|
Post by nightmares on May 23, 2016 16:45:36 GMT 1
Közben Nightmares Jaden-től kapott kommunikátora hangokat kezdett kiadni. -Ha megbocsát egy percre, ezt felveszem. -szólt a követnek Nightmares. -Természetesen. -válaszolta egyetértően a droid. Az adóvevőből wookie morgás hallatszott: -Romf raoow ramf! -Elnézést, de nem Jaden vagyok. -válaszolta Nightmares, aki folyékonyan értette a wookie nyelvet -Roomf? -És vagyok Nightmares Castro király. Jadennek valami őrült terve támadt, és elfogatta magát az ellenséggel. -Raumf roow! -Ez most komoly? Hogyan vettették észre önöket, amikor az Astorias I-nél vannak, maguk pedig jóval odébb? Na mindegy hamarosan ott lesz a testvérem, Salvador hadiflottája. Egy Nightmare Szuper Csillagromboló (röviden NSSD), hat Astorias csillagromboló, öt victory cirkáló, és két nehéz dreadnouth. -Öff wawm hrr? -Én sem tudom, hogy hogyan volt pénze egy Szuper Csillagrombolóra, de a lényeg, hogy van. Pár perc és kiér.
Azzal kikapcsolták a kommunikátort, majd bejött egy szeparatista droid. -Uram, mintha a kalózok zavarni akarnának valami műszert. Olyan frekvenciát bocsátanak ki, amivel egy CF673 típúsú gépet lehet hatástalanítani. -Hah! Azt hiszik, egy gépezet irányítja az egész droidsereget. Pedig azokat nem lehet kikapcsolni. -mosolyodott el NIghtmares, majd a droid követhez szólt. -Szóval miről akart beszélni?
ASTORIAS III ŰRTERE, NAGY ASTORIAS III-i CSATA NÉVEN FENNMARADT TÖRTÉNELMI ESEMÉNY
A Jediflotta elé hamar beugrott Salvador flottája, a legyőzhetetlen NSSD-vel. A csillagrombolót Salvador egyik tábornoka, Nordan tábornok vezette, aki kiadta a parancsot: -Teljes tűzerő arra a SiSD-re, vagy miazra, amelyire egy koponya van festve!
Hamar tüzelt az összes csillagromboló, de a SiSD is jól bírta.
ASTORIAS FÖLDALATTI BÁZISA
A droid azt mondta: -A Jedik követe vagyok, uram. Azért küldtek, hogy fenntartsam a kapcsolatot. -Remek! -válaszolta Nightmares
Egyszer csak bejött egy újabb szeparatista droid, és azt ordította: -Uram, a hiperágyú elkészült!
A hiperágyú egy ION ágyú szerű fegyver volt, ami abban különbözött tőle, hogy a gyorsasága miatt azonnal elpusztít egy csillagrombolót, a pajzsa miatt pedig sem bombázással, sem merénylettel nem lehet elpusztítani.
NAGY ASTORIAS III-i CSATA
Ahogyan a csillagrombolók egyre jobban lőtték a SiSD-et, úgy annak a pajzsa egyszer csak le is ment. A Nightmare Super Csillagrombolóban Nordan azt parancsolta: -Most, hogy már nincs pajzsa a SiSD-nek, semmisítsék meg!
Az összes csillagromboló együtt kezdte lőni a SiSd-et, míg az NSSD hátánál védve maradt Jedi flotta ezt nézte.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 23, 2016 20:11:12 GMT 1
Sintolas tábornok és a vuki jedi, Lowbacca a jedi zászlóshaj hídjáról figyelték a kibontakozó eseményeket.
- Túlerőben vannak. - jelentette ki Sintolas - Még úgy is, hogy a védők idehozták ezt a zászlóshajót.
- Romf. - értett egyet Lowbacca.
- Hátrébb kell húzódnunk. - közölte Sintolas. - Meg kell kezdenünk a menekülni kívánók összegyűjtését a bolygókról. Transzportokra van szükségünk.
Lowbacca biccentett.
- Magam is azt hiszem. - nyugtázta a javaslatot Sintolas. - Elindítjuk a vadászrajokat a jedi osztagok vezetésével, utána szétszóródunk és fogadjuk a menekülteket.
- Raowrr. - tette hozzá Lowbacca.
- Tudom, hogy Hamner tábornok azt akarta, hogy vegyünk részt a csatában. - biccentett Sintolas. - De ekkora hadihajók mellett eltörpülnek a mi hordozóink. Hátrébb kell húzódnunk.
Miközben a jedi hordozók szétszóródtak, a jedi vadászosztagok elindultak, hogy csatlakozzanak az ütközethez.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on May 24, 2016 10:45:45 GMT 1
Olyasfajta harci hév dúlt a kalózok között, melyet eddig tán kevesen tapasztalhattak. Az Astoriasra szabadult pokol a mostani pllanatokban csúcsosodott ki, megnyitva az alvilág hetedik kapuját és elszabadítva az addig ott rejtőző fenevadakat. Az elszabadult bestiák pedig a kiszabadítóikon keresztül, halált és szenvedést szórtak a bolygókra.
Elsőképnt Astorias királyságának agrárbolygójának városain csaptak magasra a lángok, melyről némi odafigyeléssel látható volt az a fekete füstfelleg ami a magasba tört és megfestette az eddig érintetlennek látszó, idilli galaktikus látképet, egy világégést jósolva a balsorsú bolygó számára. Szerencsétlen bolygó számára nem volt már menekvés a landoló Acclamator rombolók és azt kísérő kisebb-nagyobb hajók elől, amik a háború újabb halálosztóit, a kalózok hömpölygő hadait hozzák veszedelmes hadigépezeteikkel. A lövegek veszedelmes dörgéssel rázták meg a hatalmas csatahajókat, ahol őrületes rohamot diktálva kísérelték meg maguktól távol tartani az ellenséget, hogy a csata zűrzavarát kihasználva, lassan landoljanak a bolygón, amit eddig is a kétségek emésztettek. Amit a nép tudott, szerény agrárbolygó módjára teljesített, próbálva felvenni a versenyt a veterán kalózokból és zsoldosokból felállt csapatokkal.
Míg az Acclamatorok lassan beléptek a légtérbe, Zulla és sietve összehívott hajói Tűz alá vették a Jedik csapatainak hajóit, amiket meglepetésként értek a királyság körül megjelent hajóhadak, és tán hamarjában vége is lett volna az egész mizériának és folyt volna tovább az ostrom, ha az védők flottája nem jelent volna meg és kezdett volna támadást az elől haladó SiSD ellen, ami a raj élén állva vezette a támadást, afféle rögtönzött parancsnoki állásként, ami lassna inkább egy hatalmas roncsra, sem mint egy egy csúcsmodern hajóra emlékeztetett, Zulla hatalmas sajnálatára.
A kalózvezér borús jövőt látott szerencsétlen kis hadihajója előtt, de tudta hogy percek kérdése és eljön az idő, amikor érzékeny búcsút kell vennie tőle, melyről a sorra szikrát okádó szervizalagutak és a lógó kábelek tettek bizonyságot.
-Repedés a hármastól a hatos szintig! A hangár erőtere megszűnt!- Jelentette az egyik tiszt, majd amikor az előtte lévő panel villogni kezdett, hatalmasat csapott rá az öklével, mive az ismét rendesen működött. -Emellett a pajzsaink márcsak öt százalékkal üzemelnek!- Tette hozzá.
-Megszűnt a létfenntartás a kettes, a nyolcas és a kilences szakaszban!- tette hozzá egy másik sietve. Ha valamikor feszültté vált a helyzet, hát az most van. A hajó amin utaztak, lassan szétesett körülöttük és a megfelelő fedezőtűz sem bizonyult elégnek ahhoz, hogy kiiktassák az agresszív támadóflottát és a Jedikkel is foglalkozzanak. egy újab nehéz döntés terhelte immár Zulla vállát, aki körbepillantva a nem is rég még olyan fényes és szép hajón és az űrbe nyíló kilátáson, egy elvetemült gaztettre készült. Odasietett a kommunikációs tiszthez és saját kezébe vette az irányítást.
-Chaos! Chaos! Itt Zulla! Készüljetek a hajóm evakuciójára!- Üzent személyesen a Kalózköztársaság flottájának ékkövének, Zulla első komolyabb szerzeményének, ami továbbra is hősiesen állta a sarat és védte a vezérét szállító hajót.
-Vettük! Várjuk a zsiványokat!- Jött sietve a válasz, mivel aztán az egész panel szikrákat okádva Zulla és a tisztje képébe elszállt, ellökve magától a két ott tartózkodót, lángokat okádva magából. Mindenki aki csak tehette, odasietett, hogy mentség a két sebesülted, akik közül az egyik rövidesen el is kezdett feltápászkodni. Zulla volt az, aki a dühtől és a hájdalomtól forrongva, pár égési sérüléssel az arcán ordított. Az arca baj oldalán, lent az állánál, egy hatalmas vörös folt jelezte, hogy csapták képen a lángok, a szeme pedig véraláfutásos volt, a bele csapódott szikráktól. Az emberei még sosem látták ilyennek a vezérüket, akin, mostanra elhatalmasodott a harci hév és a gyűlölet.
-Vele foglalkozzatok! Hagyjatok!- Mutatott a másik emberre, akin a panel egy nagy darabja hevert. Mialatt emberei nekiláttak bajtársuk megmentésének, Zulla felállt a padlóról és a pilótához ment.
-Takarodjon mindenki a hajóról. Én leszek a révész.- Adta ki a parancsot, mire a pilóta bólintva megnyomta a vészjelző gombját és valamennyi emberrel együtt a hajón sietve menekülőre fogták, hogy Zulla véghez vigye a tervét. A révész, mint olyan, a kalózok között egy afféle mocskos munka megnevezése, mely a régi idők mítoszaiig nyúlik vissza. A kalózok sok elavult vagy régi dolog felé táplálnak hitet, ilyen például a révész mítosza, aki a holtakat viszi át a túlvilágba, ahol a fizikai lét tetteitől függően részesülnek jutalomban és büntetésben az oda utazók. Ezen frappáns mítoszból nőtte ki magát az a feladatkör, mait Zulla ezúttal magára vállalt, hisz a Viharistenek, Zulla öngyilkos berepülőpilótái, az utolsó pillanatban is a roskadozó hajón várják a véget, míg a révész, a hajó kormányosa, el nem viszi őket a céljukig. ez a feladat keveseknek való a kalózok közül, mert van aki nem képes a társaival végezni, még akkor sem a azok megkérik erre, de Zullában és sok másik emberben megvan a hidegvér ehhez a feladathoz. Amint a hajó kiürült, és csak egy mentőkabin, valamint a viharistenek és Zulla maradtak a hajón, a kalózvezér a hajót, az NSSD felé kormányozta, majd beállította a robotpilótát, hogy a nyomorult flotta legalább fele azzal a böszmenagy hajóval szakadjon darabokra. ezt követően, a hangszórók, még egyszer utoljára, recsegve ugyan, de megszólaltak.
-El jött hát az idő fiúk! Mutassátok meg az astoriasi férgeknek, hogy egy kalóz holtában is ugyanolyan veszedelmes mint élve! Jó utat és ne kíméljetek senkit!- Búcsúzott embereitől, akik robbanószerrel megrakott hajóikkal, a csatahajó feloldó biztonsági hangárajtajain keresztül, feloldva a vészrögzítéseket, a vákuummal és a hajtóműveik maximális teljesítményre pörgetésével, csak úgy kirobbantak a hangárból, célba véve a hozzájuk legközelebb eső astoriasi hajókat. Pillanatokon belül, az első kamikaze-módon harcoló gépek, be is csapódtak a csillagrombolók, cirkálók, vagy dreadnouthok egyikébe, hatalmas károkat okozva bennük. Voltak pilóták, akik a hajók felszínébe csapódtak, de a merészebbek a tornyokat és a hangárajtókat vették célba, a legtöbbjük sikerrel, sót, voltak akik a hajójukat, az ellenséges monstrumok irányítóközpontjába vagy hajtóművébe vezette, ezzel megsemmisítve azokat. A káosz közepette, pedig a lepusztult SiSD a Szuper csillagromboló felé száguldott. Zulla gonosz mosollyal, elismerően bólogatott, majd a becsapódás előtti pillanatban kilőtte a mentőkapszulát, egyenesen a Chaos felé navigálva azt. AZ űrből, még egyszer, utoljára rápillantott a vörös koponyával dekorált hajóra, ami minden ellenállás ellenére, lassan belecsapódott a gigászi hajóba, amit robbanások ráztak meg, majd kettéhasadt a becsapódás mentén. Hogy micsoda elégedettséget váltott ez ki Zullából, az szavakkal leírhatatlan. Ez nyílt üzenet volt mindenki számára, aki úgy véli hogy Zullával megéri ujjat húzni. Lássák hogy Zulla bármire képes azért, hogy elérje amit akar. Legyen tanúja a galaxis annak, miként jár az aki nem hajt fejet az akarata előtt.
A kirobbant káosz és a szerte szét szóródott roncsok között több tucat kapszula bolyongott, a legközelebbi hajó felé, kisebb nagyobb sikerrel, és volt olyan, amiért más kalózok, kisebb hajókkal mentek el. Zulla is vagy húsz percet töltött egy ilyen kapszula magányában, mire valaki bevontatta Chaos dokkjába, ami nagy teljesítményű lövegeivel, hátvédként funkcionált a műveletet végző más hajók számára. Ez a húsz perc az űrben, elég volt arra, hogy végig gondolja mit is lépjen következőleg. Mostanra többé mint bizonyossá vált, hogy a tervein némi módosításokat kelljen eszközölni. A jedik csapatai jelenleg inkább a kimenekítéssel vannak elfoglalva, amiről a bolygó és hajók között cirkáló transzportok látható bizonyítékot adnak. Aztán, ott van a lecsapni készülő vadászraj és a lestrapált flotta, amit Zulla vágott haza. Biztos volt benne, hogy a colos még okozhat meglepetéseket, szóval úgy érezte nem ártana résen lenni a jövőben. No persze még mindig fenn állt a lehetőség, hogy a központi bolygót totális rohammal vegye be, de az nem ugyan az, hisz sok veszteséggel járna.
Mostanra egyértelművé vált számára is, hogy amint lehet, biztosítania kell az astoriasi droid seregek leállítását, hogy ezzel is a maguk javára döntse a háború mérlegének serpenyőjét. Csak meg kell találnia a droidok irányítóközpontját és porrá bombáznia, nem több. Errá a válasz leginkább a Droidok önállósági osztályában keresendő, ugyanis a harci droidok, amiket Nightmares használ, régi, klón háborús darabok, mindenfajta frissítés nélkül, ezek pedig mind a négyes osztályba sorolhatók, afféle tökéletesnek szánt tömegtermelt katonák, akik nem gondolkodnak, hanem cselekednek és parancsot teljesítenek. Ha nincs honnan jelet küldeni, a droidok csak papírnehehezéknek lesznek jók.
