|
Vjun
Oct 5, 2011 23:51:07 GMT 1
Post by sithlord on Oct 5, 2011 23:51:07 GMT 1
A hatalmas Baast Kastély ad otthont a Sötét Katedrálisnak. Ez az Egyház központja és legfontosabb bolygója. Itt zajlik minden adminisztratív és politikai munka, amely az Egyház befolyását növelni igyekszik a galaxis népei között. Itt uralkodik az Egyház feje, Őszentsége a Sötét Bíboros, más néven Darth Wenthar a Sith Nagyura...
|
|
|
Vjun
Oct 23, 2011 19:49:38 GMT 1
Post by sithlord on Oct 23, 2011 19:49:38 GMT 1
A Vjuntól nem messze, a Dracoon fedélzetén...
A hatalmas, fenséges fekete hajó, csendesen lehorgonyozva állt az űr sötétjében. Nem mesze a Vjun zöldesen csillogó gömbje, smaragdként úszva az űrben, várta új Urát. A hajó álcázta magát, így senki nem vehetett tudomást a jelenlétéről. A Dracoon elégedetten konstatálta, hogy a Lord, aki a fedélzetén meditál jelenleg, pontosan az a személy akire várt. Darth Waranous egyesítette magában a régmúlt idők és a jövő Sithjeinek tudását. A Sith'aari eljött végre!
Waranous Nagyúr, miközben elmerült az Erő kellemes hullámaiba, átgondolta a helyzetét. Fordulóponthoz érkezett az élete. Hamarosan megkezdheti beteljesíteni az igazi feladatát. Nagyon bízott benne, hogy tanítványa Wenthar Nagyúr, sikerrel jár a Commenoron. Valahogy sejtette, az Erő úgy alakítja a dolgokat, hogy a Commenor hamarosan Sith uralom alá kerüljön. Pénz és megfelelő támogatás segítségével pedig, hamarosan elkezdhetik a következő lépésük kidolgozását...
Wenthar szerint, a Maradvány elegendő politikai és katonai erővel rendelkezik ahhoz, hogy a Sith Rend új Birodalmának kezdete legyen. Waranous, egy ilyen hajó birtokában mint a Dracoon, nem kételkedett abban, hogy a Sithek új Birodalma hamarosan létrejön.
-MÚLT ÉS JÖVŐ URA! MEGÉRKEZTÜNK A KÖVETKEZŐ CÉLODHOZ!A VJUNHOZ!
-Tudom, de egyelőre a fedélzeteden maradok! -mondta Waranous, a Dracoon válasza pedig szinte az egész hajót bevisszhangozta.
-AHOGY ÓHAJTOD NAGYÚR!
Waranous bólintott. -Mesélj nekem az Erőröl! Mesélj a múlt Nagyurairól! -a Dracoon teljesítette a parancsot.
-MINT TUDOD NAGYÚR, AZ ERŐ NEM EGY SZEMÉLYTELEN DOLOG HANEM INKÁBB EGY ÉLŐ ENTITÁS VAGY ENTITÁSOK ÖSSZESSÉGE! AZ ALKOTÓM, DARTH REVAN MINDIG IS KIHANGSÚLYOZTA AZT A TÉNYT, HOGY AZ ERŐ A GALAXIS IGAZI ISTENE ÉS URA, MI PEDIG CSUPÁN GYENGE PORSZEMEK VAGYUNK AZ Ő KOZMIKUS SAKKJÁTSZMÁJÁBAN!
Waranousnak ezek az információk újak és eretnekek voltak. Mégis, érzett benne igazságot. -Szóval azt mondod, hogy az Erő egyszerre gonosz és jó? Hogy valami rejtélyes Isten Ő? -a Dracoon magabiztosan, tudása birtokában felelt a kérdésre.
-IGEN! AZ ERŐ NEM VALAMI HANEM INKÁBB VALAKI! EZT A MÉJ KIJELENTÉST ÉS TITKOT, EGYEDÜL ELŐZŐ MESTEREM, DARTH REVAN TUDTA MEGFEJTENI! ERRŐL SZÓLT AZ EGÉSZ KERESÉSE, A SITH HÁBORÚK, ÉS SZINTE MINDEN AMIT A NAGYURAK ŐUTÁNA TETTEK VAGY CSELEKEDTEK!
-Tehát ez az amiben különbözünk a Jediktől! Roppant érdekes!
-IGEN NAGYÚR! A JEDIK SZEMÉLYTELEN, ÉRZELMEK NÉLKÜLI ERŐKÉNT GONDOLNAK RÁ, A SITHEK VISZONT ÉRZELMEKKEL, FŐLEG HARAGGAL ÉS GYŰLÖLETTEL RENDELKEZŐ ISTENKÉNT TISZTELIK AZ ORII' JAAHT!
-Szóval ez a neve... Orii'jaah! Mit jelent?
-EGYSZERÜEN AZT JELENTI HATALOM, ERŐ, TUDÁS! MINDEN ÉS SEMMI! WENTHAR BARÁTOD ÉPPEN EZÉRT ALAPÍTOTTA MEG A SITH EGYHÁZÁT! NEKIK EZ ALAPVETŐ HITÜK!
Waranous ajkain gonosz mosoly jelent meg. -És ezért fogunk győzni! Hogyan lehet „beszélni” vele?
-MEGTANÍTHATLAK RÁ NAGYÚR, DE NAGYON FOGSZ SZENVEDNI!
Waranous egyre türelmetlenebb lett. -Nem érdekel mibe kerül! Akarom ezt a tudást! -alighogy kimondta, a helyiség falaiból, ahol a Nagyúr tartózkodot, undorítóan nyákos, kígyószerű csápok bújtak elő, végükön csattogó, fűrészszerü agyarakkal. A kígyók megragadták a Lordot, aki kétségbeesetten üvölteni kezdett, de hiába. A csápok erősek és céltudatosak voltak. Agyaraikkal feltépték a Lord bőrét és a húsát kezdték el lerágni a csontjairól. Waranous üvöltött és üvöltött. Egyre több csáp ölelte körül. Végül az üvöltést is abbahagyta már, amikor a csápok lerágták az arcáról is a húst, egy alattomos csáp pedig bekúszott az üvöltésre nyitott száján, és kitépte a nyelvét majd a torkát harapta ketté. Waranous perceken belül elvérzett, és előbb alaktalan húscsomóvá, majd lecsupaszított csontvázzá vált. A nyüzsgő, undorítóan tekergő csápok, húsköpenyként borultak rá áldozatuk testére. A Lord meghalt...
Pár órával később egy meztelen, izmos és fiatal férfi feküdt a Draccon hídján. Külsőre kísértetiesen emlékeztetett Waranous fiatalabbik kiadására. Testét végig tetoválások, Sith harci rúnák díszítették. A férfi lassan feleszmélt a sötét ájulásból. Körülnézett és egy lecsupaszított csontvázat pillantott meg jobbra. A csontvázon egy éjfekete köpönyegen kívül semmi sem volt. „ Tehát élek”
-AKI ÉLŐ VOLT AZ HALOTTÁ LETT, MAJD A HALOTT ÉLŐVÉ VÁLT! FOGADD AZ ORII'JAAH ÁLDÁSÁT LORD WARANOUS! ÁLLJ FEL!
A mezítelen férfi, a megfiatalodott izmoktól duzzadó testű és karú Waranous felált. Két fémcsáp kígyózott elő a falból és egy sötét köpenyt terítettek a Lord testére.
-ÁLDOTT LEGYEN AZ ORII'JAAH AKI MINDENEKNEK ÉLETET AD!
Waranous, immár köpönyegbe burkolózva meghajolt. -Áldott legyen a Hatalom és a Tudás Istene! Az Erő aki megalkotta a Sötétségből a galaxist! Aki a semmiből valamit és a valamiből semmit képes alkotni! Minden Üresség Nagyura áldott légy!
A Dracoon elégedett volt. Eddig senki nem állta ki a végső Próbát, kivéve Lord Waranoust. Tényleg ő a Kiválasztott, és hogy mit láthatott a Túloldalon, azt egyedül ő tudhatja...
|
|
|
Vjun
Dec 4, 2011 23:13:53 GMT 1
Post by sithlord on Dec 4, 2011 23:13:53 GMT 1
A Vjun orbitális pályája mellett nem messze...
A hatalmas sötét hadihajó, fenyegető árnyékként vetült a Vjunra. Mint valami sötét, titokzatos ragadozó, úgy őrködött a Vjun fölött. És ebben volt is némi igazság. A fedélzetén, Lord Waranous éppen meditált azon, hogyan is kaphatott új testet. A Nagyúr már bejelentkezett a Vjun helyi hatalmasságainak, és azok hódolattal fogadták a Sith Egyház vezetőjét. A Lordnak semmi kedve nem volt elhagyni a hajót, így a fedélzeten maradt. Mindig is jobban kedvelte az űr hidegségét, mint holmi kényelmes paloták vendégszeretetét. Hirtelen egy vörös köpönyegbe burkolózó, kámzsás alak jelent meg a semmi közepén. Az alak arca nem látszott a kámzsa mélyén, csupán éjfekete sötét hidegség mélyén, lapult két vörösen izzó szem. -Waranous! Térdelj le új mestered előtt! Halld az Időrabló szavait! -a Dracoon aktiválta a turbolézereit és megcélozta az alakot, de hasztalan. A lövedékek elenyésztek a semmiben. A fedélzeten Waranous hirtelen azt sem tudta, mivel áll szemben. Nem jutott eszébe semmilyen épkézláb ötlet, így válaszolt az idegen lénynek. -Mit akarsz tőlem? -az Időrabló a semmi közepén formálta meg mondandóját. Egyenesen a Lord elméjében szólalt meg. -A Hírnököm leszel és elviszed akaratomat a galaxisba! -hirtelen energianyaláb vágódott ki a lény ujjai közül és egyenesen a Dracoon felé tartott. Körülvette a hajót. A fedélzeten vészjelzések szólaltak meg. A Dracoon mintha szenvedett volna. -Engedetlen gyermekem! Engedelmeskedj az Orii'jahh akaratának! -a Dracoon fedélzetén minden leállt, a létfentartás kivételével. Waranous leborult ez előtt a hatalmas lény előtt. Tudta hogy semmi értelme ellent állni. -Engedelmeskedem az Orii'jahh akaratának! -a lény bólintott. -Úgy lesz Waranous Nagyúr! Hírnököm! -hirtelen a Lordot energianyaláb vette körül és tüzes lángnyelvekként burkolta be az üvöltő Lord testét. -Fogadd a tűz ajándékát! Megtisztít! -Waranous azonban csak üvöltött és üvöltött a fájdalomtól.
