|
Ammuud
Oct 25, 2010 17:54:08 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 25, 2010 17:54:08 GMT 1
A hét klán (House, Reesbon, Tikeris, Owphrin, Melchett, Almowri és Odoon klánok) által kormányzott bolygó ismét virágzásnak indul...
|
|
|
Ammuud
Mar 25, 2011 18:11:30 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Mar 25, 2011 18:11:30 GMT 1
Reese Melchett magában merengve figyelte egyenlítőmenti rezidenciájának pompás kertjét. Dolgozószobájából fenséges kilátás nyílt az alant elterülő zöldes-tarkás növénykölteményre. Az üdítő látványt azonban szürke árnyak lepték el, amikor a puszta fölé borús felhők telepedtek. A Melchett klán és hat társa emberöltők óta együtt alkották a bolygó kormányát. A törékeny szövetség látszólagos szilárdsága azonban meginogni látszott. Az első megegyezés után több generáció vette kézbe és szilárdította meg a hatalmat, azonban az újabb fanatikus vallási háború ismét előidézte – mint oly sokszor régen – az egész galaxis fájdalmait, amely immár ezer sebből vérzett. Törékeny szövetségek alakultak, hogy ideiglenesen elszigeteljék és megvédjék egymás világait. Számtalan diktátor és bábcsászár emelkedett ki a legnagyobb állam poraiból, hogy a háborúhoz szokott galaxis népei együttesen verjék le őket, így aztán lázongva merüljenek vissza saját homályos sötétségükbe. A Galaktikus Szövetség túlélte ugyan a pusztítás tüzét, azonban számtalan darabra forgácsolódott szét. Polgárainak miriárdjai rekedtek általuk eddig ismeretlen államok befolyása alatt, azonban meglepően hamar alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez. A Corporate szektor és a Világok Szövetségének részei valaha egységes birodalmat alkottak a Szövetséggel. Ambíciózus politikusok egész sorait gyártották ezeken a világokon. A klánvezér örült, hogy Woriolis egyesítette a Corporate szektort. Tisztában volt a ténnyel, hogy ha a galaxis ezen szeglete megmarad mélységes szervezetlen anarchiába süllyedve, háborúk egész sora homályosítaná el a történelem békés korszakait – ennek ellenére a galaxisban ismét béke uralkodott. A kérdés már csak az volt, meddig tart ki ez a semleges viszálytalanság – a gazdaságot meghatározó államok ingatag együttműködéséhez Reese Melchett nem fűzött derűlátó reményeket. A Galaktikus Szövetség államfője felismerte ezeket a tényeket, és sietve összehívta a galaktikus államok vezetőit. Így talán megmarad a béke – és az Ammuud háborítatlansága. Halk berregés zavarta meg gondolatmenetében. Az íróasztalához lépett, és megnyomta az ajtónyitó aktiváló kapcsolóját. Egy kissé görnyedt alak lépett a helyiségbe. - Hívatott, exellenciás uram? – hajtott fejet, amitől a klánvezérnek olyan benyomása támadt, mintha tisztjének fő testrésze minden pillanatban el akart volna válni a törzsétől (így egyenesen a makulátlan fekete szőnyeggel ellátott padlón kötött volna ki.) - Igen, Mindor, szeretném, ha küldenél egy követet a House Glayyd klán erődítményébe. Beszédem van Glayyddal. - Igen, uram. Parancsol még valamit exellenciád? - Küldd hozzám Lady Bethet! Történetesen a kertben tevékenykedik. - Rendben, uram, de ha nem egyezik bele… - Az én parancsom felülírja az övét, kapitány – jelentette ki a klánvezér kissé gőgösen. Mindor kapitány fejet hajtott, majd közömbös kifejezésbe rendezte csúf, vadszerű vonásait, amelyeken furcsa alakú forradás éktelenkedett. Tisztje távozása után Reesan Melchett felvette félbeszakított gondolatmenetének elejtett szálját. Úgy vélte, hogy Ammuud politikája túlságosan hosszú ideje van megosztva – tapasztalatai azt súgták, hogy a feldarabolt hatalom nem vezet győzelemre. Ő pedig győzelmet tervezett; a Világok Szövetségének, s talán magának az egész galaxisnak a győzelmét. Ezt pedig csak egy módon érhette el: ha ő maga veszi át a parancsnokságot. Sokan úgy vélnék, csak egy újabb zsarnok mohó törekvéseiről van szó, azonban a klánvezér sejtette, hogy hamar megváltozik majd a hozzá való viszolnyulás. Tudta, hogy le kell számolnia a többi hat klánnal, és ehhez segítségre lesz szüksége. Reesan Melchett azonban már megtalálta támogatóját, és kezében tartotta a kulcsot az első miniszter személyének megváltoztatásához.
|
|
|
Ammuud
Jun 6, 2011 19:28:42 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 6, 2011 19:28:42 GMT 1
Waxarn Kel még alaposabban fejébe húzta kámzsáját, hogy megvédje szemeit az Ammuud meglepõen perzselõ napfényétõl - legalábbis egy avatatlan szemlélõ számára így tûnhetett... valójában azonban ezzel Kel nem csak elfedte az arcát ijesztõ mennyiségben beborító vágásokat és hegeket, az évtizedekkel ezelõtti Yuuzhan Vong háború személyes kis örökségét, hanem könnyedén összetéveszthetõvé vált "társához", a méretes ûrhajódokk másik oldalán hasonló köpönyegben várakozó, hosszú orrú Gotalhoz, Aral Tebulhoz.
Kel kezének egy apró, egyezményes mozdulatával jelezte a másiknak, hogy minden rendben. Bár nem rajongott az ötletért, miszerint a Jedi Lovagrend tényfeltáró küldöttét a Szövetségi Hírszerzés egy ügynöke is elkíséri, az Államfõi Iroda és Kalenda Vezérõrnagy csak így ment bele az akció engedélyezésébe.. Waxran Kel pedig az elmúlt húsz évben megtanulta, hogy minél kevesebbet vitázik Skylwaker mesterrel, és azokkal, akik fölötte, vagy mellette álltak, annál jobb. Így aztán a Gotallal együtt vágtak neki az Ammuud kikötõinek.
A Corporate Szektor a Vong háborúk kezdetén elveszítette a kapcsolatát a galaxissal, és a coruscanti békekötést követõen sem mutatott túl nagy érdeklõdést az iránt, hogy ismét szorosabbra fûzze a szálait a Maggal. Még az újabb polgárháború sem izgatta fel különösebben a Corporate urait, mígnem kezdetét vette a nagyszabásúnak szánt Egyesítési Konferencia. ahol aztán egyszer csak megjelentek a szektor követei, egy teljesen új államalakulat képviseletében. A Jedik pedig, akiket a Szövetség vezetéséhez hasonlóan legalább akkorra meglepetésként ért a Világok Szövetségének megalakulása, nem halogathatták tovább egy tényfeltáró misszió kiküldését..
Kel nem volt biztos benne, hogy az Ammuud-on megtalálja a válaszokat a Corporate területén szerteágazó rejtélyre.. de nem akart azonnal a Szövetség vélelmezett fõvárosába, a Ziostra utazni. Úgy vélte, a Corporate egy régebbi, nagy hagyományokkal és nemesi családokkal bíró világán többet megtudhat abból, mi történt itt az elmúlt évtizedekben..
A legkézenfekvõbb elsõ lépésnek, ahogyan a galaxis történetében mindig, ezer és ezer éven keresztül, az egyik közeli kocsma meglátogatása tûnt.. a gyanús nevû "Csillámló Hiperhajtómû" felirat alatt két marcona Aqualish-i beléptetõember szörcsögött. Kel egy pillantást vetett a háta mögé, hogy társa hasonló sikerrel jár-e a szemben lévõ vendéglátóhelyiség bejáratánál - a gotalt meglepõen nehéz volt érzékelni az Erõben -, majd belépett..
|
|
|
Ammuud
Jul 15, 2011 18:18:15 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jul 15, 2011 18:18:15 GMT 1
A Blazer légköri sebességre lassított, majd orbitális pályára állt. A hatalmas teherhajó ijesztő külsején mély horpadások éktelenkedtek, lehengerlő stílusát eltorzították az újonnan rászerelt ütött-kopott lézerütegek. A valaha diplomáciai feladatokat ellátó szállítóhajó jól leplezte valódi rendeltetését. A pilótafülkében halk sziréna jelezte, hogy a kommunikációs rendszer hívást fogott. A kapitány kissé megkésve aktiválta a távközlő rendszert, és fogadta a hívást. - Jelentkezzen be! – formedt rá egy durva hang. - Itt a Blazer. Nyilvántartási szám: I-65-97-771-000. Nem akarom levinni a hajót. - Hmm, egy pillanat türelmet. Az információ feldolgozása nem vett sok időt igénybe, a repülésirányító tiszt szinte azonnal folytatta: - A kódja rendben van. Most kérem, azonosítsa magát, és a hajó legénységét. - Küldöm az adatokat. A kapitány kissé megremegett ültében, ahogy várakozó izgalommal figyelte a visszajelzést. - Úticélja? - jött az újabb kérdés. - A Zlato Hotel, majd gondolom, benézek az egyik kocsmába. Talán a ’Hiperhajtóműbe… rég találkoztam az én Felks barátommal. - Értem. Rakománya? - Négy egység Polaris-koktél, tíz Koréliai Világos és egy raktérnyi kesseli. - Rendben van. A papírjai rendben vannak. Megadom az engedélyt a landolásra. A koordinátákat… - Küldjön nekem egy légitaxit. Mondtam már, hogy nem teszem le a hajót. A rakományért már nem én felelek. - Rendben. Seiter kikapcsolta a kommunikációs berendezést, és végigfuttatott egy ellenőrzést a hajó biztonsági rendszerein. Nem talált rendellenességet.
