|
Post by Imperial on Jan 24, 2010 22:54:10 GMT 1
Minden idők legnagyobb harcosa gépies mozdulatlansággal figyelte a kék óceánokkal tagolt sötétzöld glóbuszt. Mandalore. Otthon, haza, ahonnan most ellenségei száműzték. Itt volt előtte, és mégsem léphetett rá az atmoszférában felszabadított vírus miatt, amit a DNS-ére kódoltak.
- Mand’alor, gar ad’ika cuyir norac – Szólította meg egy alak, szintén páncélban, de fekete alapon kék mintázattal.
- Vor’e. – Fordult el a panoráma ablakon túli látványtól Boba Fett, és követte Kalahayn-t a gyengélkedőbe.
- Szépen gyógyul, de még rengeteg pihenésre van szüksége. – Váltott át basicre a mandaloriai.
- Mikor állhat lábra? – Kérdezte Fett Kalahayn-t, aki ironikus módon nagyobb tehetséget kapott a gyógyítás, mint a harc terén. De a mandaloriaiak között semmilyen tehetség sem vész kárba.
- Ha ilyen ütemben javul az állapota és bactából sem fogyunk ki, akkor egy hónap. Ha szert tehetünk jobb minőségű bactára, akkor kevesebb.
A Gayiyli fregatt folyosói most kihaltak voltak. A kiszuperált Nebulon B a vong háborúban látott utoljára csatát, amikor is fegyverzetének jelentős része elpusztult, így hasonlóan a lázadókhoz, a mandaloriaiak is kórházhajóvá alakították a vén teknőt, leselejtezés helyett.
- És a nanovírus?
- Dolgozunk rajta, Mand’alor. Egyelőre nem tudunk áldozatról szerencsére. Az antivírus kifejlesztése el fog tartani egy darabig. Gyorsabban haladnánk, ha szereznénk valamennyi információt róla.
- Megteszem, amit lehet.
- Itt van bent. – Engedett utat Kalahayn. Fett belépett és a kinti elhasználódott acéllemezekkel és szürkévé fakult falakkal szöges kontrasztban vakító fehér, steril szoba fogadta, ahol unokája feküdt, Mirta. Tagja volt a kommandónak amelyik a birodalmi moffok legyilkolására indult, de aztán Caedus lemészárolta őket.
Mirta maradt egyedül életben. A sith eltörte a gerincét, aztán megkínozta. De Mirta nem tört meg.
Ökölbe szorultak a mandaloriai kezei. A chakaar túl könnyű halált kapott.
Fett levette a sisakot, mely arcává vált az évtizedek alatt és letette a bejárat mellé, hasonlóan kesztyűjéhez. Majd odasétált az ágy mellé. - Su cuy’gar, Mirtika. – Fogta meg unokája kezét. Su cuy’gar, egy olyan nép köszöntése, ahol a halál olyan szoros része az életüknek, mint maga az élet. Su cuy’ gar, hát még életben vagy! Egy lassú pillanattal később kinyitotta szemeit és kába hangon üdvözölte nagyapját. - Su cuy’gar, ba’buir. – A hangja gyenge volt, de szerencsére már csak az álmosságtól.
- Kalahayn azt mondta, nemsokára rendbe jösz. - Igyekszem, haza akarok menni. - Mire lábra állsz, megszabadítom hazánkat a vírustól. - Tudod ki volt az a chakaar aki ezt tette? Fett bólintott. - Mando’ad draar digu. Fizetni fognak. De te most pihenj, ezt hagyd rám. Nemsokára itt lesz Ghes. Míg felépülsz, melléd rendeltem. - Vor’e.
- Most mennem kell. – Engedte el unokája kezét. – K’oyacyi! Ibic cuyir ke’gyce teh Mand’alor!
- Re’turcy mhi, ba’buir. – Mosolygott Mirta a parancson.
- Re’turcy mhi Mirtika. – Vette fel sisakját Fett, majd kilépett.
