|
Prakith
Aug 19, 2011 18:42:43 GMT 1
Post by sithlord on Aug 19, 2011 18:42:43 GMT 1
Darth Waranous, amikor meglátta a magántermébe belépő Wenthart, a Jedi társaságában, igen elcsodálkozott. Nem gondolta volna, hogy ez a féreg még él. Wenthar féltérdre ereszkedett Waranous trónusa előtt. -Miért hoztad ide ezt a... Jedit tanítvány? -a Sith hangjából csak úgy sütött a rosszindulat és a gyűlölet Kyp irányába. -Úgy gondoltam hasznos lehet nekünk Mesterem! -Waranous gúnyosan elmosolyodott. -Szóval úgy gondoltad! Mond csak Wenthar Nagyúr, ki a Mester én vagy te? - Wenthar nem pillantott a Mesterére. Sejtette, hogy amaz talán azon gondolkodik hogy megöli arcátlan tettéért. -Természetesen egyedül te vagy a mester, Nagyúr! - Kyp közben feszengve ácsorgott a terem bejáratánál. Nem jött beljebb. Az ősrégi faragások, amelyek a falakat díszitették, talán egyidősek voltak a Jedik Rendjével. Kyp látott már efféle faragásokat, még Exar Kun Masassi Templomaiban. A Jedit rosszullét környékezte a szinte tapinthatóan fojtogató, Sötét Oldal jelenlététől. Aztán a tekintete Waranous trónusa felé irányult. A Sith Lord, éjfekete köpenyt viselt, arany mintázatokkal díszitve, Sith rúnák voltak, ezt Kyp rögtön felismerte. A trónus obszidián kőböl volt kifaragva, rajta ugyanolyan ősi csatajeleneteket bemutató faragványok voltak, mint a terem falain. A trónus lépcsőit koponyák és ki tudja milyen gonsoz teremtmények csontjai díszitették. A Lord arcát elrejtette a csuklya amit viselt. -Lépj beljebb Jedaai! Légy üdvözölve szerény hajlékomban! -a Lord nagyvonalú gesztussal Kyp Durron felé intett, hogy jöjjön közelebb. -Mond el hát, mit akarsz tőlünk!
|
|
|
Prakith
Aug 22, 2011 16:58:22 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 22, 2011 16:58:22 GMT 1
Kyp-et abban a pillanatban, ahogyan egy lépéssel beljebb lépett, elkapta az Erő egyik látomása.. lehunyta a szemét egy pillanatra, és látta maga előtt a galaxist évekkel később.. látta a sötét energiát, ami megőrjíti a Jediket, egyiket a másik után, amíg annyira meg nem dől a bizalom ismét a Lovagok és a Szövetség népei között, hogy egymásnak feszülve újabb polgárháború törjön ki... látta Hamner Mestert holtan, Sebatyne Mestert, ahogyan a Szenátus előtt kivont fénykarddal bejelenti a Jedik hatalomátvételét, Luke Mestert egy lilás-feketés, sötét, alaktalan felhő közepén a fiával, Bennel, elveszve és üldözve.. Hant, aki annak idején megmentette a Kesselről és feleségét Leiát egy szövetségi börtönben... őt magát pedig az egyik utolsó szabad lábon lévő, menekülő Jediket, ahogyan próbál elrejtőzni, próbál menekülni és harcolni a Sötétség ellen, ami sokkal mélyebb és ősibb, mint amivel a Jedik az Uralkodó óta találkoztak... és ami most itt állt előtte.. ugyanaz.. vajon tényleg ugyanaz?
Kyp nem tudta. Nem tudhatta, hogy ez a Sith Lord fogja-e elhozni a sötétséget a galaxisra, vagy valahol teljesen máshol rejlik a fenyegetés.. de látta a jövőt, és eltökélte, hogy ő annak a jövőnek nem lesz része.. Kyp Durron, aki azóta, hogy a Vong háború idején a Hapan szektorban vívott harcok során felfedezni vélte önmagát és elvetette a további agresszív, harcos cselekedeteket; az eltelt húsz évben mindig a háttérben, a második vonalban töltve, minden alkalommal elutasítva, amikor valamelyik Jedi bajtársának segítséget ajánlott, most újra az első lesz, aki kivont fénykarddal felveszi a harcot a Sötétség ellen.
Kyp gyorsan felmérte a helyzetet... a Lordon és Wentharon kívül vagy egy tucat vörös és kék köpönyegekbe öltözött kultista tartózkodott a barlangban..
- Mondd hát, Jedi, miért jöttél ide? - a Lord szája széles mosolyra húzódott, ahogyan megérezte a Kypben felgyülemlő Erőt.
- Azért, hogy még azelőtt véget vessek a gonoszságodnak, mielőtt elkezdődne! - válaszolt Kyp egészen halkan és nyugodtan, nem engedve a Sötét Oldal szorításának. Biztos volt benne, hogy düh nélkül is beteljesítheti a küldetését és megszabadíthatja a galaxist ettől az alaktól... ahogyan kivont fénykarddal lassan megindult a Lord felé, amaz elnevette magát, és kezeiből villámok lövelltek ki. Kyp maga elé tartotta a kardot, miközben szeme sarkából látta, hogy a kultisták és Wenthar megindulnak feléje... hagyta, hogy a Sötét Energia egyre inkább felsűrűsödjön a kard előtt, egyfajta gömbvillámot alkotva...
- Megvédlek a Jeditől, Mesterem!! - rikoltotta Wenthar, és vörös fénykardját feje fölé emelve Kypre vetette magát, aki abban a pillanatban arrébb lépett és oldalra fordította a fénykardot, hogy a felgyülemlett energiák minden irányban a kultistákba és a vadul rohamozó Wentharba csapódjanak. A Végrehajtó fájdalmasan felkiáltott, ahogyan az elektromosság átjárta a testét, és összecsuklott, csakúgy mint a kultisták.
- Nos - fordult vissza Kyp a Lord felé - Felkészültél, hogy visszaküldjelek a sötétségbe, ahonnan jöttél?
|
|
|
Prakith
Aug 22, 2011 19:20:35 GMT 1
Post by sithlord on Aug 22, 2011 19:20:35 GMT 1
-Ostoba bolond! - Waranous kezeiből hirtelen vérvörös fénycsóvák lövelltek ki, és beborították a Jedi testét. Kyp nem tudott védekezni ez ellen az irdatlan energiakitörés ellen. Aztán megérezte hogy ami vele fog történni, az rosszab lesz a halálnál is. A Lord eszelős és kéjes vigyorral az arcán, nézte amint a Jedi őrjöngve üvölteni kezd a fájdalomtól. Kyp életenergiái, egyenesen a Lord testébe vándoroltak. Kyp előtt lepergett az élete, miközben üvöltött a borzalmas kíntól. Aztán... Megadta magát. Nincs halál, élet van, mondta el magának, mintegy utolsó ima gyanánt. A Jedi bőre összefonnyadt és pillanatok alatt évtizedeket öregedett. A belsejéből mintha kitépték volna a szerveit. Végül, a folyamat végén csupán egy összeaszott burok maradt belőle, amelyben még mindig pislákolt az élet. Kyp búcsút vett minden szerettétől, és remélte, a halála majd értelmet nyer akkor amikor egy másik, hatalmasabb Jedi végez ezzel a rettenettel. Kyp Durron átadta magát az Erőnek, és eltávozott oda, ahol az egykoron élt Rendtársai is voltak. Az Erő honába...
Amikor a Jedi összeaszott teste a padlóra hullott, Waranous elégedetten lépett oda a holttesthez. Közben kultisták léptek be a terembe. -Takarítsátok el ezt! -Kyp holtestére célzott. Tanítványa, Wenthar az előbb bebizonyította a hűségét. Az életét akarta odaadni Mesteréért, vagy a tudásért? Az egykori Végrehajtó szörnyű állapotban leledzett. Az iszonyatos energiakisülés telibe kapta. A két karja tőböl leszakadt, a bal lábából pedig csak csonk maradt. Jobb lába térdnél a semmiben végződött. Wentharból egy eleven fájdalom maradt csupán. Egy torzó. Teste iszonyatosan összeégett. Ajkai szavakat próbálta formázni, de nem ment neki. A Lord odalépett tanítványához és letérdelt mellé. Kezeit az összeégett homlokra rakta és ősi sith imát kezdett el mormolni. Ujjai végén lilás fény jelent meg, és a Végrehajtó szellemét a testben tartotta. Visszahozta a halálból. Hogy egy átkozott és siralmas életre kárhoztassa. A Lord felált és gyors parancsokat osztogatott. -Vigyétek Lord Wenthart a műtóbe! Igyekezzetek! -négy kultista máris egy gravohordágyat hozott, és óvatosan ráemelte a torzót. Wenthart elvitték, mestere a hordágy mellett lépdelt. Ott akart lenni tanítványa újjászületésénél...
