|
Asmeru
Mar 4, 2010 19:24:44 GMT 1
Post by Enz on Mar 4, 2010 19:24:44 GMT 1
A Peremvidék és a Középső Gyűrű határán található ez az alig ismert, jelentéktelen bolygó és az azt övező hasonló nevű rendszer. A planéta lakosainak kipusztulása után az ossan nép telepedett meg a bolygón, és hamarosan emberi lakosok is jöttek. Az uralmat névlegesen a Senex-szektor két legnagyobb háza, a Vandaron és az Elegin gyakorolta, ám a közvetlen felügyelet és a hivatalok ide telepítése túlságosan deficites lett volna. Az unalmas bolygón akkor forrósodott fel a helyzet, amikor a Nebula Front nevezetű szervezet átvette a bolygón a hatalmat. A Front önmagát szabadságharcos erőként definiálta, ám az első akciói után mindenütt gyorsan a terrorszervezetek listájára került.
A szervezet mindezek ellenére jelentősebb bevándorló tömegeket vonzott a bolygóra: főleg a galaktikus elnyomás ellen küzdő fiatalokat. A Front ezek után kezdte el tervezni Valorum főkancellár kiiktatását. Minden remekül haladt, azonban Obi-Wan és Qui-Gon rajtaütése során meghalt a szervezet egész vezérkara, így a Nebula Frontot jó időre sikerült kivonni a forgalomból. A szervezet a Klón háborúk környékére tért magához, és aktívan részt vett a harcokban, a Szeparatistákat támogatva. A háború végére sikerült elrabolniuk Shella Motti-t. Ezt természetesen a Birodalom válasza követte, ám a bolygót jelentéktelensége miatt nem vonták közvetlen ellenőrzés alá. Ekkoriban kezdett a szervezet politikai szárnya előtérbe kerülni.
A Birodalom bukása után sem történt sok minden a bolygóval, talán csak annyi, hogy eddigre szervezett rend, egyfajta planetáris kormány állt fel. Az Új Köztársaság kikiáltásának idejében a Front harmadik generációja került hatalomra. A terrorakciók a minimumra szorultak vissza, ám politikai vonalon még mindig tartotta magát a Front radikális ideológiája. Ezért nem sokan működtek együtt velük.
Yavin után 40-ben a Nebula Front negyedik generációja került hatalomra, Aerek Krael vezetésével. Ő negyven év óta először a katonai szárny prominense volt, így a Nebula Front visszatért a különféle terrorakciók és egyéb bűnügyek szervezéséhez és végrehajtásához. Többek között rajtaütést hajtottak végre egy közeli bolygón, a Tibrinen, és ott egy új prototípust és egy egészen másmilyen értéket is zsákmányoltak, ami felkeltette mások érdeklődését is…
|
|
|
Asmeru
Mar 7, 2010 19:00:14 GMT 1
Post by Enz on Mar 7, 2010 19:00:14 GMT 1
A vadászgép gyorsan és kecsesen siklott az űrben. Az oldalán jól felismerhető volt a Cavrilhu kalózbanda stilizált jelképe. Igyekeztek egyszerűsíteni a hajók oldalán lévő jelképet, mert ha minden egyes hajóra a bonyolultabb kerül, akkor bizony az egész banda festő-mázolóként tengette volna az életét. A gép pilótája igyekezett kikerülni az eléje kerülő aknákat. Asmeru környékét már több évtizede elaknásították a szabadságharcosat játszó fiatalok, és azóta a rendszer igen veszélyes helyé vált. Ezen csak akkor kezdtek el változtatni, amikor a helyi főmuftik rájöttek, hogy kereskedelem nélkül nemigen működik semmilyen rendszer. Azóta az aknák száma folyamatosan csökkent, és mára csak egyetlen nagyobb, összefüggő aknamező maradt az űrben. Az itteni aknák mind mágnesesek voltak, és fém közeledésére azonnal az áldozathoz tapadtak. Ezért is volt szükség különféle szintetikus anyagokból összerakott vadászgépekre, amelyeket nem érintett hátrányosan az aknamező jelenléte. Valószínűleg a Nebula Front katonai vezetői is úgy gondolkodtak, hogy az aknamező felől nem érheti támadás őket, így döntő űrerejük más irányba nézett. Ezt kívánta kihasználni a Cavrilhu egyik parancsnoka, Portin. Az aknamező mögött már ott várakozott a kalózbanda több nagyobb hajója, így két KDY csatahajó is. A hídon a kalózok serényen intézkedtek. Szinte hihetetlen, hogy ezek az őrült, bestiális alakok egy csata előtt vagy alatt milyen fegyelmezettek tudnak lenni. Bár végül is ez az ő jól felfogott érdekük is, hiszen ha elkezdenek bomolni, akkor az ellenség rövid úton elintézi őket. Maga sem tudta, hogy pontosan miért jöttek ide, csak azt tudta, hol tartják azt a …valamit. Persze, hogy megszerezhessék, sok trükkre szükségük lesz. Járművek kirakodása túl sok ideig tartana, és sebezhetővé tenné őket, ezért nem hagyhatják el az utcákat, mert azonnal érvényesülne az ellenség fölénye. Ráadásul folyamatosan közelharcot kell vívniuk, szinte az ellenség nyakára mászva, nehogy az űrhajók orbitális pályáról mérjenek csapást a támadóerőre. Ráadásul el is kell terelni az ellenség figyelmét egyszerre több célpontra való lecsapással. Kemény menet lesz, az már biztos. - Főnök! – szólalt meg az egyik zabrak kalóz. – Öt perc van hátra a kezdésig. - Oké. Készüljenek fel!
Feran Fev, a Nebula Front planetáris érzékelő központjának egyik alkalmazottja a szokásos unott képével nézte a radarképernyőket. Ismét egy unalmas műszakon volt túl, és a bolygó ezen részén, a fővárosban már hajnalodott. Álmosan dörzsölte meg a szemét, és tovább nézte azt a hatalmas vörös foltot, ami az egybefüggő aknamezőt jelentette. Unalmasan ásított egyet, majd ismét a radarképernyőre pillantott, ám a vörös foltot már nem látta sehol. - Mi a…!? – dörzsölte meg a szemét, majd ismét rápillantott. Semmi változás. Valami nagyon nincs rendben. A következő pillanatban vörös foltok tűntek fel a képernyőn. Előbb távol, majd egy pillanat múlva közel. Ez nem jó, nagyon nem jó. Azonnal rátenyerelt a riadó gombjára. - Szentséges Erő! Megtámadtak! – kiáltotta a kommba, meglehetősen idegesen. Csak remélni tudta, hogy a védelmi erők idejében működésbe lépnek.
A támadóhajók hangárjait vadászgépek és bombázók hagyták el, és több gép a bolygó felé indult. Nem sokat kellett várni arra, hogy a szállítóhajók is elinduljanak. A KDY Bloodlust orbitális pályára állt. Ionlövedékek hagyták el az ágyúit, a főváros energiapajzsára célozva. - Ellenséges pajzs megszűnt! – jelezte hamarosan az egyik kalóz. - Kapjátok el a célpontokat! – parancsolta Portin, mire a turbólézerek működésbe léptek. A földi célpontokat gondosan választották ki: barakkok, védelmi épületek, fegyverraktárak, továbbá a főváros áramellátást végző erőmű. - A leszállási zónában az aktuális idő: hajnali három óra, tizenhét perc – sorolta egyik kalóz. Helyes, tehát az egész város sötétbe borul, és hajnalig még olyan két és fél órájuk van. Azalatt megszerzik a lent lévő űrhajót, és még azt, amire szükségük van.
|
|
|
Asmeru
Jul 12, 2010 0:18:39 GMT 1
Post by Enz on Jul 12, 2010 0:18:39 GMT 1
A planetáris hangárok kapui felvágódtak és alig egy pillanat múlva máris tucatnyi vadászgép emelkedett a levegőbe vékony csíkot húzva maguk után. A katonák ágyaikból kipattanva siettek a fegyverraktárakba, a tartalékosok és milicisták pedig szolgálati helyükre. Az űrvédelem is azonnal reagált a támadásra, és megindult az életre-halálra menő párbaj az űrhajók között. A Nebula Front Nebulon-B könnyűcirkálói közvetlen támadásba lendültek a KDY csatahajók ellen, és gyilkos vadászgép küzdelem alakult ki. A nagyobb űrhajók terén a Cavrilhu állt jobban, ám a Nebula Front vadászgépei jelentősen felülmúlták őket létszámban. Igen kétesélyesnek mutatkozott hát a küzdelem, főleg, hogy a támadó vadászgépek egy részét a szállítóhajók kísérésére kellett nélkülözni. Portin a KDY Bloodlust hídján állva szemlélte a kialakult küzdelmet. - Turbólézercsapást a 3-as és 5-ös barakkra, illetve az északi hangárra! – rendelkezett mély, dörmögő hangján, és az ütegek azonnal működésbe léptek. Az első néhány ionlövés kiiktatta a fő pajzsgenerátort, lehetőséget adva nekik egy erőteljes felszíni csapásra, azonban ez nem volt elgendő minden fontos célpont kiiktatásához. A meglepetés ereje máris csökkent: az ellenség bekapcsolta a tartalék felszíni generátorokat, így az érkező lövéseket nyomtalanul elnyelte. Portin egy kiadósat káromkodott, majd újabb utasítást adott: - Fel a bombázókat! Harmincfokos fordulat! Irány az ellenség! – rendelkezett határozottan, kedvelt rövid mondatos stílusában. Bár sokan nem nézték volna ki belőle, Portin igazi stratéga volt, messze az egyszerű kalózok felett állt értelmi szintje alapján. Éppen ezért is választotta ezt a közlési stílust: rövid, velős és talán még ezek az eszetlen martalócok is felfogják a jelentését. Bár a legénységét fogyóeszközként kezelte, igazi tisztelet övezte nem csak a matrózai között, de a konkurencián belül is. Többen szívesen látták volna a mindig a saját hasznát leső, kevésbé tehetséges Control helyén, ám Portin eddig nem mutatta jelét annak, hogy át kívánná venni a szervezet vezetését. A KDY Bloodlust időközben teljes erejével bevetette magát a csata hevébe és célzott lövései nyomán az egyik Nebulon-B hajó kettészakadt, azonban még így is jócskán akadt ellenséges célpont a közelben.
