|
Post by Grodin Tierce on Jan 3, 2014 20:34:42 GMT 1
A rendszer szélén minden elõjel nélkül hirtelen kirobbant a hipertérbõl egy fél tucatnyi, torony nélküli ék alakú hajó, kíséretükben legalább ugyanennyi fregattal. A Szövetség Hetedik Flottájának azonosítóit viselõ Nebula-osztályú rombolók és Endurance-osztályú anyahajók ék alakzatban, teljes sebességgel közelítettek az Onderon felé.
- Szkenneljék a szektort mandaloriai hajók után! - adta ki a parancsot a vezérhajó hídján Otten kapitány, a Courageous-harccsoport parancsnoka. - Teljes készültség! Hívják nekem a helyi kormányzatot! Azonnal!
A szövetségi flottacsoport vadászokat kezdett ontani magából, és nagy sebességgel közeledtek a bolygó és holdja felé...
|
|
|
Onderon
Aug 20, 2015 14:59:21 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Aug 20, 2015 14:59:21 GMT 1
Előbb spirálszerű, aztán egyenes vonalak jelentek meg a köd mögül. Folyamatosan mozgásban voltak és sosem, egyetlen milliméteren sem voltak egyenesek. Hol egymásba fonódtak, hol összebogozódtak, volt, amelyik elszakadt, és ebből tudni lehetett, hogy pusztulás és halál történt. Némelyik vonal fénye helyenként felerősödött vagy felvillant, mutatván, hogy ennyi sötétség közepette jó dolgok is történnek a galaxisban. Az elméje nem volt elég nagy hozzá, hogy mindez beleférjen, azonban képes volt rá, hogy távolabb, kifelé lásson, egyfajta tudatalatti lelkiállapotban volt. Még az Erőt is érezte, és látta, hogy a jövőben az Erőt mutató szál felkavarodik, bizonyára valaki meg fogja zavarni a meditációban.
Aztán részleteket, nagyobb részleteket látott. Ott voltak a sötét oldal és a világos oldal hívei mind, összefogva egyetlen nagy sötétség ellen. Ott volt a sötétség, ahogy a jedik és sithek bolygónyi tetemtrónusán ül, aztán ott volt megint a sötét isten, immár halandó testbe zárva, félig holtan, felette a diadalmas Erőhasználók... És ott volt egy birodalom, ami szétforgácsolódott és összezsugorodott, helyette pedig egy másik birodalom nőtt nagyobbra, sokkal nagyobbra, mint azt bármelyik Erőhasználó is szerette volna. Most pedig itt az idő...
Deadlife szinte tökéletesen éberen nyitotta ki a szemét, amire a hologram megjelent a trónja előtt.
- Felség – hajolt meg Ophidiani kurátor. – Jelentem, hogy a galaxis összes civilizációs csomópontjában telepítve lettek a légkörégető bombák. A különleges szintű bolygókon befejeződött az álcázott megfigyelőállomások telepítése. A kémprogramjaink pedig ott vannak minden nagyobb vezetőségi központban. Teljes rálátás megközelítve.
- Nyugtázva – bólintott Deadlife. – Köszönöm a munkáját, főkurátor. A flottát vonja vissza és rejtse el ismét. A küldetést felügyelő Sith Nagyurak?
- A Dxun dzsungeleiben vannak – felelte Ophidiani. – Várják a jutalmukat. Remélik, hogy elbeszélgethetnek önnel, császárom.
- Rájuk többet nem lesz szükség, és a Sith eszme szerint az árulás az ő módszerük. Meg fognak halni ezért, hálából gyorsan és fájdalommentesen.
- Értem, felség – Ophidiani arcán nem látszott, hogy meglepődött vagy megdöbbent volna. Deadlife tudta, hogy a fickó egy érzéketlen szörnyeteg. Ezért nevezte ki titkos szervezetének, a Kultusznak az élére.
Deadlife kikapcsolta a holokommunikátort, és a nem túl nagy trónterem nyitott teraszához sétált.
Iziz városa láthatóan lélegzett alatta. A Palotából el lehetett látni egészen a település legszéléig, ahol égbe szökő kerítések határolták Izizt. Az Onderon és holdja, a Dxun gyakran, főleg a nyári időszakban összeért, a dzsungelhold vadjai pedig megtalálták a módját, hogy átszökjenek egyik légkörből a másikba. Ennek köszönhetően az Onderon élővilága ugyanolyan veszélyessé vált, mint a holdjáé, és a helyiek ősei falakkal vették körül Izizt, hogy meggátolják a ragadozók betörését a városba. Deadlife olvasott meséket a Bestialovasokról, akik megszelidítették ezeket a vadállatokat, és emiatt mindig összetűzésbe keveredtek a helyi lakosokkal, akik értelemszerűen nem bíztak bennük.
Alighogy megválasztották az Onderon királyának, Deadlife még első mandátuma alatt bebizonyította katonai, de még lelkivezetői rátermettségét is népének, és nem csak nekik. A Köztársaság elismeréssel adózott neki, és számos díjat zsebelhetett be tőlük a bátorságáért, amiért egyben tartotta a bolygó örökké akaratos és veszekedő polgárait, akik önérzetüktől fűtve visszavágytak a függetlenségbe. Onderon népe túlságosan is büszke volt, ez különböztette meg őket a többi embertől. A legnagyobb, amit a királyuknak köszönhettek, az az volt, hogy a Köztársaság Hadserege megengedte a helyi kormányzatnak, hogy a bolygón a saját hadseregüket használhassák rendfenntartásra. Deadlife jól tudta, hogy ez a sereg korántsem eléggé felszerelt és képzett, és egy esetleges támadás esetén máris a Köztársaság után kellene kiáltaniuk, de tudta azt is, hogy egy csatát nem erővel, hanem a szívben kell megvívni.
Nem beszélve arról, hogy neki magának egy másik hadserege is volt...
Megfordult, mert érezte, hogy valaki belépett a trónterembe. Visszament a trónjához, és leült, közben végighallgatta tábornoka jelentését. A vörös bőrű twi’lek, vagyis lethan, ahogy magát nevezte, fekete páncélt viselt, és ő volt az egyetlen lény a palotában, vagy akár az Onderonon, aki ismerte a királya valódi énjét. Sin’kollin tábornok volt Deadlife egyetlen igazi bizalmasa, összekötője és mindenese. A twi’lek pedig nem felségnek, hanem sápadt császárnak szólította őt...
- Nyugtázva, Sin – bólintott Deadlife, miután végighallgatta a rutinjelentést. – Akkor hát minden a legnagyobb rendben.
Kissé meglepte a tábornok pillantása, ezért végignézett magán. Vörös viaszöltözéket viselt, fölötte pedig fehér uralkodói köpenypalástot, aminek a csuklyája elfedte az arcát. Csupán az álla látszott ki és a szájának egy része. Elszarusodott, tésztaszínű bőrén apró darabkák fityegtek, és mindig megrepedezett az arca, amikor mosolyra próbálta húzni a száját. Az onderoniak úgy tudták, hogy amikor még katonaként szolgált a helyi milíciánál, egy börtönlázadás alatt belelökték egy vegyi anyaggal teli konténerbe, ami összeégette és lemarta a külsejét. Deadlife viszont tudta, hogy Sin tábornok tisztában van az igazsággal is.
- Nincs se okom, se kedvem elhagyni most az Onderont – közölte végül. – Rád bízom a Sithek ügyét. Végezz velük, de ne szenvedjenek. Megérdemlik. Megérdemlik, hogy kegyes haláluk legyen, igen. De mielőtt elmész, mondd, nem lenne helyénvaló, ha valahogy megnövelnénk a hadseregünket? Az Onderon önkéntesei kiváló harcosok, de kevesen vannak és képzetlenebbek mondjuk egy köztársasági katonánál.
- A legutóbbi gazdasági jelentés szerint a forrásaink megvannak rá – vont vállat a twi’lek. – Abban biztos vagyok, hogy nem igényelhetünk támogatást a Köztársaságtól egy efféle beruházásra.
- A Köztársaság tudja, hogy én voltam az, aki megszilárdította itt a hatalmukat – intette le Deadlife. – De igazad van. Még szeparatista törekvésnek bélyegeznék meg az önvédelmünk fejlesztését és a fegyverkezést. Még így se hagyhatom annyiban. Érzem, Sin, itt bent érzem, hogy valami készül. Tudom, hogy változások lesznek. Ha másképp nem, a Kultusz tőkéjét kell felhasználnunk. Kérek egy jelentést az ottani pénzekről!
- Meglesz – bólintott Sin. – De előbb a Dxunra megyek. Te pedig vigyázz az egészségedre... még úgy se nézel ki, ahogy eddig – tette hozzá, miközben elment.
Deadlife viszont tudta, hogy a teste életképes, és az is marad, ameddig csak szeretné. Lehunyta a szemét, és megint visszasüllyedt meditatív tudatállapotába. Látta a szálakat, ahogy mozognak, kapcsolódnak egymással, eltépik egymást. Nagyon nagy sötétség jelent meg a Dathomiron... de még nagyobb a Dromund Kaason.
|
|
|
Onderon
Sept 14, 2015 20:23:23 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Sept 14, 2015 20:23:23 GMT 1
Lord Galaxar, Lord Xeneus és Horbius Yval, alvilági körökben csak bolygórobbantós Sithekként elnevezett alakok egymás mellett álltak a teremben, ahol Deadlife, a sápadt császár érkezésére vártak. Ideje volt, hogy megkapják a jutalmukat, és bosszantotta őket a Kultusz vezetőjének a hosszadalmas és arcátlan késése. Deadlife lehetett erősebb mindannyiuknál, de akkor sem tartozott a szokásai közé eme közkeletű módszerekkel fitogtatni a felsőbbrendűségét.
