|
Anoth
Nov 13, 2013 22:49:28 GMT 1
Post by Enz on Nov 13, 2013 22:49:28 GMT 1
Az ismert Galaxis szélén, a Vad Ûrben található bolygó. Korábban megfelelõ körülményekkel bírt az élethez, ám a ruusani reformok idején ismeretlen katasztrófa sújtotta, amitõl három részre szakadt a bolygó, gravitációs mezeje azonban továbbra is közel tartotta darabjait egymáshoz. A bolygó a klónháborúk egy kisebb összecsapását kivéve teljesen elfelejtõdött és Luke Skywalker nevéhez fûzhetõ újrafelfedezése Y. U. 11-ben. A Solo család egyik menedékét telepítették ide, ami az elkövetkezõ hét évben volt használatban, majd újra a feledékenység jótékony homálya borult a bolygóra
|
|
|
Anoth
Nov 14, 2013 0:42:30 GMT 1
Post by Enz on Nov 14, 2013 0:42:30 GMT 1
Egy sérült, kiszuperált Firespray lépett ki a hiperûrbõl, nem sokkal az élettelen bolygó mellett. A kékes csíkot maga után húzó legendás ûrhajótípus pilótafülkéjében csak a mûszerek világították meg az ott ülõ kócos, kék hajú fiatal lány arcát, aki végigzongorázott a gombokon, hogy megbizonyosodjon, melyik rendszere mûködõképes még. Piros pilótadzsekit viselt, lezserül, félig összehúzott cipzárral, alatta fekete trikóval. Ránézésére olyan tizenhét év körüli lehetett. - Szóval van itt egy bolygó? - kérdezte magától félhangosan, de nem különösebben lepte meg a dolog. A Galaxis tele volt elfelejtett, haszontalan bolygókkal. De még ezt a kopár semmit is jobban kedvelte, mint saját otthonát, ahol sosem volt szó másról, csak politikáról, üzletrõl meg még több politikáról. Mikor aztán apja bejelentette, hogy hamarosan férjhez megy valami szenátorhoz, úgy döntött, elhagyja a családi fészket. Semmi kedve nem volt leélni az életét valami pocakos vénemberrel, miközben unalmas emberekkel társalog unalmas dolgokról. Nehéz az élet, ha az ember D'Astának születik, gondolta, bár bizonyos volt abban, hogy sokak számára ez valamiféle arany élet lenne. Õ viszont mindig is többre vágyott, izgalmas életre, a Galaxis felfedezésére. Persze aztán karakán személyisége mindig bajba sodorta, mint például most is. A lehetõ legnagyobb sebességgel indult meg a bolygó felé, és nem sokkal késõbb tucatnyi égõ karommal - a kalózok közismert jelképével - felfestett vadászgép jelent meg ugyanott, ahol nemrég az õ hajója volt. - Jól van, kislány! - hallotta az üzenetet a kommon keresztül a kevéssé szimpatikus tradoshai kalózvezértõl az ezen a környéken beszélt ng'pai kereskedõnyelven. - Nem érdekel a szaros hajód meg életed! Add ide a titkos szajrét? - He? - válaszolta szûkszavúan a kommba, egyenesen a darabokra szakadt bolygó felé vezérelve a hajóját. - Ne játszd a hülyét! Azért jöttél ide, mert itt a titkos lerakatod! Bármid van itt, nekem kell! - Bizony! - közölte vele rövid fontolgatás után a lány, hangjában pedig kihívás csendült. - Itt van a titkos lerakatom! Érj utol, ha tudsz! - Elkapni! - kiáltotta a tradoshai, anélkül, hogy átállította volna a frekvenciát. Idióták, csak attól, mert egyedül van, sérült a hajója és lány, még nem kéne így elbízniuk magukat. Bármi is legyen ez a bolygó, biztos tartogat egy-két meglepetést. Jobb híján egyenesen berepült a bolygó szétnyílt felszíne alá, úgy, hogy tudta, nem sok esélye van rá, hogy sérült hajtómûvel valaha is elhagyja ezt az erõs gravitációs vonzást. Aztán ha el is tudja hagyni, a hiperhajtómûve beadta az unalmast a legutóbbi ugrás után. De majd kitalál valamit - mindig ki szokott. Magabiztosan manõverezett el a törmelékek között, azonban úgy látszik, az ismeretlen nem vette el a kalózok kedvét. - Ha látná apám, mennyi udvarlóm lett hirtelen - kuncogott miközben kikerült még egy nagy méretû kõzettörmeléket. A távolság egyre csökkent a hajók között, és néha megeresztettek felé egy-egy sorozatot, de láthatólag csak a látszat kedvéért. Az idióta tradoshainak a "titkos lerakata" kellett. Majd jól lerakodja õket itt a sziklafalra. Vagy talán arra a bizonyos õsi rakata fajra gondolt? Mert mindig is vágyott egy háziállatra, és ha Tarkinnak mon calamarija volt, egy D'Astának kijárt egy rakata. Bár kétségkívül elszórakoztatta magát ezekkel a gondolatokkal, még mindig ott volt annak a kérdése, hogy mit is csinál tucatnyi üldözõvel... ekkor az érzékelõje csipogni kezdett, tudtára adva valami fontosat. Elõször gondolkodás nélkül rácsapott egyet a mûszerfalra - ettõl mindig megjavult -, de a csipogás folytatódott. Odahajolt a mûszer felé, és nem akart hinni a szemének. - Mynea, megütötted a fõnyereményt - mosolyodott el halványan, ahol lassan vizuálisan is kapcsolatba került a majd nyolcszáz méteres fém hajóval, ami