|
Post by Grodin Tierce on Feb 7, 2010 13:53:57 GMT 1
Daala elnökasszony személyi flottája a Galaxismag mélyebb rétegeiben, a hajdani birodalmi hadurak egyik központjának, a Prakith rendszernek a szélén lépett ki a hipertérből, nem sokkal azután, hogy elhagyták Coruscantot..
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 8, 2010 17:05:23 GMT 1
- Szkenneljük a felszínt. Életjelek három kontinensen, lokalizáltuk a volt birodalmi bázisok maradványait is - jelentette Kresh kapitány a bolygó szürkés-vöröses atmoszféráját bámuló Daalanak. A bolygó halottnak tűnt számára, nagyon is halottnak.. még jobban is, mint kellett volna, számításba véve, hogy az utolsó ellenálló csoportokat már vagy húsz éve felszámolták a Lázadók. - öhm, igazította meg az egyenruhája gallérját Daala -, az Új Köztársaság erői.
- A jel forrása? - Valahonnan a központi bázis romjai alól jön, asszonyom! - jelentette a szenzoros tiszt a bal oldali árokból. - Csodálkozom, hogy nem kapunk hívást a Szövetségi bázistól.. - meredt a kijelzőkre elgondolkozva Kresh. - Kapitány?- lépett mellé Daala. - A jelentések szerint Brill hadúr erődjeinek felszámolása után a köztársaságiak kirendeltséget helyeztek el a bolygón, amely a Vong háború során is aktív maradt, és tartalék raktárként funkcionált Coruscant kiürítése során... engedelmével asszonyom, átnézettem a rendszerről szóló jelentéseket, és egyikben sem említik, hogy bármikor kiürítette volna a Szövetség ezt a bázist.. legalább egy vadászosztagnak kéne itt lennie, és minden kéthavonta érkezik tőlük kódolt jelentés a Flottaparancsnokságra... - Kresh összehúzta a szemöldökét. - Valami nem stimmel itt, asszonyom, és ez nem csak a jel miatt van..
Daala az elmúlt években megtanulta, hogy a jó másodtisztet pontosan az a képessége teszi értékessé, hogy olykor felébrednek benne efféle megérzések. - Küldje alacsonyabb körpályára a Repulse-t, a Carivus pedig kövesse a csapatokkal.. tegyenek le kontingenseket a központi bázis közelében és lokalizálják a jel forrását..
Kresh utasítására a kötelék két legrégebbi, de korukat meghazudtoló állapotban lévő, atmoszférikus manőverekre is képes hajója, a hatvan éves Venator-osztályú Repulse, és a kötelék egyetlen felszíni alakulatát - a Chimaera rohamosztagos dandárnak fenntartott hangárterét elfoglaták a fázisváltó ágyúk részére utólag beépített kiegészítő rendszerek és reaktorok - szállító Acclamator- osztályú Carivus ék alakú törzsei ereszkedni kezdtek a bolygó felső légköre felé.
- Várunk és figyelünk.. - meredt az idős elnökasszony egyetlen megmaradt szemével a képernyőkre, miközben évek óta nem érzett izgalom kerítette hatalmába.
|
|
|
Prakith
Feb 14, 2010 23:04:18 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 14, 2010 23:04:18 GMT 1
-Jönnek az első jelentések, Asszonyom! - lépett oda több órás monoton várakozás után Kresh a csillagokat kémlelő Daalahoz. A várakozás hosszú ideje alatt Daala többször is kelletlenül arra gondolt, talán ebben a pillanatban is több tucat ostoba üggyel várják Coruscanton, hogy kikérjék benne a véleményét.. vagy ki tudja, éppen most marad le valami nagyon fontosról. Nem arról volt szó, hogy ne bízott volna meg a szenátorok és helyettesei szakmai képességeiben.. sokkal inkább a döntéseik aggasztották.
- Jelentést - amint a kapitány odalépett hozzá, ezek a gondolatok azonban elszálltak és Daala ismét elemében volt. - A Carivus felszíni egységei biztosították a bázis maradványait, az egyik felszín alatti szinten egy lezárt egységben lokalizálták a jel forrását. - Tovább. - Egy szonda, asszonyom, de a konfigurációja eltér a többi berendezéstől, amennyire a romok alapján meg tudtuk állapítani. - Tehát nem tartozik eredetileg a bázishoz? - Nem asszonyom, okunk van feltételezni, hogy a Prakith birodalmi helyőrség az indítás után fogta el a szondát, és pontosan azért tették raktárra, amiért minket is érdekel.. - Mert a kódolása és az üzenet amit sugároz, régi és magas fokozatú.. Brill bizonyára azt remélte, hogy a tulajdonosai eljönnek érte és kinyitják, ha már neki nem sikerült.. - Ezért is hagyhatta bekapcsolva. - értett egyet Kresh - A másik dolog.. - Igen? -Az egyik egység megtalálta a Szövetségi kirendeltség épületeit, és üresek. A hangárok, a raktárak, a barakkok. Sehol egy lélek, asszonyom, automatára van állítva a jeladó, valamiféle véletlenszerű konfiguráció alapján küldték rendszeresen a jelentéseket.. - Hogy ne tűnjön fel - Daala azért elismerte magában, hogy egy kompetensebb hírszerzőnek már két-három kör után, alig fél év alatt feltűnt volna az esetleges ismétlődés.. a Prakith-i helyőrség felé pedig évek óta nem nézett senki magas rangú. De hiába, a Szövetség sok feladattal és kevés képzett munkaerővel rendelkezett.. - A Repulse maradjon bolygó körüli pályán, a Carivus egyik ezrede pedig folytassa a kutatást a felszínen.. a többi egység készüljön indulásra, amint bemérték a szonda pontos származási helyét.
- Az Ön kódjaival lehetséges lehet.. - biccentett Kresh. - Hadd nézzem..
Percek múlva Daala a Chimaera egyik laborjában hajolt a láthatóan régi típusú, kerekded fémszerkezet felé, amelyből néhány pirosan villogó dióda és bemeneti terminál állt ki. - A szonda fogókarjait és a szervókat eltávolították, hogy megnöveljék a komegység kapacitását - a technikai team vezetője bütykölt valamit, majd az egyik bemeneti port képernyőjéhez intette Daalát. - Itt, asszonyom, ezzel oldható fel a titkosítás és lejátszható a fő üzenet..
Daala megvizsgálta, próbaképpen behelyezte néhány régebbi kódhengerét.. villogás, surrogás, semmi, a port kidobta a hengereket. - A szonda lézerfegyverei eredetileg működtek, utólag lettek kisütve itt a helyszínen.. Brill hadúrnak biztosan bekerült néhány emberébe, mire le tudta zárni őket.. - eresztett meg egy halvány mosolyt a technikus. Daala összehúzta a szemöldökét. Végül benyúlt a mellső zsebébe és kivett egy harmadik, kopottabb kódhengert, eltérő rovatszámokkal.
Kresh elhúzta a száját. - Mindig meg tud lepni, asszonyom.. ez nem admirálisi konfiguráció magánál.. viszont azonos típus. Honnan szerezte? Moffi? - Nagymoffi.. - Daalát lenyűgözte Kresh ismereteinek alapos köre a kortárs és korábbi birodalmi adatrendszerekről és általában minden másról, mindezt tette pedig úgy a kapitány, hogy sem Caridán, sem bármely más top kiképző központban nem fordult meg anno, legalábbis Daala legjobb tudomása szerint nem. Mintha csak önszorgalomból, utólag frissítette volna fel egy hangyányit a tudását, miután a Bendő Flotta szolgálatába állt.. de azért őt is meg lehetett lepni néha. - Ah értem.. - mint például most. Kresh leplezetlen érdeklődéssel figyelte, ahogyan Daala beilleszteni a Tarkintól kapott - pontosabban szólva, a biztonság kedvéért évtizedekkel ezelőtt pontosan az ilyen helyzetekre felkészülve kölcsönvett - hengert a szonda aljzatába, mire a holovetítő a kupola másik oldalán villogni kezdett.
A megjelenő éles arcvonású, harminc év körüli, katonai páncélba öltözött férfi beszédét az interferencia miatt nem lehetett kivenni, a technikus így is elégedettnek tűnt.
- Hozzáférek a szonda eredeti indítási koordinátáihoz.. még össze kell vetnem őket az asztronavigációs adatbázissal, mert természetesen nem az eredeti bolygónevet használták.. - Hozzávetőleges irányt tud mondani? - pillantott a techre Kresh. -Azt hiszem uram... várjon.. a Koornacht - halmaz, uram.
- Várom a parancsát asszonyom. - Irány a Koornacht halmaz - azzal Daala további kommentár nélkül elhagyta a labort. Hagyta, hadd tegye Kresh a dolgát.. ő maga pedig alaposan elgondolkozott azon, ami felől biztos volt, hogy egyiknek sem tűnt fel a két férfi közül.. a holon megjelenő, régi szabású birodalmi uniformisba öltözött alak beszédét nem lehetett érteni, egyenruhájának vállán viszont jól kivehetően a Császári Testőrség jelvényét viselte. Mit jelenthet ez?
|
|
|
Prakith
Mar 20, 2010 14:47:19 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 20, 2010 14:47:19 GMT 1
Repulse, Venator-osztályú Szövetségi romboló orbiton a Prakith felett
Durwann kapitány még Daalahoz mérve is idősnek számított, már bőven hetven felett járt, mégis szálegyenesen állt az új műszerektől és kezelőszemélyzettől hemzsegő, a régi Imperial-osztályú rombolók hídjának kicsinyített mására emlékeztető parancsnoki félkör elején és a bolygót figyelte alant.
Valami nem stimmelt. Nem csak az a több mint ötven évnyi parancsnoki tapasztalat súgta ezt Durwannek - éppen életkora miatt került a MAW Irregular, majd a mostani Szövetségi Elnöki különítmény ezen hajójára, mert nagyjából ő volt az egyetlen, aki valaha látott, sőt vezetett már Venatort akcióban -, hanem a lenti egységek jelentései. Pontosabban hiányzó jelentései.
- A hármas szakasz sem jelentkezik? - Negatív, kapitány.. - a felszíni komot felügyelő fiatal nő a jobb oldali árokból ijedtnek tűnt. Kevés akciót látott, utólag került az elnök flottába a Chandrilai Szövetségi Akadémiáról. Egyike a keveseknek, akiknek Kresh megengedte. - A 8-4-7-es szektorban lokalizált életjelek továbbra is gyengék, de ott vannak.. Durwann elkomorodott. Már három jól felszerelt, harcedzett rohamosztagos szakasszal veszítette el a kapcsolatot, akiket különböző irányból a bolygón észlelt egyetlen humanoid életjelcsoport azonosítására átküldött az elhagyott ÚK bázist őrző egységek közül. Természetesen ez ugyanúgy betudható lehetett volna a légköri zavaroknak és a kérdéses terep hegyes, völgyes terepviszonyainak - az ÚK vadászbázison hagyott csapatok is csak óránként tudtak bejelentkezni - , de Durwann ösztönei mást sugalltak. Valami nem stimmelt. Daala Elnökasszony pedig azért hagyta itt a hajót, hogy ő kiderítse, mi nem.
