|
Ammuud
Dec 14, 2015 14:52:55 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Dec 14, 2015 14:52:55 GMT 1
Screbin és Xaraketiban gyors pillantást váltottak.
- Mint emlitettem, tényleg érdekelnek a táboraik - állt fel a nő, és elvette a kesselis üveget az asztalról, és töltött magának is az italból. Jót kortyolt belőle, és a toronyszoba ablakához sétált. Lecersen nem tudta eldönteni, hogy Xara arca miért nem ismer érzelmeket. Vagy nem volt elég intelligens, vagy egyszerűen csak katona létére nem tudta kifejezni az érzéseit.
- Nagymoff úr! - emelte fel a hangját Screbin, akinek sérült arcán jól látszott a düh. - Ennek a bizonyos tudásnak, ahogy mondta, semmilyen bábu nem lehet a birtokában. Egyedül én tudok utánajárni ezeknek a dolgoknak. Szóval ha meg akarja találni Brodrig régi szövetségeseit, akkor azt ajánlom, tartson meg mindkettőnket.
- Ó, biztosithatom, hogy maga nélkül is elérem, amit akarok - horkantott Lecersen.
- Akkor hát.. döntenünk kell - pislantott a véres báró a feleségére, aki még mindig a kinti létesitményeket tanulmányozta.
- Én megyek, a kormányzó marad - jelentette ki Xaraketiban, és elindult vissza a helyére.
- Akkor akár meg is tapasztalhatja a táborozás szépségeit, Xara admirális - bólintott Lecersen. - A báró úr pedig átadja az embereit, és elmond mindent, amit az Első Rendről és Sordisról tud..
Mire az ajtónálló őrök és a klónok felemelhették volna a fegyvereiket, Xaraketiban átvetette magát a nagymoff asztalán, megragadta a férfit, és a nyakát karjának acélszoritásába vonta. Mielőtt még Lecersen előkaphatta volna a fegyverét, a rankorasszony lefogta a kezeit is, és alaposan megbújt a nála termetesebb férfi háta mögött.
Screbin félig felemelkedve eltátotta a száját, de hamar úrrá lett magán.
- Mi a fenét csinálsz? - kiáltotta.
- Azonnali riadó!! - krákkogta dühösen erőlködve Lecersen. - Maga vasból van, vagy mi??
- Azonnal engedd el! - követelte Screbin. - Mindkettőnket megölik!
- Kapjátok el Screbint!! - orditotta Lecersen, mire a katonái körbefogták a kormányzót, aki egyszerre féltucat fegyvert érzett a hátába döfődve.
A véres báró ezúttal nem merte megkockáztatni, hogy a holofilmből ismert B’ud S. Pencer mintájára lerázza magáról a fogdmegeket. A Pencer filmekben ugyanis nem fegyverrel tartották sakkban a főszereplőt.
- Magának nem táborfelügyelő kell, hanem testőr - sziszegte Xaraketiban a moffnak. - De itt ma senki sem fog meghalni, drága férjem. Akkor nem, ha megtaláljuk a közös nevezőt. Nem tudom, mi ültette el a gondolatot a fejében, nagymoff, hogy Brodrig Vezér összeállt ezzel a Sordis Nagyúrral.. de jól gondolja. Lord Brodrig Darth Sordis egyik leghűségesebb szövetségese volt.
- Volt? - szúrta közbe Screbin. - És.. te is?
- Árulók! Ha meghalok, akkor is megfizettek ezért! - próbált kitörni Lecersen a szoritásból, de továbbra is úgy érezte, hogy páncélláncok szoritják a helyére. - Jól van. Mesélj, admirális! Úgy értem, kompromisszumot akartok kötni.
- Ha eléggé utánanéztél volna, nagymoff - szoritotta meg a férfit még jobban Xaraketiban -, akkor tudhatnád, hogy amikor Sordis megérkezett, hogy átvegye a Corporate szektor irányitását, Brodrig elárulta őt. Sőt, megpróbálta megölni a Sithet. Brodrig keresztülhúzta Sordis számitásait. Ez a szövetség már a múlté.
- Ezt nem veszem be - füstölgött Lecersen. - Talán csak meg akartok téveszteni minket. Végül is ezt csinálja egy Sith, nem?
- Mit számit? - kérdezte Xaraketiban. - Megtudtad, amit akartál.
- Ki vagy te valójában? - kérdezte Screbin. - Brodrig bérence? Ezért jöttél hozzám feleségül? Hogy kémkedhess utánam?
- Hogy biztositsam a hűségedet - felelte a nő. - Ami most feleslegessé vált. Moff úr! A vezér azt üzeni, hogy ha nem hagyja abba az utána való kutakodást, megtalálja a módját, hogy elérje önt. A szektorban még mindig jár a mondás: Brodrig keze mindenhova elér. Jószándéka jeléül hajlandó az önök tudtára adni, hogy léteznek harcképes egységek a Corporate flottájában. Hajók, felszerelés, hasonlók. A Tingel-kar belsejében létezik egy világ, amit Corporate I.-nek neveztünk el. Az egyetlen probléma, hogy az ottani új, szinte frissen gyártott egységeknek nincs legénysége. Most csak annyit kell tennie, nagymoff, hogy elenged minket - az SS-el tegyen belátása szerint -, én pedig cserébe átadom a Corporate I. koordinátáit.
- Ez még nem magyarázza, hogy Brodrig miért adta át nekünk a szektort - felelte erre Lecersen. - Magamtól is megtalálom azt a lerakatot. Feltéve, ha nem blöff.
- A Corporate I. nem blöff - vágott közbe Screbin. - Egyszer a Vezér megbizott azzal, hogy felügyeljem a KGD hajógyár átköltöztetését arra a világra. Ez még a Világok Szövetsége idejében történt.
- A többit később tudja meg - tette hozzá Xaraketiban.
Lecersen felhagyott az állandó szabadulási próbálkozásaival, amig a gondolataiba temetkezett. Bár ezen nem volt sok megfontolnivaló.
- Ha elenged, Xara admirális, elmehet - váltott át ismét hivatalos társalgási módba. - De a kormányzó úrnak valamelyik tábori barakkunk fog állandó lakhelyet biztositani. Ha jól értettem, amúgy sem kötődik hozzá érzelmileg.
- Ne tedd - mondta Screbin.
- Látja, kedves hölgyem? - kérdezte Lecersen. - Minden a legnagyobb rendben. A maga inkompetens férje is megfizet.
Xaraketiban előkapta Lecersen pisztolyát, és lelőtte vele Screbint. A véres báró eldőltében a mellkasán tátongó füstölgő lyukra pillantott, majd zsákként felborult a nagymoff őrei között.
- Ügy megoldva - hajitotta el a fegyvert a nő.
Aztán elengedte Lecersent, és a következő pillanatban több rohamosztagos gyűrűjében találta magát. Lecersent is körülvették a testőrei, aki kelletlenül súrolta a nyakát. Az admirális térdre esett, kezét összefonta a tarkóján, miközben a katonák becélozták. A nagymoff elé sétált, és intésre emelte a kezét.
- Még mindig kell magának egy testőr - jegyezte meg közönyosen Xaraketiban.
|
|
|
Ammuud
Dec 14, 2015 17:50:03 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 14, 2015 17:50:03 GMT 1
- Nos, tulajdonképpen ebben maximálisan igaza van, drága admirális, vagy mi maga pontosan... - tekergette a nyakát némi recsegés közepette Lecersen, igyekezvén, hogy nyugalmat erőltessen magára, majd Tieboltra és a klónokra pillantva, némiképp lesajnáló arckifejezéssel. - Ugyanis eddigi karrierem során akárhányszor a rohamosztagosaim, vagy az itt jelen lévő urak védelmére merészeltem hagyatkozni, a végén mindig személyesen kellett kivágni magamat a pácból, ez bizony igaz.
- Nem vártunk ilyen gyors reakciót, uram... - jegyezte meg Tiebolt, Xaraketibant méricskélve, de Lecersen leintette.
- Ami a legfontosabb, admirális asszony, hogy az Ön kis akciója jóvoltából immár tisztában vagyok vele, hogy melyiküket kell elengednem.
- Nem mintha a másik verziónak túl sok értelme lenne most már. - pillantott férje füstölgő holtteste felé Xara.
- Valóban nem. - biccentett Lecersen. - De amikor bejöttek az ajtón, még nem tudhattam, hogy melyikük Brodrig embere, és melyikük a.. mondjuk úgy, ágyútöltelék.
Xara erre már felvonta a szemöldökét.
- És bár nagy a kísértés, hogy magát odadjam a polneyeiaknak, hogy tetőtől talpig átvizsgálják, feldarabolják, és kiderítsék, mitől ilyen gyors és erős.. - folytatta tovább a nagymoff - , de be kell látnom, az Ön elgondolása célszerűbb. A hadihajó-lerakatért cserébe elengedem, sőt, direkt kérem, hogy legyen kedves elutazni Brodrig vezérhez, és tájékoztassa, itt az ideje, hogy személyesen is találkozzunk. Semleges helyszínen, természetesen.
- És miből gondolja, hogy a Vezér hajlandó lesz Önnel találkozni? - kérdezte Xara.
- Megérzés. - hunyorított Lecersen. - Ha igaz, amit mondd, azért, ha nem, akkor meg azért. Vagy mindketten úgy gondoljuk a maga Vezérével, hogy a Sordis nevű illető még magánál Wenthar császárnál is nagyobb veszélyt jelent különböző terveink megvalósulása szempontjából... vagy, nos, pont az ellenkezőjét gondoljuk. Ez kiderül, amint találkozunk.
- Ez már a maguk háza tája, a Vezér nem fog önszántából segíteni maguknak, hogy eltakarítsák a piszkot. - bámult a semmibe egy pillanatig Xara.
- Nem is kérem erre. - intett Lecersen. - A hadihajók feltöltését és Screbin kormányzó úr pótlását nyugodtan rám bízhatja. Maga csak vigye el az üzenetemet. Gondolom, amúgy is ez a szokásos.. feladata.
Xara némán bólintott, Lecersen pedig intett Tieboltnak.
- Kísérjék ki az admirális asszonyt, és gondoskodjanak róla, hogy sértetlenül, saját hajóban elhagyhassa a rendszert.
- De nagymoff... - vonta fel a szemöldökét Tiebolt.
- Legyen szíves. - hajtott fel egy pohár kesselit idegnyugtatási céllal Lecersen.
...
Amikor a klónok eltakarították Screbin maradványait és kikísérték az admirálist, Lecersen hátradőlt a székben, és elfintorodva megmasszírozta a nyakát. Rendkívüli módon zavarta hogy Darth Caedus, majd a jedik magánakciói óta folyamatosan ilyen helyzetekben találja magát. Tényleg szüksége lesz egy megbízható, személyes, mégis az igényeihez illően hatékony és diszkrét testőrre. Aktiválta Il-Raz komvonalát.
- Úton vagyunk, moff uram. - jelentkezett be Camillo. - Némi papírmunka hátráltatott csupán...
- Vannak. Úgy érti, többen? - hunyorgott Lecersen.
- Elmondom, ha megérkeztem. - biccentett a szektorkormányzó.
