|
Nagi
Feb 13, 2010 14:10:45 GMT 1
Post by Enz on Feb 13, 2010 14:10:45 GMT 1
Edo
A nyüzsgő város már évtizedekkel korábban de facto a bolygó, és így a Császárság központja volt. Központjában magas felhőkarcolók törtek az ég felé. Több milliós lakossága mindennapos tevékenységét végezte, és óramű pontossága lepte a másodperce pontosan érkező tömegközlekedési eszközöket, és késés nélkül ért be munkahelyére. A munka végeztével pedig ugyanilyen ütemben indult haza. A nagy nyüzsgésben csak egy valami jelentette az állandó nyugalmat: A Császári Palota és az azt körülvevő hatalmas park. A hatalmas épület-komplexum az előző uralkodó akarata szerint a város melletti dombra épült, így az uralkodó mindig ráláthatott a mellette lévő, szinte élő városra. A gyönyörű és igen költséges parkban sokféle egzotikus növény volt fellelhető. Ezért is számított Pu-Yi Császár számára állandóan felüdülésnek, akárhányszor végigsétált egy-egy részen. A kertészek, ha összeakadt eggyel, mindig alázatosan térdre borultak előtte, a földet bámulva, és addig nem mozdultak, amíg tovább nem sétált, vagy nem utasította erre őket. Igen alázatosak ezek a Nagaiok iránta, ám az ellenségnek nem kegyelmeznek. Ezt tartotta népe legjobb tulajdonságának. Mindig eszébe jutottak a második Tof invázió után felállított internálótáborok, ahol az elégtelen élelmezés és a betegségek miatt ezrével pusztultak a hadifoglyok, a nők és a gyerekek. Melyik másik nép merte volna ezt megtenni? A kegyetlenség azonban meghozta gyümölcsét, és lelkileg törték meg a Tof népet. Pu-Yi egy terebélyes bokor előtt állt meg, amelynek vörös virágait nagyon szépnek találta. Ez a kert és a különleges építészek által tervezett épület és belső tér együttesen jelenti ennek a helynek a felülmúlatlan va-ját. A harmónia nagyon fontos minden ember számára, de főleg a Császárnak, aki a Napisten leszármazottja. A Császár már jó ideje gondolkodott mindenféléről, és csodálta a végtelen kertet. Hamarosan itt az ideje, hogy a komoly problémákra fordítsa a figyelmét. Ahogy megfordult, és végigtekintett a városon, nem tudta nem eltéveszteni a Nagai Iparvállalat iker-felhőkarcolóját. Ők jelentették az egyetlen veszélyt számára. Az Iparvállalat kontrolálta szinte a teljes nagai pénzügyi és gazdasági életet, és így hatalma már nagyobb volt, mint az övé. Kazuma Onosaka, a vállalat feje pedig saját palotában lakott, luxusjachttal furikázott az űrben és egész siklópark állt a rendelkezésére.
A gondolkozásban egy őr zavarta meg, aki alázatosan meghajolt mögötte, majd megszólalt: - Császárom, Saburo Tetsura ezredes és Ideyasu főtanácsos keresi Önt. - Küldje ide őket, aztán leléphet! – rendelkezett a Császár parancsnokláshoz szokva. Bár csak 24 éves volt, és kevéssé tapasztalat a politika terén, apja mégis őt tette meg valamiért Császárnak. Talán azért, mert ő hasonlított mindenben a legjobban hozzá? Minden esetre nem volt túl sok ideje ezen gondolkozni, ugyanis a két férfi már meg is érkezett. Amint túlestek a szokásos formaságokon, Pu-Yi máris bizalmasan kezdett beszélni velük: - Mint tudják,a Nagai Iparvállalat az utóbbi időben igen nagy hatalomra és túlzott befolyásra tett szert. A Császárságon belüli erők elaprózódottak, és nincs olyan szervezet, amely elégséges ellensúlyt jelentene. - Igen, Onosaka hatalmasra növelte a cég erejét. De mégis mivel lehetne ezt ellensúlyozni? – kérdezte Ideyasu főtanácsos. - A tradíció és a kultúra jelentheti az egyetlen erőt, ami képes visszafogni a jövőbe igyekvőket – jegyezte meg az ezredes. - Pontosan, Tetsura. Én is hasonlóképp vélekedem. Létre kell hozni egy olyan szervezetet, amely a múltat ápolja, de egyúttal fontos politikai és gazdasági részeket is magáénak tud. Újra életre kell hívni a Szamuráj Rendet…
|
|
|
Nagi
Feb 15, 2010 16:06:16 GMT 1
Post by Enz on Feb 15, 2010 16:06:16 GMT 1
Edo A Nagai Iparvállalat Székháza
A tágas tárgyalóterem lassacskán megtelt élettel. Egymás után érkeztek az igazgatók és az egyéb magas pozíciót betöltő emberek. Az ajtó előtt két marcona őr posztolt, mindketten az Iparvállalat saját alkalmazottjai voltak, sugárvetőkkel felfegyverkezve. A tárgyaló maga gondosan berendezett és feldíszített volt. Különféle ritka és értékes képek függtek rajta, és egy széles papírparaván is a fal mellett volt, rajta pedig a Nagi egyik erdeje volt látható. A tuskép alatt egy négysoros haiku állt, szépen kivitelezett betűkkel. A kép értékét az adta, hogy a verset személyesen a Császár írta rá. Valamelyik sarokban egy – valószínűleg piszkos eszközökkel szerzett – külföldi szobor állt. A szobát egy nagyméretű konferenciaasztal uralta, körülötte igényes irodai székek. Ez különösen annak fényében volt kontrasztos, hogy a lakosok 75%-a még mindig a földre ült, mintegy a megkövesedett tradíciókat követve. Ahogy egy másik ajtó kinyílt, az Iparvállalat vezetői csendesen helyet foglaltak. Kazuma Onosaka, a vezérigazgató sétált be. Pozíciójához képest meglepően fiatal, harminchét éves volt. Az előző vezérigazgató, sőt az azt megelőző is hatvan év feletti volt. Ő volt a haladás és a modernitás képviselője a Császárságban. Nagaihoz képest szokatlanul kövér volt, mindig külföldi ruhákban járt, állandóan szivarozott és itta a különféle alkoholos löttyöket. Arcán joviális mosoly terült el, miközben helyet foglalt. - Üdvözlöm mindnyájukat, uraim – kezdett végül bele, egy kis hatásszünet után. – Gondolom sokan csodálkoznak miért hívtam össze eme ülést. Onosaka igazgató körbetekintett, majd folytatta a beszédet: - Az ülés célja nem más, mint a Nagai Iparvállalat további útjának kijelölése. Az utóbbi időben cégünk hihetetlen bevételeket könyvelt el, és mostanra már az egész országot a kezünkben tartjuk. Ám eme fejlődés már nem tartható fent. Elemzők szerint a szűkös nyersanyag miatt a cég növekedése már a következő évben megtorpan, és ez a Császárság gazdaságának összeomlásához vezethet. Tehát várom a javaslatokat. Az utolsó szavánál kihúzta magát a székében, és úgy tekintett körbe. Az egyik igazgató máris szólásra emelkedett. - Vezérigazgató úr, én már régóta javaslom a szintetikus anyagok használatát. Igaz, hogy többe kerül a gyártás, de hosszútávon biztosítja cégünk gyárainak az alapanyagot. - Baromság! – vágta rá a pénzügyi osztály feje. – Lehet, hogy megoldja a gondokat, de nagyon sokba kerül. - Sajnos így van – bólintott a vérigazgató. – Olyan megoldásra van szükség, amely mellett fenntartható az állandó és gyors fejlődés. - Újabb bolygókat kell gyarmatosítani – szólalt meg halkan az Iparvállalati Őrség parancsnoka. – Ezek egyszerre jelentenek nyersanyagforrást és felvevőpiacot. - Ez is egy a lehetséges megoldások közül, de Őfelsége jelenleg a békés külpolitika mellett foglalt állást. – jegyezte meg Onosaka vezérigazgató, széttárva a karjait. - Akkor maradnak az államközi szerződések – jegyezte meg valamelyikük. - Igen, magam is erre gondoltam. Keressünk gazdasági partnereket szerte a Galaxisban. Kezdjük a környéken és a Birodalmi utódállamokban. Van kérdés? Remek, akkor ezt gyorsan eldöntöttük. Kérem jöjjenek át a szomszédos szobába, ahol már megterítették az asztalt.
