|
Vjun
Mar 22, 2017 7:45:19 GMT 1
Post by Enz on Mar 22, 2017 7:45:19 GMT 1
- Nem egészen erre gondoltam - jegyezte meg halkan a nő, majd rövid szünet után hozzátette a magyarazátot is. - A korábbi életünk lényegtelen. Az Egyház egy olyan szervezet, ahol egyértelmű hierarchia van az Erőhasználók és az egyszerű tagok között. Aki ezt a vonalat bárhogy átlépi, az kockára teszi a saját életét. Ezért is igyekszik Salenius kizárólag professzionálisan állni hozzánk. - Nem hittem volna, hogy ilyen politikus alkat vagy - szólalt meg Brianna némi töprengést követően, mire Trieshii alig észrevehetően megvonta a vállát. - A családom évtizedeken át irányította Ord Radamát, én pedig az elmúlt években a Harcoló Egyház tagja voltam. Ragadtam rám ez-az - felelte, és még akár szerénykedésnek is lehetett volna nevezni a válaszát. Brianna korábban csak futólag került kapcsolatba a Harcoló Egyházzal, akik afféle helyi milícia szerepét töltötték be az Egyház birtokait képező bolygókon, de inkább csak rendfenntartó szerepre voltak alkalmasak. Senki se akarta, hogy egy ilyen politikai befolyással bíró szervezet túlságosan erős autonóm fegyveres erőt kapjon. - Abban igaza volt Saleniusnak, hogy ez az egész Egyház egy álszent világ. - Akkor miért csatlakoztál mégis, ha előre tudtad? - kérdezett rá Brianna. Persze ezzel feltételezte, hogy a nőnek, vele ellentétben igenis volt beleszólási lehetősége, és nem csak a halál volt a másik lehetőség a számára. - A korábbi helyzetemhez képest ez is előrelépésnek számít - adott szűkszavú választ a nő, de úgy tűnt erről itt és most nem igazán szeretne bővebben beszélni. - És ki tudja, talán változnak a dolgok, ha Morrow terve sikerrel jár. Ő... másabb, mint a többiek. - Na tessék, egy idealista szobatárs. Talán még tanulhatnál is tőle - szólalt meg egy másik hang, miközben nővére alakja Trieshii fejére támaszkodva őt figyelte. Astarte csendben követte a püspököt keresztül a folyosókon, míg csak a Katedrális gigantikus komplexumának egy olyan részére nem értek, ami láthatóan jól elzárt volt a látogató szemek többsége elől. Morrow saját püspöki pecsétgyűrűjét helyezte a leolvasóba, ami a benne elrejtett mikrochipet érzékelve azonnal kinyitotta az ajtót, ami kínos lassúsággal siklott félre. A túloldalán egy tágasabb szoba várt rájuk, ahol néhány akolitus végezte nagy fegyelemmel a munkáját. Ők nem egyszerű beavatottak, hanem a Némák közé tartoztak, akik saját maguk távolították el hangképző szerveiket, és kizárólag az Erő segítségével kommunikáltak. A püspök legfanatikusabb hívei közé tartoztak. A csuklyás alakok azonnal Morrow felé fordultak, és mélyen meghajoltak, de ő ügyet sem vetve rájuk sétált át közöttük, és megállt az egyik ajtó előtt, majd intett Astarténak, hogy pillantson be az ablakon keresztül. A boszorkány hezitálás nélkül eleget tett az utasításnak, és az ajtóhoz lépett, majd az ablakhoz hajolt. Egy tágas helyiség tárult a szemei elé, közepén egy fiatal nővel, aki egy vibrolándzsát tartott a kezében. Mellette két oldalt egy-egy robosztus harci robot állt, és úgy tűnt már harcol velük egy ideje. A nő felpillantott, és tekintetük egy pillanatra összetalálkozott. A következő pillanatban azonban félreugrott a nő, ahogy az egyik robot támadásba lendült, és félregurult a másik robot csapása elől is. Az első robot újra le akart sújtani, amikor ellentámadásba lendült: egyik lábával belerúgott a vaskos mellvértjébe, miközben a háta mögött lándzsáját beleakasztotta a másik gép váll és nyaklemeze közé, majd elrúgta magát róla, egy szaltót leírva a levegőben. A lándzsa belefúródott a robotba, ő pedig a háta mögé érkezve egyetlen mozdulattal a földre rántotta, majd kitépte belőle a fegyverét, mire a robot nyaka szikrákat vetett, majd néhány pillanatnyi kapálózás után mozdulatlanná vált. Immáron csak egy ellenféllel kellett szembenéznie, ami vöröslő fotoreceptorokkal rontott neki az ellenfelének, vad vagdalkozásban kezdve a kezével, a nő pedig kitért minden támadás elől. A végén a robot mindkét kezét felemelve sújtott le felé, amit a nő lándzsáját két kézzel fogva és keresztbe tartva hárított. Lába több centimétert csúszott hátra, de képes volt megállni a helyét a gépi ellenfelével szemben. Mikor megállította a támadását, derékmagasságba guggolt, majd egy jól irányzott csapással kiütötte a robot alól a lábát, aztán a végső csapás a vibrolándzsája hegyével vitte be. Astarte igencsak meggyőző bemutatónak gondolta ezt, már csak azt nem tudta pontosan, hogy a püspöknek mik a szándékai ezzel a nővel. Ha megmutatta neki, akkor bizonyára valami igen fontos kellett, hogy legyen. Morrow az ajtónyitó gomra helyezte a tenyerét, mire az egy szisszenéssel félresiklott Astarte arca elől. A nő odabent felegyenesedett, és a vállára tette a lándzsáját, úgy várta a vendégeket. A boszorkány belépett, és a nyomában ott érkezett a püspök is. - Őimádottsága ezúttal külön nézőközönséget is hozott. Lekötelezve érzem magam - szólalt meg humor és gunyorosság elegyével a nő, miközben szélesen rámosolygott Astartéra. A boszorkány arca rendesen ki is vörösödött a sértéstől, amit a püspöknek címzett. Anélkül, hogy Morrow felé fordult volna, kezét fényostorára helyezte. - Püspököm, hadd töröljem le a vigyort ennek a szemtelen cafkának az arcáról! - ajánlkozott, mire a nő mosolya kissé fagyosabbá vált. - Én is örülnék neki. Bár tartok tőle a harci robotoknál nagyobb kihívást nem jelenthetsz - felelte, szándékosan provoklálva Astartét, de szavai egyértelműen célt értek. A sith boszorkány úgy érezte mindjárt felrobban, és már csak arra várt, hogy a püspök engedélyt adjon neki, hogy megleckéztesse kicsit. De ez nagy meglepetésére elmaradt. - Elég! - szólalt meg Morrow gépies hangja a szokásosnál élesebben és hangosabban. - Nem érdekelnek a kicsinyes ellenszenveitek. - Bocsánat, püspök úr - vetette magát azonnal térdre Astarte, fejét a föld felé hajtva. - Elragadtattam magam. Morrow szó nélkül kinyújtotta felé a kezét pár pillanat múlva, és Astarte csak jelképesen hozzáérve kelt fel a földről, miközben a másik nő szótlanul nézte a jelenetet. - A szenvedélyességed az erőd Lady Astarte, de csak akkor ha azzá teszed. Tanuld meg uralni a dühöd, vagy felemészt - mondta a püspök, de szavaiban semmiféle kioktatás nem volt. Astarte maga is jól érezte, hogy hibázott az előbb, de szerencséjére Morrow megbocsátónak mutatkozott. - Ez a nő itt Rheyna Shan, egy dantooine-i kultusz vezetője. - Az enyém az öröm - szólalt meg, miközben mélyen Astarte szemébe nézett. A boszorkány minden erejét bevetette, hogy önuralmat gyakoroljon. - Miért fontos ő a számunkra? - kérdezte, miközben továbbra is farkasszemet nézett a másik nővel. - Mert ő a Kívülálló küldötte - felelte Morrow. - És rajta keresztül közvetlenül beszéltem is vele. Ő gyógyította meg a kezem. - És nekem is végzett egy kis ráncfelvarrást - mosolyodott el Rheyna. - Már egy évszázada is megvan, hogy ilyen jól néztem ki. Szóval, egyetlen püspököm, mi is lesz a mai program? - Beszélnem kell vele! Az útmutatását kérnem - felelte, mire Astarte meglepetten pillantott a kiborg férfira. A püspök eddig legfeljebb tanácsot kért másoktól, sosem útmutatást. - Megoldható - bólintott a nő, majd a földre helyezte a lándzsája végét, és arra támaszkodott rá. - Azt hiszem még emlékszel rá, hogyan. Morrow odalépett hozzá, majd ép kezével megérintette a nyakán. A püspök teste a közvetkező pillanatban megmerevedett, szemei pedig fennakadtak. Astarte elképedéssel nézte a jelenetet. Már kezdte érteni, miért is akarta ezt megmutatni neki Morrow. Ez a nő a kulcs az igazi tudáshoz, minden forrásához. Aki pedig képes megérteni az Erőt, az tudja igazából csak uralni. A képességek, amiket a jedik és a sithek használtak csak az egész felszínét súrolták. Plageuis képes volt életet teremteni az Erő segítségével, és ki a megmondható mennyi minden egyébre is képessé válhat az igazi tudás által valaki. Ez az állapot alig megkülönböztethetőbb az istenekétől. Astarte pedig mindennél jobban vágyott erre.
|
|
|
Vjun
Mar 22, 2017 18:30:36 GMT 1
Post by Revan on Mar 22, 2017 18:30:36 GMT 1
- Másabb? Milyen értelemben? - vonta fel a szemöldökét Brianna, érdekelte, mire gondol pontosan a másik nő. - Abban mindenképp, hogy nem nyaldossa a szája szélét, amikor a mellkasodat méregeti - felelte Virana. A fiatal sith szokás szerint nem reagált testvére szavaira, hisz továbbra sem tartotta jó ötletnek leleplezni a kapcsolatát vele. Ami inkább aggasztotta, hogy mi lesz, ha Astarte meglátogatja őket. Elég sok borsot tört az orra alá, ez bizonyára nem marad következmények nélkül. Vagy épp ellenkezőleg és cserébe feltétlen engedelmességet fog követelni. Rövidesen kiderül. Trieshii képzetlen, tanulnia kell. Vagy ő tőle, vagy Astartetól, de biztosan fog, nemsokára. De ezt nem ő dönti el, így nem is előlegezheti meg a dolgot. - Mindenesetre, jelenleg semmi dolgunk azon kívül, hogy várakozzunk. Szóval, hacsak nincs más kérdésed. Javaslom, pihenj, ameddig lehet. - A jó tanácsaid elárulnak, húgi. Te jót akarsz ennek a nőnek - viccelődött testvére szelleme, aki immáron a plafonon állt, fejjel lefelé. Brianna csak felvonta a szemöldökét a kijelentést hallva. Először úgy gondolta, hogy meditál. Végül inkább úgy döntött, hogy egyszerűen csak lefekszik aludni. A sztázismezős utazás nem volt éppen kényelmes. Inkább preferál valami kényelmes testhelyzetet. Lehunyta a szemeit és igyekezett nem zavaró dolgokon gondolkodni, csak ellazulni és aludni.
|
|
|
Vjun
Aug 6, 2017 0:19:09 GMT 1
Post by Enz on Aug 6, 2017 0:19:09 GMT 1
- Nehéz lenne pontosan megmondanom - vallotta be Trieshii a neki szegezett kérdésre, és látszott rajta, hogy próbálja a gondolatait valamilyen formában szavakba önteni. - Nem a kapzsisága és önzősége vezeti, mint a legtöbb sith papot. Egy cél vezérli, valami, amiben mélyen hisz. - A fanatikusok mindig veszettebbek bárki másnál - jegyezte meg Virana, akinek szellemalakja most a fejét csóválta. - A másabb feltétlenül jobb is? - kérdezett rá halkan, szenvtelen hangon Brianna, és úgy tűnik a másik nő sem tudta erre biztosan a választ, ugyanis hallgatásba burkolózott. A sikeres ismerkedést letudva Rogerius egykori tanítványa úgy döntött, ideje aludni, és szobatársa sem ellenkezett az ötlet kapcsán, így hát hamarosan mindketten lefeküdtek saját priccsükre és álomra hajtották a fejüket. Az álom azonban mindkettejüket elkerülte az elkövetkező órákban.
Lady Astarte eközben Salenius-szal és újdonsült szövetségesükkel, Aseca nagyúrral hozzálátott, hogy a rajtaütés részleteit kidolgozzák. A sith boszorkánynak aligha fűlött a foga ahhoz, hogy egy kis kultusz önjelölt vezérével és az általa nem túl sokra tartott kémfőnökkel dolgozzon együtt, de Morrow püspök szolgálat néha áldozatokat kívánt. Egy holovetítő asztalt álltak körbe, amelyen az egyházi gyűlésekre használt zsinati terem alaprajza volt látható, és a megfelelő helyen apró sziluettek jelezték a résztvevőket és a támadókat. - A Papa akárhova megy, magával viszi az elit gárdistáit, akik a pódium körül fognak állni - mutatott a megfelelő helyre a kezében lévő pálcával Salenius. - A protokoll szerint a Katedrális őrei sorakoznak fel az oda vezető úton, ezek mind a mi embereink lesznek. - Néhány fegyveres nem fog elbírni az elit őrséggel - mutatott rá az egyértelmű hibára Astarte, mire a vén róka sokatmondóan elmosolyodott, de választ nem ő adott rá, hanem a természetellenesen fehér színű twi'lek. - Az embereim fognak ott várakozni egyenruhában. Levágjuk a testőrséget és azt a szentfazekat, mielőtt valaki kettőt pislog - jelentette ki magabiztosan, kivillantva rothadó fogsorát, beesett szemei pedig önteltséget sugároztak. Astarte csak lenézni tudta az ilyen alakokat. - Erre nem fog sor kerülni - szólalt meg hirtelen mögöttük egy gépies hang, és a boszorkányt is meglepte, hogy nem volt képes érzékelni a püspök jelenlétét a szobában. Elég sokára végzett a dolgával annál a cafkánál, és Astarte önkéntelenül is féltékeny lett. Mivel érdemelte ki az a nagyszájú, bárdolatlan nőszemély ezt a figyelmet? Ő mindent megtett Morrow-nak, sőt még többre is képes lett volna annál. De fortyogását most elfojtotta magában, elég ideje lesz még átgondolni a dolgokat, hogyan is szabaduljon meg a kurvától. - A Papaval és belső körével saját magam végzek. Astarte megdöbbent a kijelentésen, és kitágult szemekkel nézett az implantátumokkal teli testű püspökre, aki szokott, szenvtelen arcával nézett vissza rá. Morrow sosem az erejével tűnt ki a sith főpapok között, és a boszorkány nagyon félt attól, hogy többet vállal magára, mint amire képes. De kinek szeretne ezzel imponálni? A cafkának? A Kívülállónak? Saját magának? Összeszedte minden erejét, és alig észrevehetően előrébb dőlt. - Minden alázattal, püspököm, nem fogja ez a harc meghaladni az erejét? - kérdezte, és igyekezett nem úgy hangzani, mint aki félti őt. Irracionális érzelem lett volna, valami olyasmi, amit a püspök tiszta szívből megvetett. Morrow azonban határozottan megrázta a fejét. - A belső kör meglepett lesz, akárcsak a Papa. Egy jól irányzott csapással mindkettővel végzek, mielőtt nyílt harcra kerülne sor - vezette elő az elképzelését logikusan, és Astarte tudta, hogy felesleges ezzel vitatkozni. Ezúttal azonban Salenius sietett a segítségére. - Püspököm, mint tanácsadója, javaslom, hogy gondoljon arra az esetre is, ha nem minden a tervek szerint halad - jegyezte meg megfontoltság látszatát keltve, de Astarte jól tudta, hogy a kémfönök jól ért a manipuláláshoz. Ez jól jött, amikor Morrow makacskodott, de a boszorkány mindig tarott arra, mikor használja ez a fickó a saját céljaira a tehetségét. - Ha óvatoskodni akarnék, lefújnám az egész tervet - felelte gépies hangján a püspök, ami már-már egészen megvetőnek hangzott, de Saleniuson nem talált fogást. - Az elővigyázatosság nem egyenlő a gyávasággal - mutatott rá csendesen, miközben kezét összekulcsolta a háta mögött, és folytatta ügye előadását. - Ha bármi történik a püspök úrral, mindannyian elvesztünk. Legyen a közelben néhány megbízható embere, akik segítenek legalább a további ellenfelek távoltartásában. A teremben csend lett, és a jelenlévők légzését kivéve semmit sem lehetett hallani. A püspök hosszasan megfontolta a javaslatot, majd óráknak tűnő percek múlva enyhén biccentett. - Legyen úgy. Astarte és újdonsült tanítványai a segítségemre lesznek - jelentette ki, és a sith boszorkány készségesen húzta ki magát. Néhány pillanatig még Saleniusnak is hálás volt, de szerencsére ez az érzés hamar elmúlt. Ahogy a fényostorához nem fűzték érzelmek, úgy Morrow egyik eszköze kapcsán se kellett így éreznie, amíg hasznára volt a püspöknek.
A megbeszélés eltartott jó pár óráig, de a végén megszületett a puccs terve. Morrow hívei a terem egyik jól behatárolható részén gyűltek össze, és őket hagyni kellett elmenekülni a támadás jelére. Mindenki más, aki bent maradt és nem barát volt, arra a pusztulás várt. Astarte előre borzongott a vérfürdő lehetőségétől, és már-már erotikus izgalomba jött a gondolatra, hogy a sok méltatlanságért és megaláztatásért most megfizetnek az öntelt főpapoknak. Arcára gyilkos mosoly ült ki, de legbelül aggódás emésztette. Morrow jobban számított rá, mint eddig valaha, és meg kellett felelnie ennek a tehernek. Be kellett törnie két újdonsült segítőjét, hogy a legjobbat tudják nyújtani a harc idején. Márpedig ennek az ideje nem volt túl messze. A megbeszélés után azonnal a körletük felé indult, és az őr az előírásnak megfelelően ott posztolt az ajtajuk előtt. Amikor meglátta Astartét, kihúzta magát, de ő ügyet se vetett rá, és egyszerűen beütötte a megfelelő kódot a terminálba, majd belépett a helyiségbe, ahol a priccseken egy-egy alak aludt. Belülről bezárta az ajtót, majd megállt előtte. - Milyen kis édesen aludnak - jegyezte meg gúnyosan magának, majd kinyújtotta a kezét és az Erővel lerántotta őket a földre. - Felkelni! Jobban lopjátok a napot, mint a Starkiller! Ágyba ne hozzam esetleg a reggelit!? - Én nem lennék ellene - feleselt Brianna, ami már önmagában is meglepő volt. Astarte néhány lépéssel ott termett előtte, felrántotta a földről, majd jól pofon csapta. - Ezt a szájalásért. Azért nem kapsz többet, mert végre valami szikrányi életet mutatsz magadban - magyarázta meg, miközben Trieshiinek több esze volt, és szótlanul összekapta magát. Bár csak milicista volt, azért látszott, hogy a katonai életben megszokott egyet s mást. Astarte elégedetten bólintott. - Nagyszerű. Tudjátok mi fog most következni? - A reggeli? - folytatta tovább Brianna, mire egy újabb pofonnal gazdagodott. - Kezdem azt hinni, hogy te ezt élvezed, húgi - jegyezte meg Virana, aki most hátát az ajtónak dőlve figyelt. - Commenoron még jól leplezted. - Most bizonyítjátok, hogy hálásak vagytok a püspök úrnak, amiért szárnya alá vett titeket. Mit vár el tőletek a püspök? - Hogy öljünk - jelentette ki a legnagyobb természetességgel Trieshii. - Nagyon helyes. Itt az első feladat: öljétek meg egymást! - közölte Astarte, és megnyomott egy gombot, mire rejtett fegyverrekeszek emelkedtek ki a falból, rajtuk különböző vibrokardokkal és vibrolándzsákkal.
|
|
|
Vjun
Aug 6, 2017 9:33:30 GMT 1
Post by Revan on Aug 6, 2017 9:33:30 GMT 1
Szokásához hűen Brianna nem reagált Virana szavaira. Sosem tette, csak ha maguk voltak. Valahogy volt abban valami, amit mondott. Vagy csak Brianna ki akarta tapasztalni, Astarte mennyit tűr, mielőtt mondjuk fegyvert ránt. A fegyverrántásra visszatérve, meg is fogott egy vibrokardot, amikor a rekeszek előbukkantak. Hátrébb lépett és hagyta Trieshiit is elvenni egy fegyvert, addig a nála lévő kardot ellenőrizte. Rég volt ilyen a kezében. A fénykardot sem sokat használta, de megszokta, hogy más, mint egy hagyományos penge. Suhintott vele párat, majd megfogta a markolatot a másik kezével is és alapállást vett fel a másik nővel szemben. - Kíváncsi vagyok, vajon őt képes leszel-e megölni - jegyezte meg Virana. A fiatal Sith ellenfele szemeibe nézett és várt. Ő nem szokott kapkodni az ilyesmivel. Sok kortársával ellentétben ő szerette használni a fejét és nem fejjel rohanni a falnak, csak mert Sith. Vele ellentétben Trieshii kezdeményezőbb kedvében volt. Bizonyára nem akarta felbőszíteni Astartet azzal, hogy most percekig csak bámulják egymást. Azonban ő sem volt bolond, így csak néhány próba csapással indított, felmérve Brianna védelmét, aki hagyta magát kissé hátrébb szorítani, miközben védekezett, de amint ellenfele végzett a bemelegítéssel, egy alulról érkező vágással ő is megmutatta, hogy nem dísznek hordta eddig a fénykardját. Ellenfele azonban éber volt és kitért a csapás elől. Szerencséjére, mert majdnem egy kézfeje bánta a dolgot. Lassú léptekkel kőrözni kezdtek, várva a másikra. Astarte azonban nem volt ennyire ráérős kedvében és amikor egyforma távolságban voltak tőle, felemelte kezeit és villámokkal szórta meg őket. De csak figyelmeztető jelleggel. - Egy kicsit élénkebben. Nem érek rá egész nap nézni, ahogy táncoltok. Ha csak vesztegetitek az időmet, én magam öllek meg mindkettőtöket. A kedves biztatás után a két nő folytatta a párbajt. Ezúttal láthatóan komolyabban. Brianna hamar rájött, hogy katonaként ellenfele elég jól bánik a karddal ahhoz, hogy legyőzhesse őt. Feltéve, ha csak a kardjára támaszkodik a küzdelemben. De Astarte nem kötötte ki, mit lehet és mit nem. Miért is tette volna? Egy élet-halál harcban nincsenek szabályok. A harc tovább folyt és mindketten szereztek néhány vágást, mire Brianna úgy döntött, hogy lezárja a küzdelmet. Egyik kezével elengedte a kardot és előrenyúlt Trieshii felé, majd villámok csaptak elő a kezéből, amik szépen végig is mentek a kard fémpengéjén. Ellenfele pár pillanatig küzdött, de végül nem bírta tovább és eldobta a kardot, mire a támadás abbamaradt. A fiatal Sith az Erővel magához rántotta ellenfele kardját és lassan a falhoz szorította őt, rászegezve a kardokat, majd végül a két pengét keresztezve a nyakához emelte őket és hosszan a szemeibe nézett, hogy lássa a félelmét. Néhány pillanat múlva azonban hátrébb lépett és leengedte a kardokat. - A saját esetemben még valahol megértettem, de ő? Neki semmi köze hozzád, húgi - csóválta fejét a szellem - Tényleg inkább Jedinek való vagy. - Miért nem ölsz meg? - kérdezte Trieshii. - Mert Astarte arra kíváncsi, megtesszük-e, ha meg kell. Minek hozott volna ide téged, ha úgyis csak megölet velem? A kardot jól forgatod, de ha az Erőt is használom, anélkül megölhetnélek egy pillanat alatt, hogy felemelném a kardot. A jelenlegi tudásunk közel sem egyenlő - magyarázta el röviden a dolgot, majd Astartera nézett - Kielégítettük a kíváncsiságod? - Húgi, te tényleg vágysz rá, hogy a szigorú néni bántson...
|
|
|
Vjun
Aug 18, 2017 17:37:35 GMT 1
Post by Enz on Aug 18, 2017 17:37:35 GMT 1
Astarte arcán az elégedettség jelei mutatkoztak, ahogy a harc elkezdődött, és szinte érezni lehetett, ahogy a Sötét Oldal jelenléte ha lehet még inkább növekedésnek indul a szobában. A harc rövidre sikerült, részben a noszogatásnak köszönhetően, de az is közrejátszott, hogy Trieshii szívós ellenállása ellenére egyértelműnek tűnt, ellenfele sokkal erősebb nála. A sith boszorkány szótlanul nézte, ahogy Brianna leengedi a fegyverét, megkegyelmezve az ellenfelének, majd magyarázkodni kezd a döntését illetően, aminek a végén felé fordult. Néhány pillanatig azonban semmilyen egyértelmű reakciót nem lehetett leolvasni rezzenéstelenné vált arcáról. - Ennyit szerettél volna mondani? - kérdezte fagyos hangon, mire Brianna szótlanul kihúzta magát. A sith boszorkány nyugodt léptekkel megindult feléjük, majd mikor egy lépésre volt Briannától, váratlanul, egyetlen jól irányzott rugással gyomorszájon találta, majd elkapta a nőt két vállát, és a földre rántotta. - Használtam most az Erőt? - fordult Trieshii felé, miközben az egyik lábát a földön fekvőre helyezte, odaszegezve őt a padlóhoz. Válaszra nem volt szükség. - Mondtam én olyat, hogy nyílt harcban kell megmérkőznötök? Azt hiszitek a Sötét Oldal használóiként sosem fogtok erősebb ellenféllel találkozni? A kijelentését csend fogadta a szobában, csak Brianna szapora légzését lehetett hallani, ahogy lassan kezdte visszanyerni az erejét. Astarte egyetlen óvatos rúgással a hátára fordította, majd levette róla a lábát, és felé hajolt. - Azt hiszed bárki értékelni fogja, ha játszod az irgalmas szentéletű harcost, és nem végzel vele az első adódó pillanatban? Hogy nem az lesz a hála, amit tőlem kaptál? - kérdezte dühösen, miközben a csípőjére tette a kezét. - Az egyetlen jó ellenség a halott ellenség. Ha sokáig szeretnétek még élni, ezt véssétek a fejetekbe! Miután jól leteremtette őket, hátrébb lépett néhány lépéssel. - Szedjétek össze magatokat, hamarosan gyakorolni megyünk! - adta ki az utasítást, majd megfordult, és döngő léptekkel megindult kifelé, ám az ajtóban megtorpant, majd hátrafordult. - Legközelebb ha azt mondom, hogy valakinek meg kell halnia, nem távozom, amíg nem fekszik egy holttest a padlón!
|
|
|
Vjun
Aug 18, 2017 18:34:27 GMT 1
Post by Revan on Aug 18, 2017 18:34:27 GMT 1
Ahogy az várható volt, Astarte nem igazán volt megelégedve Brianna döntésével. Az sem érte váratlanul, hogy erőszakot alkalmazva a földre szorította őt. Aztán persze hangot is adott a véleményének, miszerint ezt itt senki sem fogja értékelni. Ezt természetesen ő is nagyon jól tudta. Csak nem tartotta ésszerűnek, hogy máris végezzen a másikkal. Ha nem kell, ki lehetett volna hajítani már korábban is. Ő meg tud ölni valakit, ha kell. De sok Sithel ellentétben nem preferálja az oktalan erőszakot. - Szerintem a szigorú néni szeret téged bántani, csak nem mondja. De azért ne játssz a türelmével. Amint Astarte hátrébb lépett, ő is felült a padlón, majd felállt és leporolta magát. Nem érzett szégyent, ő csak hű maradt az elveihez. Ha Astartenak nem tetszik, hát nem tetszik. Legfeljebb begyűjt majd tőle még néhány pofont és rúgást. Végül megint ketten maradtak a szállásukon, ő pedig némán nézett Astarte után, aztán Trieshiire pillantott. - Ez nem könyörület volt. Csak nem vagyok az elpazarolt erőforrások és oktalan erőszak híve. Nem lehet minden Sith mániákus szadista - vont vállat, majd visszafeküdt az ágyára és a könyvre mutatott - Javaslom tanulmányozd kicsit. Biztos sok érdekeset fogsz olvasni. - Reménytelen vagy, húgi. Jó, hogy nem küldöd rögtön a Jedikhez...
|
|
|
Vjun
Aug 19, 2017 8:54:13 GMT 1
Post by Enz on Aug 19, 2017 8:54:13 GMT 1
Trieshii egyetlen szót sem szólt, miután Astarte távozott, és csak csendben meredt maga elé, nem messze attól, ahol nem is olyan régen legyőte őt Brianna. Ahogy a lány visszafeküdt az ágyára, ő felvette a kezéből kiütött kardot, és csendben megforgatta a kezében, majd a nőre pillantott. - Ha most Astartére hallgatnék, álmodban ölnélek meg - jegyezte meg halkan, mire Brianna felült az ágyán, és ránézett. - És mit fogsz tenni? - kérdezte, de hangja most is egykedvűnek tűnt, mint akinek mindegy. Sőt, talán, mint akinek megváltás lenne a halál. Trieshii bámulta még néhány pillanatig a vibropengét, majd leengedte a fegyvert, és a fegyverpolchoz lépve a helyére tette azt vissza. - Azt hiszem rosszul ítélted meg a szándékait - jelentette ki, ahogy megnyomta a rekeszeket a falba újra elrejtő mechanika aktiválógombját. - Számára feláldozhatók vagyunk. Az Egyház sosem szűkölködik a jelentkezőkben. - Ez az, amihez nem akarok asszisztálni - jegyezte meg Brianna, mire Trieshii kimérten bólintott. - Itt nem a mi döntéseink számítanak... de köszönöm - tette még hozzá. - Szerintem induljunk Astarte után, mielőtt hiányolni kezd minket.
