|
Ossus
Mar 16, 2014 20:26:30 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 16, 2014 20:26:30 GMT 1
Néhány perc után Amelia levegőért kapkodva kissé eltolta magától a fiút. Még nem élt át ilyesmit, és az első gondolata az volt: ez mennyivel több nyállal jár, mint az ember hinné. Persze elég holofilmet látott ahhoz, hogy pontos elképzelései legyenek a dologról, sőt még néhány másik dologról is. Szegény Szrípió, futott át az agyán gyorsan, hányszor hitte azt, hogy már lefeküdtem... és eszébe jutottak anyja szavai is: "Egy igazi nő nem hagyja, hogy a férfiak a használják. Ő használja őket". Már csak azt kell kitalálnom, hogy mire is akarom használni ezt a srácot azon túl, hogy együtt tanulunk az Erőről... gondolkozott Amelia magában. Mert hát valóban... kedves fiúnak tűnt, ugye.
- Na, mi van, nem jó? - villantott meg egy olyan mosolyt David, amit Amelia nagymamája csibészesnek szokott nevezni, amikor a nagypapája ilyen fejet vágott. - Hát.. végül is ... jó. - grimaszolt Amelia, miközben háziállata idegesen járt körbe-körbe körülöttük, és morgott Davidre. Láthatóan féltékeny volt, amennyire ez egy nexutól lehetséges. - De nem vagyunk mi ehhez túl.. fiatalok?
|
|
|
Ossus
Mar 17, 2014 14:28:45 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 17, 2014 14:28:45 GMT 1
Mialatt a mesterek odabent egymással és a múlt ködéből előtűnő régi rendtagokkal, odakint a tanítványok pedig a tinédzserkori vágyak türelmetlen beteljesítésével foglalkoztak, az Ossus feletti űrben, messze a rendszer szélén megjelent egy hatalmas, szürke, ék alakú hajótest. Aztán még egy. És még egy. És újabbak, kíséretükben azokkal a lilás borítású, furcsa, kicsit talán Yuuzhan Vong hatást keltő csatacirkálókkal, melyeket a galaxis egyetlen állama gyártott és használt csupán.. az, amelyiknek határai nem messze estek az Ossus rendszertől. Az Egyesült Sith Birodalom korribani és vjuni flottájának körülbelül száz hajója, melyek közül az SiSD-k, a sokágyús Aurorák, a félelmetes erejű Judicatorok és a régebbi commenori és maradványbeli gyártású kísérőhajók körülbelül ugyanakkor részt tettek ki, széles ívű szétszóródásba kezdtek, hogy megkezdjék a bolygó bekerítését minden irányból, és a hipertéri menekülési útvonalak lezárását. A zászlóshajó, egy, az átlagosnál is nagyobb, szinte szuper-csillagrombolónak beillő SiSD hídján a közelből érkezett hadműveleti flották parancsnoka, az admirálisi rangjelzést és sith köpönyeget viselő Ezel Nagyúr elégedetten dörzsölte a kezét. A vjuni flotta előljárójaként, és mivel az eredetileg kijelölt hajók vagy a Rochénal harcoltak, vagy műszaki hiba el sem hagyatták a dokkot, őrá esett a választás, hogy koordinálja a csapást Tierce Főkormányzó és a Birodalmi Maradvány térségéből átküldött második hullám megérkezésééig. Az egyháztagok tradícióihoz híven tetőtől talpig tetoválásokkal borított, vörös bőrű, törött szarvű iktotchi készen állt rá, hogy learassa a győzelemmel és a jedik kiirtásával járó babérokat, még mielőtt azok a nevetséges birodalmiak és kardassi pajtásaik ideérnek. - Támadás! - adta ki a parancsot szabadon engedve a dühét. - Ne kíméljetek senkit, öljétek a jedit!! A Jedi Rend bázisáin és a Fény Hadseregének hajóin azonnal megszólaltak a riadójelzések...
|
|
|
Ossus
Mar 17, 2014 19:11:57 GMT 1
via mobile
Post by david on Mar 17, 2014 19:11:57 GMT 1
-Egy normális gyerek talán még fiatal ehhez.-mondta David. -Igazad van... -Mi nem vagyunk normálisak?-kérdezte Amil. -Háát szerintem nem..., nem mindegyik gyerek jedi katona...-felelte David. -Ebben mondjuk igazad van.-Mondta Amil sóhajtozva. És pár perc múlva újra csókolóztak. Hirtelen David megszólal -Te nem hallod ezt Amil? -De ez riadójelzés!-válaszolta Amil. És ezzel a lendülettel elsprinteltek onnan ahol voltak.
|
|
|
Ossus
Mar 17, 2014 20:15:44 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Mar 17, 2014 20:15:44 GMT 1
A tanácsteremben Abe épp beszámolt róla, hogy ki is ő valójában, amikor hirtelen felcsendültek a támadást jelző vészszirénák. Egy másodpercig nem értette, mi történik, aztán rájött, hogy a bolygó támadás alatt áll.
Kam Solusar és a többi mester egyszerre szökkent talpra, s a Skywalker helyettesítésével megbízott jedi szélvészgyorsan emelte szája elé kommunikátorát. Nem lepődött meg, amikor a Fény Hadseregének biztonsági parancsnoka bejelentette neki, hogy a Sith flotta megkezdte invázióját az Akadémia ellen.
- A védelmi rendszereinket bekapcsolni! - kiáltotta. - Minden egységnek! Indítsanak el mindenkit a transzportok felé! Elősör az ifjakat és a padawanokat szállítsák a fedélzetre. A cirkálók tartsák vissza a sitheket addig, amíg be nem fejezzük az evakuációt.
Starstone mesternek sikerült meggyőznie társait, hogy a minden bizonnyal bekövetkező Sith támadás esetén valahogy el kell rejteniük a könyvtárba raktározott temérdek tudást. Olee azzal is tisztában volt, hogy amennyiben nem járnak sikerrel, el kell pusztítaniuk az épületet, nehogy annak titkai a sithek kezébe kerüljenek. Nem szerette volna, ha ellenségeik egy atomdarabkával is közelebb kerülnének hozzájuk. A fekete hajú Jedi nő utasította az Akadémia őreit, hogy az általa kiválasztott stratégiai pontokon aknázzák alá az épületet. Azon nem volt ideje morfondírozni, hogy ki fogja majd aktiválni a bombákat, de úgy vélte, előbb az élő, hús-vér teremtmények evakuálásával kell foglalkoznia, utána pedig rátérhet a Könyvtárban rejlő adatmennyiség problémájára.
A Sith flottával szemben mozgolódó Fény Hadserege-hajók váratlanul új cirkálókkal egészültek ki, amikor a harmadik birodalmi flotta hajói kiléptek a hiperűrből. A Blade hídján Dergast admirális tökéletesen megnyugodott a közelgő csata hevétől. Rég nem volt alkalma rá, hogy összemérhesse erejét akármiféle ellenféllel. Kiadta a parancsot, hogy küldjék a bolygóra az összes szállítóeszközt, amivel a flotta rendelkezett.
- Továbbá minden fregattot, ami úgysem képes helyt állni ezzel a túlerővel szemben, irányítsák a Jediknek a kiürítéshez! - rendelkezett. - A hátramaradt sorhajóflotta pedig álcázza magát! A bolygó menekültjeit szállítsák át rájuk, s távozzanak észrevétlenül.
Az öt darab SS Protectorból álló kisebb flottát azért hozta magával, hogy a Jediknek is legyenek "nagy" hajóik, amivel elmenekülhetnek.
- Dangelis zászlós! Magát bízom meg a Jedik és Bless sorhajókapitány összekötésével! Segítsen nekik egyeztetni, hogy hajtsák végre az evakuációt, amíg mi lelassítjuk ezeket a monstrumokat!
|
|
|
Ossus
Mar 30, 2014 18:00:10 GMT 1
Post by Enz on Mar 30, 2014 18:00:10 GMT 1
A SiSD Radovid sith csillagromboló fedélzetén mindenki a közelgő összecsapásra készülődött. Katonák futottak fel és alá, apró MSE droidok cirkáltak őrülten a tükörsima dúracél padlón, elvétve pedig tisztek kiabálták parancsaikat pattogós hangon. Mi sem lett volna jobb időpont arra, hogy valaki anélkül rója végig a szürke, mindenféle egyediséget nélkülöző folyosókat, mint egy közelgő csata. Az elhaladó fiatalra senki sem vetett egy kósza pillantást sem, aki pedig észrevette, azonnal inkább másfelé fordult, félelemmel teli tekintettel. Tudták róla, hogy a hajón lévő erőhasználó különítmény tagja, és azt is, hogy mit kockáztat az, aki szembekerül valamelyikükkel az Egyesült Sith Birodalmon belül. Kai Euric érezte, hogy legjobban ez a státusz fog hiányozni neki, ha tervüket végre tudják hajtani. Egészen megszokta már, hogy bármit is kérjen, rögtön el is intézik. Persze nem hiába mondták annak idején a mesterek, hogy a Sötét Oldal a könnyű, akadályoktól mentes ösvény. Befordult az egyik oldalfolyosón, és hamarosan a titkos találkozóhelyre érkezett az egyik eldugott figyelőállás közelében. Persze, ahogy rögtön sejtette, ő volt a legelső mindannyiuk közül, így hát hátradőlt, és unalmában megigazította egyre hosszabb ezüstös színű haját. Apja sephi volt, tőle örökölte ezt, sovány emlékeként annak, hogy neki is voltak szülei. A másik ilyen emlék a neve volt, és a néha-néha felvillanó arcok egyike álmaiban. Bár az Erő segítségével talán képes lett volna ezeket a foszlányokat felerősíteni, sosem érdekelte túlságosan a dolog. Semmit sem adhattak neki az arcok a múltból a keserűségen kívül, arra pedig végképp nem vágyott. Bár, hogy igazán mire vágyott, meg nem tudta volna mondani. Először a jediknél kereste ezt a valamit, amikor az egyik jedi mester megtalálta az árvaházban és megérezte képességeit, de az ő útjuk túl lassú és túl unalmas volt ahhoz, hogy megadhassa neki. Ezért csatlakozott inkább a sithekhez, amikor az egyik bolygón kiküldetésen volt, elhagyva mesterét. Ez már jobban a kedvére volt, de a sithek útja túlságosan is önpusztító és őrült volt, belső hatalmi harcokkal tűzdelve, barátaival pedig már hónapok óta kereste a szökés lehetőségét, mikor első sötét mesterüket meggyilkolták. Egykori tanulásuk helyén megtámadása ideális lehetőséget kínált arra, hogy gyanú keltése nélkül eltűnjenek, hiszen egy csatában ez nem volt szokatlan. Már csak arra volt kíváncsi, mit is talált ki Reiko. Ahogy ideáig eljutott, hirtelen léptek hangját hallotta, és azonnal kinyúlt az Erőben, hogy megnézze, ki is közeledik felé.
