|
Post by sithlord on Aug 13, 2015 18:22:29 GMT 1
Waranous úgy játszott a lánnyal akár a macska azzal a bizonyos egérrel. Érezte a lány dühét és gyűlöletét Wenthar iránt ahogy az olthatatlan sóvárgását is. Waranous nagyon élvezte ahogy kínozhatta a lányt, aki egyre jobban átadta magát a kísértéseinek.
Végül Waranous egy megérzést és egy sugallatot ültetett el a lány elméjébe: öld meg Mailaint!
Shantal nem értette mi szükség van erre, sőt azt se hogy egy ilyen nagy hatalmú entitás mint Waranous, mit is akar tőle igazán. -Hasznos eszközöm lehetnél...leányom! -suttogta sziszegve akár egy kígyó, a Sötét Isten asztrális kivetítülése Shantal fülébe. -Van egy MÁSIK hozzád hasonló!
Waranous itt egyértelműen Tahirire és sárkányaira gondolt. Ez a két nő a Sötétség hű szolgái, hasznos Hírnökei lehetnének! Persze ezeket a gondolatokat Shantal már nem hallhatta, hiszen ezeket a tényeket a Sötét Isten nem osztotta meg vele.
„Ha minden a terveim szerint alakul, az egyik bolond megtalálja majd a másikat” -nevetett elégedetten a Nagyúr.
Valahol a távolban egy nő sejteni kezdte, Gazdája és Ura hamarosan feladatot ad neki és sárkányainak. És Tahiri Weyla készen állt erre...
|
|
|
Post by darthshantal on Aug 14, 2015 23:19:57 GMT 1
Erőtlenül levegőért kapkodva rogyott a földre, magával ragadta teljesen az az erő ami Waranousból áradt...és pillanatok alatt felülírt mindent. Mégis csak értékes és ismeri Wenthar Nagyurat. Gondolkodásra azonban semmi ideje nem volt, vissza kellett térnie a küldetéséhez. Összeszedte magát, felkelt a padlóról és a pilótaszéket vette irányba. Mintha elhagyta volna az ereje. Fél napja van itt és máris megfordult vele a világ.
A hajó könnyedén felemelkedett és a Falcon után vetette magát álcázva. Fedélzetén azzal a sejtelmes gyilkossal aki már a szabadság ízét érezte a szájában. Mit fog ő bárkinek a szavára adni. Wenthar csak kihasználja őt és ez a Waranous is csak a levesébe akar köpni. Két Sith ármánykodásának az áldozata lenne csupán ha hagyná magát. Wenthar Nagyúr akár mit megtehetett vele elcsábította, elvarázsolta. Mindig csak valaki irányítása alatt élt. Az apjáé Wentharé Waranousé. Elég volt. Csak azt érezte visszafogják őt. Hol van az ő szenvedélye az ő csábítása, a hatalom bármilyen formája bárki élő felett?! Sehol...eltemetve mélyen a büszkeségével és magabiztosságával egyetemben. Most kiszabadult és levetette rabláncait. Wentharral már úgy akart találkozni hogy visszaszerezte ezeket az erőit. Alig várta hogy találkozzanak újra és erős nőként nyűgözze le a Sith Lordot. Látta a Falcont, keresett egy apró völgyet nem messze ahol leszállhatott. Egész más volt a táj itt.Vérvörösen és sötéten izzó egével és bizarr tájaival meglepő látványt nyújtott. Mégis ez a lopakodó párduc megtalálta magát itt. Nem tudta elképzelni a Jedik hogy bírják a tébolyt amit éreznek a Sötét Erők miatt. És akkor még el sem tudta képzelni azt hogy nemsokára kitör az égi háború és fény derül arra ki az aki a dathomiri események mögött áll.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Aug 16, 2015 18:55:03 GMT 1
A hatalmas vukicafat a levegőbe ugrott, de soha nem ért földet. Mielőtt szőrpamacsos, csontos talpai szilárd talajt tapinthattak volna, a zombi darabjaira robbant, amikor Maliain telibetalálta iszonyú energiáival. Ezzel sikerült nyernie valamicske időt, jelen pillanatban nem fenyegette veszély. Bár biztos volt benne, hogy a vuki darabjai hamarosan újra megtalálják egymást, hogy egybeforrhassanak, esetleg egy másik halott test másik darabjával közösen...
A hegy, amerre Maliain tartott, épp az volt, ahol félresikerült bűbája miatt pusztulásba sodorta a Dathomirt. A Vének, ezek a megvilágosult boszorkányok voltak annak az energiának a gócpontjai, legalábbis Maliain sejtése szerint, ami az egész bolygó körüli pajzsban testesedett ki. Nem volt idő, hogy más éjnővéreket is összeszedjen, mögötte csupán kéttucatnyi saját, Hold-klánbeli társai sorakoztak. Maliain, mielőtt meghalt, meg akarta próbálni, hogy megoldja azt, amit elrontott.
Hirtelen megtorpant, amikor úgy érezte, mintha a láthatatlan varázsenergia, amit a népe használt, megfodrosodott egy pillanatra. Az egymásba futó, zöldes árnyalatú szálak, amik a nő aurájaként fénylettek, hirtelen felerősödtek, és Maliain tudta, hogy ez az a jelenség, amit a Jedik és a Sithek zavarként érzékelnek az Erőben. Ami annyit jelentett, mint...
Ahogy hátranézett, egy gyorsan közelítő űrhajót pillantott meg. Klántársai tátott szájjal bámulták a sárgásszürke fémhalmazt, mint aki sosem látott még ekkora repülő szerkezetet. Velük ellentétben Maliain maga tapasztalt űrutazó volt, és azonnal felismerte a megviselt teherhajót. Ez a típus csakis a koréliai divatban volt jellemző, talán egy YT 1300-as lehetett.
A nagydarab hajó elrepült felettük, de széles kört leírva megfordult, és hamarosan megállapodott a levegőben. Aztán leereszkedett a földre, és hamarosan néhány emberi lény sietett le a rámpáján.
Maliain egyből megérezte, hogy a társaságban akadnak Jedik, és bizonyára megérezték, hogy ő és társai jelen pillanatban nem fogják lemészárolni őket. Az éjnővér elébük sietett, félretologatva a klántársait.
- Az átok megszüntetésének egyetlen módja van, azt hiszem – közölte, mielőtt a jövevények megszólalhattak volna. – El kell mennünk a Vénekhez, ahonnan az egész elindult. Bár véletlenül erősítettem fel a holtak bűbáját, a pajzs létrehozásra közben... most mégis hajlandó vagyok mindkettőt semlegesíteni.
- Na és hogyan tervezi ezt, szivi? – tette csípőre a kezét az egyik idősödő, de meglepően élettelinek tűnő férfi. Az, amelyik nem volt Jedi.
- Ezek a bizonyos Vének szolgáltatják az energia erejét – magyarázta Maliain. – Én ismerem a bejáratot a hegy tetejére. El kell őket pusztítani. Csakhogy ez nem biztos, hogy sikerülni fog.
- Néhány vénember kiiktatása nem épp szívmelengető feladat – húzta el a száját a férfi. - Ne aggódjon, akad egykét feltámadt szörny is magának – vágott vissza Maliain.
- Mégis mi az az említett probléma? – tette fel a kérdést a társaság nőtagja.
- A Vének elpusztítása olyan feladat, amit még magukkal sem... Az egyetlen gond az, hogy... Nos, ők halhatatlanok.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 16, 2015 21:14:56 GMT 1
Már amikor elérték a zónát, amelyhez közel Luke a sötét energia forrását sejtette, és leszállásra alkalmas helyet keresve körözni kezdtek a feketére égett szélű tisztás körül, miközben megpillantották a lent integető aszott, hadonászó Éjnővért, Han eleresztette első szarkasztikus káromkodását.
- Nem lenne egyszerűbb szétlőni, mint egy kesseli cecelegyet? Biztosan a banya felelős az egészért!
- Nem, Han, illetve nem teljesen... azt hiszem. - mormogta maga elé bámulva Luke. - Része van benne, az Erő is ezt súgja, de egyszerre vétkes, és egyszerre vétlen. Látnunk kell, mi történik... szálljunk le.
- Ha te mondod, kölyök... - vont vállat az öreg koréliai csempész, és ereszkedésre állította a teherhajót.
...
Odakint aztán Mailain magyarázatát hallgatva már jobban megjött az űrzsoké harci kedve, és furcsa mód most már Luke volt azt, aki visszafogta őket.
- Várnunk kellene még.. talán. - pillantott a távolba.
- Miért? - kérdezték egyszerre Mailain és Leia. A két, külsőre hasonló korú, tapasztalt nő egyszerre tartotta egymástól a távolságot és egyszerre tűnt úgy, mintha egymás ellentétes árnyalatú lenyomatai lennének.
- Még nem teljes... a csapatunk. - pillantott a horizontra Luke, érezve az Erőben az újabb sötét tudat közeledését. - Valaki még.. csatlakozik hozzánk, mielőtt meglátogatnánk ezeket a véneket.
- Szuper. - mormogta Han. - Újabb sötét úrnős és uras buli. Pedig már azt hittem, hogy eleget puffantottam le.
- Ez nem lepuffantás kérdése, korelli. - ingatta fejét a vendéglátójukká avanzsált éjnővér. - A bolygó, a rendszer, a galaxis túlélése forog kockán.
- Maguk mindig olyan nagy és hangzatos szavakban beszélnek, amikor kicsúszik a kezük közül az irányítás. - biggyesztette le az ajkát Mailainra pillantva Leia, miközben egyik keze Luke-hoz hasonlóan a fénykardja markolatán nyugodott.
- Maguk meg minden más alkalommal. - ingatta a fejét az öreg Éjnővér, majd visszafordult Luke-hoz.
- Azt mondod, várjunk, öreg jedi?
- Azt. - biccentett Luke az eget vizsgálva, mintha olyasvalamit keresne, ami nincs ott, de mégis ott van. - Még várunk egy keveset, Éjnővér.
|
|
|
Post by darthshantal on Aug 16, 2015 22:34:40 GMT 1
Shantal épp időben érkezett. A szondák visszajelzései már megjelentek a fedélzeti számítógép monitorján. Megtalálták Mailain-t. Amikor az adatokra nézett alig hitt a szemének alig pár száz méterre tőle volt, de ebben a zűrzavarban ami az Erőben volt azt sem lehetett volna észrevenni ha maga Palpatine sétál át a harcmezőn. Sietve fogadta a rögzített felvételeket a nőről hogy megismerje amikor szembe találkoznak. „ - Az átok megszüntetésének egyetlen módja van, azt hiszem – közölte, mielőtt a jövevények megszólalhattak volna. – El kell mennünk a Vénekhez, ahonnan az egész elindult. Bár véletlenül erősítettem fel a holtak bűbáját, a pajzs létrehozásra közben... most mégis hajlandó vagyok mindkettőt semlegesíteni. - Na és hogyan tervezi ezt, szivi? – tette csípőre a kezét az egyik idősödő, de meglepően élettelinek tűnő férfi. Az, amelyik nem volt Jedi. - Ezek a bizonyos Vének szolgáltatják az energia erejét – magyarázta Maliain. – Én ismerem a bejáratot a hegy tetejére. El kell őket pusztítani. Csakhogy ez nem biztos, hogy sikerülni fog. - Néhány vénember kiiktatása nem épp szívmelengető feladat – húzta el a száját a férfi. - Ne aggódjon, akad egykét feltámadt szörny is magának – vágott vissza Maliain. - Mégis mi az az említett probléma? – tette fel a kérdést a társaság nőtagja. - A Vének elpusztítása olyan feladat, amit még magukkal sem... Az egyetlen gond az, hogy... Nos, ők halhatatlanok. „ A legjobb pillanatot rögzítette az egyik szonda. A sok felvétel közül pont erre talált rá. A lelkében ott lüktetett a felismerés...VÁLASZTANIA KELL! Wenthar vagy Waranous. De miért kell egyáltalán választania. Majd ő eldönti hogy a helyzet mit kíván meg. Azt tudta hogy semmiképp nem akar egyedül szembeszállni a Jedikkel...de talán másképpen okozhatja a vesztüket. Gonosz mosolyra húzódott a szája, büszkeséggel töltötte el az érzés hogy ezek itt nem is sejtik a vesztüket még talán. Lenyitotta a hajó rámpáját és a három droid berepült a helyére. Shantal azonban egyet arra utasított hogy szegődjön nyomába a Jedikből és Mailain-ból álló delegátus után. Láthatatlanul tudta őket követni és kihallgatni minden beszélgetésüket. Erre lett nevelve, ehhez értett, és most már kezdett bízni az erejében is. Óráról órára erősebbnek érezte magát. Két kecses lézerkardja a derekán függött mikor kilépett a hajóból. Magára húzta csukjás köpenyét és a vöröses árnyékok közé vetette magát, érzékeit végre szabadjára eresztve merészkedett egyre közelebb és közelebb a társasághoz. Hamar utolérte őket, meg is csóválta a fejét miközben egy magas fa lombkoronájában elhelyezkedvén szemlélte őket. Milyen meggondolatlanok csak a vadak és távolabbról jövő veszélyekkel vannak elfoglalva annyira vakok hogy a fejük felett leselkedő HALÁLT észre sem veszik. Gondosan a hajóban egy könnyedebb és sötét színű ruhát választott magának. Még nem jött el az az idő hogy teljes pompájában lépjen porondra a funkcionalitás most fontosabb volt mint az hogy mekkora félelmet és magabiztosságot sugároz. A kis csapat tábort vert egy sziklás partfal egyik üregében. Shantal árnyékként követte őket. Próbálta nem magára vonni a zombik és vadak figyelmét így a fákon keresztül közlekedett mintegy felülről figyelve meg a „vacsoráit”. Vérszomja egyre csak nőtt óráról órára. Éjszakára étlen szomjan, egy az üreggel szemben növő fa levelei közé rejtőzve várta a pillanatot. A fejében kész volt a terv...tudatosan vagy tudattalanul is de hatalmas csapást fog mérni rájuk. És szembeszáll Waranoussal és Wentharral is. El kell csalnia Mailaint a tábortól hogy átadja az üzenetet és talán többet is ennél. Addig amíg nem térnek nyugovóra a többiek addig engedélyezett magának egy kis alvást a fa törzséhez dőlve. Őrült álmait nem a Dathomir okozta, de nem is Waranous. Wenthar Nagyúr. Sok ezer parsecra innen a lányra gondolt és bármily áthatolhatatlannak tűnt mégis áttörte magát a gáton a gondolat. - „Shantal...szépségem...talán eltévedtél? Talán elbuktál? Talán nem a terv szerint alakulnak a dolgok? Már rég itt kellene térdelned előttem és a teljesített küldetésedről kellene beszámolnod. Mi tart még idáig?” - hangja nem volt valami megbocsájtó és semmi mást nem hivatott megtestesíteni mint az oly sokszor alkalmazott mentális tortúrát. - „ Mester! Talán látnia kellene engem most. Nem látná azt az esetlen kislányt akit a palotában magáévá tett. Waranous beszélt velem...és nyilván nem véletlenül keresi a társaságomat.Ha annyira értéktelen vagyok....” - de itt Wenthar arcon ütötte az Erőn keresztül. - Ostoba szajha. Azt látom csak hogy szépen lassan elvesztem benned a maradék reményemet is és bizalmamat. Engedelmeskedj! Neked nem az a dolgod hogy gondolkodj helyettem. Neked csak egy dolgot szánt a sors hogy szolgálj engem bármit is kívánok tőled! Ezért cserébe kaptad az Erőt. SENKI LENNÉL nélkülem! És én még kegyesen beengedtelek az ágyamba is...te neveletlen cafka! - Shantalt azonban nem hatotta meg, dacos volt, és csalódott, a Dathomiron úgy érezte megnyíltak a zárva tartott kapui és most már azokon keresztül is áramlik belé a Sötét Oldal. - Kiváltság? Kiváltság tudatlannak és eszköznek lenni? Kiváltság az érintetlenségemet egy CSALÓNAK adni? - túlbuzgott benne a harag és a gyűlölet, az adott ekkora erőt a lánynak. - Jólvan jó kislány....érzem ahogy szétárad benned a harag. Jól jegyezd meg amit mondok! Még mindig azt teszek veled amit akarok...bárhol bármikor. Ha elveszted a bizalmamat, TE MAGAD A FELEDÉSBE MERÜLSZ! Úgyhogy jobb ha elfogadod hogy hol van a helyed mellettem. Te még mindig az Uralkodó Keze vagy...nem akárki a galaxisban....És Shantal igen AZ nekem JÁR csak és kizárólag. - ezzel nevetve úgy tűnt el elméjéből ahogy jött. Azt gondolta egy pillanatig hogy vesztett. De csak magában motyogva mondta ki az igazságot. - Soha többé! SOHA! Olyat teszek Nagyúr hogy könyörögni fog azért is hogy kezet csókolhasson. - összeszorította a fogait haragjában.
