|
Ershan
Nov 29, 2021 21:57:29 GMT 1
Post by sithlord on Nov 29, 2021 21:57:29 GMT 1
En Sabah megnyugtató gondolathullámokat küldött Ickyxnek, majd elnézte a társaságot. Itt most új szövetségek köttetnek meg, s egyedül az az ostoba toff a nyafogásával, meg az a rémes Jaina zavarta meg az áhitatos szellemiséget. Végre eljött hát az az idő, amire annyit várt. Megvalósíthatta élete nagy álmát, az Univerzum helyreállítását. Mert ez az Univerzum haldoklott a túlnépesedés miatt, és ezt meg kell állítani! ez volt élete álma, valamint az, hogy a Prófécia valóra válása után felszabaduló életenergiák segítségével hatalmas Istenné váljon, élet és halál Urává!
En Sabah végül dörgedelmes hangon belekezdett a Prófécia ismertetésébe!
-Halljátok az ősi és szent szavakat, amelyeket az Őrült Próféta, Kittab Abdul Alhazreed vetett papírra ezredévekkel ezelőtt!
"Eljő a gyermek aki se nem fiú se nem gyermek, Pusztulás jár az útján!, Aktiválja hát az ősi varázst, Kiválasztott a választottak között! Egy aki nem ember s nem anya szülötte mégis ember, Ketten vannak a nővérek, akiket férfi nem érinthet! Hárman vannak a fiúk kik egymást szeretik csupán s mást nem! Négyen vannak az Ártatlanok, ősi vér zubog ereikben, kik bűnt nem követhetnek el! Mikor pedig együtt vannak a Választottak eljő a Vég, Aktiválódik az Ősi varázs s a Káosz szava, Elkezdődik az új körforgás s új világ születik, S a megmaradt világ és az Egyensúly helyére tétetik!"
A hallgatóság áhitatos csendben hallgatta, majd maga En Sabah törte meg a csöndet egy különös dologgal.
-Nos toff, nemes társaságunba hatalommal bíró emberek kellenek, nem egy magadfajta undorító puhány féreg! -En Sabah ujjait hirtelen bíborvörös energiavillámok hagyták el és egyenesen a toff felé vetődtek. a többiek halálra váltan nézték, amint En Sabah ördögi mosollyal kínozza a szerencsétlen Lompart. -Hatalmat adok neked, és élj jól vele, legyél az akinek lenned kell!
A villám energiakisülései lassan elenyésztek, Lompar pedig szó szerint újjászületett...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 8, 2021 17:38:12 GMT 1
Lompar egy pillanatig pontosan ugyanúgy nézett ki, mint azelőtt. Lekókasztotta nagy barna fejét és maga elé motyogott. - Gyájj a rákegyemmeg... há nemműködikk - aztán összpontosított, mintha gondolkozna valamin, csettintett egyet az ujjával. - Várjá’ csak dicsak...
Újabb fényesség támadt, és ez ezúttal már Lomparból áradt, ahogyan az En-Sabah-Nuurtól kapott ajándékot teste, elméje és a vérében rejlő ősi energiák végre lefordították úgymond tof nyelvre. Amint a második fényesség is abbamaradt, Lompar most már igazán megváltozott. Fekete-barna rongyait felváltotta valamiféle piperkőc nemesi kosztüm, mintha a tapani, vagy eriadui nemeseket akarta volna majmolni a maga színes-díszes módján, fakó olajos barna árnyalatú bőre kivilágosodott és zöldes árnyalatba öltözött, tartása megemelkedett, fejére pedig valamiféle díszes parókaszerűség került, ami kissé a kuati nemesek fejdíszeire emlékeztetett.
- No nézd már, de sukár lettem - meredt maga elé Lompar, aztán még azon is elámult, mit hall a saját szájából. - És már akcentusom sincs. - Megáll az ész - hüledezett a jelenetet figyelők közül a Sárkány, még össze is rezzent egy kissé. - Úri tof. Ilyesmit csak a nagyapáim idejéből és történelem holokból láttam. - Megtiszteltetés, Kés uram - hajtotta meg magát a Sárkány felé Lompar, majd öles léptekkel En-Sabah-Nuur trónusához lépdelt, arrébb tolta a még mindig ott serteperélő Ickyxet és letérdelt a nagyúr előtt.
- Nagyságod, visszaadtad nekem azt az erőt és alakot, amilyen a népen generációkkal ezelőtt volt. Felemeltél, hogy a többi jelenlévőhöz méltó módon képviseljem népemet ebben az új szövetségben! Kérlek, engedd, hogy szolgáljalak, és unokatestvéreim is szolgáljanak! Ha csodálatos erőddel őket is fel tudnád emelni régi, nemesi valónkra, hogy emlékezzünk, kik voltunk régen, a galaxis becsületes, nobilis útonállói, a mélyűr kalózfejedelmei, a Kések rémei, hálánk nem marad el! - Régi dicsőségetek visszaállítása azonban nem eredményezheti a szövetség megtörését - szólt most közbe Neo. - Nem lehet új fejezet a chissek és nagaiok háborújában a tofok ellen. - Mi megélünk mindenhol, birodalmi úrfi - biccentett Lompar. - Vérünkben van a vándorlás, nem tisztünk összekülönbözni a Kések letelepedett népeivel, inkább olyasfélék vagyunk, mint G’Kar nagykövet népe.
Kromaanus éppen tiltakozni akart, hogy ezt kikérje magának, de G’Kar leintette, majd Nuurhoz fordult. - A tofok hálózata hasznos lehet a Szindikátus újjászervezésében is, nagyságod. A segítségükkel új területekre terjeszthetjük ki a befolyásunkat. - Hozd elém testvéreid, te tof, és meggondolom - mennydörögte En-Sabah-Nuur. - Most már az én szolgáim vagytok! - Köszönöm, nagyságod - hátrált vissza a helyére a nemessé avanzsált Ko Lompar.
- Most, hogy ez rendeződött, talán visszatérhetnénk a nagyúr próféciájához - köszörülte meg a torkát Neo. - Sokféleképpen lehet értelmezni ezeket a szavakat, úgy hiszem. - Igen, igen, a prófécia értelmezése... lássátok, vendégeim, mit alkottam, amíg ezen elmélkedtem! - En-Sabah-Nuur csettintett, mire a trónja mögötti embervastagságú kőtömbök lassan, hatalmas recsegés közepette visszahúzódtak a falba, láthatóvá engedve egy hatalmas, a kőtömbök mögötti egész falfelületet belepő, a plafonig élő mozaikszerűséget. Ahogyan a vendégek a nagyúr intésére közelebb léptek, látni lehetett, hogy valójában nem is ékkövek, vagy lemezek, hanem a nagyúr kezének játékára folyamatosan mozgó, egymásba folyó, gördülő, színes homokszemek alkotják a képet... mintha csak magát a látomást, a jóslatot próbálta volna megörökíteni En-Sabah-Nuur a képen.
- Az idő homokja oly végtelen, mint ahogyan ezek a szemek egymásba fordulnak, új és új variációkat hozva létre. Minden egyes pillanat másik lehetőséget, másik értelmezést, másik valóságot ábrázol - magyarázta nekik elégedett mosollyal En-Sabah-Nuur. - Lenyűgöző - lépett közelebb álmélkodva Neo. - Gondoltam, hogy neked tetszeni fog, Tierce úrfi - biccentett az istencsászár. - Látom, nagyuram, megpróbáltad… felrajzolni a prófécia szereplőit - figyelte az alakokat Neo. Némelyik arca folyamatosan változott, elmosódott, átalakult, ahogyan a homokkép dinamikája végigfutott a lehetséges opciókon.
- Érintsd csak meg, Tierce úrfi, az idő homokja reagál rád és a hozzád hasonlók erejére - bátorította Neot a nagyúr, aki egyik ujját a kép közepén lévő magányos alak arcához emelte. A homok felvillant, ezüstös fényben ragyogott egy pillanatig, átrendeződve Neo arcát adva az Egy Gyermek alakjának, majd utána visszafordult egy arc nélküli semmibe, ismét másik arcot mutatva. - “Aki nem ember, nem anya szülöte, mégis ember” - idézte a prófécia szavait G’Kar. - Egy klón lenne? Talán bizony maga TIerce úrfi? - Én klóntól születtem, de nem tartályban. Anyám nem volt klón, humán erőhasználó volt, a Császár Keze egy másik világban - magyarázta a megilletődöttség legcsekélyebb jele nélkül Neo.
- Számos pletyka kering Sith Nagyurak kísérleteiről a Vjunon, ahol erőérzékeny klónokat próbáltak létrehozni - folytatta G’Kar. - Magam is bepillantást nyerhettem egyes kísérletekbe. De tudomásom szerint egyik alany sem volt hosszú életű. - Igen, emlékszem Bisztámi mesterre és az ifjú Gabriel-re előző életemből, mielőtt megvilágosodtam - Nuur nagyúr intésére egy sima, Neoéhoz kissé hasonlító arc villant fel a képen, majd eltűnt. - De nem ő a kiválasztott. Az ifjú Sandor, legújabb tanítványom, akire jelenleg Hadra nővérem felügyel, bizonyos értelemben hasonló módon jött létre, de még neki is bizonyítania kell... - Nuur nagyúr ismét intett, mire egy agresszív tekintetű kisfiú képe jelent meg a fő képen, de aztán ez hirtelen átváltott egy másikká, ennek fekete haja volt és álmodozó tekintete, kissé úgy nézett ki, mint Anakin Solo ifjú korában.
- Ezt az arcot nem ismerem, és még nem láttam - komorult el En-Sabah-Nuur. - Minél többet meg kell tudnunk róla. - Kicsit hasonlít Talley Rand szenátorra Coruscantról - jegyezte meg G’Kar. - Különös egybeesés, figyelembe véve, hogy a deisták számítanak az egyik legfőbb támogatónknak, hogy elkerülhessük a háborút a Köztársasággal. - Utasítom a coruscanti konklávéra utazó apostolokat és akolitákat, hogy szaglásszanak körbe - mordult fel gondolataiba merülve En-Sabah-Nuur.
- Másrészt viszont úgy is szól a prófécia, hogy “Se nem fiú, se nem gyermek” - szólt közbe Neo. - Mit jelenthet ez? Eddig mind fiatal fiúkat jelenített meg a homok. - Talán egy leány, vagy valamiféle hermafrodita, vagy lezbikus, mint akikkel a sógorom, a trónbitorló Hiroyasu édesnővére, a Penge szívű és Olló lábú Mikasa hercegnő szokott hálni - mordult fel lenézően a Sárkány. - Kizárt dolog, Kés uram - vitatkozott vele Ickyx nagyúr. - Ez egy szent szöveg, nem szólhat egy nemárulóról.
- Nem lehet gépi élőlény? Android? Nem ember, és mégis? - kérdezte Lompar “herceg”. - A régi tof mondák, és úgy tudom, a chissek és a Kések történetei is szólnak ősi gépi civilizációkról. - A Yuuzhan Vong, a Messzi Kívülállók ősi ellenségei, akik miatt bionikussá lettek, igen, ezekről a régi chiss szövegek is szólnak - értett egyet Adisra. - Több lehetőséget is körbe kell járnunk, igen - hümmögött En-Sabah-Nuur. - Az Egy Gyermek kilétének megállapítása a Prófécia egyik sarokköve.
- És mi a helyzet a többiekkel? - kérdezte Neo tovább sétálva a homokkép előtt, amely folyamatosan mozgott, egy-egy homokszem szinte követte Neot a fal mentén. - “Ketten vannak nővérek, akiket férfi nem érinthet”. - A fél galaxis lassan, pfuj - mordult fel En-Sabah-Nuur nagyúr, majd a muunra pillantott. - Mégsem oly tiszta tán ez a prófécia, mint mondod, Ickyx apostol. Lám, máris itt vannak a nemárulók a következő sorban. - Talán csak szüzességi fogadalmat tettek - próbálkozott megnyúlt arccal a muun aszasszin nagyúr.
- Talán Charis császárnőre és erre a Mikasa hercegnőre illik ez a prófécia - jegyezte meg Adisra. - Bár mindketten utódokat hoztak világra, szóval bármiféle aberrációra is hajlamosak, már megtörték azt maguk előtt is, hisz párosodtak hímekkel. - A látomásaimban fiatalabb lányok szerepelnek, de a sorsuk összefonódik a Palpatine-ribanccal - mormogta Nuur nagyúr a két, egymás kezét fogó, tíz év körüli, arc nélküli leánygyermek alakjára mutatva a homokképen.
- Két ilyen korú gyermek kötődik Charis császárnő udvarához - szólt közbe Ickyx. - Vindicta úrnő, akarom mondani, Jaina Solo többet is tudna mesélni róluk, ha nem ment volt ki olyan nagy dérrel-dúrral. Az egyikük Allana Solo, aki Charis ágyasa és de facto örököse volt a császárnő utódjának megszületésééig, de azóta eltűnt. - Solo és Skywalker vére folyik annak a gyermeknek az ereiben - ráncolta a homlokát Neo. - Remélhetőleg nem végezte ki a császárnő. Értékes lehet még. És veszélyes.
- Egy ideje nyoma veszett, ennyi bizonyos - folytatta a muun aszasszin. - Még mi sem láttunk bele, hová küldte Charis, de ha megölték volna, arról értesítettek volna. A másik leánygyermek Vostroya űrmarsalljának elveszett lánya, akire a császárnő is reá akarta tenni a kezét. Uljana Vrosilov. - Ó igen - krákogott G’Kar. - Részt vettem az eltűntetésében. Korábban Monroe barátom kezei között is megfordult. - Tán még itt az udvaromban is - biccentett En-Sabah-Nuur. - Még mielőtt megvilágosodtam. Monroe ezért is felelni fog, ha előkerül, igen... ehehehe. Hová tüntettétek, nagykövet?
- Átadtam Jagged Fel sleppjének, nagyságod - magyarázta G’Kar. - Monroe többet tud mondania részletekről, ez az ő ügye volt. Valami köze volt ahhoz a Cár-bombához, amit végül a jedik elloptak tőlünk egy rajtaütésben. De nem tudom, mi lett utána a lánnyal. - Vindicta el akarta fogni, amikor rajtaütött a felista erőhasználók gyakorlótáborán - tette hozzá Adisra. - De nem járt sikerrel. Egy kis buzeránst vitt magával, aki az Erő segítségével megtévesztette, és azt hitte róla, hogy a koronaherceg, Carl Wenthar Palpatine az. Utána hasonló módon nyomát veszítettük, mint a koronahercegnő Allana Solonak.
- Nem csoda, hogy ilyen mérges nőszemély, ekkora blama - kuncogott fel Ko Lompar. - Egy harmadik leány is van Charis udvarában, amennyire én tudom - jegyezte meg Ickyx. - Őt is Vindicta hozta el tévesen, amikor előzőleg összekeverte Uljana Vrosilovval. Egy Annabelle nevű cosrai nemes leány. Valami bolond.
- Ó igen, höhö - kuncogott fel En-Sabah-Nuur. - Reá is emlékszem az előző életemből... nem hinném, hogy róla szól ez a prófécia, túl idős, és ostoba is... de nem tudtam, hogy életben van, azt hittem, az a teszetosza Monroe elásta valahová. Érdekes, érdekes… rá kell tennünk a kezünket ezekre a leányokra, hátha valamelyikükre valóban érvényes a prófécia. És némi átnevelés sem ártana nekik, mielőtt véglegesen nemárulóvá válnak. - Atyám hamarosan látogatást tesz a Hapesen - hajtotta meg magát Neo. - Államügyekben, hogy segítsen rendezni az államaitok közti nézeteltérést a Hutt űr kapcsán. Fel fogom hívni a figyelmét, hogy kérdezzen rá ezekre a hölgyekre és gyermekekre a császárnőnél.
- Amennyiben Tierce Főkormányzó a Hapesra utazik, megadhatunk néhány engedélykódot, ami komplikáció esetén megkönnyítheti a mozgását - ajánlkozott Adisra. - Feltételezem, Vindicta úrnő kódjait már érvénytelenítették, no nem mintha odaadná őket, de a mi… távozásunkról még nem biztos, hogy értesült a Hapan Királyi Udvar, még élhetnek a kódjaink, nemde, Ickyx nagyúr? - fordult a chiss korábbi muun társa felé, aki gondolataiba merülve figyelte a homokképet és ősi szavakat mormolt a szája sarkában, mintha a prófécia szövegét ismételgette volna egyfajta transzban. - Hogy? Hogyne, persze - vonta meg végül a vállát a muun, amikor észrevette, hogy effektíve mindenki az ő válaszára vár. - Igen, tedd, amit jónak látsz, átállásban jeleskedő, hataloméhes chiss barátom.
- Mi a helyzet a három egymást szerető fiúval? - kérdezte Neo. - Ez a legkönnyebb - jegyezte meg Adisra. - Carl Wenthar lehet az egyik, a másik talán az a kölyök, akit Vindicta elvitt. A harmadik meg... - Hmm... - morfondírozott Neo. - Talán Ben Skywalker. - Majd megkérdezem Jaina Solot. Újra Palpatine és Skywalker vérei... - Erős vérvonalak - hümmögött En-Sabah-Nuur. - De lejár lassan az idejük. Meg kell tudnunk, tényleg ők-e a három fiú a Próféciából, vagy másvalakik. Talán valaki, akit ma az Egy Gyermeknek hiszünk.
- Aztán ott van még az Ártatlanok kérdése - tette hozzá most G’Kar, ő is közelebb sétált a képhez. Kromaanus a sarokban beszélgetésbe elegyedett Lomparral, láthatóan túllépve azon a sértettségen, hogy a tof nemrég összehasonlította népeiket egymással. Őket kettejüket láthatóan nem érdekelte annyira a műalkotás. - Négyen vannak a prófécia szerint. - Látomásomban négy ifjú gyermeket láttam, karonülő csecsemőket - mutatott a kép jobb széle felé En-Sabah-Nuur. - Az Ismeretlen Vidék felé húzott a szellemem, amikor őket láttam - pillantott a chiss és nagai férfiakra a teremben. - Ahogyan korábban a leánygyermekek esetében a Hapesre vitt a látomás. Ti mit tudtok ezekről a gyermekekről? Ki vele!
- A trónbitorló Hiroyasu elődjének, ellenlábasomnak, Adisra nagyúr mesterének, a meggyilkolt Darth Enznek legalább három gyermeke van - jegyezte meg a Sárkány. - Egyikük vérfertőző kapcsolatból született, tulajdon testvérétől, Mikasa hercegnőtől, a másik a húgomtól, Marisa hercegnőtől, a harmadik pedig a rossz nyelvek szerint Charis Palpatine gyermeke. - Megerősítem - biccentett Adisra. - Charis gyermeke a Hapesen van, a trónörökösnek kikiáltott Marisa-utód a Nagin... Mikasa hercegnő és a támogatói holléte ismeretlen.
- Utánakérdezek, egy nem sokkal ezelőtti küldetésen felbukkanhattak -jegyezte meg Neo. - Apám tudhat róla valamit. De ez csak... három - ráncolta a homlokát a férfi. - A prófécia négy gyermekről szól. - Sárkány uram, nem akarsz még valamit elmondani nekünk? - somolygott Nihlre En-Sabah-Nuur. - Úgy ám! - kuncogott fel G’Kar, mint akinek eszébe jutott valami. - Még a frontista időkből, Sárkány uram, a Lehonon töltött napokból. Lompar is meg tudja erősíteni, úgy ám!