|
|
|
Vjun
Aug 19, 2017 10:02:14 GMT 1
Post by Revan on Aug 19, 2017 10:02:14 GMT 1
Brianna kissé szánta szobatársát. Ő elmehetett volna, mégis maradt. Látszik, mennyire rossz lehetett ott, ahol volt, ha még ez is jobb neki. De ennek nem adott hangot. Nem volt kedve vitatkozni vagy magyarázkodni. Inkább azon gondolkodott, hogyan kellene megszöknie. De erre egyelőre nem látott lehetőséget. Egy ideig kénytelen lesz Astarte játékszabályait követni. Ha elnyer némi bizalmat, talán kap valami megbízást, ahol felszívódhat. De ez a jövő zenéje. Astarte pedig nem ostoba. Nem fogja könnyen adni a bizalmát, már ha egyáltalán adja valaha valakinek. A Sithek között nem szokás a bizalmaskodás. Csak a bolondok között. - Pont ez az oka annak is , hogy szűkölködnek a tehetségekben. Csak azt tudja, hogy Erőérzékeny vagy. Ha most megöltelek volna, sosem derül ki, vajon mennyi potenciált rejtesz magadban. Tény, van aki többre nem érdemes, de téged kár lett volna máris elvesztegetni. Talán idővel újra egymásnak ugraszt minket. Akkor pedig egyikünk sem áll meg, míg a másik vérét nem ontja. Vagy megölhetsz álmomban, ahogy tetszik. De csak hogy tudd, a kettők szabálya egykor pont ezért volt szükséges. Ha a Sitheknek nincs közös ellenségük, akkor egymást pusztítják a renden belül. Való igaz, így kihullanak a gyenge láncszemek. De ugyanakkor a létszám is jelentősen redukálódik, ami egy hirtelen érkező háború esetén nem szerencsés. Csak hát, a legtöbb Sith nem lát tovább a saját hatalomvágyánál. - Felejsd el a Sitheket és a Jediket. Te egy igazi filozófus vagy, húgi - kacagott fel Virana. Mivel Astarte nyilván várta őket, így ő is felkelt végül az ágyról, majd együtt elindultak, hogy megkeressék. A hely nem volt számára idegen. A legtöbb Sith ilyesmi helyen rendezkedett be. Így nem volt neki új nagyjából semmi, csak maga a helyszín.
|
|
|
Vjun
Oct 16, 2017 11:06:41 GMT 1
Post by Enz on Oct 16, 2017 11:06:41 GMT 1
A két nő szótlanul haladt végig a Katedrális nyomasztó folyosóin, amelyek egy része szűk és észrevétlen volt, míg mások magasságukkal és szélességükkel az Egyház dicsőségét hirdették. A belső építészet tökéletesen illeszkedett a sithek ideológiájához, ami látszólag sokszor volt önellentmondásos. "A béke hazugság", hirdették a régi sithek, annak ellenére, hogy maguk hozták el ezt a békét, amikor minden hatalmat megszereztek és nem maradt legyőzendő ellenfelük. "A sithek legfőbb fegyvere a megtévesztés", vallották később, és annak ellenére, hogy a Bane-i Rend egy évezredig a Galaxis aktuálisan két legerősebb erőhasználójából állt, mégis bujkálásra és összeesküvésekre kényszerültek. A Katedrális önellentmondásai tökéletesen visszaigazolták ezeket, ahogy az is, hogy a tágas folyosókat a régi sith nagyurak szobrai szegélyezték, akik nyílt harcban semmisültek meg, míg a sitheket sikerre vivő évezred nagyurai sehol sem kaptak emléket, a hosszú tervet beteljesítő Palpatine-on kívül. Az főcsarnokban álló nyolcméteres kőszobor két kezét a magasba emelte, arcán pedig önelégült mámort álmodott meg a készítője. Végül megérkeztek az Astarte által meghatározott helyre, de ahogy beléptek, szembesülniük kellett azzal, hogy semmiféle gyakorlófelszerelés nem állt a rendelkezésükre, sőt, az egész úgy festett, mintha egy kínzókamrába léptek volna be. Úgy tűnik, hogy van egészen mást jelent a boszorkány számára az "edzés" vagy pedig nem a testüket akarta megedzeni. Két tagbaszakadt, meztelen felsőtestű, csuklyás férfi állt némán az eszközök mögött, és ahogy a két nő megállt az ajtó előtt, hirtelen Astarte lépett elő az egyik árnyékból. - Mire fogunk edzeni, izomletépésre? - kérdezte Brianna a maga sztoikus cinikusságával, ahogy felfedte magát a nő, ő azonban csak mosolygott. - Engedelmességre - felelte könnyedén. - Kezdjetek vetkőzni! Társa azonnal vetkőzni kezdett. Brianna nem is várt mást. Azonban neki már így is rezgett a léc, így nem kellene a mai napon a kelleténél jobban kihúznia a gyufát. Rövid habozás után ő is rászánta magát, hogy megszabaduljon az öltözékeitől. Ami azt illeti, Rogerius Atya is kért tőle ilyesmit. Hozzá ugyan nem nyúlt, de nézegetni szerette. Ő pedig kellően jól viseli az ilyesmit, így nem takargatta magát, mint valami szendeszűz. - Ha belegondolok, hogy milyen csinos kis testem lehetne, ha élnék... - mondta testvére, miközben ő maga is végignézett Brianna idomain. A két izmos felsőtestű hóhér még csak meg sem rezdült a meztelen női testek láttán, de ez talán nem is volt meglepő azok esetében, akiknek a munkaeszköze mások teste volt, és annak a legapróbb izületeit is betéve ismerték. Az ő számukra ez valószínűleg csak egy újabb munkanap volt, de maga Astarte is úgy tűnik, hogy nem szórakozásból kérte őket erre, ugyanis nem legeltette a szemét úgy rajtuk, mint annak idején a perverz Rogerius tette. Helyette egy vékony, mégis erős pálcát húzott elő, majd a testükre suhintott egyet-egyet. A vékony pálca süvítve érte a meztelen testüket, és az oldalukon egy-egy fájdalmasan lüktető, dagadásnak induló vörös csíkot hagyott, ám még csak meg sem pisszentek. - A fájdalmat tűritek - állapította meg az egyértelműt. - De a test fájdalma semmi a lélekéhez képest. A megaláztatáshoz, a lenézettséghez, a megvetettséghez... Hangjában valamiféle baljóslatú, sötét tónus csendült fel, és bár igyekezett nem mutatni, úgy tűnik ezeket ő maga is átélte, saját félelmeiből és fájdalmából táplálkozott a dühe, ami annyira jellemezte őt. - Kezdjük veled, te nagyszájú cafka! - mutatott Briannára, mire a két segéd előre lépett, ugrásra készen. A nő egy X alakú fémkeretre mutatott, ami a végtagoknál egy-egy bilincsben végződő lánccal gondoskodott a tartós ottmaradásról. - Mássz oda! Most!
Brianna épp csak egy szemrebbenésnyi reakcióval nyugtázta, hogy bizony nem volt kifizetődő Astarte idegein táncolni. Tudta, hogy a két izmos segéd azért van ott, hogy szükség esetén besegítsenek. Innen nem volt menekvés. Ha ki is jutna innen, nem biztos, hogy jobban járna, amikor valaki meztelenül elkapja. Végül lassan odalépett a fémkerethez és megállt előtte. Mást úgysem tehet, minthogy átesik ezen, tervezzen is bármit a kedves hölgy a pálcával. - Emlékszem, mikor Rogerius apó kedvéért megvertél egy ilyenen egy lányt. Tudod, azt a szolgát, akit annyira kedveltél. Bár igazad volt. Jobb volt neki, mintha megölted volna. Vajon mi lett vele? - tűnődött el testvére, miközben figyelte a műsort. A fiatal sith most pillantott csak szobatársára. Csak futólag mérte végig, nem úgy, mint aki akar tőle valamit. Trieshii csendben figyelte, de testének rezdülései elárulták, hogy ideges volt azzal kapcsolatban, ami következni fog. Mellkasa a szokásosnál gyorsabban emelkedett fel és le, de Brianna most aligha tudott másokkal törődni. Astarte odalépett Briannához, és egyetlen erőteljes mozdulattal hozzálökte, majd a hideg fémhez szorította, míg a két segéd a legkisebb óvatosságot is nélkülözve durván megbilincselte a kezeit és a lábait. Immáron a föld felett volt kifeszítve a teste, a legkevésbé se volt a helyzet ura, és semmit se tehetett. - Milyen érzés teljesen magatehetetlenül függeni? - kérdezte Astarte, aki egészen közel hajolt hozzá, annyira, hogy arcán érezte a forró leheletét, aminek kellemes illata volt. - Semmit sem tehetsz, másokra van utalva még a túlélésed is. Bármit megtehetnek veled. Astarte láthatóan élvezte a helyzetet, és ahogy hátralépett, újra rásuhintott a lányra, majd újra és újra. Már négy helyen érezte a szúró fájdalmat, ahogy a kezében lévő pálca nyomokat hagyott hasán és az oldalán. - De vajon ez áldás vagy átok? Talán nem érzed, de ebben a pillanatban teljesen szabad vagy. Semmiért sem felelsz, nem terhelhetnek gondok. Az alávetés, a meghunyászkodás szabadságot ad. Amennyire lehetett, magára kellett erőltetnie a nyugodtságot. Kifeszített testtel sokkal jobban fájtak Astarte csapásai, de még így sem hagyta el érdemleges hang a száját. Csak apró, nagyon elfojtott nyögésekkel reagált az ütésekre. Próbált lélekben valahol másutt lenni. Igyekezett ellazítani a testét, bár erre nem sok esély volt a fémkerethez bilincselve. - Attól tartok, a szabadságról alkotott fogalmunk nem azonos. Ha hagytál volna elmenni, most szabad lehetnék. Lehet, hogy egy éjszakai bárban táncolnék aprópénzért, hiányos öltözékben, de több szabadság lenne benne, mint mások hatalmi játszmáiban szerepelni, feláldozható bábként. - Igen, az valóban jól állna neked, húgi. Vagy vezethetnél árvaházat. Esetleg lehetnél utaskísérő egy hajón. Bár ahhoz mosolyogni is kell... Astarte ennek hallatán dühösen újra a lányra suhintott, aki megint halkan felnyögött a csapás hatására. Ez azonban még erősebb volt, mint az előzőek, mintha még több dühét beleadta volna. Úgy tűnik, az ellenállása valamiért a szokottnál is jobban dühítette a nőt. - A tested pénzért árulnád inkább, mert hatalomért nem vagy hajlandó? Butább cafka vagy, mint képzeltem! - közölte vele Astarte lenézően, de hangjában a düh is felcsendült. - Azt hiszed ezt a megaláztatás, amit itt elszenvedsz!? Semmi ahhoz képest, mikor undorító férfiak egymást váltva csak egyszerű játékszernek, eldobható szextárgynak néznek. Ahogy minden napod mások kegyeinek kereséséből áll. - De szabad vagy - felelte Brianna a legnagyobb nyugalommal, mire Astarte ezúttal egy hatalmas pofonnal ajándékozta meg. A nő úgy érezte, hogy forog vele a világ, és az arca izzani kezdett a fájdalomtól. - A hatalom az egyetlen szabadság! A kedve szerinti vándorlásra még egy agyatlan nerf is képes! Mondjuk talán nem véletlen, hogy arra vágysz, mint az öntudatlan állatok. - Mire jó a hatalom általi szabadság, ha még nyugodtan aludni sem tudsz? Folyton hátra kell nézned, mert sosem tudhatod, mikor döf hátba valaki. Értette, hogy Astarte mit próbál elmagyarázni neki. Neki egyszerűen csak más volt az elképzelése arról, amit szabadságnak neveznek. Akinek sok pénze és hatalma van, mást sem csinál, mint attól retteg, hogy elveszíti azt. Aki viszont megelégszik a nyugodtabb, kevesebbet kínáló léttel, az sokkal inkább nevezheti szabadnak magát. - Szerintem tartsd oda az arcod másik oldalát, hátha úgyis oda akar ütni legközelebb - jegyezte meg nővére. - Nyilván van abban valami, amit mondasz. Én szimplán nem így látom. Nem muszáj mindenben egyetértenünk. - Ó, hát nem aranyos? - kérdezte Astarte gúnyolódva, miközben félig hátat fordított neki, és úgy tűnt, mintha épp Trieshiinek mondaná mindezt, mintegy nevetségessé téve őt. - "Elégedj meg kevesebbel" meg "szeressük egymást". Mindjárt felterjesztelek az Amidala Béke-díjra is... Te cafka! Astarte váratlanul fordult felé, és lendületből újra lecsapott a testére, ez az ütés pedig messze a legerősebb volt mindnél. A lány száját egy hangos nyögés hagyta el, és az ütés helyén a vére kiserkent. Az ütés helye egyszerre volt nagyon forró és nagyon hideg. Astarte közelebb lépett hozzá, majd odahajolt a sebhez, és kéjesen belenyalt, ezzel is mutatva a fölényét. - Azt hiszem idő kell még neked ahhoz, hogy megértsd... De ebből nem szenvedünk hiányt - jegyezte meg kaján örömmel a hangjában, majd intett a segédeknek, akik közül az egyik egy eszközökkel teli kis mobil pultot tolt elé. Astarte hanyagul lökte félre a különféle kínzóeszközöket, míg végül megtalálta, amit keresett: egy aprócska tűt. - Néha az egészen kicsi dolgok képesek hatalmas változásokat elindítani - jegyezte meg, majd megragadta a nő egyik mellét, szorosan megmarkolva azt, és megfeszítette a mellbimbóját, majd odarakta a tűt elé, és egy jól irányzott mozdulattal keresztüldöfte. Aztán megtette ezt a másik mellével is. - Várj, még nincs vége. Brianna most először próbált meg szabadulni. Igaz, gyakorlatilag mozdulni sem tudott, de ez nem gátolta meg a próbálkozásban. Végül is Astarte megtette, amit akart. Bár a kínzóeszközöket elnézve talán még olcsón megúszta a tűvel. Voltak ott sokkal brutálisabbak is. Ugyan ő nem használta őket soha, de látta őket használat közben. A tűszúrások ellen annyit tudott tenni, hogy összeszorított fogakkal és csukott szemekkel tűrte. - Nos, lehetne rosszabb is. Például azzal a csipesszel megfoszthatna a nyelvedtől. Őszintén szólva én arra tippeltem. Úgy tűnik, kedvel téged, húgi. Astarte észrevette, hogy a lány becsukta a szemeit, ezért egy másik eszközért nyúlt, majd a lány nyakához illesztette és aktiválta. Az áramütés hatására az egész megfeszített test remegni kezdett, a lány pedig kénytelen volt kinyitni a szemét. Astarte még néhány pillanatig élvezte a helyzetet, aztán elvette a nyakától a sokkolót, és visszadobta a többi eszköz közé. - Azt akarom, hogy lásd, mit is jelent a hatalom mások felett! - közölte, majd két darab apró, elnyújtótt gúlában végződő fémtárgyat húzott elő, amiknek a két masszívabb végét egy-egy vékony fémrúd kötötte össze. Egyetlen mozdulattal levette a végét, majd beleszúrta a lány egyik átdöfött mellbimbójába, és ahogy az egyik fémvég teljesen a helyére került, máris rátette a másikat, és ezt megismételte a másik oldalon is. Gyorsan dolgozott, mégis fájdalmas eljárás volt, ami mindenféle érzéstelenítést vagy óvatosságot nélkülözött. - Hogy tetszik? - kérdezte, ahogy maga is elidőzött kicsit Brianna mellei felett. - Szerintem jó ideig még emlékeztetni fog a leckére. A hatalom az egyetlen szabadság. Aki a hatalmát félti, az a szabadságát félti. Amit te kergetsz, az a hatalom illúziója. A fiatal sith legbelül azt kívánta, bár inkább még vagy húsz csapást kapott volna, mint ez. Igen csak fájdalmas volt, amit Astarte tett vele. A tűk már önmagukban igen fájdalmasan hatoltak át az egyik legérzékenyebb testrészén, majd ezt követően még durván tovább is kínozta mindkettőt. Ahhoz képest, hogy az a két kis ékszer nem volt nehéz, ő úgy érezte, mintha húznák lefelé a melleit. A korábbi csapásokat már nem is érezte, ez sokkal jobban fájt neki. A szemeiből lecsorduló könnycseppek arról árulkodtak, hogy ez a büntetés most hatásos volt nála. Bár ő maga nem sírt. - Ne szomorkodj, annyira nem mutatnak rosszul. - mondta Virana, minden gúny nélkül. Inkább tűnt vigasztalásnak. Brianna nem szólt, csak csendben bámulta új szerzeményeit, amiket valószínűleg hosszú ideig viselnie kell majd. Mégis kicsit úgy tűnt, mintha élvezte volna. Legalábbis az elgyötört bimbói igen kemények voltak és a combján sem vizelet folyt. Astarte alaposan végigmérte Briannát, és úgy tűnt, az ő figyelmét sem került el az, hogy a lány mennyire izgalomba jött az egész végére, és ahogy a combján végig folyó folyadékon megérintette, nevetés tört ki belőle. - Fura egy lány vagy te! - közölte vele, miközben egy kendőbe törölte a kezét. - Egy elfojtott kis mazochista, aki él-hal a fájdalomért. A vén kéjenc mellett biztos nem élhetted ki magad, ő még a fénytől is óvott. Közelebb hajolt hozzá, és Brianna ismét érezte a leheletét magán, ahogy a füléhez húzódott kínzója, és ott folytatta a beszédet, suttogva. - Ne aggódj, kaphatsz még tőlem fájdalmat. Amennyit csak szeretnél - mondta neki, majd a fülébe fújt, ami furcsa módon még jobban izgalomba hozta a lányt. Astarte hátrébb lépett egyet, és felemelte a pálcáját, de most nem sújtott le vele, ehelyett óvatosan megbökdöste vele Brianna egyik mellét, ami a friss szúrás miatt természetesen fájdalmas volt. Arcára ismét gonosz mosoly ült ki, és biztosnak tűnt, hogy kitalált valamit. Előtúrta a nemrég használt sokkolót, majd egy hozzá tartozó nyakörvet is, amibe ez beleilleszthető volt, majd a nyakára tette. - Egy kis ajándék, hogy bármikor örömet szerezhess magadnak. Az eltávolításra ne is gondolj, ha nem én csinálom, félő, hogy a benne lévő robbanóanyag aktiválódik, és oda a csinos pofid - közölte a nő élvezettel a hangjában. - Szeretnéd újra kipróbálni, milyen? A fiatal sith láthatóan elszégyellte magát. Talán saját magának sem akarta beismerni, hogy az ilyesmi izgalomba hozza. Azóta mozgatta a fantáziáját az ilyesmi, amióta még Rogerius tanítványaként egyszer találkozott egy Astartehoz hasonló nővel és az ő tanítványával. Amikor mestere hívatta a nőt, neki kellett értesítenie személyesen. Egy meglehetősen hasonló helyzetben találta mestert és tanítványát. A nő nem mondott semmit, csak fölényesen Briannára mosolygott és elhaladva mellette rácsapott a hátsójára, miközben halkan megjegyezte, talán ő lesz a következő, ha szeretné. Ki tudja, mi lenne vele most, ha Rogerius hajlandó lett volna elcserélni a tanítványát. De erre végül nem került sor. Brianna túl jól végezte a rábízott munkát, hogy megváljon tőle. - Azt hiszem, a válaszomtól függetlenül ki fogom. - közölte közömbösen. - Látod, mondtam, hogy kedvel téged. Ékszereket kapsz tőle, meg arról is gondoskodik, hogy mellette maradj. - Nos, eddig azt hittem, hogy a fájdalom okozásával büntetlek. De egyértelműen nem ez a helyzet - jegyezte meg Astarte, majd zsebre dugta a kis távirányítót. - Úgyhogy a fájdalom megvonása lesz a büntetésed most. Légy jó kislány, és újra megkínozlak. Légy rossz, és úgy kínozlak meg, hogy garantáltan nem fogod élvezni. Világos? - Igen - felelte a lány, mire a boszorkány csettintett, és a két segéd odalépett, hogy eloldozzák a lányt, akit Astarte kapott el, hogy ne a földre essen, de nem tartotta túl sokáig a karjaiban, hanem meglódította Trieshii felé. - Öltözzetek! Most elmehettek. A két lány nekiállt öltözködni, miközben Astarte elgondolkodva dőlt neki a vasnak, amire Briannát nem is olyan régen felfűzték. Mielőtt azonban elkészültek volna, a boszorkány előre lépett, és adott egy pofont még búcsúzóul a lánynak. - Mától Astarte úrnőnek szólítasz. Világos? - kérdezte, mire Brianna bizonytalanul állt meg, majd nyelt egyet. - Igenis, Astarte úrnő - felelte megalázkodva, mire a másik bólintott, jól látható elégedettséggel. - Tudod húgi, mikor azt mondtam, hogy ess szerelmbe, nem feltétlenül erre gondoltam. Brianna végre szabad volt. Mármint a kifeszített állapotból. Astarte máris küldte öltözni a másik nővel együtt. Most már egyértelmű volt, hogy ez a büntetés neki volt szánva, Trieshii pedig végig kellett nézze, hogy tanuljon belőle a más kárán. Felkapta a ruháját és óvatosan magára öltötte. A mellbimbói még nagyon érzékenyek voltak, így nem volt valami kellemes, ahogy a ruha dörzsölte őket. Szerencsére gyakorlott volt, így hamar elkészült és már indult is visszafelé, azzal sem törődve, hogy a másik kész van-e. - Ne bánkódj, húgi. Legalább megölni nem akart.
|
|
|
Vjun
Oct 17, 2017 8:18:05 GMT 1
Post by Revan on Oct 17, 2017 8:18:05 GMT 1
Brianna szótlanul haladt végig a folyosókon, Trieshii pedig mögötte pár lépéssel haladt. Korábban mellette ment. Feltűnt neki, de nem zavarta. Az egyetlen, amire most vágyott, hogy kicsit ledőlhessen és elmélyülhessen a gondolataiban. A fájdalmai csak hosszabbá tették a visszautat. Legalábbis többnek tűnt, mint odafelé. De végül ismét a meghittnek nem nevezhető szálláson voltak mindketten. A sith leült az ágyára és háttal a falnak dőlt. Szobatársa beszédre nyitotta a száját, de ő egy határozott kéztartással jelezte, hogy most inkább ne beszéljenek. A nő néhány perc tétlenség után úgy döntött, hogy nincs kedve a szobában gubbasztani. - Megyek, levegőzök egyet - közölte és az ajtó felé indult. - Ne menj az energiapajzson kívülre. A savaseső nem egészséges. - Köszönöm, észben tartom. Visszafele talán elmegyek ennivalóért, hozzak neked is? A másik pár tétova pillanat után bólintott. Valóban ráférne valami harapnivaló. Ami azt illeti, Ord Ramada óta nem evett. Igaz, nem is kért enni senkitől. Miután egyedül maradt, lefejtette magáról a ruháját, de csak a felsőtestéről. A ruha elég feszes volt, ez pedig nem volt épp kellemes a még mindig lüktető és égő bimbóinak. Az oldalán lévő nagyobb ütésnyommal nem foglalkozott. Csak egy felületi sérülés. Begyógyul majd. A kezeivel óvatosan megvizsgálta az ékszereket, amiket Astarte adott neki. - Valld csak be, hogy tetszenek - mondta Virana mellette ülve. - Az ilyesmiről jobb szeretek magam dönteni. - A büntetés az büntetés. Nem hibáztathatod a szigorú nénit. Eléggé kihúztad nála a gyufát. - Nem hibáztatom. De nem is örülök neki. - Én nem egészen úgy láttam. Nagyon is izgalomba hozott téged ez a kis fenyítés. Igazam lehetett, amikor azt mondtam, hogy szerintem te élvezed a pofonjait. - Nincs igazad. - Szerinted. Szerintem meg jól esett neked. Mert amióta én nem élek, ő mutatta feléd a legtöbb törődést a körülötted lévők közül. A vén perverz csak méregetett és kihasznált. A szigorú néni legalább tényleg akarja, hogy kezdj magaddal valamit. Még ha ez azt is jelenti, hogy neki fogsz ugrálni. Brianna nem válaszolt, mert megérezte Trieshii közeledtét és pillanatokon belül nyílt is az ajtó, a nő pedig belépett rajta, nála két tányérral. Egy pillanatra megállt, ahogy megpillantotta a félmeztelen lányt, de aztán odament hozzá és az egyik tányért neki adta, aztán az evőeszközt is. Valami hús volt a tányéron, meg köret. Ránézésre egész ízletesnek tűnt. Nem nézegette sokáig, inkább hozzálátott, aztán felpillantott a vele szemben ülőre. - Köszönöm. - Semmiség. Többet nem szóltak, csak csendben elfogyasztották az ételt. Virana is inkább felszívódott. Persze nem ment sehova, csak egyszerűen még Brianna számára sem volt látható. Úgy is mondhatta volna, hogy a fejében van és csendben figyel. Elvégre társaságban testvére úgysem nagyon reagál rá. Így akár a fejében is mondhat véleményt. Az étkezés befejeztével Brianna jobb tennivaló híján ledőlt, majd el is aludt. Arra ébredt, hogy Trieshii ott térdel az ágy mellett és őt figyeli. Ugrásra készen várt. Talán most jött el a pillanat, hogy megpróbálja őt megölni? Bár nem érzett semmi ellenséges szándékot a részéről. Na meg elég lett volna megmérgeznie az ennivalót. - Mit csinálsz? - Csak ezeket néztem - sandított az ékszereire a még mindig fedetlen keblein. - Nyilván jobban tetszenek neked, mint nekem. - El kell ismerni, hogy jól mutatnak rajtad. De az igazság az - magyarázta, óvatosan az egyikre tette a kezét - Hogy ez az én hibám. Megkímélted az életem. Engedetlen voltál miattam, pedig nem is ismersz. Ezért nekem van bűntudatom. Miattam bűnhődtél. - Felejtsd el. Nem kell sem megköszönnöd, sem bocsánatot kérned érte. A tetteimért én vagyok a felelős. Trieshii hajthatatlan volt, lassan felemelkedett és mielőtt Brianna bármit tehetett volna, már fölötte tartotta magát. Sejtette, mit akar a nő és nem volt ínyére. De nem akart erőszakosan megszabadulni tőle. Nem mondta volna neki, de egy kicsit kedvelte. Talán mert ugyanabban a kelepcében voltak és rokonszenvezett vele. - Mássz le rólam. Ez... - Shhhh - csitította a nő, miközben arca arasznyira volt csak Brianna arcától - Nem kell félned, nem bántalak. Csak ki akarlak engesztelni. - De nem kell! - ellenkezett tovább a sith. - Te mondtad, hogy sosem tudhatjuk, meddig élünk még. És más jó tanácsokat is adtál. Szóval itt egy tőlem, amit még nagyapámtól kaptam: "Ne szalassz el semmi jót!". Most pedig...Halgass és engedd. Azzal megszűnt köztük a távolság és megcsókolta Briannát, aki a korábbitól ellentétben nem gurult dühbe, hanem úgy tett, ahogy kérték tőle. Hagyta magát. A csók rövid volt, mégis hosszúnak tűnt, mire magához tért a meglepettségből, Trieshii már másra fordította a figyelmét. Az ékszerekkel díszített kebleit kényeztette a szájával. Érzékenyek voltak és még mindig fájtak, de ez mégis jól esett neki. Míg a szájával a nő fent dolgozott, a kezei lefejtették Brianna ruháját alul is. Mikor elkészült, megfogta a lány kezeit és a melleire tette őket, mintha csak azt kérné, kényeztesse saját magát. Ő pedig gyengéden játszani kezdett velük. Eközben a szobatársa apró csókokkal haladt lefele a hasán, majd lejjebb. Míg el nem ért oda, ahova Brianna még senkit sem engedett. Bármennyire is jól fogta vissza az érzelmeit, nem tudott nem hangosan felnyögni, ahogy a nő odalent munkához látott. Először a nyelvével, aztán az ujjaival is. Érezhetően tudta, mit csinál. Hogy mennyi ideig tartott, azt csak azt tudta volna megmondani, aki ott áll és méri az időt. Ilyen nem volt, így Brianna csak azt tudta, hogy sokáig, mégsem elég hosszan. Végül zilálva feküdt az ágyon egy apró tócsával odalent alatta. Trieshii végül ismét fölé helyezkedett és a lent használt ujjait Brianna szájába tömte, hogy lenyalassa vele a nedveit. Aztán ismét megcsókolta és közben lemászott az ágyról. - Kvittek vagyunk, úgy hiszem. A fiatal sith nem felelt, csak csendben nézte őt, amint a saját ágyára fekszik és a fal felé fordul. Felkelni neki sem volt kedve, inkább csak pihent. Rá is fért ezek után. A napnak pedig még a fele sem telt el.
