|
Post by Enz on May 13, 2017 23:33:11 GMT 1
Mikor a hajnal elérkezett, már mindenki aludt a házban. Még csak nem is sejthették, hogy miféle veszély leselkedik rájuk nem is olyan messze. Ryonosuke, aki szokás szerint előzetes felderítőként érkezett a bolygóra, most a szeme elé emelte újra a távcsövet, és sokadik alkalommal végigpásztázta a helyet. Néhány droid várakozott készenléti módban a kertben, minden bizonnyal ők az első védelmi vonal. Ahogy belső ügynökük jelentéséből kiderült, néhány ubese harcos és Erőhasználó jelenti a további védelmet, ami kapcsán főleg az utóbbi miatt kellett igazán aggódniuk. A droidok pozícióját memorizálta néhány pillanatig, majd leeresztette a makrotávcsövét, és oldalra fordult, hogy a maga mellett felállított navigációs jelzőbólyára pillantson. A Hakudo Maru-nak hamarosan meg kell érkeznie, és akkor indulhat a támadás. Bár jelen volt Hiroyasu herceg is, az elsődleges cél nem az ő, hanem Mikasa elfogása volt. A mellette lévő berendezés csipogni kezdett, ezzel jelezve, hogy a támadóerő közel jár. Ryonosuke felpillantott az égre, és félresöpörte hosszú vöröses tincsét a hajából, hogy lássa az egyre növekvő pontot az égen, amely lassan ereszkedett lefelé, majd hamarosan egy űrhajó alakja rajzolódott ki előtte. A hajó mellette ereszkedett a földre, és a rámpája lenyílt. Kommandósok siettek le rajta, majd őket követte egy furcsa gyíklény, ami többször a levegőbe szagolt, és úgy tűnt, mint aki szagot fogott. - Suzuki Jiro százados, Kempeitai különleges bevetési erők - tisztelgett az éjfekete hajú férfi, akiknek hajszíne tökéletesen ment a fekete testpáncéljához. - Ryonosuke - biccentett, mindenféle hivatalos megszólítás vagy rang nélkül, amit akár tiszteletlenségnek is lehetett volna tekinteni. De aligha rendelkezett ezek bármelyikével, és nem volt az a rangkóros típus, aki hangzatos címeket talál ki magának. - Usanagi hatamoto? - Fontosabb dolga akadt, így rám bízta az akció végrehajtását - húzta ki magát a férfi, mire az ügynök ismét biccentett. Úgy tűnt, kell a századosnak egy kis idő, amíg megszokja a mostani pozícióját. - Jelentést! - A ház körül droidok vannak, látszólag készenléti állapotban, de közelebbről megfigyelve őket látszik, hogy fegyverekkel felszerelve. A benti ügynökünk jelentése alapján ubese harcosokra és Erőhasználókra kell számítani - foglalta össze az ismereteit Ryonosuke, a százados pedig halkan hümmögött válaszképp, majd a két hadnagya felé fordult. - Három oldalról fogunk támadni egy-egy osztaggal! Ha Erőhasználóba futtok, vonuljatok vissza, a barabel majd megoldja! Maga mutatja nekünk az utat! - fordult Ryonosuke felé. - Világos? - Hai! - vágták rá egyszerre, majd mindenki sietősen elindult felvenni a pozícióját elegendő távolságra, hogy a droidok és esetleges rejtett érzékelők ne szúrják ki őket. A vörös hajú ügynök lassan kúszott előre a magas fűben, míg a százados és egyik osztaga szorosan követték. Ahogy látótávolsága értek, Suzuki intett az embereinek, hogy szóródjanak szét, majd felpillantott. Fényjelzés érkezett két irányból is: a másik két támadóegység is pozícióba állt. - Kogeki kaishi! - szólt bele a belső kommunikátorba, mire a ház környékét robbanások rázták meg, ahogy gránátokat dobtak ki a fedezékből, majd felugrottak, és sietős léptekkel megindultak előre, tüzelve a droidokra. Azok szinte azonnal aktivizálódtak, és viszonozták a tüzet, így sűrű tűzharc alakult ki a ház körül. Azonban legfeljebb csak rövid időre tudták őket lelassítani, megállítani esélyük se volt.
|
|
|
Post by Revan on May 14, 2017 11:40:30 GMT 1
Ahogy a robbanások rázták meg a területet, Tresna ösztönösen lerántotta Mikasát a földre és ráfeküdt, védve őt a testével. Kyoko nem kellett így tegyen, mivel ő egyébként is Hiron fekve hortyogott a padlón, így csak szorosan magához ölelte őt, amikor a támadás történt. - Rémlik, mikor azt mondtam, hogy az öcséd emberei értenek a pocsék időzítéshez? Mivel nyilvánvalóan nem voltak közvetlen veszélyben, felpattant és magára kapott egy nadrágot és egy felsőt, majd magához hívta fegyverét és elindult kifele, miközben válogatott szitkokkal illette a támadókat. A csuklóján lévő távirányítóval aktiválta a menedék rejtett fegyverrendszerét, ami ugyan visszaverni nyilván nem fogja a támadást, de lelassítani igen. Főleg, hogy az épületen belül is van néhány belőlük. Szerencsére nem kellett elhagyni az épületet a hangárba jutáshoz, így akár még meg is úszhatják anélkül, hogy ellenségbe botlanának. Hamar utolérte a többieket, akik nem messze a hangártól várakoztak, védve a bejáratát. Egyelőre szükségtelenül, de ki tudja, meddig. Gyorsan csatlakozott hozzájuk és körülnézett. A harc még folyt odakint, így bent nem volt senki, aki gondot okozzon. - Milyen kedves, hogy megvártatok. Mindenki egyben van? - Eddig igen - válaszolt Alia tömören. - Helyes. A hajó majdnem indulásra kész. Úgyhogy menjünk, mielőtt a vendégeink túl közel jutnak. Hime, minden rendben? - Jól vagyok, csak valahogy feszültnek érzem magam. - Épp támadás alatt állunk, ez normális. - Nem úgy, az Erőn keresztül érzek valami kellemetlent... - Nyugodj meg, mindjárt felszállunk és biztonságban leszünk - nyugtatta Tresna. Kyoko végül továbbindult és a többiek követték. Alia és Tresna fedezte a hátukat. Amint beléptek, szembesültek azzal, hogy nem ők érkeztek elsőnek. Hiro egyik ubese kísérője is itt volt. - Hé! Neked nem a Hirot kellene védened? Mit keresel itt? - vonta kérdőre Kyoko - Most már vissza mehetsz hozzá, mi boldogulunk innen.