Horbius Yval türelmetlenül legyintett hajszálvékony kezeivel, és otthagyta a társait. Kissé arrébb sétált, a sötétbe boruló, ilyenkor a szokásosnál is vadabbnak és megszelidítetlennek látszó erdő fái között. Szarukeretes szemüvege mögül szikrázó tekintettel pásztázta a környezetét, miközben magában morfondírozott. Tudta jól, hogy két kollégájánál sokkal nagyobb hatalommal rendelkezik, ez bármennyire is ellentmondó volt törékeny külsejével. Elvégre neki még csak szavakra sem volt szüksége a beszédhez, legalábbis nem a megszokott értelemben. Szerette az elme és a Sithek ősi nyelvét. Világéletében, már fiatal gyermekkorában arról álmodott, hogy Sith lovaggá válhasson, igazi Sith-té. És most mégis egy nálánál hatalmasabb entitás alá kellett rendelnie magát.
Hosszú merengésében később vette észre, hogy jócskán elkóborolt két társától. Ugyanekkor érzett meg valami egyebet is, ami nem Galaxar, de még csak nem is Xeneus volt, hanem valami náluk is sötétebb. Valami elképesztően öreg...
Hátrahőkölt meglepetésében, és azonnal villámokat indított az előtte a semmiből manifesztálódó alak irányába.
A kisülései azonban egyszerűen áthaladtak a lény testén. Horbius csak ekkor vette észre, hogy a sötét alak körvonala halványan fénylik, és ekkor megértette, hogy egy Erő-jelenéssel áll szemben. Kihúzta magát, és beszüntette a támadást, ám a szellem így is fölébe tornyosult. Széles felsőtestét erős páncélzat takarta, az arcának alsó fele fémesen csillogott, akárcsak két szemgödrének implantátumai. Fülei, már amennyire Horbius meg tudta állapítani a sötétben, teljességgel hiányoztak. Vállapjaiból egy-egy hosszú, vastag szarv emelkedett a levegőbe.
- Szóval te vagy az, aki az én nevemen hívatja magát – mennydörögte a jelenés csípőre tett kézzel, és a fiatal Sith csak ekkor ismerte fel, hogy kivel is áll szemben. – Te vagy az a gyermek, aki az ősök örökösének képzeli magát. Tudd meg hát, ki vagyok! Én vagyok, és mindig is leszek Horbius Yval, mindig is én voltam!! Térdre, bitorló!
A fiatalabbik Sith most még törékenyebbnek látszott, mint valaha. Ereje eltörpült a jelenés hatalmával szemben, és akarata ellenére behajlított lábakkal zuhant le eléje. Láthatatlan energiák ragadták meg és tartották megalázkodott pozícióban. Belsejében a külső szemlélő számára láthatatlan Erővillámok cikáztak, és a fiatalabb Horbius érezte, ahogy a belső szervei felsebződnek, majd szép lassan összezsugorodnak és végül kiégett roncsként füstölögnek az orrlyukain keresztül.
- Bo... bocsáss... bocsá... – próbálta kinyögni, miközben tehetetlenül oldalra dőlt.
- Tudom a történeted, ostoba bolond – fejtette ki nagyvonalúan az igazi Horbius Yval szelleme. – Mindig is rajongtál az Aranykor Nagyurai iránt. Sith akartál lenni, egy közülük, egy ilyen gyenge, szánalmas korban! Felvetted hát a nevemet, és magadénak bitoroltad a hatalmat, amit a puszta említése is kivált az Erő sötét oldalából! Te nyomorult, gennyes csiga! Azt hitted, méltó vagy hozzám? Gyengeségeddel meggyaláztad amúgy is megalázott véremet! Engem, akit – micsoda becstelenség! -, éppencsak megemlítenek a történelemtekercsek! Engem, Horbius Yvalt, Beskha legyőzőjét, Ikabe és Opton Prime elpusztítóját, Tulak Hord mesterét és tanítóját! Ezért, kivert eb, megfizetsz!!
A fiatal férfi elég hamar meghalt, és Horbius Yval bámulta még egy darabig megmerevedő, és a kínzástól máris büdös tetemet.
A lelke pedig örvendezett, hogy annyi év után végre meg tudott jelenni, még ha csak egy erőtlen, minden tényleges hatalmat mellőző entitásként is. Régi társaihoz hasonlóan majd neki is vissza kell térnie az Erő sötét honába, de addig újból élvezhette a fizikai lét látványát. Ebben a korban annyi sötétség volt a galaxisban, hogy úton útfélen Sithekbe botlott a gyanútlanul sétálgató akárki. Az Erő úgy járta át a csillagokat, mint még soha! A sötét oldal sosem volt erősebb az elmúlt években, mint most. Soha!
Mégis szánalmasan elmaradt a régi korok hatalmától.
De ez a kor is, vajon hány ősi Sith Lord megjelenésének adhat táptalajt? Hánynak? A Sith Rendnek tanácsra volt szüksége, és azt csakis ők szolgáltathattak. Ideje lenne felkeresni a ma halandóit, és kormányozni őket, utat mutatni nekik!
Horbius Yval harsány kacajt hallatott. Eljön majd még a Sithek aranykora! Ebben személy szerint egész biztos volt. Legfőképpen azért, mert nemrég megérzett valakit, akiben tombolt a vér ereje.
Akit hamarosan, talán néhány év múlva, meg kell látogatnia – gondolta, miközben mindenestől eltűnt.
Deadlife siklója végül megérkezett. A sápadt császár két fekete köpenyes Sötét Jedi kíséretében sietett le a hajóból, és végignézett az előtte térdelő Sith Nagyurakon. Mint oly sokszor a múltban, most is nagy erők térdeltek le az uralma előtt. És ez így lesz a jövőben is.
Fehér csuklyája alól csak elszarusodott, tésztás bőrű álla látszott ki. Ajkain elfehéredett bőrdarabok lógtak.
- Lord Galaxar, Lord Xeneus – köszöntötte az alattvalóit. – Meghálálom nektek, amit értem tettetek. Méltó tagjai vagytok rendünknek és méltóan jutalmazlak titeket ezért. Tehát, barátaim, hol a társatok?
- Elkóborolt, felség – jelentette Galaxar Nagyúr. A harmadik Sith megszűnését azonban mindannyian érezték, és nem firtatták tovább a témát.
- Majd rá is sort kerítünk – mosolyodott el Deadlife, aminek hatására arcáról lerepedt bőrdarabok hullottak le. – Tehát a jutalom: meg fogtok halni!
Galaxar és Xeneus fel akartak ugrani, de helyben maradtak, amikor Deadlife beléjük lőtt egy-egy villámot. Türelmesen végignézte az agonizáló Sithek szenvedéseit. Miután kiszenvedtek, a Rend gyilkossági hagyományai szerint érméket tett a halottak szemeire, és begyűjtötte a fogaikat, amiből majd a siralmasok imádkozó-füzéreket hoznak létre a Kultusz tagjainak számára.
Deadlife eltűnődözött a céljain, és a Rend céljain, ami lényegében ugyanaz volt. A Kultusz volt a galaxis legvegyesebb társasága. Minden nagy államból és frakcióból szolgált benne valaki, rendszerint olyan egyének, akik megértették a halál és az élet közti valódi összefüggéseket. A Rend tanítása rituálé-szerű gyilkosságokon alapult galaxis-szerte, és mindennek a megalapozója Deadlife volt, akit valaha egyszerű sorozatgyilkosként tartottak számon. Idővel az értelmes lények megértették a tanításai lényegét, és követni, bálványozni kezdték őt.
Az ő célja nem a Káosz volt. Éppen ellenkezőleg, meg akarta menteni a galaxist! Rendet akart! A Kultusz gyermekei is rendet és békét akartak, ezért mentek ki nap mint nap érméikkel és felfűzött fogfüzéreikkel, hogy megszenteljék lelkeiket a szervezettség és a tisztaság oltárán.
- Menjünk – intett végül két Sötét Jedi kísérőjének. – Hajót kell váltanom, mielőtt a Coruscantra érek.
|
|
|
Onderon
Apr 29, 2017 18:38:46 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 29, 2017 18:38:46 GMT 1
Az Onderon körüli amúgy is gyér forgalomba először csak néhány álcázott felderítőhajó zavart be, gondosan kitérve a bolygó és holdja között ingázó néhány kompot és konténerszállítót. Aztán megjelent egy ESB felségjelzésű VSD - kötelék, amelynek láttán felháborodott helyi védelmi erők elkezdték ellepni az űrt és a kommunikációs csatornákat, történelem előtti űrgályáik és tiltakozó hangerejük magasba emelésével a minden bizonnyal navigációs hibából eredő ESB - határsértés miatt. Nem ez lett volna az első ilyesféle incidens a határvidéken, ahol a Junction - folyosón grasszáló csempészhajók után eredő sith vámkorvettek és cirkálók olykor a határ túlsó oldalán is folytatták az üldözést, egészen az első hivatalos köztársasági felségjelű vadászosztag, vagy helyi védelmi fregatt megjelenéséig, amikor is sűrű rádiócsend és gyors irányváltások közepette elegánsan visszavonultak sith területre... ez olyan szinten napi gyakoriságú programnak számított, hogy már szinte a helyi Holonet - csatornák ingerküszöbét sem lépte át, és bekerült azon témakörök közé, amiről egyáltalán nem tudósított senki.