A fémes bionikus padlón tért magához. Ahogy feltápászkodott, szemei a Dracoon képernyőjére vetődtek és meglátta magát. Világtalan, fehér tekintete mintha az örök semmibe bámult volna. Látott is meg nem is, vak is volt meg nem is. Testét vöröses rúnák borították be, valami ismeretlen nép harci díszei. Amikor megszólalt, valami ismeretlen torokhangú nyelven tette meg. -Mi... mi történt velem! -a lény aki megkínozta, megszólalt az elméjében. -Kiválasztattál Waranous! Az én Hírnököm lettél! Többé semmi közöd a Sithek Rendjéhez! Már találkoztál velem egyszer a túloldalt és akkor újjáalkottalak! - Igen. felismerte végre, kivel áll szemben. Azzal a lénnyel akivel nemrég találkozott.Waranous közben hitetlenkedve nézett végig magán. Szürke köpönyeg burkolta be testét. Bőréből tüskés valamik nőttek ki, de mégis ember maradt. Egy más ember... Végül Waranous bátorságot vett arra, hogy megszólítsa ezt a különös lényt. -Mit kell tennem? -a lény készségesen választ adott a Lord elméjét kínzó kérdésre. -El kell menned a népemhez, az én választott népemhez! Már évezredek óta sötétségben élnek! Vidd el neki a Tűz ajándékát és mesélj nekik az Útról! -az egykori Sith Nagyúr előtt egy barna bőrborítású, aranyszegélyű, téglalap alakú valami jelent meg. Waranous azonnal felismerte hogy mi lehet az. Egy könyv. -Vedd el a könyvet és indulj népemhez! -Waranous engedelmeskedett és magához vette a különös könyvet. Hirtelen egy csodálatos, fehér színnel ragyogó ékkővel díszitett bot jelent meg. Waranous a kezébe vette. Érezte hogy földöntúli energia árad szét a testében. -Ez a bot, Yun Yammka botja! Az enyém! Erről tudni fogja a népem hogy ki vagy! Indulj és ne késlekedj! A Dracoon majd elvisz oda, ahova menned kell! -ezzel a lény, aki Időrablónak nevezte magát, eltűnt. Magára hagyva a Hírnököt. A Dracoon pedig elindult oda, ahova küldték. A Vong területek irányába.
Orii'jahh, Yun Yammka, Időrabló... a név nem számított. Ugyanazt a lényt takarták. A Vongok igazi Istenét. Azt az Istent, akit a Sith Egyház is imádott.... Aki nem más mint az üresség Nagyura és a Pusztítás Istene.
|
|
|
Vjun
Feb 7, 2012 21:16:06 GMT 1
Post by Enz on Feb 7, 2012 21:16:06 GMT 1
Egy Ryūjō-osztályú korvett és négy darab Sakura mélyûri vadászgép tört ki a hiperûrbõl Vjun bolygója mellett. A hajón és a vadászgépeken a Nagai Császárság jelképe, piros alapon aranyszínû krizantém volt felfestve, valamint a hajók oldalán ott volt azok neve is, kalligrafikus nagai betûkkel. A fiatal diplomata, akit megbíztak a feladat végrehajtásával és a tárgyalások megkezdésével a hivatalos kapcsolatfelvételig, izgatottan nézte a bolygót, amely alattuk elterült. Csupán az Egyesítõ Konferenciának és az új nagykövetség megnyitásának, valamint a feltûnés elkerülésének volt az köszönhetõ, hogy kevés tapasztalata ellenére õt bízták meg ezzel a fontos feladattal. Direkt gyér kíséretet kapott, pontosan az akció álcázása okából, hiszen a Császárság még mindig jó kapcsolatokat ápolt a felbomló Konföderációval. Nem tudott többet a sithekrõl, mint bármely más nagai, de elõnyük volt az, hogy a sithek sem tudtak sokat róluk. - Ismeretlen hajó, azonosítsa magát – reccsent meg a kommban egy hang. - Itt a Nagai Császárság Sakae nevû hajója, diplomáciai misszióra érkeztünk – érkezett meg a válasz a hivatalos diplomáciai kódokkal a korvett rádiósától, aki már apróbb hibáktól eltekintve tökéletesen beszélte a közös nyelvet. - Rendben, leszállhatnak – kelt életre megint a komm rövid idõ múlva. A vadászgépek kísérõállásba álltak a hajó körül, majd megindultak a bolygó felszíne felé. Mamoru Shigemitsu, a fiatal diplomata még izgatottabbá vált, ugyanis hamarosan õ lesz az elsõ a fajtájából, aki kapcsolatba lép ezekkel a sithekkel. Ki tudja, talán még elõléptetésre is számíthat ha jól végzi itt a dolgát és meg tud állapodni ezekkel.
A Vjun bolygó felszíne megdöbbentõen sivár képet mutatott, nagyrészt szinte lakatlan volt. A bolygón szinte alig élt meg növényzet, így Mamoru csodálkozott, hogy miért ezt a helyet választották a tárgyaláshoz. Semmi impresszív, semmi kicsit is lenyûgözõ nincs benne. Talán nem is volt ez a céljuk, hiszen eltérû kultúrák eltérõ módokon kívánnak tárgyalni. Megrántotta a vállát, majd csendben figyelte a kopár ürességet alattuk, egészen addig, amíg el nem jutottak egy impozáns palotához, amelynek egyik platformjára kaptak leszállási engedélyt. Mamoru a rámpához sietett, majd nagai tengerészgyalogok egy csoportjának kíséretében lépett le a rámpára, akik nehéz harci páncéljaikat viselték, ám fegyvereiket tokjaikban tartották, nehogy véletlenül támadásnak vegyék a szándékukat. Mamoru maga legjobb öltönyét viselte, fekete rövid haját gondosan elfésülte és jó alaposan megborotválkozott, valamint igyekezett egy jó szemüveget beszerezni. A teljes kiküldött nagai diplomáciai képviselet napok alatt megszabadult díszes köntöseitõl, mivel túl sok arcot késztettek mosolygásra velük. Most már remélte, hogy végre találkozhat ezekkel a sithekkel, és meglátja mit tud elérni náluk.
|
|
|
Vjun
Feb 8, 2012 11:02:53 GMT 1
Post by sithlord on Feb 8, 2012 11:02:53 GMT 1
Három, éjfekete köpönyegbe burkolózó alak jelent meg, akik úgy tűnik a Nagai Nagykövet fogadására jöttek. Vezetőjük, egy sunyi képű, behizelgő modorú alak, nagyvonalúan üdvözölte a Nagai követet. Társai a háttérben követték, az arcukat nem lehetett látni a fekete kendő miatt amely az arcukat takarta el. A Nagai Nagykövetet, leginkább országának bérgyilkosaira, a Nii'ndzsutszu harcosaira emlékeztették. Vezetőjük szertartásosan meghajolt, majd bemutatkozott. -Légy üdvözölve nagyra becsült vendégünk! -tárta szét a karját nagyvonalúan.-A nevem, Valeraan Bigood! -A férfi kezet nyújtott a Nagykövetnek, aki ezt roppant tiszteletlen gesztusnak értékelte, de hát más állam, más szokások. Fejét enyhén meghajtva, ő maga is üdvözölte a vendéglátóját. -Őszentsége a Nagai császár nevében jöttem! -mondta a nagykövet, leplezetlen büszkeséggel a hangjában. -Hogy eleget tegyünk szíves invitálásuknak! -látszott a követ egész lényén, hogy parancsoláshoz szokott, kemény és szigorú ember. -Nagyon örülünk magának! -állapította meg Valeraan, hideg örömmel. -Sajnos a Lordok jelenleg nem tartózkodnak a Vjunon!-tette hozzá elszomorodva. -De azt hiszem a tárgyalás megkezdéséhez én is elegendő társaság vagyok! A nagykövet egyetértően bólintott. -Rendben!Akkor induljunk a tárgyalásunk helyszínére! -mondta a Nagai Nagykövet parancsolóan, majd kíséretével követték a sötét alakokat.
|
|
|
Vjun
Feb 18, 2012 23:24:42 GMT 1
Post by Enz on Feb 18, 2012 23:24:42 GMT 1
A tárgyalóterem sem keltett sokkal jobb benyomást Mamoru küldöttben, azonban emlékeztette magát, hogy ezek a lények fõleg a szellemi síkon, az Erõben kívánnak kiteljesedni. Ebbõl a szempontból a palota berendezése valószínûleg minden igényt kielégített. Valószínû az is, hogy a helyet nem igazán kívülálló szemek számára építették, belsõ használat esetén pedig valóban másodlagos szerepû a reprezentáció. Õ is számos olyan nagai épületet tudott volna felsorolni, ahol nem voltak meg a kötelezõ külsõségi kellékek. De akkor vajon miért is ide beszélték meg a tárgyalást? Magában vállat vont - ez valójában egy teljesen lényegtelen kérdés volt. Miután kényelmesen elhelyezkedett, egy adattáblát kotort elõ aktatáskájából, amiben a fontos dolgokat feljegyezte. - Nos, Bigood úr – kezdett bele a mondandójába. – Úgy gondolom, nemzeteink elõtt nagy együttmûködés állhat. Kezdetnek például… – mosolyodott el kajánul – Van egy közös ellenségünk – a jedik. Népem számolatlan tagját gyilkolták le, amikor a szánalmas Tofok miatt szabadcsapataink a Galaxis egy részét ellenõrzésük alá vonták. - Hallottam a sajnálatos esetrõl – felelte Bigood, láthatóan növekvõ izgalommal. Ez volt a hivatalos megnevezés a nagaioknál, bár Mamoru biztos volt benne, hogy az adott bolygók és népek mind a mai napig megszállásként emlékeznek az eseményekre. Pedig szerencsésnek mondhatnák magukat, amiért õket érte a megtiszteltetés, hogy elsõként hódoljanak be a Nagai népnek. - Közös ellenségeink jelenleg Ossus bolygójára vették be magukat, és továbbra is onnan mételyezik meg a Galaxist. Úgy hallottam, Önöknek is van elszámolnivalójuk jócskán. Közösen, egyesített erõvel… Persze azt mondhatják, nincsenek olyanok köztünk, akik értenék az Erõt… A folytatás helyett intett, mire az egyik nehézpáncélos tengerészgyalogos elõlépett, és levette sisakját, egy csinos Nagai nõi arc vonásait felfedve. A nõ beszélni kezdett a fekete köpenyesek vezetõjéhez, ám szája egyáltalán nem mozgott, az Erõ segítségével vitte át gondolatait. Sõt, nem is egyszerû szavak átvitele volt, de kimondatlan gondolatokat, emlékképeket, önmagának egy darabját adta át. Több volt ez, mint a jedik vagy sithek kifejlesztett technikái. Aztán az egész hirtelen elállt, mintha elvágták volna. - Mint érezhette, népünk egyes tagjai is képesek használni az Erõt – õk a telepaták, aki a telepáció és meditáció terén képezték magukat mesterekké. Önök más technikák terén érték el a legmagasabb szintet. Úgy gondolom, mindketten sokat tudnánk tanítani egymásnak.
|
|
|
Vjun
Feb 20, 2012 23:18:02 GMT 1
Post by Enz on Feb 20, 2012 23:18:02 GMT 1
A Serennói Köztársaság követét szállító hajó a terveknek megfelelõen landolt a kijelölt platformon, alig pár perccel a Nagai küldöttség megérkezése után. Ha összebeszéltek volna se tudnak ennyire pontosan egyszerre érkezni. Serenno híres volt diplomatáiról és diplomáciájáról, amit a bolygó leghíresebb szülötte, Dooku gróf is jól mutatott. Ezen a katonai puccs sem változtatott meg, csak az alacsonyabb rangú diplomaták egyet elõre léptek a ranglétrán és ezentúl nem nemesekkel és grófokkal hanem katonákkal és tábornokokkal közösen irányították a bolygót. Végsõ soron mégis õk maradtak igazán hatalomban, csak a díszlet változott a hátuk mögött és konzervativizmus helyett nacionalizmus lett a hivatalos jelszó. Lambida Beelen, diplomaták és fegyvertelen katonák gyûrûjében sétált le a szállítóhajó rámpáján, és ott üdvözölte õket a fogadóbizottság, majd a kötelezõ körök lefutása után közösen elindultak a tárgyalótermek felé. Az út eseménytelenül telt el, leszámítva, hogy a végén egy másik követségbe botlottak bele. Némileg alacsonyabbak voltak náluk, és kettõ kivételével furcsa katonai páncélt viseltek. - Kik ezek? - súgott oda Beelen nagykövet az egyik segédjének. - Úgy tûnik Nagaiok, uram - felelte az, miután jobban szemügyre vette õket. Ezek a sithek aztán tényleg nem tétlenkedtek, és azonnal belekezdtek a helyzetük stabilizálásába mind belpolitikailag, mind külpolitikailag. A két öltönyös Nagai üdvözölte a serennói küldöttet, mire az is formálisan viszonozta azt, majd rövid protokolláris beszélgetésbe elegyedtek, amíg helyi kísérõjük elõkészíti számukra a másik tárgyalót.
|
|
|
Vjun
Feb 21, 2012 16:06:09 GMT 1
Post by sithlord on Feb 21, 2012 16:06:09 GMT 1
Waleeran végül megjelent, két Sötét Jedi testőr kíséretében. Miután szertartásosan meghajolt a követek előtt, intett nekik hogy kövessék a tárgyalás színhelyére.