|
|
|
Post by sithlord on Aug 17, 2015 18:29:00 GMT 1
Waranous a Sötét Ember, nagyon is jól tudta hogy kik vannak Mailain körül. A galaxis híres neves testvérpárja, a Skywalker testvérek! Waranous egyáltalán nem tartotta őket semmire. Lehet hogy Jediként nagy hatalommal rendelkeznek azonban a Sötét Oldallal szemben semmik.
Waranous pedig vicces kedvében volt. Mialatt a teste fényévekkel odébb meditatív transzban hevert hajójának fedélzetén, asztrális kivetitülése nagyon is aktív volt . Elhatározta hogy felfedi magát ezeknek az ostoba Jediknek, csak úgy.
Hiszen mit is árthatnak neki? Neki aki ősibb volt valamennyi Erőhasználónál a galaxisban? Egy gyakorlatilag halhatatlan Lénnyel kéne szembeszálniuk. Így aztán Waranous pontosan Lukék előtt manifesztálódott hirtelen.
Mailain felsikított amikor meglátta Ki az. A Sötét Ember, Pusztítás Ura, Időrabló, egyre megy...A vörös köpenyes, csuklyás alak egyenesen Lukera pillantott, csuklyája mélyén az eleven Sötétség hullámzott.
-Mit kerestek itt az ÉN birodalmamban Jedik? -Waranous hangja meglehetősen hátborzongatóan hangzott, azonban Han Solo egy csöppett sem ijedt meg tőle, ellenben Mailainnal, aki rémületében, mialatt hátrált a Sötét Embertől, elesett és jelenleg kúszva mászva távolodott minél messzebbre a Rémtől. Waranous kíváncsian várta a fejleményeket...roppant kíváncsian!
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Aug 17, 2015 22:00:31 GMT 1
Luke éppen Maliainnal készült szót váltani, amikor a levegő hirtelen megbomlott, és egy Erőgóc jelent meg előttük a semmiből. A jelenés aztán egy vörös köpenyes, csuklyás alakká változott, és Luke látta, aint Maliain térdre rogy az ijedtségtől, aztán rémülten mászva igyekezett távolabb kúszni a szörnyűségtől. Luke-ot magát is meglepte a hihetetlen energiájú lény ereje, mintha maga a sötét oldal jelent volna meg előtte teljes valójában. Ez kissé lelassította a reakcióit, jobban, mint a Leiáét, aki máris kivont fénykarddal merevedett védekezőpózba. Luke követte a példáját.
A szavai már csak ezután jutottak el hozzá, ugyanis még mindig kissé sokkos lelkiállapotban volt. Érezte, hogy Leia is nehezen áll ellen az elsörpő energiának.
-Mit kerestek itt az ÉN birodalmamban Jedik? – kiáltotta a lény.
- Hogyhogy a te birodalmad? – célozta be az öreg csempész, Han Solo, bár sejtette, hogy sugárvetői hasznavehetetlenek ez ellen a valami ellen.
- Akár el is pusztíthatnálak titeket – mordondírozott Waranous. – De hol a modorom… előbb bemutatkoznék – hajolt meg gúnyosan a galaxis hősei előtt. – Ismerjétek meg az Időrablóként is ismert Krayt Nagyurat.
- Miután túlestünk a bemutatón, lelőhetlek? – kérdezte még mindig Han.
- Hah. Mellettem ti semmik vagytok! Ti semmik, én pedig a minden. Úgy eltaposhatnálak, mint a férgeket szokás, de ma jó a kedvem. Tudjátok, hogy én vagyok az egyetlen és IGAZI istenség.
- Ez egy archaikus szó a galaktikus lélekre – hallatszott Maliain hangja valahol a közelben.
Luke azonban látta, hogy a nő talpon van, és a szemében nem ég már a félelem. Az éjnővérből mintha kitörölték volna az érzéseket, egyszerűen és előkelően állt mellettük, közben a társaság elé lépkedett, és széttárta a karjait. Ennek hatására az aurájaként funkcionáló zöldes fény felerősödött és kiszélesedett, mintegy eltakarva a látképet Luke, Leia és Han elől.
- Mi, boszorkányok képtelenek vagyunk ilyen érzésekre – szólt ismét Maliain, miközben saját hatalmába burkolózott. – Nem félek se halált, se kínt. Ezt tudhattad volna.
Waranous szemeiben valami rideg villant, ám a Sötét Istenség még mindig gúnyosan mosolygott.
- Szórakoztatnak a próbálkozások – mondta, miközben a Jedik fénykardja ártalmatlanul kikapcsolódott az intésére. – Szóval, merrefelé utaztok ily elszántan, férgek?
- Melyik történelemkönyvből szabadultál? Ezeket a kifejezéseket már senki sem… - kezdte volna Han, de Maliainból egy fénycsóva indult felé, mire a férfi elhallgatott.
- Nézd, Dathomir háborgatója – szólt az éjnővér. – Nem tudom, ki vagy, mik a céljaid, milyen égitesteket szolgálsz. Tudom, hogy egyetlen csapásoddal végezhetsz velünk. Mégis kimondom, hogy a segítségedet kérjük. Megölheted ezeket itt – bökött hátrafelé -, és ketten is továbbmehetünk, vagy engem is elveszejthetsz, és akkor te magad vethetnél véget a félresikerült mágiának… Bárhogy is döntesz, én akkor is megmentem a Dathomirt!
Maliain viszont sejtette, hogy az Időrablót ha megölni nem is, de lelassítani azért lehet…
|
|
|
Post by sithlord on Aug 18, 2015 7:20:49 GMT 1
Waranous kissé gunyorosan tekintett a kis csapatra, főleg Mailainra. Idegesítette az hogy a nő nem fél tőle. Ugyanakkor meg, nem az ő dolga. Csináljon csak azt amit akar. -Hmm éjnővér! -mondta az Időrabló fagyosan. -Egyikőtöket se szándékozom megölni! Sőt, a Jediket egyszerűen megmentem innen! -az Időrabló jelentőségteljes pillantásokat vetett Lukera és Leiára. -Szóval nem akarsz velünk végezni? -érdeklődött csodálkozva Mailain. -Miért tenném? -válaszolt az Időrabló már-már vidáman. -Nincs Sötétség Fény nélkül, ezt te tudhatnád a legjobban!
A Sötét Istenség egyre a fiatal rejtőzködő lányra várt, és arra hogy bizonyítsa rátermettségét.
„Maradj távol, egyelőre!” -üzente telepatikusan Shantalnak, majd a Jedik felé pillantva újra, aktiválta mágiáját és Mailain legnagyobb megdöbbenésére, Luke, Leia és Han egyszerűen eltűntek. Az éjnővér szemeiben most már megmutatkozott a rémület.
-Megölted őket…! MEGÖLTED ŐKET! -üvöltötte dühösen Mailain. -Dehogy is! -állapította meg derűsen a Sötét Isten. -Csak kivontam őket a játszmából!
Nemcsak a három kalandor, hanem űrhajójuk a Millenium Falcon sem volt sehol immár. Waranous mágiája egyszerűen elteleportálta az egész bandát...valahová…
Mailainnak még felocsúdni se volt ideje a megdöbbenéstől, amikor a Sötét Istenség is eltűnt. Viszont az a több ezres zombihorda amely egyenesen az Éjnővér felé tartott az nem. Hörögve, nyáladzva tartottak egyenesen, darabos léptekkel Mailain felé…
Shantal eközben már majdnem becserkészte Hanék csapatát és rejtőzködve várakozott, amikor hirtelen előtte is megjelent a Sötét Istenség. -Most egy darabig távozz! -intett a lány irányába az Időrabló.
Shantal gyomra felkavarodott, amint Dathomir egyik távolabbi részére teleportálódott. -Miért...miért? -kérdezte a lány csalódottan. -Még nincs itt az ideje! -válaszolta Waranous a lánynak.
Azzal a Sötét Istenség egyszerűen eltűnt, magára hagyva a csalódott Shantalt.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 18, 2015 9:35:48 GMT 1
Luke érezte, hogy a sötétség úgy folyik körülötte, mint valamiféle vég nélküli örvény, ami egyre csak mélyebbre és mélyebbre akarja rántani. Leia úgy állt mellette, mint egy szobor, de amikor a kezük megtalálta egymást, akkor érezték a köztük születésük óta fennálló kapcsot, ami Erőt és reményt adott nekik. Így már nem féltek.
Han sem félt. Han természetesen sosem félt ezektől a jelenésektől, gondolta Luke, vagy legalábbis nem mutatta ki. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy általában szokta az ember.
Aztán, amikor a koréliai csempész már a sokadik sértést vágta a jelenés fejéhez, és az Éjnővér is becsatlakozott a tirádába, Luke érezte, hogy testetlenné válik.
- Ez lenne a halál, ez lenne a vége? – futott át az agyán, de Leia jelenléte mellette azt súgta neki, „Nem, várj... valami más történik”. Luke az Erő segítségével védőkört vont két társa és saját maga köré, miközben egyre gyorsabban és gyorsabban forogtak, mintha már nem is ebben az univerzumban lettek volna...
Luke figyelmét az előttük heherésző sötét jelenésre fordította. Olyan volt, mintha két entitás lett volna félig egymásba olvadva. Egy testetlen, kavargó, sötét felhő hátul, és egy emberi alakra hasonlító valami elől, ami egykor talán olyan hús és vér lény volt, mint ők maguk, sőt, talán valahol ebben a pillanatban még most is az.
- Egy törés vagy az Erő szövetén, Időrabló. – suttogta Luke, felidézve magában azokat a szavakat, amelyeket az Asationon hallott utazása során a gree paptól, Parkak’k-tól. – Egy másik lét, másik idő, másik galaktika szülötte, aki a Káoszt hozta el. De testhez vagy kötve. Csak addig tudsz létezni a mi világunkban, amíg a test, aki a Waranous, vagy Krayt nevet viseli, téged szolgál.
- Ehehehehe. – nevetett fel egyszerre két hangon a jelenés. – Nem tudsz te semmit, vén jedi!
- De már nem szolgál sokáig. – csatlakozott Luke-hoz Leia hangja. A két ikerpár úgy állt a testetlen látomás körében egymás kezét fogva, mint két fénylő csillag. Az Időrabló ki akart nyúlni feléjük, de látta, hogy mögöttük más alakok jelennek meg. Egy fiatal, fekete hajú fiú, egy magasabb, cinikus tekintetű, egy vörös hajú nő, egy furcsán villódzó barna hajú nő, aki átlátszóbb volt a többi jelenésnél... egy magas, szálegyenes tartású férfi, a szemében tűzzel, oldalán egy fiatalabb, és egy idősebb nővel, mind a ketten szomorú, fájdalmas, mégis szeretetteljes arccal.
Az Időrabló minden egyes mozdulata lepattant a Skywalkerek és a mögöttük álló jelenések alkotta falról. Idegesen felüvöltött.
- Átok rátok, jedi klán! Egyszer úgy is elpusztítalak benneteket, és akkor a Káosz győzni fog!
- Megpróbálnád, ha tudnád. – folytatta Leia átszellemült hangon. – De nem teheted, mert az avatarod gyenge. Öregszik, lassan felemészti a sötétség, és még nem találtad meg az új testet, amelyen keresztül megmaradhatsz ebben az univerzumban. Ha pedig nem sikerül, akkor visszatérsz a Káosz örök honába, ahol nincs létezés, csak örvény, ahol nincs halál, csak semmi... és ettől félsz a legjobban, Időrabló. A saját időtlenségetől.
- El fogsz bukni. Így van megírva. – suttogta Luke öblös hangon, mintha mindenki egyszerre beszélt volna mögötte, rajta keresztül. – Az Élő Erő honának lakói megvédelmezik ezt a világot Tőled. Megkeressük és elpusztítjuk a tested gonoszságát, visszahozzuk Waranous emberi valóját a fénybe, és megszűnsz létezni.