Meg fognak fizetni. Mindegyik moff, amelyik benne volt.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 20, 2011 20:00:58 GMT 1
A Mandalore körül keringõ ûrállomás az elmúlt évben egész várossá nõtte ki magát.. a Fett-klán, és szélesebb rokonságuk, valamint testõreik egész serege helyezte át székhelyét a bolygó füves pusztáin szétszórt farmokról ebbe a komplexumba, nem csak azért, hogy vezetõjük, a birodalmi genetikus biofegyver légkörben elterjesztett reagensei miatt a bolygóra lépés lehetõségétõl megfosztott Boba Fett közelében lehessenek, hanem mert a növekedéssel együtt egyre több vállalat és klán is erre a bázisra, az új Manda'yaim-ra helyezte át a székhelyét.. a Mandal'ore ezügyben nem ismert tréfát, nem engedte meg, hogy még egyszer a bolygó felszínén olyan, Coruscantot másoló fémtömeg épüljön, mint ami a Clone háborúk idején csúfította el az északi kontinenst...
De még így is sokan voltak, akik azt vallották, hogy a Mandal'ore nélkül Mandalore nem Mandalore, hogy a klánoknak olyan vezetõ kell, aki bármikor megjelenhet a felszínen, az egyes befolyásos családok saját rezidenciáján, és igazságot tehet.. ha kell, szóval, ha kell, akkor a bes'kar élével.
Fett a fogadóterem végében egy repulzoros karosszékben lebegõ unokájára, Mirta Gevre pillantott, egyetlen életben maradt rokonára, akirõl sokáig azt sem tudta, hogy létezik.. a nõ a Lord Caedus és a vele szövetkezõ birodalmi moffok elleni akcióban sérült meg, és a mai napig nem tudott lábra állni, de az élni akarás nem hagyta el, stázis-székében ülve jobb híján pilóta- és informatikai képességeit fejlesztette olyan szintre, hogy Fett szerint már egyedül el tudott volna vezetni egy csatahajót. Férje, Ghes Orade, a Mandal'ore testõrségének vezetõje, mint mindig, most is mellette volt... bár hivatalosan Fett mellé volt kirendelve, az öreg fejvadászt ez egyre kevésbé zavarta.. ha Mirta ott volt mellette, márpedig sok helyre nem mehetett mostanában, akkor ott volt Ghes is, a nõnek pedig határozottan nagy szüksége volt férje támogatására...
Ettõl persze a Mandalore vezérét nem hagyta nyugodni a tudat, hogy tartozik még egy körrel a moffoknak.. nem csak amiatt, amit az unokájával mûveltek, hanem azért is, hogy a bolygóra juttatott nanovírussal igencsak kellemetlen helyzetbe hozták.. de nem kell már sokáig várniuk, gondolta Boba. Hamarosan...
Addig is szembe kellett néznie a sokkal kézzelfoghatóbb problémával; a belsõ széthúzással, ami ismét felütötte a fejét a bolygón, miután a Yuuzhan Vong megszállók - vagy ahogyan a Mandalore-on nevezték õket, a rákpáncélos srácok - elleni küzdelem egyesítette a galaxis összes T-rostélyos sisakot viselõ harcosát. Ma már, a polgárháborúk lezárta és kiújulása után mindig akadt a galaxisban egy olyan szeglet, egy olyan frakció, akinek szüksége volt a fejvadászok és zsoldosok szolgálatára.. és bár a Mandalore hadiipara az új érclelõhelyeknek köszönhetõen felívelõben volt, a mai napig a képzett és roppant halálos emberanyag volt a bolygó legfõbb exportcikke.
És ahogyan az lenni szokott, mindegyik klán, mindegyik frakció máshol találta meg a számítását, ami viszályt szült a Mandal'ore tanácsában.. Fett azonban a végsõkig pragmatikus maradt, és kikötötte: bárkitõl bármit elvállalnak, amíg jól fizet, mindaddig, amíg Mandalore harcos nem kerül szembe Mandalore harcossal, és mindaddig, amíg az elsõ útjukba kerülõ birodalmi Moffra lõnek.
Most azonban, ahogy a legbefolyásosabb klánok vezetõi megérkeztek a fogadótermébe, és egyenként meghajtották magukat, páncélkesztyûs, ökölbe szorított jobb kezüket sisakjukra helyezve népük választott vezetõje elõtt, Boba keserû idegességgel vette tudomásul, hogy újabb fárasztó huzavonának néz elébe...
