|
Asmeru
Nov 17, 2012 1:00:46 GMT 1
Post by Enz on Nov 17, 2012 1:00:46 GMT 1
- A hármas és ötös üteg megsemmisült! - közölte a befutó információkat az egyik nagai monitorkezelõ. A zöld színben úszó sötét földalatti irányítóterem megfelelõ hátteret nyújtott a bejelentés számára. A komplexum nagai parancsnoka idegesen szívta a fogát. A bázis nagy hatótávolságú érzékelõit ügyesen kijátszották és meglepték õket. A kár alaphangon is milliókra és több tucat katonára rúg. Ha meg is nyeri ezt az ütközetet, akkor is hosszú magyarázkodásra számíthat. Ha nem... akkor jobban jár, ha felnyitja a saját hasát, hogy megmeneküljön a szégyentõl. - Az ellenség áttört a külsõ védelmen és behatolt a létesítménybe - pillantott hátra az egyik nagai katona a monitora mögül. A hûvösen parancsnok bólintott. Jöjjenek csak, a végzetükbe sétálnak. Elõrelátóan sok-sok ysalamirit helyeztek el az épületekben, így az ellenség vakon harcol. Pusztán be kell csalni õket az épületek közé, és aztán a létszámfölényt kihasználva megsemmisíteni. - Takamura százados 3 osztaga pozícióba állt, és további utasításra várnak. - Remek - nézett a falon lévõ nagy taktikai kijelzõre a parancsnok. 3 osztagnyi Zero vadászgép egy ideig lefoglalja majd a jediket jelzõ apró vörös háromszögeket. - Bomlasszák fel az ellenség formációját, és egyesével számoljanak le a leszakadó gépekkel! Egy ellenséggel legfeljebb egy osztag foglalkozzon, különben csak egymást zavarnák! - Hai! A parancsnok már kezdte magát nyeregben érezni, ahogy a meglepetés okozta elsõ sokk lassan kezdett feloszlani, azonban nem sokáig tartott ez a magabiztos érzés, ugyanis új információk jutottak a tudomására. - Mitsuru százados jelenti, hogy a különösen veszélyes fogoly megszökött a börtönbõl! - Micsoda?! - kiáltotta önmagából kikelve, mire minden kezelõ felé fordult. A parancsnok gyorsan észrevette magát, és egy ideges köhintéssel lezártnak tekintette az esetet. - Azonnal küldjék utána a Karakuri osztagot! Élve vagy halva, de kapcsolják ki a forgalomból! - Hai - visszhangozták a munkájukhoz visszatérõ katonák. Egy újabb bonyodalom szinte rögtön jelentkezett. - Beérkezõ hívás a nagykövetségrõl. - Yamen...soha jobbkor - húzta el a száját. - Kapcsolja a monitorra. A bázis térképe eltûnt és átadta a helyét Zhong Yamen képének, aki éppen díszes faragású faasztala mögött ült. A teljhatalmú megbízott nagykövet nem tûnt túl elégedettnek. - Yasuji ezredes, mi a fészkes fene folyik ott? - kérdezte felelõsségre vonó hangon. - Jókedvembõl felrobbantom a bázist - gúnyolódott az ezredes. Nem különösebben szerette egymást a két nagai férfi, valószínûleg hasonló stílusuk miatt. - Megtámadott minket egy csapat jedi. - Nagyszerû - sötétült el a másik tekintete, aki ezúttal nem vette magára a megszólalás elsõ felét. - Errõl hallani fognak a Galaxisban. - Ennyit szeretett volna, nagykövet uram? - a másik nem érezte a parancsnok hangjában bujkáló lenézést és türelmetlenséget. Túlságosan is lekötötte az ügy ahhoz. - Nem. Csináljanak annyi holofelvételt, amennyit tudnak és küldjék át. Fontos lehet - fonta össze ujjait. - A biztonsági rendszer gondoskodik majd errõl. Azonban ha megbocsát, éppen meg kéne védeni a bázisom - biccentett felé és intett a katonájának, mire azonnal bontották a kapcsolatot. - Mocskos teknõsivadék - fröcsögte még a monitor felé és biztos volt benne, hogy a másik is így jár el.
- Kōgeki! - kiáltotta a kerítésnél összegyûlt katonák tisztje, mire azonnal lövedékek sûrû erdeje száguldott a jedik felé. - Ute, ute! A behatoló jedik már egyre jobban tisztában voltak ennek a szónak a jelentésével, elvégre amióta megkezdték az akciót, feszt ezt kiáltozták mindenhonnan. És nem éppen kellett szótár a megértéséhez. A szokásos zajlott le: rövid ideig hevesen tüzeltek rájuk, majd egyetlen jelre abbahagyták és visszavonultak, eltûnve az épületek között, majd ahogy közelebb értek, újra lõni kezdtek. A ysalamirik miatt Valin nem tudta pontosan meghatározni az ellenfelek számát, de bizonyos volt benne, hogy legalább négy különbözõ tisztet látott már az élükön, már amennyire ezeket a kék lényeket meg lehetett különböztetni egymástól... Ezúttal sem változott a forgatókönyv és néhány sebesülés után a nagaiok rendezetten vonultak vissza. - Ideje lenne valami stratégiát kitalálni - jegyezte meg Talin. Való igaz, elõbb-utóbb kifutnak az idõbõl és bizony nem minden épületet fésülhetnek át. - Azok meg mi...? - kérdezte meglepetten az egyik jedi. A kérdéses alakok megjelentek az Erõben is, egyre többen és többen, özönlöttek feléjük a ysalamirik irányából. A támadóikat szabad szemmel is ki lehetett szúrni és igen bizarr látványt nyújtottak: fejükön egy fura alakú zárt sisak volt, zöld színû érzékelõvel, egész testüket páncélzat fedte és eddig ismeretlen gyorstüzelõ kézi lézerfegyverekkel voltak ellátva. Habár ezek a rádiójukon belül kommunikáltak, tisztán látni lehetett az agyukon átcikázó gondolatokat, ami nem terjedt túl a korábban már hallott szavaknál. Az Erõben aztán újabb pontok is megjelentek, a korábbi csalogató osztagok, elvágva menekülésük útját. Lassan érdemes volt szétnézni lehetõségek után: négy darab L alakú épület alkotta négyzet közepén voltak, egy térré alakított helyen, melynek derék magasságig érõ betonfalai jó fedezéket nyújtottak. Közepén egy szökõkút állt és az épületek is egész pofásak voltak: valószínûleg valami kúria lehetett korábban, amit aztán katonai célokra átadtak. Az ellenség lassan lõtávolságba ért, így gyorsan kellett valami döntést hozni, hogy ezt a halálcsapdát kikerüljék.
|
|
|
Asmeru
Dec 1, 2012 20:48:24 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 1, 2012 20:48:24 GMT 1
- Újabb ellenséges vadászok nyugati irányból! Valin hátrapillantott, miközben kísérõjének találatai nyomán éppen az egyik utolsó Z-95-ös lángba borult törzse száguldott el irányíthatatlanul a jobb oldalon. - Fütyi, felismered az új gépeket? A SteralthX hátuljába épített R4-es egység hosszú sípolással jelezte, hogy dolgozik az ügyön, de egyelõre nem tud sokkal többet mondani. - Sárkány osztag, legyetek óvatosak! - üzenete az Erõn keresztül.
Talin Narr és öt másik társa a tábor belsejében kialakított gyakorlótéren, egymásnak háttal állva, kör alakban hárította a négy irányból közeledõ ellenséges kommandósok egyre sûrûsödõ lövéseit. Több jedin és tanítványon már kisebb égési sebek jelezték, hogy az Erõ használata nélkül bizony nem képesek minden egyes lövedék pontos hárítására. - Alig érzékelem õket, nem tudom, hogy mikor fog betalálni egy... ez így nem fog menn Talin! A csapatot vezetõ bothan a küldetés eleje óta akadékoskodó togruta felé fordult. - Ellor, a félelem vezeti a kezedet... minél jobban félsz, annál kevésbé tudsz majd koncentrálni.. - De még csak ez az elsõ bevetésem, Talin!! - a lány nem fejezhette a kiabálást, mert egy zavaróan közel robbanó rakétalövedék energiahulláma ledöntötte a lábáról. Talin döbbenten látta, hogy a csapat Ellornál is fiatalabb tagja, egy Ho'shi nevû duro padawn mozdulatlanul fekszik a földön, miközben zöldes bõrén súlyos égési sebek éktelenkedtek. - Szilárd lövedékeket nem tudunk az Erõ nélkül elhárítani! - szól közbe egy negyedik jedi, a sötét börû bakurai Soreil Lacaun, miközben az épületek felé mutatott. - Talin, ki kell jutnunk innen! - Rendben, szóródjunk szét.. - a bothan számára ugyanúgy elsõ bevetés volt ez, csak éppen nem tanítványként hanem egy csapat parancsnokaként. Remélte, hogy nem kell rögtön az elsõ halálesetrõl is beszámolnia a végén.. vagy akár többrõl. - Négyfelé! - kiabált a jediknek a lövések zaját túlharsogva a láthatóan határozottabb személyiségû Lacaun. - Mindenki az egyik tetõre! Használjátok a mászókötelet, ha az Erõ nem segít!
- És vele mi lesz?- pillantott az eszméletlen fiatal durora a bothan. - Vele maradok. - Lacaun felnyalábolta a fiatal padawan testét, és bevetette magát a szökökút kávája mögé, ami némi védelmet nyújtott a lövedékek elõl. - És feltartom õket. Ti teljesítsétek a feladatot! - Nem. - lépett mellé a bothan. - Én maradok vele, és te mész. Vezesd tovább a csapatot.
- Ja, jókor szólsz, amikor szétszóródunk.. - villantotta meg humánokhoz képest ijesztõen fehér fogait a férfi. Ez, már amennyire Talin ismerte az embereket, alapvetõen barátságos gesztust jelentett, és nem mondjuk azt, hogy az illetõ éhes vagy párosodni szeretne. - Az Erõ legyen veled!
A négy jedi mindegyike az egyik épület felé kezdett rohanni, az Erõ hiányát a hosszú kiképzés során fejlesztett testi erejük és ügyességük révén kompenzálva. Az övükrõl leakasztott kötelet fellõtték a négy épület tetejére, majd mindegyikük fellendült, és kikerülve a feléjük húzó lövedékeket, négy különbözõ irányban eltûnt a tetõkön. Magára hagyva ezzel a bothant és eszméletlen társát több tucat ellenséges kommandós és ysalamiri gyûrûjében...
Izal belépett egy kevésbé fontosnak tûnõ, nyitott épület ajtaján - pontosabban a zárt ajtó melletti hatalmas, füstölgõ nyíláson, amelyet egy fent elsuhanó SteatlhX lövedéke vágott a barakk falába. Néhány forduló, kivilágítatlan folyosó és arra haladó õrjárat elõli sikeres elrejtõzés után egy nagyobb helységbe jutott az arcona, ami azonban nem a várt fegyverraktárra, vagy börtönre emlékeztette sajnos... a falból hatalmas, méter vastagságú vezetékek futottak be és ki, az elosztópont közepére épített egyszerû dobogón pedig egy ugyanolyan fajú technikus szorgoskodott, mint amilyen katonákkal már párszor összehozta õket a sors az Asmerun tartózkodásuk óta - ezúttal szerencsére ysalamiri nélkül.
Izal azonban mégis azonnal megértette, hogy miért ide vezette az Erõn maradéka, amely az ysalamiri-buborékok között lassan, mondhatni szinte cseppekben átverekedte magát a galaxis többi részébõl az õ elméjéig. Az egyik elosztóközpontban volt, ahol a katonai tábor létesítményeit összekötõ hatalmas vezetékek futottak össze, a telepített generátortól a legkisebb tábori konyha kávéfõzõjén át.. szerencsés esetben a turbolézer ütegekig.
- Hé te.. mit csinálsz itt? - a meglepett hang hallatán Izal sarkon fordult, magában szitkozódva az ysalamiri-mezõ egyik legidegesítöbb tulajdonsága miatt, nevezetesen, hogy nem tudta megérezni, ha valaki közeledik a háta mögött, és farkasszemet nézett a páncélos alakkal, aki valószínûleg a technikus mellé beosztott biztonsági volt, és aki éppen ebben a pillanatban lépett ki az Izal mögött húzódó apró mellékfolyosó félreérthetetlen "WC" feliratú ajtaján. - Az idegeidre megyek - mosolyodott el Izal, majd villámgyors mozdulattal a férfi mellvértje és sisakja közti nyaki terültre ütött hosszú ujjaival. Ezt a trükköt még egy holofilmben látta, valami archaikus, hipertér elõtti társadalom harcos hõsnõjétõl, talán az Onderoni Királykisasszonyban?
Mindenesetre, ami mûködött a filmben, és az Akadémián a humánoknál is, legfeljebb ideges rángást váltott ki a katonából, a várt eszméletvesztés helyett.
- Au, nagyon fájt. - mosolyodott el amaz, és lövésre emelte karabélyát.
Izal jobb ötlet, fegyver és az Erõ híján a kevésbé elegáns módszert választotta - szembeköpte ellenfelét.
Ami egy arcona esetében nem lebecsülendõ, a folyamatos sórágástól összesûrûsödött, szinte maró hatású nyálmennyiséget jelentett, egyenesen az idegen katona arca közepébe. - Áááá! A szemem!
Izal nem várta meg a további részleteket arról, hogy ez milyen sportszerûtlen dolog volt, hanem egyik kezével felütötte a katona karabélyát, egyenesen annak az állába, majd fürge mozdulattal kicsavarta a kezébõl. Így már volt fegyvere is.
Miközben beleeresztett egy kábítólövedéket a földön fetrengõ katonába, a háta mögött kiáltás hallatszott. A technikus láthatóan annyira belemerült a munkájába, hogy csak most vette észre a balhét.
- Nem szükséges riadóztatnia az õrséget. - emelte fel egyik kezét. - Hehe. - mosolyodott el amaz. - Elfelejtetted, hogy ez most nem mûködik, jedi?? - De ez igen. - az arcona másik kezében tartott sugárvetõbõl kilõtt újabb kábítólövedék leterítette a technikust.
Izal gyorsan leküzdötte az irányítópultig tartó távolságot, majd szakértõ pillantást vetett az ellenõrzõ terminálra. Ezek itt a generátorok kapcsolói, ezek az átalakítóké...
Néhány másodperc zongorázás után a falba vezetõ vezetékek egy része remegni és izzani kezdett, miközben a terminálból szikrák repkedtek. - Ez még jobb, mint a varázslás.. - mosolyodott el az arcona, elégedetten billegtetve a fejét jobbra, balra, majd felküzdötte magát az egyik nem túlmelegedett vezetéken a barakk tetejére vezetõ szervizfolyosóig. Legnagyobb meglepetésére a tetõre vezetõ apró ajtó felpattant, és egy fekete arc bámult vissza rá. - Nahát Izal, helló. Épp téged keresünk. - vigyorodott el Lacaun.
A börtönben Rerrick éppen azon gondolkozott, hogy vajon fejbe lõni, vagy inkább kizsigerelni fogják-e az õrei, ha az idõ eljön, amikor hirtelen a zárkáját lezáró elektronikus tolóajtó státuszjelzõre vörösrõl egy pillanatra zöldre váltott, majd kihunyt - és az ajtó kinyílt. Ugyanúgy, mint az összes másik a börtönbarakk folyosóján.
- Elment az energia! Kapcsolj tartalékra! - üvöltötte az egyik õr Basic nyelven a folyosó végérõl, ahol az õrök pultja volt. - Az is elment! Túlterhelõdött a rendszer! - Vigyázz, az ewok!
Egy pillanatig csak lövések szikrázása és Tarfang harcias visítása hallatszott, majd amikor Rerrick kikukkantott, megpillantotta az eszméletlen õrök felett diadalmasan pózoló Tarfangot és társát. - Le kellene lépnünk innen, mielõtt ideérnek az õrök.. vagy mielõtt a többiek is rájönnek, hogy szabad az út. - hunyorított a többi üres zárka felé Juun. - Én benne vagyok.. - biccentett Rerrick. - Futás!
|
|
|
Asmeru
Jan 18, 2013 7:05:36 GMT 1
Post by Enz on Jan 18, 2013 7:05:36 GMT 1
Yasuji ezredes már szinte a markában érezte a gyõzelmet. Nem hiába áldoztak annyi pénzt és mindenbõl a legjobbat a bázis kiépítésére, hiszen lassacskán sarokba szorították az összes ellenfelüket. Már csak egy kicsit kell várni, próbálta nyugtatni türelmetlenségét. A nagy galaktikus hadjárat óta nem volt rá példa, hogy bármelyik parancsnok jediket öljön - sõt, egy tucat jedit. Biztos volt benne, hogy egy ilyen gyõzelem után megkapja már a régóta óhajtott dandártábornoki elõléptetését és hazahívják errõl a császár háta mögötti idegen bolygóról. - Vessék be a tartalékot is! A jediket be kell keríteni és megsemmisíteni! - adta ki a parancsot, miután egyre türelmetlenebbé vált. Olyan nyomást akart helyezni a jedikre, ami alatt mindenképpen összeomlanak. Persze kockázatos stratégia volt abban az esetben, ha a jedik kitörnek a gyûrûbõl vagy csupán egy elterelõ támadással álltak szemben, de egyik lehetõség nem állt fenn. - Uram, valami gond van az áramellátással! - jelentette be az egyik monitorkezelõ, és ezt alátámasztandó egy pillanatra minden fény kihunyt. Yasuji elnyomott egy sor nagai káromkodást. - Mi a fészkes fene folyik itt?! - sietett oda a monitorhoz, és a katona válla felett nézett rá. - Miért villog vörösen a központi elosztó? - Úgy tûnik, valaki megbabrálta, uram - vakarta a fejét a katona, miközben az ezredes a fogát kezdte szívni. - Hogy találták meg? - kérdezte inkább csak magától. A gyõzelem felett érzett mámorát átvette a düh. - Mocskos jedik!! Járjanak el az ilyenkor szokásos protokoll szerint. - Uram, akkor leáll a teljes védelmi rendszerünk, és csak az alapvetõ rendszerek fognak mûködni - jegyezte meg a monitornál ülõ, akinek remegett a keze a gomb felett. Yasuji kedvét nem igazán dobta fel ez a tény. - Nem hiszem, hogy más választásunk lenne - húzta el a száját az ezredes. A fények megint kihunytak egy pillanatra - Tegye meg, mielõtt még az alapvetõ rendszerek is leállnak! - Hai! - engedelmeskedett a katona és megnyomta a gombot. A fények megint teljesen kihunytak pár másodpercre, majd visszatért az áram, úgy tûnik ezúttal stabilan. Az ilyen helyzetekre építettek a bázisba pótelosztórendszert, de annak jóval alacsonyabb volt a kapacitása, így a nagy energiaigényû védelmi eszközöket nem kapcsolták rá, nehogy az egész rendszer kisüssék. - Azonnal keressen valaki egy csapat technikust! Minél hamarabb rendbe kell hozatni a hibát! - Hai! Yasuji dühösen csapott az asztalra. Még szerencse, hogy a kommunikációs rendszerüket ez nem érintette, különben nyakig lennének a szarban. Ha a bekerítõ egységek között széthullik a koherencia, akkor annyit érnek a jedik szemben, mint egy csapat tinédzser lándzsákkal. - Valaki készítse elõ a páncélomat! - mondta némi elkeseredettséggel a hangjában. Tudta, hogy mi vár rá odahaza, ha itt kudarcot vall: megaláztatás, hadbíróság, szégyen. Egy milliárdnyi jadebõl épült bázist tönkretenni, és még az ellenséget sem elpusztítani az abszolút kudarcot jelentette. Ha azonban maga áll katonái élére, és meghal a csatában, akkor hõsi halott lesz és dupla elõléptetést kap. - Szerezzenek mellém egy Tau osztagot is! Személyesen vadászom le a diverzáns jedinket! A keze ökölbe szorult. Sejtette is, hogy merre kell majd õket keresni: a börtönnél.
- Százados úr! - lépett oda a fekete kommandósruhába beöltözött tiszt mellé az egyik katona. - A jedik szétszóródnak! - Azt magam is látom - intette le a tiszt, aki egy makrotávcsövön keresztül figyelte a harcoló jediket egy kisebb emelkedõ tetejérõl. - Ketten középen maradnak. Furcsa. - Talán csapda - jegyezte meg a katona tanácstalanul. - Talán az. Talán nem - vonta meg a vállát a százados. Nem tûnt lehetetlennek az, hogy a jedik be akarják csalni õket a térre, hogy aztán négy oldalról rontsanak rájuk, és a kavarodást kihasználva megöljék a szõrmókjaikat. - Lehet, hogy csak hátrahagyták õket, hogy el tudjanak menekülni. - A jedik bizonyosan nem tesznek ilyet - jegyezte meg a katona. A százados hátrapillantott, majd vissza elõre. Pár pillanatos morfondírozás után a kommjáért nyúlt. - Minden egységnek: kezdjék meg a bekerített ellenség körüli gyûrû szorosabbra húzását! Legyenek óvatosak, és figyeljenek a csapdákra! Egyetlen mozdulattal váltott aztán frekvenciát, és a hátrébb álló, nagyobb gyûrûnek üzent. - Bekerítettük a jediket. Néhányan ki akarnak törni a gyûrûbõl, és a környezõ épületek felé indultak. Segítséget kérünk! A bekerített jedikre nagy nyomás helyezõdött, ahogy újabb századok csatlakoztak be a harcba, egyenesen a jedik által igénybe vett épületek felé indulva. Siklóikat nem merték használni az égen dúló csata miatt, így hát maradt a lépcsõzés az épületek tetejére. A középen maradt két jedire helyezõdött a legnagyobb nyomás, ugyanis folyamatosan lõtték õket. Bár a szökõkút vastag fala egyelõre védelmet nyújtott, valószínûleg csak idõ kérdése volt, hogy valakinek eszébe jusson felrobbantani azt.
Eközben a Zero vadászgépek 3 egysége is elérte a jedi Stealth-X-eket, és a parancs szerint igyekeztek szétzilálni a jedik alakzatát, hogy egyesével vadászhassák le õket. Bár a típussal még nem találkoztak, pillanatok alatt kiderült, hogy veszélyes ellenséggel állnak szemben. A gyors és fordulékony vadászgépeket össze sem lehetett hasonlítani a legfeljebb mozgó céltáblának jó Z-95-ös gépekkel.
|
|
|
Asmeru
Feb 5, 2013 0:14:20 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 5, 2013 0:14:20 GMT 1
- Erre.. siessünk! - Lacaun hosszabb lábai révén jóval gyorsabban mozgott a tetõkön, mint a hosszú távú akrobatikus képességekrõl nem különösebben híres Izal. Az arcona igyekezett lépést tartani a magas, kopasz jedivel, miközben körülöttük célt tévesztett rakéta- és egyéb lövedékek robbantak.
Egy nyaktörõ, de az Erõ segítségével tompított ugrást követõen végül földet értek egy háromlábú, leginkább a birodalmiak E-web-jeire hasonlító üteg mögött. A két idegen katona, akik a fegyver mögött álltak, meglepett kiáltást hallottak, majd eldõltek a magasabb jedi tarkójukra mért ütéseitõl.
- Meggyõzõ. - forgatta a fejét nyelvével csettintgetve Izal. - Régen láttalak harc közben. Fejlõdött a mozgáskoordinációd..
- Neked meg ugyanolyan csípõs a nyelved.. - vigyorodott el gyorsan a másik jedi. - Siessünk, vissza kell mennünk a fõtérre!
- Én is érzem, hogy sebesültünk van, barátom. - tette a másik vállára vizenyõs kezét Izal. Emlékeztetnie kellett magát, hogy a jedik többsége még ebben a kipróbált csapatban is a fiatalok közé tartozott, akik a Yuuzhan Vong háború óta csak alig néhányszor élték át, milyen érzés elveszíteni társaikat. - Ahogyan azt is érzem, hogy lesznek halottaink is. Ennél sokkal fontosabb, hogy a küldetésünk sikeres legyen..
- A küldetésünk az, hogy kihozzuk innen a foglyokat.. ezzel elég jól haladunk.. - mindketten lebuktak a löveg energiacelláit tartalmazó konténerek mögé, ahogyan egy szakaszra való, nehéz mechanikus páncélokat viselõ katona masírozott el a tábor közepe felé, vállukra szerelt hordtáskáikban ysalamirikkel.
- ÉS az, hogy kiderítsük, miért van itt egy ekkora böszme nagy katonai bázis, csúcstechnológiás cuccokkal.. - tette hozzá Izal, majd megpördült.
A visító szõrgombóc a felvillanó fénykardot látva még a levegõben irányt váltott, és egyenesen a löveg mögött landolt.
- Hé, ott! - Csak mi vagyunk.. - dugta ki a fejét a forduló mögül Rerrick, majd a két jedit, és a mögöttük közeledõ nehézpáncélos katonákat látva elfehéredett. - Akkor mégsem ölted meg mindegyiket?? - Ha úgy tetszik.. mégsem mi vagyunk.. már itt sem vagyunk! - próbálta hozzátenni az ûrkalóz háta mögött lapuló Jae Juun.
Tarfang visítása valószínûleg ennek az ellenkezõjét jelentette, mert az ewok kezében felkelepelt a nehéz sugárvetõ, plazmasugaraival a támadó katonák hátára olvasztva az ysalamiris ketreceket a bentlakóval együtt. Miközben Lacaun fénykardjának védései egyre pontosabbak és gyorsabbak lettek, Izal jobb híján azzal volt elfoglalva, hogy a löveg tartalék energiacelláit túltöltésre állítsa, majd óvatosan, az Erõ segítségével egy-egy nehézpáncélos katona fölé manõverezze...
- És bumm. - tette hozzá olykor.
- Azt hiszem, arra van a hangár... - próbálta a társaság többi tagját jobb belátásra bírni a többiek mögött lapuló Juun. - Talán találunk egy mûködõképes hajót..
- A kommunikációs központban kell mennünk.. - jegyezte meg Izal, miközben hirtelen az egész tábor megremegett, majd sûrû füstoszlop szállt fel.
- Ez ... - Lacaun hangja elhalkult. - Ez Talin volt. - biccentett kiismerhetetlen tekintettel az arcona. - Mondtam neked, barátom, hogy most már komolyabb feladatunk van. Ezek csúcstechnológiájú fegyverek, kizártnak tartom, hogy az itteni kormány saját zsebbõl vásárolta volna õket. Ez a bázis veszélyt jelent, és meg kell akadályoznunk, hogy tovább ügyködjenek, ilyen közel a Csillagködhöz.. - Talán.. az itteniek sem egészen biztosak benne, hogy mi is van itt.. - jegyezte meg Rerrick. - Feltûnt, hogy egyetlen egyet sem láttunk a helyi biztonságiakból? - El kell jutnunk a kommunikációs központba.. - tette hozzá Izal. - És a többi jedi? - vetette közbe a társa. - Fel kell, hogy tartsák az ellenséget addig, amíg megérkezik az erõsítés.. - közölte szenvtelenül az arcona.
- Szólok nekik.. - hunyta le a szemét Lacaun.
...
Odafent Valin Horn bonyolult fordulóba döntötte a StealthX-et, miközben az utolsó, üldözéssel próbálkozó Z-95-ös egyenesen beleszaladt az újonnan érkezett ellenséges vadászok sortüzébe. Az atomjaira hulló gép látványa, és a hatalmas tûzgolyó meggyõzte a jedi osztag vezetõjét arról, hogy ezúttal keményebb dióval van dolguk..