- Ostobák, semmit sem tudtok! – kiáltott fel haragosan sisteregve az Időrabló, majd őrült heherészésbe csapott át. – Azt hiszitek, csak két világ van, igaz? Csak a tiétek, és az enyém, azt hiszitek, igen? De hamarosan rájöttök, mekkorát tévedtek, felfuvalkodott Skywalkerek, ehehehehehe! Rengeteg világ van, számtalan… ki tudja, talán valamelyikbe száműzhetnénk is titeket, nem? Mit gondolsz erről, Káosz hozója, mit gondolsz erről, Csillagok Királynője? Megtegyük? Ehehehe... ehehehe...
Luke rádöbbent, hogy az Időrabló utolsó szavai nem neki szóltak. A fekete jelenés és megtestesülése halványulni kezdett, és körülötte felhasadt a burok, amiben voltak, a hasadékon pedig lilás fény, és valami vékony hangú, egérszerű cincogással kevert magas kacagás szűrődött be, a résen át pedig hosszúkás csápok nyújtóztak Luke és Leia felé…
- Menjetek! – dörögték a jelenések az ikrek mögött. – Menjetek!
Luke és Leia lehunyta a szemét, és nagyot rántottak magukon... vissza az Erő honán át, az Időrabló és saját látomásuk keverékén át a valóságba.
...
- Azt hittem, már sosem ébredtek fel. – Han hangja térítette őket magukhoz. Körbenéztek, és legnagyobb meglepetésükre a Falcon pilótafülkéjében voltak. Odalent továbbra is feketéslilán, elérhetetlenül ragyogott a Dathomir elzárt golyóbisa, előttük pedig ott lebegett az egyesített köztársasági – jedi flotta.
- Hogy kerültünk ide? – pillantott körbe zavartan Leia, majd tekintete találkozott Luke-éval, aki bólintott. „Nem álmodtad. Valóság volt, vagy ha nem, akkor együtt álmodtuk” – súgta neki az Erőn át.
- Nem tudom. – Han úgy érthette, hogy Leia neki címezte a kérdést. – Az egyik pillanatban még lent voltunk a bolygón és keresztül akartam lőni azt a randa kísértetet a múzeumi szövegével, aztán… itt termettünk. Még szerencse, hogy a hajómmal együtt, és nem nélküle...
- Waranous. – ejtette ki a nevet Luke a száján. – Waranous, más néven Krayt. A megtestesülés. Valaha hús-vés ember volt, és a múltjában rejlik a kulcs arra, hogy miért szolgálja az Időrablót. Ha rájövünk, mi ez a kulcs, és megtaláljuk, akkor megállíthatjuk.
- Kivéve, ha új gazdatestet talál magának. – biccentett Leia. – Egy frissebbet, egy fiatalabbat, aki kész rá, hogy befogadja.
- Igen. – bólintott Luke. – Ezt meg kell akadályoznunk.
- Szuper terv, majd szóljatok, ha agyon kell lőni az öreget. A klón-császárt is eltaláltam, ezt is el fogom. – krákogott magabiztosan Han, majd a teherhajó villogó komtermináljára mutatott. – Most azonban azt javaslom, adjuk tudtára a többieknek, hogy mi mi vagyunk, nem pedig valamiféle sith varázslat, mielőtt kilőnek minket innen...
|
|
|
Post by sithlord on Aug 18, 2015 10:16:17 GMT 1
Waranoust aggasztotta a Jedik magabiztossága. Túlontúl is határozottan állították azt hogy el tudják pusztítani. Abban igaza volt persze a Skywalker féregnek hogy az avatarja segíthet abban hogy létezni tudjon ebben az Univerzumban, azonban másban tévedett. Mert Waranous egy ősi Lény volt, amit elpusztítani csaknem lehetetlenség volt…
Persze évezredekkel ezelőtt, amikor a Felemelkedés bekövetkezett és Ő lett a Sötét Istenség talán lett volna esély végezni vele. Azonban az idők során hatalmas tudásra ravaszságra és erőre tett szert. Minden ami Sötét volt ebben a galaxisban az őt táplálta. Még ellenlábasa Wenthar is…
Ha pedig megszerzi a Hatalom Koronáját ereje még nagyobb lesz, hiszen egykori hatalmának javát abba a Koronában sűrítette össze. Figyelme azonban most a nőre irányult, akit Shantalnak neveztek. Érezte benne a félelmet és a kétségeket. A vívódást szerelem és gyűlölet között és...érezte benne Wenthar lenyomatát is…
Szóval Wenthar asszonya lenne? Ez jobb mint gondoltam, heherészett elégedetten a Sötét Istenség.
Shantal éppen egy barlangban próbált menedéket kialakítani, ahogy ez a Waranous nevű izé akarta és elvárta tőle, amikor hirtelen megjelent a barlangban maga Waranous.
-Nos leányom itt az ideje hogy bebizonyítsd hogy mi lakozik benned és ki is vagy te valójában! -egy pillanattal Waranous szavai után a Sötét Isten ujjait bíborszínű villámok hagyták el és tetőtől talpig beburkolták a lányt. Amaz sikított a fájdalomtól ami a művelettel járt. A hatalmas energiák körülvették teljesen és átjárták szinte minden sejtjét, majdhogynem szétrobbantva azokat. Amikor végül a Sötét Istenség eltűnt, magára hagyva a lányt, hatalmas energiákat érzett önmagában. Szinte elektromos kisülések keletkeztek a bőrén. Idegszálai a pattanásig feszültek voltak. Egy hangot hallott csupán elméjében…
„Tied az erő, használd amire akarod...Hírnököm”
Darth Shantal, az egykori Callista, Dorja Égi Marshall leánya lassan feltápászkodott a hideg kőpadlóról, mint Waranous egyik Hírnöke... Egy áldással amit ő nem kívánt magának, amely egyben átok is volt...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 18, 2015 17:26:34 GMT 1
A Fény Hadseregének Nebula-osztályú rombolója, a zászlóshajóként funkcionáló Savior kisebb volt a Köztársaság hatalmas mon cal és koréliai csatacirkálóinál, amelyek a Dathomir elérhetetlenné vált felszíne körül keringtek, a jedik flottájában mégis a legnagyobb, és a legújabb darabnak számított. Csak néhány olyan sorhajó volt, amelyek gazdagabb köztársasági tagrendszerek magánmilíciájából, a helyi kormányzat jóváhagyásával csatlakozott a Fényhez és ott is maradt, és még kevesebb volt közülük, amelyik ilyen modern technológiát képviselt.
Farlander tábornokot azonban ez a tudat önmagában nem villanyozta fel. Számára a hajó továbbra is a Dathomirhoz kötött, a felszíni helyzetet még mindig nem ismerő, várakozásra késztetett flotta egyik egysége volt csupán, ami ilyen minőségében éppen annyit ért, mint bármelyik másik hajó. Kezeit széttárva fordult a nemrég dokkolt jedi suhanó pilótáihoz, Saba Sebatyne-hez és Ben Skywalkerhez.
- Higgye el, mester, megpróbáltam. Több alkalommal is a legjobb pilóták próbálkoztak. Nem tudunk lejutni, ez a valami áthatolhatatlan.
- Essz a valami a szötét oldal terméke. - jelentette ki Saba, egyik karmos kezét Ben vállán nyugtatva. - A sszötét oldal táplálja, a szötét oldal szegítszégével uralható issz. Assz ifjú Ssszkywalkernek majdnem szikerült áthatolni rajta. Ha kisszé erőszebben próbálkoszunk, már lent lennénk.
- Mégis visszatértek ide, mester. - jegyezte meg Farlander némileg kritikusan.
- Értelmetlen lenne ennek itt éssz ifjú Szkywalkernek egyedül lemennie. - öltötte ki a nyelvét Saba, miközben tekintete ide-oda járt a hídon, mintha valamit keresne. Az érkezésük óta folyamatosan az volt az érzése, hogy nem a Dathomiron van a tényleges feladata, hanem valahová máshová viszi tovább az Erő. Valójában ezért utasította Bent a légkör felső rétegeiben, hogy hagyjon fel a próbálkozással, és ezért tértek vissza a Fény zászlóshajójára.
- Ha összeállít egy csapatot, mentőegységeket, kommandósokat, akkor le tudunk menni együtt, tábornok. - tette hozzá Ben.
- Ha jól értem, Ben, ez nagyon közel visz téged a sötét oldalhoz. - hajolt közelebb a fiúhoz Keyan Farlander, aki maga is jedi kiképzésben részesült, de az egyenruhát és a katonai szolgálatot választotta - ám ettől még jól tudta, milyen veszélyes a sötét oldal. - És minél több embert, több hajót kell levinned, annál közelebb, nem?
- Nem vagyok benne biztos, hogy arányosan működik. - rázta meg a fejét Ben.
- Essz nem probléma... - emelte fel egyik karmos kezét Saba, majd hirtelen a zsebcsillagromboló taktikai radarjára pillantott, amin éppen ekkor tűnt fel egy Hapan Nova-osztályú fregatt, amelyik elvált a flottaköteléktől, és a rendszer széle felé igyekezett. Sabának hirtelen különös érzése támadt, mintha egyszerre minden a helyére került volna. Kiterjesztette az érzékeit, de először nem érzékelt semmi ismerőset... aztán azonban, jó vadászhoz méltón már nem azt a jelenlétet kereste, amelyik érzése szerint rejtőzködött előle, hanem a másikat, a másikat, amelyik mindig vele volt, és amelyiknek az elrejtéséről a Hapan Nova Saba által gyanított utasa remélhetőleg megfeledkezett.
A nexu megrázkódott, és ismerős morgással válaszolt Saba érintésére, a barabel pedig kiöltötte a nyelvét, mintha prédára készülne lecsapni, és visszafordult Farlanderhez, egyik karmával a hapan fregatt sziluettjére bökve.
- Hová megy asssz a hajó?
- Egy pillanat. - Farlander értetlen pillantást váltott Bennel, majd ellenőrizte az adatokat. - A Ködhasító fregatt a mi flottánkból, parancsoka Trista Zel, legénysége emigráns hapan önkéntesek Tenel Ka megboldogult anyakirálynő klánjából és a Dathomirról, kirendelt jedi lovag... - Farlander egy pillanatra elhallgatott. - Zekk lovag. Felderítő küldetésre indulnak, hogy a Dathomir helyett új bázist találjanak a csempészműveletek folytatásához.
- Késszleltetni tudja assz ugrásszukat úgy öt perccel, tábornok? - kérdezte Saba.
- Fel is tudom tartóztatni őket. - nyúlt Farlander tábornok a kom kapcsolója felé.
- Nem nem, nem kell! Ennek nincsssz sszükszége öt percnél többre. - szisszent fel a barabel. - Van a fedélsszeten Sssztealth-X?
- Természetesen, mester. Alsó hangárszint.
- Öt perccsz! Eggyel szzem több, vagy keveszebb! - indult rohanvást a liftek felé Saba.
- Értem. - Keyan biccentett a komtisztek, hogy továbbítsa a parancsot, miközben a radaros tiszt felé fordult, miután az már jó egy perce élesen gesztikulálva próbált valamit a tudtára adni. - No mi az, Walee hadnagy?
- Uram.. - zihálta a durosi nő. - A Millenium Falcon egy perccel ezelőtt megjelent a radarokon! Fent, orbiton, a flottától nem messze!
- Hívják! - Farlanderen izgalom vett erőt. Hát sikerült nekik... - Mester, hallotta?
Saba azonban már a lifteknél járt, és csak messziről intett.
- Bíssza asz ifjú Szkywalkerre, tábornok, Ennek mássz dolga van!
...
A Ködhasító hídján Trista Zel hátrapillantott a parancsnoki székre, amelyet átengedett Királynőjének, akit néhány órája hoztak a fedélzetre egy Fény-transzportról. A hatalmas nexu ott nyújtózott a szék körül, a legénysg tagjai pedig nem csak ijedtségből, de tiszteletből és megilletődöttségből is kerülték a széket... nem sokszor fordult elő velük, hogy sokadrangú testőrökből, ügynököből és önkéntesekből az Anyakirálynő zászlóshajójának hídlegénységévé léptek elő néhány perc alatt - márpedig most így volt. Az Anyakirálynő, pontosabban egyelőre Kislánykirálynő a fedélzeten volt, így a Ködhasító volt az új Csillagotthon. - Biztosan nem éreztél semmi különöset? - fordult vissza Trista a csillagokat kémlelő Zekkhez. - A bolygóról áradó sötétség beleng mindent. - rázta meg a fejét a magas, vállas, hosszú fekete hajú férfi. - De azt hiszem, nem történt semmi baj... a késleltetés csak valamiféle standard manőver lehet. Talán Farlander újabb erősítést vár. - Megkaptuk az ugrási engedélyt! - jelentette be az első tiszt.
- Felség? - fordult hátra térdet hajtva Trista a parancsnoki szék felé. - Menjünk, Trista néni. - pillantott fel a székből két falat között Allana. Az első dolga a hajóra lépés után az volt, hogy szendvicseket kért magának és Anjinak. - Menjünk minél gyorsabban. - Hallották Őfelségét! - adta tovább Trista. - Ugrás, cél a Köd széle!
- Veszélyes manőver lesz... - jegyezte meg Zekk. - Még mindig úgy gondolom, hogy túl nagy árat fizetünk ezért. - Nélküled nem fog sikerülni. - pillantott vissza Trista Zel. - És Őfelsége világosan beszélt. Ha segítünk neki ebben, akkor az ügyünk élére áll, és elhagyja a jediket. Másképp nem. - Te magad teszed ki halálos veszedelemnek. Nem ellentétes ez az esküddel? - meredt vissza rá Zekk. - Ha nem csatlakozik hozzánk, az ügyünk így is, úgy is halott. De tisztában vagyok vele. - meredt maga elé a vörös hajú nő felsóhajtva. - Más választásunk viszont nincs. A Köd-széli volt kalóztelepeken találhatunk olyan lojalistákat, akik segíthetnek megfelelő hajót szerezni. - Hát ezzel nem mehetünk el a Korribanig, az is biztos. - biccentett Zekk. - A hapan hajókat nem engedik be a Sith Birodalom központi szektoraiba, legalábbis megfelelő magas szintű engedélyek nélkül biztos nem. Egy sith hajóval könnyebb lesz, de így is nagyon veszélyes. Emlékezz, amikor legutóbb egy jedi elindult a Korriban felé, annak a vége az Ossus pusztulása lett.
