|
Serenno
Feb 28, 2015 14:07:26 GMT 1
Post by Enz on Feb 28, 2015 14:07:26 GMT 1
Stratégiai TervezőközpontKeller kimérten foglalta el a helyét az asztalfőn. Mint a kormány és a fegyveres erők feje, ő maga is részt vehetett a közös vezérkar ülésén, hiszen tisztán katonai érdekek még a legmilitaristább kormányban sem érvényesültek, ő pedig a politikai szempontokat képviselte. Tőle jobbra foglalt helyet Grenhil tábornok, az összhaderőnemi vezérkari főnök, valamint Connaught tengernagy, a Harmadik Birodalom-SzRSz közös vezérkar főnökségének helyettese és a flottavezérkar főnöke - a fegyveres erők két feje. Grenhil elég feszültnek tűnt, míg Connaught inkább egykedvűen bámult maga elé. Előbbi az Ötcsillag Flottában, utóbbi Zsinj hadúrnál kezdte karrierjét. Az ovális kialakítású, holovetítőkkel és más csúcstechnológiai eszközökkel beépített asztal bal oldalán más fontos tisztek kaptak helyet. Tullius tábornok szokott szerint elszántan bámult maga elé, Appleton tengernagy türelmesen várakozott az eddig viszonylag ismeretlen Rockwell altengernagy pedig folyamatosan pásztázta a termet Kissé hátrébb holoformában foglalt helyet Wandegraff altábornagy, az Ord Cestus-i erők parancsnoka, Allar Reyne, aki ezúttal már, mint Vaynai katonai parancsnoka jelentkezett be és személyesen képviseltette magát Leonia Tavira, elnöki különmegbízott, a Központi Flotta kinevezett parancsnoka. - Uraim és hölgyeim - szólalt meg Keller, miután megköszörülte a torkát. - Bizonyára csodálkoznak miért hívtam össze ezt a rendkívüli ülést. - Én már semmin sem csodálkozom - morogta az orra alatt Tullius, aki egyébként sem könnyed társasági stílusáról volt közismert. Keller úgy tett, mint aki észre sem vette. - Nemrég jutott el ez az üzenet a főhadiszállásra - Keller lenyomott egy gombot az előtte lévő konzolon, mire a termet övező hatalmas üvegtáblák egyszerre elsötétedtek és életre kelt az asztal közepébe épített holovetítő, amin Zaine alakja jelent meg. - Elnök úr! A cosraiak elárultak minket! Evakuálták a Tasarnin bázist, és most el akarják hagyni az SZRSZ területét. Nemrég egy EGB-hez tartozó követ kereste meg őket, de elaltatták a gyanúmat szándékaikkal kapcsolatban. Titokban azonban megegyeztek velük.Itt hirtelen véget ért az üzenet, és felkapcsolódtak az asztalba épített aprócska világítótestek, amik mindegyik ott ülőt megvilágítottak. - Megbízhatatlan zsoldos csőcselék - vonta meg a vállát a telosi győzelem után tengernaggyá előléptetett Alarcon, aki egyúttal helyet kapott a vezérkarban is. - Nem fognak hiányozni. - Rosszabb katonai helyzetbe kerülünk - ráncolta a homlokát Grenhil, aki határozottan nem volt boldog a helyzettől, de inkább gondterheltnek, mint dühösnek tűnt. - Az ESB egyre több egységet vonultat fel a határainkon. Ilyenkor több tucat hajó elvesztése igencsak... szerencsétlen. - Ezért hoztuk létre az 1. "Dooku" Önkéntes Hadtestet - erőltetett politikusi mosolyt az arcára Keller. A Dooku gróf nevével fémjelzett egység minden katonája önkéntes volt, főleg serennóinak alkották és a legjobb fegyverzetet kapta a D'Asta cégcsoport jóvoltából. - Egy megfelelő vezetővel az élen tökéletesen pótolni tudják a cosraiak helyét a védelmi vonalainkon. - És elnök úr, maga szerint ki lenne az ideális vezető? - vette magához a szót Vandegraff, aki nem is annyira titkolt kritikusai közé tartozott. Keller látta benne a tehetséget, de egyáltalán nem volt biztos, hogy szövetségessé tudná tenni vagy bárhogy lekötelezni maga felé. - Ezt nem az én tisztem eldönteni - határolta el magát látványosan a kérdés megválaszolásától. Megvoltak a maga csatornái arra, hogy a saját akaratát közölje, méghozzá más hangján. - Rockwell altengernagy ideális lenne a pozícióra - történt is meg szándéka közlése Connaught részéről. Aki a Birodalomban szocializálódott, az katona létére legalább annyira politikus is volt. Keller szeme sarkából végigtekintett a jelenülőkön, de senki nem akarta nyíltan megkérdőjelezni a legidősebb vezérkari tag szavát. - Ami fontosabb... Nem hagyhatjuk futni a cosraiakat - szólalt meg váratlanul Tavira, mire minden tekintet rá szegeződött. A még mindig meglepően fiatalos nő elmosolyodott. - Igencsak nagy presztízsveszteség lenne, ha hagynánk, hogy bárki büntetlenül eláruljon minket. - Utálok a sötétben csapkodni patkányok után - horkant fel Alarcon. - Telost mindenesetre kihagyhatjuk a számításból - terelte vissza a megbeszélést a megfelelő szálra Grenhil. - A megerősített helyőrséggel esztelenség lenne arra kitörni. - Ami alapvetően nem áll messze ezektől a vaddisznóktól - jegyezte meg Reyne, aki sokkal inkább kedvelte a korábban a Lázadók által mesteri szintre fejlesztett harctechnikákat, mint a brutális nyers erőt. Amivel ki is érdemelte Alarcon és Tullius rosszkedvű pillantását. - A Köztársaságot is nyugodtan kizárhatjuk - mosolygott sokatmondóan Keller, aki tudott a legnagyobb titokban elküldött Zwerthről. Jó ötlet volt eltávolítani a Serennóról, de tartott tőle, hogy nála hamarabb épít ki jó kapcsolatokat bizonyos politikai körökkel. Már pedig ha sikerül egy szoros szövetséget vagy talán többet is elérniük, akkor ezek válnak a legfontosabbá. - Ahogy a sitheket is. - Valamerre azért csak menniük kell - vakarta meg rőt szakállát Appleton, rámutatva egy nagyon fontos tényre. Hiszen alapvetően minden lehetőséget kizártak... - A Harmadik Birodalomba - szólalt meg Tavira ismét. Többen láthatóan meglepődtek, főleg Connaught. - D'Asta báró elmondása szerint mostanában gyanúsan megélénkült az EGB-t képviselő személyek mozgása a területen. Sőt, egészen barátinak mondható a viszony. - Azt akarja mondani... - Igen, azt - fojtotta belé a tisztbe a szót Tavira. - Választás elé kell állítanunk a Harmadik Birodalom vezetőit, hogy kiderüljön kinek az oldalán is állnak. - Nem hiszem, hogy ezt ne lehetne diplomáciai úton elsimítani - tiltakozott mély, megnyugtató hangján Grenhil, akinek mintha kicsit kiszáradt volna a szája. - Néhány dezertőr nem ér meg annyit, hogy legfontosabb szövetségesünk feláldozzuk miatta. - És ha a sith támadás közepén derül ki, hogy ők nem egészen így tekintenek a viszonyunkra? - szegezte neki a kérdést meglepően szemtelen módon Tavira, mire Grenhil csak szótlanul bámult rá zöld szemeivel. - Mint mondta, kizárhatjuk Telost. A másik lehetséges átkelési pont Mirialnál van. - De mégis mit tervez...? - kérdezte Appleton. - A Központi Flotta leggyorsabb hajóival és egy gravitációs kútvető hajóval megállítom őket - közölte Tavira fölényes mosollyal. - Úgy látom mindenre gondolt. Micsoda véletlenek - élcelődött Alarcon, persze nem túlságosan. Keller tudta, hogy Tavira egy fikarcnyira sem tartott igényt a telosi dicsőségből, márpedig ha volt valaki, akit Alarcon szeretett, azt Alarconnak hívták. Egy ilyen húzással jó időre lekötelezte az egyébként igen nehezen kezelhető főtisztet. Kezdettől fogva tudta, hogy vigyáznia kell ezzel a nővel, de a veszélyérzete csak hatványozottan nőtt az idők folyamán. - Természetesen, én mindig mindenre gondolok - villantotta rá szemeit a nő, mire a katona köhögéssel takarta el zavarát. Jól értette ő is a célzást. - Egyébként sincs olyan erőnk, amely gyorsan mozgósítható és ne hiányozna máshonnan. - Én nem látom akadályát. Logisztikailag - egészítette ki sokatmondóan mondandóját Grenhil. - Én pedig politikailag - adott zöld utat Tavira ambícióinak Keller. Veszélyes játékról volt szó, de jobb most egy szakítás a Harmadik Birodalommal, mint később, amikor kiderül, hogy már más a legfontosabb szövetségesük a galaktikus politikában. Ráadásul itt egyedül a másik felet terhelte volna felelősség.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 9, 2016 20:39:09 GMT 1
- Mindjárt megyek! - kiabált át valahová a holovetítő hatókörén kívülre Leia a férjének, miközben Han lefekvéshez készülődött első fárasztó napjuk után az SzRSz központjának egyik prominens szállodájában kijelölt elnöki lakosztályukban, majd visszafordult a vetítő apró megjelenítőjén vibráló calibop alakjához.