- Találatot kapott az R4-esem! Kényszerleszállás! - hangzott fel hirtelen az egyik fiatal jedi üzenete Valin elméjében. A lovag elnézte az újra mûködõképes lövegtornyok sortüzei alatt sûrû füstcsíkot húzó vadászgépet, amint eltûnik a környezõ erdõben. Remélte, hogy társai idõben ki tud mászni a roncsból, és csatlakozni tud a táborban harcolókhoz.
- Ezek csúcstechnológiájú gépek.. - mormolta Valin. Az asztromech droidja sûrû füttyögéssel jelezte, hogy megkezdte az azonosításukat.
A jedik kommunikációját még mindig nehezítették a táborban itt-ott megbúvó, még életben lévõ ysalamirik. Végül Hornnak sikerült kísérõje tudtára adnia, jobbára kézjelekkel, hogy erõsítésre van szükségük. A StealthX kivált az alakzatból, és villámsebesen emelkedni kezdett, hogy kikerüljön a zavarás hatókörébõl, és aktiválhassa vészjeladóját. Az újonnan érkezett ellenséges gépek egyik osztaga utána eredt.
Már csak négy jedi vadászgép maradt a túlerõvel szemben. Valin összeszorította a fogát, és újabb nyakatekert fordulóba döntötte a gépet. Tudta, hogy így nem lesz lehetõségük újabb rácsapásokra, hogy a felszínen harcolókat támogassák. Izal, és életben maradt társai odalent magukra voltak utalva...
|
|
|
Asmeru
Apr 24, 2013 23:07:33 GMT 1
Post by Enz on Apr 24, 2013 23:07:33 GMT 1
Gappo Tsark nem örült neki, hogy megint elszólították a munkája mellõl, és behívták a Népbiztosok Tanácsának ülésére. Mint a legnagyobb állami vállalatért felelõs tárca nélküli polgári népbiztos - ez a név is még mindig roppant röhejesen hangzott a számára -, neki is meg kellett jelennie egy ilyenen. Néha maga is elcsodálkozott, hogy miként képes a bolygó még mindig mûködni, amikor a dilettantizmus és a korrupció mindennapos jelenségnek számított és a vezetõk fõ gondja a hatalmuk növelése volt. Õt egyik sem érdekelte különösebben, és a nagai üzletfelek olyan tempót diktáltak, hogy még az õ munkamániája is nehezen tudta néha tartani a lépést. A tanács ülésein a parttalan vitákon és hatalmi szurkálódásokon kívül kevés történt, így teljesen elpazarolt idõnek számított. A tényleges döntéseket mindig az aktuális Havoc és a köré csoportosuló hatalmi klikk hozta, és néha még arra sem vették a fáradtságot, hogy bármiféle legális színezetet adjanak ennek..
- Frunzre tábornok - törte meg a hangzavart a Havoc hangja. - Ismertesse kérem a fõváros körüli csapatok létszámát és helyezkedését. - Örömmel - állt fel a helyérõl a Néphadsereg egyenruháját viselõ férfi. Rajta kívül még több más tábornok is jelen volt a teremben. A Néphadsereg hivatalosan nem rendelkezett vezérkarral, fõparancsnoka pedig a Havoc volt, így a katonai vezetõséget mindig az adott illetõ presztízse alapján döntötték el. Az õsz hajú tábornok pedig már a bolygón történt forradalom is részt vett fiatalon, és azóta folyamatosan a hadseregben szolgált. Tolhubin tábornok halála óta õ számított ennek. - A fõvárostól keletre állomásozik a 2. gárdahadosztály, teljes létszámmal. Délre található a 8. lövészdandár és a 12. repulzorosezred, békelétszámon. Végül a várostól nyugatra van a 4. vegyesdandár, teljes létszámon, de súlyos veszteségeket szenvedett a korábbi kalóztámadásban. Ez összesen 17 000 katonát és százötven jármûvet jelent. - Köszönjük, tábornok - biccentett felé a Havoc. Bár a katonai szárnyból kikerülõ vezetõ eddig nem igazán volt több, mint frakciójának bábja, azért egészen tekintélyt parancsolónak tûnt, gondolta Tsark. - A friss információk szerint mekkora lehet a nagai bázis védelmi potenciálja? - Háromezer-négyszáz fõs személyzet és a védelmi berendezések. Ezen kívül nálunk tartózkodik még hatszáz fõnyi különleges rendõri erõ is, a fõvárosban és környékén - sorolta készséggel az adatokat Frunzre tábornok. A Havoc megköszönte a segítséget, majd a meglepõdött népbiztosok felé fordult. Ekkor még Tsark sem sejtette, hogy hova akar kilyukadni. - Nos, mind hallhattuk a katonai helyzetet. Most nézzük meg a politikait - mondta, és megválasztása óta elõször fordul elõ, hogy a hangja betöltötte a termet. - Mint bizonyára tudják, pár órája támadás érte a nálunk létrehozott nagai bázist. A támadók - itt egy pillanatnyi hatásszünetet tartott. - egy jedi különítmény tagjai. Tsark szája is nyitva maradt a hírtõl. Épp a nagaiok akarták átvágni a jediket, erre pedig... Bár kételkedett benne, hogy leleplezték volna a tervüket, tudta, hogy ez semmiképp nem jó ómen. - Ez esetben segítenünk kell - állt fel Bleuhcer tábornok, aki negyven évével az egyik legfiatalabb tábornok volt a Néphadseregben. - A nagaiok szövetségeseink. - Valóban, tábornok, segítenünk kell - bólintott a Havoc, aki mindenki meglepetésére elõször tûnt úgy, hogy önállóan irányítja az ügyeket. - Azonban az oldalban nem vagyok biztos. - Úgy érti...? - lepõdött meg a tábornok, és a másik részérõl érkezõ hallgatás egyértelmû bizonyíték volt. A tábornok megértette, és sietve leült. - Amióta a nagaiok feltûntek itt - próbálta magához ragadni a szót a Havoc klikkjének vezetõje, Jontun havoci fõtanácsos. - És magukkal hozták a mocskos pénzüket, azóta minden a feje tetejére állt. Õk diktálnak nekünk, mintha ez nem a mi államunk lenne! - Õseink pont ezek ellen robbantottak ki forradalmat! - értett egyet az egyik idealista népbiztos, aki a propagandáért volt felelõs. - Nem uralkodhatnak felettünk! - jelentette ki Soloman Slahlvo igazgató, akit számos atrocitás ért az elmúlt hetekben Yamen teljhatalmú követ részérõl, és éppen ezért fûtötte a bosszúvágy. - Egy ellenvetéssel szeretnék élni - szólalt meg Tsark, és szinte maga is meglepõdött, hogy arra jutott, beszélnie kell. Mivel már minden tekintet rá szegezõdött, sietve beszélni kezdett. - Való igaz, hogy a nagaiok elég kiállhatatlanok és dölyfösek, nem lehet negligálni azt a tényt, hogy mióta az õ pénzük beáramlik a bolygóra, robbanásszerû gazdasági folyamatok indultak el. Az elmúlt pár hónapban nagyobb növekedést láthattunk, mint az elmúlt öt évben egyszerre. - A nagai pénz nem nekünk jön, hanem saját maguknak fektetik be! - vetett ellen dühösen Soloman, aki Tsarkot sem szerette túlságosan. Az érzés egyébként kölcsönös volt. Tsark végigsimította a borostáját az állán, majd nyugodtan válaszolt. - Ez nem jelenti azt, hogy mi ne profitálhatnánk belõle. - Miféle profitra számíthatunk, ha a Szövetség vagy a jedik megtámadnak minket?! - csapott az asztalra az egyik harciasabb keményvonalas tábornok. - És ha a nagaiok teszik ugyanezt? - érvelt Bleuhcer. - A semlegesség most a legjobb, amit tehetünk. - A Néphadsereget mozgósítani fogjuk a nagai bázis megtámadására - közölte a Havoc ellentmondást nem tûrõen. - Egyúttal lefegyverezzük a nagai rendõri erõket. Aki ezt ellenzi, az árulónak minõsül. Körbenézett a termen. Mintha egy teljesen más ember lett volna, nem a katonai szárny vezetõinek tutyimutyi bábja. Tsark érezte a belõle áradó tekintélyt és karizmát. Nincs hát mit tenni, a dilettáns vezetõség megint elszúr mindent. - Akad más ellenvetés? - kérdezte élvezettel Jontun. Nem érkezett más válasz. - Akkor mindenki menjen és tegye a dolgát. - Fõtanácsos - intette rendre a Havoc. - Az ülések lezárása még mindig az én dolgom. - B-bocsánat, Havoc.
Tsark feldúltan lépett ki a terem ajtaján. Megannyi hónap kemény munkája után kártyavárként dõl össze mindaz, amit fel akar építeni. Egy fejlõdõ, a Galaxisba beilleszkedõ bolygó, ideológiai sallangok és dilettáns, korrupt vezetõk nélkül, fejlõdõ gazdasággal... Mindez néhány szûk látókörû barom miatt. Egy sietõs érintést érzett a karján, és amikor oldalra fordult, Bleuhcer tábornok látta maga mellett lépkedni. A tiszt a szemével intett neki, hogy beszélniük kéne. Tsark alig észrevehetõen bólintott, és az egyik oldalfolyosón észrevétlenül levált a többiektõl.
Legnagyobb meglepetésére még egy másik személy volt ott a tábornokon kívül, méghozzá a Fõvárosi Népbiztosság népbiztosa. Tsark udvariasan biccentett felé is. Bár egy használaton kívüli WC-ben találkozó három férfi gyanúsnak számított, itt nem kellett tartaniuk lehallgatástól vagy váratlan betoppanóktól. - Láttam, hogy maga sem volt elragadtatva a döntéstõl, tábornok - kezdett bele Tsark. - Magát viszont nem hallottam megszólalni az ügyben. - Meglepõ, igaz? - mosolygott a másik. - Miközben feljutottam a népbiztosság élére, megtanultam, hogy néha jobb csendben maradni. - Mindenesetre biztosak lehetünk benne, hogy ha ezt az ügyet lezárták, mi következünk - terelte tovább a témát a tábornok, aki láthatóan sietõsre akarta fogni a megbeszélését. - Kétségkívül. Talán kiválaszthatjuk maguknak az internálótábort - vonta meg a vállát Tsark. Úgy hallotta a magas rangú bebörtönzöttek több, jobb körülményekkel bíró tábor közül választhattak. - Bár hívogató lehetõségnek tûnik, én a magam részérõl inkább élnék más opcióval. - És mi lenne az? - kérdezte érdeklõdve a népbiztosság vezetõje. - Államcsíny hajtunk végre - közölte a legnagyobb nyugalommal a tábornok. - Ideiglenes kormányzatot állítunk fel, és visszarendeljük a Néphadsereget. - Minden tiszteletem az Öné, ha ezt olyan negyed óra alatt le tudja vezényelni - jegyezte meg epésen Tsark. - Hosszabb harcra számítok, mint negyed óra. Olyan három óra alatt össze tudok szedni néhány századnyi katonát, akikkel megrohanjuk a fontosabb csomópontokat, és addigra a városba érkezik az én egységem, a 12. gárdahadosztály is. - Mi lenne a mi szerepünk? - érdeklõdött a fõvárosi népbiztos. - Maga biztosítja a politikai támogatást a puccshoz. Tsark, maga pedig a gazdaságit. - Egész használható tervnek tûnik - jegyezte meg Tsark. - A harcoló feleket hogyan kapcsoljuk le? - Reménykedem egy általános fegyverszünetben. Aztán tisztázzuk a dolgokat - sietõsen órájára pillantott. Alig két-három perc telhetett el.- Velem vannak? - Igen - felelte a velük lévõ harmadik. - Igen - adta be a derekát maga Tsark is pár pillanat múlva. - Akkor most távozom. Kövessenek egyesével, ötperces idõtávok kihagyásával.
--- - Ezredes úr, megérkeztek a Néphadsereg egységei is! - jelentette az egyik monitornál ülõ kezelõ. Yasuji nem értette ennek okát. - Küldje el õket. A szerzõdés szerint amíg nem hívjuk õket, semmi keresnivalójuk a bázison! - utasította, és ismét a taktikai monitorok felé fordult. Az egyik jedit lelõtték, a többiek szorult helyzetben voltak. Kisebb-nagyobb problémák ide vagy oda, tíz percen belül vége lesz mindennek. Túlbecsülte az ellenséget, amikor ennek ellenkezõjét fontolgatta. - Uram! - Mi az már megint? - förmedt rá a katonára az ezredes. - A Néphadsereg tüzet nyitott a katonáinkra! - Micsoda?! - nézett döbbenten a monitorra. A felvételen jól látható volt a kialakult tûzharc a nyugati kapunál. A taktikai kivetítõre pillantva jól látta a sokszoros túlerõt, ami közelgett. - Vessék be a tartalékot, és csoportosítsák át az erõinket! - Ez nem lehetséges, uram - vetett ellen az egyik katona. - A tartalékot már bevettük a jedik ellen. - Ghh - lazította meg egyenruhája nyakát a tiszt. - Vonják vissza a bekerítõ egységeket! Újrarendezzük a sorainkat! Új célpont a lövegeknek: a beérkezõ repulzoros jármûvek. - Hai! - Maga, fiam - fordult a teremben lévõ õrnagy felé, aki nemrég érkezett a bolygóra. - Hogy is hívják? - Uetsuna Kenshin, uram. - Átadom a parancsnokságot a bázis felett! Tegyen meg mindent, ami lehetséges! - Hai! - tisztelgett az õrnagy. - Én magam a felszínre megyek és személyesen felügyelem a védelmi erõfeszítéseket.
|
|
|
Asmeru
May 5, 2013 23:32:47 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 5, 2013 23:32:47 GMT 1
Valin egy újabb forduló után már készült, hogy a következõ rutinszerû mozdulattal bedöntse a vadászgépet és kitérjen a következõ turbólézersugár útjából - de az nem jött. A jedi egyenesbe hozta éjfekete, karcsú gépét, miközben szemével a lenti tájat fürkészte. Igen.. most már szabad szemmel és az Erõn keresztül is tisztán ki tudta venni az új alakokat, akik százával, sõt talán ezrével közeledtek a tábor felé. Kevésbé határozottak és erõs akaratúak, mint az odalent az ysalamirik megfogyatkozásával egyre jobban érzékelhetõ idegen kommandósok - de határozottan többen vannak. Amikor egy pillanat múlva a tábor ütegei tüzet nyitottak az újoinnan érkezettekre, Valin rádöbbent, hogy itt a soha vissza nem térõ lehetõség megfordítani a csata menetét. Hirtelen fordulóval a központi barakk felé akart repülni, de aztán úgy érezte, hogy az Erõ továbbhúzza a karját a botkormányon... ahogyan tüzelés nélkül elzúgott a barakk felett, egy pillanatra megpillantott egy kisebb csoportot, amelyik néhány konténer takarásában igyekezett a központi épület felé. - Húzódjatok fedezékbe! - súgta Izal a többieknek. Ez az alacsony növésû Tarfang és Juun számára nem volt olyan nagy kihívás, Lacaun és Rerrick viszont a földre feküdtek, hogy eltûnhessenek az alacsony, valószínûleg lõszert, vagy energiacellákat tartalmazó dobozok mögött, miközben a központi bunker ajtaja kivágódott és egy díszes tiszti egyenruhát viselõ idegen humanoid rohant ki rajta, a nyomában jó néhány ysalamiris kommandóssal. Mindannyian a tábor fõkapuja felé tartottak, ahonnan új, ismeretlen eredetû fegyverek lövései hangzottak fel. Izal meglepõdve vette észre, hogy egyetlen ysalamiris õr sem maradt a bejáratnál. Úgy tûnik, mindegyik nagyon sietett, hogy parancsnoka nyomában maradhasson. Kinyúlt az Erõvel, miközben homlokán sós izzadtságcseppek csorogtak végig az Erõ-feszítéstõl, és a legközelebbi kemény konténert az ajtónyílás csukódó szárnyai közé lökte. - Szabad az út az irányítóközpontba - súgta oda a többieknek. - Futás befelé! - Akkor most jön az, amikor én megkeresem a gazdátlan siklót, amivel el fogok innen menekülni, amíg ti hõsködtök.. - indult el az ellenkezõ irányba nagy bátorságról tanúbizonyságot téve Rerrick, de az ewok megragadta és ideges visítással, kis méretét megszégyenítõ erõvel maga után húzta. - Azt hiszem, arra utal, hogy jobb volna, ha követnél minket. - jegyezte meg Izal, miközben átcsusszant az ajtónyíláson. - A kamerákon keresztül bár biztosan látják, hogy jövünk. Hamarosan visszaküldenek ide egy osztagot, és akkor biztonságosabb lesz bent, mint kint.. - Ó értem.. - nyugtázta Rerrick, és hagyta, hogy Tarfang belökdösse a többiekkel együtt. Odalent az irányítóközpont egyik felsõ szintjén, a nagy hatótávolságú relé kezelõállomásánál egy technikus és egy õr figyelték egyre növekvõ aggodalommal a fõkapunál kialakuló éles helyzetet. - Soha nem gondoltam volna, hogy azok a rozsdás helyi tankok még egyáltalán harcképesek.. - csóválta a fejét a technikus. - Várj, hallottad ezt? - fordult meg az õr. - Nagyon vicces, most majd mindjárt az jön, gondolom, hogy vigyázz, egy ewok... - horkantott fel a technikus. Nem szerette a vicceskedõ katonákat, akik nem gyõztek elégszer az orra alá dörgölni, hogy amíg õ itt görnyed a gépek fölött, addig a harcosok odakint valami sokkal izgalmasabb és hõsiesebb dologgal vannak elfoglalva. - Vigyázz! - Yum yum! - - Egy ewok!!! Tarfang egyenesen az õr fején landolt, sisakját az arcába húzta, majd a karmaival rákulcsolt a nagai harcos fegyverére, és elsütötte a technikus irányába. Amaz lebukott, mire a lövedék egy remélhetõleg kevésbé fontos berendezést égetett át a falban. Az õr kiabálni kezdett, megpróbálva lerázni az ewokot a fejérõl, de hirtelen egy markos kéz feszült a vállára, és eldõlt, mintha fejbevágták volna. Lacaun lesajnáló tekintettel nézett az õr sisakját diadalmasan a saját fejébe csapó Tarfangra, majd a szintén eszméletlen, az asztal alatt fekvõ technikus fölé hajoló Izalra. - Megmondhatnád a barátodnak, hogy nem kell mindig ekkora lármát csapni.. - Nem a barátom. Csak egy.. ismerõs. - hajolt hunyorogva a komterminál fölé az arcona, miközben Rerrick és Juun állást foglaltak a szoba két oldalán - lehetõleg minél jobban a falhoz lapulva, mintha õk itt sem lennének. - És akkor ezt ide... ezt emerre.. - kapcsolgatta látható élvezettel a berendezést Izal, majd hirtelen egy ismerõs hang töltötte be a szobát. - Energiát a pajzsba... hogy az a.. - Valin! - kiabált bele a vonalba Lacaun. - Valin, megvan Izal és még.. néhányan! Mi történik kint! - Te vagy az, Lacaun? - Valin hangja az elején bizonytalan volt. - Honnan beszélsz? - Behatoltunk a tábor komközpontjának egyik átjátszó termináljába, Horn Lovag. Nem mellékesen örülök, hogy hallom a hangod. - tette hozzá Izal. - Mi történik kint? Mintha megfordult volna a csata menete.. - Úgy tûnik a helyi milícia beavatkozott, csak éppen nem az idegenek oldalán.. - magyarázta Valin. - Ki tudjátok kapcsolni a zavarást? Erõsítésre van szükségünk! - Leadom a vészjelzést a mi kódunkkal a Köd irányába! - zongorázott a billentyûkön Izal. - Ti pedig segítsetek a helyieknek! Kis csönd után Valin hangja határozottabban csengett, mint eddig. - Nem.. nekünk azt hiszem más feladatunk van. A bázis a ti dolgotok és a helyieké, amíg az erõsítés nem ér ide. Nekünk máshol kell beavatkoznunk. - Ahogy jónak látod. - biccentett az arcona. - Izal kiszáll. - És most? - pillantott a többiekre Rerrick. - Ha megint kimegyünk, akárhány milicista ostromolja a bejáratot, addigra biztosan végeznek velünk a kommandósok, mire betörnek! - Nem kifelé megyünk, hanem le.. - pillantott az ellentétes irányú folyosó felé Izal. - Ha elfoglaljuk a központot, akkor le tudjuk kapcsolni a lövegtornyokat. Sõt, akár az irányításunk alá is vonhatjuk õket! Tarfang diadalittas visítással elindult a folyosón. - Miért kell neki mindig ötleteket adnod, te nem jedi? - meredt elkeseredett arccal Izalra Rerrick. Valin Horn látta, hogy az ellenséges vadászok irányt váltanak, és a helyi milícia egységeit veszik célba. Néhány újabb Z-95-ös is érkezett, de ezek már nem a jediket támadták, hanem az itteni védõket, kis mozgásteret hagyva a megmaradt négy jedi vadászgépnek. Valin biztos volt benne, hogy Izal adásával és az elküldött hírnökkel együtt már biztosan eljut az információ a Fény Hadseregéhez... Addig is azonban az Erõ azt súgta neki, hogy az új, törékeny egyensúly megõrzéséhez cselekednie kell. A zavar, amit eddig itt a tábor körül érzékelt - pontosabban nem érzékelt, hála az ysalamiriknek - az Erõben, most egyszerre keleti irányba tolódott... a fõváros irányában, ahol az Asmeru helyi kormánya székelt. Valin immár határozott mozdulattal újabb fordulóba döntötte vadászgépét, és jelzett kísérõinek, hogy kövessék. Ahogyan távolabb értek a bázistól, és az ysalamirik hatása egyre gyengült, Valin egyre tisztábban érezte a zavart. Hagyta, hogy az Erõ vezesse a kezét, és gépe egyre közelebb került a kormányzati épületekhez. - Azonosítatlan vadászgép, itt az Asmeru-i Néphadsereg Központi Légi Irányítása! - hangzott fel Valin kommunikátorában egy új hang, emlékeztetve a jedit arra, hogy a StealthX fekete festése az ûrben kiváló álcát biztosít, de ez a légkörben bizony koránt sincs így. - Azonosítsa magát és álljon kitérõ pályára, különben megsemmisítjük! - Öhm.. Néphadsereg irányítás, itt Valin Horn Jedi lovag beszél. - válaszolt azonnal. - Azt hiszem, beszélnem kell a kormányukkal.. sürgõsen. Megengedik?
|
|
|
Asmeru
May 11, 2013 15:47:32 GMT 1
Post by Enz on May 11, 2013 15:47:32 GMT 1
- Kanchou! - sietett oda az egyik tiszt hozzá. Egy mozdulattal megigazította fehér tiszti sapkáját, melynek közepén ott díszelgett az arany színû krizantém. Korántsem számított arra, hogy az események ilyen fordulatot vesznek. - A Kurobara csatlakozott a formációhoz. - Formáció? - tört ki a kapitányból. Két istenverte cirkálója volt. Ha a jedik történetesen hoznak még egy flottát is, akkor ennyivel kell tartania magát... - Mi a helyzet a különleges célú hajókkal? - kérdezte, tekintetét le sem véve a monitorokról. Azok a gyáva néphadseregi kutyák nem mernének támadni, ha nem tartana errefelé egy flotta. A Hagikaze és a Kurobara együtt nem biztos, hogy elég lesz. - Hai, Kanchou - sietett el a tiszt. Talán néhány frissen érkezett, keretlegénységes korvettet és könnyûcirkálót össze tud szedni. Viszont vadászgépbõl nagyon kevés volt nekik. Ha az ellenség ezzel próbálja meg dominálni az ütközetet, még sikerrel is járhat... - Beérkezõ üzenet a bolygóról! - pillantott fel az egyik terminálból az elõtte ülõ kezelõ. - Kapcsoljam? - Fõképernyõre! - intett a kezével az õ irányába. Vajon mit akarhatnak most? Utólag bejelenteni a támadást? Ez túl szofisztikált lenne hozzájuk. A következõ pillanatban megjelenõ kép azonban igencsak meglepte. A vétel akadozott, így a képernyõn látható férfi képe zavaros volt. - Nagykövet úr - biccentett felé barátságosan. - Azt hittem lerohanták a nagykövetséget. - Ogasawara kapitány - üdvözölte a gesztust Zhong Yamen. - Valóban ez történt. De nem élnék már, ha engem ilyen könnyû lenne elkapni. - És most mit tervez? - szegezte neki a kérdést a kapitány, majd széttárta a kezeit. - Nekünk nincs kapacitásunk arra, hogy kimentsük magát. - Gondolom nem állna jól a személyi lapján, hogy hagyott meghalni egy teljhatalmú követet - jegyezte meg Yamen, de a hangjában nyoma sem volt fenyegetõzésnek. A kapitány már ismerte annyira, hogy tudja, egyszerûen csak a tényeket közli most. - Mindazonáltal nem áll szándékomban visszatérni a hajóra. - Akkor miért keresett meg? Nem árulja el ez a pozícióját másoknak? - Egy tervem van - felelte nyugodtan Yamen. - Bombázza le a fõvárosukat. - Ez közönséges terrorcselekmény - rázta meg hevesen a fejét. - Nem mocskolom be a flotta nevét egy tömeggyilkossággal. - Ha nekem lenne két cirkálóm, és a honfitársaim odalent harcolnának, én nem haboznék - jegyezte meg. Mielõtt válaszolhatott volna, a másik biccentett, és bontotta a vonalat. - Franc essen belé - mormogta Ogasawara az orra alatt. Ugyanolyan kellemetlenkedõ alak volt, mint Yasuji ezredes. - Kanchou! - sietett ismét hozzá a korábbi tiszt. - Összesítettem a rendelkezésre álló hajókat. Két Katsura csatacirkáló, három Ryujo korvett, keretlegénységgel: egy Carrack könnyûcirkáló, egy aknarakó hajó, két Rendili járõrhajó. - Szedett-vedett egy flotta - jegyezte meg, inkább csak magának. - Mozgósítsák az összest ide! - Uram! Kimenõ üzenet a Bázisról - pillantott fel az egyik technikus. - A csillagköd irányába. Segítséget kérnek! - A csillagköd felõl? - kérdezte meglepetten. Aztán egy pillanat múlva már rá is jött mit is jelent ez, és bólintott. - Végig közelebb voltunk a jedikhez, mint hittük... Számoljanak lehetséges kilépési vektorokat! Az aknarakó helyezzen el ott aknákat. Vegyünk fel ott pozíciót, ahol mindegyiket tûz alatt tudjuk tartani! Teljes harckészültség! Vadászgépeket készenlétbe! Érzékelõket a maximumra! Használjanak hõérzékelõket is! Néhány parkoló hadihajót vontassanak alakzatba! Egyúttal üzenjenek haza! Ahogy a szirénák megszólaltak, és a nagai hadigépezet itteni emberei sietve hozzáláttak a parancsok végrehajtásához, a kapitány ugyanolyan nyugodtan bámult ki a plexiüvegen. Tehát csata lesz. Kíváncsi volt, mit is tudnak ezek a jedik. Bármennyire is minimalisztikusak a jedik lopakodógépei, a hõt nem képesek elrejteni. Ráadásul a legénység nélküli, alakzatba állított hajók miatt azt fogják hinni, jóval erõsebb a ténylegesnél. Ezúttal elkapja õket.
