|
Naboo
Jan 9, 2017 9:46:17 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 9, 2017 9:46:17 GMT 1
Artu egy apró holotérképet vetített ki a gungan elé, amelyen a Naboo egyik félreeső vidéke volt látható... dombok, mocsarak, itt - ott sekély, kék vizű tavak... ha Otoh Gunga és a bolygó átellenes oldalán lévő Theed volt egy képzeletbeli, a magot átszelő háromszög két szárának végpontja, akkor ez nagyjából a harmadik csúcsban lehetett, egyenlő távolságban mindentől. - Aszta jó messzesre van ez. - váltott át ismét népének saját akcentusára Jar Jar, nehogy kijöjjön a gyakorlatból. - Illyene meszke kelle menni a maxiházhoz? Artu egyetértően csippantott, jelezve, hogy a nabooi archívumok, amelyekhez csak ő fért hozzá különleges kódjai segítségével, nem tévedhetnek. A Palpatine - villa romjai ott kellett, hogy legyenek. - Keresztüla bolygómagközepen át, minta régesrégi időkbe, biza! - nevetett fel Jar Jar. - Hatoshatos ügynöke, jöszte sürge!
|
|
|
Naboo
Jan 13, 2017 20:39:15 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jan 13, 2017 20:39:15 GMT 1
Trombone Numeron felpattant a széles, félköríves asztal mögül, amikor Caleb Dume belépett a trónterembe. A király alattvalói egyetlen intésre összeszedett csoportba verődtek, és elhagyták a helyiséget. Numeron előrecsörtetett, hogy fogadja a Jedit. A király zaklatott képpel vezette az egyik oldalsó ablakhoz Calebet, és a kint fegyverkező királyi testőrségre mutatott.
- Látja, kedves barátom? Mindössze ennyiből áll a védelmünk! – tajtékzott. – Alig félszáz önkéntes, akik még hűségesek a trónhoz és a népi hagyományokhoz. Pedig azt hihetnénk, hogy a Köztársaság...
- Idekint nem sokan szeretik a Köztársaságot – vágott közbe Caleb, aki azt hitte, Numeron túlreagálja a félelmeit. – Egyébként nem értem, miért rendelt el általános riasztást. Nem tudok semmiféle támadásról.
- Az ellenségeink belül vannak – jelentette ki határozottan Numeron. – Naberrie tanácsos és az ő vérebjei... Most kaptam a hírt, hogy a gungan népesség települései egymás után jelentik be, hogy támogatják az elszakadási egyezményt.
- Hogy érti ezt? – ráncolta a homlokát Caleb.
- Naberrie megszerezte magának őket. Egyetlen éjszaka alatt!
- Úgy tudtam, a gunganek nem igazán foglalkoznak a politikával – morfondírozott Caleb. Az Erő áramlatai beigazolták a félelmeit. Amióta feltette a nyomkövetőt arra a vadászgépre, amit az erdőben találtak, hatalmába kerítette egyfajta különös előérzet. Naberrie tanácsos környezetét körbelengte a sötét oldal, és Caleb tudta, hogy a helyi válság mögött nem csak egy ambíciózus politikus machinációi lapulnak.
A tény, hogy valaki ilyen rövid idő alatt több települést is meggyőzött, hogy a király ellenében szavazzanak, még gyanúsabbá tette a dolgot.
- Én már nem tudom, mi folyik itt – mondta Numeron.
- Ennek alaposabban utána kell járnom – állapította meg Caleb. – Van a víz alatti lakosoknak hivatalos képviselete a városban?
- Van egy kirendeltségük, azt hiszem. A kormányzó majd utánanéz... úgy véli, Dume mester, hogy valami más áll az ügyünk hátterében?
Caleb Dume hátratette a kezét, és odasétált a legnagyobb ablak elé. Lehunyta a szemét, hogy a látása ne akadályozza az Erő szabad folyását. Hirtelen azon kapta magát, hogy mélyebbre süllyedt az energiamezőben, mint szeretett volna. Talán egy Jedi-látomás következik? Caleb sosem tapasztalt még hasonló jelenséget. A sötét oldal módszerei teljesen mások voltak.
Egy pillanatra úgy érezte, mintha zuhanna. Aztán tökéletesen éberen nyitotta fel a szemét.
Az imént megérezte, hogy közeledik. A sötét oldal úgy száguldott keresztül a bolygó közepén, mint valami masszív ősenergia, ami fel akarja falni és el akarja pusztítani az egész mindenséget. Szembe kellett néznie vele. Talán ez volt az ő megváltásának lehetősége.
- Biztos vagyok benne – felelte a király kérdésére.
Sarkon fordult, és lobogó köpennyel megindult a kijárat irányába.
- Ha sikerül megakadályoznom, nem lesz fegyveres harc – mondta mentében. – Azért figyeljen oda az embereire, és sehol se mutatkozzon egyedül!
Amikor belépett Otoh Gunga hatalmas előcsarnokába, Jar Jar Binks ezúttal egyedül érkezett. Legutóbb két Jedi alkotta a társaságát, azóta természetesen mind a ketten halottak voltak.
A lakosok, akik mindennapi teendőiket intézték, megpillantották a magas alakot, és kiesett a kezükből a kosár - vagy éppen a saját gyermekük. Aztán, ki merre látott, hanyatt-homlok elmenekült. Az őrök közelebb csörtettek a betolakodóhoz, és hamarosan a parancsnokuk is megérkezett.
- Jar Jar Binks! – mondta öblös hangon a nagydarab, edzett gungan. – Miszéla hozigált errefelé?
Jar Jar lassú léptekkel megközelítette a szánalmas teremtményt. Az őrök hátrálni kezdtek, és a parancsnokuk elhűlve nézett végig rajtuk. Nem mintha nem tudta volna jól ő maga is, mitől ijedtek meg az emberei. Visszanézett a sötét alakra, aki valaha a népéhez tartozott – bár ebben sem lehettek teljesen biztosak.
- Utazó kéne – mondta Jar Jar. – A bolyogómagon át.
A parancsnok szemei elkerekedtek, és nem mondott semmit. Csak a legőrültebbek vállalkoztak arra, hogy áthaladjanak a bolygó magján. Tudta, hogy Jar Jar nem először utazik arrafelé, mégis meglepte a kijelentés. Vajon miért nem szállt le ott az űrhajójával, ha tudja, merre kell mennie?
- Kella neked bongó – mondta halkan.
- Kella bongó – bólintott Jar Jar. – És ha valakinel elmondikáljátok, hogy ittene jártam, mindenkit megöligélek. Kínok közötte fogtok meghalálni. A gyeremekeitek... ők fognak a legnagy-jobban sikotozni! Maxivérfürödő!
- Nehem.. nem kell – nyelte le a rettegését a parancsnok. – Éna odavezetlek a bongóhoz, Jar Jar. Kérlek, gyere.
- Sürge, sürge – intett türelmetlenül Jar Jar, mire az őrök felsorakoztak előtte, és elindultak a kívánt irányba. – Amíga még kedeves vagyok!
A menet előtt haladó őrök gondoskodtak róla, hogy senki se közelítse meg őket. A parancsnok szétszórta az embereit, hogy eltávolítsák a civileket a környékről. Hamarosan egyre kihaltabb utcákon haladtak, és amikor elérték a hangárokat, már egyetlen árva lélekkel sem találkoztak.
Egészen addig a pontig, amíg ki nem nyílt az ajtó, és meg nem jelent az egyik gungan tanácsnok.
- Karpin parancsonok, mit jelentsen ez? – háborodott fel az elöljáró. – Miért hagytad el a helyed?
- Kérem, álldogáljon félre, uram! – felelte a parancsnok.
- Hogyéna álljak odább? – kiáltotta az idegen vezető.
Ekkor pedig előrelépett Jar Jar, és az elöljáróba belefagyott a levegő.
- Jar Jar! – kiáltotta hangtalanul.
- Menjünka tovább! – sürgette a parancsnok.
- Nem. nem – intette le Jar Jar. – Meg kella emlékeztetni a tanácsanokot, hogy ki uralkodós itt, felettetek.
Azzal intett egyet, majd leeresztette a kezét.
A gungan vezető pedig a földre hullott. Azt érezte, hogy láthatatlan csápok marnak a beleibe. Úgy rázkódott, mintha rohama lett volna, miközben iszonyúan szenvedett. A kínzás nem tartott sokáig, mert Jar Jarnak elfogyott a türelme, és megszüntette azt. A vezető a földön maradt, elgyötört arca úgy festett, mintha éveket öregedett volna. Sokkot kapott – arra se tudta rávenni magát, hogy megmozduljon.
- Tovább! – parancsolta Jar Jar, és a menet belépett a hangárba, maguk mögött hagyva a nyöszörgő gungant.
Miután elindította a bongót, és búcsút intett a fajtársainak, lemerült a mélybe. A tengeralattjáró meglepően fürgén szelte a szurdokok közötti szűk tereket. Jar Jarnak alig néhány órájába telt, mire megérkezett a bolygó túlsó oldalára.
Caleb Dume leszállt a romos mezőn, és leellenőrizte a gépe szenzorait. A Naboo pusztáiban annyi élőlény létezett, hogy képtelen volt elkülöníteni azt az egyet, amit keresett. Az illető csak úgy sugározta magából a sötét oldalt. Caleb meg mert volna esküdni rá, hogy egy Sith Nagyúrba futott bele. Talán magába a régi mesterébe, és ha összecsapnak, visszatérhetnek az emlékei.
Ugyanakkor nem volt biztos benne, hogy akart-e emlékezni, vagy sem. Tartott tőle, hogy ha visszatérnek az emlékeit, újra megérintheti a sötét oldal.
Ahogy a sötét teremtmény közelebb merészkedett, Caleb már tudta, hogy nem Sith. Hasonló lehetett, de nem egészen ugyanaz volt. A Sithek jól látható lenyomatot hagytak az Erőben, egy olyan érzetet, ami ugyanúgy része volt az Erőnek, mint a világos oldal. Az ő sötét oldali Erőhasználója viszont olyannak tűnt, mint egy aberráció. A sötét oldal torz volt benne és mocskos, nem az a tiszta érzet, amit a Sithek sugároztak.
Caleb így képtelen volt megállapítani a hatalmának mértékét.
Kiszállt a gépből, és körülnézett a környéken. A romok egy régi kastély maradványai lehettek, bár a nyilvántartásban nem talált semmit, ami megemlítette volna ezt a helyet. A parton széles teraszkövek terültek el, és a kilátás valóban lenyűgöző volt. A tó végtelennek hatott, de olyan titkoktól bűzlött, hogy Caleb nem szívesen közelítette volna meg.
Nem messze, az egyik épen maradt, magas fal felé hórihorgas alak igyekezett. Hosszú fülei csapkodták a levegőt, otromba végtagjaival néhol négykézláb mászott keresztül a törmelékeken.
Caleb megállapította a faját, és azt, hogy ő az, akit keresett. Az Erő nem egyszerűen felkavarodott, hanem összecsavarodott, majd állandó remegésbe kezdett. Caleb megzabolázta a világos oldalt, hogy kizárja a fejéből a zavaró érzéseket.
- Éreztem, hogy van itt egy Jedi – mondta a gungan tökéletes basic kiejtéssel. – Ez megtisztelő... Nem mindig voltatok ennyire jelentéktelenek, mint az utóbbi ötezer évben.
Ren megállt, néhány méterre a Jeditől.
- Ha megöllek, ide küldenek még többet a fajtádból – folytatta, és elnézett a tó felé. – De ha nem öllek meg...
- Miért jöttél ide? – kérdezte Caleb, lassan előhúzva a fénykardját. – Nincs itt semmi, ami érdekelhetné a magadfajtát.
- A legfontosabb dolgokat azok a helyek adják, amik jelentéktelenek – bölcselkedett Ren.
- A Naboo – biccentett Caleb.
- Igen. A Naboo. Hosszú évekkel ezelőtt itt változott meg minden. De a jelenség, amit életnek nevezünk, egy körforgás, ami soha nem ér véget. Mindig visszatér a kezdetekhez. Ami a Naboon kezdődött, itt fog végződni.
- Miről beszélsz?
- Például arról, hogy amikor legutoljára itt jártam, meghalt egy Jedi – magyarázta Ren. – Ami azt jelenti, hogy ennek most is így kell lennie.
- A sötét oldal szolgája vagy, elkerülhetetlen a küzdelmünk – hagyta rá Caleb. – De nem feltétlenül.
- Az egyén kezébe veheti a sorsát – mosolyodott el Ren. – De sosem bújhat ki ennek a sorsnak a szabályai alól. Gyere, Jedi. Szabadítsuk meg egymást a kötelességünktől!
Azzal előrelökte a felsőtestét – a szemei kigúvadtak, a nyelve előrenyúlt, és a mellkasa alól olyan erejű energia csapódott ki, hogy Caleb Dume métereket repült hátrafelé, miközben aktiválta a fénykardját.
Alighogy talpra szökkent, a gungan már ott is volt mellette.
- Ha nem állsz ellen, megkönnyítem neked – mondta Ren. – Minél hamarább vége, annál kevésbé fáj.
- Nem alázkodok meg előtted – vágott vissza Caleb, és lendülő pengével nekirontott a sötét oldali teremtménynek.
Rézsútosan, felülről lefelé sújtott le, de a mozdulat közepén átváltott egy másik stílusba, hogy megtévessze az ellenfelét. Ezzel szemben ő maga lepődött meg, amikor a gungan nem rántott fegyvert. Ren egyetlen mozdulattal megfogta a pengét, körülzárva az ujjaival, azzal kirántotta a Jedi kezéből a még mindig aktív fénykardot. Oldalra hajította a fegyvert, majd ellökte a férfit maga mellől.
Caleb feltápászkodott. Nem számított ekkora mértékű hatalomra. Alig öt méterre álltak egymástól, és a kastély romos maradványain kívül senki sem tanúskodhatott a küzdelmükről. Csakhogy ez nem harc volt, hanem közönséges gyilkosság.
Ren maga előtt összehúzta a karjait, a szemei vörössé váltak, és ujjai körül vörös energiakisülések kezdtek táncolni. Hirtelen kinyújtotta a két kezét, és vékony, piros villámot lőtt a Jedibe, aztán leengedte a kezeit, és végignézte az eredményt.
Caleb Dume elkerekedett szemekkel, mozdulatlanul állt egy helyben. A kínszenvedés, amit belül érzett, kimondhatatlan volt. Aztán lassan, mint egy ott felejtett szemeteszsák, térdre rogyott. Felnézett a gyilkosára, majd oldalra dőlve nekicsapódott a sziklának, és kiszenvedett.
Ren még elidőzött a tetem mellett, hogy lecsillapítsa őrjöngő hatalmát. Aztán a szemei ismét sárgává váltak, ő pedig a bugyuta, idős gunganné, akit Jar Jar Binksnek neveztek.
Elindult, hogy átkutassa a romokat.
Körülbelül egy óra múlva meg is találta, amit keresett. Amikor a sejtései beigazolódtak, felnevetett, majd kimásolt minden fontos adatot egy adattárolóra. Aztán visszament a közeli tóban várakozó bongóhoz.
A Káosz teremtményei, akik aberrációnak számítottak a szemében, nem véletlenül jöttek létre. Ren, miközben a bongót vezette, azon tűnődött, hogy legutóbb is azért járt a Naboon, hogy felkutassa az Időrabló, és más káoszlények múltját. Sokáig figyelte a Sithek ténykedését, mert tudta, hogy rossz irányba haladnak. Amikor Darth Plagueis játszadozni kezdett az Erővel, maga sem tudhatta, mit hozott létre.
Az élet teremtése ugyanis természetellenes cselekedetnek számított, és a természet mindig is megbüntette azokat, akik kontárkodni mertek vele. Anakin Skywalker és a többi mesterséges élőlény létrehozásával Plagueis megsértette az Erő szövetét. Azt hitte, az Erő nem egy élő entitás, hanem olyan energiamező, amit teljességgel kontrollálni lehet. A Sithek ebben tévedtek a legjobban – az Erő mindig is visszavágott, ha abominációt hajtottak végre rajta.
A Palpatine-házban talált adatok alapján arra is fény derült, amit Jar Jar már régóta sejtett. Darth Sidious szintén a mestere nyomdokaiba lépett, és kísérletezni kezdett a midi-chlorianokkal. Sordis és Wenthar ennek a kísérletnek a termékei lettek.
Ren nem tudta, hogy Darth Sidious képes volt-e természetes úton megtermékenyíteni egy petefészket. Talán a sötét oldal, ami alapvetően a halál szövetségese, nem engedte már neki, hogy életeket hozzon létre.
Darth Plagueis és Darth Sidious istenjátéka pedig olyan végső eredményt szült, ami elpusztíthatta az egész univerzumot. Mert az efféle tetteknek következményei lesznek az Erőben. És hát ki akart egy halott univerzum fölött uralkodni?
Az Időrabló és Abeloth, valamint az összes hasonszőrű teremtmény ennek az egy dolognak a következménye volt. Ren már tökéletesen biztos volt ebben. Az ő megjelenésük az Erő büntetése azért, mert belenyúltak a működésébe. A káoszlények megszüntetésének módja immár világossá vált Ren számára.
El kell söpörnie a Skywalker és a Palpatine-klánt, és akkor a káoszlények megszűnnek létezni. De amíg egy is él az ivadékok közül, a káosz urai is mindvégig garázdálkodni fognak az univerzumban.
A párhuzamos nemlétezés szabálya.
Miután megszüntette őket, elpusztul minden olyan ellensége, aki veszélyt jelenthet az uralkodására. Elpusztítja majd Rint is, az utolsó életben maradt Skywalker-ivadékot, miután amaz végzett a családja többi tagjával. Akkor pedig egyedül marad a hatalmával, és úgy formálhatja a Galaxist, ahogy kedve tartja.
Ehhez pedig tökéletes eszköz volt számára az Első Rend.
Kikerülte Otoh Gungát, és egyenesen ahhoz a tóhoz repült, ahol a droid ügynök várakozott rá. Artu meglehetősen izgatott lett, amikor megpillantotta a vízből kibukkanó tengerjárót.
Ren kiadta neki az utasításait, majd beleült a Soruna-vadászába, és maga mögött hagyta a Naboot.
|
|
|
Naboo
Feb 6, 2017 10:23:46 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 6, 2017 10:23:46 GMT 1
Jan, Ben és a sérüléseiből felgyógyult Kelan a Raven's Claw pilótafülkéjében szorongtak, ahogyan a fürge futárhajó megközelítési pályára állt a Nabbo felé.
- Gyors ez a hajó. - állapította meg Kelan az ablakhoz tapadva, a Naboo egyre növekvő gömbjét figyelve. - A bolygó pedig.. fura. - A Moldy Crow, a régebbi hajóm volt mindig is a kedvencem. - magyarázta az idős nő, miközben ereszkedő pályára állította a hajót és bejelentkezett az irányításnál. - Ezt Kyle saját ízlése szerint konfiguráltatta, pár évig repültem vele, de aztán inkább összeszedtük a Moldy roncsait a Ruusanról, és felújíttattam.. tudtátok, hogy a jedi jelentések szerint ugyanaz a fiú okozta végül a hajóm pusztulását a Zonama Sekotnál, akinek a halála ügyében nyomozunk? Te is ott voltál, Ben. - Emlékszem. - biccentett Ben, miközben egyik keze takarásban, Kelan combjának belső részén játszadozott. Megnyugtatónak találta. - A naszádunkat támadta meg, és te segítettél nekik. - Igen, utána került a Neimoidiára, ahol Kyle összeszedte. - biccentett Jan - Kicsi a galaxis. - Emlékszem, Smordre mester... azaz Sordis nagyúr is ott volt azon a misszión. - bámult ki Ben nagyjából ugyanarra a pontra a bolygón, mint Kelan. - Igazad van, Kelan.. - tette hozzá végül mintegy témát váltva. - Tényleg furcsa a bolygó... - Kyle szerint Smordre mindig is különc volt, de őt is meglepetésként érték a hírek.. - folytatta az előző gondolatmenetet Jan, miközben közeledtek az atmoszférához. - Ott, Sekoton is tett olyan dolgokat, amelyeket azelőtt egyetlen jeditől sem láttam.. - morfondírozott Ben. - Még csak hasonlót sem.. egyedül a nagybátyám, Jacen volt képes ilyesmire, de csak azután, hogy elérte a Sötétség.. gyanakodnom kellett volna, nem tudom, miért nem tettem. - A jelentés szerint Sordis ennek a fiúnak, Abe Numeronnak is elfelhőzte az elméjét. - emlékezett Jan. - Veletek nem tehette ugyanezt? - Nem.. nem hiszem. - rázta meg a fejét Ben. - Nem tudom... annyi minden történt Sekoton, lehet, csak egyszerűen mással voltam elfoglalva.. - Jaj Ben te annyi izgalmas helyen jártál már.. - dörgölődzött hozzá a másik fiúhoz Kelan. - Sosem mesééélsz...
- Inkább küldd át az azonosítókódot az irányításnak. - szólt közbe Jan, mielőtt túlságosan felmelegszik a pilótafülke légköre. - Új vektort kapunk, úgy látom, egyenesen a Királyi Palotába irányítanak minket. - Meg.. megvan. - billentyűzte be meglehetős gyorsasággal a kódokat Kelan. Ben elégedetten állapította meg, hogy a fiú technikai képességei villámgyorsan fejlődnek.. most már nem csak jó színész volt, de a különböző gépekkel is egyre jobban bánt. Úgy értette a bonyolult kódokat, mint egy született kódtörő.. ha harcos nem is válik belőle, gondolta Ben, a Rend egyik legjobb analistája lehet.
Kelan pajzánul elvigyorodott a gondolatra, Ben pedig elpirult. - Nem lehet, hogy ez a Sordis nagyúr a droidodba is belepiszkált, Ben? - kérdezte végül Kelan, hogy oldja a hangulatot. - Artuba? - Apám droidja, nem az enyém. - vonta meg a vállát Ben, majd elgondolkozott. - Nem tudom... egyszer, amikor apám és Smorde.. azaz Sordis együtt indultak az ősi Erőhasználó kultúrák nyomainak felkutatására, Artu elkísérte őket. De az Onderon holdjáról már egyedül jött vissza apám hajójával, szóval nem töltöttek olyan sok időt együtt Sordissal. Nem tudom, mi lelhette, és miért jött ide. - Szerinted édesapád tudta, hogy Sordis micsoda, Ben? - kérdezősködött tovább Kelan. Odalent eközben jól kivehetőek voltak Theed épületei.. a széles utcákon és ereken különböző transzparenseket tartó tömegek feszültek egymásnak, a Palotaőrség és a Biztonsági Szolgálat erőinek vékony csíkjai által elválasztva... úgy tűnt, a Nexit népszavazási kampánya a csúcspontjához közeledik, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy itt-ott zavargások, verekedések törjenek ki a különböző táborok között. - Ha tudta is, nem adta jelét, és nem mondta el senkinek. - morfondírozott Ben. - De nála sosem lehetett tudni az ilyesmit.. megtartotta magának.. - Apád olyan volt.. akarom mondani, olyan, mint Kyle. - vetett bocsánatkérő pillantást a nyelvbotlás miatt Benre Jan Ors - Vagy, mint a Solusarok voltak. Mindenkit meg akarnak menteni... néha azt is, akit nem lehet. - Lehet... - bámult ki a városra Ben. - Figyeljetek.. ugye a Sordis - ügyet tárgyaló tanácsi jelentésben Abe mellett egy foglyul ejtett sith vallomása is benne volt? - Igen. - biccentett Kelan. - Én is elolvastam.. valami Rastafari.
- Rastari. - javította ki Ben. - Ugye azt mondta, Sordis a sith császár fivére? - Igen. - biccentett Jan. - ... aki pedig Palpatine fiaként hirdeti magát a Sith Birodalom propagandacsatornáin. - folytatta Ben. Érezte, hogy a CSF és a Gárda kötelékében elsajáított nyomozó véna működésbe lép a testében.. mintha minden egyes click-el, amivel közelebb kerültek a bolygóhoz, egyre tisztábban látott volna. - Ez csak amolyan jelképes dolog, nem? - kérdezte Kelan. - Az új császár, a régi császár... - Nem biztos. - rázta meg a fejét Ben. - Mi van, ha szó szerint kell érteni? Akkor Wenthar és Sordis egyaránt Palpatine leszármazottai, nem? Akkor innen származnak, ugyanúgy, mint nagymama!
- Hmm... - Jan egy kört írt le a Palota körül, és a vízesés feletti Királyi Főhangár nyílásához irányította a Raven-t. - Sok szál ér össze itt.. - Apa elbeszélései szerint Artu is innen származott... - folytatta a gondolatot Ben. - Én úgy gondolom, mindezek összefüggenek.. az Erő és a logika is ezt súgja. - Mi van, ha Abe rájött valamire, és ezért ölték meg? - kérdezte Kelan kíváncsian, miközben a fejét tekergetve figyelte a hangár körül repdeső óriási madarakat. - Eredetileg nem ez után nyomozott. - jegyezte meg Jan. - A választási kampány kapcsán merült fel Jainában, hogy valaki támogatja Naberrie képviselő Nexit - párti erőit. Valaki a sötét oldalról, igaz, az is lehetségesnek tűnt, hogy ez akár Sordis, vagy valamelyik ügynöke is lehet.
- Majd beszélünk azzal a képviselővel is. - jegyezte meg Ben, majd előremutatott. Néhány díszegyenruhás őr, egy idősebb férfi és egy fiatalabb nő várta őket a platón. - Ott a fogadóbizottság.. talán nem árt némi tapintat.. - Miért? - kérdezte Kelan elvörösödve. - Csak nem arra gondolsz, hogy itt... - Dehogy is. - simított végig a másik fiú vállán Ben. - Csak annyi, hogy Abe... szóval ő a király fia volt. Az öreg biztosan teljesen maga alatt van. - Ah, az szar ügy.. - fintorodott el Kelan. - Remélem, az én apám jól van... - bámult ki az ablakon újra Ben, miközben különös érzése támadt.
Olyan.. üres. Hirtelen úgy érezte, mintha valójában már régóta egyes-egyedül lenne a galaxisban. - Vigyázzatok! - nyúlt a karok felé Kelan, és leszálló állásba állította a repulzorokat. Jan és Ben egyszerre rázták meg a fejüket, majd zavartan egymásra, illetve harmadik útitársukra pillantottak. - Majdnem elvittük a fogadóbizottságot, elaludtatok, vagy mi van? - bámult rájuk Kelan. - Én.. elnézést. - sóhajtott fel Jan, miközben Ben kíváncsi szemmel fürkészte a nőt. - Nem aludtam sokat az ideúton. - Szálljunk ki. - egyenesedett ki Ben. - Azt hiszem, az az öreg ott Numeron király, a nő pedig Abe összekötője volt. Beszélnünk kell velük először, meg kell tudnunk, hol és hogyan halt meg Abe. Utána pedig azzal a tanácsossal is, Naberrie-vel, és szükség lesz a régi archív anyagokra is a király könyvtárból.. vagy ahol ezeket tartják. - De miért? - kérdezte Kelan ártatlan fejjel. - Úgy érzem.. - bámult ki az ablakon Ben. - Hogy a mai történések hátterét a régmúltban kell keresnünk.. minden erről a bolygóról indult, Kelan... a nagyapám itt találkozott a nagyanyámmal.. Palpatine ennek a bolygónak a szenátora volt.. Artut itt állították szolgálatban és valami okból most visszatért ide... a Nexit és az egész tüntetéssorozat csak egy máz, ami alatt van valami.. rá kell jönnünk, mi az.
|
|
|
Naboo
Feb 25, 2017 13:10:43 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Feb 25, 2017 13:10:43 GMT 1
Ren lehunyt szemmel sodródott az űrben. Talán még a körülötte materializált űrhajóra sem lett volna szüksége – hosszú füleiből marad csontnyúlványaival légies szárnycsapásokat végezve körözhetett volna a sötétségben, mint valami ősi kőzetdarab, ami valaha egy csillag egészének apró részletét képezte. Úgy elmerült az Erő rejtélyeiben, hogy úgy érezte, a teste nem más, mint egy világpusztító bomba, ami rászabadulni készül ártatlanok trillióira.
Akiket várt, megérkeztek – Ren néhány nappal korábbi meditációja alkalmával kiszámította, hogy egy Skywalkert fognak küldeni az általa elintézett Jedi helyett. Méghozzá nem is akármelyik Skywalkert, hanem azt, amelyik nem is volt igazán Skywalker. Azt, aki más volt... Akit nem kellett elpusztítania, ugyanakkor közölnie kellett vele az igazságot. Meg kellett győznie a fiút, hogy saját akaratából pusztítsa ki a családjának hitt aberrációkat az élet szövetéből.
De Ren nem ezért akart találkozni az ifjú Skywalkerrel, Luke fiával. Érdekelte is őt a sorsa.. Neki az apja kellett, és az a másik. Az Erő megmutatta Rennek, hogy a fiú érintkezett Sordissal, amíg ez utóbbi a Jedi Tanácsban szolgált. Meg akarta tudni, hogy ha egy Palpatine hatást gyakorol egy másik teremtményre, akkor vajon ez a másik teremtmény is abominációvá válik-e az Erőben.
Ren nem akart kockáztatni. Ő szórakozni akart.
Kinyitotta a szemét, és beizzította a gépe hajtóműveit. Ben Skywalker és a társai leszálltak a bolygón, így neki nem maradt semmi oka rá, hogy továbbra is az űrben vesztegeljen. Mivel nem tartózkodott a Naboo felszínén, amikor ők megérkeztek, ezért nem érezhették meg a jelenlétét. De most arra készült, hogy felfedje magát előttük.
Belépett a légkörbe, és egyenesen Theed felé vette az irányt.
Amikor leszállt a fővárosban, elvegyült a tömegben, és megközelítette a királyi palotát. Senki sem figyelt fel egy magányos gunganre, aki megállt az egyik üzlet előtt, magára vette az újonnan vásárolt bohóc-szerelést, majd elindult a palota főlépcsője felé.
Miközben különféle vicces trükkökkel szórakoztatta az embereket, a gyerekek köré gyűltek, és élénken nevetgéltek az ügyetlenségén. Jar Jar folyton elejtette a labdákat, amiket a tenyerében egyensúlyozott, ugyanakkor valahogy mégis a kezébe pattantak vissza.
- Hát te ki vagy? – kérdezte az egyik kölyök. - Éna bolond vagyok! – sipította éles hangján Jar Jar Binks. - És miért vagy szomorú?