|
|
|
Post by Enz on May 18, 2017 19:22:12 GMT 1
- Azt hiszem nem - dörzsölte meg a szemét álmosan Hiro, aki láthatóan nem értékelte túlságosan nagyra azt, hogy megzavarják az álmát. - Így mi lesz a "jó reggelt hancúr"-ral? - Majd bepótoljuk később - kacsintott rá az ajtóból néhány pillanat múlva az addigra lazán felöltözött Kyoko. Hiro nem csak látszatból töltött be katonai tisztséget, mint a császári család sok tagja, így ő is sietve kipattant az ágyból, és hozzlátott, hogy elkészüljön. A szomszédos szobában Uesugi az incidens után nehezen tudott elaludni, a fejében újra és újra visszapörgette a látottakat. Nem illett egy hozzá hasonló nemesi sarjhoz ez a fajta viselkedés, és talán ezért érezte magában igazán a bűnös élvezet keltette furcsa érzést, ami teljesen felpörgette. Végül azonban csak elnyomta az álom, és nyugodt álmát legfeljebb csak bizonyos, túlhevült álmok zavarhatták volna meg reggelig. De nem volt ilyen szerencsés, ugyanis a reggeli madárcsicsergés helyett robbanások, majd lövöldözés zajára ébredt fel. Azonnal felpattantak a szemei, és kiugrott az ágyból. Ő mindenre készen ruhában aludt, így csak a kardját kellett magára kötnie, valamint a cipőjét felhúzni, és egy sugárvetőt magához venni, és már rohant is ki a folyosóról. Távozóban elkapta Mikasa hercegnőt és kíséretét, és épp a herceg szobája előtt állt, amikor feltárult az ajtó, és a neko orgyilkos futott ki rajta, így Uesugi besiethetett. A herceg már talpon volt, és épp most bújt bele köntösébe. - Jöjjön, felség, erre most nincs időnk! - jelentette ki határozottan a fiú, de a herceg gyakorlott mozdulatokkal folytatta az öltözködést és most nagyon komolynak tűnt. - Hogy aztán mindenki azon nevessen, hogy alsógatyában futottam el, mint valami tetten ért házasságtörő?! - mordult fel, mire Uesugi szótlanná vált, majd néhány pillanat múlva odalépett. - Legalább hadd segítsek, felség! - mondta, és választ sem várva kezdett segédkezni a ruha felvételében. Rövid idő alatt elkészültek, de közben már egyre közelebbről lehetett hallani a lövéseket és robbanásokat, és az épület falai is megremegtek néha. - Induljunk - mosolyodott el most először Uesugira, és ahogy kilépett az ajtón, szembetalálkozott három ubese őrével, akik a feladatuknak megfelelően jöttek, hogy megvédjék. - (sznnkkkrrrhhh) - hallatta az értelmezhetetlennek tűnő sisakhangját az egyikük. - Biztosítsátok a főbejáratot! - rendelkezett, és Uesugival a nyomában megindult a hangár felé, míg a három páncélos alak döngő léptekkel a másik irányba futott. Odalent eközben az ajtóban összegyűlt csapat tagjai furcsállva méregették a páncélos alakot, aki velük szemben állt, és Kyoko kijelentésére meg se moccant. - Szerintem elaludt - fordult hátra Kyoko, akinek láthatólag a jelenlegi helyzetük se szegte kedvét, de nevetni nem igazán volt kedve senkinek. Ebben a pillanatban azonban megmozdult a páncélos, és két kezével a sisakjához nyúlt, majd megnyomott rajta egy gombot, mire az levált a páncélról, és levehette magáról. Mindenki nagy meglepetésére nem egy ubese rejtőzött alatta, hanem egy hosszú, nekora hasonlítő fülű nő arca tűnt fel mögötte. - Na jó, merre van a kamera? - pislogott Kyoko, de a nő nem válaszolt, ehelyett elkezdte leoldani magáról a páncélt, ami a sisak mellett koppant a földön, teljesen felfedve az alatta rejtőző alakot, aki körül kilenc szőrmés farok tekergőzött. - Sajnálatos módon erre nem mehettek - jelentette ki határozottan. - Mikor már azt hinnéd minden jól megy, mindig előkerül a kellemetlenkedő neko - mondta Alia olyan stílusban, mintha csak egy shironyai utazásról írt turistabeszámolót olvasna fel. - Nem vagyok neko - felelte a nő halványan mosolyogva. - Bár butuska unokatestvéreink valahol mégiscsak ránk ütöttek. - Hé!- Ha nem neko akkor viszont... az nem lehet - gondolkozott hangosan Mikasa, sűrűn pislogva, mire mindenki rápillantott, és így kénytelen volt befejezni a gondolatot. - Egy kitsune.- Ne butáskodj Hime, kitsunék csak...- A legendákban léteznek? Elég élénk fantáziájuk lehetett azoknak, akik kitalálták őket - mosolygott rá Kyokora, majd Mikasára pillantott. - És Hime, nekünk csak veled van dolgunk. Kyoko felszisszent, ahogy rájött, hogy épp az előbb árulta el, hogy velük van a hercegnő és hogy pontosan melyikük is az. De most senkinek sem volt ideje haragudnia rá, még magának a nekonak sem. A következő pillantban futott be Hiro és Uesugi is, akinek összetalálkozott a tekintete a hátraforduló Aliáéval, és most gyorsan elkapta azt, inkább az ellenségre figyelve. - Öcsém egyik vérebe? - kérdezte a herceg, bár ez inkább kijelentésnek érződött, majd a két Erőhasználóra pillantott. - Egyedül megállít titeket? - Egy kitsune, nem tudjuk miféle ereje lehet - magyarázta Mikasa, és a herceg bólintott. Ki tudja mennyi ideig tartana, amíg legyűrnék őt, és hogy az ubesék addig kitartanak-e a főbejáratnál. - Rendben, más útvonalat keresünk kifelé! - jelentette ki, és intett, hogy induljanak el, mire a kitsune megköszörülte a torkát. - És miből gondolja felséged, hogy ezt hagyni fogom? - Mert te a bolondos kis kuzinoddal leszel éppen elfoglalva! - emelte fel Kyoko a fegyverét támadóállásba, kivillantva metszőfogait, mire a kitsune elmosolyodott, és ő is támadóállásba állt. Hiro és a többiek közben kisiettek a földalatti hangárból, és csak akkor álltak meg, amikor az előtérben Alia bevágott a herceg elé. - Miféle más útvonal? Ez az egyetlen kijáratunk van! - mutatott vissza a hangárra, mire Hiro ravaszul elmosolyodott. - Ha túl akarsz járni az ellenséged eszén, le kell csökkentened a döntési szabadságát. Ők azt hitték ez az egyetlen kijáratunk, de tényleg olyan amatőrnek nézel, hogy így van? - kérdezte, és nem várt választ, így szinte rögtön folytatta is. - A kert túloldalán áll egy pajta, amiben nincsenek állatok és látszólag használatban sincs. Leszámítva az ott várakozó űrhajót. Fölényesen kihúzta magát, és néhány másodpercig elégedetten mosolygott. - Nos, akkor javaslom haladjunk - jelentette ki, és ellépett Alia mellett, majd újra megindult sietős léptekkel.