--- Uetsuna Kenshin õrnagy határozottan tanácstalan volt, amikor meglátta a képernyõn a behatolókat, akik ráadásul egy üzenetet is elküldtek a sajátjaiknak. Mégis hogy juthattak be? Nem volt semmi nyoma erõszakos behatolásnak. - Gondolom nem mennek el, ha elküldjük õket - jegyezte meg az egyik monitorra támaszkodva. A katonák értetlenül néztek rá. - Engedjük le a lezárózsilipet. Azon biztosan nem jutnak át! A parancsnoki bunker föld alatti, tényleges részét egy vastag zsilippel légmentesen le lehetett zárni. Eredetileg ideggáztámadás esetére szerelték be, de úgy tûnik ilyen esetben is alkalmazható volt. - Mozgósítsák a maradék õrséget is! - egyre határozottabbnak tûnt még a maga számára is. - És hívjanak vissza egy harcoló egységet. Mondjuk... a... Karakuri osztag. Õk úgysem állnak harcérintkezésben az ellenséggel! - És már harcoltak ellenük korábban - értett egyet az egyik kezelõ.
Rerick ezúttal nem akarta megtapasztalni az ewok megalázó erejét, ezért elõtte lépkedett, a nemjedi Izal mellett. Átkozta már azt a napot, amikor elment otthonról, a kényelmes otthonából, hogy megnézze magának a világot... Hát amit látott, az pont elég volt neki. Eldöntötte, hogy ha ennek vége hazamegy, megírja a tapasztalatait egy regényben és élete végéig abból fog élni. Már ha túléli, tette hozzá magában. És ha ezeken a hõsködõ idiótákon múlik, akkor korántsem biztos. - Azt hiszem itt a lejárat - nézett az egyik tágas folyosóra Izael, melynek a végén látszott a lefelé vezetõ lift. Lacaun egyetértõleg bólintott. Rerick úgy gondolta, itt az ideje, hogy valamiben végre õ legyen az élen. Elvégre mennyivel jobb lesz majd a könyvben azt írni, hogy elsõként lépett be a parancsnoki bunker felé vezetõ folyosón. A harcot úgyis a két nemjedire hagyja. Ahogy diadalittasan átsétált, hirtelen valami furcsa hangot hallott, és látta, hogy egy nagy vasajtó kezd lezárulni mögötte. Izal, aki pont az ajtó alatt állt, elõrevetette magát, az ajtó pedig nagy puffanással lecsapódott. De még a puffanás elõtt jól hallotta az ewok visító hangját, ahogy szintén átvetette magát a bejáraton. Tehát már csak hárman vannak egy bázisra. Remek... A fények elsötétültek, csak a vörös színû vészvilágítók maradtak mûködésben, és csípõs könnygáz kezdett áramlani a folyosóra, aminek a végén hirtelen feltûnt egy tucatnyi gázmaszkot viselõ katona, célra tartott lézerkarabéllyal. Démoni látványt nyújtottak, mintha csak egy mustafari alvilágban lettek volna. Rerick kábán tekintett körbe, és látta, hogy a szõrmók és Izal máris védekezõ pozíciót vettek fel. Õ alig érezte a saját végtagjait és kábán feküdt a földön. Ezt nem fogja beleírni a könyvbe, könyvelte el magában sietve. - Izé... - próbálta menteni a helyzetet Rerick. - Ez csak egy félreértés. Nem ezek azok a behatolók, akiket keresnek. Jutott eszébe egy régi filmszöveg valahonnan. Na de honnan? Mindenesetre most teljességgel lényegtelen volt. - Ute - harsant a vezényszó a folyosó másik végén, és nem kellett itt lennie az idegesítõ protokolldroidnak, hogy Rerick megértse mit mondanak. Az elmúlt pár órában tökéletesen megtanulta ennek a szónak a jelentését. A lézerlövedékek vöröses vibrálással töltötték meg a folyosót. Milyen mûvészi, gondolta Rerick a földön fekve, miközben egyik kezével a fejét védte, a másikkal pedig valahová elgurult fegyveréért kutatott.
|
|
|
Asmeru
May 21, 2013 23:43:03 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 21, 2013 23:43:03 GMT 1
- Üdvözlöm, Havoc.. - a rádiósok üzeneteibõl Valin úgy-ahogy kihámozta, hogy a megnevezés nem személyre, hanem a pozícióra vonatkozik. Mindenesetre az adjutánsok, akiken keresztülverekedte magát a város felett körözve, mintha jobban féltek volna attól, hogy a kérdéses vezetõt kapcsolják, mint sem bármilyen fenyegetéstõl, amelyet a jedi emlegetett. - Véges az idõm, és a türelmem is szóval, mondja, Valin Horn jedi lovag.. - a másik hangja valóban türelmetlenséget tükrözött. - Figyelmeztetnem kell magukat.. - tért a lényegre Valin. - Valami.. fenyegeti a kialakult.. egyensúlyt. Vannak a katonái között olyanok, akik nem értenek egyet a döntésével, hogy minket segít? - Lehetne egy kicsit specifikusabb is, jedi úr.. - morzsolgatta a szavakat a Havoc. - Tudja nálunk demokrácia van, ahol mindenkinek meglehet a véleménye. Egészen addig persze, amíg emellett teljesíti a parancsait.. - Csak annyit tudok, hogy haragot, árulást, és a Sötét oldalt érzékelem valahol itt a környéken.. - hunyta le a szemét félig Valin. - Engedjenek leszállni! Talán, ha közelebb vagyok, többet segíthetek!
Izal fénykardja gyors pörgésbe kezdett, hogy hárítsa az egyre sûrûsödõ lövedékeket. Rerrick a pörgõ fegyver miatt nem érte el a sugárvetõjét, amit elejtett a nagy elánnal végrehajtott támadás közben, és amely most kívül az Izal által védett körön. Az arcona az Erõt használva energiamezõt emelt a folyosó szélein, hogy a kard által nem hárítható lövedékeket eltérítse, vagy csökkentse legalább a hatásukat. Amikor Rerrick oldalra pillantott, és látta, hogy még Tarfang is a falat kaparja, már-már határozottan hatalmába kerítette a kétségbeesés. Kisvártatva azonban az ewok diadalmasan felvisított, és kitépett egy panelt a falból, amely mögött egy szervizjárat sejlett fel. A hátuk mögött a lezárult ajtó közepén megjelent egy lilás - sistergõ folt, ahogyan kintrõl Lacaun egyre mélyebben mártotta a fénykardját a nyílászáróba. - Erre nincs idõnk. - pillantott hátra gyorsan az ajtó, majd Tarfang felé, aki már el is tûnt a szervizjáratban. - Kövesd az ewokot, szóródjunk szét, és tûnjünk el a kommandósok elõl! Valami azt súgja, hogy hamarosan ideér a segítség, akármi is történik.. - Valami azt súgja, hamarosan kifüstölnek minket, akármi is történik.. - mormogta Rerrick maga elé, majd követte szõrös ismerõsét a szervizjárat egyik folyosóján..
....
- Kilépési vektor... három.. kettõ... egy! Megérkeztünk az Asmeru rendszerbe!
Az Endurance-osztályú Force Light még az Új Köztársaság idején állt szolgálatba a Peremvidéken, hogy aztán a Yuuzhan Vong háború utáni átépítéseket és néhány helyi milíciát megjárva most a Fény Hadseregének jelvényével ellátva elsõként térjen vissza a normál ûrbe az Asmeru rendszer szélén. Az alig ezer méteres, csillagrombolóra emlékeztetõ ék alakú törzsön nyugvó hatalmas hangárból a visszaváltástól néhány pillanaton belül vadászgépek tucatjai tûntek elõ... a Lázadás idejét idézõ B-szárnyúak, a Szövetség legmodernebb konfigurációját idézõ XJ-vadászgépek, valamint a jedik hûséges szövetségének számító vukik által irányított kecses Owool - vadászbombázók. A zászlóshajó mellett két modernizált Nebulon B-2 fregatt, és néhány koréliai õrnaszád alkotta az egész flottát.. - a Fény Hadseregének különleges bevetési raja inkább emlékeztetett a Lázadás késõi éveire negyven évvel ezelõtt, mint egy modern csapásmérõ alakulatra. Azonban a parancsnoki hajó hídján Senet Lumb kapitány, a Fény Hadseregéhez csatlakozó önkéntesek egyik vezetõje és jobbkeze, a magas, sárgás bõrû humanoid jedi, Shida Thispillian biztosak voltak a dolgukban. - Két azonosítatlan csatacirkálót és némi kíséretet érzékelünk a bolygó körül, Lumb kapitány. - jelentette a sullusti parancsnoknak az érzékelõket felügyelõ tiszt. - A többi Jedi a felszín környékén van.. - vetette közbe Shida lehunyt szemmel. - Ha közelebb akarunk jutni hozzájuk, át kell törnünk ezen a blokádon.. - - A hajók azonosítói nem egyértelmûek.. nem tudom megállapítani, hogy a helyi védelmi erõhöz tartoznak, vagy sem.. - rázta a fejét a radaros. - Egyértelmûen ellenséges szándékaik vannak. - pillantott a hajóik felé Shida. - Próbálják meg elérni a helyi hatóságokat, és készüljenek harci érintkezésre.. - adta ki a parancsot Lumb. - Lassú haladás elõre, alakzatban! Az Erõ legyen velünk!!
|
|
|
Asmeru
May 23, 2013 22:42:53 GMT 1
Post by Enz on May 23, 2013 22:42:53 GMT 1
A Havoc jelentõségteljesen körbepillantott a termen, és egyetlen mozdulattal kikapcsolta a kommot. - Árulást... - ...és haragot - fejezte be a mondatot Frunzre tábornok. - Vajon tudnak a titkos egyezségünkrõl? - kérdezte aggódva az egyik tiszt. - Valószínûleg nem errõl lehet szó - dörzsölte az állát Frunzre. - Árulás? De ki? - a Havoc nyugtalan volt. Ha még a hadsereg is ellene fordul... - Javaslom engedjük ide. Ha tényleg árulás készül... - Már ha tényleg az készül - jegyezte meg egy másik egyenruhás. - Ez lehet valami csel is, hogy a közelünkbe férkõzzenek! - Miért lenne érdekük? - tette fel a legnyilvánvalóbb kérdést az õsz Frunzre. - Hogy a saját bábjaikat ültessék ide. Jagged Fel a Birodalomban, Daala a Szövetségben. A jedi nagy bábmesterek! - Akkor óvatosan kell eljárnunk - értett egyet a Havoc. - Egy jól õrzött külön terembe visszük, ahonnan monitoron keresztül érintkezhet velünk! A javaslatot egységes bólintás követte. A Havoc visszakapcsolta a kommot. - Valin Horn jedi lovag, várjuk Önt - közölte röviden, majd bontotta a vonalat. - Õrnagy - a katona döbbentnek tûnt. - Ez lehetetlen! - Mi az? - fordult oda a katona monitorjához. - Olyan képet vág mintha éppen most nyitná fel az ajtót, mint egy konzer... Ó... - Ennek az ajtónak egy közvetlen turbólézercsapást is kéne bírnia - a katona nem is próbálta leplezni a hitetlenségét. - Ilyenek ezek a jedik - vonta meg a vállát Uetsuna. Õ is sápítozhatna, meg mondhatná kétségbeesetten, hogy "küldjétek a droidekákat", de az nem illene egy vezetõhöz. - Megérkezett a Kamakuri osztag! - a bejelentést több megkönnyebbült sóhajtás követte. A vörösen villogó veszélyjelzõ abba maradt az állapotjelzõ monitoron. - Sérült a légmentes lezárás? - kérdezte az egyik kezelõt. Õ végigzongorázott a gombsoron, majd megrázta a fejét. - Remek, akkor légzõmaszkokat elõ! Pumpálják ki az összes levegõt a bázisról! - Hai! - felelte a kezelõ, és lenyomott pár gombot. Negyed óra múlva nem lesz levegõ a bázis egészén. Csak addig kellett kitartaniuk. Hacsak nem szereznek légzõmaszkot valamelyik katonájuktól vagy valahogy nem szedik szét az ajtót... - Ute! - kiáltotta a Kamakuri osztag parancsnoka, mire összes katonája tüzelni kezdett. A jedi - akit még nem láttak eddig - sietve rántotta ki a fénykardot a nyílászáróból és megfordulva próbálta hárítani a lövéseket. A vele lévõ furcsa, alacsony lény fedezékbe ugrott és onnan tüzelt kifelé. Az osztag katonái is sietve követték példáját, és egyszerre csak ketten tüzeltek az ajtó mögül, fegyverüket kidugva. Egyikük egy füstgránátot vett elõ. Egyszerre csatolták fel a gázmaszkjaikat. Élve kellett a jedi, valószínûleg valamelyik fejes kérésére. Kioldotta a biztosítószeget, és behajította a hatalmas ajtó elõtti terembe. - Totsugeki! - kiáltotta a parancsnok, mire kettesével, a füst védelmében elkezdtek berohanni a terembe, elõször az elsõ oszlopsor mögött fedezéket keresve. Ellenfeleik a harmadik oszlopsor mögött védekeztek. Rerick felpattant és teljes erejébõl rohant a szervíznyílás felé, majd bevetette magát rajta. Az ewok furcsa hangot adott ki magából, majd a mancsával intett, hogy menjenek elõre. Remek, megint a plüsmaci a fõnök, gondolta keserûen. Biztos volt benne, hogy bosszúból elég gyûlöletessé fogja majd tenni a könyvében. Ahogy haladtak elõre, hátrapillantott, de Izalt semerre sem látta. Tényleg, mintha azt mondta volna, hogy szóródjunk szét. De valahogy nagyobb biztonságban érezte magát a nemjedivel, mint a plüssmacival. - És most merre? - súgta a macinak, de az nem is törõdött vele. Nem mintha megérteném a válaszát, jegyezte meg magában Rerick. Az egyik keresztfolyosóhoz értek, aminek a túlsó végén felfedezte a nemjedit. Hála az égnek. Meg akart indulni felé, de egy apró kéz visszahúzta. A következõ pillanatban lézerlövedékek töltötték be a párhuzamos folyosót. Izal magára húzta az összes üldözõt, jött rá Rerick. Nekik tehát egyelõre teljes mozgási szabadságuk volt. Az ewok elõre lendítette, és visítással jelezte neki, hogy induljon meg elõre. Hát jó. *** Ogasawara kapitány alaposan tanulmányozta az ellenség flottakötelékét. Szerencsére úgy tûnt, hogy a jediknek sem volt túl nagy bevethetõ flottájuk a térségben. A különbözõ fregattok és ágyúnaszádok elég gyengének tûntek, ha csak ennyirõl lett volna szó, könnyedén ócskavasat csinált volna az egész flottából. Azonban a középen lévõ hajó egyértelmûen egy hordozó volt, amirõl már most több vadászgép szállt fel, mint amit õk útnak tudnak indítani. Elsõdleges prioritás volt, hogy azt megsemmisítsék, megakadályozva további vadászgépek felküldését. Az ellenséges flotta parancsnoka is tudhatta ezt, ugyanis ügyesen két oldalt helyezte el a két nagyobb fregattját, megakadályozva, hogy két oldalról fogóba szorítsák, és így semmisítsék meg. - Kanchou, üzenjünk nekik? - fordult felé a kommot kezelõ hadnagy. - Szükségtelen, Chu-i - rázta meg a fejét. Ha üzennek, az ellenség közelebb kerül hozzá, hogy megtudja a kilétüket. Egyelõre õk többet tudtak az ellenségrõl, és szerette volna, ha ez így is marad. - Készüljenek fel a Zerok fellövésére! - utasított a parancsnok. Nem ismerte személyesen az ellenség vadászgépeit, de nem akarta a saját kárára megtudni. Sokkal jobb volt, ha olyan helyzetben lövik fel a gépeket, amikor közelharc van, abban ugyanis gyors fordulékonyságuk és jó manõverezõképességük miatt jobb helyzetben voltak. - A paracsomra elfordulunk 45 fokkal, és a védett oldal gépeit fellõjük, majd a másik oldallal ugyanez! A nagai hajókra a helyspórolás okán ritkán építettek klasszikus hangárokat, inkább két oldalt szereltek be katapulttalpakat, amik fellõtték az ûrbe a gépeket, majd az összegyûjtést egy kinyitható csapajtó segítségével oldották meg. A Zerok szárnya a törzsbe húzhatóak voltak, így az apró felépítményt észrevétlenül egy vasút vitte vissza a katapulthoz. Legalább 20% helyet takarítottak meg, ahová fegyvereket rakhattak. - Az aknák hol vannak elhelyezve? - fordult a taktikai kijelzõt kezelõ felé. Az sietve beütött pár gombot, és új jelek jelentek meg a nagy kivetítõn. Az egyik szinte egybelógott az ellenséges flottával. Alig figyelte ezt meg, máris befutott egy jelentés. - A passzív szenzoraink szerint egy ellenséges vadászgép felrobbant! - közölte. Remek, már csak pár tucatot kell leszedni, gondolta magában Ogasawara. Újabb robbanás és még egy. Szándékosan vadászgép elleni aknákat szórtak ki, amik alig voltak nagyobbak, mint az ûrszemét, ezért a szenzorok alaphelyzetben nem észlelték. Egy halovány mosolyt megengedett magának. - Merre van az aknarakó hajó? - kérdezte ismét a taktikai kijelzõt kezelõtõl. A kép ráközelített a hajóra. A két flotta között, egy távolabbi ponton. Már korábban utasította, hogy váltsanak civil azonosítókódokra, mivel a hajón semmi sem jelezte, hogy hadi célokra alakították át. A gyomrában ott voltak a nagyobb hajók elleni aknák egytõl-egyig... Tucatnyi áldozat egy ellenséges flottáért cserébe. A hajó kapitánya, egy fiatal hadnagy rezzenéstelen arccal vette tudomásul a parancsot. - Küldjék ki az egyik Ryujo korvettünket! - parancsolt a kapitány. - Nyissanak tüzet a hajóra, amint odaérnek! - Hai! - nyugtázták a parancsot, és pár pillanat múlva leszakadt a formációból az egyik korvett. Tudta, hogy a jedik megérzik az ilyesmiket, ezért valahogy el kellett palástolniuk más érzésekkel, ami lehetetlenné teszi számukra, hogy tisztán lássanak. Legalábbis remélte, hogy a jediknek is van egy maximális kapacitásuk. Most pedig ideje volt illõen fogadni a vendégeiket. - Minden hajónak, itt Ogasawara kapitány - szólt bele a belsõ kommba. - Nehéz csata áll elõttünk, de bízom a nagai harci szellemben, flottánk felülmúlhatatlan erejében! Sose feledjétek, hogy odalent a szárazföldiek harcolják meg ugyanezt a harcot! Nem térhetnénk becsülettel haza, ha csak egy pillanatra is alulmaradnánk ellenük! Mindenkitõl a legjobbat várom! [/i]Teikoku banzai![/i] Leeresztette a kommot, majd eltökélten bámult az ûrbe, a hajó elé. Tudta, hogy ez a csata sokkalta fontosabb, mint a bolygón folyó. Ha itt gyõznek, még mindig könnyedén térdre tudják kényszeríteni a kalóztámadás óta saját ûrerõvel nem bíró Asmerut. - Zenkan, kōgeki! - adta ki a támadási parancsot minden hajónak. A Kurobara és hajója, a Hagikaze álltak az alakzat élén. Mögöttük, olyan távolságra, hogy a vadászgépek indításához szükséges mozdulatokat ne zavarják, állt öt darab korvettjük, biztosítva a vadászvédelmet. Végül a két csatacirkáló mögött foglalt helyet a Carrack könnyûcirkáló, egyfajta tartalékként. Távolabb tõlük két Dreadnought és több könnyebb hajó állt, legénység nélkül ugyan, de Ogasawara remélte, hogy megtéveszti az ellenséget annyira, hogy ne merjék kikerülni.
|
|
|
Asmeru
Jun 12, 2013 23:47:59 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 12, 2013 23:47:59 GMT 1
Ahogyan a lövedékek elkezdtek záporozni Lacaun és Juun felé, majd második lépésben sûrû füst töltötte be a csarnokot, amelynek a végén a fekete bõrû jedi még mindig a páncélajtóval veszõdött, a sullustai ügynök elégedetlen sipításban tört ki. - Leradíroznak minket, jedi, ha itt maradunk! Lacaun kardja bámulatos gyorsasággal hárította a lövedékeket, de egyet kellett értenie a másikkal, akivel a véletlen folytán immár társak lettek. Viszont a tény, hogy a védõk legelitebbnek tûnõ alakulata itt kint lövöldözött rájuk, még egy dolgot jelentett - nevezetesen azt, hogy nem voltak bent. - Igazad van.. nem be kell jutnunk... hanem ki. - Lacaun gyors mozdulattal kinyúlt az Erõben, mire a támadó kommandósok kombinált öveirõl levált és a padlón pattogva szétgurult még néhány füstgránát.. - Mi a... vigyázz!
A gránátok Lacaun intésére felrobbantak, és sûrû, szinte szürkésfekete füstbe borították a csarnokot. A jedi fénykardját még egyszer utoljára belemélyesztette, de nem magába az ajtóba, hanem a mellette lévõ nyitópanelbe, ami sisteregve megadta magát. - Na, ezt próbáljátok meg kinyitni.. - dörmögte Lacaun, majd egy gyors mozdulattal a hátára kapta a sullustait. - Próbálj meg nem lélegezni túl sokat..
- Hol van.. kapcsoljatok infrára! - ennyi füstgránát még a nagai elitosztag sisakjaiba épített érzékelõket is kikezdte. A katonák a karabélyaik végére helyezett világítótestekkel próbáltak fénypászmákat küldeni a füstön át. Az egyik kommandós megpördült, mintha valami megérintette volna a páncélját.. de aztán nem volt ott semmi, csak megint az a sötét füst.. Az egyik nagai parancsnok végül felfelé irányította a fegyverét, és tüzelni kezdett a tetõbe épített érzékelõk felé. Az egyik szerencsés találat után az eddig rakoncátlankodó tûzoltó rendszer végre aktiválódott, és fehéres permet hullott a kommandósokra.
A füst eloszlott, a jedi és apró termetû társa pedig nem volt sehol, csak a félig átvágott, izzó ajtó árválkodott a kommandósok gyûrûjében.
Odakint Lacaun letette a ziháló, köhécselõ Juun-t. - Máshogy kell elbánni a lövegtornyokkal.. - bámult a még mindig tüzelõ ütegek felé a jedi, amelyek most a fõkapun keresztül beözönlõ hely milícia egységeivel voltak leginkább elfoglalva. - Rád bízom.. - zihálta a sullustai. - Csak nyugodtan.. - Rendben. Te pedig el kell, hogy juss a helyiek erõihez, és pontos jelentést kell adnod nekik a helyzetrõl! - pillantott Juunra a másik. - Hogy én?? - Végül is szövetségi ügynök vagy, nemde? - De de, hogyne.. Juun szaladj ide, Juun szaladj oda.. megyek. - sóhajtott fel a volt csempész, és eltûnt egy korábbi robbanástól szanaszét repített konténerkupac alatt..
---
- Ott van! - Ute! A szûk szellõzõjáratban kúszó arconába egy tucat lövedék csapódott a szemközti oldalról, ám hatástalanul. A lövedékek gellert kaptak a járat falán, és össze-vissza pattogtak. Az arcona alakja pedig elenyészett, mint egy felhõ. - Eltaláltátok?? - Nem tudom! Két sarokkal hátrébb Izal elvigyorodott. Ahogyan egyre inkább elaprózódtak és fogytak az ysalamirivel felszerelt kommandósok, úgy lett egyre ügyesebb az illúziók kreálásában az Erõ révén. Most már ki tudta vetíteni saját körvonalait a járatban akár egyszerre két helyre is. A biztonságiak pedig egyre inkább belezavarodtak a fogócskába, és ami még fontosabb, egyre távolabb kerültek a központi teremtõl - és ezzel együtt Tarfangtól és Rerricktõl.
Ekkor azonban megcsapta érzékeny orrát a hirtelen áramló levegõ oxigéndús szaga... amint végigsüvített a járaton. Nyomában pedig a semmi... a ventillátorok zúgása is egyre erõsebb lett. Hopp, gondolta Izal. Innentõl lesz sürgõs a történet..
- Mi az, hogy megérkeztünk? - zihálta Rerick, miközben a szûk járatban kis méretei miatt könnyebben mozgó Tarfang izgatott, halk sipítozásba kezdett. - Yum yum! Yum, yum! - Azt hiszed, egy szót is értek abból.. - Rerick egyre nehezebben kapott levegõt, de amikor közvetlenül Tarfang mögé ért, enélkül is elállt volna a lélegzete. A plafonon végigfutó szellõzõjárat egyik falát egy rácsos fedél borította - amin keresztül jól ki lehetett venni a bunker központi irányítótermét. - Oh. - tette hozzá Rerick. Volt egy rossz érzése azzal kapcsolatban, hogy most mi fog következni..
Aztán rájött, mekkorát tévedett, amikor Tarfang tovább mászott. - Most mi? - megpróbálta követni, de rá kellett döbbennie, hogy az elvékonyodó függõjárat nem bírja el a súlyát. A járat recsegni kezdett, és Rerick éppen nekikezdett volna egy káromkodásnak, de akkor már meg is hajlott alatta a fém, és pillanatokkal késõbb az irányítóközpont padlóján találta magát, szemközt három, gázmaszkot viselõ idegen tiszt fegyverével. Tarfang pedig nem volt sehol.
- Izé, azt hiszem, akkor talán maguknak meg is adhatnám magam. - emelte fel a kezeit Rerick, majd a fejével a maszkok felé biccentett. - Esetleg lenne abból még egy felesleges?
...
Valin Horn igencsak meglepõdött, amikor a leszállóhelynek kijelölt hangárból egyenesen egy monitorokkal és vélhetõen kamerákkal telerakott, õrzött szobába vezették, majd rázárták az ajtót. - Nos, jedi úr, amint látja, külön parancsnoki központot alakítottunk ki magának. - hangzott fel a hangszórókban annak az alaknak a hangja, akivel az elõbb beszélt még a vadászgépbõl. - Itt hozzáfér mindenhez, amire szüksége lehet. Valin egy pillanatig arra gondolt, hogy ezek most jól átverték, és áldotta a józan eszét, hogy leszállás után meghagyta az asztromechjének - senkit se engedjen a StealthX közelébe, akár önmegsemmisítés árán, ha szükséges. - Azt akarják, hogy innen derítsem ki, hogy kik az árulók? - pillantott a kamerák felé. - Nos, az a hír járja, hogy a jediknek különleges képességeik vannak, Valin Horn lovag. - válaszolta a Havoc. Valin széttárta a karjait. - Nézzék, én jedi lovag vagyok, és nem adatelemzõ, meg hírszerzõ, meg ilyesmi.. de akkor legalább adjanak hozzáférést a biztonsági kameráikhoz a kormányzati épületekben.. vagy efféle.
....
