|
Nagi
Apr 19, 2014 19:47:33 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 19, 2014 19:47:33 GMT 1
Delpin, a hajó főorvosa, Jaxton kapitány és a szolgálatos adjutáns a konföderációs vezérhajó hídjáról figyelték, ahogyan a Phennirt szállító hajó dokkol. - Szóval azt mondja, nem találtak semmi fiziológiai elváltozást? - fordult az admirális Lem doktorhoz. - Nem, asszonyom. - rázta meg a fejét a kopasz, bajuszos, idősebb férfi. - Az államfő nem szenvedett sem fizikai, sem pszichológiai sérüléseket a merényletkísérlet során. - Persze. Ez megnyugtató. Csak ezt akartam tudni. - sóhajtott fel Delpin. - Valami aggasztja, asszonyom? - jegyezte meg a doktor. - Semmi. Még egyszer köszönjük, doktor úr. - Kérem.
A doktor távozása után Jaxton közelebb hajolt Delpinhez. - Még mindig úgy gondolja, asszonyom, hogy az államfőt.. befolyásolták? - Most gondolom csak úgy különösen. - mormogta vissza halkan a nő. - A nagaiok régóta jó kapcsolatokat tartanak fent a sithekkel, ezt mindannyian tudjuk. És az államfő, hogy úgy mondjam, nagyon hirtelen vált a császár rajongójává és legnagyobb barátjává. - Értem. - vonta össze a szemöldökét Jaxton. - De nem tudjuk bizonyítani. - Nem. - sóhajtott fel Delpin. - Tájékoztassam a Bothawuit és a koréliai kormányt? - Nem, még nem. - rázta meg a fejét Delpin. - Előbb utána kell járnunk ennek. Ha vannak olyan kapcsolatai a szolgálatnál, kapitány, akik ismernek technikákat ennek a felderítésére, itt az idő, hogy megkeresse őket. - Értem. - nyugtázta Jaxton.
Phennir ebben a pillanatban lépett be a hídra néhány kísérővel, valamint széles mosollyal az arcán. - Jemanna, remélem, jobban vagy. - sietett egyenesen az admirálishoz az államfő, csak úgy a hídon mindenki előtt könnyedén a nő derekára téve a kezét. - Sajnálhatod, hogy kihagytad a felvonulást, csodálatos volt. Nagyon sokat tanulhatunk ezektől a nagaioktól. - Majd legközelebb, uram. - húzódott arrébb Delpin. - Sikerrel zárultak a tárgyalásai? - Abszolút. - mosolygott tovább Phennir. - Puyi császár igazán kiváló és érdekes személyiség, nem is értem, hogy az elején miért nem tűnt fel.. megállapodtunk vele, hogy a Nagai Birodalom gazdasági és fejlesztési segítséget nyújt nekünk a Bilbringi szektor fejlesztéséhez. Tanácsadók, szállítmányok, ilyesmi. Aztán ki tudja.. ez csak az első lépés? - Értem.. - próbálta palástolni a döbbenetét Delpin. - És mi lesz a Harmadik Birodalommal? - Majd sort kerítünk rájuk is. - vont vállat Phennir. - Tudod, Jemanna, ahhoz képest, amit a nagaioktól tanulhatunk, az egész Corporate szektor semmiség.. - Indulásra készen állunk, uram. - köhintett Jaxton kapitány. - Persze, persze, gyerünk, indulás! Még sok dolgunk van! - intett Phennir félig lelkesen, félig félvállról. - A kabinomban leszek, elő kell készítenem a szövetségünk részleteit... - azzal kimasírozott a hídról.
- Szövetség? - Delpin tehetetlen arccal meredt Jaxtonra. - Valóban nagyon furcsa. - meredt a távozó államfő után a kapitány. - Előkészítem az ugrást, utána pedig elküldök néhány üzenetet, asszonyom. - Tegye azt, kapitány, tegye azt. - válaszolta Delpin. - A kabinomban leszek.
...
Nem sokkal azután, hogy a konföderációs küldöttség elhagyta a rendszert, és hajói gyors ütemben szelték a galaxis ismertebb részeibe vezető hiperteret, a legénység mindenki által csak Jenth hadnagyként ismert tagja megállt Phennir kabinja előtt, és aktiválta a kommunikációs jelzést. - Tessék? - hangzott fel nem sokkal később az államfő hangja a komban. - Fontos személyes üzenete van, uram. - jelentette a tiszt. Az ajtó nem sokára feltárult, és a belépő hadnagy megpillantotta az íróasztalánál ülő, csapzott hajú, vöröslő tekintetű, meglehetősen fáradtnak tűnő államfőt. - Jól van, uram? - lépett oda az asztalhoz Jenth. - Értesítsem a doktort? - Nem szükséges... csak nagyon hasogat a fejem. Nem tudom.. - rázta meg a fejét Phennir. - Úgy érzem magam, mintha napok óta nem aludtam volna semmit. Ki vele, mit akar, hadnagy? Milyen üzenet?
Jenth, azaz Tiebolt válaszul egy szó nélkül egy apró holokártyát csúsztatott át az asztalon Phennir elé. Az államfő rámeredt a kártyán látható stilizált, kitárt szárnyú madárra, melynek feje oldalra volt fordítva, illetve alatta a birodalmi jelvényre, majd a hadnagyra... végül villámgyorsan, ijedt tekintettel zubbonya mellényzsebébe csúsztatta a kártyát. - Mit akarnak? - sziszegte immár sokkal halkabban a hadnagynak. - Jelenése van, uram. Látni akarják a Hauptquartier-ben. - suttogta Tiebolt. - Ah... - Phennir néhány pillanatig némán maga elé meredt, majd megmasszírozta a tarkóját. - Hogyne, persze. Amint tudok megyek. Köszönöm. - Uram. - hajtotta meg magát finoman a Tiebolt. - Ha bármire szüksége van.. szóljon. - Nem kell, köszönöm. Elmehet. - sóhajtott fel Phennir, és megvárta, amíg a hadnagy után becsukódik az ajtó. Csak akkor hajtotta vissza a fejét az asztalra, lassú, ütemes mozdulatokkal verve homlokát a fekete laphoz, miközben továbbra is eredménytelenül próbált rájönni arra, hogy valójában pontosan mit is csinált az elmúlt néhány napban odalent a Nagin..
|
|
|
Nagi
May 29, 2014 15:58:45 GMT 1
Post by Enz on May 29, 2014 15:58:45 GMT 1
Puyi egy szemhunyást sem aludt az ünnepség éjszakáján, ehelyett a császári kertben meditált az elkövetkezendőkön. Számos fronton kellett támadásba lendülnie, hogy ellenfelei ne jussanak lélegzetvételhez sem, miközben ő eléri a céljait. A Császári Út terve lassacskán összeállt számára: a Dainagaikai segítségével megragadja a hatalmat, megsemmisítve a demokrácia nevű förmedvényt, amelyet a távoli országok elfogadásának reményében honosítottak meg, bármiféle eredménye nélkül. Népe mindenáron alkalmazkodni akart ahhoz a sztenderdhez, amit a nagy galaktikus hadjárat alatt és után sajátított el, de ezek a népek továbbra is lenézték és semmibe vették őket. A legfrissebb generációt hihetetlenül irritálta ez, jeles képviselőik közül az elsők pedig mostanra hagyták el a katonai akadémiák padjait. A terv másik része volt, hogy őket maga mellé állítva számoljon le az idősödő elit kevéssé rugalmas képviselőivel. Egy felülről ellenőrzött nacionalista forradalom, még a gondolata is kellemes borzongással töltötte el, és érezte, ahogy kavarognak körülötte a Halál sötét energiái. Eközben a katonai elitet leköti a tof ellenállók ellen indított Daiteikoku-hadművelettel, valamint a chissek puccsának beindításával. Ezalatt egyesíti a két ősi dinasztiát Marisával kötött házasságával, ami nem csak politikai, de vágyai terén is fontos volt. Kívánta azt a nőt, mindennél jobban. Volt benne valami érintetlenség, amit vágyott maga beszennyezni, megrontani... Talán még akadt olyan lehetőség a belpolitikában, amivel súlyosbítani tud a belső és külső káoszon, hogy végül egyedüli győztesként maradjon a csatatéren. Aztán következnek majd a többiek: a szerencsétlen Phenirrel úgy játszik el, ahogy kedve tartja; a Szövetséget saját jóléte viszi majd pusztulásba; Wenthar pedig csak egy reszkető levél lesz hatalma előtt, ha ellesi titkait. Enz, aki pusztulást hoz a Galaxisra, hiszen csak azután lehet építkezni, hogy a régi rendet teljesen elsöpörtük. Miközben ezeken a terveken meditált a gonosz aura közepén, észre sem vette, hogy lassan elhalnak a tűzijáték fényei, az éj hajnalba majd reggelbe vált. Szemei csak akkor pattantak fel a mély transzból, amikor léptek közeledtét érezte. Ahogy kinyúlt érzékeivel, egy alak tudatát találta csak, és mindössze akkor érezte meg szándékait, amikor már szabad szemmel is látta őt. Torinaga volt az, a palota főeunuchja, aki ceremoniális köntöse helyett most egyszerű vörös tunikát és aranyszegélyes, hosszú leplű fehér sapkát viselt. Ajkát ezúttal kékre festette be, és tántorítatlanul közelgett felé. Puyí lassan feltápászkodott, és ünnepi köntöséről lesöpörte a koszt, fegyverét pedig hüvelyébe dugta. Torinaga minderre látszólag ügyet sem vetve állt meg előtte és enyhén meghajolt. - Felség, jelentések szerint Wenthar császár és kísérete órákon belül megérkezik! - Pont ahogy vártam - bólintott Enz, miközben megigazította övét. - Mit tudtál meg a Konföderációról? - A