|
|
|
Ossus
Mar 30, 2014 19:21:05 GMT 1
Post by Haruhi on Mar 30, 2014 19:21:05 GMT 1
Ő igazán, de tényleg nagyon nehezen tudta megérteni mások gondolkodásmódját, már... amennyiben tényleg sikerült is megértenie. Pedig szemlátomást hasonlóak voltak, csak... csak nagyok és... még nagyobbra nőnek, meg... gyorsan is nőnek... szóval nyomasztóak voltak sokszor... gyakran, még azok is, akiket a többi lénynél jobban ismert, a kisebbikük majdnem három fejjel magasodott még fölébe, ez... ez az univerzum már csak óriásokkal volt teli, többnyire. Tehát ezért is történhetett meg, hogy közel maradt hozzájuk, eléggé hogy tényleg elég sokféle helyre elvegyült velük, vagyis ment, ment velük. Azok a Jedik, ezek a Sithek, hát... ezek olyan furcsa dolgok voltak és olyan nagyon furcsának tartották az általuk Erőnek nevezett lényeget, hogy... nos... ezért hát iránta is ragaszkodtak, érezte mindig, hogy mondhatni akarták maguknak, amiért számára olyasvalami volt, ami mindenkor ott volt vele, avagy soha nem kellett 'felfedeznie', ahogy ők mondták gyakorta. Pedig tényleg annyira egyszerű érzékszerve volt, mások kézzel emeltek fel dolgokat, amiket ő nem lett volna képes ugyanúgy, helyette akarása volt ami képes volt érintés nélkül elérni ilyesmit. Lábuk is mindig a padlón járt, de őt sosem tudták saját lábai messzire elvinni, ahogy futni sem, ő... egyszerűen akart menni, s ment akaratától hajtva, hol magasan és hol alacsonyan, hol lassan és hol pedig ugyancsak gyorsan, így pedig nem is akadályozhatta, hogy milyen ruhát vett fel. Pedig nem volt sok neki. Tudta ő, hogy mások zárkózottnak találták, de hát, kérdezni annyira felesleges dolog volt, mikor tudta ő jól mi forgott a fejükben (a miértek már annál bonyolultabbak voltak), igaz, néhányukban inkább csak a véleményeiket lehetett megérteni, mert... nos, mert az úgynevezett kapcsolatuk az Erő nevűhöz hasonlatos volt ahhoz, ahogy ő... hogy is lehetett mondani, létezett? Nagyon mások voltak, mint ő, de ott volt a Kettő, akik nem voltak olyan magasak mint mások, s őt is gyakrabban vették észre, őt... mármint a Ryn'el-t, mert így hívták, miután szerintük hosszadalmas nevéből ennyit tudtak megjegyezni, egyikük állítása szerint, legalábbis. Hát persze, furcsafélék voltak, de azért csak mellettük nem számított olyan sokat, hogy hol járt éppen, s hogy Jedi vagy Sith volt, aminek nevezték. Inkább az volt különös, gyakorta frusztráló, amikor valaki eltűnt, vagy éppen amikor sokan, mint... mint ahogy most is fognak, mert ilyenkor általában mindig az következett, előbb vagy utóbb. Ők csatának hívták, míg ő... gondolatban nem is volt hozzá megfelelő szava... inkább távol maradt a legtöbb lénytől, minél többen voltak, a hangzavar a fejében is annál nagyobb, tehát megbújt a Kettő árnyékában, úgy is tudták ők, hogy mit akarnak csinálni, miközben őneki nem volt túl gyakran ehhez hasonló érzete, így nem volt konfliktusalap sem. De talán... ha tényleg elmennek innen, ő is kicsit könnyebben pihenhet egy csendesebb környezetben, ami pedig jó lett volna. Ezen és más hasonló gondolatok futkároztak fiatal kis elméjében, nem azok, melyeket nem akart, hogy mások tudjanak... a titkok elvégre indokkal voltak azok. Folyosók padlója felett suhant, sietős alakokat kerülgetve oldalról, vagy éppen felülről, főleg egy idő után. Végül közel jutott a helyhez, ahova elhívták korábban, egy katona éppen akkor sietett oda egyikükhöz, majd miután rájött hogy rossz folyosón fordult be, elsietett a másik irányba, őalatta. Ő viszont csak ránézett, tudta már hogy kíváncsian keresgéltek a Kai gondolatai, nem kimondottan valakit, de nem bújt el a tudata elől, inkább közelebb siklott és az ő válla magasságában egy konténer tetejére ereszkedett le, ülni. Kérdőn pillantott rá. - A Reiko nincs itt? - kérdezte is meg kurta kíváncsisággal, halk szóval, hiszen ő ilyenkor inkább olyan első-féle szokott lenni őhozzá képest.
|
|
|
Ossus
Mar 30, 2014 19:52:41 GMT 1
Post by Reiko on Mar 30, 2014 19:52:41 GMT 1
Mindenki azt hiszi, hogy az életben csak két választás van. Igen, vagy nem. Jó, vagy rossz. Fény, vagy sötétség. Fehér, vagy fekete. Senki sem képes belegondolni az árnyalatokba, a középutakba, és a harmadik választás lehetőségébe. Pedig ha így lenne, talán kevesebb volna manapság a háború, és a fájdalom a világban. Ez a gondolkodás mód lehet egyfajta maradiság, de lehet csak az igazságtól, vagy a hatalomvágytól való elvakultság illetve félelem. Erre mondják azt, hogy nem látni a fáktól az erdőt. De ha valakinek mégis felnyílik ilyen téren a szeme, az olyan dolgokat vehet észre a világban, amiket mások csak igen ritkán, vagy ha meg is találják akkor már túl későn ébrednek rá. A szabadság, és az összetartás fontossága, e mellett pedig a célok, és a vágyak szárnyalása. Nem szabad elnyomni a fantáziát, és az érzelmeket, hiszen gyakran ezek adhatnak erőt egy élőlény számára. Azonban meg kell találni mindenben a határt, amit soha.. vagy ha mégis csak igen különleges alkalmakkor szabad átlépni. Erről szól most három fiatal padawan élete is. A jedik rendje teljesen elnyomta a szabadságukat, és a világképüket is át akarta a sajátjukra formálni. Emiatt lett az, hogy bűnbe csábultak, azaz a sötét oldal csodálatos határtalanságát szerették volna megízlelni. Viszont egy rövid idő után rájöttek, ők nem azt a határtalanságot várták, amit kaptak. Árulások, bizonytalanság, félelem.. ezek azok az érzelmek amiktől igazán kapja a hatalmát a sötét oldal. Ezek után viszont válaszútra került a három fiatal, akikről most szó van ebben a történetben. Közülük is az egyik jutott arra a döntésre, hogy tovább kell lépniük, és a saját útjukat kell követniük. Nehezebb lesz, mert a saját ösvényt kijárni sose volt könnyű, de az út vége talán egy csodálatos barátság, és csapat létrejöttének a kezdete. Reiko Xalrich (a terv kiötlője, és a csapat feje) nem viselt különösebb kapcsolatot a másik két lánnyal, csak az útja volt velük közös, és talán semmi más. Mindhárman ugyanott kezdték, és mindhárman ugyanoda jutottak. E mellett mindannyian csalódtak mindkét lehetőségben, és tovább akarnak lépni egy új szintre. Különbözőek, de mégis hasonlóak. Ez pedig egy remek alapanyag, ha csapatról van szó. A tervük kivitelezésének a napja pedig lassan el is érkezett. Reiko üzent a másik két társának, hogy az Akadémia támadásának napján a csillagromboló mely pontjában találkozzanak. A lány (szokásához híven) megint mindenen túlstresszelte magát, és egy kicsit el is késett a megbeszélt időponthoz mérten. Hosszú, hátközépig érő világosbarna haja csak úgy lobogott, ahogyan gyors lépteivel bevette a monoton folyosók kanyarjait. Túl sokan, és túl sok mindenre figyelt a többi "katona" így nem volt különösebb hozzászólása senkinek sem a hölgyemény sietős (esetleg gyanús) lépteihez. Jobb és bal oldalán az életének legfontosabb fegyverei, avagy a fénykardjai lógtak, egy erős szíjjal az övéhez csatolva. Hátán egy kisebb felszereléssel teli táska, ezen kívül egy másik kisebb oldaltáska is látható volt rajta. Igen, egyrészt talán ennek volt köszönető a késése, de a tervét már régóta kivitelezte fejben, így a felkészülés volt számára a legfontosabb az elmúlt egy-két napban. Lassan oda is érkezett (természetesen utolsónak) a titkos találkozási pontra, ahol nagy mosollyal üdvözölte az ott várakozó padawanokat. - Köszönöm, hogy eljöttetek. Nagyon nehéz, és bonyolult napnak nézünk elébe, de a végeredmény gyümölcsöző lesz. Számítok rátok. - fejezte be végül a kezdő beszédét, majd a tárgyra tért. - A következő flotta leküldésekor nem lesz feltűnő, ha egy vadászgépet ellopunk a hangárból. Azonban az ilyen időkben nehezebb bejutni arra a helyre, főleg engedély nélkül. Szerencsére az R2-es droidom segítségével már lefoglaltam egy mindhármunknak megfelelő járművet, a bejutást pedig a szellőzőrendszeren keresztül hajtjuk végre. - zárja le a tervét, majd a végére hozzáteszi: - A későbbiekben persze lecserélhetjük a gépünket egy sokkal kényelmesebbre, amiben mindhárman kényelmesen eltudunk férni hosszabb távokra is, de ez még csak a jövő zenéje. Egyelőre éljük túl a mai napot. A tervvel nagyon sokat dolgoztam, és minden részletre alaposan odafigyeltem. Kérdés, óhaj-sóhaj? - kacsint rá a srácokra bíztatóan, és a hangulat feszültségének enyhítése céljából. Bár valamiért kezd egyértelmű lenni, hogy ő izgul itt a legjobban.
