|
Ershan
Jul 15, 2016 6:38:52 GMT 1
Post by Enz on Jul 15, 2016 6:38:52 GMT 1
Ershan a Peremvidék hasonló nevű rendszerének második bolygója. A rendszer a Pzob-Excarga-Kowak által bezárt háromszögben található (T16). Felszínén szikkadt, köves alföldek, és hegységek által határolt termékeny völgyek váltakoznak. Felszínén nem alakult ki értelmes élet, első betelepülői a Magból alvókapszulákban útnak indított telepesek voltak, akik mintegy tizenkétezer évvel ezelőtt érkeztek meg a bolygóra. Ershan sokáig a Galaxis többi részétől függetlenül fejlődött, és maga is kolonizálni kezdett. Mikor a Pius Dea első katedrálishajói kapcsolatba kerültek Ershannal, az már egy virágzó birodalom központja volt. A két nagyhatalom között nemsokára háború tört ki, amely váltakozó sikerrel zajlott száz éven át. Ennek a Mud Al-Dibh által vezetett moh'amad'ahn vallás felemelkedése vetett véget, amely egy jihad során elsöpörte Ershant, Mud Al-Dibh utódja, az első khilaf pedig felvette az ershani uralkodók ősi címét, a padisahot is.
Míg Jakku a birodalom spirituális központja volt, addig Ershan a katonai és közigazgatási központtá vált, ahol virágzik a művészet. A bolygó sok milliárdos lakosságúra duzzadt. A Moh'amad'ahn Birodalom bukása megkímélte Ershant, amelynek megmaradt erői visszahúzódtak és évezredekig nem hagyták el újra azt, így lassan létezése is feledésbe merült.
|
|
|
Ershan
Jul 19, 2016 13:21:23 GMT 1
Post by Enz on Jul 19, 2016 13:21:23 GMT 1
Tizenkétezer évvel ezelőtt megérkeztek a sok évtizeddel korábban útnak indított kolonizáló hajók. Rakterükben sok tízezer krioálomba merült kolonista várta az ébredést és az új jövőt. Mikor az alvókapszulák felolvasztották őket, a cél korántsem olyan volt, mint amire számítottak: a paradicsom helyett egy sok kihívást tartogató, nagyobbrészt kopár bolygóra érkeztek meg. Óriás kolóniahajóik tartalmazták mindazt a felszerelést, amire szükségük lehetett, illetve céljukat veszítvén az első települések alkotórészeivé váltak. A kezdeti nehézségek ellenére a kolóniák növekedni kezdtek, és a jövevények a gazdag völgyek után a kopár, végtelen síkságokat is birtokba vették. Hogy ekkor hogyan nevezték magukat, nem maradt ránk. Egyedi kultúrájuk, saját nyelvük lett, városállamaik azonban szüntelen küzdöttek a befolyásért. Az érkezésük utáni hatszázhuszadik évben tűnt fel a kopár vidékeken élők között egy vallási tanítást hozó férfi, akit az emberek saját nyelvükön csak Mobadhnak, Tanítónak neveztek. A hamis próféta által indított vallási mozgalom szerint két kozmikus erő munkálkodik: a Fényé és a Sötétségé és ezek állandó harcban állnak. Magát a Fény küldöttének tekintette, és számtalan hívével együtt megdöntötte a Sötétség szolgálóinak bélyegzett városállamok uralmát. Így született meg Ershan, vagyis a Fény Uradalma. Fejezet vége.
Erwin elmerülve hallgatta a történeteket, amiket az Amina által a rendelkezésére bocsátott adatkristályból nyert elő. A lakosztálya központi terminálja holovetítőként is működött, és a szöveg mellé számos képes reprezentáció is megjelent, elsősorban állóképek, műalkotások, szobrok és hasonlók. Bár ebben nem volt biztos, valami azt súgta neki, hogy a kiborg nő tudata azonos az egész hajóéval, és az adatkristály tulajdonképpen csak a hozzáférés szintjét tartalmazta, tényleges adatot nem. Elsődleges lopásbiztosítás, annyi biztos. - Játszd le a Pius Deával folyó háborúról szóló fejezetet! - mondta hangosan, mire a terminál egy pirosan felvillanó gombbal nyugtázta az utasítást.
Ershan birodalma több mint százhúsz lakott rendszerre terjedt ki, amelyeken számos értelmes nem emberi fajjal találkoztak. Őket integrálták az államukba, és minden segítséget megadtak nekik, mivel vallásuk azt tanította nekik, hogy az élet minden formája ugyanúgy lehet a Fény szolgája, a szükségtelen erőszak pedig csakis a véletlenszerűen működő Sötétséget erősíti. Tízezer kétszáz évvel ezelőtt felderítőik egy különös hajóval találkoztak, amelynek külseje egy óriási katedrálisra emlékeztetett. Mint kiderült, a Köztársaságot ekkor igazgató Pius Dea egyik hajója volt az. Ershanon vidám hangulatban fogadták a jövevényeket, hiszen az itt élők régóta azt hitték, ők az egyedüli emberek a Galaxisban. A hangulat azonban hamar fagyossá vált, mikor kiderült, hogy Ershanban a nem emberi fajokra nem szolgaként tekintenek, hanem inkább tanításra szorulókra. Míg kezdetben a Pius Dea is hasonló alapokon állt, tekintettel arra, hogy a fiatal lány képét felvevő istennőjük is ember volt, mostanra úgy hitték, egyedüli az emberi fajnak van joga létezni a Galaxisban, és minden más értelmes faj elpusztítandó. Alig pár héttel később kitört a háború a két vallás követői között. Kezdetben a Pius Dea csapatai győzedelmeskedtek, akik hatalmas katedrálishajóik segítségével rengeteg katonát tudtak bolygóról bolygóra mozgatni. A hadjárat menetét az fordította meg, mikor az ershaniak maguk is hatalmas hajókkal válaszoltak a kihívásra, és a harcokban tapasztalatot szerző tábornokaik saját taktikájukat fordították a deisták ellen. A háború hetvenedik évére Ershan nemcsak visszafoglalta, de meg is ötszörözte területeit, egészen a Magvilágokig haladva előre. Eközben a birodalmat irányító padisahok egyre távolabb kerültek azoktól az értékektől, amik miatt a háború kitört, és alig többként, mint ágyútöltelékként tekintettek a nonhumán katonáikra. A birodalom túlnyerte magát: pénzügyi rendszere és gazdasága összeomlott a terhelés alatt, egy tehetséges köztársasági tábornok, Belsariun pedig egyetlen hadjárat alatt visszahódította mindazt, amit elnyertek korábban. Fejezet vége.
Erwin elgondolkodva dőlt hátra. Valahogy a cosrai-vostroyai háborúkra emlékeztették az elhangzottak, még ha annak okai teljesen eltérőek is voltak. Cosra hiába foglalt el óriás területeket, Vostroyát és annak hátországát nem tudta bevenni, a köztársasági hadianyaggal felszerelt vostroyaiak pedig egészen a Reich szívéig törtek előre. Vajon milyenek lehettek ennek a háborúnak a csatái? Valahogy úgy képzelte, hogy nagyon személyesek és nagyon véresek. Elvégre egy olyan korról beszélünk, amikor a hajókra még nem tudtak jelentősebb tűzerőt szerelni, a katonák többsége pedig különböző szúró-vágó eszközökkel hadonászott egymás ellen. - Játszd le a Mud Al-Dibh feltűnésével kapcsolatos fejezetet.
Jakku, az Igazi Hit szülőhazája. Kevés ismert...
- Tekerj a lényegre! - szakította meg a lejátszást Erwin. Minél több információra volt kíváncsi, mire megérkeznek, márpedig az nem is olyan sokára volt. Aligha volt ideje itt minden felesleges részletet tanulmányozni.
Az ershani-deista háború idején Jakku ershani utánpótlási bázisként szolgált. Mikor Belsariun győzelmet aratott, a katonai kormányzó harc nélkül kiüríttette a bolygót. Valószínűnek tűnt, hogy a Pius Dea követői megölik vagy kényszermunkára fogják a helyi nonhumánokat. Az ellenállást egy addig ismeretlen személy, Mud Al-Dibh fogta össze. Róla egyetlen korabeli ábrázolás sem maradt fent, így csak annyi biztos, hogy egy férfi volt, szakmáját tekintve kereskedő. Az által létrehozott mozgalom megállította a deisták terjeszkedését, ő maga pedig az ershani eretnekség elpusztítását tekintette fő céljának. Az Igaz Hit legszentebb irata, a Tanítás szerint a Próféta sokkal szörnyűbbnek és alávalóbbnak tartotta az ershaniakat, mivel ők nem voltak eredendően gonoszak, csak azzá váltak. Hívei egy hatalmas szent háborúban, a jihad-ban megdöntötték az utolsó padisah uralmát, Ershant pedig elfoglalták és központjukká tették. Ez követően maguk is háborúztak a Pius Deával, de a vallás hamarosan megbukott a jediknek köszönhetően. A béke azonban nem bizonyult tartósnak. Mud Al-Dibh első utódja, I. Shaddam lett, aki a khilaf, vagyis utód, helyettes címet vette fel. Fejezet vége.
Szóval egy szedett-vedett csőcselék szétveri a kor legjobban felszerelt haderejét. Meglepte volna a dolog, de sajnos nagyon is jól ismerte a Galaktikus Birodalom bukásának történetét, ahol alig fél évszázaddal korábban erre remek példát lehetett látni. De Cosra történelemében is akadt rá példa, hogy az írástudatlan vostroyai parasztok tömegei maguk alá gyűrjék a jól felszerelt és jól vezetett cosrai seregeket. Mielőtt azonban újabb fejezetre léphetett volna - elvégre vagy tízezer év még hátra volt napjainkig) - hirtelen Amina hangja csendült fel az interkommon keresztül. - Erwin úrnő, a shaiir szeretne magával beszélni - közölte vele, és bár a cosrai őrnagy ki nem állhatta az úrnőzést, taktikai okokból nem tiltakozott ellene. Elvégre azok alapján, amit eddig tapasztalt, jobban járt azzal, hogy úrnőként szólítják és kezelik. - Örömmel látom - felelte, és felkelt a párnáról, amin eddig félig feküdt. Ha volt valami, amit nagyon hiányolt a lakosztályából, akkor azok a régi jó székek voltak. A shaiir több alkalommal meghívta őt közös teázásra, sőt egy alkalommal vacsorára is. Bár az első alkalom előtt kissé tartott tőle, hogy megpróbálja két csordányi nerfért megvásárolni, erre szerencsére nem került sor. Mint kiderült, azért, mert ebben a kérdésben csak az apja lett volna megfelelő üzletfél, Erwinnek pedig esze ágában sem volt a moh'amad'ahn méltóság és közte találkozót összehozni. Ahogy az ajtó kinyílt, Hussyan már ott is állt a túloldalán, nyomában két szolgával. Illetleség lett volna egyedül érkeznie egy nő körletébe. - Foglaljon helyet - ajánlotta fel Erwin, mivel jobb nem jutott eszébe, de a férfi felemelte a kezét, és enyhén megrázta a fejét. - Köszönöm, az nem lesz szükséges, gyors leszek - felelte, és hűen az ígéretéhez rögtön bele is kezdett. - Hamarosan megérkezünk Ershanra, ahol személyesen fogja fogadni a khilaf, a birodalom mindenható ura. - Igen, erről már hallottam - bólintott a lány. - Aminát beküldöm, hogy igazítsa el a protokollt illetően. Ami fontos: IX. Shaddamot untatja a politika, így a fontosabb kérdéseket velem fogják egyeztetni. Egy egyszerű üdvözlés elég lesz. - Fogják? - ráncolta a szemöldökét Erwin. - Jakkuról most továbítottak egy üzenetet, egy bizonyos Folett nevű diplomata is érkezik hozzánk. Ha kérhetem, majd igazítsa el őt - intett, mire az egyik szolgáló átnyújtott neki egy adatkristályt. - Ennyiért zavartam. Este szívesen látom a vacsoránál. - Ott leszek - mosolygott diplomatikusan Erwin.
|
|
|
Ershan
Jul 19, 2016 16:54:33 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 19, 2016 16:54:33 GMT 1
A cosrai U-hajó nevéhez méltó módon láthatatlanul és halkan szelte a mélyűrt, egyre közeledve a találkozási ponthoz. Folett ezredes töltött magának még egy pohár kesselit, majd elrendezte a holo-adattáblákat az asztalán.
Az egyik egy jelentés Davoo tábornoktól, régi bajtársától, a szárazföldi erők parancsnokától Cosráról. Hivatalosan azért maradt hátra, hogy felügyelje a Milíciák felállítását az EGB szektoraiban, hogy területvédelmi egységekkel töltsék fel a kivonuló flotta nyomán maradt... űrt. Nem hivatalosan azért, hogy szemmel tartsa Cortezt.
A jelentés a tatooine-i incidens, illetve Folett jelenlegi utazásának célja hátterében álló szárazföldi őrnagyról, a korengedménnyel előléptetett ifjú Erwinről szólt. Fiatal, tehetséges... szemrevaló.
Elsősorban fiatal és szemrevaló, hehe. Folett megnyalta a szája szélét. A jelentés szerint a lány korát és nemét meghazudtoló diplomáciai találékonyságról és egyszerre kiemelkedő taktikai szervezőkészségről tanúbizonyságot téve vert vissza egy túlerőben lévő vostroyai támadást, valamint államfői szintű kapcsolatok létesítéséig jutott egy potenciális, ráadásul jelentős haderővel bíró szövetségessel...
Az anyagok másik fele pedig a Hänsel kérésére az Ahnenerbe kezelésében lévő régi cosrai archívumokból előásott anyagokat tartalmazta az Ershan nevű rendszerről és ennek birodalmáról.. elsősorban a köztársasági archívumokból a régi háborúk idején zsákmányolt forrásokat és több ezer éves élménybeszámolókat egy magas kultúrájú civilizációról a Peremvidék ezen szegletében.
A leírások alapján Folett úgy vélte, Ershan népe és a Cosra közti bármilyen barátság maximum az ellenségem - ellensége - a barátom elven nyugodhat. Máshogy értelmezték a kultúrát, az erkölcsrendszert, a vallást, azt, hogyan kellene kinéznie a Birodalomnak, amelyet építenek... az ershaniak meglehetősen megengedőek voltak az Erőhasználókkal szemben is. Folett szinte biztos volt benne, hogy ha személyesen Diestl kezébe jut Skorzeny parancsnok jelentése és nem a megfelelő Tieboltéba, akkor hamar megvétózza a Vezérkar, hogy ilyen untermenschekkel álljanak össze.
Folett azonban mindig is pragmatikus volt. Ellenségem ellensége a barátom... Der Feind meines Feindes ist mein Freund..
Az EGB-nek létezése óta egyre több és több ellensége volt, és csak kevés barátja. Ideje volt az utóbbiak számát is növelni.
Az U-hajó megrázkódott, ahogyan kiléptek az álcából a találkozási pont közelében...
|
|
|
Ershan
Sept 4, 2016 2:49:55 GMT 1
Post by Enz on Sept 4, 2016 2:49:55 GMT 1
Erwin érdeklődve figyelte az alattuk elterülő, lüktető, sokmilliós gingatikus várost, amely felett furcsa, egy vízi bárkára emlékeztető repulzoros luxushajójukon elsuhantak. Mellette ült a Cosráról érkezett küldött, bizonyos Folett ezredes, aki már jóval kevésbé volt érdeklődő, legalábbis a táj iránt. Annál szívesebben stírölte őt már az űrben történő találkozásuk óta. Erwin nehezen tudta megérteni, miért hiszi azt mindenki, hogy egy magasabb rendfokozat már elég ahhoz, hogy ő bárki ágyába dőljön. A velük szemben ülő shaiir legalább tapintatosan pillantott oldalra, mintha épp a légiforgalmat figyelné. Két, arany fonatokkal túldíszített egyenruhát, és mellé csúcsos fémsisakot viselő fickó kísérte még őket, akik a környéket figyelték, mintha csak leselkedne rájuk bármiféle veszély. - Ez a város As-Salam, birodalmunk központja - szólalt meg a férfi, aki láthatóan megelégelte a csendet. Járművük szokatlanul csendes volt, talán valamiféle erőtér vette körül, ami a külső zajok szűrésével biztosította az utasok nyugalmát. - Igazán... vibráló jelenség - jegyezte meg Erwin. Cosra összes városát mérnöki pontossággal alkották meg, a legnagyobb kihasználtságra és eredményességre törekedve. Ezzel szemben itt nem igazán létezhetett semmiféle várostervezés. Mégis, valahogy tetszett neki a rendetlenség, mivel sokkalta természetesebbnek hatott. - Pedig még a Nagy Bazárt nem is látták - mosolygott sokatmondóan. Erwin szívesen szétnézett volna itt, de nem akart ötleteket adni, mert a végén még Folett itt marasztalja hosszabb időre, mint szeretné. - Nem látok sugárutakat. Hogyan szokták elfojtani az esetleges lázongásokat? - csatlakozott a beszélgetéshez Folett is, aki úgy tűnik még most is a szakmai kérdések rabja volt. - Az utolsó nagy dervislázadás óta nem volt szükség ilyesmire. Annak pedig már vagy hatvan éve - felelte Hussayn. Erwin, bár szimpatizált az itteniekkel, nehezen tudta megérteni, hogy mi biztosítja a rendet, ha nem a fegyverek ereje. Ershan működése láthatóan ellentmondott mindenféle logikának. Vagyis, talán inkább az övéktől eltérő logika mentén működött. Erwin ahogy előre pillantott, tátva maradt a szája. A hely, ahová tartottak láthatóan hatalmas volt, talán még az egykori coruscanti császári palotánál is nagyobb. A hatalmas piramis alakú épületből kinyúló oldalpárkányok zöldellettek, valószínűleg parkok lehettek ott. A bejárathoz hatalmas és végtelenül széles lépcsősor vezetett fel, amin a vibráló színű ruhákat viselő tömeg bizarr masszaként kavargott. Az épület tövében a civil épületek közé simuló lövegek, és az álcázott vadászhangárok azonban emlékeztették rá, hogy ez végső soron egy jól védett kormányzati központ. Hajójuk az egyik ilyen hangár felé indult, amelynek fém kapui szétnyíltak előttük, és az aranyozott oszlopokkal és plafonról alázuhanó zöld lobogókkal szegélyezett tágas térbe engedte őket. A palotában megszámlalhatatlanul sok szolga, őr és hivatalnok haladt el a dolgára, egy igazi város volt a városon belül. Ami az első pillanatban feltűnt számára, az a helyiek nyugodtsága volt. Senki sem rohant a dolgára, sokan megálltak és valamiféle forró ital társaságában elbeszélgettek mindennapi kérdésekről. Hogy voltak képesek ilyen munkamorállal egy birodalmat fenntartani? Óráról órára furcsábbnak tűnt számára a hely. Miközben haladtak, Hussayn instruktálta őket hogyan is illik viselkedni a khilaf előtt, és mikor szólalhatnak meg. Erwin örült, hogy ezzel most Folettnek kell foglalkoznia, ő ugyanis rühellte az etikettet. Végül megálltak egy hatalmas, több méter magas ajtó előtt, ahol a kísérőikre hasonlító ruházatot, ám egyúttal mellvértet is viselő katonák álltak őr. Az egyedüli fegyelmezettsége itt a katonák mutatták, és Erwin kezdte érteni, miért is van akkora befolyásuk a Birodalomban. A shaiir türelmesen megállt, és vendégei is így tettek. Nem kellett sokat várakozniuk, ugyanis feltárult az ajtó, és kilépett rajta egy díszes köntös viselő tisztviselő, aki fejet hajtott Hussayn előtt. - A Fényességes Khilaf fogadja önt, és vendégeit. Hussayn alig láthatóan intett nekik, és amikor elindult, szorosan követték. A terem méretei még birodalmi szemmel is grandiózusak voltak, és sok száz díszes kelmébe öltözött nemes, katona és mindenféle más vezető várakozott odabent. A bejárattal szemben, egy emelvényen volt található a padishah trónja, melynek háttámlája egy hatalmas napszimbólumot ábrázolt, többi részét pedig zöld kárpit fedte. Ezen foglalt helyet maga az uralkodó, akinek kopaszodó ősz frizurája és gondosan ápolt szakálla árulta el idős korát. Ennek ellenére tartása kemény és egyenes volt, teste szikár, arca pedig keménységről árulkodott. Ahogy elhaladtak az itt várakozók között, Erwin érezte, hogy több száz tekintet méregeti őket. Elég régen lehetett, hogy egy másik nagy birodalom követeit fogadták. A tróntól tíz lépésre vezetőjük megállt, majd négykézlábra ereszkedett, és fejét a padlóhoz nyomta. Folett és kissé kelletlenül, de Erwin is csatalkozott hozzájuk. - Fényességes Shaddam, a Próféta kegyeltje, a vizek fakasztója, a szent helyek őre! Elhoztam eléd Cosra követeit, hogy hódolatukat fejezzék ki előtted, kinek fénye beragyogja a Galaxist. A khilaf alig észrevehetően intett nekik, hogy emelkedjenek fel, majd kezeivel a trónus karfáira támaszkodva előre dőlt, hogy jobban szemügyre vegye őket. Hussayn felkelt, és így folytatta tovább a beszédét, ami szokatlanul dagályos és feleslegesen ünnepélyes volt. - Egyikük Folett ezredes, birodalmuk diplomatája. A másikuk: Erwin Annabelle von Stülpnagel. A jelenlévőkön hirtelen moraj zúgott végig, és Erwin döbbenten azt vette észre, mintha cosrai szavakat kapna el a pusmogásból. Nem volt szokása képzelődni, de ez már túl bizarrnak tűnt, hogy igaz legyen. - Erwin - szólalt meg most IX. Shaddam is. - Te lenni leszármazott a nagy Generális? Erwin nem is tudta min lepődjön meg jobban: hogy az uralkodó közvetlenül őt kérdezi, vagy azon, hogy a beszéde egy erősen akcentusos, néhol a helyi nyelv magánhangzóival kiegészített cosraira hasonlított. A lány lopva Folettre pillantott, de úgy tűnt az ezredes egyelőre kivár. - Erwin Generális lenni ős Khosrau ház, én ős! Nagy hős, megreformál birodalom! A Jakkukorps működése inkább egy kalandos kitérőnek tűnt a nagy galatikus háborúban, de az itt mutatott teljesítménye révén Erwin von Stülpnagel galaktikus hírnévre és el nem múló népszerűségre tett szert. Az egysége ugyanakkor végül vereséget szenvedett, és az evakuáció katasztrófába torlódott. Nem mellesleg a családja egyik őse is volt, akinek a tiszteletére sokan megkapták az Erwin nevet - apja elhatározottságát mutatja, hogy mivel fia nem született, így hát lánya révén kívánta továbbörökíteni ezt a szokást. Persze a közismert történetből már csak az az aprócska rész hiányzott, hogy dinasztiát alapított, amit hátramaradt tisztjei igazgattak - legalábbis ez tűnt az egyetlen logikus magyarázatnak. - Én, nos - nyögte ki Erwin, aki nem érezte már magát olyan magabiztosnak, mint előtte. Szóval ezért mutatott olyan nagy érdeklődést felé Hussayn. Folettre pillantott, aki bátorítóan bólintott. - Valóban volt ilyen nevű ősöm. Cosrán legalább akkora hős, mint itt. - Wandab'ar - bólogatott Shaddam. - Kísérjen az áldás Prófétáé. Hussayn meghajolt, majd hátrálni kezdett, és a többiek is így tettek. Erwinben túlságosan is kavarogtak a gondolatok, hogy bármi másra tudjon koncentrálni, így csak éberségének köszönhette, hogy nem ütközött neki az egyik arisztokratának. Mikor már jó húsz lépést hátráltak, a shaiir megfordult, és így folytatta az útját kifelé. Most már biztos, hogy valamelyik Schweinhund megkéri a kezem.
|
|
|
Ershan
Sept 12, 2016 17:52:33 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 12, 2016 17:52:33 GMT 1
A díszes, ám ugyancsak rövid fogadtatás után a shaiir felajánlotta, hogy elkíséri a vendégeket a palota részükre előkészített szárnyába.
- Remélem, ezúttal nem jön szembe egyetlen helyi hercegnő sem... - mormogta maga elé Folett, miközben visszaemlékezett látogatására a Korriban II-n. Akkor egy egészen hasonló, díszes, csak éppen sith illetékességű palota vendégeként várta a lehetőséget, hogy a Sith Birodalom és a Cosra közti együttműködésről tárgyalhasson, helyette viszont végül tűzharcba torkolló incidensbe keveredett személyesen az Sith Császár leányával, aminek az lett a vége, hogy a Hapesen kötöttek ki, a sérült hercegnőből pedig nem sokkal ezután a Hapan Királyság új uralkodója lett, a sithek vazallusa... Folett finoman szólva sem tekintette azt a legsikeresebb missziói egyikének.
- Miért, mi a gondja a hercegnőkkel, ezredes? – kérdezte kíváncsian Erwin, aki láthatóan még félig a látogatás hatása alatt volt, ámulva tekintgetett körbe-körbe.
- Általában semmi, kivéve, ha véletlenül lelövöm őket.. – mormogta magának Folett.
Erwin szemei egy pillanatra értetlenül tágra nyíltak, de aztán meghallott egy ismerős hangot az egyik szomszédos nagyteremből (a palotában szinten mindenhol egymásba nyíló hall-szerű helységek, óriási termek voltak, finom, ível oszlopokkal, ugyanannyira nem volt rendszer és anyag az épületben, mint magában a városban odakint, Folettnek fogalma sem volt, hogy hogyan lehet egy efféle hodályt megvédeni ellensége stámadás esetén), és odapillantott.
- Yub yub... yurb durb do'karbi ’n’jorr! – elégedett csámcsogás közepette egy apró, szőrös lény integetett az ifjú őrnagynak egy hatalmas, kényelmesnek tűnő párnakupac tetejéről, körülötte fiatal női szolgák kínálgatták mindenféle tálból mindenféle gyümölcsökkel.
- Tarfang, szijja! – sikított fel katonához kissé kevésbé méltó módon az őrnagy, és azonnal odaszaladt. Két páncélos őr megpróbálta az útját állni – mégiscsak vannak biztonságiak, gondolta Folett, elnézve a gondosan fedett falifülkéket, amelyekből a fogdmegek előléptek -, de az ewok egyetlen elégedetlen visítására a földre vágták magukat, bocsánatkérően hajlongani kezdtek
- Was zum Teufel macht denn das hier im verdammten Himmel... - mormogta Folett a szőrös kis izét elnézve, aki boldog visítással hagyta, hogy Erwin felszaladjon a párnakupacon, ölbe kapja, és két-három rendkívül édesnek tűnő gyümölcsöt tömjön a szájába.
- Parancsol? – kérdezte a shaiir.
- Úgy értem, meglep, hogy egy ewokot látok önöknél. – jelentette ki diplomatikus hangnemre váltva Folett, remélve, hogy a funkcionárius nem ért olyan jól cosraiaul, mint az Uralkodó.