Órákkal később, miután a droidok elvégezték Wentharon az életmentő műtéteket, elkészült Waranous nagy műve. Az egykori Végrehajtó immár nem volt embernek nevezhető. Végtagjait mechanikus robotkarok és lábak helyettesítették. A megmaradt belső szerveket egy fémpáncél rejtette, az életfentartó rendszerekkel együtt. Csontjait hideg fémmel ötvözték össze, halálos elegyként. Az arcát pedig egy éjfekete páncélsisak rejtette el. Wenthar kísértetiesen emlékeztetett valakire. Egy másik Lordra a Sithek Rendjéből. Amikor a droidok aktiválták a létfentartó, exoskeleton rendszert, Wenthar lélegzése ördögien ismerős volt. Egyenletes szuszogás, ki és be. -Hogy érzed magad tanítványom? -Waranous elégedetten szemlélte a művét. -Jól Mesterem! -a fémes hangzás, a személytelen ,érzelemmentes droid hang, mindez ismerős lehetett volna egyes jediknek. Főleg a Luke nevű féregnek. Wenthar azzá vált, aki egykoron rettegésbe borította a galaxist. Azzá, akinek nevét rettegték milliárdok. És aki végül elbukott a Sithek útján. Wenthar kísértetiesen emlékeztetett Lord Darth Vaderre...
|
|
|
Prakith
Aug 26, 2011 14:47:05 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 26, 2011 14:47:05 GMT 1
Sorek a barlang szájánál egyik kiugró kisebb szikla mögül figyelte, ahogyan Kyp teste elenyészik a terem átellenben lévõ végében ülõ alak kezeibõl érkezõ villámok között.. nem sokkal ezután további alakok és droidok érkeztek a terembe, hogy összeszedjék a "járulékos veszteségként" szanaszét heverõ alacsonyabb rangúnak tûnõ galeri-tagokat. Sorek elgondolkodva hümmögött a helyszínre érkezõ meglepõen modernnek tûnõ medikai felszerelés láttán... akármennyire is szedett-vedett társaságnak tûnt ez a banda, mégiscsak kicsináltak egy Jedit, és mégiscsak voltak modern eszközeik is... a Mandalori harcos lassan visszahúzódott a sötétségbe, és majdnem beleütközött a mögötte toporgó két kommandósba.
- Valamit tennünk kell.. - hebegte az egyik, miközben idegesen, egyúttal sikertelenül bökdöste a rádióját. - Még mindig nem tudom elérni a kompot..
Sorek elmosolyodott a sisakja alatt. Persze, hogy nem, gondolta, amikor zavarom az adásotokat amióta bejöttünk ide a Jedi után.
- A legjobb lesz, ha visszamegyünk - recsegte végül, de az alacsonyabb kommandós, egy rohamsisakos Duro idegesen megrázta magát.
- Csak úgy visszavonuljunk? De hiszen végeztek a Jedivel... - Azért látszott rajta, hogy ezzel õ sem azt akarja javasolni, hogy csatakiáltással rohanják le a csuklyás társaságot.
Sorek felsóhajtott a sisakja alatt, és ökölbe szorította a kezét. A bal csuklóján lévõ fémreteszbõl két mérgezett tû fúródott a kommandósok nyakába a sisak és a páncél sebezhetõ eresztéke között, akik egy hang nélkül estek össze. Sorek bólintott. Nem akart szemtanúkat, saját magán kívül természetesen... hangtalanul kihátrált a járatokból és visszaindult a komphoz. Ha úgy vesszük, gondolta, a feladatot elvégeztem. Senkit nem fog érdekelni, hogy pontosan hogyan halt meg a Jedi.. ha pedig mégis, akkor még mindig eldöntheti, hogy kinek és milyen áron adja tovább az információt arról, hogy a Prakith barlangjaiban jedigyilkos szektások laknak...
|
|
|
Prakith
Sept 4, 2011 20:06:08 GMT 1
Post by sithlord on Sept 4, 2011 20:06:08 GMT 1
Waranous, miután kilépett a műtőböl, két kultistának intett. -Készítsétek elő Lord Wenthar hajóját indulásra! -amazok meghajoltak majd elsiettek a dolgukra. Waranous a tróntermébe sietett. Magára hagyta wenthar Nagyurat, hogy legyen egy kis ideje megbarátkozni az új külsejével.
Szándékosan járt el úgy, hogy tanítványa hasonlítson az egykor rettegett Vaderre. Bár a sisak és a páncélzat inkább a több ezer éves Sith tradiciót tükrözte, Waranous nagyon jól tudta hogy ez csak jelentéktelen apróság. Mert a félelem a lényeg, amit Wenthar külseje kivált. Nem volt még olyan régen Darth Sidious és Vader rémuralma, hogy a galaxis lakói ne emlékezzenek a két legendás Nagyúrra. A birodalmiak tisztelettel, a lázadók és a nevetséges Új Köztársaság pedig félelemmel vegyes gyűlölettel.
Waranousnak ugyanis nagyon tetszett a Birodalom sötét korszaka. Tetszett neki Darth Sidious egész lénye, művei és eljárásai. Tetszett neki az a Rend és Birodalom, amit ez a Sötét Zseni létrehozott. Szándékosan akart rájuk hasonlítani a tanítványával. A galaxis lakóinak olyan Sötét Ikonok kellenek, akikre rettegéssel emlékeznek. Ahogy áttanulmányozta a Wenthar holodiscjein lévő több ezer éves galaktikus történelmet, egyvalamire rájött. A Vong Invázió után, a régi Sithek, egész kinézetükkel és eljárásukkal már nem tűntek olyan félelmetesnek.
Palpatine és Vader viszont azok. Félelmetesek, és rettegést keltenek még közel hatvan évvel a haláluk után is. Waranous pedig azt akarta hogy féljenek tőle, hogy engedelmeskedjenek neki...
Wenthar elég hamar megszokta a páncélbörtönt, ahol hátralévő életét le kell élnie. Eleinte ormótlannak tűntek a mozdulatai, de aztán az Erő segítségével határozottabbá és magabiztossá váltak a léptei. Tudta jól hogy mi volt a Mester szándéka az átalakításával. Hát persze hogy tudta! Minden porcikája fájt, de a fájdalom erő, a harag erény és a halál az valójában maga az Élet. Sith vagyok gondolta magában, a fájdalom az életem! Nincs Élet, Halál van! Egykoron Vader gyenge volt, de ő erősebb lesz. Sokkal erősebb! Mert őt nem kötötte semmi az Erő gyenge oldalához mint Vadert. Neki nincs fia és bűntudata. Neki csak a Hatalom kell...
Darth Wenthar elől mindenki kitért amikor meglátták. A félelmetes fekete alak, túlságosan emlékeztetett Valakire. A gépi szuszogás monoton egyenletessége, az éjfekete páncél, az arcot elrejtő éjfekete páncélsisak, mindez jeges rettegést keltett a kultisták szívében. Vader...ő tért volna vissza? A kultisták gondolatai eléggé zavartak voltak, ezt Wenthar is érezte. Végül megérkezett a trónterem bejáratához majd belépett. Odalépdelt a trónhoz majd letérdelt Mestere előtt. -Mi a parancsa Mesterem! -Waranous kegyesen intett hogy felállhat. -Elmégy a kapcsolatodhoz, ahhoz a Tiercehez és felméred mit tud nekünk nyújtani. Ha valóban annyi kincset őriznek azon a Polneyye nevű sárfészken, akkor kellenek nekem azok a... kincsek! -Wenthar bólintott de azért pár kétség még nyomasztotta a szívét. -Ahogy óhajtod Mester, de mi van ha Tierce hazudik? -Waranous szemei résnyire szűkűltek. -Ha a Szent Holokronok egyikét használta, akkor nem hazudhat! Az Ereklye azonnal végzett volna vele, ha a szándékai hamisak lennének! -Ezzel Wenthar sem tudott vitába szállni. -Igazad van Mesterem! Holnap máris... -Waranous közbevágott. -Még ma tanítványom! A hajód már készen áll! Nem tétovázhatunk, érzem az Erőben, hogy hamarosan a halott Jedi társai idejönnek! Nincs időnk, menj Wenthar Nagyúr és tedd a dolgod! -Waranous intett, ezzel jelezve Wentharnak hogy távozzon. A Sith Lovag meghajolt. -Óhajod szerint lesz, Mesterem! -Wenthar kiviharzott a trónterem sötét magányából, és a hangárba ment, ahol már várta a saját egyszemélyes hajója.
Hamarosan a Prakith légterét elhagyta a méltóságteljes, ősi Sith technológiával épült hajó. Hajtóművei nem voltak, hanem egy energia vitorla bomlott ki szép lassan az űr bársonyos feketeségében. A vitorla a napszeleket és az űr energiáit fogta be, így irányítva a hajót, és volt még egy előnye. Egyetlen érzékelő sem mutathatta ki a jelenlétét. Wenthar úton volt egy új szövetséges felé.
|
|
|
Prakith
Sept 7, 2011 14:55:33 GMT 1
Post by sithlord on Sept 7, 2011 14:55:33 GMT 1
Miután tanítványa távozott, Waranous elmélkedni kezdett a történteken. Egyelőre úgy néz ki, minden a tervei szerint alakul. A tanítványa hamar túllépett azokon a súlyos sérüléseken, amelyeket elszenvedett. Ezt nagyon is megfelelőnek találta. Wenthar talán alkalmas arra hogy a tanítványa legyen. Darth Waranous, a Sith jelenlegi Sötét Nagyura, sok mindent átgondolt.
A trónusa előtt a levegőben, egy kicsiny piramis lebegett, Darth Bane holokronja.A páratlan értékű ereklye, egy hatalmas Nagyúr minden megszerzett tudását tartalmazta. Az ereklyét egykorWenthar szerezte, ki tudja mi módon. Talán az egykori Uralkodó halála után menekítette ki, amikor a Jedik végeztek Palpatine utolsó klónjával és a Végrehajtók mozgalmával. Ez a Darth Bane pedig, akinek a holokronját tanulmányozta, alighanem a Sithek egyik legbölcsebb és minden bizonnyal leghatalmasabb Nagyura volt. Persze Waranous nagyon jól ismerte. Hogyne ismerte volna!
