|
Asmeru
Apr 25, 2012 0:18:12 GMT 1
Post by Enz on Apr 25, 2012 0:18:12 GMT 1
A jedi mellett ülõ alak, akibõl elõbb félelem érzõdött, most igencsak megkönnyebbült és igen erõs hála is érzõdött benne a másik iránt, amiért kihúzta õt ebbõl az igencsak szorult helyzetbõl. - Igen, ki kell mennünk - ismételte el elfúló hangon, mintha csak gondjai lennének a beszéddel. Talán a sokk, a kínzások és az agymosás közös hármasának eredményeként. Mindketten egyszerre álltak fel, majd diszkréten megindultak a mellékhelyiségek irányába. A hátuk mögül még hallani lehetett a fogdmegek nem éppen kedves ügyintézési stílusát és ahogy néhány kézen kattan a bilincs. A belépéskor fellökött vratixnak bizonyára rejtegetnivalója akadt és nem akart a többiek sorsára jutni, így az ajtó felé igyekezett, ám visszapattant az elé ugró izomkolosszusról, és a rendõrök mindent otthagyva egyszerre kezdték csapkodni a gumibotjaikkal. Mikor kiadták dühüket, és eljutottak oda, hogy végiggondolják a dolgokat, valamelyikük megmotozta az összevert lényt és néhány halálpálcát kerített elõ. - Szóval ezzel mérgezed a dolgozó népet, te... - úgy látszik itt enyhe problémája akadt a parancsnoknak a megnevezéssel. - ...te mocskos diverzáns! - Ellenséges kém! Szabotõr! Áruló! Összeesküvõ! - kiabálták a többiek rá felváltva, ám mielõtt a helyi Btk. összes bûncselekményét kimeríthették volna, a parancsnok intett nekik. Õ is a foglyok közé került, majd a megbilincselteket összeterelték egy helyre. - Sün alakzat! - kiáltotta a parancsnok, és a fogdmegek körbeállták a bûnözõket, majd így hagyták el a kocsmát. Bár sikerrel nem jártak, pár piti bûnözõt legalább sikerült összekaparniuk.
Ekkor léptek be mindketten a mellékhelyiségbe, amely igencsak lepukkant volt és valószínûleg a hely megnyitásakor takarították ki utoljára. Mindenesetre legalább így nem zavarja meg õket senki. - Köszönöm! - szólalt meg elsõnek az ember hálálkodva, majd kissé vontatottan folytatta. - Viszont... hogy sikerült mindezt az õrökkel? - Fontos ez most? - kérdezett vissza a jedi, aki nem kívánta magát leleplezni. - Igen - bólintott határozottan a másik. - Honnan tudjam, hogy nem játszotok össze? - Ha összejátszanék is azzal a marék idiótával, mit is nyerne ezzel a kormányzat? - kérdezett vissza a jedi, majd, hogy megkönnyítse a másik dolgát, válaszolt. - Nem látok rá értelmes okot. Igaz ezek sem azok. - Hmm, valóban - értett egyet a menekülõ ember. - Nem mutatkoztam még be, bár erre már valószínûleg nincs szükség. - Rerick Kynnie - mondta ki akaratlanul is Izal. - Bár szeretném, ha megtöltenéd ezt információval. Rerick meglepetten nézett rá, mintha valami idiótával lenne dolga. Aztán úgy tûnik rájött a megoldásra. - Gondolom mostanában érkezhettél ide - állapította meg, mire Izal bólintott. - Az elmúlt pár napban velem volt tele az egész helyi média. Itt úgy folytatta, mintha csak a híreket olvasná, hivatalos hangon. - Szökött bûnözõ, a békés jóléti államunk elleni imperialista agresszió egyik résztvevõje, aki merényletre készült a Havoc és Ba'sthya polgártárs ellen. Satöbbi. Csak a szokásos. - Értem - mosolyodott el Izal. - És a megmentõmben kit tisztelhetek? - Egy jó szándékú jótevõt, aki a Peremvidéket járva osztja az igazságot - felelte Izal félig komolyan, mire Rerick felhúzta a szemöldökét. Mármint annak a helyét. Izal megvonta a vállát. - Egy átutazó csempész. - Az ismerkedést letudva talán érdemes lenne most innen eltûnni - javasolta Rerick. - Valami biztonságosabb helyre. Izal meglepett tekintetére még hozzátette. - A helyi folklór úgy tartja, itt a falak egyharmad rész téglából, egyharmad rész malterbõl és egyharmad rész lehallgató-készülékbõl állnak. - Hm, talán van benne valami - értett egyet Izal. - Tudok egy elhagyott házat a város szélén. De a szállítást neked kell megoldani, minden utca tele van fogdmegekkel...
|
|
|
Asmeru
May 2, 2012 20:18:39 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 2, 2012 20:18:39 GMT 1
- Szállítás.. megoldjuk. - pislogott sûrûn Izal, majd a mellékhelység ülõkéje feletti szellõzõnyílásra mutatott. - Akkor erre, gondolom?
- Felesleges.. - rázta a fejét Rerick, elégedetten konstatálva, hogy a segítõkész idegen jó, de azért még nem elég jó.. - biztos áll kint egy fogdmegjük, ha bentrõl már le is léptek.. lehet várnunk kell.
- Már leléptek. - villogott sárgásan az idegen szeme - Igazad van, igyuk meg az italunkat. Nem volt rossz.
- A tied talán.. - forgatta a szemét gyanakvóan Rerick, de egyet kellett értenie a másikkal.
A bárban láthatóan jóval kevesebben voltak a razzia után, és a maradék vendégek is sandán méregették egymást, jól láthatóan arra számítva, hogy ki lesz az elsõ, akinek mégis van valami a füle mögött, elveszíti a türelmét, és kirohan. De a vendégek ennél agyafúrtabbnak, vagy lustábbnak bizonyultak, mert egy fél óráig senki sem mozdult.
- Záróra!! - üvöltötte végül a poshadást megelégelve a kocsmáros, és Izal új útitársával együtt kiszivárgott az utcára. Az esti forgalom nem tûnt túl intenzívnek, a távolban egy kopottas sikló vezetõje veszekedett egy, az utasfülkébe hajoló rodiai prostival.
- Megmondtam, hogy nem adok többet húsz vupiupinál! Hiszen nincs is szád!! - Van aki kifejezetten szereti.. - csücsörített sértõdötten a ribanc. - Akkor sem...
- Ugyan már, csak az a bajod, hogy nincs nálad elég készpénz. Ott egy holobank a sarkon, vegyél fel valamennyit, aztán elintézitek.. - tette a sofõr vállára a kezét a hátuk mögé lépõ Izal.
Amaz egy pillanatig bután meredt az idegenre, majd a rodian örömlányra. - Hát izé.. végül is csak tíz van nálam.. de felveszek még...
A ribi értetlen fejjel meredt az újonnan érkezett párosra, majd vállat vont, és szívókorongos kezét nyújtotta az egyszerre elégedetten vigyorgó sofõr felé.
Izal megvárta, amíg bezárul a páros mögött az utca másik oldalán lévõ holobank tolóajtaja, majd beült a siklóba, és intett Rericknek, hogy csatlakozzon.
- Mehetünk.
|
|
|
Asmeru
May 21, 2012 22:34:18 GMT 1
Post by Enz on May 21, 2012 22:34:18 GMT 1
- Nos, úgy gondoltam, nem szükséges... - az igazgató hangja meglehetõsen idegesnek hangzott és közben sûrûn törölgette kendõjével a hajhullás miatt elég nagyra nõtt homlokát. Zhong Yamen mindezek ellenére nem tûnt túlságosan dühösnek, inkább csak idegesítette a helyzet. - Soloman Slahlvo igazgató - olvasta fel a kis névtáblát az asztal végérõl. Az igazgató kérdõn pillantott rá, mire a nagai folytatta, mintegy elgondolkozva. - Ha így halad, az igazgató szó nem sokáig marad rajta. - H-hogy érti ezt? - kérdezte Slahlvo megrökönyödve. - Engem a Nebula Front Elnöki Tanácsa nevez ki vagy vált le... - És persze bármikor beadhatja a lemondását - tette hozzá Yamen gúnyos hangon, mire az igazgató megértette, igencsak komoly ügyrõl volt szó. - De hát maga csak egy tanácsadó! - csúszott ki a száján az az érv, ami Yamen is többször használt, ám a nagai összehúzott szemöldökei hatására azonnal meghátrált, mint egy szánalmas állat, ami erõsebb ragadozónak akart nekiesni - Bo-bocsánat. - Ne forduljon elõ többször - vetette oda Yamen, ezúttal meglepõen komoly hanggal és ábrázattal. Elvégre õk adták a pénzt, így õk diktálják a feltételeket is, gondolta Slahlvo. Azt pedig kifejezetten nem szeretik úgy tûnik, ha hülyének nézik õket. Az igazgató nagyot nyelt és bólintott. - Hamarosan a nagai hírszerzés is küldd ide egy egységet - folytatta Yamen, aki azért nem akarta, hogy a másik helyben bevizeljen. - Addig intézze el, hogy a szükséges kapcsolattartó szerv létrejöjjön. Ha a szánalmas helyi erõk még erre sem képesek, akkor kénytelenek leszünk itt állomásoztatni a mieinket. Slahlvo erre már tényleg meglepõdött. Szólásra nyitotta a száját, ám a nagai arcára pillantva inkább visszacsukta és szótlanul bólintott. Yamen arcára visszatért a nagai diplomatákra jellemezõ hamiskás mosoly és udvariasan köszönve kiment az irodájából. Az igazgató megkönnyebbülten fújta kint a bent tartott levegõt és rágyújtott egy Elõre! márkájú cigarettára. - Ezekkel a nagaiokkal üzletelni nem tréfa - mondta maga elé, miközben erõs félelem fogta el. Ha ezek ilyen agresszívak, akkor elõbb-utóbb átveszik a hatalmat itt... Sõt, már most is megtették.
A siklóval határozottan könnyebb volt az utcán közlekedni, és így a mindenfelé grasszáló zsaruk sem szúrhatták ki õket. Rerick magára húzta köpenyét a biztonság kedvéért. Bár határozottan biztonságosabb volt így, mint gyalog, nem feltétlenül komfortosabb: mivel sikerült pont a legprolibb proli jármûvét elkötniük, így problémák sora jelentkezett. Mozgás közben furcsa zörgõ hangok jöttek, az utasfülke bûzlött a sörtõl és az otthagyott kajamaradéktól, az anyósülés lábrészénél pedig igazi üveghegy emelkedett a helyi proletariátus körében valószínûleg igen népszerû Békeharc márkájú(?) sör(?) üres üvegeibõl. Rerick azért némi fészkelõdés után csak képes volt egy kis helyet kitaposni magának, majd elõre, az út felé fordult és folyamatosan irányította társát, merre menjenek.