Nihl egy pillanatig sötéten nézett maga elé, majd a vele szórakozó többiekre, aztán megvonta a vállát. - Nos, igen... lehet, hogy nekem is van egy fattyam. Voltam néhányszor... egy vostroyai nővel, amíg a Lehonon részt vettem a különféle ismeretlen vidéki frontista szervezetek gyűlésén. Utána nem átallotta azt mondani nekem, hogy viselős tőlem.
- Gratulálok, egy trónörökös - veregette hátba Adisra a nagait. Ickyx csak heherészett a trónus átellenes oldalán, azokat a kriksz-krakszokat figyelve, amelyeken En-Sabah-Nuur művészi hajlamait kiélve az eljövendő új világot próbálta ábrázolni, ami legalábbis összhangban volt a Mor’mon egyházi holokönyvek és a piramisokon lógó freskók és holografikus, illetve folyadékalapú festmények harsonás anyagokat ábrázoló mennyországával. - Ahogyan a Hapesen lévő, úgy ezen gyermekek kilétéről is meg kell bizonyosodnunk - mondta végül En-Sabah-Nuur.
- Egyelőre túlságosan sok bonyodalomhoz vezetne, ha elrabolnánk őket, vagy meghívnánk őket ide a szüleikkel együtt - jegyezte meg Neo. - Persze ez attól is függ, nagyúr, mi a cél a gyermekekkel ahhoz, hogy a Prófécia beteljesülhessen. - Ne aggódj, Tierce úrfi, nem tervezem rituálisan feláldozni őket a piramisok tetején - nevetett fel öblösen az Apokalipszis nagyura. - Egyelőre néhány vér-, vagy szövetminta is megtenné tőlük, hogy kultistáim megvizsgálhassák őket.
- Gondolkozzatok ezen, hogyan lehetne mintákat szerezni a nagai gyermekektől - kérte Adisrát és a Sárkányt Neo, aztán kifelé indult, de még biccentett Nuur nagyúrnak. - Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezeket, nagyuram. Most engedelmeddel előbb beszélek atyámmal, utána megkeresném Jaina Solot. - Csak ne engedd, hogy elkóricáljon, Tierce úrfi - legyintett En-Sabah-Nuur. - Ti pedig.... ismerjétek meg egymás fegyverforgatási tudományát. Később csatlakozom hozzátok - intett Neo Adisrának és Nihlnek. A chiss és a nagai is kifelé indultak egy másik kijáraton.
- Engedelmeddel, nagyságod, van néhány megbeszélnivalónk a Szindikátus és az államunk ügyeivel kapcsolatban. Fel kell készülnünk a birodalmi követ érkezésére is - hajtotta meg magát G’Kar, majd Kromaanussal és Lomparral a nyomában ők is kisorjáztak.
Nuur nagyúr még néhány pillanatig elmélyülten nézegette az idő homokjából alkotott képet, néha ujja egy-egy intésével átrajzolt egy-egy apró vonalat. Csak ekkor érezte meg, hogy vendégei közül az utolsó itt maradt a teremben, és őt figyeli.
- Szemtelenül kíváncsi vagy, lovasom, Ickyx apostol - magasodott a muun fölé Nuur, aki gyorsan földre vágta magát. - Jól van, kelj fel - intett az istencsászár. - Látom, szólni akarsz még. - Nagyságod - villant meg Ickyx tekintete. - Engedelmeddel. Én ismerem a próféciát. Amit elmondtál. És valami nem hagy nyugodni… - Igazán? - szegte fel kék állát En-Sabah-Nuur. - És mégis mi volna az?
- A prófécia szövege megvan a Hegyi Öreg ősi iratai között, Alamuth kastélyában - magyarázta az utolsó aszasszin. - Olvastam. Így szól a vége valójában:
Mikor pedig együtt vannak a Választottak eljő a Vég, Apokalipszis, Négy lovas, háború s majdan halál, Eljő a Ragnarok s a világ örökre véget ér, Aktiválódik az Ősi varázs s a Káosz szava, Elkezdődik az új körforgás s új világ születik, Fele marad, fele pusztul beköszönt a Vér Hava, S a megmaradt világ és az Egyensúly helyére tétetik!
- Kihagytad a sorokat az Apokalipszisről, a lovasokról, a halálról, a Vér Haváról, a fele pusztulásáról - hajtotta meg magát ismét remegve a muun, majd felpillantott En-Sabah-Nuurra. - Miért, nagyuram? Mi a terved valójában?
|
|
|
Post by sithlord on Dec 11, 2021 13:38:36 GMT 1
-Milyen bölcs is vagy...szolga! -állapította meg Nuur nagyúr. -Valóban, igazad van nem a teljes próféciát mondtam el de ennek oka van! Ickix Nagyúr türelmesen várt, amíg a Nagyúr kifejti, miért és mit tesz. Az idő nem számított, a Mestere közelében lehetett, élvezve a belőle kiáradó sötét energiákat. -Ahogy óhajtod Nagyuram, de megtisztelnél ha beavatnál a terveidbe, méltatlan szolgád úgy segíti ügyedet, ahogyan óhajtod! -Ickix meglehetősen merészen faggatta Nuurt, de érezte hogy amazt ez egyáltalán nem zavarja. -Nos Ickix Nagyúr, halld hát okaimat, amiért nem részleteztem a Próféciát! -En Sabah kivárt, majd folytatta. -Ez a galaxis ez az egész Univerzum, túlzsúfolt, túlnépesedett! Figyeld csak meg, minden háború, de még a Sithek ármánykodása is azért van, mert ez a galaxis túlságosan megterhelt, nem képes ellátni minden lakóját! Egyszerűen azért, mert ez nem az eredeti Univerzum! -Ickix hirtelen megzavarodott, nem értett semmit. -De Nagyúr, ha ez nem az eredeti Univerzum akkor melyik az? -En Sabah érzékelte a szolgájában végigzajló kétségeket, gondolatokat. -Az eredeti Univerzum az nem más, mint ahonnan a Neo nevű lény jött! AZ az eredeti! Ez a mi világunk silány másolata annak, perverz kicsavarodása, anomáliája! Én azonban helyre tudom állítani mindkét Univerzum hibáját! -En Sabah elhallgatott, várta mit reagál a szolgája. -Nagyúr ezek szerint...elpusztítod ezt az Univerzumot? Erről szól a Prófécia? -En Sabah válaszolt. -Erről is de mégsem egészen! A Prófécia arról szól, hogy a két Univerzum egyesül egy új, tisztább rendezettebb Univerzummá! HA sikerül végrehajtanom a szertartást, akkor ennek a galaxisnak a háromnegyede elpusztul, mármint a humán és a humanoid lények! Aztán a felszabaduló energiát fókuszálva, egyesítem egy Kapun keresztül a két Univerzumot, minden helyreáll és jobbá újabbá lesz! Bár ez a régi másolat eltűnik, de végre helyreáll az IGAZI Univerzum! -Mint amikor egy hibás programot felülírunk az eredetivel... -állapította meg Ickyx. -Pontosan! A folyamat visszafordíthatatlan lesz, számtalan milliárdok fognak elpusztulni, hogy aztán újra életre keljenek az immár végleges és egyesített Univerzumban! Ez hát a Terv barátom!
Ickyx ledöbbent...Két világegyetem egyesítése, billiárdok halála, talán az övé is... És mégis, egyetértett a tervvel. Ez a galaxis tényleg aberrált volt, ott ahol ilyen Sordisok meg Abelothok pusztíthattak szabadon, ahol maga az Erő is egy deformált valami volt... Helyreállítani az egészet, resetelni az Univerzumot, hatalmas feladat... -Segítesz nekem Ickyx? Végrehajtani azt amire rendeltettem? -En Sabah lágyan intett szolgája felé, jelezve hogy emelkedjen fel a térdelő helyzetből. -Életem a tiéd Nagyúr! -biccentett Ickyx. -Minden erőmmel segítelek, hogy végrehajtsd a Nagy Resetet!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 16, 2021 18:50:22 GMT 1
Ickyx, miután megismerte a Prófécia és En-Sabah-Nuur valódi tervének igazi tartamát, azonmód el is döntötte, hogy helyesen tette, amikor láthatóan megbolondult chiss bajtársa, Adisra megérzéseire hallgatva mégis ide jött. Új célt, és régi hitet kapott végre a létezése. - Az ősi iratokban, az Asszaszin Rend és a Hegyi Öreg alamuthi rejtekében őrzött tudás elevenedik meg benned, nagyuram! - mondta végül Ickyx. - De ahhoz, hogy megvalósíthassuk a tervet, szükségünk van a Rendem régi központjára és a tudásanyagra, amit ott őrzünk!
- Magam sem örülnék jobban, mintha már holnap inváziót indíthatnék hű kromagjaimmal vérvonalam jogos jussa, a Sith ribanc által bitorolt ESB-maradvány visszaszerzéséért - mormogta dühödten Nuur nagyúr, majd kifelé, a trónterem lezárult ajtaja felé pillantott. - Csakhogy odakint meditáló szövetségesem, az Eredeti Univerzum küldötte, Neo úrfi óva int tőle, valami tervet forral ott klón apjával és azzal a riherongy nemáruló Palpatine-szajhával kapcsolatban... így ősi rendközpontodba legföljebb beszivárogni tudhatunk, Ickyx nagyúr, de még nem foglalhatjuk vissza erővel. - Talán nem is lesz szükség rá - jegyezte meg Ickyx nagyúr. - Ősi irataink szerint az Asszaszinok számára fontos relikviák rejlenek a közeli Tatooine-on, amely uralmad alá tartozik, nagyságod! Kérlek, engedd, hogy elzarándokoljak oda! Látomásokat láttam, mióta itt vagyok, amelyek oda hívnak.
- Hmm - mordult fel újra a nagy hatalmú En-Sabah-Nuur. - Bár hivatalosan birodalmam része a rendszer, amelyet hitetlen, istentelen, rosszabbik istenhúgom prófétista követői Jakkunak hívnak, gyakorlatilag nem uralom, pedig az idő homokja és az Erő még ennél a sárgolyónál is hatalmasabb ott, bizony. Az árulók, óhitűek és nemárulók vették birtokukba, birodalmi szövetségeseink pedig csak köröznek körülötte, mint a veszett mynockok a csempész hajója körül, de nem mernek inváziót indítani a kietlen sivatagokban. Ugyanakkor felrobbantani sem merik, mint a Geonosist. - Engedd, hogy odamenjek, uram és parancsolóm! - kérte Ickyx nagyúr új urát és parancsolóját. - Beszélhetek előtte a birodalmi követtel, ha majd ideér, vagy G’Kar nagykövettel, ő biztosan el tudja intézni a kromagjaival... persze, csak ha nincs más parancsod a számomra, felséges úr?
Ickyx várakozva várta En-Sabah-Nuur döntését, hogy teret ad kérésének, vagy ellenkezőleg, más feladatot bíz rá.
...
Neo odakint állt a központi, Nuur nagyúr tróntermének helyet adó legmagasabb piramispalota - avagy palotapiramis, nézőponttól függően - kiugró, platformszerű erkélyén a trónterem előtt, ahol Nuur nagyúr még mindig tárgyalt valamiről a muun aszasszinnal, aki a chiss Adisrával érkezett Ershanra. A fél-klón férfi nyugodt tekintettel méricskélte a horizontot, és az azelőtt és azon túl magasodó furcsa formájú épületeket, Mor’mon tornyokat és piramisokat, de csak a teste volt itt.
Tekintete néhány pillanatig még elidőzött a platform alsó, terasz-szerűen, lépcsőzetes kiugró szegélyén gyakoroló Adisrán és Nihl nagyúron. A nagaiok sárkánya és a chissek száműzött arisztokratája a legnagyobb elánnal vetették bele magukat a naplementében egymás harcművészeti megismerésébe... kecses, mégis gyors mozdulataik, amelyeket nagy gondossággal, mégis őszinte agresszióval és a másik fölé kerekedés Sötét Oldaltól vezérelt energikus szándékkal jártak el, arra engedtek következtetni, hogy ugyanannak az iskolának a mestereitől tanulták a nagai katanákra emlékeztető ívelt ershani fémszablyák, valamint fénykardjaik forgatását.
Aztán, ahogy tekintete visszarévedt a távolban lenyugvó fő nap felé, Neo elméje újra széttárult az intergalaktikus, interdimenzionális és időközi téren, végigszáguldott galaxisokon, valóságokon, téren és időn, úgy, ahogy először, annak idején a coruscanti fluxusban, a Kútban töltött idő - nem is idő, inkább másállapot - során próbálgatta, és az egyszeri halandók számára évszázadosnak tűnő időszakok alatt tökélyre fejlesztette... kereste és finomat boncolgatta, piszkálgatta az elméket, amelyek ép, vagy éppen sérült állapota kritikus fontosságú volt terveinek további sikereihez.
Dreyfus, Dreyfus - mormogta magában Neo szelleme, ahogyan képeket plántált az Ausmannon éppen kétségbeesett tettekre készülő klón szektorkormányzó agyába. - Oly sokáig szolgáltál mellettem, és mégis, lám, egyetlen világban, egyetlen univerzumban egyetlen verziód sem tud lemondani arról a genetikailag beléd kódolt vágyról, hogy a lehető legértelmetlenebb módon az életed áldozd az általad helyesnek vélt Birodalomért, és feltétlen valami újabb... Dreyfus-ügyet generálj magad körül ezzel. Életedben szolgáltál engem a legjobban, most is életeddel szolgálhatnád a terveimet, e világ Dreyfusa, te mégis minduntalan az idő előtt, hősi, mégis diszfunkcionális halálra törekszel. Hát, nem engedem. Nem tilthatlak el tőle, de felnyithatom a szemed. Láthatod, amit eredetid, pontosabban eredeti klónod látott, átélt, és túlélt... még nem jött el a te időd, mert ugyanolyan, ha nem bonyolultabb utat kell bejárnod tervünk sikeréhez világok között, mint apámnak... mert a világok közti rés egyre szűkül, új átjárók nyílnak, s te az egyik konvergenciájában vagy... szükségem van rád most is, amikor még nem is ismersz, amikor már nem is ismersz, hűséges asszisztensem. Élj és láss hát, Dreyfus, Polneye klón-kormányzó szolgája... élj, és láss!
Miután ezzel átmenetileg megoldottnak, legalábbis félig megoldottnak tekintette a klón bürokrata ügyét, mentálisan megjegyezve magában, hogy ezt biztosan említenie kell az apjának is, Neo lelke és elméje újra egyesült porhüvelyével. Neo Tierce megrázta magát és lesétált a kétszintes terasz elemeit összekötő széles, kikövezett lépcsőfokokon, ahol a Sárkány és Adisra még mindig gyakorló küzdelemsoraikat vívták. Ahogyan feldolgoztak átmenetileg magára hagyott teste érzéki emlékeit az elmúlt percekből, Neo konstatálta, hogy a férfiak egyre élesebbé váló gyakorló küzdelmében Nihl nagyúr látszott felülkerekedni. Adisra dacos, vörösen villogó tekintettel hevert a kövezeten, nyakától egy centire villogott Nihl fénykardja, a sajátja arrébb gurult, deaktivált állapotban.
- Legyőztelek, chiss - mosolyodott el kajánul és elégedetten a Sárkány, majd deaktivált a fénykardot és kezet nyújtott Adisrának. - Kelj fel, még egy kör vár ránk. - Nem értem - rázta a fejét szorongó arckifejezéssel Adisra. - Darth Enz megtanított Erőhasználókkal vívni. Te mégis gyorsabban megtanultad a mozdulatsort és jobban alkalmazod, mint én. Pedig téged nem is tanított. - Ha szabad közbeszólnom - köhintett mögöttük Neo, és Adisra vállára tette a kezét. - A Sötét Oldal járja át ezt a koreográfiát, amit használtál. - Ezt tanultam. Így tanított meg Enz vívni. - tárta szét a karjait Adisra. - Mindig is így harcoltam. - Egyszerűen csak tehetségesebb vagyok a chissnél - vigyorodott el lenézően a nagai. - Ahogyan népünk is az övénél.
- Nem egymás ellenfelei vagytok, sem ti ketten, sem népeitek, hanem egymás komplementerei, kiegészítői. Nem ugyanazon dimenziókban kell legyőznötök egymást, bizonyítanotok, ki a jobb, hanem a kettőtök közti különbség összeadásával erősebbé válni - vágott közbe Neo, mielőtt Adisra magára és nemzetére vette volna a Sárkány öntelt, becsmérlő szavait és megsértődhetett volna. - Miért ilyen fontos ez neked, Tierce úrfi? - kérdezte a Sárkány. - Miért viseled ennyire szíveden Nagi és Csilla népeinek sorsát?
- Ahonnan én jövök... - magyarázta Neo. - A népeiteket kiirtották. Az utolsó pillanatig kitartottak az én fajtám mellett. A nagaiok... nem is igazán váltak el a chissektől annyira, mint itt. De a Birodalmak azon része, akik gonosz erőket és önnön kicsinyességüket szolgálták, kiteljesítették a bosszújukat rajtuk. Szenvedtek, milliószámra pusztultak a fajtáitok Ramakaz urainak kíméletlen technokrata, semmit nem tisztelő kezeitől és fegyvereitől. Nem akarom, hogy ez még egyszer megtörténjen, itt is... de ehhez népeitek erős vezetőivé kell válnotok, kinek-kinek saját képességei szerint.
- Mit tegyek akkor? - rázta a fejét lemondóan Adisra. - Ahogyan a nagaiokat a tűz, a szenvedély fűti, amely a Sötét Oldalhoz vezeti őket, és amely által ezen képességek legerősebb birtoklója, azaz a Sárkány vére formálhat jogot a népe vezetésére - biccentett Neo a Sárkány felé -, úgy a chissek népének érdemes vezetője is tökélyre kell vigye saját népe legfőbb tulajdonságát. A chissek azonban nem a tűz népe, hanem a jég népe. Az őselemek közül a tiétek, Adisra barátom, a fagyott, hideg, törhetetlen, szilárd, megmozdíthatatlan vízjég és a gázok jéghideg, szilárd formája. Meg nem hajlik, meg nem törik, de nem forr, mert azáltal csak folyadékká és elillanó gőzzé válna, hanem a nyugalomból merít Erőt.
- Még mindig arra próbálsz rávenni, hogy a Világos Oldalt alkalmazzam, mint valami ostoba jedi - vágott vissza Adisra. - Nem kell úgy alkalmaznod, mint a jedik - rázta meg a fejét Neo. - Ne a dogmát és az önmegtartóztatást keresd az Erő Világos Oldalán, hanem a folytonosságot, a nyugalmat, a tradíciót, az eltántoríthatatlan, de nem dühtől, hanem türelemtől fűtött, azaz pontosabban hűtött stabilitást.