A Csillámló Hiperhajtómű évek óta a pilóták egyik kedvenc szórakozóhelye volt. Ez azért volt így, mert a helyiség tiszta és ápolt volt, emellett egész olcsó. A színpadon a Galaxis legjobb bandái játszodtak, no és az állandó sűrű félhomálytól nem lehetett látni a sarokban lebonyolított titkos üzletkötéseket. A kocsma a csempészek közkedvelt üdülőhelye volt, és mindig betértek ide, ha a környéken tartózkodtak. Bel Seiter körülhordozta tekintetét a pultnál sorakozó vendégeken. Nem ismert mindenkit, nem is ismerhetett, hiszen naponta több százan tértek be ide. Elég vegyes társaság volt ez a mai. Megpillantott egy orgyilkosokból verbuválódott társaságot, amint harsány szabakkjátszmába kezdtek. A suhanó fogadóasztalnál brutális képű fogdmegek várakoztak, míg a versenyirányító igyekezett mindegyikük szolgálatára lenni egyszerre. Ott volt egy fura idegen is, aki óvatosan pásztázta szemeivel a vendégeket, bizonyára információt keresvén. Kwordis Kwest, a hírhedt fejvadász magányosan töltötte egymás után a tarisi sör recepje alapján készült koktélját, szűk látónyílásain keresztül a csapos után kutatott éles szemével. Brodrig kegyence újabb italt rendelt. A fejvadász közismert, szinte állandó munkaadója ugyanis az első miniszter volt. A rosszmájúak szerint a fejvadászokkal való üzletelés bizonyítja, hogy a politikus korrupt. Beeh Blowe izzasztó tárgyalásba keveredett. A nő hátravetette hosszú hajzuhatagát, és arckifejezése nyugalmáról árulkodott, azonban ennek ellenére Seiter észrevette, hogy a fejvadász szemei nyugtalanul fürkészik a tömeget, talán segítség után kutatva. A nő, mint mindig, lenyűgöző látványt nyújtott. Geass Dorr, Fillan Ha’art és Soikk’sakvaar mély társalgásba merültek. A fejvadásztrió harsány nevetésekkel tarkított beszélgetést folytatott kalandjairól. Az ember, az iridoniai zabrak és a givin ugyanazt az italt fogyasztották: a kissé csípős utóízű Ziosti Morron-koktélt. Seiter végre megpillantotta a csapost, aki három fényes üveggel mászott ki a pult alól. Azonnal hozzá lépett, és üdvözölte régi barátját. - Felks! Rég beszéltünk! - Úgy bizony, barátom – szabadult meg terhétől Felks, majd kezet rázott a kapitánnyal. – Hozhatom a szokásost? - Igen, az eredetit. - Parancsolj. Ó – húzta össze szemöldökét – az a köpenyes pasas állandóan engem figyel. Már egy napja itt van, és még csak nem is beszélt velem. Figyel. Szerintem kém. - Naés? Mit árthatna neked egy kém? - Hah! – Felks elsietett újabb palackokért, majd miután kiszolgálta vendégeit, Seiter elé könyökölt. – Na, volt valami fennakadás? - Nem, jut eszembe, itt a belépő a hajómra. A fűszert nem azonosították. Amikor a rakományra terelődött a szó, mondtam, hogy kesselit szállítok… csak azt nem mondtam, hogy mit, sört vagy fűszert – mindketten harsány hahotázásban törtek ki. - Oké. Küldöm a fiúkat, szereljék szét a bárkádat. A fizetséget személyesen az a hájas dög adja át neked. - Igen, tudom. Figyelj, azt hiszem, én megereszthetem a nyelvét. Úgysem látok itt senkit, akivel eltölthetném az időt. - Tessék? – fordult ismét Seiter felé a csapos. - Tudod, a titokzatos idegened. Beszélek vele. - Persze, menj csak. Este gyere be, váltás lesz, még dumálunk. - Rendben – a kapitány köszönését Felks már nem hallotta, ugyanis vitája akadt egy érthetetlen nyelven beszélő quarrennel. Seiter megpillantotta a Sárga Szindróma nevű jizz együttes tagjait az egyik boxban. Micsoda buli lesz ma este, gondolta. Egyenesen a kámzsás idegenhez lépett. - Helló, külvilági. Keres valakit? Talán segíthetnék.
|
|
|
Ammuud
Jul 15, 2011 20:00:45 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 15, 2011 20:00:45 GMT 1
Waxarn Kel nem volt kifejezetten a magányos Jedi missziók koronázatlan királya, különösképpen nem Mestere, ami nem volt elmondható mindenkirõl, aki vele egy évfolyamon "végzett" Luke Skywalker jedi akadémiáján. Nagyobb örömét lelte abban, hogy különbözõ gépezetek és fegyverek tökéletesítésében váljon hasznára a Rendnek, fénykardokat különösen szeretett bütykölni a fiatal tanoncoknak akik még nem készíthettek sajátot. Éppen ezek a képességei, a precíziós mûszerek és nem utolsósorban kristályok terén szerzett tapasztalatai révén nem úszta meg végül, hogy õt is misszióra küldje a Tanács.
A szervizmûhelyekben és a Templom tesztlaborjaiban azonban sokkal kevesebb, úgymond "szociális jellegû" csevegésre volt lehetõség, ezért Waxarn azon kapta magát, hogy már a második estét tölti egészen jelentéktelen fejet vágva az említett, belülrõl meglepõen civilizáltan kinézõ helység sarki asztalánál, arra várva, hogy valaki majd egyszer csak odasétál hozzá. Be kellett vallania magának, hogy ember - illetõleg idegenismeretbõl nem az Erõ bajnoka.. a bárban idejüket töltõ személyiségek teljesen átlagosnak tûntek a számára.. vagy talán csak nem nézett mélyre eléggé? Próbálta egyszerre megõrizni közönyös arckifejezését és elmerülni az Erõben, megtalálni a teremben szétszóródott személyiségek között azokat, akiknek több takargatnivalójuk van, mint a többieknek..
Elmélkedésébõl azonban felriasztotta a közvetlenül elõtte álló alak hangja. Szép kis jedi vagyok, gondolta Waxarn, itt liheg elõttem, és fel sem tûnik..
- Elnézést, mit mondott? - fordult Seiterhez. - Azt kérdeztem, a segítségére lehetek-e valamiben. - Biccentett amaz. Látszik, hogy nem idevalósi, félre ne értse.. - Nos.. öhm. igen.. - Waxarn összeszedte magát, és szerencséjére idejében eszébe jutott a Szövetségi eligazításon kapott álneve. - Droyka Saedos a nevem, és a ... a Konföderáció területérõl érkeztem, az Adumar rendszerbõl.. egy független hajózási vállalatot keresek, amelynek új hiperhajtómû-alkatrészekre van szüksége, de úgy hírlik, ezügyben csak a Bonadan és a vele szomszédos világok néhány iparosa tud majd segíteni.. talán Ön, barátom, ismeri a megfelelõ... embereket?
|
|
|
Ammuud
Jul 16, 2011 9:25:44 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jul 16, 2011 9:25:44 GMT 1
Seiter fürkésző tekintettel mérte végig az idegent. Tetőtől talpig végigmérte új beszélőpartnerét. Furcsának találta az öltözékét ahhoz képest, hogy kinek adja ki magát. - Szerintem magának nincs szüksége vevőre – jegyezte meg végül. – Nem úgy néz ki, mint egy kereskedő. A köpenyes alak arcán egy árny suhant át, azonban uralkodott magán. Összeszedte minden hidegvérét, és megszólalt. - Akarja a papírjaimat? - Nem kellenek a papírjai. Próbáljon kapcsolatba lépni a Corporate Csereforgalmi Vállalat helytartójával ezen a bolygón. Enselm Haut helytartót keresse a kereskedelmi szektorban. Ő minden bizonnyal segíteni fog. Ó – emelte fel kezét - , és ne mászkáljon ilyen helyeken, könnyen kiszúrhatják. Vigyázzon arra az alakra ott ni – mutatott a pultnál nézelődő fejvadászra. – Ha Brodrig emberei csak a gyanú szikráját is észlelik…
|
|
|
Ammuud
Jul 19, 2011 19:11:43 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 19, 2011 19:11:43 GMT 1
Waxarn összeszedte magát.. nem akarta ilyen gyorsan lepattintani az elsõ alakot, aki végre valahára szóba állt vele. Közelebb hajolt Seiterhez.. -Tudja, az az igazság, hogy a megbízómnak nagyon fontos a... diszkréció. Mégiscsak az egyik legkisebb konföderációs tagállam volnánk közvetlenül a Birodalom szomszédságában.. a megbízóm nem feltétlenül örülne neki, hogyha ez az üzlet a hivatalos csatornákon keresztül zajlana.. akkor már rég besétálhattam volna a fent nevezett vállalathoz, nemde? - Waxarn megpróbált joviálisan elmosolyodni, és közben az Erõvel némi bizalmat gerjeszteni maga iránt a férfiben. - Ön megbízható embernek tûnik, Seiter úr.. talán többet is tudna nekem segíteni..
|
|
|
Ammuud
Sept 20, 2011 12:43:51 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Sept 20, 2011 12:43:51 GMT 1
- Tudja, egy bizonyos témáról még egy szót sem említett, külvilági – szakította félbe a csempész. Természetesen megvoltak a maga kapcsolatai a CCV vezetőségében, azonban a kommunikációt nehezítette az utóbbi években bevezetett biztonsági szigorítások rendszere. Seiter, mint körözés alatt álló illegális szállítmányozó, számtalanszor futott össze Brodriggal, az első miniszterrel és annak társaival. A kormányfő egy rakás nálánál sokkalta gyengeelméjűbb, megfizethető figurát alkalmazott azokon a bírósági tárgyalásokon, akik olyan gyakran változtattak hűséget, mint a rég kiirtott dxuni mutáns ysalamirik a színüket. - Arról részről lenne szó – folytatta - , amelyben arról számol be, hogy mi az én hasznom ebből az egészből.
|
|
|
Ammuud
Sept 25, 2011 22:41:30 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 25, 2011 22:41:30 GMT 1
Waxarn érezte, hogy jó úton jár, ezért ismét elhúzta a kezét egy finom mozdulattal Seiter arca elõtt.. - Amint létrejön az üzlet, a megbízóim természetesen hajlandóak gazdag jutalékkal honorálni a fáradozásait, Seiter úr..
Waxarn legnagyobb meglepetésére azonban amaz elvigyorodott. - Ha annyi félkreditest kapnék apróban, ahányszor ezt valakitõl hallottam, már én lennék a Miniszterelnök ebben a szektorban, külvilági barátom. - Seiter szintén nyitott keze, amibe a krediteket várta, hatásos jelzése volt annak Waxarn számára, hogy az emberi - ha úgy tetszik humanoid - elmének mindig van egy, az Erõnél is hatalmasabb sarka, és ez igen gyakran a haszonvágy és kapzsiság mezsgyéjén található. Idegesen kotorászni kezdett a zsebében, miközben Seiter arcáról kezdett lehervadni az együttmûködés vigyora.