S ím, mire a kis kapszula recsegve bevontatásra került és lehelyezték a padlóra, a szélvédőn át láthatóvá tette, ki is gubbaszt a kapszulában, továbbra is, igencsak morcosan, elvesztve új kedvencét. a dokkban tartózkodók sietve felnyitották a mentőkabint, gondolva, hogy valami baja van dicső vezérüknek, de amint az ajtó kinyílt, Zulla a saját lábán távozott. a hallottak alapján amit a többi túlélő mondott, egyértelmű volt hogy ő hajtotta végre azt a majdhogynem öngyilkos akciót és némileg a dühe is érthető volt, hiszen egy ilyen nagy hajó elvesztése tényleg hátráltató lehet a harcra nézve, bár tény, szép véget ért a hajó pályafutása. Persze ez jelenleg nem nyugtatta meg Zullát, mert tudta mi vár most rájuk. A Jedik fedező tüze és a neve nincs kiskirály flottájának maradékát kellene minél hamarabb felszámolniuk. Persze mivel ez további információk hiányában nem menne, felkényszerült menni a hídra, hogy információkat szerezzen. Persze emiatt elkerülhetetlen volt, hogy égési sérüléseit ne tegye közszemlére az emberei előtt, akik ugyan pár pillanatig nézték, vezérük újabb harci sérülését, mégsem szentelhette több időt rá, mert az életük volt a tét, így hát folytatták az addigi feladataikat. A híd felé haladva, a terrordroid által ütött lyukon immár egy vastag, rozsdás acélrács terebélyesedett, elkerülendő a zuhanást, bár ez a legkevésbé sem izgatta Zullát, aki mit sem törődve a helyzettel, folytatta az útját célja felé, miközben a hajót sorra rázzák meg a dörgő lövegek hangjai.
Beérve a hídra, szeme először az űrre nyíló látképet pásztázta végig, ahol heves ütközet folyt a felek között. Az űrt pedig mindenféle törmelék tarkította, amin a lövedékek villogva cikáztak át. Ezt követte a személyzet, akik sietve végezve feladatkörüket, koordináltak és kommunikáltak a csapatokkal. Végül aztán központi hely, Zulla széke volt, amin a ráerősített karókon, koponyák és színes rongyok pihentek. Mondhatni afféle trón volt, ahol Zulla szemlélhette miként is alakul a csata. Mindenki felfigyelt arra ahogy a jelenleg nem épp csodás jó kedvében lévő vezérük berobog az ajtón és letelepedik a személyi helyére, majd a harc holografikus, kicsinyített mására pillant egy asztalon, mai körül több főkapitány is heves konzultációban egyeztet a folytatásról és a lehetséges manőverekről.
-Ki a cecelegyekkel!- Ordít oda az épp dumáló főkapitányaihoz, akik értetlenül nézik mit is akar Zulla. Néha az ember a legegyszerűbb megoldást alkalmazva jut a legelőbbre, legalábbis ez is megesett már mindenkivel.
-Tessék? Kifejtenéd?- Szól fel a pulttól az egyik embere, mire Zulla behunyva a szemét, mintha próbálna kicsit megnyugodni, megpróbálva nem lelőni a jelenlévők felét a benne tomboló dühtől megmérgezett elmével.
-Magaslatokba becsült, hüllőszerű barátom. Nézz a harc állására. Mit látsz?- Kérdezte, Zulla.
-Hát, a Jedik várakozó felállásban vannak, míg a sérült védelmi flotta, jelenleg tétlen.- Jegyezte meg az egyértelműt, mire Zulla óvatlanul megvakarta sebét, mire azzal vadleni kezdett róla a sérült, immár barnás hámréteg. Erre aztán felmordult és elővéve az egyik karabélyt, kétszer a társalkodópartnere lábai elő lőtt.
-Te rakás szerencsétlenség! Nagyíts a hajókra!- Utasította Zulla az egyik magas rangú tisztet, aki ennek megfelelően cselekedett, a szemük elé tárva az evakuáció mozdulatait. Meglepve vették hát a főkapitányok tudomásul hogy a Jedik is éppoly sebezhetők, mint a sérült flottácska. Már épp tanakodni kezdtek volna, mikor Zulla előrukkolt egy tervvel. Nem valami grandiózus, de ezzel is oda csapathatnak az ellenséges csapatoknak.
-Kérjetek két-két rombolót, teljes kísérettel , hogy a bolygót hátulról megkerülve, hátba támadják a két flottát, miközben megosztva erőinket, egyszerre mérünk rájuk csapást.- Vázolta fel trükkös elképelését, hiszen pár perc erejéig a hátulról támadók kihasználhatják a bolygó biztosította árnyékot hogy a csapásuk meglepetésszerű legyen, erre pedig a Jedik adták az ötletet. Amíg a blokád állt, addig az nem is érzékelt semmiféle mozgást, de amint a főseregek megérkeztek és körbevették a királyság bolygóit, már láthatókká váltak.
-Míg az egyik csapat a Jedik flottáját támadja a cecelegyeivel és a teljes tűzerejükkel, addig a másik csapat nekilát a sérült flottát lőni, turbólézerekkel és a nagy teljesítményű ágyúkkal és teljesen lebombázza azokat. Ellenvetés?- Tárta fel az ötletét, ellenvetést nem tűrve, de mivel az ötletben nem volt semmi kivetnivaló, így hát elrendelték a végrehajtását.
Alig pár percen belül, két ESB és két kalózhajó is jelezte hogy részt tud venni a műveletben, ami pedig azt jelentette, hogy miután minden hajó elhelyezkedett, megkezdődhetett a támadás, amit Zulla az irányítóközpontként működő hídról figyelt végig, maga állva a Jedik ellen induló raj élére. Nem fogja ezt a munkát továbbra sem másra bízni. Még az emberei biztatására sem ment el az orvosi részlegbe elláttatni a sérülését, szóval úgy kellett a medikus droidot oda rendelni a makacs pácienshez, aki csendben tűrte ahogy a droid felmérte a sérüléseket amik a bőrét és a szemét érték. Ha valamikor, akkor most Zulla nem megy sehová. A jedik mondhatni kitüntetett figyelemben részesültek, hiszen az ottlétük sok gondot okozhat. Mire sor került, a támadásra, egy nagy kötés feküdt az égés helyén és valamiféle szemcseppet is nyomtak a kalózúrnő szemébe, aki ezt már nem viselte olyan jól, pert percekig csak fél szemmel figyelhette, ahogy a csata végül kibontakozott.
Elsőnek a nagy hatótávolságú lézerek nyitottak tüzet a szétszóródni készülő hajókra, próbálva valamennyit maradásra kényszeríteni hogy aztán semlegesítsék azokat. Mindemellett a gigászi sebzésváltás mellett, sok száz kisebb is sorra került, mikor a vadászképek, fürge és halálos táncba kezdtek, versengve a dominanciáért.
Ezalatt a sérült flotta is a kalózok és az ESB szorításába került, amikor a hajók lassan körbevették őket és nekiláttak módszeresen lelőni az összeset. Kezdetnek a mozgásképtelen, de harcra kész hajók védelmét semlegesítették, majd ezeket követte a többi sérült hadihajó, amiket sorozatos bombázások értek mindvégig, amíg csak életjelet adtak. Ha valakivel, akkor Zullával nem szokás csak úgy kekeckedni. Tanulja hát meg a galaxis minden népe, hogy Zulla ha akar valamit, azt mindenképp véghez viszi, ebben pedig egy alkalmatlan király sem akadályozhatja meg. Addig nem fog leállni amíg nem lesz övé a diadal. Ha csak maga marad, akkor is véghez viszi a tervét, ha tetszik, ha nem, mert ez az ő útja, és még ha a halállal is van szegélyezve és egyenesen a saját pusztulásába vezeti, akkor megcsinálja. Nincs mit vesztenie, hiszen se párja, se családja, se szülei, sem gyerekei nincsenek, akiknek szüksége van rá. Csak ő van és ennyi.
|
|
|
Post by nightmares on May 26, 2016 13:58:40 GMT 1
Nightmares dühében legszivesebben Salvadort is lefejezte volna. -Uram, kérem nyugodjon le! -mondta a Jedik droidja. -Gyertek velem! -szólította a droidot és Salvadort Nightmares, miközben egy ismerős arc jött a bázisba. -Nordan? -kérdezte meglepetten Nightmares -te nem az átkozott SSD-ben vagy porrá égve? -Az utolsó pillanatban lövődött ki a mentőkabinom. -válaszolt jókedvűen Nordan.
Miután bementek mind a négyen a király holovetitőkkel teli termébe, a holovetitő egy Eclipse Szuper Csillagrombolót vetített. -Ha egy Eclipse-t akarsz építeni felejtsd el. A galaxis leggyorsabb hajógyárát birtokoljuk, de a háború már véget ér, mire készen lesz. -oktatta Salvador ikertestvérét. -Az lehet, -mondta magabiztosan Nightmares -de bármikor lehet még háború, és arra az esetre jól jön. DE NEM! Nem Eclipse SSD-t építünk. Valami annál is nagyobbat, és erősebbet. Valamit ami egy Eclipse, de mégis háromszor nagyobb. A neve: Neutron Super Star Destroyer!
Az építkezést már megkezdték, és nagyból, mire véget ér a háború, azután nem sokkal készen lesz. A király holoképe megjelent Zulla hajójánál, és azt mondta: -Zulla, békét ajánlok. Ha békén hagysz, adok két Astorias csillagrombolót. Akkorák, mint egy ISD, ésa tűzerejük nagy. Csak nyerhetsz a békével. Vigo-t majd elintézem. Mit válaszolsz?
Közben amíg vártak Zulla válaszára, azt kérdezte a Jedi követtől: -Mit gondol a Neutronról?
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 26, 2016 22:15:34 GMT 1
A droid egyik ámulatból a másikba esett, amióta megérkezett az uralkodóhoz. Ide-oda rángatták, olyan dolgokat mutogattak neki, amelyekre a programozása nem készítette fel, és bármikor fennállt a veszélye, hogy a szeszélyes uralkodó dezintegráltatja ugyanúgy, mint a saját irányítása alá tartozó egységeket. Lowbacca mester csak ritkán jelentkezett be a droid fejébe épített távjeladón keresztül, így K-4PO igen gyakran egyedül kellett, hogy helytálljon a diplomácia rendkívül kényes porondján... és bár több, mint tízmillió kommunikációs formában volt járatos, ezt a feladatot azért szívesebben elcserélte volna néhány tatooine-i párologtató bináris programozásáért a cserkésztáborban.
Végül megpróbált valami diplomatikus választ kinyögni.
- Nem tudom, Felség. Én tízmillió kommunikációs formában vagyok járatos, de nem tudok ezekről a hadihajókról. Lowbacca mester sem tud róluk. - a droid időközben újra felvette a kapcsolatot a vuki jedivel, aki épp egy Owooll - vadászokból álló osztagot vezetett a kalózok vadászrajai ellen, amelyek a menekülő transzportokat támadták.
- Lowbacca mester csodálkozik azon, hogy honnan van maguknak ennyi nagy méretű hajójuk. - közvetítette a droid.
- Nem tudnak róluk, nem tudnak róluk... - csapott az asztalra Salvador és idegesen járkálni kezdett a teremben. - De hát a maguk kérésére csináljuk ezt az egészet, és ehhez képest, amióta megérkeztünk, mást sem csinálnak, csak a széttárt karjaikat mutogatják, hogy nem tudnak róla! Először azt hittem, ez valami teszt, de én mondom, Nightmare bátyám, ezek a bolondját járatják velünk! Az a másik jedi is folyamatosan azt mondogatta, hogy nem kellenek a csillagrombolók! No hát ha nem kellenek, akkor minek rendelték meg őket?!
- Idióta Salvador. - szisszent fel Nightmare. - Megmondtam, hogy erről nem beszélünk!
- Elnézést, Lowbacca mester azt kérdezi, hogy miről van szó. - szabadkozott a droid, az egyik hangreceptorából áradó kérdő vakkantásokat lefordítva.
- Miért is nem beszélünk róla, testvér? - csapott az asztalra a láthatóan némiképp magából kivetkőzött Salvador. - Mindig csak Salvador fizesd ki ezt, fizesd ki azt! Engem mikor és ki fog fizetni? Az a jedi mester megfelelő törlesztéseket ígért, és mindig törlesztett is, de biztosítékokról is szó volt! Ki fog engem kompenzálni, ha a Sithek elviszik a hajókat, a jedik pedig ölbe tett kézzel végig nézik? Majd Salvador kifizeti, he?
- Nyugodj már le, testvér. - Nightmare idegesen érintett az új protokolldroidjának, hogy hozzon valami frissítőt a bátyjának. - Követ úr, mármint jedi mester úr, nézze...
- Romf! - ordította a hangszóróban Lowbacca. - Lowbacca mester azt kérdezi, hogy miféle jedi mesterről van szó. Tudomása szerint a jedik nem rendeltek semmit maguktól, különösen nem hajókat.
- Lárifári. - replikázott Salvador. - Minden rendes astoriasi vezető tudja, hogy azokat a hajókat tíz évvel ezelőtt Smordre mester rendelte a Jedik Hadserege számára! Minden csillagrombolót tisztességgel legyártottunk, a Super-osztályú zászlóshajókat is, erre maguk idejönnek ezzel a fél tucat nevetséges teknővel, amikor bajban vagyunk? Hát mit képzelnek?
Némi csend után Lowbacca most valamivel halkabban vakkantott kettőt.
- Lowbacca mester azt kérdezi, hol van a hajógyár. - fordított a droid.
- Az Astorias 3-on, ahol a flottájuk is rejtőzik, hol máshol? - tárta szét széles muun karjait Salvador. - Mit gondoltak, napozni küldtük magukat oda? Azt hittük, az üzemet fogják védeni, erre a menekült civilekkel szórakoznak!
- Salvador, azt hiszem később el kell beszélgetnünk.. - simogatta a fekete obszidiánkardja markolatát száraz szájjal Nightmare, majd visszafordult a droidhoz. - De most már nem tehetünk semmit. Talán az lenne a legjobb, ha Lowbacca mester megszemlélné a hajógyárat és a készülő NSSD-t, hacsak nem óhajtja ő is elfogatni magát a sithekkel.
- Raoww. Ruff ruff. - közölte tárgyilagosan a komon át Lowbacca, a droid pedig fordított.
- A mester szerint nincs ilyen szándéka. Azt üzeni, találkozzanak az Astorias 3 felszínén az üzemben, de minél gyorsabban, még mielőtt a sithek és a kalózok odaérnek.
- És az Astorias 1 és 2? - replikázott egyszerre Salvador és Nightmare. - Akkor nem védenek meg minket?
Némi csend támadt...
- Lowbacca mester azt mondja.. - dadogta a droid, félve, hogy ezek lesznek az utolsó szavai - , hogy amíg nem látta az üzemet, nem tud többet ígérni, mint hogy fedezik a menekülő transzportokat.
- Kétkulacsos jedik.. talán mégis Damaskkal kellene tárgyalnunk.. - akadékoskodott Salvador. - Adjuk el neki az NSSD-t, hátha ő fizet!
- Azt... azt nem lehet. - dadogta ijedten Nightmare. - Smordre mester a lelkünkre kötötte, hogy csak a küldötteinek adhatunk át hajókat.... én.. én azt hittem, hogy a jedik, hogy te, droid... azért szóltam nektek...