A követeket, egy gazdagon berendezett, csarnokszerű helyiség fogadta. A falakat mindenütt a Sith Rend történelmének leghíresebb jeleneteit ábrázoló domborművek díszitették. A földön, puha süppedős bársonyszőnyeg szolgálta a vendégek kényelmét. A csarnok közepén hatalmas fa tárgyaló asztal várta a Nagyköveteket. Az asztalon roskadásig megrakott tálak, :-amelyeken a galaxis legfinomabb csemegéi gőzölögtek,-sorakoztak. Arany evőeszközök és tányérok várakoztak arra, hogy a vendégek használatba vegyék őket. És persze nem lehet elfelejtkezni a galaxis legfinomabb italáról sem. A Taygetai fűszerbor az egész galaxisban legendás volt. Egy aprócska bolygón készítették, amely nem messze helyezkedett el a Korribantól. A különleges eljárással készített nedű, egyfajta szintetikus ital volt, amelyet egy különleges ásványból állítottak elő. Az ásványt porították, majd többféle különleges eljárással végül elkészült a végeredmény. Az ital szerfölött drága volt, egy palack árán egy hatszemélyes cirkálót lehetett venni.
A vendégek helyet foglaltak, majd Waleeran távozott a kíséretével. Hamarosan halk zene kezdett el megszólalni és a vendégek neki láttak a lakomának. Pár perccel később, a vendégek az asztallal szembeni falat teljesen elfoglaló holokivetítőre szegezték figyelmüket, amikor az pár csilingelő hangjelzéssel aktiválódott.
Kinman Doriana jelent meg, teljes életnagyságban, a Commenori irodájában. Bíbor színű, aranyszegéllyel hímzett köpönyegében, a legelegánsabb Coruscanti divatot követő selyemöltönyében, valamint a nyakát ékesítő,-ősi Sith rúnákkal díszitett, ékkövekkel tarkított,- aranyláncával, igazán impozáns látványt nyújtott. Köpönyegének csuklyáját mélyen az arcába húzta, így nem lehetett kivenni az arcvonásait, csak sunyi, ravaszkás ajkait.
Doriana felált a székéből, majd szertartásosan meghajolva üdvözölte a vendégeit. -Legyenek üdvözölve, igen tisztelt Nagykövet urak! -Doriana kedélyesen intett az asztal irányába, mintha csak testi valójában is ott lett volna,igazság szerint ez majdnem így is volt, tekintve hogy pontosan látta az esményeket és hallott mindent, a Commenori irodájában elhelyezett holovetítő segítségével. -Kérem fogyasszanak! -folytatta derűsen, a házigazda szerepét eljátszva.- Élvezzék a vendégszeretetünket! Közben pedig elmondhatják, hogy mi a véleményük az ajánlatunkról! -Doriana kis hatásszünetet tartott, miközben a vendégek arcát figyelte. A Nagaiok szemmel láthatólag érdeklődőnek tűntek, míg a Serennoi követ kissé távolságtartónak. Végül ez utóbbi Nagykövet szegezte neki az első kérdést. -Hogy-hogy ön nincs jelen? -a követ láthatólag eljátszotta a sértődöttet, Doriana azonban pontosan tudta, hogy ez csak merő színjáték. Ezek a diplomácia szokásos körei voltak. -Nos államunkat nem hagyhatom itt! -válaszolt végül kedélyesen ámde határozottan. -Elvégre lehetnek még itt a Commenoron olyanok, akik nem értenek egyet a hatalomváltással! -Doriana itt egyértelműen a még bujkáló szakadárokra gondolt. A Serenno Nagykövetét úgy tűnt, kielégíti a válasz. -Természetesen ez így már érthető! -mondta udvariaskodva. -Most azonban kíváncsiak vagyunk az ajánlatukra! -a Nagaiok is bólintottak, bár őket most elfoglalta a gasztronómia örömeivel való foglalatosság, mindenesetre élénken figyeltek. Doriana elmosolyodott és arcán ravasz kifejezés jelent meg. -Természetesen a szövetségünkre gondolok! -a hangja határozott színezetet vett fel, így a követek megállapíthatták magukban, a politikával régóta foglalkozó emberrel van dolguk. _Eze az ajánlatunk uraim! Szövetség a leendő Sith Birodalommal!
|
|
|
Vjun
Feb 21, 2012 23:12:38 GMT 1
Post by Enz on Feb 21, 2012 23:12:38 GMT 1
A Nagai küldöttek láthatóan sokkal otthonosabban mozogtak a jól díszített teremben, mint a korábbi várószobában, ahol Mamoru egyértelmû és nyílt ajánlatot tett a jedik megsemmisítésére. Akkor nem kapott egyenes választ, azonban egyértelmûen látszott a sithen, hogy megélénkül: a jedik erõsek, és ismerik a sitheket, de a Nagai telepaták erejével nincsenek tisztában. A követség, amellyel találkoztak meglepte õket, ugyanis kétoldalú tárgyalásokra számítottak, nem pedig egy tárgyalásra, és az, hogy közös terembe invitálták õket, erre utalt. Mindenesetre Mamoru nem ijedt meg a helyzettõl, ami még a kezdetinél is jobb lehetõségeket rejtett számukra. - Szövetség - mondta ki újra a szavakat, mintha csak ízlelgetné a szavakat, majd hamiskás mosollyal folytatta. - Nemzeteink még el sem ismerik hivatalosan egymást. Nem gondolja, hogy ez kissé merész lépés lenne? - Valóban - értett egyet hûvösen Beelen követ szûkszavúan. - Pontosan ez volt ideinvitálásuk oka - felelte ugyanolyan határozottan Doriana, mint az elõbb. Mamoru bólintott, majd vett egy kis húst még a tányérjára a tálból. Evés mellett politizálni és tárgyalni - mintha csak otthon lenne. Túl hamar leírta ezeket a sitheket magában, mégiscsak szorult beléjük némi civilizáció. Ráadásul a követeket étellel kínálni náluk mindig is a jó szándék jele volt, hiszen ha valaki eszik a házban, akkor esetleges gyûlölete csökken a házigazda iránt. - Érdekesen hangzik - nézett fel a tányérból, Doriana szemébe. - És pontosan mire is gondolt a szövetséget illetõen? - A Galaxis változásait a régi államok közül nem sokan nézik jó szemmel: a Sith Egyház állama, a Nagai Császárság fejlõdése, Serenno növekvõ befolyása mind szálka a szemükben. Külön-külön nem vagyunk elég erõsek, de együtt igen - felelte Doriana. - Valóban - bólintott Mamoru, láthatóan meggyõzötten a másik igazáról. - Sokan kívánják államaink bukását. - Serenno sajnos egyelõre nem áll készen katonai együttmûködésre - szólt közbe Beelen óvatosan megválogatva szavait. Nem akarta magát elkötelezni, de elzárkózni sem akart semmitõl. - Belsõ ügyeink minden erõforrásunkat lekötik. Ha most véletlenül háború tör ki a Konföderációval... - Már nem beszélhetünk Konföderációról - jelentette ki a Nagai követ magabiztosan. - Egy halott állam, amely hamarosan végleg felbomlik. - A lényeg nem ez... - próbált ellenvetni Serenno követe, de Doriana szólt közbe. - Ez esetben a sith és nagai erõk megegyezésünk alapján megvédenék Serennót. - Egy védelmi jellegû szövetség természetesen nem lenne ellenünkre - enyhült meg Beelen. Serenno saját szövetségi rendszere a környékbeli rendszerekkel jelenleg éppen gyenge lábakon állt, belsõ konfliktusoktól terhelt volt. - Támadó háború esetén a legtöbb azonban, amit egyelõre ígérhetünk a semlegesség és a területünkön való csapatátvonulások engedélyezése. - Kiindulópontnak ez sem rossz, nagykövet úr - mondta Mamoru, miközben megint egy kis ételt rakott tányérjára. Ezután az egyezség után megkapja õ is a nagyköveti kinevezést és nemesi rangot is, ebben biztos volt.
|
|
|
Vjun
Feb 27, 2012 13:01:29 GMT 1
Post by sithlord on Feb 27, 2012 13:01:29 GMT 1
Bár a vendégek azt hitték, csupán a lakomával akarja őket elkápráztatni,Doriana azonban még tartogatott meglepetéseket. Miután megtárgyalták, hogy támadás esetén kölcsönösen mind a három állam egymás segítségére siet, Doriana arcán különös kifejezés jelent meg.
Hirtelen kinyílt a bejárati ajtó, és négy Sötét Jedi lépett be rajta. A különös alakok, fekete köpönyegbe burkolóztak, arcukat sötét maszk takarta el, így csak a szemüket lehetett látni. Két foglyot hoztak magukkal, akiket egy-egy Sötét Jedi fogott közre. A szerencsétlen, rémült alakokat durván a földre taszították. Karjaikon és lábaikon, nehéz acélveretes bilincsek és bronziumból készített láncok voltak.
Egyikük, egy Nagai volt. Rongyos ruhái alapján, valaha előkelő ember lehetett. Rémülten pislogott a Nagai Nagykövet felé, hátha amaz segít rajta. Karja már kisebesedett a láncok viselésétől, így valószínűleg már régebb óta fogoly volt.
A másik alak, egy hamiskás arckifejezésű, barna hajú, ember férfi volt. Neki is rongyosak voltak a ruhái. Ellenben a Nagaival, ő nem volt rémült. Korántsem. Sőt kifejezetten dühösnek bizonyult. Főleg amikor megszólalt. -Rohadék mocskos állatok! -kiabálta dühösen. -Engedjetek el! -az egyik Sötét Jedi, pár kézmozdulatot tett, mintha csak megfogott volna valami nem létező tárgyat, mire a fogoly hörögve fuldokolni kezdett. Láncokkal megbéklyózott kezével, a nyakát szorongatta. Az arca már lilulni kezdett, amikor kinzója végül elengedte. -Hallgass féreg! -köpte a fogoly felé megvetően a Sötét Jedi, majd megvetően odafordult felé, és acéllal vasalt csizmájával durván hasba rúgta. A férfi lehanyatlott a kíntól, összegörnyedve feküdt a földön. A vendégek értetlenkedve nézték végig a jelenetet.