Darth Bane volt az az arcátlan de mégis érdemes tolvaj, aki egykoron behatolt a szentélyébe és pihenő porhüvelyének kezei közül kiszakította a holokronját. Waranous nem haragudott rá ezért az arcátlanságért. Ha valaki, akkor Bane méltó volt arra, hogy a tudását megszerezze. Persze szegény Bane Nagyúr arról semmit se tudott, hogy nem az igazi Andeddu holokronját szerezte meg, hanem bölcsebb és erősebb tanítványának, Waranousnak a tudását. Waranous szinte mindenben ugyanúgy gondolkodott ahogy ez a legendás Bane Nagyúr. Tulajdon mesterét, Darth Andeddut, beképzeltnek, gőgösnek, és a Sith rend jövőjére nézve veszélyesnek találta. Ezért is végzett vele. Ezért ölte meg, és ezért vette fel az alakját a Sith mágiájának segítségével, megtévesztve a híveit, amikor azt hitték hogy Mesterük tért vissza az utolsó vesztes csatájából a Prakithra...
A Prakith kultistái valójában őt, Waranoust, a Sith Rend igazi örökösét őrizték évezredeken keresztül, nem pedig az ostoba, felfuvalkodott mesterét, Andeddut, aki sosem érhetett fel hozzá. Persze nem fogja ezt a titkot megosztani senkivel. Még tulajdon tanítványa, Wenthar sem sejtette az igazságot, és ez jól is volt így. Az Andeddu személye körül szerveződő kultusz hívei csupán egy névváltozást észleltek az egészből. Waranous Nagyúr titokban jót mulatott az ostoba Jediken, akik szorgalmasan eltüntettek mindent Andedduról és az igazságról. Szinte évezredekkel előbb az ő kezére játszottak, hogy segítség megvalósulni a terveit... évezredekkel később. Darth Andeddu, Waranous egykori mestere immáron végleg a feledés homályába került, oda ahova való volt. Immár csak Waranous létezett az akkori korszakból. És az egészben az volt a röhej, hogy a Jedik szorgalmas munkájának köszönhetően, most már álcáznia sem kellett magát, mint egykoron,amikor mestere megmaradt híveihez hazatért a Prakithra, mert Andeddu külsejére már senki sem emlékezett. A kultisták fanatikusan szolgálták Urukat, Darth Waranoust..
Ez a Bane nevezetű Sith, elvette a holokronját és tudtán kívül éppen ezzel szolgálta Darth Waranous érdekeit. Bane ugyanis átvette Waranous tudását, véleményét a Sithek jövőjéről. Mert természetesen az Andeddunak tulajdonított holokront, ő maga Waranous készítette el. Azelőtt hogy évezredekig tartó álmába merült volna el.
Waranous pedig pontosan azt vallotta amit Bane. A Sith Rendje nem szólhat belháborúkról, hanem a Sötétségről, az Ármánykodásról és a rejtőzködésről. Másképpen pusztulásra van ítélve. Waranous nagyon elégedett volt, hogy kicsit ő is részese volt a Sith Rend reformjának. A Kettő Szabályának kidolgozásában, amely szerint csak két Sith létezhet. Egy Mester akié a hatalom és egy tanítvány aki sóvárogja a hatalmat. Darth Bane tökéletes munkát végzett, és előkészítette az utat a Sithek igazi Nagyurának eljöveteléhez.
Mert Waranous volt az a Nagyúr, a Múlt és a Jövő Ura, akinek eljövetelét várták a Sötét Oldal prófétái. A Bölcs Hardides például. Ő, Darth Waranous az, aki egyesíti önmagában a múlt idők Sithjeinek harcias tudását, a jövő Sithjeinek alattomos megfontoltságával, ravaszságával és hatalmával. Ahogy a Próféta írja: „ Eljön Ő, a Múlt és a Jövő Ura, aki a Pusztulás lesz. Ő az, aki egyesíti a régi korok és a jövő Sithjeinek tudását. Eljövetelével megkezdődik a Sötétség Korszaka, amikor soha nem látott pusztulást fog elszenvedni a galaxis.”
Waranous lesz az, aki beteljesíti a Bölcs Hardides próféciáját. Immár elérkezett a Múlt és a Jövő Urának korszaka.
Darth Waranous ajkait, sötét kárörvendő nevetés hagyta el. A gonosz kacaj, sötét ómenként visszhangzott a fekete falakon.
Elérkezett végre az Ő ideje. A Sith'ari ideje....
|
|
|
Prakith
Sept 11, 2011 18:12:26 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 11, 2011 18:12:26 GMT 1
Sorek korábbi magabiztossága részben elpárolgott az utóbbi húsz percben. Miután visszatért a kommandó megmaradt tagjaival a rendszer szélén keringõ cirkálóra, gyorsan lerázta magáról az érdeklõdõ tiszteket és az egyik zárt kommunikációs terembe visszavonulva kapcsolatot teremtett Klánjának vezérével. - Vong hullák darabolását fogod koordinálni a hátralévõ életedben a családoddal együtt az anyabolygón, ha még egy ilyen baromságot csinálsz, Nei'dar! Most nekem kell tartanom a hátad az inkompetenciád miatt! - Rev Sanagar dühös arckifejezését Sorek a sárga-arany csíkokkal díszített sisak mögött is kitûnõen el tudta képzelni. Keze ökölbe szorult, de le kellett nyelnie a családját ért inzultusokat. - Tisztelettel, A'tar , a feladatot elvégeztem... a Jedi Kyp Durron halott. Nem kell a Birodalmiak orrára kötnünk, hogy valójában nem én voltam... a titkos bázison bekövetkezett robbanás tökéletes fedõtörténet, a halott kommandósok ezt megerõsítik... a kapitány meg nem olyan kemény legény, hogy ne hagyjon elmenni akármikor! A flottás fiúk gondolom nem tudnak a Fel tábornokkal való megállapodásól, de nekik nem is kell.. - Idióta! - csapott a kommunikátorra Sorek - Simán megvárhattuk volna, amíg a Szövetség határain kívül mászkál valahol ez a Durron, nem kellett volna lecsapnod rá elõtte a szövetségiek orra elõtt, még akkor is, ha..
- Nem te mondtad mindig, a'tar, hogy ragadjuk meg az elsõ lehetõséget??
Sanagar egy pillanatig elhallgatott. Nei'dar Sorek a klánjának egyik alacsonyabb rangú leágazásából származott, közelharcban nem tüntette ki magát, inkább mesterlövészként és robbantási szakértõként volt a Mandalore szolgálatára.. de nem, hiteltelennek hangzott, hogy egyszerûen csak pár száz méterrõl hátba lõtte a sziklák között mászkáló, nyomokat keresõ Jedit...
- Sorek .. - Sanagar hangja most egész nyugodt volt. - Te nem csak a szövetségi fiúk elõl hallgatod el az igazat... te nekem is hazudsz. Hazudsz az A'tar-odnak, a védelmezõ nagybátyádnak, Sorek...
A másik Mandalore nagyot nyelt és lehajtotta a fejét.
- Nem te ölted meg a Jedit, Sorek. - folytatta Sanagar folytott hangon. - De ugye azt sem akarod bemesélni nekem, hogy tényleg baleset érte, akár csak az elõzõ pár száz katonát azon a nyavalyás bolygón..
- Úgysem hinnéd el, A'tar - sziszegte idegesen a fiatalabb Mandalore - Az az alak egyszerûen kiszívta belõle... az energiát.. aztán eltûnt.. a másik meg a többi csatlós pedig összeégett.. értelmetlen volt az egész!!
- Milyen alak - szorult ökölbe Rev Sanagar páncélkesztyûs keze ismét. - Felvetted legalább, te szerencsétlen??
Sorek a sisakja alá nyúlt és elõvett egy apró chipet. - Persze, csak még nem volt idõm átkonvertálni, hogy továbbítható lehessen...
Sanagar hangja sürgetõ volt. - Azonnal lépj le onnét, Sorek, és hozd el nekem azt a chipet. A Kefhrir I találkozási ponton várlak.
- Úgy lesz, nem okozok még egyszer csalódást, A'tar!
Ahogyan Sorek a hangár felé indult, majdnem belerohant a hajó másodtisztjébe. - Pont magát keresem, fejvadász. - cövekelt le elõtte a vállas devaron. - A kapitány hívatja, helyzet van..
- Helyzet?- Sorek keze a sugárvetõje felé indult. - Mégis.. milyen helyzet?
- Egy szakasz Jedi StealthX lépett ki a hipertérbõl pár perce.. felénk tartanak.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 6, 2011 21:40:34 GMT 1
Jöörgen kapitány, a Maladith cirkáló khommita parancsnoka még egyszer végignézett a Daala elnök személyi flottájába tartozó, a Prakith rendszer szélén változatlan türelemmel keringõ Interdictor hangárjában gépeiket feltöltõ és a bolygóra vezetõ útra készülõ Jedi Lovagokon. Jöörgen emlékezett rá, milyen érdeklõdés övezte hazájában Dorsk 81-et és 82.-et, az erõérzékeny másolatokat, akik csatlakoztak ezekhez a nagy hatalmú varázslókhoz, majd rövidesen ott is hagyták a fogukat és genetikai mintájukat a Birodalom és a Yuuzhan Vong elleni harcban, megakadályozva népüket abban, hogy tapasztalataikat beépíthessék utód másolatuk profiljába.. ez pedig a Khomm népe szemében az egyik legnagyobb bûn volt.
