|
Post by nightmares on Jul 1, 2016 11:54:11 GMT 1
Rohn elmosolyodott, ami Izalról nem volt elmondható. Közelebb ment a lényhez. -Nem kell neked fizessek semmit. -mondta Rohn. -Nem kell nekem fizess semmit. -Mensz, és nem szólsz erről senkinek. -Megyek, és nem szólok erről senkinek. -ismételte a tof, azzal a két gamorraival visszament. -Úgy tűnik a gamorraiakra is hatott az elmetrükköd. -mosolyodott el Izal. -Egyetértek. Most gyere a kantinba.
A kantinban leültek egy asztalhoz. Melléjük ült egy gamorrai. Rohn észrevett rajta valamit, és odaszólt neki. -Héj, honnan van a nyakláncod? Miért van rajta a Castro címer? -és tényleg ott volt a gamorrai nyakláncán a Castro címer, ugyanaz, mint ami Rohn hajóján is volt, mert Carlos Castro-tól kapta ajándékba. -Miért mondanám el? -kérdezte a gamorrai. -Fizetek neked két liter bort. -Hát rendben.-röfögött egyet, majd elkezdte. -Astoriason fosztogattunk, és ott találtam. Volt egy nagy 100 kilóméteres kráter. Ott találtam. A gazdája a király volt, de ő a robbanáskor valószínűleg meghalt.
Rohn kifizette a két liter bor árát, és odasúgta Izalnak: -100 km nagy kráter? Ekkorát csak a Neutron robbanhatott. -Mi az a Neutron? -Carlos Castro tervei alapján épített szuper csillagromboló. Az első megsemmisült, és biztosan újat akartak építeni. Carlos mesélt róla.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 4, 2016 10:04:13 GMT 1
- Érdekes.. - mormogta magának Izal, miközben Rohn tovább folytatta a kérdezősködést. - Rabszolgákat is hoztatok magatokkal? - Hát persze. - röfögte a gamorrai. - Ezrével jönnek be, minden nap érkezik egy újabb hajó. A piacok hamarosan tele lesznek! - De akkor nem mennek le az árak? - ingatta a fejét Izal értetlenkedve. - Tudod, nagyobb kínálat, ugyanakkora kereslet... - He? - a gamorrai láthatóan nem sokat foglalkozott a közgazdaságtannal. - Mivan? Verekedni akarsz?
- Nem akar verekedni. Te sem. - intett fáradtan Rohn. - Mész és megiszod a két liter borodat. - Nem akarok verekedni... én sem.. - a gamorrai ezen láthatóan egy picit összezavarodott, de aztán vállat vont. - Megyek és megiszom a két liter boromat.
- Köszi. - kortyolt bele a kékes színű, lehetetlenül sós italba Izal, amit magának rendelt. - Elszoktam a tudatbefolyásolástól.. könnyű vele lebukni. - Itt mindenki főállásban tudatbefolyásolással foglalkozik, barátom. - intett körbe Rohn a kocsmában, a dülöngélő vendégekre nézve. - Figyelj csak... ezek az astoriai rabszolgák..
- Ajaj, látom, merre megy ez a történet... - vakarta meg a fejét Izal.- Carlos a barátod volt, és az emlékére ki akarod szabadítani őket? Nem lenne jobb, ha inkább rabszolgakereskedőnek adnánk ki magunkat a közelgő vásáron? Te mit gondolsz?
|
|
|
Post by nightmares on Jul 4, 2016 10:41:28 GMT 1
Rohn már megint elmosolyodott. -Carlos a barátom volt, de miután kilépett a rendből, eléggé gonosz alak lett. Erősebb, mint egy Sith. Ha a Castro birtok nem gyulladt volna ki, nem lenne túl sok Jedi a galaxisban. De amúgy ja, álljunk be rabszolgakereskedőnek.
Izal fel akart állni, de Rohn nem engedte. -Héj, én még nem is ittam. -azzal rendelt egy jó bort, amit az Astorias II bolygón készítenek. Pontosabban készítettek. Miután megitta az italát, azt mondta: -Hogyan állunk be rabszolgakereskedőnek?
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 5, 2016 8:28:10 GMT 1
- Van néhány régi kapcsolatom. - ürítette ki a poharát Izal, majd elvett egy sósperechez hasonló valamit az asztal közepén lévő tálkából, és azt kezdte rágcsálni. - Hmm, nem elég sós... szóval van néhány kapcsolatom. Mondjuk úgy, alvilági ismeretségek abból az időkből, amikor sokat dolgoztam együtt még jedi tanoncként a barabelekkel. Majd azt mondjuk, őket képviseljük. - De hát a barabelek nem is tartanak rabszolgákat. - csodálkozott Rohn. - Amióta a Yuuzhan Vong elpusztította a világukat a nagy háborúban, és szétszéledtek mindenfelé, azóta vannak köztük rabszolgakereskedők és fejvadászok is sajnos, ugyanúgy, mint bármely másik, a galaxisban elterjedt faj esetén. - magyarázta Izal.
- És azután? - kérdezte Rohn. - Ha kiadtuk magunkat kufároknak? - Megveszünk annyi astoriasi rabszolgát, amennyit csak tudunk, első körben. - folytatta Izal. - Így közelebb kerülhetünk a többi kereskedőhöz. Tőlük pedig kiszedhetjük, hogy mire készülnek a kalózok. És ha mindez megvan, akkor megszöktetjük a többi rabszolgát, és lelépünk... valami ilyesmire gondoltam. - ezt már inkább az Erőn keresztül üzente, semmint mondta Izal, nehogy a szomszéd asztaloknál ülők kihallgathassák.
- Nos, Carlos, mit gondolsz? - kérdezte Rohnt hangosan is, mielőtt feltűnik valakinek, hogy egy arcona és egy zabrak némán bámulnak egymásra az üres poharaik felett.
|
|
|
Post by nightmares on Jul 5, 2016 8:58:29 GMT 1
-Benne vagyok. -mondta Rohn, azzal egyszerre lenyelte az italát. Odament a pulthoz, majd elővett egy kulacsot, és teletöltette. -Ugye nem az jár a fejedben, hogy lerészegedsz? -kérdezte Izal. -Dehogyis. A Jedik tudnak olyant, hogy nem részegednek le semennyi italtól. -Én azt inkább nem próbálnám ki.