Odafent a Force Light hídján Lumb kapitány még egy sullustaihoz képest is lecsúszott arckifejezéssel szemlélte a képernyõkön kibontakozó ellenséges flottaformációt. Az a távolból alig néhány hajónak tûnõ kíséret a csatacirkálók mellett valójában népesebb volt, mint várták... és egy pillanattal késõbb az elsõ XJ-formáció néhány gépe felrobbant. - Zöld Vezér Narancs Vezérnek, vigyázzatok, aknák vannak elõttetek! - Narancs Vezér minden Narancsnak, konfiguráljátok át az érzékelõket, és tüzeljetek magatok elé!
Az osztag sortüzei nyomán az útjukban itt is, ott is felvillanások jelezték, hogy eltaláltak egy-egy aknát. Aztán újabbak, ha mégsem, és az akna találta el õket. - Az összes gépünk felszállt, uram . - lépett oda egy hadnagy Lumb kapitányhoz. Lumb bólintott, hogy nyugtázta. A Fény Hadserege jellemzõen az Új Köztársaság harceljárásait alkalmazta még a Vong háború elõtti idõkbõl. A jórészt hordozókra épülõ taktika egyik fontos eleme volt, hogy már az elsõ hullámban felküldték az összes vadászgépet, szemben a birodalmi doktrína hullámokban operáló módszerével - így elkerülték az ahhoz hasonló eseteket, amikor egy meglepetésszerûen érkezõ birodalmi erõsítés több, vadászokkal megrakott hordozót semmisített meg az orindai csatában.
Lumb ezután Thispillanhoz fordult, miközben odakint az elsõ vadászosztagok sortüzei nyomán az ellenfél cirkálói is tüzelni kezdtek, és lassan kezdetét vette a harc. - Mit érzékel a harctéren, Lovag? A nõ lehunyta a szemét, majd a holotérképre mutatott, ami a taktikai helyzetet írta le. - Van ott két hajó, egy kisebb, és egy naszád... - mutatott a két formációtól távolra. - Eltökélt, fanatikus szándékaik vannak.. csakúgy, mint a nehézcirkálók legénységének is. - Tartsák szemmel azt a két hajót.. - utasította Lumb a taktikai tisztjét, majd visszafordult a jedihez, és egy másik, a fõerõ melletti csoportra mutatott. - És azok, a Dreadnought-al az élen? - Nem érzékelek rajtuk élõlényeket. - rázta meg a fejét a jedi. - Akkor a két csatacirkáló marad a fõ célpontunk. - biccentett Lumb. - Amint a vadászok átjutottak az aknákon, lelassítunk! Hagyjuk az elsõ hullámot a pilótáinkra! Van még valami híre a számomra, Lovag? Shida ismét lehunyta a szemeit, ahogyan távol lévõ jedi társaival kommunikált. - Igen. Van összesen négy harcképes StealthX-ünk az elõörstõl. - Hívja vissza nõket orbitra, kérem. - nyugtázta a kapitány. - Dokkoljanak be, hogy feltölthessük õket. Van egy olyan érzésem, hogy szükség lesz még rájuk.
|
|
|
Asmeru
Jun 15, 2013 16:03:22 GMT 1
Post by Enz on Jun 15, 2013 16:03:22 GMT 1
- Vétel, Bázis, vétel - próbálkozott ismét hasztalanul a Karakuri osztag rádiósa elérni a bázis frekvenciáját. Úgy tûnt, hogy az elõbb eltalálhattak valami fontos vezetéket is, mert válasz nem érkezett, és ez már a harmadik hívásuk volt. Kérdõn a parancsnokra nézett, aki elgondolkozva állt, hátát a falnak vetve. Minden bizonnyal azon járt az esze, hogyan tudtak eltûnni a szemük elõl az üldözöttek, amikor teljes fölény élveztek. És persze, hogy a füstgránátok hogyan oldódtak ki tömegesen, mert hogy láthatóan nem meghibásodás okozta a mûködésbe lépésüket. - Kamakuri, itt Bázis - érkezett végre megnyugtató válasz pár pillanat múlva. - Kis komplikációnk akadt csupán. A parancsnok is érzékelte, hogy végre válasz érkezett, így kezével ellökte magát a faltól, és odasietett a rádióshoz. - Utasítások? - tette fel az egyértelmû kérdést. - Vegyenek fel védekezõ pozíciót a bejárat elõtt. Mi idebent hamarosan kezeljük a problémát - most tûnt csak fel, hogy a hangja olyan nehézkes volt, mintha valami eltorzította volna. Jobbnak találta nem kérdezõsködni. - Bázis, a támadók eltûntek - próbált ellenkezni. - Valószínûleg nem is térnek már vissza. Engedélyt kérek, hogy hasznosabbra fordítsam az egység erejét. - Elutasítva - jött a lényegre törõ válasz szinte egy pillanatnyi habozás nélkül. - Hajtsa végre a parancsot! - Gyoi - felelte kötelességtudóan, majd elhajította a készüléket, és alig tudta elkapni az egyik katona, majd dühöngve hozzátette. - Bakabakashi!- Uram? - fordult felé az egyik katona. - Elhangzott a parancs! Mindenki talpra! Rerick magában ezerszer is elátkozta azt az idegesítõ plüssmacit, és persze magát, hogy hallgatott rá. Szinte sírni támadt volna kedve, de ahhoz is túl gyávának érezte magát. Meg persze nem akarta, hogy megint rajta nevessenek. Rögtönzött megadási beszéde után egy pillanatnyi szünet következett, majd az egész irányítóterem harsány nevetésben tört ki... Bassza meg, a parancsnoknak kinézõ egyén még a könnyeit is törölgette örömében. Hogy tudnak ezek sírni, amikor örülnek? gondolta volna magában, ha nem épp azzal lett volna elfoglalva, hogy a föld alá bújjon. Ebben sajnos a duracél padló jelentette az elháríthatatlan akadályt. De legalább megszánták, és adtak neki nagy kegyesen egy légzõmaszkot, ami pár mély szippantás után megnyugtatta a lelkét. Mégiscsak jobb rabszolgaként dolgozni egy Galaxis végi bronziumbányában, mint megfulladni. Izal lassan lerázta az összes üldözõjét, ahogy újabb és újabb oldalfolyosókon jelentette meg saját mását. Bár kétségkívül szórakoztató volt érezni az Erõben az egyre nagyobb zavarodottságot, sõt növekvõ félelmet, mégis érezte, hogy egyre jobban és jobban kimeríti a dolog. Fõleg, ahogy a levegõ is egyre fogyott az egész helyiségben, és a légzésre is egyre jobban rá kellett segítenie az Erõvel. Az Erõre, jó lesz ha Rerick és Tarfang kapkodják magukat. Õ maga is megindult arra, amerre õket az Erõben érezte, elvégre egy kis erõsítés sosem árthat. - Shine! Shine, Maou!! - hallotta a háta mögül az üldözõi dühös kiáltását, ahogy már minden árnyékre tüzeltek. Eltart majd egy darabig, mire összeszedik magukat, gondolta elégedetten. Addigra õ pedig már sehol sem lesz. *** A Havoc végignézett a tanácsadóin, majd visszafordult a képernyõ felé, ami a kapcsolatot biztosította Valin Hornnal. - Elnézését kérem, Horn lovag, ezt meg kell beszélnem a tanácsadóimmal - közölte. A lovag arca egy pillanatra megrándult, de nem igazán tudott mit kezdeni a helyzettel, így jobb híján biccentett egyet a jóváhagyása jeleként. A Havoc megnyomott egy gombot az asztalon, mire a képernyõ elsötétült. - Még alig ért ide, máris követelõzik - mondta rosszallóan a parancsnok, aki korábban is ellenezte a jedik beengedését. - Szabaduljunk meg tõle, amíg nem késõ! - Egy forradalmi kormányzatnak nincs egyebe a becsületénél - jegyezte meg a propagandaminiszter. - Hogy harcolhatnánk az igazságért, ha nem vagyunk méltók rá? - Igazság? Hah! A hatalom a fegyver csövébõl ered - horkant fel a katona. - Uraim, nem filozofálni vagyunk itt - avatkozott közbe Frunzre tábornok. - Hanem döntéseket hozni. - Adjuk meg, amit a jedi kér - szólalt meg váratlanul a Havoc. - Ha tényleg árulás készülõdik, tennünk kell ellene. - Tsark és a többi nagaibérenc! - kiáltott fel egy másik tiszt, mintha megtalálta volna a választ. - Aztán mivel árulna el minket? Nincsenek katonái - mosolyodott el a felvetésen Frunzre. - Valaki más lehet itt a hunyó. - Ezért is kell a jedi segítsége - türelmetlenkedett a Havoc, majd látva a többiek beleegyezõ vagy éppen passzívan ellenzõ magatartását, ismét megnyitotta a kapcsolatot a megfigyelõterem felé. - Horn lovag, megkapja a kért hozzáférést. *** A Hagekaze hídjára tucatnyi jelentés futott be alig, hogy kezdetét vette a csata. Ogasawara kapitány még egyszer végignézett a taktikai kivetítõn. A nagyobb ellenséges hajók lõtávolságon kívül voltak, míg a vadászgépek már harcérintkezésbe léptek velük. - Kanchou - lépett oda hozzá a taktikai megfigyelõk egyik tisztje. - A számításaink szerint az összes vagy közel összes vadászgépet felküldték a hordozóról. - Köszönöm - biccentett a kapitány kötelességbõl. Hangja semmilyen érzelmet nem árult el. Azonban érezte, hogy ez akár az elõnyükre is válhat, hiszen a vadászgépek és a flottaformáció külön-külön nem volt elég erõs, hogy elbírjon velük. - Minden hajónak! Lassú hátrálás! Színleljenek zavarodottságot! Nem volt más dolga, mint hogy kellõképpen távol maradjon az ellenségtõl, miközben megtizedeli az ellenséges vadászokat. A hajók elejébe szerelt tolatófúvókák a következõ pillanatban mûködésbe léptek, és a hajók lassan megindultak hátrafelé. Az ellenség gyorsabban tudott közeledni, mint õk távolodni, de így is remélte, hogy elég idõt tud nyerni. - Parancs minden elhárítóütegnek: zárótûz az ellenségre! - adta ki a parancsot, majd úgy fordította a fejét, hogy lássa, amint az oldalsó ütegek egyszerre nyitnak célzás nélkül tüzet az ellenségre, vöröslõ színû erdõvel bevonva a környéket. A korvettek is hozzáláttak, hogy zárótüzet nyissanak. - Folytassák T-2 percig! Aztán indítsák az elsõ Zerokat!
|
|
|
Asmeru
Jul 9, 2013 15:19:15 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 9, 2013 15:19:15 GMT 1
Valin a monitorok előtt ülve szélsebesen olvasta az elé táruló információkat. A kormányzat előzékenységének hála a kamerák képein néhány alapvető adatbázishoz is hozzáférhetett. Hamar rájött arra, hogy apja természetes analitkus képességeit, amelyek olyan kiváló hírszezővé és kémelhárítóvá tették, kombinálni lehet az Erő adta természetes megérzésekkel. Valin egy pillanatig sem gondolta volna, hogy nagyobb hatalma van az Erőben, mint apjának, Corrannak, viszont a tény, hogy ő már gyermekkorától kezdve jedi-kiképzésben részesült, mégiscsak előnyt jelentett számára. Hamar rájött, hogy az Asmeru, legyen még oly kis méretű és jelentéktelen bolygó is, így is túl komplex gazdasági és társadalmi mutatókkal rendelkezik ahhoz, hogy bármilyen következtetést le lehessen vonni a száraz adatokból arra, hogy honnan érkezhet az általa érzékelt veszélyforrás. Viszont sikerült előhívnia a kormányzat egyes tagjainak képeit és publikus profilanyagát. Ahogyan végigpörgette a népbiztosok, főtisztek és egyéb megbízottak fájljait egyesével, érezte, hogy az Erő beszél hozzá. Nem kellett mást tennie, mint a másik képernyőn folyamatosan váltogatnia a kamerák képeit, amelyek az egyes tisztek tartózkodási helyeit ábrázolták.. már csak a párosításokat kellett megtalálni és rájönni, hogy hol húzza mer az Erő a vészcsengőt. Fanyarul elmosolyodott, amikor arra gondolt, hogy ugyanezeken a kamerákon keresztül figyelik a helyiek is - valószínűleg megtalálhatná a saját képernyői között is, ahogyan Valin Horn figyeli Valin Hornt, aki Valin Hornt figyeli, és így tovább..
Mielőtt eltűnődhetett volna az önmagába visszanyúló Erő rejtélyein, megakadt a szeme egy alakon, aki a palota egyik mellékfolyosóján haladt, láthatóan ideges tekintettel. Az Erő világosan beszélt hozzá.. volt valami zavaró a férfiben, Valin, a jedi lovag, és Valin, a CORSEC-ügynök fia számára is. Gyorsan elvégezte az azonosítást, és előhívta a férfi adatait tartalmazó holozin-kivágást a másik képernyőn. - Gappo Tsark. - olvasta le a férfi nevét az egyik Asmeru Komszomolszkaja című holoújság előző heti borítójáról. - Az egyik ipari népbiztosunk. - reccsent fel a hangszóróban a Havoc hangja. - Azt javaslom, minél előbb tartóztassák le.. - meredt a képernyőre Valin. - És utána, ha megengedik, beszélni szeretnék vele. - A gyanúsított kihallgatását nyugodtan ránk bízhatja, Jedi úr. - a Havoc hangja ezúttal nem ismert vitát. - Megfelelő módszereink vannak erre. - Nos, épp emiatt szeretnék vele beszélni, ha lehet. - mosolygott bele a kamerába Valin. Amíg még életben van - tette hozzá magában. ....
Izal szeme előtt szürkéslila karikák táncoltak, és ez egy ideje már nem a saját maga által keltett Erő-illúzióknak, hanem az oxigénhiánynak volt köszönhető. Akkor sem szabad lélegezni, akkor sem szabad lélegezni, ismételgette magában az arcona, miközben az Erő segítségével tartotta mozgásban tagjait. Nem tudhatta, hogy a kiszivattyúzott levegő nyomában a nagaiok nem engedtek-e be valamiféle mérges gázt is, csak, hogy biztosra menjenek. A csövek egyre szűkebbek lettek, miközben a hátában egyre messzebbről hallatszottak az üldöző katonák kiáltásai. Ők sem haladnak olyan jól, gondolta Izal. Egy kereszteződés után a még szűkebb járat felé haladt, ahonnan rálátása nyílt az irányítóteremre. Odabent a szemközti oldalon egy leszakadt szellőző alatt üldögélt Rerrick, oxigénmaszkkal a fején, körülötte pedig egyenruhás, szintén maszkot viselő nagaiok ügyködtek. Izal előrepillantott, ahol a járat végén, ahol belefutott egy másikba, megvillant egy sárgás szempár.
- Yum yum! Jó tüdeje lehet, hogy még mindig bírja, gondolta Izal, majd előremászott a vadul integető Tarfanghoz, aki legnagyobb meglepetésére egy maszkot szedett le az arcáról, és átadta Izalnak, majd megfordult, és intett, hogy kövesse. A szellőző nem sokára egy apró, alig három négyzetméteres szobába torkollott, ami egy apró nyílással ellátótt páncélajtóval volt elzárva az irányító többi részétől. A padlón egy eszméletlen nagai technikus feküdt, maszk nélkül. Izal nagy levegőt vett, majd visszahelyezte a maszkot az eszméletlen nagaira. Tarfang tiltakozni akart, de ehelyett inkább néhány pillanat múlva lekapta és a saját arcára helyezte. Izal körbepillantott a szobában. Valamiféle generátorszoba lehetett, az egész falat elfoglaló kapcsolótáblát és a nagaiok furcsa, kriksz-krakszokból álló nyelvén írodott feliratokat elnézve. A sok villogó vörös feliratból Izal arra következtett, hogy nem csak generátorszoba, hanem fontos és veszélyes generátorszoba vendégei.
- Na... jó helyre hoztál minket, te kis szőrmók. - vigyorott el Izal. Innen a bunker egészének áramellátását szabályozni tudta, nem kellett mást tennie, mint a megfelelő kódokat beütnie a terminálon és.. - Yub yub! - Tarfang azonban megelőzte az arcona brilliáns tervét azzal, hogy feltépte a kapcsolószekrény ajtaját, és találra kirántott körülbelül fél köteg vezetéket.
A berendezések megrándultak, a bunker néhány szintjéről baljós morajlás hallatszott, majd az ajtó, ami az irányító többi részétől elválasztotta a helységet, kinyílt. - Nurohada, mi a jó... - fordult az ajtó felé a legközelebbi kezelő, majd elképedt arccal meredt a helységben heverő technikusra, és a fölötte álló ewok-arcona párosra.
Rerrick a terem túlsó végén rutinosan bebújt egy terminál alá és összehúzta magát. -Ee choya! - sikított fel Tarfang és a változatosság kedvéért nekiugrott a technikusnak. Izal felsóhajtott. Egy jedi és egy nem jedi türelme egyaránt végtelen, de ez... megérintette a szikrázó kapcsolószekrényt, miközben az Erővel próbálta védeni magát az áramütéstől, majd fénykardja felvillant, és belevágott a megfelelő vezetékbe.
Az irányítóban koromsötét és teljes csend lett egy pillanatra, leszámítva Izal pengéjének fényét, és Tarfang csatakiáltását.. ... Odakint egyszerre a még tüzelő tornyok elhallgattak. Juun azonban nem állt meg megnézni, hogy miért. Átrohant egy robbanások ütötte kráterekkel szegélyezett kisebb téren, mad feltűnt előtte a berobantott főkapu maradványa. A konténerek és felborult járművek fedezékét kihasználva előrerohant egyenesen a tűzvonalig, ahol az egyre fogyatkozó idegen gyalogság próbálta visszaverni az egyre növekvő létszámú helyi milícia támadását. A tény azonban, hogy a milicisták páncélozott terepsiklói közül kettőt már a kapuban kilőttek, amelyek most elállták az utat, nagyban megnehezítette a támadók dolgát. Juun átszaladt egy alig pár méteres nyílt zónán, remélve, hogy egy kacsázó sullustit senki sem talál elég vonzó, vagy elég nagy célpontnak, majd bebújt aroncs alá, és mászni kezdett egészen odáig, amíg nem pillantott meg néhány lábat. Aztán néhány puskacsövet.
- Segítség, magukkal vagyok, magukkal vagyok! - kiabálta a berezelés tökéletesen eredeti hangján Juun, és kidugta egyik kezét a roncs alól, remélve, hogy nem nézik idegen kommandós páncélkesztyűs mancsának. Kisvártatva megragadták és felráncigálták, ahol néhány poros, véres, minden valószínűség szerint a milícia egyenruháját viselő katonával találta szemben magát. - Tehát, mint mondtam magukkal vagyok.. - sipította gyorsan. - Két társam lent van a fő bunkerben, megpróbálják kikapcsolni az energiát. Azt hiszem, most sikerült is nekik.. meg még van néhány össze-vissza szaladgáló jedi a bázison. - Inkább azzal kezdje, hogy maga kicsoda. - meredt a sullustira egy magas, marcona, tiszt váll-lapot viselő alak. - - Én, hát izé. - most jön az, amikor nem meséljük el, hogy szövetségi ügynökök vagyunk, gondolta Juun. - A társammal együtt le kellett szállítanunk valamit az ittenieknek, de fizetés helyett elfogtak és bebörtönöztek. A jedik szabadítottak ki. - Tehát csempész. - mormogta a tiszt. - Nem nem nem - tiltakozott rutinosan Juun, aztán eszébe jutott, hogy mit hallott még az elválásuk előtt Lacaun-tól. - A jedik átvágták a kerítést az átellenes oldalon! Megmutatom, hol tud bejuttatni a védők hátába egy csapatot! ....
- Az ellenséges hajók hátrálnak és tüzelnek. - fordult az ügyeletes tiszt Lumb kapitányhoz. - Lőtávolságon belül vagyunk. A Force Light megrázkódott néhány találattól. - Tartsák a távolságot, a turbolézer ütegek viszonozzák a tüzet. - rendelkezett a sullustai parancsnok. - Vadászokat fognak indítani. - közölte teljes meggyőződéssel Thillispian, aki az ellenség gondolatait és érzéseit figyelte az Erőn át, félig meditatív állapotban. - Méghozzá sokat. - Akkor itt az ideje, hogy igénybe vegyük a barátai segítségét. - jegyezte meg a jedire pillantva Lumb. - Feltöltöttek, a célnál vannak, és várják az utasítását, kapitány. - nyugtázta a nő lehunyt szemmel, ahogyan az Erőn át kommunikált a flottához csatlakozott StealthX-ek pilótáival. Lumb lenyomott néhány gombot, mire megjelent az egyik taktikai képernyőn az ellenséges cirkálók egyikének vázlata. Lumb a vázlaton bejelölte a célokat. - Tüzeljenek ezekre itt, és ezekre itt.
Miközben a Fény Hadseregének vadászai a nagai hajók körül fordulóztak, igyekezvén elkerülni az elhárító tüzet, két láthatatlan árny siklott a Hagikaze törzse felé. A StealhX-ek előnyei a felszín felett vívott csatában, ahol szabad szemmel is lehetett őket látni, nem igazán voltak jelentősek. Az űrben azonban hamar kiderült, hogy miért ezek a gépek a jedik legpotensebb egységei. A négy jedi pilóta, akiknek gépei kisugárzás és rádiójelek hiányában, fekete festésük és áramvonalas alakjuk révén szabad szemmel szinte alig, csak bolygófelszín, vagy más háttér előtt voltak szabad szemmel kivehetőek az űrben, észrevétlenül átjutottak a flottákon és feltöltöttk fegyverrendszereiket. Két gépüknek sérüléseik miatt a hordozón kellett maradnia a javításokig, de a másik két StealthX az Erő révén elkerülte az aknákat és az elhárító tüzet, sokkal gyorsabban megközelítve a célokat, mint a védelmi lövegek által lefoglalt többi XJ- és B-szárnyú. Amint az Erőn keresztül megkapták az utasításokat Thillispiantól, a két jedi bedöntötte gépeit, és elhúztak a fordulóba kezdő hajó alat, miközben apró, sötétszürke csomagokat engedtek el.. A hajó oldalán hirtelen felpattant egy sor, több tucat nyílás, hogy útjára engedhesse az indítókon várakozó vadászgépeket..
A két jedi lehunyta a szemét, miközben igyekeztek távol kerülni a hajótól. A kis csomagokra koncentráltak, és a tehetetlenül lebegő tárgyakat egyre közelebb manőverezték az Erő révén a felnyitott csapóajtókhoz.. egyre közelebb, egészen addig a pontig, ahol a hajó pajzsa leereszkedett, hogy utat engedjen a felszálló vadászgépeknek. És ebben a pillanatban a jedik az elméjük segítségével aktiválták a csomagokba rejtett kapcsolókat.
- Protontorpedók a hajó mellett! Egy.. kettő.. nyolc! - üvöltött fel a nagai cirkáló hídján az indítást felügyelő nagai tiszt. - A pajzson belül!!
Mire a tiszt válaszolhatott volna, a torpedók be is csapódtak, egyenesen a vadászgépek indítónyílásaiba. A felrobbanó töltetek magukkal rántották az üzemanyaggal és rakétákkal feltöltött Zerokat, és a robbanások hamarosan elborították a hajó egyik oldalát, ami tovább dőlt.
- Az árnyékbombák célba értek, uram. - jelentette az első tiszt. Lumb elégedetten meredt a füstöt okádó nagai cirkálóra. Nem volt végzetes találat, de az ellenség vadászkülönítményének egynegyede megsemmisült, még az indítás előtt, és egy hajójuk átmenetileg kiesett a harcból. Az erőviszonyok kiegyenlítetté váltak. Visszaadták a kölcsönt az aknamezőben elveszített vadászokért. - Most már támadhatunk. - adta ki a parancsot. - Minden hajó, előre!