- Elég volt. - döntött végül. - Lejjebb megyünk. Repulziós emelőket feltölteni és készenlétbe, vadászbiztosítást a hajó köré, a bázisról kérjen még át három szakaszt és a lépegetős-századot is!
Durwann elhatározta, hogy ha kell - mellesleg a legénység nagy örömére - akkor a régi, jól bevált, szövetségi idők előtti birodalmi módszerrel zárja rövidre a rejtélyt. Ha más megoldás nincs, az életjelek fölé ereszkedik a légköri manőverezésre képes hajóval, és közvetlen irányzással szétlő mindent, aztán majd a maradványok alapján megállapítják, mivel is álltak szemben. Ehhez azonban a légkör sűrű, villámokkal és egyéb barátságtalan jelenségekkel teli rétegei alá kellett ereszkednie a pontos célzás végett.
A Venator régóta nem használt repulziós hajtóművei felvisítottak, és a hajó ütemesen rázkódni kezdett, ahogyan egyre mélyebbre merültek a veszélyes légkörben, a Prakith hajdani erős, majdhogynem áthatolhatatlan védelmének utolsó, természetes összetevőjén. -Mindenki kapaszkodjon! - szorította meg a plexi oldalsó korlátját Durwann. A rázkódás percek múlva enyhült, és előtűnt a szürkés, felhőkkel és füstpamacsokkal borított, a bolygó északi felét fedő magashegység. - A lehető legbarátságosabb környék... - morogta a kapitány, miközben a kísérő vadászokról érkező jeleket megjelenítő képernyőt figyelte. Odalent látni lehetett az alig ötven méter magasan suhanó, az ÚK bázis felől érkező Sentinel siklókat és Chariot lebegőket, a felszínen pedig tizenkét, vonalban haladó szövetségi jelzésű AT-ST-t. Az előreküldött osztagoknak nyoma sem volt..
- Járatokat érzékelünk a magasabb hegyekben. - jött a jelentés a bal oldali árokból. - Kapitány... mozgás az egyik járatnál! - Küldjön föléjük egy vadászt!-rendelkezett Durwann. A Venator mellett haladó I-7es Howlrunner kísérők közül kivált egy géppár és alacsonyan áthúzott az apró, fekete pöttyöknek tűnő alakok felett.
- Rádiókapcsolatot és kamerát a felszíneikhez. Kezdjék meg a kirakást!
A Chariotok és a nehézfegyvereket szállító Sentinelek leereszkedtek néhány száz méterre a bejárattól, és a lépegetők takarásában fekete páncélos szövetségi rohamosztagosok sorjáztak ki. Az egyik kisebb képernyőn megjelent a rajparancsnok kamerájának képe. - Itt Stenth őrnagy, megkezdjük a megközelítést... - a belső kom tiszta, zörejmentes hangzását felváltotta a külső rádiókapcsolat zajokkal telített sivítása. - Azonosítatlan személyek, itt a Galaktikus Szövetség felszíni őrjárata. Tegyék le a fegyvereiket és készüljenek a megadásra. Ismétlem, azonosítatlan személyek...
A tiszt kameráján a barlangok lábánál csoportosuló alakok irányából valami lilás, villámokkal tűzdelt felhő jelent meg, majd egy nem emberi, dörgő hang töltötte meg a csatornákat. - Dicsőség Lord Andeddunak! Halál a hitetlenekre!! Ehehehehe
Durwann és stábja megdöbbenve figyelte, amiben a barlang előtti alakok felől villámok csapnak a felszíni egységes felé, a statikus zörejt felváltja a haldoklók jajveszékelése. A lépegetőket felkapta a vihar keltette forgószél és egymáshoz, vagy a menekülő vadászgépekhez csapta. Az emberi testek összecsavarodtak és kettétörtek a viharban, a hajó rázkódni kezdett. Durwann a plexire csapott. - Minden üteggel tűz!!! - Kapitány, a lövegek nem reagálnak, pajzsok lent!! - Emelkedj!!- üvöltötte Durwann. - A repulzorok nem bírják, lehúz minket!
A Repulse rázkódni és remegni kezdett, a híd gerendái kipattantak a falból, szikraeső töltötte meg az árkokat. - Adják rá a tartalékot, gépház, a tartalékot! - A gépház nem válaszol!!!
Durwann izzadt tekintettel figyelte, ahogyan a hajótest lassan, majd egyre gyorsulva pörögni kezd, a külső burkolatot pedig felszaggatják a túltöltődő belső rendszerek robbanásai. - A hajó irányíthatatlan!!! - Mentőkabinokat és szondákat!
A Venator testéből pörgő-forgó kabinok és vészjeladók robbantak ki és igyekeztek a légkör külső része felé. A legtöbbet elnyelték a vihar hullámai, de néhány elérte a biztonságos külső űrt és Coruscant felé indult.. a romboló még gyorsabban forgott, majd teste kettétört és rázuhant a földön még életben maradt katonákra, hogy aztán az egészet elnyelje egyetlen hatalmas tűzgömb. A szanaszét repülő lángoló törmelék darabjai úgy pattantak szanaszét a barlangok bejáratánál álló kinyújtott kezű alakoktól alig néhány méterre, mintha valami láthatatlan falba ütköztek volna.
Mire a barlangok lakói leeresztették karjaikat és egy szó nélkül visszavonultak a sötétbe, a Prakith hegyei felett már csak néhány üszkös roncsdarab emlékeztetett a Repulse-ra és legénységére.
|
|
|
Prakith
Jul 11, 2011 15:09:16 GMT 1
Post by sithlord on Jul 11, 2011 15:09:16 GMT 1
A Sötét Ember, aki egykoron galaxisokat lett volna képes leigázni, elégedett volt az események alakulásával. Évezredek óta várta azt a pillanatot, hogy megerősödjön, és végre újra visszatérjen az életbe. Hű tanítványai, szorgosan őrködtek hibernált teste felett évezredekig… A Sith Nagyúr évezredekkel ezelőtt egy más világ, más galaxis embere volt. Akkoriban még sokkal veszélyesebb volt a hiperűr ugrás. Minden sokkal egyszerűbb volt. A Sithek hatalmasak és erősek voltak. Mindenki rettegett tőlük a galaxisban. A Sötét Ember, aki csak az imént végzett hű emberei segítségével, egy Venator osztályú hajóval, elmosolyodott. Örömtelen és éjfekete volt ez a mosoly. A Sötétségtől aszott arca undorítóan bizarr látvány nyújtott. Őt azonban ez nem zavarta. Egyáltalán nem... Az a bolond vénember pedig, akinek ideiglenesen felvette a nevét, halott.... Darth Waranous története, nem sokkal a száz Sötét év után kezdődött, 6000 évvel ezelőtt. Miután Darth Andeddu, aki bizonyos értelemben Kaarnesh Muur tanítványa volt, kénytelen volt elmenekülni a Korribanról, mert tanítványai meg akarták ölni, túszul magváal vitte egyik ellenfelének fiát. A kisfiút elnevezte Waranousnak, és elhatározta hogy saját fiaként neveli fel. Senki nem értette miért tesz így, de ez volt az akarata. Andeddu mindenre megtanította a kisfiút. Célja az volt, hogy egy félelmetes Sith Nagyúr váljék belőle, aki természetesen egyedül neki, Andeddunak engedelmeskedik. Szüksége volt egy megbízható emberre. Andeddu a Korribani fiaskó után, megtanulta, az ember még a hozzá közelállókban sem bízhat, hacsak nem ő neveli ki magának a bizalmasát. Miután látszólag meghalt a Korribanon, a Prakithon rendezte be a főhadiszállását, ahol Istenkirályként uralkodott. Ellenségei meg voltak győződve arról, hogy meghalt. Ő pedig titokban készülődött a visszavágóra.
Waranous eközben férfivá érett, de soha nem feledte el azt hogy ki volt az "igazi" apja. Andeddu legnagyobb ellenfele, akit a Nagyúr személyesen ölt meg. Bár őt magát megkímélte, és Waranoust fiaként nevelte, a fiúban forrt a bosszúvágy. Talán a veleszületett sötét képességeknek köszönhette, hogy Mestere és "apja" Andeddu ebből mit sem vett észre. Évek teltek el. Lord Andeddu megalapította a Rosszakarat Templomát, és tanítványokkal vette magát körül. Igazi zsarnokként uralkodott mint Istenkirály. Egyetlen emberben bízott meg. Waranousban. A fiú, úgy tűnt egyelőre rászolgál a bizalomra. Csakhamar kiérdemelte a Darth előnevet, tanítványtársai legnagyobb bosszúságára. Waranous pedig várt. Az idő neki dolgozott, és tanítványtársaival ellentétben az ő egyik legnagyobb erénye, a türelem volt... Végül eljött az idő, amikor alkalma nyílt a leszámolásra és a bosszúra. Lord Andeddura rátalált két Jedi Mester. A Jedik el akarták pusztítani a Sötét Úrt. Az első összecsapást a Sith Nagyúr nyerte meg. Ám a Jedik elmenekültek, és hamarosan visszatértek a Köztársaság Flottájával a Prakith közelébe. Andeddunak azonban hatalmas serege és fanatikus követői voltak. A két ellenséges Flotta a Prakith felett mérte össze az erejét. A csata hamarosan mészárszékké változott. Waranous, Andedduval egyetemben, a vezérhajón volt. Innen irányították a Flottájukat, és tervezték meg a szükséges taktikai lépéseket. A Jedik azonban bevetették ellenük a Harci Meditáció néven ismert képességüket,miközben a Köztársaság flottáját is vezették, és végül győzelmet arattak felettük a borzalmas ütközetben nem messze a Prakithtól.Darth Andeddu, a Sith Nagyúr szinte az egész Flottáját elveszítette. Waranous látva a szégyenletes vereséget, és Mestere tehetetlenségét, nem habozott cselekedni.