Az astoriasi rabszolgákat nézték. Voltak ott twi'lekek, zabrakok, emberek, muunok, és vörös humanoid lények. Egy twi'lek meglátta Rohnt. -Rohn Opress? Te vagy az? -kérdezte. Tele volt sérülésekkel és fiatal volt. Ő volt az Astorias I élőlény seregének tábornoka. -Clat tábornok? -kérdezte Rohn meglepetten. -Ti ismeritek egymást? -kérdezte Izal, aki ebből semmit nem értett. -Miért vagy itt Rohn? -Clat tábornok aggódva nézett rá. -Azért jöttünk, hogy kiszabadítsunk titeket. -mondták kórusban.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 6, 2016 16:33:03 GMT 1
- Halkabban! - húzta össze magát rögtön Clat. - Ha a hajcsárok meghallják, titeket elfognak, minket pedig addig korbácsolnak, amíg hús van a hátunkon! - Minden rendben lesz. - súgta oda Rohn a tábornoknak, majd Izal unszolására visszasétáltak az emelvényhez, ahol megkezdődött az aukció. Egy púpos twi'lek sorolta a rabszolgákat, hol egyesével, hol csoportosan kiáltották ki őket. Hutt klánmesterek ügynökei, peremvidéki nemes urak képviselői, és kényszersorozott "önkénteseket" kereső kalózbandák kufárai licitáltak az emelvény elé rángatott szerencsétlenekre.
- A nőket és a gyerekeket kellene megvennünk. - súgta oda az árverés közben Izalnak Rohn. - Nem, ők sokkal drágábbak. Rájuk nem csak a munkásokat és harcosokat keresők licitálnak, de a perverzek, kéjurak és a bordélyok tulajdonosai is. - magyarázta Izal. - Sokkal magasabb áron kelnek el sokszor, nekünk pedig nincs olyan sok kreditünk.
Végül nagyjából ötven rabszolgát tudtak vásárolni a náluk lévő valutából. Clat tábornokot és tisztjeit egy magas, arisztokratikus külsejű alak vette meg, aki ezüstös holdat hordott a homlokán, mint valamiféle pecsétet.
- Bérelek egy raktárat a kikötőben, ahol elszállásolhatjuk őket. Aztán elmondom nekik a tervet. - magyarázta Izal Rohnnak, majd az ezüst fejdíszt viselő alakra mutatott, akinek gank zsoldosai éppen elvezették a tábornokot és még néhány magas rangú tisztet az astoriasi humán légióból. - Te pedig szegődj a nyomába annak a csoportnak, és próbáld kideríteni, hogy ki vette me őket! Furcsa, hogy az összes jól képzett tisztet egy valaki vette meg...
|
|
|
Post by nightmares on Jul 6, 2016 17:15:44 GMT 1
Rohn úgy követte azt a csoportot, hogy senki ne vegye észre, hogy ott van. Valahogyan eléjük került, és az elé állt, aki vezette Clat tábornokot és az embereit. -Elnézést uram, a nevem Carlos. -Mit érdekel engem a neved? -kérdezte az előtte álló alak.
Carlos elmetrükköt vetett be, hogy kiszedjen belőle mindent. -Elárulod, hogy ki vette meg ezeket a rabszolgákat, és miért. -intett a lény feje előtt Rohn. -Hogy mi van? Még is miért árulnám el?
Rohn megijedt. Ki gondolta volna, hogy nem hat rá az elmetrükk? Szerencsére csak ők ketten, a rabszolgák és a zsoldosok voltak. Rohn megtehette volna, hogy hívja Izalt, de nem tette. El jött az ideje, hogy segítség nélkül kelljen megoldjon egy ügyet. Fénykardot nem használhatott, mert túl feltűnő lett volna. Eltervezte, hogy megpróbálja kibeszélni magát, és ha nem működik, az Erővel megfojtja a zsoldosokat, majd kivallatja azt az alakot. -Úgy értem, az rabszolgák eladójának kiment a fejéből, hogy kinek a számára is rendelték őket. Engem küldött, hogy érdeklődjem meg. -mondta végül Rohn.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 7, 2016 16:54:00 GMT 1
A csoport vezetője egy pillanatig értetlenül nézett Rohnra, aztán megrázta magát. - Ballurdo, a twi'lek, mindig is ostoba volt. Talán ha végre nem fémlemezeket rakosgatna a feje azon részeire, ahol megpörkölték sugárvetővel, hanem elmenne egy bacta-kezelésre, akkor nem felejtene el mindent, hehe... - Ja, hehe. - tette hozzá engedelmesen Carlos, azaz Rohn. - Szóval mit mondjak Ballurdonak, kinek küldje a számlát? - Vastincsnek. A tiszt urak mostantól a Báró személyes légiójában fognak szolgálni. - érintette meg szinte vallásos tisztelettel a homlokán lévő jelet a kufár. - És emlékeztesd a főnököd, te zabrak, hogy ha bármelyikük is rühes, vagy nemi beteg, vagy efféle, akkor kétszeresen kérjük vissza az árát! - Megmondom neki. - biccentett Rohn, mire a fémjelvényes alak továbbindította az őröket és a szolgákat. - Báró... Vastincs... - ismételgette magában a neveket Rohn.
...
Izal megvárta, amíg a barakkban lévő rabszolgák összeszedik magukat, és valamiféle sorba rendeződnek, várva új, arcona mesterük parancsát.
- Nem foglak bántani benneteket. - jelentette ki Izal. - Nem is tűnsz túl fenyegetőnek, idegen. - jegyezte meg egy szürkés szakállú, tagbaszakadt humán. - Hogy hívnak? - fordult feléje az arcona. - Drost. A tábornok vezénylő zászlósa voltam. - húzta ki magát az öreg. - Jók a megérzéseid, Drost. - biccentett Izal. - Jedi vagyok, azért jöttem, hogy minél többeteket kiszabadítsalak, és kikutassam a kalózok valódi motivációit... pontosabban eredetileg az utóbbi miatt, de hát ugye sosem lehet tudni, mibe szalad bele egy jedi...
- Je... jedi? - nyögte valaki a sor végén, félig elbújva két humán között.
Izal elgondolkozva arra fordult, sárgás szemei megvillantak, majd a sor végére sétált. Egy sérülésekkel, égésekkel borított, félszemű muun, akinek az arcán széles vágás futott végig, remegve nézett fel rá.. fel, és nem le, mert két és fél méteres magassága ellenére hajlottan, guggolva ült a sor végén.
- Je... jedi vagy? Bíznom kell a jedikben... azt mondták. - bámult rá üveges tekintettel a muun.
Izal ingatta a fejét. Emlékezett a muunra, kifejezetten olcsón árulták, és, bár az eredeti terve az volt, hogy csak humán férfiakat vásárol meg, mert tapasztalatai szerint jól tudtak együtt harcolni, mintha az Erő azt súgta volna neki, hogy ezt a muunt is vegye meg.
- Mi a neved? - kérdezte végül. - Ne félj, nem foglak bántani. - Sa... Savo.. Sall... Sallllvoo... nem emlékszem nem emlékszem. - ingatta a fejét a muun zavarodottan.
Izal felé nyúlt, mire az félősen visítani kezdett. - Ne ne ne majd én.. én kifizetem! Mindent én fizetek! Mindig... mindig én... fizetek.. hihihi... - Nem foglak bántani. - Izal megérintette a muun homlokát, aztán összeráncolta nem létező szemöldökeit, ahogyaz Erővel nyugtató hullámokat küldött a lény zavarodott elméjébe, és olyasmit tapasztalt, amire igazán nem számított.
