|
Ossus
May 17, 2014 23:38:31 GMT 1
Post by Lord Brodrig on May 17, 2014 23:38:31 GMT 1
Darth Sordis merített a sötét oldal rettenthetetlen hatalmából, s tovább ötszökélte a Jedikkel szövetséges erőket, míg a Sithek lelkébe továbbra is zavarodottságot és reményvesztettséget táplált. Halványan érzékelte, amint ellenségeinek már nem sok kellett az ajtókon való áttöréshez, hogy megzavarják nyugalmában. A flotta vezérei bizonyára hamarosan új parancsnokot kapnak, talán erősítést is, ha már meg nem történt mindez. A nagyúr tisztában volt vele, hogy csupán néhány percig fordíthatja a csatát a Jedik előnyére. Mindazonáltal ez a néhány perc volt az, amire számított.
Pontosan akkor tépte ki az életet a legnagyobb csatahajók parancsokainak agyából, amikor a híd ajtaja megnyikordult, aztán bedőlt. Ez mind így volt kiszámítva. Sordis nem állt fel, hiszen senki sem zavarhatta meg tevékenysége közben - lévén pillanatnyilag ő maga a sötét oldal eleven megtestesülése, s ezáltal fölötte állt az univerzum olyan kreálmányainak, mint az idő. Jócskán maradt rá ideje, hogy a hirtelen elhalálozott tisztek sikolyaiból és végzetüknek visszhangjaiból erőt merítsen, s az így keletkezett szörnyű érzéseket tovalökje a befolyása alatt tartott flotta harcosainak. Azután pedig más felé fordította a figyelmét.
Az eretnek nagyúr szempillái felpattantak, s felemás színű pupillái kifordultak a benti semmiből. Kivárt, míg ellenfelei megközelítik a híd bejáratát. Aztán egyetlen jól kiszámított mozdulattal, ülő helyzetéből hátraszaltót vetett, s immár kiegyenesedve állt szemben a jövevényekkel. Most nem tarthatta fel a sitheket, s a csatameditáció kimerítette őt, azonban nem hagyták neki, hogy sokáig használja. Nyilvánvalóan nem vették figyelembe, hogy a galaxis egyik leghatalmasabb Sith nagyurának még azután is van némi ereje, hogy manipulált egy hadiflottát.
Ennek ellenére nem számított arra, hogy legyőzi a katonák reakcióidejét, ezért a legegyszerűbb módszerhez folyamodott. Széttárta karjait, miközben végtagjainak körvonalai elhalványodtak, aztán a törzsének sziluettje is fekete, sűrű homályt kezdett eregetni. A fekete, alaktalan árnyék, amivé Sordis pár másodperc alatt átváltozott, a sötét oldal tiszta energiájává nemesült. A nagyúr bizonyos értelemben ilyenkor eggyé vált az Erővel, pontosabban annak a negatív megfelelőjével, azonban azt ő maga sem tudta, vajon ezen mágia végrehajtása alatt vajon életben van-e, vagy halott. Természetesen nem múlhatott el csak úgy, ez valamiféle köztes állapot lehetett, erre korábban rájött már. Csupán hideget, s saját korlátainak teljes hiányát érezte. Lehetséges, hogy iszonyú fájdalmat is kellett volna észlelnie a testében, azonban évekkel ezelőtt kipusztíttatta fájdalomküldő neuronjait Evazan doktor laboratóriumában.
Így várta hát a támadást.
- Befelé, befelé - kiáltotta Starstone mester a tinédzserkorú tanítványoknak, akik rendezett sorokban igyekeztek a transzportok feljárói felé. Olee fogadalmat tett, hogy nem hagyja ismét elveszni a Rendet. Ha kell, a bolygón fog maradni, amíg el nem jön a vég, de addig is annyi Jedit menekít el, amennyi csak lehetséges.
Váratlanul egy magas, vékony fiú lépett mellé. A padawan éjfekete haja a feje fölé tornyozva, hátrafésülve állt, s szemében elszántság parázslott. - Segíthetek, mester? - kérdezte, s szorosabbra húzta magán szűk, fekete köpenyét. Olee jól ismerte a Jedik egyik legjobb képességű növendékét. Rikki Sen Smordre mester alatt tanult, s még babakorában került a Jedik kezébe. Mara Jade fedezte fel a Coruscantra tett utazásai alatt, s hozta el, hogy fejlődéséről a Jedik gondoskodhassanak. Skywalker mester egykori felesége arra kérte az akkori Tanácsot, hogy ne hagyják el a fiút, s ne ismertessék meg vele a kapzsiság és a ragaszkodás érzéseit, hogy sose válhasson a sötét oldal bábjává. Rikki azonban csak akkor követte az utasításokat, ha helyesnek vélte őket. Starstone szemében ez egy hajdani Jedit idézett, aki minden csatát megnyert a klónháborúk idején.
- Nem tehetünk semmit - sopánkodott Olee.
- Azt hiszem, talán mégis - mosolyodott el Rikki. - Úgy érzem, hamarosan vége lesz ennek az egésznek. Érzek valamit, amit nem éreztem, mióta... A fiú egészen bizonyos volt benne, hogy valamiféle sötét dolgot érez, ami azonban furcsamód pozitív irányú volt a Jedik előnyére. Az Erő azt mutatta neki, hogy ez az ismerős lenyomat egyre közeledik, s a Rend oldalán harcol, de a Sithek módszereivel. Egy pillanatig szinte biztos volt benne, hogy a mesterét érzi, azonban az illetőből áradó sötét energiák eloszlatták ezt a sejtését.
- Fel kell gyorsítanunk a kiürítést! - kiáltotta, aztán Olee kérdő tekintetére válaszul folytatta. - Bárki is a szövetségesünk, nem maradt sok ideje ránk. Úgy érzem, hamarosan magunkra maradunk...
A Blade hídjára lépő főadmirális az összekötő tisztjét pillantotta meg maga előtt, s nyomban hozzá sietett. Veyron épp a csatateret ábrázoló térképet tanulmányozta, ahol felügyelte az SS hajók, az álcázóberendezéssel ellátott PSD cirkálók tevékenységét. Dergast elégedetten látta, hogy néhány hajónak és kisebb transzportnak sikerült a hiperűrbe ugraniuk a sithek tiltóhajóinak leállása miatt.
- Adja ki az ugrási parancsot a két első PSD-nek! - utasította a főadmirális, mire Veyron intézkedett. - Továbbá parancsolja meg a hajók kapitányának, hogy vonjon védelmi hálót a Kathol-szektorban levő célállomás köré, amikor megérkeztek. - A transzportok sikerrel távoztak, uram - jelentette az adjutáns néhány perc elteltével. - Újabb hajók jutottak el a kilépési pontig, de úgy tűnik, nem sietnek - tette hozzá valamivel később. - Admirális! - lépett a térképasztalhoz Ardi hadnagy. - A tiltóhajók újra aktívak a hármas szektorban! - Akkor azonnal küldjenek oda egy egységnyi vadászt, s pusztítsák el az Interdictort! Ha kell, szállják meg a hajót. Ki kell juttatnunk minél több túlélőt, mielőtt a Sithek letarolják a bolygót!
Dergast admirális sarkon fordult, s útba állt a főhangár felé. Itt az idő, hogy bevethesse harci tapasztalatát. Végre nem csak tétlenül ül, hanem harcolhat! Széles mosollyal, szinte futva indult meg kedvenc vadászgépének az állásához.
|
|
|
Ossus
May 18, 2014 15:44:24 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 18, 2014 15:44:24 GMT 1
- Mondtam, hogy várjanak, idióták! - kiáltott fel a turboliftek felől visszatérő Ovat, ahogyan megpillantotta a híd nyitva álló ajtaját. A nyomában érkező fél tucat kardassi katona hátára erősített speciális zsákokban a raktár sztáziskonténereiből kiemelt lények tekeregtek, sárgás tekintetükkel vizsgálva a világot, amelybe oly hosszú álom után ébredésük első perceiben keveredtek. A rohamosztagosok és asszaszinok egyelőre biztonságos távolságban, fegyverüket előre tartva, félkört alkotva álltak ahhoz a sötét, ködös, csak halványan humanoidra emlékeztető lényhez képest, amelyik minden bizonnyal Sordis Nagyúr volt.
Az asszaszinok vezetője hátrasandított a válla felett. - Nem várhattunk tovább, Ovat parancsnok! Az áruló elkezdte gyilkolni a flottatisztjeinket a többi hajón! Ahogyan a kardassiak közelebb léptek, a muun arca idegesből döbbentté változott. - Némi szokatlan mellékhatásokat tapasztalhat, Ickyx nagyúr. - biccentett Ovat, tekintetét egy pillanatra a mögötte haladó, ysalamirikkel felszerelt kardassiak felé irányítva. - De biztosíthatom, az áruló ellen is ugyanolyan hatékony lesz. Javaslom, hagyatkozzanak a hagyományos fegyverekre.
Sordis egyre mélyebbre merült a sötét oldalban... egészen addig, amíg egy pillanat alatt az el nem tűnt. Mintha egy jeges, üres, szó szerint erőtlen buborékba taszították volna, mintha egy láthatatlan fal ereszkedett volna le előtte. Saját magában érezte az Erőt, de tőle néhány méterre már nem... a közeledő katonák olyan üresnek és elérhetetlennek tűntek, mint mondjuk egy szakasz Yuuzhan Vong. - Célra tarts! - kiáltott fel a folyosó végén egy csontos arcú, bőrpáncélos alak.- Tüzelj!!
...
- Főkormányzó, veszteségeket jelentenek több hadihajónkról! Az Erővel sújtanak le a tisztekre! - lépett Grodin elé az alig láthatóan remegő Rezhek kapitány, aki minden bizonnyal azon aggódott, hogy ő lesz a következő. - Ez nem a jedik módszere.. - mormolta maga elé a testőr, és tekintetét a sith hadihajók állapotjelzőire vetette... Ezel nagyúr volt zászlóshajója felett még mindig ott villogott a "biztonsági helyzet kompromittálva, erőhasználó behatoló a fedélzeten" felirat. - Sordis ügyesebb, mint hittem. - pattant fel a székéből Grodin, és kifelé menet még odavetette Rezhek kapitánynak: - Hozasson ysalamiriket a hajók hídjaira. Ha a nagyurak tiltakoznak, mondja, hogy az én parancsom! Támadást folytatni!
A főkormányzó a híd mögötti apró eligazítóba sietett, féltérdre ereszkedett a padlóba ágyazott holovetítő előtt, majd aktivált egy különleges kódot, amellyel rajta kívül csak a Sith Birodalom néhány tisztje rendelkezett.
Némi várakozás után maga Wenthar császár holoképe jelent meg. - Halljam, hogy halad a jedik kipusztítása, testőröm? - szólalt meg mennydörgő hangon a holokép. - A tervek szerint haladunk, Felség. Hamarosan megkezdjük a vírusfegyverek bevetését. - jelentett meghajtott fejjel Grodin. - Azonban, nagyuram.. akadt némi.. komplikáció. - Miféle komplikáció? - mennydörögte Wenthar - Nem tűrök semmi komplikációt! A jediknek pusztulniuk kell! Mi az oka ennek?! - A komplikáció oka, nagyuram - emelte fel nagy levegőt véve Grodin, remélve, hogy ezzel nem követ el végzetes hibát -, Sordis nagyúr. Úgy tűnik, ellenünk fordult, Felség..
|
|
|
Ossus
May 18, 2014 15:46:01 GMT 1
Post by sithlord on May 18, 2014 15:46:01 GMT 1
Egy asszasszin! Egy gyilkos! Ez volt ő Ahmed ben Satai! Miután az az ismeretlen Sith Nagyúr elfoglalta Ezel hajóját, úgy gondolta érdemes bevetnie a legtitkosabb fegyvert, a Hydra kódot. A burnuszba és fekete köpenybe öltözött férfi lassan kivárt, majd a karján lévő csuklópánton, megnyomott két gombot. A kapszula amely a bőrébe volt beágyazva feloldódott és a vírusok megkezdték alattomos munkájukat a szervezetében. A csuklópánt ugyanakkor jeleket közvetített a többi Sith hajón rejtőzködő aszasszin harcosnak is, a Hydra működésbe léptetésére!
Ahmed törkülésben elhelyezkedett a duracél padlón majd várakozott. Aa'llahh hatalmas! Aa'llahh dicső! Az asszaszinok így nevezték el a Sötétség Istenét, ami annyit jelentett az ő idegen nyelvükön, hogy Pusztító... Ez a bitorló megfizet azért amit tett...
Pár órával később az egykori Ahmedből semmi nem maradt egykori énjéből, csupán gyilkolásra éhes, halálos teremtmény, egy ghoul ahogy az asszasszin legendák nevezték el a zombikat. Az ESB által szintetizált zombivírus sokkal erősebb hatásfokkal rendelkezett mint elődje. A hatást kb. százszorosnak lehetett nevezni. És volt még egy fontos apróság a vírussal kapcsolatban...
Ötvözték ysalamiri molekulákkal, így az Erőhasználók sem voltak védve ellene. Ezek a molekulák ugyanis hatástalanították az Erőt! Az ESB biotechnológusai, halálos vírust alkottak meg ezzel... Ráadásul ha mindez nem elég, a levegőben is terjedt és kb 90%-os fertőzési aránnyal...
Az ESB által kreált Végitélet immár elszabadult...
|
|
|
Ossus
May 18, 2014 17:41:27 GMT 1
Enz likes this
Post by Lord Brodrig on May 18, 2014 17:41:27 GMT 1
Sordis rájött, hogy támadói valahogyan semlegesnek bizonyultak az Erőben. Bármelyik népszerű módszerrel is dolgoztak azonban, ő azt is tudta, hogy az Erő minden egyes élőlényben ott lakozik, függetlenül hatalmának mértékétől. Ellenfelei tehát magukat is egyszerű halandóvá minősítették vissza, még a halandóbbnál is halandóbbá. A Nagyúr tudta, hogy nem használthatja ellenük a sötét oldal szokványos módszereit. Ennek ellenére érzékelte az Erőben levő anomáliákat, s így - látószervek nélkül is - képes volt meghatározni a helyzetüket. Sordis megmozdult, s ekkor több dolog történt egyszerre.
A rohamosztagosok szinte szinkronban nyitottak gyilkos össztüzet az árulóra, nem sokkal később pedig útnak engedték tekergőző lényeiket. Mindeközben Sordis az ilyenkor szokásos földöntúli hangokat adta ki, amiket egyelőre képtelen volt kontrollálni. Néha ijesztő, nemkülönben pedig egy szemeteskonténer csikordulásaival vetekedő, hörgően szenvedő, halk sikolyt bocsátott útjára.
Mielőtt a különleges "lövedékek" eltalálták volna őt - a rohamkarabélyok sortüze úgy hatolt át az anyagtalan masszává képzett testén, mint ahogy egy Jedi egy civil katonán -, szétterjesztette alakját, s ezzel összezavarta a támadókat. Akaratával elroppantotta a híd tartóoszlopait, s a hajdani parancsnoki központ lassan omladozni kezdett. Aztán az üresség feje fölötti mennyezetre koncentrált, ami megreccsent, majd hatalmas fémdarabok indultak útnak a levegőből, egyenesen oda, ahol Sordis az ellenségeit sejtette.
Az egyik leszakadó vaspala irányát megváltoztatva a plexiüveg felé suhant, és Sordis megtámogatta a becsapódás erejét. A sötét oldal hatalmának még egy olyan szuperior csillagromboló bombabiztos ablaka sem volt ellenfél, mint egy SiSD kilátója. A Sith Nagyúr ellenfeleinek pillanatnyi zavarát kihasználva gondolataival elmozdított néhány biztonsági kapcsolót, mire a híd padozatának rejtett zugaiból szivárgásnak indult az a bizonyos mérges gáz, aminek indítóparancsát éppen őellene adták ki valamivel korábban - ami már nem árthatott egy füstszerű lénynek.