Türelmetlen vuki - üvöltés volt a válasz.
- Lowbacca mester azt üzeni, hogy siessenek az Astorias 3-ra. - ismételte a droid. - Azt mondja, nincs sok idő.
|
|
|
Post by nightmares on May 27, 2016 12:12:33 GMT 1
-Kapsz te egy NSSD-t a fejedre Salvador! -Ordibált Nightmares -Menjünk az Astorias 3-ra. Maga is jön, Nordan!
Mind elindultak egy nagyobb transzporttal az Astorias 3-ra. Nightmares ott is vitatkozott mindenkivel. -Carlos Castro halála óta mindig csak rossz dolgok történnek! -mondta idegesen Nightmares -Ő segített mindenben. Ő juttatott ki a nyomorult Mon Calamariról, neki köszönhetem, hogy király vagyok, tőle kaptam a kardomat, neki köszönhetek mindent! -majd a szomorúságtól Nightmares leült, de belül mégjobban elárasztotta a düh. Egy ember, aki úgy nézett ki, mint Nordan, csak más volt a haja színe, odaszólt neki: -Uram, kérem ne ordibáljon már! Megsüketülök!
A katona gondolatban rájött, hogy mekkora egy idióta volt, hogy ilyent mert mondani egy királynak. Nightmares szembenézett vele, a szeméből pedig tudta a katona, hogy ez volt az utolsó hibája. Nightmares a kezét felemelte és ökölbe szorította, amitől a katona fuldoklani kezdett, majd meghalt. Mindenki elsápadt, még Nightmares is, aki így is elég fehéres volt. -Ez... én voltam? -kérdezte ijedten a király -Ezt én fojtottam meg 15 méter távolságról? -Igen. -mondta végül Nordan.
Megérkeztek az Astorias 3-ra. A hajógyár előtt álltak. -Földön gyártani a hajókat? Ilyet is ritkán lát az ember... Mármint a droid. -mondta a Jedik droidja -Nem, az ISD-k mellett fogjuk gyártani, hogy legyen amit szétlőjenek. -morgott Salvador.
Közben már ott volt Lowbacca, és várta őket.
|
|
|
Post by sithlord on May 28, 2016 9:16:54 GMT 1
Vigo őrjöngött, amikor látta hogy az általa ajándékozott SiSD megsemmisül. Nem Zullát okolta, hanem azokat a ravasz geciket, ahogy magában a Nightmares féle bandát nevezte. Azonban azok a hírek, amiket az Astoriason beépített embereitől kapott, megnyugtatták. Az SiSD ugyan nagy veszteségnek tűnt, de mégsem volt az. Máris intézkedett, hogy Zullának további két SiSD-t bocsássanak a rendelkezésére. A lány erős szövetségese lehet, az elkövetkező időszakban, éppen ezért nem engedhette meg hogy a lány csalódjon benne. Vigo fejében máris ördögi terv fogalmazódott meg. Mivel Nightmares megtámadott egy elvileg ESB-s rombolót, ez ürügyet szolgáltat arra, hogy a Sithek beavatkozzanak. Már elküldte a megfelelő üzenetet a megfelelő helyekre, a Sith Flotta 2. Expediciós egysége pedig már úton is volt. SiSD-kkel, Auorákkal és Judicatorokkal. Vigo tekintélyes vezető volt, ezt pedig most ki is használta. Ő volt az ESB úgynevezett Consiglioréja, vagyis az az ember aki a pénzügyeket, egyéb kellemetlen dolgokat intézett.
Természetesen az ESB illetékes Nagyura, nem akadékoskodott. Mivel Vigo jó kapcsolatban volt a Főkormányzóval, nem nagyon ellenkezett, amikor Damask utasította egy egész Flotta Astoriasba való rendelésére.
Damask ravasz volt. Nem véletlenül tüzelte fel Zullát. Meg akarta nézni a lány és csapata harci készségeit, mielőtt végérvényesen aszövetségeseivé teszi őket. Volt más is. Damask egy ideje kapcsolatban volt a Szindikátus nevű bűnszövetkezettel, ahol Cal Omec helyett, a legújabb hírek szerint most egy más vezető lett a Capo di Tutti Capi. Vigo jól tudta, ez a tette és szövetsége kb a hazaárulással ért fel, de nem érdekelte. Őt egy dolog érdekelte, minnél több pénz és hatalom. A Szindikátus pedig nagyon jó eszköz lehet a céljaihoz. Persze ugyanígy kapcsolatai voltak az EGB-vel is, ahogy egy jó üzletemberhez illik. Az EGB-ben látta azt a lehetőséget, amely majd helyreállítja a status quot a galaxisban. Éppen ezért érdemesnek tartotta őket arra, hogy az ESB-ből lenyúlt pénzek egy részét az ő támogatásukra fordítsa.
Zulla pedig az ő embere lesz majd a Szindikátusban, amibe a lány nagyon jól beleillett a profiljával. Természetesen ehhez az is kell, hogy Zulla feladja az önállóságát, de ezzel sokkal többet nyerhet mint veszíthet. Pénzt, rangot, hatalmat, új hajókat embereket és technológiákat.
Most azonban eljött az ideje, hogy pontot tegyen ennek az incidensnek a végére. Kémei, akik Nightmareshez voltak beépítve, érdekes dolgokat jelentettek neki. Az Astoriason ugyanis egy hatalmas gyártó arzenál volt létesítve. Hadihajók, fegyverek, Csillagrombolók gyártása folyt itt, a legnagyobb titokban, valakik vagy valakik megrendelésére. Vigo pedig nagyon nem szerette volna, ha ez a bolygó illetéktelen kezekbe került volna. Éppen ezért kérte a felmentő sereget.
Amely csakhamar meg is érkezett. Az ESB 2. Expediciós Flottája, kiugrott a hiperűrből. Vigo nem kicsinyeskedett. Vagy hatvan SiSD, kétszáz Auora és Judicator, kísérő hajókkal, tűnt fel hirtelen az Astorias körzetében. Kezdésként máris szitává lőttek pár Jedi cirkálót, a Sith Starfighterek pedig máris kirajzottak, hogy az ellenséges Jedi vadászokat megtizedeljék.
Vigo Damask, saját hajója hídjáról irányította a hadműveleteket, majd rövid üzenetet küldött a Jediknek.
-Az Egyesült Sith Birodalom nevében, hagyják el a körzetet, különben megsemmisítjük magukat! -kezdte Vigo hidegen és kimérten. -A civilek szabad elvonulást kapnak, de a bolygókat és körzetüket azonnal el kell hagyniuk! A szektort az ESB nevében ezennel lefoglalom!
Damask pontosan tudta, hogy ezzel a háborút kockáztatja meg a Köztársasággal szemben, de nem érdekelte. Ha háború lesz, legalább előbb elkezdődik a káosz, amit ő maga is elő akart segíteni az ESB-n belül.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on May 28, 2016 12:13:54 GMT 1
A hajógyár orbiton keringő biztonsági állomásának parancsnoki szobájában a bázis vezetője nem akart hinni a saját szemeinek, amikor meglátta a rengeteg hajót. Aztán azt hitte, hogy a fülei is át akarják verni, amikor meghallotta az ESB hadüzenetét. A Jaemus Fleet Systems dúsgazdag, de fiatal örököse ott állt mögötte, és egyetlen hangot sem adott ki. A bázisparancsnok tudta róla, hogy kompetens vezető és kemény fickó, ezért kissé megnyugtatta a jelenléte. Legalább nem az ő felelőssége lesz, ha valami nem úgy sül el, ahogy kellene. Most hogy belegondolt, nem őt fogják megkínozni és kivégezni kudarc esetén, máris jobban érezte magát. Nem mintha tartott volna a feletteseitől, de az a Rin nevű alak gondolkodás nélkül eltiporta volna őt, ha rájön, hogy hibázott.
- Ez az egész egy holofilmre kezd hasonlítani – vetette fel Lord Jaemus. Halk, mégis hallható hangon beszélt. – Hogy állnak a legutóbb legyártott RSD, valamint SSD egységek?
- Az RSD-ket feltöltöttük legénységgel a közeli katonai állomásról, uram – felelte a parancsnok. – Legalábbis a nagyrészüket. Ezzel viszont elvesztettük a szárazföldi csapatainkat, ráadásul ők nem képzett haditengerészek.
- Hány bevethető hajónk van?
- Negyvennyolc RSD, uram. De nem érnek fel a Sithek rombolóival.
- Hogy állunk a hiperrombolóval?
- Az még csak félig készült el, uram. Nem hinném, hogy jó öltet lenne...
- A hajó működik, nem így van?
- Valóban, uram. De amíg nincs kész a külső váz, ráadásul amíg a védőpajzsgenerátorok sincsenek még beszerelve, addig csak egy mozgó teknő.
- Viszont a hiperreléket és a nukleáris erősítőt már felszerelték rá, nem igaz?
- De, uram, csakhogy...
- Akkor az RSD-k rögtönzött legénységéből vezényeljen át a hiperrombolóra annyi embert, ahány szükséges. Azután a maradék RSD-k vegyék körbe a hajót, és induljanak meg a Sith flotta irányába. Amikor elérték a flottát, aktiválják az erősítőt, ami elpárologtatja a Sithek hajóit.
- De uram, akkor a mi hajóink is...
- Fel vannak szerelve a megfelelő védelemmel, nem igaz?
- Még nem tudjuk, mennyire lesz erős a hiperromboló által kibocsátott sugárzás... lehet, hogy minden megsemmisül, ami a közelében van, beleértve a mi hajóinkat is.
- Egyelőre kezdje meg a hiperromboló feltöltését. Meg kell várnunk, amíg a flottám ideér. Végső esetben viszont nem lesz más választásunk, be kell vetnünk a nukleáris erősítőt... ha mi magunk is velük halunk.
A bázisparancsnok nyelt egyet, és visszafordult az ablakhoz. Ő már öreg volt, és nem fűlt a foga feláldozni magát. Egész életében a nyugdíjáért dolgozott. Jaemusnak viszont nem kellett az anyagiak miatt aggódnia, mégsem féltette a fiatalságát.
Remélte, hogy nem itt fognak mind meghalni.
Kicsivel odébb a hipertérben Sordis megérzett valamit. Az Astoriasnál semmi sem úgy alakult, hogy az az Első Rend számára előnyös legyen. Utazás közben elolvasta a holohíreket a csatáról, és rá kellett döbbennie, hogy az egész Nightmares Castro egoizmusa miatt történik. Vigo Damask, akivel Sordis maga is találkozott, baráti kezet nyújtott Castronak, az viszont annyira feldühítette a muun főbankárt, hogy az most a saját flottáját vetette be az Astorias ellen. Bár a jelentések alapján ez a flotta csupán néhány SiSD-ből és ezek kísérőhajóiból állt, Sordis most mégis legalább hatvan nagyméretű cirkálót érzékelt.
Mivel az egész konfliktus Nightmares azon képességének volt köszönhető, hogy nem tudta tartani a száját, először őt magát kellett megbüntetni és megölni a társaival együtt. Azután pedig jöhettek azok a nyomorult Jedik. Az Első Rend kémei szerint Lowbacca és Jaden Korr voltak a Tanács képviselői, így Sordisnak nem okozhatott nehézséget a két lovag elhallgattatása. Meg is parancsolhatta volna nekik, hogy ez nem az ő ügyük, és menjenek vissza oda, ahonnan jöttek, de biztos volt benne, hogy máris többet tudtak a kelleténél. A Nightmares-féle muunok nem arról voltak híresek, hogy tartani tudják a szájukat.
Sordis azonban ismerte a muunok kapzsiságát, és ezt ki is akarta használni Vigo Damask esetében. Biztos volt benne, hogy mire odaér, Jaemus már rég megsemmisít minden tervet és adatot, ami köthető lenne az Első Rendhez. Továbbá ha a muun bankár megkapná a hajógyárat, készséggel belemenne, hogy cserébe elpusztítsa a Jediket és Nightmares Castrot, valamint felperzselné a fő Astorias-bolygó felszínét, mert miért ne tenné.
Sietve elkapta a columni kezét, aki éppen ki akart lépni a hiperűrből. Ha az ESB valóban erősítést kapott, Sordis úgy érezte, jobb, ha megfelelő belépővel érkezik. Késleltetett kilépésre állította a csészealjat, miközben ő maga füstté avanzsálódott.
Néhány másodperc múlva a columni hajó nem lépett ki a hiperűrből, hanem az előtte feltornyosuló akadálynak csapódott, vagyis egy hatalmas SiSD törzsének, és darabokra robbant. Sordis mindebből semmit sem érzékelt ebben az alakjában, és szélsebesen suhanni kezdett a hajógyár parancsnoki központja felé a semmiben. A fekete felhőtömeg alig volt észrevehető a fekete űrben. Néhány lövedék és turbólézer még át is repült anyagtalan tömegén.
A Jedik transzportjai vehemensen igyekeztek a hipervonalak felé, de az ESB hajói mindegyiket feltartóztatták és megsemmisítették. Több ezer astoriasi polgár halt meg ezekben a percekben. A Jedik hajói pedig gyors ütemben fogyatkoztak, Sordis mégis úgy érezte, a két főkolompos, Jaden és Lowbacca még életben vannak. Akárcsak Nightmares Castro, és a társa, akit Sordis nem érzékelt ismerősnek, de tudta, hogy neki is vesznie kell a közeljövőben.
Jaemus és a bázisparancsnok éppen azon vitatkoztak, hogy útnak indítsák-e öngyilkos tervüket. Időközben kiderült, hogy a nukleáris erősítő is fejlesztésre szorul, és ha ebben az állapotában vetik be, az is lehet, hogy szimplán felrobban, semmilyen kárt nem okozva az ellenséges hajókban.
Aztán mindketten hátrafordultak, amikor a mennyezet egyik szellőzőnyílása kivágódott, és sűrű, fekete füsttömeg ereszkedett a padló felé. Mire odaért, humanoid alakot vett fel, és nemsokára a füstpászmák utolsó maradványai is eltűntek. A helyiségben pedig ott állt az Első Rend alapítója, a Legfelsőbb Mester.
- Sordis rendvezető... – hápogott Jaemus, aki fiatalságának köszönhetően hamar túltette magát a meglepetésen. Meglepően rugalmas felfogású férfi volt. – Bázisparancsnok, tegyen jelentést a vezetőnknek!
- Erre semmi szükség, mindent láttam – legyintett Sordis. – Akármit is terveztek, hagyják abba. Most.
A kommunikációs pulthoz sétált, és hosszú számsorokat kezdett belegépelni.
- Kitörölték már az Első Rend adatait és a hajóterveinket a rendszerből?
- Igen, természetesen – mondta a parancsnok. – Lord Jaemus maga látta el ezt a feladatot.
- Mégis mit tervez, Nagyúr? – érdeklődött az említett szemtelenül.
- Odaadjuk a gyárat az ESB-nek és megöljük a Jediket meg a királyt – sorolta gyorsan Sordis. Igazán egyszerű terv volt. – Az RSD-ket parancsolják el innen, ugyanígy vigyék ki a hiperrombolót, majd egy másik egységben befejezik őket. Vigyék, ami menthető, kivéve a klasszikus ISD-ket. A maga flottája, pedig, Jaemus, ide se jöjjön. A gondolatai elárulják - de akármit is gondolt eddig, nem lesz szükségünk rájuk.
