|
Post by sithlord on May 31, 2021 19:59:52 GMT 1
Mialatt Monroe az Ershan körzetébe tartozó szektorokat foglaltra el, En Sabah Nuur átformálta teljesen a bolygót. Apokalipszis Nagyúr, ahogyan az Ershaniak elkezdték hívni, kegyetlen Hadúr volt. Az ajatollahok egyéb prófétista elemek teljesen megsemmisültek. Mondjuk nem is nagyon tehettek más, mert En Sabah Nuur egyetlen intésére porrá omlottak szét. Maga a bolygó is visszaállt a több tízezer évvel ezelőtti állapotba, pontosan úgy nézett ki immár mint En Sabah idejében... A Nagyúr hatalmas Piramisa, hirdette fenségességét és hatalmát. Rabszolgák, akik egykor szabad emberek voltak és a Próféta hívei, most őelőtte borultak le. A tudatuk is megváltozott, mintha soha se létezett volna a Próféta... A hatalmas palota díszterme dugik volt Apokalipszis új híveivel, az új nemességgel akiket Eldereknek neveztek immár. A basic nyelven csak Mormon Birodalomnak nevezett államalakulat még csak pár napja jött létre,mégis olyan volt mintha évezredek óta létezett volna. Monroe újabbnál újabb jelentéseket adott le, de mindezek nem túlságosan érdekelték. Fogadott fia Sandor is útban volt Ershanra, hogy átvegye új megbízását atyjától és mostantól Istenétől is. Aztán Apokalipszis megérezte Őt. Egy törékeny nő, valahol elveszve magányosan, aki mégis hatalmas erővel bír. En Sabah Nuur tudata csápként ölelte át a másik elmét majd mint egy apa a kislányának, vígasztaló érzelmeket küldött neki. "Jöjj leányom! Csatlakozz a seregemhez! Legyél az én küldöttem az Apostolom! És többé nem leszel mások játékszere és bábja! Vár téged az Apokalipszis!Jöjj hát gyermekem!" A lány elméjébe egy képet vetített, ahogy áll a sivatagban és ahogyan most kinézett. Távolról is érzékelte a magányt és elkeseredettséget, amely a lányban volt. Aztán magára hagyta. Tudta jól, a lány hamarosan eljön hozzá...Aztán megérzett egy másik, ősi jelenlétet is... Amikor En Sabah rájött ki is az akit érzékel, ajkai gonosz mosolyra húzódtak...Nocsak egy régi szövetséges, akinek a hatalma ugyanolyan nagy mint az övé s akinek céljai is szinte ugyanazok... -Áldott légy Hadra úrnő! Hamarosan találkozunk! -ezt azonban a Nagyúr önmagának mondta, mivel a hatalmas trónteremben rajta kívül jelenleg nem tartózkodott senki.
|
|
|
Ershan
Jun 14, 2021 13:19:42 GMT 1
Post by sithlord on Jun 14, 2021 13:19:42 GMT 1
En Sabah Nuur, Apokalipszis, az Élő Halhatatlan Pharao, egykoron Vorennus a Sith...ezek mind mind az Ő címei voltak. Apokalipszis Nagyúr, mi mást is csinálhatott volna unalmas óráiban mint meditált. A hagyományos meditációs pózban, lebegett egy méterrel a talaj felett, szemei csukva, körülötte vörös színekben vibráló energia mező... A Nagyúr álmodott és emlékezett...
Végre tudta hogy ki Ő valójában! Sőt azt is, kicsoda Hadra de még a Próféta is...Mindannyian ugyanannak az éremnek a különböző oldalai...Hadra a Rend Ura, Ő maga a Káosz és a Sötétség entitása, A Próféta pedig...Az egyensúly szolgálója...Hárman, háromféle módon szabályozzák majd ezt a nevetséges világot...Mind a hármójukra szükség van, hogy az Univerzum egyensúlya fennmaradjon...amely meglehetősen törékennyé vált, az Időrabló vagy Abeloth szerű lények támadásaitól...Abeloth...Időrabló...AZ vagy AZOK... Egy külső, sötét és hideg világ lényei, kiket csak egy gyenge hártyányi fal választ el ettől az Univerzumtól s minden világtól... A Világokat a pusztulás fenyegeti mert megbomlott az egyensúly a Káosz javára...Abeloth a Csillagok Királynője még élt, létezett...valahol... Hirtelen látomása támadt...
A trónteremben különös alak jelent meg és Apokalipszis szemei kipattantak. Egy vörös hajú, fehérre mázolt arcú, mókás ruházatot viselő alak. Ruháján színes pomponok, kezében lufik... különös Lény... -En Sabah Nuur! -köszöntötte a mókás alak, majd harsányan röhögni kezdett. -Kérsz egy lufit? Gyere vedd el! -az alak arca hirtelen eltorzult, szája óriásira nyilt, benne nyílhegyes fogakkal és megindult Nuur felé.
Apokalipszis azonban reagált s könnyedén visszaverte a nevetséges bohócot, amaz hanyatt vágódott. -Ezzel a mutatvánnyal felléphetnél mondjuk Coruscant Alsóvárosában nem gondolod? -kérdezte gúnyosan Apokalipszis. -Meghaltok...megöllek benneteket! Meg fogtok dögleni! Mind a hárman! -AZ szemeiben lidérfény villant majd bohócból lassan átalakult egy más lénnyé...AZ vagyis Abeloth most egy gyönyörű nő alakját vette fel, majd egy siralmasan kinéző öregaszonnyá alakult át. En Sabah Nuurnak ismerős volt valahonnan. -Távozz! Itt nincs hatalmad! -parancsolta En Sabah a Lénynek. AZ tehát nem halt meg, életben van...nocsak! -Elmegyek...aztán erőt gyűjtök és majd visszajövök! A koponyáddal fogok labdázni! - az öregasszony arca eltorzult, rettenetessé vált. -Én világokat eszek, és téged is a világodat is felfalom! -En Sabah Nuur most már méregbe gurult. Gyűlölet jött elő a szívében majd manifesztálódott egy energiagömb formájábanb, amit odavágott ellenfeléhez, az időközben újra bohóccá alakult AZ-hoz. A bohóc alak harsányan röhögött hahotázott, amikor az energiagömb telibetalálta...
En Sabah Nuur felriadt látomásából. Bohóc vagy öregasszony oly mindegy! Abeloth él...valahol. És hamarosan erőt fog gyűjteni hogy bosszút álljon. Meg kell állítani ezt az eszelős lényt, ahogyan az Időrablót is! Ebből is látszik hogy a Külső sötétség és a világok közötti fal egyre gyengébb. Ha pedig ez a fal átszakad és betódulnak a Sötétség Lényei...akkor ennek az Univerzumnak is és a többinek is örökre vége! elpusztul minden és mindenki, köztük ő maga is! Ezt pedig nem szeretné...Ismét koncentrálni kezdett és egyetlen mondatot sugárzott gondolataival Hadra úrnő elméje felé:
"Abeloth a sötét Lény, AZ életben van, meg kell állítani így vagy úgy! "
|
|
|
Ershan
Jul 18, 2021 14:05:02 GMT 1
Post by sithlord on Jul 18, 2021 14:05:02 GMT 1
Sandor Voren hajója, akár egy csillogó gyémánt úgy vágódott bele Ershan légkörébe. Hamarosan két Templomőr hajó fogta közre, Sandor pedig leadta az azonosító kódjait. -Üdvözöljük itthon, Sandor Nagyúr! -köszöntötték az alig 10 éves fiúcskát, majd elmentek a dolgukra. A kisfiú a központi Templom egyik leszállóplatformján ért földet. Kipattant a vezetőfülkéből, majd a talpig fekete, Ershani hagyományok szerint szabott burnuszos fiú, belépett a Főtemplom bejáratán, hogy köszöntse rég nem látott atyját.
En Sabah Nuur, már megérezte a fiú jelenlétét, az egyik kilátóernyőnél várta fiát s egyben tanítványát. Sandor erős volt, de nem eléggé ahhoz, hogy a szindikátust irányítsa, ezzel Nuur is tisztában volt. Elvégre egy gyerekről van szó. Erre azonban van egy megoldás, és Apokalipszis Nagyúr már tudta is mi lesz az. Sandor lépett be a hatalmas terembe, amelyet elektrofáklyák fénye tett kísértetiessé. A fiú Nuur elé sietett majd letérdelt és meghajtotta a fejét. -Viszatértem atyám! -köszöntötte En Sabah Nuurt a "fia". -Üdvözlégy itthon Sandor Nagyúr! -viszonozta Apokalipszis a köszöntést. -Mi újság a mi kis bűnszervezetünkkel? -Sandor meglepődött a kérdésen, ő azt hitte a Szindikátusra már nem lesz szükség, vagy beolvad a Mormon Birodalomba. -Minden rendben halad Atyám! Éppen egy megállapodási tervezetet készülök elküldeni a Fekete Nap Vigojának, hogy szervezeteink egyesítsék erőiket és közösen osztozzunk a Hutt űr felett és... -Elég! -csattant fel hirtelen a Nagyúr. -Nem a bürokrácia érdekel, hanem az hogy elfogadtak e?
Sandor pedig...maga sem volt tisztában igazándiból, hogy vajon mit is válaszolhatna a kérdésre. Igazság szerint úgy érzékelte, hogy a Szindikátus vezetői kinevetik a háta mögött, felkapaszkodott senkinek tartják... Nuur mintha kitalálta volna mi jár a fejében intett neki. -Jöjj közelebb fiam! -intett Sandor felé, a kisfiú pedig engedelmeskedett neki. Újra letérdelt Nuur pedig közelebb lépett hozzá és a fejére tette a kezeit, mintha áldani akarná.. -Gyenge vagy fiam, de hamarosan nem leszel az! Megkapod tőlem a hatalmat hogy szolgálj engem mint Lovasom! Azt amire minden ősi Nagyúr vágyott! Fere Szkribalanojti! Siithaariah daranokhti! -Nuur kezei lilás és bíborszínű fénnyel kezdtek el ragyogni, majd bevonta ez a különös vibráló fény Sandor egész testét. A fiú felordított fájdalmában, amikor a bődületes energia átjárta a testét, majd ezernyi ősi tudat préselődött az agyába. Ősi, gonosz entitások tudatai emlékei, egész életük és minden tudásuk Sandor tudatába ékelődtek be. Borzalmasan fájt mindene, üvöltéseket gonosz sikolyokat nevetést hallott és olyan hideg gonoszságot érzett amitől majdnem megfagyott a szíve is...Aztán vége lett...
-Kelj fel hát Lord Sandor, az Egy Sith új Nagyuraként! Mától a neved Darth Kalibahn, az én Lovasom és az Egy Sith Nagyura!
Sandor hihetetlen energiát érzett magában, egy egész hadsereget le tudott volna győzni. En Sabah Nuur gonoszul elmosolyodott. -Nekem nincs már szükségem a Sithek hitvány dogmáira és tudására, amit akartam azt már elvettem! -Sandor érdeklődve hallgatta En Sabah magyarázatát arról, miért is ruházta fel ekkora hatalommal. -Neked viszont annál inkább hasznodra válik ez a tudás, nekem pedig mint értékes szolgámként válsz a hasznomra! Tudom hogy a Szindikátus emberei kinevetnek fiam de...csak mostanáig!
Apokalipszis aktivált egy holografikus kivetítőt, majd az őrök bekísértek egy pár fejest a Szindikátus éléről. A többi vezér holografikus módon volt jelen.
-Úgy hallom, kinevetitek és nem fogadjátok el Sandor Nagyurat vezetőtöknek! -intézte szavait a jelenlévők felé En Sabah. -Nos miért van ez így?
Egyikük megszólalt, marcona gyilkos tekintettel, Derek Vosan volt az, galaxis szerte körözött gyilkos, aki már nem is számolta áldozatainak számát. -Ez csak egy kölyök! Nekem nem parancsol! -válaszolta meg a Nagyúr kérdését Derek, majd egy nagyot sercintve Sandor lábai elé köpött. A többi vezér is ugyanezt a véleményt osztotta, egyesek Monroe nevét kezdték el skandálni, mármint hogy ő legyen a vezér. Arion Glox volt a másik, aki megvetően odaköpött Sandor lába elé. -Nos akkor most bebizonyítjuk, hogy Sandor Nagyúr érdemes vezér! Öld meg őket fiam...mind! -mondta lágy már-már atyai hangon Nuur nagyúr a fiúnak. Arion Glox felröhögött, a holografikusan jelenlévő vezérek szintúgy, de legjobban talán Derek röhögött.
Sandort látva és hallva a felé irányuló gúnyt, őrjöngő harag és düh árasztotta el. Hirtelen kikapcsolt a tudata és...ölt. először Derek halt meg, amikor a fiú eszeveszetten gyors mozgással darabokra vágta szét a szablyájával, majd amikor Glox és a másik két vezető is támadt, Sandor ujjait hatalmas energianyaláb hagyta el, telibe találva ellenfeleit. Azok elkábultak hirtelen a váratlan csapástól majd csak annyit láttak utoljára hogy egy szó szerint Démon támad rájuk. Sandor pedig ölte marta tépte őket...
Amikor magához tért, testrészeket látott szanaszét, bél és agyvelő darabokat, amelyek őt magát is beborították tetőtöl talpig. A terem egy merő iszamos vértócsa halmaz volt. a holgrafikusan jelenlévő vezetők közül az egyik, kitört nyakkal bámult a holokamerába. En Sabah Nuur a nyugalom szobraként állt a vértől testrészektől bűzölgő teremben. Arion Glox még élt...egyik karja letépve, nyakán hatalmas harapás, mellei leszakítva...haldoklott.
Sandor rémülten nézett körül...ezt ő művelte volna? Lassan odalépett Arionhoz, a nő rémülten hátrált a Démon elől...Rash Al Ghoul a legendák démona elevenedett meg előtte. A fiú azonban nem bántotta hanem...meggyógyította. Koncentrált, majd kezeit végigsimította Arion testén begyógyítva a borzalmas sebeket... -Remélem ennyi elég volt hogy meggyőzzön benneteket, hogy Sandor Nagyúr alkalmas a Szindikátus vezetésére! -kérdezte halálos nyugalommal Nuur Nagyúr. A vezetőség életben maradt tagjai, de még Arion is bőszen bólogatott. -Életem a tiéd...Rash Al Ghoul! -esküdött hűséget a fiúnak Arion, miközben a lábait csókolgatta azért mert életben hagyta és meggyógyította. -Életünk a tiéd! -fogadtak hűséget a többiek is. Sandor csak állt és élvezte a hirtelen jött dicsőséget. De nem bízta el magát, jól tudta kitől kapta ezt a hatalmat. -Rash Al Ghoul, milyen találó név! -mondta vidáman En Sabah. -A Darthok és a Sithek ideje amúgy is lejárt, legyen hát ez a neved akkor fiam! Jobb mint a Kalibahn! -kacsintott rá Nuur, amitől Sandor ereiben megfagyott a vér...
A vezetőség életben maradt tagjai hamarosan harsogni kezdték új vezérük nevét:Rash Al Ghoul, Rash Al Ghoul! -A Sithek ideje lejárt!Te hordozod a múltjukat és egyben a jövőjüket is! Tedd hát amire elrendeltettél:Rash Al Ghoul! Nuur hangja jeges késként hasított a terem halotti csendjébe és visszhangzott a távollevő, csak holografikusan jelen lévő Szindikátus vezérek elméjében. Arion Glox szemein könnycseppek jelentek meg a hálától, hogy életben maradt...
|
|
|
Ershan
Jul 19, 2021 7:56:28 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 19, 2021 7:56:28 GMT 1
Garak ugyan szinte gond nélkül átjutott a korábbi moh'amad'ahn, immár Mormon határon, hála egy csak neki sugárzott titkos távkódnak, amely egyértelműen jelezte, hogy követik az érkezését és számítanak rá, de Ershan központi bolygóját már nem közelíthette meg. Apró yachtját még a rendszer legszélén kirántotta a hipertérből és megállásra kényszerítette egy soktornyú, ívelt, csúcsos lövegtornyokkal telepakolt moh'amad'ahn csatacirkáló. Annál különösebben a kíséretében lévő négy hutt gyártmányú fregatt, amelyek egyértelműen a Szindikátus hajóparkjának tagjai voltak. Amikor a hajó parancsnoka bejelentkezett, Garakot egy pillanatra kiverte a frász, bármennyire is igyekezett azon, hogy ne mutassa ki az ilyesmit. Az alakról először a Hosniannál fogságba esett nemezise, Gul Dukat ugrott be neki, azt hitte, őt látja - azonban, bár az alak kardassinak tűnt és Dukathoz hasonló arcvonásokat viselt, az öltözete eltért, sokkal régebbi, még Kardass galaktikus porondra kilépése előtti barna lemezpáncélból készült egyenruhát viselt, arckifejezése drabálisabb és csontosabb volt, mint Dukaté, álla két oldalán pedig a kardassiaktól merőben idegen barkók, valamint az állán apró, lézerszikével ejtett vágások jelezték, hogy nemrég még tekintélyes szakáll boríthatta az arcát. Mellkasának alsó részén egy sor apró jelvény villogott, kezdve az Obszidián Rend odahaza betiltott zöld-lila sziluettjétől, a Sith Egyház vörös-fekete jelvénye mellett, aztán valamiféle aranyszínű félhold, ami ershani szimbólum lehetett, majd a Szindikátus humanoid, bozontos, macskaszerű élőlényt ábrázoló stilizált jelvénye, amelyet az őket vezető Lannister-ház címeréből eredeztettek, végül pedig a Mor'monok zöld csillaga és arany trombitája. Garak így, második ránézésre már felismerte az alakot. A hazájában az Obszidián Rend hírhedt végrehajtójának számított, egyesek Dukat sokad-unokatestvéreként is ismerni vélték. Az igazgatása alatt álló Sith területeken drákói ítélkezési rendszert vezetett be annak idején, előszeretettel büntette a legkisebb vétségeket és kihágásokat is végtagok többszörös csonkolásával, emellett hírhedt nőgyűlölő hírében állt, aki alattvalóitól elvárta, hogy asszonyaikat zárják be a házaikba, rendszeresen verjék és csak külön írásos engedéllyel engedjék ki őket az utcára, akkor is egész testet elfedő lepelben és szigorú felügyelet mellett. Ez persze a saját prostituáltjaira nem vonatkozott. Az Obszidián Rend és a nagy-ESB bukását követően azonban néhány kevésbé bölcs társával ellentétben idejekorán elmenekült Kardassról, önkéntes száműzetésbe kezdve Ershanon, ahol Garak emlékei szerint az egyik Kalifa kereskedelmi flottájának parancsnoka volt, miután felvette a prófétista hitet. Úgy tűnt, azóta még egyet lépett előre. - Nahát, Gul Rahim - köszöntötte régi kollégáját az Obszidián Rendből Garak. - Nagyon remélem, nem azért állított meg, hogy befejezze, amit Dukat elkezdett... - Garak, Garak, maga alattomos, kétszínű kémek gyöngye - szisszent fel lekezelően Gul Rahim, de nem volt ellenségesség a hangjában. - Ne aggódjon, nincs ilyen szándékom. Monroe főapostol egyszerűen nem szeretné, ha az érkezése magára vonná a figyelmet a fővárosban. - Milyen... tapintatos - mosolyodott el gyilkos tekintettel Garak, csapdát sejtve, mint mindig és mindenhol. - Magának is jól felvitte az aktuális istene a dolgát, hallja-e. - Igen, flottaparancsnok lettem - nevetett fel a Gul. - Egyébként szó szerint így történt, amióta Voren nagyúr átvette a Szindikátus vezető tisztségét Nuur nagyúrtól. Megürült néhány középvezetői szék - heherészett. - És amint látja, ez manapság együtt jár néhány szuperspéci ershani hadihajóval és egy védendő szektorral. Hát nem csodálatos az új Mor'mon hit, Garak barátom? - Nem tudom, remélem, nekem nem kell áttérni - fintorgott Garak. - Bekísérnek? - Sajnos nem tehetem - rázta a fejét Rahim. - De ne aggódjon, gondoskodunk magáról. - Remélhetőleg nem úgy, hogy atomjaira robbantanak - biggyesztette le az ajkát Garak. - Bár szívesen tenném, de az ellenkezőjéről szól a parancsom! - nevetett fel Gul Rahim. - Egyszerűen arról van szó, hogy Monroe Főapostol nem szeretné, ha birodalmi szövetségeseink hamarosan érkező követei esetleg itt találnák magát. - Az valóban nem lenne jó - nyelt egyet Garak, és először fordult meg az elméjében komolyan, hogy esetleg nem volt jó ötlet idejönnie. - Ne aggódjon, közös ismerősünk, a szenátor úr és Monroe főapostol parancsra értelmében biztonságos utat kell biztosítanunk magának, szabókám... máshová - biccentett a Gul. - Attól tartok, a jelenlegi hajója körözés alatt állhat, de kap egy újat, a legfrissebb szindikátusbeli kódokkal, és néhány koordinátát, ahol meghúzhatja magát. Küldöm is őket. Garak terminálja egy pillanat múlva felvillant, mire amaz elégedetlenül felvonta a szemöldökét. - A Manchu? Komolyan gondolják ezt? Ott most nyüzsögnek a galaxis hatalmai. - Mingnek, a Leghatalmasabbnak mindig jól jön egy udvari szabó - mosolyodott el Rahim. - Azt hittem, eltávolították - csodálkozott Garak. - Nem, nem, a pozíciójában fog maradni, efelől ne aggódjon - ágált a Gul. - Hát, nem tudom, van más alternatíva? - kérdezte Garak. - A Klih'gohn Birodalom - nevetett fel Rahim. - Isten ments. Akkor már inkább a Manchu... hát, rendben, köszönöm - sóhajtott fel amaz. - Egyet mondjon meg nekem Garak - halkította le a hangját Rahim, bár az adás természetesen kódolt volt. Ez annyit jelentett, hogy a hallgatózó kémek csak értelmetlen számsorokat láttak. - Kíváncsiak vagyunk, mi? - sziszegte Garak. - Mégis, mibe futott bele, hogy így futnia kellett? Innen fúj a szél - Garak kezdte összerakni magában a dolgot. Egyre logikusabb magyarázatnak tűnt, hogy Monroe és Dukat között volt valamiféle kapcsolat - legalábbis Rahim jelenléte is ezt bizonyította -, akkor pedig valóban nagy kockázatot vállalt azzal, hogy idejött. Volt barátja és szövetségese akár ki is árusíthatta volna tudásával együtt új haverjainak. Garak sejtette, hogy Rand közbeavatkozása menthette meg az életét... így viszont, ha ő lelép, akkor Monroe kerül majd bajba, mert a birodalmiak azt fogják hinni, kétkulacsos. Garaknak persze nem állt szándékában tisztán jószolgálati alapon kiadni minden titkát, különösképpen nem a Lecersennel kapcsolatosakat. Így remélte, emezek megelégszenek egy morzsával is. - Annyit megmondhat a főapostolnak és a barátainak, Gul Rahim - mosolyodott el most ő is -, hogy a vorta és a jem'hadar keze volt a dologban. Nem tudom, kit szolgálnak most, de olyan technológiájuk volt, amivel korábban még sosem találkoztam. Szőrén szálán eltüntették a többieket, miután elfogták őket. Csak én menekültem meg. - Hmm... - morfondírozott a Gul. - Érdekes, érdekes. Majd megosztom a többiekkel. Szerencsés utat majd, Garak! - Köszönöm - Garak a szeme sarkából látta, hogy az egyik hutt fregatt hangárjából megindul a yachtja felé új hajója, egy nubiai futárhajó. - Legalább kényelmesen utazhatok majd, nagyra értékelem. - Csak el ne bízza magát, barátom - vigyorodott el gonoszul Rahim. - Az, hogy a Mor'mon határ ezúttal nyitva állt Ön előtt, nem jelenti azt, hogy legközelebb is így lesz. - Ó, ne aggódjon - rázta a fejét Garak, miközben felkészült a hajóváltásra. - Eszembe sem jutna még egyszer idejönni. Messziről megismerem, hol ássák el a vendégeket.