- Nos, ha így állunk..
Waxarn mögül elõvillant egy tapogatókban végzõdõ kéz, amely egy ötszáz kredites, vadonatúj konföderációs Quantanium rudat hullajtott Seiter markába. Az ormányos, védõszemüveges gotal barátian megveregette Waxarn vállát. - A barátom beszél, én fizetek. Nálunk ez így szokás.. tehát, Seiter úr - a gotal hangja a fémesen, de teljesen érthetõen, sõt barátságosan szólt az ormányába épített fordítónak köszönhetõen - Ennyi remélem elegendõ, hogy biztosítsa a... jóakaratunkról..
Waxarn Seiterrõl a gotalra, Aral Tebulra nézett és vissza, miközben magában elismeréssel adózott a szövetségi ügynök idõzítésének, arról nem is beszélve, ahogyan a hátuk mögött megjelent..
- Öhm, így van - Vigyorgott õ is Seiterre - Ez itt a... pénzügyekért felelõs kollégám, Drell Sinodan. Drell, ez itt pedig..
- Egy új ismerõs - szörcsögte a Gotal, gyorsan átugorva azt a tényt, hogy Seiter nem mutatkozott be, Waxarn ellenben rossz álnéven mutatta be az idegennek õt magát.. amatõr Jedik, gondolta, na sebaj, meglássuk, mit lehet kihúzni ebbõl a csempészbõl..
|
|
|
Ammuud
Oct 1, 2011 11:46:04 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 1, 2011 11:46:04 GMT 1
- Hát üdvözlöm – mondta a csempész szórakozottan, miközben a markában tartott kreditek súlyát méregette. Tetszett neki a dolog. Ezek a kémek látszólag zöldfülűek… legalább is az első bizonyosan. - Akkor, uraim, van egy üzletünk – varázsolta arcára legmegnyerőbb mosolyát. – Amint mondtam, aki önöknek kell, ez az Enselm Haut nevezetű illető. Azt is elárulhatom, hol találják meg, de biztos vagyok benne, hogy mielőtt a nevét kiejthetnék a bejárata előtt, holtan rogynának össze. - Tehát – szólt az első idegen - , mit javasol? Seiter időközben a pult felé pillantott. A fejvadász már nem volt a kocsmában, úgy tűnt, a nép oszladozni kezd. Ez a dolog bizonyára nem tűnt fel a külvilágiaknak, azonban a csempész nagyon is tisztában volt az efféle sietős távozások okaival. - Szóval – folytatta - , ez a fickó a Lorrd világán rendezte be otthonát. Az ottaniaktól távol, egy hegység csúcsán építtetett palotát. Ismerek valakit, aki tudja, hogyan juthatnánk be hozzá – ehhez azonban velem kell jönniük a bolygóra! – Ismét körülkémlelt, és úgy ítélte meg, hogy jobban tennék, ha sürgősen távoznának. – A barátaink a kijárat felé osonnak. Erősen javaslom, iramodjunk meg kifelé!
|
|
|
Ammuud
Oct 1, 2011 19:56:09 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 1, 2011 19:56:09 GMT 1
Seiter, társaival a nyomában kifelé igyekezett a helyiségből. Már régebben megpillantotta a belépő gengsztert, a hírhedt Serra nevű csoport fejét, testőreivel az oldalán. A magas, nyurga alakot kerek fekete maszkja és hosszú, földig érő szűk tunikája tette jellegzetessé. Magas, széles gallérja úgy hatott, mintha az tartaná súlyos fejét. A csempész elképzelni sem tudta, hogy a bandavezér milyen fajhoz tartozhat. Seiter, miközben biccentett a csaposnak, azon tűnődött, hogy vajon hogyan képzelte ez a gengszter, hogy átveszi a huttoktól azok illegálisan szerzett, gazdag bűnparadicsomát? A Y’toub rendszerben olyan biztonsági rendelkezéseket léptettek életbe, amelyeket a huttok még sosem vettek használatba. Minden bizonnyal tudnak valamit, és rájöttek, hogy a Serra igenis veszélyes alakulat. A váratlan lökés durván zökkentette ki elmélkedéséből. Későn vette észre ugyanis, hogy az előtte haladó, hatalmas hátú, legalább két méter magas mandalóriai harcos, Xerdrus hirtelen megtorpan. A mandalóriai legény gyilkos pillantást vetett hátra, ám amikor felismerte a csempészt, csupán ennyit dörmögött: - Előre nézz, vagy eltéveszted, Bel! – azzal kikerülte az előtte álló férfit, és kicsörtetett a kantinból. Seiter más érdekes arcot is látott a helyiségben. Ott volt például a pultot támasztó Jedi. A lány kényelmetlenül érezte magát a mellette tornyosuló, bűzös leheletű lorrdiai esetlen közeledési kísérleteitől. A férfi agyonviselt, toldozott-foltozott páncélja ugyanolyan szagos lehetett, mint a szájürege. Öltözéke egy helyi banda jeleit hordozta. A Sárga Szindróma tagjai abbahagyták a zenét, és pakolni kezdték féltett hangszereiket. A világsztárokat sötét egyenruhába bújt, jól megfizetett testőrök gyűrűje övezte. Felks, a csapos segédje, az alacsony termetű Groxy, a csempész számára azonosíthatalan fajból származó, lélegeztetőszerkentyűt hordó lény segített a fronténekesnek, a méltán hírhedt Dorin Deeirnek, hogy összepakolják a megmaradt felszereléseket és hangosító eszközöket. A városi nép egy-egy gazdagabb tagja is jelen volt a kantinban, de ők is a kijáratok felé igyekeztek. Voltak olyanok is, akik nyugodtan fogyasztották tovább italaikat, mit sem sejtve a készülő csetepatéról. Seiter és a külvilágiak megkönnyebbülve léptek ki az esőáztatta utcára.
|
|
|
Ammuud
Oct 3, 2011 18:28:59 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 3, 2011 18:28:59 GMT 1
A bandavezér érkezése a kantinba diszkrét körülmények között zajlott, azonban Kwordis Kwest megtévesztése még Arwennek sem sikerülhetett. A fejvadász az esőáztatta utca túloldaláról figyelte a helyiségből kifelé szállingózó tömeget, miközben szárazföldi járművéhez lépett. A KGD gyáraiból kigördült Denton 015-ös kifogástalan állapotban volt. A szállítóeszköz a Ziost modern légijárművének számított, amit nem sokak engedhettek meg maguknak. Kwest saját csillaghajójával midnenhová magával vitte a gyors, utólagosan jól felfegyverzett siklót. A Ziost arra törekedett, hogy városa befedje a teljes bolygót, azonban ehhez még sok időnek kellett volna eltelnie. A Szövetség kormánya ragaszkodott a zöld és háborítatlan területekhez, így a széles, buja dzsungelek még nem vesztek oda – és minden bizonnyal nem is fognak. Az első minister rezidenciája is egy ilyen, a várostól távolabbi téren, a zöldellő növényzet közepén terpeszkedett, de másik oldala egy szikla peremén húzódott. Kwordis Kwest megszámlálhatta ujjain, hogy hányszor kellett személyesen is felkeresnie a kormányfőt, azonban sosem engedték beljebb a tágas tárgyalóhelyiségnél. A fejvadász az oszladozó tömeget fürkészte. Az a csempész, aki két társával indult a kikötőnegyed felé, igen nagy hírnevet érdemelt ki a szakmájában. Noha pilótaként nem is futott be, megbízható munkatársnak ígérkezett. Társai látszólag csendben követték. Bizonyára nemrég szedte össze őket. Az a csempész sosem volt Kwest kedvére; a testvérét is eladta volna a megfelelő kreditekért. Az a két maszkos alak bizonyára információért fizetett, és a fickó üzletet ajánlott nekik. A fejvadász úgy látta jónak, ha figyelmezteti a titkosszolgálat vezetőjét. Kivárt, míg a nő hologramja kitiszult, és beszélni kezdett.
|
|
|
Ammuud
Oct 3, 2011 18:57:40 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 3, 2011 18:57:40 GMT 1
Arwen méltóságteljesen sétált a kantin egyik távolabbi pontja felé, míg fogdmegjeit a bejárat mellé parancsolta. Az éjfekete, démonszerű magas alak környezetéből lesütött szemmel somfordáltak el a piti kis tolvajok, gazemberek, és magukat nagynak képzelő kalózok és fejvadászok társaságai. A gengsztercsászár egyenesen a legeldugottabb, a bűnözők számára közkedvelt box felé méltóztatott, és megállapodott a mélyedés előtt álló, agyonpáncélozott trandoshai előtt. A hüllő vörös szemekkel méregette a fölé tornyosuló szikár alakot. Tudta, ha hibázik, nem érheti meg a holnapot, de még az éjszakát sem. Hárommillió – vagy az élete. - Nagyuram – hajtott fejet a sötét kolosszus előtt. – Köszönöm, hogy eljöttél. Amint mondtam neked, visszautasíthatatlan ajánlatom van számodra. Arwen villámgyors mozdulatot tett, és a pultnál ólálkodó twi’lek fejvadász holtan rogyott össze. A másodperc törtrésze alatt rejtette el fegyverét, és ismét üzlettársa felé fordult. - Magyarázd – mennydörögte. A trandoshai nem rettent meg a másik halk, mégis zengően fenyegető hangjától. - A Serra számtalan ellenséggel küzd – fogott bele - Vegyük példának a huttokat. Tudja, nagyuram, azt hiszem, a kezemben van a kulcs a Nal Hutta feletti uralom megszerzéséhez. - A Serra maga is képes megbírkózni azokkal, akik voltak elég ostobák, hogy merényletet kíséreljenek meg ellene. A Dagadt és hazája kell nekem! - Igen, hatalmasságos, ezért akarunk segítséget nyújtani. A GenoHaradan… A gengsztercsászár nyakon ragadta a hüllőszerű lényt, és a falnak támasztotta. - Bolond! – majd kissé lehiggadva cask ennyit szólt: - Azt akarom, hogy tudd: semi személyes, de Rotta és énköztem régebbi konfliktus tekereg, mint ahogy azt a te bérgyilkosaid sejtenék. No meg, honnét a francból tudjam, hogy nem az életemre törtök-e? A Serra Vale hadnagyai maguk is elboldogulnak egyedül. Ez a mi ügyünk. – a trandoshai elfehéredett arccal küszködött a vasmarok szorítása ellen, azonban a halál nem váratott magára: a kék lézernyaláb fénysebességgel bontotta atomjaira a pénzéhes gyíkot.
