|
Naboo
Nov 6, 2013 21:28:31 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Nov 6, 2013 21:28:31 GMT 1
A művésztársadalom, ami ezt a bolygót uralja, rendszerint királyt vagy királynőt választ maga mellé. Innen származik többek között Padmé Amidala, Leia Organa Solo asszony édesanyja. A nabooiak testvérei, a gungan nép vízalatti városokban lakik. A bolygót kegyetlenül elnyomták a Birodalom idején, s innen származik Papanoida elnökasszony, s bizonyos meg nem erősített pletykák szerint az álnok Palpatine császár is.
|
|
|
Naboo
Nov 6, 2013 21:30:04 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Nov 6, 2013 21:30:04 GMT 1
A Raven's Claw kilépett a hiperűrből. Kyle Katarn Jedi mester aktiválta a lebegtetőrendszert, és állított a tolóerő-szabályozón, hogy mihamarabb a bolygó közelébe érjenek. Kénytelen volt legújabb útitársára támaszkodni az útvonal meghatározásánál. Mordeis fejből felidézte a rég elfeledett koordinátákat, s most ennek köszönhetően tartottak a Chommel szektor főbolygója felé. Kyle soha életében nem hallott erről a bolygóról, s mint utóbb kiderült, nemrég tüntették fel úgy a Szövetség, mint az Ossus nyilvántartásaiban. Ebből a Jedi arra következtetett, hogy elszigetelt, civilizálatlan világot találnak majd. Nem is érkezett semmiféle felszólítás az itteni hatóságoktól, hogy esetleg azonosítsák magukat. Ennek ellenére a férfi minden energiát ráadott a hajó pajzsaira, hiszen jobb először megnézni, mit iszol, mint utána öklendezni.
A szenzorok továbbra sem jeleztek semmit, így Kyle a társához fordult, de Mordeis ugyanolyan tanácstalan volt, mint ő. - Kisgyerek voltam, mikor elragadtak innen - mondta csendesen. - Aztán csak azt tudom, hogy a Talaseára kerültem, ahol megtaláltak a Jedik, és a... mesterem elrabolt.
Kyle bólintott. Az utazás nagyrészét azzal töltötték, hogy megvitatták a Jedi és a Sith kódex különbségeit, továbbá igyekezett meggyőzni a volt Sithet, hogy csatlakozzon a Rendhez. Mordeis egyértelműen nem állt még készen a próbatételre, de Kyle vállalta a feladatot, hogy megnyeri őt a jófiúk ügyének. A férfiban elképesztő képességek lapultak, s tudta, hogy a megfelelő felkészítéssel - ami nagyrészt már megtörtént - , nagyszerű Jedi lehetne belőle. Újabban szerette a nehéz kihívásokat, valamiért unta a békét. Nem mintha örült volna a Sithek és a vong újbóli felbukkanásának...
- No és - szólt végül - , mit keresünk itt, kölyök? Van valamiféle határozott kiindulási pontunk?
- Azt javaslom, ne vedd fel a Naboon azt a köpenyt - mondta válasz helyett Mordeis. - Tekintve, hogy a Szövetség rühell titeket.
Kyle maga is egyetértett a dologgal. A Sith csupán egy fekete vértet és szürke nadrágot viselt. A Jedi hátrasietett a raktérbe, hogy magára öltse annyira imádott hírszerzői lázadó egyenruháját. Miután helyére illesztette a könnyűpáncélzat váll-lapjait, azon kezdett tűnődni, hova a nyavalyába rejtse a fénykardját. A markolat elég hosszú volt ahhoz, hogy mindkét kesztyűs kezét ráfonhassa, így nem fért bele szűk zubbonya alá. Ekkor eszébe jutott, mennyire szerette régen azt a kis E9-es, ősrégi pisztolyát, amleyet a csizmája szárához erősítve hordott, belül.
Felpillantott, és Mordeist látta közeledni.
- Bejelentkeztem - felelte a férfi. - Theedben, a fővárosban szállunk le - ekkor észrevette a zsoldosokéra hasonlító egyenruhát. - Á, szóval te sem voltál mindig Jedi.
- Nem - ismerte el Kyle. - De ez egy hosszú történet - nem akart a sötét oldali ismeretségéről beszélni a férfinak.
- Hát jó - fonta össze a kezét a Sith. - És igen, van egy nyom.
Kyle felnézett.
- Emlékszem egy címre - felelte a kimondatlan kérdésre Mordeis. - Talán ott élt a családom. Vagy... még mindig ott élnek. - Végigsimított vékony szálú, derékig érő hajzuhatagán. Úgy rémlett neki, a Naboon ez nem lesz illendő viselet, az arisztokrácia mellett azonban a bolygó inkább volt művésztársadalom. Nem is tudta, hirtelen miért tört fel benne ez a kétely, hogy ő most túlságosan kitűnik... Talán a családja nagy szigorral nevelte, és ő ezért növelte meg a haját? Hogy kitűnjön, vagy hogy eltűnjön közülük? Nem csodálkozott, ha a zaklatott, ifjú gyermek bevette a Sith Nagyúr meséit.
- A töprengéstől szakállad nő - zavarta ki gondolatai közül Kyle, aki a nyomaték kedvéért végigsimított arcszőrzetén. Mordeis elmosolyogta magát, s valamiért új érzésnek tűnt. Vajon soha sem nevetett ezelőtt? Miből maradt még ki? Haragja lángra lobbant bensőjében. Ekkor azonban eszébe jutott, mit mondott neki a Jedi a lelki békéről. Nyugalmat erőletett magára, s hagyta, hogy az Erő átáramoljon rajta. Pillanatokkal később tökéletesen kiegyensúlyozva érezte magát.
- Bravó, kölyök - vigyorgott Kyle. - Nem mindenkinek sikerül elsőre.
- Megvan a hatalmam hozzá - vont vállat Mordeis.
Kyle felemelte a mutatóujját, és szólásra nyitotta a száját. Aztán hirtelen úgy érezte magát, mintha egy tanár kliséjévé vált volna. Abbahagyta a gesztust, és úgy szólalt meg. - Az arrogancia...
- Hát persze - fordult el a volt Sith. Kisvártatva elindult a pilótafülke felé, s Kyle egyedül maradt a gondjával, hogy rejtekhelyet keressen a fegyverének.
Fél óra sem telt bele, és landoltak Theed előkelő negyedeinek egyikében. Kyle mestert lenyűgözte a város szépsége, ugyanakkor mindenki divatos, feltűnősködő ruhákban járt, eltekintve a gunganektől, meg a szegényebb osztály tagjaitól - bár ők sem maradtak alul öltözködés terén.
- Na, hova tovább? - kérdezte, mialatt már a rámpán sétáltak lefelé.
- Irány az otthonom - mosolyodott el Mordeis, s elindult, hogy végre megtudja, ki is ő valójában.
|
|
|
Naboo
Nov 10, 2013 18:35:44 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Nov 10, 2013 18:35:44 GMT 1
Mordeis úgy rótta Theed hosszú, zsúfolt utcáit, mint valami holdkóros gungan, akinek a segglyukába hiperhajtóművet építettek. Órák óta bolyongott már a városban egy bizonyos házat keresve, de mindezidáig hiábavalóan kutatott. A főváros útvesztőiben eszméletlenül értékes építészeti csodákat, művészeti és történelmi galériákat látott, amik lelassították haladását. A minden tekintetben elegáns nabooi polgárok között kissé alulöltözöttnek érezte magát kopott utazóruhájában. Talán valamikor ő is ennek a népnek az egyedei közé tartozott, és itt nőhetett volna fel, ezek között a fantasztikus filozófuselmék között. Vajon ő is ugyanilyen önteltté vált volna, mint ők?
Kyle - jó szokásához híven - ezúttal is egyik legforgalmasabb kocsmában igyekezett informálódni a dolgokról. Mordeis szívesen beült volna mellé, de jobban hajtotta a tudásvágya, és szerette volna megismerni a múltját, hogy elfeledhesse a Sith éveit, és Jedi lehessen. Vagy egyszerűen csak önmaga, ha nem is veszik be a Rend tagjai közé. Más utak is léteztek, hogy megmenthesse a galaxist a háború poklától. A fiú gyanította, hogy az idősödő Jedi mester szándékosan hagy rá minden munkát, hogy tesztelje őt, miközben ő maga megiszik néhány koréliai világost régi haverjainak társaságában. Mordeis eddigi ismeretségük alapján biztosra vette, hogy Kyle-t nem zavarják olyasféle apróságok, mint például az, hogy szolgálatban van. Ha minden Jedi ilyen közvetlen lenne - a nép fia - , akkor talán nem lennének annyira elvakultak, és bizonyosan elismernék őket minden állam területén. De az a tény, hogy a Jedi Templom világán kívül szinte semmit sem láthatnak, csak saját világukat, alapjaiban véve gyengékké változtatja őket.
Töprengéséből a szeme sarkában villanó lövedék fénye zavarta ki. Mordeis a lövés irányába fordult, s az egyik lakóház előtt apró perpatvarra lett figyelmes. Közelebb masírozott a kíváncsi emberek által körbevett színtérhez. No, nem is olyan apró - tekintve, hogy egy megfeketedett hulla pihent a kövezeten. Fölötte hátrafésült hajú, egyszerű öltözetű férfi állt, karjait maga előtt védekezően tartva. Egy kis kaliberű Merr Sonn sugárpisztoly irányult egyenesen a szeme közé. A gyilkos meglepően széles termetű ember nő volt, aki le sem tagadhatta volna, hogy egyszerű háziasszony. Mordeis hamar megfejtette, mi történt, amikor megpillantotta a ház ajtajában félájultan fetrengő egyenruhás férfit, aki a királyi testőrség uniformisában volt. A fegyveren ugyanaz a címer díszelgett, mint a férfi mellkasán.
A nő tehát elvette az őr fegyverét, lelőtt vele valakit, s most dühösen fenyegetőzve szidta a hátranyalt hajú férfit. Az Erő türelmet mutatott Mordeisnek, de azért ő úgy helyezkedett, hogy bármikor közbe tudjon lépni.
- Nem viszitek sehova a fiamat! - őrjöngött az asszony, akinek a kezében láthatóan remegett a kis méretű pisztoly. - Ne csináld ezt, Hirold, a te gyermeked is!
- Nyugodj le, Kuda - csillapította a férfi, akiben Mordeis érezte a növekvő félelmét. - Én nem vagyok őr, a férjed vagyok. Minden rendben lesz. Nincs több őr.
- Biztos, hogy vannak még - háborgott Kuda. - Fogadni mernék, hogy rámszabadítottad az összes királyi katonát!
- Szó sincs erről. Kuda, én... szeretlek. Szeretem a gyermekünket is. De te is jól tudod, ez a helyes döntés. A galaxisnak szüksége van Polra, ezt te is tudod. Ezekben az időkben csak így tarthatjuk fenn a békét!
- Ne magyarázz nekem! - kiáltotta az asszony. - Nem fogja senki elvinni tőlem a fiamat, Hirold. Sem te, sem azok, akiket rámuszítottál. Mindössze egy hajóra van szükségem, s már itt sem vagyok. A kis Pol és én. Ha az utamba állsz, megöllek, Hirold.
- Mi folyik itt? - lépett közelebb Mordeis, s a sugárpisztoly máris a homlokára irányult.
- Kuda! - kiáltotta a férje. - Már a civileket is le akarod lőni?! Te megőrültél!
- Semmi gond - nyugtatta meg Mordeis. Valóban kételkedett abban, hogy az asszony meg meri húzni az érintkezőt, ennek ellenére azonban láthatatlan Erőpajzsot varázsolt maga köré, amibe beleszőtte a Hirold nevezetű férfit is. Már nekifogott, amikor eszébe jutott, hogy Jediként nem befolyásolhatja csak úgy mások elméjét. Legfeljebb akkor, ha nem kínálkozott más megoldás. Ezért úgy döntött, ez itt a tárgyalás ideje.
- Kérem, magyarázzák el, mi történik - fordult a férfi felé.
- A feleségem, Kuda nem hajlandó átadni a gyereket a Jediknek - felelte nagyot sóhajtva Hirold. - Nem engedte, hogy én elvigyem, és azzal fenyegetőzött, hogy megöl, ha a tudta nélkül megteszem. Miután többször is kudarcot vallottam, megkértem a helyi kormányt, hogy segítsenek. Ezek voltak... ők - mutatott a halott férfira, és az eszméletlenül mocorgó katonára.