Egy jó ideig utaztak és nem ütköztek semmilyen ellenállásba, így tökéletesen elvegyültek a helyi légi forgalomban, amely fõleg az övékhez hasonló, elég erõteljesen elavult siklómodellekbõl állt. Ha néha egy-egy fényes, új siklót láttak, akkor bizonyos lehetett, hogy az a Nebula Front egyik tagjáé és külföldi import. Az út elsõ komolyabb eseménye akkor történt, amikor a jármûvek elõttük pályát módosítottak, és új útvonalra tértek át, középen nagy sávot hagyva. Az õ fedélzeti számítógépük is jelzett, hogy a légiirányítás polgári személyek számára tiltott-á nyilvánította az útvonalat, így hát engedelmeskedtek. Modern katonai siklók száguldottak el mellettük, majd õket siklómotoros elitkatonák követték, akik egy díszes jármûvet fogtak közre. - A Havoc õszentsége - mondta inkább csak magának Rerick. Izal kérdõen pillantott rá. - Õ ennek a pöcegödörnek a fõmuftija - magyarázta a kalóz. Izal jobb híján bólintott és élesen figyelni kezdte a hatalmas jármûvet, ami egyébként nem haladt túl gyorsan. Két alakot vélt felfedezni benne és mintha egyikük nem lett volna ember, inkább világoskék bõre volt. A konvoj azonban hamar odébb állt, így nem volt ideje komolyabb megfigyeléseket tenni. Az õ jármûvük is visszaállt pályájára és folytatta az útját.
Ismét eseménytelenül telt minden, amíg el nem érték a fõváros szélét, ahol minden polgári jármûvet félretereltek, a benne ülõket kiszállították, azonosították és megvizsgálták nincs-e odabenn elrejtve valaki. Ami nehezítette az észrevétlen áthaladást, hogy mindezt fentebb lebegõ katonai siklók ellenõrizték. Egy egyszerû elmetrükkel itt nem lehet megúszni a dolgot, gondolta lemondóan Izal. - Azt hiszem jobb ha gyorsan kitalálsz valamit - szólalta meg Rerick, aki láthatóan igencsak megijedt. Izal magában igazat adott neki, tényleg jobb lesz, ha gyorsan kitalál valamit...
|
|
|
Asmeru
May 29, 2012 22:30:37 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 29, 2012 22:30:37 GMT 1
- Vissza kellene fordulnunk... - hunyorgott sárgás tekintettel Izal a másik sáv felé, de Rerick keze kocsonyás ujjaira fonódott. - Eszedbe ne jusson! Látod, mekkora forgalom van mögöttünk? Akárki megpróbál kitörni, rögtön kiszúrják..
Már csak három sikló volt elõttük. A legelõ lévõ, két swoop után kötött giro-szán gazdája, egy kövér Malastare-i élénk vitába keveredett a katonákkal, hogy a rongyok alól kilógó alkatrészek egyszerû háztartási szemétnek, vagy a magasfeszültségû hálózatból lopott anyagnak számítanak.. kisvártatva elõkerült az egyik õrmester övébõl egy vibrobot is, ami növelte a szabadúszó fémkereskedõ együttmûködését, de egyúttal a hangzavart is.
- Találj már ki valamit! - bökdöste láthatóan türelmetlenül Izalt újdonsült társa. - Mert neked ugye garantáltan eszedbe sem jut semmi, barátom, igaz? - hunyorított a Jedi, és a megfontolandó kategóriába sorolta elméje hátsó részében azt az alternatívát, hogy õt most tulajdonképpen tesztelik. De muszáj volt átjutniuk a kordonon.. Izal elhatározta, hogy egy régi, energiaigényes, de annál hatásosabb módszerhez folyamodik, amellyel annak idején, a Yuuzhan Vong háborúban vadászosztaga, a Sebatyne mester vezette Vad Lovagok gépeit álcázta...
Az Arcona lehunyta a szemeit, és valamit mormolt maga elé Reric számára ismeretlen nyelven.
- Hé, most meg nehogy elkezdj aludni, te!
A kordonon már átjutott, lassan haladó, majd tíz méteres konténerszállító körül egyszer csak megjelent, majd növekedni kezdett egy fehéres, világos fénygömb. Elõször csak a jármû tetejére hordott kupacot borította be, majd az egész alkalmatosságot... elõbb csak néhány járókelõ, majd a katonák is felfigyeltek a jelenésre.
- Fel fog robbanni! - kiáltotta valaki, mire a dugóból, néhány siklóval mögöttük kivágott valaki a sorból, hogy a káoszt kihasználva nekihajtson a kordonnak.
- Állj, õrizzék meg a nyugalmukat!! - kiabálta a hangosbeszélõbe az egyik páncélozott terepsikló tetején egy katona, de addigra már saját jármûve is meglódult, hogy arrébb álljon a fénygömb útjából.
- Esetleg indíthatnál... súgta oda Rericknek Izal, miközben továbbra is csukva tartotta a szemét.
A percek alatt elõálló káoszban, miközben ártatlan és kevésbé ártatlan jármûvezetõk tucatjai próbáltak hasznot húzni a káoszból, és miközben a katonák egyszerre próbálták fenntartani a zárat, és arrébb állni a feléjük terjeszkedõ fénygömb útjából, Rerick siklója néhány másikkal együtt átcsúszott az elsõ vonalon.. a gömb most ott terpeszkedett elõttük, már csaknem húsz méter átmérõjû volt.
Az egyik katonai sikló alig egy méterre állt mellettük, de a rajta lévõk vagy hátráltak, vagy döbbent képpel meredtek a jelenségre.
Izal finoman megbökte társát, hogy hajtson tovább. Ahogyan kétszáz méter távolságra értek, az Arcona szeme felpattant, Rerick pedig hátrapillantva látta, hogy a jelenség eltûnt... maga mögött hagyva az érintetlen szállítót, amit most katonák vettek körbe, és a káosz maradékát, ahogyan társaik próbálták helyreállítani a kordont... körülöttük gyér, nagy sebességgel a szélrózsa minden irányába széthúzó terepsiklók jelezték, hogy mások is profitáltak ebbõl a ... valamibõl.
Rerick kérdõ pillantást vetett a másikra, miután egy kanyar után leállította a siklót.
- Mi van? - Azt az izét, azt az izét ott...
- Mi, azt hiszed én csináltam? - Az Arcona bugyborékoló hangott adott, ami valamiféle nevetés lehetett nála. - Hogyne, pénzt és nõket ne varázsoljak neked esetleg? Sima gömbvillám volt, elõfordul errefelé állítólag.. - De csukva volt a szemed.. - És, te nem szoktál délután elbóbiskolni? - Még szerencse, hogy kétkormányos ez a dög... - meredt a mûszerfalra Rerick. - Elbóbiskolni, szép..
- Na, hová is megyünk? - hunyorgott rá egyszerre felfrissülten Izal.
|
|
|
Asmeru
Jun 8, 2012 18:57:58 GMT 1
Post by Enz on Jun 8, 2012 18:57:58 GMT 1
Rerick egyre inkább furcsának tartotta új útitársát és egyben megmentõjét. Hacsak nem volt valami furcsa idegi problémája, akkor nehezen fordulhat elõ, hogy csak úgy elaludjon egy ilyen szorult helyzetben. Ráadásul még mindig furdalta a kíváncsiság, hogy valójában miért is mentette meg a másik. Mert az biztos volt, hogy nem a két szép szeméért és a kétes értékû hálájáért. Úgy gondolta ez most jó alkalom arra, hogy kérdõre vonja a másikat. Ha esetleg asmerui titkos ügynök, akkor.... Rerick egyik keze eltûnt a köpenye alatt és az ott lévõ sugárvetõre fonódott. Aztán az utat figyelve, fél szemmel a másikra pillantva hozzákezdett: - Mielõtt elmondom hova megyünk - a hangja meglepõen bizalmatlanul csengett még a saját számára is. De az elmúlt hetek után nem kockáztathatott tovább. - Mondd meg, miért is mentettél meg. Õszintén. - Ezt tartottam jónak - vonta meg a vállát Izal. Azonban érezte, hogy a válasza nem éppen elégíti ki a másikat, így hozzátett még néhány dolgot, amitõl hitelesebbnek tûnt. - Az én szakmámban fontosak a kapcsolatok. Ma én mentek meg valakit, legközelebb õ ment meg engem a Fekete Nap pénzbehajtói elõl. Ennyi. Rerick oldalra fordította a fejét, és beesett szemeivel egyenesen Izaléba nézett, majd pár pillanat múlva felszabadultan kacagni kezdett. Izal meglepõdve figyelte a másik hirtelen hangulatváltását. - Bocsánat - mondta a nevetéstõl fuldokolva az ember. - De régen hallottam már ilyet. Furcsa egy csempész vagy te, hallod-e. - Szakmai ártalom - mosolyodott el ezúttal Izal is. Az Erõ segítségével érezte, hogy a másik kezd megnyugodni és a kezét is elõhúzta a köpeny alól. Egész jól sült el a dolog, pedig Izal csak rögtönzött. - Szóval most az én kérdésem... - Igen, igen - bólogatott Rerick. - Egy elhagyatott házba megyünk. Pontosabban nem is annyira elhagyatott. - Vagyis? - nézett kérdõn a hüllõ. - Úgy hiszem néhány társam a kalózoktól még ott bujkál. - Hm.
A ház egy régi mezõgazdasági épület lehetett, amely már évek óta elhagyatottan állhatott. Néhány rozsdás munkagép állt a bejárat körül, az ablakok betörtek és a faszerkezetrõl már kezdett leválni a festék. A bejárati kapu felett kép kopott vörös betû állt: TSZ - Úgy tûnik a barátaid nem takarítanak túl gyakran - jegyezte meg Izal félig komoly hangon. Rerick csupán mosolygott. - Szerintem az alagsorban lesznek. Menjünk be! - javasolta, majd mindegy jó példával elõl járva el is indult. Izal pár pillanatig figyelte, majd vállat vonva követni kezdte. Az épület belseje szintén elhagyott és elhanyagolt volt, mindenütt por ült és a sarkokban pókhálók terpeszkedtek, bennük jóllakott, kövér pókokkal. A fapadlón egy apró gyík futott végig, majd a szoba másik végén eltûnt. Ezzel szemben az alagsorba vezetõ lépcsõ faajtaja egészen használtnak tûnt. Rerick elõhúzta a sugárvetõjét és intett Izalnak, majd lassan felnyitotta az ajtót, aminek a fáradt nyikorgása betöltötte a helyet. Lassan végighaladtak a recsegõ falépcsõn, majd a kivilágítatlan pincehelyiségben találták magukat. Izal fejébe bele nyilalt a veszélyérzet, ám mielõtt bármit tehetett volna, valaki rájuk csapta az ajtót és a teljes sötétségben csak a fegyverek lézercélózinak fényeit lehetett látni. - Úgy tûnik ezek nem a haverjaid - súgta oda Izal Rericknek. - Ez hamarosan kiderül... - Kezeket fel! Le vannak tartóztatva az Asmerui Forradalmi Köztársaság nevében! - oszlatott el minden kétséget a hang. - Hát, tényleg nem azok...
|
|
|
Asmeru
Jun 14, 2012 21:51:07 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 14, 2012 21:51:07 GMT 1
- Itt valami félreértés lesz... - emelte fel az egyik kezét Izal, miközben kinyúlt az elméjével, hogy nyugalmat és lehetõség szerint ismerõs jelszavakat keressen a vele szemben álló humanoid elméjében... ami meglepõ módon még mindig zavartabbnak tûnt, mint az alak két oldalán álló, nem éppen barátságosan acsargó aqualish-i állatiasan egyszerû ragadozó gondolatvilága..