Doriana elmosolyodott. A holovetítőn nagyon jól lehetett látni, hogy roppant szórakoztatónak tartja az alább lefolyt eseményeket. Végül a vendégeihez intézte szavait. -Nos uraim, nagyrabecsülésünk jeléül, fogadják el ezeket a foglyokat tőlünk! -mondta nagyvonalúan. -Ez a mocsok itt, Takedo Yoshida! -intett a Nagai fogoly felé. -Úgy tudom az önök hazájában már régóta keresik, mivel összeesküvést szervezett az önök Legfelségesebb Császára ellen! -A Nagai Nagykövet bólintott. Ő már a legelején felismerte ezt a férget. Doriana folytatta. -A másik kedves vendégünk! -azzal a kétrét görnyedt férfi irányába mutatott. -Már elég régóta fosztogatja a Serenno nemesi családjait! Különböző átverések és csalások fűződnek a nevéhez, amelyett Serenno nemes polgárai ellen hajtott végre! -A Serennoi követ bólintott. Fynn Torwaldot már régóta körözték, bár eleddig nem sok sikerrel. Doriana végül befejezte a kis összefoglalóját. -Nos uraim! Tekintsék ezt a Sithek ajándékának! -mondta mosolyogva, várva a nagykövetek reakcióját.
|
|
|
Vjun
Feb 27, 2012 21:42:52 GMT 1
Post by Enz on Feb 27, 2012 21:42:52 GMT 1
A védelmi szövetség kapcsán még néhány részletre kitértek a felek, de minden jó irányba haladt. Serenno követe egyre kevesebbet tiltakozott, ahogy finomult az eredeti álláspont, és végül egész sokáig eljutottak. Persze még egy csapat diplomata kezén végig fog menni az egész, mire egy rendes tervezet lesz belõle, de kezdetnek igazán nem volt rossz. Mikor lassan már kezdtek megállapodni a frontvonalak, a követek lassacskán elegendõnek gondolták az elfogyasztott ételt. A nagaiok élvezték a különféle ízeket és mindenbõl vettek kóstolót, míg a serennóiak jobbára csak piszkálták az ételt a tányérjaikban, és pusztán annyit fogyasztottak, hogy vendéglátójukat ne sértsék meg.
Vendéglátójuk két foglyot vezetetett eléjük láncra verve. Az egyikük Nagai volt, míg a másik egy emberi származású fogoly. Mamoru kicsit sajnálta nagai fajtársát még úgy is, hogy tudta kivel van dolga. Így az ellenség kezére jutni és láncra verve lenni, mint holmi háziállat bizony jó nagy megaláztatás lehetett. Persze azért a szíve nem fájdult meg túlságosan, és amikor Doriana említette a fogoly nevét, látta a kísérõi arcán végigmenõ sötét tekintetet. A balga, aki Õfelsége életére tört, hogy magát juttassa az ország élére, és még olyan baromságokról is hadovált, hogy Chun császár végrendelete hamisítvány. Se a hadsereg se az Iparvállalat nem támogatta, így követõit hamar szétzúzták, õ pedig csak a csodával határos módon tudott elmenekülni. Mamoru valószínûleg egyébként nyugodtan fogadta volna az ajándékot, ám úgy gondolta ezúttal megmutatja a sitheknek, az árulókkal hogyan is bánnak õk. Felállt az asztaltól, majd odasétált a láncra vert árulóhoz. - Yoshida? – kérdezte álságosan mosolyogva. – Yoshida, az Áruló? A másik azonban nem válaszolhatott, ugyanis a következõ pillanatban a követ a szeme közé köpött. A köpet lassacskán elindult lefelé az orrán, Yoshida pedig hisztérikus tekintettel bámult fel a követre. Szánalmas képet vágott, ami remekül bizonyította, hogy már teljesen megtört. Erre a követ még jobban dühbe gurult és jó párszor erõsen hasba rúgta a másikat. A serennói követ utálkozva fordította el a fejét a jelenettõl. Mamoru elégedett képpel nézte a megláncolt szerencsétlent, amint összegörnyed. Hirtelen gondolattól vezérelve felemelte a fejét és néhány olyan pofont lekevert neki, hogy attól zengett a remek akusztikájú szoba. - Sajnálhatod, hogy nincs nálam a Tehk’la pengém! – vicsorgott rá a másikra, mire az megpróbálta összehúzni magát, ám a láncok nem engedték. – De inkább rendezünk neked egy szép kivégzést Nagin. A te aljas fajtád meg sem érdemli ezt a halált. Ezután visszalökte Yoshida testét a földre, és visszasétált a helyére úgy, mintha mi sem történt volna, majd helyet foglalt. - Nagyszerû ajándék ez, Õfelsége igazán hálás lesz – mondta Mamoru. - Köszönjük a nagylelkû ajándékot – szólalt meg nagy nehezen a serennói követ az eset után. Egyre feszélyezettebbnek tûnt. Ezek a sithek megtalálták a maguk játszópajtásait, kommentálta magában, enyhén elhúzva a száját. Ez már végképp nem hasonlított egy komoly diplomáciai tárgyalásra. Viszont ha ilyenek ezeknek a követei, milyenek lehetnek a harcosok? Most kissé örült, hogy nem ellenük kell harcba mennie a hadseregüknek.
|
|
|
Vjun
Sept 13, 2015 18:37:06 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Sept 13, 2015 18:37:06 GMT 1
A Baast Katedrális neve ellenére nem holmi templom, hanem a Sith Egyház adminisztratív központja volt. Emellett pedig otthont adott a vallási vezetők többségének, akik nem vetették meg a pompát. Természetesen a komplexum egész belső elrendezése inkább afféle elitvezetői helyhez hasonlított, nem pedig főúri palotához. Az egyik legmagasabb toronyban, gyertyákkal megvilágított teremben ült össze a főpapi konklávé. A falak mentén mord tekintetű Sötét Jedik őrködtek, és az egyházi vezetők sorjában érkeztek a félkörbe rakott kőtrónusaikhoz. Mindegyiküket testőrök kísérték, mintha nem is vallási nagyurak, hanem katonai parancsnokok lettek volna. Legvégül egy magas, fekete süveget viselő alak lépett be a helyiségbe. Ellentétben a főpapokkal, ő kíséret nélkül érkezett – a társaságban mindenki tudta, hogy ha valakinek, hát neki nincs szüksége mások védelmére. Arcán a festés a halál ábrázatát utánozta, földig érő, fekete köntöse halkan suhogott, amikor a sötét alak méltóságteljesen helyet foglalt a félkörrel szemben elhelyezkedett aranyszékébe. A többi főpap alázatosan a színe elé járult, és mindegyikük megcsókolta a süveges illető jobb kezén hordott arany-fekete gyűrűt, ami az ősi Sith Birodalom szimbólumát hordozta. - Áldjon meg minket az Erő, és annak sötét oldala – tárta szét a karjait, tenyerét a mennyezet felé fordítva. Minden rettenetes kisugárzása ellenére meglepően kellemes hangon szólt. Papa Emeritus II. Volt az Egyház fejének, őfelsége Wenthar császárnak a földi helytartója. Az ESB vallási csoportosulásainak a Sötét Nagyúr által felkent, elismert vezetője, akit néha fekete papként, avagy fekete pápaként is emlegettek. - Mondjátok, testvéreim a sötétségben, miért hívtátok össze a Nagy Konklávét? - érdeklődött kissé előredőlve a székéből. Alattvalói egytől egyig érezték a hatalmát, még ha nem is voltak mind fogékonyak az Erőre. Kétség sem férhetett hozzá, hogy Emeritus az ESB legerősebb Sith Nagyurai közé tartozik. Jelen pozíciójában pedig több is volt náluk. - A Corporate-szektorban történt szentségtörésről van szó, atyám – tudatta Wilober nuncius, aki nemrég érkezett vissza az említett rendszerekből. Főpapi nagykövetként eddigi megbízatása során ez volt a legnehezebb kiküldetése. – Felmerült bennem egy nagyon fontos gyanú. Szentatyám, testvéreim, arra gondolok, hogy szándékosan csalogattak bele minket a Harmadik Birodalom területén megszervezett tüntetésbe. A forradalmunkba! - Mi súgta ezt neked, nuncius? - Az ösztönöm – Wilober elégedettnek tűnt a felfedezésével. – Nézzük egy kicsit logikusan a helyzetet. Nincs olyan isten – kivéve a Sötétséget magát, de ő a mi oldalunkon áll -, olyan véletlen, hogy a Corporate éppen akkor vált vezetést, amikor a mi tervünk a tetőfokára érne. Nem lehet véletlen, hogy pont akkor veszi át az egész szektort az Egyesült Galaktikus Birodalom, az egyetlen Erő-ellenes kaszt a galaxisban, amikor mi megmutatjuk, mire is készülünk valójában. Mindebből, testvérek, arra következtethetünk, hogy az EGB és az a mocskos Screbin előre tudtak a mi tervünkről, és belecsalogattak minket egy államközi konfliktusba. Az egésznek az volt a célja, hogy – a mi felhasználásunkkal – kiprovokálják az EGB-ESB háborút! - Azt mondod, nuncius, hogy ez a Screbin, és az elődje, Brodrig azért provokáltak minket annyi időn keresztül, hogy tőrbe csaljanak minket – mindezt az EGB felügyelete szerint. Hogy amikor az ESB flotta megérkezik, hirtelen ne a Harmadik Birodalom, hanem az EGB hajóival találja szembe magát... Érzem, hogy rejlik logika a szavaidban! – Papa Emeritus II. elgondolkodott. - Ha mindez így van, majd kiderítjük, de most tegyük fel a kérdést, hogy kinek az érdeke egy olyan ESB-EGB háború, ami a Sithek tudta nélkül, az ellenfél szándéka szerint kezdődik el? Azok a cosrai és polnej... pol... szóval egyéb barátaik, a műemberek bizonyára számos előnnyel rendelkeznek, ha az ők szájuk íze szerint kezdik el a háborút. Így van? - Mind érezzük, hogy valami nem stimmel, Bolbert érsek, és igen – bólintott Wilober. – De most nem is ez a fontosabb megbeszélnivalónk. A háború és a felderítés az Obszidián Rend, valamint a kardassiak feladata. Nekünk most azzal kell foglalkoznunk, hogy a Corporate-szektorban végrehajtott tervünk vajon hogyan szivároghatott ki innen, az Egyház berkeiből! Hogyan tudta meg úgy az EGB, mint a helyi vezetőség, hogy mire készülünk, hmm? – tekintett végig a nuncius társain, éles pillantást lövellve minden jelenlevőre. – Valaki elárult minket és sötét hatalmunkat, ó, hogy az Erő legyen kegyes hozzá! - Kit vádol közülünk kémkedéssel, kedves nuncius? – villantotta rá legzordabb tekintetét Emeritus pápa. Wilober visszakozott, és belesüppedt a székébe. - Ezt kell kiderítenünk, szentatyám – mondta. - Mit javasol? - Állítsunk fel egy belső bizottságot – simította végig az állát Wilober. – Egy csoportot, aminek a feladata a gyalázatos, istentelen áruló felkutatása! - Egyetértés? – hordozta körül a tekintetét a társaság tagjain a fekete pápa. A Sith Egyház vezetőségének néhány alakja rövid tárgyalást folytatott egymással, a többiek bölcs arckifejezéssel bólogattak. Amikor a döntés megszületett, a Konklávé egyik tagja bemondta a pozitív eredményt, hozzáfűzve néhány építő javaslatot. Papa Emeritus II. gúnyosan nézett végig a testvérein. - Nem – mondta szélesedő mosollyal. – Nem lesz szükség semmiféle bizottságra, barátaim! Nem. Önöket alaposan megtévesztették. - Hogy érti ezt, atyám? – fordult felé az öreg Killop püspök. - Mert én tudom, ki az áruló – jelentette ki vidáman a császár földi helytartója. – Mondja, kedves Wilober nuncius, kíváncsiságom ugyanis nem hagy nyugodni, mennyit fizetett önnek Lecersen moff, esetleg Brodrig, vagy talán Screbin? - Úgy érti, szentatyám, én játszottam a kezükre?? – hüledezett a főpapi nagykövet. - Azt hiszi, hogy a maga kémei valóban a maga kémei? Ennél többet vártam magától, az itt eltöltött ideje alatt igazán tudhatná. Ráadásul megvannak a saját forrásaink, nekem és ennek a testületnek, főleg a Corporate-i fiaskó után! Csak nem gondolja, hogy véletlenül nem avattuk be magát, testvér? – az utolsó szóba annyi rosszindulatot és gúnyt sűrített, amennyire egy Sith Nagyúrnak csak futotta. – Fiam, fiam, ijesztően eltévelyedtél. Most megnyitom az ellenállásodat a többiek számára. Hadd lássák ők is, ki vagy valójában. Az inkvizíció nem tartott sokáig, bár nem a megszokott fizikai eszközökkel végezték el. A kívülálló csak annyit láthatott, ahogy a Konklávé tagjai merev vigyázz-állásban, homályos tekintettel merednek maguk elé, miközben az áldozat a padlón ténfereg kínjában. Végül Wilober mindent bevallott, készségesen, minden részlettel kiegészítve. - Te bolond! – sziszegte Papa Emeritus II. – Miattad el kell pusztítanom az egész papi vezetőséget! - Hogy m-m-mi? – szökkent talpra Aratap nuncius. - Le kell váltanom titeket, testvéreim. Egyetlen gyenge láncszem elhitette mindannyiótokkal a hazugságait. Egyikőtök sem volt elég okos vagy ravasz hozzá, hogy észrevegye, amikor elhúzzák az orra előtt a madzagot!! Ez itt a Sith Egyház, nem egy alsóvárosi sátánista szekta a Coruscanton! Semmirevalók vagytok! Meghalni! Utolsó szavaival egyetemben ujjaiból lila villámok csapódtak ki. Ha valaki látta volna őt ebben a pillanatban, nem tudott volna megmozdulni a félelemtől. A fekete pap szemei lilán világítottak, ahogy módszeresen mindegyik testvérére kiterjesztette halálos haragjának fizikai megnyilvánulásait. A villámok átjárták a fekete ruhás papok minden porcikáját, és ezzel egyetemben ugyanolyan lila dicsfény vette körül őket, mint könyörtelen gyilkosukat. Az elmúlás jele volt ez, amit egyik entitás adott ár a többi teremtésnek. A főpapok hullái még rángatóztak egy darabig, aztán Emeritus intett a Sötét Jedi őröknek, hogy takarítsák el a tetemeket. Ő maga pedig elővette a kommunikátorát, hogy értesítse Wenthar Nagyurat a fejleményekről.