ismeretlen dizájn alapján, sõt nagyrészt ismeretlen alapanyagokból készült, és elég erõsnek tûnt. Azonnal elõkapta kódtörõjét, de pár pillanat alatt rá kellett jönnie, hogy nem kompatibilis a rendszere vele. Furcsa, ilyen még nem fordult elõ. Robotpilótára állított - tudta, hogy úgysem fogják lelõni, amíg ki nem nyitja a hajót -, majd sietve elõkapta a pult alatt tárolt szerelõládáját, és lecsavarozta a kódtörõ hátulját. - Talán ez lesz a megoldás - morfondírozott, és átkötött pár vezetéket. Ahogy felemelte a készüléket, elégedetten látta, hogy pár szokatlan átállítással képes lesz kommunikálni a hajóval. Beütött pár egyszerû üzenetet, és bár legénységet nem észleltek a mûszerek a fedélzeten, reménykedett benne, hogy automata a hajó. - Szóval ez lenne, amit rejtegetsz, kislány? - kérdezte a tradoshai, és a kommon keresztül is érezni lehetett a kapzsiságot a hangjában. - Igen, és hamarosan annyit kapsz belõle, hogy nem tudod majd hova tenni! - felelte, majd elküldte a parancsot a lövegtornyoknak, de azok nem mozdultak. - Lelõhetitek! A hajóban ne tegyetek kárt! - üldözõje megint nem vette a fáradtságot, de legalább így tisztában volt azzal, mi várhat rá. Mikor azonban az elsõ sorozatot leadták volna, a lövegtornyok némelyike pozícióba állt, és lõni kezdett. A lilás lézerek két Rihkxyrk vadászgépet tûz- és törmelékfelhõvé változtattak, és mielõtt észbe kaptak volna, lilás színû sugarakkal lett tele a hatalmas járat. - Vissza! Hívjuk a fiúkat! Elkaplak, te szuka! - Sok szerencsét hozzá... seggfej! Mielõtt azonban kiélvezte volna gyõzelmét, hajóját egy vonósugár kapta el, és vontatni kezdte az egyik zsilip felé, ami közeledésére kinyílt. - Igazán kedves, de erre semmi szükség - közölte, mintha a gép hallhatná, és felülírási utasítást küldött a kódtörõn keresztül, de az semmit sem használt, a hajó pedig egyre közelebb került a hangárhoz. - Remek... Laza mozdulattal összehúzta piros pilótafelsõjét, és magára terített egy szürkés köpenyt a válla körül. Azért csak ennyivel készült, mert a hajó érzékelõi szerint odabent lélegezhetõ volt a levegõ. Elõkereste Sterling M-2-es sugárvetõjét, és egy miniatûr sugárvetõt is, amit a cipõjébe dugott. - Akkor hát, nézzünk szét idebent, ha már ilyen szívélyesen invitáltak.
|
|
|
Anoth
Nov 14, 2013 23:40:22 GMT 1
Post by Haruhi on Nov 14, 2013 23:40:22 GMT 1
Jelent némi tanácstalanságot, ha valaki nem méri az időt. Az éppen olyan, mint mikor a hajónapló üres és az adatbázis nem tartartalmaz legénységlistát, egyszerű karbantartótól egészen a kapitányig. Egy minden szemszögből elhagyatott csillaghajón megáll az idő, a rendszerek alszanak és a szenzorok csupán periodikusan végeznek ellenőrzéseket a fedélzeten és a burkolaton kívüli térben. Akárcsak egy téli álmot alvó ragadozó, várva a megfelelő időt arra, hogy porcikái ismét agya utasításait lesve végezzék rendeletésüket az egész test érdeke céljából. Mennyire lehetett mégis hasonlatos egy fegyver a kéz nélkül, mely tartani rendeltetett? Nem minden elme próbálkozott felvázolni hasonlatokat, s nem minden elmét lehete hasonlatokkal vagy azok nélkül igazán elmének hívni. Senki nem tudta, mikor került a hajó az Anoth csonkjai közé, senki nem mondhatta meg, mennyi ideig is várakozott mozdulatlanul, így pedig elmélet sem létezhetett alkotóiról, céljaikról, s hogy mi volt sorsuk. Most ott volt, ezt nem lehetett tagadni, s talán akadt még mélyen valami vagy valaki annak igazolására, hogy talán mégsem volt annyira elhagyatott, mint amilyennek első, vagy éppen második megvizsgálásra tűnt volna A váratlan érkezők tehát megbolygattak valamit, mely nem látott élő lelket talán azóta, hogy először érkezett meg ebbe a rendszerbe, vagy talán még annál is régebben. Nem tudta volna megmondani, őt csupán apró jelek, vagy mondhatni akár ingerek értesítették arról, hogy nem csak a bolygótörmelékköteg gravitációs tere okozott mozgást a közelben. A kölönféle rendszerek vele ébredtek: energiaellátás, fő- és alkompjúterek, fegyverrendszer, vagy akár a létfenntartás. A kutató figyelmet pedig lehetett volna akár kaváncsiságként is jellemezni, miként alaposabban is megvizsgálta a szokatlan felfedezés forrásait. Úgy is lehetett fogalmazni, hogy a tetteket valamiféle rutin diktálta, megszokottság és rendszeresség, bármiféle kétség vagy miszkoncepció nélkül. Odakint apró űrcsata vette kezdetét és bontakozott ki, számos üldözöző lihegve egyetlen üldözöttjük sarkában, miközben amaz minden tőle telhetőt megtett saját ügye javítása érdekében. Próbálkozásai jóformán kezdetlegesek voltak: távolságtartás, beszéd