- Rendben. - nyugtázta a nagymoff. - Addig is, ha nincs mit csinálnia útközben, már pedig nagyon remélem, hogy nincs, megkérném még két dologra... az egyik könnyű lesz, csak egy újabb börtönlátogatás kell hozzá.
- Úgy is mint?
- Screbin kormányzót baleset érte... - köhintett Lecersen. - Mármint nem teljesen úgy, ahogy gondolja, de ez nem számít. Szükségem van egy jóval tehetségesebb utódra. Nézzen szét, hogy kik kerültek ki Brodrig Vezér bizalmi köréből még a Világok Szövetsége, vagy a Világbirodalom alatt, és ki az, aki ezek közül a legmagasabb rangú, és életben is van.
- Meglesz. - nyugtázta Il-Raz. - És a másik?
- Egy kis magántermészetű piackutatás, barátom. - hajolt közelebb Lecersen. - Úgy döntöttem, itt az ideje, hogy beszerezzek egy testőrdroidot..
|
|
|
Ammuud
Jan 1, 2016 12:31:35 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 1, 2016 12:31:35 GMT 1
Kedves Naplóm!
Régen nem írtam... olyan nagy volt a tömeg, és olyan sokszor ellenőriztek bennünket a kék ruhás bácsik, hogy nem mertelek elővenni... de képzeld, utaztunk! Felszálltunk egy nagy-nagy hajóra, hasonlóra ahhoz, mint amivel annak idején a Triaanról a Lorrdra érkeztem, aztán mindenkit leültettek, és repültünk, át a hipertéren is, éreztem, mert egy pillanatra minden olyan nagyon más lett, és a többiek és idegesebbek lettek... azon gondolkoztam, hogy vajon ők is érezték-e? Néhányuknak láttam a szemében. Lehet, ők sem itták meg a tápoldatot, amit minden nap osztogatnak? Seiter bácsinak lehet igaza, nélküle sokkal jobb...
Aztán megérkeztünk, és egy nagy katonai táborban vittek minket körbe, ami felett egy torony van... mindenhol hó. Alig emlékeztem rá. Hideg van... szerencsére a barakkot fűtik és még mindig Seiter bácsi mellett alhatok.
Tegnap jött egy kék bőrű, piros szemű bácsi, sok-sok katona egyenruhás bácsi volt mellette... azt mondták a többiek, ő a főnök... körbesétált, aztán megnézett engem is, meg Seiter bácsit is közelebbről, valami számítógéppel és hadonászott előttem, aztán kaptam egy injekciót az egyik segédjétől, azt mondták, még mindig beteg vagyok... Seiter bácsi tiltakozott, de megütötték... nagyon féltem, de a kék bőrű bácsi azt mondta, hogy ne féljek, és elnézést kért, amiért megütötték Seiter bácsit... ő is kapott injekciót.
A kék bőrű bácsi be is mutatkozott. Azt hiszem, Echman bácsinak hívták, vagy valami ilyesmi. A másik ágyszomszédom, egy togruta azt mondta, hogy ő csissz. Még sosem láttam csisszet, nem is tudom, így kell-e helyesen leírni... szóval Echmann bácsi azt mondta, hogy most az Ammuudon vagyunk, és utána nagy utazásra indulunk a Birodalom másik végébe. Azt mondta, olyan helyre visznek minket, ahol meggyógyulhatunk, véglegesen, és akkor nem kell többé injekciózni, meg tápszereket szedni.
Izgulok és félek is... még mindig nem érzem magamat betegnek, az ágyszomszédom pedig nagyon félt... vajon mitől félt? Vajon ő nem akar meggyógyulni? Vagy nevelőapának volt igaza, és ezek a bácsik rosszat akarnak? De hát olyan kedvesek... nem tudom... mi lehet nevelőapával.
Aggódom, kedves naplóm. Tegnap este visszajött a csúnya, koponyafejű idegen doktor bácsi, akot már korábban láttam a Lorrdon, és azt mondta, hogy a gyerekeket elkülönítik. Átvittek minket egy másik, kisebb barakkba... nagyon sok volt az őr, még nagy-nagy hadihajókat és űrsiklókat is láttam!
Most itt vagyunk, nyolcan vagyunk a barakkban... én, három humán, két fiú és egy mogorva kislány a Ziostról, azt mondják, kiürítették a bolygót, de őket idehozták, és nem maradhattak a családjukkal... aztán van egy twi'lek kislány... nagyon régen láttam twi'leket, nagyon ritkák mifelénk... ő nagyon fiatal, és nagyon meg van ijedve. Állandóan azt mondogatja, hogy fáj neki ott lent... van egy orvosdroid, aki mindig fájdalomcsillapítót ad neki, amitől sokat alszik. Aztán van egy ijesztő kobok, még nem teljesen kifejlett rovar, de ő szinte csak alszik, és sok gyógyszert kap az orvosdroidtól... és van még egy nagy, vállas hiitiai, de ő nem szeret engem, azt mondja, hogy a triaanik büdösek... nem is értem, hiszen csőre van, nem érezhet szagokat. Mogorva egy hiitiai. Apukám is mondta mindig, hogy ne bízzak bennük, úgyhogy jó messze alszom tőle, én az ajtónál, ő a sarokban. És van egy duro kisfiú a Bonadanról, úgy hívják, Rau. Ő kedves, bár nem szereti a doktor bácsikat. Nagyon furcsa dolgokat tud csinálni... egyszer felemelte és kiborította a kobok gyógyszeres üvegeit, úgy, hogy nem is nyúlt hozzá.
Azt mondják, hamarosan látogatónk lesz. Nem tudom, kicsoda.
Hiányzik Seiter bácsi.. megkérdeztem az őr bácsit, aki mindig hozza az ételeket, hogy Seiter bácsi nem jöhet-e át ide, de nem válaszolt. Mogorva katona bácsi, és van benne valami... fura. Fura érzésem van mindig, amikor bejön. Mintha droid lenne, olyan... hideg. Mint egy asztal, vagy egy számítógép. De ember, látom rajta.
Nagyon sok furcsa dolog van itt... megpróbálok elaludni.
Jó éjszakát, kedves Naplóm!
Aláírás: Anef Rank
......
Il-Raz és a Csillagvég börtön ifjú női ex-vendége egy díszes, láthatóan diplomáciai vendégeknek szánt lakosztályba érkeztek meg a parancsnoki torony aljában.
- Puccos. - jegyezte meg a kis hölgy, elhúzva a száját, kacér pillantást vetve Il-Razra. - Akkor most itt maradunk? Hol szeretne aludni? - tette hozzá mosolyogva.
A kormányzó idegesen megigazította a gallérját. - Izé.. más elfoglaltságaim vannak. Nagyon ... khm.. kedves. - Remélem visszajön még. - hunyorított a lány. - A barátaim is ide jönnek majd? - Amíg nem készül fel az útra, addig egy másik helyen őrizzük őket, ne aggódjon, nem börtönben. - biccentett Il-Raz, és megérintett egy gombot a kommunikátorán.
Magas, merev tartású férfi lépett be, enyhén őszes hajjal, azonnal tisztelgésre emelve a kezét. - Ő itt Sterling tábornok. - mutatta be a katonát Il-Raz. - Szolgáltam nemes atyja alatt, kisasszony. - hajtotta meg magát az ősz alak. - Megtiszteltetés. - Mikor találkozhatom a nagymoffal? - kérdezte a lány. - Lecersen nagymoff most igen elfoglalt. - válaszolt a tábornok. - Én addig mindenben állok szolgálatára, és az utazásra is elkísérem majd... ez a Nagymoff óhaja. - És hová utazunk? - fonta össze karjait maga körül a lány gyanakodva. - Haza, természetesen. - mosolyodott el Il-Raz. - Legyen jó a tábornokhoz... további szép napot!
Amint kiért, a szektorkormányzó megtörölte a homlokát.
- Rohadt kis dög... - lihegte végül. Sürgősen.. könnyíteni kellett magán, úgymond. - Hová, uram? - érdeklődött a mellérendelt, a siklóját vezető Flottaőr. - Az ott az internáltak tábora? - biccentett Il-Raz elgondolkozva néhány alacsonyabb barakk felé a bázis elkerített részén. - Öhm... igen, uram. - Kitűnő. Kérem, vigyen a táborparancsnokhoz, zászlós.
|
|
|
Ammuud
Mar 17, 2016 17:25:53 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 17, 2016 17:25:53 GMT 1
K...kedves Naplóm,
tudom, hogy nagyon rossz naplóíró vagyok, mert megint sok – sok ideje nem írtam neked semmit... Ne haragudj, az új helyen legtöbbször alszom, csak enni kelek fel. Sokan vagyunk, mindenki csendben van, és csúnya, pikkelyes hüllők járkálnak a sorok között...
Azt hiszem, ez egy még nagyobb hajó, mint amiken eddig utaztam. Egyelőre csak itt keringünk a bolygó körül, nem éreztem, hogy ugrottunk voln a hipertérben, de érzem, hamarosan fogunk. Az a néhány humán őr, aki felkísért minket a táborból, azt mondják, a galaxis másik végébe visznek majd minket, ahol letelepedhetünk egy új bolygón, ahol már várnak a gyógyszerek a betegségünkre, amelyektől véglegesen meggyógyulharunk, és ahol egész városokat építettek nekünk droidokkal, hogy nekünk ne kelljen semmit se tenni, csak beköltözni a szép házakban... azt is mondják, hogy ne féljünk a pikkelyesektől... azt hiszem, Ssurinak hívják őket, vagy ilyesmi.
Márpedig én félek tőlük. Ha Seiter bácsi, vagy Rau itt lenne, akkor biztosan ők is félnének... bár egy ideig azt hittem, Seiter bácsi nem fél semmitől... szóval csak enni kelek fel, legtöbbször a pokrócom alatt vagyok. Van mellett nem messze, talán néhány sornyira két másik triaani család is, de nem akarok velük beszélgetni.
Senkivel sem akarok beszélgetni.
Aludni szereténk, de nem tudok, kedves naplóm. Ahányszor lehunyom a szemetet a pokróc alatt, újra látom azt a bácsit a kitüntetésekkel és a pici bajszával, meg a gonosz mosolyával...
...
Nevelőapa mindig azt mondta, hogy ha valami fáj, akkor üljek le, és írjam bele a naplóba. Ezt csináltam akkor is, amikor papát és mamát és a többieket elveszítettem a Triaanon, amikor jött a Vong...
...
Még jó pár napja történt, mielőtt felszálltunk volna erre az óriási hajóra. Egyik este az elkülönítőben feküdtünk a twi’lek kislánnyal, a mindig alvó kobothival, a gonosz hiitiaival és Rauval, a duro kisfiúval... a mogorva ziostiakat elvitték valahová, az őrök azt mondták, hogy külön fognak utazni a humánok és a nem humánok, de azt nem mondták akkor még, hogy hová utazunk majd külön humánok és nem humánok.
Aztán, már villanyoltás után egyszer csak kinyílt az ajtó, és bejött két páncélos katona ijesztő, fehér páncélban.. olyan katona bácsik voltak, akiket eddig csak holofilmeken láttam, nagyon megijedtem... és bejött a bajuszos bácsi is.