Delpin nevű elég bizalmatlan velünk szemben, a hangadó volt a kíséretben - mondta el a véleményét, miközben várakozott a magát még mindig összeszedő császár mellett. Enz határozottan hasznosnak gondolta a képességeit, annak ellenére, hogy az eunuchok ma már mindenkiben visszatetszést keltettek és évtizedek óta tiltotta a törvény a gyerekek kasztrálását. Ma már csak a természetes módon nemzőképtelenek kerülhettek be a palotába. - És bizonyára Phennir is az lesz - morfondírozott hangosan. Azután legalábbis biztosan, ha valahogy kilogikázza, hogy a bolygón furcsa dolgok történtek vele. Persze mindenki hallatára beleegyezett a gazdasági egyezménybe, így már csak nagy presztízsveszteséggel táncolhatott vissza az ügylettől. - Értesítsd a Gazdasági Minisztériumot... nem, inkább Onosakát, hogy az Iparvállalat dolgozza ki a lehető leghamarabb a Bilbringi hajógyárak revitalizálására a tervet. - Felség, bölcs döntés ez? - kérdezte tőle óvatosan. - Onosaka az ellenzék kevéssé titkolt támogatója és tényleges háttérbeli figurája. - Nem kell rá emlékeztetni - jelezte a kezével, hogy ezt ő is tudja. - Viszont mi az ő két legfőbb jellemzője? - Pragmatikus és realista, azt hiszem. - Pontosan. Márpedig az ilyen ember megérzi, hol várható nagyobb haszon a számára - magyarázta Enz, és Torinaga hirtelen megvilágosodva egyetértően bólogatott. Persze szívesen végzett volna vele, de jó képességei révén hasznosabb volt számára élve a vállalatvezető. Persze el kellett majd érkeznie az időnek, amikor letöri a szarvait, de egyelőre a simogató kezet akarta megismertetni vele, hogy aztán mérlegelni tudja melyiket is szeretné inkább a kettő közül... Torinaga lassan megindult befelé, Enz pedig elgondolkodva tett előre egy lépés, majd kezét előre nyújtva szólt utána. - Főeunuch! - Felség - pördült meg azonnal szolgálatkészen. - Értesítsd a Külügyminisztériumot és a Központi Vezérkart, hogy dolgozzanak ki egy közös akciótervet a térség... biztonságának szavatolására - morfondírozott a megfelelő szavakon. Ha valahova ennyi pénzt befektetnek, érdemes volt a megfelelő óvintézkedéseket is megtenni, mint az ESB esetén. Persze a balgák úgy hihették, ők kaptak biztosítékokat, holott... Az, hogy a Halálbolygó terveit a kezében tartotta, minden biztosítéknál erősebb volt. - Felség - bólintott, majd további utasításokat várva állt. Enz lassan a gondolataiba idézte a Császári Utat, töprengésének nagyszerűen kivitelezett eredményét. - Egyúttal értesítsd a Császári Ceremóniahivatalt, hogy készítsék elő a megfelelő szertartásokat egy új főpecsétőr beiktatására. Ideje Hondo volt kancellárt pihenni küldeni - mondta, Torinaga pedig ismét jelezte, hogy megértette a dolgot. Persze látta a szemében, hogy arra kíváncsi, ki léphet a helyére, de ezt nem akarta megosztani vele. Ugyanis akkor azt is el kellett volna árulnia, kit talált a kancellári székbe, Doihara helyére. - Az 500. évi ünnepség kapcsán részesültek egyszeri jutalomban a hivatalnokok és katonák? - C besorolási osztály és hadnagyi rang felett - idézte vissza rögtön a saját emlékezetéből, Enz pedig azt kívánta, bárcsak ilyen jó emlékezőtehetsége lenne neki is. Amit Torinaga egyszer látott vagy hallott, azt sosem felejtette el, ezért is volt nagyon hasznos eszköz a kezében. - Fizessék ki ez alatt és a tartalékosoknak is. Császári utasítás - mondta, Torinaga pedig kissé tágabbra nyílt szemmel kérdezett vissza. - A tartalékosoknak is? Felség, ez több milliárdot jelent, ennyi pénz pedig nem maradt vissza a megszavazott költségvetésből! - jegyezte meg tiltakozó hangon Torinaga, de Enznek erre is volt terve. - Közöld a császári kincstárnokkal az összeg felét, a másik felét pedig Onosakával, informálisan - mondta, mire a főeunuch ismét bólintott. Onosaka bizonyára nem fogja visszautasítani ha meghallja Bilbringit, a császári magánvagyon pedig több jadéra rúgott, mint amennyit életében el tudna költeni. - Elmehetsz. Torinaga enyhén meghajolt, majd ezúttal sietősebbre véve lépteit megindult a legközelebbi bejárat felé. Enz rövid ideig követte haladását a szemével, majd amikor eltűnt az egyik kőrakás mögött, megfordult és elindult a női lakrészek felé, vágya által hajtva. Császárként mindent megkaphatott, így ha volt egy dolog, amit nem, az komoly kísértés volt a számára. Már messziről látta a női lakórész elkülönített kertjét, amelynek bejáratánál egy eunuch őrködött. Közeledtére meghajolt és óvatosan félreállt az útból. Még nagyapja idején alakult ki az a szokás, hogy a császár a női lakrészben járva a kiválasztott hölgy előtt leejtette a textilzsebkendőjét, aki aztán követte őt lakosztályába. Persze Enz ritkán látott vendég volt erre, de most semmire ügyet sem vetve haladt egyenesen. Csak néhányan voltak ébren, és ők is félénken pillantottak rá, azonban sehol sem látta azt, akit éppen keresett. Végül némi keresés után egy elhagyatott részen találta meg: éppen a tó hideg vize mellett guggolt, saját tükörképét nézve halkan dúdolt egy dalt. Tegnapi cicomás ruhája helyett most egy egyszerű, tradicionális fehér köpenyt viselt. Lassan kimérte a vizet a tóból, majd arcára öntötte. Enz óvatosan közelebb lépett, de szerencsétlenségére úgy, hogy a tó menti nád megrezgett, Marisa pedig hirtelen odakapta a fejét. - Hercegnő - üdvözölte mosolyogva, miközben lassan megindult felé, nehogy úgy tűnjön, eddig leselkedett. A nő merev arccal bámult vissza rá. - Bitorló - mondta végül válasznak, Enz szerint csak azért, hogy őt idegesítse. - Nemrég még más volt a véleményed - jegyezte meg, közben közel érve a már talpon lévő nőhöz. - A Galaxis trónja tiéd lehet, de a nagai trónon jogszerűen soha nem ülhetsz - felelte makacsul a nő, Enzet pedig a kéjsóvárság őrületébe kergette minden egyes elutasítása. - Jog! A gyengék menedéke. Egyetlen valami számít, az ősi törvény: az a tiéd, amit erővel elveszel - mondta, majd hirtelen megragadta álla alatt a nőt, és egészen közel húzta magához, arcuk alig pár centiméterre állt meg egymástól. - Akár most magamévá tehetnélek. - Édes álmodban átvágnám a torkod - felelte a nő, szemében pedig mérhetetlen dac gyűlt össze, Enz pedig mosolyogva hajolt még közelebb. Szeme sarkából azonban egy árnyék mozdulását látta, és kardja is pulzálni kezdett. Midori volt, az a nő árnyékharcosa, támadásra készen, ha úrnője úgy akarja. Biztos volt benne, hogy le tudná győzni, de akkor Marisát veszítené el, talán végleg. A vágya azonban túl nagy volt - Akár egy pillanatért is boldogan vállalnám - mondta, és lassan közelebb tolta a száját a nőéhez, aki két kezét az övére kulcsolva próbált ellenkezni. Száját rátapasztotta Marisáéra, mire válaszolt szétvált a nő ajka, és forrón csókolózni kezdtek, bár testi ellenállása nem hagyott sokkal alább. Igazi megzabolázhatatlan sárkány, gondolta Enz, és még többet akart. Hosszú másodpercekig tartott a csók, amikor hirtelen fájdalom száguldott végig a testén, és ajkában másféle forróságot is érzett. Hirtelen hátrahúzta a fejét, és szabad kezével az ajkához kapott. Marisa megharapta felső ajkát, amiből most vér folyt. Egyik ujjával megtapintotta a sebet, majd szemügyre vette a saját vérét, aztán elmosolyodott. - Te még akár ébren is meg tudnál ölni - mondta neki. Mielőtt azonban folytatni tudta volna vágyai kielégítését, hirtelen léptekre lett figyelmes. Elengedte Marisát, és hátrébb lépett eggyel, pont akkor, amikor húga, Mikasa hercegnő felbukkant az ajtóban. Enz azonnal magára vette Puyí szerepét és személyiségét. - Marisa, téged kerestelek! - szólított meg vidáman, majd közelebb érve felismerte testvérét is. - Aniue! - Mikasa - köszönt vissza Puyí a nevével, miközben Marisa is felé fordult és enyhén meghajolt. - Sosem hittem, hogy együtt látlak titeket - kuncogott fiatalabb testvére. - Ismeritek egymást? - Csak most találkoztunk - hazudta rögtön Puyí, egy mosollyal kiegészítve. - A kertben sétálgattam, amikor meghallottam egy nagyszerű éneket. - Szépen tudsz énekelni? - fordult kíváncsiskodva a nő felé, aki kötelező elpirulás mellett bólintott. - Most magatokra hagylak hármótokat - mondta, majd egy szertartás meghajlás