Korábban
Lyrr Moskau, az ESB Főkormányzója saját lakrészében tartózkodott a zászlóshajójául szolgáló SSD Grodin Tierce egyik lakrészében. Bár személy szerint jobb szerette a katonai egyszerűséget, a hely mégis a beosztásához illő pompát és külsőséget sugárzott magából. Az elmúlt időszakban több időt töltött itt, mint szerette volna, és ezzel kapcsolatban még beosztottjaival is vitába volt kénytelen szállni.
Rakton tábornok, az alá kirendelt katonai vezető például egy alkalommal az asztalt csapkodva követelte, hogy végre füstöljék ki a Köztársaságot a rendszerből és vegyék azt birtokba Charis császárnő nevében.
- Elfelejti hol van, tábornok! - csapott az asztalra maga Moskau is, mire a nagydarab, tagbaszakadt tábornok megdermedt egy pillanatra. Ő maga nem volt awerisi túlélő, sőt több rokonát is elvesztette a harcban (többek között legidősebb fiát, aki az egyik flottazászlóshajón szolgált adjutánsként), azóta olthatatlan gyűlöletet érzett a Köztársaság és az EGB iránt. Egy fanatikus, brutálisan erőszakos birodalmi volt, de pont ez tette bizonyos esetekben értékessé. - Most nem ellenségeket keresünk, hanem együttműködést! ÉN ott voltam Awerisnél! Maga szerint nem dühít, hogy másodrendű hatalom lettünk? Hogy az eddigi dicsőség helyét meghunyászkodás veszi át?!
- Visszavághatnánk - mordult fel a parancsnok. Moskaunak azért esett rá a választása, mert ő biztos volt, hogy rendet vág bármiféle helyi ellenállás sorai között. De a mandalóriak olyan zavarodottak voltak, hogy semmire sem telte az erejükből.
- És maga szerint mi lenne azután? - vonta fel a szemöldökét a Főkormányzó. - Elvesztenénk azt is, ami megmaradt. Charis császárnőt követjük. Maga pedig kövessen engem, a Birodalom más... harmadik emberét! Teljesítse a parancsot, és ne provokálja a Köztársaságot. Világos?
- Igenis, Főkormányzó - vágta magát vigyázállásba. Moskau intett neki, hogy távozhat, majd amit kilépett, az SSD
Grodin Tierce fedélzetén kialakított puritán lakosztálya egyik székére ült, és kifújta magát, miközben végigsimított a haján és a bolygó maradványait, valamint a köztársasági Viscount osztályú hajót figyelte a messzeségben. Napok óta tartott a jelenlegi patthelyzet, ám neki esze ágában sem volt találkozni sem Niathallal, és főleg nem azzal az első rendi pojácával, akik többször is megpróbáltak végezni a Birodalom törvényes uralkodójával. Nem, Niathallal tárgyalni semmiféle előnyt nem jelentett volna számára. Felkelt és az asztalhoz lépett, majd töltött magának egy pohár kesselit. Régebben sosem ivott szolgálatban, de az új pozíciójában ez már lassan habitusává vált. Talán ezért volt olyan nagyivó minden régebbi nagy birodalmi vezető.
- A Birodalom harmadik embere - suttogta maga előtt, mielőtt ivott egy kortyot. Nem is olyan régen még ő volt a megkérdőjelezhetetlen második a császárnő után, a Birodalom protektora, az Égi Marsall, a Főkormányzó. Aztán jött ez a Jaina ribanc, aki egész életében a jedik lábát csókolgatta, és hirtelen az uralkodó tanítványává fogadta. Ezt érezhették a régi Sith Birodalom tisztjei, amikor a sithek hirtelen támadt vágyai felülírták terveiket, vagy Palpatine parancsnokai, amikor a császár aktuális szeszélyeitől vezéreltetve átnyúlt a fejük felett. Amit majdnem kimondott, árulással ért volna fel. Ő most már csak a harmadik volt a Birodalomban, és ezt el kellett fogadnia. Az uralkodó akarata a legfelsőbb igazság, elvégre Palpatine teremtette mindazt az eszmét, ami az életét meghatározta. Voltak, akik igyekeztek ezt kikerülni, ellopni az ő gondolatait saját kicsinyes hatalmi ambícióikkal. Zsinjtől kezdve Daalán át egészen Lecersenig és a többi árulóig, akik most is az uralkodó nélküli Birodalmat, egy hamis eszmét űztek és éltettek.
Ő, Lyrr Moskau sosem akarta a hatalmat, ő maga lenne a legboldogabb, ha még mindig egy hajó kapitánya vagy egy flotta parancsnoka lehetne. Kötelességet vállalt csupán, újabbakat és újabbakat. Nem a hatalom imádatáért lett Grodin Tierce testőrgárdájának tagja, majd Égi Marsall, nem a saját dicsőségéért vezette a flottát Awerishez, majd mentette ki a túlélőket onnan, és nem az ambíciói vezérelték, amikor a megmaradt erőket összeszedve biztosította a széteső ESB magját. Hanem a kötelesség. A kötelesség arra, hogy elfogadja a legfelsőbb akarat döntését. Legyen az bármilyen kellemetlen is. Ez az igazi hűség. Nem a Lecersen-féle áruló banda opportunizmusa. Hallott történeteket arról, hogy mikor Tarkin nagymoffra, az általa legjobban csodált birodalmi veteránra bízták a Halálcsillagot, helyettese, Motti admirális megpróbálta árulásra rábírni. Arra, hogy csavarja ki a hatalmat a császár kezéből, és legyen ő a Galaxis diktátora. Tarkin visszautasította ezt, hatalma csúcsán. A bukás keserű szájízében és a legnagyobb dicsőség idején hozott döntések alapján ismerszik meg igazán valaki.
- Légy átkozott, Motti - kortyolt egyet az italából, majd aktiválta a kivetítőjét. A legfrissebb hírek Bastionről. Lecersen, az áruló leesik a pódiumról, és már szinte alig él, amikor elvonszolják. Apró, keserű mosoly húzódott a nő arcára.
- Légy átkozott, Lecersen - mondta, majd lehúzta a maradék italt, és a poharat a földhöz csapta. - Így pusztul minden áruló!
Órákkal későbbMoskau épp a maga számára kijelölt pár órás pihenőidejét töltötte, elszakadva a katonai ügyektől és az állam ügyes-bajos dolgaitól, amikor a kommja jelzett. A nő szemei rögtön kipattantak a helyükről, és néhány pillanat múlva már talpon is volt, és válaszolt a hívásra.
- Úgy rémlik azt mondtam, ne zavarjanak, hacsak ki nem tört a háború - mondta szigorúan és némileg álmosan.
- Bocsánat, Főkormányzó asszony - mentegetőzött a vonal másik oldalán lévő. - Egy civil hajó lépett a rendszerbe, és azt mondják, hogy Önt keresik a Köztársaság Szenátusa nevében, méghozzá sürgősen.
- A Szenátus nevében? - kérdezett vissza. - Mi a hajó azonosítója?
- A hajó egy modern Strunz L-7-es. A neve a regiszterek szerint Ében Olló - sorolt kötelességtudóan a tiszt.
- Ében Olló - ismételte Moskau, majd fanyarul elmosolyodott. - Engedjék dokkolni. A személyes dokkomba. Én fogom fogadni a vendéget.
- Igenis, asszonyom! - nyugtázták a parancsot a másik oldalon, Moskau pedig bontotta a vonalat, majd hozzálátott, hogy felkészüljön a vendég fogadására.
- Ez teljességgel hallatlan - elégedetlenkedett a mon cal admirális a vonal túlsó végén. - Még az Első Rend képviselője is itt volt a hajómon. Teljes felhatalmazást kaptam a katonai ügyekben.
- A katonai ügyekben - mutatott rá Abren, aki az ideges hallal szemben megőrizte a hidegvérét, sőt magabiztosan mosolygott is. - A rendszerben egy humanitárius misszió folyik, ami a Szenátus, és így a kormány hatásköre.
- Mindketten tudjuk, hogy ez csak a médiamáz, amit Tyrrel együtt kitaláltak - protestált tovább. - Ez egy katonai akció.
- A Szenátus felhatalmazta a kormányt arra, hogy a humanitárius akció részleteit megszervezze - ismételte el nyugodtan a nő. - Különben is, ha ez egy katonai akció, hány ellenséggel találkoztak?
Niathal hebegett erre egy sort, de végül belátta, hogy muszáj most megadnia magát, és enyhén meghajtotta a fejét, jelezve, hogy nem áll ellen tovább.
- Azt viszont tudnia kell szenátor asszony, hogy ha arra a hajóra lép, nem garantálhatom tovább a biztonságát - közölte vele, mire Abren halkan felnevetett.
- Ugyan, admirális. Bármit is tervez velem csinálni a Főkormányzó, kétlem, hogy kellemetlen lenne - kacsintott még rá jelzésként, mire a mon cal megrázta az uszonyait, jelezve, hogy nem kíváncsi a részletekre. - Akkor ikrákban gazdag további szép napot.
Azzal bontotta a vonalat. A mellett álló Ross ügynök próbált magabiztosnak tűnni, de azért az orra alatt elengedett egy apró mosolyt. A szenátornőnek megvoltak az eszközei arra, hogy kezeljen másokat, akár még a legmagasabb szinteken is. Mellette sosem volt unalmas a munka.
- Szenátornő, megkaptuk a dokkolási adatokat - közölte a pilótaszékben ülő Kai a rá jellemző hideg professzionalizmussal.
- Nagyszerű - bólintott, és beleharapott az ajkába. Ez érdekesnek fog ígérkezni. - Kai, te velem jössz majd. Ross, maga maradjon itt a fedélzeten. Támadástól nem kell tartani, de azért tartsa nyitva a szemét. De ne lássák, hogy nyitva tartja a szemét.
- Igenis, szenátornő - bólintott kimérten a férfi. Abren elégedetten figyelte, ahogy közelebb és közelebb kerül a plexin túl a szupercsillagromboló, majd elhagyta a pilótafülkét, hogy kicsit még felkészülhessen az érkezésre.
Negyedóra múlva az Ében Olló enyhe rázkódással landolt a kijelölt különhangárban, és Kai már a helyén volt a zsilipnél, amikor a szenátornő megérkezett, a kezében egy üveg fűszerborral és egy csokor virággal. A fiú végigmérte az ajándékot, de az arca meg se rezdült és nem is kommentálta a dolgot. Abren csak elképzelni tudta, mire is gondolhatott éppen. Ahogy a rámpára léptek, észrevették, hogy a szokásos rohamosztagos díszsorfal elmaradt, kizárólag a Főkormányzó volt jelen a hangárban és mögötte egy fiatal férfi. Abren mosolyogva ment közelebb, úgy tűnik Moskau se akart nagy felhajtást az egészből. A diszkrécióhoz láthatóan értett. Két lépésre a nőtől megállt, és előre nyújtotta a csokor virágot, Moskau látható meglepetésére, aki átvette azt, majd néhány pillanat múlva a mögötte lévő férfinak nyújtotta. Látszott, hogy küzd azzal, hogy azt mondja, szabaduljon meg tőle, Abren pedig magában jót mulatott.
- Tegye kérem vázába... ha tartunk ilyesmit a hajón, Dyson kapitány - mondta végül.
- Természetesen, asszonyom - biccentett.
- Ezt pedig gondolom, úgyis megkóstoljuk - nyújtott oda neki egy üveg bort a szenátornő egy kacsintás keretében. Moskau átvette, majd próbált úgy tenni, mint aki ismeri a bor értékét, de elég rosszul játszotta a szerepét. Odanyújtotta ezt is az adjutánsának.
- Vigye ezt a tárgyalás helyszínére - közölte.
- Ami azt illeti, kövesd csak Kai. Sztenderd protokoll - mosolygott rá Abren. A két férfi sokatmondó tekintetet váltott, majd együtt elindultak az ajtó felé.
- Meglepően nagy bizalmat tanúsítasz. Egyedül a hajómra küldeni a fiút - jegyezte meg.
- Ugyan, egyrészt bízom Kaiban. Jó képességű fiú, meg ismeri magukat, mint a tenyerét. Sith defektor, emlékszik még? - kérdezte tőle, mire Moskau grimaszolt egyet. - Másrészt nem vallana rád Lyrr ez a módszer. Nem a Szindikátus elderje vagy te.
- Igazad lehet, szenátor... - bólintott a másik nő, mire Abren közelebb lépett, és a fülébe súgta.