- A Szent Állatot a szent Jakkun találtuk, akkortájt, amikor az Önök harcostársai csatlakoztak hozzánk. A Szent Állat az első pillanattól kezdve jóindulattal viseltet Erwin Generális leszármazottja iránt. – magyarázta Hussayn. – Bizonyára megérezte benne a Próféta áldását és végtelen bölcsességét, amellyel a táborunk megmentésére siető harcosaikat vezette, ezredes úr.
- Bizonyára. – biccentett Folett, majd igyekezett témát váltani, gondosan elraktározva az elméjében azt, hogy ki kell kérdeznie Skorzenyt bizonyos az izgága ewokról. Sőt, talán Tieboltot is. Ez még kellemetlen lehetett. – Mondja csak, nagy tiszteletű shaiir, nagy öröm és megtiszteltetés volt számunkra, hogy találkozhattunk az uralkodójukkal, de vajon mikor lesz lehetséges, hogy a jövőbeli együttműködésünkről tárgyaljunk részleteiben, és főképpen kivel?
- Bizonyára megérti a társadalmunk eltérő kulturális szokásait, Folett effendi. – vakarta meg a szakállát Hussayn. – Ha az őseink bármit elsiettek volna, nem maradt volna fent ennyi ideig a birodalmunk a Próféta dicsőségére.
- Hát ezzel valóban nehéz vitatkozni. – nyugtázta Folett féligmeddig gunyorosan, majd hozzátette. – Nem tisztem, hogy megkérdőjelezzem a szokásaikat, shaiir. De a vostroyai gazfickókat kevésbé fogják érdekelni a szokásaik, hogyha átfogó terjeszkedésbe kezdenek itt a környéken. Csak akkor tudjuk megakadályozni ezt, ha felelevenítjük népeink ősi szövetségét... minél hamarabb.
Mielőtt a shaiir válaszolhatott volna, integetni kezdett nekik, majd feléjük szaladt.
- Nem akar megismerkedni Tarfanggal, ezredes? – kérdezte áratlanul. – Er ist so süß.
- Denken sie eher darüber, wie konnte dieses Dreck mit uns kommen. Ist das wirklich ein Haustier oder jemand der über diesen Volk mehr wissen möchte und jetz dafür alle Möglichkeiten hat? – tette fel a nagy kérdést Erwinnek pörgő, vidékies cosrai dialektusban Folett azzal kapcsolatban, hogy nem célszerű-e cuki háziállat helyett olyasvalakiként szemlélni az ewokot, aki gond nélkül beszivárgott velük együtt egy eddig ismeretlen idegen birodalom központjába, és ilyen minőségében bármiféle információhoz hozzájuthat.
- Ver.. verstanden. Értettem. Megpróbálok.. utánajárni – komorult el egy pillanatra Erwin.
Folett biccentett az őrnagynak.
- Ha szükségét érzi, Frau Major, hogy mindenféle érintkezésbe lépjen a helyiekkel, ám tegye. Utána viszont kérem, csatlakozzon hozzám a körletemben.
Erwin felvonta szemöldökét.
- Jelentéstételre, természetesen. – Folett remekül szórakozott. A pillantások alapján, amikkel egynéhány udvaronc a lányt méregette, az ezredes arra a következtetésre jutott, hogy Erwin még tőle is kevésbé félti majd bájait, mind ezektől a kujonoktól. No nem mintha bármiféle hasonló szándékai lettek volna. Ich bin kein Il-Raz, und die Vostroyauerinnen sind mehrfach schöner – zárta le magában a gondolatot az ezredes.
- Parancs értettem. – Erwin sarkon fordult, és visszaindult a tarfangot körülvevő lenge öltözetű lányokhoz.
- Kérem, kísérjen tovább, Herr shaiir. – biccentett most Folett Hussayn felé. – Hacsak nincs még valaki, akinek érdemes lenne bemutatnia annak érdekében, hogy... előmozdítsuk a tárgyalások menetét.
|
|
|
Ershan
Jan 6, 2017 17:13:57 GMT 1
Post by Enz on Jan 6, 2017 17:13:57 GMT 1
Még Erwin, aki pedig az egész utat Hussayn ibn-Al'ahad hajóján töltötte, sem tudott betelni a központi palota gazdaságával és ízléses berendezésével. A drágakövekkel díszített bútorok, finom selymek és jól öltözött szolgálók mind hozzájárultak a Birodalom gazdaságának prezentációjához. A vele érkező, mellette lépdelő Folett ezredes már sokkal finnyásabb volt, és láthatóan inkább pazarlást látott mindebben. Hussayn le bírta volna fogadni, hogy épp azt számolgatja, ebből a vagyonból hány rohamosztagost lehetne kiállítani, pedi a hatalom nemcsak a fegyver csövéből eredt. Egy gazdag központ legalább annyira jelentős befolyást jelenthet, és akárcsak Ershan régi isteneinek, a Prófétának is legalább annyian hajtottak térdet harc nélkül. A tárgyalóban már várt rájuk egy fiatal lány, IX. Shaddam kedvenc unokahúga, aki ennek megfelelően igencsak gondtalan és önfejű viselkedésű volt. Még ő, a khilaf legnagyobb szolgája sem mert volna rászólni a fiatal hercegnőre. Ahogy beléptek, a lány azonnal karon ragadta Erwint. - Te vagy a fiatal elveszett hercegnő, igaz? - kérdezte kissé csacsogva, és Erwint most láthatóan sikerült meglepnie ezzel, mire a hercegnő kuncogni kezdett. - Ne vágj ilyen képet! Te és én tulajdonképpen távoli rokonok vagyunk, tehát te is hercegnő vagy! - Ah, so - nyögte a szőke lány, miközben közelebbről végigmérte a társát. - Nos az én nevem már ismered. - Hát hogyne, mindenki rólad beszél a palotában! - folytatta, kissé csacsogó stílusban, és Hussaynnak nem kellett Folettre pillantani, hogy elképzelje Folett arckifejezését. - Én Hassa hercegnő vagyok, Shaddam bácsi unokahúga. Gyere, hadd mutassam meg neked a fontosabb helyeket! - Nekem a tárgyaláson... - mondta volna, de Hassa megragadta, és szó szerint húzni kezdte maga után. - Hmmm, lássuk csak, megnézhetnénk a Nagy Bazárt! Ott aztán napokig is elveszhetne az ember! Aztán pedig az egyik fürdőbe, vagy Alihoz, a vizipipáshoz! Na az aztán muris egy hely! - lehetett hallani az elhaló hangjukat, ahogy eltűntek a szobából. Hussayn bocsánatkérően mosolygott rá Folettre. - Sajnos a hercegnő igen akaratos tud lenni - tárta szét a karjait, mire az ezredes legyintett. - A lényeg, hogy tárgyalni tudjunk. Már így is sokat várakoztattak - mondta, kiesve kicsit a simulékony diplomata stílusából a férfi. Igazából nem is sejtette, kevésbé fontos követek mennyit is kellett, hogy várakozzanak itt Ershanon, főleg, mivel az utóbbi évszázadban szinte csak az adófizetői államok menesztettek hozzájuk követeket, rendszerint az esedékes pénzösszeg átadásával és egy kis hajlongással megbízva őket. Amina, a shaiir android segítője megállt az asztal mellett, a nagyhatalmú férfi pedig helyet foglalt az asztal egyik végén, majd a másik felé intett Folettnek, aki rutinosan helyet foglalt. - Úgy hittem, személyesen a khilaf kíván tárgyalni ilyen kaliberű ügyben - jegyezte meg. - Ne aggódjon, a Fényességes áldását adja bármire, amiben mi itt megegyezünk ma - biztosította Hussayn a cosrait, aki a számára adott biankó csekkből leszűrhette mekkora is a tényleges hatalma az udvarban. - Nos, ez esetben biztosan olvasta már a javaslatunkat - szólalt meg Folett, nagyvonalúan tovább lépve a képviselet kérdésén. - A cosrai civil és katonai hajók szabad átvonulási engedélyt kapnak a területükön, valamint használhatják a kikötőiket javítások elvégzésére és a készletek feltöltésére. Egyúttal fellépnek Vostroya peremvidéki terjeszkedése ellen... - De semmelyik másik ellenfelükkel szemben nem kötelez minket a megállapodás fegyveres harcra - tette hozzá Hussayn, mire Folett bólintott. - A jóindulatú semlegesség jobban szolgálja mindkettőnk érdekeit - mondta a cosrai tiszt, és most a shaiir-on volt a sor, hogy egyetértsen. - Cserébe készek vagyunk anyagi kompenzációt nyújtani a maguk számára. - A cosrai valutát csak Cosrában költhetjük el - mutatott rá Hussayn a nyilvánvalóra. - Például cosrai fegyverekre, amikhez biztosítják az állandó hozzáférést. - Természetsen, a beszállítónik szívesen ellátják magukat a felesleges kapacitásukból... - felelte Folett, de Hussayn a kezével jelezte, hogy még nem fejezte be. - De ez önmagában kevés. Ha most itt lenne von Stülpnagel parancsnok, megkérdezhetné, micsoda veszteségeket okoztak nekünk a vostroyaiak. Bár azok irreguláris egységek voltak, maga a hadseregünk is elégtelen felkészültségű egy ilyen küzdelemre. Szükségünk van modern szakértelemre, amivel újjászervezhetjük az erőinket a modern kor követeményei szerint. - Szívesen ellátjuk magukat a fegyverek mellé katonai tanácsadókkal is, akik megtanítják az új eszközök kezelését és a modern taktikákat - bólintott Folett. - A vörös terjeszkedésnek gátat kell szabni. - Egyetértek, ehhez azonban az kell, hogy erőink ne legyenek megosztva - mondta Hussayn. - Ezért fontosnak tartjuk, hogy azt is az egyezmény részévé tegyük, senki mást nem fog támogatni Cosra a régióban, akivel esetleg érdekütközéseink lehetnek. - Ez így elég tág megfogalmazás. - Itt elsősorban a hutt bűnvezérekre gondolok - pontosított a kérésnek megfelelően Hussayn, és bár Folett rezzenéstelen arca nem árult el sokat, a pár pillanatos csend annál inkább. - Természetesen, Ershan a legfontosabb szövetségesünk a régióban - bólintott végül az ezredes. Hussayn elégedett volt az eredménnyel. - A pontos számokat illetően... Amina, kérlek prezentáld a szükséges eszközök és kiképzők számára tett javaslatunkat az ezredes úrnak - pillantott hátra, mire az anrdoird bólintott. A következő pillanatban megjelentek a számok a cosrai adatpadján, aki tanulmányozni kezdte azokat, miközben egyre jobban ráncolta a homlokát. - Ne aggódjon, ezredes, nem egyszerre tartunk igényt minderre. Ez inkább egy végterv - felelte Hussayn, majd hátradőlt a székében. - Van még valami meglátása, ezredes úr?
|
|
|
Ershan
Jan 6, 2017 17:55:16 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 6, 2017 17:55:16 GMT 1
- Azt hiszem, nincs.. - bámult ki a színes forgatagra Folett. Még mindig némiképp nehezére esett elképzelni, hogy egy jövendő középhatalom születését és majdani fővárosát látja egy peremvidéki zsibvásár helyett. - De, mégis lenne egy dolog. - fordult vissza Hussaynhoz. - Tisztában vannak vele, hogy az ewok, akit befogadtak, valószínűleg köztársasági kém? - Kedves barátom, teológiai kérdésekben nem foglalhatok állást. - tárta szét a karjait bocsánatkérően a shaiir - Ez, és általában bármi a Szent Állatokkal kapcsolatban messzemenően az imaah-ok hatásköre. És gondolom mivel a maguk örnagyával jött, ezért nem jelenthet népünkre semmiféle fenyegetést. - Nos.. értem. - Folett úgy érezte, ezt nem érdemes túlságosan erőltetni. - Az ellen gondolom nincs kifogása, Hussayn úr, hogy Erwin őrnagy még egy ideig a bolygón maradjon.. mint mondjuk a Birodalom átmeneti nagykövete Önökhöz. - Azt hiszem, ebben a kérdésben Hassa hercegnő őfelsége már ki is mondta az igenlő választ. - mosolyodott el Hussayn.- Esetleg óhajt nőtársaságot az indulása előtt, ezredes úr? - Szükségtelen, köszönöm. - próbálta meg minél kevésbé látványosan legyőzni az arcára automatikusan kiülő undort Folett. - Hálás vagyok a vendéglátásért, Herr Sch'haiir, de indulnom kell vissza a Birodalom vezetőihez. - A Próféta kísérje útján. - biccentett Hussayn. - A szolgáim elkísérik az űrkikötőbe.
Kifelé menet Folett még megpróbálta elérni komlinken Erwint, de úgy tűnt, a Nagy Bazárban túl nagy a zaj, mert nem kapott választ. Ezért jobb híján az ezredes csak egy magas biztonságú, kódolt üzenetet küldött a lánynak: "Gratulálok, Őrnagy, nyert egy ideiglenes nagyköveti megbízást. Érezze jól magát és tudjon meg minél többet ezekről a népekről. És tartsa szemmel az ewokot, ez utóbbi a maga személyes felelőssége, ha már magával hozta. A viszontlátásig: Oberst Folett"
A sikló nem sokára felemelkedett az Ershan felszínéről, Folett pedig órákkal később már a rendszerből kifelé tartó U-hajó fedélzetén ült egy magas biztonsági vezérkari terminálnál, és elkezdte lehívni az üzeneteket, amelyeket a kommunikációs zár ideje alatt neki címeztek.
- Te jóságos Scheisse.. - mormogta maga elé a Ruusanról érkezett jelentéseket olvasva, és azonnal beütötte az ügyeletes Tiebolt, valamint Tierce hívókódját..
|
|
|
Ershan
Oct 29, 2017 19:51:51 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 29, 2017 19:51:51 GMT 1
Újabb kora reggel virradt Ershanra, az igazhitűek népe pedig szokás szerint talpon volt már, akarva - nem akarva, hiszen felverte őket a tornyokból zengő mue'zihn ének. Ershan és a Próféta Szent Állata, Tarfang, a Köztársasági Hírszerzés legjobban tartott és aktuálisan leggazdagabb módon élelmezett ügynöke lustán egyik oldaláról a másikra fordult párnáin. Az igazat megvallva a dolog hírszerzés - részét nem vette olyan komolyan, már csak azért sem, mert némi helyi terjeszkedéstől eltekintve ezek a moh'amad'ahnok nem igazán csináltak semmi különlegeset. Igen, a cosrai nagykövet, aki valójában egy tinédzserkorú, katonai egyenruhába bújtatott kislány volt, tulajdonképpen alaposabb figyelmet is érdemelhetett volna, de alapvetően ő sem csinált túlságosan sok mindent azon kívül, hogy néha megetette és borzolta a szőrt a fején, amelyet Tarfang szórakoztatónak talált, különösen, hogy olyankor gyakorlatilag akárhová pakolhatta a mancsait ezen a szőrtelen, túlöltözött kis nőstényen, akit láthatóan ez egyáltalán nem zavart - bizonyára eszébe sem jutott, hogy mi lehet az ewok legveszélyesebb fegyvere.. meg amúgy is, egyre ritkábban jött, általában vendéglátójuk, a nagydarab, cosrai nevű emir lányával múlatta az időt a város piacán, vagy ki tudja hol.
Tarfang már többször elgondolkozott rajta, hogy megpróbál kapcsolatba lépni Juunnal, hogy legalább megtudja, mi van régi barátjával, de aztán újabb etetés, vagy hastáncosok következtek, így mindig későbbre halasztotta ezirányú terveit.
Ma azonban megszólalt az apró kommunikátor, amelyet mindig a dereka körüli szőr-redőkbe bújtatva tartott különösen fontos hívások esetére. - Yub yub! - jelentette ki határozottan, néhány mancs-intéssel kiküldve a teremből az éppen a tegnapi vacsorája maradékát takarító szolgákat, majd lehengeredett a párnakupacról, amelyen idejét töltötte általában, és az egyik sarokba csoszogva elővette a kommunikátort. Csak kevesen ismerték a komkódot, és érthetően mégsem akarta az ershaniak orrára kötni, hogy ilyesmit rejteget, így ezidáig egyetlen egyszer sem fogadott hívást ezen keresztül. Ki tudja, talán Juun az? Vagy valamelyik parancsnok a szolgálattól?
Az arc, amelyik szembenézett vele, azonban fémes, volt, és.. aranyszínű. - Manito... manito'laaaa! - vágta magát térdre azonnal Ershan Szent Állata, amint megpillantott a holoképen népe valódi istenét, akinek minden ewok ősi fogadalmuk szerint engedelmességgel tartozott már évezredek óta, amikor őseiket az Istenek megmentették a halálos, az egész Erdőbolygót pusztító betegségtől. - Istenednek és Parancsolódnak szüksége van rád, Ezüstbundájú Tarfang, Warwick fia. - közölte a vonal másik végén Szí-Szrípió, majd a biztonság kedvéért elismételte ewokiul is. - Na pad dar'yo yo Tarfang darabu, tama ni karbi Warwick, jandu-ya!
- Mai! Yub yub! - nyugtázta Tarfang, miközben ellenőrizte, hogy a komon keresztül pontosan megkapta - e koordinátákat, ahová az Aranyisten szerint mennie kellett, hogy találkozzon vele. Generációk óta nem ért senkit ekkora megtiszteltetés az ewokok közül, a Fák Népéből. Utoljára akkor mutatkozott népe köreiben az Aranyisten, amikor a Szent Hold felett felrobbantották a fémholdat, nehogy az a Gépisten irányítása alá kerülhessen. A Gépisten és az Aranyisten örök harca mélyen gyökerezett az ewok kultúrában, és az ewokok mindig készen álltak, hogy válaszoljanak Védelmezőjük, az Aranyisten hívására. Tarfang tudta, hogy elérkezett az ideje. Ezért utazott el annak idején a csillagokba, hagyta maga mögött Törzsfáját, Odvát, feleségeit és gyerekeit, akikből ewok szokás szerint szintén Feleségek, Harcosok, vagy Táplálék lett volna, ezért tanulta ki az űrjáró bundátlanok mesterségeit, és vált bennük a legjobbá. Erre a pillanatra várt.
Nem sokkal később az őrök felfedezték, hogy a Szent Állat eltűnt. Pár perccel ezután az egyik kikötőből egy gyors moh'amad'ahn futárhajó emelkedett fel. Pilótái, akik nagy ámulattal és leborulva engedték a fedélzetre a Szent Állatot, ekkor már eszméletlenül hevertek egy kilövésre készülő mentőkabinban, Tarfang pedig beállította az irányt a Tatooine, vagy ahogy ezek a fanatikusok hívták, a Jakku felé, és meghúzta a hiperhajtómű aktiváló karját.
Bizonyos volt benne, hogy az Aranyisten és hajója már ott várják majd. Nem késlekedhetett. A Gépisten elleni utolsó vadászatnak meg kellett kezdődnie, ahogyan a régi regék elmesélték.
|
|
|
Ershan
Jan 1, 2019 19:41:49 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 1, 2019 19:41:49 GMT 1
Az Ershan feletti forgalom nem érte el ugyan a Coruscant, vagy a Cosra ezer és ezer áthaladó hajója alkotta sűrű szövedéket, de így is megtelt a bolygóközi komcsatornák étere tiltakozó, avagy nagyon is ijedt kiáltásokkal, amikor a peremvidéki bárkák, moh'amad'ahn fregattok és felszabadított rabszolgákat szállító zarándokhajók mellett megjelent egy Sovereign-osztályú nehéz csillagromboló és kísérete.
A Schanhorst, az EGB átmeneti zászlóshajója fedélzetén Hänsel admirális fensőbbséges arckifejezéssel figyelte, ahogyan a helyiek irányítása megpróbál helyet csinálni a diplomáciai látogatásra érkező EGB konvojnak, melynek hatalmas csillagrombolói mellett eltörpültek az átlagos ershani hadihajók. Azonban még az admirális is tiszteletteljes és érdeklődő tekintettel figyelte azokat az új sorozatú Golan - platformokat, amelyeket a helyiek láthatóan némiképp átalakítottak eredeti knoti verziójukhoz képest... a Khilaf követőinek más fogalmaik lehettek arról, hogy mi számít impozánsnak és fenyegetőnek, de a hadviselés alapvető technikáihoz láthatóan értettek - a platformok hálója nem zavarta a civil forgalmat, a lövegbázisok mégis képesek lettek volna hatékonyan fedezni egymást egy ellenséges flottával szemben.
- Admirális, a helyi irányítás hív minket - jelentette Hänsel első tisztje. - Köszönöm, tájékoztassa őket az érkezésünkről, és kérjen parkolópályát, amíg megérkezik az üdvözlőbizottság. És üzenje meg nekik, hogy a Főadmirális nem szereti, ha megvárakoztatják. - Verstanden!
Hänsel adjutánsára hagyta a hidat és csatlakozott Foletthez a fő eligazítóban. Az EGB Vezérkar legfőbb parancsnoka és a Flotta fehér egyenruhás ura éppen a helyi protokoll jellegzetességeit próbálta áttekinteni egy adattáblán. Doenitz türelmesen próbálta mellette magyarázni az ershani vendégjog bonyolult szokásait, és, hogy milyen sorrendben kell üdvözölni a jelen lévőket.
- Ostoba hajbókolás! - fakadt ki végül Folett. - Két kérdésre kell válaszolnia ezeknek a pojácáknak, az egyik, hogy miért hagyták, hogy a Hutt űr kicsússzon a kezeik közül, a másik pedig, hogy ezek után mivel akarják megtartani a bizalmunkat! - Természetesen uram, de csak miután lefutották a megfelelő udvariassági köröket az államfővel és tanácsa tagjaival - magyarázta türelmesen Doenitz. - Ne feledje, a Khosrau - ház számára ez elsősorban udvariassági látogatás, nem pedig vitarendezési célú megbeszélés. Ez utóbbit mi csak akkor tudjuk felajánlani, ha a Khilaf megbízik bennünk és elfogadja, hogy közvetítsünk közte és az Első Rend között. Valamint, ha utána az Első Rend is hozzájárul ehhez, és hajlandóak itt harmadikként tárgyalóasztalhoz ülni.
- Maga is lemehetne... - pillantott fel Folett az asztaltól a belépő tisztre. - Meg maga is, Hänsel. Én pedig szépen visszamennék az új csatahajók gyártását felügyelni maga helyett. - A biztonságáért gondoskodom, Mein HochAdmiral - vágott fapofát Hänsel, akinek ugyanúgy nem fűlött a foga az egészhez. - De nekem kell visszatérni a Knotra, velem nem állnának szóba, nekem nincsenek... fiatal női rokonaim.
- Ne aggódjon, a helyi szokásokat ismerve maga is legalább tíz házassági ajánlatot kap fiatal ershani szüzek nemes családjaitól, távollétében is - fintorodott el Doenitz. - Majd maga helyettesít és átveszi őket helyettem - vigyorodott el Hänsel. - Ezek a szőrös untermenschek... - Ruhe! - csattant fel Folett. - Még egy eszmefuttatás a helyi szépségideálról és mindkettejüket sóbányába küldöm! Tisztességesen végigcsináljuk ezt, de házasság nélkül! Az első dolgom lesz, hogy közölni fogom ezt ezzel a muftival, vagy vezírrel, vagy kihez megyünk. - Khilaf - javította ki türelmesen Doenitz. - Ám legyen - biccentett a Főadmirális. - Akárhogy is hívják, üzenjék meg neki, hogy fogadjon minket minél előbb. Minél hamarabb végzünk itt, annál jobb. Na los, abtreten!!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 21, 2019 23:00:39 GMT 1
A Scharnhorst méltóságteljesen lebegett a kíséretét alkotó csillagrombolók, UHSD-k, hordozók és EGB-s cirkálók, valamint a mind protokolláris, mind biztonsági szempontból legalább olyan elmaradhatatlan ershani kísérőfregattok és rombolók gyűrűjében, miközben alatta, körülötte a Moh'amad'ahn Birodalom, a Próféta gyermekeinek és híveinek hazája élte a maga életét orbiton és a bolygófelszínen egyaránt.
A főbolygó körül keringő EGB-s különítmény látványa egyre kevesebb, ide utazó kereskedőben, zarándokban, vallási funkcionáriusban, vagy éppen a felügyeletüket, kíséretüket ellátó különítmény tagjaiban keltett bármiféle megrökönyödést, vagy éppen meglepetést. Oly régóta tartózkodtak már itt, hogy szinte szerves részét képezték Ershan forgalmának, megjelenésének.
Folett számára is ismerős volt a látvány, a kereskedőhajók, vallási zarándokok szállítói, katonai cirkálók, valamint a fogadásukra, az újrafeltöltésükre berendezett dokkok és űrkikötők a felszínen, azon túl pedig a különböző féle és fajta paloták, piacok, rendezvényterek, művészeti és kulturális központok, vallási zarándokhelyek... hosszan tudta volna sorolni őket, hiszen az elmúlt hónapokban jó párat végiglátogatott közülük végtelenül hosszúra nyúló államfői vendégeskedése részeként, a soha meg nem szűnő protokolláris programok egy-egy újabb és újabb állomásaként. Számára azonban több volt ez, mint valamiféle elnyújtott udvariassági látogatás, vagy valamiféle hedonista fogság. Információforrás volt, és lehetőség, hogy tanuljon.
A Főadmirális jól tudta, hogy itt a rendszerben is, sőt, még saját flottájának különböző hajóin, de kiváltképp szerte a galaxisban, EGB-n belül és kívül egyaránt egyre gyakrabban súgnak össze a háta mögött. (ez nem volt túl nehéz amúgy sem, hiszen a Főadmirális háta újabban egyetlen rendszerre korlátozta fizikai valójának jelenlétét). Az "új Wentharnak" nevezték, aki a Nagihoz hasonlóan ismét egy idegen, különös kultúrájú hatalom fővárosának vendégszeretetét élvezte irreálisan hosszan, elnyújtva, azt a látszatot keltve a rossz nyelvek szerint, hogy a fontos államügyeket stábja többi tagjára hagyva ő pusztán reggeltől estig a vendéglátói által kínált kulináris és szexuális élvezeteknek hódol... hogy talán már nem is érdekli a Birodalom sorsra, a Vezérkar ügyeinek alakulása, melynek főparancsnoki, főadmirális pozícióját oly fáradtságosan és ravasz módon megszerezte, mert testi élvezeteket, vagy talán valamiféle okkult, helyi erőkhöz köthető titkos örökségeket hajszol a Moh'Amad'Ahn központban... vagy talán megtért a Prófétához, és hátralévő életét egy vallási iskolában éli majd le tanítóként, levetve hófehér főtiszti egyenruháját.
S mégis, nem is állhattak volna messzebb az igazságtól. Igen, Folett kötelességtudó látogatóként és reprezentációs célokra kötelezett államfőként napközben szépen annak rendje és módja szerint részt vett a tiszteletére tervezett és szervezett fogadásokon, felvonulásokon, előadásokon, díszvacsorákon és orgiákon... azonban ahogyan a napok az estébe nyúltak Ershan épp aktuális világos oldala felett, a Főadmirális is letette az utolsó kesselis poharat és munkához látott. Végigdolgozta az éjszakákat.
