. A löveghajók eközben szintén tüzet nyitottak, mire a robogók közül páran felrobbantak, mások hasznavehetetlenné válva átbucskáztak a többieken és nagyobb ütközéseket okozva lelassították a káoszlordokat. Az elöl haladó twi’lek és a legtöbb sordisista azonban egyszerűen kitérőpályára állt a lövedékek elől. Popov szeme azonban csak akkor kerekedett ki igazán, amikor a robogók nyergeiben ülő káoszlordok szabályosan füstölögni kezdtek, majd anyagtalan massza formájában felszökkentek a levegőbe, be a leengedett NKVD és sztalker-csapatokat lógató löveghajók nyitott oldalain át és átrepülve a levegőbe lökték a köteleken lógó vagy még a hajókban maradó vostroyaiakat, akik aztán több méterről zuhantak a homokdűnékből néhol kikandikáló sziklákra. Az egyik löveghajó előrehajtott a twi’lek vezér fölé, és két sisakba rejtőzött, páncéljukban kissé nehézkesen mozgó alak ugrott elő belőle, egyenesen Darth Talon robogójára. Talon talpra ugrott a nyeregben, és felkattintotta vörös fénykardját, de legnagyobb meglepetésére a két sztalker is vörös fénykardot gyújtott. - Itt a véged, tükör-teremtmény – sziszegte az egyik, és lecsapott. Talon a robogón egyensúlyozva alig tudta hárítani a csapást. Ekkor tűnt csak fel neki, hogy a vostroyai-káoszlord csatát kezdik maguk mögött hagyni, és hogy az iménti löveghajóból nem érzékel életjeleket – a hajó nem messze tőlük lezuhant és a homokba csapódva felrobbant. Az akcentusuk alapján ez a kettő, a támadói nem voltak vostroyaiak. Waranous-apostolok voltak, ugyanolyan vörös bőrű, tetovált teremtmények, mint Talon maga. - De hát… Waranous halálával mind meghaltunk, én is… csak azért élek, mert Sordis valamiért felélesztett – kiáltotta a twi’lek két csapás és egyensúlyozás közepette, miközben igyekezett lecsapni a másik két hozzá hasonlóan erős, ha nem erősebb alakot. - Waranous? – torpant meg az egyik támadó, miközben hárman továbbra is egyetlen robogón egyensúlyoztak. – Az Időrabló? Járt nálunk, de Krayt császár nem szívlelte. - Waranous… Krayt… ugyanaz a személy – krákogta Talon egyrészt a torkába csapódó homokdarabkáktól, másrészt a küzdelemtől. Lábával igyekezett lassítani a robogót, hogy leugorhasson róla anélkül, hogy ezek szétkaszabolnák a levegőben, de a pedál beakadt. - Lord Darth Krayt nevét felhasználta az Időrabló ebben a valóságban, biztos azután, hogy a mi idősíkunkban találkoztak – magyarázta az egyik támadó a másiknak. – Ez az időtorzulás ezt nem értheti. A két sith egyszerre csapott le, és Talon azon kapta magát, hogy képtelen védekezni. Két vörös fénykard hasított a húsába, izzó fájdalom, majd semmi. A robogó egy magasabb dűnébe ütközött, a két gyilkos leugrott róla, a felnyársalt twi’lek pedig darabogban szétgurult. - Meghalt? Biztosnak kell lennünk benne – lépett oda az egyik, feketén füstölgő darabhoz Darth Wyyyrlok, a Harmadik. A chagriai letépte túlméretezett sisakját a fejéről, felvillantva vörös bőrét és a tetoválásait. Darth Kruhl beszívta a tölük immár távol került harci zóna irányából eredő kétségbeesést, fájdalmat, halált. Aztán felnevetett. - Meghalt, Lord Wyyyrlok. Most pedig gyerünk vissza a kapukhoz. Ott vár a kontaktunk. … A tér-idő kapuknál, ahol Jude Rozess először átvezette Sordis erődjéből a renegátistákat a Jedhára most három alak álldogált. Lord Wyyyrlok, a Harmadik azonban már készült átlépni az egyik épen maradt kapun. - Lord Krayt elégedett lesz – fordult még vissza. – Jó szolgálatot tett az Egy Sithnek, Jude Rozess. Fáradozásai nem fognak jutalom nélkül maradni – azzal a prominens sith lord eltűnt a saját dimenziójába. Kruhl, a társa bólintott, és utánalépett, majd az ő körvonalait is elnyelte a kapu sötétsége. Jude Rozess elmosolyodott. Az egyik szélső, eddig még használatlan kapu zöldesen felvillogott, majd megjelent benne egy vörös kéz, majd a test többi része. Jude ruhákat nyújtott át az életében először dimenziótváltott alaknak, mire az beöltözött, csak létfontosságú testrészeit takarva el. Oldalára tűzte igazi yorik korallból készült markolatát, és kilépett a fényre. Darth Talon, ezen a néven az első és az eredeti megérkezett ebbe a galaktikába, ebbe az idővonalba, ahol Cade Skywalkernek még csak az ükszülei élhettek, ahol már A’Sharad Hett is meghalt, ahol az Egy Sith sosem igazán létezett. Lord Talon, Krayt nagyúr és Wyyyrlok, a Harmadik tanítványa és végrehajtója eljött, hogy helyet csináljon a társainak. Fel kellett kutatnia Nihl nagyurat, hogy elpusztíthassa, hogy helyet adjon Krayt Kezének, az eredeti Darth Nihlnek… fel kellett kutatnia Calixte moffot és a többieket, mindenkit, akinek volt még ebben a galaxisban tükör-verziója. Ezeket mind neki kellett megölnie, hogy átjöhessenek az eredetiek. Jude Rozess harsányan felnevetett. Számára ez a renegátisták egyesítését jelentette. És az eljövendő időkben, egy szép napon Anakin Solo halálát, és Jude Rozess, az új „Renegát” felemelkedését.
|
|
|
Jedha
Sept 17, 2023 21:32:08 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 17, 2023 21:32:08 GMT 1
A bolygó magjának környékén fekvő kristálytermet védő utolsó Killik bogarak és hátrahagyott Yuuzhan Vong Megbélyegzettek is elestek a behatoló köztársasági csapatok koordinált iongránátjai és plazmasortüzei közé szorulva, majd, miután a terem elcsendesedett, cuppogó úszólábas bakancsokban mon calamari, quarren és gran tengerészgyalogosok caplattak be a helyiségbe, biztosítva az Anakin és Suun csapatai által hátrahagyott, használhatatlanná tett berendezéseket, és gyanakodva körülállva-körülérzékelőzve a terem közepén villódzó kristályberendezést.
- Attól tartok, uram - közölte a szürke bőrű mon cal századossal az elsőként ideérő köztársasági osztag tűzszerész tisztje, egy nyakigláb glottaphib, aki sikamlós kezeivel finoman simogatta a kristályszerkezet rácsát -, hogy ez valamiféle bomba, akarom mondani valamiféle detonátor. De hogy pontosan mit detonál… bármi lehet, igazság szerint, de minden bizonnyal távolsági eléréssel dolgozik, mert itt nem érzékelek robbanóanyagok a közvetlen közelben…
- Elvihették bárkik, lehet annak a detonátora, amit a korábban errefelé látott ershaniak elloptak, vagy az elveszett Cár-bombáé, vagy egy cosrai hipertéri rakétáé is akár, jól értem? - kérdezte gülüszemeit aggodalmasan körbe-körbe járatva a mon cal százados. - Tulajdonképpen igen - erősítette meg a tűzszerész őrmester. - A komsávot kellene hatástalanítani, zavarni valahogy, amin kommunikál, de ez alkalmasint inkább egyfajta élő organizmus, kristálylény, úgymond, az sem kizárt, hogy tudata van…
- Akkor felszólok, hogy küldjenek diplomatákat is- sóhajtott fel a tengerészgyalogos különítmény vezetője. Egyre jobban aggasztotta, hogy idefelé a járatokban csak mindenféle Yuuzhan Vong és killik förmedvénnyel, csökevényes, féltudatú ellenállással találkoztak, Sarasi Suun martalócainak, renegát jediknek, az Első Rend ügynökeinek, vagy épp alkalmasint az erősítésként beígért cosrai és vostroyai tengerészgyalogságnak nyoma sem volt. - És kérjenek megerősítést arról, hogy bármelyik másik lefogó egység sikerrel járt-e! Maga pedig lásson hozza… - pillantott a kristályra elgondolkodva a mon cal százados -... a hatástalanításhoz, vagy a barátkozáshoz, vagy tudom is én, mit kell ezzel az izével kezdeni itt… elsőnek...
...
