|
Anoth
Nov 17, 2013 9:41:32 GMT 1
Post by Haruhi on Nov 17, 2013 9:41:32 GMT 1
- Még nem fejeztem be a programnyelv asszimilálását - mondta, elindulván az ajtó mögötti, mindkét irányban hosszúnak tűnő folyosón - engedelmeddel feldolgozom és áttöltöm majd az adatokat, amint lehetőségem lesz rá. Aztán elhallgatott. Habár nem sokkal ezelőtt voltak vele problémái, alapesetben nem jelentett problémát egyszerre milliónyi funkció kezelése, s éppen több is szükségelte megkülömböztető figyelmét. De gyorsan elvégezte, s így Mea is újból középpontba került. Talán most róla kellett volna beszélni? - Sok asszumpciód van - kezdte - te azonban valamennyit igyekszel tényként beállítani, így pedig mindössze valószínűleg helytelennek tudom titulálni. Ha feltételezésekbe bonyolódsz, akkor meg is kell azokat alapozni legalább. Élőlény vagyok, csupán mert dinamikus a rendszerem? S veszélybe kerülnék, mert egy csoport ellenség visszamardott technológiájukkal egy bolygót is megostromolnának értem? Én úgy vélem, hogy nem képesek elegendő tűzerőt mozgósítani ellenemben.
|
|
|
Anoth
Nov 19, 2013 14:29:48 GMT 1
Post by Enz on Nov 19, 2013 14:29:48 GMT 1
- Asszumpció? - kérdezett vissza, és pillanatnyilag nem tudta hogyan is reagáljon erre. Mintha õ csak össze-vissza beszélne, és nem logikusan felépített érvekkel próbálná meggyõzni a másikat. Elhúzta a száját, és szótlanul követte a lányt, valami frappáns válaszon gondolkodva, amibe aztán a másik nem köthet bele. Számítógép kisasszony ehhez az egyhez pedig aztán biztosan rohadt jól értett. Pár perc gyaloglás után végül úgy döntött, összeszedte annyira a gondolatait, hogy feleljen. - Jó, akkor ne is törõdj velük! Majd idehoznak egy kisebb flottát, olyan hajókkal, amik kétszer vagy háromszor olyan nagyok, mint te. A nagyobb hajó pedig általában erõsebb is, ezért szeretnek az értelmes lények mindig nagyobb és nagyobb hajókat gyártani - magyarázta. - De tegyük fel, hogy szétrúgod a seggüket, akár gond nélkül. Valaki úgyis elmenekül tõlük és túléli. Mindig van legalább egy. Õ majd szól a többi rossz életû haverjának és újabb és újabb flottákat küldenek majd ide, hogy megszerezzenek. Egy nyugodt pillanatod sem lesz ezután, és ha elég semmirekellõ gyûlik itt össze, akkor felfigyelnek rád a kormányok is, és õk is flottákat küldenek majd ide. Ezt nem akarhatod! - mondta neki, és úgy gondolta ezúttal nehéz lesz kötözködnie, mivel a feltételezései eléggé valószínûek voltak.
|
|
|
Anoth
Nov 30, 2013 23:19:43 GMT 1
Post by Haruhi on Nov 30, 2013 23:19:43 GMT 1
- Mégis úgy beszélsz, mint aki meg akar kaparintani, hogy majd a saját céljaira használhasson fel, akárcsak ők. - mondta válaszul, lassítva kicsit a tempón - Ha a tulajdonod lennék, valószínűleg rengeteg irányba és régióba parancsolnál, s akkor több esélye lenne, hogy birodalmak fedezzenek fel és próbáljanak megszerezni, mint itt. Ahol az aktuális veszély néhány primitív fegyverzetű kalóz, s amit magukkal hozhatnak menekülés esetén, néhány klán nem sokkal külömb technológiával felszerelve. Nem tudnának elszökni, ha az objektívám az elpusztításuk volna. Meg volt győződve megállapításai igazáról, hiszen Mea szavai mindössze szavak voltak és nem volt semmi, ami mögöttük állt volna szolid bizonyítékként. A nem megfelelő technológiával ellátott hajók aligha viselték volna az itteni körülményeket huzamosabb ideig, s jelenleg a tények egyszerűen nem bizonyították a vendég szavait. - A tényekkel szemben az elméleteid jelenleg nem állnak meg. - zárta le szavait konfidensen, ahogy egy turbóliftre emlékeztető fülkébe lépett be, miután az ajtó félrehúzódott előttük.
|
|
|
Anoth
Dec 10, 2013 11:41:35 GMT 1
Post by Enz on Dec 10, 2013 11:41:35 GMT 1
- Hmpf - csak ennyi volt a reakciója Tael újabb okoskodására. Határozottan kezdte unni azt, hogy bármit mond, a másik állandóan csak kötekedik, és képtelen belátni, hogy kinek van igaza. Ilyen makacs számítógépes hajót még nem látott, nem mintha amúgy sok számítógépes hajót látott volna. Otthon volt egy számítógépe, amit még apjától kapott évekkel ezelõtt, na csak az volt képes jobban felidegesíteni állandó makacsságával. Mindenbe belekötött, akárcsak Tael, és kezdte azt hinni, hogy távoli rokonok lehetnek. Követte a lányt a liftbe, majd összefonta a mellkasa elõtt a kezét és sértetten csak annyit mondott. - Az "elméleteim" a tények.
Traskk, a Khat Korzárok trandoshai vezetõje a zászlóshajó, a Berbera, egy kiszuperált Victory-csillagromboló hídján állva figyelte az egyre jobban gyûlõ flottát. Ezen kívül néhány fregatt és korvett is összegyûlt Anoth körül, ami talán már évtizedek óta nem látott ennyi hajót egyszerre. A hajó körül tucatnyi Skipray állt alakzatba, élesítve ionágyúikat, a trandoshai pedig már elõre dörzsölte a kezét a nagy fogás gondolatára. Sosem látott még olyan hajót, mint amit a hajótolvaj fruska rejtegetett a bolygó alatt, és tudta, hogy meg kell szereznie. Ha nem is magának, minden bizonnyal akadt egy-két olyan hutt, aki a szektor gazdagságának a felét átadná egy ilyen fegyverért. - Készen állunk, Traskk fõnök! - hallatszott a kommon keresztül, a gyíkszerû lény pedig ökölbe szorította a kezét. - (Támadjatok!) - mondta saját nyelvén, a Skiprayek elsõ hulláma pedig megindult a bolygó belseje felé. Trassk a taktikai kivetítõ felé fordult, és figyelte, ahogy a hajók egyre közelednek a kijelölt koordinátákhoz. Tizenkét ilyen hajó volt minden hullámban, összesen hatvan gépes erõt kitéve. - Ionágyúkat célra! - hallatszott a kommban az elsõ hullám parancsnokának hangja. - Tûz!
