|
Post by nightmares on Apr 29, 2016 18:27:11 GMT 1
Nightmares nem tartotta jó ötletnek, hogy ott van az a flotta Astorias környékén. Üzent a hajóra: -Damask úr, nem tartom jó ötletnek, hogy itt hagyja a flottáját. Három ION ágyú készenlétben van. Ha nem mennek el, fogságban leszel, a flottád pedig semmivé válik. Nightmares figyelmeztető lövéseket adott a három ágyuból, majd várt.
|
|
|
Post by nightmares on Apr 29, 2016 19:21:55 GMT 1
Közben válaszra várva megkezdődött a szónoklat:
-Astorias lakói. Sokan lázadtok, tudom. De tudjátok mi történt itt régen? A Sithek vérükkel védték a bolygót a Jediktől. Sikerült. Legyőzték őket. Ráadásul akik most támadnak azok egyszerű kalózok. Megnyerjük ezt a csatát! Astorias megmenekül! Astorias győz!
Erre Nightmares kinyitotta fekete pengéjű kardját és az ég felé emelte. A nép éljenezett. A lázadások befejeződtek. Már csak a kalózokra kell koncentrálni.
|
|
|
Post by sithlord on Apr 29, 2016 19:56:04 GMT 1
A SiSD pajzsai nem véletlenül voltak annyira híresek. Az Odonit kristály által generált védőpajzs állta a strapát, mindhárom lövedékkel szemben. Így azok ártalmatlanul elnyelődtek egyszerűen a SiSD generálta energiahálóban. A három VSD még éppen időben húzódott a SiSD menedékében ahhoz, hogy az ionágyúk lövedékei ne tehessenek kárt bennük.
Damask dühös volt, nagyon dühös. de türtőztette magát.Egyelőre nem szándékozott megtorolni az arcátlan és vakmerő valamint meglehetősen bolond támadást. Igazság szerint a kalózok nélkül nem akart lépni, először őket akarta megvárni, majd végignézni a taktikai lépéseiket.
Annyit megtett, hogy egy kötelék Tie Bombert küldött felszíni bombázásra...
|
|
|
Post by nightmares on Apr 30, 2016 6:01:44 GMT 1
Nightmars időben észlelte ezt. Nem pusztította el őket, hanem csak lebénította. Gondolta majd ha Vigo vissza akarja szerezni a pilótáival együtt, ad egy kis pénzt érte. Utána rászólt egy szeparatista droidra, akik már a palótánál voltak:
-Próbáljátok kilőni az ION ágyúkkal az ellenséges rombolók ágyúit. -Vettem, vettem!
|
|
|
Post by nightmares on Apr 30, 2016 13:45:47 GMT 1
Amíg próbáltak célozni az ágyúkkal, Nightmares tudomást szerzett róla, hogy egy öngyilkos merénylő neki hajtott az egyik ágyunak. Szerencsére az olyan régi volt, hogy már amúgy sem működött. Nightmares igazat mondott, amikor azt állította, hogy van 47 ION ágyú, de azt egy szóval sem mondta, hogy mind működik. Akkora káosz volt, hogy már fontolóra vette a békekötést és leült beszélni a tábornokkal.
|
|
|
Post by nightmares on Apr 30, 2016 13:50:34 GMT 1
Közben NIghtmares szólt a droidnak: -Hozzátok működésbe a régi pajzs generátort és a légelhárító ágyukat.
Nightmares tudta, hogy ha nem köt békét vége lesz. Azon gondolkodott, hogy ha a szeparatista droidoknak egy részét odaadja Damask-nak akkor mi lesz? Közben jött a droid és szólt: -Pajzsgenerátor és légelhárító ágyuk aktiválva. Az ION ágyúk megkezdték a tüzelést az ellenséges hajók felé.
|
|
|
Post by sithlord on Apr 30, 2016 16:46:49 GMT 1
Hát elkezdődött! Vigo elégedetten szemlélte a kilátóernyőn keresztül, amint a kalóz Flotta újabb és újabb támadást intéz, a szerencsétlen bolygók ellen. Szinte már sajnálta esztelen rokonát, de így járt. Senki nem packázhat büntetlenül vele, senki.
Azonban mégsem óhajtotta a rokona halálát, még ha olyan keményfejű is volt, mint Nightmares. A Sith Flotta közeli bázisának parancsnokát, utasította hogy ne lépjenek közbe, egyelőre. Nem szerette volna ugyanis ha máris porrá lövik, azt amit meg akart szerezni magának. jelen esetben az Astorias rendszer bankár bolygóját. Ezügyben azzal a bizonyos Szürke Koponyával is tárgyalni óhajtott.
Azt meg kell hagyni a kedves rokon ügyes volt. Talán túlságosan is, hiszen most arról érkeztek hírek hogy az Astorias városaiban, hősiesen ellenállnak a hódítóknak. meg kell hagyni kemény gyerek ez a Nightmares, ismerte el végül magában Vigo.
Ebben a pillanatban, az egyik adjutáns lépett oda hozzá a hídon.
-Elnézését kérem hogy zavarom! -kezdte el a mondókáját a fiatal, Sith tiszti egyenruhát viselő adjutáns. -Üzenete jött Nightmares Castrotol!
-Nocsak!-mormolta elégedetten Vigo. -Mit akarhat a kedves Castro? Kapcsolják egyenesen a kabinomba! -a muun sietve lépdelt a kabinja irányába, hogy meghallgassa rokona üzenetét és mondandóját.
|
|
|
Post by nightmares on Apr 30, 2016 16:54:36 GMT 1
Nightmares elkezdte: -Sajnálom! Megkapod a droidsereg 60%-át ha segítesz! Te vagy az utolsó reményem! Ja és még valami: A kalózokkal muszáj a bolygó felszínén megütköznünk. Vigo nem hitt a szemének, de tudta, hogy a droid sereg 10%-a is nagyon hatalmas, nem hogy 60. Válaszolt is:
|
|
|
Post by sithlord on May 2, 2016 12:40:25 GMT 1
-Előbb kellett volna gondolkodnod! -kezdte a muun kimérten. -Mielőtt szemtelenül szembeszegülsz velem, foglyul akarsz ejteni stb. -Jóvá szeretném tenni! -mondta szinte könyörgésre fogva Nightmares. -Jóvá is teszed kedves rokon! -mondta végül Vigo gúnyosan, lezárva a beszélgetést. Egyszerűen kinyomta a kommunikációs vonalat, így a rokon képmása semmivé foszlott, ahogy ezzel egyidőben a nagyravágyó reményei is...