- Három jedi bolygót is feláldoznék azért, hogy Őfelsége a harcunk élére álljon. - meredt előre eltökélten Trista Zel. - Ha az az ára, hogy elvigyük a Korribanra, és kihozzuk a fiút, aki kell neki, akkor így teszünk. Ha Hapan férfi lennél, megértenéd. De ha nem érzel magadban elég akaratot...
- Akaratot érzek. - biccentett Zekk. - Megesküdtem, hogy mindent megteszek, hogy jóvátegyem a korábbi ballépéseimet. De a Korribanra nem lehet csak úgy besétálni... még nekem sem, még ha felöltöm a legsötétebb arcomat, akkor is nagyon nehéz lesz. Kaard nagyúr a Császár halállistájának előkelő helyén szerepel... hacsak...
A jedi elnémult egy pillanatra. A hapan nő érdeklődő zöld szemekkel bámult rá.
- Hacsak mi?
- Van... - Zekk kifújta a levegőt. Gyűlölte ezt az alternatívát, mert olyasvalakihez kell segítségért fordulnia, aki megalázta, többször is, aki bolondot csinált belőle... és mégis, tudta, hogy ha valaki annyit tud a kettős életről, mint az, akihez fordulni akart, akkor erre is tud megoldást. - Van valaki, aki ha nem is segíthet, de tanácsot adhat.
- Akkor ne habozz, üzenj neki, jedi, bármit is kell tenned hozzá. - biccentett Trista Zel, miközben a Ködhasító felgyorsult és eltűnt a hipertérben, a törzs hátsó részére tapadt, a kereső szenzorok számára láthatatlan Stealth-X vadászgéppel, és az Erőben rejtőző, türelmesen várakozó barabellel a pilótaülésben...
|
|
|
Post by darthshantal on Aug 18, 2015 23:06:59 GMT 1
Miért? Miért pont vele történik mindez? Mi történik itt? Ki ez a lény...Ez nem Sith. Ez mágia. Önkéntelenül csinálta azt amit csinált. Már megint engedelmeskedett az ostoba parancsoknak, azt csinálta amit ez a Waranous akart. Hol vagy mester?? Miért nem segítesz ilyenkor Wenthar nagyúr? Ekkor ötlött fel először benne az hogy menekülni fog ebből, megöli Mailaint és távozik. A hajót gondosan eladja majd egy „senkiföldje” űrkikötőben és tovább áll. De most még megteszi azt amit kell, és csökkenti az ellenségeinek számát a Jediket. Minél hamarabb megöli Mailain-t annál jobb. Még mielőtt megszüntethetné a mágiát így Katarn-nék és Lukék csapdába esnek. Fogalma sem volt arról hogy Waranous a bolygón kívülre deportálta őket. Remélte hogy ezzel jó pár Jedi életét kiolthatja. A Mágia kiindulásánál fogja várni Mailaint. Felnézett az égre és követte az Erő hullámait. Itt már nem voltak élőhalottak csak a féktelen Sötét Oldal ami már az ő elméjére is kezdte rányomni a bélyegét. Mailain kétségbeesetten küzdött hogy megszabaduljon ezektől amiket maga szabadított a bolygóra. Egy Erő ugrással felugrott vagy 20 méter magasba és jóval odébb ért földet. - Ezt megúsztam. - konstatálta és irányba vette a hegyet. Egyetlen szerencséje volt, hogy a lények nem tudtak gyorsan mozogni. Reménykedett abban hogy ezekkel az Erő ugrásokkal gyorsabban odaér és közben nem fut bele még egy hordába.
Shantal várt, megpróbálta elviselni azt a nyomasztó terhet amit a bolygó ezen része helyezett rá. Tanulatlan lelkének nehéz volt elviselnie a Sötét Oldal ennyire nyilvánvaló közelségét. - Gyere már te átkozott.... - morogta és akkor megérezte Mailaint az Erőben. Már közeledett. És nyilvánvaló volt jöveteléből hogy nem sejti mi vár rá. A barlang bejáratán belülre nem merészkedett viszont annak nyílását aknákkal és bombákkal rakta tele, számolva azzal hogyha mégsem érne célt akkor legalább beomlasztja a bejáratot saját magára amikor belép. Elgondolkodott azon hogy nem kellene-e megvárnia amíg megpróbál bemenni és aztán annál könnyebb dolga lenne végezni vele. Megérkezett a középkorú éjnővérekre jellemző habitusú és kinézetű nő, rémült arcán egy világ sorsa függött. Figyelmetlenül irányba vette a barlangot. Meg sem érezve azt a veszélyt ami leselkedik rá. Hatalmas robbanás következett és Mailain teste kirepült vissza a barlang előtti sziklára. Shantal magabiztosan előlépett rejtekéből és büszkén mosolyogva bekapcsolta mind a két fénykardját majd kecsesen odalépkedve megnézte az Éjnővért. Mailain egyenlőre nem sok életjelet mutatott. Aztán a ruhái foszlányai közt feltűnt Shantalnak hogy lélegzik...remélte már nem sokáig. - Élsz még? - kérdezte öntelten. De nem jött válasz csak erőtlen köhögcsélés, fehér ajkainak szélén észrevette hogy vér csorog ki a szájából. A légnyomás valószínűleg eltörte jó pár bordáját melyek átszúrták a tüdejét. Shantal haragja magának szólt. Inkább küzdött volna meg vele szemtől szemben...ez így túl egyszerű volt. A torkánál fogva az Erővel felemelte Mailaint aki utolsó erejével is de a torkához kapott. A legmeglepőbb a következő lépése volt. Egy Erő lökéssel elrepítette a tapasztalatlan lányt jó pár méterre. Shantal leporolta magát és felállt, Teste támadó pozícióba meredt kardjai gyilkos tőrként mutattak előre és hátra. Mailainra várt. - Ki vagy te? - kérdezte elgyötört hangon, de a megvetést még így is ki lehetett érezni a hangjából. - Nem beszélgetni jöttem ide! - válaszolta lekezelőn a vékony lány. - Ilyet csak egy Sith tehet...mindjárt sejtettem. Gyávaság! - hangja megtelt a mondat végére haraggal. - Meglehet hogy majd egyszer az leszek....Nem gyávaság, felelőtlenség. Azt sem érezted meg hogy pár méterre tőled egy sziklarésben állok. Miért kéne egy ilyen sebezhető embertől nekem gyáván félnem? A halálod vagyok Mailain. - jelentette ki és egy Erő üvöltéssel a nő felé rohant. Mailain egy újabb erő lökést indított el de az teljesen haszontalannak bizonyult, a következő lépése az volt hogy erővillámokkal leteríti. De a lány mintha rezisztens lett volna hirtelen az Erőre. Kimeredt szemekkel nézte a lány arcát....mielőtt a két kard egyszerre szaladt volna keresztül a torkán rájött. - Te egy hírnök vagy...örökke a rabja leszel....ha nem adod vissza az Erőt amit kaptál. - de nem volt ideje befejezni mert a következő pillanatban a lány egy elegáns mozdulattal elintézte az éjnővér sorsát.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 19, 2015 14:44:21 GMT 1
A Savior medikai egységébe belépő Keyan Farlandert erősen emlékeztette a látványt azokra a propagandaképekre, amelyeket annak idején fiatalon, még a Lázadók Szövetségéhez frissen csatlakozott X-szárnyú pilótaként látott azokon a kódolt, titkos közösségi holonet-csatornákon, amelyeken a Lázadás saját propagandaanyagait terjesztette; a Yavin három hőse egymás mellett, éppen egészségügyi kezelések után, lendületes beszélgetésbe elegyedve, pont úgy, mint a Hoth fagyott, föld alatti bázisán, nem sokkal az evakuáció előtt. Csak Han Solo régi barátja és azóta is pótolhatatlan társa, a vuki Csubakka hiányzott.
- Elnök asszony, Solo tábornok, Skywalker mester. – mosolyodott el gyorsan Farlander. – Az orvosdroidok minden lehetséges vizsgálatot elvégeztek magukon, a műszakiak pedig a Falconon. Akármi is történt Önökkel, semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy hús-vér valójukban egyeznek saját magukkal. Nem találtunk klónozásra, mérgezésre, bármi egyéb duplikációra utaló nyomot.
- Jó tudni, hogy én én vagyok... - morogta Han. – Ha már bemondásra nem hitték el, tábornok.
- Követnünk kellett a protokollt. – tárta szét a karját bocsánatkérően Farlander.
- Van bármi ötletük, hogy mi történt velünk pontosan? – kérdezte Leia, egyik kezével finoman megfogva az űrkalóz vállát.
- Egyik pillanatban nem voltak ott, a másik pillanatban meg igen. – ráncolta a homlokát Farlander. – Átküldtem az adatokat a köztársasági zászlóshajó tudományos egységére, de ők is értetlenül állnak előtte. Nem volt a hipertérugráshoz hasonló energialöket, vagy ilyesmi. Engem személy szerint leginkább arra emlékeztetett, ahogyan az Aiing-tii szerzeteshajók közlekednek a bázisaink között a Kathol-Csillagködben.
- Nagyon jó, először nem hiszik el, hogy én én vagyok, most meg miután elhitték, ránk húzzák, hogy valójában mindig is imádkozó sáskák voltunk. – tette hozzá magától értetődő természetességgel Han.
- Nyugalom. – mosolyodott el Luke. – Én sem tudok rá jobb magyarázatot, tábornok. De saját magamnak érzem magam. Most az a fontos, hogy megtalálják a lefelé vezető utat. Kyle és a bázis túlélői még lent vannak, nem is beszélve a boszorkányklánokról, és nem tudom, meddig bírnak kitartani a sötét oldal által mozgatott élőholtakkal szemben erősítés nélkül.
- Nos, a fiának van egy ötlete, uram... - biccentett Farlander, de mire befejezhette volna, Ben rohant be a medikus szobába és a jedi önmérséklet legcsekélyebb formáját is meghazudtolva apja nyakába ugrott.
- Én is örülök, hogy jól vagyok, Ben. – viszonozta az ölelést fáradtan Luke.
- Mindenképp. – vigyorgott Ben. – Bár te biztosan nem fogod megengedni, amit kitaláltam.
Luke egy pillanatig némán meredt a fiára.
- Valóban nem. – tette hozzá végül. – A sötét oldal nem játék. Furcsa dolgokat láttunk a nagynénéddel, miközben a sötét szellem kihozott bennünket. Aggasztó, de egyben talán reménykeltő dolgokat is.
- És csápokat. – jegyezte meg Han. – Legalábbis én kizárólag randa csápokat láttam.
- Érdekes... - meredt a koréliaira egy pillanatra Luke. – Mi van még, Ben? Aggodalmasnak tűnsz.
- Izé... - Ben egyik lábáról a másikra állt, majd Hanra és Leiára sandított. – Még ketten eltűntek...
Luke felsóhajtott.
- Kicsodák?
- Sebatyne mester az egyik. – folytatta Ben. – Nem tudom mi lelte, egyszer csak kirohant a hídról, bevágta magát egy lopakodóba, és az egyik hozzánk csatlakozott hapan fregatt után repült. Először nem értettem, miért, de aztán kaptam egy jelentést a Kathol-szektorban lévő akadémiáról, és rögtön megértettem.
Luke egy gyors pillantást vetett az adattáblára Ben kezében, majd ismét felsóhajtott, és Leiáékhoz fordult.
- És Allana a másik. Sajnálom, Leia...
- Az a hüllő el sem kellett volna, hogy vigye... - indult meg Han keze a sugárvetője felé. – Ezért adtuk oda a jediknek? Ezért vigyáztunk rá éveken keresztül? Ezért mentem nyugdíjba a kedvetekért? Ezért kellett visszajönnünk Coruscantra meg az egész istenverte galaktikus politikába? Azért, hogy az egy szem unokám úgy végezze, mint a fiaim, mint a lányom?
Han fáradtan leült az ágyára, és köhögni kezdett. Leia nem szólt semmit, csak mellé ült, és a vállára hajtotta a fejét egy pillanatra. Amikor Luke meg akart szólalni, leintette, és rápillantott.
- Luke, biztosnak kell lennünk benne, hogy a kislány biztonságban van. Én bízom Saba Sebatyne-ben, mert jó mesterem volt, becsületes harcos, és nagy jedi. De ha nem képes gondoskodni arról, hogy Allana jó helyen legyen, akkor azért a jedik felelősek... te vagy a felelős, Luke.
Ben és Farlander aggodalmasan figyelték, ahogyan a két testvér között egy pillanat alatt megfagy a levegő. Luke némán nézett maga elé, majd lehunyta a szemét, az Erőben keresve a válaszokat.
- Leia, Han, tudom, hogy fájdalmas, de el kell engednetek Allanát. Még nagyon fiatal, de már a saját útját járja, és jó emberekkel és barabelekkel van körülvéve. A jövőjét ugyanúgy belengedi a sötétség, mint bármelyikünkét a családunkban. Ezt nem kerülhetjük el, a vérünkben van. De nem látom az útja végén a sötétséget, legalábbis nem most. Nem tehettek többet érte, mint bárki más. A Tanács beszélni fog erről, ígérem, de most fontos, hogy mindenki a feladatára koncentráljon.
- Öreg vagyok én már ehhez. – mormogta Han, hátradőlt az ágyon és lehunyta a szemét. Leia egy aggodalmas pillantást vetett rá, majd Farlanderhez és Benhez fordult.
- Új helyszínt kell találnunk a műveletek folytatásához. Akármi is történik itt, a Dathomir a jövőben nem alkalmas arra, hogy a sith blokád áttöréséhez kiindulási pontként szolgálhasson.
- Megvizsgáltuk a szóba jöhető rendszereket. – biccentett Farlander. – Darklighter tábornokkal és Kalenda megbízottal is egyeztettem a... távollétében, elnök asszony. A Taris túlságosan messze van, ráadásul a helyi vezetés erősen ellenzéki, tiltakozásokkal kellene számolnunk, ha oda települünk. A Bandomeer pedig egyrészt túlságosan közel van a Mandalore-szektor határához, ráadásul onnan kiindulva nagyon nehéz alternatív ugrási útvonalakat számítani, amelyek elkerülik a Junction-i sith őrposztokat. Beleszaladnánk a blokádjuk közepébe pont ott, ahol a legegyértelműbb az átjutás, és ezt ők is tudják.
- Mi a helyzet a Vinsoth-al? – kérdezte Ben, felidézve magában a Quelli-szektor térképét. A Vinsoth pontosan a szektor átellenes végében feküdt, a határ mentén, ugyanúgy, mint a Dathomir.