|
|
|
Ammuud
Oct 16, 2011 21:13:28 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 16, 2011 21:13:28 GMT 1
Waxarn Kel és a gotal Tebul helyet foglaltak egy zárt terepsikló hátsó ülésén, miközben Seiter becsusszant elõre a pilótadroid mellé. - Ideje volt, hogy felbukkanj, már azt hittem, hogy semmire sem megyek vele.. - fordult szinte azonnal a gotalhoz a jedi, ahogyan a sikló felemelkedett és elkezdte falni a poros kilométereket kifelé a városból. - Ideje volna, hogy te is magaddal hordd a kreditjeid, barátom, ha legközelebb vásárolni indulsz. - bugyborékolta a gotal, miközben kezével intett az utastérbe helyezett hangszórók felé, jelezve, hogy valószínûleg be vannak poloskázva a sofõrtõl elválasztó fal ellenére, remélve, hogy Waxarn nem követ el még egy amatõr hibát.. - Oh.. hogyne, persze, az én hibám. - igyekezett visszazökkenni a szerepébe a Jedi - Kíváncsi vagyok, mikor érkezünk meg a vendéglátónkhoz. - Arra én is.. - jegyezte meg a szövetségi ügynök Tebul, miközben félreérthetetlenül Waxarn tunikájának azon redõje felé hunyorgott nagy szemeivel, amelyek a fénykardot rejtették. - Ha rátérünk az üzlet... technikai részére, akkor elképzelhetõ, hogy szükség lesz a te képességeidre is. - Hogyne.. - bámult ki az ablakon Waxarn, veszélyforrásokat keresve az Erõben. - A technikai rész, igen...
|
|
|
Ammuud
Nov 30, 2013 13:08:49 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Nov 30, 2013 13:08:49 GMT 1
A nemesek kissé bosszúsan feszengtek az egyszerűen kialakított - az ő ízlésük szerint talán túlságosan egyszerű - tárgyalóteremben. Az Ammuud urai bizalmatlan pillantásokkal méregették egymást, miközben az asztalfőn ülő Reesan Melchett felé pillogtattak. A Melchett Ház ura hívta össze őket, bár tudta, hogy a színfalak mögött mindegyik ház egymás esküdt ellensége, mivel mindenkit az határozott meg, hogy mekkora a vagyona. Az ebből fakadó állandó versengés csupán azért nem harapózott el, mert az állandóan éber SS ott gubbasztott a fejük felett.
A House, Reesbon, Tikeris, Owphrin, Almowri és Odoon klánok vezetői szinte sosem találkoztak egymással, eltekintve a politikai határozatok megvitatásának gyűléseiről - ide is inkább csak képviseltették magukat. Sokan nem értették, miért kényszerítette bele őket Melchett ebbe a kellemetlen helyzetbe. Azt mondta, az Ammuud veszélyben van, s gazdagságát egyikük sem akarta elveszíteni, ezért eljöttek a találkára.
- Barátaim - kezdett bele Reese Melchett, s néhány "barátja" elmosolyodott a kifejezés hallatán. - Nagy nap ez a mai. Mint tudjátok, az Ammuud békessége és egysége veszélyben forog. Ezért vettem a bátorságot, hogy helyrehozzam a problémát.
- Milyen veszélyről beszélsz? - szólt közbe Deston Tikeris. A szakállas férfi öltözéke szinte egybeolvadt a szőrével. - Azt hiszed, mi magunk nem vettük volna észre, ha ilyesmi közeleg? Ezért jöttem?! Mert álmodtál valamit?
- Nem álom, Tikeris - felelte mosolyogva Melchett. - Ez itt maga a valóság. Azért vagytok itt, mert módosítunk a kormányunkon. Kapzsik lettetek, ez a helyzet - folytatta szemrebbenés nélkül, amikor hat száj kezdett vele egyszerre beszélni. - A széthúzásotokból nem származik semmiféle fejlődés. - Időközben észrevette, hogy Raw Odoon fenékig kissza a poharát. Melchett elhúzta a száját. Mindegyikük szépen falatozott, és megkóstolta a drága italt, amialatt ő maga megérkezett. Arra viszont nem számított, hogy ennyire bedőlnek.
- Mostantól az Ammuudnak egyetlen ura lesz - jelentette be, miközben társai egyre inkább elcsendesedtek. - Én.
Aztán türelmesen kivárt, amíg az utolsó szempárban is kihuny az élet szikrája. Régen rájött már, hogy ha változtatásokat akar elérni, drasztikusan kell cselekednie. Érzelmek és mindenféle kegyelem nélkül. Jóideje figyelte a Vezér tevékenységét, s biztosra vette, hogy sikerült ellesnie néhány trükköt a szürke eminenciás repertoárjából. Jó politikus csakis az lehetett, akinek nincsenek érzelmei.
Kisvártatva egy fekete egyenruhás nő lépett be a terembe. Melchett tudta, hogy ki akar lépni a hadseregből. A tiszt csupán kényszerből szolgált a Harmadik Birodalom kötelékében, s a nemes tudta, hogy sokkal többre vágyik.
- Befejezte a játékát? - kérdezte Calixte alvezér.
- Remélem, ezentúl nagyobb sikereink lesznek itt - felelte Melchett.
- Lord Brodrig elégedett lesz magával - bólintott Calixte. Végigfuttatta tekintetét a hullákon, majd elmosolyodott. - A fészkeik is lángokban állnak. Gratulálok. Mostantól ön az Ammuud rendszer parancsnoka.
|
|
|
Ammuud
Aug 27, 2015 17:01:07 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 27, 2015 17:01:07 GMT 1
A vadonatúj, nemrég telepített standard birodalmi leszállóplatform és a hozzá tartozó erőd egy régi klántanya romjain terpeszkedett, miközben az eget szinte elborították a kisebb-nagyobb, le- és felszálló siklók és transzportok. A sziklás, hegyes felszínen mindenütt építőbrigádok és droidcsapatok dolgoztak az új raktárak, bunkerek, őrtornyok és egyéb létesítmények felhúzásán.
Lecersen a kilátóteremben várta Il-Razt.
- Képzelje, itt évszázadokon át hét klán vetélkedett a hatalomért, és csak egészen a közelmúltban jutott eszébe az egyik vezetőnek, hogy szépen eltakarítsa a többieket, és egyeduralmat vezessen be. Néha egészen sok idő kell hozzá, hogy az emberek felismerjék az evidenciákat, nemde, Camillo? – nyújtott egy pohár forró alderaani bort helyettese és jobb keze felé Lecersen.
- Mi meg gondolom lecsuktuk, és kineveztünk helyette egy cosrait? – fintorodott el Il-Raz. A planéta inkább emlékeztette a Knot felvonulási tereire, ő pedig jobban kedvelte a városokat.
- Ellenkezőleg, épp az imént írtam alá Melchett úr planetáris tábornoki kinevezését, mint a helyi helytartónk és a bázis parancsnoka. – rázta meg a fejét Lecersen. – Nagyon tehetséges és finom modorú úriember.
- Hideg van itt. – jegyezte meg Il-Raz, fájdalmas tekintetet vetve a hófödte csúcsokra odakint. – Jobb helyszínt is találhattunk volna ahhoz, hogy raktárakat és táborokat építsünk, ráadásul ebben a szemfájdítóan szürke cosrai stílusban. Ahhoz pedig különösen, moff uram, hogy mi ketten találkozzunk.
- Ez lesz a legfontosabb átrakó állomás a főszektorba érkező, a fél galaxist megkerülő konvojok számára. – magyarázta Lecersen. – Ráadásul kellőképpen félreeső, egyúttal jól védhető helyen van. A táborok pedig hamarosan megtelnek, és akkor maga is kedvére... válogathat, ha erre jár.
- Örülök, hogy szívén viseli a hobbimat, moff uram. – mosolyodott el perverz arckifejezéssel Il-Raz, amitől Lecersen irritált arcot vágott, és inkább töltött még magának a forró borból.
- Akkor kezdjük. – foglalt helyet végül a moff, míg helyettese is elhelyezkedett, és aktiválta az asztalba épített holokomot. – Első hívás, titkosítás Barrini – Agrippa – Negyven...
A képernyőn megjelenő kopaszodó férfi a cosraiak hagyományos, szürkés öltönyét viselte.
- Moff úr, már vártam a hívását. – biccentett Ulrich Ivor. – El kell ismernem, nagyszerű munkát végeztek, tanítani kellene. Az IMU saját pénzéből felvásárolni a CSA vállalatainak részvényeit, nos, ez igazán elegáns húzás volt, elismerésem. Persze lehetnek, akik szerint az etikus üzletvitel határát súrolta a dolog...
- A Perem Holding sajtóosztálya majd kiad mindenféle közleményt az alkalmazottak átvételéről, és elviszi a családjaikat táborozni. – vont vállat Lecersen, mire Il-Raz vidáman felkuncogott mellette.
- Remélem, a nekünk ígért tizenöt százalékról nem feledkeznek meg olyan jótékonyan, mint a CSA és az IMU pénzéről és kötvényeiről. – jegyezte meg Ivor.
- Természetesen nem. – biccentett Lecersen. – A tizenöt százalékról szóló átruházási dokumentációt hamarosan megküldjük az Iparvállalat részére. Sokat segítettek az ajánlataikkal az aukción, a közreműködésük nélkül nem lett volna ilyen hiteles a mi kis műveletünk.
- Azért meg kell mondjam, valahol csodálom magát, moff úr. – biccentett Cosra gazdasági vezetője. – Egy csapással a Perem Holding lett utánunk a második legnagyobb vállalat az EGB-ben. Egészen figyelemre méltó, milyen gyorsan ki tudta egészíteni az IMU forrásait a volt konföderációs területek és a Fondor alapjaiból.
- Jók a kapcsolataink Phennir tábornokkal, ha erre gondol. – mosolyodott el Lecersen. – A tranzakcióról intézkedem. További kellemes napot, Herr Ivor.
- Auf wiedersehen.
...
- Ez gyorsan ment. – jegyezte meg Il-Raz. – Bár a következő sokkal érdekesebb lesz, nemde, moff uram?