Vigo Damask Flottája hamarosan a hipertérbe lépett, magára hagyva a túlságosan is erőszakos rokont és elbaltázott háborúját.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on May 2, 2016 14:35:06 GMT 1
A három részre szakadt flotta, a hadurak és Zulla élén sebesen szelte a hiperteret célja felé, hogy elragadja azt amit a káosz és pusztulás még nem emésztett el, ezzel megpecsételve az Astoriasi Királyság sorsát, megmutatva, hogy messze nem a Fekete Nap és a huttok kompániája az egyetlen frakció ami olyan eget rengető erővel bír, ami megváltoztathatja egy királyság addigi életét. Évekkel ezelőtt még talán elképzelhetetlen volt, hogy egyetlen tébolyodott nőszemély képes összefogni pár kalózt és általuk leigázni egy egész államot, de ez mégis bekövetkezett. A hajók között folyamatosan folyt a kommunkáció és az egyeztetés, különféle jelentések küldése és jókívánságok továbbítása egy-egy ivócimborának aki épp a szomszéd hajón itta meg a kiosztott ital-porcióját hogy mégiscsak bátrabban ugorjon a csata forgatagába. Tény és való, a kalózok sosem voltak összeszedett népség. Megvoltak a maguk törvényei és különc dolgaik, de talán épp ez tette őket olyan erőteljessé. A maguk törvényein kívül nem ismertek el semmiféle mást, nem voltak szabályozott időközönkénti választásaik és csak a nyers erőben hittek, amivel elértek mindent amit akartak. Talán amiért Zulla ezt az életmódot választotta, az épp ez a szertelenség és vadság volt és az hogy megbolondult, csak mégalkalmasábbá tette őt arra hogy vezesse őket. Volt benne elkötelezettség eme kicsit sem nemes szakma felé, nem mutatott félelmet még akkor sem ha volt miért és amikor szabad volt a vezéri terhek alól, nem vonult el az embereitől, hanem velük együtt züllött és vált tajt részeggé. Szóval így vált maga a kalózok ideális vezérévé és így szerezte meg Zulla az ideális csatlósokat. Mialatt a flotta Zulla alatt szolgáló, egyben legnagyobb része őrült iramban robogott a célja felé, az egyik szobában, nem messze az orvositól, valaki épp egy asztal fölé görnyedve, rengeteg alkatrész és szerszám társaságában szerelget valamit. A Szürke koponya egész héten erre a harcra készült. A hajók, a legénység, egész Alzoc 3 csak azon volt hogy az egész szervezet készen álljon erre a harcra, de leginkább maga Zulla égett harci hévben. Különleges érzés volt a számára hogy új szintre emelheti a szervezetét és megmutathatja magát a világnak. Egy különleges ütközethez pedig különleges fegyver dukált, mind magának, mind a kalózflottának. Talán épp ez okból kifolyólag nyúlt ezúttal jó mélyen a zsebébe hogy valami radikálissal rukkoljon elő, amitől megdermed a vér az ember ereiben, és mielőtt az elkezene visszafelé áramlani, lecsapja a delikvens fejét. Ezek a népirtásra is képes fémszörnyetegeket Terror Biodroidnak hívják és tulajdonképp cyborgok voltak, akiket hideg vérű gyilkolásra alkottak, ötvözve a magasrendű szerves inteligenciát és kreativitást, a gépi precizitással és alapossággal, rá hagyományozva a galaxis legismertebb cyborgjának rettegett arcát melyett egy nép tisztel, ezzel tulajtonképp megteremtve gyilkolásban felülmúlhatatlan utódját Grievous tábornoknak, a Klón-háborúk egyik leghatalmasabb hadvezérének. Persze ha ezeket a fém-szörnyetegeket olyan egyszerű lenne üzembe helyezni és abban tartani, talán nem is lenne lehetőség csak úgy, feketén beszerezni ezeket. Szóval jelenleg is épp ezeken dolgoznak. A mesterséges összetevőket tekintve alig van jelentősebb munka ezekkel a droidokkal. Némi szerelgetés, alkatrészcsere és apróbb javítások. Ezzel szemben a szerves részek, nos, gusztustalan állapotban voltak és pont. Annyit elég tudni hogy a halott sejtek légmentes környezetben és valamiféle furcsa fluidumban úszva, nem embernek való látványt nyújtanak. Persze ezen is lehet segíteni egy erős szivattyúval és nem kevés fertőtlenitővel, de ez is egy olyasfajta munka, amit el kell végeztetni valakivel és hát egy kalózok irányította kötzösségben mindig akad ilyen vagy egy droid, vagy egy részeg idióta esetében aki azt gondolja bírja gyomorral az ilyesmit. Az alvilág berkeiben szinte minden faj és szakértő képviselteti magát, így hát nem volt olyan nehéz előkeríteni valakit aki ért a kibernetikához. Történetesen a legfőbb feladata az volt hogy összehangolja az orvosi segéderő és a szerelők munkáját hogy még idejében elkészüljenek a fenevadakkal az érkezésre. Sajna Zulla rossz szokása hogy az utolsó pillanatban gondol ki valamit amivel fokozná a terve hatékonyságát, így az idő hiányában az a sok szerencsétlen akikre szüksége van a tervei során, siettségre kényszerülnek ha nem akarnak valamilyen úton-módon, rövid határidőn belül elhalálozni. Így hát több oknál fogva, egyszerre fűtve a harc hevétől és attól hogy először végeznek ekkora kibernetikai módosításokat pár véletlenszerűen kipécézett szerencsétlenen (akik közül az egyik igencsak ágált ezellen), egy most is a célja feli robogó hadihajón, ráadásul hibázási lehetőség nélkül, eléggé megizzasztotta a most is igencsak stresszelt személyzetet, ami teljesen érthető. Ha legalább kettő nem fog megfelelően működni mire oda érnek, akkor maga Zulla fog rendet tenni a nyomorultak között, ha pedig a programozás során rontanak el valamit, akkor meg a droidok kenik szét őket a rögtönzött labor falain és padlóján, szóval mondható hogy egyértelműen volt némi nyomás a projekt résztvevőin, akik jelenleg a második delikvens behelyezésén és aktiválásán fáradoztak. Hiába. Mocskos meló ez a kibernetika, még ha az orvosi oldalt tisztán, csak droidokra is bízzák. Na meg a programozás, na az is egy külön macera. Persze míg a Chaos orvosi részlegén ez a procedúra folyt, a legtöbb kalóz tudta nélkül, addig Zulla a maga módján készült a harcra. Véleménye szerint ugyanis meg kell adnia a módját annak miképpen lép egy meghóditandó bolygó felszinére. Ezúttal eme jeles alkalomból, maga Zulla is egy páncélt öltött, melyett az egyik hajója zsákmányolt egy másik kalóztól, aki talán egy mandalortól szerezte azt. Persze mivel Zulla sem volt fából, a maga nőies módján, csak pár elemet vett fel az öltözetből, mint a mellvért és az alkarvédők, de azokat is a maga módján kidekorálta, mert hát a stílusos belépőnek része a megfelelő színek megválogatása, emellett a megfelelő fegyverek megválasztása. Komikus módon a nagy alkotás hevében vagy csak mert őrült volt, ki tudja, ő volt az egyedüli a hajón akinek nem volt rossz érzése a közeljövője végett. Sőt, egész jó kedvűen próbálta fel a türkiz-pink felvestésű páncélját, ami épp jó volt rá. Nem hiába tiszteli a mandalorokat a hadi szakértelmük miatt. Rövidesen valaki bekopogott a kabin nehéz ajtaján. -Főnök! Sith hajók előttünk! Egy egész flotta. Mit tegyünk?