---- Bluecher tábornok az egységének parancsnoki központjába tartott. A bejáratnál álló testőrök közül az egyik hozzá lépett. - Tábornok úr, kérem, erre. A központban lehallgatókészülékeket fedeztünk fel. Átvisszük a tartalék harcálláspontra, uram. Bluechernek nem volt ismerős a férfi, de bízott a katonáiban. Az apró alagsori helységben azonban, ahová az őr vezette, két további ismeretlen alakot pillantott meg az egysége egyenruhájában, Egy bothant, és egy bith-et. A tábornok a fegyveréért nyúlt. A 12. gárdahadosztályban egyetlen bothan, vagy bith sem szolgált.. - Ez szükségtelen, tábornok. - jelentette ki a bothan és felemelte a kezét. - A nevem Ar'rwu Tare'llya, a Bothan Kémszolgálattól. A Konföderáció képviseletében hoztunk üzenetet magának. Bluecher összehúzott szemmel meredt rájuk. - Mit akarnak.. - vakkantotta. - Nos, fogalmazzunk úgy, tisztában vagyunk vele, mit készül tenni a népe érdekében, tábornok. - villantotta ki a fogait barátságosan a bothan. - Ahogyan azzal is, hogy az események után már sem a jedik, sem a nagaiok támogatására nem számíthat, ha nem akar intergalaktikus botrányt. - Az Asmeru egyedül is megáll a lábán, uraim. - húzta ki magát Bluecher. - Ha mégis megfontolna egy alternatívát. - folytatta a bothan. - Akkor a Konföderációnak lenne egy ajánlata az Ön számára.. ami nem csak az Asmeru biztonságát garantálja, de a jedik és nagai erők távozását is. Mit gondol, tábornok?
|
|
|
Asmeru
Jul 12, 2013 17:58:31 GMT 1
Post by Enz on Jul 12, 2013 17:58:31 GMT 1
A Havoc pár pillanatig habozni látszott a kérdésben, hogy odaadja-e a foglyot a jedinek, akiben valószínûleg nem bízott még mindig. Legalábbis Horn ezt olvasta ki a körülményekbõl, és az állandó titkolózásból. Egy ilyen kormányzat esetén érthetõ is a bizalmatlanság, hiszen nem akadt olyan galaktikus csoport, amit ne tekintettek volna ellenségnek. Horn nem igazán volt elmélyedve a galaktikus történelem ezen szakaszában, de úgy tudta, hogy a Stark hiperûrháború túlélõi lettek a Front elsõ katonái. Ebbõl a szempontból Tsark érdekes volt, néhány betû különbség vezetett volna ahhoz a következtetéshez, hogy Iaco Stark leszármazottja. Persze elsõdlegesen nem ez foglalkoztatta, de érdekes adalék lett volna ezt is megtudni. - Megkapja, amit kíván - jelentkezett ismét a Havoc, ezúttal csak hang formájában. - Köszönöm - válaszolta Horn. Csak remélni tudta, hogy nem túl késõn. Horn lovag a képernyõn keresztül figyelte az eseményeket. Tsark láthatólag cél nélkül mozgott az épületben, véletlenszerûen választva útvonalat. Hogy nem bújt el egy helyre, azt mutatja, hogy nem maradt túl sok idejük, amíg bekövetkezik a puccs. Valószínûleg jobbnak látta mozgásban maradni, és senkinek sem tûnt volna fel a dolog. Ahogy Tsark befordult az egyik folyosón, két fehér karszalagos fegyveres állta az útját. Szalagjukon jól látszódott a Nebula Front két ellentétes irányba mutató kék nyila, körülötte egy ilyen távolságból kiolvashatatlan írás. Az iparügyi népbiztos egy pillanatra megtorpant, majd megfordult, és sietõsen elindult a másik irányba, egyre gyorsítva lépésein. Az üldözõi hasonló sebességgel követték. Tsark befordult az egyik folyosón, ám ott is két õr állt, akik azonnal megindultak felé, amikor meglátták. Sietve megpördült, visszasietett a keresztezõdésbe, ahol már majdnem utolérték, és épphogy elkerülte egyik üldözõjét, aki rá akarta vetni magát. A folyosó elõre fele vezetett, oldalt különféle helyiségekbe lehetett bemenni. Mikor Tsark meglátta, hogy arról is jönnek õrök, az egyik ilyen szobába akart bemenni, de belépési kódját hiába ütötte be, az ajtó nem nyílt ki. A nála lévõ marokfegyverért nyúlt, de látható volt, hogy a túlerõ egyszerûen lesöpri. Így végül a fegyvert a földre rakta, és elõre rúgta, õ maga pedig feltette a kezét megadása jeléül. - A foglyot hamarosan Önhöz szállítjuk, Horn lovag - szólalt meg a kommban az egyik õr hangja. Nem sokat kellett várni, hogy halk szisszenéssel felnyíljon az ajtó, és két fegyveres bekísérje Tsarkot, akinek kék monokli éktelenkedett az egyik szeme alatt, arcán ütésnyomok látszódtak, és felrepedt szájából vékony vérpatak csordogált. Meggörnyedve sétált, hátrabilincselt kézzel. - Gappo Tsark - jelentette be az egyik õr, mintha nem lett volna egyértelmû, majd hozzátette. - Ipari népbiztos. Apja Edder Tsark. - Köszönöm - bólintott Horn lovag, majd végigmérte a férfit, akinek a sebhelyeken túl több napos borosta is borította az arcát. - Hagyjanak magunkra. A két õr egymásra nézett, majd bólintottak. A földre lökték a foglyot, aki a földet bámulta. A két katona ezután elhagyta a szobát. - Apám - kezdett bele hirtelen. - Edder. A testvére Iaco volt, a Front elõszelének tekintett mozgalom vezére. Megváltoztatta a nevét, amikor Iaco elárult minket. Élete végéig a mozgalmat szolgálta... - hát, legalább erre választ kaptam, gondolta Horn, aki egészen eddig nem szólt semmit. Nem értette viszont a másik miért mondja el ezeket. - Meg fog ölni, ugye? - Nem áll szándékomban - rázta meg a fejét a jedi, bár a másik nem láthatta. Nekem legalábbis, tette hozzá magában. - Csak információkra van szükségem. Így vagy úgy... *** Szinte mûvészi volt az a két, ami az egy pillanatra megfagyott irányítóból látható volt. Fegyverükért nyúló kezelõk, egy lépést hátráló parancsnok, aki oldalán lógó pengéjére helyezte kezét, és szorosan a földhöz simuló Rerick. Mindez szürreális kékes megvilágításban. Izal szinte sajnálta, hogy tönkre kell tennie ezt a gyönyörû látványt. Egyetlen Erõugrással bent termett, és a parancsnoknak kinézõ férfi nyakához szegezte a pengét. És most jön az a rész, hogy megadják magukat. Tarfang zseniális közbeavatkozása azonban az egészet tönkretette. Hirtelen fülsüketítõ morajlás töltötte be az egész helyet, és a pillanat törtrésze múlva olyan nyomás töltötte meg a szobát, hogy Izal azt hitte, menten szétrobban. Az Erõ segítségével tudott csak megkapaszkodni az egyik kezelõpultban, fénykardja azonban messze elrepült. Többen a falhoz csapódtak, másokat a földhöz szegezett a nagy erõ. Néhányan még mintha el is ájultak volna. Nehezen tudott gondolkozni, és amint megszûnt a nyomás, azonnal levegõért kapkodott. Legnagyobb meglepetésére volt mibõl levegõt vennie és a vészvilágítás is bekapcsolt, halvány fénnyel töltve be minden helyiséget. - Az ajtó - mondta magának halkan zihálva. Tehát valahogy ez is kinyílt, bár nem értette mi történhetett. Talán valami beépített protokoll? Vagy Tarfang szúrt el valamit? Mindenesetre nem volt ideje ezen gondolkozni, mivel a nagaiok is kezdtek magukhoz térni. Tarfang az egyik nõi kezelõ ölében feküdt, aki önkéntelenül is simogatni kezdte, mintha a puha dolog segítene neki hamarabb felébredni. Az ewok, akinek a teste nem szokott hozzá ilyen erõhatásokhoz, olyan bágyadt volt, hogy még tiltakozni sem volt ereje. Mindenesetre szerencsés napja volt, hogy ennyi nõ simogatja végig... - Kōfuku! - kiáltott rá az egyik nagai kezelõ, fegyvert szegezve rá. Bár Izal nem különösebben értette a nyelvüket, a pisztolyból és a körülményekbõl elég jól tudott következtetni arra, hogy éppen szarban van. Fénykardjáért nyúlt, de az valahová eltûnt a teljesen feldúlt irányítóban, ami személyes tárgyakkal, törött kávésbögrékkel és különbözõ iratokkal volt teleszórva. A segítség onnan érkezett, ahonnan sosem számított volna rá. A nagai feljajdult, majd eszméletlenül a földre esett. Mögötte ott állt Rerick, kezében a parancsnok hosszú pengéjével, aminek a fogójával fejbe verte a másikat. - Kapd el, nemjedi! - kiáltotta, és odahajította a fegyvert. Izal felpattant, és kezébe kapta. Kialakításának köszönhetõen gyors volt. Nem éppen egy fénykard, de megteszi. Tulajdonosa félig eszméletlenül feküdt ez kezelõpult alá gyûrõdve. Azonban egyre több nagai tért magához, és akinek a közelében fegyver feküdt, az automatikusan ahhoz nyúlt. Izal még egyszer Rerick felé nézett, további segítségben bízva, de õ már kényelmesen elhelyezkedett az egyik pult alatt. - Ute! - sürgette õket az egyik kezelõ, és úgy tûnt, egyre többen kezdik megérteni a helyzetet. *** A tankokon újabb csapat néphonvéd mászott át, és futva megindultak elõre. A lecsapó lézersorozat szinte meglepetésként érte õket, annak ellenére, hogy a sokadik támadási kísérlet volt az. Amíg õk felfogták a támadást, újabb és újabb katonák ugráltak át a kilõtt jármûveken, majd fegyveresek emelkedtek fel, hogy fedezzék õket. A lövéseik azonban nem tettek kárt az általuk ismeretlen páncélt viselõ nagaiokban. Az õ sorozataik eközben érzékeny veszteséget okoztak a támadókban, akiknek végül inukba szállt a bátorság, és fejvesztve indultak a kijárat felé. A sorozatok elhaltak, így a menekülõk gond nélkül érték el a saját vonalaikat. Yasuji ezredes elégedetten engedte le a fegyverét. - Biztos, hogy ne lõjük le a menekülõket, Taisa? - kérdezte a belsõ kommban az egyik katonája. - Spóroljunk a lõszerrel - felelte az ezredes. Lassan kisebb hullahegy gyülekezett már a bejárat körül, és komolyan aggódni kezdett amiatt, hogy ezeket fedezéknek fogják tudni használni. - Készüljetek a következõ rohamra! Használjatok gránátokat, ha már fogytán a lõszeretek! - Hai! - jelezték vissza az emberei. Yasuji most is oldalán lógó fegyverére helyezte kezét. Ha kell, családja õsi pengéjével öli meg a betolakodókat. Arra utasították, hogy a végsõkig védje ezt a bázist, és nem akart eltérni ettõl. - Miért hallgatnak a lövegek? - Nem tudom, minden kapcsolat megszûnt a központtal - felelte egy hang. Yasuji sejtette mi történt. Azok az átkozott jedik. Meg kellett volna öletnie mindet, amikor elfogta õket. A macit meg eladni egy állatkertnek. - Nnna, akkor itt is lennénk - mutatta Juun diadalittasan a tömör vaskerítésbe vágott utat. A helyi milícia parancsnoka gyanakodva pillantott körbe, majd beküldött néhány felderítõt. Mikor pillanatok múlva sem érkezett jajgatás, elégedettnek tûnt. - Nagyon jó, csempész - közölte vele. - Talán ezért hajlamosak vagyunk elfelejteni a bûneid a Nebula Front ellen. - Mondtam már, hogy... - próbált ellenkezni Juun, ám a fegyveresekre pillantva inkább befogta a száját. Valószínûleg nem lett volna ilyen megengedõ a parancsnok, ha megsejti, hogy kémmel áll szemben. - Szóval izé, köszönöm. - Bent ismered a járást? - szegezte neki a kérdést. - Elég nagynak tûnik ez a kóceráj, még a végén eltévednénk. Az ajánlat inkább hangzott parancsnak, mint visszautasítható felvetésnek. Juun nyelt egyet. Alig jutott ki és máris mehet vissza, remek... *** Ogasawara kapitánynak kellett kis idõ, amíg felfogta mi is történt. A semmibõl feltûnõ jedi fegyverek hajója egyik felét lángba borították. A robbanás szétdobálta a kezelõket és tiszteket a hídon. A lámpák egy része kiégett, a falban egy vezeték pedig dühösen hányt szikrákat. Ogasawara szédült és enyhe nyomás érzett az oldalában. Lassan odacsúsztatta a kezét és enyhe melegséget érzett az ujjai között. - Kanchou, jól van? - sietett oda hozzá fiatal elsõtisztje, Kodai. Ogasawara enyhén hátradöntötte a fejét. A tiszt megvizsgálta a sebet, majd gyengéden a földre fektette a kapitányt, és elkiáltotta magát. - Hajóorvos! - Ne törõdj velem, Kodai - nyögte halkan a kapitány. - Megsérült, Kanchou! - vetett ellen a férfi, vagy inkább még csak fiú. Legalábbis a fia lehetett volna. - A csata... - mondta a kapitány, kezét az egyre terjedõ vérfolton tartva. - Vedd át... az irányítást. Gyõzz... a császárért! - Hai - bólintott Kodai, a könnyeivel küszködve. - A császárért. Lassan felemelkedett. A híd legénysége megindulva nézte a jelenetet. Kodai tudta, hogy jelen helyzetben, bár a rendfokozat és az életkor azt diktálná, hogy a másik cirkáló parancsnoka veszi át a flotta irányítását, a parancsnok kifejezett utasítása felülírja ezt. És elszánt volt, hogy megnyeri ezt a csatát. - Kárjelentést - nézett az egyik kezelõre, mire mindenki sietve visszatért a dolgához. - A hajó baloldalán súlyos sérülések - olvasta a befutó jelentéseket a kezelõ. - A lövegek fele nem válaszol. A Zero indítóállások teljesen megsemmisültek. Körülöttük jelentõs a kár. Tûz ütött ki hármas, tizenötös, huszonegyes és huszonhetes szinten. Több helyen beszorultak a túlélõk. Járulékos robbanások több ponton. - Tûzoltást azonnal megkezdeni! Mentõcsapatokat kiküldeni! Érintett szinteket kiüríteni! Haladéktalanul! - parancsolta Kodai. A hajó annyira megsérült, hogy egy idõre teljesen harcképtelen volt. Tudta, hogy hátrébb kell vonulniuk, ha túl akarják élni az ütközetet. A halott katona nem arat több gyõzelmet a császárért. Legalábbis ebben az életében nem. "Hétszer születek újjá és hétszer fogok kardot ragadni a császárért" - jutott eszébe esküje szövege, amit évekkel ezelõtt letett. - Üzenjenek a Kurobarának, hogy egyelõre hátrébb vonulunk. Rendezzék az alakzatot! A tartalék könnyûcirkáló foglalja el a helyünket! A barbárok által Carracknak nevezett hajó lomhán megindult elõre, a még mindig füstölõ Hagikaze pedig hátrálni kezdett. Kodai fél szemmel hátra pillantott, és látta, hogy két orvos éppen egy hordágyra rakja fel a parancsnokot. Most azonban nem volt ideje a kapitánnyal törõdni. - Indítsák az összes baloldali vadászgépet... most! - rendelkezett, és lelki szemei elõtt látta, ahogy a katapulton elhelyezett Zerok pilótái még gyorsan ellenõriznek mindent, majd egy gombnyomással lezárják a pilótafülkét, és várják, mikor vált zöldre a falba épített jelzõfény. Akkor meghúzzák a kart, ami mûködésbe hozza a katapultot, õk pedig végigszáguldanak a kilövõpályán, és egyetlen pillanat múlva már szabadon szárnyalnak az ûrben. Lenyomják a szárnyakat kieresztõ gombot, és harcba kezdenek. Így is történt minden, leszámítva, hogy néhány gépet eltalált az ellenséges tûz, mivel a sérült hajók nem tudták takarásba manõverezni. De újabb jedi trükk nem volt ezúttal. Valószínûleg egyszer tudták csak elsütni ezt a fantomtorpedós ötletet. - Minden vadászgépnek! Kettes párokban szétszóródni! Védjétek a hajókat! Az idõközben eszméletét vesztõ Ogasawarán kívül senki sem gondolt már arra, mire is adott parancsot a csata elején, annyira lekötötte õket a mentési és gyorsjavítási munkák szervezése. A terv azonban már mûködésbe lépett: a Ryujo korvett megadásra felszólító jelzést küldött a civil kódok alatt hajózó nagai aknarakónak, amit egy utasszállítóból alakítottak át, valószínûleg peremvidéki technikusok. Amikor a terveknek megfelelõen nem érkezett válasz, a hajó egy figyelmeztetõ lövést adott le. Az aknarakó sietve elárasztotta a környékbeli ûrt elõre rögzített segélyhívó üzeneteivel. - Itt a Tempest utasszállító! Segítség, SOS, SOS! Ismeretlenek megtámadtak minket! Segítséget kérünk! Ismétlem... A hajó kapitánya, egy fiatal hadnagy üres tekintettel bámulta az apró híd fõképernyõjét. Keze a hajó önmegsemmisítõjének kulcsával babrált. Ha a terv beválik, az itt tárolt összes akna... Egyszerûen darabokra szaggatják az ellenséges flottát.... *** Bluecher legszívesebben agyonlövette volna a kémeket már csak azért a tényért, mert az õ szeretett gárdahadosztályába szivárogtak be. Szemtelen egy bagázs volt, de el kellett ismernie, hogy amit mondtak, abban volt ráció. Bárkit is támogassanak ezután a két fél közül, a másik bizonyára igencsak megharagszik, és komoly botrányt rendez. Jedihadsereg a semmibõl, titkos nagai bázis ilyen messze a területeiktõl... Lett volna elég muníció mindkét félnek. A nemzetközi botrány pedig túl sok nem kívánt figyelmet vonzana ide. A Konföderációs csatlakozás esetén védve lennének mindenki bosszújától. - Az ajánlatod korrekt, bothan - vetette oda. Barátságot azért ne várjanak tõle. - Milyen hamar tudna a Konföderáció segíteni egy esetleges kérelem esetén...? - A legrövidebb idõn belül - tért ki a válasz elõl a bothan. Ha kémeket küldtek ide, bizonyára már készen volt egy akciótervük is az Asmeru védelmi kérelme esetére. Viszont nem tudta milyen elõnyt remélnek abból, ha egy ennyire elmaradott bolygó, mint az övék csatlakozni kíván. - És miért szeretnék a csatlakozásunkat? - Bluecher tudta, hogy nem kellett volna megkérdeznie, mert a másik úgyis kitérõ választ fog adni, de túlságosan is izgatta a kérdés. - A Konföderáció szívesen lát bárkit, aki segítségét kéri, legyen egy peremvidéki forradalmi kormányzat vagy egy Magvilági iparközpont. Közös érdekek mentén békésebbé és demokratikusabbá tehetjük a Galaxist - felelte a bothan. Tipikus brossúraszöveg, gondolta Bluecher elégedetlenül. A bothan rápillantott kommunikátorára. - Viszont azt javaslom siessenek. - Nekem kémek nem parancsolgatnak! - felelte dühösen. A bothan enyhén megráncolta a bundáját, és nem éppen a szimpátia jeleként. - Ezért is mondtam, hogy javaslom... A tények magukért beszélnek. Egy jedilovag érkezett a maguk Havocjához és most hallgatja ki Gappo Tsark népbiztost. - Mi? - Bluecher meglepettnek tûnt, és a kommunikátorához kapott, a gádahadosztály belsõ frekvenciájára kapcsolva. - Azonnal megkezdeni az Újjászületés hadmûvelet végrehajtását! - Vannak még ilyen hasznos információid, bothan? - a tábornok egy fokkal kedvesebbnek tûnt, mint az elõbb. - Esetleg elkísérhetnél az Front fõhadiszállására.
|
|
|
Asmeru
Aug 7, 2013 20:39:28 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 7, 2013 20:39:28 GMT 1
- Erre, erre... - Juun minden egyes reccsenésnél összerezzent, ahogyan a Nebula Front mögötte haladó, nálánál a lopakodás és osonás nemes művészetében sokkal kevésbé jártas milicistái ráléptek egy-egy faágra, holttestre, vagy valamire. - Aú! Hogy került ide ez a droid.. - fájlalta a lábát a közvetlenül mögötte haladó őrmester, miután sikeresen belerúgott valamibe az egyik szeméthalom alján. A tábor ezen része a számos robbanás miatt, amelyek törmelékhalommal borították be a barakkok közti "utcákat", sokkal inkább egy szeméttelepre hasonlított. Juun meglepett villantást vetett a mozdulatlan, poros, fekete fémtörzsre, majd megvonta a vállát. - Hát, meglehet, hogy a mienk volt. Már gondolkoztam is rajta, hogy hová lett. - néhány további lépés után megállt, és kilesett az előttük kitáruló szögletes üres területre. Számos nagai kommandós holtteste mellett a tér közepén egy hatalmas, égett szélű kráter szélén talán egy fénykard sziluettjét is ki tudta venni. Úgy tűnt, a csata kezdetén itt igen heves harcok folytak, amin nem is volt semmi csodálkozni való, ha egyszer itt törtek be a jedik. Az egyik kirobbantott falú barakk alsó felén pedig Juun felfedezte azt, amit valójában keresett. Egy bejárót, ami zárva volt, előtte pedig egy fél tuat páncélos nagai kommandós posztolt a szokottnál aggodalmasabb arccal. - Ha jól emlékszem, az az egyik hátulsó bejárat a föld alatti komplexumba, amelyiknek a közepén az irányító van. A társaim már ott vanna, hogy szabotálják a rendszereket. Ha azt elfoglalják, akkor már csak annyi dolguk van, hogy átveszik a vezérlést a megmaradt lövegtornyok felett, és a védők ellen fordítják őket.. egyszerű. - próbált kipréselni magából egy segítőkész, de meglehetősen bárgyúra sikeredett mosolyt a sullustai. - Aha.. és ha rosszul emlékszel, akkor mi lesz, kispajtás? - bökte meg puskatusával nem egészen önjelölt vezetőjüket a csapat őrmestere, majd visszapillantott a nagai őrökre. - Eh, mindegy is. El kellene csalni valakinek azt a néhány nehézfiút, hogy bemehessünk... Juunak hátra sem kellett fordulnia, hogy érezze az összes milicista egyszerre rá irányuló tekintetét. - Gondoltam. - sóhajtott fel, majd arra gondolt, hogy csaliként legalább megint el tud majd menekülni. - Rev és Birkken elkísérnek. - intett az őrmester a két legrosszabb arcú katonájának.
- Hé, hahó! - jelent meg néhány perccel később az épület másik oldalán a sullusti arca, ezúttal mindennemű fedezék nélkül, a nagai kommandósok felé integetve. - Itt vagyok! - végül inkább komótosan, mint sietősen az egyik kommandós felé fordult. - Kapjatok el, ha tudtok! - sipította Juun, a válla fölött hátrapillantva, hogy a kíséretében érkezett két fogdmeg elkezdett-e már szaladni. Sajnos nem. Visszafordulva azonban annál meglepettebben konstatálta, hogy a kommandós, bár odavetett néhány szót a társainak, nem mozdult az ajtótól. Juun elégedetlenül felsóhajtott, majd újra kidugta a fejét, ezúttal jobban, és integetni is kezdett. - Mondom hahó! Láttam az egyik jedit! Arra futott!! - mutogatott az épület átellenes oldala felé.
Ettől már két kommandós megmozdult, és lassú, óvatos léptekkel elindultak Juun felé. - Nézd meg! - intett a hátrébb haladó a társának, mire az oldalra fordult, és megindult az épület mögé, amerre Juun mutatta. Az első viszont feltartóztathatlanul közeledett. - Most már szaladhatunk? - pillantott hátra Juun a Nebula Front harcosaira, akik egy fokkal kevésbé voltak morcosak, mint korábban, inkább idegesen markolták lőfegyvereiket. A sullustai gyorsan számot vetett magában, hogy melyik irányban futva van a legjobb esélye arra, hogy nem találják el, amikor a második katona irányából néhány lövés, majd egy fájdalmas kiáltás hangzott fel, a hirtelen támadt csendben pedig a környező, a tábor másik végén dúló csatazaj ellenére is mindenki ki tudta venni a fénykard semmi mással össze nem téveszthető zümmögő hangját. - Látod, én mondtam! - cincogta vigyorogva Juun a megmaradt nagai felé, aki elképedve meredt rá, majd az épület mögül előrelépő Lacaunra. - Ute!! - hangzott már el sokadszorra, mire az ajtónál maradt többi őr is Lacaun felé kezdett rohanni, egyet kivéve. - Hát... őőő.. ez té'lleg ügyes trükk volt, vakarcs. - meredt nagy szemekkel a kibontakozó csatajelenetre a Rev nevet viselő szakállas gárdista, majd előkotort egy adóvevőt. - Őőő.. őrnagy.. izé.. őőő.. őrmester elvtárs! - Juun még nem jött rá, hogy a Néphadsereg harcosa ideges, vagy csak szimplán dadog. - Őőő.. egy őr maradt! - Vettem - recsegte válaszképpen az osztagparancsnok, és egy pillanat múlva milicisták tucatjai rohantak elő az épület két oldaláról, gyakorlatilag sajt súlyukkal elsöpörve az egyszem megmaradt nagai őrt. Egyikük apró szerkezetet erősített az ajtóra, ami néhány villanás után kinyitotta azt. A katonák élcsoportja hátrahőkölt a nagy sebességgel beáramló levegő miatt, de aztán sorba rendeződtek, és felemelték lőfegyvereiket. - Előre!! - adta ki a parancsot rutinosan a csoport leghátuljáról az őrmester. - Megyünk ám utánunk, vakarcs. - bökte meg Juun vállát Rev, és elosontak a jedivel küszködő nagai kommandósok háta mögött.
...
Az Újjászületés hadműveletért és Bluecher személyes karrierjéért felelős gárdahadosztály főhadiszállásán a parancsnok, testőrei és újdonsült bothan "tanácsadója" a kommunikációs terminál felett görnyedtek. Végül a gombokat nyomkorászó bothan megfordult, és elégedetten kivillantotta holoreklámba és beillő fehér fogait. - Leadtam a jelet. A flottánk rövidesen megérkezik. - A csapataim megindultak a kulcspontok ellen a fővárosban. - nyugtázta Bluecher. - Bár jó volna tudni, hogyan fognak ideérni ilyen gyorsan a barátai. - A maguk, öhm, mármint a jelenlegi vezetés hatalomra jutása előtt beavatkoztunk egy kalózbandák közti összecsapásba itt. - magyarázta a bothan. - Akkor alaposan feltérképeztük a környező rendszereket és azonosítottunk néhány gyorsabb megközelítést biztosító hipertéri útvonalat. Az Eriadunál és a Bespinnél lévő hajóink a Sluis és a szövetségi terület megkerülésével egyenesen ide érkeznek. - Hát érkezzenek csak mihamarabb. - mordult fel Bluecher. - Tábornok úr, bejövő hívása van. - lépett oda egy segédtiszt Asmer új megmentőjéhez.
...
- Nem az én ötletem volt! Az egész a Havoc ötlete volt! A nagaiokkal együtt! - Gappo Tsark tíz perce folyamatosan fosta a szót. Valin karba tett kézzel, az apjától tanult "szigorú - kihallgató" pozitúrában hallgatta az alakot, miközben meglepetten konstatálta, hogy gyakorlatilag egyáltalán nem kell nyomást gyakorolnia az alak elméjére ahhoz, hogy ilyen beszédes legyen. Sőt, lassan elkezdett játszani a gondolattal, hogy pont az ellenkezőjét tegye... bár a nagaiok említése felkeltette a kíváncsiságát. - Tehát övék a katonai bázis, amelyet.. úgy érti, ahol a felszíni harcok folynak? - meredt Gappora, de ekkor a Havoc érces hangja közbevágott a fali mikrofonból. - Ennyi elég. Szorítkozzon az összeesküvők felfedésére, jedi úr. - Tsark erre, ha lehetséges, még jobban összehúzta magát, és remegni, dadogni kezdett. Valin felsóhajtott, és az Erő segítségével nyugalmat erőltetett a férfira. Éppen csak annyit, hogy lehetőleg nem ájuljon el. - Maga nem elég tökös ahhoz, hogy ilyesmit egyedül kiterveljen. - Valinnak továbbra sem volt szüksége az Erőre, elegendő volt a logikájára hagyatkozni. - Pontosabban ahhoz igen, hogy kitervelje, de ahhoz már nem, hogy végre is hajtsa. Úgyhogy legalább egy társa kell, hogy legyen, véleményem szerint a hadseregben. Tsark fél szemmel a kamera- és mikrofonrendszerre sandítva bólintott. - Akit most fel fog hívni, és le fogja fújni ezt az akciót. - folytatta Valin, itt már kissé hagyatkozva az Erőn keresztüli meggyőzésre. Továbbra sem tudta pontosan, hogy kik, és milyen erővel akarják megdönteni a kormányt, de abban biztos volt, hogy ha harcok törnek ki a fővárosban, akkor itt elszabadul a pokol, és nagyon sokan fognak meghalni. Ezt pedig jediként meg kellett akadályoznia, függetlenül attól, hogy most Alfa, vagy Béta lesz végül ennek a sárfészeknek a miniszterelnöke, királya, satöbbi. Tsark a kommunikátorhoz lépett, és beütötte a kódot. - Bluechert kérem, sürgős!
Valin a Havochoz kötött mikrofonon keresztül szinte hallotta, ahogy odaát a tanácsadók és ügyeletes tisztek suttogásba és szaladgálásba kezdenek a név hallatán. Nem sokára egy erélyes, borízű hang harsant fel, az itteni kommunikációra jellemzően kép nélkül. - Itt Bluecher. - Itt Tsark Népbiztos, tábornok, állítsa le az Újjászületés hadműveletet, ismétlem, a műveletet le kell állítani!! - sipákolta Tsark. - Hibát követtünk el! - Ostoba! - dörögte a másik hang. - Azt hiszed, nem tudom, hogy már fogoly vagy?? - Bluecher úr, itt Valin Horn jedi lovag a.. - lépett a komhoz Valin, de a tábornok hangosan felröhögve a szavába vágott. - Rád sem vagyok kíváncsi ám, jedi! Jobban tennéd, ha a haverjaiddal együtt elvonulnál, hogy szépen lerendezhessük az ügyeinket! A belügyeinket! - Nézze, uram.. - próbálkozott Valin, de csak szakaszos pittyegés jelezte, hogy odaát bontották a vonalat. A jedinek hirtelen rossz érzése támadt. Nem sokat érzékelt a vonal másik végén lévő férfi szándékaiból, de sokkal határozottabbnak tűnt annál, mint aki egy kétes kimenetelű, éppen most lebuktatott puccsra készül. Ebben a pillanatban odakint felrobbant valami.