- Abren... hívj csak Abrennek, Lyrr - súgta közelről oda, és érezte, hogy a Főkormányzó enyhén megremeg a váratlan érzéstől. Ez jó móka lesz, gondolta. - Na és mondd csak Lyrr, vártad már a kis találkozónkat?
- P-persze - préselte ki magából a Főkormányzó.
- Lyrr, engem nem az udvariaskodás érdekel - simított végig egyik kezével a nő haján, míg a másikkal megragadta a derekát. - Politikus vagyok, messziről megérzem a bullshitet. Szóval jobb, ha őszinte leszel velem.
- Biztos vagyok benne, hogy a mi tárgyalásunk jobb lesz, mint ahogy a mon callal tudtam volna - felelte végül, mire Abren felkuncogott.
- Hát nem szereted az ikrázást? Persze megértem, nem mindenkinek zsánere a mon calok nyálkás bőre - felelte, majd hátrébb állt. Moskau látható megkönnyebbüléssel fogadta, amikor jelzett a kommon keresztül az adjutánsa, hogy készen áll a tárgyalóhelyiség. Mutatta az utat Abrennek, és pár perc múlva ők is megérkeztek. A virág ott áll az asztalon egy vázában (úgy tűnik mégiscsak találtak ilyet a hajón), mellette pedig az Abren által hozott bor pihent egy fém vödörben, jéggel. Minden olyan birodalmi precizitással történt. A szoba egy tágas helyiség volt egy széles kanapéval, süppedős szőnyeggel és néhány dísztárggyal. Nem vitték túlzásba, de nem is volt olyan puritán, mint amire számított.
- Várakozzon odakint, kapitány - pillantott a fiatal tisztre Moskau, majd Abren is intett Kainak. A két férfi megint összenézett, majd távoztak. A szenátornő a borhoz lépett, majd szakszerűen kinyitotta az üveget, és két pohárba töltött belőle.
- Ez a szülőbolygómról származik - nyújtotta oda az egyik poharat Moskaunak.
- A Serennoról? - kérdezte a nő, mire Abren kuncogásban tört ki.
- Látom átnézte az aktámat - mosolygott. - De Jelucant tartom az igazi szülőbolygómnak. Onnan származtak a szüleim.
- Jelucan? - kérdezte a Főkormányzó meglepődve, de Abren intett neki, hogy kóstolja meg a bort. Moskau eleget tett a kérésnek, általában a rövidebb italokat kedvelte. És ez most nagyon ízlett neki. Abren mosolyogva figyelte.
- Jó, igaz? - kérdezte, majd ő is megízlelte az italt. - A szülőbolygómon az anyám oldaláról való rokonságomnak van egy szőlészete. Ott készül.
- Sosem hallottam még a helyről - ismerte be Moskau, miközben kortyolt még egyet. - Mesélj kicsit.
- Egy sziklás-völgyes bolygó, ahol az első telepesek a fennsíkokat foglalták el városaikkal. Az anyámékhoz hasonló második telepesek egy vesztes polgárháború után menekültek el. Wukundáról, ahol a trónkövetelő M’bokar herceget támogatták. Őket a sokkal rosszabb völgyekbe kényszerítették, ahol állattartásból éltek meg, amolyan félnomádokként - magyarázta Abren. - A Birodalom változásokat hozott. Előtte a különböző telepesek nem keveredtek, de ők ezt a régi rendet lerombolták. Apám az első, anyám a második telepesek közé tartozott. Együtt csatlakoztak a birodalmi flottához.
- Akkor a Birodalom végső soron jót tett a bolygónak? - kérdezte Moskau.
- Bizonyos szemszögből - felelte Abren, majd kortyolt egyet. - Megszűntek a korábbi ellentétek. De aztán leromboltak minden mást, a kultúrát, a világunk kinézetét. Iparosítás következett és lehetetlenné vált a korábbi félnomád állattartás. A második hullám telepeseit beterelték a városokba, erőszakkal.
- Ez szomorú, de néha a haladás áldozatokat kíván - jegyezte meg Moskau.
- Ne aggódjon annyira, Főkormányzó, a bolygó felszabadult a Birodalom alól Endor után és szakítottak az erőszakos iparosítással - felelte Abren. - Ezért is ihatjuk ezt a bort együtt. Látja, Főkormányzó, néha jobb meghagyni a választás lehetőségét másoknak. A Birodalom sok jót tett Jelucanon, de mellette sok rosszat is.
- Érdekes - lötykölte a poharat a kezében a Főkormányzó. - Úgy érzem ezzel ki akarsz valahová lyukadni...
- Gyorsan átlátsz rajtam, Lyrr - mosolygott a szenátornő. - Igen, a mandalóri űrre akartam célozni. Mindkettőnknek megvannak azok a csoportok, akikre számíthatunk. De vajon ha túl szorosan fogjuk őket, nem érünk-e el ellentétes célt?
- Mit javasolsz ezzel kapcsolatban? - pillantott rá kíváncsian.
- Nos... hadd vázoljam fel - tette le az asztalra a poharát.
- Szóval, Lyrr, azt hiszem elég a szakmázásból – rakta a megbeszélés után a kiürült poharat újra az asztalra, majd elvette a nőtől az ő poharát, és mellé rakta. Az üveget teljes egészében elfogyasztották. - Most egészen másra szomjazom.
- Nem tudom ez helyes-e így - jegyezte meg némileg tartózkodóan a nő. - Elvégre sosem okos ötlet keverni a politikát és a magánéletet.
- Ugyan, Lyrr, azt hittem ez valamiféle birodalmi tradíció. Hogy a nagy állami vezetők felétek inkább csak baszni szoktak - közölte Abren, majd odahajolt a nőhöz, és rátapasztotta az ajkát az övére, miközben a kezével vakon elkezdte kigombolni az egyenruháját.
- Ez csak rosszindulatú pletyka - felelte a nő, de azért nem ellenkezett, ahogy Abren szétnyitotta a zubbonyát.
- Van valami az egyenruhákban, ami mindig nagyon izgalomba hoz - nyalta meg a felső ajkát a sötét bőrű szenátornő. Moskau halkan felnyögött, ahogy a másik nő mohón markolászni kezdte melleit az ingjén keresztül. A főkormányzó mozdulatain érezni lehetett azt, hogy sok feszültség van benne, régen értek már hozzá így. Ez mókásnak ígérkezik, gondolta magában, miközben előre hajolt és csókolgatni meg gyengédben harapdálni kezdte a másik nő nyakát. Halk sóhajok hagyták el a nő száját, miközben Abren látatlanul is hozzálátott, hogy a zubbony után az ing is lekerülhessen a nőről. Ahogy elég gombot bontott ki, kezeit becsúsztatta az ing alá, és bosszantó módon egy melltartóba botlott. Mindenesetre már ez is egy réteggel kevesebb volt, így aztán hozzálátott, hogy folytassa a másik nő testének a feltérképezését a kezeivel. Moskaunak finom vonásai voltak, látszott, hogy a flottánál nem olyan létfontosságú a fizikai erőnlét állandó fenntartása. Azért mégis érezni lehetett az izmot rajta a hús alatt, és ez kellemes érzés volt.
- Ezek a ruhák mindig sokat rejtenek - súgta Moskau fülébe, miközben az utolsó gombhoz ért ujjaival, majd hátrébb hajolt és lesegítette róla a zubbonyt és az inget is. A melltartó egy átlagos, fantáziátlan fehér darab volt, és Abren nem győzött azon gondolkozni, vajon ez is a kincstári felszerelés része-e. A másik nőt elnézve egy korántsem lett volna meglepő. Majd szerez neki érdekesebb darabokat, gondolta magában, egy huncut kis mosoly kíséretében ami eléggé meglepte a nőt.
- Türelmetlenül várod a folytatást, igaz? - mosolygott rá Abren, ahogy észbe kapott. - Nekem nyugodtan elmondhatod, Lyrr.
- Igen - felelte a nő, majd nyelt egyet. Abren halkan kuncogott egyet. Vajon ha valaki elég ideig nem szexel, képes újra szűzzé válni? Már nem biológiai értelemben, hanem viselkedésre.
- Csak, lazíts, Lyrr - felelte gyengéden, majd végigfuttatta ujjait a nő hátán, és érezte, hogy a másik libabőrössé válik tőle. Rövidesen kitapogatta a melltartó kapcsolóját, majd tett róla, hogy ez a ruhadarab is a földre kerüljön a többi mellé. Szép, formás mellei voltak a nőnek, kellőképp feszesek és rózsaszín mellbimbói már keményen meredeztek az ég felé. Nem voltak se túl nagyok, se túl kicsik, pont megfelelő méretűek. Abren elégedetten hajolt közelebb hozzájuk, az egyiket kezeivel markolászva, míg a másikat a szájába vette és nyalogatni, szívogatni kezdte. A birodalmi nő halk nyögésekkel jutalmazta a kísérletet. Abren másik kezével végigsimított a nő hasán, majd a nadrágja övével kezdett el bíbelődni, és hamarosan sikerült is azt kinyitni. Kigombolta a nadrágját és bedugta a kezét a lábai közé. Érezte, hogy az érzés elektromosságként hullámzik végig a nőn. Kivette a szájából a mellbimbóját és felpillantott rá.
- Szeretnéd, igaz? Kíváncsi vagy rá, miféle élvezetben részesíthet egy másik nő - mosolygott rá pajzánul. Moskau most már határozottan türelmetlennek tűnt, úgy tűnik Abrennek sikerült őt felcsigáznia. Egy félpillanatra felkelt a kanapéról és lehúzta nadrágját, felfedve a bugyiját. Ugyanaz a fantáziátlan kincstári darab, mint a melltartó.
- Ezt ugyanott gyártják, mint a rohamosztagos sisakokat? - kuncogott Abren, aki nem bírta ki, hogy ne élcelődjön ezen.
- Másra is használhatod a szád... Abren - felelte Moskau, aki most először tűnt úgy, hogy nincs feszélyezve attól, hogy keresztnevén kell szólítsa a nőt. Visszaült a helyére és Abren fejét parancsolólag a lába közé húzta. Úgy tűnik a kezdeti sokk után sikerült felébreszteni a másik nőben a kíváncsiságot, és most már természetesebben viselkedett. Abren a bugyin keresztül belenyalt Moskauba, aki elégedetten sóhajtott.
- Mi volt ez? Máris a csúcsra értél? - kuncogott Abren, majd ismét nyalt egyet.
- Csak nyugtáztam, hogy ígéretes a nyelvjátékod - mondta Moskau - Na persze, hallottam rólad ezt-azt. Minden nővel így tárgyalsz?
- Így lehet csak igazán a másik lelkébe látni. Tudod: "Soha ne ítélj meg egy nőt a kinézetéről. A só is ránézésre olyan, mint a cukor. Először mindig nyalj bele."
Moskau felnevetett, ezt valahogy Abrenhez illőnek találta. Ki tudja, ha nem lépett volna egykor politikusi pályára, filozófus is lehetett volna. Vagy csak valaki, aki minden éjjel más nővel hál. Bár a hírét ismerve ennek a szenátori beosztás sem szabott gátat.
- Na mi lesz? Az előbb még nagyon meg akartad mutatni, mit tud az a nyelv. Tán csak szóbeszéd lenne? - cukkolta egy kicsit a szenátort, mire Abren azonnal válaszolt a kihívásra és olyan mélyre nyalt, még így a bugyin keresztül is, mintha semmi akadály nem lett volna előtte. Moskau hatalmasat nyögött. Egy pillanattal később már a szenátornővel szemezett, aki se szó, se beszéd, szenvedélyesen megcsókolta őt. Aztán amikor hagyta végre levegőhöz jutni, ismét visszatért az előző célpontjához. A bemelegítésnek vége volt, így lesegítette róla az alsóneműjét. Csak egy apró mosollyal jelezte, hogy most jön csak a móka igazán. Odahajolt és két kezével utat nyitott magának, hogy ezúttal minden akadály nélkül hatolhasson be a nyelvével. Moskau kezeivel a bútor karfájába markolt, miközben hangos sóhaj hagyta el ismét a száját. Talán most lelt rá az igazi gyönyör útjára?
- Nocsak, azt ne mondd, hogy rég járt idelent vendég - cukkolta kicsit Abren. - Olyan érzékeny vagy itt, mintha a Halálcsillag hőelvezetőjével játszadoznék.