Odafent, fél bolygóhéjnyivel arrébb a sivatag kietlen homokjában, ahol a lezuhant vostroyai csapatszállítók, az elesett sztalkerek és a nagy energiájú kisülésekkel végre nagyrészt ártalmatlanná tett ellenséges erőhasználók holttestei hevertek mindenfelé, Popov arkhónpópa lassan, egy félholt Sztalkertől elvett légző és revitalizálókészülék utolsó életadó cseppjeit magába szívva egy távolabb lezuhant vostroyai csapatszállító, a Köztársaság klónháborús LAAT-jaira emlékeztető, de annál jóval modernebb szerkezet füstölgő roncsai felé kúszott, már amennyire összetört, térdtől lefelé teljesen használhatatlan lábai engedték, amelyeket csak úgy tudott kiszabadítani egy másik, hasonló sorsra jutott, de komtranszponderét is elveszítő szállító alól, hogy megmaradt sztalkerei életüket áldozva alákúsztak a roncsnak és exopáncéljaik szervóival megemelték, hogy megszentelt vezetőjük arrébb vonszolhassa magát, majd hagyták, hogy a roncsok azonnal maguk alá is temessék őket.
Popov nem így tervezte eredetileg, hogy ilyen hamar, a hittestvérek galaktikus körének alig egy apró szeletét érintő térítési munka és pásztorkodás után máris meg kell térjen az Atyuskához, de nem szándékozott evilági életének utolsó pillanatait kudarcokon való lamentálással tölteni. A felszínt elborító hitetlen, hitehagyott népek erősebbek voltak, a szökésben lévő birodalmi Főinkvizítor és a renegát, martalóc jedik és ellopott Cár-bombájukat istenítő kábítószerfüggő sehonnaiak egyetlen nagyobb kontingensével elegendő volt összecsapniuk ahhoz, hogy még a sokat látott és sokat ajnározott Sztalkerek is holtukba hamvadó döntetlenre, de nem jobbra hozzá ki az összecsapást… fő céljuk eléréséhez pedig nem is kerültek közelebb. A hitetleneknek azonban pusztulniuk kellett… bármi áron.
Dühtől, csalódástól és bosszúvágytól hajtva Popov elérte a másik roncsot, és megelégedésére rátalált egy működő komra, amellyel fel tudta venni a kapcsolatot a flottával odafent. Teuton és köztársasági hittársaival szemben Popov erősen hitt benne, hogy az Atyuskában való hit egyedül a hívek szívében és lelkében lakozik, a szent helyeket pedig… nos, bizony jobb felégetni, földfelszínnel egyenlővé tenni, mintsem átengedni a hitetleneknek… remegő kézzel beütötte a még működő komba Szokol százados NKVD-s kom-azonosítóját a hajón odafent. - Zs’gyjom prikaze’, bra’tec - jelentkezett be az ifjú hívő NKVD-s tiszt, akit a hitetlen frontista Szolovcev felügyeletével bízott meg Popov távozása előtt. - Mi a parancsa, atyám? - Ogony’, szti’rlaj’ na v’szjeh… - adta ki a parancsot Popov. - Bombázzák a felszínt, százados… bombázzanak le mindent… egyetlen hitetlen sem menekülhet meg… megdicsőülünk az Atyuska szent tisztítótüzében… ellenségeink pedig elporladnak… Atyuska… - nyögött fel még egyszer, aztán ráborult a komberendezésre, és nem mozdult többet.
... A SovSD Tegethoff parancsnoki tárgyalójában Fahrenheit gondterhelten járkált fel s alá, miközben Oberstein egyre villódzóbb, szakadozóbb holoképe egyre kevesebbet választ adott az al-admirális kérdéseire. A vezérkari kommodore inkább egyre újabb és újabb bizonyítékokat követelt Fahrenheittől, hogy odalent tényleg kudarcra, mészárlásba futottak von Bock teutonjai. - A leszállóegységek és a teuton testpáncélok kamerái és szenzorai mind megerősítik, kommodore - hadarta idegesen Fahrenheit. - Von Bock kudarcott vallott. Felszámolta a Yuuzhan Vong bázisát, és utána harciérintkezésbe került magával Solo Főinkvizítorral és a kíséretében a szökött jedi Sarasi Suunnal… de elestek, mind. - A szenzorok rögzítettek arra vonatkozó jeleket, al-admirális, hogy ezeknél a jómadaraknál lett volna az elveszett Cár-bomba? - kérdezte láthatóan leplezetlen elégedetlenséggel a hangjában Oberstein. - Vagy, hogy merrefelé távoztak, miután von Bock barátunk ily csúfos véget ért velük szemben?
- Bombára utaló jeleket nem rögzítettünk, Mein Herr - , magyarázta Fahrenheit. - De az érzékelők befogtak egy álcázás nélküli első rendi siklót, amely nem sokkal von Bock utolsó egységei életjeleinek megszűnése után hagyta el az összecsapás helyszínét. A vektoruk alapján valamerre… az első jedi flotta roncsainak övezetébe tartottak, a szétlőtt bothan csillagcirkálók roncsai közé. Utána nem tudtuk követni őket…
- Was?? - csattant fel a kommodore. - Nem gondoltuk, hogy szignifikáns… azt hittük, csak néhány menekülő csőcselék..- magyarázkodott Fahrenheit Oberstein arckifejezését látva ezek hallatán.
- Idiot - foglalta össze az aladmirálisról alkotott véleményét Reuenthal jobb keze röviden, velősen. - Eleve az után a sikló után kellett volna menniük. Azt kell elfognunk… - Oberstein néhány pillanatig gondolkozott. - Most, hogy von Bock kudarcot vallott, és elképzelhető, hogy a Főinkvizítor, vagy a másik szökevény, vagy esetleg mindkettő elhagyta a felszínt… és biztosra veheti, hogy mentek valahová, aladmirális, mert ugrani tudomásom szerint nem tudnak a zár miatt… most magának kell eltakarítania a mocskot, amit csinált.
- Zu Befehl… - nyelt egyet Frahrenheit. - Mik a parancsaim? Küldjek újabb egységeket a felszínre? Talán a rohampáncélos tengerészgyalogság… - Először semmisítse meg az Első Rend flottáját - adta ki a parancsot hidegen Oberstein. - Gondolom, még a rendszerben vannak… ennyi kitettség után nem hagyhatunk... megbízhatatlanul megbízható szemtanúkat.
- Csak egy hajó távozott, uram, a zászlóshajó, bizonyos Serpa őrnagy arról tájékoztatott minket, hogy őrizetbe vette Rampartot, és… - Fahrenheit ösztönösen is még kisebbre húzta össze magát, ahogy Oberstein tekintete még inkább összeszűkült és halálosan hideg lett. - A protokoll szerint… - Noch mal, Sie sind wirklich eine echte verdammte Idiot, Herr Kontraadmiral… - sziszegte OBerstein. - Serpával majd én foglalkozom. A többi hajót semmisítsék még, direktíva vezérkari engedéllyel Kyron-88/A1. Ha bárki kérdezi, azok az első rendiek veszélyes… államellenes… Kyronisták.
- Uram, értem uram - Fahrenheit nem akart tovább vitatkozni. - Utána pedig semmisítsék meg a jedi roncstelepet is - folytatta Oberstein. - Lőjenek mindenre, ami ott mozog… - De kommodore, az a zóna a köztársasági kontingens mentési hatáskörébe tartozik - nyelt egyet Fahrenheit.
- Majd intézek néhány komhívást … - legyintett Oberstein. - Hajtsa végre! És tüzeljenek olyan energiajelekre is a roncsmezőben, amelyek… szabad érzékelőkkel nem láthatóak. - Álcázott hajót keresünk - döbbent rá Fahrenheit. - Végre megjött a magához való esze, al-admirális - legyintett Oberstein, mint aki már nem is feltételezte, hogy eljutnak eddig a pontig. - Én tájékoztatom Reuenthal flottaadmirálist. Leléphet, Abtreten!
- Verstanden! - tisztelgett a megszűnő holoképnek Fahrehneit és sietős léptekkel visszamenetelt a hídra, majd magához intette a törzskari legénységet. - Parancs a flottának! Élesítsék a Tegethoff szuperlézerét is! Tüzelésre készüljenek! Célpontok: az Első Rend zár alatt lévő hajói! Végrehajtani… ab sofort! Azonnal!
[folyt.köv.]
|
|
|
Jedha
Sept 21, 2023 21:00:59 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 21, 2023 21:00:59 GMT 1
Anakin és kísérői hajóját jótékony vibráló semmibe vonta a hajó álcázópajzsa, amelyik Suun személyes komfrekvenciáján sugározta nekik a minden bizonnyal ide került Cár-bomba hívógató jeleit, melyből természetesen a rendszerben lévő többi frakció illetékes figyelői és fülelői bizonyosan csak érthetetlen krixkraxokat, kód- és számsorokat tudhattak visszafejteni. Ahogyan az álcázóernyő mögött feltűnt hajójuk pilótafülkéjének plexije előtt a fekete színű, sima, szegecselt törzs és a vörös, a hengerded törzsre festett azonosító számok a hangár apró nyílásától nem messze, Anakin összevonta a szemöldökét, aztán megrázta a fejét.
