|
Onderon
Mar 26, 2013 16:38:23 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Mar 26, 2013 16:38:23 GMT 1
Smordre lehunyta a szemét, és engedte, hogy az Erő, mintegy ismerős energiahullám átjárja őt. A Jedi elméjében minden gát elmosódott, amit természetes érzékei gördítettek az útjába. A falak többé nem jelenthettek akadályt kutató elméje számára. Aztán felpillantott, és ismét visszazökkent a tudatos lét korlátolt síkjába.
- Hős barátaink kereket oldottak – jelentette ki, miközben tekintetét Skywalker felé fordította, aki gondosan elraktározta a csillagtérkép adatait a Jedi Tanács tagjainak biztosított, apró holochipre.
- Viszont nem mehetünk vissza a táborba – állapította meg Luke, miközben köpenyének redői közé süllyesztette az apró adattárolót. – Keresnünk kell valamiféle hajót, és mihamarább útnak kell indulnunk. Azonban nem érzékeltünk egyéb civilizációt a holdon… legalábbis tudtommal – pillantott a két kéznek kialakított mélyedésbe. A két Jedi megismételve a procedúrát, elrejtette magát az Erőben, majd gondosan elhelyezték kezüket a megfelelő rekeszben. Kisvártatva ismét a mennyezetet kaparászó orbaliszkok alatt találták magukat.
Smordre megtorpant, és Luke követte a példáját. Ő is megérezte a terem bejáratánál hullámzó idegen tudatokat. - Számíthatunk őrszemekre – jegyezte meg Luke. – Nem jutunk ki észrevétlenül. - Akkor sétáljunk át közöttük – javasolta egy félmosoly kíséretében Smordre, és elindult.
A két páncélos mandaloriai harcos a Jedikre szegezte a fegyverét. - Azonnal a bázishoz kell kísérnünk önöket, uraim! – recsegte az egyik harcos. - Itt kell maradnotok, és meg kell várnotok a Jediket – húzta el a kezét Luke a katona orra előtt. A férfi engedelmesen megismételte a mondatot, azonban társa nyomban a Jedire szegezte a sugárvetőjét.
- De hát itt vannak, te gyengeelméjű – kiáltotta, azonban hirtelen elejtette a fegyverét, és a fejéhez kapott. Egyetlen hang sem jött ki a torkán. Luke nem észlelte, hogy a harcos szenvedett volna, viszont a sírbolt sötét oldali energiái tökéletesen elmosták a Jedi Mester látását. A mandaloriai végül abbahagyta maszkjának kapargatását, és Sirrynre nézve bólintott.
Luke és Smordre emberfeletti sebességgel szaladtak végig a folyosón, amíg eltűntek egy arrafelé masírozó járőregység látóteréből. A harcosok nem vették észre őket. Néhány percen keresztül rótták a Sith templom járatait, amíg be nem bizonyosodott, hogy nagy valószínűséggel eltévedtek. A Jedik képtelenek voltak ájékozódni a mindent homályba taszító, sötét energiák miatt, amelyek az egész helyiséget átitatták. Luke ismét azon morfondírozott magában, hogy Smordre hogyan képes ilyen könnyedén ellenállni ennek a rosszindulatú áramlásnak. Vagy egyszerűen csak az történik, hogy ő, Luke, túlságosan kimerült lett volna? A nagymester számára úgy tűnt, hogy társa egyszerűen hagyja átfolyni magán ezeket a hullámokat. Neki viszont jóval több tapasztalata lehetett a sötét oldal terén. Luke úgy vélekedett, hogy számára túlságosan bizonytalanná tenné e módszer alkalmazását a „visszaeséstől” való félelme.
Sirryn kijelentette, hogy tudomása szerint az efféle temetkezési kriptákban az ősi Sith Nagyurak személyes vagyonukat is az épület földalatti kamráiba rejtették. - Talán egy hajónak is a nyomára lelhetünk – vélekedett Smordre. Luke a fejét csóválta. - Ha valóban találunk itt egy bárkát, az több, mint ötezer éves lehet – töprengett. – Viszont… - hirtelen a gondolatai közé egy erőteljes, zavaró jelenlét furakodott durván. Luke az Erőre összpontosítva próbálta megtalálni az energia forrását.
Smordre megtorpant a folyosó végén. Ő is érezte a jelenlétet. Mozdulatlan volt, tehát új irányba csavarogtak. - Mi lehet ez? – kérdezte. - Azt javaslom, nézzünk utána – felelte Luke. – A közelben lehet. Nem kellett sokáig bolyonganiuk. Az idegenből áramló energiák úgy vonzották őket, mint a maalrast a cannok szaga. Nemsokára megállapították, hogy a tudat egy Erőérzékeny lényé. A Jedik hamarosan elértek egy zárt ajtajú terem elé.
Smordre tűnődve tanulmányozta a lezárt, mennyezetbe vesző bejárat borítását. - Ezt nem tudjuk kinyitni az Erővel – állapította meg. Luke közelebb lépett, és megérintette a követ. Az ajtóból jeges borzongáshullám futott végig az ujjain. - Talán túl veszélyes – morfondírozott. - Ez az egyetlen esélyünk – szögezte le Sirryn, majd hátrébb tessékelte a nagymestert. Luke biztosnágos távolságból figyelte, amint a kopott köpenybe öltözött Jedi széttárja a karjait. Smordre erősen összpontosított. Azán az ajtó kemény lapján a kő megrepedt. A mélyedés egyre terjedt, majd szerteágazó karcolatokat alkotott a recsegő kövön. Aztán apró darabok kezdtek a padlóra hullani, mire Smordre félreállt az útból. Elméjük összehangoltságából fakadóan Luke azonnal ráérzett, mit kell tennie, és kiszabadította magából az Erő energiáit. A több darabra osztott ajtó hatalmas robajjal zuhant be a terembe.
Luke veszélyérzetének engedelmeskedve kezébe vette fénykardjának markolatát. A porfelhő elültével semmivel se láttak tovább a teremben. Sötét volt.
- Mi a franc lehet ez? – érdeklődött sietve Smordre. Nesztelen léptek suhogását vélte felfedezni a levegőben. Érezte, hogy ott vannak körülötte, látni viszont nem látott semmit.
- Orgyilkosok! – kiáltotta, miközben felpattant zöldellő pengéje, egyenesen kivédve a fejére érkező hirtelen csapást. Sikerült belerúgnia támadójába, aki a távolba repült. Aztán Luke mellé hátrált, és két Jedi kivont karddal várta az újabb meglepetést.
|
|
|
Onderon
Mar 27, 2013 23:01:27 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 27, 2013 23:01:27 GMT 1
Luke megérezte az Erõn keresztül a következõ csapás irányát, ahogyan a levegõn át egy fémes, hegyes valami süvített felé. Egy gyors riposzttal elhajolt az útjából, ahogyan a valami suhogva továbbhaladt, majd eltûnt a sötétben. - Nincs szükség fénykardra.. - suttogta Smordre felé.
A másik mester egy pillanatig megállt, mintha gondolkozott volna, majd ahogyan a következõ sötét, hegyes tömeg elõvágódott a semmibõl, már õ is csak törzsének mozgásával kerülte ki, nem használva fénykardját, amit a következõ pillanatban deaktiválva vissza is helyezett az övére. - Valóban nincs. - bólintott.
A nehezen megfogható akarat, ami mintegy sötét maszlag zúgott a homályban, most hirtelen megmutatta magát az Erõben. Smordre és Luke egyszerre érezték meg a primitív, gépies, egy állat egyszerûségére emlékeztetõ tudat tapogató csápjait. "Ketten vagytok.. két Sötét és két Világos" - hallották a fejükben egyszerre.
Luke egy pillanatra elkomorodott. A Sötét oldal annyira belengte ezt a helyet, hogy nem csodálkozott volna rajta, hogy ha a saját személyiségükön, viselkedésükön is kiütközött volna. Amikor darabokra törték azt az ajtót, ami elzárta a bejárást erre a folyosóra, világosan érezte a Sötét oldalt. Más helyzetben megállt volna, hogy több órás meditációval elmélkedjen errõl, de most sürgetett az idõ.
- Azt hiszem, tudom mi ez - súgta oda Smordrének. - Már hallottam ilyesmirõl. A fiam találkozott is egy hasonlóval.. - Ketten vagyunk. - válaszolta végül a sötétség felé hangosan Luke. - Két Sötét és Két világos. Négyen és ketten. Ránk vártál.
"Rátok vártam" - hallották az Erõn keresztül, és ahogyan a sötétség oszlani kezdett, Luke és Smordre elõtt felvillant egy halvány, majd egyre erõsebbé váló aranyszínû fény.. mintha egy hatalmas szem meredt volna rájuk a semmibõl. Aztán megjelentek azok a hosszú, drótszerû csápok is, amelyek az elõbb még a két betolakodó felé csapkodtak, és amelyeket ellenségeknek hittek a sötétben.
- Sosem gondoltam volna, hogy élõben látok egy ilyet. - nyelt nagyot Smordre, felpillantva a tekintélyes méretû gömbre, amelynek oldalából drótháló-szerû tapogatók és két hártyás szárny állt ki. - Egy Sith meditációs hajó. Több ezer éves lehet. - biccentett Luke. - Nem gondoltam, hogy belefutunk itt egy ilyenbe. Azt hinné az ember, már régen felfedezték volna a sírrablók, ha ezer éveket itt töltött a föld alatt.. - Talán a mechanizmus, ami csak kettõnket együtt engedett át a Rakata laborba, itt is hasonló. - vizsgálgatta Smordre ujjai hegyével a hajó egyik kinyújtott, fémes csápját, mintha egy háziállattal ismerkedne. - Annyira élõ, hogy ha nem érezném az Erõben, azt hinném, Yuuzhan Vong. - suttogta. - Pedig gép, fém és szerves ötvözetek keveréke. - bólintott Luke.
"Indulnunk kell" - hallották az Erõn keresztül, és a gömb hátoldalán leereszkedett egy feljáró. - Két személyes. - ámult el Luke, ahogy bekukkantott a berendezések nélküli fülkébe, amiben összesen két, karfákkal ellátott ülõalkalmatosság árválkodott. - Ben, a fiam talált egy hasonlót a Zioston évekkel ezelõtt.. de az egy személyes volt. Ez most már bizonyosan egy másik, hasonló hajó.
A fejük felett remegni kezdett a plafon, és emberfej méretû kövek hullottak alá. - Talán tényleg jobb, ha indulunk. - pillantott körbe Smordre. - Úgy tûnik, nincs más választásunk.
Ahogyan elfoglalták a helyüket a két székben, a hártyás rámpa visszahúzódott, lezárva a gömböt. A hajó felemelkedett, és egyre gyorsulva suhanni kezdett. -felfelé. - Beomlik a mennyezet. A mandalore-ok nem fognak örülni.. - jegyezte meg Luke. - Végül is logikus. - tette hozzá Smordre. - Valahol ki kell jutnunk.
Ahogyan a hajó tovább gyorsult, és maguk mögött hagyták elõször a templomot, majd a Dxun légkörét, Smordre és Luke szemei elõtt az Erõn át felsejlett egy csillagtérkép. - Kéri a célt. - jegyezte meg Smordre. Luke gondolatai visszataláltak a rakata barlangba. - Criopthera. - Criopthera.. - ismételte el Smordre, és maguk elé képzelték a csillagtérképet.
Ahogyan a hajó tovább gyorsult, Luke vonásai eltorzultak. - Hamarosan hipertérbe lépünk.. vagy aminek a megfelelõjében ez a hajó utazik. - Szokatlan.. - mormolta Smordre. - Rögtön azután a koporsó után.
- Remélem, az asztrodroidodnak nem esik baja, Nagymester. - tette hozzá végül néhány perc hallgatás után a másik jedi. - Artu tud vigyázni magára. - biccentett Luke. - Utasítása van arra, hogy ha két standard napon belül nem jelentkezünk, akkor szálljon fel a Jedi Explorer-el, és induljon utánunk. Van rajtam nyomkövetõ, ami össze van kötve a hajóm computerével. Ha mégsem akad a nyomunkra, akkor visszatér az Ossusra, és üzen a többieknek. - Egyre érdekesebb lesz ez az utazás, az biztos, Mester. - folytatta Smordre.