- Közölte, a tiszt, mit sem gondolva arról, hogy netán ez nem publikus dolog. Az volt a nagy szerencséje hogy ez csakugyan olyan dolog volt mait nem kellett titkolni. -Nincs gáz.- Nyugtatta meg a kissé feszült másodtisztet, aki életében először vett részt egy ekkora volumenű csatában. -Lassítsunk, de azért a fegyverek legyenek készenlétben.- Kiabált ki az ajtón, miközben ép egy vibrokardot kötött a derekára, majd az ajtó felé tartva, az lassan kinyílt, innem pedig a híd felé vette az irányt a tiszttel együtt. -Légy oly cuki és szedj össze tíz embert és azt a hogy is hívják... cikk-cakk hapsit... Tudod...- Magyarázta csettintgetve, mert hirtelen nem is jutott eszébe a diplomatája neve. Feléjük sűrű a tisztváltás, mert hát ugye kalózok, meg ilyenek. -Ru Brisii kufárra gondolsz?- -Igen! Rá!- Mutatott a tisztre egy apró mosollyal, majd megfogta a fejét és homlokon csókolta. -Eszem az eszed legénykém!- A tapasztalt kedvesség Zullától csak még inkább nyomasztotta a tisztet, aki nem is tudta hogy a harctéren ráleselkedő haláltól, vagy a hirtelen jó kedvében kitört Zullától tartson jobban. -Má...Máris!- Hebegett, majd sietve elindult hogy összeszedje a küldöttséget, amiről persze Zulla nem értesítette őket. Amíg Zulla a hídra tartott magában, a folyosókon mindenki, a droidok és a kalózok is siettek a helyükre, elvégre a Sithek nem számítottak kis falatnak a harc tekintetében. Ezt a néma készülődést pedig igencsak megzavarta az, amikor az egyik folyosón, a padlóból egy nagy mechanikus kar tört elő. Kisebb csoda volt hogy nem történt nagyobb baj némi rémületnél. Ezt persze a híd felé tartó Zulla csak szemének forgatásával reagálta le, majd oda ment a lyukhoz és lepillantott az alatta lévő emeletre, ahol épp az egyik Terroral ment egy próbakör a raktérben. -Nem azért, de nem arról volt szó, hogy ezt a szart nem a híd közelében sétáltatjátok?!- Adta ki pillanatnyi dühét, kedvenc hadihajóján végott lyukon át a tesztelő csapat irányába. -Igaz, sajnálom, de csak itt volt hely egyes mozgásgyakorlatokhoz.- Mentegetőzött a technikus droid az egyik irányítópanel mellett. -Teszek rá! Lehet eltakarodni azzal a döggel együtt! Amúgy meg lehet eleget próbálgatni majd a harcban!- Küldte melegebb éghajlatra a droidot, aki nem tehetett mást, a társaival és a monstrummal egyetemben elhúzott a melegebb éghajlatra, beévrve a kijelölt próbaterülettel a raktérben. Most kerülgetni azt a rohadt lyukat egész nap, mert senki sincs aki ráérne kicserélni az áttört szakaszt.
-O- A hídra érve, még kicsit bosszússan a kínos közjáték következtében ami életet is követelhetett volna, az érzékelőkön látható volt Vigo flottája, amint épp a ipertérben közeledve jelentek meg. Erre várt Zulla egy ideje. Egy kis kitérő a harc felé vezető ösvényen amit diplomatája annyira szorgalmazott a váratlan események elkerülése végett, végre bekövetkezett. -Ó, dicsőséges fennséged! Alázatos szolgád ismét megjelent parancsodra!- Tört elő Ru Brisii-ből az alázatos diplomata. -Lassan odaérünk. Minden készen áll?-
-Természetesen. Ahogy fennséged elrendelte. Tíz fegyveres és szerénységem készen áll.- Alázatoskodott tovább. -Remek. Akkor irány a dokk.- Szívta meg az orrát, majd sarkon fordult és a kint várakozó emberei társaságában elindult a célja felé.
|
|
|
Post by nightmares on May 2, 2016 16:58:09 GMT 1
A király radarjai észlelték a flottát. Nightmares tudta, hogy az űrben nem nyerhetnek, így hát a bolygóra hívta vissza a flottáját. A pajzsgenerátort aktiválták, hogy ne tudjon az ellenség légi csapást mérni. Magában azt mondta: -Átkozott Damask! Megkapja még, amit megérdemel! A kardommal jól megvagdosom az arcát. Nem baj. Ha a kalózok idejönnek a felszínre, nem győzhetnek. Tábornok, minden készen áll? -Igen uram! -Damask helyébe elfogadtam volna azt a csomó droidot. Most megbánja, és nem engedem újra kicsúszni a karmaim közül! -mondta Nightmares dühösen, majd hátrafordult, és egy ismeretlen muunhoz szólt, akit csak ő ismert -Gyerünk Salvador, minden készen fog állni!
|
|
|
Post by sithlord on May 3, 2016 19:34:17 GMT 1
-Uram egy kisebb Flotilla tart felénk, élükön egy személyi siklóval! -jelezte Vigonak az egyik tiszt a hídon, a Szürke Koponya közeledő kisebb Flottáját. A képernyőn valóban csak pár hajó látszódott, Vigo pedig tudta hogy találkoznia kell az illetővel aki ide tart. -Csak a siklót és semmi mást ne engedjenek a hajóink közelébe! -utasította a vezérlő posztnál helyet foglaló ESB tisztet a muun. -Ahogy óhajtja uram! -biccentett a tiszt.
A kis sikló hamar dokkolt Vigo Flottájának vezércirkálójának egyik hangárába. Vigo adott a formaságokra, így személyesen ment köszönteni a vendéget.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on May 3, 2016 22:34:13 GMT 1
Zulla alap esetben talán a szokásos formulát léptette volna életbe, ahelyett hogy tizenkét hapsival felszáll egy ilyen kicsi hajóba. A betegebb emberek a fentebb leírt mondat után perverz módon elvigyorodnának és egy nyakatekert, logikátlan holopornót kerekítenének a szitu köré, de persze aki tudja hogy az "alap esetben" rész, nem vigyorogna olyan hej de jó kedvvel és nem a tisztálkodás szentélyében hódolna a lőgyakorlat férfias hagyományainak, hanem bebújna egy bunkerbe és rimánkodna a teremtőjéhez hogy ne ő legyen ezen művelet célba vett delikvense. Aki nem érti, annak megsúgom hogy ez az eljárás azt takarja hogy ripityiomra lőnek mindent ami nem a kalózokhoz tartozik.