|
|
|
Nagi
Feb 16, 2010 19:04:38 GMT 1
Post by Enz on Feb 16, 2010 19:04:38 GMT 1
Edo A Nagai Iparvállalat Székháza
Kazuma Onosaka igazgató némileg izgatottan várta az embert, akit hozzá küldtek. Alig pár napja küldött üzenetet, és szinte kapásból nagyon figyelmes választ kapott, és ígéretet arra, hogy ideküldenek egy közvetítőt. Valami Ulrich vagy mi a neve. Kimondhatatlan emberi szenny név, gondolta magában. Ennek ellenére igazán örült a furcsa nevű küldöttnek. Ezzel a Nagai Iparvállalat el is indult a nemzetközi elismertség útján. Onosaka szemei előtt már meg is jelent az az idő, amikor a Császár kénytelen lesz minden hatalmat átengedni neki, és ő Első Miniszterként vagy Taikó címen fogja a Császárságot uralni. Ha Pu-Yi késznek mutatkozik az egyezségre, akkor engedi, hogy a helyén maradjon. Ha nem, akkor leváltja és kikiáltja a köztársaságot vagy egyenesen önmagát ülteti a trónra. Óh igen, gyönyörű jövő. Az álmodozásban a titkárnője zavarta meg. Az asztali kommkészülék életre kelt, és a titkárnő vékony hangját hallotta a vonalban. - Onosaka úr, Urr..Ulrc… tehát a követ úr megérkezett. - Köszönöm, Keiko. Engedje be. Onosaka azért gyorsan kitett maga elé néhány szivart, és a legfinomabb szakéját, majd felvette megszokott joviális mosolyát. AA jó benyomás mindig fontos.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Nagi
Feb 17, 2010 20:59:47 GMT 1
Post by Deleted on Feb 17, 2010 20:59:47 GMT 1
Ulrich várt, miközben a Titkárnő bejelentette az Igazgatónál. Lassan végigmérte az irodát, a helyet ahol ennek az államnak a gazdasága összpontosult. A zsebében lévő kis szerkezetre tévedt a keze és aktiválta. Fiatal volt és ambiciózus. De ami ennél sokkal fontosabb; nagyon jó kapcsolatai voltak. A Konföderáció nemesi családját felügyelő szervezet, a Cosra Csoport Igazgató Tanácsának tagja volt, és őt küldték ide, hogy megnyerje a Vállalatot. Miközben a feladat fontosságán töprengett, a Titkárnő a bejárathoz vezette. - Köszönöm - mondta, miközben az ajtó feltárult és az íróasztal túloldaláról az Igazgató tekintett rá. - Mr Ulrich - lépett elő az íróasztal mögül. Amikor a két férfi pár lépés távolságnyira volt, lassan, egyszerre meghajoltak. - Csodálkozom, hogy vannak akik ismerik a szokásainkat - jó magunkon kívül. Foglaljon helyet kérem. - Nincsenek annyira elszigetelve, mint azt képzelik - eközben leült és a zsebéből elővette a szerkezetet - Megengedi? Bólintás volt a válasz és azzal az íróasztalra helyezte a szerkezetet, ami azonnal működésbe is lépett. 3 dimenziós holokép jelent meg, rajta a galaxis államaival. - Titokzatos barátaink - nézett Onosaka az "idegenre" - Mivel lepnek meg minket? Az ajtó eközben becsukódott és Ulrich lassan hátra dőlt a foteljében. - Bízom a diszkréciójában, Igazgató úr és abban, hogy arról amiről mi most beszéli fogunk senki más nem fog értesülni. - Más különben nem ülne itt - és azzal egy titkos kombinációt ütött be, ami életre hívta az iroda zavaró berendezéseit - Most már biztonságban vagyunk. A kis szerkezeten hirtelen számsorok jelentek meg. - Mi egy olyan tömörülés vagyunk, akik keresik hogy úgy mondjam, a tehetségeket a galaxisban - kezdett bele Ulrich - Ez olykor olykor nem államokat jelent, mint mondjuk a Szövetséget, vagy a Chisseket... akár sorolhatnám kikhez helyezünk még ki pénzeket, de nem ezért jöttem... Ugyanakkor ez az Önök speciális esetében egy vállalatot jelent. Egy olyan céget, aminél a tényleges hatalom van és amelyik ha akarja már átvehetné ma a hatalmat - persze Önökre nézve katasztrófális következményekkel - Onosaka kérdően a férfira nézett, miközben az előrehajolva folytatta immáron - Ugyanakkor államközi szinten két dolgot szoktak ilyenkor csinálni: vagy támogatják az államot a belső ellenséggel szemben, vagy hagyják őket egymásnak ugrani, és szépen felosztani egymás között - kis szünetet tartott, és a szerkezet megint váltott. Ezúttal Nagai térképe jelent meg. - Ez magukra nézve, egyik szemszögből sem előnyös. Mi, egyelőre legyünk csak "barátok", ellenben olyan támogatást nyújthatunk maguknak, hogy ezt a kis puccsot úgy hajtsák végre, hogy a végén a többi állam még tapsolni is fog hozzá. Gondolom ez már jobban hangzik... - ismételten számok jelentek meg - Természetesen a Császár megdöntése, félreállítása - a részleteket nyílván maguk dolgozzák ki - egy hosszas folyamat amihez pénz kell és támogatás. Önöknek mindkettőre szükségük van, és mi... - dőlt lassan hátra - Mindegyiket tudjuk biztosítani. Mi a véleménye, Igazgató?
|
|
|
Nagi
Feb 18, 2010 19:39:02 GMT 1
Post by Enz on Feb 18, 2010 19:39:02 GMT 1
Onosaka továbbra is joviálisan mosolygott, és figyelmesen hallgatta a furcsa nevű küldött minden szavát. Arca azonban továbbra is semmitmondó maradt. Legbelül azonban kénytelen volt azt mondani, hogy az idegen, bár a nagai szokásoknak utána nézett, a lelküket és gondolkodásukat nem értette meg. Nem akart neki erről kiselőadást tartani, mert minden bizonnyal untatta volna a férfit, de azért úgy gondolta pár dolgot hozzáfűz még ehhez. De először egy kis időt akart nyerni, így továbbra is mosolyogva megszólalt: - Óh, el is felejtettem megkínálni – mutatott a szivarokra, és a szép kidolgozású szakésüvegre, és gondolkodás nélkül töltött mindkét üvegpohárba egy kis nedűt. - Nos, az ajánlata igen megtisztelő, és úgy gondolom, hogy a jövőben kapcsolatunk igen remek lesz. Jómagam is szeretném,ha a vezetés olyan politikát folytatna, amely jobban megfelel a vállalat céljainak. Ellenben az erőszakot szeretném utolsó eszköznek meghagyni. - Ez természetes – bólintott Ulrich. - Ellenben a puccs kifejezést én igen durvának találom. Bár tudom, hogy ez mellékes, de az államcsínynek sokkal jobb hangzása van. Ellenben ez a segítség néhány kérdést is felvet. Először is hogyan tudjuk tartani a kapcsolatot? - Titkosított csatornákon keresztül, alkalmi megkeresésekkel – felelte a férfi. Onosaka bólintott. - A pénzt pedig gondolom egy közvetítőbankon keresztül utalják át nekünk. Talán ajánlhatnám a viszonylag kicsi Oda Nobunaga&Co. Bankot, amely nemrég vett meg titokban az Iparvállalat, pontosan az ilyen ügyletek bonyolítására. - Jónak tűnik. - Remek. A következő kérdés azonban sokkalta fontosabb. Mennyire tudják garantálni, hogy az Önök támogatása esetén nem próbálnak más nemzetek minket elgáncsolni? Például ha a Konferencia rosszul végződik? És pontosan milyen törlesztést várnak cégünktől a segítségért és támogatásért?
