|
Post by Grodin Tierce on Jul 16, 2011 18:57:22 GMT 1
Nar Shaddaa, a csempészhold. A huttok vezérbolygója körül keringõ, beépítettségben Coruscanttal vetekedõ világot a Yuuzhan Vong invázió elpusztította, de a galaxis söpredéke hamar megtalálta a módját, hogy újjáépítse..
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 25, 2011 19:28:54 GMT 1
A csempészek holdja korántsem üdülőbolygó volt, mint ahogyan indult, és hírneve sem ebből származott. Bolygója a hatalmas „tündöklő ékkő”, a hutt gengszterek hazája, amely a legnyálkásabb sárgolyó volt az egész galaxisban, jelentősen hozzájárult holdja hírének gyarapodásához. Gúnynevét az illegális fűszercsempészekről, no meg a számtalan itt tanyázó bűnözőről kapta. Az apróbb lopásokat és bűncselekedeteket a hatóságok itt nagyvonalúan elnézték, hiszen az ehhez fogható apróbb kihágások korántsem fordultak elő olyan mértékben és gyakorisággal, mint a rablások és gyilkosságok. Nar Shaddaa számos fejvadásznak adott otthont, akik a különböző hutt lordoknak teljesítettek szolgálatot. Az idelátogató úgy érezhette magát, akár egy holdkóros által tervezett háromdimenziós kirakójátékban. A tucatnyi világ építészeti stílusa együtt érvényesülve hibrid környezetet alkotott, az ég felé meredő sötét, de egymástól annál elütőbb épületeket légi járdák és meredek rámpák egész szövevénye kötötte össze. A légiforgalom a galaktikus főváros zsúfolt nyüzsgésére emlékeztetett, azonban a holdon használatos otromba és egymástól jellegzetesen különböző járművek messze elütöttek a coruscanti impozáns, jól karbantartott utazási eszközöktől. Nar Shaddaa, akárcsak bolygója, a huttok uralma alatt volt. A huttok veszedelmes bűnvezérek hírében álltak. Gyíkszerű, nyálkás gilisztatestük ugyan nem könnyítette meg számukra a feladatot, azonban számtalan közvetítőt alkalmaztak. Kevesen tudták azonban, hogy nem a közvetítők és a huttok szolgálatában álló adminisztrátorok járulnak hozzá legjobban sikereikhez – a rabszolgák voltak azok, akik feltétlen hűségükkel kénytelenek voltak megteremteni a győzelemhez szükséges lehetőségeket. A Nal Hutta urai elferdült eszméket vallottak a becsület tulajdonságáról. Törvénytelen üzleteik – beleértve az élőlények csempészetét is – minden esetben tisztességesen köttettek meg. A galaxis számos rendszeréből menekültek ezrei telepedtek le a saját szektorukban, amit megint csak a huttok, vagy más gengszterek uraltak, kegyetlenül elnyomva az ott élőket. A holdat erős elhárítópajzs védte, mivel sokaknak szemet szúrt virágzó, törvényes és illegális gazdasága. Nar Shaddaa volt az egyetlen hely, amely elmondhatta magáról, hogy visszaverte a Birodalom büntető hadjáratát - amelyet közvetlenül ellene indítottak –, természetesen a huttok közreműködésével. A nem túl nagy méretű űrszkiff lassítva közelítette meg a holdat. Óvatosan suhant a Vertikális Város szürke gömbjének légköre felé. Lassított sebességén, mihelyt felismerte a közeledő járőrhajót. A külső kommunikátor sürgős hívást jelzett. A pilóta aktiválta a távközlő rendszert. - Itt a Black Sparrow – jelzett vissza a kommunikátoron keresztül. – Azonosító kód: A-11-70-795-001. Kérünk engedélyt a leszállásra. A járőrhajó parancsnoka nem válaszolt azonnal. Bizonyára ellenőrizte a megadott adatokat. - Balck Sparrow, a kódja rendben van – mondta végül. Hangjában szemernyi unalom bújkált. – Rakománya? - Privát – jelentette ellentmondást nem tűrő hangon a másodpilóta székében helyet foglaló Karellen, a hajó kapitánya. – Személyes holmik, és létfenntartó eszközök. - A bolygón való landolás korlátozva van. Hová tart? - Úticélunk a Kereskedelmi Szektor – jelentette a testőr. – Megtudhatnám, miért nem ereszt már át? Brodrig feszülten figyelte az üzenetváltást. - A Y’Toub rendszer egyik gazembere bandaháborút robbantott ki valami hutt fejessel. Meg akarja szerezni a hold tulajdonjogát. Ezért ellenőrzünk minden hajót, amelyik a rendszerbe lép. - Kinek az utasítására? – érdeklődött Karellen bosszúsan. Az első miniszter nyugtatólag emlete fel jobbját. - A Nal Hutta kormányának parancsa. - Tehát a huttoké – jegyezte meg feleslegesen Brodrig. - Javaslom, hogy vizsgálja meg a hajó azonosítóját! – követelte Karellen türelmetlenül. – Tegyen úgy, mintha a dolgát végezné! A perceknek tűnő szünet mindössze öt másodpercet tartott, majd a repülésirányító tiszt folytatta. - Akármilyen nagyhalaknak képzelik magukat, várniuk kell a sorukra. Még egy Sith Nagyurat sem engedhetnék át, míg meg nem kapom a felsőbb parancsokat. - Ismeri ezt a címet? – zengte egy ismeretlen, új hang. – Le vagyok nyűgözve. Brodrig összenézett pilótájával. Az adást váratlanul statikus zavarok torzították el, mindössze csak halvány beszédfoszlányok jutottak át a kommunikátoron. A műszaki probléma azonban hamar letűnt. A pár percnyi bekövetkezett szünet után ismét felcsendült a tiszt kissé gőgös hangja, melyben a tisztelet egy szikrája is megjelent. - Leszállás engedélyezve. Azonnal megkapják a landolási koordinátákat. Ne térjenek le a kijelölt útról. - Természetesen, köszönöm – nyugtázta Karellen, majd kikapcsolta a kommunikációs berendezést. Megkönnyebbült sóhaj kíséretében állított a tolóerő-szabályozón, így a hajó elindulhatott az égitest felé. A repülésirányítás leküldte az adatokat. A pilóta módosította az útirányt, és pályára állt. - Hát ez meg mi volt? – tudakolta társától. - Úgy látszik, új barátunk segít nekünk, hogy kapcsolatba léphessünk vele. - Ki is ez a szövetséges? Tudtommal tárgyalásra jöttünk. - Nos, igen. Alaposan fel kell készülnöd rá, barátom. Ügyfelünk érti a módját, hogyan győzzön meg másokat az igazáról. Szövevényes és ravasz politikát kell alkalmaznunk, ha magunkénak akarjuk tudni a győzelmet.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Oct 1, 2011 17:06:48 GMT 1
Darth Mordeis rezidenciájának trónterméből figyelte a biztonsági képernyőit. Új szövetségesei képtelenek lettek volna bejutni a holdra, ha ő, Mordeis nem intézkedik akadálymentes továbbjutásuk felől – ugyanis az általa megrendezett bandaháború miatt az egész rendszert ellenőrzés alatt tartják a hutt nagyurak. Mordeis azért szervezte meg ezt a kis háborút, hogy biztosítsa új ismerőseivel a tárgyalás zavartalanságát – rajtuk kívül ugyanis senki sem juthatott át a Nar Shaddaa védelmi pajzsain. A bejárati kapu jelzőrendszere csiripelni kezdett. A Sith Nagyúrnak nem kellett a kamerákra pillantania, hogy megtudja, ki akar belépni hozzá – az Erő minden biztonsági jelzőeszköznél hatásosabb érzékszervnek bizonyult. Eljött az idő, amikor a Galaxis ismét egyesülhet, méghozzá hozzáértő, megfelelő hatalmat biztosító mesterek irányítása alatt. Sötét örömmel gondolt Sordis Nagyúr nemrégiben küldött üzenetére. Darth Bane törvényének eljött az úgynevezett kivételes helyzete.