- Elnézést kérek, Ponc.
- Semmi probléma, Leia. - nyugtáza a madárszerű lény, aki külügyi megbízottként Leia távollétében kvázi-kormányfőként igazgatta a Köztársaság ügyeit Coruscanton. - Tehát, mint mondtad, a vostroyaiak lépése...
- A vostroyaiak lépése több, mint barátságtalan, de egyáltalán nem meglepő. - folytatta a közben félbeszakadt gondolatmenetet Leia Organa Solo, végigsimítva kezeit az előtte, az asztalon fekvő jelentések hololapjain, mintha ettől minden egyes olvasott részlet újra életre kelt volna a fejében. - Nem szabad elfelejtenünk, Ponc, hogy új barátaink nagyon is hasonlóan gondolkodnak a cosraiakhoz, hiába adnak mást színt az egész történetnek, ha úgy tetszik... arra fogják használni a megállapodást, hogy a cosrai flotta utáni hajsza ürügyén katonai bázisokat építsenek ki azokban a szektorokban, egy szóval megszállják a független rendszereket, a hírszerzésük pedig megtisztítja előttük majd az utat... márpedig erre ugyanúgy nincsenek feljogosítva, mint a birodalmiak, még akkor sem, ha a történelemben első alkalommal a mi oldalunkon, a mi védelmünkre ajánlottak fel olyan tömegpusztító fegyvereket, amelyek a Köztársaságban nem is létezhetnének, nem igaz?
Gavrisom némán bólintott, bár ez nem jelentette azt, hogy ténylegesen egyet is értett Leiával... a volt hercegnő és többszörös államfő alaposan megtanulta kiismerni a calibopot az elmúlt évtizedekben... éppen ez volt a madárszerű lény egyik erőssége, ami sokszor Leiáéval azonos pozícióba emelte; képes volt tökéletes faarcal (facsőrrel, ha úgy tetszik) együttérzőnek mutatkozni bárkivel szemben, aki előadta neki a problémáit - saját véleményét azonban az utolsó, megfelelő pillanatig tartogatta, vagy még annál is tovább.
- Nem hiszem el, hogy Nek és Kam nem látják ezt... - tette hozzá fejét csóválva Leia.
- Bwua'tu admirális biztosított arról, hogy a fegyveres erők tisztában vannak a kockázatokkal, egyúttal reményét fejezte ki, hogy a vostroyai terjeszkedés még mindig nem lesz akkora, mint a cosraiak esetleges inváziója jelentette veszély, ugyanezen a területen... az admirális úgy véli, miután csapást mértünk az EGB-re és kikényszerítettük a Köztársaságnak megfelelő feltételekkel megkötött békét, könnyebb lesz nyomást gyakorolni Vostroyára, hogy változtassanak az attitűdjükön... békés eszközökkel. - magyarázta Gavrisom - Ami pedig a jediket illeti, sajnálattal közlöm, elnök asszony, hogy Solusar mester tudomásom szerint nem vett részt a sluisi találkozón. Hamner tábornok úr képviselte a jediket, és Bwua'tu admirális jelentése szerint meglepően azonos állásponton volt Vostroyával.
- Úgy. - biccentett Leia. - Azt hiszem, Ponc, ez után a látogatás után vissza kell térnem Coruscantra. Tudom, hogy várnak Calamarin, de a legjobb lesz, ha sürgősen beszélek a fegyveres erők parancsnokával, és ezzel együtt kihallgatást kérek a Jedi Tanácstól is. Sőt, az volna a legjobb, ha a vostroyaiak küldöttségével is sikerülne tárgyalóasztalhoz ülnöm.
- Sajnálom, hogy nem helyettesíthettelek jobban, Leia - rebbentette meg szárnyait szomorúnak tűnő tekintettek a calibop. - Ennyire tellett.
- Nem a te hibád, Ponc. - biccentett a nő. - Tudom, hogy meg vannak kötve... a szárnyaid. - mosolyodott el egy pillanatra a nő.
- Mint egy kalitka. - nevetett fel Gavrisom. - Átküldöm a Szenátus jogászai által megfogalmazott csatlakozási szerződés legfrisebb verzióját.
- Biztos vagyok benne, hogy serennoi barátainknak csak technikai kérdéseik lesznek. - biccentett Leia. - Holnap elviszem nekik a kormányközi tárgyalásra.
- Sok sikert, elnök asszony.
- Neked is, Ponc, köszönöm.
...
Néhány perccel később Leia már Han Solo mellett feküdt a puha, szállodai ágyban. Elégedetten dorombolt, ahogyan a férfi a tarkóját és olykor-olykor egyéb testtájait simogatta, majd felsóhajtott. Bár voltak ötletei az este további eltöltésére, az alvás egyre inkább előre nyomakodott a prioritási listán.
- Fáradtabb vagyok, mint szeretnék lenni. - suttogta végül.
- Én is, szivi. - kuncogott Han, bár reszelős volt a hangja. - Remélem, nem tart sokáig a diplomáciai bájolgás, különben megígérhetem, egy idő után a hangárban leszek napközben, és éjjel is... a Falcon alatt fogok aludni.
- A napközbent elhiszem, az éjszakai részét már annál kevésbé... - bújt oda Leia mosolyogva a férfihez. - Masszírozz meg, csak egy kicsit...
- Hol is kezdjem. - vigyorodott el Han Solo.
- Jó, hogy el tudtál hozni ide.. - átcsempészni az ellenség vonalain, mint a régi szép időkben... - mosolyodott el ismét Leia, szorosabban átölelve a férjét. - Nem is tudom, mit csinálnék nélküled...
- Tudom. - hunyorított Han Solo, és bár nem teljesen ez volt a tervük, percekkel később egymás karjaiban aludtak el.
...
- Meg kell mentened a fiunkat... meg kell mentened a fiunkat... meg kell mentened a fiunkat! - hallotta Leia saját hangját a rémálomban, mintha valamiféle függönyön keresztül beszélt volna.. egyszerre haloványan, egyszerre az Erőn át...
Felnyitotta a szemét. A hajnali nap első sugarai már bevilágítottak a torony lakosztályának ablakán. Mellette ott szöszmötölt a férje, furcsa, gépies mozdulatokkal.
- Han.. hová mész? - nyögte ki végül Leia zavartan, amikor félálomban konstatálta, hogy a férfi fel van öltözve, éppen egy kopottas kabátot kanyarít a vállára, amit Leia eddig nem is látott, az oldalán pedig ott lóg... a sugárvetője.
- Meg ... kell.. mentenem... a fiunkat... - dadogta Han, majd elindult a kijárat felé. - Haza.. haza.. hozom.
- A fiunk... Jacen... Jacen... Anakin! - Leia fel akart kelni, de hirtelen ólmos köd nehezedett az elméjére.
- Ben... - suttogta valaki a távolban, először úgy tűnt, mintha Han hangja lenne, de aztán eltorzult, furcsa, női nevetéssé alakult... - Ben...
...
Amikor Leia ismét kinyitotta a szemeit, a feje úgy lüktetett, mintha egész éjjel hosszútávfutással foglalkozott volna alvás helyett. Megpróbált erőt meríteni az Erőből, de olyan érzése volt, mintha a megszokott, tiszta folyam helyett valamiféle üreges sárba akart volna belenyúlni...
Han sehol sem volt, a napsugarak pedig fényjátékot festettek a szoba falára, jelezve, hogy hamarosan itt az ideje felkelnie és elindulnia a tárgyalásra.
Körbejárta a lakosztályt. Han eltűnése nem hagyta nyugodni... halványan emlékezett rá, hogy a fiairól beszélt, és ettől összeszorult a szíve... nem voltak már fiai. Jacen és Anakin halottak voltak, a fiatalabbikat a Yuuzhan Vong, az idősebbet a sötét oldal emésztette el évekkel ezelőtt... Han először nagyon nehezen tudta feldolgozni Anakin elveszítését, legalább annyira, mint Csuviét, hiszen először a fiút hibáztatta a vuki haláláért a Yuuzhan Vong invázió elején, Jacen esetében viszont ő volt mindig az erősebb... ő mondta mindig Leiának, hogy Jacent elemésztette a Sötét Oldal, hogy már akkor megszűnt a fiúk lenni, amikor Darth Caedussá vált... később pedig Allanára vetítette minden, a maga módján furcsán kifejezett, cinikus mosolyú, komolytalannak tűnő, de nagyon is létező szeretetét, és csak néha voltak olyan pillanatok, amikor Leia is látta a szemében, mennyire szenved a fiúk miatt... de ez.. ez más volt.
- Ben - suttogta a hang Leia fejében. - Meg kell mentened Bent.
Leia megrázta a fejét. Nem értette. Nem értette a hangot, ami furcsán földöntúlinak tűnt, mintha egy Erő-látomása lett volna, de kicsavarva... nem értette, miért beszél a hang az unokaöccséről, Luke egyetlen fiáról... és nem értette, hol van Han. Viszont határozottan rossz érzése volt.