- Azon gondolkozom, ami a teremben történt. Aztán, amit a hajó mondott.. - Luke próbálta kizárni a fejébõl a hajó gondolatait, amelyek végig ott duruzsoltak az Erõn keresztül, mint egy motorhang. - Én tudom, hogy bennem ott van a Sötétség. Nem tudom teljesen kiszorítani magamtól, együtt kell élnem vele. Ez a családunk, a vérvonalunk része. De mi a helyzet veled, Sirryn? - Mármint? - pillantott Luke-ra a társa. - Érzem, hogy Te is megjártad a Sötét oldalt. - folytatta Luke. - Különben most nem lehetnénk itt együtt ketten ezen a hajón. De errõl még nem hallottam tõled. A többi mesterhez képest késõn csatlakoztál hozzánk, a Yuuzhan Vong háború után. Ráadásul saját magad jöttél el hozzánk. Mégis, alig tudok valamit a múltadról. - Arra vagy kíváncsi, hogy honnan lehet bennem annyi a Sötét oldalból, mint benned, Nagymester. - mosolyodott el furcsán Smordre.
- Igen. - biccentett Luke. - Arra.
|
|
|
Onderon
Mar 28, 2013 20:25:01 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Mar 28, 2013 20:25:01 GMT 1
Sirryn már régen számított erre a kérdésre. Természetesen tisztában volt a társa képességeivel, s korántsem érte volna váratlanul, hogy a Jedi megérzi a lelkében dúló sötét oldalt. A hajó kijelentései alapján viszont megbizonyosodott, hogy mestertársa faggatózni fog a múltjával kapcsolatban. Smordre egy Jedi Mester tekintetével mérte végig társának arckifejezését. - Az én történetem sem egyenes, akárcsak a tiéd, Skywalker – mondta végül. – A Jedi és a Sith.. A galaxis sorsát, ha megfigyeljük, sosem a háborúzó felek felkészültsége, szakértelme és ügyessége, vagy éppen brutalitása döntötte el. Az Erő volt az, ami meghatározta népek miriárdjainak sorsát. Ez az egyetlen hatalom, amelynek képviselői ősidők óta harcolnak egymással. A Sith és a Jedi.. ők a galaxis valódi urai, és közülük egyik fogja eldönteni annak sorsát. A folyamatos háborúzások hatására azonban a határ e két felfogás között… nos, néha elmosódik. - Igen – bólintott Luke tűnődve. – A háború az eszmék rombolója. Ezzel azt akarod mondani, hogy a Régi Köztársaság háborúja… megváltoztatott téged? - Bizonyos értelemben véve – felelte Smordre. – Mint tudod, egyes háborúk nagyobb célokért jönnek létre, mint maga az eszmék vagy népek harca. Néha az uralom átvételére… vagy a Jedik megtörésére szolgálnak. - Hogy érted ezt? – vonta föl a szemöldökét Luke. - Revan azért harcolt a mandaloriai nép ellen, hogy megvédje a Köztársaságot a mészárlástól. Azonban a harc megváltoztatta őt. Nem sokan tudnak róla, de a nagy Mandaloriai Háborúk vége valójában Revan áttérítési hadjárata volt a Jedi lovagok ellen. De elég a történelemből – mosolyodott el. - Úgy tudom, a Régi Jedi Rendben nevelkedtél – jegyezte meg Luke. - Valóban – bólintott Sirryn. – De a Clone Háború alatt otthagytam a Rendet. Akkortájt ízleltem meg az Erő… sötétebbik felét. Amikor bajtársak százai esnek el a harcmezőn… és azt látod, hogy szeparatista droidok ezrei akarnak az életedre törni… nos, ott már nem elég a világos oldal rideg céltudatossága és nyugalma. - De a Jedi Rendet visszaállítottuk. Mi történt a Birodalom ideje alatt, és utána? - Képeztem magam. Ez a Rend fel sem érhet a régi Jedik bölcs szervezetével, Skywalker. És ezért jöttem vissza. A galaxisban viszont ismét káoszállapotok uralkodnak, és a világnak most sokkal inkább szüksége van a megmentőire… vagy az árulóira.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 1, 2013 20:24:44 GMT 1
- Hosszú idõt tölthettél egyedül, Sirryn. - bólintott Luke, miközben elgondolkodott a hallottakon. Bár korábban is számos alkalommal találkozott már pletykákkal, szóbeszédekkel a birodalmiak pusztítását túlélõ, bujkáló jedikkel kapcsolatban, Smordre megjelenése elõtt csak kettõvel volt alkalma személyesen is találkozni, holott szinte évtizedeket töltött el a keresésükkel; az öreg, szinte magatehetetlen Vima-da-Bodával és a Yuuzhan Vonghoz "menekült" Vergerével, akirõl utólag Lumiya azt állította Luke-nak, hogy valójában a Sith-ek oldalán állt. Így aztán Sirryn Smordre lett az elsõ Tanácstag, aki annak idején még látta a régi Rendet, és ezzel értékes tudáshoz juttatta a jediket.
- Nos, sok társammal ellentétben én nem kerestem társaimat - éppen ezért is maradhattam rejtve annak idején. - folytatta Smordre.
- Nem találkoztam a neveddel a régi jedi archívumokban... - morfondírozott tovább Luke. - Egy különleges csoport tagja voltam, amelyik titkos küldetéseket teljesített. Csak a Tanács vezetõi tudtak rólunk, és a 66-os parancs kiadása után mindannyiunkat halottnak hittek. - Értem. - biccentett Luke. - Nagy segítséget jelentett volna a jelenléted a Vong invázió alatt is.. - Sok olyan jedi volt, Nagymester, akik a maguk háborúját vívták, a Yavintõl függetlenül. Neked is vannak hasonló bajtársaid, ezt tudhatod. Akiket már nem Te képeztél ki. - Igaz, például Saba is ilyen. - bólintott Luke, mégsem hagyta nyugodni, hogy annak idején miért döntött Smordre úgy, hosszú évtizedekig sem csatlakozik az új rendhez, még jóval Palpatine bukása után sem. Talán valamiféle kritika lett volna ez a saját személyével kapcsolatban, ahogyan vezette a Rendet? Talán nem találta méltónak? Végtére is, ennyi tapasztalattal a birtokában Smordre akár a nagymesteri címre is jogosan igényt tarthatott volna, mégsem adta soha jelét annak, hogy vágyna Luke pozíciója.
Luke némi elégedettséget vélt felfedezni az elméje hátsó sarkában bujkáló gondolatokban és érzésekben, amelyek a hajótól származtak. Különös, gondolta a Nagymester. Talán épp a hajó idézi elõ ezeket? Versengésre ösztönöz minket? Nem lenne váratlan egy Sith alkotástól..
- Ez a hajó más, mint amikrõl a Sith holokronok írnak. - szólt közbe Smordre. - Ahogyan az útjaink is mások, amelyeket bejártunk, Skywalker. A lényeg, hogy most és itt együtt vagyunk. Ez az, ahová az Erõ vezetett minket.
- Talán igazad van. - hagyta annyiban Luke, majd érzékeit a hajó által közvetített újabb üzenetre fókuszálta. - Hamarosan megérkezünk a Crioptherára.
|
|
|
Onderon
Jun 13, 2013 10:16:52 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 13, 2013 10:16:52 GMT 1
A mandalore-ok bázisa felett megjelenõ yacht nem viselte egyetlen állam szimbólumait sem, de emiatt egy pillanatig sem zavartatták magukat a páncélos, T-sisakos fegyveresek, amint körülvették a leszálló hajót.
A hajó fedélzetén Tierce õrnagy végignézett a csapatán, akik a sith asszaszinokra emlékeztetõ fekete köpenyeket viseltek.
- Ha véletlenül egy erõérzékeny is van közöttük, elég hamar ki fogják szúrni, hogy nem vagyunk sithek. - jegyezte meg Zavrik. Oleg keze a pisztolytáskájára tévedt. - Akkor majd azt is kiszúrják, hogy puhányok sem vagyunk..
- Nem harcolni jöttünk ide, hanem információért, és ha lehetséges, azért, hogy munkát adjunk nekik. - intette le izgága bajtársát a klón õrnagy. - Gyerünk!
A csapat lemasírozott a rámpán, egyenesen a fegyvert szegezõ mandalore-kommandósok gyûrûjébe. A páncélos alakok az átlagosnál is feszületebbnek tûntek. Az õrnagy hátrahajtotta a fejét fedõ csuklyát, hogy arca jól látható legyen, és megállt a kommandós elõtt. - Grodin Tierce Fõkormányzó vagyok az Egyesült Sith Birodalomból. Bizalmas megbízásom lenne a vezetõjük számára. Kérem, vezessen hozzá.
|
|
|
Onderon
Jun 13, 2013 14:51:23 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jun 13, 2013 14:51:23 GMT 1
A mandalóriai bólintott. - Értem. Az összes harcosát nem engedhetem a bázis belső területére.
Tierce bosszús kifejezését látva a mandalóriai tett hátra egy lépést. - Néhányat természetesen igen, Nagyúr – hát hogyne. Bizonyára bajtársai kíváncsiak a jövevények felszerelésére és képzettségére. Kitudja, egy jó kis csetepaté is lehet a dologból. Akkor pedig végre megtornáztathatják eltunyult izmaikat. – Erre – intett. Nem igazán tetszett neki, hogy a Sithek továbbra is azt hiszik, mindenkinek az urai. A mandalore nép nem tartozik senkinek felelősséggel. A büszke harcos azonban belátta, hogy nem az ő tisztje dönteni. A klánvezér ugyan a Birodalomban ténykedik, mint Mandalore, legfőbb helyettese azonban a holdon maradt.
Néhány perc múlva Tierce egy megtermett, kopott maszkot viselő mandalóriai előtt találta magát. - Mit akar, Sith? – recsegte a harcos olyan lenéző hangsúllyal, hogy az őrnagy reflexszerűen a fegyveréhez kapott. A kihívásként hangzó szavak után következő tett azonban elmaradt. A mandalore vezér figyelmét viszont nem kerülte el az önkéntelen mozdulat. Itt az idő – állapította meg Tierce, és szólásra nyitotta a száját.
|
|
|
Onderon
Jun 26, 2013 14:45:14 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 26, 2013 14:45:14 GMT 1
- Hogy pontosan fogalmazzak, nem vagyok Sith. Csak a társaim.. - intett a fejével a mögötte álló Olegre és Cyblre a klón, akik fekete, csuklyás köpönyeget viseltek, ahogyan az egy sith-hez illik. Némiképp gondolkoznia kellett azon, hogy a férfiszemeknek tetszetős Cybilt, vagy a fenyegető megjelenésű két méter magas Oleget vigye magával a bázis kellős közepébe, amíg többi társuk a hajónál maradt, de végül mindkettejük mellett döntött. És, ahogyan körbenézett a mandaloriaiak vezérét védelmező harcosokon, ez nem is tűnt annyira rossz ötletnek..
- A Sith Birodalom vezető tisztségviselője vagyok. - folytatta az előre kitervelt mesét a klón, majd a hatás kedvéért hozzátette - Személyesen Wenthar Nagyúr, az ESB Császárának megbízásából jöttem. - Minket nem félemlít meg nagy nevekkel, Sith szolga.. - horkantott fel a Mandalore-ok vezetője. - Elő vele, mit akar! - Nagyuram úgy véli, árulók és jedik fenyegethetik a hatalmát a Birodalomban. - folytatta a klón. - Szüksége lenne egy olyan osztagra, akik nagy tapasztalattal bírnak mind a jedik, mind az Őfelségét eláruló sithek felkutatásában, és elpusztításában.. magas jutalom mellett, természetesen. Munkát ajánl Önöknek. - a klón nem akarta vesztegetni az időt finomságokkal, minél gyorsabban ki akarta deríteni, hogy hogy viszonyulnak az ötlethez ezek a láthatóan rossz hangulatú harcosok. - Elfogadják? - tette még hozzá.