Folett számára ugyanis végeredményben nem Palpatine, Vader, vagy akár Thrawn volt a példakép, amelyhez önmagát, az ideális birodalmi tisztet és felső vezetőt nap mint nap, és éjszakánként is fáradhatatlanul próbálta hozzáigazítani. Hanem Diestl, a türelmes Diestl. Folett türelmet tanult az Ershan felett, hogy olyanná váljon, mint hajdani felettese, mestere, tanítója, akit meghaladt, akit átlépett, de akire ennek ellenére mégis mindig felnézett valahol. Mert Diestl türelme legendás volt. Egy birodalmi alszektor sokadrangú moffjaként Endor után erre a türelemre, taktikus kivárásra alapozva tudta felépíteni a Cosrát és a Knotot, azzá tenni őket, amik most is voltak - a galaxis fontos hatalmi gócpontjai, és a Birodalom Új Rendjének őrzői, letéteményesei katonai, gazdasági, ideológiai értelemben. Ellenfelei, a Lázadók legtöbbször azért nem tekintették a Diestl által felépített birodalmi erőközpontot releváns ellenségnek, mert nem is tudtak a létezéséről. Diestl kivárt. Kivárta Zsinj, Isard, Thrawn felemelkedését és bukását, még a klón-császárét és Daaláét is. Kivárta Pellaeon felemelkedését, a Birodalmi Maradvány kialakulását, a békét és a konszolidációt az Új Köztársasággal, majd a a Galaktikus Szövetséggel. Kivárta még a Yuuzhan Vong inváziót is, amikor a rejtve maradt birodalmi sejtek közül szinte az utolsók is aktivizálták magukat, hogy harcoljanak az extragalaktikus megszállók ellen.
A Második Galaktikus Polgárháború, Korélia, Commenor és szövetségeseik Coruscant ellen fordulása volt hosszú idő után az első esemény a galaktikus történelemben, mely ténylegesen a cosrai és knoti ügynökök, gazdasági és titkosszolgálati befolyásuk eredménye volt, legalábbis részben bizonyosan. De Diestl még ekkor is a fokozatos, taktikus színre lépés híve volt, először csak a Cosrát engedve a galaktikus nagypolitika színpadára, és csak utána a Knotot, jóval később. Egyszóval tudott várni... és Folett ezt követendő példának tartotta. Több oka volt neki magának is arra, hogy várakozzon.
Először is gondoskodnia kellett arról, hogy szűkebb hatalmi bázisa, a Cosra és a Knot, valamint szövetségeseik elitje elfogadja őt az új Diestl, a vezér szerepkörében. Ez nem csak a katonákra, tisztekre vonatkozott, de a szélesebb értelemben vett cosrai és knoti társadalomra, a gazdasági elitre, és a mögöttük álló nemesi családokra is. Olyanokra, akik annak idején Diestl minden egyes mozdulatára tiszteletteljes vigyázzba álltak, akik ismerték és elismerték, sőt kérdés nélkül követték a Főmarsall parancsait. A nemesi családok és a hozzájuk köthető főtisztek, a Vandronok, Doenitzek, Hänselek és Cortezek voltak az EGB-t irányító elit magja, de ugyanúgy az olyan gazdag famíliák, mint a Prajik, Mottik, Taggék, és így tovább. Cosraiak és nem cosraiak egyaránt, magbeli emigránsok, akiknek az egymással szembeni rivalizálásai öregebbek voltak, mint a Birodalom, sőt, öregebbek, mint maga a Régi Közársaság. De egy közös volt bennük, valamennyien túllépek régi, hagyományos gazdasági hatalmukon a birodalmi időkben és megjelentek a politikai színtéren. A támogatásuk tehát elengedhetetlen volt Folett számára, mégis, Diestl elmozdítása után többen ezekből a famíliákból, ha halkan is, de arról kezdtek suttogni, hogy a nemesi - vagy ahogy ők nevették magukat nagyképűen, "moffi" - dinasztiáknak talán saját maguknak kellene legfőbb parancsnokot választani, ahogyan a Moffok Tanácsa is tette azt Pellaeon alatt a Maradványban (természetesen saját soraikból, gondolták ők tovább a tradíciót). Számukra Folett valahol még mindig a puccsista ezredes volt, aki a Tiebolt-ok titkosszolgálati hálójának csápjain felmászva jutott hatalomhoz. Folettnek tehát ki kellett vívnia személyes tekintélyét az ő körükben is, hogy ne elmozdítható tekebábunak, hanem hasznos szövetségesnek, sőt, a viszályaikat feloldó, igazságot tevő vezetőnek lássák őt.
Ez persze a Tieboltokra nem vonatkozott, a Tieboltok mások voltak. Folett személyesen koordinálta a hírszerző tisztek tökéletes genetikai mintapéldányainak kifejlesztését és sokszorosítását Diestl megbízásából, mint bizalmi ember, mint első tanácsadó és fiatal adjutáns. Végeredményben minden Tiebolt személyesen hozzá, Foletthez volt hű, de ez nem volt elegendő, a nemesi famíliák támogatására is szükség volt, és ehhez Folettnek meg kellett tanulnia úgy eljárni, mint ahogy annak idején Diestl tette. A Főadmirális pedig minél többet gondolkozott ezen, annál inkább a távolságban látta Diestl sikerének a kulcsát a türelem mellett. A képességben, hogy delegáljon, hogy ne közvetlenül végrehajtói nyakán üljön és mikromenedzseljen, hanem megfelelő feladatok kiszabása után hátralépjen, távolabbra, és csak visszatérésének fenyegetése motiválja engedelmes végrehajtóit. Így tett Folett is, amikor kezdetben személyesen felügyelte az új hajótípusok fejlesztését, majd az új flotta-keretrend kialakítását, utána azonban továbbutazott Ershanra és megbízott végrehajtóira hagyta a feladat befejezését azzal a levegőben lógó fenyegetéssel együtt, hogy ha egyszer visszatér és nem talál mindent rendben, akkor újra megnyílnak a sóbányák kapui. Diestl is így járt el annak idején és Folett is így szándékozott eljárni.
Folettnek azonban más oka is volt aarra, hogy ennyi ideig távol maradjon Ershanon. Innen ugyanis szabadon figyelhette Vezérkarának többi tagját.
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 22, 2019 14:08:42 GMT 1
Miközben átsétált a kilátóterem másik végébe és újabb pohár, serkentővel kevert fűszeres kesselit töltött magának, Folett folytatta az iménti gondolatmenetét, némán figyelve a fel s leszálló különböző méretű ershani hajókat és saját flottájának kísérő egységeit, amelyek a méltóságteljes csillagromboló körül fordulóztak.
Az Egyesült Galaktikus Birodalom Vezérkara korábban példa nélkül állt a Birodalom és különböző utódállamai politikai vezető szerveinek listájában, talán leginkább a Pentastar Egyesülés, a Birodalmi Maradvány előképe, az idősebb Ardus Kaine moff konglomerátuma hasonlított hozzá abban, hogy nem egy-egy legfőbb vezér, vagy parancsnok, de nem is több tucat moff kezében volt a hatalom, hanem egy főszektor- és fegyvernemi vezetőkből álló szűkebb elit tanácskozó testületének kezében. Voltak köztük egyenlőbbek, a legfőbb vezérkari tagok, és olyanok is, akiknek a kinvezése és pozíciója inkább formalitás volt, a gyakorlatban azonban valamelyik vezérkari főtiszthet kötődtek. Ezért aztán Folett számára létfontosságú volt, hogy bármennyire is megbízott közvetlen szövetségeseiben, még valamilyen mértékben őket is megfigyelje, megfigyeltesse, utána pedig kialakítsa a velük kapcsolatos stratégiáját. Egy oldalon álltak, egy Birodalomért harcoltak, de Folett jól tudta, hogy az EGB erőssége, az egyetértésen alapuló, összehangoltan működő Vezérkar, mint hatékony döntéshozó testület egyben gyengeséggé is válhat akkor, ha a vezérkari főtisztek között megtörik a bizalom, elindul a rivalizálás, a hatalmi harc, és végső soron egymás életére, hatalmára, avagy főszektorára és hadtestjére törnek.
Így aztán Folett, miközben tiszttársai felé azt a képet közvetítette, hogy rendkívül frusztrálja a hosszúra nyúló ershani tétlenség, igyekezett összegyűjteni és rendszerezni a vezérkari főtisztek és főszektorvezetők aktáik, hogy megbizonyosodhasson róla; még mindig egy lépéssel előttük jár. Ershan izolációja, egy másik állam területén való hosszadalmas tartózkodás emiatt is különösen alkalmas volt erre, innen a Főadmirális sokkal könnyebben gyűjthette és rendszerezhette információit a többiekről, mint ők róla.
Lecersen volt a legbefolyásosabb mind közülük, ezért Folett különös figyelmet fektetett rá és extra időt szentelt annak, hogy a nagymoffról szóló aktája minél részletesebb és alaposabb legyen. A legöregebb, legszeniorabb, birodalmi politikai szempontból leginkább beágyazott birodalmi főtisztként Drikl Lecersen nem csak túlélte, de sikeresen át is verte Diestl-t és Daalát egyaránt, éskulcsfontosságú volt a szerepe az Aweris közbeni és utáni belső hatalmi átrendeződésben, és a Maradvány visszatérésében a Birodalom kötelékébe. Tulajdonképpen akár egyeduralomra is törhetett volna, kihagyva Folettet és Grodint a képből; de az öreg Nagymoff rutinosabb volt annál és tovább szeretett volna élni, semmint hogy egy ilyen pozícióban kitegye magát az esetleges külső és belső ellenfeleknek, merénylőknek. De még így is egyre erősödött a hatalma, ahogyan fokozatosan visszaszerezte a kontrollt a Maradvány felett, egyre kevesebb hatalmat hagyva a formális irányítási jogokkal rendelkező ideiglenes kormányzó testületnek. Ráadásul ő volt a legfontosabb EGB-s külpolitikai misszió felelőse és zászlóvivője, a nagaiokkal való kapcsolatok normalizálásáért, a nagai régenssel való legfelsőbb szintű kapcsolattartásért is ő felelt, beleértve a chiss kérdés rendezésének megalapozását is. Egyszóval, nagy hatalma volt az öreg moffnak - Folettnek azonban volt valami még értékesebb a tarsolyában; információk. Információk Jagged Felről.
A Tieboltok állhatatos munkával visszafejtették azokat a furcsa anyag- és csapatmozgásokat, amelyek a Köztársaságon keresztül, vagy éppen annak határa mentén Vostroya felől a Vinsoth térségébe és onnan át a határon az EGB-be, Generis környékére irányultak. Bizonyos kulcsfontosságú VIP személyek és a hozzájuk kapcsolódó üzenetváltások nyomán a Cosrai Hírszerzés számára egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az lesz Jagged Fel új műveleti központja... gyakorlatilag Lecersen és a Bastion orra előtt szervezett valamiféle árnyékhatalmat, ráadáasul vostroyai segítséggel. Ez már önmagában elegendő lett volna arra, hogy elinduljanak a hipertéri rakéták Generis felé, de Folett mégis úgy döntött, hogy megtartja magának ezt az információt, még vezérkari társait sem tájékoztatja, és kivár. Egyrészt valószínűsítette, hogy Jaggednek belső emberei vannak a bastioni vezetésben, ha ilyen hatékonyan el tudja titkolni jelenlétét, ezeket pedig fel akarta fedni. Másrészt pedig, bármekkora arculcsapásnak is néztek ki az ottani esetleges jövőbeli események az EGB egésze részére, Folett nem félt attól, hogy Lecersen elveszítené, vagy ne adja az Uralkodó akarata, esetleg kivezetné a Maradványt. Regionális konfliktusra volt kilátás, Lecersennek pedig készen kellett állnia, hogy elvigye a balhét miatta... ha sikerül neki, akkor csak némi arcvesztést könyvel el, ha pedig nem... nos, gondolta Folett, akkor úgy is jó. Még utasította is Tieboltot, hogy erőfeszítéseik révén inkább fedezzék, semmint hogy véletlenül lebuktassák a generisi erőfeszítéseket és a Jagged Felhez hű erők műveleteit, hogy Lecersen minél később szerezzen tudomást róluk.
Aztán ott volt Grodin Tierce, a klón Polneyeról. Folett lényegében megbízott benne, sőt, olykor talán még azt is bevallotta volna magának némi kesseli után, hogy a barátjának tartotta, de azt is tudta róla, hogy kissé okkult és talán kissé őrült is. Elvhűen, fanatikusan szolgálta a Birodalmat és az Új Rendet, pontosabban azt a konstrukciót, amelyet vakhite alapján annak hitt, de mindig fennállt a veszélye annak, hogy valahonnét előkerül egy őrült nagyúr, vagy valamiféle élő Császári Testőr - relikvia, amelynek parancsai egyszerre felülírják a fondorlatos klón józan gondolkodását és vakon beáll egy újabb nagyúr mögé... pont úgy, ahogyan azt genetikai eredetije is tette az ESB-ben Wenthar oldalán. És Folettnek afelől sem volt kétsége, hogy ebben az esetben a polneyei klónok kérdés nélkül követnék. Folett sokat olvasott a Régi Köztársaság háborújáról, melyben klónokat vetettek be, és a Tiebolt-programon, valamint az Uralkodó személyes fájljaiban tárolt kaminoi feljegyzéseken keresztül a technológiai eljárások részleteit is ismerte. Ez alapján pedig nyilvánvaló volt neki, hogy a Tiebolt-sorozat és a polneyeiak alapvetően különböznek egymástól.
A Tieboltok hatékonyak voltak, lojálisak, technikai és egyéb értelemben is gyakorlatiasak, a legnagyobb kielégülést úgymond az jelentette számukra, ha minél jobb minőségben teljesíthették a számukra kiadott parancsokat. Lojális emberi robotok voltak a szó jobbik értelmében, vonzotta őket a munka és nem zavarták őket mindenféle érzelmek. A Polneye génmódosított harcosai azonban leginkább a Köztársasági Klónhadsereg Null- és Alpha- sorozataira emlékeztették Folettet, az ARC-kommandósok és a Köztársasági Kommandósok elitjére, csak éppen sokkal többen voltak. Egyszerre voltak végtelenül individualisták és közösségfüggők, fanatikusak és nárcisztikusak. Folett éppen ezért kiemelt figyelemmel követte, miként próbál megoldást találni Grodin bajtársa az Első Rend problematikájára. A Főadmirálisnak volt egy olyan érzése, hogy a megoldás egyszerre lesz okkult, szervezeti értelemben átgondolt, és egyszerre fog legalább annyi áldozatot kívánni az EGB-től, mint amennyi nyereséggel jár majd. Mégis, az ELső Rend fanatikusai még veszélyesebbek, mármint még kiszámíthatatlanabbak voltak a polneyeiaknál, így létfontosságú volt az integrációjuk az EGB-be... a felügyelet alá helyezésük, úgymond.
Mégis, szükséges volt. Közeledett a valódi nagy háború. Nem az a nagy háború, amelyben Tierce olyan elvakultan hitt, és amitől annyira rettegett. Folett pragmatikusabb volt ennél, ő sosem hitte el, hogy valamiféle Káosz és Pusztulás képes lenne minden életet, annak ma ismert formáját kitörölni a galaxisból. Ezzel az erővel ülhettek volna malmozva és várhatták volna napestig, hátha a következő pillanatban szupernovává válik a legközelebbi csillag a fejük felett. Ezeket a dolgokat így Grodinra bízta a Főadmirális. Nem, a valódi nagy háború valóban közeledett, egyre inkább kézzelfoghatóvá vált, de egy másik háború volt. A Lázadás, az Új Köztársaság nevű nevetséges és rebellis intézmény és a Birodalom Eszméjének háborúja, a háború, amelynek végén a Birodalom ismét bevonul a Császári Központba, Coruscantra és visszaveszi az őt megillető helyet a galaxisban... az egyetlent és a legnagyobbat. És ebben a háborúban, gondolta tovább a Főadmirális, az első vonal harcosai az ELső Rend jelenlegi hívei és a polneyei klónok lesznek. Fanatikusak lesznek, lojálisak lesznek, hősök lesznek... és halottak lesznek. És ez így jó is volt. Ők megkapják majd, amire mindig is vágytak, a hősi halált, a megmaradók pedig elég pusztulást látnak majd, hogy cosrai és bastioni társaikhoz hasonlóan végre reálisan kezdjenek el gondolkodni... és akkor áldozatuk hamvain az új EGB felvirágozhat.
Ami pedig a Vezérkar maradékát illette, nos, ők valójában könnyen kontrollálhatóak voltak. A perverz Il-Raz és az őt rángató kis felesége egyre inkább saját hatalmi központot építettek ki a Corporate-főszektorban, egyre inkáb elvágták az őket és Lecersen Maradványát összekötő szálakat, még akár oly módon is, hogy titkos tárgyalásokba kezdtek a Hapessel és Tionnal... ahogyan azt természetes módon tulajdonképpen mindig is tették a Corporate mindenkori urai. És Folett számára ez megfelelő volt, hiszen így Il-Raz legközelebb majd hozzá fordul, ha problémája van, és nem Lecersenhez... a klón Főkormányzó kis lothali okkultista akciója és a nevetséges méretű Calim-Főszektor létrehozása, ami arculcsapás volt a Corporate számára pedig garantálta, hogy nem is Grodinhoz.
Kardass egy fokkal bonyolultabb volt. Gul Dukat területe tulajdonképpen nem is hagyományos értelemben vett főszektor volt, hanem állam az államban... és egyelőre úgy tűnt, nincsenek is ennél nagyobb ambíciói a kanálfejűeknek. A kapcsolataik viszont jelenleg határozottan szorosabbak voltak a Bastionnal és a Polneye-al, mint a Cosrával, és Tiebolt is csak nagyon nehézkesen tudott róluk információt szerezni, ezért mindenképpen foglalkozni kellett velük is. Még saját, önálló kémhálózatuk is volt az ESB-ből visszamaradva. De ahhoz, hogy Gul Dukat igazi, önálló játékos legyen a Vezérkarban, előbb meg kellett növelnie főszektora katonai és gazdasági erejét és saját politikai befolyását. Talán az Első Rend integrációja lesz majd jó lehetőség, gondolta a Főadmirális. Bármiféle szerepet is szán Grodin azoknak a fanatikusoknak, Folett gyanította, hogy valamiféleképpen ez sérteni fogja a kanálfejűek hasonló, összbirodalmi ambícióit, ami nem lehetett más, mint annak a hírszerzési - titkosszolgálati szerepkörnek a visszahódítása az EGB szintjén, mint amilyet az előző rezsimük az ESB-ben is betöltött. Folett megjegyezte magának, hogy a megfelelő időben készen kell állnia ennek a lehetőségnek a kiaknázására, és alkalmasint személyesen kell felkeresnie Gul Dukatot.
Aztán ott volt még Reuenthal. Ő is a nehezebben kiszámíthatóak közé tartozott, de Folettnek szüksége volt rá ahhoz, hogy a régi vágású, cosrai - knoti nemesi famíliák közül minél többen gondolják vonzó alternatívának a kivándorlást az Ismeretlen Vidék hatalmas, kiaknázatlan gyarmati területeire... egyszersmind biztosítva ezzel Folett saját, szűkebb értelemben vett hátországának stabilitását, minél kisebb polarizáltságát, progresszív jellegét. Most már csak azt kellett biztosítani, hogy Reuenthal önbizalma és a Freiherr családok öntudata nem vezet újabb szeparatista hullámokhoz. Az Ismeretlen Vidék hatalmas volt és messze volt a galaxis központjából, pláne Ershanról nézve... bárki, akit oda kineveztek, könnyedén arra juthatott, hogy a Vezérkartól függetlenül is nagyszerűen el tudja kormányozni saját, nem is olyan kicsi birodalmacskáját. Folettnek gondoskodnia kellett a megfelelő felügyeletről, különösen most, hogy Reuenthal egyre inkább bevonódott a chiss kérdés rendezésébe és ezáltal közelebb került a nagaiok vonalához és Lecersen érdekköréhez is... bár a Főadmirális bizonyos volt afelől, hogy a Fel-ügy napvilágra kerülése után Reuenthel alaposan átgondolja majd ezt a kapcsolatot. És megint, ahhoz, hogy ebben a helyzetben és következő problémájával Reuenthal is közvetlenül hozzá forduljon, ne Grodinhoz, vagy valaki máshoz, ugyanarra volt szükség, mint a cosrai-knoti nemesi famíliák megnyeréséhez.
Eredményekre, például külpolitikai eredményekre. Gyorsabb, hatásosabb, látványosabb külpolitikai eredményekre, mint amilyeneket Lecersen a nagaiok, vagy Grodin az Első Rend, vagy akár Reuenthal a chissek vonatkozásában szállít.
Folett el volt szánva rá, hogy Ershant rekordgyorsasággal az EGB mintaszerű, tankönyvi szövetségesévé teszi az eddigi vonakodó partnerből. És már készen is volt a terve.
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 24, 2019 22:35:21 GMT 1
A terv, amely Folett fejében itt tartózkodásának kezdete óta folyamatosan formálódott, részben az itt tapasztaltak alapján állt össze, részben pedig korábbi, hasonló élethelyzetből is ihletett merített a Főadmirális. Már volt alkalma hosszabb ideig egy idegen nagyhatalom “tiszteletbeli vendégeként”, a gyakorlatban azonban egyszerű túszaként vendégeskedni, és levonta belőle a megfelelő konzekvenciákat. Ez még akkor is érvényes volt, hogy ha most államfői minőségében járt látogatáson, nem pedig mint egyszerű, hadihajók és tekintély nélküli megbízott nagykövet, alkalmasint futár. Korábbi tapasztalatai alapján tudta, mekkora hiba lenne eltékozolni az ily módon rendelkezésére álló értékes időt, vagy akár hagyni, hogy egyetlen hirtelen, váratlan, átgondolatlan mozdulattal - például egy pisztolylövéssel - új, váratlan irányba terelődjenek a galaxis hatalmi játszmái. Folett sokszor belegondolt abba, hogy ha ott és akkor, a Commenoron szökés közben nem lövi le Charis (vagy ellenkezőleg, pontosabban céloz, mondjuk fejre), akkor most nem létezne a Sith-Hapan Monarchia, nem lett volna egy újabb Sith ivadék a Hapesen, aki képes lett volna átvenni Wenthar és a nagai császár halála után a korábbi ESB jelentős részét… az EGB pedig a nagyuracskák hatalmi harcaitól szabdalt vákuumban a Maradványnál akár jóval nagyobb területeket is elfoglalhatott volna.
És persze Folett nem csak elgondolkozott ezen néhanapján, hanem tett is azért, hogy ne, de legalábbis ne elsősorban annak a véletlen lövésnek a leadójaként emlékezzen rá majd a galaxis... és ugyanúgy ne Ershan impontens vendégeként, főtiszti túszaként, aki elmulasztott élni az itt tartózkodása során adódó lehetőségekkel. Éppen ezért Tieboltjai hálózatán keresztül a hivatalos rendezvények, látogatások és fogadások keretein túlmenően és persze a legnagyobb titokban igyekezett sokkal - sokkal több információt szerezni magáról Ershanról is, a Moh’amad’ahn Birodalomról, annak társadalmáról és gazdaságáról, erőközpontjairól, politikai játékosairól.
A megérkezése utáni első hetek voltak a legfrusztrálóbbak és ebben a tekintetben ezek jelentették a legnagyobb kihívást nem csak Folett sikere, de önuralma szempontjából is. Folettnek már rögtön azután, hogy belépett a rendszerbe és részt vett az első üdvözlő fogadásokon és díszelgő alkalmakon, rá kellett döbbennie, mennyire más az ershaniak elképzelése az EGB főparancsnokával való gyümölcsöző együttműködés definíciója kapcsán. Bármennyire is instant vezérkari humorforrás volt úgymond, Folett nagyon hamar rádöbbent, hogy az ershaniak nem csak tényleg komolyan gondolják ezt a házasság - dolgot, hanem a maguk dagályos, körmönfont, udvariaskodó módján azt próbálják a tudtára adni, hogy számukra egyenesen ez a fő célja a Főadmirális itt létének.
Amennyire a Főadmirális megértette, egyenesen az itteni államfő legidősebb lányát, egy bizonyos Hassa hercegnőt akartak hozzáadni. Az államfő alvezére, az udvariaskodásban és dagályoskodásban minden másik szakállas helyinél körmönfontabb alvezér, akivel Folett már első alkalommal is találkozott, amikor még csak rövid látogatást tett itt Diestl megbízásából, ez a bizonyos Hussayn shaiir pedig nőül akarta venni az ide korábban kirendelt őrnagyot a Cosrai Hadsereg állományából, Folett távoli unokahúgát, Erwin von Stülpnagelt. Folett a lányra is emlékezett, egy katonai egyenruhában feszengő szemtelen kis fruska volt, aki kívülről fújta régi cosrai hadtörténelmet és a katonai szabályzatokat, és hozzá, valamint Diestl-höz fűződő rokoni kapcsolatai révén az amúgy igen vaskalapos honi szárazföldi védelmi erők legfiatalabb tisztje lett. Még Folett is megnézte magának első látogatása idején, hiszen kiskora óta nem látta.
A házassági ajánlat mindenesetre felháborította, ahogyan az is, hogy az ershaniak láthatóan szinte egyáltalán nem akartak tárgyalni vele az eredeti témáról, amiért ideérkezett, nevezetesen a Hutt Űrben kialakult helyzetről, az Első Rend térnyeréséről, és az ershaniak vélt, vagy valós befolyásvesztése nyomán kialakult feszült helyzetről. Ehelyett azt hangsúlyozták, hogy a Folett- és Shaddam-családok egyesítésével és utódok nemzésével Ershan és az EGB uralkodó famíliái végre egyek lehetnek, örökösödési tekintetben is. Bármennyire is felháborítónak és hihetetlennek találta Folett, ezek a burnuszosok tényleg komolyan gondolták azt, hogy majd leszármazottak nyomán vérségi alapon kerülhetnek be a Vezérkarba, végső soron pedig egyesíthetik Ershant és az EGB - az ő szájuk íze, vagy ahogyan a küldöttek virágnyelvükön fogalmaztak neki, a Próféta Szent Akarata szerint.
Folett felháborodása csak fokozódott, amikor, hogy nyomatékot adjanak családegyesítési szándékaiknak, az ershaniak egyre több és egyre nagyobb hajóból álló “díszkíséretet” rendeltek a főadmirálisi EGB-különítmény mellé. Már kvázi akadályozták saját különítménye mozgását és láthatóan fontosabb volt nekik, hogy hadihajóikat ide pakolják Ershan és saját szuper-csillagrombolója köré, mint hogy állítólagos sérelmeiknek vegyenek elégtételt a Hutt űrben... oda legalábbis a Tieboltok információi alapján nem nagyon küldtek egyetlen hajót sem. Majd mindezek után némiképp színlelt felháborodással Folett tudomására hozták, hogy úgy egyébként a házassági megállapodás alanyaiul szánt hölgyek, Hassan és Erwin egyaránt eltűntek a Tatooine-, vagy ahogy ők nevezték, a Jakku szent rendszere térségében, finoman arra utalgatva, hogy talán bizony az EGB több információval rendelkezik a hölgyek hol- és hogylétét illetően, és hogy Főadmirális vendégük ideje lenne, hogy véget vessen ennek a “lányrablásnak”, melyek ők láthatóan vagy valamiféle implicit, előzetes igennek vettek a házassági ajánlatukra, vagy afféle nemesi túszejtésnek, amely már a Cosrán is évezredek óta kiment a divatból, és talán csak a galaxis kevésbé civilizált, arisztokratikusan avitt Peremvidékein, például a Nagin gyakorolták. És ahogyan udvariasan tudtára adták Folettnek, válaszként a Főadmirális úr is annyi ideig maradhat szívesen látott vendégük itt Ershanon, amíg csak valamilyen formában meg nem oldódik az ügy. Ráadásképpen pedig saját “díszkíséretükkel” blokkolni kezdték a cosrai különítmény rendszerből kivezető ugrási vektorait is. Kvázi blokád alá vonták az EGB-s hajókat.