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Nagi
Feb 22, 2010 21:11:13 GMT 1
Post by Deleted on Feb 22, 2010 21:11:13 GMT 1
Ulrich lassan gyújtotta meg a szivart, majd tekintete körbe vándorolt az irodán, miközben hátradőlt. - A Konferencia eredményeitől már most olyan kapcsolataink vannak, hogy egy bizonyos erő-egyensúly fenntartható. Ne vegye ezt a kijelentést nagyképűnek Igazgató, ezek egyelőre tények. Pontosan azért kívánjuk magukat megerősíteni, hogy ezt az erő-egyensúlyt tovább erősíthessük. Egy erős Szövetség a hosszú távú terv - azon államok között akik előremutatóan viselkednek és egy egységesebb galaxis az érdekük. A Konferencia kimenetele - bizonyosan megfelelő lesz egyes államoknak, míg másoknak nem. Ha minket választanak, az előbbi csoportba fognak tartozni - a másik variációt Ulrich megtartotta magának. Felesleges - A törlesztés inkább politikai jellegű. A Konföderáció egy stabil állam, erős gazdasággal és megfelelő anyagi biztonsággal. Azonban rajtunk kívül rengetegen vannak még a galaxis színterén. Amit mi kérünk az támogatás, például az ilyen jellegű konferenciákon. Nem gondolkodás nélküli - hanem megfontolt dolgoban. - És mire gondol? Ulrich mélyet szívott a szivarból és lassan eregette a füstöt. - A jelenlegi elképzeléseink - érdekünk - egy olyan kereskedelmi csoport létrehozása ami a galaxis kereskedelmét felügyelné, szabályozná. A Konföderáció ennek megalapítását fogja kezdeményezni, és a támogatásukat kérjük ez ügyben. Az Igazgató kérdően nézett rá. - Tudom, hogy rövid az idő és hamarosan nyakunkon a Konferencia. De el fog húzódni, ebben biztos vagyok - mosolyra húzta a száját - Ez esetleg elég időt fog adni magának, hogy meggyőzze Császárát az ügy fontosságáról. Képzelje csak el, hogy nem csak támogatjuk az Önök államát... de a Kereskedelmi Szövetség tanácsának meghatározó tagjai is lehetnek. Ha erre rábólint... szép jövő áll előttünk.
|
|
|
Nagi
Feb 26, 2010 13:24:44 GMT 1
Post by Enz on Feb 26, 2010 13:24:44 GMT 1
Onosaka számára ez az ajánlat túlságosan is kihagyhatatlannak tűnt. Hiszen ha sikerül vezető pozíciót betölteniük ebben az új Kereskedelmi Szövetségben, akkor az nem csak az Iparvállalat pozíciót teszi megkérdőjelezhetetlenné, de az egész Nagai nép számára nagy előnnyel jár. A legtöbb lény a Galaxisban nem sokat tud róluk, és így egy csapásra ismertebbé válik a nemzetük és népük. Lassan, megfontoltan kezdett beszélni. Úgy gondolta, hogy megpróbálja úgy előadni, mintha lennének bizonyos fenntartásai. - Igen tetszetős az ötlet, amit felvázolt előttem. Igen sok segítséget nyújt nekem, mindazonáltal gyanús, hogy ilyen keveset kér érte cserébe. - Kérem, néha egy-egy politikai szövetséges többet ér pár millió kreditnél – mosolyodott el Ulrich halványan. - Értem. Mint tudja, nekem nincs pontos képem a Galaxis dolgairól, hiszen már évszázadok óta nagyon passzív és bezárkózó külpolitikát folytatunk. Remélem, elnézi nekem a hiányosságaim e téren. - Természetesen – bólintott a férfi. – Éppen azért küldtek ide, hogy a hazáját kimozdítsam ebből a passzivitásból. - A céljaink úgy látszik sok mindenben összevágnak. Csun Császár igen konzervatív volt, ezért is tartunk még mindig itt. Remélem az új Császárt meg lehet békésen is győzni, hogy melyik a helyes út népünk számára – fejezte be a mondandóját, majd szívott egyet szivarjából, és a füstöt felfelé fújta ki. - Tudja, azt hiszem, örülök, hogy először Önökhöz fordultam – szólalt meg ismét Onosaka, és egyenesen a vele szemben ülő ember szemébe nézett. – Akkor tehát megállapodtunk. A Császárt pár napon belül meggyőzöm… De lenne azért még pár kérdésem. Pontosan mit csinálna ez az új kereskedelemi csoport?
|
|
|
Nagi
Jun 25, 2010 22:35:56 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 25, 2010 22:35:56 GMT 1
A Császárság vezérbolygójához közel egy modern, mégis alig egy kilométer hosszú szövetségi építésű Nebula-osztályú csillagromboló jelent meg a kíséretével. A Nagi védelmi rendszere és a határőrizeti erők már jó ideje figyelték a békés, diplomáciai jelzéseket sugárzó csúcstechnológiájú hadihajót.
- Itt Mankiw ellentengernagy a Szövetségi Flottától - jelentkezett be a humán parancsnok.- Azért érkeztünk, hogy a Császárság nemes képviselőinek díszkíséretet biztosítsunk az Egyesítő Konferenciára.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Nagi
Jul 12, 2010 23:13:41 GMT 1
Post by Deleted on Jul 12, 2010 23:13:41 GMT 1
Miközben Ulrich lassan beleszívott a szivarba, egy szerkezetet vett elő, és a tenyerében aktiválta. Kifújta a füstöt, és lassan a galaxis térképe körvonalazódott. - A konföderáció a galaxis szívében helyezkedik el, és több területünk szétszóródva a galaxis más, fontos pontjain. Ezek a területek kereskedelmi csomópontok, és a más államok felé irányuló kereskedelem ezekben bonyolódik le. Azonban itt csak a mi kereskedelmünk zajlik, más államok alternatív utakat használnak - a vámok elkerülése végett. Amit mi akarunk - ekkor minden állam irányába vastag vonalak jelentek meg - Hogy a galaxis államai elfogadott kereskedelmi utakon közlekedjenek, amiért egységesen fizetnek. Ezeket a vonalakat a Konföderáció felügyelné, és szedné az illetékeket. Nyilván senkinek se állna érdekében, hogy ebbe belemenjen, egészen addig amíg... nem jönnek maguk a képbe. Az Önök hajói ismeretlenek a galaxis államai között, szintúgy a technológiájuk. Ha feltételezem, a mostani kereskedelmi vonalakat rendszeres támadás érné, előbb utóbb a kár akkora lenne, hogy elfogadnák a Konföderáció tervét a visszakozó államok. És amint ez bekövetkezik, Önök támogatnak minket és átvisszük a javaslatot. - És mégis, mit kapnánk? Hihetetlen kockázatot vállalunk... - Kapnak embereket, és kapnak... pénzt. Bőven kárpótoljuk az esetleges veszteségeiket és minden kellemetlenséget. Amikor pedig életbe lép a kereskedelem szabályozása, Önöknek lesz egy biztos és nem elhanyagolható bevételi forrásuk. No meg persze némi beleszólásuk a galaxis politikájába.