- De Nagyúr... ez egy rendkívül értékes komplexum...
- Az Első Rend majd kárpótolja magát a veszteségekért – vágta rá Sordis, aztán intett, hogy hallgassanak. A képernyőn egy muun dühödt képe jelent meg.
- Sordis... – sziszegte a fogai között Vigo Damask. – Hamarosan itt lesz az egész ESB. Kifüstölünk innen titeket.
- Ugyan már, Vigo, minek ez a nagy harag – tárta szét a karjait a Sith-Jedi. – Végül is te is épp annyira vagy hűséges az ESB-hez, mint én. Üzletet ajánlok.
- Netán meg akarod adni magad? – kérdezte a muun gúnyosan. – Nézd, minek ide üzlet, ha simán elfoglalhatom ezt a szektort?
- Nincs értelme annak, hogy tovább húzzuk ezt a meddő csatározást. Nekem semmi közöm ehhez a rendszerhez, kivéve ezt a gyárat, amit hajlandó vagyok az ESB rendelkezésére bocsátani. Cserébe viszont én magam bánok el a Jedikkel, és mindenképpen gondoskodni kell Nightmares Castro megöléséről.
- Castro nekem élve is ugyanúgy megfelel – vont vállat Damask. – Te viszont nem éppen.
- Nincs értelme a királyt megkínozni – rázta a fejét Sordis. – Ugyanolyan értelmetlen, mint a vele való tárgyalások. Ő nekem is, neked is ellenséged, Vigo! Tudom, hogy jobban érdekel a haszon, mint az eszmék. Ha továbbra is fenn akarsz tartani valamilyen gyümölcsöző kapcsolatot az Első Renddel, akkor el kell fogadnod ezt az ajánlatot. Ha nem, akkor Castro és a Jedik ugyanúgy meghalnak, a gyár ugyanúgy a tiéd lesz, de elvágsz minden lehetőséget, hogy a jövőben együttműködjünk. Választanod kell!
|
|
|
Post by sithlord on May 28, 2016 14:26:39 GMT 1
Vigo Damask, érdekesnek találta az ajánlatot. Első gondolata az volt, hogy visszautasítja. De aztán átgondolta a helyzetét. Végül is Sordis Nagyúr igazat beszélt. Őt csak két dolog érdekelte:a hatalom és a pénz.
Na meg az, hogy az ESB széthullása, amit Sordis minden bizonnyal segíteni fog, hatalmas lehetőséget jelent számára, a zavarosban való halászásra. Vigo damask döntött.
-Elfogadom az ajánlatodat Sordis Nagyúr! -mondta a muun a Nagyúr holoképe felé intézve szavait. -Mik a terveid? Hallgatlak!
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on May 28, 2016 19:33:14 GMT 1
A harc egyre hevesebbé és véresebbé fajult, ahogy újabb és újabb hajók léptek be a csatába és váltak harcképtelenné. Nem volt igazán már mit tenni, Csak ülni és nézni, bár épp Zulla az, aki az effélét nem honorálja, főleg hogy a hajót, main maga is utazott, olyan rondán szitává luggatták. Ugyan, némi elégedettséggel töltötte el az, hogy maga intézkedhetett a gaz flotta felől és szétrúghatta a Fény seregének a seggét, némi külsős segítséggel, de jelen esetben egy valamire fájt igazán a foga. Ó, de még mennyire. Egy bizonyos Muun már vár rá, hogy megkapja Zullától ami jár, mégpedig nem mást mint egy kiadós verést. Kérte szépen a bolygókat, kérte csúnyán, de az ostobája nem adta, sőt, még ellenkezett is. Na majd most meglátja mi is jár annak, aki vele kekeckedik. Persze mint lenni szokott az ilyen kétségbeejtő helyzetek során, valaki mindig alkudozni próbál. Na, vajon ez most ki lehet? Bizony ám. Maga a nagyságos Nightmeres Castro őfennsége, Astorias királya kereste fel a Zullát egy ajánlattal, mai cseppet se nyűgözte le a kalózkirálynőt, aki joggal kiálthatta ki magát ennek, sőt, sok további titulust is aggathatott volna magára, de ezt az öreg Cikk-Cakkra hagyja. Amúgy se helyes dolog elvenni mások kenyerét. Nightmeres ajánlata Zullát egy újabb, mélyen szántó megnyilvánulásra sarkallta. Mosolya széles volt és magabiztos. -Nem.- Rázta meg a fejét. Két rongyos hadihajó két bolygóért, amikért még totálkárosan is többet kapna? Micsoda ostoba ajánlat. -Figyelj csak ide cimbora. Egyszer szóltam már hogy add nekem a királyságod, de te nemet mondtál. Azt mondtam a haveroknak, ezt még elnézem.- Mondta mosolyogva, felállva a trónjából, majd ordítozva kitört, mint ha rájött volna a bolondóra, ami mondhatni mindig rajta van, csak néha a tégoly lángjait takarékra tett gázzal táplálták. -Persze te, voltál olyan ostoba hogy engem, a peremvidék egyik legrettegettebb kalózvezérét megfenyegettél! Engem, akitől még a felnőtt Wookiek is maguk alá piszkítanak és Huttok is óvatosan közelítenek meg! Ráadásul, megpróbáltál engem megfenyegetni, érted, ENGEM, azzal hogy egy kalózt lefejeztél a szemem láttára!- Fortyogott Zulla, széttárt kezekkel magára mutatva. Annyi biztos, hogy holnapra teljesen elmegy a hangja, ha tovább ordibál. -Ez az én stílusom! Az én módszerem! Itt csak én fejezhetek le másokat poénból meg elrettentésből, te utolsó, majmoló, elfuserált kis mocsok! Itt csak én fejezhetek le embereket!- Ordíbált tovább. -De ez neked nem volt elég, tovább kellett rugdosnod a Glarctok fenekét, és rám kellett támadnod! Hát tudd meg Nightmares Castro! Ott voltam azon a SiSD-en! Bizony ám, és én vezettem bele abba a flottába és én küldtem a pilótákat hogy robbantsák fel magukat! Viszont ez volt az utolsó rossz húzásod! Hallod te mocsok!? Úgy éljek, megkereslek és leverek rajtad mindent! Értetted!!!? KI foglak csinálni, te senkiházi! Nem tudod te még kivel húztál ujjat! Meg fogod ismerni a haragom!- Tombolt Zulla magából kivetkőzve, majd elővette mindkét karabélyát és sorozatokat kezdett ereszteni a holo-projektorba, ami ennek hatására szikrák százait okádta szét a teremben, miközben a maga, tébolyult üvöltözése közepette csak tovább lőtte a vetítő maradványait, és még akkor is húzogatta a ravaszokat, mikor elfogyott a lőszere. Ezt az emberei mind tátott szájjal nézték végig. Kevesen dühítették fel ennyire őt idáig, de minden egyes ember csúf véget ért aki így tett, ugyanis erőhasználóként ugyanis Zullának megvoltak a maga képességei hogy megkeresse azokat akik megsértették, és ugyan nem szerette ezeket alkalmazni, de a benne tomboló düh és méreg elborítva az elméjét, minden ember sarkallna olyan dolgokra amiket alap esetben nem tenne meg. Zulla eldobva a fegyvereket, dühtől és tébolytól elvakultan körbenézett, látva hogy őt figyelik! -Munkára büdös férgek, vagy halomra lőllek titeket is!- Utasította munkára az embereit, majd elindult a legközelebb álló felé és nyakon ragadta, majd a falhoz nyomta. -Tee...- Mondta tébolyultan kuncorászva, hosszan megy nyújtva a szó végét. -I...Igen?- Kérdezte a férfi rémülten, bízva abban hogy vezére nem öli meg. -Szedj össze száz embert. Nem érdekel honnan vagy mifélék. Adj alájuk valami járgányt és extra felszerelést és a Terror droidokat is készítsétek össze. Lemegyek a felszínre és magam intézem el a mocskot.- Közölte szándékait a kalózúrnő, majd távozott az ajtón. A férfi nem is késlekedett, mert tudta hogy az életével játszik, így elkezdte összeszedni a csapatot, mialatt Zulla elindult hogy összeszedje amire szüksége van. Egy ilyen hajszához jófajta szerszám dukál, így hát a fegyverraktárat útba ejtve, egy rakétavetőt két újabb karabélyt, valamint egy jófajta lándzsát is felpakolt. Tudta hogy ez nem épp a legmodernebb fegyver, de egy hozzá hasonló kezében éppoly veszélyes mint a modern halálgépek. Lefelé haladva a dokkokhoz, az emberei már sürögtek és forogtak, hogy Zulla landolásához mindent előkészítsenek. A vére csak úgy forrt a hajsza és a vér utáni vágyától, ösztönei pedig pontosan megsúgták hol is van épp a prédája. A dokkban már épp végeztek a csapatok transzportjának utolsó kövének bepakolásával, amivel maga Zulla is a felszínre kívánt szállni, így hát a hajó az utolsó körrel magát a vezért is a rommá vált bolygó felszínére szállította. Most már senki se mert hozzá szólni, tudva hogy ilyenkor szeret különféle durva dolgokon agyalni, amiket sokszor óvatlanságában még végre is hajt ha olyanja van. Végül egy már biztosított területen, ahol a kalózok gyülekeztek, Zulla személyi csapata is landolt. Körbe nézve az eget fekete füstcsíkok tarkították, a láthatárt pedig romok szegélyezték. Normál esetben örült volna ennek, de ezt ő most magasról...ugye érti mindenki. Ő jelenleg csak bosszút akart állni azon aki olyan sokszor sértette már meg, így hát nem is igazán izgatta mi lesz most már. A Politikai dolgok nem is érdekelték, csak azt akarja mai neki jár. Két bolygót Nightmerest. Más nem is kell a boldogságához. Persze mialatt a csapatok kiszálltak a gépekből, megfordult a fején, hogy lesz némi vitája Vigoval a területek miatt, de mivel az egész Zulla ötlete volt, Vigo meg csak belecsöppent a dolgokba, bízott benne hogy ezt az intelligensebb Muunt nem kell erővel kényszerítenie semmire. Kár lenen a fej nélkül hagyni azt a sukár kis testét. Amint a csapatok rendre kiszálltak a szállítóhajóból, Zulla felkapaszkodott egy AAT-re és az embereihez fordult hogy tisztázzon bizonyos dolgokat. -Ez most nem egy fosztogatókörút és nem rabszolgákért megyünk! egy célpontunk van, aki ezen a bolygón van és én élve akarom! Amíg nem vagytok a hátrányomra és azt teszitek amit akartok, jól elleszünk mindannyian. Viszont én élve akarom azt a Muunt! Világos voltam?- Szegezte a kérdést az embereinek, de azok válasz helyett inkább annak örültek hogy most tulajdonképp szabad utat kaptak és kedvükre zsákmányolhatnak ha akarnak, ami ugyan növelte a morált, de némiképp le is terhelhette a menetet. amíg a nagy boldogság közepette a különféle gyors járású gépezeteken, LAAT-okon, robogókon és harckocsikon utazók örültek az extra zsákmánynak, Zulla inkább másra koncentrált. Próbálta az erő által meghatározni hogy merre is lehet az a bizonyos féreg aki oly mélyen megsértette, ehhez pedig az erőt hívta segítségül. Hiába volt háború, a bolygón hemzsegett az élet. Jedik, ESB-sek, menekültek és Kalózok, és mind, suttogó, egyénenként szinte alig hallható hangként töltötték be Zulla tudatát, aki nagy gonddal kezdett kutatni közöttük. Ugyan nem tudott pontos helyet mondani, de tudta merre is érdemes keresni, így hát a kezét végül egy bizonyos irányba emelte. -Arra! Indulás!- Üvöltötte, majd megkapaszkodott a tank szedett-vetett, külső, hálóval borított rakterén, mai alatt ládák hevertek, majd a gépek egyszerre hangosan elkezdtek bőgni, majd elindultak a megadott irányba, és amerre csak jártak, véres halmokat és ledöfött, hátba lőtt embereket hagytak maguk után. -O- Mialatt a kalózok úrnője véres utat rajzolt amerre járt, nem kímélve a legiázottakat, harcok tovább folytak az végtelen, éjjsötét űrben, ezúttal a két hadúr Iago és Unda vezetésével, akik ezúttal egy űrhajón kényszerültek utazni, mivel mindkettejük zászlóshajója súlyos károkat szenvedett el, amikor a rojalisták tüzet nyitottak rájuk egy űrvédelmi löveggel. A két hadúr pásztázó szemekkel, testőreik közelében méregették a holografikus hadszinteret, latolgatva, mit is volna ildomos tenniük. A hirtelen jött ESB-s támogatás közepette nem is tudták hova nézzenek a sok új információ láttán, holott egyértelmű volt mit is kell tenniük. Végül Unda valamiről hosszan elkezd magyarázni, szabad kezével gesztikulálva, majd a droidja máris tolmácsolt. -Unda úr szerint, minden esetre minél több egységet kell küldeni a központi bolygóra, hogy felderítsék és megsemmisítsék a droid haderő irányítóközpontját.- Erre a sebekkel és teljes vörös-fekete harci arcfestékben lévő Iago a fejéhez kap, mintha erős fejfájás kínozná. Mondjuk lehet nem egészséges ha valakinek túl sok a felesége és ráadásul még háborúskodik is közben, szóval esélyes hogy ez a nagy baja. -Mégis hogyan? Majdnem minden inváziós gép Zulla után ment az agrárbolygóra, amikor megtudták hogy oda tart levadászni a királyt. Lehet nekem is velük kelett volna mennem. Nem hiányzik egy újabb gyenge kretén hadúr az asztalhoz.- Jegyezte meg, hiszen a helhívás, miszerint a királyért cserébe az elfogólya hadúrrá válhat, sokak figyelmét felkeltette, és most, hogy kiderült hogy hol lehet, mindenki rá vadászik aki teheti. ezt persze Unda is lereagálta. -Gazdám egy bölcs Hutt közmondással élt, ami szerint "Néha jobb kevéssel a biztosba kapaszkodni, mint tömegekkel versengeni."- Fordított a droid, aki egy mellékesen kapott parancs miatt odatoporgott az ajtóhoz és kinyitotta azt, mire három zsoldos tért be rajta, majd Unda folytatta és a droid fordított. -Mindazonáltal van egy másik bölcs közmondás is, ami szerint "Míg a többi Hutt a maga előtt járó árnyékát követi, addig te egy iránytűvel hamarabb eltalálsz az oázisba."--Oké, ezzel arra akartál utalni, hogy ha sok a dohányod, elvéeztetheted mással a piszkos munkát?- Mosolygott Iago, amint rájött mit forgat a csavaros ezsű barátja a fejében, ami nagyokat nevetve remegett és bólogatott, majd megint magyarázott valamit. -Unda úr azt mondja hogy ezek a zsoldosok a Hutt kartellnek és a Fekete Napnak is bedolgoztak már, emellett felkeltette az érdeklődésüket Zulla úrnő ajánlata is, de egy bizonyos összegért hajlandóak névtelenül elvégezni a munkát.- Nos igen, van az a pénz maiért egy ilyen magas rangú állást visszautasít az ember. Mármint, a jelenlévő bérencek közül csak egy volt ember. Nem valami nagy cucc, az a tucatpéldány, kétajtós szekrény méretű, Rambó-féleség. A másik egy Aar’aa volt. Társával ellentétben lőfegyverek helyett inkább a kisebb pisztolyokra és késeire hagyatkozott, amiről a ráaggatott tömérdek tőr volt a bizonyíték. Aztán ott volt a harmadik. Az valahogy nem hasonlított egy eddig általuk látott fajra sem. Olyan volt mint egy hatalmasra nőtt szkarabeusz bogár, csak négy pár végtagja volt, a hátán pedig egy vörös folt volt. Nem tűnt veszélyesnek, hiszen ósdi fém páncélt viselt, és egy buzogány volt az oldalára kötve, valamint hatalmas vörös szemei voltak. Érdekes kis kompánia. Iago csak nevetett hogy ilyen egyszerű is a képlet, hiszen összeálltlak a dolgok. -Okos vagy hályas. De volna itt némi gond.- Mondtam mosolyogva, majd az alacsony, kicsivel több mint másfél méter magas, zömök rovarszabásúra mutatott. Egyértelmű volt hogy nem látott benne semmi érdekeset. Kezébe vette poharát, majd ivott egy keveset, de nem tette le. -Nem látok benne semmi különlegeset. Hamar elpatkolna. Küldd haza a kölyköt. Nem venném a lelkemre ha...- Ekkor a hadúr az asztalra tette a poharát, amiben az itala oly mértékben forrni kezdett, hogy a pohár is átmelegedett. Ezt aztán Ubda is kommentálta. -Ő itt Larnus. Egy Saj'iki katona. Pár hónapja tűnt fel a Hutt kartellnál munkát keresve és eddig minden megbízását sikeresen teljesítette. Mellesleg ugyanolyan jó erőhasználó mint fegyverforgató.- Mesélt keveset a hadúr, droidja tolmácsolásával a lebecsült idegenről. Iago csak mosolygott. Nem kicsit lepte meg a dolog, bár nem érti hogy forralhatott fel egy pohár vizet csak úgy ez az újonnan érkezet életforma. -Szerintem jók lesznek.- Nyilatkozott az elégedett hadúr. -Gondolom a feladat világos. Bőségesen megfizetünk titeket ha sikerrel jártok.- Mosolygott a harcosokra, de szeme továbbra is a hallgatag, rovarszerű lényre meredt. -Gondolom minden nemű eszköz megengedett.- Kérdezte az Aar’aa. -Persze. Most menjetek!- Utasította zsoldosokat, de az erőhasználó utolsóként távozott, maga után hagyva, az immár ismét teljesen lehűtött italt.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on May 28, 2016 21:45:18 GMT 1
- A tiltóhajóink már ott vannak a kilépési pontokon – pillantott Sordis az egyik kijelzőre. – Senki sem menekül el innen. Érzem az egyik Jedit... lent vannak a felszínen.