|
|
|
Post by Revan on May 18, 2017 20:13:51 GMT 1
Mikasa teljesen ledöbbent. Sosem hitte volna, hogy valóban léteznek kitsunek. Aztán végül belegondolt, mennyi minden újat tudott meg az utóbbi időben a népéről és a múltjáról. Máris úgy gondolta, hogy ezen már igazán nem illene meglepődnie. Közben befutott Hiro és gyorsan arra jutottak, hogy kénytelenek lesznek egy alternatív útvonalat keresni. Így bár nem szívesen, de követte a többieket. Nagyon érdekelte volna, hogyan harcol egy kitsune, na meg, mire képes. De ez nem a nézelődés ideje. Kyoko azért maradt ott, hogy nekik esélyt adjon. Igaz, ezt nyilván nem ismerné be. - Remélem Kyokonak nem esik baja. - Tud magára vigyázni, ne aggódj. Ahogy ismerem, előbb lesz a másik hajónál, mint mi - felelte Alia. - Emellett a dolgát teszi - tette hozzá Tresna a saját kevésbé érzelmes stílusában. - Tudom, de...Igazatok van - adta meg magát Mikasa és ment a többiek után.
Eközben Kyoko a lehető legtöbbet megtette azért, hogy időt nyerjen a többieknek. Csak abban tudott bízni, hogy a kitsune a legnagyobb fenyegetés rájuk nézve. Ha így van, akkor a többivel meg tudnak birkózni a többiek. Ellenfele ügyesen tért ki a csapásai elől. Rendkívül mozgékony volt, ahogy ez egy ilyen lénytől elvárható. Csapás csapást követett, de nem találta el még az egyik bolyhos farkincáját sem. Bár azokat kár is lett volna. Igazán helyesek voltak. Ami azt illeti, más körülmények között szívesen megnézte volna őket közelebbről is. - Ügyesen mozogsz, de azért mutathatnál valamit! Vagy kénytelen leszek azt hinni, hogy félsz visszatámadni! - jegyezte meg a megszokott stílusában Kyoko, miközben egy széles vágás elől ugrált hátra ellenfele. Előre szökkent és felülről próbálta megvágni ellenfelét, azonban kitsune ezúttal nem tért ki, hanem két kezét összecsapva megállította a pengét, majd kihasználva Kyoko meglepettségét hasba rúgta őt, miközben kitépte a kezeiből a kardját és félre is dobta. Aztán lassan elindult a neko felé. - Remélem ez elnyerte a tetszésed. Most, hogy fegyvertelen vagy, fejezzük be szépen. Van egy hercegnő, akit nyakon kell csípnem, mielőtt megszökik. Ha megadod magad, megkíméllek. - Egész jó volt, elismerem. De viszont... - ebben a pillanatban kitsune hátsójára csapott a kard a penge lapjával, nem kis döbbenetet keltve a kitsuneban, majd Kyoko kezében állapodott meg - Még csak most melegedtem be. Gyere. Miután elláttam a bajod, megszorongatom a bolyhos kinövéseidet, mielőtt megyek a többiek után. Mellesleg Kyoko vagyok. Neked van neved? Vagy csak kitsune? Vagy mondjuk a Bolyhoska jobban tetszene?
|
|
|
Post by Enz on May 19, 2017 10:31:20 GMT 1
A csapat tovább sietett a folyosón, majd fel a lépcsőn. Az ajtóból nehéz lézervetők vinnyogó hangja hallatszott, és Uesugi a kezével állta útját a lépcsőfordulóban a csapatnak, majd a falhoz simulva oldalazni kezdett, hogy kikucskáljon. Felsóhajtott, amikor az ubese harcosokat látta meg, és intett a többieknek, hogy követhetik, majd kilépett a takarásból. A következő pillanatban azonban alig volt ideje a földre vetnie magát, majd félregurulni, ugyanis az egyik ubese felé fordulva azonnal leadott rá egy sorozatot, végigszántva a falat. - Veletek vagyunk, idióta konzervlakó! - üvöltötte a fiú, aki általában a harcban is nyugodt tudott maradni. Kivéve persze, ha épp cafatokra akarja szaggatni a "baráti tűz". A páncélos alak azonban csak nem akarta levenni a fedezékéről a fegyverét. - (kknngggsszrrhh) - érkezett a rövid, velős válasz az ubesétől, ahogy Hiro is előlépett a takarásból, és újra a kinti ellenfél felé fordult, majd tüzelni kezdett. Uesugi felkelt a földről, majd leporolta magát. - Ilyen szövetségesek mellett aligha van szükség ellenségre - jegyezte meg epésen Alia, miután ő is felzárkózott. - Taktikai szempontból nem hibázott az ubese - mutatott rá Tresna a szokott csendes, érzelemmentes stílusában. - A harctéren először lőnek, aztán kérdeznek. - Azt hiszem ezt vitassuk meg később - javasolta Hiro, egy halvány mosoly kíséretében. - Most valahogy át kéne vágnunk magunkat az ellenségen. - Alia és én tudnánk hárítani a lövéseket - jegyezte meg Mikasa azonnal, és a kurozashijára pillantott. - Az ubesék pedig utat tudnának törni nekünk - jegyezte meg Uesugi, de ebben persze benne volt az a gondolat is, hogy ezek után inkább előtte legyenek a mordályaikkal, mint mögötte. Hiro bólintott, és láthatóan más sem akart ellenkezni, így hát formációba álltak az ubesék mögött. A házból, a hátuk mögül már mozgás zaját lehetett hallani, ami arra utalt, hogy az ellenség máshol már bejutott a házba. Igaz a bent elhelyezett védelem még lelassítja őket, legfeljebb perceket nyerhetett nekik. Néhány pillanat múlva Hiro jelzett, hogy indulhatnak, és az ubesék előléptek a fedezékből. Elsöprő erejű össztűz zúdult a bejárat felől támadó kommandósokra, akik közül kettő elterült a földön, a többiek pedig a fedezékeikbe szorultak vissza. - Most! - kiáltotta, és az ubesék sietve indultak meg, döngő léptekkel, a többiekkel szorosan a nyomukban. Néhány kommandós, akikre éppen nem tüzeltek, célzatlan lövéseket adott le rájuk, mivel láthatóan hosszabb időre előbújni nem volt nagyon merszük. Mikasa és Alia ezeket