|
Onderon
Oct 14, 2012 16:42:46 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 14, 2012 16:42:46 GMT 1
Az örvénylő kékség éles csíkokká alakult. Egy pillanatig úgy tűnt, valami meghibásodott. De aztán a csíkok apró, szétszórt fehér pöttyökre szakadtak, és besorjáztak a fekete háttérkép elé. Luke kesztyűs keze egy megnyugodott sóhajtás kíséretében elengedte a kart. A Jedi tétován társa szabadon hagyott fémkezére pillantott. Bizonyos értelemben véve ő és Sirryn sorstársak voltak. Aztán elvonta a figyelmét a szeme elé táruló látvány, miközben meglepődni sem maradt szemernyi ideje. A zöldes, néhol kék – de egybefüggően fehér – bolygó szinte tökélestesen egybeolvadt a mellette keringő dzsungelholddal. Hát ez meg hogyan működhet? – töprengett magában a nagymester.
Tekintete összetalálkozott Sirryn higgadt arckifejezésével. A Jedi megértette értetlenkedő fintorát, és bólintott.
- Mint már említettem – magyarázta - , a légkörük ebben az időszakban összeér. A Dxun felszínét azonban életveszélyes ragadozók lakják, amik átvándorolnak az Onderon atmoszférájába. Majd felfigyelsz a városokat körülvevő védőfalakra, és az egymást érő lőtornyokra.
- Nem próbálják megállítani őket? – faggatózott Luke.
- Dehogynem – felelte Smordre. – Van egy bizonyos csoportjuk, akik valami büntetés folytán a falakon kívül rekedtek. Ők a bestialovasok, akik megtanultak együtt élni ezekkel a fenevadakkal. Néha megkérik őket, hogy tüntessék el a bestiákat a városok környékéről, ha túl közel merészkednének.
- Lenyűgöző – állapította meg Luke. Rendkívül érdekfeszítőnek és hasznosnak vélte a történész Jedi jelenlétét a hasonló kiruccanások alkalmával. Smordre mester egyfajta tanítójának bizonyult a számára ismeretlen vidékek és történelmi események tekintetében. Luke mindennél jobban élvezte azt, hogy nem szükséges mindig meglátogatnia a könyvtár morcos mestereit, ha netán kérdései merülnek fel valamivel kapcsolatban. Egyszerűen feltette őket Sirrynnek, aki készséggel mesélt. Ezt a tudását a könyvtárban szerezte, ahol a mai napig birtokolja a történész-katedra vezetését. Felhalmozott tudásának legnagyobb részét azonban a Régi Köztársaság Lovagjaitól tanulta, a Jedi Rend fénykorában. Egyszerűen értékes volt.
Az Erőnek hála, sikeresen átvészelték a hiperűrutazást. A Jedi Explorer ugyanolyan kopott és megviselt volt, mint mint Smordre valaha fekete utazóköpenye, amely tökéletes összhangban állt az ő sötétbarna viseltesével. Luke minden Jedi-szerénysége ellenére tisztában volt hírnevével, ezért szorosan a fejére húzva viselte bő csuklyáját.
Az Onderon gömbje már betöltötte az egész látómezejüket. Sirryn tűnődve tanulmányozta a mellettük elhaladó onderoni cirkálók felépítését. A monstrumok nem a régi korok dicsőségét tükrözték, habár igen fényesre nyalták őket. A nagymester gondolatban hálát adott az Erőnek, hogy nem zaklatták őket a csatahajók. Viszont azt gyanúsnak találta, hogy eddig nem érdeklődött felőlük senki. Talán Jedi hajójuk elárulta őket?
Gyanúja nyomban szertefoszlott, mihelyt meghallotta a kommrendszer jelzését. Artu a két pilótaülés mögött halkan sikkantott valamit. Luke megnyugtatta, hogy nincs ok az aggodalomra, majd ismét Smordre tanulmányozásának szentelte az idejét, aki alkudozós eszmecserébe bonyolódott a kikötői hatóságokkal a leszállási díjjal kapcsolatban. A férfi tökéletes peremvidéki akcentust színlelve lekérte az Izizbe vezető irányvektort. Smordre manipulatív képességei nem tettek Luke-ra különösebb hatást, néha viszont elismerte hasznosságukat. De vajon nem használható-e e tehetség a Jedik ellen? Megrázta a fejét, és gyorsan elhessegtette a felforgató gondolatot. Ő soha sem akart a Tanácson, a Renden belül viszálykodást tapasztalni, s lám, pont ő esett bele e csapdába. Bízniuk kell egymásban, ez igaz – azonban Luke fenntartotta magának az óvatosság lehetőségét. Tökéletesen emlékezett még az epjáról szóló történetekre, aki Obi-van legjobb barátja volt… s aztán ő okozta a vesztét. A nagymester még most sem értette, hogyan maradhatott fenn a Régi Köztársaság huszonötezer évig, hiszen amióta ő megszületett, háború háborút követett a galaxisban. Luke számos alkalommal kívánta már azt, hogy bárcsak a Birodalmat megelőző időkben élhetett volna inkább.
Ekkor megpillantotta az alattuk elszáguldó pusztaság által feléjük repített város falait. A főváros égbe nyúló határaiban dokkolóhangárok ékeskedtek. A Jedik azonban felülről közelítették meg Iziz városát, így láthatták a hajójuk mozgását hűen követő, a tetőkbe ágyazott lövegtornyok erdejét. Luke megfigyelte a barnás kőből épült utcákat szegélyező, coruscanti viszonylatban alacsony épületsorokat. A város színtere szürkésnek hatott a magasból.
- A bolygót a Lordok Tanácsa vezeti – jegyezte meg Sirryn. – A királlyal az élen. A Dxun valaha Freedon Nadd Sötét Jedi búvóhelyéül szolgált, aki később összeházasodott a királyi család trónörökösével. A mostani király az ő leszármazottja. Luke töprengeni látszott.
- Ez a nép tehát dicsőíti a Sith-eket?
- Nem, nem hiszem. Ők nem tudták Nadd hatalmának jelentőségét. Természetesen féltek tőle, mert kegyetlen volt… A közvélemény nagyon fontos ezen a bolygón, s ők nem emlékeznek meg Naddról.. Ha erre célzol, nem Sith-pártiak.
- Viszont igen büszke népnek látszanak – morfondírozott Luke. Kevesen rendelkeznek saját flottával napjainkban. Fényes flottával. És ahogy látom – mutatott az alattuk masírozó egyenruhás osztagra – saját milíciájuk is van.
- Igen, méghozzá elég jól felszerelt és képzett – bolintott Sirryn. – Az onderoniak mindig a függetlenedésre törekedtek – amit rendszerint a Jedik közbeavatkozásának köszönhetően nem valósíthattak meg. Többek között ezért is javasoltam neked ezt az álruhát. Nem vetne ránk jó fényt, ha kiderülne, hogy közünk van egyik-másik Erőhasználó oldalhoz.
- Szóval megvetnek minket? – érdeklődött Luke.
- Nem. De néhányukban kellemetlen érzéseket, sőt ellenérzéseket kelthetünk.
Luke időközben bekormányozta az Explorert az egyik kisebb, már-már szűk hangárba. A félhomályos helyiségbe éppen hogy befértek. Miután megbizonyosodtak róla, hogy megfelelőképpen lezárták a hajót, kiléptek a nyílt térre. Verőfényes napsütés fogadta őket. És egy láthatóan vidám, egyenruhás tiszt.
Uraim, üdvözlöm önöket Izizben – harsogta vidáman a fiatal férfi. – Mi szél fújta felénk az idegen világok lakóit?
Idegen világok, mi?
- Önök a Szövetséghez tartoznak, nem? – szögezte neki Luke.
- Közigazgatásilag igen – felelte valamivel mogorvábban a tiszt - , de mi az Onderon népe vagyunk. Valahová tartoznunk kell, nem? – A Jedik nem méltatták válaszra, ezért folytatta. – De nem az én tisztem kifaggatni önöket, külvilágiak. A tér tele van azonosító terminálokkal, ahol ki kell fizetniük a dokkolási díjat, és meg kell adniuk személyazonosságukat. További jó szórakozást, uraim – azzal otthagyta őket.
Sirryn megpillantotta az átjáró ajtót, ami bevezetett a falak mögül az újabbak közé. A nyílt tér falaiban számtalan hangárbejárat nyílt. Amennyire Smordre meg tudta állapítani, mind hozzájuk hasonló, középosztálybeli népek lézengtek a dokkoknál. Véletlenszerűen elhelyezett terminálok álltak ki a kőpadlóból, és a továbbvezető ajtó bejáratánál két földbe ágyazott automata löveg terpeszkedett.
- Micsoda biztonság! – jegyezte meg Smordre. – Gyerünk, hátha ráakadunk valamire.
- Majd meglátjuk – mormogta Luke, és elindultak, hogy bejegyeztessék magukat.
|
|
|
Onderon
Oct 20, 2012 22:52:44 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 20, 2012 22:52:44 GMT 1
- És most merre? - pillantott körbe az ûrkikötõ fõbejárata elõtt húzódó téren Sirryn, ami tele volt a Mag és a Peremvidék különbözõ fajainak keverékével. - Elõször is egy terminálhoz, ahol fel tudunk venni némi helyi valutát.. - pillantott üres erszényére, majd Artura savanyú arccal Luke - Ahogy öregebb leszek, egyre drágábbnak tûnnek a dolgok..
- Onderon mindig is magas vámot szabott csúcstechnológiás droidok behozatalára.. - húzta magán szorosabbra a köpenyt a másik Mester. - Különösen szövetségi valutában. - Artu öregebb, mint én.. - dünnyögte Luke - Igazán nehezen nevezhetnénk csúcstechnológiásnak.. jó, csak vicceltem! - paskolta meg a sértõdötten füttyögõ R2-es fejét a Jedi Mester.