Adisra bólintott. - Sosem tanultam milyesmit. De megpróbálhatom. - Gondolj őseidre, családod messze nyúló vérvonalára, a Csilla jéghegyeire - magyarázta Neo meditatív hangon. - Ti vagytok a jég népe, ahogyan a nagaiok a tűz népe. Ti őrzitek a jégfalat, amely az Ismeretlen Vidék többi értelmes népét elválasztja a Káosz szörnyű teremtményeitől. Fal legyél, Adisra, ne forró gejzír.
A chiss lehunyta a szemét, majd amikor ismét kinyitotta, az kéken világított, nem vörösen. Furcsa látvány volt.
- Kezdjétek újra! - utasította őket Neo, mire Adisra pengéje a kezébe röppent, és a Sárkány azonnali, rárontó, nagai csatakiáltással hárított csapását most nem valamiféle éles, Sith vívómozdulatra emlékeztető kaszáló mozdulattal hárította, hanem szinte alig nyúlt bele a kardba. Nihl majdnem előreesett. - Ez az - biccentett Neo. - Ne Erővel állj ellen, hanem tereld a támadásait. Hagyd, hogy elcsússzanak rajtad. Hagyd, hogy elfáradjon. Várd meg, amíg gyengül az ereje, alábbhagy a lángja, és akkor támadt vissza. Türelemjáték.
- Harcolj inkább becsülettel! - üldözte a folyamatosan, apró léptekkel hátráló chisst a Sárkány, aki egyre inkább lihegett. - Ez neked is jó tanulópálya, Sárkány uram - jegyezte meg Neo. - Néped Pengéi és bizonyos jedi irányzatok is gyakran küzdenek így. Meg kell ismerned ellenfeleid harcmodorát... és az a legerősebb szövetségesed, aki tökélyre fejleszti azt, hiszen ettől tanulhatsz a legtöbbet.
Miután a nagai és a chiss folytatta a gyakorlást, Neo néhány pillanatig nézte még őket, aztán elismerően biccentett, ahogyan ennek a körnek a végén egy finom mozdulattal Adisra került Nihl fölé, majd visszasétált a lépcsőn a felső teraszra, és, miközben Ershan fő napjának utolsó sugarai kihunytak a horizonton, újra elhagyta testét és az Erő szárnyaira bízta elméjét.
A nagaiok a tűz, a chissek a jég... En Sabah és testvére a homok, az ősi föld, a kő, amiből minden szilárd s végső soron maga az élet is lett, és ki tudja, talán a tofok és a kromagok a víz népei, simulékonyak, hagyják, hadd tereljék őket irányba az elemek, de pusztítani is tudnak... én pedig a levegő, szállok szabadon, de mindez nem ér semmit, mert az űr hidegében egyik sem létezik, egyik természeti elem sem állhat meg önmagában, ha nem győzi le a fizika korlátait a maga módján, nem csak a levegővel, hanem az energia meghódításával, a tudománnyal, a technológiával... igaz, apám? Hol vagy?
- Itt vagyok, Neo, ne haragudj, éppen aludtam, azt hiszem. Ebben a galaxisban tiszta logisztikai rémálom egy normális, megfelelően paraméterezett rekreációs klóntartályhoz jutni. - Ha úgy nézzük, még mindig alszol, de mindenre emlékezni fogsz, amikor felébredsz. Útban vagy már a Hapesre? - Hamarosan. - Izgatottnak tűnsz. - Itt minden más... a császárnénak gyermeke van. - Ez már csak így megy a hapanoknál. Ne légy csalódott. Figyelj, apám, tudnod kell néhány dolgot, amivel felvértezheted magad az elkövetkező tárgyalásaidra. A dolgok hamarabb mozgásba lendültek a hagyományos fogalmi rendszer szerint, mint gondoltam.
- Ez mit jelent? - Egyfelől... történt valami az Ausmann-rendszerben. Egy kapu már megnyílt, amelyről még nem éreztem, hogy itt volna az ideje. - Különös. Nem tájékoztattak. A rendelkezésükre bocsátottam... bizonyos terveket, ahogy megbeszéltük. De ez... túl korán van. Lehet, meg kellene szakítanom az utazásomat, és visszatérnem oda.
- Már így is foltok és szakadások keletkeztek az idő és az események szövedékén ahhoz képest, mint aminek történnie kellett volna, apám. Nem halaszthatod tovább látogatásod a Hapesre. - Na tessék, most meg az én hibám lesz. - Apa, nyugalom. Csak légy résen bármivel kapcsolatban, ami Ausmannról érkező hír. Dreyfus kormányzó hajlamos… bajba keverni magát, még ha jó szándékkal is teszi.
- Dreyfus, hát persze, gondolhattam volna... de mi lesz, ha idő előtt, vagy időn túl... na, szóval, érted. Ha kapcsolatba lépnek az én világommal? Azonnal fel fog tűnni nekik, hogy ott nincs Főkormányzó, itt meg még mindig van... - Nos, erre van egy úgymond beépített megoldásom, ami miatt nem kell aggódnod. - Amit gondolom, nem fogsz most elmondani, mert... nincs még itt az ideje. - Kezded érteni, apa, büszke vagyok rád. - Kitűnő, ma is jó napom lesz... van más is, fiam?
- A Hapesen tett látogatásod során megkérnélek, figyelj oda, nézz körül, kik tartózkodhatnak az udvarban, kiknek a hollétéről lehet Charis királynőnek tudomása. Tudomásomra jutott egy bizonyos prófécia, amelynek mentén e galaxis spirális erői mozognak, köztük új szövetségeseink jelentős többsége. Különösen fontosak a prófécia szempontjából a következő személyek: Tenel Ka és Jacen Solo gyermeke, Allana Solo, egy Uljana Vrosilov nevű vostroyai gyereklány, egy Annabelle nevű cosrai nemesi származású nő, valamint Charis saját gyermeke. Ezen kívül hasznos lehet bármi, amit Charis testvéréről és az ő társaságáról megtudhatnál.
- Nagyszerű, újabban mindenkinek az kell, hogy elveszett kölykök után nyomozzak a Hapesen. Mi ez, valami új szolgáltatás? EGB-Csellengők? - Más is kért tőled ilyesmit? - A jó Solo Főinkvizítor napok óta személyes hangvételű üzenetekben zaklat, hogy hozzak haza neki a Hapesről valami Kelan nevű kölyköt, aki állítólag birodalmi ügynök, bár nem értem, mikor küldtünk oda kémeket, és miért nekem kellene visszahozni őt. - Hmm, érdekes. Megpróbálok minél többet megtudni ezekről és még jelentkezem.
- Köszönöm, fiam. Csak óvatosan. - Te is, apám. Éljen a Birodalom! - Éljen, éljen.
Neo szemei ismét felpattantak és ahogyan elméje, lelke, szelleme és fizikai valója egyesült, megropogtatta elzsibbadt tagjait, majd lassan körbesétált a platformon, amelyet immár az éjjeli holofáklyák fénye világított meg. Megtalálta a legcsendesebb, legsötétebb gócot, egy humanoid női alakot, amelyik térdeid felpakolva, harmonikaszerűen összegyűrt lábbal, összegörnyedve ült az erkély szélén, lábát kissé a mélybe lógatva, mint aki azon gondolkozik, a mélységbe vesse-e magát, vagy sem. Egy nagydarab colicoida ciccegett a nő fülébe, aki Neo közeledtére bocsánatkérő ciripelést közepette összehajtogatta magát és elgurult.
- Nem tettél jó benyomást a vendéglátódra, Jedik Kardja - ült le Jaina mellé Neo. - Már azt sem tudom, melyikőtök a vendéglátóm, hogy beszélte tele a fejemet az Erőn át, hogy egyáltalán idejöjjek - jegyezte meg Jaina halkan, majd Neora pillantott. - Ki az isten vagy te? - Nem hiszem, hogy valaha is istenként gondolnék magamra - jegyezte meg Neo.
- Fel nem fogom, hogy egy olyan mokány asszony, mint Mara néni, és egy olyan szerencsétlen, mint az a testőr-klón Tierce akárhányadik példánya... nem mintha Luke bácsi ne lett volna néha mamlasz, Mara néni is mindig megmondta, de ezek a tartályszökevények... - csóválta a fejét Jaina. - Ízlés dolga - mosolyodott el Neo. - Téged is vonz az egyenruha tudtommal, Jedik Kardja.
Jaina a férfi egyszerű szabású, szürke katonai zubbonyára pillantott. - Na várj, ugye nem azért hívtál ide, hogy... - Nem - nevetett fel Neo. - Mondjuk úgy, a családom férfi tagjainak inkább a hapan nők az esetei. - Hát, ha tippekért jöttél, nekem nem nagyon jöttek be, és gyanítom, ti se fogtok nekik - vonta meg a vállát Jaina Solo.
- Talán meglep, de az én világomban nem igazán találkoztam... Veled, úgymond - halkította le Neo a hangját. - A családotok... a jelentéktelenség gödrébe csúszott, úgymond. - Nem tudom, mi a jobb, az, vagy mindegy szálig elpusztulni - törölte meg a szemét Jaina. - Igaz, nem mindenkinek adatik második esély... csak egyeseknek - pillantott a nőre Neo.
- Akkor csak szimplán... kíváncsi idő- és dimenzióugró vagy? - a nő nem viszonozta a pillantását, inkább a piramisplatform szegélyén túli meredek semmit figyelte. - Barátkozni akarsz? - Nem, ennél többre van szükségem tőled, Jedik Kardja - követte a nő pillantását lefelé Neo. - Ha Nuur nagyúr nem is hajlandó maga mellett tartani... - Kell is nekem az a kék pojáca - köpött ki nem éppen úri nőre utaló módon Jaina. - Mégis idejöttél - suttogta Neo.
- Eredetileg... jó ötletnek tűnt - sóhajtott fel a nő. - De taszít ez a hely. Ahogyan a szerencsétlenekkel bánnak. Ahogyan a kínzás öröméért ölnek meg ezreket mindennap... nem igaz, hogy számodra nem agonizál itt az Erő... ilyesmit még a Hapesen sem tapasztaltam, sőt, tovább megyek, még a Yuuzhan Vong alatt sem... bár ezt te gondolom, nem érted, a magadfajta birodalmiaknak úgyis mindegy. - Remélem, idővel meg tudlak győzni róla, hogy ez nem igaz - húzta ki magát Neo. - Én egyszerűen csak... elfogadom a szükséges áldozathozatallal járó árat, és megtanultam együtt élni ennek lenyomatával az Erőben. Ezeknek a kultistáknak is... szükséges a jelenléte az univerzumban, és megvan a maguk funkciója.
- Aha, szóval érzéketlen vagy, másik birodalmi tulajdonság - vonogatta tovább a vállát Jaina. - Volt idő tudtommal, amikor jobb véleménnyel voltál a birodalmiakról - jegyezte meg Neo. - Legalábbis bizonyos vadászpilóta-családok leszármazottairól. - Opportunista, liliomtipró szemét - sziszegte Jaina. - Jag megérdemelte, amit tőlem kapott.
- Sok fájdalmat érzek benned, Jedik Kardja - jegyezte meg Neo. - Veszteségeket... másokét, és a sajátodét. - Nem emlékszem, hogy kértelek volna rá, hogy elemezgess, te klón-hibrid, vagy mi vagy te... - sziszegte a fogai között a nő.
- Nem is jószolgálati szándékkal, altruizmusból teszem, ne aggódj - rázta a fejét Neo, még mindig nyugodtan. - Üzletet ajánlok. Értékes vagy a számodra. A tudásod, az ismereteid. A Charis császárnőnél lévő gyereklányokkal kapcsolatban…Ben Skywalkerrel kapcsolatban… és Anakin Soloval kapcsolatban. Ők mind nem is éltek, vagy meghaltak, vagy eltűntek az én világomban. Nem ismerem őket. Nincs referenciapontom velük kapcsolatban. Neked van. Szükségem van... a látásmódodra, Jedik Kardja. Szükségem van rád. - És én mit kapok? - pillantott rá a nő kivörösödött szemekkel. - Ne ígérgess nekem se pénzt, se hatalmat, se jó szexet... ezek már rég nem érdekelnek. Ha érdekelnének, beállhattam volna a kék baromhoz is odabent, mint a sok áruló önjelölt nagyuracska, aki még ide vetődött a nyomodban.
- Több közös van bennünk, mint gondolod - pillantott rá Neo. - Tudom, hogy ott van benned a tudásvágy. A tudásvágy, hogy megértsd a teret, időt, életet és halált áthidaló szakadékok rejtélyét... érzem, hogy jártál már odaát, és visszatértél... ahogyan én is. A fájdalom, ami fogva tart, annak a lenyomata. Annak a pillanatnak ott a Bastionon, és annak a másiknak ott a Lehonon... és annak, ami aközött történt. Vagy ami nem történt. Minden más... csak következmény. Onnan.
Jaina elmorzsolt néhány könnyet és ökölbe szorította a kezét. - Mit tudsz te erről? Haltál már meg talán? - Igen, mint mondtam. Csúnyán. Erőszakosan. A hozzám legközelebb állók kezétől - villant meg Neo tekintete. - És visszajöttem. Nem egyszer. Többször.
Jaina néhány pillanatig maga elé meredt, magában motyogott, a füle mögé kapkodott, mintha valami képzeletbeli baráttal társalogna. Neo érdeklődve figyelte.
Aztán, amikor felé fordult, már más lángolt Jaina Solo tekintetében. - Rendben, klón nagyúr, vagy ki vagy te. Kíváncsivá tettél.
Neo újra a távolba meredt. - Azt elhiszem - mondta végül. - Azt el is hiszem.
|
|
|
Ershan
Dec 24, 2021 12:56:01 GMT 1
Post by sithlord on Dec 24, 2021 12:56:01 GMT 1
Nuur Nagyúr nem sokat hezitált a döntéssel. -Tedd amit akarsz Ickix Nagyúr! Menj és járj el az érdekeinkben!-Ickix alázatosan meghajolt és távozni készült. -Úgy lesz ahogy óhajtod Mylord! -En Sabah Nuur azonban még nem engedte el a szolgáját. -Készítsetek egy átfogó inváziós tervet Nordgard ellen! Vannak ott dolgok, amikre szükségem van! A kromagok álljanak készen parancsomra! -Ickyx hirtelen nem értette, miért van erre szükség. -Nagyúr, Nordgard erős állam és ha megtámadjuk...biztos jó ötlet ez? -Tisztátalan eretnekek lakják és bitorolják ősi rendszerünket! Ideje visszavenni ami a miénk! Menj és tedd a dolgod szolga! -En Sabah Nuur szemei felvillantak, s ebből Ickix megértette hogy távoznia és engedelmeskednie kell. A Nagyúr magára maradt gondolataival, tekintete egyre az Idő Homokját fürkészte. aztán ahogyan intett a kezével, a levegőbe furcsa jeleket rajzolva, a mintázatok hirtelen sűrűsödni és hullámzani kezdtek. A Multiverzum megmutatta magát... Világokat látott felvillanni ahol még az Erő sem létezett, nemhogy Jedik, világokat ahol ő maga teljesen más alakban létezett. egyik Univerzumban nő volt a másikban egyszerű munkás, de Jediként is látta magát egy teljesen eldeformált világban. Látott csatákat küzdelmeket, hatalmas Birodalmakat ahogy porrá omlanak, és mindezen Multiverzumos valóságok két személy köré összpontosultak... Az egyikük Neo volt a másikuk pedig a Szent Gyermek...A Prófécia beteljesítője...Amikor Nuur erre a Gyermekre koncentrált, hirtelen szavak jelentek meg a homok mintázatok között... Katedrális...Rudeus...Treemerzel Eto...Neo...Nocsak ki a fene lehet az a Rudeus? Egy magányos, szőke kisfiú arca jelent meg, aztán egy lángoló koponya. BOSSZU A szó élénkvörösen emelkedett ki hirtelen az Idő Homokjának mintázataiból. aztán Nuur egyetlen intésére visszarendeződött eredeti állapotába. Valaki birtokolja a Káosz Szavát, vagyis a Bosszú Istene megszállva tartja...Zarathos... Ki lehet ez a Rudeus? És vajon mi az a Katedrális? Nuur Nagyúr egyelőre elvetette ezeket a kérdéseket, másra kellett koncentrálnia, mindenesetre érdekes dolgokat mutatott meg neki az Idő Homokja.
|
|
|
Ershan
Jan 29, 2022 9:52:03 GMT 1
Post by sithlord on Jan 29, 2022 9:52:03 GMT 1
En Sabah Nuur, elgondolkodva meditált a Nordgard elleni támadáson, és a különös Fiún, akit látott az Idő homokjában, amikor bejövő hívást jelzett, a csuklóján lévő kommunikációs pánt. A Nagyúr kiküldte a teremben őgyelgő és örködő kultistákat, majd fogadta a hívást. A teremben máris aktiválódott a holografikus kivetítő, amely egyszerre mutatta a hívót, és egyben képet közvetített a hívottról is. Hadra képe jelent meg, amint meghajolva várja bátyja válaszát. -Beszélj Hadra úrnő! -intett nagylelkűen Nuur. -Hogyhogy íly hamar jelentkezel húgom? -Megszereztük amit akartunk bátyám! -válaszolta az Úrnő, háttérben Sandor állt, büszkén magát kihúzva, mintha csak egyenrangú lenne En Sabahhal. -Mármint a régi kacatjaidat úrnőm? -kérdzete kissé gúnyosan a Nagyúr. Hadra tekintete egy pillanatra elsötétedett, de aztán folytatta. -Nem bátyám! Nem csak azokat, hanem annál valami sokkal értékesebbet! Megszereztük a Csillagkaput és több tonna finomított naqadát is hozzá...a régi készleteimet!
En Sabah kivárt, amíg a kapott információkat feldolgozta, majd máris intett a terembe igyekvő Kroomaghen Professzornak, aki a kromagok tudósa és egyben feltalálója volt, egyfajta kromag Leth doktor. A kromag tudós alig mert a trónhoz közelíteni, amelyen En Sabah helyet foglalt, de aztán erőt vett magán és köszöntötte Urát. A kis gnómszerű, holoszemüveget viselő, teljesen kopasz fehér köpenyes alak, lassan a trónhoz óvakodott. Fajtársaival ellentétben aprónak tűnt de rettenetesen sunyinak és alattomosnak, akár egy tatooinei buckapatkány. ez a kis alak annak idején több ezernyi humánon végzett iszonyú kísérleteket, ezért még fajtársai is óvakodtak tőle és szívükben megvetették. A kis gnómszerű alak, nem győzött hajlongani. -Nagyúr? Rendelkezzen velem! -En Sabah Hadra holoképe felé intett. -A nővérem több tonna finomított naqadát szerzett nekünk és hozzá egy ősi szerkezetet egy... -Csillagkaput! -sóhajtotta áhitattal a tudós. -A mi világunkban is volt ilyen, de sajnos elveszett. Volt egy világ ahol egy CSK-1-nek nevezett humán csapattal csaptunk össze, ők használták ezt a technológiát. Azóta akarok valahogy hozzájutni a technológiához.. -Nos immár teljesül a vágya tudós barátom! Hadra Úrnő jóvoltából kap egyet! -mondta En Sabah, majd megkérte Hadrát hogy mutassa meg a holohívásban az említett Csillagkaput.