- Csak maradjon csendben, és figyeljen, Camillo. – legyintett Lecersen. – És ne szóljon bele, ha nem muszáj. Nem biztos, hogy a partnerünk örülne, ha tudná, még két fül részt vesz ebben a beszélgetésben.
Azzal a moff beütött néhány számsort a terminálon, mire az vibrálni és villogni kezdett, jelezve, hogy nem a szokásos frekvenciákon dolgozik.
- Autentikáció Drikl Lecersen moff, Hapspir – Famagusta – Huszonhét – Iota. – sorolta Lecersen, előkaparva zubbonya zsebéből egy régi típusú, ezüst birodalmi kódhengert, és beillesztve a megfelelő aljzatba.
A képernyőn először felvillant a Birodalom régi, cosrai sas nélküli kerek jelvénye, majd a Weyland – Yutani felirat, legvégül pedig egy magas, nyurga muun és egy csontos képű, alacsonyabb alak jelent meg.
- Lecersen moff, örülök, hogy újra látom. – biccentett Vigo Damask, Muunilinst pénzügyileg leghatalmasabb vállalatának és az ESB bankjának igazgatója. – Úgy látom, jó egészségnek örvend, ez igen nagyszerű hír.
- És reméljük, ez így is marad. Enyém az öröm, igazgató. Jó régen volt már, hogy együtt poharazgattunk a felhőkarcolója teraszán, nemde? – biccentett Lecersen. Hosszú ideje ismerte Damaskot, aki vele ellentétben a sithek hatalomra jutása után is a Maradványban maradt, és úgy tűnt, megcsinálta a szerencséjét – de legalább is még életben volt.
- Túl régen, túl régen. – biccentett a muun.
- Az úr pedig? – pillantott a csontos képűre Lecersen. Kardassinak tűnt, és ennek a moff nem igazán örült, hiszen a kanálfejűnek is csúfolt alakok az ESB biztonsági szolgálatának elitjét alkották.
- Elin Garak, az operatív igazgatónk. – mutatta be a társát Damask. – Nem kell aggódnia, rendkívül megbízható és ügyes bankár. És diszkrét, igen igen diszkrét.
Leginkább, mint egy bérgyilkos, gondolta magában a moff, és intett Il-Raznak, hogy üljön közelebb a vevőhöz. Kettő – kettő, így is játszhatjuk a dolgot, tette hozzá magában Lecersen.
- Ő pedig itt az én operatív igazgatóm, ha úgy tetszik - Camillo Il-Raz.
- Örvendek, frakcióvezető úr. Mondták már önnek, hogy a híre megelőzi Önt? – fordult grimaszba a muun arca, ami leginkább a mosoly faji megfelelőjének tűnt nála.
- Nemrég, talán épp az Ön egyik unokatestvére, igazgató úr. – biccentett Il-Raz.
- Térjünk a tárgyra. – hajolt közelebb a komhoz Lecersen. – Bizonyára látta a legfrissebb piaci híreket, igazgató. Az IMU pozíciói számos piacon gyengültek, nem csak a Corporate-szektorban. Most lefoglalja őket a kivonulás innen, amelyet Il-Raz úr kieszközölt, így a Weyland – Yutani bankcsoport visszahódíthatja a piacait.
- Igen, megtévelyedett unokatestvéreim és humán barátaik sok fejfájást okoztak nekünk. – biccentett Damask. – Nem leszünk hálátlanak, ámbár sajnálom, hogy nem léphetünk közvetlen üzleti kapcsolatra a Perem Holdinggal... gyümölcsöző együttműködés lenne, azt hiszem. De hát, fájdalom, amíg háború van...
- A háború sem tart örökké, igazgató. – villant meg Lecersen tekintete bátorítóan. – Térjünk erre vissza, ha eljön az ideje... addig is csak egyetlen kérésem van, amiről már beszéltünk előzőleg.
- Ó igen, a nevek. – tördelte a kezét a muun. – Meg kell mondjam, kissé aggódom. Ha ez kiderül, akkor veszélybe sodrom saját magamat, és ezeket a kedves hazafiakat is. Vészesen közel van ez a hazaárulás fogalmához, moff úr.
- Felesleges aggódnia, Damask úr. – tárta szét a karjait Lecersen. – Ez egy biztonságos Maradvány-vonal, és gondolom, gondoskodtak róla, hogy önöknél is megfelelően le legyen árnyékolva. Ami itt elhangzik, nem hagyja el ezt a szobát, ahogyan remélem, az önékét sem.
- Nos, rendben. A szívességért cserébe. – biccentett a muun – De nem tőlünk hallotta a neveket.
- Nyilván nem. – mosolyodott el ismét Lecersen.
- Elin, kérlek. – a kardassi közelebb hajolt a komhoz, ahogyan a muun átengedte neki a terepet.
- Rondham kommodore, Stratag őrnagy...
- Kis halak. – legyintett Lecersen. – Még?
- Makin kommodore.
- Nahát, ez igazán érdekes. – vakarta meg az állát Lecersen. – Trenton Makin?
- Igen, de nem ajánlom, hogy őt keressék. – biccentett a kardassi. – Jelenleg a Hapesen szolgál adjutánsként és a kiképzők vezetőjeként.
- Valóban nem lenne túl jó ötlet. – bólintott Lecersen. – Nagyobb nevei nincsenek, Garak úr?
- Éppen vannak. – viszonozta a mosolyt a kardassi, amitől Lecersen úgy érezte magát, mint akinek sürgősen szüksége van egy személyi testőrre. – Rammstein admirális, és Ardus Kaine moff, az ifjabb.
- Érdekes, érdekes. – játszadozott a boros pohárral Lecersen. – Azt mondja, Rammstein? Csodálkozom, hogy ilyen névvel nem nálunk szolgál. Kommodore volt az én időmben.
- Sokan gyorsan felemelkedtek... volt némi vákuum. – jegyezte meg Damask.
- Rendben. Más nincs köztük? Porrak Vansyn?
- Nem, ennyi. – rázta meg a fejét a kardassi.
Mindent tudnak ezek a kanálfejűek, gondolta Lecersen. Fennállt a veszélye, hogy ha egyikük ilyen jól tájékozott, akkor ugyanez igaz a Főkormányzónak és a császárnak jelentőkre is, ez pedig rendkívül kellemetlen következményekkel járt volna a nevezettek életben maradási esélyeire és Lecersen terveire nézve. De vállalnia kellett a kockázatot.
- Rendben, Vanysnt majd megkeresem külön. Még egyszer köszönöm a segítségüket.
- A jövőbeli üzleteink reményében én is remélem, hogy nem felejti el. – intett Damask. – Szép napot önnek, moff úr.
- Úgyszintén.
Amikor a holokép kihunyt, Lecersen hátradőlt a székén és elgondolkozva megsimogatta a tarkóját.
- Damask foghatónak tűnik, Vanysn pedig mindent megtenne azért, hogy előbbre jusson, de Rammstein és Kaine inkább idealisták. Az öreg nagybajuszú admirális talpnyalói voltak, amikor még élt.
- Úgy érti, nem biztos, hogy szívesen beszélgetnek Önnel, moff uram? – gondolkozott Il-Raz. – Talán, ha találnánk valamit, amivel lekötelezzük őket...
- Ez magának való feladat, Camillo. – intett Lecersen. – Ásson elő valamit. Valamit, amitől öreg barátaink ismét szívesen szóba állnak velünk. Pénzt, csokoládét, Rammstein cosrai unokatestvérét... bármit, amit talál, és odaadhatunk nekik.
- Meglesz, moff uram. – törölte le a szája szélén lefolyó bort Il-Raz. – Keresünk nekik valami szépet.
- De aztán nehogy valami kislány legyen, Camillo. – sóhajtott fel Lecersen. – Nem biztos, hogy annyira értékelnék, mint maga...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 1, 2015 19:56:14 GMT 1
Lecersen elégedetten kortyolt egyet az igen drága kesseliből, amiből még jó néhány üvegnyi várakozott a komódjában, majd a kilátóablakhoz sétált. Odakint éppen a Lorrdról érkezett Erőérzékenyek és politikai internáltak egy csapatát terelték keresztül a hópáncélos rohamosztagosok a leszállóterületen, azokhoz az átmeneti szállásként szolgáló barakkokhoz, ahol fertőtlenítették és regisztrálták őket, mielőtt egy nagyobb kapacitású távolsági teherhajóval nekivágnak a fél galaxist átszelő hosszú útnak az Ismeretlen Vidékre... a vegyesen humanoidokból és a Corporate-szektor őshonos idegen fajaiból álló csapat tagjai reszkettek a saját bolygójukhoz képest is kemény klímájú Ammuud szeleitől, miközben végiggyalogoltak a szürke plasztoid járólapokon. Lecersen észrevette az internáltak hosszan vonuló csoportja mellett álldogáló Vul Isent és két kék egyenruhás specialistáját, akik időnként rámutattak egy-egy alakra, akit aztán a rohamosztagosok kirángattak a sorból és Isen személyes barakkjába kísérték.
Lecersen elfintorodott. Személyesen nem igazán érdekelte, hogy az Erőérzékeny átlagpolgárok élnek-e, vagy halnak, de mindezt ilyen nyíltan, a központi bázison csinálni... ez nyilvánvalóan Eichmann arroganciájára vallott. A chiss programigazgató néhány héttel ezelőtt, amikor az első teherhajó felszállt a Ssi-ru szektor irányába, diadalittas hangon jelentette be az egész bázist lefedő kommunikációs hálózaton, beleértve a hangosbemondókat is: „Az első transzport elindult!” A chissnek még arra is volt gondja, hogy saját stábjából vagy két tucat funkcionáriust felsorakoztasson az asztala mögé, akik a bejelentés után hangos tapsolásba és éljenzésbe fogtak, hogy szinte rengett bele az egész bázis.