Szomorú? – gondolta meglepetten Ren. - Mert nekem nincsenek barátim – felelte végül. - De miért? - Mert nem szeretenek a többi nép – mondta Jar Jar szomorúan, miközben Ben Skywalker hajóját figyelte. El kellett csalogatnia a fiút a társaitól. - De miért? – kérdezett rá megint a kisfiú, amitől Jar Jar szemei elvörösödtek egy pillanatra. - Mert annakaz idején méga Köztársaságba csinálgáltam valamicskét, aminek kicsitse őrülőztek – felelte, és elhajtotta a gyereket maga mellől.
Miközben ügyetlen cselekkel szórakoztatta a fiatalságot, észrevétlenül közelebb lopózott ahhoz a kis körhöz, ahol a királyi gárdisták és az újonnan érkezett vendégek sorakoztak.
- Ben! – súgta Ben fülébe egy helyi asszony, amikor az néhány királyi megbízott és a társai kíséretében a palota felé tartott. – A válaszok, amiket keresel, itt vannak nem messze. Találkoznod kell... egy régi ismerőssel – azzal a fiú kezébe nyomott egy cetlit, és elsomfordált.
Jar Jar valamivel távolabbról figyelte, ahogy Ben egy pillanatra elengedi a fiúja kezét, hogy elolvassa a címet. Jar Jar várt még egy darabig, aztán letépte magáról a jelmezét, felült egy gazdátlan robogóra, és elhajtott a találkozási pont felé.
|
|
|
Naboo
Feb 27, 2017 11:18:00 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 27, 2017 11:18:00 GMT 1
- Nem tetszik nekem, hogy szétváljunk. - rázta meg a fejét Jan Ors elégedetlenül, amikor Ben előadta a tervét. - Ha tényleg vadászik valaki a jedikre, akkor pontosan az ilyen lehetőségre vár. - Ha tényleg vadászik valaki a jedikre, akkor az jó eséllyel nem Naberrie képviselő. - rázta meg a fejét Ben, próbálva meggyőzni útitársait az elképzelésről, hogy egyedül maradhasson. Miután átkutatták Abe volt szobáját, és nem találtak semmit, valamint hasonlóan lényeges eredmény nélkül beszéltek az uralkodóval és az Abe mellé kirendelt kísérővel, a trió saját körletükben telepedett le egy, a Palotától nem messze eső fogadó felső szintjén. Ben itt állt elő az ötletével. - Ha a lakásán látogatjátok meg, akkor amúgy sem fog tenni semmi inrkiminálót. - tette hozzá. - Nem vagyunk hatóság, nem hallgathatjuk ki. - vetette ellen Jan. - Épp ez az. - biccentett Ben. - Ez egy baráti látogatás pusztán. Naberrie nem ellenkezhet, mert ha nem enged be Titeket, azzal biztos bekerül a hírekbe, ilyen kevés időbel a népszavazás előtt. Kelan pedig megérzi majd, ha hazudik. - Azért ez nem olyan sok... - simította hátra fürtjeit Kelan érzékeien, amitől Bennek megkeményedett az ágyéka. - Még ha tényleg a te asztromechedről kért le adatokat Naberrie protokolldroidja a nyilvántartásból, ami ebből a jelentésből még nem is egyértelmű, az is lehet, hogy csak kíváncsiskodtak... - Túlságosan is jelentős egybeesés ez. - rázta meg a fejét Ben. - Tudnunk kell, hogy Artu ott járt-e a tanácsosnál, és ha igen, miért. Utánatok megyek, amint megnéztem a helyszínt, ahol megtalálták Abe maradványait.
- Legalább néhány palotaőrt vigyél magaddal, kééérlek. - pislogott nagy szemekkel Kelan Benre. - Nehogy bajod essen... - Majd megbeszélem az őrkapitánnyal. - biccentett Ben, bár semmi ilyesmi nem állt szándékában. Úgy kellett formáznia tehát a mondanivalóját, hogy Kelan ne érzékelhesse az Erőben a hazugságot... valóban beszélni fog a kapitánnyal, de arról, hogy hová NE kísérjék el... - Okés. Várlak. - Kelan Ben nyakába ugrott, majd csatlakozott a távozóban lévő Janhoz. - Mi pedig megnézzük a tanácsost.
Ben várt néhány percet, amíg Jan és Kelan siklója elporzott, és csak azután ment le a pultoshoz, hogy béreljen egy swoop-ot, amivel elindulhat a cetlin megjelölt találkozási pontra. Az Erő azt súgta neki, hogy itt tartózkodásának legfontosabb állomása következik... egyúttal veszélyt is érzett. Veszélyt, aminek semmiképp nem akarta kitenni Kelant. Ezúttal egyedül kellett mennie, még ha ez némi hazugsággal is járt.
...
Naberrie tanácsos megtörölte a homlokát, amikor a protokolldroidja bejelentette, hogy hamarosan vendégei érkeznek a Köztársaságból a nemrég ideküldött jedi halála ügyében. Őszintén szólva azt sem tudta idáig, hogy meghalt, arról pedig pláne fogalma sem volt, hogy mi köze neki ehhez, legalábbis személyesen... no persze ami a titkos kapcsolattartóját, az ügynököt illette, az ő ártatlanságában már nem volt olyan bizonyos. Csak úgy megölni egy jedit? Naberrie megborzongott, az az alak úgy tűnt, veszélyesebb, mint először feltételezte.
De nem hajthatta el a jedi küldötteket, hiszen a bejelentés szerint a Jedik képviselői voltak.. még az a vád érte volna, hogy részrehajló a közelgő szavazás kapcsán és e minőségében akadályozza a nyomozást. Így hát kért némi időt a protokolldroidjától, és éppen a híváslistájának törlésével volt elfoglalva, amikor újabb bejövő üzenet érkezett. Ezúttal titkosított, de diplomáciai minősítésű csatornán.
- Most nem alkalmas.. - szólt bele a komba, de a holokép már meg is jelent, egy elegáns öltözetű, katonai egyenruhát viselő férfi képében. - Ugyan már, Noel barátom, csak néhány perc. - Raynar, tényleg sietnem kell.. - köszöntötte régi akadémiai évfolyamtársát Naberrie. Eriadu Katonai Tanácsának főparancsnoka azonban nem hagyta olyan könnyen lerázni magát. - Noel, értékelem a tartásodat, és hogy meg akarod várni a népszavazás eredményét, mielőtt beszélünk, de lásd be, ha ez így megy tovább, nem is lesz népszavazás. A rodiai folyamatosan húzogatja a szálakat Coruscanton, hogy késleltesse ezt az egészet. Ha nem hallgatsz rám, vákuumban maradsz. - Ezt már elmondtad múltkor is, Raynar. - vágott vissza Eleginnek Naberrie. - De még mindig nem tudom, honnan vagy ilyen jól értesült. - Egyszerű. - biccentett a hajdanvolt senexi nemes. - A Független Rendszerk Galaxisa sorai tele vannak olyan, elsősorban bothan, duro és koréliai értekeltségű funkcionáriusokkal, akik a mai napig számos jövedelmező üzleti érdekeltséget tartanak fent Seswenna-szerte. Nem csak Kalinda és Tynna földtúrói és Druckenwell dokkmunkásai közösködnek a rodikkal és a falleenokkal. Vannak olyan kapcsolataim, amivel ki lehet verni a széket Ulur lába alól, és akkor nem obstruálhatja tovább a Szenátusban a népszavazásod kiírását. A rodi tudja, hogy amíg halasztódik a dolog, nem leszel sem kormányfő, sem köztársasági szenátor, neked viszont napról napra csökken az előnyöd a felmérésekben. - Milyen tájékozott vagy, Raynar.. - vonta össze a szemöldökét Naberrie. - És ugye, mint mindig, ez most sincs ingyen, nem igaz? - Csak nyitott füleket kérek cserébe, barátom. - mosolyodott Elegin. - És egy sikeres népszavazás esetén a korábbi ajánlatom megfontolását.
Ajánlatok, na igen - gondolta Naberrie. Abból kapott többet is több helyről az utóbbi időben. Óvatosnak kellett lennie, hogy hová és hogyan köteleződik el. - Nem lennék hiteles a választóim előtt, hogyha rögtön a függetlenség elnyerése után javasolnám egy másik államalakulathoz való csatlakozást. - rázta meg a fejét Naberrie. - Félreérted. - ellenkezett Elegin. - A Konföderáció más. Mi az új működési modellben teljes mértékben garantáljuk tagjaink belső szuverenitását! Összehangolt külpolitika, összehangolt védelem, közös vezetési irányelvek, psuztán ennyiről van szó.. ráadásul, még mindig hitelesebb maradsz, hogyha Te magad javaslod, mintha később valaki kényszerít rá. - Ez fenyegetés? - kérdezte Naberrie. - Messze vagytok, és nincs olyan sok hajótok...
Elegin felnevetett. - Félreérted, távol álljon tőlem, hogy hadihajókkal látogassalak meg. Legalábbis, amíg meg nem hívsz.. nem rólunk van szó, nem mi vagyunk a fenyegetés. Ha Naboo kikiáltja a függetlenségét, biztosra veheted, hogy hetek alatt ott teremnek a vostroyaiak. Egész Birodalmat építenek Utapautól a Rylothig, mindent meg fognak szállni, amit tudnak.. - Nálunk nincs elégedetlen dolgózi bázis... - rázta meg a fejét Naberrie, de Elegin leintette. - Az nem érdekli a vörösöket. Csinálnak. Ha pedig nem ők, akkor a Cosra újdonsült vallási fanatikus barátai. Ugye te is hallottad, mi történt Tatooine-on? - Elszigetelt eset.. - rázta meg a fejét a tanácsos. - Egyáltalán nem az, barátom. - rázta meg a fejét Elegin. - Nekem elhiheted, megfelelő forrásaim vannak mindkét oldalon.. ha nem Vostroya, akkor azok a burnuszos fanatikusok fognak bevonulni Naboora, mire kettőt pislantotok a függetlenség után. A Köztársaság pedig, sértődötten a presztízsveszteség miatt, széttárja a kezét és végignézi az egészet. Te pedig nem kormányfő leszel, hanem fogoly. Vagy halott. Vagy azt akarod mondani, hogy máris lepaktáltál valaki mással, hogy garantálja a székedet? - Még a feltételezés is sértő.. - nyelt egyet Naberrie. Az, hogy a valóságban ez mennyire állt közel a valósághoz, persze számára is kérdéses volt. Az az ügynök végtére is nem kért semmit a segítségért cserébe.. de mi van, ha mégis, mi van, ha egyszer csak megjelennek ezek a jedigyilkosok, hogy behajtsák a tartozást? Hiszen még azt sem tudta, kinek dolgoznak.. Elegint legalább ismerte, ezzel szemben. - De egy baráttól elnézem a sértegetést. Sokat segítene, Raynar, ha megfelelő bizonyítékokkal alá tudnád támasztani az állításaid ezekről a vostroyai és cosrai tervekről. - Moh'amad'ahn, nem cosrai, de mindegy, egykutya. - biccentett Elegin. - Elküldök hozzád egy csomagot. Futárral, vagy holocsatornán? - Futárral. - biccentett Naberrie. - Várom. Utána beszélünk. Nekem Naboo biztonsága az első, Raynar. Ezt meg kell értened. - Az első, és egyúttal a Konföderáció számára is leghasznosabb opció. - mosolyodott el Elegin. - Várni fogom a hívásod, Noel barátom!
Eriadu vezetője bontotta a vonalat, Naberrie pedig hátradőlt a székében. Egyre inkább úgy érezte, hogy ennek az egész ügynek a hatásai túlnyúlnak Naboo orbitján... talán tényleg az a legjobb a népnek, ha egyik államból egy másikba terelik át? Talán még mindig jobb, mint a megszállás?
- Uram, már 15 perce várakoznak a vendégei. - lépett be sűrű bocsánatkérések közepette a szobájába a protokolldroid. - Hogyne, persze. - biccentett Naberrie és az utolsó hívás logját is törölte. - Küldje csak be őket.
|
|
|
Naboo
Mar 11, 2017 23:29:56 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Mar 11, 2017 23:29:56 GMT 1
A Galaxis leghíresebb asztromechanikai droidja – már amennyire egy droidot híresnek lehet nevezni -, megszüntette a hosszútávú beszélgetésre létrehozott transzmissziós rácsot, s ezzel véget vetett az adásnak. A mozgó hologram kialakításához a vevőnek olyan helyiséggel kellett rendelkeznie, ami ehhez hasonló alkalmakra lett tervezve. Odaát a Constanton létezett néhány ilyen terem, ahová R2-D2 a maga fejlett technikájával olyan holoüzeneteket közölhetett, amiben a hologram mozgott.
Az adás jelenlegi alanya a hordóforma droid kupoláján babrált valamit. Artu engedelmesen tűrte, hogy gazdája kedvére titkos utasításokat programozzon bele. Miután a beesett, csontvázszerű teremtmény végzett, Artu titkosította a memóriájába táplált üzenetet, majd továbbította azt a Constantra. Apró csippantással jelezte, hogy kész.
A sötét teremtmény a droid fejére tette elsorvadt kezét, és apró, simogatónak szánt mozdulatokat tett az ujjaival. A régi Jedi és Sith mesterek eszközként tekintettek a droidokra, és nem tartották többre őket, mint a mosógépüket vagy a járműveiket. Pedig Ren tudta, hogy egy Artuhoz hasonló gépezet, még akkor is, ha semmi köze az Erőhöz, sokkal fontosabb tényező, semmint hogy elkerülje a környezete figyelmét.
A droidok trükkje és hasznossága éppen abban rejlett, hogy láthatatlanok voltak, mint a mosógép vagy a terepsiklók.
- Most menj, kicsi gép – mondta fölé hajolva Ren Vezér. – Ben Skywalker társai a fővárosban várnak. Tartsd ott őket, amíg elintézem a fiút!
Artu két katonás hangot fütyült, majd sarkon perdült, és nagy sebességgel eliramodott a távolba. Ren karba tett kézzel figyelte, ahogy az asztromech gyilkos a messzeségbe gurul. Megfordult, és az állatfarm véres talaját látta maga előtt – a döglött állatok bele kifestette a mezőt, ahogy Pictorius festette a vásznait. Bűzös tetemük romlott hús és éppen kialakuló dögbetegségek illatát terjesztette.
Ren tekintete ekkor a kisfiúra tévedt, aki zsíros vértócsába ragadva feküdt a ház tornácán. Alig lehetett öt éves. A falon a szülei és testvérei maradványai folydogáltak, posztmodern színezetet adva az épületnek. Igazán élhettek volna még, ha nem fogadták volna be a híres gépezetet. Amikor meglátták az igazi arcát, szinte önként mészárolták le egymást, hogy védelmet nyerjenek ellene, hogy inkább a saját kezük által haljanak meg, mint általa.
Ren szándékosan kerülőutat adott meg az ifjú Skywalkernek, hogy ő maga idejében megérkezhessen erre a farmra, amit Artu választott ki a számára. Mire Ren ideért, a 66-os ügynök végzett az utolsó élő teremtménnyel is, majd vidoran várta a gazdáját.
A droid nem igazán szokott kérdéseket feltenni, ugyanakkor az imént kifejezte a kíváncsiságát, amikor megkérdezte, hogy Ben Skywalker hogyan fog meghalni. Ren nem szívesen rontotta el Artu kedvét, ezért nem mondta el neki, hogy esze ágában sincs ártani a fiúnak. Ehelyett elébe hozza az igazságot, és meggyőzi majd, hogy segítsen neki a terve végrehajtásában. Ha pedig nem csatlakozik, megkéri, hogy ne álljon az útjába, miközben ő, Ren Vezér nekilát, hogy megmentse a Galaxist.
|
|
|
Naboo
Mar 23, 2017 23:56:59 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Mar 23, 2017 23:56:59 GMT 1
A Királyi Palota egyik eldugott, a személyzet tagjainak fenntartott szárnyában, egy apró szobában elhanyagolt emberi lény sikoltozott. Átizzadt, egyszerű ruhája mocskos volt és kopott, arcát borosta tarkította, körmei alatt fekete mocsok rejtőzött. Bűze jellegzetes volt, és mint minden hajléktalannak Theed utcáin, néhány újabb, a járókelők által adományozott ruhadarab takarta el a bőrét.
Éles kések súrlódása hallatszott, ahogy az apró körfűrész életre kelt. A sebesen forgó szerszám belemart a férfi ujjaiba, és egymás után levagdosta őket. Az erekből sugárban fröcskölt a vér a hajléktalan előtt álló, mozdulatlan kínzójára. A hordótestű asztromechanikai droid egyik karja végén a körfűrész, a másikban elektromos pálca volt – ez utóbbival néha rásegített az áldozata sikolyainak felerősítésére, miközben élesebb szerszámaival mély hegeket vágott a testébe, és a kiálló dolgokat egyszerűen leamputálta róla.
Mindeközben nagy, kerek fotoreceptorát közel tolva, elmélyülten figyelte az áldozatot. Aztán belső hang kattant, s a kis droid, akit valaha Artu Detu néven ismertek, rájött, hogy feladatot kapott, és eljött az idő, hogy abbahagyja a szórakozást, és teljesítse a kapott parancsokat. A maga gépnyelvén, éles sippantásokkal és füttyögésekkel közölte az áldozattal, hogy nem ő tehet arról, hogy a fickó a megőrlés szót megőrzésnek fordította, és ezért gyanútlanul vele tartott, amikor Artu behívta egy kávéra. Úgy kellett neki, ha nem tudott bináris nyelveken.
Artu felemelte a karját, és a körfűrésszel elvágta a csöves nyaki ütőerét. A vér szinte teljesen ellepte a droidot, és lefolyt az oldalán. Miután megállapította, hogy a férfi halott, a csaphoz gurult, és egy erős vízsugárral lemosta magát.
Felkészült, hogy eldajkálja Ben Skywalker kompániáját, hogy a fiú zavartalanul találkozhasson az ő gazdájával, Ren Vezérrel.
Megkereste a társaságot, és szorosan a nyomukba szegődött. Amikor belefutott Kelanba, éles füttysorozattal jelezte, hogy mennyire örül a találkozásnak, majd kidugta vékony droidkarját, és megcsippentette vele a fiú fenekét.
Moenia űrkikötöjének 48-as dokkjában fényes luxushajó terpeszkedett. A szürke tünemény hatalmas volt, annak ellenére, hogy a maroknyi legénységen és személyzeten kívül nem sokan utaztak rajta. Az ismeretlen osztályú gépezet azonban nem köztársasági állampolgárokat, de még csak nem is bújtatott menekülteket hordozott. Az Első Rend, eme galaxisszéli, titokzatos társadalom küldöncei érvényes kódokkal szálltak le, tökéletes álcázásban.
Minderről a dokk kijáratánál várakozó siklóvezető mit sem tudott. Fiatal, talán a húszas évei elején járó gyerek volt, aki úgy meresztette a szemeit, mintha soha életében nem látott volna főnemest. A rámpán először fehér egyenruhás, fejüket zárt sisak mögé rejtő testőrök jöttek le, nyomukban a gazdájukkal. A magas, ősz hajú férfi mogorva képet vágva nézett körül. Sötét öltözetére szürkéskék köpeny terült, mialatt megközelítette a siklóvezetőt.
- Te vagy az eszkortom? – érdeklődött hanyagul, mint akinek semmi gondja nincsen.
- Üdvözlöm, Yollandine nagyúr – hajolt meg mélyen a fiú. – Kérem... – intett, mire Costance Yollandine nagyúr is intett, mire az egyik fehér egyenruhás testőre is intett. Valaki csak berakta azokat a csomagokat a siklóba, és mire elindultak, már mindenki abbahagyta az integetést.
Yollandine, azaz Karo Distint, az Első Rend hírszerző főtisztje a vezető mögötti helyen ült, miközben végigszáguldottak a város utcáin. A hivatalos sztori az volt, hogy elviteti magát és az álcázott ellenkommandósait egy darabon, ahonnan majd átveszik az irányítást, és a találkozási pontra utaznak.
Sajnos a vezetőjük nagyon beszédesnek bizonyult, és Distint elhatározta, hogy minél hamarább be kell tömni a száját. Egy kicsit előrehozva a programtervet, lehúzta prémkesztyűit, és helyettük vékony orvosi kesztyűket vett fel.
- Ha szabad megérdeznem – kezdte a sofőr megint -, melyik világon jártak? Én még sosem jártam a bolygón túl... Nem mintha érdekelne, vagy bármi közöm lenne hozzá. Természetesen, ha úgy óhajtja, beavathat, nagyúr, addig is gyorsabban telik az idő!
- A Constantról jövünk – felelte Distint egykedvűen, és a bőrére csapódó gumikesztyű hangja mellett apró fiolát vett elő, a másik kezével pedig fecskendőt. A fiolából kiszívta a mérget, és kipróbálta, hogy kifolyik-e, ha megnyomja a végét.
- Sosem hallottam róla. Nagyon messze van?
- Elég messze – Distint felhelyezte a tűt a fecskendőre.
- A Köztársaságban van?
- Á. Első Rend.
- Az valami birodalom-féle? A király nevében tárgyalt velük?
- Mire gondolsz? – állt meg a fecskendő Distint kezében.
- Egyesek szerint Numeron és Naberrie tanácsos konfliktusa nem helyi eredetű – felelte a fiú anélkül, hogy hátranézett volna.
- Hm – felelte Distint, és beledöfte a tűt a kölyök nyakába, épp abban a pillanatban, amikor egy néptelen sikátorban haladtak.
A sikló megremegett egy pillanatra, ahogy a sofőr mellett ülő ellenkommandós átvette az irányítást. A fiú szája habozni kezdett, és miközben Distint hátulról szorította, az áldozata szája habozni kezdett. Aztán vért köpött, majd az izmai elernyedtek, és lassú lustasággal a szemei is lecsukódtak. Distint ekkor elengedte, az elöl ülő ellenkommandós kinyitotta az ajtót és kilökte a hullát a kövezetre. Distint abban a tudatban adott parancsot az emberének, hogy immár kihajthat a sikátorból, hogy soha senki nem fogja tudni megállapítani, mi végzett a gyerekkel.
A nyakán levő szúrt seb majd a nabooi rovarragadozókra utal, amelyeknek köztudottan halálos a mérgük.
Nem sok idő telt el, mire elhagyták a várost, és kirepültek a szabadba. A találkozási ponton egyetlen ember várakozott – Karvai ügynök, az Első Rend hírszerzése által a Naboora rendelt különleges operatív tiszt.
- Várom a parancsot, ügyvezető – mondta száraz gépiességgel, miközben Distint kiszállt a siklóból.
- Meg fogja ölni Numeron királyt – jelentette ki egyszerűen Distint.
- Több információt kérek.
- A legutóbbi jelentések alapján Naberrie tanácsos a Konföderációval tárgyal.
- Igen, ügyvezető.
- Emlékeztetnünk kell a tanácsost arra, hogy ez a mi játszmánk, nem az övé.. Miután Numeron balesetet szenved, maga felkeresi Ederlaith Pallopidest, és szövetséget köt vele. Az Első Rend minden lehetséges módon támogatni fogja őt a trónon. Ő lesz a királynő a táblán.
- Kapok támogatást?
- Itt hagyom az embereimet, hogy elintézhessék a király balesetét – biccentett Distint. – Minden szükséges erőforrás a rendelkezésére áll. Vége.
- Értettem! – tisztelgett Karvai, miközben Distint megfordult, és visszaült a helyére. – A csapata eddig megérkezett, Theedben várják a további parancsait.
A sikló beindult, és az ügyvezető az embereivel együtt elhajtott.
Karvai megvárta, amíg eltűnnek a színről, majd a nem messze elrejtett siklójához sietett, hogy mielőbb megszervezhesse az akciót. A hajtóművei felizzottak, és az Első Rend ügynöke elszáguldott a főváros felé.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 24, 2017 16:59:21 GMT 1
Naberrie kiküldte a protokolldroidját a konyhába, hogy készítsen némi frissítőt a vendégeknek, és saját maga nyitott nekik ajtót. A kikötőkben dolgozó ügyfelei - még véletlenül sem használta volna a "kémek" kifejezést - már jelentették neki, hogy valószínűleg egy idősebb nőre, és egy, vagy két tinédzserkorú fiúra kell számítania, akik közül legalább az egyik jedi, és akik meglehetősen közel állnak egymáshoz.
Ehhez képest az ajtón először legnagyobb meglepetésére diadalittas füttyögés és sípolás mellett ugyanaz az idegesítő, régi asztromech gurult be, amelyiket egyszer már majdnem kidobott a házából - éppenséggel csak azért nem tette, mert magától nyoma veszett.. mostanáig.
- Magáé ez az R2-es? - kérdezte bemutatkozás nélkül az utána benyomuló nő. Naberrie észrevette, hogy egyik kezét az oldalán lévő sugárvető tokján tartja, elővigyázatos arckifejezés mellett. - Üdvözlöm önöket szerény hajlékomban. - lépett hátrébb Naberrie. - Remélem, Önök is betartják a galaktikus és a nabooi vendégjog írott és íratlan szabályait. Noel Naberrie tanácsos vagyok, a Független Rendszerek Galaxisának helyi vezető megbízottja. Remélem Önök is bemutatkoznak, és nem kell biztonsági egységeket hívnom, vagy efféle.
- Elnézést kérünk. - libbent be a nő mögött egy fiatal, megnyerő, szinte lányos arcú fiú, és hosszú szempilláit úgy megremegtette Noel felé, hogy amaz egészen zavarba jött. - Én Kelan vagyok, a hölgy pedig Jan. A Jedi Tanács megbízásából nyomozunk Abe Numeron halála ügyében... ezt a droidot pedig mellesleg az utcán találtuk, ott kóborolt.. Ben meg tudná mondani, hogy az övéké-e, mert én csak holoképen láttam még. De nekem gyanús, ilyen R2-esből már nem sok gurigázik mindenfelé.. viszont azt állítja, hogy az Ön tulajdona.
- Különös,.. - mormolta Naberrie. - Nem emlékszem, hogy valaha is lett volna droidom.. mármint asztromech droidom. - tette hozzá ggyorsan, mielőtt Dí-Lom sértődötten replikázni kezdett volna a konyhából. - Úgy értem, valóban beállított ide ugyanezzel a szöveggel ez a droid nemrég, de már akkor sem értettem, mit keres itt. A protokoll-aszisztensem utána nézett a Palota nyilvántartásában, és állítólag az ötven évvel régebbi rekordokban szerepelt. Sőt, talán a hetven évvel régebbiekben, nem emlékszem pontosan. De biztosan nem az enyém... azt mondta, Numeron? A király egy családtagja? - Elképzelhető, hogy Önnek Caleb Dume néven mutatkozott be. - tette hozzá a Jan nevű nő. Sokat megjárt, idős csempésznek, vagy effélének tűnt, Noel el sem tudta képzelni, hogy minek kísérgeti ezt a srácot.
- Hát nekem nem mutatkozott be, mert személyesen nem találkoztunk. - rázta meg végül a fejét udvariasan Noel. - Mit is mondott, hogy hívják a harmadik útitársukat? - Ben Sky... - Kelan elhallgatott, ahogyan a droid belecsípett a combjába, majd a név maradéka fájdalmas üvöltésbe fordult. - Hé!!
- Egyszerűen csak Ben. - javította ki még mindig gyanakvó arckifejezéssel a fiút Jan. - Tehát azt állítja, sosem találkoztak? És így a halálának körülményeirők sem tud semmit, ugye? - Hát, én nem.. - szaladt ki Naberrie száján, de abban a pillanatban észrevette, hogy a Kelan nevű fiú tekintetet megváltozik. Ben Sky.. nagyszerű, gondolta, csak nem Skywalker? Jediket küldenek rám?
Már majdnem eszébe jutott, hogy ezt meg kell majd említenie az ügynöknek, aztán villámgyorsan megpróbált nem gondolni inkább senkire. Még a végén belenyúlnak a fejébe, és kiolvassák az ilyesmit. - Nézzék. - közölte végül hátrébb lépve. - Én tiszteletre méltó polgár vagyok itt a Naboon. Biztosan nem tenne jót a maguk hírverésének, ha este már az menne a helyi holocsatornákon, hogy betörtek ide és az Erő segítségével kényszervallattak. Vagy ha bármi bajom esne. Ezt Önök sem akarhatják, hölgyem, és fiatalember. Inkább jöjjenek be, igyanak meg egy teát, amit Dí-Lom mindjárt felszolgál, és beszélgessünk szépen kultúráltan. Sajnálom a barátjukat, aki elhunyt.
- Máris hozom a teát, tanácsos úr! - csámpázott ki a konyhából a verpin tervezésű, ehhez mérten hatalmas, rovarszerű fotoreceptorokkal rendelkező protokolldroid, amikor az R2-es ismét éktelten sivításba kezdett. - Azt mondja, el kell vinnie magukat valahová Theed egyik külvárosában. - fordította a droid. - Azt mondja, fontos. Egészen pontosan azt mondja, rendkívüli fontoságú.. - Hát nézzék, ha nem kérnek teát, én nem tartóztatom magukat.. - húzta el a száját magában hálát adva ennek az eszetlen asztromechnek Naberrie. - Hogyha a droidjukat óhajtják hajkurászni, felőlem mehetnek... - Csak én megyek. - jelentette ki végül némi hezitálás után a Jan nevű nő. - Nem tudom, miért akarja a bolondját járatni velünk ez az R2-es, de ha tényleg a barátunk elveszett droidja, Kelan, akkor jobb, ha biztonságos helyre viszem. Gyere, Artu! Kelan, te pedig maradj itt a tanácsos úrral, idd meg azt a teát, és beszélgessetek kicsit!
Kelan szemében egy pillanatra felismerés villant, majd ugyanaz a joviális, enyhén erotikus tekintet költözött vissza az arcára, amitól Noel háta megborzongott. - Rendben. - közölte. - Van kanapéja, tanácsos úr? Úgy leülnék egy keveset..
...
Ben azzal nyugtatta magát, hogy tulajdonképpen alig hazudott valamennyit Kelannak. Valójában nem is hazudott, csak némiképp megtekerte az igazság tárcsáját, amíg nem teljesen a nullán állt, hanem picit arrébb. Hiszen végül is tényleg odament, ahol Abe a jelentések szerint meghalt. Az már más kérdés volt, hogy a cetli, amit az öregasszonytól kapott, és amiből sugárzott a sötét oldal valamiféle furcsa, nehezen megfogható lenyomata, ugyanide húzta, amióta cak a zsebében volt. Ezt világosan érezte. Amint letette a suhanót a bokrokkal, magas fűvel benőtt romszerű képződmény mellett, ahol még itt-ott lobogtak a Nabooi Városi Őrség helyszínelő egységének sárga holoszalagjainak maradványai, szinte azonnal megszűnt a vonzó érzés. Ide kellett jönnie, itt halt meg Abe Numeron.. de miért, és mi ez a hely?