- Meglepõ figurák járnak erre mostanában, még az itteni állapotokhoz képest is.. - figyelte tovább a tömeget a pénzkiadó terminál elõterébõl Sirryn, miközben Luke leemelt némi helyi kreditet az egyik, a Jedi Tanács csempész barátai által biztosított fedett számláról, amely révén identitásuk titokban maradhatott - csakúgy a helyiek, mint a Szövetségi Biztonsági Szolgálat elõtt is.
Luke visszapillantott a terminál felõl. Az idegenek és tradicionális, rövid ruhákat viselõ helyiek tömkelegét itt - ott megbontotta néhány feltûnõ hapan nõ, mandalori páncélt viselõ kommandós, vagy éppen egy-egy hosszú fekete köpenyes alak, aki épp úgy lehetett helyi zarándok, mint a Sith Egyház titkos ügyben járó ügynöke. Nem kellett túl messzire nyúlnia ahhoz az Erõben sem, hogy fürkészõ hullámokkal találkozzon.
Luke a fiától megtanult technikát alkalmazva elrejtett jelenlétét az Erõben, láthatatlanná válva a többi erõhasználó számára. Mikor figyelmét Smordre felé irányította, meglepõdve tapasztalta, hogy a másik Mester is ugyanezt a technikát alkalmazza - Luke nem emlékezett rá, hogy a Tanács össze tagjának megtanította volna. De hát, gondolta, ha mi el tudtuk sajátítani, végül is akármelyik másik Mester is megtehette... Darth Caedus ámokfutása óta az Erõben elrejtõzés közismert gyakorlattá vált a Jedik között is.
- Onderon jelenleg a Szövetség határvidéke. - fordult vissza a terminál felé a Nagymester, befejezve a tranzakciót. - A Hapes, a Mandalore, a Jedik és olykor a Sith Birodalom küldöttei is bevétednek ide... - Igen, a szuverenitásukat jobban védik, mint a határaikat.. - biccentett Smordre. - Szóval, merre? - Béreljünk két robogót. - indult el egy közeli üzlet felé Skywalker. - Akarok mutatni valamit a városon kívül. Gyere, Artu.
- Meglepõ, hogy mégis rendelkezel némi ismerettel errõl a helyrõl, Luke... - immár a várost körülvevõ sziklás kanyonokban suhantak két egyszemélyes légi robogón. Luke motorja egyre gyorsulva haladt a veszedelmes kiszögellések között, itt-ott a hátsó motorborításra erõsített Artu sivításától kísérve, ahogyan csak centiméterekre kerültek el egy-egy élves kiszögellést.
- Csak a végcélre emlékszem... - mosolyodott el Smordre kérdésére válaszul Luke a sisakja alatt, miközben igazított a kettejüket összekötõ csatorna hullámhosszán. - Jelenleg szimplán élvezem.. olyan ez, mint fiatalkoromban a Koldus-kanyonban.
- Igazán mehettünk volna valamelyik hátason is. - jegyezte meg Smordre. - Talán nem örülnek majd nekünk a helyiek, ha ilyesmin érkezünk.
- Ne aggódj, ismernek engem.- Luke hangja elhalkult a komban - Már jártam itt egyszer.
A robogók egy hatalmas, a régi onderoniak erõsítéseire emlékeztetõ épület elõtt álltak le, amely egy hatalmas szurdok végén húzódott, három oldalról természetes védelmet jelentõ magas sziklafalakkal körülvéve. Egy idõs, a helyi nemesek tunikáját viselõ nõ várta a Jediket a bejáratnál. Luke levetette a kilétét elfedõ köpenyt.
- Asszonyom, megtiszteltetés, hogy fogad minket. - hajtotta meg magát a nõ elõtt. - A Kira-klán mindig is a jedik barátja volt.- biccentett a nõ. - Régen járt nálunk, Nagymester. Jöjjenek be...
Ahogyan beléptek az épületbe és végighaladtak a belsõ udvar felé vezetõ folyosókon, Smordre számára egyre rejtélyesebbnek tûnt a hely kisugárzása. Az Erõ Sötét és Világos oldala különös ellentétben, egymásnak feszülve, mégis nyugodtan lengte be a helységet. - Szinte harapni lehet az egyensúlyt, nem? - mosolyodott el Luke, ahogyan beléptek a körkörös belsõ udvarba, amelynek közepén egy márványkövön két keresztbe helyezett fénykard állított emléket.. valaminek.
- Egy sír. - állapította meg Smordre. - Jedik haltak meg itt. Sok ilyen van az Onderonon.
- De a többivel ellentétben.. - hajolt meg az emlék elõtt Luke - Ez nem több ezer éves. Alig negyven. Ezen a helyen halt meg két korai Jedi bajtársam, még a keresés legelején. Még mielõtt létrehoztam volna az Akadémiát. A Birodalom utolsó sötét évei végén.
- De nem csak õk. - meredt a sírra Smordre. - Még valaki. Érzem. Valaki a Sötét oldalról. Egy nagy hatalmú Erõhasználó.
- Így van. - bólintott Luke, miközben félig a társára sandított. - Ez egy különleges hely, Sirryn.
- Miért?
- Ezen a helyen halt meg Palpatine.
|
|
|
Onderon
Oct 21, 2012 19:45:36 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 21, 2012 19:45:36 GMT 1
Smordre mester ajka megrándult a kijelentés hallatán, miközben megtorpant. Érezte, hogy Skywalker igazat szólt, és hirtelen úgy érezte magát, mintha egy láthatatlan, szúrós tárgy kényszerítené megállásra, ami a gyomrába döfött. Pillantása társának fürkésző arcára villant, és Luke, miközben visszafordult, láthatta a Jedi arcára száradó mord kifejezést. A pillanat műve alatt aztán a merev maszkot megpuhította a váratlanul feltámadó kíváncsiság tekintete. Smordre felvonta szőrtelen szemöldökét, és lebiggyesztett szájjal meredt Luke arcába. Skywalker újfent elmosolyodott, majd a keresztbe tett kardok emlékműjére pillantva elkomorodott.
- Meglepő, igaz? – firtatta. – A galaxis létformáinak többsége abban a tudatban él, hogy a gonosz uralkodó a második Halálcsillagon pusztult.
Smordre komoran bólintott.
- Távol voltam a Birodalom ideje alatt – sóhajtotta kifejezéstelen arccal. – Azt hiszem, néhány dologról lemaradtam.
Skywalker intett, hogy mostmár indulhatnak, s tovább folytatták útjukat. A két Nagymester az üdvözlésükre sietett asszony nyomában lépkedett. Smordre begombolta a köpenyét a hirtelen támadt hűvös levegőváltozás miatt. Luke ugyanígy tett, és habár az Erő segítségével könnyűszerrel közömbosíthették volna a hőmérsékletingadozást és testhőmérsékletüket, még most is éltek bevándorlói álcájukkal. Smordre tudta azt, hogy az ismert terep elaltatja a gyanakvásukat, és ez katasztrofális következményekkel járhat.
- Kíváncsi vagyok, miért hoztál ide engem – pillantott Skywalkerre Smordre mester, miközben kesztyűs keze ráfonódott sétapálcájának markolatára. Az útról felszedett bot koppanásai kellemetlen visszhangokat keltettek a helyiségben.
- Azt hiszem, itt az ideje, hogy beszéljek az álmomról – tudatta Luke.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 5, 2012 23:09:39 GMT 1
Luke egy ideig némán méregette az árnyakat, amelyek a sziklás, szirtekkel borított folyosó mindkét oldalán húzódtak, amelyek messzire vezettek az udvartól, a Kira-klán erődjének távoli részébe, ahol a fegyverraktárak és a hegység barlangjai felé nyíló járatok voltak. Nem érzékelt ellenséges szándékot a részükről, ezért meg volt győződve róla, hogy a vendéglátó klán néma harcosai figyelik és biztosítják útjukat.
Smordre az emlékhely meglátogatása óta hallgatásba burkolózott, és láthatóan nem firtatta a témát. Luke azonban érezte, hogy egyre közelebb és közelebb kerül azokhoz a válaszokhoz, amelyeket keres, és előbb-utóbb Smordre is követni fogja ezen az úton.
- Az álmom - kezdte Luke - sokkal.. komplexebb volt annál, mint amit röviden az Ossuson említettem.
- Gondoltam. - bólintott a másik jedi mester.
- Sajnos nem olyan tiszták a látomásaim, mint Jacené voltak.. - folytatta Luke. - Ő valahogy mindig megérezte, látta, képes volt leképezni a mélyebb összefüggéseket a galaxis jövőjével kapcsolatban... valahogy metaforikusan.
- Sajnálom, hogy nem ismerhettem alaposabban. - rázta a fejét Smordre.
- Igen, már azelőtt elragadta őt tőlünk a Sötét oldal, hogy tégef a Tanács tagjai közé választottunk volna. - bólintott Luke.
- Visszatérve a látomásodhoz..
- Igen. Képeket láttam leginkább... - a nagymester lelassította a lépteit. - Egymásnak feszülő arcokat a múltban, és a jövőben. Láttam apámat és magamat, aztán apámat és Palpatine-t, végül magamat és Palpatine-t.. láttam Marát és magamat, aztán Marát és Jacent... láttam Jainát és Jacent.
- És láttál engem és Jainát, ami furcsa, hiszen egy oldalon állunk, azaz álltunk... - morfondírozott Smordre.
- Nos, ha úgy nézzük, sokan megjártuk mindkét oldalt, barátom.. - meredt a földre Luke. - Nézd, talán nem is számít, hogy éppen melyikünk volt ott és kivel. Sötét és világos, jó és rossz, vagy ezen belül valamelyik oldal két kivetülése.. nem ez volt a lényeges.
- Hanem?
- Mindig volt alattunk, alattuk valami. Valami, ami nem egyszerűen Sötét volt, hanem hogy is mondjam. Inkább a fény, a színek teljes hiánya. Abszolút halott, és egyszerre nagyon nagyon öreg... és ahogy a váltakozó két arc egymásnak feszült, ez a valami lassan terjedt, míg végül elnyelt mindent.. - Luke megborzongott, és rátámaszkodott egy pillanatra Smordre vállára.