|
|
|
Ossus
Mar 30, 2014 20:24:16 GMT 1
Post by Enz on Mar 30, 2014 20:24:16 GMT 1
Kai rögtön megérezte, hogy az új jövevény csapatuk egyik tagja, Ryn'el. Valamelyest örült az érkezésének, hiszen nem akarta, hogy a két társa esetleg feleslegesnek ítélje és hátrahagyja, újabb hónapokra kényszerpályára kényszerítve. Így is elég ideig volt kénytelen állandóan a háta mögé nézni, így kettejük esetleges árulását már természetes volt belekalkulálnia a tervébe. Zsebében készen állt egy kommunikátor erre az eshetőségre. A lány érkezése azonban - legalábbis egyelőre - azt jelentette, hogy ilyentől nem kell tartania. A zöldes hajú, általa meghatározhatatlan fajhoz tartozó lány mindig is elég furcsa jelenség volt a számára, kicsit olyan magának való, mégis szerethető. A maga egyszerűségével hamar kifejezte azt a kérdés, ami most ő is foglalkoztatta: hol van Reiko? Egyszerű kérdés volt, mégis nehéznek bizonyult rá válaszolni. - Nem tudom - vonta meg a vállát válaszképpen. - Reméljük hamarosan befut. Igazából Reiko fontosabb volt a továbbiak szempontjából, mint az ideálisnak találta volna, hiszen nemcsak az ötlet értelmi szerzője volt, de a csapat afféle vezetője és összetartója is. Ez azzal az előnnyel és egyúttal hátránnyal is járt, hogy nem Kainak kellett hoznia a döntéseket magukra nézve. Amíg vártak, nekidőlt a falnak és karját mellkasa előtt összekulcsolva várt. Ryn'ellel nem sok kedve volt most beszélgetni, így hát jobb híján csendben várakoztak az elkövetkező pár percben, míg végül feltűnt Reiko ismerős sziluettje a folyosó végén. Kai továbbra is az előző pozícióban maradt, amíg a lány oda nem ért hozzájuk, akkor előre lökte magát, kezét maga mellé engedve. - Reiko, de örülök, hogy látlak! - mondta a lánynak látszólag vidáman, széles mosollyal az arcán. Ő hamarosan bele is kezdett a terv ismertetésébe, ami feleslegesen komplikáltnak tűnt. A lány már a gyakorlópárbajok során is imádta túlbonyolítani a mozdulatait, és nem mindig állt a helyzet magaslatán. Persze jól volt képes lelkesíteni és született vezéregyéniség volt, de állandó terelgetésre szorult. - Nekem tetszik a terv - mondta bólogatva miután végeztek. - Viszont kicsit komplikáltnak is tűnik. Nincs egyszerűbb bejutási mód? - kérdezte. Persze biztos volt benne, hogy ha besétálnának az ajtón, az sem érdekelne senkit, de egyelőre előnyösebbnek tűnt, ha erre Reiko magától ébred rá.
|
|
|
Ossus
Mar 30, 2014 21:43:37 GMT 1
Post by Haruhi on Mar 30, 2014 21:43:37 GMT 1
A Kai is egy olyan személy volt, akinek könnyebb volt a szavait meghallgatni, mint a gondolatait, de azt azért könnyen meg tudta állapítani, ha nem akart tőle semmit. Olyankor ugyanis vagy nem gondolt rá, vagy egyszerűen szólva mondani sem mondott semmit, s nem is volt ezzel sosem baj, lévén ilyenkor ő is hallgatott, mint a világűr. Mert azért volt mit "fülelni", az a soktucattucattucattucattucat lény, akik ezen hatalmas duracél és még ki tudta miféle halott dolgokból rakott dolgon jártak-keltek, hát... ők aztán sokfélén törték a fejüket, mondhatni annyian és oly sok mindenen, hogy számára nem igazán lehetett nem meghallani. Ez pedig alkalmanként tényleg nagyon zavaró volt, már nem is igazán emlékezett arra, milyen volt csupán néhány gondolat duruzsolása a közelében. Itt sok mindenki volt összezsúfolva helyiségekbe és folyosókba, még azoknál az akadémiáknál is, ahol hasonlóan sok időt töltött el. De még ez a sokféleség sem tudta elrejteni azt, amit éppen keresett, vagy éppen akit. A Reiko sosem volt olyasféle, aki szerette rejtegetni azt, amire éppen gondolt, mert hát főleg olyasvalamik forogtak a fejében, amik másokkal is kapcsolatosak voltak. Leginkább terveket szőtt, neki tényleg sok olyan dolog volt, amit meg akart csinálni és meg is próbálni aztán. Neki vele szemben nem szokott megfordulni hasonló gondolat az elméjében, főleg hallgatózással töltötte idejét, s mikor a Reiko előállt valamivel, az olyan természetesen jobb ötletnek tűnt, akármi is volt az éppen. Mert hogy nem mindig jegyezte meg, mit is csinált utánna néhány nappal azelőtt, vagy hasonlók, mikor egyszer valamelyikük ilyesmiről kérdezgette és ő megmondta, úgy találták hogy "nem voltak céljai", bár ezt már többször is átgondolta. Sok mindenre nem gondolt, vagy szándékosan, vagy csak spontán, de az igaz hogy célokon ugyancsak nem volt szokása. Miért tette volna, a Kettőnek szokott lenni éppen elég, csak több munkát adott volna nekik. Most viszont hamar megjött a Reiko, így tudott valakire jobban is figyelni, minden más elmosódó háttérzajjá vált az elméjében. Ahogy ők mondani szokták, most sem 'fecsérelte az időt' - furcsa idegen kifejezés - és belekezdett a legújabb gondolatainak szóbeli ecsetelésébe. Ő sosem szokott részt venni a dolgok tervezés szakaszában, de azért odafigyelt és néha rákérdezett dolgokra, amik az eszébe jutottak, csak hogy beszélhessen valakivel. - Nem tilosban járni a szellőző? - kérdezte szószaporítás céljából, jó hangulatban - Amikor hangárba repülök, senki szól rám, miért ne most akkor?
|
|
|
Ossus
Mar 30, 2014 22:32:21 GMT 1
Post by Reiko on Mar 30, 2014 22:32:21 GMT 1
Mindegyik társa olyan különlegesnek tűnik a szemében. Még nem tudja, hogy mi is tartja őket össze igazán, de ha ezt az apró pontot megtalálja, akkor akár egy erős fegyverré is összekovácsolhatja ezt a csapatot. Ezen viszont még agyalnia kell, nem is keveset, és még jobban meg kell ismernie őket. Volt már velük közös edzéseken, és azt már kapásból megtudta állapítani, hogy a zöld hajú leányzó figyelemreméltó tehetségnek számít az erőhasználatban. A másik társáról már nem tud sok mindent, de úgy érzi, hogy szépen lassan ő is elő fog drukkolni valami nagy tehetséggel, amit eddig rejtegetett a többiek felé. Most viszont itt az ideje a tervre koncentrálni, amit a többiek igencsak megvétóztak. Hogy nem a szellőzőrendszeren keresztül bejutni a hangárba, hanem csak simán besétálni? Ilyen egyszerű lenne az egész? Zavarodottságában elpirult egy kicsit, majd meghúzta a felsőjének a végét, végül ismét feleszmélt, a többiek felé fordította a fejét, és határozottan előre lépett. - I-igazatok van.. ez tényleg sokkal egyszerűbb lenne. De ne értsétek félre! Én csak teljes biztonságot akartam a csapatnak! Viszont ha ti így látjátok jónak, akkor mint a terv kiötlője rábólintok a javaslatra. Irány a hangár! - fordult sarkon zavarában, majd ha a többiek beleegyeztek a terv indításával kapcsolatban, akkor egyből meg is indul az előbb már oly sokszor átjárkált folyosók felé. Előre lép egyet, előre lép kettőt... majd hirtelen megtorpan. - Izé.. merre is van a hangár? - fordul a csapat felé, majd a kellemetlen zavarában elkezdi vakargatni a fejét. Annyira felizgatotta magát, hogy teljesen összezavarodott minden információval kapcsolatban. Egy-két másodperc után persze gyorsan beugrott neki a céljuk iránya, majd zavarodottan elnevette magát, és megszólalt. - Csak vicceltem! Erre lesz! - indul meg ismét a helyes irányba, amerre egy rövid idő után meg is találják a hangár bejáratát. Mély levegőt vesz, ránéz a társaira, majd belép a hatalmas "helyiségbe", és nyugodt, de határozott léptekkel megcélozza az R2-ese számára kijelölt vadászgép felé. A nagy mozgolódásban természetesen senkinek sem tűnt fel a három padawan magánakciója, így a gépbe is minden gondnélkül betudtak kerülni.