- Ennek a muunnak a sötét oldal segítségével zavarták össze az elméjét. - fordult a többi astoriasi rabszolga felé. - Tudjátok, hogyan történt? - Nem tudjuk. - rázta meg a fejét a közelebb lépő Drost zászlós. - Az egyik gyárkomplexum alsó részében, a szervízjáratokban találtuk, miközben evakuáltunk Astoriasról a harcok végén.. nem emlékszik semmire, a nevére sem... de nemesi ruha volt rajta, amit csak a vezetőink hordtak. Aztán elfogtak minket a kalózok, és mellettünk maradt. Amikor éppen normálisabb, akkor ügyesen tud csencselni a nálunk maradt, eldugott kreditekkel. Csereberél. De nem tudjuk, ki ő.
- Nagyon érdekes... - Izal még egyszer megnézte magának a muunt. - Vigyázzatok rá ezen túl is.. valami azt súgja, fontos lehet.
- Elfelejtetted közölni, mi a szándékod velünk azon kívül, hogy segíteni akarsz. - kérdezte a férfi. - Jediként gondolom nem szándékozol rabszolgákat tartani. - Nem nem.. - rázta meg a fejét Izal. - Ki kellene találnunk, hogyan tudunk még több rabszolgán segíteni. Nincs itt valamiféle... nem tudom.. hálózat? Föld alatti mozgalom? Bármilyen pletyka, amiről hallottatok, amióta itt raboskodtok, és segíthet nekünk felkelést szervezni a kalózok ellen, vagy minél több rabszolgát kiszabadítani?
|
|
|
Post by nightmares on Jul 7, 2016 17:27:13 GMT 1
Rohn hirtelen berontott a raktárba. A rabszolgák megijedtek, és Izal is egy kicsit, de amikor meglátta, hogy csak Rohn jött be, megnyugodott. -Na végre, Izal, megtudtam, hogy... -hirtelen elállt a szava, amikor megpillantotta a sérült muunt. -Mit tudtál meg? -kérdezte Izal. -Salvador? -Rohnnak tátva maradt a szája. Azt hitte minden Castro halott. -Izal, ki ez a muun? -Nem emlékszik semmire. Még a saját nevére sem. Sötét Erőkkel zavarták össze az elméjét. Talán ismered? -Igen, ismerem. -várt néhány pillanatig, majd folytatta. -Ő itt Salvador Castro, Astorias II uralkodója... volt. Amikor pár évvel ezelőtt láttam nem volt rajta egy sérülés sem.
Rohn közelebb ment hozzá. El kezdett beszélni vele. -Salvador, a nevem Rohn Opress. Emlékszel rám? -Ki vagy te? -kérdezte Salvador, aki még mindig ijedt volt. Rohn elment mellőle és Izalhoz szólt. -Clat tábornokot, és tisztjeit egy bizonyos Vastincs Báró vette meg. A személyes légiójában lesznek.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 8, 2016 14:17:11 GMT 1
- Vastincs nem Báró, hanem csak Helyettes Hadúr, a Báró seregében szolgál. - magyarázta a mellettük tébláboló Drost. - A szomszédos barakkban raboskodó rabszolgáktól tudom. Volt velük egy öreg twi'lek nőszemély, aki szervezkedni kezdett, de nem tudom, hány követője van... - Ez is jobb, mint a semmi. - vélte Izal. - Rohn, meg tudod keresni azt a twi'leket?
- Megpróbálhatom. - vont vállat a másik. - De nem lenne jobb, ha te mennél? - Arra gondolsz, hogy valamit ki tudsz szedni esetleg Salvadorból? - kérdezte a muun felé pillantva Izal. - Nagyon nagyon zavart az elméje, teljesen szétzilálta a sötét oldal... de ha akarod, megpróbálhatod. Ha valóban olyan magas rangú vezető volt, mint ahogy mondod, bármi, amit tud, hasznos lehet.
Azzal az arcona magára hagyta a zabrakot és a muunt, meg a többi rabszolgát. - Vezess el ahhoz a twi'lekhez. - mondta Izal a kijáratnál Drostnak. - Hogyha valaki kérdezi, akkor az új gazdádat kíséred el vásárolni.
|
|
|
Post by nightmares on Jul 8, 2016 14:34:01 GMT 1
Rohn leült Salvador mellé. Megérintette a homlokát. Elmélyült a az Erőben. Hirtelen megszólalt: -Az elméjét nem törölték, de nagyon mélyen vannak. Megpróbálom előidézni őket.
Sok ideje már Salvador elméjében turkált, és próbálta felélénkíteni az emlékeket. Próbálta az eszébe juttatni Rohn Opress lovagot, de az sem működött. Még Carlos Castro-ra sem emlékezett. -Elnézést uram. -ébresztette fel a meditációból Rohnt egy ember. -Már fél órája itt ül, és fogja a muunt. -Csak az emlékeit próbálom visszahozni. -válaszolta Rohn.
Rohn tett még egy próbát. Hirtelen Salvador megszólalt: -NEUTRON! HÁROMSZOR AKKORA, MINT AZ ECLIPSE VOLT! HÁROMSZOR AKKORA, MINT PALPATINE ROMBOLÓJA! -majd egy kicsit lenyugodott. -Neutron... 90 kilóméter... Carlos épített egyet, de meteorzápor miatt megsemmisült... Smordre Mester valójában Darth... -itt hirtelen elhallgatott. Rohn azt remélte hamarosan Izal is megjön, hogy elmondja Salvador szavait neki.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jul 9, 2016 23:16:24 GMT 1
És az Úr leszállott az égből. A felhők szétterültek, utat engedve a fénycsíknak, ami bevilágította az egész fémtisztást. A horpadt fejű, zavaros tekintetű muun életében talán először igazán elmosolyodott. Aztán kihunyt a szeme fénye, és csendesen elmúlt az élete. Meghalt.
Képzelgéseit a többiek nem vették észre. Miközben Rohn a kezében tartotta Salvador Castro holttestét, elgondolkodott. A muun valami igen fontosat akart vele közölni, ezt a Jedi tisztán érzékelte. Smordre mestert említette, amikor meghalt. Az idős Jedi mester a Tanács eminens tagjának számított. Ezekben az időkben a mesterek gyakran tűntek el olyan küldetésekre, ahonnan nem tudtak visszajelezni és jelenteni, vagy egyáltalán nem jöttek vissza. Smordre is azok közé tartozott, akik túl rég óta nem jelentkeztek.
Talán Salvador tudta, mi történt a mesterrel?