és manóverezés, aztán pedig adattovábbítás, nem akárhova. Rendszer volt ugyan benne, a programnyelv ellenben nem mutatott hasonlóságokat a mindenek alapjait leszámítva, így felfogni értelmüket nem igazán lehetett. Az ilyen esetekben érkezett el a helyzetvizsgálat és olykor-olykor asszumpciók ideje, melyek pontos képet ugyan nem adhattak, ám körülményeket alapul véve biztosítottak némi támpontot az eseményeket illetően. Valamiféle segélykérésnek kellett állnia legközelebb az igazságot, ez mind a préda helyzetét és viselkedését illetően sikerült megállapítani, s nem állt akadálya az előtt, hogy pozitív reakcióra méltassa. Az akarat döntött tehát, s a rendszerek megfelelően tehették a dolgukat, ám ami ebből külsőleg inkább látszatott, az a megfelelő mennyiségű lövegtorony célra állása volt, s kijelölt időben való tüzet nyitásuk. Végül az elkövetkező pillanatokban minden cél teljesült: két célpontból kettő megsemmisült, az üldözött felszabadult és a többi jel a visszavonulás mellett döntött. A védelmezett objektum állapotát és rendeltetését azonban nem lehetett mindezek alapján komfirmálni, s a kíváncsiság faktor további pontokat is kutatott. Így maradt a leginkább nyilvánvaló megoldás - a fedélzetre hozás, mely a következő lépésként lett végrehajtva. Az érkezés ideje alatt diagnosztikák futottak le a tárgy jellemzőit vizsgálva, mint felépítés, szerkezet, technológia, illetve a sérülésre utaló jelek, valamint a hozzájuk szorosan kötődő szerkezeti integritás feltérképezés. Ekkor nyílt alkalom a járműként meghatározott eszköz organikus pilótájának vizsgálatára, mely egy kétlábú emlős humán volt, kevés szava alapján pedig a galaktikus basic nyelvet sikerült azonosítani, ám a ng'pait is értette. A kapcsolatfelvétel módja a megfelelő megközelítés volt, mely a fedélzetre hozás esetében leginkább a közvetlenség lehetett, a választás tehát erre esett. A megfelelő modul rögvest működésbe lépett, felhasználva az összegyűjtött adatokat és nano-szintű építőelemeket, így az elégségesnek bizonyuló kiegészítés készen állt a gyakorlati alkalmazásra. Lehetett frusztrálóként is jellemezni az élményt, ahogy a fókuszpont egy apró tömegbe került át és a rendszerek aztán azon keresztül folytatták működésüket. Egy számítógép is tévedhet, amikor elromlik, így valószínűleg nem volt a döntés tévedés, ezért a várttól külömböző eredmények mindössze az eddig ismeretlen kategóriába lehettek sorolhatóak. Új fókuszában tehát a hangárba került, s mire a landoló hajó utasa kilépett padlójára, ő már ott várakozott rá néhány lépésre, szem előtt. - Üdvözlöm a fedélzeten - köszöntötte, a megfelelő humán 'hanghordozást' azonban elsőre hiányosan sikerült csak megragadnia, így mást nem mondott, inkább... mondjuk úgy, figyelt. Amennyiben az fegyverét rászegezte, lassan felmutatott a hangár távoli mennyezetére, ahol egy belső lövegtorony fordult a nő felé, appropriáns reakcióként az övére. Így talán sikerülhetett belőle szavakat kicsalni, kommunikációromboló cselekedetek helyett.
|
|
|
Anoth
Nov 15, 2013 22:00:39 GMT 1
Post by Enz on Nov 15, 2013 22:00:39 GMT 1
Ahogy Mynea kiszállt a hajóból, már készenlétben tartotta sugárvetõjét, hiszen bár életet nem jeleztek a mûszerek, könnyedén elõfordulhatott, hogy valami nem élõ dolog kíván neki fejfájást okozni. Na persze nem szellemekre gondolt, mert már régen elmúlt tíz éves, hanem automata rendszerekre, amik most ismét mûködésbe léptek. Azonban alig lépett ki, máris át kellett gondolnia a szellemekkel kapcsolatban alkotott hirtelen véleményét, ugyanis egy fiatal lány állt elõtte, furcsa tekintette, és szinte azonnal köszöntötte is. A hajó mûszerei azonban éppen az elõbb jelentették, hogy nincs életnek nyoma a hajón. Pisztolyát mindenesetre készenlétben tartotta, de nem fogta rá a másikra. Ha ez a potom pénzért vásárolt ócskavas tévedett, akkor vajmi keveset árthat neki egy ilyen fiatal lányka, ha pedig valóban szellem volt, akkor éppen fordítva volt a helyzet. - Izé... köszönöm. Azt hiszem - mondta kicsit õ is zavartan, és fogalma sem volt, mit kéne ilyenkor mondania, és gyanakodva méregette az elkövetkezõ pillanatokban. Mivel a másik láthatóan rá várt, így végül jobbnak látta, ha mond valamit, csak ne bámulják egymást teljes csendben. - Szóval Mynea D'Asta vagyok, és köszönöm a segítséget meg a... - próbálta a legjobb modorát magára erõltetni, de érezte, hogy nem bírja magát tûrtõztetni. - De megjegyzem: szerintem rohadtul felesleges volt ide bevontatni! Egyedül is elbántam volna azokkal a béna idiótákkal! Vakon, hátrakötözött kézzel is!