hárítottak, de éppen ezért rájuk visszapattintani nem volt túl sok lehetőségük. - Ez meglepően könnyen megy! - szólalt meg Mikasa, ahogy az ubesék megálltak, hogy újra fedezőtűzzel kényszerítsék teljes passzivitásra az ellenséget. - Túl könnyen - jegyezte meg Tresna, aki maga is különleges kiképzést kapott, és ezért úgy ítélte meg, valami nem teljesen stimmel. Az ubesék újra megindultak előre, és innen már szabad útjuk volt a pajtáig. Mikasa és Alia kicsit lemaradva követték őket, folyamatosan hárítva az egyre bátrabbá váló lövéseket, míg Tresna mögülük adott le célzott választüzet két sugárvetőjével. Az ubesék érkeztek meg elsőként a pajtához, és a gyűrűjükben Hiro és Uesugi várta a három lemaradót. Az épület tetején egy árnyék mozdult meg, és következő pillanatban nagy dobbanással földet ért a csapat két része között. Az ubesék egyszerre mozdították a fegyvereiket felé, de a pikkelyes lény karma megvillat a hajnali fényben, mielőtt belevájta volna azt az első ellenfélbe, majd megpördült, és a másik következett, az utolsó ubese pedig egyetlen egyszer tudta elsütni a fegyverét, aminek a lövedéke elrepült a lény felett, az pedig rávetette magát, és átharapta a torkát. Uesugi kardját előrántva helyezkedett el Hiro előtt, így védve őt a következő támadástól. Ám ehelyett a lény nyalogatni kezdte a véres sebet, és újabbakat harapott belé, mintha csak ízlelgetné az ételét. - Essssz nem valami finom - szólalt meg sziszegve, majd felemelkedett, és a két nagaira ügyet sem vetve a csapat másik fele felé fordult. Véres pofáját megvilágította a holdfény, és Alia döbbenten figyelte a látványt. - Saba mester? - csúszott ki a száján. Bár egy kívülálló számára minden barabel ugyanúgy nézett ki, valami azt súgta neki, hogy igaza van. De hogyan lehetett ez? A mester, akit ő ismert, egyáltalán nem ez az elállatiasodott ragadozó volt. Mi történhetett vele? - Assssz én lennék, bár a messsszter dolgot nem értem - hajtotta kicsit oldalra a fejét, ahogy visszapillantott Aliára. - Én a vadásssz vagyok, ti pedig a finom kissssz préda. Jól el fogunk ssssszórakossszni együtt. - Ismered? - pillantott rá Aliára Mikasa, de a fiatal jedi arcán csak kétségbeesést látott. - Ő Saba Sebatyne, a Rend egyik mestere... volt - tette még hozzá fájdalmasan. Akármi is állt velük szemben, már régen nem volt jedi. - De bármi is vált belőle, most úgy tűnik ő lesz az ellenségünk. - Bátyám, ti menjetek előre! - szólt Mikasa, mivel a testvérét kívül akarta tudni ezen a harcon. Ha csakugyan egy jedi mester lesz az ellenségük, jobban teszi, ha így jár el, mert ő bizonyára nem lesz tekintettel semmire. - Majd csatlakozunk hozzátok!
- Bolyhoska? - állt meg egy pillanatra a kitsune, majd elmosolyodott. - Nem először hallom ezt mostanában. Úgy tűnik több a hasonlóság a twi'lekek és a nekok között, mint hittem. - Szeretem a pihe-puha dolgokat - ismerte el Kyoko ezúttal vigyorogva. - De nem válaszoltál a kérdésemre. - Végülis, csak a saját idődet pazarlod - jegyezte meg a kitsune. - Általában csak kitsuneként emlegetnek. De ha tudni szeretnéd, Inari a nevem. - Ina~ri, aranyos - jelentette ki dallamosan Kyoko, majd újra támadóállásba állt. - Mivel csak pazarlom az időm, gyorsan le kell győzzelek! - Próbáld meg! - érkezett a válasz, és újra futva indultak meg egymás felé. A kitsune könnyedén kitért a támadás elől, és most is megpróbálkozott az előző trükkel, de Kyoko tanult az esetből, és ő is változtatott a pályáján, pengéje pedig belevágott a másik egyik farkába, amiből több szőrszál vált le. Ahogy földet értek, Kyoko megfordult, és védekezően maga elé tartotta a kardját, így védve ki a támadója tűéles karmait. - Ügyes - mosolyodott el kitsune, ahogy visszább ugrott a pengétől. - Te se vagy rossz - felelte Kyoko elismerően.
|
|
|
Post by Revan on May 19, 2017 19:42:17 GMT 1
Mikasa igen félelmetesnek találta a barabelt. Lehet, ha jedi mester korában látja, akkor kevésbé ellenszenves, de most nem több egy vadásznál, akit az ösztönei hajtanak. Szánta szerencsétlent. Ha a támadókkal van, akkor a bátyjának dolgozik. Akkor pedig nincs mit tenni, ő az ellenfél. Minél előbb el kell bánjanak vele, már ha tudnak. Most már tisztán érezte, hogy az ő jelenlétét érezte korábban. A kitsune esetében nem merült fel, hiszen remekül elrejtette magát korábban is. - Akkor csináljuk! Fogy az időnk! - mondta Mikasa és aktiválta a kurozashiját, majd azonnal alapállást vett fel. - Talán már nem jedi mester, de attól még veszedelmes ellenfél. Ne becsüld le őt - adott gyors tanácsot Alia, miközben ő is aktiválta fegyverét. - Tudom...Tresna, te segíts Hiroéknak a hajóval, mi lefoglaljuk, amíg lehet. Tresna láthatóan nem szívesen egyezett bele, de bólintott és felkészült, hogy Sabat megkerülve csatlakozzon Hirohoz és Uesugihoz. Saba végül megunta az ellenfelei eszmecseréit és támadásba lendült, de olyan gyorsasággal, hogy Mikasa és Alia csak két oldalra kitérni tudtak. Mikasa próbált ellentámadásba lendülni, kihasználva fegyvere jelentős hosszát, de a barabel villámgyors mozdulattal félre csapta a fegyvert a penge alatt, miután kitért előle. Míg ők ketten lefoglalták az ellenséget, Hiro és a többiek azon voltak, hogy kihasználják a lehetőséget.