Vagy esetleg teljesen mást akart közölni? Amikor beszélt, sötétség árasztotta el az elméjét. A muun félt Smordre mestertől. Rohn először azt hitte, hogy Salvador egy Sith Nagyúrra hivatkozik, aki a Jedi mester vesztét okozta.
De most tudta, hogy tévedett.
Ahogy rádöbbent a gyanúra, elengedte a hullát, és belemerült az Erőbe. Képtelen feltételezés volt. Egyenesen lehetetlen. Olyasvalami, ami nem történhetett meg. Ha így lett volna, nem lett volna már Jedi Rend. Ha a Sithek ilyen messzire jutottak, miért voltak ilyen türelmesek? Mire vártak? Mit akartak elérni? Rohn úgy érezte, sokkal szörnyűbb sors vár a Jedikre, mint amit valaha is elképzelhetett.
Aztán rájött, hogy a tudással, amit megszerzett magának, végveszélybe sodródott. Hány perce lehetett az életéből? Tudta, hogy ez nem úszhatja meg büntetlenül. Mihamarább cselekednie kellett. Nem Izalnak, hanem az egész Tanácsnak be kellett számolnia a fejleményekről, mégpedig most azonnal.
Megpördült, és eliszkolt a legközelebbi terminál irányába.
Maszkos alak állt elébe, és olyan hirtelen támadott, hogy Rohnnak megijedni sem maradt ideje. Az illető szabályosan felszeletelte a nyomorult Jedit. De nem ám úgy, hogy később feltámadhasson, mint Darth Maul, hanem függőlegesen és vízszintesen egyszerre. A skalpja leszakadt, és a koponyatartalma kiloccsant a földre.
A rabszolgák rémülten nézték a brutálisan elintézett hullát, és a fölötte álló kitinmaszkos alakot. A kalózok közé beépült illető hosszú botot markolt a kezében, amelynek két végéből rövid, rózsaszínes fénycsík állt ki.
- Ki a faszom ez az alak? – emelte rá a sugárvetőjét az egyik őt követő kalóz. A kitinlemezekből álló maszkon nem látszottak érzelmek. A rácsos aszpirátor halkan zümmögött.
A különös idegen felnyársalta a kalózt, aztán kikapcsolta a fegyverét.
- Sarco Plank, orvvadász. Szolgálatodra – mondta a Jedigyilkos, azzal sarkon fordult, és felszívódott.
A másik kalóz, aki épp csak a végét látta a jelenetnek, Salvador teteméhez sietett, és meglepetten pillantott le a halott muunra.
- Na, ez se fizet több piát a kantinba’, hogy rontsa ki a nyavalya...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 13, 2016 12:21:19 GMT 1
Izal első kísérlete, hogy megtalálja a twi'lek nőt, kudarcba fulladt. Csalódottan rótta az utcákat, próbált információt gyűjteni arról Drost segítségével, hogy hol lehetnek a nagyobb rabszolga-barakkok, remélve, hogy az egyik közelében talán nyomaira lel a rabszolga-felszabadító föld alatti mozgalom létének, avagy nem létének.
Hirtelen megtántorodott, ahogyan egy erős, intenzív sötét oldali sugallat rohant végig rajta. Drost elkapta a vállát. - Minden rendben... gazdám? - tette hozzá rutinosan, hogy elkerülje az odapillantó kalózok és csempészek gyanakvását.
- Halál... halál... egy halál és még egy halál... - suttogta maga elé Izal, majd beráncigálta kísérőjét egy sikátorba. - Csendben! - hallotta Drost az elméjében az arcona hangját, ahogyan lekuporodtak egy, meghatározhatatlan eredetű ételmaradékokkal teli konténer mögé.
Az utcán egy kitinpáncélt viselő, rovarszerű, ugyanakkor humanoid kinézetű alak vonult végig talpig véres fegyverben. Megállt, szemrevételezte a sikátort, amelyben a páros rejtőzködött, majd megvonta a vállát, valamit mormogott maga elé, és továbbállt.
- Most pedig vissza a többiekhez! - suttogta Izal idegesen. Rosszat sejtett. - Erre, tudok egy rövidebb utat. - intett a másik irényba Drost. - Így elkerüljük a főutcát.
A zászlós és a jedi a barakk előtt már kisebb csődületett találtak. Izal elborzadt, amikor meglátta, hogy kitől származnak az utcán szanszét heverő testrészek.
- Láttyátuk, ín mondtám ám neki, hogy fizássán! - büszkélkedett két haverjának a szomszéd sarkon az irányítótoronyból ismert tof. - Ászitte á more, hogy majd jól eefelejtem, e! De a bogár báttya eintézte, dicsak!
- Nincs itt semmi látnivaló, csak egy kis elszámolási vita. Szólok a főnöknek, hogy küldjön új hajcsárt. - tolt félre az arcona a zavarodottság legcsekélyebb látható jele nélkül néhány bámészkodó kalózt, mielőtt azok kiadják magukat holmi önkéntes rendőröknek - az Alzocon olcsó volt az élet, az ilyesfajta társadalmi szolgálat inkább a szükséges kenőpénzek gyors bezsebelésére irányult -, és besietett a barakkba.
Ott már meg sem lepődött, amikor a muunt is holtan találta.
- Mi történt? - fordult a halálra sápadt rabszolgák felé Drost. Amíg azok előadták a történteket, Izal borús ábrázattal körbejárta a barakkot és a muun holttestét, nyomokat keresve...
Valószínű volt, hogy a muun-al nem külső erőszakos behatás végzett, erre utaló nyomokat nem talált. Inkább úgy tűnt, Rohn túl messzire jutott az alak elméjében való kutakodásban, és működésbe lépett valamiféle sötét oldali, beépített "biztonsági mechanizmus", ami bizonyos emlékek felszínre kerülésére bekapcsolt, és megsütötte a muun agyát.
A rabszolgák elmondása ezt a verziót erősítette, miszerint Rohn és a muun hosszú percekig suttogtak egymással... a gyilkos, aki ilyen gyorsan és brutálisan végzett egy képzett jedivel, már nagyobb talány volt.
Hogyan talált rá Rohnra? Egyáltalán a zabrak jedi, vagy a muun nyomában volt? És vajon mi történhetett Rohnnal, hogy képtelen volt hárítani a vadász támadását, bármennyire is képzett volt ellenfele? Talán megzavarta valami a zabrakot? Ha igen, ez összefügghet azzal, ami elindította a halálos folyamatot a muun agyában?
Izalnak az az érzése támadt, hogy a rabszolgák kiszabadításán és a kalózok terveinek kibogozásán túl valami nagyobb, és sötétebb titok rejtőzik. Valami, vagy valaki, aki képes a sötét oldal segítségével ennyire átformálni egy elmét, valami, vagy valaki, akinek a fogdmegje a nyílt utcán ki tud végezni egy képzett jedit...