Odakint a jacht mellett Zavrik unottan támasztotta a rámpát tartó egyik hidraulikus csövet, miközben néha-néha egy pillantást vetett a hajójukat szemmel tartó páncélos, T-sisakos alakokra. Valójában azonban tökéletesen ura volt a helyzetnek - egyelőre legalábbis.
A mandaloriaiak természetesen nem tudták (legalábbis a yacht fejlett árnyékoló rendszerei alapján Zavrik merte remélni, hogy nem tudják), hogy hány "sith" harcos rejtőzik még a yachtban a Sith Főkormányzó szolgálatában. Igencsak meglepődnének, ha kiderülne, hogy egy sem.. - gondolta magában Zavrik. Az egyetlen hajón maradt csapattag, Nagan a pilótafülkében készen állt araa, hogy a veszély legkisebb jelére indítson, vagy akár vészjelzést adjon le. Zavrik remélte, a mandaloriaik nem próbálkoznak semmivel. Most, hogy itt voltak a közepén, a blöff talán még veszélyesebbnek tűnt, mint annakelőtte.
|
|
|
Onderon
Jun 26, 2013 19:59:46 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jun 26, 2013 19:59:46 GMT 1
A Hadiár mostmár erősen kételkedett abban, hogy a jövevények hivatásos Sith tanoncok. A vezetőjük nyilvánvalóan katona volt. A mandaloriaiaknak elég dolguk volt már a sötét oldal híveivel ahhoz, hogy percek alatt felismerjenek egy erőhasználó sötét nagyurat. A harcos tisztában volt vele, hogy egy valódi Sith egyszerűen elveszi azt, amit akar, kérés nélkül.
De valójában nem számított, hogy vendégeik Sith-ek vagy sem. A Mandalore harcosai nem tartottak a fénykard energiapengéjétől - tekintettel beskar páncélzatukra - , ahogyan az Erő hatalmától sem. Ha egy csatában meg kellett halniuk egy náluk erősebb ellenfél kezei által, hát büszkén vállalták a vereséget. A becsületes harc kimenetele a galaxis legalapvetőbb törvényét követi: az erős elpusztítja a gyengét. A gyengének megtiszteltetés szembeszállni az erőssel. Ez a felfogás nagyon hasonlított a Sith dogmákhoz, ezért is paktált le néhányszor a két hatalom. A mandaloriai harcosokat csupán a megmérettetés öröme érdekelte - és ez volt az, ami igazán veszélyessé tette őket.
A Hadiár rövid töprengés után elemezte a helyzetet. Odafordult egyik alvezéréhez, és bólintott, mire a harcos elsietett a szűkös parancsnoki szobából.
- Azt hittük, a galaxis már tudja, hogy a Mandalore népe már nem holmi fejvadász által vezetett zsoldosbanda - recsegte a Sith parancsnoknak. - Mi nem adjuk el magunkat más birodalmak hasznára. A mi népünk is egy, akár a maguké. A jelenlegi államok nem segíthetnek egymáson... az elkövetkező időkben - tette hozzá alig hallhatóan.
- Biztos vagyok benne, hogy meg tudunk egyezni, uram - szólt gyorsan Grodin. Menteni, ami még menthető...
A mandaloriai láthatóan gorombán nézett le rá. egy darabig szótlanul állt. Végül, mintha dűlőre jutott volna magában, tett egy lépést a Főkormányzó felé.
- A Mandalore Birodalom újjászületett. Nincs szükségünk a maguk segítségére - jelentette ki határozottan, alaposan megnyomva a segítség szót. - Látogatásuk teljességgel hiábavaló.
Néhány másodpercig farkasszemet nézett a tiszttel. Aztán társa érintésére közelebb hajolt a harcoshoz, aki a fülébe súgott valamit. A Hadiár kiegyenesedett. Hosszas tűnődés után szólalt meg ismét. A szavak láthatóan nehezen hagyták el maszkjának hangszóróit.
- Mindazonáltal - kezdte -, még szükségünk lehet minden erőforrásra, amit... önök a munkánk helyébe nyújtani tudnak.
|
|
|
Onderon
Jun 26, 2013 20:37:14 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 26, 2013 20:37:14 GMT 1
A tárgyalás nem alakult jól, de az őrnagy számára egy haszna mégis volt. Rákényszerült arra, hogy a szerepjátszáson túlmenően végre ténylegesen beleképzelje magát Grodin Tierce Főkormányzó, Wenthar Császár jobbkeze szerepébe. Még egy ilyen sokadrangú, de felkészült és állig felfegyverzett csapattal szemben is a Sith Birodalom vezető politikusának erőt és hatalmat kellett sugároznia magából, amivel kiváltja tárgyalópartnerei tiszteletét. Ez így működött a galaxis összes primitív, erőszakra épülő kultúrájánál, és ezt Tierce-nek még akkor is tudnia kellett, hogyha egyszerű bázisparancsnokból emelkedett fel az intergalaktikus politika legmagasabb szintjére, ráadásul mindezt nagyon rövid idő alatt.
Erre idevonul erre a bolygóra beszélgetni ezekkel a páncélos alakokkal, mindösszesen két testőr kíséretében?
A klón fel s alá kezdett sétálni, hogy erőt és nyugalmat sugározzon - nem kis részben a maga számára. Úgy tűnt, a mandaloriaiak vezetője húzza az időd, de Tierce semmivel sem javított volna a saját helyzetén azzal, ha most bejelenti, hogy bocsánat, mennem kell.
Nem, valami értelmes oknak kellett lennie, amiért a galaxis második legnagyobb hatalmának Főkormányzója itt sétálgat. A klón végül szembefordul a páncélos alakkal és tekintetét a T-alakú sisaknyílásba fúrta.
- Maga is, és én is nagyon jól tudom, hogy mire van szükségük. - ismételte lassan a szavakat. - Ellenséges területen vagyunk, maguk is, és én is. Ezért mindketten törekszünk az alacsony, észrevétlen profilra. - a klón néhány pillanatnyi hatásszünetet is megengedett magának, miközben eszébe jutott, hogy talán pont ezért olyan idegesek ezek a harcosok. Már így is túl nagy figyelem irányult volna rájuk? Talán mástól is?
- Ne felejtsék el - folytatta -, hogy ez a rendszer egyelőre nem a Mandalore Birodalom területe, nem is a Sith Birodalomé, hanem a Szövetségé. Ha megneszelik, hogy maguk itt vannak, akkor szövetségi hadihajók fogják ellepni itt az eget, és orbitról törlik le a maguk bázisát.. akármilyen büszkék a harci képességeikre és a nagyságukra,
Néhány páncélos harcos idegesen a fegyvere felé nyúlt, de a klón folytatta.
- Amíg Izizben - pillantott a hold mellett lebegő, jól kivehető bolygó hatalmas korongjára Tierce - a szövetségpártiak bábkormánya székel, addig ez bármikor megeshet. - Ha viszont teljesítik a kérésünk és üzletet kötünk.. - itt a klón egy lépéssel közelebb lépett, ahogyan egy Főkormányzó tenné, valószínűleg legalábbos - akkor a Sith Birodalom segítségével ez az űr és a környező szektorok a Mandalore részévé válhatnak, vagy akár függetlenné. Amelyiket akarják. Nem kellene többé rejtőzködniük..
|
|
|
Onderon
Jun 26, 2013 20:48:57 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jun 26, 2013 20:48:57 GMT 1
A Hadiár azon tűnődött, hogy vajon elárulhatja-e a Sith bérencnek, hogy ők tulajdonképpen hetek óta a bázis kiürítésével vannak elfoglalva. Az Ordo-klán, akárcsak a többi, immár a Mandalore Birodalomban fog érvényesülni. A harcos viszont igen csábítónak találta azt, amit a Főkormányzó mondott. Az Onderon fontos stratégiai állomása lehetne a Birodalomnak a galaxis ezen szektorában. Nem beszélve a Dxunról küldhető erősítésre, ha esetlen a bolygó helyőrsége nem állná meg a helyét egy ismeretlen ellenséggel szemben...
A Hadiárnak, mint Mandalore a Büntető helyettesének, hatalmában állt meghozni egy hasonló döntést, még ha nem is kap rá utasítást. A mandaloriaiakat nem foglalkoztatta az érdek, és Jurdanus Ordo sem óhajtott a vezető kedvében járni. Mandalore ugyan hamarosan ideér, de a Hadiár látta a Sith tiszt arcán, hogy most kell meghoznia döntését. A Büntető majd beleszól, ha megérkezik.
- A részleteket! - recsegte az idegen férfi felé. - Megfontolom, hogy hajlandó vagyok-e segíteni nektek. Volna itt azonban valami... Ezt előbb el kell intéznünk. - Éspedig? - Bizonyítanotok kell, hogy érdemesek vagytok a feladatra!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 27, 2013 7:04:53 GMT 1
Újabb néhány pillanatnyi csend következett. A klón őrnagy számára immár teljesen nyilvánvaló volt, hogy a mando-k vezetője időt akar nyerni. Kérdés, mire.
Azonban önmagában azzal, hogy egyre ügyesebben játszotta a Sith Főkormányzót, egyetlen lépéssel sem került közelebb eredeti céljához - ahhoz, hogy rájöjjön, van-e valami tényleges kapcsolata ezeknek az alakoknak a jedikkel és sithekkel, ami alapján elindulhatnak. Végül is miért ne, gondolta. Klónként, az eredeti Tierce génjeit hordozva vonzotta a harc gondolata. Egy volt Császári Testőr számára miért ne lehetne vonzó némi csetepaté?
- Én személyesen Wenthar Nagyúrnak, a galaxis császárának felelek - húzta ki magát szinte teátrálisan a klón. - Nem kell bizonyítanom senkinek semmit. De ha arra gondol, hogy küzdjünk meg itt és most. - húzott elő egy kihajtható nyelű vibropengét a köpenye alól, olyat, amilyet a Császári Testőrség tagjai használtak kiképző küzdelmeik során - Akkor miért ne?
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jun 27, 2013 8:08:49 GMT 1
A Hadiár bosszúsan mordult egyet, amiért ennyire félreértették őt. Nem mintha nem lett volna kedvére alaposan megleckéztetni ezt a pimasz fickót, azonban talán majd arra is sor kerülhet. A másik még semmit sem mondott arról, hogy mi is lehetne ez a munka, amire nekik vállalkozniuk kellene.
- Ha harcolni akarsz, megteheted - vetett egy pillantást a másik fegyverére. - De ezzel nem bizonyítasz semmit. Talán túl nagy fába vágnád a fejszédet, höhö - gúnyolódott. - A valódi próba nem ez lesz. A Dxun veszélyes ragadozók otthona. Továbbá, van a holdon egy feltáratlan mandaloriai bázis... A Sith Templom mélyén. El kell hoznotok nekem onnan egy ősrégi droidot. Aztán beszélhetünk a... munkáról.
Azzal a mandaloriai elfordult, és visszatért a dolgához. Beütötte a biztonsági kódját a nagyszámítógépbe, és folytatta a megkezdett feladatát.
|
|
|
Onderon
Jun 27, 2013 14:54:02 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 27, 2013 14:54:02 GMT 1
- Ahogy gondolja, parancsnok. - simította végig ujjaival a vibropenge élén a klón, és visszarakta a fegyvert a köpenye alá. Nem tartotta szükségesnek, hogy sértegetéssel vágjon vissza a mandaloriai megjegyzésének, különösen, hogy immár még nyilvánvalóbbá vált számára a másik időhúzási szándéka. De sebaj, ha már idáig eljöttek, nem fognak visszakozni. Arról nem is beszélve, hogy a páncélos alak kérése ha közvetve is, de végre közelebb hozhatja őket az eredeti céljukhoz...