Aztán a plexiüveg csikordult egyet, majd repedezni kezdett.
|
|
|
Ossus
May 30, 2014 22:05:13 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 30, 2014 22:05:13 GMT 1
- Maszkokat! - kiáltott fel Ovat, miközben körülöttük minden kezdett a feje tetejére állni... bizonyos szempontból véve a szó szoros értelmében. A köddé váló Sordis nagyurat láthatóan kevésbé zavarták a lövedékek, és az a tény sem különösebben érdekelte, hogy támadói elérhetetlenek voltak számára az Erőn keresztül... ahogyan az Obszidián Rend katonái közvetett módon támadták, ő is közvetett módon védekezett. - Nem hülye.. - jegyezte meg a kardassi parancsnok, miközben egyik kézzel erősen megmarkolta a folyosó még épen lévő egyik szekcióját. Biztos volt benne, hogy kritikus törés esetén az automatikus erőterek működésbe lépnek, és elszigetelik őket, de ezek egyszersmind nem oldják meg a problémát sem, amit a renegát Nagyúr jelent. Tekintetét egy pillanatra Ickyx nagyúr felé fordította, talán arra várva, hogy a láthatóan passzív asszaszinok is végre bekapcsolódnak Sordis semlegesítésébe. - Nem tehetünk semmit. - tárta szét a karját szinte kárörvendően a muun, aki minden bizonnyal élvezte azt, hogy a kardassiak támadása hatástalan az Erő egy olyan nagy hatalmú birtokosa ellen, mint Sordis, miközben az Erő segítségével szoros burkot húzott maga és asszaszinjai köré, éppen az ysalamirik hatósugarán kívül, hogy se a mérges gáz, se az űr vákuuma egyelőre ne fenyegethesse. Ovat még arra is fogadni mert volna, hogy az asszaszinok hátradőlve végignézik az egészet, pusztán szakmai hiúságból, cseppet sem zavartatva magukat afelett, hogy valójában az ESB zászlóshajó épsége forog kockán, nem is beszélve a flotta egészéről és a jedik feletti győzelemről.
- De ne aggódjon, parancsnok. - tette hozzá a fő asszaszin. - Úton van a mi titkos fegyverünk is.. - Nem sokra mennek vele, ha így marad. - biccentett a felhő felé Ovat, aki valaha Sordis volt, majd egy pillanatra a folyosón terjengő gáz felé nézett, amelyik egy része állhatatosan közeledett feléjük, egy másik pedig már a Sordis által az Erő révén a hajótörzsön kreált réseken át kifelé igyekezett. Hirtelen támadt egy ötlete. - Ovat a gépháznak! - kiabált bele a komjába. - Állítsák át a szellőzőrendszer ép elemeit ideggáz kifújásáról szívásra a szekciókban, ahol Sordis nagyúr tartózkodik! - Parancs, vettem! - hangzott az engedelmes hang, mire néhány pillanattal később a gáz elillanni kezdett, a hatalmas ventillátorok pedig pumpálás helyett elkezdték kiszívni a levegőt a szekcióból az összes szellőző minden irányába... beleértve mindazt az egyéb légnemű anyagot, ami vele együtt ott tartózkodott.
Sordis Nagyúr pedig úgy érezte, mintha légnemű testét hirtelen nagy energiájú szívóerő akarná egyszerre szétszakítani hatfelé, hogy aztán a hajó repedező, de még ép keringtetőrendszerének csöveiben - egymástól nagyon távol eső csöveiben - végezze..
...
Újabb sith vadászgép robbant darabokra, Kam Solusar pedig újabb, a gépe mögé beragadt ellenséges vadász sorozatát kerülte ki sikeresen. Úgy tűnt, a csata első percei után az Erő ismét a szerencsés oldalát mutatja a világosság és a fény harcosainak. Egyre több transzport hagyta el a bolygó légkörét. - Készüljenek fel a harmadik hullám teherhajóinak beengedésére! - adta ki az utasítást Kam. A harmadik hullám hajói között már volt jó néhány, amelyek az első hullám menekülőit egy közeli átrakóponton átadták a Kathol-szektorból érkezett lassabb, vagy sebezhetőbb bárkáknak és galleonoknak, és most visszatérőben voltak az Ossushoz, hogy újabb menekülőket vegyenek fel.
Kam egy pillanatig elmerült az Erőben, kíváncsiságból megpróbálva rálelni arra a forrásra, ami ekkora változást idézett elő az Erőben az ő javukra, miközben a gépe elsuhant a sithek zászlóshajója mellett, amelynek hídja felől különös robbanások érkeztek, mintha belülről akart volna szétfeszülni a törzs... és legnagyobb meglepetésére a hajót körülvevő sötétségen túl megérzett egy ismerős jelenlétet. - Smordre Mester a sith zászlóshajón van! - kiáltott bele a komjába, miközben gépét a hajó felé fordította. - Ő segít nekünk, de bajban van! Sólyomdenevér osztag, utánam!
Kilenc StealthX fordult a sith zászlóshajó hangárja felé...
...
- Ezel nagyúr zászlóshajója még mindig nem válaszol a hívásra! További menekülő transzportok hagyták el a bolygót, és további üres hajók érkeznek! - jelentett egy zabrakhoz képest is meglehetősen sápadt arccal Rezhek kapitány. Grodin ökölbe szorította a kezét. Inkompetens, szerencsétlen barmok, gondolta. Elege volt a várakozásból és a tökölésből. - Minden hajó induljon meg az erősítésből! Vegyék célba az odonit fézerekkel azt a mon cal zászlóshajót! Fedezzük a kardassi rombolókat a légkörig, ha kell! - csapott a parancsnoki szék karfájára a testőr. - Előre, katonák! - kiáltotta bele a flotta minden tagjával összekötő csatornába Grodin. - Előre, éljen az Uralkodó! Élet és halál a császárunkért!! A Hűség soha sem hal meg! Előre!!
Az Erő átjárta a galaxis minden teremtényét, meghatározta lényüket.. és vitathatatlan előnyöket biztosított használóinak a sötét és világos oldalon egyaránt... de más erők is léteztek a galaxisban. A fanatikus, tömegekre kiható biztatás ereje volt az, ami megkétszerezte a sith flotta nem erőérzékeny tagjainak erejét, ahogyan a Főkormányzó szavai elhangzottak. A hűség az ESB ügyéhez és az uralkodójukhoz. Az eddig passzívan, körben álló SiSD-k és Judicatorok nagy sebességre kapcsoltak, és belevették magukat a közvetlen csata gyűrűjébe, ahol a StealtXeknek már nem volt lehetősége arra, hogy távol tartsák a méretben és erőben a Fény Hadseregének fregattjait felülmúló csatahajókat áldozataiktól. Nebulon B-k, Bulk cirkálók és korvettek robbantak fel, ahogyan odonit fézerek és pulzár lövedékek csapódtak beléjük. - A császárért.. - suttogta maga elé Grodin, ahogyan a Deception egyenesen a Fény védelmi erejének zászlóshajója, egy masszív mon cal Home One -osztályú csatahajó felé száguldott. Egyenlő küzdelemnek ígérkezett. - Az első raj áttört! - jelentette az egyik tiszt a megfigyelőállásból. Grodin az egyik monitoron jól látta, ahogyan a kardassiak tengeri élőlényekre emlékeztető aranyszínű cirkálóinak haspajzsa felizzik, ahogyan elérték az Ossus légkörében felső határát. - Vírust kiengedni!!! - üvöltötte a Főkormányzó félig-meddig eksztázisban. - Adjatok a jediknek!!!
A kardassi cirkálók hasából hengeres, rakéta formájú konténerek zuhantak nagy mennyiségben az Ossus légköre felé, belsejükben a halálos vírussal, amely a Nirauanon már annyi áldozatot szedett..
|
|
|
Ossus
Jul 15, 2014 17:16:44 GMT 1
Post by david on Jul 15, 2014 17:16:44 GMT 1
David elvitte Ameliát a padawanok szállására.-Közben heves csatazaj hallatszott kintről. David eggyáltalán nem félt de Amélia már annyira félt,hogy remegett. David próbálta megnyugtatni Améliát.
|
|
|
Ossus
Jul 15, 2014 19:24:00 GMT 1
Post by sithlord on Jul 15, 2014 19:24:00 GMT 1
-Ne félj Amil...- vigasztalta a fiú lovagiasan a kislányt, és ekkor olyan csibészes mosolyt villantott a kislányra amiről valaki rögtön eszébe jutott Ameliának. Nagypapa szokott igy mosolyogni a nagyira. Hirtelen robbanás dördült és a padló megremegett a lábuk alatt. Amelia majdnem elesett, de David még idejében elkapta. Futó léptek zaja hallatszott hirtelen majd megpillantották Mesterüket. A Mester megkönnyebülten pillantott a két gyerekre. -David, Amelia! Siessetek és kövessetek gyorsan! -mondta izgatottan a mester. -Ostrom alatt áll az egész bázis! -Vettem észre! -jegyezte meg kissé gúnyosan David, de aztán felöltötte legaranyosabb mosolyát. Amelia azonban felfigyelt a fiú váltásaira és egyre jobban megkedvelte az ifjú padawant. Olyan huncut mint egy született Koréliai kalóz! Gondolta magában a kislány. Hamarosan követték mesterüket az ostrom alatt álló bázis folyosóin.
A közelükben pedig átváltozott, gyilkos zombik várakoztak és vadásztak a friss húsra...
|
|
|
Ossus
Jul 21, 2014 22:14:23 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 21, 2014 22:14:23 GMT 1
Amil és David a Millenium Falcon rakterében ültek, miután Han Solo kapitány és rynn legénysége felvette őket nem sokkal azt követően, hogy kijutottak a padawanok szállásáról az egyik leszállóplatformra. [lásd egy korábbi hozzászólást] - Remélem, a nagypapád megengedi, Amil, hogy saját kabinunk legyen. - kacsintott a társaságtól cseppet sem zavartatva magát a lányra David. - Hát nem tudom - vörösödött el Amelia. - Nagyon sokan vagyunk most ezen a hajón. - Tudod, hová visznek minket? - Barratk'l mester egyszer azt mondta, hogy van egy másik jedi bázis is. - magyarázta David. - Messze, a galaxis másik végén. Talán oda. Majd jól elbújunk. Jó lesz, Amil? Körülöttük néhány másik padawan felnevetett, Amelia pedig nem szólt semmit, csak úgy tett, mintha a koréliai teherhajó dejarik-táblájával lenne elfoglalva, miközben Davidet figyelte a szeme sarkából.
---
Odalent a bázison egy újabb csoport jedi és padawan várta a következő transzportokat. Vezetőjük, egy fiatal, tagbaszakadt aquilish jedi, Kor'aa Ber'k enyhe morgással adta a fiatal padawanok tudtára, hogy legyenek türelmesek, hamarosan megérkezik a felmentősereg és a transzport, ami biztonságba juttatja őket...
A horizonton feltűnő, apró fekete rovaroknak tűnő vadászgépektől körülvett aranyszínű hajók azonban nem hasonlítottak a Fény Hadseregének egyetlen járművére sem, melyekről Kor'aa Ber'k a holofájlokban olvasott. Ideges torokhangon adta a fiatalok tudtára, hogy keressenek menedéket. A három majdnem ötven méter hosszú, villás farokban végződő bogárra emlékeztető vadászhajó közvetlenül felettük haladt el, nyomukban két makacs StealthX vadászgéppel, amelyek folytonos lövései egyre gyengítették nagyobb célpontok pajzsát. Ahogyan az egyiket eltalálták, és az sűrű füstöt húzva éppen felettük csapódott a szikláknak, Kor'aa Ber'k látni vélte a Sith Birodalom jelzését az oldalán egy másik, zöldes színű, deltoid alakú jel mellett. - Ellenség! - sziszegte az aquilish jedi lovag, és figyelmeztetően felemelte a kezét, hogy még mélyebbre küldje a padawanokat a hangárok átmeneti biztonságot nyújtó mélyére.
Ez a mozdulat mentette meg az életét - legalábbis a sajátját. És legalábbis egy időre.
Abban a pillanatban, hogy szőrös mancsát az égnek emelte, megérezte a gonosz, ölni akaró szándékot a megmaradt két sith emblémás vadászhajón. Az Erőt segítségül hívva megfeszítette magát, és messzire lökte azt a három, fenyegetően aláhulló, szürkésfekete konténert, amelyek az egyik vadászhajó rakterét elhagyva feléjük kezdtek zuhanni. A konténerek valahol az Akadémia ezen szárnyát övező hegyláncon túl értek földet, messze a menekülni vágyók csoportjától.
Azonban Kor'aa Ber'k még fiatal és tapasztalatlan lovag volt, aki maga is nemrég cserélte le a padawanok egyszerű világos köpenyét a lovagok barna tunikájára. A másik vadász által kidobott három konténer közül egyik pontosan a leszállóplatform közepén landolt, ahol egy, a többiektől lemaradt togoriai padawan-kislány éppen elveszett ewok-babáját igyekezett megtalálni.
- Unnika! - szaladt ki a szabadba egy fiatal, sötét bőrű koréliai fiú a padawanok közül, akit Kor'aa többször látott a lány társaságában, noha mindketten csak tizenkét standard évesek voltak. A új idők jedijei nem tiltották az efféle kötődéseket... - Unnika, jól vagy? - suttogta a földön guggoló, egy pillanatig mozdulatlanná dermedt kislánynak a koréliai fiú. Talán Trignek hívják, gondolta a jedi lovag, miközben balsejtelem kezdte gyötörni.
A földet ért konténer, amely mellett Unnika térdelt, meglepően épnek tűnt. Talán nem robbant fel, gondolta Kor'aa. Már éppen kiáltani akart, hogy menjenek el a közeléből, amikor Trig előrenyúlt, hogy megfogja a togoriai vállát. - Unnika, gyere innen, talán máshol megtaláljuk Chumát....
Válasz helyett azonban a kislány megpördült, és egyik karjával szorosan megragadta Trig nyakát. - Padawanok, vigyázzatok!! - az aquilishi jedi túl későn ismerte fel, hogy a gondjaira bízott ifjak védelmében máris kudarcot vallott. Kétségbeesett, cuppogó lépésekkel rohanni kezdett a két gyermek felé.
- Unnika.. mi történt veled... - meredt bágyadtan az elszürkült arcú, pupilla nélküli tekintettel a fiúra meredő kislányra Trig egyetlen pillanatig. - Á'jiiihhh!! - sikoltott fel a togoriai, és összevissza rángatózó tagokkal a fiú nyaka felé kapott.
Élénkpiros vér spriccelt az ég felé, ahogyan a kislány hirtelen borotvaélesnek tűnő fogai Trig nyaki ereibe mélyedtek. A fiú döbbenettel az arcán dőlt el, ahogyan a kislány ledöntötte, és olyan helyeken kezdte harapdálni, amelyekről csak legmélyebb álmaiban ábrándozott eddig.
Azzal a különbséggel, hogy Unnika mindezt vértől iszamós, borotvaéles fogakkal tette. - Áááááá! - sikoltott fel Trig, ahogyan a kislány szája érzékenyebb szerveket ért. Majd elcsendesedett, egyik kezét felnyitott gyomrán nyugtatva.
- Gyerekek.. - bugyborékolta minden basic tudását összeszedve Kor'aa, miközben fénykardját aktiválva egyre közelebb húzódott. A körülöttük lévő csatazajt egyszerre elnyomta a döbbent csend. - Gyerekek, mi történt veletek...