...
Izal kardja fel s alá járt, miközben a jedi a terem másik oldalán villámgyors mozdulatokkal kerülte el a rá irányuló lövedékeket. Hamar rá kellett jönnie, hogy a lövések elhárításában semmi hasznát nem veszi a kézifegyvernek, így hát inkább össze-vissza röptette a levegőben, gondoskodva arról, hogy minél több nagainak kelljen lebuknia a valószerűtlen irányokból megjelenő, éles köröket leíró fegyver elől, hozzáadva a zavarodottsághoz. Az a tény, hogy minden egyes célt tévesztett lövedék, ami az arcona mögött csapódott be és tönkrevágott valami értékes berendezést, tovább növelte az elégedettségét. Legalább annyira, mint az, hogy egyszer csak kivágódott a bunker egyik belső ajtaja, miután egy találatot követően a biztonsági elektronika egyik áramköre megadta magát, és végre hűsítő levegő áramlott be a helységbe. Tarfang az asztalok és székek között mászkált, és azzal volt elfoglalva, hogy ha talált egy nagait, akkor beleharapjon a lábikrájába. Már jó néhányan fetrengtek a földön, véres bokájukat, vagy alsó végtagjuk egyéb részét fogdosva. Izal azonban tudta, hogy elég előbb-utóbb egyetlen pontosan találat, és akkor a mókának vége szakad.. A meglepetés azonban nem az egyik nagai fegyveréből jött, hanem az ajtó felől, ahol hirtelen dulakodás támadt, és egy szakasz piszkos ruhájú, füstös, vászonegyenruhás alak rohant be a terembe. - Állj, a Néphadsereg nevében! - kiáltotta vezetőjük, egy nagybajuszú őrmester. - Ezt a bunkert... őőő... állami vagyonnak nyilvánítom! - valamelyik katonája a fülébe súghatta a megfelelő kifejezést, mert megrázta magát. - Izé.. kol-lek-ti-vi-zá-lom!
...
- Kapitány, a magányos hajó, amelyiket figyelünk, segélyhívást küld. Civil azonosítóval. - lépett oda Lumb mellé egy adjutáns. A Fény Hadseregének tisztje a széke másik oldalán álló jedi nőhöz fordult. - Még mindig ugyanazt érzi, mint eddig? - Megtévesztés, izgalom, csalás... félelem, feszültség. És csak alig pár élőlény. - biccentett a taktikai térképen a többi hajótól távol álló jel irányába Shida. - Küldjön oda egy vadászt, hogy szkennelje közelebbről azt a hajót. - intett a sullusti parancsnok az adjutánsnak. - A többi egység folytassa a műveletet a még ép nagai cirkáló ellen! - Uram, újabb bejövő hajók hét-három-öt-huszonkettőn! - kiáltott fel a Force Light félkörben futó, egyetlen legénységi árkából a távérzékelőket kezelő tiszt. - Konfiguráció?? - Lumb nagy fekete szemeket meresztett a frissülő taktikai térképre. A semmiből előtűnő formáció akkora volt, mint a jedik és a helyiek egymással küzdő flottája együttesen. Nagyon reélte, hogy nem az ellenfél kapott erősítést.. - Lekérem az azonosítóikat... öhh.. - a radaros tiszt meglepett arckifejezését látva Lumb feszültsége tovább fokozódott. - Mondja már, ember! - a megnevezés ugyan nem volt tökéletesen helytálló, mivel a radaros twi'lek volt, de Lumb most nem ért rá ilyesmivel foglalkozni. - Konföderációs azonosítójuk van, uram. Lumb a kísérő jedi nőre nézett, majd a radarosra, majd a térképre, majd még egyszer a térképre. - Támadást szüneteltetni. Álljunk meg, és rendeződjünk védekező alakzatba. - adta ki az utasítást. - De a barátaim még a bolygón vannak, mielőbb le kell jutnunk hozzájuk! - ellenkezett Thispillian. - Sajnálom, Lovag. - rázta meg a fejét Lumb. - Amíg nem tudom, hogy ezek mit akarnak, egy lépést sem teszek..
...
Az Bespin Védelmi Erők három nehéz, páncélozott Majestic-osztályú cirkálója és az Eriadu Önvédelmi Flotta négy bothan gyártású csatacirkálója körül kisebb koréliai naszádok egész sora rendeződött védelmi alakzatba, ahogyan a sebtiben összerántott konföderációs különítmény megközelítette az Asmerut. - Megkaptuk az ügynökünk visszajelzését a felszínről, uram. - a különítmény parancsnoka, a bespini zászlóshajót irányító nyúlánk, elegáns ruhákba öltözött bith nagy szemeit az előtte álló bothanra szegezte. - Reméljük, tényleg olyan értékes ez a bolygó, mint az ügynökünk állítja, St'aas. Ellenkező esetben Phennir parancsnok nem fog örülni, hogy ekkora erőt mozgatunk meg egy függetlenül bolygó felett.. taktikai jelentés? - Egy új köztársasági hajókból álló és egy vegyes konfigurációjú flottát észlelünk orbiton, harciérintkezésben egymással. - jelentette az első tiszt. - Ó igen, és veszünk egy segélyhívást egy civil hajótól, a Tempesttől. Úgy tűnik, belekeveredtek a csatába. - A Konföderáció mindig segít a elesetteken és a szenvedőkön. - nézett végig a zsoldosokból és besorozott undibundikból álló legénységén a parancsnok. - Ugyebár. Küldjenek oda egy fregattot ahhoz a civilhez, a többi egység pedig álljon készen! És nyissanak egy csatornát! - Csatorna él, uram. - jött a válasz szinte azonnal. - Hadban álló flották, itt P'uum admirális a Galaktikus Konföderáció egyesített védelmi erejétől! Szüntessék be harci tevékenységüket és adjanak számot itt létük okáról! Ismétlem, szüntessék be harci tevékenységüket és adjanak számot itt létük okáról!
|
|
|
Asmeru
Aug 30, 2013 19:34:05 GMT 1
Post by Enz on Aug 30, 2013 19:34:05 GMT 1
A Havoc letaglózottan ült a helyén, ahogy a legújabb hírek befutottak a fõvárosból. A Front több évtizedes történetében még sosem volt példa egy ilyen nyílt puccskísérletre, még a legkeményebb mozgalmi idõkben sem. Az agya a lehetõségeket pörgette végig, de nehezen látott olyan kimenetelt, amibõl nem õ kerülne ki rosszul. A fõvárost teljesen kiürítették katonailag a támadás megindításához, az egyes épületõrségek pedig nem voltak elegendõek egy egész gárdahadsereggel szembeni kitartáshoz. Egyedüli reménye a mezei és a titkosrendõrség volt - ha õk kitartanak, elég idõt nyerhetnek ahhoz, hogy visszafordítsák az ostromló csapatok egy részét. - Harcokat jelentettek a propagandaközpontból, az ûrvédelmi radarkomplexumból, a helyõrségi laktanyából. A Közös Hadmûveleti Törzskar épületét, a civil ûrkikötõt, az államfõi palotát és több fontos csomópontot harc nélkül elfoglaltak! Körbekerítették a titkosrendõrség épületét, tankjaik is vannak, Gn’athen parancsnok erõsítését kér! Elfoglalták a Kék Nyíl, az Ifjúfrontista, a Gyõzelem és az Interplanetarista Brigád egysínû vasút állomásokat! Harcok… - a rossz híreknek láthatóan nem akart vége szakadni. A Havoc remegõ kézzel nyúlt a mellkasán lévõ kitûzõért és ügyetlen mozdulatokkal vette le magáról. A Front két irányba mutató kék nyila felett egy arany színû háromszög jelezte kiemelt pozícióját. Lerakta az asztalra, mert attól félt kiesik a kezébõl. - Havoc! Havoc! - amikor Frunzre megragadta két vállát és megrázta, akkor fogta fel, hogy mi is történik éppen vele. Õt szólítgatja. Parancsokra vár. A magabiztosság, az eltökéltség, ami megszállta a napokban egyszer csak elillant. Õ nem akart semmi rosszat, csak a legjobbat a mozgalomnak és a bolygónak. Ki akart kerülni a militarista szárny vezetõinek a befolyása alól, véget akart vetni a nagaiok ámokfutásának a bolygón. Most pedig elárulják. Fellázadnak ellene. Havoc? Õ nem alkalmas arra, hogy Havoc legyen. Sosem kerül a neve a választási lapra - egyetlen jelöltként - ha nem akar a militarista szárny egy dróton rángatott bábut, és nem õt szemelik ki erre. És mégis… Egy erõteljes pofon rántotta vissza a valóságba. Mintha egy mély rémálomból ébredt volna. Óvatosan körülnézett, és látta a szörnyülködõ vagy parancsot váró arcokat. - Havoc... - Köszönöm, Frunzre tábornok - rázta meg a fejét erõteljesen, hogy kimenjen a zsibbadás az arcából, de nem sikerült. - Mozgósítani kell azokat, akik még hûek hozzánk! - A rendõrség nem reagál a megkeresésünkre - jelentette száraz torokkal a kommunikátornál ülõ tiszt. - Igyon egy pohár vizet - a Havoc inkább utasította, mint tanácsolta neki a dolgot. Tehát a rendõrség kivár vagy még rosszabb, már egyességet is kötött a puccsistákkal. - A városban nincsenek csapataink, Havoc - jelentette Frunzre kötelességtudóan a nyilvánvalót. Minden egységet a nagai bázis megszerzésére küldtek, és a harcok alatt Bluecher kihasználta, hogy másfelé figyelnek, és idehozta az egész gárdahadosztályát, hatezer harcedzett katonát. - Ezt én is tudom! - az asztalra támaszkodva felállt, és a taktikai holotérképet kezdte bámulni. Kell, hogy legyen valami megoldás... A Kék Nyíl Frontszékház õrsége háromszáz fõs volt, a Fõvárosi Vasútõrség is kitett vagy ötszáz fõt, az Államvédelmi Hivatal pedig ötezret, de ebbõl jó ha ezerkétszáz tudott harcolni. És ügyes módon mindegyik épület ostrom alatt állt, hogy nehogy össze tudják vonni õket. - Azonnal vissza kell hívni minden csapatunkat a nagai bázistól! - Az 1. hadsereg már beszüntette a támadást - érkezett jelentés. - De nincs jele annak, hogy megindulnának a fõváros felé. - Mocskos, undorító árulók mindenütt - hajtotta le a fejét a Havoc. Minden elveszett volna? Kellett lennie valami módnak arra, hogy megmentsék a Forradalmat, ami Bluecher vezetése alatt katonai diktatúrába fordult volna. Végül nehéz döntést hozott, és a kommjáért gyúlt, majd erõtlenül beleszólt. - Horn lovag, szeretném a jedik védelmem alá helyezni magam és törzskaromat, és biztonságos evakuációt kérni. Egyúttal felajánljuk tapasztalatainkat és szolgálatunkat a Fény Hadseregének. A teremben ülõk beletörõdéssel meredtek maguk elé, vagy idegesen tekintgettek körbe. Nem volt már más lehetõség. *** Bluecher számító mosolygással beszélgetett a holoalakkal, egy fekete, földig érõ kabátot viselõ férfival, akinek mellkasán az aranyozott szegélyû kék nyíl jelezte, hogy régi és megbecsült fronttagról van szó. Az aranyszegélyes kitûzõt csak egyféleképp élte meg az ember Asmerun: ha elég felxibilis gerince volt. - Beriy népbiztos, a rendõrség már a mi oldalunkon áll - közölte ismételten, hogy nyomatékot adjon a szavainak. - A rendõrfõnököt még gyõzködnöm sem kellett. - Én csak kellõ biztosítékot akarok - közölte szintén igencsak számítóan a titkosrendõrség fõnöke. - Tudja, ezek az idõjárás változások megviselik az egészségemet. - Az eddigi esõs idõt végre egy napos idõszak váltja. - Lehet, hogy az ember élete egyszerûbb az esõben - morfondírozott Beriy. Okos volt, nem beszélt egyértelmûen, csak allegorikusan. Ha valami balul üt ki, egy kis beszélgetést az idõjárásról nem lehetett ellene fordítani. - Minek hordana magával valaki esernyõt, ha állandóan a nap sugarai melengetik arcát. Szóval innen fújt a szél: a másik félt attól, hogy munka nélkül marad a hatalomváltás után, ami ezúttal nagyobbnak ígérkezett, mint a korábbi palotaforradalmak és belsõ változások. És igencsak jól érezte, hogy ezúttal nem csak a vezetõ névtáblája fog módosulni. - Napos idõben okos ember magával hordja az esernyõjét. Lehet, hogy az esõfelhõk ott gyülekeznek, ahol nem is várná, és védelemre van szüksége. - De lehet venni erre a célra új esernyõt is. - Az új erõsebb és eltökéltebb, de a régi kipróbált és bizonyított. - Ez esetben szép napos idõt kívánok mindannyiunknak - villantotta ki fogait, majd a holokép elenyészett. A titkosrendõrség körüli harcok elhaltak. - Megérkezett a Konföderációs flotta! - futott be egy másik remek hír, és Bluecher egyre jobban örült. Végre leszámolhat a sok töketlennel, akik forradalmárt játszottak egymás között, és komoly útra terelheti a bolygót. Nem bízott a Konföderációban, de kezdésnek megtette ezt is. Sosem érezte még magát ilyen eltökéltnek és energikusnak - ez a hadmûvelet nem véletlenül kapta az Újjászületés nevet, érezte már magában. Húsz éve tervezgette és csiszolgatta, de azt hitte örökre gyerekes vágy marad - kit is izgatna egy peremvidéki bolygócska annyira, hogy ilyen tökéletes helyzet álljon elõ? - Tukhachev tábornok is jelezte, hogy a továbbiakban minket tekint legitim kormányzatnak - futott be a harmadik jó üzenet egy percen belül. Õ volt az 1. hadsereg parancsnoka, akit nem kicsit opportunista hozzáállásának köszönhette pozícióját. - Tábornok úr, bejövõ hívása van a Konföderációs flottától - jelezte immár második alkalommal a türelmesen várakozó kommunikációs tisztje. Bluecher számára jó ötletnek tûnt, hogy várakoztassa kicsit a konföderációsokat, nehogy rájöjjenek, mekkora szerepük is van ebben a rezsimváltásban. - Kapcsolja õket - mondta nagy kegyesen, miután még kiosztott pár parancsot a gárdahadosztálynak. A holovetítõ pár pillanatban múlva már egy konföderációs tiszt képét mutatta. - Itt P'uum admirális a Galaktikus Konföderáció védelmi erejétõl. A bolygó új vezetõjéhez van szerencsém? - Pontosan. Bluecher... - itt egy pillanatra megállt. Sosem gondolkozott még azon, hogy milyen címet is viselne szívesen. Rögtönöznie kellet. - kormányzóelnök, Asmeru ideiglenes államfõje. Üdvözlöm Önöket a Konföderáció legújabb tagbolygóján. - Van valami katonai szükséglete? - kérdezte lényegre törõen az admirális, és egyértelmû volt, hogy milyen segítségre gondol ilyen helyzetben. - Ha az itt settenkedõ flottákat visszatartják, másra nincs szükségünk. - Megtettük a szükséges lépéseket. Maga is járjon el így - megint egyértelmû volt mire gondol, és Bluecher eldöntötte, hogy kedveli ezt a fickót. Nyílt és egyértelmû volt, teljesen más, mint amit idehaza megszokott ebben a politikai légkörben. - A proklamáció már készen áll. Fél óra múlva beolvasom élõ adásban, a háttérben fegyverropogással - közölte a másikkal. - Szereti a teátrális jelenteket, nemde? - kérdezte P'uum, és arca nem sokat árult el érzéseirõl. - Azért tegyen hamar rendet. - Remélem nem ugráltatni jött ide! Magamtól is tudom mi a dolgom, nem vagyok már tíz éves. Engedelmével - biccentett, és bontotta a vonalat. Ideje volt átmenni a propagandaminisztériumba. *** Yasuji ezredes meglepve tapasztalta, hogy egyszer csak elfogyott a támadók rohama, pedig már a második védelmi vonalba kényszerültek, kevés lõszerrel és visszavonulási lehetõség nélkül. Ha még egy kicsit kitart a lelkesedésük, övék a bázis. Talán valamiféle vonalrendezést hajtanak végre az elsöprõ roham elõtt? Azonban nem hagytak hátra katonákat az elfoglalt kapu õrzésére. - Uram, nem tudjuk elérni a központot - jelentette a kommkezelõje. Yasuji fáradtan rogyott le a földre, végigfektetve a lábán fegyverét. Gondolkodnia kellett. Valami történhetett Uetsunával, ez biztos. Át kellett vennie ismét a parancsnokságot, és rendeznie a vonalaikat. - Adjon ki utasításokat a nevemben - fordult a kezelõ felé. - Rendezzék a vonalakat, töltsék fel a lõszerkészleteket! Amíg a központ nem jelentkezik újra, reagáljanak a felmerülõ helyzetekre saját belátásuk szerint. Valahogy így fogalmazták meg a hadseregben azt, hogy magukra vannak hagyva. Ahogy körbenézett, meg sem tudta volna becsülni a halottak számát és a kár mértékét. Ezrek haltak meg, ebben biztos volt, és milliós károkat szenvedett a bázis. Ha szerencséje van, akkor odahaza nem állítják hadbíróság elég inkompetencia miatt, hanem csendesen leszerelik. - Százados, átadom az itteni parancsnokságot - mondta fáradtan a mellette álldogáló tisztnek. Az egyik keze hevenyészetten a mellkasa elé volt kötözve, és a fehér kötésen nagy vörös folt éktelenkedett. - Egy osztag velem jön. Megvizsgáljuk a központot! Ha valami történt a központi bunkerben, arról tudnia kellett. Az emberei legalább olyan fáradtak voltak, mint õ. Az ellenség mindig friss katonákat dobhatott be a harcba, míg õk folyamatosan védekezni kényszerültek, immáron hat órája megállás nélkül. Ahogy a felgyülemlett adrenalin kezdett elpárologni, úgy kezdett ez egyre jobban látszani a katonákon. Egy sietve összeállt szakasz és egy fiatal hadnagy jelent meg elõtte. Többen könnyebben sebesültek voltak. - Indulás! - nem pazarolta a szót az ezredes, kár lett volna. Futólépésben megindult, és az osztag csatlakozott hozzá. A központi irányítóteremben egy pillanatra megfagyott mindenki, ahogy egy csapat néphadseregi katona megjelent, célra tartott fegyverekkel. A kezelõk nem egyszerû bokorugrók voltak, nem különösebben értettek a harchoz, a legtöbben el sem sütötték oldalfegyvereiket a kiképzés óta. Izal legalábbis ezt olvasta ki belõlük és ügyetlen mozdulataikból, és így már kezdte megérteni, miért húzta ilyen sokáig a fénykardja nélkül is. Többen sugárvetõjük vagy késük után nyúltak, és Izal már elõre látta a vérfürdõt, ami következni fog. Ebben a pillanatban Rerick ugrott elõ az asztal alól, magasba tartott kézzel, olyan hirtelenséggel, hogy Izal meg mert volna esküdni, érzi, hogy az egyik népkatona a gatyájába rondított. - Megadom magam! Megadom magam! - kiabálta nagy hõsiességgel. - És õk? - bökött a fegyverével a nagaiok felé. Rerick úgy nézett körbe, mintha csak most venné észre õket és meglepõdött. - Hozzájuk tartozol? - Én? Dehogy! Én csakis a... az asmerui nép ügyét szolgálom! Éljen a... ööö... Front! - alkalmazkodott rögtönözve Rerick. Igazán jók a túlélõkészségei, gondolta Izal magában. - Na persze, és mit keresel itt lent a központban velük? Te együttmûködõ... kollaborétu...kol-la-bo-ráns! - Megadjuk magunkat! - nyögte nehézkesen egy hang galaktikus közös nyelven. Mindenki odafordult: a saját oldalát fájdalmasan markolászó parancsnok állt ott. Kiolvasott azonban valamit a fejében, amit nagyon nem tetszett. Kommandósok...? - Vigyázzanak! - kiáltotta a katonák felé. A folyosón eldördültek a Karakuri osztag elsõ lövései. A bunkerbejáratot biztosították, jutott eszébe megtámadott társa esete. Persze, végig számolnia kellett volna velük. A lövések azonban hirtelen elhaltak. - Parancs a... - kerekedett el az õrnagy szeme, és a beállt csendben ismét õt figyelte mindenki. - A fõparancsnokságtól. Beszüntetni minden fegyveres akciót. - Hé, õrmester polgártárs, nekünk is ezt üzenik. Személyesen Tukhachev tábornok. - közölte a néphadsereg rádiósa. A három fél gyanakvó pillantásokat vetett egymásra a beállt kínos csendben. - Akkor most kinek adhatom meg magam? - nézett körbe bizonytalanul Rerick. *** - Micsoda? - ráncolta a homlokát Kodai elsõtiszt a Hagekaze hídján. - Egy újabb flott a jedik oldalán? - Nem, valamiféle Konföderációnak a részei - olvasta fel a közlemény idevágó szavát. - Akkor õk most barát vagy ellenség? - nem tudta eldönteni, igazából nem is az õ feladata lett volna. Ha legalább semleges a másik hatalom, akkor nem volt ok az aggodalomra, de ha ellenséges, akkor sietve szét kellet zúzni a jediket, mielõtt egyesülhet a két erõ. - Felszólítanak a harcok befejezésére! - Valamiféle békefenntartók? - morfondírozott Kodai. Mindenesetre nem rendezõdtek támadóalakzatba, így egyre inkább ez erõsödött benne. - Harccselekményeket beszüntetni! Védekezõ alakzatba! - Uram, bejövõ üzenet a bolygóról! - jelentették, õ pedig intett, hogy kapcsolják fõmonitorra. Az ûr közepérõl egy újabb ablak ugrott elõ, benne Zhong Yamen teljhatalmú követ képével. - Ugye abbahagyták a harcot? - kérdezte minden bevezetõ nélkül. Talán azt hiszi õ parancsolhat a hadseregnek? És Õfelsége büszkeségének, a flottának? - A Konföderációval semmiképp sem harcolhatunk! - Most, hogy mondja, kezd egyre hívogatóbb lenni a lehetõség! - vágta a képébe. Undorító egy alak volt, és csak azért megtette volna, hogy kiszúrjon vele. - Pökhendi katonák! - felelte, és az érzései az arcára is kiültek. - Lõjön azokra a hajóra, és garantálom, hogy Õfelsége személyesen szedi szét! - Vállalom, ha közben láthatom az arcát! - Uram, üzenet egyenesen a fõhadiszállásról! Minden harci cselekményt be kell fejezni! - Látja - mosolygott gúnyosan a nagykövet felé. - Végül mégis a hadsereg dönt a hadsereg ügyében, nem ilyen... A mondatot azonban nem tudta befejezni, mert bontották a vonalat. Yamen teljhatalmú nagykövet dühösen gondolt az idióta katonákra, akik majdnem elrontottak mindent. Sok nehézségbe került, hogy haza tudjon üzenni, és a parancsnokság közvetlen utasítását kérje, ami csak most érkezett meg, éppen idõben. A menekülése után valami biztonságos helyre volt szüksége, és bár elõkészített egy saját búvóhelyet vidéken, korántsem volt ilyen jól felszerelt, mint ez a titkos bázis itt, a város közepén. Körülötte mindenhol bothanok bithek és más népek nyüzsögtek, a Konföderáció titkosszolgálatától. Õ teljesítette az alku ráesõ részét: a bolygó még mindig jobb volt egy szövetséges, mint egy ellenség kezében. Most itt volt az idõ, hogy a Konföderáció biztosítsa a maga részét: a nagai pénzügyi érdekek sértetlenségét, és a szabad katonai elvonulást.
|
|
|
Asmeru
Sept 3, 2013 17:31:06 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 3, 2013 17:31:06 GMT 1
P'uum admirális hátradőlt, és megmasszírozta sajgó homlokát. Az elmúlt néhány órában egyszerre huszonöt dologra figyelt, hogy minden egyes érintett fél végre letegye a fegyvert, és további torzsalkodás nélkül szépen beletörődjenek abba a ténybe, hogy immár a Konföderáció és új helytartói biztosítják a rendet és a békét a környéken. A bith hadnagya felé fordult, egy nyurga Givinhez, akinek sebesen jártak az ujjai a terminálja billentyűzetén, miközben fajához méltóan fejben rakta össze azokat a vektorokat, koordinátákat és egyéb részleteket, amelyek eredményeként minden, a bolygót elhagyó hajó kapott egy megfelelő vektort, melynek révén csatlakozhatott a saját konvojához.
- Befejeztük a segélykérést leadó civil hajó körüli anomália feltárását. Minden valószínűség szerint egy mélyűri aknamezővel állunk szemben, amelyet valamelyik hadviselő fél, vagy a helyi milícia telepített még korábban. Kikalkuláltuk a terület kiterjedését és elszigeteltük a forgalom elől. - jelentette a koponyára emlékeztető fejű idegen. - Köszönöm, Re'elph. - a Givin fel sem nézett a terminálról, csak tovább folytatta a pötyögést. P'uum hálát adott az alkotónak, hogy ezek a zseniális koponyák egész kolóniát telepítettek a Bespinre, és most taktikai analíziseikkel a Konföderáció és az ő erőfeszítéseit segítették.
Odakint a csatahajók sorfala által szétválasztva egyre növekedett a két, indulásra kész konvoj. A nagai cirkálók és a felszínről, a táborból felszálló teherszállítók csoportjával átellenben a helyi kormányzat, pontosabban a volt helyi kormányzat yachtjai és siklói soroltak be a Fény Hadseregének hajói mellé.
- Amint mindkét flotta indulásra kész, küldjön egy-egy üzenetet a nagai és a jedi parancsnoknak, hogy mehetnek a Konföderáció áldásával, és hívatlanul lehetőleg ne is jöjjenek vissza. - ropogtatta meg csontos ujjait a bith parancsnok. - Aztán küldjön ki műszaki egységeket, és szedjék össze azokat az aknákat, mielőtt valaki beléjük szalad..
....
A Force Light fedélzetén a Havoc és törzskara bizalmatlanul szemlélték a sullustai parancsnokot és kísérőit. Végül azonban erőt vett rajtuk a túlélési ösztön, és diplomatikus mosolyt erőltettek az arcukra, ami úgy nézett ki, mintha vibrokéssel húzták volna. - Köszönjük a segítőkészségüket, Lumb kapitány. - Szóra sem érdemes. Kiválasztottunk egy rendszert a Kathol-köd szélén, ahol szükségünk van egy új kirendeltségre.. természetesen néhány jedi lovag is elkíséri majd önöket, hogy gondoskodjanak a megfelelő... összehangolódásról a helyiekkel. - rezegtette meg a füleit a Fény Hadseregének apró termetű tisztje. - Összehangolódásban nagyon jók vagyunk, ezt elhiheti... - a Havocba beleragadt a mondat fele, amikor megpillantotta a hídra lépő jediket. Egy szemrevaló, magas nőt kísért egy robosztus, magas fekete bőrű lovag, és egy fiatalabb férfi, aki nagyon ismerős volt a Havocnak. - Áh... Horn Lovag, és társai. - biccentett a volt népbiztosok legfőbbike. - Még egyszer köszönjük... öhm.. a hölgy is elkísér minket majd erre az új bolygóra, ha szabad kérdeznem?