Karellennek sikerült találnia egy elhagyatott leszállóhelyet nem messze a keresett épületektől. Miután kikapcsolta a hajó főbb rendszereit, leeresztette a rámpát, és Brodriggal karöltve elindultak a hosszú légplatformot és az épületszintet összekötő légijárdán. MInden előjel nélkül egy egyenruhaszerű valamit viselő, vékony férfi jelent meg előttük. - Állj! – förmedt a jövevényekre a tiszt. – Ki adott leszállási engedélyt?! - Tűnj az utamból, paraszt – parancsolta Brodrig. A tisztféleség kissé megrettent a másik fölényeskedésétől, de nyomban összeszedte magát, és pattogott tovább. - Tilos a belépés a holdra! Én erről semmit sem tudok! Hogyan merészelték átengedni magukat?! Ezért lógni fog valaki! Én nem vagyok hajlandó… - befejezni már nem maradt ideje, ugyanis Karellen köpenye alól előbújó sugárpisztoly lövedéke átégette torkának hangszálait. A kormányfő és testőre otthagyták a szerencsétlent, és tovaindultak.
A Sith Kastély a Kereskedelmi Szektor egyik kihalt negyedében feküdt. Az egymásra épített szintek szemetszúróan különböző építményeitől távol álló rezidencia még inkább elütött a hold összevissza építészeti stílusától. A széles alapú, felfelé elvékonyodó torony sötét tömege holmi piramissá tette hasonlatossá a bejárat felett díszelgő, különleges jelzésű építményt. A jövevények sietős léptekkel rövidítették le a távolságot a magasba nyúló ajtó és a nyílt térre néző sikátor között. Megállapodtak az égbe szökő kastély lábánál, és bejeleztek.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Nov 10, 2011 17:55:53 GMT 1
A repülésirányító tiszt homlokráncolva figyelte a rendszerbe érkező hajók megfigyelőképernyőit. Először ez a homályba vesző birodalom ismeretlen hadura, vagy mi a fene, és most a Corporate szektor kereskedője akart mindenképp átjutni a blokádon. Azt rebesgették, a bolygón egy valódi Sith lapult. Rilf hadnagy volt az egyetlen azonban, aki saját bőrén tapasztalta a Nagyúr létezését… és kénytelen volt átengedni azt a politikai vezetőt. A kereskedő segítségére azonban nem sietett egyetlen hatalom sem, így Rilf nyugodtan visszautasította annak landolási kérelmét. - A bolygónak kereskednie kell, uram! – replikázott a kapitány. – A szervezetünk kereskedelmi ajánlattal érkezik a hatalmas hutt urakhoz! - Én a hutt urak utasítását követem – tehát ott marad, ahol van, vagy elhúzhat a csillagokba! - Sajnálom, de azt nem tehetem. Beszélni akarok a felettesével! Rilf bosszúsan válaszolt. - Magától a rendszer uraitól kaptam a parancsot! - Volt dolgom a huttokkal. Tehát átereszthet, vagy… - Feleslegesen pocsékolom az időmet magára, külvilági. Én nem… - a konzol vékony sivítással jelezte a hívást. Rilfnek megszólalni sem maradt ideje, amikor teljesen váratlanul kialakult egy hutt arasznyi hologramja. - Engedd át azt a hajót – recsegte a teremtmény. – Rotta alkalmazásában állok. Az ő szolgája ez az ember. - Igen, nagyuram – hajtott fejet a hadnagy. A hutt alakja elenyészett. Remek, újabb betolakodók. Rilf nem mert ellenállást tanusítani egyetlen huttal szemben sem, és nem volt oka azt feltételezni, hogy átverték.
Darth Mordeis a magas dolgozóasztal mögött ülve figyelte a vendégeit. Brodrig és Karellen ugyanolyan kényelmes széket kapott, mint a Sith Nagyúr. Az első miniszter szinte azonnal rájött, hogy Sordis szolgája tiszteli mentorát. Kissé hasonlított hozzá, azonban ugyanannyira el is ütött tőle. Egyszerű vonásait vékony arc keretezte, mélyen ülő szemei vörösen csillogtak. A Sith brutális látványt nyújtott – bizonyára a legtöbb ellenfele meg sem merte közelíteni őt, Brodrig azonban rezzenéstelen arccal bámult bele a fürkésző szemekbe. - A tárgyalási alap… - kezdte Karellen, de Brodrig leintette. - A Sith Rend készen áll a Galaxis megvédelmezésére – jelentette ki a Nagyúr. - Mivel szemben szorul védelemre? – vonta föl szemöldökét az első miniszter. - Önmagával szemben. Tudják, ha ez az állapot folytatódik, a Galaxis széthullik, és képtelenség lesz egyesíteni. A bukás utáni időszakot csakis a teljes pusztulás követi. Ezért a Rend is részt szeretne vállalni a Konferencia védelmében. - És mégis hogyan tervezi ezt? Azonnal holtan rogyna össze, mihelyt megkísérelné a fővárosba való bejutást. - Ezért van szükségem önökre, uraim – a Sith egyenesen Brodrig szemébe nézett. – A Jediket meggyőzni arról, hogy nincsen az égvilágon semmilyen hátsó szándékunk… Nos, ez lehetetlennek tűnik. A mesterem és én azonban rájöttünk a megoldásra. - Célja a Rendjének képviselete a tárgyaláson, jól sejtem? - Jól. - A Ziost feletti uralom tehát nem is lebeg a lelki szemei előtt? A Sith gúnyos mosolyra húzta repedt ajkait. - A Ziost többé nem érdekel minket. Valaha a Sith méltó otthona volt, most azonban csak egyvalami keltheti fel a figyelmünket. És ez az ön háza, Brodrig. A szürke eminenciás biccentett. - Ez is belefoglaltatott a mesterével megbeszélt pontokba. Nos, mint tudja, én nem találtam semmiféle Sith ereklyét, miután a Jedik kitakarították nekem azt a helyet. Nem látom be hát, miért lehetne szükségük rá. - Ez nem csak egy épület – hanem egy szimbólum a Rend számára. Itt élt ugyanis egyik legkiemelkedőbb tagunk, a hírhedt Freedon Nadd, akinek az Onderon a fennmaradását köszönheti. - Magam sem vagyok teljesen tájékozatlan a galaktikus történelemben – szakította félbe Brodrig. – Nem áll módomban átadni… - Nem is kértem ezt. Én csupán egy felfedező látogatást szeretnék tenni a maguk birodalmában. A mesterem utasítására ez is a feladataim közé tartozik, hogy stabilizálhassuk a Sith Rendet. Mint vendég… Ha kell, inkognitóban. Maga túlságosan bízik a mentoromban, és jól teszi ezt. Minderre megvan az oka, hiszen jobban ismeri, mint én magam, akit éveken keresztül képzett. Mindezzel azt akarom sugallni, hogy nem élek vissza az itt megbeszéltekkel, nem fordítok köpönyeget, mert nem áll szándékomban államcsínyt megkísérelni a Világszövetségben. Sokkalta fontosabb teendőim vannak. Lord Brodrig jól megszokott mozdulattal simította végig markáns állát. - Ez lehetséges, annál is inkább, mivel Sordis a bizalmamat élvezi. Ettől eltekintve, lenne valami, amit kérek cserébe. - Természetesen. És mi lenne az? Nem tudok megfenyegetni egy egész világot, hogy magára szavazzon az esedékes választásokon. Brodrig arcára fagyott a sötét mosoly. - Nem erről van szó – somolygott magában- , bárki bármit is gondol. Én csupán a rám állított Jedi Lovag ügyében kérem a segítséged. Caster Enda olyan dolgokba akarja beleütni az orrát, amelyek nem tartoznak a Jedi Rendre. Azt kérem, kapja el, és vezesse elém. Ez nem nagy feladat egy Sith számára… főleg, akiben úgy tombolnak a sötét oldal energiái, mint még senkiben sem ezelőtt. Karellen tétován felettesére pillantott. Mi ez az egész?! - Te… érzed őt? – kérdezte hitetlenkedve. Mordeis Nagyúr szája sarkában elégedett mosoly bújkált. - A Jedik nagy hasznodat vették volna – mondta Brodrignak. – Természetesen elfogadom az ajánlatot. Mégis – tette hozzá - , valamit azért tudnom kell. Ez a Jedi hogyan lehetett ilyen ostoba, hogy nem érezte a benned tomboló erőket? - A mestered megtanított rá, hogyan rejtsem el magam az Erőben – felelte a szürke eminenciás. – Ennél többet is mutatni akart, de visszautasítottam. Mint tudod… - A Sith