- Nos, a jövőbeli együttműködésünk reményében felajánlhatom a segítségünket. - tette hozzá végül erőltetett közönnyel a klón, mintha csak eszébe jutott volna, hogy erről is szó volt. - Roessk és Kaluun Nagyurak majd elvégzik ezt a feladatot. - intett a fejével a háta mögött álló két alakra. - Ez az szakterületük. - Ahogy parancsolja, Főkormányzó. - szólalt meg az alacsonyabbik köpenyes alak selymes női hangon. - De Itzaar Nagyúr segítségére is szükségünk van, hiszen ő jól ismeri az ősi Sith titkokat..
A klón Grodin hálát adott magában Cybilnak. Valóban, ha a katakombákban akarnak kutakodni, akkor szükségük lesz a csapat technikai szakértője, Zavrikra, és a felszerelésére.
- Akkor vigyék Itzaar Nagyurat is. Majd szólok neki. Én pedig visszatérek a hajómhoz, hogy kapcsolatba lépjek Őfelségével.. - pillantott a láthatóan már teljesen mással foglalatoskodó mandalore parancsnokra. - És utána megbeszélhetjük az együttműködésünk részleteit.
Azzal a klón megfordult és elindult kifelé. Egyetlen Mandalore sem mozdult, egészen addig, amíg az ajtóhoz nem ért. Akkor az ajtónál álló két, aranyozott csíkozású páncélos elé lépett, hogy elzárják az utat. Grodin villámgyors mozdulata mindkettejüket meglepte. Az egyik azt vette észre, hogy az előbb a férfi köpenyébe süllyesztett vibropenge most a torkának mered, pontosan a sisak és a nyakpáncél eresztékénél, élével felfelé nézve, hogy egyetlen mozdulattal be lehessen csúsztatni az arcába, míg a másik kicsavart kezében a sugárvető, amelyet tartott, most egyenesen a saját ágyékának meredt.
A mandalore-ok vezetője most pillantott fel először, mintha valamit elfelejtett volna. - Kérem, kísérjék a Nagyurakat ahhoz a templomhoz. Nekem pedig szóljanak, ha végeztek.. - engedte el a két mandaloriait a klón, majd kisétált.
.... Odakint a hajónál Zavrik tekintete az egyedül visszaérkező Grodinra tévedt, akit biztos távolságból követett két további mandaloriai. - Nagyúr, csatlakozz társaidhoz, és vidd magaddal a szent holokronokat tartalmazó ládát is. - biccentett Grodin. - Majd ezek a harcosok odakísérnek. - Parancsa szerint lesz, Főkormányzó! - hajtotta meg magát szertartásosan, kítűnően játszva a szerepét Zavrik, egyetlen kérdés nélkül, bár a tekintetében fel lehetett fedezni a tanácstalanságot. - Tudni fogod, mit kell tenned. - tette a vállára a kezét a klón. - Igen, Nagyúr!
A Sith Birodalom Főkormányzója besétált a várakozó hajóba, majd a pilótafülkébe érve ledobta magáról a köpenyt, és nagyot sóhajtva lerogyott a Nagan melletti ülésbe. - Hát mit mondjak, fárasztó dolog Főkormányzónak lenni.. - Csak így elküldted őket? - pillantott rá kérdőn a pilóta. A klón őrnagy arca megrándult, ahogyan a mandaloriaik tábora felé nézett. - Nem volt más választásom. Olyan feladatra kértek minket, amit csak erőérzékenyek végezhetnek el... nem számítva persze a kütyüinket. Hiteltelen lett volna, ha velük megyek. - Akkor reménykedjünk abban, hogy tényleg jól szuperálnak azok a kütyük.. - jegyezte meg Nagan. - Igen. - bólintott a klón. - Mindenesetre tartsd fent a kommunikációs zavarást, hagyj nyitva egy vészcsatornát, és hagyd a kezed a pajzsok gombján...
|
|
|
Onderon
Jun 27, 2013 18:33:20 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jun 27, 2013 18:33:20 GMT 1
A Conquistador méltóságteljesen lebegett a Dxun fölé. A hatalmas csillagcirkáló az Onderon flottája fölé kúszott, árnyékot vetve a hajókra, s eltakarva a hold fölül magát a rendszer napját. A csatahajó a bolygóvédelem vezetőinek gondolatai ellenére nem támadó szándékkal érkezett. Az onderoni flotta cirkálói körülvették a monstrumot.
Mandalore mindezt a siklójából nézte végig. Képtelen volt felvenni a kapcsolatot a Hadiárral. Valaki zavarta a jelet. A Büntető azonban mit sem törődött a dologgal. Végigpillantott zöld páncélos gárdistáin, és markáns arcára illesztette a mindenkori Manda'lore maszkját. Miután meghallotta a landolással járó döccenést, megvizsgálta sugárvetőjét, majd a hátára akasztotta, a köpenye alá.
Kissé meglepődött, amikor a Dxun legnagyobb tisztásának másik végében fekete köpenyes illetőket pillantott meg, akik a hajójuk mellett várakozva figyelték a dzsungelt. Mandalore intett két bajtársának, hogy felügyeljenek a siklójára, továbbá riasszanak el minden ragadozót, ami képes lenne kárt tenni benne. Aztán döngő léptekkel indult a jövevények felé, katonái hűen követték a nedves talajon.
|
|
|
Onderon
Jul 15, 2013 10:21:59 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 15, 2013 10:21:59 GMT 1
- Erre - mutatta a páncélos kommandósok vezetõje az újabb, immár sokadik sötét folyosót, amelynek mohával és porral borított falán egy-egy frissebb vérnyom jelezte, hogy nem sokkal ezelõtt harc folyt itt. Zavrik remélte, hogy nem az elõzõ vendégek vére, már ha voltak elõzõ vendégek egyáltalán. A vörösesbarna foltok mellett éktelenkedõ hasonló állagú zöld foltok vagy erre utaltak, vagy arra, hogy a mandaloriaiak összefutottak a barlangrendszer egy kevésbé barátságos õslakójával.
S bár Zavriknak nem állt szándékában egyetlen hasonló lénnyel sem közelebbi ismeretségbe kerülni, a kommandósoknak láthatóan pontosan ez volt a szándékuk. Makacsul meneteltek lefelé a járatokban. A sith köpönyegbe öltözött klón igyekezett sötét, valójában fürkészõ pillantásokat vetni a falon található piktogramokra és egyéb jelekre, melyek mellett elhaladtak, s melyekbõl lényegesen kevesebbet értett, mint azt kimutatta.
A hely bizonyosan valami õsi sith templom maradványa volt, ehhez Zavrik ismeretei is elegendõek voltak. De hogy pontosan mit, vagy miért kerestek itt a mandaloriaik, és miért volt hozzá szükségük segítségre, az egyelõre talány maradt számára. - Ezt a helyet átjárja a Sötét oldal. - horkantott fel a menetben elõtte haladó Oleg. Köszönjük, egyértelmû úr.. gondolta Zavrik, bár be kellett vallania, hogy Olegnek egészen jól ment a szerepjátszás. - Kalunn Nagyúrnak igaza van. - tette hozzá rájátszva az elõl haladó Cybil. - Sötét titkos rejlenek ezen a helyen, még õseink idejébõl.. Zavrik igyekezett visszatartani mind az irritált sóhajt, mind a röhögést. A mandaloriaiak azonban nem szóltak semmit, egészen addig, amíg egy újabb forduló után egy széles teremhez értek. A termen áthaladva elhaladtak egy feldúlt, immár kizárólag szeméttel teli sír mellett - Zavrik külön örült, hogy nem kellett "Nagypapa, végre megvagy" felkiáltással, vagy hasonlóval odaszaladnia valami évezredekkel ezelõtt jobblétre szenderült Sith Nagyúr csontjaihoz -, majd a terem átellenes végében lévõ apró helység bejáratánál álltak meg. Zavrik meg meg volna esküdni rá, hogy a terem másik sarkában látott valami nagyon nagy, nagyon büdös, és nagyon halott dolgot, de nem akart összevissza nézelõdni. Végül is egy Sith Nagyúr már azelõtt tudja, mi van itt, mielõtt belép a terembe - gondolta.
- Utoljára abban a helységben láttuk az elveszett droidot. - mutatott be a helységbe az élen haladó kommandós. Persze, anyád meg ewok volt, gondolta Zavrik. - Maradjanak kint. - mennydörögte Roess Nagyúr szexi alt hangon. - Ez veszélyes az olyan pondrók számára, mint maguk. Itzaar Nagyúr, lépj be a szentélybe! Köszönjük kétszer, Cybil, gondolta Zavrik. Egyszer, hogy beszólogatsz a kommandósoknak, akik láthatóan így is alig várták, hogy rálõhessenek valamire, vagy valakire, másodszor, hogy megint én megyek elõre. Az övérõl lecsatolta a sithek hagyományos fegyverét, egy fénykardot - ami valójában a csapat egyik "kütyüje" volt, egy fénykardra megszólalásig hasonlító érzékelõ. Zavrik, mintha csak eljátszana a gondolattal, hogy fegyverrel, vagy anélkül lépjen be a kriptába, rápillantott az eszközre, amely egyenesen a bal szemére illesztett, hártyaszerû biomembránra vetítette az adatokat. Valamivel jobb, mint egy egyszerû színes kontaktlencse, gondolta Zavrik.
Igen.. életjelek, nagyszerû. Egy rakás életjel a plafonon. Zavrik biztos volt benne, hogy a mandaloriaiak is fogják õket, de abban már nem, hogy veszélyesnek tartják-e. Zavrik tekert egyet a fénykard markolatán, ami új adatokat kezdett sugározni. A midi-chlorian szint, amelyet a mûszer a plafonon lévõ élõlényekre becsült, meglehetõsen magas volt. Zavriknak két esélye volt. Saját maga és társai szinte láthatatlanok voltak az Erõben, mivel a polneyei klónozók a lehetõ legalacsonyabbra lõtték be saját szintjüket, ezzel is elõsegítve, hogy nehezebben legyenek befolyásolhatóak az erõérzékenyek elmetrükkjei által. Ha a lények az Erõn keresztül érzékelik az új "vendégeket", akkor észre sem fogják venni, hogy bemegy oda. Ha viszont emellett normális érzékszerveik is vannak, hát, akkor elég gyorsan kiderül, hogyan nem tudnak õ és társai bánni a fénykarddal.
- Csak a szent medál birtokosa léphet be a sírba! - jelentette ki a háta mögött Cybil, aki valószínûleg rájött, nem jó ötlet csak úgy betrappolni egy ilyen helyre, és Zavrikhoz hasonlóan elvégezte a méréseket. Zavrik leoldott az övérõl egy kerek, holotávcsõre emlékeztetõ berendezést és megnyomott rajta két gombot. A miniatûr, személyi pajzshoz hasonló zavarómezõ nem volt túl intenzív, de arra elég volt, hogy a viselõjét normál érzékszervek számára élõlény helyett valamiféle idegen katyvasznak mutassa. Zavrik tudta, hogy a Sith Birodalom odonitkristály-alapú eszközei ennél sokkal kifinomultabbak, de kristályok hiányában a polneyiaknak be kellett érni ezzel a régi birodalmi, stygium-alapú technológiával. Kíváncsi volt rá, hogy a mandaloriak páncéljába épített érzékelõk mit mutatnak ki ebbõl, de ki tudja, talán ugyanilyen a háttérsugárzása egy közönséges Sith Nagyúrnak is.
Egyszer élünk, gondolta a klón, majd mielõtt megakadhatott volna azon, hogy valójában õrá nézve bizonyos szempontból nem is igaz, belépett a sírboltba. A plafont beborító lények - pontosabban bogarak, nagyszerû, imádom a bogarakat, gondolta Zavrik, miközben felnézett - megrázták magukat, de egyelõre nem mozdultak. - Maradjanak kint. Ez veszélyes lehet egyszerû halandók számára. - közölte magabiztosan Cybil a kommandósokkal, majd saját pajzsát aktiválva belépett Zavrik mellé. Oleg harmadikként követte. A mandaloriaiak leplezett kíváncsisággal tekintgettek befelé, de egyelõre nem mozdultak. Úgy tûnik, nincsenek jó tapasztalataik ezzel a hellyel, gondolta Zavrik, és átfutott az agyán, hogy nem jártak-e itt elõttük tényleg valaki mások?