Izalnak ha lett volna szemöldöke, most felhúzta volna. Valami nem stimmelt... az elme, amit megpróbált kifürkészni, nem volt.. egész.
- A Forradalom fiai vagyunk! - mosolyodott el végül félszegen. - A... a Forradalmi Köztársasági Népfront küldött minket a szomszéd városból!
- A Forradalmi Köztársasági Népfront.. háhá! Mondtam én, hogy árulók.. - röhögte valaki a hátsó sorból.
- Mindenki tudja, hogy a Népfront összejátszik a zsarnokkal, barátocskám.. - szólalt meg ismét az elsõ.
- Ez nem jött be.. - jegyezte meg Izal mögé húzódva Rerick..
- Hát nem...
Elõször Rerick sugárvetõje villant, majd a két aqualish-ié, végül a többieké..
Izal magában felsóhajtott egy pillanatra, ahogyan az övén függõ barkácstáskába rejtett fénykardja a kezébe röppent, és aktiválódott. Ennyit az inkognitóról.
|
|
|
Asmeru
Jul 7, 2012 11:44:41 GMT 1
Post by Enz on Jul 7, 2012 11:44:41 GMT 1
- Sok kibaszott papírmunka - sóhajtott fel az egyik helyszínelõ asmerui rendõr, miközben a hullákat vizsgálta. Vidéken, ahol az állampolgárok gyakran felöntöttek a garatra, sokszor voltak verekedések, késelések, sõt lövöldözések is. Bár törvény tiltotta, a parasztoknak mindig voltak fegyvereik, amiket gondosan rejtegettek a hatóságok elõl, olyan hülyeségekre hivatkozva, mint a tolvajok megfékezése vagy a vadállatok lelövése. Így, bár nem volt szokatlan, hogy egymásra is lövöldöznek, ritkán volt olyan eset, ahol egyszerre egy tucatnyian halnak meg. - Mi történt itt? - hangzott el a lépcsõrõl a kérdés. A nyomozó unottan fordult oda, azonban kénytelen volt meglepõdni. Az Állambiztonsági Hivatal egyik ezredese állt a lépcsõn. Hihetetlen, hogy ilyen ügyekkel is foglalkoznak újabban és hogy micsoda fejeseket küldenek ide. Mindenesetre, mint rangidõs nyomozónak, neki kellett jelentést tennie. Feltápászkodott a földrõl, majd nyugodt léptekkel ment a lépcsõhöz, amelyen a tiszt és kísérete már le is ért. - Jelentem ezredes polgártárs - kezdett bele erõltetetten hivatalos hangon, miközben igyekezett nem nevetni. - Gyanítjuk, hogy a helyi agrárproletariátus jelentõs mennyiségû alkohol elfogyasztása után tûzharcba kezdett. A nemzetbiztonsági fejes azonban nem tûnt kielégítettnek, bizonyára valami komolyabbat sejtett az ügy mögött. Egyszerûen félreállította a nyomozót az útból, majd maga sietett a hullákhoz. Letérdelt az egyikhez, majd alaposan megvizsgálta. - Bizonyosan nem egymással harcoltak - jelentette ki. - A holttestek fekvése alapján egy irányba céloztak. Valaki lemészárolta õket. - Ehm - adott ki furcsa hangot a nyomozó. Ez még több papírmunkát fog jelenteni, meg rohangálást mindenhova. - Úgy látom nem állnak a helyzet magaslatán - jegyezte meg szemrehányóan az ezredes, miközben továbbra is a hullákat nézte. - Átveszem az ügy kivizsgálásának átirányítását. Maguk mostantól az én utasításaimat teljesítik... Hiánytalanul. Tette hozzá az utolsó szót nyomatékosan. A nyomozó erre igencsak megkönnyebbült, és ha nem figyel oda eléggé, még fel is sóhajt. Hát akkor majd a nagykutya fog foglalkozni a papírmunkával, õk meg csak a kivizsgálást kell folytassák. - Elõször is, aggaszt ez a vágott seb - mutatott az egyik halott mellkasára. - Kevés fegyver hagy ilyen durva nyomot. Nézzenek utána, mivel ölhették meg! - Igenis! - felelte kevés meggyõzõdéssel a nyomozó, majd intett az egyik emberének. - Másrészt meg hozzák ide a helyi rendõrt, a helyi fronttitkárt és gyûjtsék egy helyre a falu népét. Az elsõ kettõt küldjék hozzám, a többieket hallgassák ki! - rendelkezett ismét az ezredes, majd némi gondolkodás után még hozzátette. - Ó, és készítsenek elõ egy helyet. - Mihez? - kérdezett vissza a nyomozó. - Kivégzéshez. Mi máshoz? - Bocsánat a közbevetésért, de ez nem szerepel a hatásköri leírásunkban... - vetett ellen a nyomozó. Az ezredes meglepetten nézett fel. - Valóban? Hát tájékoztatom, hogy itt én vagyok a törvény. Ha sokat akadékoskodik, maga is a puskacsõ rossz végére kerül. Értve vagyok?! - Persze - nyögte ki ezt az egy szót a nyomozó elszorult torkán. Talán mégis jobban járt volna, ha ez az agresszív állat nem veszi át az ügyet. A papírmunka már a kisebb rossznak tûnt hozzá képest... - Ó, és a papírmunkát is el kell végezni valakinek - jutott hirtelen az eszébe az ezredesnek. - Nos nyomozó, magára bízom. Intézze el. - Rendben - felelte kelletlenül a másik. Úgy tûnik, ma igazán rossz napja volt.
Még mindig nehéz volt elhinni, ami történt nem sokkal ezelõtt. Észbe sem kapott és a kék fénynyaláb máris az egész teret betöltötte villódzó fénnyel, a lövések pedig az ellenségekre pattantak vissza. Útitársa elõször végzett a nagyjával, aztán a maradékot közelharcban aprította fel. Olyan kecsesen és természetesen mozgott a fénykarddal a kezében, hogy kétség sem fért hozzá, egy jedivel vagy legalábbis olyan személlyel volt dolga, akit egyszer kiképeztek erre. Nem akart azonban rögtön szemrehányásokkal élni felé, hiszen a biztos haláltól mentette meg õket a titkolt tudása. - Szóval mégsem a kormánynak dolgozol - törte meg a csendet, amikor zsákmányolt jármûvükkel elég messzire jutottak az eset helyszínétõl. - Legalábbis nem ennek. - Ezt eddig sem állítottam - felelte a másik komolytalanul. - Szóval ki is vagy te valójában? A csempészeknek nincs ilyen fegyverük - mondta, ám ezúttal nem a gyanakvás, hanem a kíváncsiság vezérelte. Rerick már bizonyos volt benne, hogy a másik nem jelent számára veszélyt, hiszen csak véletlenül futottak össze, nem pedig õ volt a célpont. - Megöltem egy jedit - válaszolta végül Izal, rövid némaság után. - Tõle van. - Ó, igen?! És ez a jedi elõtte kiképzett a használatára is? - csattant fel Rerick az egyértelmû hazugság hallatán, majd némileg nyugodtabban folytatta. - Egy egyszerû lény nem kezeli ezt a fegyvert ilyen természetességgel. - Miért, láttál már más fénykardost rajtam kívül? - Nem - volt kénytelen elismerni a másik igazát Rerick. - Nos, most merre? Te vagy a helyi idegenvezetõ. - Ezzel a jármûvel nem mehetünk sokáig. A megtévesztett fickó jelenti fogja a dolgot. - Akkor gyalogolunk - felelte Izal. - A kérdés inkább az, hova? - Lopjunk el egy kisebb hajót a Nebula Front Asmerui Flottabázisáról. Izal számára csalogató volt a lehetõség. Egyúttal akár a bázison lévõ adatokba is belenézhettek volna, ott pedig meglelheti, hogy mi is áll ennek a hajóüzletnek a hátterében. - Rendben. Te vezetsz.
|
|
|
Asmeru
Jul 11, 2012 22:41:59 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 11, 2012 22:41:59 GMT 1
- Jobbra? - Persze, jobbra.. - De honnan tudod, hogy nincsenek arra.. áh, tudom már. - Rerrick görcsösen markolta a sokadik lopott terepsikló kormányát, ahogyan az ûrkikötõ felé vezetõ biztonsági zóna kellõs közepén, kormányzati pecsétekkel lezárt barakkok között manõvereztek, bonyolult S-kanyarokat leírva, és hihetetlen, bár Rerrick számára egyre kevésbé meglepõ módon eddig elkerülve az õrjáratokat.
- Megöltél egy jedit, de elõtte elmondta, merre kell menni, igaz?? - Akár így is lehetett... - Izal lehunyt szemmel koncentrált, miközben egyik kezét maga elé tartva néha megrándult, majd közölte társával, hogy most éppen jobbra, vagy balra.. egyre kevésbé érezte rosszul magát amiatt, hogy annyi kalózt és fogdmeget leterített abban a vidéki hodályban.. pontosabban amiatt, hogy ennek ellenére nem tudott meg semmit arról, hogy pontosan mi is folyik ezen a bolygón.. a Saba Sebatyne lovagjai társaságában eltöltött idõ alatt Izal megtanulta, hogy a halál és az ölés ugyanúgy hozzátartozik a Jedi életéhez, mint a meditáció. Ha az Erõ akarata az volt, hogy megtörténjen, akkor meg is történt.
Most viszont, a sikertelen kerülõt követõen Izal biztos volt benne, hogy jó irányba mennek.. a kikötõben volt valami, vagy valakik, ami közelebb hozhatja õt a rejtély megfejtéséhez.. ami már csak azért is jó lenne, gondolta tovább az Arcona, mert akkor arra is rájönne talán, hogy tulajdonképpen mi is ez a rejtély.
A következõ kanyarnál egyszer csak az Erõ egy pillanatra eltûnt, majd megkavarodott... Izal pislogva az egyik barakk felé fordult, amelynek a másik végén hirtelen felvillant néhány vöröses fény.
- Állítsd le... most! Vissza vissza vissza! - Jól van, jól van... - kormányzott fékevesztetten Rerrick.
A sikló az utolsó pillanatban húzódott be egy tibanna gázzal töltött konténer mögé, amikor a hangárajtó kivágódott, és kirepült rajta egy, a helyi biztonsági szolgálat egyenruháját viselõ õr, a nyakán valami hangos, szõrös izével... a nyomukban egy fekete protokolldroid torzóját cipelõ sullustai, aki - faji sajátosságként, meg a pillanat hevében - behúzott nyakkal próbált eltakarodni a mögötte érkezõ lézersugarak útjából.
- Tarfang, erre! - üvöltötte a földre zuhant õr fejét csépelõ piszkos valaminek, ami éles visítás hallatva felállt, a kezében lévõ sugárvetõ agyával még egyet vágott az élettelen õr arcába, majd a sullustai után szaladt.