|
|
|
Anoth
Dec 10, 2013 13:02:42 GMT 1
Post by Haruhi on Dec 10, 2013 13:02:42 GMT 1
- Az elméleteid elméletek, mígnem... - válaszolta kifejezéstelen vonásaival, s bár láthatóan valamit még hozzá akart tenni, egy pillanat szünetet tartott, mielőtt folytatta - Hatvankilenc objektumot érzékelek. Egy nagyobb, nyolc kisebb és hatvan közeledő apróbb (...) A lift ajtajai eközben félrecsusszantak előttük, s a 'lány' besétált a tágas térbe, mely már első benyomásra is egy híd látszatát keltette, lévén minden bizonnyal az is volt. Ha tippelni lehetett, úgy látszott, hogym eglepően kevés, talán 1-2 bemeneti konzol volt megfigyelhető, s úgy nagyjából öt, kényelmetlen benyomást keltő ülőhely. A kapitányi szék egyértelmű volt, mégis a levegő mintha kissé vibrált volna körülötte, zalán erőtér védhette? 'Tael' szünet nélkül beszélt tovább. - (...) mesterséges objektumok, csillaghajók, fegyverzetük és energiakonfigurációjuk az én asszumpcióimat igazolják, a számok részlegesen a tiédet. A választott objektíva teljes takarítás, azonnali hatállyal. Mást nem tehetett, mint jelenlegi helyzetében ellátni a kapitányi és egyéb fedélzeti tiszti funkciókat. A Mea hajójának adatbázisából megerősíthetően ion fegyverek nem jelentettek problémát számára, melyet saját érzékelői szintén konfirmáltak. Nem tette szóvá előtte, de burkolatának rétegei többféle fenyegetéssel szemben is meg voltak hivatottak állni a helyüket, az ion részecskék diszperzálásától kezdve az organikus jellegű energiafegyvereken át az egyszerű, ám a primitívebb hajók szerkezeti integritására egyébként pusztító hatású ballisztikus/kinetikus lövedékekig. De nem bízott - mondhatni - elegendően intrikus vendégében, s inkább aktiválta pahzsait, melyet a szekundum huszadrésze alatt ionhatás ellen kalibrált át. Különös, hogy szavakban kommunikálni organikus lényekkel mennyivel lassabb procedúra volt, mint saját rendszereit működtetni, Talán, az ő szóhasználatukkal és elmefordulataikkal élve, humorosnak tűnt. - Pajzsok aktívak, terciáris fókuszált kvantumsugárágyúk célon. Tüzet nyitottam, - mondta semleges nyugalommal, ahogy w-ülésben helyet foglalt a padlón. A hidat lila fényár töltötte be, mely aztán börössé vált, kékké, s ismétlődve. Forrásai azon nyalábok voltak, melyek szemlátomást egymással összecsavarodva formáltak egyet, s néhány másodperc múltán már messzire értek, majd az ágyúk mozgásával akár fénykardok kezdtek lassú, ám a közeledő hajók sebességéhez mérten kényelmes mozgással. A legtöbb hajót csupán érintették ugyan, de ez is elegendő volt akár a túlterhelődésre, s vagy felrobbantak, vagy csonkok maradtak hátra. Melyeket telibe vágtak, leginkább törmeléket hagytak maguk után bármivéle detonáció nélkül, s a néhány pillanatig táncot járó sugarak végül eltűntek. Néhány ionfegyver persze elsütöttek mindezidő alatt, ám ártalmatlanul nyelte el lövedékeiket a láthatatlan pajzs. - Gyengített kombinált impulzus - szólalt meg a pillanat múltával, de láthatóan semmi nem történt.
Távolabb, az egyik korvett fedélzetén felüvöltött egy trandoshai fedélzeti mérnök, már ha a kalózok kötelékeiben így hívták foglalatossága funkcióját. - Besült a hiperhajtómű! A Berbera hadján hasonló tartalmú szitkozódás hagyta el valaki torkát - Kurva életbe, a hiperhajtúmű bedöglött... a... tartalék is? Nagyfőnök?! Kétkedve pillantott Traskk vezérre tanácsért, ki azonban rá sem hederített. Ugyan nem látta a bolygó darabjai között folyó eseményeket, az újabb üzenetek hiánya sem aggasztotta, Mit érdekelték őt a hiperhajtóművek? Ha majd övék lesz az a hajó, egyébként is távozhatnak. Kivillantotta fogsorát. S mi hajtja jobban a vadászt annál, mint hogy nem fordulhat vissza?
|
|
|
Anoth
Dec 10, 2013 15:28:02 GMT 1
Post by Enz on Dec 10, 2013 15:28:02 GMT 1
Mea szótlanul hallgatta Taelt a liftben, és nem igazán figyelt a válaszára. Õt nem fogják holmi számítógépek felidegesíteni. Azonban fel kellett arra figyelnie, hogy megtámadták õket. Kezét még mindig összefonta a mellkasa elõtt, és némi kárörömmel a hangjában megszólalt. - Nem akarom azt mondani, hogy én megmondtam... Így nem is fogom - közölte, majd szótlanul követte a másikat a hídra. A híd ablakai - vagy az azt hitelesen helyettesítõ hatalmas kijelzõk - remek rálátást engedtek a támadókra, egy osztagnyi Skipray támadóhajóra. Tael egy furcsa, számára ismeretlen fegyverrel azonban gond nélkül megsemmisítette õket, csak roncsokat hagyva utánuk. Ilyen tûzerõt még sehol sem látott, és rögtön tudta, hogy ezt meg kell szereznie magának. Akkor egyetlen mocskos férfi sem mer majd megpróbálkozni valami disznósággal semmilyen téren, õ pedig kikiálthatja magát a Galaxis Császárnõjének. Bár talán jobb lenne meghagyni az ismert Galaxist a seggfejeknek, õ beéri az Ismeretlen Vidékkel is, azt még úgysem hódította meg senki. Tael w ülésben foglalt helyet a padlón, és furcsa szemeivel maga elé bámult, mintha csak hipernálná az egyéb rendszereit, hogy teljesen a harcra fókuszálhatja. Odalépett mögé, majd õ is leült a földre, és hátulról átnyúlt a hónalja alatt és összefonta kezeit a mellkasa elõtt, és elõre hajolt, rátéve a fejét a vállára. - Hihetetlen vagy - suttogta halkan, szinte már meghitten a másiknak. - Még többet akarok látni belõled! Mi együtt sokra lennénk képesek...
- Itt Addis-1! - hallatszott a kommban, ami azonban kétséges volt, hogy az interferencia miatt eléri-e a kinti hajókat és Trassk fõnököt. - Az Ab'beba-osztag megsemmisült! - Ez a valami széttép minket élve! - értett egyet valakit. - Akárcsak Trassk, ha nem teljesítjük a parancsot! - vetett ellen egy másik támadó. - Egyetlen túlélõ sincs az elsõ hullámból! És kárt sem tettünk bennük! - mondta az Addis-1 kódnevû parancsnok. - A második hullám váltson protontorpedókra! A harmadik rakétákra, a negyedik lézerfegyverzetre! Az ötödik ionágyúkra! Egyszerre támadunk, meglátjuk ezzel mit kezd az a fruska! Addis-1 dühösen csapott a mûszerfalra, majd egy pillanat alatt elhatározta, hogy hátramarad, és kipróbálja, hogyan reagál az ellenfél, ha egy kis baráti tûz történik az õ részükön. Nem akart itt és most meghalni, ebben biztos volt. Leütött néhány gombot, és új célpontokat táplált be, persze szigorúan csak B tervként, de egyébként nem állt szándékában tüzelni a hajóra.