A kalózok planetáris egységeit szállító Gallofree GR-75-ös szállítóhajók egyenletesen ereszkedtek alá az Asmeru légkörében. Rerick Kynnie, egyszerű űrkalózként teljesített szolgálatot, ahol az átlagos élettartam alig haladta meg az egy hónapot. Kynnie szerencsésnek mondhatta magát: már fél évet túlélt a mészárszéken, így igen megbecsült tagja volt az egyszerű talpasok kevésbé vidám körének. - Készüljetek! – rikkantotta el magát az egyik tömzsi kalóztiszt a hajó hangosbemondójába. Mindenféle fajtájú és nemű kalóz készült fel a maga módján a harcra. Egyesek a fegyverüket tisztogatták, mások csak bámultak előre, lelkileg készülve a halálra, míg egyesek imádkoztak saját istenükhöz. Igen vegyes és érdekes társaság volt ez, kívülről mind keménylegények, ám ha közel érzik a halál kaszáját, akkor mind jámbor lények lesznek csak. Kynnie kissé más volt, mint a többi kalóz. Na ezen persze nem azt kell érteni, hogy a közös zuhanyzások alkalmával másként tekintett férfitársaira, hanem azt, hogy igen jómódú családból származott el. Apjának viszonylag jól menő cégje volt, nagy háza, több siklóautója. Ám ő unta ezt az unalmas, semmittevéssel teli életet, így hát elhagyta a szülői ház melegét, és felcsapott életművésznek. Addig művelte az életet, amíg egy kocsmában le nem ütötték, és aztán már egy kalózhajón ébredt fel. Bár nem egészen erről az életről álmodozott, végül is úgy döntött, ez a kalózosdi nem is olyan rossz dolog, habár a legyilkolt áldozatok képei néha még most is kísértik álmában. Egyszerűen képtelen kitörölni elméjéből azt a képet, ami akkor ivódott bele, amikor első ellenségével végzett. Egy halott, kikerekedett szemű holttest feküdt előtte, a mellkasán jókora lyukkal, az ő kezében pedig egy lézerpisztoly füstölög komótosan. Az álmodozásából az zökkentette ki, hogy a hajó landolt a kijelölt helyen, valószínűleg a város egyik főterén. Sajnálatos módon a hozzá hasonlókat nemigen avatták be a tervekbe, a tényleges cél végrehajtására külön megbízható osztagokat használtak, így az ő feladatuk az volt, hogy amíg az elit elvégzi a feladatot, addig ők kellőképpen lekössék a helyiek érdeklődését.
A rámpa lenyílt, és a kalózok kiözönlöttek a hajóból. Egy egykori épület romjaira szállt a hajó, így a törmelékhalmazban jelentősen megnőttek a túlélési esélyeik. Azonban a Front emberei már várakoztak rájuk és össztüzet zúdítottak a hajóról leözönlő tömegre. A kalózok egymás után estek el a rámpákon, ám akik már leértek, azok biztos fedezék mögül tudták viszonozni az ellenséges tűzet. A támadás fő forrása egy másfél méteres, vastag fal volt, amely mögött a Front tucatnyi embere lapult meg. Kynnie mély levegőt vett, majd teljes erejéből futni kezdett a rámpán lefelé. A lövések nagy szerencséjére elvétették, és ártalmatlanul cikáztak el mellette. Még végig sem ért a rámpán, amikor egy tigrisbukfencet bemutatva a földön landolt. Egyelőre biztonságba került, azonban a társai nélkül igencsak nehéz lesz túlélni ezt a rajtaütést. Így hát lassan kúszva elindult előre, és egy kisebb törmelékhalmazhoz érve felguggolt. Az ellenség főleg a rámpára összpontosított, amelyen hullák feküdtek szanaszét és a legtöbb kalóz már meg sem próbálta elhagyni a hajót és az első leszállók válaszlövései is egyre ritkultak. Kynnie ismét a földre feküdt, és lassú kúszásban, a törmelék között szlalomozva sikerült valamennyire az ellenség oldalába kerülnie. Lassan felemelte az E-11-es lézerfegyverét és mély levegőt véve összpontosított. Tudta, hogy ez az egyetlen lehetősége, és ha elhibázza, akkor ő is csatlakozik a korábbi társaihoz a kalóz mennyországban. Újabb mély levegő, aztán meghúzta a ravaszt. A kicsapódó vörös lövedékek zümmögve cikáztak a levegőben és végigszántották a fedezék hátulját. Legalább tizenöt másodpercig le sem emelte a kezét a ravaszról, és még akkor is lőtt, amikor az ellenség közül senki sem volt talpon. Ahogy felengedte a ravaszt, lassan körbepillantott a volt ellenséges gócponton: életnek nem sok nyoma akadt. Leszámítva azt a szerencsétlen flótást, aki hörögve nyögdécselte, hogy ”Mami!’. Még húszéves sem volt (nem mintha Kynnie az lett volna) és máris katonásdit játszik. Vajon mit számított, talán majd cukorkát fognak osztogatni a harcmezőn? Társai örömkiáltásban törtek ki, és újra megindult a menet a hajóról lefelé. Kynnie lassan feltápászkodott, és a halottakhoz sétált. Elemelt tőlük pár tárat és hődetonátort: elvégre nekik úgy sem lesz már rá szükségük egyhamar. A szállítóhajó, miután az utolsó kalóz is elhagyta a fedélzetét – többen sajnálatosan tapasztalták, hogy a tömzsi nagyszájú kalóztiszt még mindig él, így szabadrablásról egyelőre szó sem lehet – elrugaszkodott a talajtól és felemelkedett az égben, hogy újabb adag kalózt hozzon le a felszínre. - Védelmi pozícióba, ti alja vornskor-rok! – üvöltötte a tömzsi tiszt, mire a kalózok engedelmesen felálltak kör alakzatba. Egyelőre a leszállóhelyet kellett biztosítaniuk, hogy minél több társuk segíthesse őket a harcban.
|
|
|
Asmeru
Jul 12, 2010 19:51:09 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 12, 2010 19:51:09 GMT 1
A Galaktikus Szövetség Borderline korvettjének hídján N'taab kapitány, egy szikár, álmatag szemű, de nagyon is éber és tapasztalt hajós figyelte a hipertéri visszaszámlálót. Mint mindig, kelletlenül összerándult, amikor Noychiik tanácsos belépett a hídra, és némi ösztönös gurgulázás mellett felágaskodott, hogy egyméteresre nőtt Chadra-fan termetével ő is lásson valamit a pult történéseiből. A Tanácsos alapvetően kicsi volt, szőrös és N'taab érzékeny orra számára - pedig az intergalaktikus faji keveredés a különböző szagok legtöbbje számára immunissá tette a galaxis lakóit - még bűzlött is. És csodák csodája, a Szövetségi Békemisszió, A'kla Szenátor asszony ezen rózsaszínű koholmánya mégis az egyik legtehetségesebb küldöncének tartotta.. a fülke hátuljában a Tanácsos jelenlegi kísérője, egy magas, karcsú, humanoid szemmel igen kívánatos nő állt, Relanna, aki a Senex szektorbeli küldetésen kísérte a delegációt.
A számláló már majdnem a nullához ért. -Felkészülni a kilépésre! Következik az Asmeru rendszer! - jelentette be N'taab jó házigazda módjára. Számos Duro árulónak, megalkuvónak tartotta a Szövetségben folytatott szolgálatot, annak az államnak a haderejében, amelynek elődje és jedijei a Yuuzhan Vong prédájának engedték a Duro lebegő városait... N'taab azonban pragmatikusabb volt. Még mindig a Szövetség uralta a galaxis közepét, és még mindig a szövetségi volt a legjelentősebb haderő... márpedig bármennyire is nemes dolog lehet társai számára például a Konföderációban szolgálni, N'taabon ez a legkevésbé sem kárpótolta volna a pénzért és a biztonságért, amit egy saját hajó irányítása jelentett valahol a Szövetségi Flotta és az önálló kapacitásokkal operáló Békemisszó határán.