|
|
|
Vjun
May 1, 2016 13:42:20 GMT 1
Post by Enz on May 1, 2016 13:42:20 GMT 1
Morrow püspök hátratett kézzel állt a Katedrális egyik díszes plasztacél ablaka előtt, és a kinti sűrű, halálos esőt figyelte. Az állandóság látszatát keltette, ami megnyugtató jelenség volt ezekben a gyorsan változó, turbulens időkben. Az Időrabló hatalma végzetesen meggyengült, és nemrég az Erő szövedékén keresztülszáguldó erős hullámzás értesítette arról, hogy az ESB Császára, Wenthar, a Bolond meghalt. Morrow sosem tartotta sokra sem őt, sem az általa létrehozott államot, ami az ősi sith birodalmakhoz hasonlóan elsőre talán félelmetesen erősnek tűnt, de valójában végzetes gyenge volt, és bizonyosnak tűnt, hogy hamarosan véglegesen felemészti önmagát. Ugyanez volt a véleménye mindazokról, akik némi pluszhatalom reményében, az odavetett konc felett harcoltak és intrikáltak egymással, nemcsak a Birodalmon belül, de az egész Galaxisban. Elvégre mit számít az, hogy egy állam területe eggyel több vagy kevesebb rendszerre terjed ki? Ezek, a magukat igen ravasznak, nagy taktikusnak és befolyásos politikusnak tartó lények igazából a saját maguk által felállított korlátok rabjai voltak, és egész gondolkodásukat ez hatotta át. Nem, Morrow-nak semmi szüksége nem volt rá, hogy ezekben a gyerekes viadalokban részt vegyen. De éppen ezért is választotta a Sith Egyházat működése színteréül, hiszen az fittyet hányva a határokra mindenhol ki tudta fejteni a tevékenységét. Képes volt rá, hogy befolyásolja mások gondolatait, és ez volt a legteljesebb befolyás, a legnagyobb hatalom, amire valaha szert lehet tenni. Palpatine hiába uralta erővel a Galaxist, az alattvalói gondolatait nem tudta befolyásolni, így tervszerűen elbukott. Balga módon azt hitte, megvalósította a nagy sith tervet, de annak valójában csak a külsőségeit sikerült elérnie. Palpatine, akárcsak a fia, azt hitte magáról, hogy hatalma tetőpontján áll, de valójában semmit sem tudtak. - Püspök úr, megérkezett a vendége - lépett be a szobába az egyik segítője, akit hozzá hasonlóan elég erőteljesen átalakítottak kibernetikusan. Morrow biccentett, és megfordult, majd lassú léptekkel megindult a szoba másik végébe, amit néhány lécspőfok határolt el az ablakoknál lévő résztől, majd megállt a sithek ősi jelképét ábrázoló szobor mellett, és kezével rátámaszkodott.
Nem kellett sokat várnia, hogy ismét feltáruljon az ajtó és elegánsan belépjen rajta vendége, a fekete köntöst viselő, sötét bőrű és teljesen kopasz sith boszorkány. A nő odasétált hozzá, majd egy fél lépésnyire megállt, alázatosan féltérdre ereszkedett és fejét a kezéhez vitte, hogy megcsókolhassa az Egyházon belüli hatalmát jelképező gyűrűt, de Morrow kinyújtott ujjakkal intett, jelezve, hogy ez szükségtelen lesz. A nő sietve visszahúzta a fejét, bár kicsit zavartnak tűnt. - Kelj fel, Lady Astarte - mondta neki gépies hangján, a boszorkány pedig engedelmeskedett. Morrow elengedte a szobrot, majd megfordult, és az egyik szekrény felé indult meg. - Érdeklődve követtem figyelemmel a vinsothi tevkenységed. Elpusztítottad mindazt, aminek az elérésén a Birodalom annyit dolgozott. Kíváncsi vagyok mivel tudod igazolni a döntésed. - Az ifjú Skywalker volt a célpontom. Az ő halála többet használt volna nekünk, mint egy újabb rendszer megszerzése. Vagy akár újabb tíz rendszeré - magyarázta hevesen. - Kreditmilliókról van most szó - tette hozzá Morrow, aki még korántsem volt elégedett a válasszal. - A pénz egy eszköz, de csak a bolondok számára lehet cél. Ön mindig ezt mondja - felelte a nő védekezően, de hangja mégis alázatos maradt. A püspök most elmosolyodott volna, ha képes lett volna ilyesmire. - Remekül vizsgáztál, Lady Astarte. Nem csak jól szolgálsz, de meg is érted mi szükség van rá - dicsérte meg, és úgy tűnik a nő némileg megnyugodott. Morrow nem volt olyan szűklátókörű, hogy az erényt hibának tudja be, de tudta, hogy nem minden egyháztagot áldottak meg ilyen éleslátással. - Nem hagyhatjuk, hogy a korlátoltak a maguk szintjére rántsanak minket. Miközben ezt mondta, töltött mindkettejüknek egy-egy italt, majd a vékony, kémcsőszerű poharat a lány felé nyújtotta. - Mire gondol, püspök? - kérdezte érdeklődve. - Nem uralkodók vagy hatalmasságok kegyét kell keresnünk, hanem az igazi hatalomét - felelte, majd a poharat a torkánál lévő táplálékadagolóhoz tette, és a vákum egy pillanaton belül beszippantotta a tartalmát. Az ízeket nem volt képes érezni, így hát pusztán a látszat kedvéért vett magához időnként ételt vagy italt, de nem a túlélés és főleg nem az élvezet miatt. Miután végzett, folytatta a magyarázatot. - Akkor jöttem erre rá, mikor fiatalon a falunkat megtámadta egy csapat bűnöző. Találkoztam akkor valakivel, aki azt mondta nekem, most válik el, hogy erőssé válok-e vagy pedig meghalok. Minden dühömet felhasználva a kezeim segítségével kúsztam el a lángok közül, ki a végtelen pusztaságba. Akkor jöttem rá, hogy a testünk csak egy nyűg. Hogy a testi élvezetek hajszolása csak visszaránt minket a magasabb hatalomtól. - A Sötét Oldal lenne ez? - A Sötét Oldal önmaga is csak egy eszköz - mondta. - A Sötét Oldal imádata legalább olyan bolond dolog, mint a krediteké. Én pedig nem tervezek a szükségesnél tovább hamis bálványok mögé rejtőzni. - Úgy érti az Egyház, a Birodalom mind csak hamis bálványok? De ez... - kérdezte Astarte meglepetten, de csak bele kellett néznie Morrow hűvös szemeibe, és rájött, hogy komolyan gondolja. A boszorkány bólintott. - A legtöbbet akarom kihozni belőlük, de a túlélésük hidegen hagy. Egy tőlük nagyobb erőt szolgálok, és idővel talán teljesen beavatlak ebbe, de most új feladatom van számodra. - Rendelkezzen velem, püspök - hajtott fejet alázatosan. - Ősi sith ereklyék után kutatok, amik fontosak a tervem szempontjából, de az általam megbízottak kudarcot vallottak. Fel kell kutatnod egy Rogerius nevű nagyurat és az ő Brianna nevű tanítványát. Legutoljára Ord Radamán voltak, de a kifejezett utasításom ellenére nem jelentkeztek nálam. - Végeznem kell velük? - Ha kiderül, hogy teljesen értéktelenk, akkor igen - felelte. - Most pedig indulj, Lady Astarte. Egyetlen pillantot sem vesztegethetünk. - Igenis, püspök - hajolt meg, majd kisétált a teremből. Morrow megfordult, majd ismételten megérintette a szobrot. Már nem kell sok idő, hogy abbahagyhassa ezt a színjátékot és keresztülvigye a terveit. És ha nem az Időrabló, akkor a maga számára hajtja végre ezeket.
|
|
|
Vjun
Sept 27, 2016 15:52:46 GMT 1
Post by sithlord on Sept 27, 2016 15:52:46 GMT 1
A Vjun orbitális pályája:
A kisebb Flotta, mint valami prédára váró ragadozó, úgy helyezkedett el a Vjun orbitján. Varkoneescu Nagyúr már úton volt, hogy elfoglalja a vezérhajót és a parancsnoki hídfőállást.
A Kobra Szeme nevet viselő, kicsit talán kopott SiSD, sok csatát megjárt már üzembeállítása óta. A Flotta amelynek vezérhajója és ékköve volt, harc képzett legénységből és katonákból állt. A Sith Egyház nem véletlenül küldte pont őket. Varkoneescu vezetésével, már sok helyen és óriási emberáldozatokkal bizonyították az ESB iránti lojalitást. A kis szállító jármű, amelynek fedélztetén Varkoneescu haladt komótosan a Kobra hangárai felé, hamarosan dokkolt és a Nagyúr máris úton volt a híd felé.