Azonban a megszokott forgatókönyv villámgyorsan felborult, ahogyan a Victory - osztályú határőr-rombolók nyomában megjelentek az első Aurora - osztályú nehéz csatacirkálók, majd mögöttük az odonit fézerekkel telerakott Judicator - osztályú csatahajók, a következő vonalban pedig a Sith Birodalom flottájának ékességei, a hatalmas, sokszor 5 kilométer hosszúságot is meghaladó SiSD-k, amelyek azonnal sith vadászrajok tucatjait, százait kezdték el ontani magukból, hogy a kis kötelékgépek védőkört vehessenek fel a flotta körül. A helyiek járőrei kétségbeesett segélykiáltásokat kiabáltak az éterbe és a holonetre, és igyekeztek minél gyorsabban az Onderon és a Dxun - hold takarásban lévő oldala felé menekülni - azonban a sith hadihajók egyre csak jöttek, míg végül már egy teljes flottányi, több, mint 150 SiSD és csillagromboló és cirkálókísérete töltötte ki az űrt.
A Dxun másik oldalán pedig megjelentek az első jem'hadar egységek, egységesen kinéző, új gyártású, elegáns cirkálók és a köztük lévő űrt biztosító, bogárszerű, teherhajó méretű vadászhajók kisebb és nagyobb példányai... százával.
Tierce Főkormányzó ezúttal nem a kötelék élén haladó Deception SiSD-t, hanem a Korribani I. Sith FőFlotta parancsnoki hajóját, a korábban Wenthar ŐFelsége által használt SSD Lord Vader-t választotta zászlóshajójául. A flottában két szuper-csillagromboló volt, Moskau Égi Marsalléban, akinek a szintén egy Sith főflottából és egy jem'hadar flottából álló, hasonló erejű és összetételű kontingense arrébb, a Japrael - szektor másik végén lépte át a köztársasági határt, szintén kettő, végezetül pedig a Bastionról érkező Rammstein admirális flottájában további egy.
Persze az SSD-k csak afféle státusszimbólumnak számítottak, a fő erő a hatalmas SiSD-k hangárjaiban, és a jem'hadar fegyvereiben rejlett...
Az erő, amellyel Onderon köztársasági védői nem mertek szembeszállni, és Grodin valahol remélte, hogy a köztársasági flotta sem teszi majd.
Ki tudja, végül is? Talán átengedik őket Korriban II felé a gyáva köztársaságiak, talán a fegyveres ellenállás helyett ismét a parttalan vitákat és a távol maradást választják.. talán nem is lesz szükség az EGB bevonására és az egész ütközetre, és talán tétlenül végignézi a galaxis civilizáltabb és kevésbé civilizált része is, ahogyan az ESB központi erői égő salakká változtatják a Commenort és Lex Lu'uthort..
Vagy talán ellenállnak. Végül is, ez sem jelentett problémát.
- Utasítsa a flottaegységek vezetőit, hogy kerüljék a harciérintkezést a helyiekkel. - rendelkezett az adjutánsának Grodin. - Nem itt és nem most fogjuk kiszórakozni magunkat.. - Példát statuálhatnánk. - jegyezte meg a holografikus megjelenítőn villódzó törzstisztek közül Weyoun. A vorta az Ossusi 1. Jem'hadar Flottát irányította. A Főkormányzó úgy rendelkezett, hogy jem'hadar fő csapásmérő erők közül mindkettő együtt mozogjon egy-egy sith főflottával, mivel a jem'hadarnak nem voltak vadászgépei, így az SiSD-k által szállított jelentős sith vadász-kontingensek védelmére szorultak. - Felégetünk néhány köztársasági kolóniát útközben. Például ezt itt. - Csak időt vesztegetnénk vele, Weyoun. - rázta meg a fejét Grodin. - Amire volt időnk a Corporate-szektor frontján, arra most nincs. A Köztársaság fő védelmi erői itt vannak a környéken. Tovább kell haladnunk. Csatornát kérek az Égi Marsallhoz.
- Főkormányzó.. - jelentkezett be nem sokára néhány rendszernyi távolságról Lyrr Moskau. - Mi készenállunk a továbbhaladásra, de a kíséret lemaradt. A Bastion és Kardass flottái még a hapan űrben vannak, Vansyn pedig még el sem hagyta a Generist. Nem lenne érdemesebb várnunk? - Nem, már elkövettük a határsértést. - rázta meg a fejét a Főkormányzó. - Nem várhatunk rájuk. Rammstein és Tain majd utánunk jönnek, Vanysn pedig ideér, amikor ideér. Két vektoron haladunk tovább. Ti ugrotok elsőnek a Tarhassan irányában a commenori területek felé, mi pedig kis ráhagyással a Merson felé. Azt akarom, hogy a négy flotta viszonylag kis tér- és időközzel kövesse egymást, így gyorsabban egymás segítségére tudunk sietni, ha valamelyikünket feltartóztatja a Köztársaság. - Elegendő, ha egy flottánk átjut a blokádon, megfelelő irányítás mellett már ennyivel is el lehet pusztítani a commenori lázadókat. - jegyezte meg a Moskau kíséretét alkotó jem'hadar flottaköteléket irányító Keevan. - Egy flottányi ereje minimum van Lu'uthornak is. - rázta a fejét a Főkormányzó. - Az nem elég. Ráadásul szétapróznánk az erőinket. Vagy egy ponton ütközünk meg velük, vagy sehogy, és mindenki átjut. Kezdjék meg az ugrásokat! Ahol kellőképpen jelentős ellenállásba botlanak, azonnal jelezzék!
A sith flották mozgásba lendültek, csak némi utóvédet maguk mögött hagyva az Onderon zavart védőinek további idegesítésére... az SiSD-k és jem'hadar cirkálók felgyorsultak, és újra eltűntek a hipertérben a soron következő ugrási pont irányában..
Az ESB megkezdte a behatolást a Köztársaság területére.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 13, 2018 15:40:08 GMT 1
A hajdan nagy ütközeteket, jedi és sith hősöket látott, mára a Köztársaság egyik jelentéktelen, Hapeshez közeli határvidéki világává silányult Onderonon és hozzá olyannyira közel eső holdján, a Dxun-on, hogy olykor még légkörükben is osztoztak, ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi.
Hogy aztán egyszer és mindenkorra véget érjen.
Mármint a nap.
Onderon városaiban a dolgukra siető parasztok, kereskedők, csempészek és mindenféle egyéb helyiek ritkán pillantottak fel életet adó gázgömbjükre, amelyik már évmilliók óta világított nekik. A napimádat amúgy is letűnt kultúrának számított, a jedik és sithek különböző változatainak hívei népszerűbbek voltak errefelé. A Dxun-hold ősi sith katakombáiban a mandalore kommandósok és egyéb kultisták nagyrészt kihűlt helyén mászkáló orbaliszkok még annyira gyakran sem, hiszen ők vagy egyáltalán nem láttak, vagy éppen nem látták az eget.
A helyi védelmi milícia érzékelőit nagyrészt a hapan határvidék és ezzel párhuzamosan az Aweris – rendszerből az ő csillagrendszerük szélén áthaladó, a Köztársaságból kifelé menekülő magányos sith hajók figyelése kötötte le.. nem akartak beavatkozni, de elegendő lett volna, hogy egyetlen bosszúszomjas SiSD kapitánya meggondolja magát, és az alig védett köztársasági helyőrség felé forduljon..
Gyakorlatilag senki sem vette észre az apró rakétaszerű járművet, amely Aweris irányából lépett ki a hipertérből. Talán azért, mert nem a bolygó megszokott megközelítési zónájában, a civil és katonai forgalom által is használt pályagörbéken tette ezt, hanem jóval messzebb, olyan közel az Onderon napjához, a Prael-hez, hogy a gázkitörések melege ilyen távolságból bármilyen hagyományos hajó páncélzatát megolvasztotta volna.
A Napzúzóról másolt, vostroyai ügynökök által tökéletesített páncélzat azonban épp ilyesmire volt kifejlesztve. A napkorona melege a páncél molekuláris vezetőin át egyenesen a robbanófejbe vezetődött, elindítva a láncreakciót, miközben a robbanófej szuperforróra izzva, fehéresen belerepült a csillagba...
Percekkel később az Aweris óta alternatív pályán repülő Cár-bomba pedig felrobbant.
Onderonon és a bolygó körül pedig csak akkor szólaltak meg a szirénák, amikor már szabad szemmel is látni lehetett, hogy duzzad a Prael emberfej nagyságú sárgából követhetetlenül órisái vörösbe, ahogyan a láncreakció, amelynek egy csillagrendszer természetes életciklusát figyelembe véve csak évmilliárdokkal később, és akkor is évtízezredek alatt kellett volna lejátszódnia az univerzum törvényei szerint a Japrael-rendszerben, most percekbe összesűrítve ment végbe.. szó szerint villámgyorsan.
Onderon és holdja, valamint a bolygók több millós lakossága és néhány szerencsés kivételtől eltekintve a planetáris pályákon keringő hajók többsége gyorsabban olvadt csillagközi hamuvá, mint ahogy a Dxun föld alatti járataiban settenkedő, valami balszerencse folytán hátrahagyott Renegát – hívők és egyéb kultisták kimondhatták volna, hogy Sordis.
|
|
|
Onderon
Feb 10, 2019 10:28:12 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 10, 2019 10:28:12 GMT 1
A Viscount és kísérete méltóságteljesen, mégis elővigyázatosan, szétterített formációban lépett be az Onderon-rendszerbe, ahol a csillag pusztulása nyomán még mindig sűrű, lángoló golyóbisokkal teli aszteroidaövezetek váltogatták egymás kihalt, egymásba ütköző kőkupacokkal, aszerint, hogy a csillag maradványainak forró, de immár végtelen üzemanyag nélküli izzása mennyi ideig tudott még ellenállni az űr mindent felemésztő, és végső soron kétség kívül győzedelmeskedő hidegének.