után megindult kifelé a női lakrészből. - Hármunkat? Ezt hogy érti? - pislogott Mikasa értetlenül, de a nő nem válaszolt a kérdésre, csak szemével követte a mozgását, miközben óvatosan letörölte a vért saját ajkáról. - Mi a helyzet a fogollyal? - állt meg a különös elbánást igénylő foglyok lakrészének főkáplárja előtt. Az új főkáplár előtt, aki tudta milyen fontos feladata van, miután elődjét elbocsátották egyetlen hiba - egy chiss fogoly szökése - miatt. Addigra már átöltözött személyes lakrészében, hogy ne keltsen feltűnést ünnepi ruhájában. - Mióta elkülönítettük a másik fogolytól, zaklatottabbnak tűnik - felelte, miközben az egyik pulton megnyomott pár gombot, képernyőre hozva a celláját, aminek több berendezési tárgya összetörve hevert a földön. - Rendszeresek a dühkitörései, amik addig tartanak, amíg a neutralizáló meg nem bénítja az idegrendszerét. - Szállítható állapotban van? - tette fel a következő kérdést. A főkáplár gondolkodás nélkül igennel felelt. - A veszélyes rabok szállításához használt mobil neutralizálóval igen. Úgy tudom ma estére van előkészítve a... - Most azonnal el kell szállítani - mondta ellentmondást nem tűrő hangon. - Bátyám már készen áll a ceremoniális flottával, hogy tiszteletét tegye több államban. Most azonnal útnak indulnak. - Igenis felség, húsz percen belül... - Tizenöt! - Hai! - vágta magát vigyázzba a főkáplár, majd sietve a kommjáért nyúlt, Enz pedig mosolyogva hagyta el az irányítót. A Sárkányt hamarosan megölik a vagaarik egy tervezett rajtaütés során, és eggyel kevesebb gondja lesz, ami miatt aggódnia kell majd. A követség búcsúztatásán nem volt nagy tömeg, csak a Császári Testőrség néhány tagja állt sorfalat a távozó Noriaki hercegnek. - Vigyétek birodalmunk jó hírét és jókívánságaim - búcsúzott tőle Puyí, a flottatiszti egyenruhát viselő herceg pedig meghajolt a többi magas rangú tiszttel együtt. Öt modern cirkálóból álló flottájuk kellő súlyt adott diplomáciai szavaiknak, feladatuk pedig az volt, hogy előbb az ESB-be utazzanak, majd egy esetleges megegyezés esetén hivatalos látogatást tegyenek az elismerendő hapan kormányzatnál, aztán vegyenek részt az új szövetségi főkancellár beiktatásán. Mikor megindult a felszállás, a császár bátyjához lépett. - Vigyázz magadra, bátyám. - Köszönöm, Felség, igyekezni fogok - felelte, majd újra meghajolt, és beállt ő is a hídra tartók sorába. A Sárkányt mindeközben a legnagyobb titokban szállították fel a zászlóshajó rakterébe. A berakodás után a hajók egyszerre indították be légköri repulzoraikat és rugaszkodtak el a felszíntől, majd lassan távolodva egyre kisebbé váltak. Már csak egy apró pontként lehetett látni őket, amikor beizzították hajtóműveiket, és elhagyták a bolygó légterét. Alig fél óra múlva megérkezett Wenthar császár és kísérete egy SiSD flottával együtt, a vezérhajó pedig bolygó körüli pályára állt. Nem sok idő telt bele, hogy megjelenjen a császár kompja a palota legnagyobb leszállóplatformja felett. Ez már sokkal díszesebb fogadás volt, igaz korántsem annyira, mint Wenthar első érkezése idején. Ahogy ereszkedni kezdett a komp rámpája, a zenekar felcsendítette a Galaktikus Birodalom egykori és az ESB mostani himnuszát, Enz pedig a fogadóbizottságtól több lépésre előre várta a mestere érkezését. Mögötte Doihara kancellár, Kazua fejlesztési, Tong hírszerzési és az egyetlen ember, Arekson külügyminiszter állt.
|
|
|
Nagi
May 31, 2014 21:57:47 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 31, 2014 21:57:47 GMT 1
A Wenthar Nagyurat, az ESB császárát szállító flotta zászlóshajójának kíséretében a szinte már hagyományosnak számító SiSD-ken, Judicatorokon és Aurorákon kívül egy méretes, a sith kísérőrombolók méreteivel vetekedő aranysárga kardassi csatahajó is ott lebegett, minden bizonnyal a nagainok kíváncsi szemei, érzékelői és elemzői figyelmének kereszttüzében.
A Hutet hídján Enabran Thain, az Obszidián Rend nagyura és parancsnoka érdeklődő tekintettel figyelte azokat a jeleket, amelyeket a hajóra telepített érzékelők szerint a nagaiok a felszínről küldtek hajója felé - minden bizonnyal azzal a céllal, hogy minél inkább kiismerjék annak rendszereit. Csak tessék, gondolta magában Thain. A Hutet masszív törzse ugyan külsőre hasonlított a tömeggyártott kardassi cirkálókhoz, de minden más tekintetben egyedi volt.. a nagaioknak nehéz lesz bármilyen következtetést levonniuk.
Thain azonban ennél is érdekesebbnek találta vendéglátóik saját forgalmát, amely körbevette a Nagai Birodalom vezérbolygóját. Az olykor teljesen átlagos kinézetű személyszállítók és teherhajók mellett, mögött, felett lebegő hadihajók aszimmetrikus felépítményükkel régi, felszíni vízjáró hajók alakját formázták meg nagyon sok alkalommal... csoportjaik pedig távol maradtak a civil forgalomtól, mégis olyan kulcsfontosságú pozíciókon helyezkedtek el, elsősorban a bolygó északi és déli pólusa, valamint a környező kisebb holdak körzetében, hogy pillanatok alatt teljes zár alá vonhassák a rendszert. Elkülönülés és egyszerre teljes kontroll.. gondolta Thain, és ez nagyjából egybevágott azzal, amit a felkészítő anyagokban a nagaiokról olvasott. Hagyománytisztelő, a kasztrendszert olykor az érthetetlenség mértékéig a karóhoz kötő, ugyanakkor a tudomány és a taktika számos területén egyre inkább a galaxis élvonalába tartozó nép, amelyik alig rövid idővel azután, hogy ismét felvette a kapcsolatokat az ismert galaxissal, egyre több és több helyre beszivárgott különböző szervezeteinek csápjain keresztül. Melyek közül csupán az egyik volt a Nagai Hírszerzés, melynek vezetőjével Thain e látogatás során oly nagy mértékben megismerkedni óhajtott.
A harmadik dolog azonban, ami nem hagyta nyugodni a tapasztalt kardassi parancsnokot, saját Uralkodója volt. Wenthar gyakorlatilag az utolsó pillanatban utasította Thain zászlóshajóját, hogy saját vektor helyett a császári flottához csatlakozva közelítse meg a Nagit, és a császári delegáció részeként lépjen a bolygóra. Ugyanakkor Thain többszöri ismételt megkeresése ellenére sem volt hajlandó szemtől szemben eligazítani megbízott hírszerzési főnökét arról, hogy mi a célja annak, hogy személyesen utazik a Nagira. Ha csupán diplomáciai tárgyalásokról lett volna szó, akkor nem lett volna szükség elsődlegesen sem magára a személyes császári beavatkozásra, sem arra, hogy mindezek után Thain számára elérhetetlen legyen Wenthar. A kardassi gyanította, hogy más is van a háttérben. Az Uralkodó legalább annyira személyes, mint állami ügyben járt itt, de arra is figyelnie kellett, hogy egységes arcát mutassa az ESB-nek a nagaiok felé - mégis csak furcsán nézett volna ki, ha ugyanattól az államtól két féle, egymásról nem is tudó delegáció érkezik, és még a végén azt az érzést keltette volna a nagaiokban, hogy az ESB nem olyan egységes és erős, mint amilyennek hiszik.
Akárhogy is, Thain el volt szánva rá, hogy végigviszi eredeti feladatát, amíg nem kap ezzel ellentétes utasítást az Uralkodótól. Azaz megpróbálja rávenni a nagaiokat szorosabb együttműködésre az utóbbi időben a sithek szemében egyre nagyobb szálkát jelentő Harmadik Birodalom ellenében, egyszersmind - biztonsági okokból, ugyebár - minél többet megtudni a nagai államvédelem és hírszerzés kulcsfontosságú játékosairól. Az ember, és a kardassi sosem lehet elég jól felkészülve. - Mérjék be a felszínről érkező leggyengébb szkenn-jel forrását, azt, amelyiket a legnehezebb lokalizálni a műszereinkkel. - fordult az érzékelőket figyelő tiszt felé. - És küldjenek vissza egy finom válaszjelet egy kódolt üzenettel. Az üzenet szövege: "Szívesen találkoznék önökkel. Üdvözlettel az ESB nevében: Enabran Thain, Obszidián Rend".
|
|
|
Nagi
Jun 1, 2014 11:16:07 GMT 1
Post by sithlord on Jun 1, 2014 11:16:07 GMT 1
Wenthar lassan és méltóságteljesen, hatalma teljes tudatában lépdelt le a komp lépcsőin, miközben tekintete alaposan körülpásztázta a helyet, ahol újdonsült tanítványa várt rá. Enz térdelő helyzetben fogadta, mire intett neki hogy keljen fel. Méltatlan helyzet volt ez egy Császárhoz, még akkor is ha a tanítványa lett...