Így azután Jöörgen örült neki, hogy a Jedik csak addig érkeztek a hajóra, hogy rádiókapcsolatba lépjenek társaikkal, és kikérdezzék a legénység néhány tagját volt mesterük, Kyp Durron távozásának körülményeirõl, beleértve a felszíni kommandó túlélõit. Jöörgen ezt nem is vitatta el tõlük, hiszen a legtöbb Jedivel ellentétben Kyp Mestert tisztességet és bátor Jedinek tartotta, aki nem zárkózott el a Galaktikus Szövetségtõl, nem vonult vissza a templomukba a galaxis szélén. Azonban Sorek fejvadászt, a Jedit a bolygóra elkísérõ Mandaloret már nem érték el.. szabad mozgását maximálisan kihasználva abban a pillanatban szállt fel Firespray-osztályú hajójával, hogy a Jedi StealthX-ek, az X-szárnyúak modern, álcázóval felszerelt vadászgépei leszálltak a hangárban.
Luke Skywalker, a Jedik legnagyobb mestere és vezére Jöörgen elé lépett, oldalán egy tizenhat-éves forma, szõke, a Jedire megszólalásig hasonlítú ifjúval. Jöörgen egy pillanatig elgondolkozott azon, hogy vajon a Skywalkerek is gyakorolják-e a klónozás megbízható reprodukciós formáját de utána eszébe ötlött, hogy Ben Skywalker, a Mester fia áll mellette.
- Kapitány, javaslom, állítsa még kijjebb esõ pályára a hajóját. - A jedi mester arca gondterhelt volt - Furcsa híreket kaptunk egy másik, közeli rendszerbõl, és a Sötét oldalt érzem ezen a bolygón is.. óvatosan kell eljárnunk, hogy felderítsük ezt a titkot, és nem szeretnék további.. járulékos veszteségeket. - Maguk az Erõnek tartoznak hûséggel, én pedig a Szövetség parancsának .- Rázt a fejét Jöörgen. - Ami pedig úgy szól, hogy itt vagyok, és fülelek. Ne felejtse el, Jedi Mester, az elsõ veszteség a mi hajónk volt. Akkor nem jöttek.. ennyien.
- Megértem .. - a jedi egy pillanatig komoran nézett maga elé. - Nos, az Erõ legyen magukkal, kapitány. Mintha elfelejtett volna valamit, a fiú felé fordult, de annak arcán dacos árnyék suhant át.
- Felejtsd el. - pillantott az apjára. - Nem maradok itt, és nem megyek vissza értesíteni a többieket. Veletek tartok.
Percekkel késõbb a Jedi vadászosztag gépei kisuhantak a cirkáló hangárjából és a bolygó felõ vették az irányt. Három Mester, néhány tanonc, és két fiatalabb lovag, Ben Skywalkernél nem sokkal idõsebbek alkották az alakulatot. - Hármassz csoportokra osszlunk - sziszegte a komba Saba Sabatyne. - Egyszerreee közelítjük meg a barlangot, ahol a kommandószok állítássza sszerint Kyp Durron Messzter a Szötétszég áldozata lett...
- Legyetek óvatosak. - tette hozzá Luke, miközben tekintete a bolygó növekvõ sziluettjére tapadt. - Nem tudjuk, mivel állunk szemben...
- Van itt valami.. ismerõs, apa.. - Ben hangja alig hallhatóan csengett a komban. - Nem csak sötét, nem olyan a kisugárzása, mint Ja.. Caedusnak volt. Valami, vagy valaki, aki közel állt hozzám is..
- Légy éber, Ben. - kopogtatta meg a komját Luke. - Hamarosan eldõl, mivel állunk szemben..
A StealthX-ek aktivált álcázó mellett suhantak be a Prakith légkörébe, hogy három csoportra szétszóródva leszálláshoz készülõdjenek. A Jedik Új Rendje ismét felkészült rá, hogy szembeszálljon a galaxist fenyegetõ sötétséggel..
|
|
|
Post by sithlord on Oct 6, 2011 22:21:20 GMT 1
Waranous megérezte őket, mind az apát mind a fiút. Utasította az Erő segítségével a kultistákat, hogy ne avatkozzanak be. Engedjék szabadon a Jediket hogy behatoljanak a barlangba. Ez csakis rá tartozott egyedül. A Sith megküzd a Jedivel, mint ősidők óta számtalanszor.
Mert Waranous tudta jól, a képzett Jedik könnyedén végeznek a kultistákkal. De egy feltámadt Sith Lorddal már nehezebb dolguk lesz. Elmerült az Erőben és átadta magát a Sötét Örvénynek. Érezte hogy itt sorsdöntő küzdelem fog elkezdődni....
Odafent...
A Prakith légkörébe ereszkedő hajók talán figyelmetlenség, vagy más miatt nem vették észre a közeledő Hajót. A Dracoont. A hajó végre elérkezett ahhoz a sárfészekhez, ahol az új Mestere rejtőzködött. A biomechanikus hajtóművek kikapcsoltak és a hatalmas hajóbolygókörüli pályára állt. Az ősi Sith mágián alapuló álcázó mező miatt, nem vette észre senki sem. Talán a Jedik érzékelhettek egyfajta sötét kisugárzást, egy valamit. A Dracoon akár egy lomha sárkány, a Mesterére várt. Tapogatózott és figyelt...
Közben a Jedik gépei sikeresen leszáltak a felszínre. Luke és Ben gépe egymástól nem messzire landolt, míg a többieké valamivel távolabb. Mialatt Luke igyekezett követni a Sötét Erő forrását, összeakadt a fiával. A Jedi tudta, ez nem lehet véletlen, az Erő nem ismeri ezt a fogalmat. Ben megörült az apjának. -Úgy látszik az Erő is azt akarja hogy együtt menjünk apám! -Luke bólintott. Örült a fiának, mégis valamiért összeszorult a szíve. Vajon miért pont ők ketten találkoztak össze a leghamarabb? -A többiek? -Ben sejtette, apja arra kíváncsi miért pont ővele akadt össze először. -Valamivel távolabb landoltak, a bolygón! Én megéreztem hogy ide kell jönnöm! -Lukeot ez nem nyugtatta meg. Rossz előérzete volt.
Skywalker és fia egyenesen arrafelé tartott ahol a sötétség legnagyobb kisugárzását érezték. Azon igencsak elcsodálkoztak hogy nem ütköznek ellenállásba. Ben valamiért igen nyugtalan volt. Fiatal és tapasztalatlan létére, eléggé jól tűrte a Sötétség vibrálását maga körül. Luke szeretettel nézte a fiát, aki mindinkább emlékeztetett egykori mentorára, Obi vanra. -Szedd össze a gondolataidat ifjú padawan! Koncentrálj! -Ben összeszedte magát, de azért keserű szájíze támadt. -Rossz előérzetem van apa! -Nyugalom Ben! Ne engedd át magad a Sötét Oldalnak! A félelem haragot szül, a harag gyűlöletet... -Igen apám, ismerem a tanítást de mégis! -olyan hirtelen érkeztek meg a Barlang bejáratához hogy szinte fel se tűnt nekik. -Azt hiszem megérkeztünk fiam! És eljött az ideje az első igazi próbádnak! Szembenézel a Sötétséggel! -Ben bólintott.
Közben a többi Jedi is felfedezte az ellenállás hiányát és egyenesen a Barlang felé tartottak mindannyian.
Egyenesen az ösztönük diktálta irányba mentek, és fel tűnt nekik hogy a barlang mintha teljesen kihalt lett volna. Vajon miért nem állít meg bennünket senki sem? Luke most már elkezdett aggódni. Nem tetszett neki az egész helyzet. A fia osztotta a véleményét. Végül megtalálták a céljukat. Waranous tróntermét. Apa és fiú együtt léptek be a bejáraton. -Üdvözölek ifjú Skywalker! Már vártalak! -Lukeot a hideg rázta ki amikor rájött, hogy a Lord nem hozzá, hanem a fiú felé intézi a szavait. Ez túl ismerős nekem, gondolta magában. Egykoron egy másik Sith Lord ugyanezekkel a szavakkal üdvözölte, őt magát is. Régen volt... A Lord megérezhetett valamit a fián. -Nos ifjú Skywalker, fáradjatok beljebb az apáddal! -a csuklya mélyén rejtőzködő arc, aszott és ráncos volt. Túlságosan is emlékeztette Lukeot valakire. A Sith Lord szinte már barátságos gesztussal invitálta be őket, majd nehézkesen feltápászkodott a trónszékéből. -Sok megbeszélni valónk van, ifjú Jedi! -Luke és Ben igyekeztek átgondolni, hogy mi legyen a következő lépésük. -A barátaitok hamarosan ideérnek! Addig is beszélgessünk! -a Lord ajkain gúnyos mosoly jelent meg.
|
|
|
Prakith
Oct 13, 2011 19:09:45 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 13, 2011 19:09:45 GMT 1
Luke összefonta a karjait tunikája előtt, és határozott tekintettel figyelte a Sith Lordot. Igen, lehetett benne érezni azt az ősi, ellenállhatatlan erőt, amivel Luke eddig csak - néhány kivételtől, mint például Exan Kun szellemétől eltekintve - a holokronok történeteiben találkozott. Luke bátorítóan kinyúlt Ben felé az Erőben, és megnyugodva tapasztalta, hogy Ben ugyanúgy fénylik és árad belőle a határozottság. Évek most először érezte annak a kapcsolatnak a halovány mását, ami kettejüket Marával összekötötte és a galaxis legerősebb Jedi házaspárjává tette. Érzékelte azt is, hogy Saba és a többi Jedi, akik a barlangtól távolabb szálltak le, biztos tempóban halad feléjük.