Néhány pillanatnyi csönd után a nagymester folytatta.
- Syrrin, attól félek, hogy amíg a Sötét és a Világos oldal egymással harcol, addig valami, ami öregebb mindkettőnél, lassan felébred és mindent elnyel.. valamiféle Erő előtti, élettelen állapotba. Nem tudom pontosan, mi lehet az, de érzem, hogy köze van a Yuzzhan Vonghoz, Sekothoz és ahhoz a szörnyeteghez, amit a Prakithnál láttunk.
- Akkor most ezt a valamit keressük? - pillantott körbe a kanyonban Smordre, mintha arra számítana, hogy valamelyik szikla mögül mindjárt előmászik egy történelem előtti, Erőn kívüli szörnyeteg.
- Nem, az ellenszerét, inkább. - biccentett Luke. - Valamit, ami annak idején az életet, az Erőt képviselte, oldalak nélkül.
- Sokan azt mondják, az élő Erő nem létezik, pusztán olyanok kreálmánya, akik nem tudták eldönteni, hogy valójában melyik oldalon állnak. - ingatta a fejét Smordre.
- Nem tudom. - jegyezte meg Luke halkan - Obi-van, apám és Mara, akik már egyesültek az Erővel, és megmutatták magukat nekem, nem hiszem, hogy egyetértett volna ezzel.. másrészt viszont Vergere, az a különös teremtmény, akit kiszabadítottunk a Vong fogságából és később átadta a tudását Jacennek, pontosan ugyanezt mondta. Utána pedig azt hallottuk róla, hogy Sith volt.
- Tehát ettől még bármelyik lehet.. - mormolta Smordre. - A Sithek ugyanúgy beszélnek őseik szellemével, például a Korribanon. Már amennyire én tudom.
- Igen. - bólintott Luke. - Ez benne a nehéz. Meghúzni a határt aközött, ami összeköti, és ami elválasztja az Erő használóit.
- A közös nevezőt keressük?
- Azt hiszem igen. - bólintott Luke. - Valamit, ami az Erő elemi alkotórésze, közös alapja, valamit, ami mélyebb a Sötétségnél és a Fénynél. A Semmit, ami fenyegeti a galaxist, csak ez győzheti le.
- Akkor még mindig nem értem, hogy miért engem hívtál el erre az útra.
Luke megállt, és társa szemébe nézett.
- Egyikünk sem juthat el a teljes felismeréshez, Syrrin. Én egész életemben sötétség és világosság között lebegtem, ide-oda, ide-oda. Családi örökség, ha úgy tetszik. De valójában sosem leltem a helyem. Még nem tudom, ki fogja végül a vállán vinni ezt a terhet. Mi csak annyit teszünk, hogy előkészítjük neki a terepet. És ebben van szükségem rád. Még Tionne-nál is jobban ismered a régi Jedi ősi, több ezer évre visszanyúló történelmét. Érzem, hogy az első nyom itt van valahol az Onderonon.
- És azt akarod, hogy segítsek neked megtalálni.
- Így van.
-
|
|
|
Onderon
Dec 24, 2012 18:49:57 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Dec 24, 2012 18:49:57 GMT 1
Smordre néhány percig gondolataiba mélyedve baktatott tovább. Eszméletlenül nehéz feladat várt rájuk, ha meg akarták keresni ezt az ősi valamit. Azonban semmi sem lehetetlen… Kisvártatva elérték a folyosó végét. Smordre megtorpant, majd Luke-ra villantotta tekintetét.
- Azonban nem tudjuk, mit keresünk – állapította meg.
Skywalker helyeslő tekintettel nézett vissza rá. - Nem, és ez az, amiért magammal hoztalak. Te nagy ismerője vagy az ősi legendáknak… szóbeszédeknek, ha kell. Talán együtt felfedhetjük ezt a titkot.
- És sietnünk kell – fűzte hozzá Sirryn. – A fenyegetés egyre intenzívebb lesz, ha nem találunk rá megfelelő megoldást.
- Pontosan.
Smordre ismét megállt, és Luke arcát kezdte tanulmányozni. - Ha nem lenne valamiféle sejtésed, nem indultunk volna útnak – jelentette ki. – Beavatsz a tervedbe?
|
|
|
Onderon
Dec 29, 2012 16:47:42 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 29, 2012 16:47:42 GMT 1
- Csak annyit érzek, hogy van még valami itt, valami, ami folyamatosan sugározza magából a Sötét oldalt.. valami, ami nagyon öreg. - pillantott Smordre-ra Luke, majd az égre emelte a tekintetét.
- Tanulmányoztam a Jedi Rend rendelkezésére álló holokronokat és a régi írásokat, de csak felületes a tudásom, és még csak egyszer jártam ezen a bolygón. - folytatta végül. Már a dzsungel sûrûbb, veszélyesebb részén jártak, ahol érdemes volt résen lenni.. bármelyik pillanatban felbukkanhatott egy az Onderon hírhedt fenevadai közül.
- Talán nem itt van, amit keresünk.. vagy nem pontosan itt. - pillantott fel Smordre is. A szél felerõsödött, össze kellett húzniuk magukon a köpenyt.
- Az Erõ elõször Palpatine halálának helyéhez vezetett a Kira-erõdbe.. - emlékezett vissza utazásuk kezdetére Luke, mintha már évekkel ezelõtt lett volna, pedig szinte csak órák teltek el. - De azóta nem vagyok biztos benne..
A távolba meredt, ahol a horizonton lassan kirajzolódni látszott egy hatalmas, kékeszöld félgömb.. elõször csak úgy tûnt, mintha egy hegylánc bontakozna ki elõttük a szürkületbõl, de aztán láthatóvá vált az egyre növekvõ domború ív, ami alatt szinte ki lehetett venni az erdõket és vonulatokat... éppen csak fent az égen.
- Nem emlékszem erre a holdra. - jegyezte meg végül Luke.
- Talán másik évszak volt, amikor itt jártál. - gondolkozott el Smordre.
- A Dxun csak nyáron jár ilyen közel az Onderonhoz, ekkor szinte összekapcsolódik a légkörük, és a nagyobb állatok is átrepülhetnek egyik bolygóról a másikra.. a helyiek körében ez afféle bátorságpróbának is számít.. - magyarázta Luke-nak a másik Mester.
- Valami nagyon öreg és Sötét van azon a holdon. - hunyta le a szemét Luke. - Talán azt keressük.
Smordre a távolba meredt.
-Talán Freedon Nadd kriptájára gondolsz.
Luke kérdõen pillantott rá.
- Egy évezredekkel ezelõtt élt Sith Nagyúr síremléke.. - magyarázta Smordre. - Azt beszélik, már rég kifosztották.. de sosem lehet tudni. És azt is pletykálják, a mai napig van egy Mandaloriai klán is valahol a holdon.
- Igen Sirryn, ezt említetted az elején, emlékszem. - bólintott Luke. - Akkor még nem tulajdonítottam jelentõséget neki, de lehet, mindez össze függ. Amit keresünk, nem itt van a bolygón, hanem a holdján. Tudod, hogy juthatunk fel oda?
|
|
|
Onderon
Dec 29, 2012 18:21:44 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Dec 29, 2012 18:21:44 GMT 1
Smordre a hegy lábát árnyékba borító holdra függesztette tekintetét. A Dxun valaha létfontosságú eseményeknek volt színtere, világváltó, ugyanakkor veszélyes történetek, amelyek örökre meghatározták a galaxis fejlődését. A hiányos történelem az idősödő Nagymester fejében azonban tökéletesen felelevenedett. Élt egyszer egy hatalmas úr a galaxisban, aki rettenetes erőkkel bírt. Ennek az embernek a tudása talán most a segítségükre lehet.
A Jedi Luke felé fordult.
- A biztosabb, de lassú utat választod – szögezte neki a kérdést - , vagy a gyorsabbat? A képességeinkhez mérten tizenöt-harminc standard perc alatt feljuthatunk oda – bökött a horizonton zöldellő gömb irányába.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 30, 2012 1:22:23 GMT 1
- Az idõ sürget. - vágta rá habozás nélkül Luke. - Ha az Erõ vezet minket. és a tapasztalatodra hagyatkozunk, hamar ott lehetünk. Ne késlekedjünk, mutasd meg, hogy juthatunk fel a leghamarabb!
|
|
|
Onderon
Dec 30, 2012 13:31:51 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Dec 30, 2012 13:31:51 GMT 1
- Pont erre számítottam – nyögött fel Smordre kelletlenséget színlelve. – Kövess – intett, majd elindult a völgy végéből nyíló dzsungel felé. A két Jedi szótlanul ballagott egy darabig. Kisvártatva napfény szűrődött átt a sűrű lomberdő fái között. Smordre egyenesen a tisztás felé vette az irányt. Néhány lépés múlva már az utolsó bokrokat kerülgették. A csupasz erdőrészen létrejött növényzetet valami súlyos a földbe döngölhette, legalábbis a letaposott fűről ez jutott a Jedik eszébe.
Smordre intett Lukenak, hogy álljon meg, és a tisztás szélén, egy kidőlt fa mögé húzódva biccentett a Nagymesternek, hogy vessen egy pillantást a térség közepe felé. Luke már percekkel korábban érezte az idegen kisugárzást. A primitív, de masszív és vad elme úgy lüktetett a fejében, mintha a sajátja lett volna. A Jedi Mester felegyenesedett, és kikémlelt a farönk fölül. A meglepetéstől egy pillanatra elállt a lélegzete. A tisztáson egy csorda hosszú testű ragadozó állomásozott. A bestiák egymást harapdálva igyekezték felvonni magukra a nőstény egyedek figyelmét. Talán párzási időszak – futott át Luke agyán. A méretes teremtmények hosszú nyakuk és életveszélyesen éles fogakkal teletömött öblös szájüregükből bőszen lebegtették hosszú nyelveiket.