|
|
|
Post by Enz on Dec 24, 2017 23:32:15 GMT 1
A kínzást és az éjszakai kalandot követő napok ugyanolyan szürkeségben, állandó gyakorlással teltek. Brianna magát is meglepte azzal, hogy kissé engedelmesebbnek mutatkozott, és nem próbált állandóan szájalni Astartének, aki ezt láthatóan élvezte. Fokozatosan átvették a terv részleteit, így mire két héttel később elérkezett a konklávé ideje, mind ők, mind Aseca kultistái álmukból felébresztve is tudták a dolgukat. A konklávé a Sith Egyház legfontosabb eseménye volt, mikor az összes püspök, esperes és minden más nagyhatalmú egyházi vezető, illetve a Harcoló Egyház parancsnokai összegyűltek, hogy megvitassák a legfontosabb történéseket. Az Egyház az egyik legbefolyásosabb szervezet volt az Egyesült Sith Birodalomban, így az ilyen ülések kimenetele az egész birodalomra hatással lehetett. Brianna a helyén állva figyelte, ahogy újabb és újabb siklók sorjáznak be Vjun mérgező, savas esős légkörében oázisként magasodó komplexum biztonságot nyújtó energiapajzsa mögé, és ereszkednek alá a hangárban. Hivatalosan Morrow püspök testőrségeként voltak jelen Trieshiivel együtt, Astarte felügyelete alatt, de a kiborgtestű egyházfi épp a vendégek üdvözlésével volt elfoglalva, Astarte pedig szorosan a nyomában volt, így ketten ácsorogtak csak a balkonon, és figyelték a változatos tömeget. - Sosem hittem volna, hogy ennyi vezetője van az Egyháznak - szólalt meg Trieshii, akit láthatóan lenyűgözött a látvány: a fekete-vörös páncélos Harcoló Egyház katonák, a pompás ruhákat viselő vezetők, a tömegbe vegyült protokolldroidok és hajlongó vagy épp táskákat cipelő rabszolgák kavalkádja csakugyan szolgált néznivalóval. - Persze, ahol más pénzén kell élősködni, ott sosincs jelentkezőből hiány. Brianna nem válaszolt semmit, csak tovább figyelt, elvégre ez volt a dolguk, akárcsak az őrség többi részének, akik szintén mind Morrow emberei, illetve Aseca kultistái közül kerültek ki. A csapda már kinyílt és a megfelelő pillanatban bezárul azok körül, akik most gyanútlanul besétálnak. Nemsokára még nagyobb zaj támadt, és a tömeg szabályosan kinyílt, ahogy utat nyitottak az Egyház fejének, Papa Emeritus-nak, aki méltóságteljes megvetéssel ábrázatán ellépdelt közöttük. Útján teljesen vörös páncélba öltöztetett testőrök kísérték, akiknek sisakjuk mögül nem látszott ki az arcuk, és különböző fegyvereket tartottak a kezükben, a legtöbben egy botot, aminek a végére egy ívelt, vékony pengét erősítettek. - Az ott az elit testőrség - jegyezte meg Trieshii. - Úgy hallottam a nagai szövetségesektől is kaptak kiképzést, és azok a fegyverek is tőlük származnak. A tömegből csak egy ember maradt a helyén, Morrow püspök, aki jelentőségteljesen fordult az Egyház feje felé, a Papa így kénytelen volt megállni, és tekintetük néhány pillanatra találkozott. A vörös ruhás testőrök fenyegető pózt vettek fel, de erőszakra nem volt szükség: Morrow színpadiasan meghajolt, majd félreállt az útból. A fiatal sith mostanra elfogadta, hogy egyhamar nem szabadul meg Astartetól. Így végül is inkább úgy döntött, hogy együttműködik. Akkor a lehető legtovább van esélye életben maradni. Társa szavait továbbra sem válaszolta meg. Nem zavarta, hogy néha megszólal, de nem érezte szükségét, hogy feleslegesen helyeseljen. - Komolyan, inkább vidd szobára. Akkor legalább valami hasznosra használná a nyelvét - jegyezte meg Virana - De mindenképp élvezetesebb lenne, mint azt hallgatni, ahogy felmondja a leckét.Brianna csak egy futó pillantásra méltatta testvére szellemét. Egyébként pedig nem törődött vele sem. Igaz, nyilvánosan vele sosem szokott. Lassan, de biztosan közeledett a pillanat. Trieshii röviden Briannára pillantott, de úgy tűnik, megszokta már a másik hallgatagságát, és nem vette magára a dolgot. Trieshii sem volt általában az a bőbeszédű nő, és az, hogy ilyen sokat beszélt, egyértelműen azt jelezte, hogy megbízik a másikban, ami sithek között igen ritka volt, és legalább olyan veszélynek számított. - Bár gondolom felesleges mondanom, mert te is olvastad Salenius anyagát - tette még hozzá, mintegy magyarázatot adva magának arra, miért nem szól egy szót sem Brianna. Csakugyan kaptak egy anyagot az idősödő kémmestertől, és csakugyan átfutotta egyszer, de rá korántsem gyakorolt akkora hatást, mint Trieshiire. Neki kizárólag a túlélés számított, és bármit hajlandó volt megtenni ennek érdekében, még azt is, hogy önbecsülését sutba vágva eljátssza Astarte engedelmes akk kutyáját. De közben várt a megfelelő pillanatra. Alig, hogy erre gondolt, feltűnt mögöttük Astarte, és szigorúan keresztbe fonta maga előtt a karját. - Ha kinézelődtétek magatokat, akkor gyertek, dolgunk van! - adta ki az utasítást, majd sarkon fordult, és határozott léptekkel elindult előre. - Siess, mert különben nem fenekel el - biztatta élcelődve Virana a testvérét, és ettől függetlenül sem kellett egyikőjüknek sem mondani, hogy dolguk van. A konklávék általában díszes események voltak, amiket megelőzően, alattuk, illetve utánuk számos nagyszabású társasági gyűlésre került sor, amik hivalkodásukkal az Egyház erejét és vagyonát hirdették, de ezúttal rendhagyó körülmények szóltak közbe. A sithek flottájának magja éppen az Aweris rendszerben folytatta élet-halál harcát a Köztársaság ellen, ezért az Egyház vezetőinek gyors döntésére volt szükség. - Mit gondolsz, mik az esélyeink a vöröspáncélosok ellen? - kérdezte halkan Trieshii, ahogy elsiettek a tömeg között, hogy utolérjék Morrow püspököt, aki már a Katedrális nagy gyűlésterme felé vette az irányt. Briannát magát is foglalkoztatta a kérdés. De mint általában, ez sem nagyon látszott rajta. Igazából mindegy is volt. Jelenleg az ő érdeke is csak az volt, hogy a nyerő csapatban legyen. Tehát mivel ő most Astartén keresztül Morrowot szolgálta, őt kellett segítenie a terveiben. A sithek világa már csak ilyen. Légy a megfelelő oldalon és legyél hasznos. Addig jók az esélyeid elérni valamit. - Biztos nem fogják megkönnyíteni a dolgunkat. A legapróbb gyanús mozdulatra ugranak. Figyelembe véve, hogy mennyi lehetséges veszélyforrás lehet, ez nem is meglepő. Bizonyára gondoltak szinte minden eshetőségre. A sithek ritkán vívnak meg egymással tiszta módszerekkel. Szóval biztos lehetsz benne, hogy a terv csak akkor lesz sikeres, ha hibátlanul kivitelezzük.Sokkal többet nem akart a kérdéssel foglalkozni. A terv elég alapos. Így amit mondott, az helytálló. A siker persze így sem biztos. De legalább van rá esély. - Reméljük, hogy gondoltunk mindenre a kivitelezéskor - tette még hozzá Trieshii, hangjában némi aggodalommal. Mivel ő katonai háttérrel is rendelkezett, tudnia kellett, hogy a tervek sosem élik túl a találkozást az ellenséggel, és a határt az alapos, illetve a túlzott tervezés között. Brianna nem rendelkezett ilyen kvalitásokkal, így csak reménykedni tudott. Ahogy átvágtak a tömegen, megérkeztek a nagy gyűlésteremhez, ami külcsínében Korriban ősi sith templomainak vonását viselte. A terem kör alapú volt, és míg középen az Egyház logóját rajzolták ki a festett csempék, addig körben a vezetők számára voltak elkülönített helyek. Középen magasodott a Papa trónusa, amihez minden irányból lépcsők vittek fel. Ennek az alján és a tetején is vörös páncélos őrök álltak. A trónus maga mozgatható volt, így biztosítva, hogy az egyházfőnek sosem kell felkelnie a helyéről. Odafent egy széles erkély húzódott, amiről a kevésbé fontos vendégek, kísérők és szolgák figyelhették a történéseket. Brianna kiszúrta odafent Saleniust, aki most egy biztonságiként pózolt, de igyekezett úgy tenni, mint aki nem látott semmit. Morrow hivatalos kísérőiként túlságosan is nagy figyelem összpontosult rájuk. - Ne nézelődjetek! - lépett oda hozzájuk Astarte, aki megragadta Brianna kezét, majd elindult a helyére. - A püspök már vár, hamarosan kezdünk! Bár Brianna igyekezett feltűnésmentesen nézelődni, Astarte mégis figyelmeztette őket, hogy ne tegyék. Ez persze jogos, hisz itt mindenki gyanakszik mindenkire. A terv sikere múlhat azon, ha nagyon magukra vonják a figyelmet. Olykor a legjelentéktelenebb egyének jelentik a legnagyobb veszélyt. - Ó, kéz a kézben. Más körülmények között ez akár romantikus is lehetne. Te és az Úrnőd, bementek egy sötét helyre, ahol a kedve szerint cselekszel a törődéséért cserébe - viccelődött Virana. Ami azt illeti, még ez az ötlet is csábítóbb volt a fiatal sith részére, mint egy ilyen rizikós vállalkozásban kockára tennie az életét. Hisz az életén kívül más nincs neki. Nagy vonalakban ugyanazt teszi, mint korábbi mestere alatt szolgálva. Csak most nagyobb tétben játszanak. Elfoglalták helyüket a kiemelt vezetők számára fenntartott részen, ahol Morrow már várakozott rájuk. Szemei ugyanolyan szenvtelennek tűntek, mint mindig, mindazok ellenére, amire épp készültek. Brianna elképzelni se tudta, hogyan képes ennyire nyugodt maradni, vagy inkább mi történt vele a múltba, ami ennyire kiölte belőle az érzéseket. Elképzelni se tudta mi játszódhat le benne az implantátumok mögött legbelül odabent, ahol még emberi részei voltak. De nem is számított. Felcsendültek az Egyház Sötét Oldal dicsőségéről szóló énekeinek sötét tónusai, és rövidesen csend támadt a teremben, ahogy a Papa széke méltóságteljesen a helyére manőverezett, benne a gyanakvó tekintetű egyházfővel. Ahogy a helyét elfoglalta, ugyanolyan hirtelen halt el az ének, mint ahogy elkezdődött. - In nomine Imperator Wentharus Magnus, Ecclasiae i Parte Tenebrosa - szólalt meg a főpap ájtatos hangon, mire mindenki kötelezően fejet hajtott a Császár nevének hallatán. Mindenki, kivéve Morrow püspököt, aki a legnagyobb nyugalommal állt a helyén. Mások is észrevették ezt a felségsértésnek beillő tettet, de némi pusmogást kivéve nem történt semmi. - Egyházi társaim. Konklávéra gyűltünk ma össze, mivel hőn szeretett birodalmunk zűrzavaros időket él meg. Belső árulók és külső ellenség fogott össze, hogy a nagy császár munkáját elpusztítsák. De nem lehetnek hatalmasabbak a Sötét Oldalnál, s nem emelkedhetnek felül az erején! A kijelentéseket heves bólogatás követte, és Brianna máris kezdte kényelmetlenül érezni magát. Bár nem lelkesedett az akcióért, csak remélni tudta, hogy azelőtt cselekednek, hogy ettől a sok baromságtól leégne az agya. - Egyházunk a császár munkájának őrzője és letéteményese. A sithek ősi tudásának őrzője, és a birodalom igazi ereje! Egyházi társaim, ki kíván szólásra emelkedni tőletek? Egyből akadtak jelentkezők, a Papa belső körének kipróbált talpnyalói, akik természetesen a kötelező dicshimnuszokat zengték el a jelenlegi vezetésről és az Egyház helyzetéről. Aztán jöttek az elégedetlenebb vezetők, akik támogatást, fegyvereseket vagy épp befolyást akartak szerezni, és ezek mentén igyekeztek bemártani politikai ellenlábasaikat, ami hamar komoly vitákhoz vezetett. De Morrow csak állt a helyén, és szótlanul várt. Egészen addig a pillanatig, míg néhányat nem pittyegett néhányat. Brianna nem tudta miről kaphatott hírt, de a dolgok végre működésbe léptek. - Szólni kívánok - szólalt meg Morrow kiegyenesedve. Brianna tudta, hogy imái meghallgatásra kerültek, és nem tovább elidőzniük itt, unalmas beszédeket hallgatva. Végre valahára eljött a perc. Mondjuk továbbra sem volt sok kedve részt venni ebben. De ha ezzel közelebb kerül ahhoz, hogy Astarte leszedje azt a vackot a nyakáról, akkor talán érdemes eljátszania a jó kislányt. Az pedig egy lépéssel közelebb hozza a szabadsághoz. Mert arról bizony nem tesz le. Amint lehetősége lesz, el fogja hagyni ezt az egészet. Addig is sodródik az árral. - Ne aggódj húgi. Azért fedezni foglak, amennyire csak lehet. Te csak tedd azt, amivel megbíztak - közölte Virana. Brianna ritkán volt hálás testvére közelségéért. Főleg, mivel általában viccet csinált, amiből csak lehetett. De az kimondottan előnyös, ha van az embernek egy mindenki más számára láthatatlan segítője. Igaz, minden helyzeten ő sem tudja átsegíteni. De azért párszor már jól jött. Most viszont először is ki kell várni a megfelelő pillanatot, hogy a terv működésbe léphessen. Morrow megindult, és nyugodt léptekkel haladt el, egészen a pódium talapzatáig, ahol felnézett a lépcsősor tetején lévő trónuson ülő öntelt alakra. Brianna most először vélt a püspök tekintetében valamiféle elemi megvetést, undort felfedezni, de csupán egy pillanatra, ahogy az egyházfi visszatért a szerepéhez. - Őexcellenciája, egybegyűlt társaim - nyitotta meg a mondandóját gépies hangjával, amitől még mindig felállt a szőr a nő hátán. - Úgy érzem, nem vesztegethetjük tovább az időnket üres fecsegéssel. Csapataink Awerisnél harcban állnak, egy olyan ügyért, ami egyetlen ember érdekeit szolgálja... Grodin főkormányzójét! A kijelentésre hangos pusmogás, sőt zsivaj támadt a sorok egy részében, kivéve persze a püspök kíséretét képező Némák között, akik ha akartak volna, sem lettek volna képesek ilyesmire. - Mire céloz ezzel, püspök? - vonta fel a szemöldökét Papa, rosszallással a hangjában. - Arra, hogy Birodalmunk uralkodója, Wenthar császár már régóta halott - közölte szokott szenvtelen hangján a hírt, mire a terem újra szinte felrobbant, az egyedüli nyugalmat a püspök kíséretén kívül a vörös páncélos praetorianusok jelentették, akik meg sem moccantak a helyükről. - Ez áruló beszéd! Áruló! Nem, az nem lehet! Örökké éljen Wenthar! Szeretett jótevőnk...? - hallatszottak bekiabálások a tömegből, de Morrow ügyet sem vetett rájuk, ehelyett intett Astartének, aki egy kézi holovetítőt húzott elő. - Hát nézzék meg a saját szemükkel, mit láttak a csapataink Awerisnél - ajánlotta, és Astarte aktiválta a berendezést. Többen előre húzódtak a közönségből, hogy lássák, de ez szükségtelennek bizonyult. A falakra a régi nagy sitheket és az Egyház jelképeit vetítő berendezések hirtelen átkapcsoltak, és mindegyiken egy felvétel jelent meg: ahogy Wenthar egy nagai sith-tel, valamint tulajdon lányával vív fénykardpárbajt, és ahogy egy, a látszólag semmiből előtűnő fiú fénykardjával beleszáguld a sith uralkodó hátába, és a földre viszi. A teremben mindenkinek elakadt a lélegzete, és Morrow tapasztaltan kivárta, amíg feldolgozzák a hírt. Astarte eközben az Erő segítségével üzent a két másik nőnek: készüljetek! Briannát is váratlanul érte, amit a felvételen látott, de különösebben nem hatotta meg. Vagy ha meg is hatotta, akkor a rá jellemző módon nem mutatta ki. Természetesen nem kötötte le teljesen a dolog és megkapta az üzenetet Astartétól az Erőn keresztül. Abban nem volt biztos, hogy társa is sikeresen vette-e az üzenetet, ezért egy bólintással jelezte felé, hogy bármelyik pillanatban kezdetét veheti az összecsapás. Fénykard híján egy hosszabb tőrt hozott magával, amit gondosan bekent méreggel. Ez könnyen elrejthető volt a ruhája alatt és gyorsan elő veheti, amikor szüksége lesz rá. Továbbá az Erő is ott van a fegyvertárában, aminek nagy hasznát tudja venni. Lassan úgy helyezkedett, hogy a tőrrel villámgyorsan lecsaphasson a célpont egyik testőrére. A Papa fenyegetően kelt fel a trónusából, láthatóan nem tetszett neki az amit látott, vagyis inkább az, hogy mindenki más is láthatta a résztvevők közül. Akár érintett volt a császár halálának eltitkolásban, akár nem, ez olyan kihívás volt a hatalma ellen, amit nem tűrhetett el. Kezét maga előtt összefonva nézett farkasszemet a püspökkel, és egyértelműnek tűnt, hogy hamarosan kitör a harc. - Egyházi társaim, legfanatikusabb erőink épp most véreznek el egy névtelen rendszerben néhány személy ambíciói miatt - jelentette ki kemény hangon Morrow. - Inkompetenciából vagy árulásból asszisztáltak hozzá saját vezetőink is, akik méltatlanná váltak tisztségeik betöltésére! - Az igazi áruló előttem áll! - vágott vissza a Papa megvetéssel a hangjában. - Végezni velük! Ahogy ezt kimondta, a praetorianus gárdisták azonnal támadóállásba léptek, ám ugyanebben a pillanatban a püspök is felemelte a kezét, ami körül szinte láthatóvá váltak az Erő rezdülései. A Papa mellett álló két őr egyszerűen összeesett és élettelenül terült el a trónus mellett, ahogy az életenergiájuk elhagyta a testüket. A láthatatlan indák megragadták a Papat is, aki azonban erősebbnek bizonyult az egyszerű őröknél, és még akkor se látszott veszíteni, amikor Morrow ujjainak végéből villámok csaptak ki, összetalálkozva az egyházi vezető által irányított energiákkal. Igazi harc alakult ki kettejük között, és egyértelmű volt, hogy a kíséretének meg kellett védenie a püspököt, amíg győzelmet nem tud aratni. Eközben a Salenius vezette erők sietve akcióba léptek, bezárva a nagy terem tágas bejáratait, valamint tüzet nyitva minden vendégre, akinél fegyver volt. A teremben elszabadult a káosz, és ekkor léptek közbe Aseca nagyúr kultistái, akik az erőhasználó vendégek leküzdésében vállaltak magukra szerepet. A fiatal sith azonnal cselekedett: odaszökkent az egyik fegyveres őr mögé, majd a hátába döfte a tőrt. A méreggel biztosra ment. Ha nem is sikerül halálosra a szúrás, akkor az majd befejezi a dolgot. Az őrnek már nem kellett a fegyvere, így ezt a lány magához vette. Jobb kedvelte a kardot, ha mindenképp fegyvert kell forgatnia, de megtette az a lándzsaszerű fegyver, amit most zsákmányolt. Egy kultista rontott rá, de hamar rájött, hogy túlvállalta magát, ugyanis Brianna egy villámmal állította meg, majd megragadta az Erővel és elhajította. Aztán felmérte a helyzetet. Meg kell védeniük a püspököt, így a közelben maradt, hogy ezt a feladatát elláthassa. Újdonsült társa jól állta a sarat, így vele nem kellett foglalkoznia. Astarte ezalatt végzett egy másik praetorianussal, míg Trieshii vibrokardjával levágott két túlbuzgó lojalista kultistát, akik rájuk rontottak. A káoszban nehéz volt pontosan látni az erőviszonyokat, így csak arra hagyatkozhattak, hogy a saját dolgukat jól végezzék. Astarte az Erőn keresztül utasította a két nőt, így három oldalról állták körbe a püspököt, aki még mindig villámszóró párbaját folytatta a Papaval: az által irányított energiák hol előretörtek, hol visszább szorultak, ahogy a két Sötét Oldali erőhasználó összemérte tudását. Néhány kultista ugyan próbát tett velük, egyértelmű volt, hogy a testőrség maradék része jelenti az igazi veszélyt, és ahogy a hat megmaradt praetorianus feltűnt, ez egyértelművé is vált a számukra. A magasan képzett harcosok egy külön kört alkottak körülöttük, készen arra, hogy számbeli fölényükkel legyűrjék őket. - Mindenkinek jut kettő, húgi. De ha többet is elkapsz, az biztos imponálna a szerelmednek, mármint mindkettőnek - csipkelődött kicsit Virana, talán azért, hogy az esélyek ne tűnjenek olyan rossznak a testvére számára. Abban Brianna egyetértett, hogy ha jól teljesít, akkor az jó pont lehet Astarte szemében. Talán leszedi a nyakából azt a vackot, ha elégedett lesz vele. Bár igen naív gondolat volt. Erre nem sok esélyt látott. De most az előtte álló feladatra összpontosított. A két testőr, aki neki jutott, egyszerre támadt rá. Az egyik felülről próbált rávágni a fegyverével. A lány kénytelen volt a fegyvere nyelével hárítani. Ezt akarta a másik kihasználni egy a hasára mért kardszúrással, ám ő a fegyver végét felé lecsapva eltérítette a pengét, majd újra felemelve a fegyver végét fejbe csapta, amitől még sisakban is megtántorodott egy kicsit. Ezt az időt kihasználva Brianna az Erővel magához rántotta a másik őr hátában hagyott tőrt, majd elkapva hasba szúrta a vele szemben álló ellenfelét, végül már csak egy könnyed Erő lökettel távolította el a püspök közeléből. Ekkor lépett színre ismét az előbb félig elkábított őr, aki a lány torkát kapta el az egyik kezével és a másik kezében lévő karddal akarta keresztül döfni a testét. Ennyire gyorsan, levegőért kapkodva nem tudta volna megállítani a pengét, így egy másik megoldáshoz folyamodott. Két kézzel megragadta a nyakát szorongató karját, majd Erővillámokkal kínozta meg ellenfelét és saját magát is. Egészen addig, míg végül az őr eleresztette. A férfi elejtette a kardot. Kettejük közül ő volt a szívósabb, így hamarabb magára talált, mint Brianna és halott társa elejtett fegyverét felkapva ugrott ismét a fiatal sith felé, aki azonban szintén összeszedte magát annyira, hogy felkapva a kardot előre döfött és így felnyársalta őt. Ahogy a lány kirántotta a kardot, nem kevés vér fröccsent rá. - Ó, húgi, valami van az arcodon - szólalt meg Virana. Ahogy Brianna fellélegzett kicsit a harcból, körbepillantott: a püspök még mindig a maga harcát vívta váltakozó sikerrel, míg Trieshii és Astarte egy-egy praetorianust gyűrtek le az összecsapásban. Trieshii és a talpon maradt egyik őr éppen ádáz közelharcot vívtak, míg Astarte fényostorával fonta körbe a vele harcoló őr lándzsáját, mire az előkapott egy kardot. Nagy meglepetésére a fegyver képes volt elnyúlni hosszában, és a fényostor nem tudta átvágni, bizonyára cortosisból vagy hasonló ötvözetből készülhetett. A helyzet gyorsan fordult, ahogy az ő kirántotta a fegyvert Astarte kezéből, aki sietve a lándzsa után nyúlt, és azt felkapva folytatta a harcot. Brianna segítsége még így is elégnek mutatkozott: Trieshii ki tudta használni azt, hogy ellenfele másfele figyel, és lábait kirúgva alól, a földre kényszerítette, ahol már csak a kegyelemdöfést kellett bevinnie. Astarte ellenfele rosszabbul járt azonban, ugyanis ahogy a válla megsérült, elvesztette az uralmat fegyvere felett, a sith boszorkány pedig a földhöz támasztotta a lándzsa végét, és egy erőteljes rántással szó szerint felnyársalta rá ellenfelét, majd elengedte a markolatot, és figyelte, ahogy a test oldalra eldől. A Papa testőrsége immáron halott volt, és ahogy mindenki a püspökre figyelt, az ő harca még korántsem dőlt el. - Mindig is egy áruló voltál, Morrow... Sokkal hamarabb végeznem kellett volna veled - vicsorogta az egyházfő, de a kiborgtestű főpap nem inogott meg egy pillanatra sem. - Már magasabb erőket szolgálok - jelentette ki magabiztosan. - Magasabbakat és erősebbeket. - Pusztulj, aposztata! - kiabálta ellenfele, minden dühét beleadva a harcba, villámjai pedig egyre közelebb kúsztak a püspök testéhez. Morrow egy pillanatra lehunyta a szemét, majd ahogy újra felnyitotta, megújult erővel kezdte szórni a villámokat, amik pillanatokon belül törték át Emeritus energianyalábjait, majd körbefonták a testét. Morrow újra kinyúlt az Erővel, megragadta az ellenfelét, és levegőbe emelte. - A múlt vagy, Emeritus. Az ősi sithek bolond imádata veled együtt pusztul. Az új Egyház mást szolgál majd... a Kívülállót! - jelentette ki, majd hozzálátott, hogy bevégezze. A levegőben lebegő egyházfő szinte a terem teljes zaját túlordította, és végtagjai lassan természetellenes pózba fordultak ki, ahogy teste is megcsavarodott. Aztán Morrow összeszorította a kezét, és Emeritus teste ívbe rándult, majd elernyedt. A püspök egy laza mozdulattal hajította félre a holttestet, mint egy játékbabát a terem egyik sarkába. Néhány pillanatig diadalittasan állt, majd térdre rogyott, légzőberendezésén keresztül pedig erőteljesen zihált. Astarte azonnal odaugrott, hogy megtámogassa. - Köszönöm, gyermekem, de jól vagyok - nyögte nehezen a szavakat. - V... Végezzétek be, amiért jöttünk. Pusztuljon el teljesen a régi rend... A pürpököt szinte teljesen kimerítette az összecsapás. Az ellenség nagy része halott. Már csak néhány ellenálló küzdött, de már most el lehetett könyvelni a győzelmet. Astarte foglalkozott Morow-val, Brianna és Trieshii pedig biztosították a terepet. Igaz, erre már nem igazán volt szükség. Trieshii még véget vetett egy sérült kultista szenvedésének, de a többi, aki a régi rendet szolgálta már nem élt. Mivel más teendő már nem volt, Brianna letette a fegyvert, majd egy kendőt vett elő, amivel az arcát törölte meg. Közben társa lépett oda hozzá. - Minden rendben? - Igen. Ez az egyik őr vére - felelte a tőle megszokott higgadtsággal. Trieshii gyengéden megérintette Brianna karját. - Köszönöm a segítséget - mondta, és a hangjában őszinte hála érződött. - Teljesen beléd van zúgva - kuncogott Virana - Segíts fel, hadd láthassam a saját szememmel! - szakította meg a beszélgetést Morrow, aminek Astarte eleget is tett. Astarte segített a püspöknek felmenni a lépcsőn, miközben Brianna és Trieshii kísérték őket, még ha nem is kellett már igazán támadástól tartani. Salenius emberei és Aseca nagyúr kultistái jó szolgálatot tettek, és a harc hangjai elhalóban voltak. Ahogy felértek a pódiumra, erről a saját szemükkel is meggyőződhettek: a karzaton és az üléseknél számtalan holttest feküdt, mindösszesen néhányan voltak már csak talpon, de egyre többen dobták el a fegyvereiket, kegyelmért rimánkodva. A sorok között cirkáló katonák közül két alak vált ki: a már jól ismert őszhajú kémmester és a természetellenesen halovány bőrű félkarú twi'lek kultistavezér, akik ellentétes irányból érkezve szinte egyszerre értek fel a lépcsősor tetejére. - Püspököm, bevégeztetett - hajolt meg az Astarte vállára támaszkodó kiborg főpap előtt az idősödő férfi. - Habár akadnak még jó páran, akik kegyelmért rimánkodnak - intett a háta mögé fejével Lol Aseca nagyúr. Morrow minden erejét összeszedve kiegyenesedett és körbepillantott. Alig néhányan maradtak életben, és most térden állva, kezeiket a magasba tartva könyörgtek neki az életükért. Nézte néhány pillanatig, majd megrázta a fejét. - Idő előtt nem tudódhat ki, ami itt történt. Végezzetek velük, és a mit sem sejtő kísérettel is! - rendelkezett, mire Aseca arcára széles vigyor ült ki, és ahogy intett, emberei lemészárolták a maradék túlélőket. Aseca számító mosollyal fordult vissza Morrow felé. - Nos azt hiszem most jön az a rész, hogy meghalt a Papa, éljen a Papa? - A tisztségek mit sem jelentenek számomra - legyintett Morrow, mint egy lényegtelen kérdésre. - Végezzétek el az utolsó feladatokat, aztán találkozzunk az irodámban, ahol megbeszéljük a jövőt!
