|
Post by nightmares on May 30, 2016 12:05:36 GMT 1
Nordan egy jól védett helyen volt, ahol nem éri el a robbanás. A kezében a halott uralkodó kardját markolta, könnyekkel teli szemekben. Egy egyszerű adóvevőn üzenetet küldött Damasknak. -Vigo Damask, tájékoztatom, hogy a rokona, Nightmares Castro meghalt! A maga hibájából! Nem fogadta el a békéjét! MEGÖLTE NIGHTMAREST! MEGÖLTE!
Ezután Nordan földhöz vágta az adóvevőt, de az üzenet eljutott Vigohoz.
Jaden Korr Nightmares hangját hallotta: -Jaden, én már nem vagyok köztetek. Smordre mester valami Darth Sordis. Ne törődj senkivel, csak menj az Astorias I-re és öld őt meg. Nem érdekel, hogyan, de siess mielőtt Nordan egyedül nézne szembe vele!
Nordan elmerült az erőben, hogy megtalálja Sordist. Régen őt is tanította Carlos Castro, ugyanúgy, mint Nightmarest. Egyszer csak szembe került Sordis-szal. -Nyomorult! -jegyezte meg Nordan.
Sordis úgy gondolta, ő is olyan gyenge, mind amilyen Nightmares volt. Ugyanolyan villámokat küldött rá. Nordan meg sem rezzent. Annyira elárasztotta a gyűlölet, hogy ellenállt Sordis villámainak. -Átkozott gyilkos. -mondta, majd kinyitotta a kardját, és várt Sordis első csapására.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on May 30, 2016 13:05:04 GMT 1
Sordis első csapása megölte a tábornokot. A vörös energia, ami Nightmaressel is végzett, egyszerűen elolvasztotta Nordant.
Sordis keresett egy járművet a hangárban, és elindult az Astorias 3 felé. Úgy érezte, van ott még valaki, akivel feltétlenül találkoznia kell. Emellett pedig nem ártott volna lekapcsolni a droidokat, hogy minél hamarább vége lehessen ennek az idióta csatának. Az út nem telt bele sok időbe, és a Sith-Jedi hamarosan a hajóüzem bolygóján lépkedett.
Zulla egyre inkább érezte, hogy valami nem stimmel. Miközben az embereivel nagy sebességgel száguldottak a bázis felé, a levegő mintha lehűlt volna. Ráadásul egyfajta belső kényelmetlenségi érzése támadt. Talán jobb lenne még nagyobb sebességre kapcsolni...
Aztán éles süvítésre lett figyelmes, és oldalra kapta a fejét. Sűrű, fekete ködszerűség suhant előre egyenesen az ő tankja mellet, jóval nagyobb sebességgel, mint ahogy ők mentek. Zullát ugyan nem riasztotta meg a hátborzongató látvány, de az Erőben olyan tombolást érzékelt, amit még néhai Sith mestere közelében sem tapasztalt. A füstfelhő lelassult a tank mellett, és Zulla elővette a fegyverét, hogy ha kell, megpróbálja megvédeni magát. Most gondolkozott el először azon, hogy talán be kellett volna fejeznie a képzését.
- Óvakodj a Sithektől – hallotta hirtelen a fejében. Az embereire nézett, de ők csak azzal foglalkoztak, hogy valahogy becélozzák a nagy sebességű jelenséget. – Már most a rabszolgájukká váltál...
A füstfelhő felgyorsult, és maga mögött hagyta a kalózokat. Távozásával jóval barátságosabb lett a levegő – már amennyire egy harcmezőn ilyesmi lehetséges volt.
Sordis jó messzire eltávolodott Zullától és az embereitől. Egyenesen a tábornok által útnak indított droidlégió felé repült. Ez a csatamező jóval nagyobb volt, mint amit az elmúlt órákban látott. Régi droidok ezrei küzdöttek a kalózok népes hadával. Sordis leereszkedett az egyik nemrég landolt csapatszállító mellett, és humán alakot öltve belevetette magát a csatába.
Iszonyú táncot járva aprította a droidokat és a kalózokat. Úgy pergette a Nightmarestől elkobzott fekete fénykardot, mint a túlvilág halálos ereklyéjét. Ahogy egyszerűen kettécsapta a karddal a harci droidokat, nosztalgikus érzései támadtak. Valamikor régen ugyanezek a gépezetek ellen harcolt. A Régi Köztársaság idejében, a Klónok Háborújában Sordis Jedi parancsnokként számos világon megküzdött a végtelen létszámú, ám a fénykardok ellen igen haszontalannak bizonyult fémfigurákkal. Az életének az a fejezete azonban lezárult. Úgy érezte, hogy ezek az emlékek egy rég elmúlt élet élményei voltak egy teljesen másik galaxisból.
Ahogy megtisztította a csapatszállító körüli részt, a pilótafülkébe sietett, és felszállt a talajról. A felszíni jármű a régi klón egységekre emlékeztette Sordist. Átrepült a harcmező felett, egyenesen arra a bázisra, ami előtt újabb csetepaté dúlt, és ahol a droidok fő irányítóközpontját rejtegették.
Sordis tudta, hogyan kell lekapcsolni egy hasonló műszert. Letette a siklót a megfogyatkozott kalózok mellett, és hagyta, hogy azok felmásszanak rá. Sordis kilépett a pilótafülkéből, és elordította magát:
- Vigyázzatok a hajóra! Én majd elintézem a droidokat!
Azzal átverekedte magát az agyatlan gyilkológépeken, és bejutott a komplexumba. A benti őrökkel hamar leszámolt, és szerencsére tapasztalatból tudta, merre kell mennie. Bár nem hitte, hogy a helyiek a régi szeparatista kódokat használták, de azért le tudja majd állítani a vezérlőt.
Hatalmas csarnokba érkezett. A helyiség közepén ott virított a droidok tulajdonképpeni agya, egy hatalmas, gömb alakú szerkezet. Előtte pedig ott állt egy diadalittas vigyorú, katonai ruhába öltözött férfi, körülötte vagy száz kommandós droiddal.
- Hát itt vagy, Jedi mester – lelkendezett Kardan tábornok, aki az Astorias egyik hadvezére volt. – Avagy Sith Nagyúr.
- Nem tudom, honnan jöttél rá az igazságra – tette csípőre a kezét Sordis egészen Wentharos uralkodói mozdulattal.
- Mi már korábban is találkoztunk – folytatta továbbra is idegesítően mosolyogva Kardan. – Nem hittem volna, hogy egy ilyen összetett elme, mint te, nem emlékszik külön mindenkire akivel együtt harcolt, Sirryn.
- Nocsak. Ez egyre érdekesebbé válik – suttogta Sordis.
- Vállt vállnak vetve harcoltunk... bármilyen formában megismerlek, parancsnok! CT-3621!
- Ranfoo! – mondta Sordis, és valóban meglepődött. – Nem lehetséges, hogy egy első generációs klón ennyi év után is életben legyen! Ezt nagyon nehéz lesz elhinnem. De akármit is akarsz, telik az idő. Mik a belépési kódok?
- Azóta sok idő eltelt – vont vállat Kardan. – Már nem azonos érdekeket képviselünk. Nem fogod lekapcsolni a reaktort.
Sordis felismerte a férfi elméjét, és rájött, hogy igazat mondott. De mielőtt tovább kutakodhatott volna, Kardan elkiáltotta magát:
- Öljétek meg!
Sordis nem ugrott el a szélsebesen szökkenő kommandós droidok elől. Felemelte mindkét kezét, és begörbítette az ujjait, mire az összes karcsú fémlény darabjaira szakadt. Kardan elhűlve nézte, ahogy hatékonynak hitt testőrségének alkatrészei szétszóródnak a lábai előtt. Sordis felemelte a fénykardját, és elvágta a tábornok torkát. Kardan ugyanazzal a döbbent arckifejezéssel esett a földre, mint amit akkor vágott, amikor rájött, hogy mekkorát hibázott.
Sordis odalépett a terminálhoz, és először egy régi parancskóddal próbálkozott. Amikor rájött, hogy egyből bejutott a rendszerbe, maga sem akarta elhinni. Hogy lehet egy uralkodó annyira ostoba, hogy nem újítja fel az ötven évesnél is több biztonsági rendszert?
- Idióta Nightmares...
Sordis lekapcsolta a vezéragyat. A terminálon minden fény kihunyt, ahogy a hatalmas gépezet megszüntette a működését. Mostmár csak néhány önálló vezérléssel ellátott droidszakasz maradhatott működőképes az Astorias rendszerében.
Amikor kiért a bázisról, ujjongó kalózokat látott maga körül. Ahogy észrevették őt, felemelték a fegyvereiket, de Sordis rájuk se hederített. Mivel az RSD flotta már elillant a rendszerből, ezért neki új szállítóalkalmatosságra volt szüksége. Belépett a csapatszállítóba, és sorra lelökdöste róla a kalózokat. A hajó engedelmesen felszállt, és miközben az alját lövedékek fűtötték, az űr felé vette az irányt.