Luke ekkor észrevette az egyik vadállat két oldalán a behúzott, karmos bőrnyúlványokat. Szárnyak. A Jedi felpillantott a Dxun hold atmoszférájára. Hát persze! Kissé nehezen kivitelezhető, de végülis…
- Mik ezek? – bukott ki belőle a kérdés.
- Ez a drexl – magyarázta Smordre. A mester összeráncolt szemöldökkel fürkészte a bestiákat. – Nagyon gyors, nagyon erős, nagyon veszélyes.
Luke meglátta, amint az egyik hatalmasra nőtt gyík felemeli vastag mellső lábait – vagy karjait? - , majd hagyja lesuppanni a földre. A Jedik a lábuk alatt érezték a csapás erejét.
- És hogyan akarod meglovagolni? – Luke valamikor fiatalkorában talán most a másik lehetőséget választotta volna. De mostmár nem aggasztotta a tapasztalathiány. Nem beszélve arról, hogy Sirryn bizonyára érti a dolgát.
Smordre kidülledő szemekkel pásztázta a lényeket.
- Nekünk csak egyre van szükségünk – állapította meg. – Valahogyan el kéne csalogatnunk a többit.
Luke lehunyta a szemét, és kiterjesztette az érzékeit. Érezte, amint Sirryn is ugyanezt teszi. A két nagymeser tudata különös kapcsolatba lépett. Nem kellett sokáig keresgélniük, hamarosan megéreztét az idegen tudat jelenlétét. Egy vad, primitív lény agyát.
- Nem jó – suttogta Smordre. – A drexl nem eszik ilyet. Keress valami nagyobbat.
Néhány perc múlva megtalálták, amit kerestek. A vad majdnem feleakkora volt, mint egy drexl lárva. Azaz körülbelül két méter. Luke és Sirryn egyszerre koncentráltak. A fenevad elméje könnyen befolyásolhatónak bizonyult. A Jedik egyenesen a Drexl-csorda közepébe irányították az állatot. Aztán elengedték az elméjét. A bestiák már méterekről megérezték áldozatuk szagát. A hatalmas, kissé humanoid felépítésű bestiák őrjöngve sziszegtek a sarkon forduló préda láttán. A hímek szinte egyszerre ugrottak a nyomába.
Smordre kihasználta a pillanatnyi lehetőséget, és a legközelebbi drexl nőstény felé iramodott.
- Gondolom, könnyebb dolgunk lesz vele, mint azokkal – bökött Luke a vadászó hímek felé.
- Nem hiszem – mosolygott Smordre. A Jedi száján még akkor is ott bújkált az a kisfiús csínymosoly, amikor a legközelebbi nőstény a két nagymester felé fordult. A borotvaéles lapátfogakkal teletűzdelt óriási pofa látványa aztán mindkettejük arcát komollyá változtatta. Smordre a levegőbe szökkent, és a bestia mögött ért földet. A lény bosszúsan acsarkodva fordult meg. Luke azonnal az elméje felé fordult. Azonban hirtelen úgy érezte magát, mintha kőfalra köpött volna. A primitív agyat korlátok vették körül.
- Azzal ne is próbálkozz – kiáltotta Smordre egy újabb ugrás kíséretében. A bestia hatalmas karja hajszál híján eltalálta. – Hosszadalmas folyamat.
- Annyira azért nem sietünk – morogta Luke.
- Te választottad a gyorsabb utat – vigyorgott Smordre, majd a bestia hátára szökkent. Luke kapott az alkalmon, és követte a társát. A két Jedi az Erővel egyensúlyozva hánykolódott a bestia hátán. A drexl kinyújtotta méretes szárnyait, és a levegőbe röppent. Karjaival a háta felé hadonászott, és egyre feljebb emelkedett.
- Nem mondtam, hogy nyugodt út lesz – mondta Smordre. – Egyenesen felfele fog repülni, mert azt hiszi, fölötte vagyunk. A vastag bőre miatt nem érez. Nem egy okos lény.
- Azt látom – Lukenak sikerült ismét félrehajolnia a hatalmas ököl útirányából. – Küzdelmes kirándulás lesz.
- Volt egy Sith Nagyúr, aki megszlidített egyet - magyarázta Smordre. - Nekünk azonban nincs ilyesmire időnk. Hamar odaérünk, nem is gondolnád, milyen közel van a Dxun.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 6, 2013 22:36:20 GMT 1
Luke érezte, ahogyan a két összeérõ légkör találkozásakor képzõdõ örvények végigtépik köpenyét, és olykor hatalmas hátasát is megdobta egy-egy nagyobb szélörvény. Ahogy egyre magasabbra értek, Luke egyre inkább megtanulta finom rezdülésekkel szabályoznia az állat irányát az Erõn keresztül. Rájött, hogy nem magát az állatot kell "célba vennie", hanem légörvényeket kell generálnia, amitõl aztán az módosít a repülési irányán, hogy elkerülje õket. Furcsa mód Smordre sokkal könnyebben boldogult az övéve, Luke meg is jegyezte magának, hogy késõbb megkérdezze, mi volt a trükk.
Aztán a felfelébõl egyszer csak gyomorkavaró módon lefelé lett, ahogyan átértek a Dxun légkörébe, és az imént a horizonton látott hegyláncok és vonulatok immár alattuk voltak, ahogy a drexl könnyebb, tapasztalt mozdulattal - bizonyára nem ez volt az elsõ átrepülése - átfordult, engedve a megváltozó gravitációnak. Luke-nak kicsit zúgott a feje az élménytõl, de a nyugalmat Erõltetett magára.
A Dxun dzsungelei jóllehet még sûrûbbek és barátságtalanabbak voltak, mint az anyabolygóé, amely körül keringett. Itt-ott Luke látni vélte, ahogyan a több tíz méteresnek tûnõ fák úgy zörögnek, mint valami száraz mezõn a fû, amikor bogarak és apró rágcsálók mászkálnak benne.. el tudta képzelni, mekkora "rágcsálók" kellenek ehhez itt.
A távolban látni lehetett néhány település fényeit, és egy magasabb, szürkésfekete sziluettet, amit Luke csak azért tudott kivenni a szürkületben - közben átértek a hold éjjeli oldalára -, mert szinte áradt belõle a Sötét Oldal, aminek eddig nem találta meg a pontos forrását.
Az Erõvel ösztökélni próbálta a drexl-t, újabb örvényeket generálva elõttük, de a lény inkább ideges kiáltásokat hallatva berepült a szélviharokba. Láthatóan nem akaródzott neki arra menni. Luke megérezte Smordre jelzését az Erõn át, és amikor a lények lejjebb ereszkedtek, hogy leszállóhelyet keressenek maguknak a fák között, a két Jedi összehangolt mozdulatokkal, pillanatra pontosan egyszerre leugrott a hátukról. Az Erõvel lassítva a zuhanásukat hamarosan egy terebélyes fa koronáján landoltak.
- Gondoltam, ideje leszállnunk a járatról, mielõtt megtalálják a fészkük többi tagját. - mosolygott az ágak között egyensúlyozva Smordre. - Tetszett az utazás, Nagymester? - Hát, nem egészen olyan, mint otthon a T-16-ossal buckapatkányokra vadászni, annyi szent. - vigyorgott vissza Luke. - A távolban láttam valamit. - Igen, az lesz Freedon Nadd szentélye. - biccentett Smordre. - Élõlényeket is érzékeltem körülötte. - folytatta Luke. - Csak nagyon halványan. - Ez meglepõ, mert a monda szerint kísértet járta hely, amelynek közelébe nem merészkednek a helyiek. - vonta össze a szemöldökét Smordre. - Talán csempészek. - Vagy rosszabb. - Ereszkedjünk le. - javasolta Luke. - Nézzük meg. - Végül is, mit árthat nekünk egy tucat Sith kultista, nemde? - mosolyodott el ismét a társa.