Mordeis tisztában volt vele, hogy a Rendnek nagy szüksége van újabb és újabb Jedikre, tekintve a Sith Birodalom által elszaporított Sith Nagyurak számát. Tökéletesen látta, hogy Hirold helyesen járt el, amikor át akarta adni a gyermeket a Tanácsnak. De Mordeis azzal is tisztában volt, hogy a Jedik nem folyamodnak erőszakhoz, és megvetik annak minden formáját. De vajon a nagyobb jó érdekében erőszakkal elválasztani valakit attól, ami neki a legfontosabb, megengedett? Hogyan járna el egy valódi Jedi ez ügyben?
A volt Sith tudta, hogy ezt a döntést most neki kell meghoznia. Nem dönthet a Sithek ellenni bosszúvágyból, amiért tönkretették az életét. Ő csakis a galaxis javára dönthet, ami talán fontosabb ennek az asszonynak az érzéseinél is. Megnyitotta magát az Erőnek, ahogy Kyle mutatta a hajón, s érezte, amint a nyugalom és a harmónia átjárja a lelkét. Aztán felnyitotta a szemét, s tudta, hogy az Erő utat mutatott neki.
- Asszonyom- fordult Kuda felé. - A fiával szemben kötelezettségei vannak. Többek között az, hogy a galaxis védelmezőinek sorába állítsa. Rettenthetetlen harcos és a béke őre lesz belőle, nem beszélve arról, hogy a Jedi Rend sokkalta jobb nevelésben részesíti a gyermeket, mint azt ön tehetné.
Kuda arca megenyhülni látszott egy pillanatra, ezért Mordeis vette a bátorságot, és tett egy lépést az asszony felé. Nem is hibázhatott volna nagyobbat. A pillanatnyi érzés eltűnt, s a fegyver elsült a remegő kézben. A lövedék nem talált el senkit, amikor Mordeis felfelé lökte Kuda kezét, aki így az égbe tüzelt. A férfi szorosan lefogta az asszony kezeit, aki elejtette a pisztolyt, s keserves sírásra fakadt. Mordeis elengedte őt, s Kuda a küszöbre ülve rázkódott a bánattól. Férje mellé sietett, s átkarolva őt bevezette a házba. Intett Mordeisnek, hogy kövesse.
Mindhárman leültek a szűkös központi helyiség legszélesebb kanapéjára. Kuda bocsánatokért folyamodva gügyögött a férjének. Mordeis nyugtatóhullámokat bocsátott az asszony felé, aki ettől kissé felengedett.
- Nem akartam én ölni - magyarázta. - De nem akarom, hogy a fiamból vak elitistát neveljenek. Nem akarom, hogy sose jöjjön haza többé.
- Tudom, mennyire fájdalmas ez - vigasztalta Mordeis. - De nem olyan szörnyű a Jediknél, ahogy gondolja, Kuda.
- Maga Jedi, igaz? - kérdezte Hirold.
- Honnan jött rá?
- A villámgyors reakcióideje minden kétséget elmosott - felelte a férfi. Ekkor egy apró termetű fiúcska szaladt ki az egyik szobából, és apja karjaiba vetette magát. Nagy mandulaszemeivel Mordeist fürkészte, s tekintetéről ártatlanság sugárzott. Mordeis azonban egyenesen meglepődött a hatalmától. Úgy örvénylett benne az Erő, ahogy még senkiben sem látta, kivéve az igazi nagy mestereket. A volt Sith ekkor jött rá, hogy helyesen döntött. Az Erő útjai kétségkívül kifürkészhetetlenek.
- Mi a neved? - kérdezte, s megcirógatta a fiú arcát.
- Polet Starsterrie.
Mordeis leplezte ámulatát a fiú bátor tekintete miatt. Vajon ő is hasonlóan rettenthetetlen volt gyermekkorában? Vajon ő is egy hasonló, alig néhány szobás családi házban látta meg a napvilágot, az egyik forgalmas utca mentén? Vagy talán a belső kertes udvarok egyikében?
- De Pol Starstery-nek írom.
Mordeis elmosolyodott, s megsimogatta Pol fejét.
- És mondd csak, Pol Starstery, szeretnél Jedi lenni?
- Nem úgy nézel ki, mint egy Jedi - felelte a fiú. Mordeis ezzel tökéletesen egyetértett. - De érzem, hogy az vagy.
- Nem vitatom, hogy így van - a volt Sith-nek eszébe jutott, hogy talán Katarn-nak is szólnia kéne a dolgok alakulásáról. Biztosra vette, hogy Pol Starstery nagy hasznára fog válni a Jediknek. Sosem képzelte volna, hogy ő maga fog Jediket toborozni, s elmosolyodott az élet iróniáján. Esküdni mert volna, hogy az Erőnek határozott humorérzéke van. Elnézést kért a családtól, s az egyik ablak elé sétálva aktiválta kézi holovetítőjét. Néhány pillanat múlva Kyle arasznyi képmása jelent meg a tenyerén.
- Mi a helyzet, kölyök? - faggatta a Jedi mester. - Találtál valamit?
- Az nem kifejezés - felelte Mordeis. Részletesen beszámolt jövendőbeli mesterének a fejleményeről. Megemlítette, hogy órákig hasztalan kutatott, aztán a Starterrie családdal való találkozást. Kyle nem hitt a fülének, s nagyon örült az új útitársnak.
- A családoddal kapcsolatban nem találtál semmit? - kérdezte végül Katarn.
- Még csak el sem jutottam a címre.
- Arra nem lesz szükség - felelte a Jedi. - Én ugyanis többet haladtam.
- Hogyan? - hüledezett Mordeis.
- Van itt egy ismerősöm... - kezdte Kyle mosolyogva, de Mordeis le is intette. Tudta a folytatást. Talán mégiscsak jobban járt volna, ha ő is kocsmázni megy, ahelyett, hogy a feladatával foglalkozott volna. Hallotta már azt, hogy ha keres valamit, sosem kapja meg, vagy csak akkor, ha épp nem rá fordítja a figyelmét. Ezek szerint van benne igazság.
Kisvártatva visszatért Starsterrieék-hez. Kuda már szinte tökéletesen nyugodt volt, s Mordeis semmiféle gyilkos érzelmet nem fedezett fel benne. Ez kissé meglepte, ugyanis odakint az asszony hihetetlenül eltökéltnek tűnt. Hajlandó lett volna megölni a saját férjét csak azért, hogy a fiát ne adják a Jedi Rend kezére. Nem beszélve az őrökről... Mordeis érezte, hogy valami nem stimmel. Senki sem képes ilyen hirtelen elfeledni gyilkos kényszereit, hacsak azok nem az övéi voltak. Kudát valaki manipulálta!
Hát persze! Ez mindent megmagyaráz. Valaki nagyon nem szerette volna, ha Pol a Jedik kezére kerül. De vajon ki lehet az? Egy féltékeny nagynéni? Rettegő nagybácsi? Esetleg a Jedik ősi ellensége, egy Sith? Mordeis biztosra vette, hogy ezek közül egyik sem. Csakis egy magyaráza létezhetett: a Sith Egyház papjai.
Mordeis tudta, hogy a sötét oldal igéjét hirdető lelkiatyák minden bolygón képviseltetik magukat, hiszen a Sith egy hivatalosan bejegyzett, legitim egyház. Ez megmagyarázná, hogy miért nem akarják a rendkívüli hatalommal bíró gyereket a Jediknek engedni, sokkal inkább ők szeretnék kiképezni őt. És ez az, amit Mordeis semmiféleképpen nem engedhet meg. Máris úgy érezte, nincsenek bizonságban a házban. Az az illető, aki befolyásolta Kuda érzelmeit, talán még mindig a közelben tartózkodik.
Mordeis Hirold kezébe adta a leütött őr sugárpisztolyát. Úgy döntött, megkeresi ezt a potenciális veszélyforrást, mielőtt újabb galibákat okozhatna. A Sith és a Jedi Rend tagjai mindketten ugyanígy tennének, szóval ebben a tervben nincs hiba - határozta el magában, azzal kilépett a hátsó udvarra. Hirold azt állította, tud bánni a fegyverekkel, ezért Mordeis készséggel rábízta a családja védelmét. Persze azzal is tisztában volt, hogy nincs olyan Sith pap, aki képes lenne ártani Pol Starterynek.
Tudta, hogy egy nagy hatalmú mentalista nagyobb távolságból is képes ügyködni, azonban az Erő most mást mutatott neki. Érezte, hogy a közelben van, bár igen halványan járta őt át a sötét oldal. De talán ennyi is elég volt egy alapból tiltakozó nő döntésének megerősítésére. Mordeis kiterjesztette érzékeit, s visszament a házba. Starsterrie-ék szótlanul figyelték őt, amint kiosont azon az ajtón, ahol bejött. És nemsokára rémülten pördült meg.
A fekete csuklyát viselő, fekete köpenyes alak egyenesen a háta mögött érkezett a padlóra - bizonyára a mennyezeten lógott - , s egyenesen a kisfiúra irányozva támadott vibropengéjével. De Mordeis gyorsabb volt nála, s egyetlen suhintással lefejezte őt, mielőtt a kicsi közelébe ért volna. Nem lepte meg, hogy nem érezte meg a pap közelségét. Ha elrejteni nem is tudta magát az Erőben, de megtévesztette Mordeis érzékeit, hogy máshol, valahol távol érzékelje őt. Arra azonban nem számított, hogy egy Jedivel van dolga, aki ráadásul ismeri a Sithek módszereit.
- El kell jutnom a királyi palotához - jelentete ki Hiroldnak, aki a felesége kezébe helyezte a sugárvetőt. - Ott találkozunk a mesteremmel, és elvisszük a fiút.
- Veled megyek - ajánlkozott a férfi. - Útbaigazítalak, hálám jeléül tartozunk ennyivel. De közben kérlek magyarázd el, mi volt ez - mutatott a csuklyás férfira, s Mordeis mosolyogva indult el a forgalmas utcán, nyomában új felfedezettjével, aki apja kezét szorongatva ballagott a Jedi után.
*
Kyle Katarn kissé szédelgett a töménytelen mennyiségű tarisi sörtől, amit régi barátja sózott rá a viszontlátás örömére. A Jedi mester megtisztította tudatát a részegségnek minden formájától, de az utóhatások ellen az Erő sem tehetett semmit. Hamarosan felszegte a fejét, mert megérzett valamit. Mordeis egy férfi és egy kisgyerek társaságában lépkedett. Kyle nyomban megérezte a fiúban lappangó erőket. Ekkor az apa arcát kezdte vizsgálni, s földbe gyökerezett mindkét csizmás lába.
Mordeis bemutatta új ismerőseit a Jedinek, aki elismerte, hogy Pol képességeiben nagy lehetőségek vannak. A fiatal férfinak azonban feltűnt, hogy Hirold és a mester éles tekintettel méregetik egymást.
- Szóval a lázadó ügynökök is ilyen sokra vihetik manapság? - szólt Hirold. - Tyű, nem képzeltem volna.
- Én se, cimbora - vigyorodott el Kyle. - Tudod, van néhány adósságom, amit törlesztenem kéne Luke-nak. Hát te? Családot alapítottál?
Mordeist nem igazán érdekelte egyik férfi múltja sem, ezért Pollal kezdett társalogni. Óráknak tűnő öt perc múlva már a Palota folyosóin sétáltak. Mordeis határozottan érezte, hogy az Erőnek tervei vannak vele, s nem véletlenül jött erre a világra.
- Lecsukják a feleségemet? - kérdezte szomorúanm, már-már beletörődve Hirold.
- Nem hinném - felelte Kyle előre mutatva.
Váratlanul egy roppantul elegáns, magas férfi lépett eléjük. Szinte a semmiből tűnt elő, s csak úgy áradt róla a mindennemű pompa. Hosszú köpenye és ékes díszekkel körberakott hajkoronája nagy hatalmat tükrözött. Vékony, szigorúan rendben tartott szemöldöke alól tüzes pillantásokkal mérte végig a társaságot, aztán tekintete megenyhült, s nagy derűvel üdvözölte a jövevényeket.