- Kor'aa bácsi... - suttogta, vagy inkább szörcsögte Trig. - Nagyon fáj... ne hagyd... ne hagyd... segíts... - Bármit, fiam.. - gurgulázott aggodalmasan Kor'aa. - Mit tegyek? - Ölj meg... - fordult meg vérző altesttel, egyik kezével a lábai előt hengergőző beleit fogva Trig. - Ölj meg.... - De hát... - az aqualish szeme kimeredtek, ahogyan Unnika felé vetette magát.
Két villanás a fénykarddal, és a kislány lábak nélkül zuhant a szőrös idegen mellé, össze-vissza ficánkolva. - Sajnálom... - nézett végig a megcsonkított gyermeken Kor'aa. - Az Erő segítsen. Trig... gyere. Segítek neked. - Az Erő... nem segít..- bugyborékolta a kislányéhoz hasonló hangon a koréliai fiú, miközben belsőségeit maga után húzva rácsimpaszkodott az aqualish karjára. - Nincs Erő... csak élet van.. és halál. És Evés.....
- Mi a... - a döbbenet és az irtózat túlságosan erős volt, Kor'aa egyszerűen képtelen volt bármiféle cselekedetre. A szürke tekintetű fiú kicsavarta szőrös mancsából a fénykardot, kikapcsolta, majd egyik hatalmas, rovarszerű szemébe nyomta.
Még csak nem is aktiválta.
Az utolsó koherens dolog, amit Kor'aa Ber'k jedi lovag érzett, mielőtt a méreg az ő ereiben is elterjedt, a bokájában lévő irdatlan fájdalom volt, ahogyan Unnika torzója belecsimpaszkodott, és makacsul rágni kezdte a lábikráját.
A többi padawan ijedt, artikulátlan sikoltása és a sith-kardassi bombázók által ledobott méregtartályok áldozataivá vált zombik hörgése nem hagyott kétséget afelől, hogy az Ossusért vívott csata egy egészen új, eddig elképzelhetetlen szakaszába érkezett...
|
|
|
Ossus
Jul 22, 2014 10:06:32 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jul 22, 2014 10:06:32 GMT 1
Sordis Nagyúr pedig úgy érezte, mintha légnemű testét hirtelen nagy energiájú szívóerő akarná egyszerre szétszakítani hatfelé, hogy aztán a hajó repedező, de még ép keringtetőrendszerének csöveiben - egymástól nagyon távol eső csöveiben - végezze... A sötét massza ugyanúgy párologni kezdett az elszívók felé, ahogyan az ideggáz molekulái. Egy tizedmásodperc alatt Sordis mindenestől eltűnt a parancsnoki romboló hídjáról, ugyanakkor egy váratlanul érkező, túlvilági sikoly csattant a helyiségben. A hátborzongatóan kétségbeesett hang szörnyű hatással volt a maszkot viselő sith egységekre. Mindössze egyetlen pillanatig tartott - amíg a Nagyúr eltűnt a szellőzőjáratokban -, de a sisakok audiorendszere akkorát harsant a gazdájuk fülébe, hogy átmenetileg megsüketültek.
Az asszasszinok kapkodva dobigálták le a maszkokat, néhányan megrökönyödve füleltek, hátha visszatér a hallásuk. Miután a hídról mindennemű gázféleség elillant, a muun Nagyúr megszüntette Erőpajzsát, s előreindult, hogy bevethesse a saját meditációs képességeit a flotta leállított hajóinak beindítására. Ovat eközben megtette a jelentését, hogy sikeresen elhárították a fenyegetést, azonban kiadta a parancsot, hogy tartsák megfigyelés alatt a hajó minden négyzetcentiméterét. Biztosra akart menni, ugyanis az imént megtapasztalhatta az áruló fivér hatalmát, s úgy sejtette, Sordis korántsem tűnt el mindörökre.
Mintha csak a gondolatainak folytatása lenne, egy szisszenést hallott a háta mögül. Megpördült, de nem látott semmit. A parancsnoki híd előtti folyosó tökéletesen kihaltnak tűnt. Biztos csak a Sith szörnyű hatalmának a kisugárzása zavarta meg az agyát. Már éppen indult volna vissza, amikor megpillantott valamit a szeme sarkából. A folyosó falainak alig látható illesztései közül feke füstpamacs szisszent elő. Ovat intett az embereinek, akik újfent célzásra emelték fegyvereiket.
A sötét légnemű anyag immár a folyosó végén levő összes nyílásból szivárgott. A különböző irányból jelentkező anyag a turbolift előtti térben egyetlen pontba gyülekezett. A folyamat egyszeriben felgyorsult, s az alaktalan, fekete tömeg egyre csak nőtt. Ovat nyomban kurjantott az embereinek, hogy zárolják a liftet. Miközben a massza kezdett emberi alakot önteni, Ovat elégedetten látta, hogy a lift nincs már az aknában. Sordis Nagyúr újból testet öltött. Mihelyt jól kivehetővé váltak testrészeinek körvonalai, ellenségei azon nyomban tüzet nyitottak rá. Egyetlen gondolati parancsára a folyosót a hídtól elválasztó ajtó összezárult, s a Sith leugrott a liftaknába.
Egyenesen a hangár felé vette az irányt. Tudta, hogy itt már többet nem tehet. Mihelyt közeledett a felső hangárok szintjéhez, lassította zuhanását, majd előre kiszámítva az irányát, beszökkent a kívánt folyosóra. Felállt a földről, leporolta ruháját, s megkönnyebbülten konstatálta, hogy már csak egyetlen ajtó választja el a meneküléstől. Nekiiramodott, azonban kissé bágyadtnak érezte az agyát. Lehetséges, hogy a sok fűszer mégsem tesz jót az ő korában, akármekkora hatalommal rendelkezzék is?
Az arcába érkező váratlan csapás hirtelen megállította, és megtántorodott. Az előtte termő elitharcos arcát pedig nyomban megvilágította az ő napszínű fénykardja. Sordis rájött, hogy legközelebb előkelőbb forrásból kell fűszert szereznie, hiszen a legutóbbi anyag igencsak belekavart a munkájába. Talán szándékosan szabotálják őt? Wenthar ugyanis tudott a szeszélyeiről...
Mielőtt lereagálhatta volna az újabb csapást, még vagy féltucatnyi katona bukkant elő a hangár felőli átjáróból. Sordis ellökte magától őket, de érezte, hogy nem lesz ideje befolyásolni az elméiket, mivel az erős akarat megtöréséhez nem elég egy-két másodperc. Miközben egyik kezével a lövedékeket lökte vissza, egyfajta fénykardként használva mesterséges karját, a másikkal a háta mögött előbújó alakokat vagdosta fegyverével. Két tűz közé szorult, s nem tehetett semmit, csupán hajolgathatott a karabélyok elől.
Kivárt. Azt akarta, hogy ellenfelei rendkívül elemükben érezzék magukat. Azt akarta, hogy érezzék, van esélyük. Megízleltette velük a győzelem édes ízét, hogy hamis reménybe ringassák magukat, s elaltassa gyanakvásukat. Egyre közelebb értek. Amikor már alig néhány méter választotta el őket egymástól, Sordis a levegőbe szökkent, miközben leomlasztotta a mennyezetet. Úgy számította, hogy amíg az ellenfelei a rájuk záporozó fémmel lesznek elfoglalva, addig ő a hangárig szökken, s kereket old. Úgyanígy gondolták a katonák is.
Sordis sosem érhette el a hangárt, ugyanis ellenségei okosabbnak bizonyultak, mint hitte. Valamiféle hálóba ütközött, ami azonnal a földhöz szögezte őt. Éktelen haragjában úgy döntött, elég volt a játszadozásból. A gyűlölete úgy hullámzott, mint valami fekete örvény. Elhatározta, hogy a sötét oldal ereje lesz ellengéseinek végzete.
Éppen arra készült, hogy elszabadítsa a belsejében levő szörnyeteget, amikor zöld és kék fénykardok villanásait pillantotta meg a hangár irányában. Hamarosan meglátta Kam Solusar közeledő alakját is, amint társaival hősiesen támadtak rá a túlerőre. Sordis nyomban elrejtette sötét hatalmát, aztán felszökkent, s ő maga is bekapcsolódott a harcba. - Épp időben - vigyorodott el, amikor Solusar mester mellé ért. Sikerült gyilkos találatot bevinnie egyik katonának, aki a földre hullott előtte. - Mindig az utolsó percben.
- Vagyis a legjobbkor - biccentett Kam. Néhány perc alatt sikerült a felére csökkenteniük az elitharcosok számát. A Jedik nem foglalkoztak az összes katona lemészárlásával, pedig Smordre szivesen elintézte volna őket. De belátta, mostmár jobb menekülőre fogni a dolgot. Nem sokkal később már a hangárban jártak, nyomukban üldözőikkel.
|
|
|
Ossus
Jul 22, 2014 10:20:44 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jul 22, 2014 10:20:44 GMT 1
Rikki Sen ellökte magától a neiugró, vérengzőn acsargó ifjoncot, zöld fénykardjával pedig kénytelen volt levágni egy másik gyermek lábait, nehogy felzabálják őt is, vagy a többi menekülő társukat. Az őt váró kisebbfajta hajó aljában már ott volt Abe Numeron, a hajdani Mordeis Nagyúr, és az ő felfedezettje, a kis Pol Starstery. Rikki azonban sehol sem látta Starstone mestert, pedig úgy tudta, ő is ugyanezzel a hajóval távozik a helyszínről. Bár sosem lehetett megérteni egy könyvtáros észjárását...
- Sürgősen húzzunk el innen - kiáltotta Abe, amikor Rikki odaért a társasághoz. - Ellenük már nem tehetünk semmit. Nem ismerjük a fenyegetés mivoltát... A Rend jövője érdekében... itt kell hagynunk a megvadultakat!
- Hol van Starstone mester? - kérdezte Rikki.
- Ő is... nos, miután leromboltatta a könyvtárat, rámtámadt. Kénytelen voltam végezni vele. Rikki bólintott. Aztán szó nélkül felsiettek a hajóra, ahol az idős Assix mester, és néhány padavanja már várták őket. A szállítóhajó két StealthX kíséretében a levegőbe emelkedett, s elhagyta az atmoszférát.
|
|
|
Ossus
Aug 26, 2014 15:50:56 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 26, 2014 15:50:56 GMT 1
Kam, Smordre és a többi lovag viszonylag gyorsan visszaküzdötte magát a vadászgépeikhez, amelyet néhány jedi védelmezett a hangárban rajzó rohamosztagosokkal és asszaszinokkal szemben. - Milyen szerencse, hogy senkinek nem jutott eszébe az evidens, és nem szórták meg a gépeinket egy sor nehézlöveggel. - pillantott a padló közepén egy halomban leparkolt StealthX-ektől alig száz méterre várakozó sith vadászrajra Smordre, amely körül technikusok és pilóták rohangáltak, mintha csak felszállásra készülnének. - Talán féltek, hogy a sajátjaikat találnák el a mieink helyett. - jegyezte meg Kam, gyors pillantással konstatálva, hogy a lopakodóik körül számos halott aszasszin, valamint egy jedi lovag is hevert. - Úgy tűnik, lesz szabad gépünk a számodra, Sirryn. - Mindig is utáltam a csomagtartóban repülni. Szóval ez jó hír. - válaszolta a mester, egyik kezével pattintva, mire a közeledő rohamosztagosok vezetőjének övéről lepattant a hődetonátor, egyenesen a szakasz közepébe, majd felrobbant. Kam elhúzta a száját, de megtartotta magának a véleményét. Bár nem minden akciójával értett egyett, Smordre hallatlanul hatékony volt. A sithek biztonsági erői pedig ez egyszer SiSD-ik hatalmas méreteinek hátrányával ismerkedtek meg. A hatalmas, csapatok és vadászok százaira, ezreire méretezett hangárok egyszerre jelentős leszállási és támadási felületet kínáltak az esetleges behatolóknak, akiket nagyon nehéz volt sarokba szorítani, hiszen viszonylag kevés sarok volt a csarnokban.
A jedik egyesével felkapaszkodtak a gépekbe, miközben fedezték egymást, majd néhány jól irányzott lövéssel semlegesítették a vonósugarak emittereit, mielőtt felszálltak volna. Egy protontorpedó az utánuk indulásra készülő sith vadászraj tartószerkezetei között landolt, miközben páncélvédett ajtók csukódtak be a fedélzeteken, hogy korlátozzák és távol tartsák az érzékeny reaktoroktól a nyomukban keletkező tűzgömböket. - Bezzeg a régi szép időkben egy lövéssel intézték el az ilyeneket - pillantott hátra Smordre mester a StealthX pilótafülkéjében, amelyet az elesett lovagtól kölcsönzött, majd aktiválta a Kam Solusarhoz vezető komcsatornát. - És most hová? - Viszzavonulunk a Résbe. - döntötte be a gépét Kam, miközben osztaga követte. Alattuk és felettük sith vadászrajok és aranyszínű cirkálók haladtak az Ossus felé, amelyet most hagytak el az utolsó menekülők transzportjai. - Az Ossus elesett, de sokan megmenekültek. Újra kell rendeznünk a sorainkat. Tarts velünk, Sirryn!
...
A Deception - bár erre taktikai szempontból egyáltalán nem volt szükség - a hatás kedvéért még átvágott a közvetlen közelről leadott sortüzek hatására kettészakadt mon cal nehézcirkáló bolygó felé sodródó roncsain, majd alacsony orbitra állt a bolygó körül, kíséretében Judicatorokkal és további SiSDkkel. A jedik flottája megtette, amire képes lehetett... feláldozták magukat a túlerőben lévő sith csatahajókkal szemben, hogy az Akadémia lakóit evakuálhassák. - A vírus terítését befejeztük a bolygón, de az Akadémián tartózkodók több, mint háromnegyede elmenekült. A létesítménytől távolabb lévő ysanna sámántelepek egyelőre nem érintettek, engedélyt kérek a felszámolásukra. - jelentette a kardassi különítmény parancsnoka. - Felesleges. - legyintett a Főkormányzó. - Majd a vírus idővel elvégzi. Jelentsék be, hogy blokád alá vonjuk a bolygót, senki se ki, se be. Időnként pedig repüljenek végig és készítsenek felvételeket alacsony magasságból. Hadd lássa a galaxis, mire képesek a jedik a szolgáikkal. A kardassi parancsnok egyetértően bólintott, jelezve, megértette, majd holoképe elhalványult.
Grodin hátradőlt a parancsnoki székben. Tűzoltás tűzoltás után, néha ez volt az érzése. Kisstílű célpontokat küzdenek le, melyek inkább szimbolikus, mint katonai jelentőségűek. Ahelyett, hogy az igazi ellenség, az immár véglegesen a Lázadó csürhe karjaiba hulló Szövetség ellen vonulnának. De azt is tudta, hogy az Uralkodó jó okkal vár. A szövetségi flottában veteránok milliói szolgáltak, akik évtizedek óta hadihajókon és barakkokban élték az életüket. A Sith Flottát pedig szinte a semmiből hozták létre, eltekintve a kis létszámú Maradvány-kontingenstől. Tapasztalatokra volt szükségük először, vérrel megszerzett kemény tapasztalatokra, melyekhez pontosan ehhez hasonló bevetésekre volt szükség.