A szerkezet, amely egy hatalmas obszidián karikára hasonlított különböző szimbólumokkal díszitve, a piramishajó mélyén volt elhelyezve, egy külön erre a célra berendezett teremben. Mintha a Csillagkapu és Hadra hajója mindig is összetartoztak volna. Ez persze így is volt. Kroomaghen pupillái kitágultak az izgatottságtól, hát még akkor, amikor meglátta egy másik teremben felhalmozva a naqvada rudakat, finomítva ládákban elhelyezve és védő sztázisba burkolva. A kép eltűnt és újra Hadra jelent meg. -Nos mit szól tudóskám? -kérdezte derűsen Kroomaghent a Nagyúr. -Kiváló, kiváló! -sziszegte a tudós. -Ezzel a váratlan kinccsel, fel tudom gyorsítani a projektemet és hamarosan elő tudok rukkolni a saját Kapunkkal! -a kis alak olyan izgatott lett, hogy arról is elfeledkezett hol van. Elméjében máris lázas kalkulációk kezdődtek el. -Elmehet! Hadra hamarosan jelentkezik önnél és elkezdheti a lényeges munkát! -intett En Sabah a tudós felé. amaz hajlongva, hátrálva távozott. -Ez a patkány fogja segíteni a munkánk? -sziszegte megvetően Hadra. -Ne becsüld le! Ez a patkány ahogy te nevezted, kegyetlenségben felülmúl talán minket is! És fajának legzseniálisabb tudósa! Ha valaki, ő meg tudja oldani a világok közötti átjárható kapu elkészítését, köszönhetően neked nővérkém! -En Sabah intett egyet majd a holografikus kép eltűnt.
|
|
|
Post by sithlord on Feb 25, 2022 15:43:25 GMT 1
-Hatalmas Nagyúr! -kezdte el a jelentést Kroomanus, aki csak azért hagyta ott a Hutt űr műveleti zónáját, mert a frontvonalak amúgy is bemerevedtek. -Minden készen áll egy esetleges Nordgard elleni invázióra! -Tökéletes! -válaszolta En Sabah Nuur, miközben szemei a távolba révedtek. Egyre az új, megszerzett technológia járt a fejében. -Mit javasol tábornok? -Nos Nagyuram, mindenképpen a gyors csapás híve vagyok! Klingon barátaink hamarosan csatlakoznak a mi haderőinkhez Nordgard körzetében! -válaszolta meg ura kérdését Kroomanus. Em Sabah láthatóan kicsit el volt a maga világában, ezért egy ideig várt mielőtt feltette az újabb kérdést. -Ön szerint erőink elegendőek lesznek egy gyors invázióra? Legyen őszinte!
Kroomanus szemei harci lázban égtek. -Nos a Hutt űrt hamarosan diplomáciai tárgyalások útján véglegesen uralom alá hajtjuk, márha beleegyezik az EGB titkosított kérésébe a terület cseréről! En Sabah pontosan tudta, mire céloz a tábornoka. És természetesen bármire hajlandó volt, hogy Birodalma megerősödjön. -Természetesen beleegyezem! G'Kar már intézi a részleteket! Tovább! -intett Kroomanusnak hogy folytassa. -Úgy vélem Mylord, hogy a Hutt űrne hozzánk átállt haderő, a mienk, továbbá a Klingon haderő együttesen elegendő lesz Nordgard lerohanásához! Feltéve hogy a galaktikus nagyhatalmak nem avatkoznak be! -állapította meg Kroomanus. -Nem fognak! efelől nyugodt lehet barátom! Ott csak szinte Jedik vannak, ők pedig nem túl népszerűek jelenleg a hírszerzésünk szerint! Továbbá apostoli követeinket biztosították testvéreink, hogy ők meggyőzik a Köztársaságot egy be nem avatkozásra! -En Sabah ajkain ördögi vigyor jelent meg, Kroomanusban a szar is megállt, miközben a trónuson fészkelődő Nagyúrra pillantott! -Az EGB pedig természetes szövetségesünk! Továbbá terveim vannak a Köztársaságban lévő barátaimmal is! -Megkérdezhetem hogy mi? -érdeklődött alázatosan Nuur. -Mit szólna egy jó kis puccshoz? Egy kormányváltáshoz? -Nuur arcán mindenttudó sejtelmes kifejezés jelent meg. -Csak nem arra gondol...? -Dehogynem! Pontosan arra gondolok! Egy puccsal hatalomra juttatjuk a deista testvéreinket...Rand szenátorral az élén, aki ideális Főkancellár lenne a terveink szempontjából! -Kroomanus csak pislogott. -De...de hogyan? -Maga csak törődjön az invázió előkészítésével, a többi az én dolgom! Ez a Rand...emlékeztet egy másik Főkancellárra engem...egy bizonyos Palpatinera..eheheheheh! -Nuur kacagása még sokáig visszhangzott a teremben, miközben Kroomanus azon agyalt, hogy mi a franc is történik körülötte? Invázió? Puccs? Zajlik az élet nem mondom!
|
|
|
Ershan
Feb 27, 2022 10:34:48 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 27, 2022 10:34:48 GMT 1
Mialatt En Sabah Nuur, a leghatalmasabb nagyúr hűséges tábornokával, Kromaanussal tárgyalt, egy jelzések és mindenféle spéci, hivalkodó kíséret nélküli sikló landolt az egyik kisebb közigazgatási piramis platformján. Galak Fyyar al-admirális, ideiglenesen kinevezett főkormányzói követ és planetáris flottatábornok egy aktatáskát szorongatva sietett le a rámpán, és be a tárgyalóterembe, amelyet már kijelöltek számára, ahol egy széles asztal túlsó oldalán ülve G'Kar nagykövet várta.
- Hát újra találkozunk, kedves barátom - mosolyodott el G'Kar. - Emlékeim szerint akkor találkoztunk utoljára, amikor Ön még az ESB-t képviselte, én meg a Harmadik Birodalmat, és Ön mindenféle fenyegetéssel bombázott minket, miután nem voltunk hajlandóak aláírni a maguk nevetséges háromhatalmi szövetségi egyezményének kiegészítését, amely rabszolga-, sőt, vazallus-sorba döntött volna minket és Serennot - mormogta Fyyar, de ez nem volt elég ahhoz, hogy kizökkentse bárgyú vigyorú, joviális diplomata-nyugalmából a volt ESB-nagykövetet. - Örülök, hogy ilyen jó a memóriája, tábornok úr - vigyorgott tovább a hüllőszerű lény, majd lehervadt az arcáról a mosoly. - Sajnos azonban szorít minket az idő.
- Ez így van, mi is tudunk róla - biccentett Galak, és egy hatalmas holodiscet vett elő a táskájából, és a megjelenítőbe helyezte. - A Vezérkart, különösen a Főkormányzó aggasztja a vostroyaiak csoportosítása és erőkoncentrációja a Zhar-Ryloth vonalon. A hírszerzésünk szerint két hadosztály, legalább ezer első vonalbeli vostroyai hadihajó, két hadosztálynyi erő áll készen arra, hogy behatoljon a maguk területére, amennyiben tovább folytatják a csapataik átcsoportosítását a Hutt űrbe. - A Tatooine-Jakku körüli blokád, amit önök tartanak fent, nem elég elrettentő erő a frontistákkal szemben? - kérdezte mogorván G'Kar, majd meg is válaszolta, hiszen odaát is megfordult, mint frontista diplomata, jól ismerte Vostroya stratégiáját. - Nem, ugye? Megkerülik az Arkanis-szektort két oldalról, és úgy rohanják le Ershan hátországát, hogy akár egy turbolézer-lövést eresztenének a Tatooine körüli birodalmi erők felé.
- Sajnos, ez a legvalószínűbb szcenárió, nagykövet úr, és ezt bizonyára Ön is tudja - biccentett Fyyar, majd megköszörülte a torkát. - Nincs esély rá, hogy lefújják az inváziós terveiket? - A Nagyúr ragaszkodik hozzá - rázta a fejét a hüllőszerű lény. - Elszámolnivalója van Nordgarddal.
Fyyar most a hutt űrre fókuszált a térképén, ahol az alsó, és a bal oldali negyed Ershan halványvörösében, a jobb oldali negyed az EGB kékjében, a felső karéj pedig a Hapan-Sith Monarchia olajzöldjében pompázott. - És hogy akarnak felvonulni Nordgardig? Gondolom, nem terveznek áttörni a Hapan-Sith területeken... - Megértettük a Vezérkaruk azirányú kérését, hogy ettől tekintsünk el - húzott végig egy vonalat a holomegjelenítőn a birodalmi területen túl, kívül, a Lah'mu és a Tund gazdátlan rendszerei között G'Kar válaszul. - A maguk zónáján kívülről megkerülve a Centrality-szektort területén állítjuk fel a nordgardi művelethez szükséges előretolt állásokat. Tudomásunk szerint eközben a maguk Corporate-főszektora átenged majd klii'gohn erőket, hogy azok a Gand-Toong'l vonalon csatlakozzanak a támadáshoz... a nordgardiak nem is sejtik, mi vár rájuk - mosolyodott el G'Kar.
Fyyar megköszörülte a torkát. - Ez mind szép és jó, nagykövet, de nagyon elnyújtottak és keskenyek lesznek így az ellátási vonalaik. Arról nem is beszélve, ha megindul a vostroyai ellentámadás a hátuk mögött, nem lesz elég idejük visszacsoportosítani. - A nagyúr gyors győzelemre számít - mosolyodott el G'Kar. - Ráadásul, már birtokunkban van olyan technológia, amennyire én tudom, amivel... könnyebben leküzdhetünk majd... hagyományos hipertéri utazással nehezen átjárható távolságokat és területeket is. Az inváziós erő egy része közvetlenül innen, Ershanról indul majd, és közvetlenül Nordgardba és Odessenre érkezik - vigyorgott alamuszin a hüllőszerű diplomata. - Ha van is ilyen technológiájuk, azt nem tőlünk kapták... - döbbent meg Fyyar. - Nem is mondtam ilyet - biccentett G'Kar. - A Nagyúr és nagytiszteletű testvére, Hadra úrnő keze messzebbre elér, mint maguk, birodalmiak gondolnák.
Fyyar néhány pillanatig lamentált ezen a megjegyzésen, aztán megvonta a vállát. - Akárhogy is - mondta végül. - A Vezérkar és különösen a Főkormányzó álláspontja az, hogy jobb biztosra menni. Ezért az EGB hajlandó kiterjeszteni a katonai jelenlétét egy területcsere keretein belül a maguk vostroyai határvidéke mentén, cserébe Önök megkapják a hutt űrbeli érdekeltségeinket - Fyyar kijelölt két területet a térképen, az EGB hutt-űrbeli zónáját Ershan színes korongjával, míg Ershan bal széli területeit az EGB kék korongjával. - Teljes körű területcserét javaslunk, közigazgatás, minden egyéb tekintetben. Maguknak rövidül a felvonulási és ellátási útvonaluk Nordgard felé, könnyebben meg tudják kerülni a Hapan-Sith területeket, és nem lesz több kényes határszakaszuk Vostroyával. Az EGB cserébe végre felszámolhatja a számunkra terhes, az Első Rend és a Hapes közti korábbi konfliktus miatt magunkra vállalt Hutt érdekeltségeket, a cserélt területen pedig nem csak Vostroyával, de a Köztársasággal is stratégiai fontosságú fronthoz jutunk, lényegében kapuhoz a Bothan-szektor felé.
- Elég nagy terület - tanulmányozta a térképet G'Kar. - Az egész Dulfilvian-szektort vinni akarják, az Arkanis-szektort a Tatooine-al és a Geonosis romjaival együtt, és mit ajánlanak cserébe? Az Ylesia és a Da Soocha értéktelen környékét, meg a Kessel fűszerbányáit? - Nos, a két terület gazdasági jelentősége valójában hasonló - magyarázta Fyyar. - Az Ecoban környéke amúgy is vitákra ad okot maguknak Eriaduval, mióta megszállták. Gondolom, nem akarják ezen az elmaradott területen állomásoztatni a kromag és szindikátusbeli zsoldos csapatokat, miközben a Hutt-űr kincsei nyitva állhatnak maguk előtt a szektor háromnegyedében, ha a Hapan-Sith érdekeltségű negyedet nem számítjuk. - A Nagyúr arra is sort kerít majd bizonyára... idővel - villant meg G'Kar ragadozó tekintete, majd megvakarta az állát, mint akinek hirtelen még eszébe jutott valami. - Azonban a Jakku kérdése továbbra is probléma. Ershan számos hitvallása és a luministák számára is szent hely, még a prófétisták kiátkozását követően is.
- Tárgyalhatunk arról, hogy ahogyan most az EGB jelen van a Tatooine körül, az Önök területén, a csere után Önök is tovább támogathassák EGB-területen a prófétisták elleni blokádot és ostromzárat, továbbá a Vezérkar ígéretet tesz arra, hogy egyelőre nem robbantja fel a bolygót - mondta végül némi gondolkodás után Fyyar. - Cserébe mi ugyanilyen jogokat kérünk az Önöknek átruházandó területen a Kessel melletti Bendő vonatkozásában. A Bendő és a benne lévő bázisok felügyeleti jogát úgy, hogy a Bendőn kívül Ershan hajói gyakorolják a határőrizeti jogot és maguk szedhetik a vámokat is - magyarázta a planetáris tábornok, majd G'Karra nézett. - Elfogadják?
G'Kar egy pillanatig gondolkodott. - Ki kell kérnem Nuur nagyúr véleményét is - mondta végül. - A jóváhagyása nélkül nem dönthetek ebben.
|
|
|
Ershan
Feb 27, 2022 14:58:50 GMT 1
Post by sithlord on Feb 27, 2022 14:58:50 GMT 1
-Tiszteletreméltó Nagyuram! -kezdte tisztelettel meghajolva Nuur előtt a beszámolóját G'Kar, közben lopva pillantott En Sabah Nuur hatalmas méretű holoképére, de nem tudott kivenni érzelmeket ezen keresztül a Nagyúr arcán. -Fyrar úr elhozta az EGB ajánlatát a területcseréről, és méltóztatott további javaslatokat is tenni! -Kiváló munkát végzett Nagykövet úr! -dícsérte meg alattvalóját Nuur, aki ettől máris repesni kezdett a megkönnyebüléstől és a büszkeségtől is. -Természetesen elfogadjuk az ajánlatot! -Nuur Fyrar felé biccentett. -Azonban a Nagyúrnak lenne egy külön kérdése kérése is! -vágott közbe Kroomanus. -Az EGB tud e segíteni nekünk hadianyaggal, hajókkal a Nordgard elleni invázióban?Tekintve hogy Nordgard tele van Jedikkel, így vélhetően az ő ellenségük is!
G'Kar rettenetesen meglepődött ettől a kérdéstől, mindenesetre teljesen logikusnak találta a felvetést. -Talán ezzel egy kicsit elsiették a dolgokat uram! -válaszolt G'Kar a testvére kérdésére. -Az EGB a mi konfliktusunkban szerintem nem fog részt venni, ez az én saját véleményem! -Fyrar hallgatott, emésztette a dolgokat. -Talán kérdezzük meg erről Fyrar urat! Talán ő jobban ki tudja fejteni állama véleményét a helyzetről és a kérdésről is! -En Sabah udvariasan csengő hangja, meglepte Fyrart, azon gondolkodott mit is válaszoljon.
|
|
|
Ershan
Mar 2, 2022 8:22:06 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 2, 2022 8:22:06 GMT 1
Fyyar tábornok néhány pillanatig elgondolkodva mustrálgatta En Sabah Nuur nagyúr gigantikus valójának gigantikus holoképét, majd elgondolkozott a kérdésen. Végül megköszörülte a torkát. - Tiszteletre méltó Nagyúr, tiszteletre méltó nagykövet - mondta végül. - A kérdéses hadianyag és felszerelés egy részét már korábban átadtuk Ershan számára, ezeket jelenleg a Tatooine blokádjánál használják egyesített csapataink. A hadianyag másik része a Hutt űr általunk megszállt területének biztonságát szavatolja, mely a területcsere után áttelepítésre kerül az újonnan kijelölt szektorba, hogy szavatolja a vostroyai erők távolmaradását a konfliktustól és az Önök határaitól. Nem tudunk további erőforrásokat átadni a Nordgard elleni támadáshoz.
- Megfosztanák magukat az örömtől, hogy jediket gyilkolhassanak? - En Sabah Nuur hangjában nem kis megvetés bujkált. - A maguk hatalmas, legyőzhetetlen, szektorokat átfogó birodalma? - Ha végtelen mozgástere lenne a Vezérkarnak ebben az ügyben, nagyuram, tisztelettel - mosolyodott el gunyorosan Galak -, akkor az Önök segítsége nélkül is, néhány tucat rakétával megoldanánk Nordgard és Odessen problémáját. En Sabah Nuur felhorkant.
- De az nyilvánvalóan nem járna... pozitív politikai következményekkel Önökre nézve, márpedig a Vezérkar számára most magas prioritás az Önök pozícióinak erősítése a Peremvidéken - tette hozzá Fyyar. - Amiért nyilvánvalóan nagyon hálásak vagyunk, nagyrabecsült szövetségükért - G'Kar hangja sikamlós volt, En Sabah Nuur pedig csak morgott. - Annyit tehetek, hogy továbbítom a kérést a Főkormányzónak - folytatta Fyyar tábornok. - Mint bizonyára tudják, a Főkormányzó stratégiai célja a Hapan-Sith Monarchia be nem avatkozásának elérése a konfliktus kapcsán. - Az a hamis Sith ribanc ugyanúgy ellensége a jediknek, mint mi, majd belátja, hogy jobban teszi, ha nem húz velünk ujjat - csattant fel En Sabah Nuur. - Ez így van, nagyúr - biccentett Fyyar. - De a Sitheket és a hapanokat nem tartja vissza jelenleg olyasfajta deista kapcsolat, mint amilyenre Önök számíthatnak a Köztársaság kapcsán. - Még nem... - heherészett En Sabah Nuur. - Még nem... de hamarosan igen... ehehehehe...
Fyyar jobb híján meghajolt, és miután En Sabah Nuur elbocsátotta, elindult, hogy felügyelje a birodalmi csapatok áttelepülését a vostroyai határvidékre. - Még egy dolog, tábornok - jegyezte meg kifelé menet G'Kar. - Igen? - Ha véletlen meglátogatná a Jakku blokádját, legyen gondja rá, hogy találkozzon Ickyx nagyúrral az asszaszinok rendjéből - magyarázta a hüllőszerű idegen. - Nuur nagyúr odaküldte egy misszióra, úgy hallottam. - Még mindig sok volt prófétista és hitetlen van az Önök Birodalmában, nagykövet úr, akik rossz szemmel néznék, ha tömegpusztító csapást mérnénk a Tatooine-ra - jegyezte meg Fyyar. - A helyi parancsnokok folyamatosan kérelmezik a Vezérkartól a termobarikus és nukleáris fegyverek bevetésének engedélyezését. - Remélhetőleg Ickyx nagyúr missziója megoldja ezt a problémát - mosolyodott el G'Kar. - És akkor elkerülhetjük a politikailag kényes vérontást... legalábbis a Jakkun.