- Hála az égnek - lelkendezett. - Trombone Numeron vagyok, a Naboo királya - aztán széles mosollyal Mordeis felé fordult. - Üdvözöllek ismét, Abris Numeron, drága fiam.
|
|
|
Naboo
Nov 16, 2013 15:23:50 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Nov 16, 2013 15:23:50 GMT 1
Kyle Katarn meglepetten pislogott, amint a cicomás egyenruhába bújt férfi megölelte a dermedten álló Mordeist - vagy Abris Numeront, vagy mifene, khm. A Sith fiú gyámoltalanul ölelte vissza, s Kyle Hirold és az Erőérzékeny gyerek mellé visszahúzódva figyelte a jelenetet. Hát ez igen furcsa egy sztori volt. Kyle hallott már arról, hogy néhány Jedi belebotlott egy-egy rokonába, akik felismerék őt, de mivel a Jediknél nem lehetnek kötöttségek, ezért fiatalkorukban próbálták beszervezni őket a Rendbe - így természetesen nem ismervén a családjukat. Ez az eset azonban minden volt, csak nem mindennapi. Fenomenális! Egy szövetségi tagrendszer neves uralkodójának Jedi fia van! Ez aztán az irónia, Erő barátom - fintorgott a mester.
Természetesen nem volt ismeretlen Trombone Numeron személye a Jedi előtt. Kyle hallott a nagy király tetteiről, aki még akkor is a kormány legbelsőbb berkeiben csücsült, amikor a Birodalom bukása után a bolygó követet küldött az Új Köztársaságba, és amikor a Chommel-szektor a lázadók új államának részese lett. A Jedi mester tudta, hogy Numeron király - aki akkor csupán elődje szolgája volt - vezette rá a Naboo népeit arra, hogy csatlakozniuk kell az ÚK-hoz. Azután pedig - immáron királyként -, rendbeszedte a Birodalom által elszigetelt bolygó lakóinak életszínvonalát. Kyle éles eszű és bölcs politikusként ismerte őt. Hajdan a Naboonak csupán egy uralkodója volt rajta kívül, aki megérte a második uralkodás jogát is, méghozzá Amidala királynő, Leia Organa Solo édesanyja.
A Jedi fejében mostmár minden tökéletesen értelmet nyert. Hát ezért nem találta Mordeis a címet, amit annyira keresett, hiszen a királyi palotának valójában nincsen ilyesfajta polgári adminisztrációs nyilvántartási jele, vagy mifene. Kyle megsimogatta a mellette álló Pol Stastrerry fejét, s a még mindig zavaros tekintetű Hirold felé fordult. A férfi láthatóan ugyanúgy meglepődött, mint ő maga. Kyle rájött, hogy ezért az információért, és a királlyal való kapcsolatfelvételért legalább egy doboz kesselivel tartozik az űrkikötői kocsmában felkeresett haverjának.
Mordeis elméjében mintha egyszeriben világosság gyúlt volna. Hirtelen minden eszébe jutott, s agyát beözönlő emlékek hada járta át. Emlékezett, amint gyermekkorában az apja udvarában játszott. Eszébe jutott, amint Trombone odaadta őt egy Jedi lovagnak, aki elindult vele a Talaseára, hogy ott összeszedjen egy másik tanítványt. Emlékezett, amikor a másik kisfiú holttestét megtalálták, és látta maga előtt, amint a Jedi szívét átdöfi egy vörösen izzó energiapenge. Ez volt hát a kulcsszó, ami feloldotta mesterségesen blokkolt elméjét: a neve. Abris. Abris Numeron. A Sith Nagyúr arcára és egyáltalában bármire is vele kapcsolaban nem emlékezett, csupán halvány dolgokra a kiképzése alatti küldetéseiből. Tudta, hogy ezért a sötét mestere volt a felelős.
A becenevére is emlékezett, s nem kis örömet váltott ki belőle, hogy az apja is hasonlóképp szólította.
- Abe, tudom, hogy sokmindenre nem emlékezhetsz, fiam - magyarázta Numeron király. - De itt az alkalom, hogy bepótoljunk bizonyos dolgokat - tette hozzá joviálisan mosolyogva. - Milyen rég vártam ezt a pillanatot! Mióta eltűntél, és a Jedik nem jeleztek vissza, hogy megérkeztél... nos, nehéz volt együttélni a gondolattal, de... valahogy éreztem, hogy egyszer visszatérsz. Katarn mester azt mondta, volt egy kis kitérőd a Sithek felé. Nyugi, mindent tudok már, amit tudnom kell - mondta gyorsan, mielőtt Mordeis válaszolhatott volna. - Le kell vetned a Sith nevedet, fiam.
- Abe Numeron vagyok - felelte ő néhány perc töprengést követően - , Darth Mordeis halott.
- Remek! Remek, hát akkor... jöjjenek velem. Hosszú beszélgetés vár ránk még.
- Nekem el kell vinnem ezt a fiút a Tanácsnak - rázta a fejét Kyle. - Abe természetesen maradhat. Ha befejeztétek, amit kell, akkor viszont szükségünk lehet rá.
- Hát persze, Jedi mester. De nem akarom, hogy ő is pórul járjon - pillantott a kíváncsian nézelődő Pol felé. - Ezért az én hajóimmal mentek. A Jediknek szüksége van mindenkire, aki befogható, ugyebár.
- Ez igazán nem szükséges...
- Nem vitatkozom, Katarn - felelte ellentmondást nem tűrő hangon Numeron. - Összeállítok egy kisebb kommandót, a saját erőimből. A szövetségnek nem kell tudnia - mosolyodott el, azzal maga mellé intette a kanyarulatban megjelenő udvarmestert.
Kyle nem örült a kíséretnek, és a király bizalmatlanságának, miszerint ő maga képtelen megvédeni a fiút. Bizonyára meg volt az oka az óvatosságra, de Kyle nem először csinált ilyet. Habár jobban belegondolva a Sithek igenis veszélyt jelenthetnek az ifjú Pol Starsterry életére, és Kyle nem akarta, hogy egy ilyen erős szövetségesük legyen, mint amit a fiúból faraghatnak. A palota hangárcsarnokaiban azon töprengett, hogy mielőtt felszáll, megköszöni barátjának a becses információt.
A király által biztosított teherszállító fregatt egy osztagnyi Numeron-kommandóst és Kyle hajóját, a Raven's Claw-ot is tartalmazta. Kódjaik szövetségiek voltak, s a Jedi nem aggódott amiatt, hogy feltartóztatják őket. Saját magát és Polt elrejtette az Erőben. M... Abris otthon maradt az apjával. Számos dolgott kellett megbeszélniük, az biztos. Kyle módfelett örült, hogy ilyen jól alakultak a dolgok. Álmában sem számított volna rá, hogy egy Jedipalántával és egy Jedivel tér vissza erről a küldetésről, nem beszélve a Naboo királyának a Jedi Tanács felé üzent támogatásával. A Jedi elhatározta, hogy amint jelentést tett a társainak, felkeresi Jant, és eltöltenek együtt egy kellemes éjszakát - végül is egy kocsmázó Jedire is ráfért néha egy kis kikapcsolódás, és a hasonló meló Kyle Katarn mesternél nem pihenést jelentett.
|
|
|
Naboo
Jan 18, 2015 15:19:32 GMT 1
Post by Haruhi on Jan 18, 2015 15:19:32 GMT 1
Ez nem egy olyan bolygó volt, mint amilyen a Coruscant, vagy más hasonló bolygók melyeken járt. De sok mindenki írt már róla és nem kellett újból felidéznie egyiket sem, hogy meg lehessen állapítani azt, amit egyébként itt léte minden napján megjegyzett magának. Itt a lények egyszerűen csak másképpen gondolkodtak, viselkedtek, látták a Galaxist és még sok miegymást, barátságosak voltak és segítáőkészek, meg persze nagylelkűek. Valaki azt mondta, a Galaxis negyedében nem volt ennyi segélyezési és hasonló alapítvány, mint itt, de arra akkor sem gondolt hogy alkalmanként hozzátartozott, hogy védenceiket ide is hozzák néha. Tehát így került ide néhány itteni hónappal ezelőtt, a szóban forgó szervezet pedig mindenféle fiatalkorút gyűjtött össze hogy megadhassa nekik, amire szükségük volt és máshol nem kaphattak meg. Azért neki volt élete azelőtt is, igazából nem is jelentkezett segítségért, inkább csak kinézték maguknak és úgy gondolták, nem tud vigyázni saját magára - szerinte rosszul. Nem nagyon szeretett állandóan mosolygó idegenek szeszélyeinek kitennie magát, akármennyire is jók voltak a szándékai, mert hát akinek rosszak voltak a szándékai azt kapásból meg tudta mondani, ez mindig is így volt, már ha épp nem volt valaki rejtélyesen jó abban hogy titokban tartsa Most azonban egy olyan dolog volt készülőben, ami egészen váratlanul derült ki és őszintén szólva nem volt ideje hogy megpróbáljon alkalomhoz illően felöltözni, mert hogy nem volt megfelelő ruhája az ilyen alkalomra. Büszke volt bizonyos hasonlóságokra, de itt az ilyesmit éppen hogy nem értékelték. Egyetlen vígasza ebben az volt, hogy a tömegben talán egyedül ő lehetett egy amolyan rajongó, így kosztüm híján az ő kosztüme lehetett a legjobb, ehe ehe ehe hehe. A többi itt ácsorgó a sajtónak dolgozott, ám rengetegen voltak. Coruscanton megértették volna aggájait, itt viszont teljesen idegen volt az (főleg) embereknek az, hogy úgy öltözzön fel valaki, mint a Holonet kisebb és nagyobb csillagai. A haját még növesztenie kellett volna talán, ruhája nem sok volt, ellenben az énekes jellegzetes tetoválását már fél éve sikerült megcsináltatnia, értelemszerűen még a Coruscanton. Igazából mindenkit csodált aki énekelni tudott, viszont nem mindenkit aki egyszerűen csak beszélni tudott, mert egyesek olyan dolgokat voltak hajlamosak mondani, amire nagyjából senki nem volt kíváncsi. De beszélni mégis egyszerűbb lett volna, a jelbeszéd amit ugyanis próbáltak tanítani itt is, őszintén megvallva szerinte nem az ésszerűségen alapult és így nem lehetett igen jól memorizálni sem. Ahogy eddig is, most is magának kellett megoldania az állandó problémáit, de úgy gondolta így volt jobb, mert saját magán nem jelentett nehézséget kiigazodni Egy csupa idegennel teli világon most volt tehát lehetőség ismerős arcot látni, még ha az csak a holonetről ismerhette eddig, most azonban kicsit nagyobb volt az esélye élőben is látni, ami nagyon jó lett volna. De jelenleg a legjobb hely egy padon állva volt a coruscanti újságírók tömege mögött, mellette ugyanígy nem tolakodó, békés természetű helyi firkászok ágaskodtak sorukat várva, arra számítva hogy a tolakodók majd eloszlanak és türelmük meghozza gyümölcsét... Felejtsék el, nekik a hátsó sorban nem volt esélyük, hogy közel jussanak hozzá. Mégis izgatott volt, hogy talán egy pillantásra sikerül meglátnia, vagy valahogyan az ő pillantása tévedne felé és így integethetne neki vagy hasonló. Őbenne éppen az volt a legjobb, hogy olyan furcsán énekelt és nem olyan értelemben, mint például Mortdiemort (akivel már fel is merült nevük a bulvársajtóban), neki inkább a hangja volt a kihívó és hagyományosságot félredobó, mintsem életmódja és zenéje. Lázadó volt lázadni akarás nélkül, teljesen természetesen, ki tudja talán tudtán kívül is és ő biztos volt benne hogy azért volt népszerű mások szerint is a Szövetségben, amiért ő is annak tartotta. Csak az volt nagyon zavaró, hogy a gép már rég leszállt és még semmi nyomát nem lelte akármerre is próbált nézni, már ahol nem három méteres ujságíró takarta el az utcát. Próbált jobban felágaskodni és árnyékolni a napfényt, hátha ~ Hol lehet már, ugye nem ment tovább? Ugye nem szúrtam valamit el? ~
|
|
|
Naboo
Jan 18, 2015 17:16:42 GMT 1
Post by Enz on Jan 18, 2015 17:16:42 GMT 1