|
|
|
Onderon
Feb 22, 2013 12:53:46 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Feb 22, 2013 12:53:46 GMT 1
Miután sikeresen átverekedték magukat a buja aljnövényzeten, a két Jedi valamiféle tisztásra érkezett. Luke már korábban rájött, hogy a Sith Templom közelebbnek tűnt a levegőből nézve, mint valójában volt. Ezzel nem is lett volna gond, ha nem érzékelte volna folyamatosan az elméjét borzoló vad életjeleket. A Dxun dzsungelének ragadozói bizonyosan hamar észlelik őket, ha sokáig bámészkodnak még. A sűrű, egyenes szálú fűvel borított tisztást egy mohos sziklafal kerítette körbe. A hegy aljában azonban Luke megpillantotta a továbbvezető utat. A tágas barlangszerű járat nem tűnt bizalomgerjesztőnek, de hát valamerre menniük kellett. Az Erő pedig azt súgta, hogy a céljuk arrafelé van. A nagymester társára pillantott, aki bólintott. - A hegyek elzárják egymástól a ragadozókat és áldozataikat – magyarázta Smordre. – Ezért vájnak mindig utat maguknak. - Elbűvölő – jegyezte meg Luke. – De hogyan képesek ekkora üreget létrehozni? - Úgy, hogy nagyok – mormogta Sirryn, miközben belépett a meglepően világos járatba. A kőzet néhol lyukacsos volt, így a fény akadálymentesen bejutott a helyiségbe. A Jedik egymás mellett haladva fürkészték a csupasz, néhol zöldellő falakat. Smordre hirtelen megtorpant. Luke egyszerre állt meg a nagymesterrel. Mindketten érezték a közeledő jelenlétet. A két Jedi bólintott, majd fénykardjaikat elővéve nesztelen léptekkel indultak tovább az elkanyarodó barlangjáratban. Amint megpillantották a három, térdig érő, megtermett ragadozót, aktiválták fegyvereiket. A két zöld penge szinte egyszerre szökkent elő a markolatból. A zömök lények feléjük fordították buta, érdektelen tekintetüket. Aztán vicsorba rendezték tűhegyes fogaikat, és a Jedik felé iramodtak. Esetlen mozgásuknak köszönhetően a mestereknek könnyedén sikerült kikerülniük őket. A vadállatok azonban egyre gyorsabbak lettek. Néhány pillanat múlva mindhárman holtan feküdtek a földön. - Cannokok – magyarázta Smordre. – Mindent megesznek, ami az útjukba kerül. Mindent. Nem kellett sok idő hozzá, hogy egy újabb tisztáson találják magukat. A körbezárt helyből azonban féltucatnyi járat vezetett tovább. De nem ez volt a legkülönösebb dolog, ami felcsigázta Luke érdeklődését. Az egyik tető nélküli járat előtt apró, mesterséges tűzhely füstölgött. A két Jedi közelebb lépett a félig elégetett fadarabokhoz. Nyomokat nem láthattak a sűrű aljnövényzettől. - Hm – merengett Sirryn. – Nem vagyunk egyedül. - Én is érzem őket – suttogta Luke. Szorosabban markolta fénykardjának markolatát. Smordre tett egy lépést előre. Mihelyt megindult volna, váratlanul három test sziluettje kezdett körvonalazódni előtte. A vibrálás megszűntével megjelenő megtermett alakok egyforma páncélt viseltek. Vezetőjük előre tartott kézzel intette a Jediknek, hogy eddig vezetett az útjuk. - Mit keresnek mandalóriaiak ezen a holdon? – recsegte Smordre halálos nyugalommal. - Mit kerestek itt, Jedik? – engedte el a füle mellett a kérdést a harcos. – Azt hiszem, csinos summát fizetnek értetek mostanság. Valaki szívesen látna néhány holttestet az asztalán – szűrte a szavakat légzőrostélyán keresztül. - Erre semmi szükség – lépett előre Luke. Apró mozdulatot tett a páncélos arca előtt, majd folytatta. – Nem kerülhet sor erőszakra. Azonban az ilyenkor elvárt reakció elmaradt. A mandalóriai nem hagyta magát befolyásolni. - Azt hiszed, manipulálhatsz, Jedi? Eljött az utolsó órátok. - Most a vezéredhez vezetsz – parancsolta Smordre szenvtelenül. - Hogy merészelsz? – vette kézbe vibrokardját a harcos. Társai ugyanígy tettek. Smordre egyetlen lépéssel előtte termett, és a harcos nyaka köré fonta kesztyűs ujjait. Mesterséges kezével könnyedén a magasba emelte a férfit. A mandalóriai felől egyetlen nesz sem hallatszott, amikor a földre esett, mint egy marionettbaba. A Jedi szó nélkül elindult a magasba vezető ösvényen. Luke még látta, amint a mandalóriai összeszedi magát, majd odabiccent társainak, akik ellenvetés nélkül a két Jedi nyomába eredtek. Skywalker viszont nem láthatta a mandalóriai maszkja mögött ülő döbbent, megvilágosodott kifejezést.
|
|
|
Onderon
Feb 24, 2013 20:33:24 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 24, 2013 20:33:24 GMT 1
Ahogyan a kísérõik egyre mélyebbre haladtak velük a föld alatti járatokban, Luke számára két dolog vált világossá.
Az egyik az volt, hogy a mandalore harcosok nem véletlenül, nagyon is helyesen és átgondoltan választottak maguknak táborhelyet a föld alatt. Ezekben a kinti ragadozók hatalmas méretei szempontjából szûk járatokban viszonylag biztonságosan mozoghattak, miközben védve voltak az idõjárás viszontagságaitól is. Luke nem tudta megbecsülni, hogy mióta vannak itt a harcosok, de a járatokban érzékelt létformák alapján több százra becsülte a számukat.
Ahogyan a Sötét oldal hatása egyre intenzívebbé vált, ahogyan közeledtek a templomhoz - Luke nem zárta ki, hogy a Mandalore-ok föld alatti járataikon keresztül akár összeköttetést is teremthettek a templommal -, Luke számára egyre nehezebb volt a mozgás. Ezt a helyet sokkal jobban átjárta a Sötét oldal, sokkal inkább élt, mint az Onderonon, Palpatine sírjánál. Luke most már teljesen biztos volt benne, hogy ide kellett jönniük a válaszokért.
És ugyanehhez kapcsolódott a második dolog is, amit Luke megfigyelt. Smordre mozgása nem lassult le, sokkal magabiztosabban mozgott a Sötétség körülölelõ hatása alatt.. bár az is lehet, hogy egyszerûen csak jobban kiismerte magát ezekben a föld alatti járatokban, amirõl Luke-nak önkéntelenül is ifjúkori hónapjai jutottak eszébe, amikor a Dagoba-n folyó képzése alatt Yoda beküldte a sötét barlangba, ahol szembesülnie kellett apja kifordult szellemével... elhatározta, hogy megkérdezi Smordrétõl az elsõ alkalommal, hogyan képes ennyire.. simulékonyan megõrizni tartását és ellenállni a Sötétség csábításának. Bár meg kellett hagyni, hogy a határozottság, amivel a páncélossal az imént elbánt, némiképpen aggasztotta is Luke-ot.
Elmélkedésébõl a kísérõk szavai riasztották fel. - Megérkeztünk. - szólt az egyik páncélos alak egyenesen a csoportot vezetõ Smordréhez. - A parancsnok fogadja magukat.
|
|
|
Onderon
Feb 25, 2013 15:26:08 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Feb 25, 2013 15:26:08 GMT 1
Luke nyomban észrevette, hogy tévesen gondolkodott, ugyanis a bázis jócskán folytatódot a barlangrendszeren túl is. A hold egyik magasabb pontján volt a valódi mandalóriai komplexum. A szerteszét elszórt tömény, alacsony fémépületek között egy tucat páncélos járt-kelt, vagy éppen dolgozott valamin. Egyik távoli épület mellett pedig valamiféle kétkezi harcedzés folyt.
Smordre Luke mellé lépett. - Azt hiszem, szükségünk lesz háttérre, hogy bejuthassunk abba a Sith sírba – magyarázta. – Úgy tudom, számos csapda van az ilyen helyeken. Ne legyünk annyira biztosak a dolgunkban ugyebár – mosolyodott el. - Valóban. De meg kell kérdeznem, miért engedtek tovább? Nem tűnik egy ijedős népségnek – bökött a feléjük forduló gyanakodó maszkok felé. - Azért, mert ismernek engem – felelte Smordre. – Nagyon régen jártam itt, és ugyanúgy bántam el az őrrel, mint most. Azt hiszem, fiatal és tapasztalatlan voltam még akkor. Most is meg kellett tennem, hogy felismerje a markom szorításának ismerősségét. - Te tudtad, hogy ezek itt tanyáznak? - faggatózott Luke. - Álmodni se mertem volna, hogy még ittvannak. De határozottan előnyös szövetségesek lehetnek. Habár úgy gondolom, semmi sincs ingyen. - Azt akarod mondani, hogy le kell dolgoznunk a segítséget? - Nem tudom. De ha nem is fognak segíteni, és akkor is kíváncsi vagyok, mit keres itt egy csokor mandalóriai. Legutóbb nem voltak túl közlékenyek. A te arcodat viszont az egész galaxis ismeri.
Ekkor bevezették őket az egyik komplexumba, ahol egy teljesen zöld páncélos mandalóriai várta őket. A terem végében egy hatalmas számítógép futott végig. A harcos azzal babrált, amikor beléptek.
A mandalóriai szembefordult velük. - Üdvözöllek, Jedik. Most, hogy megmutattuk a rejtekhelyünket, vagy ittmaradtok, vagy meg kell hogy öljünk.
A két mester pillantása találkozott, aztán Smordre vette át a szót. - Nyilván igazad van – mondta. – Viszont jól tudod, hogy én nem árultalak el. Azért, hogy ez így maradjon, neked is tenned kell valamit. Segítségre van szükségünk.
|
|
|
Onderon
Mar 10, 2013 22:12:52 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 10, 2013 22:12:52 GMT 1
- Nem vagyok benne biztos, hogy jól értem-e, jedi.. - a mandaloriai kézjelére több tucat kézifegyver, csuklóra erõsített rakétavetõ és egyéb eszköz vijjogott fel élesítést jelezve, és irányult a párosra. - Tényleg alkudozás és fenyegetõzés miatt jöttetek ide?
- Eljutott a híretek hozzánk - lépett elõre Luke. Nem volt biztos benne, hogy ennyi harcos ismét olyan toleráns lenne Smordre egy újabb demonstratív lépésével szemben, mint eddig. - Meg akartuk ismerni azokat a Mandalore harcosokat, akik õshazájuk helyett egy Sith templom közelében vertek tábort...
- Elõször is.. - piszkálgatta a Mandalore harcosok vezetõje a fegyverét. - igazán megtisztelõ, hogy személyesen Luke Skywalker nagymester kíváncsiságát vívtuk ki. Másdoszor mi van, ha mi nem akarjuk megismerni a jediket?
Luke növekvõ ellenségességet érzékelt a körülöttük csoportosuló harcosok irányából, de érdekes módon a vezetõjük mintha csak rájátszott volna.. valójában nem érzékelt felõle gyilkos szándékot.
- Akárhogyis.. - folytatta végül. - Ha most megtámadtok, sõt kis szerencsével megöltök minket, újabb jedik jönnek majd ide, akik megérzik, hogy ez volt az utolsó állomásunk. Csak akkor lehettek biztonságban, ha megbíztok bennünk, hogy nem áruljuk el holléteteket - akármiért is bujkáltok itt.
- Mi nem bujkálunk! - csattant fel a terem végébõl egy kommandós, de társai gyorsan csendre intették.
- Mi a szándékotok akkor, jedik? - a vezetõ mandalore harcos hangja késként hasított a terembe.
- Látni akarjuk a templomot, amely mellett táboroztok. - folytatta Luke. - Belülrõl.
- Az egy kihalt rom... már évezredekkel ezelõtt kifosztották.. - a mandalore harcos egy pillanatig mintha elgondolkodott volna, majd a másik jedi felé fordult, megrázva a fejét.