Ugyanakkor elméjében a lehetséges csapdákat gondolta végig. Nem hiába rendelkezett úgy hogy Enabrain Thain is mint a kísérete tagja látogasson a Nagira. A Nagaioknak tudniuk kell hogy ki az erősebb. Továbbá amiről még Enz sem tudott, az Obszidián Rend ügynökei már a bolygón tartózkodtak és lehetőleg igyekeztek beépülni a Nagi kormányzatába. A Rendnek kitűnő gén és egyébb sebészei voltak, hogy tökéletes Nagi külsőt varázsoljanak a kardassiai ügynököknek. A turpisságra csak egy teljes és átfogó genetikai vizsgálat után jöhettek volna rá...Szükséges lépés volt ez, hiszen Wenthar mint ahogy egy jó Sithhez illik, nem bízott meg senkiben sem.
Aztán itt volt még Enz kérdése is. A Nagaiok Császára lelkesen fogadta, talán túlságosan is. Vágyakozik a hatalomra de még szinte semmit sem tud. És ez így is van jól! Wenthar majd apránként fogja csöpögtetni a Sithek tudását, kiképezve és felkészítve őt a Rendben betöltött szerepére. Mindazáltal azért nem örült neki hogy be kell érnie egy Enzzel. Igazság szerint ő Carlt akarta magának tanítványául, mert a fia vitte volna tovább a Dinasztiát és a Sithek erejét. Az Erő azonban másképp akarta...Most Enz a tanítványa és ő rajta fogja tartani a szemét.
-Kelj fel barátom! -intett Enznek a mester. -Ne alázkodj meg, ez nem Császárhoz méltó! -mondta Wenthar, mire Enz engedelmeskedett és feltápászkodott. A két Uralkodó egymás mellett folytatta útját, miközben a fogadó bizottság újabb és újabb indulókat játszott le. Új korszak kezdődött el a galaxis történelmében...
|
|
|
Nagi
Jun 2, 2014 19:22:28 GMT 1
Post by Enz on Jun 2, 2014 19:22:28 GMT 1
Enz letérdelt, amikor megjelent a rámpa tetején Wenthar, amit a miniszterei részéről halk felhördülés követett, hiszen a nagai császárok nemhogy alantasabbak voltak, de hatalmasabbak minden más uralkodónál vagy bármely más vezetőnél. Amaterasu, a Napisten leszármazottja térdet hajtott egy "jött-ment" sithnek, kétségkívül nagy nap volt ez a történelemben. Wenthar megállt előtte, majd szólt neki, hogy álljon fel, amit meg is tett. Meg kellett adnia a tiszteletet annak, akit a Halálisten mesterévé választott - legalábbis egyelőre. Addig, amíg hatalmasabb és erősebb nem lesz tőle, s akkor majd térdet hajt előtte az egész Galaxis. Aztán ki tudja, bizonyosan várnak más Galaxisok is a meghódítására. Tízezeréves birodalmának megalapozója lesz, a nagai nép sorsának beteljesítője. Mi másért örökölt volna ő, atyja legifjabb fia, ha nem a Sors kegyéből? Miniszterei egyszerre meghajoltak az ESB császára felé, aki enyhe fejbiccentéssel válaszolt nekik, jelezve ki az erősebb. Enz megfordult, és elindult előre, mutatva az utat mesterének, miközben miniszterei néhány lépés távolságra, az ESB delegációval elvegyülve követték őket, halkan beszélgetve és ismerkedve egymással. - Elárulod magad, ha ilyen nyíltan üdvözölsz - közölte vele Mestere, Enz pedig rögtön válaszolt. - De Mester, a tanítvány mindig megalázkodik mestere előtt! - A cél elérése fontosabb, mint néhány formalitás - söpörte félre könnyedén az érveit. - Egyelőre még csak senki nem is sejtheti valódi kiléted, Darth Enz. - Ahogy kívánod, Mester - bólintott a nála kinézetre kétszer olyan idős férfinak, persze nem értett vele egyet. A nagaiokat pontosan kulturális fejlettségük különböztette meg a barbár Galaxis többi alantas népétől, az a fajta kulturális indoktrináltság, amit az anyatejen keresztül szívtak magukba és egészen életük végéig elkísérte őket. - Mi lett a két fogollyal? - tette fel a következő kérdést, miközben lassan elhagyták a díszsorfalat. Egyértelmű volt, hogy azokra gondol, akiket hirtelen eltűnése után fogtak el. - Végeztem velük - felelte Enz hezitálás nélkül. - Mindkettővel? - pillantott rá Wenthar a szem sarkából. Enz egy pillanatig hallgatott, miközben azon gondolkozott, mit is lenne érdemes mondania. - Igen - felelte végül. Wenthar előre fordult, és szótlanul sétált tovább. - Mikor kezdjük a tanulást, Mester? - hozakodott elő a kérdéssel, miközben lassan kiértek a hangárból.
|
|
|
Nagi
Jun 22, 2014 16:20:30 GMT 1
Post by sithlord on Jun 22, 2014 16:20:30 GMT 1
-Majd akkor tanítalak, ha többé nem hazudsz nekem! -suttogta Wenthar a meglepett Enznek, majd megérintette a vállát az ifjú Uralkodónak. Amazon olyan heves fájdalomhullám futott végig hogy kedve lett volna ájultan összeesni, de tartotta magát. Az Erő segítségével uralkodott a testén, miközben Wenthar ajkai elégedett mosolyra húzódtak, bár ezt inkább vicsorgásnak lehetett volna nevezni... -Ez az első leckéd! Az engedelmesség és az őszinteség! -mondta még mindig suttogva Wenthar. -Nem engedhetjük meg már a kezdet kezdetén a hazugságot, bár kiváló eszközünk lehet mások ellen! -toldotta meg Wenthar. -Ahogy...ahogy óhajtod Mester! -nyögte ki Enz nehezen a mondatot. Alig tudta megállni hogy ne ordítson fel, de ez most nem volt megengedhető a számára. A küldöttség többi tagja nem látott az egészből semmit, csupán a két Uralkodó szívélyes beszélgetését. Jobb is volt így... -Rendben van tanítványom! -enyhült meg Wenthar. -Szóval mi az igazság a foglyokról? Élnek még?
|
|
|
Nagi
Jun 27, 2014 0:11:41 GMT 1
Post by Enz on Jun 27, 2014 0:11:41 GMT 1
Enznek üvölteni lett volna kedve, ahogy Wenthar fájdalmat sugárzott a testébe, de az Erő Sötét Oldalából merített erőt a maga számára. Abban a pillanatban heves gyűlöletet érzett mestere iránt, amit alig próbált meg palástolni, és az oldalán lógó ősi penge is pulzálni kezdett a hatalmas sötét energiákat megérezve. Igazi mestermunka volt, és Enz úgy érezte hűséges fegyverének, a Halálpengének saját lelke van. A nagai hitvilág szerint a száz évnél régebbi tárgyaknak lelkük volt, ez a fegyver pedig ki tudja hány ezer éves lehet. Arcán mosollyal felelt Wentharnak. - A férfi most tart a végzete felé. Hivatalosan a birodalmadba szállítják, de a vagaarik harcos népe és egy flotta rajtuk fog ütni - mondta, miközben enyhén megrándult a karja a belé sugárzó fájdalomtól. Emlékezetes lecke lesz számára, érezte. És egyúttal tanulságos is. Csak akkor követelheti magának a hatalmát, ha már minden tudásával felvérteződött. Ha ez a sithek tanulási módszere, akkor be kellett látnia, hogy igencsak hatékony. - A nő... a vele más terveim vannak - suttogta, de érezte, hogy ennyi nem lesz elég Wentharnak. - A másik ősi nagai dinasztia tagja. Ha egyesítjük a két vérvonalat, biztosítom a teljes birodalom támogatását - egészítette ki, miközben tovább haladtak.
|
|
|
Post by sithlord on Oct 10, 2014 19:20:53 GMT 1
-Nos tanítványom! -kezdte el Wenthar a beszélgetést Enz lakosztályában, amely minden luxussal fel volt szerelve. Közben szorgalmas gésák töltötték ki a Császári család csészéibe az aranylóan gőzölgő teát. Wenthar elvette az egyiket, kényelmesen elhelyezkedve székében, miközben a tanítványa az asztal másik oldalán ugyanezt tette. -Szóval. -folytatta Wenthar Nagyúr. -A helyzet az hogy azért mert lemészároltál egy pár toffot, még nem leszel Sith! Uralkodó császár az igen, de Sith...az egy más tészta! -Enz egy kicsit meglepődött ezen a kioktatáson de elfogadta. Végül is Wenthar a mester! -És hogyan lehetek jó Sith? Mit kell tennem? -Enz kérdésére a Nagyúr elmosolyodott. Kegyetlen, hideg számító mosoly volt ez. Olyan hátborzongatóan sötét, hogy még Enz szíve is megfagyott tőle. -Végezned kell a régi tanítványommal! Adósa vagyok ezzel! – mondta Wenthar titokzatosan.