- Eljöttünk, mert egy társunk itt egyesült az Erővel, és valami azt súgja, nem baleset történt. - nézett szembe a Sötét nagyúrral Luke, de egyelőre nem nyúlt a fénykardjához. - Jediként esküdt kötelességünk megvédeni a galaxist a magafajtától...
- Mégsem támadtok rám azonnal, ifjú Skywalker - mosolyodott el a Lord, és tekintetéből nem lehetett pontosan megállapítani, hogy melyikhez intézi a szavait.
- De bármikor megtörténhet.. - villantott fel egy fenyegető mosolyt Ben, de Luke a fia vállára tette a kezét. Érezte a türelmetlenséget a fiúban, ami Marát is átjárta, hogy minél gyorsabban és minél hatékonyabban eltávolítsa a galaxisból ezt a fenyegetést.. de érezte benne a szemlélődő kíváncsiságot is, ami miatt ő maga sem támadt egyelőre a Lordra.
- Mik a szándékai, Lord? - fordult vissza Skywalker az alakhoz. - Bizonyosan jó oka van rá, hogy pont most adjon hírt a létezéséről.. a Yuuzhan Vong invázió óta nem találkoztunk magához hasonlókkal..
...
Eközben Saba Sebatyne és a többi Jedi tíz fős csoportja egy sziklás, hegyes szurdokban haladt a barlangtól nem messze. A Barabel nyelve kilógott, ahogyan ragadozó módjára sziszegő hangokkal és érzékeny szaglásával is kereste a lehetséges fenyegetést, nem csak az Erőben. Mégis a dathomiri Kirana Ti volt az, aki először megérezte a fenyegető sötétséget.. - Várjatok...
Egy pillanat alatt történt; a sziklák mögül előbukkanó két kultista harsány üvöltéssel és villogó bíborvörös fénykardokkal támadt rájuk, de Kirana Ti ostorszerűen meghosszabbítható fénykardja az egyik nyaka köré csavarodott, míg a másik megdöbbenten tántorodott hátra, ahogyan Saba levegőben repülő pengéje átszelte a nyakát. - Halál a Jedikre... ! Éljen a Mester... eheheheh....! - több tucat kultista vetette elő magát a sziklák közül. A jedik félkörbe rendeződtek. - Kesszdődjék a vadásszat.. - sziszegte Saba a többiek felé. - De nem kell segítenünk Skywalker Mesternek? - kérdezte az egyik padawan, aki először állt szemben igazi ellenséggel. -Legyetek bátrak... - jegyezte meg Kirana Ti. - Az Erő velünk van.. adjunk nekik!
|
|
|
Prakith
Oct 16, 2011 14:15:38 GMT 1
Post by sithlord on Oct 16, 2011 14:15:38 GMT 1
Waranous felmérte az erőviszonyokat. Tudta nagyon jól, hogy a két Jedi együtt, igencsak kellemetlen ellenféllé válhat. Ketten súlyos sebeket is okozhatnak neki, sőt, akár meg is ölhetik. A Lord egy darabig még az időt akarta húzni. -A célom nem más, mint amit a Sithek mindig is akartak! -miközben Luke felé intézte a szavait, egyre a fiú tekintetét kereste. Érezte benne a türelmetlenséget. Jó, nagyon jó! Folytatta: -Rendet és békét hozni a galaxisba, és eltörölni az Erő gyenge oldalának követőit! -Luke nem lett dühös, inkább csak fáradt, a szavak miatt. Ó mennyiszer hallotta már ezeket az unos-untalanig ismételt szavakat. -A galaxis nem kér a magadfajták elnyomásából! -Luke hangja határozott mégis nyugodt maradt. -A galaxisnak pontosan rám van szüksége! És engem nem lehet csak úgy legyőzni! Két Jedi nem fog csak úgy megállítani! -Luke elmosolyodott. Hiába, a Sithek nem változnak. Ugyanaz a gyengeségük évszázadok alatt is. -Az elbizakodottsága lesz a gyengéje! -mintha egy távoli életében egyszer, már kimondta volna ezeket a szavakat. -Neked pedig az, hogy bízol a kis barátaidban! Ők azonban nem fognak tudni segíteni rajtatok! -a Lord hirtelen aktiválta a kettős fénypengével ellátott, éjvörös színű fénykardját és a Jedikre támadt. Ez a hirtelen roham azonban nem zökkentette ki, apát és fiát a nyugalmából. Hamar aktiválták ők maguk is a fegyverüket. -Ha ezt akarod Lord, akkor legyen! Eltöröljük a magadfajtákat a galaxisból! A küzdelem elkezdődött.
A Prakith feletti orbitális pályán, egy hatalmas, több kilométeres sötét hajó, aktiválta a kereső rutinjait. A Sith'aarit kereste a szenzoraival. Hamar megtalálta és be is mérte a célpontját. Kítűnő álcázórendszereinek hála, nem vette észre senki, a ténykedéseit. A Dracoon, elérkezettnek látta az időt arra, hogy cselekedjen, új Mesterének érdekében...
Fénykardok villantak, és hánytak szikrákat ahogy találkoztak a pengék egymással. A két örök ellenség, a Jedi és a Sith, a Világosság és a Sötétség, évezredes harcát vívta. -Nem győzhettek Jedik! Túl gyengék vagytok! -A Lord, tébolyodottan küzdött, Ben hátulról míg Luke szemből hárította a csapásait, miközben köröztek körülötte, balett táncoshoz illő módon. Ben pengéje hirtelen megsebezte a Lord bal karját, mire a Sith őrjöngve hárította a fiú csapását. Luke bevitt egy ügyes riposztot, ezt is sikeresen kivédte. Végül tomboló haragjában, ujjait kékes villámok hagyták el, egyenesen Ben felé vágódva. Luke, miközben fia testét körülölelték a kék villámok, és a fájdalomtól szinte elalélva rogyott a földre, lenyűgözve rohamozta meg a Lordot, aki a szabad kezével pörgette maga körül a dupla pengéjű fénykardot. A Lord szándékosan úgy forgatta fegyverét hogy védje a testét Luke csapásaitól, miközben a fiút kínozta a villámokkal. Luke nem tudott a közelébe férkőzni, és félő volt hogy a fia meg fog hallni.
Ebben a válságos pillanatban, vörös sugárnyaláb törte át a barlang mennyezetét, és eltalálta a Lordot. A Sith Nagyúr, egyszerűen semmivé vált és elenyészett. Ben eszméletlenül hevert a padlón, miközben a megdöbbent Luke azon gondolkodott hogy mi is történt most valójában? A Lord meghalt volna?
A Dracoon hídján egy köpönyeges, csuklyás alak manifesztálódott. Darth Waranous, a Sith Nagyura, hirtelen azt sem tudta hol van. Undorítóan fantasztikus, biomechanikus fallal borított helyen találta magát. Egy hajó fedélzetén vagyok, gondolta magában. -ÜDVÖZLÉGY SITH'AARI! SZOLGÁLATODRA VAGYOK ALKOTVA! RENDELKEZZ VELEM! -a fémes hang, mintha az egész hajót átjárta volna. Waranous egy pillanatig gondolkodott csupán, hogy átlássa a helyzetet. Nem valaki hanem valami szólt hozzá. Szinte hihetetlen, de a hajó él! Hallott már ilyen törekvésekről annak idején. Sith mágusok próbáltak efféle élő hajókat létrehozni. Bámulatos! A Dracoon teljesen meg volt róla győződve, hogy ez az a Mester akit keres. Elméjük egyesült és összefonódott. Waranous éppoly természetese kommunikált a Dracoonnal, mint a hajó a Nagyúrral. Amikor felhozta, első dolga volt alaposan megvizsgálni a Lordot, testileg és szellemileg egyaránt. A DNS tökéletes volt, azonos a hajó rendszerében tároltakkal. Az elme pedig époly céltudatos és erős volt, akár a hajó építője. Az Erő átjárta ezt a Lordot, akárcsak az Alkotót. Most, a Dracoon az új Mestere parancsára várt. Waranous nem sokáig maradt szótlan. Kiadta első parancsát. -Semmisítsd meg az ellenségeimet odalennt! Bombázd le a Prakithot!
Turbolézer nyalábok csapódtak a Prakith felszínére a Lord parancsa után. A Dracoon örömmel engedelmeskedett régóta keresett és most megtalált gazdájának. A hajó ütegeit sorozatosan hagyták el a gyilkos nyalábok, felperzselve mindent a Prakithon.
Lukenak még felocsúdni sem volt ideje, amikor hatalmas dörejeket, robbanások zaját hallotta. A mennyezet megrepedezett, majd hatalmas sziklatömbök zuhantak alá, amikor a becsapódó turbolézer lövedékek megsemmisítették Waranous egykori tróntermét... Még épp időben létrehozott egy Erőbuborékot maga és az ájult fia körül...
Saba mester és társai hősiesen küzdöttek a kultisták ellen. Számosat leterítettek már, amikor hirtelen valami feketeség, elsötétítette a Prakith napját. Az egyik padawan hunyorogva pillantott fel. -Ez meg mi? -a padawan kérdésére az egyik becsapódó turbolézer nyaláb volt a kellemetlen felelet.