- Remélhetőleg - hümmögött Fyyar némi csalódottsággal az arcán. - Remélhetőleg...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 11, 2022 23:45:56 GMT 1
Az egyik, a fővárostól távolabb eső, anyagában és ornamentikájában talán kissé túlságosan is sok ó-ershani ívelt kupolát, vörösessárga, díszesen megmunkált téglát, sőt, kárpitok és szőnyegek darabkáit tartalmazó piramis tetején, amely úgy nézett ki, mintha Nuur nagyúr, a leghatalmasabb egész bolygót érintő átformáló, mindent homokszemekké degradáló és azokból újraépítő munkája során kissé talán slendrián munkát végzett volna ebben a térségben, meghagyva a régi prófétista világ milliméternél nagyobb emlékeit, homokszemek helyett homoktömbökből építve a Mor’mon Egyház piramisait errefelé... Neo meditált.
A néhány lépésre a padlótól lebegő fiatal külsejű, de ehhez képest évezredeket maga mögött - vagy épp maga előtt, nézőpont kérdése volt csupán - hagyó férfi a kőtömbök alkotta platformpadló, vagyis inkább a piramisból kiugró erkélyszerűség felett néhány centiméterrel helyezte kényelembe magát, talpai alatt és kezei végén apró Erő-villámok kékes, nem pusztító, inkább levitációt segítő energiapárnái villogtak. Neo bal keze előtt néhány ősrégi, pergamenre írott könyv lebegett lapjaira szétszedve, melyek oly ősinek és idegennek tűntek, hogy tán - sőt, biztosan - nem is ezen univerzum valamely civilizációja hozta létre őket, jobb keze előtt pedig néhány adatkártya, kódhenger és a galaxist valamiféle absztrakt négyes, színes osztásban ábrázoló holotérkép lebegett egy holokronszerű, gyémánt alakú, kékesen pulzáló adattár szilánkjai között, amelyet Neo néhány pillanattal azután szedett darabokra, hogy a mellette sokkalta közönségesebb, szinte már jedi-szerű, lebegő törökülésben meditáló, csak Neo kékje helyett vörös villámpárnán lebegő Jaina Solo átadott neki.
Neo végül magában hümmögött néhány mondatot, majd leeresztette és összeillesztette az alkotóelemeket, amelyeket az Erő időn, életen és minden máson túli hatalmát segítségül hívva tanulmányozott. A szimbolómukkal teleírt oldalak visszatértek az ősi, bőrkötéses könyvekbe, az adatsorok és kódhengerek, illetve tartalmuk pedig a gyémánt alakú holokronba. Aztán Neo az Erő segítségével Jaina elé levitálta a holokront és a többi adattárolót, amelyeket percekkel korábban tőle kapott. - Köszönöm - mondta végül szűkszavúan. - Értékes, érdekes nézőpontja volt a nagybátyádnak ebben a világban, Jedik Kardja.
Jaina úgy pillantott újdonsült, aktuális mentorára, mintha ennél határozottan több kontextust várt volna. De miután Neo sem szavakkal, sem az Erőn nem akaródzott közölni véleményét az egészről, amit látott, mintha túlságosan is elmerült volna gondolataiban, a nő is befejezte meditációját, és leereszkedett a földre, majd szembefordult Neoval. A nőből még mindig sziporkázó vörös, és a Neoból sercegő kék Erő-energiák az ártó szándék, vagy épp az ellenkező előjelű vonzalom és szexualitás legcsekélyebb vonatkozása nélkül ütköztek össze kettejük között félúton, robbanások és villanások helyett némi lilás sercegő ködöt produkálva köztük az Erőben. ,
- Ennyi volt minden, amihez észrevétlenül, Ben Skywalker, vagy a Jedi Tanács közvetlen megkeresése nélkül hozzá tudtam férni Luke bácsi anyagaiból és feljegyzéseiből - mondta végül Jaina, lényegében elismételve azokat a szavakat, amelyeket páros meditációjuk előtt idézett, átadva eredetileg az adatbázist Neonak. - Sajnálom, ha nem találod elegendőnek... esetleg. - Nem, ez éppen elegendő - mosolyodott el Neo. - Érdekes gondolatai voltak Luke Skywalker itteni verziójának a galaxisról, annak négyes osztásáról... bár valami azt súgja, nem a sajátjai.
- A könyvekben nem ezek vannak? - kérdezte Jaina a Neo lábai előtt heverő ösöreg irománykötegre pillantva. - Más világok Luke Skywalkerei ilyesmiket írtak, és mégis mást? Ekkora különbség lenne köztük? - Annyiból nem, hogy a könyvekben lévő gondolatok a jedik és az Erő létrejöttéről legalább annyira nem annak a Luke Skywalkernek a saját gondolatai, akihez kerültek, vagyis, akihez kerülni fognak, úgymond... ahogyan ezek sem - Neo megvakarta az állát, mintha egy nevet akarna felidézni az imént megemésztett hatalmas információcsomagból. Ez a Gree nevű faj... igazán érdekes. Sajnálatos, hogy visszafelé sosem léphetek az időben, igazán találkoznék velük, de sajnos még nem futottam bele olyan univerzumba, ahol létezésem idősíkjában ne lenne már bukott, vagy elfeledett civilizációjuk.
- Hazugsággal vádolod a nagybátyám? - kérdezte Jaina. - Hogy mások gondolatait jegyezte le sajátjaként? - Igazából nem tette - vonta meg a vállát Neo. - Csak figyelmesen kell olvasni a feljegyzéseket, amelyeket elrejtett a holokronban, nagyszerűen és alaposan meg vannak hivatkozva, csak a nem akadémiai olvasó számára talán kissé... nem nyilvánvalóan.
Jaina néhány pillanatig sértődötten bámult maga elé, azon tépelődve, hogy most tényleg butának nevezte-e őt Neo indirekt módon, de végül tovább kérdezősködött, felülemelkedve az ilyesféle sértődöttségen. - A könyvek a te világodból származnak? - kérdezte végül. - Úgy kerültek hozzád? Az ottani Luke-tól? - Nem, akkor másoltam őket, amikor az a gungan megbízott… bizonyos, mondjuk úgy, futár-feladatokkal - révedt a távolba Neo. - A ti világotokban Ren néven ismerik.
Jaina felvonta a szemöldökét. - Az Első Rend korábbi vezetője. Anakin tanára... együtt tanultatok Anakinnal?
- Együtt - mosolyodott el Neo, aztán fel is nevetett. - Dehogy. Más időben, más helyen, de igen, egy időszakban azonos volt a mesterünk... talán meglep, ha azt mondom, Jedik Kardja, hogy ezek a könyvek, amelyek másolatait megőriztem, legalább annyira kötődnek a te nagybátyád Luke Skywalker - verziójához és valóságához, mint az adathordozók, amelyeket átadtál nekem… a különböző világokban létező különböző személyiség-másolatok olykor nem egymás tükörképei, de nem is tökéletes klónjai... sőt, néha kevesebb másolat van, kevesebb személyiség, mint ahány univerzum.
- Milyen voltak... nálad? - kérdezett tovább a tudásmennyiségtől szinte megbabonázva Jaina, szinte észrevétlenül jöttek a szájára az újabb kérdések. - A Skywalkerek, Solok? Milyen voltunk... mi? - Egy elveszett, korán megbukott és elfelejtett Jedi Rend jelentéktelenné vált, szürke, száműzetésben élő képviselői, akik nem érték meg, és talán nem is akarták azt a fajta Rendet és nagyságot, amelyet a hazámban hajdanán a Birodalom jelentett - Neo tekintete elszürkült, ahogy jövendőbeli és elmúlt emlékek suhantak át a tudatán, aztán hozzátette. - De különös módon éppen a nagybátyád azon verziójával való találkozásom, aki az én világom szülötte... ez mozdított elő azon az úton, ami ide vezetett. Amíg Rennél tanultam, fiatal voltam, és nem értettem, mi történik velem. A gungan legalább annyira kihasznált, mint én őt. Luke Skywalkerrel, az én világom Luke skywalkerével való találkozásom döbbentett rá, hogy nem csak két-három világ létezik, és nem csak Ren hazugságai révén járhatóak, vagy éppen nem járhatóak át az idő- és létsíkok... akkor döbbentem rá, hogy a lehetőségek szám tulajdonképp... végtelen. És ennek a megértéséhez, Jaina Solo, a kétpólusú, túlzottan leegyszerűsítő dichotómiával kell leszámolnod először... Sithek, és jedik... múlt, és jelen...
- Élet, és halál - szaladt ki Jaina száján. - Lét, és nemlét. - Nos, igen - mosolyodott el Neo. - Mint mondtam, e tekintetben némiképp hasonlatos… tapasztalatokon osztozunk, te és én. De tudnod kell, a világok közti horizontális lépés sokkal egyszerűbb, mint az idő, a létezés és a nem létezés előre-hátra csavarodó fonalán mozogni.
- Az ikertestvérem, Jacen ismerte az Aing-Tii-k Erőfolyam-meditációját - jegyezte meg öntudatlanul Jaina, bele sem gondolva egy pillanatig abba, hogy ezt valójában honnan is tudja. - Elképzelhető, hogy megtanította rá Anakint is. - Nos, igen, egy újabb faj és civilizáció, amelyhez személyesen csak tanulmányaim... későbbi, évezredekkel későbbi szakaszában volt szerencsém - mosolyodott el. - De az én világomban az anyám közel állt hozzájuk.
- Mara néni... - biccentett Jaina, aki még mindig nem tudta hová tenni ezt az információt, melyet korábbi meditációik alkalmával már kiolvasott Neo fejéből. A gondolatra a tarkója erősen, irritáltan, tiltakozóan hasogatni kezdett. - Igen... - Neo egy pillanatig különös tekintettel mustrálta Jainát. - Minden rendben? - Persze - biccentett Jaina, majd folytatta a kérdezősködést. - Miért volt érdekes, amit a nagybátyám Gree-feljegyzései között találtál? Én is elolvastam korábban, de számomra sosem volt más, mint unalmas filozófia... nem adott válasz lét és nemlét, idő, múlt és jövő kérdéseire...
- Mert rossz irányban akartad alkalmazni - magyarázta Neo, kezével kék Erő-jeleket rajzolva a levegőbe, egyfajta négyzetrácsot. - Az Erőnek van egy egyirányú áramlása, amely korrelál az idővel, igen, de ez mindig élőlényekhez kötődik. Az Aing-Tii folyam-meditáció valójában megerőszakolja az érintett élőlények jelenben, múltban lévő lenyomatát, mindig mások energianyomán halad, élősködik, figyel, ezért működik olyan jól hátrafelé... amit én csinálok, az tudatos lépkedés a saját idővonalamon. Nem erőszakolok senki mást, nem ártok senki másnak, nem szabályozom közvetlen senki más létét, vagy nemlétét. Az idő... különös dolog - magyarázta Neo. - Hasonló sebességgel folyik a világokban, vannak szösszenetnyi eltérések, amelyek egy átgondolatlan ugrás után csecsemő állapotba taszíthatnak, vagy kétszáz éves, életképtelen csontvázzá tehetnek, az univerzumok számára mégis apró, hibahatáron belüli kerekítési eltérést jelentenek idő-összehangoltságukban...
- És ugyanígy mozogsz a másik dimenzió mentén is? - kérdezte tovább Jaina. - Világok között? - Olyasmi - biccentett Neo. - Ezzel viszont van egy nagy probléma - nézett vele haragosan farkasszemet Jaina. - Azt hitted, nem vettem észre, amikor másik világokról beszéltél? Luke bácsik, Mara nénik, Jaina Solok, Anakinok mindenhol vannak...
- A legtöbb helyen - mosolyodott el félszegen, komorba forduló tekintettel Neo, mint aki érezte, mire fog kilyukadni Jaina. - Neo Tierce viszont csak egy van - folytatta Jaina. - Ahogy Ren is csak egy volt. Ti könnyen... ugrándoztok. De én, és még millió másik Jaina Solo be van zárva a saját dimenziójába.
- Abban igazad van, hogy ha csak úgy random, előkészítés nélkül átugrasz egy másik horizontális vonalra, az ottani Jaina Solo, vagy akár te magad is könnyen porrá omolhat - biccentett Neo, végighúzva ujjait néhány kék Erő-mátrix-szálon, mire a szálak felvillantak és felvették a korábbi, Luke-féle Gree-holotérképen látott színeket. - De, és ez az, kérdésedre válaszolva, amire rájöttem most, hogyha alkalmazzuk ezt a Gree-tant a különböző univerzumokra, akkor jó eséllyel predikálható, hogy melyik átjárható és melyik átjárhatatlan számunkra, mekkora esélye van annak, hogy hasonlót, vagy különböző alteregonk létezik az adott világban, vagy éppen már meghalt... - magyarázta tovább látható lelkesedéssel az arcán a fiatal külsejű férfi, majd néhány Erő-szálat Jaina felé küldött.
A nő pupillái kitágultak, ahogyan felismerni vélte a miniatűr szálakon belül a galaxisokat, csillagokat, bolygókat, egész világok, univerzumok, milliárdszor-milliárd élet apró, Neo által az Erőn át lemodellezett verzióját... - A gondolat, amit ilyen esetben el akarsz kerülni, az, hogy vajon mi is egy ilyen Erő-szálon lebegünk-e valahol, egy még hatalmasabb teremtmény pillanatnyi kis modelljében, amellyel talán éppen általános iskolai alap térdinamikát oktat fajtája tanulatlan ifjoncainak - mosolyodott el Neo. - S ami nekünk évmilliárdok és élettrilliárdok összessége, az nekik csupán egy óra végig, pár perces kis foglalkozás, afféle szórakoztató kísérlet csupán az uzsonnaszünet előtt. Ezt a kérdést nagyon óvatosan kell feltenni magunknak és másoknak egyaránt... könnyen bele lehet bolondulni.
- De mindenképp le lehet maradni a reggeliről, ha valami ilyesmin lamentál - mosolyodott el szarkasztikusan Jaina. - Szóval, hogy segít ebben, ha beszínezed az Erő-szálakat? - Ez a galaxis az itteni, a tied - emelt ki egy sötétvörös szálat Neo. - A Káosz galaxisa. Minden, amit Ren tett, a Káosz, és annak letéteményesei elleni küzdelem jegyében telt, de valójában hasonlatossá tette e világot ahhoz, amelyet annyira el akart kerülni, amelyet annyira meg akart előzni, még ha most máshogy így hívják a Káosz legfőbb entitását, amelyik befolyást gyakorol… az egész tythoni eseménysor és a benne lévők naivitása, hogy azt gondolták, elpusztítják a Káoszt, ha megölik, harcképtelenné, hatalom nélkülivé teszik a képviselőjét - mosolyodott el Neo. - De csak üres, betölteni szükséges helyet teremtettek a Csillagok Királynője elpusztításával, és lám, a galaxis hamarabb betöltötte, mint bárki várta volna, még piramisokat is emeltek neki - intett körbe a férfi. - A te világod melyik? - kérdezte Jaina.
Neo kiemelt egy kék szálat a számtalan sárga és zöld, és néhány vörös közül. - Azt hiszem, ez áll a legközelebb hozzá - magyarázta. - A tömegek ereje, a Rend, legalábbis a Gree-terminológia így nevezi. A lényeg, hogy ismerned kell a galaxis attribútumát, ha úgy tetszik, a színét, és saját magadét is, ahhoz, hogy megfelelő desztinációt választhass.
- Hol van a legtöbb... Jaina Solo? - kérdezte most a nő, mint aki kezdi kapizsgálni. - Így, így - mosolyodott el Neo. - Ez a siker kulcsa, ha interdimenzionálisan gondolkozol, képzeld el, hol van a legtöbb alteregod, milyen világokban. - Itt... és itt - bökött a számtalan zöldre Jaina. - Ugye?
- Igen, az Erő és az egyén felmagasztosult galaxisai, a világok, ahol minden... legendásan rendben van, ahol a Sithek és Jedik örök körforgása és egymással való küzdelme nem törik meg soha - mosolyodott el Neo. - A Nihl-hez és Adisrához hasonlók világai, és a legtöbb helyen igen, a Skywalkerek és a Solok világai. Ren abban a félelemben élt, hogy a Káosz legyőzheti ezeket a világokat, és ezért még több Káoszt hozott ide, hogy a saját fegyverét fordítsa a Káosz ellen... mint például Sordis, a Káosz tökéletes letéteményesét. Nem tudta, amit mi tudtunk, hogy a felmagasztosult egyének legnagyobb ellensége nem a Káosz, hanem a tömegek ereje. Mindig az ellenpont a legnagyobb veszély. Nálunk az Erő nélküliek kezükbe ragadták a hatalmát, önerőből legyőzték a Káoszt képviselő Yuuzhan Vongot és ettől a Jedik és Sithek létjogosultsága, mi több… létük szükségessége és értelme szűnt meg.
- Akkor melyik a Káosz ellenpontja, a sárgák? - kérdezte Jaina. - Így van - biccentett Neo. - A Káosz szükségszerűen felmagasztosult és isteni, makroszkopikus nézőpontből nézi a tömeget, ami számára nem több, mint támogató erőforrás, hús, amit elfogyaszthat. A sárga és zöld, a gyakoribb világok azonban mikroszkopikusak. Különösen a sárgák. Az egyének univerzumai. Az alantas, sosem felmagasztosuló, napról napra élők világai. Ide tartozik minden, ami ösztönlényi, hús-vér tevékenység. A szex, a zabálás, a bűnözés, és a bűn megszállott üldözése... de a családok és a szeretet szükségtelen, mindent bezáró, limitáló ereje is, a napi szintű létezés középszerűsége a minden elsöprő erejű, felemésztő mentális és emocionális energiák helyett... minden, aminek ebben a galaxisban a letéteményesei a Penge Rend, Nordgard... a Jedi Rend maradéka, a Hapan-Sith Monarchia bizonyos szereplői...
- Ezért nem ítéled el Ershant? - kérdezte Jaina hirtelen felismeréssel. - Ezért építed a Káosz és a Birodalom szövetségét? - Rend csak a Káosz után születhet - magyarázta Neo. - És igen, a vörös vonal mindig gyűlöli és ácsingózik a sárga világok elpusztítására. Ezt akarja igazán megsemmisíteni. Ezért fontos a Nordgard elleni inváziós terv. Világszimbolikus jelentősége van, ami segíthet helyreállítani ennek az univerzumnak az egyensúlyát... és azon keresztül a többiét. Látod, mennyi sárga és zöld van? Kék és vörös alig. A Káosz és a tömegek ideje galaktikusan lejárt, legalábbis hátrányba kerültek... számszerűen... és emiatt ezek az univerzumok közelebb konvergálnak egymáshoz. Könnyebb köztük az átjárás. Összetart, amit elnyomnak, ami kisebbségben van, úgymond. Makrogalaktikus szinten is.
- Én magam sem tudom, milyen színű lennék - morfondírozott Jaina. - Légy szürke, láthatatlan - mosolyodott el Neo. - Légy az egyetlen Jaina Solo, aki nem visel színeket... ha ezt eléred, nem leszel többé alteregoid foglya. Tőlük függetlenül közlekedhetsz, hiszen nem leszel többé Jaina Solo.