Persze ez jelen esetben nem kivitelezhető és akinek ez köszenhető, az maga Ru Bisii, a Kalózköztársaság diplomatája, aki gondolsan előkészítette eme tárgyalást, próbálva megtalálni a középutat a kalózok eljárásmódja és más, sokkalta diplomatikusabb népek szokásai között. A birodalmak és köztársaságok, valamint a többi kisebb államocska általában kufárnyelvű diplomatáira bízza az ékes szavak és kacifántos mondatok hazsnálatát, hogy azokkal szerezzenek szövetségeseket és támogatókat az álaluk szentnek vélt feladathoz. A kalózok persze zsembe mennek ezzel az egész szokással és szemtől szembe rendezik le a dolgot. A szituáció valahogy így fest. A két kalózkapitány bemegy egy szobába pár üveg piával, és egy-egy fegyverrel, majd vagy mindketten kijönnek tajtrészegen, bevonva az embereiket a bratyizásba, vagy csak egy jön ki, a másik meg hotan fekszik bent, aztán vagy halomra ölik egymást, vagy a kapitány nélküli csapat csatlakozik a nyertes félhez. Ilyne a kalóz diplomácia alapja. Lehetne tovább variálni, de az órákig eltartana. Jelen esetben a szervezet kijelölt diplomatája azt a bevett módszert alkalmazza, hogy fegyveres kísérettel, a kalózvezér és szerénysége átszáll a civilizált népekhez és bízik benne hogy nem lesz vérfürdő, mert ilyenkor ez esélyes. Volt már példa hasonló esetekre.
Na szóval, ott tartottunk, hogy ez a kis delegáció épp a Sith flotta felé pöfög a kis teknőn. Zulla jelenleg az utazás ezen részét nem nagyon preferálta. Ha pedig mindenképp egy ilyen pici lélekvesztővel kéne egy flotta felé mennie, akkor azt inkább három tartály folyékony tibannával, négy teljes rekesz gránáttal, két nagy kaliberű ionányű-lövedékkel és három tonna vegyes robbanószerrel tenné, heves űrcsata közepette, hogy legalább egy rohadt nagy robbanás közepette hagyja itt a fizikai létet, nehogy egy idióta összekaparja a maradványait és valami kibernetikus sith suttyóvá redukálja. Hallott elég sztorit arról mennyit szív az aki sokat áll a sötét oldalon, szóval ő ebből nem kér. Ő az a szexi halálosztó akar lenni aki most és nem akar bilit a fejére. Egyedüli vigasza ebben a sivár, és számára ingerszegény környezetben csak az volt, hogy úgy mehetett egy Sith hadihajó közelébe hogy annak nem volt feltett szándéka lukat ütni a hajójára, szóval élt az alkalommal és a pilótafülke kényelmébe berontva, már-már komoly rutinnal kirántotta a másodpilótát a forgós székéből, majd szinte oda tapadt a szélvédőhöz, és mint kisgyerek a cukorkaboltban, csillogó szemekkel mustrálta a szinte makulátlan űrhajót. A szemei csak cikáztak a lövegek és lőállások között, szemrevételezve a legutolsó négyzetmétert is ami elhaladt a szeme előtt. Ha nem lenne fontos ez a tárgyalás és az a két bolygó, bármit oda adna egy ilyen szépségért. Ismét elragadta az az euforikus érzés amit egy héttel ezelőtt, otthon érzett, amikor a Nagyfiúi létszámával dicsekedett. Mint akkor, most is az alsó ajkába harapott, olyannyira elragadta ismét a hadihajók iránti imádata. Mire feleszmélt, az orra hegye már a hideg üveghez tapadt és úgy nézte a hatalmas rombolót, mialatt elsiklottak a hangártér radarállomása és őrposztja előtt, ahol az ügyeletesek meglepetten fogadták, ahogy a nagy hatalmú kalózvezér, mint egy ártatlan kisgyerek, ragyogó szemekkel és mosolyogva, a lelkében pedig némi sóvárgással és nem kevés vággyal, párát lehelve a szélvédőre, elsiklott előttük. Az erőtérkezelő és a kommunikációs tiszt egy pillanatra összenézett, nem értve még is képes így nézni egy hajóra. Végül aztán a kötelességtudat erőt vett az értetlenséget és a kommunikációs tiszt beleszólt a rádióba.
-Kalózhajó. Már vártuk önöket. Előkészítettük az egyes dokkot a fogadásukra.- Közölte előzékenyen a tiszt.
-Oké, kösz, jó munkát srácok.- Szólt bele a vonal túlsó végéről a kalózok pilótája, aki annak idején még a régi birodalom végén volt a seregben, mint hadianyag szállító, így hát afféle szokásként megmaradt neki hogy pár kedves szóval illeti a rádiósok és a hozzájuk tartozó személyzet munkáját. Ez ugyan kevésbé lepte meg őket, de amikor Zulla elkezdett nekik integetni, egy pillanat erejéig nem is vettek levegőt, annyira meglepték őket a látottak, nem is sejtve hogy épp az egyik legnagyobb kaliberű alvilági alakot láthatták egyik legjobb pillanatában, ráadásul túl is élték a találkozást.
A hajó lassan besiklott a dokkba, majd simán landolt a hangár padlóján, majd az ajtó szisszenve kinyílt, kiegyenlítve a nyomáskülönbséget, némi gőz kíséretében amit a hidrauliuka bocsájtott ki magából. Elsőnek Bu Risii hagyta el a hajót, két fegyveressel.
-Üdv néked hatalmas Vago Demask, a sithek legfőbb bankárának és néktek, a Sith Birodalom hű követőinek!- Ordította torka szakadtából a diplomata, mondhatni igen rutinosan, megszégyenítve a legacélosabb torkú metálénekeseket. -Figyelmezzetek ide, mert olyan kegyben részesültök melyet kevesen tudhatnak magukénak! Ma, itt, ezen a hajót, a peremvidék leghatalmasabb és legdörzsöltebb kalózvezére, ki saját apját is megölte, kinek kezétől ezrek pusztultak és kinek szavát ezrek és ezrek lesik, Astorias réme, a Szürke koponya ősanyja, a nagy, és győzhetetlen Zulla Úrnő!- Prezentálta úrnőjét a dokkban lévők és mindenki szeme láttára aki csak egy pillanatra oda pillantott.
Bu Risii, a hajó ajtaja felé emelve kezeit, alázatosan lehajtotta a fejét, miközben Zulla diadalittasan mosolyogva, kezeit a magasba emelve, hat embere kísétetében leszállt a hajóról. Figyelemfelkeltő egy belépő, az biztos.
-Húú! Szevasztok!- Tört ki boldogan Zulla, körbefordulva, szemre véve a dokkot is, ahol a szép sorban pihenő TIE vadászok és bombázók szintén lenyűgözték Zullát. -Kösz hogy így kicsíptétek a nagyfiút csak miattam. Szép munka srácok, de tényleg. Lepacsiznák veletek, de Zulla néni most a dumcsizni jött a főnökkel, szóval majd esetleg visszafelé, már ha a górétokkal meg tudok egyezni. Ha nem és pár órán belül nem jelentkezem be a srácoknál, akkor jön a bumm a fejbe.- Adta elő magát a jelenlévők előtt. A maga módján ezzel próbált bizalomgerjesztő lenni a megjelent őrség és az irányítótoronyból figyelő személyzet előtt, akik még mindig nem hitték el hogy ez a kék hajó félbolond lenne a kalózok fővezére. Miután lefutotta a tiszteletköröket a nép felé, amennyire tudott, megkomolyodott és Vigo felé indult a kísérettel, majd megállt és körbenézett, majd mosolyogva a muunra mutatott.