- Kapcsolatot teremtettünk Ezel nagyúr hajójával! - jelentette Rezhek kapitány. Grodin követte a tekintetével a zabrakot, aki az egyik oldasló kivetítő mellett állt. Jobboldalt a láthatóan súlyos károkat szenvedett SiSD állapotának adatsorai sorakoztak, baloldalt egy apró holoképen pedig két rangidős tiszt állt feszes vigyázzban. Egy parancsnoki rangú kardassi, valamint egy sith tetoválásokat viselő muun. - Uraim. - biccentett nekik Grodin, miközben arra gondolt, a hajó túlélő legénysége most bőséggel hozzájuthatott a már említett véres, kemény tapasztalatokhoz. Már akik életben maradtak. - Jelentést. - Ezel nagyúr elesett. Sordis nagyúr behatolt a hajóra, és megölte. Utána pedig jedik segítségével távozott. - jelentette a kardassi. - Hagyták, hogy, egy renegát nagyúr és egy csapat jedi hülyét csináljon a biztonsági erőikből? - vonta fel a szemöldökét a Főkormányzó. - Meglepetésként ért minket. - rándult meg a muun asszaszin arca, akit Grodin adattáblája Ickyx nagyúrként azonosított. - Sordis meglepő... taktikát alkalmazott. - Az sokkal érdekesebb, uram - folytatta az Ovat parancsnokként azonosított kardassi -, hogy a jedik egyértelműen segítették Sordist. - Valóban. - biccentett a Főkormányzó. - Sordis és hálózata kockázatot jelent. Ezzel majd foglalkoznunk kell. Felügyeljék a javításokat! - Parancs!
Ahogyan a vonal megszakadt, Grodin elgondolkozott. Az Obszidián Rend jó ideje gyanította, hogy a Sith Egyházon belül létezik egy belső ellenzék, aki Wenthar Császár hatalmára tör. Talán Sordis lett volna ennek az ellenzéknek a magja, és talán a jedik álltak mögötte? Milyen szofisztikált lenne, gondolta Grodin, hogyha a jedik a sithek hagyományos eszközéhez, a megtévesztéshez és beszivárgáshoz nyúlnának. Elhatározta, hogy beszélnie kell erről Enabran Thainnel, méghozzá mihamarabb.
...
A jedik utolsó hajói akkor hagyták el a rendszert, amikor odalent az Akadémia épületében bújkáló utolsó, csapatától elszakadt padawan vékony torkát átharapta egy zombi. Az Ossus elindult azon az úton, körülötte a roncsok közti mentőkabinokat összeszedegető sith hajókkal, hogy ismét azzá váljon, mint ami évezredekig volt, egészen a négyezer évvel ezelőtti nagy sith háború óta... kietlen, halott, pontosabban immár élőhalott pusztasággá.
|
|
|
Ossus
Aug 30, 2014 11:31:28 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Aug 30, 2014 11:31:28 GMT 1
Rattablis Ann, akit legénysége csak Kapitányként, a galaktikus köznyelv pedig Feketeszakállként emlegetett, végigsímított szürkülő szakállán. A sötét szőrzet feletti arc ráncai, továbbá a fejét ékesítő kapitányi kalap széles karimája összetéveszthetetlenné tették őt, a fekete szemfesték pedig afféle hagyománynak számított a régi kor kalózainak idejében. A termetes férfi megjelenésével a parancsnoki hídon minden szófoszlány elsikkadt. - Ki zavarta meg a Bosszú útját? - kérdezte halkan, hangja azonban elterjedt a helyiség minden négyzetcentiméterén. A legutóbbi információik szerint számos Jedi hajó indult a Kathol-szektor felé, miután a sithek elűzték őket az ottonukból. Feketeszakáll tudta, hogy hatalmas zsákmányt szerezhet, ha sikerül megkaparintani néhány hajót. Nem volt olyan ostoba, hogy egyenesen a Peremvidéken várja be az Erő mestereit. Az Apailana királynő bosszúja majdhogynem az útvonal közepén helyezkedett el, aktiválva tiltógenerátorait, hogy minél hatékonyabban ránthassa ki a Jedi hajókat a hiperűrből. Már csak néhány perc kellett a hajó pozícionálásához, amikor a külső szenzorok érzékelték a különös azonosítóval rendelkező cirkáló érkezését. - Nem érzékeljük a hajót, kapitány! - jelentette az első tiszt, egy vékony, szintén kalapot viselő, fiatal nő. - Egyszerűen előtört a semmiből, és közeledik. - Nem érzékeljük, mi? - nézett az egyre növekvő, sima felületű cirkálóra Feketeszakáll. - Ismerős nekem az a hajó. Végül is... csak egyvalaki képes elrejteni a teljes jelenlétét a szenzorok elől. A Valdemar. - Tyber Zann! - kerekedett el a nő szeme. - Azonnal tüzeljenek! - kapott észbe a kapitány, pont akkor, amikor kivehetővé vált az ellenséges hajó orrára írt név. Tyber Zann, a Zann-konzorcium feje a galaxis egyik leghírhedtebb rablója volt, aki kalózhajójával, az ismeretlen típusú Valdemarral ISD-ket lőtt porrá, ha úgy tartotta kedve. Az Apailana királynő bosszúja ezzel szemben egy ISD-hez hasonlatos, ék alakú csillagromboló volt, aminek tatja teljesen a hajó hátsó felén emelkedett a magasba, a hajtóművek felett - és korántsem volt olyan korszerű, mint Zann hajója. Ennek ellenére Feketeszakáll volt a galaxis másik leghírhedtebb kalóza... a hajójával együtt. A Valdemar közelebb kúszott, sima felületéről egyszerűen lepattant minden turbólézerlövedék. Mintha valami ismeretlen ellenálló anyagból készült volna. Aztán a hajó körvonalai elhalványodtak - legalábbis a közönséges szemlélő számára így tűnhetett, amikor a felszínen megjelenő fedőlapok elhúzódtak, utat engedve a felemelkedő turbólézerütegek egész armadájának. A Valdemar immár egyszemélyes hadiflottává változott. - Kapitány! Egy Jedi cirkáló, a jobb fedélzet közelében! - jelentette az információs tiszt. - Gyorsan, védőpajzsot fel! Süsse meg őket, fiam. - Connor-hálót kiereszteni! Pajzsok a maximumon! Ütegek teljes készültségben! Feketeszakáll úgy számította, hogy sikerül bevontatniuk a Jedi hajót, mielőtt a Valdemar lőtávolságra ér. Aztán pedig elhúznak innen, mielőtt Tyber Zann megharagudna rájuk. A Valdemar hídján valamivel nyugodtabb volt a hangulat, mint a másik kalózhajón. Tyber Zann tudta, hogy Feketeszakáll valamiféle leírhatatlan hatalomnak köszönhetően tökéletesen irányította a saját hajóját, úgyanúgy, mint például a jobb kezét. Ennek ellenére a veterán kalóz bízott a saját cirkálójában. Nem remélte legyőzni a rettegett szakállast, de a Jedikkel hirtelen kötött védelmi megállapodás értelmében meg kellett akadályoznia, hogy Feketeszakáll levadássza őket. Az a Smordre nevű Jedi elég nyersen közölte vele a feladatait - bizonyára kikészítették az idegeit az Ossusnál történtek. Zann még a Régi Köztársaság idejéből ismerte a férfit, akit még a Klónháborúkban küldött rá a Szenátus, hogy elfogja őt. Smordre ehelyett szövetséget kötött vele a szeparatisták ellenében, s bár azóta alig vették igénybe egymás szolgálatait, még jól emlékezett arra, hogy a férfival való együttműködés busás jutalommal jár. Zann arcát napszínűre festette a látkép, amikor az Apailana királyő bosszúja a megbénított Jedi hajó felé termitlángokat fújtatott, szétégetve annak felső fedélzetét. Feketeszakáll híres volt a kegyetlenségéről, ezért neki sietnie kellett. - Készen állunk? - kérdezte a mellette álló adjutánsát. - Minden tekintetben, kapitány. - Adja ki a tűzparancsot! Érjük el, hogy Feketeszakáll velünk foglalkozzon a Jedik helyett.
|
|
|
Ossus
Sept 25, 2014 10:13:21 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 25, 2014 10:13:21 GMT 1
Tierce főkormányzó az Ossus körül keringő flotta parancsnoki hajóján olvasgatta a legújabb jelentéseket, és egyáltalán nem volt boldog. - Szórványos csatározások a rendszer szélén, ettől eltekintve a jedik erői mind visszavonultak, uram. - jelentette Rezhek kapitány. - Hagyjuk csak a kalózokat szórakozni a jedik utóvédjével. - vont vállat a volt császári testőr. - Amúgy sincs jelentősége, ha az a jedi ribanc egy szektorral arrébb etszi őket a szövetségi űrőn belülre.
A zabrak ehhez már nem fűzött véleményt, és Grodin elgondolkozott rajta, hogy valójában nincs véleménye, vagy esetleg azt sem tudja, miről beszél éppen. A Dathomiron kiépülő szövetségi bázissal mindenestre Vader ribanc jedi lánya egy csapással kihúzta a padlót a Sith Birodalom stratégiai előnye alól, amit az Ossus elfoglalásával nyertek. Most már a két legfontosabb sith terület közé fog ékelődni a jedik támaszpontja, ráadásul ezúttal szövetségi területen... az ESB pedig választhat, hogy sértetlenül hagyja őket ott tobzódni és terjeszteni eretnek tanaikat... vagy pedig immár elkerülhetetlenné válik a háború Coruscanttal.
Nem mintha ne lettek volna meg az eszközeik erre immáron. Azonban a Halálbolygó bevethetőségét megerősítő jelentéseket Grodin legalább olyan aggodalommal figyelte, mint a Dathomirról kapott anyagot. Egyáltalán nem volt biztos benne, hogy Wenthar Császár engedélyezte ezt az akciót Lex Lu'uthornak és a sleppjének. Ha pedig az OCP vezetése magánakcióra szánná el magát, ráadásul úgy, hogy ők felügyelik az állomást... nos, ebbe Grodin bele sem mert gondolni. Őfelsége viszont nem hallatott magáról már jó ideje. Úgy tűnt, roppant elfoglalt a Nagin. Ahol lassan már több időt tölt, mint a Birodalomban - tette hozzá magában a Főkormányzó. Elhatározta, beszélnie kell az Uralkodóval minél előbb. Még akkor is, ha ezzel azt a látszatot kelti, hogy megkérdőjelezi a császár döntését... a Birodalom érdekében. Addig azonban volt még egy teendője. Felpillantott az asztaltól, a távozó Rezhek kapitány helyét elfoglaló Ovat parancsnokra, akit a Sordis nagyúr elleni akció után gyorsan kinevezett az Obszidián Rend erőinek parancsnokává a szektorban - Grodin mindig is értékelte, ha egy tiszt éles helyzetben kreatívan feltalálja magát. - Megkaptam a jelentését a Zioston működő ügynökökről. Biztos benne, hogy ez a legjobb megoldás? - Igen, Főkormányzó. - tisztelgett a kardassi tiszt. - Ha sikerül zavargásokat keltenünk és fellépésre kényszerítenünk a ziosti kormányt, ez már kellő jogalapot szolgáltathat egy beavatkozásra. - Megértem a Sith Egyház óhaját, hogy egyetlen ősi sith bolygó se legyen idegen uralom alatt. - biccentett a Főkormányzó. - De ezzel kétfrontos háborút kockáztathatunk, és még a végén ránk sütik, hogy azonos érdeket követünk a Yuuzhan Vonggal. - Az ellenségem ellensége nem feltétlenül a barátom, nemde, uram? - engedett meg magának egy halvány mosolyt Ovat. - Valóban. - biccentett Grodin. - De kerüljük el a közvetlen beavatkozás szükségességét, amíg lehetséges. Mire van szüksége?
- Egy bázisra a határvidéken, ahonnan a zarándokok és a csempészett fegyverek bejuthatnak a Harmadik Birodalom területére. - magyarázta a kardassi.- És ahol szükség esetén akár le is tudjuk tagadni az érintettségünket, ha érdekeink úgy kívánják. - Ésszerű... - meredt a két birodalmat elválasztó határsávra a Corporate szektor határán a Főkormányzó. - Dromuund Kaas ősi sith rendszere a határvidéken fekszik, a senki földjén. - emelte fel végül a fejét. - Használják azt bázisnak. - Így lesz, Főkormányzó. - És legyen gondjuk rá, hogy ne hagyjanak... szemtanúkat. - tette hozzá a testőr. - Ne aggódjon. - mosolyodott el Ovat. - Alaposak leszünk.
Grodin biccentett. A kardassiak alapossága felől nem volt semmi kétsége. Ha bárki is éppen ott kolbászolt a Dromuund Kaas környékén, Ovatnak és ügynökeinek gondjuk lesz rá, hogy gyorsan elhallgattassák. - Hiába, a galaxis egy kemény hely. - dőlt hátra a fotelében Grodin, és előhúzott egy kesselis üveget a fiókból. Itt volt az ideje némi pihenésnek.
|
|
|
Ossus
Nov 4, 2014 23:22:27 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 4, 2014 23:22:27 GMT 1
A flotta immáron sokadik körét tette meg az Ossus feletti orbiton. Odalent egyre csendesebbé vált a helyzet, ahogyan a zombik lassacskán végeztek az utolsó ysanna telepek erdőkbe és hegyekbe menekült lakóival, és további táplálék híján lassan valóban élettelenné váltak minden értelemben, vagy megkezdték egymás felfalását. A Nirauan élőlényekben gazdag erdőségeiben, ahol bőven rendelkezésre állt táplálék azután is, hogy a humánok és chissek elfogytak, még évtizedek múlva is számolni kell majd a lényekkel, gondolta a Főkormányzó - ellenben az Ossus pusztaságain a folyamat sokkal hamarabb véget fog érni.
Ez persze csak egy apróság volt azokhoz a tervekhez és elemzésekhez képest, amelyek a Főkormányzó asztalán különböző adatkártyák és holotérképek formájában sorakoztak. Jó néhány csak lényegtelen, hivatalnoki maszlag volt, némelyik viszont magán viselte őfelsége Wenthar Császár személyes pecsétjét és kódját.
A volt testőr kinyújtóztatta a sok ülőmunkában elgémberedett tagjait, majd újra visszatért azokhoz a hírszerzési jelentésekhez, melyeket az Obszidián Rend ügynökei, valamint az új coruscanti kormányba bekerült Fyor Rodan juttattak el hozzá nemrég, és amelyek a Magon túl feltűnő új, magát Birodalomnak nevező államról, valamint a szövetségi, azaz immáron köztársasági kormányzat által bejelentett reformokról szóltak.
A Főkormányzó elgondolkozva megvakarta az állát. Nem tudta eldönteni, hogy melyik jelent nagyobb fenyegetést - egy jedik által vezetett, egyre erősödő Köztársaság, vagy a belőlük kiszakadt, jól láthatóan a polneyei klónok, a militáns cosraiak és Daala megmaradt sleppje köré szerveződött, saját magát nem kevés önbizalomról tanúbizonyságot téve Egyesült Galaktikus Birodalomnak nevező állam.
Persze, ha a hírszerzési jelentések helyesek voltak, akkor a két fenyegetés egyszerre volt jelen, és eltérő természetű volt. A Köztársaság azzal, hogy nyitott a Konföderáció Lázadó érzelmű erős, központi tagállamai felé, könnyedén több támogatót szerezhetett magának akár annál is, mint amennyit ezek a "birodalmi" hadurak elvittek. Ráadásul a Dathomirra tervezett jedi-köztársasági bázissal az Ossus elveszítését is meglepően könnyen kompenzálni tudták. Fennállt a veszélye, hogy az új jedi kormány elődjénél sokkal határozottabban lép fel az ESB ellen, akkor pedig a sith csapatok még a hapanokkal és nagaiokkal megerősítve is kiegyenlített küzdelemnek néztek elébe. Márpedig, gondolta a Főkormányzó, egy kiegyenlített küzdelem vége mindig megjósolhatatlan.