Sordis észrevett egy zuhanófélben levő hajót. A Corellian Engineering Company által gyártott modell bizonyára valamelyik kalóz tulajdonában volt. A Sith-Jedi füst alakba változott, kirepült a levegőbe, miközben mögötte a csapatszállító elkezdett zuhanni a mélység felé. Sordis beszivárgott a kalózhajó résein. Odabent újra összeállt emberi formájába, és megtisztította a hajót a szemtanúktól.
Miután elhagyta a légkört, új irányt adott meg a navikomputernek. El kellett jutnia a Magba. A kalózhajó hamarosan eltűnt a radarokról, amikor fénysebességre kapcsolt.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 30, 2016 15:50:43 GMT 1
A jedik zászlóshajóját fedező utolsó Nebula-osztályú romboló éppen akkor szakadt darabokra két SiSD tüzében, szerencsésen magával rántva a legközelebbi, túlságosan közel merészkedő Aurorát, amikor Sintolas parancsnoki hídjának kijelzői egyszerre mint fehéren villantak fel.
- Jelentést! - nyögte Sintolas. Szinte már várta a pillanatot, amikor a jedik utolsó hajóját kipécéző két hatalmas SiSD megadja a kegyelemdöfést. - Egy hatalmas robbanás történt az Astorias I felszíne alatt, legalább 100 km átmérőjű kráter, 30 km magas füst- és gázfelhő! - jelentette a még működőképes érzékelőket kezelő tiszt. - Valamiféle.. sugárzást is érzékelünk!
Néhány monitor villogni kezdett. - Uram - jelentette ugyanaz a tiszt, egy vérző fejű duro. Elég sok feladata volt éppen, mivel a legénységi árokban rajta kívül már senki sem maradt harcképesen. - A kisebb rombolókból álló ellenséges flotta a tiltóhajókkal együtt távozott! A sith hajók szüneteltetik a gravitációs tiltást, úgy tűnik, az I-en keletkezett robbanás valami módon zavarja a rendszereiket!
- Működik a hiperhajtómű? - kérdezte Sintolas egyetlen szóra lefordítva a jelentést.
- 20%-on uran, egy félig - meddig vak mikrougrásra jók vagyunk. - nyugtázta a helyettes főgépész.
- Akkor ugrás! Amennyire elvisz minket a gép, ki a rendszerből! - kiáltott fel Sintolas.
Az Endurance - osztályú hordozó, a jedik utolsó hajója megrázkódott, és a két SiSD mellett elsuhanva felgyorsult, és eltűnt a hipertérben, miközben az Astorias I felszínén végigsöpört az NSSD felrobbanása nyomán keletkezett lökés- és sugárzáshullám.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on May 30, 2016 19:30:56 GMT 1
Bizonytalanság terjengett a levegőben, egész úton, amerre csak Zulláék repültek, de ezt csak a kalózvezér érezte. Mindenki aki ismeri, tudja hogy ő egy ilyen heves ütközet után hogy felpezsdül és milyen lelkessé és aktívvá válik. Persze most, csak ott ül a kikapcsolt Terrordroid mellett, egy karabinerrel felkötve. mellé. Tudja hogy valami nagyon nem stimmel. Embereivel ellentétben ő sokkalta borúsabban látja a jelent. Hiába az ESB-s segítség, hiába lőtték szét a Jedik és Astorias flottáját, Hiába menekült el Nightmeres mint egy gyáva kutya, ő még sem volt elégedett. Túl sok segítséget kapott, így bizonyos hogy az nagyobb szeletet követel a zsákmányból magának és ez aggasztotta Zullát. Tény, sok anyagi javat és kreditet harácsoltak össze a bolygóról, de ez kicsivel kevesebb mint amivel számolt. A lőszer és a fegyverek sokba kerülnek, még ha lopják is azokat. Aztán ott vannak a hajók és az ellátás biztosítása, nem is beszélve a szolgákról. Minden embere kétszeres bért kap a harcban való részvételért, nem számítva a maguknak zsákmányolt vagyon megtartásának jogát, amit a beszolgáltatási kereten felül szereztek, a kegyeleti bérek amik a négyszeresei a művelet bérének, azaz jelen esetben a mostani akció nyolcszorosa, valamint ott vannak a légyként hulló viharistenek, akik ugyanilyen bért kapnak. Na meg a tisztségek után járó bónuszok és juttatások. AZ pedig a slussz poén, hogy a Twi'lek nők nem mindenkinek felelnek meg, még ha azok kelendő rabszolgának is számítanak, de most nyakig vannak velük. Ez a sok mocskos anyagi javakkal való foglalkozás nem a kedvenc elfoglaltsága, de jelen esetben egy gyors fejszámolás volt a legjobb amit tehetett. Többre van szüksége, már csak az emberei miatt is. Ugyancsak bizonytalan hogy mi lesz, ha nem tudja összekapni a bolygót, na meg megőrizni azt. Túlon túl sok dolog aggasztotta, ráadásul még az a rossz érzése is támadt, mintha követnék, ami végül is reálisnak is mutatkozott, főképp amiatt hogy valami felismerhetetlen, elsőre az avatatlanok számára füstnek ható, ám egységben gomolygó entitás lassan elszállt a LAAT mellett és valamiféle furcsa oknál kifolyólag le is hagyta azt és bizonyította azt hogy valamiféle Erő-közeli létforma lehet, Súlyos dilemmába sodorva Zullát, aki nem tudta beskatulyázni a jelenést az általa ismert Er tanok szerint. Sosem érezte azt az apja megölése óta hogy szüksége lenne további kiképzésre és most sem látta szükségét, hiszen ha meg kell halnia egy Sith vagy egy Jedi keze által, akkor ő meghal, de akkor azt is viszi magával a túlvilágra. Hogy az rendelkezik szilárd testtel vagy sem, az se nyomot sokat a latba e téren. Viszont a hang a fejében, ami ostobaságokat búgott a fejébe, igencsak idegesítette. Legutóbb amikor hangokat hallott, napokig nyugtatókon élt és lovaskocsisat játszott minden szerencsétlen rabszolgával aki a kezei közé került. Persze az efféle játékot nagyon élvezte, de túlzottan elszállt tőle ahhoz hogy bármi nagy kaliberű dolgot tegyen. Most már többé-kevésbé lenyugodhatott, de aztán jött ez a felleg és ismét bogarat ültetett a fejébe és az a furcsa üzenet búgott a fejében és ezt ő egyszerűen nem akarta. Nem akart hangokat is a fejébe. Nem akart nyomást ami ezzel járt. Nem akart kételyeket. -Van nállatok valami gyógyszer?- Tette fel a kérdést kommunikátorán keresztül a pilótáknak. A feje mintha nem lett volna a helyén. Lehet van valami a légkörben ami nem tesz jót neki. Na az még csúnya is lenne. A pilóták felváltva keztek kutakodni akabinjukban, háha találnak valamit, de pechükre gézen és fertőtlenítőn kívül nem volt semmi. -Nincs. Gáz van?- Tette fel a kérdést a másodpilóta, némi aggodalommal. Elszabadulna a pokol, ha Zulla netán feldobná a pacskert vagy bemondaná az unalmast, mert rögtön akadna vagy száz trónbitorlója és elszabadulna a pokol, de ezúttal a kalózok berkein belül. -Nem, de azért kapcsoljunk magasabb sebességbe. Jó lenne tovább állni.- Utasította pilótákat, akik erre engedelmesen növelték a sebességet, de olyan hirtelenséggel, hogy a droid utas háta egy nagyot koppant a gépen, amire felkötötték. Ehhez a diktált tempóhoz valamennyi masina igazodott, hogy a vezérükkel együtt érjenek a hajókra, hogy onnan tovább állva ostrom alá vegyék a szomszéd bolygót is, Zulla bizodalma szerint elég sikerrel ahhoz hogy arra is teljes jogot formáljon. Nagyon nem akart Sithekkel is konfrontálódni. Ahogy a hajók felszálltak a megzsállt bolygóról, kölönféle kincsekkel és rabszolgák hadával megtömve, Szemtanui voltak, ahogy egy hatalmas robbanás rázza meg a bolygót. Még mázli volt hogy nem volt gyógyszer a szállítón, különben jól belettek volna sugározva valamennyien. -O- Larus kihasználva a lehetőséget amit az általa gyújtotttűz biztosított, a füst és a forgatag közepette, elkerülve az elharapódzó lángok eloltására összecsődített tömegeket, sietve átosont a tömegen, szinte nesztelenül, óvakodva a feltünősködéstől. Szerencsére a füst jótékony homálya továbbra is fedezéket nyújtott neki és a tanultak is sokat segítettek neki. Népe ugyan messze elzárkózott a közvetlen kapcsoaltfelvételtől, főképp mivel ismerték a Vongok okozta káosz szülte bizalmatlanságot az ismeretlen fajok végett, de főképp azért mert akkor még nem voltak arra kényszerítve hogy olyanoktól kérjenek segítséget, akik nem hisznek az ő vallásukban. Viszont most rákényszerültek. A faj erőssen megfogyatkozott a hosszú évek alatt és immár nem lehet elszigetelődni, főképp a jelenlegi helyzet függvényében. Jelenleg csak abban bízhat, hogy teljesítménye méltó jutalma fajának segítése lehet, hiszen sok olyat tudnak, amit az itteni fajok nem, vagy csak kevesen ismertek. elkötelezett harcosaként népének, fontosnak tartotta hogy méltó beköszönést biztosítson szeretett bolyának, ami tán az utolsó a galaxis peremén. Ez az elszántság hajtotta immáron a Larust a küldetésében, melynek sikere elengedhetetlen volt. A palánkfal alá érve, ami talán hatszor magasabb volt mint maga, előre jósolta hogy a túloldalon bizonyosan harc vár rá, de ez volt az ő mestersége. Harcolni és ha kell, meghalni. Katona volt, egy pótolható egysége a közösségének, de ezt minden katona tudta és örömmel halt meg azért amiben hitt. Levette az övéről a buzogányát és az Erőre támaszkodva elrugaszkodott a talajtól, átugorva a falat és teljesen ledöbbent azon amit látott. Nem erre számított. Sehol egy teremtett élő lélek. A bázis üresen állt és csak egyetlen életjel volt a bázison, de az is oly erős és letaglózó volt, mint maguk, a boly főpapjai. Erre ő nem számított. Messze nem hitte hogy valaki is megelőzheti őt. Érezte ahogy az élet lassan kivész a támaszpont környékéről. Erről egy jóslat se szólt és némi aggodalommal töltötte el Larus elméjét, aki jobb híjján, szemrevételezte a környezetét és más ötlettel rukkolt elő. Mivel immár tudta hogy az épületben tartózkodó nyilvánvalóan erősebb mint ő, neki furfanggal kell kompenzálnia. Hiába állította le a droidok vezérlőjelének sugárzását, a lehetőség még fennállt hogy reaktiválják az egységeket, így hát behatolt a reaktor környezetébe, megjegyzendő hogy őrség hiányában nem volt nehéz dolga, és elhelyezett egy robbanótöltetet. Amíg ezt a műveletet végezte, lehetősége volt rejtőzködve, egy pillanat erejéig látni a férfit aki olyan nagy mészárlást okozott, majd mikor az távozott, maga is hátrahagyta az energiaellátót, majd az eluralkodó felfordulásban eredményesen felrobbantotta azt, hatalmas robaj és füst közepette. Ugyan tisztességtelen elorozni más dicsőségét, de ez most messze nem etikai vitákról szólt, hanem egy faj fennmaradásáról.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 1, 2016 19:38:55 GMT 1
A Weyland – Yutani jelzéseit viselő futárhajó gyors manőverekkel dokkolt a sith flotta zászlóshajójának hangárjában, egyetlen utasa végigsietett a sorfalat álló sith rohamosztagosok között, majd bezárult mögötte a turbolift ajtaja, ami Damask parancsnoki szintjére vezetett.