Nem kapcsolta fel a villanyt, csak odasétált a kobothihoz, de látta, hogy alszik, és csak annyit mondott, hogy a bogarakat nem szereti... aztán odament a twi’lek kislányhoz, aki felébredt, és sírni kezdett, de csak annyit mondott neki, hogy őt már ismeri, és így nem lenne izgalmas...
Nem értettem, honnan ismeri, még sosem láttam ezt a bácsit. De aztán odajött hozzám is, és azt mondta a katona bácsiknak, hogy menjenek ki, és azt mondta, hogy ő Camillo bácsi, és hogy milyen helyes kis cica vagyok, és cicája még sosem volt, pláne ilyen csíkos bundás nem... és én mondtam neki, hogy nem cica vagyok, hanem Anef Rank a Triaanról, és hagyjon aludni, de nem hagyott, hanem odaült mellém az ágyra, és simogatott, és azt mondta, hogy most az ő is kis cicája leszek, és akkor odanyúlt ahol mindig... ahol mindig jó alaposan meg szoktam mosni a ruhám alatt, és fájt, és aztán odafeküdt mellém az ágyra, és valamit csinált ott lent meg mellette is, és én harapni akartam, mert nagyon fájt, de azt mondta, hogy legyek jó kis cica, és akkor nem csináltat belőlem szőnyeget...
És akkor Rau meg a hiitiai felkeltek az ágyból és odajöttek és elkezdték ütni a bácsit, hogy ne bántson engem, és Camillo bácsi nagyon meglepődött, olyan gonosz, csudálkozó fejet vágott, mint a humánok szoktak, és elővett egy kis pisztolyt, de akkor Rau gondolt egyet és a bácsi átrepült a termen az ajtóig, és akkor a fehér páncélos bácsik bejöttek és lelőtték a hiitiait pedig ő csak segíteni akart nekünk és ő nem is gondolt semmit, csak a Rau...
...és akkor Camillo bácsi azt mondta, hogy Raut ne lőjék le, és akkor bejött egy olyan Ssuri vagy micsoda amik itt mászkálnak most mindig ezen a hajón és valami kábítófegyverrel lőtte le Raut... és Camillo bácsi felkelt és odament és megsimogatta Rau fejét, és azt mondta neki, hogy milyen harcias kis duro, és milyen sima a bőre, és én nem értettem hogy most miért mondja ezt, és akkor elmentek és kivitték a hiitiat és én kaptam gyógyszereket de nem mertem nekik mondani, hogy lent fáj és hogy mit csinált Camillo bácsi de akartam, csak aztán elaludtam és rosszat álmodtam, és azt láttam álmomban, hogy most Rau mellett fekszik a bácsi egy másik ágyon és ugyanazt csinálja és a Rau nagyon sír...
és akkor felébredtem és itt vagyok ezen a hajón és már napok óta csak nézem a képernyődet kedves naplóm mert nem tudtam leírni de most le tudtam írni és most nagyon halkan sírok csak, hogy a többiek ne hallják meg, és nem akarok már utazni, csak haza akarok menni a Lorrdra vagy a Triaanra vagy valahová, ahol jó, és ahol Seiter bácsi és nevelőapa és papa és mama vigyáznak rám, és nem akarok ezekkel a gonosz russikkal lenni, meg csisszekkel meg ijesztő halálfejű meg fájósan csinálós bácsikkal...
azt hiszem, inkább elalszom. Talán ha legközelebb erre jön egy russi, akkor megkérdezem, hogy nem mehetnék-e inkább haza, majd azt mondom neki, hogy nagyon meggyógyultam már, pedig nagyon fáj ott lent, de akkor is azt mondom, mert haza akarok menni innen és nem akarok több gyógyszert szedni és nem akarok Camillo bácsikat meg katona bácsikat sem akarok...
Jó éjszakát, kedves Naplóm...
Aláírás: Anef Rank
|
|
|
Ammuud
Mar 20, 2016 4:08:19 GMT 1
Post by Enz on Mar 20, 2016 4:08:19 GMT 1
Hetek teltek el az érkezésük óta, és a beérkező cosraiak lassan felkészültek arra, hogy továbbinduljanak a szülőbolygójuk felé vezető úton, majd nekilássanak feladataiknak az Ismeretlen Vidéken és a Vad Űrben. Lecersen nagymoff azonban erőteljesen agitált amellett, hogy a cosraiak egy része maradjon hátra, támogatandó a gyatra minőségű helyi erők védekező harcát. Szavai pedig sokakban felkeltették az érdeklődést: von Richthofen, a Vörös Báró; Bayerlein, Kessler, Immelmann és maga Reuenthal is felismerte a kínálkozó lehetőséget, hogy jó ajánlólevelet szerezzenek maguknak a későbbi állami szolgálatra. A hír egyre terjedt a katonák között is, és a Schwarzen Lanzenreiter egykori altengernagya nem lepődött meg, amikor Haschwalt magához hívatta négyszemközti megbeszélésre. A szobában, ahol erre sor került, számtalan festmény volt, melyeket alig pár hét alatt immár másodszor kellett összepakolni és a zászlóshajóra, a Schleswig-Holstein-re szállítani. Az ex-marsall éppen egy képet figyelt, mikor Reuenthal belépett. - III. Luitwig, Sigissmund der Große unokája - szólalt meg elmerengve Haschwalt. - Ismeri, igaz? - Natürlich - vágta rá Reuenthal, azonban sietve össze kellett szednie minden történelmi ismeretét. Cosrát sok évszázadon át a legkülönbözőbb méretű királyságok, hercegségek, grófságok, független uradalmak uralták, míg végül több elvetélt kísérletet követően sikerrel járt az egyesítés a legnagyobb királyság, Weißen vezetésével. - Luitwig az első uralkodó volt az egyesítést követően, aki egységes államá szervezte a korábbi királyságok laza unióját. Ő használta először a Kaiser címet is. - Valóban - erősítette meg a válaszában foglaltakat az egykori marsall. - És tőle kapta meg a Haschwalt család Kaiserslautern grófi címét. Igen nagylelkű adomány egy egyszerű juncker családnak, nemde? Pletykák szerint tartott egy szeretőt, Theresa Haschwaltot, akinek nem sokkal később fia született. - Érdekes - hunyorított a képre, majd a parancsnokra Reuenthal, és csakugyan látott hasonló jegyeket még ennyi évszázad távlatából is. Ő maga nem igazán volt a nemesség szakértője, hiszen családja mindig is juncker, vagyis katona-hivatalnok kisnemes maradt. A finom modorú monarchista körök mindig is diszkréten lenéztek a hozzá hasonló alacsony nemesi származásúakat. - Minek köszönhetem, hogy ezt megosztotta velem? - Hallottam pletykákat, Reuenthal - közölte vele, de hangja nem volt ellenséges, inkább még mindig a Tasarninról kimentett képen merengett. Nos, legalább már azt megértette, hogy miért volt ez ilyen fontos az ex-marsall számára. - Arról, hogy az itteniek itt akarják tartani, sok más jó tisztemmel és emberemmel együtt. Kíváncsi vagyok az álláspontjára. - Ja - nedvesítette meg az ajkait. Haschwalt ügyesen értett ahhoz, hogy ne közölje idejekorán a véleményét másokkal, így ők ne tudják a saját mondandójukat hozzá igazítani. A gróf ki nem állhatta a gerinctelen talpnyalókat. - Úgy gondolom, hogy ha a jól képzett és tapasztalt embereinket harcban is bevethetjük, az megmutatja a cosrai vezetésnek, hogy ugyan kevesen vagyunk, de a lojalista nemességre mindig számíthatnak. Valamint mindenképp szórakoztatóbb lehetőségnek tűnik, mint eldugott, lakatlan rendszerek tanulmányozása. - Ah so - felelte Jürgen, és ebből a válaszból még mindig alig derült ki valami. Pár pillanatnyi csend után úgy tűnt megunta a kép tanulmányozását, és felé fordult. - És végső soron a karrierjének is jót tesz. Tudja hogyan halt meg Luitwig? - Tartok tőle, hogy nem. - Egy sikertelen merényletet követően annyira paranoiássá vált, hogy harminchét évesen végül halálra éheztette magát - válaszolta meg a saját kérdését Jürgen, és úgy tűnt még ő is multattatónak tartja, hogy az egyik császár végül a saját végzetét idézte elő. - Én nem kívánok ebbe a hibába esni Reuenthal. Eddig rászolgált a bizalmamra, és bízom benne, hogy ez a jövőben sem változik. - Natürlich nicht, Herr Haschwalt - húzta ki magát az ellentengernagy. Végtére is, semmiféle oka nem volt rá, hogy elárulja a grófot, egyelőre legalábbis biztosan sem. Sőt, ha előrébb lép a ranglétrán, akkor rajta keresztül a nemsség támogatását maga mögött tudhatta. Jürgen hideg szempárait az övébe meresztette, de Reuenthal állta a tekintetét. - Gut - biccentett végül, majd kezeit hátrarakta, és ő is kihúzta magát. - Áldásom kapja a maradásra. Ha a továbbiakban is rászolgál a bizalmamra, akkor számíthat a támogatásomra. Ha nem... nem szeretem a hibákat kijavítatlanul hagyni. Reuenthal csendben állt tovább, és még néhány pillanatig egymást figyelték, majd az ex-marsall megfordult, és egy másik képet kezdett tanulmányozni. Az altengernagy nem volt biztos benne, hogy ez annak jele, hogy távozhat-e, így némán állt tovább a helyén rövid ideig. - Ha megbocsát - szólalt meg végül, mikor már majdnem fél perc eltelt. - Persze-persze - bólintott Jürgen, mint aki elfelejtkezett valamiről. - Reuenthal, maga vendolandi? - Igen - felelte némileg meglepődve a kérdésre. Cosrán már nem annyira volt jelentős a tartományi születés kérdése, hiszen ez a kérdés az évszázadok folyamán elmosódott. Vendoland annak idején egy nagy kiterjedésű, de Weißentől fejletlenebb királyság volt, amelyet az elsők között vert meg utóbbi hadserege, majd egy királyi házasság révén biztosították beolvadását a születő birodalomba. - Hm, értem - bólintott, mint aki megtudta, amit akart, majd visszafordult a képei felé. Reuenthal katonásan megfordult, majd kisétált a szobából. Ideje volt, hogy találkozzon tiszttársaival, majd Lecersen nagymoffal.