Valin sokat mondóan Thispillian derekára tette a kezét, aki egyértelmű mosollyal jutalmazta azt. A Havoc nyelt egyet. Egyelőre nem ment jól a beilleszkedés... - Nincs oka az aggodalomra. - folytatta barátságosan Valin, és a másik társa felé biccentett, - Lacaun Lovag lesz a kísérőjük és mentoruk. - Nagyszerű, kiváló. - fintorgott a vendég. - Még valami, ha már így személyesen találkozunk. - nyújtott kezet a Havocnak Valin. - Mi a valódi neve? - Hívjon Vla'sov-nak. - fogadta el némi hezitálás után a parolát amaz.
.....
Rerrick végül hosszas várakozás után megadhatta magát egy humánokból álló, kékes-zöldes páncélos alakulatnak, akik ki tudja, honnan kerültek ide a tábor közepére hirtelen. De egyenes vonásaik és marcona tekintetük láttán Rerricknek egyre rosszabb érzése támadt, miközben felkísérték őt és Tarfangot a bunkerból. Körülötte a helyi milícia tagjai és a nagai kommandósok egyaránt halottjaink, sebesültjeik és egyéb felszereléseik eltakarításával voltak elfoglalva, láthatóan azon ügyködtek, hogy minél hamarabb nyoma se maradjon a tábornak és az itt zajló összecsapásnak.
Végül amikor a tábor kapujánál megpillantott egy lila zubbonyba öltözött bothant, Rerrick halkan elkáromkodta magát. - Ne aggódj, fiam. - lökte oldalba a közvetlenül mellette haladó katonai, akinek Basicjéről azonnal fel lehetett ismerni az erős koréliai akcentust. - Ezúttal futni hagyunk.. - Hiszen, ha látom.. - hajtotta le a fejét Rerrick, és felkészült a legrosszabra. A bothan azonban csak végigmérte őt, és társát, majd intett két hasonló alaknak, akik az egyik indulásra előkészített konténerhalom mögül előkísérték Juun-t.
- Nos, mindenki megvan, azt hiszem. - vigyorodot el a bothan. - Majd adják át üdvözletünket a kollégáknak a Szövetségi Hírszerzésnél. - Mi nem vagyunk.. - kezdett bele a szokásos szövegbe Juun, de a bothan arcát elnézve végül megvonta a vállát. - Áh, mindegy is. - Hiszik vagy sem, nagy szolgálatot tettek a Konföderációnak. - folytatta a bothan. - Hálánk jeléül biztosítjuk maguk és körözött barátjuk számára a szabad elvonulást, és az ehhez szükséges technikát... - Mi? Én nem állok körözés alatt, én nem csináltam.. áu! - Rerrick elhallgatott, ahogyan Tarfang oldalba rúgta. - Már amennyiben önökhöz tartozik az úr. - folytatta a bothan Rerrick arcát fürkészve. - Hogyne, persze, hozzájuk tartozom, ez csak természetes! - kontrázott rá rögtön Rerrick. - A hajójuk a táboron kívüli leszállóhelyen várja önöket. Örömünkre szolgálna, ha minél hamarabb elhagynák a rendszert. Mindannyian. - vicsorította ki a fogait a bothan.
Rerrick még néhány pillanatig bámészkodott, elgondolkozva azon, hogy az elmúlt időszakban hányszor került ki szerencsésen az életveszélyből, majd észrevette, hogy a másik kettő már útban van kifelé. - Várjatok meg!
- Remélem nem baj, hogy veletek megyek, srácok.. - érte utól a szótlanul baktató másik kettőt. - Egyelőre kerüljünk ki innen egyben. - jelentette ki magabiztosan Juun, miközben igyekezett úgy szaporázni a lépteit, hogy az ne tűnjön rohanásnak. - Nem kedvelem sem a bothanokat, sem a CorSec-et. - Hát azt én sem, azt én sem! - replikázott készségesen Rerrick. Tarfang felvisított, és az egyik lerobbant milicista sikló mögül kiemelkedő YT-1300asra mutatott. - Nagyszerű, egy roncs a kedvenc sorozatomból. - sóhajtiott fel Juun. - Bár csak itt lenne Izal is.. - morfondírozott hangosan Rerrick. A hajó rámpája nyitva állt, mellette két hasonló öltözetű katona posztolt. Közvetlenül a teherhajó mellett pedig egy állig felfegyverzett konföderációs rohamsikló jelezte, hogy honnan érkezett búcsúztatójuk. - Na tűnjünk el innen. - sietett fel a rámpán Juun a társaival, hogy aztán a hajó legénységi terébe érve egyenesen beleütközzenek a apró holoasztal mellett szöszmötölő arconába.
- Már azt hittem, nem is jöttök! - pislogott hátrafordulva nagyokat Izal. - Na nem nem nem... - replikázott Juun. - Te nem jöhetsz velünk, jedi! - Ki mondta neked, hogy jedi vagyok? - ingatta a fejét amaz. Tarfang felvisított, és barátságosan belebokszolt az arcona derekába. - Akkor sem vihetjük magunkkal.. - ellenkezett Juun. - Ha a főnökeimnek a fülébe jut, hogy a Jedi Tanács egyik ügynökét... - Öntsünk tiszta vizet a pohárba, barátaim. - emelt fel egy poharat az Erővel Izal demonstrációképpen, majd a többiek elé lebegtette. - Határozatlan időre felmentésemet kértem a szolgálat alól a Tanácstól, ha úgy tetszik, szabadságra mentem. - folytatta az arcona. - Úgy gondolom, hogy ha veletek megyek, sokkal jobban hozzá tudok járulni akármihez is, mintha hadihajókkal avatkozom bele egy független bolygó belügyeibe, legyen az akár helyes, akár helytelen okból. - Most már biztosan mindannyian meg fogunk halni. - vette el a poharat Rerrick, és lehúzta a tartalmát, szomorúan konstatálva, hogy nem kesseli volt, hanem sima víz. - Nem vagy te egy kicsit bolond, te nem jedi? - Régen barabelekkel dolgoztam... - hunyorgott Izal. - Sok barabellel. Tarfang szaggatottan felsvisított, ami fajánál leginkább a nevetésnek felelt meg, és elkacsázott a pilótafülke irányába. - Ez lehet az oka.. - ingatta a fejét Juun. - Na jó, gyertek és szíjazzátok be magatokat. Azonnal indulunk.
- Már csak az a kérdés hova... - nyelt egyet Rerrick optimistán.
|
|
|
Asmeru
Sept 4, 2013 20:26:04 GMT 1
Post by Enz on Sept 4, 2013 20:26:04 GMT 1
Ogasawara kapitány állapotát sikerült stabilizálni, és két katona által támogatva, bicegve visszatért a hídra, egy mögötte loholó hajóorvossal, aki kézzel-lábbal próbálta errõl lebeszélni. A hídon Kodai és jó pár nagai tiszt dolgozott lázasan. Rajtuk kívül szerelõk dolgoztak a kiégett gépeken és leszakadt vezetékeken, illetve a szétszóródott fémdarabokat szedték fel. - Kapitány a hídon! - kiáltotta az egyik tiszt, mire minden abbahagyta a munkáját, sietve felé fordult, és tisztelgett. Kodai örömmel a szemében azonnal jelentett is az õszhajú flottatisztnek. - Kanchou, stabilizáltuk a hajó állapotát! Egyéb veszteségeink elenyészõek, a gyorsjavítási munkálatok folynak! - A csata... - nyögte a kapitány. - Mi lett a csatával? Gyõztünk? - Nos, uram... - Kodai nem igen tudta hogyan is lehetne megfogalmaznia a történteket. - A csata döntetlennel végzõdött. Egy Konföderáció nevû állam lépett közbe. - Ehh... Pedig... pedig... - láthatóan szomorúság gyötörte, hogy nem tudott gyõzelmet aratni a Császárért a barbár jedik felett. - Kapitány - szólalt meg egy hang a tisztek gyûrûjébõl. Kodai hátrapillantott: újdonsült társuk volt, egy ellentengernagy fehér fõtiszti egyenruhájában. Gyanúsan hamar érkezett meg az üzenet befutása után, és nem kellett különösebb lángelmének lenni, hogy felmérjék, hogy a környezõ rendszerekben található nagai bázisok koordinátora. Legalábbis egy bázis miatt nem helyeznek ide egy ilyen magas rangú tisztet, ráadásul ilyen származással. - Imagawa ellentengernagy, a déli operatív terület parancsnoka. - Ogasawara kapitány - mondta nehézkesen. - Az Asmerui Flottakülönítmény parancsnoka. Ha... ugyan még így hívják. - Átszervezzük önöket - közölte komoly képpel az ellentengernagy. - Visszavonulunk a fõhadiszállásunkra, Rutanra. A mostani események fényében új feladataink lesznek. - Rutan? Tehát végig... - Maguk voltak a csali, igen - bólintott az ellentengernagy olyan természetességgel, mintha ez teljesen rendben volna. De mielõtt folytatódhatott volna a beszélgetés, az egyik kommunikációs tiszt jelentése félbeszakította õket. - Bejövõ hívás Yasuji ezredestõl, uram! - Imagawa csak a fejével intett, hogy kapcsolják vetítõre. Az ezredes kékes páncélján látni lehetett a csata nyomait, az arcán pedig a fáradtságot. Most elõször érzett Kodai szánalmat az irányába. - Uraim - tisztelgett. Bár a flotta és a planetáris erõk szembenállása és rivalizálása legendásan ismert volt, most kénytelen volt egy flottatisztnek alávetni magát, mivel õ volt az itt folyó mûveletek parancsnoka. - Jelentsen, ezredes! - A kiürítési mûvelet terv szerint halad. A különleges rendõri erõk elszállítása befejezõdött, és a kisegítõszemélyzeté is. Most már csak a bázis van hátra. - Gondolom tisztában van vele, hogy azt nem tudjuk innen elvontatni még vonósugárral se - jegyezte meg a nyilvánvalót az ellentengernagy, de az ezredes nem volt vevõ a gúnyolódására, és inkább figyelmen kívül hagyta azt teljesen. - Megkezdtük a számítógépek adatainak a lementését és törlését, illetve a mozdítható dolgok szétszerelését - jelentette fáradt hangon. Kodai megértette a fáradtságát: órákig harcolt és most órák óta dolgozott az evakuáción. - A maradékot felrobbantsuk? - Zhong teljhatalmú megbízott szerint az infrastruktúrát sértetlenül kell átadni - közölte az ellentengernagy, bár láthatólag õ sem volt elégedett a helyzettel, de a teljhatalmú megbízottak a Császár hangján szólottak, és az õ akartuk jobb esetben az uralkodóét jelentette. - A helyet a Nagai Iparvállalat fogja hasznosítani. - Gondolom az Iparvállalatnak nem kellenek turbólézerek - mondta az ezredes és az ellentengernagy egyetértõen bólintott. - Ha végzett, személyesen kívánok beszélni önnel. Folytassa a munkát! - utasította, majd a kölcsönös tisztelgés után visszafordult a kijelzõk felé, Ogasawarát pedig leültették az egyik székbe, és orvosa sietve ellenõrizte a pulzusát. - Hamarosan indul az utolsó transzport - jelentette be a hangosbemondóba a kezén lévõ kommunikátoron keresztül a csapat rádiósa. Bal keze helyén egy csonk éktelenkedett, amit hevenyészve láttak el. Bár Yasuji fel akarta küldeni valamelyik korábbi transzporttal, a rádiós ragaszkodott hozzá, hogy az utolsó hajóval hagyja el a bolygót. Az ûrkikötõi terminált a Konföderáció katonái és az Asmerui Népharadsereg katonái biztosították, lábhoz tett fegyverrel. Az utolsó távozó csapat mintegy kétszáz fõbõl állhatott, fõleg a kiürítést vezénylõ tisztekbõl, akik közül a legtöbb kitett magáért mind a csata, mind a kiürítés megszervezésében, éppen a kiürítésre szánt idõ végén. Az összes számítógép tartalmát törölték, a mozdítható katonai tulajdont összeszedték, míg a mozdíthatatlan mágnesezéssel vagy hasonló technikával tették használhatatlanná. Fájjon csak emiatt az Iparvállalat csahosainak a feje, elvégre sértetlenül kérték a bázist, nem használható állapotban. A búcsúbizottság elég ellenszenves volt neki: a Néphadseregtõl az ostromot vezetõ Tukhachev, a Konföderációtól egy fiatal, arrogáns százados, illetve a meglepetésvendég, Zhong Yamen különleges követ, akit egy szõrös bothan kísért. Hozzájuk sietett, Uetsuna õrnaggyal és a félkezû rádióssal a nyomában, miközben landolt az utolsó transzport, és megkezdték a felrakodást. A felek kölcsönösen tisztelegtek, a teljhatalmú megbízottat kivéve, aki csak enyhén bólintott felé. Gyûlölték egymást az elsõ perctõl fogva, és mintha elégedettséget látott volna a követ arcán afelett, hogy így végzõdött minden. - Az N-17-88-S bázist ezennel átadom - jelentette nehézkesen közös nyelven, és ünnepélyesen tisztelegtek egymás felé. - Jó hazautat kívánok, ezredes - nyújtott neki kezet a Néphadsereg paprikajancsija, aki el kell ismerni, jól harcolt, és felismerte az egyetlen lehetõséget a gyõzelemre: a legyûrésüket. Némi hezitálás után elfogadta a tábornok kezét, és megrázta. Feléjük ez valamiféle tiszteletnyilvánítási gesztus lehetett, töprengett magában. - Maguknak pedig sikeres jövõt a Konföderáció részeként. - Nagykövet, biztosan nem jön velük? - kérdezte a zúzódásokkal teli arcú õrnagy, akinek a keze tört el, amikor a légnyomás a dúracél falnak lökte. - Maradnom kell, amíg meg nem érkezik az utódom - közölte velük, újdonsült háziállata pedig bólogatott. Yasuji mindenesetre örült, hogy ennek a rohadéknak a karrierje is kettétört, akár az övé. Pedig nemrég még a dandártábornoki csillagokról álmodozott... Szinte fizikai fájdalmat okozott belegondolni a dologba, és az otthoni hadbírósági eljárásba. Inkompetensnek bizonyult. - Uraim, mindjárt indul a transzport - szakította õket félbe a rádiós, aki ügyet sem vetett arra a tényre, hogy egyik keze félig hiányzik. Megfordultak, és a bevont, harcoktól szaggatott nagai lobogót utolsóként adták fel a hajóra, majd a rámpa visszahúzódott, és az ajtó bezárult. - Sosem szerettem ezt a helyet... - mondta inkább csak magának, ahogy utoljára kipillantott az ablakon felszállás után. Mellettük az utolsó Zero vadászgépek húztak el. *** - Hagyjuk lelépni Vla'sovot és a többieket? - kérdezte méltatlankodva az egyik forrófejû néphadseregi tiszt. A hatalom átvétele gyorsabban ment, mint bárki el tudta volna képzelni, és estére már az új kormány ülésezett a korábbi helyén, a Pártszékházban. Némi dekorációs újítást is bevezettek, így a kétágú kék nyilat egy négyágúra cserélték fel. A kormányzóelnök úrnak, vagyis neki jobban tetszett így. - Miért is ne? - kérdezte Bluecher mosolyogva. - Hadd menjenek! A pénzük itt marad, a problémáik pedig máshova mennek. Ez volt az egyik feltétel. - De... - Semmi de, ezredes. Ennek a bolygónak már stabil szövetségesei vannak, és jövõképe. A régi elittõl megszabadultunk. Talán könnyebben is alszom majd így, hogy nem a lemészárlásuk árán. A hatalmuk és a vagyonuk oda és hontalanok lettek, a Galaxis számkivetettjei. Addig van reményük, amíg a jedik megtûrik õket, de ide már nem jöhetnek vissza. Továbbá nem szeretnénk egyelõre haragot a jedikkel, igaz? - fordult a közvetlenül tõle jobbra üldögélõ bothanhoz, akit egészen megkedvelt a hatalomátvétel óta. Mintha többet tudott volna bárkirõl a bolygón, mint õ, így egyelõre hasznos kiegészítõje volt az új kormányzatnak. - Ez lenne a másik, kormányzóelnök... Biztos meg kell õt tûrnünk a kormányban? - Nem kívánom, hogy szeressék új tanácsadómat, de egyelõre én döntöm el ki foglal helyet a Demokratikus Kormányban és ki nem - mondta fenyegetõen, mire a tiszt elhallgatott. Legalább húszan voltak a teremben, legtöbbjük katonatiszt, és csak néhány civil: Beriy, a megszûnt titkosrendõrség még mindig funkcionáló vezetõje, Khrushev, a Nebula Front új fronttitkára és Tsark, a gazdasági miniszter, aki éppen elég megtörtnek tûnt. Miután eltöltött pár órát a jedik és Vla'sov fogságában, meg tudta érteni a dolgot. Jó szakember volt, így remélte, elõbb-utóbb felépül. - Tehát, mi az elsõ napirendi pontunk? *** Az egész bolygón elrendelték a kijárási tilalmat, és a néha elhaladó katonai õrjáratokon kívül tökéletes csend honolt az utcákon. A közvilágítás több helyen kihagyott a harcok nyomán, így egész utcák borultak sötétségbe, és legfeljebb az elsötétített ablakokon keresztül jutott ki egy kevés fény az utcákra, leszámítva a bolygó holdját. Egy sötét sikátor ideális volt a találkozóhoz, és a kapcsolata pontosan ott várakozott rá, ahol elõ volt írva. Neki, vele ellentétben nem kellett félnie attól, hogy statáriálisan agyonlövik a kijárási tilalom megszegése miatt. A Néphadsereg holdfényben is kivehetõ tiszti egyenruhája messzirõl elárulta. - Dex-9, maga az? - suttogta felé halkan. Egy aprócska, alig észrevehetõ bólintás jelezte, hogy jól helyen áll. Az Ököl kiegyenesedett, és közelebb lépett. Nem láthatták egymás arcát, de ez jól is volt így. - Jó munkát végzett, el kell ismernem - dicsérte meg a tisztet, aki Vla'sov Havoc egyik bizalmasának a jó barátja volt, vagyis inkább szó szerinti értelemben vett testi-lelki jóbarátja volt. Kezdettõl fogva értette, miért is van feladata ezen a bolygón: ha a nagaiok elõretolt bázisként használhatják Asmerut, az késõbb még sok fejfájást okozhatott volna a mesterének. - Sin-9 rögtönzött ötlet szerint a Havoc-kal tartott - jelentette a katonatiszt. - Remélem, az ön hercege elégedett lesz. - Inkább báró - javította ki a szemtelen katonatisztet. Majdnem bár sértést is hozzátett azzal kapcsolatban, hogy miért matat ott, ahol férfiaknak nem szabad, de megállta a dolgot. Az Ezüst Báró mindig türelemre tanított, idézte fel magában. - És az. A fizetségét szövetségi kreditben kapja, a megegyezés szerint. De továbbra is számítunk a szolgálataira. - Viszont inflálódott az áram - nevetett halkan, nehogy meghallják õket. - Most neveztek ki az újjáalakuló ûrvédelmi erõk parancsnokhelyettesévé. - Megkapja, amit akar. Folytassa a rendszeres jelentések küldését. Újra jelentkezem, amint van valami feladata a bárónak - közölte vele, majd szó nélkül eltûnt. Az Ököl nem kockáztatta a lebukást. Még ma el kellett hagynia a bolygót, hogy más rendszerekben teljesítsen szolgálatot urának.
|
|
|
Asmeru
Feb 20, 2014 8:23:56 GMT 1
Post by Enz on Feb 20, 2014 8:23:56 GMT 1
Az asztal mellett két egyenruhás ücsörgött, egyikük szivarozva, a másik pedig nem éppen előírásszerű sálának gyűrődéseit simítgatva. Mindkettejük előtt egy-egy félig megtöltött kristálypohár állt, középen pedig egy díszes üveg állt, némileg megcsappant tartalommal. A szobában kettejükön kívül senki más nem tartózkodott, az Elnöki Palota tele volt számos ilyen eldugott ponttal, ahol már számos összeesküvés és palotaforradalom szerveződött. - Három igen? Bluecher csakugyan szereti a hangzatos dolgokat - fújta ki kényelmesen a füstöt a szivarozó tiszt. Mivel a vele szemben ülőtől nem érkezett válasz, folytatta. - Viszont amit az elmúlt hónapokban végig vitt, az tényleg rendkívüli. Felszámolta a Front korrupt uralmát és saját kis házi szervezetévé korlátozta. - Kivételes vezető, átlagos víziókkal és túlzott nagyravágyással meg egóval - foglalta össze a sálas katona a dolgokat hűvösen. - Szkeptikus vagy, mint mindig - vonta meg a vállát unottan, majd felemelte a poharát, az ablak felé tartva, ahonnan a fény megvilágította. - De hát ez a dolgotok a titkosrendőrségnél. - A dolgunk az, hogy senkiben se bízzunk - felelte rövid csend után, a másik pedig rásandított. - Még egy régi barátban sem, Anton? - kérdezte érdeklődve. - Még egy rébi barátban sem, Sergei - érkezett a válasz ezúttal azonnal, ami nem igazán váltott ki tetszést. Szívott még egyet a szivarjából, majd kifújta a füstöt, és másik kezével a szája elé emelte a korábban nézett poharat. A következő pillanatban meggondolta magát, és visszarakta az asztalra. - Tudom, hogy kapcsolatod van a szövetségi frontistákkal - állapította meg a tényt, majd közelebb hajolt. - Az ilyen kapcsolat jó pénzre váltható. Tudok is valakit, aki hajlandó érte fizetni. - A pénz nem érdekel - vonta össze a szemöldökét Anton. Sergei elmosolyodott. - Ó igen, te a született forradalmár és világmegváltó köpsz a pénzre. De hát persze nem haragszom, több marad nekem - vigyorodott el ezúttal, Anton pedig láthatóan nem értékelte a dolgot túlságosan. Újabb szívás a szivarból, majd a füst kifújása közben folytatta. - Nos ez esetben mit szólnál ahhoz, ha egy új és jobb Galaxist ajánlanék fel cserébe?