Magára kapta barnás-fehér jedi köpönyegét, amelyből egyet ezeken a látogatásokon is magával hordott, magához vette fénykardját és kirohant a folyosóra. A folyosó végén lévő turbolifteknél álló recepciós droid ezüstös arckifejezéssel, fénylő szemekkel bámult vissza rá.
- Mit tehetek önért, elnök asszony?
- A férjem... mikor ment el a férjem? - fordult hozzá Leia, igyekezve ismét nyugalmat erőltetni magára.
- Solo tábornok pontosan három standard óra, negyvenhét standard perc... - kezdte sorolni a droid, Leia azonban a szavába vágott.
- Nem mondta, hová? Nem kért valamit?
- Nem, asszonyom.
Leia akaratlanul is elkáromkodta magát. Ha Han nem kért semmit, az két dolgot jelenthet; vagy csak a közelben sétál, esetleg beült egy közeli kantinba, vagy a Falcon-on távozott, utóbbi esetben viszont akárhol lehet. Leia kinyúlt az Erőben, először csak az épület körül, aztán messzebb, egyre messzebb...
Végül távolról megérezte... a bolygón volt még, de messze, nagyon messze.
- Szerezz nekem egy siklót, most rögtön.
- Azonnal hívom az Elnöki Őrséget. - nyúlt a kom után a droid.
...
Fél órával később Leia a Serennoi Elnöki Gárda zöld egyenruhás katonái, és egy sebtiben előkerített, láthatóan álmosnak tűnő, menet közben is herbateát kortyolgató századosi rangú diplomáciai attasé társaságában.
- Biztosan arra ment, asszonyom? - kérdezte a mellkasán lévő apró fémlapon "Wenli" nevet viselő tiszt, miközben szabad kezével a fejét vakargatta. - Az a reaktorcsarnokokhoz vezető légköri útvonal, ott csak generátorok vannak, meg minden efféle. Igazán nem értem, mit óhajt ott Solo tábornok.
- Én sem értem. - rázta a fejét Leia. - De arra ment. Kérem, siessünk, százados.
- Ahogy óhajtja.
A sikló tíz perccel később egy hatalmas, kör alakú dóm előtt landolt, amelytől nem messze jól kivehető volt a Millenium Falcon jellegzetes, ellipszoid alakja, a hatalmas, kerek radartányér nélkül, amelyet még a junctioni blokád áttörése előtt szereltek le, álcázás céljából. A dóm egyike volt a serennoi főváros külső kerületeiben elhelyezkedő, a Yuuzhan Vong pusztítás után az újjáépítés keretei között felhúzott hatalmas, modern reaktortermeknek, amelyek a vidéki nap- és fúziós erőművekből érkező energiát alakították át, tárolták, majd csatornázták a város üzleti, kormányzati és katonai negyedei számára, a bankoktól a planetáris lövegeken át a játszóterek közvilágításáig. A dóm bejárata előtt két sárga egyenruhás, a helyi energetikai vállalat biztonsági erőihez tartozó férfi holtteste feküdt, füstölgő mellkassal. Leia elsőként ugrott le a siklóról.
- Biztosítsák a területet, nézzék meg azokat ott, és ellenőrizzék a hajót is! - adott ki Wenli százados gyors, pattogó utasításokat a serennoi gárdistáknak, majd némiképp lihegve Leia után szaladt. - Elnök asszony, kérem, maradjon mellettem, ez veszélyes lehet... ha ez valamiféle terrorista támadás...
- Nem. - rázta a fejét Leia, aktiválva a fénykardját. - Csak Han van odabent, senki más... de valami nem stimmel.
- Erre én is rájöttem. - bámult egy pillanatig a holttestekre Wenli. - A kedves férjének korábban is voltak ilyen... pillanatai?
- Nem. - rázta meg a fejét Leia. - Kérem, adjon pár percet...
- Végtére is ön jedi, igazán megérdemel ennyit, nem fogok itt vitatkozni, továbbá ott van a diplomáciai mentesség, satöbbi satöbbi... aj aj... - dörzsölte a homlokát a százados, mintha már lelkiekben elkezdett volna felkészülni az előtte álló, láthatóan hosszú napra...
Leia azonban nem várta meg, amíg kirendelt kísérője befejezi a gondolkozást, hanem berohant a nyitva álló ajtón.
Odabent a minden nagyobb város, vagy egyéb létesítmény számára elengedhetetlen energetikai cirkulátorok és tárolók hosszúkás, függőleges energianyalábokat tartó gyűrűi és köztük lévő szervízfolyosók nyúltak el hosszában a dómban, illetve lefelé és fölfelé, egészen a mélyen a földbe ásott, leszigetelt fúziós reaktorokig és energiavezetékekig. A galaxis ezer és ezer bolygóján találkozhatott az ember ilyenekkel, mindegyik nagyjából ugyanúgy nézett ki, és nagyjából ugyanazon az elven működött. Az energianyalábokat apró, a függőfolyosók csomópontjain elhelyezett terminálokról lehetett vezérelni, attól függően, hogy az ellátott terület létesítményei közül éppen melyik és mennyi energiát igényelt. A hatalmas üregben futó nyalábok alul a reaktorokhoz csatlakoztak, felül pedig azokhoz a biztonsági relékhez, amelyekkel túltöltődés esetén el lehetett vezetni a fölös energiát. A függőfolyosókon és az energianyalábokon, valamint a kör alakú csomópontokon kívül semmi más nem volt a hatalmas dóm belsejében.
A függőfolyosók közül az elsőn végighaladva Leia a legelső terminálnál újabb holttestbe futott bele.. ez egy fegyvertelen technikus volt, egy meglehetősen áporodott szagú quarren, mellkasán ugyanazzal a pontos lövés ütötte apró, füstölgő lyukkal, amelyből Leia élete során sok-sok százat látott már... elsősorban rohamosztagosok, kalózok, csempészek és egyéb rosszfiúk, esetleg Yuuzhan Vong harcosok mellkasán, akik voltak olyan optimisták, hogy ki merjenek kezdeni férjével, Han Soloval.
A technikus azonban egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki bármi ilyesmit forgatott volna a fejében, mielőtt lelőtték.
Leia megrázta a fejét. Aztán oldalra fordult, ahogyan néhány szinttel lejjebb egy sugárvető-lövés sistergése szakította meg a csendet, majd egy másik technikus jajkiáltása, és halványan egy ismerős hang...
- Most megkapjátok a magatokat, rohadt Birodalmiak... Ben.. Ben, hol vagy?
Leia az Erő segítségével tompítani próbált az esést, ahogyan a néhány szinttel lejjebb, merőlegesen futó függőfolyosóra érkezett, de valahogy nem sikerült neki tökéletesen, mert fájdalmasan megreccsentek az izületei. Ráadáasul egy szinttel magasabban landolt, mint tervezte... de így is meglátta a férjét, aki eggyel lejjebb, a Leia által érintett függőfolyosóra merőlegesen futó másikon állt, pontosan két terminál között középen...
... és a levegőnek beszélt.
- Ben... haza kell jönnöd. Be kell fejezned ezt.
Leia megrázta a fejét. Mit akar Han az unokaöccsüktől? És miért beszél a semmibe? És egyáltalán...
Leia kinyúlt az Erővel, megpróbálta érzékelni a férjét, és azt, akihez beszél, de nem látott mást, csak most, hogy koncentrált, valamiféle, havargó, halovány ködszerű valamit azon a ponton, ahol Han állt, egy méterre előtte...
- Han... - kiáltotta. - Han!
Solo megrázta magát, majdnem hátrapillantott, de aztán visszafordult az ott sem lévő jelenéshez, miközben a kezében lévő, még füstölgő sugárvető a padlóra hullott. Leia szinte látni vélte a halvány csibészes mosolyt az arcán.
- Igen. - mondta Han egészen halkan. - Segítek Neked, fiam, csak gyere haza... tedd, amit tenned kell.
Leia ismét megrázta a fejét. Nem értette, mi történik.
Aztán felsikoltott, mert egy pillanatra úgy tűnt neki, a jelenés felől egy vörös energianyaláb vágódik ki, egészen Han mellkasáig... megdörzsölte a szemeit, de nem látott felszálló füstöt, nem érezte a húst átégető ózonszagot...
És már éppen megkönnyebbült volna, amikor Han élettelenül oldalra dőlt, elveszítette az egyensúlyát, és a mélybe zuhant, a reaktorok sok száz méterre lejjebb levő sötét felszíne felé.
- Neeeem! - sikoltott fel Leia, és megpróbált kinyúlni az Erővel, de térdre roskadt... sokkal inkább hullott, mintha valamiféle láthatatlan erő húzta volna...
Egy pillanattal később, amikor feleszmélt, fél méterre térdelt attól a ponttól, ahol az imént Han állt. Nem akarta elhinni. Ez nem lehet, suttogta magában újra és újra... ez nem lehet... Han... így... nem.. ez egy álom...
Könnyektől ázó arccal felpillantott, és most már világosan ki tudta venni a jelenést, ami ott lebegett előtte.
Egy férfi alakja volt, egy magas, nyúlánk férfié, vörös, furcsán sistergő pengével a kezében.
- F... fiam? - kérdezte reszketve Leia.
- Ó igen... - válaszolt a jelenés immár női hangon, furcsa, csillogó szemekkel, Leia pedig érezte, hogy a Dathomir óta érzett fejfájás elhatalmasodik rajta.