*** Bayerlein és Reuenthal nyugodtan várakoztak a nagymoff irodája előtti térben, sorukra várva. Bizonyos volt benne, hogy Lecersen örülni fog annak, hogy nemcsak az állomány mintegy felét sikerült magához csábítania, de ez még törést sem okozott Haschwalttal, aki láthatóan nem sok dicsőséget látott lakatlan rendszerek "meghódításában" és kolonizálásában. Nem sokra tartotta a Diestl vezér által kidolgozott élettér koncepcióját, helyette a régi Kaiser-ek Mittelgalaxie elvét vallotta. Vagyis, hogy a cosraiaknak nem több lakható területre, hanem gazdasági, katonai, politikai és nem utolsósorban kulturális fölényre van szüksége az egész Galaxis felett. Reuenthalt nem különösebben érdekelték az ilyen tervek, túlságosan is pragmatikus volt hozzájuk. - Bayerlein, van már barátnője? - fordult végül a vele együtt várakozó, még tőle is fiatalabb tiszthez, aki lelkiismeretes és alapos katona volt. - Hogy...? - lepődött meg a kérdésen, de gyorsan összeszedte magát. - A flotta a barátnőm, uram. - Választhatna kevésbé makacs és házsártos lányt is. Elég sok van a Galaxisban - mosolyodott el Reuenthal, ami eléggé zavarba hozta beszélgetőpartnerét. Mielőtt azonban tovább élcelődhetett volna a hozzáállásán, hirtelen kinyílt az ajtó, és klónok egy élettelen testet toltak ki repulzoros szállító szánjukon. A halál oka egyértelműen sugárvető volt, a fickó arcán pedig meglepődöttség látszott. - Én beszélek, Bayerlein - jelentette ki ellentmondást nem tűrően, a fiatal tiszt pedig csak szótlanul bólintott. - Kérem jöjjenek be - lépett ki hozzájuk Lecersen igencsak szemrevaló titkárnője. - Guten Tag, Herr Großmoff - köszöntette a belépő Reuenthal cosrai nyelven az idős férfit. - Jó napot önnek is, Reuenthal úr - felelte a fáradtnak tűnő férfi, majd egyetlen intéssel hellyel kínálta. - Kesselit? - Köszönöm, és a kollégámnak is egyet - intézte el a kérdést. - Bocsánat, de én nem iszom - szólalt meg Bayerlein lelkiismeretesen. Reuenthal egy halovány mosollyal az arcán félig hátrafordult a székében. - Most fog - közölte vele, majd visszafordult Lecersen felé. - Kár lenne az előző látogatók által megalapozott jó hangulatot elrontani. - Szó se essen róluk - legyintett Lecersen fáradtan. - Háromféle vezető van a Corporate-ben: Brodrig vezér hívei, abszolút tehetségtelenek és ezek metszete. - Valóban, vannak érdekesebb témáink is - szólalt meg Reuenthal, miután a nagymoff letette az asztalra a három pohárnyi italt, ő pedig felemelte a hozzá legközelebb esőt, és óvatos kör-körös mozdulatokkal kissé megkeverte az italt. Bayerlein furcsa arccal próbált barátkozni az erős itallal, amit bizalmatlanul tartott a kezében. - Csakugyan - felelte a nagymoff. - Volt egy beszélgetésünk az érkezésük után Zioston, és úgy hallom azt követően fejlemények is voltak az önök soraiban. - Nagyon jól értesült, Herr Lecersen - biccentett aprót a fejével, miközben a férfi olyan arcot vágott, amire rá volt írva, hogy neki ez a dolga. - Valóban történtek fejlemények. De! A részleteket sosem egyeztettük. - Jó meglátás - értett egyet a nagymoff, aki rögtön dörzsöltségéről tett tanúbizonyságot a folytatással. - Mik hát az elképzelései? Ez egy jó húzás volt, hiszen így Reuenthalnak kellett meghatároznia az alkupozíciókat, és a nagymoff nem esett abba csapdába, hogy túlságosan is sokat ígér elsőre. - Lássuk csak - emelte a szájához a poharat, majd egy aprót kortyolt. - Az újonnan létrejövő egység független lesz a helyi haderőtől és csakis önnek felel. Belső felépítését és hierarchiáját mi szabadon határozzuk meg. Taktikai kérdésekben szintén teljes függetlenséget élvezünk. Amennyiben egy bizonyos frontszakaszra vezényelnek minket, biztosítja, hogy a helyi tökkelütöttek nem lesznek láb alatt és mindenben együttműködnek velünk. - Azt kellene eldönteniük, hogy önök továbbra is zsoldos milícia-e vagy pedig az Egyesült Galaktikus Birodalom katonái - jegyezte meg Lecersen semleges hangon, de Reuenthalt nem volt könnyű ilyen húzásokkal befolyásolni. - Maga pedig azt döntse el nagymoff úr, hogy tényleg szüksége van-e a segítségünkre vagy egyedül is tartani tudja a frontot a sithek ellen. A magasan kvalifikált helyi erők eddigi helytállását látva aligha lehet bármi gond - gúnyolódott Reuenthal, és ezúttal egy nagyobbat kortyolt. - Mindkettőnknek szükségünk van egymásra - hunyorított az itala felett rá a nagymoff. - A kérdés már csak, hogy melyikünknek jobban - mutatott rá egy fontos tényre Reuenthal, majd lehúzta a maradék italát is. - Töltene még egy pohárral? Kitűnő minőségű!
|
|
|
Ammuud
Mar 20, 2016 14:11:28 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 20, 2016 14:11:28 GMT 1
- Természetesen, de csak óvatosan, alattomosabb ital ez annál, mint amilyennek elsőre látszik. - töltött még egy keveset a nagymoff Reuenthalnak. - Natürlic, Herr Moff. - kortyolt bele még egyszer az ital második adagjába amaz. - A tárgyra visszatérve, elfogadhatónak tartja a feltételeinket?
- Nos, amit az illeti - meredt maga elé egy pillanatig elgondolkozva Lecersen, majd letette a poharát -, hogy is mondják a maguk nyelvén? Nicht genau, azt hiszem. Nem egészen. - Kifejtené? - ismételte meg a mozdulatot Reuenthal, miközben a levegő egy egészen picit kihűlni látszott a terembe, bár a bent ülők arckifejezése nem változott.
- Örömmel - biccentett Lecersen. - Először is, maguk itt nincsenek olyan pozícióban, Herr Reuenthal, hogy bármilyen követeléseket támasszanak. Ez itt az Egyesült Galaktikus Birodalom, amelynek Önök felesküdött katonái immár, és azt teszik, amire a feljebbvalójuktól utasítást kapnak. Ez már nem a Serenno, ahol néhány bugris peremvidéki parasztnak elegendő megvillantaniuk a nemesi akcentusukat és a szépen vasalt egyenruhájukat, cserébe pedig elhiszik magukról, hogy Önök itt a mindent tudó cosrai katonai zsenik, és szabadon szaladgálhatnak szektorszerte, ahol csak kedvük tartja, majd pedig, ha kapnak egy jobb ajánlatot, abban a pillanatban akár háborút is kockáztatva tovább állnak, ugyebár.. - De hiszen maguk hívtak minket! - tört ki a meglepett Baylerleinból a tiltakozás, aki döbbenetében egy pillanatig még a hivatali útról is megfeledkezett, annyira meglepte a nagymoff hirtelen stílusváltása, miközben arckifejezése szemernyit sem változott. Reuenthal finoman felé fordult, majd vissza a nagymoffhoz.
- A serennoiak szempontjából valóban tűnhetett így is, ez kétségtelen. Folyatassa, kérem, Nagymoff úr. - immár mellőzte a cosrai megszólítást. - Másodszor. - biccentett köszönetképpen Lecersen - Hogyha tűzoltási feladatú szabadcsapatra lett volna szükségem, uraim, akkor nem hívtam volna Önöket ide külön, és egyáltalán nem vesztegettük volna az időnket ezzel az egész önkéntes - történettel. Egyszerűen parancsba adtam volna a maguk Haschwalt marsalljának, hogy maradjon az egységével a szektorban, és töltse be ezt a szerepet rövid intermezzoként, további utasításig. Amit Ön kér tőlem, Reuenthal úr, az nem más, mint az eddigi feladatkörük az itteni helyzetre szabva, természetesen magával az élen. Nekem azonban nem erre van szükségem. Nekem arra van szükségem, hogy elválasszuk egymástól a Corporate személyi állományából a javíthatatlanokat és a reményteleneket, valamint azokat, akikből az Önök szakértő vezetése mellett még némi eséllyel katonát lehet faragni.
- Ahogyan Ön is mondta, Nagymoff úr.. - játszadozott finoman Reuenthal egyik keze a pohárral -, az itteniek vagy mind Brodrig hívei, vagy inkompentesek, vagy mindkettő. Nem igazán látom egyelőre, hogy máshogy reméli megállítani a sith inváziót a határokon, minthogy elit csapatokat vet be ott, ahol a legforróbb a helyzet. Engedelmével, arra nem igazán lenne időnk, hogy új állományt képezzünk ki a jelenlegiek alapján, amíg a sithek itt kopogtatnak a szektor határán.
- Helytálló meglátás, Mein Herr. - mosolyodott el Lecersen, majd újra belekortyolt a poharába. - De mi volna, ha azt mondanám magának, hogy a sith fenyegetés valójában nem akkora, mint amilyennek látszik? Ha azt mondanám, hogy meg fognak állni Zioston és Almanián, és nem próbálkoznak egy nagyobb szabású invázióval, némi határmenti összecsapásoktól eltekintve? Akkor is lehetetlen vállalkozás lenne?
- Nos, akkor nem teljesen. - meredt a távolba Reuenthal. - De minek köszönhetem, hogy ezt megosztja velem, Nagymoff úr? - Fogalmazzunk úgy, hogy Folett ezredes elismerősen nyilatkozott magáról. - biccentett Lecersen. - Amit maguktól várok, uraim, az nem hagyományos zsoldos munka. A maguk önkénteseiből egytől egyig kapitányokat, első tiszteket és fedélzetparancsnokokat fogunk csinálni, ha erre alkalmasak, akik gatyába rázzák a Corporate - Szektor védelmi erejének nem teljesen reménytelen tagjait. A többiek maradhatnak a nevetséges SS-ükben, ezzel egyetértek. A maguk alakulata a Corporate - Hadtest lesz.
- És mit vár ettől a Hadtesttől, Nagymoff? - villant meg most Reuenthal világosabb szeme, Lecersen pedig először látta benne a becsvágy fényét, amit eddig hiányolt belőle.
- Azt, barátom, hogy részt vegyenek az EGB történetének eddigi legnagyobb vállalkozásában... egy ütközetben, ami valószínűleg messze innen zajlik majd, és ami reményeink szerint megfordítja a galaxis aktuális forgásirányát, képletesen szólva. - hajolt közelebb a Nagymoff. - A Corporate - szektor haderejének ott kell lennie, a Corporate-szektor EGB-hez és hozzám hű haderejének, uraim. Nekem pedig kompetens parancsnokokra van szükségem ehhez a Hadtesthez. A területvédelem feladata ehhez képest csupán, fogalmazzunk úgy, másodlagos jelentőségű.