A Borderline - találó név, gondolta újra és újra N'taab - persze megállná a helyét csempészhajóként is.. egyike az NR90-es sorozat modernizált corelli korvettjeinek, gyorsabb, jobban páncélozott, mint egy hagyományos korvett. még pár ilyen unalmas, vontatott diplomáciai látogatás, melyek során maximum azzal ütheti el az időt, hogy a planetáris irányítást idegesíti különböző spirálpályák és orbitok közti ugrándozással, míg a kis kisítós szőrgombóc a felszínen jópofizik, és a várva várt ionágyút is felrakathatja a tetejére. Kész szerencse, hogy eddig nem adódott semmi....
Komplikáció.
A pontokká zsugorodó csillagvonalak között ugyanis az Asmeru várt kékeszöld gömbje előtt villanások és robbanások serege töltötte meg az űrt. Láthatóan két, igen jelentékeny létszámú flotta régebbi gyártmányú hajói vívtak egymással..
- Ez nem szerepelt a jelentésekben... - jegyezte meg sápadtan Relanna. Noychiik Tanácsos visító hangot hallatott, majd megtalálta a nyakára erősített fordító gombját, és így már érthető szavakká vált a humanoid hangképzésre nem képes fajok kommunikációját segítő szerkezet révén a mondanivalója. - Kapitány, azonnal tájékoztassa a regionális flottaparancsnokságot! Hívja a Sullustot! Üzenje meg a hadviselő feleknek, hogy a Szövetség diplomáciai mentességet élvező hajójaként felszólítom őket az ellenségeskedés beszüntetésére....
N'taab elengedte a füle mellett a tirádát, miközben felvonta a pajzsokat, legénysége pedig élesítette a lövegeket. A korvettet máris megrázták az egyik - nem lehetett megállapítani melyik - fél vadászainak lövései.
- Egyelőre jussunk ki egy darabban, tanácsos.. - morogta a Duro.
|
|
|
Asmeru
Jul 17, 2010 1:03:18 GMT 1
Post by Enz on Jul 17, 2010 1:03:18 GMT 1
A KDY Bloodlust két ellenséges cirkáló között húzott el, közben megannyi lézerlövedék cikázott a hajók között. A hajó néhányszor megrázkódott, ahogy egy-egy erősebb lövedék telibe kapta az érzékeny pontjait. - Jobb oldali pajzs 50%-on, bal oldali pajzs 62%-on! - jelentette az egyik ideges kezelő a hídon. - Precíziós csapás a hídra! – adta ki a parancsot Portin, mire a turbólézerek egyszerre az ellenséges hidat vették célba, és pár lövés után egy-egy robbanás jelezte a támadás sikerét. A két hajón rövid időre eluralkodott a káosz, és ez elég volt a Bloodlust számára, hogy sietve távozzon a csapdából. - Uram, ismeretlen hajó hatolt be a rendszerbe! – szólalt meg a radarkezelő kalóz. – Diplomáciai jeleket sugároz! - Óh, a sithfattya! – felelte dühösen, és káromkodott egy sort. A Galaktikus Szövetségnek is pont ma kellett diplomáciai küldöttséget menesztenie. Ráadásul egyik informátoruk sem jelezte ezt nekik. Ezért még fejek fognak a porba hullani. Szó szerint. – Kapcsolja a hajót! Pár pillanat múlva egy Holoalak jelent meg a híd közepén, a kapitánnyal szemközt. Portin kényelmes ülésében ült, és hűvösen pillantott a másfél méteres Chadra-fanra. - Üdvözölöm a Galaktikus Szövetség képviselőit a Cavrilhu kalózszövetség nevében. Igazán sajnálom, hogy ilyen kis afférba csöppentek bele, én a magam részéről mindent megteszek, hogy semmi kellemetlenség ne érje Önöket – mondta hűvös hangon, majd kissé fenyegetően hozzátette. – Természetesen csak addig tudom az Önök biztonságát, amíg nem köpnek a levesembe. - De hát ez…ez… - szólalt meg hebegve a Chadra-fan. – Teljesen a diplomácia alapelveivel… - Ha belepofátlankodnak az ügyembe, akkor megjárják! – ismételte meg a fenyegetést a kalóz, ezúttal durvábban és nyíltabban. - De a Szövetség… - Adunk néhány ezer kreditet pár hivatalnoknak és az ügyet máris eltussolják – felelte Portin látható örömmel. – De most ha megengedik… Portin egyetlen gombbal megszakította a kapcsolatot a kis diplomáciai hajóval, majd sietve kiadta a parancsot a hátul hagyott egyik kísérőhajónak, amelyet pontosan az ilyen meglepetésekre tartalékoltak, hogy közelítse meg a hajót és adjon neki díszkíséretet. A Nebulon-B Skagerrak kapitánya vette az adást, majd sebhelyes képe jelent meg a hajó hídján. - Mostantól az én védelmemet élvezik! Remélem a kapcsolatunk rövid, ámde gyümölcsöző lesz! – lökte oda, majd belevigyorgott a diplomaták képébe.
Mindeközben a bolygó felszínén, a fővárosban komoly harcok dúltak. A kalózok először a landolási helyükhöz közel lévő épületeket támadták meg, tehát rendőrőrsöket, laktanyákat, a Front épületeit, raktárakat, stb. Bár a helyiek ellenálltak, a saját pillanatnyi szervezetlenségükön nem tudtak felülemelkedni. A kalózok ugyan nem voltak sokkal szervezettebbek náluk, a létszámbeli fölény náluk volt egy-egy landolási pontnál. Ráadásul az erőmű kilövése miatt az utcák is teljes sötétségbe borultak. Sok helyen az első lézercsapás nyomán a célpont épületek összedőltek. Ezek két végletet alkottak: az egyikben alig maradt ellenállás, a katonák meghaltak vagy visszavonultak. A másikból azonban bevehetetlen erődöt csináltak az odaérkező segítség katonái. Ahol a kalózok nem ütköztek további ellenállásba, ott a város lakásai felé indultak, hogy ott fosztogatva szerezzenek egy kis mellékes keresetet. Így járt Rerick Kynnie csapata is, akik pár hátramaradt hősködő tizenéves lelövöldözés után elindult az egyik utcán befelé a belvárosba. Mivel sötét volt, így lassabban haladtak, azonban a parancsnokuk nem merte megkockáztatni azt, hogy mesterséges fényforrást használjanak, és így felfedjék a helyzetüket. Mindössze pár éjjellátó volt a csapat számára kiosztva, ezeket véletlenszerűen szétosztották a csapattagok között, és Kynnie is kapott belőle egyet. Bár ő így sokkalta jobban látott a sötétben, neki az első sorban kellett mennie, ami nem éppen életbiztosítás volt. Az utcában semerre sem látszódott ellenállás, ezért egy-egy háznál pár kalóz levált, hogy a házigazdát megszabadítsa pár étéktelen kacattól, amire úgysem lett volna szüksége. Az utca egy kanyarban végződött, amelyet a kalózok gondolkodás nélkül bevettek. A kanyar után pár tíz méterrel felrobbant járművek és kidobált tárgyak barikádjai emelkedtek a magasba. Egy pillanatnyi idő alatt több erős fényű katonai reflektor kapcsolt be, pontosan az ellenfélre irányítva, elvakítva őket. Kynnie, aki óvatosságból egy kicsit hátramaradt, úgyszintén kapott a fényből, és az éjjellátón keresztül ez elviselhetetlenül erős volt. A szeméhez kapott, és a földre vetette magát. A következő pillanatban átsöpörtek a feje felett az ellenség lövései. Társai ordításai és agonizálása hallatszott el az elméjéig és a gyilkos csatazaj. Semmit sem látott a pillanatnyi vaksága okán, azonban úgy gondolta nem éppen valami sokat veszített ezzel az élménnyel. Tisztán hallani vélte, ahogy egy test esik közvetlenül mellé, és saját nyelvén, érthetetlenül valamiféle imát mormol. Látása még nem tért vissza akkor, amikor a csatazaj percek múlva elült, azonban így is hallotta, ahogy hátrébb lévő társai menekülőre fogják, és a Nebula Front emberei az üldözésükre indulnak. Több láb is elsietette a teste mellett, azonban vele senki sem törődött, mindenki halottnak hitte legnagyobb szerencséjére. Percek teltek el, és ő még mindig a hasán feküdt néma csendben. Aztán egy idő múlva, maga sem tudta mikor, kezdett visszatérni a látása. Először csak halványan látott, aztán nemsokára már egészen visszanyerte régi képességét a dolgok észrevételére. Ahogy lassan felemelkedett, végigtekintett a barikádon. Hat-hét ellenséges katona maradt csak hátra, és ők sem annyira voltak már éberek. Így hát Kynnie megvizsgálta, hogy a felszerelése rendben van-e, majd az éjjellátót ismét beüzemelve lassan kúszni kezdett előre. Szerencséjére senki sem vette észre, így a barikád mellett elvezető mellékutca első házát elérve feltérdelt, és osonva haladt tovább, még maga sem tudta milyen irányba.
|
|
|
Asmeru
Jul 18, 2010 22:58:55 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 18, 2010 22:58:55 GMT 1
A Borderline hídján Noychiik teljesen magán kívül csiripelt, N'taab pedig még egy elégedett, kárörvendő duro csücsörítést is megengedett volna magának, látva, hogy a szokottnál egy banthaürüléknyivel (na jó, annál kicsit többel) több fegyver és rossz modor láttán mennyire kiesett a szerepéből a szőrgombóc.