Megölte végre azt az ocsmány férget, aki megölte az apját, miközben szégyenszemre, menekülőre fogták az utjukat a csatából.., . Az a tehetetlen bolond! A Sötétségnek sokkal hatalmasabb eszközei voltak, mint azoknak az átkozott Jediknek! Andeddu nem volt elég erős ahhoz hogy Sith Nagyúr legyen. Így a tanítványa, Darth Waranous végzett vele. Hogy ő legyen az új Nagyúr! Waranous gúnyosan elmosolyodott amikor visszaidézte elméjében, Mestere zavarát. A vén bolondnak még megdöbbennie se volt ideje, amikor már átjárta Waranous pengéje a testét. Hibát követett el amikor megbízott benne, nagy hibát! A Sithek módszere az árulás! Persze Andeddu hajón tartózkodó embereivel is végeznie kellett. Nem kívánt tanúkat. Így egymaga jutott el végül a Prakithra. Azon az egy hajón ami Andeddu Flottájából megmaradt. Persze Mestere embereit könnyű volt megtéveszteni. A Sötét Művészet segítségével felvette Mestere alakját. Ez nagyon kimerítette, ugyanakkor sikerrel járt, becsapta Andeddu embereit. Azok azt hitték Uruk tért vissza, mint egyetlen túlélő a Prakithra. Waranousnak gyorsan kellett döntenie. Vagy végig alkalmazza a meglehetősen kimerítő álcát, a Sötét Erő segítségével, flotta, emberek és hatalom nélkül, kiszolgáltatva ellenségei kénye kedvének, vagy hibernálja magát, és megvárja, míg eljön az ő ideje. Waranous az utóbbi mellett döntött. Andeddu emberi előkészítették Mesterük sírkamráját. Kétezer embert áldoztak fel a Sith papok hogy a Sötét Erő segítségével, Waranous hibernálni tudja magát. Nem sejtették, hogy akit megmentenek és elrejtenek, az nem Andeddu hanem áruló tanítványa, Darth Waranous. A Sith elszívta az áldozatok életenergiáját, majd egy az éjszakánál is régibb és sötétebb rituálé után, nyugodni tért. Jobb és hatalmasabb lehetőségekre várva… Mestere nevében , utolsó erejét felhasználva,elkészítette a saját holocronját, még azelőtt hogy évekig tartó álomba merült volna. Sosem lehet tudni, mit hoznak az elkövetkezendő évek. Be kellett biztosítania magát. Szerencséjére az a bolond öregember, Andeddu, túlságosan féltékeny volt a tudására, amit felhalmozott az évek alatt, így sosem készített holocront. Egyedül legkedvesebb tanítványának, Waranousnak adta át a tudását. Ő pedig élt ezzel a Sötét Tudással, és élni is fog vele. de mennyire… Waranous , sejtette, hogy meg kell téveszteni a jövő nemzedékeit is. Ezért készítette el a holocront, elrejtve benne a saját és mestere tudását. A jövő gonosz nemzedékei úgy fogják tudni, hogy Andeddu holocronja az, amit tanulmányoznak. Pedig valójában Darth Waranous arcát és hangját fogják hallani. Ravasz és gonosz terv volt ez, de meg kellett tévesztenie Lord Andeddu embereit és azoknak utódait. Már csak azért is, mert nem engedhette meg magának, hogy Andeddu többi, gyengébb tanítványa, a Mester haláláért való bosszú jegyében, végezzenek vele is. Waranoust mindegyik gyűlölte, de eddig nem volt okuk rá, hogy összefogjanak ellene. A Mester elleni alávaló gyilkosság viszont már elegendő ok. Nem beszélve arról hogyha pár év múlva újra életre kell, nem hiányoznak neki az esetleges bosszúálló jelöltek.
Az a pár Sith pap és katona, aki életben maradt a szertartást követően, egy szektát alapított meg. Vigyázták hamis Mesterük álmát, míg vissza nem tér, hogy visszaállítsa a Sith Rend dicsőségét… Abban reménykedtek, hogy ez pár évvel később bekövetkezik. Az Erő azonban másképp akarta. Évezredek teltek el, és az Andeddu szekta emberei, a most Sötét Elragadtatás Testvériség nevet viselő fanatikusok, elérkezettnek látták az időt arra, hogy Mesterük visszatérjen az életbe. Kétszáz fanatikus áldozta fel önként az életét, hogy a szekta papjai el tudják végezni a felélesztő szertartást. A papok ütemes kántálásával egyidőben, a Sith Nagyúr testét rejtő szarkofág körül rőt vörös fény kezdett el vibrálni. Hatalmas robaj kíséretében a szarkofág teteje leborult a sírbolt padlójára, és láthatóvá vált egy alak. Egy ősöreg, gonosz, aszott, inkább csontvázra, mint emberre emlékeztető lény. Darth Waranous, Andeddu egykori tanítványa életre kelt. És immár Ő volt a Sithek Nagyura! A papok leborultak Mesterük előtt és hűséget esküdtek neki. Végre visszatért az, aki új jövőt és hatalmat biztosít a Sitheknek és talán nekik, hű szolgáinak is. Az ösztövér, csontvázszerű alak, lassan kikászálódott a szarkofágból. Természetesen most már a saját arcát viselte, nem pedig Andedduét. A Sötét energiák teljesen felemésztették a testét, arcát pedig csúfosan eltorzították. Soha senki nem fogja megtudni, hogy ő nem Andeddu... Pár nap telt csupán el, a feltámadása óta, de máris sokkal erősebbnek érezte magát. A Sötét szívében gonosz láng gyúlt. Minden a tervei szerint alakul. Az ereje visszatérőben van, ezt bebizonyította, a Venator elpusztításával. Elérkezett az ideje hogy a galaxis komolyan vegye a Sithek nevét!
|
|
|
Prakith
Jul 14, 2011 12:54:49 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 14, 2011 12:54:49 GMT 1
A rendszer szélén egy újabb szövetségi hajó tűnt fel, ezúttal baljós véget ért elődjétől eltérően azonban ott is maradt. Az érzékelőkkel teletűzdelt, Maladith nevet viselő INT-418-as tiltóhajó Daala elnöki flottájának fiatalabb tagjai közé tartozott. A négy tiltógenerátort tartalmazó gömb között a felső fedélzeten két utólag beépített kristály-fázisváltó löveg jelezte, hogy a hajó valamivel többre képes egyszerű kalózvadászatnál..
Jöörgen 95 kapitány, a Khomm bolygó klónozott szülötte összehúzott szemöldökkel figyelte a még mindig igen távoli bolygó helyén pislákoló fénypontot, ahol a Repulse néhány hónappal korábban olyan csúnya, megmagyarázhatatlan véget ért. Nem akarta elkövetni ugyanazokat a hibákat, még a hivatalos szövetségi vizsgálatért felelős flottakülönítmény érkezése előtt a végére akart járni, és lehetőleg egy darabban visszatérve jelenteni róla a Daala személyes különítményét vezető Kresh kommodorénak.
- Indítsanak szondákat a bolygó felé a lehető legkisebb kisugárzás mellett! - rendelkezett a fekete egyenruhás klón. - Egy speciális egység készüljön fel a startra, minden hullámsávon figyeljék a bolygót a nagy hatótávolságú érzékelőkkel! Vessék össze az adatokat a Repulse szondájának utolsó jelentésével!
Miközben a legénység munkához látott, Jöörgen ellenszenvét kevéssé leplezve a kilátóposztot elfoglaló másik, tunikás alakhoz fordult. - Ha bármit érzékel, Jedi Mester, azonnal tájékoztasson. Én sem örülök neki, hogy együtt kell dolgoznunk, de látta a szonda felvételeit. Ha van ott lent valami, ami pillanatok alatt képes elpusztítani egy hajót, mindannyiunk érdeke, hogy megtaláljuk..
Kyp Durron bólintott, miközben a távolba meredt. Daala és bandája, akik a volt birodalmi admirális hatalomra jutása óta egyre rosszabb viszonyt ápoltak a Jedikkel, ritkán osztott meg bizalmas hírszerzési jelentéseket a Tanáccsal. Kyp volt azon kevesek egyike, akikkel - tekintettel a Vong háborúban szerzett kétes hírnévre - egyáltalán szóba álltak. Most is csak azután kapta meg a felvételeket a különítményben dolgozó egyik összekötőtől, hogy megígérte; egyelőre nem szól róluk a Tanács többi tagjának.. egyelőre. - Hamarosan megtudjuk, mi van ott lent, kapitány. - jegyezte meg Kyp, miközben egy pillanatra sem vette le a tekintetét a távoli fénypontról. - Hamarosan megtudjuk.