És egy pillanattal később, amikor a sokk hatására leengedte elméje utolsó, jediként szinte folyamatosan aktív állapotban tartott gátjait, a jelenés behatolt az elméjébe...
... és átrendezte.
...
Percekkel később lépések dobbantak a függőfolyosón.
- Erre, százados úr, itt van! - kiáltott egy serennoi gárdista.
Yang Wenli százados magához képest gyorsan, ütemes kocogásban érkezett a helyszínre, és megcsóvált a fejét. - Aj aj... nem kellett volna beengedni ide egyedül. Hol van a tábornok?
- Lezuhant... - nyelt egyet a gárdista, miután komon konzultált az irányító központ érzékelőit kezelő társával. - Legalább az érzékelők szerint így történt, uram. Elveszíthette az egyensúlyát, a nő nagyon messze volt tőle...
- Senki más nem volt itt rajtuk kívül? - kérdezte Wenli.
- Nem, nem uram. - válaszolt újabb gyors konzultáció után a katona. - A teremben öten teljesítettek szolgálatot, a kapuőrséggel együtt.. Solo tábornok mindannyiukat lelőtte, mielőtt...
- Értem, köszönöm. - biccentett a százados, és közelebb lépett a földön térdelő, remegő Leiához. - Asszonyom, jól van?
Leia néhány másodpercig nem mozdult abból a magzati, guggoló pózból, amelyet elfoglalt, aztán egyszer csak megrázta magát, és felállt.
Wenli ösztönösen hátralépett egyet. A nő arca öregebbnek, fáradtabbnak tűnt, és furcsa csillogás volt a szemében.
- Asszonyom, jól van? - kérdezte ismét.
- Magának talán tábornok asszony, fiam. - rázta meg magát Leia, majd végignézett magán. - Mi a frász a gönc?
Wenli döbbenten figyelte, ahogyan a nő a mélybe veti a jedik legendás fegyverét, a maga készítette fénykardot, majd utána dobja a jedi tunikát.
- Mit áll itt, fiam? Jelentse az Ellenállás vezetésének, hogy megtaláltuk a Starkiller bázist! - tette csípőre a kezét Leia.
- Ho.. hogy mit, asszonyom? Izé.. tábornok asszony. - vakarta meg a fejét Wenli.
- Mit nem ért ezen, fiam? - ripakodott rá Leia. - Nem volt elég, hogy elpusztították az Új Köztársaságot, most az Ellenállást is veszély fenyegeti! Azonnal meg kell találnunk a bátyám!
- De... de asszonyom... - Wenli ismét megdörzsölte a fejét. Nem egészen értette, mire akar kilyukadni a nő ezzel. Az Új Köztársaságra vonatkozó részt pláne nem értette. - A.. a férje...
Leia itt egy pillanatra elhallgatott. Wenli már azt hitte, észhez tér, de újra dacosan felszegte a fejét.
- A férjem mártírhalált halt, amikor megkísérelte az Első Rend bázisáról visszahozni a fiamat. Hősként halt meg, és büszke vagyok rá. Az ő emlékének tisztelgünk, ha megállítjuk az Első Rendet. - indulhatunk végre?
- Aj aj... - fújta ki a levegőt Yang Wenli. Végül úgy döntött, az a legjobb megoldás, ha részt vesz a "játékban". - Erre tessék, tábornok asszony. Máris indulunk az Ellenállás központjába.
- Ez a beszéd, fiam. - mosolyodott el Leia. - Ne késlekedjünk.
Amikor Leia beszállt az időközben erősítésként érkezett siklók egyikébe, amelyik szirénázva elindult a város felé, Wenli aktiválta a komját.
- Hadnagy, vigyék egy elkülönített pszichiátriai klinikára az elnök asszonyt, az a gyanúm, hogy sokkot kapott, és félrebeszél. - utasította a sikló pilótáját, majd a testőrök parancsnokához fordult. - Maguk pedig kutassák át a dómot. Keressenek idegen behatásra utaló nyomokat, tudni akarom, Solo tábornokon, az elnök asszonyon és rajtunk kívül járhatott-e odabent valaki más... ó igen... és kérem, hozzák fel a tábornok holttestét a legalsó szintről. Mégsem hagyhatjuk ott.
Ahogyan a katonák a dolguk után siettek, Wenli százados felsóhajtott. Nem gondolta, amikor hajnalban kirángatták az ágyából, hogy prominens vendégük kis kirándulásához asszisztáljon, hogy ehelyett Serenno történetének talán eddigi legnagyobb diplomáciai kalamajkájába csöppen.
- Aj aj... - suttogta maga elé. Az volt az érzése, hogy hamarosan újabb adag teára lesz szüksége. De legkésőbb akkor, amikor jelentést tesz a kormánynak és a Köztársaság diplomatáinak erről az egészről...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 6, 2016 23:30:02 GMT 1
- Megbízott úr, hamarosan leszállunk! - ráncigálta meg a drága köntös szélét a protokolldroid, amitől Lando nagyot mordulva felébredt.
A köztársasági lopakodó korvett a legújabb CorSec típus volt, amelyet Wedge személyesen utaltatott ki Lando részére, egyike azon kevés hajónak a coruscanti arzenálban, amelyek beépített, saját álcázó berendezéssel üzemeltek. Így aztán néhány jedi StealthX vadászgép kíséretében jóval nesztelenebbül lopakodott át a junction-i sith blokádon, mint az átlagos csempészkonvojok.
Milyen ironikus, gondolta Lando Calrissian. Meglenne a csúcstechnikánk hozzá, hogy észrevétlenül jussunk át Serennoig, de politikai okokból, spórolásból, vagy egyszerű ignoranciából hagyjuk, hogy a sorkatonáink, önkéntesek, a bárhol bevethető jedik, és csempészek csinálják meg a piszkos munkát ehelyett...
Csempészek, futott át az agyán azonnal a következő gondolat. Olyan csempészek, mint Han.
Lando megrázta a fejét, és bevett egy serkentő tablettát. Néha határozottan ironikusnak találta az életet.
A modern orvostudománynak hála az emberi átlagos élettartamot akár másfél-kétszeresére is lehetett növelni azoknál, akik elég tehetősek voltak hozzá, és emellett nem rendelkeztek az Erővel, vagy egyéb, az ilyen jellegű kezeléseket kiváltó természetfeletti ajándékkal. Klónozott szervezek, bionikus és gépi testi elemek és összetevők, az öregedést gátló genetikai és vitamin-alapú kezelések... és mégis, ezek ellenére a tény, hogy valaki hosszabb ideig taposhatja a galaxis bolygóit, nem jelentette azt, hogy nem érezte az évek súlyát, nem jelentette azt, hogy nem fájt a dereka, a háta, nem kellett odafigyelnie az étkezésére, a pulzására, és így tovább.
Lando megmasszírozta a tagjait, miközben a korvett átsiklott Serenno légkörén, és az alant elterülő hatalmas főváros felhőkarcolói felé fordult. Itt volt, jóval túl a nyolcvan standard éven, és hajnalban kirángatták az ágyból, és felzsuppolták erre a csúcstechnológiájú cuccra, és útnak indították ide...
És miért? Mert voltak olyanok, akiknek még ez sem adatott meg. Mert elérték ezt a magas, tiszteletre méltó kórt, és aztán mellbe lőtték őket, mint a birodalmi admirálist, Gilad Pellaeont. Vagy éppenséggel Cal Omast.
Vagy a Yuuzhan Vong rájuk hajított egy holdat, mint Csubakkára, és megannyi másik szerencsétlenre galaxisszerte.
Vagy belezuhantak egy reaktorterem végtelen szakadékába, mint az évtizedes cimborája, Han Solo.
Lando felsóhajtott. Han, öreg fiú... nem így akartam visszanyerni tőled a Falcon-t, hidd el, nem így...
A Köztársaság különmegbízottja, az endori csata hőse, a Tendrando vállalat elnöke, egy alig néhány éves gyermek büszke apja, a most mindenekelőtt rendkívül álmos Lando Calrissian megigazította drága alderaani szövésű köpenyét, miközben felkészült a kiszállásra.
Tulajdonképpen megtehette volna az ismeretségük évtizedei során nem is egyszer, hogy féltékeny legyen Han Solora. Han elnyerte a hajóját, összeszedte az egyik legtalpraesettebb, legszebb lányt a galaxisban, mindig egy lépéssel Lando előtt járt, és mire ő odakerült, addigra Han általában ki is keveredett belőle. De ez nem zavarta Landot, ő sosem kereste ezeket a kalandos szituációkat, inkább csak jobb híján beléjük keveredett. Nem zavarta, sőt egyenesen élvezte, hogy néha a galaxis legfelforgatottabb életű házaspárjának közeli ismerőseként belerángatták egy-két rázós szituációba, amelyek majd jól mutatnak egy memoárban, ha egyszer végre veszi a fáradtságot, hogy megírja, jobban mondva tollba mondja valami protokolldroidnak - hiszen ezek után mindig visszatérhetett kedvenc szerencsejátékaihoz, cégeihez, és az elmúlt években nem utolsósorban Tendrához és a kicsihez...
... idáig?
Han és Csubi elmentek, Leia ki tudja, milyen állapotban van, Luke legszerencsésebb esetben is eltűnt, senki sem hallott róla azóta, hogy felszállt a Zonama Sekot felé induló Yuuzhan Vong zarádokok korallhajójára azzal a fával...