Rend mindig szívesen látja az új tagokat – vágott közbe Mordeis. – Legfőképpen, ha azoknak olyan kapcsolatai vannak, mint neked. - Én… - Brodrig meginogni látszott, azonban hirtelen, minden jel nélkül visítozni kezdtek a biztonsági szirénák – amit egy kisebb rengés követett. Karellen azonnal talpra szökkent, és előkapta fegyverét. A Sith azonban még nála is gyorsabb volt. Mialatt az első miniszter testőre megmozdult volna, Mordeis azonnal rácsapott az asztal lapjába rejtett kapcsolók egyikére. Váratlanul egy fekete egyenruhába öltözött katona bukkant fel az ajtóban. - Mi ez?! – üvöltötte a Sith. - Egy támadó flotta törte át a blokádot, Nagyúr! Invázió! A huttok most helyezik készenlétbe a flottájukat. A Központi szektort lezárták, ezt szintúgy. Ó – nézett a tenyerében tartott adattárolóra - , Rotta beszélni kíván veled, Nagyúr. - Menj, és valamivel fogd be a száját. Amint látod, elfoglalt vagyok. Léptess életbe általános riadót! Lelépni! - Igen, Nagyúr! - Miniszter úr, javaslom, folytassuk ezt a beszélgetést az épület alatt. Lord Brodrig Karellennel a nyomában indult a Sith Nagyúr után, aki egyenesen a turbólifthez vezette őket. A hű testőr és barát célzásra emelt fegyverrel pásztázta a környéket.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Dec 17, 2011 13:51:35 GMT 1
Az Immobilizer méreteit meghazudtoló fürgeséggel fordította lézrütegekkel teleépített orrát a hold fémmes felszíne felé. A Dreadnaught-osztályhoz hasonlító, ám annál valamivel nagyobb cirkáló nevetségesnek tűnt idétlen, világos festésével, amint egymagában igyekezett bekebelezni a Nar Shaddaa szürke gömbjét. A hajó két oldalán párhuzamosan végigfutó mélyvörös csík még inkább kihangsúlyozta az építők azon szándékát, miszerint a cirkálót figyelemfelkeltés céljából hozták létre.( Később ugyanezen tervezők igencsak meglepődtek, amikor imádott művüknek hűlt helyét találták a Sheleyron elhagyatott hangáraiban). A viszonylag szűk parancsnoki hídon nem volt több tucatnyi egyenruhásnál, de így is épp elegen voltak a hajó automatizált berendezéseinek az irányítására. A faltól falig terjedő plexiüveg lábánál két alak tornyosult. Tökéletes ellentétei voltak egymásnak: az alacsony, széles devaroni férfi, akinek ízléstelenül szabott öltözékén gyanús foltok éktelenkedtek, és a padlóba gyökerezett, fölé emelkedő karcsú alak, gallérjával tartott, gömb formájú maszkjával és kifogástalan ruhájával megingathatatlanul álló lény. Arwen társa felé fordította csillogó fejét, miközben szenzoraival a holdról üdvözlésükre siető hutt korvetteket figyelte. - A Sith elszámította magát. Miután átadtam őt a Jediknek, Biztos lehetek benne, hogy nem fognak háborgatni ebben a rendszerben. A huttok fejét viszont a Daala kapja meg. Ő bizonyára felismeri a helyzetet, és védelmet biztosít nekem. Hát nem zseniális? - Valóban, uram – dörmögte a másik. – Jól kifundálta ezt az egészet. De én még mindíg nem értem, miért van szukségünk erre a rendszerre. Hát nem elég nekünk a Mag? - Épp most mondtam el, ezzel a lépéssel elérhetem azt, hogy nem fognak háborgatni. Továbbá két szemben álló féltől kaphatok egyszerre védelmet, és ezzel némi beleszólásom is akad a galaktikus politikába. - Ez mind szép és jó – makacskodott a devaroni – De miből gondolja, hogy a Jedik és a Szövetség békén hagyják, pusztán azért, mert megszabadította őket egyik pontenciális veszélyforrásuktól? Hogyan is bízhat ebben? - Az űr szerelmére, Birtt – reccsent rá a gengsztercsászár - , hát ennyire tájékozatlan vagy? A galaxis már nem az a régi stabil rendzer, amelyben mindketten születtünk. Az idők változnak. Ez itt egy labilis, minden pillanatban háborúval fenyegető galaxis, amely egyetlen rúgástól elpusztulhat. A Jedik jól tudják ezt: nem engedhetik, hogy a Y’Toub rendszer gazdasága most meginogjon. Meg kell ragadniuk minden lehetőséget, amit ingyen kapnak, hogy csökkentsék a veszélyt, ami a galaxisra fenyegetést jelent. Daala és a Szövetség szintúgy. Időközben a huttok naszádjai lőtávolságon belül értek. Arwen összeköttetésben állt a rádióval, így gond nélkül meghallotta a hívójelzést. - Ne fogadják – kiáltotta, mielőtt a rádiós tiszt megszólalhatott volna. A méltóságában megsértett férfi visszazuppant a székére. - Készen állnak az ütegek? – fordult a gengszter a mellé lépő idős férfihoz. - Igen, uram – a tiszt magas volt, majdhogynem utolérte főnökét. Vonásait mély ráncok ékesítették, tapasztalt szemei hozzáértően figyelték az egyre közeledő hajókat. – Parancs? - Tüzeljen hirtelen, kapitány. Azt akarom, hogy meglepődni se jusson idejük. A férfi továbbította a tűzparancsot, majd a várakozásteljes csendben újfent megszólalt. - Békés szándékkal közelítenek. Nem is számolnak ezzel. - Ajánlom is, kapitány – a szálegyenesen meredő alak vésztjósló pillantást vetett a férfira, majd ismét az üveg felé fordult.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Dec 17, 2011 14:09:09 GMT 1
A Sith Nagyúr azonnal a kommunikációs pulthoz lépett, mihelyt kiléptek a turbólift ajtaján, és ismét feltette a váraltan helyzetekben felteendő kérdést. - Mit jelentsen ez? Brodrig és szolgája feszülten figyelték Mordeis tevékenységét. - Nagyúr, a Serra megtámadta a bolygót. Képtelen voltam elérni önt a személyi hívóján. Rotta ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy látni akarja! Azt mondta, ha nem hajlandó beszélni vele, kiirtja magát. A Sith idegesnek látszott. - Mondd meg őkelmének, hozza létre a kapcsolatot! Néhány tizedmásodperc múltán megjelent a hutt kétarasznyi holoképe. - Mordeis – üvöltötte a lény mély, gurgulázó torokhangon - , te keverted ezt a szart, és te is fogod helyrehozni! - Uram – Mordeis tökéletesen megértette a hutt beszédét, hiszen a kommunikációs szerver átültette galaktikus köznyelvre a gurgulázó hutt egyveleget. – Én nem terveztem ezt... - Akkor is te fogod megoldani, világos? Különben értesítem a drágalátos mestered, és ő majd ellátja a bajod! Tudod jól, milyen fontos neki a kapcsolatunk! - De hiszen és is Sordis nevében jártam el! Bevallom, kissé elszámítottam magam – vagy a Nagyúr így akar próbára tenni?, gondolta magában. – Ezt elintézem. Brodrig örömmel konstatálta, hogy a Sith befejezte a beszélgetést. - Nos, hogyan tovább? – kérdezte. – El kell jutnom a Ziostra. - Természetesen – felelte Mordeis készségesen. – De előbb azt hiszem, el kell simítanunk ezt a problémát. - Jártas vagyok a harci művászetekben – mondta Brodrig. – Én tanítottam Karellen barátomat – fordult a némán álló testőr felé. - Biztosíthatom, jól érti a dolgát – mondta a Sithnek Karellen. - Ahogy te is – Brodrig témát váltott. – Azt hiszem, indulnunk kéne. - Fogja ezt a sugárvetőt – lépett elé a Sith. – Itt áll a hajóm nem messze. Képes vagyok átlopakodni vele a védők vonalain. Ott aztán bejutunk a támadókhoz, és meg.... –oldjuk a problémát. - Rendben, induljunk. A három alak sietve iramodott a lejárórámpa felé.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 3, 2012 22:38:10 GMT 1
- Nem, nincs Klánjelvényünk, és nem, nem tartozunk a Serra rohamcsapataihoz.... fõképp nem akarunk átcsusszanni a pajzson azért, hogy utána így támadjuk a létesítményeket.. ismétlem, mágneses erõsítõket szállítunk a Bonadanról a Kereskedelmi Szektorba!!