A hatalmas mon cal zászlóshajó hídján a Köztársaság katonai és civil vegyes delegációjának tagjai figyelték, ahogyan a Viscount előtt haladó kísérőfregattok és kisebb - értsd, alig néhány kilométer hosszú - mon cal cirkálók elővédjei elfoglalják pozícióikat, halálos biztonsági rácsot alkotva, hogy minden oldalról tűz alá vehessenek egy esetlegesen rossz szándékkal érkező ellenséges flottát. A rendszer megfigyelésén dolgozó tudományos kutatóhajókat átmenetileg távolabb küldték, halaszthatatlan, titkos hadgyakorlatra való hivatkozással.
Niathal admirális még egyszer ellenőrizte komtisztje kerekded, humánok számára átláthatatlanul széles képet adó paneljén, hogy a flotta alakzatba rendeződött, a várt válasz pedig a határ túlsó, ESB-felőli oldaláról pontosan a korábban megadott, várt frekvencián és tartalommal érkezett, majd elégedetten megrezegtette uszonyait, és a politikusok felé fordult.
- Moskau Égi Marsall delegációja úton van. Először Zwerth szenátor és Mercer nagykövet szállnak át a tárgyalások helyszínéül kijelölt platformra - mutatott egy régi típusú, kerekded, trapéz alakú leszállóplatformokkal szegélyezett mélyűri kereskedelmi tranzitposztra Niathal a taktikai megjelenítőn, amelyet nemrég vontattak ide állandó megfigyelőállomásként, most pedig átmenetileg kiürítették a tárgyalások céljára. - Amint Moskau is megérkezett, és jelzik, hogy minden rendben, akkor megyünk én, illetve a két úriember - biccentett fejével Dorvan és Marrabb felé a mon cal admirális.
- Ne aggódjon, admirális - mosolyodott el Abren. - Ez bizonyosan nem csapda. De majd mi körbeszaglászunk először. - És bizonyára alig várja már, hogy Moskauval szemtől szemben találkozzon... - mormolta magában Dorvan. - Hogyan? - villantott bronzbarna mosolyt a párttikár felé Zwerth. - Csak annyit mondtam, hogy legalább addig adja vissza Zsebet, szenátor asszony, amíg átszállnak - szabadkozott ártatlan félmosollyal az arcán Dorvan. - Nem akarnám, hogy megijessze az Égi Marsallt.
|
|
|
Onderon
Mar 18, 2019 21:30:25 GMT 1
Post by Enz on Mar 18, 2019 21:30:25 GMT 1
Lyyr Moskau Főkormányzó az SSD Grodin Tierce hídjának végén, a plasztacél üvegektől nem messze megállva bámult az űr végtelen messzeségébe, ahogy a kisebb flotta közelített a tárgyalások helyszínéhez. Nem túl régen még hódítóként, az ESB erőinek vezetőjeként lépte át ezt a határt, és most itt van újra, hogy békéért kuncsorogjon a győzteseknél. Persze amikor vállalta a pozíciót, tudta, hogy nem sok nehézséggel kell majd szembenéznie, hiszen a Birodalom a pusztulás szélére került. Lu'uthor árulása, Aweris, a két legfontosabb személyiség, a császár és a Főkormányzó halála után valóban el is veszítették a Maradványt, és az EGB még friss Corporate hódításaikból is kiharapott egy szeletet. Ha kedvük úgy tartja, mélyebben is beléjük marhattak volna, ám ez szerencsére elmaradt. Erő, Gondviselés vagy hívják akárhogyan, de kaptak némi időt arra, hogy rendezzék soraikat. Charis császárnő úgy tűnik nemcsak múlatta az időt a hapanok élén, hanem jó pár trükköt eltanult az uralkodás művészetéből. Milyen ironikus, gondolta magában, Tierce nála sokkal rátermettebb és tapasztaltabb volt, sőt szó szerint erre a feladatra született, mégis elbukott, nemcsak a külső ellenség, de a szövetségesei nyomása miatt is. A nagai császár és a hapan uralkodó pontosan arra játszottak, hogy belebukik az ESB történetének legvakmerőbb vállalkozásába, ami aztán Awerisnél meg is történt. Ő pedig szinte azonnal Tierce egyik cserben hagyója támogatására sietett. De mi más választása lehetett? A Birodalom nem létezhet uralkodó nélkül, ő pedig megtette, amit kellett, hogy megmentse a Palpatine örökséget. Azonban néha igencsak fáradtnak érezte magát. Nemcsak a külső helyzet miatt, amit ehhez hasonló tárgyalásokon igyekeztek sietve rendezni, de a Birodalom belső viszonyai is nehezen kontrollálhatók voltak. Akárcsak régen, Wenthar és Tierce alatt, számos csoport versengett a hatalomért, még ha számuk meg is csappant a korábbihoz képest. Egyrészt ott volt az "udvari csoport", a császárnő közeli bizalmasai, különösen Alyx Tylger, akit sokan csak Kisujjként neveztek, talán azért, mert a jelenléte olyan fájdalmas volt, mintha valaki a kisujját próbálná feltolni az ánuszába. Ők mind kivétel nélkül hapanok voltak, de az udvaron kívüli hapanokkal is kellett számolni, elsősorban Mirna flottatengernagy parancsnoksága alatt, aki a régi arisztokrácia képviselője volt. Aztán ott volt az Egyház, titokzatos, mint mindenkor, és még ő, a fő szövetségesük se volt képes rájönni, miféle játékot is játszik Morrow püspök, aki életre hívhatta a sith hírszerzésnek és titkosrendőrségnek megfelelő Inkvizíciót. Ott voltak aztán új szereplőként a tioniak, egyelőre csak szövetségesként, akik az elvesztett tioni területek visszaszerzését, a régi tioni dicsőség visszaállításának hagymázos álmát kergették. Politikus vezették őket, akik katonaként pózoltak - ezt tartotta a legrosszabb fajtának mind közül -, a régi nemesi elittel szövetségben. Aztán persze ott voltak a tisztek, a Régi Birodalom gerince, akikből jóval kevesebb volt, semmint szerette volna. Aweris és a Maradvány árulása túl sok jó emberükbe került. De persze lehetett volna rosszabb a helyzet, ha Charis egy hapant nevez ki a legfontosabb pozícióra, de Tylger révén így is ők tartották kézben a pénzügyeket és Launshag admirális révén a flottát. Szellenteni se tudott volna úgy, hogy ezek ne szerezzenek rögtön tudomást róla. Ami még égető probléma volt, az a tényleg központ hiánya. Ha valaki a Köztársaságot említette, rögtön Coruscant, a nagaiokról Nagi, az EGB-ről Cosra jutott az egyszeri hallgató eszébe. De vajon holt volt az ESB központja? Hapesen, ahol a császári udvar? Vjunon a csuhások között esetleg? Vagy Roche parancsnoki komplexumában? Cronon a tioni herceg és katona-politikus követői mellett? Senki sem tudta volna megmondani, és ez nem volt új keletű dolog. A probléma már a régi ESB-ben is jelentkezett, amikor hiába volt a főváros a Korriban II-re átkeresztelt Commenor (persze szinte senki sem hívta így), Wenthar császár a meghódítását követően sosem tartózkodott ott. Márpedig egy ilyen birodalomnak szüksége volt központra, de mint annyi mindent, úgy tűnt ezt is szándékosan hagyja megoldatlanul az új császárnő, aki a különféle csoportok közötti szembenállást is erősítette. - Főkormányzó, hamarosan megérkezünk a megadott útponthoz - lépett mellé Dyson kapitány, aki újabban amolyan adjutánsa lett. A harmincas évei elején járó férfi meglehetősen érdekes karriert járt be, hiszen alig pár hete még Desevronál próbálta a fertőzött flottát menteni egyszerű főhadnagyként. Ez valahogy az Endor utáni időket juttatta eszébe, amit persze főleg történetekből ismert. De persze ő maga is meglehetősen lehetetlen módon lett Korriban környéki kapitányból a Császári Testőrség tagja, majd Égi Marsall és aztán Főkormányzó. Talán túlságosan is lehetetlen módon, és néha azon gondolkozott nem álmodik-e. Persze azt sem tudta volna eldönteni, hogy ez rémálom-e. - Remek, amint megkapják az információkat, ugorjunk a megadott pontra! - rendelkezett. Nem kellett sokat várnia arra, hogy a hajó plexije előtt megnyúljanak a csillagok, majd rövidesen feltűntek előtte Onderon maradványai. Aweris kapcsán a legérzékenyebb veszteséget még csak nem is ők okozták a Köztársaságnak, morfondírozott magában kissé gunyorosan. - Főkormányzó asszony, érzékeljük a Viscount-ot és tíz kísérőcirkálót a rendszerben, deaktivált fegyverzettel, hét klikkre a tárgyalások helyszínétől! - érkezett a jelentés szokott birodalmi precizitással. Valami olyasmi volt ez, ami mindig visszaadta picit a hitét az ESB jövőjét illetően. - Menjünk mi magunk is ilyen közel! - adta ki az utasítást, majd megfordult. - Készítsék elő a siklómat! A tárgyalások helyszíneként megjelent kereskedelmi tranzitállomás meglehetősen szürke és egysíkú kinézetű volt, ami igencsak szívetmelengető volt a birodalmi esztétikához szokott Moskaunak. Legalább nem valami puccos tárgyalóhelyre rángatnak megaláztatásunk alkalmából, mondta magának, ahogy kíséretével együtt leszállt a Lamba űrkompról. Nem kísérte túl nagy delegáció, miután teljesen katonai színezetet akartak adni a tárgyalásoknak. Dyson kapitányon kívül a delegáció része volt Steffensen commodore (a maga részéről Gnost-Zenar vagy Davos admirálisoknak jobban örült volna, de mindketten az Első Renddel közös határszakaszon teljesítettek épp szolgálatot), valamint a Hírszerzés részéről egy hapan, Eeyn Mirna