A kis droid már izgatottan várta gazdáját, és a vele érkező személyeket. Az üzemanyagot feltöltötte, a készleteket beszerezte, és az indulásra már minden kész volt. Reiko foglalta el a pilóta helyét a vadászgépben, de természetesen az R2-esre fogja majd bízni az irányítást. Még egyszer átgondolja a tervét, minden eszközét átnézi, hogy semmit se hagyott-e a kabinjában, majd elégedett mosollyal a többiekre néz, és érdeklődő tekintettel megszólal. - Indulhatunk? Mindenetek megvan? - teszi fel a megszokott kérdéseket, majd ha a válaszok mindegyike engedélyezi a felszállást, akkor int a droidnak, aki abban a pillanatban meg is indul a kijárat felé, ami már csak egy karnyújtásnyira van.
|
|
|
Ossus
Mar 30, 2014 23:14:34 GMT 1
Post by Enz on Mar 30, 2014 23:14:34 GMT 1
Kai némileg meglepődött azon, hogy Ryn'el ezúttal mennyire gyorsan fejtette meg a megoldást a kérdésére, sosem nézte volna ki a furcsa lányból, hogy ilyen jól vág az esze. Mivel további terelésre nem is volt szüksége a csapatnak, így Kai csupán bólogatással jelezte, hogy egyetért. Egyúttal feljegyezte magának, hogy ha hosszabb távon akar a többiekkel maradni, akkor érdemes lesz jobban megismerkednie velük. Már csak azért is, hogy biztosítsa a saját pozícióját a csapaton belül. Persze még nem döntötte el a dolgot, szívesen lelépett volna az első útba eső csempészkolónián is, hogy végre teljesen a saját útját járhassa. De titkon kíváncsi volt arra is, így hárman milyen messzire tudnak eljutni. Furcsa érzés volt, ettől valamennyire emberinek tudta magát érezni, így irracionálisan ragaszkodott is hozzá. Most mindenesetre megindult előre, de a következő pillanatban meg is torpantak, ahogy Reiko annyira zavarba jött, hogy elfelejtette a legapróbb dolgokat is. Épp magyarázni készült volna neki az útvonalat, amikor a lány - igyekezve menteni, ami még menthető - kínosan felnevetett, és közölte velük, hogy viccelt csupán. Kai persze nem akarta rombolni a tekintélyét, úgyhogy sietve elfogadta ezt a változatot. - Hehe, Reiko, te még ilyenkor is tudsz viccelődni! - kuncogott, miközben magában reménykedett, hogy legközelebb nem a vadászgép lézerágyúit nem fogja találni egy űrcsatában. A séta eseménytelenül telt el, és a hangárba is minden nehézség nélkül bejutottak. Ugyan posztolt két őr a bejáratnál, de tisztelgésen kívül nem nagyon firtatták jelenlétüket, Kai pedig a lehető legnagyobb természetességgel sétált be. Odabent éppen indulásra készültek a vadászgépek és torpedókat töltöttek be a bombázókba. Mivel a Radovid a formáció végén teljesített szolgálatot, bizonyosnak tűnt, hogy nem fogják egyhamar bevetni őket. Reiko beült az egyik sith csillagvadászba, ő pedig követte. Ez a változat felderítőgép volt, így két személyre tervezték, de pilótafülkéjében gond nélkül elfértek hárman is. Míg Reiko a pilótaülést foglalta el, addig Kai a navigációs és kommunikációs pult mögé ült. Szerencsére tűrhetően elboldogult mindkettővel. - Nálam minden itt van - jelentette ki. Nem volt túl sok minden, amit magával hozott, nem szerette, ha tárgyakhoz kötik az érzelmei. Mikor mindannyian beleegyeztek az indulásba, és Reiko beindította a rendszereket, szinte azonnal hívták őket a fedélzeti kommon. - XS-24! XS-24! Itt az irányítás! Engedély nélkül készülnek felszállni! Azonnal kapcsolják le a rendszereiket! Kai tudta, hogy azonnal rögtönöznie kell. - Irányítás, itt a Wrath-osztag. Ezel Nagyúr parancsára titkos küldetést hajtunk végre. Amennyiben nem találja kielégítőnek az engedélyünket, jelezze felé. Továbbítsam? - kérdezte hivatalos hangon. A túloldalon lévő csend árulkodó jel volt arra nézve, hogy most igazán sarokba szorított őket. - Wrath-osztag, mi nem kaptunk értesítést erről az akcióról - próbálkozott tovább az irányítótiszt. - Egy pillanat, irányítás, a Nagyúr keres minket titkos csatornán, hogy megtudakolja a késlekedés okát. Továbbítsuk a panaszát? - kérdezte hűvösen. A másik oldal még pár pillanatig vacillált, majd megadta magát. - Wrath-osztag, lekapcsoljuk a hangár erőterét! Jó utat és sikeres bevetést! - Azt hiszem mehetünk - mosolygott Kai vidáman.
|
|
|
Ossus
Mar 31, 2014 14:24:49 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 31, 2014 14:24:49 GMT 1
A Jedi Tanács nagytermében csak néhány feszülten morgolódó ysanna sámán maradt - meg persze Tionne és Cilghal, akik úgy döntöttek, hogy a harcok kezdeti szakaszában legalábbis innen koordinálják a védelmet és a kiürítést, és nem vonulnak le a felszín alatti, jobban védhető katonai irányítóközpontba. A Coruscantról és a Kathol szektorból bejelentkező mesterek, így Kam Solusar képe is elhaványult, majd kikapcsolt, ahogyan tulajdonosaik lecserélték a holovetítő állásokat vadászgépekre, hogy remélhetőleg minél előbb teljes testi valójukban is csatlakozhassanak a csatához. Más jedik, mint az egyes szintek és csoportok vezetésével megbízott Starstone, Barratk'l, vagy a többiek, az Akadémia más pontjaira siettek. - Összlétszámban egyelőre kiegyenlített a helyzet, de a mi hajóink nagyobb része régi típusú... még a Corporate szektorból érkezett erősítéssel együtt is csak tizenöt csatahajónk van, a sitheknek pedig már most háromszor ennyi. A fregattjainknak nincs esélyük a nehézcirkálóik ellen! - tárta szét a karjait a calamarikra jellemző teátrális gesztusokkal a Fény Hadseregének különítményét vezető Starlight zászlóshajó fedélzetéről Gomaw admirális. - Az erősítés már úton van, addig is a lovagjaink felszállnak, hogy StealthX-ekkel támogassák a védelmet.. - próbált nyugalmat sugározni Tionne. - A sithek kevesebben vannak, mint a hírszerzési jelentések alapján vártuk. - folytatta Gomaw. - Fel tudjuk őket tartani, de nem túl sokáig. - Az Erő legyen magukkal, admirális! - suttogta Tionne, majd a vonalat bontva Cilghalra nézett. - Régóta vártunk erre a pillanatra, és tudtuk, hogy el fog jönni. Mégis fáj, hogy magunk mögött kell hagyni ezt a helyet... ekkora erő esküszik össze a Jedi Rend ellen, és az egyetlen, aki a segítségünkre siet néhány önkéntesen felül, egy kérdéses erkölcsi állású peremvidéki diktatúra.. - Nem hibáztathatod a Szövetséget. - ingatta a fejét Cilghal. - Tudod, hogy Leia mindent megtesz Coruscanton. És igen, számítottunk erre. Most az a legfontosabb, hogy minél többet megmentsünk a Rend jövőjéből! Tudást, ifjakat egyaránt! - Igaz. - értett egyet Tionne. - Menj, segíts az egészségügyi részleg kiürítésében. Hamarosan megyek én is. .... Odafent a Fény Hadseregének Új Köztársaság eleji időket idéző vadászai és a bolygóról felszálló StealthX rajok összecsaptak a számbeli fölényben lévő, a birodalmi TIE-vadászrajok taktikáját követve nagy számú hullámokban rohamozó sith vadászokkal. A sith hadihajók egyelőre nem jöttek közelebb, méltóságteljesen vonulgattak a rendszer tipikus kilépési pontjai felé, hogy lezárják a bolygó körüli űrt. Ezel Nagyúr türelmetlenül toporgott zászlóshajója hídján. - Minden egység pozícióban van már?? - Az utolsó romboló most ér a megadott vektorhoz. - jelentette a másodtiszt. - Nagyszerű! - vigyorodott el gonoszul az iktotchi sith nagyúr. - Akkor indítsák el a második vasdászhullámot, és amint feltöltötték a fegyvereiket, a Judicatorok és Aurorák induljanak meg az ellenség felé! A kilépési pontok lezárását hagyják a birodalmi hajókra és az új rombolóinkra! - De Nagyúr.. - hebegte a tiszt. - A Főkormányzó parancsa szerint csak a blokád fenntartása.. - Lát itt Főkormányzót, katona.. - hajolt közelebb fenyegető tekintettel Ezel, és ökölbe szorította egyik kezét. A tiszt vörössé vált fejjel fuldokolni kezdett, a torkához kapott, majd hosszas krákogás után a padlóra térdelt, miután Ezel elengedte. - Nem... krhh... nem, Nagyúr. - Na ugye. Én sem. - mosolyodott el gonoszul Ezel. - Tehát én vagyok a parancsnok. Tehát támadás!!! És készítsék fel az új vadászkülönítményeket is! Elbánunk a jedik lopakodóival! A másodtiszt immár ellenvetés nélkül bólintott. - Igenis.. igenis nagyúr! És az erősítésként érkezett hajókkal mit tegyünk? Az azonosító szerint a Harmadik Birodalom egységei.. - Itt vannak, és a jedik mellé álltak, tehát teljesen mindegy, hogy honnan jöttek - pusztulniuk kell! - hörögte Ezel, miközben ujjai végén apró erővillámocskák tzáncoltak. A sith flotta modernebb egységei megindultak, hogy lőtávolságon belülre kerüljenek a Fény mon cal cirkálóihoz képest, miközben a SiSD-k hangárjaiból a már elindított vadászrajok mellett új, négy hajtóműves gépek suhantak elő... minimális szenzoros rendszerrel, pilótafülkéjükben viszont egytől egyig sith lovagokkal. - Harag Vezér a Harag rajnak... - üzente az Erőn keresztül pilótának a századparancsnok. - A jedik vadászai nem látszanak a szenzorokon. Az Erőben viszont megérzitek a jelenlétüket! Hagyatkozzatok az Erőre, és hozzatok halált a jedikre! ... Néhány perc futás után Amelia megtorpant, és Davidra pillantott. A nexu most kicsit előreszaladt, izgatottan szimatolva ide-oda, fel-feltekintve az égre, ahol messziről láthatóak voltak az első, űrcsata kezdetét jelző villanások. A leszállóplatformról, ahol Barratk'l hagyta őket, egy másodlagos hangárba jutottak, ami ahhoz képest, hogy most hangzott el a végső kiürítésre szóló felhívás, meglepően elhagyatottnak tűnt. Csak néhány szervídroid foglalatoskodott egy régi Gallofree-osztályú transzport és néhány kibelezett X-szárnyú társaságában. - Meg kellene keresnünk a Mestert.. - pillantott körbe Amelia. - Vagy elbújhatnánk valahová, Amil. - kacsintott vissza a fiú. - Jó alaposan... - Talán később.. - mosolyodott el a lány. - Most azonban legjobb lenne, ha megtalálnánk a mesterünket. Nem tudod, merre van a padawanok szállása, David? Én végül is csak most érkeztem..