- Ne higgye, hogy ezzel megetetnek.. az elmúlt órákban elég volt átengedni néhány hajót teljes körû ellenõrzés nélkül, és máris nyakunkon van ez a kalózflotta! - a Nar Shaada repülésirányítója most már határozottan nem volt jó kedvében. Így is lekötötte, hogy ellenõrizze a holdról sûrû hullámokban kiáramló forgalmat a planéta átellenes felén, miközben a planetáris védelmi erõk - értsd, szedett-vedett zsoldosok és néhány kisebb Hutt klán naszádjai - odaát megpróbálták feltartóztatni a Serra hajóit, erre itt van ez a teherhajó, amelyiknek pont most kell belépési engedélyt kérnie.. gyanús, nagyon gyanús.
- Nézze, a megbízónk mindenképpen számít erre a szállítmányra... - Kyle Katarnt, a Jedi Rend mesterét már tizenöt perce az kötötte le, hogy meggyõzze az irányítót "békés" szándékairól, és közben elkerülje a támadók - és tegyük hozzá, védõk - kósza vadászait, amelyek áttévedtek a bolygó másik oldalára, vagy azért, mert a hátsó bejáraton akartak becsusszanni, vagy azért, mert könnyû prédát láttak a menekülõ hajókban... a dolog mindenesetre nem ment könnyen, és Kyle ilyen távolságból hiába is próbálkozott volna az Erõvel, nem tudta elkülöníteni a lenti káoszban az irányító személyiségét.. így aztán jobb híján a hajó hamis azonosítójára, és a Világok Szövetségéhez köthetõ aliasra kellett hagyatkoznia, amelyet társa szerzett meg neki a Szövetségi Titkosszolgálat közremûködésével..
- Nagyszerû idõzítés volt, Katarn.. - jegyezte társa, a szövetségi ügynök Jan Ors a belsõ csatornán. A nõvel az elmúlt negyven évben újra és újra összehozta õket egymással a sors, gyakorlatilag az egymás mellett teljesített missziókban öregedtek meg, ha úgy tetszik, de a közvélekedéssel ellentétben soha semmi nem volt közöttünk mint szoros, bajtársias barátság. A Vong háborúk idején igencsak megromlott a kapcsolatuk, amikor a nõ részt vett az Alpha Red vírus kifejlesztésében, melynek bevetését a Jedi Rend egésze a legmélyebb mértékben ellenezte, ám miután ismét kihúzták egymást néhányszor a csávából, a nõ készségesen jelentkezett, hogy elkíséri Katarnt a legújabb misszióra.
- Percek kérdése... figyelj a vadászokra! -mormolta a Jedi, majd visszatért az irányítóhoz. Be kellett ismernie magának, Jannak igaza volt; tényleg szerencsétlenül alakult, hogy a Serra támadásával nagyjából egy idõben értek a holdhoz, hogy megkezdjék a Sithek jelenlétére utaló esetleges nyomok felderítését.
- A megbízójuk talán már nincs is a bolygón!- replikázott ismét az irányító.
- A megbízónk kedveli a diszkréciót, ezért nem fogok magának azonosítókat küldözgetni feleslegesen.. - játszott rá a vagány csempész képére Katarn, miközben közelebb manõverezte hajóját egy hatalmas bárkához, amelyik kifelé igyekezett az alsó sztratoszférából. Jan biccentéssel jelezte, hogy érti, mire készül a Jedi, és átkalibrálta a manõverezõ fúvókákat.
- Bonadani szállító, nem ismétlem még egyszer... krzhz... - a tiltakozó irányító hangját elnyomta valami háttérzörej. Az álnéven a hold felé közeledõ Moldy Crow, a Jedi majdnem önmagával egyidõs hajója hirtelen oldalra lendült, ahogyan a hold védõpajzsa kinyílt, hogy átengedje a lentrõl a biztonságot rejtõ mélyûr felé igyekvõ bárkát.. a két hajó szinte súrolta egymást, ahogyan a Jedi átvezette a hajóját a bárka két kiugró szállítókonténere között, és átcsusszant a pajzson. Jan a biztonság kedvéért kikapcsolta a külsõ rádiót.
- Úgyis van elég dolguk, felesleges tovább terhelnünk õket.. - mosolyodott el, miközben a feléjük rohanó tornyokat figyelte. - Szép manõver, Kyle.. most már csak meg kell találnunk, amiért jöttünk...
Katarn lehunyta a szemét, és egy pillanatig az Erõt fürkészte.
- Sietnünk kell...
Azzal a Moldy Crow bedöntött, és néhány abszurd formájú tornyot kikerülve elmerült a csempészhold kanyonjaiban, a Kereskedelmi Szektor felé haladva, miközben odafent dúlt a csata...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 8, 2012 14:17:21 GMT 1
A Fő Szektor kanyargó légirámpáin ideges létformák futkostak a vihar előtti csendben. Mindannyian érezték, hogy harc közeleg. Ha más nem, hát a hold fölött tornyosuló csatacirkáló ékesszóló bizonyítékként szolgált az elkövetkező csata felől. A rémült szemekkel figyelő bevándorlókés menenkültek fürkésző tekintettel kutattak búvóhely után. Ők emlékeztek még NAr Shaddaa legutóbbi ostromára, még a Birodalom idejében, amikor a huttok csupán szörnyű veszteségek árán tudták visszaverni a támadást. A büntetőhadjárat fehérpáncélos katonái felgyújtották a hold lakóinak otthonait, megkínozták családtagjaikat, vagy csúnyán elbántak velük. A császár tulajdonképpen elérte, amit akart: katonáinak mégiscsak sikerült megbüntetni a csempészholdat. A sötétebb sikátorokban ólálkodó rosszfiúk most sietve kerülgették a fejvadászok és hutt bérencek áradatát. A páncélos alakok pedig ügyet sem vetettek a vérdíjakat magukon hordó potenciális célpontjaikra. Kuordis Kwest türelmetlenül igyekezett a szemközti fegyverkereskedő felé. A komor twi’lek férfi az egyik épület alatt rendezte be kis boltját. Mindössze egyetlen asztal és egy tároló szekrényféleség szolgált az üzlet berendezéséül. Kuordis Kwest azonban tudta, hogy a látszat hazudik. A twi’lek fegyvereinek nincsen párja a rendszerben. ’Orn Free valaha csinos arcnak örvendhetett: fajtársai közül messzemenően kiemelkedő szépségével kitűnt a Ryloth férfiai közül. Ezt az arcot azonban, a fegyverkereskedő arcát mély, ám alig látható forradás ékesítette, amely elég volt ahhoz, hogy a twi’lek jócskán veszítsen ifjúi bájából. Vastag, izmos lekkujait a nyaka köré tekerte. Mélyen kivágott inge alatt feszedeztek jól megtermett, vöröses izmai. Katonai, olívazöld nadrágot hordott, amelyet széles selyemöv tarttott. A lény visszafogott ízlése mégis anyagi jóllétéről árulkodott. A fejvadász elé lépett. Tartozott barátjának annyival, hogy figyelmeztesse az elkövetkező káoszra. - Megtisztelsz – hajtott fejet a twi’lek, amikor Kwest odaért. - Nem vásárolni jöttem - közölte a fejvadász. - Akkor pedig mi szél fújt erre? Kreditjeid nélkül nem élhet meg egy magamfajta szerény… - …És álszent, finomkodó tuskó. Ezt tudom. De hamarosan nem lesz kinek árulj, ha vasra verve egy ablaktalan szobában kell vegetálnod egész hátralevő életedben. ’Orn Free sandán a csillagokat takaró csatacirkálóra pillantott. - Arra gondolsz? - Igen, arra. Ugyanis én segítettem a Serrának létrehozni ezt az… üzletet. Tehát jobb, ha elkotródsz. Jövök neked eggyel, a hutt ügylet miatt… A hajóm, a Halálmadár a Kereskedelmi Szektorban van. Várj rám ott, amíg elintézem az itteni ügyeimet. - Hálás vagyok. De ne hidd, hogy ezentúl a te csikcskád leszek. Továbbra sem vagyok hajlandó, csak függetlenül kereskedni. - Ezt is tudom. És tiszteletben is tartom, hiszen nélküled képtelen lennék fenntartani a felszereléseim. - És még egy-két hasonló csirkefogó sem élhet meg nélkülem. Rendben van. Akkor jobban teszem, ha máris indulok. - Tedd azt - mondta, majd sarkon fordult, és nekiindult Nar Shaddaa nyüzsgő tömegének. Kwest hirtelen megtorpant. Ismerős alakot pillantott meg kilépni a szemközti sikátorból. Lord