- Gondolom ezeknek is mindjárt segítünk..- jegyezte meg Rerick fanyaron.
- Valószínûleg van hajójuk.. vagy volt.. vagy mindjárt lesz..- hunyorgott Izal, miközben emlékeiben kutatva próbált rájönni, hogy honnan ismerheti ezt a párost.. Organa Solo lovag és férje egyzser beszámoltak a Tanácsnak valami Juun nevû sullusti csempészrõl, és egy Tarfang nevû ewokról, akikbe belefutottak többször is a polgárháború alatt, de Izalnak nem ugrott be, mi volt olyan különleges bennük..
- Legyen kéznél a lopott fénykardod, haver...- jegyezte meg Rerick, és lassú lebegésben megindította a siklót a páros után rohanó biztonságiak mögött. - Épp a dokkok felé mennek, nahát..
|
|
|
Asmeru
Jul 14, 2012 20:41:42 GMT 1
Post by Enz on Jul 14, 2012 20:41:42 GMT 1
- Úgy gondolom megegyezhetünk a kérdésben, polgártárs - mosolyodott el a fickó, miközben elõvett egy kreditchipet és diszkréten az asztalra helyezve tolta át annak másik térfelére. - Hm, ha így kezdi, akkor már mindjárt más - vált jóval készségesebbé az asztal túloldalán ülõ hivatalnok. - Bizonyára valami hiba folytán sorolták be lefoglalandó katonai eszköznek a hajómat. Remek IPV-1-es hajó, kereskedésre használom - adta elõ újra az ügyét a férfi és az elsõ próbálkozással ellentétben most éberen figyelte a másik a szavait. - Jogos, jogos - bólogatott a másik sûrûn, majd beleolvasott a lapokba. - Hogyan is lehetne már katonai eszköz! A Taim & Bak XV7 turbólézerek le lettek szerelve - elviekben - kacsintott oda cinkosan. - A többi meg kell az önvédelemhez. Kalózok, miegymás. - Pontosan, polgártárs! Örülök, hogy végre megértõ fülekre találtam! - Remek. Akkor máris intézkedem, hogy... - sosem tudhatták már meg, hogy mirõl is akart pontosan intézkedni, ugyanis egy hirtelen zörej után megszólaltak a tûzjelzõ szirénák az egész épületben. - Mi a franc folyik már megint itt? - sóhajtott fel a hivatalnok. - A katona polgártársak állandóan gyakorlatoznak. Az agyamra megy. - Ö, polgártárs - kezdett bele a másik nehezen, miközben kifelé mutogatott az egyik kezével, az egyik távoli raktárépületre. - Ez igencsak valódi tûznek tûnik. - Hm? - tekintett ki a másik is az ablakon, majd az ereiben is meghûlt a vér. A raktár ablakain kicsaptak a lángok. - Azt hiszem jobb lesz egyelõre távozni... - I-igen - értett egyet a másik, aki a nagy sietségben majdnem elfelejtette a kreditchipet a zsebébe csúsztatni.
Rerick lassan tápászkodott fel a földrõl, félig kábultan. Nagy távolságból követték a két fura szerzetet, akik úgy tûnik nem vették észre õket. Egy nagy térbe értek, ahol aztán hirtelen valami a földhöz vágta mindannyiukat. Ahogy lassan kitisztultak a gondolatai, körbenézett a lángoló térben: úgy tûnik mind a négyen éltek, Izal pedig már harckészültségben állt. De jedi létére miért nem érezte a veszélyt? Talán... valami turpisság volt az ügyben? A zûrös kinézetû alak és plüssmacija is lassan talpra tornázták magukat. A kettejük közötti téren egy hatalmas kráter tátongott: tibana gázzal teli tartály állt ott még nemrég, a lángok pedig felcsaptak mindenfelé. Úgy tûnik valaki csapdát állított: a helyi erõk biztosan nem lehettek, azok túl hülyék voltak még ahhoz is, hogy azt kiáltozzák: Sün! Tehát valaki segít nekik: nyilván azok, akik megrendelték az általa végrehajtandó terrortámadást és az egészet másokra akarják kenni.
Érthetetlen nyelvû karattyolás töltötte meg a helyiséget, és a fenti járóról fekete harci páncélt viselõ katonák ereszkedtek alá. Hátuk mögött két keresztbe rakott kardtok volt, mellkasuk elõtt egy lézerkarabély lógott. Ezek profi gyilkológépek. De vajon hogyan bírnak a jedivel? Ráadásul elég furának is tûntek, hiszen kettõjük hátán egy plüssállat is volt: na nem olyasmi, mint a csempésznek, ezek ugyanis meglehetõsen unottan terpeszkedtek el a számukra kijelölt helyen. Lassan hátrapillantott a jedire, azonban Rerick arcáról hamar lehervadt az elégedett mosoly, ahogy látta annak a másik kétségbeesett képét. - Mi a baj? - kiáltotta oda. Izal kissé szomorkásan válaszolt: - Ha azok az állatos fickók közelebb jönnek, akkor egy darabig nem tud segíteni az a jedi, akit megöltem - felelte. Ez rossz, határozottan rossz. Mindenesetre mindannyiuk kezében fegyverek jelentek meg. Négyen húsz ellen. Ezek a fickók sem hallottak még az egyenlõ harcról. A terem két fõbejárata zárva. Egyedüli esélyük az volt, hogy találnak valami eldugott kiutat, mert ha nem ezek az õrültek, akkor majd a lángok végeznek velük. - Remélem legalább nektek van valami ötletetek - kiáltott elõre Rerick a csempésznek és furcsa kísérõjének.
|
|
|
Asmeru
Jul 17, 2012 22:43:39 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 17, 2012 22:43:39 GMT 1
A sullustai vizenyõs szemeivel aggodalmasan méregette elõször a fegyvereseket, majd Rerick és Izal párosát... egy pillanatra a tekintete elidõzött az arcona övén most már láthatóan függõ fénykardon. - Izé, ötletünk, mármint nekünk... - végül jobb híján a fegyveres alakok közül a legnagyobbhoz fordult. - A WC-t keressük, eltévedtünk..
Amaz eldarált valamit egy pörgõ, hajlításokkal teli nyelven, majd felismerve, hogy ezzel nem igazán jött át az üzenet, döcögõs Basic-re váltott. - Nem mozdulni! Fegyvert letenni, robotot letenni, szõrösz kiszállatokat pórászra...!
Az ewokot láthatóan nem érintette jól a megjegyzés, mivel gyors pillantást vetett partnerére, majd Izalra és társára, és anyanyelvén karattyolni kezdett. - Dzsum Dzsum.... A sullustai hátán lévõ õsrégi protokollrobot csikorgás közepette 180 fokban elforgatta a fejét, hogy szembenézzen a katonák parancsnokával. - Tarfang mester azt mondja, hogy jobban tennék, ha szabadon hagynának minket távozni, ellenkezõ esetben felnyomja azt a beképzelt sápatag fejüket a..a...aaa szintaktikai hiba.. - Hát esz igasszán mókás.... és miért isz tenni mi ilyet? Mert ilyen szépen kérni kici maci? - vigyorodott el amaz és felemelte a fegyverét.
Az ewok folytatta a sipítást és kotorászni kezdett a válláról lógó koszos táskában. Néhány katona arcán felvillant egy halovány mosoly. - Tarfang mester azt mondja - folytatta a droid sztoikus, recsegõ hangon - , hogy valójában nem azért... hanem mert...
Az ewok mancsában megvillant egy ezüstös, villogó gömb.
- ... mert hõdetonátor van nála! Jaj tervezõm!
- Vigyázz... uichi - üvöltötte el magát az egyik katona.
Abban a pillanatban a csoport másik oldalán lévõ egyik alak fegyver elsült, de akkor már az ewok nem állt ott, ahová a sugár irányult. Több szempár meredt döbbenten a levegõbe feldobott gömbre..
Majd pedig a szõrgombócra, amelyik átrepült a levegõn és egyenesen az egyik katona nyakában landolt, a lustán tekergõzõ állat tetején. Az ewok diadalmasan felsivított, és belevágta a kezében megvillanó vibrokést az állatba.
- Lõjétek le!! Azaz szedjétek le rólam... - a katona hirtelen megtanult Basic-ül is.
Izal felugrott a levegõbe, miközben energiasugarak nyúltak utána.
- A másikat is! - Rerricknek volt annyi lélekjelenléte, hogy a sarokban álló második tibanna tartályba eresszen meg egy lövést, miközben a sullustai összevissza rohangált, hogy elkapja a föld felé hulló detonátort.
- Elkaptam elkaptam! - Akkor kapcsold ki, töpszli! - sziszegte valahonnan fentrõl Izal, miközben a szõrgombóc újra átzúgott a levegõn, a másik állatbarát katona felé.
A lökéshullám a felrobbanó tartály felõl ismét ledöntötte õket a lábukról. Rerick feje zúgott, arról nem is beszélve, hogy fájt is.
- Futunk... - a férfi érezte, hogy valami ellentmondást nem tûrõen felrántja a földrõl. Izal mellette állt, de egy ujjal sem nyúlt hozzá, miközben fénykardjával hárította a lövéseket. A hangárt egyre sûrûsödõ köd lengte be, és Rerick csodálkozott, hogy a tibanna tartályból kiáramló forró gõzt alig érzi.
- Futunk bizony... a másik kettõ? - Már kint vannak, erre... - intett háromszögletû fejével a falon keletkezett rés felé Izal, miközben igyekezett feltûnés nélkül fenntartani az Erõ-buborékot, amivel saját magát és társát védte a hullámtól. Nem mintha ne tudná már az egész bolygó, hogy itt mászkálok, jegyezte meg magának, elnézve az ewok által felszabdalt második ysalamiri maradványait, amelyek nem messze feküdtek tõle.
Ahogyan egy pillanat múlva kirohantak a robbanás ütötte lyukon, még látták, ahogyan a sullustai és ewokja eltûnnek egy, éppen a raktár melletti indítóplatformon álló IPV-1-es rámpáján.
- Ott a fuvarunk..- jegyezte meg Izal és megnyalt a szája szélét. - Remélem vannak sópálcikák a fedélzeti ellátmányban...