- Ne szájalj annyit, inkább dolgozzon a nyelved! - préselte ki magából a nő, majd az egyik kezével Abren hajába markolt és magához rántotta egy gyors csókra, hogy aztán visszairányítsa a lábai közé. A szenátor pedig nem ellenkezett. Hagyta kicsit irányítani Moskaut. A sith főkormányzó a kezdeti bizonytalanság után láthatóan élvezte, hogy irányíthatja a szenátort. Kezével hol erősebb, hol gyengébben nyomta oda a fejét a lába közé, és közben nagyokat sóhajtott, ahogy a másik nő nagy szakértelemmel ügyködött az ő kielégítésén. Abren egyik kezével tovább masszírozta Moskau egyik mellét, míg a másikkal a combján simított végig. Moskau nyögései és sóhajai egyre sűrűbbé váltak, így Abren is lassított. Nem akarta, hogy a móka túl hamar véget érjen. A főkormányzó most próbálta ösztökélni, de a szenátornő nem hagyta magát, és lassan elhúzta a fejét tőle, hosszú nyálcsíkot húzva.
- Nem szeretem a félmunkát - elégedetlenkedett félig még a kéj hatása alatt Moskau, ami így meglehetősen erőtlenre sikerült. Abren elmosolyodott.
- Ne aggódj, Lyrr, ez még csak bemelegítés - felelte, majd kuncogott. - Szó szerint.
Azzal Abren felkelt, és odalépett hozzá, megragadva a fejét, majd a testnedveitől telített ajkaival jó erősen megcsókolta. Moskau szemei egy pillanatra hatalmasra tágultak, de a kéj nagyobbnak bizonyult, mint a józan ész, és ő is becsatlakozott a csókba. Abren elvezette a kezeit a saját testére, Moskau pedig mohón hozzálátott, hogy felfedezze azt, mintha hirtelen eszébe jutott volna, hogy erről elfelejtkezett. Egyik kezét a nő blúza alá csúsztatta, míg a másikkal a combjait simogatta. Abren hátrébb vetette a fejét, és hagyta, hogy Moskau most a szájával a fülcimpáját harapdálja. Nem volt kifejezett erogén zónája, de kezdésnek megteszi. Úgy tűnik a főkormányzó is csak addig kérette magát, amíg bele nem kóstolt ebbe az egészbe, mondhatni szó szerint. Abren finoman jelezte, hogy a ruhák már csak útban vannak rajta, ahogy Moskau egyik kezét annak gombjaira irányította, ő pedig készségesen hozzálátott, hogy megszabadítsa őt a szűk ruhadaraboktól. Néhány pillanat múlva a blúz az egyenruha mellett landolt a földön, felfedve a szenátornő sötét bőrét és fekete, csipkés melltartóját. A főkormányzó olyan mohó tekintettel nézett végig rajta, hogy egy pillanatra szinte még zavarba is jött tőle.
- Ugye, mennyivel szebb darab? - kuncogott Abren. - Meg se nézed mi van benne?
- Dehogynem - felelte Lyrr, és a háta mögé nyúlt, majd mohón keresni kezdte a kikapcsológombot. Mivel a feje olyan helyzetbe került, Abren egyetlen mozdulattal a mellei közé nyomta azt, különösebb ellenkezés nélkül. Néhány pillanat múlva Moskau sikerrel járt, majd lejjebb csúszott a feje, és most ő kezdett játszani Abren melleivel. A tapasztalatlanság meglátszott rajta, de nagy lelkesedéssel pótolta a hiányzó ismereteket.
- Meglepően jó egy kezdőhöz képest - ismert el Abren, miután egy apró nyögés hagyta el a száját. - Csak csináld azt, ami neked is jól esne.
Moskau mindkét mellével játszadozott, miközben szájával apró csókokat adott a mellbimbóira. Abren csak hátradőlt és hagyta az újoncot kibontakozni. Nem zavarta össze beszéddel, a sóhajai elég jól elmondták helyette, hogy mit élvez igazán. Moskau pedig észrevehetően hallgatott a jelekre és próbálta követi őket. Egyszer jobban, egyszer kevésbé, de Abren türelmes volt. Nem ő volt az első, akinek megmutatja ezt a világot és biztos nem is az utolsó. Miközben Lyrr a melleivel játszadozott, addig ő a nő hajtincseivel szórakozott. De egy idő után érezte, hogy ifjú tanítványa kezd kifogyni az elképzelésekből és már talán más terepek felfedezésére vágyik.
- Merülj alá bátran - biztatta végül a nőt.
- Ennyire tüzes vagy? Már sürgetsz? - szólt vissza neki a másik.
- Látom én rajtad, hogy alig bírsz magaddal. Vagy csak félsz a sötétségtől odalent? Ironikus lenne a sithek főkormányzójától, Lyrr - cukkolta kicsit a nőt.
- Csak szeretnéd - felelt a kihívásra Moskau, majd mohón csókolgatva elindult Abren lábai közé.
Abren csak mosolygott, egészen addig, míg Lyrr fel nem emelte a lábainál fogva és úgy nyalt bele minden teketóriázás nélkül. Ő pedig hatalmasat sóhajtott, kezeivel az ágyneműt markolta, miközben Moskau erősen tartotta és nem engedte kicsúszni a kezei közül a szenátort, aki bár nyilván nem akart megszökni, de a kéjes vonaglása megnehezítette az ő nyelvjátékát. Hosszú percekig csak a nyelvét használta, majd leengedte Abren testét az ágyra és a kezeit is bevetette végre a szenátornő legnagyobb örömére. Igyekezett a tőle ellesett technikákat alkalmazni és ahogy fel-fel pillantott partnere arcára, láthatta, hogy javarészt eredményesen műveli új tudományát.
- Te egy kibaszott természetes tehetség vagy, Lyrr - sóhajtotta Abren, miközben a főkormányzó dolgozott a kielégítésén. - Egy született ribanc.
- Hogy mi? - pillantott fel Moskau, aki láthatóan nem volt hozzászokva a mocskos beszédhez szex közben. Abren beletúrt a hajába.
- Azt mondtam, ribanc. Élvezed, nemde? - kérdezte a másik nőtől.
- Ez a szó egy sértés, nem? - értetlenkedett Moskau, aki eddig azt hitte, a másik élvezi, amit csinál.
- Ó, ne légy már ilyen ódivatú, Lyrr - ült fel Abren félig. - Én is egy ribanc vagyok. Tudod hány nővel feküdtem már le? Mert én biztosan nem, hihi. Hidd el, jó dolog ribancnak lenni.
- Azt hiszem - adta meg magát, de láthatóan csak azért, mert jobban érdekelte az, ami még rájuk vár. Abren érezte, hogy ő maga is közel került a csúcsponthoz, de nem akart a másik nő előtt oda jutni, önző dolog lett volna.
- Na ne akadékoskodj - simított végig az arcán Abren, majd megragadta, és magához húzta. Izzadt testeik összesimultak, miközben a szenátornő kéjesen megcsókolta, lassan átfordítva a hátára. - Ne aggódj, Lyrr, szeretném, hogy teljesen kiélvezd ezt a mostanit... tudod, mi az az ollózás?
- Nem igazán - vallotta be Moskau, mire Abren elmosolyodott.
- Nos, tekints rá úgy, mint egy erőpróbára... két flotta között. Ki bírja tovább - felelte, majd a kezébe vette Moskau egy lábát, és merőlegesen felemelte, felfedve a nő intim részeit. Ezután úgy helyezkedett, hogy vaginájuk találkozni tudjon, majd az egyik lábával a kanapé mellett a szőnyegen támaszkodott meg. A nőre nézett, és amikor látta, hogy készen van, mozogni kezdett előre-hátra. Moskauból hirtelen sóhajok törtek ki az újszerű érzés hatására. Rövidesen maga Abren is sóhajtozni kezdett, és Moskau kezeit a saját melleire vezette, majd ő maga is simogatni kezdte a másik nőt.
Moskau teljesen visszaadta a vezetést Abrennek, hadd tegye, amit csak akar. Neki elég volt, hogy mindketten élvezik a pillanatot. Aztán megragadta a nőt és magához húzta, hogy megcsókolhassa és kicsit kitolja a játék végét. De Abren nem adta át magát túl hosszan a csóknak, hanem eltávolodott és folytatta a mozgást. Lyrr hátradőlt az ágyra és igyekezett felvenni a ritmust, miközben egyre csak gyűrte a paplant maga alatt. Végül hangos nyögések közepette értek el mindketten a csúcsra és Abren magára rántotta Lyrrt, hogy együtt fújják ki magukat.
- Hát ez... Hát ez... - kezdte Moskau.
- Ugye? És te eddig férfiakra pazaroltad a tested - kuncogott Abren, aztán huncut mosolyra húzta a száját, lenyúlt a nő lábai közé és belé dugta az ujjait, majd megkóstoltatta vele a közös nedveiket.
- Te aztán nem vagy mindennapi nő - jegyezte meg elismerően Moskau a kóstoló után.
- Mondták már - dagadt Abren keble a szakmai büszkeségtől. - De azért te is jól szerepeltél. Nekem elhiheted, van viszonyítási alapom bőven.
- Lefogadom, tele van a galaxis az exeiddel - jegyezte meg a Főkormányzó kissé epésen.
- Na szép, mintha csak Saaliát hallanám - nevetett fel Abren.
- Ő ki? A barátnőd? - érdeklődött.
- Igen, jedi lovag - bólintott Abren,
- Viharos kapcsolat lehet.
- A szó legszorosabb értelmében - kuncogott a szenátornő. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó. Moskau fel akart ugrani, de Abren a helyén tartotta. Kai volt az, a kezében egy tálca frissítővel. Ahogy meglátta őket a kanapén feküdni egymáson, még csak meg sem rezzent az arca.
- Ne aggódj Lyrr, csak rendeltem egy kis frissítőt, amíg pihegtünk - mutatott a kommunikátorára az asztalon. - Ide tedd, kérlek, Kai.
A fiú odalépett az asztalhoz és ráhelyezte a tálcát, majd gépiesen hátrébb lépett.
- Tehetek még valamit magáért, szenátor? - kérdezte.
- Nem, köszönöm - mosolygott a nő, mire Kai bólintott, megfordult és szó nélkül kisétált. Ahogy Abren Moskaura pillantott, látta, hogy a füléig elvörösödött a nő.
- Ne szégyelld a tested, drága Lyrr, nincs mit - közölte vele vidáman.
- Megláttak ebben a helyzetben... - nyögte, mire Abren megrázta a fejét.
- Na és? Szerinted kinek mondaná el? Hogy a köztársasági kormány egyik tagja és a sith főkormányzó hetyegtek. Mégis ki hinné el - kuncogott. - Néha imádom ezeket a játékokat.
- Veszélyesen élsz, Abren - jegyezte meg Lyrr, miközben Abren félig felült és a vízből töltött, majd odatartott a poharat a nőhöz, és miután ivott, maga is megízlelte a vizet.
- Ez izgalmasabbá teszi a dolgokat, nemde? - kuncogott a nő. - Na és mondd csak, az adjutánsod, az a jóképű kapitány... vele lefeküdtél már?
- Hova gondolsz? - tört ki belőle, és a felháborodását látva Abren kuncogott. - Ugyan, mindenki tudja, hogy megy ez a Birodalomban. Daala is előbb Tarkin ágyában vitézkedett, csak aztán a csatatéren.
- Nem... régóta nem volt viszonyom senkivel. Úgy gondoltam, kompromittálná a pozíciómat, mint Főkormányzó - vallotta be Moskau. Abren kíváncsian figyelte.
- Úgy érted, mostanáig - nyomott egy gyengéd csókot a nő nyakára. - Valld be, hogy felszabadító érzés volt.
- Valóban nem volt... kellemetlen - ismerte be a másik nő. - De azt hiszem nekem is kijár egy kérdés most. Voltál már együtt férfival?
- Rögtön a kínos kérdések, Lyrr? - kuncogott a szenátornő. - Igen, egyszer. Elég unalmas és fantáziátlan volt. Akkor jöttem rá, hogy másik térfélen játszom, azt hiszem. Na és neked Lyrr, van egy szívszorító szerelmi történeted?
- Volt egy hosszabb kapcsolatom az akadémiai évek alatt - közölte a távolba pillantva. - Egy Makin nevű kadéttal, aki most is az ESB-t szolgálja. Valahogy nem működött.
- Ne rágódj ezen, Lyrr - pöckölte meg az orrát. - Találd meg a magad élvezetét. Ne háríts mindent a munkádra való hivatkozással, hanem élj egy kicsit. Rendben?
- Nehéz ügy - sóhajtott Moskau. - Mostanában annyi ügy aggaszt idehaza is. Az a jedi ribanc... már ne vedd sértésnek.
- Ugyan - rázta meg a fejét a szenátornő. - Jainára gondolsz?