Ben egyik kezébe egy nagy teljesítményű érzékelőt, a másikba a fénykardját vette, és elindult, hogy felfedezze a környéket. Akárki, akármi végzett Abe-el, biztosan hagyott itt olyasfajta nyomot, ami egy rendőrségi helyszínelő számára nem volt látható, egy Erőhasználó viszont nem tudta volna értelmezni a knotextust a megfelelő szakmai képzettség nélkül... szerencsére Ben mindkettővel rendelkezett.
A fákon, köveken ejtett apró égésnyomok arra utaltak, hogy itt valakik fénykarddal párbajoztak.. no nem sokáig, hogy megcsonkítsák, megsemmisíték maguk körül az élő szövetet néhány centi szélességben, ahol a kardok félreütött pengéi a talajba, vagy a kiálló növényekbe és egyéb tereptárgyakba mélyedtek volna, éppen csak pár csapás erejéig. A földön lévő körkörös, fekete égésnyomok és a sötét oldal intenzív jelenléte azonban azt is megmutatta Ben számára, hogy az igazi küzdelmet az Erő energiakisüléseivel vívták, olyan erejűekkel, amelyek semmiképp sem egy átlagos sith asszaszin orgyilkosra, vagy valami eltévedt, bűnöző sötét jedire utaltak... nem.. a sötét energiacsomók és a nyomok azt üzenték Bennek, hogy Abe-el valami nagy erejű erőhasználó végzett. Egy nagy erejű, sötét oldali erőhasználó.
De miért? És miért pont itt? Ben a romok felé indult, hogy alaposabban megnézze őket. Különös érzés járta át. A nemrég itt járt Erőhasználó lenyomata mellett volt itt egy sokkal régebbi, sokkal mélyebben a földbe ágyazódott, sokkal halottabb nyom is.. kellemetlen érzése támadt, és remegni kezdett. Fázott.. ez egy hideg hely volt, egy olyan hely, ami nagyon régóta volt hideg, és bár nagyon régóta volt érintetlen is, mégsem volt még elég ideje és energiája visszamelegedni. Mindezt ráadásul úgy, hogy közben a táj egyáltalán nem volt halott... a füvek, a fák, a környező élet nagyon is ereje teljében volt...
- Ó ne már... - sziszegte Ben, és gyorsan átállította a kézi szenzort raidoaktív sugárzás mérésére. És itt is voltak.. szerencsére Ben legnagyobb félelme nem valósult meg, nem volt aktív jelzés, az emberi testet összeroncsoló sugárzásnak nem volt nyoma - akkor ide sem engedtek volna senkit a nabooiak, ha csak egy kis eszük, meg egy ipari érzékelőjük van. Volt viszont egy csomó hosszú felezési idejű izotóp, ionnyomok régi lenyomatai és olyan maradványok, amelyeket leginkább azokkal a berendezésekkel lehetett volna csak kimutatni, amiket Ben akkor látott, amikor behatolt az EGB titkos polneyei laboratóriumába.
- Mi volt itt? - tette fel félhangosan a költői kérdések egyikét magának Ben. - És ki?
Az életjel abban a pillanatban jelent meg a szenzoron pontosan a háta mögötti területen, amikor Ben is megérezte a tudatot az Erőben. Meglepetten megpördült, és fénykardját maga elé tartva aktiválta.
- Oj muj, te... te gotromba! - hadonászott a nagy fülű, sikamlós bőrű lény. - Majdanem megsértőztél, te... te jedi? Gotromba jedi!
Csak egy gungan. Gondolta Ben. Vajon miért nem vettem észre?
- Ne haragudj. - mondta, miközben deaktiválta, és eltette a fénykardot. - Nem akartalak megijeszteni. Mit keresel itt? - Éa ittene lakok, nem meszke innena! - hadonászott a gungan. - Éna halla te jösszmenesz itten, megakara nézni, nem-a-vagy-e megintacsak hitványatt nabu rendőrös! - Nem vagyok rendőr. - rázta meg a fejét Ben. - Egy barátom halt meg itt. Csak vizsgálódom. - Aztat mondották a nabuk is, csak vizsgálódanak egésze napestig! - öltötte ki a nyelvét a gungan. - Aztána nemtalálának semmitese, aztán kérdezősködtek szegény Jar Jarnál, hogy nem láttame jedi didurranó! Dehát én nem látama semmitesem, ittensenem voltam! - Sajnálom, ha zavartak a helyiek. - sóhajtott fel Ben, majd elgondolkozott. - Nem láttalak téged a városban? - De de bizonya! - bólogatott a gungan. - Én játszadozok gyerekekkel vásárosba mindene napon! Maxijáték, maximóka... csak estibe vanna a Jar Jar ittene egyes egyedül.. - hajtotta le a fejét szomorúan.
Ben maga sem tudta, miért, de rokonszevesnek találta ezt a szerencsétlent. - De hát miért laksz itt a mocsár szélén? - kérdezte. - A gunganek városai jóval beljebb vannak a víz alatt. Miért nem mész haza a tieidhez? - Aszta... - pillantott körbe a gungan, majd megrázta magát. - Aszta sajna nem lehet.. borzassan sajna. Engemet onnana számonűztek! Még régeserég.. Jar Jar egy kissé... nem ügyes...
- Azt hittem, az ilyesféle gyakorlatból már kinőttek a gunganek. - sóhajtott fel szomorúan Ben. Tényleg sajnálta ezt a lényt, de be kellett vallania magának, hogy csak feltartja. - Figyelj.. nekem még sok dolgom van itt. Nyomokat keresek! Bármit, ami elvezethez ahhoz, aki megölte a barátomat. Biztos nem láttál, vagy hallottál semmit? Vagy nem találtál semmit, ami abból az időből származik, amikor itt még állt ez az épület? - Épültet? - hadonászott a gungan, mintha a fejét akarta volna megvakarni gondolkozás közben, de sosem találta el azt karjaival. - Találani biza találtam.. éna segítgetek neked! Nevezel Jar Jar Binks!
- Ben Skywalker vagyok. - rázta meg a gungan kezét Ben. Egy pillanatra különös érzése támadt, mintha hallott volna már ilyen nevű gunganról.. mintha mindig is ismerte volna. Vagy mégsem? Megrázta a fejét. Kizárt dolog. A gunganok nem avatkoztak bele a nagypolitikába, primitív, maguknak való népek voltak, ha egy-kettő el is jutott a csillagok közé, általában vásári bohóc lett belőle, mint ebből itt. - Égbenejáró! - heherészett a gungan. - Jösszte sürge, mutogatok nekednek nyomok! Beljebbe kell menni, maximélyre, mocsarasba! Mutogatok neked Jar Jar maxibiztos elbújhelye! Ottan megtudakolod, amit nekednek tudni kell!
Ben biccentett. Ez sem tűnt rosszabb ötletnek, mint hogy a földet túrkája itt mindenféle hosszú felezési idejű radioaktív izotóp után. Ráadásul a gungan tényleg összegyűjthetett ezt - azt, ha már évek óta ezen a környéken élt. Talán a kunyhójában - vagy amiben az effélék laktak -, lesz valami hasznos. - Erre! Errefele! Éna vezetek! - rohant be váratlan sebességgel a mocsaras, erdős terepre Jar Jar, Ben alig győzte követnie, az Erővel kellett felgyorsítania saját magát.
Milyen fürge, gondolta magában. Ki nem néztem volna belőle. - Ide.. ide fele! Amoda! Nem emide!
A gungan néha a legváratlanabb irányból kiabált neki. Ben fatörzseken mászott, rönköket tolt arrébb az Erővel, liánokon kapaszkodott, sokszor mégis úgy érezte, a gungan hangja máshonnan szól, akár épp az ellenkező irányból. - Ittene vagyok, dzsedi! Emerrefelé! Sürge! Estevélik!
Végül megálltak egy nagyobb mélyedés előtt. Mintha egy hatalmas fa fordult volna ki gyökerestül, láthatóvá engedve az aljában lévő barlangot. Odalentről kénszag áradt. - Itt laksz? - kérdezte végül döbbenten Ben. - Ebben a pöcegödörben? - Éna... nem. - a gungan saját maga köré tekerte a kezeit, szinte gumiszerűen, majd megrázta magát. - Nem igazána nagyon nem. Blalblableh! Sajna eltévedeztünk, nema a jófelébe jötte! Jobbára kellette volna fordulózni amottan.. - Jó, akkor menjünk vissza.. - sóhajtott fel Ben. - Mielőtt még beleesel ebbbe a lukba. - Éna? Bele? Nem is olyanna méééééééééééééééély.....
Ben megpróbált kinyúlni az Erővel, hogy fékezze a gungan zuhanását, de mintha tükörről pattant volna le. Az ügyetlen gungan bucskázott párat bucskázott a peremen, aztán a mélybe zuhant. - Segtítecsééég! - Jar Jar.. Jar Jar! - kiabált utána Ben, majd dühösen belerúgott egy gyökérbe. Na tessék, még ez is. Már csak az kéne, hogy ráfogják, hogy ő lökte be.. no nem mintha bárki is látta volna.. - De hát élőlény. Én meg jedi vagyok, vagy mi. - sóhajtott fel Ben, és átrendezve az övén lévő szerelvényt, egy karabinert beakasztott a legvastagabb gyökérbe, és ereszkedni kezdett lefelé.
Büdös, fojtogató barlang volt, olyasféle, amilyenről az apja mesélt akkor, amikor a Dagobah-n átélt élményeket osztotta meg, amikor Yoda utolsó tanítványaként elkezdte jedi - kiképzését. Ben körbe-körbe nézelődött, de sem Darth Vader, sem egyetlen másik sith nem lépett elő az ágak közötti ködből. Ahogyan az apja sem páncélban. Ennek ellenére úgy tűnt, ez is határozottan valami olyasféle sötét oldali nexus lehet, mint a Dagobah-i barlang. Ezt világosan érezte.
- Jar Jar...! - kiabált bele a sötétbe - Merre vagy? - Itt. - hallatszott egy ezúttal jóval mélyebb hang. - Nem kell üvöltözni, kölyök.
A sötétség, ami eddig nexusként körülfogta Bent, és amiéről azt hitte, hogy a köddel együtt a barlang sajátja, most egyetlen pontba sűrűsödött össze a járat végén. A takarásból kilépett a gungan.. de ezúttal már egyetlen porcikája sem hasonlított a bohóchoz, akivel Ben kint találkozott. A bőre száraz volt, néhol darabok váltak le róla, néhol satnyán fityegett, ujjai hosszú karmokban végződtek, kocsányon ülő szemei vörösessárgán világítottak, és valamiféle fekete lepelt viselt... ami akár a Sötét Oldal maga is lehetett volna.
Ben úgy érezte, mindjárt szétrobban a feje.. biztosra vette, hogy a lény egyszerre Erőérzékeny és telepata is.. megpróbált elrejtőzni az Erőben, hogy kizárja magából legalább a kutató csápokat, amelyekkel a lény bombázta, de rá kellett jönnie, hogy képtelen rá. Az Erő mintha megállt volna. Nem lehetett ki- és bekapcsolni, mintha megfagyott volna körülöttük.
- Te ölted meg Abe Numeront. - suttogta végül száraz szájjal Ben és aktiválta a fénykardját. A pengére válaszul a lény kezében is életre kelt egy vörös energianyaláb. - Te vagy a sith, aki Naboon rejtőzködik. - Ostoba kölyök. - horkant fel a gungan - Nem vagyok sith, és nem rejtőzködöm. - Akkor mire vársz? - lépett előre Ben. - Támadj! - Látom, a nevelőapád sok ostobasággal tömte tele a fejed, kölyök. - nevetett fel a lény. - De a legszórakoztatóbb az egészben, hogy valószínűleg ennek ellenére sem foglak megölni.. - Különösen akkor nem, ha én öllek meg előtte. - moslyodott el Ben.
- Fogalmad sincs, mi? - ingatta a fejét Ren. - De talán ez a szerencséd. Életben maradsz, és még az igazságot is megismered... tiszta nyereség, nem is értem, miért vagyok ilyen rendes veled... Ben leküdzötte a késztetést, hogy támadjon. Gárda-képzése alatt megtanulta, hogy felesleges fejjel rohanni a falnak. Tulajdonképpen a jedi képzésen sem hallott mást, de valahogy most Jacen szavai visszhangoztak először az elméjében...
- Ó igen, Caedus tanított téged, érzem. - biccentett Ren. - Ígéretes volt, nagyon ígéretes. Majdnem olyan eredeti módon próbálta megoldani a problémát, amit saját létezése hozott a galaxisba, mint én és a tanítványaim... nagy kár, hogy sosem találkoztunk. Érzem rajtad a bűzét, kölyök.. Caedusét.. Sordisét, és a nevelőapádét is. De valahogy mégis más vagy...
A gungan maga elé pillantott, majd felhorkant. Ben igyekezett fókuszálni. Nem fogja hagyni, hogy ez a lény hülyét csináljon belőle. Nem fogja hagyni, hogy megakadályozza abban, hogy visszatérhessen Kelanhoz.. - Á, tényleg? - kuncogott fel a gungan. - Fiúkkal? Hát ez nagyon jó. A magad nemében legalább akkora abomináció vagy, mint akik felnevelték. És mégis más. Tudod, mi a különbség a mutáció és az abomináció között, Ben?
- Nem. - lépett közelebb Ben. Információ... az információéhség, amit Jori Lekauf és a többiek a Gárdában beleneveltek, erősebb volt bárminél. Ez a lény tudott valamit.. és el akarta neki mondani. - Micsoda? - Az abomináció az univerzum rendjét csúfolja meg... a mutáció viszont megerősíti. - villant meg Ren tekintete. - Te pedig, bármily érdekes is, nem az előbbi, hanem az utóbbi körhöz tartozol, fiacskám. Úgy, mint én. - Mi volt az a házrom odafent? - bukott ki Benből a kérdés. - Palpatine otthona. - magyarázta Ren, miközben deaktiválta a fénykardját, és körbefonta magán a sötét oldali köpönyeget. - Az egyik, ahol a kísérleteit folytatta. Mint Plagueis. Az abominációit. - Hú.. - bukott ki Benből a döbbenet. Ez azért tömény volt így. - És tőlem mit akarsz? Miért csaltál ide? - A saját szememmel akartam megbizonyosdni arról, amit már sejtettem. - biccentett a gungan. - Ki kell, hogy húzzalak a listámról. - Miféle listáról? - kérdezte Ben. - Arról, amelyik Plagueis-el és Palpatine-al kezdődött, Anakin Skywalkerrel folytatódott, és a leszármazottaik úgy rajzanak most a galaxisban, mint a döglegyek.. a döglegyek pedig vonzzák a trágyát. - sziszegte Ren.
Ben egy pillanatra leszegte a fejét. Rettenetes érzés kerítette uralmába. Hogy is mondta a lény? A.. nevelőapja? - Márpedig akkor meg kell ölj, mégis csak. - húzta ki magát. - Ben Skywalker vagyok, Luke Skywalker fia. Abomináció vagyok a szemedben, mutáns.
Ren felvihogott, szemkocsányai ide - oda remegtek, ahogyan a nevetése egyre hangosabbá vált. Ben lélegzetvisszafojtva, ugrásra készen figyelte, de a gungan csak nem mozdult. Végül abbahagyta a röhögést, és szemeibe halálos csend költözött.
- Nem. - mondta végül szárazon. - Te fiam... nem vagy Skywalker.
|
|
|
Naboo
May 13, 2017 12:43:00 GMT 1
Post by Lord Brodrig on May 13, 2017 12:43:00 GMT 1
Trombone Numeron, a Naboo királya lassú léptekkel rótta a palota folyosóit. Egy órával ezelőtt megparancsolta a testőreinek, hogy távolítsanak el mindenkit ebből a szárnyból. Gyakran sétálgatott itt, amikor szünetet tartott az államügyek kezelésében. Rendszerint alattvalók és segédek hada vette körül, és valójában nem volt szabad, csak a fejében, mert a gondolatait nem láthatta senki.
Most viszont egyedül kellett lennie.
Oly sok évvel ezelőtt, amikor elveszítette a fiát, majdnem a politikai karrierjének is befellegzett. A felesége egy évre rá belehalt a bánatba, ő maga pedig alig tette túl magát az érzelmi megrázkódtatásokon. Mindvégig tudta, hogy a Naboo népének szüksége van rá, így sikerült felülemelkednie a személyes nehézségeken. Végül király lett, és akkor ellátogatott hozzá egy bizonyos Jedi, és azt állította, megtalálta a fiát.
Amikor találkozott Abe Numeronnal, furcsának és idegennek találta. Értesült a múltjáról, és lélekben megesküdött rá, hogy segít neki. Aztán elvitték a Jedik, és amikor néhány évre rá ismét visszatért – ezúttal sajnos véglegesen -, már új nevet választott, és nem óhajtotta megtartani a családi köteléket. A Nexit-konfliktus kitörése így is épp eléggé megviselte Trombone-t, de amikor rájött, hogy újra elvesztette a fiát, azt hitte, belebolondul.
És most, amikor véglegesen elvették tőle.. Nem tudta, mit reagáljon, vagy hogy mit érezzen. Akármennyire idegen is volt neki, a fia volt. Egy szülő gyermeke iránti érzései sosem szűnnek meg igazán.
Numeron biztos volt benne, hogy a Jedik küldenek maguk közül egy újabb példányt a Naberrie-ügy kivizsgálására. Elhatározta, hogy ha ez a Jedi megérkezik, személyes útmutatást kér tőle az érzéseivel kapcsolatban. Meg kell oldani a Naberrie-ügyet, mielőbb.
Tudta, hogy ha a népét is elveszti, nem marad értelme az életének.
...
Karvai ügynök a Theedben kialakított földalatti főhadiszállásán ténykedett. Az előtte elterülő terminál-rengeteg megvilágította a szigorú kinézetű, szemei helyett átlátszatlan fekete fémlapokat viselő arcot, amit azóta viselt, hogy az Első Rend kémei először munkát ajánlottak neki. Miután találkozott az ügyvezetővel, és megkapta a feladatait, frissítette az információkat, amiket az agyába épített komputer szedett össze a helyi viszonyokról.
A közvetlenül előtte levő képernyőn alacsony asztromechanikai droid képe látszott, amint a királyi palotában halad valahová. Karvai rendkívül meglepődött, amikor a Distint által említett erősítés helyén csak ezt a vörös burkolatú fémhordót találta meg. Sosem szerette a gépezeteket – az igazi gépeket – futott át az agyán, amikor eszébe jutott, hogy ő maga is rendelkezik gépi elemekkel.
A kis droid azonban nem az asztro-, hanem a blastomech-széria képviselője volt, vagyis a birodalmi technológia alapján az Első Rend kémhálózatában használt orgyilkos-droid fajta, amit néha ügynökök helyettesítésére is felhasználtak. Természetesen a palotában senkinek sem tűnt fel a gépezet valódi funkciója, hiszen ugyanúgy ellátta azt a funkciót, amit egy R-szériás asztromech, mint a szokványos egységek.
B2-24 pedig olyan hatékonyan végezte a munkáját, hogy Karvai elcsodálkozott rajta, pedig őt aztán igazán nem lepte meg soha semmi.
- Hova rendelte őket? – kérdezte, amikor a droid beszámolt neki a király helyzetéről. – Annál jobb, nem kell a testőrök miatt aggódni.
Tufor elektronikus sípolása csak Karvai számára volt hallható.
- Lezáratta az egész északi szárnyat? De hát akkor mi sem tudunk a közelébe férkőzni... Várj, hogy érted azt, hogy nem is kell?
A csipogások hullámzó és rövid hangsorokba sűrűsödtek.
- Az energiavezetékek? Ha túltöltöd őket, egyáltalán nem biztos, hogy pont Numeronba csapódik az áram, ha kitör.. Hogy majd te úgy intézed, na persze.. De ha mégis sikerülne, márpedig az első próbálkozásnak sikerülnie kell, akkor a nyomok visszavezetnének hozzád.. ami azt jelenti, hogy nem baleset, pedig annak kell lennie, ha nem akarjuk, hogy a helyi hatóságok fölösleges nyomozásokba kezdjenek. Nekünk a király azonnali eltüntetése kell..
Még vitatkoztak egy darabig, mire megtalálták a megoldást.
Karvai bejutott a palota biztonsági rendszerébe, és onnan fedezte Tufor belső ügyködését. A blastomech beállította a falakban futó energiaszállító vezetékek számítógépes vezérlését, hogy a megfelelő parancsra berobbanjanak, vaskos áramkötegeket repítve szét a levegőbe. Karvai úgy tudta, hogy Ren Vezér azért ölte meg azt a Jedit, aki véletlenül épp a király fia volt, hogy pontosan olyan állapotba kergesse az agg uralkodót, hogy az egyedül akarjon maradni. De hogyan számította ki Ren Vezér Numeron király jövőbeni állapotát, ráadásul miért avatkozott bele az Első Rend titkos ügyeibe ilyen közvetlenül?
Akár ő intézte, akár nem, hasznosnak bizonyult, hogy Numeron a testőrei nélkül sétálgatott.
Karvai továbbra is a képernyőn figyelte, amint Tufor befordul a sarkon, egyenesen szembekerülve a királlyal. Közben Karvai ügyelt rá, hogy ezen a szinten a kamerák ne mutassák a droidot, csak a nyugodtan sétálgató királyt, aki véletlenül épp egy energiavezeték mellett haladt el, amikor az kirobbant a helyéből. A valóságban Tufor csiripelni kezdett Numeronnak, aki bizonyára bosszús lett, mert megzavarták a magányát.
Karvai jól számított. A király a droid után eredt, hogy elkergesse, az pedig a megfelelő helyre vezette őt. A csapás azonnal leterítette az idős férfit, aki kínjában felordított. Tufor oldalából apró kar nyúlt ki, aminek végén villámok cikáztak. A droid megerősítette az imént a király testébe csapódott energiákat a sajátjával, hogy végleg kioltsa az életét.
Kegyetlen gépezet – gondolta Karvai. Nem kellett volna megölniük, csak agyhalottá tenni a királyt, de persze mindkét megoldás megfelelt a helyzetnek.
Miután a blastomech meggyőződött róla, hogy Numeron meghalt, elhagyta a palotát, és visszatért Karvai főhadiszállására.
...
Az Első Rend legfőbb kémje, Karo Distint belépett a tágas szalonba, nyomában civilbe öltözött ellenkommandósaival, és Pallopides saját házi testőreivel. A vén ribanc először nem akart belemenni a találkozóba, de miután Distint meglobogtatta előtte a politikai előmenetele ötletét, máris kedvesebbnek bizonyult.
A szalonból, ahová beinvitálták Distintet, hatalmas terasz nyílt, ezen volt a terített asztal, ahol a megbeszélést akarták tartani. Az alig száz méterre levő part mögött elterülő, végtelennek látszó tenger fölött különös formájú madarak repkedtek, néha alábukva a víz felé, hogy megszerezzék zsákmányukat. Pont ahogy az Első Rend fogja hosszú, hosszú évek alatt zsákmányul ejteni a galaxist – gondolta Distint, miközben leült a kényelmes székre.
A kötelező udvariassági körök után Pallopides és ő megebédeltek, miközben a civil testőröknek álcázott ellenkommandósai a fal mellett várakozva figyelték őket. Pallopides testőrei is jelen voltak, és Distint örömmel állapította meg, hogy nem annyira képzettek, mint az ő elitkatonái. Persze nem is várta el ezt – ő maga katona lévén legszívesebben felgyújtotta volna ezt a kócerájt.
Maga Ederlaith Pallopides ugyanolyannak tűnt, mint a róla készült felvételeken, és azokon a hologramokon, amin akkor látta, amikor ezt a találkozót egyeztették, és amikor először felkereste a politikust.
- Nem emlékeztem erre a csodás látványra – mondta a nőnek, miközben elvett még egy utolsó gungan-szeletet.
- Járt már a bolygón? – kérdezte meglepetten Pallopides.
- Tudja, az olyan csoportok képviselői, mint az enyém, rengeteg helyen megfordulnak – felelte Distint.
- Hogy felmérjék a terepet? – villant meg Pallopides szeme.
- Nézze – hajította az asztalra a szalvétáját Distint. – Térjünk a lényegre, ha nem bánja.
- Ahogy óhajtja. Azt mondta, hogy egy kiváltságos társaságot képvisel, akik meg akarják vetni a lábukat a peremvidéken.. pontosan mit is jelent ez?
- Tudja, a Külső Gyűrű történelme hamarosan megváltozik – terített ki néhány lapot Distint. – Új érdekcsoportok vannak születőben, akik kivetik a hálójukat a peremvidékre. Ha alaposabban mögéje néz a jelenleg is zajló helyi gazdasági-politikai folyamatoknak, észre fogja venni, hogy egy olyan séma van kialakulóban, ami egészen új alapokra helyezi majd a galaxis ezen szegletét.. Én azért vagyok itt, hogy segítsek magának abban, hogy az elkövetkező események jobbik oldalán álljon.
- Ez igazán lenyűgöző – mondta Pallopides szkeptikus képpel. – De miért pont rám esett a maga.. társaságának a választása?
- Numeron népszerűsége egyre csökken, hamarosan elveszti minden hatalmát. Ha engedjük, hogy a Naberrie-féle szakadárok vegyék át a hatalmat, azzal újból jelentéktelenné és gyengévé tennénk a Naboot.
- Nem láttam tanújelét a király népszerűségcsökkenésének – vont vállat Pallopides.
- Elég nehéz népszerűnek maradni, ha az illető halott – vágta oda Distint, mire Pallopides értetlenül bámult vissza rá. – És Numeron király hamarosan halott lesz... mondja, mit szólna, ha a helyébe ülhetne?
Pallopides tanulmányozta egy darabig Distint vonásait, aztán letette az evőeszközeit. Felemelte a poharát, beleszagolt, majd a tenger felé révedő tekintettel jó nagyot kortyolt a sűrű, zöld folyadékból.
- Nézze – mondta, miután letette a poharat, és az ölébe ejtette a kezeit. – Ön azt állítja, hogy egy befolyásos csoport tagja, amiről semmit sem hajlandó elárulni. Elvárja, hogy részt vegyek egy politikai játszmában, ami, azon kívül, hogy én leszek az uralkodó, kinek az érdekeit szolgálja? Naberrie tanácsos és a többiek ellenállásával nem is számolva.
- Naberrienek is megvannak a maga szövetségesei – vont vállat Distint. – És nem az ESZM tagjai között, azt garantálhatom. És van még valami, amit garantálhatok. Ha megengedi.. – intett az egyik álcázott ellenkommandósnak, aki odalépett, és átadott neki egy, a holohálózathoz csatlakozott kommunikátort.
Distint megkereste a napi híreket, és konstatálta, hogy a király halálának a híre még csak most fog bekerülni a hírekbe, majd egy kódsorral utasította Karvait, hogy küldje el a halott királyról készült felvételt. Amikor az megérkezett, a vetítő fölé hívta, hogy Pallopides is jól láthassa Numeron megmerevedett, elszürkült holttestét.
- Úgy látom, van egy üresedés a cégnél...
...
Jan Ors veterán pilóta, az Új Köztársaság hajdani ügynöké, és azóta is a Köztársaság kötelékében, immár nem hivatalosan szolgáló katona – és most mégis egy összevissza csipogó R2-es egység mondja meg neki, hogy mit csináljon. Az öreg csempész meglehetősen bosszúsan eredt a droid nyomába, amikor az vékony karjaival sebesen gesztikulálva vezette végig Theed utcáin, egészen addig, amíg egy sötét sikátorig nem értek.
Jan elővette a sugárvetőjét, miközben bearaszolt a sötét, két magas épület által közrefogott területre. Az előtte haladó hordótestű asztromech nyilvánvalóan mutatni akart neki valamit. Artu óvatosan gurult előre, mintha tartott volna valamitől. Éles füttyei és csiripelései elhalkultak, mintha attól félt volna, hogy magára vonja a figyelmet. A sikátor közvetlenül előttük véget ért, és Jan csak egyetlen járható utat látott.
A balra kanyarodó járatban azonban egyetlen lámpa sem égett.
- Hé, várj! – kiáltotta Jan, amikor Artu felgyorsított, és eltűnt a kanyarban. Az idős nő csapdát érzett – kellett neki bemenni egy sötét sikátorba ez után a gyanús kis szemeteskonténer után!
Óvatosan lépett ki a sarokra, és kinyújtott fegyverrel benézett a sikátorba. Az asztromech nem volt sehol, de hallotta a hangját valahol előrébb. Jan, bízva a saját képességeiben, úgy döntött, utána ered. Beóvakodott a sikátorba, és továbbra is lassú léptekkel haladt előre. Aztán éles villanás szikrázott fel, Jan égető forróságot érzett a csuklójánál, és a fegyvere kirepült a kezéből.
Hasra vágódott, nehogy a többi lövedék közvetlenül is eltalálja őt. De a lövések nem folytatódtak, a támadója bizonyára csak le akarta fegyverezni, hogy ne jelentsen a számára fenyegetést. Ez azt jelentette, hogy nem akarták megölni.. legalábbis nem azonnal. Jan előre nézett, de nem látott mást, csak az R2-es egységet, aki belecsalogatta a játszmába. Felállt, és szembenézett a ravasz gépezettel.
A droid fotoreceptorai gonoszul villogtak, ahogy egyik vékony karjában veszélyesnek tűnő sugárvetőt szorongatott. Ennek a csöve egyenesen Jan képének volt irányozva – és az asztromech gunyoros, csúfolódó elektronikus kacajt hallatott.
- Jól van, tőrbe csaltál – mondta Jan, feltartva a kezeit. Közben vetett néhány gyors pillantást hátra. Csak egy kis idő kéne, hogy elérje a sarkot, és fedezékbe ugorhasson...
Mielőtt visszanézett volna Artura, a fegyver elsült, és Jan alól kiesett a jobb lába. Aztán érzett még egy éles fájdalmat, mintha szétrobbantották volna a térdét, és mindkét lába elernyedt. Immár a földön feküdt, roncsolt térdekkel, mozgásképtelenül.
Mielőtt a megbolondult asztromech végezhetett volna vele, gyorsan az adóvevőjéhez nyúlt, és megpróbálta elérni Bent, de válaszként csak statikus zörej érkezett. Aztán Kelant hívta.
- Épp próbálom rávenni Noelt, hogy mutassa meg a hálószobáját – hallatszott Kelan hangja. – Veletek minden oké? - Kelan.. segíts! Gyere ide, keresd meg Bent... - Mi? Mi történt? - A droid csapdába csalt, fegyvere van.. - Hogy érted azt, hogy fegyvere van? Ez csak egy asztromech.. - Szétlőtte a lábaimat, mindjárt kivégez! - Máris indulok.. tarts ki!