A Consigliore irodájának ajtaja feltárult, Vigo Damask pedig zavartan pattant fel az íróasztal mögül, ahol éppen egy humanoid nő holoképét nézegette elégedett mosollyal
- Mondtam, hogy senki sem jöhet be kopogás nélkül! Ah... - muun fizimiskája a szokásosnál is megnyúltabbá változott. – Hogy maga az... mikor érkezett?
- Percekkel ezelőtt. – sétált oda az asztalon lévő holoképhez érdeklődő arckifejezéssel az egyetlen kardassi, akiben Damask minimálisan megbízott, az Obszidián Rend Weyland – Yutanihoz delegált ügynöke, valójában Vigo személyi asszisztense és szövetségese, Elin Garak. – Zulla Braballo, igaz? Gyorsan összebarátkoztak. – mosolyodott el. – Ajándék hadihajók, ezt nevezem, Főnök... bár meg kell valljam, eddig azt hittem, a magához hasonlók rangon alulinak tartják az ilyen kalóz nőstényekkel való...
- Semmi köze hozzá. – Damask gyors mozdulattal deaktiválta a holoképet. – Különben is, magának még mindig Lecersennél kellene lennie, nemde? – ezt már halkabban mondta, miután egy gombnyomással aktiválta a kabin kommunikációs árnyékolását.
- Csak a helyettesével találkoztam Bonadanon, egy bizonyos Il-Razzal. Randa egy pederaszta, de néhány udvariassági kör után jól megértettük egymást. – biccentett Garak, majd szembefordult Damaskkal. – Azt azonban különösnek találom, Igazgató úr, hogy pont a távollétemben indított egy ilyen.. hogy is nevezzem, nagyszabású akciót. Szinte már – már zavaróan véletlen egybeesésnek..
- Nem kell mindenről beszámolnom magának, Garak. – húzta ki magát Damask, amitól jó három fejjel az alacsony növésű kardassi fölé magasodott. – Megvannak a magam privát ügyletei, nem kell hozzájuk a jóváhagyása.
- Ezzel a Főkormányzó úr lehet, vitatkozna – mosolyodott el Garak -, de a kettőnk közti jó viszonyra való tekintettel ezt most nem bolygatnám. Azt viszont ne feledje, Igazgató, ha nem ismerem az ügyeit, akkor megvédeni sem tudom ezek következményeitől. Márpedig kollégám, Ovat parancsnok útban van ide egy kardassi hajórajjal, és nagyon kíváncsi arra, hogy ugyan miféle Renegátra utaló nyomokat talált itt. Ahogyan én is..
- Ez az Ovat nem tehet semmit. – vonta meg a vállát Damask. – A Sith Birodalom consiglioréja vagyok, az egész állam a zsebemben van.
- Ez meglehet. – biccentett Garak. – De ne feledje, Ovat személyesen Tierce Főkormányzónak jelent. Van, hogy még Rendünk nagyra becsült vezetője, Enabran Thain nagyúr is csak jelentős fáziskéséssel értesül Ovat tevékenységéről. Bár nincs sok hajója, de csak egy szavába kerül, és személyesen a Főkormányzónak kell felelnie, ki tudja milyen kellemetlen kérdésekre. Ez pedig a jelenlegi... mondjuk úgy, kapcsolatrendszerünket figyelembe véve nem lenne túlzottan kívánatos, nem igaz, igazgató úr?
- Utálatos egy banda maguk kanálfejűek, már elnézést. – sóhajtott fel Damask idegesen.
- Köszönöm a dícséretet, uram, igyekszem rászolgálni. – mosolyodott el Garak. – Most pedig kérem, avasson be a részletekbe, még mielőtt Ovat parancsnok megérkezik... biztos vagyok benne, hogy kitalálunk valamit...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 7, 2016 17:19:05 GMT 1
A hipertérből kilépő kardassi hajók eltörpültek az SiSD-k mellett, amelyek az Astorias bolygói körül járőröztek, de a mögöttük érkező jem'hadar Dreadnought-ok jelezték; az Obszidián Rend semmit sem bíz a véletlenre, ha a Renegát utáni hajtóvadászatról van szó.
Ovat parancsnok bőrpáncélban, tipikus kardassi magabiztossággal az arcán masírozott végig a vezérhajó fedélzetén, nyomában több tucat, hivatalosan díszkíséretet adó jem'hadar harcossal. Valójában azonban minden eshetőségre felkészült, a Renegáttal, vagy híveivel való konfrontációtól kezdve addig, hogy megláncolja Damaskot és addig kínozza egy kardassi börtönben, amíg meg nem tud mindent a Renegáttal kapcsolatos esetleges sötét, titkos ügyeiről.. ezeknél a pénzhajhász muunoknál ezt az eshetőséget sem lehetett kizárni. Ráadásul egy ilyen agresszív akció nem vallott a consigliorera...
Ovat már előre örült a helyzetnek, ezért is nem kis mértékű meglepetésben volt része, amikor Damask tárgyalójában lépve nem csak a muunt találta ott, hanem az alamuszin mosolygó Garakot is.
- Uraim. - húzta ki magát végül Ovat, miután biccentett Garaknak. - A Renegát tevékenységére utaló nyomokat ígértek, amikor erősítést kértek a rendszer megszállásához. Ehhez képest csak egy csomó roncsot, egy lángoló planétát és egy sor azonosítatlan hadihajót láttam az érzékelőkön. Beavatnának, hogy mi történt itt??
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on Jun 7, 2016 19:53:32 GMT 1
A hajó, melyen Zulla utazott, ujjongástól és kétségbeesett sikolyoktól volt hangos. Ugyan gyakorlatilag leverték az egyik bolygó ellenállását, továbbra is biztos volt hogy lesz valamiféle ellenszegülés a frissen jött hódítók irányába. Hiába, ezzel jár az, ha valaki hadjáratba kezd. Kezdetben a nép lázong, dühöng, visszasírva a régi időket, de aztán ha minden jól megy, szépen, apránként behódolnak. Persze csak ha nem nyúlkálnak bele a külső hatalmak mint most. Bár, ami a megszállt bolygóból maradt, nem valami szép és megszállni is felesleges, főleg ha lehet hinni az érzékelőnk, miszerint alapos sugárzást kapott a bombázást követően. Az kell ide. Jó kis radioaktivitás, meg egy harmadik kar, az ember hátából kinőve, az kell ide. Na meg a négylábú baromfik. Idióták.