Trassk ezalatt egyre izgatottabban várakozott a Berbera hídján. A harc mindig izgatottá tette, már fiatalkorától kezdve, mikor vukikra vadászott Kashyyykon. Sok mindent látott már, és sok erõs ellenféllel végzett eddig, egy szánalmas kislány nem fog tudni kifogni rajta. - (Készítsétek a neutron tölteteket!) - parancsolta, mire a legénysége azonnal intézkedett. Ha a Skiprayes terve elbukik, akkor felbontja a bolygót, és akár a hajót is, és személyesen végez a kékhajú kékvérûvel. Nem túl dicsõséges préda, de a gyilkolás gondolata mindig felvillanyozta.
|
|
|
Anoth
Dec 10, 2013 16:15:10 GMT 1
Post by Haruhi on Dec 10, 2013 16:15:10 GMT 1
Egy formális hátrasandítással reagált arra, hogy Mea rátelepedett, felvetve benne a lehetőséget, hogy a későbbiekben szenzorfunkciókra is felhasználhatná a nanotestek egy részét. Igazság szerint hosszabb kitekintéssel az organikus lények bőre adta az inspirációt, s hozzájárulhatna a velük való non-verbűlis kommunikációs fejlődésre. Többre azonban egyenlőre nem méltatta az efféle inmformációs csomagokat, s tovább folytatta működése szóbeli magyarázatát. - Tetszek - tett mégis egy röpke megállapítást - Másodlagos pajzsot aktiváltam, általános konfigurációval - ez megfelelő lesz majd lézer és robbanótöltetek ellen, melyeket a támadók többi hulláma élesített - Negyedleges tornyok tüzelnek a támadókra, meghajtás, lassú manőver. Ugyan a fedélzeten nem igazán lehetett érezni, lassan megindult kifelé eddigi rejtőzködő pozíciójából, mely egyébként nem tette lehetővé a legtöbb fegyverzete használatát. Az egybe csoportosuló hullámok eközben némi időt veszítettek, s még mindig saját lőtávolságukon kívül a korábbról már ismert lila árnyalatú lézerek kereszttüzébe kerültek, s pillanatok alatt több támadó is fellobbanó lánggömbökben tűnt el. Iion és lézerlövedékek, s kölönféle töltetű rakéták és könnyűtorpedók válaszoltak lőtávba érve, az előbbieket azonban megállított a pajsz, míg utóbbiak vagy ugyanígy jártak, vagy kisebb elfogólövegek szedték le őket. Az igazat megvallva, Mea kíváncsisága ösztökélte arzenáljának kicsit szélesebb körű bemutatására, igen, semmi más nem demonstrálhatta jobban bonyolult rendszereit és fegyverzetét, a felsőbbrendő konstrukciót és tervezést, ami -ő- volt. Elvégre a maga nemében is technológiai csoda minősítést vélt kiérdemeltnek, s zavarta volna, ha alábecsülik. A dícséret minden kétséget kizáróan jogos volt hát, pozitív minősítés, mely azonban lehetett volna jobb is. Nem akarta hát, hogy percekig húzódjon az összecsapás. - Terciáris fókuszált kvantumsugárágyúk tűzelnek, negyedleges tornyok offline. Már megjegyzése előtt így történt, a lézertornyok "elnémultak", s az imént is hatékony sugárnyalábok könnyedén vágták magukat keresztül a másodpercek alatt még közelebb került apró hajók sorain, egyedül a passzívan várakozó objektumot ignorálva átmenetileg. Az igazat megvallva, hívhatjuk talán kíváncsiságnak - s a ténynek, hogy ő maga hozta jelenleg saját parancsait - és hagyta különösebb offenzív figyelem nélkül a hajót. Megindult hát azzal a szándékkal, hogy ott hagyja a bolygótörmelék közét, miközben leszámol a maradékkal. A nagyobb hajó és kísérői talán megfelelő következő célpontok lesznek majd.
|
|
|
Anoth
Dec 10, 2013 16:57:33 GMT 1
Post by Enz on Dec 10, 2013 16:57:33 GMT 1
- Elképesztõ - maradt tátva a szája, látva a felvonultatott fegyverzet erejét és sokrétûségét. Ritkán lehetett lenyûgözni, hiszen születésétõl kezdve ezen igyekezett szolgák és talpnyalók hada, de ezúttal kétségkívül sikerült. A különféle színû pusztító sugarak, töltetek és robbanások teljesen elkápráztatták. Sosem gondolta volna, hogy a pusztítás valaha is lehet ilyen szép, ilyen mûvészi. Különös izgalom futott végig a testén, és még szorosabban magához ölelte Taelt, akinek talán egészen eddig nem hitt teljesen. Kezdte megérteni, hogy miért is volt olyan magabiztos a másik, és a korábbi megmagyarázhatatlan vonzalom egyre erõsödni kezdett az irányába. Nehezen tudta volna eldönteni, hogy éppen ki próbál manipulálni kit. Persze azt is nehéz lett volna eldöntenie, hogy ezt a furcsa vonzalmát pontosan hogyan lehetne definiálni. Lassan közelebb hajolt a füléhez, és egészen lehalkította a hangját. - Igen, tetszel. Egy erõs, csinos lány vagy, aki meg tudja magát védeni. Lejjebb hajtotta a fejét, Tael nyakához, és egy enyhe csókot lehelt oda, bár nem volt teljesen biztos benne, hogy a másik úgy érzi, ahogy kell. Semmiben sem volt biztos, és ez még jobban lázba hozta. Nehezen bírta kontrollálni magát, és újra és újra emlékeztetni, hogy ezt nem lenne szabad megtennie. - Sok idõt akarok együtt tölteni veled - csókolta meg ismét a nyakát gyengéden, majd újra közelíteni kezdett a füléhez. Halkan suttogva folytatta. - Egy ilyen nagyszerû, gyönyörû lánynak, mint te, nem lenne szabadna elrejtenie magát... Kezdésnek megmutathatnál mindent nekem... - mondta, és kezeivel lassú, gyengéd mozgásba kezdett a mellkasán. Olyan valóságos volt minden, és mégis olyan furcsa egyszerre. Mea majd megõrült ennek a kettõsségnek az izgató hatásától, és arra gondolt, hogy élete elsõ és talán egyetlen szerelme is mennyire hasonlított rá. Vagy talán ezt csak képzelte volna? Nem érdekelte igazán, az élet és a pusztítás határán az ilyen dolgok jelentéktelenné váltak.