- Mi is erre jutottunk, mint egyik lehetséges opcióra. – biccentett Farlander. – De a Köztársasági Biztonsági Szolgálat nyugtalanságot jelentett a bolygóról. Kalenda megbízott most dolgozik az ügyön, hogy kiderítsék, mi a helyzet.
- A chevineket nehéz lesz meggyőzni ilyesmiről. – jegyezte meg Leia. – Azt hiszem, beszélnem kell Belindivel.
- Öhm... hát az nem ártana. – köhintett Farlander. – Elnök asszony, volt még néhány dolog a távollétében... tényleg nem ártana, ha beszélne Kalendával, azt hiszem.
- Ben, azaz Skywalker-padawan, kísérd el a nagynénéd és nagybátyád, ha megkérhetlek. – biccentett Luke a fia felé a Mester-hangján.
- Igen, mester. – biccentett Ben, kérdő tekintettel apjára pillantva.
- A többit megbeszéljük, ha elvégezted ezt a feladatot. – értette el Luke a „Mikor állhatok a próbák elé” kérdést Ben tekintetében. A fiúnak igaza volt, az utóbbi időben gyakorlatilag önálló feladatokat teljesített, egyiket a másik után, Luke mégis úgy érezte, hogy nehéz elengednie a kezét, és bevallania magának, hogy Ben készen áll arra, hogy teljes értékű jedi lovag legyen.
- Waranous... ízlelgette magának e nevet Luke. – Waranous, más néven Krayt... Krayt, mint Kraytsárkány. – elhatározta, hogy mélyre ás a Jedi-archívumban, Tionne holokronjai között, amíg rá nem jön, hol találkozott már ezzel a névvel.
...
A köztársasági alakulat zászlóshajójaként szolgáló Strident-osztályú csillagvédő, a Resolute konferenciatermében a Fény Hadseregének hajóján látottnál már egy jóval mérgesebb, lángoló tekintetű Leia Organa Solo, egy igazi felbosszantott államfő nézett farkasszemet az amúgy többé-kevésbé vétlen Belindi Kalendával és az általa elé helyezett jelentésekkel.
- Azt hinném, hogy csak nekem ment el vénségemre az eszem, de Ponc Gavrisom úgy látszik, még szenilisebb lett. Nem gondolhatta komolyan, hogy ezeket végignyomja népszavazás nélkül. – csapott az asztalra Leia. – Aki nem kollaborációval fog vádolni, az azzal, hogy megkerülöm a demokratikus módszereket, sőt, azzal, hogy kivonom magamat a politikából az ilyen, keményebb döntések meghozatala alatt. Ebből sehogy sem lehet jól kijönni...
- Mondjuk rá is testálhatjuk Gavrisomra az egészet. – vonogatta a vállát aggodalmasan Kalenda.
- Nem lehet, az meg azt a hatást keltené, hogy nem egységes a kormányzat. Nem csak a koalíciós partnerek tiltakoznának, hanem a többi megbízott is. – rázta a fejét idegesen Leia. Félig még mindig Allanán járt az esze, erre szembesülnie kellett neki, hogy a távollétében a coruscanti kormánytagok felforgatták a kül- és belpolitikát.
- Gavrisom kényszerhelyzetben volt. – igazgatta göndör fürtjeit a volt hírszerzési főnök. – Egyik oldalról Bwua’tu-ék szorongatták a vostroyai szerződés miatt, elnök asszony, a másik oldalról a jedik a Yuuzhan Vong miatt.
Úgy érted, Bwua’tu-ék és te, tette hozzá magában Leia, ugyanakkor rá kellett jönnie arra, hogy Luke valószínűleg hasonlóan érzi magát, hiszen a Jedi Tanács ugyanúgy az ő távollétében döntött arról, hogy teljes mellszélességgel a Yuuzhan Vong és Zonama Sekot új tudata és ügye mögé áll. És bár a Tanács, legalábbis Leia legjobb tudomása szerint nem volt annyira megosztott a demokratikus játékszabályok mellékhatásaként, mint a köztársasági kormány, Leia nem irigyelte az ikertestvére dilemmáját sem, amelyik mögé hamarosan be kell állnia. Már sajnálta, hogy úgy ráripakodott Allana miatt, még ha egyetlen igazán hangos szó nélkül is tette.
- Össze kell állítanunk egy hivatalos kérvényt a jediknek, Belindi, hogy kezdjenek formális együttműködést a Yuuzhan Vong Formálókkal az eddig nem rehabilitált bolygók újraformázása kapcsán. – fordult végül az adjutánsához. – Azt szeretném, ha együtt dolgoznál ezen Landoval.
- Calrissian nem volt éppen lelkes támogatója ennek az egésznek. – ellenkezett Kalenda.
- Tudom, pont ezért. – biccentett Leia. – Be kell látnia, hogyan lehet ebből a legjobbat kihozni, most, hogy a döntés megszületett. Még mindig jobb, mintha kihagynánk belőle. Ami pedig Vostroyát illeti...
- Az Admiralitás előkészített egy dokumentumot, amelyben felsorolták a lehetséges együttműködési területeket. – elevenedett meg Kalenda hangja. – Marrabb szenátor már szignózta, érdemes lenne átnéznie, elnök asszony.
Úgy érted, te készítetted össze, és te is szignóztad, tette hozzá magában Leia. Újra hozzá kellett szoknia, hogy a Köztársaság államfőjeként csak addig bízhat meg adjutánsaiban, amíg azok politikai érdeke úgy kívánja. Erősen megfordult a fejében, hogy küld egy üzenetet Winternek, hogy ismét dolgozzon vele... Tycho végül is nem szólhatna egy szót sem, ő is újra szolgálatban van. Mint mindannyian, futott át a nő agyán hirtelen. Mi már sosem vonulunk nyugdíjba...
- Mielőtt bármilyen katonai együttműködést szignózunk velük, egy jelentést akarok látni arról, hogy milyen kapcsolataik vannak a sullusti DIU-val. – emelte fel a tekintetét a sötét bőrű nőre Leia. – Ez bizonyára nem okozhat neked gondot, Belindi. Nem akarom, hogy ezek a vostroyaiak arra használják a szerződésünket, hogy a barátság álcája alatt mindenféle ideológiát importáljanak a határainkon belülre, ami legalább annyira destabilizálhatja a hátrányosabb helyzetű szektorokat, mint a Sith Egyház tevékenysége, vagy G’Sil gárdistái. Egyik tömegmozgalom olyan, mint a másik, még akkor is, ha első ránézésre úgy tűnik, egy oldalon állunk.
- Összekészítem az anyagokat, elnök asszony. – merevedett meg Kalenda arca.
Tehát te is ugyanolyan jól tudod, hogy vaj van a vostroyaiak füle mögött, gondolta Leia. Csak nem veszel tudomást róla. Nagyszerű.
- Még valami? – kérdezte Leia.
- A serennoiak visszajeleztek, várják magát. – váltott az adattábláján a fekete bőrű nő. – De az új fejlemények miatt azt javasolnám, hogy halasszuk el ezt a vizitet, elnök asszony.
- Ellenkezőleg, Belindi. – húzta ki magát Leia. – Pont ilyenkor kell a legegyértelműbb gesztusokat tennünk támogatóink és ellenségeink felé. – Remélem, ezt minden tekintetben megérted, tette hozzá magában a nő. – Elutazom Serennora, de téged megkérlek, térj vissza Coruscantra. Egy válogatott egység kísér majd el engem a Fény Hadseregéből és a társult erőktől.
- Csempészek. – vonta össze a szemöldökét Kalenda.
- Így hitelesebb lesz. – mosolyodott el Leia. – Végtére is ez egy csempészművelet. Meg kell mutatnunk a külső szektoroknak, hogy nem fordulunk el tőlük. Utána pedig tovább utazom a Cholgannára, ahol a fogadó tábort rendezték be a Yuuzhan Vong rabszolgáknak, és végül a Mon Calamarin fejezem be a körutat.
- Tehát még egy háborús zónán át kell haladnia. – sóhajtott fel Kalenda. – Az sem lesz sokkal jobb...
- Majd a serennoiak segítenek. – biccentett Leia. – Ez nekik legalább akkora probléma, mint nekem, a Vaynai-környéki társult rendszereik miatt.
- Makin admirálist neveztük ki a Yuuzhan Vonggal és az SZRSZ-el való helyi egyeztetésre és a táborok védelmére. – jegyezte meg Kalenda. – Majd tájékoztatom őt is az érkezéséről, asszonyom.
- Rendben. Még egy kérésem van, Belindi. Nézzen utána, mi történik a Vinsothon. Meg kell vizsgálnunk, hogy kiépthetjük-e a bázist, ami felváltja Dathomirt, de ez csak akkor lehetséges, ha a helyiek hozzájárulnak, és nincsenek belső ellentétek. És köszönöm. – szorította meg a nő kezét Leia, és elhatározta magában, hogy szemmel tartja. Ahogyan az összes többi politikust is. Úgy tűnt, az ő régi szokásaik sem óhajtanak nyugdíjba menni a közeljövőben.
|
|
|
Post by darthshantal on Sept 11, 2015 23:46:08 GMT 1
Akár mit is tudott Mailain az Shantal számára már a múlté. Nem akart ő már senkinek sem semmit „megmutatni”. Úgy érezte cserben hagyta minden és mindenki....a bolygót átható Erők kezdték felemészteni a nagy magabiztosságát. Nem tudta kit és hová kövessen...saját önteltségéből megölte Mailaint. Számított Wenthar bosszújára, még akkor is ha elegendő Jedi és éjnővér fog az elkövetkezendő órákban meghalni.
Tudta hogy nem ússza meg ennyivel. Meg kell szöknie ebből. Az előbb még diadalittasan állt a nő hullája felett most pedig menekülő állatként keres kiutat ebből az őrületből. - Átkozott Erő! - kardjait az övére csatolta és leadta a robogójának a jelzést.
Az út most hosszabb volt mint kellett volna de Shantal mindenképp el akarta kerülni az öldöklő zombi áradatot de leginkább a Jediket és éjnővéreket. Ahogy távolodott attól a helytől úgy múlt el az a nyomasztó érzés ami eszevesztett menekülésre késztette és teljesen összekuszált mindent. A hajó rámpája lenyílt és a lány könnyed léptekkel indult felfelé. Azonban amikor beért volna a hajó fedélzetére megállt és a hajó falának támaszkodva visszanézett. Mindenfelé fekete füst és az örjöngő zombik vérszomjas hörgései hallatszottak. Ez az ő műve volt...büszkén tekintett le. Mestere a biztos halálba küldte őt, a törékenynek tűnő lány mégis megállta a helyét sőt valószínűleg többet használt látott és érzett mint Wenthar tulajdon lánya...talán.
A hajó felemelkedett a talajról és kilépett az álcázásból. Először ki kellett lépnie a bolygó légköréből és tisztában volt hogy ott várni fogják. Azonban a hajónak már nem sok energiája maradt hogy az álcázó berendezést működtetni tudja. Tartalékolnia kell. Amíg emelkedett a közelben lévő lehetséges bolygókat nézte a térképen. A Taris és a Bandomeer ideális lenne de az biztos hogy Wenthar kémei fejvadászai ott fogják először keresni. Megpillantotta az Er'Kit-et...az jó lesz gondolta. Sivatag bolygó és csempészek és rabszolgakereskedők piactere. Ideális lepasszolni a hajót valószínűleg olyan népeknek akik szintén nem a rivaldafényben szeretnek fürödni. Elkezdte kitörölni a hajó összes tárolt videó anyagát a droidok memóriáját a saját és mestere adatait, az előző uticélokat, és bármilyen anyagot amely alapján ellenőrizhető lenne mikor és hova indult és hogy kié volt a hajó. Csak így tud megszökni nyom nélkül. Lassan elért arra a pontra hogy az űrben legyen. Látta a hajókat....és azt is hogy a lehető legrázósabb utat választotta a bolygó elhagyására. És érezte a Jediket is.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 13, 2015 15:06:15 GMT 1
Nagyjából egy időben a Shantal és Mailain közti összecsapással...
- Itt jönnek! - hangzott fel a rádióban a posztos őrszem fáradt, ideges kiáltása, Kyle Katarn pedig gyorsan befejezte energiarúdból és leszűrt esővízból álló uzsonnáját, és kirohant a sátorból, hogy csatlakozzon az újabb zombihullámmal szemben felsorakozó védőkhöz.
A zombik minden egyes hullámmal többen és többen lettek, a védőknek pedig elsősorban a kitartása és az energiája fogyott, még ha viszonylag keveset is veszítettek soraik közül. A katonák régóta voltak talpon, és a zombik állandó támadásai miatt egyre kevesebb idejük jutott az értékes pihenésre.
Luke, Han és Leia pedig már hosszú ideje elmentek, és bár Kyle megbízott bennük, már-már olyan gondolatai támadtak, hogy a verhetetlen triónak ezúttal nem sikerült...
- Mivel lepnek meg minket ezúttal a dögök? - lépett oda a hevenyészett, üres konténerekből és lőszeresládákból összedobált barikád mögött hasaló őrnek. A férfi műszaki overállja és fáradt arckifejezése jelezte, a vadászgépek kiszolgáló személyzetéhez tartozott, és igencsak megviselte a szakmájától eltérő, legalább olyan sok éjszakázással járó új feladat.
- Azt hiszem, kétlábú hüllők. - nyögte az őrmester, az erdősávból előbukkanó szörnyszülöttek felé mutatva. - De legalább nem rankorok, mint tegnap...
- Hadd nézzem. - kérte el Katarn a távcsövet, majd vizsgálgatni kezdte a fák mögül elbukkanó, többségében élőhalottnak tűnő, néhol azonban meglehetősen élő, kék bőrű lényeket. - Azt hiszem, kwi-k. A szavannáktól jöttek egészen idáig. Viszont némelyikük nagyon is... hmmm... senki ne lőjön!
Kyle megérzését néhány tétova ellenkező hang kísérte, de végül mindenki tartotta magát a rangidős parancsnokká avanzsált jedi mester szavaihoz, és nem tüzeltek. Kyle felugrott a barikádra, és megérzésétől hajtva a közeledő csoport felé indult.