Ezalatt Kyoko remekül elszórakozott távoli rokonával. Miután sikeresen megvágta őt, vagyis a farkát, volt annyi ideje, hogy a leválasztott szőrszálakat magához vegye a padlóról, majd megszimatolta őket és a zsebébe dugta. Kitsune csak a fejét csóválta. - Emlékbe. Ritkán találkozom rokonnal, főleg ilyen ritkával. - Tudod mit? Kedvellek téged. Ha most hagysz a hercegnő után menni, teljesítem a vágyad - mondta Inari az egyik farkát simogatva. - Na ne! Tényleg ennyire könnyen rászedhetőnek hiszel? Lássuk be, te el akarod kapni Himét, én megvédeni. Egyikünk sem fog engedni ebből. Szóval... Ismét előre rugaszkodott és egy széleset vágott kitsune felé, aki hátra hajolt a támadás elől. A kard megmaradt a levegőben, Kyoko pedig alá csúszva, megkapaszkodva benne talppal rúgott ellenfele irányába, ám ezúttal nem talált, viszont védekezésre kényszerítette őt. Kibújt a fegyver alól és puszta kézzel próbálta megütni Inarit, aki néhány hárítás után végül visszatámadt és a karmaival el is találta Kyoko vállát. Aki csak egy pillanatra vett tudomást a sérülésről és azonnal visszacsapott kitsunenak, aki ugyan hárított, ám Kyoko így megkarmolta a kézfejét. - Ha! Nem csak neked vannak karmaid! - Valóban. Ám te csak ösztönből használtad. - Nem számít. Mert hát ideje mennem...Pápá! Kitsune most vette csak észre, hogy egy csapóajtón áll, ami egy pillanat múlva kinyílt alatta. Egy szervizjáratba esett. Ami ugyan nem volt mély, de elég ideig késleltette őt ahhoz, hogy a neko elhagyja a hangárt és bezárja az ajtót. Ideiglenesen csapdába ejtve őt.
Eközben Mikasa és Alia Sabaval hadakozott. Hamar rá kellett jönniük, hogy ellenfelük még a jedi tudása nélkül is túl nagy falat nekik. Így végül is csak az időt húzták, míg Hiroék beindítják a hajót. Az hamar feltűnt Mikasának, hogy Saba inkább Aliára fókuszál, mert őt legfeljebb távol tartja magától, a jedire azonban rendszeresen igyekezett rávetni magát, ami végül sikerült is. Alia a földre került, Saba pedig fölé. Mikasa odaugrott, hogy lecsapjon, ám ehelyett ő lett félre csapva Saba farka által jó pár méterre. Ezt követően ismét Alia lett a célpontja és nagyra nyitotta a száját, hogy belemélyessze fogait, ám a számára ízletesnek ígérkező hús helyett valami fémeset ízlelt meg. Kyoko kardja volt a szájában, amit végül erős állkapcsával ketté is roppantott. Viszont elég ideje lett így Aliának, hogy az Erővel lelökje magáról a barabelt. Kyoko termett mellette és felsegítette. - Komolyan! Egy percre hagylak magatokra és összetűzésbe kerültök ezzel a...Hm, ez mi? - kérdezte hirtelen, mintha csak egy képre mutatna a falon. - Egy barabel, valaha jedi mester volt - felelte Alia. - Volt? Jó, akkor rúgjuk seggbe és pucoljunk. - Nem olyan egyszerű az. Nagyon erős még így is. Saba közben összeszedte magát és kivárta a diskurzus végét. Így csak több prédája van. Izgalmasabb lesz a vadászata. Kyoko persze így fegyver nélkül maradt, így a pajtának támasztott egy ott felejtett botot vett kézhez. Nem a legjobb, de jobb a semminél.
|
|
|
Post by Enz on May 21, 2017 19:30:01 GMT 1
A pajtában Uesugi azonnal hozzálátott, hogy felkészítse az ott várakozó hajót az indulásra, míg Hiro a rámpánál állt meg, Tresnával egyetemben, aki folyamatosan tüzelésre kész állapotban figyelte a bejárati ajtót. Bár reálisan szemlélve nem sok esélye lehetett egy ilyen ellenfél ellen, a chiss egyértelműen nem az a típus volt, aki feladta volna, még a legrosszabb körülmények ellenére sem. Hiro keresztbe font karral állt mögötte, láthatóan nem bízva abban, hogy ha a teljes kíséretét leküzdik, akkor az ő harci képességei túl sokat nyomtak volna a latban. - Szép kis helyzet - jegyezte meg a herceg, aki inkább bosszúsnak, semmint dühösnek tűnt. - Sosem hittem volna, hogy Puyí idáig merészkedik. Tresna erre nem felelt semmit, egyébként sem volt a stílusa a felesleges beszéd. Valahol kedvelte is a hallgatag, professzionális kommandóst, de jelenleg nem tudhatta kihez fűzi az igazi hűsége: hozzá vagy pedig a húgához. Persze ez most nem is a megfelelő alkalom volt ennek latolgatására, elvégre a nő éppen őt védte. De a császári család politikai fejleményei azt mutatták, ez egy olyan kérdés, amit mindig érdemes hosszú távon észben tartani. A következő pillanatban a hajó hajtóművei hangosan életre keltek, és néhány pillanat múlva feltűnt Uesugi is a rámpa tetején. - Felség, indulásra készen állunk! - jelentette ki, Hiro pedig rá, majd Tresnára pillantott. - A húgom nem hagyhatjuk itt! - felelte, túlkiabálva a zajt. Uesugi zavartan nézett erre a válaszra. - Menjen, felség - fordult hirtelen felé Tresna. - Mikasa hercegnő és Alia kisasszony jobban tudnak harcolni, ha nem kell maga miatt aggódniuk. Ha pedig valami történik felségeddel... minden hiába történt. - Igazad lehet - túrt bele a saját hajába Hiro mosolyogva. Túlértékelte a saját szerepét ebben az összecsapásban, és nemcsak feleslegesen tette ki magát veszélynek, de a többieket is akadályozta. Valóban nem lett volna túl sok értelme, ha itt marad. Nem szerette volna, ha bárki úgy értelmezi a tettét, mint menekülést, de valószínűtlennek tűnt, hogy Puyí dicsekedni kezdene saját szégyenteljes akciójával. - A becsület túl sok életet követelt már, túl kevésért cserébe. Azzal megfordult, és felsietett a rámpán, ahonnan még visszapillantott a chiss nőre. Úgy tűnt, ő maradni akar, és eleget tenni a feladatának, hogy megvédje Mikasát. Hatalmas bátorságra vagy őrültségre vallott, ám ez majd csak később derül ki. Hiro tekintete összetalálkozott a nőével, a herceg pedig csak bólintott, majd rátenyerelt a rámpa zárógombjára. A pajta automata kapuja kinyílt előttük, a hajó pedig szinte kilőtt az ég felé.