|
|
|
Nagi
Jul 12, 2010 23:53:04 GMT 1
Post by Enz on Jul 12, 2010 23:53:04 GMT 1
Onosaka érdeklődve mérte végig Ulrichot még egyszer. Nem úgy tűnt, mintha a férfi szórakozott volna vele, az ajánlata egyértelműen komoly volt. Az általa felállított terv pedig hihetetlenül ördögi. Ráadásul az itt szerezett kapcsolatokat és információkat később bármikor felhasználhatják a Nagai nép, a Császár és a Nagai Iparvállalat hasznára… lófaszt, ez elég propagandaszagú volt… sokkal inkább a Nagai Iparvállalat, az Igazgatótanács és Onosaka vezérigazgató javára. Onosaka nem igen sietett a válasszal, hanem továbbra is joviálisan mosolyogva szívta a szivarját, habár már az ajánlat elhangzásakor eldöntötte, hogy igent fog mondani. Hadd várjon egy kicsit ez az Ulrich, hiszen egy a pár perc semmiség ahhoz az időhöz képest, ami ténylegesen meghatározza a Galaxis sorsát. Százévekben mérve is túlságosan nagy kis lépéseket tennének. Hiszen előbb-utóbb minden lény meghal, ám az élet, a Galaxis körforgása örök marad, és majd mások lépnek a helyükbe. - Nos, Ulrich úr – szólalt meg, amikor elnyomta a szivarját a hamutálban. – Azt hiszem, az ajánlata igencsak korrektnek tűnik. Igazi fair ajánlat, mindannyian csak nyerünk rajta: Önök elérik, hogy minden hajó a hivatalos útvonalakon haladjon és Önöknek fizessen, mi pénzt és befolyást szerzünk az Önök ajánlatának elfogadtatásával és a kereskedők végső soron biztonságosan utazhatnak. Ez utóbbi megjegyzésekor Onosaka mosolya egy leheletnyi gonosz árnyalatot vett fel. A nagai ezután az elvi kérdéseket letudva a gyakorlati részletezésre tért: - Nos mivel a kapcsolattartás és a pénz átutalásának a kérdését rendeztük, azt hiszem még maradt hátra pár dolog. Először is szeretném, ha ellátna minket a szükséges navigációs térképekkel és útvonaltervekkel. Jelenleg a flottánk a Császárság területének egy bizonyos határán kívül a Holoneten fellelhető civil térképeket használja. - Természetesen, ez érthető kérés. Hamarosan egy emberünkkel eljuttatjuk Önöknek a szükséges információkat. - Másodszor, bázisokra lesz szükségünk szerte az útvonalak mentén, hogy onnan indíthassunk támadásokat a kereskedők ellen. Ebben tudnak segíteni?
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Nagi
Jul 13, 2010 0:22:15 GMT 1
Post by Deleted on Jul 13, 2010 0:22:15 GMT 1
- Természetesen az koordinátákat és a szükséges eszközöket megkapják. Amint kidolgoztuk a részleteket, megadjuk a koordinátákat ahonnan indíthatják a támadásokat. Útvonalak, hajók, rakományok - mindent megkapnak. És természetesen a rakomány is a maguké.
Azonban ha nem bánja, most kapcsolatba lépnék a feletteseimmel, hogy letisztázzuk a részleteket. Önnek pedig ha jól sejtem, a Konferenciára érdemes lenne elkísérni a Császárukat.
|
|
|
Nagi
Jul 14, 2010 15:51:49 GMT 1
Post by Enz on Jul 14, 2010 15:51:49 GMT 1
Onosaka mosolyogva bólintott. Ami azt illeti, kioktathatta volna az idegent a helyi politikai játékszabályokról, és arról, hogy a Császár sosem képviseli magát személyesen semmilyen nemzetközi diplomácia eseményen, egyszerűen annál az oknál fogva, hogy a Császár az ismert Galaxis legnagyobb hatalmú és tekintélyű embere, és nincs senki ebben a Galaxisban, aki méltó tárgyalópartnere lehetne. Ám Onosaka úgy döntött, hogy nem tárja untatja az üzleti partnerét az ilyen apróságokkal, így csak mosolyogva felállt, és kikísérte a vendégét az irodából, majd ő maga elindult a legközelebbi turbólift felé, amely egyenes összeköttetésben állt a Császári Palotával. A liftben az utazás közben eltűnődött azon, hogy milyen előnyei is vannak a hosszú elzárkózásnak a Galaxis elől. Ők még ismeretlenek, senki sem ismeri a működésüket, a lelkületüket, a módszereiket, a gondolataikat, és ez olyan előny, amelyet gátlástalanul ki lehet használni. A lift pár perces út után érkezett meg a Palota közepébe, a trónterem mögötti titkos helyiségbe, amely már számtalan tanácskozás és összeesküvés helyszíne volt. Ahogy a liftajtó kinyílt, két kifogástalan egyenruhájú katona vágta magát vigyázzba. Onosaka már igazán megszokta a jelenlétüket, és habár nem túl gyakran jött ide személyesen, azért arcról nagyjából ismerte az errefelé dolgozó őröket. A terem végén lévő titkos ajtó is ebben a pillanatban nyílt fel, és négy testőr masírozott be rajta, majd néhány hivatalnok, végül Őfelsége és apja második feleségétől vagy első ágyasától származó féltestvére. A Galaxis bármely királyságában Pu-Yi nem örökölhette volna apja trónját, hiszen csak ötödik szülött volt. Ehelyett féltestvére, Ideyasu lett volna az ideális jelölt. Azonban az idősebb Császár rendelkezése szerint kedvenc gyereke, harmadik feleségének, avagy második ágyasának fia lett az utódja, így Ideyasu-nak be kellett érnie a főtanácsosi poszttal. Ő azonban nem igazán érte be ezzel a pozícióval, jóval többet akart, a trónra emelkedni. Bár még nem igazán volt alkalmuk kettejüknek elcsevegni, Onosaka tudta, hogy a férfiben jó szövetségesre lelhet. De előbb jöjjenek a formalitások, gondolta Onosaka és mélyen meghajolt a Császár előtt. Ideyasu és a hivatalnokok viszonozták a meghajlást, a Császár pedig biccentett. Onosaka felegyenesedett és mosolyogva pillantott végig a társaságon, azonban nem szólalt meg, hanem várta, hogy Őfelsége mit kíván mondani. - Mint tudják, hamarosan sor kerül az Egyesítő Konferencia névre hallgató eseményre. Önök, akik itt vannak, a Nagai Császárságot fogják képviselni az eseményen, Ideyasu főtanácsos vezetésével – mondta a Császár, majd egy leheletnyi szünet után folytatta. – Ez egy igen fontos esemény lesz a Császárság életében, hiszen évtizedek óta ez lesz az első nemzetközi diplomáciai esemény, amelyen részt veszünk. Önökkel tart még Onosaka-san és még néhány vezető az Iparvállalat képviseletében. A hadsereget pedig Isida tábornok fogja képviselni. Valami kérdés? - Mikor indulunk, Császárom? – kérdezte alázatosan az egyik hivatalnok. - Hat óra múlva – felelte Pu-Yi, majd mivel más kérdés nem akadt, röviden hozzátette. – Távozhatnak! Mindenki meghajolt, majd elhagyták a szobát, egy valaki kivételével. Onosaka még mindig a Császár előtt állt és meghajolva várt Pu-Yi-ra. Bár nem igazán rajongott a Császárért, az illemszabályok áthágása vagy figyelmen kívül hagyása akár halálos is lehetett még egy olyan fontos ember számára is, mint ő. - Mondja, Onosaka-san – szólalt meg a Császár végül, mire a másik felemelkedett. - Őfelsége, mint hatalmasságod is tudja, az Iparvállalat és a Császár kapcsolata nem volt mindig felhőtlen – kezdett bele mondandójába Onosaka óvatosan, mire Pu-Yi felhúzta a szemöldökét. Igazán kíváncsi volt arra, mit akar tőle ez a ravasz róka. - Mindezek ellenére tudnia kell, hogy nem a Császár ellen, hanem a Császárért és a Nagai népért voltak nézeteltéréseink. Vagy örökre elszigetelődünk és könnyű préda leszünk, vagy nemzetközi befolyást, kapcsolatokat és hatalmat szerzünk. Őfelsége egy remek uralkodó, így bármikor számíthat a feltétlen támogatásomra! – fejezte be a harmincas éveit taposó férfi, majd térdre vágódott és a fejét alázatosan a földhöz nyomta. Pu-Yi továbbra is rezzenéstelen arccal nézte, ám a lelkében utálat és megvetés jelent meg e felé az alattvalója felé. Egy aljas, szánalmas kis cselszövő, aki azt hiszi, hogy megtévesztheti őt az alantas színjátszásával. Természetesen nem kívánta elárulni, hogy Ő korántsem olyan hülye, mint amennyire Onosaka annak nézi, így a lehető legörömtelibb hangon szólalt meg: - Kelljen fel, Onosaka-san! Igazán örülök annak, hogy békében építhetjük tovább együtt a Császárságot, az Istenek dicsőségére!