- Köszöntelek Titeket, Testvéreim! - foglalt helyet végül a Mandalore számára kialakított Besh'kar trónon, amit személy szerint utált, és felesleges hívságnak tartott, de a tanácsadói meggyõzték róla, hogy ha személyesen nem tud jelen lenni a bolygón, akkor legalább ennyivel fejezze ki hatalmát a többiek elõtt. Fett viszont kikötötte, hogy ebben az esetben az ülõalkalmatosság nem lehet más, mint egy tömör Besh'kar-ból öntött egyszerû szék.
- Légy üdvözölve, Mandal'ore! - köszöntötték egyként a klánvezérek. Ott volt Fett legszorosabb szövetségese, a volt farmer Goran Beviin, aki a Mandal'ore füle, szeme, és olykor ökle volt lent a bolygón. Mellette magasodott egy szürkés hajú, nemes tekintetû kék páncélos alak, Venku Skirata, aki az utóbbi idõben a Mandalore régi hagyományaiért kiálló klánok vezetõjévé nõtte ki magát. A tradicionisták nagy támogatást élveztek azok körében, akik annak idején együtt harcoltak a Clone Hadsereggel, egyes pletykák szerint maga a férfi is egy klónkatona leszármazottja volt... Fett azonban nem csak ezt vélte tudni, hanem azt is, hogy anyai ágon erõérzékeny felmenõkkel rendelkezik, amit a mai napig titkolt szövetségesei elõl is. A tanács harmadik vezetõ tagja az arany páncélos Olenn Sanagar volt, akinek fia, Rev, a Coruscanton Daala zsoldjában szolgáló különítmény parancsnoka volt. Fett jó viszonyt ápolt Daalával, de régen tudott idõt szakítani arra, hogy személyesen is beszéljen vele... a Sanagar-klán pedig rövidesen beférkõzött Daala bizalmába. Vállukon a bolygót a Clone háborúk elõtt uraló Vizsla-klán kézjeléhez hasonló festést viseltek, de Fett egyelõre nem tudta kideríteni, hogy van-e tényleges kapcsolat köztük és a letûnt hadurak között, vagy csupán jó érzékkel rájátszanak egy régi szimbólumra... röhej, amúgy is, gondolta hirtelen Fett. Tisztára, mint egy politikus...
- Azért hívtalak össze benneteket, mert fontos dolgot kell megvitatnunk... - Fett elõhúzott a páncélja egyik rekeszébõl egy holodiscet, amit az elõtte lévõ leolvasóba helyezett. - Bizonyára a többi Klán is megkapta már ... ezt..
A képernyõn egy köpönyeges, csuklyás alak tûnt fel, akinek arcát nem lehetett felismeri. - Üdvözlet a Mandalore bátor harcosainak! - recsegte az alak - A Sithek Szentjeinek Egyesített Egyháza nevében köszönöm Jango Fett örököseit!
Több klánvezér rosszallóan összenézett ennek hallatán, hiszen, bár fia átvette a Mandal'ore õt megilletõ posztját, Jango Fett valójában sosem volt a Mandalore bolygó szülötte. - Hajdan a maguk õsei és a mi mestereink egy oldalon álltak.. - folytatta a fekete csuklyás alak. - Most azt ajánljuk a Mandalorenak, újítsuk meg ezt a szövetséget! Dolgozzanak ismét a Sitheknek! Egymillió kredit üti a markukat minden Jedi fejéért! Nem kell mást tenniük, mint elhozni Korribanra! Fontolják meg!... ehehehehehe!
Azzal a képernyõn lévõ alak valami harsány, gurgulázó nevetést hallott, majd eltûnt.
Fett lekapcsolta a holot. Tudta, hogy a jelenlévõ klánvezérek mindegyike tisztában van vele, annak idején Fett parancsára éppenséggel pont a Jedik és a Szövetség oldalán harcoltak, hogy megállítsák a magát Sithnek nevezõ Darth Caedust.. sõt, Caedus gyilkosát, a Jedi Jaina Solot valójában személyesen Fett képezte ki a Mandalore harcmodorra... azt már kevesebben tudták, hogy ebben Fettet egyvalami motiválta, a személyes bosszú.. a vágy, hogy Caedus, aki a Szövetségi Biztonsági Gárda ezredesként végzett a lányával, a fejvadász Ailyn Vel-el, Mirta anyjával, meglakoljon.