|
|
|
Ershan
Aug 10, 2021 13:23:23 GMT 1
Post by sithlord on Aug 10, 2021 13:23:23 GMT 1
A hatalmas terem, amely helyt adott a tanácskozásnak, élénk zsivallyal telt meg. Egészen addig, amíg be nem lépett a hatalmas, ősi faragásokkal díszített ajtón maga a Nagyúr, En Sabah Nuur. Jöttére megfagyott a levegő és a Tanács tagjai mintha csak megkukultak volna, szinte mozdulatlanná dermedve ültek a hatalmas, rúnákkal díszített, kör alakú asztal mellett. Tizenketten foglaltak helyet az asztal mellett, akik közül talán egy-két szóra is érdemes alak volt. Köztük Kleitus Tábornok, aki a Manchun történtek után disszidált egy erősebb Nagyúrhoz. En Sabah Nuur pedig befogadta, a Tábornok hűségesküt tett és egy lett a Mormon Apostolokkal. Itt volt még Koriantrum valamin t Monroe Főapostol is. A többiek kisebb nagyobb rangúak voltak, de valamennyien a Mormon dicsőségen dolgoztak. Érdekes módon Voren Nagyúr nem volt jelen, de ő most kiküldetésen volt, hogy feltérképezze a Fekete Nap és a Hutt űr kapcsolatát és egy lehetséges szövetségről tárgyaljon…
-Térjünk a tárgyra! -foglalt helyet komótosan En Sabah, majd az asztal közepén megjelent a galaxis térképének holografikus változata. Élénk vörös szín jelölte a Mormon Birodalom határait, a többi állam különböző színekkel volt határolva. -Nagyúr mint bizonyára tudja, a Manchun elég érdekes destabilizálás folyik! -emelkedett szólásra Kleitus. -Mindazonáltal azonban, jelentős titkos szövetségesünk lehet, akárcsak a Klingon Birodalom! -A térkép máris kiemelte és előrébb hozta a kérdéses államokat. -Érzem a honvágyat és a bosszút a hangjában, Tábornok! A Manchu egyelőre nincs hasznomra, ellenben a Klingonok? Nos ők más téma! -Kleitus tudomásul vette a Nagyúr ítéletét és elnémult. -A Klingonok valóban erős szövetségesek lehetnek, azonban erőteljesen az ESB felé kacsintanak! -jegyezte meg Monroe. -Talán azért...mert még nem találkoztak erősebb szövetségessel! Nekem ne mondja, hogy a Klingonok azokkal a leszbikus kurvákkal jobban szót értenek, mint a magunkfajta harcosokkal, akik olyanok akár ők maguk! -En Sabah Nuur ajkain megvetés látszott, ahogyan a leszbikus szót kiejtette. -Természetellenes degenerált idióták! Akik bukásra vannak ítélve a nevetséges Császárnőjükkel együtt! -Azért csak óvatosan Nagyúr! Minden Sith elsőrendű hibája az, hogy lebecsülik ellenfeleiket! -jegyezte meg Monroe. En Sabah Nuur nem sértődött meg mint egy átlag Sith, épp ellenkeztőleg. Szerette ha tevékenyek az apostolai, nem pedig dróton rángatott bábok csupán...persze csak addig, ameddig az én érdekeimet szolgálják, tette hozzá gondolatban a Nagyúr. Hidd el kedves barátom, pontosan tisztában vagyok az erejükkel, ahogy a gyengeségeikkel is! -tette hozzá En Sabah. -Úgy hallottuk Voren Nagyúr tárgyalni ment a Fekete Nappal. -jelentkezett szólásra Koriantrum. -500 siblonba fogadom, hogy nem fog sikerrel járni! -Koriantrum hangja metsző gúnytól volt hideg. Ki nem állhatta Sandort, útjában volt nagyívű terveinek, hogy ő lehessen a szindikátus vezetője majd egykor. Hirtelen a torkához kapott, nem jutott levegő a tüdejébe, szemei kiguvadtak az erőlködéstől ahogy próbált az éltető oxigénhez jutni. -Ne kérdőjelezd meg a fiam lépéseit! Különben a levegőt is elveszem, hogy hang se jöjjön ki az ocsmány szádon! -Koriantrum arca lilára váltott, mire a Nagyúr elengedte. -Ha a fiam esetleg nem jár sikerrel, nos van B opciónk ne aggódjon! Mindenesetre növelnünk kell a befolyásunkat a Hutt űrben, különösen most, hogy a Renegát meghalt. A hatalmi vákuumot nekünk kell betöltenünk! -Ebben igaza van Nagyuram! -szólalt meg Monroe. -A fiú ügyes stratéga, sikerrel fog járni! Máris kidolgozott egy tervet egy úgynevezett bűnözői Tanácsról, ahol a különböző bűnszövetkezetek összefognak és nem egymás ellen harcolnak! A vitás ügyeket ez a Tanács tárgyalná meg, minden bűnszövetkezet delegálna egy tanácstagot! Szerintem működő képes az ötlet! -fejezte be végül Monroe. -Nos ezt majd meglátjuk nemdebár! -En Sabah Nuur nem különösebben bízott Sandor ötletében de ki tudja, lehet sikerrel jár. -Monroe úr! Nagy megtiszteltetést bízok önre! -fordult En Sabah a meglepett Monroe felé. -Maga megy el a Klingonokhoz a szövetségi ajánlatunkkal! Amúgy is tartozik egy szíveséggel a hibáért, amit volt szíves elkövetni! -Monroe arca hirtelen elsápadt a haragtól. -Ami a kardassival történt az nem az én hibám volt! -En Sabah egyetlen kézmozdulatot tett, és Monroe máris a sarokba repült, kétszáz métert. Nagyot nyekkent a padlón és egy időre az eszméletét is elveszítette. -Örüljön kedves barátom, hogy végtelen a türelmem ön iránt! Takarodjon! Azt tegye amit mondok!
Monroe feltápászkodott, leporolta magát és belátta, a Nagyúrral nincs értelme vitázni. Távozott az ülésteremből. Alighogy Monroe távozott, egy feldúlt Elder lépett be. Egyenesen En Sabahhoz sietett, meghajolt majd közölte a mondandóját. -Nagyurak...egy...egy idegen Flotta lépett be a területünkre! -A Nagyúr arcán érdeklődés jelent meg. -Nocsak? És kik azok? Válaszolj szolga! -Az Elder holtsápadt arccal válaszolt. -Kromagoknak nevezik magukat... körülbelül hatszáz hajóval jöttek és azonnal támadtak!
(folyt.köv.)
|
|
|
Ershan
Aug 11, 2021 21:06:43 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 11, 2021 21:06:43 GMT 1
Mialatt Nuur nagyúr és az Elderek utánajártak a magukat Kromagoknak nevező idegenek jelentette ismeretlen fenyegetésnek, Monroe nekilátott, hogy felkészüljön a hosszú utazásra a galaxis másik végébe, a Kli'hgohnok birodalmába. Még egy utolsó szertartáson részt akart venni, hogy kissé megnyugtassa háborgó elméjét.
Az egyik kisebb rendű és rangú ershani piramis vértől iszamós oldalán éppen akkor cipelték fel a fekete bőrmaszkba öltözött akoliták, a Mormon Egyház egyik speciális alkasztjába tartozó hivatásos Erőszakmesterek a kétségbeesetten tiltakozó, megszaggatott ruhájú, összevert némbert. Aztán a piramis tetejére érve nekiláttak letépni róla a megmaradt göncöket, és sütővasakat, húskampókat és energiakorbácsokat vettek elő, hogy elkezdjék azokat, illetve saját férfiasságukat rendeltetésszerű, vagy azzal és általában az élettel teljes mértékben összegyeztethetetlen módon felhelyezni a sikoltozó, majd gurgulázó asszony testnyílásaiba... amikor pedig már nem volt elég testnyílás, elkezdtek vibrokéseikkel újakat nyitni rajta, miközben a távolabb álló kultisták halkan, vészjóslóan kántáltak.
Monroe beharapta az alsó ajkát, ahogyan a kínzást figyelte. A Shantallal, Annabelle-l, Uljanával töltött idő jutott róla eszébe.
- Minő kegyetlenség - sajnálkozott hirtelen mellé lépve Kleitus tábornok, pontosabban immár apostoli vezető. - Nálunk odahaza csak a felségárulás és az illegális holonetes tartalom letöltése járt ilyen kemény megtorlással. Ilyesmire még a boxerek sem vetemedtek az idegen papokkal szemben. Ráadásul az asszony, ha jó láttam a ruhája alapján, még csak nem is volt hitetlen... - Mormon asszonynak és hívőnek vallotta magát, hat gyermek anyjának - hümmögött Monroe, miközben kéjes elégedettséggel figyelte, ahogyan a folyamatosan roncsolás nyomán az oltáron odaát elkezdett kettényílni a hörgő asszony teste. - Mégis tiltott tanokat hirdetett, ostorozta a nép előtt a férfiakat, mert felelőtlenül nemzenek gyermekeket, és efféle eretnekséget. Azt követelte, hogy minden hímet kasztráljanak fiatalkorában, és a nők felszabadulását hirdette... a Vallatómesterek előtt aztán persze azt is bevallotta, hogy a régi rend híve, prófétista, faj- és nemgyalázó. A Nagyúr törvényei rendkívül pontosak és szigorúan a tekintetben, hogy mit kell tenni az effélékkel. - Lezbikusok - mordult fel Kleitus is. - Sosem hoznak szerencsét.
Néhány pillanatig némán figyelték, ahogyan az Erőszakmesterek elkezdték feldarabolni a nemgyalázó hitetlen fehérnép végtagjait és a szélrózsa minden irányába leszórták a piramis tetejéről, miközben odalent már odahurcolták a következő delikvenst, egy bektashi harcos papnőt. - Sajnálatos, hogy a Nagyúr még nem támogatta a hazámmal kapcsolatos terveinket - jegyezte meg végül sztoikus nyugalommal Kleitus. - Legyen türelemmel, tábornok - biccentett Monroe. - Az utódja, akit maga helyett küldtem Ming, a Leghatalmasabb mellé, hamarosan odaérkezik. - Nem sok esélye lesz az áskálódó idegen ördögök és a lázadást szító alakok konspirációjával szemben - mordult fel Kleitus. - Amióta a Renegát és a Sárkány fattya megkörnyékezte a Leghatalmasabbat, túlságosan hozzászokott, hogy ilyen elvtelen alakok suttogjanak a fülébe, mint az a galád Tuan is, aki végül elhozta népem bukását, megaláztatását. - Ne aggódjon, a küldöncöm éppenséggel az ilyen konspirációs ügyek szakértője - veregette meg Kleitus vállát Monroe.
- Mégis aggódom... úgy láttam, Ön sem mindig sikeres a Nagyúr színe előtt e tekintetben - pillantott Monroe-ra Kleitus. - Sokban hasonlítunk egymásra a Nagyúrral - hümmögött Monroe. - Ő és én... sok arcunk volt már, sok nevünk, és mindig keressük a váratlan szövetségeket, tartalékterveket... egyszer el fog jönni az én időm is, amikor ezt megmutathatom. - Megmentett azzal, hogy a Szindikátus ügynöke kihozott bukott hazámból - érintette öklét ősi Manchu szokás szerint Kleitus Monroe-hoz. - De ne kérjen rá soha, hogy forduljak a Nagyuraim ellen valamiféle árulásban, amit forral...
- Nem vagyok ostoba - vont vállat Monroe. - Egyszerűen csak mindig is így dolgoztam. Tudom, hogy a nagyúr titokban talán tisztel is ezért. Amíg a szenátorom és a nagyuram, meg annak a birodalmi bolondnak az érdekei nem ütköznek egymással a fejem felett, csak a túlélés és a hatalom számít... ön a megmondhatója, tábornok, hogy a bukásból nem feltétlen következik a vég, nemde? - Aki viszont senkit nem szolgál igaz szívvel, csak saját magát, az előbb - utóbb elveszíti minden becsületét - szegte fel az állát dacosan Kleitus.
- Tartsa meg az aforizmáit a tanoncoknak meg az Abdul-klónoknak, kicsi, sárga öregember - mordult rá a másikra indulatosan Monroe. - Inkább mondjon el nekem mindent a klih'gonokról. - Nem tűnik boldognak, hogy vissza kell mennie oda - pillantott a másikra Kleitus, elengedve az előző sértést a füle mellett. - Legutóbb is azok, meg a rohadt jedik köptek bele a levesembe, mielőtt kardassi fogságba kerültem G'Karral együtt - ráncolta a homlokát Monroe. - Primitív, állatias népség. Ráadásul a birodalmiak nem fogják örömmel hallani, ha kiderül, hogy velük is tárgyalunk. - Gyanítom, ezért küldi Önt a nagyúr - hümmögött a manchu katonatiszt. - Maga olyan jól hazudik.
- Ne gúnyolódjon - horkant fel Monroe. - Inkább azt mondja el, mit kell tudni róluk. Ha jól tudom, annak idején tárgyaltak Manchuval. - Mondjuk úgy, inkább csak véletlenül landolt a Leghatalmasabb holografikus postaládájában néhány kéretlen üzenet - mosolyodott el gunyorosan Kleitus. - A főpapjuk, valami T'kuwma, és a fő politikai vezetőjük, Gowron kancellár közti értelmetlen csatározásnak tűnhet minden, amit tesznek, de valójában bonyolult politikai háborúban áll egymással szinte folyamatosan az összes nemesi Házuk. Ez tölti ki az egész életüket. Rosszabbak, mint a chissek. Annak idején a Renegát behatásától bűzlött az egész terület. - Akkor nem lehet véletlen, hogy a nagyúr most fordult feléjük - morfondírozott Monroe. - Képesek szövetséget kötni egyszerre mindenkivel, és senkivel - folytatta tovább Kleitus. - De valójában a szavak szintjén egy percig sem gondolják komolyan. A szertartásaikon való részvétel a kulcs. Lakomák, orgiák, kukacokból készült pörköltek, első végtagvesztésig menő becsületküzdelmek fém vágófegyverekkel, vagy puszta kézzel... - Nagyszerű - törölte meg a homlokát Monroe. - Igazán nagyszerű. Miért nem maga megy?
- Mert a Nagyúr megparancsolta, hogy felügyeljem a szindikátusbeli alvezérek műveleteit, amíg Ön távol van - villantott sárgás fogú vigyort Kleitus a másikra. - Nem bízik azokban a birodalmi Abdul-klónokban. És Koriantrum nagyúrban sem. Most pedig itt vannak ezek a Kromagok... bárkik is azok. Még jó, hogy nem Drengirek... - Micsodák? - villantott értetlen tekintetet a manchura Monroe. - Semmi, csak egy régi legenda a hazámból - vonta meg a vállát Kleitus, majd meghajtotta magát. - Járjon szerencsével a Mormon útján, Főapostol. - A Mormon Keskeny Útján - biccentett Monroe is, és a felszállópadok felé indult, miközben odafent a piramison a halálra kínzott, sötét bőrű bektashi harcos nőbe éppen beleillesztették az utolsó fadorongot, hogy annál fogva felhúzzák szeretőjének, a feminista némbernek karóra tűzött feje mellé.
- Így lakol minden nemgyalázó! Kegyelem bűnös lelküknek Nuur nagyúr honában! Az Apokalipszis ítélt felettük! - kántálta az Erőszakmesterek vezetője a piramis tetején, miközben ökleivel összezúzta a két homoszexuális nőszemély kitépett szívét.
|
|
|
Ershan
Aug 16, 2021 20:29:46 GMT 1
Post by sithlord on Aug 16, 2021 20:29:46 GMT 1
A Kromag Flotta diadalmasan robbant ki, a megnyílt színesen örvénylő kapuból. Amint az utolsó hadihajó is kilépett az örvény bezárult, Kromanus pedig parancsot adott a támadásra.