Elnyújtózva pillantott ki az űryacht ablakán a bolygóra, amit kellemesnek talált a környező planétákhoz képest. Volt valamiféle magasztos az épületekben, és már most is jobban szerette ezt a helyet, mint Coruscantot vagy éppen Nagit. Itt látni is lehetett, és nem villogott mindenhonnan neonreklám a szemébe. Mióta egy éve a Megmenteni a Galaxist kampány részeként a Szövetségbe érkezett, fel sem lépett otthon, hanem itt turnézott, egészen népes rajongótábort összeszedve. Stílusa nem volt olyan idegen, hiszen progresszív zenéket játszott, nem valami tradicionális nagai kornyikálást, amitől egyébként a falra tudott volna mászni. Mostanában pedig egyébként sem volt túl nagy kereslet rá odahaza: az új, feltörekvő Dainagaikai elég hamar dekadenciának bélyegezte a művészetét progresszivitása miatt, üzenete alapján pedig kivívta a különösen megtisztelő defetista bélyeget, és az sem ébresztett különösebb szimpátiát bennük, hogy félvér volt. Pedig ha tudták volna, hogy mi mindent is megtett a hazájáért... Persze részben ennek köszönhette azokat a kapcsolatokat, amik beindították a karrierjét, így hát aztán hálás is lehetett volna. Nem volt az. Elég volt csak Mordiemortra gondolnia, és a hideg futkosott a hátán. Ráadásul aztán meg is rótták, hogy semmiféle értelmes információt nem volt képes megtudni róla, pedig ő aztán mindent megtett. Valahogy azonban tompának és bénultnak érezte magát, akárhányszor vele volt. Producere, egy ideges, szemüveges fickó, Gorou, a tőle szokott módon, kapkodva ellenőrizte, hogy renden lesz-e minden. Igazán lelkiismeretes volt mellette, ráadásul Miku melléküzelmeiről sem tudott egy szót se, mégis szó nélkül tűrte, hogy azokkal foglalkozzon, ha a szükség úgy hozza. - Ne idegeskedjen, Producer-san - mosolygott rá, ám Gorout ez nem hatotta meg különösebben, és szótlanul ismét visszasüppedt az adattáblájába. Ha nem sajnálta volna a hozzá hasonló lelkiismeretes segítőit, már rég módot talált volna rá, hogy megszabaduljon a nyakában lihegő problémáktól, amik mind több idejét foglalták le a kreatív munkától és a fellépésektől. Pedig egyszerűen imádott énekelni, kislánykora óta kedvenc elfoglaltsága volt, és ekkoriban kedvelte meg a modern zenéket is, még ha azokban az időkben kevés ilyesmi is áramlott be a szoros ellenőrzés miatt. - Már megint késtünk - csóválta meg a fejét váratlanul Gorou, és Mikunak most nem volt kedve zsémbelését hallgatni, így felállt, és visszasietett saját kabinjába, hogy előkészüljön az érkezésre. A sajtó minden lépését figyelte, ebben a zavaros politikai helyzetben talán még jobban, hiszen az emberek vágytak a jó hírekre, amik elfeledtetik velük ezt az egészet. A sztárok nem politizáltak, ezért is voltak olyan népszerűek ezekben a napokban. Stylistja már előkészítette a ruhakölteményt számára, amit viselnie kellett. Ő a Szövetségből származott, és igen jó ízléssel áldották meg az istenek. Ahogy felöltötte és a tükör előtt állva megigazították a haját, felettébb csinosnak érezte magát, még ha igyekezett is túlzott büszkeségét és hiúságát állandóan elnyomni. Egyáltalán nem állt jól egyik sem, a hivalkodás pedig inkább taszító volt. Mikor végül némi késéssel leszálltak az űrkikötőben dokkolt hajójukról, már látni lehetett az odakint várakozó újságírókat, bár rajongók nem annyira voltak. Naboo inkább konzervatív zenei ízléséről volt ismert, de Miku őszintén remélte, hogy az itteni koncertje után ez majd megváltozik. Az Amidala-nap egyik sztárvendégének hívták meg a rendezők, ami legjobb tudomása szerint egy igen népszerű és rangos helyi fesztivál volt egy legendás királynő tiszteletére. Egyik kezével hajába túrt, másikkal pedig szoknyáját emelte meg kissé, mikor kilépett a kapun, és a holokamerák, valamint egyéb rögzítőkészülékek működésbe léptek. - Művésznő egy kérdésre! - csapott le rá az első zsurnaliszta. - Művésznő, meséljen kérem a kapcsolatáról Mordiemorttal! - vágott a szavába egy pofátlanabb. Gyűlölte a sajtó vérebeit, de ehhez is jó képet kellett vágnia. - Már meséltem róla, olvashatja is a HoloNeten! - válaszolta, bár szíve szerint ezután még játékosan a nyelvét is kiöltötte volna rá, de ehhez a kislányos viselkedéshez producere szerint már túl idős volt. - Kérem művésznő, várjon! - léptek többen utána, miközben szinte áttört a firkászok sorfalán. - Művésznő, maga szerint mi a sikere titka? - toltak arca elég egy mikrofont. - Kemény munka, sok gyakorlás és örök bizakodás az álmaimban! - felelte szélesen mosolyogva. Meg a jó kapcsolatok, tette hozzá magában. - Igaz, hogy Önnek nem sokkal ezelőttig kapcsolata volt a Gadron fiúbanda frontemberével? - csapott le rá egy másik sakál, amint egy leszerelte. - Még életemben nem hallottam ezt a nevet - felelte még mindig mosolyogva. Hogy újabban kikkel össze nem hozzák? Legalább annyi előnye volt az ilyen sajtóorgiáknak, hogy megtudhatta kikkel is feküdt le tulajdonképpen az elmúlt időszakban. Most egy könyökkel bevitt találat után, két biztonsági embere segítségével áttört a védőgyűrűn, hogy a helyi sajtó képviselőivel találja szembe magát. Nekik talán válaszol pár kérdésre, ha már türelmesen kivárták a sorukat.
|
|
|
Naboo
Jan 18, 2015 18:26:46 GMT 1
Post by Haruhi on Jan 18, 2015 18:26:46 GMT 1
A hiénák egy kis idő mulva felvinnyogtak, s fejeik között végre megjelent az énekes jellegzetes frizurája is, miközben a többiek csak úgy kavarogtak körülötte. Nem szívesen lett volna ott a helyében, vagy talán igen is meg nem is, biztos volt benne hogy neki is lett volna énekelnivalója... de hallgatni is elég volt, ő szerette a zenét és a jó előadókat, persze a rikácsoló ugrabugrálásból neki nem sok jutott ki, igaz, koncertjegy sem soha. Nem sokára ismét megkavarodott a tömeg és a hajkorona most a padon ácsorgók felé indult el, nem kis izgalmat keltve benne, s ahogy látta még a nabooi újságírók is reménykedőbb tekintettel figyeltek, több ilyen hozzáállású kellett volna talán a Galaxisbal Egy perc sem telt belé, s testőrei gyűrűjében kilépett a forgatagból Ő és a ruhája egyszerűen olyan volt, hogy nem győzött pislogni először. Ilyet ő még nem látott, és milyen jól illett rá! Bele is telt egy pillanatba, míg rájött hogy hol is volt és mi is történt körülötte, a kicsit meglepett újságírók pedig egyenként lelépdeltek a padról halk bocsűnatkérések közepette, így csak ő maradt ott fent
- Ó művésznő, üdvözöljük bolygónkon! Szabad megkérdeznem hogy kellemes volt-e az útja? - kérdezte egy nő udvariasan, egy datapadhoz rögzített kicsi hangfelvevővel, igen az már neki is feltűnt hogy egyiküknél sem volt képfelvelő. Nem kellett félteni, hamar választ adott neki pedig velük biztos nem beszélt meg hasonlókat előre, ez nem vallott volna a Nabookra - Szokás szerint nagyon kellemes volt, - válaszolta neki természetesen - szerencsére a producerem és a stábom többi tagja mindig nagyon figyel rám. Néha talán túlságosan is - s ahogy befejezte, elkuncogta magát. Hűha, nagyon értett hozzá hogy kell ezt csinálni, igazi sztár volt, ő a nyomába se érhetett volna! - Ennek igazán örülünk! - mondta egy mosolygós fiatal férfi, meglepő őszintséggel hangjában - Reméljük az itt eltöltött idejét is kellemesnek fogja találni, habár a mi szállóink nem biztos hogy olyan fényűzőek, mint amihez talán szokott, mégis érezze otthon magát nálunk! Nahát, ezen azért meglepődött, még csak nem is kérdezett tőle semmit, pedig a hátraszorítottak mind biztosan kihasználták volna az alkalmat! De nem jutottak most elég közel, hisz helyi rendőrök is érkeztek hogy segítsenek a testőröknek kicsit, biztos rossz fényt vetett volna rájuk ha hagyják egy olyan ordeáli kitörését, mint ami ilyenkor a Coruscanton lett volna - Ebben teljesen biztos vagyok, látva vendégszeretetüket - adott válaszul néhány udvarias szót, s a férfi még csak jegyzetelni sem kezdett saját adatbankjában. Ami őt illeti, nem győzött csodálkozni mindannyiukon, s örült hogy közelről nem volt annyira kiabálós és kacsintgatós fajta sztár se, de lehet az aktuális társasága miatt volt. De tetszett neki a dolog, hogy nem úgy kezeli őket mint mondjuk a többieket, ha már olyan barátságosak voltak - Ó, én annyira kíváncsi vagyok, miért éppen a mi bolygónkra látogatott ezúttal, szabad érdeklődnöm? - szólt most egy őszes, rövid szakállú, kicsit komor de nem mogorva ember. Mondjuk kicsit hivatalosnak hangzott, talán valamelyik helyi érdekeltségnek a kiküldöttje lehetett - Nagy tisztelője vagyok Amidala királynőnek, aki úgy hiszem mai napig egyik legmehatározóbb nő volt - magyarázta meg változatlan jókedvvel. Ő ugyan nem hallotta talán még a nevet vagy nem rémlett csak neki, de hogy a belőlük sugárzó jóindulat mintha növekedett volna a sztár iránt, azt nagyon könnyen meg tudta állapítani. Váratlanul azonban rá esett a pillantása, s úgy megijedt hogy zavartságában a hajába túrt miközben félénken visszaintett neki. Hű, észrevette, észrevette! Majd hanyatt vágódott, szinte a semmiből érkezett a pillanat és mire konstatálta, már véget is ért - Ó? Hát hallott róla? - kérdezte rögtön az imént szólt fiatalember Ő pedig még mindig nem hitte el, hogy az előbb ránézett!
|
|
|
Naboo
Jan 18, 2015 18:59:44 GMT 1
Post by Enz on Jan 18, 2015 18:59:44 GMT 1
A helyi sajtó képviselői összességében véve sokkal szimpatikusabbnak mutatkoztak, mint a galaktikus sajtó hiénái, így szívesen adott nekik választ kérdéseikre. Ha éppen nem a magánéletében turkáltak, fűvel-fával összefektetve, akkor egyáltalán nem volt baja az ilyen sajtóeseményekkel. Válaszait láthatóan örömmel fogadták, aminek nagyon örült. Gorou szerint természetes érzéke volt ahhoz, hogy jól kezelje a sajtót, még ha Coruscanton unalmasnak is tartották a magánéletére vonatkozó konzervatív hozzáállása miatt. Valahogy taszította, hogy egy-egy sztár aktuális kapcsolatait mindenestől a köz elé tárta, a nagyobb ismertség és közbeszédbe kerülés érdekében. Gusztustalan volt, ahogy egyesek még saját magánéletüket is feláldozzák az egyéni gyarapodásuk érdekében, és ez az, amiben hazáját másnak tartotta a Galaxis többi részétől, még ha rendszere túlságosan is merev volt. Gyűlölte a születés alapú tekintélyuralmat, de a túl nagy szabadosság is károsnak számított. - Ki ne hallott volna egy ilyen formátumú személyiségről! - vágta rá, ezúttal kissé komolyabb hangon. - Örülök, hogy itt lehetek és zenélhetek az emlékére. És valóban, bár egészen nem sokkal ezelőttig nem hallott semmit róla, mióta az esemény kapcsán megismerte a történetét, imádta benne a szomorú romantikát. Igaz nagyszerű vezető és nő lehetett, mégis tragikusan ért véget az élete. Az élet mindannyiunkkal gonosz játékokat űz, és elég volt saját példájára gondolnia, hogy tudja, ez így van. Ám lassan haladniuk kellett, hiszen Gorou nem tűrte a túl sok késlekedést, és közben valami Miku figyelmét is felkeltette: az egyik padon egy lány némán integetett felé, ahogy az előbb rásiklott tekintete, méghozzá az övéhez nagyon hasonló vonásokkal! Megindult hát felé oldalra lépve, miközben már érkezett is a következő kérdés. - Szabad megkérdeznem, találkozik majd az uralkodóval is? - kérdezte megint az idősebb fickó. Miku szeme sarkából Goroura pillantott, aki haloványan bólintott. - Igen, lesz hozzá szerencsém az esemény utáni banketten - felelte, legjobb tudása szerint kiegészítve a hiányos információkat. - Őfelsége a béke elkötelezett híve, ezért bizonyosan remekül szót értünk majd. Miközben ezt mondta, már elé került a lány, aki hirtelen nagyon zavarba jött és izgatott lett a látványára, mire Miku szélesen elmosolyodott. Csak nem egy lelkes rajongóval volt most dolga, tette fel magában a kérdést. Pár lépés múlva már elég közel kerültek egymáshoz, megállt felette. - Szia, te ki vagy? - kérdezte tőle, mintha csak ismerkedne. - Remélem nem vársz túl régóta rám! A végén egy aprócska kuncogást is megengedett magának, remélve a lány nem jön zavarba.