- Nagyúr – szólalt meg a bázisparancsnok. – Nightmares Castro és Lowbacca, valamint egy harmadik muun együtt vannak az Astorias III felszínén.
- Nocsak... Vigo, itt az ideje, hogy üssünk néhány lyukat a bolygó felszínébe! Viszont ha ott vannak a célpontok, akkor precíziós tűzcsapást javaslok. Akármekkora volumenű bombázást is indítunk, még mindig nagy a valószínűsége, hogy a király megfelelő fedezéket talál magának, így előbb mindenképpen azzal a féreggel kell végezni.
- Ugyan már – legyintett Damask. – Ugyanúgy elpárolog, mint bárki más, ha felszántjuk a felszínt.
- Ne becsüld alá a Jediket – figyelmeztette Sordis. – Még egy olyan jelentéktelen alak is, mint Lowbacca, jelenthet némi fenyegetést, ha elég kreatív. Ehehe... ezeknek az ostobáknak eszükbe sem jut menekülni!
- Sosem az eszükről voltak híresek a rokonaim – dünnyögte Damask. – Viszont még mindig nincs meg a többi Jedi.
- A Tanács jelentései szerint csak kettő van. A másikkal majd én kiemelten foglalkozom.
- Már kiadtam a parancsot a bombázásra – mondta Damask.
- Várj csak... van ott lent még valaki, aki bír az Erő hatalmával, de nem Jedi. Érdekes... azt hiszem, a kalózvezéred az. Igen. Castro nyomában van. De nem számít. Nem kockáztathatunk, annak a muunnak a szerencséje így is túl sokáig húzta ezt a csatát.
- Zullával még terveim vannak – jelentette ki Damask.
- Járulékos veszteség.
- Nem! – tiltakozott határozottan Damask. – Ez nem lesz a megoldás.
- Akkor lépj kapcsolatba vele. Közben ráhangolódom Jaden Korr lovag életjeleire. Ha a kulcsszemélyek meghaltak, véget ér a csetepaté.
|
|
|
Post by nightmares on May 29, 2016 6:18:08 GMT 1
Nightmares elővette a kardját, hogy ha bármi is történik, legyen nála. -A Neutron nem ezen a bolygón épül. -mondta nyugodtan Nightmares -Mi? -Mi? -Waff? -Túl védtelen helyen van. -kezdte Nightmares a magyarázatot -Az Astorias I-en van, a föld alatti gyárban. -És ezt miért nem mondtad? -akadékoskodott Salvador.
Nightmares nem tudott felelni. Lehunyta a szemét, majd kinyitotta hirtelen. -Zulla! -mondta ijedten
Megjelentek Zulláék. Egy csak Szuper Harcidroidokból álló sereg odasietett, a kezét mind előretartották, de nem lőttek. Nightmares kinyitotta fekete lézerpengéjű kardját, és maga mellett tartotta. Egyszer csak hangokat hallott a fejében. A halott Carlos Castro hangját. -Lowbacca, egyelőre maradjon ott ahol van!
A többiek mind elszaladtak egy menedékre. Nightmares megfogadta Carlos Castro tanácsát. Szabadjára engedte gyűlöletét, és Zulla felé futott, de mielőtt elérte volna, megállt, és a kezéből villámok törtek elő, amik egyenesen Zulla felé mentek.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 29, 2016 12:43:37 GMT 1
- Lowbacca mester nem érti, hogy akkor most hány üzem van. - akadékoskodott a protokolldroid, miközben a hangártérben lövések cikáztak Nightmares testőrsége és a behatoló kalózok között. Nightmares kardjátlobogtatva egyenesen Zulla felé rohant.
- Az Astorias 3-on gyártjuk a kisebb rombolókat, az Astorias 1-en egy teljesen elkülönített hangárban a szuper-csillagrombolót. Kísérleti típus. - magyarázta Salvador a vuki mögé húzódva. Láthatóan sokkal kevésbé fűlt a foga ahhoz, hogy belerohanjon a küzdelem közepébe, mint testvérének.
- Romf? - Lowbacca mester azt kérdezi, hogy miért nem ahhoz a hajóhoz vitték.
- A testvérem úgy vélte, a gyárat szeretné látni... ez a gyár. Az csak egy dokk. Nem ez volt a kérés? - tárta szét a karjait muunokhoz képest is savanyú arccal Salvador. - Smordre mesterrel is sokat veszekedtek, amikor eljött megnézni az előrehaladást.
- Raowwr waff! Ruff! Rowrrrpong! Waffawuff. Rerr grkuk! Woa! - Lowbacca mester azt mondja, biztosan nem adhatta Smordre mester ezt a megrendelést. Ilyen típusú hajók sosem kerültek a hadseregünk állományába. - fordított a droid. - Bizonyára egy imposztor kiadta magát Smordre mesternek. Lowbacca mester azt mondja, ennek végére kell járnunk, de előbb meg kell néznie azt a szuper hadihajót.
- A bátyám nem fog belemenni. - rázta a fejét Salvador. - Békét ajánlott a kalózoknak és Damasknak is, amikor útban voltunk ide, de nem fogadták el. Szerintem most már csak hősi halált akar halni, ennyi.
- Remforra! Waff! Rarwuffawuff - Lowbacca mester azt mondja, maga reálisabban gondolkozik, mint a bátyja. - magyarázta a droid. - Ha eljön velünk és tanúskodik erről az egész ügyről a Jedi Tanács, vagy a Fény Hadseregének parancsnoksága színe előtt, hogy végére járhassunk, ki és miért adta ki magát Smordre mesternek, akkor garantáljuk a biztonságát. - magyarázta a droid.
Megdöbbentő, milyen hosszú gondolatokat tudnak három vakkantással közölni ezek a vukik, futott át Salvador agyán, majd büszkén kihúzta magát. - Testvéremmel ellentétben én ízig - vérig muun vagyok, és nem mondok le egy jó üzletről. Menjünk vissza az I-re, megmutatom a hajót. Ha Nightmares kalózokkal akar harcolni, ám tegye, legalább időt nyer nekünk.
Azzal Lowbacca, Salvador, a droid és néhány jedi kommandós sarkon fordultak és ott hagyták Nightmarest.
- Idióta Salvador! - kiabálta vissza Nightmares, miközben minden oldalról kalózok szorították. - Mégis csak le kellett volna vágnom a fejed, amikor a cserkésztáborban voltunk!!
...
Odafent a jedi flotta megmaradt hajói kétségbeesett manőverekkel próbáltak elmenekülni a hirtelen húsz-harmincszoros túlerő elől. Két Nebula - osztály romboló és egy hordozó megsemmisült, a maradéknak egyelőre annyi szerencséje volt, hogy az ellenséges hajók egymást is akadlyozták a tüzelésben, annyira kevés jedi célpont maradt, így ügyes manőverezéssel egyelőre elkerülték a véget... nem úgy, mint a menekültek hajói. Egyik transzport a másik után robbant fel.
A vérző arcú, sebesült Sintolas parancsnoknak végül sokadik próbálkozásra sikerült megkerülnie az ellenséges hajók zavaró frekvenciáit, és hangkapcsolatot teremtenie a Fény Hadseregének operatív törzsével.
- Csapdába rohantunk, uram! Egy egész sith hadiflotta van itt, ráadásul újabb csillagrombolók érkeztek, ismeretlen konfiguráció! Talán EGB, vagy az Adumari Konföderáció, nem tudom! Kétszázötven csatahajóval állunk szemben három hajóval, a többit elveszítettük! Tiltóhajókkal zárták le a menekülési útvonalakat, a menekültek transzportjait megsemmisítették! Korr lovaggal nincs kapcsolat, Lowbacca lovag lement a felszínre tárgyalni a helyiekkel, vele sincs kapcsolat! Találtunk valamiféle gyárat, amiről úgy tűnik, eddig nem tudtunk! Egész gyártósorok, de nem látjuk a részleteket az érzékelőkön! - foglalta össze rövid, ziháló tőmondatokban a ho'din a harci helyzet nem túl rózsás mivoltát.
Néhány pillanatnyi csend következett, amíg a vonalon átment az információ a galaxis másik végébe, és a vonal túlsó oldalán ülő megemésztette a hallottakat. - Nagyon sajnálom, Sintolas. - Keyan Farlander hangja tompa volt. - Tudod, hogy mit sem szeretnék jobban, mint odarohanni a segítségetekre, de Hamner mester parancsára a flottánk 90%-a le van kötve az Alsó - Peremvidéki bázisok kiépítésével. Nem tudnánk tíz-tizenöt hajónál többet küldeni, de attól tartok, túl soká érnének oda. Továbbíts minden adatot, amit összegyűjtöttetek, és tájékoztatom a Köztársaság és Vostroya hírszerzését a helyzetről. Jadennek és Lowienak pedig... ki kell vágniuk magukat. Ahogyan Nektek is, barátom.
- Értem, uram. - válaszolt hasonlóan lemondó hangnemben Sintolas. - Adattranszfer indul. Egy lementett verziót elküldök az egyik Lovag-pilótával StealthX-en is.
- Legyen hat pilóta, különböző útvonalakon. - biccentett odaát Farlander. - A biztonság kedvéért. Normáltérben ki tudnak lopakodni a tiltóhajók hatósugarából az ugrási távolságig, ha az első néhány napnyi utat meditációban teszik meg.
- Visszahívom az utolsó StealthX - századot, és intézkedem. - nyugtázta a ho'din. - Az Erő legyen magukkal, uram.
- Öröm volt együtt szolgálni veled, barátom. - sóhajtott fel Farlander. - Az Erő legyen mindannyiótokkal.
... Jaden abban a pillanatban érezte meg a rendszerben megjelenő új erőérzékeny entitásokat, hogy azok megjelentek a hipertérből. Sötétséget érzékelt, aztán világosságot, az Erő színes mintáit... aztán ő maga sem tusta, hogy pontosan mit érzékel.
Csak egy pillanatig gondolta, hogy sith asszaszinok érkeztek... amióta idehozták a sith flotta egyik hajójára, és belökték ebbe a zárkába anélkül, hogy a Vigo Damask nevű főkolompos, vagy bármelyik másik sith parancsnok akár csak egy tisztességes kínvallatásnak, vagy egy kesseli melletti beszélgetésnek alávetette volna, erre a pillanatra várt... csakhogy most már nem volt benne biztos, hogy tényleg erre várt-e, vagy valami másra.
Nem, ezek nem sithek... villant át az agyán. Vagy ha igen, akkor nagyot fordult az ESB. Talán valamiféle kultisták.
- Őrség! - kezdett kiabálni végül és rángatózni az energiabilincsekben, amikkel iderögzítették. - Segítség!
Végül kisvártatva becsörtetett két rohamosztagos. Sisak helyett sith tetoválásokat viseltek az arcukon, de Jaden hamar megállapította, ohgy nem Erőérzékenyek.
- Beszélni akarok a kihallgató nagyúrral. - közölte végül. - Vagy a maguk főnökével, valami sithhel.
- A fogoly nem követelődzik. - vont vállat az egyik sith fogdmeg. - És különben is, a Consigliore - Flottában nincsenek nagyurak. Damask igazgató nem szereti.
- Ah. - gondolta Jaden és elnyomott egy mosolyt. Úgy tűnt neki, nem csak nagyurak nincsenek itt ezek szerint, de az Erőt blokkoló lények se, amilyeneket a híresztelések szerint a nagaiok, az EGB, vagy épp a sithek belbiztonsági egységei előszeretettel használtak.
Jaden mélyen a katonák szemébe nézett és kinyúlt az Erővel.
- El kell vinnetek egy vadászhangárba. Át kell szállnunk egy felfegyverzett siklóba. Egy másik bázisra kell vinnetek, hogy kihallgathassanak.
- Egy másik bázisra kell vinnünk a hangáron keresztül. - biccentett az egyik őr.
- Melyik másik bázisra? - kérdezte a másik őr.
- Útközben megkapjátok az instrukciókat. - ismételte Jaden. - Útközben megkapjuk az instrukciókat. - szajkózták az őrök, majd deaktiválták az energiarácsot és ráadták a karperecet Jadenre, amiben idehozták. - Indulás!
Idióta kultisták - Gondolta magában Jaden, miközben a két őr végigvezette az SiSD első útba eső hangárjáig, majd beráncigálták a siklóba.