|
|
|
Ossus
Mar 31, 2014 23:11:19 GMT 1
Post by Haruhi on Mar 31, 2014 23:11:19 GMT 1
Mindkettejüket néha nehéz volt jól kiszámítania, ami egyébként afféle unaloműző foglalatosság volt az ő számára. Mint már taglalva volt, a Kai olyan volt, akinek nehezen lehetett a gondolatai között hallani, a Reiko viszont inkább olyasféle, akinek pillanatok eltelte alatt egészen más gondolatok peregtek a fejében, mint előtte. Így volt ez most is, először határozottabbnak tűnt és aztán sikerült is összekutyulnia a Ryn'el-féle logikát, melyet azért persze nem volt olyan nehéz feladat megzavarni. De így legalább ők lehettek az örökös kirakósjátékai, időnként próbára téve és elfoglalva őt, ami így naponta vonzotta érdeklődését, s ennek köszönhetően a figyelmét is. Így most is csak követte őket és nem győzte újból és újból megállapítani, hogy a mozdulataik és más szokásaik előre megérzése sokkalta egyszerűbb dolog volt, mint hogy mi foglalkoztatta őket odabent. Fejük magasságában suhant mögöttük, s hogy ez az újabb terv ezúttal mire is ment ki, nem nagyon fordult meg a felvetülő kérdései között, egy... újabb olyan "kalandnak" hívott utazás, nagyjából ennyit jelentett neki. A hangárban még fülei számára is nagy ricsaj fogadta, ezúttal sem volt nyugalom a népek között, miközben a dolgukat végezték. Sosem volt nyilvánvaló miért, de szerettek ilyenkor aggódni és rágódni, néha pedig dühösnek lenni, s pánikolni, különösebb ok nélkül persze, kissé hasonlóan mint a Reiko, csak tömegével. Mindegy is, végül csak besétáltak inkább, a Kettő legalábbis, míg ő reptében követte őket. Csak az egyik hajóban volt némi fennakadás, mert mikor a Reiko megkérdezte, hogy minden rendbe volt e, a Kai válaszát követően ő nem igen tudta, hogy tulajdonképpen mit is kellett volna válaszolnia. Senki nem mondta neki előtte, hogy valamivel készen kell majd lennie, ezért először csak kérdőn pislogott, majd kénytelen volt megerőltetnie magát, hogy elérhető gondolataik közől szemenként kicsipegethessen valamilyen formályú magyarázatot. Végül sikerült megértenie, hogy a hangsúly az induláson volt és mivel más dolog nem jutott eszébe... - Az Én is kész lenni - mondta, s ezúttal nem keresve ülőhelyet, tovább lebegett ahol volt ehhez elég helye. Ahogy telt az idő és indultak, a Kai valamilyen vitatkozásba keveredett a parancsnokos toronnyal, amibe ő nem nagyon tudott beleavatkozni. Valami nagyon furdalta egyébként, törte és törte a fejét, de nem akarózott eszébe jutnia. Csak sokadjára csapta össze tenyereit, mikor gépük már a hangtalan feketeségbe szállt kifelé. - Ez a zűrhajó dolog... - próbálta összeszedni a helyes szavakat, nem nagyon sietve vagy aggodalmaskodva felettük - olyan kicsi féle... és lenni az a... a h... h...? Olyan, hm? Úgy amikor hívják... hirhajó... üm... hiperhajómű?
|
|
|
Ossus
Apr 1, 2014 18:56:25 GMT 1
Post by Reiko on Apr 1, 2014 18:56:25 GMT 1
Az indulás nem ment olyan könnyen, mint azt Reiko gondolta volna. Az irányítótorony beleköpött a levesükbe, és be kell vallani.. ha csak a hősies leányzó lett volna itt, könnyen itt hagyhatta volna a fogsorát. Szerencsére viszont az eddig Reiko számára rejtélyesnek mondott padawan felfedte valódi tehetségét.. legalábbis az egyiket. A pilótaszékben ülő leányzó arca nyugodtsággal pihent meg miután a torony engedélyt adott a felszállásra. Már most szerette ezt a csapatot, pedig még alig ismerte őket, és a bizalom sem igazán alakult ki köztük, de ő mindig is ilyen volt. Elhamarkodó, kapkodó, és manipulálható. Kivéve persze akkor, amikor ő manipulált másokat a hatalmas kitartásának, akaraterejének, és karizmájának köszönhetően. Neki talán ez volt a legdominálóbb képessége.. a lelkesítés, és az irányítás. Most még nem igazán mutatkozott meg az ebben a témában rejlő tehetsége, de talán még nem is volt rá lehetőség, hogy ez megbizonyosodhasson. Reiko az ezüst hajú társára pillant, és egy bíztató mosollyal, kacsintással, és ujjlendítéssel kifejezte a háláját az előbbi akciójáért. - Király vagy, Kai. Köszönöm szépen! - dörmögi oda a társának, végül az irányítóközpont felé fordul, beizzítja a motorokat, felszáll, majd int az R2-es droidnak, aki egyből felfogva az utasítást át is veszi az irányítást a hajó felett, és akadály nélkül kirepül a csillagromboló hangárjából. - Hiperhajtómű? Igen, jobb esetben található az ilyen gépeken, és az R2-esem külön olyan gépet keresett nekünk, amire van is felszerelve. Azonban először el kellene távolodnunk a háború zajától. - kacsint rá a kis zöld hajú leányzóra, majd a lézerágyuk segítségével utat tör a hajónak, hogy a kis droid ügyesen ki tudjon szlalomozni a lézercsaták között. - Irány a Hutt űr! Nar Shaddaa, jövünk! - kiáltja lelkesen, bár reménykedve... hogy semmi sem akadályozza meg a hajó hipersebességbe való átlépését.
|
|
|
Ossus
Apr 1, 2014 21:03:52 GMT 1
Post by Enz on Apr 1, 2014 21:03:52 GMT 1
Kai engedélyezett magának egy pillanatnyi szünetet, amíg Reiko beindította a gépet. Persze tudta, hogy mint a csapat legjózanabb tagjának, állandó résen kell lennie, különben valami végzetes galibát okoznak. Ryn'el bizonyosan nem sokat fogott fel az egész dologból, míg Reiko hajlamos volt forrófejűségre és elbízni magát. Persze egyáltalán nem értük tette, nyugtatta meg magát, hanem azért, mert ha ők elszúrnak valamit, saját élete is veszélybe kerül. Indulás előtt Reiko még hátrafordult és megköszönte a segítséget, ami őszintén meglepte, és nem igen tudott mit kezdeni az érzéssel. Életében eddig bármit is csinált, sosem köszönte meg senki neki azt, ő pedig természetesnek vette, hogy ez így van. Ez a lány mégis köszönetet mondott neki, holott ezt megcsinálni legalább annyira volt a saját érdeke, mint jótétemény nekik. Furcsa érzés volt, és egyúttal jóleső is, a mindig is hiányzó elismertség érzése. Arcára lassan halovány mosoly húzódott, hónapok óta az első őszinte. - Köszönöm, Reiko - mondta boldogan és igencsak szűkszavúan. Félt, hogy a végén még elérzékenyül ennyitől, az pedig semmi jóval nem járt volna. Sietve visszafordult a műszerek felé, áttanulmányozva a navigációs adatokat. Egy csapat jedi Stealth-X vadásszal találkoztak szembe, amelyek tüze között Reiko ügyesen elmanőverezett. Egyre távolodtak a csatatértől, és vezetőjük bejelentette úti céljukat, ami végül is logikus választásnak tűnt. - A műszerek szerint mehetünk! - jelentette ki, leolvasva az eredményeket. - A navitérkép elég hiányos, de szerintem boldogulni fogok. 5 perc és ugrási koordinátákat számolok! - kért egy kis időt, majd a radarra pillantott. - Két ellenséges gép közeleg!
|
|
|
Ossus
Apr 2, 2014 22:18:17 GMT 1
Post by Haruhi on Apr 2, 2014 22:18:17 GMT 1
Fülei megrebbentek, ahogy értetlenül pislogott rá a válasza hallatán. Pedig csak abba gondolt bele éppen, hogy az említett háborúba mintha éppenséggel még ők akartak volna belevágni, mert hogy a Sith dolog valamiféle háborúskodással kapcsolatos dolog kellett, hogy legyen - emlékei szerint legalábbis. Be a háborúba és el a háborúból, neki ugyan nem sok volt a két menés közti külömbség, de azt tudta, hogy a Kettőnél ez máshogy volt, mondhatni sűrűn foglalkoztatta őket, mondjuk kinél milyen okból, az külömböző volt. Az ő dolguk nem mindig az ő dolga is, így hát túl sokat sosem gondolkodott a dologról, megmaradt megszokott elfoglaltságainál. Tehát ment velük most is, ahogy máskor, nem nagyon ügyelve a részletekre és a bonyolultabb miértekre, így keveredhetett be az újabb zűrzavarba, ami körülötte folyt. A Reiko és a Kai a megszokottnál is többet foglalkoztak a másikkal, mert ugye vele nem annyira szoktak, köszönhetően nagyobb külömbségeiknek, ahogyan hívni szokták. Nem is lehetett hát őt okolni azzal, hogy nem avatkozott bele az űrhajóval kapcsolatos dolgokba és a beszélgetésükbe se. De végül megszakadt a jól ismert fonal, a Kai ugyanis elfoglaltsága révén nem tudott egy általa jelzett veszéllyel törődni, míg a Reiko... hát, ő elkeveredhetett a saját gondolatai között. Nagyon úgy érezte magát, mintha az univerzum minden hatalma vele akarta volna elvarrni a lustán elhanyagolt szálait. Tűnődni kezdett, ott volt ujjbegyei alatt a jármű, annak minden bonyolultságaival együtt. Fémes ötvözetek, összetett anyagok, áramkörök és részegységek megszámlálhatatlan halmazai, ott futottak milliárdnyi elektromos jelek, melyekből nem kellett volna értenie igazság szerint semmit, s nem is értett. Érezni azonban igen, a sok-sok élettelen dolog inkább olyasmivé vált, mintha mondjuk őhozzá tartozott volna, érzékszervekként beszéltek, akárcsak a... áhá? Tehát Az tette mindezt lehetségessé? Végtére is, nem volt nagy külömbség más korábban megmutatott "képességeitől", voltak és úgy lehetett rájuk bukkanni, hogy egyszerűen megmutatkoztak a megfelelő körülmények első példáinál. A jármű, rendszerei, szenzorai mind a nagy egész részeiként kezdtek hát viselkedni, a szerkezet pedig irányt változtatott, majd ismét, s többször, egymást váltakozó intervallumokban követve, éppen úgy ahogy ő gondolta hogy kellett volna a két másik ellenében. Egyfajta tánc volt ez, mulatságos és időt múlattató, el-elszökkenni az elmúlás útjából, kijátszva azt és lassan, vagy éppen szekundumok lefolyása alatt visszaterelgetni a feladónak. A hajó fürgén mozgott hát, s mikor azok az alkalmak adódtak, tűzre tűzzel válaszolt, s mikor a nagy tánc véget ért, a három résztvevőből csupán egy maradt, már nem volt miért folytatni. - Mókás zűrhajózás. - pislogott, véget vetve vonásai merevségének, mely az előbbi rövid idő alatt szállt rá.