Ettől a kis közjátéktól eltekintve azonban jól mentek a dolgok... Il-Raz bejelentkezett Csillagvég börtönéből, hogy útban van visszafelé a Kaine moffnak és klubjának szánt csomaggal, azzal zárva rövid jelentését, hogy "Reméljük, nem érti félre a moff úr". Lecersen megvonta a vállát, és még egyet kortyolt az italból. Camillo a hajlamai ellenére hasznos szövetségesnek bizonyult, és jobban ismerte annál, semminthogy gúnyolódni merészeljen vele. Vansyn moff másodszorra már sokkal nyitottabb volt a kapcsolatfelvételre, mint először, Damask pedig... nos, Damask határozottan lelkes volt, szinte már-már gyanúsan. Még arra is hajlandó volt, hogy Lecersenhez küldje a kardassi adjutánsát, a moff azonban úgy döntött, egyelőre inkább valami semleges helyszínen látja vendégül ezt a Garakot, és Il-Razra bízza a pesztrálását, ha végzett a jelenlegi feladatával... a kardassiak hírhedt titkosszolgák, méregkeverők és gyilkosok hírében álltak az ESB-ben, és Lecersennek nyilván nem állt szándékában egy ilyen alakkal osztozni a szállásán. Majd az új adminisztratív központban kijelölt Bonadanon látják vendégül, vagy az Ettin...
Elmélkedéséből egy fekete sikló látványa ébresztette fel, amelyik egészen közel húzott el a parancsnoki toronyhoz, és egyenesen a főtiszteknek kijelölt leszállóhelyen landolt. Rohamosztagosok közeledtek hozzá fegyvereiket lóbálva, Eichmann néhány fogdmegje pedig sietve igyekezett odébb terelni a kitelepítésre várók utolsó, lemaradt csoportját. Lecersen a plasztacél üveg erejében és saját szerencséjében bízva közelebb hajolt az ablakhoz.
- Irányítás. - szólt bele a komjába. - Igen, nagymoff úr? - jelentkezett be az ügyeletes tiszt. - Kié az a hajó, amelyik most érkezett, SS? - Negatív, uram. - a vonal másik végén némi bizonytalan csend uralkodott pár pillanatig. - Polneyei engedélykódja van, de nem EGB-konfiguráció... nem szerepel a nyilvántartásban. - Különös. - Lecersen túlsásogsan elegánsnak és túlságosan felfegyverzettnek találta a magas, felfelé állított vezérsíkokkal landolt hajót ahhoz, hogy semmilyen nyilvántartásban ne szerepeljen... különösen itt az Amuudon, a Corporate-szektor legszigorúbban őrzött bázisán. A sikló rámpáján egy Ssi-ru, majd egy kék egyenruhás polneyei spectech parancsnok vonult le, utóbbi láthatóan némiképp ideges arckifejezéssel, majd szinte azonnal, hogy lábuk a földet érte, a hajó felemelte a rámpáját, irányba állította vezérsíkjait, és kilőtt az ég felé. - Az engedélykód kilépésre is érvényes? - kérdezte végül az állát vakargatva Lecersen. Valami nem tetszett neki azzal a hajóval kapcsolatban. - Érvényes, uram... - az irányító tiszt hangja legalább ilyen bizonytalan volt. - Feltartóztassam, uram? - Nem. Viszont szkenneljék, kövessék, és elemezzék a vektorát és a repülési jellemzőit. Részletes jelentést kérek róla. - Igenis, nagymoff úr. - És küldje hozzám az utast, akit hozott. Csak a klónt, a hüllőre nincs szükségem, azt küldjék át az Egészségügyiekhez. Eichmann doktor biztosan hasznát veszi... valamihez. - Parancsára!
Lecersen töltött magának még egy keveset, és lassan, kényelmesen fel-alá járkálva várta "vendégét". Végül a rohamosztagosok bekísértek egy fiatalos arcú, szikár polneyei klón parancsnokot, aki a Speciális Erők műszaki szárnyának élénk kék egyenruháját és paroliját viselte. - Öhm... uram.. - kerekedett el a klón szeme, amikor felismerte Lecersent. - Aranji parancsnok szolgálatára jelentkezik, Speciális Műveleti Erők, Műszaki Szárny, Polneyei Primer parancsnok, uram. - Ah, egy Primer... - biccentett sokat tudóan Lecersen. Ez érdekesebbnek érkezett minden pillanattal. A polneyeiak Primereknek hívták azokat a klónokat, amelyek sorozataik, a genetikailag egyedivé tett, de mégis közös génalapról kiinduló példányok első tagjai voltak... afféle szeniorok, elsők az elsők között. Egyes források olyan pletykákat is Lecersen fülébe juttattak, hogy a klónok ezen egyedei afféle Tanácsot hoztak létre a Polneyeon, amelyik de fact immár az egész főszektort igazgatta. A kinevezett szektorparancsnok, egy Zalaxus nevű klón csak afféle kirakatklón volt, aki nem a saját, hanem az egész Klón Tanács hangján szólott... ugyanúgy, ahogyan maga a polneyei legfőbb parancsnok, a klón őrnagy, akit ugyanúgy hívtak, mint az ellenséges ESB Főkormányzóját. Ez a klón itt pedig minden bizonnyal Grodin Tierce egyik közeli harcostársa volt, aki egy nem regisztrált hajón mászkál a szektorban... és ennek ellenére, bármily titkos misszión is van éppen, következő állomásnak a szektor katonai központját választja. - ... nos, legyen üdvözölve, Aranji parancsnok. - fejezte be végül némi hatásszünet után Lecersen a mondatot, és itallal, illetve hellyel kínálta Aranjit, aki jól nevelt klónként mindkettőt visszautasította.
- Mi szél hozta ide? - kérdezte végül Lecersen, majd mellékesen hozzátette. - Érdekesnek találtam a hajóját... - Nem az enyém volt... - szaladt ki azonnal Aranji száján, Lecersen pedig igyekezett elrejteni a mosolyát. A spectech sorozatok láthatóan nem diplomáciai finomságból kaptak a legtöbbet, amikor az extra géneket osztották a tartályban. - Jelentést kell tennem Tierce ezredesnek, nagymoff úr. - Erre hamarosan lehetősége is lesz... - biccentett Lecersen. - De vajon miért nem a hajójáról tette meg? Ön minden bizonnyal fontos titkos küldetést teljesít, Aranji parancsnok, ezért nyilván értheti a zavaromat, amikor itt kell vendégül látnom Önt a bázisunkon, ami, nos, fogalmazzunk így, a legkevésbé sem titkos létesítmény... és mégsem tájékoztatott senki az Ön érkezéséről. - Talán éppen azért nem tájékoztatták, mert titkos, uram... - engedett meg magának egy félmosolyt Aranji, azonban Lecersen arckifejezését látva azonnal megbánta. - Feltételezem, nem kell bemutatkoznom Önnek, klón úr. - kocogtatta meg a rangjelzését a mellkasán Lecersen, a kétszer hét színes négyszöget fehér alapon. - Ez itt azt jelenti, hogy a Vezérkar Legfelső Vezetésének tagjaként előttem nincsenek titkos missziók... hacsak nem óhajt ezzel vitatkozni. Biztosra veszem, Daala admirális és a Főmarsall örömmel olvassák majd a jelentésem erről... - Én... izé.. - krákogott Aranji. - Elnézést, uram... Tierce ezredes nem adta utasításba, hogy idejöjjek, vagy, hogy felvegyem Önnel, vagy bárki mással a kapcsolatot a Corporate - Főszektor állományából, de ... előre nem látott komplikációk merültek fel a missziónk során, uram. - Látja, Primer Klón barátom... - öltötte fel ismét barátságos arcát Lecersen, miközben hátradőlt a székében és az italába kortyolt. - Én pontosan ezekről az előre nem látott komplikációkról szeretnék egy kicsit többet hallani magától. Kezdve azzal a hajóval, mert gyanítom, köze van hozzá... - Köze van, uram. - bámult a földre Aranji. Nyomorultul érezte magát, és biztos volt benne, hogy ezért később az ezredes megnyúzza, de nem titkolhatott el információt jog szerinti felettesétől.. azt pedig honnan a fenéből kellett volna tudnia, hogy ez a nagymoff pont ezen a katonai bázison ül, és szabadidejében a leszállóplatformot nézegeti, mint valami nyugdíjas rohamosztagos? - A komplikációt pedig úgy hívják, nagymoff úr, hogy Első Rend... - Hallgatom... - hajolt előre az ülésben érdeklődve Lecersen. - Ne hagyjon ki egy részletet sem, parancsnok úr.
...
Jó fél órával később, amikor Aranji befejezte szóbeli jelentését a lorrdi misszióról, Lecersen sokkal kevésbé elégedetten intett, és elbocsátotta a klónt. - Egy transzport elviszi Önt a Polneyera, Parancsnok, köszönöm a közreműködését. Továbbítani fogom Tierce ezredesnek, hogy jól van, és hogy milyen együttműködő volt.
Amikor az ajtó bezárult a klón mögött, a nagymoff kiengedte a mérgét, és idegesen földhöz csapta a poharát, majd az üres üveget is. - Nyomorult magánhadsereg, ráadáasul az orrom előtt... - szitkozódott. - És egy nyomorult sith vezeti őket... Valóban nem hangzott túl jól a dolog. Úgy tűnt, a korábbi fővezér, Brodrig közreműködésével vagy éppen anélkül, az egymással marakodó SS és a vállalatok orra előtt, de tudomásuk nélkül sikerült itt kiépíteni egy független, a nyilvántartásokban sehol sem szereplő magán elithaderőt, amelyik ráadásul...
- Ó igen... ez az érdekes része. - mondta ki hangosan Lecersen, ahogyan visszaemlékezett Aranji jelentésének azon részeire, amelyek nem közvetlenül a misszióhoz kapcsolódtak, csak úgymond kiszaladtak a klón száján... egy elithaderőt, amelyik ráadásul egy sith nagyúr parancsnoksága alá tartozik, aki a Jedi Tanácsban is jelen van, és aki, minden jel szerint összejátszik a polneyeiakkal és azzal a simulékony alakkal, Folettel, a Főmarsall titkárával és külügyi megbízottjával... másodvonalbeli, tehetséges tisztekkel, akikkel Lecersen korábban sem mulasztotta el szorosan fenntartani a jó kapcsolatot... és akik ennek ellenére erről az apró tényről, ezzel a sith nagyúrral való együttműködésről elfelejtették tájékoztatni őt. Ezt persze ez a szerencsétlen spectech klón nem tudhatta.
És mégis, úgy tűnt, nem csak Tierce és Folett próbálták megvezetni őt, Lecersent, de ez a Sordis is mindhármukat a maga módján. És bár a parancsnok jelentéséből nem tűnt egyértelműnek, hogy ez az Első Rend ellenséges lenne az EGB-vel, Lecersent már a dolog létezése is zavarta. Különösen az, amit a Dromund Kaasal kapcsolatban hallott Aranji ettől a Hulastól, aki a főkolompos lehetett, mert ez azt jelentette, hogy nem csak felszíni, de űrbeli erőkkel is rendelkezik az Első Rend.