Hat óra múlva egy Katsura-osztályú egy kilométeres nehézcirkáló vált ki a bolygó védelmi flottájából, és az elterelt civil forgalom helyén egyenesen a szövetségi romboló felé tartott. A hajó külcsínét igencsak feljavították, különféle gyönyörű Nagai motívumok és hatalmas kalligráfiák díszítették a hajó oldalát. A nehézcirkáló felszerelését is átalakították, így a vadászgépek fele helyett luxusjachtokat, a tankok és más planetáris harcjárművek helyett siklóautókat és siklómotorokat szállított, a katonákat diplomáciai őrökre cserélték, és a hajó belső terét jelentősen átalakították. A Nagai hajóépítés egyik büszkesége volt ez a hajó, amely felszereltségében még a Császári Palotát is meghaladta. Elvégre a külfölddel folytatott diplomácia egyúttal reprezentáció is, és mi más illene jobban a Galaxis legfejlettebb és legkulturáltabb népéhez, mint egy ilyen giccsparádé? - Mankiw ellentengernagy, itt Nagumo ellentengernagy – jelent meg a Nagai flottatiszt képe a Holokivetítőn. – Hajónk, a Hiei és kísérete, valamint a szállított diplomaták készen állnak arra, hogy az Egyesítő Konferenciára kísérjen minket!
|
|
|
Nagi
Jul 14, 2010 23:00:30 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 14, 2010 23:00:30 GMT 1
- Itt a Szövetségi Sudden Strike csatacirkáló, üdvözöljük a Hiei-t és legénységét. - jelentkezett be Mankiw, miközben a hídján minden tiszt a Nagi körüli forgalmat vizslatta. - Küldjük az ugrási koordinátákat, díszkíséreti formáció felvétele a hajójuk bal oldalán.
Nem sokára a párba állt hadihajók a galaxis távolban lebegő, tejfehér spirálja felé fordultak, hogy megkezdjék útjukat, és hogy évtizedek múltán az első Nagai hadihajó, immár békés misszióban járva, újra megjelenjen a galaxisban.
|
|
|
Nagi
Jul 16, 2010 23:09:18 GMT 1
Post by Kiimi Anaro on Jul 16, 2010 23:09:18 GMT 1
- Megérkeztünk köpcös, kilépünk a fénysebességbõl! - szólt a droidjának Kiimi Ezután a hosszúkás fénycsíkok csillagoká szelídültek. - Ja és tápláld be a fedélzeti számítógépbe Edo városának koordinátáit!- tette hozzá.
Valahol Nagi bolygó közelében kilépett a hiperûrbõl egy X-szárnyú vadászgép hatástalanított fegyverzettel és a béke minden jelével!
Remélem nem veszik itt túl szigorúan hogy egy vadászgép jelent meg a területükön...- egy félmosollyal gondolt bele Anaro.
Itt Kiimi Anaro az ossusi Jedi akadémia békeküldöttje! - jelentkezett be a tanítvány - Leszállási engedélyt szeretnék kérni Edo városába!
És várt a válaszra...
|
|
|
Nagi
Jul 17, 2010 22:37:28 GMT 1
Post by Enz on Jul 17, 2010 22:37:28 GMT 1
A válasz nem váratott sokáig magára. Egy nyugodt, fegyelmezett hang szólalt meg a kommban, miután lefutatta a szükséges ellenőrzést a számítógépen. Hangja nyugalmat árasztott magából, habár kissé akcentussal beszélte a galaktikus közöst, és főleg az l betűkkel nem volt kibékülve a nyelve. - Anaro úr, a leszállópályát előkészítettük Önnek. Kijelölünk egy útvonalat magának, arról ne térjen le! Anaro először nem igazán érthette ezt, azonban ahogy az X-szárnyú behatolt a légkörbe, hirtelen coruscanti csúcsforgalom fogadta. Nagai járművek végeláthatatlan folyama haladt mindkét irányba. Edo igazi több százmilliós nagyváros volt, a Nagai építészet egyik remeke. Alig pár tíz év kezdett el kiépülni és modernizálódni, akár a Nagai települések többsége, főleg a nagy hódítás eredményeképpen. A Nagai emberek mindig is kisigényűek voltak, így az új lakásaik színvonalát sem lehetett volna semelyik magbeli lakáshoz mérni: igen kicsik és mérsékeltek kényelmesen voltak, és habár beindult a szék- és asztalgyártás, a legtöbben mégis még mindig a földön ültek. Ahogy a vadászgép az útvonalat követve haladt lassan elmaradoztak a felhőkarcolók és a pompásan megépített, modern épületek. Régi papírházak és templomok felett vezetett el az út és a forgalom is igencsak lecsökkent. A modern és a régi átmenet nélkül fért meg egymás mellett. Végül az X-szárnyú megérkezett a kijelölt platformra, amely egy magasabb tömbépülete tetején kapott helyet. Már várakoztak páran a jedi békekövet fogadására. Néhány tiszt kinézetű ember, akik mind egyfajta egyenruhában feszítettek, mellettük pedig másmilyen egyenruhát viselők, akik karján egy fehér szalag volt, rajta Nagai írásjelekkel. Volt ott még egy ember, aki kilógott a többiek közül, ő csak egyszerű, rangjelzés nélküli egyenruhát viselt, valószínűleg ő volt a tolmács a tisztek számára, akik mind arra vártak, hogy a vendég kiszálljon és eléjük járuljon.
|
|
|
Nagi
Jul 20, 2010 18:20:04 GMT 1
Post by Enz on Jul 20, 2010 18:20:04 GMT 1
Onosaka rövid időzés után elhagyta a Császári Palota impozáns épületét, és visszaindult a vállalat magas és kecses iker felhőkarcolóiba. Még a turbóliftben időzve úgy döntött, hogy felhívja az Iparvállalati Őrség fejét. Úgy gondolta tart egy kis díszbemutatót a Konföderáció követének, hogy megmutassa neki, milyen is az a Nagai sereg, amelyet hamarosan rettegni fognak az egész Galaxisban. Az Iparvállalat a legtekintélyesebb gazdasági erő volt az egész Birodalom területén és ennek megfelelő méretű biztonsági erőt tartott, amelyet egyes intrikusok nem átallottak magánhadseregnek titulálni. Attól, hogy alakzatban masíroznak, modern fegyverzetük, tankjaik, vadászgépeik és űrflottájuk van, ők még nem lesznek hadsereg, ugyebár. - Itt Chiba Kyousuke! – szólalt meg az Őrség vezetőjének hangja a kommban. - Itt Onosaka. Készítsen elő kétszáz embert díszszemlére fél órán belül! – utasította. Nehéz és gyors munka volt, azonban Kyousuke már hozzászokott ehhez. - Hai – zárta röviden a beszélgetést, majd bontotta a vonalat.