|
|
|
Ossus
Apr 3, 2014 10:21:02 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 3, 2014 10:21:02 GMT 1
Mialatt a csata kibontakozott a Fény Hadserege, szövetségeseik, valamint a sith inváziós flotta egységei között, a zászlóshajóként funckionáló SiSDII Mordor hídján Ezel nagyúr kéjes örömmel szívta be a minden egyes pilóta és legénységi tag halálával járó apró kiáltásokat az Erőben. Egy ilyen nagy volumenű ütközetben szinte pillanatonként hunytak ki életek százai, és Ezel biztos volt benne, hogy ez a szám csak nőni fog, ahogyan a nagy csatahajók összecsapnak egymással, és egész fedélzetek és szintek tűnnek majd el a pusztító turbolézertűzben.
Szinte megrészegítette a tudat, megerősödött énjét és akaratát pedig egyre inkább kiterjesztette legénysége tagjaira... "erősebben, gyorsabban, halálosabban!" - ösztökélte a többieket. Nem törekedett irányításra, arra, hogy saját akarata bábjaiként mozgassa a katonáit, úgy, ahogyan annak idején Palpatine, vagy egyes pletykák szerint a Thrawn szolgálatában álló sötét jedi tette... inkább hagyta, hogy saját sötét oldaluk, pusztító énjük kerekedjen felül, megkönnyítve egy kissé, hogy minden egyes sith harcos és pilóta szabad folyást engedjen a dühének és vérszomjának.
És amíg elegendő halál zavarta meg az Erőt, addig Ezel egyre erősebbé és erősebbé vált, s ugyanígy a katonái. "Mennyivel hatalmasabb Erő ez, mint a jedik nevetséges harci meditációja.." - gondolta, egy pillanatra elrévedve, ahogyan a Fény haderejének szárnyán felrobbant az első Nebulon-B osztályú fregatt, amelyik két Judicator pulzuságyúinak kereszttüzébe került, s egyszerre több száz élet hunyt ki.
Egy hadnagy lépett a Nagyúr mögé, máskor félénk köhintése most inkább valamiféle határozott, irritált torokköszörülésnek hangzott. Hiába, a túlzott önbizalomnak is vannak hátrányai, gondolta Ezel, ahogyan fenyegetően megfordult. - Álljon egyenesen, ha velem beszél, hadnagy, és ne krákogjon itt össze-vissza.. - sziszegte. - Uram.. ii... iggen Nagyúr! - a férfi azonnal visszavett, és immár alázatosan, lehajtott fejjel folytatta a jelentést. - Több kisebb hajót észleltünk, amelyek megpróbálják elhagyni a rendszert különböző vektorokon. - Ahá.. szóval a nyápic jedik máris menekülnek! - nevetett fel Ezel. - No nem nem, nem adjuk meg nekik ezt az örömet. Tiltógenerátorokat aktiválni minden ponton! - Igenis!
A zászlóshajó utasítására a kilépési pontokon elhelyezkedő SiSD rajok védelmében lebegő, maradványbeli legénységű Interdictor tiltóhajók bekapcsolták a gravitációs kutakat... a rendszer halálos csapdává vált, ahonnan egyetlen hajó sem léphetett hipertérbe, amíg a generátorok működnek.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 13, 2014 18:05:16 GMT 1
Han Solo a teherhajója pilótafülkéjében dobolt a terminálon, miközben hallgatta, hogy irritáló protokolldroidja hogyan számol vissza a kilépésig. Az utóbbi időben rakoncátlankodott a Falcon navigációs rendszere, így Hannak alkalmanként Szrípióra kellett hagyatkoznia akár ilyen triviális műveletek elvégzéséhez is. Persze figyelembe véve, hogy mennyi minden történt a galaxisban az alatt a pár nap alatt, amíg ő, miután Allanát végre lerakta az Ossuson, utánajárt néhány nagyon régi rendezetlen ügyének a galaxis ezen szegletében, tényleg az aranyszínű droid hangja volt az utolsó dolog, amiatt jó oka lett volna idegeskedni.
Mindenek előtt ott volt az Ossus elleni sith invázió. Nem sokkal azután, hogy Han távozott, már fel is hangzottak az első riadószirénák - és bár Han biztos volt benne, hogy Allana biztonságban van, a legutolsó segélykérő üzeneteket látva az a rettenetes érzés kezdte kerülgetni, hogy esetleg mégis jobb lett volna azonnal visszafordulnia, és nem pedig a jedikre bíznia ezt a mentőakciót. Akik ráadásul a galaxis közepéből ugyanennyi idő alatt értek ide, mint ő maga, jó néhány kerülő után.
Ehhez képest már csak hab volt a tortán, hogy Leia időközben átvészelt, sőt, ha a holohírek nem hazudtak, akkor egymaga meghiúsított egy merényletet a Szövetség vezetése ellen - melyik volt az a barom, aki kitalálta, hogy az összes szövetségi politikust zsúfoljuk be egy alig őrzött épületben Coruscant szívében, majd zárjuk rájuk az ajtót és nyissuk rájuk az összes holocsatornát... egy ilyen akció borítékolható volt, gondolta Han -, sőt azóta meg is nyerte a választásokat. Mint a régi szép időkben, futott át az öreg koréliai agyán. Ha bármi gond van a kölykökkel, egy államfőnek kell majd magyarázkodnom. Jellemző. - Három.. kettő.. egy! Kilépés! - darálta Szrípió, és a Falcon előtt feltűnt az Ossus jól ismert gömbje, előtte a legalább olyan jól ismert, nagy volumenű űrhajó-csatákra jellemző színes fénykavalkáddal. - Kint vagyunk, készen vagytok? - kiabált bele az egymásköztibe Solo. - Készen, kapitány. - A quad-ágyúk egyikét kezelő Ryn, az utóbbi évtizedekben Han alkalmi másodpilótájának számító Droma megpödörte dús bajszát a lőelemképző előtt. Biztos volt benne, hogy a másik lövegnél fiatalabb klántársa ugyanígy tesz, hiszen minden Ryn jól tudta, hogy a bajuszpödrés két dolog előtt hoz szerencsét: az egyik a harc, a másik meg hát, ugyebár, a nőstények..
A Falcon mellett megjelentek a Fény Hadseregének StealthX vadászai és korvettjei, nyomukban négy további mon cal csillagcirkálóval.
- Tiltógenerátokkal zárták le a rendszer kilépési pontjait. - jelentkezett be a közös csatornába a vadászokat vezető Kam Solusar. A lopakodó képesség egy ekkora összecsapásban amúgy is másodlagos volt, sőt kifejezetten veszélyes, hiszen fenn állt a veszélye, hogy az ellenség helyett egy saját vadászraj nem veszi észre a jedik fekete gépeit, és beléjük rohannak. - Akkor Interdictor - vadászatra megyünk, fiúk lányok! - kurjantott fel elégedetten Solo. Tényleg, pont úgy, mint a régi szép időkben, gondolta.
A jedik erősítése fény, villódzó lézernyaláboktól körülvéve összecsapott a sithek hátvédjével, elhúzva a sith zászlóshajó mellett, és nekiláttak, hogy semlegesítsék a tiltóhajókat..
|
|
|
Ossus
May 7, 2014 15:09:23 GMT 1
Post by Lord Brodrig on May 7, 2014 15:09:23 GMT 1
A Galandféreg a Sith flotta közelében szökkent elő a hiperűrből. A Sienar gyártotta Phantasm lopakodó kecsesen száguldott a zászlóshajó felé, azonban mindenféle álcázást mellőzve, jól láthatóan és saját azonosítójával felvértezve. Egyetlen lövés sem indult meg felé, amint az egyik legnagyobb csillagromboló, az élen haladó hatalmas SiSD irányába repült.
Sordis már korábban kiadta a parancsait az Ezel Nagyúr hajóján szolgáló embereinek, hogy engedjék őt leszállni a csillagromboló hangárcsarnokaiban. A Sith Nagyúr nem támaszkodhatott a Sidious által kiépített információs hálózatra, hiszen azt Wenthar is ismerte, azonban a saját híveiben sosem csalódott. Az Alder Hobs-féle információbrókereknek fogalmuk sem volt a Sordis által kiépített hálózatról, amibe azonban Hobs szervezete is beletartozott.