-Az ESB berkeiben igazi barmok ülnek.- Kommentálta Zulla a tapasztaltakat, kipillantva a szélvédőn. Nem látta értelmét ennek az ostobaságnak, kivéve persze azt, ha már így aligha veszik hasznát, mivel önként nem nagyon menne oda senki gazdálkodni. Persze nagyban függ minden attól, hogy a sugárzás milyen és miféle mértékű, de ez persze még homály fedi. Minden esetre senki se vitatta Zulla agymenését az alkalmi szövetséges végett, sokkal inkább a mostani haszon izgatta őket. Pár hajónyi élelem az nem számít sokat, főleg a jelenlegi hajóveszteségeket tekintve, persze a nemrég szerzett rabok ezt valamelyest kompenzálják, de sok áll még a begyűjtött vagyontárgyakon és tőkén is. Egy szóval, igencsak összetettek a hadiköltséget illető kérdések. Zulla szeretett bizonyos számvetéseket maga végezni, mert voltak dolgok, amiket egyszerű, durva férfi kezekre otrombaság bízni.
Visszatérve a rabszolgákra, igencsak igéretes darabok kerültek az hajóra és mind csupa nő és gyerek. Ez már egy komoly indok volt arra, hogy Zulla és az általa megjelölt emberek közelíthessék csak meg a börtönblokkot, ami egy kiéhezett kalóz számára maga a mennyország.
A néma töprengést végül tettek váltották fel, Zulla pedig elindult a börtönblokk felé. Megszabadult a fegyvereitől és ahogy tudta, rendbe tette magát. Megmosta a kezét és az arcát, valamint megpróbált a benne lévő tébolytól is megazabadulni, hogy nehogy kár érje az árut. Emellett listába szedte kikre van még szüksége. Megvolt a módszertana miszerint járnak el az efféle kényes esetekben, így nem volt tulajdonképp probléma a művelet során, ennél fogva kíséretét ezőttal nők és olyan balsorsú férfiak alkották, akik valami oknál fogva elvesztették családjuk becses genetikai örökségének továbbörökítési adottságát. A kis segéderő nagy része inkább csak fizikai kényszer alkalmazására volt fenntartva, de volt két ex-ügyintéző és két elég marcona zabrak, akik valami tartályt húztak maguk után, amit ponyva takart, de a kilógó kábelekről, egyesek felismerték mire is van az a szerkezet és van akiben egész kellemetlen emlékeket is felébresztett.
A foglyokat a legalsó börtönszintre helyezték, és lévén, hogy az egy fárasztó séta lenne, az út nadját felvonóval tették meg a hajó legsötétebb és legeldugottabb pontja felé, ahol a leendő rabszolgák nem is tudták ki akar köztük szemlélődni. Mivel jelenleg rengeteg munka lenne mindet Végigellenőrizni egyessével, Zulla csak megmutatja miként is kell bánni ezekkel a törékeny virágszálakkal, majd ráhadja őket a szerencsés kevesekre, emellett pár igencsak tetszetős darabot félretetett ajándéknak, elvégre illik megjutalmazni a besegítő haderőket.
A foglyokhoz három, jól őrzött ajtón keresztül vezetett az út, amik némi csikorgással tárultak ki. A harmadik ajtó mögött, egy átalakított szervizcsarnokból létrehozott, tömeges fogolymegőrzésre alkalmas helység volt, melynek falai mentén, vagy négy méter magasan, felfüggesztett karzatok voltak, ahol őrök szemlélték a válogatásra szánt delikvenseket. Mikor kinyílt az ajtó, annak recsegésére minden őr és pár fogoly is felfigyelt. A menet, élén Zullával, végül megjelent és némi pánikot okozott a foglyok között, akik mint a sarokba szorított vadak, mozgolódni kezdtek, keresve a nem létező kijáratot.
-Mennyi lehet az idő otthon?- Fordult Zulla az egyik nőhöz mögötte, ami némi piszmogás után az elektonikus jegyzettömbén, végül megszólalt.
-Nem pontos az órám, de valószínűleg már este lehet.- erre Zulla elmosolyodott.
-Este? Hát ejnye!- Kommentálta egy hamis felháborodással, majd egy kopott, néhol rozsdásodó csőhöz lépett, amin egy manuális csapszelep díszelgett, felette pedig egy másik cső csatlakozott be a csapba, mai egy közeli teremből jött.
-Akkor ideje lefürdeni.- Indokolta meg a tettét, amivel kinyitotta a csapot, ezzel vízzel elárasztva az átépített tűzoltó mechanizmust víz és némi olcsó, mesterséges, tusfürdő szerű anyaggal. A lentieket ez úgy értem int egy hidegzuhany, még ha a víz langyos is volt.
-Édesanyám szerint egy lány mindig tiszta és ápolt! Addig nem is volt vacsora, míg nem voltam tiszta!- Támasztotta alá tettét, teljesen jogosan, hiszen a foglyok bizonyosan piszkosak voltak, a rájuk került hamu, korom és füld miatt, amit bújkálásuk során akaratlanul is magukra ragasztottak. Zulla ezt a kényszerfürdőt igencsak nagy élvezettel nézte. No, nem mintha a saját nemétől jött volna lázba és ez lett volna az álma, hogy pár csinos nővel egy ágyban hemperegjen. Nem, neki más nagy szerelmei voltak. A lényeg az, hogy az ázó nők és gyermekek társasága nme izgalla a fantáziáját. Percekkel később, a vízet elzárták, majd miután előzőleg Zulla végigmustrálta a foglyokat, a felvonóval, és némi kísérettel leereszkedett hozzájuk, a tömeg pedig hátrált. Ki ne hátrálna ha egy félőrült kalózvezér közeledne felé?
-Oké! Az asztalt és a székeket ide, a gépet mellé! A gyerekeket pedig takarítsátok át szomszéd szobába! Velük később foglalkozunk!- Adta ki a parancsot, mire az anyák egységesen magukhoz ölelték a maguk kölykeit és sikoltozva-ordítva védték azokat. félelmük jogos volt, hiszen nem tudni mi vár rájuk. A jövőjük teljes bizonytalansággá vált amikor a kalózok kezére kerültek, bár azt azért ők se tudhatják hogy Zulla számára is vannak tabuk. Persze mivel ezt senki sem mondta el, egy húsz perces szenvedés és sírást követően végül az utolsó kiskorú is elhagyta a szobát és kezdetét vette a vizsgálat. A túszokat mint a helység egyik végébe terelték, és afféle választóvonalként az asztal középen foglalt helyet és kettessével terelték oda a delikvenseket hogy némi gyalázatos és szégyenteljes trükk bevetésével felmérjék vannak-e szüzek a foglyok között. Az ilyenek sokkal többet érnek mint a többi.
|
|
|
Post by sithlord on Jun 10, 2016 18:01:18 GMT 1
Damask hirtelen nem tudta mit is válaszoljon de Garak nem tűnt idegesnek. Valószínűleg nem félt Ovattól, vagy csak nem érdekelte a reakciója, vagy az esetleges negatív velejárók.
-Nos szert tettünk egy értékes szövetségesre! -kezdte el Damask felvezetni a dolgokat. Zullára gondolt természetesen. -Segítségével Birodalmunk sikeresen kapcsolatba léphet a galaxis alvilágával! -Alvilág? Bűnözők? -érdeklődött közönyösen Ovat. -Mégis mi szükségünk lenne rájuk? -Nagyon is sok! kezdte el fejtegetni Damask. Birodalmunknak már nagyon régóta ártanak a különféle Peremvidéki bűnbandák. Ezen pedig változtathatunk végre!
Damask, Ovat válaszát várta,remélte hogy Zullának meg tudja azt adni amit ígért... Vagyis az Astorias két bolygóját.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 13, 2016 16:41:20 GMT 1
- Nem különösebben érdekelnek a bűnbandák, Damask úr. - hajolt közelebb az asztalhoz Ovat. - Úgy ügyködik a kalóz söpredékkel, ahogyan csak akar, amíg az nem ellentétes az ESB céljaival. Engem sokkal jobban érdekelnek a Renegátra utaló nyomok, amelyeket annyira emlegetett, és amelyekkel indokolta az erősítés kérését és a rendszer megszállását!
Garam finoman megköszörülte a torkát. - Közvetett bizonyítékaink vannak arra, hogy a Renegát ezt a rendszert használta pénzmosási és hajógyártási célokra. A nagyobb erő bevonása amiatt vált szükségessé, mert a Renegát flottája megjelent, hogy eltüntessék a nyomokat. Damask igazgatónak gondoskodnia kellett arról, hogy a Renegát erői ne tudják evakuálni a bázist.
Ovat kipillantott a plexin át is jól kivehető hatalmas robbanásokra és légköri tüzekre a legközelebbi bolygó felszínén. - Hát, úgy tűnik, ez sikerült is... most már csak az a kérdés.. - szegezte neki tekintetét a muun-nak, szándékosan nem a másik kardassinak címezve a kérdést -, hogy a consigliore úr honnan tudott arról, hogy a Renegátnak titkos bázisai vannak ebben a sötét oldal háta mögötti rendszerben? Biztos vagyok benne, hogy az Obszidián Rend is jó hasznát venné néhány kiegészítő információforrásnak, márpedig az Ön jelentésében - és ezt már Garaknak címezte - nem szerepeltek korábban erre utaló nyomok, kolléga!
Damask arca egy kissé megnyúlt. - Feltételezem, nem akar árulással gyanúsítani minket, Ovat praetor.