|
|
|
Naboo
Jan 18, 2015 20:00:21 GMT 1
Post by Haruhi on Jan 18, 2015 20:00:21 GMT 1
Minden esetre, a firkászok kérdései kezdtek fogyatkozni, úgy tűnik ez van ha nem akarnak feltenni neki bulvárnak való kérdéseket, amik pedig aztán végképp nem illettek volna bele a Naboo bolygó képébe. De nem is érdemelt volna még több olyan kérdést, sztári színészkedés vagy sem, kedves volt ezekkel az emberekkel szóval elég otromba lett volna részükről, ha megpróbálják hálából szétcincálni. Ahogy elnézte a coruscanti sajtócsőcseléket, oszladozni kezdtek, miután egyre inkább úgy látszott hogy nem juthatnak egyhamar közelebb, de biztos hogy távozása előttre visszatérnek, hát még ami majd ott fogja várni, vagy ott ahova ezután megy. Eképpen gondolkozva vette észre, hogy az énekes megmozdul és ahogy észbe is kapott, már ott állt vele szembe, egyértelműen őt nézegetve. Egy pillanatra minden porcikája megfeszült, nem félelemtől vagy ijedtségtől, hanem a meglepetéstől, s gondolathoz sem tudott jutni. Lehet hogy az idő is megállt, előtte egy nagy sztár és még csak nem is úgy hogy félig másfelé fordul vagy valami hasonló, erre pedig hát ő ugyan nem volt felkészülve. Arra számított hogy a mai nap csúcspontja az lehet csak, hogy vet rá egy pillantást, s miután az megtörtént főleg nem gondolta volna hogy ennyi időt szán végül rá, egy ilyen kis senkicsodára. Zavarba jött, s amikor megszólította el is pirult szégyenkezve, mert hogy éppenséggel fogalma sem volt, hogyan válaszoljon neki hogy ne sértse meg vele. Ha tudott is szájról olvasni, ő nem tudott tátogni, mert nem tudta hogyan kellett volna... mutogatni szabályok szerint meg soha nem tanult eddig, s ezért nem ment jól itt sem, még ha ő ismerte volna azt is egyáltalán! De nem ignorálhatta, mert nem is akarta, meg hogy mert még csak gondolni is rá? Itt volt a lehetőség hogy üzenjen neki valamit, improvizálnia kellett vagy elszáll és ráadásul még jogosan meg is sértődik! Csak ne félt volna, hogy félreérti, vagy valami hasonló. Kínosan vigyorodott el és túrt hajába, időt húzván gondolatai összeszedésére, míg végül csettintett ujjaival, részben saját frusztrációját oldva, majd megvonta vállat és kicsit megrázta a fejét. Ez utóbbi kettőt szánta válasznak a két kérdésére, de hogy a pillanatot ne tegye furcsává, sietve bal vállához kapott és ruhája újját felhúzva megmutatta az övét utánzó tetoválását. Most úgy vigyorgott, mint a vadizé, mind büszkeségből mind pedig zavartságból. Olyan szívesen válaszolt volna neki szóban, tényleg! ~ Mindjárt leég az arcomról a bőr... ~
|
|
|
Naboo
Jan 19, 2015 1:41:56 GMT 1
Post by Enz on Jan 19, 2015 1:41:56 GMT 1
A lány váratlanul elpirult a kérdés hallatán, majd zavartan vigyorogva a hajába túrt és összességében véve igazán aranyosan viselkedett, ahogy zavarában nem tudta mitévő legyen. Persze ez mulattatta Mikut, aki minden rosszindulat nélkül kuncogott még egy picit, miközben rajongója a válaszon gondolkozott. Nem tűnt helyinek, nemcsak festett haja, de ruhája miatt sem, ami nem volt jellemző a sokkal kacifántosabb ruhákat kedvelő nabooiakra. A lány végül válasz helyett megvonta a vállát és megrázta a fejét. Olyan még nem volt, hogy valamelyik rajongója megszólalni se tudjon, ha hozzászólt. Egy pillanatig csak a túlzott rajongás jelének tudta be a némaságát, ám amikor szintén egy hang nélkül mutatta meg az övéhez kísértetiesen hasonlító tetoválását felkarján, kezdett megfogalmazódni az a gyanúja, hogy a lány talán nem megilletődöttsége miatt nem szólal meg. - Nahát, milyen szép tetoválásod van! - nevetett most halkan és illedelmesen, kezével eltakarva a száját. - De a nyelved gondolom nem a neko vitte el? A lány erre szégyellősen megrázta a fejét. Szóval így állunk, gondolta, és most már korántsem tudott olyan vidám lenni, mint eddig. Biztos nem lehetett könnyű élete szegénynek, egy távoli bolygón, némán. És mégis, micsoda nagy rajongója volt, hogy még a tetoválását is megcsináltatta. A jelenetet eddigre már több stáb holokamerája vette, Miku pedig úgy gondolta, itt az ő lehetősége. Térdeit behajlította, hogy egy szintre kerüljön a lánnyal. - Örülök, hogy ilyen rajongóim vannak - nézett a szemébe, miközben tovább mosolygott. - Ráadásul minden nehézség ellenére kitartani, ez csodaszép tulajdonság! Nem lenne-e kedvem velem tartani, amíg itt vagyok? Kezét felé nyújtotta, miközben szeme sarkából a producerre pillantott, aki zavartan vakargatta a fejét. Meg nem akadályozhatta, hiszen a kamerák már vették a jelenetet, sőt, úgy tűnt, mintha nem is nagyon lenne kifogása. Biztos jót tesz a PR-nak is, Gorou mindig a munkát tartotta legelső szempontnak.
|
|
|
Naboo
Jan 19, 2015 2:13:24 GMT 1
Post by Haruhi on Jan 19, 2015 2:13:24 GMT 1
Biztos bugyuta arcot vághatott, ahogy a nevetés hallatán könnyebben szedte össze magát, végtére is nem sértődött meg attól hogy nem válaszolt. De az úgy tűnik elkerülhetetlen kérdés némi késéssel csak betalált, s restellte ugyan de egy pillanat habozás után megrázta a fejét, nem mintha tudta volna hogy mi az a neko, a szövegkörnyezetet azonban nem igen lehetett volna mással összetéveszteni. Ha nem őt bámulta volna, feltűnt volna hogy odébb kamerák álltak rájuk, de miért figyelt volna másra ha talán ez volt az egyetlen lehetősége hogy "beszélgessen" vele, s igen, próbált erre gondolni ahogy saját zavartságát igyekezett félretolni az útból. Mosoly húzódott a szájára, mikor szóba került a tetoválás és tényleg büszkének érezte rá magát, viszont ahogy a nehézségek kerültek szóba egy pillanatra elkomorodott és azt próbálta kitalálni, vajon hogy mondja meg neki, ő igenis tud magára vigyázni és a nehézségei nem olyan egeket rengetőek hogy ekkora fényben kelljen feltüntetni. Ami azt illeti erre inkább elvörösödött volna, ha a pusmogás miatt nem tűnnek fel neki a kamerák, mert esze ágában nem volt kamerák előtt gyengének látszani. Gyorsan megszabadult savanyú arckifejezésétől, s mivel nem csak hogy szolid kibúvót keresett helyzetéből, hanem mindig is meg akarta élőben érinteni őt, határozottan elfogadta kinyújtott kezét. Így is vörös volt persze az izgalomtól, de sikerült megállnia egy helyben, csak ne lettek volna kamerák...
|
|
|
Naboo
Jan 19, 2015 2:29:39 GMT 1
Post by Enz on Jan 19, 2015 2:29:39 GMT 1
A lány a nehézségek felemlegetése kapcsán rögtön savanyú arcot vágott, és Miku őszintén sajnálta, hogy a lány ennyire félreértette. Esze ágában sem volt őt szánalommal megközelíteni vagy sajnálni, hiszen láthatóan egy erős, független lány volt, akit a problémák csak erősebbé edzettek. Sokkal inkább dicséretnek, elismerésként mondta ezt, és így ismeretlenül is büszke volt, hogy élnek még ilyen emberek. Ez emlékeket hozott elő, de mint mindig, most is sietve elfojtotta őket. Főleg, hogy a lány elfogadta a felé kinyújtott kezet, amit Miku szemeit kissé lehunyva üdvözölt. Ki tudja, ez talán egy kisebb csoda kezdete most? Kezét mindenesetre a lányéra kulcsolta, és felegyenesedett, egyenesen a kamerákba pillantva. Néhány láthatóan előre élvezték a sztorit a hírekben, míg mások őszintén meghatódtak a jeleneten. - Nincs olyan nehézség, amit két összefonódó kéz ne tudna legyőzni - mondta, és őszintén is gondolta, hiszen neki is erőt adott a lány meleg keze, ahogy a sajátjában fogta. - Ideje mennünk - súgta a fülébe Gorou. Miku megindult az újságírókon túl várakozó díszes sikló felé, amit a szervezők csak az ő rendelkezésére bíztak. Ahogy odaértek, az egyik testőr ajtót nyitott, ő pedig előre tessékelte a lányt. Mikor biztonsággal bent volt, még mosolygott egy utolsót a kamerákba, és ujjaiból V alakot formálva köszönt el a sajtótól. - Viszlát, hiénák - kommentálte az esetet, amint beült, és már nem lehetett hallani.
|
|
|
Naboo
Jan 19, 2015 2:54:04 GMT 1
Post by Haruhi on Jan 19, 2015 2:54:04 GMT 1
Ismét meglepődött, valójában nem hitte hogy komolyan gondolta amikor azt mondta, hogy vele mehet Theedben. Viszont most kiderült, szó szerint értette és félre sem hallotta, mert még az is megfordult a fejében annak ellenére, hogy a hallásával soha nem volt problémája. Kísérője sugallatára elindult eg érkező suhanóhoz, ő pedig egy pillanatig sem gondolt arra hogy kiszabadítsa kezét, inkább még jobban belé kapaszkodott és a lépést tartva vele követte a járműig. Ilyesmiről még csak nem is álmodott azelőtt, egy igazi és nem is akármelyik csillaggal utazni egy suhanóban, hát még néhány pillanatnál tovább maradni a társaságában, tényleg nem lehetett megtestesült álom, ez egyszerűen hihetetlen volt annyira, hogy még vigyorogni is elfelejtett. Inkébb kicsit meg volt szeppenve, nem rossz értelemben, de azért csak úgy kellett behajtani az ajtón, s amint leült már fészkelődni is kezdett a helyén. Felpillantott rá, de éppen a becsukódó ajtóból "integetett" kifelé egy csípős megjegyzés kíséretében ahogy az bezárult, jobb szót rájuk érdekesmód úgy tűnik ő sem talált, lett volna egy közös vonásuk? Erre kénytelen volt elmosolyodni
|
|
|
Naboo
Jan 26, 2015 23:44:35 GMT 1
Post by Enz on Jan 26, 2015 23:44:35 GMT 1
Gorou a lány másik oldalára ült, míg a két testőr egy őket követő siklóban kapott helyet. Amikor a kocsi megindult, ügynöke rosszalló pillantásokkal nézett Mikura, miután pár gyanakvó pillantással felmérte a lányt. Miku válaszul csak visszamosolygott rá. - Minden utcagyereket nem szedhetsz össze! - tette végül szóvá gondolatait, és láthatóan az sem zavarta, hogy a lány ott ül mellette. - Nem is utcagyerek! - tiltakozott, és bár hangja nem volt sértő, mégis határozottnak tűnt. - És ha az lenne, az sem érdekelne. Közben kezét átcsúsztatta a háta mögött, és védelmezően a bal vállára rakta, és úgy nézett farkasszemet Gorouval. - Jó - sóhajtott fel, ráhagyva a dolgot. - Csak ne találj ki hirtelen dolgokat. - Legközelebb majd előre szólok, oké? - kérdezte játékosan, de az ügynök még jobban elbizonytalanodott a válasz hatására. - Valahogy ez nem túl megnyugtató - morogta maga elé, de inkább ismét datapadjának rejtelmeiben merült el, Miku pedig most már végre új védencére fordíthatta figyelmét, aki megszeppentnek, de egyúttal boldognak is tűnt. - Gyönyörű ez a Theed - mondta neki, persze a nyilvánvalót nem nehéz megállapítani. - Van még pár nap, mire kezdődik az esemény. Körbevezetnél valamikor? Fejét enyhén félrebillentve mosolygott most rá.
|
|
|
Naboo
Jul 25, 2016 16:50:51 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jul 25, 2016 16:50:51 GMT 1
Trombone Numeron, a Naboo királya öles léptekkel sietett keresztül a theed-i palota egyik díszes folyosóján. A feldúlt uralkodó úgy csörtetett, mint egy bivaly. Az alattvalói gyorsan félretakarodtak előle, mert félő volt, hogy elüti őket, ha nem állnak félre az útjából.