- Most már Darth Vindicta. Nem értem mi keresnivalója itt. A lojális birodalomhű emberek pedig háttérbe szorulnak a hapanok udvari intrikái közepette - mondta némi keserűséggel a hangjában. - Az én követőimet is száműzték a Hutt Űr Főkormányzóságába. Személyes hűbérbirtok... a lehető legtávolabb a császárnőtől.
- Nem kéne így bánniuk veled - simított végig az arcán Abren gyengéden. - De talán csak te gondolod túl a dolgokat. Nem volt hol kiengedni a gőzt.
- Tudod, most, hogy csináltuk és beszélgetünk... könnyebbnek érzem a dolgokat - ismerte be Moskau.
- Akkor ez egy rendszeres program lesz - kacsintott rá. - Legalábbis amíg itt vagyok. Egykettő kisimulnak a ráncaid.
Kicsit csiklandozni kezdte a nő oldalát, mire nevetésben tört ki. Abren mindig értett hozzá hogy bánjon másokkal. A Főkormányzó már most a tenyeréből - meg hát ugye egyéb részeiből, hihi - evett.
- Pihenjünk kicsit, Lyrr, mit szólsz hozzá? - kérdezte, majd a választ meg sem várva hozzábújt.
EközbenA Vadmacska a megadott koordináták mentén lépett ki a hiperűrből a Mandalore-ral szomszédos egyik rendszerben, ahol egy kisebb mandó állomás kapott helyet az áthaladó forgalom ellenőrzésére. Az Abren által beígért összekötőjük, Ross ügynök biztosította őket arról, hogy nem kell tartaniuk ellenségeskedéstől, és a sithek szolgálatába szegődött mandókkal békés megbeszélés várható. Tekintve, hogy csak egyetlen mandalóri festéssel ellátott Keldabe csatahajó várakozott rájuk az állomás mellett dokkolva, úgy tűnt, igaza van. A hajó oldalán lévő szimbólumok azonban aggodalommal töltötték el a hajó hídján álló Kytrát. Az egykori Halálőrség jelképét viselte ugyanis magán a hajó.
- Szóval mi a terv, bemegyünk és szétcsapunk köztük? - kérdezte Cara kíváncsian.
- Hát ebben az esetben bízhatunk abban, hogy a Keldabe nem kezd lövöldözni ilyen közel az állomáshoz - jegyezte meg Kytra.
- Elintézhetem a hajó hídját észrevétlenül - ajánlkozott Karei szenvtelen hangon.
- Nem kell - rázta a fejét. - Mi nem akarunk harcot kezdeni, és ezzel szerintem ők is így vannak. A gyűlöletük Mandalore pusztítója ellen... messzire vitte őket.
Cara megvonta a vállát, miközben a hajót a másik szabad dokkolóállomásba vezették.
- Cara és Karei, ti velem jöttök - fordult feléjük. - Ha bármivel próbálkoznak, ne hezitáljatok.
- Úgy ismersz? - kérdezte Cara magabiztos mosollyal az arcán. Karei pedig nem válaszolt semmit, de Kytra sejtette, hogy ő sem hagyná cserben. Miután dokkoltak, ők hárman elindultak a zsiliphez, aminek a túloldalán már az őszes hajú, barátságos arcú Ross ügynök várta őket, aki a találkozót összehozta. Kytra anyja mandalór páncéljában lépdelt, míg Cara saját harci ruhájában érkezett. A legfurcsább kinézete persze Karei-nek volt.
- A beszédet hagyjátok rám - szólt hátra kettejüknek Kytra.
- Nem mintha beleszólnék - vonta meg a vállát Karei.
- Á, Perry kisasszony - mosolygott rájuk Ross ügynök, ahogy odaértek hozzá. - Őrülök, hogy rögtön ide tudott jönni.
- Nem mintha jobb programom lett volna helyette - felelte Kytra kevésbé barátságosan. - Szóval kikkel is tárgyalunk pontosan?
- Mirta Gev és Ghes Orade a sithek alatt szolgáló mandalóriaktól - felelte Ross.
- Mirta Gev - jegyezte meg Cara, és füttyentett is egyet. - Kisebb celebritás.
- Meglep, hogy a sithek mellé állt - jegyezte meg Kytra. Személyesen ugyan nem ismerte, de mégis Boba Fett unokája volt, azé a Fetté, akik megesküdött a birodalmiak levadászására, miután a genetikai kódjára írt vírussal terítették be a szülőbolygóját. - Tudunk most beszélni velük?
- Már várják magukat - bólogatott Ross, majd szolgálatkészen előre mutatott egyik kezével. - Kövessenek.
A kiegészült kis csapat fegyveres mandók között haladt el, akik mind a kinti hajóra emlékeztető szimbólumot viseltek magukon. Mirtáék nem vesztegették az időt, ha már ennyi fegyverest összegyűjtöttek a bolygó pusztulása óta, konstatálta magában Kytra, majd ahogy beértek a tárgyaló elé, jól láthatóan megigazította a fekete szablyát az övében, majd beléptek. Odabent szintén négyen várakoztak: Mirta Gev meglehetősen csinos jelenség volt, de deréktól lefelé egy korábbi csata eredményeképp csak robotlábai voltak, arcát pedig fájdalom torzította el, nem lehetett a legkellemesebb viselet. A férje, Ghes már visszafogottabb volt, és nem tűnt annyira eltökéltnek sem, mint a felesége. Bizonyosan nem az ő ötlete volt a sithek szolgálata. Mögöttük egy másodparancsnok kinézetű fickó állt. Ők mindannyian mandalóri páncélt viseltek. De a negyedik mögöttük kívülállónak tűnt, valószínűleg a sithek egyik ölebe volt, hogy szemmel tartsa őket.
- Bo-Katan lánya - szólította meg Mirta üdvözlés helyett, nem túl barátságosan.
- Boba Fett unokája - felelte a nő hasonló stílusban. - Úgy látom, a Halálőrség újra létezik.
- Most fontosabb, hogy így legyen, mint valaha előtte - közölte a nő ellentmondást nem tűrően. - Neked is itt lenne a helyed közöttünk, az igazi mandalóriak között. Már csak anyád emléke miatt is.
- Az igazi mandalóriak megtanulhatnák, hogy a sithek seggének a közelsége fordítottan arányos a túlélési esélyeikkel - felelte Kytra nyíltan, majd szúrósan hozzátette. - Bár Boba Fettből kiindulva már az is nagy előrelépés, hogy nem utál mindenki minket.
- Úgy érted, jobb volt, amikor Satine meg Bo-Katan éppen annak a talpát csókolgatta, akit a legjövedelmezőbb volt támogatni? - vágott vissza Mirta is némileg hevesebben.
- Ez kezd érdekes lenni - jegyezte meg Cara halkan, elmosolyodva.
- Nézd szivi, sértegethetjük itt egymás felmenőit napestig, meg sorolhatjuk, hogy ki mit baszott el - közölte Kytra, aki láthatóan nem élvezte annyira a szóváltást. - De közben egy kretén szabadon rohangál, és kurvára a markába röhög.
- Kérem, nem szükséges ilyen barátságtalannak lenniük - lépett volna közbe Ross az elharapózó sértegetések láttán, de erre Mirta csak szárazon felnevetett.
- Látom a Köztársaságban eltöltött idő sem tett puhánnyá - közölte némileg békülékenyebben, majd felkelt, és kezet nyújtott neki. Kytra odalépett, és megfogta a könyökét, mire a másik nő is így tett, majd megütögették egymás hátát. Ma nem lesz harc, nyugtázta Kytra.
- Eddig egész barátságos - jegyezte meg Karei halkan Carának.
- Az, hogy még senki sem fog ránk fegyvert, nem jelenti feltétlenül egy szép barátság kezdetét - felelte a nő, aki már szinte várta, mi lesz az első tréfás megjegyzése a csapat legújabb tagjának. Remélte, hogy kivételesen képes lesz uralkodni magán.
- Úgy hallottam, hogy jó barátságot ápolsz néhány jedivel. Bölcs dolog, hogy egyet sem hoztál magaddal. Semmi szükség rá, hogy belekotnyeleskedjenek a népünk dolgaiba. Megint - jegyezte meg gunyorosan Mirta. - Legutóbb, mikor megtették, Mandalore negyven éves káoszba fulladt.
- Honnan tudod, hogy én nem vagyok az? Lehet csak a hajón hagytam a fénykardomat - szólt közbe Karei.
- Épp elég jedivel volt dolgom, hogy felismerjek egyet - pillantott rá Mirta. - Ha annak akarod kiadni magad, kezdhetnéd azzal, hogy nem örömlányból lett fejvadásznak öltözöl.
- Oda az álcám... - viccelődött a nő fanyarul.
- Nézd, Mirta - nézett a másik nő szemébe Kytra. - Mindkettőnknek megvan a maga múltja. Te Fett, én pedig Bo-Katan vérvonalából vagyok, bár sokáig megtagadtam ezt. Az őseink követtek el hibákat, ez nem kérdés. Anyám túlságosan ragaszkodott a régi Mandalore-hoz, amiben felnőtt, és aminek a tönkretételében aztán olyan nagy szerepe volt. Ennek bűntudata megszállottá tette, hogy helyreállítsa a múltat, pedig ahhoz nem volt visszatérés, és ezért sikerrel sem járhatott - közölte Mirtával, aki érdeklődve hallgatta. - Nagyapád, Boba Fett, egységet hozott kemény eszközökkel, amikor leginkább szükség volt rá a népünknek, a vong fenyegetés idején. Ő egy ősi eszményképet üldözött, a harcos, független Mandalore hatalomét, talán pont azért, mert az anyám félék sosem fogadták el igazi mandalórinak a saját eszményképük szerint, hiszen csak egy klón volt. Ennek az eredménye most ott úszik kint az űrben a szülőbolygónk helyén.
Itt egy pillanatnyi szünetet tartott, érezte, hogy minden tekintet rá szegeződik most, és Mirta tekintete is inkább kíváncsiságról árulkodott, mint dühről vagy bármi más érzelemről. Eddig jó vagyok, állapította meg Kytra, majd folytatta.
- De én nem az anyám vagyok és te sem vagy a nagyapád - jelentette ki. - Nem kell ellenségeknek lennünk csak azért, mert az őseink nem jöttek ki egymással. Nekünk, a pokolba is, nem csak nekünk, hanem az egész népünknek egy új kezdésre van szüksége, nem a régi sérelmek mentén folyton zajló vendetta háborúra.
- Igazad van, Kytra - bólintott egyetértően Mirta néhány pillanat múlva. - Kezdjük tiszta lappal, és ne essünk a régiek hibájába. És keressük meg azt, aki felelső mindezért a pusztításért, hogy megbűnhődjön a bűneiért.
- Örülök, hogy ugyanúgy látjuk a dolgokat - bólintott Kytra. - Akkor most térjünk a lényegre.
- Attól, hogy a múltat félretettük, bizonyos dolgok nem változnak - jegyezte meg Mirta némileg szigorúbban. - Mint ahogy az, hogy félredobtad az örökséged, a kultúrád és a néped, csak hogy utazgass a Galaxisban.
- Népünknél ez már hagyomány, nemde? - kérdezett vissza Kytra. - Meg aztán: itt állok előtted.
- De nem hagy nyugodni a gondolat, mi lesz azután, hogy végeztünk azzal, aki ezt tette? - szegezte neki a kérdést Mirta a másik nőnek. - Visszaülsz szépen a hajódra és hazamégy a Köztársaságba? Vagy inkább a Fekete Napos vigodhoz?
Itt Kytra meglepett arcot vágott, nem hitte volna, hogy a másik tud Feinnről és az ő viselt dolgairól. Csak Saaliát ne hozza fel, könyörgött magában. Őt már tényleg nehéz lenne kimagyarázni.
- Igen, tudok rólad pár dolgot. Meg Cara barátnődről is. Csak a komédiás kisasszonyról nem - pillantott Kareire, aki megvonta a vállát.
- Nahát, milyen ismert vagyok - jegyezte meg halkan Cara, nem minden gúnytól mentesen. - Remélem jókat mesélnek rólam.
- Azt mesélik rólad, hogy egy szökött katona vagy, a vong háború veteránja - közölte Mirta. - Elit rohamcsapatok, a leggyilkosabb feladatokat vállalták a legmagasabb veszteségi listákkal. Aztán a háború után otthagytad a tieid, zsoldos lettél.
- Nahát, miket mesélnek mostanság - mosolygott Cara.
- Már csak az a kérdés, a pénzen kívül más érdekel-e téged - jegyezte meg szúrósan Mirta. - Úgy tűnik a saját bolygód elvesztése nem ösztökélt különösebben.