- Cár-Bombát Vostroyától, Vostroyának… - Ez nem cosrai U-hajó? - kérdezte az ilyesmiben kevésbé járatos Suun mellette, miközben Demerzel az első rendi sikló kormányszerveivel küszködött. - Nem, a vastagabb törzs, a primitívebb illesztések, a fekete matt, amúgy teljesen felesleges álcázás alatti extra Stealth-X-szerű borítás, a nagyobb méretek - magyarázta gyorsan Anakin -... ez alkalmasint egy vostroyai álcázott rakétahordozó. Még sosem láttam ilyet ilyen közelről.
- Akkor ez nem jó hír - jegyezte meg Sarasi. - Csapdába sétáltunk… - Várjuk ki a végét - mormogta Anakin az Erőbe merülve. - Furcsa mód nem érzek ellenséges szándékot. Bármelyik kissé is értelmes frontista már idefelé, közelítő vektoron atomjainkra robbantott volna minket, semminthogy hagyjon minket leszállni a hajójukon.
- Talán a deisták újabb csapdája - jegyezte meg Demerzel, miközben összevissza röpködött a hangár előtt úgy, hogy közben ne tűnjön úgy, hogy tartja a távolságot. - Mintha a vostroyaiak között is erős lenne a frakciójuk… - Arra mérget vennék, mármint nem tőlük - biccentett ki a törzs felé Anakin Solo. - De akkor érzékelném az alamuszi, gyáva, ugrásra kész tudataikat… ez inkáb… - intett a törzs felé - nem is tudom… kíváncsiság. Vigyél be minket, Demerzel.
A sikló lassan besiklott a kívül tágasabbnak, belül szűkösebbnek ható hangárba, majd lecövekelt a fogadóbizottságot alkotó vostroyaik előtt. A szokásos kék-fehér csíkos trikós, páncélos tengerészgyalogosok és zöld zubbonyos NKVD-sek gyűrűjében egy fekete, jelöletlen egyenruhás, vörös váll-lapot igen, de rangjelzéseket nem viselő, togori-képű, sunyi arcú humanoid alak állt, akinek kopaszodó fejéről hiányzott a vostroyaik által kedvelt szőrmekucsma, vagy tányérsapka. És érdekes módon, állapította meg a Főinkvizítor, sztalkerek és jed’kák sem voltak látható közelségben, pedig épeszű vostroyai nem állt szóba jedikkel, inkvizítorokkal, vagy Sithekkel azok nélkül.
- Talán a meglepetés ereje végett a hajón hagyhatnánk a martalócokat és noghrikat - jegyezte meg Demerzel. - Biztos valahol vannak rejtett padló alatti rekeszek… - Senkit sem fogunk a padló alá gyömöszölni - állt fel a másodpilóta üléséből a Főinkvizítor. - Ez egy demonstráció. Demonstráljunk mi is. Mindenki jön.
A társaság lesétált a sikló rámpáján, majd felsorakoztak alkalmi vendéglátójuk előtt. - Zdrasztvujtye, tavaris glavnij inkvizityor, tavariscsa… Suun - üdvözölte őket az alak, Demerzelre egy pillanatig gyanakodó tekintettel pillantva. - A nevem... Putyilov. - Álljunk csak meg - pillantott körbe Anakin, majd elismerősen biccentett. - Magáról már olvastam a hírszerzési jelentéseinkben. Maga… az onderoni mészáros? Maga akarta felrobbantani az egész Awerist? Maga az NKVD sztárja…
- Ne akarja a saját vélt, vagy valós elismeréseit és el nem ismeréseit rám vetíteni, Főinkvizítor elvtárs - mosolyodott el Putyilov, majd megcsóválta a fejét, Suunra és ki nem mondott kérdésére pillantva. - Igen, nálunk van a bombájuk. És igen, egyébként egy ilyen Krasznij Okt’jabr-osztályú hordozócirkáló nélkül ki sem tudnák lőni… - biggyesztette le vékony ajkát a vostroyai ügynök. - Mégis, mit gondoltak, amikor ellopták? Beteszik egy transzportba és belerepülnek vele a napba, mintha valami Yuuzhan Vong droidáldozati transzport lennének?
- Mit akar? - tért a lényegre türelmetlen Anakin. - Azért csalt ide minket, hogy gúnyolódjon rajtunk? - Ellenkezőleg - mosolyodott el Putyilov. - Tájékozódni szeretnék. Önöktől, önökről… kíváncsi vagyok, miért akarja magukat mindenki megölni, beleértve pópista elvnemtársaimat, a cosraiakat és a köztársaságiakat egyaránt… a Bomba csak úgymond… rásegítés, hogy egyáltalán szóba álljunk egymással.
- Ebben annyiból igaza van, hogy máskülönben régen halott lenne, maga paprikajancsi - Suun hangja hideg volt. - Vagy komolyan gondolja, hogy az Ivánjainak van esélye a martalócaim és a Főinkvizítor noghrijai ellen? - Nagy ügy - legyintett Putyilov - nem verekedni hívtam magukat. Ha mégis… U min’ja jesz’ty bols’csoj vukinszki’ i da’zse mud’zsaheddin’i.
Putyilov intésére két ershani kinézetű kommandós bevezette a korábban foglyul ejtett Arbowangot, az első jedi kontingens Suun nyomában járó egyik vezetőjét, majd további burnuszos kommandósok sorakoztak fel a vostroyaiak mögé második sorba. A vuki jedi lovag fején komikus módon le volt borotválva a szőrzet, és valamiféle szofisztikált OCP-minőségű dekranizáló lobotranszmitter helyett egy vascsövekkel teletűzdelt hármas gallér vette körbe a fejét, amelyen villództak az állapotjelzők… leginkább a sztalkerek exoszkeletonjára hasonlított, de Suun világosan érezte, hogy a vuki jedi megmaradt gondolatai immár inkább egy gép primitív bináris kódjai, mintsem sajátjai.
- Még szerencse, hogy a maguk fajta nem gyakran épít kiborgokat… - szólalt meg Demerzel őszintén hüledezve. - Micsoda… primitív munka. - Nocsak, beszél a robot - kacsintott Demerzelre Putyilov amire az irritáltan forgatta szemszenzorait. - Most miről is akart minket meggyőzni ezzel? - kérdezte türelmetlenül Anakin. - Arról, hogy nem csak magukhoz hasonlóan színes repertoárral rendelkezem, már ami a kíséretemet illeti - magyarázta Putyilov -, hanem, hogy mellett álcázott, Cár-bomba kilövésére alkalmas hajóval is. Még egyszer mondom… - halkította le a hangját, az érkezett társaságon végignézve - , álcázott hajóval. Ami nem mondható el az önök siklójáról. Szóval, ha nem cselekszünk gyorsan, a maguk vektorát és ionnyomát követő deista flották rövidesen a nyakunkon lesznek.
- A deisták, igen - biccentett Anakin, felismerés villanásával a szemeiben. - Meg akartak ölni minket odalent. - Sejtettem - biccentett Putyilov. - És kétségem sincs felőle, hogy ha tudnának az itt létemről, engem is meg akarnának ölni… - néhány pillanatig gondolkozott, majd feltette következő kérdését: - Vostroyai deistákkal találkoztak odalent?
- Személyesen nem - hunyta le a szemeit egy pillanatra Anakin is, az Erő hullámait olvasva. - De jó esély van rá, hogy ha lementek közülük, akkor meghaltak. Ahogy a cosraiaik is, akik velünk találkoztak - húzta ki magát elégedetten. - És még valami - tette hozzá előrelépve Suun. - Nem vagyunk a maguk foglyai. Csak erre járó vendégek. Ha nem akarnak a lentiek sorsára jutni. - Milyen heves nőszemély - csóválta a fejét Putyilov, majd Anakin felé biccentett. - Illik magához. - Mi? - pillantott egymásra Suun és Anakin, de még Demerzel is értetlenkedve ingatta a fejét.
- Térjünk vissza a lényegre - mosolyodott el Putyilov. - Miért rohantak vissza ilyen fejvesztve a Bombához, amikor elkezdtem sugározni a jeladónak, miután agyalágyult vuki elvtársunk segítségével - biccentett Arbowang felé - visszafejtettem, hogy hol dugták el? És miért mind a ketten, együtt? - Nagyokos - köpött ki a hajó fényesre suvickolt padlójára Suun. - Nyilván, mert ki akarjuk lőni. Sürgősen.