- Én meg remélem, hogy megvárnak minket.. - jegyezte meg rohanás közben Rerick. Nem tetszett neki ez az egész..
|
|
|
Asmeru
Jul 28, 2012 22:58:44 GMT 1
Post by Enz on Jul 28, 2012 22:58:44 GMT 1
Pár bajkeverõt kell lekapcsolni, néhány kémet. azt mondták. Kis ellenállás, könnyû feladat, azt mondták. Van velük egy jedi, de nem lesz gond, azt mondták. Hát úgy tûnik valaki nagyon csúnyán benézett valamit, ugyanis meglepõen gyorsan kitörtek a kelepcébõl és több sebesültjük is volt már, a jedit megfékezõ szõrös izékrõl nem is beszélve. Pedig Nakamura tizedes, az egység egyetlen nõi tagja kifejezetten cukinak találta õket. Igaz, a plüssmacit is - egészen eddig kitalációnak vélte a Nagy Háborúban harcoló nagyapja történeteit arról, hogy egy bolygón csupa ilyen szõrmókok élnek. Endor vagy mi is volt a neve - csúnyán kikaptak ott és most már kezdte is érteni miért. - Ne tököljetek! - kiáltotta a saját nyelvükön. - Utánuk! - A sebesültekkel mi legyen? - kiáltotta felé az egyik kommandós. - Aki könnyebben sérült, az segítsen kijutni annak, aki jobban! - vágta rá, pontosan ahogy a különleges erõknél tanították. - Úgysem vesszük hasznukat az üldözésben. - Igenis, hadnagy! A hadnagy és nyomában a harcképes nagai katonák meglódultak elõre, a menekülõk nyomába, átvágva az egyre jobban felcsapó lángokon, míg a sebesültek sietve összeszedték társaikat és a bejáraton keresztül távoztak. Az épületet egyre újabb robbanások rázták meg, ahogy a lángok újabb és újabb tartályokat értek el.
Rerick már nem tudta hova tenni a történéseket és megkockáztatta, hogy csak álmodja az egészet. Sok furcsaság történt vele már vele az életében: lelépett a gazdag családjától, hogy a maga életét élje, egy kocsmában leütötték és besorozták kalóznak, egy ilyen pöcegödörben rekedt, hónapokig bujkált, mielõtt elfogták, ki akarták végezni, aztán eljátszották a halálát és át akarták mosni az agyát, hogy terrorista legyen... Olyan szürreálisnak tûnt minden, és mégis, a mostani események az egészet verték. A jedi még hagyján, de a semmibõl feltûnõ elitkommandósok, az ewok... - Ha ezt túléljük, kiveszek egy kis szabadságot - kiáltotta oda Izalnak, maga sem tudta miért. Izal, miközben hárított két lövést, a másik karjával lódított egyet rajta. - Akkor fuss gyorsabban, különben az urak határozzák meg a nyaralásod helyszínét! - felelte Izal, majd maga is megszaporázta lépteit. A távolban már látni lehetett az IPV járõrhajót, amirõl a sullustai beszélt, viszont ha most lelépnek, akkor letehetnek arról, hogy kiderítsék, mi is folyik a háttérben. - Bonyodalom! - kiáltotta hátra újdonsült társuk. És valóban, a helyi biztonságiak is kezdtek felébredni: több helyi kommandós nyomult elõre, rendõrségi pajzsokkal és lézerkarabélyokkal felfegyverezve. Izal valami hirtelen megérzésre hallgatva kikapcsolta a fénykardját és elrejtette. A biztonságiak a következõ pillanatban tüzet nyitottak... a nagai kommandósokra. Azok azonnal fedezékek mögé húzódtak. - Ügyes húzás - súgta oda elismerõen Rerick, miközben elfutottak a biztonságiak pajzsai között. - Nem csináltam semmit - hárította el a dicséretet Izal. - Hát akkor? - kérdezte Rerick, majd a fejéhez kapott, mint aki valami fontosat felejtett el. - Hát persze, az a bizonyos jedi volt... - Nem - felelte a másik. - Az a jedi csak annyit mondott, hogy meg vannak zavarodva és nem tudják ki az ellenség. - Ó, értem. Akkor hát tûnjünk el, mielõtt feleszmélnek! - Remek terv - értett egyet Izal és még jobban megszaporázta a lépteit.
- Mit csinálnak ezek az idióták?! - kiabálta teli torokból a kommjába a hadnagy, miközben lézerlövedékek csapódtak be körülötte. - Meglépnek a célpontok! - Azonnal intézkedünk - érkezett a nyugodt hangú válasz az operatív központból. - Nem tájékoztatták a helyieket az akcióról? - igyekezett hangosabb lenni a lövöldözésnél. A válasz pár pillanatig késett, és szinte hallani lehetett volna a csendet a túloldalon, ha nem két tucatnyi helyi tüzel rájuk. - Az akció szigorúan titkos. Csak az tud róla, akinek szükséges - érkezett végül a nyugodt hangú válasz. A hadnagy az ajkába harapott. Persze nem mintha nehéz lett volna ezt a pár ellenséget kilõniük, de a parancs nem így szólt. - Akkor mit csináljunk? - szólalt meg végül és ezúttal egy jó adag indulat is volt a kiabálásban, nem csak harctéri szükségszerûség. - Jöjjünk elõ fehér zászlókat lobogtatva?! - Dolgozunk az ügyön, Karakuri-1, legyen türelemmel - érkezett ugyanaz a hûvös válasz a túloldalról. Szóval dolgoznak rajta, remek...
|
|
|
Asmeru
Aug 14, 2012 23:02:23 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 14, 2012 23:02:23 GMT 1
- Na, végre ideértünk, már azt hittem...
- Nyugi, még nincs vége.. csak szép lassan - váltott át Izal abban a pillanatban fékevesztett rohanásból kellemes sétába, hogy felértek az IPV rámpáján, és a jármû szinte azonnal a levegõbe emelkedett, jelezve, hogy legalább egy fõ - vagy droid - biztosan van a pilótafülkében. A jármû néha kisebbet rázkódott, ahogyan lentrõl még eltalálta az egymásra tüzelõ helyi biztonságiak és idegen kommandósok kézifegyvereinek néhány jól - vagy épp rosszul - irányzott lövedéke.
- Na most meg mi történt.. - Rerick a nyakát nyújtogatta, de inkább azért, mert az eltévedt lövések közül elég sok éppen a hajó rámpájának másik oldalán csattant, ami elõtt (illetve nézõponttól függõen mögött) éppen állt.
- Maradjunk annyiban, hogy az útitársaink talán nem kedvelik annyira a jediket.. - jegyezte meg az Arcona. - Na és? Végülis megöltél egyet, jó vagy náluk...
A pilótafülkébe belépve a sullustai éppen a kezelõszervekkel babrált, az ewok pedig félre nem érthetõ módon egy méretes sugárvetõt fogott az két új "utasra", ami nagyobb volt, mint a feje. - Na ide figyelj, maci.. - Rericket lenyûgözte a szõrgolyó eddigi teljesítménye, de ez azért már mégiscsak sok volt. - Nyugi. - tette a társa vállára háromujjú kezét Izal, amitõl egyszerre amaz úgy érezte, hogy tényleg nem ártana megnyugodni.. végül is, minek idegeskedne? Álljunk csak meg... - Azt hiszem, használná, ha sokat ugrálunk.. - folytatta Izal, majd a pilóta felé fordult.
- Hová is visz most minket, kapitány? - Izé... mindjárt... khm.. - a sullustai némi babrálás után hátrafordult. - Köszönjük a segítséget, Jedi. - De hát õ nem is.. - rázta a fejét Rerick. - Mindegy. - intette le Izal. - Annyira vagyok én is Jedi, mint amennyire õk szövetségi ügynökök..
- Akkor maguk szövetségi ügynököket gyilkolnak?? - nézett végig a két apróságon Rerick. Mondjuk az ewokról még el is hitte volna.. aztán összerezzent, ahogyan az egyik kupac alkatrészrõl, ami a pilótafülke sarkába volt lehányva, kiderült, hogy a korábban a sullustai hátán látott protokolldroid.
- Üdvözlöm, 5-LAM vagyok, ember-ewok-idegen kommunikáció... - recsegte a droid, igyekezve túlkiabálni a lézefegyverrel hadonászó ewok sikítását. - Tarfang gazda azt mondja, hogy tök mindegy, ki kicsoda, és kit ölt meg, maguk azt csinálják, amit mond, és oda mennek, ahová viszik magukat.. - És az hol is van? - billentette meg a fejét elgondolkozva Izal. - Egy fontos nyomozást folytatunk a bolygón tapasztalt... anomáliákkal kapcsolatban... amúgy Jae Juun vagyok, ez itt a társam, Tarfang, ez meg a droidunk..- jegyezte meg a sullustai, és még elmormolt valami kevésbé szépet az anyanyelvén. - 5-LAM, tisztelettel, ember... - Oké, tudjuk. Én Izal vagyok, emez meg Rerrick. - biccentett az Arcona. - Szóval hová visznek minket?
- Egyelõre az elsõ terv az, hogy minél távolabb azoktól..- mutatott Juun a hajó radarképernyõjén megjelenõ négy piros pontra, amelyek minden bizonnyal ellenséges vadászgépeket jeleztek.
- És mi a második terv? - Hát, leginkább lefelé....
Izal lehunyta a szemét. - Esetleg segíthetnék.. Újabb visítás. - Tarfang gazda azt mondja, hogy nem kellenek trükkök, és ha most elmenekülünk, akkor sosem tudjuk meg, hogy mi van az erdõkön túli bázison... - sorolta a droid. - Viszont életben maradunk... - tette hozzá Rerrick. - Tulajdonképpen mindegy..- pillantott fel a radarképernyõrõl fájdalmasan vizenyõs szemmekkel Juun. - A vadászok mögénk kerültek, és arra terelnek minket, így is, úgy is. - Vannak fegyvereink? - jegyezte meg Izal.
- Hát - tárta szét a karját a sullustai, körbemutatva az amúgy igen tágas, láthatóan nem egy fõs legénységre tervezett fülkében. - Valahol biztos, lehet próbálkozni...
|
|
|
Asmeru
Aug 15, 2012 12:14:08 GMT 1
Post by Enz on Aug 15, 2012 12:14:08 GMT 1
A nagai kommandósok dühödt sebességgel bírták tüzelésre lézerfegyvereiket, a hajóra célozva. Persze egy ilyen kaliberû hajónál ez legfeljebb némi kellemetlenséget okozhatott, de egyébként semmilyen komoly veszélyt nem hordozott rájuk. Az osztag parancsnoka dühös volt Zhong Yamen küönmegbízottra, akinek elvileg tájékoztatni kellett volna a létesítmény parancsnokát az akcióról. Elég lett volna ha a biztonságiak öt perccel késõbb jönnek ki és most csak néhány füstölgõ húskupacot találtak volna. Persze mire sikerült megértetni a helyi keményfiúkkal, hogy rossz irányba lövöldöznek, addigra a célpontok már kellõen messze jártak, hogy gond nélkül meglépjenek. - Itt Karakuri-1, a célpontok egy IPV járõrhajóval menekülnek - közölte az információkat a kommjába a hadnagy. A túloldalról ugyanaz a higgadt operátorhang válaszolt. - Vettük Karakuri-1, a helyi légierõ már dolgozik a problémán. És valóban, négy apró fekete pont tûnt fel a távolban, amelyek gyorsan közeledtek a jóval lomhább járõrhajó felé. Közelebb érve lehetett látni, hogy 4 darab Z-95 vadászgéprõl van szó. Nem épp a haditechnika csúcsa, de megbízható és olcsó típus, pontosan olyan védelmi erõ, amit az ember az ilyen peremvidéki porfészkekben elképzel. A gépek mellett mintha kicsit furcsán világított volna az ég, ám amikor megdörzsölte a szemét, már nem látta ott ezt a jelenséget. Biztosan csak fáradt, vonta meg a vállát a hadnagy, majd a kommandósai felé fordult. Tízen voltak összesen, plusz a hat darab sebesült, akiket már elkezdtek ellátni. Teljes kudarc... A következõ pillanatban valami ledöntötte a lábáról és ahogy felnézett, a többieknél is ezt látta, a furcsán derengõ körvonal pedig elõtte volt. Csak nem...? A következõ pillanatban megjelent elõtte egy TP-7 Suterusu sikló, amit a különleges erõk használtak. A Suterusu - Lopakodó nevet pedig nem véletlenül kapta. A felnyitott oldalajtón keresztül a pilóta nézett le rájuk. - Bocsánat a landolásért, ezt még gyakorolni kell... Mindenesetre, állunk szolgálatára, hadnagy. - Remek - állt fel a kommandós, miközben testhez álló fekete ruháját porolta. - Mindenki befelé!