Elnézést kért Drosttól és a többiektől, és átmenetileg bezárta a rabszolgákat a barakkba, majd visszament a kikötőbe, és a hajójából egy biztonságos csatornán kapcsolatba lépett a Fény Hadseregének parancsnokságával.
Néhány perc után személyesen Kenth Hamnerhez kapcsolták.
- Tehát Rohn Opress meghalt, és azt mondod, valami sötét oldali praktika van a háttérben, aminek köze van az astoriasi ügyhöz? - kérdezte Hamner zaklatottan. - Igen, Mester. - biccentett Izal. - Felettébb aggasztó. Erősítésre van szükségem.
- Két újabb lovagot küldök. - biccentett Hamner. - Az egyikük a volt tanítványom, aki sokat tud a Sötét oldalról, Kiimi Anaro. A bizalmamba fogadtam, Te is bízhatsz benne, Izal. A másik pedig...
|
|
|
Post by nightmares on Jul 13, 2016 14:06:21 GMT 1
-... Grandar Moes. Rohn barátja volt, és érti, hogyan kell kibeszélni magát baj esetén. -folytatta Hamner. -És még valami. -mondta Izal. -Mond meg nekik, hogy hozzanak legalább kétszáz kreditet. Kell a leszálláshoz.
Egy vadászgép lépett ki a hiperűrből. Benne egy lasat Jedi ült. Grandar azonnal elindult, amikor megkapta az utasítást. Kiimi Anaro azt mondta, hogy még összepakolja a dolgait, majd jön ő is. Grandar nem várta meg, mert nem akarta, hogy egy felszeletelt arcona is legyen a bolygón. Kiimi is hamarosan meg fog érkezni. -Öhm, jó napot, van itt valaki? -kérdezte az adóvevőt a kezében tartva Grandar. -Mit ákársz, kisapám? -kérdezte a tof a bolygóról. -Szeretnék kalóz lenni. -Eh, mánapság mindenki kalóz aka' lenni? Kéccáz kredit. -Lent odaadom.
A bolygón miután Grandar kifizette a kétszáz kreditet, elindult, hogy megkeresse Izalt. Az Erőt követte. Végül rátalált egy raktárra. Bement. 49 rabszolgát, egy halott muunt, és Izalt látta. -Izal, mi történt itt? -kérdezte.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 15, 2016 10:25:14 GMT 1
- Grandar. - üdvözölte a lasatot az arcona szívélyesen. Grandar tapasztalt harcosnak számított, faja annak idején a Peremvidék legjobb közelharcosait adta, mielőtt a Birodalom megritkította őket a Klónháborúk után nem sokkal. - Valamiféle sötét oldali befolyás érhette az astoriasi foglyokat, nem tudom, micsoda. Volt velük egy muun. Rohn azt modta, hogy egy magas rangú vezető, ismerte korábbról. Valami Salvador Castro. Nem emlékezett semmire.. az a gyanúm, hogy Rohn túl messzire ásott az elméjében, ami elindított valami biztonsági mechanizmust, és ez megölte Salvadort. Nem sokkal ezután egy fejvadász a nyílt utcán végzett Rohnnal.. csúnya ügy volt.. nem tudom, hogy Salvador, vagy Rohn nyomában járt. Megvásároltunk több tucat astoriai foglyot rabszolgának a Rend pénzéből, hogy egy felszabadító mozgalmat szervezzünk belőlük... fegyvereket kellene szereznünk nekik és kiderítenünk, hogy más szervezett-e hasonló sejtet a bolygón. Te mit gondolsz Grandar, hogyan kezdjünk hozzá?
...
A harmadik jedi hajó tulajdonosa nem vesződött a részletekkel, amikor bejelentkezett nála az irányítás. - Kitálálom, sukár tezsvír, te izs kálóznák ákársz állani, e? Főment az ár me'r ánnyián vágytok, mint nagáj gyerekek a császár pincéjében - a tof láthatóan kicsit felönthetett a garatra a legutóbb kapott kenőpénzből, mert összevissza böfögött és krákogott beszéd közben.
- Csakhogy én tapasztalt pilóta vagyok. - döntötte be egy kalózfregatt elkerüléséhez a Hydra-t Kiimi Anaro. Némi közbenjárás kellett hozzá, hogy visszakapja az eredeti hajóját az exocroni jedi technikusoktól, de végül Hamner mester kérésére a szint parancsnok engedett. - Versenyeztem is Kesselen ezzel a hajóval. - Nem éé'dekel asse, ha Juzán Vong hajód van, tezsvír. - böfögte a tof. - Ná'unk mindenki ugyanúgy teje', more. - Éppenséggel ráhibáztál, barátom, ez egy Vong hajó. - mosolyodott el sötéten Kiimi a pilótafülkében. - Nem írdekel a rák egye'mmeg, akkó is háromzsász! - köpködte tele a kom saját oldalán lévő részét a tof. - Ha leszálltam, adok ötszázat, barátom. - suttogta Kiimi. - De diszkréten kell találkoznunk, a társaid biztosan megirigyelnének, ha látnák, mennyit keresel. - Hát őőő... jah.. azs mennyi is... hű more igazad van, okésos. - gondolkozott el ezen a tof. - Ha lészálltá', mönnyé a há'omhuszonhetes dokk mögí, more. Ottan vá'lak. Aztán semmi trükk, me' megbicskázlak, e! - Ott leszek. - Kiimi Anaro máskülönben fiatal humán férfi volt, de most egyik kezén szétszakadt a bőr, kinyúlt belőle egy hosszú csáp, és végigsimította a várakozás miatt idegeskedő Vong hibridhajó paneljeit.
Fél órával később a tof idegesen téblábolt fel alá a sötét sikátorban. Végül meglátta az árnyékból kilépő fiatal férfit. - Na itt vagy má'e... elkístél, vazze. Add a zsét! - Máris.
A tof döbbenten látta, ahogyan Kiimi Anaro teste kettéhasad, és egy csápos, amőbaszerű lény forog ki belőle, amelynek szemei olyan fényesen világítanak, mint két csillag. - Hihihi. - fonta a sikoltozó tof nyaka köré két csápját Abeloth, ahogyan elkezdte leszívni a kalóz saját tudatát és átültetni saját lényének apró darabját a tofba. - De ronda koszos vagy, egészen csiklandoz. - Jáj more ne csiná'd má' a rák egyemmeg mi vágy te jájájáj té vágy a dévlá jájáj... - a tof kiabálása artikulátlan hörgésbe fulladt.
Mivel az ilyen hörgések és sikoltások Alzoc sikátoraiban a napi rutin részének számítottak, senki sem szaladt be megnézni, hogy mi történt. Csak egy, az otthonától távol szakadt jawa cövekelt le a sikátor szája mellett, türelmesen várva arra, hogy a sikoltozás két résztvevője közül kifoszthassa a rosszabb sorsot szenvedett felet, ha minden elcsendesült.