Jaden indulás után gyorsan felmérte a helyzetet. Úgy tűnt, amíg a zárkában csücsült, a sithek megsokszorozták az erejüket, és immár küszöbön állt a rendszer totális lerohanása, vagy megsemmisítése. Mindenütt sith csillagrombolók manővereztek.
Jaden az Erőn keresztül megpróbálta megkeresni a furcsa érzés forrását, amit az előbb érzékelt. Végül megpillantotta a radarernyőn a sithek flottájától és a kalózok hajóitól távolabb álló csillagromboló - formációt.
- Annak a flottának a vezérhajóján fognak kihallgatni. - biccentett a pilótaülésben helyet foglaló rohamosztagosoknak. - A parancs szerint oda kell mennünk.
- A... a parancs szerint oda kell mennünk. - az egyik rohamosztagos gyorsan beütött néhány engedélykódot. - Azonosítva: RSD Complicated.
- Indulás. - suttogta Jaden, miközben mélyet szívott az Erőből. Valami azt súgta, élete egyik legérdekesebb találkozása vár rá.
- Indulás. - a rohamosztagosok felemelték a rohamsiklót, és kisuhantak az SiSD hangárjából, megindulva a Rin flotta élén haladó romboló felé.
...
Az Astorias I felszíne alatt több alagút húzódott, mint ahány fa nőtt a Kashyyyk-on. Lowbaccának az az érzése volt, ahogyan egyre mélyebbre mentek a föld alá, hogy az egész planetoid valamiféle óriási banthasajt, olyasmi, mint mondjuk a Kessel.
Végül megálltak egy hatalmas, kétszárnyú páncélajtó előtt, amelyen a "Jaemus Fleet Corp." felirat díszelgett.
- Ramf? - Lowbacca mester azt kérdezi, ki az a Jaemus. - érdeklődött a protokolldroid. - A gyárigazgató. - nyúlt meg a szokásosnál is jobban Salvador arca. - Amikor Salvador kifizet valamit, általában az ő zsebébe vándorol a pénzem. Rendkívül kellemetlen alak.
- Állj! - sietett ki a vaskos páncélajtó melletti apró, lyukszerű nyílásból egy fél tucat gank, élükön egy agresszív tekintetű twi'lek zsoldosparancsnokkal. Láthatóan nem az astoriasi őrséghez tartoztak, páncéljukon ugyanaz a J-betűs logó díszelgett, mint az ajtón. - Nem léphetnek be! Jaemus igazgató utasítására lezártuk a Neutron - dokkot! - Rowwwr! - közölte előrelépve Lowbacca. - Öhm... vuki úr, ön netalántán jedi? - emelte fel fegyverét az összes gank twi'lek előljárójuk parancsára. A fél tucathoz hirtelen újabb több tucat csatlakozott, és már vagy ötvenen álltak szemben a párossal és a droiddal. - Mert ez esetben le van tartóztatva! Az igazgató örülni fog a fogolynak, ehehe! Te meg, bankár, takarodj innen, majd adunk tíz százalék kedvezményt a következő számlából!
A gankok gurgulázva röhögtek, Lowbacca pedig aktiválta a fénykardját, de Salvador ekkor előlépett a vuki mögül. A kezében egy irányító kódhenger volt. - Utoljára szórakoztatok velem, koszos kezű dokkmunkások. - a muun tekintetet villámlott. - Salvador Castro most megmutatja, miért nem jó packázni Astorias uraival! Ezt vehetitek nyugodtan a szerződésünk felmondásának! Droidok!
A folyosó remegni kezdett, ahogyan feltűntek a páros mögötti kanyarulatban Astorias droidcsapatai, amelyeket Nightmare a föld alatti járatokban állomásoztatott eddig az eredeti tervnek megfelelően. Először csak néhány száz droideka... aztán néhány ezer Magma-őr és szuper - harci droid. Aztán néhány tízezer rohamdroid.
- Droidok! - kiabálta Salvador. - Szálljátok meg az üzemet, öljetek meg mindenkit!
A gankok a droidokra néztek, azok vissza. - Uh. - nyelt egyet a twi'lek. - Fizetésemelést kellett volna kérnem...
- Tűz! - hadonászott Salvador. - Tűz tűz tűz! Tűz!
- VETTEMVETTEMVETTEMVETTEM
...
Néhány perccel később Salvador és Lowbacca besétáltak a berobbantott ajtón át a dokkba. Mindenütt az astoriasi harci droidok küzdöttek a Jaemus biztonsági erőivel. Lowbacca egy műszerész pillantásával végigmérte a több tíz kilométer hosszú dokkban több tíz kilométer hosszan elnyúló szuper - csillagrombolót. Sosem látott még ilyet. Kettőt vakkantott a droidnak.
- Salvador úr, Lowbacca mester azt mondja, hogy ez a hajó nem hagyhatja el a dokkot. - fordított a protokolldroid. - Túlságosan veszélyes fegyvernek tűnik. Ha nem tudjuk megvédeni, akkor meg kell semmisítenünk.
A vuki néhány pillanatig a levegőbe szimatolt, majd aktiválta a fénykardját. Valamit érzett. Füstszagot.
Az Erőtől átitatott füstszagot. - Lowbacca mester azt mondja, hogy egy erőhasználó is van az üzemben, minden bizonnyal az, aki kiadta magát Smordre mesternek, az imposztor. - fordította a droid. - Azt mondja, magára bízza a szuper-csillagromboló elpusztítását, amíg ő megkeresi az ellenséges nagyurat. - Vigye a Magma - őröket. - biccentett az energialándzsás droidok felé Salvador. - Én gondoskodom a hajóról.
Lowbacca egyetértően vakkantott, barátságosan hátba veregette a muunt, amitől Salvador majdnem hasra esett, és a Magma-őrökkel a nyomában rohanni kezdett a dokk irányító központja felé.
- Droidok! - adta ki a parancsot Salvador. - Foglaljátok el a Neutront, és az irányítóba érve kapcsoljátok be az önmegsemmisítőt!
VETTEMVETTEMVETTEMVETTEM...
|
|
|
Post by nightmares on May 29, 2016 13:21:19 GMT 1
-Meg ne próbáljátok! -szólt lihegve Nightmares, aki már olyan fáradt volt, hogy legszívesebben elterült volna a földön. -Oh, Nightmares, te már is itt vagy? -Ez az én SSD-m! Az enyém! -Ordította torkaszakadtából. -Lowbacca utasítása. -mentegetőzött Salvador. -Nem érdekel. Ha most is lenne egy Neutronunk, nem vesztettük volna el a háborút.
A droidok engedelmeskedtek Nightmaresnek, végül is ő volt a király ezen a planétán.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on May 29, 2016 15:32:56 GMT 1
A menet szétszóródva, rendszertelen formációban büdörgött a felszínen a megadott irányba, Mialatt Zulla a menet közepén haladó tankon kapaszkodva szemlélte a láthatárt. A tomboló hordából néhol leváltak, máskor csatlakoztak a fosztogatáshoz, de végül is egy nagy rajban mozogva robogott a megadott irányba, Zulla útmutatásai szerint, míg végül az érintetlen mezők és gyümölcsösök között rá nem bukkantak a droidok által őrzött, rejtett hajógyárra. Csupa-csupa meglepetést rejteget ez a királyság, annyi szent igaz. Sőt mi több, a meglepetések főszervezője, maga Nightmeres is ott volt és immár tisztán érezte. Hát eljött a pillanat amire Zulla órák óta készült. Végre szemtől szemben állhatott az őt vérig sértő és oly sok kárt okozó Muunnal, aki miatt a fél galaxis hadereje épp a nyakukon csücsül és a Zulla által rakott tűzön a saját pecsenyéjüket sütögetik, jelenleg a legtöbb kalóz bánatára. Persze ezzel ráér foglalkozni, miután kihúzta a Nightmeres nevű szálkát, mai annyira szúrja a szemét. Mélyek voltak az elszenvedett sérelmei, így hát teljesen jogosnak érezte hogy éljen a bosszú mindenki számára biztosított jogával, ami születésénél fogva mindenkinek kijárt, legalábbis az őrjöngő úrnő szerint biztosan, hisz ha a sors is kegyeltjeként kezeli a bosszúra epekedőt, akkor ezt már tényként is lehet kezelni. -Azért jöttem hogy a harc jogán elvegyem ami az enyém, Nightmeres Castro!- Ordította, farkasszemet nézve a droidjai mögé bújó Muun felé, aki inkább hitt a droidjai erejében mint a sajátjában, ugyanis zulla véleménye szerint, aki droidok mögé bújik egy ilyen felszólítás után, az csak is gyáva lehet egy szemtől szembe vívandó harchoz. Na, ez a lenéző gondolat szabályosan dőreség volt Zulla részéről, és ezen fölényes hozzáállást egy Erő villám fomájában volt képtelen megbánni, amit mit ad az erő, hát a kis szálkamatyi osztogatott jó kedvvel és Zulla be is kapta rendesen. Persze amint a támadás Zulla ellen indult, az emberei ahányan csak voltak, azonnal támadást inzéztek a droidok ellen. A kalóz temperamentum már csak olyan, hogy ha az egynek bántódása esik, a másik száz máris az ellenfél torkának ugrik. Ez a jelenség más közösségeknél is természetes, hisz gyakorlatilag barátságok százai köttetnek ilyen szervezetekben. A gépek robogva tartottak a droidok sorai közé, első ízben elgázolni annyi droidot amennyit csak tudnak, majd fegyvereikkel és a lövegekkel tovább ritkítani ezeket a konzerveket. A nagy felfordulás közepette a LAAT/i-k, amikre karabinerekkel rögzítették a Terror Biodroidokat, Hangos robaj közepette dobták le vészjósló csomagjaikat, amik elkezdték csépelni a náluk sokkalta kisebb droidokat. Amint Zulla megszabadult a rá csapó villámok szorításából, Füstölögve és gőzölögve támaszkodott a lándzsájára, egyenesen Nightmeresre nézve, az arcára pedig gonosz vigyor rajzolódott. Ó igen. Érezte. Érezte minden zsigerében ahogy a Sötét oldal szülte villámok szinte sejtről sejtre átjárták a testét. Páratlan érzés ez, amit az emberek tömegei rettegnek, de az ilyesmi Zulla számára már semmi. A teste már néha meg sem érzi az ilyesmit, hisz tanítványként maga is megtapasztalta már hajdani mestere és apja haragjának villámait. -Gyenge. Ez kevés ahhoz hogy megállíts.- Szedte össze magát Végül Zulla, majd akármennyire is ódzkodott a késztetéstől, hagyta szabadjára engedni a sötét oldal benne őrjöngő erejét, hogy felvegye a versenyt a villámokkal, majd kinyújtva az egyik kezét, mintha csak beleparkolt volna a droid tömegbe, többet is felemelt az Erő adta hatalmával és Nightmeres felé vetette azokat. -Messze nem tudsz te semmit a Sötét oldalról! El fog emészteni mint mindenkit aki él a hatalmával! Sidius, Vader, Tirannus, Maul. Csak egy pár név a sorban, hogy tudd kiket követsz a sorban a haláloddal, ha kockáztatod hogy eluraljon a Sötét oldal!- Tért ki tömören a Sitheket követő balsorsra, ami csúf halálban bontakozott ki és zárta le megannyi törtető erőhasználó életét. Ez a sok ostoba megfelelő leckét mutatott Zullának arról, hogy miért kell óvakodni a túlzott, Zullásan mondva, árnyékban állástól. Az apja kegyetlensége és a rengeteg átzokogott éjszaka, az évek alatt lassan rátelepedő téboly és a tanultak, rávilágítottak számára arra, hogy ő nem akar efféle sorsot magának és talán ezek az erők gátolták meg abban hogy teljesen átadja magát a Sötét oldal csábításának és csak nagy ritkán alkalmazza azt. Persze a droidok a támadást amit a kalózok intéztek Zullával az élükön, nem hagyták reakció nélkül és azonnal tüzet nyitottak a rájuk rontó kalózokra és füstölgő vezetőjükre egyaránt, aki meglepő rutinossággal forgatta a lándzsát, ami a kezei között szinte táncolt, amikor a feléje száguldó lövedékeket hárította vele. A galaxis ajándéka a, phrik ötvözet, ami vissza képes verni az efféle orvul jött támadásokat, Ismét Zulla segítségére sietett, mint megannyiszor, mikor annak idején szembe került a fénykard forgatókkal és a többi lőfegyverrel. A Droid sokaság rövidesen a saját lövedékeik áldozataivá vált, amint azok vissza peregtek rájuk. -Gyerünk! Támadj te kutya! Látni akarom mit tudsz!- Mocskolódott Zulla ellenfelén, egy kecses mozdulattal hátra csapva a lándzsát. ebből a helyzetből háromképp háríthat egy kard rohamot, ráadásul el is tudja lökni Nightmerest ha kell, de addig nem tesz semmit amíg nem jön el a kívánt pillanat. Várnia kell még egy kicsit, míg Nightmeres lép valamit. A bolygó felszínén dúló harc, ugyan a két szembenálló vezető között csúcsosodott ki, de mégis a harc többi résztvevője nélkül mssze nem lett volna olyan epikus. A droidok tömegeibe rontó kalózok, minden túzert mai a rendelkezésükre állt, legyek az pisztoly, puska, netán valamilyen gépfegyver vagy ágyú, mind a droidok hadai ellen vetették be, apró miszlikekre lőve azokat. Most, hogy droidokkal állnak szemben, senkinek sem volt egy szemernyi lelkiismeretfurdalása sem és mesterségükhöz hűen bántak el a gépekkel. Akik kifogyotak a lőszerből, azok fel találtk magukat és robogóik közé acél huzalokat kötve szntottak végik a leszakadt droidcsapatokon, amiket néha olyan óvatlanul értek a száhuldozók, hogy a járművek könnyű szerrel maguk alá gyűrték azokat. Mások inkább a náluk lévő robbanószerekre hagyatkoztak, amiket mélyen a sorok közé dobva, hangos rolyabok kíséretében robbantottak fel, ugyancsak a droidok kárára. A Terror Biodroidok, Zulla legújabb kibernetikus kedvencei, vágtázó démonokként seperték el az útukba kerülő, ősi droidokat, s mint korszerűbb modellek, megvolt a maguk előnye a harcban. A bennük dolgozó fejlett humán inteligencia megmondta miféle technikák is érdemes a konzervek ellen bevetni, így zeek is sikeresen küzdöttek az ellenséges erő áradatával szemben. -O- Míg a véres ütközet, Zulla vezetésével a bolygó felszínén folyt, addig a zsoldosok veszedelmes iramban indultak el a megzsállt bolygóra, hogy a hatalmas összeg reményében, szép nyugdíjalapot szerezzenek maguknak őszes napjaikra, hogy ne főljön a fejük a jövő miatt. a két hadúr igencsak busás összeget tudott összerakni ahhoz, hogy ne kelljen többé aggódniuk, így mindenki számára megvolt a kellő motiváció, hogy végre hajtsák a küldetést, ám valaki mégis mintha rossz irányba tartana. Míg a két galaxisbéli az agrárbolygóra sietett, a Saj'iki Larnus mást forgatott a fejében. Ő már eleve más tervekkel jött ide. Az ő terveiben Zulla más szerepet játszik, ám ő más megközelítéssel látja a dolgokat. Mentorai már rég tudták hogy esedékes lesz egy hasonló művelet a jövőben, így gondosan felkészítették a születése előtt elrendeltetett módszertanok szerint, ahogy már oly sok éve, folytonosan teszik azt a bolyban annyian. Larus erre a feladatra lett nevelve már régóta. Még a létezéssel, mint fogalommal sem volt tisztában, mikor a papok azon kevés tojások közé választották, amik közül az egyik megalapozhatja dicső és nemes fajuk visszatértét a galaxisba hogy terjessze a legigazabb hitet, melyet nemzetsége ősatyja, a nagy és dicső Saj'ik fedezett fel, ki a faj minden gyermekének ősatyja és vezérlő fénye volt már a kezdetektől fogva és szavai minden egyes gyermeke fejében, csendben suttogják mi a helyes, de ezeket a szavakat csak azok hallják, akik ismerik a csend megfoghatatlan, magasabb rendű, az érzékeket messze túlterjedő fogalmát. ez az univerzális csend uralkodott el a a harcos testén és lelkén, mikor szinte levegőt se véve, megkezdett belépni a központi bolygó légterébe, a kalózoktól kért gépével, ami ugyan fajának idegen volt, de szerencséjére volt némi tapasztalata amivel elvezethette a teknőt. Amint a hajó belépett a bolygó légterébe, légzése még inkább lelassult, kezei pedig lazán fogták a kormányt. Most csak útmutatásra volt szüksége a nálánál feljebbvaló erőktől, magától a faja atyjától várva az utasításokat. A hang pedig megszólalt, a két karmos kéz pedig finoman eltekerte a kormányt a célja felé, majd Larus ismét magánál volt, visszatérve a mély hallgatásból, és még épp időben, hogy lássa miféle káosz is tombol ott, a mélységben. a kalózok, ESB-s erőkkel karöltve harcolnak a bolygóért a gépesített hadakkal. Megmondták neki hogy mire számítson, de meglepetésként érte hogy egy nő, ez a bizonyos Zulla, efféle káoszt szabadított a kiszemelt királyságra és nem tudta elképzelni mi céla is van népe szerzeteseinek azzal a nővel. Az volt az az egy nagy szerencséje, hogy nem itt van dolga, hanem valamivel távolabb, az ellenséges frontvonal mögött. A terv világos volt. Minden áron pusztítsa el a droidok irányítóközpontját.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on May 29, 2016 16:30:26 GMT 1
Lowbacca eltávolodott Salvadortól és a hatalmas hajótest másik oldala felé indult el. Bárki is adta ki magát Smordre mesternek, elég jó munkát végzett. Lowbacca tisztán érezte a Jedi kisugárzását. Mégis, ez a valami sokkal inkább tűnt Smordre mester megrontott lényének, mintsem az eredeti Smordre lenyomatának. Egyértelműen nem csak a világos oldalból táplálkozott, ugyanakkor nem volt egyértelműen sötétnek sem mondható. Lowbacca érezte, hogy a különös alak távolodik tőle, ezért megszaporázta a lépteit, és nemsokára el is ért egy lezárt turboliftsor elé.