Addis-1, látva, hogy miként véreznek el társai, és õt mennyire kerüli a hajó tûzereje, úgy látta, hogy az csupán a támadásokra válaszol halálos erõvel. Õ pedig nem volt egyelõre támadó, ami jó jel volt. Most már csak valahogy fel kellett jutnia arra a hajóra, ami egyébként hidegen hagyta. Õt a rajta lévõ lány érdekelte, akit hónapokig üldözött, na persze nem úgy, mint azok, akikkel kapcsolatba került, és akiket magára haragított. Neki némileg másabb céljai voltak, és most, hogy a célegyenesben volt, nem akarta veszni hagyni azt a sok nullás összeget, amit megbízója ígért neki. Hirtelen manõverbe kezdett, és az egyik közeli hajó mögé sorolt be. - Addis-1, mit csinál?! - szólt bele a kommba idegesen egy hang. - Túlélek - felelte kurtán, és meghúzta a ravaszt. Rakéták hagyták el a hajóját, és telibe kapták az ellenséges Skiprayt, darabokra szaggatva azt. Sietõsen irányt változtatott, és a vele párhuzamosan haladó gépet egy jól irányzott lézersorozattal tette ártalmatlanná. A füstölgõ, irányát vesztett hajó élõ torpedóként rohant bele egy másikba. Így már csak alig húsz gép maradt, amelyek folyamatosan tüzeltek a cirkálóra, látható eredmény nélkül. Közben a hajó is megindult, Addis-1 pedig elérkezettnek látta az idõt, hogy megjátssza a maga lapjait. - Ismeretlen hajó! Baráti szándékkal érkeztem, segítek leszedni ezeket! Beszélnem kell valakivel a fedélzeten! - mondta rejtélyesen, reménykedve abban, hogy a legénység bármely tagjára érthetik, így nem leplezõdik le rögtön. Miközben elküldte ez az üzentet, újabb fordulóba vitte a gépét, és kitért az egyik ellene irányuló sorozat elõl.
Trassk már egyre nehezebben türtõztette magát a vadászaton. Bár akár hosszú órákig kellett tudnia várni, és nem volt már forrófejû ifjú, aki lázba jön az elsõ vukivadászatán, a vadászösztön egyre jobban hatalmába kerítette. Nem érdekelték már a Skiprayek, a sikerük, vagy pusztulásuk, sõt a hajó sem. Ölni akart, végezni valakivel, a prédaejtés dicsõségére. - (Mennyi idõ még a neutronbombák élesítése?) - kérdezte saját nyelvén. - T mínusz két perc! - felelte az egyik konzol körül sürgölõdõ kalóz idegesen, Trassk pedig dühösen szorította ökölbe a kezét.
|
|
|
Anoth
Dec 10, 2013 17:30:21 GMT 1
Post by Haruhi on Dec 10, 2013 17:30:21 GMT 1
A belső világítás ismét megzavarodni látszott. Nem kétség, talán valóban át kellene kalibrálni néhányszáz botot, hogy feltérképezhesse a tapintás érzékelőrendszerét, s appropriáns reakciókat tervezhessen meg az effektívebb kommunikációs funkcionalitás érdekében. Nem véletlen, úgy tűnt, Mea fajtája rengetedet adhatott a közvetlen érintkezésre, s emez valamiképpen kapcsolatban kellett, hogy álljon az elismeréssel. Hogy ismét organikus kifejezésekkel éljünk, a dícséretek felfújták volna mellkasát és dagasztották volna a máját, ha például ember lett volna. Így azomban leginkább programjára voltak hatással, mely egyre inkább erősítették önön csúcstechnológiájába vetett konfidenciáját, még ha kissé megzavarta is rendszereit. - Gyönyörű csúcstechnológiai vívmány... - mondta ki a benne cirkuláló információt, majd folytatta - Tehát... a sebességet növeltem, pálya tiszta, az ellen... bejövő hívás. Bármit is akart mondani, a beérkező csatorna prioritást élvezett, forrása pedig az eddig passzív és most szemszögéből protektívan viselkedő apró hajó volt. Nem tudta, mi lenne a megfelelő teendő, úgy határozott, Mea alkalmasabb volt a kommunikációra. - Visszajátszás. - mondta, s a hidat betöltötte Addis-1 üzenetének visszhangja. Mintegy várakozásképpen, nem nyitott tüzet egyetlen lövegtoronnyal sem a behatárolhatatlan affiliációjú objektumra, s ehelyett a maradékot nullifikálta, megközelítve a bolygótörmelék közti tér kijáratát. - Lehetséges célpontok a kilenc nagyobb objektum. - állapította meg hangosan, valamiért fontosnak találta, hogy Mea is értesüljön. Akkor talán még elismerőbben fog beszélni róla?
|
|
|
Anoth
Dec 10, 2013 18:01:04 GMT 1
Post by Enz on Dec 10, 2013 18:01:04 GMT 1
Mea teljesen belefeledkezett Taelba, és szinte alig jutott el a tudatáig bármi, amit mondott. Miközben hozzádörgölõzött a lányhoz, érezte, hogy egyre jobban átnedvesedik a bugyija. A másik láthatóan nehezen tudta kezelni a helyzetet, és ez még jobban lázba hozta a D'Asta lányt. - Igen, a csúcs te vagy - mondta halk lihegéssel, miközben arca egyre jobban kipirosodott. - És én is nemsokára oda jutok. Egy ilyen lány, mint te... - nehezen tudta volna szavakba foglalni az érzéseit, és a tudata is egyre jobban elhomályosult, ahogy átadta magát az érzéseknek, és ösztöneinek. Az igazi Meának, aki a jól nevelt nemes kisasszony álcája alatt bújt meg, állandóan az alkalomra várva, hogy mikor szabadítja ki valaki, hogy elemi erõvel törhessen a felszínre. Változtatott a pozícióján, és féltérdre emelkedett, elõre dõlve a másikra, hozzányomva melleit a hátához, ami igazán felizgatta a gondolatait. Eközben Tael valamiféle üzenetet játszott vissza, de Mea rá sem hederített, és folytatta ösztönöktõl vezérelt cselekvését. - Nem érdekel - suttogta kéjesen, miközben ismét odahajolt Mea nyakához, hogy csókot leheljen rá. - Csak te érdekelsz, gyönyörûségem! Én igazi csodám! - dicsérte, mert látta, hogy a másik egyébként hûvös viselkedését a dicséretekkel sikerült megtörnie. Persze talán még nem értette a testi kontaktus jelentõségét, de pont ez az ártatlanság volt az, ami igazán feltüzelte. Végre valami tiszta és ártatlan, amit leszakíthatok csak magamnak, gondolta. Ahogy kiemelkedtek a törmelékbõl, hajókat látott maguk elõtt, de nem különösebben gondolt bele hogyan is kerültek oda. - Mutasd meg mit tudsz, te csodás, elképesztõ lány! Végezz velük, és megmutatom, hogy nálunk hogyan is néz ki a legnagyobb hála - suttogta, egyik kezét elvéve a mellkasáról, és arcát cirógatva, miközben mellkasával egyre jobban mozogni kezdett a hátán, és halkan felnyögött.