- Dehogy is, uraim, dehogy is. - tárta szét a karjait negédes kardassi mosollyal a Főkormányzó fogdmegje. - Pusztán szeretném felvenni a forró nyomot és a Renegát után eredni, amint lehetséges. Mert feltételezem, van nyomuk, nem igaz?
|
|
|
Post by sithlord on Jun 16, 2016 15:43:09 GMT 1
Damask megvetően, pár adatkártyát dobott oda Ovatnak. -Az informátorom titkos, nyilván nem fogom kiadni! -kezdte a magyarázkodást némi gúnnyal fűszerezve a hangját Damask. -Ettől a személytől, aki be van épülve a Szindikátusnak is nevezett bűnbandába, kaptam ezeket az érdekes információkat! -Damask informátora, akit nem akart elárulni nem volt más...
Mint maga Jared Solo. Évek óta kapcsolatban voltak és eddig még nem kellett csalódnia Jared tehetségében, ahogy most sem.
-Hmm érdekes! -mondta sokat sejtetően Ovat. -Szindikátus? Roppant különös!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 7, 2016 14:44:03 GMT 1
Ovat elgondolkozni látszott. - És hol van ennek a Szindikátusnak a központja? - kérdezte végül a kardassi parancsnok. - Ha meg kellene említenem az öt legnagyobb illegális szervezetet a Birodalmunk területén, nem lennének köztük. - A Tarison. - szólt közbe Garak segítőkészen. - Közel a határainkhoz, de mégis köztársasági területen. Egyelőre mi is keressük a bizonyítékokat, hogy a Köztársasági Hírszerzés is benne van-e ebben, és aktívan támogatják-e a Szindikátust, vagy egy önállóan működő szervezetről van szó. Mindenesetre úgy tűnik, az itteni operációkat a Szindikátus támogatta a Renegáttal együttműködve. - A Renegát irányítja a Szindikátust? - kérdezte Ovat. - Ezt még mi sem látjuk pontosan. - tárta szét a karjait sajnálkozva Damask. - De reméljük, Önök kiderítik majd...
- Küldjék át a jelentéseket. - Ovat komor arccal néhány pillanatig maga elé bámult, majd sarkon fordult. - Még nem megyek sehová, átkutatjuk a rendszert a legkisebb nyomok után is!
Miután a kardassiak kivonultak, Damask hátradőlt a székében és Garakra pillantott. - Köszönöm a közreműködését, barátom. Ez a Szindikátus jó ötlet volt. De mi van, ha átlátnak a blöffön? - Nem biztos, hogy blöfföltünk. - mosolyodott el Garak. - A forrásaim szerint ez a Szindikátus nevű szervezet tényleg nagy hatalomra tett szert a Tarison. Egy sötét nagyúr a vezetőjük, állítólag vörös pengés fénykarddal mészárolta le az előző vezérkart. Akár lehetett a Sordis is.
- Vagy egy másik nagyúr.. - morfondírozott Damask. - Akiről még nem tudunk.. - De láthatóan Ovat sem tudta. - biccentett Garak. - Legalább el lesznek foglalva ezzel a kollégáim, és minket békén hagynak. Jó nyomot adtunk nekik, még ha nem is valódit, úgymond.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on Jul 13, 2016 17:42:09 GMT 1
Folytonos hisztizés és makacskodás. Körülbelül ennyivel lehetne leírni azt ami a rabszolgaválogatás alatt folyt. Igen, igen, mondhatni ez egy természetes, ösztönös folyamat, ami egészen ősi eredettel bír, hiszen ez volt az első lépcsőfog ahhoz, hogy mint akár a vadállatokat, betörjék a rabszolgákat és tárgyi szintre lealacsonyítva túladjanak rajtuk, azoknak akik a legtöbbet fizetik, aztán kitudja. Bármi megeshet efféle borzasztó helyzetek során. Emellett még az is igencsak nehezítette a dolgok menetét, hogy a szétválasztott anya-gyermek párosok igencsak hangosan adták az osztályozást végzők tudtára, hogy nem tetszik nekik a fennálló helyzet, még akkor sem, hogy igéretet kaptak arra hogy viszontlátják egymást. Ugyan mit ér egy véres kezű hódító és kalóz szava egy leigázott nép szemében? Semmit. Olyan mint az üres tányér. hiába van, ha semmi foganatja sincs a létezésének.
Minden esetre, ha nehezen is, de sikerült néhány kábító lövedékkel és pár megválogatott helyre kimért ütéssel rendre nevelni a lázongó aszsonyokat, így végül folytatódhatott a válogatás és Zulla végre komolyabban kitaníthatta a rabszolga vizsgálatról a kíséretét.
-Először is, nem nyírjuk ki őket és nem verjük őket agyon.- Kommentálta, felül ve az asztal szélére, lábait lóbálva végigmérve minden jelenlévőt, az őröket, a leltározásban segédkezőket és a rabokat, akik kétségbeesve hallgatták Zulla kiselőadását, még ha csak a tárgyai is voltak. A jelenlevők pedig próbálták minél inkább az ezsükbe vésni az elhangzottakat.
-A másik, hogy finoman bánunk velük, még ha némelyik meg is érdemelné, hogy egy gránáttal durrantsuk miszlikekre a fejecskéjét. A fene se tudja mire kell majd a kedves vevőnek, szóval csak óvatosan, különben még én találom eltördelni a kezeiteket. Érthető voltam? Kérdés?- Néztett a személyzetre, akik teljesen világosnak tartva a kérést, csak bólogattak, persze egyértelmű volt, hogy pár csont még el fog törni, mindkét oldalon, az biztos és ezt Zulla is készpénznek vette, de nem törődött vele. Ő szólt, ráadásul temperamentumát tekintve egész érthetően, szájába rágta mindenkinek, szóval innetől mindenki maga felel a tetteiért.
-Úgy van. Bólogassatok csak. Hátha elbaszarintjátok és behajthatom az igéretem.- Kommentálta az ész nélküli bólogató, fegyvereres barmok viselkedését, de hát ez van, ezzel kell dolgoznia.
-Na jó. Ha már úgy is ilyen szépen lenyugodtak a kedélyek, azt hiszem elkezdhetjük. elsőnek hozzátok ide... nem is tudom...talán azt.- Bökött az egyik delikvensre, aki minden elképzelhető módon ellenkezni próbált a fizikai kényszernek, amivel a két zabrak Zulla felé vitte őt, amitől elfogta a rémület.
-Ne! Eresszenek! Nem akarom!- Erősködött a fiatal, talán a huszas évei környékén járó, kékes bőrű twi'lek, próbálva menekülőre fogni a dolgot, de persze kevés volt az amit a meneküléshez nyújtott. Teljesen megrémült, maikor Zulla felkelt az asztalról és elébe állt, majd elkezdte méregetni. Elsőnek, Zulla sietve szemrevételezte. A víztől átázott, ruha hozzátapadt a fogoly bőréhez, így kivehetővé téve az idomait, amik féfi szemmel egész kívánatossá tették, fejcsápjai pedig kecsesen hullotak alá fejéről.
-Mindig figyelni kell a testmozgást és a külalakot. A hájasabbak nehezebben eladhatók, a betegek pedig szinte el se kelnek, tehát eszerint válogassátok őket. Ennek ellenére mindig ellenőrizzétek le a dokival hogy szüzek-e még, mert úgy még a legbetegesebbek is eladhatók.- Oktatta hangosan az embereit, majd vissza fordult a leendő rabszolgához.
-Nyisd ki a szád!- SZólt rá, de semmi válasz vagy reakció. A száj csukva maradt, helyette csak egy szúrós pillantást és egy jól irányzott köpést kapott. Nem valami nőies, de az embersége továbbra is megmaradt. ez az ellenállás tetszett Zullának. Jót kuncogott rajta, majd megtörölte az arcát, amin épp lefelé csurgott a köpet, majd mosolyogvalekevest egy hatalmas pofont az ellenszenves twi'leknek, de akkorát, hogy könnyen elterült volna, ha a két őr nem foglya elég szorosan.
-Vagy úgy. Ellenkezünk? Jól van, akkor így fogunk játszani.- Jelentette ki, majd még egyet adott a szerencsétlennek, már csak passzióból, mert olyan jól esett, majd a többi fogoly felé fordult.
-Jó akartam volna lenni hozzátok, mint gazda a szolgáihoz. Megfürödtetek. Ígéretet tettem, hogy kaphattok ételt és a kölykeitekkel aludhattok. Hívtam volna orvosokat. ezekért csak együttműködést vártam, de ez a szajha itt, megsértett. Ha kalóz lenne, nem csinálnék belőle gondot, csupán kiröhögném.- Vezette fel a jelenlegi probléma számára leginkább kellemetlen elemeit, mintha csak oktalan gyermekekhez bezélne, majd szokása szerint azonnal a jól megszokott őrült hangnemre váltott.