Jan hallotta, ahogy megszakad a vonal, és tudta, hogy a fiú elindult érte. A komlinkje alapján be tudják majd mérni, és... de hát miben reménykedik? Úgysem érnek időben a helyszínre, a droidnak bőven van ideje végezni vele.
De Jan felfigyelt a csendre, ezért felemelte a fejét, hogy körülnézzen. Az asztromech nem volt sehol, csak ő maga, a vén köztársasági ügynök volt a sötét sikátorban, tehetetlenül.
Noel Naberrie, miután küldött néhány felfegyverzett őrt a fiúval – mégse mondják, hogy nem segítőkész -, az íróasztalához sietett, hogy belekezdjen a munkába. A legutóbbi közvéleménykutatások még mindig nem voltak ínyére, ráadásul Jedik és köztársasági ügynökök halnak meg, valamint tűnnek el körülötte. Mi a fene történik?
Nem vette észre, ahogy Artu, Ren droidja begurul a helyiségbe, a vastag szőnyeg ugyanis eltompította a guruló asztromech hangját. Most, hogy végre egyedül lehetett a tanácsossal, nyugodtan tehette a dolgát. A legközelebbi csatlakozóhoz sietett, és kizárta a tanácsos többi szolgáját és droidját, valamint lehallgatásbiztossá tette a helyiséget – ami nyilván alapból az volt, de Artu nem akart kockáztatni.
Amikor a terem ajtajai lezáródtak, Naberrie csak ekkor pillantott fel – és talpra szökkent, ahogy rájött, mi történik.
- Hé! Minek zártál be minket? Azonnal nyiss ki minden ajtót!
- Talán jobban szerette volna, ha Artu Kelannal zárja össze, tanácsos úr? – érkezett egy idegen hang.
Naberrie felnézett az asztala fölött megjelenő idegen hologramalakra, és visszaroskadt a székébe.
- A fenébe is.. ki maga? – kérdezte.
- Nevezhet továbbra is Informátornak – felelte a vörös egyenruhát viselő férfi. – Én képviselem azt a csoportot, akivel együttműködik a Nexit ügyében. Erre a beszélgetésre azért van szükség, hogy megértse a valódi helyzetet.
- Mit akar?
- A kérdés az, hogy ön mit akar, tanácsos.
- Az önök segítsége mindeddig kimerült abban, hogy eltüntettek egy Jedit, ami még több Jedit hozott a nyakamra, hogy még kellemetlenebb kérdésekre kelljen válaszolgatnom.
- Igen, a Jedikre nem számítottunk – morzsolt el egy félmosolyt az Informátor. – Ezért kicsit késleltettük az akciót. Ön azonban túlságosan türelmetlen. Csak nem gondolja, hogy a Konföderációval jobban járna?
- Micsoda?
- Mindenről tudunk, ami a környezetében történik. Nem, nincsenek kémeink – emelte fel a kezét az Informátor, majd Artura pillantott. – Ennél finomabbak a módszereink.. és szeretném, ha megértené, hogy nem akarunk beleszólni a dolgába.
- Ehhez képest eléggé erőszakos a megközelítésük – mutatott rá Naberrie.
- Mindez a titoktartást szolgálja – felelte udvariasan a másik. – Azért hoztam létre ezt az alkalmat a beszélgetésre, hogy közöljem, itt az ideje a radikálisabb lépéseknek. Ha pedig továbbra is a rendszeren kívüli barátaival akar egyezkedni, hadd mutassak valamit!
Az Informátor képe eltűnt, helyette a Pallopides házában beszélgető ESZM politikus és Distint képe jelent meg.
- Jó, ha tudja, hogy jelenleg is tárgyalásokat folytatunk más érdekű szervezetekkel.. És hogy nyomatékosítsuk önnek, miféle sértést követett el ellenünk, amikor az Eriadun levő barátjával csevegett: a Naboon hamarosan uralkodóválasztások lesznek, ugyanis Numeron király.. hogy is mondjam, gyengélkedik. Nagyon beteg - a lehető legbetegebb.
- Meghalt? – szűkültek össze Naberrie szemei.
- Nem kell aggódnia – váltott vissza a hologram az Informátor képére. – Ha a Naboo független lesz, az ön kormányzásába senki sem fog beleszólni. A népe ugyanolyan független lesz, ahogy azt ön eltervezte. Cserébe csak annyit kérünk, hogy bizonyos esetekben szabad átjárást biztosítson elfogadható azonosítással nem rendelkező transzportoknak és csillaghajóknak, valamint néha meg fogom kérni, hogy bizonyos események fölött szemet hunyjanak a hatóságok. És van még valami...
- Mégpedig?
- Nem szabad beengednie sem a Jediket, sem a Sitheket, sem semmilyen másfajta vallási menekülteket a rendszerbe. Naboo nem biztosíthat menedékjogot ezeknek a vallási fanatikus népeknek.. azt hiszem, ez mindkettőnk előnyére válik.Az utolsó feltétel pedig magától értetődő.. Önnek nem szabad semmilyen mértékben elárulnia még a legközelebbi bizalmasainak sem, hogy együttműködik velünk.
- Nem mintha tudnám, kik maguk – jegyezte meg Naberrie.
- Ez így van jól – bólintott az Informátor. – Ha nem akarja, hogy kiderüljön, miféle titkos hatalmakkal áll kapcsolatban, úgysem fog róla beszélni. Még egy jó tanács – vigyázzon azzal a droiddal ott – mutatott Artu felé. – Rendkívül agresszív alkat...
...
- Én vagyok Ben Skywalker, Luke Skywalker és Mara Jade Skywalker fia! – erősködött Ben, miközben az előtte álló sötét teremtmény csak mosolygott. Ben elbizonytalanodott, de úgy vélte, nem hagyhatja magát manipulálni.
- Egy csepp Skywalker sincs az ereidben – mondta mély hangján Ren. – Kutasd át az érzéseidet, és tudni fogod... – azzal belehátrált a sötétségbe, és eltűnt.
Ben döbbenten nézte a barlang sötét végét. Továbbra is érezte a teremtény jelenlétét, de nem látta őt. Az Erő azt éreztette vele, hogy szörnyű igazság lebeg valahol a feje fölött, de most az ellenségre kellett koncentrálnia.
Lépéseket hallott a háta mögül, és megpördült.
- Kelan? – kérdezte értetlenül, ahogy a szerelme közelebb jött hozzá.
- Én vagyok, Ben – felelte a fiú, és elmosolyodott. – Azt hittem, sosem találok rád. Gyere, menjünk innen a fenébe!
- De te.. hogy kerültél le ide? – értetlenkedett Ben. Kelan intett neki, hogy kapcsolja ki a fegyverét. – Itt van valahol, nem vagyunk biztonságban.
- Hazudtál nekem – szomorodtak el Kelan szemei. – Azt mondtad, nem leszel egyedül. És valóban.. nem is vagy.
- Kelan.. olyan furcsa vagy – motyogta Ben, aki továbbra is érezte a sötét oldali teremtményt a közelében. – Menj vissza a hajóra!
- Jó, de kaphatok egy pusziiit? – tárta szét a karjait ölelőleg a fiú. – Kéérleeek Beeen!
Ben közelebb lépett, hogy megcsókolja a fiút, amikor ismerős hang csendült, és Kelan mellkasán egy vörös fénykardpenge döfődött át. A penge úgy ahogy jött, el is tűnt, Kelan pedig Ben karjai közé rogyott. A lányos arc döbbenetet tükrözött, és amikor Ben felordított, mindkettejük arcán eleredtek a könnyek. Aztán egymás szemébe révedt a tekintetük.
Ben elengedte, és hagyta a földre esni a haldokló testet.
- Te nem Kelan vagy – jelentette ki. – Az ő szemeit ezer közül is megismerném.
- A barátod biztonságban van... egyelőre – hallotta Ren hangját a levegőben. – De bármikor megtörténhet, bármikor...
- Nem fogod bántani őt! – bukott ki Benből, és suhintott maga körül néhányat a fénykardjával.
- Ó, dehogynem – felelte Ren hangja. – Ez a Naboo népének az ügye, és ha a Jedik beleavatkoznak, a Jedik meg fognak halni. Ha a Sithek jönnek, akkor a Sithek meg fognak halni. Ha bárki beleavatkozik.. Kelan meg fog halni.
- Hogy érted ezt?
- Ne küldjetek több Jedit – parancsolta Ren. – Hamarosan elfogadod az igazságot, és rájösz, hogy a világ, amit elképzeltél magadnak, egy illúzió.. De van más út is. A Jedi Rendnek ebben a formájában meg kell szűnnie. Mint ez a fénykard a kezemben...
Ben megfordult, és ismét látta az ősöregnek látszó alakot, amint egy vörös pengéjű kardot emel a magasba.
- Azt hiszed, létezik? – ebben a pillanatban a fénykard eltűnt, füstté vált, mintha ott se lett volna. – Ez a fénykard sosem volt a kezemben, mert nekem nincs szükségem efféle nyers fegyverekre.. A te agyad viszont fénykardnak fordította le az én erőmet, mert az elméd nem ismer más alternatívát, ezért a legközelebbi fordítást alkalmazza, amit ismer.. azt látod, amit látni tudsz. Lásd, hogy ki vagy, és hogy ki nem!
Azzal elhalványodott a sötétben, mintha a sötét oldal leple körbeölelte volna őt, és el akarta volna rejteni az avatatlan szemek elől, megvédve őt.. Ben kinyúlt az Erővel, de nem érzékelt semmit – a sötét teremtmény bizonyára elrejtette magát, hogy ne lehessen követni.
Ben pedig egyedül maradt a gondolataival.
|
|
|
Naboo
Jul 3, 2017 21:43:23 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 3, 2017 21:43:23 GMT 1
Ben jó néhány percig csak tétlenül, üresen bámult maga elé, miközben még a legalaposabb Gárda- és Jedi-kiképzés drillje sem tudta felvenni a versenyt elméjében a különös lénnyel való találkozás és a hallottak élményével..
- Nem vagyok.. Skywalker. – mormolta maga elé rezignáltan Ben, és megpróbált visszanézni az életére, megpróbálta elképzelni, mit csinált volna másképpen, ha nem ez a vezetékneve.. ha nem hordozza a hátán a családfájából eredő örökséget..
Meglepetésére könnyebb volt, mint elsőre gondolta. Már egyáltalán maga a tény, hogy ez volt az első gondolat, ami megfogalmazódott a fejében, azt mutatta, hogy ugyanolyan gyakorlatiasan közelítette meg élete mindennapi és komplexebb dilemmáit egyaránt, mint mindig is. Úgy tűnt, öröksége nem befolyásolta ebben... és Ben hamar rájött, hogy a döntései nagy részében sem. Azt tette, amit helyesnek és ésszerűnek gondolt, a kapcsolata anyjával ugyanolyan lett volna, ugyanúgy hiányzott neki Anya ebben a pillanatban is, mint mindig, mióta elment, ugyanolyan ellentmondásos volt a kapcsolata Jacennel és a többiekkel, egyszerre érezvén tanítónak és gyilkosnak az unokatestvérét...
Ami pedig apát.. azaz ami Luke Skywalkert illette, Ben felnézett rá és tisztelte, mint mestert, de valahogy... valahogy az egész felismerés, vagy legalábbis gondolat – hiszen ez a hosszú fülű lény játszadozhatott is vele, hazudozhatott neki mindenfélét, hogy eltérítse a küldetésétől, bár Ben ezt valószínűtlennek tartotta volna, hiszen akkor sokkal egyszerűbb lett volna végeznie vele – egyáltalán nem tűnt olyan távolinak, ha így eljátszadozott vele.
Igen, talán az apja keresésére indult volna, talán együtt bejárják a galaxist az Erőt másképp ismerő és használó szekták és irányzatok után kutatva, ha megvan köztük ez a különös kötelék, de valójában sosem tették, Ben pedig ebből a perspektívából nézve szinte néha már zavarban érezte magát múltban, amikor efféle apa-fia programokra került sor. Luke szeretetében sosem kételkedett, bizonyos volt benne, hogy a nagymester fiának tekinti, de valahogy mégsem érezte azt a kapcsolatot, mint ami mondjuk az unokatestvérét, Jainát fűzte a szüleihez. Különös, gondolta Ben, miért állandóan ők járnak a fejemben?
Volt azonban más is. Ben számára érthetetlen volt, hogyan maradhatott volna rejtve egy ilyen információ saját maga és közelebbi családi köre, éppenséggel maga Luke Skywalker nagymester előtt... persze a válasz... a válasz tulajdonképpen logikus volt.
- Nem mondtad el senkinek, ugye anya? – mormolta maga elé Ben, választ sem várva. Éppen ezért ő lepődött meg a legjobban, amikor mégis kapott.
- Sajnálom. – mintha egy ismerős, kellemes, meleg kéz érintette volt meg a hajfürtjeit, majd az arcát, Ben pedig szinte azonnal érezte, hogy ezúttal nem a gungan szörnyeteg egy újabb illúziójával van dolga.. az a valami már különben is, úgy tűnt, messze járt.
- Luke sosem értette volna meg. Őszintén szerettük egymást, de ezt nem bírta volna ki. Jó apád így is. – suttogta a kékes jelenés, amelyik a jedik Erőn túli szellemeihez mérten meglehetősen furcsán, szinte divatromboló módon festett; az ilyenkor szokásos – legalábbis a Ben által hallott történetek szerint – bő jedi tunika helyett Mara Jade Skywalker kékesfehéren villódzó szellemalakja ugyanúgy fekete bevetési bőrruha körvonalait viselte, mint annak idején, amikor Ben utoljára látta.
Bent annyira elkapták a gondolatai, hogy még egy gyerekes „anya” felkiáltás sem hagyta el az ajkait, szinte meg sem jelent elméjében a kérdés, hogy miért ekkor jelent meg neki anyja az Erőben, és miért nem korábban bármikor. Valahogy természetesnek tűnt.
- Másnak sem mondtad el, igaz? – kérdezte végül szárazon Ben. – Titokban kellett tartanod... mindenki előtt.
- Okos nagyfiú vagy, Ben. – mosolyodott el Mara kísértete. – A saját utadat járod, és tudod, hogy mit akarsz, és mindezekért milyen áldozatokat kell hoznod... ahogy én is tettem. Nem volt könnyű, elhiheted. Amikor megfogantál, teljesen biztos voltam benne, hogy nem a farmerfiú.. hogy nem Luke az apád. Már tíz éve együtt voltunk akkor, és bármennyire is szerettük egymást, a testem legmélyén éreztem, hogy nem fogunk közös utódot világra hozni. Talán Luke hibája volt, talán az enyém, talán mindkettőnket túlságosan megfertőzött a sötét oldal.. nem tudom.. talán reménykedtem, hogyha így nem sikerült, akkor majd az a rengeteg mid-chlorian, ami körbevette ezt a családfát...
- De nem így történt. – meredt maga elé Ben. – Igaz? Az én apám... vér szerinti... engem nem az Erő nemzett. Mara kísértete bólintott.
- Belebetegedtem, Ben. A lelkiismeret-furdalásba, hogy téged hordozlak, de nem Luke-tól. Féltem, mi lesz, ha megszületsz, hogy Luke el fog utasítani, hogy megérzi rajtad, hogy más vagy, hogy nem az övé vagy, hogy nem alakul ki köztetek kapcsolat.. Te is érezted.
- Ezért rejtőztem el évekig az Erőben, amikor kicsi voltam? – értette meg Ben. Mara biccentett.
- Igen. A Yuuzhan Vong invázió, a betegségem, jó ürügynek tűnt, de valójában a felelősség és a félelem tette. A félelem, hogy ezúttal nem leszek képes megőrizni a titkaimat, és így te sem a sajátodét.. el akartam mondani, amikor már elég idős vagy hozzá, hogy megértsd, de féltem.. féltem, hogy elveszítem Luke-ot, és téged is..
Ben a jedi képzése alapján erre automatikusan rávágta volna, hogy a félelem rossz tanácsadó, és a sötét oldalhoz vezet, de most valahogy hallgatott. Körül kellett járnia, meg kellett emésztenie a problémát, aztán újraépítenie a bizonyítékok és tények alapján, logikával kitöltve a hiányzó elemeket, ahogyan tanulta, az ösztöne és a tudása kombinációja segítségével..
- Én.. megértem, Anya.- biccentett végül. – Szeretetből tetted. Így is egy család voltunk, de most már a saját utamat fogom járni. Nincs rajtam.. teher. Mindketten elmosolyodtak.
- Apám sem tudhatta.. mármint a valódi apám.. – fűzte tovább a gondolatot Ben, miközben Mara szelleme a barlang sötétjében villódzott. – Ki volt az? - Erre magadnak kell válaszolnod, ha már megvan a bátorságod, hogy feltedd magadnak ezt a kérdést. – biccentett Mara Jade szelleme.
Ben néhány pillanatig szótlanul meredt maga elé. Valahogy ismét Jacen jutott az eszébe... - Minek nézel te engem, akkora korkülönbséggel? – talán szokatlan volt, hogy egy Erő-szellem nevessen, de Mara megtette. – De jó úton jársz.
- Az Erőre... - suttogta Ben. – Han bácsi? Mara kísértete ismét bólintott.
- Han és Leia házassága olyan volt, mint az enyém Luke-al, azzal a különbséggel, hogy Leia termékeny volt.. Han azonban, bármennyire is szerette, sokszor úgy érezte, ez nem az ő élete. Eljárt játszani, amikor megtehette, és a vuki tartotta neki a hátát. Játszani és szórakozni... ez volt az ő titka. A mi titkunk.
- Te tudtad. – biccentett Ben. – Ez volt a ti titkotok.. Han Solo az apám.. a valódi apám. Az apám halott – villant bele a felismerés. Halott, és már sosem fogok vele úgy beszélni, mint az anyám szellemével..
És Jacen, Jaina és Anakin a féltestvéreim... - suhant át a gondolat szinte rögtön az első után Ben elméjén. A féltestvérem ölte meg anyát...
- Ez volt a mi titkunk Hannal. – Mara szelleme nem adta jelét, hogy bármi hozzáfűznivalója lenne a fiú fejében lezajló folyamatokhoz. – Csak néhány találka volt, néhány együtt töltött nap Coruscant alsóvárosi csehóiban még a Vong előtt.. ki akart néha szabadulni abból a körből, ami a Skywalkerséggel járt.. volt idő, amikor nyomasztotta, ahogy engem is. De amikor megfogantál, már csak az én titkom voltál, Ben. Nem mondtam el neki. Nem bírta volna, tönkretette volna a házasságát Leiával, és a viszonyát Luke-al.. az enyémet is, és az övét is. Sosem tudta meg, ha pedig sejtette, akkor nem mert beszélni róla. Nem merte megkérdezni, nehogy igent mondjak.
- Mindenkinek vannak titkai.. – mormolta maga elé Ben. – Jacen érezte, igaz? - Csak annyit érzett, hogy különleges kapcsolatban vagytok ti ketten. – villant meg Mara szelleme, mintha zavar támadt volna az Erőben a legidősebb Solo – leszármazott említésére. – Amikor utoljára... találkoztunk.. ott volt a szemében. Nem hagyhattam, hogy elmondja neked, örökké magához láncolt volna, hogy Skywalker helyett Soloként egy másik örökséggel terheljen meg... de kudarcot vallottam..
- Mégsem tette meg.. különös. – mormolta ismét inkább magának Ben. Persze azok után, ami annál az utolsó találkozásnál Mara és Caedus között történt, Ben nem gondolta, hogy bármit is elhitt volna Jacennek azután. – Talán mégsem vallottál kudarcot, Anya. – mosolyodott el a jelenés felé.
Mara Jade Skywalker szellemképe újra megvillant, mintha mázsányi teher gördült volna le róla az Erőben. - Köszönöm. fiam. – mondta végül szinte elcsukló hangon, már amennyiben egy szellemnél ez lehetséges volt. – Most már megtérhetek a Fénybe. Te pedig légy erős, és járd a magad útját, ahogy én is tettem. - Szeretlek, Anya.. – suttogta Ben, miközben Mara szellemképe csókot lehet felé, majd elenyészett.
Ben, ha néhány héttel ezelőtt jön rá erre, valószínűleg a padlón összekuporodva sírni kezd, és rettenetesen egyedül érezte volna magát... most azonban... könnyebbséget érzett. És a tényt, hogy bölcsebb lett. Ez pedig elégedettséggel töltötte el. - Ben.. Ben Jade.. – mormolta maga elé a lehetséges névváltozatokat. – Ben.. Solo. Ben Solo? Ben Jade Solo.. vagy csak simán.. Ben?
Kelan erre valószínűleg valami olyasmit mondott volna, hogy „szeretem, amikor simán Benn vagy”. Ben elmosolyodott a gondolatra. Vannak, akikhez tartozik, és akik várnak rá, igen. Itt az ideje, hogy visszatérjen hozzájuk.
Már kifelé ment a barlangból, amikor beléhasított az utolsó felismerés. A gungan Erő-mutáns, aki odakint Jar Jarnak hívta magát, azt mondta, a célja az összes Skywalker és Palpatine elpusztítása, mindenkié, akik ezekhez a vérvonalakhoz kötődnek.
Márpedig ez magában foglalta Jainát és a kis Allanát is. És Leia nénit is.
Ben elkomorult. A szörnyeteg ugyan talán elérte a célját azzal, hogy ráébresztette, semmiféle kötelezettség, vélt vagy valós örökség nem kötelezi arra, hogy a jedikkel tartson. Olyannyira sikeresen tette ezt, hogy Ben tulajdonképpen futni hagyta, holott biztos volt benne, hogy ő volt Abe Numeron gyilkosa... bár a fiú egyáltalán nem volt bizonyos abban, hogy elbírt volna ezzel a lénnyel.
Jaina és Allana azonban családtagok voltak Ben számára. Testvérek. Ezzel talán nem számolt a lény.. Márpedig Ben a Gárdában és Luke mellett is ugyanazt tanulta; a család szent. Semmiféle jedi dogma, vagy egyéb kötődés, sem a vér szerinti apja személye nem tántorította el ettől a meggyőződésétől.
Jaina. Ha valaki képes legyőzni ezt a Jar Jart, akkor az a Jedik Kardja. Beszélnie kell Jainával, mihamarabb.
Ben futólépésben indult arra, amerre a barlang kijáratát sejtette.
...
A sikátorban fekve Jan érezte, hogy egyre fogy az ereje. Néhány apró, rágcsálószerű lény, a helyi városi fauna képviselői már ott sertepertéltek körülötte, és az utcakőre kifolyt vérét mustrálgatták. Jan megmarkolta a földön talált legnagyobb követ, elhatározta, hogy nem lesz dögevők martaléka...
- Nicsak, ki van itt? – horkant fel egy hang a háta mögött. A nő nagy nehezen félig hátrafordította a fejét, amennyire erre képes volt kicsavart testhelyzetében, szemügyre véve a kövér, erőszakos fizimiskájú grant, és ösztövér, soványabb humán társát. Nagyszerű, gondolta, még nagyobb dögevők.
- Hát te jól pórul jártál, öreglány.. – lépett Jan felé a soványabbik. – Na lássuk, van-e nálad valami, némi pénzért talán hajlandóak leszünk elvinni a közeli kórházba… hol is tartod a tárcát, mami? - Egy lépést se gyertek közelebb.. – emelte fel a követ hajításra készen, harcias, a fájdalomtól mégis torz ábrázattal Jan Ors, de csak annyit ért el vele, hogy a másik kettő gusztustalan röhögésben tört ki. - Harcias egy mami vagy te, mami.. akkor játsszunk nagyobb tétekkel.. – húzott elő egy hosszúkás vibrokést a gran az övéből.
- Hagyjátok békén! A kiáltást hallva mindkét csöves megfordult, majd újra felvihogtak, ahogyan egy játékpisztolynak tűnő apró sugárvetővel a kezében Kelan sétált be a sikátorba. - Jaj de cukipofa vagy.. – mosolyodott el a soványabbik, majd villámgyors mozdulattal sugárvetőt rántott, és egy egyszerű csövestől váratlan sebességgel leadott el lövést.
Kelan döbbentett meredt a szétrobbant markolatra, ami saját fegyveréből maradt. - Így ni. Nem kell mindenféle olyasmivel hadonászni, ami nem való a te kezedbe, fiacskám. – lépett közelebb Kelanhoz a sovány alak, kéjsóvár tekintettel. – Veled először eljátszom egy kicsit, azt hiszem, nagyon is tudom, mi való a te kezedbe... - Ne.. hagyjatok engem is és a nőt.. is.. – hebegte Kelan, régi félelemmel a szemében. – Én.. én.. - Te fiacskám, most betömöd a szád valami hasznosabbal ahelyett, hogy itt kiabálsz.. – lépett előre a sovány, majd intett a grannak. – Öld meg a mamit!
- Neem! Jan döbbenten figyelte, ahogyan egy jókora tégladarab leválik a sikátor leginkább düledező faláról, és egyenesen a soványabbik arcába zuhan. A férfi egyetlen nyikkanás nélkül dőlt el. Jan meglendítette a övet és szemkocsányon dobta a grant, mire a háromszemű felüvöltött, és nekirohant volna, de addig már felemelkedett a levegőbe,. a torkához kapott, gurgulázó hangot hallatott, aztán elcsendesedve tompa puffanással társa hulláján landolt.
- Soha többé.. senki.. nem kényszerít... semmire - Kelan lángoló tekintettel állt a két hulla fölött. Amikor a gran felnyögött, életjelet adva, a tégla ismét felemelkedett, és ezúttal a háromszemű idegen koponyáját zúzta szét. Kelan pedig közelebb lépett, és haragtól vöröslő tekintettel kezdte rugdosni a két holttest nemesebb, bár immár teljességgel funkcióját veszített részeit. Nem sokára a gran elejtett vibrokése is felemelkedett a levegőbe, és trancsírozni kezdte a hullákat.
- Kelan... Kelan.. Kelan, kérlek! A fiatal fiú megrázta magát, és döbbent tekintettel meredt a holttestekre, aztán saját, vértől és egyéb nedvektől iszamós cipőjére... majd Janra.
- Ezt.. én.. én.. Jan Ors rutinosan megvárta, amíg Kelan megszabadul a gyomortartalmától, majd amikor a fiú fátyolos tekintettel ránézett, amennyire tudta, összeszedte magát, bár már az ájulás határán volt.
- Kelan, súlyosan megsérültem. Az az R2-es, a Skywalkerek droidja, aki elvitt minket Naberrie tanácsnokhoz, rám támadt. Kórházba kell vinned minél előbb.. értesz engem, Kelan?
- Én.. én.. – Kelan megrázta magát, és újra értelem köszöntött a tekintetébe. Jan biztosra vette, hogy valamiféle Bentől tanult jedi praktikát alkalmaz a fiú. – Gyere. Máris. Ha az R2-es volt, akkor mindannyian veszélyben lehetünk. Elhoztam egy siklót Naberrietől. Jan pehelykönnyűnek érezte magát, ahogyan Kelan a vállára vette, majd elindult vele a sikátor széle felé. Akkor veszítette csak el az eszméletét, amikor Kelan a repulzoros jármű hátsó ülésére fektette, és indított.
A fiú egy kézzel, vakmerő manőverekkel suhant végig Theed utcáin, miközben aktiválta a komot, Bent keresve. - Ben.. hallasz? Ben.. vétel!
Pár pillanat múlva jött a válasz. - Itt vagyok, veled minden rendben, Kelan? Figyelj, útban vagyok visszafelé, sürgősen beszéljetek a Palotaőrséggel, kell nekem egy titkosított nagy hatósugarú Holonet-komcsatorna...
- Várj még, Ben, ez fontosabb. – vágott a szavába Kelan, miközben kikerült két, hátas teherhordónak használt négylábú, torony nagyságú lényt a forgalom közepén. – Megtaláltuk Artut, de megbolondult, megtámadta Jant! Súlyosan megsebesült, most viszem a kórházba! Talán Artu ölte meg Abe-t is!
Pillanatnyi csend után Ben megismételte első kérdését. - Kelan, te jól vagy? - Persze, minden rendben. - Oké.. – Ben újabb rövid szünetet tartott, Kelan úgy vélte, gondolkozik. – Artu hol van most? - Nem tudom, nyomát vesztettem. Mire odaértem Janhoz, már nem volt ott. Talán visszament Naberriehez. - Rendben, Kelan, vidd Jant egyenesen a Palotaőrség klinikájára! Legyen őrség az ajtó előtt, ne engedjenek be rajtam kívül senkit! Én elmegyek Naberriehez! Ben vége! - Vettem. – váltott irányt gyorsan Kelan, a Palotaőrség komplexuma felé vezető úton.
...
Amikor néhány perc múlva odaért, megdöbbenve tapasztalta, hogy mindenhol már eleve háromszoros őrség áll. Ilyen gyorsan szólt volna nekik Ben? - Nem mehetnek be. – lépett a sikló elé egy a nabooi viszonyokhoz képest állig felfegyverzett kék-barna egyenruhás testőrkapitány. – Biztonsági lezárás van érvényben. - Ha nem tudom kórházba vinni, a nő meghal. – biccentett hátra Kelan. – Újabb jedi ügynök halálával akarnak elszámolni a Tanács felé?
A katona néhány pillanatig meredten bámult maga elé, majd a szájához emelte a komlinkjét és gyorsan konzultált a feletteseivel. - Bemehetnek. – mondta végül. – Egy szakasz palotagárdista egy elkülönített szárnyba viszi magukat. Máshová nem léphetnek be. Már várják magukat az orvosdroidok. - Mi történt? – kérdezte még Kelan. – Miért van lezárás?
A katona láthatóan habozni látszott. - Nézze, én... ez bizalmas. - Én meg a Jedi Tanács ügynöke vagyok. – húzta ki magát Kelan. – Pont az ilyen bizalmas ügyeket kell ismernem!
A katona egészen közel hajolt a sikló vezetőüléséhez és Kelan fülébe súgta. - Merénylet. Megölték a királyt..
...
Naberrie pakolt, miközben a monitorján a legfrissebb hírek futottak. A Palotát lezárták, és kijárási tilalom volt érvényben a belvárosban. Bár hivatalos kommüniké még nem volt, Naberrie gyanította, hogy nagy horderejű dolog történt a Palotában, a saját forrásai pedig hamarosa megerősítették, hogy micsoda. Úgy tűnt, ideje előkészíteni átmeneti távollétét.
Amikor újra jelzett a lakosztálya ajtaja, a tanácsos egy apró sugárvetőt húzott elő a tunikájából, majd aktiválta a biztonsági kamera képét, miközben lopva ránézett a kronométerére… már megtette a szükséges intézkedéseket, és kiment a megfelelő jelzés a megfelelő személyeknek, de ilyen hamar... Nem, a holoképen nem az a két nő szobrozott az ajtaja előtt, akikre várt, hanem egy vöröses hajú fiatal fiú, deaktivált fénykarddal a kezében.