|
|
|
Vjun
Apr 20, 2018 19:40:02 GMT 1
Post by Enz on Apr 20, 2018 19:40:02 GMT 1
Ahogy a tervet sikerre vitték, és minden ellenállás megszűnt, nem maradt más hátra, mint biztosítani a Katedrális többi részét, és lemészárolni mindazokat, akik nem fogadták el az új helyzetet. Gyors, effektív és igencsak kegyetlen terv volt az, amit végrehajtottak, de a püspök egy nyílt rivalizáláshoz képest sokkal kevesebb áldozattal érte el a célját, az Egyház irányítása feletti hatalom átvételét. Ez azonban már egyszerű takarítás volt csupán, amiben Briannáéknak nem nagyon volt érdemi szerepük. Ahogy végeztek egy kisebb kísérettel, lassú léptekkel indultak vissza a konklávé termébe, ahol a fő mészárlás végbement. Mikor visszatértek, kíséretük levált, és elindultak, hogy más feladatokat hajtsanak végre, és teljes egészében a kezükbe kerüljön az Egyház központja. Brianna és Trieshii ketten maradtak a széles erkélyen, amit ugyan nem borított olyan sok holttest, de innen remek rálátás nyílt a lenti teremre, ami viszont már annál több egymásra rogyott testtel volt borított, és vérben úszott. Brianna lassan rátámaszkodott a korlátra, saját pusztításuk nyomait figyelve. - Sosem hittem volna, hogy egyszer olyan pusztaság lesz idebent, mint odakint - jegyezte meg látszólag érzelemmentesen, de érződött rajta, hogy a látvány nem hagyta hidegen. Trieshii odalépett mellé, és kezét a korlátot markoló egyik kezére rakta. - Az számít, hogy mi élünk, nem? - Valóban - felelte, miután előbb a kezére, majd Trieshiire pillantott - Csak az a kérdés, meddig? - Mi jár a fejedben? - Nézz csak le. Egyszer a püspöknek is akad majd kihívója és hasonló módon próbálja meg átvenni a hatalmat. Akkor talán a mi élettelen testeink fognak odalent heverni. Ez a sithek útja. Erővel elvenni mindent. Ennek az útnak a végén sosem vár szép befejezés. - Már megint csak filozofálsz, húgi. Gondolj arra, hogy boldoggá tetted a szerelmedet, a szigorú nénit - beszélt a másik oldalán álló Virana a fülébe. - Egyszer úgyis meg kell halnunk valamiben, nem? - kérdezte a nő látszólag gondtalanul, majd közelebb lépett Briannához. - De addig ki kell élveznünk azt, ami jutott. - És ha valami jobbra vágyok? Egy békés életre állandó harc és árulások nélkül? - fejtette ki ellenérzéseit ezzel a gondolattal szemben Brianna, mire a másik nő gyengéden megrázta a fejét. - Ezt a szerepet osztották ránk - jelentette ki, de most már nem annyira gondtalanul, inkább komolysággal a hangjában, majd a másik kezét Brianna vállára tette, így teljesen szembe fordultak egymással. - Megmentetted az életem, annak ellenére, hogy állítólag nem törődsz senkivel. Sokat... jelent ez nekem. - Ez az húgi! Máris van még egy szerelmed! Csókold meg, hadd legyek rád büszke! - biztatta testvére. - És ezt te ilyen egyszerűen elfogadod? Nem csak sodródni lehet az árral, ugye tudod? Én sem véletlenül próbáltam megszökni - felelte Brianna, miközben ismét lefelé pillantott a szeme sarkából - Azokkal törődöm, akiket kedvelek. És ők nincsenek sokan. A legtöbb személy, akit ismerek, az első adandó alkalommal tört szúrna a bordáim közé, ha engedném. Te legalább őszintén vagy kedves. Ez nekem jelent sokat. - A szigorú nénit is kisegítetted, akkor őt is kedveled? Várj, persze, hogy kedveled, még ajándékot is adott - szólt bele a beszélgetésbe Virana ismét, bár Briannán kívül más úgysem hallhatta. - Csak megtanultam együtt élni a gondolattal, hogy bármelyik pillanat az utolsó is lehet - felelte az eszmefuttatásra Trieshii, aki még közelebb hajolt Briannához, így szinte már összeért a testük. - Te túl sokat aggódsz, és ez rosszkedvűvé tesz. Hadd segítsek... Ahogy ezt kimondta, a vállán nyugvó kezét a nő tarkójára csúsztatta, ő pedig enyhén lábujjhegyre állva előrefelé nyújtózkodott, míg csak szája össze nem találkozott a másik nőével, akit szenvedélyesen megcsókolt. Ugyan Brianna az első pillanatban tétovázni látszott, nem állt ellen a romantikus gesztusnak. Brianna pillanatok alatt átadta magát a csóknak. Volt abban valami, amit Trieshii mondott. Minek élni, ha csak attól félünk, hogy bármikor meghalhatunk? Még ha egyszer fájdalmas kínhalált is hal, az nem jelenti azt, hogy nem élvezheti kicsit az életet. Ezt elfeledte, amióta testvére meghalt. Azóta számára csak szürke hétköznapok léteznek. Ha nem volt muszáj, nem beszélt sokat, és lehetőleg nem is sokakkal. Ahogy említette, a legtöbbekben a sithek közt nem lehet igazán megbízni. Ez pedig óvatossá tette. Talán túlságosan is. Végül átkarolta a nő derekát és magához ölelte. Amikor befejezték, belenézett a szemeibe. - Köszönöm, igazán... kedves vagy. - Húgi, ha lenne testem, teljesen nedves lennék tőletek - cukkolta tovább kedvesen halott nővére a jelenetet látva, majd csókra formálta az ajkát, és odahajolt Triesiihez, aztán felpillantott. – Lefogadom, finomak azok a vastag ajkak. A nyelvét pedig már korábban kitapasztaltad, milyen ügyesen használja. - Te is az vagy - felelte Trieshii, és az eddig a lány tarkóján tartott kezét előre csúsztatta, és végigsimított az arca élén. - Sokat segítettél nekem, és ezt meg akarom köszönni. - Hogyan? Megint a kedvemre szeretnél tenni? - kérdezte Brianna érdeklődve - Félek, azzal várnod kell egy kicsit. Nem tudom, meddig fogunk itt időzni. - Ne törd le a lelkesedését! Izgi lenne, ha itt helyben bújna a ruhád alá és nem lehetne tudni, mikor jön a szigorú néni... Vajon mit szólna? Talán csatlakozna. Vagy csak megint megdicsérne, hogy végre nem egy sétáló hullaként viselkedsz. Ahogy eddig, Brianna most sem válaszolt. Virana persze tudta, hogy ez így van jól, hisz csak Briannát néznék lököttnek, ha magában beszélgetne. De ha valaki, ő szerette a húgát és nem csak ugratni. Szerette volna újra mosolyogni látni. A kérdésre Trieshii enyhén megrázta a fejét, majd közelebb bújt kicsit a nőhöz, mintha jól érezné magát a közelségében. - Nem csak testi örömöt akarok szerezni neked - felelte őszintén, majd a szája sarkában bujkáló pajzán mosollyal azért még hozzátette. - Persze azt is. De elsősorban azt szeretném, ha lelkileg lennél boldog. - Veled? - kérdezte Brianna kissé meglepődve, aki egészen eddig azt hitte, a lány vonzalma csak testi. - Szóval a nőket szereted? - Azt hittem ez már leesett neked, húgi - csóvált a fejét Virana a kérdésre. - Nem. Embereket szeretek, nemüktől vagy bármi mástól függetlenül - jelentette ki a nő, és gyengéden simogatta tovább Brianna arcát. - Te pedig érdemes vagy a szeretetre. Akár tőlem kapod, akár mástól. Brianna nem tudta hova tenni a dolgot. Vagyis értette, mit mond a nő. De nem igazán tudta feldolgozni, hogy valaki ilyeneket mond neki. Ő nem tett semmit ezért a szeretetért. Hálásnak lenni egy dolog, de rögtön így érezni eléggé szokatlannak érződött. Igaz, életében nem olvasott még szerelmes regényt, talán egyszerűen csak tájékozatlan volt a témában. - Tudom, ez furcsán hangzik tőlem, de különös egy nő vagy - mondta Brianna, miközben azt próbálta elképzelni, hogy normális élőlények közt hogy nézhet ki egy ilyen jelenet. - Van egy ötletem, húgi. Kérd meg, hogy fenekeljen el, ha visszaértek a szállásotokra. Ha annyira boldoggá akar tenni... - Akkor is ezt mondanád, ha arra kérnélek, hogy... - közelebb hajolt, hogy a fülébe súgjon - szökj meg velem? Trieshii habozni látszott a kérdésre, talán kicsit váratlanul érte a dolog Briannától, és semmit sem szólt néhány pillanatig. Aztán elengedte a kezét, és a másik oldalról vetett át rajta, magához ölelve a tőle magasabb nőt, és a saját fejét a vállához nyomta. - Soha nem fogsz megnyugvást találni, amíg magad elől menekülsz - felelte válaszként, halkan suttogva. - Remélem hamar megérted. - Húgi, el lettél utasítva - jegyezte meg Virana, a fejét csóválva, mintha ő maga is csalódott lenne. - Ilyet kérdezni egy lánytól az első randin...
Mielőtt azonban folytatódhatott volna a jelenet, lépteket hallottak maguk mellett, és egy sötét kisugárzás jelent meg, olyan, ami telve van gyűlölettel és erőszakkal, és amit messziről is felismertek mindketten. Trieshii sietve bontakozott ki az ölelésből, éppen akkor, amikor megjelent az ajtóban Astarte, és kezét a csípőjére rakva megállt. - Csodálkoztam is hogy, hol vagytok - csattant fel minden előjel nélkül. - Melyik része nem volt világos annak, hogy gyertek a püspökhöz, ha végeztetek? Idiótákkal vagyok körülvéve. Briannának nem állt szándékában megsérteni a nőt, de tudni akarta, vajon mennyit vállalna érte, ha arra kerülne a sor, hogy választania kell közte és a sithek közt. Abban igazat kellett adjon Viranának, hogy nagyon korai volt ez a lépése. De tudni akarta, hányadán áll ez a boldoggá tenni a másikat dolog. De az sem kizárt, hogy Trieshiinek volt igaza és valójában tényleg nem volna értelme menekülni. Astarte persze a tőle megszokott stílusban szólt hozzájuk azonnal, hogy odaért. - Csupán biztosak akartunk lenni, hogy semmi felett nem siklottunk el. Innen jó a rálátás a legtöbb helyre - felelte Brianna és az igazat megvallva nem is füllentett nagyot, az persze más dolog, hogy megfeledkeztek az időről. - Meg smaciztak - tette hozzá Virana széles vigyorral az arcán Astarte elé állva, aki persze nem láthatta őt. Astarte láthatóan hajthatatlan volt, így Brianna nem tehetett mást, hátrébb lépett. Elfogadva, hogy hiába mondana ellent, most meg kell hallgassa a mondandóját, legyen az bármennyire kellemetlen. - Na persze - zárta rövidre a témát Astarte, majd határozottan a folyosó felé intett. - A püspök úr már vár. A két lány szótlanul indult meg az átjáró felé, az ajtószegélynél álló Astarte azonban jelentőségteljesen kitette Brianna elé a lábát, amikor ő próbált elhaladni mellette, és összefont kézzel pillantott rá, majd szigorúan megszólalt. - Te itt maradsz. Veled még beszédem van! - Akkor mégsem vár minket a püspök? - kérdezte Brianna rezzenéstelen arccal, ami csak olaj volt a tűzre, és látszott a sith boszorkányon, hogy legbelül fortyog. Azonban úgy tűnik, próbálta csitítani magát, ugyanis alig egy kicsivel hangzott jobban dühösnek, amikor újra megszólalt. - Ne feleselj! Itt maradsz! - parancsolt rá, és Trieshii, aki eddig csendben várt a folyosó elején, most kötelességtudóan megfordult, és elindult a püspök irodája felé. - Nagyon dühösnek látszik a szigorú néni - állapította meg Virana a nyilvánvalót, bár legalább annyira nem tudta megállapítani az okát, mint Brianna. A fiatal sith türelmesen várt, miután Trieshii eltűnt a folyosó fordulójában. Valami azt súgta, hogy nem fogja zsebre tenni, amit most kapni fog. - Szerintem most ne bosszantsd fel jobban, elég magasan vagyunk - javasolta a testvére. Astarte megvárta, amíg eltűnt a harmadik nő a folyosó végén, és csak ekkor fordult Brianna felé, még mindig összefont kézzel, és irritált arccal mérte végig a nőt. - Kinek hiszed te magad? - kérdezte végült ingerülten, de nem várt választ a kérdésére. - Egy szegény áldozatnak? Hősies áldozathozónak? Megmondjam mi vagy? Egy pondró! - Hú, ő aztán legalább annyira tud udvarolni, mint a másik barátnőd - jegyezte meg cinikusan mosolyogva Virana. A következő pillanatban kinyúlt a nő, és megragadta Brianna állát, így irányítva a tekintetét az övére. - Hogy képzeled, hogy szégyenbe hozol mindenki és különösen a püspök előtt? Mintha a te segítségedre szorultam volna! A lány legszívesebben inkább másra nézett volna, de mivel Astarte kényszerítette, így végül a szemébe kényszerült nézni. Értette természetesen, mi a probléma. Belegázolt a büszkeségébe. Igaz, ezt nem szándékosan tette. Egyszerűen csak segített neki, mert tetszik vagy sem, de szövetségesek. - Bevallom nem könnyíted meg a dolgom. Eddig a tétlenségem volt a probléma, most az, hogy nem voltam az. Nem könnyű a kedvedben járni. Bár az is igaz, hogy nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. Egyszerűen azt tettem, amit úgy gondoltam, hogy mindenki elvár tőlem. Segítettem leszámolni a püspök úr ellenségeivel. Virana most nem kommentált, csak csendben figyelte Astarte tekintetét, ahogy Brianna is. Próbálták kifürkészni a gondolatait. A tekintete semmi jóval nem kecsegtetett. Astarte egy pillanatra úgy tűnt, mintha még jobban feldühödne Brianna szavaitól, de aztán mégiscsak gyengült a fogása az állán, bár elengedni még nem engedte el.. Hangosan "hah" tört elő belőle, és most már inkább úgy tűnt, mint akinek tetszett a lány válasza a megszólalására. - Gyorsan tanulsz, édes - jegyezte meg, és ez utóbbi megszólalás gunyorosan hangzott inkább, mint kedvesen. Trieshii szájából egészen biztosan más hangsúllyal hangaza el. De Astarte a következő pillanatban közelebb húzta magához. - De nem elég gyorsan. A kavarodásban talán nem látta senki, de jegyezd meg, a jövőben akkor segíts, ha azt parancsolom! Világos? Brianna egy pillanatra azt hitte, hogy gazdagabb lesz egy újabb pofonnal, de aztán Astarte mintha megenyhült volna egy kicsit. De aztán mégis csak a lelkére kötötte, hogy legközelebb maradjon veszteg, míg nem szól neki. - Megértettem... Astarte úrnő - felelte végül néhány pillanat tétovázás után, hátha a megfelelő megszólítással szerez egy jó pontot. Bár erre nem sok esélyt látott egyébként. - A másik barátnőd hálásabb volt, ő még csókot is adott. Szerintem azt a kapcsolatot építsd tovább. Csak egy ideig még ne emlegesd a szökést - mondta Virana Astartét figyelve. Astarte egyre inkább megenyhülni látszott Brianna engedelmes viselkedését látva, és elégedetten mosolyodott el, mint aki jól végezte eddig a dolgát. - Nagyon megalázkodó vagy most - jegyezte meg, de egyáltalán nem volt ellenére a dolog. - Vajon őszintén gondolod... Itt újfent erősebben ragadta meg a lány állát, és közelebb húzta magához, így már csak centiméretek választották el őket, és arcán érezte Astarte meleg lélegzetét, ahogy beszélt. - ...vagy csak el akarsz érni valamit? - tette fel a kérdést, és kiélvezte fölénye minden egyes pillanatát. Másik kezét a nő mellkasához rakta, majd egyik ujja végéből egy aprócska erővillám pattant ki, amit a melleiben lévő fém piercing azonnal magához vonzott, és Brianna teste összerezdült, miközben halk nyögés tört ki belőle. - Élvezed ha uralkodnak feletted... Közelebb hajolt a füléhez, és beleharapott a fülcimpájába, mielőtt még hozzátette volna. - Te cafka. A fiatal sith csak hagyta, hadd élvezkedjen a nő a fölényes helyzetében. Tudta, ha jó akar lenni nála, akkor a saját nyelvét kell fékezze és lehetőleg még akkor is tisztelettel beszélni, ha ellenvéleménye van. Nem volt egyszerű dolga. Valahol legbelül élvezte, hogy bosszanthatja a boszorkát. - Hát, ebben nem téved - helyeselt Virana Astarte megállapítására. Brianna tudta, hogy nem volna túl hihető, ha hirtelen teljesen behódol. Astarta nem volt bolond. Könnyedén átlátott volna a szitán. Tehát csak csendben tűrt és közben azt kívánta, bár legalább egy pofont adhatna testvérének néha a megjegyzéseiért. - Csak igyekszem megfelelni az elvárásaidnak. És... remélem, idővel ez is lekerülhet rólam - mutatott a nyakában lógó sokkoló nyakörvre, amely egyszersmind robbanótöltettel is volt töltve, csak a biztonság kedvéért - Szóval innen fúj a szél - mosolyodott el Astarte fölényesen, majd ujjvégeit Brianna nyakörve alá csúsztatva emelte feljebb a fejét. - Nem tetszik az ékszer, amit tőlem kaptál. Astarte megcsóválta a fejét, de olyan módon, hogy egyértelmű legyen, csak játszik a másik nővel, majd még egy kicsit jobban húzta a nyakörvet, aztán hirtelen elengedte. - Ne aggódj, amint kellőképp betörtelek, már szabad lehetsz - jelentette ki, és szájas sarkában gonosz kis mosoly játszott. - Addigra már úgysem fogod vágyni a szabadságot. - Az ékszerekkel nincs problémám... Vagyis a nyakamban lévő bombától érzem magam kényelmetlenül... - Na meg attól, hogy megmozgat belül, ha gyötör téged a szerelmed - tette hozzá Virana cukkolva a lányt. Annyira szórakoztatta, ahogy testvére időről időre meginog. Vajon ha nem fojtaná el az érzelmeit, most mit reagálna? - Szóval ezt végül is nem tervezed levenni, legfeljebb a robbanószert...- nyúlt ezúttal ő a nyakörv alá az ujjával - Bár már az is előrelépés lenne. - Az csak biztosíték - kacsintott rá Astarte. - Hogy engedelmes kislány legyél. Ne aggódj, nem fog felrobbanni, amíg nem próbálsz átejteni. Utána is csak végső esetben. - Látod, kellesz neki is, húgi - szólalt meg Virana, mint aki élvezi a műsort. - Hozzatok össze valamikor egy hármast... mondjuk úgyis felveti majd magától is a szigorú néni. Brianna nem akarta itt feladni a dolgot. Astarte végül mintha megenyhült volna. Hirtelen az futott át az agyán, hogy talán érdemes lenne próbálkozni, hátha ki tud csikarni egy kompromisszumot. - És ha megígérem, hogy nem próbálok megszökni? Ha levennéd róla a bombát, azzal megelőlegeznéd a bizalmat. Hálás lennék érte. - Ugyan már, húgi. Ez legalább annyira rámenős, mint a másiktól azt kérni, hogy szökjön meg. - Megelőlegezni a bizalmat? - kérdezett vissza Astarte olyan hanghordozással, mintha csak egy viccet hallott volna. Már amennyire egy hozzá hasonló személy hallani szokott vicceket. - Jó a humorod. A bizalmam ki kell érdemelned, nem osztogatom csak úgy. A sith boszorkány belső kommunikátora halkan pityegett párat, és erre a nő hátrébb lépett. - Még lesz lehetőséged bizonyítani. Hamarosan - tette hozzá kéjes élvezettel, de itt újra megkomolyodott az arca. - Most pedig kövess. Késésben vagyunk. Azzal választ sem várva, céltudatos léptekkel elindult előre, nyomában a másik nővel. - Egy próbát megért - vont vállat Brianna, miközben Astarte nyomát követte. - Igen, megért. Bár azt hittem minimum megsokkol érte. Talán mégis csak kedvel, de nem mondja a szemedbe - mondta a testvére jókedvűen. Ő láthatóan élvezte a műsort. Brianna már előre félt, mit kell tennie ezért a bizalomért. Az nyilvánvaló volt, hogy Astarte nem fogja elengedni őt, hisz már a püspök is megmondta, hogy túl sokat tud ahhoz. El kellett fogadja, az egyetlen út a szabadságához, ha alárendeli magát Astarte akaratának és a legjobbat nyújtja. Akkor idővel lehetősége adódhat, hogy felügyelet nélkül tehesse, amit akar.
A rövid séta eseménytelenül telt, a folyosókon sürgölődő kultistákat és a püspökhöz hűséges Harcoló Egyház katonákat leszámítva, akik jelenléte jól mutatta, hogy mostanra minden ellenállással leszámoltak. Ahogy elhaladtak néhány régi sith nagyúr szobra mellett, valahogy az az érzése támadt Briannának, hogy ezen alakok eredetijei is számos ehhez hasonló jelenetet láthattak már. A sithek élete a hatalom megszerzéséről és aztán paranoiás megóvásáról szólt, hiszen ahogy ők is tisztességtelen módszerekkel váltak hatalmassá, joggal tarthattak tőle, hogy valaki a saját játékukban győzi le őket. Mester és tanítvány örökös harcban álltak, és ha akadt is pár, változást óhajtó idealista, elég hamar megtapasztalhatták, hogy mások nem osztják az ő nézeteiket. Úgy hírlett, hogy Palpatine a mesterét, aki előtte egyenlőként kezelte kettejüket álmában ölte meg, így a Bölcs Darth Plageuis ironikus módon sosem tudhatta meg saját kudarca okát. Vajon rájuk is ez a sors várt idővel? Ahogy mindezt végig gondolta, megérkeztek a püspök irodájához, ami előtt már tekintélyes testőrség várakozott, de Astartét és őt szó nélkül elengedték. Odabent a kiborgtestű püspök már várt rájuk, mellette jelen volt a félkarú, betegesen fehér bőrű twi'lek, Aseca nagyúr és Trieshii, valamint egy fiatal, jól fésült katonatiszt, aki itt szokatlan módon az ESB flottatiszti egyenruháját viselte, és miközben a püspökkel beszélt, elég leplezetlen módon méregette Trieshiit. - Astarte - fordult azonnal feléjük a püspök, de a késést nem hozta szóba. - Ő itt Dyson kapitány, az ESB lojalitsa erőitől. - Lojalisták? - kérdezett vissza a boszorkány. - Miközben mi itt... foglalatoskodtunk, megtörtént az elképzelhetetlen, és erőink veszítettek Awerisnél. Egy maroknyi túlélő van csak, Moskau Égi Marsall irányítása alatt - foglalta össze a helyzetet a püspök. - Az Égi Marsall őt küldte hozzánk kapcsolattartónak. - Örvendek - felelte a nő, az öröm legkisebb jele nélkül, majd gyorsan túl kívánt esni a formalitásokon. - Ők itt a szolgáim, Trieshii és Brianna. Dyson bólintott, majd Brianna szobatársához lépett, és hetyke módon kezet csókolt neki, mint a mindig jóképű, fiatal tiszt a régi birodalmi holofilmekben. majd néhány pillanatig kereste vele a szemkontaktust, mielőtt elengedte a kezét, és Briannához lépett, neki már egy jóval formálisabb kézcsókot adva. Ahogy Astartéra pillantott, elvetette az ötletet, hogy vele egyáltalán megpróbálkozzon. - És Rheyna Shan - szólalt meg még egy hang az ajtóból. - De a szolgád mondjuk nem vagyok. Bár Brianna nem volt hozzászokva az ilyen formalitásokhoz, azért értékelte, ha valaki udvariasan viselkedett. A sithek világában ez annyira egyébként sem volt elvárható a legtöbbektől. Az nem kimondottan tetszett neki, hogy Astarte a szolgájának nevezte őt, de be kellett lássa, hogy sajnos ez tény. Szóval meg kell szokja, hogy így mutatja be őt. - Hú, szerintem ezt a puszit a szigorú néni be fogja rajtad hajtani. Csak szerintem ő nem a kezére fogja kérni - viccelődött Virana. Még valaki érkezett, aki Rheyna Shan néven mutatkozott be. Nem ismerte őt, csak a nevét, köszönhetően a kutatásainak, amelyeket még Rogerius tanítványaként végzett. A Shan név felbukkant néhány említésre méltó időszakban a galaxis történelmében. Az vérvonal első jelentősebb képviselője Bastila Shan jedi lovag volt, aki már padawanként mestere volt a csatameditáció nevű Erőtechnikának, ennek már több mint négyezer éve. A vérvonal pedig csak erősödött azzal, hogy keveredett Revanéval. Azóta pedig időnként fel-felbukkan a Shan név. Talán az itt jelenlévő sem az egyetlen képviselőjük. Brianna nem szólt, csak egy biccentéssel üdvözölte a jövevényt. - Te meg hogy kerülsz ide? - kérdezte leplezetlen ellenszenvvel a hangjában Astarte, aki csak a válla felett pillantott hátra az ott álldogáló nőre, ő pedig megvonta a vállát. - A főnököd hagyta meg, hogy engedjenek ki - felelte, és a püspök egyetértően bólintott. - Most már szabadon járhat, hogy miénk a Katedrális - jelentette ki, és bár Astarte még mindig füstölgött a döntés miatt, ennek nem adott hangot, hanem kényszerűen elfogadta az új helyzetet. A püspök is láthatta ezt rajta, ezért jelentőségteljesen hozzátette. - A személyes védelmem alatt. Astarte idegesen a szája sarkába harapott, mivel így még láb alól eltenni sem tudta olyan egyszerűen. De persze balesetek mindig történhetnek, csak épp a nő nem tűnt olyannak, aki túl könnyen hagyná magát baleset áldozatává válni. - És van itt még egy vendégünk - jegyezte meg Morrow sejtelmesen, ami mindenki, így még Dyson figyelmét is felkeltette, aki épp az íróasztalon lévő egyik régi szoborfigurát tanulmányozta a kezeivel, de felpillantott a bejelentésre. Morrow az Erőn keresztül adhatta ki az utasítást, ugyanis két Néma lépett be, három alakot közrefogva: az egyikük egy fiatal, húszas évei elején járó lány volt, tőle jobbra egy megtermett vukival, míg balra egy kék bőrű, idősebb twi'lekkel. - Üdvözöljétek a Fekete Nap vigoját - jelentette be Morrow. - Azt hittem már sosem fogad - jelentette ki a lány, akinek már a szemeiből is a rosszindulat sütött, de ő sokkal számítóbbnak tűnt, mint Astarte. Egy enyhe, színpadias meghajlást mutatott be. - Alysse Kuat, szolgálatára. Ők itt a segítőim: Szőrzsák, és Vénasszony. - Seddwia - javította ki a nő, szokatlan nyugalommal a hangjában. - A vuki nevét nem tudom, az előző tulaja megnémította. - Nocsak - szólalt meg diplomatikusan Dyson, de azért mégiscsak ellenezve a látottakat. - Mit jelentsen ez, püspök uram? - Hogy néha a legváratlanabb szövetségesekre lehet szükségünk - felelte a püspök, majd Astarte és kísérete felé fordult. - Embereim régóta kutatnak egy régi sith relikvia, Muur Hatalom Koronája után. - Holmi csecsebecsék helyett inkább... - próbált volna tiltakozni az egyébként simulékony flottatiszt, de Morrownak elég volt csendben, fenyegetően felé fordulni, hogy inkább lenyelje mondandója maradékát, egy nagy adag nyállal egyetemben. - Ne becsülje alá az Erő hatalmát, kapitány - oktatta ki a püspök, és gépies hangja miatt most néhány pillanatra egy régebbi, félelmetes emlékű, hírhedt kiborg sithre hasonlított. - Kuat kisasszony elmondása szerint tudnak segíteni ebben. - Pontosan - bólintott a fiatal vigo. - A megfelelő árért cserébe, püspök uram. A püspök és a vigo néhány pillanatig farkasszemet néztek, majd a férfi lassan, kimérten bólintott. Bármennyire is abszurd gondolat, úgy tűnik még nem dőlt el kettejük között, hogy ki is a dominánsabb és így az, aki a feltételeket diktálja majd. - Ez az eszköz a leghatalmasabb Erőhasználók közé emelhet minket - jelentette ki a püspök, újra Dyson felé fordulva. - De a maguk segítségér is szükségünk lesz majd. - Ezért vagyok itt - felelte a kapitány. Morrow újra Astartéék felé fordult. - Kísérjétek el a vigot és társait a vendéglakosztályokba - adta ki az utasítást. Végre Brianna is hallotta valami számára érdekeset. Ismét szóba került a korona, amit Rogerius is annyira meg akart kaparintani. Ez a téma legalább olyan volt, amihez esetleg ő is hozzá tudott volna szólni, de továbbra is csendben maradt. Majd Astartét beavatja arról, amit tud. Talán szerez nála ezzel egy jó pontot a bizalom irányába. - Már megint az a hülye korona. A vén perverz másról se beszélt. Remélem hamar meglesz és nem kell folyton ezt hallgatni itt is - mondta Virana bosszankodva. A püspök kiadja végül az utasítást, ami a kis találkozó végét is jelenti egyben. Szerencsére, mert eléggé feszült lett itt a légkör. Bár könnyed sem volt éppen eddig. Így miután Astarte elindult, Brianna és Trieshii hűen követték őt.