A lift megérkezett az Iparvállalatba, az Igazgatói szintre. Onosaka lassan kilépett belőle, majd az irodája felé indult. A titkárnő kint ült az iroda nagy faajtói előtt, és fegyelmezetten intézett mindenféle ügyet a Holoszámítógépén. - Keiko-csan, merre van Ulrich? – kérdezte a nőt, mire az felpillantott a munkájából, és vékony hangján válaszolt. - A 122-be küldtem be őt, hogy elintézhesse a dolgait a hazaiakkal. - Köszönöm – bólintott Onosaka, majd az említett szoba felé vette az irányt és odaérve bekopogtatott az ajtón, majd várt. Bentről valamiféle választ hallott, így hát belépett. Ulrich az ablaknál állt és az innen nyíló kilátást csodálta. Az Iparvállalat központja volt a legnagyobb épület az egész Nagai Császárságban és így persze Edoban is. A távolban remekül láthatóak voltak a különféle régi stílusú, papírfalú épületek is, és a távolban a Császári Kert és a Palota terpeszkedett nagy területen. Onosaka odasétált mellé, majd ő is arra tekintett, mint Ulrich. - Az a távolban ott a Császári Palota. Ott lakik Őfelsége, családja és talpnyalói körében. Maga a Palota olyan impozáns épület volt, amikor elkészült, hogy szinte egy külön várost alkotott Edó mellett, és mivel Őfelségén és a kiválasztottakon kívül senki sem léphetett be a falai közé, ezért hát Tiltott Város lett a neve. Mára persze már csak egy került sem lenne – nevetett fel, aztán rövid hallgatás után megszólalt. – Jöjjön Mr. Ulrich, tartunk Önnek egy kis bemutatót.
A lift ezúttal egy föld alatti terembe kötött ki. Mind a ketten kiléptek a liftből, és egy kis kilátószerűségen találták magukat. Odalent kétszáz, jelöletlen fekete kezeslábast viselő Nagai állt fegyelmezetten, fegyverüket a kezükben tartva. - Mint láthatja, ők itt a Nagai nép legkiválóbb fiai! – dicsekedett Onasaka, majd tapsolt egyet, mire a katonák szétrebbentek, és különféle gyakorlatokat mutattak be, teljesen improvizálva. Különféle dolgok fordultak el a célpont eltalálásától a Nagai kardokkal vívott közelharcig. Onosaka még egyet tapsolt, mire a katonák visszarendeződtek alakzatba, majd az intése hatására húsz katonán kívül a többiek sietve elhagyták a termet. A katonák előre szegezték a lézerfegyvereiket és vártak. - Most jön a legjobb – nézett Ulrichra Onosaka és kacsintott egyet. A terem végében lévő egyik ajtó feltárult és néhány éheztetett vornskr sietett ki belőle vérszomjasan. Lövések dörrentek, de ezeket a lényeket nem volt olyan könnyű elpusztítani, és a legtöbben fegyvereiket eldobva előrántották kardjaikat, hogy közelharcban küzdjenek meg a bestiákkal. Igazi mészárlás volt odalenn, azonban a csata végeztével egyetlen Nagai sem maradt holtan a földön. Természetesen ők az Őrség legelitebb katonái voltak, mind egykori szamurájok leszármazottjai, így az eredmény nem lehetett kétséges. - Kívánja, hogy beküldjek még egy rancort is? – kérdezte Onosaka vigyorogva. - Köszönöm, nekem ez is elég volt – hárította el az ajánlatot Ulrich. - Akkor kérem fáradjunk vissza az irodámba és beszéljük meg azt, amit még nem tisztáztunk.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Nagi
Jul 22, 2010 14:19:41 GMT 1
Post by Deleted on Jul 22, 2010 14:19:41 GMT 1
- Meggyőző volt... amit láttam - húzta elégedett mosolyra a száját Ulrich, miközben megérkeztek az irodába.
- A feletteseim már jó úton haladnak ahhoz, hogy tetőalá hozzák azt a megállapodást, amit a maguk segítségével fogunk elérni... - a zsebéből egy adatkártyát vett elő.
- A corelliani kereskedelmi vonalat érintő támadásokat a Molavar szektorban lévő titkos katonai támaszpontunkról indítják.
- A Hydian vonalat a területenken kívül eső, de fennhatóságunk alá tartozó Kooriváról támadhatják.
- A Perlemiam vonalat pedig a Jabiim rendszerünkből.
- Itt vannak a szükséges azonosítók - ezúttal egy kódhengert húzott elő és adta át - Valamint mindegyik támaszpontunkon rendelkezésrükra áll majd a mélyűri felderítők jelentése. A szállítmányok és a hajók a maguké - egy utolsó kódhengert húzott elő - Ez tartalmazza azokat a Konföderációs hajóazonosítókat, amelyeket nem támadhatnak meg. Minden más, a maguké.
- A bázisainkat használhatják, persze bízom a diszkréciójukban. Ugyanakkor, az idő múltával segítühetünk a területeinken kívül eső bázisok felépítésében. Ez persze abban az esetben következik be, amint az államok egyre jobban elkezdenek szaglászni. De addigra, terveink szerint már állni fog a Liga.
|
|
|
Nagi
Jul 22, 2010 22:15:33 GMT 1
Post by Kiimi Anaro on Jul 22, 2010 22:15:33 GMT 1
Kiimi kikászólodott gépébõl, cseppet sem érzett félelmet vagy izgatottságot amiért elsõ önálló feladata elé néz. Odasétált a fogadóbizottsághoz és így szólt - Köszönöm,hogy fogadtak! Kiimi Anaro vagyok az ossusi Jedi Akadémia békeküldöttje! - igaz, hogy már elmondta a rádióba de a tiszteletlenség legkisebb szikrájától is elzárkózott!
Ne haragudjanak meg a faragatlanságom miatt de megkérhetném önöket arra, hogy mutassák meg nekem az ideiglenes szállásomat, mert fárasztó és hosszadalmas utam volt! De ha terveztek számomra valamit akkor azt természetesen tiszteletben tartom! Természetesen Jedi mester elkísérjük a szállására - hangzott el hamar a válasz. - Óóó köszönöm az elhamarkodott megítélését, jól esett ugyan, de még nem vagyok Mester. - Nyugtázta egy mosollyal Kiimi
- Figyelj rám kicsi! - szólt oda droidjának Anaro - Maradj a gépnél, ha bármi furcsát észlesz azonnal szólj! Válaszként a drodid pár csippantást elengedve vette a parancsot.
Nem sokkal miután elindult a padawan és a kísérete valami furcsát érzett Kiimi, de nemtudta "bemérni", hogy mi is lehet pontosan ezért kiterjesztette érzékeit az Erõ segítségével, de semmi gyanúsat nem érzékelt.