Lecersen leült a termináljához és lehívta a korábbi jelentéseket, ahol ez az alak megjelent... mellétette a Brodrig fővezérről és a többi, sithekkel való kooperációval korábban meggyanúsított Corporate-beli funkcionárius aktáit is, a polneyeiak saját jelentéseit a különleges műveletekről, az ESB-ben működő ügynökök anyagait a "Renegát" nevű illető utáni hajtóvadászatról, aki minden bizonnyal azonos volt Sordissal. Úgy tűnt, ez az alak korábban a Sith Császár legbelső köréhez tartozott, de kiesett a pixisből, ennek ellenére rendszeresen járkált ki-be Korribanra, mintha csak a hétvégi villájában ment volna, sokadszor is hyülét csinálva a sithek saját biztonsági erőiből... aztán ott voltak a Jedi Tanácsot figyelő ügynökök jelentései Smordre mesterről, aki egy, és ugyanaz volt, és ezt úgy tűnt, néhány beavatotton kívül csak a polneyeiak tudták... és itt volt Fyyar admirális jelentése, aki börtönigazgatói állásából nemrég pár pillanatra kilépve elfogta ezt a Smordrét, és egyenesen továbbította Polneyera...
Lecersen órákkal később lezárta a komputerét. Odakint fényesen ragyogtak az ammuudi fekete éjszakában a csillagok. A nagymoff beütött egy kódot... amelyiket nemrég használt utoljára. - Reméltem, hogy még ébren találom. - köszöntötte Vigo Damaskot, amikor a muun arca megjelent a képernyőn. - Elfoglalt vagyok, mint Ön, nagymoff úr. - biccentett a muun. - Itt a Bastionon különben is dél van. - Oh, hát persze. - mosolyodott el Lecersen. - Volt ideje gondolkozni arról, hogy mikor tudja fogadni Garak barátomat? - kérdezte a muun. - Igen, hamarosan megnyílik az erre nézve legkedvezőbb lehetőség. - biccentett Lecersen. - Addig azonban, azt javaslom, egészítsük ki a mi kis üzletünket még egy dologgal.. - Mire van szüksége? - ingatta nyúlánk fejét Damask. Lecersen konspiratívan közelebb hajolt a komhoz. Az adás így is, úgy is titkosítva volt, a gesztus mégis mindig adta magát. - Minél több információra arról, akit maguknál úgy hívnak, a Renegát...
|
|
|
Ammuud
Dec 7, 2015 14:20:17 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 7, 2015 14:20:17 GMT 1
Lecersen Ammmuud-i toronyszobájában éppen a Lorrdról felszállt SSD-ről készült felvételeket nézte vissza, amikor az adjutánsa megjelent.
- Nagymoff, hivatott.
- Köszönöm, hadnagy. - biccentett Lecersen, megpörgetve az ujjai között néhány adatkártyát, amelyek a Muunilinst-i bankártól, Damasktól kapott, a Renegáttal kapcsolatos információkat tartalmazták. - Megkérném, hogy hozzon össze egy személyes találkozót Screbin kormányzóval. A legjobb lenne itt, ezen a bolygón, ha a Kormányzónak nem okoz gondot ide fáradni.
- Intézkedem, uram. - tisztelgett a fiatal cosrai.
- Köszönöm, elmehet. - biccentett Lecersen, a kronométerére pillantva. Il-Raz még mindig úton volt, úgy látszik, késnek... Screbin azonban fontosabb volt. Az SS-Fővezér pontos információkkal rendelkezett a Corporate-főszektor korábbi viszonyairól, azokból az időkből, amikor a területet még Harmadik Birodalomnak, Világbirodalomnak, sőt, még korábbig, amikor Világok Szövetségének hívták.
Lecersennek pedig a Damasktól kapott információk alapján immár világos volt, hogy egy pontig a Renegát szorosan együttműködött a szektor előző vezetőjével, Brodrig fővezérrel, aki ma már szinte ismeretlen önzetlenségről tanúbizonyságot téve állt félre, hogy a szektort az EGB megszerezhesse, gondosan kivonva a hozzá hű erőket... ugyanúgy, ahogyan most az Első Rend tette ezt.
Még egy-két ilyen kör, és a Corporate - Főszektor védelmi ereje megszűnik létezni, futott át Lecersen agyán. Ki kellett húznia Screbinből, hogy vannak-e még efféle alvó szervezetek a szektorbeliek tarsolyában, és hogy az egész nem más-e, mint egy grandiózus átverés...
... utána pedig a körmére kellett néznie Brodrignak. A jelentések alapján nem volt egyértelmű, hogy a volt Vezér immáron a Renegát leghűségesebb szövetségese, vagy pedig halálos ellensége.
Lecersen tovább gondolkozott. Akárhogy is, Brodrig révén talán új információkhoz juthat erről a Sordisról és a szervezetéről, ez rendben is volt. De az aktuális problémát, az SS megbízhatatlanságát ez még nem oldja meg. Szüksége volt valakire, egy katonára, aki képes megtisztítani ezt a kompániát... némi elmélkedés után mégis jelzett az adjutánsának, második alkalommal.
- Uram? - jelent meg azonnal a hadnagy.
- Bocsásson meg, valamit elfelejtettem. - biccentett a nagymoff. - Hol tartózkodnak most a Serenno-szektorból érkezett cosrai emigráns barátaink?
- Az Aparo-szektorban jelöltünk ki nekik használaton kívüli űrbázisokat, uram.
- Üzenjen a vezetőjüknek, kérem. - nyugtázta Lecersen. - Annak a marsallnak... Haschwalt, azt hiszem. Tudja mit, a legjobb lesz, ha Screbin kormányzóval együtt az ő képviselőjüket is meghívja hozzám. Szükségem van a szakértelmükre.
|
|
|
Ammuud
Dec 13, 2015 15:18:52 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Dec 13, 2015 15:18:52 GMT 1
A fekete PSD csillagromboló teljes három kilométeres hosszúságában előnyúlt a hiperűrből, mögötte kisebb ISD kisérőivel. A zászlóshajóból egy négy vezérsikkal felszerelt sikló ereszkedett alá, szinte pillanatokkal a hiperűrből való kilépés után. A Külső Gyűrű gyakorlatias haduraitól nem volt idegen ez a fajta minden türelmet és elővigyázatosságot nélkülöző céltudatosság. Mire a PSD parancsnokai és az Ammuud repülésügyi tisztjei a leszállási engedélyt megbeszélték, a sikló már el is érte az atmoszférát.
Négy négyfelé ivelő vezérsikja mind szögletesen elhajlott a vége felé, sajátos formájú szimbólumot hozva létre. Amikor a sikló megközelitette a számára kijelölt platformot, a szárnyak ráfordultak a hajótestre, kocka alakot hozva létre.
A rámpán egy torz arcú, termetes alak dübörgött lefelé. Egyszerű uniformisa hasonlitott a mögötte lépkedő koponyamaszkos halálosztagosokéhoz, azzal az eltéréssel, hogy az övé biborszinű volt, nem fekete.
Mellette pedig egy flottaparancsnoki egyenruhát viselő nő menetelt.
- Á, Screbin kormányzó - üdvözölte a hajolt hátú alakot Lecersen. - Meglepően hamar ideért, barátom.
- Éppen átutazóban voltam - felelte Screbin. - Sokszor kell megjárnom a Ziost-Bonadan útvonalat az egyesülés óta. Most is egy ilyen úton voltam, amikor megkaptam az üzenetét. Hadd mutassam be a feleségemet, Xaraketiban admirálist - mutatott az egyenruhás, rövid hajú nő felé.
- Xara admirális - hajtott fejet Lecersen. - Ha jól emlékszem, a jelentésekben úgy olvastam, hogy bizonyos körökben rankorasszonyként hivatkoznak kegyedre?
- Itt kint vagy megtanul az ember lánya harcolni - biccentett az ég felé Xaraketiban. - Vagy hagyja magát eltiporni. A pórnép mindig felfújja az efféle történeteket.
- Mindenesetre jó tudni, hogy a Birodalomnak ennyire rátermett parancsnokai vannak - tessékelte a toronyépülete felé a vendégeit Lecersen.
- Uram, amióta megtörtént a csatlakozás, érdeklődve figyelem az önök módszereit - mondta a nő. - Az ott egy begyűjtő-tábor? Amig ön és a kormányzó megbeszélik a dolgaikat, megnézném a népegészségügyiek munkáját.
|
|
|
Ammuud
Dec 14, 2015 13:21:46 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 14, 2015 13:21:46 GMT 1
- Erre tessék – vezette végig Lecersen vendégeit, arcán joviális mosollyal a bázis folyosóin, miközben befelé legalább ilyen őszinte, vérszomjas arcot vágott. Eredetileg nem számolt vele, hogy Screbin nem egyedül érkezik, de Xaraketiban admirális jelenléte nagyban megkönnyítette a dolgát. A nagymoff korábban már értesült a két prominens szektorvezető közti kapcsolatról, és mire elérték a tárgyalót, a teljes terv összeállt a fejében.
- Üljenek le, csak nyugodtan. – biccentett a vendégeknek, miközben a testőrök és kísérők kívül maradtak, és a tárgyaló ajtaja bezárult. – Kesselit?
Screbin elfogadta, Xara azonban visszautasította, és nyakát nyújtogatva figyelte a tárgyaló panorámaablakán át a felszállóhelyeket és az azon túl húzódó internáló tábort.
- Tényleg kíváncsi vagyok, hogyan dolgoznak a foglyokkal... - jelentette ki a kijárat felé biccentve.
Lecersen megrázta a fejét.
- Ha minden jól megy, lesz rá lehetősége, admirális, de kérem, ha már elfáradt ide, akkor egyelőre maradjon. Tulajdonképpen mindkettejüket érinti, amiről beszélni akarok.
- Büszkék vagyunk a kormányzat és a fegyveres erők közti szoros együttműködésre. – préselt ki magból egy idétlen vigyort Screbin, miközben némi szörcsögéssel kísérve felhajtotta a kesselit. Lecersen joviális mosolyát még mindig fenntartva újat töltött neki.
- Meghiszem azt. – biccentett végül a nagymoff. – Éppen ezért hívattam ide magukat. Mindkettejük fontos szerepet vállalt a múltban abban, hogy a Főszektor azzá legyen, ami...