- Nos..- nézett körbe az egybegyûlteken a hetven évesen is még mindig halálosan szúrós tekintetû Boba Fett. - Ez egy igen érdekes ajánlat, nem gondolják? Kíváncsi vagyok, testvéreim, mi a véleményetek...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 30, 2012 17:54:49 GMT 1
Olenn Sanagar összehúzta szemöldökét.
- Tehát a Sith ismét felbukkant a galaxisban. Alig győztük le őket, máris itt vannak a nyakunkon. Méghozzá szövetséget ajánlanak.
- Akárhogy is - vette át a szót Goran Beviin. A Mandalore helyettese mogorva tekintettel méregette a társait - , a Sith fenyegetést jelent. Mindig potenciális veszélyforrás volt, és most is az.
- Információink szerint - folytatta Fett - ezeknek az új Sitheknek semmiféle kapcsolatuk nem volt Lord Caedussal. Ez egy nyíltan működő, sok tagot számláló csoport.
- Talán nem lenne bölcs dolog visszautasíani az ajánlatukat - szólt közbe Venku Skirata. - Az nem járna kedvező következményekkel. Én magam személyszerint nem hajlok erre a szövetségre.
- Ahogyan egyikünk sem - Mandalore elgondolkodott. - Most azonban nem fenyegetik a galaxist. A fő célpontunk a moffok, és nem ezek az új generációs Sithek. Ha úgy döntünk, hogy belemegyünk...
- Akkor Daala megszakít velünk minden kapcsolatot - vágott közbe Sanagar. - Az a nő nem szívleli ezeket az Erő alkotta szektákat. A Galaktikus Szövetség pedig befolyásos barát. Nem kockáztathatjuk meg az elvesztését.
- Így van - bólintott Beviin. - Szükségünk van rájuk.
A teremre csend borult. A tanács tagjai gondolataikba mélyedve próbáltak megoldást találni a problémára. Mandalore emlékezete, sőt, a történelmi feljegyzések szerint sem történt szövetséges megállapodás a Mandal'ore és a Sithek között. Egy régi írás viszont említett valamit egy legendás Sith Nagyúrról... Valami Exar Kun, vagy mifene...
- Tennünk kell valamit - mondta Sanagar. - Hiába ülünk itt búsan, attól nem fog semmi érdemleges történni. Szerintem bölcs lépés volna a Szövetséget is beavatni ebbe a..., nos, bonyodalomba. Daala talán megérti majd, hogy szükségünk lehet új erőforrásokra, és...
- NE feledd - Fett idegesnek látszott. - , hogy mi nem függünk senkitől sem. Elhiszem, hogy a klánod beférkőzött a nő bizalmába, és ez hasznos is a számunkra, de ennél többet nem fogunk tenni. Ő nem...
Mandalore elhallgatott, amikor testőre a fülébe súgott valamit.
- Újabb üzenet - jelentette társainak. - A Sith Rend ismét megpróbál lepaktálni velünk.
Mihelyt kimondta, életnagyságú hologram jelent meg az egyik üres székben.
A kéken vibráló alak elenganciát tükrözött.
- Mély bocsánatkéréssel érkeztem - recsegte. - Gondolom megkapták Sora Nagyúr üzenetét. Az a félbolond a Nagyurak beleegyezése nélkül cselekedett. De ha már megtörtént, szeretném, ha folytatnánk a megbeszélést. A nevem Darth Sordis. Egy vagyok a négy Sith Nagyúr közül, akik jelen pillanatban a galaxisban léteznek.
- De hát mi úgy informálódtunk, hogy számbeli fölényben vannak a szomszédaikkal szemben - mondta Fett.