- Miért, és mennyire sürgősen, ez itt a kérdés? - mosolyodott el Putyilov. - Végre a lényegre térünk… - Nagyon sürgősen, legyen elég magának annyi - adta meg a választ a másik kettő helyett Demerzel, miután a tarkójában felberregett valami, majd Anakinhoz fordult. - A köztársaságiak elértek odalent a központi kristályhoz. Babrálnak vele. Hamarabb bekövetkezhet a detonáció, mint gondoltuk…
Azzal a droid sarkon fordult. A vostroyaiak és mudzsahedek puskái egyszerre emelkedtek célra a noghrikéval és Suun martalócainak fegyvereivel. - Nem mész sehová, robot - tiltakozott Putyilov. - Robota’ nyikuda nye pa’igyot. - Maguk csak túlpörgetett spermiumok, egytől egyig - nézett végig a humanoidokon a droid. - Ne gondolják, hogy visszatarthatnak…
- Demerzel, nyugalom - emelte fel egyik kezét Anakin, mire a droid ledermedt, sértődött fotoreceptorok villódzása közepette. - Akkor hívjuk fel a köztársasági hajókat - javasolta Suun. - Szóljunk nekik, hogy ne basztassák… azt az izét. - Azonnal elárulnánk a helyzetünket egy nyílt kódú hívással a köztársasági hajói felé - rázta a fejét Putyilov és kivételesen Anakin is egyetértett vele.
- Tüzelnünk kel, sürgősen - ismételte el kesztyűs kezét ökölbe szorítva a Főinkvizítor. - Még mindig nem mondta el nekem, első rendi elvtársam, hogy miért is - ingatta a fejét Putyilov, majd a füle mellett lévő komhoz kapott. - Ó… - pillantott Anakinra. - Igazán sajnálom, Főinkvizítor. Úgy tűnik, a ramakazi hajók mozgásba lendültek. Az Első Rend… a maga hajóira tüzelnek… - Érzem a halálukat - meredt remegve a plasztoid padlóra Anakin. - Nem számítottak rá… hadd hívjam őket… leállítom…
- Ugyanúgy elárulnánk magunkat a deistáknak, elvtársam - rázta a fejét Putyilov, fél füllel még mindig a komját hallgatva. - Egy ramakazi flottaegység amúgy is a roncsmező felé tart, amelyben rejtőzünk. De még pontosan nem mértek be… ha nyílt csatornán adunk, bemérnek. - Főinkvizítori parancsba adom nekik… - fortyogott Anakin, de ezúttal Suun ragadta meg a férfi karját megnyugtatólag. - Hékás, gondolkozz. A csuhások már túl messzire mentek. Abban a pillanatban, hogy felhívod őket, szuperlézert, vagy hipertéri rakétát kapunk a seggünkbe. Tuti.
- Talán van egy megoldás… - jegyezte meg halkan Putyilov Anakinra pillantva. - Azt mondta, úgy érzi, a lenti vostroyaiak meghaltak? Van bizonyítéka? - Én… - Anakin hirtelen Suunra pillantott, aki még mindig nem vette le a kezét az alkarjáról és hirtelen, maga sem értette honnan, de olyan érzése támadt, hogy most nem lenne helyes Talont emlegetnie ezelőtt a nő előtt. - Jók a megérzéseim e tekintetben. Halottak.
- Rendben - biccentett Putyilov. - Akkor, amennyiben hajlandóak végre elregélni nekem alkalmi és valószínűtlen szövetségünk zálogaként, hogy miért kell a deisták orra alá történő borstörés örömén kívül sürgősen, pontosabban, izvinyite, rendkívül sürgősen szupernovává omlasztani ezt az átokverte klerikális szentfazék rendszert, akkor felhívom biztonságos, kódolt vostroyai csatornán, hajóközin Szolovcev altengernagy elvtársat a vostroyai zászlóshajón. Utána pedig, ha ő tud minket fedezni, akkor eltüzeljük a közös tulajdonunkat képező Cár-bombát a napba, és utána eredünk annak a nemrég a távozás mezejére lépett, szimpatikusan vörös csillagrombolónak, ami minden bizonnyal tele van a maguk barátaival…
- És mit kér cserébe? - kérdezte praktikusan, lenyugodva Anakin. Suun még mindig nem engedte el a karját. - Gondolom az információ az indítékainkról nem elegendő, az csak a beugró. - Helyesen látja, tavaris glavnij inkvizityor - biccentett Putyilov, majd körbeintett. - Nagyon egyszerű. Az adósaim lesznek. A vostroyai dolgozó nép adósai. Egy olyan polgárháború küszöbén álló nép adósai, amelynek száz és száz ilyen bombája van még, amelyek, ha rossz kezekbe kerülnek, elpusztíthatják a fél galaxist… - Mi magunk is ilyesmit akarunk megakadályozni, Iván - biccentett Sarasi Suun.
- Segítek maguknak, ha megértetik velem, mi a tétje - folytatta ravaszul Putyilov, majd kezet nyújtott Anakinnak. - Maguk pedig segítsenek a népemnek, ha eljön az ideje, immár közös ellenségeink, a deisták ellen. - Vostroyai-EGB szövetséget akar tető alá hozni, maga, egy minden bizonnyal számkivetett ügynök? - vonta össze a szemöldökét Anakin. - Nem kell ilyen megalomán módon gondolkodni minket, Főinkvizítor elvtárs - mosolyodott el halványan Putyilov. - Egyelőre csak Putyilov ügynök, Suun elvtársnő, Solo főinkvizítor elvtárs, és a robot szövetségéről beszélek…
- Demerzel - csikorogta Demerzel. - A nevem Demerzel. - Nahát, neve van a beszélő robotnak - kuncogott fel Putyilov. - Nos?
Anakin némi habozás után előrenyúlt és megrázta a vostroyai kezét. - Rendben, figyeljen ide, mert nincs sok időnk… - Magának, valami azt súgja, sosincs - kuncogott Putyilov, és hallgatott.
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 23, 2023 10:40:17 GMT 1
Szolovcev altengernagy rezignáltan maga mögött hagyta a Szokol százados NKVD-sei által felügyelt hidat, és a Pjotr Velikij parancsnoki kabinjába zárkózva - mely előtt természetesen további NKVD-sek posztoltak - néhány üveg vod’ca társaságában próbált lamentálni azon, hogy ugyan bizonyos eleget tett-e a frontizmusért, a forradalomért, a klérus dolgozóellenes térnyerésének megakadályozásáért és az NKVD árulóinak lebuktatásáért, vagy elfelejtve, hazaárulónak kikiáltva végzik ki majd a deistákkal egy követ fújó állambiztonságiakat küldetése végén, és hogy ugyan vajon hol járhat most odalent Popov arkhónpópa és Putyilov ügynök.
Üveges tekintettel meredt a parancsnoki terminálra, amelyen Szokol és társai arról tájékoztatták a hídról, hogy a felszínről kapott, Popov által ellenjegyzett parancs értelmében mihamarabb meg kell kezdeniük a planetáris bombázást, elpusztítva minden pozíciót, ahol az eddigi érzékelős jelentések és a másik két flottától elfogott, vagy önként megosztott kommunikáció alapján lenti célpontjaik esetleg megfordulhattak. Szolovcev igazi, hamisítatlan NKVD-s barbarizmusnak vélte mindezt, és meg sem fordult a fejében, hogy Popov esetleg utolsó lehetőségként adta ki ezt a parancsot, kudarcát követően, mígnem megszólalt a komja - nem a nagy méretű asztali berendezés, hanem a Vörös Flotta főtisztjeinek egymásközti biztonságos kommunikációjára szolgáló mellényzseb-méretű eszköz, amelyen elméletileg kizárólag a Cár-bombák rakétahordozókról történő indítását engedélyezhették egymással párhuzamosan távolabb lévő flottaparancsnokok. - Itt Szolovcev - szólt bele értetlenkedve az altengernagy, miközben idegesen félretolta az asztalán felgyülemlett szintoholos flaskákat és poharakat. - Vros..Vrosa… lov… főmarsa… - Szedje össze magát, altengernagy elvtárs, csak én vagyok, Putyilov - szólt bele az ügynök sietősen, Szolovcev így is összerezzent és rögtön kijózanodott. - Hogy… hogy gondolja… ha a felszínről sugároz, azonnal be fogják mérni az NKVD-sek és…
- Ne aggódjon, altengernagy elvtárs, a komsávhoz megfelelő berendezést használok - Putyilov hangja nyugalmat és erőt sugárzott. - Ide figyeljen, Vagyim… - kezdte szuggesztíven a férfi. - Sokkal nagyobb tétje van az itteni jelenlétünknek… küldetésünknek, mint gondoltunk volna. Nem csak a frontizmus és Vostroya jövője forog kockán, de az egész galaxisé. Harcolniuk kell. - Mégis miért? - tört ki Szolovcevből.