Megnyugodott, de ekõzben annyit gondolt magában - Ez nem hiszem, hogy csak véletlen... Miközben közeledtek a szálláshely felé Kiimi informálódott a városról, az emberekrõl, de nem számottevõen,csak úgy idõtöltés gyanánt. Minden kísérõjéhez volt pár kérdése. Bár tudta, hogy a tolmács nélkül nehéz dolga lenne, igy egyszer-kétszer igyénybe is vette a szolgálatait.
Odaértek a szállásra. - Íme a szállása! - mondta az egyik kísérõ majd folytatta - ha bármi kérése vagy kérdése van vagy lenne akkor bátran szóljon nekem és örömmel állok rendelkezésére. Kimi ugyan kicsit hunyorogva nézte és látszott rajta, hogy a 60%-át nem értette a mondanónak, de a tolmács kisegítette! - Ohh köszönöm szépen, ígérem szólni fogok! Mostpedig ha megbocsátanak kipihenném magam. - a tolmács lefordította és elköszöntek egymástól a felek!
Kiimi a szobájába ment és az elsõ dolga az volt hogy komlinkjén keresztül odaszólt droidjának, hogy észlelt-e valamit mióta elváltak. A droid egyértelmû csipogással jelezte, hogy nem.
Másnap mikor minden nyugodt volt Kiimi felállt a rövid meditálásból, felvette jedi köpenyét és elment megkeresni a tegnapi kísérõt és a tolmácsot, hogy közölje, ki szeretne lépni egy kicsit a nagyvárosba és olyan információkat szeretett volna tudni, hogy hova érdemes elmenni, és adott esetben mit kerüljön el...
|
|
|
Nagi
Jul 24, 2010 11:31:56 GMT 1
Post by Enz on Jul 24, 2010 11:31:56 GMT 1
Amikor elválltak a rövid bemutatkozás után Kiimi és a fogadóbizottság útjai, és a tisztek már tisztességes távolságba kerültek, beszélgetni kezdtek. - Én nem bízom ebben a jediben – szólalt meg a város biztonsági parancsnoka. - Nyugodj meg, senki sem bízik a fajtájában! – felelte az egyik társa. - Ki tudja milyen felforgató szándékkal küldték ide hozzánk! – kontrázott még rá a katonai rendészet, a Kempeitai legmagasabb rangú delegáltja, egy fiatal őrnagy. - Az én nagyapám még harcolt ezek ellen a barbár szörnyek ellen – toldotta még hozzá a flotta delegáltja. - Uraim, uraim – szólalt meg egy hűvös hang a háttérben. – Elfelejtik, hogy jelenleg nincs más választásunk, mint hogy jó képet vágjunk ehhez. A tisztek mind egyszerre fordultak hátra. Egy viszonylag magas, szikár, idősödő tiszt állt mögöttük, hátul összekulcsolt kézzel, fedetlen fővel. A rangjelzései alapján a planetáris erőknél szolgált ezredesi rangban. Persze aki találkozott már ezzel az emberrel, az tudta, hogy a hatalma bőven meghaladja egy ezredesét. A katonák mind tisztelgésre emelték a kezüket, amit a férfi azonnal viszonzott is. - Minek köszönhetjük a szíves látogatását, uram? – kérdezte a Kempeitai fiatal tisztje. - Hallottam, hogy érkezett egy jedi – mondta kertelés nélkül. – A kutatásaimhoz szükség van arra, hogy megvizsgáljak legalább egy ilyet. - De ő békekövet! – képedt el az egyik tiszt. – Ha bármit teszünk vele… - Nyugalom! – mosolyodott el a férfi. – MI nem fogunk vele semmit tenni. - Végül is, ha ez elősegíti az ügyünket – piszmogta az egyik tiszt halkan. Ezek után semmilyen ellenvetés nem érkezett. - Akkor jöjjenek, megbeszéljük a részleteket!
Másnap a tolmács készségesen fogadta Anaro-t, és mély meghajlással üdvözölte. A feltett kérdésekre is igyekezett válaszolni, habár a furcsa akcentusa még mindig zavaró volt kissé. - Először is javaslom, tájékozódjék az illemről. Mint tudja nálunk teljesen más szokások vannak érvényben, mint Önöknél. Ha valaki ismerőssel találkozik, hivatali ügyet intéz vagy valakinek bemutatkozik, illik köszönésképp meghajolni. Ha valakivel beszél, aki fontos tisztséget tölt be, akkor a neve mellé tegye oda a –szan megszólítást. Ön például Anaro-szan. Az egyszerű emberek esetén persze nyugodtan elhagyhatja ezt a formalitást. Ha ezeket követi, semmi baja nem származhat. - Másodszor – folytatta rövid szünet után. – Pontosan mit kíván megnézni? Edo igen hatalmas város, és igen sokféle dolgot lehet ott megnézni. Ha a felső tízezerrel kíván érintkezni, azt hiszem nem lesz nehéz dolga, jó pár nemes, bankár és katonatiszt ég a vágytól, hogy végre lásson egy élő jedit. De az Alsóvárosba is bármikor nyugodt szívvel elmehet, itt nem fogják bűnözők vagy itt rekedt Vong kreatúrák megtámadni, mint Coruscanton. Teljes nyugodtsággal állíthatom, hogy Edo a Galaxis legbiztonságosabb városa. - Ez igazán örvendetes. - Igen, egyetértek. Ha pedig a kultúránkra és szokásainkra kíváncsi, számtalan múzeum, teaház és egy Galaktikus Közös nyelven működő könyvtár is várja Anaro-szan, több ezer érdekes művel és tanulmánnyal. Mivel sajnos nyelvi problémákba ütközhet a Nagaiokkal való kommunikációban, szíves örömest magával tartok, csak mondja hova kíván elmenni.
|
|
|
Nagi
Aug 1, 2011 1:20:22 GMT 1
Post by Enz on Aug 1, 2011 1:20:22 GMT 1
Habár a Nagin minden tehetõsebb ember szerette volna õt látni pár percre, és néhány szót váltani vele, Kiimi nem sok ügyet vetett rájuk. Már az elsõ pár ilyen este is dögunalmas volt, a szalonok pedig gyakorlatilag alig árultak el valamit a Nagai fajról, jobbára csupán tulajdonosuk ízlése vagy ízléstelensége tûnt ki berendezésükbõl. A társalgással sem járt jobban, hiszen a vele beszélgetõk feszt mosolyogtak, és kerülték a komoly témákat. Szívesebben beszélgettek hétköznapi dologról, meg irodalomról, amelyekbõl õ nem sokat tudott. Így hát egyik napon fogta a tolmácsát – akit egyébként Keisukénak hívtak – és a Császári Központi Adattárba vitette magát. A hatalmas épületben volt felhalmozva a faj tudásának egy jelentõs része. Természetesen, mint minden ilyen épületben, itt is voltak titkosított részlegek, ahová megfelelõ engedéllyel vagy még azzal sem léphettek be a földi halandók. Az Adattárnak volt egy galaktikus közös nyelven íródott részlege is, amely jobbára üresen kongott, és fõleg a nyelvet tanuló egyetemisták lebzseltek erre. Kiimi nagy élvezettel vetette bele magát az olvasásba, azonban hamar kénytelen volt rájönni, hogy itt jobbára csak brosúraszövegeket, turistáknak szóló útikönyveket és közepesen megírt ismeretterjesztõ mûveket olvashat, ezért hát átkéredzkedett a nagai nyelvû részlegbe. A kérés elbíráló hivatalnok elõször furcsán nézett rá, azonban mégiscsak egy jedi lovagról volt szó, így hát beadta a derekát, és kiállított neki egy 30 napos belépési engedélyt.