Eközben az IPV járõrhajó pilótafülkéjében míg a sullustai a gombokkal babrált, ewok társa még mindig sakkban tartotta Rericket és Izalt. Az exkalóz majdnem terrorista férfi képe igen meggyötörtnek tûnt az elmúlt idõszak fényében. - Akkor ha esetleg szétnézhetnénk fegyverek után - próbálkozott meg Rerick, akit láthatóan egyre inkább feszélyezett az, hogy egy plüssmaci sugárvetõjével kell farkasszemet néznie. - Ígyis-úgyis a bázisra fogunk menni - mondta a sullustai, aki láthatólag kerülni szerette volna, hogy ott máris tucatnyi fegyveres fogadja õket. - És átvágjuk magunkat néhány sugárvetõvel, miközben vadászgépek lõnek minket a levegõbõl - felelte maró gúnnyal Rerick. A sullustai megvonta a vállát. - Nem azt mondtam, hogy ne keressetek. De Tarfang figyelni fog. Az ewok megint visított valamit. - Tarfang gazda azt... - kezdett volna fordítani 5-LAM, de Izal félbeszakította. - Köszönöm, azt hiszem mindketten értjük mit mond. - Embereknél ritka, hogy beszélik az ewok nyelvet - lepõdött meg a robot. A két fogoly jobbnak látta nem most kioktatni a gépet arról, hogy nem kell ahhoz beszélni egy nyelvet, hogy alkalomadtán megértsék a másikat. - Akkor mi azt hiszem mennénk is... - tett egy lépést hátrafelé Rerick. Az ewok követte õket, sugárvetõvel. - Üssük le a macit, aztán már mi diktáljuk a feltételeket - súgta oda Rerick társának. Az arcona jedi hátrapillantott. - A látszat ellenére egy oldalon vagyunk velük - legalábbis jelenleg, tette hozzá magában. Ahogy Daala hatalma nõtt, úgy vált a jedik és a Szövetség közötti viszony egyre inkább pattanásig feszültté. - És ha egymást öljük, akkor a kintieknek könnyebb lesz minket. Az ewok ismét felvisított, valószínûleg a sok sustorgás zavarta nagyon. A sugárvetõt kissé balra fordította, Rerick fejére célozva. - Értem én a célzást - emelte fel kezeit megadóan és lépett el egy lépést balra Izaltól. - Azt hiszem arrafelé lesz valami - mutatott Izal egy közös nyelven írt feliratra, ami a tüzérállás felirat felé volt nyilazva. - Érdekesen néznek ki errefelé a kereskedõhajók.
|
|
|
Asmeru
Aug 26, 2012 15:41:30 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 26, 2012 15:41:30 GMT 1
- Mer-Sonn 1200-as sorozatúnak tûnik.. - pillantott Rerick kissé bizonytalanul a lövegállásban sorakozó képernyõkre és egyéb kezelõszervekre. Sajnos, amikor elrabolták és besorozták kalóznak, inkább a vedelés és rablás szemináriumokon jeleskedett, nem pedig a hajófedélzeti fegyverek kezelése terén.. bár kiváló navigátornak és szerelõnek bizonyult, talán éppen ennek köszönhette végül, hogy meghagyták az életét. Vagy a gyors lábának.
- Inkább 1300-as, de mindegy..- jegyezte meg a szemközt lévõ lövegállásból Izal. - Tudod, hogy kell kezelni? - Hát... Némi morgás és a vállán kaparászó karmok gyorsan Rerick tudtára adták, hogy Tarfang valamivel magabiztosabb ezen a téren.. - Tarfang mester azt mondja.. - kiabálta a lövegállásokat összekötõ függõfolyosók találkozási pontjánál a sarokba támasztott protokolldroid.
- Átadom, átadom.. - vont vállat Rerick, és kimászott az ülésbõl, miközben a hajót megrázták az elsõ lövések.
- Nem sietnek a célzással. - cincogott a komban a sullustai hangja.
- Valószínûleg õk is ugyanazt szeretnék, amit mi. - jegyezte meg Izal.
Az IPV ismét megrázkódott, ezúttal jelezve, hogy Tarfang tüzet nyitott az üldözõkre.
- Tarfang mester azt kérdezi, hogy miért nem tüzelünk a többi állásból..
- Hát, én nem tudom... Izal?
Az Arcona mozdulatlanul ült az ülésben, majd amikor Rerick mögé ért, sárgás szemei felpattantak. - A táborba kell mennünk, ahová õk is akarják.
A hajó újból megrázkódott. - Már látom az objektumot.. - jegyezte meg a komban Juun. -Lejjebb kell ereszkednünk. De amúgy is, mert bekaptunk néhányat..
- De hát sokkal többen vannak mint mi.. - húzta össze a szemöldökét Rerick.
- Nos.. - mosolyodott el halványan Izal. - Tudod, a Jedi, akit megöltem.. talán nem volt egyedül.
|
|
|
Asmeru
Sept 14, 2012 22:48:21 GMT 1
Post by Enz on Sept 14, 2012 22:48:21 GMT 1
- Nem volt egyedül... - ismételte maga elé fáradtan a szavakat Rerick, majd szemeit behunyva két ujjával kezdte el dörzsölni azt. Izal világosan érezte, hogy a másiknak egyre jobban kezd elege lenni mindenbõl, ami körülötte történik. - Na, azért csak nem olyan vészes a helyzet - húzódott valami mosolyszerû grimaszba a hüllõ arca. - Na ja... Majd tarthattok autentikus jedivadász pikniket közösen. Gondolom koponyákból isszátok a vért - Rerick valamelyest felüdült a saját képtelen hülyeségein és enyhén elvigyorodott. Bizonyára jó a vizuális képzelõereje, gondolta Izal. - Szigorúan csak csecsemõvért - tette hozzá Izal, majd megveregette a másik vállát és aztán az egyik képernyõ felé fordult. A hajó újra megrázkódott, ahogy a lövegek tüzeltek és az ewok vidám visítása jelezte, hogy egy ellenséggel kevesebb miatt kellett aggódniuk. - Három-null - kommentálta az eseményt egy holovíziós szakember szakszerûségével. - Eléggé visszafogják magukat - jegyezte meg Rerick. Az ewok valami visításfélét hallatott. - Tarfang mester azt mondja, hogy ez természetes, amikor õ ül a lövegeknél - öntötte a protokolldroid készségesen érthetõbb formába az elhangzott hangsort. - Remélem nem sértem ewok barátunkat, azonban inkább annak tudnám be ezt, hogy a halott embert nem lehet megkínozni információkért - hangzott el Izal változata és valóban hitelesebbnek tûnt a korábbinál, mivel már három V alakzatban közlekedõ osztag is üldözte õket. Tizenöt gép. Rerick a kínzás szó hallatára sugárvetõje hûlt helyéhez kapott, amit az ewok szemrehányó visítással jutalmazott. - Jól van, jól van, csak a szokás hatalma - emelte fel az exkalóz a kezeit megadóan, amit Tarfang helyeslõen fogadott. - Közeledünk a bázishoz - szólt bele a belsõ kommba a pilótafülkében ténykedõ sullustai. Az egyik monitoron valóban megjelent a komplexum képe. És a készenlétben álló erõké is. - Pofás is fogadóbizottság - jegyezte meg epésen Rerick. - Remélem a barátaid is vannak ennyien. - Azt majd meglátjuk - felelte sejtelmesen Izal. - IPV járõrhajó, szüntesse be az ellenséges tevékenységet. Amennyiben nem hagy fel az ellenállással, a földi ütegeink megsemmisítik magukat - szólalt meg a légi irányítás egyik tagjának hangja a belsõ kommban is, valószínûleg a sullustainak köszönhetõen. - Mi legyen? - kérdezte Izal, azonban mire társára tekintett, annak már kezében volt a komm. - Szopjatok rancort, szarháziak! - ordította bele, majd a földhöz vágta a készüléket, aztán elégedett vigyorral körbenézett. - Kissé... radikális - kereste a megfelelõ szavakat Izal. A boldogság nem tartott sokáig, ugyanis úgy tûnik a felszínen lévõknek nem volt olyan jó a humorérzékük és a földi ütegek tüze máris záporozni kezdett rájuk. Pár pillanat kellett csak, hogy az elsõ lövedék becsapódjon a hajó közepén és egy pillanatra minden fény kihunyjon. A mûszerek az egész hajón üvöltöttek. - A pajzsnak annyi, a fõreaktor leégett, a hajtómûbe energiát vezetõ kábel megsérült, a lövegek mûködésképtelenek - sorolta a sullustai a kommba a károkat. - Hát ezt remekül megcsináltad. - Mennyi lövést bírunk még ki? - kérdezte Izal. - Talán kettõt. Hármat ha szerencsénk van - érkezett kis habozás után a válasz. - Ha jelt adok, kormányozd a földnek a hajót - mondta a jedi magabiztosan és mielõtt a másik tiltakozhatott volna, hozzátette. - Bízz bennem, tudom hogy kell az ilyeneket kezelni. Izal tudta, hogy a terv végrehajtása hatalmas energiát igényel majd és koncentrációt az Erõben. Egy ekkora dög landolását csillapítani hatalmas nehézségeket jelent, így ha túl is élik, egy darabig biztosan nem tudja majd használni az Erõt, annyira kimerült lesz.
|
|
|
Asmeru
Sept 17, 2012 20:24:46 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 17, 2012 20:24:46 GMT 1
- Közeledünk!! - az IPV alkatrészeinek recsegése és a sérült vezetékekből kiömlő különböző hűtő- és meghajtó folyadékok sercegése elnyomta a pilótafülkében ügyködő sullustai pilóta cincogását - Juun gazda azt mondja... - kezdte volna a protokolldroid, de az újabb találat nyomán egyenesen a feje fölött vált le egy panel a folyosó tetején lévők közül, ami szikra- és vezetékesővel árasztotta el az érzékeny, azaz inkább finnyás droidot. - Jaj tervezőm, mindannyian meg fogunk...
Nem fejezhette be, mert Tarfang lőállása felől, amelyik még mindig ontotta magából a plazmasugarakat a megmaradt ellenséges vadászok felé, egy méretes lemerült akkumulátor repült ki, egyenesen a droid fejének csattanva.