- Van itt valami, amivel ha tovább babrálnak a deisták, a fél galaxist elpusztíthatja, legyen elég ennyi - Putyilovnak nem volt kedve ahhoz, hogy beszámoljon elvtársának a Főinkvizítor és kísérői történetének minden egyes részletéről. Számára elég volt, hogy ő elhitte. - Fel kell robbantanunk a rendszert. A kezemben van az elveszett Cár-bomba és… átmeneti tulajdonosai. És be szándékozom vetni. Így nem csak megmentjük a galaxis dolgozó népeit, de a deisták lába alól is kihúzzuk a talajt… némiképp. De ehhez fedeznie kell magának minket. A cosraiak közelednek a pozíciónkhoz. Manővereznünk kell, hogy közelebb kerüljön a naphoz…
- Sto szkazal?! - képedt el Szolovcev. - Mégis, mit vár tőlem, Putyilov elvtárs? NKVD-sekkel vannak tele a hajóim! Popov most adott nekik parancsot, hogy a felszínt lőjék az összes ágyúnkkal… - Popov meghalt, altengernagy elvtárs - szólt közbe Putyilov. - És a vele lévő lenti belügyi és sztalker alakulatok is elpusztultak… csak azokkal áll szemben, akik odafent vannak… - Az ördögbe… - mormogta Szolovcev. - Itt az ideje, hogy hős legyen halott helyett, elvtárs - Putyilov hangjában enyhe gúny érződött. - Tegye ezt meg Vostroyáért. Hazánk a dicső polgárháború helyett a megalázó deista peresztrojka küszöbén áll… legyen a maga zászlóshajója az, Szolovcev altengernagy, amelyik leadja a frontista ellenforradalom… első lövéseit.
Szolovcev kihúzta magát és tisztelgett Putyilov képének. Végül is, gondolta, ez is jobb, mint egy NKVD-s fejlövés. - Za frontyizma, za Kirova, tavaris Putyilov. Za szvabodu! - Za Vostroyu - Putyilov bontotta a vonalat.
Szolovcev feltápászkodott és a komhoz lépett az ajtónál, ami a kint posztoló NKVD-sekhez teremtett kapcsolatot. - Elvtársak - szólt ki rajta. - Van itt egy kis vod’ca maguknak is ám… - Szolgálatban nem iszunk, altengernagy elvtárs - visszakozott az egyik NKVD-s őrmester.
- Igen ám, de ha én iszom meg a maradékot, azt hiszem, nagyon rosszul leszek tőle - hebegett Szolovcev és ezt imitálnia sem kellett. - Azt hiszem, már így is… ha esetleg szintoholmérgwzést találnék kapni, mire visszatér a Pópa atyuska…. - Bljat! - köpött ki az egyik NKVD-s és társához fordult. - Befelé, Szerjozsa, ez a barom még a végén halálra issza magát, aztán mehetünk az első útba eső zsiliphez… Berontottak a terembe, idegkorbácsaikat előre szegezve… egyenesen Szolovcev íróasztalával és a mögötte ülő altengernaggyal farkasszemet nézve, akinek asztalából jó vostroyai szokás szerint egy beépített sugárvető emelkedett ki… és azonnal tüzelt is.
Szolovcev megvárta, amíg az NKVD-ek eldőlnek, aztán nekiindult, hogy idegkorbácsaikat és engedélykártyáikat magához véve a börtönblokkba menve kiszabadítsa Cservenkot és a hídlegénységet.
Egy negyed standard órával később, miközben Szokol százados a komon még mindig arról tárgyat a cosrai és a köztársasági hajókkal, hogy melyik sivatagi célpontokat veheti célba planetáris bombázással a bolygón anélkül, hogy szent helyeket érnének találatok, és anélkül, hogy pontosan megosztotta volna a többiekkel, hogy mi történhetett Popov csapataival - tulajdonképp maga sem tudta, de nem is érdekelte, az Atyuska parancsa az parancs, és kész -, hirtelen berobbant a híd ajtaja és az NKVD-s parancsnok szembe találta magát Cservenkoval, Szolovcevvel és a Vörös Flotta csíkos trikós tengerészeinek lézerpuskáival.
- Fegyvert eldobni! - vezényelt Szolovcev majd személyesen ráncigálta fel a döbbent Szokolt a parancsnoki székből. - Visszaveszem a helyem… - Ez zendülés, maga ostoba részeges idióta - vágott vissza Szokol. - Ha ezt Popov pópa megtudja… - Popov pópa odalent rohad a felszínen, okoska - vágta arcba az NKVD-st Szolovcev, majd arréb rugdosta. - Ez pedig itt a forradalom! Visszafoglaltuk a hajót!
- Nem fognak tudni minden hajót átvenni, maga barom - köpködte a fogait átkozódva Szokol. - Biztos lehet benne, hogy amint Romanov elvtárs értesül erről, maga és a családja… - Igen, csak ahogy elnézem, a fasisztik kis magánháborúja és az életbe lépett kommunikációs zár miatt nem fog - mosolyodott el kajánul Szolovcev, a kitekintőn keresztül arrafelé nézve, ahol a ramakazi flotta épp az imént indította sokadik, halálos rakéta-szalvóját a láthatóan kikapcsolt terelőpajzsokkal lángoló első rendi flotta maradéka felé. - Az atyák nem fogják hagyni… én nem fogom hagyni… - sziszegte előrelendülve Szokol, de Cservenko egy ezúttal nem kábítóra állított lövéssel átvitte az NKVD-s tiszt fejét.
- Szlusaju na prikazami, tavarics kontraagymiral - tisztelgett az NKVD-sek verésétől felpüffedt arcú adjutáns első tiszt. - Vegyék fel a kapcsolatot a többi parancsnoki cirkálóval a flottában - utasította tisztjeit Szolovcev. - Utána pedig vegyék célba azokat a fasiszti egységeket, amelyek a régi jedi flotta roncsmezeje felé közelednek. Jelentéseket kérek a többi parancsnoki hajó helyzetéről, és hogy kihez hűségesek.
- A Volgograd, az Akagyemik Usakov és az Osztyapenko jelzi, hogy mellettünk állnak és a Vörös Flotta holojelvényét viselik, a Knyaz Patyomkin, a Belaja Armija és a Carsztvo Mikhaili Velikava NKVD-s jelvényt emel és új azonosítóval ránk fordul - jelentette némi várakozás után Cservenko.
Szolovcev bólintott, ez jobb volt, mint várta. A flotta hét alkomponenséből négy az oldalukra állt, három az NKVD-ek mellett maradt. Ez önmagában kielégítő fölényt jelentett volna, de tudta, hogy hamarosan a fasiszti ramakazi gyeiszti teutonam flottával is szembe kell néznie. - Mi vegyük célba a fasiszti hajókat a roncsmezőnél, a Volgograd és az Usakov flottacsoportja célozza az NKVD-s hajókat, az Osztyapenko-csoport zárkózzon fel mellénk, felkészülve a tűzkiváltásra a fasiszti főerővel szemben.
- Altengernagy elvtárs, bejövő hívás a fasiszti zászlóshajóról! - jelentkezett ismét Cservenko. - Képernyőre - dőlt hátra a székében teljesen kijózanodva Szolovcev. - És tegyék ki a hajócsoport-közi sávra is, hadd hallja a többi hajónk is.
Amint a távolban újra felvillant a Tegethoff Sovereign-osztályú szuperlézere, elporlasztva egy első rendi RSD-t a hold melletti parkolópályán, a bejelentkező ramakazi tiszt furcsán zöldesnek hatott a szuperlézersugár hídig hatoló, elhaló fényében. - Was zum gottverdammten Himmel machen Sie, Rote? - ordította Fahrenheit magából kikelve, félretéve arisztokrata jómodorát. - Azt hiszi, nem látom, hogy a hajóinkat célozza a roncsövezetben?
- Megakadályozok egy nagyobb kataklizmát, te kapitalista, burzsoá piperkőc Kraut - vágott vissza elégedetten Szolovcev. - Te káposztafejű kulák, te csuhásbarát disznó, te… és ha jól látom ti is sajátjaitokat lövitek, jó fasiszti szokás szerint, egy szavad sem lehet… - Idiot! - sziszegte Fahrenheit. - A maguk elveszett bombáját akarjuk lokalizálni, azt a jedi kurvát akarjuk lokalizálni, az áruló Főinkvizítort akarjuk lokalizálni! Hát azt hiszi, nem látom, hogy a maguk lopakodóján bújkálnak? Miféle árulás ez?
- Ez nem árulás, fasiszti pribék - húzta ki magát Szolovcev. - Ez az, amit már az első pillanattól meg kellett volna tennünk, amióta ide érkeztünk. Ez a forradalom! Elvtársaaakk - ordította el magát a többi hajó legénységnek. - Za rogyinu, za frontizma, za Kirova…. ogony! V’sztavaj, sztrana ogrom’naja… v’sztavaj, na szmer’tynij boj…
És vostroyai honvédő munkásindolókat énekelve a Vörös Flotta legénysége által kommandírozott vostroyai hajók tüzelni kezdtek a ramakaziak, a ramakaziak tovább tüzeltek az Első Rend megmaradt hajóira, az NKVD-s vostroyai hajók pedig tüzet nyitottak Szolovcev hátvédjére és vissza…
A köztársasági flottakontingens fedélzetén Makin admirális pedig értetlenkedve figyelte az egészet, Vostorya és az EGB párhuzamos polgárháborúját és egymás elleni háborúját a Jedha felett, és fogalma sem volt, mi és miért történik.