-Ő az Cikk-Cakk?- Kérdezte a kufárját, aki mellette haladt.
-Ahogy mondja, nagyságod.- Beszélt tovább tiszteletteljesen, a diplomata, miközben elhelyezkedett a két féltől egyenlő távolságra, mintha nagyon ügyelne a formalitásokra és hogy senkit se bántson meg. -Vigo Demask, a dicső Sith Birodalom fényességes Főbankárja. Had mutassam be a Kalózköztársaság vezérét, Zulla Braballo Úrnőt.- Emelte ismét kezét úrnője felé, aki mintha valami kupiban lenne, az egyik copfját kezdi pörgetni a levegőben. erre nincs különösebb indoka, csak úgy pörgeti, mert jó kedve van.
-Na? Hol kezdjük nagy ember?-Nézett fel a nálánál magasabb lényre. Ha valamit az édesanyja megtanított neki, az az, hogy vendégségben nem csép rumlit csinálni, szóval most tartja magát és elszöszöl a hajával,aztán egyszer csak hoppá, eszébe jut valami és oldalba böki az egyik őrét.
-Te! Hozd ki az ajándékot!- Utasította az őrt, aki a vállára kapva puskáját visszament a hajóhoz a fadobozért, majd Zulla rátért a lényegre.
-Nálunk a peremvidéken járja egy szokás, hogy a tárgyalni megyünk valakihez, akkor mi hozzuk a piát, szóval gondoltam ez alól pofátlanság lenne kibújnom.- Mosolygott Vigora, majd amint az őr visszatért a ládával, megpacskolta a tetejét, nem kímélve a ládát. Ezek a kulturált népek eléggé paranoiásak, szóval ha elég erősen van megpacskolva a láda, talán nem hiszik hogy pokolgépet rejt. Sőt, még Zulla ki is nyitotta, a Ládában szalmaágyon pár üveg ritka bor mellett egy állkapocs nélküli koponya volt, aminek csak a szemfogait hagyták meg, jelképesen utalva a kalózok címerére. Persze valójában Zulla véletlenül kitörte a koponya egyik fogát, ami után az nem is volt olyan szép, szóval némi munkával kicsit tovább dekorálta azt és egy elfogadható minőségű ajándékféleségnek titulálta ahhoz hogy odaadhassa valakinek. A fogakból pedig egy nyakláncot csinált magának, ami most is rajta volt. Hiába, nőként ő is szereti a csecse-becséket. -Ja és elhoztam a legutóbb ellenem szegült haduram koponyáját. Nekem nem kell már, szóval gondoltam talán neked bejön. Én már úgysem veszem hasznát annak a hülye fejének. Te viszont használhatod papírnehezéknek, ha pedig kedved szottyan neked is gyűjteni a koponyákat akkor ezzel meg is van az első darabod.- Vezette fel végül a pórul járt hadúr földi maradványának történetét.
|
|
|
Post by nightmares on May 7, 2016 17:41:03 GMT 1
Nightmares eközben idegesen ment körbe a palotában. A droid már meg is kérdezte: -De uram, már olyan régóta megy itt körbe, hogy elkopott a szőnyeg és egy kör lett préselve bele. -Hol van Salvador Castro? -kérdezte dühösen Nightmares. -A kertben uram. -Hívd ide!
Nightmares mindig tudta, hogy van még egy testvére, de eltitkolta még Vigo elől is, mert Salvadornak nagy rangja van, és segíteni is tud. Közben kinyílt az ajtó, de nem Salvador, hanem a tábornok lépett be két szeparatista droiddal és egy kalóz fogollyal. -A bolygó felszínén kaptuk el uram!- Szólalt meg a tábornok.
Nightmares megfigyelte jól a kalózt, és megkérdezte: -Mit tudsz a vezetődről? -Csak annyit, hogy Vigo Damask úrral tárgyal- Mondta reszketve
Nightmares mérgesen keresztül szúrta kardját a kalózon majd azt ordította: -Árulók!
|
|
|
Post by Haruhi on May 8, 2016 21:47:58 GMT 1
Utasítások. Egyszerű programozási vagy felhasználási funkciók melyek rendszereket működtetnek, bármely elveken is alapulnak azok. Ha nem lennének utasítások, az említett rendszerek megbénulnának, inaktívvá válnának és képtelenek lennének önállóan végrehajtani funkcióikat. Ezért sem minden utasítás érkezik külső forrástól, mindinkább más utasításoktól vagy azok sorozatától, melyek sorának elején természetesen ott az elindító - így indirekt függő marad mind, közvetlenül azonban nem. Most egyetlen utasítás táplálódott a több százezernyi vagy éppen milliónyi egység rendszerébe, melyek funkcióit gondosan programozták át jelenlegi uraik, hogy minden parancsukat teljesítsék. Most "életre" keltek - ha lehetett annak nevezni - mely azóta nem történt hogy valamikor rég egy Mustafar nevű bolygón leadott utasítás kikapcsolásra késztette őket, álmokat és ideológiákat döntve örökké romba. Hiszen most, az egységek egy egészen más célt szolgáltak: egyetlen személy minden utasításának pontról-pontra követését, nem törődve azzal, hogy réges-rég nem vehették fel a versenyt a mai galaxis legtöbb modelljével Eme temérdek egység között akadt azonban néhány másmilyen, bonyolultabb és harcképesebb a többinél: romboló droidok, szuper harci droidok, melyek még állhatták a sarat. Ám csupán egyetlen egy volt a különlegesek között, mely mindannyi egység funkcióit képes volt messze túlszárnyalni, s éppen ezen egység volt az egyetlen ugyanakkor, mely nem került átprogramozásra. Elrejtve a Szeparatista komplexum droidlaborjainak legmélyén, átvészelve a hosszú évtizedeket és elszalasztott esélyeket megtalálására, az egység mely elkészültekor messze megelőzte korát, most "éledezni" kezdett. Tárolója elhagyta nyugvóhelyét és antigravitációs pályályán a droidkomplexum egy harmadlagos irányítóhelyiségébe siklott, egy ott dolgozó muun leplezetlen ijedtségére. Ahogy azonban a pillanatnyi reakció, melyet a nem várt eredmény váltott ki a lényben, hamar elült, s így az most kíváncsian lépett a kocka formájú, átlátszó borítású tárolóeszközre, s az abban várakozó, erősen humán modellel rendelkező egységre. A múló meglepettség kiváncsisággá módosult **** Utasításuk. Az egyedi, kifinomult és a legelsőt követően immáron önálló rendszer most megtelt velük, "életre hívva" és "emlékeztetve" arra a programra, melyet belé kódoltak, s melynek megmásítására jelenleg nem volt megfelelő eszköz a