- Nos, nem. Ez egy közönséges félreértés. Mindössze négyen vagyunk, az Akadémiánk tanulói pusztán növendékek. Tehát, mint ahogyan azt már megállapíthatták, Rendünk újra feltámadt a galaxisban. Szükségünk van szövetségesekre, hogy megakadályozzuk a háborút a térségeinkben és egymás között. Mindössze arra van szükségem, hogy aláírják a békeszerződést. De ennél azért többet is nyújtani tudok. - A hologram felállt, és komótosan, minden sietség nélkül Mandalore székéhez lépett. Ghesben már benne volt a mozdulat, és átszúrta a Nagyúr képmását.
Sordis gyilkos pillantást vetett rá.
- Ne ijesztgessen! - A Sith Nagyúr Mandalore felé fordult, és beszélni kezdett, miközben Mirtára pillantott. - Tudom, hogy többre van ennél szüksége, Mandalore! Az unokája nyomorán ugyan nem segíthetek, mivel nem adná a kezembe, pedig lehetséges, hogy enyhíthetnék szenvedésein. Mindazonáltal a lelki kínjaira van gyógyszer. És a magáéra is, Mandalore.
- Mit akar? - kérdezte Fett gorombán. A lány betegségének felemlegetése zavarba hozta.
- A moffok! - kiáltotta Sordis, az asztal felé fordulva. A mandalóriai tanács tagjai gyanakodva figyelték a Sithet. - Igen. Igen, és képes vagyok segíteni önöknek bosszút állni! Wenthar Nagyúr, a testvérem, a Bastionon tárgyal a Birodalmi Maradvánnyal. A moffok az ők kezükben vannak. A Birodalom a miénk lesz, és akkor, uraim - a moffjaikat tálcán tálalom önöknek! - A tanács felől halk morajlás kezdődött. - Továbbá - folytatta a Nagyúr -, a mandalóriai nép harcos nép. Segíthetnek kiképezni újoncainkat, cserébe a Sith Egyház anyagi, vagy egyéb támogatást nyújthat. Ez tehát az én ajánlatom a számotokra. A moffok, harc és pénz, hogy ne kelljen felbérelhető sugárvetőkként élnetek. Egy hét múlva ismét jelentkezem.
Időközben ismét helyet foglalt.
- Ez itt a tanítványom - mutatott a mögötte megjelenő férfira. - Darth Kaard. Ő majd meglátogatja önöket egy hét múlva az állomáson. Kérem, gondolkozzanak el azon, amit mondtam, és jelezzék a gyűlés végkifejletét Kaard Nagyúrnak. Remélem, sikerül megállapodásra jutnunk - a vészjósló szavak után a hologramok elenyésztek. Mandalore komoran ült a Besh'kar trónon.
- Egy Sith idejön? - horkant fel Sanagar. - Akkor, azt javaslom, beszéljük meg ezt az ügyet mihamarább.
- Így van - helyeselt Mirta. - Bosszút kell állnunk a moffokon! Én nem akarom, hogy ezekkel szövetkezzetek, de szeretném, ha azok a férgek meglakolnának azért, amit velem - velünk - tettek!
Boba Fett, a Mandalore Nagyúr merengő pillantással fürkészte indulatos, szép unokáját.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 31, 2012 21:43:44 GMT 1
- Egy dolog bosszút állni, és egy másik dolog lepaktálni valakivel.. azt sem tudjuk, tartja-e majd a szavát ez az új Sith társaság.. - Beviin bátorsága láthatóan megnőtt, amint a Sordis nevű illető hologramja elenyészett.
- Egy ilyen szövetséggel elvágjuk magunkat minden más partnertől a galaxisban! - vetette ellen konokul Sanagar.
- Igen, a maga jól fizetős partnereitől.. - jegyezte meg gunyorosan Venku Skirata.
- Minden egyes megbízatás fizetős, és minden egyes megbízatás a népünket gazdagítja. - zárta le a vitát reszelős hangon Fett, majd felemelte a kezét, hogy elhallgattassa szólásra emelkedni (átvitt értelemben, persze) készülő unokáját.
- Jogunk van a bosszúra - folytatta a Mandalore. - Éppen ezért mindenki, aki a Birodalmi Moffok ellen vállal megbízatást, az engedélyemmel dolgozhat. Jogunk van megbízásokat vállalni akárkitől, mert az jó az üzletnek. Ha ezek a Sithek fizetnek azért, amit kérnek, akkor ugyanúgy dolgozunk nekik, mint bárki másnak.