Ezen a ponton Diestl valószínűleg már véglegesen elveszítette volna a fonalat, és a Scharnhorst szuperlézerével - melynek kapcsán Folett még csak arra sem mert volna megesküdni, hogy a burnuszosok egyáltalán tudnak-e a létezéséről - szétlövette volna ha nem is a bolygót, de az útjába kerülő ershani hadihajókat és kormányzati épületeket legalábbis bizonyosan. Folettnek is nehezére esett visszatartani magát, hogy egy ilyen primitív és pofátlan fenyegetés után ne indítson azonnal inváziót és ne szállja meg az egész szektort úgy, ahogy van, de rá kellett jönnie, hogy ez roppant erőforrás- és időigényes megoldás lett volna. Először is Ershan nem volt határos közvetlenül egyetlen EGB-területtel sem, így masszívabb, hadtest méretű erősítést csak a galaktikus síkból való ki- és visszaugrással lehetett volna átdobni, ahogyan Awerist megelőzően az EGB-hajók eljutottak Ruusanhoz. Ez pedig bizonyosan felkeltette volna a Köztársaság figyelmét is. U-hajók bevetése esetén nagyjából a teljes U-flottát ide kellett volna rendelnie Folettnek, hogy az ershani erőket lekössék, elvonva őket más, fontos misszióktól… rakétát meg persze indíttathatott volna ide, amennyit csak jól esik, de egyrészt a rendszeren belül tartózkodva flottájával nem akart kockáztatni, másrészt Ershan szektorai sokkal gazdagabbak voltak, és sokkal inkább szem előtt voltak, mint a Ssi-ru űr, egy összplanetáris genocídium csak salakot és űrszemetet hagyott volna maga után értékes erőforrások helyett, és garantáltan bekerült volna a szomszédos, ellenségesebb államok holohírműsoraiba is.
Így aztán Folett is beszállt az ershaniak játékába, és mindenféle díszelgési és protokolláris okokra, új vendégekre, ide látogató EGB-funkcionáriusokra hivatkozva (szigorúan második vonalbeli, nélkülözhető funkcionáriusokra természetesen) fokozatosan, kvázi egyesével növelte saját különítménye és díszkísérete méretét, csillagromnbolóról - csillagrombolóra. Ershan pedig ugyanezt tette, így a közelmúlt oda már mindkét fél szinte fél hadtestnyi, több száz hajós protokolláris egységet állomásoztatott a rendszerben. Folett emellett tájékozott volt az ESB desevroi kalandjának részleteivel kapcsolatban is, ezért, amíg a mindenféle főtisztjének megengedte, hogy részt vegyenek a fogadásokon, a legénységi állomány és kiváltképpen a parancsnoki hidakra felügyelő másodtisztek számára szigorúan megtiltotta az Ershan felszínére lépést, ershani vendégek fogadását, vagy éppen ershani ételek elfogyasztását. A Tieboltok és saját benyomásai révén pedig megbizonyosodott róla, hogy közvetlen élete nincs veszélyben... az ershaniak udvariaskodtak, minden napra programot szerveztek neki, de úgy tűnt, nincs elég merszük ahhoz, hogy mérgezéssel, merénylettel, vagy valamiféle hasonlóan direkt dologgal próbálkozzanak az EGB-sek, vagy saját személye ellen.
A Főadmirális arra is rájött, hogy ebből a szempontból fontos volt a Khilaf-al kialakított jó kapcsolata. IX. Shaddam először mindig csak röviden, egy-egy munkavacsora, vagy nagyobb ünnepségen való kölcsönös tisztelgés erejéig fogadta, de egy idő után Folett rájött, hogyan teremtsen közvetlenebb kapcsolatot az öreg bolonddal. A régi cosrai történetek, a régi háborúk hősi regéi, Diestler és Diestl történeteinek és tetteinek elbeszélése végre megnyitotta a Khilaf füleit és belső termeinek ajtóit Folett számára, és a Főadmirális hamarosan rájött, ezzel nem kis részben saját személyes biztonságát is szavatolja. Minél hosszabb privát vacsorákat költött el az eltűnt lánya miatt amúgy búskomor vén idiótával, annál inkább biztosítva látta saját és EGB-s tiszttársai életét itt tartózkodásuk során. Diestl mellett összegyűjtött rutinja is segítségére volt abban, hogy az ilyen változó hangulatú, nagy hatalmú öregurakkal gyorsan megtalálja a közös hangot és a szimpátiát.
Közben persze az erre kirendelt Tieboltok és Folett egyetlen nem-klón valódi cosrai bizalmasa, a Különleges Műveletiekhez “beépített”, egyébként a Fel-ügy felgöngyölítésében is kulcsszerepet játszó, és kvázi egyetlenként az ershani hercegnő-ügyben is érdemi információkkal rendelkező Skorzeny ezredes folytatták a Hassa hercegnő és Erwin őrnagy eltűnésével kapcsolatos nyomozást is. Csak annyi derült ki először, hogy a Jakkuról való eltűnésük valamiféle azonosítatlan hajóhoz köthető, ahhoz hasonló paraméterekkel, melyeket az EGB egységei a Sotanax-incidens kapcsán a csata végén feltűnő, majd eltűnő piramishajó esetében rögzítettek, és amely jelentések annyira tele voltak Folett számára értelmetlen katyvasznak tűnő Erő-okkult dolgokkal, hogy a Főadmirális jobbnak látta rögvest Grodin hatáskörébe utalni az egész ügyet. Persze közben az ershaniak is felajánlották, hogy lenne Hassa hercegnőnek valamiféle fiatalabb unokahúga, partinak is alkalmas abban az esetben, ha Folett is tud prezentálni valaki hasonló korút saját tágabb családfájáról, de a Tieboltok nem jártak sikerrel a másik, idősebbik Stülpnagel lány, a Köztársaság mocskában eltűnt Annabelle felkutatása során… éppen csak annyit fejtettek vissza, hogy még az ershaniak is közelebb kerültek Annabelle von Stülpnagel megtalálásához, de Hassan nevű ügynökük végül nyomtalanul eltűnt.
Így aztán az ily módon előállt érzékeny, átmeneti patthelyzetben Folett folytatta a díszvacsorákon és egyéb rendezvényeken való részvételt, miközben megpróbálta mélyebben megismerni és megérteni a Moh’amad’ahnok történelmét, kultúráját és legfőképpen helyi erőviszonyaikat, különös tekintettel annak a rejtélynek a feloldására, hogy tulajdonképpen miért is nem tart sehová ez a Birodalom és miért mozdulnak minden tekintetben ilyen rettenetesen lassan. Folett tanulmányozta a prófétista vallás alapjait, Ershan történelmét a Pius Dea elleni háborútól a Mud-al-Dibh nevű tanító és jakkui szeparatista, vagy ha úgy tetszik, Lázadó nevével fémjelzett újabb, pacifista fordulatig, amely a befelé forduló jellegét erősítette Ershannak. A Főadmirális tanulmányai alapján rájött, hogy a korai időszakok Ershanja, az első Padisahok birodalma jóval militaristább, keményebb… hatékonyabb volt a jelenleginél, és hogy ez a fordulat nagy részben az új fajta Próféta-vallási irányzat térnyerésével következett be. Folett megértette azt is, hogy a jelenleg domináns ershani gondolkodók és vallásfilozófusok körében az ellenséges Pius Dea kapcsán a legélénkebben ennek a frakciónak a humanocentrizmusa él, és e minőségükben a derviishek jelentős része alapvető ellenszenvvel viseltet az EGB-vel és úgy általában a Galaktikus Birodalom bármely korábbi kivetülésével szemben egyaránt.
Folett visszafejtette azt is, hogy Ershanon a hatalom tényleges birtokosai a vallási életet irányító és egyúttal titkosszolgálatként is működő Bektashi - Rend tagjai, akik között jelentős számban voltak világos oldali erőérzékenyek, legbefolyásosabb szövetségesük, és az udvari politikai szálakat mozgató, az állami és katonai apparátus megbízhatóságáról gondoskodó legnagyobb hatalmú személy az erőközpontban pedig Hussayn shaiir. Az ő célja a vele szövetséges Bektashi vezetőkkel és a vallási - társadalmi életet uraló immah-okkal egyetértésben a Prófétizmus szellemi alapjait követve nem a kiterjedt területi expanzió volt, hanem egyetlen céljuk a vallásuk szempontjából szent helynek tekintett rendszerek feletti ellenőrzés visszaszerzése volt. Ezért szerepelt Tatooine a Moh’amad’ahnok célpontlistájának élén, és ezért hiányoztak róla az EGB szempontjából jelenleg kritikusnak számító Hutt területek. A második célpontjuk a Tieboltok jelentései alapján egy Jedha nevű planéta volt, Folettnek pedig kiegészítő nyomozást kellett elrendelnie ezzel kapcsolatban, mert az első holotérkép-vázlatok, amelyeket elő tudott ásni ezzel a névvel, arra utaltak, hogy a kérdéses rendszer az Ismeretlen Vidék és a mag határán van, az EGB túloldalán, valahol a Lehon - Polneye - Csilla háromszögben, más feljegyzések alapján viszont az is bizonytalan volt, hogy ilyen nevű rendszer létezett-e valaha egyáltalán, vagy csak mitológiai helyszínként értelmezhető... megint más feljegyzésekben pedig úgy tűnt, mintha a Jedháról szóló részeket alaposan és utólag átírták volna a birodalmi holoarchívumokban, legalább annyira, mint a Tierce egyik kedvenc projektjének számító Lothal, avagy ahogy ma ismerték, Calim esetében történt... nem volt tehát egyértelmű, hogy valaha létezett-e Jedha nevű rendszer, vagy bolygó, vagy hold... vagy épp ellenkezőleg, sosem. Folett így ez utóbbit is a “majd Grodin foglalkozik vele” mappába sorolta át inkább.
Az már sokkalta relevánsabb információ volt Folett számára, miszerint az egész házassági mizéria és az ezzel kapcsolatos dinasztia-egyesítési ötletek mögött szintén Hussayn shaiir volt az elméleti szerző, és az ő parancsára eszkalálódott annyira a helyzet, hogy az ershaniak kvázi túszul ejtették a Főadmirálist és díszkíséretét... Hussayn persze ezt sohasem vallotta volna be személyesen, ahhoz túlontúl körmönfont és dagályoskodó volt. Ezzel szemben IX. Shaddam és úgy általában az egész Khosrau-ház, a jelenlegi Khilaf-dinasztia tényleges, valódi hatalom nélküli bábok gyülekezete volt, egyfajta kompromisszumként elfogadott, kívülről jövő államfő-figura, akiben az egymással rivalizáló klerikális körök, katonai és kereskedő családok ki tudtak egyezni. Hatalma csak a családok közti formális igazságtételben és reprezentációban merült ki, meg persze, hogy személye révén garantálta az EGB-sek átmeneti elfogadottságát és fizikai biztonságát.
Folett pedig, miután ezeket visszafejtette, már munkához is láthatott. Első lépésben megengedte a shaiir-nak, hogy kérésére ershani törzs- és flottatisztek csoportjai katonai át- és továbbképzésen vehessenek részt a Knoton, hogy gyorstalpalókon mélyíthessék el az EGB által átadott technológiák és fegyverek alaposabb kezelését. Hussayn célja minden bizonnyal ezzel az volt, hogy egy esetlegesen mégis kiéleződő konfliktus esetén saját katonái is ismerjék az EGB-sek technológiáját és rájuk irányzott fegyvereit... és persze azok hatástalanítási módjait is. Azt azonban már nem Hussayn döntötte el, hogy pontosan melyik kadét hova került, amint a Knotra léptek... Pinochet Vandron moffnak megvoltak a módszerei arra, hogy az Ershan knoti nagykövetéhez, a becsvágyó és kapzsi Ammerkad Hafi effendihez hasonló öregurakat saját szájuk íze szerinti irányba fordítsa... az alaposan lefizetett Hafi és Vandron így gondoskodtak arról, hogy a Hussaynhoz hű fiatal tisztek értelmetlen szakirányokon vergődjenek, vagy sajnálatos kiképzési baleseteket szenvedjenek, a potenciálisan alakítható tisztek peedig értékes kiképzést kapjanak - nem csak technológia, de politikai, doktrinális értelemben is. A knoti gyorstalpalókról visszatérő fiatal, becsvágyó és feltétlenül EGB-hű ershani tisztek alkották Folett új stratégiájának első oszlopát.
A kulcs azonban ennél mélyebben rejlett. Folettnek további társadalmi csoportok támogatására, és új helyi elitekre volt szüksége egy sikeres puccshoz.
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 25, 2019 10:46:45 GMT 1
Folett tehát elkezdte alaposabban is tanulmányozni a jelenlegi Moh'amad'ahn politikai vezetés és a hozzájuk közel álló hatalmi körök ellenzékét, vagy legalábbis azokat a csoportokat, amelyek ilyesféle pozícióra egyáltalán aspirálhattak. Folett ezért alaposan tanulmányozta a legutolsó nagy ershani polgárháború, a derviish lázadás történetét is, de rá kellett jönnie, hogy ezt nem használhatja fel céljai elérésére. A kérdéses lázadást ugyanis éppen hogy a Bektashi Rend erőérzékeny vallási vezetői robbantották ki egy olyan Khilaf-shaiir párossal szemben, akik szekulárisabb társadalmat akartak építeni, visszaszorítva a vallási körök ideológiai és titkosszolgálati vezető szerepét birodalomszerte. Az ezt követő kiegyezés a szekuláris nemesi-politikai körök és a vallási fanatikusok között juttatta éppen hatalomra a Khosrau-ház jelenlegi ágát. Folett ezekből a tapasztalatokból kiindulva vetette el azt az opciót is, hogy a puccsot a IX. Shaddamhoz közel álló, a shaiirtól független katonai és szekuláris reformer körökre bízza... ebben az esetben ugyanis az összes derviish-el és immah-val, a teljes Bektashi Renddel meg kellett volna vívnia a modernista forradalmároknak az új, vallás nélküli, progresszív államért, még akkor is, hogyha az államfő és a mellé ültetett esetleges cosrai tanácsadók támogatták volna őket ebben. A Bektashi Rend márpedig erős volt, hosszú, elnyúló polgárháborúra lett volna kilátás ebben az esetben, semmivel sem igényelt volna kevesebb erőforrást az EGB-től, mint egy direkt megszállás.
Kushan, a Bektashi központja a Főadmirális értékelése alapján tulajdonképpen nehezebb, kulcsfontosságúbb katonai célpont is volt bármilyen fegyveres hatalomátvételben, mint maga Ershan. Folett különösen jelentős, s emiatt beavatkozást igénylő veszélyforrásnak találta a világos oldali erőérzékenyek befolyását ebben a Rendben. Bármikor fennállt a veszélye, hogy a vallási fanatikusok úgy találják, a Próféta akaratát jobban szolgálná egy jedi- és Vostroya-barát állam... utóbbit csak Ershan és Vostroya történelmi vetélkedése akadályozta meg, mely a Peremvidék ezen részén a Folett számára rendelkezésre álló feljegyzések alapján már többször egymásnak vetette a két Birodalmat elsősorban a Ryloth - Tatooine vonalon... utóbbi most Ershan, az előbbi viszont Vostroya felségterülete volt jelenleg is, kvázi bizonyítva ezt a hipotézist. Kushant eddigi itt tartózkodása alatt egyetlen egyszer sikerült meglátogatnia Folettnek - ez volt a leghosszabb engedélyezett útja a Moh'amad'ahn űrön belül -, és ekkor sem engedték le a felszínre, ráadásul elkísérte a teljes ershani "díszkíséret" is. Így is alkalma volt meggyőződni arról, hogy tulajdonképpen egy erődbolygóról van szó.
Végül a Tieboltok kiderítették, hogy Ershan - szerte létezett egy másik vallási irányzat, egy szektaszerűség, melynek tagjai elsősorban az államtól független prófétista iskolákban, medreszekben tanították a nem állami, katonai, vagy Bektashi pályára szánt fiatalokat. A mollah-ok rendjében sokan voltak a szóbeszédek szerint, akik a régi, eredeti, mobadh-inak is nevezett prófétista, vagy másként phadisahista irányzatot követték, amelyet a derviish-ek és immah-ok iskoláiban régóta eretnekségként kezelték és betiltottak... a Prófétizmus természetes, Folett számára taszító szabadelvű felfogása azonban lehetővé tette, hogy ezek a tanok a magánfinanszírozott vallási iskolákban fennmaradjanak. A mollah-ok szenior vezetői, az ajatollahok mindig tizenketten voltak, és úgy tartották, az eredeti Tanító, Mobadh egyik unokatestvérének, a valódi Próféta-tanárnak, Al'li-nak a leszármazottai és követői. Az ajatollahok nem hittek a vallási és politikai vezetés szétválasztásában, eretnekségnek tartották mind a shaiir és a Khilaf intézményét, mind pedig a Mud-al-Dibh-i Prófétizmus pacifista, szemlélődő jellegét. Nyilvános holomegnyilvánulásaikban a különböző helyi ershani csatornákon ostorozták a Frontizmus egyenlősítő ideológiáját és a vostroyaiakat, de ugyanúgy a különböző fajok nőstényeinek mindennemű politikai szerepvállalását is. Utóbbit Folett különösen szimpatikusnak találta, és valahol ekkor döntötte el tanulmányai során, hogy az ajatollahok lesznek Cosra ideális szövetségesei - még azon az áron is, ha ez azt jelentette, hogy szekuláris monarchia helyett egyik vallási diktatúrát kellett cserélni a másikra, és szegény Shaddamnak mennie kellett. Az ajatollahok vissza akarták állítani a padisah - rendszert, amelyben az ő vezetőjük, a nagyajatollah töltötte volna be ezt a pozíciót, Folett és az EGB céljainak ez pedig különösen megfelelt.
Volt még egy előnye ennek a vallási szektának. Nem támogatták az Erőérzékeny papok mozgalmát, így Folett a segítségükkel belülről formálhatta volna át a Bektashi Rendet annak megsemmisítése nélkül. Az ilyen irányú érdeklődésük, amennyire Folett megértette, inkább a Hänsel- és Grodin féle okkult irányokba, az Erőn túli varázslatok világába vezetett, a főadmirális ezt a fajta hókuszpókuszt pedig még mindig kevésbé találta veszélyesnek, mint az erőérzékeny, fénykardot lóbáló jediket és Sitheket. Folett egyetlen hasonló ajatollah-iraton, a Zoroaszter-könyvén tudta átrágni magát, annak is a holografikus összefoglaló verzióján, annak is a bevezetésén. Szó volt benne a Prófétáról, de az ajatollahok Prófétája valamiféle sötét oldali entitásnak tűnt, néhol Sötét Embernek, néhol Zordonnak hívták, aki egy magas toronyban élt a Jakkun, vagy a Jedhán, az adott, egymásnak is ellentmondó bekezdések sorrendjétől függően. Folett így ezzel nem is foglalkozott tovább, inkább azon gondolkozott, hogyan fordítson egyetlen egy kulcsfontosságút az ajatollahok gondolkozásán... hogy a Pius Dea alapján alkotott külső ellenségképükben ne a tisztán humán hatalmakat lássák, hanem azt, amivé a Pius Dea végeredményben vált, akik mögötte álltak... a Köztársaság fertőjét, a Lázadókat.
Persze ez némi munkát igényelt Ershan esetében. Bár a Khosrau-ház révén szimpatizáltak az EGB-vel is, alapvetően a jelenlegi prófétista irányzat középre húzó politikát követelt, amíg egyetlen másik állam sem fenyegette határaikat és szent helyeiket, igyekeztek mindenkivel jóban lenni. Így aztán nem csak a Köztársaság, de még a Fény Hadserege és Vostroya is méretes nagykövetséget tarthattak fent Ershanon, nem messze az EGB saját komplexumától... ez olyasvalami volt, ami régóta, itt tartózkodása kezdete óta szúrta Folett szemét. A köztársasági nagykövetséget ráadásul szinte teljes egészében bothanok vitték, akik valamiképp a helyi vallás körökbe is megtalálták az útjukat... a Főadmirális meg volt győződve róla, hogy Ershan jelenleg az önnön hamvain és a múlt dicsőségén nyomorgó Bothan Kémszolgálat utolsó igazán jelentős műveleti területe galaxisszerte.
Aztán ott volt a gazdaság kérdése. Ershan kiterjedt természeti kincsekkel, számos, kiaknázásra váró bolygóval, kisbolygóval, gázbolygóval és aszteroidaövvel rendelkezett, amelyek az Ershanon és Kushanon kívüli, korlátozott autonómiát élvező peremterületek nemesi famíliái, az emiir-ek és a sh'eikh-ek uralma alatt álltak. Ezek a családok Folett olvasmányai alapján korábban rabszolga- és fűszerkereskedelemmel is foglalkoztak, de a Mub-al-Dibh-i reformok után visszaszorították ilyen irányú tevékenységüket, effektíve megágyazva a szomszédos Hutt űr csigaszerű undormányai és kartelljeik számára, hogy átvegyék ezeket a jövedelmező fekete üzletágakat és meggazdagodjanak belőle... az emiir-ek uradalmain, az ershani peremterületeken ráadásul a Tieboltok nyomozása alapján kiterjedt koaxium-telérek is voltak különböző aszteroidaövekben, Ershan azonban ezt nem engedte sem nagyobb mennyiségben kibányászni, sem exportálni, egyedül saját hadihajóinak hajtóanyagaként használta... Folett emlékezett is rá, hogy megbeszéléseik alkalmával a shaiir egyetlen alkalommal sem említette, hogy Ershannak lenne koaxiuma, amelynek a piacai így továbbra is a Hutt űr kétes minőséget produkáló kartelljeinek kezében volt. Ráadásul úgy tűnt, a rabszolgák és droidok használatának tilalma miatt a kitermelés amúgy is rendkívül lassan és hatékonytalanul halad. Folett megjegyezte ezeket magának és most már tudta, hogy az ifjútiszteken és az ajatollahokon kívül kikkel kell még beszélnie. A Cosrai Iparvállalat segítségére is szüksége volt, ezért üzenetet küldött Ivor igazgatónak, hogy alkalmasint álljon készen az ideutazásra.
Már csak az államigazgatás volt hátra, itt Folettnek egészen lentről, a tartományi-kerületi szintű felügyelőktől kellett kezdenie, amíg talált egy Baath-nevű reformer, modernista mozgalmat, akik a Cosra és Vostroya populista kormányzási modelljét akarták átültetni az ershani társadalomba... egy szekuláris puccshoz ideálisak lettek volna, ha némiképp rurálisak és drabálisak is, de a kulcs most az volt, hogy az alternatív vallási elit pozícióba tolása miatt ne veszítse el a támogatásukat az új kormányzat. Ezért aztán alapos előkészítésre, és párbeszédre volt szükség először a potenciális puccsisták különböző frakciói között.
Folett pedig már elég ideje volt itt, hogy azt is kitalálja, hogyan hozhatja ezt tető alá a gyanú legkisebb jele nélkül.
Pontosan idáig jutott a gondolkozásban, amikor a Scharnhorst kinevezett kapitánya jelentkezett be nála, a megfigyelőterem ajtajában kötelességtudóan megállva. - Igen, sorhajókapitány? - Herr GroßAdmiral - Mayer sorhajókapitány tisztelgett. - Ibam alezredes megérkezett. Azt mondja, a díszvacsora utolsó vendégeinek a siklói is elindultak a felszínről. - Köszönöm, Veesen, leléphet. Várom a vacsorateremben Ibam alezredest... még a többi vendég érkezése előtt - biccentett Folett.
Ibam alezredes egy nagy nevű ershani katonai-dinasztia legidősebb férfitagja volt. Családja azzal is büszkélkedhetett, hogy apja, az idősebbik Ibam al-admirálisként az első ershani volt, aki cosrai, pontosabban konföderációs szolgálatban állt annak idején. Az idősebb Ibam azonban nyomtalanul eltűnt akkor, amikor a Sithek megpuccsolták a Cosra terveihez hű commenori vezetést még az Egyesítő Konferencia megnyitásával egyidőben. Azóta sem találták nyomát, Folett azonban így is hamar maga mellé édesgette legnagyobb fiát azzal az ígérettel, hogy minden követ megmozgat az öreg Ibam megtalálására - aki egyébként egyáltalán nem hiányzott neki, hiszen közmondásosan ostobának és inkompetensnek tartotta az öreget, aki még a szintoholt sem bírta rendesen. Az ifjú Ibam számára azonban ez is elegendő volt, és így az első között kerülhetett be a knoti rotációs programba, Hafitól és Vandrontól pedig megkapta a "megbízható" minősítést. Folett alkalmasnak találta a puccsista ershani katonatisztek körének vezetésére, de a végrehajtáshoz szüksége volt még valakire... egy olyan megbízható harcosra, aki a Tieboltoknál hatékonyabb akkor, ha nyílt sisakos küzdelemre került volna sor. Aktiválta a megfelelő vonalat a kommunikátorán. - Skorzeny zu Befehl - jelentkezett be a cosrai rohamkommandósok vezetője. U-hajóival nemrég érkezett az ershani delegáció mellé. - Oberst Skorzeny, várom önt is a Scharnhorston, a vacsorateremmé alakított főtiszti hangárban - tájékoztatta alárendeltjét Folett. - Szükség lesz ysalamirikre is. - Zu Befehl, Mein GroßAdmiral, auf dem Weg. Úton vagyok.
Folett elégedetten deaktiválta a komot, megigazította hófehér, kifogástalanul szabott főadmirálisi egyenruháját és ivott még egy korty kesselit. A várakozás ideje lejárt, gondolta. Következhet az éles bevetés.
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 31, 2019 12:11:01 GMT 1
Miután Ershanon és úgy általában a Moh'amad'ahnoknál bonyolult protokolláris rendszer szabályozta, hogy különféle rendezvényekre kiket kellett, kiket volt tanácsos és kiket volt okvetlenül és kikerülhetetlenül szükséges meghívni, beleértve a különböző vallási, társadalmi és gazdasági csoportoknak a Prófétizmus jegyében arányos és egyenlő reprezentációjának szükségességét, a Scharnhorst egyik elől lévő tiszti hangárját alakították át egy hatalmas, EGB-s és cosrai zászlókkal, hadijelvényekkel és műtárgyakkal díszített fogadóteremmé. A hatalmas, különféle ershani és cosrai ételektől roskadozó asztalok és a vendégek keltette alapzaj a dekorációs elemekkel együtt jól elfedték a szürke, professzionális birodalmi militarizmus ershaniak számára sértően hatékony és célorientált jellegét.