titkár, a flottatengernagy húga volt még jelen. A tárgyalóterembe lépve aztán meglátta az első két fogadójukat, és némileg gyanakodva az is feltűnt neki, hogy mindketten civilek, és egyikőjük sem gyermekek megrontásával vádolt mon calamari admirális. - Főkormányzó - lépett előre a ficsúr kinézetű férfi, majd enyhén meghajolt az üdvözlés jeleként. - Maguk meg kik? - kérdezte meglehetősen nyílt bizalmatlansággal Moskau. - Alisdaiir Mercer, az ESB volt hapan nagykövete, szenátor. Már találkoztunk, Főkormányzó - próbált vele bájologni a fickó, de a nő arcára máris ellenérzései kimutató arckifejezés ült ki. - Abren Zwerth szenátor, Galaktikus Szenátus - mosolygott rá megnyerően, és szerencsére korántsem ennyire tenyérbemászóan a sötét bőrű nő. - Egy áruló és egy politikus! Ez rosszabb, mint gondoltam - sóhajtott fel. - Ne legyen ilyen negatív, Moskau főkormányzó - próbálta nyugtatni Abren, és azonnal hellyel kínálta. - A többiek is hamarosan érkeznek, mi csak amolyan fogadóbizottság vagyunk. Moskau a székre pillantott, majd úgy döntött, jobban teszi, ha leül, így hát ekképp is tett, míg testőrei odakint álltak meg. Így aztán négyen néztek farkasszemet kettőjükkel, és míg ez Alisdaiirt feszélyezte, a szenátornő láthatóan nyugodt maradt. Rövid ideig csend állt be, amit aztán Abren tört meg. - Engedje meg, hogy megjegyezzem, ön még csinosabb, mint a felvételeken - mosolygott rá a frissítő felett a sötét bőrű nő, és a tekintetében volt valami, ami magát a Főkormányzót kényszerítette feszengésre. Amolyan csillapíthatatlan éhség és vadászási vágy. Csak ő valószínűleg nem kilőtt hajókban számolta a prédákat. - Ez igazán... kedves - felelte, próbálva megőrizni diplomatikusságát. Talán ez az egész csak egy trükk a Köztársaság részéről, hogy elveszítse az egyensúlyát, és ne kelljen békét kötniük. - Nem kell ennyire megszeppenni, csak bókoltam - mosolyodott el Abren, majd előhúzott egy szintoholos frissítőt. - Esetleg kérnek egy keveset? Tudják, hogy teljen az idő. - Köszönöm, talán a tárgyalás után - hárította el Moskau az ajánlatot, és persze rögtön beosztottjai is így tettek. Vagy talán csak az időt akarják húzni? Gondolkodott tovább lázasan. Arra számított, hogy találkozik Niathallal, gratulál neki az awerisi teljesítményéért, aláírnak valami fecnit, és aztán távozik. Ehelyett bájologhatott itt ezzel a politikussal. - Tudja, mindig tetszettek nekem a birodalmi egyenruhák - mosolygott tovább Abren, majd előhúzott valamit, és az asztalra tette. Moskau néhány pillanatig bizalmatlanul méregette, majd a kezébe vette az eszközt, amin egy holokép volt. - Édesanyám, Ciena Ree - közölte velük. - Pilóta, és az Inflictor birodalmi csillagromboló kapitánya volt. - Ez felettébb érdekes - jegyezte meg Moskau diplomatikusan. - És egész pontosan miért közli ezt velünk? - Gondoltam jobb lesz a hangulat - vonta meg a vállát. - Tudom hogy gondolkodnak maguk a politikusokról. Ha elárulhatok egy titkot, én is rühellem a kollégáim többségét. Moskau pár pillanatra hallgatásba burkolózott, majd egy őszinte nevetés tört elő belőle. Azt nem mondta volna, hogy kifejezetten kedveli a nőt, de szenátorhoz képest jó társaságnak tűnt. Nem az az akadékoskodó fajta, aki a bizottságokban érzi jól magát, és ötvenféle adattáblán mutogat unalmas pénzügyi kimutatásokra. Alisdaiir mellette viszont megmukkanni se mert, mióta leárulózta. Jobb is, mert ha nem ilyen helyen vannak, megfojtja a kis pondrót.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 2, 2019 10:41:39 GMT 1
- Egyébként várunk még valakire, vagy egymás kölcsönös szórakoztatásával egyúttal le is tudjuk ezt a tárgyalást? - kérdezte végül Moskau, miután sikerült alábbhagynia a nevetéssel és visszazökkennie formális szerepkörébe. - Igaz, majd elfelejtettem - hunyorított majdhogynem kacsintásig menő szemtelenséggel a hangjában Abren. - Alisdaiir, kérlek. A megszólított férfi néhány pillanatig ijedt, bizonytalan pillantásokat lövellt először Abren, majd az ESB - delegáció irányába, majd végül némi hezitálás után aktiválta saját komját. - Itt Mercer - szólt bele. - Nem találtam csapdára utaló jeleket. Jöhetnek.
A férfi eltette a komot, majd hamar rádöbbent, hogy a többiek mind őt nézik. - Igazán érdekelne, mire alapozza ezt az értékelését, hacsak nem az árulásokban nyert kiterjedt tapasztalataira, nagykövet úr - jegyezte meg jeges mosollyal az arcán Moskau. - Ugyan már, Főkormányzó - próbálta finomítani a hangulatot Zwerth szenátor. - Ön is tudja, mennyire babonásan aggodalmasak a mon calamarik, ha csapdákról van szó. Ne vegye sértésnek Niathal admirális asszony elővigyázatosságát, nem személyen Önnek szól, efelől biztosíthatom. - Nem, én valóban arra vagyok kíváncsi, miért erre a… pondróra alapozza önnön biztonságának szavatolását az admirális - figyelte még mindig ellenszenves tekintettel az arcán Moskau a Mercer-család kevésbé vonzó tagját. - Engedelmével, a kíséretéből, asszonyom - jegyezte meg végül összeszedve a bátorságát Alisdaiir. - Önről még feltételezném is, hogy akár egy-egy elleni párbajban is kiállna Niathal admirálissal, bár abban nem vagyok biztos, hogy az admirális asszony arányosan viszonozná-e ezirányú gesztusát. Tehát ha tőrbe akarna csalni minket, ez nem zárná ki, hogy Ön személyesen vezesse a csalétekként szolgáló delegációt, valószínűleg az igazságérzete is ezt diktálná. A kísérete azonban… - és itt Alisdaiir még egyszer végignézett az ESB Főkormányzójának három adjutánsán - nos, ahhoz túlságosan értékes tudással bíró, de alacsony harcképességű, Önhöz hasonló volt maradványbéli katona-hivatalnokokból áll, hogy megérje őket egy kommandós akció közepébe rángatni.
Dyson és Steffensen arcéle enyhén megrándult az elismeréssel kombinált sértés hallatán, de voltak olyan fegyelmezettek, hogy továbbra is elöljárójukra bízzák a beszédet. Alisdaiir azonban nem időzött sokáig arckifejezésük elemzésén, figyelmét inkább a delegáció negyedik tagjára fordította. - A végső következtetést azonban a hapan kolléganője jelenlétéből vontam le, Főkormányzó asszony. Egyetlen Mirna sem követné felettesét egy olyan tárgyalásra, amely közvetlen veszélybe sodorhatja annak résztvevőit. - Te kis pondró férfiállat, te, mindenki tudja, hogy a villás nyelvedet a mesteredtől, attól a hüllő árulótól, G’Kartól kaptad, mit merészelsz... - tört ki a delegáció hapan tagjából a népétől elválaszthatatlan feminim gőg, de Moskau leintette. - Köszönöm, Eeyn, ennyi elég is lesz - a Főkormányzó hangja ugyanolyan hideg volt, mint amikor az előbb Alisdaiir-hoz intézte szavait. - Azt hiszem, már így is megfelelő leckét adtunk tárgyalópartnereinknek abból, hogy mennyire kiismerhetőek vagyunk. Bár ha amiatt aggódtak, hogy valamiféle öngyilkos akcióval veszélyeztetni kívánom ezen a tárgyaláson Niathal admirális és a drágalátos politikusaik életét, egyszerűen meg is kérdezhették volna, és akkor megkapják főtiszti, sőt, testőri becsületszavamat. No nem mintha az elég lett volna a magukfajtának, ugyebár... - Mi a Köztársaságban hiszünk a személyes találkozás erejében, Főkormányzó asszony - villant meg ébenfeketén Abren tekintete, ahogy sajátját a nőébe fúrta anélkül, hogy folytatni próbálta volna a korábbi szabadkozást. - Abban is hiszünk, hogy a kezdeti félreértéseket megfelelő... személyes benyomással bizalommá lehet kovácsolni. Nem kérme, hogy értse meg, de legalább fogadja türelemmel a berendezkedésünkből adódó… bürokratikus követelményeket. Niathal admirális azonnal itt lesz. - Nos, rendben - bólintott szárazon Moskau. - Remélem is, és akkor végre szemtől szemben tárgyalhatunk majd az admirális asszonnyal, mint katona a katonával. - Nos.. valóban… de azért humoros, nemde? - kacsintott a másik nőre Abren. - Ha nem csak így gondolná, Főkormányzó asszony, hanem módjában is állna, akkor bizonyára Ön is egyedül jött volna, nemde? - Minden köztársasági szenátor ennyire szemtelen? - vágott vissza Moskau, elkapva Abren pillantását. - Vagy csak arra kíváncsi, szenátor asszony, hogy delegációk nélkül is ilyen jól fogadnám-e a szellemességét? - A kíváncsiság a lételemem. A folytonos tudásszomj valahol a politikai siker egyik kulcsa, nem gondolja? A vágy arra, hogy új dolgokat tapasztaljunk meg… mint például a Köztársaság és az ESB közti új szintre emelt párbeszédet, természetesen - mosolyodott el a fekete bőrű nő újabb kihívó pillantássorozat kíséretében, és beharapta az ajkát, most már kissé leplezetlenül stírölve azokat a pontokat, ahol a főkormányzói egyenruha vélhetően véget ért, és Lyrr Moskau elkezdődött.