-Viszont a tiszteletlenséget rohadtul nem tűröm! Engem egy rongyos rabszolga nem köphet le csak úgy! Ha az adott szavam ennyit ér nektek, vessetek magatokra! Zulla néni bekeményít! Egy bűneiért a többiek is lakolnak! Válasszatok! Innentől az lesz amit mondok, vagy kinyittatom a hangárkapukat és hagyom hogy a fattyaitokkal együtt megdögöljetek a légüres térben, vagy innentől kezdve az én szabályaim szerint játszotok!- Dühöngött, mikor is levert még kettőt a lázongó nőnek, aki ha nem lett volna olyan erős fogságban, talán neki is ugrott volna Zullának. A tömeg minden esetre hamar levonta a következtetést, miszerint Zulla nem az a blöffölős típus, hiszen ha pontosan tartotta magát a megszállás megadott dátumához, akkor ilyennel se feltétlen viccelődne, pláne, hogy személyesen is tapasztalhatják milyen szeszélyes is szerénysége. Ezen észrevételek tekintetében, pedig hamar tömeges könyörkés kezdődött az életükért, amit Zulla sikernek könyvelt.
-Látom megjött az eszetek. Tartsátok magatokat az elhangzottakhoz és békében megleszünk egymással!- Miután ezt a diszkrét rendrakást ilyen szépen és finoman elintézte, ismét a lázadozó delikvenshez fordult, akinek elkapta az állát és magára terelte a figyelmét.
-Veled pedig még korán sem végeztem. Példát fogok veld statuálni, hogy mindenki lássa mi jár annak aki ellenszegül. Jól fogok szórakozni, az biztos.- Jegyzete meg, majd elengedte. ezúttal eltekint a fogainak a vizsgálatától. Ezt a foglyot megtartja. Jó lesz levezetni rajta a felgyülemlett dühét.
-Vegyük úgy hogy a fogvizsgálat megvolt. Amúgy ezt azért nézzük meg, mert a fogak állapota sok mindent elárulhat.- Jelentette ki Zulla, ismét a társai felé fordulva, majd modolyogva odalépett a rejtélyes, ponyvával letakart géphez, melyről levéve a durva szövetet, egy tákolt billogozógép tárult a szemek elé. effélét csak is állatokon alkalmaznak, de már most sem divat a sok állatvédelmi marhaság miatt, de ez a peremvidéken teljesen érdektelen dilemma volt, hiszem amin nem látszik ohgy a tiéd, az nem is hozzád tartozik. ennél fogva tehát egy ilyen gép létszükségletnek is nevezhető az alvilág berkeiben. Zulla megpacskolta a rozsdás gépet, majd pekapcsolta, amit követően hangosan berregni kezdett és felemelbe a billogvasat, a feje, ahol, a Kalózköztársaság címere volt, lassan vörösen izzani kezdett és lerítt Zilla képéről, hogy ami következik, az nagyon tetszeni fog neki, épp annyira, amenyire a nő ismét ellenkezni kezdett.
-Ne! Eresszenek el!- Kiabált torka szakadtából a nő, mialatt Zulla közeledett az izzó vassal, ügyet se vetve a kétségbeesés hangjaira, amik fájdalmas sikolyba mentek át, amikor a nedves bőr és a forró vas sercegve találkozott. a kalózvezér őrült mosollyal nézte, ahogy a fajdalom könnyeket csal az addig dacos tekintetű szempárokba és a fájdalom elernyeszti a testet.
-Ezzel megvolna az első.- Jegyezte meg Zulla elégedetten, majd elhátrált és letette a billogot, pár pillanatig még elnézve a szenvedő nőt, majd elégedetten az ajtó felé vette az irányt.
-Rabláncra vele és vigyétek a hídra. Beszélni akarok a Demask-faszival.- Azzal távozott a dolgára, otthagyva a földön, a pityergő nőt.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on Jul 15, 2016 17:29:50 GMT 1
Hiába volt Zullának még kedve ahhoz, hogy közönsége előtt folytassa a személyes sérelmei és a tiszteletlenség megtorlását a szerencsétlen, immár rabszolgává lealacsonyított, éppen hogy nővé érett szerencsétlen twi'leken, de a megszállás óta épp elég dolga akadt neki is. Ráadásul ahelyett hogy új szerzeményeit mustrálná és élvezné a győzelmet, most tisztáznia kell, hogy mégis ki mit akar itt valójában, mert ő aztán nem kért a sithek talpnyalóitól semmit, szóval egyáltalán nem is érti mi a dolguk itt, egymással. Túlon túl fontos ez a megválaszolatlan kérdés ahhoz, hogy csak legyintsen erre. Ráadásul a területi igények végett is tárgyalnia kell. Mindezt persze nem fogja most a szómenéses bohócra vagy egy kretén hadúrra bízni.
Belépve a hídra, látható volt, hogy a személyzet épp szorgos munkában van. Felméréseket készítenek a hajók állapotáról, a veszteségekről és taktikai tanácskozások folynak, a védművek megerősítéséről, valamint a folytatásról. A jelenlegi helyzet ténylegesen bizonytalan ahhoz hogy bárki biztosat tudjon állítani és ezt jelenleg csak az tudta enyhíteni, aki épp annyi feszültségek képes okozni, név szerint maga a vezér, Zulla. Apropó Zulla. Beérve a hídra, látta mekkora tanakodás folyik éppen a jelenlegi állapotról, maga is jobbnak látta, ha enyhít a helyzeten.
- Jól van fiúk, lányok! Mondom mi lesz, szóval füleljetek!- Keltette fel a jelenlévők figyelmét, hogy megossza a mostani ötletét. A jelenlévők szerencséjére, még ha nem is tudnak róla, Zulla eredményesen levezette pillanatnyi tébolyait az egyik foglyon, szóval nem fog semmi őrültséggel előállni.
- Hívjátok fel Demaskot! Magam beszélek az ESB-sekkel. - Adta ki a parancsot, de persze még hiányzott valami. Tudta hogy kell még valami. Valami olyasmi, ami bújtatottan enged következtetni arra, hogy Astoriasra jogok formál. És igen, épp ekkor jelent meg Zulla kis kedvenc rabszolgája, akit vagy két fegyveres kísért be, mialatt egy harmadik épp bevezette őt. Zulla mosolyogva pillantott rá, elővéve egy pisztolyt.
- Láncoljátok a trón lábához. - Adta ki az utasítást, de persze ez ellen is hevesen tiltakozni kezdett a fogoly, húzva maga felé a láncot, de ellenállása megszűnt amikor a pisztoly csöve rá irányult.
- Ne ellenkezz. Hidd el, nem esne jól amit ezért kapnál. - Kezdett bele a mesélésbe. - Pár éve egy súlyos betegségben szenvedek. -
- Az jó. Legalább láthatom ahogy megdöglesz. - Kapta a dacos választ Zulla, amit nem tudott elengedni a füle mellett nevetés nélkül.
- Az nem biztos. Egy tünete van, mégpedig ha felbosszantanak, a mutatóujjam rángatózni kezd a ravaszon. Tény hogy halálos, de nem rám. Szóval, vagy lenyugszol, vagy elnyugszol. Választhatsz.- Ajánlott a maga módján alternatívákat a kalózvezér, majd látva, hogy szokás szerint hülyének nézik, megerősítette a követelését, a maga különc módján, amivel azt is alátámasztotta hogy csakugyan nincs ki a négy kereke, ugyanis a pisztollyal a rabszolga lába elé lőtt.
- Jaj! Hát láttad ezt!? Mondtam hogy rángatózik. - Játszotta meg rossz színészkedéssel a döbbenetet.
- Na mi lesz?! Hagyod megad, vagy fejbe lőjelek?!- Figyelmeztette a nőt, aki végül engedett a kényszernek és hagyta hogy helyhez kössék.
-Csak rövid láncon fiúk. Nem akarom hogy rendetlenkedjen. - A parancsnak megfelelően a kalózok elég rövid pórázra fogták a rabszolgát, aki majdhogynem csak térdelni tudott a lánc rövidsége miatt. Persze Zulla élvezte hogy ilyen kiszolgáltatott helyzetbe hozta a nőt, akinek fontos szerepet szánt az üzenetben.
Amikor a kalózok végeztek, Zulla odaült a trónjára, keresztbe téve a lábait és elégedett mosollyal körbenézve. Minden készen állt.
-Jó, hívhatjátok a Demask pajtit. - Adta ki a parancsot, majd rálépve a láncra, a padlóra kényszerítette a nőt.
- Rohadj meg te szadiszta szajha!- Mocskolódott a padlóról felpillantva a nőszemély.
-Ez még semmi babám. - Mosolyogta meg az ostoba megnyilvánulást, majd rálépett az egyik fejcsápra, hogy definiálja még is hogy értelmezi ő a szadizust.
-Zulla... Már kapcsolódtunk. - Suttogja az egyik kommunikációs tiszt. Mire Zulla kínosan elmosolyodik, de persze nem hagyja abba a twi'lek kínzását. Ha már elkezdte, nem fejezi be egy ilyen csekélység miatt. Amúgy is, ezt túlzottan élvezi.
-Hé Demask! Volna itt pár megbeszélni valónk. Tisztázni szeretnék ezt-azt, minél hamarabb. - Szólt őnagysága, még inkább ránehezedve a csápra, amire a rabszolga fájdalmasan felkiáltott. Persze hogy ezt hogy kezeli az újdonsült barátja, azt nem tudni.
|
|
|
Post by sithlord on Jul 17, 2016 13:20:32 GMT 1
-Micsoda elragadó egy nőstény! -konstatálta Damask amikor látta, ahogy Zulla kínozza a foglyát. Video, illetve holohívás lévén, Damask mindent látott, amit Zulla művelt. A csatahajó hídján lévő, óriás kivetítőt, Zulla töltötte be. Damask egy finoman megmunkált, faragott sétapálcára támaszkodva várta, a lány mondandóját. Damask tekintete eszelőssé vált, ahogy Zullát és kínzandó foglyát nézte.