Lando megborzongott a gondolatra. A gondolatra, hogy a nagy kvintettből, a Lázadás és az Új Köztársaság legismertebb arcaiból, évtizedes barátaiból... ő, a legidősebb maradt utolsónak.
Ennek minden súlyával és felelősségével együtt.
- Calrissian tábornok? - zökkentette ki a gondolataiból egy fiatal, fekete hajú tiszt, aki idegesen babrálta a sapkáját a leszállórámpa aljában.
- Már régóta nem vagyok tábornok. - vigyorodott el Lando. - Maga a fogadóbizottság, fiam?
- Izé, megbízott úr... na.. szóval elnézést. - vágta magát nagy nehezen valamiféle rendkívül slendrián haptákba a serennoi tiszt, amitől rögtön két fokkal szimpatikusabb lett Landonak. - Yang Wenli százados, jelentkezem. Elkísérhetem a kormányzathoz?
- Előbb Leiát szeretném látni, ha lehet. - halkította le a hangját Lando. Úgy tűnt, a serennoiak gondoskodtak a kellő intimitásról, legalábbis egyetlen médiacsatorna holokamera-drónját sem lehetett látni, de ezeknél a firkászoknál sosem lehetett tudni, mindig volt valami újdonság a nagyra nőtt tarsolyukban.
- Megoldható, de attól tartok, nem fog neki örülni, uram. - biccentett Wenli, és a közelben várakozó, a Serennoi Elnöki Őrség jelvényét viselő rohamsikló felé invitálta a Köztársaság küldöttét. Felemelkedtek, és a város kívül eső katonai gyakorlóterek irányába indultak.
- Megtudtak valamit arról, mi történt Hannal? - kérdezte menet közben Lando.
- Nos... aj aj, hogy is mondjam, megbízott úr... - tördelte a kezét Wenli.
- Ne kerteljen, fiam.
- Nem találtunk arra vonatkozó bizonyítékot, hogy Solo tábornokon kívül bárki más illetéktelen bement volna abba a reaktorterembe. - magyarázta Wenli. - Ez azt jelenti, hogy ha a tábornok úr még élne, most felelősségre kellene vonnunk a személyzet halála miatt. Rendkívül nyugtalanítónak tartom, hogy úgy tűnik, nincs racionális magyarázat a tábornok viselkedésére, de olybá tűnik, az elnök asszonyéra sem. A teóriám az, hogy a kettő valahogy összefügg, és Solo tábornok ugyanannak a pszichózisnak az áldozata lett, mint azóta elnök asszony, csak, fogalmazzunk így, más tünetekkel. - Kizárták a mérgezést és ehhez hasonlókat? Hapan gondolatpisztolyt? - vetette fel Lando.
- Alapos fiziológiai vizsgálatnak vetettük alá Solo tábornok... maradványait, és az elnök asszonyt is, bár nem volt túl együttműködő. - sóhajtott fel ismét Wenli. - Azt kell mondjam, nem találtunk ilyen jellegű károsodásra utaló nyomot. Játszom a gondolattal, hogy valamiféle Erő-behatás érte őket, de ez furcsa lenne, hiszen az Elnök asszony képzett jedi, ráadáasul a kormányzat egyetlen tagja sem viselkedik furcsán. Mindenesetre beszereztünk ysalamiriket, és elhelyeztük őket a stratégiai pontokon.
- Értem. Ha sith ügynök lennék, lehet ilyesmivel próbálkoznék én is. - biccentett Lando.
- Az igazat megvallva azt hittem, Coruscant jediket is küld majd. - hunyorított Calrissian felé Wenli.
- Mindent a maga idejében. - bámult ki a rohamcsónak kémlelőnyílásán Lando, döbbent arckifejezést felöltve. - Egy múzeumban helyezték el Leiát, ez valami vicc?
Odalent egy jó negyven évvel ezelőtti haditechnikát felvonultató, a védhetőség minden józan kritériumát meghazudtoló, össze-vissza dobált platformokból és vadászhangárokból álló, pajzsgenerátor, légvédelmi rendszerek és úgy általában minden normális katonai bázis kellékei nélküli harcálláspont körvonalazódott. A Lázadás első éveire emlékeztető, itt-ott jól láthatóan felragasztott kiegészítőkkel ellátott X-szárnyúak parkoltak mindenhol, körülöttük pedig múzeális értékű egyenruhát viselő műszakiak szorgoskodtak.
- Igyekeztünk minél jobban megfelelni az elnök asszony... hogy is mondjam, képzelgéseinek. - magyarázta Wenli százados, miközben a transzport landolt az egyik bunker mögött, kitakarva a bázis fő leszállópályája és az irányítóközpontnak tűnő bunker bejárata felől. - A pszichológusaink megvizsgálták, de az elején, mint már egyszer mondottam volt, nem volt túl együttműködő. És be kell látnia, megbízott úr, ez egy jedi esetében egy olyan egyszerű, peremvidéki kormány számára, mint a miénk, akár nem várt gondokat is okozhat. Így az orvosaink javaslatára igyekeztünk minél inkább az igényeinek megfelelő... környezetet kreálni. A közelében lévők mind pszichiátriai specialisták, a többiek kirendelt statiszták a Gárda állományából.
Lando fejcsóválva bámulta a még Talon Karrde, vagy Booster Terrik szintjén is szedett-vedett felszerelésűnek számító kompániát. Wenli és kísérői a bunkerek mellett kialakított öltözőben gyorsan lecserélték egyenruhájukat a negyven évvel ezelőtti Lázadás korszakát idézőre, még Lando is kapott egyet, amelyik leginkább arra a satnya, röhejes göncre emlékeztette, amelyiket az endori csatában viselt... el is nevette volna magát rajta, ha nem ennyire abszurd környezetben történik mindez.
Végül bekísérték az irányítóba, ami egy közepes csempészbázis technológiai szintjére emlékeztett Landot, aki dermedten meredt a felé siető, szigorú tekintetű, katonai egyenruhás, rövid hajú nőre, felismerve benne Leia Organa Solot. Amaz csípőre tett kézzel megállt előtte, majd halovány, szigorú mosolyra húzódott az arca.
- Lando... Lando Calrissian! Ezer éve, te kurafi! Azt hittük, már meghaltál a Hosnianon!
Lando felöltötte az egyik hamiskártyás vigyorát és felidézte Wenli felkészítő szavait, hogy mire kell figyelnie, ha nem akarja kizökkenteni a nőt.
- Az Első Rend ezúttal nem tudott a sarkamra hágni, Leia... még időben távoztam.
- Nagyszerű, nagyszerű... nagyon jó. - biccentett Leia.
- Leia... - lépett közelebb Lando. - Annyira sajnálom, ami Hannal történt...
- Hogyne... persze... - felhősödött el egyszerre a nő tekintete, majd zavartan hozzátette. - Tudta, mit kockáztat. Haza akarta hozni a fiunkat... de majd Csubinak és annak a kislánynak sikerül. Találkoztatok már?
- Én.. izé.. még nem, majd megkeresem őket. - Landonak felötlött, hogy valóban látott egy Csubakkára hasonlító bundájú vukit. Fogalma sincs, honnan szedték össze a serennoiak, de elkönyvelte magában, hogy jár nekik a dícséret az extra erőfeszítésért. - Leia, beszéltél a kormánnyal?
- Nincs már kormány, Lando. - hajtotta le a fejét szomorúan a nő. - Az Első Rend elpusztította... a sötét oldal... meg kell találnunk Luke-ot, tudod?
- Ebben legalább egyetértünk. - mormogta Lando, majd barátságosan megölelte a nőt. - Itt leszek a közelben, de nem maradhatok sokáig.
- Nem baj, még sok dolgunk van... a bevetések, a fegyverek, az Ellenállásnak támogatásra van szüksége, Lando. - pillantott rá átszellemülten Leia.
- Meglátom, mit tehetek.
Amikor kiértek az elkülönített területről, Lando a falnak támaszkodott, felsóhajtott, majd Wenlire pillantott.
- Hát, ez elég... ijesztő volt. Teljesen elment az esze. Azt hiszem, tényleg jobb lesz, ha a jedikre bízzuk a további sorsát. Üzenetet küldök a tanácsnak.
- Tegyen így, Calrissian megbízott. - biccentett Yang Wenli. - Bár én óvatos lennék... aj aj.. nem is mondtam? Akárhányszor a jediket említettük neki, éktelen haragra gerjedt, és váltig állította, hogy mind egy szálig kipusztultak. Lehet, jobb lenne, ha őket is... beöltöztetnék majd, vagy nem tudom.
- Különös. - biccentett Lando. - Majd elmagyarázom nekik a részleteket. Gondolom, most már nem halaszthatjuk tovább a találkozást a kormányzattal?
- Nagyon ingoványos talajon egyensúlyozunk, megbízott. - biccentett Wenli. - Előbb-utóbb elkezdenek kiszivárogni az információk, akármit is teszünk. Mi egy viszonylag kis állam vagyunk, kevés titokkal. Muszáj elsimítani ezt, a kormányzat nagyon aggódik a helyzet és a tárgyalások kimenete miatt egyaránt.
- Igen, el kell simítanunk. - bólintott fáradtan Lando. - Akkor menjünk, ne várakoztassuk őket tovább, nem igaz?