|
|
|
Prakith
Jul 14, 2011 13:54:20 GMT 1
Post by sithlord on Jul 14, 2011 13:54:20 GMT 1
Wenthar Végrehajtó belépett a tágas, fáklyákkal megvilágított helyiségbe, ahol jelenlegi Mestere, a Sötét Lord éppen trónusán ülve meditált. -Lépj közelebb Végrehajtó! - a Sötét Lord tekintete fagyos és hideg, élettelen pillantás volt. Wenthar közelebb lépett az éjfekete kőböl faragott, koponyákkal és régi csatajelenetek faragványaival diszített trónushoz és féltérdre ereszkedett. A kékes fekete színű , csuklyás bársonyköpenyt viselő, aszott, csontvázszerű alak intett felé hogy álljon fel. -Milyen híreket hoztál nekem? -Mesterem! Minden a terveink szerint alakul! Beszéltem pár Birodalmi Moffal, akik támogatják a terveinket! - Wenthar remélte, ez a válasz kielégití a Sith Nagyurat. - Nos gondolom ennél azért többet is fogsz tenni, nemde? - a csuklya ugyan eltakarta a csontvázszerű arcot, de a lényből áradó jeges érintést, nem tudta elfedni. Wenthar önkéntelenül is megborzongott. - Természetesen Nagyúr! Mindent megteszünk Lord Andeddu... -Ne szólíts többet így! - a gonosz hang lágy és finom hangzású volt, azonban gyilkos harag érződött rajta. - Többé nem hívhattok így! Az a régi idők neve volt, egy más korszaké, amikor ti férgek, rettegve hullottatok térdre előttem! - ez persze most sincs másképpen, tette hozzá gondolatban Wenthar. Úgy látszik a Lord, nehezen dogozza fel, hogy „álomba” merülése óta több mint hatezer év telt el. -Igen Mesterem! Úgy lesz ahogy óhajtod, Lord Waranous! - miután a Sith Lordot felélesztették, Wenthar elmondta neki a galaxis történetét, mindent ami azóta történt, amióta a Lord kényszerű hibernációba merült. A Sötét úr persze rendkívűl nehezen fogadta az igazságot. Miszerint lehet hogy ő az egyetlen életben maradt Sith Nagyúr. Ekkor adta ki azt a furcsa parancsát is, miszerint ezentúl nem szólíthatják Lord Andeddunak, hanem Lord Waranousként kell ezután hívniuk. Ezt a Végrehajtó nem értette, de mit tehetett volna? Csekély erőfeszítésbe került engedelmeskedni ennek a különös parancsnak! Wenthar Végrehajtó elgondolkodott élete furcsa alakulásán. Fiatal gyerekként, az akkor még létező Jedi Tanács, kiválasztotta hogy Jedi Lovaggá neveljék. Ez a Klón Háborúk előtt pár évvel történt. Wenthar szorgalmas diák volt, minden erejét bevetette, hogy jó Jedi váljék belőle. Nemsokára kitört a Klónok Háborúja, amely mindenki életét megváltoztatta. Sötétség telepedett a galaxisra, a Jediket kiirtották és neki magának is menekülnie kellett, miután a Mesterét legyilkolták azok a klónok, akikben feltétel nélkül megbízott. Nem kerülhette el azonban ő sem a sorsát, Darth Vader, akit Anakin Skywalkerként ismertek, rátalált. Wenthar először azt hitte meg akarja ölni, így nekirontott a Sith Lordnak. Azonban nem ez történt. Vader, miután súlyosan megsebesítette, elvitte magával és elmondta neki miért hagyta életben. Sötét Jediket akart létrehozni a maga és az Uralkodó védelmére. Mert Vader nagyon jól tudta azt, amit még Wenthar mestere sem sejtett soha, hogy a fiúban a Sötét Oldal működik. Wenthar imádta a csatákat, a harcot és a... gyilkolást. Hat hónapnyi kínzás és fogság után, Vader végre megismertette az igazi énjével. Wenthar hűséget esküdött az új Mestereinek. Belátta igazuk van sok mindenben. A Jedik ideje lejárt, túl gyenge, túl erőtlen volt a Rend ahhoz hogy megfékezze a galaxisra leselkedő igazi veszedelmet. Vader elmondta neki és más társainak az igazságot. Azt amit egyedül a Császár és közvetlen környezete tudott. A Vong invázió tervét. Palpatine már fiatal korában értesült arról, hogy egy erőszakos és gonosz faj készül leigázni ezt a galaktikát. Ezért volt minden. A Birodalom megalapítása, a mérhetetlen fegyverkezés, még a Jedik elsöprése is. Palpatine, Darth Sidious tudta, a Jedik és a Köztársaság, nem állhatja útját az idegen hódítóknak. Ennek az elavult, korhadt rendszernek el kellett tűnnie, hogy átadja a helyét a sokkalta erősebb Birodalomnak! Az a haderő, amit az első Uralkodó építgetett, meg tudta volna állítani a Vong inváziót, maga a Halálcsillag is azért épült, hogy a Vong anyabolygó ellen vessék be. Darth Vader, akkor még Anakin Skywalkerként, kapcsolatba került a Zonama Sekottal és egy Vergere nevű Jedivel. Ő is megtudta azt amit Palpatine, atyai mentora és barátja. Így amikor átállt a Sötét Oldalra, minden erejével segítette az Uralkodót céljának elérése érdekében, a Vong invázió megtörésében. Ez volt hát a nagy titok, a Sithek minden ármánykodásának a célja. Maga a Klón Háború is, egyfajta főpróba volt a későbbi háborúhoz. Wenthar, miután szembesült a gonosz és dermesztő valósággal, azonnal elkötelezte magát az Uralkodó és Vader Nagyúr mellett. Hűen szolgálta a Birodalmat, éveken át. Ölt, gyilkolt, csábitott, aszerint ami a parancs volt. Aztán eljött a Lázadás korszaka. Az Uralkodó és Vader meghalt az Endornál és megalakult az Új Köztársaság. Ez az új államalakulat, semmit sem sejtett a közeledő inváziórol. Pedig minden erről szólt. Még a legendás Chiss admirális, Thrawn is tudott a Vongokról. A sors iróniájaként a Lázadók és az új Jedi rend vezére, Skywalker , az a mocsok nem tudott erről semmit. Idióták! Megsemmisítették az egyetlen erőt, amely képes lett volna ellenállni a Vong hordáknak. A Császár egy időre visszatért, és átadta a tudása egy részét, az Erő Sötét Oldalával egyetemben, a Végrehajtóknak, köztük a legendás Sedrissnek. Wenthar maga is, mint az Uralkodó régi és hűséges embere, csatlakozott a Végrehajtókhoz. Sedriss is örült, hogy hatalmát egy olyan Sötét Jedi támogatja, akit maga az Uralkodó képzett ki. A Végrehajtók voltak szinte az utolsó remény, az utolsó órában. Az újra életre kelt Palpatine Császár többé nem titkolt el előlük semmit. Elmondta nekik a Birodalom fő célját, ők pedig örömmel áldozták volna akár az életüket is, a Vongok ellen. De sajnos a Sors közbeszólt. Palpatinet és Végrehajtóit legyőzték, és neki, Wentharnak menekülnie kellett. Egy azonban biztos volt. Palpatine minden titkát a sírba vitte, a Végrehajtókkal egyetemben, így a Lázadók soha nem tudhatták meg a készülődő Vong inváziós terveket. És ha belegondolunk, ez volt a Sithek végső, mindent elsöprő bosszúja a jedikkel szemben. Wenthar, a Végrehajtók közül egyedüliként, életben maradt.
Sokáig, egyik másik hadurat szolgálta, miközben rejtőzködött Jedi üldözői elől. Mindenki azt hitte meghalt, ez így is volt jó. Pár Hadúr talán képes lett volna visszaállítani a Birodalmat, ezeket segítette,ahol tudta, ilyenkor gyilkosságok kísérték Wenthar útjait, de végül mindegyik úgynevezett Hadúrnak fontosabb volt a saját pecsenyéje, amit sütögethetett, így otthagyta mindig őket, amikor elbuktak. Végül egy jelentéktelen bolygón, a Prakithon telepedett le és rendezte be új otthonát . A Végrehajtó nem is sejtette, hogy kíváncsi szempárok figyelik minden lépését a bolygón. Végül felfedezett egy tágas barlangrendszert, valamint egy régi várromot, és elhatározta, ez lesz a főhadiszállása, ahol tovább szövögetheti terveit a Jedik és a gyűlölt Új Köztársaság ellen. Ekkor találkozott egy régóta halott Sith, Darth Andeddu kultuszának pár hívőjével. Nem voltak sokan, mindössze tucatnyian, de fanatikusan szolgálták az Erő Sötét Oldalát, várván Mesterük, Andeddu eljövetelét. Wenthar azonnal meglátta a bennük rejlő lehetőséget. Vezetőjüket természetesen megölte, így a többiek elismerték az egykori Végrehajtót új vezetőjüknek. Wenthar sok fantáziát látott a kultuszban, és amikor felfedezte a barlangoknál, Lord Andeddu igazi sírját, és a Sith ereklyéket amik ott voltak, tudta, most jött el az ő ideje. Ismert sok moffot a Birodalmi Maradványban, és sok volt Birodalmi tisztviselőt, gazdag üzletembereket, akik szívesen támogattak egy efféle kultuszt. Így miután Wenthar megalapította a Sötét Elragadtatás testvériséget, a tagok létszáma egyre nőni kezdett. Politikusok, egykori birodalmi szenátorok, sőt még az Új Köztársaság szenátorai közül is, csatlakoztak a mozgalomhoz. Persze a szervezet a háttérben maradt mindvégig. A központjuk a Prakith lett. Itt gyűltek össze évente kétszer a testvériség tagjai, hogy áldozatokat mutassanak be az egykori Istenkirálynak, Andeddunak, (valójában Waranousnak) hogy minél hamarabb visszatérjen. Volt amikor több száz szerencsétlen nőt gyereket áldoztak fel a testvériség tagjai, előtte persze a nőket, egy véres orgia kíséretében megerőszakolták az arra érdemes tagok. Wenthar ezzel soha nem élt, undorítónak találta, de kellett a motiváló erő, a mozgalom tagjainak. Évekkel később végül egy csapat Jedi, megelégelve a Testvériség rémtetteit, ráakadt az egykori Végrehajtóra és megküzdött vele. A testvériség tagjainak nagy részét legyilkolták a Jedik, Wenthar és pár hű embere azonban életben maradt. Végül Wenthar maradt egyedül. A Végrehajtó, a Jedik vezetőjével, Kyle Katarnnal küzdött meg a végén, amikor a többi Jedi már holtan hevert a lábainál. Bízott, erősen bízott benne, hogy végezhet Katarnnal is, Kyle Katarn azonban úgy látszik, még neki is túl erős ellenfél volt. A Jedi mester legyőzte és kis híján megölte Wenthart. Csak különleges, regeneráló képessége tette lehetővé hogy életben maradjon. Ezt az ajándékot, még a néhai Uralkodótól, Palpatinetől kapta. Bízott ebben a képességében, és abban hogy le tudja győzni a Jediket, sokukkal végzett ama ominózus csatában, csupán Katarn maradt egyedül talpon, a többiek holtan hevertek a földön, Wentharral való küzdelmük után, de mindhiába. A csatát elveszítette. Kyle Katarn az az ostoba bolond azonban azt hitte meghalt, és otthagyta a súlyosan sebesült Wenthart a küzdelem helyszínén. Wenthar azonban élt. Bár súlyos sebek borították a testét tetőtöl talpig, az Uralkodó „ aajándéka” életben tartotta. A különleges regenerálódó képesség nemcsak a gyógyulásában segített neki, hanem megállította az öregedését is, így míg egy átlagos ember hatvanéves korában aszott és öreg volt, ő csupán harminc éves fiatal embernek nézett ki mikor elérte a hatodik X – et. A Testvériség látszólag elbukott, de sok szimpatizánsa életben maradt, akik nem voltak jelen azon az ominózus csatán. Wenthar elhatározta, újjászervezi a mozgalmat. Ekkor azonba Vong invázió végül bekövetkezett és milliárdok pusztultak el. A sokat szenvedett galaktika, minden eddiginél nagyobb szenvedést élt át. Wentharnak is volt alkalma, harcolni a Vongok ellen, amikor pár Vong harcos valahogy a Prakithra keveredett. Valószínüleg egy csata túlélői voltak, mert könnyedén végzett velük legyengült állapotukban. Végeznie kellett velük, nehogy a Vong haderő betegye a lábát a Prakithra. Higgyék csak azt hogy egy jelentéktelen kis porkupac. A Végrehajtó az egész háborút átvészelte a barlangokban, és pár túlélő kultista is csatlakozott hozzá, amikor a Vongok elől menekültek. Végül az Új Köztársaság kezdett összeroskadni a háború csapásai miatt. Ezt kihasználva, az egykori Birodalmi Maradványból, kialakult és létrejött az egységes, erős Birodalom. Látszólag összefogtak a Lázadó erőkkel és együttesen kiűzték a galaktika söpredékét, a Vongokat. És most elkövetkeztek az új idők, amikor nagyobb szükség lesz a képességeire mint valaha. Ezt bizonyította az a tény is, hogy végre sikerült feléleszteniük az Istenkirályt, akire vártak. - Vannak túlélők? - Wenthart a Mester hideg hangja hozta vissza elmélkedéséből. A Lord bizonyára az elpusztított hajó utasaira gondol. - Nincsenek, egyelőre senkit sem találtunk. - Értesíts ha lesznek, most menj, hagyj magamra! - Wenthar meghajolt, majd engedelmeskedve Mesterének, elhagyta a termet.
|
|
|
Prakith
Jul 16, 2011 12:32:28 GMT 1
Post by sithlord on Jul 16, 2011 12:32:28 GMT 1
Miután a Végrehajtó elment, a Sötét Nagyúr a gondolataiba mélyedve, visszaemlékezett, egy hajdanvolt dicsőséges korszakra...