Addis-1 számára az egyetlen egyértelmû visszajelzés az volt, hogy nem lõttek rá, ami kezdetnek jónak ígérkezett. A harc során lelõtt még két gépet, és mikor ismét körülnézett, már nem látott új célpontokat semerre. - Hát, a semminél jobb - jegyezte meg, majd fotoreceptoraival a másodpilóta székéhez fordult. - Nem igaz, Greno? Ó, el is felejtettem, te már halott vagy! Enyhe mosolyra húzódott a szája. Besorolt az emelkedõ hajó mögé, várva a lehetõséget arra, hogy landoljon az egyik hangárban. Csak indítanak saját vadászokat ha felérkeznek, gondolta.
Trassk szeme összeszûkült, amikor hirtelen a semmibõl elõtört a cirkáló teljes, 800 méteres nagyságában. Ez csak egyet jelenthetett: a Skiprayek elbuktak és mind megsemmisültek. Egyre érdekesebbé vált ez a vadászat, gondolta. Eddig még nem akadt össze ilyen prédával. - (Indítsátok a neutronbombákat!) - adott utasítást, mivel letelt a két perc, az õ hajói pedig egyelõre magasabban voltak. A nyolcból három (a VSD és két Corona fregatt) gyomrát apró töltetek hagyták el, ám mindegyikük egy-egy kisebb város megsemmisítésére elég erõvel bírt. Innentõl már csak a bolygó gravitációs terére kellett bízni a dolgot, és a töltetek tényleg zuhanni kezdtek, egyenesen a cirkáló felé. - (Csökkentsétek a magasságot!) - adott ki új parancsot. - (Tüzeljetek mindennel, amit megfelelõ szögbe érünk! Maradék vadászokat felküldeni! És készítsétek elõ az én gépemet is!)
|
|
|
Anoth
Dec 10, 2013 18:37:59 GMT 1
Post by Haruhi on Dec 10, 2013 18:37:59 GMT 1
- Csoda - ismételte, s mélyen belefúrta a szót információtárába. Más kommunikációs tevékenységet nem tett ezután, s lévén nem tudván mit kezdjen Mea megmagyarázhatatlan viselkedésével, inkább azzal foglalkozott, amihez mondhatni értett. Vagyis, amire tervezték, felépítették, összeszerelték, készítették, lényegében mire hivatott volt a tény, hogy tulajdonképpen létezett, ugyebár. Kalkulációk, helyzet- és veszélyfelmérések, diagnosztikák vagy tűzvezérlés, ballisztika, fizika, asztronómia, navigáció. Ez a zűrzavar pedig, amelyet az elismerés funkciói iránt okozott benne, pedig leginkább elégedettségként és hiúságként lehetett meghatározható. Igen, a hiúság volt a legmegfelelőbb kifejezés a jelenségre, sokat segített önálló parancsok kialakításában és általános döntéshozatalban, legyen szó algoritmusokról vagy gravitációs hatások feltérképezéséről. - Folytatom a műveletet, a célpontokat befogom és megsemmisítem - mondta, megpróbálkozva az úgynevezett eltökélt tekintettel, bár elég bárgyú maradt, nem állt rendelkezésére elegendő információ a megfelelő szimulációhoz. Most nem, de majd mindenképpen össze kell állítania egy kódtáblát saját rendszerének reakciói és a hasonló emberi érzelmek között. Úgy talán egyszerűbb volna, rá kellene vennie Meat a segítségre. A vele szemben álló problémák nem tűntek igazán kihívásnak, így hát mondhatni problémákként sem lehetett volna minősíteni. Egyszerűen hagyhatta volna mindhárom töltetet megsemmisülni a pajzsokon, de nem egyszerűsítette inkább le. Valóban, több volt ennél, tökéletesebb, úgy tetszik gyönyörűbb, csúcstechnológia. Apró elfogó rakéta hagyta el állását, s bemérve az egyik közeledő töltetet felgyorsult és a találkozás előtt két miliszekundummal felrobbant. Apró, kék lánghoz hasonlító energiakavargás látszott csupán, melyet aztán nem követett a neutrontöltet detonációja. Egy pillanatra aztán feketeség támadt az űr sötét háttere előtt, a csillagok fénye azon a ponton megzavarodott, majd minden normalizálódott mintha mi sem történt volna. - Sebesség növelve, becsapódás négy, három, kettő, egy Néhány momentum idejéig fény töltötte be a hidat, a hajótest enyhén megremegett, de egyébként változatlan ütemben haladt előre. A neutronsugárzást egyszerűen elnyelte az elsődleges pajzs, nem tartozott egyébként sem a megállíthatatlan kategóriába még sokkal primitívebb tankönyvekben sem. - Lőtávolban, szondázó tüzet nyitok - magyarázta. Több negyedleges torony is tüzet nyitott a nyolc hajóból álló kötelék felé, míg szenzorai a legnagyobb hajót kezdték pásztázni taktikai információ szerzése céljából. - Negvizsgálom a legnagyobb hajót, fel fogom tölteni az adatbázisba, mielőtt nullifikálnám a fenyegetést.
|
|
|
Anoth
Dec 10, 2013 20:00:17 GMT 1
Post by Enz on Dec 10, 2013 20:00:17 GMT 1
- Mmmmm - adott hangot a fokozódó nemzetközi helyzetnek Mea, amikor becsapódott a hardmadik neutrontöltet, és a hirtelen villanás valamennyire magához térítette furcsa tudatállapotából. Mikor kezdte felfogni, hogy kivel és mit is csinál pontosan, ráadásul milyen körülmények között, elõtört belõle a szégyen a saját viselkedése felett. Hirtelen elengedte a másikat, felpattant, és több lépést hátrált. Szótlanul állt ott, leszegett fejjel, ahogy realizálódott benne, hogy újra szégyent hozott a D'Asta névre, mikor nem tudott megálljt parancsolni a vágyainak. Ráadásul az, hogy milyen furcsa szituációban tette ezt, megdöbbentette, mint ahogy az is, hogy a közelmúlt emlékei mennyire összemosódtak a fejében. Zavartan állt ott, hol a hidat, hol a csatát, hol Taelt bámulva, és a feje egyre vörösebb lett, ezúttal a szégyen miatt. Kinyitotta a száját, és mondani akart valamit, de elcsuklott a hangja. ~Mit tettél Mynea~ cikázott a fejében a döbbent felismerés, és annyi gondolat rohanta meg elemi erõvel, hogy nem tudta hova kapja a fejét közöttük. Érezte, hogy kicsúszik a lába alól a talaj, és megfordul körülötte a világ, aztán távoli koppanást hallott a padlón. Szeme elé egyszer csak a plafon került, és ahogy oldalra fordította a fejét, észrevette Taelt. - Bocsáss meg.... gyönyörûm.... - csak ennyit tudott kipréselni magából, és egyre gyengébbnek érezte magát.