A muun arca, mivel leplezetlen őrületet tükrözött, Zulla hamar észrevette hogy nem normális. Ahogyan Damask is leszögezte, miszerint Zulla Kisasszony se egészen az épelméjűeket képviseli a galaxisban.
-Átküldhetne nekem is pár twii'lek lánykát! -mondta röhögve Damask. -Nos mit óhajt Kisasszony? -tért rá hamar a lényegre Damask.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on Jul 17, 2016 13:58:42 GMT 1
-Ha nem tudnál segíteni, akkor nem hívtalak volna. - Tért rá Zulla végül a lényegre, elgondolkodva, hogy tálalja kérését. Persze épp ő fog finomkodóan kuncsorogni a részéért. Na még mit nem. Ő aztán nem olyan fajta. -Jó lenne ha szentelnél rám némi időt colos barátom.- Adta elő hívásának szándékát. Alap esetben előbb lőne, aztán megint lőne, és csak aztán kérdezne, de mivel ezek egy elismert világhatalmi erő emberei, köteles némileg finomabban bánni velük. Kulturált népek ezek, szóval csak finoman kell velük bánni, mint a taknyos kölykökkel. ebben persze kimerül Zulla diplomáciai készsége, de ennyit erről. Ami pedig a ragszolgalányos megjegyzést illeti, figyelmen kívül hagyta, vagy egyáltalán nem is hallotta. Nehéz egyszerre beszélni, és odafigyelni egy pimasz rabszolgára, de a nevelést nem lehet elhalasztani. Ez afféle pszihológia, mai az állatok nevelésén alapul. Ha a rabszolga a hibákhoz a fájdalmat köti, a jó viselkedéshez pedig a jutalmat, akkor hamar rájön, bármilyen ostoba is, hogy nem szabad sem pofázni, sem baszkurálni, sem pedig az elől hagyott fegyverekel szökési kísérletet végrehajtani. Magyarán beletörődik a sorsába és ott marad a gazda mellett mint egy jó kutya. Visszatérve a megbeszélés, frappáns módon, megbeszélésére, Zulla több kérdéssel is bírt. -Mondjuk, hogy a legtöbb kérdést úgy Szürke koponya - ESB tárgyalásként tenném fel, mert hát, nem volt szó arrol hogy a fél flotta itt fog grasszál... Te meg ne taperoljad azt a csizmát!... Teszed le azt a pisztolyt?!- Háborodott fel Zulla, a rögtönzött hivatalos beszélgetés alatt, mikor is a szolgája kilopta a csizmájából a benne lévő pisztolyát és rá szegezte. Persze Zulla ezt letudta annyival, hogy szabad lábával egy nagyot rúgott a szerencsétlenbe, akinek mostanra a fejcsápjával lehet a legkisebb gondja. -Na azért!... Ne haragudj drága, de valaki megint nem bír magával. A többit csak személyesen, ha nem bánod.- Mosolygott már majdhogynem teljesen szelíden beszélgetőpartnerére, majd egy pillanatra lehajolt a lopott fegyverért, persze "merő véletlenségből" domborítva a fenekét a holofelvevő felé. Minden nő észre veszi ha egy férfi rá figyel.
|
|
|
Post by sithlord on Jul 17, 2016 14:25:05 GMT 1
Drága?Seggdomborítás? Ez a nő el akar csábítani? Körülbelül ezek a gondolatok cikáztak végig Damask Consigliore agyán. Aztán döntött:gyorsan és precízen.
-Jöjj hát ó kalózok leghatalmasabb Úrnője! -a cirkalmas szavakkal a nő lelkét akarta egy kicsit simogatni. Tudta jól hogy minden nő hiú, így Zulla is. -Várunk téged felséges Hadúrnő! -fejezte be végül a holobeszélgetést Damask, majd kikapcsolta a kivetítőt.
Az őrült muun, elindult a hídról a saját lakosztályába, de előtte még értesítette a Kardassiai kollégákat is, Zulla jöveteléről. A kis kommunikációs karperec, amelyett Garaktól kapott, ezt a célt szolgálta.
-Zulla Hadúrnő hamarosan itt lesz nálam! -suttogta bele a mikrofonba Damask, amelynek másik végén Garak leledzett. -Értesítse a főnökét hogy jöjjenek önök is a tárgyalásra! -végül kikapcsolta a kis adóvevőt, amelyen hipertitkosítással ment át az üzenet a kardassiaiak hajójára.
Damask kényelmesen ledőlt a lakosztályában, amelyet persze gazdagon berendeztek, hogy hunyjon egyet. Szüksége lesz a pihent elméjére, az elkövetkező tárgyalások során. Előtte még utasította az adjuntását hogy az egyik tárgyalót rendezzék el, a megfelelő fogadtatás érdekében. Mialatt pihent, a lány kihívó viselkedése járt a fejében, elszórakozna egy kicsit vele ha tehetné...No igen, kétség kívül remek lenne. Ajkain őrült mosoly jelent meg, ahogy elképzelte mi mindent tenne meg a lánnyal...
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on Jul 17, 2016 15:23:39 GMT 1
Az bizonyos, hogy Zulla valamennyire megtalálta foltját ezzel a Demaskkal, de hogy kikezdene vele? Na nem. Neki más szerelmei vannak, de azért mivel ő sincs fából, szereti ha figyelnek rá. Na persze, ez talán annak is betudható, hogy nem egészen normális, de ez kit igat? Elvégre, már csak tisztségénél fogva meg tehet mindent, az, pedig hogy serénysége amúgy se normális, csak tovább erősíti hatáskörét és élvezi minden percét, még ha olyan nehéz is a dolga. -Ne hízelegj, te disznó!... Na jó, egy picit azért lehet.- Adta elő magát ismét, mit sem törődve a rabszolgája fajdalmaival, hiszen immár nyugodtan köresétálta a trónát és fürdött a cifra megnevezések simogató szóáradatában. a vén Cikk-Cakkot csak azért tartja, mert a vén tökfej beszédstílusa sokszor mulattató számára, de ha valaki, aki olyan mint Demask, így beszél hozzá, az kissé legyezi Zulla egóját. Jól esik neki, nem kérdés. Ezzel tulajdonképp Zulla le is tudta a dolgot és intézkedni. Pontosabban mehetett volna, mert hát eszébe jutott egy s más. Valamit mondott az a tökfej, de mit. Valami fontos volt, legalábbis Zulla számára bizonyosan. Persze mivel ez nem jutott az eszébe, mellőzte is egy ideig.viszont valamit kezdenie kellett magával, mert a páncél amit viselt, kezdett kényelmetlen lenni. Hiába az ő mérete, ha nem szokott hozzá egészen, így hát el kellett volnulnia, hogy nőies dolgokat tegyen, ehhez pedig nem felejti el magával vinni a rabszolgáját, aki jelenleg is a padlón kuporgott. -Állj fel! Indulunk!- Rángatta meg a láncot, jelezve szándékát, és mivel hatásosnak bizonyultak nevelés módszerei, májdalmai ellenére is lassan kapcsolt újdonsült társasága és lassú léptekben megindult mögötte. Persze ha tehette volna, jól Zulla nyaka köré tekerte volna a rabláncot, hogy megfojtsa, de fájdalmai ezt nem engedték, így engedelmesen követte őt a kabinjába, mint valami kutya. A szobában Zulla egy előre felhelyezett fémgyűrűre űzte a láncot, ami feltehetőleg több előző rabszolga létére is következtetni engedett. Amikor Zulla kikötötte új kedvencét, nekilátott lehámozni magáról a mellvértet, és mint kiderült, a kényelmetlenségeinek oka a hiányzó aláöltözet volt, ami jelenleg is ott hevert az ágya mellett, a padlón. Na szép. Erről a nagy harci hévben megfeledkezett. Szó mi szó, a harc heve által keltett izgalmak közepette hamar megfeledkezett erről. A vállánál látható is, ahogy a nehéz páncél kidörzsölte. Persze ez nem is izgatta, alig érezte fontosnak ezen sebek nyalogatását, helyette sietve felvette a jól megszokott bőrdzseki-fűző kombót. Nőiesen vad és elég mozgásteret enged ahhoz, hogy két finom mozdulattal kicsináljon bárkit. Egyszerűen tökéletes és illik is hozzá. Bár már megesett hogy spontán kikasztrált valakit aki örömlánynak nézte, bár egy pillanatra maga is megfeledkezett arról hogy nem az. Mindegy, az is egy élmény volt. Aznap igen kényelmesen aludt abban a tudatban, hogy milyen jól szórakozott. Na persze az alkarvédő maradt, akárcsak a páncél öv alatti része. lássák hogy azért ott volt a frontvonalban és csak a kedvük miatt nyalta ki magát. Persze amint kész lett, hamar távozott is. Ezúttal magára hagyta a kis csitrit a szobában, oda láncolva. Nem fog vele villogni mindenki előtt. Ő maga persze ment máris a hangár felé, hogy ismét élvezze az ESB-s vendégszeretetet. Na igen, ezek a sithek talpnyalói, de amíg az egyik Erős Pista nem tolja oda a képét, addig jóság van. A hangárban, már ott várta őt a jól bejáratott, bár harci hegekben bővelkedő kísérete, befáslizva és piszkosan, de nincs mit tenni. Örüljenek hogy élnek. Felszállva a hajóra, Zulla ugyancsak megint heves izgalomba jött amikor a hajó ismételten elsiklott a Sith hadihajók mellett. A nagy hajók midig előhozzák belőle azt az érzést.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 21, 2016 16:26:58 GMT 1
Damask és Garak a hangár elkerített részén várták a Kalózköztársaság vezetőjét, aki néhány lendületes lépéssel már előttük is termett, szinte azelőtt, hogy a siklója rámpája teljesen a földhöz ért volna, és heves gesztusokkal adta vendéglátói és kísérői tudtára, hogy igencsak elégedett az újabb zászlóshajóval,amelyre beteheti bőrcsizmás lábát. - Szeva' Demask, egyre szebbek és nagyobbak a teknőid... ha jó leszek, adsz majd még egyet? - pillantott a muunra kihívóan a nő, miközben Damaskról jól láthatóan szakadni kezdett a muun verejték zavarában. - Hát.. izé.. - köhintett egyet, és már oda akarta inteni a kapitányt, aki a sorfalat álló tisztek közül valamelyik magas rangú lehetett, amikor a mellette álló, elsőre egyszerű titkárnak tűnő asszistens finoman oldalba bökte, és megköszörülte a torkát.