A mormon hadihajóknak esélye sem volt, nem az azonnali szigorú alakzatban végrehajtott támadáshoz voltak szokva. Kromanus pedig kegyetlen volt, kíméletlen a homo sapienssel. A Manta hajók, kromag harci járművek, módszeresen számoltak fel minden ellenállást. Kromanus pedig elégedetten szemlélte ahogyan emberei munkálkodása nyomán újabb és újabb hajókbol lesznek tűzgömbök. Itt a Keldon 123as hadihajó beszél...erősítést kérünk! -beszélt a halálfélelemtől félőrülten az egyik Elder a kommunikációs panelba, amely egyenesen a Hadvezetéshez továbbította az üzenetet.
Kromanus hajói olyanok voltak akár a Vong hadihajók, félig-meddig élő szerves és szervetlen lények voltak. Éppen ezért a kromag pilótáknak könnyű dolga volt, hiszen a gondolataik egyek voltak a hajóval, így kiváló taktikákat voltak képesek alkalmazni. A Tábornok gyönyörködve szemlélte a hajóit, amint szó szerint letarolták az ellenségeiket. Egyszer csak egy kromag altiszt lépett oda hozzá. -Tábornok!Bejövő üzenet! -mondta gyorsan a tiszt majd lelépett. Kromanus pedig gyorsan elindult a kabinjába, hogy megtudja ki is hívta. Biztos volt benne hogy a homo sapiensek azok, talán megadják magukat…
A kabint bezárta maga mögött, nem akart hívatlan és kíváncsi tanúkat most. Aktiválta a kommunikációs relét és magabiztosan vigyorogni kezdett...aztán lefagyott a vigyor az ajkairól… -En Sabah Nuur vagyok! -kezdte az idegen egyáltalán nem sapiens kinézetű alak. -az ÉN flottámat és embereimet pusztítod alantas féreg, jutalmad ezért a lassú és kínokkal teli halál lesz! -Kromanus elsápadt, de nem a félelemtől. En Sabah Nuurban ugyanis az ősi kromag Istent látta, ahogyan a Legendák leírták, Krooheen az ősi Istenség itt volt, ebben a másik világban… Kromanus azonnal leborult Istene elé. -Bocsáss meg tévelygő szolgáidnak Kromagok Istene! Dicsőség és vér a te nevednek! Megadjuk magunkat! -En Sabah Nuur elégedetten bólintott. Nem igazán erre számított ámde legyen! Ha ő Isten ezeknek a lényeknek, akkor Istenük lesz. -Megkegyelmezek neked gyermekem! Most pedig kelj fel és mondd el ki vagy, de előbb fújd le a támadást!
Kromanus gyorsan aktivált egy szigorúan titkos kommcsatornát majd beleszólt a mikrofonba. -Itt Kromanus, a Hadban második! Aktivációs kód gamma déta 23! Megadjuk magunkat! Ismétlem megadjuk magunkat! Harcot abbahagyni!
Ahogy elhangzott a Tábornok megadásra felszólító üzenete, a csata úgy maradt abba, ahogy elkezdődött. Hamarosan mormon hadihajók jelentek meg, de En Sabah Nuur parancsba adta, hogy senkinek nem eshet bántódása, így a kromag hadihajók csatlakoztak a mormon Flottához és együttesen indultak Kromanussal Ershanra, ahol az ősi kromag Isten lakott. Azóta már mindenki tudta, hogy ezért adták meg magukat, Istenükkel pedig hatalmas öröm lesz találkozni! Érte éltek és harcoltak az előző világban is…
Kromanus el volt ragadtatva, ahogy meglátta Ershant, látta ahogyan a Mormon Út követői élnek. Kimondottan tetszettek neki a kínzómesterek, akik a hitetleneket ölték le. Alig pár órája adták meg magukat, de a Tábornok előtt máris új dimenziók nyíltak meg. Egyenesen En Sabah Nuur tróntermébe vezették. A kromag megilletődve lépett be a szent helyre, ahol Istene lakott. A hatalmas ébenfa ajtó kinyílt, középen egy hatalmas kőtrónuson ott ült ő...Krooheen a Kromag Istenség…
Kromanus a földre vetette magát, úgy kúszott Ura közelébe, akit udvaroncai és apostolai vettek körül. En Sabah Nuur azonban intett és azonnal csend támadt a zsivaj helyett. -Jöjj gyermekem és meséld el ki vagy! És állj fel, kiváló harcos vagy nem pedig féreg! -En Sabah atyaian intett Kromanus felé, mire az feltápászkodott és megállt Istene előtt szemtől szembe. -Kromanus vagyok, a hadban második! Nem erről a világról származom, hanem egy másik, párhuzamos univerzumból! -a Tábornok mesélni kezdett, En Sabah Nuur pedig elégedetten vigyorgott:megütötte a főnyereményt!
|
|
|
Post by Enz on Aug 17, 2021 18:59:09 GMT 1
Hadra, a humán férfitestbe zárt sith varázslónő Tho Yor piramishajója közepén ült, lecsukott szemmel. Élőholt serege, a Kárhozott Légió elméje meghosszabbításaként működött, így pontosan érzett és látott rajtuk keresztül mindent, ami odakint zajlott, emléjével pedig parancsolt felettük. Ám ezek a harcosok korántsem voltak bábok, saját tudattal és akarattal bírtak, ám feltétlenül lojálisak voltak hozzá és a még feltámasztásra váró Nagash-hoz. Ők voltak a tökéletes hadsereg, amely sosem fárad el, nem éhes és nem hal meg. Most ez a feltartóztathatatlan erő zúdult rá egy jelentéktelen planétára valahol a Köztársaságon túli határvidékeken. A neve és a helye lényegtelen volt, ahogy a lakók jajveszékelése és segélykiáltása is, ahogy harcosai eltiporták azt a szánalmas ellenállást, amit ezek itt megpróbáltak kifejteni. Néhány tízezren laktak csak itt, és senkinek se fognak hiányozni, ha eltűnnek. Ha katonái erejét akarta volna kipróbálni, akkor persze ettől méltóbb célpontot keres, de egyelőre a radar alatt akart maradni. Akrhan a belső irányítóterembe lépett, ahol rajta kívül csak néhány kezelő tartózkodótt, és térdre vetette magát. - Úrnőm, meghoztuk a foglyokat - közölte, mire a vörös színű koponyává változott fej vicsorgott. - Csodás - felelte, majd felkelt a helyéről. Ideje volt végrehajtani azt, amiért igazából idejött. A foglyokat a felfegyverzett kárhozott sithek azokba a kamrákba terelték, ahol nemrég még ők aludták évezredekig tartó álmukat, majd gondoskodtak róla, hogy ne tudjanak elmozdulni. A mészárlás ellenére jó pár ezer foglyot sikerült ejteni, akik lassan kezdték megtölteni a hajó belső kabinjait. Hadra elfoglalta a helyét az egyik székben, majd intett harcosainak, akik különféle eszközöket csatlakoztattak hozzájuk. A rituálét már rég előkészítették, így csak meg kellett várnia, hogy az összes hely megteljen. Ahogy ez megtörtént, a harcosok már nem tereltek be többet közülük. A szűk kamrákba préselt helyiek, akik nemrég vesztették el mindenüket, családtagjaikat és barátaikat, most rémültek figyelték, ahogy a sith harcosok elcsendesedve várnak, miközben a hajó falán hirtelen villámok kezdtek végigcsapni. A heves energiakitörések csak fokozódtak, ahogy a kabinok egy részében lévők sikítani vagy kiáltani kezdtek a fájdalomtól eltorzult hangon, ez pedig fokozatosan terjedt szét a csapdába esett túlélőkön. Hadra csak mosolygott a fájdalomra, és élvezte, ahogy szenvednek, miközben a testüket elhagyja az életenergia és ő magához veszi mindazt, ami bennük lakozott. Hamarosan az egész hajó kiáltásokkal telt meg, de fájdalmasan kevés ideig tartott az élmény, a hangon ugyanis lassan elhaltak, ahogy minden használhatót sikerült kinyerniük a foglyokból. Hadra körül most átlátszó, sűrű energiahullám cikázott fel-alá, mintha egy óceán vize ringatózott volna kellemesen. - Ideje, hogy újra a sithek úrnője legyek - mondta, és magához vonzotta az energiát, amely körbevette a testét, elnyelve azt. Érezte, ahogy az emberi bőr leolvad a testéről, a fájdalom azonban mégsem kínozta. Ebben a pillanatban nem egy élő test volt, hanem egy hatalmas energiatöltet, valami olyasmi, amivé a sarlatán Vitiate is redukálta lényét. Ő azonban ismerte a halhatatlanság tökéletes receptjét, és hamarosan újra testet öltött, miközben a szerencsétlen humán utolsó maradványait elnyelte a végtelen energiafolyam. A meztelen testen hamarosan ruhák termettek, a kezében pedig fénykard villant. - Hadra úrnő! - kiáltották egyszerre a harcosok, akik vallásos áhítattal vetették térdre magukat előtte. Hadra arcára magabiztos mosoly ült ki. Az igazi ok, ami itt volt, ami ezt a megállíthatatlan hadigépezetet működtette, az az életenergia volt. Most pedig szerzett belőle, még ha nem is annyit, amennyire szüksége lett volna. De sok hasonló bolygó várt még a sorsára. - Hozzátok a többi foglyot! - parancsolta határozottan, mire a harcosok hozzáláttak teljesíteni a parancsát. Órákkal később, mikor a bolygó minden lakója a részévé vált, Hadra újfent székében ült és elmélkedett. Az elmúlt heteket azzal töltötte, hogy minél jobban feltöltse magát energiával, ám mindez csupán egy csepp volt a tengerből, amire szüksége lett volna a sikerhez. Egyértelműen többre volt szüksége ahhoz, hogy a tervét elkezdhesse megvalósítani. Kinyúlt az Erőben, és szövetségeseket keresett. Itt talált rá egy jelenlétre, ami ismerős volt, de mégis idegen. Pár pillanat múlva rájött: ez az öreg Vorennusra emlékeztette őt, de a lény, akivel találkozott, sokkal ősibb és hatalmasabb volt. Igen, egy régmúlt korokból származó entitás, akinek a hatalma megközelítette az övét. De hogy volt képes az az öreg ennyire megtéveszteni az exogoli találkozó alkalmával? morfondírozott magában. Nem számított most, csak az, hogy találkozzanak. A magát En Sabah Nuurnak nevező lényben érezte a végtelen energiák fortyogását, a vágyat arra, hogy fenekestül felforgassa a Galaxist. Ő volt a mindig változni akaró Erő, az új Káoszisten az Abeloth nevezetű bolond lény bukása és pusztulása után. Ő maga is rombolni akart, de a célja egészen más volt, az állandó végtelenség, a megtestesült rend megteremtése. Egy mozdulatlan Galaxis, ahol mindenki egyetlen hierarchikus rendszernek engedelmeskedik. Ha viszont ők ketten találkoznak... biztos volt benne, hogy ő, a Kívülálló, az örök harmadik is a közelben lesz. Szerették bár vagy utalták egymást, az energiák körforgása, az egyensúlyra törekvés mindig ott volt. - Nagash, ha visszatérsz hozzám, együtt uraljuk majd a Galaxist - mosolyodott el, halkan szerelméhez suttogva. - De előbb meg kell szereznem ezt nekünk. És újra életre kell hívjalak. Azzal újra kinyúlt, és elérte a lény elméjét, akibe saját új képmását sugározta. - Rég találkoztunk, Vorennus, vagy inkább En Sabah Nuur - üzente neki. - Meglátogatnálak, s új ajánlatot tennék együttműködésünkre. Együtt uralmunk alá vonjuk majd a mindenséget! Ahogy leadta az üzenetet, a navigátora felé nyúlt ki az elméjével. - Új koordináták - közölte vele. - Vigyen minket az Ershan rendszerbe. - Igenis, úrnőm - visszhangzott az engedelmes hang a fejében, a Tho Yor pedig lassan felemelkedett az élettelen bolygó felszínéről, és irányba állt, majd térhajlítással eltűnt a szemek elől, hogy pár pillanat múlva az Ershan rendszer szélén bukkanjon ki, ahol nemrég még csatára kerülhetett sor.
|
|
|
Ershan
Aug 17, 2021 20:21:22 GMT 1
Enz likes this
Post by sithlord on Aug 17, 2021 20:21:22 GMT 1
-Nahát nahát! -mondta a meglepett Kromanus előtt és az apostolok hallatára En Sabah Nuur. -Az én kishúgom meglátogat engem! Mindenki kifelé! -parancsolta a meglepett apostoloknak és udvaroncoknak, sőt Kromanusnak is. azok sietve elmentek a dolgukra, magára hagyva En Sabah Nuurt a gondolataival...
Nocsak, meglátogat? Ti ketten bár ellentétei vagytok egymásnak, mégis annyira egyformák vagytok!
-Tűnj a fejemből! -En Sabah Nuur komolyan dühösnek látszott, amikor felismerte a gyűlölt hangot. -ez a mi dolgunk! Nem tartozik rád...kedves nővérem!-A hang azonban nem tágított.
Minden rám tartozik ami itt történik Nuur! Nélkülem nem lehetnél itt s gondolod az engedélyem nélkül tied lehetne Ershan? Lebecsülsz mint mindig, ahogy a kishúgunk is teszi mindig!
-Ostoba némber vagy férfi vagy mit tudom én mi vagy! Nem te vagy az aki miatt itt vagyok! -fröcsögte gyűlölettel telve Nuur!
Neora gondolsz? Ő egy deformitás, mindent tönkretehet amiért létezünk! Igazából ő az egyik oka annak hogy találkoznod kell a húgunkkal!
-Miről beszélsz? -a hang azonban végleg eltűnt...egyelőre. En Sabah Nuur pontosan tudta, mit akart mondani a Próféta. az ő létezésük még maga a Mormon útja is erről szólt! Az Egyensúlyról, amit a Sordishoz és Neohoz hasonló figurák tönkretesznek, megsemmisítenek. A Próféta egyelőre távozott, de Hadra már megérkezett, ezt érzékelte. A piramishajó máris landolt a Templom téren, Nuur ezernyi élőhalottat és a Káosz fuvallatát érzékelte. Meghagyta azonban az őröknek hogy ellenállás nélkül engedjék be ide, a trónterembe az ő szépséges és gonosz kicsi húgát...
A Mormon útja, az ősi Szentírások róluk szólnak, hármójukról, akik az ősidők óta jelen vannak. Meghalnak majd újjászületnek de itt vannak, hogy biztosítsák az Egyensúlyt. Nuur a Rend képviselőjeként, létrehozta a Mormon Birodalmat, egy borzalmas teokratikus államot. De Hadra vajon mit hozott létre s mi a célja? Majd kiderül! En Sabah Nuur most már mindenre emlékezett, mintha egy ködös lepel hagyta volna el a tudatát. Minden emléke megvolt, most már pontosan tudta ki ő valójában, s mit akar...
A Szent Hármasság, a Mormon Istenség, a Próféta Eallahja, mind-mind őket hármójukat takarta. S bár sokszor ellenségek voltak, de sokszor szövetségesek is...legalábbis emlékei szerint ő és Hadra jónéhány alkalommal összedolgozott....
A kapu feltárult, s a trónterembe belépett ő, Hadra úrnő a Káosz és a Sithek úrnője. -Üdvözöllek fivérem! Ezer éve nem láttalak! -jelen esetben ez szó szerint igaznak bizonyult.
|
|
|
Ershan
Aug 17, 2021 21:13:15 GMT 1
Post by Enz on Aug 17, 2021 21:13:15 GMT 1
Hadrának tetszett a fogadtatás és az is, hogy rég nem látott fivérével találkozott. Mint élőlény, talán "csak" párezer éves volt, de azzal, hogy végleg átlépte a halandó lét korlátait, valami többé is vált. Nem csak az egykor élt sith mágusnő élt benne, hanem egy olyan ősi entitás is, amelyet nehezen tudott volna meghatározni. Egy olyan ősi entitásé, amelynek a nevét sem ismerte, és most már meg sem tudta volna mondani, hogy mennyiben ez az entitás volt Hadra, és mennyiben az, ami az újjászületése előtt volt. Az En Sabah Nuur nevű lény közelsége emlékeztette most minderre. Ő se hallgatott mindig erre a névre, ötlött eszébe, de meg nem tudta volna mondani, utoljára minek is szólította saját valós identitásának a tudatában. Ilyenek voltak ők, a sokak által isteni lénynek tekintett nagyhatalmú Erő entitások. A múltjuk a ködbe burkolózott, és rég elfeledték már, kik is voltak valójában. Ezernyi nevük és tudatuk volt. Csak egy valami maradt örök: az akartuk arra, hogy a Galaxist a saját képükre formálják. Mind a Káosz, mind a Rend hívogató volt bizonyos egyszerű lények számára, ám vegytiszta formájában mindkettő halál és pusztulás volt. Csak a Kívülálló egyensúlyozhatta ki őket úgy, hogy ne pusztítsák el azt, amelyet uralni akartak a maguk módján. - Lép beljebb, szeretett húgom, Hadra - invitálta be a férfi. Hadra intett sith kísérőinek, akik megálltak az ajtó előtt, ő pedig kecsesen besétált. Az elegancia és hiúság olyasmi volt, ami csak a sajátja, még régi, halandó létéből, ebben egészen biztos volt, miközben léptei hangosan kopogtak a padlón. - Elég unalmas hely volt ez a sok hajlongó dervissel - jegyezte meg. - Szépen feldobtad a hangulatot. - Örülök, hogy elnyerte a tetszésed - mosolygott az alak. - De gondolom, nem erről jöttél csevegni. - Való igaz - bólintott a nő, aki nem messze állt meg tőle. - De rég láttuk már egymást. Belegondoltál abba, hogy mi mennyire egymás ellentétei vagyunk? Te férfi, én nő, te a káosz, én a rend. - Mire kívánsz kilyukadni? - kíváncsiskodott. - Hogy hol van a harmadik? Aki, se nem férfi, se nem nő, se nem káosz, se nem rend. A Kívülálló - felelte. - Ha mi itt vagyunk... Neki is itt kell lennie. - Aggódsz tán miatta? - kérdezte a férfi, miközben a vállára tette a kezét. - Vagy tán ő is hiányzik? - Talán csak a szentimentalizmus beszél belőlem - nevetett fel szárazon Hadra. - De mindegy is. Azért jöttem, mert célunk azonos. Lerombolni azt a korrupt rendet, amely felütötte fejét a Galaxisban. És mindazon gyűlöletes lényeket, amelyek lubickolnak ebben a világban. - Hát te is érzed a jelenlétét - bólintott En Sabah Nuur. - És a fiadét is... Sandor - ejtette ki a nevét. - Sith akarna lenni, de te már nem vagy sith. Mondjuk én se teljesen már... az entitás, amivé lettem... de mindegy is. Közelebb állok a sithekhez, mint te. S taníthatom őt. - Érdekes meglátás - bólintott a férfi. - És neked miért érné ez meg? - Szükségem van egy hatalmi bázisra. Hiába az enyém a legjobb hadsereg a Galaxisban, ha nem tudom használni, mert kis agrovilágokat kell felégetnem néhány csepp életenergiáért - felelte kertelés nélkül Hadra. - A bűnözőket, akiket Sandorra bíznál, add nekem. Ők bárhova eljutnak széles e Galaxisban, én pedig csápokként terjesztem ki a hatalmam. Hatalmassá válok, és ezáltal te is erősödsz, fiad pedig méltó sithé válhat egy nap. Ki tudja, talán halhatatlan lelkem következő hordozójává is. Testben és lélekben is sithként.