- Tudjuk. Mi mégis szerencsét próbálnánk. - tette hozzá Luke támogatására kelve Smordre.
|
|
|
Onderon
Mar 11, 2013 16:15:53 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Mar 11, 2013 16:15:53 GMT 1
Mandalore fürkészte néhány pillanatig a Jedik arcát, majd intett katonáinak. Sisakjuk rejtett csatornáján nyilván társalogtak valamit. Luke képtelen volt elcsípni a szavaikat. Aztán a mandaloriai vezető kihúzta magát, és bólintott.
- Hajlandóak vagyunk segíteni nektek – recsegte. Csípőre tett kezét felemelve hátralendítette a derekán viselt köpenyt, amely mögött ott himbálózott egy irdatlanul méretes sugárvető. – Azonban egy dolgot jegyezzetek meg, Jedik – sziszegte. – Mi nem vagyunk senkinek a zsoldosai.
Kijelentését egyetértő, fenyegető moraj követte. Smordre érezte az egyre inkább erősödő feszültséget és harci kedvet a páncélosok bensőjében.
- Ezzel tisztában vagyunk – nyugtatta meg őket Luke. – De nem tudom, mit tehetnénk cserébe.
- Már vártam ezt a kérdést – felelte Mandalore. – Van ott bent valami, amire nekünk szükségünk van. Nagyon-nagyon régen próbálkoztunk már a megszerzésével. Ha azt állítjátok, hogy képesek vagytok kiküszöbölni a Sithek csapdáit, mi készséggel elkísérünk titeket.
A két Jedi váltott egy pillantást. Smordre bólintott. - Természetesen – biccentett. – Mi készen állunk.
A mandaloriai a Jedik számára ismeretlen nyelven kurjantotta el magát, mire a harcosok nagyrésze szétszéledt a teremből. A páncélosok elindultak, hogy felkészüljenek a bevetésre.
|
|
|
Onderon
Mar 16, 2013 21:11:24 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 16, 2013 21:11:24 GMT 1
- Jó társaságban mindig gyorsabban telik az idõ.. - morogta volna a bajsza alatt Luke, amennyiben lett volna neki, miközben a mandaloriai kommandósok újabb hatos csoportja zárkózott fel mögéjük a síremlék romos bejáratához vezetõ úton. Ezzel együtt már egy tucat páncélos, T-sisaknyílású harcos csatlakozott hozzájuk.
A bejáratot évszázadokig, vagy ki tudja meddig elfedõ kõtömb most három hatalmas darabban hevert a kõrámpán, miközben a bejárati nyílás keretén vágások, lepattogzott kõ és robbantásokra utaló megfeketedett nyomok utaltak arra, hogy a mandaloriaiak már egy ideje szerettek volna bejutni a kriptába. Luke az egyik kiszögellésen egy tekintélyes vérfoltot is felfedezett, ami arra utalt, hogy ez nem ment nekik mindig olyan könnyen.
- Élõlényeket érzek odabent.. - jegyezte meg Smordre. - Nem túlzottan intelligens.. élõlényeket. - Én is érzem. - tette hozzá Luke, miközben keze a fénykardjára tévedt. - Csak semmi hirtelen mozdulat! - jegyezte meg reszelõsen a mögöttük haladó kommandósok vezetõje, aki villogó, zöldes fényû sisaklámpájával pásztázta a folyosót. Luke érzékelte, hogy "útitársaik" kinti magabiztossága nagyban csökkent, amikor beléptek erre a helyre.
Nem is csoda, a Sötét oldal átjárta az egész kriptát, ezt még itt kint is érezni lehetett.. de az élõlények, amelyeket Luke társa is idejekorán megérzett, nem álltak vele olyan kapcsolatban, ami értelemre utalt volna.. primitív, de agresszív létformáknak tûntek, hasonlóan néhányhoz, amelyet a dzsungelben érzékeltek.
- Nos, ha már Jediket hoztok magatokkal, akkor gondolom, ti is szeretnétek profitálni a képességeinkbõl.. - vette a kezébe Luke a fénykardot. - Csak figyelj, merre mész, Jedi.. - vágott vissza a kommandós. - Ez a hely veszélyesebb, mint gondolnád.. - Kellõképpen veszélyesnek gondoljuk, ne aggódjatok. - jegyezte meg Smordre.
Néhány forduló után feltámadt a szél, és fütyülni kezdett a járatban, amelyben éppen haladtak. Luke-ot megdöbbentette, hogy mennyire rossz állapotban volt az egész hely. Nem is csoda, a pletykák szerint már évezredekkel ezelõtt többször is feldúlták, még a nagy Jedi-Sith háborúk idején, a Birodalom ideje elõtt. Mégis, azóta láthatóan egyetlen Sith sem vette a fáradtságot, hogy felújítsa, rendbe tegye a helyet., vagy legalább egy elektromécsest elhelyezzen a hajdani Sith nagyúrak emlékére, akik itt lelték halálukat - ellentétben sok más peremvidéki bolygóval, például a Korribannal, amely most egy több szektort átfogó Sith Birodalom központja volt.
Az egyik mandaloriai óvatlanul, túl gyorsan, egy helységharcra kiképzett kommandós hirtelenségével fordult rá egy oldaljáratra, amely mintha egy vékony, pillérek nélküli hídra vezetett volna, amelynek a túloldalán, jó tíz méterre egy másik járat húzódott. - Talán erre... ááááá
Luke már azelõtt megérezte a veszélyt, hogy a harcos lába a hídra lépett, és a férfi egyensúlyát veszítve a mélybe billent volna... de mire kinyúlt volna az Erõvel, hogy elkapja, a harcos már ott lebegett elõtte a levegõben, háti rakétájának segítségével.
- Valamiféle Sith illúzió lehet.. - keverte meg a lábával óvatosan a levegõt Smordre a hídnak tûnõ rámpa felett. - Vagy csak szimplán érzékcsalódás.. - jegyezte meg Luke. - Néha a válasz egyszerûbb, mint gondolnánk..
- Azt a járatot még nem térképeztük fel.. - jegyezte meg a kommandósok vezetõje. - Pontosabban még nem jött vissza onnan egyikünk sem, aki feltérképezhette volna.. - jegyezte meg az egyik társa, mire vezetõje oldalba vágta. - Hallgass! Luke mélyet szívott az Erõbõl, miközben igyekezett kizárni a mindenhol jelen lévõ, halott Sötét oldal energiáit, majd átlendült a másik oldalra. Az ugrás rövidre sikerült, így alig tudott megkapaszkodni a rámpa szélén. Smordre látható könnyedséggel ért földet felette és a kezét nyújtotta. - Köszönöm. - kapaszkodott fel Luke, miközben a mandaloriaiak egyesével átrepülték a szakadékot. - Gondolom arra nem vagyunk kíváncsiak, hogy mi van az alján.. - pillantott lefelé Smordre. - Talán így is megtudjuk. - jegyezte meg Luke, a következõ folyosóra mutatva. - Lefelé vezet.
Egyre sötétebb lett, ahogyan a szûkülõ folyosón haladtak lefelé. A halál szagát mindenhol érezni lehetett, néha Luke úgy érezte, hogy rég elpusztult sith harcosok, kultisták és ellenfeleik csontjain jár. A roppanó hangok alapján könnyen meglehet, hogy ez így is volt. A hátuk mögül, a szakadék felül morajló, szörcsögõ hangok hallatszottak.
- Mögöttünk vannak.. valamik. - jegyezte meg egykedvûen Smordre. - De elõttünk is.
A kommandósok közül néhányan megfordultak, hogy fegyverükre szerelt lámpáikkal hátravilágítsanak.
- Talán nem szeretik a fényt.. - jegyezte meg Luke. - Vagy talán arra jönnek.. - tette hozzá Smordre. - Ide figyeljetek, jedik.. - kezdte volna a kommandósok vezére, de Luke félbeszakította.
- Meglehet, ezt kerestük.
A folyosó kiszélesedett és egy sokszögletû terembe vezetett, amelynek falait rég kihunyt fáklyák tartóelemi és õsi, ijesztõ Sith szobrok díszítették. A terem közepén egy halom üres, rothadásnak indult, több száz, vagy ezer éves láda jelezte, hogy már jó sok idõvel megelõzték a csapatot. - Erre. - lépett el közönyösen a ládák mellett Luke, egy kisebb szoba felé mutatva. - Mozgást érzékelek odabent.. - jegyezte meg az egyik mandaloriaia, és kibiztosította a fegyverét. - Az meglehet.. - jegyezte meg Smordre. - Ez minden bizonnyal valamelyik sith Nagyúr, talán éppen Freedon Nadd kriptája. De holttestet nem fogunk találni, már régen elvihették. - Talán mást igen.. - jegyezte meg Luke, ám mielõtt belépett volna a szobába, megtorpant. - Várj.
Luke felsandított a szoba plafonjára, miközben a mandaloriaiak harcállást foglaltak el a bejárat két oldalán. A sötétben alig lehetett kivenni, de Luke tisztán érezte, hogy plafonon jó fél méteres, vaskos páncélú, különös bogarak mozognak, amelyeket átjárt a Sötét oldal. - Ezek orbaliszkok. - magyarázta Smordre. - Viselõjüknek erõt és energiát adnak, de hatalmas fájdalommal is járnak. Néhány Sith Nagyúr élõ páncélként használta õket, például a hajdani Dart Bane. Talán õ is pont itt.. találkozott velük.
Luke még néhány pillanatig a különös lényeket bámulta, majd kísérletképpen egy lépést tett a szoba belseje felé. Az ajtóhoz legközelebb lapuló lény megmozdult, és lezuhant a plafonról, egyenesen a hátraugró Jedi lábai elé.
- Várjanak, ne lőjék le! - emelte fel az egyik kezét Luke, ahogy a mögötte csoportosuló mandaloriaiak célzásra emelték fegyvereiket. Luke és Smordre még néhány lépést tettek hátra, mire a bogár egy ideig bizonytalanul mászkált a padlón, a bejárat túlsó oldalán, majd a falon keresztül visszamászott a plafonra és elfoglalta eddigi helyét a bejárat felett. - Nincsenek látó, vagy halló érzékszerveik.. - gondolkozott Luke. - Minden bizonnyal az Erő segítségével érzékelik, ha valaki belép a szobába.