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 5, 2016 17:37:24 GMT 1
Az SzRSz Elnöki Klinikája ugyanolyan steril és modern intézmény volt, mint amilyennel a Jedi Templom rendelkezett Coruscanton, vagy a Fény Hadserege a Kathol-szektorban. Jaina jól ismerte mindkettőt, hiszen furcsa „visszatérése” után, amikor a Lehont követően újra csatlakozott barátaihoz és a jedikhez, mindkét intézményt megjárta, ahol szakértők, droidok és gyógyításban járatos mesterek próbáltak választ adni a kérdésre; ő-e valójában Jaina Solo?
Ott és akkor minden esetben „igen” volt a válasz, Jaina azonban közel sem volt már olyan biztos benne... nem, amióta Serennora érve először kikövetelte a fogadóbizottság fejétől, a sapkáját idegesen kezei között morzsolgató Yang Wenli századostól, hogy először az anyját láthassa, és ebbéli akaratában a férfi semminemű tiltakozása sem akadályozhatta meg. Hiába ismételgette a férfi, „aj aj, ez nem lesz jó ötlet, jedi lovag, nem lesz jó ötlet”, Jaina ragaszkodott hozzá.
Jaina most is látni vélte maga előtt a régi Lázadók Szövetsége stílusára emlékeztető módon berendezett bázist egy elkülönített katonai telepen, a statisztákat, akik értetlen, ijedt arckifejezéssel néztek rá, amikor Wenli százados instrukcióit „a saját anyámat olyan ruhában látogatom meg, amilyennek jónak látom” felkiáltással figyelmen kívül hagyva jedi köntösben rohant végig a parkoló vadászgépmakettek között... látni vélte a bunkerszerű helységben berendezett irányító központot, és az anyja arcát…
Egy tábornoki egyenruhás, kontyba csavart hajú idősebb nőét, aki képre valóban olyan volt, mint az édesanyja, a szemében azonban valami egészen más volt... bizonytalanság, értetlenség, végül pedig agresszió...
Nem ismerte meg őt, nem ismerte meg a saját lányát, sőt, a végén nekitámadt, amikor harmadszorra ismételte el neki, a vállát megrázva, hogy „én vagyok, a lányod, a kislányod, Jaina, anya, nem ismersz meg??”... ellökte magától, és a képébe kiáltotta: „nekem csak egy fiam van, Ben, te pedig egy imposztor vagy, az Első Rend ügynöke, sőt, talán nem is létezel, takarodj innen”
Jaina csak arra emlékezett, hogy a Leia környezetében lévő tárgyak felemelkednek és a falhoz csapodnak, a statiszták menekülnek, Wenli pedig szó szerint elráncigálja onnan, miközben azt ismételgeti neki, hogy ő előre megmondta, ő előre megmondta...
- „Nem is létezel” – ismételte el magában Jaina ugyanazokat a szavakat, amelyeket a Bendőben lévő titokzatos űrbázison suttogott a fülébe a hang, és amelyekek most szinte szó szerint hallott vissza a nőtől, aki a világra hozta. Tétován megsimította a Klinika patológiáján lév fehér hűtőágyon fekvő holttest ősz haját, és ezzel visszatért a jelenbe.
- Látod, már te sem létezel, apa, valahol máshol vagy... - simította végig Han Solo élettelen arcát, és hosszú, zilált fehér fürtjeit. A serennoi orvosok jó pár tucat munkaórát beletehettek abba, hogy ilyen állapotba hozzák apja testét, erről a kifehéredett bőrőn végigfutó apró vörös csíkok árulkodtak, amelyek a csontokat és felületi sérüléseket viszonylag helyreállító lézeres és holografikus kezelés nyomait mutatták. – Valahol, ahol együtt vagy Csubival és Anakinnal...
Jaina nem tette hozzá, hogy „és Jacennel”. Nem tehette hozzá, mert meggyőződése volt róla, hogy Jacen máshol volt, valamiféle másik létben, vagy nemlétben, valahol, ahonnan visszatérhetett arra az átokverte, furcsa bázisra, és olyasmiket mondhatott neki, amiket mai napig nem fogott fel, nem értett...
Még egyszer megsimította apja holttestének homlokát és lenyelte a könnyeit. Anyja legalább ilyen messze járt, fejben legalábbis, Luke bácsi.. nos, fogalma sem volt, hogy mi van Luke bácsival… Jaina rádöbbent, hogy egyetlen életben maradt rokona és családtagja Ben Skywalker. Az a Ben, akinek az anyja a nevét kiáltotta? Vagy egy másik fiúra gondolt? Mire gondolt valójában?
Jaina megrázta a fejét. Az Erő kavargott a feje körül, mintha folyamatosan egymásnak ellentmondó üzeneteket akart volna közvetíteni neki.
Aktiválta a hűtőágy megfelelő gombját, mire az visszacsúszott a patológiai gondolába, majd megtörölte a szemeit, és kilépett a helységből.
- Indulnunk kell tovább, hölgyem... - Wenli százados szemében őszinte sajnálat tükröződött. – Szívesen kísérném még, de hamarosan vissza kell térnem a kormányzati épületbe. Calrissian megbízott és vezetőink tárgyalásai a végükhöz közelednek.
- Csak még egy helyre vigyen el, százados. – pillantott rá a férfire Jaina, megjegyezve magának, milyen mély, barnásfekete szemei vannak. Alig néhány évvel lehetett fiatalabb, mint ő maga.
Wenli biccentett, majd megvakarta a fejét.
- Aj aj, van egy sejtésem, hogy hová szeretne menni, Solo lovag. Nem biztos, hogy jó ötlet.
- Ön is tudja, hogy az. – rázta meg a fejét Jaina. – Látnom kell a generátortermet, ahol az egész történt, vigyen el oda, kérem.
A százados felsóhajtott.
- Erre, visszamegyünk a siklóhoz.
Útközben Jaina belépett a személyes komlinkjén keresztül a Jedik és a Köztársaság közös használatú, titkos műveleti csatornájára, és lekért minden jelentést, vonatkozó anyagot, Holonet-cikket és bármi, egyéb módon szóba jöhető információt a Bendőről, a Bázisról, a környékről jelentett anomáliákról és bármiről, amiról úgy vélte, segíthet megtalálni azt, aki ezt tette.
Mert Jaina meggyőződése, hogy ez az egész nem baleset volt, egyre erősödött.
Ahogyan az a gondolat is, hogy ennek valamilyen módon köze van mindahhoz, amit a Bendőben átélt.
Már csak meg kellett találnia az összekötő kapcsot.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 6, 2016 17:56:39 GMT 1
- Ez az. - mutatott a hatalmas, teljes energián üzemelő reaktorteremre Wenli százados, miközben a sürgölődő technikusok és droidok utat engedtek neki és Jainának. A jedi nő körbepillantott, és kissé meglepődve konstatálta, hogy nem túl sok nyoma maradt a korábbi baljós eseményeknek... a sérült konzolokat megjavították, és csak néhány technikustól kapott gyanakvó pillantásokat. A százados következő instrukcióját be sem várva Jaina előresietett, lepillantott néhány szinttel, majd egy határozott mozdulattal levetette magát az egyik függőfolyosóról.
- Hagyják, egyelőre nincs arra utaló jel, hogy ő bármi váratlant tenne. - biccentett Yang Wenli fáradtan az értetlen, fegyveréhez kapó technikusnak, majd elindult megkeresni a legközelebbi turboliftet.
Jainát az Erő határozott léptekre sarkallta, miközben végigfutott a következő függőfolyosón, amelyre érkezett, egészen egy bizonyos pontig, ahol hirtelen szinte lecövekelt a lába.
- Jók a megérzései. - közölte néhány pillanat múlva a turboliftből szemben kilépő Yang Wenli. - Pontosan ott történt.
Jaina bólintott, és lehunyta a szemeit... az Erő furcsán kavargott itt, olyan érzése támadt egy pillanatig, mintha két univerzum határán egyensúlyozott volna... és hallani vélte a sejtelmes, heherésző hangot is.
- Látod már, miért nem létezel? Ehehehe...
Jaina megrázta magát, hátrébb lépett, majd intett az egy pillanatra bizonytalanná váló Wenlinek.
- Nos? - kérdezte a százados. - A műszereinkkel nem rögzítettünk semmit... semmi olyasmit, amit műszerekkel rögzíteni lehet.
- De ezek szerint Ön sem hisz a balesetben, százados, nem igaz? - kérdezte Jaina. - Vannak teóriáim, amelyeket nem tudok megfogható bizonyítékokkal alátámasztani. - vakarta meg a fejét ismét Wenli. - Fejtse ki őket, kérem. - lépett közelebb a férfihoz Jaina.
- Nos... először azt gondoltam, valami olyasféle tudatbefolyásolás állhat a háttérben, mint a hapanok gondolatpuska. - magyarázta a hangját lehalkítva, aggodalmas körbepillantva Yang Wenli. - Solo tábornok viselkedésbeli változása összhangban van egy ilyen fegyver hatásaival. És, bár nem találtunk erre utaló sugárzási nyomot, ez reális magyarázatnak tűnt... ahogyan a mérgezés is. Azonban...
Jaina felvont a szemöldökét.