A Dracoon módszeresen lebombázta és felperzselte az egész Prakithot. Megsemmisítve műemlékeket és a Sith Egyház mozgalmának összes sötét titkát. Kultisták és Jedik egyesültek a halálban.
A híd kilátóképernyőjén, a magas, köpönyeges csuklyás alak, elégedetten szemlélte a pusztítás művét. -MI A TOVÁBBI TEENDŐM NAGYÚR? -Waranousnak meglehetősen furcsa érzés volt egy élő, beszélő hajóval társalogni, de kit érdekel? Amikor ekkora pusztító ereje van? -Irány a Vjun! Van ott egy kis dolgom! -Waranous ajkain gonosz mosoly jelent meg. Ezzel a hajóval a birtokomban a Sith Rend újjászületik!
A hatalmas hajó álcázta magát, majd belépett a hiperűrbe és elindult a Vjun felé. Maga mögött hagyva a Prakith füstölgő romjait...
|
|
|
Prakith
Oct 18, 2011 20:37:29 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 18, 2011 20:37:29 GMT 1
A fájdalom körülölelte Bent, aki igyekezett minél mélyebbre visszahúzódni az Erõben úgy, ahogyan annak idején, amikor még kicsi volt, a Vong háborúk után tinédzserkoráig természetes ösztönbõl tette, majd ahogyan késõbb Jacen, a sötét lorddá vált nagybátyja megtanította neki. Remélte, hogy ezzel megszûnik a teste körüli égetõ villámlás és vele együtt a fájdalom, de csak annyit ért el vele, hogy féligmeddig a testébõl kilépve szinte már kívülrõl figyelte, ahogyan újra és újra összerándul a Sith Lord villámainak szorításában... aztán egy vöröses villanás betöltött mindent, Bent pedig egy pillanatra úgy érezte, mintha a semmiben lebegne... - "Térj vissza az Erõbe... használd az Erõt a védelmedre.. urald az Erõt, és akkor megszûnik a fájdalom" - suttogta egészen közel hozzá egy ismerõs, határozott, megnyugtató hang. - "Élj a hatalmaddal, Skywalker gyermeke..." - folytatta a hang. "Erõsebb vagy ennél... urald a fájdalmat!" - "Hajó?" - Ben számára kezdett lassan ismerõs lenni az a rejtõzködõ, ismerõs, õsréginek tûnõ jelenlét, amivel akkor ismerkedett meg bõvebben, amikor Jacen számára elhozta a Sith ûrjármûvet arról a távoli, apró bolygóról, melyen már évezredek óta várhatott új gazdájára... Ben a többi jedihez hasonlóan azt hitte, elpusztult Jacennal és Lumiyával együtt... elmélkedésébõl azonban felriasztotta a tény, hogy a fájdalom és a sötét lebegés még mindig ott volt, és nem akart szûnni.. egyszerû lett volna, annyira egyszerû.. kinyúlni és akaratával meghajlítani a villámokat.. látni vélte maga mellett a Sith Lord sötét árnyékát, amint a nevén szólítja, kezeit a magasba emelve.. - "Sújts le rá, sújts le rá, hogy megvédd magadat.." - suttogta a Sith Hajó monoton, erõsködõ jelenléte. - "Már csak pillanatid vannak hátra.."
Ben lehunyta a szemét, ahogyan egy szemvillanásnyival is kevesebb idõ alatt átvette saját akarata helyét az az ösztönös, gépies engedelmesség, amelyet a Szövetségi Gárdában töltött kadétévei alatt beléneveltek.. mint amikor Jacen tanítványaként hajtotta végre a parancsokat.. ha kellett, ölt, hogy megvédje magát.. - "Igen.. tégy most is így!" - suttogta a Hajó hangja. - "Te is látod az ellenséget.. sújts le rá, mielõtt megöl..."
Ben végre képzeletben kinyúlt az Erõben, de ebben a pillanatban mintha egy meleg, puha falba ütközött volna, amirõl visszapattant, mintha csak egy vetett ágyba lódította volna magát.. a Hajó igézõ, sötét jelenléte pedig hátratántorodott, ahogyan ez a meleg, mégis egy fénykard élességével bíró akarat kiszorította Ben elmélyébõl. - "Takarodj azonnal a fiam mellõl... Ben.. Ben.." Ben figyelme az új jövevényre fókuszált, akinek kecses, mégis magabiztosságot árasztó alakja most ott lebegett az Erõben a sötét árny mellett, aki még mindig felemelt kézzel magasodott most már egészen a közelben. - "Veszély.. veszélyben vagyok..." - suttogta Ben - "Meg kell védenem magam.." - " Most már nincs veszély, Ben... Jediként meg kell tanulnod, hogy hagyatkozz mások segítségére, ha bajba kerülsz, és te is segíthess nekik, ha õk szorulnak rá.. ezt nekem is sokáig tartott megtanulni, fiam" - tette hozzá szomorúan a jelenés - "Hagyd, hogy apád segítsen Neked... és te is segíts neki.. egymásra vagytok utalva.. szeretlek titeket..."
Ahogyan a jelenés elenyészett, és Ben kinyitotta a szemeit, a mellette álló sötét, magasba emelt kezû alakban azonnal felfedezte az apját. Luke Skywalker homlokán izzadtság és vércseppek csorogtak felváltva, ahogyan igyekezett fenntartani az Erõbuborékot, miközben minden erejét megfeszítve darabonként távolította el róluk a rájuk hullot törmeléket és sziklákat. Mégis, arcán ott volt a megkönnyebbülés, ahogyan észrevette, hogy a fia ismét eszméleténél van.
- Ben.. jól vagy? A Sith Lord már nincs itt.. megszökött.. - Már jól.. - bólintott a fiú, és elmorzsolt egy könycseppet. - Megmentett.. hiányzunk neki.. - Kicsoda? - vonta fel a szemöldökét Luke. - Kinek? - Anyának... - suttogta Ben, és ismét álomba zuhant, bár ezúttal már nyugodt, pihentetõ, az Élõ Erõ által átjárt álomba.
Luke észlelte, ahogyan a törmelékhalmon kívülrõl, amelynek a közepén õ és a fia rekedtek, újabb határozott Erõ-lökések érkeznek, meggyorsítva a kövek eltávolítását... végül pedig az elsõ nyíláson át felvillant a Prakith napjának sugarai helyett... Saba Sebatyne kinyújtott nyelvû, pikkelyes arca, majd a jedi erõsen megfogyatkozott csapatának többi tagja is láthatóvá vált, ahogyan segítettek ledobálni a köveket Lukeról és fiáról.
- Már assszt hittük, még rosszabbul jártatok, SZkylwakker Messzter..- sziszegte Saba, miközben Benre pillantott. - Az ifjúú Jedi még szokkal könnyebben megússzta a vadásszatot, mint nem egy padawan kösszülünk..
- Egy barlangban vészeltük át a bombázást... - tette hozzá Kirana Ti. - Mi történt a Sith Lorddal?
- Eltûnt... -. Luke tekintete leginkább fáradt volt, ahogyan igyekezett Erõt gyûjteni és túltenni magát a tényen, hogy Mara már nem elõször a fiának jelent meg, és nem neki. De hiába, Bennel kapcsolatban akkor sem lehetett viccelni vele, amikor még életben volt... Lukenak kényszerítenie kellett magát, hogy továbblépjen gondolatban, és ne kerítse hatalmába a gyász és a fájdalom ismét. - Eltûnt, Saba, de azt hiszem, még hallunk róla. - Ez is úgy hitte, Skywalker Meszterr, Ez issz.. - sziszegte a Barabel. - A ssszövetségi hajó hívott minket... mentõegysszégeket küldenek.. Luke a fiára pillantott.
- Szükség is lesz rá, Saba. Ez még csak a kezdet.. az a valami, ami csapást mért erre a bolygóra és eltüntette ezt a Sith Lordot, még sokkal erõsebb volt... a Sötét oldal olyan erõi munkálkodnak a háttérben, amihez képest Lord Caedus és Lumiya csak lelkes amatõrök voltak..
A barabel bólintott. - Ez issz éreszte, Szkywalker Messzter.. - Essz úgy gondolja, erre mondták a régiek, hogy az Erõ újra egyensszúlyba került.. csak mosszt megint erõsebb a gonosz, a szötétszégg.. kssszh..
Luke a Prakith egére pillantott, amelyen a bombázás utóhatásaiként vöröses-lilás viharfelõk száguldoztak végig. - Az igazi munka csak most kezdõdik, Saba.. több jedire, több tudásra és nagyobb óvatosságra lesz szükségünk, hogy szembeszállhassunk vele..- azzal Luke aggódó pillantást vetett az eszméletlen, de nyugodtan fekvõ Benre. - Elsõsorban nagyobb óvatosságra..
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jul 7, 2015 10:37:29 GMT 1
Prakith? - csupán mostanra lett annyi ereje, hogy fél szemét az ég felé emelje. Borús felhők vánszorogtak át a láthatáron, némelyikből kurta villámok csaptak ki, amik nem is érték a földet. Az elektromos töltet szemmel láthatóan nem volt természetes... Ahogy a hely sem, ahol vagyok.