Prakith, kb. 6000 évvel ezelőtt.
Hatalmas véres ütközet dúlt. A Sötét Nagyúr, a túléléséért küzdött.A háttérből figyelte a mészárszéket, ahogy Jedik és sötét Jedik végeztek egymással. Leghűbb embere, Xendor is elesett. Végül a Sötét Nagyúr emberei, megfordították az ütközet kimenetelét. Ő pedig végig ott volt és a haldoklók utolsó sóhaja és emléke az ő gonosz kacajának a hangja volt. Személyesen kereste meg a jedik vezérét a csatatéren, végül megtalálta. Összetört testéből vér szivárgott, körülötte kibelezett halottak vagy súlyosan sebesült haldoklók hevertek. Lassan lehajolt hozzá és a szemébe nézett. - Ne…ne…nem fogsz…győzni! A Fény erősebb a Sötétségnél…ni…nincs…halál…é..élet van!- A Sötét Ember a mellkasára helyezte egyik lábát. - Szóval nincs halál? Te szánalmas bolond! – ráhelyezkedett egész súlyával a jedi összetört testére. Majd gondolt egyet és inkább lelépve a Jedi mellkasáról, kivonta a sötét pengét, amely a kardja volt. Egyetlen határozott szúrással átdöfte a jedit a gyomrán keresztül, majd megforgatta a pengét. Végül kirántotta a kardot. Hús sercenése hallatszott ahogy a kard kiontotta a jedi vezér beleit. A Sötét Ember pedig közönyösen ment tovább. Éjfekete szívét, sötét öröm töltötte el, ellenségei hulláit látva…
Elmélkedéséből különös zavaró tényező térítette vissza a valóságban. Érzett valakit. Egy Jedi próbál meg behatolni a bolygóra. - Gyere csak te átkozott bolond! Jöjj, vár a halál!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 17, 2011 0:38:35 GMT 1
Kyp hátratántorodott, ahogyan az Erõn keresztül a bolygó felül minden elõjel nélkül érkezõ gyûlölethullám szinte felborította. Exar Kun szelleme óta egyszer sem érzett ennyire koncentrált, ennyire átható erejû energiát a Sötét oldalról.. sem a dathorimi éjnõvérek, sem Alema Rar vagy akár a konspirátor Lumiya kisugárzása, de még Darth Caedus eltökéltsége sem volt hasonlítható ehhez a jelenléthez.. Kypet a fiatalkorára emlékeztette, önkéntelenül is felidézve benne azokat az emlékeket, amikor a Sötét Lord szelleme játékszerként használta, hogy végigpusztítsa vele a galaxist...
A hosszú évek jedi tréningje azonban megtette a hatását. Kyp nem fordult el, nem zárkózott magába, hanem hagyta, hogy a sötét energia áthaladjon rajta és minél tovább terjedhessen érintetlenül.. mintha egy hatalmas szurdok lett volna, amely átengedi a megáradt folyót. Kyp tudta, hogy minél kevésbé fogja fel az áradatot, annál több Jedi érzékeli majd a galaxisban, hogy itt valami igazán sötét rejtõzik. Most pedig ez volt a legjobb esélye, hogy üzenjen a veszélyrõl a többi Mesternek.
Amint az áradat elhaladt, Kyp rájött, hogy a híd fémpadlóján fekszik, Jöörgen kapitány és két adjutánsa pedig aggódó tekintettel hajol fölé.
- Jedi Mester? - Hagyjanak, minden rendben. - Kyp nem fogadta el a feléje nyújtott kezet, hanem magától feltápászkodott és elmerült az élõ Erõben, hogy megtisztítsa a tudatát. Egy perc múlva kinyitotta a szemét és a kapitányhoz fordult. - Van ott valami. Valami erõs, valami sötét, valami, ami elpusztította a hajójukat, és most engem akar... érzékeltek bármit a szondáikkal? - Nem. - A khommita klón tekintete még mindig aggodalmas volt - Ilyen távolságból csak egy meglehetõsen barátságtalan, sziklás, barlangokkal szabdalt felszínt látunk, hasonlóan barátságtalan idõjárással, valamint a volt birodalmi bázisok romjait.. - Amit nem akarnak, hogy lássunk, azt nem látjuk.. - biccentett Kyp - közelebb tud menni? - Nem kockáztatom a hajóm épségét, Jedi Mester, különösen nem azok után, amit mondott - rázta a fejét Jöörgen. - Akkor küldjön üzenetet egyenesen az Ossusra, vagy a coruscanti jedi templomba. - egyenesedett ki Kyp Durron. - Ez nem a maguk asztala, maguk ezt nem tudják kezelni. Ide jedik kellenek, lehetõleg több is.. Jöörgen egy pillanatig elgondolkozva meredt maga elé, végül a fejét rázta. - Sajnálom, Jedi Mester, de ennyire ne szaladjunk elõre. Megfelelõ bizonyítékok nélkül nem kerülhetem meg a szolgálati utat... vagy Kresh kommodorénak jelentek, vagy senkinek.. ne feledje, a diszkréció volt az a feltétel, amivel Ön is részt vehet ezen a küldetésen.. - Nem elegendõ bizonyíték, hogy hiányzik egy hajójuk? Ezen fogunk szórakozni, kapitány?? - Kyp felemelte a hangját, de egy pillanat múlva rájött, hogy talán még mindig a sötét oldal enyhe befolyása érezteti a hatását. A hídon tartózkodók feszengeni kezdtek és ideges pillantásokat vetettek felé.. mégiscsak õ volt Kyp Durron, Carida elpusztítója, a Napzúzó pilótája, és ezt még annyi év után sem felejtette el a galaxis. Kyp felsóhajtott.
- Ne haragudjon, ha elragadtattam magam, kapitány. Azt mondja, bizonyítékra van szüksége... - És ha hoz nekem valami kézzelfoghatót, akkor azonnal tájékoztatom a feletteseimet. Minél gyorsabban, annál jobb. - biccentett Jöörgen. - De ennél beljebb nem viszem a hajómat.. - A tiszt megérintette a karjára erõsített kommunikátort, mire kisvártatva egy páncélos csoport masírozott be a hídra. Kyp meglepetten fedezte fel a Szövetségi Gárda fekete páncéljait viselõ kommandósok élén haladó Mandalori páncélos harcost.
- Ez itt Neidar Sorek, a Mandalori különítmény tagja - mutatta be a férfit Jöörgen. Kyp összevonta a szemöldökét. Nem tudta, hogy a Mandalori zsoldosok ilyen mélyen ott vannak az elnöki különítményben.. tulajdonképpen azt sem tudta, hogy valamelyikük a fedélzeten van. A férfiben a kommandósokra jellemzõ ugrásra készség és éberség mögött pedig volt valami... valami, ami õrá irányult. - Örvendek.. - biccentett a T-sisakos férfi felé.
- Bár tudtommal az Önök... - Jöörgen egy ideig kereste a megfelelõ kifejezést - társadalmi a múltban nem ápolták a legjobb kapcsolatot, remélem, ezen a misszión együtt tudnak mûködni. - pillantott a kapitány a Jedire és a Mandalorira. - Rendelkezésükre bocsátunk egy rohamcsónakot és egy szakasz kommandóst. Szálljanak le a bolygón, és hozzanak nekem valami bizonyítékot, ami alapján riaszthatom Kresh kommodorét.. és a maguk Jedi Tanácsát, ha szükséges, Mester.
Kyp bólintott, miközben fél szemmel még mindig Soreket méregette. - Rendben. Melyikünk vezet?
Sorek egy szót sem szólt, csak biccentett, és a kommandósokkal együtt kisétált a hídról.
- Azt hiszem, maga.. - nézett utána a kapitány - Sok szerencsét, Jedi Mester.
|
|
|
Prakith
Jul 17, 2011 16:46:38 GMT 1
Post by sithlord on Jul 17, 2011 16:46:38 GMT 1
Wenthar Végrehajtó, miután távozott a Trónteremből, egyenesen a saját lakosztályába sietett. Fanatikus kultisták vágták vigyázzba magukat, az éjfekete köpenyes, határozott léptekkel közeledő, Végrehajtó előtt. A rusztikusan berendezett, helyiség, tömve volt a régi emlékekkel, amelyeket Wenthar hosszú pályafutása óta szerzett. A Végrehajtó leült az asztala mellé és felhajtott egy pohár jófajta fűszeres Kesselit. Vannak olyan szokások, amelyekről az ember még a Sötét Oldalt szolgálva sem mond le. Neki a Kesseli egy ilyen szenvedély volt. Mestere elégedettnek tűnt, legalábbis Wenthar így gondolta. A kultisták már keresik a lezuhant hajó esetleges tulélőit, de a Végrehajtó valahogy sejtette, senkit nem fognak találni. Mialatt ezen elmélkedett, furcsa dolog vonta magára a figyelmét. Asztalán az egyik doboz, hirtelen vérvörösen kezdett el izzani belülről. A Végrehajtó kinyitotta az apró, sith faragásokkal és jelekkel díszitett fadobozt, és lassan a kezébe vette a tartalmát. Egy apró, vérvörös kristály volt az. Wenthar különös jeleket rajzolt a levegőbe, majd elengedte a kristályt. Az apró tárgy lebegni kezdett, majd szédületesen pörögni. Végül megállt pörgésében és egy vörösen villódzó, homályos alak jelent meg, amely úgy tűnt mintha a kristályból vetítődött volna ki. Persze ez így is volt. A kristály, egy ősi sith ereklye volt, amit még a feltámadt Uralkodó adott személyesen Sedrissnek. Ez a kicsiny tárgy, összekapcsolta az elméjüket, amikor az Uralkodó úgy akarta. A kristályt csak egyvalamivel lehetett aktiválni, a Szent Holocronnal. Az Uralkodó, Darth Sidious Nagyúr saját holocronjával! A Végrehajtó még akkor menekítette el ezt a szent ereklyét, amikor Sedrissel végeztek ellenségei. A Végrehajtók közül ő Wenthar, maradt életben egyedül, természetes volt hogy magához vegye. Az Uralkodó holocronja eltűnt, legalábbis ezt hitték. Wenthar megvizsgálta a bíbor fényben villódzó alakot, és hirtelen rájött, kinél van a Holocron! Ez igencsak megdöbbentette. Tierccel már hónapok óta újra kapcsolatban volt, ahogy az Uralkodó más, egykori embereivel is. Wenthar, mint a pók szövögette a hálóját. Egyre több ember, közöttük sok befolyásos politikus is, lett újra híve a Mozgalomnak. Sokan szerették volna visszaállítani a galaxisban azt a Rendet, amit a Vongok megsemmisítettek. És amit csak az Erő Sötét Oldalának segítségével lehet megteremteni. Ezért a Szent Ügyért vette fel a kapcsolatot Tierccel is. Most hogy rádöbbent, kinél van a Szent Holocron, felvetődött benne egy kérdés, miért titkolta előtte ezt a tényt eddig Tierce, illetve az, hogy most vajon miért fedi fel magát előtte így? Nembaj! Mozgalmuknak most minden megbízható emberre szüksége van. Tierce pedig az. Ezt bizonyította Testőrként, az Uralkodó szolgálatában, és bizonyítja azóta is. Wenthar a kristály felé intézte a mondanivalóját. A Testőr féltérdre ereszkedve várta. - Miért vetted fel a kapcsolatot velem a Szent Holocronon keresztül, Testõr? - sziszegte a férfi baljóslatúan.