Screbin és Xara egyetértően bólintottak. Nem kétséges, gondolta Lecersen, éppen egymást próbálják túllicitálni gondolatban, hogy melyikük kapja majd a nagyobb prémiumot.
Idióták.
- Pontosan azzá, ami... - folytatta Lecersen, miközben mosolya lehervadt, hangja keményebbé vált, majd az asztalra csapott, lesöpörve Screbin poharát. – Inkompetens, nyámnyila, szedett-vedett, rosszabb esetben áruló félkatonai szervezetek megbízhatatlan sleppje, az!
Screbin ösztönösen az oldafegyveréért nyúlt, de a nő mozdulata megállította, így csak felhorkant, és megigazította gallérját.
- Biztosan jó oka van arra, nagymoff úr, hogy a szíves vendéglátás címén ilyen módon sértegessen...
- Nos, ha éppen tudni akarja, kormányzó, valóban jó okom van rá. – Lecersen előhívta a Lorrdról készült felvételeket a hatalmas SSD-ről, amely tekintélyes kísérettel együtt elhagyta a bolygó légkörét, majd az orbiton át a hipertérbe távozott. A nagymoff aktivált néhány billentyűt, mire vörös számsorok kezdtek villogni a felvétel alatt. Screbin döbbenten bámulta a szuper-csillagrombolót.
- Ez itt – magyarázta Lecersen -, az Önök, a mi ellenőrzésünk alatt lévő egyik központi bolygó orbitján készült felvétel. Amint látják, egy, a nyilvántartásban sehol sem szereplő flottakötelék vonul ki éppen vidáman a szektorunkból egy akkora hajóval, aminek minden bizonnyal jó hasznát vettünk volna az ESB ellen... ha egyáltalán tudtunk volna róla! Az alábbi számok pedig a Harmadik Birodalom becsült flottaerejét jelzik, csökkentve azzal, amelyeket Brodrig, a maguk előző Vezére vont ki, tovább csökkentve azzal, amit becsléseink szerint ez az újabb kivonuló szegmens magával visz.
- Eléggé összevissza... - bukott mi Xaraketianból a katonai őszinteség.
- Éppen ez az, legalább magába szorult némi intelligencia! – csapott az asztalra ismét Lecersen. – Ennek az egésznek se füle, se farka! Maguk arra sem képesek, hogy tisztességesen nyilvántartsák azt, hogy mekkora haderejük volt, van, lesz ebben a nyamvadt szektorban! Egy tucat olyan rombolót tudok mutatni, amelyiknek a flottájukban kellene lenniük, mégis eltűntek a Lorrdról, egy másik tucatot, amelyik csak a nyilvántartásban létezik, és egy rakás öreg bárkát, amelyik egyikben sem, mégis ott voltak a Ziostról visszavonulók között!
- Az SS mindig kínosan ügyelt rá, nagymoff, hogy megfelelő nyilvántartásokat vezessen... ez nyilván valami félreértés... - hebegte Screbin.
- A félreértés az volt, amikor azt hittem, maguk önszántukból maradtak itt, amikor a drágalátos előző parancsnokuk a flottájuk színe-javát kivitte a szektorból... – sziszegte Lecersen. – Hogy aztán ez az Első Rend nevű bohócbanda, akit a jelentések szerint a maguk előző Vezére mögött álló sith nagyúr pénzel, elvigye a maradékot is! Nekünk meg itt maradnak az évtizedek óta lecserélésre váró ócska teknők, és az olyan inkompetens barmok, mint maguk, nemde?
- Én nem tudok semmiféle Első Rendről és semmiféle Nagyúrról... - tiltakozott Screbin. – Ha dezertáló egységek vannak, akkor kötelességünk megállítani és megsemmisíteni... egyáltalán, miért nem tájékoztattak korábban?
- Itt én teszek fel kérdéseket, kormányzó. – hajolt közelebb Lecersen. – Maguk pedig szépen, engedelmesen hallgatnak. És aztán azt teszik, amit mondok...
- Nem reagálunk jól fenyegetésekre, nagymoff. – emelte fel a hangját Xaraketiban. – Tudtommal ez itt még mindig a mi szektorunk, a mi segítségünk nélkül...
- Ó igen, hát persze. – mosolyodott el Lecersen vérszomjasan. – Akkor játsszunk így. Tiebolt!
A tárgyaló egyik fali panelje félrecsúszott, és néhány szürke kommandósegyenruhás katona kíséretében belépett az EGB Hírszerzés tejfelszőke mindenese. Screbin a komjához kapott volna, de a rá irányuló fegyverek láttán meggondolta magát.
- A testőrségük éppen kint cseveg a rohamosztagosaimmal. Nincs ok az aggodalomra. – legyintett Lecersen. – Visszatérve a megjegyzésére, admirális asszony, Ön nagy tévedésben van. Ez itt az Egyesült Galaktikus Birodalom Corporate-Főszektora, én pedig a Vezérkar három legmagasabb rangú tisztjének egyike vagyok. Ha a tekintélytisztelettel problémájuk van, Tiebolt ezredes szívesen emlékezteti Önöket arra, hogy mi jár függelemsértésért.
Xara és Screbin egymásra néztek, de néhány megránduló arcizmon kívül nem adtak semmilyen reakciót.
- Tehát... – folytatta Lecersen. – Mostantól hanyagoljuk a felesleges udvariassági köröket. Tisztában vagyok vele, hogy amennyire széttagolt volt a szektor gazdasági szervezete az IMU és a Vállalatok közti ellentétek miatt, akkora szemétdomb a katonai szervezet, és maga az SS. Tisztában vagyok azzal is, hogy Brodrig vezér hosszú évekig összejátszott egy sith nagyúrral, akit az ESB-ben Renegátként, avagy Sordis nagyúrként ismertek. Tisztában vagyok azzal is, hogy Brodrig és ez a Sordis párhuzamosan vonták ki a legjobb hajókat és a legjobb katonákat a szektor erőiből, az Önök tudtával, vagy anélkül, ez most tulajdonképpen mindegy is, hiszen nem változtat azon a tényen, hogy mind kapacitás, mind élőerő tekintetében, ami maradt, az jelentős kívánni valókat hagy maga után...
- Tiltakoznom kell, nagymoff úr... - találta meg a hangját Screbin. – Az SS a szektor legmotiváltabb...
- Kormányzó, ahonnan én jövök, ott a maga SS-éhez hasonló szervezetet már régesrég utcai felvonulásokra degradálták, esetleg betiltották volna, hogy átvehesse a helyét egy magasabban képzett, kellőképpen militarizált, a katonai hagyományokat betartó elitegység. – intette le Lecersen, majd hozzátette. – Sőt, egészen szórakoztató alkalmakkor a magához hasonló nagyképű vezetőkről elterjesztettek volna valamiféle vélt, vagy valós pletykát, például olyasfélét, hogy a saját neméhez vonzódik...
- Kikérem... - hördült fel Xara admirális.
- De fájdalom, az itteni viszonyok között ezt a gyakorlatot nem alkalmazhatjuk, szóval mindegy is. – folytatta Lecersen, mielőtt kicsúszik a kezei közül a beszélgetés és fegyverhasználatra kerül sor. – Amit teszünk ehelyett, az a következő; Önök – csak, hogy lássák a Vezérkar jóindulatát - eldönthetik, hogy kettejük közül melyikük vállal egy rendkívül megtisztelő kiküldetést, az új telepes- és büntetőkolóniáink felügyeletét a Ssi-ru szektorban. Az itt megüresedő pozícióra a Vezérkar ki fog nevezni egy arra alkalmas tisztet. A hátramaradótól azt várom, hogy elláson minden lényeges információval a szektorban rejlő egyéb csontvázakkal kapcsolatban, ideértve Brodrig Vezér korábbi üzelmeit, és a sithekhez, vagy ezek egy frakciójához fűződő kapcsolatát. Ezen kívül átalakítjuk és helyi Milíciává minősítjük az SS-t, a leginkább használható, megmaradt egységekből és a bevetésre alkalmas hajókból pedig az általam kijelölt parancsnok irányítása alatt felállítjuk a Corporate Hadtestet. A Hadtestnek legalább 500 első vonalbeli hadihajóból kell állnia, ideértve a Serenno felől érkezett emigráns cosraiak egységeit is, és készen kell állnia a lehetős legsürgősebb kihajózásra, hogy csatlakozzon a Diestl Főmarsall által mozgósított főerőnkhöz egy határainkon túli műveletben. Mindezt úgy, hogy a szektor határait továbbra is védhessük a Sithekkel szemben a megmaradó erőkkel.
- Ez... - hebegte Xara admirális.
- Ez igen jelentős kihívás, de bizonyára valamelyikük megbírkózik vele. – emelte fel a kezét Lecersen. – A párosuk másik tagja egyúttal megismerheti az internáló táborainkat, szigorúan az őrtorony felől nézve. Az önök döntése, hogy ki mit vállal.
- És ha egyikünk sem vállalja? – nyelt egyet Screbin.
- Tiebolt.. – biccentett a hírszerzőnek Lecersen.. – Behívná a másik két vendégünket, kérem?
- Máris.
Screbin és Xara arckifejezésén a döbbenet lett úrrá, ahogyan a cosrai intésére a klón kommandósok bevezették a terembe... saját magukat.
- Mint látják, a népegészségügyi ellenőrzésnek a szükséges szűrések mellett van egy olyan előnye is, hogy a vérminták birtokában hiteles másolatokat állíthatunk elő olyan kulcspozícióban lévő tisztekről, mint Önök. – magyarázta Lecersen. – Amint látják, egyikük sem pótolhatatlan, de ehhez csak végszükség esetén szeretnénk nyúlni, hiszen, bár úgy néznek ki, mint maguk, a klónjaik igencsak híján vannak a számunkra szükséges tudásnak. És gondolom, egyikük sem szeretné az internálótáborainkat őrtorony- helyett barakk-perspektívából megtekinteni. Biztosíthatom önöket, hogy Ssi-ru szövetségeseink fantáziája határtalan, ha arról van szó, hogy a leglehetetlenebb körülmények között is életben tartsák a foglyaikat... ahhoz képest egy kivégzés szinte megváltás tud lenni, állítólag.
- Mit kíván? – kérdezte száraz hangon Screbin.
- Első lépésben döntést, hogy melyikük megy, és melyikük marad. – biccentett Lecersen. – A következő egy perc során, mondjuk.
|
|