Egy maradék volt, egy nyom az Erőben, amit egy majdnem fél évtizeddel ezelőtti lény hagyott itt. Az idő is, ő maga is. De ahogy a felhők egyre sötétebbé, s ezzel együtt erősebbé váltak, úgy nyerte vissza ő is régi erejét ezen a szent helyen. Itt ugyanis, ahol valami ősinek a hatalma szőtte át az Erő szövetét, bárki túlélhette, akárki, aki kapaszkodóként markolja meg a sötétséget, és felhúzza magát a halál torkából. Ez a hely... korrupttá tett mindenkit, aki megközelítette. Még akkor is, ha nem volt olyan átitatott, mint mondjuk a Korriban, vagy a Dromund Kaas. Itt soha, senki sem fedezhette fel a veszélyt. Kivéve persze, ha eljött – ám akkor megrontotta őt a sötét oldal.
Ő azonban már nem úgy gondolt rá, mint betegségre, mint tumorra, amit ki kell irtani. Ott, abban a pillanatban, amikor megcsapta a halál szaga, ott és akkor, Waranous villámai által körbefonva jutott el hozzá a felismerés. A döntés lehetősége, hogy hű maradjon-e önmagához, vagy inkább... döntsön úgy, hogy még hasznos lehessen a galaxis számára.
Ez nem valami megszállottság volt, mint Exar Kun életre kelt szelleme idején. Most ő maga döntötte el a saját sorsát. Talán a halál volt az, ami ennyire mélyre süllyesztette őt. De esze ágában sem volt megváltozni. Öt év alatt kiteljesedett a valódi énje, az új, a régi halott. Éppen ezért kell eltávolítania a bőrét, levedlenie, hogy szemmel látható módon vesse le a régi Jedi mester palástját.
- Venedict nagyúr, erre kérem – intett neki az egyik kultista, amikor belépett a medikai részlegbe. Venedict levetette a csuklyáját, amikor a számára előkészített szentélyhez ért. Feje csupasz, iszonyú ráncokkal körbeszőtt, deformált hamurengetegnek hatott. Ahol a köpeny érintette, lehámlott, annyira, hogy már-már elporladásnak látszott. A fél arca úgy festett, mint valami neurofibróma, a bal szeme a bőrrel együtt az orráig volt lefolyva, ezért csak a másikat használhatta.
Amikor Venedict ledobta magáról a köpenyét, a körülötte álló szolgák megremegtek. Teste ugyanilyen öreg volt, már-már annyira vén, cseppfolyós és égett, hogy azon csodálákoztak, hogyan lakhat benne még az élet.
Az összeaszott, meglepően vékony, rövid végtagú, alacsony, összement figura fellépett az oltárra, és megvárta, amíg a kultisták rituálisan körbeállják őt. Ezek nem tudták, nem érthették, hogy miféle hatalom lakozik ezen a helyen. Darth Andeddu több ezer évig lélegzett itt, mint az ébredésre váló halál. Lenyomata, s vele összes kortársának elrabolt hatalma itt feküdt elrejtve, szimatolható volt a levegőben. Venedict ennek a hatalomnak köszönhette a túlélést.
Széttárta a karjait, és merített belőle. Nem sokkal később a kis test megremegett, és a körülötte álló kultisták szeme felakadt, amikor hirtelen úgy érezték, mintha láthatatlan kampóskötelek ragadták volna meg őket. A szemük kiguvadt, szájukból vörös lé kezdett szivárogni. Végül elindult az orruk vére, és apró repedések jelentek meg minden porcikájukon.
Ekkor Venedict leejtette a karjait, és a kultistákból fehér energia száguldott egyenesen az ő összeaszott testébe. Szempillantás alatt eltűnt a fehér felhőben, ami a szolgáinak vonagló testéből száguldott felé. Időközben jól hallhatóan életre keltek a szomszédos terem gépezetei.
Amikor a kultisták holtan rogytak a padlóra, és évezredeket vénült testük a kövezeten puffant, Venedict testén egy függőleges, fekete valami nyomult végig, fentről lefelé, mint valami szoros cső. Aztán a férfi, aki a szörnyetegből lett, elengedte magát, és némi utóremegés után a földre ereszkedett, régi emberi méreteivel, magasságával és testi képességeivel.
Néhány szolga sietett a helyiségbe, hogy felsegítsék, de elszámították magukat. Talán jobb lett volna várniuk egy kicsit – ugyanis amikor megérintették az urukat, mind hamuvá omlottak, összepiszkítva Venedict tökéletesen tiszta, fiatal testét.
A Nagyúr felemelkedett, és magára vett valami köpenyt, aztán átment a szomszédos terembe. Néhányan egy pillanatra azt hitték, hogy egy Jedi mester tért vissza, de aztán észbe kaptak, és előhozták az imént legyártott öltözéket.
- Venedict Nagyúr – lépett hozzá a bázisparancsnok. – El nem mondhatom, mekkora öröm, hogy ismét a régi testedben láthatlak! Vagy mostmár szólíthatlak D...
- Kyp Durron meghalt, bolond – reccsent rá Venedict. – Az a név... semmit sem jelent nekem.
- De most, hogy újra a régi vagy, a Jedik tudni fogják – lépett hátra a tiszt. – Hőst faragnak belőled, nagyuram. Azt fogják hinni, hogy visszatértél – bár hiányzik a jellegzetes forradás az arcodról, ami elárulhatja, hogy ami itt történt, az nem teljesen természetes.
- Már miért ne lenne az? – húzta magára saját tervezésű páncélját Venedict. – Én vagyok Kyp Durron. Az igazi, nem pedig valamiféle klón. De a nevem már más... ahogy a céljaim is. Most én választottam a sorsomat, és nem befolyásol senki. De mindenkinek meg kell fizetnie, főleg a Jediknek... Exar Kun. Igen, talán volt valami abban, amit mondott, de... gyenge volt! Tudod, parancsnok, én sokkal inkább az olyan ősi Sith Lordokat követem, akiknek valódi hatalmuk volt! Tulak Hord, Marka Ragnos, Ajunta Pall, Darth Nox...
- És most Venedict? – egészítette ki a tiszt. – De Nagyúr, mi lesz, ha a Jedik felismernek téged? Márpedig nem rejtheted el az arcodat.
- Nem, barátom – mosolyodott el a valaha Durron mesterként ismert férfi. – Azért fogom viselni ezt a páncélt és ezt a sisakot, mert én már Venedict vagyok. El fogom rejteni az arcomat a Jedik elől. Venedict pedig szörnyű pusztulást hoz majd a galaxisra, milliók, milliárdok fognak szenvedni és elporladni miatta! Ez a maszk... ez ő. Ez én vagyok. Szorosan összekapcsolódik majd a nevemmel. Senki sem fogja tudni, ki van alatta. Senki sem tudja majd, ki ez a mészáros, aki a maszk alatt van. Vajon melyik elvetemült Sith Nagyúr? Vajon ismert? És amikor már eléggé fognak rettegni tőlem, megmutatom a galaxisnak, hogy ki vagyok. Megmutatom Kyp Durron Jedi mester arcát. Megmutatom, hogy megint a Jedik okolhatók minden tragédiáért...
- A közvéleményt ellenük fordítani...
- Igen, igen, ezt a szót kerestem. Közvélemény. Nekem nem elég, ha szimplán csak utálják őket. Azt akarom, hogy rosszabbak legyenek minden Sith-nél! Ha pedig a galaxis kiutálja őket, és a kezemre adja őket, mind elpusztulnak. Én hős leszek, megváltozom, és ezekben a bolond időkben nem fog nehézséget okozni, hogy megszerettessem velük magamat. Őrülten hangzik? Ez egy őrült kor. Megijednél, ha rájönnél, mennyire könnyű átértékelni az értelmes lények morálját, mennyire gyermekjáték megváltoztatni az ítéletüket! De ehhez biztos táptalaj kell, ami a káosz. Mondhatnám, hogy elég, ami most van, de nem. Tehát, parancsnok, az első dolgunk... hogy teremtsünk egy kis anarchiát.
Azzal a fejébe húzta a szürkés sisakot.
|
|
|
Prakith
Sept 29, 2015 12:18:21 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Sept 29, 2015 12:18:21 GMT 1
A Kuatról zsákmányolt Sienar szlúp meglehetősen kényelmesnek bizonyult. Kissé elnyújtott teste mellett két vezérsík csatlakozott, amelyeket bármikor behúzhatott a hajó oldalába. E szárnyak lapjai a hajdani TIE-vadászok stílusára emlékeztettek, azonban ez a hajó enyhe túlzással élve inkább volt kisebbfajta cirkáló, mint egyszemélyes vadászgép. Vagy esetleg egy túlméretezett vadászhoz is lehetett volna hasonlítani. Az új lopakodó a modelljének első prototípusa volt, és számos mai technika összemosásával működött. Az eltűnése mély nyomot hagy majd úgy a Kuat, mint a Sienar család berkeiben, főleg hogy a tervrajzok is mindenestől eltűntek, még a legtitkosabb biztonsági másolatok is, és ugye senki sem építhetett meg egy hajót emlékezetből.
Venedict a pilótafülke ablakaiból tanulmányozta a Prakith sziklás felszínét. Az embereit leküldte a hajdani bázisra, míg a parancsnokuk ott feküdt a lába előtt összezúzódott koponyával. Azt akarta, hogy felfedezzék őt, legalábbis egy bizonyos mértékig. A céljai között nem szerepelt, hogy a Jedik az eredeti nevét is megtudják, így meg kellett szabadulnia az egyetlen teremtéstől, akinek mindent elmondott. Akárki is jön majd a Prakithra kutatni, nem fog kiásni semmit, csak egy kósza nevet.. Venedict.. Ő pedig tudta, hogy jönni fognak. Előzetes meditációiban előre látta.