|
|
|
Ershan
Aug 17, 2021 21:24:53 GMT 1
Post by sithlord on Aug 17, 2021 21:24:53 GMT 1
-Kecsegtető ajánlat Hadra úrnő! -jegyezte meg En Sabah Nuur.-Ám legyen! A fiam Sandor legyen tanítványod! Tanulja ki azt az utat, amit követni akar! A szindikátusra azonban nekem is szükségem van, lehetne ez egy közös bázisunk! -mondta En Sabah, majd figyelte Hadra reakcióit. -Ám legyen bátyám! Segítsük egymást mint a régi szép időkben! -Hadra módfelett vidámnak tűnt, aztán belépett valaki, akire nem számítottak. Sandor Voren, mintha csak megérezte volna hogy a jövőjéről döntenek, rövid főhajtás után egyenesen Nuurhoz sietett. Pillantása Hadrára esett, máris érzékelte hogy valaki különleges az, akivel most találkozott. -Nahát fiam! Éppen most emlegettünk téged!Jöjj közelebb! Hogy sikerült a missziód a Fekete Naphoz? üdvözölte a fiút Nuur majd érdeklődve várta a beszámolót. A fiú azonban remegett a dühtől, s Hadra érzékelte benne az Egy Sith erejét és hatalmát. -Sikertelenül! Azok a pondrók egyszerűen kiröhögtek, szóba se álltak velem...Csak azért nem öltek meg mert a te fiad vagyok! -a kisfiú szeme sarkában könncsepp jelent meg a dühtől. Hadra odalépett hozzá, akár egy jó édesanya átkarolta a fiú vállát. Nuur különösnek találta ezt a reakciót. -Talán én segíthetek neked ifjú Sandor! -mondta hízelegve Hadra. Nuur pedig közölte megfellebezhetetlen akaratát. -Így van! Mostantól Hadra úrnőre bízlak, eztán ő lesz a Mestered! Fogadj szót neki és engedelmeskedj neki, mintha nekem tennéd! -Sandornak azonban nem tetszett elsőre az ötlet. -Ugyan mit tudna nekem segíteni? -kérdezte kétkedően, de valahogy mégis ösztönösen megbízott a nőben. -Meséljen erről neked maga Hadra úrnő! -válaszolt Nuur.
|
|
|
Post by Enz on Aug 17, 2021 21:50:58 GMT 1
- Sérti a füleimet a hitetlenséged, fiú - jegyezte meg Hadra, majd felemelte az ujjait, amikből villámok csaptak ki. Az energiakitörés szándékosan nem volt olyan erős, hogy ne tegyen kárt a fiúban, de arra pontosan elég volt, hogy elképesztő fájdalmat okozzon neki. A fiú féltérdre csúszott Hadra előtt, aki láthatóan élvezte a hatalma fitogtatását. En Sabah Nuur bármikor közbeléphetett volna, meg lett volna hozzá az ereje, de nem tette, csak nézte, ahogy a fiú agóniában, kínok között szenved Hadra kezei között. Ez egy lecke volt a számára, jól tudták mindketten. Aztán abbamaradtak a villámok. - De erre minden sith képes... hadd mutassak, inkább mást. Azzal az Erővel megragadta a fiút, és magához húzta, míg csak egyik ujja hozzá nem ért a homlokához. Körülötte sötétség jelent meg, és pillanatokon belül beszippantotta a fiút, aki semmit se látott. - Mi... mi ez? - kérdezte döbbenten. - Tértágítás - lépett elő a sötétségből Hadra, majd a tér elkezdett megtelni, csupa olyan dologgal, amely feszélyezte Sandort. - Képes vagyok egy külön dimenzióba röpíteni azt, akit megérintek, és elmémmel uralni ezt a teret. Aki ide bekerül, ritkán távozik élve. - Elképesztő - nyögte ki a fiú. Hadra csak mosolygott. - Ez a tudás és sok minden más ősi sith mágia a tiéd lehet... ha szolgálsz, mint mestered. - Igenis... mester - hajtott fejet Sandor, aki már térdre volt ereszkedve a korábbi villámlások miatt. - Megtanulsz majd félni és gyűlölni - közölte vele. - Egyszerre fogsz tisztelni és a halálomat kívánni. Kívánni a hatalmam, áhítozni utána, miközben szolgálsz... Én pedig tanítalak, ifjú Sandor. - Miért tanítasz ki, ha tudod, hogy meg akarlak majd ölni? - kérdezte a fiú, aki korához képest igen okosnak tűnt. - Mert ez a sithek útja - mosolyodott el, majd a tér szertefoszlott körülötte. En Sabah még mindig a helyén állt, és érdeklődéssel figyelte a jelenetet. - Kelj fel, Sandor, tanítványom. Hamarosan sith nevet érdemelsz majd ki magadnak. Most pedig menj, a harcosaim a hajómra kísérnek. Sandor nem pillantott vissza apjára, hanem elindult kifelé, Hadra pedig elégedettséggel figyelte, ahogy távozik. Ígéretes tanítványnak fog bizonyulni, érezte előre. Ebben a pillanatban azonban egy olyan jelenlétet érzett meg, amely hasonlóan markáns volt, mint En Sabah Nuuré, és pillanatok múlva egy összetéveszthetetlen alak jelent meg a terem sarkában, fehér köpenyt viselve. - Hát csak eljött szeretett nővérünk - ült ki gyilkos mosoly Hadra arcára. - És mégis hogyan? - kérdezte gyanakodva En Sabah Nuur. - Nemcsak hű harcosaim, de már kromag hadak is őrzik palotámat. - Úgy hiszed, hogy fizikai akadályok az utamba állhatnak? - tette fel a kérdést az alak, aki egy togrutának tűnt. - Ez egyébként is az én egyik otthonom, csak kölcsönadtam neked. Szemei azonban fehéren világítottak, világosan jelezve, hogy nem önmaga, hanem a Kívülálló, a Próféta beszél rajta keresztül. Mindhármuk közül ő volt a leghatalmasabb, de ennyi erőt egyetlen test se bírt volna el, így ezért a hatalomért azzal fizetett, hogy tudatát csak avatárokon keresztül tudta kivetíteni, erejének pedig csak egy részét adhatta át biztonsággal futárainak, hű végrehajtóinak. - Rég voltunk együtt így hárman. Nosztalgikus - jegyezte meg Hadra. - Az előbb hallottalak - jegyezte meg En Sabah. - Azért jöttél, hogy megállíts minket? - Az egyensúlyt biztosítom - felelte. - Ti tegyétek, amit a természetetek diktál. De ha Galaxisunk egyensúlya kerülne veszélybe... megállítalak titeket. - Ezt értsem úgy, hogy szabad kezet kaptunk? - tette fel a kérdést Hadra, de addigra az avatár eltűnt, mintha ott sem lett volna. - Akkor tartsd csak meg magadnak a titkaid!
|
|
|
Ershan
Aug 17, 2021 22:17:38 GMT 1
Post by sithlord on Aug 17, 2021 22:17:38 GMT 1
Nuur kicsit elcsodálkozott azon, mennyire gyorsan pörögnek az események. De azon végképpen, hogy a Kívülálló eljön aztán nem mond semmit csak lelép. Mindenesetre Hadra úrnő elégedettnek tűnt. Sandor pedig beteljesítheti a sorsát, amire elrendeltetett. A Kívülálló szavai eszébe juttattak egy ősi Próféciát, amely egy minden eddiginél hatalmasabb varázslatot aktivált. Méghozzá pontosan leírta az összetevőket amelyek szükségesek eme varázslat létrehozására...De ezen majd később ráér gondolkodni. -Urnőm és testvérem!-fordult Hadra felé. -Nem tudom mire célzott ez a némber, vagy ember vagy már magam sem tudom hogy mi, de ideje lenne megnövelnünk az erőnket! -mondta Nuur csipetnyi haraggal fűszerezett hanggal. -Elegem van abból, hogy bármikor keresztülhúzza a terveinket ha neki úgy tetszik! -Na igen, én se csípem az okoskodó nővérünket! -állapította meg gúnyosan Hadra. -A fiad mindenesetre ígéretesnek tűnik! -állapította meg elégedetten az Úrnő. -Nos...igen valóban! Annak tűnik! És rá még szükségünk lesz a későbbiekben!-s En Sabah máris felidézte elméjében az ősi szavakat amelyeket csak ő ismert. a Varázst, amelyhez szüksége lesz a fiúra... "Eljő a gyermek aki se nem fiú se nem gyermek, Pusztulás jár az útján!, Aktiválja hát az ősi varázst, Kiválasztott a választottak között! Egy aki nem ember s nem anya szülötte mégis ember, Ketten vannak a nővérek, akiket férfi nem érinthet! Hárman vannak a fiúk kik egymást szeretik csupán s mást nem! Négyen vannak az Ártatlanok,ősi vér zubog ereikben, kik bűnt nem követhetnek el! Mikor pedig együtt vannak a Választottak eljő a Vég, Apokalipszis, Négy lovas, háború s majdan halál, Eljő a Ragnarok s a világ örökre véget ér, Aktiválódik az Ősi varázs s a Káosz szava, Elkezdődik az új körforgás s új világ születik, Fele marad, fele pusztul beköszönt a Vér Hava, S a megmaradt világ és az Egyensúly helyére tétetik!" A teljes prófécia szövegét csak ő tudta, bár sejtette hogy előbb utóbb Hadrának is el fogja mondani. Vagy máris tud róla. Sandorra pedig szüksége volt, arra is hogy kitanulja a Sithek mesterségét és tudását, hogy aztán a végső harcban a segítségével eljöjjön a Ragnarok, az Utolsó ítélete ennek a korcs világnak... -Nos mik a további terveid hugom? -kérdezte végül Nuur az immár elégedett Hadrától. -Maradsz esetleg vagy máris menni készülsz?
|
|
|
Ershan
Sept 12, 2021 13:47:44 GMT 1
Post by sithlord on Sept 12, 2021 13:47:44 GMT 1
Miután Hadra távozott, a kromagok valamennyi vezetője leborulva imádkozott a tanácsteremben. Hadra ugyanis úgy döntött, éppen elegendő ideig maradt fivére honában, s inkább Sandorra akart koncentrálni...A fiú nem is sejti még, milyen szenvedések és gyönyörök várnak majd rá, ha a tanítványa lesz. Hadra ugyanis most hogy ismét nősténnyé vált, ki volt éhezve a kedvenc szórakozására:méghozzá zsenge és ifjú kisfiúkkal szeretkezni, s közben a Sötét Oldal hatalmával szenvedést okozni s mégis gyönyört elérni...Sandor kifejezetten tetszett neki, alig várta hogy a combjai között tudja! ezúttal az engedelmeskedned kell a Mesterednek duma, másra fog vonatkozni...
En Sabah meglepődve látta hogy milyen áhitattal imádkoznak a Kromagok, de nem hozzá hanem...Hadrához!
-Áldott légy Khali, Pusztítás Istennője! Áldott a fivéred Kroohaan, aki társad a világok pusztításában! -Kromanus áhítattal mormolta az ősi szavakat, miközben áhítattal nézte Hadrát amíg jelen volt. Jobb karján vörös koponyát megformáló tetoválás hirdette a Kromanus Klán hova tartozását. A Vörös Koponya, Khali az ősi Istennő szimbóluma volt, jelképe alatt milliónyi Sapiens világot semmisítettek meg a kromagok. Most pedig élőben láthatták a két Istenüket, akikért milliónyi Kromag áldozta életét...
En Sabah Nuur érezte, amint a Mana, vagyis őserő áramlik az imádatból felé. Ereje megnövekedett. Az ő hívei is követték a kromagok példáját, buzgón imádkoztak hozzá, az Ősi Istenükhöz. Végül En Sabah Nuur vetett véget a szertartásnak. -Híveim! -intett a hódoló és leborulva a földön fekvő követőinek.-Álljatok fel! Immár új kor virrad ránk! Az egyensúly végre helyreáll mert elpusztultak azok, akik felborították ezt! Eljött immár a mi időnk!
Hatalmas üdvrivalgás követte En Sabah Nuur szavait, majd a Nagyúr visszavonult lakosztályába, át kellett gondolnia a terveit. Hirtelen, miközben a lakosztályába tartott Kromanussal és legbelsőbb körével, hatalmas, késpengéhez hasonló fájdalom hasított a fejébe. Valaki, vagy valami közeledett! Egy LÉTEZŐ de MÉGSE LÉTEZŐ lény, egy abnormalitás és mégis ismerős tudat...Nuur nagyúr pontosan tudta ki az aki közeledik az otthonához, elméjében egyetlen név villant fel...
NEO
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 5, 2021 18:49:28 GMT 1
A Birodalom jelvényét viselő Missile Boat lassan, lapos ívű pályán törte át a légkör felső határát a Mor’mon Birodalom elpusztított, átalakított, átformált felszínű főbolygója felett, és a piramisok ékjei felett lavírozva a központi irányítás által megadott hatalmas palotaszerű építmény, a bolygón lévő egyik legnagyobb, tornyos piramis felé indult. A figyelmes szemlélő - már ha voltak ilyen avatatlan, vagy éppen avatott haditechnikaiszakértők még Ershanon egyáltalán - észrevehette volna, hogy a polneyei gyártmányúnak tűnő, hófehér Cygnus rakétás naszád alkatrészei és vonalai itt-ott különböztek minden altípustól, amely az EGB szolgálatában állt e galaxisban, oldalán pedig az EGB cosrai sasos jelvénye helyett a Második Galaktikus Birodalom Mélységi Felderítőre utaló felirat, és egy lángoló birodalmi jelvény díszelgett - de hát annyiféle fegyverneme volt a hatalmas Birodalomnak galaxisszerte, hogy az ershani irányító nem foglalkozott az ilyen apró nüanszokkal különösebben - a hajónak különleges, csak En Sabah Nuur legfőbb isten, nagyúr és hadúr személyes követői számára fenntartott belépőkódja volt, így azonnal átengedték a szent főváros legzártabb, legszentebb szekciója felé.
Neo természetesen extravagánsabb módot is választhatott volna a hagyományoshoz képest arra, hogy tiszteletét tegye Ershanon. Besétálhatott volna Nuur nagyúr tróntermébe közvetlenül, előbukkanhatott volna a föld alól, vagy éppenséggel valamelyik piramisból... mégis, a lehető legklasszikusabbat választotta, mintha csak az apja érkezett volna ide.
Az apja, igen… érezte az öregebbik Tierce éber, agitált jelenlétét a galaxis átellenes végén, valahol a Corporate-szektor határán, készülve egy találkozásra, amelyben legalább annyi feszült várakozás testesült meg az öreg emlékeiből - ráadásul Neo előtti emlékeiből, azokból az időkből, amikor még Neo Tierce nem létezett, és egy másik név, másik gondolat, másik szellem töltötte ki apja emlékeit, a helyet, amit később, ha rövid időre is, átvett az anyja, s amelyből maga Neo létrejött, megszületett, ha úgy tetszik -, mint amekkora tétje valójában volt az öreg Tierce és a Hapes császárnője közti találkának. Amely, nem kis részben pont ennek a bolygónak és urainak hála, ahová Neo éppen megérkezni készült, sokkal feszültebbnek és sürgetőbbnek ígérkezett, mint azt Neo eredetileg tervezte. Mint ahogyan arra emlékezett. Mint ahogy azt látta. Mint, ahogy történt.
A fiú megnyugtató, szavak nélküli gondolathullámot küldött apja felé, aztán bedöntötte a gépet és elvitte a rakétás naszádot még egy iskolakörre, miközben hagyta, hogy a látomást, ami sűrűsödni kezdett előtte, kitöltse az elméjét… a látomások, melyek útján az Erő és az idő keszekusza szálai egyre másra kommunikáltak vele, tisztánlátás helyett fakó, felvillanó képekben, úgy, mint ifjabb korában, amikor még csak tanulta ezt az egészet.
Neo Tierce érdekesnek találta a párhuzamot. Mert, bár sok idő és sok univerzum lényei feltételezték róla, hamisan, vagy éppenséggel idejekorán, Neo korántsem volt mindenható, megvoltak a maga kötöttségei és korlátai. Ahogyan nem látta tisztán az idő szövetének azon részét, ami számára a létezése előtti múlt volt, beleértve apja addigi életét és érzéseit azelőtt, hogy ő maga megfogant, létrejött volna, úgy saját és az általa felerősített hatalmak újdonsült akciói nyomán ezek egyértelmű lehetséges kimeneteleit sem látta már… ahogyan éppenséggel azt sem, ahogyan e világ ura olyan törést nyit, vagy éppen nyittat idő és tér szövetén, amelynek létezéséről korábban Neonak tudomása sem volt, ahogyan arról sem, hogy az ezen keresztül átáramló, a rettenetes Yuuzhan Vong hatékonyságával vetekedő idegen lények - akikből Neo ezidáig fajuk egyetlen példányát ismerte - létszámhátrányban lévő, sehonnan előtermő inváziós ereje először majdnem megdönti En Sabah Nuur hatalmát, aztán hirtelen és valahogyan az oldalára állva inkább a semmiből kiindulva hódoltatják a Hutt űr egy igen jelentős szeletét - akaratukon kívül is problémákat okozva ezzel a Tierce-család terveinek.
Mégis, Neot nem fűtötte a bosszúvágy, hogy elégtételt vegyen Nuur nagyúron, sokkal inkább a kíváncsiság. Valami történt, amire nem számított, valami, ami nem szerepelt a terveiben, és ami iránt érzett gyermeki tudásvágya felülírt mindent.
Lepillantott az alatta elsuhanó piramisok aljában hullámzó szerencsétlen tömegre és a gúlák tetején kínzott, szenvedő, eretneknek minősített még szerencsétlenebbek agonizáló, összetört testeire, miközben szenvedésük - az is, ami véget ért, és az is, ami még el sem kezdődött - ordított hozzá az Erőn át. Egymással vetekedő képek és villanások suhantak át Neo elméjén, miközben teste továbbra is a pilótaülésbe szíjazva repült a géppel együtt a piramisok és Ershan homokja felett, amelyből minden lett és amely semmivé tette az előző világot és civilizációt itt, Nuur nagyúr egyetlen csettintésére lényegében.
Neo látta a valóságot, látta, mennyi szenvedés zúdult a galaxis ezen sarkára, lényegében az ő döntése miatt, hogy egy olyan hatalom, sőt, olyan hatalmasok kezébe adja az idegkorbácsot és az ostort, akik elképzelése a galaxis rendjéről tulajdonképpen nem is állhatott volna távolabb attól a birodalmi, törvényes rendtől, attól az Új Rendtől, amit az Uralkodó képviselt, amiben az apja olyan rendíthetetlenül hitt, és amire Noel mindig is tanította, kisgyerekkorától fogva… és mindezt miért? A Győzelemért, apja és a Birodalom egy, igaz és egyetlen elvhű verziójának, az Egyesült Galaktikus Birodalomnak a győzelméért, ellenségem ellensége a barátom alapon… és látta, ahogyan mindez a szenvedés és rendezetlenség, a deviáns, magához hasonló és magától mégis oly különböző megtört, második esélyre ácsingózó, bukott mutánsok hada elborítja… hol a Birodalom ellenségeit, ahogyan eredetileg tervezte, hol pedig magát a Birodalmat.
Bár Neonak nem voltak igazán ebben a térben és ebben az időben társalkodópartnerei, biztos volt benne, hogy ha Sayrin itt lenne, ebben az univerzumban, és ebben az időben, rá meresztené gyönyörű, könnyes szemeit, és megkérdezné… miért, Neo? Miért okoztál ennyi szenvedést ezeknek a szerencsétleneknek? Kiknek a kezébe adtak a hatalmat, ami nem illeti őket? Mitől hozza ez közelebb a Birodalom győzelmét? Mivel segítesz ezzel bárkin? Miért, Neo? Miért gondolod, hogy te jobban tudod?
És Neo bizonyos volt benne, hogy ha Noel itt lett volna, itt ült volna mellette a pilótafülkében, ugyanezt kérdezte volna. Meddig mennél el, Neo? Lepaktálnál bárkivel, nem igaz? Apád miatt. A Birodalom győzelme miatt. A Te Birodalmad, a Ti Birodalmatok győzelme miatt. Annak a Birodalomnak a győzelméért, akiket a galaxison túli semmibe száműztek, akiknek hazáját elpusztították, zászlaját a sárba tiporták legközelebbi szövetségeseik, barátaik, bajtársaik, akik maradványának, éhező, hazátlan menekültjeinek az élén oly sokáig tehetetlen voltál, apád örökségével a válladon, akiknek nem számított más, csak az életben maradás, akik miatt akár magával az ördögi Yuuzhan Vonggal is képes lettél volna szövetségre lépni, Neo, nem igaz? Vagy meg is tetted? Vagy még nem, de meg fogod?