A nagymoff letette a poharat. - Nos, mit szólnak, Meine Herren?
|
|
|
Ammuud
May 2, 2016 8:49:53 GMT 1
Post by Enz on May 2, 2016 8:49:53 GMT 1
- Felettébb érdekes lehetőség, nagymoff úr - szólalt meg Reuenthal rövid hallgatást követően. Ez jóval több volt, mint amire számított az első találkozást követően. Abban nem volt biztos, hogy Lecersen terve kezdettől fogva ez volt-e vagy pedig csak menet közben alakult át a koncepció. Talán csak tesztelte az előbb ez a hírhedt vén róka, hogy mennyire is veszélyes, Reuenthal pedig önkéntelenül is felfedte magát előtte. Viszont a nagymoff sem tudta elfedni a szándékát, és a cosrai tisztnek nem kellett nagy képzelőerő ahhoz, hogy felmérje milyen győzelem is jelenthet akkora előnyt, hogy mellette a Corporate jelentősége eltörpüljön. Lecersen politikai tőkét akart kovácsolni abból, hogy erői jelen vannak a harcban, és amennyiben sikerrel járnak, úgy maga Reuenthal is számíthat egy részre a dicsőségből. Hovatovább egyszerre kötelezné le Lecersent és Haschwaltot a saját irányába. - Nos, bizonyos függetlenségre akkor is szükségem lesz - hunyorított a nagymoffra, aki azonban nem szakította félbe. Talán kíváncsi mennyire vagyok karót nyelt cosrai és hogy képes vagyok-e alkalmazkodni? - Magam akarok dönteni a legfontosabb személyi kérdésekben. - Ön felettébb pimasz, Reuenthal és visszaél a türelmemmel - felelte Lecersen, de a hangja nem volt egyértelműen elutasító. - Tartok tőle, nem lenne ideális a végeredmény, ha nem tudok kellőképpen együttdolgozni másokkal - tette hozzá a cosrai tiszt, és kiürítette a poharát. Lecersen méregette egy pillanatig, majd bólintott. - Ám legyen. De minden kinevezést én hagyok majd jóvá - felelte végül, a cosrai pedig bólintott. Lecersen megadta neki a megfelelő mozgási szabadságot, de a végső döntés és persze a vétó jogát mégis a saját kezében hagyta nyugodni. Ügyes húzás, mi tagadás, van mit tanulnia a vén rókától ezek terén. - Nos, Herr Großmoff azt hiszem, erre ihatunk még egy körrel - húzódott mosoly a cosrai férfi arcára. Lecersen bólintott és újratöltötte a poharaikat. Mindenféle díszes körülmények, így köszöntők vagy felállás nélkül gurították le a tartalmát a torkukon. A megbeszélés ezt követően véget ért és a két cosrai tiszt távozott az ajtón keresztül. Odakint Bayerlein kissé szokatlanul vette a lépteket, úgy tűnik nem volt hozzászokva az alkoholfogyasztáshoz. Tisztek kis csoportja állta körül a taktikai kivetítővel felszerelt asztalt. Csak az új különítmény legmagasabb rangú parancsnokai és leendő segédtisztjeik voltak hivatalosak erre a szűk körű megbeszélésre, ahol Reuenthal beavathatta őket taktikai elképzeléseibe. A megjelentek szinte mindegyike még harmincas éveit taposta, így túlzás nélkül lehetett azt mondani, hogy ők az EGB haderejének legfiatalabb egységparancsnoksága. A teremben halk pusmogás hallatszott, ahogy a megjelentek egymással vitatták meg a legújabb történéseket, esetleg spekulálni próbáltak a jövővel kapcsolatban. Ahogy a heterokrómiás cosrai megköszörülte a torkát, rögtön tapintani lehetett a csendet a teremben, és Reuenthal érezni vélte a feszült várakozást. - Meine Kameraden - kezdett bele, parancsnok helyett bajtársként megszólítva a jelenlévőket. - Nemrég egyeztettem Lecersen marsallal az itt maradást választó tisztek feladatairól, és sikerült kölcsönösen előnyös eszmecserét folytatnunk. Felállítandó egységünk feladata nem más lesz, mint egy elit haderő, a Corporate Flotta megteremtése az elkövetkező hónapokban. - Nem vagyunk egy kicsit kevesen ilyesmihez? - tette fel a logikus kérdést az egyik idősebb tiszt, Eichendorff. - Remek meglátás, parancsnok - bólintott Reuenthal, és halovány, cinikus mosoly ült ki az arcára. - A nagymoff úr éppen ezért vállalta, hogy a helyi erők legjobbjait rendelkezésünkre bocsájtja. Az eddigi csend helyett hirtelen hangos pusmogás vette kezdetét, és majdnem úgy tűnt, mintha elégedetlenek lennének a jelenlévők a kialakult helyzettel. Majdnem. A legfontosabb tisztek azonban hallgattak. Reuenthal felemelte a kezét, mire újra csend lett. - Cosra most már egy nagyobb állam vezetője. Meg kell tanulnunk együtt működnünk a helyi erőkkel. Es ist das Beste für die Heimat . - A helyi erőket még a sithek szedett-vedett flottái is megverték - jegyezte meg Grillparzer, aki még az átlagnál is fiatalabb volt, de eredményei alapján a legígéretesebbek közé tartozott. – Mégis hogyan tudnánk őket úgy hasznosítani, hogy ne legyenek útban? - Kiképezzük őket, hogy effektíven támogatni tudják a flottánk elit magját - felelte Reuenthal, és sietve folytatta, mielőtt még valaki újabb kérdést szúr közbe. - Sok jel arra utal, hogy a sithek offenzívája egyelőre kifulladt. Erőinkre csak egy későbbi konfrontáció során lesz szükség. - Hogyan kíván ekkora haderőt néhány hónap alatt a mi több éves harci tapasztalatunk szintjére hozni? - érkezett újabb kérdés az egyik segédtiszttől. Reuenthal a kezében tartott pálcával megérintette a holoasztalt, mire az aktiválódott, és cosrai hajók jelentek meg a kijelzőn. - Ezek a mi erőink - mutatott rá, majd hirtelen egy újabb, jóval nagyobb flotta jelent meg mellettük. - Ez pedig a helyieké. Mint láthatják, a puszta számok alapján sem megoldható, hogy külön haderőkként kezeljük őket. Ezért egységes alakulatokká, úgynevezett Kampfgeschwaderekké szervezzük őket. Ezek mindegyike egy teljesen cosrai legénységű vezérhajóból és több helyi hajóból fog állni, amelyeket cosrai parancsnok és tisztek irányítanak. Korvettek, fregattok, nagyobb hajók vegyesen, ami biztosítja, hogy minden alegységben legalább egy megfelelő ütőerejű hajó legyen, és megakadályozza, hogy egy ütközetben egyetlen csapással kiiktassák a legjobb hajóinkat. Több ilyen alakulat együttesen fog egy Kampfgruppét alkotni, amelyek önállóan is képesek cselekedni. Ezek felett áll a flotta vezérkara. A következő harccsoportok jönnek létre: Ahogy sorolni kezdte, úgy váltak szét az egységek, és jelent meg felettük a parancsok alapján megkülönböztetett nevük. - Glaeser, Thiele, Bayerlein, Grillparzer, von Stockhausen, Eichendorff és végül az általam parancsnokolt főerő. Von Richthofen parancsnok a vezérkari főnöki feladatokat fogja ellátni. Amennyiben vállalja. - Ahogy a parancsnok kívánja - bólintott a Vörös Báróként is becézett férfi, aki szokatlan alázattal fogadta a megbízatását. Érzékeny és diszkrét hozzáállása ideális munkatárssá tette, aki képes gátat szabni az egyes parancsnokok közti rivalizálásnak. - A szervezési feladatok már holnap kezdetüket veszik és néhány héten belül minden egységnek maradéktalanul fel kell állnia. A részletekkel kapcsolatban keressék a vezérkari főnököt. Tudom, hogy magukban nem kell majd sem nekem, sem a nagymoffnak csalódnia. Most pedig koccintsunk a fényes jövőre - tapsolt, mire pezsgőspoharakat tálcájukon tartó tisztiszolgák léptek be. A jelenlévők mindegyike leemelt egy poharat róluk. - Sieg Cosra, mein Herren!A Corporate Flotta parancsnokságául kijelölt épület előtti teret megtöltötték a cosrai egyenruhát viselő katonák, a leendő hadtest gerince, amely mindnyájuk számára remek lehetőséget garantált a gyors előmenetelre. Ez a fajta megkülönböztetés nélküli meritokrácia volt az az elv, amely olyan sikeressé tette a Köztársaságot, és ami a Galaxisban egyedül az EGB-ben volt meg. A sitheknél az Erő használata, a vostroyaiaknál a forradalom előtti társadalmi státusz, a nagaioknál a nemesi származás volt az a korlát, ami útját állhatta a tehetségnek és inkompetenseket röpíthetett pozícióba. Reuenthal pedig élni akart a lehetőséggel. A katonákkal szemben, a pódiumon az új flotta parancsnokai álltak, közülük legelőrébb ő maga, pontosan a kihangosítást biztosító mikrofon előtt. Mivel a hátra maradottak csak egy része tudott személyesen jelen lenni, a többiek holokamerákon keresztül követhették az eseményt. - Meine Kameraden, Cosraische Brüder! Ti mindannyian úgy döntöttetek, hogy honvágyatok leküzdve az űr ezen távoli, számunkra ismeretlen vidéken maradtok, így szolgálva a hazánk érdekeit. Ti vagytok a cosrai eszmény, a hűséges és bátor katona igazi megtestesítői! De nem csak ezekből az erényekből fogunk példát mutatni a Galaxisnak, hanem más történelmi tettek is ránk várnak. Együtt, a helyiekkel vált válnak vetve fogjuk megvédeni ezt a helyet a sith agressziótól és talán idővel visszavágunk nekik. Talán messze vagyunk az otthonunktól, de harcunkkal Cosrát védjük! Mint a régmúlt dicső cosrai lovagjai, erénnyel küzdünk az erénytelenség, hűséggel a hűtlenség ellen, és bátorság acélozza meg akartunkat a túlerő ellen. Ezer év múlva talán rólunk fognak zengeni a hősi regék! Mert mi vagyunk a Rosenritter, és egy talpalatnyi földet sem engedünk át senkinek! Sieg Cosra! Sieg Reich!A katonák kezüket egyszerre a levegőbe emelve visszhangozták a szavakat. Sieg Cosra! Sieg Reich! Sieg Cosra! Sieg Reich! Sieg Cosra! Sieg Reich!
|
|
|
Ammuud
Feb 9, 2017 9:50:37 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 9, 2017 9:50:37 GMT 1
Lecersen az irodájában járt fel s alá, miközben újra és újra lejátszotta magának a Ruusan felrobbantásáról készült felvételeket. Úgy tűnt, Diestl póráza kezd kicsúszni a polneyei klónok és a cosrai adjutánsok kezei közül, ez pedig több szempontból is veszélyes volt.. veszélyes volt a galaxis szempontjából, mert idő előtti háborút robbanthatott ki a kelleténél több ellenséggel az EGB-vel szemben, veszélyes volt Lecersen tervei szempontjából is, nem csak amiatt, mert a klón - Tierce és Folett esetleges bukása őt is magával ránthatta, hanem mert az Első Rend elleni csapásmérés miatt a Brodrig Vezérrel való találkozója is bizonytalanná vált. Eredetileg Ruusan lett volna a helyszín, miután minden Hadtest összegyűlt a találkozási ponton, de ez most már nyilvánvaló okokból lehetetlenné vált... ráadásul Damask és Vanysn is meglehetősen régen jelentkeztek utoljára. A Moff elméjében már az a lehetőség is felvillant, hogy tartalék megoldások után néz, amikor finom köhintés zavarta meg.