Körülbelül azóta tartózkodott itt, gyakran reggeltõl estig, miközben Keisuke minden kért információnak utánanézett és lefordította neki. A tolmács igen segítõkésznek mutatkozott, és egyáltalán nem panaszkodott a néha 12 óráig is tartó kutatásért, a koncentrálóképessége pedig egy fikarcnyit sem romlott. Ahogy egyre mélyebbre ásott a témában, úgy kezdte egyre jobban megérteni ezt a különös fajt. Tradícióik már évezredek óta a bezárkózásra épülnek, így nem is csoda, hogy csupán most kívántak belépni a Galaxis politikai vérkeringésébe. A befelé fordulás mellett jelen van a felsõbbrendûség tudat is, így minden nagai meg van gyõzõdve arról, hogy messze felette állnak minden más galaktikus fajnak, és csupán a chisseket hajlandóak elismerni majdnem egyenrangúként. Egy mindenki felett álló népnek erõs vezér dukál, így hát a császár (aki már évezredek óta ugyanabból a vérvonalból származik) isteni mivoltát senki sem kívánja megkérdõjelezni. A császár a napisten fia, tartja az államvallás, melynek minden nagai ember a hívõje. Névlegesen még akkor is, ha valójában ateista. Ami azonban igazán lenyûgözte, az a küzdeni akarás és a halál közönyös elfogadása volt. Régi holofelvételeket látott a tof-nagai háborúról, ahol a nagai katonák végtelen sorokban rohamozták meg az ellenséget, halált megvetõ bátorsággal, majd pár száz halott katona testén átvágva egyszerûen elsöpörték a tofok megerõsített állásait. Akkoriban azonban a klánok irányították az államot, a császár pedig csupán bábjuk volt, így hamar ellentétek törtek ki a vezetésben, és ezt kihasználva a tofok elfoglalták Nagit. Épphogy sikerült elmenekíteni a császárt és az államaparátust a bolygóról. Ekkor indult meg az õ hadjáratuk a Galaxis ellen, hogy új letelepedési helyet találjanak. A nagaiok kegyetlensége sokkolta a Köztársaság lakosságát, és végül a jediknek kellett megmenteniük a Peremvidék bolygóit. A nagai azonban tanultak az esetbõl és számos új fegyverre tettek szert a hadjáratban, amikkel nem csak a bolygóikat foglalták vissza, de a teljes tof területet meghódították. Halottak millióba került ez a nagaioknak, ám azóta sem tette fel senki azokat a kérdéseket, amelyek minden normális mûködésû társadalomban mûködnek. Inkább a maguk módján oldották meg a kérdést: a hadsereg és a császár félreállították a klánokat és modern államot szerveztek meg.
Az elmélkedésben Keisuke zavarta meg, aki rövid eltûnés után már vissza is tért. Nem szólt semmit, csak szótlanul leült a mellette lévõ székbe. Arcán továbbra is mosoly ült, ez azonban igen erõltetettnek tûnt. Mármint a szokásosnál is jobban, habár egész jól értettek ahhoz, hogy természetesnek álcázzák állandó mosolygásukat. Habár nehéz volt a nagaiok elméjébe beférkõzni, fõleg az elméjüket fallal körülvevõ hét kapu néven ismert nagai önuralmi gyakorlat miatt, Kiimi mégis tisztán megérezte, hogy valami nincs rendben. - Történt valami? - kérdezte. - Semmi, Anaro-san - felelte, azonban egy pillanat múlva láthatóan meggondolta magát. - Úgy értem kaptam egy hívást. Valaki látni szeretné a könyvtár mögötti utcában. - Sürgõs? - kérdezett vissza a jedi, a visszautasítás reményében. - Az illetõ igen magas rangú tisztviselõ - felelte bólogatva Keisuke, majd megtoldotta még egy mondattal. - Valamint igen mûvelt is, és szívesen beszélget idegenekkel. - Hmmm, jól hangzik - értett egyet Kiimi, aki abban reménykedett, végre sikerül egy olyan nagaial találkozni, akibõl nem harapófogóval kell kihúzni néhány lényeges információt. Így hát az ellenérzései dacára sietõsen végigpörgette a felvételt, amelyet bámult, majd felállt, és tolmácsát követve elhagyta a könyvtárat a hátsó ajtón keresztül. Keisuke otthonosan sétált elõtte, ám a tágas fõút helyett a könyvtár mögött kis utcák útvesztõjébe vitte be. Furcsa helyen akar ez velem találkozni, futott át az agyán, és a rossz elõérzete egyre erõsödött. Lassan ráhelyezte út közben a kezét a fénykardjára, és úgy követte tovább a tolmácsot. Hosszú percek múlva egy kis zsákutcába érkeztek, ahol Keisuke az egyik épület ajtaját kinyitva maga elõtt engedte be Kiimit. Az ajtó mögött egy lépcsõ volt, amelyen nyugodt léptekkel sétált fel az emeletre. Fent egy kisméretû, ám ízlésesen berendezett szoba fogadta, amelyben azonban nem tartózkodott senki. Aztán feltûnt az erkélyen egy alak, Kiimi azonban rájött, hogy nem tudja érzékelni ki az. Sõt, egyáltalán az Erõt sem érezte. Ysalamiri! Elõrántotta fénykardját, azonban nem kapcsolta be. A felesleges vérontás igen rossz dolog, jutottak eszébe mestere szavai. - Arra nem lesz szükség - szólalt meg az erkélyen lévõ férfi tökéletes akcentussal a galaktikus közösön. Kiimi rövid csend után, kissé bizalmatlanul válaszolt: - Honnan tudjam? Ysalamirikkel fogadni nem éppen baráti gesztus. - Valóban nem az - felelte vidám hangon. - De tudja, nem bízom az olyanokban, akiknek olyan fegyverük van, amit én nem ismerem. - Az Erõre gondol? - kérdezte Kiimi meglepetten. - Ez ugyanis nem fegyver. Csak ha megtámadnak. - Márpedig ez fegyver a javából. Valami olyasmi, amit mi nagaiok még csak nem is ismerhettünk eddig - vetett ellen a férfi, akit a függönytõl nem látott rendesen. - Olyan fegyver, amit ha megszerzünk, senki sem packázhat velünk. - Ez nem ilyen egyszerû… - Hajlandó együttmûködni, avagy sem? - szegezte neki a kérdést a férfi, megunva a csevegést. - Én az Erõrõl akarok tudni, maga meg a mi kultúránkról és nyelvünkrõl. Mindkettõnknek van valami olyanja, ami a másiknak nincs.
A jedit meglepte az ajánlat. Mindenre számított, csak erre nem. Az ajánlat elõnyösnek látszott a számára, azonban attól félt, õ még nincs annyira felkészülve, hogy érdemben segíthessen az Erõ igazi lényegének a megértésében. Talán ha egy mestert küldtek volna ide, õ jobban boldogulna. Ráadásul egy ennyire militáns népet megtanítani az Erõre sok veszéllyel ígérkezik, fõleg ha nem társul mellé a mesterek erkölcsi-morális nevelése is. Így hát fájó szívvel bökte ki végül a választ. - Nem lehet. Sajnos nem. - Értem - felelte a férfi közömbös hangon. - Akkor máshogy kell ezt elintéznünk. Alig, hogy ezt kimondta, egy kábító lövedék vágódott Kiimi hátába. Hát persze, Keisuke!, gondolta keserûen, azonban a lövés egy pillanat alatt elzsibbasztotta izmait, így a fénykardját elejtve zuhant a parkettára. Pár pillanatig tudta még ébren tartani magát, éppen annyira, hogy lássa, amint egy csapat civil ruhás fickó ront be a szobába, hogy elvigyék valamerre, aztán elsötétült a világ.
|
|