Csak éppen jelenleg azzal volt elfoglalva, hogy udvariasan, de feltűnés nélkül tartsa a távolságot az egyértelműen és lelkesen közeledő kalóz fregattól, ami mindenképpen egy súlycsoporttal magasabb kategóriát képviselt a saját hajójuknál..
- Kapitány, át kell törnie a zavarást, hogy elérhessük a felszínen a legitim kormányt! Ha pedig segítséget kívánnak kérni a Szövetségtől, válaszolnunk kell! - jelentette ki végül visítva - azaz határozottan - Noychiik.
- És kik sietnének a segítségükre így hirtelenjében, talán bizony mi? - bugyborokélt N'Taab. No nem, nem azért figyelt oda annyira a hajó festésére, hogy most a fedélzetek felével együtt egy túlbuzgó kalóz és egy túlbuzgó szenátor vitája végeredményeként eltűnjön és törmelékké váljon..
- Nem tudok kapcsolatba lépni a felszínnel, kap'tány - vicsorogta a kompultnál ülő Togoriai. - Kizárrrtak minket!
- Az biztos, hogy ha itt maradunk, akkor a kalóz barátaink, miután végeztek a lentiekkel, minket is barátságos fogadtatásban részesítenek.. - jegyezte meg hűvösen az ajtóból Relanna, aki vélhetően kifejezetten nem akart a fogadtatás alanya lenni. - Vagy előre, vagy hátra, kapitány.
- Le kell szállnunk a bolygón! - Követelte Noychiik. - Egy Szövetségi diplomáciai delegáció jelenléte talán...
- Talán még viccesebbé teszi a barátaink programját... - pillantott vörös szemeivel N'Taab a kinti lövöldözésre. Sajnálom, asszonyom, de vészhelyzetben a hajó biztonságáért én felelek. Hoon, le tudod rázni?
A kormánynál ülő sullustai néhány barátságtalan, pörgős megjegyzést fűzött hozzá, majd a fregatt felé biccentett, mintha csak azt mondaná, persze.
N'Taab megkapaszkodott a terminálban, hogy a keze ügyében legyenek a pajzsok és a tartalékenergiák kapcsolói, majd kiadta az utasítást. - Akkor pucolás! Minél előbb kint vagyunk a zavarásból, annál előbb riadóztatni tudjuk a Sluis Van -i flottakülönítményt!
A korvett váratlanul kihúzott jobbra, majd alulról kikerülte a lomhán forduló Cavrilhu fregattot, és a rendszer külső zónája felé igyekezett, miközben a számítógépe szinte sistergett az erőfeszítéstől, hogy minél hamarabb koordinátákat dobjon ki azt ugráshoz..
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Asmeru
Jul 19, 2010 21:39:19 GMT 1
Post by Deleted on Jul 19, 2010 21:39:19 GMT 1
Miután a szövetségiek bejelentkezek és eltűntek, a kivetítő mögül előlépett egy férfi és Portin kapitány felé indult. Amaz láthatóan ingrültté vált az iménti csevejtől - ami senkinek sem állt az érdekében. A férfi azonosító nélküli fekete egyenruhában állt - mégis láthatóan kilógott a kalózok közül. - Arról volt szó, hogy nem avatkozik közbe a Szövetség - vetette oda Portin, miközben a kommunikációs pultot elhagyták és a kitekintőhöz léptek. Négyszemközt. - Legalábbis ilyen korán nem - válaszolt nyugodtan a másik férfi. - Befejeztük és vége. Nem vállalunk maguknak több munkát. és kezdettől fogva tudtuk, hogy ez lesz ha közel merészkedünk az ő területeikhez! - Kapitány. Eddig is sikeres volt az együttműködésünk, ezek után is az lesz. Ez itt nem szövetségi terület, a szövetségnek nincs joga beleszólnia a dolgokba. Abban bízhat, ha itt a Szövetség lépéseket tesz maguk ellen - annak ideje korán nagy visszhangja lesz a Konferencián. - Hm. - Kapitány. A megbízom hajlandó 5%-kal emelni a zsoldjukon ha... - 10%! És ebből nem engedek! - Rendben, legyen 10. De akkor befejezi amiért jöttünk és nem hátrál meg. A szövetségitől meg ne tartson.
|
|
|
Asmeru
Jul 19, 2010 22:56:32 GMT 1
Post by Enz on Jul 19, 2010 22:56:32 GMT 1
Portin viszonylag örült, hogy ilyen mondvacsinált üggyel sikerült ilyen sok pénzt kicsikarni ebből a pojácából. Bocsánat, nem illik így beszélni az egyszeri ember munkaadójáról. Lassan, nyugodtan visszasétált a helyére, majd leült a kapitányi székébe. Mindenki kérdőn tekintett rá. - Mit bámészkodtok!? – förmedt rájuk, majd kissé nyugodtabban hozzátette – Éppen harcolunk. A hajó legénysége azonnal visszatért a monitorok egyhangú, villódzó világába. Portin pedig a taktikai kijelzőre pillantott. - Kapcsold a Skagerrak parancsnokát! – utasította a kommunikációs pultnál ülő társát. A következő pillanatban megjelent a sebhelyes arcú kapitány képe. - Parancsolsz, főnök? – kérdezte alázat és gúny keverékén. - Tartsd még itt egy darabig frissen szerzett barátainkat – utasította, és a szája sarkában egy kis mosoly jelent meg. - Igenis, főnök. Esetleg hassak is rájuk? - Igen, bár egyelőre csak…kevéssé! – utasította, majd a másik kalóz bólintott, és bontotta az adást.
A Nebulon-B fregatt apró hangárját X-szárnyú vadászgépek hagyták el, és alakzatba rendeződtek. Amint elhagyták a fregatt vonzásterét, mikrougrást hajtottak végre, és a menekülő korvett háta mögött kötöttek ki. Ebben a pillanatban jelentkezett be az üldöző fregatt kapitánya. - Hölgyeim és uraim! Nem tudom hová igyekeztek olyan sietősen, de mint tudják, az űr ezen részén veszélyes csak úgy egyedül kószálni… - H..h..hogyan képzeli maga ezt…ezt..ezt…a..! – kiáltotta elfúló hangon a chadra-fan. Szánalmas aktakukac, gondolta lenézően a kapitány. - Na de kérem, illik így beszélni önkéntes védelmezőjükről? - Mit akar? – szedte össze magát némelyest a másik hajó vezetője. - Csak azt, hogy jöjjenek vissza egy kis baráti beszélgetésre – felelte a kalóz vigyorogva. – A parancsnok látni szeretné Önöket. Természetesen bántódásuk nem esik, ezt kalóz becsületszavamra mondom!
|
|
|
Asmeru
Jul 20, 2010 14:41:18 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 20, 2010 14:41:18 GMT 1
A X-szárnyúak körbevették az ugrási pont felé haladó korvettet, és fenyegetően harci helyzetbe állították a szárnyakat..
- Ezt.. nem teheti.. - dünnyögte magának egyre halkabban sápítozva Noychiik. - Lehetne rosszabb is. - figyelte a kijelzőket N'Taab, miközben igyekezett megőrizni a nyugalmát. - Legalább egyelőre nem lőnek..
- Nem akarják, hogy ők legyenek az agresszorok - jegyezte meg az ajtóból Relanna. - Ha elég határozottan továbbhalad, talán elengedik.
- Rendben, Hoon, add rá a tartalékot! - rendelkezett a Duro kapitány, majd a hídon lévő legénység negyedik tagjára, egy kerekded koponyájú Bith-re nézett. - Derqiun, készítsd fel az egyik kabin automatikáját és állítsd a computert a Sluis felé vezető pályára. Várd a jelemet!
- Ighenn frőnökkh - csiripelte a Bith és kisietett.
- Kérem a komot. - nyúlt a kézi eszköz felé a Duro, mire Noychiik némi tiltakozás után kiadta a kezéből a szerkezetet.