Zavrik végigfuttatta az érzékelõjét a szobán, mintha csak az Erõt próbálná becsatornázni fénykardján keresztül, rejtett csapákat keresve olyan hullámtartományokban, amelyek reményei szerint jó messzire estek azoktól, amelyeket a hátuk mögött várakozó kommandósok sisakszenzorai használtak. A rendszer több helyen mechanikus berendezéseket jelzett egyes padlókövek és rozsdás falikarok alatt és mögött - aha, ezekre nem kell rálépni, ha nem akarunk úgy járni, mint az egyszeri kincsvadász, gondolta Zavrik -, és egy tökéletesen értelmezhetetlen, magas Erõ-kisugárzású katyvaszt a hátsó falon, a minden bizonnyal holokronok, áldozati koponyák, vagy Sith gyõzelmi trófeák tárolására szolgáló három kõoszlop mögött.
Zavrik intett két társának. - Erre, Nagyurak. A Sötét oldal kisugárzása itt a legerõsebb. - Azzal óvatosan megindult a helységben, kikerülve azokat a kõkockákat, ahol az érzékelõje bármit is bejelzett. Igyekezett az esetlenül ugráló haladását megfontolt, félig-meddig transz-szerû lépegetésnek beállítani, és remélte, hogy a kint várakozó kommandósok láttak már ennél furcsább Nagyurakat is. - Valóban.. - mennydörögte Oleg a változatosság kedvéért.
Miután megálltak mindhárman a fal elõtt, Zavrik a rend kedvéért erõsített a személyi erõtér amplitúdóján, hogy leárnyékolja a beszédüket. A plafonon a bogarak mozgolódni kezdtek, és Zavrik majdnem biztos volt benne, hogy elõbb utóbb megunják, hogy ezek a fura, nem egészen élõlénynek tûnõ, az Erõben alig látszó valamik itt sertepertélnek, és lemásznak pontosabban utána járni a dolognak. Nem szerette volna megvárni.
- Akkor most nagyon gyorsan találjunk ki valami épkézlábat, mert én nem látok itt droidokat, annyi szent. - jegyezte megz árnyékolásba beérve Kalunn Nagyúr, azaz Oleg. - Ja, ezek nem azok a droidok, amiket keresünk.. - nézett körbe a kõfalon Cybil. - De hogy furcsa egy kisugárzása van ennek a falnak itt, az biztos. Még sosem láttam ilyesmit. Olyan, mintha valami berendezés sugározná magából az Erõt. - Igen. - tekert valamit saját "fénykardján" Zavrik. - A jelek megegyeznek azzal, mint amit... lássuk csak.. mint amit akkor mérnénk, ha egymás mellé állítanánk egy Sith és egy Jedi Nagyurat, vagy Nagymestert, vagy ahogy tetszik. Viszont hagyományos biológiai életjeleket meg nem fogok rajtunk, mando barátainkon és a bogarakon kívül. - Értem én, ezzel a fallal az Erõ van. - Oleg felnevetett volna, ha nem lett volna meg rá az esély, hogy a kommandósok meghallják. - Az biztos, hogy ez egy berendezés. - morfondírozott Zavrik. - De még sosem láttam ilyet, és az Obroa-skai könyvtárában sem olvastam ilyesmirõl. - Van két.. bemeneti pont a jelek alapján itt és itt. - mutatott két szimbólumra Cybil a falon. - Ha megfelelõ impulzus éri õket, akkor gondolom aktiválnak.. valamit. - Ja, mondjuk az önmegsemmisítõt. - húzta el a száját Oleg. - Biztosan ki akarjuk próbálni mi ezt?? Cybil hátrapillantott a mandaloriakra. - Hát vagy ez az izé, vagy a barátaink kint. Droidok nélkül, szigorúan. - Akkor itt az ideje, hogy kipróbáljuk a ZsebVader-t. - húzott elõ a sith tunika alatt rejlõ multifunkciós övrõl egy másik berendezést Zavrik.
A polneyeiak gyakorlatilag a Daalával való találkozás óta foglalkoztak az Erõ technikai úton való leírására és befolyásolására vonatkozó kutatásokkal. A Bendõ bázisról megmentett tudás, ami Daala Bendõ Flottájának erejét adta, és a klónüzem speciális adatbankjai együtt olyan lehetõségeket teremtettek a használóik számára, amelyekre azelõtt csak a Nulla-Nulla-Aurek ügynök népszerû holosorozatában volt példa.
A kutatások egyik kísérleti stádiumban lévõ, élesben még sosem tesztelt eredménye volt a polneyeiak körében csak ZsebVader-nek nevezett eszköz. A leginkább túlméretezett kommunikátorra hasonlító berendezés négy, egymásra illesztett hengerbõl állt. A leghátsó hengerben volt a kezelõszerv, ami leginkább az ideggyógyászoknál használt kibernetikus neuroimplantra hasonlított. Ezzel lehetett különbözõ "jeleket" küldeni a berendezés következõ, "éles" részének, ami nem volt más, mint egy jó csomagra való, a polneyei adatbankban tárolt erõérzékeny mintából "növesztett" hiperérzékeny agyszövet. Zavrik tippje az volt, hogy a minta megegyezett a Wayland hasonló jellegû bázisát õrzõ, és évtizedekkel ezelõtt, Thrawn hadjárata során hírnevet szerzett Joruus C'baoth-éval, de ezt sohasem tudta igazolni. A polneyei klónozók gondosan kiválogatták és megszûrték a szövetet, hogy bármilyen tudatos funkcióra képtelen, viszont a megfelelõ midi-chlorian szinttel bíró "szivacsot" kapjanak. Ez szolgáltatta az "Erõt", méghozzá aszerint, hogy a mögötte lévõ kezelõberendezésbõl milyen impulzust kapott - a nyugalom, vagy a harag megfelelõ ideig jeleit.
A harmadik összetevõ volt a "árnyékoló" eszköz, ami egy hasonló tokban lévõ szövetet tartalmazott, mint az elõzõ, csak éppen egy ysalamiriét. Ez árnyékolta az elõzõ szint kisugárzását, máskülönben az összes erõérzékeny megérezte volna, ha szembejön egy ZsebVaderrel felszerelt polneyei kommandós, hogy van nála tíz dekagramm jedi, vagy sith - ami nem feltétlen lett volna jó ötlet. A szövet mellett egy miniatûr karbonit tartállyal azonban le lehetett fagyasztani a ZsebVader ezen részét, amit kiiktatta az ysalamir-szövet hatását, és az eszköz "élessé" vált.
A polneyeiak számára meglepõ volt, hogy az elõzetes mérések alapján milyen kis adag szövet elegendõ volt a kívánt hatás eléréséhez. A legfontosabb azonban az utolsó rész volt, ami lehetõvé tette, hogy az így generált energiát "csatornázzák", hatást gyakorolhassanak vele a külvilágra. Az eszköz csúcsán elhelyezkedõ, a "maggal" egyezõ eredetû, de végtag-és bõrszövet, valamint bionikus implantok kombinációja a gép végét hasonlatossá tette egy bionikus végtaghoz - pont olyanhoz, mint amilyeneket Vader Nagyúr viselt annak idején. Innen eredt az eszköz elnevezése - inkább gép, mint ember, de a polneyeiak képesek voltak vele apró Erõ-lökéseket generálni.
Laboratóriumi környezetben legalábbis. Zavriknak fogalma sem volt, hogy mi fog történni, hozzáillesztik a ZsebVadereket a szimbólumokhoz.
Egyszer élünk, gondolta, és egy gombbal kiiktatta az ysalamiri-szövetet a körbõl, élesítve az eszközt. Ám mielõtt hozzáérinthette volna, Cybil elkapta a kezét. - Várj, Zav. Kettõ van, igaz? - Oké.- rázta meg a fejét a másik klón. - Akkor egyszerre? -Fedezlek titeket. - állt be kettõjük közé kissé háttal Oleg, fél szemét az ajtóban várakozó mandaloriaiakon tartva. Azok egyelõre csak annyit láttak, hogy a sithek furcsa erõteret vontak maguk köré, és most elmélyülten hadonásznak talizmánjaikkal a fal elõtt.
- Nem várj még. - vizsgálgatta a szimbólumokat Cybil. - Világos, vagy sötét? - Ah, igaz.. - Zavrik a ZsebVaderre meredt. A neurotranszmitter, amelyik az impulzust kiváltotta, állítható volt. Furcsa módon semleges állásban nem tudtak vele kiváltani semmit, muszáj volt vagy a zöld, vagy a vörös sávba eltekerni, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Sötét és Világos oldal képviselõi megkülönböztették magukat egymástól. A két kibocsátott impulzus a polneyeiak mérései szerint némiképp különbözött egymástól. Az Erõ valahogy "tudta", hogy használója melyik oldalon állt - tökéletesen nulla, semleges állapotban az eszköz nem mûködött. Zavrik nem tudta, hogy ez eleve lehetetlenség, vagy csak az általuk használt "alapanyag" nem volt elég kifinomult az Erõben ahhoz, hogy segítségével az Erõt sem nem sötét, sem nem világos módon is kontrollálni lehessen.
Akár hogy is, a berendezést valamelyik irányba el kellett tekerni. - Gondolkozzunk logikusan. - ez a cucc itt van mondjuk sok ezer éve. - meredt a falra Zavrik. - Láthatóan már vagy ezerszer feltúrtak itt mindent, és a mandaloriaiak sem tudják, hogy mi van bent, különben nem küldtek be minket. Ha ez a dolog valami kapu, ami a Sötét oldal érintésére nyílik, akkor a sithek nem hagyták volna csak itt, érintetlenül. - Vagy talán csapda, amin pont a jediknek találtak ki, és ha a világos oldallal aktiváljuk, akkor bumm, megjelenik egy rankor. - gondolkozott Zavrik.
Odakint az egyik mandalore köhintett. - Jobb lesz, ha siettek, fiúk lányok.. - jegyezte meg Oleg. - Cybil, ezt a helyet egy tucatszor elfoglalták a jedik és a sithek egyaránt, nézz csak körül. - gondolkozott tovább Zavrik. - Kell valami oka legyen, hogy miért van még mindig itt ez az izé, aktív állapotban. Nézd meg a két szimbólumot. - mutatott a mélyedések fölötti karcokra. - Különbözõek. - Egy olyan kombináció, ami épkézláb sitheknek és jediknek nem jutna eszébe.. hiszen mindig külön járnak . - mosolyodott el Cybil. - Ez az! - Te leszel a világos, én leszek a sötét.. - kezdte tekerni a ZsebVader neurotranszmitterét Zavrik, miközben Cybil is úgy tett a sajátjával, csak ellenkezõ irányba. - Vigyázz... kész.. most!
Egyszerre helyezték be a készülékeket a mélyedésekbe, és egyszerre aktiválták az Erõ-impulzust kibocsátó gombot.
A mandaloriaiak csak annyit láttak, hogy a három különös sith közül ketten hozzáillesztik a náluk lévõ eszközöket a fal két pontjához... és a következõ pillanatban eltûntek. - Már megint? - kiáltott fel az egyik kommandós, mielõtt vezetõjük oldalba boxolta volna. A kommandósok parancsnoka T-alakú sisaknyílása mögül kérdõ pillantást vetett az egyedül maradt harmadik Sithre.
Oleg elmormolt magában egy káromkodást. Cybil és Zavrik az egyik pillanatban még mellette álltak, a következõ pillanatban egy löketet regisztrált az érzékelõje az Erõben.. és utána azok ketten eltûntek.