Az ajtóban Il-Raz kormányzó állt, ezúttal kislányok, kisfiúk és egyéb korhatár alatti lények társasága nélkül. Lecersen méltányolta, hogy legalább ilyenkor türtőzteti magát.
- A határvidék mozgolódik, a jem'hadar csapatok tartalékait visszavonják a Korribanhoz a Ziost - Almania térségből. - tett le egy jelentést a Kormányzó felettese elé. - Valószínűleg Lu'uthor elkezdte keverni a kártyákat, a Nagyurak aggódnak. - eresztett meg egy gunyoros mosolyt Lecersen. - De nem ezért jött, nem igaz, Camillo? - Nos.. - nyelt egyet Il-Raz. - Aranji parancsnok jelentkezett. - Á igen, a szószátyár klón technikus, aki mindenkivel jóban van. - biccentett Lecersen. - És mi hír a Draco - rendszerből? - Nem sok jó. - húzta el a száját Il-Raz. - A draganok valamiféle kultista banda hatása alá kerültek. Úgy tűnik, ebben is Sordis keze van. - Bárhová nyúlik, ez az alak már összerondította a kertet előttem. - húzta el a száját Lecersen. - Kompromittálódott a Serrikoza - flotta is? - Egyelőre sem arra nincs bizonyíték, hogy igen, sem arra, hogy nem. - biccentett Il-Raz. - Hívja fel nekem Reuenthalt. - utasította a helyettést Lecersen, nem sokára pedig az emigráns cosrai alakulatok de facto vezetője jelent meg holoalak formájában a Nagymoff íróasztalán.
- Üdvözlöm. - Lecersen ezúttal kerülte az udvariaskodást. Úgy vélte, itt az ideje, hogy a kemény és kegyetlen Moff arcát vegye fel, egyúttal üzenetként Diestl felé is.. arra az esetre, ha a Főmarsall esetleg hatalmon találna maradni gyors elhalálozás helyett. - Megérkeztek már a kirendelt tisztjei a Draco rendszerbe a Hadtestünkből hiányzó hajókhoz? - Úton vannak, Moff uram. - biccentett Reuenthal. - Akkor igyekezzenek jobban. - keményítette meg a hangját Lecersen. - Három napot kapnak, hogy nyilatkozzanak a Serrikoza - flotta megbízhatóságáról. Utána pedig egy hipertéri rakétával fogol eltörölni azt a bolygót és a flottát is. Okunk van feltételezni, hogy sith ügynökök épültek be a helyiek közé, de talán a flottába is. Nem fogom hadiflotta nélkül hagyni a szektort, hogyha a Draconál potenciálisan ellenséges hajók gyülekeznek, nem pedig barátiak. - Ah so.- Reuenthal kétszínű (mármint kék és szürke) tekintetéből semmit nem lehetett kiolvasni. - Wir werden uns beeilen. Sietünk, uram.
- Ezt el is várom. - biccentett a Nagymoff. - Lecersen vége. - Gondoskodjak B tervről, uram? - kérdezte mindig szolgálatkészen Il- Raz. - Innen már nem nagyon van hová visszavonulnunk, Camillo. - mosolyodott el kesernyésen Lecersen. - Elég, ha jelzi annak a klónnak, hogy beszédem van vele.
|
|
|
Ammuud
Apr 10, 2017 21:36:45 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 10, 2017 21:36:45 GMT 1
Lecersen ammuudi irodájából kiválóan rá lehetett látni az EGB szektorbeli központi katonai bázisának forgatagára. A teherszállítók, transzportok, siklók és vontatók, amelyek egészen néhány hónappal ezelőttig a szektor erőérzékeny lakosait szállították tömegével a galaxis átellenes végében lévő Ssi-ru szektor fogolytáboraiba, most visszatértek, és a kivonuló Corporate Hadtest mozgósításában segédkeztek. Il-Raz némiképp csapzottan, feszült arckifejezéssel vonult be az irodába, kikerülve néhány, felszereléseket és fegyverekkel tömött dobozokat cipelő rohamosztagost.
- Hatalmas itt a káosz, moff uram. - jegyezte meg sápadtan. - Sajnos néha dolgozni is kell, Camillo, nem tehetek róla, hogy ilyenkor nincs ideje a gyerekeire.. - vonta meg a vállát gunyorosan Lecersen. - Továbbítottad az utasításokat Haschwalt és Reuenthal uraknak? - Igeniss. - biccentett Il-Raz - Haschwalt hátramarad a törzs azon tagjaival, akikben Reuenthal nem bízott meg, és a Serrikoza - flotta egyesével beérkező egységeit felügyeli. Reuenthal elindult a Hadtesttel. Óhajt személyesen csatlakozni? - Csak ha itt mindent elrendeztünk. - biccentett Lecersen. - Bármennyire is nem fűlik a fogam hozzá, polneyei barátaink inkompetenciája miatt sajnos a helyszínen kell lennem. Jó alaposan megnehezítették a helyzetemet. - Lehetett volna rosszabb is, megjegyzem.. - tette hozzá Il-Raz - Így legalább annyira le vannak foglalva, hogy egyikük sem kérdezte meg, mi történt Damask úrral és a pénzzel...
Lecersen kibámult az ablakon. - Hát igen.. - jelentette ki végül - Még nem döntöttem el, hogy személyesen annak a muunnak a kínhaláláért járjak közben a bastioni kapcsolataimnál, vagy annak a Garaknak a fejére tűzzek ki vérdíjat, esetleg veled kezdjem, Camillo, amiért ezt elbaltáztad... - Kijelentés. A húsfeldolgozás több humanoid elegy bevonásával mindig ízletesebb keveréket eredményez. - jegyezte meg sztoikusan a Lecersen asztala mögött helyet foglaló, villogó fotoreceptorú, rovarszerű testőrdroid. Il-Raz hátán végigfutott a hideg, nagyon nem átallotta ezt a szörnyeteget, amelyet Lecersen Xaraketiban admirális látogatása után szereztetett be vele. A nepper, akitől vette, azt mondta, hogy ennél jobbat nem kap a piacon, Il-raz azonban azóta többször is belegondolt, hogy nem sikerült-e esetleg túlságosan is alaposan bevásárolni e tekintetben..
- Köszönöm, HK - 88, egyelőre nem szükségws. Majd jelezni fogom, ha ilyesmire van szükségem. - biccentett Lecersen, majd tekintetét Il-Raz izzadó homlokán felejtette egy pillanatig. - Lenyomoztam a számlákat. - folytatta inkább Il-Raz, mielőtt a nagymoff újabb keresztkérdéssel örvendeztette volna meg - A jelek szerint Damask Lu'uthornak utalt el mindent végül, lemerítve azokat a számlákat, ahol a nekünk szánt keretet parkoltatta. - Ostoba lépés volt, csak lebuktatta magát vele.. - morfondírozott Lecersen - Nem is értem, miért csinálta, ráadásul ilyen amatőr időzítéssel. Mintha nem önszántából cselekedett volna.. ráadásul, ha eleve Lu'uthornak akart volna utalni, akkor miért nem forgatta meg a pénzt az ESB-n belül, egyáltalán miért állt szóba velünk is? - Talán több vasat akart egyszerre a tűzben tartani. - jegyezte meg Il-Raz. - És mégis ezen vasak közül miért az épp öngyilkosságra készülő Lex Lu'uthornál látta a legjobb helyen lévőnek a pénzt? - tette fel az újabb költői kérdést Lecersen. - Nem, Camillo.. valami nem stimmel itt. Mit is mondtál, melyik volt a közvetítő bank?
- Nem egy konkrét bank, hanem egy tarisi bankhálózat. - biccentett Il-Raz, és kipakolt Lecersen asztalára egy csomó adatkártyát. - Idáig sikerült lenyomozni, ezen túl Garak eltüntette a nyomokat, moff uram. - Hmmm.. - morzsolgatta az állát Lecersen. - Talán tényleg a Köztársaságba akart dezertálni Damask. - tette hozzá Il-Raz. - Ezért a köztársasági bank. - Szerintem pedig nem. - rázta meg a fejét Lecersen. - Vagy ha így lett volna, akkor Coruscantra, vagy valami egyértelmű helyre küldte volna a pénzt, nem pedig a bizonytalan Commenorra. Nem, kellett, hogy legyen valami egyéb biztosítéka, amely végül nem tudta megmenteni az ESB-től. Valami, aminek köze van a Tarishoz.. Camillo, gyűjtsd össze nekem a Tarison működő magánvállalatok és bűnszervezetek adatait. Rá kell jönnünk, miért arrafelé akart minket kikerülni Damask.
- Hozzálátok. - biccentett Il-Raz. - Brodrig Vezértől egyébként azóta sem érkezett válasz. - Nem is vártam mást. - biccentett Lecersen. - Az egy szerencsétlen álmodozó.. és Rammsteintől? - Csak annyi, hogy megkapták az ajándékunkat, és nagyon örültek neki. - vett elő most egy másik adatkártyát Il-Raz - Rammstein tájékoztatta a törzstisztjeit és a politikai kapcsolatait, de azt írja, a Főkormányzó még mindig igen népszerű Bastionon. Amíg ő életben van, a sithek maradványbeli tisztjeinek többsége nem fog átállni. - Értem. - biccentett Lecersen. - Többet nem is várok tőlük.. és Vanysn? - Sikeresen késlelteti az erői indulását, de azt írja, sokáig már nem várhat. - vette elő az újabb adatkártyát Il-Raz. - De a Generis térségében még mindig nem bízik mindenkiben..
- Elegendő, ha a flottáját kontroll alatt tartja, a többi a mi dolgunk és Kaine moffé. - nyugtázta Lecersen, majd egy kódhengert vett elő. - Ezt pedig én szereztem, kérlek ellenőrizd le, hogy hiteles pletyka lehet-e... bizonyos chiss madarak azt csiripelik, hogy Jagged Felt a Maradványbeli emigránsok erői bújtatják, akiket Daala utasítására befogadtak a chissek... - Ebből még baj lehet. - jegyezte meg Il-Raz. - De lehetőség is. - tette hozzá Lecersen. - Ha véletlenségből nem ezredes barátaink, sem pedig a Főmarsall és köre marad utolsóként állva a közelgő csata végén, hanem meglepetésszerű módon tényleg Daala és a sleppje, akkor ez lehet a bónuszunk, ami életben és egyben tart minket az öregasszonnyal szemben. Akár, mint ellenfél, akár, mint szövetséges. - Ellenőriztetem. - nyugtázta a szektorkormányzó. - Más valami?