|
|
|
Anoth
Nov 15, 2013 22:52:28 GMT 1
Post by Haruhi on Nov 15, 2013 22:52:28 GMT 1
A rendszerek furcsa jeleket közvetítettek, mondhatni újszerű felismerés volt szembesülni a vizuális ténnyel, hogy eltörpült egy élőlényhez, s önmagához képest is. A hangár világítása néhány pillanatra kihagyott, s legfeljebb pislákolt, mire konstatálta hogy nem működtette őket megfelelően, ha úgy tetszik, nem figyelt eléggé. Vajon az újféle helyzetnek volt valamiféle köze mindehhez? Semmi más magyarázatot nem talált erre, noha inkább volt újfent egy asszumpció. Nem volt egyszerű ilyen módon tenni mindazt, mely funkciói közé tartozott, s talán emiatt lehetett a félreértelmezés, mely a 'vendég' szavai alapján vált megfontolandó lehetőséggé. Tévedett volna...? Talán nem is először...? Elképzelhető, hogy ellromlott...? - Elnézését kérem - mozdult meg, másfelé szegezve 'tekintetét' - úgy következtettem, hogy segélykérő jeleket próbált továbbítani. Kérésére megvizsgálom sérült hajóját és amennyiven sikerül megjavítanom, távozhat vele. Megfelelőnek találja?Nem látott jobb megoldást, mint felajánlani valamit tévedése ellensúlyozásakénr, apologetikusan.
|
|
|
Anoth
Nov 16, 2013 4:46:28 GMT 1
Post by Enz on Nov 16, 2013 4:46:28 GMT 1
Amilyen furcsán reagált a lány, és rögtön felajánlotta a távozást, kezdte kizárni, hogy szellemrõl lehet szó, amúgy is mindig hülye mesének tartotta az egészet, amivel idõsebb testvére, Ariabar próbálta állandóan riogatni, mikor kisebb volt. Igaz, hogy állítólag léteztek Erõszellemek, de ezt a furán viselkedõ lányt semmi esetre sem lehetett oda számítani. Bár szívesen folytatta volna útját, valami azt súgta neki, hogy egészen hihetetlen dolgot talált, és talán õ az elsõ, aki felfedezhetné ezt a hajót, ami semmi ismert fajtára nem emlékeztetett, ezzel a fura lánnyal. A kíváncsisága ismét erõsebbnek bizonyult a józan eszénél, ez volt a másik olyan tulajdonsága, ami állandóan bajba sodorta, de nem törõdött vele. Lassan leengedte a sugárvetõt tartó jobb kezét, a balt pedig a csípõjére rakta. - Hmpf, megsértõdünk ilyen hamar? - kérdezte tõle látszólagos sértettséggel. - Rendben, elbántam volna velük, te meg segítettél - mármint gondolom te voltál, tette hozzá gondolatban. - Most az egyszer hajlandó vagyok elnézni! De csak ha körbevezetsz a hajón és közben kijavíttatod az enyémet! - közölte feltételeit, de folytatta, mielõtt a furcsa lányka válaszolhatott volna. - Ja, és nem magázz engem, nem vagyok a nénikéd! Szólíts Mynnek - ajánlotta fel nagylelkûen a lehetõséget. - Én hogy nevezhetlek?
|
|
|
Anoth
Nov 16, 2013 12:02:15 GMT 1
Post by Haruhi on Nov 16, 2013 12:02:15 GMT 1
Lassan fordult vissza hozzá, ahogy az átvéve a szót könnyedén követhető, de nem minden esetben egyszerűen megválaszolható kérdéseket és kijelentéseket kezdett halmozni. Konstatálhatta, hogy szentiens lények számára a rendszereit terhelő effekt leginkább zavarodottságnak volt hívható, s ezt az ismét gyakorta kihagyó fények is indikálták. Nem számolt előre azzal a lehetőséggel, hogy a közvetlen kommunikáció organikus lényekkel ennyire lecsökkentheti a működését fontos funkciókat illetően, melyek mondhatni ilyesztő módon olykor triviálisnak tűntek, pontosabban 'figyelme' elkalandozott. Mivel kiderült, hogy szándéka ellenére hozta a humánt fedélzetére, talán a legjobb valóban az lett volna, ha mihamarabb alkalmassá teheti járművét a távozásra. Mikor ő is szóhoz jutott, mondatról-mondatra válaszolta meg kérdéseit, s reagálta le kijelentéseit, igyekezvén, hogy általa követhető legyen. Eközben apró /golflabda-nagyságú/ gömb formájú szervízegységek jelentek meg, s szkennereivel együttműködve ellepték a sérült egységet kívül-belül. - Még nem alkalmaztam sértődött viselkedésjegyeket - kezdte egy korrigációval, talán figyelmét is visszaszerezve - A másik megállapítása ellenben helytállónak tűnik, lévén akkor nem értettem a sugárzott jeleket. A hajó kompjúterrendszere elmaradottnak tűnik, a sérült elemek viszont könnyen reprodukákhatónak tűnnek, bár ez szintén nyersebb technológiát indikál. Tehát meg tudom javítani, ugyanakkor a programnyelvet még asszimilálnom kell, így a szoftveres korrigációkkal várnom kell, talán telepítem a sajátomat majd, talán hatékonyabbá tehetem vele. Ettől függetlenül szükséges lesz a programnyelvek közti áthidalás, lévén minden jel arra utal, hogy a járművön használt eltejedt, míg sajátom feltételezhetően egyedi, a jelenleg rendelkezésre álló információk szerint. Nem biztonságos járhatóvá tennem valamennyi szekciót, azonban a híd, hálók és tisztasági modulok rendelkezésre állnak, élelmiszerrel ellentétben. S mivel kérdezve lett, Tael'an'imin-ként vagyok rögzítve. ... ... ...? Mea