- Talán a nem erőérzékenyekre más csapdák várnak, a jedikre és a sithekre pedig ezek a kedves kis lények. - tette hozzá Smordre.
- Talán. - bólintott Luke. - Itt az ideje, hogy megint kipróbáljunk valamit.
A jedi egy különleges technikát használva egyre kisebbre csökkentette, majd teljesen eltüntette magát az Erőben. Mintha ott sem lett volna. Az "elrejtőzés" eredetileg Jacen Solotól származott, aki hosszú galaktikus utazása során sajátította el egy, Luke számára is ismeretlen szektától... azóta számos jedi megtanulta a technikát, köztük Smordre is.
- Óvatosan kövessenek. - súgta oda a Luke a mandaloriaiaknak, majd ismét belépett a terembe, Smordréval a nyomában. Az orbaliszkok ezúttal is nyugtalan mocorgásba fogtak a plafonon, de egyetlen-egy sem hullott le közülük.
- Ne nyúljanak semmihez..- súgta oda Luke a mögötte lévőknek, miközben elhaladtak a szoba közepén álló hatalmas, üres kőszarkofág mellett.
A szoba végébe érve Smordre pillantása három alacsony, derékig érő kőoszlopra esett, amelyek tetejébe apró, sokszögletű foglalatok voltak vájva - egytől egyig üresen.
- Valószínűleg itt voltak a nagyuak holocronjai.. - vonta össze a szemöldökét Smordre, majd a mandaloriaiakhoz fordult. - De már régóta elvihették őket. Ha ezt keresik, akkor sajnos rossz hírt kell visszavinniük a főnökeiknek..
- Talán van itt mégvalami fontos.. - túrkált bele a fal mellett hverő lomokba az egik kommandós, miközben fel-felsandított a plafonra. A bogarak egyelőre nem mozdultak, de a távolból ismét hallani lehetett azt a szörcsögő, dörgő hangot. - Sietnünk kell.
- Egy pillanat... - jegyezte meg Luke, miközben tekintete a holocron-állványok mögött, kopottas falszakaszra tévedt. - Nézd csak, Sirryn...
Smordre szintén a kiszögelléshez lépett, először a falra, majd a plafonra pillantva. - Úgy néz ki, mint valami mélyedés... két mélyedés. És az utolsó egy méteren egyetlen orbaliszk sincs felettünk.
- Van benne valami.. - nyúlt mélyebbre a mélyedésben Luke. A keze mintha valami sima felületre tévedt volna. Ebben a pillanatban érezte, hogy a gát, amit felépített saját magában, hogy rejtve maradjon az Erőben, leomlik... Sötét és Világos energiák, gondolatok árasztották el őt egyszerre... a plafonon az orbaliszkok megmozdultak, Luke pedig a szeme sarkából látta, hogy a másik sarokban Smordre keze is a másik mélyedésben van...
És akkor a két jedi átsétált a falon.
.......
A mandalore kommandósok parancsnoka csak annyit látott, hogy a két jedi egyik pillanatban még a falnál áll, majd a következőben már nincsenek ott. Semilyen nyom nem maradt utánuk, bár egy pillanatig sisakjának érzékelői teljesen értelmezhetetlen értékeket mutattak. - Hova lettek?? A következő pillanatban valami fémes, kaparászós landolt a sisakján, hogy aztán a sima felületen lecsúszva a mellkasára tapadjon. A bogár rágói sikertelenül ostromolták a kommandós mellé védő besk'ar-t.
- A rohadékok! - orbaliszkok tucatjai hullottak a mandaloriaiakra, miközben odakint a folyosón ismét felhangzott a szörcsögés, és egy hatalmas árnyék vetült a szoba előtti terem bejáratára...
.......
Luke és Smordre egy újabb, hosszan, egyenesen lefelé vezető folyosón találta magát, ami a kripta kőből kivált-kialakított járataihoz képest furcsán fémesnek, opálosnak tűnt. A falat valamiféle természetesen eredő, fluoerszkáló anyag borította... az egész leginkább egy laboratóriumra, vagy effélére emlékeztette Luke-ot. Meglepetten beleszippantott a levegőbe, arra számítva, hogy az övén függő légzőkészülékhez kell nyúlnia - de meglepetésére tudott lélegezni.
Smordre a mögöttük lévő falat tapogatta, amin semilyen jelzés nem volt látható, csak két hasonló mélyedés, a végükön két karral, amelyre ismeretlen jeleket véstek - csakúgy, mint a falon lépten-nyomon észrevehető táblákra.
- Végülis logikus.. - pillantott társára végül az elegáns jedi. - Csak azt nem értem, hogyan működik maga az "ajtó"..
- Az orbaliszkok nem engednek át senkit a termen, aki erőérzékeny.. - foglalta össze Luke. - De magát a mechanizmust, vagy bármi is volt ez, csak az Erő segítségével lehet aktivizálni. - Talán akárkik is itt jártak korábban, amúgy is a holokronok miatt jöttek, és eszükbe sem jutott, hogy lehet valami mögöttük is.. - morfondírozott Smordre. - Lehet.. és-vagy nem rendelkeztek az Erőben elrejtőzés képességével.. - folytatta Luke, majd összeráncolta a homlokát. - A kísérőink nem fognak örülni.. - Nekünk meg kell találnunk a saját válaszainkat, ahogy nekik is az övékét. - vont vállat Smordre. - Azt javaslom, előre.
- Persze, mindenképp... meg kell tudnunk, mi ez. Ha régebbi még a szentélynél is, talán pont ennek a védelmére, vagy elrejtésére emelték maguk az ősi sith nagyurak.. - gondolkozott tovább Luke. Érzékelte az Erőt a helységben, még lejjebb, ha lehet, de valami ősi, masszaszerű formában. És volt még valami, ami nem hagyta nyugodni. - Kíváncsi vagyok, mi az, amit még egy ősi Sith nagyúr is jobbnak láthat befalazni.. - indult meg a folyosón Smordre.
Luke még egyszer visszapillantott a két aktiváló karra. Bár ő sem volt teljesen biztos benne, hogyan működött a mechanizmus, ami átjuttatta őket a fal túlsó oldalára - vagy ki tudja, gondolta, talán több ezer kilométerre. vagy fényévnyire -, egyben biztos volt. A két karon lévő jelzések eltértek, és az aktiválás pillanatában egyszerre érezte az Erő világos és sötét oldalát. De vajon melyikünkből érkezett a világos, és melyikünkből a sötét? - morfondírozott Luke, miközben követte Smordrét az újabb folyosón...
|
|
|
Onderon
Mar 17, 2013 20:19:58 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Mar 17, 2013 20:19:58 GMT 1
A mandalóriai harcosok riadtan vakarták le magukról az erőszakos kis teremtményeket. A harcosok vezetője, miután látta, hogy a Jedik semmivé foszlottak, a külső folyosókra terelte a katonáit. A páncélos férfiak, akiket megrohamoztak az orbaliszk paraziták, képtelenek voltak megszabadulni kellemetlen vendégeiktől, akik ráadásul irtózatosan igyekeztek áttörni kemény páncéljukat. A vezető harcosnak sikerült kapcsolatot teremtenie a bázissal, de az adás lehetetlenül zavaros maradt. A templomot átjáró sötét energiák bizonyára leárnyékolták az adást.
- Haladhor! – kiáltotta a vezető. A Haladhor volt a mandalóriaiak tiszti rendfokozata. A válasz csak sistergés volt. Időközben a vezető mellkasáig mászott egy orbaliszk, a férfi azonban vasmarkával letépte a páncéljáról, és messzire dobta a kitartó kis élősködőt. – Megtámadtak minket. Orbaliszkok.
- Ismétlem… - hallatszott a maszkjába épített berendezésen keresztül. – A… fo…khhhh…nulla…….kkhhh…ismétlem nulla öt…három…
A mandalóriai felismerte a kódot.
- Fiúk! – kiáltotta. – Kapcsoljátok a karabélyotok energiacelláit a páncél elektromos berendezéséhez! Tegyük kellemetlenné ezeknek a férgeknek a kaparászást!
A harcosok gyakorlott mozdulattal szerelték ki az energiacellákat hatalmas fegyvereikből. Néhány pillanat múlva a paraziták menekülve hulltak a földre a túlmelegedő páncélokról, amelyek már-már vörösen izzottak. Az élősködők sietve futkorásztak mindenfelé, majd visszamásztak a sírba. A vezető látta, amint egyik társa ájultan rogy össze saját csapdájától. A mandalóriai harcosok legtöbbje azonban már kiegyensúlyozta páncéljának hőmérsékletét.
- Mit is akarunk mi itt? – mormogta egyikük.
- Nem mondta senki, hogy sétagalopp lesz – vélekedett a vezető. – Induljunk. Ti ketten itt maradtok, és megvárjátok, amíg visszatérünk. Azt hiszem, ki kell mennünk innen, ha el akarjuk érni a parancsnokságot. Erősítésre van szükségünk. Indulás.