Folett rövid, néhány ershani kifejezéssel fűszerezett cosrai nyelvű üdvözléssel köszöntötte az első, itteni vendégeskedése során valóban általa és tiszttársai által szervezett fogadás résztvevőit, majd elfoglalta a helyét a vendéglátóknak kijáró főasztalnál az EGB-s tisztekkel egyetemben. Egy Tiebolt, Mayer kapitány és Skorzeny ezredes is ott ültek az ő asztalánál. A Khilaf és a shaiir nem képviseltették magukat személyesen, csak követeiken, tanácsadóikon keresztül, hiszen a jelenlétükben protokolláris okokból a többi ershani vendég fel sem szólalhatott volna, nemhogy beszélgetést kezdeményezhettek volna cosrai asztali tiszttársaikkal és a Cosrai Iparvállalat jelen lévő funkcionáriusaival... Hussayn és Shaddam egy-egy rövid üzenetben tudatták így a Főadmirálissal, mennyire értékelik Ershan és a Cosra kapcsolatainak mélyítésére tett udvariassági erőfeszítéseit és az ilyenkor szokásos ajándék- és ételköltemények felküldésénél maradtak.
Aztán valahol a harmadik fogás környékén a Khilaf és a shaiir közvetlen belső köreihez tartozó udvaroncok, főpohárnokok, eunuch-ok és egyéb bizalmas funkcionáriusok elkezdtek egyesével felállni és a terem mellett elhelyezett egészségügyi helységek felé venni az irányt. Az ershaniak nagy rajongói voltak a száraz, meleg éghajlaton is tradicionális módszerekkel elkészített - azaz átfüstölt,és jellemzően nyersen maradt - húsételeknek, ezért egy-egy gyomorrontás nem számított olyan nagy dolognak, az udvari etikett pedig megkövetelte, hogy ilyenkor a vendég csak ideiglenesen, a többiekre való tekintettel pedig leginkább csendben, feltűnés nélkül hagyja el a lakoma helyszínét, majd dolga végeztével térjen vissza, és ugyanott folytassa emésztőrendszerének terhelését, ahol abbahagyta. A gondosan kivitelezett ültetési rendnek és a cosrai felszolgálók által az egyes vendégek elé helyezett aperitif italok megfelelően megtervezett összetételének köszönhetően azonban mindegyik asztaltól csak azok álltak fel, akik a Főadmirális később tervezett beszédére nem voltak érdemesek; a politikai vezetők tanácsadói, az államhoz kötődő udvaroncok, derviishek, immaah-ok és Bektashi-k, öregebb, a tradicionális kurzust támogató katonatisztek...
Végül a nagyjából felére olvadt vendégsereg előtt megjelent Ibam ezredes, felsétált a vendéglátók főasztalához és valamit súgott Folett fülébe. A Főadmirális intett, mire rohamosztagosok jelentek meg a hangártér ajtóiban, melyek finom csattanással a helyükre ereszkedtek, majd aktiválódott a sérült űrkomp, vagy vadászgép érkezése esetén alkalmazandó vészerőtér és biztonsági protokoll is... a Scharnhorst hangárja immár légmentesen le volt zárva a hajó többi részétől és a kinti űrtől is... fizikai és kommunikációs szempontból egyaránt.
Itt már néhány, magához való ész tekintetében szemmel láthatóan jobban ellátott ershani vendég kényelmetlenül mozgolódni kezdett, és súgdosni a mellettük ülőkkel, Folett azonban tartott még gyors számvetést Iban megerősítésén túlmenően arról, hogy kik maradtak a vendégek közül a teremben, mielőtt szólásra emelkedett volna - csak a biztonság kedvéért.
- Tizenkét ajatollah és háromszor ennyi mollah, a civil vallási iskolák vezetői, élükön a fehérbe öltözött twi'lek nagyajatollah, aki személyével is jól reprezentálta állama és kultúrája faji szempontú sokszínűségét, az öreg K'ho Meini. - Ugyancsak tizenkét sheikh és háromszor ennyi e'miir, a koaxiumbányák és a Moh'amad'ahn peremterületek kereskedő családjainak családfői. A legbefolyásosabb közülük Salaa'h Adin volt, a Tehran-rendszer sheikh-je, a felső-peremvidéki Zygerria szülötte, egy jól fésült, bozontos, kissé a shivatánok és bothanok mutáns, de elegáns keverékére hasonlító alak, aki a Tieboltok értesülései szerint a családjával együtt már évezredekkel ezelőtt elhagyta hazáját és felvette a Prófétizmus hitét, rabszolgakereskedő tradícióik viszont erősek maradtak és a térség legnagyobb koaxium-ércteléreit tartalmazó aszteroidaövek tartoztak hozzá. - Összesen hetvenkettő (pontosabban Ibam nélkül hetvenegy) frissen a Knotot megjárt tiszt Ershan különféle fegyveres erőiből, nem csak a flottától, hanem a hadseregtől is. Ők jórészt barnás bőrű, fekete hajú ershani humánok voltak, a Folett által saját tiszttársai előtt emlegetett burnuszosok képviselői, csak éppen tökéletesen vasalt cosrai stílusú katonai egyenruhában és ízlésesen igazított arcszőrzettel, vállukon az IfjúErshani mozgalom, a Knotot megjárt megbízható tisztek által alapított félhivatalos közösség jelvénye. Az ő nevükben Ibam beszélt. - Végezetül negyvennyolc alacsonyabb rendű és rangú civil, kormányzati tisztviselő, a reformista, szekuláris hatalmat követelő bürokraták közösségének, a Baath-pártnak a tagjai. Vezetőjük egy izgága, alacsony növésű félhumán - talán egy magát kultúráltnak vélő, felkapaszkodott, primitív ryn, gondolta némi undorral Folett - alak volt, Ahma'ddin Edjad, aki bizalmatlanul méregette csapott orra mögül a többi vendégcsoport képviselőit és láthatóan nem lett volna ellenére, ha még jó pár tucat vendégnek a jelenlévők közül is a mosdóban, vagy éppen a légzsilipben akadt volna dolga. Még így is több, mint kétszázan ültek az asztalok körül, az EGB-s funkcionáriusokkal együtt Folett egy majdnem négyszázas tömeghez szólt, így alaposan megköszörülte a torkát, mielőtt belekezdett volna.
- Barátaim, Effendik! Ich Grüße Ihnen noch mal im Namen des Vereinigten Galaktischen Imperiums! Üdvözlöm önöket még egyszer az Egyesült Galaktikus Birodalom nevében! - emelkedett fel Folett, gondosan megigazítva hófehér főadmirálisi egyenruháját. - Nem vall túlságosan nagy vendégszeretetre, Főadmirális úr, hogyha a vendégei egy részét megmérgezi, a többit pedig túszul ejti! - emelkedett fel az egyik Baath-asztal mellől Edjad helyettes aligazgató. Koszos kis piperkőc hivatalnok, gondolta Folett, sejtette előre, hogy vele lesz a legtöbb gondja. Ha a Tieboltok értesülései helyesek voltak, jelenleg az egyik kevésbé jelentékeny, kisebb ershani kontinens alapfokú technológiai oktatásáért felelt a pártvezető. A Baath-isták lelkesedése elvitathatatlan volt, de agresszívak voltak és nem volt túlságosan jelentékeny erejük önmagukban... a közigazgatás összeomlását viszont minden szcenárióban el kellett kerülni, így Folett nem mondhatott le a támogatásukról. - Talán hallgassuk meg először tiszteletre méltó vendéglátónkat, effendik - jegyezte most meg kimérten Meini nagyajatollah, tanúbizonyságát adva intelligenciájának és annak, hogy legalább alapszinten tud számolni, és felismerte, kik maradtak, illetőleg nem maradtak ott a fogadóteremben.
- Köszönöm, tiszteletre méltó nagyajatollah - biccentett Folett, majd folytatta. - És egyúttal elnézést kérek a valóban kissé félreérthető... biztonsági intézkedésekért. Gondoskodnom kellett arról, hogy nyugodtan, biztonságban beszélhessünk egymással. A jelenleg távol lévő vendégek némi egészségügyi bántalmak után épen és teljes létszámban csatlakoznak majd önökhöz a visszafelé tartó transzportokon, efelől ne aggódjanak... ezért is számítok az Önök teljes diszkréciójára a most elhangzó mondanivalómmal kapcsolatban... - És mégis mi lenne az a fontos mondanivaló, el-Illah világosítsa meg hozzá az elméjét, és fordítsa felé az orcáját, tiszteletre méltó baba-Khosrau vendéglátónk? - kérdezte most Adin sheikh dagályosan.
- A legfontosabb téma, természetesen, amit megtárgyalhatunk - folytatta a Főadmirális. - Ershan újjászületése, az új ershani kormányzat hatalomra kerülése. Az önök segítségével, barátaim. Végtére is. ezért jöttünk ide, nemde? Erre már hangoskodás támadt több irányból is. - Ezt már érdemes meghallgatni! - vigyorodott el sóváran Edjad, majd a Baath-isták a tisztekkel együtt éljenezni kezdtek. - Éljen IfjúErshan! Éljen a Baath! Le a szélsőséges prófétistákkal! Éljen a vallás nélküli állam! Éljen az ershani államszocializmus!
Folett nyelt egyet a némiképp még finomításra szoruló kifejezésáradat hallatán, miközben szeme sarkából a kényelmetlenül feszengő sheik-eket, e'miir-eket, mollahokat és ajatollahokat figyelte. Végül udvariasan csendre intette az éljenzőket. - Warten Sie noch ein moment bitte, Meine Freunde! Noch ein bisschen Ruhe und Geduld, bitte! Egy kis csendet és türelmet, barátaim, kérem!
A Főadmirális a nagyajatollah felé biccentett ezután. - Látom, tiszteletre méltó Meini nagyajatollah effendi szólni kíván. - Ershan oszlopa a hit, idegen Főadmirális-effendi - szedte össze fehér burnuszát, lekkui köré tekerve őket a nagydarab twi'lek, miközben szólásra emelkedett. - A Khosrau - Ház pedig birodalmunk, minden Moh'Amad'ahn hívő és polgár bölcs vezetője népünk és a Próféta akaratából, igen. De nem lehetünk egy khosrai, hitetlen Birodalom részei, uram. Nem csak a derviishek, immaah-ok, de mi sem fogadnánk el egy kafír, hitetlen civil kormányt a fejünk fölé. Ez a jog csak a padisahoknak, A'li követőinek jár. Ha ezért jött ide, hogy megszálljon minket, nem kérünk belőle. - A történelem elment mellettetek, ajatollah! - kiabálta valaki a Baath-isták közül. - Csendet kérek! - acélozta meg a hangját Folett, majd visszafordult a nagyajatollah felé. - Tiszteletre méltó Meini nagyajatollah, minden szavával egyet értek. Nem azért jöttem, hogy a hitet elvegyem Ershan népeitől. Ellenkezőleg, az EGB célja az, hogy a hitet a Próféta és a Tanító igaz híveinek kezébe adjuk a mostani eretnek bitorlók helyett! A maguk kezébe, ajatollahok!
Erre már a másik tábor kezdett újra hangorkánba, míg a mollah-ok tapsoltak, a baath-isták tiltakoztak, a tisztek pedig sztoikus nyugalommal figyelték az eseményeket. - Ez igazán megtisztelő, Folett effendi - köhécselt végül Meini. - De bizonyos Ön is ismeri a Bektashi Rend erejét. A legutolsó derviish- lázadás óta az Erőre, a Próféta ajándékára érzékeny követőik a shaiir szolgáival karöltve gondoskodnak a biztonságról. Nem hagynának szó nélkül egy ilyen kísérletet. Ha pedig fegyverrel állnak ki maguk mellettünk, a nép ugyanazt fogja látni. A Khosrau-Ház újabb kísérletét a hatalomátvételre.
- Nos, nem szándékozunk aktívan beavatkozni, hacsak nem Önök megkérnek rá minket, tiszteletre méltó nagyajatollah - magyarázta Folett majd Skorzeny, és az ezredes hátán fészkelődő lény felé biccentett. - De adhatunk Erőt taszító lényeket, ysalamiriket. Adhatunk láthatatlan hajókat, cosrai U-Bootokat, amikkel a maguk harcosai belopakodhatnak Kushanra. - És bombákat, amelyekkel hitetlen, szélsőséges rendszereket lehet elporlasztani? Nagy cosrai rakétákat? Olyan ágyút, mint az Önök hajóján, amivel ellenséges hajókat lehet elporlasztani egyetlen lövéssel a Próféta dicsőségére? - kérdezte most becsvágyó tekintettel Edjad. A Baath-isták pragmatizmusának, de legalábbis becsvágyának jele lehetett, hogy rögtön abbahagyták a tiltakozást.
Te kisebbségi komplexusos pöcs, rögtön a csúcstechnológiát akarod - gondolta Folett egy Edjad felé vetett műmosoly kíséretében, majd hozzátette: - Nos, Edjad effendi, ha az Önök pártja hajlandó a katonákkal és az ajatollahokkal kéz a kézben együttműködve, egy új vallási irányzat mentén stabilizálni Ershant, akkor igen, később ezeknek a magas hozzáadott értékű haditechnikai megoldásoknak a transzferéről is beszélhetünk. A Vezérkar nagyon nyitott lesz... minden kérdésben. - Megtisztelő, hogy ennyire értékes független szövetségesnek tart minket, Főadmirális effendi - válogatta most meg a szavait a nagyajatollah. - És hogy az EGB hajlandó segíteni nekünk abban, hogy kilendítsünk független államunkat a jelenlegi kurzus... hitetlen posványából, és végre saját akaratunk, a padisahi igaz hit és a régi elvek szerint élhessünk újra... nem feledve persze, hogy kik a barátaink. - Értem a szavait, tiszteletre méltó nagyajatollah - nyugtázta Folett. - És nem, a segítségünknek nem feltétele a Moh'amad'ahnok főszektori betagozódása az EGB-be. Ez egy szövetségesi segítségnyújtás, amelyet független birodalom nyújt egy másik független birodalomnak... a közös céljainkért, a Hutt űr pacifikálásáért, a Frontizmus visszaszorításáért... a harcért a közös ellenség, a Lázadók ellen. - Maguk mind humánok... - jegyezte most meg egy alacsonyabb rangú, beszédmodulátoros aquilish-i mollah - Olyanok, mint a Pius Dea. A maguk új kormánya megint rabszolgasorba taszítja majd az idegeneket.
Folett várta ezt a kérdést, de mielőtt válaszolt volna, kérdőn a nagyajatollahra pillantott. Látni akarta, mit szól ehhez Meini. - Nos, khm, igen, tiszteletre méltó Főadmirális, Benda mollah testvérem aggályait sokan osztják - biccentett végül hümmögve amaz. - Ennek oka, barátaim, pedig nem más, mint a jelenlegi vezetés hamis propagandája - jegyezte meg Folett. - Az EGB egymással együttműködő fajok összessége, igen, sokan közülünk humánok. De nem mi vagyunk a Pius Dea örököse. Tanulmányozzák a történelmet, és látni fogják, melyik szervezet a Pius Dea utódja, hol vert gyökeret ez az álságos gondolat! Coruscanton, a Szenátusban és a Jedi Templomban! És az Erőhasználókon keresztül fájdalom, de az Önök nagytiszteletű Bektashi Rendjének kushani központjában is!
Ez bevált, egyetértő hümmögést kapott válaszul a Főadmirális. - Amint mondtam, az EGB tehát különböző fajok együttműködésének az összessége, közös munka a közös célért - folytatta Folett. - Ez Ershanra is igaz lehet, mi ezt nem akarjuk gátolni. - És a nőstények? - kérdezte most egy nyúlánk, ershani származású ajatollah. - Csak nem nekik is jogokat akarnak adatni velünk, ahogy a baathisták szeretnék? - Ugyan kérem, túlzásokba ne essünk - mosolyodott el Folett. - Természetesen e téren teljes mértékben tiszteletben tartjuk az önök döntését, barátaim. Ami fontos, hogy meg kell állapodniuk. Az itt jelenlévő csoportok teljes kooperációja felméréseink szerint szükséges és elengedhetetlen a sikerhez vezető úton. Kivétel nélkül.
- Nos, igen, khm, tiszteletre méltó Khosrau - effendi admirális úr... - jegyezte meg az eddig taktikusan csendben lévő Sala'ah Adin sheikh. - Még ha értem is, milyen szerepet találtak ki Önök nagy bölcsen az ajatollahok, katonák és a Baath köreinek... miért is jó ez nekünk? Mit nyernek ezen a perembolygók, az em'iiratusok és a sheikh-ségek? - Piacot, technológiát, részvételi lehetőséget a galaktikus kereskedelemben, tiszteletre méltó nagysheikh - csapott le a kérdésre Folett. - Prófétista korlátozások nélkül. A kibernetikus és biológiai munkaerő szabad kereskedelmét. Rugalmasabb szabályozást a rabszolgák tekintetében, az Önök belső megállapodása szerint. Ha úgy kényelmesebb Önöknek, beszélhetünk nyugodtan politikai foglyokról, vagy hitetlenekről is. És mit nyernek még velünk? A Hutt űr rivális kartelljeinek letörését a mi katonai segítségünkkel. Legfőképpen pedig technológiát és hatalmas felvevő piacotn a koaxium-telérjeik tömeges kitermeléséhez és finomításához. A Cosrai Iparvállalat hajlandó lesz technológiai transzferrel segíteni a kitermelést, utána pedig az EGB közvetlenül a helyi sheikh-ektől és em'iirektől, az Önök által szabott áron, mennyiségi korlát nélkül veszi meg a finomított, katonai tisztaságú koaxiumot. Az Iparvállalatunk szakértői tesztjei alapján az önök koaximua biztonságosabb, mint amit a Hutt űr feketepiaca kínál, és kompatibilissé tehető a hadihajóink reaktoraival a veszélyes, Sith eredetű kristálygenerátoros technológia helyettesítőjeként. Ehhez pedig rengeteg, ismétlem, rengeteg ershani koaxiumra lesz szükségünk. Önök uralhatnák a gazdaságot, ahogyan a Baath a közigazgatást, a tiszteletre méltó ajatollahok pedig a vallást, tudományt, kultúrát... az államot. - Nos, ebben az esetben családjaink mudjahid testőr-milíciái szívesen az élére állnak a Bektashi árulók elleni ostromnak - köhintett elégedetten Adin.
Meini ismét jelezte, hogy szólni kívánt. - A Tanító megvilágította az elméjét, Főadmirális effendi, bölcsessége pedig E'illah fényében ragyog. De meg kell értenie, hogy ebben a felépítésben nincs hely sem a shaiirnak, sem a jelenlegi Khilafnak. Ershannak belülről kell megújulnia, és levetnie magáról a régi urakat. - Teljes mértékben egyetértek, tiszteletre méltó nagyajatollah - biccentett Folett. - Ershan megújulását a legbölcsebb ajatollahok tanácsa fogja vezetni. A shaiir-t és a Khilaf-ot bízzák ránk. Önök csak állítsák össze a támadó kontingenst Kushan ellen. Ibam ezredes és az itteni tiszti gárda bizonyosan szívesen segít majd a forradalmi csapatok felállításában. Meini elégedettek krákogott, majd leült.
- Tiszteletre méltó vendégeink, kérem, most menjenek békével! - folytatta Folett. - Tieboltjaim és Iban ezredes bajtársam hamarosan felkeresik Önöket a részletekkel! - És Ön mit fog tenni most, Főadmirális effendi? - kérdezte zárásképpen Adin sheikh. - Nos, azt hiszem, legközelebb Hussayn shaiir-t hívom meg magamhoz - mosolyodott el gonoszul Folett. - Egy kellemes kis magánvacsorára. - Megtisztelne, ha én is ott lehetnék - jelentette ki Meini. - Magától értetődik, nagyajatollah effendi - nyugtázta elégedetten a Főadmirális. - Természetesen.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 8, 2019 23:03:50 GMT 1
Hussayn shaiir, népes kísérete, és a védőkörükben közrefogott alig tíz éves, láthatóan ershani - cosrai hibrid, kreol bőrű, világosbarna hajú kislány eltökélten rótták a Scharnhorst folyosóit, miközben az EGB-s főtisztekből és rohamosztagosokból álló díszkíséret mögött a tökéletes protokolláris hangulat kedvéért még egy asztromech droidokból álló kórus is gurult, felváltva ershani és cosrai indulókat játszva. Talán egy immah, vagy vallási vezető sértésnek vette volna a droidok ilyetén való használatát, de Hussayn egyszerre volt a modernitás és a konzervativitás képviselője, és immáron elég bátor ahhoz, hogy saját lábán lépjen végre behódolni szándékozó vendége zászlóshajójára... odakint természetesen ershani csillagcirkálók tucatjai fogták közre az EGB-s flottakülönítményt díszkíséret jelleggel, minden irányból olyan pozíciókat véve fel, hogy a shaiir jelzésére tüzeljenek...
Legalábbis Hussayn ennek tudatában érkezett a cosrai zászlóshajóra. A Főadmirális effendinek, ennek a pökhendi ifjúnak végre megjött az esze és a civilizált modora - vagy csak végre megunta a lassan már a shaiir is unalmasnak talált, végeláthatatlan protokolláris rendezvényeket -, és hajlandó volt információval szolgálni Hassa hercegnő hollétéről, illetve hajlandó volt átmenetileg legalábbis, de elfogadni Hassa hercegnő húgának, a khilaf legifjabb gyermekének, a sugárzó szépségű, de még igen fiatal Jasmina hercegnőnek a kezét... és innentől már semmi sem állt útjában az ershani és cosrai házak újraegyesítésének, egy új Khosrau-dinasztia létrehozásának, amely megnyitja majd Hussayn és az igazhitűek számára Cosra és a Knot gazdagságát... és az ülőhelyeket a hitetlen birodalmiak vezérkarában, hogy a Próféta bölcsessége végre megváltsa birodalmukat... javaikat pedig az igazhitűek kezébe juttassa.
Odalent kiválasztott immah-ok sokasága állt készenlétben, hogy megkezdjék az esküvő előkészületeit, és hittérítő útra induljanak az EGB nevű kafír Birodalom minden szegletébe, ahogyan azt válaszüzenetében a Főadmirális végre megígérte. Hussayn elégedetten somolygott magában. A türelem, a kitartás, az udvariasság, a civilizáltság és a Próféta bölcsességében való bizalom végre meghozta a gyümölcsét. Neki pedig már csak le kell szakítania és meg kell ízlelnie ezeket a bizonyos gyümölcsöket.
Ezúttal nem a nagy fogadóterembe, azaz valamelyik hangárba mentek, mint ahol legutóbb a Főadmirális azt a nagy, ámbár teljesen felesleges, mindenféle jelentéktelen, egymással acsarkodó ellenzékinek szóló vacsorát adta, hanem a híd melletti tárgyalóba, Folett irodájába.
A Főadmirális felállt, és szívélyesen köszöntötte Hussayn shaiir-t. Mielőtt azonban a vezír is belekezdhetett volna szokásos mondandójába és a bemutatkozó körökbe, Folett intett. - Noch ein moment, effendi. Egy pillanat türelmet még... még egy fontos vendég hiányzik a körünkből.
Hussayn körbepillantott, rutinos szimata pedig abban a pillanatban megérezte, hogy csapdába sétált... odakint a kitekintő ablakon túl látni lehetett, ahogyan a kíséretre rendelt hajók, legjobb ershani cirkálói pozíciót váltanak, és védőkört vesznek fel az EGB-s csillagrombolók körül.
Az egyik oldalajtón pedig belépett Meini ajatollah. - A Próféta kegyelme legyen gyarló lelkeddel, gyaur shaiir - sziszegte az öreg twi'lek, és fehér tunikájának egyik redőjéből elővillant egy kábítóra állított sugárvető.
Folett ugrásra készen figyelte, ahogyan rohamosztagosai és a Tieboltok rávetik magukat a testőrökre. A tárgyalóterem levegőjébe szűrőkön át bevezetett ideggáz, amely ellen a Főadmirális és sajátjai már órákkal korábban bevették az ellenanyagot, lomha, lassú mozgásúvá tette a felkészületlen burnuszosokat... a küzdelem, nem is küzdelem, inkább afféle egyszerű kocsmai dulakodásra hasonlított, egészen rövid volt.
Meini sugárvetője kéken villant, a shaiir pedig térdre rogyott. - Egy ilyen ostoba csapdába belesétálni, Hussayn barátom - csóválta a fejét az ajatollah - Úgy látszik, a Próféta elködösítette az elmédet... - A tisztek, a kémeim... mindenki biztosított róla, hogy ez... ez biztonságos... - rázta a fejét Hussayn hitetlenkedve. - H... hogyan? - Magával kellett volna hoznia a Bektashi-kat - somolygott Meini, majd egy éles, ezüstös fényű, hajlított pengét húzott elő ruhája egy másik redőjéből. A handschar leginkább egy mandalóriai bes'kad-ra hasonlított. - És nem kellett volna alábecsülnie a vendégeit. - Megölhetsz, gyaur kutya, de a flotta és a Bektashi mellettem áll... és ha a khilaf értesül erről... - szitkozódott Hussayn. - A flottádra nem vennék mérget, shaiir - pillantott most a kitekintőn túlra Folett, ahol az Ibam tisztjei által vezetett hídpuccsok után a megbízható ershani cirkálók körbeállták a csillagrombolókat. A Főadmirális ezután lepillantott a bolygó ívére... odalent kigyúltak az első tüzet a Baath követői által... - szó szerint - feltüzelt kerületekben. - A khilafnak pedig hamarosan más problémája is lesz... de majd mi segítünk rajta. - Kushan harcosai eljönnek, és kivégeznek titeket, áruló gyaur... - sziszegte Hussayn. - Te az én vendégem voltál, és ellenem fenekedtél... én hozzád jöttem vendégségbe, és lefogattál, ellenségeim kezére adattál. Hitetlen és bűnös vagy a Próféta előtt, visszaéltél a szent vendégjoggal, megbűnhödsz majd és a pokol tüzén fogsz égni, ha a derviishek elfognak és felnégyelnek, hitetlen khosrau kutya... - Majd a jó Meini ajatollah kibocsát valami... fatvát - kereste a megfelelő ershani kifejezést Folett kárörvendő mosollyal -, ami feloldoz... amúgy sem te döntesz a jövőmről, te... burnuszos... - Ebből elég!! El'allah in'sallah A'li sullullah el al mustahid al'kabul al'kebab muftassin kahadiyye al...
Folett szinte kulturális érdeklődéssel figyelte, ahogyan a kövér twi'lek, Meini a tradicionális kántálás közben, kövér testéhez képest meglepően jelentős erőről tanú bizonyságot téve elkezdi levágni Hussayn fejét. A shaiir egy ideig tiltakozva rángatózott, aztán elcsendesedett. A többi ajatollah, akik egy benyílóból figyelték az eseményeket, most szintén bejöttek és elégedetten kántálni kezdtek. A Főadmirális megsimogatta az asztalon tekergőző ysalamirit, amit csak a biztonság kedvéért hozatott be már a vendégek érkezése előtt. Most először értett meg valamit Thrawn híressé vált mondásából: "Tanulmányozza a művészetüket, megérti a jellemüket is."