- Látszik, tanul kommunikálni a kis ... - Vedd át. - szakította fél Rericket Izal, majd lehunyta a szemét. - Mindjárt lezuhanunk... koncentrálnom kell.
- Miért, attól kisebbet fogunk csattani?? - Rerick kezdett kijönni a béketűrésből. Bármennyire is elfáradt, mégiscsak sok volt az életveszélyes szituációkból egy napra.
- Még az is lehet... - Na ide figyelj...
Ebben a pillanatban egy minden eddiginél erősebb lövés telibe kapta és megdobta a hajót, ami élesen oldalra dőlt, majd ahogyan az egyik oldalsó repulzora felmondta a szolgálatot, hatalmas porfelhőt kavarva becsapódott a tábor közepén berendezett leszállóplatform-szerű körbe..
...
A rendszer szélén egy pillanatra elmosódott árnyékok suhantak el egy éppen kifelé tartó teherhajó fülkéje előtt. A kormány mögött ülő togoriai megrázta a fejét. Nem kellett volna annyi kesseli sört innia indulás előtt, akkor valószínűleg nem látna hatalmas mynockokat...
A StealthX- alakulatot, amelyek fekete, ívelt törzsükön a Fény Hadseregének apró, ezüst jelvényét viselték, egy fiatal, mégis tapasztalt Jedi vezette, akit nemrég avattak Lovaggá.. amióta Hamner mester vezetése alatt felgyorsult a katonai eszközök beszerzése a Kathol-köd mélyén szerveződő Fény Hadserege számára, sokszor több vadászgép jutott egy-egy bázisra, mint Jedi mester.
Így aztán a javarészt szenior padawanokból és fiatal lovagokból álló alakulatot vezető Valin Horn már szinte tapasztalt veteránnak számított.. most azonban neki is meg kellett küzdenie azzal, hogy a távoli bolygón be tudja azonosítani azt a pontot, ahol az Erő egyértelmű gócot alkotott Izal körül.
- "Krayt osztag" - üzent társainak az Erőn keresztül . - "Utánam!"
Izal szemei felpattantak. Az arcára csepegő vér, ami a kabin átellenes oldalán fekvő Rerick homlokából csordogált.. nos, meglepően sós volt,
És ezzel véget is ért a pillanatban fellelhető pozitívumok sora. Például az által, hogy a löveg plexijén át, ami betört a becsapódás következtében, egy kékes bőrű, a dokkokban látottakra emlékeztető alak puskája meredt be.
- Most micsinálunk? Áúú... - Rerick kissé zavarodottnak tűnt, de a nekik szegezett fegyvert azért felismerte.
- Most - biccentett Izal - a Jedi akit megöltem, azt tanácsolná, hogy adjuk meg magunkat...
|
|
|
Asmeru
Sept 17, 2012 23:18:13 GMT 1
Post by Enz on Sept 17, 2012 23:18:13 GMT 1
Rerick nem szívesen adta volna fel ennyi harc után, amikor már olyan közel volt ahhoz, hogy leléphessen ebbõl a pöcegödörbõl. Most mégis visszarángatták ide, ráadásul meg is sérült, és a saját vérének az ízét érezni a szájában meglehetõsen bizarr volt. Olyan élmény, amit egy hónappal ezelõtt elképzelni sem tudott volna, pont mint minden, ami mostanában vele történt. Bár kedve lett volna akár puszta kézzel is harcolni, a fegyver hideg fémjének az érintése azonnal észre térítette. - Megadom magam! - próbált feltápászkodni feltartott kézzel, azonban egy erõteljes ütés visszakényszerítette a földre és valami furcsa halandzsát is hallott, amibõl csak a lenézõ hangnem esett le neki. - Hát jó. Akkor inkább fekszem a földön - mondta jó hangosan, majd gúnyosan hozzátette. - Kispárnájuk esetleg van? A humorát még mindig nem értékelték különösképpen, amit jól mutatott, a hátába nyomott térd és a ránehezedõ kommandós súlya. A kezeit erõsen hátraszorították, mire felszisszent. Pár pillanat múlva kattant is a csuklóin a bilincs. Ugyanez történt Izallal is, aki viszont meg sem mukkant. - A másik kettõ - súgta oda neki. Õ csak intett a fejével a hajó belsõbb részei felé, ahonnan már hozták is õket, szintén bilincsre verve. Pontosabban az eszméletlen ewokot inkább megkötözték. Az egyik kommandós kikapta õt a másik kezébõl és maga kezeire fektette, mint a csecsemõket szokás. Kesztyûjét levéve az egyik kezével megvakargatta a hasát, mire furcsa hangot adott ki magából. - Nakamura tizedes, nincs itt az idõ a hülyéskedésre - rótta meg a nagaiok nyelvén a hadnagy. A nõi páncélzatot viselõ kommandós elragadtatva felelt. - De hát olyan kis cuki - a hadnagy köhintésére észbe kapott. - Mármint, hai! Ez még nem akadályozta meg, hogy a mellpáncélzatához nyomja és titokban figyelje a szõrös kis lény lélegzését. Elõvezették a sullustait is, és a protokolldroid is elõkerült. Rerick nem bírta türtõztetni magát és halkan odasúgta Izalnak. - Szóval ez volt a nagyszerû terved? - nem lehetett elmenni a hangjában érezhetõ szemrehányástól. - Nyugalom, türelem - felelte halkan, majd hallgatózásba burkolózott. Összegyûjtötték a kis csapatot kicsit arrébb, miközben a kommandósok még egyszer átvizsgálták a roncsokat. Ennyi találat mellett lezuhanni, kész csoda, hogy mindenki túlélte, gondolta Rerick. Vagy csak hatalmas szerencséjük van, vagy ez a fickó tényleg tud valamit.
Rájuk szegezett fegyverek mellett jó pár percig várakoztatták õket, bármilyen információ nélkül. Persze lehet mondani, hogy így jár, aki a fegyver rossz oldalára kerül, de ez nem boldogította Rericket. - Mi folyik már itt? - kiáltotta végül dühösen. - Átmegyek egy másik diktatúrába raboskodni! - Túl nagy a pofád! - lépett oda hozzá az egyik kommandós, eléggé gyatra basic tudással és puskatussal belevert egy párat. - Pofa lapos! - Ezeket csak ilyen mondatokra tanították meg iskolában? - mérgelõdött az orra alatt Rerick, miközben megpróbált felállni. A távolban nemsokára egy szokatlan sikló ereszkedett le. A kommandósok parancsnoka láthatóan hívást kapott, így az összeterelteket egyes sorba állították fel és kísérni kezdték az egyik épület felé, melynek aztán szûk és kanyargós folyosóin hamar elvesztek. Rerick már kezdte feladni a reményt, ám egyszer végre egy zsákutcába jutottak, melynek végén csak egyetlen nyitott ajtó állt. Bekísérték õket egyesével. - Mi ez a hely? - nézett körül. Egy betonszoba volt, némi pórias berendezkedéssel. - Az Önök sírhelye - lépett elõ az egyik mélyedésbõl egy sötétkék bõrû alak mosolyogva. Kifogástalan ruhát viselt, fogazata pedig jól ápoltnak tûnt. - Maga ki? - szegezte neki a kérdést Rerick. A férfi intett, mire egy nagyot rásóztak a térdhajlatára puskatussal. - Elsõ szabály. Itt én kérdezek. Második szabály. Maguk együttmûködnek - sorolta élvezettel az arcán a férfi. - Ezen két aprócska szabály betartásával megkapják azt a kegyet, hogy fájdalommentesen kerüljenek a túlvilágra. - Ezt találtuk az egyiknél - lépett oda hozzá az egyik kommandós és átnyújtotta a fénykardot. A férfi szemügyre vette az eszközt és kajánul elmosolyodott. Egy kérdést tett fel suttogva a kommandósnak, mire õ Izalra mutatott. - Szóval egy jedi - vigyorgott rá fogait mutatva. - Igazából õ csak megölt egy jedit.. - kezdett volna bele Rerick a mondókába, de egy újabb puskatusos csapás elrettentette a folytatástól. - Magának nem osztottam lapot - mondta neki a szája szélébõl, majd ismét Izalra fókuszált. - Mi lenne ha elbeszélgetnénk errõl? A többieket vigyétek át külön cellákba, amíg ezt elintézem. Ennek pedig - nyújtotta oda a fénykardot az egyik civilruhás segítõjének. - tudjátok meg a feketepiaci árát.
|
|
|
Asmeru
Oct 3, 2012 22:16:49 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 3, 2012 22:16:49 GMT 1
A cellaajtó ismerõs dörrenésére Rerrick felriadt abból a letargikus, közönyös állapotból, amibe az újabb adag rángatás, puskatussal csapdosás és szitkozódás révén került. Az utóbbi néhány hónapban annyira hozzászokott már az ilyesmihez, hogy szinte üdítõ, pihentetõ lehetõségnek tûnt ahhoz képest, amikor õrült arconákkal és ewokokkal kellett szaladgálnia, akik lebegtek, repültek, kiabáltak, és néha megöltek egy Jedit.. vagy hogy is volt ez pontosan?
A vékony falon áthallatszott Tarfang sivítása, Rerrick pedig kezeit a fülére tapasztotta, hogy ne kelljen hallgatnia a sipító ewokhangot és a kaparászást, ahogyan Tarfang körmeivel nekiesett a falnak. Rerrick kíváncsi volt, mi fogy el elõbb.. a vakolat, az ewok körmei, vagy az õrök türelme. Azért titkon remélte, legalább a kis szõrgombóccal kezdik, és akkor kivégzése elõtt még élvezhet pár percnyi csendet. Kivéve persze, ha a sullustai is sipítozni fog.
Izal kíváncsiságot színlelve méregette a vele szemben álló idegent, aki rangjelzései alapján a tábor parancsnokának tûnt. Ugyanolyan ruhát viselt és ugyanolyan sápatag képe és eszelõs tekintete volt, mint azoknak a kommandósoknak, akik az ûrkikötõben bekerítették õt és társait. Apropó, társak... Izal tisztán érzékelte a közeledõ jedi alakulat egyre erõsödõ jelenlétét, de érzékelte az útitársait õrzõ katonák ugrásra kész jelenlétét is.. és bár nagy volt a kísértés arra, hogy valamiféle színjátékkal megpróbáljon kihúzni néhány fontos részletet ebbõl az alakból,tudta, nincs sok ideje. - Azt mondja, maga szerint nem tudnék megölni egy jedit? - fordult végül sárgás szemeivel a parancsnok felé. - És ha már halott volt, amikor elvettem tõle? - Ez felesleges - legyintett a tiszt. - Láttuk, hogy bánik ezzel az eszközzel. Nem úgy, mint aki este hazafelé menet átesett rajta, az biztos. Tehát? - Ha feltételezi rólam, hogy jedi vagyok, akkor azt is tudnia kell, hogy bármikor képes lehetnék a gondolatai befolyásolására... - merengett Izal, miközben ugrásra készen figyelt az Erõben, hogy érzékel-e azonnali ellenséges szándékot valamelyik õrtõl.