Persze mindent tudott arról a Kardassiai Rend által hogy ki segített Ossusnál a Jediknek. És abban is biztos volt hogy az a drogfüggő kákabelű mitugrász valami olyan dolgon töri a fejét, ami esetleg veszélybe sodorhatja nagyívű terveit. És persze bosszút akart állni ezen a kellemetlen alakon, elég régóta szúrta a szemét a ténykedéseivel. -És ki a régi tanítvány? -kérdezte Enz érdeklődve, mejd belekortyolt a teába. -A neve Darth Sordis, de sok néven ismeretes. Például a Jedik Smordre mesterként ismerik! Nos mit szólsz a beavatásodhoz ifjú tanítványom?
|
|
|
Nagi
Oct 10, 2014 19:55:29 GMT 1
Post by Enz on Oct 10, 2014 19:55:29 GMT 1
- Mester, egy ajándékkal készültem jöveteledre - mondta válasz helyett Enz, hiszen tudta, ellenkezni őrültség lenne. Ha holtan akarja látni ezt a címbitorlót, gond nélkül végez majd vele, és fejét elé rakja. Azonban, hogy ő ne lenne igazi sith? Már most dróton rángatott mindenkit és megtévesztette mindannyiukat. Az igazságra csak akkor jönnek rá, amikor nyíltan színre lép, ám ekkor már késő lesz. Elővett a köntöse ujjából egy aprócska készüléket, amit lenyomva a plafonba épített rejtett hololejátszó működésbe lépett, és csaták képeit közvetítette: nagai és chiss hajók küzdöttek keményen egymással, miközben egy másik képen a fagyos Csilla felett nagai hajók indították az újabb és újabb transzportokat. - A sithek nagyobb dicsőségére hamarosan szolgálatunkba állítom a chisseket. Bejelentésével úgy érezte, sikerült elkápráztatni a mesterét, aki azonban fagyosan mérte végig a képeket, majd így pillantott rá is. - Mikor terveztél beavatni, Darth Enz? - kérdezte, mire a fiatal császárnak hirtelen nyelhetnékje támadt. - Ebbe és a nő ügyébe. És ki tudja még mibe? - Nem árulnálak el mesterem - hajtott fejet sietve, de Wenthar megrázta a fejét. - A sithek útja az árulás, Darth Enz. Egy napon a hatalmamra fogsz törni. De ez a sithek ősi útja: mindig a legerősebbé a hatalom. Azt azonban soha ne feledd el, mindig ketten vannak, de csak egyiküké a hatalom. - Igenis, mester - fogadkozott Enz, aki sértve érezte magát, hogy nem fogadja el nagyszerű ajándékát Wenthar. - A jövődben minden akciódról előre tudni fogok - közölte vele Wenthar, Enz pedig bólintott. Kivéve arról, amivel átveszem tőled a hatalmat, vén szerencsétlen. - Óvatosnak kell lennünk, Darth Enz. A Világos Oldal szánalmas követői még mindig erősebbek nálunk. Most pedig gyere, kíváncsi vagyok hogy bánsz Kah'les kardjával!
|
|
|
Nagi
Nov 8, 2014 9:08:25 GMT 1
Post by sithlord on Nov 8, 2014 9:08:25 GMT 1
Miközben Wenthar könnyedén hárította Enz csapásait és a két Sith belemerülve az Erő hullámaiba gyakorolt, addig Wenthar esze máshol járt. A közeledő és elkerülhetetlen Nagy Háborúra gondolt, melynek bekövetkezte már csak idő kérdése volt. Mialatt a Nagin tartózkodott, Birodalma ügyintézése nem állhatott le így mindenről értesült. A Galaxis pedig forrásban volt akár a fazék alatt bugyborékoló víz, vagy jelen esetben katyvasz.
Értesült az új állam, az EGB létrejöttéről és nagyon nem örült a hírnek! Egy rivális Birodalom amely ráadásul az Erőhasználókat korlátozná? Nevetséges! A Galaxist mindig is az Erő irányította, és ha nem lennének Erőérzékeny személyek, számos rendszer már rég a pusztulásba merült volna. Aztán ennek a nevetséges Sordisnak a gyatra próbálkozásai...Méghogy Sith! Nevetséges! Inkább szürke Jedi! Hiszen ha Sith lenne már régen felkereste volna Wenthart hogy személyesen végezze ki, teljesítve ezzel a Sithek hagyományát...De nem, Sordis nem kereste azóta sem, pusztán nevetséges piszkálódásokkal tette próbára a türelmét...Robbantás a Korribani Akadémián, nevetséges bábállamok támogatása...ehh szánalmas…
Mindenesetre a hadigépezet már készen állt, hogy bebizonyítsa, hogy a Sithekkel számolni kell. Azt is örömmel vette tudomásul, hogy a Zioston a Sith Egyház alapos felfordulást vitt véghez! Tökéletes…
Közben Enz egy tökéletes riposztot vitt véghez, miközben Kahhless kardja felizzott a kezében, de Wenthar könnyedén hárította. Az ősi fegyver hatalmas sötét energiákat hordozott, ezt Wenthar is érezte. -Jól harcolsz tanítványom! -dicsérte meg Enzet a mestere. -Azonban ez csak ütésváltás, az IGAZI győzelem az Erő használatában rejlik! -azzal intett a tanítványa felé, ujjait kékes-bíbor villám hagyta el, ami körülölelte Kahhless kardját. Enz hirtelen felüvöltött a kíntól, ami a végtagjain áradt keresztül. Görcsbe rándult izmai és verejtékező homloka elárulta hogy hatalmas kínokat él át. A kard...táplálkozott...méghozzá belőle… Végül Enz elejtette a kardot és a földre rogyott. -Ne feledd Darth Enz, ha nem tudod uralni a Sötét Oldalt akkor elemészt! -Wenthar hangja egyáltalán nem tűnt kioktatónak, éppen ellenkezőleg. -Urald a Sötétséget és tied a hatalma! -folytatta a Nagyúr. -Igen...mester! -nyögte erőtlenül Enz a földön térdelve, miközben mélyen elcsodálkozott azon hogy mennyire nem tud ő még semmit sem a Sötét Oldalról, és annak hatásairól. Kahhless kardja most csupán egy kisfiú játékának tűnt nála...Egy tudatlan kisfiúé, aki megégeti magát amikor túlságosan elbízza magát. -Tanulj és erősödj! Másképpen nem győzheted le Sordist! -fejezte be Wenthar a napi tanítást.
|
|
|
Nagi
Nov 11, 2014 23:21:55 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 11, 2014 23:21:55 GMT 1
Wenthar éppen végzett a napi tanítással, és elégedetten pihent a számára kiutalt nagai VIP lakosztályban néhány fiatal nagai lány társaságában, amikor az asztalán elhelyezett holokronok egyike zöldes fénnyel villogni kezdett.
- Elmehettek. - intett a Puyi jóvoltából társaságát megosztó fiatal nagai lányoknak, majd miután becsukódott mögöttük a lakosztály páncélozott tolóajtaja, a kom felé biccentett, ellenőrizve a bejövő azonosító kódot.
- Dorja Égi Marsall. - köszörülte meg a torkát Wenthar, miután leolvasta a bejövő holokron vonal azonosító kódját, amellyel csak ketten bírtak a Birodalomban a nem-erőérzékenyek közül. - A parancsaim világosak voltak. Végrehajtotta őket?
Válasz helyett azonban Dorja automatikus holoképét egy fiatal, tetoválásokkal díszített, mégis izgatóan dekoratív, egyszersmind halálos tekintető lány arca váltotta fel.
- Wenthar Nagyúr, a galaxis császára. - mosolyodott el a holokép. - Végre megtaláltam magát, Felség.
- Ki vagy leány, és hogyan jutottál hozzá a legmagasabb szintű ESB kódokhoz? - ingatta a fejét némi őszinte kíváncsisággal Wenthar.
- Ez nem fontos, Fenség. - válaszolta Vestara. - Ami viszont fontos, az az, hogy végre leszámolhat legősibb ellenségével, Fenség. birtokában vagyok az információnak, és nem félek cselekedni sem.
- Milyen információnak? - Wenthar hangja a holovonalon keresztül kiismerhetetlen volt.
- Átküldök néhány koordinátát, Felség - válaszolta a vonalon keresztül Vestara. - Hogy tudja, milyen tudás birtokában vagyok. Hogy tudja, hol tartózkodik közös ellenségünk és közös mesterünk.. Waranous nagyúr.
Néma csend honolt a vonal másik végén, miközben a beszélgetésben részt vevő terminálok mindkét oldalon villogni kezdtek, jelezve, a Kesh koordinátái eljutottak mindenkihez,
- Felség. - folytatta Vestara incselkedően. - Én ott leszek, hogy érvényt szerezzek annak, amire felesküdtem. Remélem,ön is.
Azzal a vonal megszakadt, és Wenthar ismét egyedül maradt a kabinban.
|
|
|
Nagi
Nov 12, 2014 14:00:10 GMT 1
Post by sithlord on Nov 12, 2014 14:00:10 GMT 1
Amikor az ismeretlen, magát Sithnek valló hölgy képe eltűnt, Wenthar ösztönösen is gyanakodni kezdett. Hát persze, majd csak úgy bedől egy senki Sith nőnek, akármennyire kívánatos is egyébként...No nem! Nem azért lett ő a Sith Birodalom Uralkodója és a legfőbb Sith Nagyúr hogy bedőljön egy ilyen átlátszó csapdának!