Mielőtt Moskau válaszolhatott volna, négy rohamsisakos, vibrodárdás, sorozatlövő puskával felszerelt köztársasági quarren tengerészgyalogos kíséretében Cha Niathal admirális és egy afféle személyi titkárnak tűnő, feketés - őszes hajú férfi vonultak be a terembe, majd elfoglalták ülőhelyeiket a tárgyalóasztal köztársasági oldalán.
- Moskau Főkormányzó, üdvözlöm a Köztársaság nevében - pislogott nagyot Niathal, miután az ESB delegáció tagjai néhány pillanatnyi feszült csend után sem voltak hajlandóak megnyitni a kötelezőnek tekintett udvariassági köröket. - Ezt már Zwerth szenátor megtette, engedelmével, admirális asszony - hunyorított az ESB főtárgyalója. - Ahogyan Mercer... úrral együtt a maguk módján megpróbáltak elnézést kérni az Önök... előre nem látott késlekedése miatt. Nálunk úgy illik, hogy a vendéglátó nem várakoztatja meg a vendégeit, legfeljebb fordítva. - Nálunk pedig úgy illik, Főkormányzó asszony, hogy a gyengébb tárgyalási pozícióban lévő fél a rugalmasabb, továbbá nem veszélyeztetni a résztvevők biztonságát és a tárgyalások sikerét, különösen, ha ilyen szenzitív témáról van szó, mint egy esetleges tűzszünet. - Niathal szemkocsányai idegesen rángatóztak, láthatóan a rövid ismeretség első percében be akarta biztosítani a terepet magának. - Ahogy már a szenátor asszonynak is elmondtam, admirális - húzta össze a szemeit Moskau -, amennyiben biztonsági aggályai voltak, nem kellett volna efféle pozőröket maga előtt küldenie. Szimplán felvehette volna a kapcsolatot velem is. Mi nem az EGB vagyunk, mi nem támadunk rá orvul azokra, akik szóba állnak velünk. - Jelen helyzetükben legalábbis többé már biztosan nem - tárta szét az uszonyait Niathal, miközben alaposan megnézte magának Moskaut. - Már látom, maga méltó utódja az előző Sith Főkormányzónak, hölgyem. De lássa be, némiképp meglepett minket, hogy a tárgyalások lefolytatására nem személyesen Charis királynő őfelsége jelentkezett be. - Ahogyan maguk sem Gavrisomot küldték - biccentett Moskau. - A legitimációm legalább annyira erős, mint az Önöké. - Talán rátérhetnénk a tárgyra, ha kölcsönösen megnyugtattuk egymást afelől, hogy nem sértődtünk meg a másik kezdeti bizalmatlanságán, hölgyeim... - jegyezte meg az eddig szótlan Dorvan.
Mirna már megint replikázni kezdett volna, de Moskau ezúttal megelőzte. - Nagyszerű elgondolás uram, kezdhetné mindjárt azzal, hogy bemutatkozik. Niathal admirálist, remélem nem veszi sértésnek, de megismertem. Magát nem. - Nem tesz semmit - mosolyodott el a férfi olyasfajta arckifejezéssel, hogy az egyszerre az áskálódó hapan Tyglerre emlékeztette a Főkormányzót. Hát persze, gondolta, a Szenátus kisujja. Azért hagyta, hogy amaz végigmondja a magáét, bár lett volna rá egy ezer kredites tippje, hogy tudja, ki ez. Azért csak ezer, és nem millió, mert az ESB jelenlegi helyzetében a főtiszti fizetések átmenetileg drasztikusan csökkentek. - Wynn Dorvan vagyok, Zwerth szenátorral és Mercer nagykövet úrral együtt a Köztársaság különböző... mértékadó politikai frakcióit képviselem - magyarázta Dorvan. - Fontos számunkra, hogy olyan megállapodást hozzunk tető alá Önökkel, amelynek végén kölcsönösen biztosítottnak látjuk annak betartatását, bárki is nyeri a közelgő szenátusi választásokat, úgymond. Nem akarjuk magukat bizonytalanságban tartani, Főkormányzó.
- Azt hiszem, megdöntöttük a parttalan magyarázkodás galaktikus rekordját - jegyezte meg Moskau szárazon, majd visszafordult Niathalhoz. - Admirális, rátérhetünk a lényegre? Őfelsége Charis Királynő és Császárnő, a Sith Birodalom és Hapes jogos és örökös uralkodója felhatalmazott, hogy tárgyaljak az Önökkel kötendő tűzszünetről. - Tekintettel arra, hogy jelenleg sem zajlanak köztünk harci cselekmények, ezt elfogadhatónak tartjuk - jelentette ki Niathal. - Amennyiben a tűzszünet alá eső zónának tekintik mindazokat a területeket is, amelyek az ESB-ből kiválva csatlakoztak a Köztársasághoz. A Commenor és térsége hovatartozása nem képezheti vita tárgyát a továbbiakban, az a Köztársaság integráns része. - Tudomásul vesszük - biccentett pragmatikusan Moskau. - Van azonban egy listánk a területen ragadt, vélhetően még életben lévő ESB - funkcionáriusokról. Tárgyalhatunk esetleg a tűzszünetet kiegészítő fogolycseréről, beleértve az Awerisnél esett foglyokat?
Niathal megint olyan hangot hallatott, mintha nevetne. - Nos, kétlem, hogy annyi köztársasági fogoly lenne önöknél, mint ahány ESB-katona nálunk. Ugyancsak kétlem, hogy az Önök által említett személyek valóban életben vannak-e még a commenori területeken. Ha így is volna, a helyi törvénykezés alapján ők államellenes személynek számítanak, e végett ha nem is feltétlen halálbüntetés, de jó pár éves elzárás néz ki nekik minimum. Talán ha az Önöknél lévő EGB-foglyokkal kiegészítenék a listájukat… - Erre sajnos nincs felhatalmazásom, meg kell tárgyalnom a császárné őfelségével - rázta meg a fejét Moskau. - Összeállíthatunk egy névlistát a mi részünkről is - kotyogott közbe most Alisdaiir szolgálatkészen, de a főtiszt asszonyok nagyjából figyelemre se méltatták.
- Ez egyébként is akut kérdés, Főkormányzó asszony - szólt közbe most Dorvan, jóval nagyobb figyelmet kiérdemelve saját magának nyugodt fellépésével és hanghordozásával, mint az imént Mercer nagykövet. - Mi úgy gondolom, kellőképpen transzparensek voltunk azzal kapcsolatban, hogy az itt megkötendő esetleges megállapodásunkat a Köztársaság bármely politikai és fegyveres ereje tiszteletben tartja majd, a szenátusi választások alakulásától függetlenül. Azonban nem látunk még tisztán azzal kapcsolatban, hogy mennyire erős Charis királynő pozíciója a sith trónon? Eleve, a Hapessel háborúban sem álltunk. Mi garantálja azt, hogy a magával kötött alkut Charis betartja majd, és mi garantálja azt, hogy nem jön egy újabb trónkövetelő sith nagyúr, aki elmozdítja őt a helyéről és újra háborút indít? Vagy hogy nem lesznek újabb afféle szakadár csapatok, mint az államukat tudtommal elhagyó jem’hadar?
- Őfelsége a Hapan Csillagtrón és a Sith Trón egyetlen jogos örököse és Palpatine császár egyetlen élő leszármazottja! - tiltakozott vehemensen az asztal másik sarkából Mirna. - Nem férhet kétség a hatalmához! - A Hapesen talán nem - biccentett most Abren. - De az ESB mindig is a nagyurak rivalizálásáról volt híres. A korribani papság vajon behódolt Charisnak? Úgy hallottam, igen aktívak. - Magának igen jó füle van, szenátor - szúrt vissza Abrennek Moskau, aki válaszul csak elmosolyodott erre, és szótlanul, erotikusan végigsimította az említett testrészét egyik ujjával. Moskau megrázta magát, és újra Niathalhoz és Dorvanhez intézte a szavait: - Az ESB és a Hapan tisztikar egyaránt esküt tett Charis királynőre és császárnőre, a származása és ereje jogán ő a leghatalmasabb sith nagyúr, a Sith Egyház is őt támogatja. Gondolom önök is tudják, mi történt Wentharral és a Renegáttal, és önök is tudják, mi történt a Nagai Birodalomban. Tudomásom szerint nincs másik örökös, aki megkérdőjelezhetné Charis hatalmát.