- Na idefigyelj, te fruska - lépett hirtelen előrébb Cara, mire többen a fegyverükhöz kaptak. Meglehetősen dühösnek tűnt. - Rólam azt mondasz, amit akarsz, nem különösebben érdekel. De abban a pillanatban, hogy Alderaant veszed a szádra, jobb, ha figyelsz a nyelvedre.
- Érdekes emberekkel veszed körbe magad - pillantott újra Kytrára Mirta.
- Hozzád beszélek - erősködött tovább Cara, mire Kytra leintette.
- Cara, nyugi, csak tesztelt és átmentél, azt hiszem - közölte vele, majd visszafordult a másik nőhöz. - Szóval mire is vagy kíváncsi? Hogy mit akarok ennyi év után? Annyit elmondhatok, hogy nem szándékozom megint eltávolodni a népemtől. Segíteni akarok nekik, hogy ismét azok legyenek, akik voltak, egy szabad, büszke nép, erős harcos tradíciókkal. De eközben biztosítani akarom, hogy ne mások érdekháborúit vívják, miközben felőrlődnek bennük, hogy ne a múlt hibáit kövessük el újra és újra. A népünk már sosem lehet az, mint a jedikkel vívott háborúk idején vagy a klónháborúk előtt. Új utat kell találnunk.
- Az idealizmusod a nagyapámra emlékeztet - szólalt meg Mirta pár pillanat múlva elmerengve. - Ironikus, hogy te vagy olyan idealista, mint a nagyapám, én pedig olyan pragmatista, mint az anyád. Nyugi, nem akarom megint a múltat szóba hozni.
- Valóban az - bólintott Kytra. - Szóval mit szeretnél még?
- Látni, hogy képes vagy valóra is váltani a céljaid - közölte vele.
- Szóval próba elé akarsz állítani – felelte Kytra. - Mi lesz, ivóverseny? Vagy puszta kézzel győzzek le egy gundarkot? Vágjam ki magam a sarlacc gyomrából?
- Kezdésnek az is elég lesz, ha legyőzöd a másodparancsnokom - pillantott a nagydarab fickóra a háta mögött. - Talux Drost a neve, gyerekkora óta harcolni tanul. Egymaga megvert egy csapat elit rohamosztagost egy alkalommal.
- Remélem nem céllövészetben - közölte a rá jellemző humorral Karei.
- Ne aggódj, egy pár csapat rohamosztagoson én is túl vagyok már - közölte Kytra, akit nem ijesztett meg a dolog.
A fickó előrébb lépett, és úgy tűnt, egyetlen ütéssel képes lenne szétzúzni őt, ha úgy akarná. A másik két mandalórival ellentétben ő nem vette le a maszkját. Kytra úgy mérte végig, mint aki nem ijedt meg, inkább csak latolgatja, hogy lehet egy kihívást leküzdeni. Az övéhez nyúlt, és pár pillanatig azt lehetett hinni fegyvert ránt, de csak lecsatolta az övét, rajta sugárvetőjével és a fekete szablyával, majd az asztalra helyezte.
- Cara, ügyelj rá - közölte vele. - Én pedig addig elintézem ezt a melákot.
- A tárgyalóteremben csak nem harcolhatnak - jegyezte meg Ross, akinek láthatóan nem volt ínyére ez a fajta tárgyalási módszer. Mirta elmosolyodott, és megnyomott egy gombot, mire a szomszédos szobába vezető rejtett ajtó tárult fel. Egy gyakorlótér volt mellettük.
- Azt hiszem, ott van elég hely - jegyezte meg.
- Remek! Akkor lássuk mi kell egy csapat elit rohamosztagossal szemben - mondta Kytra, majd magabiztosan elindult a másik helyiségbe.
- Meglep, hogy nem téged küldött be. Vagy engem - jegyezte meg Karei, mire Cara végigmérte.
- Téged a viccmondó versenyre tartogat - közölte a nő, majd magához vette Kytra lerakott holmiját és követte őt Kareivel a nyomában. - Engem pedig remélem egy csapat csinos mandó csaj ellen.
Drost öklét a tenyerébe csapkodva várta, hogy elinduljon a harc. Talán vágyott egy jó bunyóra, vagy nem volt neki szimpatikus Bo-Katan lányaként. Nehéz volt megmondani, hisz arcát sisak takarta. Kytra nem ijedt meg a férfi termetétől. Volt már dolga nála nagyobb vagy gyorsabb ellenfelekkel. Nem volt más dolga, mint rájönni a gyenge pontjára.
- Akkor hát kész vagy? Előre szólok, hogy kevesen ússzák meg törött csont nélkül. Még visszaléphetsz és hazamehetsz - cukkolta őt Mirta.
- Ennyire félted a másodparancsnokod? Legalább adjuk meg neki az esélyt, hogy legyőzhessen - vágott vissza Kytra, majd a nagydarab férfira nézett. - Na gyere, nagyfiú!
Nem kellett kétszer mondani, ellenfele azonnal támadásba lendült és egy hagyományos parasztlengővel indított. Kytra lehajolt, majd oldalba vágta a férfit. Akit nemigen hatott meg a dolog, hisz minőségi páncélt viselt. Még egy sugárlövedéktől is jó eséllyel védett annyit, hogy könnyebb sérüléssel ússza meg. Fizikai erőben kétségtelen volt, ki a jobb, tehát a gyorsaságára kellett támaszkodjon.
- Szép ütés lett volna, de ez ellenem kevés lesz - cukkolta a melákot Kytra.
- Csak teszteltem, hogy gyorsabb vagy-e, mint ahogy ideértél - jött a válasz a férfitól, ahogy ismét felé fordult.
- Látom hasonlóan jó humorú vagy, mint a főnököd - felelte Kytra.
- Neked viszont nem lesz kedved viccelődni, miután végzek a csinos pofiddal - mondta a fickó.
- Most akkor szájkaratézunk vagy bunyózunk? Mert akkor tényleg hagyom Kareit, hogy lyukat beszéljen a hasadba.
Drost ismét támadásba lendült, de hamar kiderült, hogy egyébként fürgébb, mint korábban megmutatta. Persze nem volt annyira fürge, mint egy kisebb embertársa, de azért elismerésre méltóan gyors volt a termetéhez képest. Megpróbálta megsorozni Kytrát néhány egyenessel, amiket ő hárított, ahogy tudott, majd jobbra előre vetődött, át a férfi karja alatt és mögé kerülve térdhajlaton rúgta, amitől féltérdre rogyott. Ezt kihasználva Kytra tarkón vágta, majd hátba rúgta. Ezzel a földre küldve ellenfelét. Aki végül mégis feltápászkodott. Igaz, kissé megszédült az ütéstől.
- Nem volt elég, úgy látom - jegyezte meg.
Ellenfele nem válaszolt, csak ismét megindult felé. Kytra viszont ezúttal nem várta meg, míg odaér hozzá, hanem előre szökkent és kézenállásból a férfi nyakába ült, majd erőteljesen megsorozta, mielőtt az elkaphatta és földhöz vághatta volna őt. Drost hátra dőlt, Kytra pedig úgy érkezett talpra, hogy a lábai közt koppant a férfi feje.
Drost szótlanul terült el a földön, ahogy Kytra végzett, és csend telepedett a tárgyalóra. Már Kareit leszámítva, aki látványosan tapsolta meg a mutatványt a végén, valószínűleg csak ezért, hogy a Halálőrség tagjait ezzel bosszantsa. A melák fickó néhány pillanat múlva nyöszörögni kezdett, és ahogy Kytra odalépett, hogy kezet nyújtson neki, megragadta a lábát, és lerántotta a földre, ami igazán meglepte a nőt. Úgy tűnt, még bunyózni akart, és máris maga alá gyűrte volna a nőt, ha Mirta nem szól rá.
- Talux, most már elég lesz! - jelentette ki, mire a nagydarab fickó leállt. Eddigre mindkét csapat ujjai a sugárvetőjükön voltak. Mirta felkelt a helyéről és odasétált hozzájuk, majd ő nyújtott kezet a földre került Kytrának, amit ő néhány pillanatnyi hezitálás után elfogadott.
- Mindig ilyen mocskosan játszanak az embereid? - szegezte neki a kérdést, ahogy csak egy lépésre állt tőle.
- Győzelemre nevelték őket, nem a tiszta győzelemre - felelte a nő, akit azért nem lepett meg túlságosan a jelenet. Néhány pillanat múlva Drost is feltápászkodott. - Úgy gondolod, hogy harcolhatsz és tiszta maradhat a kezed egyszerre?
- Nem gondolod, hogy ez valami olyasmi, amit az a kretén is gondolhatott, aki szétlőtte az otthonunk? - kérdezte ugyanolyan határozottan. Mirta nem felelt semmit, talán rájött, hogy igaza van Kytrának, talán csak nem akart felesleges vitát.
- Mindenesetre a harchoz úgy látom értesz - közölte vele miután végigmérte, majd visszaindult a helyére.
- Most akkor az egyenlőség kedvéért te állsz ki ellenem? - tette fel a kérdést Karei teljesen komolyan.
- Nem harcolok - felelte Mirta, és a műlábaira pillantott. - Elszoktam tőle.
- Hát ez nem túl egyenlő - dünnyögte Cara.
- Nos, Kytra, azt hiszem együttműködhetünk - jelentette ki, ahogy leült a helyére. - Barátok azért még nem leszünk, de úgy látom, megvannak a kapcsolódási pont közöttünk. Mindketten a népünk javát akarjuk. És a bosszút az ellen, aki ártott neki.
- Ez nem bosszú - felelte Kytra határozottan és komolyan. - Elégtétel, talán.
- Hívd, aminek akarod - vonta meg a vállát, majd intett a férjének, aki az asztalba épített holokommunikátor kezelőjéhez lépett, és bekapcsolta, miközben Mirta újra felkelt a helyéről. Néhány pillanat múlva két alak jelent meg: egy birodalmi egyenruhás, szigorú arcú birodalmi nő és egy meglehetősen ismerős, sötétbőrű politikusnő.
- Moskau Főkormányzó, megegyeztünk az együttműködésben - hajtott enyhén fejet előtte.
- Nagyszerű - szólalt meg helyette Abren széles mosollyal. - Épp most fejeztünk be egy... kimerítő tárgyalást a főkormányzóval.
Az említésre Moskau kiigazított néhány gyűrődést a ruháján, némileg zavart arccal. „Tárgyalást”, mi? gondolta magában Kytra epésen.
- Nahát, Zwerth szenátor - szólalt meg most Cara pajzán mosollyal az arcán. - Ilyen hamar újra találkozunk? Úgy látom túl jó volt a búcsú.
Abren mosolya még szélesebbre húzódott a kijelentést hallva.
- Ugyan, Synthia, én türelmes vagyok - felelte. - Az történt, hogy időközben a kormány engem jelölt ki főtárgyalónak a Főkormányzó asszony kifejezett kérésére. Látnotok kellett volna Niathal admirális arcát.
- Csak nem azt mondta, hogy „ez egy csapda”? - kapcsolódott be a beszélgetésbe Karei is, utalva a mon calamarik kedvelt mondására.
- Közel állt hozzá - felelte Abren vidáman.
- Ha átevezhetnénk kissé komolyabb vizekre - vetette fel Moskau a torkát köszörülve, mire a többiek bólintottak. - Megállapodás született arról, hogy mi történjen a mandalóri űrben. Wayland és környéke csatlakozik a Köztársasághoz.
- Demokratikusan - emelte ki Abren sietve.
- A maradék területen három humanitárius zónát alakítunk ki. A nyugati, nagyobb területen a Köztársaság nyújt segítséget az általuk elismert mandalóri kormányzatnak Ordo központtal. A keleti, kisebb zóna az ESB támogatását élvezi majd és a Halálőrség vezetése alá kerül Vanquo központtal - ecsetelte a főkormányzó, és pár pillanatnyi hatásszünetet tartott.
- Ez eddig csak kettő, akárhogy is nézem - szólt közbe Karei, aki láthatóan élvezte azt, ha másokat bosszanthat.
- Épp rá akartam térni - jelentette ki a nő bosszúsan. Ő nem az a laza fajta vezető volt, mint mondjuk Abren, hanem a karót nyelt birodalmi archetípusa. - Mandalore és környéke közös sith-köztársasági felügyelet alá kerül. Amolyan semleges zóna.
- A mandalóri harcosok mindegyikének regisztrálnia kell magát a zónák valamelyikében - vette át a szót Abren. - Aki ezt elmulasztja, azt automatikusan a Renegát követőjének tekintjük.