Az Õrnagy még mélyebben meghajtotta magát.
- Fontos híreim vannak, Wenthar Végrehajtó.. - Hogy került hozzád ez az ereklye? Tudni akarom a választ, és utána elmondhatod amit akarsz...Testőr!
|
|
|
Prakith
Jul 18, 2011 12:12:59 GMT 1
Post by sithlord on Jul 18, 2011 12:12:59 GMT 1
Waranous elmélkedett. A Sötét Nagyúr, pár centire a földtől lebegett, és szívta magába a sötét energiákat. Az elmúlt pár napon gondolkodott. Miután „feltámadt”, Wenthar Végrehajtó egy történelmi holodiscet adott neki, hogy tisztában legyen, a galaxisban történt változásokkal. És nagyon sok minden megváltozott. Ez már egy másik galaxis, nem az amit ő ismert. A legfájdalmasabb és legdühítőbb, az volt a számára, hogy szeretett Rendje, a Sithek Rendje, eltűnt a történelem süllyesztőjébe. Most már tudta, ki az a Darth Bane. És teljességgel igazat adott neki abban, hogy csak egyetlen Nagyúr létezhet a galaxisban, csupán egy tanítvánnyal az oldalán. A Sithek azért szenvedtek vereséget, mert hagyták hogy erőik szétforgácsolódjanak. Az állandó háborúskodások, hogy ki legyen a Sithek Sötét Nagyura, pusztította el a rendet. Ez a Darth Bane egy zseni volt, amikor megváltoztatta a Sith rend alapvető lényegét. Több Nagyúr, több háború! És a Sötét Oldal csak úgy győzhet, ha egységes. Waranous magáévá tette, ha nehezen is ezeket az új eszméket. A hatalma megvolt rá hogy Sötét Nagyúr legyen. Ráadásul megvolt az az előnye is, hogy ötvözni tudta a régi Sithek tudását, ezzel az új tudással. Ez pedig sötét és halálos elegyet fog alkotni. Olvasott Darth Sidiousról is, őt Bosszúállónak nevezte el gondolataiban. Ez a hatalmas Sith Lord, kishíján megsemmisítette a Jediket és az áporodott Köztársaságot. Zseni volt, még ha nem minden szempontból lehetett Sithnek nevezni. Nem rajta múlt hogy végül ő is elbukott. Talán az Erő Sötét Oldala akarta így. A tanítványát Vadert, viszont árulónak tartotta. Egy Sith bőrbe bújt Jedi féregnek. Örült neki, hogy ezt az undorító ocsmány férget, végül utolérte a végzete. Olvasott az elmúlt évezredek háborúiról is. A Köztársaság lassú bukásáról, majd a Galaktikus Birodalom létrejöttéről és bukásáról, végül az átkozott Köztársaság újjászervezéséről. A Vong háború különösen elnyerte a tetszését. Mit nem adott volna, ha részt vehet benne, természetesen a Vongok ellen. Effajta mutáns férgeknek csak halál jár, semmi más.
Waranous úgy gondolta mindezen információk alapján, hogy ha valakinek, akkor neki van a legtöbb esélye arra, hogy mint a Sithek Sötét Nagyura, megalapítsa azt a Birodalmat, amellyet Sithek nemzedékei várnak már, évezredek óta.
Már csak egy tanítványt kellett találnia. Akiben megbízhat, és aki elvégzi helyette a piszkos munkát. Ugyanis még ő sem, legyen bármily hatalmas az Erőben, lehet ott mindenütt. És ki más is lett volna alkalmasabb személy erre a posztra mint Wenthar Végrehajtó. Így aztán, a trónterembe hívta a Végrehajtót, és rajta kívül mindenkit elküldött. Kettesben maradtak. Wenthar féltérdre ereszkedett előtte. Waranous odalépett hű szolgájához és a Végrehajtó fejére tette a kezét. - Mától egy vagy a Sithek Sötét Lordjaival Végrehajtó! Hű szolgálataidért, íme, ez a jutalmad! Kelj hát fel, Sithek újdonsült Lovagja, Darth Wenthar Nagyúr! - a Végrehajtó, sötét örömmel a szívében állt fel.Megkapta azt, amit még Palpatinetől sem, Sith Lord lehetett belőle. -Mesterem! Mindent megteszek amit óhajtasz! Köszönöm hogy méltó lehetek a bizalmadra! - Waranous aszott, koponyaszerű arcán, késpenge vékonyságú, gonosz mosoly jelent meg. -Ó hát persze tanítványom! Igen, mindent meg fogsz tenni nekem, amit parancsolok! Most távozz tanítvány! Tedd a dolgod! -Wenthar pedig elment és tette amire utasították. Támogatókat kellett gyüjtenie az újdonsült Sith Nagyúrnak.
Azóta eltelt pár nap, Darth Wenthar szorgalmas volt, az nem kétséges, de vajon birtokolja az Erő Sötét Oldalának az erejét is? Ezt még nem volt alkalma Waranousnak kiderítenie.
Most azonban Wenthar, bebizonyíthatja, hogy méltó e a Sith névre. Végezni fog azzal az átkozott Jedivel, és a fejét idefogja hozni a lábaim elé.
|
|
|
Prakith
Jul 18, 2011 22:21:44 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 18, 2011 22:21:44 GMT 1
Kyp beszíjazta magát a rohamcsónak legénységi terében a kijárathoz legközelebb esõ helyre, úgy, hogy pont szembe kerüljön az átellenes oldalon ülõ Sorekkel. A férfi sisakja láthatatlanná tette a tekintetét, de Kyp érezte, hogy ugyanúgy méregeti, ahogyan õ is a Mandaloriant. Gyanúval, bizalmatlansággal, ellenszenvvel teli tekintettel. Sok Jedi, élükön Skywalker mesterrel elítélte volna egyáltalán magát a tényt is, hogy Kyp ilyen arcot vágjon a galaxis bármelyik lakójára, de ez nem zavarta a Lovagot. Ezek a páncélos zsiványok évszázadokon, talán évezredeken keresztül gyilkolászták a Jedi Lovagokat, mikor pénzért, mikor szórakozásból.. most pedig Daala - aki Kyp szemében továbbra sem volt egy fikarcnyival sem jobb annál a könyörtelen, opportunista tömeggyilkosnál, akivel fiatal korában már néhányszor összefutott, és akivel éppen ezért kölcsönösen nem szívlelték egymást, már ha a nõ Jedikkel szembeni ellenszenvét egyáltalán lehetett némely Lovag vonatkozásában még külön fokozni.. - körbevette magát ezekkel a páncélos gyilkosokkal, lassan minden hajójára és minden misszióra, amelyben a Jedik is érdekeltek voltak, jutott egy..
- Kapaszkodjon alaposan, Durron Lovag.. rázós menet lesz, azt mondják. - szúrta közbe Sorek, miközben a könnyû dobóhajó felemelkedett, és maga mögött hagyta a cirkáló hangárját.
Kyp meg mert volna esküdni rá, hogy a fejvadász - pardon, harcos, tette hozzá magában, hogyne hogyne - elmosolyodott a sisak alatt.
- Mindenki õrizze meg a nyugalmát.. - pillantott körbe a kommandósokon - Bemegyünk, szétnézünk, kijövünk.. bizonyítékokat gyûjteni, ez a feladatunk, nem pedig az, hogy elvégezzük azt a munkát, amit az elõttünk itt járt cirkáló teljes földi egysége sem tudott..
- Szerencsére most velünk van az Erõ mestere is.. - folytatta a szurkálódást Sorek. Kyp bólintott. Ez jó jel. Annyira ideges páncélos barátunk is, hogy ne tudja tartani a száját.
A dobóhajón enyhe remegés futott végig, ahogyan aktiválódott az álcázómezõt energiával ellátó kristálygenerátor. Kyp sejtette, hogy Daala flottájában volt néhány kisebb hajó, amely fel volt szerelve a mai napig milliós ritkaságnak számító álcázómezõvel.. jó tudni. Ami viszont tényleg vár ránk odalent, gondolta tovább, az elõtt nem maradhatunk rejtve.. ellazította magát. Tudta, épségben le fogják õket engedni. Annak, aki ott lent van, Kyp Durron élve kell.. élve, ropogósan és forrón, gondolta Kyp, fénykarddal a kezében. Reméljük, ízleni fog a sötét fattyának, amit ma kap vacsorára...
- Végrehajtottuk a mikrougrást, húsz perc a bolygó atmoszférájáig! - jelentette be elölrõl, a fülkébõl a pilóta.
|
|
|
Post by sithlord on Jul 20, 2011 0:06:18 GMT 1
Wenthar Végrehajtó szívében, fellángolt a Sötét harag. Árulók, pojácák! Mégis mit képzelnek?! Ezek a mocskok, tényleg azt hiszik hogy megkaphatják az Uralkodó tudását, a kincseit, a pénzét? Tévednek! Ó de mennyire! A térdelő Testőr hangjából a leplezetlen tisztelet és alázat hallatszott ki. Egy hűséges, aki megkapja a jutalmát. -A Mesterem és én, hamarosan a Polneyyere megyünk! Egyelőre folytassák a megbízatásukat! Aki be merészel hatolni a bázisra, azt öljék meg! - az öreg Tierce torkában gombóc képződhetett ennek hallatán. -De Nagyúr, ez polgárháborúhoz vezethet! Ha megöljük a Szövetség képviselőit...! - Wenthart nem érdekelte túlságosan egy esetleges háború. -Ez az akaratunk! A Sithek akarata! - Wenthar hangja vészjósló és fenyegető színt vett fel. -Ahogy óhajtja Nagyúr! -a Testőr hangjából fáradtság és beletörődés hallatszott. -Rendben!Tehát akkor megegyeztünk!Mi hamarosan odamegyünk, önök pedig kitartanak, és lehetőleg minden behatolóval végeznek! -Tierce ebben egy cseppet kételkedett. -Nem hiszem hogy elegendően vagyunk erre a feladatra! - a Végrehajtó kezdett dühbe gurulni. -Azt teszed amit mondunk, szolga! Vagy az életeddel fizetsz ha nem engedelmeskedsz! -Úgy lesz minden ahogy óhajtja Mylord! - a kapcsolat megszakadt, miután Wenthar úgy döntött, ennyi is elegendő ahhoz, hogy a Polneyye katonái, teljesítsék akaratukat. Váratlan, sötét hullámot érzett az Erőben. A Mester szólitja! Egy hang szólalt meg az elméjében. -Wenthar Nagyúr! Itt az ideje, hogy bebizonyítsd, méltó vagy a Sith névre! -Mi a parancsa Mesterem? -az egykori Végrehajtó, bár nem volt senki a helyiségben ahol tartózkodott, mégis féltérdre ereszkedett. -Egy ellenség közelít felénk! Egy Jedi! Érzem őt! Már itt van a bolygón! -Értem Mesterem! Mit tegyek vele? -Öld meg, és hozd el nekem a fejét! -Ahogy óhajtod Mesterem!