A bogarak pedig láthatóan idegeskedni kezdtek. Néhány lehuppant a padlóra, és forgolódva keresni kezdték az iménti lökés forrását... ösztöneiktõl vezérelve a mandaloriaiak, vagy Oleg felé tartottak. - Itzaar és Roess Nagyurak átléptek a.... a másik dimenzióba, hogy a droidjaitok keresésére induljanak, kutyák. - Oleg remélte, hogy nem lõ túl a célon, miközben azon az úton, ahol bejöttek, visszalépdelt (pontosabban ugrált) az ajtóban várakozó kommandósokhoz. A bogarak többsége már a padlón volt, és lassan megindultak feléjük. - Most vigyetek vissza a hajómhoz, hogy jelentsem a Fõkormányzónak a sikerünket!
A mandaloriai parancsnok azonban felemelte a fegyverét. - Nem mész sehová, Sith.. - sziszegte gépies hangon. - Majd ha meglesz, amit keresünk. Nagyszerû, gondolta Oleg. A bogarak, vagy ezek a mandalore fiúk.. egyre nehezebb választásnak tûnt.
...
- Valaki jön. - közölte Nagan a yacht pilótafülkéjébõl. - A mieink? - pattant fel Grodin a legénységi térben, ahol a holoadatbankot próbálta átböngészni további, a mandaloriaiakkal, vagy a bolygóval kapcsolatos hasznos információkért. - Sajnos negatív. - rázta a fejét a pilóta. - Egy baromi csicsás páncélos fejes, meg a fogdmegjei. De nem az, akivel a bázison találkoztunk. És.. - végigfuttatta ujjait a konzolon. - és a rossz hír, hogy egy hajót észlelek orbiton, majdnem pont felettünk. Egy nagy hajót. - Kiváló.. - Grodin elkezdte visszadobálni magára a Sith Fõkormányzói gúnyát, majd elrendezte a kiegészítõket a tükör elõtt. A külsõ kamera képén feltûnõ páncélos alak tényleg csicsás volt.. nagyobb, díszesebb, ha úgy tetszik archaikusabb páncélt és sisakot viselt, mint kísérõi - akik szintén voltak vagy jópáran. A klón õrnagy visszaemlékezett, mert meg mert volna esküdni rá, hogy látta már valahol ezt az alakot. Á igen.. a Mandalore-on a holohírekben. Szuper, gondolta. A mandaloriak vezetõje jön, hogy személyesen találkozzon a Sith Fõkormányzóval. És mindezt egy Erõ háta mögötti szövetségi holdon. Hát lehet ennél jobb?
A klón összeszedte magát, és felvéve a megfelelõ katonás pozitúrát lemasírozott a rámpán, mintha csak egy ezred rohamosztagos állna mögötte. Akik persze nem álltak, bár ennek meglehetõsen örült volna jelenleg. Ahogyan eddig sem, ezután sem volt visszaút. Az õrnagy remélte, hogy a régi mandaloreiai tradíciókhoz híven ebben a különítményben sincs egyetlen erõérzékeny sem, aki átlátna rajta..
- Megtiszteltetés, hogy személyesen fogad, Mandalore. - lépett a menet élén haladó férfi felé, mielõtt az megszólalhatott volna. - Mestereim üzenetét hozom. Fontos ügyeket kell megbeszélnünk a.. Sith Birodalmat és Önöket érintõ kérdésben.
...
Odakint a rendszer legszélén egy hapan gyártmányú yacht robbant ki a hiperûrbõl. Pilótája egy ideig küszködött a manõverezõ hajtómûvekkel, míg az egyik közeli aszteroidamezõ takarásába tudta vinni a hajót. Egyelõre fogalma sem volt, hogy pontosan hová is vitte a vaktában végrehajtott ugrás, amellyel maga mögött hagyta a közeli hapan ûrt.. a csillagtérkép alapján már szövetségi terület volt, de a bolygó holdja körül keringõ csatahajó, amely körül a helyi milícia ócska bárkái lebegtek, igencsak nem szövetséginek tûnt. Különös, gondolta a pilóta, majd nekiállt ellenõrizni a rendszereket, mielõtt kiszámította volna a következõ ugrás célját.
|
|
|
Onderon
Jul 17, 2013 16:02:10 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jul 17, 2013 16:02:10 GMT 1
- Lám lám - torpant meg a köpenyes harcos a férfi előtt. A csuklyás alakok idegenkedve méregették Mandalore magas alakját, különös tekintettel a mögötte érkező fegyveres társaságra. A mandaloriai harcosok egyenesen rájuk fordították hatalmas karabélyaik kellemetlenebbik végét. - A minket érintő... - ismételte a Büntető, gúnyosan ízlelgetve a szavakat. - Azt hiszem, mint a Mandalore Birodalom vezetője, tisztában vagyok azon galaktikus eseményekkel, amik kapcsolatban állnak velünk. Jobban kellene tudnom, mint maguk.
A klón uralkodott arckifejezésén, s a harcosok harcosa semmit sem tudott leolvasni róla. Ahogyan ő sem a maszkról...
- A mesterek segítő kezet nyújtanak önnek és a népének - folytatta rögtönzött mondókáját. - Az ügy nagyobb annál, hogy szövetségesek nélkül cselekedjünk.
Mandalore készenlétbe intette viszkető ujjú harcosait, és közelebb lépett a csuklyás férfihez.
- Ajánlom, hogy igazolni tudja magát - mondta neki - , különben nem fog visszatartani a félelem attól, hogy egy Sith ellen keljen harcolnunk. Talán pont jó is lenne - fordította tekintetét a klón dereka felé - , ha megmutatná a... tradicionális fegyverét.
|
|
|
Onderon
Jul 31, 2013 16:59:23 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 31, 2013 16:59:23 GMT 1
- Eszem megáll.. - pillantott végig a halvány, meghatározhatatlan eredetű fénnyel megvilágított folyosón Zavrik. - Az egy dolog, de Oleget ott hagytuk. - nyelt nagyot a mögöttük lévő szilárd falra, majd a kezében tartott eszközre pillantva Cybil. - A ZsebVaderek pedig lemerültek, legalábbis az enyém nem működik. Nem tudunk visszamenni.. - Az enyém is lemerült. - úgy tűnt, a másik klónt sokkal jobban lenyűgözték a látottak, mint az olyan apró kérdések, hogy mi lesz bajtársukkal, vagy hogy is fognak kikerülni innen. - Oleg majd vigyáz magára.. gyere! Cybil a biztonság kedvéért előhúzta Sith köpönyege alól oldalfegyverét. - Rendben. nézzünk körül. - Valamiféle anyag-energia átalakító berendezés lehetett, amin átjöttünk. - tekergette a nyakát menet közben Zavrik, ahogyan a folyosó folyamatosan lejtett és kanyargott előttük. - Még sosem találkoztam ilyen szofisztikált és ennyire idegen technológiával.. le kell futtatnunk majd egy bioszkennt magunkon, ha visszatértünk a hajóra.. - Már ha visszatérünk. - pillantott saját mérőműszerére Cybil, amely a ZsebVaderrel ellentétben még működött. - Bár az adatok szerint még mindig a bolygón vagyunk. A kőzetek és a levegő összetétele azonos. De a pontos koordinátákat nem tudom bemérni, lehetünk tíz méterre a másik barlangtól, vagy a hold átellenes oldalán.. - Itt van valami, nézd! - halkította le a hangját társa, és belesett a folyosóról nyíló helységbe, ami feltárult előttük. - Csak nem csempészek... azt a..
Most már mindkét klón álla leesett, ahogyan a tartályaikra emlékeztető vízszintes tégelyekkel, furcsa berendezésekkel és egy holovetítővel ellátott emelvénnyel felszerelt szobába léptek.. egy szobába, amelynek a padlóján világosan ki lehetett venni a felkavart porban hagyott lábnyomokat.
- Valaki járt itt előttünk.. - Cybil fegyverét maga előtt tartva átkutatta a helységet. - Ketten, nem olyan régen.. de nem mandaloriaiak. A csizmájuk lenyomata más, könnyebb. - Ez megmagyarázná, hogy miért voltak olyan idegesek a kommandósok. - biccentett Zavrik. - Viszont kérdés, hány bejárat van.. mert ha csak egy.. - Akkor a minket megelőző vendégeik egyike Sith volt, a másik pedig Jedi. ÉS összedolgoztak. - fintorodott el értetlenül Cybil, majd fénykardnak álcázott érzékelőjét a berendezésekre irányította. - Megpróbálok szövetmaradványokat keresni. - Ez lenyűgöző.. - olvasta le saját elemző készülékén az első adatokat Zavrik. - Ez a technológia itt több ezer éves. És azt hiszem.. igen. Azt hiszem rakata. - Azok a kalapácsfejű idegenek, akik még a Köztársaság előtti időkben uralták a galaxist? - kapta fel a fejét Cybil. - Érdekes, de engem jobban izgat, hogy mit keresett itt előttünk az a két erőhasználó. - Feltéve, hogy nem szimpla kincskeresők voltak, akik az ellenkező irányból jöttek be.. már amennyiben van ellenkező irány. - lépett most oda a csillagtérképhez Zavrik. - Megpróbálok letölteni minél több információt. - Zav.. - Cybil hangja remegett a feszültségtől. - Akárkik is jártak itt, ez nem kerülhet a kezükbe. Ahogyan a mandaloriaikéba sem. Figyelmeztetnük kell az admirálist, és ide kell küldenünk egy csapatot. Akkorát, amelyik biztosítani tudja az egész komplexumot.
Zavrik bólintott. - Igazad van, Cybil. Ki kell jutnunk innen, és szólnunk kell az őrnagynak. - a klón tekintete még egyszer végigfutott a mérőműszer apró kijelzőjén. - Itt azt hiszem.. az egyik rendszer koordinátái leolvashatóak a csillagtérképről. - Látom. - lépett közelebb a nő. - Töltsd le, aztán menjünk tovább.
A férfi úgy nézett körül, mintha eddigi élete legnagyobb felfedezését kellene maga mögött hagynia. És valószínűleg így is volt. - Oké.. merre? Cybil saját kijelzőjét figyelte egy pillanatig. - Légzmozgást érzékelek. Arra. Még jó néhány percen keresztül rótták a folyosókat, amikor egy nyíláson keresztül természetes fényt láttak beszűrődni. - Állj hátrébb, Zav. - azzal Cybil a nyílásra állította oldalfegyverét, és alacsony energiára állítva meghúzta a ravaszt. A lövedék sűrű porfelhőt kavart fel, majd a nagyobbra nőt lyukon keresztül már ki tudták venni az ég kékjét. - Legalább tudjuk, hogy nem a föld alatt vagyunk. - Azt hiszem.. segíts kimászni!
A két klón ledobálta magáról sith gönceiket, hogy könyebben ki tudják küzdeni magukat a nyíláson, és a döbbenet újabb adagjával az arcukon meredtek a körös-körül mindent beborító, járhatatlan sziklákra. Egy alig kétszer két méteres kiszögellésen álltak, alattuk vagy ezer méteres mélységben húzódott a dzsungel. A távolban pedig ki lehetett venni az eredeti sith síremlék piramisszerű sziluettjét, ami kiemelkedett az erdőből. Körös-körül pedig csak sziklák, és sziklák. - Hát, vagy nagyon sokat sétáltunk a föld alatt, vagy az izé tényleg nem teljesen a fal másik oldalára vitt minket. - kapkodott levegőért Zavrik. - Aktiválnunk kell a vészjeladót. - pillantott le Cybil a mélybe. - Innen képtelenség lemászni. - Kérdés, mit csinálunk, ha a mandaloriaiak előbb találnak meg, mint az őrnagy.. - meredt maga elé a társa. - Majd azt mondjuk, a Sith Nagyurak nem tudnak hegyet mászni.. - nyomta be az övén függő apró eszköz gombját Cybil, ami elkezdte a polneyeiak speciális vészfrekvenciáján sugározni a hívójelet. - Remélem, Oleg rendben van.