Az az átkozott Naberrie tanácsos újabb és újabb tömegeket vett rá arra, hogy támogassák függetlenedési törekvéseit. Numeron király hosszú élete alatt látott már politikusokat, akik a saját érdekeikért elmentek a végsőkig, de most érezte, hogy itt többről van szó. Naberrie nem egyszerűen magának akarta megszerezni a koronát, hanem arra akarta rávenni a népet, hogy császárt faragjanak belőle.
Numeron biztos volt benne, hogy olyan háttérhatalmak állnak a dolog mögött, amiknek az a feladata, hogy még tovább bomlasszák a Köztársaságot.
- Létrehozta az adást, fiam?? – kérdezte mérgesen a teremben tébláboló technikust.
- Ahogy parancsolta, felség!
Numeron a holovetítőhöz lépett, ami fölött egy fiatal férfi képe derengett.
- Abris! Fiam! – köszöntötte a király a Jedit. – Mindannyian tudjátok, mi folyik itt! Azonnal szükségem van a Jedik segítségére.
- Apám, a Jedik nem avatkoznak bele a nép akaratába – vont vállat Abris Numeron, aki alig ismerte a királyt. – Mi a béke őrei vagyunk, nem zsoldosok.
- Persze, persze, de ahhoz mit szólsz, ha azt mondom, hogy ez nem egyszerű forradalom, vagy politikai manőver. Kényszerítve vagyunk, hogy úgy döntsünk, ahogy. Naberrie olyan távoli világokkal folytat távbeszélgetéseket, amik nem is szerepelnek a térképen!
- Van erre bizonyíték?
- Lehallgattattam az adásait, és sikerült megállapítani, hogy a kedves tanácsos úr nem teljesen önállóan cselekedik! A Köztársaság ellenségei művelik ezt...
- Amint lehet, szólok a Tanácsnak – mondta Abris. – A Templomot megtámadták, jelenleg ezzel foglalkozunk.
- Mi van veled, fiam, fáradtnak tűnsz. Ugy-e jól vagy? Remélem, a kettőnk közti kapcsolat hasznos lesz mindkettőnk számára!
Abris elhallgatott.
- Nem akarom, hogy holmi gyenge családi kötelékek belehúzzanak ezekbe a játszmákba – rázta a fejét végül. – A Jedik hivatása sokkal magasabb rendű, mint a politika. Azt hiszem, nem szeretném, ha a fiadnak tekintenél. Teljesen idegen vagy a számomra. Beszámolok a Tanácsnak, de ennyi.
Azzal megszüntette az adást.
A király pedig leroskadt egy székbe, és gondolataiba temetkezett. Mindent elveszít hát? A fiát, a népét, a hitét? Életében először nem tudta, hogy mit csináljon. Odalent embertömegek üvöltöztek és kiabáltak. A helyi rendfenntartó erőknek szét kellett választani a két oldal tagjait. A királypártiak körbeállták a palotát, hogy a testükkel védjék a Köztársaságot. Numeron kinézett az ablakon, és a galaxis sorsát látta tükröződni benne.
|
|
|
Naboo
Oct 8, 2016 1:06:09 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 8, 2016 1:06:09 GMT 1
Caleb Dume ráfordította a SealthX vadászt a Theedi Palota belső udvarában kialakított, egymástól elszeparált leszállózónák fölé. Alatta nagyméretű, elegáns vonalú csillaghajók parkoltak. Ide csak azokat a hajókat tették le, amelyek nem fértek be a fedett hangárokba. Normális esetben Caleb is valamelyik zárt épületben kapott volna helyet, de a hírek miatt, amiket a Nexittel kapcsolatban hallott, úgy döntött, jobb, ha van egy külső menekülőút. Szó szerint.
Miközben letette a gépet, azon gondolkodott, hogy a király társaságából vajon hányan támogathatják az ellenzéki Naberrie tanácsost.
A pilótafülke teteje felpattant, és Caleb kimászott a gépből. Könnyed, sötét ruházatban volt, de mellőzte a Jedik és a Sithek által olyannyira kedvelt köpenyt. Az oldalán természetesen ott lógott a fénykardmarkolata.
Mire lezárta a gépet, látta, hogy egy letisztult, de mégis pompát sugárzó öltözéket viselő alak loholt az irányába. Mielőtt elindult a Coruscantról, alaposan utánanézett a helyi társadalomnak, így meg tudta állapítani, hogy a jelenlegi kormány egyik tagja áll előtte.
- Hála az égnek, hogy ideért! – csapta össze a tenyerét az ősz hajú férfi. – Polineure tanácsos vagyok, üdvözlöm Theedben, Jedi mester. Jól utazott?
- Caleb Dume lovag – hajtott fejet Caleb. – Rátérhetnénk a lényegre, tanácsos? Talán jobb, ha azonnal a végére járunk néhány dolognak.
- Ó, persze, persze – tette a Jedi vállára a kezét Polineure. – Bár mi Numeron lovagot vártuk, de hát beérjük azzal, aki van, ugye... Jöjjön, jöjjön, a király elé kísérem magát. Jobb esetben ő maga jött volna ki a fogadására, csak hát a jelenlegi állapotokat tekintve úgy gondoltuk, jobb, ha őfelsége bent marad a Palotában.
- Ennyire súlyos lenne a helyzet? – kérdezte Caleb, és úgy döntött, nem fogja feleslegesen fecsérelni az időt annak elmagyarázására, hogy ő Numeron lovag. – Azt hittem, pusztán politikai manőverekről van szó, nem pedig a király testi épségét veszélyeztető helyzetről.
- Sosem tudhatjuk – felelte Polineure. Közben Caleb észrevette, hogy minden sötétebb zugban állig felfegyverzett őrök állnak. A Palota hátsó bejáratánál pedig több tucatnyi királyi testőr lézengett.
- Elmondaná, amit még nem tudok? – kérdezte.
- Hát hogyne. De javasolnám, hogy mindezt odabent beszéljük meg, Dume lovag. Jobb, ha nem kockáztatunk az avatatlan fülek miatt, ugye.
De hát minden tele van őrökkel – gondolta Caleb. Vagy már bennük sem bízik a király? Érdekes.
A trónteremben azonnal felismerte a vér szerinti apját. Trombone Numeron néhány egyenruhás alak között állt, és hevesen tárgyalt valamit, amikor megpillantotta a belépőket. Az arcát uraló nyugtalanság eltűnt, és széles mosolyra húzta a száját.
- Caleb Dume Jedi lovag – mutatkozott be Caleb, mielőtt a király megszólalhatott volna. Ezzel beléfojtotta a szót, s vele a rokoni kapcsolat okozta kellemetlenségeket is.
Numeron vigyora lehervadt, és hamarosan pragmatikus arckifejezést öltött. Megértette, hogy nem kell firtatnia a kérdést.
- Nos, akkor lássunk hozzá – mondta kissé értetlenül, és a testőrkapitányaihoz fordult. – Ismertessék a helyzetet a Jedi lovag előtt!
- Mennyire van tisztában a jelenlegi állással, fiatalember? – kérdezte egy idősebb férfi.
- Részletekbe menően – biztosította Caleb. – Egy dolgot viszont nem értek. Nekem úgy tűnik, hogy túl nagy mértékben aggódnak egy ilyen triviális ügyhöz képest.. Elárulnák, hogy mi folyik itt?
Numeron király a tekintetét egy ideig Caleben pihentette, majd biccentett egy fiatalabbnak tűnő, sötét bőrű nőnek. A tiszt a trón előtt magasodó asztalhoz lépett, és intett a társaságnak, hogy lépjenek közelebb. Beírt egy kódot az egyik panelbe, mire a az asztal vetítője fölött egy emberi alak holoképe jelent meg.
- Ő a probléma – mondta a nő.
Az átlagos járókelőhöz hasonlatos férfi egyszerű, de elegáns ruházatot viselt, csakúgy, mint a theed-i lakosok többsége. A haja szigorú rendben hátra volt fésülve, és két oldalt hiányzott. Szemei előtt egymással nem összekötött, fekete lencsék sötétlettek – bizonyára mesterséges látószervek lehettek.
- Egy ideje gyanítom, hogy Naberrie nem egyedül játszik – magyarázta Numeron. – Valahogy mindig úgy éreztem, hogy akármennyire is megkérdőjelezhetőek a módszerei, de... Nos, sosem tenne lépéseket ilyen nyíltan. Ravaszabb ő ennél. Normális esetben néhány elhamarkodott döntés, amit meghozott, elbuktathatta volna. De ehelyett még nagyobb sikereket ér el.
- A felvételen szereplő személyt Naberrie társaságában látták – mondta a nő. – Nem is egyszer. Ugyanakkor felfigyeltünk rá, hogy a férfi gyakran ólálkodik a király alattvalói körében... Nem egyszer okozva problémákat.
- Külsős ügynök? – vetette fel Caleb.
- Utánakerestünk a profil alapján, és nem szerepel a nyilvántartásban – felelte a nő. – Viszont ha ügynök lenne, akkor sokkal elővigyázatosabban kéne viselkednie. Nincs ál-azonosítója sem.
- Talán úgy érzi, a helyzet nem olyan vészes, hogy álcát kell használnia – tűnődött Caleb.
- Bármi is ő, utána kell nézni – jelentette ki Numeron. – Ha valamelyik birodalom akar belekontárkodni a Naboo életébe, az már nem egyszerű politikai kérdés, hanem a Köztársaság egésze ellen szerveződő összeesküvés.
- Ha rábizonyítja Naberrie tanácsosra, hogy lepaktált a Köztársaság ellenségeivel, akkor felséged nyeri ezt a harcot – folytatta a morfondírozást Caleb. – A Nexit nem fog megtörténni. Akár a hivatali idejét is meghosszabbítják. Jól járna, nem igaz?
- Azzal vádol, hogy kitaláltam az egészet? – vörösödött el a király képe. – Jedi lovag, itt most nem rólam van szó, hanem a nemzetemről!
- Én csak azt mondom, hogy az éremnek mindig két oldala van.
- Nézd.. Nézze! Tudom, hogy politikailag semlegesnek kell maradnia ebben az ügyben, mert a Jedi elvei ezt megkövetelik. De ne essen túlzásokba. Nem kell bizonyítania a semlegességét, tudomásul vettük. Csak arra kérem, vizsgálja ki ezt az ügyet. Ha Naberrie valóban ártatlan, akkor belátom, hogy nincs probléma.
- Így is fogok tenni – engedett meg magának egy félmosolyt Caleb. – Küldjék át az információkat a kézi adathordozómra. Meditálnom kell ezen. Néhány órát kérek.
- Természetesen. Polineure, kérlek...
A szürke hajú tanácsos meghajolt a király előtt. Caleb utánozta, aztán biccentett a többieknek, majd megindult Polineure mellett. Bármennyire is ódzkodott ettől a küldetéstől, most mégis egyre jobban érezte magát a szerepében.
Ez érdekes lesz – gondolta.
Körülbelül húsz kilométerre onnan, egy átlagos, sárga épületben a szeme helyett fekete fémlapokat viselő férfi Caleb Dume holoképét bámulta. Az implantátumaiba épített szuperfinom érzékelőkkel tanulmányozta a férfit. A retinája helyére telepített elektromos chipek, amik rácsatlakozhattak a Galaxis akármelyik hálózatára, minden információval ellátták, amit csak tudni akart.