|
|
|
Anoth
Nov 16, 2013 12:37:48 GMT 1
Post by Enz on Nov 16, 2013 12:37:48 GMT 1
Meában egyre inkább erõsödött az érzés, hogy a lány nagyon furcsán viselkedik, mintha nem lenne hozzászokva, hogy másokkal beszél. Talán egyedül él ezen az egész hajón? Az interferencia miatt elképzelhetõ, hogy a Firespray érzékelõi nem voltak képesek egy ekkora területen érzékelni az életjeleit, de mindenesetre furcsa volt, fõleg, hogy azt mondta, nem található élelem ezen a hajón. Persze lehet, hogy úgy értette, hogy neki való étel nincs, hiszen a Galaxisban elõfordult, hogy ami az egyik fajnak táplálékot jelentett, a másiknak halálos méreg volt. Ráadásul elég tudálékosan hangzott a mondandója, mintha nem is egy lány, hanem egy gép lenne. Talán egyike azoknak a hírhedt emberutánzat robotoknak? - Na igen, nem éppen mai gép ez a Firespray. De nem is azért vettem, hogy parádézzak vele Coruscanton! Hónapokig jól szolgált a vén csataló, szóval ne beszélj róla ilyen lefitymálóan! - közölte harciasan, miközben végleg elrakta fegyverét, úgy érezve, hogy már nem lesz szüksége rá. Közelebb lépett a lányhoz, majd folytatta, kicsit kevésbé vehemensen. - Szóval ne piszkálj bele a rendszerébe! Jó úgy, ahogy van! Az pedig, ahogy a másik a nevét közölte, szintén meglepõ volt. "Vagyok rögzítve" - mintha csak egy program bejegyzése lenne, amit elõkereshet, semmint egy élõ személy. Még Ariabar sem ment olyan messzire, hogy gépszellemekkel ijesztgesse, de Mynea egyre inkább így érezte. Fõleg, hogy a másik furcsa szünetet tartott, mielõtt kimondta a nevét, mintha furcsa lenne számára. - Rendben van, Tael, vigyél akkor a hídra. Birtokba szeretném venni az új hajómat!
|
|
|
Anoth
Nov 16, 2013 13:08:10 GMT 1
Post by Haruhi on Nov 16, 2013 13:08:10 GMT 1
- Elnézést - kért bocsánatot változatlan modorral - ez esetben azonban alaposabban fel kell térképeznem a szoftverrendszert. A hajó felé fordult, ahol a karbantartógömbök a sérültnek bizonyult részek körül kezdtek el csoportosulni, s apró villanások jelezték lézereik, vagy másféle, energia alapú műszereik használatát. Az egyik eltávolodott, s lila fényű lámpácskájával világította végig Myneat, majd újra. Amennyiben megbökte, az egyfajta enyhe elektromos védmechanizmussal reagált, s odébbállt, esetleges sugárlövedéket pedig valamiféle kicsiny erőtérrel deflektált, s szintén menekülőre fogta. Tael'an'imin látszólag nem adta jelét, hogy különösebben zavarta volna, s ebben az esetben így is volt. Nem volt memóriabankjában egyetlen organikus lénnyel történt kommunikáció sem rögzítve, azonban volt elméleti program a célra, melyet eddig alkalmazni próbált, partnere azonban főként kiszámíthatatlan volt, így az ő helyzete nem volt kifejezetten stabil. Utolsó kérése például csupán részlegesen volt értelmezhető. - Kövess - biccentett, de elindulván a hangár egy távoli ajtaja irányába folytatta - Az utolsó kijelentés azonban értelmezhetetlen: az adatbázis nem tartalmaz legénységi tagot vagy tulajdonost, sem régit, sem pedig újat.
|
|
|
Anoth
Nov 16, 2013 14:07:23 GMT 1
Post by Enz on Nov 16, 2013 14:07:23 GMT 1
Mynea néhányszor ránézett az apró gömbökre, amik ellepték a hajóját, de nem fordított rájuk különösebb figyelmet. Bár az ûrnek a peremén ritka volt az efféle technológia, a drónos felmérés korántsem volt ismeretlen a számára, hiszen a nevesebb mûhelyek alkalmazták. Igaz sosem ennyit egyszerre, és fõleg több operátor felügyelte õket, a lány pedig láthatóan egyedül volt. Az egyik szemtelen gömb odarepült mellé, és õt kezdte el vizslatni lila fénnyel, mire Mynea megpöckölte a vizuális érzékelõjét, mire a kis rohadék megrázta, majd pedig rögtön menekülõre fogta. Tael láthatóan nem zavartatta magát, így Mynea sem tette. - Hm, szóval nem tartalmaz tulajdonost az adatbázis? Na, hát akkor éppen itt az ideje, hogy legyen egy! - közölte magabiztosan, miközben megindult a lány után. Mivel a másik nem reagált rögtön, úgy gondolta, meg kell gyõznie a maga igazáról. - Minden hajónak kell, hogy legyen tulajdonosa, így mûködik a Galaxis. A Firespraynek is megvan a maga tulajdonosa, ennek is kell, hogy legyen egy! - miután úgy gondolta, hogy jól megindokolta igényeit, még valamit szóvá tett, ami szöget ütött a fejében. - De ha te nem tulajdonos vagy legénység vagy, akkor micsoda?