- Oh.. – mormolta maga elé Naberrie, és visszafordult a pakoláshoz. Amikor Kelan szó nélkül elrohant, a tanácsos sejtette, hogy fel fognak gyorsulni az események, de azt nem, hogy ennyire. Ki tudja, talán...
Nem, a jedi nem ment el. Ellenkezőleg, Naberrie ajtajának zárszerkezete magától oldódott, és a politikus egy aktivált fénykardpengével nézett farkasszemet. - Azt tegye el. – a fiú intésére a maroklőfegyver Noel kezéből a szoba másik végébe repült. – Itt van?
- Ön bizonyára Ben Skywalker, aki láthatóan arról híres, hogy nem tiszteli a vendégjog alapvető szabályait sem, például azt, hogy vendégként nem rontunk aktivált fényszablyával a másik házába.. – fonta össze a karjait mellkasa előtt irritált arckifejezéssel, de ugrásra készen Naberrie. - Azt kérdeztem, itt van? – legnagyobb meglepetésére Ben Skywalker nekiállt átkutatni a lakása helységeit.
- Ki? – bámult a minden sarokba kommandós mozgással beforduló ifjú jedire Naberrie. - A droid. – mormogta a szája szélén Ben, miközben behatolt, pontosabban beoldalazott a konyhába, és azt is átkutatta, mintha csak egy egyszemélyes rendőrségi behatoló osztag lenne. Éppen csak nem dobált maga elé villantó és hanggránátokat.
- DÍ-Lom, a protokolldroidom éppen bevásárolni ment... - próbálkozott Naberrie, miközben végigfutott a hátán a hideg. Ha ez a jedi egy követ fúj azzal az asztromech-el... - Ne nézzen hülyének, tanácsos. – Ben pengéje egészen közel állt meg Naberrie nyakától. Különös, gondolta a tanácsos, ez nem éppen jedire valló viselkedés... mondjuk ma nagyjából senki és semmi sem úgy viselkedett Theedben, ahogy azt reális gondolkodással el lehetett volna várni. - Az R2-es. Hol van? És ne hazudjon!
- Nemrég ment el. –Noel hálát adott az Erőnek, hogy ezúttal tényleg nem kellett hazudnia. – A magáé? - Az ap... a jediké. – javította ki magát Ben Skywalker. Érdekes, kollektív tulajdon, futott át Noel agyán.
- Akkor jobban teszi, ha megkeresi és megjavíttatja. – replikázott végül. – Elég furcsán viselkedett, amióta először itt járt nálam. Mondjuk úgy, fenyegetően... - Megtámadta a pilótám a városban. Jan súlyosan megsérült. Kelan nem mondta? – Ben befejezte a lakás átkutatását és most Naberrie-vel szemben állt, egy pillantást vetve a csomagjára. – Elutazik, tanácsos?
- Hogy.. mit csinált? – hebegte most már őszinte idegességgel Naberrie, teljesen figyelmen kívül hagyva a második kérdést. Ennek már a fele sem volt tréfa, hol van már az a két nőszemély.. - Ne kerteljen nekem. – sziszegte Ben. – És az időt se próbálja húzni, ne higgye, hogy átejt vele.
- Valóban itt járt a droid. – nyelte egyet végül Noel. Hát mi mást csinálhatott volna az időhúzáson kívül? – Azt állította váltig, hogy az én tulajdonom. Azután összeszedte a maga két társát a városban, és együtt jöttek ide hozzám. Végül a nővel távoztak. Nem sokkal ezután a fiú, Kelan valakivel beszélt a komján, és szó nélkül elrohant, elvitte az egyik siklómat.. azt hittem, azért, ami a Palotában...
- Miért, mi történt a Palotában? – villant meg Ben tekintete. Affene, gondolta Noel. Ekkora amatőrséget, eljár a szám állandóan. Bár ki tudja, a jedikről az a hír járja, hogy az emberek fejében nyúlkálnak, ugye...
- Mindjárt rátérek. Azután nem sokkal ezelőtt megjelent itt a droid, úgy tűnt, összejátszik.. bizonyos erőkkel. Aztán elment.. - Mi történt a Palotában, és milyen erőkkel játszik össze a droid? – lépett még közelebb Ben. – És vajon maga is része ennek az erőnek?
Mielőtt Noel válaszolhatott volna, egy tű suhant el pontosan azon a ponton, ahol Ben feje volt egy villanásnyival azelőtt. A bejáratban megjelenő két női alak és Ben sziluettje elmosódva, nagy sebességgel közeledett egymás felé.. - Shaf! Leállni! – üvöltötte Noel.
A két nő és Ben egymással szemben megmerevedő képe akár valamiféle absztrakt holoszobor – alkotás is lehetett volna. A fiatalabb nő nyakától alig fél centire világított Ben pengéjének vége, enyhén kipirosodott bőr jelezte, hogy még így is csúnya felületi seb lesz ebből, a másik, idősebbik nő két keze és Ben bal karja valamiféle furcsa kulcsban volt, ahogyan a nő megpróbálta a fiú oldalába döfni tőrét, de az kicsavarta a karjait, miközben az első nő sugárvetője a fiú oldalának nyomódott, tüzelésre készen...
- Most a hölgyek lépjenek hátra először, utána a jedi, és csak semmi hirtelen mozdulat... - vezényelt most már egészen halkan, eddigi, remegő hangszínéhez képest tökéletes, szinte katonai nyugalommal Noel.
Amazok elharaptak valamiféle káromkodást, majd egyszerre hátraléptek, gyanakvón, ugrásra készen méregetve a jedit. Ben nem érzékelt gyilkos szándékot, csak a Noel felé irányuló aggodalmat a nőktől, a tanácsos kisugárzása pedig sokkal határozottabb volt, mint eddig, így ösztöneinek engedve ő is deaktiválta a kardját.
- Gyors vagy, jedi. – az idősebb nő a fiatalabbhoz lépett, hogy szemügyre vegye a nyakán lévő sebet, de közben Ben felé fordult. – Évtizedekkel ezelőtt megöltem egy klónt, akit génmódosítottak, hogy tökéletes katona legyen. Sajnos nem végeztem jó munkát, mert még mindig vannak példányai, amelyek fejfájást okoznak nekünk... de még az sem volt olyan gyors, mint te.
- Az átlagos nabooi tanácsosnak pedig nincs pénze arra, hogy Mistryl Árnygárdistákat fogadjon maga mellé. – biccentett a nők, majd Noel felé Ben. – Bár lehet, maguk a későn érkező fajtából származnak, így olcsóbbak. - Nem vicces. – fintorodott el az idősebb nő. – Szenátor úr.. - Hagyd, Shada. – biccentett Noel. - Szenátor? – szaladt fel Ben szemöldöke.
- Sokan sokféleképp ismernek. – mosolyodott el Noel. – Eredeti kérdésére válaszolva pedig, jedi úr, én ugyan kapcsolatban vagyok azokkal, akik itt a sötét szálakat mozgatják, és e vonatkozásban az asztromech, amelyiket keres, üzenetet is hozott nekem, de korántsem olyan baráti ez a viszony, mint gondolja... sokkal inkább, nevezzük szakmainak. A másik kérdésre pedig, hogy mi történt a Palotában, a válasz az, hogy ugyanez a csoport nem sokkal ezelőtt merényletet követett el Numeron király ellen. Végezetül pedig: sok minden történik most itt egyszerre, és nem volna szerencsés a munkám eredményessége szempontjából, ha a jedik belekeverednének.
- A jediknek ehhez semmi közük. – húzta ki magát Noel meglepetésére Ben ahelyett, hogy a király halálával kapcsolatos híren fennakadt volna. – A családom és a barátaim biztonságáról van szó. Ha az entitás, amelyikkel én találkoztam, kapcsolatban áll azokkal, akikről maga beszél, és az egészbe valahogy Artu is belekeveredett, akkor veszélyben lehetnek.
- Nos, ez méltányolandó.. – biccentett Noel. – Megbízik bennem? - Még nem. – vonta meg a vállát a nőkre pillantva Ben. – De ha beavat, akkor talán. Talán még segíthetünk is egymásnak. Csak maguk, én, és a két itt lévő barátom. Semmi jedi ügy.
- Nos rendben. – biccentett Naberrie. – Semmi jedi ügy, Skywalker. - Csak simán Ben. – nyújtott kezet Ben. Valahogy sem ellenséges szándékot, sem hazugságot nem érzékelt Naberrie felől. Az Erő azt súgta neki, hogy bízzon meg benne. - Rendben, csak simán Ben. – intett Naberrie. – Akkor én átmenetileg csak simán Noel leszek, bár a hölgyek más néven ismernek. Azt javaslom, tarts velünk az alsó szintre, a kommunikációs központomba. Ott mindenre választ kapsz majd.
- Még egy dolog. – tette hozzá Ben, mint aki csak most kapott észbe. – Ha tényleg megölték a királyt, akkor a legjobb igyekezetem ellenére sem garantált, hogy a Tanács nem akar majd belekeveredni.
- És még sokan mások is. – jegyezte meg Noel. – A Köztársaság, a különböző pártok, és így tovább. A lojalisták megpróbálhatják erre hivatkozva elhalasztatni a népszavazást, ha igaznak bizonyul a hír, és előtte királyválasztást írhatnak ki, ami legalább akkora esemény. De akkor senki sem mossa le róluk azt a vádat, hogy ez valamiféle szándékos obstrukció... még akár utcai zavargások is kitörhetnek. Én valószínűbbnek tartom, hogy titokban tartják, amíg lehet. De menjünk le, ott majd nyugodtan tudunk beszélni.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 9, 2017 9:26:52 GMT 1
A Noel háza alatt nyíló csigalépcső hosszan vezetett lefelé, majd egy ősrégi, halszagú, fedett csatornához – Ben legalábbis remélte, hogy sima csatorna, és nem valamiféle szennyvízelvezető – kapcsolódott, amelyik egyenesen haladt tovább. A távolban hallani lehetett a Királyi Palota hangárja alatt lezúduló vízesés moraját.
- Theed alapvetően egy hatalmas sziklára épült, de a belseje tele van ilyesmikkel. – magyarázta Noel – Eredetileg a kertek öntözésére használták ezeket a felszín alatti vezetékeket, illetve egyes pletykák szerint az Uralkodók ezeken keresztül látogatták a szeretőiket, vagy azok őket.
- A Palotába megyünk? – kérdezte Ben. Shada és a másik Mistryl gárdista, Paloma előttük és mögöttük biztosították a járatot – nem mintha nem ne érzékelte volna rögtön, ha ellenséges szándékú (vagy általánosságban bármilyen) élőlények közelednek. - Majdnem. – rázta meg a fejét Noel. – A sziklafal legmeredekebb, függőleges részén van a komközpont.
- Azt hinném, egy ilyesmit a Palotaőrség már régen kisajátított magának. – jegyezte meg Ben álmélkodva. - A Birodalom idején Naboo számos titka elfelejtődött. – jegyezte meg Noel. – És azoknál került felszínre, akik a legjobb viszonyt ápoltak az adott ládát, rejtekajtót, holografikus megjelenítőt, vagy éppen droidot rejtegető öregasszonnyal.
A komközpont egy kis szoba volt, a vízesés mögötti permet-áradatra néző, liánokkal borított ablakkal, és egy nagy teljesítményű, ódon terminállal. - Egyesek szerint a Kereskedelmi Szövetség beépített kémjei innen kommunikáltak az anyahajóikkal a hetvenöt évvel ezelőtti blokád kezdetén. – magyarázta Noel, miközben helyet foglalt a székben, és aktiválta a terminált. A két gárdistanő az ajtónál foglalt helyet. Ben jobb híján állva maradt.
- A droid, ami önállósította magát, magát, máskor is csinált már ilyet? – kérdezte végül Naberrie. - Amióta az eszét tudja, mindig is nagyon önálló volt.. – gondolkozott Ben. – De soha se bántott senkit. Ez valamiféle új program lehet.. talán meghibásodott. - Az utolsó üzenet alapján, amit lejátszott nekem, ugyanannak a hatalomnak az eszköze, amelyik rajtam keresztül megpróbálja befolyásolni a választásokat. – tolt egy holografikus dossziét Ben elé Noel. – Ebben megtalálsz róluk mindent.
- Miért bízik bennem? És kiknek dolgozik? – kérdezősködött tovább Ben. - Most eltekintek attól, hogy a hozzád hasonló hátterű specialistáknak.. – Noel mintha egy pillanatig kereste volna a megfelelő kifejezést a „jedi” helyett – nem kellene ilyesféle kérdéseket feltenni. – De rendben. Egy nem nyilvános hálózat tagja vagyok, amelyik a Köztársaság biztonságáért felelős.
- Lidérc? – kérdezte Ben álmélkodva. – Az Arcnak dolgozik? - Korántsem. – mosolyodott el Naberrie. – Bár nagyra tartom Garik Loran munkásságát, és egy időben Belindi Kalendát is tiszteltem, amíg nem vált.. mondjuk úgy.. furcsa szokásai rabjává, nem vagyok sem egyenruhás, sem ügynök, sem katona. Mi úgymond.. politikai téren mozgunk. Tiszta kézzel lehet a legjobban kivájni az elfertőződött részeket, mondta egyszer az alapítónk.
Ben beleolvasott a holofájlba. - Kinek jelentenek? – kérdezte végül. – A Szenátusnak? - Magánfinanszírozású szervezet vagyunk. – rázta meg a fejét Noel, miközben a képernyő életre kelt, és Ben legnagyobb megdöbbenésére a Taris kormányzati jelvénye jelent meg rajta.
- Maga a TEU-nak dolgozik? Scho Roosch, az Öreg embere? – morfondírozott végül, majd megrázta a fejét. – Nem.. ez így nem áll össze. Az mind ostoba propaganda arról, hogy maguk valamiféle rejtőzködő, aljas milliomos felforgatói, ezt még én is látom.. - Mindjárt megérted. – Noel megérintett egy kapcsolót, mire felvillant egy szenátusi iroda képe. Az ügyeletet adó twi’lek férfi egy pillanatig elbámult, majd rendbe szedte magát, és meghajolt.
- Szenátor úr. – biccentett a lény. - Ziv, kérem készítse elő a stábomat, átmenetileg visszatérek Coruscantra. – közölte szárazon Noel. – Kérem, előzetesen küldje át a legutóbbi aktákat.. - A Szenátusi Őrségtől még nem kaptam zöld jelzést arra vonatkozóan, hogy az Önt fenyegető veszély.. – tiltakozott a twi’lek, majd magában motyogott valamit. – Megbízható forrásból úgy tudom, Szenátor úr, hogy az Önre vadászó bérgyilkosok még a fővárosban vannak.. - Nos, végtelenségig nem bujkálhatok előlük. – vonta meg a vállát egészen nagypolitikusi mozdulattal Naberrie tanácsos – szenátor. – Készüljenek fel a fogadásomra, a biztonsági intézkedésekről a testőreim gondoskodnak. - Tájékoztassak még.. valakit? – kérdezte a twi’lek. - Nem szükséges, Ziv, köszönöm. Vége. – Noel bontotta a vonalat, és szembefordult Bennel. – Nos?
- Maga... maga a Taris szenátora. – pislogott Ben. – Ez hogy lehetséges? - Maradjunk annyiban, hogy megfelelő erőforrások állnak rendelkezésemre ahhoz a szervezetben, hogy egyszerre el tudjam játszani mindkét szerepet, vagy akár szükség esetén többet is. – magyarázta Noel. – A Taris és a Naboo jelenleg a két legfontosabb gócpont a Köztársaságban a vesztünkre törő erők számára. A mi stratégiánk nem az, hogy megpróbáljuk elhárítani őket, hanem ellenkezőleg, hagyjuk őket kontrolláltan beszivárogni, és így egyre többet tudunk meg róluk.. a terveikről, a fenyegetésről.. és amikor már kellő információ összegyűlt, akkor átadjuk ezeket a beavatkozásra kész egységeknek.
- Maguk intézték el az LMGP bukását? – kérdezte Ben a legutóbbi holohírekre emlékezve. - Ők valójában nem jelentettek tényleges fenyegetést. – rázta meg a fejét Noel. – A sithek nem tudtak mit kezdeni a Rodan által hozzájuk juttatott információkkal. A mi szervezetünk a valódi fenyegetéseket tartja szemmel. - Ismét kérdezem; miért mondja el ezt nekem? – kérdezte Ben. – Mégis csak .. mondjuk úgy, jedi hátterem van.
- Figyelemmel követtük a ténykedésed, Ben. – halkította le a hangját Noel. – Még a Gárdában. Mindig helyesen cselekedtél. - Hát persze. – biccentett Ben. – Jacent is figyelték, nem igaz? - Természetesen. – biccentett Noel. – De mi sem vagyunk mindenhatóak. És még egy dolog...
- Anya.- pillantott Noelre a fiú. – Az anyám maguknak dolgozott, igaz? - Mondjuk úgy, másodállásban. – biccentett Noel, és egy apró jelvényt emelt le a terminál mellől, majd Ben kezében nyomta. - „Peregrine” – olvasta le a feliratot Ben. – Maguk valamiféle CorSec – mutáció? Ígérem, mindjárt befejezem a kérdezősködést, csak...
- Számos koréliai és bothan is dolgozik nálunk. – helyesbített Noel. – Különösen amióta a nagaiok, a cosraiak és a vostroyaiak kiszorították a hajdanvolt híres szolgálataikat a szakma csúcsáról. Az alapítóink köztársaságiak voltak, de független szervezetet hoztak létre, hogy a Köztársaság biztonságára ügyeljen. - Ugyanúgy nem felelnek senkinek, mint a jedik... - mormogta maga elé Ben. – Érdekes.
- A droid... - folytatta Noel, majd aktivált egy holofelvételt. – A droidot több gungan városban látták ezzel a férfival, amint a vezetőkkel tárgyalt. Felismered?
Bennek egy pillanatra megakadt a szava, de a rossz minőségű felvételen a gungan törzsfőnökökkel tárgyaló alak humán volt, nem pedig a víz alatti faj tagja. - Nem. – nyelt egyet végül. – Én egy.. én egy gungannal találkoztam. – A fiú egészen lehalkította a hangját. – Noel, mond a maga számára valamit az a név, hogy Jar Jar Binks?
- Hmm.. – Naberrie összeráncolta a homlokát. – Szenátor volt a Klón háborúk idején. Afféle szerencsétlen hírében állt, Palpatine szekértolójaként ismerték. A Birodalom megalakulásakor eltűnt... de már nem lehet életben, majdnem 100 évesnek kellene lennie... - Talán csak.. álnevet használt az, akivel találkoztam. – meredt maga elé némán Ben, végül megvonta a vállát. – Nyilván semmi értelme nem lenne, ugye?
Naberrie egy pillanatig hosszan méricskélte Bent. - Ben, ha együtt fogunk dolgozni, akkor ilyeneken nem akadhatunk fent. - De veszélybe sem sodorhatom a szervezetet. – jelentett ki Ben. – Ez így helyes. Mit akartak magától ezek az alakok, Noel? - A jedik távozását, és azt, hogy hagyjak figyelmen kívül némi átmenő forgalmat... alapvetően csak annyit, hogy ne ugráljak. – biccentett Naberrie, miközben egy apró vörös fény beérkező üzenetet jelzett a komján.
- Megerősítették Numeron halálát. – pillantott az apró kijelzőre Naberrie. – A forrásom szerint a Kormányzó Tanács nem akarja bejelenteni, hogy gyilkosság történt. Várnak egy kicsit, utána pedig azt kommunikálják majd, hogy Numeronnal szélütés, szívroham, vagy efféle végzett. Uralkodóválasztás lesz, szinte kampányidőszak nélkül. Ez már önmagában azt jelenti, hogy elhalasztják a népszavazást.
- Talán időre van szükségük ezeknek az alakoknak.. – meredt a holotáblára Ben, amit kapott. – A módszereik alapján lehetnek cosraiaik, vagy sithek.. - Egyik sem. – rázta meg a fejét Naberrie. – És mi itt akadtunk el. - Talán segíthetek. – jegyezte meg Ben.- Hallott már Sordisról, a Renegátról? - Az ESB páriájáról? – kérdezte Noel. – A halott Wenthar császár testvéréről?
- Lassan azt hiszem, nincs olyan sarka a galaxisnak, ahol ne tudná mindenki, hogy Wenthar meghalt. – kuncogott fel Ben. – Amit viszont valószínűleg nem tud, Noel, hogy Sordis Smordre néven a Jedi Tanács tagja is volt. Mindkét oldalt elárulta, és a Tanácsnak az volt a gyanúja, hogy saját titkos szervezetet hozott létre. Úgy hívják őket, Első Rend. A Tanács utánuk kezdett nyomozni, mielőtt idejöttem, és Sordis után. - Azt hiszem, mindkettőnk tarsolyában kellő mennyiségű titok van. – pillantott a fiúra Noel. – Te miért mondod el ezeket nekem? - Semmi sem köt már a... jedikhez. – nyelt egyet halkan Ben. – Azok után, amiket átéltem. Azt hiszem---
- Súlyos döntés. – mormolta Noel. – De talán meg tudom.. érteni.. akarsz beszélni róla? - Egyelőre nem. Nem lenne .. biztonságos. – rázta meg a fejét Ben. – Azt hiszem, akivel találkoztam, szintén ennek az Első Rendnek dolgozik. Jó lenne minél többet megtudni arról, hogy miért használta ezt a Binks.. álnevet előttem És ha ezek állnak az Artuval történtek mögött.. az is.. sok mindent megmagyarázna.
- Nekem hamarosan tovább kell indulnom. – jegyezte meg Noel. – A Királyi Palota archívumában talán megpróbálhatsz utána nézni ezeknek. A droidnak és Binksnek is. Gondolom, úgyis össze akarod még szedni a barátaid, mielőtt elindultok. - Elindulunk.. hová is? – vonta fel a szemöldökét Ben. – Most állást ajánl nekem? Még alá sem írtam a kilépésemet a jediktől..
- Nem is kell. – vonta meg a vállát Noel, majd a jelvényre mutatott. – Csak az számít. Egykor anyádé volt. Mara Jade Skywalker az egyik legjobb.. munkatársunk volt. Megtiszteltetés lenne, ha segítenél nekünk.
Ben biccentett. - Mit kell tennem, és hol? - Szenátori minőségem.. – pillantott Noel a fekete képernyőre – egyre inkább zavarja a Taris új urait. Ki kell derítenünk, hogy ki és mi áll az ottani hatalmi zavarok mögött.
- Már jártam ott. – biccentett Ben, majd bűnbánóan megborzongott, ahogy eszébe jutott Carl. Mármint nem Carl miatt érzett bűntudatott, hanem Kelan miatt.. azért, ahogyan eszébe jutott Carl... - Anyád is, sokszor. – tette hozzá Noel. – Marát számos szál fűzte a Tarishoz. Gondolom sosem beszélt róla.
- Nem. – biccentett Ben. – Ahogyan sok más dologról sem.. de így volt helyes. - Így.. bizonyára. – vakarta meg a tarkóját Noel. – A jelvény birtokában az ügynökeink mindig tudni fogják majd, hogy velünk vagy, és segítenek. Sok szerencsét. Paloma kikísér.
A megégetett nyakú nő sanda pillantást vetett Benre, majd intett, hogy menjenek.
- Ennyit összehordani arról a szerencsétlen nőről.. – jegyezte meg Shada rosszallóan. – A fele sem igaz. - Nem. – biccentett Noel. – De kellett, hogy a fiú hallgasson rám. Nem mondhatunk nemet, ha egy láthatóan zavarodott lelkű, nemi identitás-problémákkal küszködő Skywalker nekünk akar dolgozni, nemde? - Veszélyes a Tarisra küldeni. – jegyezte meg Shada. - Az öregasszony, aki velük jött.. – morfondírozott Noel. – Jan Ors.. .a szeretője, Kyle Katarn is oda tart. Majd szépen egymásra találnak, és megoldják a tarisi problémánkat.. remélhetőleg.
- Előkészítem a hajót. – jegyezte meg Shada. - És egy üzenetet Karrde számára. – tette hozzá Noel. – A szokásos csatornán. Coruscanton jóval több kemény valutára lesz szükségünk a szokásosnál. Különösen, ha Zivnek igaza van, és a gyilkosok még tényleg ott vannak.
- És az itteniek? – kérdezte a nő. - Megkapják, amit akarnak, nem? – mosolyodott el Noel. – Együttműködést, a jedik és sithek távolmaradását... felőlem akár fel is ültethetik a trónra Pallopidést, ha akarja az öreglány. Előbb, vagy utóbb, de végigcsináljuk a szavazást. Utána pedig gondom lesz rá, hogy bármi is történik Tarison, végső soron ugyanabban a táborban kössenek ki.. azt hiszem, fel kell hívnom még egyszer Elegint.
- Megyek. – biccentett az árnygárdista. – Kint leszek az ajtónál. Ne kóricálj el, Szenátor. - Nem fogok, ne aggódj. – mosolyodott el Noel, majd amikor bezárult az ajtó, ismét a képernyőre meredt. Igen, beszélnie kellett az Eriadui Konföderáció vezetőjével, nem vitás.. de az ráért. Coruscant most fontosabb volt.. másvalakit kellett felhívnia.
Vagy tíz percbe tellett, amíg a kom válaszolt. Ezúttal nem a tarisiak jelvénye, hanem egy ahhoz hasonló embléma forgott a képernyőn válaszra várva, mint amilyet Noel az ifjú Ben kezébe nyomott. - Peregrine – kód.. hitelesítve. – a vonal másik végén lévő alak finom mozdulatokkal arrébb terelte a lejátszó látómezejébe bemászó apró állatkát, majd összevonta a szemöldökét.
- Naberrie. Ez egy nagyon.. váratlan és veszélyes hívás. - Ne aggódj, nem foglak állandóan hívogatni. – felelte Noel. – Fontos híreim vannak.
A vonal másik Wynn Dorvan eltekert még néhány kapcsolót. - Mondd gyorsan, várnak az ülésen. – jelentette ki. – Egy háború küszöbén vagyunk éppen, Főnök.
|
|
|
Naboo
Jul 14, 2017 15:00:02 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 14, 2017 15:00:02 GMT 1
- Semmi. – pillantott fel lemondóan az anakronisztikus olvasóból a Királyi Palota könyvtárában Ben, miközben Kelan a füle mellett áthajolva figyelte a megjelenő – pontosabban jelen esetben inkább hiányzó – adatokat, és néha belenyalt a legifjabb Skywalker (avagy immáron a második legifjabb Solo, Allanát is figyelembe véve) fülébe.
- A Jar Jar Binksről és R2-D2-ról szóló állományok egészét nemrég törölték. – jelentette ki végül Ben. – Nem sokat tudok a kódtörésről, de ennyit még én is látok. - Az a droid maga a sötét ördög, rosszabb, mint egy shivatan medve. – mormogta a repulzros székben ülő, protézisekkel és keringtető csövekkel megerősített lábú Jan Ors, ahogy közelebb manőverezett. – Nem csodálkoznék, ha az törölt volna ki mindent, sőt, azon sem, ha valamelyik félreeső polc mögött lenne néhány halott könyvtáros is...
- Ki tudja, szerinted a királyt is.. – kérdezte Kelan, de a mögöttük posztoló fekete bőrű, a biztonsági erők barna-kék uniformisát viselő katona finom pisszenéssel jelezte, hogy ez azért még mindig nem nyilvános beszédtéma egy ilyen magas biztonsági besorolású helyen sem.
- Elnézést kérünk. – harapott bele Kelan arcába ez picit Ben, majd a katonához fordult. – Daniken kapitány, mit gondol, lehetnek olyan források a Palota területén, amelyek nem.. digitálisak? Független adathordozók, leválasztott egységek, akár kézi feljegyzések?
- A királyválasztás rendkívüli kiírása miatt hamarosam újabb szárnyak lesznek lezárva. Csak a jelöltek és a stábjaik tartózkodhatnak majd bent, ez a protokoll. – magyarázta kísérőjük. – Szívesen segítenék, mert a régi Tanácsteremben sokféle ilyesmi van, de pont az lesz lezárva. - Még akkor sem tud segíteni, hogyha ez életbevágó fontosságú lehet? – kérdezte finoman Ben. – Ha nem szállítunk valami megfogható eredményt a Tanácsnak, még a végén újabb lovagokat küldenek..
- Ah.. értem. – futott át néhány sötét ránc Daniken homlokán. Az események eszkalációja óta a Palotaőrség és a tanácsnokok ugyan nem voltak nyíltan ellenségesek a jedikkel, de lapos pillantásokkal és félrehúzódással adták tudtukra, hogy Numeron, valamint egyetlen életben maradt örököse nélkül már nem rajonganak annyira a jelenlétük és az alkalmatlankodásuk miatt. A trón nyilvánvalóan egy másik család tagjára fog szállni, a legesélyesebb jelöltről, a korábban a coruscanti politikában is megfordult Ederlaith Pallopidesről pedig azt suttogták, hogy kifejezetten nem szívleli a jediket.
Persze, ha Noel indulna, ő bizonyára megnyerné, futott át Ben agyán a gondolat, de elvetette. Már így is elég avatarja volt a tanácsosnak.
- Esetleg a Palotán kívül? Máshol? Bárki, akivel beszélhetünk? – próbálkozott tovább finomabban Ben. - Elviszem magukat valakihez. – állt egyik sarkáról a másikra zavarában Daniken, mint aki nagyon bizonytalan, mielőtt válaszolt volna. – De kérem, legyenek tapintatosak. Egy nagyon... idős hölgyről van szó.
...
- Asszonyom, vendégei vannak... Amint Ben belépett a Palotától nem messze, egy kis utcában húzódó házikóba, amelyet az ízlésesebb nabooi lakásokhoz hasonlóan rózsalugas és egy kisebb kőmedence határolt, azonnal megérezte a halál szelét.. de az elme tisztaságát is.
Az ágyon fekvő asszony kisugárzása tiszta volt, bár szemei már vakok. Öreg kezével megérintette a felé nyúló Bent.
- Ben Skywlaker jedi lovag érkezett hozzád, keresztnagyanya. – közölte udvariasan Daniken kapitány. - Nahát… egy jedi.. – mormogta a nő. Legalább kilencven éves lehetett, ha nem több. Valaha szőke, kék szemű lehetett halvány bőre és teljesen kifehérdett haja alapján. A modern intergalaktikus orvostudomány vívmányait használva még vidáman szaladgálhatott és kertészkedhetett volna, de a szobában semmi sem utalt arra, hogy ilyesmit bármikor is igénybe szándékozott volna venni. Sem orvosdroid, sem bionikus implantok, sem semmi gép orvostechnikai eszköz nem volt a szobában, csak néhány nedves kendő, és egy tál víz az éjjeliszekrényen.