Darth Wenthar, a Sithek újdonsült Nagyura számára, eljött az idő hogy bebizonyítsa rátermettségét. De még ,mielőtt elindult volna a Jedi ellen, még előtte a Mesteréhez ment. A Trónteremben kultisták őrizték a Sötét Lordot. Waranous koponyaszerű arcán meglepetés jelent meg, amikor meglátta tanítványát. -Azt mondtam, eredj és öld meg a Jedit!- Lord Wenthar meghajolt Mestere előtt. Nem túlságosan vágyott rá, hogy esetleges tiszteletlensége miatt, a Sötét Úr esetleg dühös legyen, és a tanítványán töltse ki a haragját. -Bocsáss meg Mesterem, de fontos híreket hoztam neked! -a Sötét Úr kíváncsi lett. -Jelents! Mik azok a fontos hírek? -Kapcsolatba léptem egy számunkra megbízható emberrel! Ő segíthet nekünk Mesterem a terveinkben! - Waranoust kezdte egyre jobban érdekelni a dolog. -Nocsak nocsak! És vajh mi módon tudna nekünk segíteni ez az ember, akiről beszélsz? -Mesterem! Neked nem ez a bolygó az igazi otthonod! Nem az a célod, hogy itt rostokolj. El kell innen mennünk! - Waranous egy pillanatra eltűnődött. -Valóban tanítvány, nem ez a bolygó a megfelelő hely számomra. De honnan szerezhetnénk hajókat, katonákat és pénzt? Mert ugyebár elsősorban ezekre van szükségünk! -Wenthar elmosolyodott a kámzsája alatt. -Igen Mesterem! Az emberünk pont ebben lehet a segítségünkre! - Waranous kegyesen intett Wenthar felé. -Hallgatlak! -Darth Wenthar pedig mindent elmondott a Mesternek. Amaz érdeklődve hallgatta. Amikor Wenthar befejezte, Waranous intett az egyik kultistának. -Táplálkoznom kell! -Wenthar nem nagyon értette, mire akar kilyukadni a Mester. -Térdelj le elém féreg! -parancsolta Waranous a meglepett kultistának. Persze engedelmeskedett, mást úgyse nagyon tehetett. Waranous, megérintette a homlokát. Ujjai végén vöröses lilás fény kezdett el villódzni, a fény lassan beburkolta a kultistát. Az hirtelen velőtrázóan üvölteni kezdett, de már késő volt. Szerencsétlen fanatikus arca, egyre jobban összeaszott, ahogy waranous lassan kiszívta belőle az életerőt, ahogy egy Korribani Yum darázs a nektárt. A szerencsétlen flótásból végül nem maradt más, csak egy kupac hamu. Wenthar iszonyodva nézte a rettenetes folyamatot. Most először, egy kicsit megbánta, hogy ezt a rémet a galaxisra szabadította. -Ez finom volt! -Waranous megnyalta az ajkait akár egy ragadozó vadállat. -Ha nincs több mondandód, elmehetsz tanítvány! -Wenthar bólintott és elment a Jedi után. Az talán könnyebb eset lesz.
|
|
|
Prakith
Jul 22, 2011 14:58:51 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 22, 2011 14:58:51 GMT 1
- Rámpa lent, mehettek!
A kommandósok kirohantak a Prakith felhõs, ellenséges éjszakájába. Az esõ hangosan kopogott a sziklaszirten landolt sikló tetején és a katonák sisakján. Kyp a fejébe húzta a csuklyáját és éber tekintettel méregette a közeli szirteket. A Repulse-tól kapott szonda nem sokat árult el a felszíni különítmény sorsáról, csak annyit derítettek ki, hogy egy egész könnyûpáncélos század ment le a bolygóra mielõtt a vihar elpusztította a hajót ... és vélhetõen õket is. A hibából okulva a Maladith rohamcsónakja több száz kilométerrel az elõzõ landolási ponttól délre ért sziklákat.
Miközben a kommandósok másik fele elkezdte kipakolni a légi robogókat a siklóból, amelyekkel az út hátralévõ részét kellett megtenniük, Kyp tekintete a hajótól némileg távolabb, egy kiszögellésen álló Sorek felé fordult, aki T-alakú sisaknyílásán keresztül szótlanul méregette a felhõket.
Az Erõ Sötét oldala bejárta és átölelte ezt a bolygót, ezt Kyp világosan érezte.. azt is érezte, hogy a sötét energia az elõzõ landolási ponttól nem messze található barlangokban volt a legerõsebb. Persze, ez ettõl még lehet csapda is...
- A robogók készen állnak, Lovag! - lépett mellé a kommandósok vezetõje. - Rendben, hadnagy... - Kyp bekapcsolta a kommunikátorát, hogy a többiek is hallják. - Három csoportra oszlunk, és úgy közelítjük meg a célterületet.. az én csoportom egyenesen oda megy, ahonnan az elõzõ különítmény utoljára bejelentkezett. A magáé - biccentett Sorek felé - az ellenkezõ irányból közelíti meg a barlangrendszert, hogy nyomokat keressen és ellenõrizze a Repulse lezuhanási területét. A harmadik csoport pedig itt marad és álcázza a siklót, szükség esetén pedig fedezi.. ha van itt valaki, lehet, nincs hozzáférése ûrjármûhöz, ezért a sikló könnyen lehet célpont.. - Akkor miért nem küldi el, Jedi Mester? - jegyezte meg Sorek. - Mert nekünk is ez az egyetlen kijutási lehetõségünk, és nem akarom, hogy csapdába ejtsék a hajót, ha velünk bármi történne.. - Kyp a sikló pilótája felé fordult. - Megkapta az eligazítást a kapitánytól, õrmester?
- Igen uram - tisztelgett a sisakos Quarren. - Ha támadás éri a hajót és fennáll a veszélye, hogy az ellenség hatalmába keríti, aktiválom az önmegsemmisítõt.
Kyp visszafordult Sorek felé.
- Amint látja, fejvadász, nem a félelem vezérel minket.. egyikünket se. De ettõl még szeretnék mindenkit épségben hazavinni, ha lehet. Induljunk..
A robogók felemelkedtek, és a süvítõ szélben imbolyogva elindultak..
|
|
|
Prakith
Jul 22, 2011 17:28:31 GMT 1
Post by sithlord on Jul 22, 2011 17:28:31 GMT 1
Darth Wenthar, a Sithek újdonsült Lovagja, módfelett elégedett volt önmagával. Minden a tervei szerint alakul. A Mester feltámadt és szemmelláthatólag megbízik újdonsült tanítványában. A bolond! Wentharnak teljesen más tervei voltak az öreg kriptaszökevénnyel. Waranous csak bábú volt Wenthar játszmájában, legyen bármíly hatalmas Nagyúr egyébként. Waranous ugyanis pontosan az az őskövület, a régi Sithek közül, akik ostoba erőfitogtatásukkal és hatalmaskodásukkal, akarják elérni a céljukat. Darth Wenthar azonban más volt. Ő azokhoz a Nagyurakhoz érezte magát hasonlónak, akik az árnyékban meghúzódva, aljas és könyörtelen tervezgetésekkel hajtják igába a galaxist. Mert wenthar igazi álma és egyetlen szerelme, a hatalom volt. A Sötét és szinte már érzékien gonosz Hatalom! Igaz, feltámasztották ezt a rémet, de csak egy időre. Amint megszerzi ettől a féregtől az összes tudást, amelynek birtokában van, végez vele. Wenthar mindig is óhajtotta és vágyta a hatalmat. Palpatine Császár, talán látta ezt a Sötét vágyakozást benne, de mire kitaníthatta volna, hogy új tanítványa legyen az oldalán, végleg eltűnt. Nem maradt más választása, máshonnan kell a Sithek ősi tudását megszereznie.
Az egész ostoba Mozgalmat ezért alapította meg. Sötét nagyúr, aki milliókat gyilkol meg merő ostobaságában? Ugyan már! Waranoustól csak a tudás kellett, se több se kevesebb. A Mozgalom pedig azt a célt fogja szolgálni, hogy egyre nagyobb befolyást szerezzen magának a galaxisban. Ez az ostoba vénember, nem is sejti, Wenthar magasztos terveit. Persze most nagyon óvatosnak kell lennie. Veszélyes ingoványos talajra tévedt, ahol minden egyes lépését alaposan meg kell fontolnia. Mert Waranous veszélyes. Ő még magában hordozza a réges rég holt Sithek vad szenvedélyét, de egyben hibájukat is. Ez lesz a veszte. Amit ha eljön az idő, ki fogok használni, gondolta magában sötéten a volt Végrehajtó.
Mert amint végez ezzel a bolonddal, elkezdi azt a munkát, amivel még az „igazi” Mestere bízta meg. A Galaktikus Birodalom újjászervezését! Addig a napig azonban, rengeteg tanulás és munka vár rá, hogy elsajátítsa a Sötét Művészetet.
Először végez a Jedivel, és ezzel kiérdemli Waranous bizalmát, aztán a többi már csak az Erőn, és rajta múlik. Darth Wenthar, förge léptekkel haladt a kietlen, sziklás tájon, hogy megkeresse azt a vakmerő, de egyben ostoba Jedit, aki a bolygóra merészelte tenni a lábát.
|
|
|
Prakith
Jul 24, 2011 11:21:42 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 24, 2011 11:21:42 GMT 1
- Krayt Kettő jelentkezik, itt vagyunk a hajóroncs mellett, semmi mozgás.. -reccsent Kyp komjában Sorek érdes hangja több száz kilométerről. A Jedi Lovag leállította a robogó motorjait és hat kommandósból álló kíséretével együtt besorolt egy kiszögellés alá, ami védelmet nyújtott a vihar ellen, de még nem árnyékolta be a vételt. - Vettem, Krayt Egy nyugtázza. Gyűjtsenek össze bármit, ami alapján megállapítható, hogy mi történt a hajóval.. - Ezt anélkül is megmondom - Sorek elnyomott egy röhögést. - Lezuhant és összetört.. Krayt Kettő vége. - azzal kikapcsolta a komot.