|
|
|
Anoth
Nov 16, 2013 15:15:09 GMT 1
Post by Haruhi on Nov 16, 2013 15:15:09 GMT 1
Nem szakította félbe, hagyta kibontakozni, így talán több esélye lehetett, hogy rákapcsolódjon logikájára és viselkedésjegyeire, hogy prediktívebbé váljon. Milliárdnyi adat fogadására, feldolgozására és küldésére volt képes másodpercnyi idő alatt, azonban a nyelvekkel ellentétben átfogó empátiaprogramot nem birtokolt, így egyedi megoldásként az önfejlesztés maradt, mely nehezebbnek bizonyult valamennyi feladat végrehajtásánál. Leginkább, s talán joggal is, úgy találta hogy ez élettelen mivolta okából származott, hiszen amaz alapvető külömbség volt közte és például a humán között. A tulajdonos nélküli hajó elképzelése például teljesen racionálatlan volt, elvégre nem volt szükség rá ahhoz, hogy megfelelően működjön. Egy kapitány és némi legénység ezzel szemben valóban megfontolandó hiány voltak, hiszen ha 'öntudata' valamiképpen eltűnne bizonyos időre, szükség lett volna parancsokra a központi vezérlés nélkül maradó alrendszereknek. Ugyan, ez egy asszumpcióra épült, de ő nem zárta ki a meghibásodások lehetőségét, hiszen meg voltak a gyanú alapjai, hogy esetleg már történt üzemzavar. A világítás ismét kicsit megzavarodott, ezúttal lilás fénnyel festve meg a hangárt, ahogy közeledtek a 13. számú kijárathoz. Nem értette a kérdés okát, azt leszámítva, hogy azért tette fel, mert nem tudta a választ, vagy csupán nem volt biztos benne. - A szóban forgó objektum vagyok. - foglalta össze tömören, s úgy határozott, elmefejtésével kapcsolatban is hozzáteszi, amit kell - Egy csillaghajónak nincsen szüksége tulajdonosra a működéshez, így frakcióhoz vagy államhoz tartozni sem. Azt politikának hívják és nincsen befolyással rendszereim állapotához, egyedül taktikai és stratégiai bevetésem lehetőségeit és módjait határozná meg.
|
|
|
Anoth
Nov 16, 2013 15:34:38 GMT 1
Post by Enz on Nov 16, 2013 15:34:38 GMT 1
Mynea már egyértelmûen úgy érezte, hogy nyert ügye, pontosabban hajója van, amikor az egyik lámpa váratlanul lilás színre váltott a lány felett, a felette világító pedig kialudt. Hát, a világítást mindenképp meg kell majd nézetnem, gondolta. Épp felírta gondolatban a dolgot, amikor a lány közölte vele, hogy õ tulajdonképpen a hajó, és eléggé hihetetlen dolognak hangzott, amit valószínûleg arckifejezése is elárulhatott. - Hogy te vagy a hajó? - kérdezte hitetlenkedve tõle. Sosem hallott még ilyen technológiai megoldásról, de a hajó és leginkább a lány egyéb furcsaságait elnézve egész sok kérdésre választ adhatott ez a megoldás. És persze egy pár komplikációt is felvetett. - Hm, ez esetben tényleg nem lehetsz a tulajdonom, mégsem vagyok egy rabszolgatartó... Rendben van, akkor mától fogva a szolgálóm vagy Teal! - közölte vele a tényt, eléggé megfellebbezhetetlen hangnemben, majd elmosolyodott. - A politika miatt meg ne aggódj, én is az elõl menekültem el! Nem államot vagy frakciót szolgálsz, hanem az én személyemet! Ugye mennyivel másabb? - kérdezte vidáman, és kinyúlt, hogy megérintse a lányt, ha más nem, azért, hogy meggyõzõdjön arról, hogy fizikailag létezik.
|
|
|
Anoth
Nov 16, 2013 16:17:38 GMT 1
Post by Haruhi on Nov 16, 2013 16:17:38 GMT 1
Tapintásra nem volt egyértelműen hasonló például egy emberhez, a nanoelemek, melyekből avatarja felépült nem rendelkeztek sok új, más funkciókat lehetővé tevő rendszerekkel, így a hőmérsékletszabályozással sem, de például hangzépzésre gázok segítségével igen. Egy embernél tehát hidegebb is lehetett alkalomadtán, felületei viszont jobban szimulálták a megfelelő jellemzőket, így 'bőre' sima volt, alatta pedig mintha akár hús is lehetett volna. A nanoeszközök persze érzékelték a fényt és más sugárzásokat is, így ha a test magán a hajón kívülre került volna, annak rendszerei nélkül is képes lett volna a vizuális tájékozódásra. A jelen azonban nem rendszereinek felmérését szükséglelte, programjai "Mea" szavaival voltak leginkább elfoglalta, hiszen azok jelentették a legtöbb 'fejtörést'. Sok sikerrel nem jártak még, s azt a bizonyos szintet is sikerült elérni, hogy érzelmekhez hasonló manifesztációt válthassanak ki 'öntudatából'. Nem hajolt el a közelgő kéz elől sem, aligha okozott volna vele kárt, s a fókuszobjektum könnyen regenerálódott volna, amennyiben mégis. - Nem találok elegendő logikát az okfejtésedben - kezdte vallomását, ugyan különleges mimika és hanglejtés nélkül - ha úgy tetszik, frusztrálóak és összezavarnak. A diktatórikus személyhez kötődő logikai lojalitás a matriarchális autokrácia megnyilvánulása, alsóbbrednű alárendelése a felsőbbrendűhöz. Azt azonban nem látom, hova kellene és mit besorolnom. Továbbá adatbankom nem tartalmaz utalást arra, hogy menekülnöm kellett volna politikai, vagy éppen más okokból kifolyólag. ... ... ... És miért ragaszkodnak organikusok élettelen tárgyakhoz?