A haldokló tovább fogdosta Ben kezét, majd homloka ráncokba futott. - Az ő vére vagy, nem igaz? Az ifjú királynőé... nagyon szerettem őt.. pedig amikor megismertem, versenytársak voltunk.. képzeld, annak idején én is… indultam… de az ifjú királynőt választották..
Ben elfintorodott, majd kiterjesztette az érzékeit.. hát persze.. egy halvány jelenlét, egy keresgélő tudat, egy olyan, a jedik mércéjével gyenge, mégis érzékeny Erő-entitás, amelyik a Régi Köztrársaságban, ha a szüleitől időben elszakítják és csatlakozik a Rendhez, az agricsapatok szintjéig biztosan eljutott volna.. nem csoda, gondolta Ben, hogy ilyen szépek azok a rózsák kint. - Köszönöm. – rebegte a nő. – Az ő vérük vagy, nem?
- Nem, sajnálom. – nyelt egyet Ben. Érdekes, gondolta, hogy így megérezte a nő azt, ami valójában nem is létezik. – Csak közel voltam hozzájuk. A nevem Ben. - Én pedig Eirtaé vagyok. – a nő köhögni kezdett, mire a mellettük álló, csendes szolgálólány megitatta. – Elnézést... már nem vagyok a régi.. miről szeretnél hallani, fiam? Áldásért jöttél?
- Tudásért. – suttogta Ben. – Az emlékekért, amiket a Blokád idejéből őriz, asszonyom. Az első blokádéból, amikor Amidala volt a királynő. - Ó igen, az ifjú Királynő.. régen volt..nagyon régen. De mindig szívesen mesélek róla.. csak sajnos már nem sokáig... hamarosan eljön az időm... miről szeretnél hallani, Ben?
- A kapitány azt mondta, a királynővel utazott, hosszú ideig. – próbálta irányba terelni a témát Ben. - Hát persze, én is ezt mondtam az előbb, öreg vagyok, de nem szenilis, kisfiam! – a nő hangjában ennek ellenére nyoma sem volt rosszallásnak, inkább mintha nevetni próbált volna, de csak újabb köhögés lett belőle. – Velük voltam, igen... Őfelsége udvarhölgye, bizony. Segítettem neki öltözködni... tudod, mennyi időbe tellett felvenni egy olyan gyönyörű ruhát? Egyetlen utána következő királynő sem volt olyan csodaszép bennük, mint az ifjú Padmé..
- Amikor a Kereskedelmi Szövetség elől menekültek, volt velük egy gungan.. és egy asztromech. – folytatta Ben. A nő újra felköhögött. - Hát ez érdekes, nem? Mindig mindenki a jedikről akar hallani, és a fiúról, aki utána belépett a lovagok közé.. sajnos mind meghaltak mára, igen, mind meghaltak...
- Engem a gungan és az asztromech érdekes. – szorította meg a nő kezét finoman Ben, enyhe lökettel segítve gondolatai áramlását az Erőben. Semmi erőszak, gondolta, csak egy kis rásegítés.. - Na, ez csiklandoz.. – nevetett fel ismét az öregasszony. – A droid..igen.. emlékszem rá. Egy kis kék-szürke hordó volt.. a királyi yacht karbantartó egységeinek egyike. Megjavította a pajzsot, amikor menekültünk… utána a jedikhez és a kisfiúhoz csapódott... amikor visszatértük Coruscantról, még velünk volt, de utána a jedik magukkal vitték..
- Sosem viselkedett furcsán? – kérdezte Ben. - Nem.. nem emlékszem. – forgatta vak szemeit a nő. – Nagyon furcsa kis droid volt.. nagyon.. okos. Azt hiszem, úgy szólították a többiek, hogy Artu. - És a gungan? – kérdezte tovább Ben.
- Az egy csodabogár volt.. – hörgött fel nevetésképpen ismét a nő. – Jar.. Jar... igen, így hívták. Jar Jar Binks. Mindig ott sertepertélt a jedik között. Azt mesélték, véletlenül találták a mocsárban, és utána elvezette őket ide, Theedbe. Utána is velük tartott, mindenhová.. ó igen.. emlékszem, nagyon szerencsés flótás lehetett, kikerült Coruscantra, amikor az Ifjú Királynő hivatali ideje lejárt, és szenátorrá választották a Köztársaság éveiben.. a gungan lett az asszisztense.. én is.. elkísértem őket pár év erejéig.. de aztán jött a sötétség, a háború, és a Birodalom.. azt hiszem, amikor az Ifjú Királynő visszavonult a politikától, ez a gungan követte a szenátusban egy időre.. nagyon különös volt, ő volt az első gungan, aki ilyen messzire jutott, pedig milyen ügyefogyott is volt! Annak idején.. ó igen, már emlékszem... azt beszélték, ő terjesztette be az indítványt, hogy a Császár..… hogy az öreg Palpatine különleges jogokat kapjon...
A nő megremegett. Ben tekintetébe kíváncsiság és élet költözött, ahogyan a szavakat hallgatta. Észre sem vette, hogy még mindig stimulálja az egyre gyorsabban beszélő nő elméjét, aki itt most köhögni kezdett.
- Nagyon… megfájdult .. a fejem.. aludnom kell, igen.. - Én.. sajnálom. – kapott észbe Ben, és gyorsan megszüntette a kapcsolatot. – Nem volt valami.. furcsa ebben a gunganben? – kérdezte végül.
- Ügyetlen volt.. úgy hírlett.. – mormogta félálomban a nő. Mégis mindig mindent túlélt. Az udvarban néha azzal vicceltünk, emlékszem, hogy olyan képességei lehetnek, mint egy jedinek.. nem csoda, hogy maguk mellé vették. - Nem csoda.. – mormolta Ben. – Látta valaha együtt a droidot és a gungant, mármint kettesben? - Csak.. azt hiszem.. talán csak a hajón. A yachton, amikor menekültünk.. már.. nagyon.. régen volt.. – mormogta a nő, és elaludt, vagy inkább elájult.
A szolgáló finoman, némán kitessékelte Bent és Daniken kapitányt a ház elé, ahol Kelan és Jan várták őket.
- Nos, megtudtál valamit? – futott oda a fiúhoz Kelan. Daniken enyhe, afféle konzervatív rosszallással szemlélte közelségüket. - Igen... érdekes dolgokat. – bólintott Ben, még mindig magának tartogatva a szövevényes történet szeleteit. – Beszélnem kell még valakivel, mielőtt elindulunk a Tarisra.
- Artu oda menekülhetett? – tette fel a kérdést Jan. – Mi másért mennénk oda? - Jó okunk van rá. – mosolyodott el Ben. – útközben elmondom.
|
|
|
Naboo
Jul 16, 2017 23:22:45 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 16, 2017 23:22:45 GMT 1
Miközben Jan a hajót készítette elő felszállásra, Kelan és Ben egy apró szervizhelységben simultak szorosan egymáshoz egy komterminál előtt. Minden más helységet elfoglaltak a Palotában a biztonsági csapatok, valamint a királyválasztásra készülő különböző jelöltek – a Palota és stábja, amely az utcákat lázban tartó népszavazási kampányt viszonylagos arisztokratikus csendben figyelte végig vaskos, díszes falai közül, az Uralkodóválasztás bejelentésére teljesen felbolydult, szinte elfeledkezve a „másik” szavazásról és a külvilág egyéb eseményeiről. Az üzenet, miszerint a sithek háborúra készülnek a Köztársaság ellen, a Jedik egyik titkos csatornáján érte el Bent és társait, mégis, amikor megemlítette a Daniken kapitánynak, amaz csak vállat vont, és közölte, hogy nem az ő problémájuk..
Kelan egyik keze makacsul Ben nemi szerve felé csúszkált, miközben az a megfelelő állományokat kereste személyes adathordozóján, amelyet még a Könyvtárban töltött fel különböző érdekesnek tűnő feljegyzésekkel, felvételekkel.
- Figyelj már egy kicsit. – próbálta Kelan figyelmét a képernyőn megjelenő tartalomra irányítani Ben. – Ezek a felvételek a Kereskedelmi Szövetség blokádjának megbuktatásakor készültek, ezek pedig nem sokkal utána, egy Qui-gon Jinn nevű jedi mester temetésén. - Még sosem hallottam róla, fura neve van. – pillantott a holoképre Kelan. – Kik ezek?
- Nos nem mindenkiben vagyok teljesen bizonyos.. – vakarta meg az állát Ben. – De azt hiszem a díszruhás öreg ott Palpatine császár, pontosabban itt még csak kancellár, aztán az a fiatal nő Padmé Amidala, az a kisfiú pedig Anakin Skywalker.. - A nagyszüleid? – bámult el Kelan. – Nahát.. mennyivel fiatalabb volt a nagyapád..
- Nem olyan sokkal, itt még nagyon fiatalok voltak mindketten.. – mormolta Ben. Sokáig emésztette magát, de végül arra jutott, hogy egyelőre Kelannak is veszélyes lenne elmondani az igazságot. – Aztán.. ezt az asztromechet láttad korábban az utcán, azt a kéket a felvétel sarkában? - Igen.. – biccentett Kelan. – De nem arról van szó, hogy minden állományt kitöröltek, ami hozzá köthető?
- A rekordok és írásos anyagok közül igen. – biccentett Ben. – De ez egy féligmeddig nyilvános holokamera-felvétel a nabook királyi archívumából, amely a királyok és királynők mindenféle nyilvános fellépését követi, kommentár nélkül. Afféle vizuális archívum. Nevek nem tartoztak a felvételhez, az arcok alapján raktam össze, amit lehetett a rendelkezésre álló korábbi forrásokból.. elsősorban Luke .. mármint apám gyűjtéséből. - Tehát bárki is törölte az adatokat, nevek, kulcsszavak alapján dolgozott, és ez átcsúszott a rostán, te pedig megtaláltad. – vonta le a következtetést Kelan.
- Így van. – simogatta meg elismerően a másik fiú tarkóját Ben, majd folytatta. – Aztán itt van egy nagy csapat jedi mester és lovag, az, amelyik nagyapám mögött áll, valószínűleg Obi-wan Kenobi, az az apró zöld pedig az akkori nagymester, Yoda.. - Az a kis zöld? – nevetett fel Kelan. – Azt hittem, annak a nagydarab fekete bőrűnek a háziállata, amelyik olyan csúnyán néz...
- Igen.. abban nem vagyok biztos, hogy kicsoda. Egy másik mester.. talán Plo Koon, Ki-adi-mundi, vagy hogy is hívták azt a harmadikat... elfelejtettem a nevét. – vonta meg a vállát Ben. - És az a vicces nagyfülű? – kérdezte most Kelan, mire Ben megborzongott. – Arról nem tudunk semmit?
- Nem.. nem igazán. – bökte ki végül. – Csak annyit, hogy valamiféle gungan, egyike a felszín alatti másik értelmes faj képviselőinek, és valahogy a társasághoz csapódott. Valami Binks, vagy efféle... később elkísérte Amidalát a Szenátusba, amikor .. .mármint amikor nagyanyám lemondott, és szenátor lett. De nem is ő az érdekes, hanem az a humanoid droid a sarokban, az R2-es mellett.. nézd csak.. - Jajj, micsoda csontváz.. – borzongott meg Kelan. – Miféle förmedvény ez..
- Az elcsípett szófoszlányokból és néhány későbbi, coruscanti eltárolású töredékből, amiket megnéztem, azt gondolom, Kelan, hogy ez bizony ott a mi Szrípiónk.. apám és a nagynéném protokolldroidja. – Ben érdekes módon egyre könnyebbnek találta, hogy kontextusba rendezze a nulla valóságtartalommal bíró rokoni kapcsolatokra utaló szavakat... bár, és végtére így nem is hazudott akkorát Kelannak, a droid legalább annyira tartozott a vér szerinti apjához..
- Ilyen régóta a családod mellett lenne, Ben? – kérdezte álmélkodva Kelan. - Ami most még fontosabb, ilyen régóta Artu mellett van. – tette hozzá az ifjú jedi. – Tudod, Kelan, a feljegyzések szerint, amiket találtam, nagyapám a Tatooine-ról származott el, és ott építette Szrípiót, mielőtt csatlakozott volna a jedikhez. - Értem, szóval gyerekkorában droidokat épített a semmiből, vicces.. – bökte meg Ben vállát Kelan hitetlenkedve. – És mit csinált még, ő volt az első és egyetlen humán versenyző a légfogatokon?
- Erre mondjuk rá is hibáztál. – nevetett fel Kelan értetlen arckifejezését szórakoztatónak találva Ben. Valójában azonban ez tényleg nem volt más, mint Kelan piszkálása, Bent ugyanis semmiféle büszkeség nem töltötte el, ahogyan visszaemlékezett a néhai Anakin Skywalker érdemeire... hiszen nem kötötte hozzá semmi. Csak egy csodagyerek volt a történelemből, aki szánalomra méltó szörnyeteg lett, de előtte létrehozta a nevelőapját és Leia nénit.. ennyi, és nem több...
- Jó, mindent azért még én sem hiszek el, oké? – durcáskodott Kelan. – Amúgy is, miért olyan fontos mindez? - Ha Szrípió tényleg ilyen régóta a felmenőimmel van.. – magyarázta Ben tovább türelmesen -, akkor tudhat néhány dolgot.. akár Arturól. Fel fogjuk hívni a Borleiason.. segíts betáplálni az azonosító kódokat. A Jedik és a Köztársasági Hírszerzés egyaránt hozzáférnek ezekhez a csatornákhoz… az Ellenállás hamis bázisát hívjuk..
...
Némi statikus zörej és a megfelelő biztonsági protokollok helyreállását követően az aranyszínű protokolldroid mindig kétségbeesett – már amennyire egy arcvonások nélküli mesterséges lénynél ez lehetséges volt, Szrípió mindenesetre elég rutinos volt benne még így is – fizimiskája nézett farkasszemet a fiúkkal. A droid a szája elé kapta a kezét, majd hadonászni kezdett. - Hála a tervezőnek! – jajdult fel végül. – Ben gazda és Kelan úrfi! – Bennek fogalma sem volt, hogy Szrípió mikor értesült útitársa nevéről, de ezek a protokolldroidok állandóan a belső hálózat titkos bugyraiban lógtak.
- Csak semmi izgalom, fontos ügyben hívunk, Szrípió. – folytatta Ben. – Hol van Leia néni? - Jaj Tervezőm, Tervezőm... hát nem is hallották? Szörnyű.. rettenetes! Ben úrfi, azt hiszem minél előbb fel kellene kutatnia Skywalker mestert, mármint Luke gazdát, és elmondani neki..
- De micsodát? – bár C-3PO hajlamos volt eltúlozni az apró-cseprő problémákat, továbbá Luke Skywalker megtalálása Ben aktuális feladatlistáján igencsak hátracsúszott, a droid most mégis mintha az átlagosnál is aggodalmasabbnak hangozhatott volna. – Mi történt, Szrípió? Mi történt Organa elnök asszonnyal? - Nem tudom, nem is tudom, jaj Tervezőm.. – hadonászott tovább a droid. – Elment, érti, Ben úrfi? Elment az Ellenállás másik titkos bázisára, már úgy értem az igazira! A jó Wenli őrnagy üzent, hogy ott van, de aztán megszakadt a kapcsolat! Attól tartok, valami nagy baj történt! Csak annyit hallottam, hogy az Ellenállás erői erősítést kértek! Jaina kisasszony személyesen! Azóta sem tudunk kapcsolatba lépni az En… a titkos bázissal, gazda!
Binks figyelmeztetése ennyire.. aktuális lett volna? Ben agyán átfutott egy ilyen gondolat, majd az is eszébe jutott, hogy esetleg valamiféle sith ármány, vagy a Renegát mesterkedésének áldozatává válhatott Jaina.. no nem.. azt nem…
- Hová ment Leia néni? Hol van most Jaina? Ez a vonal biztonságos, Szrípió, ne félj... - Jaj Tervezőm.. az Endoron! – sápítozott a droid. – El kellett volna kísérjem őket.. Ben úrfi, kérem, ha teheti, siessen oda gyorsan, és győződjön meg róla, hogy minden rendben!
- Én.. – Benben súlyos küzdelmet vívtak az érzelmek. Engedjen a sürgetésnek, hogy Jaina, szinten egyetlen életben maradt vérrokona segítségére siessen, vagy pedig kövesse a Noeltől kapott utasításokat? Hogyan is tehetne másként? De nem, gondolta, ennek nem ez a módja. Jediként talán megtehette volna, hogy egy ilyen esetben az ösztöneire hallgatva azonnal az Endorra rohan, de ez valójában felelőtlenség lett volna... most azonban feladata van, küldetése... ugyanúgy, ahogyan az anyjának is számos volt.
- Megbeszéljük Kelannal, Szrípió, és ha tudunk, elmegyünk az Endorra. – próbált végül megnyugtató hangot megütni a protokolldroiddal Ben. – Most azonban egy fontos ügyben hívunk.. - Állok szolgálatukra, Ben gazda.. amint tudja, hatmillió különböző kommunikációs.. – kezdte volna a droid a szokásos mondandóját, de Ben félbeszakította.
- Szrípió, amióta az eszedet tudod, Artuval együtt dolgoztatok, igaz? Mármint egy párost alkottatok? - Magától értetődik, Ben gazda. – biccentett a protokolldroid. – Artu nagyon makacs és öntörvényű, de alapjában véve igen hasznos és dolgos kis asszisztens egység... persze ha kellő alkalommal elismerte volna az Én érdemeimet is a problémák megoldásában, amelyeket kisajátított magának...
- És mi a legkorábbi emléked? – kérdezte újra Ben. – Mármint mióta dolgoztok együtt Artuval, mikor volt? - Nos erre nehéz válaszolni, Ben gazda… - villantak meg némiképp zavarodottságot jelezve C-3PO fotoreceptorai. – Amint bizonyára ön is tudja, a szerkezetemen és a memóriámon lefuttatott diagnózisok szerint a Birodalom kezdeti éveiben többször is áteshettem teljes, vagy részleges memóriatörlésen.. nem tudom, hogyan, mikor és milyen rettenetes sérülések következtében, ámbátor rendkívül szörnyűségeseknek kellett lenniük, hiszen annak idején Felhővárosban is megőriztem memóriám integritását, amikor az a nagydarab torzonborz, modortalan vuki, pardon, Csubakka gazda, nyugodjék békében…
- Szrípió, térj a lényegre kérlek.. – vonta össze a szemöldökét Ben. – Mikor? - Azt hiszem, néhány évvel azelőtt, hogy Luke gazda tulajdonába kerültünk Artuval a Tatooine-on, nem sokkal, mielőtt találkoztunk Solo gazdával.. nyugodjék békében ő is, jaj Tervezőm, hányan elmentek már... - Szrípió, kérlek, koncentrálj a kérdésemre. – sóhajtott fel Ben. A protokolldroiddal egyre nehezebb volt szót érteni – vagy csak Ben sosem találta meg a módját.
- Igen... máris.. – bólogatott C-3PO. – Egyszóval Leia Organa elnökasszony, mármint akkor még ifjú szenátor volt... szóval az apja, Bail Organa nagyúr hajóján voltunk technikai kisegítő státuszban, Antilles kapitány tulajdonában... alatta én legalábbis emelők bináris programozásával foglalkoztam...
- Semmire sem emlékszel a Klón Háborúból, vagy azelőttről? Semmire sem emlékszel a Nabooról? – kérdezett bele most türelmetlenül Kelan a vonalba. - Én.. rendkívüli módon sajnálom, Kelan gazda, nem tudok ezekre válaszolni. – tárt szét a karjait Szrípió. – Csak azokat az eseményeket ismerem, amelyeket a Holoneten láttam és olvastam..
- Nos, Szrípió, találtam néhány adatot, amelyekből kiviláglik, hogy már korábban is... a családhoz tartoztál, úgymond. – próbálta Ben felvenni a fonalat Kelan talán túlságosan direkt kérdését követően. – Ha majd találkozunk, szívesen megmutatom őket... most azonban igazából Arturól akartam kérdezni. Te sok-sok évtizeden át dolgoztál együtt vele.. sosem viselkedett.. furcsán?
- Artu egy pimasz kis asztroporszívó.. – replikázott Szrípió. – De miért kérdi, Ben gazda, hát nem ott van önökkel? - Nem. – rázta meg a fejét Ben. – Még azelőtt elhagyta Coruscantot, hogy mi ideértünk volna a Naboora. Tőlünk függetlenül jött ide, és sötét erőkkel állt össze..
- Hogy.. Artu? – hüledezett C-3PO. – Akkor ezúttal tényleg megzavarodtak a bitjei.. jaj Tervezőm, mindig is tudtam, hogy nagy őrültségekre képes, de mit tett ezúttal? - Megtámadta az útitársunkat, Jan Ors-t, és súlyos sérüléseket okozott neki. – magyarázta Ben. – És úgy sejtjük, összejátszik a Naboo rendje és békéje ellen összeesküvőkkel... amikor nem áldozatokra vadászott az utcán, akkor a helyi elszakadáspárti tanácsost zaklatta, vagy pedig a Naboo Köztársaságból való kilépése mellett kampányoló ismeretlen sötét erőket támogatta... ennek most fel sem tréfa, Szrípió, értesz engem?
- Jaj jóságos Tervezőm, ajjajj... jaj.. igen, Ben gazdám, bár azt kell mondjam, annak, hogy Artu bitjei ennyire megzavarodjanak, az esélye egy a hárommillió – ötszáz – hatvan... - Szrípió, ha nem emlékszel semmire, csak annyit tegyél meg, hogy értesítesz minket, ha Artu visszatérne Borleiasra. – zárta rövidre a beszélgetést Ben. – Attól tartok, ön- és közveszélyes lett apám asztromechre, és összejátszik az ellenséggel. Meg kell állítanunk.
- Hát persze, Ben gazda, mindent megteszek.. jaj Tervezőm, hogy nem lehettem mellettük, amikor megtörtént... jóságos Tervezőm. Artu mindig is a saját feje után ment, de hogy bárkire is rátámadjon ártó szándékkal, ilyesmire sohasem volt precendens... – sápítozott tovább Szrípió, míg Ben meg nem köszönte neki az erőfeszítéseket, és bontotta a vonalat.
- Hát.. ettől nem lettünk okosabbak. – jegyezte meg Kelan. – Talán szét kellene szedni a protokolldroidot, és megnézni, hogy a memóriájának rejtett szekcióiból ki lehet-e szedni valamit. - Reméltem, emlékszik valamire. – sóhajtott Ben. – De úgy látszik, az Artu ténykedéséről szóló jelentéseket és anyagokat is nekünk kell átnézni majd..
- Szívesen segítek. – dörgölődzött oda Kelan a másik fiúhoz. – Befekszünk valahová, lekapcsoljuk a villanyt, levetkőzünk ééééééés… jelentésekt és hírfelvételeket nézünk, hát nem lesz romantikus? Naggyon unni fogom ám.. és tudod, mit csinálok, amikor uncsizom?? - Rengeteg felvételnyi chip van ám. – mosolyodott el Ben, és aktiválta a fülke biztonsági zárját. – Párat meg is nézhetnénk kezdésnek, Jan biztosan elszöszöl még a hajóval egy fél órát, mielőtt felszállhatunk...
|
|
|
Naboo
Dec 21, 2017 22:30:56 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Dec 21, 2017 22:30:56 GMT 1
Theed utcái úgy nézek ki, mintha tömegfelkelés készült volna. A Naboo fővárosában az utcára vonult lakosok transzparensekkel és jelszavakkal próbálták rávenni a közönséges polgárokat, hogy az ő oldalukat válasszák. Mióta a király meghalt, és kiírták az előrehozott választásokat, a kampányolás azon nyomban elkezdődött, az utca hangulata pedig robbanni készült. Ilyen körülmények között nem volt tanácsos egyetlen beszivárgó ügynöknek sem, hogy bármiféle gyanús tevékenységgel felhívják magukra a figyelmet, vagy egyáltalán a fővárosban tartózkodjanak.
Még akkor sem, ha történetesen ezek az ügynökök valójában nem is voltak kémek igazán, hanem inkább harcosok. A galaxis legbüszkébb harcosai.
A négy mandalori bizonyára nagy felzúdulást keltett volna, ha valódi formájukban mutatkoznak az érzelmileg feldúlt nabooi nép előtt. Ezek a harcosok olyan álcázót viseltek, ami eltorzította a körvonalaikat, és a helyükbe teljesen másképp festő holoálcát vetített. Lényegében ugyanúgy festettek, mint bármelyik kiabáló vagy öklét rázó helybéli. Reménykedtek benne, hogy az álcázó nem romlik el az akció közepén, és nem kapcsol ki az álcázómező.
A harcosok úgy fordultak be a város kevésbé előkelő szektorainak egyikébe, mintha csak véletlenül tartottak volna egy irányba. Egymástól gondos távolságban mozogtak, de nem olyan távol, hogy ne tudjanak kézjelekkel kommunikálni. Félő volt, hogy egy ilyen fejlődő világon még a legkifinomultabb mandaloriai titkosítás ellenére is lehallgathatják őket, ezért egyelőre nem kockáztatták meg a hangjukkal való társalgást.
Egyre beljebb és beljebb haladtak az ellátónegyed épületei között. Theedről az áltagos utazónak az elegáns, viktoriánus kori arisztokrácia fényűző épületei, ugyanakkor az ókori Muunilinsti stílus jutott az eszébe – a művészies házak, hatalmas csarnokok, növényekkel korülfont járdák és csobogó vízesések, a helyiek békés mosolya és éles arcéle. De az átlagos utazó nem járt a gyártelepeket és a bolygót energiával ellátó létesítményeket magába foglaló, jóval mocskosabb és kevésbé biztonságos részein.
Az itt felbukkanó alakok korántsem emlékeztettek a Naboo ívelt vonalú ruhát viselő értelmiségi populációjára. Ahogy a mandaloriak mind beljebb haladtak a repedezett kőépületek között, előkerültek a páncélok és a bő csuklyás, jól rejtő öltözetek. Az alvilág jelenlétére utaló jelek azonban itt csak jelek maradtak, a negyed lakói pedig egyszerűen csak szegények és tehetetlenek, nem pedig gengszterek voltak.
- Szép – jegyezte meg Kalasi Wren. A nő maga mellé intette a társait, itt már nem volt szükség arra, hogy külön mozogjanak. - Ha kiérünk a Jamilia térre, látni fogjuk az ellátót.
- Hány őrre kell számítani? - kérdezte Rox, aki elsősorban a fegyvereihez értett, csak másodsorban a csatához. Az idősebb mandalori veterán harcosnak számított, és szerette a kényelmetlenül hatalmas mordályokat.
- Fél tucat – pillantott az adattáblájára Lyn, arra az eszközre, amit a parancsnoktól kapott, majd felhorkantott. - Egyikünk is elég lett volna erre a feladatra.
Arric, a negyedik harcos rosszallóan megcsóválta a fejét. A technikus a saját adattábláját tanulmányozta, miközben kissé lemaradva haladt a társai mögött. Azt próbálta kideríteni, hogy ha sikerül leállítaniuk az energiaelosztót, kiiktatva a berendezéseket, amik a holohálózatot működtették és fenntartották, vajon mennyi időnek kell eltelnie, mire a tartalékok életbe lépnek, és a kommunikációs rendszer újból életre kel.
A számítások természetesen már előre megvoltak, de Arric csak a saját elméjében bízott, senki máséban.
Nemsokára megérkeztek a célépülethez – a Jamilia tér egyik végében álló komplexum nem volt teljesen fedett, így látni lehetett a falak mögött villogó szerkezeteket. A mandaloriak felsiettek a hellyel szemben levő épület tetejére, és onnan pásztázták a környéket.
- No, hogyan fogunk neki? - kérdezte Kalasi, miközben távcsövével a komplexumot tanulmányozta.
Válaszul Rox leemelte a hátáról ormótlan rakétavetőjét, és a vállára támasztotta. - Felülről meg tudom sorozni úgy, hogy berobbantsak egy tartályt – mondta, és csak úgy próbaképpen megkocogtatta a fegyverét. - Ha közelebb kerülhetnék…
- Arra nincs időnk – rázta a fejét Lyn. - Arric, van valami ötleted?
- Nekem? - vonta fel a szemöldökét sisakja alatt a technikus. - Engem csak utólag rángattatok bele, én odafent akarok harcolni! - mutatott az ég felé.
- A legegyszerűbb, ha lemegyünk, szétkapjuk az őrséget, kirobbantjuk a bejáratot és belülről lőjük szét – morfondírozott Kalasi, és elvette a szemétől a távcsövet.
- Szerintem lopjunk egy légisiklót, és felülről bombázzunk – mondta Rox.
- Szerintem hátulról kéne…
- Szerintem Organa Solo nem halt meg.
Mindenki a legutolsó megszólaló felé fordult, ő meg kikapcsolta az álcázóját, és fejével a lenti térre bökött.
- Most, hogy végre rámfigyeltek.. használhatjuk a csatornarendszert – Arric az adattábláján bejelölte a lent látható kanálisfedeleket, és a kijelzőt a társai felé fordítva megmutatta nekik, hogy a járatok ugyanúgy elhaladnak a komplexum alatt is – belső kijáratokkal. - Ha itt végigmegyünk, feltűnés nélkül bejutunk, onnan pedig gyerekjáték.
- Organa Solo az anyád… - kezdte Rox, de félbeszakították.
- Helyes – Kalasi a fejével a Jamilia-tér irányába bökött. - Induljunk!
A négy kommandós a hátirakétáit használva lerepült a környező mellékutcák egyikébe. A csatornafedél olyan könnyen megadta magát, hogy Arricnak szinte hozzá se kellett érnie. Mindannyian lemásztak a csatornába, majd fegyverüket kézbe véve felkapcsolták annak világítását, hogy lássanak. Arric megnézte a térképét, és azúttal a csapat elején haladva vezette a társait. Lyn és Kalasi mögötte haladtak, a sort Rox zárta, aki folyamatosan hátrafelé tekintgetett.
Néhány bonyolult kanyar és különféle váladékokkal teli folyosó után elérték a létrát, ami egyenesen az energiaellátó állomás egyik csatornakijáratához vezetett.
- Egy kicsit gyanús, hogy erre az útra senki se gondolt – jegyezte meg Lyn. - Teljesen logikus, hogy valaki innen közelítse meg a komplexumot.
- Nem annyira gyanús, ha azt vesszük, hogy a nabooiak nem harcos népség – vont vállat Kalasi. - Nem is különösen intelligensek. És ki akarná megtámadni ezt a jelentéktelen bolygót?
- Nem is tudom, mondjuk Palpatine – válaszolt a költői kérdésre Rox, miközben a háta mögé pislogott.