- Kérjük, fáradjon velünk Damask Consigliore úr fogadószobájába, Zulla úrnő, hogy megfelelő körülmények között beszélhessük meg a részleteket a csillagrendszer sorsáról. - Téged ki kérdezett, csonti? - pillantott szúrósan a kardassi adjutánsra Zulla, majd Damaskra. - Ez az új játékszered, Demask bátyó? Inkább adok neked ingyen két - három twi'leket, most őszintén.. ekkora savanyú pofát - Javaslom a kanálfej kifejezés használatát. - hunyorított szolid, irodakukac-öltözékéhez képest meglepően agresszív tekintettel a kardassi. - Ez a népünkre bevett szitokszó a galaxis műveltebb részein, Zulla úrnő.
- Garak a személyi titkárom, ő biztosítja, hogy jó legyen a viszonyunk az Obszidián Renddel. A hajókkal, akik nem sokkal ezelőtt érkeztek. - magyarázta Damask, miután megtalálta a hangját. - Minden tekintetben megbízom benne.
A nő felvihogott, majd egy fél lépést tett a kardassi felé, de amaz villámgyors reflexekről tanúbizonyságot téve kikerülte a tompora felé suhanó kezet, tanúbizonyságot téve arról, hogy a titkári gönc mögött egy képzett harcos fizikuma rejlik.
- Erre kérem. - mosolyodott el ismét Garak, semmi jelét sem adva, hogy kihozta volna a sodrából az előbbi incidens.
A tárgyalóba érve Damask helyet foglalt az asztalnál, Garak pedig állva maradt mögötte.
- A Consigliore úr szeretné tisztázni Zulla űrnővel a rendszerrel kapcsolatos további terveket és feladataink megosztását e vonatkozásban. - terített le néhány adatkártyát Garak az asztalra Zulla elé, miközben muun felettese szórakozottan bámulta a körmeit, majd Zulla idomait. - Számunkra az a legfontosabb, hogy a rendszer pénzügyi intézményei, különösen a károkat nem szenvedett Astorias II bankjai tovább tudjanak működni, és be tudjanak fogadni bizonyos... befektetéseket, amelyeket a Weyland-Yutani és más, a Sith Birodalom területén bejegyzett vállalatok ide csatornáznának. Emellett a közigazgatás és a védelem megszervezése tekintetében Ön, Zulla úrnő minden tekintetben autonómiát élvezne.
- De ugye nem kell felvennem a maguk randa ruháit, análfej titkár úr? Vagy hogyhívnak. - húzta el a száját Zulla. - Félreértés ne essék, nem az én stílusom. A magunkfajtának fontos a függetlenség megőrzése. Mégsem terjedhet el rólam, hogy holmi sith zászlóvivő vagyok, ugye értik?
- Nem kívánjuk, hogy a Sith Birodalom jelvényeit, egyenruháját, vagy éppenséggel bármi egyebét magára öltse, Zulla úrnő. - biccentett Garak. - A rendszer feletti igazgatási jogokat koncesszió formájában szeretnénk Önre ruházni.. tekintsük ezt afféle kiszervezésnek. Egy néhány kredites formai koncessziós díjak és a bankokkal kötendő befektetési megállapodások mellett nem kérünk mást semmit... az egyetlen nyitva lévő kérdés a rendszerben épen maradt hadiipari kapacitás. Ezzel van valami szándéka?
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on Jul 21, 2016 18:29:26 GMT 1
Az teljesen egyértelmű volt, hogy a Sithek szeretik a felhajtást, de ugyan melyik birodalom nem szereti fitogtatni a maga kis hatalmát díszes sorfalakkal. Ez egy afféle rossz rigolya volt a birodalmi időkből, amiket bizonyára jó szájízzel gyakoroltattak a felsőbb hatalmak az embereikkel. Persze ez nem volt akkora nagy mint a gyökeres birodalmi nagyságoknak járó fal, sőt, kicsit úgy hatott mintha épp tőle védenék a TIE vadászokat, hiszen a tájolásuk is úgy esett hogy közé ékelődjenek a hajófanatikus Kalózvezér és a vadászgép közé.
~Ami a tárgyalást illeti, ezeknek fingjuk sincs kivel tárgyalnak. Legalább egy pohárka jófajta piát elém tehettek volna. Mintha szesz helyett, ilyen karót nyelt idiótákat gyártanának, mint ez a titkár.~ Gondolta kritikusan nézve a jelenlévő tárgyalópartnereit. Lehet hogy mégiscsak igényt kellett volna tartani egy szerény kíséretre.
Belenézve az adatkártyákba, Zulla néha hunyorítva, máskor kiöltött nyelvvel, mintha koncentrálna, próbált eligazodni a száraz adathalmazok között. Persze értette ő mi is a téma, de ő akkor is ahhoz szokott hogy a légkör messze nem ilyen steril.
-Nézzük csak.- Gondolkodott el Zulla hangosan a kérdés végett, elvégre nem mindegy mit mond. Nem akar mindenről fecsegni amit a jövőben tervez, így át kell gondolnia mit mond, nehogy kiszivárogjanak a tervei.
-Szóval az érdekel titeket, alátok merek-e pörkölni, miután szomszédok lettünk?- Mosolygott Zulla a jelenlévőkre, kereken kimondva azt amire eddig csak utalgattak. -Amúgy meg lehet nyugodni. Segítettetek és ezt értékelem, még ha nem is a szívem csücske az, hogy a Sitheknek dolgoztok. Ameddig pedig egy sith vagy sötét jedi sem jön a bolygóim felé, tovább ápolhatjuk a jó szomszédi iszonyt.- Tett egy afféle ígéretet Zulla affelől, hogy nem fog pattogni. Ő aztán nem fog semmi gondot sem okozni, amíg a sithek sem.
-Amúgy meg a terület védelmét megoldhatjuk a bolygók arányában, feltéve, ha nyitnak nekem pár számlát, az egyiken egy soknullás pénzösszeggel, megkapom a régi droidokat és megosztozunk Astorias adatbázisainak információin. Na persze nem leszek hálátlan. Az ESB mindneh hajója mentességet élvez a vámok és a fosztogatások alól, a következő negyven évre. Én ezt tudom ajánlani.- Vonta meg a vállát, előzékenyen adva nem is kevés kedvezményt a kompániának. Lehet hogy a Sithek a rosszfiúk, de Zulla sem az a cuki kislány, szóval ha van az ESB-nél is afféle betyárbecsület, akkor nem fognak visszaélni az ajánlatával és belemennek a kérésébe.
|
|
|
Post by sithlord on Jul 22, 2016 8:57:37 GMT 1
-Azt hiszem a kollegáim nevében is mondhatom, korrekt az ajánlata!-mondta Damask, most már növekvő undorral nézve Garakra is és Zullára is. Alsóbbrendű, primitív ösztönlények ezek, gondolta megvetően magában, miközben kicsit se azért változott meg a viselkedése mert tetszett neki Zulla. Csak ezt a tényt még önmagának se szerette volna elismerni. A muunok hírhedtek voltak a fajgyűlöletükről, számukra egy alsóbbrendű humán lénnyel párosodni a karrier végét is jelentette volna. Viszont azt el kell ismernie, hogy kívánta a lányt, talán túlságosan is.
-Ha Damask Nagyúr így látja, mi sem ellenkezünk! -törte meg a csendet Garak, majd behízelgően gyilkos vigyort vetett Zulla irányába. Kb. olyan megöllek ha legközelebb találkozunk ribanc stílusut. Az análfej és a savanyú pofa, vért kívánó sértés volt számára.
|
|