- Még sok mindent nem értek - sóhajtott fel Jaina. Kezdett fáradni. - Én sem néhány pár órás foglalkozás alatt jöttem rá ezekre - nevetett fel Neo. - És még itt sem értek mindent. Ez a Vostroya, például... nagy erejű, nagy hatású civilizáció, melyről első látásra azt hinné az ember, a tömegek erejéből táplálkozik, mégis, a mi világunkban egy semmi kis bolygó volt. Aztán ott vannak a deisták... a megerősödésük... előre nem látott változó.
- Nem sokban különböznek Nuurtól, ha engem kérdezel - biggyesztette le az ajkát Jaina. - Mind az elesettek kizsigerelésén és félelmein élvezkednek. - Ez igaz, ugyanúgy a Káosz előző Királynője által létrehozott űrt töltik be... - biccentett Neo komoran. - Csak valahogy... nem számítottam rá, hogy ennyire dominánsak lesznek.
- De akkor mégis - tért vissza az eredeti kérdéshez Jaina. - Hogyan léphetek át a világok között? Az Erő melyik aspektusával? - Egyikkel sem - rázta a fejét Neo. - Az Erő egyfajta... anomália, az idő egyfajta torzulása, legalábbis nagyon sokszor úgy működik, mint az idő, egyik irányból áramlik a másik irányba, kohézióban a többi világgal, de némelyikben nagyon erős, a másikban nem is létezik... de sosem áramlik keresztbe. Az Erő csak egy eszköz, megmutathatja a másik valóságot, de nem vihet át. Ahhoz, ami az átvitelhez kell... nem is tudom, nehéz megfogalmazni - Neo itt láthatóan küzdött a terminológiával. - Talán a Yuuzhan Vong telepatikus vongérzék is közelebb áll. Vagy amit a Killik rajtudat csinál.
- Ismerem ezeket - biccentett Jaina. - Átéltem... mindkettőt. - Jó - mosolyodott el Neo. - Nem minden Jaina Solo mondhatja el magáról ezt. Ahogyan azt sem, hogy megjárta a Sötét Oldalt, hogy életet adott, és vett el... hogy méhében hordozta a Káosz egyik önmagát művésznek nevező letéteményesét, a Sordist. Jedik Kardja, Darth Vindicta, a Káosz Anyja...
Jaina összerezzent. Minta csillagtekintetek meredtek volna vissza saját magára egy másik világból, Rikoltó, harsány kacaj töltötte meg az elméjét, de ekkor elméje egyik sarkából egy határozott rúgás kipenderítette a gondolatot. - Érdekes - mosolyodott el Neo. - Ellenállsz a Csillagok Királynője jelentette kísértésnek. A dilemmának, hogy egyszer talán te magad válasz Abeloth-á azok után, amiken keresztül mentél. - Te hogyan csinálod? - kérdezte Jaina. - Hogyan állsz ellen neki?
- Én nem vágyom hatalomra, és tulajdonképpen szeretetre sem, arról már lemondtam - tekintett a távolba Neo. - A hatalom, csak eszköz, mint az Erő. A képesség, hogy idő és világok között utazzak... nem önbeteljesülés, csupán módszer a célom elérésére, a cél pedig a szolgálat. A Rend, a Birodalom szolgálata. Ahogyan azt az eddig egyetlen igazi és méltó Császár tette. - Hát, sosem gondoltam volna, hogy éppen te fogsz Palpatine-al példálózni nekem, azok után, hogy még a saját unokája sem tette ezt, pedig nála jóval több időt töltöttem, mint veled - vonta meg a vállát Jaina.
- Sárga és zöld időt. Értéktelen, értelmetlen szolgálatot, a semmi szolgálatát - biccentett Neo. - Charis Palpatine nehéz ügy, annyira... az ellentéte annak, amit a családja, a családneve képvisel. Ezért is hagytam, hogy... apám kipróbálhassa rajta diplomáciai, és egyéb képességeit... - a fiatalos arcú férfi itt lehunyta a szemét, ajkai mozogtak szótlanul, mintha a távolban kommunikált volna valakivel, talán épp az apjával, Grodin Tierce-el. - Apropó, ami azt illeti, hamarosan elképzelhető, hogy a Hapesre kell utaznom.
- Ami felveti a kérdést, hogy én mit csináljak - szólt közbe Jaina hirtelen pragmatikus fordulattal, maga sem értve, miért tett fel eddig egy csomó hipotetikus, filozófiai kérdést Neonak, hiszen ez az egész annyira nem az ő stílusa volt. - Valahogy semmi kedvem Nihl-el, Adisrával és az idióta kromag, kromán, vagy hogy is hívják Mor’mon hordákkal Nordgard felprédálására vonulni... - Megértem, ha rangon alulinak érzed - biccentett Neo. - Másban van szükségem a segítségedre, Jedik Kardja... van néhány elvarratlan szál, ahol az univerzum ezen sarkának különböző szereplői máshogy reagáltak, mint vélelmeztem... ezeket pedig el kell kötni. És ez számodra a Constant bolygón kezdődik, az Első Rend egyik régi bázisán. Apám ügynökei elintézték, hogy oda transzferáljanak egy bizonyos... Dreyfus nevű őrizetest - magyarázta Neo. - Egy zavarodott szerencsétlent, aki nem bírta el az igazság rá szakadó súlyát.
- És túl sokat tud, mi? - hunyorított Jaina. - Na, ezt már ismerem. Takarítani mások szennyesét, ebben jó vagyok... - a nő enyhe mosollyal konstatálta magában, hogy nem, Neo Tierce messze nem isten. Csak egy látnok, akinek végrehajtókra van szüksége, mint az összes többi hozzá hasonlónak. - Korrekciós mechanizmusokra mindig... szükség van - meredt a távolba Neo. - Ahhoz, hogy az események alakulása minél közelebb maradjon... az eredetileg felvázolt modellhez.
- Szóval valakinek el kell tennie ezt a Dreyfust láb alól, és Neo Tierce személyesen nyilván nem teheti meg, mert akkor kompromittálná saját magát és a az apját is, ellenben egy szabadúszó, mindenhonnan kitaszított Darth Vindicta igen - harapta be enyhe sértődöttséggel de a logika kérlelhetetlenségét elfogadva Jaina, majd Neora pillantott. - Akkor miért nem a Jedhára küldesz? Minden folyosón azt rebesgetik itt az akoliták, hogy nagy dolgok történnek ott...
- Igen - biccentett Neo. - Bizonyos nézőpontból ott is vannak... lehetnek.. nem várt következményei a korábbi ottani cselekedeteimnek, ezt elismerem. De az az érzésem, az univerzum ott kijavítja majd saját magát, amíg én a Hapesre utazom... de egyet megtehetsz, Vindicta - szólt most sötét oldali nevén Jainához. - Ha végeztél a Dreyfus-üggyel, deríts ki minél többet nekem egy Sarasi Suun nevű jediről. Enfys Nestként is ismerik. Az az érzésem, fontos szerepe van, volt, lesz a közeljövőben, de alig tudok róla valamit.
- Rendben - biccentett Jaina. - De ha visszatértél... folytatjuk? - A hozzánk hasonlók bárhol és bármikor találkozhatnak, ha feladataik a szolgálatban és... idejük engedi - mosolyodott el Neo, majd egy pillanatra lehunyta a szemét és maga elé mormogott valamit. Aztán homlokát ráncolva felpillantott a horizontra, ahol gyorsan közeledett egy kro’mag főtiszti sikló.
- Újabb... elvarrnivaló? - kérdezte gunyorosan Jaina. - Láss a feladatodhoz, Jedik Kardja, Káosz Anyja - mormogta Neo ezúttal hidegen és türelmetlenül, a sikló felé pillantva, amelyik leszálló pozícióba került előttük. - Hamarosan újra beszélünk.
Jaina magában nevetgélve besétált az erkélybejáraton át a piramisban lévő körletében, de fél füllel és az Erőn át még kihallgatta Neo és a sikló utasának beszélgetését.
...
A sikló rámpáján nem más rohant le sűrű bocsánatkérések közepette, mint G’kar, a Mor’mon Birodalom külügyi apostola. - Elnézését kérem a zavarásért, Tierce úrfi - tördelte bőrkesztyűs kezét aggodalmasan G’kar. - Aggasztó híreim vannak. - Történt valami... - mormogta irritált arckifejezéssel, szemét lehunyva, majd újra kinyitva Neo. - Monroe tábornokkal. Nem érzem... már... olyannak, mint eddig.
- Nemrég kaptunk két titkos, kódolt üzenetet egy fájlba ágyazva Gowron kancellártól - magyarázta G’kar. - Megmondom őszintén, a klih’gohn vezető már korábban is jelét adta annak, hogy nem kifejezetten... tehetséges a holonetes kommunikációban, szóval nem igazán tudjuk, hogy eredetileg is el akarta-e küldeni mindkét fájlt, vagy csak az egyiket, a másikat pedig véletlen csatolta az üzenethez... a lényeg, hogy az egyiken büszkén újságolja Nuur nagyúrnak, hogy parancsát követve elintézte, hogy Monroe hamarosan lekerüljön a galaktikus játéktábláról, mert az Első Rend kezére játszotta a tábornokot... a másodikon meg ennek az ellentéte a körítés, azon Gowron aggodalmasan és felháborodottan jelenti, hogy az Első Rend elrabolta a Kli’gohn Birodalom diplomáciai védelmét élvező Monroe-t, és ez minden bizonnyal háborút jelent... de az elrablás ténye mindkét verzióban azonos.
- Ennek Fyyar admirális sem fog örülni, a nyilvánvaló... egyéb problémák mellett - szívta a fogát Neo. - Monroe mindent tud rólunk. - Nos, én magam sem helyeseltem a nagyúr döntését, hogy azokhoz a megbízhatatlan csontos fejű kli’gohnokhoz küldje őt, megfelelő védelem nélkül ráadásul - helyeselt G’kar. - Mármint persze ezt nem közöltem nyíltan Nuur nagyúrral...
- Bizonyára jó okai voltak rá a nagyúrnak, amelyeket a vendégeként nem tisztem és feladatom megkérdőjelezni - Neo irritált arckifejezése egyszerre ismerős volt G’kar számára, most már tényleg elhitt, hogy a férfinak valami vérségi köze van Grodin Tierce Főkormányzóhoz - valamelyikhez legalábbis. - Mindenesetre... beszélnem kell Nuur nagyúrral azonnal. Tudjuk Monroe elfogásának körülményeit? - Nos, az egész zavaros, egy álcázott kli’gohn ragadozómadár jelentette állítólag Gowronnak, amelyik egy másik hasonló hajót követett, amelyik a Monroe-t szállíító hajót követte, tudja, hogy van ez arrafelé a rivális családokkal és klánokkal - hümmögött G’kar. - De a lényeg, és ebben egyezik Gowron mindkét üzenete és a többi jelentés is, hogy Monroe úton volt a Corporate-szektorba, birodalmi területre, amikor lecsaptak rá.
- Erre viszont garantáltan nem kapott parancsot sem tőlem, sem Nuur nagyúrtól - mormolta elgondolkozva Neo. - Beszélnem kell apámmal... de előbb Nuur nagyúrral. Vigyél hozzá, nagykövet. - Óhajod parancs, akartam is említeni, hogy Nuur nagyúr tajtékzik, és keres - jegyezte meg G’kar, mire Neo követte a hüllőszerű idegent a siklóba. - Engedd meg, hogy hozzá vigyelek, utána pedig tájékoztatom Fyyar tábornokot, csatolva a Mor'mon Birodalom hivatalos tiltakozó jegyzékét az EGB felé.
- Jegyzékekkel várjunk, amíg nem beszéltem a nagyúrral - mormogta Neo türelmetlenül. - Ha kérhetem.
...
Jaina a folyosóról hallgatta az erkélyszerű platformon zajló beszélgetést.
Hát ez vicces. Mekkora amatőr ez a Tierce-kölyök. Mégis, mire számított?
A nő idegesen megrázta magát. - Ne most, erre nincs időm!
Jaj, nincs erre időm, el kell szaladnom elintézni ennek a Neo úrfinak valami nagyon fontosat... egyet ígérj meg, húgi, nem leszel ebbe a szerencsétlenbe is szerelmes, oké? Tudod, a korkülönbség, csak még mindig nem jöttem rá, hogy lefelé, vagy felfelé.
- Hová gondolsz - mormolt maga elé Jaina lekicsinylően. - Büdös klón-szaga van. És Mara néni sem volt az esetem soha.
Csak ne feledd, miért vagyunk itt.
- Pontosan tudom - mormogta Jaina.
Meg kell tudnod mindent ettől a pojácától még azelőtt, hogy sarokba szorítja saját magát.
- Bizonyítanom kell, máshogy nem érem el a bizalmát, csak tettekkel, ez így normális - mormogta Jaina.
Hát, az legutóbb sem jött be, hogy rögtön lefeküdtél az aktuális új főnökkel. Mondjuk örülök is, hogy leszoktál róla, képzelem, ha visszamentél volna a Jedi Rendbe... fúj, azok a mesterek. Annak is örülök, hogy a deizmussal nem kokettálsz, bár az a hatalmas bogár, amelyikkel éjszakánként beszélgetsz...
- Nem neked kéne lelkesedned mindenféle idegen életforma behatóbb megismerése iránt? - kuncogott fel a sötétben továbbra is magában beszélve Jaina.
Valahogy nem egészen erre gondoltam. Tudod, hogy nem osztom a rajtudattal kapcsolatos perverzióid.
- Igazából már most is azok vagyunk, tetszik vagy sem - kuncogott fel Jaina. - És Neo is megmondta, ez az út a párhuzamos világokba. Szóval csak tanulj, ne tiltakozz.
Én csak arra kértelek, hogy szorítkozzunk a teóriára a testi örömök helyett, amíg egy testen osztozunk, úgymond. Egymással sem csináltuk annak idején, az Erő szerelmére, Jai.
- Figyelj csak - suttogta a sötétbe Jaina. - Legyünk egymással korrektek, rendben? Legközelebb, mielőtt rámásznék valakire, levágom előtte a fél karját. Így majd neked is bejön.
Tusé, jó éjszakát, húgi, utazz csak egyedül.
...
Neo talán az elvártnál kissé határozottabban trappolt be En Sabah Nuur, az univerzum és Ershan mindenható urának termeibe. Nuur nagyúr a trónusán üldögélt és apró kisfiú-alakokat formált egyik kezében az alakítható homokszerű anyagból. Nézegette, mustrálgatta őket, majd összegyűrte őket egy kupac homokbuckává, és újrakezdte. - Nagyságod - hajtotta meg magát Neo enyhén. - Ne haragudj meg rám, amiért megzavarlak. Probléma támadt. Szolgádat, Monroe-t elfogta az Első Rend.
En Sabah Nuur keze megállt a levegőben, végül elmosolyodott és Neora pillantott. - Üdvözöllek téged is, Neo Tierce, igazán örülök, hogy annyi, a bolygón töltött idő után végre ismét meglátogatsz szerény hajlékomban. Monroe... egy hálátlan, hűtlen szolga. Mégis, miért volna probléma, ha bűnhödik valami birodalmi mocsok kis kínzókamrában?
- Nagyságod, azokat a kínzókamrákat olyan erők üzemeltetik, amelyek… nem osztják atyám és az én elképzeléseimet a Birodalomról - magyarázta Neo. - Monroe pedig nagy titkok tudója. - Melyeket te osztottál meg vele, Tierce úrfi - nevetett fel öblösen En-Sabah-Nuur. - Nyilván tisztában voltál a kockázattal. És mégis, ki hinne Monroenak, aki annyit hazudott már mindenkinek e világon?
- Monroe együttműködése létfontosságú volt a Szindikátus erőinek konszolidálásához, és végső soron hatalmad helyreállításához itt, nagyuram - magyarázta Neo. - Az információk... a perspektíva nélkül nem működött volna együtt. - Nekem úgy tűnik, most sem teszi - horkant fel En-Sabah-Nuur. - Végül is, mi volna, ha valójában szánt szándékkal állt volna át ellenségeidhez pederaszta tábornokom?
- Ebben az esetben ennek az ügynek a személyes érintettségünkön túlnyúló következményei lehetnek a Birodalom. Ershan és a Quonos kapcsolatára - jegyezte meg Neo. - Ha az EGB hivatalos álláspontja abba az irányba tolódik, hogy a Klih’gohnok ellenségek inkább, mint szövetségesek, az megbonthatja Ershan támogatását is. - Akkor talán te és a drágalátos apád tegyetek ez ellen, simítsátok el, Tierce úrfi! - horkant fel dühösen En-Sabah-Nuur.
- Ezt meg is tesszük, nagyságod, de ehhez szükség van rá, hogy Monroe hiteltelen hazug legyen, akiből semmi nyilvánosan értékelhetőt sem szedhet ki sem önként, sem erőszakkal az Első Rend... vagy halott - meredt En-Sabah-Nuur nagyúrra Neo szigorúan. - Különben nem tudom garantálni a Birodalom és Ershan szövetségének szilárdságát.
- Ez fenyegetés, Tierce úrfi? - villant meg Nuur nagyúr tekintete. - Ez realitás, nagyságod - biccentett Neo. - Tiszteletben tartottam a döntésed, hogy Monroe-t a galaxis másik végébe küldöd, tudatában annak, milyen tudás van a birtokában. Most azt kérem, segíts nekem rendbe tenni e döntés... sajnálatos következményeit. - Neo várakozón tekintett Nuur nagyúrra, annak válaszát várva.
|
|
|
Ershan
Jun 27, 2022 18:06:20 GMT 1
Post by sithlord on Jun 27, 2022 18:06:20 GMT 1
En Sabah Nuur, egykoron Vorennus Nagyúr, idegesen megnyalta ajkait, amikor Monroe árulásáról értesült. Előtte éppen próbálta az Erő segítségével megidézni a Kiválasztott arcvonásait, akiről az egész Prófécia szól, de nem járt sikerrel. Valami nem stimmelt az erő szövetében mostanság, mintha megbomlott volna az a finom alakzat, a Mana ami behálózta ezt az Univerzumot. En Sabah Nuur sejtette, valami deformitás keletkezett, valami amit neki kell megszűntetnie. Egy Erőn kívüli Lény, egy kisfiú, aki nem volt Erőérzékeny, mégis nagyon nagy hatalma volt. Egy szőke kisfiú, akinek az arcvonásait még a Homok sem tudta megformálni, s ez felettébb bosszantotta. S ehhez jött egyfajta adalékként, Monroe... Monroe akitől már szabadulni akart, s akinek a fia éppen Hadra talpát csókolgatja ehehe. Na igen, a Mylord mestere volt az érzelmi manipulációnak, a kis Sandornak még sejtelme sem volt arról, ki is az apja...ahogy Monroenak sem. Módfelett bosszantotta az az alak, ezért is akart tőle megszabadulni, ezért bízta meg egy távoli jelenktéktelen feladattal, bízva abban hogy a Klingonok majd elteszik láb alól...Erre ez a mocsok beleköp a levesébe és kockáztatja a szépen felépített kis tervét, a Birodalom és Ershan szövetségét! -Nos Neo úrfi! Legyen hát! -mondta végül megadóan az interdimenzionális Q életformának Nuur. -Monroe pusztuljon, de hogyan?
|
|
|
Ershan
Jun 28, 2022 17:25:08 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 28, 2022 17:25:08 GMT 1
Neo folyamatosan hangolódott En Sabah Nuur különösen komplex gondolathullámaira, amelyek dacára annak, hogy egész univerzumok vesztek el bennük tér és idő keverékében, még Neo számára is érdeklődésre számot tartó, és tiszteletre méltó módon, különösképpen visszatértek minden egyes alkalommal ugyanoda... idealizált fiúgyermekek fizikai alakjainak megtestesüléseihez... mint a nagyúr kissé... elkalandozott volna, állapította meg magában Neo, miközben hálát adott az Erőnek, az időnek, és Noelnek, az ő Noelének, hogy annak idején és távol tartotta saját maga tízévesforma, valójában néhány hónapos gyerme-verziójától a Nuur nagyúrhoz hasonló entitásokat. Talán ezt a célt is szolgálata annak idején a Waitakere idilli világba, gondolta magában hirtelen Neo. Távolságtartást nem csak a Birodalom különböző hadurainak kártékony figyelmétől, de olyan entitásokétól is, amelyek létezéséről akkor még az ifjú Neo Tierce-nek semmiféle fogalma sem volt.