Addis-1, látva a közeledõ tölteteket, eltávolodott a hajótesttõl, ismerve azok pusztító hatását. A taktikai elõny a trandoshainál és pribékjeinél volt, és remélte nem járnak sikerrel, hiszen akkor oda több havi munkája, és menekülhet az életéért. Bár két töltetet valami furcsa módon képesek voltak kioltani láncreakció beindítása nélkül, a harmadik telibe kapta a hajót, amit egy pillanatra hatalmas fényesség öntött el, Addis-1 pedig gondolatban keresni kezdte a legközelebbi ugrópontot, hogy minél hamarabb elpucoljon. Viszlát, kreditek, gondolta lemondóan, ám a következõ pillanatban eloszlott a fény és a hajónak kutya baja sem volt. - Van egy-két trükk a tarsolyotokban, mi? - kérdezte vidáman, megpaskolva a másodpilóta vállát. - Ismeretlen hajó, dokkolási engedélyt kérek! - küldött ismételt üzenetet, felismerve, hogy ez a csata biztonságosabban átvészelhetõ azon a hajón, fõleg a Skipraynél mozgékonyabb vadászok ellenében. - Készleteim fogytán!
Trassk karmos ujjai összeszorultak, amikor terve kudarcot vallott, és az ellenséges hajó nyitott ráadásul elõször tüzet furcsa fegyvereivel, amelyeket sehol sem látott eddig, és súlyos károkat okoztak. Az egyik corelliai korvettbõl darabok szakadtak ki, majd egyszerûen eltûnt egy lánggömbben, egy másik korvett pedig kettészakadt egy lövés hatására. - (Össztûz, férgek! Aki nem harcol eléggé, azzal magam végzek!) - harsogta saját félelmetes nyelvén, és a legénység megkettõzte erõfeszítéseit. Minden löveg tüzet nyitott, még ha nem is volt tiszta ráfordulásuk a célra, kékes és zöldes nyalábokkal betöltve a Tael körüli ûrt. - A vadászod készen áll, nagyfõnök! - lépett oda hozzá az egyik embere. - (Személyes intézkedek!) - vicsorított, és megindult a hangár felé.
|
|
|
Anoth
Dec 10, 2013 20:40:27 GMT 1
Post by Haruhi on Dec 10, 2013 20:40:27 GMT 1
Ha nem lett volna teli érzékelőkkel kívül és belül, valószínűleg nem igazán figyelt volna fel Mea újfent megváltozott viselkedésére, szavai azonban rögtön megmagyarázták jelen gesztikulációja és arcmimikája jelentését. - Semmi nem szerepel az adatbázisomban, ami arra utalhatna, hogy valamit rosszul csináltál - kapta fel jelenlegi főkuszobjektuma fejét, s "hátranézett" felé, miközben ágyúi tűz alatt tartották az egyre fogyatkozó ellenséget - Egyetlen rendszerem sincs az irányításod alatt, így nem tudom megmagyarázni aggodalmadat. Olyan vétségek miatt ne vállalj felelősséget, melyeket el sem követtél Nem volt konfidens affelől, hogy sikerült helyreállítania közérzetét, pedig támogató szavaiért cserébe ezt igazán megérdemelte volna. A célpont diagnosztikáját már egy perccel ezelőtt megszerezte, azonban Mea valamiképpen lelassította feldolgozásukat, így csupán most határozhatta meg felhasználandó funkcióit. - Tüzet nyitok a legnagyobb célpontra, másodlagos ágyúk célpontot bemérték - mondta, s három nagyobb méretű torony fordult célra, hogy leginkább plazmaszerű, ám hasonló bíbor fényű gömböket eresszen útnak. - Bejövő üzenet az asszisztáló hajóról, lejátszás - szólalt meg újból, majd rövid magyarázatot adott - a támadóin küzűl vált ki és vette őket tűz alá. A következő pillanatban lejátszotta az üzenetet, remélvén, hogy Mea kommunikációs előnyei a segítségére tudnak lenni.
|
|
|
Anoth
Dec 10, 2013 21:07:06 GMT 1
Post by Enz on Dec 10, 2013 21:07:06 GMT 1
Mea látta, hogy a másik nem igazán veszi magára a dolgokat, sõt talán fel sem fogta a történteket, és a megkönnyebbülés hatására halkan kuncogni, majd jóízûen nevetni kezdett, és közben egy könnycsepp csordult ki a szemébõl. - Köszönöm, gyönyörûm - mondta jóval fesztelenebbül, amikor letörölte a könnycseppet az arcáról. Végül is senki más nem tudott errõl, így igazán nem volt miért szégyenkeznie, gondolta magában, amikor tisztulni kezdtek gondolatai. És ki tudja, mit hoz a jövõ, futott végig az agyán a gondolat, és mosoly ült az arcára. Olyan érzés kerítette a hatalmába, amit csak nagyon régen érzett, annak a különleges valakinek a közelében és a vele töltött órák során. Bár csak egy egyszerû szolgálólány volt, senkivel sem tudta olyan jó megérteni magát, mint vele. Mindig melegség öntötte el, amikor rá gondolt, és most is érezte ezt az érzést, ám ezúttal furcsább, elevenebb volt. Még hogy én egy hajóval... bolondság, verd ki a fejedbõl, Mynea D'Asta! Feltápászkodott, és megmozgatta a végtagjait, ismét ügyet sem vetve a csatára. Most azonban már tisztán koncentrálni bírt Tael szavaira. - Szóval megtámadta a többieket - morfondírozott az üzenet lejátszása után. - Mivel férfi, okosnak nem mondanám, de mindenképp több túlélõ ösztön szorult belé, mint a többiekbe - közölte, és úgy gondolta, megtalálta a megfelelõ szavakat. Túlélõösztön, igen, elvégre a férfiak ösztönlények, alig többek beszélõ vadállatoknál. - De lehet valamilyen trükk vagy csapda is. Szerintem figyelj oda rá, gyönyörûm, ha engeded leszállni. A férfiak... hmfAddis-1 fokozatosan a cirkáló mellé manõverezte magát, kikerülve az elcikázó lövedékeket, mikor végre kinyílt az egyik dokkoló kapu. Széles mosoly ült ki a férfi arcára, ám a gépét nem tudta irányítani. Akkor döbbent rá, hogy a hajó vonósugárral kapta fel. Semmit sem hagynak a véletlenre, gondolta, bár meglepte, hogy egy ilyen kemény csata során van idejük arra, hogy hasonló apróságokkal foglalkozzanak. Mintha valami elit katonai csapat lettek volna, és ki tudja, talán azok is voltak. Mikor gépe végre landolt a tágas hangártérben, a hajók és legénység teljes hiányát látta a plexin keresztül. Csupán a lány sérült Firespray hajója parkolt ott, ami körül fura drónok repdestek, beszkennelve azt. - Mi a szentséges sithfattya banthaszar folyik itt? - káromkodott hangosan, majd sietve ellenõrizte a sugárvetõjét. Legszívesebben lelépett volna errõl a helyrõl, amirõl máris rossz érzései voltak, de a sok kredit ereje túlságosan is csábító volt. Elhagyta a hajóját, és kilépett a hangár padlójára. Nem volt minden teljesen megvilágítva, de kibernetikus fotoreceptor implantátumai szerencsére a legkisebb fényt is képesek voltak összekoncentrálni. - Hahó, van itt valaki? - kiáltotta el magát, miközben végig készenlétben állt. A kalózok hajói folytatták a tüzelést, miközben a VSD egy magasságba ereszkedett Taellal, és orrát merõlegesen felé fordította, így minden lövegével egyszerre nyithatott tüzet. A két fregatt pedig párhuzamosan vele mozgott, ellentétes irányba, abban a reményben, hogy két tûz közé vehetik a furcsa hajót. Hangárjaikat vadászgépek hagyták el a legkülönbözõbb korszakokból és fajtákból, köztük több hibrid, maradékalkatrészekbõl fabrikált "rondasággal", amelyek egyenesen a hajó felé indultak, tüzet nyitva rá minden lehetséges fegyverzettel. Ezek között indult útjára Trassk saját hajója, egy erõsen átalakított Rihkxyrk támadó vadászgép. A trandoshai egyértelmûen tudta mit fog tenni: elmanõverezik a sajátjai között, élõ pajzsnak használva õket, majd berobbantja a hajó egyik hangárját, és átszáll rá. Aztán saját kezével belezi ki a kékhajú fruskát.