Brodrig szétnézett a tömegben, majd a merő véletlen folytán egyenesen a fejvadászra pillantott. Meglepetésén hamar erőt vett, és a mögüle kilépő fiatal srác útbaigazításához egyenesen Kwestre mutatott. A fekete köpenyes fiú felsőteste csupasz volt, így a fejvadász tökéletesen láthatta szálkás izmait. Azonnal az ellenkező irányba indult. Nehéznek találta átfurakodni az egyre sűrűsödő tömegen. Annál is inkább, mivel az űrbéli csata egyetlen lövéssel kezdetét vette, aminek következtében a rémült lakosok és itt tartózkodó kétes alakok bőrüket mentve taposták az útjukba kerülőket. Kwest most hasznát vette lézerálló páncélzatának. Kegyetlenül lökdöste az előtte levőket, nem kímélve a gyenge csontokat sem. Több, mint öt teljes percig tartott, amíg sikerült átfurakodnia a pánikba esett tömegen. Váratlanul hatalmas ütést érzett a gerince tájékán. Kissé megtántorodott, és máris lábak erdejének erejét érezte az arca körül. Hála kemény páncélzatának, sikerült feltápászkodnia, de ezzel eltört egy-két rá taposó lábat. Sebaj, gyerünk tovább. Hátrapillantott, de már nem látta üldözőjét. Bizonyára sikerült meglépnie előle, vagy csupán az őrjöngő tömeg taposta agyon. Lassított tempóján. Minden előjel nélkül hirtelen egy fiatalember jelent meg előtte. Az üldözője. - Mit akarsz? - förmedt rá a vészjósló alakra. - Lord Brodrig a szövetségesem. Te elárultad őt, ezért a miniszter úr látni kíván. - Én viszont nem óhajtom látni a miniszter úr pofáját. Akkor tehát, engedelmeddel – indult volna tovább… , azonban egyenesen a másik karjába ütközött.
Amelyben egy inaktivált fénykard pihent. Kwest úgy döntött, nem játszadozik tovább. Hirtelenl megérintette a nyelvével a megfelelő kapcsolót maszkja alatt, és máris indulhatott. Egyenesen fölfelé. - Elszállt a szerencséd, Sith – mondta, miközben az antigravitációs berendezését a megfelelő irányra állította.
Legnagyobb meglepetésére azonban a Sith is a levegőbe emelkedett: méghozzá mindenféle berendezés segítsége nélkül.
Hát ez meg mi a franc?
A fejvadász maximum sebességre kapcsolt, de a fiú követte az eszeveszett iramot. Hosszú szálú fekete haja lobogott a sebesség generálta szélben. Kinyújtotta kezeit, és az Erőnek parancsolva lassítani kezdte a fejvadász iramát.
Kwest nem tudta mire vélni a dolgot, amikor minden erőfeszítése ellenére egyre lassabban mozgott. Már majdnem elérték a Kereskedelmi Szektorba vezető átjárót. Darth Mordeis elégedetten mosolygott, amint a fejvadász, heves szitkozódás közepette a földre ereszkedett.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 11, 2012 0:33:58 GMT 1
- Mi a... - Kyle gyomorfelkavaró hirtelenséggel rántotta félre a Kereskedelmi Szektort szegélyezõ árkok és tornyok között manõverezõ Moldy Crow-ot, ahogyan a szórványos, leginkább a biztonságos magasságba - avagy mélységbe - igyekvõ tehersikló forgalmat éppen az õ hajójuk orra elõtt keresztezte egy háti rakétás fejvadász, és.. nos, egy fénykarddal felfegyverkezett, láthatóan igen sötét alak.
Kyle hajója éles kört írta le néhány kivénhedt, rozsdás ûrdokk körül, mintha csak igyekezne visszanyerni uralmát a jármû irányítása felett (ez részben igaz is volt), majd két konténer mögött a jedi lebegésbe állította a hajót.
Jan szeme a radart fürkészte, összehúzott tekintettel próbálta kiszûrni a bombázás, a helyi élõ és élettelen világ, valamint az általános Nar Shadda-i közlekedési káosz okozta interferenciát, hogy az elõbb befogott két életjelen maradjon.
- Azt hiszem, elég hamar megtaláltuk, amit keresünk, Katarn.. - suttogta maga elé a nõ.
- Ott vannak, két szinttel feljebb egy platón.. - mutatott az egymásnak ugrani készülõ párosra Katarn, ahogyan egy pillanatra kinyúlt az Erõvel, de utána rögtön vissza is vonult saját magába, remélve, hogy nem vonja magára a fénykardos alak figyelmét..
- És most micsinálunk? - tûnõdött Jan. - Ha most rárontunk, tudni fognak rólunk..
- Nem.. az valóban nem lenne jó.. - küzdötte le a késztetést Katarn. Nagyon is jól kivehetõ volt az alakban a Sötét Oldal jelenléte, Kyle tudta, hogy megtalálta.. ha nem is, amit keresett, de az elsõ nyomot.
- Azt hiszem.. - jelentette ki végül a Jedi - meg kell ugrasztanunk.. akkor elvezethet a társaihoz, ha vannak.
- Nem állhatsz oda a fejvadász mellé kivont fénykarddal, Kyle.. túl átlátszó lenne.. - rázta a fejét Jan. - Viszont... szállj ki.
- Nem hagyom, hogy veszélybe sodord.... ááá... - Katarn érezte, ahogyan a pilótafülke katapultülése társa gombnyomására aktiválódik alatta, és õ messzire repül a hajótól.
- Nem haragudj, így gyorsabb... egy koszos vadászgép sokkal kevésbé lesz gyanús.. - azzal Jan gázt adott, és kivágott a konténerek közül a fejvadász és a fénykardos alak felé..
- Itt a segítség, Fõnök! - kiabálta bele a nõ a hajó hangszóróiba, majd a szárnyba helyezett gyorstüzelõkkel elkezdte sorozni a fénykardos alakot. Jan remélte, hogy a fejvadásznak lesz annyi esze, hogy ne tiltakozzon a nem várt segítség ellen, ahogyan azt is, hogy Jedi társának is ahhoz, hogy elegendõ ideig rejtve maradjon...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 21, 2012 14:13:05 GMT 1
A francba!
Kyle szerencsétlenül érkezett, de korrigálta a hibát. Azonnal az orra előtt meredező konténer mögé lapult.
Kuordis Kwest nem adott hangot meglepetésének, amikor a hirtelen fölbukkanó hajó célba vette a Sithet. Azonnal rájött, hogy nem őt keresik, ezért hátrébb húzódott. A járda szélén levő konténer mögé hátrált. Egyenesen egy ott fedezéket kereső férfinak. A fejvadász azonnal megpillantotta a másik övén himbálózó markolatot. A fenébe! Hány Sith bérence van még Brodrignak? Kyle a szája elé emelte a kezét, csendre intve őt. Kwest úgy döntött, jobb, ha biztonságban marad, ezért nem mozdult. Időközben megpillantották a Sith Nagyurat, aki ügyes szökellésekkel oldott kereket a gyilkos lézertűz elől. Természetfölötti sebességgel rohant lakóépületek felé. A kis hajó szakadatlanul sorozta a menekülő Sithet. Mordeis sietős léptekkel kerülgette a lövedékeket, megérezvén előre, hogy melyik irányból fenyegeti veszély. Hosszú léptekkel azonnal a legközelebbi terasz alatt termett, majd egyetlen ugrással annak korlátján landolt. A hajó most egy szintre került vele. A Sith úgy döntött, nem ad a másiknak lehetőséget az újabb támadásra, és berontott az erkélyhez tartozó lakásba. Kwest gondolatban meghálálta az ismeretlen pilótának, hogy megtámadta a Sithet. - Mennem kell - közölte a mellette lapuló férfi. - Örültem a találkozásnak - tette hozzá, majd eliramodott a túlélő Sith menekülőútja felé. A fejvadász megvárta, míg a gép tovaszáll, majd ő is kimászott a konténer mögül. Jobb, ha megkeresi a hajóját, és sürgősen kereket old, mielőtt Brodrig vérebei rátalálnak. Megvizsgálta antigravitációs berendezését. A Sith nem tett kárt benne, hála az égnek. Aktiválta a műszert, és egyenesen egy arra szálló légitaxi felé repült, amelyik a fenti csata lehulló törmelékeitől menekült. A nyitott tetejű suhanó sofőrje kissé meglepődött, amikor Kwest leereszkedett a hátsó ülésre, majd kibiztosított sugárpisztolyt fogva rá így szólt. - A 13-mas dokköbölhöz!