Abren ebben a pillanatban felkuncogott, de nem mondott semmit. - Ha akarnánk, sem indíthatnánk újabb háborút - pillantott ismét a szenátorra Moskau, majd folytatta: - Tisztában vannak vele, hogy az erőnk, még ha nem is vált jelentéktelenné, hála a hapanokkal való egyesülésnek, továbbra is szignifikáns. De nem mérhető össze a Köztársaságéval. Ahogyan a továbbiakban Önöknek sem érdekük a háború velünk, úgy nekünk sem Önökkel. Ez nem elég garancia arra, hogy be fogjuk tartani a tűzszünetet?
- Egyedül talán nem érdekük - jegyezte meg Niathal. - De az EGB-vel közösen más a helyzet. - Ön talán szövetkezne velük, admirális? Ha jól emlékszem, a legutóbbi alkalom sem sült el tökéletesen az Önök számára sem - nevetett fel Moskau. - Ez ránk még jobban igaz. Előbb állunk maguk mellé egy EGB elleni háborúban, mint az EGB mellé maguk ellen azok után, amit tettek. - Ezt vehetem ígéretnek, Főkormányzó? - pislogott nagyot ártatlan tekintetet imitálva Niathal. Moskau másodszor nevetett fel őszintén a beszélgetés kezdete óta. - Csak elragadtattam magam, admirális. Tudja jól, hogy ebben Őfelsége Charis császárnő dönt. De ha sikeresen megkötjük a tűzszünetet, akkor már lesz felhatalmazásom, hogy elé tárjam a többi lehetőséget. Csak önöktől függ.
- Mind a tűzszünet, mint a megállapodásunk bármely egyéb aspektusának kommunikációjára csak a szenátusi választások után kerülhet sor publikusan - tette hozzá most Dorvan. - Az első soron következő lépés a megnemtámadással kapcsolatos lehetőségek egyeztetése lehet majd. Mindkettőnk számára értékes információ lenne legalább az a tudat, hogy egy, az EGB-vel kialakuló esetleges konfliktusban a másik nem támadja hátba. - Ezt szívesen Őfelsége elé tárom, mint megfontolásra érdemes javaslatot- biccentett Moskau.- Amennyiben hosszú távon hajlandóak gazdasági és civil határnyitásról is tárgyalni. - Ami azt illeti, e tekintetben nekünk is lett volna javaslatunk - folytatta Dorvan. - Az Önök Hutt űr irányába történt terjeszkedése miatt a Dac-szektor ellátása jelentős mértékben megnehezült. Vannak olyan katonai elemzőink, akik szerint ezt önmagában agressziónak kellene tekintenünk a maguk részéről, még ha nem is érinti határainkat. - Mondjuk ki, maguk blokád alá vonták a hazámat - fogalmazott egy fokkal erősebben Niathal. Ahogan korábban Zwerth szenátor hazáját is.
Moskau néhány szót váltott sutyorogva Dysonnal és Steffensennel, majd visszafordult a köztársaságiakhoz. - Ha így is tűnik, nem ez volt a szándékunk - jelentette ki végül, majd Abrenre pillantott. - Igaz is, gondolom elvárják a Junction - szektor megszállásának elismerését is, ennek jelen helyzetben nincs akadálya. Ami a Fekete Nap által korábban uralt területet illeti, maguk is látják, mi folyik a Hutt űrben. Álláspontunk szerint mi inkább megakadályoztuk azt, hogy az EGB és szövetségesei kössék össze peremvidéki területeiket a Nal Huttától a Corporate-szektorig. Akkor lenne csak igazán elvágva Mon Calamari és környéke, nem igaz? Dorvan biccentett, mint aki megfontolásra érdemesnek tartja a felvetést, mielőtt azonban Niathal közbeszólhatott volna, Moskau folytatta: - Garantálni tudjuk a civil konvojok áthaladását a területeinken a Perlemian útvonal mentén, megfelelő felügyelet mellett természetesen. Előzetes bejelentés esetén pedig katonai konvojok átengedéséről is tárgyalhatunk. Az a kérésünk, hogy cserébe azonban Önök is garantáljanak nekünk áthaladási, illetve piacnyitási lehetőségeket kulcsfontosságú köztársasági területek irányába.
- A szenátusi választások után ennek nem lesz akadálya - biccentett Dorvan. - De természetesen a Dac felé történő hozzáférési igényünk azonnali - tette hozzá Niathal. - Megoldható - nyugtázta Moskau. - Gondoljanak bele, talán ha a jövőben nem lesz ennyire kiélezett a helyzet az EGB-vel és más államokkal, talán közvetítőként is felléphetünk a gazdasági kapcsolatok terén... - Messzire mutató elgondolás, kedves Főkormányzó - mosolyodott el Abren, akinek bizonyára már megint a kapcsolatok szorosabbra fűzése járt az eszében egyes kulcsfontosságú Sith vezetőkkel. - Bár ezt a funkciót Eriadu konföderációja számos ponton betölti, néhány határmenti régió vonatkozásában érdekes felvetés lehet a jövőre nézve.
- Ennek azonban feltétele lesz majd a mondjuk úgy, ideológiailag kizáró tényezőt jelentő szervezetek működésének betiltása, megszüntetése - tette hozzá Niathal. - Egy deklaráltan Sith állammal, amely zászlaja alatt olyan terrorszervezetek vannak, mint a Sith Egyház, vagy az Obszidián Rend, az ilyen jellegű nyilvános együttműködés nehezen lenne magyarázható a Szenátusban. - Azt javaslom, admirális, mielőtt követeléseket támasztanak, előbb várjuk meg a választásaik eredményét - szúrt vissza egy mosollyal a Főkormányzó. - Mi sem élünk ideológiai feltételekkel Önökkel szemben, nem kívánunk a belügyeikbe beavatkozni különböző ígéretek és kedvezmények feltételeként, vagy ellentételezéseként. - Nos, már ez is előrelépés lenne a múltbeli helyzethez képest, éppenséggel... - mosolyodott le finoman Dorvan. - Vehetjük ezt úgy, Főkormányzó, hogy az inkiriminált szervezetek területünkön történő működését beszüntetik? - Amennyiben Önök is lemondanak az illegális hírszerzési és belügyekbe való beavatkozást célzó tevékenységeikről a mi területünkön - pontosított Moskau, mire Abren rögtön elkapta a fonalat. - Erre ígéretet tehetünk - mosolyodott el. - Bár be kell vallanom, az Ön belügyeit még nem ismerem elég részletesen ahhoz, Főkormányzó asszony, hogy beléjük avatkozhassak. Talán a jövőben.
Moskau némiképp zavartan megtörölte a homlokát. - Talán - mondta végül. - Ha szentesítettük a tűzszünetet, egyeztettünk a fogolycseréről, garantáltuk az áthaladást önöknek Dac felé és lezajlottak maguknál a választások, szívesen Őfelsége elé tárom az újabb javaslatcsomagot. - Nagy örömmel segítek. Mármint elé tárni - kuncogott fel Abren. - Szeretnék önként jelentkezni az ESB-ügyekkel kapcsolatos felelős kapcsolattartónak, tekintettel a megállapodás... titkos jellegére.
Dorvan és Niathal úgy néztek egymásra, mint ha mindkettejüknek a másik fajából készült kulináris élvezetekből készített salátát szolgáltak volna fel vacsorára. - Ezt majd egyeztetjük, szenátor, és tájékoztatni fogjuk a Főkormányzót. - jelentette ki végül faarccal Niathal, már amennyire ez egy mon calnál értelmezhető volt. - Alig várom - kacsintott Abren Moskaura, majd elsőként állt fel, hogy kezet nyújtson, hosszú, vékony, finom ujjaival végigsimítva a Főkormányzónő kezét, miközben megrázta azt.
Niathal uszonyos kézfogása vizenyős és nedves volt, Dorvan megfigyelte, hogy Steffensen keze mennyire izzad - a férfi láthatóan úgy tűnt, hogy zavarban van, és nem találja a helyét. Dorvan emlékezett rá, hogy a hírszerzési összefoglalók szerint Steffensen kiváló törzstiszt volt, de valamiért ESB - körökben a “kis tejfelesszájú” gúnynevet akasztották rá, ennek okára pedig még nem jött rá. A jelentések e tekintetben igen szűkszavúak voltak. Mirna pedig nem fogott kezet sem Alistaiir-el, sem Dorvannel, bár Alistaiir-el Moskau sem.
- Maga javíthatatlan - jegyezte meg kifelé menet Zwerthnek Niathal. - Elhiheti, admirális, két-három ilyen gesztussal nagyobb és tartósabb békét lehet tető alá hozni, mintha sorba raknánk a maga hadihajóit - mosolyodott el Abren. - Persze ne értsen félre, nem kisebbíteni akarom az érdemeit. Igazán szép nagy, öblös hadihajói vannak. - Csak aztán az utolsó Palpatine is tartsa magát a szavához - jegyezte meg Niathal - Mert különben közelről találkozhat velük. - Kivéve persze, ha nem ő az utolsó Palpatine... - mosolyodott el magában Abren. - Van valami, amit esetleg szeretne megosztani velünk, szenátor? - kérdezte a hátsó traktusból Dorvan, aki a láthatóan maga alatt lévő Alistaiir-be próbált lelket önteni. A férfi láthatóan elszokott a hapanok női fennhéjázásától. - E pillanatban maradjunk annyiban, hogy dolgozom valamin. Naberrie szenátor már be van avatva. Amint konkretizálódik, tudni fognak róla - hunyorított a fekete bőrű nő. - Kiváló, ezt el is várom, szenátor asszony - húzta ki magát fennkölten Niathal. - Ne feledje, mind egy hajóban evezünk e tekintetben. - Igen, egy szép nagy, öblös mon calamari hajóban - mosolyodott el ismé Abren. - Nekem talán kicsit túl öblös is.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 8, 2019 9:25:38 GMT 1
Már visszafelé tartottak saját zászlóshajójukra, amikor a siklóban ülve Moskau végül megtörte delegációja hallgatását.