Közelebbről jól lehetett látni, hogy az élő Kwi-k, ezek a három méteres, hüllőszerű, falkákban járó elvadult teremtmények most milyen engedelmesen mozognak. A hátukon pedig ott ültek azok, akiket eredetileg élőhalottnak nézett az őrszem, sőt, közelebbről is határozottan annak tűntek. Üres, száraz koponyájuk mélyén ülő szemgödreikben azonban valamiféle kékeslila fény villogott, hosszú, halott varkocsba font szálas hajuk pedig köpönyegük rongyait verdeste.
A csapatból kivált egy Kwi és "lovasa", Katarn pedig megállapította, hogy mennyire hasonlít hátasára - mármint hátasa élőhalott megfelelőire, természetesen, amelyekből a korábbi rohamok alkalmával már igen sokat ártalmatlanná tettek (nyilván a "megöltek" nem lenne helytálló kifejezés, villant át gyorsan Kyle agyán) - , éppen csak jóval humanoidabb, felegyenesedett testalkata volt, már ami megmaradt belőle. Az élőhalott az agresszió legcsekélyebb jele nélkül lekászálódott hátasáról, és egészen emberi mozdulattal megsimogatta a hüllő fejét, majd a jedi felé fordult.
- Légy üdvözölve, Luke Skywalker mester. - dörögte Kyle fejében a hang az Erőn át. A jedi megrázta a fejét, elcsodálkozva azon, hogy csak a sötét oldal egészen finom, saját magánál sem több lenyomatát érzi az élőhalotton.
- Sajnálom, de nem én vagyok Luke Skywalker. - biccentett végül. - A nagymester elindult, hogy válaszokat leljen a bolygón történő eseményekre, de még nem tért vissza. A nevem Kyle Katarn. És ti... kik vagytok?
- A nevem U'sen, a Kwa Kozmikus Birodalom papja... - dörögte a holt hüllő Kyle fejében, majd némi szünet után zavartan hozzátette az Erőn keresztül. - mármint U'sen voltam, a Kwa Kozmikus Birodalom papja, százszor ezer bolygópálya - fordultával ezelőtt, amit ti évnek hívtok, humánok. Testem paptársaimmal együtt szent templomunk földbe süllyedt kazamatáiban várta a Feltámadást, ami most eljött.
- Nem vagyok benne biztos, hogy így képzeltétek el. - ingatta a fejét Kyle.
- Nem, Kyle'Katarn, már mi sem vagyunk biztosak benne. - visszhangozta a lény. - Eggyé váltunk az univerzummal, lelkünk azonban visszaköltözött porladó hüvelyünk maradványaiba, valamiféle sötét varázslatnak hála. Ez nem a kozmikus út, hanem valami más... valami varázslat, amit a bolygót uraló Újak hüvelyei hívtak létre. Valami, amit vissza kell fordítanunk. Úgy hallottuk a mai idők nagy jedi lovagjai, kései leszármazottaink is a bolygón vannak, ezért indultunk el, hogy felkeressünk titeket.
- Miért nem támadtok ránk, mint a többi.. élőhalott? - Kyle úgy döntött, azon a kérdésen elegánsan átsiklik, hogy ezek a határozottan együttműködőnek tűnő hüllőzombik mégis honnan hallottak arról, hogy itt jedik vannak.
- A sötét varázslat életre hívta testünket, de nem uralhatja kozmikus elménk lenyomatát, amely visszatért a Kozmosz Honából, hogy újra porhüvelyünkkel legyen, amíg meg nem törjük ezt az átkot. - visszhangozta a Kwa.
- Százszor ezer évvel ezelőtt... - ismételte a lény korábban elhangzott szavait Katarn döbbenten. - Ha nagy hatalmú Birodalom voltatok, mi történt veletek? És miért tartott olyan soká, hogy ideérjetek?
- Elődeink a csillagok között jártak kapuikon. - magyarázta U'Sen. - Egy ősi tekercs pedig, amely kozmikus útitársainktól, a Gree-től származik, megjövendölte, hogy száz és ezer évvel később a jedik rendjének, és az őket vezető Luke Skywalkernek kell segítenünk.
- Remélem, a távollétében én is megteszem, mint khm... rangidős helyettes. - köhécselt Katarn. - Szóval, miért nem jöttetek csak úgy ide? Mondjuk egy olyan kapun?
- Kapuink rég elfeledettek. - igazította meg egyik leesni készülő ujjpercét a Kwa. - Ezen kívül a bolygó felett lebegő sötét entitás elől rejtve kellett maradnunk. Erőnk korlátozott, ezért úgy jártunk a dzsungeleket és szavannának kései leszármazottaink hátán - biccentett a békésen legelésző Kwi felé ekkor az élőhalott - mint bármely másik lény, amelyik él-hal e földön. A templomunk kazamatái pedig a bolygó átellenes oldalán vannak.
- Ah. - biccentett Katarn. Nagyszerű, gondolta, itt egy csomó, barátságosnak tűnő élőhalott hüllő, de át kell vágniuk magukat a többi élőhalotton, hogy ideérjenek. - És mégis hogyan tudnátok nekünk segíteni, ó nagy és hatalmas U'sen...
- Porhüvelye. - igazította ki a lény a jedit leplezetlen iróniával a hangjában. Kylenak kezdett az az érzése lenni, hogy a Kwa-k legalább olyan abszurdnak találják saját helyzetüket, mint... nos, min mondjuk ő.
- Ó nagy, és hatalmas U'sen porhüvelye. - javította ki magát a jedi. - Esetleg adhatunk kötszert, ami segít egyben tartani a porhüvelyeteket...
- Értékeljük a segítőkészségedet, Kyle'Katarn jedi mester. - susogta a lény. - Azonban ennél több kell. Ősi templomunk szíve, a Végtelenség Kapuja képes hatalmas, kozmikus energia kibocsátására, de egy élő jedi lovagra van szükség, hogy aktiválja. Velünk kell jönnöd.
- Oh.. - vakarta meg a fejét Kyle Katarn. Milyen vicces, gondolta, az ilyen menő dolgokat mindig Luke szokta csinálni, de most, hogy ő és ezek a hüllőzombi-papok láthatóan elkerülték egymást, rá hárul a feladat. - De nem leszek olyan tőle, mint ti?
- Csak az Erő és a Kozmosz tudhatja. Talán mi leszünk olyanok, mint Te, jedi. Vagy talán visszatérünk a Kozmoszba, porhüvelyünk pedig nyugalmat lelhet. Vagy egyszerűen csak elporladunk az egész bolygóval együtt... csak a kozmosz tudhatja, így van.
- Hát jó. - sóhajtott fel Kyle, megállapítva, hogy humorérzék már százszor ezer évvel ezelőtt is létezett. - De ha nem baj, tudok egy gyorsabb utazási módot, feltéve, hogy a sötét entitást nem zavarja meg. A barátaink, élükön Luke Skywalker mesterrel elindultak oda, ahonnan a gonosz varázslat a bolygóból táplálkozik, de nem tértek vissza.
- Nem kell odamennünk. - ingatta a fejét a Kwa, de láthatóan csak óvatosan, hogy le ne essen. - A templomunkhoz kell mennünk.
- Rendben - biccentett a jedi mester, és aktiválta a komját. - Őrmester, készítsék fel az egyik siklót!
...
Órákkal később a bolygó átellenes oldalán Kyle Katarn és az élőhalott Kwa-k, egy hajdani, százezer éves Birodalom papjai épp az utolsó simításokat végezték a hatalmas, kívülről növényzettel olyan sűrűn benőtt hegynek tűnő piramis alatti barlangban, hogy Kyle az érzékelőkre hagyatkozva nem is találta volna meg a bejáratot, egészen addig, amíg U'sen porhüvelye nem segítette ki. Az élőhalott Kwa-k egy hatalmas, háromszög alakú kőfelépítmény oldalainál sürgölődtek, U'sen pedig a háromszög közepére, egy fénycsíkba vezette Kyle-t. Intésére az élőhalottak elfordítottak néhány követ, mire a fénycsík vibrálni kezdett, Kyle pedig megérezte az Erő világos oldalának pozitív energiáját... afféle fluxus volt ez, mint Ruusanon a Jedik Völgyében, amelyet Katarn oly jól ismert, csak sokkal régebbi annál. Ahogyan belépett, Kyle egyszerre úgy érezte, hgy számtalan ponton repül a Dathomir felett, mintha madarak szemével látna... egy pillanatig látta a hegyek helyén tornyosuló piramisokat, és a Kwa Kozmikus Birodalom ősi kőépítményeit, a közöttük húzódó utakon vándorló, papi csuhás hüllőkkel együtt. Aztán a vegetáció egyre inkább elborította a kőképződményeket, és Kyle rádöbbent, hogy immár a múlt helyett a jelen elevenedik meg előtte... látta saját magát a hegyet alkotó piramisban, a fénycsík közepén, ami világosan tört a fekete égbolt felé, és egyszerre látta a bolygó átellenes oldalán a sötét, villódzó csíkot, ami a sötét oldali fluxus volt, és ami egyfajta pajzsgenerátorként sugározta a légkörbe az energiamezőt, ami mindentől és mindenkitől elzárta a bolygót.
Kyle kinyúlt az Erővel, és a fénycsík egyre erősödött, mígnem egyetlen löket hagyta el a hegycsúcsot. Ott, ahol a növényzet beborította a piramis tetejét, egyszerre több tonna talaj és vegetáció égett el, a löket pedig végigszáguldott légkörön, követve a planéta görbületét, mint valami intelligens lövedék... és pontosan becsapódott az átellenes ponton oda, ahonnét a sötét oldali fluxus sugárzott ki.
"Pont, mint egy pajzsgenerátor... a pajzson belüli találattal megsemmisíthető" - futott át Katarn elméjén, ahogyan a fénycsík ereje gyengülni kezdett, ő maga pedig összeesett volna a megerőltetéstől, hogyha U'sen porhüvelye nem csúsztatja alá egyik aszott, halott kezét.
Kyle felpillantott, és a lövés nyomán támadt lyukon át világosan látta, hogy az ég kezd kivilágosodni, és a sötét oldal generálta óriási viharfelők eltűnnek. Aztán meglepetten U'sennre pillantott. Az élőhalott Kwa továbbra is ugyanúgy állt mellette, ugyanolyan lobogó szemgödrökkel.
- Még mindig itt vagytok. - zihálta Katarn.
- Úgy tűnik. - a Kwa holttest hangja furcsán csalódottnak tűnt Kyle elméjében. - A bolygót körülvevő akadály megszűnt, de a sötét oldali fluxus továbbra is táplálja a holtakat. Porhüvelyünk még nem térhet vissza a földbe és a kazamatákba... a Kozmikus Sugár pedig kimerült, ahogyan te is, Kyle'Katarn.
- Azt hiszem, ebben igazad van... - sóhajtott fel Kyle, amikor megremegett a komja.
- Katarn. - szólt bele.
- Katarn mes...ter! - recsegte a komban a bejelentkező tábor, némi fáziskéséssel a hatalmas távolság miatt. - Létre...jött.. a kapcsolat... a flottával!
- Hála az Erőnek. - biccentett Katarn. - Bár úgy tűnik, a holtak problémája ezzel még nem oldódott meg. Hamarosan visszatérünk, őrmester. Addig küldjék fel a sebesülteket, és hívjanak erősítést.
...
Nem sokkal azután, hogy mind a Ben Skywalkert Vinsothra szállító sikló, mind a Skywalker nagymesternek kiadott StealthX, mind pedig a Millenium Falcon a hipertérbe távozott, Farlander és Darklighter tábornokok pedig épp azon voltak, hogy egy parti szabacc-al üssék el a várakozással teli időt, felharsantak a köztársasági csatacirkáló riadójelzései.
- Jelentést. - tolta félre felsóhajtva nyerő lapjait Gavin Darklighter, aktiválva a komját.
- Helyreállt a kapcsolat a felszínnel, a bolygót borító energiamező megszűnt! - jelentette izgatottan az ügyeletes tiszt.
- Nagyszerű, alig órákkal azután, hogy Skywalker mester és a többiek elmentek. - vakarta meg a fejét Keyan Farlander. - Elérték Katarn mestert?
- Katarn mester jelentése szerint a bolygó tele van agreszív élőhalottakkal, és továbbra sem biztonságos. - sorolta az ügyeletes tiszt olyan hangon, mint aki maga sem érti, amit mond.
- Nagyszerű... - mormogta Farlander. - Ha a sithek megtalálták a módját, hogy olyan vírusfegyvert csempésszenek a bolygóra, mint amit az Ossuson használtak, akkor fújhatjuk, hogy itt valaha is megint ellátóposztunk lesz.
- Intézkedjen az erősítésről és a tábor biztonságáról. - utasította Darklighter az első tisztet. - Van még valami?
- Van, uram. - felelte az első tiszt hangja. - Egy azonosítatlan hajót észleltünk alacsony orbiton, a jelzései nem egyeznek egyik saját, vagy szövetséges egységünkkel sem. Az a gyanúnk, hogy sith hajó.
- Talán ez szállította a vírusfegyvert. - jegyezte meg Farlander.
Darklighter egyetértően bólintott.
- Küldjön utána annyi vadászt, parancsnok, amennyit csak szükséges! Aktiváljanak tiltógenerátorokat, és intézkedjen, hogy minden kilépési ponton álljon egy aktív vonósugarakkal felszerelt fregattunk! Fogják el azt a hajót!!
|
|
|
Post by sithlord on Sept 14, 2015 13:21:25 GMT 1
Az Időrabló, látva Shantal keserű küzdelmét a menekülésre, elgondolkodott a lányon. Különös kisugárzása volt. Olyan mintha a lénye egyé lett volna a pusztító Káosszal és ez módfelett tetszett neki. Hiszen a lány először az apját áldozta be Wenthar kedvéért és önmaga gyönyörűségéért, majd elárulta a Nagyurat is. A Mesterét akit elvileg szeretett.
De ez nem számított, ahogy semmilyen érzelem se nagyon a Káosz hitűek között. Ezeknek az embereknek vagy nem emberi lényeknek egy céljuk volt, hogy létükkel káoszt és pusztulást hozzanak a galaxis népeire. Itt nem számított a Jóság émelyítő hősiessége, sem pedig a Sithek Birodalom szervező és rendmániás habitusa. Itt csak az őrjítő Káosz volt a lényeg...Shantal pedig igazi Káoszhordozó volt. Áruló, aljas, önmaga gyönyöréért bárkit semmibe vevő.
Pontosan olyan mint akiket az Időrabló, más néven Waranous keresett magának. Ezért ruházta fel a lányt erővel és ezért fogja most kimenteni szorult helyzetéből.