Az operatív helyiség mélyen a föld alatt terült el, a ház titkos lejárata mögött. Ugyan nem volt szüksége ilyen rejtett helyszínekre, de Karvai mégiscsak úgy találta jónak, hogy ha kell, a városon belül is el tudjon tűnni szem elől, mégpedig a saját bázisán. Mostmár tudta, hogy jól gondolkodott.
- A király fia, hm... – töprengett. Aztán a szája elé emelte a komlinkjét.
- Tanácsos úr – mondta, amikor a vonal másik fele is életre kelt. – Egy kicsit emelkedtek a tétek, bár ez nem fog a győzelme kárára menni. Egy Jedi szaglászik utánunk.
- Veszélyes?
- Nincs ok az aggodalomra – mosolyodott el Karvai. – Van tapasztalatom az ilyen típusú teremtményekkel kapcsolatban...
|
|
|
Naboo
Oct 8, 2016 17:40:25 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 8, 2016 17:40:25 GMT 1
A Karvai-al folytatott beszélgetést után Naberrie áttekintette a legfrisebb közvéleménykutatások eredményeit, majd összesítette a különböző kerületekből és városokból érkező jelentéseket, végül pedig nekiállt volna a következő kortesbeszéde megfogalmazásának, amikor újabb bejövő hívást jelzett ki a kommunikátora. Azonnal megállapította, hogy az előbbivel ellentétben ez távolsági, egészen messziről érkezett... a feladó neve alapján pedig biztos volt benne, hogy eddigi karrierje eddigi legfontosabb hívása következik.
Aktiválta holorácsot, és egy jól öltözött rodiai jelent meg rajta. - Naberrie képviselő. - üdvözölte a férfit Moog Ulur. - Örülök, hogy végre fogadni tudta a hívásomat. - Sajnos nagyon be vagyok táblázva. - replikázott udvariasan Naberrie. Mindketten tudták nagyon jól, hogy a Független Rendszerek Galaxisának ügyvezető elnöke és Rodia szenátora valójábam sokkal inkább potenciális későbbi párton belüli ellenfelet lát Naberrieben, mint hasznos szövetségest, így valójában ő húzódozott sokáig attól, hogy személyesen felvegyenek bármiféle kapcsolatot. - Miben lehetek a segítségére, barátom?
- Megkaptuk az indítványát az elnökségben az FRG naggyűlésének összehívásáról és a Köztársaság kormányával való együttműködés újratárgyalásáról. - folytatta tovább bürokratikus hangnemben Ulur. - De aggódunk amiatt, hogy az ez irányú... tevékenységei, képviselő úr, megosztják majd az erőforrásait, amelyeket jelenleg a nabooi népszavazás sikerre vitelére fordít.. - Ez egy közkeletű tévedés, szenátor. - mosolyodott el Naberrie. - Ha elhiszi, amit a politikai ellenfeleim mondanak, akkor még nem ismertük meg egymást igazán. Nekem nem explicit célom a Naboo kiléptetése a Köztársaságból... az a célom, hogy erről a nép dönthessen, lehetőség szerint külső befolyás és kényszer nélkül. Az nem az én hibám, hogy egyébként a nabooiak többsége kilépéspárti. Sőt, ha belegondol, tulajdonképpen a sikeres népszavazással öngólt lövök magamnak, hiszen ha kilépünk, onnantól hogyan lehetnék a maguk pártjának a tagja? Ami pedig az erőforrásaimat illeti, ne aggódjon miattuk, barátom.. van épp elég.
- Noel, kérem. - hajolt közelebb bizalmaskodó hangnemet megütve Ulur, miközben keresztnevén szólította a képviselőt. - Legyünk őszinték egymással. Ha sikerül a népszavazás, akkor Ön vagy a Naboo kormányzója lesz, vagy pedig a pártelnöki székemre fog pályázni, vagy mindkettő. De egyszerre nem megy, nem viheti végig a népszavazási kampányt úgy, hogy közben a mi pozícióinkat is támadja... mi eddig mindig támogattuk a kampányában, ami már így is a hazaárulás határát súrolja sok politikai ellenfelünk fényében.
- Nem maguk ellen szól a naggyűlési indítványom, Moog. - rázta meg a fejét Naberrie. - És éppen azért indítványoztam, hogy itt üljünk össze, hogy a két esemény megszervezése ne ütközzön akadályokba. Ha maga személyes indíttatásból továbbra is egy olyan kormányban akar ülni, amelyikbe a velejéig beszivárogtak a sith ügynökök, ám legyen, de biztos vagyok benne, hogy számos FRG - küldött nem így gondolja ezt.
- Ha mi is kilépünk a koalícióból, akkor Dorvanra, vagy G'Silre kell támaszkodnia Gavrisomnak. - szörcsögte idegesen Ulur. - Ezt Ön sem akarhatja.
- Biztos vagyok benne, hogy a küldöttek ezt is mérlegelni fogják. - mosolyodott el Naberrie határozottan. - Én csak azt akarom, hogy hűek legyünk az elveinkhez, amelyekre felesküdtünk. Nabooiként és az FRG tagjaiként is.
- Vigyázzon, ne szerezzen túl sok ellenséget magának, képviselő. - ingatta a fejét Ulur. - A Nabooról nézve talán egyszerűbbnek tűnnek ezek a dolgok, de amint bekerül a sűrűjébe...
- Ne aggódjon.. - engedte el a rodiai burkolt fenyegetését a füle mellett Naberrie. - Már benne vagyok így is. Köszönöm, hogy hívott, szenátor. Hamarosan találkozunk.
|
|
|
Naboo
Jan 6, 2017 17:34:20 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 6, 2017 17:34:20 GMT 1
Naberrie fáradtan tért vissza a szállására. Sem az FRG - küldöttgyűlés, sem a választás nem zajlott le még, mindkét esetben különböző bürokratikus akadályokkal akadályozta a megvalósulást a királyi adminisztráció. A legklasszikusabb obstrukció eszközei - vízumokkal kapcsolatos problémáj, lefoglalt, majd mégsem használható konferenciatermek, áramkimaradások a pártirodákban - már-már arcpirítóan egyszerűek voltak. Ráadásul Naberrie-nek úgy tűnt, hogy az FRG sem áll már ki mellette teljes mellszélességel. Ulur úgy tűnik, sikeresen mozgósított saját pártjában is Naberrie-vel szemben, számos fontos pártdelegáció egyszerűen lemondta a részvételt, például betegségre hivatkozta. Így végül mind a pártgyűlést, mind a népszavazást néhány héttel el kellett halasztani, ami azzal a veszéllyel járt, hogy Naberrie hívei és toborzói kifáradnak.. még akkor is, ha egy-két kampányrendezvényen sikeresen mutatta be a késletető intézkedéseket a kormányzat antidemokratikus ténykedésének ékes bizonyítékaként. A jediről, aki Numeron királyhoz érkezett, nem sokat lehettt hallani, ahogyan Karvai is csak ritkán jelentkezett be. Naberrie megérzései azt súgták, hogy ezek egymásra vadásznak.
Éppen ezért már eléggé úgy érezte, hogy csak egy forró fürdőre és az ágyára van szüksége, amikor megpillantotta személyi protokolldroidja, G1-DLOM mellett az ezüst - kék R2-est.
- Mit keres itt ez az asztromech, Dí-Lom? - kérdezte Naberrie, miközbe szögre akasztotta tanácsosi köpenyét. - Azt mondja, a tulajdonosa egy bizonyos... Binks, tanácsos úr. - magyarázta a protokolldroid. - De egyenesen idejött hozzánk, ezért bátorkodtam ellenőriztetni. A sorozatszáma alapján a Palota yachthangárjának karbantartó egységéhez tartozik, de a nyilvántartásban nem szerepel. Azt kell higgyem, tanácsos úr, hogy ez legalább egy ötven, de inkább hetven éves asztromech egység... Binks nevű személy pedig nem szerepel a Theed-i holofonkönyvben. - Még ez is. - simított végig az R2-es burkolatán Naberrie, mire az barátságosan füttyentett. - Érthetetlen, hogy kerültél ide... Dí-Lom, terjeszd ki a keresést az egész bolygóra. Csak megtaláljuk valahol ezt a Binks nevű alakot. És addig ügyelj rá, hogy ne kóboroljon el ez az asztromech. - Igen, gazda. - biccentett a droid. - Tájékoztatom továbbá, hogy kilenc bejövő hívása volt... - Majd fürdés után foglakozom velük. - biccentett Naberrie, és eltűnt a szonikus zuhany panelje mögött.
Caleb Dume egy egyszerű, egyszobás helységet bérelt ki nem messze a palotától, ahol a jelentéseket és híreket olvasgatta, napközben pedig Theed utcáit és kocsmáit járta, jedi szokás szerint az italozó helyiektől megkísérelve megszerezni azokat az információkat, amelyek a mélyben zajló folyamatokra rávilágíthattak. Azonban a nyomozás lassan haladt. A megérzése, hogy valami mögöttes erő támogatja a Naberrie - kampányt, egyre erősödött, de bizonyítékot még nem talált rá.
- Caleb. - az összekötője volt az, egy fiatal nabooi nő, Shehala. - Igen? - pilantott fel a holokártyákból a jedi. - Gondoltam, ezt látnod kell. - tett le egy titkos minősítésű kódkártyát az asztalra a nő. Caleb becsúsztatta a leolvasóba. Egy, a Királyi Testőrségtől származó jelentés másolata volt, amelyben jelezték, hogy a Theed környéki erdőkben egy StealthX vadászgépet találtak, nem messze a gungan mocsaraktól. - Ez nem az én gépem, az én gépem a palota hangárjában van. - rázta meg a fejét Caleb. - Ezért gondoltam, hogy érdekelhet. - biccentett a nő. - Van rajtad kívül másik jedi ezen a misszión? - Nincs. - rázta meg a fejét a jedi. - Ez különös.. majd utánanézek.
|
|
|
Naboo
Jan 6, 2017 18:31:46 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jan 6, 2017 18:31:46 GMT 1
Artu, miközben az őt szemmel tartók társalogtak, elvonult egy diszkrét helyiségbe - efféle helyek tucatszámmal akadtak ott, ahol politikusok éltek -, és aktiválta a belé épített lehallgatásgátló berendezést. Ezután kinyújtotta egyik apró gépkarját, amin kerek holotálcát tartott. Némi elektronikus füttyögés kíséretében lebontotta azokat a programozott falakat, amik meggátolták abban, hogy létre hívja a titkos vonalat. Beletelt némi időbe, mire sikerült kialakítania a Holonettől független magáncsatornán működő, szupertitkos jelet. A holotálca fölött holografikus ábrák jelentek meg, miközben Artu halkan csipogott.
Várt öt percet, aután tízet, és a tálca fölött félarasznyi, csuklyás alak régimódi, kékes holoképe jelent meg.
- Ügynök R2D2K066 - sziszegte a sötét alak, és hangjából nem érződött meglepetés. - Ideje volt, hogy végre jelentkezz.
Artu egy sorozat kódolt bináris csipogással válaszolt. Ren Vezér elmélyülten hallgatta - tökéletesen megértette a gépi nyelv sajátos, bonyolult jelekkel teli dialektusát. Artu egy időre elhallgatott, hogy alaposan leellenőrizze, hogy még mindig nem hallgatózik, vagy nézelődik senki. Ren Vezér türelmesen várakozott - tudta jól, hogy a saját technikusai, akármennyire is törekednek, nem olyan kiváló gépezetek, mint a 66-os ügynök.
- A munkád felér az Első Rend legjobbjainak eredményeivel - jelentette ki Ren Vezér, mire a kis gépezet feje örömittasan körbefordult. Artu sosem fejezte ki magát ilyen szenvedélyesen, mint most. Ettől eltekintve ügyelt rá, hogy halkan csipogjon.
- A Naboo - folytatta Ren Vezér. - Van ott egy kiváló munkatárs, Karvai ügynök. Vedd fel vele a kapcsolatot. Naberrie kampánya kifulladt. A Naboo mindig is büszke volt rá, hogy egy nagyobb háló kisebb egységeként is önállóan megállta a helyét. Te és Karvai elmentek az én régi falumba, Otoh Gungába, és végiglátogatjátok az összes gungan települést. Ők lesznek a ti szövetségeseitek ebben a háborúban.
Artu beleegyezően fütyörészett.