Egy Tiebolt lépett oda Foletthez, hóna alatt a halálra vált, ijedten sikoltozó Jasmina hercegnővel. - Ezzel mi legyen, Herr Admiral? Átadjam Skorzeny ezredesnek, menjen oda, mint a családja? - Nein - rázta meg a fejét Folett. - Válasszuk kissé szét ezt a jó Khosrau - dinasztiát, szükségünk lehet későbbi tartalékokra. Tudja mit, Tiebolt? Küldje el az ifjú hercegnőt a Corporate-szektorba, Ammuudra. Majd a jó Il-Raz szektorkormányzó és kedves neje... felnőtt nőt faragnak belőle. Üzenem Camillonak, hogy tekintse... személyes ajándékomnak. - Azt meghiszem... mármint zu Befehl, Herr Großadmiral! - Tiebolt elszelelt a sikoltozó Jasminával, Folett pedig visszafordult a kivetítő felé és megérintett két kapcsolót.
- Ibam jelentkezik. - Mayer jelentkezik. - Meine Herren - közölte Folett - Indítsák a kushani különítményeket. Végeztünk a shaiirral.
Miközben az EGB és az ershani flotta egy része hipertérbe ugrott, odalent szaporodtak a tüzek...
...
Órákkal később IX. Shaddam a palotája erkélyéről figyelte hitetlenkedve, ahogy a feltüzelt, vallásos és szekurális táborokra szakadt csőcselék egyre közelebb ér a Palotához. Ershan fővárosának lugasai és kertjei égtek, ahogyan a mollah-ok vallási iskoláinak diákjai és a Baath dokkmunkásokból, egyetemi diákokból és nincstelenekből verbuvált hordái valahonnét mindenhonnan egyszerre fegyvereket szereztek, és koordináltan lerohanták a kormányzati negyedet. A testőrsége egy része dezertált, másik része eltűnt, Hussaynt és kisebbik lányát, akik felmentek az EGB-hajóra, nem tudta elérni... az öreg, megtört államfő kétségbeesetten kiáltozott udvartartásának tagjai, testőrsége, majd feleségei, végül elhunyt ősei után, megváltást remélve... a tüzek egyre közelebb értek, míg végre vasalt csizmák hangja verte fel az erkélyre vezető folyosó baljós csendjét.
A Khosrau-ház feje hátrafordulva ismeretlen, mégis megnyugtatóan ismerős alakot pillantott meg... fekete bőrkabátos, maszkot és vörös karszalagot viselő kommandósok voltak, a Khosrau-ház előtti nagy háborúk, a JakkuKorps és a legendás Erwin tábornok elit harcosaira emlékeztették... a folyosó egyik benyílójából néhány ershani rohant elő, vibroszablyákat lóbálva... Shaddam az idegességtől elhomályosult szemei miatt nem tudta megállapítani, hogy a saját testőrei-e, vagy testőregyenruhába öltözött orgyilkosok, esetleg rá leső lázadók... az egyik bőrkabátos azonban feléjük fordult, nehéz, oldalához fogott sugárfegyveréből pedig nem is pulzáló energia, hanem lángok törtek elő. - Hanz, das ist genug! - kiáltott hátra a vezetőjük, miután a lángszóró füstös hamukupacokká varázsolta a támadókat és a drapéria nagy részét, miközben maszkját levéve féltérdre ereszkedett a remegő khilaf előtt, majd felpillantott. - Felség, a nevem Skorzeny ezredes. Folett Főadmirális küldött, hogy biztonságos helyre vigyem Önt és családját a csőcselék elől. - Ez már lenni zur Zeit, Próféta kegyelme mit Főadmirál - hümmögött sajátos, némiképp a szenilis öregemberek keveréknyelvére emlékeztető dialektusában Shaddam. - Hol van a jó shaiir-om? Mein Hussayn? - Attól tartok, Felség, a csőcselék lázadói megölték. De a csapataink készen állnak, hogy segítséget nyújtsanak. Ha kell, felszíni bombázással teszünk rendet, hogy visszaállítsuk az Ön hatalmát. De a Főadmirális szeretné, ha előbb elhagyná a bolygót, és családjával együtt feljönne hozzánk a hajóink egyikére. Biztonságosabb - győzködte az öreget tovább a cosrai kommandósok vezetője. - Ah igen, ja ja, a Próféta igazsága lecsap hős Khosrau nevében, mint régen, gut - hümmögött Shaddam, majd nekiállt magához rendelni ágyasait és egyéb szolgáit. - Már mi menni föl nagy khosrau hadihajó, aztán lebombázni hitetlenek... adok majd nagy köszönet im Namen Próféta maguk hős Főadmirális zur segítség, ja ja - Natürlich, Felség, erre, erre - hümmögött egyetértően Skorzeny. Szenilis öreg idióta, gondolta.
Ibam és Folett hajói pedig kommunikációs zár alá vonták a rendszert, miközben a Moh'amad'ahn Birodalom minden szegletében megindult a puccs, kezdve azzal, a komzáron túlra egyetlenként terjedő és minden ershani privát és közösségi csatornát elborító holovideoval, amelyen Meini ajatollah lefejezte a shaiirt, és meghirdette a padisahi restaurációt és a Khosrau - ház trónfosztását...
|
|
|
Ershan
Sept 14, 2019 13:32:17 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 14, 2019 13:32:17 GMT 1
Folett új zászlóshajója, az Allegience-osztályú, cosrai gyártású, de már a kristály-fázisváltókkal felszerelt új sorozatba tartozó Knotprinz főtiszti tárgyalójában éppen ebédjével volt elfoglalva, egy-egy pillantást vetve a kitekintőn túlra, ahol a bolygó orbitja felett az ershani támogató- és szervíz egységek éppen az utolsó simításokat végezték az immár a Moh'amad'ahn Véderő állományába ajándékként átkerült Scharnhorston. A Sovereign-osztályú szuperlézeres csillagromboló remélhetőleg nagy szolgálatot tesz majd Ershan új vezetőinek a birodalmuk peremterületére, a Hírszerzés szerint a Tatooine és a Geonosis térségébe távozott prófétista, előző rezsimhez hű flottaegységek felszámolásában - meg hát ugye Cosrán amúgy is nagy hagyománya volt szinte a szuper-csillagrombolók ajándékozásának újdonsült szövetségesek részére.
Az ajtó feltárult, és egy Tiebolt kíséretében megjelent IX. Shaddam. A volt khilaf tekintete kissé zavaros, haja kissé kócos volt, de megpróbált méltóságteljesen viselkedni még ebben a nehéz helyzetben is. Folett udvariasan biccentett felé kesselis poharával, majd felajánlotta, hogy üljön le vele szemben az asztalhoz, az öregember azonban elutasította. - Mikor indítani Próféta nevében große bombázás, Főadmirál effendi? - kérdezte türelmetlenkedve az öreg. - Nekem muszáj zurück népem, gyaurok muszáj pusztulni! Nekem muszáj zurück kleine hercegnők! - Ah, igen, khm... - kortyolt még egyet Folett. - Sajnos egyre nehezebb odalent a helyzet, Felség. Felállt az ideiglenes kormány, amely hivatalosan is felkért minket, hogy ne avatkozzunk közbe... úgy tűnik, sajnos a haderő és az orbitális védelem is a kezükben van. Sőt, azt is követelik, hogy Önt és kedves családját adjam ki nekik... - Üzenni kell Kushan, viele derviish és bektashi kommen és tenni rendet! - rázta meg a fejét türelmetlenkedve Shaddam. - Sajnos, Felség, Kushanon is hasonló a helyzet a felderítőink szerint... úgy tűnik, a nép nem kér az eddigi khilaf uralmából, schade - tárta szét a karjait együttérzést színlelve Folett. - Én lenni mindig gut khilaf zur népem... - Shaddam elmorzsolt egy könnyet. - Shaiir mondani mindig ez lenni sehr gute uralkodás mit Próféta áldása.
- Minden bizonnyal Hussayn Önt is megvezette, Felség, amíg sanyargatta a népet. Sajnálom, nem tudom, mit tehetnék még - sóhajtott fel még inkább szánakozó arckifejezést felvéve az EGB Főadmirálisa. - Most adni ki maga engem gyaurok? Nézni végig, ahogy nekem levágják Kopf? Meg kleine hercegnőknek? - a khilaf most már egyre inkább hasonlított egy életét is családját féltő, gyámoltalan, tehetetlen öregemberre. Pont olyanra, amire Folettnek szüksége volt. - Igaza van, öreg barátom - töltött újra magának egy pohár kesselit a Főadmirális. - A vér kötelez minket, nemde? Végtére Ön is és családja is valahol cosrai. - Richtig, aus Próféta kegyelme - bólogatott hevesen Shaddam.
- Nos, ha nem is indíthatok felelős vezérkari tisztként háborút, hiszen nem avatkozhatunk bele ershani barátaink belügyeibe... Önnek segíthetek - biccentett Folett, majd Tiebolthoz fordult. - Ezredes, készítsen elő egy jól védett távolsági transzportot Őfelsége és háza népe számára, utána pedig vegye fel a kapcsolatot Reuenthal admirális stábjával a Ramakazon, ha kérhetem. Biztosan találunk a Telepesprogram részének kijelölt olyan ismeretlen vidéki rendszert, ahol megfelelő körülmények között helyezhetjük el Őfelségét és családját... csak úgy, mint a többi, jelenleg kitelepülő cosrai és knoti nemesi famíliát. - A Próféta szakállára, lenni ez igen kegyes ajándék aus großen Főadmirális - lelkendezett Shaddam, miután felfogta, hogy nem fogják kiadni. - Mi elvinni mit Familie Próféta igazság zur Ismeretlen Vidék, én pihen ki ott fáradalmak von uralkodás, gut gut. - Én pedig gondoskodom róla, Felség, hogy mindkét lánya kövesse Önt és háznépét... amint megtaláljuk őket, természetesen - hunyorított továbbra is erőltetett barátságossággal Folett. - Ezredes, mehetnek! Jó utat, Felség! - Értettem, erre tessék, Felség - kísérte ki az aktuálisan Folett mellé rendelt Tiebolt Ershan előző uralkodóját, aki hálásan mormogott magában, minden bizonnyal újabb uralkodására készült egy ismeretlen vidéki szikladarabon.
Folett elégedetten elmosolyodott, újabb pohár kesselit töltött magának, majd nekilátott, hogy áttanulmányozza a Meini és Edjad stábjai által alkotott kezdetleges államközi közlemények és egyéb, aktuális bejelentenivalók szövegeit. Gyorsan le akarta zárni a hatalomátvételt... a Grodin által szervezés alatt álló delegációk bármikor elindulhattak Ershan felé, ahogyan a Hutt űrben egyre fokozódtak az összecsapások az ESB és az Első Rend között.
|
|
|
Ershan
May 25, 2021 17:51:33 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 25, 2021 17:51:33 GMT 1
A rohamcsónak hipertérbeli rázkódása ha lehet, csak még fenyegetőbb külsőt kölcsönzött a vonal másik végén vibráló Főinkvizítornak. A Peremvidék girbegurba, a vostroyai és köztársasági területeket elkerülő hipertéri útvonala, amelyen a Főkormányzó apró konvoja igyekezett Ershan felé a két állam közti gazdátlan határvidéken, sűrű, rövid ugrásmegszakításokkal és navigációs újrakalibrálás utáni mikrougrásokkal tarkítva, különösen nehézzé tette a kódolt holonetes kommunikációt, így mind a Főkormányzónak, mind a Főinkvizítornak néha-néha meg kellett ismételnie a mondanivalóját, vagy rövid szüneteket tartaniuk a beszélgetésben… nem mintha ez ne lett volna Grodin ínyére, a rossz képminőség ráadásul arra is kiváló hivatkozási alapot adott, hogy ne kelljen magyarázkodnia Anakin Solonak némiképp megváltozott külsejével kapcsolatban - az itteni Grodin Tierce-hez képest a klón őrnagy haja jóval őszesebb árnyalatú volt, az arcán pedig több olyan sebhely is virított, amelyekkel az egyenlőtlen esélyekkel, hátrányból kezdett, könyörtelen közelharcot nálánál jóval kevésbé preferáló elődje nem rendelkezett. Így aztán Anakin erre vonatkozó kérdését el is intézte annyival, hogy a Káosz Temploma elleni utolsó ostrom, mondjuk úgy... rendkívül stresszes volt.
Nekem legalábbis biztosan. Az előzőnek mondjuk még jobban, ha innen nézzük… két halott Grodin jutott két ostromra, nem ez az a statisztika, amit rendszeresen ismételni szeretnék...
- Mindenesetre sajnálom, hogy nem tudtunk együtt visszatérni Tythonról, Főkormányzó - a Főinkvizítor hangja reszelős és hivatalos volt, miután mindketten röviden vázolták egymásnak, hogy kivel mi történt a Káosz elleni összecsapás utolsó szakaszaiban (Tierce persze gondosan memorizálta elődje feljegyzéseit és a Bellicose, valamint az Event Horizon logjait, mielőtt végre valahára válaszolt Solo hívására). - Én is sajnálom, Főinkvizítor - vágott diplomatikus képet Tierce, miközben szíve mélyén a pokolba kívánta ezt a kivagyi alakot, aki azt képzelte, hogy az ő vérével bárki is hitelesen és lojálisan szolgálhatja a Birodalmat. - A Giel nevű áruló ügye azonban nem tűrt halasztást.
- Örülök, hogy ennyire... hasonlóan látjuk a Lothal ügyét, Főkormányzó, már féltem, hogy a szívére veszi alárendeltjeim… legújabb intézkedéseit a Rend helyreállítása érdekében, hiszen mégis csak az Ön személyes... projektje volt az ottani rezsim - mosolyodott el enyhe gúnynak tűnő mimikával az arcán Anakin Solo egy pillanatra, a klón azonban rezzenéstelen arckifejezéssel tűrte a másik próbálkozásait. Természetesen a Lothalról, avagy más néven Calimról szóló feljegyzéseket is elolvasta elődje logjában, és meg is volt a véleménye az egész ügyről.
Miért érez itt mindenki ellenállhatatlan vágyat arra, hogy a legvérmesebb Lázadók ide-oda állítgatásával statuáljon csekély propagandaértékű példát? Nem egy-két menthetetlen rebellist kell megnyerni az Ügynek, hanem a nagy tömegeket... jó, hogy csináltak itt egész Birodalomra kiterjedő örömünnepet azért, mert egy jellegtelen, Erő háta mögötti rebellis rendszerecske némi ingyen ebédért cserébe hajlandó volt oldalt váltani... szégyenletes. És ezek után hagyták, hogy egy csapat Lázadó hülyét csináljon belőlük ott, most meg túlkompenzálnak évtizedek óta meghaladott, primitív módszerekkel. Akkor már robbantották volna darabokra az egészet, gyorsabban túl lett volna rajta mindenki. Tényleg itt az ideje, hogy aktívabb szerepvállalásra ösztönözzem Folettet. Csak érjünk már oda.
- A személyes büszkeségünk és érzéseink nem számítanak, Főinkvizítor, csakis a Birodalom dicsősége - préselt ki magából végül egy többé-kevésbé elfogadhatónak tűnő kijelentést Grodin, amivel legalább személyesen is egyet tudott érteni. - Egyetértek... - Anakin arca megrándult, végül egy pillanatra elcsendesedett. - Aztán villogó kék tekintetét a holonetes zavarás ellenére is olyan mélyen Tierce arcába fúrta, hogy a klón tarkóján felállt a szőr. - Mondja csak, Főkormányzó, nem zavarja, ha felteszek egy személyes kérdést? Hallott maga valaha olyan nevű... rokonról, fogalmazzunk így, hogy... Neo Tierce?
Fapofa, fapofa, őrizzük meg a nyugalmunkat. Vártad ezt a kérdést, nem igaz? Rohadt Erőérzékenyek, bizseregni kezd a klón tarkója, amikor fél galaxisnyi távolságból is megpróbálkoznak az agykurkászással, nemde? De nem… Noel ezt annak idején máshogy csinálta. Nem az elmédből olvasta ki a nevet, öregem, nem kell rögtön paranoidnak lenni... Neo megmondta, hogy vigyázni kell vele, nemde? Valamit tud. De mennyit? És honnan? Ez itt a stratégiai kérdés...
- Tudomásom szerint sosem született ilyen nevű személy a galaxisban - közölte végül értetlenséget sugárzó, semleges arckifejezéssel a klón.
Ez legalább igaz. Ezek a rohadékok megérzik a hazugságot, még több száz csillagrendszernyi távolságból is.
- Van esetleg bármi olyan információja, Főinkvizítor, ami a Birodalomra nézve biztonsági kockázatot jelent, és beszélnünk kellene róla? - toldotta meg egy begyakorolt, túlerőltetett, udvarias mosollyal előbbi állítását a klón. - Nem komtéma - keskenyedett el összehúzott szemöldöke alatt Solo fürkész tekintete a holovonal másik oldalán és a lejátszó képén is. - Igazából személyesen kellene beszélnünk róla, Főkormányzó...
Hát persze, ezt akarod, nem? Valamit megéreztél, de nincs bizonyítékod... aztán majd rám nézel és megállapítod per has, hogy biztosan áruló vagyok, mint amit legutóbb a logok szerint Hänselnél bepróbáltál... azért remélem, Neo, ilyenkor nem vagy a fejemben, és ha mégis, akkor nem érted félre... nem a képességet kérdőjelezem meg ám, hanem a szándékot, amivel használják...
- Ne haragudjon, Főinkvizítor, de azt hiszem, jelenleg elég elfoglalt vagyok... talán, ha végeztem a Folett Főadmirálissal folytatott egyeztetésekkel... - szívta a szavakat a fogait között a klón végül. - Bár rendkívül sűrű a naptáram... - Remélem, hogy nem kell emlékeztetnem rá... ugyanannak a nagyúrnak tartozunk jelentéstétellel - komorodott el Anakin hangja és arckifejezése. - Nos, gondolom tudja, hogy éppen Folett Főadmirálishoz tartok, az imént említettem - a gunyoros mosoly sora ezúttal a klónon volt. - Nos, gondolom tudja, hogy nem róla beszélek - villant meg Anakin tekintete.
Helyben vagyunk. Kostólgatsz? Hát jó.
- Ren nagyúrra gondolom, nem igaz? - mosolyodott el Tierce. - Hogy is felejthetném el... - a klón egy pillanat szünetet tartott, majd vidáman felpillantott a komjából. - Milyen kár, hogy meghalt...
Most Anakin álcázhatta jól a meglepődését, de a klón megesküdött volna rá, hogy faarca ellenére megrándult a szája széle.
- Ennek fényében pedig bármiféle őrá való hivatkozást nagyon könnyen félre lehet érteni, azt implikálva, hogy Ön, Főinkvizítor, esetleg a jelenlegi, a Vezérkar által egyetértésben Önre ruházott hatalomnál magasabb, jelesül egyeduralmi ambíciókkal bír... ami természetesen zavarba ejtő kontextusba helyezné... korábbi egyezségünket - húzódott ismét gunyoros mosolyra a klón szája széle. - Ne gúnyolódjon velem, Főkormányzó - szisszent fel Anakin Solo. - Az idejét és a figyelmét kérem egyedül, hogy a Birodalmat érintő... kényes kérdésekről beszélhessünk... ahelyett, hogy tanácsadókat küldözget rám, akik állandóan azt ismételgetik, hogy Ön mennyire elfoglalt.. - Nézze, ha elmondja, miről van szó, szívesen megnézem a naptáram... - mosolyodott el a klón. - Akiről kérdeztem. Erről a... Neoról - vágott a szavába Anakin Solo. - Ide figyeljen... - Várjon, Főinkvizítor... - Tierce elégedetten felsóhajtott, ahogyan a hipertér elkezdett szétesni körülötte.
Micsoda szerencsés időzítés.
- Kilépünk a hipertérből - a komjel elkezdett szétesni. - Zavarásba érkezünk... visszahívom, Főinkvizítor... - Ne, várjon... - Anakin képe szertefoszlott, a jel megszűnt, Grodin pedig már éppen előre akart menni a pilótaülésbe, hogy elégedetten megveregesse klón pilótája vállát a tökéletesen időzített újabb mikrougrásért, ám a navigációs helyzetüket mutató csillagtérképre, majd a plexin túl megjelenő objektumokra villámgyorsan rápillantva azonnal meg is változtatta a véleményét.
Az Ershan-rendszer szélén voltak... és határozottan nem tervezett irányváltás és mikrougrás-tervezés okán, hanem nagyon is külső behatás eredményeként rántották ki őket a hipertérből. A taktikai képernyőn jól látszott a távoli bolygóktól, a rendszert övező külső aszteroidafelhő peremén normáltérbe lépett birodalmi kontingens, egy tucat Cygnus Missile Boat jele, előttük pedig egy masszív, korvettekből és cirkálókból, valamint statikus platformokból álló, láthatóan ellenséges szándékú flotta, melynek hangárral bíró, méretesebb tagjai máris nehézvadászok és bombázók tömkelegét indították feléjük.
- Jelentést - szorította meg a másodpilóta vállát a Főkormányzó, miközben a másik pilótaülésben helyet foglaló klón operátor már neki is látott a fegyverrendszerek, pajzsok és és egyéb berendezések aktiválásának. - Tiltógenerátorral rántottak ki minket a hipertérből, uram - kezdte jelentéstételét az operációs tiszt. - Még három percnyi hipertéri útra vagyunk a rendszer szokásos kilépési pontjától. Teljes körű kommunikációs zavarás érkezik a hátsó ershani hajókról. Két tiltóhajót látok a radaron, egy köztársasági gyártású CC-8800-ast és valamiféle... Dreadnoughtokból eszkábált egységet - a kezelő kinagyította a távérzékelők képét, amelyeken az ellenséges flotta hátsó vonalában valóban jól kivehető volt két régi típusú, Birodalom előtti Dreadnought közé épített keret és benne egy hatalmas, gömb alakú tiltóreaktor. Fércmunkának tűnt, annyi bizonyos. - A többi korvett és cirkáló ershani azonosítójú, de nem szerepelnek a szövetséges hajók nyilvántartásában... Supa és Preybird-osztályú vadászokat indítanak, uram, több teljes osztagot.
- Tiszta múzeum - fintorodott el a klón, majd a képernyőn az ellenséges flotta előtt lebegő piramoidokra bökött. - És azok ott statikus aknák, gondolom. Lövegekkel felszerelve. - Annak tűnnek, uram - értett egyet az operátor.
- Főkormányzó, túlerőben vannak, az osztag többi tagját utasítom elterelő támadásra, amíg mi visszafordulunk, szerencsés esetben és maximális normáltéri meghajtáson éppen kiérünk a tiltóhajók hatótávjából, mire utolérnek minket... - feszültek a másik klón pilóta ujjai a kormányra, de Tierce finoman hátbavágta. - Várjon, bizonyára számítanak erre... ha kifelé menekülünk, bizonyára van valami tartalékjuk valahol, amit ránk ugratnak... pajzsokat előre, fegyverzetet a maximumra, és kezdjenek támadási manőverbe, látni akarom mit csinálnak...
- Főkormányzó, ez teljességgel ellentétes a protokollal... - tiltakozott a klón, de Tierce vállon ragadta. Megnézte magának a sorozatszámát. Még egy selejt azok közül, állapította meg gyors visszaemlékezés után, felidézve elődje adatbázisában a sorozat jellemzőit, akik eredetileg Daalának készültek, mindenféle írott utasítás gépszerű, kérdés nélküli követésére, vak fantáziátlan engedelmességre kódolva. Szerencsére úgy látta, az operátor a bal oldalán már egy frissebb széria, miközben kipenderítette a pilótát és maga ült be a kormánymű mögé. Elégedetten megropogtatta ujjait és egy pillanatra izgalommal vegyes adrenalinlöketjárta át, ahogyan megérezte markában a régi kedvencének számító, nagy tűzerejű, mozgékony támadóhajó e galaxisbéli változatának navigációs berendezéseit.
Akkor repüljünk egyet... - Na, lássuk akkor... fiam, hol tudok parancsokat átjátszani az osztag többi tagjának? - pillantott a másodpilótára a klón, majd máris villámgyors zongorázásba kezdett a gép terminálján. - Rendben, instrukciók itt, pályagörbe itt, saját hajtóművek, megvan, utánégető, pajzsok, fegyverzet... akkor vágjunk bele!
A rakétás Cygnusok szélesre tárt szárnyú onderoni szárnyas sárkányokat (pontosabban azok elporladt emlékét) imitálva szétbontakoztak, és támadó sebességre gyorsulva közelíteni kezdtek az ellenség felé. - Vigyázzanak az aknákra! - vezényelt Grodin. - Omicron kettő-kettő és kettő-három, vegyenek fel pozíciót előttünk! Csökkentsék a távolságot... mindenki más tartsa a távolságot a vadászoktól is!
- Leszednek minket fordulóharcban, ha nekiállunk velük kergetőzni, Főkormányzó! - szólt közbe a klón korább utastérbeli helyére szorult üléséből a felváltott első pilóta és rajparancsnok. - Értékelem az észrevételeit, Kyu százados, de nem tervezek ilyesmit - fordult hátra egy pillanatra a klón. - Csak némi taktikai információra van szükségem a következő lépés előtt. Tartalékolják a rakétákat, csak sorozatlövőkkel kostóljuk meg őket! Kettő-kettő, kettő-három, csökkentsék tovább a távolságot... a megadott vektorokon! Most... vigyázz... shavit!
Két fényes villanás a látótér két szélén jelezte, hogy a Tierce által megadott vektorokon repülő, a szárnyak szélét alkotó két gép idő előtt találkozott a végzetével... a bal szélső Missile Boat túl közel repült egy sűrűn telepített, piramis formájú aknanégyszöghöz, amelyekből nagy energiájú kékes löketek csapódtak ki, irányíthatatlanná téve a rakétás naszádot, amely belecsapódott az egyik aknába, tűzgömbbé formálva a szegmenst, miközben odaát a jobb szélen a velük szemben átrepülő, folyamatosan tüzelő Preybird-ök és Supa-k közül az egyik nehézvadász az utóbbiak csoportjából keresztezte a vad manővereket végrehajtó Missile Boat pályáját, és ütközésükkor akkora tűzgömböt formáltak, hogy azt bőven nem indokolta még a birodalmi rakétás naszád még oly tekintélyes torpedórakománya sem.