Viszont tudni akarta, hogy a nő vajon mit akarhat, és ezt persze szándékában állt kideríteni. Megvolt rá az eszköze! Wenthar bepötyögött pár kódot az egyik terminálba, amely a lakosztályában található volt, majd várakozott. Hamarosan egy Kaminoi, Sith tetoválásokkal díszitett alak jelent meg. -Üdvözlöm Mester! -rebegte alázatosan a kaminoi holoképe Wentharnak. -Aktiválják a G14-es szekvenciát! És küldjék el az alábbi koordinátákra! -parancsolta ridegen Wenthar Nagyúr, miközben átküldte a nő általl adott koordinátákat. A kaminoi meghajolt. -Óhajod szerint lesz Mesterem! – azzal kilépett a vonalból.
A G14-es szekvencia fedőnevet egy klón viselte. Méghozzá az Uralkodó klónja, ugyanazokkal az emlékekkel és érzésekkel de persze jóval kevesebb hatalommal. Wenthar ezeket a klónokat vészhelyzet esetére tartogatta, hogyha esetleg baj érné őt akkor a tudatát egyszerűen átplántálja egy ilyen klón lénybe. Az ötlet az apjától, Palpatinetól eredt, ő pedig továbbfejlesztette és kihasználta ezt a remek ötletet. Ez a klón megy el a nőhöz, és ha esetleg a hölgyike nem az akinek mondja magát…
Nos erre is megvolt az esély és hogy ne érje károsodás a Birodalmat, valamint a kényelmetlen ellenségtől is megszabaduljon, a klón belső szerveibe implantált termonukleáris plazmabomba majd gondoskodik arról hogy elpusztítson mindent ami esetleg a Nagyúrnak árthat… És persze Wenthar az Erő segítségével könnyedén beléphetett a klón tudatába és azt láthatta hallhatta amit a klón is...Most majd kiderül, hogy mi ennek a valakinek a szándéka és ha esetleg igazat mond...Nos akkor végre szembekerülhet ősi ellenségével, Waranoussal vagy Krayttal az Árulóval…
Most azonban fontosabb az átkozott Sordis kézre kerítése. Máris a tanítványát kereste elméjével. „Jöjj az edzőterembe Darth Enz, folytatjuk a tanításodat!”
|
|
|
Nagi
Nov 16, 2014 19:27:39 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Nov 16, 2014 19:27:39 GMT 1
Wenthar és Darth Enz szemmel alig követhető gyorsasággal forgatták a pengéiket. Több, mint egy órája hadakoztak szótlanul. Az öreg mester még csak nem is lihegett, Enz viszont egyre jobban fáradt. A tanítvány mozdulatai egyre lassúbbá, majd egyszerűen sutává váltak. Wenthar egyetlen nagy erejű csapással megtántorította ellenfelét, aki lihegve dőlt a falnak. - Csakis kitartással győzheted le Sordist! - kiáltotta az Uralkodó, és könyörtelenül folytatta támadássorozatát, hogy Enz állóképességét a lehető legjobban megdolgoztassa. - Áruló öcsém nem csak egyszerű mezei Sith Nagyúr vagy Jedi mester. Sordis elmeháborodott. Egy bolond pedig a legkiszámíthatatlanabb ellenfél! Küzdj, tanítványom! Most az életedért harcolsz!
Éppen felkészült a végső csapásra, ami után jöhetett volna a várva-várt pihenő, amikor zavart érzékelt az Erőben. Egy másodperccel később Darth Enz is megtorpant, és gyanakodva kezdte fürkészni a levegőt.
A következő pillanatban pedig féltucatnyi beskhar páncélos harcos alakja materializálódott a szoba egyik oldalfala előtt. Az impozáns és rettegett gárdisták lefelé fordították fegyvereik csövét. - Mit kerestek itt, mandalore pondrók?! - hőbörgött Wenthar, és fenyegetően meglóbálta a fénykardját. - Békével jöttünk - lépett elő felemelt kézel az egyik betolakodó. Wenthar szempillantás alatt kettéhasította a féreg testét, ám nem folytatta a támadást. A szobában ugyanis megjelent még egy, majd egy újabb mandalóriai, és a számuk hamarosan a kétszeresére nőtt. - Hogy merészeltek megzavarni engem?? - kérdezte Wenthar dühösen. - Miféle ostoba öngyilkossági kísérlet ez?! - Békével jöttünk, Wenthar Nagyúr - lépett elő egy másik harcos. - Nem pedig azért, hogy az életedre törjünk. - Beszélj, te nyomorult - sziszegte az Uralkodó. - De ha nem fog tetszeni, amit mondasz, meghaltok. Mind egy szálig.
- Értettem, Nagyuram. Mandalória felajánlja neked a szolgálatait, Nagyúr! Harcosokat bocsátunk a rendelkezésedre, magántestőreid és védelmezőid leszünk, a titkos egységed, Nagyúr! Egy az ellenségünk: a Köztársaság, a Jedik, a Daala-párti Sanagar-klán, az Egyesült Galaktikus Birodalom... és az a Sordis nevű Sith. Mandalória afféle független hadseregként óhajt támogatni téged, Wenthar Császár. A galaxisban csak növelheti a hírnevedet, ha velünk mutatkozol az oldaladon. Hiszen ha még mi is behódolunk neked, ki lehetne hatalmasabb nálad? Mandalória nyeresége pedig a Sanagarok és a Jedik megbüntetése lesz. A Jedik ölése a specialitásunk. Fogadd hát ezt a kis csoportot afféle áldozatként oltárod előtt, főpapok főpapja, és miután minket, vagyis megzavaróidat lemészároltál, vedd fel a kapcsolatot vezetőinkkel. Egy konzulhajó várakozik a rendszer szélén, ha elfogadod az ajánlatot! De elég a szóból, ha harcolni akartok, kicsit megmozgathatunk téged és a tanítványodat! Kiválóp lecke lesz a számára... - azzal meglóbálta hatalmas kardját, és várta a támadást.
|
|
|
Nagi
Nov 23, 2014 8:21:14 GMT 1
Post by Enz on Nov 23, 2014 8:21:14 GMT 1
Amíg mestere a birodalma ügyeit intézte, maga Enz is hasonlóképpen cselekedett. Elvégre ezt a sok hatalmat nem saját maga, hanem a nagaiok nagyobb dicsőségére óhajtotta csak. Ő lehetett az évszázados álmok beteljesítője, aki alatt a Galaxis egy nagy családként egyesül, de ehhez saját maga képzésén kívül a birodalom ügyeit is nagyobb figyelemmel kellett követnie. Doihara, ez a kivénhedt ex-kommandós igencsak akaratgyengének bizonyult vele szemben, így már hónapok óta a kormány álcája mögül ő irányította a Császárság minden rezdülését. Mikor pedig Hirotát, odaadó hívét helyezi a kancellári pozícióba, mindezt nyíltan is megteheti. Vissza kell állítani az abszolút császári hatalmat, gondolta már egy ideje, hiszen a bürokrácia csak azon megfontolásból korlátozza a császárt, mert a legtöbbjük egészen középszerű uralkodó. Ő, Darth Enz azonban erős jellemű, gyors gondolkodású és jó képességű volt, így az elkövetkező fél évszázadra semmiféle korlátra nem volt szükség. Majd ha öreg és gyenge lesz, ellenségei pedig mind halottak, talán megint teret enged ennek a demokratikus bohóckodásnak, az alattvaló lekenyerezésére. - Tennoheika konyurai! - jelentette be a teremőr a Védelmi Tanácsnak, ahol a fontosabb tisztek már összegyűlve várták, hogy tiszteletét tegye. Szívesen várakoztatta volna őket még egy kicsit, de ha most akadt szabadideje, hát nem volt mit tenni. Még egyszer ellenőrizte magán az egyenruháját, majd belépett. A székekről egyszerre álltak fel a tisztek és tisztelgésre emelték a kezüket. Enz viszonozta a gesztust, majd helyet foglalt velük szemben. - Uraim, helyzetjelentést kérek. - Heika - köszörülte meg a torkát a flotta rangidőse és az összfegyvernemi vezérkari főnök, az agg Togo admirális. - Jelentést kaptunk Yokosuka admirálistól. A hadművelet a tervek szerint halad, az ország északi része már az irányítása alatt áll. Eltekintve... - ...eltekintve attól, hogy Naporarnál meglepték - bólintott Enz, mint akinek ez az egész nem mond semmi újat. Hatalmas az Erő, gondolta magában, tisztjei meglepett képének látványa pedig igencsak megérte ezt az aprócska trükköt. - Se vak, se süket nem vagyok. - Nem is mernénk ilyet feltételezni, felség - hajtotta meg magát az idős admirális. Ő mentette meg az életét, amikor a Kéz megtámadta, ezt nem szabad elfelejteni, így nem is szégyenítette meg jobban őket. - És, megtalálták már a megoldást? - pillantott körbe jelentőségteljesen rajtuk Enz, amire csak ideges