A hídon sürgés forgás, izgatott parancsváltások zaja hallatszott ahogy várakoztak a parancsnokukra. Aki nemsokára meg is érkezett. A magas, majd két méteres óriás, döngő léptekkel érkezett meg. A tisztek máris vigyázzba vágták magukat. Varkoneescu félelmetes jelenség volt. Arcán hatalmas és mély sebhelyek tanúskodtak arról, hogy gazdája megjárta a poklokat. Izmos testét, bár ez a köpeny alatt nem látszott, szintén sebhelyek, lőtt és szúrt sebek nyomai borították. A többi átlagos Nagyúrral ellentétben, ő nem viselt tetoválásokat. Az ő tetkói a harci sérülések, a hegek és sebhelyek voltak. Megannyi fájdalmas csata és háború emléke. Megannyi halott bajtárs kísértete. A Nagyúr a híd kilátó ernyőjéhez lépett. Egyik kapitánya jelentkezett alázatosan fejet hajtva.
-Nagyúr! Íme a Papa legatusi levele! -nyújtotta át a kis adathengert a Nagyúrnak Slordis Kapitány. -Köszönöm Slordis Natyúr! -mondta enyhe gúnnyal a hangjában és viccelődve a Nagyúr, homoszexuális hajlamú és kisfiúkat kergető beosztottjának. -Törölje le a spermát a bajszáról mielőtt hozzám jön! -mutatott a kapitány arcának irányába a Lord. Valóban, Slordis bajszának végén, megszáradt fehér valami volt. Talán ételmaradék, talán más. Mindenki tudta, hogy Slordis imádja a kisfiúkat, előszeretettel elégítette ki őket orálisan, kedvenc holorajzfilmje, a már-már művészi csúcsokat verő, Bookuno Pikko mintájára.
Varkoneescu nem nagyon törődött emberei deviáns hajlamaival, addig amíg elvégezték a munkájukat. Így történhetett, hogy ebbe a Flottába drogos, pedofil, sorozatgyilkos hajlamokkal rendelkező emberek is felvételt nyertek. Az elfogadás és a tolerancia azonban meghozta gyümölcsét. Ezek az emberek BÁRMIRE képesek voltak, amíg Varkoneescu irányítása alatt harcolhattak. A Lord átolvasta Emeritus levelét, majd parancsot adott az indulásra.
-Irány a Concord Dawn, vagyis a kijelölt randevú pont!
A Kobra Szeme, majd utána a többi hajó is, a hipertérbe léptek hogy elinduljanak új küldetésükre.
|
|
|
Vjun
Oct 3, 2016 23:42:37 GMT 1
Post by Enz on Oct 3, 2016 23:42:37 GMT 1
KorábbanMorrow püspök egy régi, poros papírköteget tartott a kezében, amit az évezredekkel korábbi primitív korokban még az írott gondolatok feljegyzésére használtak. A könyv kemény bőrborítóján egy dombornyomott jelkép, a saját farkába harapó kígyó szerepelt. A krónika egy archeológiai lelet volt, amelyet az egyik peremvidéki bolygón találtak, és egy rég halott vallás tanításai és rítusai elevenedtek meg a kopott lapokon, amik csodával határos módon vészelték át ezt a hosszú időt. A püspök asztalán több hasonló ősi iromány sorakozott: egyeseket kőtáblákra, állatbőrre, vagy sajátos kezdetleges elektromos tárolóeszközökre jegyezték fel. Megannyi különböző hit- és mondavilág, egy, két vagy többistenhitűek, eltérő teremtéstörténet... de egy valami, egy összekötő kapocs volt közöttük, egy központi figura, aki az isteni tudást elhozta a nép számára, és kivezette őket önnön tudatlan sötétségükből. Morrow felpillantott az asztalon fekvő legmodernebb eszközre, egy adattáblára, ami a moh'amad'ahnok szent könyvének egyik példányát tárolta. Jelen kutatásai szerint ez volt az egyetlen máig élő hit, amiben ez a rejtélyes alak feltűnik. Ő, az egyik első lelet alapján, ami a kezébe került, a Kívülállónak hívta. Találó név, hiszen olyasvalaki lehetett, aki nem az Erő egyik vagy másik dogmáját követte, hanem sokkal inkább együtt létezett magával az Erő szövedékével. Nem is hasonlított arra a bizonyos Másikra. Morrow óvatosan letette az asztalra a könyvet, majd a szoba másik végében lévő szekrényhez lépett, amiben különleges tápszerét tartotta. Mivel az ízeket már nem érezhette, így hát egy minden szükséges tápanyagot tartalmazó koncentrált löttyöt vett magához, naponta kétszer. Előhúzta az egyik zöldes színű fiolát, és másik kezével az állkapcsimplantján lévő adagoló nyílásához ért, de ebben a pillanatban végigfutott rajta egy megérzés. A távoli Korribanon százak sikoltottak az Erőbe, ahogy húsukat marcangolta a Sötét Oldalból született kór. Az Akadémia tagjai szinte kivétel nélkül sarlatánok voltak, akik a Sötét Oldal ismeretét aprópénzre váltották. A vég ezen formája nagyon illett hozzájuk. Teste megremegett a színtiszta élvezettől, amit már évek óta nem tapasztalt, kezéből pedig kiejtette a fiolát, ami a földre esve milliónyi darabra tört. Morrow fejét hátravetve tört ki hangos hahotában, ami igen szürreálisnak hatott hangképző gépe kissé mechanikus hangzása miatt. A bejáratnál pózoló két néma eunuch-testőre ugyanolyan rezzenéstelen arccal nézett maga elé, miközben uruk kiélvezte a halál gyönyörének minden pillanatát. - Salenus, itt Morrow - jelentkezett be a kommján az egyik megbízható papjához. - Az Akadémia tagjai halottak. - Biztos az értesülés, püspök úr? - kérdezett vissza az idősödő férfi, aki egykor a birodalmi hírszerzés egyik tisztjéből lelt rá a papi lét hívására, persze korántsem személyes motiváltság nélkül. Morrow természetesen ki is használta ezt. - Határozottan. Szükségem van rá, hogy kiderítsd, ki áll a haláluk mögött - mondta, de gondolatban már továbbvitte a dolgot. Ha nem a kanálfejűek voltak - akiket ugyanolyan szánalmasan befordultnak és önteltnek tartott, mint a Sith Birodalom többi vakhitű szolgáját -, akkor talán hasznos szövetségesek lehetnek a jövőben. *** Morrow elmélyülten tanulmányozta az ESB térképét, amelyen bizonyos pontok vörössel világítottak: ezeken a helyeken talált már információt, amelyet kapcsolatba hozhatott ezzel az úgynevezett Kívülállóval. A vele kapcsolatos megszállott kutatásai sok évvel ezelőtt kezdődtek, még azt is jócskán megelőzően, hogy a Sith Egyház tagjává vált volt. Ő sosem a Sötét Oldal mellett köteleződött el, mint sokan balga módon tették, hanem azt csak egy eszköznek tekintette, hogy a még nagyobb hatalmat elérje. Elvégre a Sötét Oldal csak az Erő egyik oldala volt, ezért ostobaság volt feltételezni, hogy ez egyedül képes megnyitni az Erő igazi potenciálját. - Morrow feljegyzései, 197 - szólalt meg, és az adattábla rögzíteni kezdte a bejegyzést. - A Cerantoson talált négykezű teremtmény szobra nagy hasonlóságot mutat a dubrllioni szoborral, mindkettő ellentétes elemeket tart a kezében, egyensúlyban tartva azt. A különöbző energiák meghozzák az egyensúlyt: de vajon az egyensúly a kulcsa az igazi hatalomnak? A... Ebben a pillanatban csipogni kezdett az asztali terminálja, Morrow pedig egy pillanatnyi habozás után kinyomta a rögzítőkészüléket, és odalépett hozzá. Egy jelzés érkezett az egyik alacsony rangú dantooine-i figyelőjüktől. Talán más egyszerű, alacsony prioritású biztonsági fenyegetésnek látta volna, de az ő figyelmét valamiért mégis felkeltette a dolog. Valami azt súgta neki, hogy ez a bizonyos anomália talán a kirakós következő darabja lehet. Dantooine egyébként is egyike volt azon bolygóknak, amiket a történelem viharának változatos szelei elértek. Úgy is mondhatnánk, gyakran kerültek ki az egyensúlyi helyzetükből. - Itt Morrow püspök - nyomott meg egy gombot a terminálján. - Hamarosan a Dantooine-ra látogatok. Készítsenek elő nekem egy hajót és kísérőket. - Igenis, atyám - érkezett a válasz, Morrow pedig bontotta a vonalat, és most máshova küldte a hívását. El kellett intéznie, hogy a vészhívás helyén az ő emberei legyenek az elsők, mielőtt még a túlbuzgó kanálfejűek az utolsó lehetséges tájékozódási pontig mindent megsemmisítenek.
|
|
|
Vjun
Feb 21, 2017 18:58:38 GMT 1
Post by Revan on Feb 21, 2017 18:58:38 GMT 1
Brianna arca még mindig lüktetett Astarte pofonjától. Igazából meglehetősen enyhe büntetés volt egy ekkora hibáért. Legalábbis Sith mércével. Rogerius régimódi volt és régi hagyomány szerint választotta ki a tanítványát több jelölt közül. Kisebb, ám sokszor veszélyes feladatokat elvégeztetve morzsolódott le egymás után az összes jelölt, míg csak ketten maradtak. Az utolsó próba egy élet-halál küzdelem volt. Azon ritka alkalmak egyike, amikor Brianna komolyan vett egy harcot. Mármint annyira komolyan, hogy nem kegyelmezett az ellenfelének, amikor legyőzte. Vagy ő, vagy a másik, ilyen egyszerű. De nem sokáig nosztalgiázott magában, mivel amint a hiperűrbe léptek, Astarte a fényostorával a kezében állt elé és közölte, hogy ideje visszatérni a vendégszállásra. A körülményeket és Astartet ismerve bárki biztos lehetett benne, hogy az ellenkezésnek nem sok értelme van. Hacsak nem akar az illető egy verést. Így végül Brianna ellökte magát a pilótafülke ajtajától és egy pillanatra állt csak közelebb Astartehoz. - Akkor ezek szerint ne is álmodjak rendes kabinról mostanában? - kérdezte, de persze választ nem várt. Egy pillanatig szemezett a nővel, majd megfordult és kilépett az ajtón. Miközben haladt, magán érezte Astarte tekintetét. Ahogy elhaladtak a raktér bejárata előtt, megtorpant egy pillanatra és a fejét oldalra sandítva hátrapillantott a nőre. - Itt hagytam a ruhámat, mielőtt elhagytam a hajót. Esetleg...Jó, felfogtam. Csak ez kissé szorítja a mellkasomat és parfümtől bűzlik. - mondta lemondóan. - Ne finnyáskodj, nem vagy te hercegnő, hogy ilyenek miatt nyafogj. Amekkora bajban vagy, én a helyedben inkább az életem miatt aggódnék, nem a kényelmetlen ruha miatt. - Igaz. Csak gondoltam a Püspök úr előtt mégis csak illendőbb lenne normális öltözékben megjelennem, mint ebben a hitvány hacukában. Apró csend következett és Astarte sem noszogatta őt a továbbindulásra. Talán telibe talált az érvelése és most fontolóra veszi, amit az imént mondott neki. - Két sztenderd percet kapsz. Ha tovább tart, megbánod. Befelé. Többször nem is kellett mondani. Brianna belépett a helyiségbe, nyomában Astarteval, aki persze árgus szemekkel figyelte minden mozzanatát. A lány gondolkodás nélkül ledobta a ruháit és amilyen gyorsan tudott, felvette a saját öltözékét. Máris jobban érezte magát. Elindult az ajtó felé, de egy pillanatra megállt a boszorka mellett. - Köszönöm. - mondta, majd továbbment, nyomában a másikkal. Rövidesen meg is érkeztek a nem túl lakájos kis szállásra, ahol a sztázismező várta, hogy ismét a vendége legyen. Lemondóan sóhajtott. Nem sok kedve volt hozzá.