- Eh... - fintorodott el a klón a gondolatra, hogy végtére is két gépe és a rajta lévő bajtársai életébe került, hogy jobb képet kapjon a helyzetről, amibe belefutottak. A többi Missile Boat elülső pajzsai szerencsére bírták a pontatlanul célzó ellenfeleik rácsapását, és már fordulni kezdtek, mire Grodin gyorsan új parancsokat adott. - Fordulóharc tilos, tartsanak kétszeres távolságot a Supa-któl és az aknáktól! Teljes sebességgel és szétbontakozva cél a két tiltóhajó! - Leszed minket a légvédelmük, ha most átmegyünk hajó elleni támadásba - sziszegte Kyu százados. - Váratlanul fogja őket érni - jegyezte meg a klónok vezetője válaszul, miközben görcsös kézzel markolta a kormányt az egyre gyorsuló hajóban. - Növeljék a sebességet, a hátsó pajzs nem érdekes, a Preybirdök lassan fordulnak, a többit meg lehagyjuk. Nagyobb célpontra számítottak, ez egy csillagrombolónak állított csapda...
Amibe a Bellicose-al parádézó elődöm minden bizonnyal bele is futott volna, ha valaha úgy dönt, hogy meglátogatja Folettet. Kirántják, megbénítják, aztán belerepülnek mindennel a tornyába meg a reaktorába, amilyük van. Csak az mentette meg az ostoba haláltól… hogy már előtte ostoba halált hal. Ehh.
- Jó - folytatta Grodin a kötelék sebességét és pozícióját figyel a taktikai monitoron, miközben kormányzott és kerülgette az aknákat. - Az aknák hajó elleni ionütegekkel vannak felfegyverkezve, a Supa nehézvadászok pedig minden bizonnyal robbanóanyaggal vannak megrakva, öngyilkos vektoron. Gondolom mindjárt ránk küldenek mindkettőből egy másik hullámot, amint rájönnek, hogy gyorsabbak vagyunk az elsőnél. Maximális sebesség! Utána pedig két csoportra oszolva eresszük ki az összes torpedónkat a két tiltógenerátorra! - Akkor semmink nem marad a többi célpont ellen - szívta a fogát Kyu. - Maga nagyon pontosan követi a protokollt, nemde? - kuncogott fel Tierce. - Nem is kell majd. Ezek régebbi típusú generátorok, nem fognak tudni ellenállni több tucat protontorpedónak... az egyetlen esélyük, ha átkapcsolnak taszító módra... akkor pedig azonnal ugrunk!
Két kisebb tűzgömb jelezte, hogy egy Missile Boat géppár pajzsai, majd páncélzata összeomlott a rájuk tüzelő ershani korvettek és a nyomukban egyre inkább felzárkózó Preybirdök, valamint az aknamező utolsó néhány szegmensének koncentrált tüze alatt. Tierce tarkójában dobolt az adrenalin, miközben komplikált, mindenféle szabványos, a polneyeiak - legalábbis az itteni polneyeiak - által ismert manőver-kézikönyvet sutba dobva hurkozott és orsózott a lövedékek körül.
- Gyorsabban, gyorsabban... célon... Omicron osztagok, engedjétek ki az összes töltetet!
A rakétás naszádok érezhetően lelassítottak, ahogyan a karcsú törzsük feletti hatszögletű vetőcsövekből gépenként tizenkét kékes fénycsóva indult útjára, ellenlökésükkel érezhetően lelassítva a most már szinte pajzsok nélkül repülő, csak mozgékonyságukban bízó hajókat... egy közelebb repülő Preybird tüzelni is kezdett a Főkormányzó gépére, de a kísérője mögéjük vágott, törzsével felfogva a vörös plazmalövedékeket...
A CC-8800 pedig azonnal rakétaelhárító üzemmódba kapcsolt, míg a két Dreadnought közé kötözött, valószínűleg egy leszerelt INT-ből kiműtött hatalmas gravigömb még erre sem volt képes, egyszerűen csak darabjaira hullott, amikor betalálták a torpedók... a tiltómező pedig egy csapásra megszűnt.
- Vészugrás! - vezényelt Grodin, és a csillagok és a körülöttük rajzó ershani hajók és törmelékük pedig egy pillanatra sávokká nyúltak… egy torz, szemfájdító detonáció jelezte a bal félen, hogy az egyik gépük ugrás közben belerohanhatott egy ershani hadihajóba… aztán pár perc múlva már eredeti célpontjuk barnás gömbje lebegett a megmaradt hat polneyei rakétás naszád előtt... az előtérben Folett Főadmirális itt tartózkodó EGB-s flottájával, és a közös EGB-ershani véderő zászlóshajójaként szolgáló Sovereign-osztályú csillagrombolóval.
Hat gépet vesztettem. És majdnem engem is kilőttek. Be vagyok rozsdásodva.
- Hol tanult így repülni, Főkormányzó? - kérdezte Kyu százados, miközben a klón főparancsnok felállt és visszaadta a gép eredeti pilótájának az ülést. - Egyszer elmesélem, most kérjen landolási engedélyt a Főadmirális hajóján. Ha esetleg nem adnák meg, ne zavartassa magát, repüljön be és landoljon - kacsintott a mellettük ülő operátorra Tierce, majd aggodalmasan az EGB-s zászlóshajó felé fordult és magának csak annyit mormogott: - Ezek tudták, hogy jövünk...
A klón felállt és a Missile Boat csapatszállításra átalakított küzdőterének bejáratához lépve bekiáltott: - Ixis, készítse az embereit. Lehet, hogy szükség lesz magukra landolás után.
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 26, 2021 17:34:03 GMT 1
A megmaradt Missile Boat-ok végül mindenféle további konfliktus nélkül landoltak a Scharnhorst néven regisztrált Sovereign-osztályú szupercsillagromboló hangárjában, Tierce pedig ámulva nézegette az otthonára, EGB-je régi, dicsőséges, korai korszakára jellemző egyenes paneleket és a Birodalom korai időszakát idéző vonalakat... nem ez volt a Birodalom legfrissebb, csúcstechnológiájú hajója egyik univerzumban sem, annyi szent, az már első látásra kitűnt.
- Tudják esetleg, mi történt azzal az új gyártású zászlóshajóval, amire nemrég át kellett volna ülnie a Főadmirálisnak? - szólt hátra a rámpáról, miközben fél szemmel már az odalent felsorakozott fogadóbizottságot alkotó fekete páncélos rohamosztagosokból és ershani őrökből álló vegyes alakzatot tartotta szemmel, és az élükön álló, tojásfejű, kopasz férfit, kapitány egyenruhában. - Csak annyit láttam valamelyik jelentésben, uram, hogy a Knotprinzet nemrég visszahívták a Knot Főszektorba a fázisváltóit tápláló reaktorok meghibásodása miatt, az ershaniak pedig fél legénységgel együtt visszaadták ezt itt a Főadmirálisnak... - magyarázta a pilótafülke felől a jelentések olvasgatása iránt a harctéri repüléshez képest láthatóan jóval nagyobb érdeklődéssel viszonyuló Kyu százados. - Most afféle közös zászlóshajó, az ershaniak és a mieink is innen kapják a parancsokat. Állítólag egyetlen ütközetben sem vett részt, amíg náluk volt... - Na ja, vigyázni kell a fényezésre - Grodin megvonta a vállát és fejjel biccentett a rámpa mellett benyíló másik, a szűk, deszantosok számára fenntartott utastérbe vezető oldali búvónyílásában várakozó Ixis őrmesternek és kommandósainak, hogy egyelőre várjanak a jelére, majd megigazította egyenruháját és lesétált a rámpán.
- Főkormányzó! - lépett előre a fogadóbizottságot vezető kapitány, amint a klón leért a rámpán, szinte beleállt szemöldök és mindenféle egyéb szőrzet nélküli sima képével Grodin arcába. - Nem várt a látogatása. - Meglepetés helyett inkább mutatkozzon be és tartsa be a szolgálati protokollt, kapitány - vonta össze a szemöldökét Tierce bosszúsan, mire amaz észrevette magát, hátralépett egyet és hanyagul tisztelgett. - Elnézést, uram, Caps sorhajókapitány szolgálatára jelentkezik, uram.
Hallottam már ezt a nevet... akkor sem csengett jól.
- Így már más - pillantott körbe Grodin, majd tekintete megállapodott Capsen. - Kérem, vezessen a Főadmirális úrhoz, fontos ügyekben volna beszédem vele. - Sajnálom, ez lehetetlen, uram - húzta ki magát a klón első pillanatban nem kis megdöbbenésére a sorhajókapitány, majd Tierce válla felett a rohamcsónak belsejébe próbált bepislantani. - A Főadmirális rendkívül... elfoglalt. És Ön nem szerepel a mai napra jóváhagyott vendégei listáján. - A Vezérkar kiemelt tagjával talán kivételt tehetnek az időbeosztását kezelő titkárok - szisszent fel Tierce és közelebb lépett, mire Caps intett, és a kíséretében lévő őrök - előbb az ershaniak, és csak aztán a rohamosztagosok, vette észre a Főkormányzó, még ha csak egy pillanatnyi is volt a késlekedés - rá emelték a fegyvereiket.
- Ixis őrmester! - kiáltott hátra a klón, mire a rámpán egy pillanat alatt fél tucat flottakommandós rohant le egy fehér páncélos rohamosztagos vezetésével, akik szintén felemelték a fegyvereiket. A többi rohamcsónakból is hasonlók léptek elő, a hangár személyzete döbbenten, tanácstalanul figyelte az eseményeket. - Ne próbáljon akadályozni... - mosolygott élesen Capsra a Főkormányzó. - A Főadmirális... elfoglalt - szisszent fel Caps. - Maguknak itt sem kellene lenniük... uram...
Úgy, innen fúj a szél.
- Csak nem azt akarja mondani, hogy jelenteni fogja... az engedetlenségemet? - lépett egészen közel Capshez a klón, aki ezúttal nem hátrált el, úgy tűnt, saját osztaga felemelt fegyvereivel a hátában valamivel magabiztosabb, mint eddig. - De... de bizony, éppenséggel pont ezt akarom! - nyúlt az oldalfegyveréért Caps, de Tierce előrelépett, megelőzte, és egy pillanat múlva csak annyit láttak az őrök, hogy a kapitány egyik fekete zubbonyos karja fájdalmasan kifordul, majd egy fél fordulattal immár szemben áll saját védelmezőivel, a Főkormányzó pedig mögötte, egy vibrokéssel a kezében, ami ki tudja, honnan került elő, és amit a kapitány torkának szegezett. - Így próbáljon még egyszer hátráltatni, kapitány, ha sietős a dolgom, mert jelentések és fellebbezések írogatása-olvasgatása helyett magam vágom el a torkát függelemsértésért, világosan beszéltem? - sziszegte Tierce. - Akkor pedig nem segít magán semmiféle jelentés.
A fegyverek biztosítószegei kattantak mindkét testőrség kezében, de végül Caps felismerte, hogy ebből nyertesen nem, sőt, talán élve sem jöhet ki, ha tovább erőlteti, mert leengedte a kezét és az őrség felé biccentett, éppen csak annyira, hogy a vibropenge ne hagyjon tíz centi széles vörös csíkot a gégéjén. - Fegyvert le. Mindenki. Menjen, ha akar... uram... - Nagyszerű - engedte el a kapitányt Tierce és hátra sem nézve a turboliftek felé indult. - Akkor magam is megtalálom - az őrsége lemaradás nélkül követte. - Ezt még megbánja, uram - kiáltott utána ökölbe szorított kézzel Caps, miközben a torkát simogatta.
Barom. És nem örül nekem. Nagyon nem.
Pár percnyi keresgélés és néhány terminálban való digitális turkálás után Grodin kiderítette, hogy melyik parancsnoki terem lett kijelölve hosszú távú lakosztálynak a Főadmirális tartós itteni tartózkodására, és egyenesen oda masírozott az Ixis őrmester vezette testőrszakasszal a nyomában. Az ajtónál álló ershaniak és fekete páncélos flottaőrök már nem akadékoskodtak annyit, mint Caps, de Tiercenek így is fel kellett emelnie a hangját, hogy végre valahára beengedjék. A rohamosztagosai és flottakommandósai odakint maradtak, miután meggyőződtek róla, hogy Foletten kívül senki más nincs a tágas, mindenféle ershani szőttessel, kelmével és szobrokkal telepakolt helyiségben.
Folett egy háromlábú, aranyozott asztalnál ült, egy összevissza hajlított, fényezett fából készült fotelszerűségben, az egyik kezében valamiféle lédús, magokkal teli ershani gyümölcsöt tartott, és mintha annak magyarázott volna valamit félálomban, átszellemülten. - Főadmirális. - A Próféta... és a Fények... és a Rend... és a Béke... és a... - Főadmirális!!
Folett megrázta magát, mintha valamiféle transzból jött volna ki, egy pillanatig üres tekintettel bámult Tierce-re, majd felismerte, elkomorult, aztán meg megörült, végül felpattanás helyett inkább felkászálódott a székéből - Grodinnak feltűnt, mennyire meghízott, feszült rajta a pecsétes, hófehérnek már messze nem nevezhető egyenruha -, aztán odalépett a Főkormányzóhoz és megveregette a vállát. - Mein Freund! Willkommen! Hát mi szél hozta erre?
Még szerencse, hogy ugyanezt a keveréknyelvet beszélik, mint odaát. Jól néznék ki, ha újra kellene tanulnom.
- Az aggodalom az Ön egészsége iránt, Főadmirális úr, és a Birodalom iránt - biccentett a klón. - Sokat aggódhat, barátom - mérte végig alaposabban a klónt Folett, és ezúttal gondterheltnek tűnt, őszinte aggodalom és értetlenkedés ült ki az arcára. - Mi ez a sok vágás, és mitől őszült meg ennyire? Ugye... nincs semmi baj a génjeivel? Utálnám - horkant fel a Főadmirális, bár úgy tűnt, ezt eredetileg inkább nevetésnek akarta volna szánni -, hogyha új példányt kellene klónoztatni magából, mert az előző már... alkalmatlan feladatai ellátására.
Nicsak, ki beszél. És amúgy is, tulajdonképpen ezen már túl vagyunk, elkéstél, öreg fiú...
- Mondjuk úgy, uram, a Tythonon töltött idő, kicsit megviselt - mosolyodott el félszegen Tierce. - De elhiheti, belül fitt és egészséges vagyok... tettre kész, és harcra kész, mint még soha.
Ezzel legalább nem hazudtam olyan nagyot.
- Hát jó... Früchetee? - emelt fel valami gőzölgő folyadékot az asztaláról Folett. - Még friss. - Köszönöm, uram, de inkább kesselit kérek. - Ó fúj... mármint... tényleg, de rég ittam - derült fel egy pillanatra Folett arca, majd az egyik mögötte lévő hatalmas, ívelt, mívesre faragott ershani mintájú kredencben kezdett kotorászni, a kesselit üveget keresve. - Pedig meg mernék rá esküdni, hogy volt még egy itt valahol... ah, hier ist es, megvan!
- Köszönöm - Grodin aggodalmas arccal, de nyugodt tartásban várta, hogy Folett kerítsen két tiszta poharat és kitöltse neki a méregerős nedűt az egyikbe. Végül némi tétovázás után magának is töltött, de elfintorodott, amikor megkóstolta. - Sokáig volt távol - tette hozzá végül Folett, miután kiköpte a kesseli maradékát. - Fuj, Donnerwetter. - De visszatértem - veregette meg a főadmirális vállát Tierce, majd a cosraira pillantott. - Ön viszont, tisztelettel, uram, még mindig távol van, ha jól látom.
- Dehogy vagyok távol, Mein Freund, Blödsinn! - nevetett fel Folett és megvakarta méretesre duzzadt hasát, majd körbepillantott a kabinban. Az egyik oldalon lévő páncélozott plexin át ki lehetett venni odalent Ershan sárbarna, zöld foltokkal tarkított gömbjét is. A Főadmirális elégedetten felsóhajtott, majd böffentett egy kisebbet. - Itt minden megvan, amire szükségem van. Alles, was man braucht. Mitől is lennék távol? - A Birodalomtól, uram - harapta be az ajkát Tierce.
- Oh nein, nein! - emelte fel egyik kezének mutatóujját okító mozdulattal Folett és ismét körbepillantott, szinte körbeforgatta a Főkormányzót vállánál fogva a teremben. - Innen minden sokkal... biztonságosabb. Egyszerűbb... és tartalmasabb, ha kívülről figyelem a Birodalom erőközpontjainak alakulását, a rivalizálásukat... a kis helyezkedéseiket, amikről azt hiszik, hogy nincs a szemem előtt. Arról nem is beszélve - tette hozzá átszellemülten a főadmirális, visszapillantva Ershan gömbjére -, hogy mennyire fontos ennek a rendszernek és a szövetségének a stabilitása a Birodalom számára. Megérti, ugye?
- Megértem, uram... - lépett a plexihez pár pillanatnyi szünetet tartva beszédében a klón, majd visszafordult Folett felé. - Megértem, hogy Önnek milyen fontos mindez. A, hogy is mondjak... ershani orientalizmusa. De egyre több az aggasztó jel a Birodalomban, uram - tette hozzá. - A Maradvány és Lecersen nagymoff, no meg persze az áruló Jagged Fel ügyei csak a jéghegy csúcsát jelentik, az aszteroidamező szélét... de már ez is igen sürgőssé teszi, hogy végre cselekedjünk, nem gondolja? - Mindent kézben tartok - bámult vissza a bolygóra, majd Tierce-re Folett, végül hanyagul megvonta a vállát és visszaült teázó fotelébe, elégedetlen pillantást vetve a szinte teljesen kiürült teáscsészére. - Azért, mert maga hamarabb méltóztatott végezni Tythonon, barátom, mint én itt... a jó munkához idő kell, oder?
- Nézze, Főadmirális... - kezdte volna a Főkormányzó, de addigra Folett már ügyet sem vetett rá, hanem remegő kézzel a komját kereste és belekrákogott. - Kaleu, bringen Sie sofort mein Tee bitte!
Néhány perc feszült csend után, miközben Folett ismét visszatért az artikulátlan magában motyogáshoz, Grodin pedig elgondolkozva, az állát vakargatva bámult ki az ablakon Ershan sárgolyójára az előbb, majd az ershani relikviákkal és ajándéktárgyakkal telerakott kabinbelsőre, végül feltárult a terem ajtaja és az odakint egymással feszült csendben farkasszemet néző testőrök és rohamosztagosok falán keresztül, immár ismét fölényes mosollyal az arcán besétált Caps kapitány, a kezében lévő ezüstös tálcán egy újabb nagy pohárgőzölgő teával. Gőgösen odabiccentett Grodinnak, majd meghajolt Folett előtt és felé nyújtotta a teát.
Caps. Tea. Megvan. Olvastam erről. Van, ami nem változik, nemde? Csak nem mindegy, mikor, és hol...
- Főadmirális, a teája... - Állj, lépjen hátrébb, sorhajókapitány! - Caps felegyenesedett, miközben a terem ajtaja ismét bezárult, döbbenten bámulva a Főkormányzóra. Csak ezután kattant a závárzat a klón sugárvetőjén, amit Caps fejének irányzott. - Ez azért már mégis csak túlzás... - hebegte Caps. Még Folett is felpillantott a fotelből és tétován a kom felé nyúlt. - Aber was... Főkormányzó, was ist denn das? - Kérem, Főadmirális - pillantott felé a klón, miközben fegyvere még mindig Caps felé irányult. - Csak egy percet adjon. Bízzon bennem, uram... kapitány, maga meg navigáljon oda abba a sarokba teástul és ne próbálkozzon semmivel!
Caps tétován először a csecsebecsékkel, ewokokat és egyéb kisemlősöket ábrázoló, aranyozott ershani szobrokkal telepakolt sarok, majd utána az ajtó és a mellette lévő kom felé pillantott. - Gyerünk, legyen bátor, próbálkozzon csak meg vele - jelent meg finom, ragadozó mosoly Grodin szája szélén. - Látta, mi a helyzet odakint, amikor bejött...
Caps nyelt egyet. - Na takarodjon inkább a sarkába... Főadmirális, csak egy pillanat, kérem - Tierce felpattintotta a saját komját és beleszólt. - Itt a Főkormányzó, kapcsolják nekem a hajó egészségügyi részlegét, és küldjenek egy medikus droidot azonnal a Főadmirális kabinjába. Nem érzi jól magát. - Ich? Teljesen jól érzem magam - tiltakozott a kezeit széttárva Folett, de még mindig nem kelt fel a székből. - A tény, hogy még mindig így állunk, ahogy, hármasban, pontosan azt bizonyítja, hogy legalább egy kivizsgálást megér, nem igaz, Főadmirális? - mosolygott rá a klón. - Kérem, nem magát fenyegetem, nem magára irányul a fegyverem, ugye látja? Csak a potenciális árulókat akarom kiszűrni Ön mellől...
- Árulók? - pillantott fel zavartan Folett. - Hazugság! - kiáltott fel Caps. - A főkormányzó az áruló! Az életemre tört korábban! Most az önére, Főadmirális? - Tudomásom szerint nem maga volt az, akit idefele jövet kirántott a hipertérből és megpróbált meggyilkolni egy csomó gyülevész ershani gerilla, sorhajókapitány - kattant egy újabbat Grodin sugárvetője. - Was? - mordult fel Folett. - Caps, erről miért nem hallottam? Veszélyben volt a Főkormányzó? - Nem tartottam lényegesnek, uram... Csak akkor volt veszélyben ez a büdös klón, amikor nekem szegezte a kését - sziszegte Caps, de ekkor újra feltárult az ajtó, és begurult a medikai droid.
- Ixis, biztosítsák ezt a termet, se ki, se be senki, ha lőnek magukra, lőjenek vissza - sziszegte Grodin a saját vonalán a komjába, majd intett a megérkező medikai egységnek. - Tú-szí, vizsgáld meg a Főadmirálist, és utána a teát is, amit hoztak neki. Bármiféle eltérést jelents. Mikor volt az utolsó vizsgálat? - Dolgozom, engedelmével, Főadmirális - lépett közelebb Foletthez a 9-2C. - Verdammte Automaten...
- Csak egy perc, uram... főkormányzó úr, kérdésére válaszolva, az utolsó vizsgálat hat standard basic cosrai hónappal ezelőtt történt... - A protokoll szerinti havi helyett, ahogy gondoltam - biccentett Tierce. - Ki írta felül a Főadmirális egészségügyi protokolljának parancskódjait? - Keresés... Caps kapitány, uram. - Nem mozdulsz - sziszegte Grodin Caps felé, majd várakozó álláspontra helyezkedett. Végül a droid 180 fokban megfordította feléjük szenzoros fejét és sárgán villogni kezdett.
- Gyorslabor pozitív erős szedatívokra és nyugtatókra a főadmirális vérében, háromféle helyi narkotikumra... - Adj a Főadmirálisnak tripla adag semlegesítőt és négy adag adrenalint. Utána vizsgáld meg a teát is - a droid Capshez gurult, és manipulátorkarjával kivette a kezéből a teát. - Ájh! - sikoltott fel a férfi, és az oldalfegyveréhez kapott, de ekkor már Grodin sugárvetője kéken villant, és a férfi megbénulva esett össze. - Ixis, biztosítás, gyertek be! - rikkantott újra Tierce, mire az ajtó feltárult, Grodin pedig a hídra vezető csatornára váltott.
- Itt Tierce Főkormányzó, fogják le a hajón az összes Ershanit és cosrai titkosszolgálati egységeket kérek a Főadmirális kabinjába azonnal! - Itt Wesretner parancsnok, uram, hol van Caps sorhajókapitány, a személyes megerősítése szükséges bármiféle ershaniakat érintő biztonsági intézkedéshez a legújabb protokoll alapján, a jóváhagyása nélkül... - Das wird nicht nötig - egy erős kéz nehezedett Grodin vállára. A klón hátrapillantott. Folett állt mögötte vérben forgó szemekkel, a dühtől és az adrenalintól lüktető halántékkal. - Az én jóváhagyásom is elég, ugye, Wesretner? - Öhm, Főadmirális úr... jawohl!
- És küldje ide Tieboltot egy osztag darktrooperrel. - Uram, Tiebolt ezredes a kabinjában van őrizet alatt... - Kitalálom, Caps sorhajókapitány külön parancsa alapján - mormogta félig inkább magának, mint a komnak Tierce, de Wesretner így is hallotta. - Igen, uram, bestätigt, megerősítem. - Azonnal engedjék ki és küldjék ide! Sofort, schnell, los los! - pattogott dühösen Folett. - És ne papoljon nekem senki többet semmiféle protokollról, mert sóbányában végzi! - Azt hiszem, máris jobban van, uram - mosolyodott el Grodin a másik férfira pillantva. - Örülök, hogy újra... igaz valójában látom.
Néhány perccel később meg is érkezett Tiebolt. - Vegye őrizetbe Capset - mutatott a földön nyögdécselő alakra Folett, majd Tieboltra pillantott. - És vallassa ki. Fél órát kap, hogy kihúzza belőle, kinek, vagy minek az ügynöke ez az áruló... - Parancs! - tisztelgett Tiebolt és fekete páncélos nehézgárdistái közrefogták a kapitányt. - Vizsgálják át, nehogy mikrobomba, vagy idegméreg legyen valahol a szájában, vagy ilyesmi - szólt közbe Tierce, mire az egyik darktrooper puskatussal fejbe vágta a kapitányt, aki ettől újra elcsendesedett.
Átmeneti megoldásnak ez is jó...
- Ixis, segítsetek Tiebolt ezredes csapatainak kitakarítani a hajót, fogjátok le átmenetileg az összes ershanit, kommunikációs zárat is kérek - sorolta tovább az instrukciókat Grodin és az asztalhoz támogatta a remegő Folettet, majd kezébe nyomta a kesselit. - Tessék, uram, ez segít majd, gondolkozni is tud majd, és agyvérzést sem kap egyelőre.
Folett ledöntötte az italt és elégedetten az asztalra vágta az üres poharat. - Köszönöm, hogy segített, Főkormányzó - veregette meg a klón vállát a Főadmirális. - Nem tudom, meddig tartott volna még ez, ha maga nem jön. Az a rohadt szemét kis pöcs Caps... - Sajnálom, uram, hogy nem jöttem hamarabb - pillantott rá bűnbánóan Grodin. - Polneye... na, úgy értem, Tython miatt... a többi ügy miatt. Ígérem, nem fordul elő többet. Többet nem tévesztem Önt szem elől.
Mint amikor nem válaszoltam a hívásodra. Mint amikor nem álltad mögéd, hogy elhidd, mégis megnyerhetjük a háborút, aminek az utolsó háborúnak kellett volna lennie. A cosraiak mocskosak, igen, de valójában az is az én hibám volt. Nem álltam melletted, Főadmirális, a legválságosabb pillanatban...
- Valóban... hosszúra nyúlt a távollétünk - kulcsolta össze a kezeit a háta mögött Folett és a kitekintőhöz lépett. - És nem csak az idő, ami eltelt - lépett mellé Grodin. - De a figyelmünk is lankadt. Túl sokáig lekötötte a Káosz.
A Káosz, és saját nagyképűségünk. És a halálunk.
- Mire gondolsz, polneyei? - kérdezte Folett közvetlenebbül. - Maradjunk a Főkormányzónál és a Főadmirálisnál, uram, ha nem bánja - mosolyodott el a klón. - Mert pontosan ez a lényeg, uram. A galaxis egyik legerősebb államának a vezetői vagyunk, nem pedig holmi sehonnai puccsista törzstisztek. Megelégedtünk azzal, amink van. Egy fél szívvel, fél kézzel létrejött fél Birodalommal. Az ezzel járó valódi felelősségről feledkeztünk meg, természetesen, uram. A szövetségünkről, amit ennek az egésznek az elején Ön és én, mi ketten megkötöttünk. És a küldetésünkről is megfeledkeztünk.