- Kalózhajó, itt N'Taab kapitány, a Szövetségi hajó parancsnoka. - a Duro közbe megtörölte a homlokát, idegességét jelezve. - Khm.. nos hát az a helyzet, hogy a Tanácsadó asszony biztonságát és a .. aaz itteni biztonsági helyzetet szem előtt tartva.. őő. nincs más választásunk, minthogy békében távozzunk. Tájékoztatni fogjuk a.. ő.. diplomáciai hivatalunkat a maguk tárgyalási őő.. szándékáról, és biztosra veszem, hogy küldenek valakit. Sajnos nekünk.. erre őő.. nincs felhatalmazásunk. Kérem, tegyék szabaddá a kilépési vektort.. izé, öh, köszönöm.
|
|
|
Asmeru
Jul 20, 2010 17:44:13 GMT 1
Post by Enz on Jul 20, 2010 17:44:13 GMT 1
A sebhelyes arcú kalóz kissé elszontyolodott, hogy drága védencei, újdonsült barátai ilyen gyorsan a távozás mezejére lépnek. Kicsit keményebb hangon válaszolt: - Hova sietnek, tisztelt követ urak? - Izé, nekünk nincs képesítésünk meg felhatalmazásunk, hogy izé… - a Duro egyre jobban kifogyott a szóból és az ugrás még nem volt elég közel. - Azt hiszem nem értjük egymást kristálytisztán – jegyezte meg a kalózkapitány és ökölbe szorította a kezét. Erre az X-szárnyúak támadóalakzatba álltak és az egyikük elsütötte a lézerfegyverét, amelynek lövedéke a hajó oldala mellett robbant fel. - Több figyelmeztetés nem lesz! Jöjjenek vissza, különben kétlem, hogy bárkivel is tárgyalni fogunk!
|
|
|
Asmeru
Jul 25, 2010 20:39:48 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 25, 2010 20:39:48 GMT 1
Noychiik hátrakuporodott a pilótafülke egyik paneljéhez, miközben N'Taab enyhén megremegett, amikor ismét a komba szólt. Mögötte Relanna előrelépett, és a Duro vállára helyezte finoman az egyik kezét, amitől a kapitányt nyugalom és határozottság szállta meg. A legénység tagjai egy pillanatig csodálkozva pillantottak oda, de végül, mivel N'Taab folytatta a parancsnok kiadását, nem szóltak.
- Kalózhajó, vettük, megfordulunk... módosítjuk a vektort.. most! - Azzal ugyanabban a pillanatban, amikor N'Taab megadta a kézjelet a pilótának, másik kezével megérintette a kommunikátorát, ami befejezte a repülési adatok és az elhangzottak rögzítését és áttöltését az egyik mentőkabin memóriájába. Ugyanekkor a zöld jelet látva a kabinnál várakozó Derquin lezárta a mentőalkalmatosságot. A togoriai pilóta ráadta a tartalékot, mire a Bordlerline élesen megdőlt, és szűk ívben visszafordult a kalózok felé. Egy pillanati úgy tűnt, mintha támadni akarna, és a "kísérő" X-szárnyúak sűrű káromkodás közepette összevissza próbáltak korrigálni, hogy ne rohanjanak bele a kitérő hajóba.. eközben a korvett védett hasából kivágódott egy mentőkabin, és a kisebb tömegénél fogva gyorsan elérte az ugrási pontot.
Mire a korvett lekapcsolta a hajtóművét és a kísérete is elrendeződött körülötte, szemben vele a fenyegetően lebegő kalózfregattal, a mentőkabin már elérte a hiperteret.
- Várjuk a ... khm... delegációjukat. - nyekegte bele szárazan N'Taab a komba.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Asmeru
Aug 14, 2010 12:49:08 GMT 1
Post by Deleted on Aug 14, 2010 12:49:08 GMT 1
Vadaszgepek surujeben indult meg a fregatt fele egz regi, Lamdba tipusu hajo. A landolast kovetoen a szovetsegiek nehany megmaradt embere felsorakozott a rampanal - termeszetesen nem diszkiseretet kivantak adni. Ahogyan lassan lenyilt a rampa, a kalozok tuzet nyitottak az orokre aminek eredmenyekeppen tuzparbaj alakult ki. Mire vege lett, a szovetsegiek elvesztettek biztonsagi embereik jelentos reszet - a kalozok viszont alaig. Miutan biztositottak a teruletet, egy fekete, rangjelzes nelkuli egyenruhaban levo alak setalt le a rampan.
Noychiik a hajo egyetlen - nagyobb meretu termeben varta a ferfit. - Remelem tisztaban van azzal, hogy a kalozok legjobb esetben is halal... - ahogy vegigmerte a ferfit, rajott hogy nem azt latta akivel targyalt idaig. Nem a kalozkapitany allt vele szemben, hanem egy teljesen ismeretlen alak - Ki maga es hol a kapitany? Nem errol volt szo! Amaz lassan haladt fele mikozben fekete kesztyuit lassan huzta le kezeirol. Mire vegzett egy szeket huzott ki maga ele, es leult. - Nem hinnem, hogy kettonk kozul itt On lenne az, aki felteleket szabhat. - Megis mi ez az egesz? Miert oltek meg az embereimet? - Az ami valojaban, egz kaloz rajtautes. Maguk meg ahogy mondjak, rosszkor rossz helyen. De szerencsere, maga mint az egesz bagazs legertkesebb tagja, sokat fog erni nekunk... valaszthat - engedelmes lesz es elmondja nekunk, hogy hol haladnak a Szovetseg titkos logisztikai utvonalai, vagz eladjuk magat a helyi kisallatkereskedonek - jobb esetben. - Maga fereg, azt hiszi, hogy... - Maguk vagy inkabb a fajtad, te mocskos bothan... a premeden kivul nem vagy hasznalhato semmire. Koordinatakat kerek vagy meghalsz! - Csalodnod kell, human fereg. Belolem nem szedsz ki semmit... - Ebben az esetben... a kaloz szovetseg orommel fogja hasznodat venni, mint labtorlo...
Mielott a ferfi barmit is tehetett volna, az ajto berobbant es a Konfoderacio panceljat viselo katonak rontottak be. A fekete ruhas kezere bilincs kerult es elvonszoltak. Noychiik pedig felsegitettek, mire egy kapitanyi rangjelzest viselo ferfi lepett be a szobaba. - Diestl kapitany vagok, a Konfoderacio Flottajatol. Vettuk a veszjelzeset es jottunk amint tudtunk. A kalozok elmenekultek, csak azokat kaptuk el akik a hajon voltak. Egy pillanat - a melle lepo katona valamit a fulebe sugott mire a kapitany bolintott es visszafordult - Az iment elfogott ferfi aki fogva tartotta, lenyelte a cian kapszulajat es mar nem tudtuk megmenteni... Mit tehetunk Onert, tanacsos?
|
|
|
Asmeru
Aug 14, 2010 21:48:15 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 14, 2010 21:48:15 GMT 1
Noychiik gyorsan felmérte a helyzetet, és amennyire termetétől tellett, kihúzta magát. Amióta a kapitány testőrei lerángatták ide, nem látta a helyzetjelzőket, de a megjelenő kommandósok és a konföderációs tiszt látványa alapján egy-két dolgot ő is össze tudott rakni.
- Köszönjük a gyors reagálást a Szövetség nevében, kapitány - csiripelte hivatalos hangnemben Diestlnek. - Amennyiben lehetséges, szeretném minél előbb folytatni a missziómat az Asmeru felszínére, hogy felvegyem a kapcsolatot a vezetőkkel és felajánljam a Szövetség humanitárius segítségét.. - A zsebében lévő kom alig hallgató ciripelése megnyugtatta afelől, hogy most már van is mire alapoznia a szavait...
....
A rendszerbe berobbanó, egy modernizált vadászgépszállító vezetésével érkező Sluisi különítmény zászlóshajója nem egészen azzal a képpel találta szembe magát, amit a jelentések alapján vártak.. jelentős számú kalóz és jelentéktelen számú helyi védő hajó helyett egy fényesre suvickolt, vadonatúj cirkálókból álló konföderációs alakulat keringett az orbitot beterítő törmelékek között...
T'pau, a különítmény sullustai parancsnoka elmorzsolt néhány bugyborékoló káromkodást anyanyelvén.. az érzékelők adatai szerint alig fél órával korábban érkezett a konföderációs flotta.. és ahhoz képest meglepően, már már valószerűtlenül gyors takarítást rendeztek..
- Uram, a hajónk egyben van és hív minket! - jelentkezett be a komtiszt.
- Borderline, itt a Szövetségi flotta Tempest anyahajója, helyzetjelentést. - Hála az égnek, hogy időben ideértek... - recsegte a komban N'taab hangja. - Konföderációs különítmény szállt át a hajónkra, a kalóz flotta... nos jobb lesz ha ezt átküldöm.
A sullustai nyugtázta a helyzetet. - Teremtsenek kapcsolatot a konföderációs zászlóshajóval, és kérdezzék meg, hogy tudunk-e segíteni - recsegte a nyakára helyezett fordítóimplantátum a hajó komtisztjének.