|
|
|
Vjun
May 11, 2018 23:05:34 GMT 1
Post by Enz on May 11, 2018 23:05:34 GMT 1
A lakosztályba érve Alysse megállt, és alaposan körbenézett, majd elismerően füttyentett, ami kevéssé illett egy hozzá hasonló származású lányhoz, de ez igaz volt vigoi státuszára is. Brianna elképzelni sem tudta, mivel érdemelhette ki ilyen fiatalon ezt az alvilágban nagy presztízsűnek számító címet, de talán jobb is. - A sok szobor meg ósdi véset alapján azt hittem egy sírkamrát kapok - jegyezte meg kissé epésen, mire Astarte csípőre tette a kezét. - Ezt még elintézhetjük - jelentette ki, de a lány egyszerűen csak felnevetett, mintha a másik csak teljes egészében viccelt volna. - Szórakoztató vagy - közölte, és a hanghordozása alapján ezt nem teljesen dicséretnek szánta. - De maradok ennél. Egy kis csinosítással már normális ember otthonának is elmenne. - Az előző tulajdonosa néhány órája halt meg - jegyezte meg Astarte, mire most Alyssén volt a sor a humorra. - Egy valakinek van itt ízlése és azt is megölitek - rázta meg a fejét színpadiasan. - Na de mindegy is. Azt hiszem a tárgyra térhetünk, ha már úgyis ti vagytok, akik ezzel foglalkoznak. Mire jutottatok eddig? Astarte a fejét félrefordítva Briannára nézett, majd intett neki, hogy lépjen mellé. A fiatal sith ennek szó nélkül eleget is tett. - Ha nem csal az emlékezetem, a volt mestered is azt kereste, amiről most szó volt. A tanítványaként pedig sokat kutattál a témában. - Így van - felelte Brianna szűkszavúan. - Szerintem most ne húzd az agyát. Ha mások előtt égeted, azért nagyon harapni fog a szigorú néni - kommentált Virana testvére fülébe súgva. Nem mintha Briannán kívül bárki is hallhatta volna. - De sokkal hatékonyabb lenne átadni a kutatási anyagot, mintsem hogy fecsegéssel húzzam az időt. - Végre valamiben egyetértünk - felelte Astarte - Nagyon remélem, hogy elég okos voltál hozzá, hogy a kezed ügyében tartsd. - A fénykardom markolatában van, egy apró adattárolón. Ha ideadod, ki tudom venni. A védelmi mechanizmus megsemmisíti az egészet, ha nem megfelelően próbálnak hozzáférni. Astarte néhány pillanatig méregette a nőt, mintha csak azt latolgatná, nem valami újabb csel-e ez a részéről, hogy könnyebben szabadulhasson tőle, de aztán úgy dönthetett, nem ez a helyzet, mivel bólintott, és az övéhez nyúlt, ahol a saját fényostora mellett ott lógott Brianna kardja is, és egy mozdulattal leakasztotta, majd a nő felé nyújtott. Brianna határozott mozdulattal vette át a kardot. - Tessék, keresd elő - tette hozzá szóban is Astarte. A lány a fénykardmarkolat végére tette a kezét, majd amennyire lehetett, kihúzta, fordított rajta néhány fokot és visszanyomta, aztán az ujjaival fogta meg és felváltva kezdte tekergetni a két irányba, mint a régimódi széfek zárait. Valójában épp ezen az elven működött, csak megvolt toldva egy apró robbanószerkezettel is, ami ugyan halálos nem volt, de elég erős volt ahhoz, hogy a tárolt dologgal együtt a markolatot fogó illető kezét is megsemmisítse. Végül tényleg lehúzta a markolat végét, majd két ujjával belenyúlt, hogy kivegye az apró adattárolót és odanyújtotta Alysse felé. - Íme. Ez minden információ, amit a koronáról összegyűjtöttem. Amint a nő elvette tőle, Brianna összerakta a fénykardmarkolatot és visszanyújtotta Astarténak. - Tartsd meg - felelte Astarte kurtán, és rákulcsolta a lány ujjait a fegyverre. - Nocsak, a szigorú néni mindjárt elpirul - jegyezte meg virgonckodva Virana, majd egészen közel hajolt a testvéréhez. - Egész végig erre tartogattad, mi? Több szó azonban nem esett a kérdésről, ugyanis Alysse az ujjai között pörgette a kutatást tartalmazó fájlokat rejtő adattárolót, és szórakozottan figyelte. - Gondolom sok munkába telt mindezt összegyűjteni - jegyezte meg, majd hirtelen megállt ujjai mozgása, és egy határozott mozdulattal az asztalra rakta. - De félek teljesen felesleges. A Korona már előkerült. - Micsoda? - tört ki Astartéből, aki aligha számított erre a fordulat. Alysse gunyoros arccal pillantott rá. - Remélem nem gondoltátok, hogy áskálódni meg ősi sírokba lejárni vagyok itt - jegyezte meg. - Nem, pontosan tudom, most kinél van az, amit kerestek. Még kicsit Briannát is dühítette, hogy ez az Alysse itt szórakozik velük és vesztegeti az idejüket. Minek kellett ez az egész, ha úgyis megvan a korona? Nyilvánvaló, hogy nem titok, hisz elmondta. Kedve lett volna minimum képen törölni, vagy kicsit megszorongatni a torkát az Erővel, hogy lehervadjon a gúnyos mosolya. De uralkodott magán. - Akarod, hogy megöljem? - kérdezte Astartét érzelemmentesen. - Nahát, húgi. Mi lett az elveiddel, hogy nem ölsz feleslegesen... Bár elég ellenszenves nőszemély, tégy kivételt - bíztatta Virana. Astartének láthatóan tetszett Brianna felvetése az ölést illetően, és egy elégedett pillantással jutalmazta, de elég egyértelmű volt, hogy a püspök parancsai ellenében nem cselekedhetnek, így bármennyire is egyetértenek a dologban, egyelőre nem vehették el az életét. Ezzel Alysse is tisztában lehetett, ugyanis kihívó tekintettel nézett a sithekre, mintha csak azt mondaná nekik, hogy hajrá, próbálják meg. A helyzetet azonban a twi'lek nő oldotta fel, aki előrébb lépett, és jól láthatóan a fénykardjára helyezte a kezét. - Senki nem öl meg senkit - jelentette ki komoly hangon. - Aki meg akarja próbálni, az előbb velem kell megküzdjön. Brianna követte a twi'lek nő példáját és előrébb lépett, farkasszemet nézhessen vele. Nem akart támadni, vagy további vitát generálni, csak jelezni, hogy ha harcolni akar, akkor ő szívesen kiáll ellene. Bár az nyilvánvaló volt, hogy tapasztalt és jól képzett volt, így esélyes, hogy ő húzná a rövidebbet. De ahogy ők, úgy a vendégeik is tisztában voltak vele, hogy ez most nem az a pillanat, amikor egymást kell öldösni. - Szóval akkor mi is a helyzet az említett ereklyével pontosan? - kérdezte, elnézve Seddwia mellett a másik nőre. A kuati nő arcán gonosz mosoly jelent meg, ahogy a nő újra rá pillantott, és úgy tűnik, ő maga is szívesen megnézett volna egy harcot kettejük között. Talán tisztában lehetett azzal, hogy a kísérője mennyivel erősebb is a jelenlévőknél, bár Astartével bizonyosan kiegyenlítettebb harcot vívott volna. - Ahogy mondani próbáltam, mielőtt félbeszakítottatok - próbált odaszúrni még egyszer, mire Brianna elérkezettnek látta az időt, hogy még egy lapáttal tegyen a tűzre. - A félbeszakításod még mindig megoldható - jegyezte meg, mire Virana hangosan felnevetett. - Akasztófahumor, de akkor is humor, húgi! Humor! Tőled! - tette még hozzá jelentőségteljesen, és Alysse is elmosolyodott, mivel most már pontosan tudta, hogy üres a fenyegetés, nem áll mögötte valódi szándék. - A Korona már előkerült - fejezte be a kuati nő a mondadóját, mintha mi sem történt volna. - Egy magángyűjtő tette rá a kezét, aki... nos, csak a Gyűjtő néven ismert. A twi'lek nő megengedett egy apró félmosolyt, amikor Brianna a félbeszakítással fenyegette Alysset. Ez Brianna figyelmét sem kerülte el és rápillantott, hátha ezúttal ő tesz valamilyen megjegyzést felé. - Nocsak, néha a legváratlanabb helyeken emlékeztet valaki a lányomra. - Ez bók volt? - kérdezte a fiatal sith kíváncsian. - Nem igazán. De neki is sajátos humora van. - A nosztalgiát hagyjátok későbbre egy ital mellett - szólt közbe Astarte, aki már nagyon unta a fecsegést - Tehát mit tudunk erről a Gyűjtőről? - Hogy piszkosul gazdag - felelte Alysse. - Hogy miből, azt senki nem tudja. Egyesek tudni vélik, hogy egyik vagy másik szerveződéshez vagy államhoz kötődik, de ez lényegtelen. Ami számít, hogy a hatalmas vagyonát gyűjtőszenvedélyére költi, innen a beceneve. - És minek kell neki egy régi sith ereklye? - kérdezte Astarte, mire Alysse megvonta a vállát. - Különc figura, állítólag élő személyek is vannak a gyűjteményében. Egy sith ereklye legalább ennyire logikus - felelte, majd a karjait is széttárta. - És ami még fontos, a gyűjteményével együtt utazgat a Galaxisban. Csak azok tudják utolérni, akikkel épp üzletel. - Tehát akkor fel kell keltenünk valamivel az érdeklődését, hogy üzletelni akarjon - állapította meg Brianna, miután befejezte a kakaskodást a jedivel és visszalépett a helyére, Astarte mellé. Mostanra lenyugodott és elhatározta, hogy nem is hagyja magát feleslegesen felbosszantani a továbbiakban. Most fontosabb volt együttműködni. A püspök is ezt várta el mindenkitől, vele pedig még kevésbé szívesen húzott volna ujjat, mint Astartéval. - Biztos sok érdekes cucca lehet, ha mindenki csak Gyűjtőként ismeri - töprengett el Virana. - Pontosan - bólogatott Alysse legalább olyan határozottan, mintha a saját ötletét kellett volna elismernie. - Találnotok kell valamit, amire szüksége lehet. Az egyetlen probléma, hogy senki sem tudja pontosan, mit is akar a Gyűjtő. - Emlékeztess kérlek, miért is van szükségünk rád? - kérdezte türelmét veszítve Astarte, kivillantva a fogait, mint valami ragadozó, amikor egy másik ragadozóra akart ráijeszteni, de Alyssét láthatóan nem különösebben esett ennek áldozatául. - Már a csillogó személyiségem kivéve? - kérdezett vissza a lány, egyértelműen provokálva a sith boszorkányt, és most rajta volt a sor, hogy előhúzzon egy adatkártyát egy rejtett helyről. - Nos, egész véletlenül van egy listánk arról, mik voltak azok a dolgok, amikre a múltban nem tudta rátenni a kezét. Astarte felé nyújtotta az adattárolót, aki elvette, majd rögtön Brianna kezébe adta tovább, hogy tegye be az egyik számítógépbe, majd újfent Alysse felé fordult. - Remélem ez nem valami olcsó trükk. Figyelmeztetlek, a Katedrális vírusvédelme tökéletes - jelentette ki, de a kuati nő láthatóan nem vette magára a dolgot, inkább tüntetőleg a körmei higiéniai állapotát kezdte tanulmányozni. Brianna szó nélkül a közeli számítógéphez ment az adattárolóval, majd csatlakoztatta hozzá és rövid böngészést követően a helyiség holokivetítőjén jelentek meg azok a bizonyos dolgok, amik érdekelhetik a kedves Gyűjtőt. Elnézve a mindenféle, furcsa dolgokat valóban ritkaságnak tűnt valamennyi. A kérdés csak az volt, hogy ezek közül melyiket tudnák ők megszerezni, hogy aztán tárgyalási alapul szolgáljon a Gyűjtővel. - Na és ezek közül melyiket javaslod, hogy megszerezzük neki? - érdeklődött a számítógép mellől és várta, hogy rábökjön valamelyikre, így kiemelheti azt a kivetítőn. - Van több lehetőség is - felelte Alysse, és a holokivetítőn megjelenő tárgyakra pillantott. - Az itt szereplő dolgok elviekben még mindig léteznek, vagyis nem vesztek el vagy semmisültek meg. Persze ez nem jelenti azt, hogy egyszerű megszerezni őket. - Lássuk mik a lehetőségek - intett Astarte, mire Brianna felolvasta az egyiket a listán, találomra. - Cosmo. Az Alderaan pusztulását túlélő egyetlen akk kutya. Jelenleg az Új-Alderaani Természettudományi Múzeumban őrzik. - Következő - intett Astarte. - Egy... flora colossus. A netik egyik kevésbé szentiens rokona, néhány centitől több méteres magasságig nőhetnek. Igen veszélyesek. Előfordulási... - Következő! - Egy... kurozashi? - kérdezte Brianna felpillantva, mire Astarte dühösen legyintett. - Következő! Brianna szemével az értelmesebbnek tűnő opciókat próbálta keresni, és megakadt a szeme egyen. - Végtelen Kő. Egy nagy hatalommal bíró ősi energiakő, amit még a rakaták előtt hoztak létre. Ismeretlen számú darab létezik belőle a Galaxisban, az egyik, Odin fellelési helye... Nordgard? - Érdekes - morfondírozott el Astarte. - Sosem hallottam még erről a helyről. De ha jól látom, nincs túl messze, a Tioni Letelepedési Övezetben található. - Nincs messze. Viszont nem tartozik az ajánlott turisztikai célpontok közé - szólalt meg Brianna, mire Astarte felé fordult, láthatóan némi tájékoztatást várva. - Ó, emlékszem. A vén perverz is kutatgatott ezek után, de túl beszari volt ujjat húzni velük - jegyezte meg Virana. - Még Rogerius Atyával kutattam ezek után. Mi sem bukkantunk másik darab nyomára sehol az egész Galaxisban. Azonban a nordgardiak nem túl vendégszeretőek. Úgy hírlik, hogy még a Palpatine által vezetett Birodalom oda küldött erőiből is csak maroknyian tértek vissza, miután szétverték őket. Ők sem éltek sokáig, nehogy kitudódjon a kudarc. Utána pedig a császár a lázadókkal volt kénytelen foglalkozni, így örülhetett, hogy azok ott megelégedtek a határaik megvédésével. De még a Régi Köztársaság is inkább békén hagyta őket. - Szerencsére nem kell egészen Nordgardig menni a kőért - jegyezte meg Alysse, aki most türelmesen, mindenféle kihívó gesztus nélkül ülte végig a rövidke történelemleckét. - Azt ugyanis egy csapat tanulmányozza a határaikon túl. - Elég jól értesült vagy - mondta Astarte, mire Alysse elmosolyodott. - Ezért vagyok itt, nemde? - kérdezte, és mivel tiltakozás nem érkezett, folytatta. - A kőre csak egy kis csapat kommandós vigyáz. Nem lehet nehéz legyőzni őket. A fiatal sith nem szólt semmit, csak magában bosszankodott, hogy megint teljesen feleslegesen jártatta a száját. A nő mondhatta volna rögtön is, hogy tudja a pontos helyet és hogy nem is kell egészen odáig menni. - Ez az Alysse komolyan idegesít. Ha élnék, kinyírnám, amint nem lesz rá szükség - mondta ki Virana azt, amire Brianna gondolt, elvégre őt csak a nővére hallhatta, így bármikor szabadon beszélhetett. - Akkor hát hol van pontosan a kő? És miért a határaikon túl tanulmányozzák? Ennyire veszélyes volna? - érdeklődőt Brianna. - Fogalmam sincs - vonta meg a vállát Alysse. - Akármi is az ok, nektek pont kapóra jön a kő megszerzéséhez. - Csakugyan - értett egyet Astarte a megállapítással, majd a kezét a csípőjére téve még odavetette. - De te is velünk jössz. - Ugye viccelsz? - kérdezte Alysse, de a boszorkány tekintetén látta, hogy nincs ekkora szerencséje. - Biztosítékként. Hogy nem vezetsz minket csapdába vagy efféle - felelte a nő, megvonva a vállát. - Aztán elvágjátok a torkom az úton. Ilyen bolondnak néztek? - kérdezte Alysse sértődötten. - Magaddal hozhatod a talpnyalóid, ha úgy jobban érzed magad - felelte Astarte nagyvonalúan, és ketten farkasszemet néztek egymással. - Megjegyezném, én nem szolga, hanem felesküdött védelmező vagyok - kérte ki magának a szóhasználatot a maga visszafogott stílusában Seddwia, de egyikük sem vetett igazán ügyet rá. Brianna szeme láthatóan felcsillant, amikor a torokelvágás került szóba. Amennyire bosszantotta ez a nő, tényleg ő is úgy érezte, hogy jobb hely lenne nélküle a Galaxis. De szóvá nem tette, mennyire is tetszik a gondolat. Viszont más okból is hasznos lehet még nekik, így sajnos egy ideig szóba sem jöhetett a dolog. - Tehát akkor végleg emellett az opció mellett döntöttél vagy nézzünk meg még valami mást is? - kérdezte Astartét, mivel volt még más is a listán, igaz, a legtöbb nem volt kimondottan érdekes. - Nagyon pedálozol nála, húgi. Csak nem akarsz hozzábújni? - kérdezte gúnyosan Virana, miközben ő valóban így tett, bár a boszorka ebből semmit sem érzékelt. - Ki tudja, egy ilyen kő még nekünk is jó lehet - felelte Astarte, egyértelművé téve, hogy nem áll szándékában a követ odaadni a Gyűjtőnek, ha már találkoztak vele és megszerezték tőle a Koronát. - Nem számolok fel érte extrát - jelentette ki Alysse, már-már nagylelkűen, de az arcáról hamar lehervadt a mosoly, ahogy újra eszébe jutott, hogy a sithekkel kell neki is tartania, és ezt szóban is kifejezte. - Ja, és csak hogy tisztázzuk: ha meghalok, soha nem fogtok eljutni a Gyűjtőhöz. - Ne aggódj, úgy fogunk vigyázni rád, mint egy migtau az ártatlanságára - felelte Astarte. - Készüljetek az útra, azonnal indulni akarok, amint a hajóm készen áll. - Igenis, Astarte Úrnő - felelte Brianna illedelmesen, miután meghajolt felé, aztán biccentett Trieshii felé, hogy induljanak. - Olyan szépen mondtad, húgi. Biztos jót tett a kicsi lelkének. Brianna kivette a számítógépből a kapott adattárolót, mire a holokivetítő elsötétült. - Átnézem, hátha akad rajta más érdekesség is - közölte, bár nyilván gondolta mindenki, hogy mire is készül vele. Valamint az Erővel a kezébe reptette az általa adott adattárolót is. Ugyanis vannak rajta olyan adatok, amik szintén jól jöhetnek még. Ez után elhagyták a helyiséget a társával együtt.
Miután a vendégek távoztak, Seddwia úgy érezte, egy kicsit ki kell eresztenie, mivel a kuati védelmezettje és a sith boszorkány társaságának kicsinyes torzsalkodása már az idegeire ment. Így hát az egyik ágyra tette a kis utazózsákot, amiben a saját legszükségesebb dolgait tartotta, hogy a tradíciók szerint mindössze ennyivel zarándokolja a Galaxis végtelen világűrjét, a Próféta bölcsességét keresve, és az ajtó irányába indult. - Nem figyeltél, twi’lek? - szólt utána Alysse emelt hangon. - Mégis hova mész olyan sietősen? - Friss levegő nincs errefelé, úgyhogy csak valami nyugodt helyre kiszellőztetni a fejem - felelte nemes egyszerűséggel a nő. - És mi van, ha pontosan akkor akarnak megölni, amikor nem vagy itt? - tette fel a kérdést, csípőre téve a kezét, mire Seddwia megvonta a vállát. - Akkor próbálj addig nem meghalni, amíg visszaérek – felelte egyszerűen, majd minden további tiltakozásnak elejét véve kilépett az ajtón, és elindult az egyik irányba. Az ajtójuk előtt két fogdmeg is pózolt, akiknek az arcát a püspökhöz hasonlóan kibernetikus implantátumok borították, és elég szörnyű képet festettek, de megállítani szerencsére nem próbálták őt. Valószínűleg pontosan azért álltak ott, hogy a boszorkány vagy valaki más ne tudjon ártani nekik, mint a püspök védelmét élvező személyeknek. Az itteni sötét energiák felszínre hozták benne a régi emlékeket, azt a pusztítást, amit véghezvitt a faluja pusztulásakor, és ami a férje halálával és a lánya mélybe zuhanásával ért véget. Újra feltörtek mindazon nyomasztó érzések, amik az elkövetkező években meghatározták, egészen addig, míg súlyosan meg nem sebesült egy régi ereklye utáni hajszában, és egy csapat prófétista utazó ápolta őt. Pontosan tudták, miféle rémtetteket követett el, mégsem riadtak meg attól, hogy meggyógyítsák. Az ágyban feküdve, rémes lázálmok között hozzá is beszélt a Próféta, és ezt követően vezették be a kultuszába, ahol egyenesbe tudta hozni az életét. Mikor végre kiderült, hogy a lánya még él, már nem egy hataloméhségbe beleőrült sötét jediként kellett vele újratalálkoznia, hanem egy közösség vezetőjeként. Seddwia rövid séta után megtalálta az egyik erkélyre vezető ajtót, és kilépett rajta. Vjun beteges időjárása illett azok lelkivilágához, akik otthonukul választották azt: annak idején Vader nagyúr, most pedig a magát Sith Egyház nevező képződmény is rokon vonásokat mutatott a bolygóval, ahol semmi sem él meg, és csak a pusztulás létezik. De most mégis ez volt a legjobb hely ahhoz, hogy egy kicsit megtisztítsa a lelkét ettől a nyomasztó jelenléttől. Nekitámaszkodott a korlátnak, és figyelte, ahogy a kinti savas eső cseppjei fodrozódva hullnak a komplexum körülötti védőpajzsra. Gondolataiba azonban nem merülhetett bele, ugyanis megérezte, hogy valaki követi őt az erkélyre, és így szép lassan a fegyveréhez csúsztatta a kezét. - Arra nem lesz szükség - hallotta a háta mögül a hangot, mire megfordult, és szeme elé került a Rheyna nevezetű nő, akit akkor is valamiért nagyon ismerősnek tartott. - Seddwia. - Találkoztunk már? - mérte végig a hosszú haját hátul lófarkban összefogó fiatal nőt, akinek az arcára egy halovány mosoly ült ki. - Ilyen hamar elfelejtettél? Pedig Saalia sok időt töltött el nálam - csóválta meg játékosan a fejét, ami még inkább felkeltette a nő érdeklődését. - De várj, talán így jobban megismersz. Érezte, hogy a nő az Erőn keresztül megnyitotta magát előtte, és asztráltesteik néhány pillanatra találkoztak. Persze nem egészen olyan profán módon, mint a lányáé szokott más nőékkel, inkább egy elsöprő spirituális élmény volt ez, és olyan volt, mintha éveket élt volna át újra egy pillanat alatt: látta saját magát, a lányát, Saaliát és az idős nagymestert Dantooine-ról. Látta, ahogy az idős nő messziről figyeli a falujuk pusztulását, és ahogy újra találkozik a lányával, ezúttal felnőttként. Aztán, ahogy a látomás jött, úgy tűnt el az egész, ő pedig tágra nyílt szemekkel, a levegőt kapkodva állt a helyén. Rheyna közelebb lépett hozzá, és a kezét a vállára tette. - Te vagy az... - nyílalt belé a megdöbbenés. - A nagymester Dantooine-ról. De hogyan...? - Kiváló arckrémet használok - kuncogott, de gyorsan komolyabb hangnemre váltott. - Hogy a testem épp milyen idős, nem a valós életkorom mutatja. - De hát ez... - Lehetetlen? - fejezte be a mondatot a nő, arcán egy aprócska, már-már cinikus mosollyal. - Van olyan erő a Galaxisban, ami képes ilyenekre. Elképzelhetetlen hosszú életet, nagy hatalmat vagy épp tisztánlátást adni, de kisebb csodákra is képes, például visszavezetni az eltévelyedetteket az igaz útra. - A Próféta - tört ki Seddwiából, csodálattal a hangjában, és Rheyna aprót bólintott. - Évszázadok óta szolgálom őt, hol az ügynökeként, hol az őrzőjeként. Seddwia elképesztő csodálattal nézett a nőre, akit sosem hitt másnak, mint egy kis helyi Erőhasználó közösség vezetője, egy öreg, aki ugyan nagy akaraterővel bír, de mégsem különleges. Sosem hitte volna, hogy titokban a Prófétát szolgálja, ennyi éven át. - A Próféta kegye hatalmas - mondta végül a twi’lek nő, enyhén meghajtva a fejét, mire Rheyna csak bólintott. - De ez még nem minden - jegyezte meg sejtelmesen. - A püspökről is van valami, amit tudnod kell...