És Neo bizonyos lett volna benne, hogy ha S’hanar itt lett volna, mellette, vagy akár az a lelkesedésében ostoba é elővigyázatlan Gul Dukat, azt mondták volna, helyesen cselekszik, Kormányzóm. A Birodalom győzelme nem Coruscanton kezdődik, hanem ott fejeződik be. És nem a Polneyeon, mert ott teljesül be. Hanem itt, a végeken, ahol a szerencse és a világrend első két-három fordulásától talán még senki sem várná, hogy a végén ez egyesíti majd a galaxist az Új Rend jelvénye alatt, mert mind egy terv része… egy grandiózus terv része, amely valójában nem más, mint pillanatképek sorozata. Döntéseké, melyek szerteágaznak, mint egy fa ágai. Minden döntés egy-egy új valóság.
Ha Neo fel tudta volna rajzolni az Erő és az Idő képzeletbeli fáin azt az egyetlen vonalat, amely a Birodalom győzelméhez vezet, már rég megtette volna. Egyszerű, csábító, vészesen hatékony megoldás lett volna, de Neot nem kötötték afféle jedi szerénységi fogadalmak, hogy erre ne mondott volna igent. De ez nem így működött. A csomóponton túl nem egy út volt, hanem újabb csomópontok. Csak a magukat időn és téren túli katedrálisokba záró, öntelt matematikusok és kultisták vélték azt, hogy az Idő és az Erő vonalai egyetlen irányba, egyetlen áhított végpont felé tartanak, de Neo bizonyos volt benn, hogy ez korántsincs így. Nem az egyetlen helyes út megtalálása számított, hanem az, hogy ki és milyen gyorsan tud reagálni a csomópontok, gócok változására.
Neo pedig tudta, hogy ha valamiben, akkor ebben a legjobb az apja, Grodin Tierce. Az impulzív válaszokban, a változó körülményekre történő gyors reagálásban, az improvizatív stratégiában. Ő pedig nem tehetett mást, mint hogy felrajzolja az ágakat az Erőn át. Holttesteken át. A piramisok tetején megerőszakolt nemárulók vérével, suttogta a fülébe Noel és Sayrin, és a többiek a Waitakere-ről. A halott klónok. Ez lenne a Birodalom békéje, Neo?
És Neo látomása tovább haladt, a Birodalom békéje kiteljesedett előtte. Látta a jövőt, amelyben ő hozza a döntéseket. Látta a jövőt, amelyben nincs áldozat, nincsenek kompromisszumok, és nincs bizonytalanság. Ahol Neo Tierce, a Birodalom vezetésére objektíve legalkalmasabb személy kiteljesedik. És új és új Neo Tierce-k követik a trónon. I. Neo. II. Neo. XXI. Neo... és így tovább... a tökéletesség konzerválása évezredekig... mígnem az egész birodalmi béke nem omlott mégis porrá, olyanná válva Coruscant legdicsőbb, legnagyratörőbb álmából, mint ezek a piramisok itt a galaxis szélén. Rurálisan primitívvé. Fájdalmasan egyszerűvé. Galaxisszerte.
Mert áldozat nélkül nincs győzelem, mondta magának Neo, miközben a leszállóplatform felé kormányozta a naszádot, kijőve a látomásból. Már csak az a kérdés, ki hozza az áldozatot... Újabb kép villant elő, vörösbe, fehérbe, feketébe öltözött egyházfiakról, akik azt ordibálták, minden klón és minden klónozás szentségtörés, akkora szentségtörés, mint az Erőt használni, és mind közül ezeknek a kettőnek a kombinációja a legnagyobb szentségtörés... komor tekintetek villantak meg Neo szemei előtt, lángoló klóntartályok, összetört laboratóriumok, és egyik másik hamukupac tetején olyan jelvényekkel kántáló kultisták, mint amilyeneket egyik-másik piramis tetején is látott. Ma őket áldozzák, gondolta Neo... de mi lesz, ha holnap, egy másik holnapban az én fajtámat?
Az utolsó kép, ami saját lelki szemei elé villant, még fontosabb volt. Konvergenciát érzékelt, a galaxis sorsát alakító erők találkozását... itt, igen, Ershanon. Ezért jött ide, nem csak az apja szavai miatt, nem csak a Hutt űrben kialakult káosz miatt. Már előtte ide tartott. Mindig is ide tartott. Itt, és nem csak itt. A másik góc a galaxis átellenes oldalán, tőle és az apjától a lehető legmesszebb tátongott, üresen, mint egy halott gungan végtelen és időtlen lelke. Neo pedig nem lehetett egyszerre két helyen egy időben és egy univerzumban. Választania kellett Ershan és Jedha között, és az előbbi hívását választotta.
A hangárban, ahol leszállt, egy hajlott hátú, csontsovány akolita várta. - Nuur nagyúr várja magát, úrfi - hajolt földig az aszalvány. Meg sem lehetett állapítani, milyen fajú. - Azt üzeni, hamarosan a többi vendég is megérkezik, de addig beszéde van Önnel. - Igen, nekem is beszédem van vele - biccentett Neo. - Vezess hozzá, sürgősen.
...
G’Kar cirkálója az Ershan legszélén, a katonai záron túl lépett ki a hipertérből, és azonnal lopakodó üzemmódba váltott, remélve, hogy további összeütközés nélkül bejuthat. G’Kar többször megpróbálta hívni Monroe-t, de régi ismerőse és bajtársa nem válaszolt. A személyhívóját nem is jelezte egyetlen szenzor sem a rendszerben, ami azt illette.
- Furcsa egy világ ez - jegyezte meg a Sárkány, aki összehúzott szemöldökkel figyelte a közeledő bolygót. - Komolyan azt mondod, ezen a szemét- és homokkupacon él a jövendőbeli mesterem? - Több van emögött, mint ami az avatott szemnek látszik, Nihl nagyúr - közölte a Sárkánnyal G’Kar elgondolkozva, automatikusan új nevén szólítva szövetségesét. - Gyájj dikmán, há mennyi hamauk, há itten jau meleg lesz - tette hozzá a párost mindenhová elkísérő tof bűnvezér, Ko Lompar.
- Nagykövet, bejövő hívás az ershani irányító központtól - szólalt meg egyszer csak a komtiszt. - Katonai kódolás... uram... ezt látnia kell! - fehéredett el a G’Karral azonos fajba tartozó hüllőszerű zászlós. - Ez a kód... - Mi a... - képedt el G’Kar. - A rendszer felismeri... barátiként azonosítja a hajónkat.
- 008-025-215-ös Kromag cirkáló, sikeres azonosítás, közölje visszatérésének célját és eltérésének okát a flottája részére megadott támadóvektortól - közölte egy erős akcentussal beszélő, valószínűleg Abdul-sorozatba tartozó irányító a vonal túlsó végén. - Kromag cirkáló? - lépett az álmélkodó G’Kar mellé a Sárkány. - Errefelé így ismerik magukat? - Nem... nem errefelé - szorult ökölbe G’Kar keze. - De hiszen ez lehetetlen.
- 215-ös Kromag cirkáló, igazolja vissza az azonosítást! - ismételte ezúttal türelmetlenebbül a felszólítást a navigációs Abdul. - Itt... itt a G’naqua csatacirkáló - köszörülte meg a torkát G’Kar. - Az elöljáró Gikarrus tábornok, hadban a negyedik.
- Verifikáció a Kromag Flotta központi adatbázisával... - Abdul mögött sisteregtek az újonnan telepített ershani adatfeldolgozó berendezése. - Sikeres azonosítás, üdvözöljük önöket. Kérem, dokkolás után keressék meg a dokkmestereket és a nyilvántartó mestereket, valami hiba lehet a Kromag Agyközpontból lehívott adatokban. Ott maguk eltűntként szerepelnek. - Természetesen, tisztázzuk, bizonyára csak valami félreértés - hebegte G’Kar, majd lerogyott a parancsnoki székére. - Mi volt ez az egész? - kérdezte a Sárkány csapdát sejtve. - Gyájj és ki a rákok ázok á krománok? - tette hozzá Lompar. - Há gyíkkar mester sause mondta, hogy kromán, vágy mi.
- Még… még nem tudom - rázta a fejét G’Kar. - Monroe láthatóan nincs itt a rendszerben, de beengedtek minket. A népem, a régi népem, az eredeti népem azonosítójával! - hirtelen felpattant és megragadta a meglepett Sárkány gallérját. - Hát nem érted, Nihl nagyúr? Itt vannak! - Kicsodák? - rázta a fejét a nagai. - A népem... - vigyorodott el G’Kar és a legénységére pillantott. - Nem vagyunk egyedül, barátaim! Itt vannak a testvéreink!
Mire az egész híd kántálni kezdett valamiféle ősi, a Sárkány számára ismeretlen dalt... Krum bun krum bun toba bate krum bun brav kro’mun...
|
|
|
Ershan
Nov 5, 2021 20:44:48 GMT 1
Post by sithlord on Nov 5, 2021 20:44:48 GMT 1
En Sabah Nuur már akkor megérezte a különös vendéget, amikor az még bőven távol volt a bolygótol. És megérzett másokat is. Egy kromag, aki mégse ezek közé a kromagok közé tartozott. Vagyis az új harcos klánjának egyik tagja már régóta itt volt ebben a galaxisban, ezt világosan érezte az illető lenyomatán. És volt még valaki...egy Sötét Oldali entitás, egy Sith...Nocsak!
En Sabah módfelett elégedetlen volt azzal hogy ez az önfejű Sandor és a húga Hadra, egyszerűen csak lerohanták a Hutt űrt! Korai és nagyon durva volt, ráadásul beleköptek a levesébe. Ő egészen másképpen képzelte el azt, ahogyan a Hutt űr a kezébe kerül, de végülis jól alakult így. En Sabah Nuur ugyanis a Káoszt mindennél többre becsülte. Trónszékén ücsörögve, éppen a jelentéseket olvasta a Konklávéról, ahova a Luminista és a Mormon erlöljárókat is meghívták, nagy meglepetésére, amikor az akolita bevezette a vendégét, akit oly régóta várt már. -Üdvözlégy Neo Tierce, már vártam rád! -intézte nyájas szavait a különös vendég felé Nuur Nagyúr.
Kromannus tábornok éppen a Hutt űri jelentéseket olvasta, amikor belépett az egyik kromag százados. -Elnézését kérem uram, de ezt látnia kell! -azzal egy holodiszket nyújtott át a meglepett tábornoknak. amit Kromanuus a felvételen látott, alapjaiban rengette meg a lelkét. Régóta eltűnt testvére Gikarrus élt! Ráadásul itt van ezen a bolygón! Gikarrus a Kromagok egyik hőse, aki legyőzte a humán ellentámadást a Kromag anyabolygón! Kromanuus alig akarta elhinni hogy ez lehetséges... -Vezessék ide a bátyámat és a vendégeit is! Azonnal! -utasította a századost Kromanuus türelmetlenül. -A bátyját? azt akarja mondani hogy.... -Igen pontosan azt! Ő nem más mint Gikarrus, népünk hőse! Igyekezzen! A százados elsietett, Kromanuus pedig türelmetlenül várta hogy ismét találkozzon régóta nem látott testvérével.
|
|
|
Ershan
Nov 6, 2021 19:08:38 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 6, 2021 19:08:38 GMT 1
G'Kar, azaz népe eredeti nyelvén Gikarrus az egyik, az újonnan érkezett Kromag erőknek fenntartott piramiserődben találkozott rég nem látott rokonával, Kromanussal. Szenvedélyesen megölelték egymást, meglapogatták egymás vállát. - Buna ziua, testvérem, halottnak hitt testvérem - üdvözölte G'Kart Kromanus. - Már rég lemondtunk rólad és a hajódról. Eonok óta. Miután eltűntél Zahad'dum fekete pulzárja felé vezető utadban. - Különös anomáliákat láttam, különös helyeken jártam, univerzumok és galaxisok között - magyarázta G'Kar. - Nagy ritkán találkoztam a hozzám hasonló utazókkal, de az én népemmel sohasem. El sem hiszem, hogy itt vagytok. - Otthonunk elveszett, menekülnünk kellett - magyarázta Kromanus. - Majdnem elfoglaltuk ezt a birodalmat ebben az univerzumban, de aztán valahogy rádöbbentünk, hogy az uralkodója rég elveszettnek hitt istencsászárunk. - Jómagam, amikor korábban hallottam felőle, úgy tudtam, hogy nagy hatalmú nagyúr, de nem tudtam, hogy valamiféle kiválasztott lenne... - hümmögött G'Kar. - Mondjuk én elég sok nagyurat és elég sok hatalmat szolgáltam már a galaxis ezen szegletében.
- Mindig is kétkedő voltál, de hithű kromag, aki mindig a megfelelő pillanatban áll át az ellenséghez - mosolyodott el Kromanus. - Várd csak ki, amíg találkozol az istencsászárral. Hamarosan jelentést teszek neki, azért rendelt vissza. E világ galaxisának Hutt űr nevű része immáron uralmunk alatt áll! Krum bun! - Krum bun! - értett egyet G'Kar, aztán gondolkodóba esett. - Nem féltek attól, hogy a galaxis nagyhatalmai célpontnak tekintik majd a nagyúr Birodalmát emiatt a támadás miatt? - Rettegnek a nagyúr nevétől, úgysem merik! - lelkesedett Kromanus, aztán megvonta a vállát. - Különben is, majd legfeljebb átállunk az ő oldalukra, nem igaz, fratii? - Csodálkozom mindenesetre, hogy Monroe barátom, a Főapostol nem tiltakozott az invázió ellen - jegyezte meg G'Kar. - Már persze nem akarom megkérdőjelezni a Nagyúr döntéseit... - Én is hallottam arról a köpönyegforgató humánról - biccentett Kromanus. - De ha tudna az egészről, akkor sem tudna tiltakozni. A Nagyúr a Klih'gohn nevű népséghez küldte tárgyalni.
G'Kar most már elkomorult. - Akkor ki felel most itt a külügyekért? Mi lesz, ha tiltakoznak a Birodalmak, vagy a Köztársaság? - Tudom is én, majd Voren nagyúr megöli őket is - heherészett Kromanus. - Inkább azt mondd el, téged mi szél hozott ide. - Egy tanítványt hoztam a nagyúrnak - magyarázta G'Kar. - Itt tartózkodásom alatt alaposan megismertem a Sith nevű kultuszt és követőit. Egyebek mellett - mosolyodott el. - De nem válaszoltál a kérdésemre, testvérem. Ki intézi itt most a diplomáciai dolgokat? - Miért érdekel? - kérdezte Kromanus. - Magam is afféle nagykövetként szolgáltam ezeket a hatalmakat errefelé - magyarázta G'Kar. - Kitanultam ezt-azt, a diplomácia csínját-bínját. - Hát, tudom is én, testvérem, valamelyik Apostol, gondolom - vonogatta a vállát Kromanus. G'Kar látta rajta, hogy nem különösebben érdekli az ilyesmi, de hát Kromanus régen is ilyen volt, emlékezett rá. Előbb lőtt, aztán kérdezett, végül pedig általában átállt a másik oldalra. - Talán Koriander, vagy Korihoor, vagy Koriantrum. Vagy hogy hívják ezeket.
- Szeretnék veled menni, amikor jelentést teszel a nagyúrnak, addig pedig betekinteni a külügyi üzenetváltásokba - somolygott G'Kar, aki egyre inkább kezdte átlátni, hogyan tehetné itt hasznossá magát. - Ezt elintézhetem neked, testvérem - hümmögött Kromanus. - A mor'mon fejbólogató papok rettegnek tőlünk, tudják, hogy bármikor kiirthatjuk őket, ha úgy tartja kedvünk. Ki tudja, egyszer még NagyKromag Birodalom lesz ez, ehehe. - Csak halkan - csitította G'Kar. - Még meghallják. Inkább intézd el nekem a hozzáférést.
...
Neo nem hajtott térdet Nuur nagyúr előtt, de nem is sietett elé, hogy kézfogással üdvözölje, vagy esetlegesen arra kényszerítse, hogy felálljon a trónjáról. Egyszerűen csak állt előtte, összefont karokkal. - Végtelen világok uralkodója - mondta végül. - Köszönöm, hogy vendégül látsz... - körbepillantott. - Látom, új világod formálása gyors ütemben halad. - Felnyitottad a szememet, Neo Tierce, én pedig azóta messzebbre látok, mint valaha - bólintott En Sabah Nuur. - Rég elveszett testvéremre is rátaláltam - tette hozzá. - És váratlan szövetségeseim is akadtak, akik istenként tisztelnek! - heherészett. - Olyan univerzumok erői sorakoztak fel melletted, melyekbe korábban nekem sem volt bejárásom - biccentett Neo komoran. - De terjeszkedésed meg kell, mondjam, gyorsabb, mint amire szövetségeseink számítottak. A nem megfelelő időzítés pedig akár káros is lehet... - tette hozzá. - Minek szarakodni, ha a Hutt űr és pórias népei kezemben lehetnek már most! - csattant fel En Sabah Nuur. - Tán megkérdőjelezed, hogy én és nővérem jogosan uraljuk-e azt a területet? - Nem kérdőjelezem meg - mosolyodott el Neo. - Amit megszerzel, és meg tudsz tartani, végtelen világok uralkodója, az az erősebb jogán a tied. Csak arra kérlek, ne feledd, szövetséget ajánlottam neked eredetileg. Közted, erőid és a Birodalom között. A szövetségesek pedig közösen tervezik meg lépéseiket - tette hozzá.
- Tényleg emiatt jöttél el idáig? - nevetett fel Nuur nagyúr. - Nagyobb hatalommal bírónak ismertelek meg, Neo Tierce, semminthogy rendszerekről és térképekről vitatkozzam veled! - Nem is kell - biccentett Neo. - A Birodalom elküldi majd a követét, akivel ezt egyeztethetitek. Én csak felhívtam rá a figyelmed, nagyuram. A konvergencia miatt jöttem. Nagy erejű, mégis kitaszított erőhasználók tartanak ide - magyarázta Neo. - Érzem, hogy egy csomópont formálódik belőlük, belőlünk. Páran talán meg is érkeztek már - pillantott körbe. - Mindegyikük fontos ahhoz, hogy szövetségünk tovább terebélyesedhessen, és más államok is a közös célunkhoz csatlakozzanak e galaxisban. Fogadnunk és formálnunk kell őket... csakhogy... - hunyta le a szemét Neo. - Még egy csomópont is van. Messze innen. Egy olyan világon, amelyet e civilizáció zarándokai keresnek már évezredek óta. A szent Jedhán.
- Ismered a szent planétát, ugye? - pillantott Nuur nagyúr Neora. - Magad is jártál ott. - És úgy véltem, cselekedeteim nyomán az ottani gócpont feloszlik - Neo a tróntermet tartó oszlopsor egyik eleméhez sétált és ujjait elgondolkodva végighúzta az újraformált homokból megkövült anyagon. - De nem így történt. Az ottani eseményeknek is jelentősége van, oda kell küldenünk valakit, nem gondolod? - pillantott En Sabah Nuurra. - Talán az újonnan érkezők közül...
Hirtelen egy akolita lépett be és térdet hajtott.