- Ügyelj rá, hogy Karvai ne fedezze fel a velem való személyes kapcsolatodat - figyelmeztette a Legfőbb Vezér. - A Jediket majd később elintézzük. Emellett pedig kapsz egy másik feladatot is.
Artu kérdően csiripelt.
- Felkutatod a Galaktikus Birodalom néhai császárának szülőotthonát. Ennek a kutatásnak még a Nexit-ügynél is diszkrétebbnek kell lennie. Ez a valódi, fő feladatod, 66-os ügynök. Az Első Rend ügyét használd fel arra, hogy álcázásul szolgáljon ennek a kalandnak.
Artu feltette a kérdést, hogy mit tegyen, ha megtalálta Palpatine származási helyét.
- Akkor, kis barátom, értesítesz, és megvárod az érkezésemet - azzal a hologram eltűnt.
Karvai ügynök szoborszerű arcáról egyáltalán nem lehetett volna leolvasni, hogy mennyire ideges. Az elmúlt hónapokat azzal töltötte, hogy kipuhatolta a Nexit ügyének mindkét résztvevőjét, és megpróbálta rávenni a Naberriet támogató civileket, hogy még nagyobb odaadással álljanak ki a Nexit ügye mellett. Ennek ellenére nem sok sikerrel járt. A nabooiak büszke népség voltak, és a meggyőzéssel pont az ellenkezőjét érte el, mint amire számított. A helyi magaskultúra értelmiségi vezetői olyan befolyással rendelkeztek az átlagpolgárok gondolkodására, hogy Karvai bosszúságában minden este rágta a körmeit, az ajkait, és kaparta a falat, mielőtt elaludt.
Ő volt a Constant egyik legtehetségesebb terepügynöke, és mindig elvégezte a feladatát. Most viszont azt érezte, hogy egyedül nem lesz esélye. Ettől eltekintve nem szívesen jelentette a feletteseinek a kudarcot. Egy kicsit az is belekavart a munkájába, hogy a Naboo kocsmáiban alapitalnak számító királyi likőr hallucinogén mellékhatása hosszú távon lassította az agyműködést.
Karvai épp felállt, hogy töltsön magának még egy pohárral, amikor jelzett a komlinkje.
Meglepetésére a Koordinátor képe jelent meg előtte.
- Ügynök!
- Koordinátor! - tisztelgett Karvai.
- A Legfőbb Vezér személyes parancsát közvetítem - mondta pattogósan a Koordinátor. - Ezentúl más ügynökeink is tevékenykednek a bolygón. Hamarosan felveszik a kapcsolatot egymással.
- Ki a rangidős?
- A legrátermettebb - vágta rá a Koordinátor. - Együtt fognak működni, hogy befolyásolják a népszavazást. Az új feladataik értelmében olyan társadalmi hatásokat kell előidézni, ami bizonyítja, hogy a Köztársaság nincs olyan állapotban, hogy megvédje a Naboo népét. A Szenátusban tevékenykedő embereink majd gondoskodnak róla, hogy a törvényhozók tétlenek maradjanak, amikor kitör a válság. Önök arról fognak gondoskodni, hogy mindez Naberrie malmára hajtsa a vizet. A Legfőbb Vezér szerint ön a legjobb jelölt arra, hogy szerezzen egy bűnbakot, akit Naberrie erői elfognak, és méltó módon megbüntetnek. A részleteket máris megkapta.
- Értettem, Koordinátor..
- Óvatosan járjon el - figyelmeztette a Koordinátor. - Amennyiben nem sikerül meggyorsítani ezt az ügyet, a maga karrierjének lőttek. Ha kudarcot vall, azt ajánlom, jó erős páncélzatba öltözzön. Sas ki.
Karvai elrejtette az adóvevőt, és nekifogott, hogy alaposan áttanulmányozza a legújabb parancsokat.
Caleb végighúzta a kezét a mocsárban levő StealthX oldalán. Lehunyt szemmel koncentrált, és segítségül hívta az Erőt. Érdekesnek találta, hogy a gép aurájában nem találta nyomát élőlénynek. Mintha a vadász saját magától lépett volna le a Jediktől. A hajónapló alapján egyenesen a Coruscantról érkezett, de Caleb nem találta nyomát a Jedik hivatalos jegyzékeiben. Ezen nem lepődött meg, tekintve a rendszakadás okozta káoszt, ami jelenleg a Jedik körül uralkodott.
Elővett egy apró tárgyat, és a gép aljára erősítette. A nyomkövető lámpája felpislantott.
Caleb pedig összehúzta magán a köpenyét, és otthagyta a helyszínt.
|
|
|
Naboo
Jan 8, 2017 22:41:10 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jan 8, 2017 22:41:10 GMT 1
Artu azonnal értesítette a gazdáját, mihelyt megtette, amire utasították. Azok a hosszú évek, miközben egyszerű droidként szolgált a Skywalkerek mellett, kimerítették az áramköreit. Az öreg kis gép azonban nem volt fáradt. Most, hogy megint az eredeti mesterét szolgálhatta, olyan erővel villanyozódott fel, amit sosem érzett a Skywalkerek megfigyelésével töltött idő alatt. Hogy miért kellett figyelnie Anakin Skywalkert és a gyermekeit, meg a gyermekeinek a gyermekeit, azt nem tudta, de nem is az ő feladata volt, hogy rendelkezzen efféle információkkal. Karvai ügynök mellette lépkedett, Artu pedig fütyörészve figyelte Otoh Gunga víz alatti belsejét. A központi csarnokban, ahol a gunganek törzsi vezetői gyülekeztek, néhány lándzsával felfegyverzett őrön kívül senki sem vigyázott a biztonságra. Egyenesen egy kisebb körbe terelték őket, egy félköríves emelvény elé, amiről öt-hat díszes öltözetű gungan bámult le rájuk. - Nosza, mit akartok ittene minálunk? – kérdezte a középen pöffeszkedő, szikár vezető. Karvai enyhén meghajtotta a fejét, és Artura pillantott. Artu egy apró füttyel megadta az engedélyt a bemutatkozásra. - Roll Karvai vagyok, nabooi polgár, ő pedig itt R2-D2, Naberrie tanácsos követe – mondta az első rendi ügynök. - Óó, aszta hiszemel ti nabúk barát vagytok a mi népeinkkel – zengte a gungan vezető. – Demára hosszas évek óta nem járta erre egyetlenegy nabú sem. Mitől jutta eszedbe, hogy ide gyere? - Gondolom, méltóságod tisztában van a jelenlegi politikai helyzettel – fordította le Karvai Artu bináris megjegyzéseit. - Ó, a nabú aszta hisziel, hogy még mindig maxinagyobb agyú, minta mi vagyunk! – böffentett a társai felé a vezető. – Hát hogyisne tudhatnám, hogy ki az a másika Nabú, Naberri nabú. Mi itt mind ismerjük a Naberri nevet. Ahogyanna Amidalát is! Artu jelezte Karvainak, hogy hallgasson. Közben átnézte az űrből érkező jeleket, de nem talált semmit. Volt még ideje erre a kicsinyes politikai ügyre. - Akkor hát ti tudjátok a legjobban, hogy mire van szüksége a népeiteknek – tolmácsolt tovább Karvai. – Amidala királynő idejében rávettek titeket arra, hogy kiszolgáljátok a Köztársaságot és a Bankár Klánt, miközben egy olyan háborúba sodortak benneteket, ami az egész civilizált világot romlásba döntötte. Tudjátok, mi lett a vége. - Amidala nagyaszerű vezetője volt a nabúknak! – kiáltott fel a gungan vezető. - Sajnos későn vette észre a válságot, de hogyan is harcolhatott volna egy olyan ellenséggel szemben, mint Palpatine? Nem hagyhatjuk, hogy a Naboo ismét belekeveredjen egy hasonló háborúba. A Szenátus jelenleg is darabokban hever, nem gondoljátok, hogy jobb lenne a saját lábatokra állnotok? - Álljál le, nabú! – torkolta le a vezető. – Mi mára régen döntöttünk. Úgy gondoljuk, hogy Naberri nabú... – hatásszünetet tartott, majd Karvai arcát fürkészve folytatta: - ...nagyszeri hazafia! Mellette vagyunk. - Nem minden gungan település ilyen előrelátó – jegyezte meg Karvai. – Talán ha méltóságod segítene abban, hogy egyesíteni tudjuk a gungan népet, és hatnál a saját embereidre, hogy a biztonságot és a fejlődést válasszák... - Ezta meg kell szervezelni – jelentette ki a nagy bölcs vezető. – Hadda lám azta üzenetet, amita Naberri nabú küld. Karvai elővette a holotálcát, és aktiválta, hogy Naberrie tanácsos elmondhassa a gunganekhez írt beszédét. Mindeközben Artu megint kieresztette a feje tetején forgó szenzorsapkát. Majdnem pittyegni kezdett, amikor felfedezte azt az elektronikus jelzést, amire várt. A Soruna-osztályú vadászgép úgy szökkent elő a hiperűrből, mint valami csillogó, de halálos ragadozó. A benne helyet foglaló egyetlen teremtmény torz képmása pillanatok alatt átalakult. A megkülönböztethetetlen fajú alak csontvázszerű, aszott képmása helyén hamarosan egy barna bőrű, jól kivehetően gungan fajhoz tartozó illető jelent meg. Ren Vezér érdektelenül pillantott végig azon a külsőn, amit oly sok éven keresztül hordott. Elmaradhatatlan fekete köpenyének csuklyáját a fejére húzta, és leszállási engedélyért folyamodott a nabooi hatóságokhoz. Mivel a hajója helyi konfigurációval rendelkezett, Rennek sosem kellett álcáznia magát. Itt nem. A szülőbolygóján akkor tette tiszteletét, amikor csak kedve tartotta. Hála Sidiousnak, a galaktikus nyilvántartásban rengeteg információ elveszett a Nabooval kapcsolatban. Hála Rennek, a saját magáról szóló információk sem léteztek már. De még éltek olyanok, akik emlékeztek rá abból az időből, amikor Anakin Skywalker megszületett és felnőtt. Eljött az idő, hogy meglátogassa ezeket a régi barátokat. Ahogy a Soruna belépett a légkörbe, Ren hagyta, hogy az Erő sötét oldala átjárja minden porcikáját. Sosem említették a történetírók, hogy a Naboo milyen fontos szerepet játszott a Galaxis sorsának alakulásában. A Sithek, most pedig ő maga... - Soruna 666, megkapta a pályaadatokat – hallatszott a kommunikátorból. – Hivatalos vagy magánút? - Magána út – sipította Jar Jar Binks. - Amennyiben a fővárosban óhajt leszállni, külön engedélyt kell kérnie – folytatta a női hang. – A jelenlegi politikai zűrzavar miatt romlott a közbiztonság. Én a maga helyében elkerülném a központi részeket. Az egy viperafészek. - Éna lefelé, a déli fennasíkába megyek – jelentette be Jar Jar. - Ha nem hivatalos településen száll le, akkor nem kell bejelentkeznie, ha elérte a standard repülési magasságot. A pályavonalakat a térképpel együtt megkapta. - Oj muj. Köszi! – azzal Jar Jar bontotta a vonalat, és elszáguldott a mocsár felé. Artu az Otoh Gunga fölötti titkos bejárat – egy mocsaras, sűrű vizű, kisebbfajta tó – mellett várta a gazdáját. Karvai ügynök továbbment a többi gungan településre, és magával vitt néhány otoh gungait is. Artu sejtette, hogy azok, akik Karvai ügynökkel tartottak, és jelenleg nem tartózkodnak Otoh Gungában, a szerencsésebbek közé tartoztak. A fekete vadász elsüvített a lombok fölött, és kecsesen landolt a fák árnyékában, Artu mellett. A hajó tetejében ülő ultramodern asztromech úgy nézett ki, mint egy kifényesített, mozdulatlan szemetes konténer. Artu nem is értette, hogyan gyárthattak ilyen személytelen, lélektelen gépezeteket, amikor lemásolhatták volna az ő R2-es szuperior konstrukcióját is. A vadász fülkéje kinyílt, és a benne tartózkodó csuklyás gungan fellépett a gép orrára. Ott aztán megtántorodott, és egyenesen lezuhant a fűbe. Artu természetesen tudta, hogy a filigrán alak csak gyakorolt. Odagurult hozzá, és eszelősen csipogni kezdett. Jar Jar felemelte a kezét, mire Artu azonnal abbahagyta az örömrivalgást. - Nos, mielőtt bemennék... mutasd, mit találtál!
|
|