feszengést kapott válaszul. Töketlen bagázs. - Dewa altengernagy, a 7. flotta álljon készenlétben a déli határainkon! - De felség, nem hagyja ez védtelenül a sithek felé lévő határvidékünket? - vágott közbe az egyik tiszt, Enz viszont játszi könnyedséggel lesöpörte az érvet az asztalról. - Akiknek a császára, és nem mellékesen számos vezetője nálunk vendégeskedik. Ha úgy tetszik, a túszunk - mosolyodott el haloványan. Jól esett még csak egy pillanatra is azt érezni, hogy az ő kezében van a hatalom, az irányítás. Egy mindig vágyik a hatalomra, visszhangzott fejében Wenthar szájából a sithek ősi tanítása. - Dewa altengernagy, mennyi időn belül képes bevethető erőként jelen lenni a chisseknél? - fordult az ellenvélemény leküzdése után a holoalakban jelenlévő parancsnokhoz. - Másfél hét, felség - felelte a tiszt, akinek implantátum bal szeme most ráfókuszált. A polgárháborúban szerezte, az awai csatában, ahol saját testével védelmezte Den Shiwát a hajóra átszálló nagaioktól, és az egyik penge az arcát hasította fel. Bátor, felkészült és végtelenül lojális féfri volt, ő bizonyosan könnyedén leszámol bármilyen fenyegetéssel. - Rendben, altengernagy - biccentett, majd ismét mindenkihez beszélt. - A Konföderáció a végkimúlás közelébe került. Biztosítanunk kell Bilbringit és a környező rendszereket a magunk számára. Gazdasági szakembereink és titkosszolgálatunk már mindent előkészített. - Nem aprózzuk el túlságosan az erőinket, felség? - vetette közbe Serizawa tábornok, aki alapvetően a védelmi doktrína embere volt. Gonosz tréfát űzhettek vele az istenek, hogy nem chissnek született. - Kikusai herceg erői közel tartózkodnak ezekhez a rendszerekhez - jegyezte meg a fiatal Tadakuni vezérőrnagy, aki a Kitashirakawa hercegi vérvonal leszármazottja volt. - Velük együtt is mindössze a flotta egyharmada lesz távol a Császárság magterületeitől. - Ráadásul az Akumazoku-hadművelet kidolgozása során is ezzel a felállással számoltunk - állt mellé Togo is, valószínűleg inkább a tradicionális flotta-planetáris versengés, mint bármilyen más ok miatt. Serizawa tábornok úgy tűnik beletörődött a vereségbe, és nem ellenkezett tovább, más pedig nem volt elég bátor hozzá. Enz azt ezt követő rövid megbeszélés közben maga is rágyújtott egy cigarettára, majd mikor úgy gondolta, minden tiszt eléggé kibeszélte magát, magabiztosan közbelépett. - Értesítsék Hiroyasu testvéremet, hogy a 6. flotta azonnal kezdje meg Bilbringi megszállását. Legfőbb hadúrként elrendelem az Akumazoku-hadművelet végrehajtását! Tadakuni kuzinom, te a megszállás adminisztrációját vezeted majd. - Megtisztelő, felség - mondott köszönetet. Ki tudja, talán egy újabb értékes szolgával gyarapodik. *** A tábornokok és admirálisok is csak egyszerűen rángatható bábok voltak, akik pökhendi módon azt hitték, ők nem a bábu, hanem a bábmester szerepét látják el. Legalább akkora bolondok voltak, mint ő azelőtt, hogy megismerte volna a Sötét Oldal erejét. Visszatérve a lakosztályba mestere folytatta a kiképzését, amelynek során ismét bizonyítékát adta annak, hogy sokat kell még tanulnia. Éppen az utolsó erejéig készült megfeszíteni magát, hagyva, hogy kardja sötét energiái végigáradjanak a testében, amikor hirtelen a semmiből páncélos alakok tűntek elő. Nem kellett volna éreznie a jelenlétüket az Erőben? Talán ennyire nem figyelt? Szerencsére ezek az alakok nem támadólag léptek fel. Mestere ennek ellenére kettéhasította egyiküket, de hamarosan újabbak léptek a helyébe. Ők pedig egy igencsak érdekes ajánlattal álltak elő. - Ismerem a népetek - szólt közbe Enz, aki eddig csak szemlélő volt. - Becsületes, bátor harcosok vagytok, akik annak idején segítettek Nagi felszabadításában a tof megszállás alól. - Fett mandalore vezetésével valóban részt vettek közülünk sokan - bólintott az eddigi beszélő. A nagaiok nagy tisztelői voltak a mandalór kultúrának, mivel hasonló erkölcsi alapokra épült, mint saját kódexük. De vajon ebben a csoportban megbízhat-e? Mester, üzente az Erőn keresztül, ha csapdát akarnak állítani nekünk, sétáljunk bele. Így két ellenséggel végezhetünk egyszerre. - Hasznotokat vehetném még. Azt akarom, hogy saját embereimet, a hatamoto-kat képezzétek ki a harcmodorotokra!
|
|
|
Nagi
Dec 4, 2014 16:33:45 GMT 1
Post by sithlord on Dec 4, 2014 16:33:45 GMT 1
Wenthar azonban másképpen gondolta, mint tanítványa Darth Enz. Ő maga nem szerette a csapdákat és főleg nem az ilyen nyilvánvalókat! Persze tanítványa már megint önállósodni akart és főleg úgy hogy semmit sem tud az Erő valódi természetéről…
Úgy döntött hogy megleckézteti. Enz kérése még alig hangzott el amikor a Mester aktiválta a fénykardját majd jobb kezének nyitott ujjai közül kékes labda hagyta el a tenyerét, amely a mandalore harcosok közé vetődve felrobbant. Azonnal három harcos esett el, de Wenthar nem maradt rest. Fénykardjával máris aprítani kezdte az ellent...Enz semmit nem értett, ez most mire jó? Úgy döntött ő kimarad ebből a csetepatéból és átengedi Mesterének a terepet.
Wenthar kettős fénykardja úgy járt akár a cséphadaró, miközben a Mandaloriai harcosok vibropengéjükkel védekeztek. A vörös penge bíbor siklással vágott hasított, nyomában vér és égő hús bűze támadt. Már öt harcos feküdt a földön darabokra vágva, mikor a Mester hirtelen abbahagyta és a vezető felé intett. Azonban ujjait kékes villámok hagyták el beburkolva a szerencsétlent. Amaz rángatózott de hiába, a villámok kegyetlenül égették marták...aztán az egész abbamaradt és a harcosok vezére leroskadt a földre, míg a többi harcos aktivált fegyverrel célozta be a félőrültnek tűnő Sith Lordot. -nektek kell tőlem tanulni pondrók! – sziszegte Wenthar dühösen. -Remélem ez a kis bemutató megtanította nektek hogy hogy jártok ha elárultok! Te pedig! -fordult Wenthar a tanítványa felé. -Megint elfelejted, hogy hol a helyed! -azzal a Lord ujjait ismét villámok, ezúttal bíbor színűek hagyták el, amelyeket a tanítványa felé irányított. A villámok beburkolták Enz testét és az emésztő kín és fájdalom szinte megőrjítette. Aztán miközben Mestere csapásától szenvedett, érdekes dolgot fedezett fel. A fájdalom átcsapott egyfajta sötét kielégülésbe, szinte élvezte a fájdalmat...Ilyet eddig soha nem tapasztalt még…
Enz villámoktól beburkoltan állt fel, majd ugyanilyen módon közelített a mandalor harcosok felé. Wenthar abbahagyta a kínzást és elégedett volt. Enz megtanulta az első leckét: a fájdalom legyőzhető és megszüntethető… -Térdre mandalor kutyák! Térdre uratok előtt! – utasította Enz immár sokkal gonoszabb és kegyetlenebb hangon a harcosokat.
|
|
|
Nagi
Dec 5, 2014 15:15:13 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Dec 5, 2014 15:15:13 GMT 1
A mandalóriai egységek őrmestere lekapta a sisakját, és a földre ejtette, ugyanis a Sith villámok hatására minden elektronikai eszköze besült és túltöltődött. Szerencsére a biztonsági rendszer levezette az energiafölösleget, így a páncél nem robbant fel - a harcos azonban annál jobban érezte a testi fájdalmakat. Kétségtelen volt, hogy ki a főnök. Velocyr - így hívták az őrmestert - engedett a kényszerítő energiáknak, és térdre hullott Darth Enz lába előtt. Életben maradt társai enyhe habozás után követték a példáját. - Most megtanuljátok, hogy ki vagyok én! - recsegte Enz bőszen. Már tudta, hogy a sötét oldal első nagy leckéje a fájdalom. Velocyr lehajtott fejjel suttogta: - Az életünk a tiéd...