- Az meg ki? - kapta fel a fejét Kytra.
- Azt hiszem még nem tudja - jelentette ki Moskau. - Biztos értesüléseink vannak arról, hogy a támadás elkövetője egy bizonyos Sordis Palpatine, császárnőnk nagybátyja, aki többször az életére tört már. Hogy mi lehetett a célja ezzel, nem világos. De ez bizalmas információ!
- Palpatine... Hogy rohadna meg az összes... - mérgelődött egy sort Kytra.
- Még szegény Carl is? - kérdezte Abren jókedvűen. Még bizonyára a tárgyalás hatása alatt volt egy kicsit. A Carl név említésére Moskau is felkapta a fejét, de nem szólt semmit.
- Vele kivételt teszek - adta meg magát Kytra.
- Ismersz egy Palpatinet? - kérdezte Cara.
- Csak egy kicsit. De ezt majd máskor. Maradjunk témánál - javasolta Kytra.
- Igen, mesélj még a „tárgyalásról” - mondta Abrennek Karei, kihangsúlyozva, mennyire kíváncsi a részletekre.
- Örülök, hogy lelkes vagy, Karei - mosolygott a szenátornő, akit egy kis pimaszsággal nem lehetett kizökkenteni. - Hát akkor nem ajánlottam rossz munkaerőt.
- Ugye jól sejtem, hogy ez nem jelenti a népünk végleges felosztását nagyhatalmi érdekek mentén? - kérdezte Kytra szigorúan.
- Ez már csak Mandalore törvényes képviselőin múlik - mutatott rá és Mirtára Abren.
- A két zónában megmarad a mandók önálló igazgatása. Kizárólag azt jelöli, ki nyújt az ottani területen segítséget - közölte Moskau is egyetértően.
- Akkor jó - bólintott Kytra, akit talán magát is meglepte, hogy milyen könnyen ment ez.
- Én hűséget fogadtam Charis császárnőnek, követem, bármi is történjék. A Köztársaságot meghagyom neked. Úgy látom amúgy is jó viszonyt ápolsz a szenátornővel - jelentette ki Mirta.
- Legyen így - bólintott Kytra beleegyezően. - Kezdésnek nem rossz. Na és hol tanyázik ez a szerencsétlen Renegát?
- Ne siess úgy Kytra. Most az elsődleges, hogy a mandalóriaknak segítsünk - intette le Abren. - Találkozzunk személyesen, hogy egyeztessünk a részletekről.
- Rendben - bólintott Kytra, majd bontották a vonalat.
Pár parszekkel odébb a Vadmacska a sötét űrt szelte, hogy a megadott találkozó koordinátáira érkezzen. A fedélzeten a csapat csendben latolgatta a Mirta Gevvel és az új Halálőrséggel kapcsolatos tapasztaltait, illetve ezt a bizarr új keletű barátságot a Köztársaság és a sithek között. A hajó fedélzetén velük tartott Ross ügynök, aki az egyik konzol mellett állva igyekezett fontosnak látszani. Vele szemben még Karei is önmegtartóztatást tanúsított, főleg az alapján, hogy a saját szabadulási esélyeit rombolhatta volna csak.
- Hol szedted össze ezt a csajt? - súgta oda neki a hídon Cara.
- Nem volt sok választásom - sóhajtotta. - És már kezdem kapizsgálni, hogy Abren miért adta mellém... ez a Renegát egy erős sith.
- Szóval megint a kedvenc szenátornőm keveri azt a bizonyost - jegyezte meg Cara amolyan „én megmondtam” hangon.
- Csak segíteni akar - jelentette ki, majd némileg kevésbé magabiztosan hozzátette. - Azt hiszem.
Cara megvonta a vállát, és az út maradéka eseménytelenül telt el. Végül aztán megérkeztek a kijelölt koordinátákhoz, és Randy, aki most az érzékelőket kezelte, felpillantott.
- A velünk szemben lévő hajó az Ében Olló jeleit sugározza - jelentette ki a rá jellemző merev komolysággal.
- Találó hajónév - mosolyodott el Cara pajzánul.
- Ne várassuk meg a barátnőd - kuncogott Karei. Cara csak rápillantott, de nem válaszolt semmit. Kytra felsóhajtott, majd megindult a zsilip felé, miközben összecsatlakoztak a szenátornő jachtjával. Abren a túloldalon várta őket, a kísérője pedig Ares mellett egy másik ismerős arc, Kai volt, aki szokásához híven meglehetősen hallgatag módon ácsorgott ott. Ross megállt a zsilip közepén, és várta, hogy a többiek beérjék. Cara azonban nem állt meg, és egyenesen Abren felé indult. A szenátornő úgy tűnik tanult az előzőből, ugyanis most az utolsó pillanatban váratlanul előrébb lépett egyet, és ő tapasztotta rá a saját száját Caráéra. Most nem volt olyan alárendelt helyzetben, mint legutóbb, így aztán ő is diktálhatta a tempót. A többiek csendben figyelték a jelenetet: Kytra unottan forgatta a szemeit, Karei pimaszul vigyorgott, Ares igen dühös volt, hogy másodszor is eljátszotta ezt vele, Kai és Ross pedig igyekeztek úgy tenni, mint akik nem látják ezt a nem túl professzionális pillanatot. A heves csókolózás jó pár másodpercig tartott, míg végül Cara és Abren egyszerre engedték el egymás ajkait.
- A birodalmi fruska szagát érzem rajtad - jegyezte meg Cara.
- Én pedig gépolaj és verejték szagát. Tökéletes - mosolygott egyértelmű válasz helyett Abren, mire Cara elégedetten horkantott egyet. - Remélem jól ment a tárgyalás Mirtáékkal.
- Nos, ezeket a pillanatokat bizonyosan nélkülözte - jegyezte meg leplezetlen pimaszsággal Karei.
- Bocs, a kiborgok nem az eseteim - pillantott hátra Cara.
- Gyertek, foglaljatok helyet a társalgóban, addig hozatok nektek valami finom toroköblítőt - invitálta őket Abren, majd Carára pillantott. - Már ha szükség van még mit leöblíteni.
Ahogy elfordult és megindult előre, Cara egyszerűen rácsapott a szenátornő fenekére, aki egy aprót ugrott, de láthatóan nem bánta a dolgot. Kytra a fejét csóválta.
- Kai, hogyhogy itt? Azt hittem elmész te is arra a diplomáciai útra, mint Eclair - kérdezte Kytra a fiút, mielőtt megint a szexre terelődik a téma a küldetés helyett.
- A szenátornő változtatott a terven - felelte a fiú szűkszavúan.
- Így van. Kai képességeire inkább itt lehet majd szükség. Azt a feladatot megoldja Mai is. Elvégre az ő küldetése. Neki kell megszolgálni a bizalmat, amit kapott - vette át a szót Abren.
- Értem... Amúgy találó a hajód neve - váltott témát Kytra.
- Köszönöm, de félig Saalia érdeme. Én az Ében Hollót akartam adni neki történelmi okokból, de ő azt mondta, hogy az Olló találóbb lenne és megtetszett a dolog - kuncogott a szenátor, mint egy pajkos gyerek, akit épp csínyen értek.
- Minél többet hallok erről a Saaliáról, annál inkább úgy érzem, hogy jól kijönnék vele - csatlakozott Karei a beszélgetéshez.
- Nem biztos, hogy értékelné azt, hogy helyette próbálsz vicces lenni - intette le Cara.
- Csak mondom, hogy akik ilyen ellenségesek velem, általában az ágyamban végzik - szólt vissza az ex orgyilkos, majd kortyolt a söréből, Kytra pedig Abrenre pillantott.
- A hajó nevének hatása lehet - mosolygott a szenátornő. - De térjünk a lényegesebb dolgokra. Mit tervezel következő lépésként?
- Kezdetnek felkeresem a mandalóri klánvezetőket és meglátjuk, ki melyik lehetőséget választja.
- És belőlük tervezed felállítani az ordói kormányt? - érdeklődött Abren, miközben kortyolt egyet a saját italából, ami némileg erősebb volt Karei sörénél. Cara eközben egyik kezét a szenátor combján pihentette, és láthatóan ezt nem is kívánta elrejteni a többiek elől.
- A politikához annyira nem értek - vallotta be. - Csak elképzeléseim vannak... Mirta szerint ez így kevés.
- Igaza van - jelentette ki Abren. - Ez önmagában kevés. De nagyon jó alap, amire építkezni lehet. Jól kiegészítenétek egymást Mirtával.
- Talán - bólintott Kytra. - Talán szüksége lehet valakire, aki megelőzi abban, hogy elkövesse anyám hibáit. Nekem pedig jól jöhet valaki, aki képes a realitásokat látni. Ő élt hosszú éveket a népünk körében, nem én.
- Kezdetnek megfelel - bólintott a szenátornő. - De szükséged lesz saját emberekre is ehhez a feladatra. Olyanokra, akikben megbízhatsz feltétel nélkül. Mondhatni egy saját klánra.
- A legénységemben megbízom - emelte fel a fejét a nő, aki most kiszakadt saját gondolataiból.
- Egy fregatt legénysége ehhez kevés - ingatta a fejét Abren. - Adminisztrátorokra, vezetőkre, parancsnokokra van szükséged.
- És gondolom te tudsz is ilyet ajánlani? - pillantott rá bizalmatlanul Cara, mint aki már várja, hol van ebben a csavar.
- Ejnye, Synthia drága, azt hiszed én mindig ilyen rosszban sántikálok? - viszonozta a pillantást Abren. - Nagyon bizalmatlan lettél a Köztársaság vezetésével szemben, mióta távoztál a fegyveres erőktől.
- Szóval kutakodtál – sóhajtott a nő. - Most nem tudom előadni a nagy sztorikat arról, hogy miként lettem zsoldos legenda.
- Ó, dehogynem - mosolygott Abren. - Sokkal szórakoztatóbb úgy hallgatni a történeteket, hogy tudom mi az igazság. A legizgalmasabb dolog a politikában.
- Térjünk vissza a témára - ajánlotta Kytra, aki abban reménykedett, hogy a szakmai részt átveszik, mielőtt ezek ketten egymásnak esnek.
- Persze. Természetesen, amit mondtam, csak egy ajánlat Kytra számára. Ideiglenesen a Köztársaság a megfelelő szakértőket delegálja, akik tanácsadóként közreműködnek a szervezési feladatokban, segítenek Ordot beintegrálni a galaktikus gazdaságba, hasonlók. De ismétlem, csak ha szeretnéd.
- Mindenképp jól jönne a segítség. De úgy, hogy közben a Köztársaság ne szóljon bele túlságosan a dolgokba. Félek, ha túl közel kerülünk Coruscanthoz, azzal elvágja az együttműködés lehetőségét Mirtával - mutatott rá.
- Ne aggódj, ez a Köztársasának sem érdeke, azzal ellentétben, amit Synthia gondol - cukkolta kicsit Carát, aki felhorkant, majd rászorított Abren combjára.
- Ezért is kell meggyőznöm a lehető legtöbb mandalórit, hogy velünk tartsanak - felelte Kytra, miközben próbálta nem észrevenni a dolgot. - Azt kell látniuk, hogy a Köztársaság segít, de miénk marad az irányítás.
- Remek. Akkor majd szólok... - itt Abren egy pillanatra elgondolkodott. - Arl kuzinjának. Annak a szőke bájgúnárnak... Alisdaiir azt hiszem.
- Miért büntetsz? - húzta el a száját Kytra.
- Az Újjáépítési Hatóságtól könnyebben tűnnek el összegek. Némi kis plusz kiadás itt, pár sosem megvalósult rendezvény ott - magyarázta vidáman.
- Nahát, a lopás lehetősége, hogy beindított - jegyezte meg Cara fanyarul.
- Én inkább kreatív költségvetési átcsoportosításnak szoktam hívni - felelte Abren félig komolyan. - De ezzel együtt a szükséges szakembergárda már ideküldhető. Gondolom a diplomaták még leegyeztetnek valami kölcsönös segítségnyújtási meg barátsági szerződést, de ez már igazán nem az én kompetenciám.
- Ha mindez megvan, talán a népünk is elkezdhet talpra állni - bólintott Kytra, majd kiitta a maradék italát a pohárból. - Én szívem szerint most rögtön hozzálátnék.
- Milyen energikus - jegyezte meg Karei szokásos stílusában.
- Azt hiszem, van itt még valami - jegyezte meg a szenátornő. - Lyrr, khm mármint a sith Főkormányzó...