Két reménykeltő gondolatban bízhatott. Az egyik biztosítéka, miszerint a Sithek nem nyitnak tüzet rá, az az volt, hogy a saját emberei jól végzik a dolgukat, miközben továbbra is Wenthar birodalmának hűséges tagjai maradnak. A másik pedig Ezel Nagyúr becsvágya volt, hiszen ki ne akarta volna személyesen elkapni az ESB egyik közellenségét - Darth Sordis pedig előkelő helyen szerepelt a keresettek listáján.
A hajó zökkenőmentesen dokkolt az egyik mellékhangárban, s Sordist legalább kéttucatnyi asszasszin fogadta. A Sith Nagyúr egyfajta istenhez volt hasonlatos fekete felsőjében, aminek rakott, széles vállapjai felfelé kanyarodak, s ez valamiféle ragadozómadárhoz tette őt hasonlatossá. A szerelés olyan volt, mint egy kezeslábas, s éjfekete köpeny verdeste a bokáját. A sith fogadóbizottság intett neki, hogy merre kell mennie, s ő a nyomukba szegődött.
Hosszú folyosókon vezették végig, mire elérték a turbolifteket - végtére is nem a főhangárba érkezett -, s beletelt néhány percbe, míg elérték a parancsnoki szintet. Sordis komótosan sétált az asszasszinok gyűrűjében, s a maszkos orgyilkosok lopva méregették őt. Érezte, hogy félelemmel vegyes tisztelet tölti ki lelküket, miután engedte, hogy megérezzék a hatalmát. Bizonyára levághatta volna mindet, méghozzá figyelembe vehető ellenállás nélkül. De nem ez volt az elsődleges feladata.
Ezel Nagyúr bősz mosollyal fordult szembe a jövevénnyel. Sordis a sith elé sétált, s fölébe tornyosulva kibámult az Ossus mellett dúló eseményekre. - Üdvözöllek, Nagyúr - köszöntötte Ezel. - Gondolom, azért jöttél, mert gyáva voltál az öngyilkossághoz.
- Ringasd csak a reményeidet, bitorló - mormogta Sordis. - Nem véletlenül viselem én a Darth címet.
- Az nem jelent semmit - fortyant fel Ezel, azonban még uralkodott magán. - De mielőtt elpusztulsz, megengedem, hogy végignézd a Jedik halálát. Ennyivel tartozik a Birodalom, mivel a Császárunk véréből való vagy - aztán megnyalta a szája szélét, s szikrázó szemekkel hozzátette - De aztán nincs kegyelem!
- Nem érdekel a Jedik sorsa, ugyanúgy a Sitheké sem - rázta a fejét Sordis. - Ebben a csatában viszont számos olyan életet tettetek kockára, aminek még nem jött el a vége.
- Szóval... meg akarod menteni őket? - kérdezte értetlenül Ezel Nagyúr, s úgy méregette ellenfelét, mint valami holdkórost. - Hát persze! De miért?
Sordis felkacagott, s a földöntúli hang hallatára Ezel ereiben megfagyott a vér. Hirtelen úgy érezte, hátrálnia kéne néhány lépést, azonban nem engedett a késztetésnek. Nem akart gyengének mutatkozni az Uralkodó testvére előtt.
- Szánalmas bolond! - köpött gúnyosan Sordis. - Te is, akárcsak Wenthar, nem láttok tovább a saját beszűkült, dogmatikus kódexeteknél! Vakok vagytok, hiába bökdösöm a szemeiteket, hogy beengedjem a fényt. Ezért nagyobb a hatalmam mindannyiótokénál. Ezért fogsz most elpusztulni. Nem, nem azért jöttem, hogy végezzek veled, hanem szükségem van a flottádra. Viszont - mondta, mialatt levetette a köpenyét -, a te elmédet nem akarom befolyásolni. Te itt fogsz meghalni.
- Azt te csak hiszed - ugrott hátra Ezel, s életre kelt duplapengéjű fénykardja. Megpörgette a vörösen izzó pengét, s támadóállásba helyezkedett. Sordis nála valamivel lassabban, elővette övéről a sétabotját, letekerte művészien kifaragott beskar markolatát, s odahajította a botot a legközelebb lézengő asszasszinnak, aki ügyesen elkapta, aztán meg zavarodottan bámult rá. Sordis narancsvörös pengéje felbúgott, s a standardnál hosszabb penge a Sith Nagyúr magas termetének, s hosszú karjának meghosszabításává változott.
Ezel megprödült, s a levegőből támadva ereszkedett felé, Sordis azonban félreütötte a pengéjét. A hídon levő tisztek és katonák álmélkodva bámulták a két mester szemmel követhetetlen sebességű párbaját. Az a bunkó Ezel bizonyára azt hiszi, hogy a kettős pengével megtéveszthet engem - gondolta Sordis. Tudván tudta, hogy a fegyver korlátoltabb lehetőségeket tartogat ellenfele számára, azonban sokan nem tudják, hogyan védekezzenek ellene, és ezért hatékonyabb. Sordis azonban tudta, hogy a két penge össze van kötve, ezért egyik helyzetéből meg lehet állapítani a másikat is. Hirtelen átszökkent Ezel másik oldalára, aki a háta mögött védte ki gyilkos erejű támadását, s miközben félfordulót vett, tucatnyi csapást volt kénytelen elhárítani. Sordis ekkor ismét a hátához került, s nagy lendülettel sújtott le rá, Ezel azonban résen volt, s bár reakcióideje nem volt olyan gyors, mint a Sith Nagyúré, kénytelen volt taktikát változtatni. A csata első menetében csupán védekezni tudott, nem is gondolhatott ellentámadásra. Ez pedig rettenetesen felbőszítette őt.
- Ez az - mondta Sordis, mitha csak egy pohár koréliai világos mellett csevegnének, mialatt majdnem sikerült lecsapnia Ezel fejét. - Add át magad a haragodnak. Vagy pedig mehetsz binyonárusnak a kesseli futam standjaiban. Bár ezzel a pofával kötve hiszem, hogy megkapnád a melót.
Ezel egy hatalmas ordítással rárontott ellenfelére, aki hátralépett, hogy kevésbé érje a gyilkos erejű támadás. Felütötte a sith fénykardját, aminek ellentétes fele a padlóba vájódott, s hosszú, égett csíkot hagyott a durasteel fedélzeten. Alighanem sikerült volna levágnia a lábait, de Sordis nem szeretett elsietni semmit. Már-már unta azt, hogy minden ellenfele az első percekben elesik. Legközelebb méltó ellenfelet keres magának.
Gondolatai és talán a sensostim hatásai miatt kissé szórakozottnak érezte magát, ezért figyelme elkalandozott, s Ezelnek sikerült kibillentenie őt az egyensúlyából. A sith irtózatos erejű csapást mért rá, mire Sordis megtántorodott, és seggre ült ellensége előtt. A sith hirtelen kettéválasztotta duplapengéjét, s immár egy-egy fénykard ékeskedett a kezeiben - hogy azokkal megakaszthassa Sordis előredöfő pengéjét, ami hajszálnyira állt meg Ezel nyakára mutatva, olyan közel, hogy a sith érezte a melegét. Sordis azonban nem tudott egy pikomozdulattal sem előrébb döfni, se felülni, viszont Ezel sem mozdulhatott, ha életben akart maradni.
- Na, most mit lépsz, mester? - gúnyolódott Ezel, miközben azon morfondírozott, hogy ha elmozdulna, vajon melyikük lenne a gyorsabb.
- Még mindig szükségem van a hajódra. Ezt. - felelte Sordis, aki az Erőt hívta segítségül, s egy icipicit megnyújtotta pengéjének hosszát. A fénykard hirtelen előretört, s belemélyedt Ezel Nagyúr nyakába, aki néhány pillanat elteltével kikerekedett szemekkel, holtan rogyott a padlóra, mindenféle hang nélkül. Sordis visszaállította a pengéjét, majd elhajította azt a parancsnoki hídon állingálók felé.
Az energiapenge sorban lefejezte a sith hadsereg "alkalmazottait", aztán visszatért Sordis kezébe, aki beleillesztette a markolatot sétapálcájába, majd a padlóra telepedett, és meditálni kezdett.
Néhány perc alatt összegyűjtötte csatameditációs energiáit, továbbá mentális erejét. Felerősítette a Jedik és a Fény Hadseregének, továbbá a Harmadik Birodalom harci kedvét, aztán reményt és elszántságot táplált beléjük, ugyanakkor visszahívta a sithek tiltóhajóinak parancsnokait, s ezen flotta irányítóinak szívébe hirtelen jeges rémület költözött.