|
|
|
Post by Enz on Feb 23, 2017 14:11:02 GMT 1
Vjun bolygója az ideális helyszínt jelentette a Sith Egyház központjának. Sötét, kegyetlen, élhetetlen bolygó volt, amelynek felszínét állandóan savas eső permetezte, és a velejéig áthatotta a Sötét Oldal. A Katedrális, amelyet Darth Vader egykori erődjének kiterjesztésével alakítottak ki ennek a hatalmas vallási szektának a központjául szolgált, egyetlen stabil pontként emelkedve minden más fölé. Aki értékelte ezeket a szimbólumokat, az igencsak lenyűgözőnek találta a helyet. Talán éppen ezért döntött annak idején Vader is amellett, hogy itt alakítja ki egyik központját - de persze ebben az is szerepet játszhatott, hogy Vjunon egy szem homok sem volt. Morrow irodája hatalmas, sith szimbólumot formázó ablaka mellett állt, és figyelte, ahogy a savas eső cseppjei eltűnnek a Katedrális körülvevő kékes erőtéren. Rengeteg energiát emésztett fel az épületek megóvása, és ez a fajta pazarlás és felesleges nagyzolás is remekül illett a Sith Egyházra, ami jelenleg alig volt több, mint néhány korrupt sarlatán saját kis szemétdombja. - Püspök úr, a Blood Raven visszatért - jelentkezett be az egyik akolitus a kommján keresztül. - Vezessék ide őket. Akárcsak a különleges vendégem - mondta nyugodtan, de gépies hangja még így képes lett volna bárkire a frászt hozni.
Brianna útjának maradéka eseménytelenül telt, és mikor kinyílt az ajtó, tudta, hogy megérkeztek. Személyesen Astarte jött el érte, mögötte két fegyveressel. A sith boszorkány megállt előtte, és kezét a csipőjére tette. - Gondolom tudod, most mi következik - jegyezte meg, mire Brianna csak a tekintetével válaszolt, elvégre mozogni nem igazán tudott. - Viselkedj szépen. A helyedben nem dühíteném fel a püspököt. - Észben tartom - felelte szokásos sztoikus stílusában a szátzismezőben fogva tartott, így Astarte aligha tudott meggyőződni arról, hogy komolyan is gondolja-e. - Mondtam már, hogy mennyire szeretem a püspökfalatokat? - kérdezte egy másik hang, de erre senki se válaszolt. Astarte néhány pillanatig még farkasszemet nézett a nővel, majd intett a két kísérőjének, hogy deaktiválják a mezőt, ami a következő pillanatban való kikapcsolt, Brianna pedig végre átmozgathatta a teljesen megmerevedett tagjait. Astarte intett neki, hogy kövesse a két őrt, ő pedig így is tett, a boszorkánnyal a nyomában. Tehát tanult a korábbiból, és nem akarta egy pillanatra sem szem elől téveszteni. A rámpánál észrevette Saleniust, aki az egyenruha helyett már a sith papok éjfeke öltözékét viselte, és ájtatos mosoly ült az arcán. Ő aztán tényleg minden környezetbe képes belesimulni. Mögötte ott várakozott Astarte csicskása, Trieshii is. - Menjünk! - parancsolta Astarte mindenféle kertelés nélkül, és megindultak lefelé a rámpán. A hangárban csak egy fiatal akolitus várakozott rájuk, aki azonnal az egyik turbólift felé vezette őket. A püspök úgy tűnik jó okkal akarta az érkezésüket titokban tartani. A lift ablakán keresztül látni lehetett a bolygó felszínét, de ez nem volt túl pihentető látvány. Ha valakit a pajzsokon kívülre dobnának, aligha élné túl huzamosabb ideig.
Morrow az asztala mögött állva várta a lift érkezését, miközben elmélyülten tanulmányozott egy szobrot, ami az egyensúlyt ábrázolta. A kör alakú faragás két oldalán egy-egy egymásba futó félkör volt. Mindenkiben ott a jó és a rossz, a világos és a sötét. Ha nagyon eltolódik az egyik felé, a másikból alig marad valamennyi, de még így is mindig ott van. Az Egyensúly nem a mozdulatlanság, hanem a két véglet kiegyenlítődése, úgy, hogy eközben folyamatosan mozgásban vannak. A liftajtó halk szisszenéssel nyílt ki, de Morrow továbbra is a gondolataiba merülve figyelte a szobrot. Hallotta, ahogy valaki féltérdre ereszkedik előtte - valószínűleg Astarte -, és csak ezután pillantott fel, tekintete pedig rögtön megállt egy személyen. - Rogerius tanítványa - közölte halkan. - A mestered halála szerencsétlen dolog. - Én nem vagyok szomorú - válaszolta cinikus módon, élettelen hangon a nő. - Szomorú? Aligha. Rogerius egy bolond volt. De reméltem elvezet a Koronához, mielőtt meghal - magyarázta meg az előző szavait a püspök, majd előbb Astartéra, aztán Saleniusra pillantott. - Látom sikerült visszatérned. Számolj be arról, mi történt! - Igenis, püspök úr - biccentett az őszhajú ügynök, majd hozzálátott, hogy elget tegyen a felszólításnak. - Épp az Egyház küldöttségével tartottam, hogy megszemléljem a Véderő központjának sebezhetőségeit a későbbi behatoláshoz, amikor fegyveresek támadtak. Jól iráyzott akció volt, végeztek az ottani vortákkal, lebombázták a jem'hadar helyőrségeket és megrohamozták az Egyház rendházait. Nekem sikerült kibújnom a markaik közül, és az egyik halott fegyveres egynruháját használva elvegyülnöm. Ekkor küldtem el a segélykérést. - És ekkor küldtem oda Lady Astartét - fordult most oda a sith boszorkány felé, aki közben felegyenesedett. - Hamis OCP kódokkal átjutottunk a bolygó körüli blokádon. Mikor landoltunk, kiderült, hogy egy egész hadsereget mozgósítottak az árulók. Szétváltunk, Trieshii szolgám a vonósugarakat ment hatástalanítani, én pedig Saleniust indultam keresni. Mikor azonban megtaláltam, kiderült, hogy... - Megszöktem - fejezte be a mondatot Brianna, és bár Astarte nem örült túlságosan a közbevágásának, figyelmen kívül hagyta. - Flottatisztek egy csoportja érkezett megbeszélésre, így felhasználtuk az alkalmat, hogy Rogerius tanítványát küldjük oda, pincérnek álcázva, miközben újra szétváltunk. Mint később kiderült, a flotta tisztjeinek nagyrészét legyilkolták az összeesküvők, a saját belső embereiket felhasználva. - Érdekes - felelte elgondolkozva Morrow, majd néhány pillanat múlva intett Astarténak, hogy folytassa. - Visszatértünk a hajóra, majd a vonósugarak hatástalanítását követő zűrzavarban megléptünk. Az űrben még adódott egy kis komplikáció, de sikeresen megléptünk, és a regiszterből is töröltettük a hajónkat - fejezte be a beszámolót a sith boszorkány, Morrow pedig újra végigpillantott a csapaton. A pillanatnyi szünetet kihasználva Salenius magához ragadta a kezdeményezést. - Sikerült bizonyos információkhoz hozzájutnom, amíg odabent voltam - lépett előre az őszhajú férfi, majd néhány adattáblát nyújtott át a püspöknek. - A Dantooine-on észlelt OCP ügynöknek semmiféle nyoma nincs a hivatalos nyilvántartásokban. Ilyen közel a határokhoz, figyelembe véve minden egyéb tényezőt...
Morrow felemelte a kezét, jelezve, hogy nem szükséges többet hallania, és azt, hogy ő maga is ugyanarra a kimondatlan konklúzióra jutott. Lex Lu'uthor elárulta az Egyesült Sith Birodalmat, és arra készült, hogy egy idegen hatalom támogatásával nyíltan szembeforduljon a vezetéssel. Márpedig Wenthar halálával ez csakis az állam széthullásával végződhetett. Talán a klóntartály-szökevény még képes lehetett ideig-óráig összetartani az államot, de egyértelmű örökös nélkül az ESB menthetetlenül bukásra volt ítélve. Az Egyensúly dinamikája mozgásba lendült, és most már egyetlen halandó sem lett volna képes megállítani azt. Morrow ismételten a két ügynökével érkezett sith nőre pillantott. - Brianna - szólította a gépies hang a nevén, ami képes volt talán még őt magát is meglepni. - Most, hogy a mestered halott, szabad vagy. - Gondolom most jön a de - jegyezte meg halkan, amire Morrow néhány pillanatnyi szünettel reagált. - Szeretem kerülni a sablonokat - mondta végül, és úgy döntött őszinte lesz. - Nem hagyhatlak távozni azok után, amikről értesültél. De a hallottak alapján hasznosnak ítéllek, ezért felajánlom, hogy lépj a szolgálatomba. - Nem igazán tűnik úgy, hogy van választási lehetőségem - felelte Brianna. - Nincs - értett egyet a püspök. - Mától Lady Astartének felelsz mindenben. Morrow nem várt választ a kijelentésére, és így szinte azonnal folytatta is a mondandóját. - Most pedig, bemutatom legújabb szövetségesünket - jelentette be, mire a háta mögötti egyik oszlop mögül egy betegesen fehér színű, félkarú twi'lek férfi lépett elő, akinek vörös szemgolyói félelmetesen pásztázták végig a többieket. - Ő itt Lol Aseca nagyúr, a Tiltott Követői nevű sötét oldali kultusz vezetője, akiket Rylothról üldöztek el hónapokkal ezelőtt. - Tiszteletem - biccentett a jelenlévők felé. - A nagyúr fontos szerepet fog játszani a következő terv végrehajtásában - közölte, majd az érdeklődő pillantásokra, kis hatásszünet után hozzátette. - Végezni fogunk az Egyház korrupt és semmire kellő vezetésével.