- Nagyságod... nagyságok. A nagai, aki Gikarrus tábornokkal érkezett, audienciát kér. Ezen kívül távolfelderítőink két további azonosítatlan hajót észleltek a rendszerünk szélén. Gul Rahim kérdezi, hogy elfogja-e őket. Mindkét hajó a hajdani ESB jelzéseit viseli - remegett meg az akolita hangja. Félt, ha Nuur nagyúr ezen felbőszül, menten hamukupaccá őrli. - Az utazók, akiket várunk - szólalt meg Neo. - Egyszerre kellene találkoznunk velük, szerintem... de ez a te palotád, és a te birodalmad, nagyúr - biccentett Nuur felé. - Te döntesz a sorsukról.
|
|
|
Post by sithlord on Nov 27, 2021 10:59:52 GMT 1
-Nos jöjjenek hát a nemes vendégeink! -utasította az embereit En Sabah Nuur, majd Neo felé fordult. -Te pedig barátom, érezd itthon magad, hisz nem oly sok mindenben különbözünk! -Köszönöm a vendéglátásodat hatalmas Uralkodó! -viszonozta En Sabah szavait Neo, bár nem hajolt meg előtte, ez méltóságán aluli lett volna, de En Sabah mégis érezte, hogy egyenrangúak és Neo tiszteli valamennyire őt! -Amiről hallanod kell, egy ősi prófécia kedves Neo! Egy prófécia, amely a galaxis sorsát is megváltoztathatja! EZ a lényeg nem a csetepaték, amiket az ostoba fiam okozott! -En Sabah hangja átmenydörgött a termen, éppen akkor amikor belépett Kroomanus és G'Kar másnéven Gikarrus. -Kíváncsian hallgatom! -válaszolta Neo rezignáltan. Már megint egy titkos Sith vagy egy ostoba prófécia, amit aztán kicsavarnak és háborút indítanak a nevében...Kissé már unta ezeket a misztikus baromságokat, mégis, amikor En Sabah felolvasta neki a Próféciát, érdekelni kezdte. En Sabah végül befejezte a Prófécia felolvasását, majd kíváncsian fürkészte Neo arcát, reakciókat várt. Neo azonban kifürkészhetetlen volt. Hirtelen megpillantott két alakot, egyiküket ismerte, G'Kar volt, a másik alak kiköpött mása volt. A két alak illendően meghajolt, majd a lényegre tért. -Dicsőséges urunk és méltóságos vendég! -kezdte ájtatosan Kroomanus. -Hadd mutassam be neked rég elveszített fivéremet, Gikarrust! -En Sabah tekintete megvillant, majd széles mosoly jelent meg rajta. -G'Karr nagykövet! Ismerem őt már régóta, hasznos lenne ha szolgálatomba lépne! Mint...Mormon Nagykövet!
Kromanuus úgy ledöbbent hogy pislogni sem mert. A Nagyúr tudja, tudta mit is akarnak! Hatalmasabb mint hitte! Gikarrus máris meghajolt, arcán ájtatos kifejezés jelent meg, Neo pedig érdeklődve figyelte a kis jelenetet. -Örömmel szolgállak Népem Megmentője! -En Sabah bólintott és elfogadta Gikarrus hódolatát. -Csak aztán nehogy elárulj engem is, mint annyi más megbízódat Nagykövet úr! Mert akkor kiirtalak ebből a valóságból, de még a leszármazottaidat sőt a családodat is! -Kromanuus torkában gombóc formálódott, ő volt az egyik családtag ugyanis. -Ilyesmire nem kerül sor Nagyuram! -G'Kar remélte, hogy ennyi elég lesz En Sabahnak ahhoz, hogy elengedje őt és végre tehesse a dolgát.Amire született, a Kroomag nép felemelkedését szolgálni. -Rendben! Mától te vagy a Nagykövete államunknak, máris megkapod első küldetésedet, elsimítani ezt a kis botrányt amit ostoba fiam okozott! Tedd a dolgod! -Gikarrus és Kromanuus megkönnyebbülten léptek volna a távozás mezejére, de Em Sabah nem engedte. -Csak ne olyan sietősen uraim! Várjuk meg a többi vendégünket is! Neo Nagyur, íme a Nagykövetem! -mutatott Gikarrusra En Sabah. -A Hutt űrrel és a többivel kapcsolatos részleteket vele beszéld meg a továbbiakban, illetve javasold kérlek hogy hova küldjem őt tárgyalni! -Neo biccentett. -A részleteket majd elmondom, most viszont térjünk vissza a Próféciára! Miről szól és mire szolgál? -Neot ugyanis most már jobban érdekelte az új info, mint az hogy ki lesz a Mormon Nagykövet. -Várjuk meg a vendégeinket és utána elmondom! -válaszolta Nuur Nagyúr -Rendben mylord! És ki az akit a Jedhára küldesz majd el? Erre még nem válaszoltál! -Neo már tudta a választ, de azt akarta hogy En Sabahtól is hallja. -Nővéremet, Hadrát küldöm oda, egykor az övé volt az a szeméttelep! Ha valaki, akkor ő tudja hogy mit kell ott tennie, hogy a segítségedre legyen!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 27, 2021 20:12:57 GMT 1
Mialatt Neo, G’Kar és Kroomanus a nagyteremben beszélgettek Nuur nagyúrral különféle dolgokról, a nagyúr mentális csápjai útján kiadott parancs eljutott a bolygó tartózkodó akoliták, hadvezérek, apostolok és egyéb mor’mon funkcionáriusok elméjéig, vagy jobb híján közvetítő küldöncökön keresztül a nagyúr szellemi és Erőn át ható üzeneteit ilyen módszerekkel fogni képtelenek füléig, hogy a nagyúr vendégeit, akik vagy még a bolygó körül kószáltak, vagy minden bizonnyal már le is szálltak valahol, haladéktalanul megfelelő fogadtatásban kell részesíteni, be kell engedni, és a Nagyúr központi piramisának nagy fogadótermébe kell kísérni, mindenféle késlekedés nélkül. A G’Karral érkezett vendégekkel volt a legkönnyebb dolguk, hiszen amíg az újdonsült, most kinevezett Mor’mon nagykövetet, számos másik ezen és más galaxisbéli állam korábbi nagykövetét azonnal régi bajtársa és rokona, Kroomanus tábornok elé kísérték a viszontlátás elősegítése végett, addig vendégeit pazarul berendezett, korábban minden bizonnyal a von Khosrau uralkodó ház valamelyik sarjának kényelmét szolgáló bútorokkal és dísztárgyakkal telerakott terembe kísérték - csak azért nem a hajdanvolt ershani uralkodók termeinek, vagy szálláshelyeinek egyikébe, mert hiszen azok elporladtak, amikor Nuur nagyúr újrateremtette, újragyúrta Ershan szellemi, anyagi és élő világát, régmúlt időkből származó, elfelejtett, majd újra tudatára ébredt hatalmánál fogva. Innen-onnan összelopkodott bútorok persze akadtak, amelyeket a szomszédos rendszerekből visszahozva a szolgák néhány lakosztály erejéig újrateremtették a régi, fényűző, selyemkárpitos, puha párnás Ershant... Nuur nagyúr vendégeinek persze, kizárólag. Az ellustító kényelem azonban a két vendég közül csak a kevésbé prominenset vonzotta. A tof Ko Lompar azonban látható elégedettséggel heverészett valamiféle extra puha, bíbor hímzésű vánkoson, miközben egyre másra falta az elé helyezett aranytálakból a szomszédos, a Mor’mon tisztogatás legmesszemenőbb, molekuláris szintű verzióját elkerülő rendszerek exportgyümölcseit, miközben az egyik szolgával veszekedett. - Gyáj, há mi áz, hogy há nincsán mindán holocsátorná! Há hogy fogom így mágnézni az ásztoriászi fogátvársenyt, a vronskürvongrák ágyen meg, dicsak! Há ki ván má a gyíkum is á jauslós műsorral mág ázokkál a kivégzísekkel, há mindig ugyánáz a zsigerelís, meg állandóan ázá a rágyá verte reklám, hogy vágyek válámi káünyvet, hát hogy a devlába venník há olvazsni sem tudok gyájj...A szolga hajlongva, alázatos elnézéskérések közepette próbálta elmagyarázni a mélyen tisztelt tof vendégnek, hogy csak a Nuur nagyúr által engedélyezett holocsatornák sugározhatnak még a vendégeknek is, de a lakosztály másik végében már órák óta fel s alá járkáló, magában idegesen mormogó Nihl nagyúr hirtelen feléjük perdült és rárivallt a tofra: - Várj csak, Astoriast mondtál és fogatversenyt? - Aztat’e - bólogatott meglepetten Lompar. A Sárkány gyakorlatilag azóta nem szólt hozzá, hogy G’Kar legénysége és a helyi kromag testőrök lekísérték őket a lakosztályba, majd faképnél hagyták őket. A Sárkánynak persze megvolt erre a jó oka - bár a Sötét Oldal azt súgta neki, hogy ez a különös, idegen rendszer valóban tele van potens, hatalmas Erőhasználókkal, és bár szeretett volna már találkozni velük, közben kétségek is gyötörték otthoni terveivel kapcsolatban. Takeda nagyúrral már jó ideje nem tudott kapcsolatot teremteni, a holokronokon keresztül csak a Manchun érte el Hachisuka nagyurat, de neki nem voltak első kézből származó információi az Astoriason zajló eseményekről, ahonnan csak olyan pletykák jöttek egyéb forrásokon keresztül, hogy egy meglehetősen brutális merényletsorozat ellenére elindultak a galaxisszerte kedvelt fogatversenyek, a pilóták között pedig ismeretlen újoncok is megjelentek - a Sárkány egy korábbi holohírben már felismerte az egyik csapat beugrójaként Taalia úrnőt, tehát bizonyos volt benne, hogy újdonsült tanítványa elérte a rendszert, de a részleteket nem ismerte… és kapcsolatba sem tudott lépni az Éjnővérrel sem, csak a jelenlétét érezte az Erőn át, de a holokronja kvázi “foglaltat” jelzett, a rendszerben maradt, hozzá hű nagai Expedíciós zászlósúré, Hachisukáé pedig egyáltalán semmit. A Sárkány aggódott miatta, hogy a volt vezérpilóta kompromittálódhatott a nagai hatóságok előtt, és, hogy ez talán összefügg a hűséges konspiratőr Takeda eltűnésével, de azt sem lehetett kizárni, hogy a másik két zászlósúrnál az Erőközeli mágiák és egyéb okkult trükkök és fogások terén jóval szűkebb ismeretekkel bíró Rokkaku egyszerűen rá sem jött, hogyan kövesse a Sárkány, jogos uralkodója és végső nagyura instrukcióit, és egyáltalán hogyan is aktiválja a nála hagyott holokront, amelyen keresztül beszélhetnének. És bár eddig nem említette Lomparnak, csak G’Karnak, hogy hová és miért küldte el még útközben Taaliát, és miért döntött úgy, hogy eredeti tervével ellentétben mégsem hozza magával erre a bolygóra, most mégis megragadták a képzeletét a tof elkrákogott szavai és kizökkentették lamentálásából, amelyből eddig megpróbálta kizárni nagy hangú és áporodott szagú, ideiglenes lakosztálytársát. - Mit tudsz arról a rendszerről, vannak ott kapcsolataid, Lompar? - szegezte neki azonnal a kérdést a Sárkány, figyelmen kívül hagyva a kijárat felé oldalazó szolgáló ajvékolását. A tof böffentett egyet és feltápászkodott. - Há hogyná lánnének, Zsárgány uraság! Jauravaló tof tezsvíreim szokták összeszedegetőzni á ráuncsokat miután a fáin pilótások báfejeztík a kergetőüzést, dicsak. Há mindenkit izsmárünk ottán. Jó fím!- Oda küldtem Taaliát - magyarázta a Sárkány. - De eredetileg nem a fogatok miatt. Viszont az az érzésem, belekeveredett. A rendszer létfontosságú jövőbeli terveim következő fázisa szempontjából, és attól tartok, az ottani híveim bajba kerülhettek - a nagai maga sem tudta, miért bízott ebben a loncsos tofban, ha másért nem, talán azzal magyarázta volna, hogy ha G’Kar is a bizalmába fogadta, akkor ostoba fennhéjázás lenne a népei közti ősi ellentét miatt megtagadni tőle az információkat. - Gyáj Kés báty’a, ne ággóggyon, Ko Lompar megkírdi a tezsvíreket az Asztorián! - ígérgette a tof. - Csák engeggyík mán meg ezek a devlá cülücök, vágy mík ezek, hogy há eggyet má hádd telefonájjak, de az ő komlinkjükön, dicsak. Csák oda a szomzíd rándcerbe, á Bla’ha-ra, gyajj. A Sárkány már éppen a lakosztály ajtaja felé fordult volna, hogy intézkedjen, amikor az felemelkedett a plafonba, és az előbb kioldalazó szerencsétlen akolita szolga helyett egy alacsony, kopasz, fehér képű, fekete kámzsába öltözött, feketére kihúzott szemű alak dagályoskodott be rajta, akinek a nyakában ott lógott a Mor’mon főtisztségviselők medalionja. - Engedelmükkel, nagyságok, Korinthosz apostol vagyok, Őfelsége és Őistensége a leghatalmasabb istencsászár, En-Sabah-Nuur udvarmestere - hajlongott az akolita. - Őfelsége és Őistensége mihamarabb látni kívánja magukat a nagyteremben. - Máris megyünk - biccentett a Sárkány, majd felemelte az egyik kezét, figyelmeztető tartásban. - De az audiencia után azonnal szükségünk lesz egy kódolatlan holoszóró berendezésre, amelyen elérhetőek az astoriasi fogatversenyek közvetítései. - Roppantmód sajnálom, nagai uraság, de az ilyesmi tiltott szent városunkban, mint minden más káros szenvedélyeket magával hordozó sporttevékenység is - tárta szét combvastagságú karjait Korinthosz apostol. - Tudják, fogadás, száguldozás, egészséges életmód... pfujj, hitetlen szemét. Egyházunk és társegyházaink tiltják az ilyesmit, úgy bizony. - Nem szórakozásból kérjük - emelte fel ismét a kezét a nagai, miután érzékelte, hogy mögötte Lompar már döbögve megindul az ajtó felé és az egyik zsebében minden bizonnyal egy vibrobicskát keresgél. - Mondjuk úgy, katonai hírszerzési célra kell. Ha az egyházának bármi problémája van ezzel - próbált visszaemlékezni a Sárkány az utolsó, G’Karral folytatott párbeszédére, miután elváltak -, akkor azt egyenesen a Kromag Űrparancsnokságnak, és Gikarrus tábornoknak jelezzék! - A Mormon Hegyére és mindenre, ami ott aranyos fényben virágzik - sápítozott eredeti bőrszínére is rácáfolva, még falfehérebben az udvarmester. A Sárkány elégedetten látta, hogy a kromagok ázsiója fenyegető fellépés szempontjából legalábbis magasabb errefelé, mint az akolitáké. - Ne aggodalmaskodjon, uraság, elintézzük, igen, mindent elintézünk! - heherészett Korinthosz, majd megindult a sötét, fenyegető folyosókon. - Csak utánam, uraságok! - Gyájj, bicskázzuk meg, nízzük meg ván-e nála maurmon píz - súgta oda menet közben Lompar a Sárkánynak. - Nem hiszem, hogy a nagyura értékelné - súgta vissza Nihl. A nagai és a tof, két ősellenség nép két kitaszított tagja így követték az alakot a központi piramis legnagyobb termei felé... ...A Hapan-Sith lopakodó, amelyik G’Kar cirkálóját követte, távolabb, egy kisebb piramis hangárjában állt. Ershani és szindikátusbeli pilóták által vezetett, de láthatóan az EGB adományából származó I-7 Howlrunner vadászgépek két tucatra való osztaga fogta közre, miután G’Kar cirkálóját egy közelebbi vektorra állították a bolygó felé, és nyomatékos felszólítás mellett, hogy bármiféle menekülése, vagy agresszivitásra utaló kísérlet esetén azonnal megsemmisíték őket, ebbe a piramisba kényszerítették Adisra és Ickyx hajóját. Azonban behatolás, vagy a megsemmisítésükre vonatkozó semmiféle kísérlet nem történt. Pusztán fegyveres őrök tucatjai állták körül a hajót, burnuszos ershani gárdisták és a Szindikátus néhány barabel és nikto fogdmegjének tűnő parancsnok, sőt még egy kezdetleges energiapajzsot is emeltek a hajó köré, de ennél több egészen idáig nem történt. Most azonban egy barna páncélos, a régi ershani urakra hajazó szakállt viselő kardassi alak menetelt be a hangárba, nyomában nehézpáncélos, furcsa fejdíszt viselő, embermagasságú vibro-sugárlándzsákat cipelő nehézosztagosokkal. A kardassi intett a szindikátusos őrmestereknek, hogy a fogdmegjeikkel együtt takarodjanak, majd mellkasa előtt összefont kézzel megállt a hajó leeresztett rámpája előtt, melyen túl csak sötétség ásítozott, kihívóan elmosolyodott, majd kézjelére a nehézpáncélos katonák sisakrésze vörösen megvillant, sugárlándzsáikat pedig a hajóra irányozták. - Abdul, kri! - kiáltotta el magát a kardassi, mire a nehézosztagosok első sora fél térdre ereszkedett, hogy egyszerre két sorban tudjanak tüzet nyitni. A Mor’mon istenségeket ábrázoló stilizált sisakot mögött az EGB által eredetileg szállított Abdul-genetikai minta klónozott tagjai feszültek, de a Mor’mon keltetőmesterek agresszív beavatkozásokat végeztek rajtuk, hogy elveszítsék eredeti, klón jellegüket, mivel az afféle génterápia a Mor’monok szövetséges társegyházaiban tiltottnak számított. Genetikai játszadozás helyett az Abdulok új generációjában a Mor’mon varázslók műhelyeiben kifőzött szimbionta egyedek tekergőztek, biztosítva a harcosok megnövekedett állóképességét, agresszióját, és feltétlen hűségét Nuur nagyúrhoz, vagy a Mor’mon és luminista pantehon valamely másik istenurához. - Idegen látogatók, gyertek ki és mutassátok meg magatokat, hamis állam, hamis hatalom, hamis Sithek szolgálói! - kiáltott fel még egyszer Gul Rahim. - Ne higgyétek, hogy nem tudjuk, kik vagytok! Nem esik bántódásotok, ha megadjátok magatokat! Végül halk léptek hallatszottak a rámpán, és egy chiss sétált le rajta. Adisra vörösen villogó tekintettel és aktivált fénykarddal pillantott a társaságra. - Hol van a társad, chiss? - kérdezősködött a kardassi Mor’mon vezér. - Engem keresel? - egy árny suhant el két Abdul-harcos és Rahim között, és egy pillanat múlva egy mérgezett vibrotőr pengéje meredt Rahim nyakának, a fülébe pedig egy hórihorgas, az imént még csak láthatatlan, sötét ködpászmának tűnő muun hangja suttogott. - Ne lőjetek, idióták! - emelte fel szabadon maradt kezét a kardassi alvezér, mielőtt valamelyik Abdul sugárlándzsájával keresztüllőtte volna a mögötte álló muunt és ezzel együtt őt is. Adisra várakozón, visszafojtott lélegzettel figyelte, mi lesz ebből, szemét és érzékeit a nehézkatonákon tartva. Meg mert volna esküdni rá, hogy cortosissal megerősített a páncéljuk. Elégedetlenül elhúzta a száját. Ezek az alakok kifejezetten erőhasználók elleni harcra lettek kondicionálva, eredeti alapjuknál sokkal agresszívabb megoldásokkal, ebben bizonyos volt. - Gul Rahim, nem csak nevetséges, de kétszínű is, hogy engem vádolsz árulással, amikor először te hagytad el az ESB-t - susogta Rahim fülébe Ickyx nagyúr. - Nem ártó szándékkal jöttünk ide, hanem a társam - biccentett a velük szemben álló Adisra felé - őrült elgondolásai miatt, melyekben jobb híján kénytelen vagyok megbízni. De nem tűröm, hogy fenyegessetek minket, miféle vendéglátás ez? - Örülök, hogy továbbra is olyan éles a nyelved, mint a késed, Ickyx aszasszin - sziszegte elégedetlenül Gul Rahim. Nyilván nem számított rá, hogy fölényes