A szóban forgó klón valóban rendben volt.. egyelőre. Eltekintve persze a mandalore kommandósok rá irányuló fegyvereitől és sisakjaik mögé rejtett kérdő tekintetüktől.. meg persze attól az egyre erősödő szörcsögő, kaparászó hangtól, aminek hallatán a Mandalore kommandósok láthatóan egyre idegesebbek lettek. Olegnek úgy tűnt, hogy a páncélos alakoknak nála jóval pontosabb fogalmuk van arról, hogy mi, vagy ki közeledik. - Talán mégiscsak jelentenem kéne a helyzetünket a Főkormányzónak. - próbálkozott újból. - Nem mész sehová, Sith. - emelte fel ismét a fegyverét a kommandósok vezetője, bár ezúttal bizonytalanabb hangon. Oleg visszavágott volna, hogy akkor most ugye közösen megvárják a szörcsögő izét, és jót fognak vele beszélgetni, de már nem volt rá ideje. A folyosó egyik kanyarulatára árnyék vetült, majd feltűnt egy hatalmas, nyálkás tömeg, amely kígyóként siklott végig a járaton, fején (vagy, ha úgy tetszik, elején) feketés kinövésekkel, amelyek akár szemek, vagy szájak is lehettek - vagy tulajdonképpen bármi más. Az izé bőre halványsárgás fényt árasztott, ami egyre sötétebbé vált, ahogyan lassan feléjük fordult - Pont olyan, mint egy wandrella a Circarpous mocsaraiból. - morfondírozott könnyeden Oleg, miközben egyik keze az övére csúszott. - Csak ez barlangi.. szerintetek mérges? - Itt a lehetőség, Sith, hogy megmutasd, hogyan forgatod a fénykardot.. - csattant fel a kommandós-parancsnok, miközben katonái félkörbe rendeződtek és fegyvereiket az izére irányították. - Tartozunk ennek a dögnek a társainkért!
Nagyszerű, gondolta Oleg, majd fénykardnak tűnő érzékelővel a kezében megindult a szörnyeteg felé, szemével valamiféle beszögellést, vagy fedezéket keresve a széles teremben. A folyosót, amelyen keresztül bejöttek, már teljesen betöltötte a közeledő lény. - Gyerünk már, Sith! - kiáltotta az egyik Mandaloriai. Oleg végül jobb híján vállat vont, majd amikor úgy gondolta, hogy már körülbelül fél úton van az izé és a kommandósok között, előkapta a sugárvetőjét, és néhány sorozatot megeresztett a plafon felé, majd az övén függő, a változatosság kedvéért Sith talizmánnak álcázott gránátok közül kettőt pedig a dög felé vágott - majd rohanni kezdett a kör alapú teremben jobb felé, hogy elkerüljön a mandaloriaiak és a szörnyeteg közé eső zónából.
- Csaló! - üvöltött fel az egyik kommandós, és a lövedékek immár párhuzamosan záporoztak Oleg és a szörny felé egyaránt. Utóbbi egy ideig még állta a sorozatokat, amelyek hangosan cuppogva csapódtak be nyálkás, síkos testébe, vagy éppen lepattantak róla, majd hangos szörcsögés közepette megindult a fenyegetés forrása - a mandaloriaiak felé. Oleg cikázva, feleslegessé vált sith köpönyegét elhajítva rohant a lövedékek között, és bevetette magát egy szűk oldaljáratba. Most már igazán egyszerű volt a dolog.. nem kellett mást tennie, mint a kommandósoknál hamarabb kijutnia a leárnyékolt barlangrendszerből, ahol egyáltalán nem ismerte a járást, majd kommunikátorán figyelmeztetnie az őrnagyot, hogy lebuktak... már amennyiben akár egy mandaloriai és túléli a harcot a barlangi wanderllával, villant át az agyán a felismerés, majd fegyverét kibiztosítva közelebb kúszott a járat szájához, hogy szemmel tarthassa, hogy alakul a csata a féreg és a kommandósok között.. ...
A rendszerhez közelítő hapan jacht egyelőre észrevétlen maradt, hála az űrjármű lopakodó rendszereinek és a helyi véderőnek figyelmetlenségének, akiket láthatóan teljesen lekötött a holdjuk körüli orbitra áll mandaloriai csatahajónak biztosítandó díszkíséret. - Különös ez a kiterjedt zavarás. - meredt a képernyőre Folett százados, miután meggyőződött arról, hogy hapan utasa a hátsó ülésen még mindig megfelelően van rögzítve.. és eszméletlen. A cosrai, miután sikeresen elhagyta a sithek által ostromlott Hapest, ahová egy szerencsétlen baleset folytán a Commenorról - oh pardon, gondolta Folett, Korriban II-ről - keveredett, az első útba eső szövetségi rendszerben megpróbálta felvenni a kapcsolatot a Cosrával. Az Onderon körüli távolsági kommunikációt viszont olyan erősen zavarták a közeli Dxun holdról, mintha legalábbis egy szövetségi csatahajó lett volna a rendszerben - márpedig ezt Folett a mandaloriaiak itt parádézó hajóját elnézve elég meglepőnek tartotta volna. Márpedig muszáj lesz felvennie a kapcsolatot a Cosrával, vagy a Knottal, itt nem maradhat.. - Lássuk csak, mire képes ez a kicsike... - kezdett bele a hapan hajó komrendszerének kezelőszerveinek átkalibrálásába Folett, hogy a bajtársai által használt frekvencián tudjon adni, amit a hagyományos zavarók igen ritkán fedtek le. A zavarás még mindig igen erős volt.. aztán egyszer csak az egyik frekvencián Folett legnagyobb meglepetésére válasz érkezett - nem máshonnan, mint magáról a holdról. ... Odakint néhány pillanattal azután, hogy az őrnagy kiment sith főkormányzósat játszani az újabb csapat váratlanul érkezett mandaloriai kommandóssal és flancos páncélos vezetőjükkel, Nagan terminálján felvillant egy segélyhívó jel.. és a pilóta döbbenetére egy válaszjel. A segélyhívó jelet a polneyeiak csak akkor használhatták a megállapodás szerint, ha csapatuk egyik tagja veszélybe került, vagy álcájuk lelepleződött. És figyelembe véve, hogy az őrnagy még mindig kint nézett farkasszemet a mandaloriaiakkal az űrhajójuk előtt, egyelőre agresszió jele nélkül, a pilóta arra következtetett, hogy a csapat másik három tagjával történt valami. De akkor ki válaszolt a hívásra? Nagan végül, fél szemét Grodinon és a kinti kommandósokon tartva aktiválta a kommunikációs berendezést. - Vétel... azonosítást! - Itt Zavrik.. - jelent meg egy miniatűr holoképen a másik klón arca. - Azt hiszem, szükségünk van egy kis segítségre.. olyasmit találtunk. - Várj - emelte fel a kezét Nagan, bár tisztában volt vele, hogy társainak még megjelenítője sincsen, és így csak a hangját hallják. Majd elismételte. - Azonosítást! - Terrion - Kappa - Sextus - Hét. - jelent meg egy második arc Nagan kijelzője felett, egy jól fésült, szőke hajú tiszt arca. - Mit kerestek itt, polneyeiak? Nagan álla leesett. Az alak nemcsak pontosan becsatlakozott az egyik titkos vészfrekvenciájukra, de egy pillanat alatt átlátott az álcájukon.. még úgy is, hogy Nagan nem viselt sith köpönyeget. Aztán a szögletes, szőke fizimiskát elnézve rádöbbent. - Te mit keresel itt, cosrai.. - A sors különös fintora, gondolom, hogy mindketten még mindig ezt a vonalat használjuk, klón. - Folett a hapan hajó pilótafülkéjében elnyomott egy károkodást. A fene se gondolta volna. Nagan ismét kipillantott az ablakon az őrnagyra és "barátaira". A parancsnokára emelt mandaloriai fegyverek nem tűntek túl bizalomgerjesztőnek. - Ide figyelj cosrai. - halkította le a hangját. - Nem tudom, mi járatban vagy itt, de épp egy szigorűan titkos misszió kellős közepén vagyuk. Lépj ki a csatornából és.. - Nem mehet olyan jól, klón, ha vészjelzéseket ad le a társad. - mosolyodott el kárörvendően Folett. Tudta, hogy vezetői kísérletének kudarcával és azzal, hogy a sithek haragját is kivívta, nem sok jóra számíthatna, ha csak úgy visszatérne a Cosrára. Viszont talán ha kisegíti ezeket a klónokat.. - Nekem inkább úgy tűnik, segítségre van szükségetek. - Nagan, nem tudom, hogy került a vonalba ez az alak, de igaza van. - szólt közbe Zavrik. - Itt ragadtunk Cybillel egy sziklaperemen, Oleg pedig lent maradt a járatokban egy osztag mandaloriaival. Olyasmit találtunk, aminek hatalmas értéke lehet a Szövetség számára! Kiemelésre van szükségünk, most azonnal!
Nagan egy pillanatig elgondolkodott. A csapata szétszórva, a mandaloriaiak egyre idegesebben, és hirtelen a rendelkezésre álló hajóik száma egyről kettőre ugrott.. - Rendben. - mondta végül. - Cosrai, van hajód? - Van, nem is akármilyen. - nyugtázta Folett. - Rendben. - határozta el magát a pilóta. Mint az egyetlen, mindenkivel összeköttetésben lévő csapattagnak, ezúttal Nagannak kellett meghoznia a döntést. - Akkor gyere ide! Nem tudunk felszállni, amíg a társamat sakkban tarták a Mando-k. Utána pedig kiemeljük Zavrikot és Cybilt, és ha van rá mód, Oleget is. - Vettem. - nyugtázta Folett, ahogyan idegessége helyét átvette a bevetések előtti hideg nyugalom. A polneyeiak talán árulók voltak sok cosrai szemében, de tudták a dolgukat. Ahogyan Folett is. - Egy perc és ott vagyok. ...
- A tradícionális fegyveremet... hogyne - engedett meg egy félszeg mosolyt Grodin, azzal köpenye alól előhúzta ugyanazt a vibropengét, amit már a másik mandaloriai parancsnoknak korábban megmutatott. - Amint láthatja, Mandalore, én rendelkezem az Erő ajándékával. A Császári Testőrségben tett eskümnek megfelelően szolgálom Wenthar Nagyurat, a Birodalom Császárát. - Elég fiatal annak ellenére, hogy császári testőr volt, főkormányzó úr. - ingatta a fejét a mandaloriai. - A sötét oldal sok ajándékkal bír azok számára, akik hűen szolgálják, Mandalore.. - illesztette össze kezeit a mellkasa előtt a Sith Egyház egyik jelképét imitálva Grodin. - Én személyesen Wenthar Császártól kaptam a fiatalság ajándékát. - Erről ugyan a klónnak valójában fogalma sem volt, de az elemzők egyszerűen nem találtak jobb magyarázatot arra, hogy a nyolcvan éves Grodin Tierce Főkormányzó egyszer csak miért jelent meg a holohírekben fiatalon és életerősen, császára oldalán. Hacsak nem, egy másik klón. De ezt a gondolatot inkább nem akarta elültetni a Mandalore fejében. - Hmm.. - horkant fel a páncélos alak, aki láthatóan még mindig nem volt teljesen elégedett az elhangzottakkal. Vagy általában véve soha sem volt teljesen elégedett semmivel, gondolta a klón. Épp ismét megszólalt volna, amikor a fülébe épített miniatűr kommunikátorban megszólalt Nagan egyik jelzése.. két kattintás, azaz készenlét. Készenlét, nagyszerű, de mire, gondolta a klón. Aztán megpillantotta a horizonton, a mandaloriaiak háta mögött az egyre növekvő pontot. - Csodálkozom, hogy így kíséret nélkül ide merészkedik.. a Szövetség területére. - jegyezte meg végül egyik kezét még mindig a fegyverén tartva a Mandalore. - Ahogy látom, Önt bezzeg nem zavarták a körülmények ilyen szempontból. - válaszolt Grodin, majd a kommandósokra pillantott. - A barátai is velünk tartanak, vagy egyedül ön csatlakozik a hajómon egy pohár kesselire? Ahogy mondtam, fontos dolgokat kell megvitatnunk. A sisakos férfi mosolyan olyan vérszomjas volt, hogy szinte a T-alakú nyíláson át is ki lehetett venni.