- Nos, mit gondolnak róluk? - Akármilyen mocskokat is hoztak magukkal, Niahal és Zwerth erős, tisztességes asszonyoknak tűnnek a maguk módján - jegyezte meg öntudatosan Mirna. - Sajnálom, Főkormányzó, hogy elragadtattam magam, de egyszerűen ki nem állhatom a Mercer-féléket. Az a másik sem volt jobb, az a Dorvan. Ezért nem lenne szabad férfiakat a nagypolitikai közelébe engedni. Nem tudnak gondolkodni. Dícséretes, hogy egyre többen felismerik ezt a Köztársaságban. Nem úgy, mint az áruló EGB-ben. - Ez még nem garancia semmire - rázta meg a fejét Moskau. - Daala hasonló elveket hangoztatott az EGB-ben is és akkor is, amikor szövetségi elnök volt, és tudjuk, hová jutott vele... sehová. A Köztársaság vezetésében e tekintetben leghangosabb pártnak pedig csúfos zakó néz ki a választásukon. Még szerencse, hogy sem Niathal, sem Zwerth nem hozzájuk tartozik. - Én zavarba ejtőnek találtam volna a szenátor asszony viselkedését, asszonyom - jegyezte most meg Dyson, miután Moskau kérdőn rápillantott. - Az effajta... kihívó attitűd még Tionban is megbotránkozást váltana ki. - Őszinték lehetnek a szándékai, vagy csak taktikázik, hátha a bizalmamba férkőzhet? - morfondírozott Moskau. - Önök szerint? - Én nem igazán értek az ilyesmivel, asszonyom - tárta szét a kezeit sajnálkozóan Dyson. - Még mindig jobb a fekete nővel szorosra fűzni a kapcsolatokat, mint valamelyik értéktelen, ostoba hím politikussal, aki csak a farka után megy... - mondta ki a nagy hapan igazságot Mirna. - Az ilyenek csak pilótának, meg katonának jók, esetleg szeretőnek. Vagy még annak sem, ha nem elég izmosak.
Moskau néhány pillanatig ízlelgette a szavakat és láthatóan nem volt elégedett velük, így a társasága egyetlen, eddig csendes tagjához fordult. - Ranulph? Steffensen megrázta magát, és felpillantott a sikló padlójának bámulásából álló, roppant intenzívnek tűnő tevékenységből. - A szenátor asszony szexuális érdeklődése véleményem szerint őszinte, Főkormányzó, vagy fogalmazzunk inkább úgy, tagadhatatlanul ösztönös - mondta végül. - Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne próbálhatna ettől függetlenül megvezetni minket. Különösen érdekesnek találtam, amikor Charis Királynő Őfelsége legitimációja felől érdeklődött, és elejtett egy megjegyzést azzal kapcsolatban, hogy talán mégsem ő az utolsó Palpatine.
Moskau bólintott. Ez neki is szöget ütött a fejébe. - Lehettek Wentharnak törvénytelen gyermekei? Fattyai? - kérdezte végül. - Ez is egy jó gondolat, Főkormányzó, amit érdemes lenne körüljárni - biccentett Steffensen. - De én most Carl Palpatine-ra gondoltam. - Carl Palpatine meghalt az Adumaron, ezt mindenki tudja - replikázott Mirna. - Épp ellenkezőleg, asszonyom - rázta meg a fejét udvariasan Steffensen. - Erre nincs bizonyíték. Nagy kavarodás volt ott. Nagyon kevés... igazán megbízható információ áll rendelkezésünkre. De azt tudjuk, hogy a Köztársaság, illetve az Ellenállásnak nevezett terrorszervezetük nyakig benne volt a támadásokban. Ahogyan azt is tudjuk a hírszerzési összefoglalóból, hogy Zwerth szenátor kiterjedt... informális kapcsolati hálóval rendelkezik. Mi van akkor, ha Carl Palpatine életben van? Mi van akkor, ha a Köztársaságnál van?
Moskau beharapta az ajkát. - Őfelsége tudna erről. Őfelsége tájékoztatott volna róla, nem? - mondta végül. A másik három üres tekintettel bámult rá. Még Mirna sem szólalt meg. - Őfelsége indokait csak Őfelsége ismeri - jelentette ki végül a hapan nő. - Értem... - morfondírozott Moskau. - Köszönöm. Ranulph, a kabinomban találkozunk, ha átszálltunk. - Asszonyom - biccentett Steffensen.
Moskau már látta maga előtt, ahogyan Mirna elkezdi terjeszteni a pletykát, hogy a Főkormányzó így akarja kompenzálni a Zwerth érdeklődése nyomán támadt zavart szexuális irányultsága terén, de most fontosabb dolga volt, semhogy a hapan udvari pletykagépekkel foglalkozzon. Miután átszálltak, és az ESB vezérhajó visszaindult a határ sith oldalára, a kabinjában ülve utasította Steffensent, hogy foglaljon helyet az asztalánál és hallgasson figyelmesen, majd kikereste Tierce régi, főkormányzói kódjai közül a meg bízhatónak minősített asszaszin ügynökök listáját tartalmazó névsort. Nem volt hosszú, így könnyen megtalálta, kivel kell beszélnie.
Nem sokára egy muun megnyúlt képe jelent meg az ESB-Hapes kettős jelvényét viselő holovetítőn. - Ickyx nagyúr az Asszaszin Rendből - krákogta a muun. - Mit tehetek a Főkormányzóért? - Mesélhet nekem az adumari eseményekről. Konkrétan arról, hogy látta-e meghalni Carl Palpatine-t. - hajolt közelebb a komhoz Moskau.
A muun arca jóllehet még nyúltabbá és savanyúbbá változott. - A Királynő tud arról, hogy felőle érdeklődik? - A Királynő feladata, hogy irányítsa a Birodalmat. Az én feladatom pedig, hogy megvédjem. Az Öné pedig, asszaszin, hogy segítsen nekem ebben... - halkította le a hangját Moskau. - Ha nincs a Királynő, én sem élek most - rázta meg a fejét a muun. - Ő pedig nem biztos, hogy örülne, ha tudná, hogy az öccséről beszélgetünk. - Lehet, hogy még él, de még mindig meghalhat, ha nem segít nekem - vonta össze a szemöldökét Moskau. - És ez egyaránt igaz magára és Carl-ra is, asszaszin. - Ugyan már, asszony - horkantott fel Ickyx. - Maga nem Tierce. - Maga pedig nem kardassi, csak egy közönséges asszaszin, aki jól láthatóan nem találja a helyét, különben már ott nyaldosná a szektások talpát Korribanon, vagy Vjunon... - mosolyodott el Moskau. - Gondolom, nem akarnak a chiss barátjával életük végéig a hapan udvarban ücsörögni. Nem hiszem, hogy Őfelsége túlzottan izgalmas feladatokat óhajtana magukra bízni. Én azonban sokkal... kreatívabb vagyok. Még Tierce-nél is, ha arról van szó.
Ickyx néhány percig rágódott az elhangzottakon, majd bólintott. - Nos, rendben - biccentett végül. - A nagai császár, Enz nagyúr mellett volt a fiú, majdnem bizonyosan egészen az Adumar elleni utolsó támadásig. De akkor mi már nem voltunk ott, mert a Királynő segítségére siettünk a zászlóshajójára. Amikor megérkeztünk, és elűztük a támadóit, emlékeztettük Őfelségét, hogy Carl még Adumaron lehet. Őfelsége azonban megparancsolta, hogy ne avatkozzunk bele. Azt mondta, Carl a saját útját kell, hogy járja. De olyasmit nem mondott, amiből az következett volna, hogy Carl meghalt, ez bizonyos. - Vajon, ha Őfelsége olyan információkhoz jutna, hogy ez a saját út a Birodalom ellenségeivel, a jedikkel való potenciális kokettálásban nyilvánul meg, akkor is ilyen támogató lenne az ifjú Carl személyiségfejlődése miatt? - kérdezte Moskau. - Nos... erre nehéz válaszolni, felség... - morfondírozott a muun. - Bizonyos, hogyha a jedik trófeaként mutogatnák Carl-t, az szégyen lenne a Birodalomra nézve. - Örülök, hogy kimondta helyettem - biccentett Moskau, majd intett adjutánsának, hogy jöjjön közelebb. - Ez itt Steffensen kommodore. Őt bízom meg az ügy adminisztratív.. kivizsgálásával. És persze magát és a társát. - Beszélek a társammal, asszonyom - hajtotta meg magát Ickyx. - Éljen a Császárnő! - Éljen a Császárnő - mormogta Moskau, majd hátradőlt a székében, és kifújta a levegőt.
- Még gyakorolnom kell a sithekkel való tárgyalást, nem gondolja, Ranulph? Steffensen megvakarta a fejét. - Attól tartok, asszonyom, még így is jobb benne, mint én...
|
|