helyzetéből kvázi tússzá válik. - De felesleges felvágnod. Azért jöttem, hogy a nagyurunkhoz kísérjelek titeket. - Eddig nem úgy tűnt, hogy vendégnek tekintetek minket! - kiáltott fel ellenségesen Adisra szemből. - Eddig úgy tűnt, egy rég elveszett katonai parancsnokunk zászlóshajója nyomában lopakodtatok be a rendszerbe, mint Hapan-Sith kémek - szisszent fel Rahim. - Arrébb tehetnéd azt a fegyvert, aszasszin. - Előbb szólj a harcosaidnak, hogy engedjék le a spádéikat, amiket nekem és nagyrabecsült chiss kollégám fejének szegeznek - sziszegte Ickyx. - Előbb adjatok valami értelmes magyarázatot arra, hogy egyáltalán minek lopakodtatok be ide - makacskodott Rahim. - Még ha a nagyúr személyesen is hajlandó titeket fogadni, attól még lehet, hogy egy minuta alatt porrá őröl titeket az arcátlanságotokért, de akkor engem is, mert én felelek a rendszer határainak biztonságáért. - Á, innen fúj a szél, félsz, hogy megütöd a bokád amiatt, hogy bejutottunk - heherészett Ickyx. - De azt sem merted, hogy beküldd ránk a fogdmegjeidet, hátha fontos vendégek volnánk... gyáva fajtád díszpéldánya vagy, kardassi. - Ha ilyen okos vagy, muun, akkor azt is tudnod kell, hogy ha sokáig birizgálod a büszkeségem, mégis inkább lövetni fogok - jegyezte meg Rahim. - Nem birizgálok semmit, nálatok amúgy is kézlevágás jár az ilyesmiért, nem? - vágott vissza Ickyx. Adisra megunta. - Ha befejeztétek a bájcsevegést, meg a régi közös emlékek felemlegetését, amikor még Wenthar talpát nyaltátok együtt, akkor igazán odavezethetnél minket a mesteredhez, kardassi, ha már úgyis mindenki ugyanezt akarja - jegyezte meg a chiss. - És egyúttal ahhoz is... - tette hozzá villogó tekintettel. - Aki az általad említett főtisztféleség hajóján utazott. Nem szórakozásból követtük, volt rajta egy utas - hunyta le a szemét egy pillanatra Adisra. - Igazán, jól értesült chiss uram - vonta fel csontos-bozontos szemöldökét Rahim. - Mégis miféle utas? - Valaki... - suttogta a Sötét Oldaltól fűtött hangon a chiss, mire az őrgárdisták nyilvánvaló számbeli fölényük ellenére egyet hátraléptek és ismét rászegezték kissé megremegő sugárlándzsáikat. - Valaki, akinek oly és akkora hatalma van, mint hajdan volt mesteremnek, Darth Enznek, a nagaiok halott császárának. - Igazán... - Rahim intett a katonáknak, mire azok letették a fegyvert. - Tok’h’dha, Abdul! Ickyx is elengedte a kardassit és Adisrára pillantott. - Hát itt is érzed a jelenlétét? - Érzem - biccentett Adisra. - Nincs messze. - Persze, én is éreztem - tette hozzá gyorsan a muun. - Többeket is. Csak tudni akartam, ugyanazt érzed-e. Rahim felnevetett. - Ebben sosem voltál jó, asszaszin. Na, gyertek velem. Átmegyünk a nagy piramisba. A harcosok azért elkísérnek minket, ha nem bánjátok. Adisra bólintott és megindult előre. - Furcsa párost alkottok ti ketten - jegyezte meg Rahim. - Nem sokban különböznek a chissek a te fajtádtól - hümmögött a muun, a mögéjük felsorakozó sugárlándzsás gárdistákra pillantva, akik menetoszlopba rendeződtek, a fejrészük alatti arclemez pedig visszahúzódott, láttatni engedte kifejezéstelen humanoid tekintetüket és a homlokukra sütött Mor’mon jelvényt, En Sabah Nuur isteni szimbólumát. - Érdekesek ezek a harcosok - jegyezte meg végül. - Ha nem tudnám, hogy nálatok tilos azt ilyesmi, még azt hinném, Sith mágia tartja őket egyben. - Több minden van a piramisok alatti kazamatákban a régi világokból, mint amit gondolnál, aszasszin - jegyezte meg sokat mondóan Gul Rahim, ahogy követték a sietően lépdelő Adisrát En-Sabah-Nuur nagyterme felé. ...A harmadik behatoló, egy egyszemélyes, Adisra és Icxyx lopakodójához hasonló, de úgymond elegánsabb, kisebb , minden ízében hapanabb konfigurációjú asszaszin lopakodó még néhány piramissal arrébb, egy kisebb helyőrség piramistornya hangárjában állt. Ezt egyértelműen alacsony profilú ellenséges behatolóként kezelték, mivel a pilóta nem sugárzott ki magából semmit, olyan volt, mint egy fekete lyuk, és a csempészek egyik korábban közkedvelt útvonalán érkezett. Az ügyeletes biztonsági főnök a kerületben, egy alacsonyabb rangú gran bűnvezér-hadnagy a Szindikátus egyik flottjából meg mert volna esküdni rá a profil alapján, hogy bektashi kémről van szó, Ershan előző előtti urai, a prófétisták egyik követőjéről, ezért rutineljárásként a végül a légkörben közrefogott és leszállásra kényszerített hajó hangárjába leküldött egy osztag ershani biztonságit, akikkel a biztonság kedvéért, no meg jobb elfoglaltság híján még lement egy, a közeli egyik régi szentélyt saját szórakozásukra kisajátító szabadságos kromag félszakasz is - és egyikük sem jött vissza élve, fénykardtól megcsonkított tetemeik most ott hevertek a sötéten, feketén álldogáló, halálhoz hasonló csendbe burkolózó hajó körül. A páncélos - sugárlándzsás Abdul-osztag már úton volt, de a kudarcért azóta az életéért lakolt az alacsony, kövér gran, a templom eredeti urai pedig úgy döntöttek, hogy mielőtt további avatatlan, a piramis eredeti céljához képest fájdalmasan amatőr vérontás szennyezi be a hely szentségét és célját, maguk avatkoznak közbe… az akoliták így bezárták a piramis kapuit és felsorakoztak a hangárban. Három tucat kézifegyverekkel, fűrészekkel és vibrobuzogányokkal felszerelkezett erőszakmester sorakozott fel a hajó körül, bekerítve azt. Vezetöjük, egy öreg, félszemű, répaszerű gyökeret rágcsáló vérlepi előreugró, töredezett metszőfogait csattogtatva a rámpához lépett, amin ezúttal ismét lesétált a hajó egyetlen utasa - akit ismertek már Jedik Kardjaként, Darth Vindictaként, vagy egyszerűen csak Jaina Soloként. - Muff, te mocskos, mosdatlan lezbika, te, idegen erők és veszett, istentelen hatalmak szolgája - kerregett a lepi erőszakmester Jaina arcába. - Hogy mered idetolni a képed megszentelt földre. Talán bizonyos a perverz pederaszta bitorló ágyasod küldött, az a Palpatine-ribanc, muff? Talán bizony az istentelen perverz bektashikat keresed, hogy legyen kivel ollóznotok, höhö? Takarodj vissza a hajódba, vagy add meg magad az igaz hit képviselőinek, hogy a téged megillető kínzásban részesíthessünk, te nemáruló kurva! Jaina csak nézte, nézte egy pillanatig a lepit, aztán felemelte egyik kezét, és ökölbe szorította. A lepi felemelkedett a levegő és ijedten nyuszogott, ahogyan elfogyott a levegője, de közbe egyre másra reccsentek-roppantak a csontjai a testében. Végül lezuhant a földre, mint egy zsák. Ernyedt tagokkal, kidülledt szemmel nyögött, ahogyan Jaina rálépett arra, ami a szaporító szervéből maradt. - Könnyű a gyengébb fájdalmában örömödet lelni, nemde? - kérdezte végül sötéten. - Ha viszont erősebb ellenfélre akadsz, már csak nyögdécselsz, nem igaz? - Öljétek meg a nemáruló ribancot! - sikoltott fel az egyik erőszakmester, majd hátbavágta társát, hogy ő lendüljön előre, ő meg a fedezékéből irányzott Jaina felé egy dobócsillag-szerű fémalkalmatosságot, Jaina fénykardja - ezúttal egy narancsszínű penge - azonban röptében kettészelte a valamit, majd széles ívet írt le a teremben, lefejezve a támadót. - Ki a következő? Ki kér még? - pillantott körbe az erőszakmestereken Jaina. - Ugye, így már más, hogyha nincs kikötözve az áldozat, elkábítva, megcsonkítva? Ki kér még, pondrók? - Elég lesz - szólalt meg egy szörcsögő hang az erőszakmesterek sora mögül, és Jaina tarkója mögött azonnal bizseregni kezdett valami, ami mindig előtolakodott az elméjében a Killiknél átélt asszimilációja óta, ha telepatikus, bolytudatú rovarfaj valamelyik nagy erejű tagja tartózkodott a közelben. A három méter magas, a nyakában az Erőszakmesterek rendfőnök helyettesének medalionját viselő colicoida négy karmos lábán egyensúlyozva közeledett felé, nála nem voltak fegyverek, elegendő volt két éles, mellső végtagja, amely összevissza fűrészelt karmokban végződött. Az óriási Mor’mon rovarlény csáprágóit csattogtatva egészen közel hajolt Jainához. Jainának feltűnt, hogy amíg a többi erőszakmester fekete csuhát viselt, a rovaron mindenféle barna bőr lebernyegek függtek különböző helyeken, jelezve, hogy valamiféle más kasztba tartozik az Egyházon belül. - Kedvesem, látom, találkoztál Jaxxan mesterrel - biccentett rágóit csattogtatva a földön heverő öreg lepi felé. - Most egy ideig lesz ideje gondolkozni azon hogyan illik fogadni a... különleges vendégeket. - A nagyuratok hívására jöttem - mondta végül Jaina kihúzva magát. Kissé feszélyezte, ahogyan a rovar telepatikus elméje birizgálja az övét, annak ellenére, hogy az Erőben továbbra is el volt rejtőzve, a fénykardját is rutinból, megfelelő szögben, mandalóriai tréningjére alapozva hajította el, nem az Erő segítségével, nehogy felhívja magára a tágabb figyelmet a bolygón. A rovar képességei alapján akár Királynő is lehetett hazájában, olyan erővel birizgálta Jaina elméjét, mint egy Yuuzhan Vong yammosk. - Bár ezt eddig senki sem méltóztatott megkérdezni. A colicoida egyik lábáról a másikra állt, aztán újra csattogtatni kezdte a rágóit. - Q’Kori’Q a nevem, az Erőszakmesterek mellett működő Nevelőmesterek Apostola vagyok. Az átnevelésre ítélt nőstények felvigyázása a feladatunk. - Gondolom, nem vagy olyan ostoba, hogy most bekísérj valami agymosó központba - állt egyik lábáról a másikra idegesen Jaina. - Nem - csattogtatta a padlón járólábait a rovarkirálynő, miközben a mellsőket összeütögette. - En-Sabah-Nuur nagyurunkhoz kísérlek. Már várnak téged, Jedik Kardja. Jaina késztetést érzett rá, hogy megnyissa magát az Erőnek, de valami azt súgta neki, hogy még ne tegye. Vagy valaki. - Úgy rajzik az elméd, mint egy egész boly, gyermekem - pillantott rá sárgás, nagy szemeivel Q’Kori’Q. Szinte részvétteljesen. - Csak vezess a nagyuradhoz - sziszegte Jaina. - És tarts távolságot tőlem. - Dühös leány - ingatta a fejét a rovar, majd mellső vágóival a többi erőszakmester felé csapott, akik ijedten húzódtak félre tőle. - El innen, primitív népség, ez nem a ti dolgotok többé! A fő piramisba kísérem, hogy a leány megkezdhesse keskeny útját a Mor’mon útján! El innen! Engedjétek vezekelni! - Igen, Q’Kori néni, parancsodra - húzódtak félre az erőszakmesterek, a colicoida meg némi tolatás és ide-oda forgás után megindult az ellenkező irányba. Néhány erőszakmester odaszaladt a földön agonizáló Jaxxan mesterhez. Jaina csak vállat vont, és követte. - Különös, beteg világ ez - mormolta menet közben inkább magának, mint az előtte caplató rovarnak. - Először mindannyiunk számára az volt, gyermekem - csattogtatta csáprágóit Q’Kori’Q. - De előttem nincsenek titkaid, érzed, ugye? Majd megérted... ki tudja, hamarosan... ez lesz számodra... a normális. - Azt kötve hiszem - köhögött Jaina. A piramis levegője fojtó volt, áporodott, és halálszagú. - Várd csak meg, amíg találkozol a nagyúrral, és a többiekkel - csattogott tovább a rovar. - Addig is kitakarodhatnál a fejemből - sziszegte Jaina. - De hiszen te hagytad nyitva az elméd előttem, magányos, boly nélküli, raj nélküli gyermek - fordította vissza kitines törzsének felső részét majdnem teljesen a colicoida. - Csak siessünk a nagyuradhoz, vagy kihez - nyelt egyet száraz szájjal Jaina. - Ahogy kívánod - csattogtatta szájszerveit a rovar apostol. - De nehéz lesz tartanod velem a lépést, Erő nélkül - azzal összegömbölyögött, mint egy kerék, és végigszáguldott a folyosón. Az akoliták csak úgy dőltek az útjában. Jaina megacélozta izmait és rohanni kezdett. - Alábecsülitek a képességeimet, és az akaratom erejét - sziszegte inkább magának. - Mindannyian alábecsülitek. Fanyar nevetés hangzott fel az elméje leghátsó sarkában. - Miért ment át a colicoida az úton? Mert zöld holojelet kapott. És nem ment. Gurult. A forgalomban. Érted...Jaina csak felmordult, és nagyobb sebességre ösztökélte magát. - És azt ismered, hogy nyuszi ül a piramison? [folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 29, 2021 18:46:08 GMT 1
Neo, G’Kar, valamint Kroomanus és természetesen En-Sabah-Nuur nagyúr a jedhai küldetést hogyanját és mikéntjét vitatták éppen a teremben. - Ha ennyi különböző hatalom konvergál arra, egy ponton valakinek meg kell fontolnia, hogy területi igényt jelentsen be a rendszerre - jegyezte meg Jedha kapcsán Neo. - Az a bolygó minket illet, engem és a nővéremet! - csattant fel En-Sabah-Nuur. - Amelyik pondró ezt nem ismeri el, egy intésemmel porrá zúzom!
- Ha szólhatok, nagyságod - köhintett udvariasan G’Kar, aki láthatóan igen hamar beleszokott a szinte rászabott nagyköveti szerepbe, annak ellenére (vagy talán éppen pontosan azért), hogy csak percek óta töltötte be ezt a tisztséget, de immár bizonyosan a sokadik állam képviseletében -, a probléma gyökere abban rejlik, hogy számos más hatalom és hitrendszer is ezt állítja magáról, a jedik ugyanúgy, mint az alderaaniak, vagy éppen a deisták különféle irányzatai... - A deistákkal márpedig nem fogunk konfliktust kezdeni, de az elsőbbségünket el kell ismerniük - dörmögte En-Sabah-Nuur némiképp lehiggadva. - De a többiekre halál vár, nővérem igazságot szolgáltat majd nekik!
- Nem akarhatjuk, hogy egy újabb afféle keresztes hadjárat legyen ebből, Felséged, amelyet a galaxis mindenféle összerántott koalíciói vívnak szent birodalmunk ellen - érvelt G’Kar. - Már a Hutt űrben végrehajtott akcióinkkal is végzetesen közel kerültünk ehhez. - A testvéred hibáztasd az állandó hamari természete miatt! - mordult fel En-Sabah-Nuur Kroomanus felé pillantva. A kromag hadvezér ijedtében letérdelt és rögtön esdekelni kezdett. - Istenség, én csak a parancsaid leggyorsabb teljesítésére törekedtem, hogy féljék és tiszteljék a nevedet!
- Amennyire én Vostroyát ismerem, már pedig elég jól ismerem, nem fognak sokat habozni, hogy agressziót hajtsanak végre a hátországunkban, a Tatooine irányából. Ezt pedig nem tudjuk megakadályozni erőink jelentős átcsoportosításával... vagy pedig... pillantott G’Kar ezúttal Neora. - Birodalmi szövetségeseink és barátaink hathatós közreműködésével. - Amint itt végeztünk, tájékoztatom atyámat - biccentett Neo. - Minden szükséges tudnivalót megosztok majd vele. A Főkormányzó intézkedni fog, hogy kinevezzen egy tárgyaló főtisztet, akikkel egyeztetheti ezeket a részleteket az EGB részéről, nagykövet úr.
Hirtelen minden előjel nélkül - legalábbis G’Kar és Kroomanus számára mindenképpen, hiszen Neoval és Apokalipszis urukkal ellentétben ők sem az Erőn át, sem mentálisan, telepatikusan, sem máshogy nem érzékelték a többi vendég sebes közeledését - feltárultak a nehéz japor-fából faragott, embervastagságú ajtók a terem mindhárom oldalán. A különböző bejáratoknál egy ösztövér, kopasz, csuhás apostol, egy hatalmas medalionnal a nyakában közeledő colicoida és egy barna lemezpáncélos kardassi sietett be, majd a fajuknak megfelelően térdelő, vagy összegömbölyödött állásba helyezték magukat, kifejezve hódolatukat legfőbb nagyuruk és vendégeik iránt, egyúttal utat engedve a nyomukban érkezőknek, akiket idevezettek.
- Engedelmükkel, a Sárkány-dinasztia nemes nagai tagja és a Sith nagyura, Darth Nihl, valamint hűséges tanácsadóm és ügynököm, Ko Lompar úr! - konferálta fel szinte azonnal a meglepetésből felocsúdva a Sárkányt és a tofot G’Kar nagykövet.
A Sárkány letérdelt, hogy kifejezze a hódolatát En-Sabah-Nuur felé, de eközben gyanakodva méregette Neot, aki a trónus mellett állt, de egyelőre nem szólt semmit. Láthatóan nem két mesterfélére számított, hanem csak egyre. A mellett ténfergő Ko Lompar magához híven csak annyit mondott: - Gyájj há mi a rák ez, dikk, há mennyi árányos denga, a devlá vinne áll, há mágá á devlá is ott ván, hájják meg - pillantott először a hozzájuk képest bal oldalról érkezett colicoidára, majd a trónuson ülő En-Sabah-Nuurra. - Térdelj le a nagyúr előtt, ha kedves az életed, te tof - sziszegte neki térdeplés közbe Korinthosz apostol. - Jó van má na, fáj á lábam izs meg á derekám izs há nem mágy áz úgy olyan könnyín - próbálta valamiféle, a másik kettőhöz hasonló térdeplő pozícióba erőszakolni magát Lompar.
- A nemes Adisra és Ickyx nagyurak, a Sötét Oldal szolgái, hívatlan, de megbecsült vendégek! - jelentette be a jobb felől érkezőket Gul Rahim. A chiss és a muun egyaránt letérdeltek, bár Ickyx elsősorban áhítatosan méregette En-Sabah-Nuur nagyurat, majd sötét, bizalmatlan pillantásokkal bombázta Neot és G’Karékat. Adisra, a chiss pedig szuggerált tekintettel figyelte a mellette térdeplő Sárkányt, majd tekintetét követve Neoékat. Arcán némi zavar villant át, mint aki nem tudja eldönteni, ki most a leghatalmasabb mester itt ebben a teremben. Arról nem is beszélve, hogy hamar felismerte a Sárkány ruháján lévő jelvényeket, amelyekről eddig úgy tudta, volt mestere, Darth Enz leghalálosabb ellenfeleihez és trónbitorló dinasztiájához kapcsolódnak, ezért is lepte meg mennyire… megnyugtatóan ismerős volt számára a Nihlnek nevezett egyén kisugárzása.
- Végezetül, az útkereső, a Végrehajtó, aki a Mor’mon hit iránti tanulni és megjavulni akarás szándékával kereste fel templomunkat és urunkat, a Jedik Kardja, Jaina Solo úrnő! - jelentette be az utolsó, a másik két párossal ellentétben egyedül érkezett vendéget Q’Kori’Q apostol.