- Viszont.. - nézett körbe, sisakos tekintetét Venku Skiratán és Sanagaron nyugatatva néhány jelentőségteljes pillanatig - nincs jogunk kizárólagosan elkötelezni magunkat egyetlen oldal mellett sem. Nem leszünk senkinek játékszerei. Ha az a Sith idejön, ugyanúgy fogadjuk, mint bármelyik VIP kuncsaftot. De semmi több. Értve vagyok?
A tanácstagok szótlanul bólintottak. Egyikük sem mert volna ellentmondani a Mandalore-nak.. szemtől szembe legalábbis semmiképp.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Feb 1, 2012 19:35:08 GMT 1
A tárgyalóterem mindössze egy hosszú asztalból, és az a körül csoportosuló kevéske ülőalkalmatosságból állt. Mandalore helyet foglalt az asztalfőn, szemben a középkorú férfival, aki sötétkék köpenyt viselt és Sith Nagyúrnak nevezte magát. Fett szemét nem kerülte el, hogy a végrehajtó a tapasztalt harcos szemével pásztázta a helyiséget. Ez a Sith nem tűnt ijesztőnek, éppen ellenkezőleg. Úgy tűnik, a Sith Rend szakított a régi hagyományokkal, és a tradícionális fekete köpenyek helyett az ifjoncok kellemes benyomást keltő öltözetet hordtak. Kaard Nagyúr azonban nem tűnt olyan túl fiatalnak...
A férfi érkezése váratlan volt ugyan, de a Sith rendkívül könnyen kezelhetőnek látszott. Bizonyára valami diplomataféle...
Darth Kaard valóban konyított valamicskét a diplomáciához, ha nem is sokat. Tudván tudta, hogy ruhája könnyedén megtévesztheti ellenfeleit, azt a téveszmét sugallva, hogy a Sith csupán holmi közvetítőféleség, egy adminisztrátor, aki a papírok között érzi otthon magát, netán irányítható kezesbárány. Ez azonban korántsem volt így.
Sordis Nagyúr tanította meg erre az apró, de igen hasznos trükkre. Azonban nem szabadott rikítóan öltözködni, mivel a fény és a csillogás vonzzák a szemet.
- Ha megbocsátanak - fogott bele hirtelen - , van még egy megbeszélésre szánt ügyünk. A békeszerződést Mandalore már aláírta, azonban még nem kaptam választ a másik napirendi pontról!
Mandalore azonnal konstatálta, mikor a Sith használatba vetette mély, indulatos és lenéző hangját, hogy ez a férfi nem kezelhető. A tanácsosokra pillantott, akik az asztal két oldalán ücsörögtek, majd unokájára gondolt, és beszélni kezdett.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 5, 2012 12:40:18 GMT 1
- Az alábbi Moffokat kompenzáció nélkül vállaljuk, ha úgy tetszik, grátisz. - tolt elõre a Sith küldönc felé egy adatkártyát a Mandalore. Tudta, hogy alaposan meg kell válogatnia a szavait. Nem csak a Tanácsban - és egyúttal a családjában - beállt érzékeny egyensúly miatt, hanem azért is, mert a legutóbbi egyeztetések óta a Sith Protektorátus néven Korriban központtal szinte a semmibõl kinövõ államalakulat egyszerre meglepõen közel volt a Mandalore határaihoz. Amilyen jók voltak a klánok az egyes személyekre, vállalatokra és tranzakciókra vonatkozó hírek elemzésében, Fettet legalább annyira meglepte, mennyire nem sikerült nekik összerakni az egyes információtöredékeket, és elõre látni; itt valójában egy új állam van születõben.
Ezek az új generációs Sithek tényleg jók, gondolta Fett. Figyelni kell rájuk.
Kaard Nagyúr elgondolkodva vizsgálta az adatkártyát.
- Ez mind nagyon szép, Mandalore. Már csak az a kérdés, mibe kerül ez maguknak? - Azt mondtam, grátisz.. - recsegte Fett ércesen. Körülbelül eddig terjedt a türelme, ha diplomáciai szófordulatokról volt szó. Két percig.