|
|
|
Anoth
Nov 16, 2013 18:01:41 GMT 1
Post by Enz on Nov 16, 2013 18:01:41 GMT 1
Ahogy Mynea megérintette a lányt, egyértelmûvé vált számára, hogy a másik nem hazudik - vagy inkább, ha hazudik is, az mindenesetre nem ott történik, hogy ne lenne ember. Hideg tapintású, bõrre nem is emlékeztetõ felületétõl egyszerûen végigfutott a hideg a hátán és ismét Ariabar meg a hülye történetei jutottak eszébe, különösen a kedvence, ahol a magányos ûrutazót egy elhagyatott bázison ítélték örök fogságra. Persze az ûrutazás a legtöbbek számára félelemmel együtt járó veszélyes tevékenység volt, és az ûrben töltött órák számával együtt nõtt az elfogyasztott tudatmódosító szerek mértéke is. Ezt a kettõt kombinálva sosem csodálkozott, hogy ennyi hülyeséget bírtak kitalálni. Egy D'Asta azonban sosem fél, emlékeztette magát apja szavaira, amit akkor este mondott neki, mikor testvére történeteitõl rettegve kuporgott a családi villa egyik sarkában. Nagyanyja, Feena D'Asta története jutott az eszébe mindig, mikor rátört volna a félelem, és ilyenkor mindig magabiztos tudott maradni. Úgy látszott azonban, hogy a másikra egészen erõsen sikerült ráhozni a kételyt közben, ugyanis hangjában mintha egy cseppnyi erõlködés csendül volna fel. - Pedig ez maga a kõkemény logika! A gépek arra vannak, hogy az élõket szolgálják! Te is egy gép vagy, én pedig egy élõ. - jelentette ki újfent gondolatait, megosztva, hogy is jutott erre a megkérdõjelezhetetlen következtetésre, és ismét el kellett ismernie, milyen jól érvel. - Ez nem diktatúra vagy ilyen Neimoidia, hanem egyszerû tény! Ja és az elsõ számú szabály a hajómon: senki sem gondolkodik feleslegesen hülyeségeken! Az sosem vezet semmi jóra. Helyette én döntök, amikor azt jónak látom. És ez vonatkozik a hajóra is! Okés? - az utolsó kérdés korántsem kérdésnek, hanem inkább inkább kijelentésnek hangzott.
|
|
|
Anoth
Nov 16, 2013 22:38:40 GMT 1
Post by Haruhi on Nov 16, 2013 22:38:40 GMT 1
- Nem vagy parancsnoki pozícióban a fedélzetemen. - válaszolta, ezúttal rövid szünetet követően, s megállt az ajtóban, mely nem siklott félre előttük - Ha vendégek, ellenségek, vagy zendülők egyszerűen kijelenthetnék magukat legénységi tagoknak, az rossz tervezés és programozás bizonysága volna. Funkcióim közé tartozik a legénységi pótlás lehetőségeinek és alanyainak evaluálása, s az önjelöltek nem tartoznak a biztonságos munkaerő közé. Nem állhatok rendelkezésére bárkinek, bárhol, bármikor, akármilyen okból. Amennyiben nincsen legénységem és alkalmas pótlás, a feladataikat én látom el. Hangja intenzitása egy cseppet sem változott, akár azt is foghatta volna rá valaki, hogy érdektelenül viselkedett, lévén nem lehetett megmondani milyen 'gondolatok' vezérelhették. Márpedig ellentmondásos logikai következtetések kereszttüzében találta magát, képtelenül megtalálni a biztos utasítást, egyre frusztráltabbá válva Mea okfejtéseitől. S még csupán azt sem tudta megmondani, hogy organikusok alkották e organikus parancsok követésére. Mindössze a felsorolt irányelvek jelentettek némi stabilitást
|
|
|
Anoth
Nov 17, 2013 0:41:30 GMT 1
Post by Enz on Nov 17, 2013 0:41:30 GMT 1
- Mondták már, hogy nehéz eset vagy? - sóhajtott fel Mynea. - Jó, oké még nem én vagyok a parancsnok, bár szerintem egy logikus választás lenne. Meg ahogy zendülõ és ellenség sem... remélem - tette hozzá az utolsó szót némi szünet után. Ez a Tael aztán tényleg olyan unalmasan és logikusan viselkedett, mint ahogy azt egy számítógéptõl elvárhatnák, és mivel az unalom elõl legalább annyira menekült, mint a neki szánt házasság elõl, kezdett magától is arra jutni, hogy talán érdemes lenne minél hamarabb itt hagynia ezt a lányt, hadd unatkozzon még pár száz évig, mire új felfedezi valaki. Megérdemelt büntetés lett volna. Egyensen Tael felé fordult, és a szemébe nézett. - Ha nem szeretnéd, hogy itt legyek, akkor elmegyek... De nem unalmas itt egyedül? Mármint oké, üzemelteted a hajót, de itt ülsz magában a nagybetûs unalomban és stagnálásban! Te egy gép vagy, téged fejlõdésre hoztak létre!