Ennél a pontnál Cara újra rászorított Abren combjára, akinek egy pillanatra elakadt a szava, és láthatóan azzal volt elfoglalva, hogy nehogy bármiféle hang elhagyja a torkát, majd ahogy enyhített a szorításon, Abren megköszörülte a torkát.
- Tehát a Főkormányzó úgy gondolta, van náluk valaki, akivel szívesen találkoznál - fejezte be. - Kissé unortodox, hogy a hajóra engedtem, de Ross ügynökék szemmel tartják.
- Egek, erről sosem meséltél - hajolt közelebb a mandalóri nőhöz Cara. - Csak nem egy titkos szerető a moffok között?
- Hagyj a hülyeségeddel Cara - sóhajtott fel. - Akkor találkozzunk ezzel az idegennel.
- Szerintem menjetek csak ketten - jegyezte meg Cara, és Abrenre sandított.
- Igen, azt hiszem lenne még itt pár dolog, amiben ütköztetni kéne a véleményünket - közölte, és olyan egyértelmű volt, hogy mire készültek, hogy Kytra sóhajtott, majd intett, hogy tegyék, amit tenni kell.
- Ne aggódj, Kytra, keménykezű leszek - mosolyodott el Cara, majd a szenátorral együtt felkeltek és elindultak az egyik hátsó lakosztály felé.
- Öhm...ugye tudod, hogy... - kezdett bele Karei.
- Igen - felelte nagyot sóhajtva. - De legalább nem azt fogom állandóan hallgatni, hogy meg akarja kóstolni a lába között... Javaslom nézzük meg mi is ki vár ránk.
- Erre jöjjenek - köhintett Ross, majd az egyik közelebbi lakosztályhoz kísérte őket. Az ajtó feltárult, és Kytra egy birodalmi egyenruhás alakot látott meg bent, a félhomályos szobában. Ross is belépett utánuk, és magasabbra csavarta a fényszabályozó szintjén, a mandalóri nő szava is elakadt, ahogy egy ismerős arcra lett figyelmes. Jó pár év eltelt azóta, de alig változott valamit.
- Lotra - préselte ki magából meglepetten.
- Ismeritek egymást? - lepődött meg Karei is.
- Húgom - felelte az egyenruhás nő kimérten és hűvösen, igazi birodalmi hanghordozással és beszédstílussal.
- Odakint leszek, ha kell valami - jegyezte meg Ross, aki láthatóan nem akart belefolyni ilyen családi dolgokba.
- Azt hiszem nézek valami frissítőt - csatlakozott Karei is, és az ügynökkel együtt távoztak. Kytra nem volt ilyen szerencsés, ő nem menekülhetett.
- Illik hozzád anyánk páncélja - közölte vele a nővére tárgyilagosan.
- Kár, hogy nem mondhatom el ugyanezt arról az egyenruháról - felelte Kytra, és a hangja fájdalom és kínlódás keveréke volt. Még szerencse, hogy Cara épp Abrennel hancúrozott, mert ő nála is jobban utálta a birodalmiakat... azokat, akik alderaaniként lettek birodalmiak.
- Pedig ez a családi örökségünk része is - közölte vele a másik kimérten. - Legalább annyira, mint a páncél vagy az a szablya az oldalán.
- Azé a birodalomé, ami elpusztította az egyik szülőbolygónkat - mutatott rá Kytra.
- Apánk hitt a Birodalomban Alderaan pusztulása után is - közölte vele Lotra. - A rend és a biztonság eszméjében. Ahogy én is.
- Ha már ennyire emlegeted, meglep, hogy ő nem jött el a nagy családi találkára - horkant fel.
- Ő a hamis birodalmat szolgálja most - közölte Lotra, de a hangján továbbra se lehetett semmi érzelmet érezni. - Tudom, hogy haragszol rám a döntésem miatt. Hogy csatlakoztam a birodalomhoz.
- Nahát, ez ilyen egyértelmű volt - tette szét dühösen a kezét Kytra. - Milyen szép gépet faragtak belőled! Bármelyik propagandaplakátjukra rátehetnének. Majd mindenképp küldj képet, amikor te is elpusztítasz egy bolygót, jó? Nehogy lemaradjak a nagy családi pillanatokról!
Kytra kitörését látva Lotra hirtelen előrébb lépett, és a másik nő nagy meglepettségére megölelte őt. A mandalóri nő néhány pillanatig lefagyva állt ott, majd ő is átölelte a nővérét. Amikor a családjuk jó pár évvel ezelőtt külön utakra lépett, ő halottnak tekintette Lotrát. Számára bizonyosan az volt, sosem beszélt róla szinte senkinek. Egészen mostanáig. Megrohanták az emlékek, ahogy átölelték egymást. Amikor az apja elhagyta, csupán csak hatéves volt, míg Lotra kilenc. Nővérét az apja magával vitte: biológiai anyjuk nem volt ugyanaz, de Lotráé már korábban meghalt. Számára Bo-Katan ugyanúgy anya volt, mint Kytra számára. Ám Gideon mindig is Lotrát tekintette jobban a magáénak. Ezután is tartották a kapcsolatot, egészen addig, amíg Kytra tizenöt éves korában Lotra nem közölte vele, hogy a Birodalom szolgálatába lép.
- Lotra - suttogta halkan. Furcsa érzés volt újra látni és átölelni. Mindig is azt hitte, hogy sosem fogja újra látni. A birodalmi nő végigtörölte a szemét a zubbonya ujjával, majd hátrébb lépett. Még így is nehezen tudta elrejteni azt, hogy könnyek szöktek a szemébe.
- Mi-miért - tört ki Kytrából. - A Főkormányzó miatt?
- Látni akartalak - közölte vele komolyan. - A Főkormányzó ajánlotta fel a lehetőséget, de ez nem egy parancs volt.
- Még mindig nehezen fogadom el azt, amivé váltál - közölte vele Kytra, de a hangjában jóval kevesebb nehezteléssel. - Nemcsak a Birodalom, de a sithek szolgája.
- A Főkormányzó egészen más - rázta meg a fejét Lotra. - A legcsodálatosabb vezető, aki alatt valaha szolgáltam. Ő jobbá teszi a Birodalmat!
- Ezt sokan sokszor állították magukról - csóválta a fejét a nő, majd mintha hirtelen eszébe jutott volna valami. - Viszont, ha azt mondod, jobbá teszi... beismered, hogy nem okés velük minden?
- A cinikus Kytra, akit mindig ismertem - húzódott apró mosoly az arcára. - Semmi se tökéletes, még a Birodalom se. Sokan bitorolták a nevét, az eszméjét, hogy aztán ennek örvén csak a saját javukat szolgálják. De a Főkormányzó más. Őt nem érdekli a személyes hatalom vagy a vagyon. Az ő szíve csak a Birodalomért dobog.
- Amit te a Birodalom hibáinak hiszel, az a Birodalom lényege - sóhajtott Kytra, a Főkormányzót illető részre meg inkább nem is akart reagálni. Pedig szívesen mondott volna olyasmit, hogy az ideológiai fanatikusok veszélyesebbek, mint az átlagos korrupt moff vagy inkompetens katonai parancsnok. - De gondolom nem ezen vitázni jöttél ide.
- Tartok tőle nem tudsz meggyőzni - ismerte be Lotra. - De úgy gondolom a nézeteltéréseink ellenére mégis egy család vagyunk.
- Igen, úgy tűnik - ismerte be Kytra is, bár kissé kelletlenül.
- Éppen ezért kértem magam ide a mandalóri űrbe. Az itteni sith helyőrség parancsnokságára - közölte vele.
- Azt hiszem megpróbálhatjuk újra - közölte. Próbálta magának valamiféle logikus érvvel is megmagyarázni, például, hogy jó, ha jóban van a mandalóri űr felét uraló sithek helyi embereivel, de így is nehezen vette be a gyomra. Szokatlan volt számára ez a helyzet, hiszen valahol legbelül mégiscsak örült a nővérének.
- Semmi többet nem kérek - bólintott a másik nő.
- Hagyjuk ezt a dolgot. Üljünk le és beszélgessünk úgy, mint a testvérek. Átlagos dolgokról.
- Magam is ezt szerettem volna javasolni - értett egyet nővére, majd mindketten helyet foglaltak és Lotra máris magához ragadta a kezdeményezést, hogy töltsön kettejüknek egy italt. Kytra majdnem viccesen hozzá is szólt, hogy szolgálat közben készül italozni, de épp az imént döntötték el, hogy nem beszélnek ilyesmikről.
- Szóval, mi a helyzet veled mostanság? Van kivel megosztanod a dolgaid? Jutott időd a magánéletre?
- Jutott. De sajnos nincs senkim. Bár igazából nem is hiányzik jelenleg az életemből. Sok a tennivalóm.
- Szomorúan hallom.
- Ne sajnáld. Eljön az ideje annak is. Ahogy hallom, te sem kapkodod el.
- Tehát azért rajtam tartottad a szemed?
- Mondjuk. Legalábbis hallottam ezt-azt. Egy zsoldosról, akinek van egy twi'lek társa. Akiről azóta kiderült, hogy még jedi is.
- Majd bemutatlak neki egyszer.
- Úgy legyen. Biztos jól kijönnénk.
- Nos, legalább rohamosztagos nem vagy. Szóval azzal legalább nem viccelne - mondta Kytra nevetve, mire pár pillanattal később testvére is követte példáját.
- Szívesen megismerem a többi barátodat is, na meg azt a jóképű vigot is. Ne félj, nem csenem el tőled.
- Nem félek én attól - kuncogott Kytra máris kicsit jobb hangulatban.
- Helyes. Örülök, hogy nem veszed már ezeket olyan komolyan, mint amikor még gyerekek voltunk. Felnőttél. És örömmel látom, hogy jó ember maradtál.
Eközben Abren körbevezette Carát a lakosztályában. Mármint faltól falig lökdösték egymást, miközben vadul csókolóztak és hámozták le egymásról a ruhát. Mire az ágyhoz értek, már alig viseltek valamit. Cara az ágyra döntötte Abrent és a blúza alá nyúlt.
- Nocsak, szenátorkához képest jó sportos vagy - állapította meg elismerően.
- Te sem panaszkodhatsz. Még a végén azt hiszem, hogy Saalia miattad kedveli az izmos lányokat.
- Nem kétlem, hogy volt hozzá közöm, de most hagyjuk őt - felelt Cara és ismét lesmárolta a szenátornőt.
Miután teljesen lehámozták egymásról a ruhákat, Cara az ágy támlájához paszírozta Abrent, miközben a csukóit a falnak nyomta és alaposan kiszívta a nyakát, gondosan ügyelve rá, hogy könnyen elrejthető legyen. Az erőfölénnyel a szenátor nem tudott mit kezdeni. Igaz, nem is akart egyelőre, csak lehunyta a szemeit és élvezte a helyzetét. Egészen addig, míg Cara le nem ült az ágyra és a fejét a lábai közé nyomta.
- Lássuk, másra is jó-e az a csinos száj, mint beszédre - parancsolt rá fölényesen a zsoldos.
- Látom, te is szeretsz irányítani.
- Bizony. De most kevesebb beszédet és több nyelvmunkát szeretnék.
- Valahogy sejtettem, hogy nem kopasz - jegyezte meg Abren, utalva a fazon vágott szőrsávra, amely most szemmagasságban volt neki.
- Én nem a szőrtelen twi'leked vagyok - felelte Cara fölényesen, majd a kezével közelebb szorította magához Abren fejét, mire a szenátor azonnal munkához is látott. A nagyobb darab nő láthatóan élvezte a helyzetet, hogy egy vezető politikust kedve szerint irányíthatott a saját szórakozására. Abren persze nem maradt adós azzal, hogy nagy élvezettel vágjon bele az agresszív véleménycserébe, amely az ilyen tárgyalások elengedhetetlen része volt.
- Csakugyan jól forgatod a nyelved - jegyezte meg a nő, ahogy Abren belelendült. Aztán hirtelen megragadta a fejét, és hátralökte az ágyon, majd az arcára ült. - De nekem is vannak trükkjeim.
Abren végképp alárendelt helyzetbe került a mostani felállásban, de annyi partnere esetén volt ő a domináns fél, hogy mi tagadás ez a mostani szerepcsere egészen lázba hozta. Miközben Cara szó szerint az ő arcán lovagolt, Abren is kifejezetten élvezte a helyzetet.
- A kis birodalmi fruska is biztos élvezte - beszélt tovább Cara, aki láthatóan legalább annyira beindult, mint ő. - Te aztán mindenbe beleteszed a nyelved, mi? Komolyan veszed, hogy a politikusoknak nyalnia kell.