- Mintha maguk tennének szívességet nekünk.. - mosolyodott el Kaard. - Higyje el, Mandalore, mi magunk is meg tudnánk szabadulni a moffoktól, sõt akár többtõl, hogyha úgy tartja kedvünk. Nem ez volt a fõ kérésünk magukhoz, harcos barátaim. A Jedikkel kapcsolatos ajánlatunk miatt jöttem.
A T-alakú nyílással ellátott sisakos fej bólintott.
- Hogyne. Térjünk a tárgyra.. maguk ugyebár, Lord Kaard, az õsi Sithek leszármazottainak és örököseinek tartják magukat.. - Így van.. - bólintott vérszomjas mosollyal Kaard. - Nos, akkor úgy gondolom, legalább annyira büszkék a hagyományaikra és az örökségükre, mint az én népem.. - folytatta recsegõ hangon Fett. Kaard megint bólintott. - Ha pedig így van, Lord Kaard, akkor egyet mondjon meg nekem? Jediket ölni tudtommal a Sith kultúrában igen megtisztelõ tett.. - Fett hangja kifejezéstelen volt. - Mégis miért mondanak le errõl az örömrõl, és miért akarják kiszervezni ezt a feladatot? Ahogy Ön is mondta, a moffokkal is el tudnának bánni, ha úgy tartaná kedvük... a Jedikkel talán nem, Lord Kaard?
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Feb 5, 2012 13:37:01 GMT 1
- Megkérdőjelezi a hatalmam, Mandalore? - nézett vissza gúnyos mosollyal a Sith. Mivel látta, hogy tárgyalópartnerének arcizma sem rezdült, folytatta. - Terveink között nem szerepelhet a Jedik kiirtása. Nem vagyunk olyan ostobák, hogy a vesztünkbe rohanjunk. Mégis mit gondol, miért nem számoltunk le azonnal ősi ellenségeinkkel, mihelyt feltámadtunk halottainkból? Hm? Annak még várnia kell. Támogatók hiányában, ugyebár... - Kaardnak eszébe jutott a Jaina Solo nevű Jedi, és hirtelen igen furcsa érzés fogta el. Ennek hatására maradék diplomáciai türelme is elpárolgott. Hatalmas erőfeszítések közepette nyugalmat erőltetett magára, majd fogai közt szűrte a szavait.
- Ezért van hát szükségünk a mandalóriai nép szakértelmére. Úgy informálódtam, önök valaha igen híres Jedi mészáros hírében álltak, nem így van?
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Feb 7, 2012 12:18:00 GMT 1
Fett fölkapta a fejét, és a Sith szeme közé nézett. - Mi soha nem öltünk Jediket. Ha Jango Fett Sith szövetségeseire gondol...
- Én nem.
- A történelmi adataink szerint...
- A történelmi feljegyzéseik szart se érnek. Hadd világosítsam fel hát, Mandalore. Gondolom, a Mandalóriai Háborúk dicső emlékét megőrizték.
- Valóban. Abból az időből azonban eléggé homályos információtöredékekkel rendelkezünk.
- Ezt tudom. - Kaard minden idegszálával arra összpontosított, hogy nyugodtabb hangot üssön meg. - Ezért azt javaslom, maga Sordis Nagyúr legyen a tájékoztatójuk - szavai nyomán azonnal megjelent a tárgyalóasztal közepén a Sith Nagyúr magas képe.