A jelentések alapján az új EGB más szempontból jelentett veszélyt. Gyakorlatilag az Ismeretlen Vidék határán húzódó szektorok láncolata alkotta, így nem rendelkezett akkora ipari kapacitással, hogy egy, az ESB-vel akár bármilyen szinten összemérhető flottát tudjon rövid idő alatt kiállítani. Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nem volt biztos, hogy a Köztársaság és a Konföderáció maradéka tétlenül nézik a folyamatot. Akkor pedig az ESB-nek csak hátra kellett volna dőlnie, és megvárni, amíg Coruscant megoldja a problémát. Ezzel csak az az egy gond volt, vitte tovább a gondolatmenetet Grodin, hogy az út végén egy még az eddiginél is erősebb Köztársaság állt volna szemben az ESB-vel.
Az EGB problémája azonban nem ebben rejlett. Grodin jól ismerte a polneyeiakat és a cosraiakat is, hiszen sok évig működött velük együtt.. sőt, a parancsnokuk is volt valahol. Azonban keserűen és dühösen gondolt vissza azokra a pillanatokra, amikor őt, követőit és mindenekelőtt nagyurát, Wenthar császárt, meg persze a konspiratőr Dorianát a klónok kihajították a bázisról, ami évtizedeken át szolgálta az Uralkodót. Mert ez volt az, amivel szembement az EGB, hiába hívták magukat birodalmiaknak. Megtagadták a Császárt, őfelségét, a trón jogos elfoglalóját. Sőt, nem csak megtagadták, de példát is adtak mindazoknak, akik a mai napig birodalmi egyenruhát hordtak. Márpedig ez az ESB számára még nagyobb veszélyt jelentett, hiszen a Birodalom egyik gyenge sarokpontja továbbra is a képzett tisztek alacsony száma volt - most pedig megjelent egy rivális Birodalom, soraiban a Maradvány volt bastioni fejeseivel. A Főkormányzó pedig biztosra vette, hogy lesznek a Bastionon és a Yaga minoron olyanok, akik felteszik maguknak a kérdést, melyik Birodalomban is óhajtanak szolgálni. Ugyanezen okból pedig a Főkormányzó egészen az Ismeretlen Vidék sarkáig üldözte Jagged Fel lojalistáit, tehát teljesen meg tudta érteni az Uralkodót, amikor fenyegetésnek tekintette a Cosra felemelkedő hatalmát.
Ez persze még nem volt megoldás az ESB eredeti problémájára, gondolkozott tovább a Főkormányzó. A képzett legénység egyszerűen nem állt rendelkezésre megfelelő létszámban. A Maradvány-szektor és a peremvidéki területek nem tudtak kellő számú képzett fiatalt besorozni ahhoz, hogy a gyárakból kikerülő új hajókat feltöltsék, a Commenor-régió munkaerejét pedig teljesen elnyelte az OCP, mely pontosan ezeknek a hajóknak a tömeges gyártását koordinálta, valamint az egyéb kiemelt konstrukciós feladatokat.
A klónozás persze megoldást jelenthet, gondolkozott tovább Grodin, de módot kellett találnia arra, hogy ne a polneyeiakhoz hasonló agyondoktrinált, elitista, kiszámíthatatlan humanoidok, hanem valami sokkal engedelmesebb és alázatosabb faj egyedei alkossák az új tömegbázist. Droidok alkalmazása nem jöhetett szóba, hiszen azokat nem volt lehetséges az Erő alkalmazásával utasítgatni. A megoldás másik fele pedig, folytatta a gondolatot a testőr, a perspektíva. Perspektíva azok számára, akik nem rendelkeztek az Erővel, így sosem válhattak a Sith Egyház tagjává mégis előre akartak lépni és az Uralkodót akarták szolgálni.
Igen, gondolta a Főkormányzó. Az ESB-nek megújulásra volt szüksége, új szervezetekre, amelyekkel kihasználhatta a benne rejlő potenciált az Uralkodó érdekében. Ehhez pedig lépésben pontosan arra volt szükség, amelyet az Uralkodó bölcs tervei felvázoltak.
Legitimációra. Háborúra.
A Főkormányzó végighúzta a kezét a korribani és bastioni, majd a korribani és commenori törzsterületek között húzódó kisebb-nagyobb, független rendszerek sokaságát tartalmazó szektorokon. Itt volt a lehetőség az ESB előtt, a pillanat, amikor a Köztársaság az új birodalmi formációra figyelt, miközben rendszerek sokasága várakozott a belépésre, a Konföderáció pedig az összeomlás szélén állt. A lehetőség, ami sokkal kecsegtetőbbnek tűnt, mint oldalt választani a Coruscant és a Cosra konfliktusában.
- Kapcsolják nekem Dorja Égi Marsallt. - aktiválta végül a komját. - Elnézést, Főkormányzó, már akartam szólni. - szabadkozott a vonal másik végén Rezhek kapitány hangja. - Az Égi Marsall meghagyta, hogy senki se zavarja. Az Uralkodó megbízásából fontos, személyes küldetést teljesít. - Tudjuk, hol? - vonta fel a szemöldökét Grodin. Ő nem tudott semmiféle személyes parancsról az Uralkodó részéről, ami Dorja személyes közreműködését igényelte volna. Azon kívül, hogy várakozzon a Rochenál a hajóival az asztalon lévő tervek megvalósítására. - Sajnom nem, uram. - Akkor derítsék ki! És üzenjenek Vanysn moffnak, valamint a Braxant, az Atrivis és a Gordian körzetek parancsnokainak! Személyesen igazítom el őket! - Továbbítom az üzenetét, Főkormányzó. - recsegte engedelmesen Rezhek.
A testőr deaktiválta a vonalat, majd néhányszor szórakozottan végighúzta a kezét zubbonyának egyik adathengerén. Végül hirtelen elhatározással becsúsztatta a hengert a komterminál kódolójába, aktiválta a titkos csatornát, és várt a válaszra.
Néhány perccel később egy ismerős arc materializálódott előtte. - Örvendek, Főkormányzó. Valami azt súgta, hamarosan keresni fog. - biccentett Drikl Lecersen. - Nem különben. - színlelt érdektelenséget Grodin. - Szükségem van a segítségére. Beszélnem kell valakivel az önök szép új táborában. - És ki lenne az? - ingatta a fejét kíváncsian Lecersen. - Saját magam, moff úr. Saját magam.
|
|
|
Ossus
Nov 12, 2014 18:05:06 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 12, 2014 18:05:06 GMT 1
A hatalmas, itt-ott törmelékkel borított aréna egyike volt azoknak a Jedi Akadémiához tartozó komplexumoknak, amelynek a környékéről már jó messzire távoztak a biofegyvert bevetése után megmaradt élőhalottak. A biztonság kedvéért természetesen egy rohamosztag biztosította a terepet, a Főkormányzó mégis elégedetten, a veszélyérzet legcsekélyebb jele nélkül szemlélte a valaha fiatal jedi tanoncok gyakorlására épített kör alakú tér széléről a középen felsorakozott négy párost. Az alkalom tiszteletére a Főkormányzó vörös testőrpáncélt öltött magára, két közvetlen testőre pedig, akiket a Deception romboló rohamosztagos állományából személyesen választott ki, hasonlóan festettek.
Milyen ironikus, gondolta Grodin. Pont a jedik volt központja ad helyet azoknak a szervezeteknek a születésének, amelyek igazán erőssé és megdönthetetlenné teszik majd az Uralkodó hatalmát.
A négy páros mindegyike egy felfegyverzett kommandósból és egy fegyvertelen, hegyes fülű, sápatag alakból állt, amelyekhez hasonló ötödik társuk a Főkormányzó előtt foglalt helyet egy bőrpáncélos kardassi társaságában.
- Felkészültünk a teszt végrehajtására, Főkormányzó. - jelentette a kardassi, fejével a négy páros felé biccentve.
- Kezdhetik. - intett Grodin, mire a kardassi megfordult, és a párosok felé nézett.
- Harcosok! Feladat, az ellenséges párok megsemmisítése, és a saját védencetek életének oltalmazása bármi áron! Mehet!
A négy kommandós egyetlen rövid pillanatig bizalmatlanul méregette egymást, és így Grodinnak volt ideje alaposabban megvizsgálni őket. Tőle legmesszebb egy humán férfi állt, aki leginkább a polneyei klónokra emlékeztette sima arcélével, minden bizonnyal a bastioniak teremtménye. Tőle jobbra egy villogó fényekkel felvértezett, nyúlánk IG-osztályú harci droid helyezkedett védence előtt pozícióba, mellkasán egy lilás OCP felirattal. A Főkormányzó nem rajongott a droid-alternatíváért, de meg kellett győznie a kétkedőket, hiszen Lu'uthor vállalata hatalmas lobbierővel rendelkezett a Birodalom területén, nem lehetett volna csak úgy, tesztek nélkül kihagyni őket a projektből. Mellette, a Főkormányzónak háttal egy alacsony, vöröses bőrű, kézifegyverekkel felszerelt idegen állt, ami távolról leginkább a Korriban őslakosaira, a vörös sithekre, valamint a belőlük korcsosult, jóformán csak holokronokban létező massasikra emlékeztette Grodint. Végül tőle jobbra állt a "verseny" negyedik résztvevője, az Obszidián Rend tudósainak "terméke", egy csontos-pikkelyes, szürkés bőrű idegen.
Végezetül a massasi törte meg a hallgatást, felemelve fegyvereit és csatakiáltást hallatva rávetve magát a harci droid párosára. A droid tüzelni kezdett rá, de az idegen kikerülte, mire a másik két kommandós is csatlakozott hozzá, sorozataikat a droidra koncentrálva.
A három irányból érkező támadás összezavarta a droidot, amelyik gépiesen próbálta hárítani a védence és felé irányuló lövéseket, melyek végül ledöntötték. A massasi testőr átgázolt rajta, és fegyverét a védenc mellkasába mélyesztette. A hegyes fülű idegen fájdalmas kiáltást hallatott, és eldőlt. Nem sokára egy újabb kiáltás követte, ahogyan a massasi őrizetlenül maradt védence került a humán ésa az idegen kommandós fegyverének kereszttüzébe. A harcos megfordult, és artikuláltlan üvöltést hallatva a megmaradt két páros felé vetette magát, de ezek gyorsabban és pontosabban céloztak, mint a droid. A massasi másodperceken belül halott volt, még félútig sem jutott a humán klón és előző áldozata között.
A humán kommandós és a csontos idegen most egymással fordult szembe, miközben védenceik továbbra is a félelem legcsekélyebb látható jele nélkül, sztoikusan álldogáltak mögöttük.
Lassan, óvatosan közeledni kezdtek egymáshoz, fegyverüket célra tartva, apró oldalmozdulatokkal azon igyekezve, hogy egyes lövéseik épp elkerüljék ellenfelüket és a védencbe csapódjanak bele, de egyikük sem tudott találatot elérni. Végül az idegen, amikor elég közel ért, egy a csuklója mellől előrántott éles fegyverrel támadt a humán klónra. Amaz ügyesen elkerülte a csapást, és a puskája támaszával válaszolt, majd előkapta oldalfegyverét, és a megroggyanó idegent kikerülve célba vette a célpontot.
Az idegen kommandós azonban gyorsabb volt, hosszú ívet írt le a levegőben, ahol a védenc számára haláls lövés elé vetette magát, és kezében megvillant saját oldalfegyver is egyetlen lövés erejéig...
A klón döbbenten meredt a magát feláldozó kommandósra, majd saját védencére, akit az utolsó lövés leterített. Az életben maradt védenc finoman remegni kezdett, ahogyan a klón némi hezitálás után ráemelte a fegyverét...
- Elég! - szakította félbe a gyakorlatot a Főkormányzó, és lesétált az arénába. Testőrei követték.
A klón vigyázzba állt Grodin előtt. - Úgy látom, túlélte az éles tesztet, katona. - pillantott végig a klónon Grodin. - A védence viszont nem. - Sajnálom.. uram. - szegte fel az állát dacosan a klón. - Sajnálhatja is. - biccentett Grodin, majd egy villámgyors, a klón számára követhetetlen mozdulattal előkapta saját pengéjét, és a vibrodárda élével felhasította a férfi torkát.
- Ez a maguk egyede volt igaz? - fordult vissza a kardassihoz a csontos arcú kommandós holtteste mellé hajolva. A kardassi parancsnok bólintott.
- Az alapként szolgáló fajjal egy mélyűri felderítőnk találkozott az Ismeretlen vidéken. Még dolgozunk azon, hogy miképpen biztosítsuk a feltétel nélküli lojalitást.
- Nekem úgy tűnik, jó úton haladnak. - biccentett Grodin. - Feláldozta magát a védencéért, és az életével mit sem törődve a feladatát is teljesítette. Erre van szükségünk, feltétel nélküli engedelmességre és hűségre.
Olyanra, tette hozzá magában, ami felülírja az emberi klónokban még mindig jelen lévő életösztönt.
- Folytassák a kutatásokat ezzel a fajjal. A többi projektet töröljék. - zárta le végül a tesztet Grodin.
- Értettem. - biccentett a kardassi.
- Főkormányzó, a sorhajókapitányok megérkeztek, és van két sürgős hívása is. - lépett Grodinhoz az egyik testőr.
- Készítsék elő a siklómat. - biccentett a klón. - Visszatérünk a hajóra.
A siklóban ülve Grodin elégedetten simított végig vörös testőrpáncélján. Be kellett vallania magának, hogy hiányzott neki a harc, az érzés, hogy közel van a tűzhöz. Remélte, az új alakulatok élén talán személyesen is visszatérhet a csatába... és hogy milyen ellenségek ellen, futott át az agyán, annak csak az Uralkodó a megmondhatója.
|
|
|
Ossus
Nov 16, 2014 21:36:35 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 16, 2014 21:36:35 GMT 1
A Deception fedélzetén most a szokottnál is nagyobb volt a sürgés-forgás. Tisztek és nagyurak siettek a szolgálati helyükre; a hajó készen állt arra, hogy a sith flotta egy részével az új célpontok felé induljon. A Főkormányzó személyesen akarta felügyelni a Császári Testőrség új parancsnoksága alá rendelt hajók teljesítményét. Az eligazítóban álló három, vadonatúj kommodore rangjelzést és új vörös jelvénnyel díszített birodalmi tiszt láttán elégedettség töltötte el a Főkormányzót. Fegyelmezettek voltak, tehetségesek, különböző szektorok és generációk képviselői, akiket egy közös ügy, az Uralkodó szolgálata hozott össze. És volt még bennük és felettesükben egy másik közös szál is; egyikük sem volt Erőérzékeny. Egy olyan karrier előörsét képviselték a sithek irányította birodalomban, amely perspektívát kínálhatott a hozzájuk hasonló humánoknak, akik tehetséggel rendelkeztek a flottaműveletek terén.
És bár ezt a két férfi és egy nő alkotta trió még nem tudhatta, de a Főkormányzó terve az volt, hogy a Testőrséget a régi birodalmi hagyományok alapján kifejezetten emberekkel tölti fel. A Nagyurak között ez nem sokat számított, számos peremvidéki faj képviselői a sithek sorába léphettek, ha rendelkeztek az Erővel és a megfelelő képzettséggel, a termelési szakaszba lépő új tömeghadsereg-projekt alanyai pedig ugye nem humánok voltak. De az emberekre is szükség volt, a Főkormányzónak pedig gondoskodnia kellett arról, hogy legyen egy ennek megfelelő szervezet.