Aztán amikor Kiimi Anaro és a tof kisétáltak a sikátorból, egyik jobbra ment, a másik meg balra, a jawa csalódottan konstatálta, hogy némi, a földön pulzáló finom nyálkától eltekintve semmi sem maradt a helyszínen.
|
|
|
Post by nightmares on Jul 15, 2016 10:41:54 GMT 1
Grandar leült egy régi székre a raktárban. Sajnálattal tapasztalta, hogy az összetört alatta. -A csodába... -végül felállt, és a lényegre tért. -Nem tudom, hogy honnan szerezhetnénk fegyvereket. Szerintem kellene egy térkép, amelyiken rajta van minden fegyverraktár, fegyverbolt, meg ilyenek. De amúgy hova visszük majd a rabszolgákat, miután kiszabadítottuk őket? Nem mehetnek vissza Astoriasra.
|
|
|
Post by Enz on Jul 16, 2016 17:40:22 GMT 1
Rerricknek a Borisz Godunov cirkáló egyik ablakában könyökölve volt egy kis ideje, hogy átgondolja, hogyan is fordulhatott fel az élete teljesen pár nappal ezelőtt. Mármint ahhoz képest, hogy az ő élete állandó felfordulásokból állt, még így is meg tudták lepni a fordulatok. Pedig már kezdte azt hinni, hogy nem érhetik nagy meglepetések, arra azért nem számított, hogy egy vérszomjas diktatúra fő karhatalmi erejének a tagjává avanzsálhat. Rylothon a kiválasztását követően az öreg Orjovszkij büszke arccal veregette meg a vállát. Rerrick igyekezett nem túl fanyar arcot vágni, hiszen az első dolog, amit politikai tisztként megtanult az volt, hogy palástolja az érzelmeit. - Mondtam fiam, hogy meg tudod csinálni - jelentette ki olyan vidáman, mintha csak az ő sikere lett volna. Nos, tulajdonképpen az is volt, Rerrick nehezen tudta ezt a magáénak érezni. - Nem kértem, hogy nevezzenek ki - jegyezte meg, mire az öreg arcára olyan mosoly ült ki, mint akinek a kisunokája éppen valami bugyutaságot mondott. - Az NKVD tagjait nem választják. Erre születni kell! - felelte, és hevesen bólogatott, mintegy önmaga megerősítéséül. Rerrick sok minden volt már az életében - kalóz, agymosásra kiszemelt, felkelő, egy nemjedi társa, politikai tiszt -, de azt nem gondolta volna, hogy mindezek között élete igazi hivatása ez lett volna. Mindenesetre, mint minden más kijelöltnek, neki is összeírásra kellett jelentkeznie. A sorban a humánok mellett számos más faj képviselői is jelen voltak. Az asztalnál egy sűrű bajszú, marcona képű, kék vállapos egyenruhát viselő fickó végezte az adminisztrációt, és mivel úgy látszik csak tőmondatokban volt képes kommunikálni, így elég gyorsan haladtak. Alig percekbe telt, hogy maga Rerrick is sorra kerüljön. - Neve? - kérdezte a fickó anélkül, hogy felpillantott volna. - Rarick - mondta azt a zseniális álnevet, amit ezúttal kitalált magának. Igaz kiejtve ugyanúgy hangzott, mint az ő eredeti neve. - Rurikovics - szólalt meg mogorván a férfi, hirtelen vostroyaisítva a nevét. - Következő. - Bocsánat, de a nevem... - próbált ellenkezni a névváltoztatás ellen, de a fickó felemelte a fejét, és ahogy szúros tekintete az övébe fúródott, jobbnak látta visszavonulót fújni. - Rurikovics. Elvtárs. Még egy pillanatig a hátán érezte a fickó tekintetét, és a lehető legpeckesebb járást erőltette magára, mintha csak egy díszszemlén lenne. Csak akkor tudott megnyugodni, amikor újra hallotta az érdes hangot felcsendülni a háta mögött. - Következő! Hát ez lett volna az NKVD, aminek friss tagjává avanzsált. A következő szobában új unformist kapott, ami sokkal jobb minőségűnek ígérkezett, mint a politikai tisztek pufajkás zakója, a bőröv és bőrbakancs pedig szinte csillogott a tisztaságtól. Örömmel öltötte magára az új kékvállapos egyenruhát, és a fejébe nyomta a mellé járó széles tányérsapkát is, a végén pedig örömmel konstatálta az eredményt a tükörben. Új körletbe sorolták át az NKVD-sek csatahajóján, ahol saját szobát kapott, de aligha sejtette, hogy itt véget is ér az áthelyezés jó oldala.Komoly átképzésen át sem esett, mielőtt arra került sor, hogy elküldjék élete első éles bevetésére. Hidegzuhanyként érte a bejelentés, mikor néhány másik tiszttel együtt a központba hívatták őket. Mint kiderült, önként jelentkezett erre a bevetésre, amit nem más, mint Mensikova elvtársnő fog vezetni. A nő az ő neve említésénél jól láthatóan rákacsintott, és Rerrick valamiért úgy érezte, hogy az egyenruhája gallérja igencsak szorítani kezdi. A háta mögött egy torokköszörülést hallott. - Rurikovics elvtárs - szólította meg a férfihang, mire megfordult. Egy fiatal adjutáns állt mögötte. - Mensikova komisszár elvtárs látni kívánja az eligazítóban. - Értettem - bólintott, a tőle telhető legprofesszionálisabban, majd visszafordult volna az ablak felé. - Úgy értem, most szeretné látni - tette egyértelművé a dolgot kissé idegesebb hangon a fiatal kadét. Rerrick sejtette, hogy milyen erőszakos lehet a nő, ha nem kapja meg, amit akar, és nem akarta, hogy ez a szerencsétlen fiún csapódjon le. Elvégre még egy NKVD-snek is van szíve. *** Alysse unott léptekkel rótta a kalózok központi bázisának folyosóit, miközben vuki testőre árnyékként követte. Az elmúlt pár napban nem bizonyult különösebben beszédesnek a szőrzsák, de ez csak még kényelmesebb lábtartóvá tette. Sajnos a bundája elég büdös volt - a vukiknál és a kalózoknál egyébként sem túl népszerű a tisztálkodás, de ennek a két halmaznak a metszetében lévők halmozottan kátrányos helyzetűnek számítottak -, így gyakran kellett cserélgetnie a ruháit, de szerencsére Zulla ebben szabad kezet adott neki, akárcsak sok minden másban. Oda mehetett a bázison, ahová csak kedve tartotta, és a szabadidős tevékenységeiben sem korlátozta senki. Bár hivatlosan a kalózok túsza volt, legalább ugyanennyire az egyik tagjukká is vált. Zulla ugyanis képességeit kihasználva tette még inkább effektívvé a kalózok szervezettségét, és a behódoltatott talzok munkáját. Alysse jól értett ahhoz, hogyan lehet másokat úgy jobb munkára bírni, hogy közben annak nem esik a minősége, és a kalózok többségével szemben a számokkal is jól elboldogult. Míg korábban a fosztogatásra induló hajók rakományát és felszerelését szemmérték alapján döntötték el, Alysse elég hamar kiszámolta az útvonalhoz szükséges