Mivel az NSSD hatalmas egy bestia volt, a hangárcsarnok több szintre volt osztva. Ebből a szögből az épülő zászlóshajónak mindössze csak a legalja látszott. Lowbacca biztos volt benne, hogy a mennyezeten felül terül el a többi emelet, ahol a szakemberek és építődroidok egyaránt hozzáférhettek a hajótest minden eleméhez.
Lowbacca az Erő segítségével kinyitotta a liftajtót, és belépett a tágas, kör alakú, sötét fülkébe. Miután az ajtó a helyére húzódott, még sokkal sötétebb lett. A felvonó kapcsolótáblája működésképtelenül, fénytelenül árválkodott az oldalsó falon. Lowbacca megpróbálta beindítani a szerkezetet, de nem járt sikerrel, hiába nyomogatta a gombokat. Ebből rájött, hogy többszintes biztonsági rendszerrel van dolga. Bárki is építette ezt a hangárt és az Astorias III-mon levő komplexumot, széleskörű erőforrásokkal rendelkezhetett, és igen szerethette a titkokat.
A vukik nem szerették a titkokat. Lowbacca fajtársaihoz hasonlóan mindig az őszinte beszédhez volt szokva. Egy vukinak amúgy sem kellett hazudnia, ha valaki kérdőre vonta őt. Egyszerűen csak kitépte az illető karjait.
- Ramf womf mofw – mormogta. Ez körülbelül annak felelt meg, hogy „idióta lift”.
Aztán a felvonó váratlanul elindult felfelé. Lowbacca meglepetten pislantott körbe. A fülke fényei kigyulladtak, és ő most sokszoros sebességgel száguldott. Gyorsan a kapcsolótáblához kapott, mert nem akart orbitális pályára repülni. Megnyomta a legfelső alatti kapcsolót, ami a felirat szerint az NSSD parancsnoki központjába vezetett. A Smordre-imposztor ugyanis az Erőben mutatott életjelei szerint épp ott tartózkodott.
Alighogy az ajtó kinyílt, a Jedi máris kiszökkent rajta a függőfolyosóra. A mélység fölött lebegő híd végében három emeletnyi magas, látszólag tökéletesen elkészült állapotban lévő toronyrészlet magasodott. Ám ennek is a teteje a mennyezeten túl lehetett.
Lowbacca nem látott egyetlen őrt vagy munkást sem a közelben, és nem is érzett más életjelet, csupán az előtte emelkedő építmény középső, ablakos részében létező alakot. Az alsó szinten nyitva tátongó rakodóbejáraton keresztül bejutott a cirkáló belsejébe. Egy gyors felvonóval megtette azt az egy emeletnyi hiányt, és feljutott a parancsnoki híd előcsarnokába. Itt már láthatta, hogy a válaszfalak még nincsenek a helyükre igazítva, és egy-egy helyen a falak borítása is hiányzott.
Átlépett néhány vastag kábel felett, és egyenesen a híd irányába sietett. Az ajtó ott is nyitva volt, és őröket most sem látott. Lowbacca kinyúlt az Erővel, de továbbra is csak Smordrét, illetve a Smordrét játszó alakot érezte. Belépett a sötét, tágas parancsnoki központba, aminek a közepén emberi alak álldogállt. A sötétben éppencsak az alakját lehetett kivenni, ezért a Jedi nem tudta megállapítani, hogy az imposztor külsőleg mennyire hasonlít Smordre mesterre.
Aztán megérzett másvalakit is – egy másik felvonóból hórihorgas, elegáns öltözetű alak lépett ki, aki sietve rontott be a hídra. Amikor meglátta a vukit, megtorpant, aztán ő is észrevette a csarnok közepén álló sötét alakot.
- Jedi mester, mit keres itt... – szívta a fogát Salvador. – Mondtam, hogy én majd elindítom az önmegsemmisítőt!
Lowbacca egy darabig nem szólt, de végül kibökte:
- Warrp mufw waff mumf.
- Sajnálom, de a droidom nélkül nem értem, mit mond – tárta szét a kezeit a muun. – Maga pedig kicsoda? – fordult a sötét alak felé.
- Lowbacca azt mondta – felelte amaz karcos férfihangon -, hogy az Erő hozott össze minket egy helyre. Így legalább megmondhatja a Jedi lovagnak, kedves Salvador Castro, hogy én vagyok-e az a személy, aki leadta azt a rendelést, ami a hajógyár megépítéséhez vezetett.
- Csak nem... Smordre mester? – hunyorított Salvador. – A hangja alapján felismerem.
- Rommf waff! – krákogta Lowbacca.
A híd mennyezeti fényei felkapcsoltak, és Sordis teljes valójában láthatóvá vált. Lowbacca megrökönyödve figyelte az eredetijére hajszálpontosan hasonlító alakot. Viszont ez az illető vigyorgott, a fogai fémből voltak, az arca pedig össze-vissza volt festve a fehér, a fekete és a vörös árnyalataival. Ráadásul az egyik szeme vörös, a másik pedig sárga volt. A ruhája alapján pedig nem lehetett Jedi, sokkal inkább Sith Nagyúr. Lowbacca meglepődött, hogy az illető mekkora hatalom birtokosa. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy talán magával Wenthar császárral áll szemben, elvégre a fickó arcvonásai kissé hasonlítottak a Sith Császáréihoz.
- Lowbacca azt akarja, hogy bizonyítsam be, én vagyok az igazi Sirryn Smordre – vigyorgott továbbra is Sordis. – Ugyan miért vesztegetném ezzel az időmet?
A pillanat törtrésze alatt előrántotta az egyik kezét, és tenyeréből vastag energiarobbanás szökkent elő. A villámló csóva telibe találta Lowbaccát, aki nekirepült az ajtó melletti falnak, és mire a padlóra esett, az összes szőre eltűnt, a bőre megfeketedett.
Salvador ijedten ugrott talpra, ugyanis a támadás erejétől ő maga is elesett. A vuki holttestére pillantva elfogta a hányinger. Aztán remegve fordult vissza Sordis felé, aki mostmár egyáltalán nem vigyorgott.
A Sith-Jedi felemelte mindkét kezét, hogy markába fogja a muun hosszúkás arcát, de az botladozva hátrálni kezdett. Aztán fém csörömpölése hallatszott odalentről.
- Mi ez? – kérdezte dörgedelmesen Sordis.
- Nightmares droidjai... – felelte Salvador. – Azért jönnek, hogy megöljenek. Kérem... minden vagyonomat magának adom... mindenem a magáé, csak hagyjon életben!
- Maradj veszteg! – parancsolta Sordis, miközben egyetlen intésére a híd bejárata lezárult.
A muun annyira remegett, hogy egyáltalán nem engedelmeskedett neki. Az Erővel szemben azonban tehetetlen volt. Talán jobb lett volna, ha nem idegesítette volna fel Nightmarest, és most a több ezer droid megvédené ezzel a szörnyeteggel szemben. De a droidok csak kívülről kapargathatták a bombabiztos ajtót. Sordis a markába fogta Salvador fejét, és miután megállapította, hogy a muun fajtársaihoz képest egész jóképű, belekezdett a szertartásba, hogy megváltoztassa Salvador emlékeit.
Az RSD Complicated fedélzetén Lord Jaemus türelmetlenül várta, hogy a flotta 180 fokos fordulatot téve elérje a hipervonalat, ahonnan aztán elhúzhatnak a veszélyes helyzetből. A valamivel odébb tomboló csata káosza nem került közelebb az Első Rend flottájához. Miután Jaemus meghallgatta a gyárban maradt tiszt jelentéseit, és végignézte, ahogy a férfi fejébe épített mikrochip felrobbantja az illető fejét, valamelyest megnyugodott. Az Első Rend titkait sikerült kipucolni mindenhonnan, így senki sem jöhetett rá semmi igazán fontosra. Az élők pedig, akik tudták, hogy kinek dolgoztak, nos, már nem voltak élők.
Jaemus legszívesebben megsemmisítette volna az egész kócerájt, de Sordistól határozott parancsot kapott. Miközben igyekezett lenyelni a dühét az iránt, hogy milliókat veszített el néhány óra leforgása alatt, észrevett valamit.
- Kapitány, az a kristálymeghajtású sikló határozottan a mi irányunkba halad – mondta.
- Már korábban érzékeltük, uram – bólintott Fargon kapitány. – A rakétaágyúk hamarosan feltöltődnek.
- Töltődjenek, de ne vesse be őket – lépett előre Jaemus. – Hagyjuk őket leszállni. Mindig is foglalkoztatott a Sithek kristályalapú technológiája, és Luuthorból soha sem tudtam kiszedni semmit ez ügyben.
- Azon a hordozón kommandós egységek lehetnek – figyelmeztette Fargon.
- Nekünk pedig nyolcezer rohamosztagosunk, a vörös osztagról nem is beszélve. A hajó utasait kísérjék fel ide. Gyanítom, hogy a Jedik keze van a dologban – csakis ők kíváncsiak rá, ki ül ennek a hajónak a parancsnoki székében.
- TIE Stealth egységet kiereszteni! – rendelkezett a kapitány. – Hozzák be azt a siklót.
Normális esetben Jaemus elszórakoztatta volna magát a hajó alól megjelenő TIE-kötelék megfigyelésével. Most azonban nem látott semmit, még akkor sem, ha az érzékelők jelezték a vadászgépek útnak indulását és pozícióját.
Az ESB sikló magányosan haladt az RSD flotta irányába. Amikor megközelítette az élen haladó zászlóshajót, a körülötte levő feketeség felvillant, és egyszeriben impozáns alakú TIE vadászok közé ékelődött. A TIE Stealth természetesen a Jedik StealthX vadászgépei alapján készült, hiszen Smordre mester, azaz Sordis rendvezető számos példány beszerzéséről gondoskodott – amikor visszatért a Jediktől, rendszerint a Constanton felejtette a SeatlhX gépeket.
A sikló engedelmesen követte a TIE alakulatot, mígnem landolt a csillagromboló parancsnoki hídjához legközelebb eső hangárcsarnokban. A pilóták vezére jelentette a hídnak, hogy a sikló utasa Jaden Korr Jedi lovag.
Jaden elmélyülten tanulmányozta az RSD belső felépítését. Első látásra megállapította, hogy a csillagrombolók klasszikus stílusa itt is a terv alapját képezte. A fények kissé idegenszerűbbek és mesterségesebbek voltak, mint az általa meglátogatott más csillagrombolókon. A világítás elektrokék árnyalata kényelmetlenséget keltett benne. Jaden rájött, hogy ezeknek a hajóknak a tervezője gondoskodott az idegen megszállók megfélemlítéséről is.
A hídra lépve egy érdekes páncélba öltözött, fiatal férfira lett figyelmes. A következő pillanatban megállapította, hogy ő lehet a főkolompos. Mellkasán nagy J betű díszelgett, és a fején az arca felől nyitott sisakot viselt.
- Üdvözlöm, Jedi lovag – mondta Jaemus, de arca nem tükrözött kedélyességet. – Meg sem kérdem, mi szél hozta erre. Tudom.
- Nekem viszont vannak kérdéseim – Jaden engedte, hogy levegyék róla a bilincset, elkobozzák a fénykardját, és elvezessék a Sith rohamosztagosokat. – Először is azzal kezdeném, hogy kik maguk, és mi közük van a Jedikhez.
- Azt hittem, ezt ön fogja megmondani nekünk, Jedi mester – felelte udvariasan Jaemus. – Már régóta vártunk a megkeresésükre.
- Vártak? – értetlenkedett Jaden. Szóval a flottát mégiscsak a Jedik rendelték volna meg? Egyre zavarosabbnak tűnt ez az egész ügy. – Úgy tudom, a Jedi Tanács egyik tagja, Smordre mester rendelte meg a hajókat.
- Az ön mestere eljött hozzánk, igen – mosolyodott el hidegen Jaemus. – Az önök Fény Hadserege csupán kínlódik, ezért Smordre mester úgy gondolta, ő maga szerez hadianyagot.
- És Smordre mester.. kifizette az elkészült egységeket?