|
|
|
Asmeru
Jun 27, 2016 16:46:15 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 27, 2016 16:46:15 GMT 1
A polgárháborúból rohamos sebességgel újjáépülő asmerui városközpontban új felvonulási tér, hajódokkokkal összekötött katonai komplexumok, a szomszédos kerületekben pedig új nehézipari üzemek csarnokai hirdették, hogy az asmerui dolgozók nem csak saját kezükbe vették gazdaságuk és haderejük irányítását (majd ezt nagy egyetértésben átruházták a demokratikusan hozzájuk delegált vostroyai kommiszárokra és megfelelő ideológiai képzésben részesült nemzettársaikra), de egyúttal gondoskodtak arról is, hogy a szomszédos Senex és Juvex szektorok főtereken felakasztott nemeseinek vagyonát a forradalom céljaival összhangban lévő módon használják fel. Az építékezéseken számos „önkéntes” dolgozott a senexi és juvexi nemesi házak katonai – rabszolgahajcsári állományából, lelkes buzdító komisszárjaik és őreik jóvoltából meglepően magas hatékonysággal. A hatalmas építkezések efféle apró logisztikai részletei nem látszottak a felújított parancsnoki központ terméből, ahol a vostroyai és jedi parancsnokok összegyűltek, hogy együtt értékeljék és ünnepeljék sikeres – sikertelen hadműveletük eredményét. Hogy sikeres, vagy sikertelen, az csak attól függött, hogy milyen szemszögből nézzük a dolgokat. A Köztársaság szemében sikertelen hadművelet volt, hiszen nem akadtak nyomára az EGB kivonuló flottájának, hiába járták be erőik keresztül – kasul a Peremvidék alsó szektorának ezen karéján áthaladó két fő hipertéri navigációs útvonal közti szektorokat... a teremben ülők szemében viszont annál sikeresebb, hiszen nem csak bejárták ezeket a szektorokat, de ott is maradtak. A jedik és vostroyaiak katonai bázisai az EGB utáni kutatásnak álcázott akciónak köszönhetően mostanra átszőtték a környező űrt; itt volt az ideje, hogy a két szövetséges véglegesítse a kialakult helyzetet és meghatározzák a szektorok hovatartozását. - Amint azt az előzetes megállapodásban rögzítettük.. – magyarázta éppen Atali Poklonskaya, Vostroya katonai hírszerzésének első számú műveleti ügynöke, a Forradalom Szőke Pörölye, ahogyan egyes jedi hajók legénysége emlegette -, a szektorok hovatartozását a többségi elv alapján állapítottuk meg, így minden egyes területen vagy Vostroya, vagy a Jedi Rend Fény Hadserege rendelkezik elsődleges primátussal. Emellett azonban minden szektorban az érdekelt másik félnek joga van a rendszerek bizonyos százalékában képviseleteket és bázisokat létesíteni, különös tekintettel arra, hogy az adott rendszer lakossága a Forradalomra, vagy a jedik univerzális, Békével és Erővel kapcsolatos üzenetére fogékonyabb. - Fordítás.. – súgta oda a jedik oldalán Keyan Farlander tábornok a mellette ülő Corran Horn mesternek – vostroyai barátaink odadobtak nekünk minden olyan planétát, ahol nincs semmi érdekes, vagy a helyi lakosság nem fogékony a forradalmi elveikre... üres bolygók, bűnbandák tanyái, ahol körülményes lesz a rendfenntartás, egzotikus, félig értelmes idegen fajok otthonai, amelyekkel nincs kedvük vesződni.. ez jutott nekünk. - Még mindig jobb, mintha az EGB szállta volna meg őket... vagy ha Solusarék Vong barátai hoznának ide valamiféle megtévedt békemissziót. Hamner mester bölcsen döntött, tábornok, ne kérdőjelezze meg ezt állandóan. – szűrte meg a választ halkan a fogai között Corran Horn, Farlander pedig jobbnak látta, hogy többet ne erőltesse ezt a témát, inkább kölcsönösen elkönyvelték egymást a másik számára némiképp problémás félként, és tovább hallgatták a vostroyai őrnagyot. - A következő szektorfelosztás a jedi és vostroyai szövetséges bizottságok egyetértésével jött létre, amelyet most tiszteletre méltó vendégeink egyetértésével véglegesítünk. – biccentett a jedi delegációt vezető Kenth Hamner felé Poklonskaya. A középkorú, aranyszínű mellvértet viselő jedi tábornok biccentéssel nyugtázta a dolgot. - Hallottad, kivel találkozott Hamner, mielőtt idejöttünk? – súgta most a másik oldalán lévő Markre Medjevnek, a jedi csapatok adat- és irattárosának, Hamner titkárának Farlander, aki nemrég került be a Fény Hadserege vezetésébe. A tagbaszakadt humán egyes pletykák szerint vostroyai felmenőkkel büszkélkedett, ezért ívelt fel ennyire a karrierje a Fényben. - Hogyne hallottam volna, Keyan. – horkant fel halkan Medjev. – Én magam adtam engedélyt Kiimi Anaronak, hogy leszálljon Exocronon. - Láttad a hajóját? – kíváncsiskodott tovább Farlander. – Állítólag Yuuzhan Vong... - Csak félig. – suttogta Medjev. – A tábornok azonnal átvitette a technikusokhoz, hogy megvizsgálják. Kiimit pedig őrizet alatt tartják egyelőre, de szerintem ki fogják engedni... állítólag vissza akar térni a rendbe. - Nagyon mélyre süllyedt a sötét oldalon az alapján, amiket hallottam róla.. – csóválta a fejét Farlander. – Nehéz visszatérni onnan. - Ugyan... versenyzett, csempészett, a fűszernél durvább dolgokkal nem találkozott. – rázta meg a fejét Markre Medjev. – De most figyelj, jönnek a szektorok... - Jönnek, jönnek.. – mormogta Farlander. Nagyon úgy tűnt neki, hogy ő az egyetlen, akit zavar az, hogy a Köztársaságot még csak meg sem hívták erre az egészre, de már egy ideje túl volt azon a ponton, hogy ezeken a döntéseken gondolkozzon. A jedik oldalán, a jediket támogatókkal vállvetve akar harcolni, nem akarta elárulni azt a számos bajtársat, akik közül sokkal évtizedes baráti kötelék fűzte össze, és most ők alkották a Fény Hadseregének katonai vezetését. Poklonskaya eközben aktivált egy holotérképet, amelyen a kérdéses űrszelet jelent meg. A Bespin és Eriadu környéki kékes vonalak, amelyek a Konföderáció két szigetét alkották, megváltoztak; a bespini teljesen eltűnt, az eriadui pedig összement. Az EGB méregzöldje néhány rendszernyit lefelé húzódott a Senex – Juvex felső határa, a Bruanii – szektor és a Kilencedik Kvadráns néven ismert, csillagködökkel pettyezett, alig lakott szektor felső határa mentén, jelezve, hogy a Knot erői az instabilitást kihasználva azért néhány helyen előrébb tolták a határt. A legnagyobb változás azonban középen alakult ki, a két hipertéri útvonal között Senex-Juvextől egészen a Subterrel-szektorig egy vörösen villogó, összefüggő vostroyai terület volt látható, tőle balra a Javin – és Yarith-szektorokban egy világoskék jedi exklávéval. A vostroyai zónák alatt egy jóval kiterjedtebb jedi terület is látható volt, amelyik a Katholból sugárirányban kiindulva immár számos további szektort is magában foglalt. A köztársasági Sluis-szektor másik oldalán, a jedi területeken túl pedig az Utapau környékén ott villogott egy másik, a központinál kisebb vostroyai zóna is. - A szektorokkal kapcsolatos megállapodáshoz kérem a megjelenítőhöz az illetékes vezetőket. – konferált öntudatos vendéglátóként Poklonskaya, mire a nagy bajuszú Vrosilov marsall és Kenth Hamner egyszerre léptek a térkép két oldalához, hogy holografikus tenyérlenyomatukkal hitelesítsék az adott szektorra vonatkozó megállapodást. - Javin szektor és a Lorta környéke. – Poklonskaya először a térség bal felső sarkában lévő két szektort emelte ki, közvetlenül az EGB határa mellett. – A lortai és mugaari lakosság történelmileg ellenérzéseket táplál a Galaktikus Birodalommal, de általánosságban a humán központú államokkal szemben is, a Fény Hadseregének sokszínűsége így vonzó lehet számukra. 75% Jedi, 25% Vostroyai befolyás, Vostroya néhány bányakolónián létesít bázisokat a többségi jedi igazgatás alá eső területeken. Hamner és Vrosilov tenyerüket a terminál megfelelő beolvasójára helyezték, mire a szektortérképen felvillantak a jediknek ítélt rendszerek kékkel, a vostroyaiaké vörössel, majd a szektor halványkékre változott. - Yarith szektor. – folytatta a szőke őrnagy, az előzőtől lefelé, az Anoat túloldalán fekvő szektort. – A lutrilliai lakosság hasonló érzéseket táplál a humánokkal szemben, mint a mugaarik, ettől eltekintve a szektor több része lakatlan. 70% Jedi, 30% Vostroyai befolyás, utóbbi figyelőposztokat létesít a kijelölt bolyókon. Hamner és Vrosilov szignóztak, a szektor néhány lakatlan bolygót takaró vörös pöttytől eltekintve bekékült. - Anoat szektor. – folytatta Poklonskaya, kiemelve a Koréliai Kereskedelmi Ív vége felé eső egyik legsűrűbben lakott, iparilag is fontos szektort. Az előző kettővel együtt ezek a rendszerek hónapokkal ezelőtt még a Konföderáció egyik helyi bástyáját alkották és Eriadunak jelentettek, de amikor az Anoatot elözönlötték a „belső forradalmárok”, a másik két szektor megriadt őslakosai örömmel fogadták a Vostroyánál még mindig kíméletesebb megoldásnak tűnő, bevonuló jediket. – A szektor bolygóin, elsősorban az undibundik és humánok lakta ipari világokon, mint a Bespin, valamint a mezőgazdasági bolygókon győzött a dolgozó nép Forradalma, az itteni dolgozók kinyilvánították a Vostroyai Népköztársasághoz való csatlakozási szándékukat. A Nothoiin lakosságú kolóniák a Fény Hadserege jelenléte mellett autonómiát élveznek. - Kíváncsi vagyok, meddig. – mormogta maga elé Farlander, de Corran Horn oldalba lökte, miközben Hamner és Vrosilov szignózták a szektor felosztását 70% Vostroya, 30% Jedik arányban, a szektor pedig azonnal vörösbe borult, kivéve egy kékes ívet a felső karéjon, ahol a szektor humán betelepülés előtti őslakosainak kolóniái helyezkedtek el. - Bruanii szektor. – váltott nézetet Atali, visszafordítva a térképet az EGB határvidékre, a Lorta és a Kilencedik kvadráns közé. – Az EGB a konföderációs kormányzat dezintegrációját követő bizonytalan időszakban megszállta a Tagge-család birtokának számító Doaskint... - Burzsoá rohadékok. – jegyezte meg az eddig hallgatag Szolovcev, aki az új vostroyai szektor flottaparancsnokává lépett elő immár az ősi vostroyai nevezékrendszernek megfelelően tengernagyi rendfokozatban. - ...a többi terület Cargamalis szektorközponttal együtt követte az Anoatot a forradalmi úton és Vostroyát választotta, kivéve a jedik proektorátusa alá eső Mugaart. – fejezte be a mondatot Poklonskaya. – 70% Vostroya, 15% Jedik... - Reméljük, a 15% - EGB-t nem írja alá senki. – súgta oda a továbbra is renitenskedő Farlander a mögötte ülő protokolldroidnak jobbhíján. - Kilencedik Kvadráns. – váltott eggyel arrébb a Juvex melletti határvidékre Poklonskaya. – A csillagköd egy részét az EGB a juvexi bevonulás miatt már az érkezésünk előtt annektálta, a megmaradó területen a Noopiths- és Greeb-Strebling –ködök zónáiban Vostroya előterolt mélyűri posztokat létesít, az egyetlen kivétel a közös vostroyai – jedi ellenőrzés alatt lévő Belsavis. 75% Vostroya, 25% Jedi befolyás. - Belsavis, itt találta meg annak idején Luke a Palpatine Szemére utaló nyomokat. – Corran ezúttal kérdés nélkül súgott oda Farlandernek, láthatóan a végtelenségig nyúló szektorsorolás egy ponton túl őt is untatta. – Micsoda egy kretén szuperfegyver. - Na ja. – szúrt vissza Farlander. – Bezzeg a Napzúzó, ugyebár? - Az a jelentés egy koholmány, Keyan. – szisszent fel a koréliai. – Jaina nem tudja, mit ír. A vostroyaiak sosem csinálnának ilyet... láttam a hajót, tényleg náluk van, de Jaina szerintem csak meggondolta magát utólag... egyszerűen nem tudok neki hinni. - Tungra szektor. – folytatta a felsorolást az őrnagy, miközben a jedi mester-tábornok és Vostroya marsallja szignózták a ködök felosztását is. A kép most lejjebb vándorolt, félúton Asmeru és Javin közé, a Kvadráns alá. – Nagyrészt kis lakosságú bolygók és elhagyott őrposztok a Galaktikus Birodalom és a Yuuzhan Vong háború idejéből, a Tamboon – rendszer zsarnok uralkodóját elűzte a Forradalom, a Chateuse belharcai kapcsán a felek kibékítését a Jedik vállalták. 60% Vostroya, 40% Jedi felosztás mellett vostroyai többségű szektor. Hamner és Vrosilov szignóztak és kicsit megropogtatták elgémberedett kezeiket. - Jjannex szektor. – váltott nézetett az Anoat belső szomszédjára Poklonskaya. A térkép itt szinte kizárólag elhagyott állomásokat és lakatlan bolygókat mutatott, leszámítva persze a szektor belső, Rimma felé eső oldalán magát Vostroyát. – A szektor nagy részén Vostroya katonai bázisokat létesít a központi bolygó, Senex és az Anoat jobb összekötése céljából, a jedik két bázist létesítenek. 80% Vostroya, 20% Jedi, vostroyai többségi befolyás alatt álló szektor. - És még a felénél sem vagyunk, igaz? – biccentett hátra a protorkolldroidnak Farlander. – Hozna nekem egy italt, kérem? - Steniplis szektor – folytatta Atali. A térkép a Jjannexen túli, majdnem a Senexig élő csillaghalmazra fókuszált, ami legalább annyira kihalt volt a hagyományos galaktikus térképeken... nem úgy a vostroyai verzión, amelyen számos bázis, raktár és egyéb üzem villogott. – 70% Vostroya, 30% Jedi befolyási megoszlás, az előző szektorhoz hasonló logika alapján. Egy natív őslakos rendszer és két bázis a jedik számára, máskülönben vostroyai katonai terület a felvonulás biztosításához a senex-juvexi határ felé. – magyarázta az őrnagy, miközben Hamner és a marsall szignóztak, a Rimma felé nyújtózó vörös folt pedig ezzel is egyre nagyobbá vált. - Bozhnee szektor. – folytatta az őrnagy, tovább forgatva a térképet úton a Seswenna felé. – Kizárólag űrkorszak előtti civilizációk, az ossanok és balinakák régóta a senexi burzsoázia rabszolgáiként éltek, így önként csatlakoztak a Forradalomhoz, Vostroya pedig gondoskodik a modern korba való továbblépésükről és a fejlődésükről. A Sibilaar és Jankok őslakosaival kapcsolatban a jedik határozzák meg a megfelelő fejlődési irányt, ezt tiszteletben tartjuk. 60% Vostroya, 40% Jedi befolyás, vostroyai befolyási zóna. Újabb szignálás, újabb vörösödés, Poklonskaya mozdulatára pedig a térkép egy szektornyit vándorolt fölfelé, Tibrin környékére. A korábbi kékes színárnyalat, ami azt jelezte, hogy a Senexxel szomszédos térség a Konföderáció eriadui szárnyának része volt, eltűnt. - Hadar szektor. – magyarázta a nő. – Az Ishi Tibek a Forradalom útjára léptek, elhagyván a Konföderáció népnyúzó urait, a környező kolóniák pedig követik őket. A paritás jegyében a Yagara rendszer lesz a jedik helyi bázisa. 80% Vostroya, 20% Jedi befolyás, vostroyai fennhatóság. - Milyen kiegyensúlyozott, sehol senki sem nélkülözi majd a másik figyelő tekintetét. – mormogta Farlander. - Így transzperens, nemde? – vonta fel a szemöldökét Corran. – Ez a megállapodás egyik sarokpontja, növeli a bizalmat köztünk. - Videnda szektor. – nyomult mélyebbre Poklonskaya érintésére a Konföderációtól mentesülő üres, vörösödésre váró zóna a Seswenna felé. – A környező humán kolóniák követika forradalmat, a jedik két rendszerben létesítenek bázisokat, a vostroyai igazgatási központ Dorvalla lesz. 80% Vostroya, 20% Jedi befolyás, vostroyai igazgatási terület. Miközben a két vezető szignózott, Farlander megigazította a kronométerét, majd jelentkezett. - Elnézést, maradt egyáltalán valami a Konföderációból, őrnagynő elvtárs, vagy.. .mindenhol győzött a forradalom? - A Seswenna és Mayagil szektorok továbbra is Eriadu irányítása alatt vannak. A helyi vezető egy burzsoá senexi nemesi leszármazott, aki nemrég lepaktált a givinekkel. Igyekszik magát középre pozícionálni, egyszerre keresi az EGB, a Köztársaság és a mi kegyeinket is. - Fel kellene lógatni.. – jegyezte meg Szolovcev, miközben elnyomott egy böfögést. – Mint a haverjait. - Talán még jól is jöhet, hogyha van egy semleges center a térségben, ahová mindannyiunknak szabad bejárása van. Praktikus. – vetette ellen Corran. – Azt hallottam, hogy amíg átengedik a Köztársaság civil és katonai forgalmát a Sluis felé, addig azt is elnézik nekik, ha az EGB tenyeréből esznek. És a mi közös területeink könnyebb átjárásához is előnyös. - Atravis szektor. – Poklonskaya a további vitát megelőzendő tovább forgatta a térképet, a térség legnagyobb, egészen a Subterellig nyúló hatalmas szektorát a központba sorolva. – A Pursin és Yugami közti vitás viszonyban a jedik mediációját kértük, Rutan és Senali esetén hasonló a helyzet, de ott a forradalmi front csatlakozási kérelmet is benyújtott Vostroyához, csakúgy, mint Mustafar bányászai. A mélyűri rendszerekben és lakatlan kolóniákon stratégiai céllal vostroyai bázisok létesülnek, a jedik számára áthaladást biztosító őrposztok. 80% Vostroya, 20% Jedi befolyás, vostroyai illetékességű zóna. - Danjar szektor – forgatta tovább a térképet Poklonskaya, átugorva a Köztársaság slusi vani exklávéján, lejjebb, a Rimma mentén. – A Queyta Skakoan lakossága, illetve az Entoiine és az Engebo őslakosai a Forradalom ügyével szimpatizálnak, a többi planétán, a rendszerek többségén azonban a helyi populáció vagy Erőérzékeny, vagy alacsony fejlettségű, így a megállapodás alapján ez többségében jedi befolyási övezet lesz. 70% Jedi, 30% Vostroya a megoszlás aránya, kérem a parancsnok urakat, kézjegyükkel hitelesítsék. Annyi vörös szektor után ez a szektor ismét kéken villant, az őrnagy érintésére a térkép kiemelt része pedig továbbvándorolt a Peremvidék alsó karéjának egyik legsűrűbben lakott szektora felé, eggyel lejjebb. - Elrood szektor. – folytatta a nő rendíthetetlenül – A megállapodás alapján a szektor bányabolygóin a dolgozók akaratával összhangban Vostroya megvalósítja a Forradalom társadalmát, máskülönben a jedi igazgatás alá tartoznak majd a rendszerek, az őslakos, valamint betelepült fajok képviselőivel egyeztetve. - Egyeztetve, ahem.. – horkant fel magában Farlander. Ott volt ezeken az „egyeztetéseken”. A pergitori és senexi eseményektől megijedt helyiek, csakúgy, mint a Yarith környékén, örömmel fogadták a jedi delegációkat, akik megígérték nekik, hogy a Fény Hadserege által diktált szabályok betartása, valamint a jedik ügyével szimpatizáló primitívebb őslakos fajok „önkéntes sorozásának” adminisztratív támogatása árán a szektorban minimalizálni lehet a vostroyai jelenlétet az agresszív lakossággal bíró bányakolóniákra. - 75% Jedi, 25% Vostroya befolyási megoszlás alapján a szektor a Fény Hadserege által elsődlegesen felügyelt zónába kerül, beleértve a Tantra szektor lakatlan rendszereit is, ahol nem létesülnek külön vostroyai bázisok – biccentett az őrnagy a két parancsnok felé, akik a sokadik szignót is letették a gép beolvasójába. A Kathol körüli kékes jedi befolyási övezet szépen növekedett. Az Elrooddal szomszédos apró szektor gyakorlatilag több térképen egybefolyt nagyobb testvérével, ezért a megjelenítőn is egyszerre kékült be. - Tarabba szektor – folytatta a felsorolást a slusi térségtől kifelé eső szektorral Poklonskaya. – Utapau dolgozó népe, az Utai-ok a Forradalom útját választották, Pau’an elnyomóik elhelyezéséről a jedik gáláns ajánlatuk révén gondoskodnak. - Fel kellett volna akasztani őket... - mormogta a változatosság kedvéért Szolovcev. Farlander meg mert volna esküdni rá, hogy a vostroyai flottatiszt olykor nagyot kortyol a zsebében lévő flaskából, amikor azt hiszi, senki sem látja. Talán elfelejtette, hogy a jediket ilyesmivel nem lehet megtéveszteni. Vagy szimplán nem izgatta. - A kisebb világok követték Utapaut az új úton, két rendszerben a jedik létesítenek ellenőrző pontokat és bázisokat. 80% Vostroya, 20% Jedi befolyás, vostroyai befolyási övezet. – magyarázta Poklonskaya, miközben a parancsnokok szignóztak. Az így vörössé váló szektor a jedik szektorai, a Konföderáció maradéka és a köztársasági Sluis szektor választották el a többi vostroyai területtől. - Kíváncsi vagyok, mit kezdenek azokkal a külső területekkel.. – biccentett a térkép széle felé intve Medjevnek Farlander. - Tamarin szektor. – forgatta tovább még kijjebb a térképet a Rimmán túlra az őrnagy. – A Kirdo és Rior rendszerek őslakosai életmódjuknál fogva a jedik védelmét élvezik majd, a szektor többi területén a bűnbandák és kalózok által sanyargatott dolgozó humán kolonisták örömmel fogadták a Forradalmat és csatlakoznak Vostroyához. 85% Vostroya, 15% Jedi befolyási övezet, vostroyai közigazgatási terület. - Ez már valóban túlnyúlik a műveleti zónán is. – ismerte el Medjev. – De ha egyszer a helyi lakosok így döntöttek? - Így döntöttek, aham. – somolygott magában Farlander. - Rseik szektor. – folytatta a Tamarin alá eső, hasonlóan kiterjedt, ritkán lakott űrszektorra fókuszálva Poklonskaya, miközben az előző bevörösödött. – A térség nem humán kolóniáin a Fény Hadserege sikeres tárgyalásokat folytatott kirendeltségek és nagykövetségek létesítéséről, és védelmi megállapodásokat kötöttek.. a humán mezőgazdasági bolygókon a populáció a Forradalmat és Vostroyát választotta. 65% Jedi, 35% Vostroya megoszlással jedi befolyási övezet. - Na ugye, kaptunk mi is, így igazságos. – dőlt hátra elégedett arccal Medjev, Farlander azonban csak csóválta a fejét. - Minos halmaz. – utolsó előttiként Atali térképe egészen a Kathol melletti apró csillaghalmazig fordult. – A halmaz a Jedik zónájába tartozik a Kathol közelsége és a helyi lakosok akaratának figyelembe vétele mellett, kivéve, ahol a dolgozók explicite kinyilvánították akaratukat a Forradalomhoz való csatlakozás irányában, ez a három rendszer Pergitor, Regellia és Shesharile. 85% Jedi, 15% Vostroya befolyási megoszlás mellett a jedi övezet része. Kérem, szignózzák a megosztási tervet, köszönöm. Miután a hallgatóság jó néhány tagja megkönnyebbülten fellélgezett, látva, hogy az utolsó szektor következik, Atali előhívta az Atravis alatti apró csillaghalmazt. - Subterrel szektor. – fejezte be a felsorolást Poklonskaya. – A névadó bolygó bányászai a Forradalmat választották, a polis massaiak a jedikkel vállaltak közösséget, így a térségben főként jedi bázisok épülnek ki majd. 85% Jedi, 15% Vostroya befolyási megoszlás arányában jedi befolyási övezet. Hamner és a Marsall érintésére az utolsó terület bekékült, és előállt a végleges térkép. - Na, mehetünk is... - állt volna fel Farlander, amikor egy vostroyai ezredes lépett be a szobába, és tisztelegve megállt Vrosilov előtt. - Mi az, Sztavko? – mordult fel a főparancsnok. - Marsall elvtárs, magas prioritású bejövő hívásunk van a Köztársasági Flottától... - Kezdődik. – ült vissza magában somolyogva Farlander. Ez szórakoztatónak ígérkezett. - Nem lehet olyan magas rangú hívó, hogy megzavarjon egy fontos, szövetségesek közti egyeztetést, nemde? – kérdeze némiképp fennhéjázó hangon a tisztet Kenth Hamner. - Öhm... elnézést kérek, uram. – kereste a megfelelő szavakat a tiszt láthatóan zavartan. – Igen magas rangú.. - Ah, csjort... kapcsolja! – legyintett Vrosilov. – Ezt majd utána befejezzük, Hamner elvtárs. A holoképen nem más jelent meg, mint a Köztársasági Flotta főparancsnoka, Nek Bwua’tu. Egy igen ideges Nek Bwua’tu. - Hehe. – mormogta maga elé Farlander. – Ebből mi lesz..
|
|
|
Asmeru
Jun 28, 2016 17:01:45 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 28, 2016 17:01:45 GMT 1
Vrosilov intett, mire az alacsonyabb rangú vostroyai tisztek távoztak. Csak a Marsall, Poklonskaya, Szolovcev, valamint a jedik részéről Hamner, Farlander és Corran maradtak a teremben, még Medjevet is udvariasan kitessékelték kifelé menet a vostroyai őrgárdisták.
Bwua’tu türelmesen várta, amíg a vételi oldalon is készültséget jeleznek, majd felmordult.
- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan fogadták a hívásomat, hölgyem és uraim. Némi zavart érzékeltünk az EGB utáni közös hajszánk lefolyásában, ezért jobbnak láttam személyesen jelentkezni.
- Mégis milyen természetű zavarra gondol, tavaris velikiy agy’miral? – kérdezte ártatlan arccal Vrosilov. Milyen ügyes, gondolta magában Farlander.
- Az EGB flottáját hírszerzőink jelentése szerint a Hutt űr közelében látták! Átcsúszták a maguk védelmi hálóján! – csattogtatta a fogait Bwua’tu. – Mindeközben egyre több forrásból jelentik, hogy maguk állandó jelenlétre rendezkednek be a szektorokban, jedi és vostroyai bázisok nőnek ki a földből mindenhol! Rendkívüli módon érdekelne, hogy ha ilyen szorosan ellenőrzés alá vontak mindent, és akkor a helyi lakosság ezzel kapcsolatos attitűdjéről még nem is beszéltünk, hogyan tudott átsiklani a hálójukon egy teljes, több ezres birodalmi hajóhad?
Vrosilov és Hamner egymásra pillantottak, majd a Marsall megköszörülte a torkát.
- Izvinyite nam, admirális elvtárs. A hírforrásuk csak az utolsó pillanatban értesült arról, hogy az EGB milyen módon tervezi kikerülni a felállított blokádot. A Sump rendszerben egy gravitációs relékből álló ugrópontot állítottak fel, és kivitték a flottájukat a galaktikus síkből. Elmentek a fejünk felett, amíg mi a síkban kerestük őket. A hírforrásunk a galaxison kívülről nem tudott üzenni, a legújabb jelentését akkor küldte, amikor a fasisztik már visszatértek a galaxisba a Barab I környékén, messze innen.
- Elindítom a felderítőinket a Sump rendszerbe... - Bwua’tu sikeresen leplezte a zavarát, de Farlander biztos volt benne, hogy a vostroyaiak válasza jobban megkoreografált még annál is, mint eddig gondolta. A Sump a köztársaságiak által ellenőrzés alá vont űrszeletbe esett, ami annyit jelentett, hogy ha Bwua’tu eddig nem tudott erről, akkor tulajdonképpen a Köztársaság még jobban is hibáztatható a fiaskóért, mint Vostroya, vagy a Fény Hadserege. – De ez akkor sem indokolja a szektorok megszállását, uraim! Ez ellentétes a Köztársaság értékeivel, még akkor is, ha katonai értelemben belátható rációja van...
- Örülök, hogy megértő a motivációinkkal szemben, Főadmirális. – mosolyodott el most szinte negédesen, legdiplomatikusabb hangnemét elővéve Kenth Hamner. – Megszállásról azonban szó sincs, az érintett területeken az EGB veszélyt látva a lakosság maga kérte Vostroya, vagy a mi segítségünket és védelmünket, amit nem utasíthattunk vissza… belátom, hogy az eljárás sebessége az Önökönél, mondjuk úgy, nagyságrendekkel gyorsabb volt, de a mi struktúráinkat nem is köti a coruscanti döntéshozatal. Ami pedig a területek ellenőrzés alá vonásának katonai rációját illeti, nos, éppen azért tettük ezt, hogy az EGB többször ne próbálkozhasson semmi hasonlóval. Most már felvonultunk a határaik mentén, és figyelhetjük őket.. javaslom, tegyenek Önök is a Bakura térségében.
- Nem mintha maradt volna bármennyi mozgósítható hajója is a birodalmiaknak a központi területükön, amivel újra próbálkozhatnának, szóval ilyen szempontból teljesen mindegy.. – rázta meg a sörényét a bothan főparancsnok. – Tájékoztatni fogom a Szenátust a fejleményekről. De ne felejtsék el, bajtársak és szövetségesek vagyunk, de azonos szabályok szerint kell játszanunk!
- Teljes mértékben egyetértünk. – biccentett Vrosilov. – A kormányzatom minden bizonnyal a megfelelő diplomáciai csatornákon is közli majd a szükséges információkat nagyrabecsült szövetségesünkkel, a Köztársasággal, ahogyan biztosra veszem, jedi elvtársaink is.
- Mi sem természetesebb. – biccentett Hamner.
Farlander csak tekergette a fejét döbbenetében. Ez a kettő olyan gördülékenyen csavarta fel Bwua’tut, mintha előre megírt szöveget mondtak volna fel.. a tábornok kezdte gyanítani, hogy ez valójában nem is áll túl messze a valóságtól.
- Ami pedig a mi módszereinket illeti, ne aggódjanak... - zárta rövidre az előző gondolatot Bwua’tu. – Megvannak a módszereink az EGB szemmel tartására. Apropó, van még valami... Hamner mester, a mélységi felderítőink a Rattatak környékén szembetalálkoztak az Önök egyik súlyosan sértült hajójával. Azt mondják, az astoriasi misszió túlélői.
- Tehát mégis kijutott valaki? – pattant fel a székéből Farlander, majd Hamnerhez fordult. – Tábornok, kérek engedélyt...
- Persze Keyan, menjen csak. – biccentett Hamner.
- Továbbítom Farlander tábornoknak a hajó jelentéseit és a pontos koordinátákat. – biccentett Bwua’tu. – És azt hiszem, erről beszélnünk kell még... a kapitány aggasztó híreket osztott meg velem.
- A kiküldött lovagok? – kérdezte Hamner.
- Sajnos egyetlen Lovag sem volt a fedélzeten. – rázta meg a sörényét az admirális. Mindent megtalálnak a jelentésben. Bwua’tu kilép.
Farlander kifelé menet érezte, hogy minden egyes lépéssel egyre jobb a kedve. Még mindig jobb volt sebesült túlélőkbe lelket önteni, mint ezt a politikai maszlagot hallgatni.. egyenesen a siklójához sietett, hogy minél előbb maga mögött hagyhassa Asmerut.
|
|