Azzal felemelte a fegyverét, és a sor élére állt. Szinte minden átjáróban hagytak őröket, ezért a létszámuk igencsak megfogyatkozott. Azoknak a Jediknek pedig elkélhet a segítség, ha még életben vannak. Ha pedig nem, akkor legalább csak a dzsungellel kellene szembenézniük. Olyan veszéllyel, amit már ismernek.
|
|
|
Onderon
Mar 19, 2013 23:37:29 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 19, 2013 23:37:29 GMT 1
- Felismerem ezeket a jeleket.. - állt meg végül néhány száz méter lefelé vezetõ folyosó után Luke egy halványan megvilágított panel mellett, amin egy kékesen villódzó, bonyolult, ívelt címer alatt az egyezményes Basic ábécéjére emlékeztetõ jelek sorakoztak. - Hát felismerni én is felismerem.. - vonogatta a vállát Smordre. - De érteni nem értem... talán a protokolldroidod le tudná fordítani, Nagymester. - Elõször is az a nõvérem droidja, szigorúan véve.. - ingatta a fejét Luke. - Másodszor nem, elolvasni én sem tudom. Csak érdekes, hogy egy ilyen õsi helyen ilyen ismerõs jelekre bukkanunk.. - Az aurebesh eredete a történelem homályába vész. Legalábbis így mondják. - simított végig a felületen Smordre. - És különben sem tudjuk, milyen öreg ez a hely. Talán valami korporáció kezdte el kiásni, hogy alulról jussanak be a Sith szentélybe, hátha így nem kell a mandalore-okkal veszekedniük a zsákmányon. - Én sokkal inkább azt gondolom, a "zsákmány", vagyis az, amit mi keresünk, és amit a mandaloriaiak keresnek, valójában itt van, és nem a szentélyben. - folytatta Luke, majd a felsõ címerre mutatott. - Nem ilyet láttunk a vezetõjük széke felett is? - Azt hiszem, csak hasonlított..- vonta össze a szemöldökét Smordre.- Az egy Mandalore klán címere volt.. ez.. valami más.
Luke tisztán érzékelte, ahogyan bennük és körülöttük egyszerre növekedik meg a feszültség. Egy pillanatig hagyta, hogy az Erõ élesebben áramoljon rajta keresztül, mire a folyosó fényei felvillantak. - Különös.. - mormogta Luke, és ismét mélyebb kapcsolatot teremtett az Erõvel. A fénye megint felvillantak, láthatóvá téve egy eddig sötétbe burkolózó oldalsó járatot a bal oldalon. - Arra.
...
- Azt hiszem, egyet kell értenem veled, Nagymester. Ez egyértelmûen nem mai technológia. - vizsgálgatta Smordre a helység közepén lévõ két koporsóra, vagy inkább tartályra emlékeztetõ képzõdményt. A meghatározhatatlan anyagból készült, de mindenképp gépi eredetû tartályokat vaskos vezetékek kötötték össze a falban lévõ berendezésekkel, azokat pedig a terem másik végében lévõ félgömb alakú héjjal. Az egész valószerûtlenül.. idegen volt. - Akár mai, akár nem, humanoidok számára tervezték, méghozzá nagyjából a galaktikus standard méretek szerint. Engem leginkább egy Ssi-ru izolációs kamrára emlékeztetnek.. - simított végig az egyik tartály felületén Luke.
Smordre kérdõn pillantott rá.
- Az egy szerkezet, amellyel a Ssi-ruk az életenergiát hasznosítják a bennük fekvõ élõlényekbõl gépi technológiával, hogy aztán a tudatukat saját vadászgépeikkel összekapcsolva koordinálni tudják azokat.. már nem emlékszem pontosan, ez nagyon régen volt. - magyarázta Luke, miközben ellenõrizte a tartály vezetékeit.
- Nincs rajtuk kezelõ mechanizmus.. - ahogyan a Nagymester megérintette az egyik vezetéket, a tartály felragyogott. - Mit csináltál? - lépett mellé döbbenten Smordre. - Kinyúltam felé az Erõvel.. olyan, mintha az egész komplexumot az Erõ hozná mozgásba. - Az Erõvel lehetetlenség gépeket irányítani.. csak speciális agyalapi implantokkal lehetséges.. a tudomány mai állása szerint. - gondolkozott hangosan Smordre.
- Hát ezek itt biztosan nem a tudomány mai állását képviselik. Inkább a tegnapelõttit, vagy a holnaputánit. - Luke beleereszkedett az egyik tartályba. - Azt hiszem, ehhez is ketten kellünk.
- Talán ez valójában egy õsrégi karbonitfagyasztó, csak még nem jöttünk rá.. - sandított a másik tartály felé Smordre.
- Dicsõség a Végtelen Birodalomnak.. -suttogta Luke. - Hogyan? - Csak.. eszembe jutott, amikor kapcsolatba léptem az Erõn keresztül ezzel a.. szerkezettel. - Luke körül már kékesen ragyogott a tartály, miközben a Nagymester félszavakat mormolt.
- Kapcsolás... indítás... Syrrin, szükségem van a segítségedre. Kérlek, mássz be a másikba. - Rendben, de nem az én ötletem volt. - biccentett a másik Jedi.
Ahogyan Smordre is beleereszkedett a saját kabinjába, Luke egyszerre úgy érezte, mintha az Erõ minden aspektusa egyszerre áramlana át rajta. Az Erõ a kettejük által létrehozott kapcsoláson keresztül felgyorsítva száguldott koncentrált energia formájában, és a terem másik végében felvillant a félgömb alakú berendezés héja...
- Nem gondoltam volna, hogy ilyesmi lehetséges. - suttogta Luke, miközben igyekezett elméje sarkába számûzni, de egyúttal gondosan el is raktározni a gépbõl felé áramló hangokat.
A héjon megjelent egy õsréginek tûnõ, kék pontokból álló halmaz, ami egyre növekedett, végül jó néhány méter átmérõt elérve megállapodott.. apró kis kék pöttyök halmaza egy nagy üres tojásban, felettük egy ezüstös, stilizált rombusz alakú logoval.
- Valamiféle csillagtérképnek tûnik.. egy nagyon szellõs csillagtérképnek. - jegyezte meg Smordre izgatottan.
- Az Erõ táplálja, de olyan formában, ahogyan... - Luke hirtelen kiemelkedett a tartályból. - Azt hiszem, ennyi elég is volt.
Smorde is követte a példáját.
- Mi történt? - Éreztem, hogy a gép nem csak szól hozzám, de elkezd... csapolni. Több és több energiát követelt magának és a rendszereinek. El tudom képzelni, hogy ha valaki túl sok idõt tölt ezekben, egy idõ után már csak egy üres héjjá válik, ami energiát, Erõt csatornáz a generátorokba, amíg csak él... határozottan kellemetlen. - tûnõdött Luke. - Talán ha Artu itt lenne, õ tudna vele valamit kezdeni.
- Végtére is a fõ kérdés továbbra is megválaszolatlan, azt hiszem. - tért a lényegre Smordre. - Hogy mi is ez itt pontosan...
Luke egy pillanatig a semmibe meredt. - Te is beültél az egyikbe, Sirryn. - pillantott végül a társára. - Hozzád is biztosan ugyanúgy "beszélt", mint hozzám. Ez egy navigációs állomás, ami egy sok sok ezer évvel ezelõtti civilizáció bázisainak és központjainak helyét tárolja. Egy civilizációt, amelyet a gép szerint úgy hívtak, a Végtelen Rakata Birodalom..
|
|
|
Onderon
Mar 20, 2013 13:33:41 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Mar 20, 2013 13:33:41 GMT 1
Smordre mester kikászálódott a tartályból. Természetesen ő is megérezte, amint a titokzatos szerkezet megpróbálja megcsapolni az erejét. A gép gyengévé tehette volna őt, ha ő, Smordre nem akadályozza meg ebben. Tanult egyet s mást Darth Bane örökségből. Egy hasonló gondolkodóképtelen masina pedig nem emészthette fel egy megfelelően védekező Sith Nagyúr erejét. A mester gondolataiba temetkezett, míg Luke viszolyogva tapogatta a tartályok széleit, nyilván valamiféle ismerős jelet kutatva.
A sötét hajú férfi emlékezett. Felidézte magában valódi mestere tanításait, aki a saját mentorától szerezte a tudását. Olyan információk birtokában, amelyek a Sith Rend sajátságát képezték, Smordre tökéletesen tisztában volt azzal, amiről Skywalker beszélt. Őt ugyanígy megszólította a szerkezet. A Végtelen Birodalom.
- Mester – suttogta Sirryn. Luke felé fordította tekintetét. – Darth Revan tanulmányaiból kitűnik, miféle Birodalom is volt ez valójában. De vajon ez a csillagtérkép mire vezet rá minket? A rakaták egy újabb elfeledett találmányához? – aztán látva Luke kérdő pillantását, hozzátette – Számos dolgot megtanultam a Sithek történelméből. Tulajdonképpen Darth Bane, aki lefektette a Kettő Szabályának alapjait, Revan utasításai alapján cselekedett.
|
|
|
Onderon
Mar 24, 2013 21:38:51 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 24, 2013 21:38:51 GMT 1
- Revan.. Revan.. - morzsolgatta a nevet a fogai között Luke. - Találkoztam ezzel a névvel Palpatine feljegyzéseiben, de csak futólag. És hogy érted azt, hogy hiányos? - Az írások szerint ezek a térképek mindig egy-egy monumentális Rakata találmányhoz, vagy emlékhez vezetnek. - magyarázta Smordre. - Azok, amelyeket Revan követett végig a galaxison, egy Csillagkohó nevû ûrbázishoz juttatták el végül. - Hiába, a szuperfegyverek úgy látszik, már több ezer évvel ezelõtt is a Birodalmak kedvenc játékszerei voltak.. - mormolta Luke. - De ez a térkép másmilyen, és a feljegyzésekben szereplõknél is rosszabb állapotban van. - hajolt közelebb a villódzó fényekhez Smordre. - Valószínûleg a következõ hasonló helyhez, ami talán jobb állapotban van.. - Luke és Smordre hirtelen indíttatástól vezérelve egyszerre böktek rá a térképre. - Ez. - Igen.. - hunyorgott Smordre. - Ennek a bolygónak a koordinátáit ki lehet olvasni. Valahol már találkoztam vele. Úgy hívják, Criopthera.
- Ez csak egy átmeneti állomás volt.. a nulladik pont. Most már érzem - biccentett Luke. - Az utazásunk valójában ott kezdõdik, azon a bolygón.
- Van még egy aprócska részlet.. - pillantott körbe Smordre. - Igen. - nyelt egyet Luke. - Hogy hogyan jutunk ki innen, lehetõleg anélkül, hogy tovább idegesítenénk Mandalore barátainkat...
|
|