„Itt az ideje hogy a galaxis megismerje a valódi nevemet” -az Időrabló szívét hideg düh öntötte el.
Valaha még az ősidőkben egészen más nevet viselt. Ígéretes tudós volt a Felemelkedés előtt, mielőtt félig meddig Istenné vált. Yvo Worluk aki bolygójának egyik ígéretes ámde öntelt tudósa volt évmilliárdokkal ezelőtt, a Felemelkedés után fokozatosan hatalomvágyó gonosz entitássá vált. Végül miután Felemelkedett társai egy borzalmas ütközetben legyőzték és abba a külső űrbe száműzték amely mostani téren és időn kívüli otthona lett, ő lett nevének elkorcsosulása miatt Yvorl a Káosz Istene. A Vongok nyelvén Yammka, hordozójának révén pedig Waranous. De az ő neve valójában Yvorl és ezt csak a beavatott Káoszhitűek ismerhetik és a Könyv bölcsei. Egyik hű szolgája máris sokat tesz azért hogy végül a Káosz győzedelmeskedjen…
Az Aposztata néven ismert egykori Sith Egyházi pap, hatalmas szolgálatokat tett neki eddig is… Most pedig új ügynökkel szaporodik követőinek sora.
Az Időrabló vagy hívjuk most márt igazi nevén: Yvorl, erejének egy apró morzsáját használta fel csupán és az elegendő is volt…
A hatalmas energiapajzs a Dathomir körül egyszerűen eltűnt és szabaddá tette a bolygóra és az onnan kivezető utakat.
Shantal hirtelen egészen máshol találta magát, mélyen a Fekete Nap területének belsejében? Maga sem értette hogyan s miért. Új Mestere az Időrabló, más néven Yvorl a Soknevű Isten juttatta el oda. Shantal pedig a navi komputere alapján megállapította, hogy fényévekkel a Dathomirtól lévő űrben van jelenleg. Előtte pontosan úticélja Er'Kit volt látható.Ki tudja talán éppen őt keresi majd, Yvorl ügynökét és hírnökét… valaki, aki jobban bánik majd vele mint Wenthar...
A Dathomíron egy idős és ősöreg Éjnővér felsikoltott miközben éppen ágyában pihenve látomást kapott. -Y...yvorl itt van! A Káoszhozó elszabadult immár…! -azzal kilehelte lelkét és meghalt.
Valahol a Dathomir másik végén fekete csuklyás pap szerű alakok éppen egy női áldozatot fejeztek le, majd az előre megrakott máglyára helyezték a holttestet. Fejét a kezeibe adták majd meggyújtották a máglyát. Kicsiny ezüstkaszájukon, amiivel akkurátusan lenyiszálták a nő, előzőleg Éjnővér fejét, megcsillant a lángok rőt vörös fénye, miközben ősi éneket kántáltak. A máglya tüze hirtelen fellobbant, Yvorl elfogadta az áldozatot… Az Aposztatának nevezett egykori Főpap új hívei leborultak és úgy imádkoztak tovább. Egy minden eddiginél veszélyesebb szekta, a Káosz Rendje kezdett megszületni és erőre kapni...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 19, 2015 16:42:10 GMT 1
Kyle Katarn a hajdani jedi tábor maradványai között meditált. Érezte, ahogyan a bolygó különös, se nem élő, se nem holt kisugárzása magához húzza, és egyszerre szólítja meg benne a világos és a sötét oldal emlékeit.
Veszélyes játék volt, de Kyle már régóta játszotta ezt... amióta az eszét tudta, tulajdonképpen. A Dathomir mindig is a sötét és világos oldal egymásnak feszülő konvergenciáját hordozta, de amióta az Éjnővérek átka elhatalmasodott a bolygón, ez csak fokozódott. Csak a bolygót évezredekkel ezelőtt uraló ősi nép, a Kwa-k átmenetileg életre kelt testeinek segítsége, a templomuk mélyén őrzött relikvia és Kyle egyesített ereje tudta megszüntetni azt a sötét oldali átkot, ami a Dathomirt elvágta a galaxis többi részétől.
De nem teljesen. Élet és halál, világosság és sötétség továbbra is őrjítő módon keveredett a bolygón, így a Köztársaság jobbnak látta, hogy új bázis után nézzen a szektorban. A Kwa erőd romjait ellepték a köztársasági technikusok, odafent az orbiton pedig továbbra is hadihajók és csempészbárkák gyülekeztek, hogy utat próbáljanak találni a sithek által megszállt szektorokon keresztül a Köztársasággal szimpatizáló Serenno és szövetségesei irányába... a táborban azonban nem maradt senki.
Senki, kivéve Kyle-t. Az öreg mestert annyira lenyűgözte a bolygó ellentmondásossága, hogy a Tanács és a Flotta külön engedélyével úgy döntött, a felszínen marad még egy ideig. Többet meg akart tudni arról az ősi civilizációról, amely az éjnővérek és varázsló boszorkányok klánjai előtt sok-sok ezer évvel a bolygót uralta, és hiperhajtóművek nélkül, kapukon át jutottak el egyik bolygóról a másikra.
Ez azonban nem jelentette azt, hogy más feladatait elhanyagolta volna.
- Időben érkeztél. – jelentette ki szemét fel sem nyitva, miközben megérezte Kain Diyan, a Rend legifjabb fegyvermesterének jelenlétét.
- Az Erő a segítségemre volt, Kyle. – biccentett mozdulatlanul a fiatal miraluka, akit Katarn Jaden Korr óta a legtehetségesebb tanítványának tartott. Kainből csak úgy áradt a harmónia, pontosan, precízen és szorgalmasan kezelte az Erőt, ugyanúgy, mint a fénykardját. – Furcsa ez a bolygó.
- A sötét oldal és a világos oldal, élet és halál keveredett össze rajta. – biccentett Kyle Katarn. Nem kellett megfordulnia, hogy a másikra nézzen. A miralukák, különösen az Erőre ilyen mértékben érzékeny egyedek ösztönösen az Erőre hagyatkoztak a környezet és társaik érzékelésekor. Néhány miraluka egészen odáig ment ebben, hogy hagyományos érzékszerveik közül azokat is hanyagoltak, amelyek terén nem szenvedtek fogyatékosságban... csak akkor éreztek, hallottak, szagoltak, beszéltek, ha nagyon muszáj volt, máskülönben teljes mértékben az Erőt hívták segítségül. Ez azonban nem csak előny volt, hanem kockázat is. Elég volt egyetlen ysalamiri, a Mykryren őshonos, de galaxisszerte az erőérzékenyeket ellenségnek tekintő katonai erők által is előszeretettel használt, az Erőt blokkoló mezőt gerjesztő lény, és a miraluka jedik egyszeriben az Erővel leginkább összhangban lévő harcosokból a legsebezhetőbbeké váltak.
- Arra tanít minket... - folytatta Kyle, aki ugyan már nem volt Kain mestere, hiszen az ifjú jedi felkent lovagnak számított, de egy alkalmat sem szalasztott volna el, hogy néhány hasznos gondolatot meg ne osszon volt tanítványával -, hogy a világ nem mindig fekete, és fehér, Kain. Néha ahhoz, hogy megőrizzük magunkat a sötétségtől, és a fényben járhassunk, át kell lépnünk ezeket a határokat.
- Készen állok bármire, ha ezzel megvédelmezhetem a gyengéket. – jelentette ki határozottan Kain.
- Efelől nincs kétségem. – biccentett Kyle. – Ahhoz azonban, hogy elindulj fejlődésed következő állomása felé, ennél többre lesz szükség. Mérlegelned, döntened kell majd olyan helyzetekben, ahol a jó és a rossz közti határmezsgye nem olyan egyértelmű. Engem kért meg a Tanács, hogy tolmácsoljam neked a feladatot, amit rád akarnak bízni.
- Köze van a sötét oldalhoz. – biccentett Kain. – Ezt világosan érzem.
- Így van. – másolta le a mozdulatot Kyle, és aktivált egy apró holomegjelenítőt. Ennek ugyan önmagában nem sok haszna lett volna Kain számára, hiszen a holografikus képet nagyon nehéz volt érzékelni az Erőn keresztül... csak egy másolat volt, egy gépi úton létrehozott illúzió, amit nem járt át úgy az Erőn, mint minden élő és élettelen tárgyat a galaxisban, ami a természet része volt. Kyle azonban szemein keresztül látta, és elméjében felidézte a képet, így osztva meg azt Kainnal.
- Egy sith nő. Vagyis inkább lány. Fiatal, a korához képest vékony, de a tekintete magányos és veszedelmes… inkább... sértett. A félelem eluralkodott felette, a félelem saját magától, attól, hogy nem lesz képes valamire, amit várnak tőle, vagy amit saját magától vár.
A mester elégedetten nyugtázta.
- Helyes, jól olvasol az arckifejezése részleteiből. A neve Darth Shantal, eredeti nevén Callista Dorja. A Sith Birodalom árulóvá vált admirálisának a lánya. A Sith Császár, Wenthar felruházta az Erő sötét oldalával, és szeretőjeként tartotta fogva, vagy inkább túszul a Hapesen, ahol a Császár lánya, Charis a régenskirálynő. Azonban nem sokkal ezelőtt úgy tűnik, megszökött. Nem tudjuk, hogyan és miért, de hírszerzési információink szerint Wenthar Császár hatalmas vérdíjat tűzött ki a fejére, és fejvadászok tucatjai vannak a nyomában.
- Olyan... ismerős. – jelentette ki végül Kain. – Mintha ehhez a bolygóhoz tartozna.
- Én sem voltam benne biztos, de amikor megláttam a képét, amit a hírszerzőink küldtek, én is ezt éreztem. – bólintott Kyle Katarn. – Mintha már járt volna itt, ki tudja, talán épp az alatt az idő alatt, amikor mi is itt voltunk... csak nem érzékeltük pontosan, hogy ki ő.
- Ha belopakodott a Dathomirra az egész bázis és a jedik szeme előtt, akkor figyelemre méltóak a rejtőzködési képességei. – vakarta meg az állát elgondolkozva Kain. – Meg kell előznünk a fejvadászokat, Kyle?
- Így van. – értett egyet Katarn. – A Tanács szerint ez nő fontos információkkal bírhat a Sith Császár titkairól. Ki tudja, talán segíthetünk is neki, és megismertethetjük vele az Erő fénylő oldalát. De egyetlen Mestert sem tudunk nélkülözni, ezért tied a feladat, Kain... ha vállalod.
- Hol kellene kezdenem a keresését? – kérdezte Diyan, mielőtt válaszolt volna.
- A forrásunk szerint utoljára az Er’Kit rendszerben látták, nem messze innen, a határ menti, független szektorokban. – magyarázta Kyle Katarn, miközben deaktiválta a holovetítőt és Kain kezébe nyomta. – Ezen mindent megtalálsz. A forrásunk szerint egy helyi bűnvezér hajójára kéredzkedett fel, egy civil forgalomra átalakított Victory – osztályú rombolóra, ami jelenleg is útban van ide a szomszédos szektorba, a Taris felé. Ha vállalod, Kain, akkor a Tarisra kell menned, és megvárni, amíg ez a Shantal és a jelenlegi útitársai felbukkannak... akkor pedig előbb kell felvenned vele a kapcsolatot, mielőtt rátalálnak a fejvadászok, és felajánlanod neki, hogy ismerkedjen meg az Erő világos oldalával...
- És ha nemet mond? – függött a levegőben szinte azonnal Kain kérdése.
- Akkor az Erőre kell hagyatkoznod, és azt kell tenned, ami a leghelyesebb. – vakarta meg elgondolkozva szakállas arcát Kyle Katarn. – Ne feledd, jediként az a dolgunk, hogy megvédjük a Köztársaságot, és annak lakóit... a Taris pedig már a Köztársaság része, nem független rendszer, mint az Er'Kit... és mégsem grasszálhatnak a Köztársaság területén mindenféle sithek felügyelet nélkül, nemdebár?
|
|
|
Post by kaindiyan on Oct 21, 2015 20:58:08 GMT 1
-Hmm... Ha valóban fejvadászok vannak a nyomában, akkor egy felhívásnak is lennie kell. Kyle szükségem lenne arra és a legjobb lenne, ha az holo formában lenne, ha felelhető olyan formában. Meglehet annak az esélye, hogy nem tudja, azt mennyien is szeretnék most az érte járó hatalmas vérdíjat begyűjteni, vagy nem érzi át ennek a helyzetnek a súlyát.
A Sithek köztudottan nem kürtölik szét a kis titkaikat, szóval megvan a valószínűsége, hogy ez az a kis vadászat a sith berkeken belül folyik és próbálják meg elintézni a köztársaságot és a jediket, elvégre még gyanút foghatnánk és szegény lány ellen egy hajtó vadászat indulna mindkét oldalról. Szóval a felhívás fontos, hiszen így bizonyítékom is lesz arra, hogy nem csak a levegőbe beszélek és át is tudom majd éreztetni vele a helyzet súlyát. Egy kiváló alapot adva a beszélgetésünknek és talán megérti, azt miért is van szüksége a Jedi rend védelmére, persze ezt csak abban az esetben ha hajlandó azt elfogadni. Mert néha nehezebb elfogadni a segítséget, mint felajánlani azt.
-Viszont minden nyereségnek vesztesség az ára. Szóval attól tartok, hogyha sikerrel is járok, akkor nagyobb bajban lehetünk, mint amiben jelenleg vagyunk, hiszen magunkra haragítanánk Lord Wenthar-t és nem hiszem, hogy akkor is visszavonná a vérdíjat, ha a tanítványa már a Jedi Rendet szolgálná. De mindenesetre ha ez a Jedi rend döntése akkor, döntésük előtt meghajlok. Mindössze arra kérlek téged, Kyle, hogy tolmácsold ezt az aggodalmam a rend felé, csak, hogy én mondhassam, hogy én megmondtam. - mondtam egy kicsit nevetve a végén.