- Azonban? - Azonban Organa Solo elnök asszony viselkedésében egészen addig a pillanatig, amíg ugyanarra a pontra állt, ahol most Ön is állt az imént, és ahonnan Solo tábornok lezuhant, semmi különös nem volt. - folytatta Yang Wenli. - Olyan, mintha abban a pillanatban érte volna a behatás, amikor ide került.
- Az is lehetséges, hogy tovább ellen tudott állni a gondolatfegyvernek, vagy a méregnek, és csak akkor engedte le a védelmét, amikor... amikor látta lezuhanni.. apámat. - Jainának nehezére esett teljesen objektívnak maradnia, amikor ezek a szavak elhangzottak a szájából, de úgy érezte, érdemes figyelembe venni és megtámogatni a százados gondolatmenetét, végtére is ő volt az esemény legfontosabb tanúja.
Wenli megrázta a fejét. - Lehetséges, sőt, eddig az én magyarázataim közül is ez tűnt a legjobbnak, de most már nem hiszem. Azt hiszem, közvetlenül itt, ezen a ponton érte a behatás Organa Solo elnök asszonyt, és ez, kombinálva azzal, amit Ön is mond, jedi lovag, eredményezte a viselkedésbeli változást.
- Ezt miből gondolja? - kérdezte Jaina. - Láttam az arcát az előbb, hölgyem. - vonta össze a szemöldökét Wenli. - Valamit átélt.. valamit, ami Önre mégsem gyakorolt olyan hatást, mint az elnök asszonyra, bár egy pillanatig aggódtam miatta, hogy Önnek is be kell rendeznünk valami képzelt világot még a végén. Én nem értem, és nem érzem az Erőt, de a mimikából tudok olvasni.
- Olyan volt.. - mosolyodott el egy pillanatra Jaina a férfi éles elméjűségén, majd újra elkomorult, ahogy visszagondolt, arra, amit átélt -, mitnha egy lenyomatot érzékeltem volna... egy tudatot, ami itt volt, és most mégsincs itt, talán azért, mert... mert csak abban a pillanatban jelent meg itt, nem tudom.
- Egy biztos, valamiféle tudatos, az Önökéhez hasonló akarat kell, hogy emögött álljon, vagy valami általunk ismeretlen, fejlett technológia. - vonta le a következtetést Wenli.
Jaina biccentett, és megindult a kijárat felé. Bizonyos volt afelől, hogy itt már mindent látott és átélt, ami fontos volt a nyomozásához. - Ez még számos lehetőséget nyitva hagy. - folytatta a százados, miután felzárkózott mellé.
- Ön azonban mégsem gondolja, hogy a sithek, vagy a birodalmiak állnának emögött. - pillantott a férfire Jaina. - Olvas a gondolataimban? - mosolyodott el amaz. - Nem. - viszonozta Jaina. - Csak maga olyasfajtának tűnik, aki egy ilyen esetben már régen riadót fújt volna.
- Megtisztelő. - mormogta Wenli. - De igaza van, szerintem egyik Birodalom sem hibáztatható ezért... már régen magukra vállalták volna, vagy egyéb módon igyekeznének azonnali hasznot húzni ebből a helyzetből. Akárki is volt, alaposan előkészítette ezt az egészet... valami módon elérte, hogy először Solo tábornok, majd Organa Solo elnök asszony is sebezhetőek legyenek, végül végrehajtotta ezt az akciót... egy ilyen szervezett megmozdulást azonban a Birodalmak további lépésekkel tetéztek volna, ilyen a természetük... egy támadás, valamiféle invázió, merényletek, akármi..
- Azonban nem történt semmi. - biccentett Jaina, miközben elérték a kint várakozó siklót. - Ez igaz.
- Olyan, mintha ennek az egésznek a felelőse csupán növelni akarta volna a... mondjuk úgy, a galaxisban uralkodó káoszt. - pillantott a távolba Wenli. - A Káoszt.. - mormogta Jaina, majd megszorította Wenli kezét. - Köszönöm, ezzel sokat segített. - Ha tényleg így van... - folytatta a gondolatot Wenli. - Akkor ez a valaki, vagy valami további személyeket is célba vehet. Talán már meg is tette. Ha így van, akkor az első lépésre utaló jeleket kell keresnie, jedi lovag, azt, amivel az Önhöz hasonlók immunitását elveszi a későbbi, második lépésben megvalósítandó támadáshoz. - Logikus, igen logikus.. - mormogta Jaina, majd ismét a férfihez fordult. - Sokat gondolkodott ezen? - Én... izé.. - Jaina meg mert volna esküdni rá, hogy a férfi zavarba jött - , én sokszor sok mindenen gondolkodom, többek között ezen is. Végtére is bármi fenyegeti a galaxist, magukat, jediket, vagy épp a Köztársaságot, az ugyanúgy fenyegeti Serennot is. - Vitathatatlan. - biccentett Jaina, ismét egy mosoly kíséretében. - Talán keresni fogom még, százados, értékes segítséget nyújtott. - Izé. - hebegte Wenli. - Az rendkívül... őő.. megtisztelő lenne.
...
Órákkal később Jaina a számára kijelölt szálláskörletben ült, és a Bendő és Kessel környékéről kapott jelentéseket, holonetcikkeket és egyéb információforrásokat olvasta, mígnem egy kép láttán úgy érezte, lassan a helyére csúszik egy újabb kirakós darab... mit csúszik, ugrik.
Az Erő segítségével ráérzett arra, hogy a hír, ami előtte volt, és a hozzá csatolt fotó fontos lehet, de még jó pár percet gondolkoznia kellett rajta, hogy honnan volt ismerős neki a Yuuzhan Vong - fém hibridnek tűnő gyorshajó, amelyről a hír szólt, és amellyel a Hydra Versenycsapat nevezett a Formula Nova versenysorozatba. A bázisról, a rejtélyes, Centerpoint Állomáshoz hasonló komplexum környékéről, abból a pillanatból, amikor a Jaina és Slava vezette vostroyai rohamcsónak kilépett az utolsó mikrougrás után a hipertérből a fekete lyukak közti űrszeletben...
- A második hajó. - mormogta maga elé Jaina. - A hajó, amire tüzeltem...
Most már bizonyos volt benne, hogy a bázis létezését rajta és Slaván, valamint az immár halott Kyp Durronon kívül csak annak a hajónak a pilótája ismerhette. Már pedig ilyesmire, amit a szüleivel tettek, sem Kypnek - vagy annak, amivé lett - , sem egy vostroyai kommandósnak nem volt sem képessége, sem lehetősége, sem indítéka. Jaina lekérte a Hydra Versenycsapat összes elérhető publikus és nem publikus anyagát - a Köztársasági Hírszerzés úgy tűnik, igen csak odafigyelt rájuk, legalábbis a jedikkel megosztott jelentésből ezt olvasta ki -, mígnem a szeme megakadt a pilóták névsorán, azon belül is az egyiken.
- Kiimi Anaro... - mormogta maga elé Jaina. - Egy kiugrott jedi lovag... érdekes.
Az Erő világosan azt súgta számára, hogy nyomra bukkant, csak még azt nem tudta, milyenre. Egyet biztosan tudott.
Rá kell jönnie, hogy ez a Kiimi Anaro él-e még... és ha igen, akkor meg kell keresnie.
|
|
|
Post by Enz on Oct 8, 2016 17:28:49 GMT 1
A tárgyalóterem ajtaja kinyílt, és az utolsóként érkező személy nem más volt, mint Jon Keller, Serenno és a Szabad Rendszerek Szövetségének elnöke. A teremben rajta kívül még többen ültek, politikusok és katonatisztek vegyesek. Ugyanakkor a Hydian-menti Szövetség fegyveres erejének vezetői számára egyértelmű volt, hogy Keller mellett ők jelentik az egyetlen számottevő erőt itt bent, hiszen a civil politikusok mind az elnök talpnyalói és lekötelezettei voltak, és Abren Zwerth, aki pedig az ellenzéket képviselte nem rendelkezett túl sok befolyással. És bizony a katonatisztek közül nem mindenki volt elégedett a dolgok alakulásával. A Grenhill vezette szárnyat a Leaiával történtek, és ennek lehetséges implikáció dühítették fel - hivatalos vizsgálat ide vagy oda, az ilyenekben egyébként is csak az hisz, aki maga még nem hamisított soha -, míg a telosi tisztek bolygójuk évszázadokkal korábbi pusztulásáért voltak idegenkedők a Köztársasággal szemben. Közülük kiemelkedett Allar Reyne, aki egy ideje a felszabadított Vaynai érdekes körülmények között kinevezett szektorkormányzójaként tevékenykedett. Ő valószínűleg a köztársasági vizsgálóbizottságok tevékenykedésétől tartott, mivel kétes ügyei még az erre egyébként érzéketlen Keller figyelmét is felkeltették. Ő személyesen nem jelent meg, hanem helyette Peylar kapitány képviselte. - Örülök, hogy megérkezett, elnök úr - köszöntötte szokatlanul fagyosan Grenhill, nem mellékesen rámutatva a késésére. - Calrissian úrra még várunk. Addig esetleg... - Már átadtam a jelentéseket magának, tábornok - mosolygott rá Jon, miközben a pokolba kívánta. Egyúttal azt is megjegyezte magában, hogy nem tudott eleget késni. - Ennél többet én sem tudok mondani. - A részletes feljegyzéseket is kértem már, nem egyszer. A hadsereg felügyelőjeként ez nem hiszem, hogy lehetetlen elvárás volna. - Az ügyet a palota védelmi ereje vizsgálta ki. Megkapott mindent, amit jogszerűen át kellett adnom - felelte Keller, remélve, hogy ezzel leszerelni a tábornokot, aki mindig olyan kényes volt a törvényességre. Persze megtehette volna, hogy mindent a rendelkezésére bocsát, de ezt aztán a jövőre nézve is irányadónak tekinthetné, amit nem akart. - Elnök úr, a csatlakozási tárgyalásokat illetően volt valami felhatalmazása? - kérdezte Peylar, aki természetéhez illően egy sunyi képű alak volt, és Reyne jobbkeze. - Olvassa el az Alapokmányt - felelte mosolyogva. A külpolitikára vonatkozó részek persze szándékosan voltak igen tágkörűen és homályosan megfogalmazva, így nehéz volt rajta fogást találni. Mielőtt még többen neki eshettek volna, az ajtó feltárult és nyugodt léptekkel besétált Calrissian is.