Modern vonalú, világosszürke sisakját, maszkját és páncélöltözetét immár sosem vetette le. Az arc, ami visszanézett rá, ha megszabadult az öltözetétől, Kyp Durron megrepedezett, néhai képmása volt. Ő pedig nem érzett semmi közösséget azzal az alakkal. Valaha erős volt, bátor, de botor és ostoba.. A halál leheletét a bőrén érezve egyszerűen csak feladta, minden képzését, tudását az ellenállás helyett a beletörődésbe fektette inkább, ott, abban a legutolsónak hitt pillanatban.. és amikor felébredt a kultisták medikai központjában, tudta, hogy ott és akkor az Erő megvédte őt a végső pusztulástól. Máskülönben pedig végleg elsüllyesztette őt, és átváltoztatta a sötét oldal homályába...
Kyp Durron hatalmasabbá vált, mint valaha, és tudta, hogy a gonoszok oldalára állt. De nem volt más választása, az Erő parancsolta neki, hogy így tegyen, az életéért cserébe. Őt nem hajtotta bosszú, egyáltalán nem. Mindössze csak annyi történt, hogy észrevette: a Sith Kód sokkal közelebb áll a valósághoz, mint a Jedik elszállt szuperhősös maszlagja. Egy Sith valójában nem volt más, mint a saját természetes érzéseit követő lény. Olyasvalaki, aki kihasználja azt, amije van, megismeri önmagát általa, és megfelelő intellektussal megáldva felvilágosult vezetővé képezheti magát, hogy a galaxis trónjára ülve, kegyetlen kézzel védje meg azt, és vegye elejét a különféle kicsinyes háborúknak és marakodásoknak... Venedict rájött, hogy mindeddig a Jedik és a Sithek mind téveszmében éltek a Sithek céljait illetően. Azt mondták, hogy mindkét oldal célja a hatalom, a Jediké burkoltan, a Sithek nyíltan vállalják ezt a vágyukat... Hogy a hatalom által aratnak győzelmet, ahogy a Kódexük mondja. De Venedict megfejtette a szavak valódi értelmét. A Jedik útja volt a hatalom, nem a Sitheké. A hatalom csupán egy eszköz kell legyen, nem pedig a végső cél. A végeredmény kimenetele nem a teljhatalom és a halhatatlanság... hanem a béke!
Egy felvilágosult zsarnok képes megvédeni egy galaxist, és ennek következménye nem más, mint a béke...
Venedict tudta, hogy meg kell mutatnia úgy a Jediknek, mint a Sitheknek, hogy valójában mind tévedtek. Meg kell mutatnia, mire gondoltak az ősök, amikor a Sith Kódot megfogalmazták, és be kell bizonyítania, hogy egy Sötét Nagyúr feladata nem a felelőtlen, kegyetlen uralkodás... hanem a béke elhozatala. Ő majd elvállalja ennek a galaxisnak a kormányzását...
A Prakith gömbje egyre távolabb került tőle. Venedict elhatározta, hogy ellátogat a Korribanra, ugyanis a Prakithon töltött évei alatt ráakadt valamire. Régen még Tulak Hordnak is volt saját Sith vadállata... ugyan neki miért ne lehetne?
Venedict hatalma rohamosan növekedett, és egyre inkább megsokszorozódott.
De a Korriban előtt még el kellett mennie a Bendőbe, hogy megnézze, maradt-e valami szuperfegyver a számára...
|
|
|
Prakith
Sept 30, 2015 10:39:50 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 30, 2015 10:39:50 GMT 1
Luke végignézett a félig beomlott teremben lévő kultistákon. Jó néhányukból csak hamu, vagy félig megégett csontfoszlányok maradtak. A többiek, amelyek még többé-kevésbé életben lévőnek tűntek, összevissza támolyogtak, miközben medikus droidok próbáltak stimulánsokat fecskendezni az ereikbe, de minduntalan lerázták őket magukról.
Luke megcsóválta a fejét. Érzett egy ismerős jelenlétet, egy lenyomatot, de nem tudta megmondani, hogy kiét, miét. Talán az ősi, ijesztő káoszlényét, akit a Dathomirról felszállva a látomásban láttak Leiával és Hannal? Talán Wentharét, aki erről a bolygóról kiindulva szabadult rá a galaxisra? Vagy talán az itt elesett barátjáét, Kyp Durronét? De nem, ahhoz túl sötét volt...
Akárhogy is, bármi volt is itt, már csak a lenyomata maradt. Luke megcsóválta a fejét. Olyan világosan látta, hogy ide kell jönnie, most mégis elbizonytalanodott. Ráadásul a Köztársaság azt a tervét sem engedte megvalósítani, hogy zavartalanul, katonai kíséret nélkül lépjen a bolygóra.
Hiába volt ugyanis a Prakith elátkozott bolygó, az EGB megalakulása óta a frontvonal szélére került, alig egy köpésnyire a Mélymag külső karéjától, ahol a Koornacht-halmaztól a Byss-ig a cosrai és polneyei különleges erők voltak az urak. A Köztársaság pedig nem hagyhatott ki egy ilyen ziccert, hogy újraaktiválja ezt a sokszor elhagyott bázist, még akkor sem, ha első óvatossági intézkedésként a rendszer szélén várakozó, platformok telepítésével foglalatoskodó hajók legénysége távol maradt, a jediket csak medikus és kommandós droidok kísérték le a bolygóra.
- Itt csak romok vannak, és halál, Skywalker mester. – lépett a férfi mellé útitársa, Tra’saa.
- Egyetértek. – biccentett Luke. – Pedig azt hittem, itt válaszokat kapunk Waranous múltjára. De a barlangok beomlottak, Andeddu nagyúr síremléke eltűnt, ezek pedig itt mind meghaltak, vagy megőrültek.
- A szent, ősi bolygón válaszokat kaphatunk. – jegyezte meg a neti. – Nincs messze innen, érzem.
- A Tythonra gondolsz. – biccentett Luke. – Tudom, én is érzem, de olyan, mintha valamiféle fátyol venné körül. Attól félek, nem lesz egyszerű a bejutás.
- Mester. – kacsázott oda egy fekete páncélos YVH – droid. A humanoid harci gépet eredetileg a Yuuzhan Vong elleni harcra fejlesztette ki Lando Calrissian vállalata több, mint húsz évvel ezelőtt, de modernizált változatai mai napig megtalálhatóak voltak a Köztársaság különleges erőinek állományában. – Bejövő hívása van a flottától.
- Tessék, hallgatlak, Wes. – szólt bele a komba Luke.
- Bejövő hívásod van Kyle Katarntól, Luke. – az olyan réges-régi bajtársak, mint Wes Janson, aki a Prakith feletti köztársasági különítmény parancsnoka volt, évtizedek óta keresztnevén szólították Skywalkert, és csak nem tudtak rászokni a „Nagymester” megnevezésre, mondjuk ezt Luke nem is bánta, hiszen a Lázadás hajnala óta együtt harcoltak Jansonnal. – Milyen a helyzet lent?
- Alapvetően biztonságos. – pillantott körbe Luke a halottakon és élőhalottakon. – De a helyetekben maradnék a droidoknál és automatizált felszíni egységeknél... itt mindenki megőrül.
- A számból vetted ki a szót, Luke. – recsegett Janson tábornok hangja a komban.
- Kérlek, kapcsold Kyle-t. – Luke azóta olvasta Katarn mester jelentését a Dathomiron történektről, és felettébb érdekesnek találta. Még az is átfutott az agyán, hogy a káoszlény azért emelte ki őket a bolygó légköréből, hogy így ne találkozhassanak az életre kelt ősi lényekkel... csak úgy tűnik, elfeledkezett arról, hogy rajta kívül van még egy jedi mester a Dathomiron...
- Nagyon elfoglalt vagy mostanában, Skywalker – jelent meg Kyle Katarn apró, kékesen villogó holoképe Luke tenyér-komjában.
- Olvastam a jelentést, Kyle. – biccentett régi bajtársának Skywalker. – Talán az lenne a legjobb, ha csatlakoznál hozzám a hírekkel.
- Egyetértek. – biccentett Katarn. – A Kwa-k nem hagyhatják el a bolygót, azonnal visszatérnének halott állapotukba.
- Fény derült esetleg valamire, ami segíthet nekünk eljutni a Tythonra?
- A Kwa-k megmutattak néhány dolgot. – biccentett Katarn holoképe. – De azt mondják, más ősi fajok, amelyek még jelenleg is a galaxisban élnek, több információkkal bírhatnak. Állítólag a Tythonon is van egy olyan berendezés, amit ők használtak a Dathomiron, de nem működik.
- A Gree-hez nem mehetünk vissza. – vakarta meg az állát Luke. – Tehát csak egy lehetőségünk maradt... a Killik Fészkek.
- A Fészkek eltűntek a ramakazi csata után, amikor a chissek rajtaütöttek a bázisaikon. – idézte fel Tesar Sabatyne lovag jelentését Kyle. – Nehéz lesz megtalálni őket.
- Pedig attól tartok, nincs más választásunk – csóválta a fejét Luke. – Oly közel van ide a Tython, mégis oly távol...
- Talán én segíthetek, Skywalker mester. – jegyezte meg Tra’saa, aki eddig csendben hallgatta a beszélgetést. – Talán elvihetlek Téged és Katarn mestert valakikhez, akik, ha szerencsénk van, mai napig megőrizték a Tythonra jutás titkát..
|
|