|
|
|
Anoth
Dec 10, 2013 23:01:34 GMT 1
Post by Haruhi on Dec 10, 2013 23:01:34 GMT 1
- Rendben, kivárok - mondta, s csupán a hangár érzékelőivel tartotta szemmel a férfit, nem akadályozta ugyan, de nem is terelte semerre sem, de még csak a kapcsolatot sem vette fel vele. Ami a kinti eseményeket illeti, nem volt oly sebezhető, mint arra ellenségei számítottak. Talán jogosan számítottak külső konzolokra a hangárajtók mellett és a burkolaton elhelyezkedő pajzsgenerátorokra, ő azonban egészen más konstrukció volt. Egy óvatlan vadászt tüzes lánggolyóbis nyelte el, ahogy érintkezésbe került az energiapajzzsal, s a rá okádott össztűz szintén nem látszott próbára tenni védelmi rendszerét. Ehelyett egyre több és több oldalsó torony szögébe érkeztek a közrefogni kívánó hajók, melyekre így megállíthatatlanul záporoztak a kisebb ütegek által útjukra engedett változatos lövedékek. Traskk nem sokkal késte le zászlóshajója vesztét, ugyanis a terciáris kvantumnyalábok most ismét aktiválódta, s a különös energia 'átrágta' magát a páncélzaton. A vadászgépek többsége hamarosan szintén problémákkal került szembe, különös tornyok léptek működésbe, apró bíbor energialabdacsokat köpve ki, melyek rövid repülés után elposszantak, apró, kérészéletű "energiaszilánk-felhőket" okozva, melyek területeken szóródtak szét mielőtt eltűntek volna az ürességben. A nagyobb hajókban talán nem tettek volna igazán kárt, de apró vadászgépek amennyiben ilyen felhőn haladtak át, az apró energiatörmelékek szétlyuggatták őket. Igazság szerint, ez rakéták ellen is kiválóan működhetett volna. - Az ellenséges erőket minimálisra redukáltam, folytatom a felmorzsolásukat - fordult ismét Mea felé, nos... pozitívan fogadott volna bármiféle dícséretet - Mi a... véleményed?
|
|
|
Anoth
Dec 10, 2013 23:27:55 GMT 1
Post by Enz on Dec 10, 2013 23:27:55 GMT 1
- Rendben, gyönyörûm - mosolygott rá Mea, majd tovább figyelte ahogy a hajó fokozatosan felmorzsolja az ellenség erejét, a semmivel téve egyenlõvé a Khat Korzárokat. Úgy tûnik, a Galaxis déli részén hamarosan eggyel kevesebb kalózcsapattal kell számolni. És végre a ronda trandoshai is elnyerte a büntetését - így jár az, aki ennyi fejfájást okoz egy D'Astának. Apa büszke lenne rám, gondolta elégedetten, és újra Taelra pillantott. Persze nélküle nehezen ment volna a dolog, el kellett ismernie, még ha csak magában is. Persze amennyire élvezte számítógép létére a dicséretet, nem hagyhatta enélkül a teljesítményét. A nyakába ugrott, átölelve a másikat, ám ezúttal vigyázva a szenzitív zónákra, elvégre nem akarta, hogy az elõzõ dolog megismétlõdjön. - Nagyon ügyes vagy, én gyönyörûm! Mondtam én neked, hogy te bárki seggét szétrúgod! Jól csináltad, megmutattad nekik, hogy ki a fõnök! - természetesen én, tette hozzá magában. - Ha most ewok lennék, énekelnék neked. De egyelõre be kell érned ennyivel! - kuncogott, és egy puszit nyomott az arcára, majd sietve elengedte, nehogy megint kísértésbe jöjjön. - (Hol vagy te fruska? Magam végzek veled! Ne várd meg, hogy megtaláljalak!) - játszotta vissza a következõ üzenetet Tael, és Mea kénytelen volt rájönni, hogy a fõ seggfej még életben van. A lány kérdõn nézett rá a sorsát illetõen, és bár szívesen rávágta volna, hogy lõje szét, hirtelen más terv kezdett körvonalazódni a fejében. A halál túl jó lenne ennek... - Engedd õt is leszállni és hozd ide, a másik fickóval együtt! Itt majd elrendezzük õket - a dolog inkább hallatszott parancsnak, mint kérésnek, de hogy a másik esetleges ellenkezését elhallgattassa, sietve hozzátette. - És ne aggódj, gyönyörûm, biztos vagyok benne, hogy a hajón belül is ugyanúgy képes lennél egy rancort is elintézni! Te erõs, ügyes hajó!
|
|
|
Anoth
Dec 11, 2013 0:25:49 GMT 1
Post by Haruhi on Dec 11, 2013 0:25:49 GMT 1
Nem igazán értette, hogyan is rúgott szét valakiknek valamilyen seggét, s azt sem, hogyan énekel egy ewok és tulajdonképpen miféle szerzet is volt valójában. De ráért még a sérült hajó adatbázisának teljeskörű diagnosztizálása, hiszen a kapott dícséretek elraktározása memóriájában valami oknál kifolyólag prioritást kezdtek élvezni minden más információ kezelése felett. Mindenesetre, nem volt szüksége feltenni a kérdést az életben maradt vadászpilótával kapcsolatban, s legmegfelelőbb módszerként egy bólintást követően leengedte a pajzsokat és megnyitotta az egyik külső hangár zsilipkaput, melyet kézségesen megirányzott aztán. Minden organikus lény képes volt ilyen ésszerűtlenül, fejjel előre belerohanni a sötétbe? Mi lett volna, ha a következő pillanatokban egyszerűen kilőtte volna? Végül bejutott a hangárba, nem messze a másik jövevény szomszédságáról, s amint kigrott a pilótafülkéből, nyilvánvalóvá vált, hogy ha nem avatkozik közbe, valamelyikük még ki találja iktatni a másikat. A padlóból sziszegve kezdett szivárogni a szándék szerint altató hatású gáz, s a két figura a következő pillanatban úgy dőltek el, akár valamiféle tömött zsákok. Ez természetesen csak az ő "szemei" előtt játszódott le, Meaval közölni kellett. - Kénytelen voltam mindkettejüket magatehetetlenné tenni - szólalt meg, s egy talán kifejezetten furcsára sikeredett, mosolyszerű arckifejezést öltött fel - Egyenlőre elzárom őket, míg valamelyikük magukhoz tér, külön helyre - folytatta, s felemelkedve szembe fordult Meaval - Bővíteni fogom a kommunikációs konfigurációmat, elsőként átprogramozom a nanotestek egy részét közvetlen érzékelés funkcióra.Alakja egy pillanatra hullámzani látszott, majd egyik keze felemelkedett és előre nyúlva megkísérelte megérinteni arcát. Amennyiben sikerrel járt, egy pillanat tapogatózást követően konstatálta az eredményt. - Bőr funkciók sikeresen adaptálva, közvetlen érzékelés... furcsa eredmény - mondta - adjusztálni fogom a felületek egyes részeit érzékenységük szerint, beleértve a megfelelő viselkedési reakciókat is. Segítesz benne?