Kyp tartózkodott attól, hogy a többi kommandós füle hallatára további megjegyzéseket tegyen a Mandalori-ról alkotott véleményéről. Figyelmét ismét az Erőre fókuszálta. A sötét energiák itt még sűrűbbek voltak, de nem érzékelt egyetlen élőlényt sem a közelben.. a távolban felsejlettek a barlangok és a Repulse felszíni egységeinek roncsai.. összetört lépegetők, sziklák közé ékelődött, összezúzódott siklók.. viszont holttesteket nem látott Kyp, ami zavarta. - Kettéoszlunk - fordult a szakaszparancsnokhoz. - Maga három emberrel ellenőrzi a roncsokat, közelítsenek balról, a sziklásabb területről, hogy takarásban legyenek.. Maguk ketten - mutatott két robosztus kommandósra - elkísérnek addig a szikláig ott fent jobbra, és onnan fedeznek. Egyedül kell tovább mennem a barlangok felé..
- Biztos, hogy ez jó ötlet, Jedi Lovag? - a sisakos férfi hangja ideges és egyszerre hálás, amiért nem kell tovább követnie majd a Jedit ki tudja, hová..
- Higgye el, akárki, vagy akármi is van ott, énrám kíváncsi, nem magukra.. ezzel az erővel akár túl is élhetik az akciót, nemde? Nincs sehol se előírva, hogy az ilyen sötét helyekről csak a fénykardos főhősnek kell kisétálnia a végén .. - Kyp nem tette hozzá, hogy remélhetőleg ez nem a vörös fénykardos főhöst jelenti.
- Szóval Ön szerint ... olyanok vannak itt, mint Vader, vagy Lord Caedus?? - feszengett idegesen az egyik kommandós.
- Ezt kell kiderítenem.. - biccentett Kyp. - Mehetünk?
- Mehetünk, Uram... -a katona először használta ezt a megszólítást. - És köszönjük, hogy nem néz minket feláldozható játékbábuknak, Uram..
|
|
|
Post by sithlord on Aug 2, 2011 15:00:01 GMT 1
Wenthar megpillantotta a kis csoportot amint megpróbálják kifürkészni, hogy vajh hol található Wentharék búvóhelye. Darth Wenthar résnyire szűkűlt szemekkel figyelte ellenfeleit. Szívét elöntötte a gyűlölet hideg de mégis oly kellemes érzése. Fénykardját aktiválta és kilépett a sziklák mögül, pontosan szemben megállva az ellenséggel. A Nagyúr, ügyesen hárította a lézerlövedékeket amit a Jedi kisérői adtak le rá. Kinyujtotta a karját majd ujjával az egyik katonára mutatott. Amaz a torkát markolászva emelkedett fel a levegőbe, majd hátborzongató reccsenés hallatszott, kitört a nyaka. A társa, megvetette a lábát majd megcélozta a Sithet. Wenthar sziklákat hajigált az ellenfelei irányába. Egy termetes, majd száz kilós sziklatömb eltalálta a másik katonát is. A mandalore harcos pedig mintha csak felszívódott volna, eltűnt.
Kyp Durron elkeseredve látta, hogy alig pár másodperc alatt, a kísérői meghaltak. A mandalore harcos valószínűleg visszavonulót fújt, vagy más tervei vannak. Talán, amikor a Jedi mester meghal, akkor lép közbe és öli meg a Sithet. A jedi aktiválta lilásan izzó fénykardját és elindult az ősi ellenség, a Sith Nagyúr felé. Amaz, gúnyosan a földre sercintett. Hangjából csak úgy sütött a megvetés és a dicsőséges hatalom érzete, ahogy Kyp felé intézte a szavait. -Most már csak ketten vagyunk, Jedi! -azzal Kyp felé hajította a fénykardját.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 2, 2011 20:33:18 GMT 1
Ennyit arról, hogy nem játékbábuk... nyelt egyet Kyp, miközben a két kísérõje összerogyott körülötte, és figyelmét a lesbõl támadó sötét lovag ellen fordította.. az utolsó pillanatban, mielõtt elõugrott volna rejtekhelyérõl, már érezte a közeledését, ahogyan hirtelen megjelent az Erõben, vérszomjat, dühöt és vadságot sugározva, de már csak arra maradt ideje, hogy saját fénykardját védõ pozícióba helyezze, és megfelelõ állást vegyen fel, a két katonát már nem tudta figyelmeztetni.. kellemetlen..
Kyp egy pillanat alatt megnézte magának az ellenfelét.. nagydarab, robosztus, a fajtájához illõ sötét köpönyeget és fejdíszt visel, mintha csak egy holografikus történelemkönyvbõl lépett volna elõ... középkorúnál idõsebbnek tûnt. Érdekes... viszont egyedül van..
Több elmélkedésre nem volt ideje, mert a támadó villogó fénykarddal rárontott.. Kyp csak tõbõl mozgatta a kardját, apró csapásokkal igyekezett kihasználni a támadó mozgási energiáját, hogy félreüsse a pengét.. a düh és a Sötét oldal, ami a férfiból áradt, ott körözött szomjasan a saját elméje körül is.. fogadj be, hagyd, hogy elnyeljelek, hagyd, hogy feltöltselek Erõvel, és egyetlen csapással lesújthass erre a nevetséges pojácára.. de Kyp nem engedett neki. Tudta jól, mi van a másik oldalon. Jár ott, elégszer.
- Krayt Kettõ, Krayt kettõ vétel... - kiáltotta két suhintás és egy hátralépés között a komjába, hogy idõben figyelmeztethesse a többieket, mégiscsak van valami ezen a bolygón... a sötét lovag azonban gonoszul röhögve felemelte a kezét, és villámok csapkodtak belõle.. Kyp fénykardját maga elé tartva hárította a Sötét Oldal klasszikus támadását, de néhány villám energiaívet képzett a kard és a mûködõ kom között, ami felforrósodott és Kyp arcára szikrákat szórva felrobbant... a Jedi egy hátraszaltóval messzebbre került ellenfelétõl, miközben Luke Mesternek valószínûleg kevésbé tetszõ káromkodások közepette igyekezett lekaparni az arcáról az odasült kom maradványait és megégett bõrét.. ebbõl gyönyörû heg lesz..
- Elszaladsz elõlem, Jedi? Gyere csak... gyere! Ehehehe... - röhögött az alak, és ismét támadásba lendült.
Kyp hagyta, hogy az Erõ vezesse kezeit. Továbbra is rövid, pontos mozdulatokkal hárította a támadó mozdulatait, de érezte, hogy ezt a végtelenségig nem lehet folytatni.. mi több, ha végez ezzel az alakkal, akkor sosem tud meg többet arról, mi is van ez a bolygó.. márpedig neki ez volt a feladata, nem pedig az, hogy magányos vörös fénykardos alakokat vagdosson valami poros sziklán..
- Jól harcolsz, Sötét Jedi - sziszegte Kyp a támadója arcába két gyors mozdulat között.. - De nem eléggé! Biztosan csak tanítvány vagy még... ki a mestered??
|
|
|
Post by sithlord on Aug 9, 2011 9:53:30 GMT 1
Wenthar meglepődött a Jedi kérdésén. Egy pillanatig habozott ugyan, de aztán végül, leengedte a fegyverét. -Igazad van Jedi! Nem vagyok mester! -Wenthar arcán sötét düh ábrázolódott ki, ahogy a Jedire pillantott. -De egyszer az leszek! -jelentette ki határozottan. -Mond csak? Ki a te mestered? -Kyp kérdései váratlanok és meglepőek voltak. -Tán csatlakozni szeretnél hozzánk jedi féreg? -Wenthar ajkai késpengevékonyságúra szűkűltek össze.-Azt hiszed hogy a Mesterem szóba áll veled féreg? -Kyp sejtette, a harc hamarosan folytatódik. Arra azonban végképp nem számított, ami ezután következett be. Darth Wenthar eltette a fegyverét és a kezét nyújtotta a meglepett jedinek. -Gyere velem féreg! Bemutatlak a Mesteremnek, és ne hidd hogy nem tud végezni veled, ha valami aljasságban töröd azt az ostoba Jedi fejed! -Kyp meglepődve követte a Sith Nagyurat, és reménykedett benne, nem hibázott nagyon, amikor a kérdéseivel bombázta a Sithtet. Nagyon reménykedett benne, hogy nem ez lesz az utolsó nap az életében.
|
|
|
Prakith
Aug 11, 2011 19:00:32 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 11, 2011 19:00:32 GMT 1
Kyp szótlanul követte Wenthart a barlangokba, miközben az Erõre hagyatkozott, és megpróbálta magán minél jobban elzárni az egyre közeledõ sötét energiák elõl.. elrejtõzni és felvértezni magát az élõ Erõ pajzsaival, hogy utána magabiztosan nézhessen szembe azzal.. akárki is várt rá az út végén. Akárki öreg volt, szinte vén, és rettenetesen Sötét.. Kypnek ismerõs volt, mintha csak Exar Kun hajdani szelleméhez közeledett volna ismét. Most már teljesen bizonyos volt benne, hogy nem Wenthar az energia forrása, hanem valahol mélyebben a barlangokban lakozik az a Mester, akirõl minél többet meg kell tudnia.. bizonyos volt benne, hogy ilyen mélységben már alaposan le van árnyékolva a rádió, tehát akkor sem tudna a többieknek üzenni, ha meg lenne még a komja..
Odakint egy magányos mandalori kommandós figyelte távcsövén keresztül, ahogy a Jedi Lovag és az a semmibõl elõbukkant kámzsás figura, akivel az elõtt kicsit piruetteztek, köröztek egymás elõtt a fénykardjaikkal, majd hirtelen leengedték a fegyverüket és eltûntek a sziklák között. - Utána menjünk? - pillantott sisakján keresztül Sorekre az egyik szövetségi kommandós.
Sorek szívta a fogát. Utálta a barlangokat. De hát a munka az munka.. - Maguk nem. Csak én. Menjenek vissza a siklóhoz, adják le az összegyûjtött darabokat a roncsból és kérjenek egy másik hajót. Majd én utána járok ennek, hogy kivel szórakozik itt Jedi barátunk...
A szövetségi kommandós egy pillanatig kétkedõen nézett a fejvadászra, de nem akart vele vitatkozni.
- Rendben. De legalább maga maradjon adásban.. - Hogyne.. - recsegte Sorek és óvatos léptekkel, a páncélhoz képest meglepõen fürgén mozogva leszökkent a szirtrõl, hogy biztonságos távolságból követhesse Kypet és újdonsült "barátját". - Mindent nekem kell csinálni...- mormolta maga elé, miközben kezei felett a páncél karvédõibõl kivágódott egy-egy vibropenge..
|
|