rendszerben, felhatalmazás pedig talán az egész galaxisban sem. Érzékelői aktivizálódtak éppen mikor tárolója megnyílt, mire hideg teste két lábra emelkedett és vizuális szenzorai azonnal a fölé több mint két méter magasan tornyosuló lényre fókuszálódtak. Egy pillanatig meredten bámulták egymást. Egy muun, nem az Intergalaktikus Bankár Klán vagy a Független Rendszerek Konföderáció bármely tagállamának, frakciójának, fegyveres vagy egyéb szerveződésének programozásának idején nyilvántartott öltözetében. Bal karja hirtelen mozdult, megragadva a muun ruháját, térdre rántva, majd két kézzel megragadva fejét egyetlen erőfeszítést nem igénylő mozdulattal kicsavarta azt. Egyszerűen nem rendelkezett engedéllyel a helyszínen tartózkodásra, az egység így nagy valószínűségü vészhelyzetnek nyilvánítva likvidálta, hogy biztosított körülmények között mérje fel a helyzetet. Egy holoprojektorhoz lépett, egyik, pontosabban a bal kézfejében rejlő nem-fizikai be- és kimeneti csatlakozóját annak közelébe tartva aktiválta azt. Szemlátomást azon nyomban, mindössze egy századmásodperccel és néhány százezer algoritmus futtatását követően a projektor fényárban úsztatta el a helyiséget, megviéágítva az Egység modelljét, mely most végtagjait szétterítve és a testén így valamennyi szenzorját aktiválva az emberi szem által követhetetlen sebességgel felvillanó, temérdek egymással párhuzamosan információt kijelzó vizuális adatköteget kezdte beolvasni Mindazon nem alaposan kódolt információt átvizsgálva melyekhez hozzáfért, nem telt fél percbe míg beolvasta, rendezte és programozásához igazította azokat, így tulajdonképpen értelmezve mindent. Ami mindazok közül leginkább fontos volt, hogy a létesítmény és a csillagrendszer nem tartoztak a Független Rendszerek Konföderációjának ellenőrzése alá, továbbá az államalakulat megszűnt létezni, valamennyi vezetőjével és frakciójával egyetemben, mely utóbbiak közötti kivételek jelenleg saját útjukat járták, vagy más hovatartozást vallottak. Ez volt az egyetlen tény, mely hozzáférést adott saját programjához, melyet annyival módosított így, hogy a már véget ért háború megnyerése helyét a Független Rendszerek Konföderációjának újjáélesztése és hegemóniájának a Galaxisra való kiterjesztése vált. Jelenleg elsődleges programja végrehajtása nem volt megalapozható, így másodlagos programként jelenlegi helyzetének megváltoztatása és további információk megszerzése vált Nem véletlen, hisz a jelenleg rendelkezésére álló adatokból következett, hogy a rendszer támadás alatt állt egy, esetleg kettő más frakció által, az Egységnek pedig nem lévén hovatartozása egyik félhez sem, a rendszer elhagyásának szükségességét priorizálta. Több jármű is rendelkezésre állt, azonban egyet talált ezek közül alkalmasnak arra, hogy jelenlegi feladatát végrehajthassa minimális kollaterális kár okozásával, mely minimális figyelemfelkeltést jelentett. Ehhez megfelelő öltözékre volt először szüksége, figyelembe véve azonban hogy a likvidált muunt hamarosan keresni fogják, e másodlagos objektívát félrehelyezte, hogy majd az útján első adódó alkalommal teljesíthesse, de addig nem az elsődlegesnek a rovására. Átkalibrálva a komplexum helyi biztonsági rendszerének szenzorait, észrevétlenül távozott egy szellőztető járatba bújva, melybe ruganyos, kevés teret foglaló modellje lévén könnyen mozoghatott, s a változatlan alaprajzot követve elhagyhatta a támaszpontot
|
|
|
Post by sithlord on May 9, 2016 18:09:21 GMT 1
Vigo maga sem értette, az új vendégét. Meglehetősen pökhendinek tűnt, azonban az Astorias miatt el kellett tűrnie, ezt a kellemetlenséget. Volt ebben a lányban valami játékos, valami ősi vadság.
-Méltóztasson követni kedvesem! -intézte szavait Zullához Vigo. -Látom tetszik a hajó! -állapította meg Zulla csillogó szemei alapján a muun. -Nagyon banyek! -rikkantotta a lány majd szokatlan módon, legalábbis egy muun számára, hátba verte Vigot, csak úgy csattant. A vékony, kehes muun köhögni kezdett, és inkább elfojtotta a megjegyzéseit.
-Menjünk az irodámba kisasszony! -a muun szavaira, a lány elmosolyodott. -Csak nem valami huncutságban töri a fejecskéjét? -a lány vidáman csicseregve utalt félreérthetetlenül, ama bizonyos dologra, amit általában egy hím és egy nőstény szokott egymással gyakorolni. Vigot azonban még a gondolat sem környékezte meg. Abszolute nem érdekelte a lány, csupán eszközt látott benne a terveihez. -Megnyugodhat Kisasszony, eszem ágában sincs semmit se csinálni önnel! -Vigo jeges hangjára Zulla megborzongott. -Kár… -szomorodott el a lány, aztán követte a muunt, ahova amaz vezette.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on May 10, 2016 19:43:15 GMT 1
Ej-ej, ahány Muun, annyiféle csalódás. Az egyiknek nehéz a feje a háborúskodáshoz, a másiknak pedig semmi humora. Valahogy nem lehetett mit kezdeni ezzel az idióta fajjal. Talán nem is kell több Zullának ahhoz hogy hogy felfüggessze a viccelődést a tárgyalófelével. Viszont az is biztossá vált, hogy ezek a hatalmaskodó népségek nem szeretik a fajtáját. Ezek a kufárnyelvű népek unalmasak és csak tologatják a hatalmi játékaik figuráit a galaxis holo-sakk harcmezején. Már maga a bánásmód, ahogy ez a fickó kezeli, felér egy karóba húzással, ami normál esetben élvezetes látványosság, de kevésbé élvezetes élmény.
Na és az a hang. Ilyen irritáló hangot Zulla még világ életében nem hallott. A Kalózúrnő számára ez a hang olyan volt hogy arra nem találni megfelelő fogalmat. Így csak egy életunk idióta beszél, az erő minden árnyalatára! Nem ám hogy parázna hogy most egy nagy hatalmú kalózúrnő össze akar vele bújni, vagy kezdene el vele incselkedni, ő csak közli, hogy nem.