- Fogd vissza magad, amíg távol vagyok, Camillo. - kortyolt bele a kávéjába Lecersen. - Nem szeretnék az újabb kalandjaidról olvasni valamiféle jedi koholmányban, vagy köztársasági férckönyvben, mint amilyen az a Napló volt. Egyik szemed a sith frontvonalon Ziostnál, a másik pedig a vállalataink pénzén. Damask kreditjei nélkül előfordulhat, hogy hamarosan a Corporate-nek kell hiteleznie a Bastiont és a Muunilinstet, nem pedig fordítva. Il-Raz nyelt egyet, bár inkább tűnt ez elnyomott káromkodásnak, mint valódi félelemnek. - Jó utat, moff uram. - hajtotta meg végül magát mosolyogva. - Öröm téged szolgálni.
|
|
|
Ammuud
Jun 12, 2017 14:50:23 GMT 1
Post by Enz on Jun 12, 2017 14:50:23 GMT 1
Ziost és a többi egykori sith bolygó kiürítését követően Ammuud lett a Corporate Főszektor Lecersen nagymoff nevével fémjelzett adminisztrációjának új központja, és többek között itt alakították ki a Rosenritter főhadiszállását a korábbi védelmi erőktől rekvirált épületkomplexumban, közel a főváros központjához, és Lecersen így kormányzói palotájához. A ravasz vénember láthatóan komolyan vette azt a mondást, hogy "tartsd közel a barátaid, de az ellenségeid még közelebb", ugyanis az SS rövidítést használó helyi eliterők parancsnoksága is közelben állt: egy masszív épület, amely azonban nagyban különbözött a Rosenritter központjától, ugyanis sokkal díszesebb és kevésbé védhető volt. A költözés előtt az ammuudi kereskedelem központja volt, ahol a bolygó nagy családjai elosztották egymás között a profitot. A Corporate-elit hatalmának erőteljes visszanyesése és a hadigazdálkodásra történő átállás teljességgel értelmetlenné tette használatát korábbi funckiójában, ezért is esett rá a választás. Meg persze azért, mert minden oldalról széles út határolta, így egy orbitális bombázás esetén nem kellett a kollaterális kár miatt aggódni. Reuenthal mindössze egyetlen kísérővel, Bayerlein commodore-ral az oldalán érkezett meg a bejárathoz, amit sok száz fegyveres SS őr őrzött. Bár a helyi, elsősorban rendfenntartó eliterők még mindig aligha vehették volna fel a siker reményében a harcot a Rosenritter harcedzett katonáival, két cosrai tisztet azért talán még csak le tudtak volna lőni. Az SS jelentősen meggyengült Brodrig fővezér távozásával és az azt követő hatalmi harcokban, de még mindig számottevő erőt képviselt, így hát ki kellett közülük rostálni a megbízhatatlan elemeket. A cosrai altengernagy gondolatait és figyelmét már egyébként is a rá bízott flotta küszöbön álló indulása kellett volna, hogy lekösse, ezért gyorsan le akarta zárni ezt a kérdést, ami a nagymoffal kötött egyezség része volt. Ahogy beléptek az épületbe, és elindultak a parancsnoki tárgyaló felé, Reuenthal hátra sandított, és látta, hogy a commodore keze meg-meg remeg, miközben felmutatja az iratait. - Ne idegeskedj, Bayerlein - súgta hátra, védjegyévé vált cinikus mosolya keretében. - Igyekszem - nyelt egyet a fiatal tiszt, aki számos alkalommal bizonyította már képességeit a harctéren. Persze az idegessége érthető volt, hiszen az ellenség fészkébe érkeztek meg éppen, és elég volt egyetlen hiba, hogy itt fejezzék be a pályafutásukat. De Oskar von Reuenthal sosem hibázik, gondolta magában, és jót mulatott fiatalabb kísérőjén. A díszes dupla faajtó előtt egy adjutáns várta őket, aki már messziről tisztelgett, és mire odaértek, már ki is nyitotta számukra az ajtót. Reuenthal tányérsapkáját és oldalfegyverét odaadta az adjutánsnak, majd belépett. Odabent a cigarettázástól erős füstszag volt, az asztalokon pedig italospoharak sorakoztak. Az egész jobban hasonlított egy kocsmára, mint egy fegyveres szervezet központjára. Mintegy kéttucat, talpig fekete egyenruhát viselő magasrangú SS vezető várakozott rájuk, és a társaság igen vegyes képet mutatott. Néhány Corporate-beli régimotorosok voltak, többnyire ők képviselték a legidősebb korosztályt, és a korábbi elit soraiból kerültek ki. Mindannyian szerepeltek a listáján. Ott voltak a néhány évvel fiatalabbak is, akik a rendvédelmi erők és helyi milíciák parancsnokai közül kerültek be a szervezetbe, és a vezetőség gyors rostálódása miatt léptek előre a második- és harmadik vonalból. Ők már nem voltak annyira egyértelműen kritikusak az EGB-vel szemben, ugyanakkor jócskán akadtak közöttük olyanok, akiket a biztonság kedvéért jobb volt holtan tudni, nehogy a megmaradt elégedetlenkedők élére álljanak. Jó néhány opportunista is akadt köztük, akik szíves örömest tettek volna az új vezetés kedvére, és Reuenthal őket találta a legmegbízhatóbb szövetségeseinek. Egyikük, Lord Mosley, egy hetyke bajuszt viselő korábbi kereskedő alig észrevehetően biccentett felé, Reuenthal azonban csak tekintetével viszonozta a gesztust. - Uraim - emelte fel üdvözlésre a kezét. A tisztelgést és a Sieg Cosra kiáltást most tudatosan mellőzte, korai lett volna őket már az elején felbosszantani. - Nagy örümünkre szolgál a látogatása. Foglaljon helyet - mutatott az egyik üres kanapéra az egyik régi vágású SS paracsnok, az őszes hajú Lord Boyle. Reuenthal a legnagyobb természetességgel tett ennek eleget, és ahogy a poharába öntöttek, máris felhajtotta az italt. - A vendéglátásukra aligha lehet panasz - jelentette ki, és máris újra töltöttek a poharába. - Csoda, hogy hozzá tudnak jutni ilyen nedűhöz a mostani helyzetben. Mi már régen kifogtunk a sörből is. - Mi is a végén járunk a készleteinknek, de az Ön tiszteletére semmi se drága - próbált az egyik SS vezető hízelegni, és Reuenthal úgy tett, mint aki értékelni szokta az ilyen gesztusokat. - Gondolom megörültek, mikor hallották, hogy a nagymoff engem küld saját maga helyett - mosolygott újfent cinikusan, és az SS vezetőknél hirtelen beálló csend arra utalt, hogy igaza van. Lecersen birodalmi tisztként ki nem állhatta a fegyelmezetlen, provinciális gondolkodású helyieket, és ez az érzés kölcsönösnek bizonyult. - Persze ettől az üzenete nem változik meg, de kétségtelen, hogy sokkal kellemesebb hangon vehetik azt kézhez. - Ez egészen úgy hangzik, mintha nem tárgyalni jött volna, hanem diktálni - szólalt meg az egyik keményvonalas vezető, és hangja elég erősen szemrehányó volt. Reuenthal színpadiasan megvonta a vállát. - Tárgyalni egyenlő felek szoktak. Az SS mindenben alá van rendelve a Főszektor vezetésének - jelentette ki, ami máris nagy felzúdulást váltott ki néhány jelenlévő részéről. - Csend! - vakkantotta hangosan Lord Boyle, mire csakugyan elhallgattak az óbégatók. Reuenthalra pillantott most, de a cosrai állta a tekintetét. - Előbb halljuk mit akar a nagymoff. - Elege van a széthúzásból, az SS állandó intrikáiból, és azokból, akik megkérdőjelezik az EGB fennhatóságát - felelte a legnagyobb nyugalommal, miközben a poharat tartó kezével néhány lassú köröző mozdulatot tett. - Összeállított egy listát azok nevével, akik holnap beadják a lemondásukat, és kényelmes, jól fizetett tiszteletbeli pozíciókat kapnak különböző helyeken, távol a frontvonaltól. Szabad kezével benyúlt a zubbonya alá, és kitapogatta annak belső zsebét, majd előhúzta az aprócska adatlemezt, jól láthatóan feltartotta néhány pillanatig, majd óvatosan az asztalra helyezte. Boyle azonban nem kapkodott, hogy érte nyúljon. - Az új SS struktúra élén egyetlen vezető fog állni, akit a nagymoff maga nevez ki, és neki jelent. Az SS megőrzi operatív függetlenségét, de köteles együttműködni az EGB többi fegyveres erejével. A kijelentésre újra hangzavar támadt a teremben, Reuenthal azonban meg sem rezdült a kitörő dühviharra, hanem a legnagyobb nyugalommal nézett továbbra is Boyle-ra, akinek alig észrevehetően izzadtságcseppek gyöngyöztek a homlokán. Az egyetlen volt ezek között az idióták között, akik tudták, hogy mi az igazi tétje a játéknak: nem pusztán rangok és befolyás, hanem a tulajdon életük. - Azt kéri, hogy mindenünkről mondjunk le a nagymoff első parancsnára? - tette fel a kérdést, mire Reuenthal bólintott. - Ahogy mondtam, tárgyalni csak egyenlő felek között szokás. Itt csak egyetlen választásuk van: félreállnak vagy félreállítjuk magukat - jelentette ki teljesen nyíltan, mire elszabadultak az indulatok. Az eddig csak óbégató SS tisztek közül többen felpattantak, és hangosan szidalmazni kezdték az EGB-t, Lecersent és persze Reuenthalt, és néhányukat saját társaiknak kellett visszatartaniuk. - És ha nemet mondunk? - kérdezte Boyle, akinek nagyon erőlködnie kellett, hogy ne sápadjon el. - Abban az esetben hazaárulás miatt kivégezzük az ellenszegülőket - lökte oda Reuenthal olyan közönyösséggel, mintha csak épp az időjárásról vitatkoztak volna. Az egyik SS tiszt ekkor szabadult ki mérsékelt társai szorításából, és Reuenthal felé indult, hogy saját öklével vegyen elégtételt. A cosrai nyugodtan nézett fel rá az itala felett, majd támogatói felé fordult. - Legyen már végre rend! - kiáltotta, és ez volt a megbeszélt jelszó. Az ajtó feltárultak, és SS fegyveresek özönlöttek be rajtuk, fegyvereiket a vezérkarra irányozva. A Reuenthal felé siető tiszt megtorpant, de mielőtt bármit tehetett volna, egy vörös lövedék száguldott keresztül a mellkasán, ő pedig a földre esett. Reuenthal nyugodtan kortyolt egyet az italából. - A listán szereplő jelenlévők ezennel hazaárulóknak minősülnek, büntetésük pedig csakis egy valami lehet. - Várjon! Ezt nem teheti! - kiáltotta Boyle, felpattanva a helyéről, de szint azonnal visszaült, ahogy több sugárvető rá irányult. A katonák, Lord Mosley vezetésével hozzlátáttak a keményvonalasok összegyűjtéséhez. - Áruló - súgta oda maga elé az egyik mérsékelt SS tag, mire Mosley vidáman pillantott rá. - Ez esetben jobban teszi, ha csendben marad. - Ami azt illeti, ön egészen segítőkésznek bizonyult, Boyle - jegyezte