|
|
|
Anoth
Nov 17, 2013 0:55:02 GMT 1
Post by Haruhi on Nov 17, 2013 0:55:02 GMT 1
- De engem elsődlegesen arra alkottak - vitatkozott vele, s az ajtó kinyílt - hogy végezzem a feladataimat és a mostanihoz hasonló helyzetekben képes legyek az önfenntartásra. Habár éppen ezért képesnek kell lennem az önfejlesztésre is, az avatáromat kommunikációs képességeim bővítése céljából alkottam, ezért is a te fajodhoz hasonlóra, hogy könnyebb legyen... Egy pillanatra elhallgatott, s rendszerállapotával párhuzamban igyekezett valamiféle zavart arckifejezést produkálni, ugyan volt még mit rajta gyakorolnia. - Nem akartam félreértést okozni - folytatta - stimuláló alkalomként könyveltem el a lehetőséget, hogy alkalom nyílik egy élőlény megvizsgálására és köztünk folytatott kommunikációra. Van ott baj, hogy szerintem már többet tudsz engem illetően, mint fordítva
|
|
|
Anoth
Nov 17, 2013 1:07:22 GMT 1
Post by Enz on Nov 17, 2013 1:07:22 GMT 1
- Szóval a végén csak oda lyukadunk ki, hogy beraksz egy laborba, és jól megkínzol, hogy stimuláld velem magad? - kérdezte tõle, és bár próbált komoly arcot vágni, csak sikerült elmosolyodnia. Ismerve azonban Komoly kisasszony hozzáállását, úgy látta jónak, ha eloszlatja a tévedés lehetõségét, mert vagy tényleg bedugja vagy leolvad a reaktormagja. - Ne mondj semmit, ez egy vicc volt! - mondta neki, de érezte, hogy ahhoz más lusta, hogy elmagyarázza ennek a jelentését. Ehelyett belépett az ajtón, és onnan fordult hátra az avatárlány felé. - Na szóval, akkor tisztázzuk: bárki is csinált, biztos nem az volt a célja, hogy itt kushadj ki tudja mióta a saját kis zárt világodban! A Galaxis tele van érdekesebbnél érdekesebb dolgokkal, helyekkel, fajokkal, felfedezésre váró rejtélyekkel. Mi értelme egy olyan életnek, ahol ebbõl semmit sem tapasztalsz meg! Elõbb-utóbb elavulsz így, és amikor bekopogtatnak ükükunokád életkorú csatahajók és a képedbe nevetnek, az nem tudom milyen érzés lesz! Igen, akkor majd mondhatod, hogy jajj, milyen igaza volt ennek a Meának, késõ lesz! - magyarázta ismét nagy vehemenciával, majd ahogy egyre jobban belelendült, folytatta a beszédet. - Szóval ha stimulálni akarod az áramköreid és a tudatod, hogy mindig naprakész hajócska legyél, akkor bizony szétrúgjuk a maradék kalózok seggét, és szétnézünk együtt a Galaxisban! Addig engem is figyelhetsz, amennyit csak akarsz.
|
|
|
Anoth
Nov 17, 2013 1:34:55 GMT 1
Post by Haruhi on Nov 17, 2013 1:34:55 GMT 1
- Élet? - pislantott először találkozásuk óta, vitatható dolognak találva - Hiszen én nem vagyok élet, mindössze egy beprogramozott arzenál önfejlesztési lehetőségekkel, rendszereim ugyan mutatnak hasonlóságot organikus lények idegfunkcióival, én nem egy létforma vagyok, sem szerves, sem pedig szervetlen alapú. Mindössze egy kompjúter-vezérelte hadi gépezet, nem mozdulhatok, hisz feltételezhetően keresnek? Evvel kapcsolatban viszont voltak kétségei, elvégre pontos méréseket ugyan nem végzett, de egészen bizonyos, hogy standard évekkel ezelőtt érkezhetett már ide, s az alatt nem történt semmi, leszámítva a bolygómaradványok közti kozmikus eseményeket. - De nem is tudok elmenni - folytatta - a csillagtérképemen egyedül ezen rendszer adatai szerepelnek, én A-1 dezignációval láttam el. Miért nem maradsz inkább egy ideig a fedélzeten?
|
|
|
Anoth
Nov 17, 2013 1:44:05 GMT 1
Post by Enz on Nov 17, 2013 1:44:05 GMT 1
- Már pedig élõ vagy! Minden él, ami képes a gondolkodásra, életfunkcióktól függetlenül! Élnek az úgy programozott droidok, az önálló szuperszámítógépek, minden, ami egyedül képes döntéseket hozni. Az élet pedig tapasztalás és fejlõdés, sokkal inkább, mint mondjuk az emésztés, és te magad mondtad, hogy az elõbbiekre képes vagy! - magyarázta Mynea komolyan a másiknak a véleményét. Bár korántsem volt egy nagy droidjogi aktivista, megismerkedett már a nézeteikkel egy ideje azzal kapcsolatban, hogy az életet nem az organikus mûködés határozza meg, és kezdett is hajlani arra, hogy ezt elhiggye, még akkor is, ha egyes radikálisok az organikust a vonggal vetették össze, a gépit pedig a segítõ droidokkal. - Aztán meg nem ismered azt az õrült trandoshait, aki idáig üldözött egy apróság miatt! - például mert elloptam a Firespray hajóját hónapokkal ezelõtt. - Ha õ megérzi a pénzszagot, akár le is bombázza felõled a törmeléket, csak, hogy megszerezzen! Amennyiben pedig csak a térképen múlik, töltsd le a hajóm navigációs számítógépébõl, ott az összes ismert rendszer adatai megtalálhatóak.
|
|