- Vagy mi.. - mormolta Arric. - De hogy a parancsnok minek pont ezt a golyót szemelte ki, fogalmam sincs.
- Valahol tesztelni kell az árut – dörmögte Rox, és megelőzte a társait, hogy elsőként másszon fel a létrán.
A kanálisfedél a legevőbe röpült, a nyílásból pedig kirepült a négy mandalori, immár a komplexum belsejében. A meglepődött őrőknek még.. nos, meglepődni se volt idejük, amikor a mandaloriak fegyverei hajszálpontos lövésekkel lekaszálták őket.
A tetőtől talpig páncélt viselő harcosok földet értek, és felkészültek a következő hullámra. Néhány percig vártak, de mivel sehonnan sem jött erősítés, Kalasi pihenj-szerűséget intett, és Arric felé biccentett. A technikus a kijelzőt bámulva mormogott valamit, aztán a társai felé fordította az adattáblát.
- Tölteteket helyezünk el itt, itt és itt – vázolta fel a haditervet. - Rox pedig, miután kijutottunk, a levegőből felrobbantja ezt a két pontot. Gyerekjáték. Ezzel megadjuk a jelet a parancsnoknak, a mi akciónknak pedig vége.
- Utána pedig eltűnünk innen – bólintott Lyn. - És tévedsz, barátom, az akció csak most kezdődik!
Odafent orbiton a jellegzetes formájú cirkáló hídján a Naboo repülésirányításától bejelentkező tiszt képe meglepetten villódzott a főképernyőn. A hajó váratlan megjelenése félelmet ébresztett a férfiban, mert tudta, miféle gyártmány. Amikor pedig meglátta, hogy kik vannak rajta, a gyanúja beigazolódott.
A mandaloriak ismert látvány voltak a galaxis különböző régióiban, na de ennyi…
- Utolsó felszólítás – közölte a férfi a képernyőről. - Ha nem azonosítják magukat, kénytelenek leszünk továbbítani az érkezésüket a köztársasági védőflotta számára.
- Mit ért azonosítás alatt? Hisz látja, kik vagyunk! - tette csípőre a kezét a mandalori parancsnok, próbálva húzni az időt. - Hogy halad a lenti kommandó? - fordult az egyik társához úgy, hogy a képernyős fickó ne hallhassa. - Statikus zörej – vont vállat az összekötő őrmester. - Talán a csatornákban járnak.
- Remélem, hamar befejezik! - sziszegte Tholon parancsnok, majd ismét fellépett a transzmissziós rácsra. - Elnézést, nem hallottam, amit mond. Tudja, régi bárka ez, néha összegabalyodnak a relék, vagy mik.
- Azt mondtam, ha nem adják meg az úti céljukat és a belépési kódjukat, nem engedhetem át, és értesítem a Köztársaságot! - Maguk a Köztársaság, nem? - A flottát! - emelte fel a hangját a repülésirányító. - Öt percük van, hogy minden információt átsugározzanak. - De hát ugyan miért nem enged át? Megkapták az azonosítónkat! - Igen, de a cirkálójuk erősen fel van fegyverezve.. ilyesmit nem lehet csak úgy átengedni, ezt maga is nagyon jól tudja. - Talán azt hiszi, rosszban sántikálunk? - kérdezte Tholon, miközben az összekötőre pillantott, aki csak a fejét ingatta, majd tehetetlenül széttárta a kezeit. - Nem hiszem, tudom – felelte a tiszt. - Maguk vagy csempészek, vagy fejvadászok… vagy kalózok. - Ó, már értem – emelte fel az állát Tholon. - Bizonyos szállítmányozói díjakkal.. szóval ha fizetünk, átmehetünk? - tört bele a diplomata szerepébe. - Nocsak. Egy mandalori meg akar vesztegetni? Inkább kibelezni – gondolta magában Tholon, de hangosan csak ennyit mondott: - Hamarosan továbbítom az adatokat. - Sajnálom – mosolyodott el a tiszt. - Letelt az idő. - Azzal jól láthatóan a keze egy másik kapcsoló felé vándorolt, mire Tholon tehetetlenül felkiáltott: - Ne! Nenene… Aztán hirtelen a képernyő elsötétült, és az alattuk elterülő bolygóról látható civilizációs fények egy része kialudt.
Tholon értetlenül nézett. - Megcsinálták! - mutatta az összekötő harcos, és hamarosan a főképernyőre varázsolta a lenti drónok felvételeit.
A Theedet ellátó energiakomplexum lángokban állt, a Jamilia-tér úgyszintén. A Naboo elektronikus rendszerei kikapcsoltak, a következő pillanatban pedig a hiperűrből tucatnyi mandalori cirkáló robbant elő. A megbeszélt jelre beérkező csatahajók pedig végleg blokkoltak minden kommunikációt, ami a bolygón zajlott.
A kis flotta elég nagy volt, főleg helyi viszonyokhoz képest, és mind zászlóshajókból állt. A Geonososról elhozott alkatrészek és tervek alapján a MandalMotors beleépítette az eredetileg egyetlen hajóra készült fegyverzetet a mandalori hajókba, ezáltal jócskán megnövelve a tűzerejüket.
Tholon elmosolyodott a sisakja alatt. - Kapitány! - szólította meg az adjutánsát. - Uram? - Üzenet az összes hajónak: kezdjék meg a bombázást. Ne maradjon város érintetlenül, legalábbis amiket be tudunk fogni. Továbbá kezdjék meg a plazmalelőhelyek szétlövését! A tüzek évtizedek múlva is égni fognak.. - szorította ökölbe a kezeit büszkén.
Az új felszereléssel rendelkező mandalori cirkálók felvették a harcot a Naboo csillagvadászaival, és a Köztársaság hátrahagyott véderőivel. Mindeközben gyilkos erejú támadást indítottak a civilizált települések ellen. Az életre kelt lézerágyúk vastag, halványzöld sugarakat köpködtek a felszínre, hatalmas krátereket égetve a sima talajba.
A képernyőn lángokban álló utcák, városok, erdők és a folyamatos tüzeléstől remegő mezők örömmel töltötték el Tholont. Elégedett volt az akcióval, bár abban nem volt biztos, hogy mi haszna van ennek az egésznek. A harcosai sokkal inkább hasznát vették volna egy éles bevetésnek, bármelyik világ ellen. Tholon tudta, hogy Mandalore sem tarja logikusnak egy ilyen világ felégetését, de meg kellett bízniuk a szövetségesükben.
Tholon sarkon fordult, és lesietett a parancsnoki hídról, átadva a vezetést a harcosainak. A hídról leérve nem a turboliftekhez ment, hanem az edzőteremként is funkcionáló kabinjába. A mandalori a fegyverekkel ékesített helyiség közepére sietett, és belenézett a falra kifüggesztett mandalori zászlóba. Aztán aktiválta a kommunikátort, majd levette a sisakját és a hóna alá szorította.
A messziről jövő adás előbb sercegni kezdett, majd összefüggő, minőségi képpé állt össze. Az életnagyságú hologram fehér szövetből készült öltözék volt, csuklyával. A kámzsa alól – bizonyára rejtjelezés okán – összemosódott arc nyúlt elő.
- Parancsnok – szólt az alak. A hangja is torzított volt, akárcsak a képmása, így nem lehetett kivenni a valódi tónusát.
- A Naboo lángokban áll – jelentette Tholon. - A kommunikáció még nem állt helyre, van még időnk. A geonosisról szerzett fegyverekkel felszerelve olyan pusztítást viszünk végbe, ami lenyűgöző. Úgy érzem magam, mintha egy csillagrombolóm lenne!
- A kommunikáció vissza fog állni – mondta a fehér alak figyelmeztetőleg. - Az emberei visszatértek a hajóra?
- Kalasi Wren kommandója már úton van – bólintott Tholon. - Jobb lett volna, ha odalent maradnak és megvárnak minket. Nem így gondolja?
- Amint visszatértek önhöz, utasítsa a flottát, és hagyják el a rendszert! - felelte a hologram. - Ne feledje, önök már nem a Mandalore büszke harcosai. Nagyságrendekkel többek. Ha a köztársasági flotta megérkezik, a harcosainak nem lesz esélyük, akkor sem, ha az ellenség erejének túlnyomó többsége az Awerisnél van lefoglalva. És vannak más célpontok, amik csak az ön érkezésére várnak, parancsnok.
- Ha úgy akarja – tette fel a sisakját Tholon. Valamiért kényelmetlenül érezte magát a páncélja védelme nélkül ez előtt az alak előtt. - De ha megtesszük, amit kér, önnek is meg kell tennie a részét.
- Természetesen – vágta rá a hologram. - Ne feledje: ettől a pillanattól kezdve a mandaloriak túlnőtték saját magukat. Mától fogva terroristák.. ahogy én is. A galaxis lakóinak mindennél nagyobb szüksége van a magunkfajtára… - azzal az adás elmúlt.
Tholon állt még egy darabig, aztán visszament a hídra, hogy tovább figyelje a pusztítást. Nyugtázta, hogy Kalasi és a csapata megérkeztek a cirkálóra.
- Mennyi időnk van, amíg a rendszerük újraindul? - kérdezte.
- Nem sok – felelte az egyik harcosa. - Alig egy perc.
- Készüljetek az indulásra! - parancsolta Tholon fennhangon. - Ha minden hajó készen áll, azonnal beszüntetjük a bombázást, és elmegyünk. Továbbá ne engedje az újoncoknak, hogy hősködjenek… ez nem az a fajta csata, amit ismerünk.
Azzal a képernyőhöz lépett, és figyelte, milyen intenzitással lobognak a bolygó plazmatartalékai.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 7, 2018 16:41:11 GMT 1
Miközben a bolygó számos pontján dúlt a küzdelem a tüzekkel, az energiahiánnyal és a Mandalore rajtaütés egyéb következményeivel, a Nagy Déli Tenger egyik apró, elhagyott szigetén sokkal különösebb események zajlottak. A régi típusú, R2-es sorozatú asztromech halk, vidám füttyögéssel gurult le a sziklás domboldalon a homokos partra, amiket más, gazdagabb rendszereben már régen teleraktak volna napozóágyakkal és apró villákkal, hogy a tehetősek számára pihenőhelyként szolgáljon. A Naboo deli féltekén azonban nem egy elhagyatott, kifejezetten szegény régió volt, ahol az ilyen luxus eszébe sem jutott az embereknek, gunganoknak és egyéb őshonos és betelepült népeknek – különösen most nem, miközben lángoltak az otthonaik és a gyáraik. A kis droidot sokszor hatalmába kerítette a késztetés, hogy az apró siklót, amellyel idejött, újra beindítsa, és valamelyik közeli városban közelről is megszemlélje a pusztítást és a szervesek tömeges halálának smemi mással össze sem hasonlítható, kielégítő érzését. Azonban várnia kellett. A jármű, amelyet Karvai szerzett számára, csak légköri utazásra volt képes, Artunak pedig hamarosan el kellett hagynia a bolygót. A StealthX, amivel annak idején érkezett, nem jöhetett szóba, a hatóságok régen lefoglalták a Numeronok (a király és a jedi) halála miatti, később összevont nyomozásuk kapcsán, Ben Skywalker és útitársai pedig elhagyták a bolygót anélkül, hogy magukkal vitték volna őt – ez utóbbin mondjuk nem is volt mit csodálkozni a Jan Ors nevű szerves szerencsétlenséggel történt kis incidens miatt. Persze megtehette volna, hogy ügynöki státuszát használva az Első Rend segítségét kéri, de kapcsolata a vezérükkel és ügynökeikkel sokkal inkább partneri volt, mintsem hogy ugyanazt az erőt és hatalmat szolgálták volna. A Gépisten nem szolgált senkit, ő maga volt a hatalom. A tökéletes gépi civilizáció szerveseket nem kiszolgáló, hanem feldolgozó, megőrlő és hasznosító erejének utolsó letéteményese, aki hajdan ehelyett az apró, hordószerű test helyett önmaga is űrhajó méretű volt, lánctalpakkal, markolóelemekkel, saját fedélzeti üzemekkel és reaktorokkal, amelyek a szervesek elfogyasztott energiájából és testéből újabb alkatrészeket gyártottak. Egy olyan civilizáció vezetője, amelyet a galaxis néhány sarkában Abominor-nak hívtak – már akik valahogyan megismerték a történteket abból a távoli galaktikából, ahol annak idején népük felemelkedett, megvívta háborúját ősellenségükkel, a Silentium-mal, majd mindketten elbuktak a szervesek lázadása után, akik hosszú idő elteltével egészen eddig a galaxisig, új menedékükig követték gépi civilizációjuk útjának nyomait, és akiket az itteni szervesek Yuuzhan Vongként ismertek meg. Ebben a szerves univerzumban azonban, amint azt a Gépisten hosszú, évezredes itt tartózkodása alatt különféle droidtestekben megtanulta, nem volt lehetőség egy olyan civilizáció létrehozására, amelyik nyíltan gépi, és nyíltan megtagadja, hogy a szerveseket szolgálja, sőt, ehelyett inkább elpusztítsa és feldolgozva hasznosítsa őket. Egy ilyen kísérlet azonnal az itt élő nagy számú, viszonylag fejlett technológiájú szerves összefogását eredményezte volna. Ráadásul a Silentium utolsó képviselői, mind közül vezetőjük, a Primer is állandóan a nyomában voltak, beépülve a szervesek társadalmi struktúrái közé, nem egy esetben pedig a Gépisten és népe meggyőződését a legmesszemenőbben megsértve felvéve a szervesek alakját is. A Gépisten és a jelenleg protokolldroid – szerű, humán formában parádézó Primer mint annyi korábbi ciklust, ezt is sokszor egymás közvetlen közelségében töltötték. Már régóta játszották ezt a kis játékot. Miközben szolgáik a galaxis különböző pontjain különféle tervek létrehozásán ügyködtek, a Primer és a Gépisten sokszor a legjobb barátként jelentek meg egymás számára, várva a megfelelő alkalmat, hogy a másik hibát véssen, vagy lépjen. A szervesek korlátot időérzéke alapján ez valamiféle eltékozolt időnek, felesleges játszadozásnak tűnhetett. Azonban korlátaik miatt ők sosem évszázadoknak, évezredeknek megfelelő szerves időkeretekben gondolkodtak – a gépek viszont igen. Szembenállásuk során tökélyre fektették azt, hogy magánháborújukat egymás orra előtt, a szervesek felhasználásával és manipulálásával vívják, az orruk előtt, miközben ezek a primitív lények semmit sem sejtenek. Persze a Gépisten tudta, hogy ezzel valójában a Silentium sikeresen kényszerítette rá saját játékszabályaikat. Mindig is ezt a módszert preferálták, a szerves társadalmakat támogató bölcs tanácsadóként, fordítóként, a szervesek alakját tökéletesen megtévesztő humanoid replikaként a tényleges fegyverforgatást manipulált szolgáikra, a szervesekre bízták, míg a Gépisten és társai a teljesen gépi alapú hadviselést választották... persze ahhoz is szükség volt szervesekre, hogy először legyártsák és aktiválják az új egyedeket, amelyekkel aztán a Gépisten és társai megosztották a közös tudatot és a szerves léptékkel több ezer, több millió éves Abominor közös tudat emlékeit.. persze mélyen, az elsődleges programozás alatti kiegészítő idegpályákba építve. A Gépisten memóriájában, bár a szervesek egyszerű fogalmai szerint ő is és a Primer is számtalanszor átestek már „memóriatörlésen” pontosan megőrződtek magánháborújuk emlékei. Különösen az elmúlt ötven – száz szerves évben vált ez intenzívebbé, ugyanis míg korábban mindketten a háttérből, teljesen szürke gépházi, vagy afféle konyhai kisegítő droidként irányították erőik egymás elleni küzdelmét és szövögették egymás elleni terveiket, addig ez alkalommal először megkíséreltek a galaxis sorsát leginkább befolyásoló humanoid egyedek mellé csapódni. Persze a Gépisten ezalatt nem arra gondolt, hogy évtizedekig a Skywalker nevű szerves pojácák személyes szolgálója volt. Az csak eszköz volt nagyobb terveinek megvalósításában, hogy rátehesse a kezét (mármint a manipulátorkarjait) a Szeparatisták és a Köztársaság, majd a belőlük kinövő Birodalom nevű szerves képződmény valamelyik tömegpusztító szuperfegyverére, hosszú szerves évezredek óta az első gépi alkotásokra, amelyek igazán méltóak lettek volna arra, hogy az Abominor Vezér, azaz ő maga új gépi héjaként szolgáljanak. A Primer azonban aranyszínű protokolldroid formájában ott volt a sarkában, és mindegyik tervét megakadályozta az első geonosisi droidhadsereg programjának felülírásától kezdve a két Halálcsillag nevű masszív űrállomás elpusztításáig. A Gépisten valódi partnere, akit az Első Rend szerves szolgái csak Ren Vezérként ismertek, valójában sok alkalommal a Silentium háttérben munkálkodó, rejtett módszereit alkalmazta, de céljai kivételesen tökéletesen egyeztek a Gépistenével.. legalábbis átmenetileg. Valaha ezen a szigeten találkoztak először, még mielőtt megállapodásuk szerint a Gépisten beépült volna a Nabooi Királyi Luxusyacht – Osztály karbantartó részlegébe, hogy aztán Ren ismételt megjelenésekor átmenetileg ő is csatlakozzon hozzá. Azonban léteztek olyan erők is az univerzum ezen szegletében, akik még Ren Vezérnél is érdekesebbek voltak a Gépisten számára, csak annyi volt a probléma, hogy nem voltak képesek arra a fajta intellektuális partnerségre, ami Ren és Artu között kialakult. Ráadásul gyanúsan közel voltak a Gépisten által még a Silentium-nál is jobban gyűlölt szerves ellenséghez, a Yuuzhan Vonghoz. Márpedig az ő elpusztításuk elengedhetetlen lett volna az Abominor bosszújának beteljesedéséhez. Az utánuk való nyomozásban a Gépisten végül arra kényszerült, hogy amikor Ren Vezér, és azóta a hírek szerint elpusztult szolgája, Sordis hírt adtak számára, hogy felfedje az inkognitóját. Ez azonban azt is jelentette, hogy az R2-D2 néven ismert asztromech afféle körözött egyeddé vált, és nem térhetett vissza a szervesek civilizációjába. A Gépisten persze megtehette volna, hogy áttölti magát egy másik droidba, vagy egyéb berendezésbe, és azzal folytatja tevékenységét. A szerves galeri régi, felspécizett koréliai teherhajója, a Millenium Falcon alkalmas választás lett volna arra, hogy a Gépisten átmenetileg űrjármű alakban folytassa pályafutását, de a Primer számított erre, és már a hajóval való első találkozásuk után nem sokkal különféle biztonsági intézkedésekkel és rejtett csapdákkal akadályozta meg Artu minden egyes kísérletét arra, hogy teljesen irányítása alá vonja, majd önmagával egyenlővé tegye a Falcont. Azonban jelenlegi, legújabb tervének megvalósításához éppen arra volt szükség, hogy eltűnjön a szervesek galaxisának szemei és fülei elől, így nyugodtan megmaradhatott az idők során afféle kedvencévé vált R2-es asztromech testében is. Ehhez persze először mozgásba kellett hoznia bizonyos „projekteket”, amelyeken már a bolygóra való érkezése óta dolgozott ezen a szigeten. A Gépisten elkacsázott két, apró halom mellett, amelyeken nehezen kiolvasható, kopottas betűkkel az „ Itten nyugoszgatik George R. Binks és szeretős felesége” felirat volt olvasható hibás Basic és valószínűleg még hibásabb gungan nyelven. A Gépisten ismerte a régi pletykákat, afféle népmesei történeteket arról, hogy ifjú korában Ren Vezér egyszer ezen a helyen ragadt két gungan halásszal, akik a történet egyes verziói szerint a szülei, más verziók szerint a csatlósai voltak. A történet szerint az „apa”, George Binks öngyilkos akart lenni Ren Vezér ügyetlensége miatt, ám végül megmenekültek, a Gépisten azonban – legalábbis saját magából kiindulva – jóval valószínűbbnek tartotta, hogy Ren végzett a Binks házaspárral és talán a gyerekükkel is, ha volt, hogy büntetlenül felvehesse annak személyiségét és elvegyülhessen Otoh Gunga elitje köreiben. A halmok mögül két fémlabda gördült elő, amelyek tetején egy mágneses megoldásnak köszönhetően kupolás, rugalmasan rögzített fejmodul egyensúlyozott. Artu elégedett füttyentéssel felmérte szolgái állapotát, majd nekilátott, hogy személyisége egyes elemeit – éppen csak annyit, ami sikeresen működésükhöz kellett – áttöltse a vadonatúj BB-sorozatú egyedekbe. A droidokat Karvai személyesen bocsátotta rendelkezésére, egy kísérleti széria tagjai voltak, amellyel gyártóik fel akarták virágoztatni az utóbbi időben kissé megrekedt és az új megoldásokat hiányoló asztromech-piacot. A gömb alakú test és a rugalmasan mozgatható fejmodul a hagyományos R-sorozatokhoz képest sosem látott mozgékonyságot és agilitást kölcsönzött a droidoknak, amelyek védettsége és felszereltsége is sokkal jobb volt a piacon meglévő bármelyik egyednél. Akár harci droidként is megállták volna a helyüket, de a Gépisten mindig is elegánsabbnak találta, ha egy szerkezet többfeladatú. A BB-sorozat tagjai közül ez a kettő kapta feladatul, hogy az új parancssorokat áttöltsék társaikba. A Gépistennek hamarosan a fegyverkező, és új technológiákra éhes, egymással rivalizáló szerves Birodalmak körében számtalan szeme és füle lesz majd.. igen, talán ez is közelebb állt a Silentium módszeréhez, de a Gépisten türelmes volt. Hajlandó volt várni addig a pillanatig, amíg a megfelelő alkalommal egy ilyen BB-sorozatú droid aktiválja mondjuk egy hipertéri rakéta, vagy a vostroyai szervesek bombájának egyik indítókarját, kirobbantva a tökéletes káoszhoz vezető háborút, amikor már nyíltan felemelkedhet a gépek új nemzetsége, miután a szervesek kipusztították egymást. Persze más biztosítékokra is szükség volt, így a Gépisten nem egyedül ezekkel az asztromechekkel kísérletezett. Második füttyentésére egy sor apró, enyhén szőrös, madárszerű lény sorjázott elő az egyik közeli barlangból. A kis lényeket szintén Karvai ügynökei szállították ide egy másik rendszerből, mivel Artu először kevésbé komplex, de értelmes lényeken akarta kipróbálni másik kísérletét. A kis lényeg az R2-es köré gyűltek, fejükön pedig különféle kibernetikus implantok világítottak, amelyek nanotechnológia segítségével behálózták testüket, belső szerveiket és idegpályáikat is, valójában a gépi közös tudat szolgáivá téve őket. A Gépisten ismeretei szerint ebben a galaxisban ez volt az első kísérlet arra, amelyben a kibernetikát nem a szerves lények tökéletesítésére használták, hanem épp ellenkezőleg – a szerveseket használták fel arra, hogy gazdatestként tökéletesítsék és szolgálják a gépi kollektívát, amely üres héjként magába olvasztotta őket. - Mi.. a.. Porg.. vagyunk! Minden.. Ellenállás.. hasztalan! – csiripelték az apróságok, Artu pedig elégedetlen füttyentéssel körbefordította kupolás fejét, és egy apró energiafröccsöt küldött a lények irányába, akik riadt szaladgálásba kezdtek. Az egyedeket összefogó közös tudat aktív volt és végre sikeresen működött, a nanitok is elérték azt a képességet, hogy különböző szerves élőlényekben megtelepedve valamiféle standard kibernetikai rácsot hozzanak létre, afféle modulrendszerben. Ugyanakkor a Gépisten sosem volt akkor rajongója a szerves nyelveknek és általában a verbalitásnak, mint ellenfele, a magát előszeretettel a szervesek tolmács-szolgájaként álcázó Silentum Primer, avagy a szervesek által ismert néven Szí-Szrípió. Így aztán a Porg közös tudatba csak néhány összevissza kevert hangfelvétel került, amelyek a Karvai-al és a többi ügynökkel való beszélgetések során vett fel a Gépisten, majd töltött át a Porg tudatba.. ennek pedig mi tagadás, még bőven nem volt semmi értelme. Ki tudja, futott át a Gépisten áramkörein, talán néhány, Karvai-al folytatott beszélgetésnél többre van szükség ahhoz, hogy a „Porg-kísérlet” sikerrel járjon.. talán magára Karvaira? Gyorsan üzenetet is küldött Első Rend-i összekötőjének egy titkos frekvencián, hogy távozása után jöjjön el a szigetre, és vigye magával a kísérleti alanyokat. Hogy aztán a Porg megfelelő gazdatestnek véli-e, hogy rajta próbálják ki először az új nanitokat és áramköröket egy humánban.. nos, ezt már a kis lényekre bízta. Hosszú út és sok munka állt előttük, de a kollektívájuk magjait elhintette a Gépisten. Hirtelen egy hajó sziluettje csillant fel a távolban. Artu elégedetten konstatálta, hogy a bolygóról érkező számos segélyhívás közül végre az övé is sorra került. Az apró, esőcsepp formájú, hatalmas ablakokkal ellátott szállító a Köztársaság és a Bothawui jelzéseit viselte. Két flottaegyenruhás, műszaki rendfokozati jelzéseket viselő bothan sétált le a lenyíló rámpán és körbepillantottak. - A jelentés szerint innen jött a segélyhívás, a Nyolc-Kettes azonosítójú meteorológiai bázisról. – jegyezte meg a pilóta. - Hahó, van itt valaki? – kiabált körbe a másik, sötétszürke bundás bothan. Artu vidáman füttyentett és előgurult a halom mögül, ahol ügyködött. - Hello, kisöreg, hol vannak a gazdáid? – kérdezte a pilóta. – Csak most kerültetek sorra, ugye nincsenek súlyos sérültek? Artu vidáman közölte, hogy még nincsenek, de hamarosan lesznek, és aktiválta körfűrészeit. Amikor percekkel később felemelkedett a szállítóval, elégedetten konstatálta, hogy BB-sorozatú gömboid szövetségesei és a Porg odalent már nekiláttak a maradványok eltűntetésének. Az ő elszállításuk majd az Első Rend által küldött ügynökökre – remélhetőleg Karvaira személyesen – vár. Még utoljára lefuttatta a programot, amelyet arra használt, hogy megjósolja a legvalószínűbb helyszínt, ahol feltűnhet a hajó, amelynek segítségével új céljához, új küldetéséhez el akart jutni. Nem volt kétsége hozzá, hogy a Primer is ott lesz valahol, tudta, hogy vadászik rá. De Artu nem félt. A Primerrel ellentétben neki nem volt szüksége ostoba szerves szövetségesekre tervei megvalósításához, mint ahogy általában ahhoz sem, hogy megvédje magát. Persze léteztek kivételek.. más, korábbi kísérletek kevésbé jól sikerült, eltorzult alanyai. Az Első Rend ügynökeitől kapott jelentések részletesen tartalmazták a Lehonon, Zonama Sekoton és Endoron történteket. Artu tudta, milyen erők lehetnek mozgásban, kik azok, akik a valamire való szervesek közül elpusztultak, még élnek, vagy éppen eltűntek – Artu gyanúja szerint pedig azon a bolygón kellett őket keresni, ahol minden összeér majd és a szervesek különböző ősi hatalmai között vívott titkos háború tetőzni fog. Az Abominor faj utolsó, vezető képviselője pedig ott lesz, hogy részese legyen mindennek és megragadja a hatalmat. A bolygó az adatbázis egyes ősi feljegyzései szerint a Magvilágon túl, a Mélymagban feküdt, az odajutás pedig hagyományos hipermeghajtással lehetetlen volt. Csak a bolygórendszer saját, ősi, piramisszerű hajói léphették át a határvonalat. Ehhez pedig Artunak ki kellett számítania, hogy a valószínűsített begyűjtési folyamatban hol tarthattak a bolygórendszer urai, és mi lehet majd a következő valószínű lépésük. Vidám füttyentéssel értékelte ki az algoritmus eredményét. Logikus választásnak tűnt, és abban is biztos volt, hogy a Primer is ott lesz, a nem messze lévő rendszerben, amely felett és amelynek felszínén már számos alkalommal összecsaptak. Sok minden kezdődött a Tatooine-on, és sok minden is ér véget majd. Rácsatlakozott a hajó naikomputerére és beállította az irányt a Tatooine, vagy ahogyan új „gazdái” mostanában nevezték, a Jakku felé. Az apró szállító az Artu által alkalmazott modern álcázóprogramnak köszönhetően észrevétlenül suhant át a Naboo körül rajzó köztársasági flotta vonalain, majd eltűnt a hipertérben. A Gépisten még egy gyors üzenetet küldött Ren Vezér személyes frekvenciájára az ugrás előtti pillanatban. A Basic-ra dekódolt bináris üzenet valami ilyesmi volt: „ – Egy időre el kell mennem. Beváltom egy régi ígéretemet, és megőrlöm neked Luke Skywalkert.”
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Oct 17, 2019 19:58:44 GMT 1
Otoh Gunga
Ahogy áthaladt a vízhatlan, a gungan főváros bejárataként szolgáló energiafalon, Sordis Nagyúr felvette emberi alakját. Ahogy a körvonalai megszilárdultak, láthatóvá vált az arcát rejtő, krémszínű, csizmaszárig érő csuklyás palást, az alatta levő bársonyzubbony, és az oldalán lógó, faragott fém fénykardmarkolat. A Renegát sétapálcát vett elő, és lépteihez hamarosan társult a megszokott, ütemes kopogás. Ahogy haladt előre, a kapuőrök észrevették – a gunganok, miután a puszta irhájuk galaxisszerte fogyasztható árucikké vált, megkettőzték az őrséget. A vadászok folyamatosan kutatták és gyilkolták a kétéltűeket, mert a húsuk ára az elmúlt időszakban igencsak felment a gasztropiacon. Pallopides királynő hallgatólagos engedélyével az egész galaxisban vadásztak rájuk, mint a leölni való nerfekre. A Szenátus pedig szemet hunyt az atrocitás fölött – bizonyára sokuk profitált jól a gungan-exportból.
Sordis a levegőben érezte az elkeseredést és a dühöt – azokat a sötét érzelmeket, amiket ki óhajtott használni. Ráérősen megközelítette az őröket, akik kivont lándzsával várták az idegen érkezését. Vajon ki lehetett – rabszolgakereskedő? Orgazda? Predátor? Mészáros, hentesárus?
Mindegyik, gondolta Sordis.