Mindhárom tiszt ennek fényében humán volt és a birodalmi generációt képviselte. A bastioni Nalgol kommodore a régi Maradvány-generációt képviselte, Dorjával és a Főkormányzóval egykorú volt, de a kettővel ellentétben ő - legalábbis egyelőre - nem részesült a Sötét Oldal gyógyító "ajándékában", így csak az orvostudomány és birodalmi biotechnika vívmányaiban bízhatott. Nem csak a Bastion, de már a Főkormányzó szolgálatában is bizonyított, hiszen ő vezette a sith csapatokat Ramakaznál, miután Grodinnak távoznia kellett. A középen álló fiatalabb, arisztokratikus férfi a Commenorról származott. Lennart kommodore családjában nagy hagyománya volt a Birodalom szolgálatának, hiszen apja és nagybátyja is a Flottában szolgált az Uralkodó alatt. Lennart ugyanakkor szinte egyedüli volt azon commenori tisztek közül, akik a Sithek szolgálatát választották a Konföderáció helyett, de nem léptek be a Sith Egyházba, sőt, az a hír járta, hogy az OCP állásajánlatait is rendre visszautasította - így kivívva a Főkormányzó elismerését. A jobb oldalon álló fiatal nő pedig nem volt más, mint a Birodalomban szinte egyedüli nem erőérzékeny nőként afféle mini-celebritássá előlépő Moskau kommodore, aki a korribani űrben egy Interdictor parancsnokaként nagy szerepet játszott abban az összecsapásban, amely végül az Ossus inváziójához vezetett, és nem mellékesen megszerezte a jedik egyik álcázott StealthX-vadászgépét is az OCP tudósai számára, hogy létrehozhassák saját hasonló gépüket, amelyet kifejezetten a jedi vadászok elleni harcra fejlesztettek ki, erőérzékeny pilóták számára.
- A célpontok világosak. - húzta végig az ujját a Főkormányzó az előtte villódzó fektetett holotérképen az Ossustól kiindulva. - Az első Testőr hajóraj a Cron-halmaz független szektorait fedi le, a szövetségi határok elkerülésével, egészen a Jabiimig. A Jabiim valószínűleg nem lesz könnyű préda, de ha nem is számolunk konföderációs beavatkozással, a helyiek is elég nagy fejfájást tudnak okozni. Szóval rendezkedjenek be blokádra és elhúzódó ostromra. Az egység parancsnoka Nalgol. Nalgol tisztelgéssel jelezte, hogy érti. - A második Testőr hajóraj a szomszédos Nilgaard, Auril és Maldrood szektorok hódoltatásáért felel, egészen az Anzatig bezárólag. Az Anzaton hasonló helyzetre számítunk, mint a Jabiimon, szóval járjanak el fokozott óvatossággal. Számos állam ügynökei tevékenykednek a felszínen és az űrbázisokon is. A parancsnok Moskau. A nő is tisztelgett, jelezve, hogy érti. - A harmadik testőr hajóraj felel a Concord Dawn blokádjáért. Ha a mandaloriaiak erősítést küldenek a honi szektorukból, akkor kemény ellenállással kell számolnunk. Ostromba ne kezdjenek, csak ha biztosították a szektort! Addig kell fenntartaniuk a blokádot, amíg Vansyn moff csapatai a Rocheból kiindulva kitöltik a rést a Testőr flották és a Hapanok között, utána pedig együttes erővel készüljenek a Concord Dawn bevételére. Lennart a parancsnok. - Kizárásos alapon, uram. - tisztelgett a félmosoly legcsekélyebb jele nélkül a férfi.
- Viszonylag kevés hajóval kell viszonylag nagy számú bolygót behódoltatniuk. - folytatta a Főkormányzó. - Szóval járjanak el okosan, mutassák meg a galaxisnak, hogy legalább olyan jó elit egységeink vannak, mint bármelyik más államnak. Járjanak szerencsével!
- Éljen a Birodalom, éljen az Uralkodó! - csapták össze sarkaikat az újonnan előléptetett tisztek, majd kivonultak. A Főkormányzó elégedetten maga elé meredt és elővette asztala fiókjából az elmaradhatatlan kesselis üveget. Hamarosan az Ossustól a Rochén át a Hapesig egybefüggő sith ellenőrzés alá esnek majd a területek, és a Junction lezárásával ezután nem csak Serennonak és a Harmadik Birodalomnak, de a Szövetségnek is a hutt űrön keresztül kell közlekednie, ha el akarják érni a Galaxismagot. Persze van másik választásuk is, de hogy azt meglépik-e...
... nos, az nagyban függ ettől a hívástól is, gondolta Grodin, ahogyan felvillant a komján egy rég nem látott titkos kód, melynek küldőjének kilétével nagyon is tisztában volt, hiszen évtizedeken át ő maga használta ezt a frekvenciát.
A Főkormányzó felhajtotta az italt, majd aktiválta a "fogadás" opciót, és szembenézett.. ... saját magával.
- Jól áll magának a sith fiatalító kúra, uram. - üdvözölte a Grodin Tierce Főkormányzót Grodin Tierce őrnagy, a klón. - Reméljük, nem lesznek kellemetlen mellékhatásai előbb-utóbb. Kézremegés, vörös szemek, és így tovább. - Elhiheted nekem, klón, hogy előbb fognak szétbomlani a szerveid, mint hogy nekem bármi bajom is lenne. - mosolyodott el a Főkormányzó, szándékos lekezelő megszólítással illetve saját másolatát. - Kérem, Főkormányzó, tiszteljük meg egymást. Immár az Egyesült Galaktikus Birodalom ezredese vagyok. - a klón ugyanazzal a gunyoros mosollyal válaszolt. - Közös barátunk említette, hogy beszélni óhajt. - Az Uralkodó igen csak rossz néven veszi, hogy a hatáskörén jelenleg kívül eső alattvalói jogutódlással kapcsolatos félreértéseket generálnak afféle új Birodalmak kikiáltásával. - vonta össze a szemöldökét a Főkormányzó, mialatt a tárgyra tért. - Azt pedig különösen rossz néven veszi, hogyha ezt olyan szlogenek alatt teszik, mint az Erőhasználók elítélése. Mégis hogyan képzelték ezt a maguk cosrai barátai? A múltban sokkal.. együttműködőbbek voltak velünk, ha jól emlékszem. - Aminek eredményeképpen az Uralkodó kezébe és ölébe hullott a Hapan Csillagköd, ha jól informált vagyok. - biccentett a klón. - Szóval igazán nem mondhatják, hogy nem származott előnyük belőle. Azt pedig az Uralkodónak is tudnia kell, hogy nem sok természetes szövetségese van a Sith Birodalomnak a galaxisban. De potenciális még lehet, és ha a közös érdekeket nézzük, a mi Birodalmunk az egyik ilyen. - A Sith Birodalom meg tudja védeni a határait egy esetleges szövetségi agresszió esetén. Vagy tulajdonképpen.. bármilyen agresszió esetén - mosolyodott el a Főkormányzó. - Kötve hiszem, ezredes, hogy az EGB is képes lenne erre. Nekem úgy tűnik, önöknek nagyobb szükségük van szövetségesekre, mint nekünk. - Azt, hogy képesek vagyunk határaink védelmére, alkalomadtán szívesen bizonyítjuk. - replikázott hidegen a klón. - De abban is igaza van, hogy szövetségesekre van szükségünk. A jedi rezsim alatt a Szövetség egyre erősebb lesz, és eljön az a pont, amikor nem fogják tétlenül nézni egyikünk terjeszkedését sem. Ezt a maguk Uralkodójának is be kell látnia. - Talán segítene, hogyha nem keresnék olyan államok társaságát, akik köztudottan a jedik szálláscsinálóinak számítanak. - hajolt közelebb a holoképhez a Főkormányzó, és a klón arcáról egy pillanatnyi ott felejtett meglepettséget vélt leolvasni. - Nem gondolnám, hogy ezt tesszük... - köhintett végül a klón. - Akkor bizonyára hasznosnak fogja találni azt az információt, barátom - mosolyodott el a Főkormányzó -, hogy itt az Ossusnál a Harmadik Birodalom erői voltak azok, amelyek segítették a jedik evakuálását, és ugyanígy a Harmadik Birodalom erői voltak azok, amelyek több alkalommal katonai szövetséget ajánlottak Coruscantnak. Nem csak akkor, amikor még Daala volt hatalmon.
A klón néhány pillanatig nem szólt, a Főkormányzó pedig elégedetten konstatálta, hogy egyelőre egy lépéssel előrébb jár másolatánál. A hírszerzési jelentések és a józan logika alapján is arra lehetett következtetni, hogy Brodrig vezér és a knoti főmarsall valószínűleg jól megértik egymást, ez pedig útjában állt annak, hogy a két nagyobb Birodalom között inkább együttműködés, mint rivalizálás alakuljon ki. Mert ketten együtt erősebbek voltak a Köztársaságnál, de önmagukban gyengébbek.
- Tekintse ezt az információt afféle ajándéknak a részemről, ezredes. - tette hozzá végül még Grodin. - Annak reményében, hogy a megfelelő pillanatban újra beszélünk. És kérem, tartsák rendben a Polneyet. Ki tudja, hátha egyszer visszatérünk, én, és az Uralkodó. - Hogyne. - biccentett a klón. - Le lennénk nyűgözve. De a baráti információkért mindig hálásak vagyunk. És engedjen meg még egy kérdést, Főkormányzó. Mostanában mi a véleménye a nagaiokról? - Szeleburdi népség. - nevetett fel amaz. - De az Uralkodó nagyon a szívébe zárta őket. - Érdekes gondolat. - biccentett a klón. - Köszönöm, hogy beszéltünk Főkormányzó. Remélem, nem ez volt az utolsó alkalom. - Afelől mérget vehet, őrnagy. - Grodin deaktiválta a vonalat, majd ismételten felnevetett. Kissé komikusnak találta a helyzetet, hogy saját magával beszélgessen. De megtudta, amit tudni akart. A cosraiak nagy szája mögött egy nagyon is sarokba szorított EGB húzódott, amelyik valószínűleg kevesebb erőforrással rendelkezett ahhoz képest, mint amennyire hirdette magát. És ellentétben velük és a többi állammal, a Sith Birodalomnak még volt egy tartaléka, egy adu ászként bevethető fegyvere, a Halálbolygó...
Abban a pillanatban, hogy a Főkormányzó agyán átfutott a gondolat, a kardassi Ovat parancsnok sietett be az irodájába. - Kopogni? - tolta be gyorsan a fiókba a kesselis üveget és a poharat Grodin. - Sajnálom, Főkormányzó. - tett le a Testőr elé egy adattáblát a kardassi gondterhelt arckifejezéssel. - De ezt azonnal látnia kell. Megtaláltuk Dorját. Pontosabban kiderítettük, hogy hol volt nem sokkal ezelőttig...
Grodin a koordinátákra pillantott, és a legutolsó ügynöki jelentésre, miszerint mind az Égi Marsall személyes flottája, mind a rendszerben tartózkodó másik létesítmény is elhagyták a pozíciót, ráadásul mindennemű kommunikáció nélkül. Hirtelen baljós, nagyon baljós érzése támadt. - Azonnal teremtsen kapcsolatot Thain nagyúrral. - sziszegte Grodin és az asztalra csapott. - Azonnal!!
|
|
|
Ossus
Jan 13, 2015 23:32:03 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 13, 2015 23:32:03 GMT 1
A vonal szaggatott volt, a kardassi főparancsnok apró holoképét pedig néha meg-megszakította a statikus zörej szürkesége. A Főkormányzó csak remélni merte, hogy ez az Obszidián Rend gondos tecnhikusainak tudható be, akik minden energiát a vonal védelmére állítottak rá a kommunikációs berendezésekből, és nem pedig a bizonyosan fülelő nagaiok sikerességének. - Thain, ez nagyon kellemetlen szituáció. - a Főkormányzó ritkán követte el azt a hibát, hogy szabad folyást engedjen a dühének, végtére is világéletében fegyelemre nevelték, de most nagyon közel állt hozzá. - A Birodalom legfontosabb fegyvere egy áruló kezében van, és nem tudjuk, hogy pontosan mire készül vele! Elárulná, hogyan tette rá a kezét Dorja a Halálbolygóra, és hol voltak a maga ügynökei, hogy ezt megakadályozzák? - Valószínűleg nem egyedül tette, Főkormányzó. - köszörülte meg a torkát, hangját automatikusan lehalkítva Enabran Thain, miközben ide-oda tekintgetett, kétségtelenül a komterminál állapotjelzőit figyelve. Egy ilyen magas biztonsági kockázatot jelentő ügyben - nevezzük a nevén, katasztrófában, gondolta a kardassi parancsnok - egyáltalán nem emelte a helyzet fényét és a vonal két végén lévők hangulatát, hogy mindezt a Nagi és az Ossus közti távolsági vonalon kellett megtárgyalni. De a helyzeten nem lehetett változtatni, legalábbis visszamenőleg nem. Ami megtörtént, megtörtént. - A Dorja flottájában lévő ügynökeim, mármint a még életben lévő ügynökök jelentése szerint egy csapatnyi sith érkezett a harcállomásra nem sokkal azelőtt, hogy kiadták az új indulási parancsot. Az ügynök a profilok alapján nem tudta azonosítani őket. - Akkor menjen ki, és nézze meg őket magának jó alaposan, esetleg készítsen róluk képeket! - tajtékzott a Főkormányzó. - Ez sajnos nem lehetséges, Főkormányzó. - rázta meg a fejét Thain. - A harcállomáson lévő ügynökeimmel mind elveszítettem a kapcsolatot, csak a Dorja zászlóshajóján lévők aktívak még. Úgy tűnik, alaposabb fenyegetéssel állunk szemben, mint néhány renegát sith magánakciója, akik összevesztek a mestereikkel Korribanon. - Miből gondolja? - hajolt közelebb a komhoz Grodin. Gyűlölte a bizonytalanságot, az érzést, hogy kicsúszik a kezéből az irányítás.
- az Uralkodó nem rég kapott egy privát üzenetet. - köhintett Thain. - Nem tudom, pontosan micsodát, de utána parancsot adott rá, hogy aktiváljam a dublőrjét, azt, amelyiket termonukleáris bombával szereltünk fel, és küldjem egy bizonyos koordinátára. - És az a feltételezése, hogy a kettő között összefüggés van? - vonta fel a szemöldökét Grodin. - Logikusnak tűnik, Főkormányzó. - biccentett halkan a kardassi. - Akárki is irányítja a bázist, legyen az Dorja, vagy egy sith puccsista, ha a hatalom átvétele a célja, akkor az eszköze megvan hozzá. Most már csak egy valaki áll az útjában, az Uralkodó maga. - De hiszen Dorja tudja, hogy hol van Wenthar császár. - Grodin érezte, hogy a düh lassan elpárolog az elméjéből, és újra képes volt hidegen, reálisan gondolkodni. - Egyenesen odamehetne a Nagira és szétlőhetné. Miért hívná máshová? - Nem hangzik túl vidám perspektívának, ha megjegyezhetem. - fintorodott el Thain, és egy pillanatig a Főkormányzó nem tudta kitalálni, hogy a kardassi humor sajátos vállfajával találkozott-e, vagy sem. - De igaza van, Főkormányzó, és ez megerősíti a feltételezést, hogy nem Dorja az. Vagy ha mégis, akkor van annyira óvatos, hogy nem akarja a Wentharhoz minden bizonnyal hű nagai erőkkel szembeállítani a flottáját, még akkor sem, ha az irányítása alatt van a Halálbolygó.