mennyiséget. Ezzel persze szerzett pár rossz pontot azoknál, akik a plusz felszerelés fű alatti eladásából tettek szert mellékesre, de hát az élet nem egy népszerűségi verseny. Lassan beért a vezérlőközpontba, aminek bejárata előtt két kalóz őrködött. Egyikük sietve elé lépett, hogy elállja az útját - biztosan új lehetett még a szakmában. Alysse összefonta maga előtt a kezét. - Tűnés az utamból! - szólította fel a lehető legudvariasabb és elbűvölőbb hangon. - Senki sem léphet be. Unda hadúr parancsa. Á, szóval az a dagadt hutt - bár melyik hutt nem az? -, aki nemrég érkezett vissza Zulla kis astoriasi kalandjáról. A kuati lány nagyon sajnálta, hogy nem nézhette testközelből a bolygó elpusztítását, hiszen már a hajójuk elleni támadást is felettébb élvezte. De talán majd legközelebb. - Én az úrnőtök személyes fogja vagyok. Aki felette áll a haduratoknak - tette még hozzá, mivel eléggé bizonyosnak tűnt, hogy a fickó egymaga ezt nem tudná összerakni. Szint hallotta a kattogást, ahogy mindkettő, még el nem fűszerezett agysejtjét ráállította a kérdésre. - Akkor sem mehetsz be! - született még végül a válasz, de korántsem a helyes. Alysse enyhén hátrafordította a fejét. - Szőrzsák - szólt rá a vukira, aki máris tette a dolgát. Előre lépett, behúzott egyet a fickónak, majd felkapta, és szabályosan oldalra dobta. Alysse játékosan hangosat szisszent, ahogy a fickó nagy puffanással földet ért, majd mosolyogva a másik kalózra pillantott. Neki láthatóan több esze, és meg sem próbált az útjába állni, sőt inkább a falhoz lapult. Alysse könnyed mozdulatokkal sétált be. Bár jó kuati módira egy kis munkával akarta elütni az időt, és új beszerzőt keresni az alzoci ércekre, valahogy az Unda által kiadott parancs nem hagyta nyugodni. A huttokban egyébként sem bízott egy fikarcnyit se, de ez a példány még készült is valamire a jelekből ítélve. Bár vele volt a melák vuki, valami azt súgta, hogy nem sétálhat be egyszerűen és vonhatja kérdőre a csúszómászót. Valahogy észrevétlenné kellett válnia. Három dolgot tudott biztosan a huttokról: végtelenül kapzsik voltak, megbízhatatlanok és imádták a hasukat. Ebből már nem volt nehéz összerakni egy haditervet. - Mondd csak, Szőrzsák... vagyis mutasd inkább - javította ki magát, tekintettel a vuki kevéssé beszédes stílusára. - Merre is van itt a konyha? *** Unda hadúr antigravitációs trónján ücsörgve várakozott saját lakrészében. Az eszköz mellett ott várakozott hűséges protokolldroidja, ami lehetővé tette, hogy a minden hutt által megvetett, lábbal rendelkező lényekkel is tudjon kommunikálni. Unda, akárcsak fajtársai, tudta, hogy be kell hódolnia, ha ezek a lények erősebbnek bizonyulnak, de azt is, hogy végső soron alacsonyabb rendűek nála. A rettegett Zulla éppen rabszolgák kínzásával és annak az arrogáns muunnak a társaságával szórakoztta magát Astoriasnál, ő maga pedig a legerősebb hadúrként volt most jelen Alzocon. Számos olyan dolog történt a Galaxis ezen szegletében távolléta alatt, ami aggodalomra adott okot. Felvette a kapcsolatot más fajtársaival: klántársakkal, régi üzletfelekkel. Igazi huttként imádott a zavarosban halászni, és a huttok befolyását érő újabb és újabb csorbák remek lehetőséget adta ehhez. Most is egy fontos hívásra várt, olyanra, ami lehetővé teszi a számára, hogy a terveit végrehajthassa. - Hol késik már az a desszert? - kérdezte ingerülten az egyik beosztottjától, ami nem annyira az ételnek, mint a jelenlegi helyzetnek szólt. - Máris utánanézek - ajánlkozott sietve a fiatal trandoshai, főleg, mivel tudta, hogy mit kockáztat az, aki Unda dühét kivívja maga ellen, de ez szükségtelennek bizonyult. Az ételt hozó, túlméretezett asztromech droidra emlékeztető egység csipogva érkezett meg a szobába. A hutt belenyúlt a gép által hozott mély, zöldes falú, folyadékkal teli edénybe és kihúzott belőle egy békaszerű lényt, ami hangos karattyolással ellenkezett az ellen, hogy a reggelijévé váljon - hasztalan. Unda egyszerre bekapta a rakoncátlan ételt, és jóízűen lenyelte. Éppen nyúlt volna a második adagért, mikor csilingelő hang jelezte, hogy hívása van. Rátenyerelt a trónba épített holovetítő fogadógombjára, és kékes színben egy másik hutt manifesztálódott előtte. - (Ki maga? Hol van Schmukk?) - kérdezte saját nyelvén, amit a protokolldroid készségesen azonnal fordított is. Bizonyára jó hatással volt rá, hogy a szeme láttára falatta fel az elődjét mynockokkal. A körszakállat viselő, rendezettre nyírt frizurájú, harmincas évei elején járó, egyenruhás alak diplomatikusan mosolygott. - Schmukk egyik barátja vagyok. Hívjon csak Petrovszkij tábornoknak - közölte vele a férfi. - (Vostroyai? Erről nem volt szó korábban!) - csapott a trón karfájára Unda. - Maga jó üzletember, Unda hadúr. Bizonyára megérti, ha valaki nem fedi fel az összes lapját, hanem tartogat egy-két adut - felelte nyugodtan, és a hutt gondolkóba esett. Schmukk erős támogatást ígért neki, és ha ez a bizonyos támogatás magát Vostroyát jelenti... - (Talán így is lehet üzlet. Mit ajánl?) - Szabaduljon meg attól az eszelős fruskától, amíg távol van. Aztán minden emberrel és pénzzel távozhat, ahová jól esik. - (Maguk megkapják a bolygót, én pedig a vezetés) - összegezte a hutt, elégedett hangon. - Pontosan. Ha pedig Zulla visszatér közben, gondoskodunk róla. Mindenki jól jár. - (Kivéve Zullát) - röhögött fel a hutt, mire Petrovszkij arcára is mosoly húzódott. Észre sem vette, ahogy az ételt hozó droid szép lassan kigurul a szobából.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 18, 2016 16:56:56 GMT 1
- Vásároljunk csak úgy össze egy csomó fegyvert? - ingatta a fejét gondolkozva Izal. - Nem lenne ez egy kicsit feltűnő? - Ez egy kalóztelep, a legnagyobb a Peremvidéken. - vetette ellen Grandar. - Itt mindenki fegyvereket ad - vesz. Bedobáljuk őket a szomszédos barakkba azzal, hogy elvisszük a főnökünknek... aztán a rabszolgák "véletlenül" kitörnek, és megszerzik őket... nem? - Végül is... csak épp nem maradt túl sok pénzem. - sóhajtott fel az arcona, amikor egy újabb alak jelent meg a bejáratnál.