Órákkal később egy SSD, és több száz hajós kísérőflottája lépett ki a hiperűrből Vjun mellett, oldalukon mind az ESB vörös birodalmi címerét viselték. A formáció élén haladó hajókon még mindig látszottak az awerisi csata nyomai. A flotta fogadására a Sith Egyház saját szuper-méretű hajója, Morrow személyes zászlóshajója, a Szentszék vonult fel, egy sokkal kisebb kísérőflotta kíséretében. Az Egyház szinte minden erejét összevonták az Aweris elleni támadáshoz, és ezek az erők szenvedték a legsúlyosabb veszteségeket is. A két monstrum a bolygótól nem messze találkozott, és hamarosan egy űrkomp hagyta el az SSD Grodin Tierce hangárját, ami vadászkísérettel megindult a felszín felé. Brianna még csak nem is bizonyíthatta hűségét Astarte előtt, mikor a püspök visszarendelte őket az irodájába, és mire megérkeztek, már számos egyházi fegyveres és egy csapat vörös ruhás sith testőr várakozott az épület előtt. Utóbbiakat az Égi Marsall őrizetére rendelte ki a Főkormányzó, és még most is hűségesen teljesítették feladatukat. Briannának eszébe juttatták a Papa saját praetorianus testőreit, és már csak a védett személy érdekében remélte, hogy ezeket jobban képezték ki, mint azokat. Ahogy beléptek az irodába, odabent már egy csapat egyházi méltóság, Aseca, a félkarú, hófehér bőrű twi’lek és Dyson kapitány körül több sith birodalmi tiszt várakozott. Brianna elfoglalta a helyét Astarte és Trieshii mellett, és nem sokáig nézelődhetett a teremben, ugyanis megérkezett a csoszogó léptű kiborg püspök, és mellette egy középkorú, acélos tekintetű nő lépdelt határozottan, akinek már rangjelzése is impozáns méreteket ért el. A tisztek egyszerre tisztelegtek, míg az egyháziak, enyhén meghajoltak a két hatalmas méltóság előtt. - Ő kicsoda? - súgta oda Brianna Trieshiinek. - Lyrr Moskau Égi Marsall - súgta vissza halkan a lány. Brianna nem különösebben foglalkozott az ESB belügyeivel: a császáron meg a Főkormányzón kívül egyik hatalmasságot sem ismerte volna fel. Úgy volt vele, hogy előbb-utóbb úgyis mind elbuknak a belső hatalmi harcok valamelyikében, és más a lép a helyükbe, így aztán feleslegesnek érezte, hogy ezzel foglalkozzon. A történelmük folyamán számos alkalommal voltak a sitheknek sokkal jobb parancsnokaik az ellenfél Köztársaságnál, de ezek mindig a belharcok áldozatául estek. - Legyen üdvözölve az Egyház központjában, Égi Marsall, és a birodalom protektora - köszöntötte formálisan is Morrow. - Hamarabb érkezett, mint hittük. - Fel kellett gyorsítanom az eseményeket - felelte a nő határozottan. - Dyson kapitányt nem tájékoztattam, hogy ellenfeleinket meglepetésként érje a támadásunk. Talán már maguk is tudják, hogy Wenthar hamis alattvalói, a Maradvány tisztjei és Kardass kanálfejűi elárulták a néhai császár örökségét. Úgy értesültem, hogy megmaradt jem’hadar erőink Korribanra vonultak vissza, ahol egy hamis vezért követnek. - A Hegyi Öreget? - kérdezte Morrow, bár hanghordozása alapján ez inkább kijelentésnek tűnt. - Arról is értesültem, hogy a Hegyi Öreg az Egyház több vezetőjével végzett, akik az awerisi mozgósítását ellen protezsáltak - tette még hozzá, mire halk felzúdulás futott végig az egyházfiak között. Ugyan ők maguk is részt vettek rendtársaik legyilkolásában, ez az Egyházon belüli hatalomátvétel részeként történt. Hogy külső személyek tették ugyanezt, az a klérus hatalma elleni nyílt kihívás volt. - Ez esetben meg kell büntetnünk őket - biccentett kimérten a püspök. - A Szentszék hátramarad Vjun védelmére, de válogatott harcosaim rohamcsapatát küldöm a támadás megsegítésére. Lady Astarte Vandimion úrnő vezetésével. Astarte a szólításra előrébb lépett, majd enyhén meghajolt a püspök irányába. - Azt hiszem, ez azt jelenti, egyelőre nem vadászunk ereklyére - jegyezte meg Trieshii halkan. - Köszönöm a felajánlást - biccentett kimérten az Égi Marsall. - Gondoskodom róla, hogy a bűnükhöz méltó legyen a szenvedésük. A haditervet Davos admirális ismerteti majd közvetlenül az indulás előtt. Javaslom készülődjünk... Korriban alig pár óra múlva újra nem lesz több felperzselt pusztaságnál!
|
|
|
Post by Enz on Nov 20, 2018 17:06:54 GMT 1
Ahogy a korribani harcok befejeződtek, és az asszaszinok pusztulása után maguk mögött hagyták a sithek bölcsőjét, Astarte és csapata saját hajójukon, a Blood Raven-en indultak vissza az Egyház központjába, Vjunra. Miközben a sith boszorkány az előző bevetés tanulságain és a püspöknek nyújtandó jelentésen gondolkozott, teljesen egyedül ült a hajó pilótafülkéjében. Az, hogy a klón, akit találtak, Tierce főkormányzó klónja, igencsak meglepő fordulat volt, ahogy annak az öregnek a jelenléte is, aki a Kívülálló jelével üdvözölte őket. Vajon köze lehetett az egészhez annak a Rheyna Shan nevű csitrinek, akit még Dantooine-on ejtettek fogságba? Astartét igencsak feszélyezte, hogy a püspök nem avatta be a dolog részleteibe, és abba, pontosan milyen magasabb rendű erővel is folytat rendszeresen csevegést. És frusztrációját növelte az a tény is, hogy most ez a Moskau nevű ribanc ugráltatta, aki még csak Erőérzékeny sem volt, mert Wenthar fattyú lánya őt nevezte ki a birodalom protektorának. Mintha a címek bármit is jelentettek volna egy ilyen helyzetben. - Bah! - adta ki magából az indulatokat, mivel meglehetősen mellőzöttnek érezte magát. És kezdte úgy érezni, tudja a megfelelő módot arra, hogy levezesse az ebből eredő indulatait. Ujjaival a belső kommunikátor kapcsolójáért nyúlt. - Brianna, jelentkezz a pilótafülkében! Brianna éppen enni szeretett volna valamit, amikor meghallotta Astarte hangját a kommunikátoron keresztül, épp őt meginvitálva a pilótafülkébe. Remek időzítés. - Ó, a szigorú néninek máris hiányzol - jegyezte meg Virana. A lány nem felelt, csak befejezte a falatot, amit már úgyis a szájába vett, majd otthagyta a helyiséget, hogy megnézze, mit akar tőle Astarte. Egy perc múlva belépett a pilótafülkébe és megállt az ajtóban. - Itt vagyok, Astarte úrnő - jelentkezett illedelmesen. - Látom, köszönni már megtanultál - kelt fel lassan, fenyegetően a helyéről Astarte, majd elindult Brianna felé, de egy szót sem szólt addig, amíg egészen közel nem ért. - Tudod, valahol irigylem az egyszerűséged. - Nahát, máris bókol neked, pedig csak épp megérkeztél - jegyezte meg kajánul Virana. - Nem értem, mire célzol, Astarte úrnő - hajtott engedelmesen fejet a Brianna, mire nővére szelleme kuncogásban tört ki. - Talán valami rosszat tettem? Astarte az egyik mutatóujját a másik nő álla alá tette, majd lassan felemelte a fejét, és megcsóválta a sajátját. - Rossz kedvem van. Szórakoztass valamivel. - Aligha tudok olyasmit tenni, ami a kedvedre való lenne, úrnő - szabadkozott a nő, de a válasz láthatóan nem tetszett Astarténak, aki rögtön lekevert neki egy pofont. - Ez nem felkérés volt! - tette hozzá erélyesen. - Hú, komolyan be van rád indulva. Ha megállapította, hogy imádod a fájdalmat, akkor most kényeztetni akar. Vagy nem tudom, nehéz kiigazodni rajta - mondta a szellem hátával a falnak támaszkodva, hogy élvezhesse a műsort. - Van valami konkrét elképzelésed? Előre szólok, hogy a viccmesélés nem erősségem - felelte anélkül, hogy az arcához nyúlt volna, pedig jó lett volna kicsit megdörzsölgetni. - Az biztos, hogy az ő humorérzéke sem túl jó - szólt hozzá a nővére is a dologhoz. - Az idegeimre menés már határozottan az - fonta össze a karjait türelmetlenül a nő. - Adtam egy egyszerű utasítást, és még mindig nem láttál hozzá a végrehajtáshoz. - Esetleg énekeljek valamit? - érdeklődött tovább Brianna, annak ellenére, hogy úgy tűnt, minden egyes szóval még jobban felfortyan Astarte vére. - Húgi, te direkt provokálod a szigorú nénit? - kérdezte Virana, aki azonban úgy tűnik, még jobban élvezte a műsort ettől. - Vagy talán jobb lenne, ha táncolnék? - tette fel a következő kérdést szenvtelenül, mire Astarte mérgesen hozzálépett, és egy apró erővillámot küldött át a felsőjén, éppen ott, ahol a korábban behelyezett apró fémdarab pihent, mire Brianna teste enyhén megrázkódott. - Igen, táncolj csak, ez határozottan tetszik! - közölte a nő, aki újabb és újabb apró villámokat indított két ujja végéről. Nem ez volt az első alkalom, hogy villámokkal kínálta meg valaki. De az apró fémdarabok határozottan remekül vonzották őket az érzékeny pontokra a mellkasán. Végül erőt vett magán és elkezdett táncolni. Nem volt egy nagy táncos, de látta, hogy csinálták mások és nem tűnt túl nehéznek. Na persze annyira nem volt szép a mozgása, mint annak, aki valóban foglalkozott ilyesmivel, de érzékelhető volt az igyekezete. - Hát, húgi. Azért a tánctudásod határozottan fejlesztésre szorul. Brianna igyekezett kihozni a helyzetből, amit lehetett. Az alkata szerencsére megvolt hozzá, hogy élvezhető előadást tartson. - Igen, ez már illik hozzád! - közölte Astarte, némi elégedettséggel a hangjában, majd hátrébb lépett, mire Brianna megállt, és csak zihálni tudott az előbbi megerőltetéstől, ami a testét érte. A sith boszorkány jól tudta, hol kell abbahagyni, hogy ne merüljenek ki az áldozatait, és csak elképzelései lehetettek róla, hány szerencsétlen fordult meg előtte a kezei között, mire mindezt kitanulta. Astarte a kommunikátorhoz lépett. - Trieshii, gyere a pilótafülkébe! - közölte röviden, majd előre lépett Briannához. - Vedd le a felsőd! - utasította. - Na ez már beszéd. Látni akarja, hogy vigyázol a kis ajándékaira - mondta lelkesen Virana, aki egyéb szórakozás híján csak nézni tudta, mit csinálnak mások Brianna közelében. Ezért is nem neheztelt soha a megjegyzései miatt a húga. Szomorúbb sors, mint simán halottnak lenni. Brianna szó nélkül engedelmeskedett. Pillanatok múlva félmeztelenül állt a pilótafülkében. A ruháját csak a közeli székre dobta. Aztán várt, mi következik ez után. Bár voltak sejtései. Astarte közelebb hajolt, és az egyik mellbimbót két ujja közé szorította, miközben enyhén elforgatta, és figyelte a kis vasdarabot, amit még ő rakott oda. Az előbbi kis kínzástól enyhén bevörösödött a környéke, de ez csak esztétikai apróság volt. - Élvezed, ahogy veled foglalkozom, igaz? - pillantott fel rá. - Ezért provokálsz mindig, te kis fruska. Ragadta meg szabad keze tenyerével a nő arcát, erőteljesen, mégsem durván. Ebben a pillanatban tárult fel az ajtó, és lépett be rajta Trieshii, aki egy pillanatra megtorpant ugyan, de aztán szótlanul állt meg odabent a fülkében. Astarte csak rápillantott, majd felé fordította Briannát, akinek meztelen felsőtestéről így remek képet kapott. - Gyere ide! - utasította, mire az újonnan jövő nő szó nélkül odalépett hozzá, Astart pedig megragadta a fejét, és Brianna mellei közé nyomta. - Tetszenek neked, igaz? Hát nem bánom... De ne feledjétek, ki az úrnőtök! Brianna nem mondott semmit, neki úgysem volt beleszólása az egészbe. Trieshii miután Astarte elengedte, felnézett társára, aki csak szótlanul figyelte őt, majd lassan bólintott, hogy csinálja, mert ha a szigorú néni nem lesz elégedett, akkor mindketten szenvedni fognak, az biztos. - Ej, pedig kettesben milyen szépen letámadt - csóválta a fejét Virana. Trieshi lassan felemelte a kezeit és gyengéden megfogta a lány kebleit, majd gyengéden elkezdte felváltva nyalogatni a meggyötört szépségeket. Aztán finoman elkezdte harapdálni az egyiket, mire Brianna önkénytelenül felsóhajtott. Astarte a sóhajra hirtelen odalépett Briannához, és lekevert neki egy újabb pofont, ezúttal a másik arcára, hogy szimmetrikus legyen a nyoma. - Ki mondta, hogy élvezheted a dolgot? - tette fel neki a kérdést, miközben újra megragadta az arcát, ezúttal erőteljesebben, miközben a másik kezével megragadta Trieshii fejét, és újra belenyomta a másik nő mellei közé. - Te meg ne lazsálj! Használd a fogaid, arra vannak! - Azt hittem az volna a lényeg... - felelte Brianna, felkészülve egy újabb pofonra. - Húgi, ne provokáld, mert ha a barátnőd tényleg a fogaival csinálja és őt vágja fejbe, még véletlen leharapja. Trieshi, mivel nem tehetett mást, elkezdte a fogait is használni. Szépen megharapdálva az érzékeny részeket, aztán ráharapott az egyikre és meg is húzta kicsit. Közben a másikat a körmeivel szorította. Brianna halkan felszisszent a fájdalomtól, de továbbra is csak tűrt. - Látod, itt a probléma, megpróbálsz gondolkodni - felelte Astarte, de az ütés ezúttal elmaradt, ehelyett Trieshii szájához nyúlt, kivette belőle a másik nő érzékeny részeit, majd hátrahúzta a fejét. - Ennyi elég volt egyelőre. Intett Trieshiinek, hogy kövesse, aki eleget is tett a kérésnek, és egy hosszú bőrpórázt nyomott a kezébe. - Tedd fel szépen a buta csitri nyakába - utasította, ezúttal egyáltalán nem durván, sőt, kifejezetten lágy hangon. - A nyakörvén van hozzá egy hely. A nő elvette a pórázt, majd Brianna nyakához emelte a kezét és megfogta a nyakörvet, amit Astarte korábban rakott rá. Rácsatlakoztatta a pórázt, majd mivel úgy gondolta, hogy Astarte akarja vezetni őt, felé nyújtotta a másik végét. Mire a boszorka az ajtóhoz lépett. - Kövess és hozd a nagyszájút is. Kilépett az ajtón, Trieshii pedig követte őt, kezében a pórázzal, így Brianna kénytelen volt engedelmesen követni őt. Így legalább ő nem szenved több kellemetlenséget. Remélhetőleg. - Nahát, húgi, a szigorú néni tényleg kedvel téged, ha ennyi szép kiegészítőt aggat rád. Vajon mi lesz a következő? Talán valami szép ruha? Vagy kapsz ajándék ékszert máshova is? A három nő átvágott a hajó folyosóin, és Brianna örülhetett, hogy szemben a commenori akcióval, itt alig páran akadtak a fedélzeten rajtuk kívül. Így senki se látta, ahogy Astarte félmeztelenül vezetteti végig a hajón, mint valami kóbor akk kutyát. Persze valahol a lebukás izgalmasabbá tette a dolgokat, és ez az érzés fokozódott, míg csak el nem érték a szobát, ahova a boszorkány belökte, majd ő maga is követte. Az egyik tárolóba nyúlt, majd előhúzott egy lovaglópálcát, aminek rögtön prezentálta is feszességét, ahogy egyik kezével kicsit meghajlította, majd elengedte. Aztán egy kötelet vett elő, amit Trieshii felé hajított, aki alig bírta elkapni. - Kötözd meg a nagyszájút! - parancsolta, majd rácsapott egyet a nő derekára, és az ütés helyén enyhén kifakadt Brianna vére. - A testén is! Trieshii elkezdte szétbontani a kötelet, addig Astarte a félmeztelenül ácsorgó Briannát mustrálta, miközben a kezében játszott a pálcával. A nő épp odalépett a kötéllel, amikor a sith boszorka leintette. - Vedd le a többi ruhád is, nagyszájú! - utasította őt szigorúan. - Ó, milyen romantikus - állapította meg Virana, miközben Brianna eleget tett az utasításnak és a ruháját félredobta. Amint Brianna teljesen meztelen volt, Trieshii hozzálátott, hogy alaposan gúzsba kösse a jó hosszú kötéllel. Először csak a testén vezette körbe párszor több irányba, aztán a két karját is összekötözte a háta mögött úgy, hogy az alkarjait rögzítette egymáshoz. - Ne finomkodj, legyen jó szoros - adta az instrukciót Astarte. A nőnek volt némi rutinja a kötéllel, ez nyilvánvaló volt. Az utasításra kicsit még szorított ott, ahol tudott. De már így is biztos volt, hogy nyoma marad egy ideig. A felső test után gondja volt lentebb is, ott sem kevésbé szorosan. Astarte elégedetten figyelte a procedúrát. Végül elkészült a mű. - Azért nem semmi munkát végzett ez a Trieshii. Lehet máskor is csinálta már - mondta Virana, miközben vizsgálgatta a kötél ügyes felhasználását. Astarte megsusogtatta még párszor a lovaglópálcáját a levegőben, kiélvezve a hatalmát az összekötözött nő felett, majd becélozta a hátsóját és rácsapott, mire Brianna felszisszent. Aztán újból és újból odacsapott, és minden ütés nyomán vékony csíkban vér sercent ki az egyre szaporodó számú sebből. Astarte elégedetten szemlélte a Brianna hátsóját borító vörös csíkokat néhány pillanatig, majd Trieshii kezébe nyomta az eszközt, és rövid úton megszabadult saját nadrágjától, ami alatt nem viselt semmilyen fehérneműt. Leült az ágyra, majd megragadta Brianna fejét és a lábai közé húzta. - Most hasznát vehetem végre a nagy szádnak - közölte vele, hogy pontosan mit is vár el, majd Trieshiire pillantott, aki engedelmesen átvette az ütlegelő szerepét tőle. - Hát húgi, szerencse, hogy kedveled a sötét helyeket - jegyezte meg Virana meglepve. Erre még ő sem számított ilyen hirtelen. Mivel más választása nem volt, Brianna elkezdett a szájával dolgozni Astarte lábai között, miközben Trieshii igyekezett hasonló mértékben használni a pálcát, mint a boszorka. - Élvezed, hogy végre valami hasznosat csinálsz? - kérdezte gúnyosan Astarte, miközben jelezte Trieshiinek, hogy a lány hátára is csapjon néhányat a játékszerrel - Ha más területeken is ilyen odaadó lennél, sokkal előbb előbbre jutnál. - Ó, tudod, mit? Elfelejtettem, hogy nem tudsz beszélni - gúnyolódott Astarte, miközben lábait feltette a lány vállára és összekulcsolta a nyaka körül, szorosabban magához tolva őt. - Trieshii, ne lazsálj, vagy te leszel a következő! Astarte tipikusan olyan volt, aki a szexben leginkább a mások feletti hatalmat élvezte, és most a testi részletek csakugyan másodlagosak voltak a számára. Azt tehetett Briannával, amit csak akart, és a hatalom mámorától teljesen izgalomba jött, légzése egyre szaporábbá vált. A lány fejét pedig egyre erőteljesebben szorította lábai közé. Brianna nem érezte túl kényelmesen magát a jelenlegi helyzetében, bár ez aligha érdekelte Astartét. Trieshii is csak azt tette, amit kellett. Ha a sith boszorka nem lesz elégedett, akkor mindketten megszenvedhetik. Ezért mindketten lelkiismeretesen végezték a rájuk bízott feladatot. - Suhints oda neki párat alulról is a lába közé - adta a következő instrukciót Astarte. - Vajon mit szólna, ha beleharapnál ott? - kérdezte gonoszan Virana és ami azt illeti, ez még Brianna fejében is megfordult. Trieshii a nagy csapkodás közepette véletlenül érzékenyebb részre suhintott a lovaglópálcával, amitől összeszorult a lány szája, beleharapva a boszorka szeméremajkába. Astartében a kéjjel vegyült fájdalom érdekes reakciót váltott ki, egyszerre csordult ki egy könnycsepp a szeméből és nyögött fel élvezetesen. - Na tessék, csak mondanom kellett - csóválta a fejét Virana, ahogy Astarte előhúzta húga fejét a lábai közül, majd jó alaposan felpofozta. Csak úgy csattogtak az ütései Brianna arcán. - Te hülye szuka! - kiabálta rá, majd arcon köpte. - Ennyit se tudsz jól csinálni!? Brianna a hirtelen meglepetéstől szólni se tudott, és Astarte tett róla, hogy így maradjon. Az ágy melletti rekeszből egy szájpeceket húzott elő, és a lány szájába illesztette, majd némi kutatás után elővett még valamit, és felhúzta magára. A másik nő csak akkor látta meg, hogy miről van szó, amikor Astarte felé fordult, és egy felcsatolható dildo volt rajta. - Na most megkapod a magadét, szájas - közölte gonosz örömmel a hangjában. Brianna kezdte megbánni, hogy nem próbált szerencsét még a bolygón, ahol megszökött Astarte hajójáról. Ha megölette volna magát, most nem szenvedne. De már mindegy volt. Az a döntés, amit hozott, ide vezetett. - Most megtanulod, hol a helyed! - mondta Astarte, miközben megfogta Brianna csípőjét és a felcsatolt játékszert a megfelelő helyre irányította. Nem kellett elődolgozzon, mert a lány már nedves volt. Valóban megvan benne a hajlam az ilyesmire. Nem is mondott semmit, csak behatolt, mire a lány felnyögött. Jól uralta az érzelmeit, de mindet ő sem tudta visszafogni. Astarte előre dőlt, a kezével félrehúzta Brianna haját, hogy láthassa a fülét. - Milyen érzés így megélni az elsőt? - kérdezte, miközben gonoszan kuncogott, aztán folytatta a mozgást, erőteljes lökéseket adva neki. - Várj, ugye ez az első? - ütött szöget Astarte fejében a gondolat, mert a lány elég jól viselte a dolgot. - Hűtlen kis cafka, azt mondtad, Rogerius csak nézegetni szeretett. Nem szép dolog nekem hazudni, ugye tudod? Mozgása még erőteljesebbé vált, és még a szájpecek ellenére is egyre hangosabb reakciókat váltott ki az amúgy csendes és életunt lányból, miközben Trieshii mellettük állva nézte a történéseket. - Gyerünk, kapcsolódj be te is! Játssz egy kicsit a melleivel, úgyis odavagy értük! - szólt rá a nőre, aki újfent engedelmesen csatlakozott be másodikként Brianna kínzásába, miközben Astarte visszavette tőle a lovaglópálcát, és újra kipróbálta, milyen, ha párat rácsap, ezúttal a hátát célozva. Mivel a száját nem tudta használni, Brianna képtelen volt megcáfolni az állítást. Már a gondolat is undorító volt. Rogerius talán fél évszázaddal korábban nézhetett ki úgy, hogy ilyesmi szóba jöjjön. - Ó, szigorú néni, csak nem irigységet hallok? - gúnyolódott Virana. - Tarts ki húgi, nem tart ez örökké - váltott ezúttal kicsit együttérzőbb hangra. Astarte a kötélbe kapaszkodva tartotta Brianna felsőtestét, így Trieshii könnyen hozzáfért, így a parancsnak megfelelően kényeztette is a lány kebleit. Bár Brianna jól leplezte az érzelmeit, mégis kicsordultak a könnyei ettől. De még így is jobban bírta a dolgot, mint általában mások. - Nocsak, könnyek? Meghatódsz a törődésemtől? - kérdezte gúnyosan Astarte, amikor Brianna állát fogva oldalra fordította a fejét - Ne aggódj, sok törődést kapsz még tőlem - súgta a fülébe, mikor közelebb hajolt, majd bele is harapott. Brianna érezte, hogy egyre közelebb kerül a csúcshoz, ahogy mindketten folytatták a munkálkodásukat a testén. Astarte mozdulatai egyre erőteljesebbek lettek, és a nő kezdte úgy érezni, elveszíti a józan eszét is. Aztán nem bírta tovább, és a teste megmerevedett, majd enyhén felemelkedett, amennyire a kötélzet engedte, ő pedig a szájában lévő pecek ellenére is megpróbálta mindezt kiadni magából. Nem tudta volna megmondani, mennyi ideig volt ebben a bizarr állapotban, de ahogy elmúlt a mámor érzése, úgy érezte, lábai mindjárt kifutnak alóla. Szerencsére Astarte erősen megfogta, és az ágyra lökte, majd leült mellé, és Trieshii fejét megragadva a dildora nyomta. - Tisztítsd le! - parancsolta, és a nő engedelmesen így is tett. Brianna számára rövid ideig minden furcsának hatott, és könnyes szemmel figyelte azt, ahogy most Trieshiin volt a sor a megaláztatásban. - Látod, nem is volt olyan rossz - hallotta Virana szavait, aki jelképesen félretörölte a könnyeket a szeméből. Brianna megnyugodott, remélve, hogy tényleg vége a dolognak. Virana leült az ágyra és csak figyelt. Astarte levette a játékszert, miután Trieshii letisztította, majd szét tette a lábait az ágy szélén ülve. - Most pedig, te se maradj ki a szórakozásból. Fejezd be szépen, amit a nagyszájú félbehagyott- utasította a nőt, aki készségesen munkához is látott. A sith boszorka tudta, hogy szükségtelen lenne mondani, mi a következmény, ha ő is hibázik. Hisz láthatta. Astarte miközben ismét élvezte a helyzetet, fogta Briannát és közelebb húzta magához, hogy a combjára hajtsa a fejét, majd úgy játsszon a hajával. A másik kezével pedig a kötéllel játszott, újra és újra meghúzva azt, hogy szorítsa a lányt. Astarténak nem kellett már sok, hogy ő is a csúcsra jusson, és szemben Briannával, neki nem kellett visszafognia magát semmilyen okból, így jó hangosan adott nyomatékot saját érzéseinek. Enyhén hátradőlt, és Brianna érezte, ahogy újra és újra megrándul a nő teste. Aztán Astarte felegyenesedett, és Trieshiire nézett. - Pakolj és menj a szobádba! - parancsolt rá, ő pedig gyorsan összeszedte a ruhadarabjait, és kisietett az ajtón. Láthatóan nem akart társa sorsára jutni. - Tudod, szájas, nem vagy te teljesen haszontalan - pillantott a még mindig összekötözött, kipeckelt szájú nőre, majd megigazította a fejét az ölében. - Élvezed az új ruhád? Ó, hát persze, hogy élvezed. - Teljesen beléd habarodott - mondta vidáman Virana. Astarte néhány percig folytatta a játszadozást. Jó volt így végignézni a nagyszájú szolgáján. A hátára fordította és ismét apró villámokkal kényeztette a lány melleit a bennük lévő ékszereken keresztül. Aztán lejjebb vándorolt a keze és a lány lábai közt is megismételte néhányszor, amire a lány teste összerándult, Astarte megelégedésére. Végül