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 21, 2012 14:13:46 GMT 1
Mordeis különleges érkezése megdöbbentete a lakásban elő ősöreg twi'lek hölgyet. Hirtelen megszólalni sem tudott. A jövevény kirohant a lift felé, azonban egy másik is érkezett a nyomában. Na, ez azért már sok.
- Mit képzel? - rivallt rá az újabb betolakodóra. - Hogy teheti ezt? Idős asszonyok házába csak úgy...
- A Jedi tanács nevében fogadja bocsánatkérésem - torpant meg a férfi.
A twi'lek nő megpillantotta az oldalára akasztott fénykardot, és elhallgatott.
Mordeis hallotta a nő szóváltását, és érezte, hogy a nyomában vannak. Úgy érezte, nincs most idő megvizsgálni a különös, ám mégis halvány érzést. Menekülni kell.
Előre, le a lépcsőn, be a liftbe, fel a tetőre.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 21, 2012 14:33:30 GMT 1
Kuordis Kwest nem tartozott azok közé, akik kegyelenül kihasználnak másokat, ezért lelkiiesmeretfurdalás nélkül dobott egy ötkreditest a vezető markába, amikor az bejelentette, hogy elérték a céljukat.
A fejvadász belevetette magát a tömegbe. A dokk központjában volt, ahonnan könnyen eltalálhatott a Halálmadárhoz.
Nem telt bele tizenöt szabvány perc, és máris a hajója platformjához vezető légifolyósót taposta.
Befordult az utolsó sarkon, és...
Egyenesen Brodrigba ütközött.
Az első miniszter kábítópisztolya belenyomódott a hasába.
- Csak nem akar lyukat döfni a hasamba, Brodrig? - förmedt rá.
A politikus kissé hátrébb húzta a fegyvert.
- Innen nem menekül sehová - közölte, majd mintegy varázsszóra, a messze mögöttük pihenő Halálmadár egyetlen robajjal a levegőbe robbant. A detonáció legalább hét darabra tépte szét a kopott hajótestet, amivel együtt a platform egyik darabja is leszakadt.
Kwest gyilkos pillantással méregette a minisztert.
- Ezért meg fog halni, Brodrig.
- Nem egészen. - A szürke eminenciás szemében elégedettség villant, majd kifürkészhetetlen arckifejezéssel meghúzta az érintkezőt.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 21, 2012 15:05:01 GMT 1
Mordeisnek nem tellett sok időbe, amíg elért a hutt klánok vezéréhez.
Rotta, a hutt megvetően pillantott le rá patyolattiszta trónusáról. Ő elődeitől eltérően a galaxis számtalan helyszínén járt már, és megtanulta, hogyan tartsa be a legalapvetőbb higiéniai szabályokat.
Rotta, elődeitől szintén messze eltérően nem húzódozott használni a galaktikus köznyelvet, mivel nem bízott a tolmácsokban. A huttok, tudniillik képesek rá, hogy beszéljék a nyelvet, de azzal, hogy nem teszik, saját fensőbbségükről tettek tanúbizonyságot. A régmúlt időkben legalábbis.
- Mit tettél, te szerencsétlen? - ripakodott rá a Sith Nagyúrra. - A Serra megbízható partnernek számított, amíg meg nem adtad a lehetőséget, hogy nekünk ugorjon. Te és Arwen... lepaktáltatok - az utolsó szavat elnyújtva, gúnyos kiejtéssel mondta.
- Nagyúr - szólt Mordeis - , te mindenkiben a saját magad hóhérát látod. Hadd világosítsalak fel, hogy én csak egyetlen mestert szolgálok. Az ő utasítását hajtottam végre, a te fenséges beleegyezéseddel, amikor Arwent...
- A megállapodásban nem volt benne a háború. Hidegháború, talán. De most az egész hadseregemet be kell vetnem ez ellen a mocsok ellen. A környező államok kíváncsiskodni fognak. Ha győzünk, azt hiszik majd, hogy terjeszkedünk. Ha viszont veszíntünk, akkor is elbukunk, mivel gyengeséget mutatunk, és a velünk szövetséges államok elveszítik a bizalmukat a huttokban. Hm - Rotta elgondolkodni látszott. Széles, fekete mandulaszemei dühösen csillogtak.
- Fenségednek tehát érdeke, hogy addig húzza ezt a csatát, amíg újabb lehetőség nem kínálkozik. Méghozzá anélkül, hogy a galaxis tudomást szerezne róla. Nem lesz egyszerű.
- Tehát - felajánlod a segítséged?
- Természetesen, nagyúr. De kérnék cserébe egy szívességet. valaki üldöz.
- Halott lesz. Akkora vérdíjat tűzök ki a fejére, hogy megemlegeti. Ezek szerint a Mestered... Hívd!
- Azonnal. - Mordeis teljesítette ahutt kérését.
- Mivan? - reccsent Sordis mord hangja.
- Áh, Nagyúr - ragadta meg a szót Rotta, a hutt. - Szükségem van a Sith Egyház segítségére. Nem szabad kitudódnia, hogy itten csata folyik.
Sordis arasznyi alakja elmosolyodott.
- Rendben. Ez megfelelő próba lesz az ifjoncaink számára. A korribani fiatalok a rendelkezésedre állnak, hutt. Régi barátságunk emlékéül. Fogadd ezt ajándékként.
- Bizonyos vagy benne, hogy ezek a tanítványok elég képzettek ahhoz, hogy kisegíthesség a titkoszszolgálatomat, és kiszűrjék az esetleges Serra kémeket? Vagy más államokéit? A híradások befolyásolására?
- Természetesen. Ez az egyetlen választásuk. Ez, vagy a halál.
- Ó... nos, köszönöm, nagyúr.
Sordis tétován Mordeis felé pillantott.
- Erre itt nem lesz szükséged. Juttasd ki élve a holdról. Mordeis Nagyúr! Majd értesíts, ha elhagytad a blokádot! Fontos feladatom van számodra!
- De Nagyúr... Mi lesz Brodriggal?
- Vele majd később foglalkozunk. Türelem. Az igazság pillanata még nem jött el.
Mordeis figyelte, amint a Nagymester holoalakja elenyészett.
Rotta elbocsátóan intett, és a Sith útnak indult a hutt hangárai felé.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 22, 2012 17:24:29 GMT 1
-Nagyúr.. szóval így állunk.. ráadásul több Nagyúr.. - Kyle maga elé mormogott, miközben hálát adott az Erõnek, hogy legalább ennyi szellõzõrendszerrel rendelkezik a Hutt bûnvezér palotája - ez azért bármilyen hutt lakás esetében alapvetõ kényelmi berendezés volt, amennyiben más fajokból álló szolgákkal akarták körülvenni magukat. Bár a sûrû, díszes rácsot nem tudta anélkül elmozdítani, hogy ne vonta magára az õrök, vagy a sötét alak figyelmét, ebbõl a szögbõl pedig nem látta, hogy a Hutt kivel beszél holovonalon, a szavakat Kyle pontosan ki tudta venni.