Tudtam, hogy Kyle mester nem fogja rossz néven venni a kis tréfámat és nem mellesleg tanítványaként is gyakran tapasztaltam, hogy Kyle néha viccel oldja a feszültséget, ami lehet rám is rám ragadt a vele töltött évek alatt. Viszont reméltem, hogy Kyle megtesz ennyit értem, hiszen még mindig a mesteremnek számított, habár már teljes értékű lovag voltam, a mester és tanítvány kötelék különlegesek amelyek nem szűnnek meg egyik napról a másikra, sőt egy egész életen át megmarad. Miután megvártam, Kyle válaszát jobbnak láttam, ha nem vesztegetem az időm, hiszen már több terv is volt a fejemben, hogy miként fogom meggyőzni ezt a Shantalt, hogy a fény útját járja. Viszont ezen tervem némi előkészületet igényeltek és azt feltételezték, hogy hamarabb érek oda Tarisra, mint a Victory. Szóval Kyle válasza után egyből a hajóm felé vettem az irányt. A furcsa dolog viszont az volt, hogy nem használtam droidokat, mivel szerettem egymagam járni az útjaimat és a droidokat nem is láthattam volna az erőn keresztül. Még mielőtt beléptem volna a hajóra még visszapillantottam Kylera és egy mosolyt eresztettem meg.
-Kívánj szerencsét mester! Az Erő legyen veled Kyle!
Majd ezután elfoglaltam a helyemet a hajómon és megadtam az úti célom a fedélzet számítógépnek, amely nem sokára már a hiperűrugrást hajtotta végre. Ez idő alatt, volt időm átgondolni a tervemet és meditálni azon, amit Kyle mondott. Közben előkészítettem a Jedi köpenyemet, hogy ne keltsek túl nagy feltűnést és el tudjak vegyülni az ottaniak között és nem mellesleg ez a tervem része is volt. Szóval most már nem volt más hátra, mint az érkezés majd az előkészület Shantal fogadására.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Nov 1, 2015 17:34:05 GMT 1
A vörös ég alatt, vörös talajon vörös vértócsa piroslott. Egy természetellenes pózban kitekeredett végtagú asszony teteme feküdt mozdulatlanul a porban. Agyveleje a sziklára is felkenődött, mégis, akárki is tette ezt vele, nem végzett teljes munkát. Egy Éjnővér meggyilkolása nem elég az elpusztitásához, ezt mindenki tudta a galaxisban, aki egy kicsit is olvasott történelmet. Főleg akkor nem végzett jó munkát a gyilkos, ha csak úgy otthagyott egy boszorkány-anyát holtan, egy Legfőbbet, ahogy ők a saját nyelvükön nevezték a sámánanyákat. A test körül álló sötétpiros ruhadarabokba bugyolált alakok nem örültek neki, hogy az orgyilkos nem nézett utána a dolgoknak.
Látszott, hogy még tanitvány volt.
Maliain azonban mégsem tudott felébredni. Hosszú évek óta vezette a Dathomir árnykovenjének a tagjait, és mindenki várta már az új örökös érkezését. Maliain anya kiszolgálta a kovent, és úgy tűnt, hogy a Dathomir őslakosai között háború lesz, amit szintén ő kezdett el, de azonnal kudarcot is vallott. Lehet, hogy az utódjainak majd el kell pusztitaniuk a szétszóródott növéreik klánjait, és minden ellenséget, mielőtt még ők törnének rájuk.. Ha pedig valóban meg kell tisztinaiuk a Dathomirt, akkor egy kipihent vezetőre van szükség.
Az Éjnővérek körbeállták Maliain porhüvelyét, ami körül zöldes energiapászmák játszadoztak. A test a levegőbe emelkedett, és kifeszült, ahogy a boszorkák közös tudatállapotba merülve megkezdték a legsötétebb szertartásukat. Maliainből feketés füst szállt elő, igy távolitották el belőle régi életének emlékeit. Végül túlvilági sivitás kiséretében a test elkezdett zöld felhővé degradálódni.
Az új Legfőbb mindezt egy magasabb szikláról, valamivel távolabbról nézte végig. Maliain valóban túl öreg volt már az irányitáshoz, de ez nem az ő hibája volt. Annakidején át akarta adni a hatalmát az utódjának, ahogyan azt a hagyományok megkövetelték, és aki különös módon szintén nem csupán klánvezér, hanem sámán is volt.. de ez a bizonyos utód a kötelességei helyett elment a nagy galaxisba, és nem vállalta a feladatát. A csillogás, az élet mozgása vonzotta, ezért Maliannak akarata ellenére maradnia kellett. Nem volt más méltó örökös, egy generáción belül mindig egy és csakis egy Legfőbb született. Egyetlen egy, aki nemcsak klánanya, hanem a koven sámánja is volt egyben. Talzin anya óta mindig egy Legfőbb uralta az Éjnővérek Klánját.
- Nagyszerű Legfőbb volt - szólt a mellette álló nővér.
- Hülye ribanc volt - javitotta ki az új Legfőbb. - Ti pedig követtétek. Bolondok! Ostobák...
- Ő volt a vezetőnk!
- Melyik a butább? A hülye, vagy aki követi? Ez a koven majdnem elpusztult Maliain kis háborúja miatt. Veszélyeztette az egész Dathomirt is... majdnem ránkszakasztotta az eget! Én... én sem voltam jó vezető...elfutottam... de visszatértem. Visszavonulunk, hogy megerősödhessünk megint. Úgy tűnik, mindig nekem jut ez a feladat. Hogy eltakaritsam a szart a szőnyegről.
- Milyen... milyen a kinti világ? - kérdezte a fiatalabbik boszorkány, és egyre kiváncsibban pislogott. - Te voltál odafent, a csillagok között. Ismerték a nevedet, befolyásod volt. Milyen volt?
- Ó, gyermekem - cirógatta meg a leány arcát a Legfőbb, és merengő tekintettel elmosolyodott. - Te és a tudatlanságodból származó lelkesedés... A magasabb civilizációk valóban úgy fénylenek, mint a csillagok. Persze, hogy fénylenek, vakitó fehérséggel. Hogy ne vedd észre a bűzlő, hugyszagú ürességet, ami mögötte van. Törékeny szövetségek, törékeny életek... vékony elvek háborúi, halál, gonoszság... Maga az ördög lakik ott kint, szivem. Űzd ki a hasonló gondolatokat a fejedből. Helyette segits nekem, hogy helyrehozzuk a klánt és a kovent.
- Úgy lesz, anyám - bólintott az éjnővér.
- Helyes, nagyszerű, nagyszerű - húzta ki magát a Legfőbb, és arcára különös fényt vetettek csillogó szemei. - Siessünk, rejtőzzünk el a Jedik elől egy időre. Máris ki kell gondolnom, hogyan tüntetem el a többi vén picsát.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Nov 8, 2015 18:58:26 GMT 1
Kyle Katarn végre zavartalanul fogyaszthatta el az ebédjét, ami egy táprúdból állt. Miközben rágcsált, elgondolkodva állapitotta meg, hogy talán mégsem volt a legjobb ötlet a Dathomirt kiválasztani erre a misszióra. Előzetes felkészülés nélkül vágtak bele a dologba, és bár a boszorkányok figyelmeztették őket, ők maguk sem voltak teljesen tisztában az Éjnővérek valódi szándékaival és hatalmával. Sokan meghaltak ezért.. mert nem jártak utána időben az itteni állapotoknak.
Vagy talán a sötétség akarta igy? Kyle úgy érezte, minden, amit élete során elért a fény bajnokaként, minden, amit a Jedi Rend feláldozott és megmentett a sötét oldaltól, csak még nagyobb sötétségbe taszitotta a galaxist. Mióta is tartott ez, a Klónháborúk óta? A Régi Köztársaság bukásával talán a fény is eltűnt az univerzumból? Vagy a mai kor Jedi lovagjai nem voltak elég felkészültek? Mi van akkor, ha Luke, minden jó szándéka ellenére végzetes hibát vétett, amikor ahelyett, hogy elrejtőzött volna és felerősitette volna a saját hatalmát, maradt, és Új Jediket alalpitott? Még a nagy múltú Smordre mester sem értett mindenben egyet Luke Jedi Rendjével. Mégis, Sirryn elfogadta azt, bár Kyle úgy ismerte az öreg Jedit, mint egy túl sok mindent megélt illetőt, akit már nem zavartak az elvbeli apróbb eltérések, az elhanyagolható vitákat kerülte, és hosszú élete során megtanulta, hogy csakis a cél lebegjen a szeme előtt. Hogy ne hagyja, hogy a kisebb zavaró tényezők eltéritsék a fő feladatától. Ez vajon helyes gondokodás volt, vagy az elveik felhigitása?
Vagy ott van Saba, aki az egyik legtapasztaltabb harcosuk volt. Egy másik régi köztársaságbeli Jedi, Saa mester. Tionne és Solusar. Kenth, Corran, ő Kyle. A szerencsétlenül járt Clighal és a többiek. Kyp Durron, aki nagyon hiányzott most. Az ő halála még őt, Kyle-t is megrenditette. Mindannyian megjárták a sötét oldalt, vagy valamilyen módon kapcsolatba kerültek vele. Talán ez volt Luke Rendjének a hibája.. Lehetséges volna, hogy a világos oldal azért nem győzedelmeskedik, mert a Jedik belefolytak a semleges Szürkeségbe? Ha igy van, képmutatókká váltak, mert még mindig a Jedi Kódex alapján működtek.
Kyle sejtette, hogy ez lehet a hiba. Az Erő egyensúlya régóta felbomlott, ők pedig kudarcot vallottak a helyreállitásával.
Az Erő kilengett, rendesen megremegett, ezért Kyle felpattant, és kisietett a sátrából. A tábor közepén egy hozzá hasonló korú asszony állt. A köztársaságiak becélozták őt a fegyvereikkel, néhány Jedi a fénykardját is életre keltette. Kyle érezte a nőben a sötét oldalt. A jövevény azonnal észrevette őt, amikor Kyle elindult feléje.
- Mi történt? - kérdezte a Jedi mester.
- Az Éjnővér csak úgy berepült ide - tájékoztatta az egyik katonatiszt, aki a nő légikocsija mellett állt. A Cedus márkájú jármű a coruscanti divat egyik legelőkelőbb kényelmessége volt. Kyle meglepetten tanulmányozta a luxuskocsit. Egy világjárt Éjnővérrel állna szemben? Jobban megnézve, az asszony nagyon is ismerős volt valahonnan. Nem zabrak nő volt, hanem tisztavérű emberi lény. Szőke haja olyasmi elrendezésű, mint a Leiáé.
Az Éjjnővér elvigyorodott, és közelebb sétált Kyle-hoz. Fekete kalapját a kezében tartotta, és egyszerű, fekete női ruhában volt. Látszatra nem tűnt többnek egy közönséges halandónál, viszont Kyle jól érezte a hatalmát.
- Á, Jedi mester - szólt alt hangon a nő, és korbenézett a táboron. - Nem mondaná meg az embereinek, hogy tegyék el a fegyvereiket? Beszélgetni jöttem. Meg akarom vitatni Maliain tetteit. Sajnálom a sok halott bajtársát.
- Maliain, az Éjővérek vezetője? - kérdezte Kyle bizalmatlanul. - Igen, okozott némi felfordulást. Önt küldte ide, hogy bocsánatot kérjen?
- Maliain meghalt - mosolyodott el a nő. - És nem, nem azért jöttem, hogy kifejezzem a sajnálkozásomat. Jobb lenne, ha ezt odabent beszélnénk meg, Jedi - mutatott arra a sátorra, ahonnan Kyle az imént kijött. - Az ideút során kiszáradt a torkom. Elkelne egy firssitő ital.
Kyle biccentett a köztársaságiaknak és a Jediknek, mire azok leengedték a fegyvereiket. Ő maga nem érzékelt megtévesztő szándékot a vendégben, sőt ami azt illeti, az Éjnővérnek mintha őszinteségi rohama lett volna. Valami nagyon nyomasztotta őt. Kyle bevezette a központi épületbe, és a pulthoz sétált. Töltött magának egy koréliait, és megkérdezte a nőt is. Meglepődött, amikor rájött, hogy ez a boszorka nem veti meg a kényelmi cikkeket.
- Polanis-koktélt, tisztán - mondta az Éjnővér.
- Maga aztán ért az italkeveréshez - folytatta, miután megkóstolta az italt. Ismét felvillantotta jellegzetes vigyorát, ami szép arcának ragadozó-élt adott, bár lehet, hogy épp az ellenkezőjét akarta elérni.
- Felajánlja a segitségét? - kérdezte Kyle.
- A segitségemet? - nézett vissza rá elképedve az asszony. - Nem. Azt akarom, hogy mindannyian takarodjanak el innen. Pakolja össze a holmijait, Jedi mester, üljön fe a fényes űrhajójára, és keressen más szállást magának.
- Ezt közölhette volna komlinken keresztül is - jegyezte meg Kyle.
- Hah - vigyorgott az Éjnővér. - Ők és a technológiai függőségük.. Maliain meghalt és én vagyok az új klánvezér. A kis Jedi játékaik nem jelentenek semmit nekem. Nem azért jöttem vissza, hogy egy romokban heverő Dathomirt lássak! Elhoztátok a háborút ide, te és a Rendetek! A világos oldal bajnokai, a béke őrei, pff.. Több hulla marad a nyomotokban, mint amennyi egy Sith temetőben fekszik, ezt mindenki látja. Idehoztátok magatokat, s vele a pusztitást.. A Jedik jobban szolgálják a sötétséget, mint maga Wenthar császár.
- Talán igaza van - biccentett Kyle. Az Éjnővér nem várt erre a válaszra, és nem tudott mit mondani rá. - De nem hagyjuk, hogy a magadfajták előtérbe kerüljenek. Tudjuk, hogy kapcsolatban álltok a Sithekkel...
- Maliain régen Darth Sordis szeretője volt, no meg Wentharé is - vágott vissza a nő. - Hát persze, hogy kapcsolatban álltak! De annak már vége. Azért jöttem, hogy megértessem veled, én jobban gyűlölöm a Sitheket és a Jediket mindennél! Azt akarom, hogy eltakarodjatok innen. Különben nem az ESB-től vagy Sordistól, nem az Időrablótól kell majd félnetek, hanem tőlem! Minden padawan, minden boszorkány kurvát megölök, aki fenyegeti a klánom békességét!
- Azt hiszem, le kell tartóztatnom...
- Ó, elsiklottál a lényeg felett, Jedi - tette le a poharat a nő, miközben a bejárathoz lépett. - Legalább hat nyavalyás Darth Maul lakik a bolygó másik felén. Ne akard, hogy lemészároltassam a gyermekeiteket! Jobb, ha nem kivánod azt, hogy rászabaduljunk az egész galaxisra...
Az Éjnővér-klán anyja felszállt a légikocsijával, és elhajtott a táborból. Kyle gondolataiba merülve nézett utána.
|
|