De nem csak őt érezte. Érezte a messzi távolban Monroe zavarodott elméjét, ami úgy rángatózott, mintha zsinóron, impulzusokkal vezérelték volna, és észlelte a terem sarkában sunnyogó G'Kar számító, mégis riadt gondolatait. A gondolatok tovaszálltak, ahogyan Neo stabilitást kereset... valami ismerőset...
- Gondterhelt vagy, fiam. Fáj tőled a fejem. - Csak nem hagy nyugodni a gondolat, hogy valahol... tévedtem, apa.
- Kiről van szó? Alig bírlak követni. - Monroe.
- A kétkulacsosság mintaképe. Sosem lett volna szabad megbíznod egyik verziójában sem. - Úgy tűnik, most már késő.
- Sosem késő, fiam. Csak lassan adagold, hogy megértsem, mi történt... igen... rájuk kell cáfolnunk, de átgondolt módon. Annak az ellenkezőjét kell tennünk, mint amire számítanak. Mihamarabb a Hapesre kell jönnöd. - Ezt már megbeszéltük, apa. Az a hercegnő, vagy királyné... ne akarj nekem keríteni a saját sikertelen hódításaid holdudvarából.
- Most nem erről van szó, ez csak az én kis járulékos hasznom, úgymond. Elébe kell mennünk ennek a Monroe-ügynek... és ehhez mellettem a helyed... ha csak átmenetileg is. - Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet, apa?
- Hallgass néha az öregedre, fiú, ha már nem hagytad meghalni. - Rendben...
Neo végül megrázta a fejét és visszatért teljes valójában a trónteremben álldogáló porhüvelybe. - Egy csettintéssel elvehetném Monroe életét, világok ura - pillantott En Sabah Nuura, majd amikor erre a gondolatra a nagy hatalmú lény felé fordult, és morogni készült valamit, az ifjú folytatta, elégedetten konstatálva, hogy végre elnyerte Ershan és a homok urának osztatlan figyelmét - ...ahogyan te is. De mit érnénk el vele? Bármit is árult el ellenségeinknek, ha most hirtelenjében megöljük, csak az igazát bizonyítjuk fogva tartói szemében. - Monroe valójában nem tud semmit - mordult fel En Sabah Nuur. - Mit gondoltál, Tierce úrfi, hogy nem végig ez volt a tervem? Annak a pojáca senkinek semmi olyan tudása nincs, ami káros lehetne a Mor'mon Birodalomra, vagy akár a Szindikátusra. Kettőnk közül csak neked vannak féltett titkaid, melyeket megosztottál Monroe-val, ifjú Tierce - Nuur szája szélén gunyoros mosoly jelent meg, Neo fejében egy pillanatig megfordult, hogy a nagyúr direkt intézte így a dolgokat, hogy őt hozza kényelmetlen kényszerhelyzetbe.
- És ennek a feloldását nem is várom tőled, világok ura - biccentett idegességét és frusztrációját lenyelve Neo. - De Monroe hűséget is esküdött, és mégis, oly árulóvá vált, mint más világokbéli verziói. Tán eltűröd alattvalóid hűtlenségét? Tán olyan szövetségesre vágysz, amelyik eltűri? - Ezt nem mondtam - horkant fel türelmetlenül En Sabah Nuur. - Monroe-nak pusztulnia kell, ez nem kérdés. - Ha akarnád, nagyuram - morfondírozott tovább Neo. - Diplomáciai útra is terelhetnénk az ügyet... - intett G'Kar felé. - Ershan szövetsége fontos a Vezérkarnak, és mégis csak egy aktív ershani funkcionáriust raboltak el Monroe fogva tartói, nemde?
- Lárifári, ostoba szócséplés - mordult fel En Sabah Nuur. - Csak fontold meg, nagyuram - biccentett Neo. - Ha én... politikai lépésekre kényszerülök a titkaimmal... apám titkaival kapcsolatban... akkor ha a Monroe elleni erőszakos fellépést választod, Ershan egyedül marad. A Birodalom nem állhat melléd... nyilvánosan. - Sosem fognak rájönni - heherészett En Sabah Nuur. - Emiatt ne aggódj, úrfi.
- A te döntésed, világok ura - biccentett Neo. - De van még más is... a történtek után... nehéz lesz helyreállítani a Birodalom bizalmát... kli'gohn szövetségeseidben. - Megvan a maguk haszna - vont vállat En Sabah Nuur. - Mégis, rendre csalódást okoznak, még Monroe ügyét sem tudták elsimítani, látod - tárta szét a karjait Neo.
- Éles a nyelved, Tierce úrfi, mint kanálfejű kardassi barátaidé - mordult felé elégedetlenül az istenúr. - Az ő áskálódásuk és egyszerű lelkű kli'gohn alattvalóim impulzív gondolkodása közti ellentét... nem e terem falai közé való. - Én csak azt mondom, nagyuram, hogyha szeretnéd... helyettesíteni valakivel Gowron kancellárt, a Birodalomnak megvannak erre az eszközei. - biccentett újra Neo. - Ami a tiéd, az a tiéd, de segíthetünk megtartani. - Átgondolom - horkant fel En Sabah Nuur.
- Értesíts, nagyságod. Apám küldötte a rendszerben marad - hajtotta meg magát minimálisan Neo, és sarkon fordulva maga mögött hagyta a palotát. Hamarosan rakétás ágyúnaszádja elemelkedett az egyik ershani leszállóplatformról és nagy sebességgel suhanni kezdett át a Hutt-űrt átszelő vektorokon... a Hapan - csillagköd felé.
G'Kar, aki némán hallgatta a beszélgetést, Neo távozása után a trónus elé csúszott-mászott. - Mi a parancsod, Felséges úr? - kérdezte végül. - Hogyan döntöttél Monroe-val és a Kli'gohnokkal kapcsolatban? Azért élek, hogy szolgáljalak!
|
|
|
Ershan
Sept 25, 2022 13:07:40 GMT 1
Post by sithlord on Sept 25, 2022 13:07:40 GMT 1
En Sabah Nuur, miután G'Kar távozott, mint mindig, most is az Időhomokot fűrkészte, mialatt gondolatait rendezte. Az Időhomok lassan, akár egy lusta bantha, kavargott és örvénylett, miközben Nuur Nagyúr a Trónusán ücsörögve próbálta kihámozni a jeleket, amelyek a Homok felszínén megjelentek. A Trónus mögött, bíbor egyenruhás, alig 11 éves kisfiúk strázsáltak és őrködtek, mesterségesen és mágiával ugyanabban az életkorban tartva őket, vagyis a 11-12 év közötti korban. A kisfiúk ősi Sith páncélzatot viseltek, palástjuk bíborszínben pompázott. Kezükben egy-egy vibrodárdát tartottak. Ők voltak a Kisfiúk gárdája névre hallgató, elit gyerekekből, különleges intelligenciájú fiúkból álló, En Sabah belső körét tartalmazó különítmény. A Nagyúr, mint köztudott volt, élt-halt a szép kinézetű kisfiúkért, akiken gyakran szexuális étvágyát is kielégítette és kitöltötte. De erre a kegyre, egyedül a Kisfiú Gárda tagjai lehettek méltóak. Aki En Sabahhal szeretkezett, az élete legszürreálisabb de egyben legizgatóbb élményét is átélte. Persze itt nem a fizikai gyönyör volt a lényeg, bár En Sabah akár a legszebb nővé is át tudott alakulni a fiúk elméjében, hanem az energiáról. Miközben a kisfiú kielégült, hatalmas mennyiségű mana szabadult fel, azt pedig En Sabah szipkázta fel. Ráadásul egy adrenocrhome nevű vegyület is felszabadulva, erőt és vitalitást adott a Nagyúrnak. A kisfiúkat persze örökre magához láncolta, s hatalma révén elérte hogy semmit ne öregedjenek, ezzel halhatatlanná téve őket. Meghalhattak az igaz, de akár ezredévekig is elélhettek ugyanabban a bájos és szexi kisfiú testben.
Most a Nagyúr egy másik kisfiúval volt elfoglalva, méghozzá azzal, aki a Rudy névre hallgatott. Alakja rendszeresen feltűnt az Időhomokban, és En Sabah kezdte megérteni, hogy ez miért van így. Bármilyen hihetetlen, ők ketten ugyanabból a világból jöttek. Jobban mondva Univerzumból…
Ezredévekkel ezelőtt, egy másik világban és időben, En Sabah Nuurt, Apokalipszisnek nevezték és úgynevezett mutáns volt, ahogyan abban a világban a metahumánokat nevezték. Hatalmas Nagyúr volt, birodalmakat döntött romba és emelt fel. Már ott is ezredéveket élt meg. Aztán történt valami, hogy pontosan micsoda, arra már nem emlékezett és ebben a világban eszmélt tudatára. Több ezer évvel ezelőtt, megérkezett a Sithek ősi világaira, a többi pedig már történelem ahogy mondani szokták. Hatalmát újraépítve, erősebb lett mint valaha volt, azonban az Univerzum ahonnan jött, örökre elveszett számára. Egy Thanos nevű lény volt a felelős, és a Csettintésnek nevezett esemény...amely En Sabah Univerzumának javát kiirtotta, de nem mindenkit. Pár lélek, vagy személy, nem megsemmisült hanem átkerült egy másik Univerzumba. Ahogyan En Sabah Nuur Nagyúr sem semmisült meg a Csettintéstől, hanem itt, ebben az új világban ébredt öntudatra…
És ez a Rudy nevű kisfiú, ez a kis szöszke gyerek, akinek máris óriási metahumán képességei vannak, valószínűleg ő is ugyanígy került ide...Csak éppen évezredekkel később...En Sabah végre rájött, miért látja újra meg újra az arcát, az Erő segítségével pedig már a nevét is tudja… Rudeus Rand...aki egykor egy Skarlát Boszorkány nevű mutáns kisfia volt, Wicca néven pedig az egyik metahumán csapat része is volt. Most végre emlékezett, most már tudta, miért fedte fel előtte az Időhomok a fiút...Ő lesz hát az egyik Lovasom, ugyanaz a világ ugyanaz az erő és hatalom! Ez a világ le fog térdelni, Apokalipszis és Lovasai előtt!
Az Időhomok most egy másik fiú képét jelenítette meg, egy bánatos és rettenetesen magányos fiúét. Carl Wenthar Palpatine, az ESB jogszerinti örököse, aki egy undorító iskolában tanul, ahol teljesen ellentétes eszmékre tanítják, mint amelyekre hivatott...En Sabah Nuur kíváncsian vizsgálni kezdte a fiú elméjét, hamar felfedezte az elhelyezett elmegátakat. Szóval erről van szó? Valaki vagy valakik nagyon erős mentális gáttal fojtották le a fiú képességeit! De ezen segíthetünk, gondolta magában Nuur elégedetten és kíváncsian. Nuur óvatosan hámozta le a mentális gátakat, közben a homok hullámozni majd kavarogni kezdett, mintha hirtelen vihar tört volna ki a felszínén. A Sötét Nagyúr egyenként törölte el és oldotta fel a gátakat, majd az utolsóhoz érve azt is megszüntette. Az Időhomokja hirtelen bíborvörös fényben kezdett el ragyogni, az erős bíbor izzás körülvette Carl arcképét. Végül eltűnt az egész ahogyan keletkezett s a homok visszarendeződött a szokásos alakzatba. En Sabah Nuur elégedett volt az eredménnyel. Meg voltak a tervei a Carrl nevű fiúval is, és most felszabadította végre arra a küldetésre, amelyre mindig is rendeltetett. A Sötétség és Káosz terjesztésére! Esetleg ő lehet a második Lovasom! En Sabah Nuur imádott Istent játszani, és valóban az is volt. Isten aki uralkodik Sötét Trónusán...
|
|
|
Post by sithlord on Jan 30, 2023 20:38:38 GMT 1
En Sabah Nuur, az Idő és a Sötétség ura, elégedetten ült trónszékén. Figyelme a kavargó, aranyló homokszemcsékre esett, amint különböző alakzatokat vettek fel. Egy kisfiú arca rajzolódott ki, egy kisfiúé akit En Sabah már régóta keresett s akit régóta ismert.
Közben persze befutottak a jelentések Odessenről, a három embere sikeresen semmisítette meg az Odesseni leszbikus Jedi enklávét és a Pengéket. Hadra úrnő csillagkapuja és Jaffái is nagyon jól jöttek az ottani harcokhoz. Apropó Hadra. Ő nemrég tért vissza a Palotába, hogy tájékoztassa En Sabahot arról, hogy Sandor módfelett önfejű, engedetlen és tiszteletlen mostanság vele. Nade hát kamaszfiú, gondolta magában rötyögve a Nagyúr! Talán többet kellene vele szexelned te ostoba hisztiző Sith penész szuka, gondolta gúnyosan En Sabah magában, amikor Hadra beszámolót tartott. Sandor nem volt jelen a Palotában, amit módfelett különösnek tartott a Nagyúr, de annyira nem izgatta a dolog. Ha a fiú lázadni fog akkor meghal s részéről le van zárva a dolog. Bár az is igaz, hogy Sandor jóval hasznosabbnak ígérkezik a számára mint Hadra. A Szindikátus is jobban felnézett a tekintélyt parancsoló, szuperképességekkel rendelkező kamasz fiúra, mint az idegbetegen rikácsoló penész Hadrára. Talán egy konfliktus közöttük dűlőre juttatja majd, melyikük hasznosabb a Nagyúrnak!
En Sabah tekintete egyre a homokot fürkészte s elméjében egy ősi, még a világegyetemnél is ősibb varázsige jelent meg, majd öltött testet a homok aranyló szemeiben, vörös rúnák formájában. En Sabah éhes volt, de nem olyan értelemben, ahogy a közönséges lények megéheznek. Ő ennél többre vágyott. Elhasznált porhüvelye kezdett felemésztődni a megannyi átalakulás formaváltás után. Ideje újraszületnie akár a Főnix, amely feltámad halottaiból. Egy igen ősi varázslatot kell bevetnie és alkalmaznia, de meg fogja tenni. A Nagyúr ujjaival különös jeleket rajzolt a levegőbe, mire a homok hullámozni kezdett s átalakult. Nordgard jelent meg...Nordgard amint elpusztul tűzben és vérben.
Aztán En Sabah csettintett egyett és a rúnák Nordgarddal együtt eltűntek a homokból...ismét a kisfiú arca rajzolódott ki. En Sabah szemeiből olyan szeretet és gyengédség sugárzott, amelyet senki sem láthatott nála vagy tőle. -Egy világból származunk, egy az utunk és a végzetünk! Kisfiam...kicsi fiam végre megtaláltalak! -En Sabah e szavakat szinte suttogta. Mert a fia ugyanabból a másik világból származik, ahonnan ő is jött. Ugyanaz a nő akit En Sabah egyedüliként szeretett, az a fiú anyja volt...Most pedig végre biztosan tudta, hogy a fia is testet öltött ebben a világban! Valahol ott van, azt sem tudja ki is ő valójában! A fiú ugyanolyan hatalommal bír mint az apa, s ketten együtt hatalmas tetteket visznek majd végbe! Ahogy azt Wanda mindig is akarta...Wanda… A név keserű emlékeket idézett fel a Nagyúrban. Pusztulás végítélet és halál, amikor az a másik világ megsemmisült, ő pedig elveszített mindent! A fiait és az anyjukat is! Ekkor eszébe jutott az őrült Ershani, Abdul al Shared próféciája:
Egy Apa Két Fiú Halál és Káosz közeledik! A Vér Szentháromsága! Az Apa felemeli két Fiát! Egy Isten lesz Három Személyben! Amikor eljön az a félelmetes és Sötét Nap! Amikor a világ fele elpusztul! Amikor minden újjászületik a halálból! Egy Isten Káosz mindörökké! Három személyben Egy Isten! Amikor eljön az ÚR rettenetes és félelmetes napja! Amikor vér hullik, a nap és a hold lehullanak, az egek pedig. Akár egy papírtekercs, felgöngyöltetnek! Akkor jön el a nap, amikor Atya és Fiai, Újra egyek lesznek!
En Sabah Nuur recitálta a szent Igéket, amelyet a Mormon Főpapok is jól ismertek. Sőt még a Szent Kohuranban is, amely a Próféta Könyve, idézték ezeket az Igéket. De senki sem jött rá még eddig, mit is jelenthetnek! En Sabah azonban nagyon jól tudta, illetve kezdte sejteni a megoldást. Az egyik Fiú már megvan, most már csak a másikat kell megtalálni!