Amikor a hutt beszélgetõtársa, a férfi, akit a kikötõ óta követett, végre megfordult és kimasírozott a terembõl, Kyle amennyire a hely engedte, visszakúszott a szellõzõjáratban, gondosan mindenhol újra aktiválva maga után az érzékelõket, automata orgyilkos droidokat és egyéb meglepetéseket, amelyeket a közönségesebb behatolók üdvözlésére készített elõ a palota tulajdonosa. Most sokat segített neki a hajdani kommandós kiképzés és a korábban a Nar Shaddán végrehajtott missziók, de néhányszor alig észrevehetõen ugyan, de muszáj volt az Erõre hagyatkoznia, hogy minden biztonsági rendszer érintetlennek tûnjön - bár ezzel azt kockáztatta, hogy a kisebbik "Nagyúr", akit követett, ráeszmél a jelenlétére.
Halkan követte a sötét lordot a hajójáig, majd elõhúzott a zsebébõl egy apró, fémes, kúp alakú szerkezetet, aminek terveire a régi Jedi Archívum maradványainak átvizsgálásakor bukkantak, és sikerült belõle néhányat gyártani is. Kyle, miközben az Erõ segítségével minél közömbösebbé, sõt láthatatlanná próbáltam magát tenni a kikötõi droidok, orgyilkosok és egyéb alakok elõl, elhelyezte a nyomkövetõt azon a hajón, amelybe pillanatokkal korábban a sötét alak beszállt, majd eltávolodott, és kapcsolatba lépett Jannal.
- Átküldök egy transzponder-kódot, tapadj rá, de ne észrevehetõen, és semmiképp ne fedd fel magad.. ha megvannak az úticéljának a koordinátái, továbbítsd az Ossusra és Coruscantra.. majd a többiek kitalálják, hogy mit kezdjenek vele. - Tudok vigyázni magamra, Jedi - hangzott a nõ válasza a komban. - Akkor ha jól értem, te maradsz? - Persze, tudod, hogy imádom az ostrom alatt álló bolygókat.. - vont vállat Kyle, félig felpillantva az égre, ahol továbbra is robbanások és felvillanások jelezték, hogy nem mellékesen mindeközben csata folyik körülöttük és fölöttük. - Van még egy kis dolgom...
Nemsokára a sötét alak hajója felemelkedett, majd percekkel késõbb, egy másik vektoron haladva, belemerülve a forgalomba Kyle megpillantotta Jan hajóját is. A férfi remélte, bajtársa tud vigyázni magára és nem vállal semmi veszélyesebbet annál, mint A-osztályú ûrbeli lézerekkel nekiesni egy fénykardos alaknak...
Aztán visszaindult a hutt palotához vezetõ járatok és egyéb csövek felé, az alsó szintekre, gondosan kikerülve egy találatot kapott nagyobb épület permacrete falait, amelyek éppen körülötte hullottak alá. Vissza kellett jutnia a hutthoz, és meg kellett szereznie annak a kommunikátorát.. az Erõ azt súgta Kyle- nak, hogy a Mester, akivel holokomon beszéltek, sokkal érdekesebb célpont.. rá kellett jönnie, ki az.
És, gondolta magában, az is biztos, hogy másodszorra nem lesz olyan könnyû bejutni.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 22, 2012 20:24:07 GMT 1
Brodrig és Karellen úgy határoztak, hogy mielőbb elhagyják a holdat.
Az alélt fejvadász kómás állapotban feküld a Black Sparrow egyik szűk zárkájában.
- Hogyan képzelted, főnök, hogy élve kijutunk innen? - bökött a fölöttük lövöldöző hadihajóra Karellen. - Az a bolond Sith valóban elszámította magát.
- Igen. Remélem, túléli a tévedését.
A hajó időközben megközelítette a csaracirkáló lézerütegekkel teleépített oldalát. A turbólézerágyúk lankadatlanul köpködték gyilkos lövedékeiket, egyenesen rájuk.
- Majd én - vette át a kormányzást egyetlen gombnyomással Brodrig. - Menj fel, és ülj a központi löveghez! Tarts távol tőlünk mindent!
A szürke eminenciás felmérte a lehetőségeket. Nyílt célpontot jelentettek. A Black Sparrow képtelen kikerülni a hatalmas hajót, ami szakadatlanul sorozta. Brodrig kénytelen volt az érzékeire hagyatkozni, hogy kikerülje a lézernyalábokat. Az Erő, mint mindig, segített valamelyest.
A veszély egyre növekedett, ezért a miniszter egyenesen a hadihajó hangárjának vette az irányt. Az onnan távozó vadászok miatt nem zárta el semmiféle energiapajzs, és Brodrig ismerte a régi Dreadnaught-osztály felépítését, tehát nyugodt lelkiismerettel hatolt be a hangárba.
Hajszálon múlt, hogy neki nem csattant egy zsákmányolt, birodalmi TIE-vadásznak, amely éppen startolni készült. Akadálymentesen kormányozta a hajót a szemközti nyílás felé.
- A generátort! - üvöltötte a mikrofonba, amikor konstatálta, hogy a védőpajzs halvány, vibráló és áthatolhatatlan hálót képez a menekülést jelentő kijáraton. Karellennek két lövésből sikerült kiiktatnia a pajzsot. Az első minisztenrek azonban így is alig sikerült kisuhannia a sebesen összezáródó hangárajtók között.
Hirtelen mozdulattal parancsot adott a navigációs számítógépnek, hogy határozzon meg egy biztonságos sávot a hiperűrben, amíg ő kivergődik a hutt és Serra vadászok gyűrűjéből.
Gyors pillantás a kijezőkre. A pajzs 60 százalékon. Nem is rossz.
Brodrig ügyesen manőverezte a hajót a biztonságot nyújtó, sima űr felé. Lehet, hogy túl korán csapott a hiperűrbe való belépés indítójára?
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 22, 2012 20:56:58 GMT 1
Mordeis Nagyúr letelepedett a Bloody Vulture nevezetű Sith Interceptorának kényelmes pilótaülésébe. Elégedetten simított végig az irányítópult finom műszerein. A hajó eredeti volt. Darth Sordis megszállot gyűjtője volt a különféle professzionális hatékonyságú kisebb űrszkiffeknek. Mordeis tőle kapta ezt a csodát, méghozzá első küldetése végrehajtásához anno. Régen volt, és a sötétvörös hajótest mégis makulátlan volt. Nem a festés, hanem maga az anyag volt vörös színű, így a karcolások nem csorbították a külalak szépségét.
A Sith meggyőződött rőla, hogy minden rendszer maximálisan működőképes, és arra öszökélte a hajót, hogy megkezdje a felszállási manővert. Bámulatosan halkan indult.
Mordeis számtalan újítással felturbózta az amúgy is tökéletes járművet. A függőlegesen nyílegyenes irány felvétele tehát nem jelentett gondot, és a Bloody Vulture úgy indult el felfelé, mintha lézerütegből lőtték volna ki.
A kis termetű információs tiszt félve torpant meg az Immobilizer parancsnoka előtt. Arwen felé fordította sötét fejét.
- Igen?
- Uram! Műszereink három hajót is észleltek - hadarta -, amelyek kitörtek a blokádból. Az egyikük ráadásul az Immobilizer főhangárán keresztül.
- Hogyan? A huttok ennyire agyafúrtak lennének?
- Azt hiszem, nem, uram. De tudomásomra jutott, hogy igen fontos személyek találkozója zajlott le odalent az utolsó órákban. A felderítő csapataink tagjai többen is összefüggő élményekkel rendelkeznek. Egy fénykardos alak, egy repülő fejvadász, és valami fontos kormánytisztviselő is a holdon tartózkodik.
- Hm. Érdekes. Vörös volt az a fénykard? És biztos, hogy az volt? .. Ühüm. Tehát egy Sith lovag. Ez lenne ám a fogás. A Jedik örülnének neki. Küldjön utána egy különítményt! El kell kapnunk! A Tanácshoz beterjesztett érveim nyomatékaként kapnak tőlem egy eleven, kifejlett Sith lovagot. Micsoda profit!
- Igenis, uram.
- Parancsnok - bömbölte a gengsztercsászár, mire egy hórihorgas alak lépett elé. - Készüljön a felszíní támadásra! Egy szabvány órán belül kezdje meg az inváziót! Rottát nyárson kisütve, vérrel fogyasztom.
- I-igen, nagyuram. Azonnal hozzálátok.