Abren nem felelt semmit - nem is igazán lett volna rá alkalma - csak tovább dolgozott Carán, aki egyre jobban belemelegedett a helyzetbe, és most már nagyokat sóhajtott és nyögött.
- Nem úszod ám meg ennyi munkával - mondta végül Cara és leszállt Abrenről.
Itt volt az ideje, hogy kicsit ő is bevesse nyelvtudását a szenátornőcskén. Lehajolt hozzá és hosszasan megcsókolta, miközben egyik kezével kitapintotta, mi a helyzet odalent. Nem kellett csalódnia. Bemelegítésként meg is nedvesítette kicsit az ujjait, majd eltávolodott Abrentől és lenyalatta vele.
- Kezdem érteni, mivel fogtad meg a csáposkát - mondta vigyorogva.
Megfogta Abren lábait és nemes egyszerűséggel maga elé emelte az alsó felét, majd a hasánál fogva magához szorította a nőt és elkezdte demonstrálni a saját képzettségét. Abren pedig arra kényszerült, hogy továbbra is a másik diktálja az ütemet, míg ő alárendelt szerepben sodródik az árral.
- Úgy tapasztalom... valóban jól képzett vagy - nyögte Abren, miközben partnere egyre hevesebben dolgozott a nyelvével és közben az egyik keze is Abren lábai közé vándorolt. Aztán abbahagyta a nyelvjátékot és elengedte őt, mielőtt kielégülhetett volna - Csak nem elfáradtál? - kérdezte tréfásan.
- Bírom még, ne félj. Csak gondoltam csináljuk úgy, ahogy igazán szereted. Ha már a hajód is erről nevezted el - vágott vissza Cara, majd eleresztette Abrent és csak az egyik lábát tartotta a levegőben, hogy a sajátjai közé húzhassa őt.
- Te aztán tudod, mi kell egy magamfajta szenátornak.
Abren gyakorlott mozdulatokkal csúszott oda Cara lábai közé, és aztán mindketten ütemesen kezdtek mozogni. De még ebben a pillanatban is Cara volt fölényben, aki testi erejét kihasználva mozgatta a szenátor testét. Abren rég érezte magát ennyire dominálva, és a másik nő igen erőteljesen és határozottan, de mégsem erőszakosan szeretkezett. Kifejezetten tetszett neki ez a fajta tempóváltás a sok, önmagát az első szóra alávető szenátusi titkár és hasonló után. Cara láthatóan egy igen önérzetes, de nem önző partner volt az ágyban.
- Synthia - nyögte, miközben egyre jobban belelendültek a mozgásba. Cara hirtelen megállt, ragadta a szenátornőt, majd jó erősen megcsókolta, miközben másik kezével a csiklóját kezdte izgatni. Abren egész teste megremegett, de mivel a másik nő szája rá volt tapasztva, nem tudott csak erőtlen nyögéseket kiadni, miközben elélvezett. Cara ekkora elengedte a testét, és a fülébe suttogott:
- Ugye tudod, hogy ennyivel nem szabadulsz? - kérdezte tőle, majd beleharapott a fülcimpájába. Ezután gyengéden az ágyra engedte, és gyengéden a melleit kezdte simogatni, de csak egy nagyon rövid pihenőt engedélyezett neki, mielőtt újra mozgásba lendült. Abren nyögései újra megszaporodtak, ahogy Cara ismételten ollóba fogta.
- Hol tanultál meg így dugni? - kérdezte tőle Abren, aki a kéjtől kezdte úgy érezni, eszét veszti.
- Ha annyit töltesz vad zsoldos lányok társaságában, mint én, eltanulsz egyet s mást - közölte vele, látható szakmai magabiztossággal.
- Tegyél magadévá. Uralj le! - nyögte Abren, belefeledkezve a kéjbe. Cara előrébb hajolt, és adott neki egy pofont az egyik kezével.
- Már most is a cafkám vagy - közölte vele, majd újult erővel mozogni kezdett.
- Igen, az vagyok - helyeselt kéjelegve a szenátornő.
- Az én mocskos kis cafkám vagy. Jól mondom?
- Igehhn...
Cara mosolygott, ahogy látta Abrenen, mennyire átadta magát a kéjnek. Épp ezért nem is akarta még, hogy vége legyen a mókának. Abbahagyta és eltávolodott a nőtől, majd elkapta és hassal az ágyra fektette, hogy maga alá nyomhassa. Hátra fogta a kezeit, majd az ágy szélén hagyott övéhez nyúlt, amiről egy karperecet vett le és rutinosan rá is kattintotta a nő csuklóira.
- Néha fejvadászkodom is, ha esetleg érdekel, miért van nálam ilyesmi - közölte, majd kihasználva partnere tehetetlenségét, csapott párat a farpofáira, mire Abren csak halkakat szisszent. De nem is igazán melegedett bele a dologba, csak kíváncsi volt, milyen a hangja ennek a feszes fenéknek. Végül az éjjeliszekrényhez nyúlt és megvizsgálta a tartalmát. Meg is lelte, amit keresett - Lám-lám, sejtettem, hogy mindenkit idehozol 'tárgyalni'.
- Itt könnyebben megnyílnak a tárgyalófelek - közölte Abren kuncogva.
- Igen, te is megnyíltál - mondta Cara, miközben felcsatolta a játékszert, aztán visszamászott a nő mögé és közelebb húzta magához - Azt hiszem nem kell nedvesíteni, egyetértesz? - kérdezte, majd válasz nélkül behatolt, mire Abren hatalmasat nyögött. Cara nem is várt, azonnal mozogni kezdett határozott, erős lökésekkel kényeztette a nőt. Figyelt rá, mikor jut el a megfelelő pontra, majd abbahagyta a mozgást és kihúzta a játékszert.
- Várjunk csak. Egy ilyen mocskos kis cafkát nem is így kell megdugni - mondta színlelt megvilágosodással, majd a másik nyíláshoz igazította a már benedvesített játékot - Egyetértesz? - kérdezte, majd behatolt a nyílásba és megfogva Abren csípőjét lassan tövig nyomta.
Abren egyre nagyobbakat nyögött, ahogy Cara elkezdte megdolgoztatni testnyílásait: miközben a játékszer az ánuszában dolgozott, Cara ujjai a másik nyílásában mozogtak. Általában ő volt az, aki domináns félként lépett fel, még az olyan nagy nevek esetén is, mint Moskau főkormányzó vagy teszem azt egy bizonyos jedi lovag. Most azonban Cara kedvére játszhatott a testével, és ez a gondolat szinte megőrjítette. Csak az hozta vissza valamennyire a kéjmámoros világból, amikor újra ütést érzett a hátsóján, és ahogy hátrapillantott, látta, hogy Cara szabad kezében újra a karperecet tartja, és újra kíméletlenül lesújtott. Abren száját egy hatalmas nyögés hagyta el.
- Na mi van, élvezed? - hajolt hozzá közelebb, és a fülébe fújt, ám eközben mozgása is megállt.
- Folytasd... folytasd - nyögte a szenátornő, mire Cara elégedetten nevetett fel.
- Élvezed mi, te kis ribanc? - súgta a fülébe újra, majd felkelt róla, kihúzta a játékszert a hátsójából és újra a vaginájához helyezte, majd újra mozogni kezdett benne, persze továbbra is ágyhoz szegezve őt. Abren újra hangosan nyögni kezdett, és Cara érezte, hogy hamarosan elmegy. Újra előrébb dőlt és most már gyors, erősebb lökésekkel operált. Aztán Abren száját egy hangos kéjsikoltás hagyta el, miközben teste megremegett. Cara jó szorosan hozzásimult, és apró gyenge mozdulatokkal segített rá a nő gyönyörére. A tetőpont jó pár másodpercig tartott, és aztán a fekete szenátornő teste elernyedt, feje pedig a paplanra hullott. Cara kellőképpen benedvesítette az ujját - volt miből - majd Abren szájába tette azt, aki önkéntelenül is lenyaltra róla az anyagot.
- Nagyon ügyes voltál - suttogta újra a fülébe. Abren hálásan szuszogott az ágyon, képtelen volt gondolkozni. Cara lassan leszállt róla, majd úgy feküdt mellé, hogy a karjaiba vette. Most az előzőkhöz képest meglehetősen gyengéd volt, apró, finom simogatásokat végzett teste bizonyos intim részein. Néhány percbe is beletelt, mire Abren kezdte visszanyerni józan öntudatát, és elégedetten bújt közelebb Carához.
Nagyon élvezte az együttlétüket, ezt a sajátos dinamizmust kettejük között. A nő láthatóan értette a dolgát, és azt, hogy miként okozzon a partnereinek gyönyört. Tudta, mikor kell durvának és mikor gyengédnek lennie. Ha nem lett volna Saalia, még azon is elgondolkodott volna, hogy megtartja állandóra.
- Na ki volt jobb, a birodalmi cafka vagy én? - tette fel a kérdést Cara, látva, hogy a másik már gondolkodik. Abren csillogó szemekkel pillantott rá, mire Cara elégedetten kuncogott. - Nem kell kimondanod. Remélem azért járni majd fogsz tudni.
- Én is - sóhajtotta. - De legfeljebb betegszabadságot veszek ki.
- Na még ennyire sem basztam meg senkit - csendült némi szakmai elismertség a hangjában. - Tudod, te túlságosan is hozzá vagy szokva a jól szituált úri kurvákhoz, akik szépen játszanak és könnyen elélveznek. A peremvidéken és az alsóvárosokban egész máshogy megy ez.
- Észben tartom - felelte erőtlenül. Néhány pillanatig csendben ültek csak ott, majd Abren szólalt meg. - Mondd csak Synthia...
- Imádom, amikor így hívsz - jegyezte meg, hálából mindkét mellbimbóját megpödörve, mire Abren halkan felnyögött, félig élvezetből, félig fájdalomból.
- Szóval... ha ennek vége... nem akarsz nekem dolgozni?
- Neked vagy a kormánynak? - pillantott rá kíváncsian. - Tudod, utóbbinak nem dolgozom.
- Szigorúan nekem - felelte Abren magabiztosan.
- És gondolom jó sok dugás lesz a munkaköri leírásomban - nevetett fel Cara, majd megfogta Abren fejét, és elkezdte a lába közé húzni. - De ha beszélni van időd, akkor másra is tudod használni a szád.
Odakint egyre gyűltek a sörösdobozok Kytráék asztalán, amiket főleg Karei termelt, akin láthatóan nem igazán fogott az alkohol, ugyanolyan egykedvűen gyűrte be az italokat.
- Van bennük szufla - jegyezte meg Kytra, az órájára pillantva. - Érdekes, hogy nem hallani semmit.
- A hajó egyes helyiségei hangszigeteltek - felelte Ross ügynök tudálékosan, majd köhintett. - A... tárgyalások miatt.
- Tárgyalások - horkant fel Karei, akit láthatóan mulattatott a dolog. - Agresszív véleménycsere folyhat odabent.
- Igen. Ollótechnikákat cserélnek - nevetett Kytra is, majd csak rászánta magát még egy italra, aztán Kareire nézett - Nem aggódsz, hogy megárt?
- Csak akkor, ha nekem kell vezetni a hajót. Egyébként az italtól csak kedvesebb leszek...Vagy nedvesebb. Bár ennek szerintem itt legfeljebb Abren örülne.
- Szerintem előbb bíznám Saaliára a hajómat - felelte Kytra, mire Kai felhúzta a szemöldökét - Mi baj? Még megtanulhat rendesen vezetni.
- Tudom, hogy túloztok, mikor ezt mondogatjátok - felelte a fiú.
- Ha már szóba került, Ross ügynök, van valami hír róluk? - fordult az ügynök felé, aki elég jól őrizte meg a nyugalmát egy volt szindikátusi orgyilkos közvetlen közelében.
- Nos egyelőre nem sokat tudunk. A legelső hajó, amin Zaniah segít navigálni, megérkezett elérte a Tythont, a többiek pedig az általuk kijelölt útvonal alapján megérkeztek Empress Tetához. Amennyire tudom, hamarosan kapnak a jedik némi eligazítást a dolgokról.
- Ez tényleg nem túl sok. De több, mint a semmi - sóhajtott Kytra.
- Majd Abren biztos megoszt még pár dolgot, ha befejezte a...tárgyalást - tette hozzá Kai.
- Ha olyan állapotban lesz - jegyezte meg a mandalóri - Cara kemény tárgyalófél tud lenni.
- Akkor várunk - mutatott rá Karei, mire Kytra egyetértően bólintott.