Jaina azonban nem térdelt le, sőt, amint meglátta, hogy kik érkeztek még, aktiválta lilásvöröses fénykardpengéjét. - Hát ide is követtetek, pondrók, hát nem volt elég belőlem a nagyasszonyotoknak? - vágott oda egyelőre inkább szavakkal, mint fegyverrel a térdeplő chiss-asszaszin páros felé. - Ostoba leány, mit cselekszel? - sápítozott Q’Kori’Q és ijedten összegömbölyödött, hogy a vendégek esetleges egymásra támadásának pillanatában biztonságos távolságba gurulhasson, és addig is teste legvédettebb kitinpácélos részét mutassa a vélhetően pillanatokon belül egymásnak feszülő fénykardok felé.
- Tévedsz, Vindicta Végrehajtó, nem Charis küldött minket ide - szisszent oda mg mindig térdeplő helyzetben, de a fenyegetettséget pontosan megérezve azonnali ugrásra készen Jaina felé Adisra, miközben Ickyxet láthatóan legkevésbé sem hatotta meg az egész jelenet, továbbra is sztoikus nyugalmat sugárzó testtartásban és szemlélődő áhítattal figyelte a trónusán ülő Nuur nagyurat, aki viszont dühösen a trónszéke karfájára csapott, hogy csak úgy zengett bele a trónterem. - Az én termeimben senki sem hadonászik azzal a spádéval, hitetlen, tisztátalan jedi nőstény, Skywalker és Solo vére! A házamba, az egyházamba invitáltalak, de nem azért, hogy beszennyezd!
Neo karjait maga előtt összefonva, a meglepettség legcsekélyebb jele nélkül figyelte a jelenetet és egyszerre saját szemeivel, valamint az Erőn át az érkezők auráját, viselkedését. Végül halkan megköszörülte a torkát és biccentett Jaina felé, majd vissza Nuur nagyúr trónusa felé. . - Én hallgatnék rá, Jedik Kardja. Csak magadat vágod el a tudástól és a kérdéseidre létező, még ismeretlen válaszoktól, ha most nem tiszteled a többi vendéget.
- Nem azért jöttem ide, hogy ismeretlen senkik és kiugrott Sith kémek leckéztessenek - vágott ellenséges arcot Jaina Neo felé, de azért kikapcsolta a kardot, majd tekintetét végigfuttatta a többieken és megpillantotta G’Kart. - Szép kis társaság, mondhatom, a te fejedért is jó pénzt fizetnének szerte a galaxis minden sarkában, gyík. - Szerencsére ide egyikünk sem a pénzért, vagy efféle egyéb hasonló, alantas okból érkezett - vette át a szót Neo ezúttal erősebb hangon, miközben G’Kar igyekezett Jaina irányából Kroomanus háta mögé húzódni. A kromag tábornok ellenségesen morgott a Jedik Kardjából magányos, kitaszított Sith Végrehajtóvá vált nő felé, keze az oldalfegyverére tévedt.
- Mindannyian meghívásra jöttetek ide, vagy elhívásra - folytatta Neo. - Vagy, ha úgy is vélitek, saját indíttatásból és független akaratotok által, de mégis a sors és a történelem keze által vezetve egymás keresztező idő- és útvonalaink eme elkerülhetetlen metszéspontjába. Mindannyiótok jelenléte létfontosságú, itt és most. - Na nézd már, az okostojást - köpött ki megvetően Jaina. - Mégis, ki vagy te, hogy itt papolsz nekünk? Tán bizony a főnököd szószólója, intézőfélesége? - biccentett En-Sabah-Nuur felé, aki öblösen felnevetett erre. - Felvágták a nyelved, asszonynép. Csak aztán nehogy tényleg felvágják a maradékát is. - A kérdés, hozzáteszem, nagyságod, jogos - tette hozzá a Sárkány, még mindig a padlót bámulva térdepelve, majd intett G’Kar felé. - A nagykövet azt mondta, egy nagy hatalmú nagyúrhoz hoz el, akitől tanulni lehet. Nem volt szó… - pillantott körbe. - Más nagyurakról és úrnőkről.
- A nevem Neo - biccentett Neo és egyelőre tartózkodott attól, hogy mindenkinek az orrára kösse azonnal a családnevét is. - És valójában én is csak egyszerű és egyszeri vendég vagyok itt, ugyanúgy, mint ti. Azért jöttem, hogy megmutassam nektek, hogyan válhattok múltbeli és jövendőbeli valótok legjobbjává, leghatalmasabbjává... ugyanúgy, ahogyan vendéglátótok, En-Sabah-Nuur nagyúr - biccentett a trónuson ülő hatalmas alak felé Neo. - Hogy ráébredjetek, mennyi közös van bennünk, bennetek. - Bennem semmi közös nincs azokkal a pojácákkal - nevetett fel keserűen Jaina, Adisra és Ickyx felé intve.
- Talán mégis - hunyorított Neo. - Mindannyian a második esélyt keresitek. Kitaszítottak, népeitek és hatalmaitok által nem kívánatosnak, de legalábbis megtörtnek és irrelevánsnak minősítettek vagytok. Ahogyan egykor Nuur nagyúr is az volt, bizonyos mértékben, saját valódi, önazonos kilétére nem emlékezve, álnevek, álszemélyiségek mögé bújva, amíg nem tanult meg újra emlékezni, és ezzel nem győzte le a legnagyobb ellenséget… az időt, és az elmúlást, a lét szakaszosságát és a ciklusokra, körforgásra való emlékezés egyszeri halandók általi képtelenségét… ahogyan én sem bírtam mindig ezzel a képességgel. Ezt kínáljuk nektek, én és Nuur nagyúr, hogy ti lehessetek a galaxis új rendjének őrzői, védelmezői, a rend új korszakában!
- Á értem, szóval a vesztesek és lúzerek koalícióját akarod összehozni - horkant fel Jaina. - Akárki is vagy te, szépfiú. - Ha ismerős, vagy ismeretlen vonásaim megzavarnak, miért nem nyitod ki az elméd, Jaina Solo? - mosolygott rá Neo. - Talán mégis van benne is olyasmi, amit ismerősnek találsz. Talán mindannyiunkban van.
Jaina egy pillanatra Neora meredt, majd megrázta a fejét. Aztán megint. Neo mosolyogva tűrte, ahogyan Jaina mentális csápjai birizgálják az elméjét. - Ez... fura - rázta meg végül a fejét Jaina. - Birodalmi szagod van. Klón-szagod van. És egyszerre... olyan szagod van, úgy értem az Erőben, mint annak a kis pondró Bennek. De nem... nem vagy sem Skywalker, sem Palpatine, semmiféle módon nem vagyunk rokonok. - Tehát csak egy lehetséges magyarázat maradt, nem? - mosolyodott el Neo. - Mara néni vére vagy - esett le Jainának. - Neo... Jade?
- Tierce - mosolyodott el Neo ismét. - Nem csinálok belőle titkot. Apám a Birodalom Főkormányzója. A jelenlétem, és a lehetőség, amit ajánlok nektek, nincs ingyen. Azt kérem, a tudásért, amit tőlem és Nuur nagyúrtól, Apokaliptika és a Mor’mon Birodalom urától kaptok, támogassátok az ügyet, amit képviselek. A Birodalom felemelkedését. - Marának nem volt másik fia, pláne nem valami pojáca klóntól - rázta a fejét Jaina. - Ennek így nincs értelme... érezném, ha hazudnál.
- Te vagy a másik világ küldötte, a fiú, akiről az a megtört chiss beszélt nekem a Manchun - a Sárkány felállt, és fejét még mindig lefelé hajtva Neohoz lépett. - Te vagy a Főkormányzó fia. Eddig nem hittem el, hogy létezel, hogy Kosh szavai többek lettek volna egy megtört, bolond öreg hagymázas szövegénél. Nem e világ gyermeke vagy. - Milyen néven illette magát ez a chiss, aki beszélt veled? - kérdezte Neo most, áthatóan Nihl szemeibe nézve. - Meridian - emlékezett vissza a Sárkány. - Meridian Palleon.
- Igen, jól emlékszem rá - biccentett Neo. - Téged választott, ezek szerint... - elgondolkozva Adisra felé pillantott, és magához intette. - Érdekes. Azt hittem, téged fog, chissek vére. - Nem voltam ott a Manchun... uram - méregette a másik kettőt bizalmatlanul Adisra. - Amíg pedig nem jöttem rá az imént, hogy te ki vagy... - pillantott a Sárkányra -, addig azt sem gondoltam volna, hogy bárhová követnélek.
- Mindketten neves családok tagjai vagytok, akiknek jogos igénye van népetek vezetésére - magyarázta nekik Neo. - Tán eddig eltérő mestert szolgáltatok és ellenségek voltatok, de ha magatokba néztek, látni fogjátok, mennyi közös van bennetek. - Meridian is ezt mondogatta - hümmögte a Sárkány. - De te... - pillantott Adisrára. - Te a Krizantémok szolgája vagy, nem? Érzem rajtad a Bitorló szagát az Erőben… miféle jogon uralnád te a chissek népét? - Nem egyszerű orgyilkos vagyok - húzta ki magát Adisra. - A teljes nevem Csapla’disra’eli, az egyik leghatalmasabb chiss kormányzó ház kitagadott örököse vagyok! A nagai néppel való kiegyezést és barátságot támogató legerősebb ház örököse!
- Nem tudtam - biccentett haloványan a Sárkány, és Lompar felé pillantott, aki még mindig a saját ajtószárnyában szitkozódott, mert képtelen volt felállni térdeplő helyzetéből. - De te és én... halálos ellenfelek kellene legyünk. - Én úgy tudom, a hatalmad nem kis részben a két nagy nagai Ház szintézisére alapozik - jegyezte meg most halkan Neo. - Talán ez az a szintézis, amit a chiss úr is képvisel. A Birodalomnak szüksége van mindkettőtök államának és népének szövetségére, ugyanúgy, ahogyan Nuur nagyúr új birodalma is szövetségesünkké vált, miután ráébredt valódi hatalmára, és megszerezte az erősebb jogán a galaxis ezen szegletét. Ti is beteljesíthetitek a sorsotokat, ha csatlakoztok hozzánk.
- Államfőnek akarsz minket megtenni szinte rögtön, hatalom ígéretével csábítasz, ismeretlen klón-jedi hibrid nagyúr egy más világból - pillantott rá elgondolkozva a Sárkány. - De magad nem teszel ilyesmit. Ha ilyen nagy a hatalmad, idegen, miért nem lépsz a drágalátos Birodalmad élére? - A Birodalom... komplexebb entitás és történet. A ti államaitok legjobb indulattal is homogének, olyanok, mint egy birodalmi főszektor - magyarázta Neo. - Igen, lennének főszektorok talán, amelyek személyesen engem követnének... de nem mind. Széthúzás, polgárháború lenne, amelyet lehet, úgy sem tudunk elkerülni majd, ha ti segítetek és én rejtve maradok - pillantott szomorúan a padlóra Neo. - Nem erre teremtettem. Hanem a szolgálatra... ahogyan ti is akkor szolgálhatjátok a népeiteket, ha felemelkedtek az élükre.
- A Sötét Oldal a szövetségesem, de nem ismerem még minden mélységét úgy, ahogyan a mestered tette, Adisra arisztokrata - pillantott a Sárkány a chissre. - Segíthettek egymásnak, és Nuur nagyúr is segíthet nektek. Tudással, tapasztalattal, erőforrásokkal - magyarázta Neo a párosnak. - A tudásotok kiegészíti egymást, ahogyan a képességeitek is. - Miért nem te segítesz nekünk, idegen univerzum gyermeke? - kérdezte most Adisra.
- Mert a ti tudásotok népetek lelkületében és múltjában rejlik, abból táplálkozik majd az erőtök - mosolyodott el Neo a fejét rázva. - Nuur nagyúr és nővére a megmondhatói annak, mekkora erő rejlik egy ilyen felismerésben. Én magam semmi ilyesmit nem képviselek, én csak egy egyszerű, magányos héj vagyok a tér és idő szövedékében, aki ott szolgál, ahol tud. - Nem vagy Sith - pillantott rá Adisra. - Jedi sem vagy. Mutáns vagy.
- Sokan azok vagyunk, talán itt mindannyian a magunk nemében, Arisztokrata - biccentett Neo a chissnek. - Te magad is... bizonyos vagy benne, a jó utat járod a sötétségben? - Mi mást járna, ha azt mondod, szövetkeznünk kell? - húzta fel az orrát közbeszólva a Sárkány. - Nem fogok egy ostoba jedivel lepaktálni. - A Sötét Oldal emelt fel oda, ahol vagyok - tette hozzá Adisra is. - Az tett azzá, ami vagyok. Miért hagynám el?
- Pontosan - biccentett Neo. - Azzá tett, ami vagy. Egy számkivetett orgyilkos kémmé,semmi többé. De néped vezetőjévé? Nem. - Hmmm... - Adisra beharapta az ajkát. - Nem kell, hogy az Erő világos oldala egyet jelentsen a jedik által képviselt passzív lemondással - biccentett Neo a másik kettő felé. - Arisztokrata... - fordult Adisrához. - Más, rosszabbul sikerült világok értékesebb pontjain a Birodalmat erőérzékeny, de a világos oldal határán egyensúlyozó Birodalmi Lovagok védik. A chissek hideg távolságtartása, mértékletessége világos oldali erény... ahogyan a nagaiok impulzivitása a Sötétség erejéből táplálkozik, a szenvedélyből - pillantott most a Sárkányra Neo. - Nem akkor váltok ideális szövetségesekké, ha ugyanolyanná váltok... hanem ha egymás komplementereivé.
- Még sosem gondolkoztam ezen - meredt maga elé egy pillanatig elcsendesedve Adisra. - Mindkettőtöknek megmutathatom a keskeny utat a két véglet között, és eldönthetitek, melyiket járjátok - fogta meg a páros vállát Neo. - Nincs nevetek, nincs címetek, de van akaratotok, és van vágyatok arra, hogy visszatérjetek arra az ösvényre, amire múltatok és véretek determinált titeket. Ez a sorsotok, és ez a Birodalom szövetségeseinek a sorsa, ha győzedelmeskedni akarunk.
A Sárkány kinyújtotta a kezét, Adisra pedig elfogadta azt. - Sokmindenhol megfordultam magányomban Arisztokrata, amíg te a Bitorlót szolgáltad. Talán tényleg tanulhatunk egymástól, ahogyan az idegen világ szülötte mondja. Azt hittem, mestert találok itt, de olyasvalakiket találtam, akikkel együtt tanulhatok tovább. Megtiszteltetés. - Már kezdem érteni, miért látott benned ellenséget a volt mesterem, és veszélyt - biccentett Adisra is. - A Sárkány nemes vére vagy, ízig-vérig nagai nagyúr. - Darth Nihl vagyok - lángolt fel a Sárkány tekintete. - És elnyerem, megszerzem, ami engem illet... és segítek, hogy te is megszerezhesd, Arisztokrata!
- Jól van... jól van! - tapsolt elégedetten En-Saba-Nuur nagyúr. - Ti megtaláltátok a helyeteket, gyermekeim! Legyetek üdvözölve szövetségünkben! - az Apokalipszis ura most a még térdeplőkre és a haját szórakozottan birizgáló Jainára pillantott. - De nem mindenki vetkőzte le magáról a kétség béklyóit, nem igaz?
Ickyx mozdul először. Megvető pillantást vetett Jainára, Neora és a többiekre is. - Mind ostobák vagytok, veled kezdve, chiss uram, akit bajtársamnak tartottalak eddig - krákogott a muun Adisra felé, majd végigsétált a termen, széttárva nyúlánk kezeit. - Imposztorok, nevetséges, szánalmas kószák. Egy szavatokat sem hiszem… egyvalakit kivéve.
Azzal a muun letérdelt En-Sabah-Nuur előtt. - Nagyúr - hajtotta meg magát. - Egyedül a te tudásodban tükröződik vissza a Sithek ősi Egyházának misztikuma. Te vagy a Hegyi öreg örököse, te vagy az erő, akit mindig is imádtunk. Engedd, hogy ne ezeket a nevetséges pojácokat szolgáljam! Engedd, hogy téged szolgáljalak személyesen! A Sith Rend utolsó Asszaszinjaként, én, Ickyx nagyúr, kérlek, segíts visszaállítani megcsúfolt birodalmam régi fényét, segíts, hogy Alamuth és a Hegyi Öreg hatalma és tudása, melynek utolsó letéteményese és egyedüli őrzöje vagyok, újra helyreállítsa szent helyeink, a Vjun, a Ziost, a Dromuund Kaas és a többi ősi Sith terület fényét! Engedd, hogy a Sötétséget szolgáljam, Téged!
- Lovasom leszel - intett kezével elégedett mosollyal En-Sabah-Nuur, Neo felé pillantva, de amaz csak egyetértően bólintott. Ő már tudta jól, hogy nem mindenki hozzá érkezett ma. - Apámnak és a BIrodalomnak megvan a maga helye a terveinkben, ahogyan a Sithek Birodalmának is… de a tudás, ide tartozik, és téged illet, nagyúr, ezt nem vitatom el tőled - biccentett végül Neo.
En-Sabah-Nuur felpillantott, miután Ickyx letérdelve megcsókolta hatalmas, göcsörtös kék kezét, és hátrébb lépett. - És te? - kérdezte mennydörgőn Jainára pillantva. - Te mit szólsz mindehhez, veszett leány? - A muunak van igaza - nevetett fel Jaina. - Nevetségesek vagytok. Egy primitív, bukásra ítélt, állatias diktatúra, egy szerencsétleneket nyomorgató hatalmi komplexum ácsingózó vesztes vezetői... bosszút akartok, megtorlást akartok a sérelmeitekért... nevetséges.
Neo odasétált Jaina Solo elé. - Miért, te nem ugyanezt akarod, Jedik Kardja?
Jaina résnyire szűkült szemmel meredt a férfira. - Mit tudnál te nekem adni, Mara félresikerült birodalmi fattya, mit tudna nekem adni az a kék barom odafent a trónuson...
- Perspektívát - suttogta Neo. - Tudást. Okot, hogy élj. Eszközt, hogy olyasmiket tapasztalj meg, amelyeket csak te és én értünk e világban és más világokban is, Jedik Kardja. A halálon túli lét és nemlét ösztöneit és mindazt, ami belőle következik... nekik - biccentett hátra Adisra és a Sárkány felé Neo - én csak egy hírvivő vagyok, amire valójában szükségük van, a Mor’mon Birodalom és Nuur nagyúr támogatása terveik megvalósításához. Bűnözők, besúgók és kémek hálózatára, misztikumra, és természetesen az Erőre. Én csak ráébresztettem őket valódi céljukra. De te, Jaina Solo... - meredt mélyen a nő tekintetébe Neo. - Te más vagy. Te utolsó kétségbeesésedben jöttél ide. Te... hozzám jöttél, nem Nuurhoz.
- Akkor nem is akarom tovább bámulni a randa pofáját - vont vállat Jaina, és kifelé indult. - Udvariatlan leány, ha nem hallgatod végig, mit kérek cserébe én a támogatásomért, nem élvezheted úgy a vendégszeretetünket sem, mint a többiek! - dörrent fel En-Sabah-Nuur. - A konklávé végeztével távoznod kell birodalmamból! - Bánom is én - vetette hátra Jaina Nuurnak, majd Neonak. - Kint megvárlak, Neo Jade, ha végeztél ezzel az egész színjátékkal.
- Bocsánatodért esedezem, uram - biccentett Neo most En-Sabah-Nuur felé. - Kérlek, bízd rám a leányt. - Legyen - intett kedvetlenül az Apokalipszis ura. - De most elmondom nektek, mit kérek én tőletek, cserébe erőim, hadaim, kromagjaim és apostolaim támogatásáért... - pillantott a teremben maradtakra. - Neo Tierce, hadd ismerje meg minden egybegyűlt... a Próféciát!
|
|