Arwen elégedetten fordult a csata felé. A huttok vesztésre álltak. Hacsak nem kapnak időben segítséget... ami lehetetlen, mivel a Hutt űr határait már a Serra ellenőrzi.
Az a Sith fontos lehet még. A Jedik segítenek neki, érte és mert kényszerhelyzetben lesznek. Daala úgyszintén. Ha megszerzi a csempészek holdját, annak profitjából kiszolgálhat egy egész szövetséget. A GSz-nek pedig szüksége van efféle juttatásokra... Mint a ropogós, friss kreditekre.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 22, 2012 21:09:43 GMT 1
Kerri úgy határozott, fedezéket keres. Éppen időben sikerült behúzódnia egy kisebb láda mögé, ami a hangárban feküdt. A katona a Serra rohamcsapataihoz tartozott. Landolásuk után a legénység fele azonnal meghalt, mihelyt kilépett a biztonságot nyújtó csapatszálítóból. Az első sor a szagtól, a második a hutt bérencek sortüze miatt. Kerri újonc volt még. Mindössze egyetlen hete érte el azt a bizalmi szintet, hogy befogadták a Serra legalacsonyabb beosztására. Ez volt a rohamosztag. Észrevette, hogy a lövések zaja elhalkult, ezért vette a bátorságot, és lövésre emelte fegyverét. Ő volt az osztaga páncéltörője. Egyetlen lövéssel felrobbantotta a hangár másik felét. Kissé elvétette, mert túl nagyra állította az energiát, és most az ellenséges vadászok is sortüzet zúdítottak rájuk. A csapat előre rohant. Gyilkos sortűz fogadta őket. már majdnem kiértek a hangárból, amikor hatalmas robbanás rázta meg az épületet. Kerri eszméletét vesztette. A közelben bújkáló fénykardos alak biztonságos helyre vonszolta.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 27, 2012 18:15:28 GMT 1
A Bloody Vulture szélsebesen száguldott a holddal ellenkező irányba. A vörös hajó nagy feltűnést keltett. Jan könnyedén a nyomában maradt a műszerei nélkül is.
Úgy tűnik, ebben a szétrombolt galaxisban már sosem lesz nyugtuk a hozzá hasonlóknak. Most talán rászorulna Kyle segítségére...
Alighogy a Jedire gondolt, egy otromba, Serra vadász csapott le a célpontjára. Hogy-hogy nem vette észre? Hát mindenki arra a Sith-re vadászik?
Darth Mordeis nem tudta mire vélni a dolgot, amikor egyszerre két hajó követte, tisztes távolságból. Mire fel ez a nagy érdeklődés iránta? Talán a hutt meggondolta magát, és elfelejtette Sordis hívószámát?
Hirtelen a Sith Nagyúr képmása derengett fel előtte.
- Mordeis Nagyúr! Most azonnal a Coruscantra utazol! Amint sikerült kijutnom a bolygóról, értesítelek! Küldöm a Jedi hajó koordinátáit! Végezz velük, Nagyúr! Ez az utolsó lépés ahhoz, hogy végrehajtóból valódi Sith Mester lehess!
Sordis el is tűnt, mihelyt megjelent.
Abban a pillanatban hatalmas dörrenés rázta meg a Bloody Vulture testét.
A Sith gondolkodás nélkül rácsapott a hiperhajtómű indítójára. A hirtelen térváltástól azonnal ájulásba zuhant.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 1, 2012 0:46:54 GMT 1
Kyle lefektette a sérült katonát két láda közé, miközben kezét a homlokához érintette, megbizonyosodva róla, hogy a fiatal férfi - vagy nő, a sisak miatt nem tudta megállapítani - csak eszméletlen, de nem szenvedett komoly sérülést. Ezzel sok időt veszített, de Jediként nem volt más választása, mint, hogy hallgasson az Erőre. Az Erő pedig azt súgta neki, hogy nem mehet tovább, amíg nem segített ennek az alaknak.. nem mintha most már csak úgy továbbmehetett volna. A Palota körül elterülő tér megtelt egymásra lövöldöző őrökkel és kommandósokkal. A Jedi nagy nehezen talált egy csatornafedelet, amit felemelt az Erővel, és a térdig érő Hutt-váladékban tocsogva elindult a palota központi termei felé. Remélte, hogy még azelőtt megtalálja a kommunikátort, mielőtt a csata hevében valaki rárobbantja a helyet.. mármint akár a kommunikátorra, akár saját magára..
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Feb 27, 2012 16:59:55 GMT 1
Kyle úgy döntött, sietnie kell. Miután sikeresen átverekedte magát a hutt palotájának alsó szintjeire, megtorpant a folyósón, ami egy nagyobb teremre nyílt, ajtó nélkül.
Tíz darab felfegyverzett fogdmeget számolt fedezékéből. A külön fajhoz tartozó lények szobormereven álltak a sötétsárga falak mellett. Kyle undorodott páncéljuk sötétsárga színétől. A reggelijét juttatta eszébe, ami - nyilvánvalóan felismerve, hogy hazajött - várakozás nélkül kezdett felfelé kúszni a torkán. A Jedi mester fogait összeszorítva nyelte vissza. Rosszullét kerülgette, amint megpróbált fénykardjához nyúlni. Bizonyára a szag miatt.
Lehunyta a szemét, és meditálni kezdett. Tudta, hogy sietnie kell, ezért lezárta belső és külső ingereit, így megszabadulva a hatásoktól, amik beteggé tették. Hamar lenyugodott, és elillant minden rosszkedve, és folytathatta útját.
Smordre mester tanítását követve, miszerint mihamarabb támadsz több ellendéllel szemben, annál több esélyed lesz a győzelemre, Kyle beszökkent a tágas csarnokba.
Rotta legényei azonnal reagáltak. A Jedi-mester meglepetészszerű támadása ellen azonban képtelenek voltak védekezni, így Kyle egyetlen suhintással szabadította meg az első hármat a hutt bolygó kínjaitól. Mihelyt a három fej egymás mellé sorakozott a padlón, a többi őr lőni kezdett.
A Jedi elengedte magát, és hagyta, hogy az Erő vezérelje. Egyetlen lézernyaláb sem hatolhatott át kéken izzó pengéjének védelmén. Öt támadója a visszapattanó lövedékektől vesztette életét, míg egyikük egyenesen a fénykardnak rontott. Hirtelen halála nem zökkentette ki támadásából, amikor nekidőlt a Jedi mesternek. Kylenak a még az életben maradt férfi tüzelésére is koncentrálnia kellett, így alig tudta félresöpörni a felé zuhanó hullát. Hirtelen ötletől vezérelve kikapcsolta fegyverét, és egyetlen mozdulattal az életben maradt őrre hajította a tetemet.
A férfi egyből szörnyethalt, mihelyt kék agyleve elérte a mocskos padlót.
Kyle kifújta magát. Nem így terveze, de hát mindennél fontosabb a Sith Nagyúr fellelése. Nem maradt ideje ismét fellélegezni. A terembe megszámolhatatlan fémtest rontott be, felső végagjaikat fegyverek helyettesítették. Droidok.
Kyle látta maga előtt, hogyan próbálna Skywalker békés megoldást találni a problémára. A Jedi szétnézett, de sehol sem látott menekülőutat. Az egyetlen folyósóból is harci gépek meredtek felé. Csodálkozott, hogy még nem lőnek.
Smordre mester minden bizonnyal az épülettel együtt tüntetné el a droidokat. A Jedi mester híres volt ellenállhatatlan harci képességeiről, és kissé agresszív harcmodoráról. Ezeket a csatáit azonban mindig siker koronázta, és a mester mégsem esett a sötét oldal csábításába. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy hadjáratai végére senki sem sérült meg, még az ellenség közül sem. Ezt a trükkjét tanította meg nekik, azonban Kyle most nem látta értelmét. Hiszen kell neki az a kommlink, vagy mi, és nem kockáztathat.
A Jedinek eszébe jutott a helyes megoldás.
- Rottát keresem. Ha megkérlek, elvisztek hozzá? Nincs kedvem végigmászni ezt a helyet.
- Le van tartóztatva - recsegte a hozzá legközelebb álló droid.
Micsoda gyors felfogás - gondolta Kyle. Fegyverét óvatosan a kövezetre tette, és közben érezte, amint a bilincs a karjára csukódik.
|
|