A szövetségi hajók várakozó pozícióba merevedtek a rendszer szélén, egyelőre biztonságos távolságban a számbeli fölényben lévő konföderációs hajóhadtól.
|
|
|
Asmeru
Nov 26, 2010 23:01:18 GMT 1
Post by Enz on Nov 26, 2010 23:01:18 GMT 1
Portin meglehetős idegességgel vette tudomásul azt, hogy Konföderációs rombolók léptek be a rendszerbe, az pedig szinte teljesen kizökkentette nyugalmából, hogy az ő hajóira nyitottak tüzet. - Mi a szentséges banthaszar! – kiáltott fel dühösen. – Mit csinálnak ezek a sithfattyak?! A kérdés természetesen költői volt, bár ha pontos választ kellett volna a kérdésre adni, akkor: „éppen eltakarítják a mocskot az űrből.” – ahogy mondták előszeretettel a híradások egy-egy kalózbanda félresöprése után. Idegesen pillantott végig a taktikai térképen, és az egyre közeledő vörös és egymás után eltűnő zöld háromszögek semmi kétséget nem hagytak a csata kimenetelét illetően. - Teljes fordulat! Elhagyjuk a kócerájt! – adta ki az utasítást. - Ez parancs a flottának is? – kérdezte az egyik kalóz. - Nem. Csak a mi hajónknak! – felelte félig hűvösen, félig idegesen a kapitány. A KDY Bloodlust gyors fordulatot vett, és maximális sebességgel igyekezett elhagyni a csata színterét. A Nebulon-B Skagerrak és több másik élelmes kapitánnyal megáldott hajó is csatlakozott hozzájuk, és alakzatba állva haladtak a cél felé. A Konföderáció hajói, bár beérhették volna őket, mégsem tették. Portin sejtette, hogy ez valamiféle üzenet neki a támadást illetően. A fejesek kitaláltak valami újat, hogy még jobban menjen a biznisz. Igazán remélte, hogy bőséges anyagi kárpótlásban és pár leselejtezett cirkálóban részesítik majd őt a fél flottájának elvesztéséért és a hiteles menekülésért cserébe. A hajók eközben elhagyták a bolygó gravitációs terét és fénysebességre gyorsítottak.
|
|
|
Asmeru
Feb 24, 2012 21:30:00 GMT 1
Post by Enz on Feb 24, 2012 21:30:00 GMT 1
Bár a bolygón a radikálisan forradalmi szófordulatok gyakrabban követték egymást, mint egy teli teherhajót a kalózok, a bolygó vezetése kénytelen volt belátni, hogy menthetetlenül senki sem veszi õket elég komolyan. A nagy terrorakciók kora már régen véget ért, és csupán a jelszavak meg a harsogó propaganda maradt a teljes egyenlõségrõl, galaktikus békérõl, a tökéletes társadalomról és hasonló idealista baromságokról. Bár a katonai szárny, amely ismét átvette a hatalmat, hivatalosan a régi szép idõkhöz való visszatérést nyilvánította ki, néhány pitiáner akción meg ûrbeli összecsapáson kívül semmi sem történt. A bolygó valamint a Nebula Front megpróbált beilleszkedni a galaxis életébe, igencsak kevés sikerrel.
Valószínûleg ezért is fogadták a távoli nép küldöttét ilyen szívélyesen. Egy esélyt láttak az elszigeteltségbõl való kitörésre. Zhong Yamen, a Nagai Császárság küldötte sok lehetõséget látott a bolygóban. Az ûrben még mindig számos elpusztított hajó roncsa keringett és a bolygó épületein is látni lehetett a pár hónapja indított támadás nyomait. Cavrilhu kalózok. Vele szemben ott ült a Nebula Front és a planetáris kormányzat vezetõje, a Havoc, Aerek Krael. A Havoc korábban egy kódnév volt, amelyet a szervezet vezetõje használt a saját neve helyett, így a vezetõk valódi nevét sosem lehetett tudni. Mostanra már egy ranggá vált, amelyet mindig az aktuális vezetõ használt. - Tehát az Önök császársága szívesen nyújtana segítséget a bolygó számára? - kérdezte a Havoc érdeklõdve. A harmincas évei elején járó férfi egész jó beszélgetõpartnernek bizonyult, akit kezelni sem volt nehéz. Hiába no, változnak az idõk, ma már a világmegváltók is kellemes modorú társalgópartnerek. - Így van - bólintott Yamen határozottan. - Gondolom ez nincs ingyen - szólalt meg gyanakvó tekintettel a Havoc egyik tanácsadója. - Természetesen nincs - válaszolt erre is a nagai, amit az általános meglepõdés követett. Nem igazán voltak hozzászokva, hogy az ilyenek nyíltan elhangozzanak. - A világon semmi sincs ingyen. - És mit kérnek cserébe? - az elõbbi tanácsadó volt az elsõ, aki megszólalt, hevesen gesztikulálva, majd sötét tekintettel hozátette - Remélem nem várják el, hogy módosítsunk a politikánkon... - Ugyan kérem - legyintett a nagai követ semleges hanghordozásban. - Ha Önök a forradalmárkodásban látják az életük értelmét, akkor tegyék, minket hidegen hagy. Az elhangzott választ ismét meglepõdöttség és csend követte. Yamen küldött elégedetten nyújtózott ki, úgy látszik minden ellenérzésüket sikerül lassacskán leszerelni. A tárgyalópartnerei jelentõségteljesen néztek össze. - És akkor mégis mit szeretnének? - emelkedett felül egy másik tanácsadó a csodálkozásán. Bár persze kissé sértõ is lehetett, hogy eget rengetõ világmegváltó eszméik csak ennyit váltanak ki. - Egy biztonságos helyet a Galaxis ezen részén - felelte Yamen, ezúttal elmosolyodva. - Egy helyet, ahol hajóink szükség esetén megpihenhetnek, feltölthetik készleteiket és ahonnan kiindulva lassacskán az egész környékkel jó kapcsolatokat alakíthatnánk ki. Ez persze azt jelenti, hogy érdekeltek vagyunk a bolygójuk fejlõdésében. A Nagai Iparvállalat... - Valami gigantikus multivállalat? - emelte fel a szemöldökét az elsõ tanácsadó. Yamen bólintása után dühösen tette hozzá. - Mi nem tûrjük ezeket a nagyvállalati patkányokat itt. - Ez igazán sajnálatos - tárta szét a kezeit Yamen. - Ez esetben majd a szomszédos rendszerek egyike... - Várjon! - szólt közbe sietõsen a Havoc, gyilkos tekintetet küldve a tanácsadó felé. - Szó sincs arról, hogy ne tartanánk az Önök ajánlatát nagyszerûnek. De tudja, egész eddig a multivállalatok elleni harcért mûködött a szervezetünk. - Kár lenne a saját ideológiai alapjukat megsemmisíteniük, valóban - értett egyet ezúttal a nagai követ is. Bár nevetségesnek tartotta az egészet, nem kívánt ennek hangot adni. - Ez esetben az Iparvállalat egy helyi leányvállalatot hoz létre... - A magánvállalkozások nem engedélyezettek az alkotmány szerint - vetette közbe egy harmadik megjelent. Yamen dobolni kezdett az ujjaival. - Ez esetben Önök létrehoznak egy állami vállalatot, aminek a tõkéjét készpénzben valamint apportban az Iparvállalat biztosítja titokban. A bevételek 10%-át megtartják maguk, a többi az Iparvállalaté lesz. Így megkapják az ígért pénzügyi támogatást is. - Ami a hajók feltöltését illeti... - Készpénzben fizet a vállalat a saját tõkéjébõl. A Havoc és környezete meggyõzöttnek tûnt. Õk lehetnének a környék központja végre, és egyre komolyabban vennék õket a környezõ rendszerek. Talán még a Front ideológiáját is tudnák exportálni és egy ilyen vállalkozás esetén 10% juttatás igen nagylelkû összegnek tûnt. A döntést azonban halogatni látszottak - Ha kívánják, szívesen hagyok idõt meggondolni - szólalt meg hûvösen miután a csend kezdett állandósulni. - Nekünk egy hónap múlva is ráér a dolog... - Teljesen szükségtelen! - mosolyodott el a Havoc is. - Megegyeztünk, Mr. Yamen. Mindketten elmosolyodtak, felálltak és kezet fogtak egymással. Így kell ezt csinálni, gondolta magában a nagai küldött.
|
|
|
Asmeru
Mar 21, 2012 2:45:06 GMT 1
Post by Enz on Mar 21, 2012 2:45:06 GMT 1
"Mi az emberekért vagyunk" hirdette az igencsak egysíkú színezésû neonreklám, amely egy mosolygó családot ábrázolt, a Nebula Front mozgalmistáinak egyenruhájában, fegyverekkel, ipari és mezõgazdasági eszközökkel a kezükben, heroikus pózban. A másik kivetítõn egy nõ beszélt arról, hogy a Nebula Front az igazságosság õre az egész világban, valamint fõ feladata elhozni az egyenlõséget, békét, szeretetet és testvériséget az egész Galaxis számára. A beszéd végével a kép kimerevedett, és a nõi arc helyét egy vaskos betûkkel írott szöveg vette át: "Nekünk nem a galaktikus pénzoligarchia parancsol!" Gappo Tsark elfogta a nevethetnék ennek láttán, hiszen a Havoc szinte könyörgött a nagaioknak, hogy hozzák ide a tõkéjüket. Azóta hihetetlen pénz áramlott be a gazdaságba, a teljesen állami tulajdonú Asmerui Kereskedelmi és Ipari Vállalatba a Nagai Iparvállalattól. Nem csak készpénz, de gyártósorok, összeszereléshez szükséges berendezések és fontos eszközök is érkeztek apportként. Persze az AKIV-hoz nem lehetett kötni a nagaiokat semmilyen formában, hivatalosan semmiféle kapcsolat nem létezett a két cég között, a vezetõi mind a Nebula Frontból kerültek ki, míg a vezetõhelyettesek lettek a szakképzett közgazdászok és vállalatirányítók. A nagaiok csupán nemhivatalos tanácsadókat küldtek, és nagyon kerülték, hogy bármilyen módon kapcsolatban hozhassák õket az AKIV-val. Még a készpénzmozgás nyomait is elfedték, az apportot pedig nem õk biztosították, hanem kisebb cégek szerte a Galaxisból, akiket valószínûleg busásan kifizettek.