- Nem. A flottát Salvador fizeti – mosolygott tovább Jaemus. – Ennek a rendszernek az egyik nemese. Gondolom, szívesen megnézné a gyárat, de hát attól tartok, ez jelenleg lehetetlen. Azt hiszem, ennyi hajóval maradunk, amit most ki tudunk menteni.
Jaemus magában arra gondolt, hogy miért nem lőtte szét ezt a Jedit az űrben. Aztán eszébe jutott, miért nem tette. Az Első Rend kutatói évek óta gyűjtögették a különböző frakciókhoz tartozó Erőhasználókat, és kísérleteket végeztek rajtuk. A fejvadászoknak és a Speciális Erők kommandósainak milliós összegeket fizettek egy-egy Erőhasználó befogásáért. Jaemusnak ugyan ez aprópénz lett volna, de elvesztette az egyik gyárát, és ezt a Jediknek is köszönhette. Az üzlet mindig személyes ügy volt a számára. Jaden Korr fog megbűnhődni az Astorias III elvesztéséért.
- Hová menekítik a flottát? – érdeklődött tovább a Jedi.
- Ha velünk tart, Jedi mester, akkor a saját szemével fogja látni – felelte száraz mosollyal Jaemus. – Egy perc múlva a kilépési pontra érünk.
- Egy ilyen meghívást nem lehet visszautasítani – mormogta Jaden. Ki kellett derítenie, kik ezek az alakok, és mi közük van a Jedikhez. Meglepetten konstatálta, hogy a ma létező nagyhatalmak mennyire nem tartják fenyegetésnek a Jediket. Folyamatosan csak csaliként vagy bábokként használták őket sokkal nagyobb játszmák megnyeréséért. Talán Hamner mesternek és a Fény Hadseregének volt igaza. Talán a Jediknek új útra kell lépniük.
- Most pedig elárulja nekem, valójában ki áll a flotta megrendelése mögött – intett Jaden.
- De hát ezt már tudja. Smordre mester – felelte Jaemus, és elégedetten a sisakjára mutatott. – Az én fejemben nem fog kutakodni a Jedi trükkjeivel. Kérem, ne próbálkozzon többet. Szeretném megőrizni a barátságunkat és megtartani titkos szövetségünket.
Olyannyira titkos, gondolta Jaden, hogy csak az egyik fél tudott róla.
- Jöjjön, mindjárt belépünk a hiperűrbe – tessékelte maga mellé Jaemus. – Önöknek nem mindennap van részük ilyen látványban. Erről a hajóról pedig különösen szép az űrnek e megmagyarázhatatlan dimenziója.
Jaden odasétált az ablak mellé, miközben a Complicated előtti csillagok elmosódtak, majd egybefüggő kékséggé olvadtak össze. Valóban nem sokszor látta a hiperűrt ekkora nagyításban.
Az Astorias I. felszín alatti bázisában, az NSSD egyik alsóbb emelete mellett megperzselt köpenyes muun tántorgott a felvonók felé. Hirtelen haragra gerjedt, és belerúgott az egyik konténerbe, ami az útjába állt. Nem emlékezett semmire az elmúlt napok eseményeiből, csak a Nightmaressel való beszélgetéseire. Aztán még arra is emlékezett, hogy Palpatine császár megparancsolta neki az előbb, hogy mihamarább menjen a fenébe.
- Meg kell menteni a bankokat... – motyogta maga elé. – Veszélyben van az Intergalaktikus Bankár Klán... meg kell menteni Bentől... Ben jó volt, de rossz lett... meg kell menteni a bankokat...
A zavarodott muun alig hallotta az NSSD hangárjának minden helyiségében felcsendülő hangot.
- FIGYELEM, ÖNMEGSEMMISÍTÉS AKTIVÁLVA! MINDENKI HAGYJA EL A KÖRZETET! ÖNMEGSEMMISÍTÉS ÖT STANDARD PERC MÚLVA...
- Meg kell menteni a bankokat... Bentől...
- FIGYELEM, ÖNMEGSEMMISÍTÉS AKTIVÁLVA! MINDENKI HAGYJA EL A KÖRZETET! ÖNMEGSEMMISÍTÉS 04:59 MÚLVA...
|
|
|
Post by nightmares on May 29, 2016 17:06:45 GMT 1
Nightmares elindul, és minél hamarabb elhagyta a hajó körzetét. Nem értette, hogy ki kapcsolta be az önmegsemmisítőt. Hirtelen lépteket hallott. Elindult, hogy megnézze ki járkál a közelben. Egyszer csak egy sötét alakot látott. Érezte a jelenlétét már az erőben is. Ijedtében elővette fénykardját, de amikor közelebb ment, meglátta hogy az csak Sordis és elrakta a kardját.
Közelebb ment, majd letérdelt előtte. -Sordis Nagyúr, miben lehetek a szolgálatára?
|
|
|
Post by Lord Brodrig on May 29, 2016 18:32:44 GMT 1
Sordis abban a minutumban elkapta a kimenő üzenetet, amikor az elment. Miközben Nightmares megalázkodva térdelt előtte, a Sith-Jedi elővette a kommunikátorát, de aztán meggondolta magát, és elhajította a szerkezetet. - Hogy lehetsz ennyire ostoba? - kérdezte a királyt. - Félig megöllek, aztán megöllek újra és újra!
Ujjai hegyéből bíbor villámok csaptak elő, körbejárva a muun minden porcikáját. Nightmares képtelen volt védekezni ellene. Iszonyú kínokat élt át, és érezte, hogy a halál végérvényesen közeleg.
- Megfizetsz az árulásodért - sziszegte Sordis, és szemeiben kaján öröm villant. - Mindenkit megölök.. mindenkit, aki jelen van, hahahahaha! - azzal újabb villámokat eresztett a muunba, aki a földön fetrengve haldoklott. - Szűk látókörű, ostoba bolond! - Nightmares ordított, de képtelen volt irányítani a saját tudatát. Egyetlen dolgot érzett, a fájdalmat. Emellett pedig képek vetültek elé a jövőből: minden, amit felépített, el fog pusztulni. Saját magával az élen. - Most pedig, barátom... meghalsz! - vigyorodott el Sordis, és fémfogai csak úgy csillogtak az elektromos kisülések felvillanásaitól.
Abbahagyta a kínzást, de Nightmares még élt. A bőre összeszáradt, a szemei cseppfolyós állapotba kerültek, és a záróizmai már korábban felmondták a szolgálatot.
Sordis szeméből eltűnt minden értelem, és előrefordította a tenyerét. A kezéből vastag, vörös energiacsóva csapódott elő, ami teljes testében elfedte a muunt. A következő pillanatban csak egy olvadt lyuk és néhány porszem maradt Nightmares Castroból.
Sordis pedig elindult, hogy rendezzen egy kis ámokfutást.
|
|
|
Post by sithlord on May 29, 2016 18:57:12 GMT 1
-Nahát ez érdekes!-röhögött fel elégedetten Vigo Damask, amikor az elfogott üzenetet olvasta, amit egy Nordan nevű tábornok küldött a Jediknek. Persze ez az üzenet sose ért célba, mert Vigo emberei egyszerűen kitörölték a kommunikációs hálózatból. Na igen, azzal az apró szépséghibával, hogy az egész üzenetet, azonosítókkal stb. lementették egy jól őrzött szerverre. Vigo nem Sordisnak akart segíteni ezzel, hanem saját magának. Az üzenet eredeti volt, a megfelelő kódokkal ellátva, hamisítást is kizárva. Éppen ezért kellett Vigonak kiirtania a holonetből. Megérte az a milliárdos befektetés az informatikába, hiszen egy apró ámde igencsak hatásos programmal, lementhette vagy akár meg is semmisíthette ezeket az üzeneteket. Bináris kódfejtői pedig hamar fel is törték, így alig tíz perccel az üzenet küldése után, Vigo emberei már végeztek is. Nordan tábornok segélykérése soha nem jut el a célba, viszont Vigonak remek ütőkártyát adott Sordis ellen.
-Szóval a mi kis Sordisunk egy kibaszott Jedi is? -Vigo szemei eszelősen villogtak, amikor megnézte immár századjára ugyanazt az üzenetet. -Sordis aki valójában Sordre vagy a faszom tudja Smordre Mester is! A Jedik örülni fognak...ha egyáltalán megtudják!
Vigo kezébe most egy remek zsaroló propaganda, ahogy ő nevezte ezeket, került. Idő kérdése, fel fogja használni amikor az érdekei úgy kívánják. Most azonban a megmentőt, Sordisét természetesen, kell eljátszania. Máris küldött Sordis Nagyúrnak egy üzenetet, miszerint ne aggódjon, az üzenet soha nem ért célba...
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on May 29, 2016 20:28:40 GMT 1
-Fuss te gyáva féreg! Fuss csak!- Üvöltötte a szorult helyzet miatt menekülni kényszerült király után, akinek lassan a droidjai is mindahányan elfogytak. Hiába, ez mégis egy győzedelmes csata, hiszen a kalózok, még ha kevesebben is maradtak mint ahányai idejöttek, hatalmas diadalt ülhettek. A királyt elűzték, a seregét ezen a bolygón felszámolták, tehát ez az orbit mától Zulláé, és immáron büszke is lehet magára. Körbe nézve mindenhol roncsok és törmelékek hevertek, keveredve a halott kalózok véres tetemeivel. Ez volt hát Zulla egyik, de nem utolsó csatája. Így jár hát aki vala újat mer húzni. Megaláztatottan kell elmenekülnie ha nem akar rút halált halni. Ugyan nem volt zulláé a bosszú, de minden joga megvolt örülni. Kalóz létére meghódította ezt a bolygót, ráadásul úgy, hogy mások is a fogukat fenték rá. Megcsinálta. Bizonyította hogy ő a galaxis legfélelmetesebb kalóza. Ma Astorias, holnap pedig ki tudja mi. A kalózok ekkorra már a harcmezőt járva szedték össze a halottaikat és azt a csekély holmit mait megérte felpakolni. A droidok mindig is harmadlagos zsákmányok voltak az efféle harcok után. A halott, ha az kalóz is, megérdemli a végtisztességet ha egy ilyen harcban esett el, ám ezúttal sürgette őket az idő. -Főnök! Gáz van! Hatalmas gáz! Bombázni fognak!- Hadarta egy bekötözött fejű pribék, aki épp kibújt a tank tetején és látszott hogy eléggé ledöbbent. -Jól van! Dobjátok fel a sebesülteket és a halottakat! Amit nem bírunk elvinni, itt hadjuk!- Adta utasításba Zulla, majd némi szenvedés árán felkapaszkodott egy LAAT/i-re, amire épp felkötözték az egyik Terrordroidot, majd azzal indult tova. Persze ő aztán nem érti minek bombázni, ha már ilyen diadalt aratott, de az biztos hogy ezt-aszt számon fog kérni. Többek között tart attól hogy az ESB és társai az általa rakott tűzön akarnak úgy pecsenyét sütni, hogy őt nem is engedték oda főzőcskézni. -De főnök? Mi lesz a hajógyárral meg mindennel?- Tetet fel a kérdést a rádiós tisztje, a sarkában járva. -Felejtsd el. Nem éri meg bemenni oda! Ha ideérnek a bombázók, akkor nyoma sem marad.- Indokolta meg Zulla. Elvégre, ha valaki, akkor ő tudja miféle eszközök állnak a nagyhatalmak rendelkezésére. Zulla ezzel letudta beszélgetést és mutatóujjával kétszer kört rajzolva a levegőbe jelezte a pilótának hogy felszállhat. Esedékes immár az erőit a második bolygó ellen fordítania. Amint a gép felszállt vele és a csatagéppel, Zullát hirtelen a hideg rázta ki. A háta is libabőrös lett az egésztől. Nem tudta mi történt, de biztosra vette hogy nem valami kellemes dolog történhetett a közelében. Mintha valami azt súgta volna hogy nem a bombázóktól kellene tartania. -O- Mialatt Zulla visszatért a kalózok táborába, megjegyzendő hogy további utasításokkal ellátva az oda rendelt csapatokat, addig a központi bolygón is állt a bál. A Droidok és a royalisták minden erejükkel próbálták a szövetségre lépett erők hadait megállítani. Egész városok borultak lángba és eregettek koromfekete füstfelhőket, a behatoló zsoldos nagy szerencséjére, aki a füst rejtekében, bölcsen megbújva a hadakozók elől, beosonhatott a vonalak mögé, nem messze a sugallatai szert, a föld alatt lévő bunkertől. Landolás után már azonnal keresni kezdte a célobjektumot. Immár ellenséges területen volt és óvatlansság lett volna segítséget kérnie az ősatyától, hisz egy mélyebb meditáció során könnyen áldozattá válhat és a boly kollektív tudása sem áll a rendelkezésére, így hát magára van utalva. Keze a buzogányán pihent, hisz bérhonnan érhette támadás és tudnia kell gyorsan reagálni. Szemei folyamatosan a környéket pásztázták, míg végül a távolban feltűnt egy palánkokkal körbevett bázist pillantott meg, melyet hatalmas sátortábor vett körbe. Itt lenne hát. Biztosra vette hogy ez az a komplexum, de a tömeg, a tábor ami közte és a célja között állt, nagy volt egy olyan egyedi, eddig nem látott lénynek mint ő. Más választása nem lévén, ismételten elővette azt a echnikát, melyet oly sokáig tanult a papok közreműködésével. A faja nagy áldást kapott amikor megalkotta őket az ősatya, hisz mindenét ami neki volt, átadta az összes gyermekének. ennek hála minden Saj'iki valamilyen szinten kapcsolódik az Erőhöz és a papok útmutatásával, valamint a törvények betartásával elérte azt hogy maga is, ha ugyan nem is oly nagy ereővel mint a hittársai a királynő keltetőkamrályában, de eredményesen alkalmazza ezt a ritka, elementális formáját az erőnek, mely során a részecskéken túli anyagokat mozgásra késztetve hőt lehetett gerjeszteni. ezzel a trükkel lepte meg Iago hadurat is amikor hitetlenkedett a képességeit illetően. Most viszont egy pohár víznél több az, amit fel kell izzítania, ráadásul messzebb is van mint két méter, név szerint talán negyven méterre. Persze, ahogy Afrim, a diadalmas tekercse írja, "A próbálkozás dicséretes dolog, de dicséretesebb ha a tetteidet siker koronázza." Így hát ezen bölcseleten felbátorodva, hát próbát tett. Kinyújtotta a kezét és a szemei elé képzelt egy szalmazsákot, egy olyan ember méretűt, és mintha csak otthon, a kaptár biztos melegében gyakorolná a lobbantást, akképp próbálta ezen képet realizálni a valóságban. És mintha valami különleges oknál fogva, valahonnan, a tábor egyik rongyokkal telepakolt ökumenikus sátrában, mintha egy apró szikra csapott volna ki a semmiből, lángot fogva egy szakadt zsákon és ezt ő is érezte, de most még csak várt. Nem jött el az ő ideje. Percekig guggolt az addig rejtekéül szolgáló bokor mélyén, az erő adta lehetőségével élve táplálva lángokat,míg végül a tűz fénye nem tűnt fel a sátortáborban. El jött az ő ideje, ideje hát akcióba lendülnie.
|
|