[folyt.köv.]
|
|
|
Jedha
Sept 25, 2023 21:52:48 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 25, 2023 21:52:48 GMT 1
A Resilience parancsnoki hídján Makin admirális egyre növekvő mon cal gülüszemekkel, értetlenkedve figyelte a flottája érzékelői előtt kibontakozó, leginkább átfogó EGB-vostroyai kül- és belharcra utaló jeleket. Először a ramakazi hajók kezdték rakétákkal bombázni az Első Rend hátramaradt csillagrombolóit, még a zászlóshajójuk szuperlézere is bekapcsolódott a pusztításba, utána a vostroyai flotta két fele esett egymásnak, végezetül a ramakaziak is lőni kezdték a vostroyai flotta nagyobbik felé, mire a megmaradt néhány Első rendi hajó láthatóan koordinált válasszal az eddigi passzív pusztulásból manőverbe kapcsolva megindult a ramakazi flotta ellen, és Makinék érzékelői alapján élénk rádiókom-forgalmazás kezdődött a vostroyai flotta nagyobbik fele és az Első Rend, illetve a vostroyai flotta kisebbik fele és a ramakazi-cosrai kontingens között… egyszóval teljes volt a káosz, és közben Makinnek a felszínen lévő, és onnan a bolygó közepén lévő barlangrendszerig hatoló kommandósai által kialakított kom-riadólánc jelentéseivel is meg kellett birkóznia, mely szerint valamiféle kristályalapú detonátor-berendezést találtak odalent, amit egyelőre nem sikerült hatástalanítani… ellenben a cosraiak és vostroyai, állítólagosan leküldött erőkkel nem találkoztak (bár Makin a látottak alapján egyre inkább arra következtetett ez utóbbi vonatkozásában, hogy amazok kiirtották egymást), de nem futottak bele a keresett Sarasi Suunba, Anakin Solo birodalmi Főinkvizítorba, vagy épp az elveszett Cár-bombába sem, bár Makinnek valamiféleképp volt egy olyan aggodalmas gondolata, hogy a megtalált kristálydetonátornak esetleg köze lehet hozzá…
A gondolatot pedig Makin elméjében, hogy most a flottája bevetésével az egyik irányba eldönthetné a konfliktust a két belharcoló fél között, esetleg kettejük közé manőverezve a béke hőseként elejét vehetné minden további konfrontációnak, felülírta népe veleszületett gyanakvása, hogy ez esetleg egy csapda lehet, és Awerist megjárt flottaparancsnokként Makin nem szándékozott még olyan helyzet közelébe sem manőverezni hajóit, amelynek végén esetleg a birodalmiak és a frontisták őt és erőit találják két tűz közé zárni és megsemmisíteni, mivelhogy alkalmasint végig ez volt a tervük. Így aztán egyelőre kivárt, de nyitva tartotta parancsnoki hajója komcsatornáit esetleges bejövő hívások esetére, még hozzá a standard flottasávot, nem a deisták saját vonalait, bármennyire is tiltakozott a hajón maradt rangidős EE-százados, Makin közölte vele, hogy ha tovább akadékoskodik, akkor mehet és vigyázhat Gutierrez atyára a cellaszinten - szigorúan a szomszéd cellából.
Végül némi várakozás után be is futott az egyik várt hívás… a környező harcból némiképp kitörve a robbanásoktól borított, sérült vostroyai zászlóshajó, a Pjotr Velikij hídjáról. - Szolovcev altengernagy, mégis mi történik maguknál? - rázogatta szenzoros kocsányait a mon cal flottatiszt.
- Pakoljanak fel és amint tudnak, táguljanak a rendszerből, köztársasági elvtársak, mert hamarosan az egész darabokra robban! - Szolovcev arcán egy vágás, egy vérpatak és nem kevés izzadtsággal keveredő pír jelezte, hogy bizonyára ő is nagyon koncentrál, a hídon rohangáló elvtársaihoz hasonlóan, majd egy pillanatig maga elé meredt, mintha valamin gondolkozna. - Az egész… a… őőő… a gyeiszti csuhások hibája! Ők találták ki! - Azt akarja mondani, hogy a deisták telepítették a barlangban azt a detonátort, amit találtunk a bolygó kérge alatti járatokban? - rakta össze önkéntelenül is a különböző helyről származó információk legésszerűbb, vagy legalábbis elsőként eszébe jutó kombinációját fejében és szóban Makin.
Szolovcev egy pillanatig üveges tekintettel meredt a mon calra, és már-már a szája szélén volt valami olyasmi, hogy “Sto”? - de aztán Putyilov ravaszságából legalább egy minimális mennyiség megragadhatott az elméje sarkában, mert határozottan biccentett. - Da, da, eta gyetonator, tocsno, igen, pontosan arról beszélek - helyeselt. - A deista csuhások szerint a Vongszkij meg Jediszkij meg mindenféle megszent… megszentségel… megtelenszent… na, szóval összepiszkolta, gyermovala’ a szent helyeiket, és ezért most minden úgy, ahogy van, cakkom-pakk, fel akarnak robbantani - csettintett egyet Szolovcev a kezével, majd megtörölte verejtékező homlokát. - Amíg tudjuk feltartjuk őket, riba elvtárs, moj kalamarszkij drug, de pakoljanak, vegyenek fel annyi civilijankát, amennyit csak tudnak, davaj, davaj!
Makin erősen rezegtette szemkocsányait, de végül nem akart vitatkozni. Egyetlen dolog jutott eszébe csak. - A lenti csapataik nem találták meg Sarasi Suunt, vagy más túlélő jediket? - kérdezte, de Szolovcev heves gesztikulálás közepette a fejét rázta. - Bizonyára mind meghaltak már, vszjo umerili , a deisták elfogtak és kivégeztek mindenkit… ha én nem fordulok ellenük, talán magukra nyitnak tüzet először! Davaj, riszpublikanci tovariscsi… za frontyizma!
- Hallották a vostroyai altengernagyot! - csápolt az uszonyaival Makin ahelyett, hogy tovább akadékoskodjon, mivel valóban nem szerette volna megvárni, hogy a cosraiak ellene fordítsák ágyúikat. - Intézkedjenek, hívják vissza az összes csapatot, és indítsanak a felszín azonosított településeire üres leszállóegységeket! Igyekezzünk annyi civilt evakuálni, amennyit csak lehet! - Talán konzultálnunk kellene Coruscanttal és a többi deista… érdekelttel a vostroyai tiszt állításairól… - jegyezte meg az EE-sek adjutánsa, de Makin idegesen felé fordult hosszú, vékony rúdon lebegő repulzoros mon cal parancsnoki székével és idegesen csápolt felé uszonyaival rendületlenül. - Ez a Flotta missziója, és ez én felelősségem! Megmentünk annyi ártatlant, amennyit csak tudunk!
- A szeretet erejével? Ne vicceljen már, uram - vágott fintort az EE-s adjutáns. - Ebben a rendszerben… senki sem ártatlan… - sandított saját fogdmegjei felé, de akkor már Makin intésére mon cal tengerészgyalogosok sorjáztak be élesített fegyverekkel a hídra. - Halibut százados úr csatlakozik az egyik siklón az evakuációs csapatokhoz, kísérjék a… kollégáival együtt a hangárba - vitette el az EE-seket minden ízében remegve Makin.
...
A következő pár órát Makin a hídon töltötte, elnézve a folyamatosan a flottájuk felé a felszínről áramló siklóforgalmat. Néhány szedett-vedett zarándokhajó is úgy lehetett vele, hogy ha a Köztársaság mindenkit menekít, annak bizonyára jó oka van, mert felemelkedtek városaik üszkös romjai mellől és alakzatba álltak a mon cal csillagcirkálókkal és koréliai csillagvédőkkel - ebbéli meggyőződésüket bizonyára tovább segítette a vostroyai és EGB-s között egyre véresebbé váló ütközet. A ramakazi ás deista vostroyai túlerő lassan felszámolta Szolovcev hajóit, akik utolsó harccsoportjukat egy megerősített fémkocsányról lógó, kissé komikus vontatmánynak kinéző tiltógenerátorral is felszerelt, ormótlan Szaljut II-osztályú kommunikációs cirkáló védelmére vonták össze, amelyik a vostroyai magflotta mindenféle zavaró tevékenységét biztosította, miközben körülötte a klasszikus birodalmi hadviselésre nem hasonlító módon vállszárnyas cosrai-ramakazi Messerek kergetőztek a vostroyaiak MiG-jeivel. A ramakazi flotta régebbi gyártású csillagrombolóit hátrafelé fordította, hogy befejezzék az Első Rend megmaradt hajóinak feltartóztatását és megsemmisítését, újabb sorozatú, a vostroyai rombolókra hasonlító rakétás cirkálóit pedig a frontista hajók ellen küldte, távoli rakétaszalvókat nagy energiájú, irányzott plazmaütegek előre fixált sorozataira váltva, amelyek alig tudtak ellenállni a vostroyai csatahajók.