Tsark begyûrte a csomag Gyõzelem cigarettát a zsebébe, miután egy szálat kivett belõle. Korántsem ez volt a legjobb minõség, de a bolygón fõleg ezt lehetett kapni, mármint legálisan persze. Virágzott a feketepiac egész Asmerun, és bár havonta agyonlõttek pár orgazdát, a helyzet nem látszott változni. Miközben rágyújtott, tovább figyelte szobája ablakából a fõvárost, amely hemzsegett a politikai reklámoktól, a távolban induló zúgott, a házak faláról a Nebula Front lobogójának hatalmas változata függött le. Nagyon remélte, hogy a nagai pénzzel együtt végre másféle eszmék is beszivárognak a bolygóra és ez a tébolyos forradalmárkodás végre a végéhez ér. Velejéig gyûlölte ezt a korrupt, haszontalan rendszert, amelynek már a léte is nevetséges volt.
Az ajtócsengõ hangja ébresztette fel álmából Tsarkot. Lassan kelt fel a kanapéról, ahol ruhásan aludt el a számtalan kimutatás, grafikon, hatástanulmány mellett. Egy asztali villany fénye volt az egyetlen a szobában. - Ki lehet az ilyenkor? - kérdezte zsémbeskedõen, azonban az órára pillantva kénytelen volt észrevenni, hogy már hajnali fél hat. Ilyenkor keresni az embert már illendõbb volt kicsit, mint pár órával korábban. Az ajtóhoz slattyogott, majd kikulcsolta és kinyitotta. Egyik beosztottja állt ott, egy adattáblával és egy aktával a kezében. Az õ szemei is igencsak karikásak voltak, hiszen egész éjszaka az egyik friss nagai szállítmányt adminisztrálta. - Jó reggelt, Tsark polgártárs - próbált hivatalosságot erõltetni magára. Tsarkot meg tudta volna õrjíteni ez a polgártárs megszólítás. - Jó reggelt, Vendar. Mi történt? - kérdezte, majd ásított egyet. - Ha megengedi, ez nem éppen folyosói beszédtéma - felelte, miközben nyomatékosításként körbepillantott. Tsark bólintott, és beengedte a nappaliba, majd feltett két adag kávét fõni. Odakint már lassan kezdett világos lenni, de a lámpákat azért még felkapcsolta. Miután helyet foglaltak, Vendar elkezdte beszámolóját. - A legújabb szállítmányt átvettem - kezdett bele, majd az adattáblára nézett és felolvasta mik is voltak benne. - Remélem nem ennyiért jöttél ide hajnalban - ásított egyet rosszkedvûen. - Nem, nem - felelte a másik gyorsan. - A szállítmánnyal nem várt dolgok érkeztek. A nekünk adott teherhajók mellett fregattok, könnyûcirkálók, egy nehézcirkáló és járõrhajók is érkeztek. - Mi a...? Hogyhogy? És honnan? - kérdezte meglepõdve Tsark. - A legtöbb hajóról nem sikerült kideríteni semmit, ám az egyik fregattról megtudtuk, hogy elõtte a Szövetség alkalmazásában állt és jelenleg "eltûnt" státuszú. - Mi a fenének küld ide az Iparvállalat egy flottát? - kérdezte Tsark hangosan, de ez inkább csak önmagának szólt. Idõközben elkészült a kávé is, így felállt és a konyhába ment, ahonnan nem sokkal késõbb két gõzölgõ csészével a kezében tért vissza, majd az egyiket odaadta Vendarnak. Csendben iszogatták a kávét, majd miután végeztek, Tsark kivitte az üres csészéket. Nem tudta mire készülnek a nagaiok, de nagyon remélte, hogy nemsokára beavatják a tervekbe.
Még aznap megkapta a hõn áhított választ az igazgató irodájában. Amikor belépett a tágas szobába, meglepve tapasztalta, hogy az igazgatón kívül egy öltönyös nagai is ott található. - Tsark polgártárs, üljön le - szólította meg az igazgató, amikor belépett, az egyik székre mutatva a dohányzóasztal mellet, majd a nagai felé bólintott. - Õ itt Zhong Yamen nagykövet úr, a Nagai Császárság érdekeinek képviselõje. Nagykövet úr, õ pedig Gappo Tsark polgártárs, az AKIV fõtanácsadója. Ketten biccentettek egymás felé, majd Tsark helyet foglalt. Az igazgató megköszörülte a torkát, majd beszélni kezdett. - Gondolom értesült a legújabb szállítmány furcsaságairól, Tsark polgártárs. - Igen - biccentette Tsark. - Már ha az, hogy lopott hajókat szállítanak ide annak számít. - Mi? Ne sértegesse a nagykövet urat! - csattant fel az igazgató, de Yamen mosolyogva leintette, és várakozóan nézett Tsarkra, aki ezen felbátorodva folytatta. - Az egyik hajóról kiderült, hogy a Szövetség kötelekében teljesített szolgálatot az eltûnése elõtt. Amiért ideszállították ezeket, az az, hogy ilyeneket megtartani korántsem egészséges, de ha továbbadják, akkor maguk is bajba kerülnek. De ha olyan közvetítõkön keresztül történik ez, akikhez nem köthetõek egyáltalán, úgy nem kerülnek bajba, sõt besározhatják azt, akit csak akarnak... - Tsark polgártárs, vigyázzon a nyelvé... - felelte az igazgató vörös arccal, de Yamen tapsolása kizökkentette ebbõl. - Lenyûgözõ, Mr. Tsark, igazán lenyûgözõ - mondta elragadtatva a nagai. - Valóban ezt tervezzük. A hajókat el kell adni, méghozzá a szervezõdõ Fény Hadseregének. - A jediknek? - kérdezte Tsark furcsállva a dolgot, de aztán rájött, hogy igazából neki mindegy. - De a jedikkel vigyázni kell, mert olvasnak az emberek fejében. - Igen - bólintott Yamen. - Ezért olyat kell küldeni, aki nem tud semmirõl. Ez csak az elsõ szállítmány, még jó pár hajó fog ide érkezni. Szeretném ha nagy részüket a jediknek adnák el. - Úgy lesz - bólintott az igazgató. Tsark pedig kajánul elmosolyodott. Úgy tûnik a jediket akarják hírbe hozni lopással és kalózkodással, ami megragad az emberekben és nem fognak a segítségükre sietni, ha bármi történik velük.
|
|
|
Asmeru
Mar 31, 2012 23:28:15 GMT 1
Post by Enz on Mar 31, 2012 23:28:15 GMT 1
- Szóval bekapták a csalit - villantotta ki a fogait Sahlvo igazgató, ám a nagai követ, Zhong Yamen sokkalta higgadtabban kezelte a helyzetet. - Semmi ok az örömre egyelõre - felelte hûvösen. - Pusztán annyit mondtak, hogy tárgyalni akarnak. - Igaz - húzta el a száját az igazgató. Ezek a nagaiok semminek nem képesek örülni, gondolta magában lesújtóan. Ezek még valószínûleg szex közben is vigyázzállásban vannak, ezért is ilyenek mind. - A követük valószínûleg nemsokára megérkezik ide - pillantott az órájára Yamen. - Mivel az Erõvel bármit kiszagolnak, jobb lesz, ha nem Ön tárgyal velük. - Valóban - értett egyet az igazgató, aki láthatóan örült, hogy ilyen könnyen kihúzhatja magát a feladat alól, ami valószínûleg nem igazán volt az ínyére. - De akkor ki? - Ön az igazgató - vonta meg a vállát a nagai követ. - Én csak tanácsadó vagyok. - Na igen... Esetleg Tsark? - kérdezte az igazgató, de a nagai megint csak a vállát vonogatta. Talán az idegeire akar menni ezzel a viselkedéssel? Ha a tanácsát kérte, akkor mindig ezt csinálta, ha pedig nem kérte ki, akkor kéretlenül is beleszólt a dolgokba. - Akkor Tsark lesz. Az igazgató megnyomott egy gombot az asztalába épített kommunikátoron, és utasította az egyik alkalmazottat, hogy azonnal keresse meg Tsarkot. Yamen eközben unottan nézett maga elé, majd gépies mozdulattal elõvette ezüst cigarettatárcáját, kivett belõle egy szálat és rágyújtott. Ez a Tsark sokkal ígéretesebbnek tûnt, mint az egész asmerui vezetés együttvéve. Ráadásul semmiféle érzelmi szál nem fûzte a jedik átveréséhez, mégis szó nélkül elvállalta a megszervezését. Talán még az ideküldött jedi sem fog semm különöset észrevenni a szándékaiban. Mindenesetre azért a nagai Iparvállalati Õrség egy különleges osztaga, ysalamirikkel megerõsítve készen áll majd a másik eshetõségre is.
|
|
|
Asmeru
Apr 9, 2012 22:52:09 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 9, 2012 22:52:09 GMT 1
A jelentéktelen, már már gyanúsan ütött-kopott Y-szárnyú vadászgép leereszkedett az Asmeru egyik félreesõ kikötéjének egyik félreesõ dokkjába.