- Egy biztos. - kopogtatott az asztalon idegesen a Főkormányzó. - Még ha tudjuk is, hová tartanak a puccsisták, és még ha az Uralkodó valamilyen mértékben értesült is a helyzetről, ezt akkor sem jelenthetjük be nyilvánosan. Nem küldhetjük el a flottánk felét azért, hogy egy olyan szuperfegyverre vadásszanak, amelynek a létezését legtöbbjüknek még csak be sem ismertük. Pláne nem úgy, hogy a köztiszteletben álló, de legalábbis bizonyos körökben népszerű Égi Marsall barátunk is ott van a környékén. Ugyanúgy nem jelenthetjük be a galaxisnak, hogy egy elszabadult Halálcsillag szaladgál valahol... hol is? - Az Ismeretlen Vidék egy távoli, államokon kívül eső pontján. - helyesbített a kardassi. - Ha legalább rögtön Coruscanttal kezdte volna... - horkantott fel a volt testőr. - Akár hogy is, valami más megoldást kell találnunk, hogy katonai erőt vonultassunk fel a Halálbolygó ellen. - Ugyan ki menne neki önszántából egy ekkora harcállomásnak? - villant meg a kardassi tekintete, inkább szuggesztíven, mint tanácstalanul.
Grodin pár percig gondolkodott, aztán gyorsan keresni kezdett az Obszidián Rendtől érkezett legutolsó jelentésekben. Végül diadalittasan elmosolyodott, és a magasba emelt egy adatkártyát. - Egyre gondolunk, Főkormányzó. - biccentett Thain a vonal másik végén. - A Sernpidalnál begyűjtött villipekre, amelyeket az ügynökeink szedtek össze, miután felmérték a terepet Luu'thor úr és a harcállomás magánakciója után. - Az egyik példányt ide hozta az ügynöke, az Ossusra, igaz? - vonta össze a szemöldökét a Főkormányzó. - Pontosan. - Akkor kérem, utasítsa a legátusát, hogy lepjen meg vele. - mosolyodott el Grodin. - Percek múlva Önnél lesz, Főkormányzó. - biccentett Thain. - És engedelmével tájékoztatni fogom az Uralkodót. A megfelelő időpontban természetesen. - A megfelelő időpontban. - biccentett Grodin. - Köszönöm Thain, Tierce vége.
...
A Főkormányzó az íróasztala fiókjából előhúzta a legrégebbi, legnemesebb kesselijét, és anélkül, hogy pohárba töltötte volna, türelmetlenül belekortyolt egy nagyot. Aztán még egyet. Érezte, ahogyan remegés fut végig a testén. Végül tettre készen, dühösen az asztalra csapott, és néhány káromkodás hagyta el a száját. Épp itt volt az ideje, hogy a kardassiak és saját testőrsége kezükbe vegye a Birodalom mindennapos ügyeinek intézését. Az egymással acsarkodó nagyurak és csatlósaik, akiknek hatalmuk mit sem ért az Uralkodóéhoz képest, egyre több fejfájást okoztak. És Grodin biztosra vette, hogy ha neki is fáj a feje, akkor előbb-utóbb Őfelségének is fog. Őfelsége a fejfájást pedig általában a fej eltávolításával szokta kezelni, és nem a sajátjáéval természetesen.
Kisvártatva kinyílt a kabin ajtaja és az immáron jó ismerősnek, szinte Grodin szárnysegédjének számító Ovat parancsnok lépett be, kezében egy hatalmas, daganatos zöldséggumóra emlékeztető valamivel. - Főkormányzó. - tisztelgett a kardassi. - Tudja, hogyan kell koordinátákat továbbítani ezen? - kérdezte a testőr köszönés nélkül. Ovat a gumóból kiálló fémes alkatrészekre mutatott. - Ez egy hibrid egyed. A Vong azért készítette őket, hogy a holoneten keresztül is terjeszthessék a propagandájukat. Fémes és bionikus összetevők keveréke. - Nagyon reméljük, a másik irányba is működik. - Grodin egy pár pillanatig babrált a villippel, mire Ovat segítségével csatlakoztatta a lény egyik fém antennáját az asztalba épített komputerhez. - Mi a biztosíték, hogy a "vonal" másik végén az lesz, akit szeretnénk? - kérdezte végül. - Nincs rá biztosíték, Főkormányzó. - tárta szét a karjait a kardassi. - Bíznunk kell benne, hogy a Yuuzhan Vong is van olyan intelligens, hogy a megfelelő információkat a megfelelő helyre továbbítsa. Csak létezik náluk is parancsnoki lánc. - Reméljük. - Grodin két kezét a villipre helyezte, majd megvárta, amíg a lény érzékeli, hogy üzenetet akarnak küldeni rajta keresztül, és vongérzékén keresztül felveszi a kapcsolatot több másik társán át a "vonal másik végén" lévő villippel.
Kisvártatva egy összevissza tetovált Yuuzhan Vong harcos arca vált láthatóvá a villip ide-oda fodrozódó redőiből. - Do'ro sha'vong shat... Hitetlen.. - formált egyetlen, a körükben népszerű basic szót néhány saját nyelvén elhangzott szitok után a Vong. - A nevem Tierce Főkormányzó, Harcos. - tippelt Grodin arra vonatkozóan, hogy melyik Kaszt tagja ül a másik villipnél. - Az általatok Siith Birodalomnak nevezett állam hadmestere vagyok. Üzenetem van a Te hadmesterednek. Hadmester a Hadmesternek.
A Yuuzhan Vong harcos felvisított, majd a villip visszaállt eredeti állapotába. - Lehet, hogy Pap volt? - pillantott fel Ovatra a Főkormányzó, de a kardassi visszamutatott a villipre. - Kétlem, uram. Nézze!
A villip újra remegni kezdett, és most egy legalább annyira tetovált, de ősöregnek tűnő, fürkésző tekintetű Yuuzhan Vong arca jelent meg rajta. - Nas Choka hadmester. Örülök a találkozásnak. - biccentett Grodin. - Annak örüljön, hogy nem testközelben találkozunk, hitetlen Főkormányzója a Siith Birodalomnak. - Nas Choka még gúnyolódás közben is megtartott bizonyos tiszteletet a hangjában, mintha csak a kötelező köröket akarná lefutni, hogy ne hiteltelenítse magát alárendeltjei előtt. - De mivel nagy harcos hírében áll, ezért meghallgatom. Mit akar? - Tudomásom van egy hold méretű istentelenségről, amelyik megsemmisítette a maguk hajóméhét a Sernpidal rendszerben. - folytatta a Főkormányzó. - És arról is tudomásom van, hogy újabb Yuuzhan Vong célpontra vadászik. A maguk otthonára. Hogy is hívják, Zonama Sekot? - Nekem pedig arról van tudomásom, hogy az a maguk istentelensége. - vicsorgott Nas Choka. - Miért hinnék magának, hitetlen Főkormányzó? - Mondjuk úgy, elveszítettük felette az irányítást. - biccentett Grodin - Ki tudja, talán nekünk is túlságosan nagy istentelenség volt, Hadmester. Megfeküdte a gyomrukat. - Talán Yun-Yammka már nem kedveli a Siith Birodalmat? - nevetett fel Nas Choka. - Talán Yun Harla, a Megtévesztő kegyeit keresik, hitetlen Főkormányzó? - Ennek eldöntését magára és a papjaira bízom, hadmester. - keményítette meg a hangját Grodin és beütötte komputerén azokat a koordinátákat, amelyeket Thaintől kapott, és amelyekre Wenthar a hasonmását tervezte elküldeni. - Jó okunk van mindenesetre feltételezni, hogy itt találják ezt az istentelenséget. Valahol az Ismeretlen Vidéken. Ki tudja, talán nem messze Zonama Sekottól?
Nas Choka arca néhány pillanatig mozdulatlan volt. - Ya'tuun - hajtotta meg végül a fejét a Yuuzhan Vong főparancsnok. - Nem tudom, melyik istennek akar áldozni, hitetlen Főkormányzó, de ezt nem fogom elfelejteni magának. Vagy így, vagy úgy. - Ki tudja, egyszer talán személyesen is találkozunk, és akkor majd rendezzük a számlát, hadmester. - mosolygott vissza vérszomjasan Grodin. - Kétségtelen, Főkormányzó, kétségtelen. - biccentett Nas Choka. - Na'tar-ik Vong Prat'tte! - Magának is.
- Most tényleg azt mondta, hogy hála és köszönet a Yuuzhan Vong ellenségeinek? - pillantott fel a testőr Ovatra, miközben a villip ismét inaktív állapotba került. - Nem hiszem, Főkormányzó. Biztosan van másik jelentése is. Kiejtéstől függhet. - villant meg egy pillanatra udvarias, fanyar mosoly a kardassi ügynök arcán. - Mindenesetre köszönöm. És tudja mit, ne szedjék szét ezt az izét. Hátha a jövőben is kedvem szottyan csevegni ezzel a szimpatikus hadmesterrel. - biccentett Grodin a villip felé. - Leléphet, Ovat, köszönöm.
Amint a kardassi távozott, a testőr hátradőlt a székén, és ismét meghúzta a kesselis üveget. Nem voltak kétségei afelől, hogy jó eséllyel a Yuuzhan Vong egyszerű cselnek fogja fel az üzenetet, és egy felderítő korallhajónál többet nem küld a koordinátákra. Ami vajmi kevés lesz akkor, ha ott tényleg bármi is van. Kivéve persze, ha ezek valóban Zonama Sekot koordinátái.
Akárhogy is, két dolog bizonyos volt. Az egyik, hogy a Grodin által korábban a Polneyeon olvasottakkal szemben ez a Yuuzhan Vong nagyon is racionálisnak tűnt. Szinte egészen intelligensnek. Ezt jól megjegyezte magának a jövőre nézve. A másik, hogy most, hogy az A terv készen volt, ideje volt a B tervnek. A Főkormányzó elhatározta, hogy minél hamarabb ismét felveszi a kapcsolatot Lecersennel. Vagy a névrokonával. Vagy mindkettővel.
|
|
|
Ossus
Mar 1, 2015 23:42:08 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 1, 2015 23:42:08 GMT 1
Tierce Főkormányzó gondolataiba mélyedve járt fel s alá a parancsnoki irodában, amelyet az Ossus körül keringő egyik vadonatúj, a kardassiak segítségével épített űrbázis parancsnoki szárnyában alakítottak ki számára. A hosszú, ívelt karmokkal felszerelt gyűrűre emlékeztető űrállomás nem igazán hasonlított azokra, amelyeket a Birodalom más szektoraiban építettek a galaxisban divatos "kössünk össze egy csomó hengeres, vagy tányér alakú modult folyosókkal, és kész" filozófiának megfelelően, inkább valamiféle történelem előtti képződményre emlékeztetett, mint mondjuk a nem messze lévő Kerék. De akárhogy is nézett ki, a Főkormányzónak nem számított. Ha a kardassiak ilyen kecses valamit akartak építeni, ám legyen. Az volt a sokkal fontosabb, hogy jutott benne hely egy tágasabb irodának, mint a Deception admirálisi kabinja, és nem utolsósorban az új klónozó üzemeknek is, amelyek csak úgy ontották magukból a kiválasztott, új sith katonai faj egyedeit. Pedig, gondolta magában a Főkormányzó, alapvetően megtehette volna azt is, hogy másik rendszerbe teszi át nem hivatalos székhelyét és itt hagyja a jedik odalent még mindig füstölgő és zombiktól hemzsegő hajdani központját. Elmehetett volna például a Bastionra, hogy felmérje, egyáltalán hány főtiszt maradt a volt birodalmi központban, akik nem az áruló Dorjához húztak. Vagy a hozzá közeli Muunilinstre, hogy némi sietségre ösztökélje a dagályos, nagyképű, de a hangzatos terveikhez képest nagyon lassú gazdasági előrehaladást elérő muunokat, akiknek már régen pénzügyi rabigában kellett volna tartaniuk az apró, független rendszereket az Ord Mantelltől a Desevroig, de nem siették el erőfeszítéseiket. Vagy ellátogathatott volna a Korribanra, hogy utánajáron, miért robbantanak fel olykor-olykor sith nagyurakat az akadémián. Esetleg a Korriban II-re, közel a Galaxismaghoz, hogy ellenőrizze, Lex Lu'uthor és az OCP kikiáltották-e már a független Commenori Sith Birodalmat, vagy még mindig hűek Wenthar Nagyúrhoz, mindannyiuk császárához. (Bár ez utóbbi igen hosszú és veszélyes út lett volna) Vagy elmehetett volna a titkos koordinátákra, a Zyck fekete lyukhoz, hogy személyesen vonjon felelősségre bárkit is, aki ott maradt, hogy miképpen sikerült egy áruló sith kasztnak meglovasítania a Halálbolygót, a Birodalom dédelgetett szuperfegyverét... vagy akár a Hapesre, hogy személyesen beszéljen Őfelsége lányának a fejével, aki most az anyakirálynői trónon üldögélt, és megérdeklődje tőle, hogy ugyan bizony miért hagyta figyelmen kívül atyja egyértelmű parancsát a csillagköddel szomszédos független szektorok megszállására. (S bár valóban nem ez volt a legnagyobb fejfájása e pillanatban, tekintettel a Hapesről és az új hapan katonai elitbe bekerült fiatal lányokról keringő pletykákra, Grodin elhatározta, hogy ezt az utolsó helyszínt valahogy mindenképpen besűríti a programjába, ha törik, ha szakad) Egyszóval sok helyen szükség lett volna a Főkormányzó személyes jelenlétére, Grodin mégis úgy döntött, itt marad az Ossuson. Egyetlen főkormányzói diplomáciai manőver, vagy fegyveres fenyegetés nem volt olyan hatásos és fontos a Birodalom jövője szempontjából, mint ami itt zajlott. Egy új hadsereg felállítása, amellyel az ESB végre hatékonyan tud majd nagy szabású, a határoktól messze zajló hadműveleteket folytatni. A Főkormányzó kipillantott az iroda hatalmas, páncélozott plexijén, elnézve az Ossus körül keringő platformokat, dokkokat és szürkéskék csatahajókat. Az eddig Korribannál, valamit mélyűri pontokon állomásozó Judicator-flotta nagy részét iderendelte ugyanis az Ossushoz. Több, mint négyszáz ilyen csatahajó állt az ESB rendelkezésére, de egy részük most is szárazdokkban pihent legénységre várva, egynegyedük pedig az OCP központjának számító Korriban II védelmére volt visszatartva, és még a Főkormányzó hatalma sem volt elegendő ahhoz, hogy eltávolítsa a Lu'uthor és bürokrata sleppje, valamint gyáva neimoidi szövetségeseik személyes védelméről gondoskodó csúcstechnológiájú hajókat. Így is sikerült azonban közvetlen parancsnoksága alá vonnia azt a nagyjából kétszázat, amelyek a Braxant hipertéri útvonaltól a Gordianig sorakozó ESB katonai lerakatokban várták, hogy eljöjjön az idejük.. hivatalosan állományban, azonban képzett sorkatonák híján legénység nélkül. A Főkormányzó felsóhajtott. A képzett állomány hiánya az ESB megalakulása óta a terjeszkedés egyik legnagyobb gátja volt. Hiába ontották az OCP és a Maradvány gyárai a modern csatahajókat, ha egyszer nem tudták őket feltölteni kellőképpen képzett, az adott típushoz értő legénységgel. A sith nagyurak egyészt nem voltak elegen, másrészt amúgy sem lehetett őket beosztani mondjuk főgépésznek egy reaktorterembe. A hajdani Birodalmi Maradvány területén lévő tiszti akadémiák csúcsra járatva dolgoztak, de ez így is csak arra volt elegendő, hogy a kevésbé modern birodalmi csillagrombolók helyett, avagy mellett nagyobb tömegben rendszerbe állíthassák az SiSD-ket, és besorolhassák őket olyan flottákba, amelyek élén szinte kivétel