- Hát persze.. Ebben a pillanatban Grodin fülében hármat kattant Nagan kommunikátora. Kiemelés azonnal, jelzésre.. Ilyen rosszul játszanám a Főkormányzót, futott át a klón agyán a gondolat, majd tekintete visszatévedt arra az egyre növekvő pontra a horizonton. Már egészen világosan ki lehetett venni. A mandaloriaiak is így lehettek vele, mert néhány harcos a sisakjához kapott, mint akik most kaptak üzenetet a saját közelkommunikációs hálózatukon.. - Más vendégeket is várunk erre a tárgyalásra, Mandalore? - mutatott a most már jól kivehetően hajó alakú pontra Grodin, mire a mandaloriai társaival egyetembe megpördült. - Mi a...
A hapan gyártmányú, kecses yacht egészen közel repült el a páncélos alakok feje felett, mire azon önkéntelenül is lehúzták a fejüket. Grodin érezte a légnyomást, és a hajtóművek melegét, ahogyan a yacht elhúzott. - Vissza a hajóba! - ordította Nagan az őrnagy fülében, mire a klón sarkon fordult, és felvágtatott a rámpán. - Imposztor! - üvöltötte a Mandalore, de testőreinek lövései lepattantak a jacht közben aktivált pajzsáról. - Majd máskor befejezzük a tárgyalást, Mandalore! - kiabálta vissza Grodin, levetve hasznavehetetlen sith köpenyét, miközben a rámpa bezárult mögötte.
- Jelentést.. - dobta le magát a pilótafülkébe rohanva az őrnagy. - Mi volt ez? - Zavrik és Cybil azonnali kiemelést kértek. - Nagan a kezelőszervekkel babrált, miközben minél gyorsabban próbált elkerülni a mandalori kommandósok tűzvonalából. - Oleg bent ragadt a kriptákban. - És ő? - mutatott a hapan yachtra Grodin nem messze, amelyik egy kecses fordulóval melléjük manőverezett. - Egy új alkalmi barát a Cosráról. - Aha.. - vágott egy pillanatra értetlen képet az őrnagy, majd a távolban emelkedő hegyekre pillantott. - Akkor javaslom, gyorsan emeljük ki őket és lehetőleg Oleget is, aztán húzzunk innen. A cosrai barátunkkal egyetemben.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Nov 5, 2013 22:43:08 GMT 1
Mandalore hatalmas szökkenéssel átszelte a szövetségi hajó rámpája és a saját hajója közötti távolságot. Természetesen nem holmi Jeditrükkök birtokában, hanem a hátirakétájának segítségével. A Sith-nek álcázott alakok már a jármű belsejében jártak, s a hajó máris a levegőbe emelkedett. A Büntetőnek csupán annyi ideje maradt, hogy két sugárpisztolyával megsorozza a bezáródó lejárórámpa és a hajótest közötti részt.
Aztán az emberei felé fordult. Hű harcostársai mindkét jövevény hajót erős tűz alatt tartották, de a menekülőknek sikerült az atmoszférába emelkedniük. Mandalore sietve begépelt valamit a csuklóján található vezérpanelbe, mire három gárdistája a levegőbe röppent, egyenesen elé lebegve. Mando'a nyelven elhadarta a tennivalójukat, aztán lobogó köpennyel a talajra ereszkedett.
Sietve kezébe kapta a holoadóját, és néhány perc múlva ott fénylett előtte a Conqustador főparancsnoka.
- Kapitány! Törölje le a menekülőket az égből! Legalább egyet hagyjon kihallgatható állapotban!
- Igen, Mandalore - recsegte a tiszt, majd a holokép elenyészett.
Időközben három mandaloriai indította útnak rakétáját úgy a levegőben repülő hajó, mint a hapan jármű felé, amiből katonák tucatjai özönlöttek elő. Mandalore azonban tudta, hogy egyetlen mandaloriai harcos tíz ellenséggel ér fel. Szeretett volna mielőbb a végére járni ennek az ügynek. Úgy ítélte meg, a Dxun nem biztonságos többé a népe számára - tekintve a feltörő érdeklődést - , így üzenetet küldött az itteni vezetőnek. Jobbnak látta, ha a Mandalore harcosai eltűnnek erről az Erőverte vadgolyóról.
|
|
|
Onderon
Nov 10, 2013 22:32:04 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 10, 2013 22:32:04 GMT 1
A yacht megrándult, ahogyan Nagan gyorsan egymás után három csaliköteget engedett ki a hátsó szekcióból, hogy azok eltérítsék a mandaloriai harcosok utánuk lõtt rakétáit. Még néhány rázkódás a találatoktól, aztán egy lökéshullám a legközelebb detonáló rakétától, amelyik beleszaladt a csaliba... és kiértek a lent nyüzsgõ harcosok lõtávjából.
A fentrõl érkezõ turbolézernyalábok láttán azonban Tierce egyelõre nem nyugodhatott meg. - Elkerülõ manõverek.. most. - a yacht oldalra dõlt, miután három vaskos, vörös energianyaláb húzott el azon a ponton, ahol az elõbb még tartózkodott, miközben Nagan keze villámgyorsan táncolt a kezelõszerveken.
- Veszek még egy jeladót... gyenge, de a hegy másik oldaláról jön, a mandaloriai tábor közelébõl. Ez lehet Olegé. - tanulmányozta a kijelzõket az õrnagy. A miért, meg a hogyan, és egyáltalán kérdések helyett közvetlenül a feladatra koncentrált.. kiemelni mindenkit és eltûnni innen - kiértékelni pedig ráérnek utána is.
- Cosrai - szólt bele az egymásközti vonalba, hívását a mellettük nem messze hasonlóan vad elkerülõ manõvereket abszolváló hapan yachtnak címezve. - Mennyire gyors a hajód?
- A tiétek gyorsabb. - rázta a fejét a két vészjeladó pozícióját elnézve Folett a másik gép pilótafülkéjében. - Vegyétek fel a párost a messzebbi hegygerincen, enyém az új jel. Aztán tûnjünk innen.
- Rendben. - biccentett Grodin, és a két hajó szétvált.
- Egy fél osztag Bes'uliik közeledik fentrõl. És a hajó még mindig tüzel ránk. - sorolta egykedvûen Nagan.
- Vidd lejjebb a hegyek közé, akkor nehezebben tudnak minket célba venni. Én élesítem az önvédelmi fegyvereket. - biccentett az õrnagy. A mandaloriaiak beskar-al megerõsített páncélzatú nehézvadászai a legjobb harci gépeknek számítottak a Peremvidéken, a klón remélte, hogy Daala is legalább ilyen jó rendszerekkel szerelte fel a rendelkezésükre bocsátott, yachtnak álcázott vadászhajót.
Nem sokára feltûntek a hegygerincek, ahonnan Cybil és Zavrik vészjele érkezett, és Nagan kisvártatva megpillantotta a két integetõ alakot egy kiszögellésen.
- Ott vannak.. lassítok... rámpa lent... megvannak.. rámpa fent!
A yacht elegáns fordulóval maga mögött hagyta a kiszögellést, amit egy pillanattal késõbb hamufelhõvé olvasztott az orbitról érkezõ újabb sorozat.
- Cosrai - Grodin hangja feszült, de egyenletes volt. - Hogy állsz?
- Már látom... a haverotokat. - Folett elfintorodott, ahogyan egy újabb találat lepattant a hapan hajó egyre gyengülõ pajzsairól. A yacht jó volt, de egyetlen pilóta számára kicsit talán sûrûek voltak a kezelõszervei. Az utastérben lévõ lekötözött, elkábított hapan ügynökre pedig ugye nem számíthatott. - Egy felszínre vezetõ járatnál nem messze valamiféle templomtól, vagy piramistól... integet...
- Õ lesz az. - nyugtázta Grodin. - Szedd fel gyorsan!
Oleg zihált, egyik kezét az oldalán lévõ, sugárvetõ okozta sebre téve, másik kezével folyamatosan integetve a közeledõ hajónak, ami ugyan nem tûnt a csapat saját egységének, de mandaloriainak sem.. és ennyi rohangálás és barlangászás után már teljesen mindegy is volt neki.. már amikor azt hitte, hogy sikeresen maga mögött hagyta a barlangi wandrellával küzdõ mandaloriaiakat, azok ismét felbukkantak, és üldözõbe vették.. nem maradt sok ideje. Szerencséje volt, hogy egyáltalán megtalálta ezt a kijáratot.
- Rendben... máris ott vagyok..-- nyugtázta Folett.
Oleg kifújta levegõt. Már csak pár lépés, és biztonságban van... megindult, hogy kiszaladjon a szikla mögül, amelynél rejtõzött...
És abban a pillanatban a pár száz méterre várakozó T-sisakos mesterlövész a templom oldalában meghúzta a ravaszt.
Oleg úgy érezte, mintha forró fémet húznának át mindkét combján, és a lábai kiszaladtak alóla. - Megvan! - üvöltötte valaki a járatban, és Oleg egyre közelgõ lépéseket hallott.
Folett már majdnem teljesen lebegésbe vitte a hajót, amikor a felé rohanó alak elvágódott, a százados pedig észrevette a közeli hatalmas épület egyik oldalában a mesterlövészpuska optikájának villanását... és a járatból kirohanó páncélos alakokat. - Lelõtték, nem tudtam felvenni! - döntötte a yachtot újabb fordulóba, ahogyan a távolsági kijelzõjén megpillantott három közelgõ vadászgépet, az épület felõl egy fél tucat gyorsan közelgõ repulzoros jármûvet, amelyek lehettek sima suhanók is... vagy épp nehéztankok.
Folett pedig nem szándékozott a szükségesnél többet kockáztatni.
- Rendben, Cosrai. - Grodin hangja száraz és nyomott volt. - Kövess minket a megadott vektoron... ha velünk tartasz. Olegért pedig majd... visszajövünk, ha kevesebb lesz itt a mando.
- Nyugtázva. - húzta meredek emelkedésbe a hajóját Folett, és a két yacht nem sokára a csillagok között száguldott, nyomukban a mandaloriai csatahajó lövedékeivel és vadászaival.
- Vonósugárral próbálnak ránk állni. - jelezte Nagan. - Cosrai, bírja a hiperhajtómûved a rendszeren belüli ugrást? - fordult a másik hajóban ülõhöz Grodin. - Ugyanúgy le fog égni, mint a tiéteké. - fintorodott el ismét Folett. - Inkább égjen le, mint, hogy itt lõjenek szét. - felelte az õrnagy. - Átküldöm a koordinátákat!
Pillanatok múlva a két hajó felgyorsult, és eltûnt a hipertérben, egy közeli csillagrendszer irányában...
|
|
|
Onderon
Nov 10, 2013 22:51:57 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Nov 10, 2013 22:51:57 GMT 1
A Mandalore kommandójának parancsnoka fuólépésben tartott a tisztás felé, ahol a Büntető állomásozott. Amikor meglátta a hatalmas harcost, levette T-rostélyos sisakját, és a hóna a lá csapva azt tisztelgett. - Mandalore! A két idegen hajó a hiperűrbe lépett. A Conquistador kiszámította a lehetséges hipervonalakat, hamarosan mindenfelé üldözőbe vesszük őket. - Törölje a parancsot, őrmester - felelte a Büntető. - Semmit sem jelentenek a számunkra. Hadd vigyék meg a hírt főnökeiknek, hogy a Mandalore népe visszatért. - Igen, uram. - Most koncentráljanak minden energiát a kiürítésre! Magam mögött akarom hagyni ezt a holdat. Vannak egyéb rejtett bázisaink is a galaxisban. A Dxun túl sok fájó emléket s ősi titkot hordoz, de nem olyat, amitől tartanunk kellene! Leléphetsz!
A Karendhor gárdisták vezetője tisztelgett, majd fejébe csapta sisakját, és elsietett. Mandalore kiadta a parancsot, hogy likvidáljanak minden túlélőt az ellenség táborából, továbbá végezzék ki a gyengének minősült, vagy súlyosan megsérült mandaloriaiakat.
|
|