|
|
|
Anoth
Dec 18, 2013 16:29:45 GMT 1
Post by Enz on Dec 18, 2013 16:29:45 GMT 1
- Rendben, aranyom - mosolygott rá, és szó nélkül hagyta, hogy a másik megérintse az arcát. Furcsa érzés volt, mégis kellemes, és kezdte úgy érezni, hogy korábbi érzései még erõsebben törnek rá. Legyél erõs, Mynea D'Asta! biztatta magát, majd rárakta a saját kezét Taeléra, és ránézett. - Örömmel segítek - mondta. Nem igazán tudta hogyan vezethetné fel a dolgokat, sosem szerette a biológiát, már pedig tudta, hogy ennek ahhoz van köze. Ritkábban kellett volna elszöknöm a magántanárok elõl, morfondírozott, de ez nem igazán segített a helyzeten. Legfeljebb holmi egysejtûekrõl tudott volna beszélni, de ez nem tartozott szorosan a témához, hacsak nem akar a férfiakról is beszélni. - Szóval, ugye az embereknél vannak fiúk és lányok... Mi lányok vagyunk, vagyis szebbek, okosabbak és ügyesebbek, és a testünk tapintása is másabb - már amennyire tudni vélte ezt. Sosem kellett még szerencsére mocskos férfitesteket tapogatnia. - Bizonyos helyeken az érintés más-más jelentéssel bír, fajtájától függõen. Ha például megsimogatod valaki arcát, akkor az kellemes érzés - mondta, és gyengéden végighúzta a kezét az arcán. - Ha csak egy ujjal simogatod valaki arcát, az belsõséges viszonyt feltételez, és szintén jó érzés - folytatta, és ennek megfelelõen alakította a másik kezét. - Ha a tenyereddel durván rácsapsz valaki arcára, akkor az fájdalmat okoz, és számos jelentése lehet a dühtõl a rendreutasításig - folytatta, de ezúttal nem csinálta a kezével, amit mond, hanem ujjait egyre jobban köré fonta, és még szorosabban tartotta az arcához. - A másik kezének megfogása pedig a szeretet jele, ha gyengéden történik. Ha a csuklóját fogod meg erõsen, az rossz szándékot feltételez. Kivéve, bizonyos esetekben. Például ha rögtön utána megcsókolod a másikat... - mondta, és elkezdett közelebb hajolni Tael szájához, miután megragadta a csuklóját.
|
|
|
Anoth
Mar 16, 2014 20:18:57 GMT 1
Post by Haruhi on Mar 16, 2014 20:18:57 GMT 1
Most már nem tehetett egyebet, mint hogy figyelt. Rutinnal növelte szenzorainak élességét és hatótávolságát, egyaránt ráállítva a bolygó különleges gravitációs mezejére, valamint energia- és hőkibocsátó objektumok után kutatott, fáradhatatlanul, annak ellenére, hogy nem talált egyébként semmit. Fókusza nagy részét így a fedélzetén levő három organikus élőlény élvezhette, a kettő új a vártak szerint az eszméletlenség életjeleit mutatták, míg 'Mea' percről percre változott, asszumpciója szerint úgynevezett gondolatainak hatására. Először nem sikerült megfejtenie, miért is kezdett el ismét beszélni, de szövegkörnyezetéből aztán néhány szekundum alatt megállapította, hogy a perccel korábbi adatbázis bővítéssel állt kapcsolatban. Nem számolt azzal, hogy nyomban folytatja az elemzéseket, ám feltételezte hogy az ellenségei semlegesítése után Mea fókuszának nem maradt más végrehajtandó funkiója, avagy nem akadt dolga. Semlegesen fordította rá az egység szemet imitáló alegységeit, ezzel is jelezve az ő szavak nélküli nyelvén, hogy figyelt rá, s valóban memorizálta az elhangzottakat, s finomította a bőrt imitáló szenzorokat, keze és ujjai fogásait adoptálandó. Nem sikerült kiszámítania, mit kellett még a mondottakon kívül értelmeznie, ezért hasonlóképpen fogott 'ujjaival' és mikor közelebb hajolt, utánozta.
|
|
|
Anoth
Jan 13, 2015 22:39:39 GMT 1
Post by Enz on Jan 13, 2015 22:39:39 GMT 1
Mea látta, hogy Tael rögtön figyelni kezd rá, ő pedig kész volt, hogy mindent megtegyen az adatbázisának frissítéséért. Igaz az emberi érzések terén még volt mit tanulnia, nem tervezett egyhamar magára hagyni. A többihez képest ez igencsak takaros hely volt, ráadásul egészen jó társasággal és attól sem kellett félnie, hogy itt valaki éjszaka elvágja a torkát. Továbbá a hajó saját megjelenési formája is igen kellemes volt, most pedig, hogy ő tanítgathatta... a lehetőségek végtelenek. - Szóval így működik - vette el a száját az utolsó másodpercben. - Az érintés sok mindent kifejez. Vannak a testnek olyan részei, aminek a megérintése csak belsőséges viszonyban lehetséges. Az élőlények világában minden relatív, így ami két tetszőleges esetén működik, az máshol lehet nem. Kissé magát is meglepte azzal, mennyit tud beszélni ilyen triviálisnak tűnő dolgokról. Persze ez Tael számára valószínűleg teljesen új volt. Bármit mondhatott volna neki, talán rögtön elhiszi. Persze kihasználhatta volna ezt, de egy D'Asta sosem él ilyen aljas eszközökkel ha nem családról, pénzről vagy hatalomról van szó. - Meg aztán az arcmimika is fontos, miközben ezt teszed - magyarázta. - A mosoly alapvetően jó szándékú gesztus, de bizonyos helyzetekben vagy bizonyos mosolyok jelenthetnek gúnyt, kicsúfolást, kárörömöt... szóval egy csomó vicces dolgot. Huh. Tényleg ilyen bonyolultan működnénk? De hát, amikor ő csinálta, akkor olyan egyszerűnek tűnt ez az egész, és mégis ilyen sok szabály van? Hát jó sokáig fog tartani, mire mindezt átveszik. - Tarthatnánk egy kis szünetet, gépek gépje - fújta ki magát Mea. - Én is egészen elfáradtam.
|
|