Odakint a tervezett ételkóstolóban megzavart Saba hihetetlen gyorsasággal kelt fel a földről, de valamiért nem sietett túlságosan a támadással. Valószínűleg nem Kyoko színre lépése késztette várakozásra, hanem, mint a ragadozók általában, imádott játszani a kiszemelt prédájával. Ugyan szülőbolygója nem tette lehetővé az efféle luxusokat, itt nem kellett tartani a nappali radioaktív sugárzástól. - Egyre többen éssssz többen lesssssztek - szólalt meg, és valamiféle perverz, szadisztikus élvezet csendült ki a hangjából. - Lehet még várnom kéne egy kevessszet. - Logopédus látott már? - kérdezte Kyoko, aki kardja hiányában kénytelen volt egy rejtett tőrt előhúzni. - Viccessssz kisssssz hásssssziállatka vagy - sziszegte Saba, ahogy lassan megindult az egyik irányba oldalazva, így vele együtt fordulásra kényszerítve a többieket. - Utolssszókét essszem majd meg a hússssszod. - Hogy ez legyen egy jedi mesterből... - suttogta maga elé Alia, majd megrázta a fejét. - Bármi is ez, már régen maradt benne semmi... nem állati. Mivel jobb ötlete egyiküknek sem akadt, újra pozícióba álltak, majd támadásra indultak a barabel ellen. Alia és Mikasa egy oldalról futottak felé, míg Kyoko egy nagy kanyarral megpróbálta kikerülni a gyíkot. Saba azonban nem támadott vissza, ehelyett futni kezdett, könnyedén kitért a felé irányzott csapások elől, majd irányt változtatva Kyoko felé kezdett rohanni. A neko rögtön észrevette a felé tartó támadót, és irányt váltva Mikasáék felé kezdett futni, de a barabel bevágott elé, elvágva kettejüket. - Inkább visszamennék Bolyhoskához - dünnyögte, majd egyik kezében a tőrrel, másik kezének karmaival felkészült arra, hogy megvédje magát, amíg csak tudja. A barabel vicsorogva rontott rá, és Kyoko alig győzte hárítani, illetve kikerülni csapásait, miközben csak az járt a fejében, hogy minál tovább kitartson a nyomás alatt. A felé érkezők közül Alia volt a gyorsabb, aki futásból felugrott, majd a kardját lefelé tartva felkészült, hogy azt beledöfi a szörny nyakába, így végezve vele. Saba azonban még mindig nagyon erős kapcsolatban volt az Erővel, és megérezte a támadását. A lány meg sem fordult, egyszerűen az utolsó pillanatban a farkával találta el oldalról, amitől a vörös hajú jedi szabályosan repülni kezdett hosszú métereken keresztül. Minden koncentrációjára szüksége volt, hogy tompítsa az esést, és ne törje nyakát a landolásban, ami hosszú csíkott hagyott a földön. Felnyögött, és egész teste sajgott a fájdalamtól, de még harcképes maradt. - Egy - sziszegte Saba. Amíg megosztotta a figyelmét, addig Kyoko elérkezettnek látta az időt, hogy támadjon, és tőrét maga elé tartva rontott rá a lényre, annak a szívét célozva. A földön végigcsúszva kerülte el éles karmait, amik épphogy a feje felett suhantak el, majd egy jól irányzott döféssel teljesen belemélyesztette a fegyverét a barabelbe, és megpróbált tovább csúszva áthaladni a lábai között. Ez rossz döntésnek bizonyult, ugyanis a következő pillanatban Saba egyik lábával erőteljesen képen törölte, majd egy land lendítéssel hátrafelé dobta a nekot, akit a levegőben a farkával kapott el, teljesen megbénítva a mozgását. Kezével egyszerűen kitépte magából a tőrt, majd összeroppantotta erős ujjai között. Közelebb hajolt a nekohoz, majd szaglászni kezdte. - Elég mangát olvastam ahhoz, hogy tudjam most mi következik - nyögte ki Kyoko, aki láthatóan még most sem akarta elveszíteni a humorérzékét. Saba éles karmaival közrefogta a fejét, de úgy tűnt, egyelőre nem akar vele végezni. Ezt azonban kénytelen volt átértékelni, mikor a lény ujjainak szorítása egyre erősdött rajta, mintha csak össze akarná roppantani a koponyáját. Az ájulás szélén élezte magát, és csak homályosan, könnyes szemmel látta, ahogy Hiroék űrhajója felrepül a hangárból. - Kijutottak - préselte ki magából. A biztos haláltól Mikasa mentette meg, aki Aliától kicsit megfontoltabban, futva rontott neki a lénynek. Fénykardja lesújtott a háta felé, de Saba szabad keze könnyedén félrerökte a csapást. A következő pillanatban azonban egy susogó hangot lehetett hallani, mintha csak valami pörgött volna a levegőben, és kurozashi meghosszabbított vége, amit Mikasa az Erővel indított útjára most a másik irányból arcon csapta a barabelt. A lény egyensúlyát veszítette, és ebben a helyzetben lazult a szorítása Kyokon, aki ki tudott bújni belőle, és egy puffanással a földre esett. Saba dühösen harapott a bot után, de az visszarepült Mikasa kezébe, aki újra ráillesztette kurozashiját. - Hagyd békén őket, te szörnyeteg! - kiáltotta ellenfelére. - Ssssszemtelen kissssz pondró - sziszegte gyilkos hangon Saba, aki azonnal rárontott a hercegnőre. A kurozashi ellenére a barabel puszta ereje teljes védekezésre kényszerítette Mikasát, aki ugyan többször belevágott a szörnybe, de az mintha meg sem érezte volna. Végül egy ütés áttört a védelmén, és hasba találta, amitől térdre rogyott, és a tüdejéből kiszaladt minden levegő. Saba lábával nemes egyszerűséggel a hátára fektette, majd felé hajolt, és éppen végezni készült volna vele, mikor megtorpant. Akárcsak előbb Kyokonál, szaglászni kezdte Mikasát, aztán hirtelen, mintha megijedt volna valamitől, hátrébb vonta tűéles fogakkal teli száját. Mielőtt azonban kiderülhetett volna ennek az oka, lövés dördült, és egy vörös sugár vágódott a barabel hátába, aki meg se rezzent. Saba jó messzire elrúgta a kurozashiját, majd megfordult, és ahogy Mikasa oldalra pillanatott, döbbenten fedezte fel a megmentőjében Tresnát. Ne tedd, formálta a szája a hangtalan szavakat, ahogy eszébe jutott az álma, ahol Tresna az ő érdekében áldozza fel magát. A barabel döngő léptekkel indult meg Tresna felé, aki újból tüzelt, ezúttal a fejre célozva, Saba azonban csak felkapta az egyik halott ubese lógó végtagú testét, ezzel hárítva a lövéseket. Néhány méterre érre elhajította a testet, ledöntve Tresnát a lábáról. Mikasa teljesen sokkolva figyelte, ahogy a barabel a földön fekvő chiss felé hajol, majd belemélyeszti a fogait a vállába. Tresna fájdalmas sikolya betöltötte a hajnali tájat.