A fülkébõl elõmászó Arcona pilóta némi alkudozás után kifizette a dokkbérleti díjat és a szükséges kenõpénzt az "Üdvözöljük az Asmerun, a Peremvidék ékkövén" címû felirattal díszített érkezési terminálnál posztoló két gamorrai által közrefogott undibundinak, majd beleveszett a legközelebbi piac felé igyekvõ tömegbe..
A bolygó, ahhoz képest, hogy néhány hónappal ezelõtt egy elég kellemetlen csetepaté helyszíne volt a helyi véderõ, valami kósza kalózbanda, ezt követõen pedig a Szövetség és a Konföderáció egyszerre megérkezõ egységei között, láthatóan különösebb károk nélkül átvészelte az incidenst.. gondolta Izal Waz, miközben ide-oda forgatva fejét felmérte a helyi portékákat.. és az árusok és sétálók gondolatait.
Persze ezek a koszfészkek mindig hamar megoldják, hogy újra a régi fényükben pompázzanak... folytatta a gondolatot a jedi. Éppen ezért érte meglepetésként a Rendet, hogy az itt mûködõ iparvállalattól kaptak célzott ajánlatot katonai felszerelések szállítására a Fény Hadseregének. Mindezt úgy, hogy a mûvelet egyébként teljes titokban folyt, és kizárólag a Jedik által kiválasztott beszállítók - jórészt a Lázadás megbízható volt tagjai és üzletfelei - tudhattak róla. Mindez igaz volt még úgy is, hogy az Asmeru gyakorlatilag a Kathol szektor szomszédságában feküdt... manapság szinte kizárólag a jedik haderejének szállító csempészek lépték át a szektorhatárt, gondosan a meghatározott mélyûri útvonalakon, amelyeket jedi felderítõcsapatok jelöltek ki.. egyikük sem állt meg az olyan, valószínûleg kémektõl és a konkurencia orgyilkosaitól hemzsegõ helyeken, mint ez itt.
Az itteniek mégis tudtak róla. Ezért a tanács, illetve a Hadsereg megbízott vezetõje, Kenth Hamner, aki korábban Izal mestere volt, visszahítva az Arcona jedit a Ryloth-on végzett, amúgy nem túlságosan sikeres missziójáról, ahol is a twi'lek klánokat próbálta rábeszélni valamiféle együttmûködésre egymással, vagy ha az nem megy, legalább a szövetséggel vagy a jedikkel.. de nem talált mást, csak rengeteg, mindenre kész lányt - ami azért egy Arcona számára, a humanoid fiziológiát elnézve inkább vicces, mint reális volt -, és majdnem ugyanannyi melegkedvelõ, de amúgy roppant ízletes õshonos bogarat.
Így aztán Izal Waz kapva kapot az alkalmon, hogy Hamner mester új felkérésének eleget téve kicsit körbeszaglásszon itt, miközben az asmeruiak még mindig a "hivatalos követet" várták a jediktõl. Úgy állt rajta a szürkéskék, jellegtelen ûrvándor - ruha, mintha ráöntötték volna.
Izal találomra kiválasztott egy kantint, amely körül meglepõen sok rodiai és egyéb rovar-, illetõleg rovarevõ nyüzsgött (azaz mindkét irányból nézve jó volt a konyha, kinek ezért, kinek azért), és besomfordált az ajtón..
- Adjon valami sósat.. valami nagyon sósat. - fordult a pultoshoz, egy kövér, mosdatlan (melyik nem volt az) ruuriaihoz.
|
|
|
Asmeru
Apr 11, 2012 0:13:33 GMT 1
Post by Enz on Apr 11, 2012 0:13:33 GMT 1
A ruuriai odalökött valami válaszfélét, majd kicsivel késõbb ki is adta a legsósabb ételt, amit az étlapon fellelt, és csápjaival intett a vendégnek, hogy ne tartsa fel a sort, távozzon inkább az egyik asztalhoz. Waz örömmel tett ennek eleget és nagy élvezettel kezdte el elfogyasztani az ételt, amelyet kiadtak neki. Közepesen jó - vagy inkább közepesen rossz - hely volt, és persze õ sem számított semmi extrára, amikor betért ide. Jobban foglalkoztatta, hogy miként is kezdjen neki a feladatának. A bolygó nemcsak a peremvidék egy jelentéktelen pontja volt, de egyúttal egy "forradalmi diktatúra" is, amely minden hatalommal rendelkezõ lényt, így a jediket is megvetette. Nehéz lesz a közelükbe férkõzni, de az ilyen rendszerekben azért mindig jól mûködött a korrupció és a feketézés, így csak talál valami rést, amin keresztül jobb rálátása lesz a dolgokra.
Miközben ezen gondolkozott, kinyílt az ajtó és egy testét eltakaró köpenybe bugyolált alak sietett be rajta, majd bevágta azt maga mögött. Egy pillanatnyi megtorpanás után nagy léptekkel a magányosan üldögélõ jedi asztalához sietett, és szó nélkül helyet foglalt mellette. Az eltakart arc az arcona felé fordult, és végigmérte a mellett ülõt. Waz rögtön érezte, hogy nagy bajban lehet, így sietve beleolvasott az elméjébe és meglepõ dolgot talált. Ez a férfi a hónapokkal ezelõtti kalóztámadás egyik résztvevõje volt, méghozzá a kalózok részérõl, ám társai menekülése után a bolygón maradt. Ezután fogságba esett, ahol valami fontos feladatra akarták felkészíteni és agymosásnak alávetni. Egy terrortámadás valakik ellen. Meglepõ. Sokáig nem volt idõ kutakodnia, ugyanis az ajtó felõl ütemes léptek zaja hallatszott, majd az ajtóra leadott három ütés után az újabb vendégek egyszerûen berúgták azt, az egyik rossz helyen álló vratixot a földre küldve. Az ajtón nyolcan siettek be, mind szürkészöld egyenruhát viselve, kezükön vörös karszalaggal, amelynek közepén arany színnel szerepelt a Nebula Front jelképe. Vezetõjük, egy tagbaszakadt ember körbepásztázta az immáron teljesen elcsendesült helyet, miközben a pultos alázatosan odasietett hozzá. - Miben segíthetek a tisztelt polgártársaknak? - kérdezte ugyanilyen alázatos hangon. Az ember megvetõen nézett rá, majd jobbat nem találva elõadta érkezésük okát. - Egy szökött fegyencet, egy bizonyos Rerick Kynniet keresünk! - mondta jó hangosan, hogy hangja betöltse az egész teret. Erre a jedi mellé ült férfi összerezzent. Hát igen, szinte egyedüli emberként nem volt jó választás egy ilyen helyre menekülni. De hasznos segítõtársnak tûnt, így talán segíthetne rajta valamiképp. Sajnos az elütõ testfelépítést még az egyik izomagyú is kiszúrta, aki gumibottal a kezében indult meg az asztaluk irányába, miközben társai szétszéledtek a benti térben, hogy mindenkit igazoltassanak.
|
|
|
Asmeru
Apr 23, 2012 21:16:04 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 23, 2012 21:16:04 GMT 1
- Papírokat, gülüszemû! - ordította az asztalhoz közelebb érve a roppant barátságos tekintetû úriember.
- "Nincs szükség rá, hogy megnézze az iratainkat" - gondolta magában reflexszerûen Izal, de aztán, ahogyan még egy belekortyolt, vagy inkább beleszürcsölt az "ételébe", fejét jellegzetes arcona módra ide-oda ingatva, rá kellett jönnie, hogy ez elég hiteltelenül hangzana, amikor még a bejárat melletti koktélpultban rángatózó, még Izal sajátos ízlésének is visszataszító, csücsörített szájú Pa'lowick táncosnõt is alapos, motozással egybekötött ellenõrzésnek vetették alá a fogdmegek és az üsséteklék.
Más megoldás kellett. Így aztán inkább barátságosan ráhunyorított a vele szemben ülõre, majd elõhúzott két adatkártyát overallja egyik zsebébõl. - Hagyd csak, Dorgo, nálam vannak az irataink. - azzal az izomagyú felé nyújtotta a kártyákat.
- Amit látja, uram, minden rendben van az iratainkkal.. - az Erõ alkalmazása egészen nehéznek tûnt a tagbaszakadt egyénnel szemben, hiszen a gondolatok és az akarat befolyásolásához mindenek elõtt arra van szükség, hogy az illetõ rendelkezzen velük.
A hivatalos közeg számára ez láthatóan új helyzet volt.
- Öhm.. õõõ... amint..látom.. - Minden rendben. Kössz. - próbálkozott egyszerûbben Izal. - Okésosak a papírok... izé, további jó ivást kívánok.. - dünnyögte amaz, és visszaadta az adatkártyákat, majd láthatóan nagyobb érdeklõdéssel a szomszéd boxban szörcsögõ, láthatóan ilumminált állapotban lévõ Rodian felé fordult.
- Felkelni!!!
- Most pedig, gondolom - kortyolt még egyet az italából Waz és rákacsintott asztalszomszédjára -, az következik, hogy hirtelen ki kell mennünk a mellékhelységbe, ugyebár...
|
|