Makint szinte letaglózta, megbabonázta a látvány, hogy egy olyan ütközetet figyelhet, amelynek biztonságos módon nem részese. Már-már nekiállt volna lehívni a maga elé benyúló fehér parancsnoki terminálra, erre a lehetetlenül apró, tradicionálisan kevés, kizárólagos lényeges információ lehívására szolgáló dobozra az ütközetben résztvevő vostroyai és ramakazi hajók jellemzőit, hogy megbecsülhesse, melyik cirkáló pajzsa és a strukturális integritása mondja fel legközelebb a szolgálatot, amikor a komtechnikusok bejövő hívást rögzítette az EGB-s kontingens zászlóshajójáról, a Sovereign-osztályú Tegethoffról.
- Fahrenheit al-admirális - üdvözölte a biztonságos távolság illúziójától vezérelve meglepő higgadtsággal a birodalmi parancsnokot a mon cal flottavezénylő. - Már azt hittem, nem is óhajt velem beszélni… - Órák óta próbálom magukat hívni! - csattant fel Fahrenheit. - A kijelölt standard deista frekvenciák… - Ó - Makin cimpái és kocsányai remegtek, olyan jól szórakozott. - Ha Gutierrez atyával óhajtott volna beszélni idáig helyettem, admirális úr, sajnos, ő nem elérhető. Nem tudta, hogyha a Köztársasági Flottával óhajt szót váltani, akkor ahhoz köztársasági komaznosítóra van szüksége, nem valamiféle deista katyvasz-kódra?
- Maga idióta lábasfejű - szitkozódott Fahrenheit. - Hát nem érti? A frontistáknál van a Cár-bomba! Náluk van a szökevény, Vong-barát Főinkvizítor és a jedi terrorista Sarasi Suun! Egy követ fújnak, hát nem fogja fel, maga korlátolt böjti eledel?! Milyen hazugsággal tömték tele a csápjait?! - De hiszen a felszín alatt talált robbanószerkezet… amit maguk meg a vostroyai pópisták telepítettek a központi barlangban… - hümmögött Makin, de Fahrenheit félbe szakította: - Le se értek oda a csapataink, sem a vostroyaiak felszíni erői, maga korlátolt tengerlakó! Még a felszínen elpusztították mindkét kontingenst az Első Rend és a renegát, frontista jedik és gyülevészek erői! És maga ezeknek a hátát fedezi, amíg valahol aktiválják a…
Makin döbbenten figyelte a humán al-admirális arckifejezését, miközben a Resilience egyik távolsági szenzoros pultjától halálra váltan jelentkezett egy gran altiszt. - Uram… admirális úr! Abnormális tevékenység a rendszer napjánál… szupernovává válik! - Verdammte kalamarisch! - káromkodott Fahrenheit. - A maguk inkompetenciája miatt most mind meghalunk! Elkéstünk!
- Uram, a vostroyai flotta korábban velünk kommunikáló zászlóshajója jelzést küld, miszerint fél percünk van ugrani - sorolta tovább a fejleményeket a komtiszt Makinnek. - Azt mondják, utána tiltanak… - Kilépési vektor, menjünk innen! - adta ki a parancsot azonnal Makin. - De uram, még két tucat siklónk a flottából csak most tér vissza a felszínről… - Hátrahagyni, megmentettük, akit meg lehetett! - Makin nem is a biztos pusztulás, hanem saját hibájának beismerése elől menekült, no meg a tény elől, hogy a leküldött EE-s egységek, akik korábban megkérdőjelezték a döntéseit, véletlenségből pont a még mindig lemaradó siklókon voltak. - Vészhelyzeti ugrás!
- Nem hagyhatnak itt minket, Verräter Seetier! - ordította a komban Fahrenheit. - A vostroyaiak maradéka még mindig zavar minket! Lőjék ki azt a Szaljutot! Maguk felől elérhető! - Nem avatkozom bele a maguk belháborújába, al-admirális - közölte remegő kocsányokkal Makin, majd az adás megszakadt, ahogyan a köztársasági flotta belépett a hipertérbe…
A Pjotr Velikij összeomló fedélzetén Szolovcev altengernagy pedig elégedetten röhögve figyelte a kataklizmát, ahogyan a Jedha napjának természetellenes méretűre dagadó koronája feléjük tart. - Utasítás a Lajka-III-nak! - tartsák fent a fasiszti flotta blokkolását és zavarását az utolsó pillanatig! Elvtársak, minden hajó védje akár a teljes legénység élete árán is a tiltóhajónkat! Innen most már senki más sem ugrik ki! Itt pusztulunk a cosrai fasisztikkel együtt! Sz’merty fasisz’tam!
Fahrenheit és a Tegethoff legénysége, valamint megmaradt hajóik és vostroyai ellenfeleik, valamint a néhány megmarad NKVDs és Első rendi romboló állománya pedig a mentőegységekről lemaradt csőcselékkel és hívőkkel együtt, ki-ki imádkozván, ki-ki káromkodva, ki-ki halálfélelmében artikulátlanul üvöltve figyelték a feléjük és a bolygó felé rohanó pusztító hidrogénfúziós áradatot, ahogyan Vostroya elveszett Cár-bombája bevégezte, amire tervezték…
Figyelték, ahogyan a Cár-bomba kioldását követően hatókörön kívülre manőverezve, biztonságos távolságból Putyilov ügynök robbanófejhordozó lopakodója is, és a fedélzetén Anakin Solo, Demerzel, a robot, és Sarasi Suun, no meg útitársaik.
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 2, 2023 20:18:08 GMT 1
Nem sokan láttak Cár-bombát felrobbanni - legalábbis nem sokan olyanok, akik túlélték az incidenst legalább néhány percig, hogy beszámolhassanak róla. Sőt, úgy általában nem sokan láttak szupernovát… amennyire egy konkrét bolygó konkrét szárazföldi lakójának hihetetlen perspektíva a légköri utazás, az űrutazás meg pláne, a hipertérről nem is beszélve… nos, annyira szokatlan, hihetetlen újdonságot jelentett az űrutazáshoz, űrharchoz szokott tapasztalt elméknek és szemeknek az, hogyan tud egy amúgy is hatalmas, bolygómérettel is, hajók viszonylatában meg pláne megfoghatatlan csillag egyszerre kiterjedése ezerszeresére növekedni, a humán és egyéb életformák vizuális és temporális érzékelési spektrumának megfogható dimenziójában ráadásul (röviden, eszméletlenül, felfoghatatlanul gyorsan)... és megtölteni a végtelen semmit, az űrt, amely felfoghatatlan mélységét csak védőpajzsokkal és plasztacéllal bélelt koporsók méretben és sűrűségben változó tömegével felvértezve, mögéjük bújva merte felfedezni a gyönge, gondolkodó szerves anyag, mely a humán és nemhumán, gépi és nem gépi tudatok és entitások összességét alkotta…
A Jedha fő bolygójától távolabb, a rendszer egyetlen, máshol tucatszámra megtalálható, megint máshol egyáltalán nem létező gázóriásának biztonságos takarásában Putyilov ügynök vostroyai lopakodója, miután útjára bocsátotta az élesített és indítószerkezettel felszerelt Cár-bombát, a gázbolygó egyik holdjának takarásában figyelte az eseményeket, és várt arra a nagyjából húsz másodperces időablakra, amelyben a megsemmisülés reális veszélye nélkül elhagyhatta a rendszert. - Úbazz - foglalta össze röviden, tömören Sarasi Suun a látványt. - Pedig nem vettem be semmit.