|
|
|
Ossus
May 17, 2014 21:44:15 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 17, 2014 21:44:15 GMT 1
A sith flotta zászlóshajójának hídján már percek óta eredménytelenül dörömböltek a rohamosztagosok. Sordis nagyúr akaratával zárva tartotta a különböző bejáratokat, és valami oknál fogva a központi rendszer azoknak az utasításokat sem engedelmeskedett, amelyek révén a gépházon keresztül parancsokat kiadva ideggázzal próbálták elárasztani a hidat. A sith flotta egységei mind zavarodottabban, mind lassabban reagáltak a jedik egyre pontosabb támadásaira, amelyekkel megtalálták az SiSD-k és kísérő hajóik gyenge pontjait, amelyekkel csapdába csalták a sith vadászrajokat, és amelyekkel félő volt, hamarosan rést ütnek a blokádon a sith túlerő ellenére. És ez nem csak abból adódott, hogy a többi hajó lényegében elveszítette a kapcsolatot a legfőbb parancsnoki híddal és a biztonsági kamerák felvételeinek tanulsága szerint immár halott Ezel nagyúrral. A reménytelenséget és zavarodottságot szinte harapni lehetett a levegőben... A zavarodottságot, amelyik minden gyenge elme sajátja attól a pillanattól kezdve, hogy a Sötét Oldal drogként rájuk ható, könnyen függővé tevő biztató, inspiráló, átmenetileg erőt és energiát adó hatása immár nem árjuk irányul, gondolta az Obszidián Rend elöljárója, Hal Ovat. A kardasszi férfi éppen befejezte feljebbvalójának tájékoztatását a helyzetről egy apró hiperhullámú adóvevőn, mikor a híd előtti folyosóra vezető turbolift-ajtó kinyílt előtte. - Hamarosan jelentkezem. Ovat vége. - a csontos arcú, kemény bőrpáncélt viselő alak végigsétált a rohamosztagosok és néhány asszaszin sorfala mellett, és megállt a lezárt ajtó előtt tébláboló katonák előtt, akik éppen egy lángvágót próbáltak beüzemelni, hogy megkezdjék vele a robbanásbiztos ajtó lassú, körülményes átvágását. - Uram! - tisztelgett a csapat vezetője. - Sordis nagyúr elbarikádozta magát odabent! De hamarosan bejutunk! - Ne fecséreljék az energiájukat rá. - pötyögött be a nála lévő adattáblába néhány sornyi adatot Ovat, és átadta a tisztnek a vékony fémlapot. - Hacsak nem akarják meggyorsítani önnön halálukat. Sordis nagyúr a Birodalom árulója és veszélyes ellenfél. Nem becsülhetjük alá úgy, ahogyan Ezel nagyúr tette. Menjenek le ebbe a raktárba a hatvankettes szinten, és hozzák fel a Rend jelvényeit viselő szürke sztáziskonténereket.. pontosabban elég lesz azt is, ami bennük van. Gyerünk! - De parancsnok.. - a híd előtt álló asszaszinok vezetője bizalmatlanul méregette Ovatot. Az Obszidián Rend tagjai egy nem sokkal ezelőtti uralkodói rendelet értelmében a Birodalom biztonságát fenyegető helyzetben átvehették a parancsnokságot a helyzetben érintett ESB egységek felett, és ezt Ovat meg is tette, mielőtt a Rend számára fenntartott eligazítóból elindult a híd felé, értesülve Sordis akciójáról. De a sötét oldali orgyilkosok, akik korábban ennek a privilégiumnak az egyetlen letéteményesei voltak a sith hadihajókon, nem meglepő módon bizalmatlanul figyelték a fejükre nőtt, újonnan kinevezett kardassiak ténykedését. Pláne egy ilyen érzékeny helyzetben, amikor az Uralkodó testvére látszott szembefordulni a sith üggyel. - Sordis nagyúr a korábbi utasításokkal ellentétes parancsokat küldött a flottánk egységei számára! Nem várhatunk tovább! - Azok a parancsnok nem számítanak.. csak percekre akasztják meg az ütközet folyását. - vont vállat Ovat, majd szavait ismét a katonák elöljárójához intézte. - Várjanak az ajtó átvágásával addig, amíg a konténerek tartalma nem érkezett meg! - Igenis, parancsnok! Ovat összefonta a karjait, és visszafordult az asszaszinok vezetője felé. A hosszú köpönyeges muun arca a bizalmatlan tekintettől még megnyúltabbnak hatott. - Ne aggódjon, Ickyx nagyúr. - halkította le a hangját Ovat. - Gondoskodunk az áruló nagyúrról odabent. De készítse fel a harcosait, hogy amit a következő percektől kezdve átmenetileg érezni fognak.. nos, kissé szokatlan lesz. - Mit forgat a fejében? - fintorgott tovább az asszaszin. - Olyan eljárást alkalmazunk az áruló nagyúrral szemben, ami garantálja a tiszta munkát. - suttogta Ovat. - Szokatlan, de roppant hatékony eljárást. Majd meglátja. ... - Jííí-háá! Pont telibe! - kiáltott fel diadalittasan Han, miközben éles forduló után saját tengelye körül megpörgette a Falcont, de ez láthatóan nem zavarta meg ryn lövészeit abban, hogy a teherhajó mögött haladó StealthX-ekkel egyetemben még néhány sorozatot engedjenek a lángoszloppá váló Interdictor törzsébe. A tiltóhajó mellett lebegő SiSD tüzérei össze-vissza lövöldöztek, de az apró méretű gépek olyan közel húzódtak a csillagromboló hat kilométeres testéhez, hogy ebben a szögben a hatalmas ágyútornyok inkább akadályozták, mint segítették egymás számára a célkövetést. - Láthatóan gyengül a sithek tüze... egyre koordinálatlanabb. - jegyezte meg Kam Solusar az egyik jedi vadászosztag vezérgépében. Fekete gépével egy magányosan haladó sith vadász nyomába szegődött, amelyik nem sokkal ezelőtt rázta le három gépét is a rajából. A sith vadász vad, szinte eszementnek tűnő mozdulatokkal próbált kitérni a lövések útjából, miközben társaival ellentétben láthatóan kifelé igyekezett a rendszerből. - Az Erő van ezzel.. - suttogta maga elé Kam, majd kitisztította az elméjét, és pusztító szándék helyett egyszerűen csak elküldött négy rövid sorozatot négy különböző irányban a vadász mellé... majd egy ötödiket immár nagyon is fókuszáltan megint a gép felé. Amelyik folytatta az eddigi kitérő manővereket a követett séma szerint, és ennek hála pont belerohant az egyik "mellé" szánt sorozatba. A gép hajtóművéből lángok csaptak ki, és eddigi pályájáról letérve zuhanni kezdett az Ossus felé. - Solusar mester. - hangzott fel a Fény Hadseregének bolygót védő különítményét vezető mon cal csatacirkáló adása Kam fülében, ahogyan néhány percre ismét aktiválta a gép kommunikációs rendszereit. - Itt Ormalth kapitány. A sith flotta három tiltóhajója megsemmisült, négy másik megsérült, vagy pozíciót váltott, és deaktiválta a generátorait. Szabad az út a transzportok számára! - Akkor gyerünk. Vigyünk ki mindenkit, akit csak lehetséges. - mormolta félig inkább maga elé, mint az éterbe Kam. Az utóbbi percekben neki is különös érzése támadt, mintha az Erőn keresztül energia és bátorság áramlott volna a katonákba, mégsem egészen világos forrásból. - Azért legyenek óvatosak. - tette hozzá végül. - Solo kapitány, kérem vezesse le a második hullámot a teherhajókkal a felszínre! - Már ott is vagyunk, Kam. - dörmögte a csata másik oldalán Han, és a Falcon az erősítéssel érkezett transzportok élén megindult a légkörön át az Akadémia felé, miközben a Harmadik Birodalom menekülőkkel teli hajói már kifelé igyekeztek, éles manőverekkel kerülgetve a sithek elhárító tüzét. ... David, Allana, és még vagy félszáz padawan az Akadémia egyik melléképületének leszállópályáján gyülekeztek Barratk'l és még néhány lovag társaságában. - Remélem, a következő bolygón, ahová megyünk, kicsivel több időt tölthetünk majd a jedi-képzéssel.. - simogatta meg a közeledő hajók sziluettjét figyelve Allana a mellette álló Anji fejét. - Remélem, a következő bolygón, ahová megyünk, kicsivel többet lehetünk kettesben. - tette hozzá durcás arccal David, akit láthatóan feszélyezett, hogy ekkora nézőközönség előtt Allanának láthatóan nem volt kedve folytatni azt, amit korábban elkezdtek. - Ki tudja. - jegyezte meg egy huncut mosollyal Allana, miközben éppen előttük landolt egy ütött-kopott YT-1300as. - Beszállás! - jelent meg a leereszkedő rámpán Han Solo egy bundás-bajuszos, hosszú farkú idegen társaságában. - Rég láttalak, tökmag! - Alig tegnap, nagypapa. - szaladt oda Allana Hanhoz. - De örülök, hogy itt vagy. - Nagypapa? - meredt a galaxis leghíresebb csempészére David, és nagyot nyelt. - Nyomás apróságok! - intett az összegyűlt padawanok felé az üreg koréliai. - Nem lesz olcsóbb a fuvar attól, hogy várok rátok! Viszont annál több sith fog itt hemzsegni rövidesen! A következő megálló a Kathol-szektor! - Gyerünk, tanítványok. - terelte a fiatalokat a hajó felé a yuzzem Barratk'l. - Sürget az idő. Szálljatok be. ... Miközben a jedik hajói apró méretük és létszámhátrányuk ellenére egyre több helyen ütöttek rést a sith blokádon, amelyeken keresztül teherszállítók tucatjai tűntek el a hipertérben, egy nagyobb különítmény, élükön két Nebulon-B fregattal éppen az egyik, egy megsemmisült tiltóhajó nyomán maradt szabad út felé igyekezett. A "lyukat" azonban hirtelen minden előjel nélkül egy sötétszürke SiSD töltötte be, oldalán cirkáló méretű, aranysárga festésű hajókkal. A kardassi rombolók orrába épített nagy energiájú odonit fézerek darabokra robbantották a Nebulonok elülső szekcióját, majd tűz alá vették a transzportokat. Grodin a zászlóshajóként funkcionáló Deception hídján figyelte, ahogyan a Braxant-szektorból és a Kardassról érkezett vegyes erősítés betölti a réseket a sith flotta vonalában. - A korribani flotta zászlóshajójáról jelentő ügynökünk szerint Sordis nagyúr megölte Ezel nagyurat és lezárta a hidat. Most próbálják feltörni. - jelentkezett a kardassi hajók parancsnoka. A gyors, mozgékony cirkálók méretben és sebességben jobban illettek a Fény Hadseregének hasonló méretű hajói elleni harchoz, és máris megkezdték a széttagolódást. - Szerezzék vissza az irányítást. - utasította a kardassiakat Grodin, miközben összekulcsolta a kezét és a taktikai képernyőkre meredt. A sith flotta sokszoros túlereje ellenére úgy tűnt, jelen pillanatban a Fény Hadserege tartja irányítása alatt a szituációt. - És csatornát kérek minden hajónak. - Csatorna él, Főkormányzó. - közölte a Deception hídján készenlétben álló Rezhek kapitány. - Itt Tierce Főkormányzó minden ESB hajónak! Átveszem a parancsnokságot! Hamarosan új utasításokat kapnak pozíciójuk elfoglalásához! Koncentráljanak a jedik nagyobb hajóira! - azzal a kardassi belső csatornára visszaváltva ismét az Obszidián Rend flottaparancsnokához intézte szavait. - Indítsák el a vírusokkal felszerelt hajóikat a bolygó felé, fedezzük magukat. Csapjunk le rájuk.
|
|