|
|
|
Vjun
Feb 23, 2017 15:58:51 GMT 1
Post by Revan on Feb 23, 2017 15:58:51 GMT 1
Úgy gondolta, a legbölcsebb lesz őszintének lennie Morrowwal szemben és végül akaratlanul közbeszólt, de senki sem szólta meg érte. Ami azt illeti, nem is reagált rá senki. Talán Astarte szitkozódott magában egy sort, mielőtt folytatta a mondandóját. Végül mindenki megtette a maga jelentését a püspök felé. Brianna pedig már kíváncsian várta, mi lesz végül a sorsa. Bár ennek nem sok jelét mutatta. Azonban nagyon apró jelét mégis csak kiváltotta a meglepettségnek a püspök első mondata. Miszerint szabad. Természetesen ez túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Miért is engednék útjára? Túl sokat tud. Meg pedig hiába ígérné, hogy nem ad ki bizalmas dolgokat senkinek. Így végül is Morrow ajánlata, miszerint lépjen a szolgálatába várható volt. Választási lehetősége legfeljebb annyi volt, hogy szolgál, vagy meghal. Ha szolgál, idővel talán tényleg lehet szabad. Holtan viszont csak halott lesz. Mondhatni olcsón megúszta, amit tett. Legalábbis Morrow részéről. Inkább számított kínzásra és kivégzésre, mint ilyen méltányos bánásmódra. - Nos, sovány vigasz, de jobb, mint a vén perverz. - jegyezte meg testvére. Szinte érezte, hogy Astarte más körülmények között most gúnyosan vigyorogna és már csapna is párat a levegőbe az ostorával, hogy előrevetítse, mi fog jönni. Végül is, igen finoman lett megfogalmazva, hogy a boszorka alárendeltje lesz, ami az eddigi ismeretei alapján nem ígérkezik kellemes állapotnak. Számítani lehet rá, hogy nem fog vele kesztyűs kézzel bánni. Ahogy arra is, hogy a korábbi bosszúságokat sem felejtette el. De talán jobb, mint fájdalmas kínhalált halni. Egy tiszteletteljes meghajlással válaszolt végül a férfi szavaira. Ezzel az ő ügye le is volt zárva a püspök részéről. Astarte más lapra tartozik. Ez után bemutatásra került egy újabb személy, egy igen félelmetes külsejű twi'lek férfi. Akin bemutatás nélkül is igen jól felismerhetőek voltak a Sötét Oldal nyomai. Brianna csak biccentett üdvözlésképp.
|
|
|
Vjun
Mar 3, 2017 23:42:38 GMT 1
Post by Enz on Mar 3, 2017 23:42:38 GMT 1
A püspök bejelentése talán meglepetésként érte a jelenlévőket, de egyikük sem fogalmazott meg ellenvetést az elhangzottakkal szemben. Az Egyház vezetése közismerten korrupt volt, köreiben teljesen elburjánzott a nepotizmus és az inkompetencia, ami állandó belharcokkal is társult. Nem is véletlen, hogy a vezetőségből ő volt az egyetlen, aki tudomást szerzett mindarról, ami az ESB-n belül igazából folyt. Wenthar halála és a Főkormányzó titkos hatalomátvétele, a korribani akadémia pusztulása, Lu'uthor árulása... Emeritus és társai vakok voltak, és ennek meg kell fizetniük az árát. Aztán az Egyház, amely mindig is az egyik legerősebb szervezet volt Wenthar birodalomában, az ő kezébe fog kerülni. Ez biztosan felkelti majd a háttérben megbújó alak figyelmét is, akkor pedig talán méltónak fogja találni, hogy foglalkozzon vele. - Nem értesülhettek a történekről mások is? - kérdezte Salenius, aki rögtön szakmai szemmel közelített a kérdéshez. Morrow szótlanul végighúzta a kezét az asztalán pihenő egyik szobron. Furcsa volt újra éreznie azzal a kezével, amely azelőtt teljesen érzéketlen volt, hogy személyesen érintkezett volna a Kívülállóval a Dantooine-on. Azt hitte korábban, hogy teljesen maga mögött hagyta az érzékelés világát, de csalatkoznia kellett saját eltökéltségében. - Aligha - pillantott fel néhány másodperc múlva. - Ahogy te magad mondtad, Commenoron az Egyház minden képviselője halott. Vagyis a kémeik is. És pontosan ez lesz a csapda része. - Bejelenti, hogy tudja mi történt? - kérdezett vissza Salenius, mire a püspök aprót bólintott. Szerette ha az alatta állóknak meg van a magukhoz való eszük, szemben a többi egyházi vezetővel. Ezért voltak neki a legjobb beszotottjai az egész Egyházban. - Összehívunk egy konklávét, ahol a hír fontossága miatt az összes püspök meg fog jelenni - kezdett bele terve ismertetésébe, miközben kezét ösztönösen összeszorította a szobor körül, és érezte a hideg követ a tenyerében. Sosem hitte volna, hogy az egyszerű tapintás ilyen furcsán stimuláló érzés lehet. - Az embereim ott lapulnak a Katedrális biztonsági erői között, és azon a napon ők lesznek többségben. Egy csapat lezárja a kijáratokat, míg Aseca nagyúr emberei végeznek mindenkivel odabent. - Mindenkivel? - kérdezett vissza Salenius, és Morrow rögtön értette mire céloz. - Ha rájönnek, hogy az átállás megmenti a mihaszna életüket, egymást fogják taposni. Egyikük sem olyan értékes, hogy hasznosabb legyen nekünk élve, mint holtan - zárta le egy kegyetlennek hangzó mondattal a kérdést, majd Aseca felé fordult. - A nagyúr kultistái még nincsenek a bolygón. Gondoskodni kell az ideszállításukról. - Azonnal hozzálátok a megszerzvezéséhez - ajánlkozott Salenius, mire a püspök bólintott. - Mielőtt megtennéd, kérlek kísérd el Lady Astarte két új szolgáját a szállásukra - utasította, majd a boszorkány felé fordult. - Nekünk még meg kell vitatnuk bizonyos kérdéseket. - Akkor azt hiszem jobb lesz nekem is távoznom - biccentett Aseca, majd megfordult és pár lépés után eltűnt az oszlopok mögött, mielőtt még bárki utána szólhatott volna, hogy 'Lol'. Salenius is bólintott, és a két másik nő által követve elhagyta az irodát. Morrow most a fiatal boszorkányra emelte a tekintetét, és hirtelen ötlettől fogva kinyújtotta a kezét felé, amit a nő megdöbbenésse kísért. Ahogy ujjai elérték az arcát, Astarte lehunyta a szemét, és tűrte, hogy ujjai végigfussanak rajta. Az előző kőszoborral ellentétben az arca puha és meleg volt. A nő száját egy apró sóhaj hagyta el, ahogy Morrow szótlanul húzta végig a kezét a homlokától az álláig, majd néhány pillanat múlva visszahúzta a kezét. - Püspököm? - pillantott fel rá a nő kissé értetlenül. - A kezem újra a régi - felelte szűkszavúan, és úgy hagyta elől a kézfejét, hogy jól látható legyen rajta érintetlen bőre. - A kéz, amely évtekkel ezelőtt súlyosan megégett megint működik. - Hogyan lehetséges ez? Még a legjobb Erőgyógyítók se voltak képesek hasonlóra - jegyezte meg Astarte. - Kövess! Valamit meg kell mutatnom - utasította Astartét, majd megfordult és elindult az egyik ajtó irányába.
Salenius szótlanul kísérte a két nőt, és egyikük se volt túlságosan beszédes kedvében, így hát az út nagy része csendben telt. Persze elhaladtak mellettük egyházi köntösöket viselő akolitusok, festett páncélos Harcoló Egyház katonák és más alakok, de nem nagyon hederített rájuk senki sem. Néhány perces séta után végül elérték a személyi szárnyakat, és pár forduló után már egy szoba előtt álltak meg. Az őszes hajú férfi lehúzta a kártyáját a leolvasón, mire az ajtó halk sziszenéssel félreugrott. A szoba nem éppen a megszokott volt: a bent lévő két ágy mellett egy kisebb gyakorlótér is helyet kapott benne, valamint az Egyház egyik okkult sith szimóbulommak díszített házi oltára, rajta a Sötét Oldal Könyvének vaskos kiadásával. - Ez lesz mától a szállásotok - invitálta be őket a férfi. - Már ha éppen nem lesztek úton. - Vagyis elég ritkán - jegyezte meg epésen Brianna, mire Salenius színpadiasan széttárta a kezeit. - A püspök úr csak azokat tartja meg, akik bizonyítják, hogy érdemesek rá. - Nem rémlik, hogy én igényeltem volna - felelte a nő halkan, mire Salenius sóhajtva megrázta a fejét. - Egy jó tanács, kislány. Itt semmi és senki nem az, aminek látszik. Ha szeretnéd megérni a holnapot, akkor hamar megtanulod hol a helyed, és a legjobb képességekkel segíted Lady Astartét. Amennyiben a püspök hasznosnak lát, egyszer őt magát is szolgálhatod - magyarázta kissé apaias hangon és stílusban a dolgokat Salenius, és az életkori különbségek miatt ez végül is nem volt teljesen alaptalan. - Életre szóló karrierlehetőségek - szólalt meg gunyorosan Viranna. - Talán most nem tűnik úgy, de a püspök úr gondot visel azokra, akik jól szolgálják - tette még hozzá, és mivel nem érkezett semmiféle ellenvetés bocsánatkérően elmosolyodott. - Szívesen beszélgetnék még, de mint hallottátok, máshol is szükséges a figyelmem. Ne okozzatok sok galibát. Azzal megfordult, és már csak az ajtó záródását lehetett a háta mögött hallani. Brianna háta mögül egy hang szólalt meg. - Távolságot akar tőlünk tartani. Most már mi is egyek vagyunk az Erőhasználók közül, nehogy egyszer miattunk járjon pórul. - mondta, majd ahogy Brianna szembefordult vele, bemutatkozott. - Trieshii Orgraal.
|
|
|
Vjun
Mar 4, 2017 0:32:45 GMT 1
Post by Revan on Mar 4, 2017 0:32:45 GMT 1
A további eszmecserét már csak hallgatta. Egyelőre megelégedett azzal, hogy még életben van. Ki tudja, idővel talán még profitálhat is a helyzetből. Nem tudhatja előre. Majd az Erő eldönti, milyen sorsot szán neki. A beszélgetés végén Morrow megkérte Saleniust, hogy őt és a másik nőt kísérje a szállásukra. Végre egy kis pihenés, valami normális fekhelyen. Remélhetőleg. A sztázismező nem volt épp kényelmes. Egy illedelmes meghajlást követően követte a férfit. A szállás felé tartva senki sem beszélt. Nem is nagyon volt miről. Brianna elmélkedett a helyzetről, de pont ugyanannyira nem látott jelenleg kiutat, mint korábban. Végül néhány perc séta után megérkeztek a szobához, amin mint kiderült, osztozni fognak. Így sajnos ritkábban fog tudni a testvérével csevegni. Hacsak nem akarja, hogy újdonsült 'barátai' bolondnak nézzék. Egyébként is egy jó adu a zsebében, jobb, ha nem tud róla senki. Még egy rövid kis szóváltás és Salenius magukra hagyta őket, bezárva őket a szobába. Brianna mereven bámult az ajtóra, mintha arra várna, hogy ettől kinyílik. De valójában csak eltöprengett. Egészen addig, míg meg nem szólította őt a nő, aki egész idáig csendben volt. Brianna szembefordult vele, mire a nő be is mutatkozott. - Brianna...Brianna Sarlin. - mutatkozott be ő is, miközben szemügyre vette a szobát egy kicsit jobban. Az egyik ágyhoz sétált és leült rá, majd Trieshiire nézett és végigmérte őt egy kicsit alaposabban. Érezte benne az Erőt, de képzetlen volt. Volt egy olyan érzése, hogy Astarte rá fogja bízni, hogy segítsen neki elmélyíteni a kapcsolatát az Erővel. - Én eddig is az voltam. Salenius távolságtartása pedig érthető és jogos. Lehet, hogy egy hét sem kell és már nem élünk. Ez nem a vidám Köztársaság vagy a Jedi Rend, itt egyetlen hiba az életedbe kerülhet. - Jaj, húgi, máris el akarod venni a kedvét? Kegyetlen vagy.
|
|