|
|
|
Nagi
Dec 28, 2014 20:54:03 GMT 1
Post by Enz on Dec 28, 2014 20:54:03 GMT 1
Enz nem értette mestere miért is bünteti meg: úgy tudta a sithek fegyvere a megtévesztés, ő pedig igyekezett tökéllyel alkalmazni azt. Ha a mandalórok valóban ellenségesek, és elhiteti velük, hogy megbízik bennük, akkor egyszerre végezhet velük a megfelelő alkalomnál; ha viszont nem, akkor minden további nélkül egy értékes szövetségest nyerhetnek az ügyüknek. A fájdalom szétáramlott a testében, de eddigre már egészen megszokta ezt a fajta érzést, sőt kezdett kellemessé válni a fájdalom, szinte nagyobb kielégülést adott, mintha valamelyik császári ágyast vette volna igénybe. Arcán valamiféle kéjes mosoly ült, hiszen most már tudta, a fájdalom nem csupán ellenség, hanem igazi jóbarát is tud lenni, olyan érzés, ami érezteti valakivel, még életben van. A fájdalom érzetének teljes hiánya most már nagyobb félelemmel töltötte el, mint a fájdalom. Az érző lények ugyanis nem a fájdalomtól féltek, hanem magától a fájdalom gondolatától, egy olyan nevetséges ösztönös gondolattól, amit le kellett küzdenie, ha túl akart lépni a saját korlátain. Márpedig Enz pontosan ezt akarta, és a cikázó kékes villámok beburkoltan feltápászkodott. Ugyan keze ráakadt az egyik asztal sarkára, mégis felbőszülten borította azt fel, és saját erejéből, minden segítség nélkül állt talpra. A fájdalom csak a gyengéket tartja béklyóban, üvöltötte magában diadalmasan. A mandalór harcosok most már értettek a szóból, és Enz is érteni kezdte a leckét, amit Wenthar tanítani akart neki: a megtévesztés és fondorlat jó szövetségesek lehetnek, de önmagukban nem elegendőek. A tisztelet kivívására időnként erőre, nyers és brutális erőre van szükség. A leplezetlen brutalitás mindenkit lenyűgöz, a gyengébb jellemeket pedig behódolásra kényszeríti! A sith sosem használja feleslegesen, nem pazarolja az erejét, pusztán az azzal való fenyegetéssel képes másokat uralma alatt tartani. Ha a sith gondolkodás nélkül bevetné a repertoárját, idővel megszűnne az a misztikum személye körül, ami legalább olyan félelmetessé tette, mint maga a hatalma. Mindezt egy pillanat alatt értette meg, és hálás volt a leckéért mesterének. - Az életetek nem az enyém, hanem Darth Wentharé! - jelentette ki, miközben féloldalasan mestere felé fordult. - Most pedig kotródjatok ki innen! Ha mesteremmel befejeztük a tanulást, majd határozunk a hasznotok felől.
|
|
|
Nagi
Dec 29, 2014 13:25:35 GMT 1
Post by sithlord on Dec 29, 2014 13:25:35 GMT 1
-Elégedett vagyok veled tanítványom! -dicsérte meg a Sith Nagyúr Enzet, miután kizavarta a mandalor harcosokat. -Most már érted mi a fájdalom lényege ifjú tanítványom!
Enz térdelő pozícióban várta Mestere következő, -talán még fájdalmasabb -tanítását. -Óhajod szerint tettem mindent Mesterem! -Enz hangja az elszenvedett tortúrától kissé elgyötört hangszínt vett fel, de nem törődött vele. Érzett ugyanis egy jóval kellemesebb és igéző érzést is önmagában, a Sötét Oldal energiáit, amint egyre növekednek benne. -Kelj fel barátom! -intett Wenthar Nagyúr Enznek. -Beszélnünk kell egy súlyos problémáról!
A két Nagyúr helyet foglalt az edzőteremben található duracél asztal mellett, amely ősi Sith rúnákkal volt díszitve. Valószínűleg a harcban megfáradt harcosok kényelmét és pihenését volt hivatva szolgálni, mert az asztalon némi élelem és két korsó kesseli volt elhelyezve. Wenthar miután helyet foglalt az egyik kényelmes széken, elvette az egyik korsót és jóízűen belekortyolt. Tanítványa követte példáját.
-Nos bizonyára tudod mi ez az elég jelentős probléma? -kezdte egy kérdéssel Wenthar. Enz miután kortyintott egyet a finom italból, amely hatására jóleső melegség öntötte el bensőjét, válaszolt Mestere kérdésére. -Igen Mesterem! -felelte. -Jól tudom mire gondolsz! -Wenthar elégedetten bólintott. -Remek tanítványom! -folytatta. -Az Erő sötét oldali része megosztottá és meglehetősen gyengévé vált! -kezdte fejtegetését Wenthar. -A sok önjelölt Sith és sötétoldali Erőhasználó egyre jobban meggyengíti a VALÓDI hatalmat! És erről az az idióta testvérem, valamint egykori Mesterem tehetnek! -fejezte be Wenthar és az utolsó szavak szinte sziszegéssé változtak a hirtelen támadt gyűlölettől amint azokra a szánalmas férgekre gondolt akik nem restelltek belekontárkodni a Sötét Oldal titkaiba. -Vagyis Sordisra és Waranousra gondolsz Mesterem. -jelentette ki közönyösen Enz. -Igen rájuk! -toldotta meg tanítványa mondatát gyűlölködve a Nagyúr. -Okvetetlenkedéseikkel elérték hogy a Sötét Oldal darabokra szakadjon, és most már minden bokorból és Tatuini csehóbol Sithek ugrálnak ki! Ezt pedig. -mosolyodott el Wenthar -Meg fogjuk szüntetni! A Sötét Oldalnak EGYNEK és OSZTHATATLANNAK kell lennie, különben meggyengül s végül elpusztul… -Ahogy Darth Bane idejében is! – egészítette ki a Mestere gondolatmenetét Enz. -Pontosan! És ahogy Darth Banenek egykoron, úgy most nekünk kell helyreállítani az egyensúlyt, hogy csak KÉT Sith létezzen a galaxisban! -Enz nagyon is értette mit akar mondani Mestere. -Egy Mester és egy tanítvány! Egy aki bírja a hatalmat és egy aki sóvárog utána! -Pontosan Darth Enz, pontosan! Van ötleted tanítványom, hogy hogyan kezdjük el helyreállítani a Sithek ősi Rendjét?
|
|
|
Nagi
Jan 14, 2015 9:54:09 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 14, 2015 9:54:09 GMT 1
Enabran Thian karjait összefonva, türelmesen járkált a gyakorlóterem előtt, ahol Őfelsége Wenthar Császár és a nagai uralkodó tartózkodtak, immáron jó ideje. A bezárt ajtó előtt posztoló megnégyszerezett nagai palotaőrség tagjai bizalmatlanul méregették, de mivel a Sith Egyház nagypecsétjét viselte, így nem zavarták meg várakozásában. - Különös - mormogta maga elé Thain. - A szokásosnál jóval több őrt rendeltek ide. Csak nem történt valami? A nagaiok azonban nem reagáltak. - Bőbeszédű népség. - mormogta Thain, de végül is ráért. A G14-et aktiválták Wenthar Császár parancsai szerint, a Főkormányzó pedig gondoskodott róla, hogy akárhová is megy az az elkötött harcállomás, a Yuuzhan Vong kövesse. Kézben tartották a helyzetet. - Ha őfelsége kijönne, mondják meg neki, hogy kerestem. - vetette oda végül az őröknek Thain és otthagyta az előcsarnokot. Elhatározta, hogy a lehető leghasznosabban tölti el idejét ezen a bolygón. Ami annyit jelentett, hogy meg kellett találnia a Nagai titkosszolgálat vezetőjét némi szakmai célú kávézásra, kesselizésre, vagy effélére - annak függvényében, hogy mit isznak a nagaiok ilyenkor. Ösztöneinek engedelmeskedve a palota egyik alsóbb szintje felé vette az irányt. - Vajon hová bújnék, ha én lennék a legfőbb nagai hírszerző? - morfondírozott magában a kardassi nagyúr.
|
|
|
Nagi
Jan 15, 2015 21:32:18 GMT 1
Post by sithlord on Jan 15, 2015 21:32:18 GMT 1
-Uram! -hajolt meg az egyik Sith Pap az Uralkodó előtt, mikor az kijött végül a helyiségből ahol Enzzel tartózkodott. -Thain Nagyúr kereste az előbb!
Wenthar gyomra enyhe görcsbe rándult. Ha az idős Kardassi keresi annak biztosan oka van. És valahogy érezte az Erőben hogy most nem jó híreket fog kapni. -Rendben! -mondta az Uralkodó kissé fagyosabban a szokásosnál, aminek a gyomrában bizsergő idegesség is oka volt. -Keressék meg Thain Nagyurat és vezessék a lakosztályomba! -Kívánja hogy a tanítványa is önnel tartson? -kérdezte alázatosan a pap. -Nem! Darth Enz nem tudhat erről...egyelőre! - válaszolta a Nagyúr meglehetősen titokzatosan. És közben azon morfondírozott hogy honnan is tudja máris a Sith Egyház hogy új tanítványa van és ráadásul Enznek hívják?
Wenthar a lakosztályában foglalt helyett a hatalmas, Uralkodókhoz illő asztal mellett, amelyen billentyűzetek és számos terminál volt beépítve, hogy használója azonnal információhoz jusson a galaxis bármely szegletéből. Kopogás hallatszott, majd az idős kardassi alázatosan hajlongva belépett. Wenthar hellyel kínálta, majd aktiválta az egyik kommunikációs terminált. AS klavíatúra fölött lévő ledek különféle színekben kezdtek villogni, ahogy a Lord aktiválta a hívó szegmenst. Valakit még várt. -Légy üdvözölve Thain barátom! -üdvözölte a kardassit Wenthar, miközben az helyet foglalt az egyik kényelmes fotelben. -Nos hívjunk még valakit a beszélgetésünkre! -mondta az Uralkodó, miközben az arcán különös kifejezés jelent meg. -Mégis kit várunk Mesterem? -érdeklődött Thain módfelett kíváncsian. -Régi barátomat és harcostársamat, Grodint! Gondolom neki is köze van ahhoz a dologhoz, ami miatt kerestél barátom! -válaszolta az Uralkodó, majd aktiválta a holovonalat. -Főkormányzó! Mégis mi folyik itt?
|
|