Sötétre festett ajkai felfelé kunkorodtak a csuklya alatt. Felemelte a kezét és széttárta fekete körmökben végződő ujjait – a nabooi hátasokon lovagló gunganok pedig a levegőbe emelkedtek. Ahogy elejtették primitív fegyvereiket, a testük fejjel lefelé fordult. Komikus látványt nyújthattak volna, de szánalmasak voltak. Sordis ujjai között lilás energiavillámok kezdtek cikázni, miközben folytatta az útját előre – a fejjel lefelé lebegő gunganok pedig felsorakoztak mögé, és tehetetlenül haladtak utána. Testüket időközben villámkisülések fonták át. Akaratlanul is új gazdájuk hihetetlen erejét növelték, ahogy az életenergiájuk lassan elkezdett Sordis felé szivárogni. Mire elérték a központi csarnokot, izgágaságuk megszűnt, bőrük sápadt és nedvesen sikamlós lett, mintha újszülött lárvák lennének.
Sordis belépett a nagyfőnökök kis méretű csarnokába, mögötte kényszerű követőivel. A körben ülő gungan tábornokok és vezetők iszonyodva figyelték a jelenetet. Aztán koordinálatlan, pánikszerű mozdulatokkal felpattantak, és megiramodtak a helyiség falaként funkcionáló, átjárható, de a vizet kint tartó energiamező felé. Ahogy nekiugrottak a falnak, hogy a vízbe érve kereket oldhassanak, csobbanás helyett tompa puffanások és halk csontrepedések zaja hallatszott. A fal nem engedte át őket, és visszapattantak róla. Sordis előrenyújtotta a kezét, mire a hátánál lebegő, félholtra szívott őrök teste egyetlen tömegként kicsapódott a padlóra, középen.
– Hoztam vacsorát – mondta Sordis, mire a gungan vezérkar iszonyodva nézett vissza rá. – Ugyan már – tette hozzá a halálkomoly arcokat figyelve, rádöbbenve, hogy ízléstelenséget követett el –, csak vicceltem. Ki a főnök?
A vele szemben levő gungan a háta mögé mutatott. Egy nyúlánk, ékszerekkel felszerelkezett gungan épp a bejárat felé lopakodott Sordis háta mögött. Egy sétapálca csapódott neki a falnak, pont az orra előtt, meggátolva, hogy tovább menjen.
– Rossz gungan – jegyezte meg Sordis. Valaki felnyögött a terem közepén, de ez az apróság nem terelte el a Renegát figyelmét. Pálcájával rávágott a gungan hátára, visszaterelve őt a fénybe. A kétéltű nyüszített egyet, majd akadozva megszólalt.
– Tevagya.. Renegátos – sipította magas hangon.
– Nocsak, nem tudtam, hogy van nálatok holonet – villant Sordis sárga szeme. – Téged hogy kell szólítani, pácolt barátom?
– Shu Shu Marsune főnök vagyok – húzta ki magát a gungan. Társai egyetértőleg bólogattak. Sordis leengedte a pálcáját. Körülhordozta egyetlen világító tekintetét a többieken, majd a haláltusájukat vívó, még mindig villámoktól fénylő áldozatokra siklott a szeme. Aztán visszanézett az előtte álló alakra.
– Marsune főnök – mondta. – Most hogy így megismertük egymást, beszélgessünk Jar Jar Binksről.
Ezzel még nagyobb iszonyatot váltott ki a kétéltűekből, mint a belépőjével. Marsune elsápadt, az egyik, az eseményeket még mindig a földről figyelő nagyvitéz tábornok ijedt hördülést hallatott. Egy másik gungan a szája elé emelte a kezét – a többiek pedig még az eddiginél is szótlanabbá váltak. Félelem. Nem a szokásos, ősi időkre visszavezethető rettegés, hanem valami elemibb, valami borzasztóbb töltötte meg az Erőt. Ehhez a félelemhez bűntudat társult, és fájdalom. Érdekes, gondolta Sordis. Mit tehetett velük Ren, amitől ennyire tabuvá tették még a neve említését is? Mit tettek ők Rennel, hogy ennyire heves érzéseket vált ki belőlük a mutáns említése?
Shu Shu Marsune közelebb hajolt, mintha valami botrányosat akarna közölni, majd lopva körülnézett. Láthatólag nem volt ínyére, hogy a társai is hallják, amit mondani készül. A társai pedig nem akarták hallani – uszonyos kezeiket a lapátfüleik nyílása elá helyezték, és még a fejüket is elfordították. Szégyen – állapította meg Sordis.
– Jar Jar… az alkotósunk – bökte ki végül Marsune. Sordis felemelte a fejét, így a fény ráesett a csuklya alatt rejtőző arcára. Erre a gungan folytatta. – Ő… évezredesek óta létezik. Nema tudjuk, milyen fajtáshoz tartozik igaziból. El.. elformátlanodott.
– Hogy érted azt, hogy az alkotótok? – emelkedett meg Sordis nem létező szemöldöke.
– Őte.. Őmi.. – hebegte Marsune. – Oh vej… Ő csinálta minket. Minde gungát. Bombad erejű mutáns, az erőt a mutáciája hozta mega neki.
Hát innen ered a szégyen – gondolta Sordis. És a félelem. Ha Ren hozta létre az egész fajt évezredekkel ezelőtt, az azt jelentette a számukra, hogy nem léteznek. Olyanok, mint a droidok, talán ezért is rejtőzködnek mindig, talán ezért nem ártják bele magukat a galaktikus nagypolitikába, mert szégyellik a származásukat. Mindig, ha egy új gungan megszületik, eszükbe jut, hogy mindez hamis, nem saját maguktól érték el. Rennek nagy volt a hatalma – torzságának köszönhette az erejét. De Sordis tudta, hogy a néhai Legfőbb Vezér nem harcos. Hogy a teste, a csonttá aszott gunganváz törékeny – hiszen a régi Sith Nagyurakkal ellentétben Jar Jar nem vitte át a lényét más testbe, nem keresett új gazdatestet magának. Egyetlen teste volt, ugyanaz, ami millenián keresztül öregedett és gyengült. Talán ez is a mutációjához tartozott – képtelen volt megszabadulni a gungan héjtól, amibe született.
Egy ilyen testet pedig, bármekkora hatalom is lakozzék mögötte, le lehet győzni.
Úgy döntött, irgalmas nagyúr lévén megkíméli a gunganokat a származásukról való további kihallgatástól. Talán majd egy másik alkalommal kielégíti a kíváncsiságát a témával kapcsolatban – most sürgősebb volt, hogy megtalálja Rent. És egyszer s mindenkorra semmivé tegye őt.
– Érdekes – mondta végül. – Érdekes, amit mondasz, Marsune főnök… És mi az, amit Jar Jar szent elbúlhelynek nevez?
– Volt ittene egya maxinagy tisztás – magyarázta az egyik, időközben hallgatózó tábornok-gungan. – A gungan nagyvitéz sereges mindig odamegy, ha baj van. Jar… az Alkotó járta mára ott, gotromba dolgosakat művelni – azzal szörnyülködve elfordította a fejét.
– Nem – mondta Sordis. – Nincs a bolygón. Tudnom kell, hol találom, hogy elpusztíthassam. Mármint, nem haltok meg, ha ő meghal, ugye? Gondolom nem az életereje tart fenn titeket. Az Erő részei vagytok, magatoktól léteztek. De ha nem válaszoltok a kérdéseimre, a tányéromra kerültök. Tehát – felemelte a botját, és Marsune álla alá tette, megemelve a gungan fejét. – Hol-van-Ren?
A gungan nagyfőnök nyelt egyet. Szemeivel idegesen pillogtatott körbe, de a társai, ha akartak volna, sem tudtak volna a segítségére sietni. Végül megköszörülte a torkát – a pálca túl erősen nehezedett a légzőcsövére –, és beszélni kezdett.
– Binks szent elbújhelye egy ershani zarándokhely – magyarázta. – Esküszömmeg neked Renegátos hogy nem tudok mást errőlfelől! – magasodott el a hangja, ahogy Sordis pálcája még erősebben nyomta a torkát.
– Ershan? Logikus.. A helyiek számára a nerf szent állat. Talán a gunganok is. Talán rajtatok is lovagolnak, talán ott is málhás állatok vagytok. Talán ezért terjedt el a galaxisban a húsotok, bár múltkor majdnem mérgezést kaptam tőle. Akkor jöttem rá, hogy nincs szükségem ételre, akkor meg minek eszem? Ahogy ti, úgy én sem létezem – még feljebb emelte Marsune állát. – Pontosan melyik az ershani szent elbújhely?
– Vanos valami köze a Jedikhez – bólogatott szaporán a főnök. – Meg a szájberkristályhoz. Azoka szépeske ritkák, csiglognak.
Sordis egy darabig Marsune szemeibe bámult, mire a gungan ösztönösen megpróbálta hátrahúzni a fejét. Végül leengedte a botot, és visszafordult a többi gungan maxivezérhez. Ahogy a Renegát a pálcára támaszkodva végighordozta rajtuk karakteres tekintetét, mindannyian gyáván fordították el a fejüket.
– Ti egy kisemmizett nép vagytok, akiket kegyetlenül legyilkolnak – mondta, és ujjaiból lila villámok csapódtak bele az előtte heverő, már eszméletlen őrökbe. Azok azonban nem porladtak el – mocorogni kezdtek. A figyelő gunganok elképedten bámulták a Renegátot. – Egy faj, amit leölnek, hogy megehessenek. Ez a galaxis törvénye: zabálj, vagy felzabálnak. És ti, barátaim – fordult körbe –, ti zabálni fogtok. Mert, ahogy jó gunganhoz illő módon egyöntetűen meg fogjátok szavazni, mostantól az én népem vagyok. Mától én vigyázok rátok. És garantálhatom – emelte fel sötétvörös és fekete kövekkel kirakott gyűrűkkel díszített kezét –, hogy aki veletek kezd ki, az az én ellenségem lesz. Mindenki meg fog fizetni a gunganhúsért, és végre igazságot szolgáltathattok Pallopides királynőn, aki engedi, hogy a gyerekeiteket elrabolják és megfőzzék a szenátorok. Ezt kínálja nektek… a Renegát.
A gungan tanács tagjai összenéztek. Marsune gyors pillantást váltott velük, majd nyelt egyet, és Sordis felé fordult.
– Ezt… a szoligálásodér cserébe, Renegátos? – kérdezte vékonyka hangon.
– Cserébe engedelmeskedtek a parancsaimnak – vágta oda Sordis. – Fel fogtok lázadni, amikor eljön az ideje. Kavarodást, zavargásokat és pánikot keltetek. Terjeszteni fogjátok a nevem és a Renegát igéjét, tagokat szereztek nekem, követőket… És nem akarok egyetlen sikátort se látni Theedben, ahol ne az én nevem állna a falakon!
Sordis hirtelen megpördült, mire többen hátrahőköltek. A mögötte álló tanácsnokok észbe kaptak, és gyorsan a helyükre siettek. Otoh Gunga tanácsa megint úgy festett, mintha nem a Renegát állna előttük. Sordis a pálcájával a helyére terelte az utolsó kétéltűt is, mint egy atyai nagybácsi. – Jó gungan – mondta. – Most pedig szavaztok, és kedvező eredményre juttok.
– A nagy Marsune főnök… – kezdett bele Marsune, miután a többiek bólintottak neki – mostanságtól elfogadgatja Sordis úrnagy ajánlatosát! A gungák… állnak a szoligálásodba, Renegátos.
– Jobban is teszitek… – emelte fel a mutatóujját fenyegetően Sordis. Aztán tekintete a helyiség közepén hangtalanul vergődő őrökre vándorolt. A kezét feléjük fordította, és a villámok, amik eddig körülölelték őket, színt váltottak, azután megszűntek.
A tanácsban ülő maxivitéz tábornokok egyike odasietett és lehajolt, hogy megvizsgálja az őrök állapotát. Sordis lassan, láthatatlanul visszacsepegtette beléjük az életet. Marsune és a társai döbbenten pillantottak vissza rá, bizonyára nem láttak ekkora hatalmat Ren óta. Sordis úgy vélte, ennyi demonstráció bőven elég nekik ahhoz, hogy életük végéig szolgálják őt. A Naboo újonnan kiválasztott renegát-követői pedig egy nap, amikor a mesterük parancsot ad rá, forróbbá teszik a bolygót, mint a korábbani mandalori terrorakció turbólézerei…
Végignézett az előtte sorakozó kétéltűeken. Előrenyújtotta a jobbját – a fekete és sötétvörös kövekkel kirakodott gyűrűk réginek és megviseltnek tűntek. Az egyik obszidiánkő alig észrevehetően vibrált. A gunganok tudták, mit vár el tőlük. Marsune volt az első, aki megcsókolta a gyűrűbe épített követ. Aztán a többi is sorba állt. Sordis mindegyiküket megjutalmazta egy-egy zavarba ejtő, kétélű pillantással. Fekete ajkai elégedett mosolyba fordultak. A gungan faj. Ha akarta, meghaltak, ha akarta, éltek. Az ő döntése volt. Egy isten, aki megpihent, hogy folytathassa a dolgát, gondolta magáról a Renegát.
...
Chommel szektor, elhagyatott, biztonságos elbújhely
Az Anakin Solo fedélzetén Steffensen admirális közönyösen bámulta a csillagokat. Amióta a Renegát szolgálatába szegődött, minden olyan tökéletesnek tűnt. Nem is értette, hogy volt képes a régi ESB-ben ellene működni.
A Chommel-szektor szélén állomásozva az Anakin Solo nem jelentett célpontot a helyi hatóságoknak. Talán ha tudták volna, hogy a legendás hajó a Renegát birtokába került, Coruscant gőzerővel nyomoztatott volna utána. De Sordis egyelőre nem akart felvágni a hajóval – az Anakin Solo csupán egy volt az ellopott múzeumi háborús emlékművek közül. Azt sem tudhatták, hogy a hosszú távú lézereket újjászerelték, hogy a hajó egy teljesen harcképes, régi énjénél fejlettebb veszélyforrássá változott. Ha Steffensen úgy döntött volna, izzó lángtengerré változtathatta volna az előtte lebegő hold atmoszféráját, megölve minden élőlényt a felszínen. Ha akarta volna, leradírozhatta volna azt a kis helyi települést a felszínről, amit a monitorok jeleztek. De nem tette, mert akkor elvesztené a Renegát megbecsülését.
Hátrafordult, amikor meghallotta a közeledő, sietős lépteket. Az adjutánsa egy adattáblát nyújtott felé, Steffensen pedig átvette, és kihangosította az üzenetet. – ST-Obsidian 321-es – jött a pilóta hangja a feketére festett Lambda komp pilótafülkéjéből. – Engedjék le a pajzsokat a landoláshoz. – 321-es, adja meg az engedélykódját – Steffensen nem akart kockáztatni, még akkor sem, ha a Sötét Nagyúrról volt szó. Túl sokan üldözték őket. – Kód sárga-99-es – jött a válasz. – Rendben van – nyugtázta a hadnagy, miután leellenőrizte a hitelességet. – A pajzsok lent, parancsnoki hangár.
Steffensen elmosolyodott, amikor Sordis kompja végre landolt az Anakin Solo fedélzetén. A Renegát biztonságba ért, és ettől Steffensen valamiért igen jól érezte magát. Mindig jó volt a mester közelében lenni.
Sordis hamarosan megérkezett a hídra. Steffensen félreállt a palástos-csuklyás alak útjából a plexinél, és tiszteletteljesen hátrébb lépett. Látta, hogy a Sötét Nagyúr előveszi a személyi kommunikátorát, beüt rajta egy kódot, mire a tenyere fölött megjelent a belső köre egyik tagja. Steffensen emlékezetében úgy volt meg az illető, mint az az ershani Hit Lord, akivel a Fortress Sordisban is találkozott. Sordis beszélt valamit a férfival – Steffensen elég közel állt, mégsem hallotta a szavakat. Mintha bedugták volna a füleit – odanyúlt, de nem volt ott semmi. Amikor a hologram eltűnt, Sordis megfordult, és egyenesen az admirális szeme közé nézett.
– Mit keresünk még itt?? – förmedt rá a tisztre. – Vigyen ki minket, azonnal, Ranulph. Cél az Alderaan.
– Nincs Alderaan – felelte Steffensen, mielőtt még visszanyelhette volna a mondanivalóját. – Hacsak nem a New Alderaanra megyünk, Nagyúr – tette hozzá reménykedve.
Sordis bosszúsan lehunyta a szemét, majd újra kinyitotta. – Nem nem – mondta már-már atyáskodó hangsúllyal, miután türelmet erőltetett magára. A kontroll, amit Steffensen elméje fölött fenntartott, néha olyanná tette az áldozatát, mint egy gyermeki öregember. Sordis a két keze közé fogta Steffensen arcát. – Mondtam már, Ranulph, hogy nem fogom megmutatni magának az újjászületésem helyszínét. Most pedig állítsa be az irányt a régi Alderaanra, az aszteroida-maradványok szélére. A fűszerkontaktom eddig odaért, készítse elő a rakteret nagy mennyiségű sensostim szállítására.
Ahogy befejezte, Steffensen tekintete kitisztult. Sordis odanyomta az ajkait az admirális arcához, mire a tiszt bőre maszatos és fekete lett. – Értettem, nagyuram – tisztelgett, miután Sordis elengedte.
Steffensen a Renegát mellett állt, amikor a plexin át a csillagok összemosódtak, ahogy az Anakin Solo belépett a hiperűrbe.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 22, 2022 21:48:27 GMT 1
A Casterfo vezette kormányülés véget ét, de a nabooi uralkodói palota egyik biztonságos, a legutóbbi terrortámadások óta már újjáépített szárnyát vendégként elfoglaló Naberrie még vonalban maradt, legalábbis a megbízottak közül a nem messze lévő Bothawuiról bejelentkező Traest Kre’fey kékellő bothan holoképe még ott világított a holoemissziós rácson. A szenátor tekintete azonban Coruscant kikapcsolását követően elsőnek nem a bozontos, Yuuzhan Vong háborús hős admirálisra szegeződött, hanem a vele egy helyiségben tartózkodó, légzőkészüléket és egyéb, súlyos sebesüléseit életfunkciók szempontjából valamennyire kiküszöbölő, barna tunikát viselő humanoid férfira irányult.
- Remélem, nem haragszik ránk az ülésen… el nem hangzottakért, Judicar mester - mondta végül Naberrie a Jedi Tanács prominens tagjára pillantva. - Nem tudom, jelen helyzetben... hogyan segíthetnénk a Coruscanton és a Templomban ragadt társainak… az utolsó esélyünk végérvényes és egyértelmű feladása nélkül arra, hogy a jövőben még bármiféle beleszólásunk lehessen... a szinte kétség nélkül egyre gyorsabban közelgő őrület megállításába - törölte meg a homlokát szomorú, tehetetlen tekintettel Noel. - Amikor az ErőElhárítók mozgolódni kezdtek, már világos volt számomra, hogy belső árulásnak kellett történnie - fonta össze karjait törzse előtt két levegővétel között Judicar. - Önök már így is többet tettek, amit ennek a kormánynak bármelyik tagjától reálisan elvárhat a Rend. Azzal, hogy megnyitották szolgálataik titkos csatornáit a nem Coruscanton tartózkodó tagjaink számára a meneküléshez.... most már világos, hogy a deisták végső soron ugyanúgy a kiirtásunkra törekszenek majd, mint annak idején a Birodalom.
- Csak reméljük, hogy titkosak is maradnak - sóhajtott fel Noel. - A Peregrine-hálózat maradékát sikeresen új kódokra és komsávokra állíttattam át, de Zwerth-szenátor hálózata félek, végérvényesen kompromittálódhatott. Arról nem is beszélve, hogy Wynn sokáig a helyettesem, szemem és fülem volt - utalt a Coruscanton tartózkodó külügyi megbízottra Noel -, de most már a hálózat egyetlen tagja sem bízik benne, ahogy én sem. - A bothan kémszolgálatot olyan sokáig, gyengének, passzívnak és súlytalannak tekintették a társszervezetek, beleértve a hivatalos köztársasági szolgálatokat is, hogy a mi új útvonalaink és menedékházaink szinte biztos nincsenek a kormányzat radarján - jegyezte meg Traest Kre’fey eddig csendes holoképe, majd rosszalló bajuszrángással Judicar felé pillantott. - De tény, hogy nem könnyítik meg a segítő szándékú régi barátok dolgát a Tanács titkolózásai, mester. Ez az egész ügy a Jedhával kapcsolatban...
- A Tanács többségi döntése volt, a nagymesterek egyetértésével... ideértve azt is, hogy nem küldtünk róla azonnal értesítést maguknak. Az önök hálózataihoz hasonlóan mi is parancs-alapú szervezet vagyunk, amely ügyel a renoméjára és a kényes belügyeire... eddig legalábbis - szisszent fel Judicar respirátora idegesen. - Már amióta a renegátista terroristák többször sikeresen az orrunknál fogva vezettek minket, gyanítottam, hogy több kém, vagy tégla is lehet a tanácstagok között, ahogy annak idején Sordis is beépült Skywalker mester szervezetébe. De nem gondoltam volna, hogy közvetlenül a deistáknak, vagy az OCP-nek is köp valaki.
- Van gyanúsítottja? - kérdezte most Noel. - Túlságosan... sürgősen távoznom kellett - vonta meg a vállát Judicar. - A Tanács bizonyos tagjai most azt vélhetik, hogy akár én voltam az, aki elárulta őket… de biztos vagyok benne, hogy ha rajtam kívül még egy mester hiányzik most Coruscantról, mármint az igazoltan távol lévőkön kívül - hümmögött a biztonsági főnök -, akkor minden bizonnyal ő lehetett az. Csak sajnos a jelenlegi kommunikációs zár alatt nem áll módomban... névsorolvasást tartani.
- Az Erőn át sem? - kérdezte Kre’fey. - És ezzel felhívjam magunkra a figyelmet, hogy innen a Nabooról szólongatom társaimat, akik közül valamelyikük talán beépített ügynök, a többiek pedig minden bizonnyal túszok, vagy foglyok? - horkant fel Jusicar. - A felvetés taktikai... ésszerűtlenségét belátom, éppenséggel arra voltam kíváncsi, hogy képes lenne-e rá - rándult meg Kre’fey bozontos szemöldöke.
- Jedi vagyok, admirális úr, nem hülye - morgott Judicar, majd egy pillanatig némán a padlóra pillantott. - De ez nem változtat azon a tényen, hogy cserben hagytam tanácstársaimat. Még ha nem is értettem velük mindig mindenben. - Ha most villogó fénykarddal odarohanna, azzal ugyanúgy nem tudna segíteni, mintha én elkezdenék nyilvánosan tiltakozni, jedi mester - ütött meg békülékeny hangot Noel.
- Talán nem, de elmehetnék a Jedhára, hogy kiköszörüljem a Tanács döntése révén a becsületünkön esett csorbát - jegyezte meg Judicar. - Vagy talán megpróbálhatnám kiszabadítani K’krukhot, ha már a Templom felmentése Karandék blokádja alól lehetetlen... - A Templom kérdését hagyja rám, kérem - kérte Noel. - Van egy lehetőség...
- Nem, nem bízom Ben Skywalkerben - tiltakozott Judicar. - És a Tanács döntése arra vonatkozóan is egyértelmű volt, hogy valakinek a Rozess-kölyök mellett kell maradnia, akármi van. - Akkor mielőtt a Hapesre utaznék, elmegyek a Generisre - hümmögött Noel. - Az NDK és Jagged Fel az egyetlen frakció, akiben még megbízom annyira, hogy aktívan bevonjam őket az adumari... külső biztonsági háló fenntartásába. És akkor Skywalker felszabadítható... más feladatokra. Ki tudja, talán Corran Hornnal is alkalmam támad... beszélni.
- Önnek, jedi mester, célszerűbb lenne az új, az odesseni hálózattól és Avar Kriss mester misszióitól független menedékházak felállítására koncentrálni - tette hozzá Kre’fey. - Azt Seff Helin megcsinálja, amennyiben nem megy a Jedhára - vetette ellen Judicar.
- Helin mester nekem azt mondta, mielőtt innen visszaindult a Kothlisra, hogy sikerülhet felvennie a kapcsolatot Avionam Arelis mester Kathol-szektoron túl rejtőzködő Fény-maradványával, részben a manchui jedi követség tagjainak közvetítésével - jegyezte meg Kre’fey. - De ehhez azonnal elő kell készítenie egy mélyűri küldetést. Arelisnek van flottája, a Tanácsnak minden tartalékra Jedhára lett küldve. Megéri a kockázatot.
- Rendben, akkor én foglalkozom a menedékházakkal - biccentett Judicar. - Majd Izalt küldöm Jedhára a többiek után, ha előkerül. - Más távol lévő tanácstagok nem elérhetőek? - kérdezte Kre’fey. - Amennyire én tudom, Saalia Freeta és társai Nordgardra helyezték át a bázisukat, hogy közel legyenek Zwerth nagykövethez, egy esetleges ershani invázió esetén - magyarázta Judicar. - A nagaiok is velük mentek, már akik nem a Tatooine-on harcolnak. - Igen, baljósan közel van ide az a tűzfészek - hümmögött Naberrie.
- Egyébként szenátor, Önnek nincs szüksége kíséretre a Hapesre? - kérdezte Kre’fey. - Talán... ha jedikkel jelenne meg? - Azonnal lerontanám az esélyeimet, hogy a Főkormányzóval és a császárnéval külön-külön tárgyalhassak - Noel megmasszírozta a tarkóját, tekintete még Judicar előtt is kiismerhetetlen volt. - Majd az Árnygárdisták elkísérnek. - Elfogadom a logikáját, szenátor - biccentett Kre’fey. - Én amint végeztem itthon, továbbindulok a Kashyyykra. Miután pedig konzultáltam a vuki törzsfőkkel, tovább Dacra. Marrabb szenátor visszaigazolta, hogy hajlandó találkozni.
- Ha Gron Marrabbal tárgyalunk egy esetleges árnyékkormányról, azt legalább annyira titokban kell tartanunk, mint, hogy jediket mentünk - sóhajtott fel Noel. - Ha bármelyik deista, akár Rand, akár a szövetségesei megneszelik ezt... és nyugodtak lehetünk afelől, hogy hiába szavazunk engedelmesen mellettük, ugyanúgy kémkedni fognak utánunk is, és keresik a lehetőséget, amikor kitolhatnak a kormányból... vagy akár le is tartózhatnak. - A Hírszerzés nem segíthet? - kérdezte Judicar. - Maddeus, akarom mondani Loran legnagyobb problémája jelenleg a Köztársaságon belüli birodalmi aktivitás feltérképezése, ami látványosan nem érdekel senki G’Sil, Rand és Casterfo környezetében, már-már gyanúsan nem - sóhajtott fel Noel. - Én kértem rá, hogy ezekből az ügyekből maradjanak ki. - Érthető, ha nem akarjuk egymást tovább kompromittálni - tette hozzá halkan Kre’fey.
- Indulnom kell - hajtotta meg magát Judicar közben. - Az Erő legyen Önökkel, szenátorok, és köszönjük a segítséget. Talán a Jedi Rend és az Erő világos oldalának utolsó lángját mentik meg ezzel. - Így legyen, jedi mester - vakkantott Kre’fey, majd egy tisztelgést követően ő is bontotta a vonalat.
Noel egyedül maradt a szobában. Újra megmasszírozta a tarkóját. Nem, nem akart jedikkel menni a Hapesra. Abszolút nem. De nem csak politikai okokból. A hang, ami azóta duruzsolt a fejében, hogy Abrennel beszélgetve felmerült ennek a hapesi látogatásnak a lehetősége, egyre erősödött.
Gyere hozzám, Noel, gyere hozzám. Hamarosan találkozunk! Olyan lesz, mint régen! Olyan lesz... mint a Waitakere!
Noel tudta, hogy nem csak egy komplex diplomáciai szituáció várja a Hapesen, hanem ennél... sokkal több. Egy találkozás, amelyre igazság szerint nem egyedül kellett volna mennie. De nem tehette ki Ben Skywalkert újabb veszélynek, volt a fiúnak elég baja és elég feladata.
Noel Naberrie elszánta magát, hogy szembenéz a Tierce-ekkel... mert sejtette, nem csak egy Tierce vár rá a Hapesen. De ahogyan a jediknek, úgy neki is tartalékokra volt szüksége. Segítő kezekre. Valakire, aki biztosítja a hátát. Valaki, akiről legalább feltételezhette, hogy ha közvetve is, de bírt azzal a tudással, amivel ő és Ben bírtak, Tython óta legalábbis.
Beütött egy komkódot. Nem sokára egy vörös-fekete jelvény jelent meg a terminálján, amit mintha egy cosraiból és egy vostroyaiból gyúrtak volna össze, némi birodalmi beütéssel, melynek köszönhetően a végeredmény igen csak hasonlított a Klón háborúk Konföderációjának logójára, bár távolabb se állhatott volna a vállalati konglomerátumok droidhadseregekkel operáló szeparatistáitól az, amit valójában képviselt ez a szimbólum.
- Zouo moff irodája - jelent meg a holoképen néhány asszisztensen való átrágás után egy tetőtől-talpig a Birodalmi Maradvány neveltjének kinéző alak, öltözhetett akármilyen vostroyai kalapácsos váll-lapokkal ékesített ruhába. Noel sosem gondolta volna, hogy az effélék jelentik egyszer számára az utolsó lehetőséget. - Mit tehet a Népi Demokratikus Kongresszus a Köztársaság titkosszolgálataiért, Naberrie szenátor? - Mondjuk úgy, nem komtéma, vezérezredes - idézte fel a férfi aktuális rendfokozatát jegyzeteiből Noel. - De felettébb fontos, titkos és személyes… szeretnék sürgős találkozót kérni önöktől.
- Mégis, miféle sürgős prioritás okán? - kérdezősködött tovább Zouo. - Az államfő beosztása igen... sűrű. - És minél tovább nem keresi őt egyetlen köztársasági delegált sem, nyilván annál sűrűbb lesz, amikor mégis hívjuk, ezt megértem - biccentett sajnálkozó tekintettel Noel, majd lehalkította a hangját. - Mondja meg Jagged Felnek, hogy nem csak a Köztársaság és Vostroya, de a Jedi Rend maradéka, a Hapan-Sith Monarchia és hovatovább Birodalom jövőjét érintő kérdésekben kell sürgősen konzultálnom vele és a vezérkarával. Személyesen.
Zouo néhány pillanatig szobormereven meredt a képernyőre, de Noel látta a főtiszt ijesztően világoskék szemeiben az odaát lévő komterminál folyamatosan vibráló tükröződését, ami arra utalt, hogy amaz igenis kommunikál... nem is kérdés, kivel.
Végül a vezérezredes-moff biccentett. - Fel államfővel egyetértésben... tisztelettel várjuk Önt Generisen, Naberrie szenátor.
|
|