-...tudod öreg, azt hittem van valamennyi humorérzéked, de te szárazabb vagy mint Mastafar levegője egy forró nyári napon. Halovány lila fingom sincs mivel lehet a fajtád figyelmét felkelteni. Sem a szép szó sem a bujálkodás nem kelt bennetek semmit. Nem szeretem a rideg férfiakat.- Jegyezte meg Zulla, tarkóra tett kézzel, háttal a menetirány felé sétálva, miközben a tárgyalópartnerét méregette, miképp mozdul, miképp rezdül az arca egy-egy megjegyzésre, próbálva ezzel kitapogatni a jellemét. Nem félt hogy bárminek is nekimegy, mert tudvalevő hogy a folyosókat ilyen diplomáciai esetek során biztosítják a forgalom elől. Míg Zulla az üres folyosón haladt a kísérettel amit Vigo és szerény személyeiknek kísérete népesített be, haves töprengés folyt a galád fejben afelől, hogy mégis miképp lesz ez most. Még nem tárgyalt ilyen nyíltan másokkal, de kufárja tanácsára megpróbál barátságos lenni, aki az eddig hallottak hatására nem is igazán tudja hogy forduljon-e sarkon és menjen vissza Alzoc3-béli kényelmes kabinjába, vagy inkább menekültkérelmet nyújtson be a Sith Birodalom számára, hogy megússza azt amit Zullától kap, ha netán elfajulnának a dolgok. Szóval Bu Risii eléggé kétségbe volt esve a jelenlegi helyzetet nézve, és egyetlen bizodalma csak Vigo Demask volt, aki hideg vérrel állta Zulla megnyilvánulásait.
-De legalább azt mond meg nekem, hogy ha nem lehet veled spannolni, akkor még is hogy beszéljünk szemtől szembe öreg?- Szegezte a kérdést a főbankárnak, ezzel egyértelművé téve hogy a két tárgyalási technika mennyire is nem összeegyeztethető, így növelve a diplomata-kufár aggodalmát, akinek homlokáról a feszültségtől már csak úgy gyöngyözött és nem győzte díszes köntösének ujjával letörölgetni a cseppeket. Aggodalma, miszerint a tárgyalás még azelőtt kudarcba fulladna hogy a tárgyalóteremig jutnának, meglepetésére nem teljesültek, ám az, hogy az ajtók mögött mi történik, már teljesen irányíthatatlanná teszik számára az eseményeket, no nem mintha eddig is tett volna valamit a siker érdekében pár cifra szón kívül. Amint a tárgyaló nehéz ajtaja lassan becsukódott, a diplomata megrázta a fejét. -Ha ebből jól jövünk ki, és hálát adok a galaxis minden istenségének.- Adott hangot kétségeinek a Bu Risii. -Ha bármi történne értesítsetek. Én addig jelentek a haduraknak. Jó ha tudják mi forog kockán.- Azzal aztán, két kísérőjével egyetemben visszaindult a hangárba, mert egy esetleges balhé esetén nem kívánt a fronton tartózkodni.
|
|
|
Post by nightmares on May 11, 2016 13:04:25 GMT 1
Amint beértek Vigo irodájába megjelent Nightmares holografikus képe, és volt mellette két Magmadroid. Nightmares azért akart beszélni velük, hogy tájékoztassa arról, hogy hogyan nyertek csatát a kalózok ellen. El is kezdte a beszédjét: -Üdvözletem nektek ti tiszteletre NEM méltó alakok!-Vigo és Zulla is olyan képet vágtak, mint ha Castro hülye lenne.-Csak szólni akartam, hogy a droidseregemmel, amely több millió droidból áll, nyertünk egy nagy csatát.-A Magma őrök odalöktek a királynak egy emberi lényt, amit Zulla felismert, mivel az a fogoly egy nagy rangú ember volt.-Ez itt az egyik embered Zulla.-Azzal megmarkolta a kalóz haját, majd lefejezte, aztán félredobta a fejét. -Héj, hogyishívják király, az az én emberem... volt. -kiabált Zulla. -Mindketten tudjátok, hogy veszíteni fogtok!- mondta lenézően Nightmares
Ezt Vigo sem hagyta szó nélkül: -Az űr akkor is a miénk! -Eddig!-szólt közbe Nightmares.-Ugyanis a testvérem, Salvador Castro, az Astorias 2 királyának a flottája erre tart egy tovább fejlestett Excutor Szuper Csillagrombolóval. Bizony, Vigo. Évekkel ezelőtt a béna embereid nem tudták őt megölni. Emlékszel? Meg akartad ölni, hogy tiéd lehessen Astorias!
Azzal megjelent egy másik muun holografikus képe is, aki Salvador Castro volt.
|
|
|
Post by sithlord on May 11, 2016 18:28:23 GMT 1
-Arcátlan parasztok! -tajtékzott Vigo és ezúttal már tényleg mérges volt. Nem elég hogy Zulla olyan fura volt most még ez is? Fenyegetni merészelik őt az ESB Főbankárját?
Az ostoba paraszt elfelejtkezett arról a három SiSD-ről, amely a közelben várakozott, minden eshetőségre készen. Vigo minden volt, de nem ostoba. Tudta jól hogy előnyösebb ha hozza magával a teljes védelmi Flottáját. A három SiSD és kísérőhajói, Judicatorok, Auorák és VSD-k csak a parancsra vártak. Mert lehet egy SSD akármilyen erős és félelmetes, a Sith Birodalom csatahajóival nem vehette fel a versenyt. Vigo arcán ördögi vigyor jelent meg. -Hehe te féreg...megtudod most az idióta barátoddal milyen az, ha Vigo Damask megharagszik!
Vigo parancsának megfelelően, a Sith Flotta máris kilépett a hiperűrből és felszíni bombázást kezdett el. Vigot már nem érdekelte az se, ha az egész hóbelevanc eltűnik. A három SiSD odonit fézernyalábjai, behatoltak a főbolygó felszínére, módszeresen porrá égetve azt amit csak tudott. Eközben Sith vadászok raja, megannyi mérges darázsként vágódott ki a három SiSD hangáraiból.
A vezérhajó hídján, Vigo őrült mosollyal fordult a lányhoz. -Megkapta a háborúját Kisasszony!