- Szolovcev altengernagy elvtárs tiltó-zavaró hajója addig tartja fenn a kommunikációs és gravitációs torzító blokkot, amíg meg nem semmisülnek a napkorona kitörésétől - magyarázta a hajó szűkös hídján összegyűlt “vendégeinek” sztoikus nyugalommal és azon kevesek rutinjával Putyilov, akik nem először és valószínűleg nem utoljára szemrevételeztek Cár-bombát éles elműködés közben. - Vagy amíg a fasisztik meg nem semmisítik őket, de a megmaradt hajói pozícióját elnézve jó esélye van rá, hogy ezt elkerülje - foglalta össze a kerekded, vízszintes taktikai holoasztalon a rendszer háromdimenziós leképezéssel síkba vetített taktikai helyzetét Putyilov. És valóban, Jedha napjának narancs szuperfúziója egyre közelebb ért a bolygóhoz, amely körül, a hold és a planéta közé szorítva Szolovcev utolsó hajói védőkört alkottak a zavaró funkciójú Szaljut-osztály SupSd-ekvivalens körül. Az NKVD-s hajók már mind megsemmisültek, Szolovcev flottájának maradéka a jedi és egyéb hajókból álló roncsmezőt kihasználva hátát a roncsoknak és a bolygónak vetve védekezett, a ramakazi flotta felét pedig lekötötte a már leírt, mégis meglepően harcképesnek bizonyuló első rendi hajók, pontosabban hajóroncsok ellentámadása… a Köztársaság mon cal csillagcirkálói eközben a bolygó másik oldalán, ahol nem érvényesült a birodalmiaknál szofisztikáltabb, a gravitációs tiltóhullámokat is egyenes sávokon értelmező és a koncentrikus kör helyett úgymond alacsony amplitudójú gravitációs frekvencián, rövidgravihullámon, vektorok mentén fókuszáló vostroyai tiltóhajó tevékenykedése, folyamatosan léptek be a hipertérbe, a felszínről érkező siklókat fedélzetre véve, szinte meglovagolva a közelgő pusztító hullám első porsörényét.
- Mi a távolabbi indítási pozíciónkból adódóan éppen ugrani fogunk tudni, miután a Csisztoje Nebo felrobbant, de még nem ért el minket a lökéshullám - magyarázta a vostroyai asztrometria és asztromatematika önjelölt ideiglenes bajnokaként a tényállást a többieknek szinte átszellemült arccal Putyilov. - Maga szerint ez tényleg jó buli, mi? - tette hozzá Suun a vostroyai ügynökre pillantva, miközben Anakin sötét tekintettel szemlélte a fejleményeket, a halált és a pusztulást, csak az első rendi fekete csillagromboló-roncsok teljesítménye láttán ült ki halvány félmosoly a szája szélére, miközben magával ragadta a tudat, hogy úgyis mindegy, mert hamarosan ők is megsemmisülnek, váratlanul értékes szerepvállalásuk hálátlan ellentételezéseként.
- A robot szerint is az - hunyorított Demerzel felé Putyilov. Az android valóban kitágult fotoreceptorokkal, villogó tekintettel bámulta a pusztítást. - Valóban… - Demerzel hangja fátyolos volt. - Lenyűgöző magfizikai teljesítmény. Képzeljék csak el, a galaxis minden negyedik bolygóján valami ilyesmi játszódott volna le, ha nem semlegesítjük ezzel a detonátorokat… meglett volna a maga… különös bája…
- Nekem is ez a problémám - mormogta sötéten Anakin. - Olyan erejű eszközökkel játszik itt mindenki, amelyek mellett a mindenható Erő hatalma is eltörpül… a felelősségtudat legcsekélyebb jele nélkül. - Amint megszűnik a zavarás, egy koordinált mikrougrással a szupernova fizikai és kommunikációs hatókörén kívülre ugrunk - magyarázta Putyilov. - Akkor szinkronizálni tudunk a kommunikációs hálózatainkkal is.
- Tudni fogjuk, szerepeltünk-e holohíradóban - kuncogott Suun. - Legalább a bulvászekcióba bekerülhetnénk… - kacsintott Anakinra, aki szorosabbra húzta magán a fekete köpenyt, mint aki fázik. - Nem tudom - mormogta végül. - Az Erő…. nem csak háborog, de teljesen meg van zavarodva. Mintha nem csak itt, de az egész galaxisban milliárdok kiáltása fagyott volna meg egy pillanatnyi időben, hogy arra várjon, hogy elengedjék…
Demerzel receptorai újra megvillantak, mire Putyilov felvihogott. - Pszicho-robot? Ha lenne sztalker a fedélzeten, kár kütyükristályokkal dobált volna… tak uzsasz…
Demerzel kezét összekulcsolva pillantott a vostroyaira. - Maga honnan… - Az információgyűjtés a hobbim - mosolyodott el Putyilov. - A vostroyai sztalkerek jelentésében, aki megjárták Jedhát, és akik Horn elvtársnak is részletesen beszámoltak a viselt dolgaikról, hozzáférek bizonyos információkhoz a Primer fajjal kapcsolatban… de maga több, mint az az ostoba arany protokolldroid volt, vagy mint Brodrig pervij lígyer szektora korporatyivna... Maga a nyolc bolygó szülötte, nem? Voszem’j planetov…
- Ez évtízezredekkel ezelőtt elveszett tudás - pillantott Putyilovra Demerzel. - És egyébként kilenc bolygó... - Amely a vostroyai folklórban és a galaxis egyes pontjain még hozzáférhető a türelmes szemnek - biccentett Putyilov, majd a droidra nézett. - R. Demerzel. - Meg kellene halnia, olyan tudásért, amelynek az utolsó birtokosai szegmenseire bontottak engem, szeletenként, és pincékbe konzerváltak… - sziszegte Demerzel. Putyilov elmosolyodott.
- Znajescs’, rabota… tudod, kiket tekintenek ősüknek azok a vostroyaiak, akik átlátnak a jed’kák és sztalkerek mendemondáin, a kreált regéken és meséken? Gye’tyi avrori… Aurora gyermekei. Kozmonavti… pervava planyetava… rogyityelsztva cselavecsesztva… az emberiség bölcsőjének gyermekei. Mi’... pi’jonyiri… - Maga… nem miattuk… van itt… - döbbent le Demerzel. - Maga… - Végig veled akartam találkozni - biccentett Putyilov a droidnak. - A Cár-bomba, a Főinkvizítor és a barátnője… csak… - Nem a barátnőm! - csattant fel Anakin.
- Ne idegesítse fel magát, Főinkvizítor - folytatta Putyilov sztoikus nyugalommal, miközben odakint porrá omlott a Jedha és Szolovcev flottája. - Nem akartam azt érzékeltetni, hogy nem szívesen látott vendég. - Már rég elfoglalhattam volna a hajóját - sziszegte Anakin. - A noghrik és a martalócok csak a parancsra várnak, hogy… - És mit nyerne vele, Tavariscs Glavnij Inkvizityor? - mosolyodott el Putyilov. - Bizonyára előbb halnék meg, semmint hogy a hajó egyben tartásához szükséges kódokat kiolvashassa a fejemből. És akkor nem tudjuk utolérni a bogaras szövetségesei vörös csillagrombolóját…
- A bajtársaim halála… értelmetlen… - sziszegte Anakin a képernyőre pillantva, amelyen első rendi hajók pusztulásra ítélt roncsai rohantak bele a ramakazi-cosrai Freiherrek fényes csillagrombolóiba. - Értelmetlen és bosszúért kiált. - Ahogy az én elvtársaimé is, moj drug - biccentett Putyilov. - Ne rajtam töltse ki a haragját. Kalkuláljon, pazsalujszta… - Nincs rá idő - mormogta maga elé meredve Anakin. - Információk kellenek. Az Erő… háborog. Jedha jelentőségét túlmutató dolgok történtek ittlétem alatt a galaxisban, ezt világosan érzem… - Hékás - sikamlott oda Sarasi a dühtől remegő Anakinhoz. - Arra esetleg gondoltál már, mielőtt felrobban a fejed, hogy nem kell visszamenned? - Micsoda? - remegett Anakin Solo a nőre pillantva.
- Mindenki halottnak fog hinni, nagyfiú, gondolkozz - suttogta a nő egészen közel simulva a férfihoz, mintha vonzotta volna afféle szociális alapon, hogy ilyen ideges, vagyis inkább idegbeteg. - Bárhová elmehetsz, bármit megtehetsz, akár a bátyáddal is találkozhatsz. Titokban. Nem kell azonnal visszarongyolnod a Vezérkarba a többi pöcs, impotens főtiszthez… - Hogy a deisták szórakozzanak rajtam? - pillantott körbe Anakin. - Hogy hazugságokat terjesszenek rólam?
- Nos, da, az inkognyitónak van előnye és hátránya is, ezt én jól tudom - biccentett Putyilov, majd a navigációs terminálhoz fordult. - Gatovimszja’ na giperszke! Ahogyan Szolovcev és Fahrenheit flottájának utolsó hajóit is elemésztette a bolygóval együtt a mindent elsöprő asztronómikus tűzvihar, úgy vágódott be a hipertérbe Putyilovék lopakodója, hogy néhány rendszerrel arrébb biztonságos távolságba érkezve újra normáltérbe lassítson, utasait pedig elárasszák a galaxisban történtekkel kapcsolatos mindenféle információk… miközben mögöttük Jedha, és mindaz, amit képviselt, örökölt és amivel az egész galaxis végóráját előrehozva fenyegetett, semmivé foszlott.
|
|