Ershan orbitján, Hadra vezérlőhajója:
Sandor Voren, Hadra vezérhajóján a kilátóernyőnél nézelődött, miközben a hídon sürgött forgott a személyzet. A fiú szívében óriási üresség volt. Valahogy nem érezte idevalónak magát. Hadra ráadásul folyton folyvást kigúnyolta, becsmérelte. Amikor szeretkeztek feszt csúfondárosan nevetett a kis férfiatlanságán. Sandornak így kezdett nagyon elege lenni. Hatalomra vágyott, elismnerésre, szeretetre, nem pedig erre. Hadra és En Sabah Istenek voltak ő pedig csak egy halandó fiú. De sokszor az Istenek a halandóktól függenek, velük viszik véghez akaratukat. Sandor szívében pedig hatalmas eltökéltség támadt, hogy megmutassa, ő is ér valamit! A fekete hajú, álmodozó tekintetű kisfiút, az egyik tiszt zökkentette ki a meditációnak is beillő nézelődéséből. -Elnézést kérek Sandor Nagyur, de Hadra úrnő várja önt a Palotában...és Nuur Nagyúr is! -hebegte alázatosan a segédtiszt. Sandor biccentett. -Rendben van! Meglátogatom jótevőmet Nuur Nagyurat, de az a műkincstolvaj kurva nem érdekel! Megcsinálták amit kértem? -érdeklődött Sandor a tiszttől. -Mindent úgy tettünk ahogyan óhajtotta, a Szindikátus számlái immár az ön kezében vannak, a Flotta nagy része is önnek fog engedelmeskedni, ha eljön az idő! Bár remélem En Sabah Nagyúr nem sejt semmit! -tette hozzá kissé félősen a tiszt, akit Rooman Norsknak hívtak amúgy. -Kitűnő! A Nagyúrtól pedig ne tartsanak! Nem sejt semmit, úgy intéztem mindent! -Sandor ajkain enyhe gúnyos mosoly jelent meg. -Azt hiszi az az irányítható kis hülyegyerek vagyok, akit Hadra néha megerőszakol! Nem is tévedhetne ennél nagyobbat!Hamarosan önállósodunk uraim! Megszabadulunk ettől a félkegyelmű, magát istennek tartó kurvától! -azt persze már nem tette hozzá, hogy ezzel elkezdheti megvalósítani régóta dédelgetett vágyát. Hogy példaképére hasonlítson és őt kövesse. Az egyetlen embert akit valaha igazán tisztelt, s akit egyedül a holofelvételeken láthatott, lévén rég halott volt már. Xizor Herceget, a leghatalmasabb bűnöző Hadurat...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 11, 2023 11:52:48 GMT 1
A birodalmi nagykövetség egy, a régi ershani építészetet idéző, függőkertekkel, drága, különleges növényekkel és Peremvidék, szelídített, fogvatartott faunális különlegességeivel (melyekről nem volt mindig könnyű eldönteni,hogy étkezési, dekoratív, netalántán szexuális célokra szolgálnak, vagy egyszerre többre is ezek közül) telepakolt nyitott, árkádos, kívülről falakkal és erőtérrel védett villában helyezkedett el, nem messze a szakrális piramisoktól, En-Sabah-Nuur székhelyétől.
A félmeztelen, aranyszínű ösztöke-nyakörvet viselő, olykor agykoponya nélküli, dekranizált wukundai szolgák egyike mártásban áztatott, cuppogó békacombot tett G’Kar nagykövet, az EGB diplomáciai missziójának prominens vendége elé. A hüllőszerű lény élvezettel ropogtatta távoli unokatestvéreinek végtagjait, miközben elismerően szopogatta le a szósz maradékát pettyezett ujjairól. Vendéglátói, az inkább hivatalnok, mint katona-kinézetű Veesenmayer nagykövet, és az Ershan magterületeivel szomszédos IT-EGB Főszektor kormányzója, a Corporate-ből idáig szakadt, rossz arcú Fyyar kormányzó elégedetten figyelte a hüllőszerű lány arcán szétterülő mosolyt.
- Sosem gondoltam volna, hogy a rybet ilyen jól elkészíthető - gurméskodott G’Kar. - Még csak calamáriból és quarrenből ettem ilyen jót. A gungant pedig sose próbálják ki, szörnyű az íze… kíváncsi lennék, mit tesz ebből a szószból megfelelő mennyiségű pácolási idő után a megfelelő mennyiség a fészekaljnyi zsenge bébi-huttal… - A recept eredetije Rylothról származik - magyarázta Veesenmayer. - Ott valóban divat volt a régi időkben a bébi-huttok fogyasztása is, bár rossz nyelvek szerint azok valójában elveszejtett, nem kívánt, a sziklák közé kitett twi’lek csecsemők kannibalizált lekkuiból készültek és huttot maximum a Nar Shaadda kulináris feketepiacainak és fűszerboltjainak polcairól kukucskálva láttak…
- Azt mondják, a rybetek ikrája is fogyasztható, bár az inkább a vostroyaiaknál dívik - tette hozzá Fyyar. - Mindenesetre nagyon finom - hörpintett elégedetten a mocsár gyümölcsei fantázianevű tál mellé bekészített alderaani óborból G’Kar, majd látogatása tárgyára tért: - Nos, ami pedig az En-Sabah-Nuur kegyelmes nagyurunk által annektálni tervezett nordgardi területeket illeti…
- Úgy hallottuk,a nordgardi flotta még mindig veszélyt jelent, miután lényegében feladták a honbolygójuk védelmét a szárazföldi invázióval szemben, és a környező csillagködökben rejtőztek el - jegyezte meg Veesenmayer, miközben átvette a G’Kar által hozott holotérképeket megjelenítő apró emitterpadok egyik példányát, egy másikat pedig átcsúsztatott az asztalon Fyyar felé. - Átmeneti nehézség - mosolygott diplomatikusan G’Kar. - A környező rendszerek egyik helyi militáns rezsimjével jól haladnak a követeink tárgyalásai. A Szindikátus segítségével hamarosan új Egyezményt hozunk tető alá a korábban norgardi vazallus státuszra kényszerített kishatalmakkal, amelyek majd kordont vonnak a rejtőzködő nordgardi flották köré… ezen felül egy kli’gohn kontingens a térségben marad, így nem lesz akadály az új kereskedelmi útvonalak megnyitásának a Corporate-szektor felé… amennyiben permanensen használhatjuk a Lothalon és a Draco-rendszeren keresztül vezető katonai útvonalat, amelyen át a Kli’gohn csapatok is felvonulhattak.
- Nos, igen, a térség biztonsága továbbra is igen… instabil lábakon áll… - kezdett bele a magyarázatba Fyyar, amikor Veesenmayer komja felvillant, a nagykövet néhány zavarodott szót váltott suttogva a vonal túlsó végén lévő biztonsági parancsnokkal, majd nemsokára fekete bőrkabátos, rohamsisakos cosrai kommadósok trappoltak be a kertbe.
- Hassel ezredes - ismerte fel a cosrait Veesemanyer értetlenkedve. - Mire véljem ezt? - Elnézést, hamarabb érkeztünk, Herr Hauptbotschafter - szabadkozott a szögletes arcélű cosrai. - Változott… a nagykövet úr diplomáciai programja… - Úgy volt, Skorzeny vezérezredes első rendi Einsatzgruppéja biztosítja a nagykövet és jómagam látogatását az Ylesián, hogy megtekintsük a volt birodalmi és az új szindikátusi - ershani közigazgatás közti átadás-átvétel utolsó ceremóniáját… - tiltakozott Fyyar is.
- Az Einsatzgruppét… hm… also… Kyron Ordenardmiral parancsára máshová vezényelték - magyarázkodott Hassel. - Skorzeny Generaloberst személyesen kért meg, hogy átvegyük a kíséretet - magyarázta Hassel. - Nos… rendben - hümmögött Fyyar, egyetértően összepillantva Veesenmayerrel. Végtére is mindketten tudták, hogy nem csak Kyron, de Skorzeny is az ÁrnyékVezérkar tagja. - Máris indulnunk kell - tette hozzá sürgetően Hassel.
- Kár, pedig reméltem, befejezhetem a rybet-salátát - pillantott körbe a másik két birodalmi zavarát látva G’Kar. Az sem kerülte el a figyelmét, hogy a kommandósok fegyverei ki voltak biztosítva. - Talán ha még néhány apró jelentést elküldhetnék Kroomanus kuzinomnak, hogy tegye meg őket a következő audiencián helyettem is Nuur nagyúr előtt… - Sajnos erre most nincs idő, nagykövet úr - rázta a fejét Hassel, majd a cosrai kommandósok elkezdték a szomszéd kertben parkoló rohamsiklóhoz terelni a hüllőszerű lényt és Fyyart. - Erre parancsoljanak. Ha majd odaértünk, szabadon kommunikálhat… akivel csak akar.
Veesenmayer gyanakodva a többiekre pillantott. - Esetleg én átadhatom az üzenetet az ershani kormánynak - ajánlkozott végül, hiszen az eredeti, Fondoron kovácsolt terv szerint neki amúgyis itt kellett volna maradnia. - Entschuldigung - rázta a fejét Hassel ezredes. - Önnek is velünk kell jönnie, Herr Hauptbotschafter… biztonsági okokból. - Verstanden… - készülödött zavarodottan Veesenmayer.
Ahogy a társaság a siklók felé menetelt, G’Kar egyik keze a karpáncéljába épített vészhelyzeti jeladó felé indult, de mielőtt aktiválhatta volna, Hassel páncélos bőrkesztyűs keze rászorult a csuklójára. - Erre semmi szükség, nagykövet - mondta a cosrai ezredes. - Velünk biztonságban van, ne aggódjon.
Aztán a siklók felé ordított. - Hans, Motor an, ablfugbereit! Rufen Sie das Boot oben! Bereit zum Raumspringen!
Mire G’Kar egyáltalán kimondhatott volna bármi olyasmit, hogy “segítség”, Fyyrar-al és Veesenmayerrel együtt már Ershan orbitján járt a cosrai rohamsikló, amelyet egy álcázott U-hajó vett a fedélzetére, hogy aztán eltűnjenek az ershani radarok képernyőiről és haladéktalanul a hipertérbe lépjenek.
|
|
|
Post by sithlord on Jul 15, 2023 12:43:59 GMT 1
Az Erő háborgott, hullámzott a Sötét Oldaltól. En Sabah Nuur hátradőlt kényelmes trónszékén és a lehetséges válaszok után kutatott az Erő hullámaiban. Egy Sith aki halott volt s most élő! Nordgard, egy fiú és egy másik, akik eldönthetik a galaxis sorsát. Megannyi csomó az Erő és az Idő fonatain, amelyek kedvezőtlenül befolyásolhatják a terveit. Ideje lezárni pár ügyet, mielőtt rátér foglalkozni a két új és ismeretlen Sith Nagyúrral…
Elméje rábukkant az egyikre, egy fiatal ámde lélekben öreg férfire, egy anomáliára akinek nem is szabadna léteznie. Egyetlen nevet tudott azonosítani: Caedus… ÁÁ szóval ő lenne az? Valaha még az előző életében, hallott erről a Darth Caedus nagyúrról, aki egy időre még a Köztársaságot is majdnem megsemmisítette. A Yuuzhan Vong elleni Háború hőse, a Solo vérvonal legidősebb tagja. Nocsak, szóval visszatért az Erő honából. Talán jó szövetséges válhat belőle, vagy ha nem akkor elpusztítja, mint annyi más riválisát az évezredek során. Mert Apokalipszis Nagyúr nem tűri a konkurenciát, semmilyen módon. Lassan, óvatosan körültapogatta az elméjét ennek a Caedusnak, ezzel jelezve hogy tud a létezéséről..
Figyelme ezután a másik különös lélekre fókuszált. Egy kisfiú? Nahát ez roppant különös, gondolta magában En Sabah derűsen. Egy kisfiú de máris nagy hatalommal rendelkezik. Egy...Palpatine lenne? Lassan vizsgálgatta a fiú elmelenyomatát, s lassan kirajzolódott előtte, egy optikai lencsét viselő, magányos szomorú gyerek képe. Egy gyereké aki háttérbe volt szorítva, mert törvénytelen fattyú volt. Faja miatt amely az emberekéhez képest nagyon lassan öregedett, még mindig egy 12 éves ember gyerek testében rejlett az a manipulatív sőt zseniális elme, amely Wenthar Császár nászából származott. Érzékelte a kisfiú sóvárgását a hatalom iránt, a kevert faja miatti megvetést és gyűlöletet önmaga iránt. Félig ember, félig Hapan volt, vagy valami más faj tudja a Dracoo. Ez a fiú beleillik a terveibe, vagyis amit az ESB-vel kapcsolatban kidolgozott. S ez a fiú mindennél jobban vágyódik arra, hogy méltó legyen apja örökségéhez. Ahogy nézte az aztrál síkon kivetülő kisfiút, hatalmas gyűlöletet érzékelt két személy iránt...Charis és Carl...A két rivális és törvényes gyermeke apjának, azonban mind kettejük egy szégyenfolt volt a Sithek és a Palpatineok vonalán. En Sabah Nuur elmosolyodott a transzállapotban, amelyben jelenleg tartózkodott. Ez a kisfiú olyan...mint egy mini Renegát! Nahát! Sordis bácsikája bizonnyal nem is sejtette, hogy talán méltó örököse támad egyszer. Lassan körülölelte a kisfiú elméjét, s hirtelen egy szőkés barnak hajú, fekete hapan nemesi díszruhát viselő, kedves és finom arcú kisfiú jelent meg En Sabah előtt az asztrális síkon. Optikai lencséi kíváncsian fürkészték a betolakodót, aki az elméjébe hatolt. -Üdvözöllek fiam! -köszöntötte a fekete árnyék, En Sabah a kisfiút. -Ki vagy te? -a kisfiú abszolúte nem félt, valószínűleg ő is éppen meditált valahol, valamikor. -Apokalipszis Nagyúr! Egyelőre elegendő ennyit tudnod! -Sabeeus...mármint a nevem. -mutatkozott be a kisfiú is. -Darth Sabeeus, ez így jobban hangzik fiam! -javította ki En Sabah. -Jobban illik hozzád! Nemde? -Nem vagyok Sith! -felelte Sabeeus, aztrális hangjában némi elkeseredés tükröződött. -Mostantól az vagy! Felhatalmazásom és hatalmam által a Sith Rend tagjává fogadlak Nagyúr! És most térdelj le előttem ,ahogy az egy jó kisfiúhoz illik! -En Sabah Nuur kíváncsian várta a fiú reakcióját, s hamarosan a vártak szerint reagált a kisfiú, éppen úgy ahogyan számított rá. Sabeeus asztrális teste, letérdelt En Sabah Nuur előtt. -Esküszöm hogy hűséges leszek a Sith Útjához, engedelmeskedem a Sithek parancsolatainak és hű leszek a nálam hatalmasabb Nagyurakhoz, amíg egyszer én magam is Mesterré válok! -En Sabah meglepődött hogy a fiú pontosan ismeri az avatási szöveget. Asztrális kivetülése elmosolyodott majd karjaival megérintette Sabeeus vállát. -Elfogadlak és beavatlak a Sith Rendjébe! Mától egy vagy a Sithek Nagyuraival! Menj és tedd amit tenned kell, Lord Sabeeus! -a kapcsolat ezzel hirtelen megszakadt, En Sabah feleslegesnek tartotta továbbra is a fiú elméjét ostromolni. Sabeeus Mesterre vágyott aki taníthatja s ő ezt megadja neki. Hogy aztán kellő időben és helyen a segítségére lehessen, amikor Nuur úgy akarja.
Elmélkedéséből G’Kar holografikus üzenete zökkentette ki. Minden a tervek szerint halad! Kitűnő! Most pedig ideje lezárni azt a kis háborút is Nordgardnál. En Sabah feltápászkodott a trónszékéről majd intett két kulista őrének, akik a bejáratnál amely a trónterembe vezetett, strázsáltak. -Készítsék elő a csillagrombolómat! -utasította őket a Nagyúr. -Ideje pontot tenni ennek a kis háborúnak a végére! Ehehehehehehehehehe! -A Nagyúr nevetése gonoszul visszhangzott a Palota termeiben.
|
|
|
Ershan
Mar 19, 2024 20:45:11 GMT 1
Post by sithlord on Mar 19, 2024 20:45:11 GMT 1
A szertartáshoz minden készen állt. Sandor Voren lekötözve rögzítve feküdt a különös oltáron, ahova Hadra emberei nemrégen hozták. Sandor eszméletlen volt. Kintről beszűrődött az ütemes kántálás, ahogyan Hadra Istennőt köszöntötték a hívei, miközben közeledett a Templomhoz, ahol az új gazdatest, Sandor, várta. A papok elkezdték ősi nyelven karattyolva megidézni a régi idők szellemeit, s a hatalmas, heroglifákkal díszitett, hatalmas kőtömbökből épült piramis belsejében, elkezdődött az átvitel szertartása. Hadra új testet kap, sokkal erősebbet és energikusabbat, s egyben megszabadul ellenségétől, a hálátlan kis ficsurtól, aki azt hitte elorozhatja előle a Szindikátust…
A Rendszerúrnő pár nappal ezelőtt értzesült hű szolgáitól Sandor terveiről, az Úrnő rettenetesen dühbe gurult. Ekkor határozta el, hogy örökre megszabadul ettől a kis féregtől, aki arra vetemedett, hogy átverje őt, az Ősi Istenek leszármazottját!
Az Úrnő kecsesen lépdelve egyenesen az oltárhoz tartott, ahol Sandor feküdt.. A kisfiú mellett egy ugyanolyan oltár volt, erre Hadra tápászkodott fel, s a papok gondosan elvették ruhadarabjait, majd a hideg oltárra fektették gyengéden. A főpap magas hangon kántálni kezdett, ősi rég halott nyelven.
-Kateh Errekhta Nebiih! -az oltárokra vésett vonalak és ábrák hirtelen aranyló fénnyel kezdtek el világítani, mintha hirtelen napfénnyel telitődtek volna. Hadra testét kékes energiaháló vonta be, majd aranyló és folyékony csápok kezdtek Hadra oltárából kifolyni Sandor oltárához. A kisfiú teste meg megrándult, azonban látszólag eszméletlen volt. A főpap tovább énekelt. -Kateh na Kateh na errekhta Nebiihh, Hadra ihban Nebiihh!
A kisfiú körül is hirtelen lilás energiaháló képződött s lüktetett lassan, körülvéve Sandor testét, a folyamat elindult, immár nem lehetett félbeszakítani. Hadra szívében gonosz ujjongás uralkodott el, ahogyan aszott teste elkezdte lecsapolni a fiatal energiákat. Aztán valami történt. Hirtelen éles fájdalmat érzett, olyan volt mintha kiszívták volna a lelkét. Sikoltani akart de nem tudott, száját egyetlen hang sem tudta elhagyni. Hadra fuldoklott s hirtelen Sandor eszméletére tért. A kisfiú teste úgy szlopálta fel Hadra iszonyatos életenergiáját, mint szomjas sivatag az eső vizét. Hadra ekkor döbbent rá, későn, hogy átverték! - Halál a hamis Istenekre! Kateh Mar Kateh Mar Sandor MarKateh! -a főpap ezeket a szavakat szinte rikoltotta, miközben karjait az égre emelte. A Templom megremegett, miközben a két oltár között iszonyatos energiák cseréltek gazdát. Hadra teste egyre aszalódott s végül az egykori Rendszerúrnőböl csak egy kupac hamu maradt, ahogy Sandor Voren felemésztette az életenergiáját…
Pár órával később, a díszes Rendszerúri öltözéket viselő kisfiú, Hadra egykori porhüvelyét nézte. Egykori kínzója immár halott, tudása ereje pedig Sandoré lett örökre. A Templom most csendes volt, Hadra egykori szolgái némán várták az új Rendszerúr bemutatkozását. Sandor az oltár felé pillantott, majd fújt egyet. Hadra hamvai az oltárról szanaszét repültek a levegőben, apró porszemcseként belepték a padlót. Sandor pedig megszólalt. -Új korszak jött el egy új Rendszerúr alatt! Hadrának a hamis Istennek ezennel vége! -mondta komoly kimért hangon Sandor. Hadra egykori hívei térdre borultak Sandor előtt és meghajoltak. A főpap maradt egyedül talpon. -Kateeh errekthta Nebiih Sandor Gould Voren! „Soká éljen az új Rendszerúr, Sandor Voren!”
A kisfiú pedig elégedetten fogadta hívei hódolatát. Immár teljesült a vágya: Hadra erejét megkapva immár Istenné vált, s egy volt az Istenek közül!
|
|