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on May 11, 2016 22:10:50 GMT 1
Annak idején, amikor Zulla végzett azzal a féreg Twi'lekel, aki hajdan egy közepes kaliberű kalóz volt, meglepetést okozott minden peremvidéki kalóz és csempészklán számára, hisz ez egy igencsak váratlan fordulat volt. A peremvidék maradi népei nem hittek abban, hogy egy nő valaha is jó vezető lehet, sőt, egyáltalán méltó ellenfele lehet bárkinek is, persze a hatalomra jutását követő egy hónap alatt megfelelő bizonyságot tett keménykezűségéről, és brutalitásáról. Mindenki aki megrögzötten hitte hogy a hajdani bandavezér csupán óvatlan volt mikor közel engedte magához a lányt, meg ovlt győződve róla, hogy csak a szerencsén múlott hogy belőle lett a következő vezér, de amint egyre-másra jelentek meg a trónkövetelők, lassan megmutatkozott miféle vadság, erő és milyen hatalmas őrület munkál az oly törékenynek tűnő, kicsit néha hóbortos lányban. Az az egy hónap volt Zulla névjegye a peremvidék minden nagykutyája számára. Minden egyes trónbitorló aki lenézte őt, keserves kínok között, a nyilvánosság szeme láttára, napokon át ívelő szenvedések után pusztultak el. Minden egyes féreg, amelyik lenézte, kinevette vagy szánalmasnak tartotta, mind a Zulla által okozott gyötrelmek áldozatává vált. Karóba húzás, élve belezés, csonkítás. Ez mind Zulla kisujjában volt és különös körültekintéssel végezte ezeket, hogy minél jobban kitolja az áldozatai kínjait, akár hetekig, hogy kiszolgálja bosszú és vérszomját. Mindezek mellett persze Zulla ügyelt trá hogy ezt a peremvidéken minél többen lássák ahogy puszta kézzel öli meg azokat akik túl ostobák voltak ahhoz hogy megértsék, ő nem egy kislány. A galaxis mocska a rendszeres közvetítések után, rövidesen feleszmélt rá hogy Zulla egy fontos tényező a galaxisban és lelkiismeret nélkül végez mindenkivel. Erre most, egy semmiből megjelent uralkodó ismét próbára teszi a türelmét és elkezd játszani egy olyasfajta játékot amiben sokan elhulltak már és valamennyi áldozat teste feldarabolva és nyársra húzva hever Alzoc 3 kalózkikötőinek közelében, jelezve, hogy mi a sorsa a trónjára törőknek és az ellenállóknak.
No persze Zulla szerette a merész, karakteres egyéneket, akik mertek tenni valamit és meg it tette mait lehetett azért, hogy azok mellette legyenek, ne pedig ellene, többek között ennek köszönheti Iago és Unda jelenlétét a Hadurak Tanácsában és azt hogy övé a legnagyobb kalózflotta a galaxisban, amiben sok ígéretes tálentum is van, és van egy pár akik rendelkezik hasonló erényekkel mint Vigo, aki jelenleg finoman szólva tajtékzott a dühtől, Bu Risii örömére, mert a látottak, hogy egy ilyen nemes fickó is képes dühöngeni, nem is kicsit javítottak a megitélésén Zulla szemében. Láthatta miféle harag és talán némi undor van abban a szempárban a hologramm gazdája iránt.
-Csitulj egy kicsit Vigo pajri. A harag az jó, de ne fecséreld felesleges fecsegésre.- Intette türelemre tárgyalópartnerét, miközben a Sötét Oldal malmai serényen tovább őrölek, a gonosz úrnő megelégedésére. Hiába tagadta meg a Sith tanokat, tudta, hogy a kontrollálatlan düh nem használ. Csak és kizárólag a megfelelően kontollált módon okozhat az ember vele fájdalmat másoknak. Szóval, hogy Vigo tovább érlelje a dühét, átvette a szót, hogy maga is kiossza a hívatlan vendéget és nem volt rest ezt rögzíteni is. Ezt pedig úgy oldotta meg, hogy miközben galád módon elterelte a Nightmares figyelmét éles nyelvével, addig szépen csendben bekapcsolta a kivetítő "felvétel" gombját.
-Te hülyébb vagy mint a sok évi átlag, és hidd el, ez tőlem nagy szó, pedig én se vagyok egész normális.- Kuncogott a markába Zulla, végigmérve Astorias jelenlegi utát. Ki tudja, lehet hogy személyesen is seggbe rúghatja, ha már ilyen tiszteletlen volt. Attól hogy kalóz, még ő is tudja hogy nem helyes dolog mindenféle erőfelmérés nélkül belemászni a másik arcába, és kiosztani hogy milyen hülye, mert a végén gyomron döfik.
-Most már értem miért akart Ez a faszi velem beszélni.- Mutatott Zulla mosolyogva az asztal túl felén ülő Vigora. -Várj, segítek hogy megértsd mi a csízió, mert látom valaki megbukott hadvezetésből.- Adta elő okító hangvételben elmélkedését Zulla, felülve az asztal szélére, majd a lábait hintáztatva előadta rövid eszű ellenfelének mi a helyzet.
-Astorias három bolygóból áll, nem többől. A Sith Birodalom pedig ennél jóval többől. SZámold csak meg, most hogy mekkora az erőkülönbség és vedd ehhez azt, -ekkor előrehajolt a lehető leggonoszabb módon pillantott Nightnares holo-képmására. -hogy ÉN is itt vagyok.- Okította kis a hatalmi helyzetről az ostoba muunt tömören. Senki sem olyan hülye hogy egy birodalommal packázzon. De senkisem volt eddig olyan ostoba hogy eképpen húzzanak vele ujjat. Ez pedig előhozta belőle a legkegyetlenebb oldalát.
-Ami pedig azt a fejetlen fickót illeti, tévhitben élsz. Több híradót kéne nézned, hogy tudd mi folyik körülötted. Nem láttál te még nagy csatát azon a porfészken, de tudod mit?! -Pattant le a padlóra ismét Zulla, majd felemelte a kezeit és így szólt.- Teszek neked egy ígéretet Nightmares Castro! Megrendezem neked a legnagyobb vérontást amit Astorias nem fog elfelejteni! Árvák fognak sírni a felkoncolt szüleik tetemei előtt és a vérükkel festem vörösre a királyi udvart! A drága arisztokratáid pedig elevenen karóba lesznek húzatva, és a karókat szoknak a kisütött zsírjával fogom bekenni, akik a szádra merik venni a neved amíg csak a bolygódon tartózkodom, én pedig röhögve, rabszíjon rángatva foglak a vértől mocskos utcákon végigrángatni, hogy lásd milyen is egy igazi csata és érezd miféle gyűlölettel tekint egy nép egy bukott királyra!- Ekkor Zulla ördögi kacajban tört ki, hisz fejében hamar körvonalazódott ahogy a fantáziája valósággá válik és a kalózhorda véres lábnyomot hagy a történelemkönyvek lapjain. Bárki hamar megrémült volna ha látta volna Zulla elvetemült elszántságát és a szemében sugárzó tébolyt, ami még inkább fellángolt ahogy mesélni kezdte véres terveit.
Amint a két muun abbahagyta a társalgást, és Vigo kijelentette hogy támogatja a háborút, Zulla ismét elmosolyodott, és az ajándékos ládából elővett egy bort és két egyszerű, dísztelen poharat, majd előrántotta a kardját és lefejezte a palackot, majd megtöltötte a poharakat és megemelte az egyik poharat.
-Akkor a szövetségünkre!- Üvöltötte őrülete táplált harci láz közepette, majd egy húzóra kiitta a pohárból a vörös italt, mainek pár cseppje úgy csorgott ki a szája szélén, mintha friss vér volna, majd a magasba emelte a lenyakazott üveget és a padlóhoz csapta.
-Ezt pedig az elesett és a jövőben eleső bajtársainkért!- Ordította a harci hévtől fűtve, majd így folytatta. -Azt hitte hogy az volt az összes haderőm, pedig azok csak lelkes barmok voltak akik szeletet akartak a tortából. Most viszont, eljött az idő, hogy mutassunk valami nagyot! Induljunk most azonnal! Egy ígéretet nem szabad elhanyagolni.-
|
|