nélkül egy-egy tapasztalt, a Maradványból, vagy esetleg a Commenorról érkezett tiszt állt. Ha másként nem is, a hivatalosan flottaparancsnokként kinevezett aktuális Nagyúr első tisztjeként. Ehhez képest a sith technológia csúcsát jelentő Judicatorok nem csak komplexek voltak, de alapvetően más kezelési elveket igényeltek, mint egy birodalmi csillagromboló. Szinte úgy viselkedtek néha, mint egy Yuuzhan Vong, vagy egy Mon Calamari csillagcirkáló, önálló életet éltek, mintha egy külön fajra mintázták volna őket, és a Főkormányzónak az volt a gyanúja, hogy ez tulajdonképpen így is volt. De ellentétben a mon calok vagy a Vong hajóival, melyek kezelői még ma is itt voltak a galaxisban, a Judicator-technológia hajdani üzemeltetői, akár a sithek harcra tenyésztett massasijai, vagy maguk a kihalt korribani vörös sithek voltak azok... nos, már nem voltak elérhető közelségben, legalábbis semmiképp nem százezres nagyságrendben. Így a Főkormányzónak és kardassi tudósainak át kellett hidalniuk a problémát. Létre kellett hozniuk egy új harcos fajt, amelyik képes üzemeltetni a Judicatorokat. Még hozzá sürgősen, mert a Judicatorokra nagy szükség volt, nagyobb, mint bármikor. Ironikus, gondolta a volt testőr őrnagy, hogy annyi évtizednyi polneyei bezártság és eseménytelen szolgálat után most tulajdonképpen újra egy klónüzem felépítése és csúcsra járatása a feladat. Csak ezúttal a harcosok, amiket létrehozunk, mások, ó igen, nagyon is mások. Gondolataiból az ajtó jelzőhangja riasztotta fel. - Tessék. - biccentett, és eltette az asztal fiókjába az eddig előtte heverő kesselis üveget, amelybe az elmúlt órákban bele sem ivott, olyannyira elmerült a gondolkozásban. Ovat, a személyi asszisztensévé avanzsált kardassi ügynök lépett be, de rögtön oldalra is húzódott, láttatni engedve az alakokat, akik az új Judicator-flottát fogják irányítani. Grodin érdeklődő tekintettel üdvözölte a kompániát. - Jöjjenek beljebb. A csontos arcú, szürkés, pikkelyes harcosok, és sápatag, hosszú fülű vezetőjük egy pillanatig szinte megilletődötten bámultak befelé, majd Ovat apró kézjelére a harcosok végül villámgyorsan felsorakoztak a fal mellett, vezetőjük, ez a sápatag alak, akivel Grodin eddig nem találkozott, dagályos mosollyal az arcán előre lépett. - Legyen üdvözölve, Főkormányzó. Őfelsége, Wenthar Császár nevében. - Hogyne, a Császár nevében. Köszönöm. - biccentett Grodin, majd kérdő tekintettel meredt Ovatra. - Öhm, igen, Főkormányzó. - köszörülte meg a torkát a kardassi. - Az utolsó tesztek alapján be kellett iktatnunk még egy mintát a programba, hogy meglegyen a megfelelő hierarchia. Ez itt Weyoun, a vorta. - Az Erő sötét oldala legyen Önnel, Főkormányzó, a Császár nevében. - mosolygott tovább az alak. Grodin kissé irritálónak találta. - Még finomítanunk kell rajta. - folytatta Ovat. - De a lényeg, hogy hajónként egy vorta fog gondoskodni arról, hogy a jem'hadar harcosok - mutatott a szálegyenesen álló alakokra - megkapják a nekik szükséges mintákat. Grodin a katonák nyakából kiálló vezetékre pillantott, amiben valamiféle fehéres folyadék folydogált. - Nem azt mondta, Ovat, hogy ezt a készítményt csak erőérzékenyek képesek a megfelelő fázisban tartani? - De igen, uram. - biccentett a kardassi. - A vorták korlátozottan erőérzékenyek. A genetikai kódolásban szerepel a feltétlen engedelmesség Wenthar Császár, az Uralkodó iránt, csak úgy, mint a jem'hadar esetében, azonban emellett felhasználtunk erőérzékeny szövetet is. - Én úgy tudom, az erőérzékeny klónozás nagyon kockázatos. - pillantott bizalmatlan tekintettel a vortára Grodin, mire az ugyanolyan bárgyú vigyorral válaszolt, mint eddig. Tisztára, mint egy protokolldroid, gondolta Grodin, és végigfutott a hátán a hideg. - Igen, uram, amennyire tudtuk, kiküszöböltük a... szabad gyököket. - magyarázta a kardassi. - Meg kell értenie, Főkormányzó, hogy a jelenlegi biztonsági helyzetben egész egyszerűen nem számolhatunk hajónként egy nagyúrral. - Nem, a jelenlegi biztonsági helyzetben nem. - sóhajtott fel Grodin. A kardassinak igaza volt. Jelenleg egyetlen nagyúrról sem lehetett biztosan megmondani - kivéve persze magát a Császárt -, hogy az ESB-hez lojális, vagy esetleg ahhoz a körhöz, amelyik ellopta a Halálbolygót és az oldalukra csábította Dorját és a bandáját. Egyszerűen nem lehetett garantálni, hogy ha most idehívnak kétszáz nagyurat a Korribanról kapitánynak, nem lesz köztük száz, akik nem fordulnak új hajóikkal és a tőlük függő (de szó szerint függő) legénységgel a többiek ellen. - Nos rendben, nem repesek az ötletért, de elfogadom. - biccentett a Főkormányzó, majd a katonákhoz fordult. - Harcosok, halljunk valamit! Van csatakiáltásuk? A vorta engedelmesen bólintott és a legmagasabb, a sor elején álló katonára szegezte a tekintetét. - Aki engedelmes, az győz! - lépett előre egy fél lépésnyit a harcos, öklét keresztben a mellkasához ütve. - És a győzelem az élet! - ismételte a többi katona tökéletes összhangban. - Érdekes, bár én személy szerint maradok annál, hogy A hűség sohasem hal meg. - mosolyodott el Grodin, ezúttal őszintén. - Készítsék fel a legénységüket a hajók indítására! - Parancsára, Főkormányzó! - dörögték a katonák és a vorta egyszerre, majd kivonultak. Grodin elgondolkozva meredt Ovatra. - Nyomás alatt vagyunk, Ovat. Ha ezeket a hajókat nem tudjuk harcba küldeni, akkor egyszerűen nem lesznek hajóink a Harmadik Birodalom elleni műveletekhez. A Hapeshez rendelt tanácsadók, a Roche és a környező szektorok folyamatban lévő megszállása, a Junction fenntartása és a Korriban II felé eső ellátási útvonalak biztosítása a teljes SiSD-flottát leköti. A tartalékot pedig be kellett soroznunk a jelenlegi műveletekbe, hogy kipótoljuk Dorja Égi Marsall áruló hajóinak helyét. A jem'hadarnak és a Judicatoroknak képesnek kell lenniük rá, hogy áttörjék a Harmadik Birodalom védvonalát és Serennoét is, ha szükséges. - Képesek lesznek rá, uram, ne aggódjon. - biccentett a kardassi tiszt. - A Judicatorok mellé kísérőként már besoroltuk a jem'hadar könnyű vadászhajóit, és a tervezőink dolgoznak a Judicatorok egyszerűsített verzióin, amelyeket hamarosan tömeggyártásba vehetünk az eredeti helyett, és amelyeket már kifejezetten a jem'hadar köré terveztek, úgymond. Ezek a hajók lesznek a Császár új ökle. Az azonban már inkább aggodalomra ad okot, uram, hogy az ügynökeink jelentései szerint Serenno intenzív tárgyalásokat folytat a Köztársasággal, a Harmadik Birodalom pedig az EGB-vel. - Én is olvastam azokat a jelentéseket, Ovat parancsnok. - pillantott a kardassira Grodin. - Tudom, mi áll bennük. De amíg az Uralkodó nem dönt másként, addig arra készülünk, hogy megindítjuk a műveletet, még hozzá hamarosan. Ha kell, mindkét állam ellen. Akár csatlakoznak valakihez, akár nem. - De Főkormányzó... - Tudom, mit akar mondani a kétfrontos háborúról, Ovat. - biccentett Grodin. - Vagy a cosraiaik szuperfegyveréről, amit a chiss területen teszteltek. Azokat a felvételeket is láttam. Vagy arról, hogy a Halálbolygóval kapcsolatos jelentések még bizonytalanok, és nem tudhatjuk biztosra, hogy sikerült-e nekik ugrasztanunk a Yuuzhan Vongot. Vagy arról, hogy maguk milyen jó kapcsolatban vannak az EGB egyes köreivel, és hogy a Rend számos tagja szerint alapvetően értelmetlen lenne háborúznunk velük. - Ez nem csak rólunk mondható el, Főkormányzó, engedelmével. - mosolyodott el Ovat finoman. - De valóban szükségtelen, hogy olyanokat ismételjek, amikkel Ön is tisztában van. - Ne aggódjon, Ovat, nem áll szándékomban katasztrófába vezetni ezt a hadjáratot. - biccentett végül Grodin. - Kitalálunk valamit. Önnek csak arra legyen gondja, hogy a Judicator-flotta holnap reggel indulásra készen legyen. - Parancsára, Főkormányzó! Grodin megvárta, amíg a kardassi mögött bezárul az ajtó, aztán ismét felsóhajtott, a fiókból elővette a kesselis üveget, meghúzta, majd a kommunikátorán beütötte azt a polneyei titkos kódot, amelyen keresztül elérhette... önmagát. Rövid szünet után Tierce őrnagy, pontosabban immár Tierce ezredes arca jelent meg az apró holoképen. - Örülök, hogy újra látom, Főkormányzó. - Nemkülönben. - biccentett Grodin. - A tárgyra térnék, ha nem baj. - Sosem baj, Főkormányzó. - Növekvő aggodalommal figyelem, hogy mit művelnek maguk a Harmadik Birodalomban. - Ahogyan mi is, hogy maguk mit művelnek a Harmadik Birodalom határain. - mosolyodott el a klón. - Szerencsére nekünk vannak tesztelt hipertéri fegyvereink, ugyebár. Önöknek pedig... nos, van is, meg nem is, nemde? - Ahogyan mesterem és császárom mondaná, ne becsülje alá a mindenható Erő hatalmát. Amiből önöknek egy szemernyi sincs, deklaráltan. Ugyebár. - próbálta megőrizni tartását a másik (pontosabban saját, nagyon is ismerősnek ható) fölényeskedésével szemben Grodin. - Nem azért hívtam, hogy azon vitatkozzunk, kinek van nagyobb csillagrombolója. Alkalomadtán úgyis összemérjük majd. Azért hívtam, mert ha idő előtt mérjük össze, annak egyetlen egy nyertese lesz. A Köztársaság. Ezt önök sem akarhatják, ezredes. - Nem is akarjuk. Erről már szó esett legutóbb is, Főkormányzó. - biccentett a klón tiszt holoképe. - De a hadvezetésünk... a Főmarsallunk, legalább olyan elkötelezett, mint a maguk Császára. - Ez kétségtelen. - értett egyet a Főkormányzó. - Mégis, talán hasznot húzhatnánk valahogy ebből a helyzetből, nem gondolja? - Érdeklődve hallgatom. - hajolt közelebb a klón tiszt holoképe. - Olvasta a jelentéseket a Ramakaznál lezajlott ütközetről? - érdeklődött a Főkormányzó. - Nos, talán valami hasonlót összehozhatnánk itt is... - Majd konzultálok Lecersen moffal alkalmasint. - a klón arcán éppen nem jelent meg extra vidámság, miközben ezt a nevet említette. - De azt hiszem, nagy vonalakban értem, mire akarhat kilyukadni... - Nagyszerű. - mosolyodott el a Főkormányzó. - Akkor már csak le kell osztanunk a szerepeket...
|
|
|
Ossus
Mar 11, 2015 15:16:42 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 11, 2015 15:16:42 GMT 1
A Főkormányzó a sith parancsnoki platform központi irányítótermében figyelte, ahogyan az invázióra felsorakozott jem'hadar flották irányba állnak, szabályos alakzatokban készülve az ugrásra, aki közelebb juttatja őket a Harmadik birodalom határvidékéhez... és minden bizonnyal háborúba rántja az ESB-t és az EGB-t. S bár a hírszerzési adatok alapján még a Corporate-szektor erőivel kiegészülve is hátrányban voltak a Cosrai főmarsalljának flottái, a Főkormányzó nem volt teljesen nyugodt. Az Ismeretlen Vidéken még mindig zajlottak a harcok az eltérített Halálbolygó és a ráuszított Yuuzhan Vong erők között, a cosraiak hipertéri rakétái jelentős fenyegetést jelentettek, a Köztársaság pedig hatalmas, a jedikkel kiegészült flottájával ott állt a partvonalon, és minden bizonnyal csak a megfelelő pillanatra várt, hogy a háborúban meggyengülő felek egyikére, vagy akár mindkettejükre lecsapjon. Persze, amennyiben bármennyit is adni lehetett a polneyei klón parancsnok és felettesei vélt, vagy valós adott szavára, ebben a háborúban nem kellett jelentékeny veszteségekkel számolni. Pusztán cselről volt, egy nagy szabású megtévesztő műveletről, hogy elaltassák a Köztársaságot, és berántsák egy olyan akcióba, amelynek végén két oldalról csaphatnak le rá. Persze sokkal egyszerűbb lett volna simán átmeneti szövetséget kötni az EGB-vel, gondolta magában Grodin, még akkor is, ha irtózott a simulékony cosraiakkal, az agresszív knotiakkal, és az áruló polneyeiakkal való formális együttműködéstől. De az Uralkodó akarata világos volt - a Harmadik Birodalomnak pusztulnia kellett, miután annyit borsot törtek az ESB és a Sith Egyház orra alá. Reméljük, gondolta a Főkormányzó, az EGB-sek számára belefér a "nem jelentékeny veszteségek" kategóriájába, ha esetleg elveszítik egész, újonnan csatlakozott szektorukat. A gondolatra elmosolyodott. Ha pedig még sem fér bele, villant át az agyán, akkor készen fogunk állni.
- Adja ki a parancsot weyounnak, hogy indítsa el a Judicatorokat - fordult a szárnysegédjéhez Grodin, majd amint a furcsa külsejű, a sith flotta legerősebb öklét jelentő hajók eltűntek a hipertérben, egy másik ügy keltette fel a figyelmét.
Személyes üzenetei között ott villogott egy parancs Őfelségétől, amely Arya Stark helyett egy másik ifjú sith lányt jelölt ki a coruscanti feladat végrehajtására. Grodin némiképp elhúzta a szája szélét, bár az Uralkodó lépése logikusnak tűnt. Kétség sem fért hozzá, hogy a coruscanti küldetés igen veszélyes lesz, amelyre minden valószínűség szerint nem osztanak retúrjegyet. És az is bizonyos volt, hogy az ifjú Arya egyelőre ígéretesebb sith tanoncnak ígérkezett, mint a kegyvesztetté vált Dorja Égi Marsall lányából sith tanonccá és egyes pletykák szerint az Uralkodó egyik ágyasává avanzsált Darth Shantal.
Akárhogy is, az akció nagy előnyökkel kecsegtetett. Úgy tűnt, az EGB demonstrációja jobban visszavetette a Köztársaság lelkesedését egy két frontos háború iránt - persze a demokraták mindig is gyáva kutyák voltak, tette hozzá magában a Testőr -, így szükség volt valamire, ami kicsit felkorbácsolja a harci kedvüket. Például egy EGB-snek maszkírozott terrortámadásra Coruscant ellen.
- Kommunikáció! - fordult Grodin az egyik oldalsó pulthoz. - Üzenet a Hapesre, Darth Shantal nagyúrnő saját kezébe. Haladéktalanul jelentkezzen a Korriban II-n, és vegye fel a kapcsolatot a Nagai Hírszerzés összekötőjével!
|
|