meg, és megpaskolta a vállát, ahogy a közrefogott tiszteket közrefogva egyesével elvezették a teremből. - Lehet megkímélem az életét. - Én... nem is tudom... - nyögte szinte önkívületben a megmenekültség érzésében, de Reuenthal leintette. - Ráér később hálálkodni - mondta, majd felállt, és kezét nyújtotta a még mindig lesokkolt vezetőnek. - Jöjjön, ezt látnia kell. Az ablakhoz sétáltak, ami az épület központi udvarára nézett, ahol most a letartóztatott vezetőket sorakoztatták fel egyes sorba, előttük egy E-webbel, amit két SS legény kezelt. Ahogy végeztek, Mosley csatlakozott hozzájuk, Boyle másik oldalára állva. - Adja ki a parancsot - rendelkezett Reuenthal, és néhány pillanat múlva életre kelt a nehéz sugárvető, mind a tíz lefogott vezetőkkel másodpercek alatt végezve. Boyle döbbenten nézte végig a jelenetet. - Nos, Boyle, mondja csak... megérte? - Mire gondol? - pillantott rá a még mindig a jelenet hatása alatt lévő férfi. - Brodriggal üzletelni - jelentette ki nyugodtan, mire a másik teljesen lefagyott. - Na mi van, azt hitte nem jövök rá? Hogy az SS pénzeinek egy részét még mindig az ő kezére játsszák? És tudom, hogy maga az egyik központi figura, Boyle. - Én nem... - Ne próbálja tagadni - emelte fel a kezét Reuenthal. - Ha szükséges a családjáért küldetek. Bizonyára ők is élveznének egy sétát az udvaron. Boyle nagyot nyelt, de a fenyegetés úgy tűnik beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és a férfi végleg megtört. - Elmondok mindent - nyögte végül ki nagy nehezen. Reuenthal ismét megütögette a lapockáját. - Nagyon helyes. Az irodájába kísérjük, ahol húsz órát kap leírni a vallomását, aztán szabadon engedjük - mondta nagylelkűen, majd intett, mire két fekete egyenruhás fegyveres elkísérte. A maradék SS vezetőség legalább olyan döbbent volt, mint korábbi szószólójuk, és sokan csak csendben maguk elé meredtek. Azok a kevesek azonban, akiket beavattak a tervbe, már tűkön ültek, hogy megkapják a jutalmukat. - A nagymoff úr úgy látja, hogy igencsak megfogyatkoztak itt az SS-nél - jelentette ki humorosan. - És úgy ítéli meg, egy erős, tettrekész vezetőre van szükség, ha a szervezet vissza akarja nyerni a régi erejét és megbecsültségét. Egy olyan személyre, mint... Az ajtóban egy SS egyenruhát viselő, fiatal, rövidre nyírt szőke hajú cosrai férfi tűnt fel, aki megállt a falra lógatott hatalmas, fehér halálfejes fekete SS zászló előtt, és kihúzta magát. - Reinhard Heydrich ezredes - jelentette be Reuenthal, de tapsviharra aligha lehetett számítani. - Mosley úr kiváló szolgálataiért cserébe az ő köznyugalomért felelős helyettese lesz - biccentette a férfi felé, aki igyekezett elégedett képet vágni, pedig Reuenthal jól tudta, hogy ettől magasabb posztra vágott. De hiba lenne egy ilyen alakot az SS élére állítani: akkor csak adtak volna a szarnak egy pofont. A másik két fő konspirátor szintén hasonlóan jól hangzó posztokat kapott, de Reuenthalnak gondja volt rá, hogy ezek ne járjanak annyi hatalommal, hogy ne Heydrich kezében összpontosuljon az irányítást. Ezzel a megoldással a nagymoff is elégedet lehet. Ha meg mégsem, akkor agyonlövi a maradék szerencsétlent is, Reuenthalt ez már aligha izgatta. Lehúzta a maradék italt a poharából. - Nos, uraim - állt fel a helyéről. - Átadom szívélyes üdvözletüket a nagymoff úrnak. További szép napot. Sieg Cosra!
|
|
|
Ammuud
Aug 31, 2017 6:50:59 GMT 1
Post by Enz on Aug 31, 2017 6:50:59 GMT 1
Ammuud központjától nem messze állt meg az EGB katonai jelvénnyel ellátott sikló, egy nagy raktárépület előtt, ami régen talán az exportcikkek tárolására szolgált, de mint annyi mindent, ezt is átvette az új vezetés hadereje. A bejáratnál cosrai őrök álltak, akik azonnal összecsapták bokáikat, ahogy feltűntek előttük a frissen érkezett vendégek. Oskar von Reuenthal admirális hanyagul emelte fel a kezét viszonzásképp, majd szótlanul ellépett közöttük. A nyomában ott sietett Bayerlein admirális is, aki már a serennói zsold idején is jobbkeze volt. - Ah, willkommen, Herr Admiral - lépett elé az installáció parancsnoka, egy fiatal, szőke cosrai tiszt, kifogástalanul félrefésült hajjal és gyűretlen egyenruhában. Odahaza jobb esetben egy hangárt vezethetne ilyen idősen, de a Rosenritter-ben elég gyors volt az előmeneteli lehetőség, főleg, mivel véges erőforrásból dolgoztak. - Danke, Herr Major - biccentett felé barátságosan Reuenthal, míg Bayerlein egyszerűen csak kihúzta magát a háta mögött. - Mutassa meg, amiért érkeztünk! - Jawohl - felelte, és intett, hogy kövessék befelé a raktárba. Ahogy elhagyták az előteret, és beléptek a hátravezető ajtón, hatalmas tér tárult a szemük elé. A falak több emelet magasságig nyújtózkodtak fel, egészen a vasszerkezetű plafonig, és az épületet hosszúságában is nehéz volt belátni. Érdekesebb volt azonban az, ami ott várt rájuk: különféle állapotban lévé hajók sorakoztak végig a raktárban, katonás sorokba rendezve. Reuenthal szótlanul figyelte a látványt, míg a parancsnok beszélni kezdett. - Ezek azok a hajók, amiket a sithektől zsákmányoltunk, pontosabban az ő saját fanatikus klónharcosaiktól - mondta, nem mintha szükség lett volna rá, hiszen Reuenthal maga kérte, hogy megszemlélhesse ezeket. - A nagy része harcban vált használhatatlanná vagy kénytelen volt leszállni. Reuenthal bólintott, majd megindult a legközelebbi vadászhajó felé, és csak attól néhány lépésre állt meg, majd elgondolkodva hajolt oda, közelebbről szemügyre véve a szerkezetet. - Meglep, hogy a sithek ilyesmit is tudnak gyártani - jegyezte meg. - Ráadásul nagy tételben. - Közelebbi vizsgálatok rámutattak, hogy a gyártási technikáik nem tökéletesek. Sok hajót pontosan ezért tudtunk elfogni ezek közül. Valószínűleg nem állnak rendelkezésükre a megfelelő eszközök - számolt be alaposan a vizsgálatok eredményéről a parancsnok. Reuenthal néhány pillanatig szemlélte még a hajókat, majd egyenesen a férfi irányába fordult. - Mondja csak, van ezek között a hajók között, ami még röpképes? - kérdezte. A parancsnok meglepettnek tűnt a kérdés hallatán, de sietve az adattáblájáért nyúlt, hogy végigfussa a jelentéseket, miközben az admirális türelmesen várakozott, kezét a háta mögött összekulcsolva. - Úgy látom, igen, Herr Admiral. Több tucat példány még röpképes. Többé-kevésbé - pillantott fel a datapadból. Reuenthal bólintott. - Hamarosan indulunk a Köztársaságba, ahol erre szükségünk lehet - jegyezte meg, ahogy körbepillantott. - Amit lehet, hozzanak röpképes állapotba. Használják alkatrésznek a többi gépet. A maradék eszközparkot semmisítsék meg. Leléphet! - Jawohl, mein Herr! - tisztelgett a parancsnok, majd megfordult, és sietős léptekkel elindult, hogy a parancsokat kiossza. Reuenthal mosolyogva figyelte az itt heverő fegyvereket. Bayerlein azonban úgy tűnik nem teljesen fogta fel a parancsai értelmét, és aprót köhögött, mielőtt megszólalt volna. - Admirális, biztosan szükség van erre? - kérdezte, és ahogy Reuenthal felé fordult, szükségét érezte pontosítani a kérdését. - Azt hittem a Köztársaság lesz az ellenségünk, nem a sithek. Miért szükséges megsemmisíteni a maradék hajókat? Nem a tudományos osztálynak kéne őket adni vizsgálatra? - Karl-Karl - csóválta a fejét az admirális, látszólag rosszallóan. - Sokat kísérsz el, de sosem figyelsz. Azt hittem az SS főhadiszálláson több ragad rád ennél. Bayerlein meglepetten pislogott, láthatóan nem szívesen emlékezett vissza az ott történetekre. Igazi cosrai katonaként a nyílt összecsapások dicsőségét vágyta, és egy ehhez hasonló leszámolás már erkölcsi megterhelésekkel járt neki. Pedig sokkal kevesebb áldozattal járt, mint egy nyílt ütközet. - Jegyezd meg jól, a háború zavaros dolog, a politika pedig még zavarosabb. Aki ma a szövetségesed, holnap lehet, hogy erősebb ellenféllé válik, mint a mostani - mondta, de mielőtt más magyarázhatott fűzhetett volna még hozzá, megszólalt az admirális kommunikátora, aki nyugodt mozdulatokért nyúlt hozzá, aktiválva azt. Egyik beosztottja kékes holoalakja jelent meg rajta. - Uram, egy bizonyos Lord Mosley keresi az SS-től. - Kapcsolja! - rendelkezett, mire a katona alakja eltűnt, majd néhány pillanat múlva megjelent a jellegzetes fekete egyenruhát viselő, arisztokratikus arcú, hetyke bajszú férfi képe rajta. - Üdvözlöm, Lord Mosley. Mi olyan sürgős, kifogyott a kesseliből? - Admirális - biccentett, úgy téve, mint aki érti a viccet, de Reuenthal tudta, hogy nem felejtette el neki azt, hogy a nyakára ültette Heydrichet, tönkretéve hatalmi ambícióit, legalábbis egyelőre. - A Brodrig-ügy kapcsán keresem. Fölgöngyölítettük a Boyle által megadott szálakat. - És, megvan a patkány? - vonta fel a szemöldökét az admirális. - Tartok tőle, hogy nem - rázta meg a fejét határozottan. - Nyoma sincs annak, hogy ők állnának a sikkasztás mögött. Többnyire néhány régi híve, aki kisebb összegekkel támogatta. - Ami még mindig hazaárulás. Járjanak el megfelelően! - mondta Reuenthal, ami leginkább utasításnak illett be, de Mosley csak bólintott. Elég egyértelmű volt, kettejük között ki áll feljebb a hierarchiában. - Boyle volt a legjobb nyomunk. Új módszert kell találnunk. Nem szívesen foglalkozok még ezzel az üggyel, de holnapután keressen fel személyesen. A javaslataival egyetemben. - Ahogy parancsolja - nyomta meg a másik ezt a szót, érezhető sértettséggel a hangjában, mire Reuenthal csak elmosolyodott, és bontotta a vonalat, majd az egész végig csendben várakozó Bayerlein felé fordult. - Karl, azt hiszem, szívesen meglátogatnék egy bárt. Én állom az italokat. - Cosrai főtisztként ingyen is kiszolgálják - ráncolta a homlokát a férfi, mire Reuenthal cinikusan elmosolyodott. - Épp ez a lényeg, Karl. Épp ez a lényeg.
|
|