|
|
|
Post by Revan on May 22, 2017 15:16:23 GMT 1
Mikasában a vér is megfagyott, ahogy Tresna fájdalmas sikolyától zengett minden. Egy pillanatig csak kétségbeesetten nézte a jelenetet és mozdulni sem bírt. Semmi sem jutott eszébe, ami segíthetett volna. A látása zavarossá vált a könnyektől. Nem akarta elveszíteni Tresnát, sem így, sem Puyí által. De mégis, képtelen volt megoldást találni. Márpedig muszáj volt, mégpedig sürgősen. Az Akametól kapott karkötőre tette a kezét. - Akame...Segíts, mit tegyek? Mit tegyek? Kérlek... - kérdezte tőle gondolatban, remélve, hogy valami olyan választ kap, ami segíthet. Hirtelen lassúnak érezte az idő múlását. Körülötte lelassult a világ, mintha egy másik világban járna. Akár egy álomban. Vagy a képzeletében. Akame szelleme jelent meg előtte és végignézett a majdnem összetört hercegnőn. - Segíthetek. De ahhoz kölcsön kell adnod a testedet. Tudnod kell viszont, hogy ez nagyon veszélyes. A kapcsolatod az Erővel még nem elég kiforrott ehhez, így csak rövid időre tehetem meg. A tested pedig szinte végzetesen ki fog merülni. Bármi jön utána, nem leszel képes felvenni vele a harcot. Így is szeretnéd, hogy segítsek? A hercegnő tudta, hogy Saba a legveszélyesebb ellenfél a közelben. A kitsune és a kommandósok egy könnyebben leküzdhető akadály voltak. A barabelt meg kellett állítani, különben Tresna meghal és utána valószínűleg a többiek is. Őt meg összetörten elviszik Puyíhoz és vége mindennek. De ha megmentheti legalább a többieket, már van értelme kockáztatni. - Bármit, amivel megmenthetem őt és a többieket - határozta el magát egy pillanat alatt. Akame bólintott és közelebb lépett, majd Mikasa homlokára tette a kezét és eltűnt. A hercegnő lehunyta a szemeit és koncentrált. Tresna sikolya még mindig lelassulva visszhangzott a füleiben. Aztán hirtelen mintha egy álomba csöppent volna. Csak azt érezte, hogy nem ura a testének. Látott, hallott és érzett mindent, de a teste nem neki engedelmeskedett. Lassan felemelkedett és felemelte az egyik kezét, majd ökölbe szorult, mire Saba megtorpant és lassan hátrahúzta fejét, kihúzva fogait Tresnából. - Elég! - szólt Mikasa hangja, de mégis, egészen másképp cseng, határozott és tekintélyt parancsoló. A barabel felemelkedett, majd távol repült a többiektől, de nem úgy, mintha Alia vagy Mikasa lökte volna az Erővel, hanem sokkal erősebben, mint akit kilőttek. Alaposan felszántotta a földet, mielőtt magához tért a meglepettségből és visszanyerte önuralmát. A kurozashi megremegett és felemelkedett, majd Mikasa kezébe repült, amit azonnal aktivált, amikor a kezébe került. - Hűha...Hime durván berágott. Mintha nem is ő lenne...A szemei is, furcsák... - jegyezte meg Kyoko, Mikasa majd észbe kapott és Tresnához sietett. - Nem, ez nem ő... - mondta döbbenten Alia, miközben a hercegnőt figyelte. Az Erő, ami a hercegnő testéből volt érezhető. Indokolatlanul erős volt Mikasahoz képest. Ő még bőven nem volt ilyen szinten. A barabel dühösen sziszegett Mikasa felé, majd nekitámadt. Megérezte a fenyegetést, amit jelentett számára, így őt akarta elsőnek ártalmatlanítani. Talán már az sem érdekelte, hogy élve kellene elfogja. Villámgyors támadásait ellenfele villámgyors kitérésekkel és hárításokkal fogadta. Ez egészen más szint volt, mint amit Mikasa és Alia képviselt. Talán a hangárba zárt kitsune sem volt ennyire gyors, gondolta Kyoko, mikor egy pillanatra odanézett. Közben Tresna sérülését vizsgálta. Elég csúnya volt. Muszáj lenne ellátni, de sem a házba, sem a hangárba nem tudja bevinni. Hirtelen fájdalmas ordításra lett figyelmes. Amint odapillantott, látta, hogy a bedurvult Mikasa eltávolította a barabel egyik karját. Ezt követően pedig az Erővel ismét megreptette, neki a kertben található kútnak, ami darabokra tört, amikor a bestia nekicsapódott és átrepült rajta. A hercegnő odaugrott és felemete fegyverét, hogy befejezze Saba szomorú pályafutását, de aztán megtorpant. Leengedte a fegyvert és szédelegve elterült a földön. - Sajnálom, Mikasa. Ennél többet nem bír a tested. Ha tovább csinálom, meghalsz - közölte vele Akame. - Semmi baj. Így a többiek esélyt kaphattak, hogy túléljék. Köszönöm - felelte Mikasa, de csak gondolatban, hisz a teste teljesen kimerült. Épp csak magánál volt. Mielőtt bárki bármit tehetett volna, a támadó kommandósok vették körbe Mikasát és Sabat, a hercegnőre szegezték a fegyvereiket, de látva, hogy ártalmatlan, inkább fedezték a pozíciójukat, mielőtt a hercegnő valamelyik társa bármivel próbálkozna. Ekkor Kitsune lépett közelebb és leguggolt Mikasa mellé, gyengéden megsimogatva az arcát. - Nahát-nahát, mennyi nehézséget okoz ez az édes kis hercegnő. Van benne küzdőszellem, meg kell hagyni. - Hagyd őt békén! Ereszd el! - kiabált Kyoko, miközben Tresnára vigyázott, Alia pedig eléjük állt, hogy megvédje őket, ha az ellenség rájuk lőne. - Ugyan mit tehetnétek még, kedves kuzin? A csatának vége. Veszítettetek. De lássátok, nem vagyok szívtelen, életben maradhattok. Elfogtuk a hercegnőt, ti pedig lesztek a ráadás, mint a foglyaim - mondta, miközben magához vette Mikasa fegyverét és érdeklődve nézett végig rajta. Kicsit olyan volt, mintha már látott volna ilyet. Az ájult hercegnőre pillantott, de nem szólt. Aztán a kis társaságra nézett újra és intett, mire a kommandósok lassan közeledni kezdtek. Alia felkészült, hogy harc nélkül nem fogja feladni ezt az egészet. Még Kyoko is felkapta Tresna elejtett fegyverét és az ellenségre szegezte. Ekkor azonban az egyik kommandós, aki kitsune mellett maradt a hercegnőt őrizni, a kommján keresztül kommunikált, majd közel hajolt Bolyhoskához és a fülébe súgott valamit, mire kissé morcossá vált a tekintete és intett a kommandósoknak, hogy álljanak meg. - Úgy tűnik, ezúttal szerencsétek van. Csak a hercegnő jön velünk. Nektek meg itt marad társaságnak a saját kudarcotok. Minden jót - kacsintott végül egy mosollyal és elindult, nyomában a kommandósokkal, akik közül az egyik az ájult Mikasát cipelte.