- Üdvözlöm, miniszter úr - mosolygott Keller szívélyesen, és ezt ezúttal meg sem kellett játszania. - Örülök, hogy megérkezett. - Úgyszintén. A kellemetlen körülmények ellenére is, ami miatt ide kellett utaznom - tette még hozzá, Keller pedig egyetértően bólintott. - Az előkészítést nagyrészt még Oragna Solo folytatta le. Bizonyára megérti, hogy egyes kérdéseket még tisztáznunk kell - kezdett bele diplomatikusan a külügyminiszteri posztot betöltő Abren, és bár Keller őt ítélte a legveszélyesebbnek a hatalmára, most hálás volt, hogy átveszi tőle az egyeztetés terhét. - Természetesen, elvégre ezért is vagyok itt - felelte Lando, aki láthatóan megtalálta a közös hangot a beszélgetőpartnerével. - Először is, ami Organa Solo kancellárasszony szerencsétlen esetét illeti, valamiféle közös megoldás lenne szükséges, ami kimutatja egységünket, és egyúttal nem vet fel semmiféle rossz szájízt a csatlakozásunk kapcsán. - Han és Leia esete nagy port kavart fel odahaza, már ami a nem hivatalos csatornákat érinti. Sokan nem fogják beérni azzal, hogy előre kijelentjük, nem volt felelős - felelte Lando. - Azt hiszem az igazság megtalálása fontosabb, mint bizonyos emberek vérszomjának a kielégítése, nemde? - kérdezett vissza Abren, de most Keller úgy érezte, ideje közbelépnie. - Ami azt illeti, ebben az esetben kénytelenek vagyunk kivizsgálni a Han Solo mellett holtan talált technikusok ügyét - közölte, és Lando egy pillanatnyi szünetet követően bólintott. - Úgy hiszem csoportos baleset történhetett aznap, például reaktorszivárgás. Majd kiadunk egy közös kommünikét a baleset részleteinek kivizsgálatról és a teljes együttműködésről.
- Nagyszerű. Felmerül még a csatlakozás kapcsán a szenátori helyek kérdése - tért át más témára Abren, akinek láthatóan nem tetszett Keller megoldása, ami diplomatikusnak alig volt nevezhető. - Bizonyára van valami elképzelésük. - Általában a nagyobb bolygók és szektorok parlamentjei szoktak szenátori helyeket kapni. Viszont ha egy nagyobb államszövetség csatlakozik... - Gondolom hátrány nem érhet minket azért, mert a tagjainak nem egyesével nyertek felvételt - lépett közben gyorsan Abren, és Calrissian bólintott. - Mi sem természetesebb. - Viszont ha így felvetette, azt hiszem a szövetségi vezetésnek külön hely dukálna a Szenátusban. Érdekes helyzetet teremtene, ha csak a tagállamok lennének képviselve, a központi entitás pedig nem. - Azt hiszem ugyanígy érdekes lenne, ha több, egymás alá rendelt szint lenne egy olyan helyen, ahol minden képviselő egyenrangú - hunyorított Lando. - De abban senki sem akadályozza meg, hogy egy bolygó képviseletét vállalja. - Ez esetben viszont jobb lenne, ha meghatározott számú szenátori helyet kapnánk - állt elő a tényleges javaslatával Keller, aki az előbb inkább a partnere álláspontját próbálta kitapogatni. - Amit aztán mi eloszthatunk a tagbolygók és szektorok között. Így nem lenne olyan, mintha a szövetségünk, nos, nem is létezne. - Ennek semmi akadálya - tárta szét a kezeit Lando.
- Van még egy kérdés - lépett közben most Grenhill. - A Hydian-menti Szövetséges Önvédelmi Erő parancsnokságának a kérdése. - Csakugyan. Úgy hiszem, minket nem szükséges betagozni a Köztársaságba, mert akkor elveszne a helyi operatív irányítás minden előnye - értett egyet Peylar, és Lando egyetértőleg mormogott valamit. A maga részéről Keller is jelezte egyetértését, egyedül csak Abren húzódzkodott, de ezzel a kérdés el is döntetett. - Ez esetben viszont felmerül, hogy a Köztársaság állomásoztasson-e itt csapatokat. - Az kívánatos lenne - lépett közbe most Abren, aki jól felmérte, hogy ez az ellenzék pozícióját erősítené, elvégre az elnök mozgásterét szűkítené. Keller azonban nagyvonalú volt a kérdésben, leginkább pratikus okok miatt. - Mielőtt ez megvalósulhatna, ott van még a junctioni blokád feltörése. Amire mihamarabb szükség van. A gazdaságunk alapvetően piac- és exportorientált, így a sitheknek támadniuk sem kell, egyszerűen kiéheztethetnek minket.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 8, 2016 19:22:57 GMT 1
- Ezt minél hamarabb megkíséreljük elintézni. - biccentett Lando. - Amíg nem lehetséges a tömeges blokádtörés, addig a csempészek és jedik segítségével folyamatosan biztosítjuk az ellátási útvonalakat. És ahány felfegyverzett hadihajót tudunk küldeni, ezeket is küldjük, de itt óvatosan kell eljárnunk. Más dolog egy csempészfregattal, vagy jedi vadásszal megsérteni a sith felségterületet, és más dolog egy köztársasági jelvény alatt hajózó csatacirkálóval. - Ez kedzésnek jó, de hosszú távon nem biztos, hogy elégséges. - jegyezte meg Keller. - Ha katonailag lépünk fel a sithek ellen, az nyílt háborúhoz vezet. - magyarázta Lando. - És ha ez előkészítetlenül történik, annak maguk isszák meg a levét elsőként. Nem azt kérjük, hogy adják fel a reményt, a türelmüket kérjük. - Jól ismerhette az Elnök asszonyt. - hunyorított Abren Landora. - Pontosan tudja, hogy ő mit tenne ilyen helyzetben.
Lando egyik bármikor előhúzható hamiskártyás - csibészes mosolyával válaszolt, amibe némi szomorúság vegyült. - Velük jobb volt, mint nélkülük, szenátor. - Megértjük a fájdalmát. - biccentett válaszul Abren. - A szenátusi helyek ügyében pedig...
- A fix szenátusi létszámkvóta járható útnak tűnik. - válaszolt Lando, értékelve a gyors témaváltást. - Persze ezt Wodon főbírónak és a bürokratáknak is jóvá kell hagyni odahaza, de úgy gondolom, hogyha az indulóik demokratikus választáson mérettetnek meg a szenátusi helyekért, melyeket újonnan a gyűléshez rendelünk, akkor nem lehet probléma. Bizonyára számos, nálunk már működő párt örömmel működne együtt önökkel. - Legalább annyira, amennyire nekünk magunknak is érdekes kihívás lenne egy új, a Perem érdekeit képviselő formáció létrehozása. - egészítette ki a gondolatmenetet Keller. - Erre is lehetőségük van. - biccentett Lando.
Ezek után már csak néhány kötelező udvariassági kör és a hivatalos dokumentumok szignálása maradt, a kihirdetést a felek közösen Coruscanton tervezték megejteni, biztosítandó a nagyobb sajtónyilvánosságot.
- Sajnálatos, hogy nem utazhatunk együtt visszafelé.- lépett oda Zwerth a megbeszélés végén éppen távozni készülő Landohoz. - Valóban. - biccentett amaz. - De tudja, milyen a biztonsági előírások, Szenátor asszony. A Köztársaság nem venné a szívére, ha útban Coruscantra a hajónk valamiféle saith őrjáratba, kalózbandába, vagy rabszolgakereskedőkbe botlana. - Igaz. - mosolyodott el Abren. - így amíg maga ezekkel a banditákkal kergetőzik, megbízott úr, addig én szépen elslisszolok az alvégen, és Coruscanton megvárom. Azért ne kerüljön nagyobb bajba a kelleténél. - Nem szándékozom. - mosolyodott el Lando is. - Csak, ha feltétlen szükséges..
Csak kifelé tűnt fel Landonak, hogy Keller meredten nézi őket a terem másik végéből.
[megjegyzés: az eseménysorozat Lando Serennora érkezésekor, Zwerth szenátor elrablása előtt történt]
|
|