- Magának meg tudnia kell, hogy nem vagyok hülye. - mosolyodott el a tiszt és intett az egyik katonájának. Egy pillanat múlva Izalt megütötte a semmi, ahogyan hirtelen elveszítette a kapcsolatot az Erõvel a barakkon túl... a hátsó bejáraton belépõ katona vállán lévõ ysalamiri idegesítõ, károgó hangot hallatott, ahogyan a férfi megállt a helység átellenes oldalán, elég közel, de egyszersmind túlságosan távol ahhoz, hogy Izal veszélyeztethesse.
- Tehát, beszélgetünk? Ki küldte? - fordult vissza az arcona felé a parancsnok. - Gondolom, ha megpróbálom meggyõzni arról, hogy a Jedi Tanács követe vagyok, akinek a bolygó kormányával kell tárgyalnia, akkor nem leszünk elõrébb.. - pillantott körbe Izal. - Egyrészt, mert ezt valószínûleg saját magától is feltételezi, tiszt uram, másrészt pedig mert nem maguk a bolygó kormánya. - Talán közvetlenül nem - mosolyodott el a tiszt. - Ami azt illeti....
A barakk megrázkódott, ahogyan a tiszt szavait félbevágta egy hatalmas kinti robbanás. A lökéshullám kitörte a helység ablakait. A hirtelen támadt résen Izal kipillantva még látta a tábor átellenes oldalán álló õrtoronyból dõlõ füstöt, és tábor felett újabb fordulót kezdõ StealthX jellegzetes, karcsú fekete sziluettjét...
A vezérgép pilótafülkéjében Valin Horn bekapcsolta a komot - egyrészt, mert a rajtaütés után felesleges volt fenntartani a rádiócsendet, hiszen gépeik szabad szemmel amúgy is láthatóak voltak, másrészt mert a tábor különbözõ pontjain lévõ üres Erõ-buborékok - valószínûleg ysalamirik, gondolta - miatt nem tudta egyszerre elérni az osztag összes tagját az Erõn át.
- Támadást megkezdeni, Krayt osztag! Elsõ szárny, szálljatok le a tábor mellett és hozzátok ki a foglyokat és találjátok meg Izalt! Második szárny, cél az õrtornyok és a közeledõ ellenséges vadászok!
|
|
|
Asmeru
Oct 4, 2012 23:46:38 GMT 1
Post by Enz on Oct 4, 2012 23:46:38 GMT 1
A nagai tisztnek beletelt pár pillanatba, amíg felocsúdott a döbbenetbõl, amit a hirtelen támadás ténye okozott. Egy sor Izal számára érthetetlen káromkodás után felpattant az asztaltól és valamit magyarázott az õröknek. - Úgy látom ránk szabadultak jeditársai. Nem kell izgulni, nemsokára õk is itt végzik, már aki túléli - tette hozzá harciasan, majd az ajtó felé indult. Mielõtt kilépett volna rajta, még visszanézett. - Az õröknek megparancsoltam, hogy lõjék agyon, ha a társai megpróbálják kiszabadítani. - Gondolom a teljes gyõzelem jegyében - fûzte hozzá Izal, de a nagait nem túlságosan érdekelte okfejtése és távozott a szobából, ahol négy fogva tartójával maradt. Õk kissé tanácstalannak tûntek azzal kapcsolatban, hogy jó ötlet-e egy ilyen zárt térben maradni ellenséges foglyokkal támadás idején, de Izal tudta, hogy egyelõre társai akcióján áll vagy bukik az õ szabadulásuk és a legtöbbet úgy teheti értük, ha nem öleti meg magukat a támadás elején egy értelmetlen akcióval.
- A támadók? - lépett a bázis zöldes fényárban úszó földalatti irányítótermébe a nagai katonai parancsnok. - StealthX vadászgépek, feltehetõen két osztag - érkezett a válasz. - Szóval tényleg jedik... - rándult furcsa grimaszba az arca. - A védelem hogy áll? - Néhány löveg máris tüzet nyitott az ellenségre, a helyi véderõ Z-95-ösei pedig már útban vannak. - Z-95-ösök, mi? - rázta a fejét a parancsnok. - Küldjék fel a Zeroinkat is. Azokat a vén tragacsokat le fogják radírozni. - Hai! - nyugtázta a parancsot a nagai irányító és azonnal továbbította az utasításokat. Egy másik nagai szólalt meg izgatottan. - Az egyik osztag elhagyja a bázis légterét! - Leszállóhelyet keresnek - szívta a fogát a parancsnok, tudva, hogy ez mit jelent. - Mindenki azonnal a helyére! A Karakuri-osztag egyelõre vonuljon vissza - utalt a kommandósokra. Egy elit egységet kár lett volna a csata elején feláldozni. - Hogyan állnak a Tau taktikai páncélok? - Bevetésre készen! - jelentette a szoba egyik kezelõje, miután gyorsan leellenõrizte az adatot. - Azonnal kezdjék el az egység felkészítését! A bázison belül lecsapunk rájuk! Kapjanak ysalamiriket is! A parancsnoknak nagy bizodalma volt az új Tau páncélokkal kapcsolatban, amit a nagai tengerészgyalogság nehéz erõpáncéljai alapján alakítottak ki. Az érzékelõi segítségével számos adat kinyerhetõ volt a környezetbõl, a páncél pedig részben védett a lézerfegyverek lövedékeitõl. Ennek megfelelõen igencsak költséges volt, de több osztagra elég darabot küldtek éles kipróbálására. Kész szerencse, ezzel biztosan nem számoltak a támadóik. Ráadásul ha mégis sikerülne kereket oldaniuk, az itt állomásozó kiöregedett típusokon kívül egy nagai cirkáló is volt a rendszerben, ami már éberen várhatta a távozókat egy kis tûzijátékkal...
|
|
|
Asmeru
Nov 4, 2012 21:34:31 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 4, 2012 21:34:31 GMT 1
- Nem érzem a célpontokat, Krayt vezér! Nem tudom megmondani, hogy melyik barakkban vannak a foglyok! - Vettem, Krayt három, nagyon sok ysalamiri lehet a tábor környékén.. - Valin Horn elgondolkozott, miközben gépével leírt egy félfordulót, hogy aztán egy csavarral az egyik helyi Z-95 háta mögé kerüljön, és két gyos lövéssel leradírozza az égről..
A vadászokkal ezidáig még relatíve könnyű dolguk volt, a turbolézer-tornyokkal szintén.. viszont a táborban szétszórt ysalamirik a jedik érzékei nagyon korlátozottak voltak, a StealthX pedig pontosan erre, azaz a Jedik kiterjesztett érzékeire épült.. így aztán nem szerelték fel egy sor aktív érzékelővel, amely lehetővé tette volna, hogy életjelek alapján megkülönböztethessék a katonákat tartalmazó barakkokat azokból, amelyekben foglyok lehettek. Valin rájött, hogy hibát követett el akkor, amikor nem tartott készenlétben egy második, "hagyományos" vadászosztagot erre az esetre. Így nem volt módjuk arra, hogy légi támogatást biztosítsanak a szakasz másik hat Jedijének, akikre a felszínen hárult a feladat nagy része.
- Újabb vadászok közelednek, ismeretlen konfiguráció! - Rendben... gondolom nem a mieink, úgyhogy vegyük célba őket.. Valin belemerült az Erőbe. Talán mi sem fogunk unatkozni, gondolta..
A tábor külső kerítése mellett a bozótban megmozdult valami. Talin Narr, egy fiatal bothan jedi és társai számára ez volt az első éles misszió.. - Itt kezdjetek el vágni. - villant meg Narr sárga fénykardja. - Amint bent vagyunk, szóródjatok szét, és igyekezzetek átkutatni minél több barakkot. - Nem érzem az egész tábort.. furcsa, mintha üres foltok lennének az Erőben. - jegyezte meg egy ifjú togruta jedi. - Emlékezz arra, Ellor, amit Katarn mester tanított nekünk a Vong elleni harcról. - jegyezte meg a Valin után rangidős Talin. - Ezek ugyan nem Vongok, hanem a jelentés szerint ysalamirik, de az alapelv ugyanaz. Ahol érzed az Erőt, ott érzed az ellenséget is. Ahol nem érzel semmit... nos, ott meg garantáltan ellenség van, tehát legyetek óvatosak, és ne hagyatkozzatok csak az Erőre. Használjátok a szemeiteket és a füleiteket is! Az Erő legyen veletek!
A jedik éppen végeztek a kerítés átvágásával, amikor a szemben lévő barakk mögül előtünk vagy egy tucat kék bőrű, magas katona. - Ott vannak! Tűz! - Hai hai!
...
Izal lassan ingatta a fejét, miközben fogva tartóit méregette. Fénykard nélkül és az ysalamirivel egy helységben a lehetőségei igen csak korlátozotta voltak.. Pedig valamit lassan muszály lesz kitalálnia, gondolta, mert ha tényleg annyi erőtaszító rágcsálója van a parancsnoknak, mint amivel hencegett, akkor a többi jedi nem fog időben odaérni a foglyokhoz..
Végül az arcona a legegyszerűbb lehetőséget választotta... - kivárta a legmegfelelőbb pillanatot, miközben tekintete az első támadás során betört ablak felé irányult. - Látom, így már nem vagy olyan nagy legény, jedi. - mosolyodott el a parancsnok, miközben egy segédtisztje hátralépett, hogy valamit közöljön az egységeivel rádión. - Hamarosan elkapjuk a barátaidat is, és akkor együtt állhattok kivégzőosztag elé. Izal bólintott, miközben érzékeny füleivel meghallotta, hogy újabb StealthX fordul rá a tábor közepén lévő épületekre.. - Ahhoz előbb el kell kapjatok, parancsnokom.. - Vigyázz!!!
A barakk ismét megrázkódott, ahogyan a StealthX találatai lángba borították az épület mellett tüzelő légvédelmi üteget. Abban a pillanatban, amint az őrök ösztönösen is összehúzták magukat a dörrenésre, Izalt megmozdult, villámgyorsan leküzdött a kitört ablakig tartó távolságot, és akrobatikus mozdulattal kivetette magát rajta. - Kapják el! Tűz! - üvöltött mögötte valaki.
Izal cikk-cakkban rohanva próbálta elkerülni a mögötte földbe csapódó lövéseket, miközben lassan megérezte, hogy kiér a barakkban lévő ysalamiri hatósugárból. Amint ismét megérezte - ha csak haloványan is - az Erőt, kezének egy apró mozdulatával lepattintotta magáról a szabvány bilincset, amit a katonák rakta rá, majd fedezéket keresett egy halom üres konténer mögött. Körülötte a tábor maga volt a tejeskáosz, tüzelő lézerütegekkel, rohangáló katonákkal és a tábor felett légi harcot vívó vadászgépek hajtóműveinek sivításával.
Az arcona megpróbált az Erő segítségével tájékozódni, de a tábor nagy része fekete volt a számára. Tehát tényleg elég sok ysalamirijük van, gondolta. Végül futásnak eredt egy alkalmasnak tűnő barakk felé.. fegyvert kellett szereznie, ha nem is az elkobzott fénykardját, de első lépésben bármit, és utána oda kellett érnie a foglyokhoz.. lehetőleg időben.
|
|