|
|
|
Post by Enz on May 23, 2017 10:01:21 GMT 1
Alia és Kyoko összepillantottak, ahogy a kommandósok szedelődzködni kezdtek, és sietve nekiláttak az elvonulásnak, magukkal hurcolva a foglyul ejtett Mikasát, illetve az eléggé megtépázott barabel vadászt. Abban a pillanatban szavak nélkül is pontosan megértették egymást, hiszen ugyanazok a gondolatok fogalmazódtak meg bennük. Megpróbálják-e kiszabadítani Mikasát? Lehet-e esélyük ilyen állapotban, még ha ellenfeleik nem is voltak kimondottan Erőhasználók? Alia néhány pillanat múlva lejjebb engedte a fegyverét. - Élj, hogy legközelebb is harcolhass - idézett fel halkan egy nagai mondást. - Cccc - tört ki Kyokoból a saját szánalmas helyzetük láttán. - Ne aggódj Hime, ki fogunk szabadítani! A kommandósok eközben szinte ugyanolyan gyorsasággal tűntek el, mint ahogy megjelentek, és saját halottaiakat, valamint sebesültjeiket is magukkal vitték, feltehetőleg azért, hogy minimalizálják a későbbi nyomokat. A horizonton túl látszottak a felkelő nap első sugarai, ahogy a támadók hajója a magasba emelkedett, és sietősen távozott az űr felé. Alia figyelte a hajót egésze addig, amíg az el nem tűnt a láthatáron, majd a sérült, épphogy eszméleténél lévő Tresna felé fordult, és megtapogatta izzadt homlokát. A vállán szabályos mintát hagyott a barabel fogsora, körülötte felsője pedig átázott a kiömlő vértől. - Ez a fájdalom bárkit ki kellett volna üssön - jegyezte meg, a chiss vörös szemei pedig felé fordultak. - Mikasa... mi történt Mikasával? - kérdezte, és hangja fáradtságról árulkodott. - A Hime... jól van - felelte végül Kyoko, elleplezve az igazságot. Elvégre Mikasának tényleg nem esett baja egyelőre, leszámítva, hogy az ellenség fogságába esett. Bár az igazságnak csak egy szelete volt ez, úgy megfogalmazva, hogy akár hazugságnak is beillett volna, a neko jó szándékkal tette, nem akarva súlyosbítani Tresna állapotát. Alia végül arra jutott, hogy jól van ez így, épp elég lesz megtudnia a valóságot, ha már jobban van. - Most pihenj. Jól harcoltál - bólintott felé Alia. A levegő hirtelen megtelt közeledő járművek hangjával, ő pedig felemelkedett. Jó eséllyel ezért távoztak támadóik ilyen sietősen, de azért a biztonság kedvéért kéznél tartotta a fegyverét. Az égen több csapatszállító és légköri vadászgép tűnt fel, mind nagai jelzésekkel az oldalán. Hiroyasu elég körültekintő volt ahhoz, hogy ne a helyi erőkre bízza a takarítást. Ahogy a hajók landoltak a környéken, katonák siettek elő, tüzelésre kész fegyverekkel, de nem volt már itt semmi, amit le kellett volna győzni. A fegyveresek közül néhány körbevette a három túlélőt, miközben fegyvereiket rájuk fogták. Kyoko dühösen emelkedett fel, kezét csípőre rakva. - Mit képzeltek!? Nem azért harcoltam, hogy néhány ilyen vaddisznó fegyvert fogjon rám! A katonák mögül egy tiszti egyenruhát viselő, divatosan rövidre nyírt világoszöld hajú fiatal férfi lépett elő, aki intett az embereinek, hogy engedjék le a fegyvereiket. - Elnézést kérek az embereim viselkedéséért - szólalt meg, bár nem tűnt úgy, mintha különösebben őszinte lenne. Kezét ezután a háta mögött kulcsolta össze. - Kanamaru Hachisuka százados, szolgálatukra. - Igazán impozáns belépő - jegyezte meg gunyorosan Alia. - Az egyik társunk ellátásra szorul. Valamint értesíteni kell a herceget, hogy... - A húgát elfogták - bólintott a százados, mint aki mindent tud. - Megtesszük a szükséges dolgokat. Kérem, fáradjanak az egyik hajóra, amíg átkutatjuk az épületet. Alia és Kyoko néhány pillanatnyi habozás után eleget tettek a felszólításnak, és a legközelebbi hajóhoz sétáltak, két fegyveres őr kíséretében, akik odakint álltak meg, amint helyet foglaltak az utasterében. Onnan láthatták, ahogy néhány orvos repulzoros hordágyra teszi Tresnát, miután stabilizálták az állapotát. - Úgy kezelnek minket, mint a foglyokat - szólalt meg Alia, aki nem volt túl vidám a jelenlegi helyzetükkel. - Csak zavarodottak a helyzet miatt. Hiro hamarosan tisztáz majd minket - jegyezte meg Kyoko, bár érezhetően őt is kellemetlenül érintette a jelenlegi helyzet. Mindenestre a neko megpróbált ellazulni, és két kezét a tarkójára kulcsolva hátradőlt a nem túl kényelmes ülések egyikén. A körülmények ellenére is hamar elnyomta őt az álom. Ahogy meggyőződött róla, hogy a neko tényleg elaludt, Alia előhúzott egy kommot, és beütötte a titkos hívókódott rajta. Várnia kellett néhány pillanatot, míg a titkosított hívás célba ért. - Tessék - szólalt meg a hang, amit ezer körül is felismert volna. - Mester, itt Alia. Akadt egy kis komplikációm... - kezdett bele a mondandójába.
|
|