felültette őt elkezdte őt eloldozni. De nem teljesen, csak a kezeit. A biztonság kedvéért ellenőrizte a kötél kellő szorosságát, majd a lefejtett kötelet még körbetekerte a testén. Gondosan ügyelve rá, hogy bevágjon a lábai közt. Végül levette róla a szájpecket is. - Remélem kezd tudatosulni benned, kihez tartozol, szájas - jegyezte meg a boszorka választ várva, miközben mindketten felálltak az ágyról. - Igen, Astarte úrnő - felelte Brianna a szokott hangján. Astarte elégedetten nézett végig a már előtte álló nőn, majd közelebb lépett hozzá és szó nélkül megcsókolta őt. De nem úgy, ahogy általában csókol valaki, hanem fölényesen, erőszakosan. Csak neki jutott benne élvezet. Közben az egyik kezével megragadta a kötelet és felfelé húzta, hogy a lánynak még inkább kellemetlen legyen. Végül eleresztette őt. - Most eredj a dolgodra! - parancsolt rá és csak annyi időt adott neki, hogy magához vegye a ruháját, aminek a felső része még mindig a pilótafülkében volt. *** A Blood Raven a tervezett időpontban lépett ki a hiperűrből Vjun kietlen bolygója felett, egy időben Moskau SSD-jével, a Grodin Tierce-szel és annak kísérőhajóival. Velük szemben a szintén impozáns méretű, gigantikus katedrálishajó, a Szentszék várakozott, remek képet nyújtva a sithekre és birodalmakra jellemző megalomániáról. Astarte, aki újra a pilótaszékben ült, a katedrálishajó oldalán lévő hangárok felé manőverezett, és közben lenyűgöző külső oszlopcsarnokok, sitheket ábrázoló hatalmas fémszobrok és más díszes motívumok alatt repült el. A díszítések között alig észrevehetően bújtak meg a katedrálishajó fegyverei, amelyek a vele szemben felsorakozott SSD méltó ellenfelévé tették. A hajót a Sith Egyház elvakult hívei mellett rabszolgák tízezrei építették még az előző vezető parancsára, aki uralkodásának Morrow püspök jóvoltából ők vetettek idő előtt véget. A Blood Raven a hangárok közül a legfelsőhöz érkezett, ami felett már a hatalmas kupolával ellátott katedrálist is ki lehetett venni. Százezer hívő (és persze ugyanennyi katona) is könnyedén befért a szuperstruktúrán helyett kapó gigantikus templom hajóiba. Ahogy landoltak, már látni lehetett az üdvözlésükre kiérkezőket: nemcsak a püspök volt ott, de szinte minden megmaradt egyházi vezető is, számos Harcoló Egyház milicista kíséretében. - Gyertek! - vetette oda nekik Astarte, mivel valami azt súgta nekik, hogy nem az ő vagy az Égi Marsall kedvéért gyűlt össze ez a sok rangos alak. A sith boszorkány szinte levágtatott a rámpán, és egyszerre ért a hajó orrához Morrow püspökkel, akit most egyetlen egyházi vezető sem követett. Astarte azonnal térdre vetette magát, fejet hajtva neki. Brianna és Trieshii sietve követték a példáját. - Emelkedj fel, Lady Astarte - közölte vele gépi hangján a férfi, mire a boszorkány eleget tett neki. - Értesültem a sikeretekről. Amit viszont találtatok, az több mint aggasztó. - Ezért gyűlt össze mindenki itt? - hozakodott elő a kérdésével. - Egy másabb természetű problémához van köze - felelte Morrow, anélkül, hogy pontosította volna, mire is gondol. - Megelégedésedre szolgáltak új kísérőid? - Igen, püspök - felelte kurtán Astarte. - Hát, még ha a műsort látta volna az öreg - jegyezte meg pajzánul Virana. Brianna és társa követték Astarte példáját, de természetesen csak csendben várakoztak, amíg tovább mennek. Virana megszólalása teljesen megszokott volt, így húga nem igazán foglalkozott vele. - Milyen szűkszavú vagy. Biztos csak arra vár a szigorú néni, hogy kettesben maradhasson veled - folytatta láthatóan unatkozó nővére. A lány igyekezett nem figyelni a fecsegésre, jobban érdekelte, ami Astarte és a püspök között hangzott el. Már csak azért is, mert őt is érintette a következő feladat. Legyen az bármi. - Fel kell gyorsítani a keresést a Korona után - váltott témát a püspök. - Szövetségesünket, a Fekete Napot új erők fenyegetik. Egy Tőzsde nevű szervezet és a Szindikátus. A semmiből tűntek elő, mégis egyre nő a hatalmuk. - Talán egy sith vezeti őket? - hozakodott elő a feltételezéssel Astarte, mire a püspök néhány pillanatig csak némán nézett maga elé, majd bólintott. - Valószínűnek tartom. De ha miénk a Korona, szétzúzzuk őket - felelte, és bár a hangjából nehéz lett volna kiolvasni, mégis úgy tűnt, meglehetősen magabiztos a férfi. - Érdekes az is, amit a klónról és annak őrzőjéről közöltél a jelentésedben. Veletek utazott? - Moskau Égi Marsall hajóján van, a klónnal együtt. Ragaszkodott hozzá, hogy ő vigyázzon rá - felelte Astarte, mire Morrow kimérten bólintott. - Ez csak a történet hitelességét igazolja. Az Égi Marsallt meginghatatlan hűség fűzte a főkormányzóhoz - felelte. Ebben a pillanatban egy újabb komp tűnt fel, ezúttal az Égi Marsallé, aki a mellettük megmaradt szabad helyen landolt, majd flottatisztjei kíséretében szállt ki a siklóból. - Mire fel ez a felhajtás, püspök? - vonta fel a szemöldökét, ahogy észrevette a népes fogadóbizottságot. - Tekintsen ki az űrbe, birodalmi protektor - mondta válasz helyett a püspök. Ezekben a pillanatokban tűnt elő egy újabb gigantikus hajó a hiperűrből. SSD volt ez is, akárcsak Mosakué, de sokkal kecsesebb, íveltebb vonásokkal, hogy használója szépérzékét dicsérje. - Ez... csak nem? - fordult vissza döbbenten Moskau. - Amíg Korribanon voltak, üzenetet kaptunk, hogy Charis királyné ideérkezik - bólintott Morrow. - Erről mintha elfelejtette volna tájékoztatni! - jegyezte meg a nő némi sértődöttséggel a hangjában. - Nem volt a legjobb a kommunikáció Korriban felé. Javaslom, készüljünk fel az illő fogadására - zárt bármiféle vitát a nő részéről rövidre a püspök. - Kiváló ötlet. Javaslom, kezdjétek azzal, hogy elrejtitek a gyerekeket - jegyezte meg Virana Morrow szavait hallva, persze ezt senki sem hallhatta. Brianna csak hírből ismerte Charist, de ebben most kivételesen igaza volt nővérének. Elég sajátos ízlése volt a királynénak. Egy uralkodónak persze elnézik az ilyesmit. Legalábbis, aki élni szeretne. A komoly fogadóbizottság akkor lehet igazából Charis tiszteletére van? Gondolta magában Brianna. Tény, még talán Astarte sem annyira rangos, hogy indokolt legyen. A jelenlévők átrendezték soraikat, hogy Charis leszállóhelyéhez igazodjon mindenki. Brianna és Trieshii Astarte mögött álltak meg. Rövidesen mindenki készen állt a rangos vendég fogadására. Nem kellett rá sokat várni, hogy két My'til vadászgép kíséretében feltűnjön egy díszes űrkomp, amely oldalán a hapan királynő saját címerét viselte, és a két másik hajó mellett szabadon hagyott harmadik landolóplatformon kecsesen ereszkedett alá. A katonák, egyháztagok és flottatisztek gondosan elrendeződve, felsorakozottan várták új uralkodójukat. A hajó rámpája halk szisszenéssel nyílt le, ám vörös páncélos testőrök helyett ezúttal nehézpáncélos hapan gárdistanők sorjáztak le rajta, majd feltűnt maga az uralkodónő is, aki leginkább egy gyermeknek tűnt elsőre, leszámítva a sebektől csúfított arcát, aminek látványa mindenkit meglepett, persze ezt egyikőjük se mutatta. A hangszórókból felcsendült az Egyesült Sith Birodalom himnusza (https://www.youtube.com/watch?v=tCbsWuxMtIo), és a királynő nem sietett a lent várakozó fogadóbizottsághoz, hanem alaposan megszemlélte őket saját helyzeti magalatából, mielőtt megindult volna előre. A dolognak szimbolikus jelentősége is volt, hiszen itt nemcsak képletesen helyezte magát a többi jelenlévő fölé. Moskau Égi Marsall és Morrow püspök térdre ereszkedve várták őket, míg Brianna, Trieshii és Astarte az egyházi méltóságok által alkotott négyzet első sorában állva figyelték a jelenetet. Charis megállt a két méltóság előtt, és csak kezével jelezte nekik, hogy kelljenek fel. - Megmentették a birodalmam maradékát a pusztulástól. Mindenképp figyelemre méltó teljesítmény - közölte velük az uralkodónő, a kinézetéhez illő sötét hangon. - És maguknak sem követelik azt, ami a magukba helyezett bizalmam erősíti. - Felséged hű szolgálói vagyunk - felelte sietve a lánytól körülbelül kétszer idősebb birodalmi protektor. Charis arcára gonosz grimasz ült ki. - Vagy csak tanultak Tierce hibájából. Megnéztem volna az arcát a halála előtt: hiába árult el, semmire sem jutott vele. Minden a terveim szerint haladt - közölte, és gunyoros kacaj tört ki belőle, amit Moskau az alázata ellenére is kissé hitetlenkedve figyelte. - Jöjjenek, sok mindent kell még megbeszélnünk. Néhány hapan tiszt tűnt még fel Charis mögött, akik szintén utána indultak. Brianna már épp megkönnyebbülten felsóhajtott, hogy végre lesz egy kis szabadon eltölthető ideje. Astarte bizonyára ott kell legyen a megbeszélésen. Ellenben ők nem sokat tehetnek hozzá a történésekhez. - Addig is, szeretném, ha valaki a tanítványommal is foglalkozna - mondta Charis, mielőtt elindultak volna. - Úgy hiszem, Lady Astarte szolgálói tökéletesen megfelelnek erre a feladatra - ajánlotta Morrow rögtön, majd rájuk pillantott és intett, hogy menjenek oda, így nem tehettek mást, mint engedelmesen odasiettek. - Nézd a jó oldalát húgi, nem Charist kell szórakoztatnod. Az ő ízlésének már úgyis öreg vagy - mondta Virana jókedvűen. A két nő megállt a királynő előtt és illedelmesen meghajoltak. Az űrkomp rámpáján hamarosan fel is tűnt egy talán még Charisnál is fiatalabb, vele ellentétben sötét hajú lány, akit bár tanítványként harangozott be a királynő, nem egészen tűnt annak. Meglehetősen elveszettnek hatott, ahogy kissé zavartan pillantott szét az összesereglett katonák és egyházfiak között, de sietve kihúzta magát, mintha azzal segítene a helyzeten. - Lady Allana vagyok - közölte a két nővel, ahogy hozzáértek. Ugyan még szoknia kellett a parancsolást, az egyértelmű volt, hogy a hangnemet nem tanulta, sokkal inkább belé volt ivódva. - Nektek kell elvinni a játszóházba? Ez édes - jegyezte meg szokott stílusában Virana. - Miben állhatunk szolgálatára? - vette át a szót Trieshii, aki láthatóan otthonosabban mozgott nagyurak és úrnők közelében, mint Brianna. - Hallottam már erről a hajóról, de közelebbről sosem láttam még. Szívesen körbenéznék - felelte a lány. - Várj, míg elmegy Charis, aztán adj neki cukorkát - jegyezte meg gúnyosan Virana. - Örömmel körbe vezetjük, Lady Allana - felelte illedelmesen Trieshii, majd Brianna érezte az Erőn keresztül, mintha valaki azt sugallná neki, hogy ő is mondjon valamit. Bizonyára a főnökasszony. - Természetesen. Amit csak óhajt - felelte ő is. Brianna hálás volt a nőnek, amiért átvette a szót. Ő nem kedvelte az efféle körbe ugrálást. Sem adni, sem kapni. De tudta, hogy kénytelen lesz ő is hozzátenni valamit az idegenvezetéshez, különben Astarte nem lesz elégedett. Akkor pedig megint nem fog leszállni róla egy ideig. Trieshii elindult, nyomában Allanával, a sort pedig Brianna zárta. - Szokatlanul fiatalon vált tanítvánnyá, ha nem haragszik meg a kijelentésért - folytatta a beszélgetést Trieshii, mire Allana csak biccentett. - Születésemnél fogva, ha úgy tetszik - felelte rejtélyesen, de mindketten érezték, hogy nem érdemes ezt tovább feszegetni. - Hatalmas ez a Katedrális. - A királynő apját, Wenthar császár dicsőségét hirdeti ez a hely - felelte Trieshii, ahogy átvágtak egy hatalmas oszlopcsarnokon, régi sithek feléjük magasodó szobrai alatt. - Ki nem állhatom azt a vén pojácát - felelte Allana, indulat nélkül, mégis megvetően. - Charis sok rosszat mesélt róla. Ő miatta örülök, hogy már nem él. - Ebben legalább egyetértünk - mondta Virana, miközben unalmában körbetáncolta a társaságot. - Ahogy láthatja, ez itt a Szentszék fő temploma - léptek ki a turbóliftből egy gigantikus kupolák alatt meghúzódó hatalmas helyre, amit látszólag a semmibe vesző oszlopok tartottak a magasban. - Persze ez is semmiség a lenti Katedrálishoz képest. - Ó, értem. Na és a bolygó? Azon van valami érdekes? - Nem sok. Darth Vader egykori erődje például ma is áll. De maga a bolygó nem túl hívogató a zord felszínével és a szinte állandó savas esővel - válaszolta a fiatal sith türelmesen. - Vader - ízlelgette a szót Allana, mintha furcsán hatna kissé neki, majd megismételte és kicsit megremegett. - Darth Vader. - Nézd már, olyan édes, ahogy épp beszélni tanul - gúnyolódott Virana. - Lady Allana? - kérdezte Trieshii. - Talán rosszat mondtam? - Lord Vader a dédapám, de... kissé nehéz megbarátkoznom a gondolattal - vallotta be az okát annak, miért mondta olyan furcsán a nevét az előbb. - De most már Palpatine is vagyok. Kicsit még... szoknom kell a dolgot. - Nem semmi. Két ilyen vérvonalat keverni - csóválta a fejét Virana - A következő mi lesz? Kenobi és Skywalker egyszerre? Nem, abból biztos valami elmebajos jedi lenne. Mivel szóba került az imént Vjun, Trieshii az ablak felé vette az irányt, hogy Allana jól megcsodálhassa az egyébként nem túl szép planétát. - Elég sivár már innen is - állapította meg a lány. - Látnád Alderaant... Az még ennyire sem sivár - jegyezte meg a szellem. Allana persze ezt a kommentárt se hallhatta, így rövid szemlélődés után visszafordult az épület belseje felé. Csak néhány akolitus végezte itt épp a dolgát, és ők is összesúgtak, ahogy meglátták a társaságot. Allana a katedrális túlvégében lévő oltár felé indult, hosszú padsorok között lépdelve el. - Szóval itt végzik a szertartásokat. Igaz, hogy szűz lányokat áldoznak? - tette fel a kérdést váratlanul. - Régen talán így volt, de ma már nehéz ilyen áldozatokat szerezni. Az igazán fiatal lányok sem szüzek már sok esetben - jegyezte meg Brianna, aki eddig többnyire hallgatott. Allan azonban úgy tűnik, felkapta a vizet a válaszán. - Ez valami ízléstelen célzás akart lenni? - szegezte neki a kérdést, ezúttal igencsak határozottan. - Csak tényeket közöltem - felelte Brianna szokott egykedvűségével a hangjában. - Ó, hogy úgy - csillapodott le rögtön Allan dühe, majd megállt az oltár előtt, és rövid ideig szemlélte. Bár lenyűgözte a hely, az elég egyértelműen látszott, hogy annyira már nem köti le a dolog. - Esetleg valamilyen... holoszoba nincs erre? - De, azt hiszem ez megoldható - jegyezte meg néhány pillanatnyi morfondírozás után Trieshii. A tágas megbeszélőhelyiségben három jól elkülöníthető csoport gyűlt össze. Az Egyházat Morrow püspök, Villier esperes és Lady Astarte képviselték; a hadsereg lojalistáit Moskau Égi Marsall, Davos és Gnost-Zenar admirálisok, valamint Dyson kapitány képviselte, aki a szenioritást tiszteletben tartva szó nélkül foglalta el a helyét a holoasztal kezelőpultja mellett; végül pedig az udvari frakció érdekeit Charis királyné mellett Launshag admirális és Rilara Thane commodore jelenítette meg. Rövid bemutatkozást követően már minden jelenlévő tudta a másikról, kicsoda is pontosan. - Javaslom, kezdjük azzal, mink is maradt - szólalt meg Charis, miután a kötelező tiszteletköröket lefutották. Dyson kapitány megnyomott néhány gombot, mire a jelenlévőket kékes fény borította be, és megjelent a Galaxis egy szegletének a térképe, rajta az Egyesült Sith Birodalom hivatalos területeivel, de bizonyos részek vörös színnel voltak jelölve rajta. - A Maradvány elveszett, az SZRSZ pedig szinte harc nélkül megkaparintotta a Junction-folyosót - közölte a változásokat Moskau, bár elég egyértelmű volt a jelenlévőknek is. - Eleve badarság volt fenntartani a blokádot ellenük, mert csak a Köztársaságnak szereztünk barátokat, magunknak meg kiadásokat - fogalmazta meg a véleményét Charis, aki igen szabadon kritizálhatta az előtte kialakított politikákat. Sőt, úgy tűnt, mintha uralmát is erre az alapra tervezné lefektetni. - Apám azt hitte elkölthetetlen pénze, Tierce meg azt, hogy elpusztíthatatlan flottája van. - Ez sajnos így igaz, felség - nyelt egyet Moskau. - A területi veszteségek mellett sokkal fájóbb az, hogy gazdaságilag és katonailag is nagyon rossz helyzetbe kerültünk. A flotta nagy része vagy elveszett Awerisnél vagy átállt az árulókhoz. Amit sikerült összekaparnom, az nem több mint ezerkétszáz hajó, beleszámítva a milicista erőket is. Lu’uthor és Damask lenyúlása a pénzügyi hátterünket érintette igen rosszul. - Az Egyház anyagi tartalékai teljesen kimerültek - bólintott egyetértően Morrow püspök. - És a remek külpolitikának köszönhetően még csak barátaink sincsenek. Még a nagaiok is megszakítottak minden kapcsolatot velünk Puyí halála után - jegyezte meg Charis, de szemben Moskauval ő sokkal gondtalanabbnak tűnt. - Leszámítva persze a tioniakat, de ők aligha nagyhatalom. - Ellenségből annál több. A jem’hadar, lehetőségeket kereső kormányzók, a mandalórok - jegyezte meg Davos, aki ugyan egyszerű háttérből származott, elég jól kiismerte magát a világ dolgain. - Ne felejtsék el hozzáírni az Első Rendet. Őfelsége életére törtek nagai tartózkodása idején - tette hozzá Thane commodore fontoskodva, de erre Charis nem szólt semmit, csak csendben figyelte a térképet. - Először is stabilizálnunk kell a pozícióink. Én elfoglalom apám trónját, egyszerre a hapan trónnal - jelentette ki, és nem úgy tűnt, hogy bárki ellenkezne, bár az ellenérzések nyilvánvalók voltak. A hapanok függetlenségüket féltették, míg a lojalisták nem nézték jó szemmel, hogy azok, akik eddig csak másodvonalbeli csatlósok voltak, hirtelen nagy befolyáshoz jutnak. - Ám át kell szerveznünk a birodalom struktúráját. Semmi szükségem nehezen irányítható, önfejű nagyurakra. - Ez az Egyház számára mit jelentene, felség? - tette fel a kritikus kérdést Morrow. - Maguk sem viselhetik a sith címeket. Ellenben vannak feladatok, amikre a Sötét Oldali erőhasználók igencsak megfelelnek. Őket ezentúl a Sith Inkvizíció rendje fogja magában foglalni, ami magának felel. - Én pedig felségednek - biccentett Morrow, mint aki elégedett a válaszokkal. - Ezen kívül megkapják az ősi sith rendszereket saját hűbérbirtokként, amit úgy igazgatnak, ahogy akarnak, de ezek bevételein kívül nem kapnak más közvetlen támogatást - folytatta Charis, és amit javasolt, az igencsak érdekes megoldás volt. Anélkül határolta be az Egyház mozgásterét, hogy bele kellett volna szólnia az ügyeibe, így például a galaktikus jelenlétük visszaszorítása vagy a Harcoló Egyház milícia méretének csökkentése nem került semmibe neki. Vagy nagyon ügyes politikus vagy nagyon jó tanácsadói vannak, ismerte fel Morrow, ahogy azt is, hogy saját jelentős flotta nélkül nem igazán vethet ellent, így csak enyhén meghajolt. - Az ESB és a hapanok jóval szorosabban együtt kell, hogy működjenek a jövőben - fordult most a másik két csoport felé. - Közös pénzügyi és hadügyi politikára van szükség, minden más területen pedig a lehető legjobban közelíteni kell a szabályokat. A pénzügyeket saját intézőm, Alyx Tylger nagy gonddal tudná intézni, míg a flotta ügyeire Launshag admirális tudna nagy figyelmet fordítani. - Megbocsásson, felség, de mindketten hapanok - vetette közben Moskau némi idegességgel hangjában, és ahogy észrevette magát, rögtön pontosított. - Természetesen nem a döntését megkérdőjelezendő, de a parancsnokok nehezen fogadnék ezt el. - Nem kell aggódnia, ő rájuk is gondoltam. Szükségem van egy új Főkormányzóra, egy helyettesre. Maga, Lyrr pedig több mint alkalmas a feladatra. Moskau meglepettnek tűnt a kinevezés ötletét hallva, pedig valahol legbelül azért számított is hasonlóra. Ez nemcsak elismerés volt az irányába, de gyakorlatilag a birodalom második emberévé tette volna az uralkodó után. Hogy ő foglalja el Tierce helyét, erre sosem gondolt volna. - Tehát, vállalja? - tette fel a kérdést, mire Moskau kihúzta magát. - Megtiszteltetés lenne, felség - közölte, Charis pedig csak bólintott. - A flottákat egyelőre nem egyesítjük közös vezetésben, csak a vezetés lesz központi. Pénzügyileg helyre kell hoznunk a korábbi pazarlásból eredő károkat. Ehhez pedig kereskedelemre van szükségünk. Bár a részleteket Tylgerre bízom, minden megmaradt, az egykori OCP-hez hasonló monopólium megszüntetésre kerül. - Az Egyház monopóliumai is? - kérdezte Villier. - A saját bolygóikon kívül - felelte Charis, kissé leereszkedő stílusban. - Az eddigi agresszív külpolitikával felhagyunk. Megnemtámadási egyezményt ajánlunk a Köztársaságnak és az EGB-nek, ami remélhetőleg tőkét csal a területeinkre. - Nem taszít ez gazdasági függésben minket? - kérdezte Davos. - A függés jobb, mint az összeomlás - mutatott rá Charis. - Ha pedig konfliktus törne ki a két új nagyhatalom között, akkor abból pénzügyileg is profitálhatunk, és ki tudja, talán bosszút is állhatunk valamelyikükön. - A flottánk a hapan és tioni hajókkal együtt is csak mintegy négyezerre rúg - jegyezte meg Moskau. - Ez még a területeink védelméhez is éppen elég jelenleg. - Ne aggódjon, Főkormányzó - mondta, és a cím ismételt említése mintha mindenkinek szokatlan lett volna. - Hamar talpra állunk. Először kicsiben kell kezdeni a dolgokat. A mandalórokon még nem álltunk bosszút, amiért megtámadták Hapest. Ami pedig azt illeti, az Első Renddel szomszédok lettünk. Bolondok, ha azt hiszik, meg tudják tartani a Hutt Űrt. - Ez egy meglehetősen kockázatos vállalkozás. Nem tudjuk, mennyi hajója lehet a rendnek - jegyezte meg Davos elmélkedve. - Ne aggódjon, az Inkvizítorok és az újjászervezett sith-hapan Hírszerzés majd gondoskodik erről. A diplomáciai testület pedig a potenciális szövetségesek előkerítéséről. Biztos vagyok benne, hogy mások sem örülnek ennek az új fejleménynek - jelentette ki Charis, majd néhány pillanat szünet utána körbepillantott. - Nos, akkor mindent megbeszéltünk? Nagyszerű. Remélem jegyzetelt, kapitány. - T-természetesen, felség - nyelt egyet Dyson. - Előnyös ez a fajta üzlet nekünk? - kérdezte Villier, ahogy már csak hárman maradtak odabent. - Ahhoz pont elég, hogy ne problémázzunk miatta. Charis elbánhatott volna velünk, de nem tette - mutatott rá Morrow, akinek ugyan szintén nem annyira tetszett a helyzet, de realista volt. - Mindenit kijátszott a többiek ellen. A hapanok szemmel tartják a lojalistákat és fordítva. - Mi akkor szabadok vagyunk? - Charis még csak fenyegetésnek se tart minket. De talán a tioniakat akarja ellensúlyozni. - morfondírozott gépies hangján az egyházfi. - Wentharral ellentétben szinte kiismerhetetlen. - És Moskau? Magát illetné az a pozíció, püspök - jegyezte meg kissé indulatosan Astarte, mire Morrow csak ingatta a fejét. - A Főkormányzó széke jelenleg a legkényelmetlenebbek közé tartozik a birodalomban. Másodiknak lenni sosem életbiztosítás, a nagy hatalom ellenére sem. - De legalább megkaptuk az inkvizíciót - jegyezte meg Villier. - Igen, ez nagyon fontos lehet a későbbiekben - bólintott a püspök, majd Astarte felé fordult. - Lady Astarte, te fogod vezetni ezeket az elit egyháztagokat. Astarte azonnal térdre ereszkedett Morrow előtt. - A parancsod szerint lesz, püspök - hajtott fejet. - Remek. Most pedig beszélni akarok azzal, akit magatokkal hoztatok. Az Ő küldöttével - közölte, és mindketten értették mire gondol, így távoztak a szobából, hogy előkerítsék. - Nahát, püspök, ez aztán a műsor - lépett elő az oszlopok mögül Rheyna Shan, aki a közvetlen kapcsolata volt a Kívülállóhoz, vagy ahogy a legtöbben ismerték a Prófétához. - Dantooine-on aligha szórakoztam ilyen jól az elmúlt húsz évben. - Remélem Ő is elégedett az eredményeimmel - pillantott rá a szeme sarkából Morrow. - Mindent a tervei szerint tettem. - Ne aggódjon püspök, hamarosan még a bizalmát is elnyerheti - kulcsolta össze a kezét a mellkasa előtt a nő. - És akkor magáé lesz a kért tudás. Újra emberi lény lehet gépszörny helyett. Morrow csak biccentett, és a nyakában lévő gépi hangképző részek furcsa hangot adtak ki erre. Nem kellett sokat várni, hogy előkerüljön a férfi, aki megfontoltan lépett be hozzájuk. Hosszú, ősz szakálla volt és turbánt viselt a fején. - A Próféta áldása legyen rajtatok - hajolt meg enyhén, az Ő jelét mutatva fel. - És veled is, Bisztámi - közölte a nő, mindkettőjük meglepetésére. - Rheyna Shan vagyok, a Próféta futára, akaratának véghezvivője. Akárcsak te magad. Ő közölte velem, hogy ideérkezel, és hogy a klónnak minden támogatást meg kell adnunk.