- A küldetésünkről? - hümmögött Folett. - Szereted ma a nagy szavakat, Főkormányzó. És mégis, mi lenne a küldetésünk? - Ami mindig is volt, Főadmirálisom - tette a másik férfi vállára a kezét Grodin. Egy pillanatig szótlanul bámulták az űrt, mielőtt Grodin újra megszólalt. - Az egyetlen cél, uram, amiért a Birodalom szolgálatában érdemes és egyúttal kötelességünk küzdeni. A Lázadók tökéletes, teljes és végleges elpusztítása.
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 28, 2021 14:27:51 GMT 1
A főparancsnoki kabin néhány órával később már egészen máshogy nézett ki. Folett kitakaríttatta, kidobatta az összes ershani vacakot és szemetet, letisztíttatta a felületeket, átvett egy makulátlanul fehér, élére vasalt főadmirálisi zubbonyt az előző pecsétes helyett (ennyi idő alatt a megnövekedett hasával sok mindent nem tudott kezdeni azon kívül, hogy átgomboltatta a zubbonyt), a terem közepére visszahelyeztette a parancsnoki asztalt, és felette már ott villogott a galaxis maximális nagyítású, plafonig érő térképe.
- Értem, amit mond, Főkormányzó - vakarta meg az állát Folett. - De nem mehetünk el az objektív számok mellett - a cosrai főtiszt néhány kattintással a térképre vetítette a galaxis hatalmainak becsült haderejét és a flották valószínű elhelyezkedését. - A Köztársaság alaphelyzetben két és félszeres túlerőben van hozzánk képest, még akkor is, hogyha sikerrel befejezzük a flottafejlesztési programot. Hiába modernizáljuk a hajóparkunkat, ekkora túlerővel nem bírunk el offenzívában. Ráadásul, ha Vostroyát is hozzájuk számolom, mint egyértelműen ellenséges államot velünk szemben, a szövetségeseivel együtt - jelölte ki az alsó peremvidéki területeket és az NDK-t Folett holografikus fénypálcájával -, akkor már háromszoros a különbség. És akkor még nem beszéltünk a rendszer- és bolygópusztító fegyverek jelentette kockázatról a frontisták részéről, és a Köztársaság fejlesztés alatt lévő erődjéről.
- Ez nem csak a számokról szól, Főadmirális - vetette ellen a térképet megvilágító asztal körül járkálva a klón, mintha különböző irányokból szemlélve valamiféle eltérő perspektívát vélt volna nyerni a látványból. - A Birodalom összekovácsolása a lényeg... vér nélkül, áldozathozatal nélkül, a közös győzelem kivívásának masszív élménye nélkül sosem kovácsolódik egységessé a Birodalom… igazán. - Régen nem így gondolta, Főkormányzó - pillantott a térképről bajtársára a Főadmirális. - Sőt, még Ön érvelt az elhamarkodott háború ellen. Olybá tűnik nekem, olyasmi mellett érvel most, amit éppen, hogy meg akartunk akadályozni. Vereséget, a Birodalom idő előtti pusztulását egy elhamarkodott háború miatt a Köztársaság ellen. Gyakorlatilag ez volt az egyik oka annak, hogy elmozdítottuk Diestlt, nem emlékszik?
Nem, nem emlékszem, mert ahonnan én jövök, fordítva történt. Diestl volt az, aki puccsolt. De olvastam.
- Hogyne emlékeznék - biccentett a klón. - És igen, változott a véleményem, Főadmirális... nem is egy dologban, azt hiszem. Tython nagy hatással volt rám...
El sem tudod képzelni, mennyire, öregem.
- Akkor világosítson fel - dőlt hátra Folett és újra belekortyolt a kesselijébe. - Ki kell érdemelnünk a Birodalmat, az egész galaxist átfogó Birodalmat - folytatta Grodin. - Meg kell harcolnunk érte, meg kell szenvednünk érte, ez pedig másképp nem érhető el, csak háborúval. Feltüzelné a lakosságot és kvázi arra kényszerítené az egymásnak feszülő főszektorvezetőket, hogy a politikai csatározások helyett végre a közös ellenségre és a háborús erőfeszítésekre fókuszáljanak. Csak egy olyan stratégiára van szükség... ami segít kiegyenlíteni az erőviszonyokat.
- Akkor miért nem gondolkozunk valami kisebb volumenűben? - jegyezte meg Folett szarkasztikusan, ezúttal először Vostroyát, majd az NDK-t, majd mindkettőt kijelölve a térképen, a Köztársaság nélkül, aztán megrázta a fejét és végül az ESB-t jelölte ki. - Egy célpont, a mienknél kisebb állam, lezárandó ügyeink elsimítása fegyverekkel, egyesével. - Egyet értek azzal, hogy számszerűen könnyebb lenne, uram - vakarta meg az állát Grodin. - És azzal is maximálisan egyetértek, hogy Jagged Fellel kezdenünk kell valamit... de ha most lerohanjuk a könnyű győzelem reményében, akkor garantáltan berántja a kapcsolataival Vostroyát és a Köztársaságot is. Ami pedig az ESB-t illeti... - a klónnál nem volt holografikus pálca, ezért az asztal termináljához lépve megváltoztatta nem csak az ESB, hanem Ershan, a Nagai Birodalom, Adumar konföderációja és a chissek színét is az EGB-éhez hasonló egyenszürkés árnyalatra.
- Nos, uram, én inkább potenciális szövetségesként tekintenék rájuk, ha mondhatok ilyet. Ezekkel az államokkal és szatelitekkel együtt egy szövetségi rendszerben már elérnénk a Köztársaság hadiflottájának méretét, és megközelítenénk az egyesített erejüket Vostroyával. - Semmi garancia nincs rá, hogy mindannyian mellénk állnának egy konfliktusban - rázta a fejét Folett. - Sőt, ha azt látják, hogy mi vagyunk a gyengébb fél, előbb fordulnának ellenünk, hogy szakíthassanak belőlünk a vélt győztesek oldalán állva. Különösen a Sithek.
- A sikereink majd meggyőzik őket - vetette ellen a klón. - Ehhez az első fázisban, offenzívában, kétszeresnél nagyobb túlerő ellen kellene teret nyernünk egy védekező Köztársaság ellen - tárta szét a karját Folett. - Jó katonákkal és új hajókkal sincs még egy olyan taktikai zseni, kettőnket beleértve, akinek ez hagyományos ütközetben sikerülhet.
- Nem is erre gondoltam - Grodin újabbat csavart a terminálon, megjelenítve az EGB összes hipertéri rakétaindítóját. Az újabb zöld pöttyök beterítették a knoti, cosrai és polneyei területeket, még az Ismeretlen Vidékre, a Maradványba és a Corporate-be is jutott néhány belőlük. - Hanem arra, hogy eddig miért csak stratégiai és elrettentő fegyverként tekintettünk a rakétáinkra, uram. Pláne ekkora létszámban. - Diestl óta ez a doktrína - igazgatta a gallérját előrehajolva Folett. - A garancia arra, hogy nem rohanja le gyerekcipőben járó, növekvő birodalmunkat a köztársasági túlerő, ha nem számítom a tömeges terrortámadás lehetőségét civil célpontok ellen, amit ugye elvetettünk, ellentétben hősi halált halt Főmarsallunkkal, ugyebár. De Vostroya megerősödése óta ez is számít, mint defenzív eszköz.
- Igen, ismerem a doktrínát - biccentett Grodin. - A hipertéri rakéták a végső eszközök arra, hogy ne legyen háború... a létszámuk pedig a biztosíték, hogy még ellenséges csapás esetén is elég indítósiló marad ahhoz, hogy atomjaira robbantsuk az agresszorok elleni csapásunkkal Vostroyát, Coruscantot, és még jó néhány köztársasági városbolygót... de mi volna ha... - a klón kicsit zongorázott a terminálon, mire minden egyes silóból ezüstös vonalak íveltek át a térképen a korábban felvetített köztársasági flották felé. - Ha megváltoztatnánk a doktrínát, Főadmirális? Ha offenzív, hajó elleni csapásra vetnénk be a rakétákat, tömegesen? - Ezres nagyságrendű megelőző csapásról beszél, amihez egyesével tudnunk kell minden köztársasági csillagvédő és csatacirkáló pontos pozícióját - ámult el Folett.
- A legtöbbjük úgyis flottabázisokon rostokol alapesetben, nem járják úgy ezrével az űrt, mint a mi hajóink. Ráadásul a Köztársaság statikus rakétavédelme elsősorban a nagy lakosságú civil bolygókra fókuszál, a katonai létesítményeik esetében bíznak a hajóik mozgékonyságában, arra apellálnak, hogy magát a Borleisat célozzuk, és nem a körülötte keringő hajókat, így lesz idejük pályát váltani, amíg a bolygó összeomlik - magyarázta átszellemülten Grodin. - Egy jól koordinált, pontos célbefogással végrehajtott tömeges rakétatámadással kiiktathatjuk a flottájuk támadó műveletekre alkalmas felét, a másik felével pedig elbánunk a területeiken csillagrombolókkal is. És amúgy is, uram, nem Tiebolt hírszerzése a legjobb a galaxisban? Nem erre vagyunk büszkék mindig? Pont nekünk ne sikerülne megjelölni az összes mon cal nagy hajót? Nekünk, akik átverték Awerissel az egész galaxist?
Kétszer is, két galaxist. Magunkat is átvertük, olyan jól sikerült, nemde?
- Azért tízezer rakétánk nincs, hogy teljesen kiegyenlítsünk egyetlen egyszeri csapással, még ha az esélyeinken javíthatunk is vele, feltéve, hogy a Tieboltok tényleg képesek több ezernyi pontos koordinátát adni - mormolta végül elgondolkozva Folett, újra a Főkormányzó által kijelölt államokra pillantva a térképen. - A négy kisebb hatalomból legalább kettő aktív támogatására szükség van így is, persze a legideálisabb a nagai-adumari koalíció lenne. De Hiroyasu régens már nem olyan lelkes a birodalmi kapcsolatai iránt, amióta Lecersen meghalt, és azt pletykálják, hogy titokban beszélőviszonyban van Jagged Fellel is. A Sithekről és a többiekről, beleértve ezeket az ostoba burnuszosokat is odalent - biccentett Ershan gömbje felé leplezetlen szomorúsággal Folett -, már ne is beszéljünk.
- Bízza rám a diplomáciát, uram - kérte Grodin. - És térjen vissza a Knotra, vegye át Hänseltől a flottareform utolsó fázisainak felügyeletét. Őrá úgyis nagyobb szükség van az Első Rend élén… szorosabbra kell fognunk a pórázt a nyakuk körül. - Én úgy emlékszem, éppen Ön volt az, aki annyira kardoskodott az integrációjuk mellett - pillantott fel szúrós tekintettel Folett. - Csak a maga kedvéért mentem bele, Főkormányzó.
- Akkor és ott szükségszerű lépés volt - biccentett Grodin. - De ebben is sokat változott a véleményem Tython óta, Főadmirális. Túl sok jogosultságot, túl nagy hatalmat kaptak a Vezérkartól. Őrzik a Birodalmat, de őket nem felügyeli senki. Akárhogy is, most már nincs értelme újabb összeesküvéseket szervezni a Főinkvizítor és szélsőséges sleppje ellen... egy háború erre is megoldást jelent. Kivérezhetnek az első vonalban. Büszkén halhatnak meg a Birodalomért... és akkor nem okoznak több problémát.
Ahogyan azt Koutei erőivel és a ramakaziakkal kellett volna tenni régen. Még egyszer nem követem el ugyanazt a hibát.
- Ha ezt Tiebolt hallaná, örömtáncot járna. Legalábbis megkérné saját maga közül valamelyiket, hogy tegye meg - mosolyodott el gunyorosan Folett, majd lepillantott ismét Ershan gömbjére. - De ezekkel a koszosakkal akkor is kezdenünk kell valamit. Nem esik jól beismerni, hogy nem voltam velük sikeres... de egyszerűen nincs meg a megfelelő birodalomhű hatalmi bázis odalent. - Kérem, hadd ajánljak fel egy rövid és hosszú távú megoldást, uram - lépett közelebb Grodin és egy kódhengert húzott elő. Egy eredeti kódhengert azok közül, amiket a Polneyeon... az odaát lévő Polneyeon is viselt halála pillanatáig... és azután is.
- Ez most melyik? - pillantott a kódhengerre Folett. - A rövid távú, elnézést, uram, ha nem fogalmaztam egyértelműen - mosolyodott el félszegen Tierce. - A hosszú távún engedje meg, hogy kicsit gondolkozzam... hogy konzultáljak... néhány megbízható tanácsadómmal. Ez a genetikai kód, ami a hengerbe van ágyazva, csak sürgősségi megoldás. Egy teljesen megbízható, lojális, az ershani rasszal kompatibilis klón részletes kódja. Tömegesen előállítva gondoskodhatnak arról, hogy legalább az utcákon rend legyen. - Ershani Tiebolt, mik nem vannak, hogy ez nekem nem jutott eszembe - nevetett fel a homlokára csapva Folett.
De, eszedbe jutott, erről szólt az egész Par’adi’tschom projekt. Micsoda idióta név, amúgy is. Ershant könnyebb megjegyezni, leírni meg pláne.
- A projekt leírását és a genetikai adatokat az Abdul kódnevű állományban találja, uram - tette hozzá a Főkormányzó.
Remélem, letöröltem mindenhonnan a saját hitelesítéseidet.
- Danke schön - forgatta érdeklődve a kódhengert Folett, miután átvette. - Sok ilyen kis meglepetése van még a Polneyeon, Főkormányzó?
Akad. De mindent a maga idejében.
- A szakértőink éjt nappallá téve dolgoznak, a lényeges eredményeket pedig megosztom Önnel, uram - biccentett Tierce. - Ausgezeichnet, tökéletes - Folett a komjához kapott, ami jelzett, pár szót váltott valakivel - valószínűleg Tiebolttal -, majd széles mosollyal Grodinhoz fordult. - Jöjjön, barátom, végeztek Caps-el.
Mármint...
Lementek a Scharnhorst börtönszintjére, majd a Flottaőrök és cosrai kommandósok gyűrűjében bevezették őket a vallatórészlegre, ahol Caps ült egy székhez kötözve.
Caps Lock...
- Hogyan, mit mondott Főkormányzó? - Semmi, semmi, nem érdekes, Főadmirális. Csak megjegyeztem, hogy azért ez tovább tartott fél óránál. De az eredmény... - pillantott a sorhajókapitány összetört testére és arcára Grodin - magáért beszél. - Tiebolt mindig jó munkát végez, ha le akar nyűgözni - vigyorodott el Folett, majd Tiebolthoz fordult.
- Vallott? - Vallott, uram - biccentett a tejfelszőke klón. - A gondolatszonda is megerősítette. A valódi neve azt hiszem, Kapesznyikov, vagy valami ilyesmi, az eredeti kódneve pedig Capstan, bár annyira telepumpáltuk mindenfélével, hogy néha összekeveri a kettőt. A lényeg, hogy vostroyai. - Verdammte roten - szisszent fel Folett. - Meg is gyilkolhatott volna. Én mondtam, hogy nem szabad egy pillanatra sem bíznunk azokban a mocskos vörösökben.
Caps, akinek hiányzott a legtöbb ujja (amelyik megmaradt, azon sem volt köröm), az egyik szeme, a fogainak jó része, és jó pár helyen tíz centis csíkokban lógott le különböző testrészeiről a lenyúzott bőr, azért még annyira magánál volt, hogy valamiféle olyasmit motyogjon, hogy “mocskos fasisztik”. - Vágják ki a nyelvét is, hogy ne sértegessen minket - fordult Tiebolt felé Folett, aki ragadozó mosollyal és egy vibrokéssel a kezében megindult a vonító Caps felé. - Óhajtja esetleg ön, Főkormányzó? - veregette meg a polneyeit Folett. - Ha jól hallottam, korábban erős késztetést érzett rá...
- Legyen a szakértőé a jól végzett munka dicsősége - legyintett Grodin, majd visszafordult a Főadmirális felé, miközben Tiebolt fűrészelni kezdett a sikítozó Caps szájában. - Ha innen nézzük, még jól is járt, uram. A vostroyaiaknak láthatóan jobban megfelelt Ön élő, de… már elnézést a kifejezésért, leszedált állapotban, mint holtan. - Kíváncsi volnék, a magának szivárogtatott tythoni információk mekkora része volt szimpla hazugság, hogy Önt odacsalják és megöljék a vörös mocskok - morfondírozott Folett.
Ha így is volt, lemaradtak róla... úgymond.
- Semmi sem zárható ki, uram - hümmögött Grodin. - De akkor sem tudták volna helyi segítség nélkül megtenni mindezt - csóválta a fejét Folett, majd visszafordult Tiebolthoz, aki egyik kezében a vibrokéssel, a másikban Caps kivágott, vérző nyelvével vigyázzba vágta magát feljebbvalója előtt. - Azt is kihúzták belőle, hogy melyik ershani szektorbeli rendszerben van a támogatóik bázisa?
- Igen, uram - tisztelgett Tiebolt, amitől a nyelv majdnem kirepült a kezéből. - A Geonosison, uram. A Tatooine lett volna a másik lehetőség, de a vallomása és a fejéből kiolvasott információk alapján ott nincs frontista sejt, az a helyi prófétisták központja. A frontisták mudzsáhedjei a Geonosisra vették be magukat, a korábban ott rejtőzködő mando klánok járataiba. Az ershani flotta blokád alatt tartja, mint a Tatooine-t, de a felszyni behatolási kísérletek eddig sikertelenek voltak. Tele vannak a barlangok gerillákkal, uram.
- Köszönöm, akkor keményebb retorzióra lesz szükség - biccentett Folett. - Főkormányzó, jöjjön velem a hídra, kérem. Tiebolt, maga meg - intett a cosrai főtiszt Caps nyöszörgő torzója felé - fejezze ezt be, lehetőleg lassan, nem kell sietni. - Uram.
Felmentek a hídra, ahol az állomány, élükön Wesretner parancsnokkal, gyorsan haptákba vágta magát a Főadmirális és a Főkormányzó láttán.
- Parancsnok, van Stormhawk-osztályú rakétahordozó a kötelékben? - kérdezte Folett késlekedés nélkül Westernertől. - Egy, uram - tisztelgett a vörhenyes hajú knoti tiszt. - Kapcsolja be - sétált komótosan a fő komképernyőhöz Folett Grodin kíséretében.
- Főadmirális, Zwickau kapitány jelentkezik a Braunschweig fedélzetéről, parancsára! - jelent meg egy fiatal cosrai arc a nagyképernyőn. - Kapitány, üdvözlöm - mosolyodott el Folett. - Legyen kedves betölteni és élesíteni egy tucat közepes rakétát hipertéri meghajtóval és részecskeromboló fejjel... amint kész, lője ki. Célpont a Geonosis. - Uram, ehhez még egy vezérkari főtiszt megerősítésére van szükségem - vágott meglepett arcot Zwickau, majd a Főadmirális mellett álló Tierce-re pillantott. - A kettős autorizációs protokoll alapján...
Most szerzünk egy jó pontot, bár nem értek egyet.
- Megerősítem - vágta rá a Főkormányzó azonnal. - Értem, uram, köszönöm uram. Indításra készülünk! - Tüzeljenek, amint kész - vágott vérszomjas arcot ismét Folett, majd Grodinhoz fordult.
- Azért kicsit meglep, hogy nem tiltakozik, barátom. - A jelen helyzetben demonstrálnunk kell az ershaniak felé, hogy hibáztak, és most mi kiköszörüljük a csorbát - mondta végül pár pillanatnyi töprengés után a Főkormányzó. - Bár kétségtelen, és ezt Ön tudja a legjobban, uram, hogy az a bolygó tele van számukra szent helyekkel, még ha nem is annyival, mint a közeli Tatooine. Az ajatollahok nem lesznek boldogok. - Az ajatollahok ebben nyakig benne vannak, barátom - vont vállat Folett főadmirális. - Csak azért nem próbálom ki ehelyett itt, ezen a bolygón, hogy működik-e még a hajónk szuperlézere, mert kíváncsi vagyok a maga Abduljaira... no meg a hosszú távú megoldási javaslatára.
- Óhajtanak távképet, uraim? - kérdezte Wesretner. - A Geonosisról. - Igaz is - horkant fel elégedetten Folett. - Szórakozzunk egy kicsit. - Bekapcsolom... uram, a felszínről és az ershani hajókról is több bejövő hívásunk van... - Mondják meg nekik, hogy pacifikálunk, és ha nem fogják be a pofájukat, ők lesznek a következők - vont vállat a Főadmirális. - Annyit tehetnek, hogy kussban maradnak és végignézik. Igaz is, tudja mit? Játsszák be az indítás és bolygót figyelő szonda képét a nyilvános ershani csatornákra. Szakítsák meg a kis koszosak matinéit, meg ilyenek. Élő adásban menjen az egész szektorban. - És tartsák a kezüket a pajzsok gombjain - tette hozzá Grodin. - A biztonság kedvéért.
Eközben a különböző egyéb kommunikációs csatornák felbolydultak, ahogyan a főképernyőn követhetően a hipertéri rakéták, amik nemrég elindultak a hordozóról, megtették a néhány szektornyi távolságot, és egyesével elkezdtek becsapódni a bolygóba. A Geonosis elkezdett porrá válni és szétesni, agóniája közben a környező blokádot fenntartó ershani és birodalmi hajók, majd a barlangokban rejtőző gerillák hajói is folyamatosan hátráltak a bolygótól, harcba keveredve egymással, miközben minden csatornán kántálás és ordítás kísérte a planéta dezintegrációját.
- Végül is, egészen jó kis nap lett ebből - ropogtatta meg a tagjait Folett, majd Wesretnerhez fordult. - Készítse fel a hajót visszaindulásra a Knotra. Jelöljön ki egy helyettesítő zászlóshajót. Caps kapitányt leváltottam árulásért, így mostantól ön a kontingensparancsnok… Wesretner al-admirális. - Öhm... igen uram, köszönöm uram.
- Engedelmével, uram, megfogalmaznék egy közleményt, és utána visszatérnék a Polneyera - jegyezte meg Tierce. - Persze, menjen csak, Főkormányzó - biccentett Folett. - Én még gondolkozom egy kicsit azon, kiket küldjek Caps főkolomposai közül sóbányába… a legjobb lesz, ha mindenkit. A családtagokat is.
- Öröm látni, hogy a Főadmirális újra ereje teljében van nem igaz? - súgta oda kifelé menet Grodin a kissé sápadt Wesretnernek. - Öhm... igen... azt hiszem, Főkormányzó. Él... éljen a Birodalom. - Úgy bizony, éljen.
|
|
|
Ershan
May 30, 2021 8:33:40 GMT 1
Post by sithlord on May 30, 2021 8:33:40 GMT 1
Hirtelen elsötétedett Ershan ege, villámok cikáztak majd csapódtak bele a talajba, a babonás nép pedig sejtette, itt most valami jelentős esemény fog történni. Ershan központi városában élénk nyüzsgés volt, főleg hogy az EGB erői kivonultak s ezt mindenki egyfajta szabadságként élte meg. Mintha csak győzött volna valami Forradalom. De ekkor valami történt, amelyre még nem volt példa Ershan eddigi történelmében...
Az ég bíborvörös lett, hatalmas villámok csapódtak a talajba, megrémítve a babonás lakókat. aztán megérkezett Ő... egy hatalmas, majd két méter magas alak, körülötte kavargott a homok miközben egyenesen az égből szált alá. Pár burnuszos közelíteni akart felé, de egyetlen intés és porrá váltak, a többi pedig látva társai halálát, bemenekült a fővárosba. En Sabah Nuur visszatért!
Az ősi Lény, magába szívta a bolygó homokkal teli levegőjét és ez olyan volt számára, mintha hazatért volna. Pár különös alak jött felé, bíborvörös csuklyás köpönyegben, majd amikor a közelébe értek földig hajoltak előtte. -En...Sabah...Nuur, hát visszatértél végre! -motyogta félelemmel teli hangon az egyik alak. A Lény megvetően nézte a szolga csúszását mászását. -Ki vagy te? És mit akartok tőlem? -kérdezte dörgedelmes hangon. -Szolgáid vagyunk...a nevem Korihoor és a társamé pedig Koriantruum! Ősi prófécia jelezte jöttödet amely írva található a Moh'r Moh'n könyvében... -a szerencsétlen alak, reménykedett benne hogy ez a hatalmas lény, nem öli meg. -Rendben van...szolgáim! Álljatok fel! -parancsolta nekik. -Most megláthatjátok ősi bolygónk újjászületését! En Sabah Nuur vagyok, s végre visszatértem! De hívhattok Apokalipsz Nagyúrnak is, ahogy őseitek régen! -Apokalipszis arcán ördögi vigyor jelent meg, ahogy közeledtek a főváros felé. Katonák rohantak feléjük és követői készen álltak hogy feláldozzák az életüket, de erre nem volt szükség. Apokalipszis egyetlen intésétől porrá omlottak szét. aztán en Sabah Nuur megállt a várostól kb 100 méternyire, követői körül vették, fegyvereik a kezükben és várták, mit tesz most a Nagyúr. aztán elkezdődött!
A homok hirtelen hullámokat kezdett vetni, mint egy viharos napon a tenger, majd a város falai elkezdtek deformálódni. Porrá omlottak s mint valami bizarr hurrikán elkezdett kavarogni a megannyi épület és lakó. a hatalmas házak porrá omlottak, az emberek állatok közlekedési eszközök minden egy hatalmas, absztrakt tornádóvá alakult. Emberi testrészek, épület darabok, közlekedési eszközök maradványai egyesültek egyetlen bizarr hullámban. aztán elkezdtek formálódni, mássá... Átalakultak s hirtelen egy hatalmas, piramis szerű épület kezdett materializálódni, körülötte kisebb ősi épületek. Az élőlények, emberek állatok, is átalakultak... De végeredményben ugyanazok lettek. Azzal a kivétellel hogy ősi ruhákban találták magukat...Elméjük nem érzékelt ebből szinte semmit, egy pillanatig sötétség aztán újra éltek, de ezúttal egy teljesen más épületben, városban, ruházatban...És még valami kitörlődött elméjükből...
A Prófétának még az emléke is eltűnt s helyette En Sabah Nuur maradt...Mintha sose ismerték volna a Prófétát és az Ő hitét...Korihoor és Koriantrum mindezeket látva, ösztönösen ősi szent iratukat, a Moh'r Moh'n könyvét kezdték el recitálni.
" Az egek mint a papír felgöngyölítettnek, amikor eljön a Nagyúr nagy és hatalmas napja! Mint a feltekert irattekercs, úgy tűnik el a bűnös város, és visszatér Ő, az Egy Igaz Isten, Apokalipszis"
Korihoor arcán kárörvendő, gonosz mosoly jelent meg. Visszatért Istenük, új korszak kezdődik!
|
|