- Á, hello, Kiimi. - biccentett neki Izal, majd némi tétovázás után hozzátette - Igazán... megváltoztál. - Szervusztok. - biccentett a fiatal, sápadt arcú humán férfi, majd könnyed léptekkel besétált és letette magát egy ládára. Körbepillantott a muun holttestén és az üldögélő rabszolgákon. - Csodás helynek tűnik. - Ismeritek egymást? - kérdezte Grandan Izalt. - Mindketten Kenth Hamner mester alatt tanultunk. - biccentett Izal. - Csak utána... hogy is mondjam. Kiiminek volt egy kis... kiruccanása. - Nem különbözött sokban a tiédtől, sózabáló. - nevetett fel a férfi. - Csak én többet szerepeltem a hírekben. Ne hidd, hogy nem tudom, te ugyanúgy a kedvedre hajlítgatod a Rend szabályait. De már tiszta vagyok, elhiheted. - Ha Hamner mester elhitte, ez egyelőre elég nekem is. - tárta szét a karjait Izal. - Üdv a csapatban, Kiimi.
- Nem volt gond a leszállással? - kérdezte most Grandar. - Van egy akadékoskodó tof az irányítótoronyban... - Ó, dehogy, semmi gond nem volt. - vonta meg a vállát Kiimi. - A tof rendes volt, csak perkálni kellett neki. Mit csinálunk?
- Azt hiszem, fegyvereket veszünk a rabszolgáknak. - pillantott körbe Izal. - Csak nincs térképünk. - Váljunk szét. - biccentett Kiimi. - Hárman gyorsabban megtaláljuk a lerakatokat. - Azzal egy nagy rakás kreditchipet szórt az asztalra. - Kicsit feltankoltam, mielőtt elhagytam a bázist. Ennyi elég lesz, ugye?
|
|
|
Post by nightmares on Jul 18, 2016 17:13:29 GMT 1
-Ja, elég lesz. -mosolyodott el Grandar.
Külön váltak. Grandar a többiekkel ellentétben eléggé szedte a lábait. -Héj, hústorony! -szólt a Jedinek egy ember. Grandar hátranézett. Egy kopasz férfit látott aki egy pisztolyt fogott rá. -Mi a probléma? -kérdezte a lasat, mint ha örülne annak az idegennek. -Van nálad egy kis pénz? -kérdezte a nagyjából 50 év körüli ember. -Nos... -Grandar nem gondolkodott sokáig. Az öklével akkorát vágott az ember homlokára, hogy a koponyája darabokra törött. Utána odaszólt egy másik embernek, és felé dobott egy érmét. -Add a takarítónak... Már ha van. Ha meg nincs, tartsd meg.
Nézelődött mindenhol. Egyszer csak észrevette, hogy egy olyan helyre került, ahol csak ő van, meg egy weequay. -Héj, te! -szólt a kalóznak. A kalóz közelebb ment hozzá. -Mit akarsz lasat? -Most elmondod nekem, hogy hol van a legközelebbi fegyverbolt. -Most elmondom neked, hogy hol van a legközelebbi fegyverbolt.
Fél órával később a kalóz elmondta, hogy ki az eladó, és hogy hol van. Utána Grandar annak a kalóznak is eltörte a koponyáját, majd az adóvevőjéhez nyúlt. Kapcsolta Kiimit, és Izalt. -Megvan a fegyverbolt. Gyertek. -elmondta a címet, majd várt. Kis idő után megjöttek mind a ketten. -Látom nem kegyelmeztél senkinek. -mondta Izal.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 21, 2016 17:28:35 GMT 1
- Egyesek szerint a sok gyilkosság meg mindenféle a sötét oldal része. - jegyezte meg kritikusan Kiimi Anaro, miközben Grandarral találkoztak, és elindultak a fegyverbolt felé. - Pár hétig fekszenek majd, legalább addig elgondolkodnak rajta, hogy kifizetődő dolog-e kalóznak állni. - vetette ellen a lasat. - Nem öltem meg egyet se, csak betörtem a koponyájuk. - Végül is. - vonta meg a vállát Izal, amitől ide-oda ingott a feje.
Alaposan bevásároltak kézigránátokból, sugárvetőkből, vuki íjpuskákból, néhány doboz illegális hődetonátor is előkerült a pult alól, annyira megtetszettek a kemény köztársasági váltók a pultosnak. (először húszezer daktarit akart, de aztán Grandar megfenyegette, hogy betöri a koponyáját, így elmetrükk nélkül is meggondolta magát, és elismerte, hogy a váltó is megteszi. Izal el kellett ismerje, hogy ilyen tekintetben a lasat talán még hatékonyabb is, mint a megboldogult Rohn Opress volt, aki azonnal rögtön mindenkinek a fejében vájkált, ez is lett a veszte)
Az egészet felpakolták egy repulzoros szánra, és beszállították a rabszolgákkal szomszédos raktárba. Aztán lezárták a ládákat, de úgy, hogy a rabszolgák majd könnyen ki tudják őket nyitni.
- Akkor most... balhé? - kérdezte Grandar.
Izal lehunyta a szemét. - Nem.. az Erő azt súgja, hogy valami... valami hamarosan történni fog. Valami közeledik. Akkor kell lépnünk. Szóval még kicsit várnunk kell. Mit csináljunk addig? - Kereshetnénk egy kocsmát. - indítványozta Grandar. - Vagy rögtön egy gladiátor - arénát. - nevetett fel Kiimi, aki láthatóan élvezte, hogy némiképp cukkolhatja a lasatot. - Ahol fejeket lehet betörni, heh?
- Én azt mondom, inkább nézzünk körül az eladó hajók között, és keressük meg azokat, amiket gyorsan el tudunk majd kötni. - próbálta oldani a hangulatot Izal. - Ha a rabszolgák kiszabadulnak és átvágjuk magunkat a kalózokon, még mindig le kell lépnünk valahogy a bolygóról. Viszont az összes pénzt elköltöttük fegyverre, a mi egy személyes gépeinkkel pedig kicsit körülményes lenne több ezer rabszolgát kivinni. Hajó kell, több is. Ti mit gondoltok?
|
|