|
|
|
Vjun
Feb 2, 2019 16:05:11 GMT 1
Post by Enz on Feb 2, 2019 16:05:11 GMT 1
Brianna egy nagy lökésre ébredt, és aztán arra, hogy az ágyról a padlóra esett. Az emlékek csak lassan tértek vissza hozzá, ahogy felidézte, hogy az előző estét Astarte úrnő szobájában töltötte, aki megint kedvét lelte az ő válogatott kínzásában, majd kimerülve a karjai között aludt el. Úgy tűnik Astarte az ébresztésnek ezt a finom és kedves módját választotta, és extraként még a nyakába dobta a ruháit. - Öltözz, a vendégeink már itt vannak! - szólt rá. Brianna ásított egy nagyot, bár Astarte csak a hangját hallotta, hisz a ruhák épp a lány fején voltak. Igazából nem sok kedve volt felkelni. Még a padlón is elaludt volna, ha most leteszi magát. Láthatóan egy kis motivációra volt még szüksége, ezért Astarte némi villámmal szórta meg a fiatal sith hátsóját. - Ne mondjam mégegyszer! - mondta türelmetlenül. A lány végül levette a fejéről a ruhákat és az ágyra tette, aztán felállt a földről és öltözni kezdett, miközben Astarte is hasonlóan tett. - Nahát, húgi. Semmi válasz? Azt hittem legalább táncolsz picit az idegein, mielőtt felveszed a ruháidat - jegyezte meg testvére, aki húgával ellentétben örült, hogy végre felébredtek. Eddig unatkozott. Amint az öltözéssel megvolt, Brianna a tükör előtt rendbe szedte kicsit magát. Ha már vendégek érkeztek, akkor adni kell a megjelenésre. Amikor elkészült, az ajtó mellé állt és várt. Astarte nem kertelt különösebben, és Briannát irányba állítva megindult a cirkálójuk folyosóján előre, a még mindig kissé álmos Brianna pedig jobbnak látta nem idegelni, mivel úgy tűnt, így is elég feszült. Így hát néhány gyors lépéssel mögötte termett, és szorosan követte, amíg meg nem érkeztek a hangárok melletti konferenciateremhez. Odakint több ismeretlen űrsikló is parkolt, ám kinézetükből ítélve korántsem diplomatákat fogadtak. Ahogy Astarte után belépett a terembe, rögtön megértette miféle bagázst kellett most szórakoztatniuk, és a sith boszorkány dühe is érthetővé vált. Bent több csapatnyi rosszarcú várakozott, és ahogy beléptek, rögtön rájuk szegeződtek a tekinteteik. - Üdvözlöm magukat a SiSD Dominator fedélzetén - közölte Astarte nem túl lelkesen. - Javaslom, kezdjük a bemutatkozással. Astarte Vandimion vagyok, a Sith Egyház inkvizítora. - Truzz, a Csalóköziek vezére és címzetes főkésdobáló harmincöt csehóban - röhögött fel saját szellemességén a hozzájuk legközelebb ülő houk. - A Viharvarjak képviseletében Mit Unsal - közölte károgva a találó nevű csapat vezetője, egy calibop. De a károgást lehet csak a kinézete miatt képzelte be. - Xeresh satrapa, a tioni dicső Űrszekercék nagybecsű vezére szolgálatára - hajolt meg enyhén a sötétbarna bőrű férfi, akinek többnyire fedetlen felsőtestét és arcát elképesztő mennyiségű aranyészker fedte be, szinte annyi, hogy már a mozgást is nehézzé tehették. - A Pusztítók véreskezű vezére, tizenegy világ felperzselője, Sokkolóarc! - értek az utolsóhoz, akinek arca csakugyan meglehetősen sokkoló volt, nagyjából olyan, mint amit szétmarcangolt egy akk kutya. És aztán lepisálta. Aztán valaki felgyújtotta. És újra a kutya pisájával oltották el. Astarte egy enyhe sóhajjal nyugtázta a dolgokat. Brianna alig hallható neszt adott ki magából. Ez már neki is elég sok volt, de jól megtanulta visszafogni az érzelmeit. Egyedül Astarte állt hozzá elég közel, hogy a visszafojtott kuncogást észrevegye. De az arca meg se rezzent. Ellenben Virana jót nevetett a Sokkolóarc néven. Nem is kicsit. Szó szerint fetrengett a röhögéstől. - Egek! Ez a név! Nem bírom! Felpattant és Brianna és Astarta közé állt, hogy rájuk támaszkodjon. Bár egyedül a húga érezte a tényleges közelségét. Felé fordult és folytatta. - Elképzelem, ahogy egy reggel felébredt, belenézett a tükörbe és ezt mondta: "Tudod, hogy mi lenne rohadtul ütős név? Sokkolóarc!"- kiáltotta a végét és hangosan hahotázni kezdett. Brianna pedig kénytelen volt elfordítani a fejét és a kezét a szája elé emelve köhögést színlelni. Astarte rutinosan folytatta a megbeszélést. - Talán meglepőnek tartják, hogy idehívattam magukat, azok után, hogy az ESB miatt kellett feladniuk bázisterületüket a Hutt Űrtől északra - közölte, egyáltalán nem kerülgetve a kínos részletet. - De biztosíthatom magukat, a lépés az Első Rend és kliensük, a Fekete Nap ellen irányult. - A Nap is meg'szhatja magát - jelentette ki a houk. - Egyezmény így meg úgy. - Engem jobban érdekelne, mire fel ez a hirtelen lágyszívűség - szólalt meg most az igencsak komikus nevű Sokkolóarc. - A sithek nem erről híresek ám! - Csak félreismertek minket - tárta szét a karjait Astarte. - Meg aztán, úgy értesültem az új területeiken sincs túl nagy szerencséjük. - Csökkennek a vadászmezők - értett egyet a madárszerű calibop, Unsel. - Azok a páncélos szarjankók! - bólogatott hevesen a houk. - Moderálják magukat, hölgyek jelenlétében vannak! - szólalt meg most Xeresh, aki mintegy bocsánatkérően meghajolt. A tioniaknak évezredeik voltak arra, hogy tökélyre fejlesszék a kifogástalan modorú kalózarisztokráciát, és Astarte láthatóan meglehetősen szórakoztatónak tartotta a figurát. - Hölgyek, mi? - horkant fel Sokkolóarc. - Talán sérti a fülüket a beszédünk? Velünk akarják elvégeztetni a piszkos melót, de aztán minket meg nem bírnak! - Brianna - fordult oldalra Astarte rezzenéstelen arccal. - Üsd meg. Brianna szó nélkül megindult a férfi felé, miközben Virana máris a fickó előtt állt, majd utat engedett testvérének, aki szó nélkül eleget is tett úrnője kérésének. A fickó nem számított a nő termetétől túl nagy pofonra, így meglepődött, hogy mekkorát kapott. - Szép ütés, húgi. De én meg is sokkoltam volna egy kis villámmal. Illene a nevéhez - közölte Virana elégedetten, miközben a kezeivel a néhai Palpatine császár villámszóró kézmozdulatait utánozta. A lány nem mozdult, hátha Astarte is úgy gondolja, hogy nem kapott eleget a fickó. De nyilván ő is csak fegyelmezni akart rajta keresztül. A férfi jól láthatóan nem örült annak, hogy éppen fegyelmezik, de tekintve, hogy sithekkel állt szemben, saját jól felfogott érdekéből nem erőltette tovább a dolgokat, és némán ülve jelezte, hogy megértette a célzást. Astarte intett Briannának, hogy visszatérhet a helyére, miközben VIrana odalépett a fickóhoz és megpöckölte a füleit, persze bármiféle látható fizikai eredmény nélkül. - Talán nem árulok el vele titkot, de nyilván nem egymás két szép szeméért vagyunk itt - folytatta Astarte, mintha az előző kis közjáték meg sem történt volna. - De az érdekeink találkoznak, és mondjuk úgy megvakarhatjuk egymás hátát. - Höhö, hátvakarás, ez jó - röhögött elfojtott hangon a houk. - Mégpedig Nordgardról van szó - mondta tovább az inkvizítor, ügyet sem vetve az idióta kalózvezérre. - A Hutt Űr és az ESB közötti senkiűrje elég nagy szeletében ők az úr. - Bátor, erős harcosok - bólintott Xeresh a tőle megszokott emelkedett módon. - Ha bátrak lennének nem úgy harcolnának, mint a konzervek - vetette ellen Sokkolóarc dühösen. - Tucatnyi hajónk bánja a találkozást velük - helyeselt a calibop. - Egy támadást tervezünk Nordgard ellen - jelentette ki Astarte, mire hirtelen síri csend lett a szobában, pont ahogy várta. - Maguk vezetnék az előőrsöt, és amikor eléggé elszabadult a káosz, a sith flotta is csatlakozik a harchoz, ezzel végleg eltörölve a Galaxisból ezt a zavaró államocskát. Brianna miután visszatért a helyére, csak várt, mikor oszt neki ismét lapot Astarte. De úgy tűnt, további fegyelmezésre nem lesz szükség. Egyébként sem volt soha az ő stílusa az ilyesmi. De ha nem tette volna meg, azzal szégyenbe hozta volna őt, amit később megint csak ő bánt volna meg még jobban. - Szegény Sokkolóarc. Nagyon le fog sokkolni, amikor szembekerül azokkal - jegyezte meg Virana, miközben a sokkolt arcot igyekezett kigondolni. - Na és mi okból akarják maguk ezt a támadást? Még ha nem is egy hatalmas állam, elég veszedelmes - kérdezte az egyik kalóz. - Számít? Ha leradírozzuk őket a galaxis térképéről, akkor rövid időn belül helyreállhat a rend és ismét úszkálhatunk a kreditekben - vetette oda Sokkolóarc. - Azt hiszem, nekik egész más elképzeléseik vannak a rend fogalmáról - kommentált a szellem húgának. - Úgy látom akkor egyetértés van közöttünk - pillantott körbe Astarte. - Már csak egyet nem értek - vette át a szót a tioni Xeresh. - A mi érdekünk azt hiszem világos. De mi ebben a sithek érdeke? Őket sosem zargatta Nordgard. - Remek kérdés - vágta rá azonnal Astarte., mindenkit meglepve a teremben. - Először is, szeretjük a feltörekvő riválisokat még azelőtt elintézni, hogy túl erősek lesznek. Ezért támadjuk az Első Rendet is. Másodszor pedig, van valami náluk, amire szükségünk van. Ez azonnal felkeltette a rosszarcúak érdeklődését, hiszen amire nekik szükségük volt, az bizony nagy értékkel bírt, ha pedig egy sith akarta magának, akkor az csakis azt jelenthette, hogy nagyon értékes. - Mi lenn ez pontosan? - tette fel a kérdést Xeresh, ami mindannyiuk fejében ott motoszkált. - Egy kristály, amolyan Erő ereklye - közölte Astarte, igyekezve elterelni a gondolataikat a pénzről, mielőtt a szemgolyóik kreditjelekké fordulnak át. Ezek az alakok többet törődtek a vagyonnal, mint a gyűlöletükkel, amit a nordgardiak felé éreztek, ezért is vetette meg annyira őket a sith boszorkány. - Erre az egyre tartunk mi igényt. A többi zsákmányon osztozhatnak kedvük szerint. - És ha megvan, amit keresnek, honnan tudjuk, hogy támogatnak-e? - bökte ki Sokkolóarc.. - Elsőként érkezünk, én és a kísérőim. Megnyugodhat, hogy magunkat nem áldozzuk fel - közölte vele Astarte. - És valami konkrét terv van? - kérdezte a calibop aggodalmasan. - Természetesen. Sikerült szert tennünk néhány alapvető fontosságú nordgardi dokumentumra és kódra - felelte, majd az asztalba épített kommunikátor gombjára nyomott. - Engedjék be a nőt. De semmiféle válasz nem érkezett ezért, Astarte türelmetlenül újra kiadta az utasítást, ám eredménytelenül. Épp Brianna felé fordult volna, hogy kiküldje megnézni, amikor a semmiből egy alak materializálódott mellette, ahogy lekapcsolta az álcázóberendezését. A figura odahajolt hozzá, és megpöckölte a fülét. - Boop! - közölte vidáman, majd hátraugrott, mielőtt a boszorkány elkaphatta volna. - Bocsi, de unatkoztam és beengedtem magam. Meg kell mondjam, szórakoztató a társaság, de a frissítőfelhozatal valami gyászos. Astartének láthatóan erővel kellett magát lenyugtatnia, hogy ne pattanjon fel és kapja elő a fényostorát, a pimasz nőt célozva. De mivel nála voltak az infók, aligha végezhetett vele, meg aztán mindig jó információforrásnak bizonyult. - Ő itt Salazar, az egyik legjobb információbróker - mutatta be a nő. - És nem mellesleg olyan, aki megszerezte a nordgardiak védelmi tervrajzait és a vészhívó freknvekciáik kódjait - húzta ki magát büszkén a sötétebb bőrű, feje egyik oldalán lilás fénnyel világító kiberimplantátumokat viselő nő. A kalózoknak a szája is tátva maradt. - Egész pontosan így - bólintott Astarte, aki nem örült, hogy ellopják tőle a showt. - A terv igen egyszerű: támadást indítunk az egyik külső állomásuk ellen, és hasonló támadások üzeneteivel bombázzuk a hálózatukat, megosztva az erőiket. Ahogy Nordgard flottái útnak indulnak, sebezhetők lesznek. Az űr és felszíni védelmük pontos ismeretében sebészi pontossággal csapunk le és örökre elpusztítjuk őket! - Ez már döfi! A konzervek le lesznek sokkolva a támadásunktól! - lelkendezett Sokkolóarc. - Főleg, ha be is mutatkozol nekik - jegyezte meg Virana nevetve. Még mindig jót mulatott azon az idétlen néven. - Akkor, ha minden világos. Javaslom kezdjünk hozzá az előkészületekhez. Mennyi időre van szükségük a flottáik összevonására? - érdeklődött türelmesen Astarte, aki már láthatóan nagyon szeretett volna szabadulni a megbeszélésről. - Egy, esetleg két nap, ha mindenkit be akarunk vetni - felelte az egyik kalóz. - A legjobb lesz biztosra menni. Mindenkit meghívunk a buliba - jelentette ki a vicces nevű, akinek talán még is csak volt egy csekély esze, ha nem azonnal akart a darálóba rohanni.
A megbeszélést követően Brianna azzal töltötte az idejét, hogy egy kicsit informálódott Nordgardról. Jobbnak vélte kicsit megismerni őket, ha már meglátogatják a helyet. Az igazat megvallva csekély információ volt róluk. A legtöbb elévült, így nem lehetett biztos benne, mennyire aktuálisak. De a semminél több volt. Néhány órával az indulás előtt a szállásán volt és pihent, mivel nem volt semmi feladata éppen. Még Virana is csendben volt egy kicsit, amikor aztán váratlanul feltárult az ajtó és Astarte lépett be rajta, egy nem túl nagy zsákkal a kezében. - Nézd már, a szigorú néni nem bírta ki nélküled ezt a néhány órácskát sem - jegyezte meg az eddig nyugodt szellem, várva, hogy miféle akció lesz most. Brianna pedig felkelt a helyéről és elé lépett, hogy közölhesse a mondandóját. - Vetkőzz! - parancsolt rá ellentmondást nem tűrően, mire a lány szótlanul engedelmeskedett. - Azért meghívhatna előtte egy italra, vagy valami. Így elég durr bele az egész - mondta Virana. Brianna csak várt türelmesen, hogy mit is akar ezúttal. De nem az újabb gyötrelemnek volt itt az ideje. Astarte közelebb lépett és szó nélkül levette róla a nyakörvet, mire ő meglepetten pillantott rá, majd megtapogatta a nyakát, hisz rég volt fedetlen. - Ne szokd meg - mondta a boszorka, majd a zsákba nyúlt és egy másikat vett elő, hogy a nyakába tegye. Azonban ez nem hagyományos célú darab volt. Inkább nézett ki egyszerű kiegészítőnek. Persze elől volt rajta egy karika és hátul egy apró kis zár, hogy ne tudja levenni. A lány persze tudta, ez a nordgardiak rabszolgaellenessége miatt volt, nem pedig azért, mert kiérdemelte - Ha jól viselkedsz, talán nem rakom vissza a másikat. De a szolgálómként ezt viselni fogod egy darabig. Világos? - Igen, Astarte úrnő - felelte a lány. - Helyes. Látom, végül csak megmutatod, milyen tanulékony vagy - mondta elégedett hangon Astarte, majd ismét a zsák felé fordult és egy ruhát vett elő belőle - Mint segédinkvizitor, ezt fogod hordani. Vedd fel. A lány szó nélkül elvette a ruhát és szétbontotta, hogy lássa, mi is ez. Valamiféle gumianyagból készült öltözék. Látott már filmeket, amikben ilyesmit viseltek. De ha Astarte azt akarta, hogy ezt viselje, nem ellenkezhetett. Szerencsére nem volt túl bonyolult darab, így könnyen magára öltötte. Elég feszesen állt rajta, mégis kényelmes volt. Mikor ezzel megvolt, még kapott hasonló anyagból készült kesztyűket és jó hosszú szárú lábbelit is, így még a combjából sem látszott túl sok. - Nagyszerű. Egészen úgy festesz, mint egy segédinkvizitor - nézett végig rajta elégedetten Astarte, miközben többször végigsimított rajta. - Ékszerek, csinos ruci. Szigorú néni tényleg nagyon kedvel téged, húgi. Csak várj, nemsoká talán jegygyűrűt is ad - mondta testvére az ágyon heverve, belenézve a zsákba, de már üres volt. - Hamarosan indulunk. Várj a hajónál - közölte a nő, majd elindult kifele, de még rácsapott a lány fenekére, ami igen szépet szólt. Brianna pedig csak sóhajtott, mikor végre ismét nem volt vele egy helyiségben. Ahogy Brianna megérkezett a nagy csatahajó megfelelő hangárjához, igencsak meglepve látta, hogy Astarte a szokott szerelése fölé egy meglehetősen bő köpenyt terített, ami igencsak kopottas sárga volt, és a fejére egy nagy pilótaszemüveget húzott, így olyan képet festett, mint egy egyszerű űrutazó. Hasonló ruha volt Trieshiin is, és egy csapat fegyveresen, aki épp velük várakozott. - Vedd fel te is - mutatott az utolsó darabra, ami a zsákban maradt, Brianna pedig eleget tett a kérésnek. - Ő is velünk jön? - pillantott a hasonló szerelést viselő Salazarra, aki épp a körmeit szemlélte egy rakás ládán ülve. - Segít koordinálni az akciót, amíg mi a követ hajkurásszuk - közölte Astarte, akitől meglehetősen szokatlan lett volna, ha megbízik idegenekben, és erre rögtön rá is cáfolt, hogy előlépett még egy régi ismerősök, az őszes hajú atya, akivel Commenor óta többször is álltak már munkakapcsolatban, szokott ájtatos arckifejezésével. - Lazar Salenius atya, a Hírszerzés megfigyelője is velünk lesz. - Öröm újra közösen dolgozni - jelentette ki. - Nahát, ennek már tiszta osztály találkozó hangulata van - jegyezte meg Virana. - Már ha jártál volna valaha rendes iskolába, tudnád milyen az. Bár tudod, néha hiányzik Ashe... - Na befelé, indulunk! - adta ki az utasítást Astarte, és a Blood Raven hamarosan felemelkedett, célba véve Nordgardot.
|
|
|
Vjun
Sept 22, 2022 9:52:31 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 22, 2022 9:52:31 GMT 1
A sziklákkal szabdalt, számtalan halált, birodalmat, pusztítást és Sith Császárt látott bolygó felett a Sith Egyház központjától és a Hapan-Sith Monarchia legfontosabb négy-öt planétájának egyikétől elvárt, szokásos forgalom zajlott. Zarándokhajók, a bolygó védelméről gondoskodó SiSD-k, itt-ott egy-egy messzire szakadt, bizonyára átmenő forgalmat bonyolító Hapan Nova távolsági cirkáló, és megannyi kisebb-nagyobb, engedélyekkel rendelkező civil és kereskedelmi egység, elsősorban desevroi és tioni űrbárkák manővereztek a Sith Egyház püspökének zászlóshajója, a régi deista katedrálishajók már a deisták újbóli felemelkedése előtt megépített és szolgálatban állított grandiózus másolata, a Szentszék körül.
Odalent a sziklákkal és kanyonokkal, no meg persze régi-új templomok, akadémiák, barakkok és raktárak egymás romjain újra felhúzott, a régi idők Sith dicsőségét hirdető másolatait elnézve az egyszeri szemlélő ki sem tudta volna venni azt a bonyolult, föld alatti, kanyonokba és kriptákba épített rendszert, amelynek komplexitása és kiterjedtsége talán csak Csilla chisseinek föld alatti jégvárosaival vetekedett - s amelyekről nem hogy a galaxisnak, de még a Hapan-Sith Monarchia többi rendszerének és lakójának, sőt, mi több, hivatalos hatóságai nagy részének sem volt tudomása.
Az ősi Sith ereklyéket, kriptákat, szobrokat, mindenféle relikviát, szent követ és tekercset összehordtak, kohóba vetettek, és új fém- és agyagtéglákat, egyéb építőanyagokat öntöttek és formáltak belőlük a Sith Egyház újhitű akolitái... hogy aztán új föld alatti városaik építéséhez használják fel azokat. A templomok és sírboltok helyén gondos falazással és alapozással jól szellőző, védett bunkerek és alagutak épültek, melyek falain és álmennyezetein az életet adó energia és víz vezetékei futottak, alsó szekcióiban pedig síneket fektettek a különböző boltozatos termeket összekötő mágnes- és repulzorvasutak számára. A megfelelő klímájú, álcázott napoztató üvegplexi-tetőkkel, vagy éppen megfelelően árnyékolt és fűtött kisebb termekkel rendelkező szekciókban biopónikus kertészetek, gombfarmok és szintetikus nerfhús-gyárak épületek, hogy ellássák a nagyobb, boltozatos-kupolás lakószekciók hatalmas csarnokaiban a hajdanvolt Sith Nagyurak beolvasztott szobrainak talapzatain és azok körül épített konténerlakások ezer és ezer, millió és millió különböző nemű és fajú, de azonos hitű lakóit… a Próféta menekültjeit.
Ershaniak, a Hutt űr szektorainak különböző fajai és népei, a Birodalom kezébe került Iparterületek - főszektor menekült lakói, Vostroya frontizmusa elől idáig szakadt twi’lekek, tatooinei telepesek gyermekei és öregasszonyai, akik idáig menekülve sírva meredtek az otthonuk pusztulását újra és újra lejátszó holohírekre, döbbenten szembesülve a ténnyel, hogy immár ők az utolsó túlélői és letéteményesei egykori civilizációjuknak, humánok, jawák és taszkenek egyaránt, de ugyanúgy bektashi tanítványok, a Próféta minden rendű és rangú hívei… menekültek, egészen a Hapan-Sith Monarchia ezen biztonságos szegletéig, menekültek az új vallások, és En-Sabah-Nuur haragja, illetve erőszakmesterei elől.
Morrow püspök, a repulzoros ruhába ültetett, összevissza csövezett, megtört félhumanoid (és ez esetében nem kevert faji származására, hanem elsődlegesen testének megmaradt maradékra utalt), a Sith Egyház felkent főpapja, a Hapan-Sith Monarchia Hegyi Öregje, pontosabban a cím utolsó örököse egyéb jelentkező híján, a hamvába holt Asszaszin Rend védnöke, és a Próféta Titkos Galaktikus Egyházának felkent papja gyakran lelátogatott a számára oly kedves, a Próféta egyszerűségében hívő, kitartó menekültjei közé, most azonban a Szentszék hatalmas, boltozatos termeinek egyikéből szemlélte odafentről a planétát, amely a látók számára olyannyira más volt, mint a szemlélők számára. Morrow jól tudta, hogy a Sithek kora leáldozott, és a Hapan-Sith Monarchia immár sosem lesz, nem is lehet olyan, mint a hajdanvolt Egyesült Sith Birodalom. De gondosan felépített tervébe újabban nem várt hibák látszottak csúszni, amióta Ersan új káosz-ura megkezdte lehetetlen és hihetetlen, a semmiből előkerülő erőforrásokból táplálkozó hódító hadjáratát, melynek eredményeképp területei, hatalma és ereje a Mor’monok Birodalmának immár ténylegesen a Monarchia erejével vetekedett... és En-Sabah-Nuur és sleppje ellenséges szándékaihoz nem is férhetett kétség, még akkor sem, ha a Mor’mon kémek nem feltétlen ismerték Morrow operációjának pontos részleteit és vallási indokait… számukra a Prófétista és a Sith talán ugyanolyan szitokszó volt, pedig nem is állhattak volna messzebb egymástól e világnézetek.
A Prófétizmus a szeretet és lemondás, viszont ugyanakkor a bölcsesség, a ravaszság és az odaadás vallása is volt. Morrow nem véletlen tudta megőrizni annyi ideig hatalmát és pozícióját a Sith Egyház élén, amelynek korábbi vezető nagyurai Wenthar idején szinte hetente cserélődtek a túlszaporodott Sithekre olyannyira jellemző árulások, hátbaszúrások, sötét oldali praktikák és általában ostoba, gyerekes dühkitöréseik eredményeképpen. A Püspök informátorai és kémei behálóztak a Peremvidéket Ziottól Nal Huttáig, a Monarchia határain innen és túl, őt mégsem vakította el a hatalom. A hatalom felelősséggel járt, felelősséggel régi és új alattvalóiért, azokért, akik már meglelték a Próféta igazságát, és azokért is, akik még csak most fogják.
És a hatalom nem jelentette azt, hogy ne lett volna Morrownál is hatalmasabb, bölcsebb követe a Prófétának.
A püspök térd hiányában nem ereszkedhetett féltérdre látogatója előtt, így repulzorai segítségével alacsonyabb magasságba manőverezte a torzóját rejtő félgömböt, majd fejét enyhén a föld felé hajtva adta meg a tiszteletet a máskülönben magányos, zárt, titkosított kódolással védett terem egyetlen rajta kívüli látogatójának, egy idős, ráncos, mégis türelmet és nyugalmat sugárzó arcvonású togruta nőnek, aki fehér leplet, hatalmas, a fejét és nyúlványait fedő kámzsát viselt, és valamiféle világító végű fehér, talán japor-fából faragott botot cipelt a kezében.
- Üdvözlégy a Próféta nevében, tanítóm és mesterem, Tano Tanítvány, a Futárok Kiválasztottja, a Kiválasztott Futár... - sorolta a címeket és rangokat alázatosan Morrow, de a nő csak megrántotta a vállát és elmosolyodott. - Emelkedj fel nyugodtan, Próféta megtört gyermeke, emelkedj fel, Morrow Tanítvány. Fontos események vannak készülőben.
- Sajnálom, hogy nem teljesíthettem még a Próféta kérését, melyet rajtad keresztül tolmácsolt nekem a Szent Entitás - mormogta Morrow. - A hapanok gyanút foghattak, ahogy kémeim és ügynökeim megérkeztek a Források Palotájának környékére. A nagygyűlés meghirdetésével a többi érintett nemesi család és szektor biztonsági erőit és az érkező vendégek testőrgárdáit is a Hapesre rendelték, így eredeti tervünk a Birodalmi Főkormányzó elleni merényletre kivitelezhetetlenné vált. - A Próféta az Igazság, és az Igazság mindig győzedelmeskedik! - a togruta nő hangja átható és határozott, de egyszerre fenyegető volt. Morrow összehúzta magát. Félte, nem akarta kivívni maga ellen a Próféta haragját. - A Birodalmi Főkormányzó pedig már hosszú ideje kerüli az igazságot. Elcsalta a halált, elcsalta az egész galaxist, az egész univerzumot. Bűnhődnie kell, de ha egyedül nem mer az Igazság ítélőszéke elé állni, hű követőm, akkor azzal együtt kell igazságot szolgáltatnunk neki, akinek a háta mögé bújik! Charis Császárnénak! Morrow elhűlt.
- De Futárok Futára... az örökösödési gyűlés döntéshozatal előtt veszélyes volna egy merénylet Charis császárné ellen. Hitetlensége idáig bűzlik és megérdemli az igazságot, de nem véletlenül ódzkodtunk eddig is attól, hogy ráemeljük a kezünket. Az örökös egyértelmű kiválasztása nélkül szétszakadhat, háborúba borulhat a birodalmunk, és vele együtt a Próféta menekült, ide szakadt hívei is újra veszélybe kerülhetnek… ha kitör a polgárháború, Ershan martalócai nem állnak meg Nordgard határainál, hanem tovább nyomulnak széttöredezett birodalmunk felé! - Ebben igazad van - biccentett a togruta vénasszony. - Az örökösök személyét érintő megfelelő döntés birtokában talán nem is szükséges erőszakhoz folyamodnunk, ha Charis a gyűlés végén önként lemond a trónról az örökösök javára. Ki a Próféta híveinek jelöltje?
- Carl Wenthar, a dinasztia ifjabb tagja, a Palpatine-vérvonal fiúörököse, lélekben azonban a Próféta vérvonalának követője már hosszú ideje. Bajtársaink és szövetségeseink, hittársaink a Prófétában gondoskodtak a megfelelő képzéséről, melyet jelenleg Adumaron folytat - magyarázta Morrow. - A probléma csak az, hogy korlátozott a hozzáférésünk. Generis ifjú diktátorának kémjei védelmezik. - Jagged Fel... megint csak Jagged Fel - mormolta maga elé a togruta nő. - Úgy látszik, mindenhol megkerülhetetlen… ezt csak bízd rám, tanítványom. És a többi jelölt?
- Rey Palpatine, Charis gyermeke, valamint Allana Solo, Tenel ka örököse egyaránt erős támogatókkal rendelkezik, elsősorban a Csillagködben - magyarázta Morrow. - Még ha Moskau főkormányzó meg is győzhető, hogy az ifjú Carl és a Prófétizmus oldalára álljon, ahogy biztosítottál róla, Futárok Futára, a Vjun és Roche szövetsége nem elegendő a másik két tábor erejével szemben... nem garantált a siker szavazás útján, bár nagyszerű bölcsességed a békés megoldásra, Futárok Futára, igazán figyelemre méltó javaslat... - Akkor hatákörünkbe kell vonnunk legalább még egy jelöltet - biccentett a togruta nő. - A gyermek Rey gondolom elérhetetlen számunkra.
- A Hapan Császári Testőrgárda és a Birodalmi Főkormányzó legjobb hívei védelmezik Hapesen - biccentett Morrow. - Talán Allana Solo közelebb van a szempontunkból, de sietnünk kell. Informátoraim szerint Charis már kiadta a parancsot annak a hitetlen, ó-Sith hitű kártékony boszorkánynak, Astarte Vandimion Végrehajtónak, hogy hozza vissza Allanát az Odessenről, mielőtt megindult Ershan támadása. Jelenleg ugyanis ott tartja szemmel a jediket, és a Próféta hívei is... őt - gurgulázott Morrow, miközben állapotjelzői színes, szivárványos fénykavalkádot varázsoltak repulzorgömbjére, bizonyára a Próféta által hirdetett inkluzivitás jegyében.
- Magam megyek érte ez esetben - mondta végül a togruta nő. - Bízd rám ezeket, hűséges hívem. Te csak készítsd fel híveidet, ha erőszakkal kellene eltávolítanunk az áruló Főkormányzót, és az áruló Chars királynét... hogy végre a Próféta Igazsága Győzedelmeskedjen! - Parancsod szerint lesz, azaz a Próféta parancsa szerint - suttogta átszellemülten Morrow.
- Ami pedig a kis tartalékterveteket illeti... - jegyezte meg halkan a togruta. - Bisztámi mester régi kísérletei az irányításom alatt vannak - biccentett a püspök. - A Tierce-klón bevethető, amint az eredeti meghalt. Charis-klónunk sajnos nincs. - Eredeti... - a togruta nő hangja furcsán csengett és egy pillanatra mintha folyadékszerűvé vált volna az arca. Morrow püspök ámulattal figyelte a minden bizonnyal a Próféta által való szent megérintettség tüneteit feljebbvalóján és hitbeli vezetőjén. - Nos, így is megfelelő. Készüljetek és várjatok a jelemre! - Ahogy parancsolod.
Morrow ismét meghajtotta magát a földre ereszkedve, majd amint Tanó Próféta távozott, visszalebegett a plexihez és a bolygót szemlélte. Oly közel a megváltás, oly közel a Próféta győzelme... ebben biztos volt. Egy adjutáns lépett be.
- Béke veled, fiam mit akarsz? - fordult felé repulzorain a megtört püspök. - Béke Önnel, püspök úr - hajtotta meg magát amaz. - Caltanis Nagyúr visszatért a Köztársaságból, arról a konklávéról. Beszélni kíván önnel. - Á igen - hümmögött Morrow. - Caltanis a Sith Egyház régi tagja volt, csak úgy, mint ő maga, aki az Egyház nem prófétista, de a Hapan-Sith Monarchia egységében hívő tagjait fogta össze. Életveszélyes, de hasznos szövetséges. - Hamarosan fogadom.
...
A togrutát szállító Sith sikló gyorsan távolodott az egyszerű, desevroi felségjelű, Action-osztályú transzporttól, pilótája nem figyelt a hajó felületén fel-felvillanó furcsa idomokra, amelyek a hosszú ideje fenntartott holografikus álcázás lassú merülését jelezték.
Weyoun már türelmetlenül várta urát és parancsolóját. A dokkfolyosón áthaladó togruta nő arca ismét folyadékszerűvé vált, nem sokára teste is, és az Alapító visszanyerte eredeti alakját.
- Sikerrel járt, Alapító? - kérdezte Weyoun bárgyú mosollyal. - A püspök mindent elhitt - biccentett elégedetten Domi Alapító. A maga részéről édesmindegy volt neki, hogy ez a Tano nevű tanító, vagy vallási vezér, vagy szekta-úrnő él-e még, hal-e még, esetleg elpusztult-e például a Tatooine nevű bolygó felrobbantásakor, amellyel Folett főadmirális ékes bizonyítékát adta annak az Alapító számára, hogy fikarcnyival sem jobb ember, mint másik galaxisbeli megfelelője. A lényeg az volt, hogy miután az idevágó források gondos tanulmányozása, és a Lecersennel való egyeztetések, no meg persze hosszú, a Vjunon prófétista könyvként, szent Quhuran-ként töltött idő után az Alapító rájött, hogy pontosan miben is hisznek Morrow követői és maga a püspök, és kinek az alakját kell felvennie ahelyett, hogy valódi valójában próbálja a siker legcsekélyebb esélye nélkül győzködni őket, azt csinálhatta, amihez népe, az elcseréltek a legjobban értettek - istent játszhatott végre ismét.
És úgy tűnt, a buktatók ellenére minden terv szerint haladt. Megvolt Moskau, megvolt most Morrow is, és bármiben mesterkedik Grodin, gondolta az Alapító, mert biztos volt benne, hogy Hapes nemrég kiadott kommünikéi mögött a Főkormányzó terve áll, hamarosan eléri őt az Igazság, a Dominium és a Prófétisták ítélő keze.
- Alapító, hamarosan indulnunk kell - folytatta a vorta. - A jem’hadar Első jelentése szerint a holoálcázó hamarosan lemerül, és lebukunk. - Mehetünk - értett egyet az Alapító. - Irány az Odessen, útközben töltsük fel az álcázót. Aztán hívjátok fel nekem Lecersent. További információkra van szükségem tőle és Il-Raz kormányzótól a tervünk következő fázisának megvalósításához.
|
|