- Üdvözlöm, Mandalore. Remélem, megtörtént a bevezetés. Nos, mint azt tanítványom említette, a Sith Rend segítő kezet nyújt a Mandalore népének, hogy újra felépíthessék dicső harcos birodalmukat .Annál is inkább, mivel a Jedik az önök ősi ellenségei is. Kaard Nagyúr magánál hordoz egy adattárolót, amely hiteles történelmi iratokat tartalmaz a Mandalóriai Háborúkról, Revanról és Mandalore, az Utolsó legyőzéséről, ahol ez a tény bizonyosságot nyer. Önök a mindennapi megélhetésük érdekében eladták önmagukat zsoldosnak, és ez zavargásokat szít tanácsukban, miközben Manda'lore Nagyúr tehetetlenül várakozik ezen az űrállomáson. Eljött az idő, uraim, a változásra. Nem kell többé kurváknak lenniük, akik eladják önmagukat más népek javára. Mostantól csakis önmaguk érdekeire figyelnek. Természetesen ez a döntés nem az enyém, és nem is a Sith Rendé. Az érdekeink nyers egyszerűséggel ugyanazok. Ó, és Mandalore! A Sith Alkimista Társaság már évtizedekkel ezelőtt kifejlesztette azt az ellenmérget, amire magának szüksége van. Jól gondolják meg egy hasonló megegyezés előnyeit!
A holoalak elenyészett, amint Sordis Nagyúr előre rögzített üzenete a végéhez ért. Kaard Nagyúr türelmetlen pillantást vetett Mandalore irányába, és kérdően vonta fel szemöldökét.
- Nos? - kérdezte, miközben az asztal másik végére lökte a kis adathordozót.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 8, 2012 22:25:26 GMT 1
Fett elgondolkozva vizsgálgatta saját, páncélkesztyûs kezeit, amelyeket a frissen feltárt új besh'kar lelõhelyek ércével, a Mandalore harcosok páncéljának legnemesebb összetevõjével erõsítettek meg. Eltörhette volna ennek a nagyképû Sithnek a nyakát.. persze, ez fordítva is elõfordulhat könnyen, tette hozzá gondolatban a Mandalore. Ez mindig benne volt a pakliban.
A lényeget azonban már megtudta. A Sithek sokan voltak, legalább is kettõnél biztosan többen, hiszen már hárman jelentkeztek be náluk összesen. Ismerve az állítólagos legendát, miszerint nem lenne szabad kettõnél többen lenniük, Fett egyelõre nem döntötte el magában, hogy ezt az új felállást erõsségnek, vagy gyengeségnek könyvelje el a részükre.. amiben viszont egyértelmûen hibát követtek el, nos, az az, hogy hülyének nézik.
- Lord Kaard...- recsegte végül, miután a másik Sith képe elenyészett, miközben vasalt kesztyûjével megszorította fegyverét, ami meghajlott volna, ha nincs megerõsítve a csõ ugyanazzal az anyaggal. A Mandalore eredeti harci kesztyûben ugyanis az anyag speciális kialakítása felerõsítette tulajdonosa szorítását.
- Nem kell kioktatnia bennünket a múltunkról sem magának, sem a feljebbvalójának, Lord. - Fett megvillantotta az övén függõ skalpokat, ahová a tradicionálisnak számító vuki fejbõrök mellé felerõsített néhány fénykardot is, amelyet még a Birodalom idején gyûjtött be, amikor fiatalon Vadernek dolgozott - Úgy vélem, kettõnk közül valószínûleg én küldtem több Jedit az Erõ honába, ahogyan maguk felé mondják, és nem maga, Lord Kaard... és azt se felejtse el - folytatta jéghideg hangon Fett -, hogy jómagam is egy Jedi kezétõl veszítettem el az apámat, azután pedig - pillantott Mirtára, akinek anyját Jacen Solo kínozta halálra - egy magafajta miatt a lányomat..
A többi Mandalore harcos keze is a fegyvereikre tévedt. Lord Kaard arcáról egy pillanatra leolvadt a magabiztos mosoly, de Fett biccentett, hogy visszafogja híveit.
- Tartom, amit mondtam, Sith Lord. Megmondhatja a Mestereinek, hogy jó pénzért sok fajta munkát elvállalunk, ha úgy tetszik, kurválkodunk.. - itt néhány Mandalore megint idegesen izgett mozgott, láthatóan nem tetszett neki, ahogyan kenyérkeresõ foglakozásukat illették - de senkinek nem leszünk az ölebjei. Legyenek akármilyen sötétek, vagy világosak az Erõben, Lord Kaard... - azzal Fett páncélkesztyûs kezével visszapöckölte az adathordozót a Sithnek, jelezve, hogy a tárgyalás ezzel véget ért.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Feb 8, 2012 23:10:56 GMT 1
Kaard bosszús pillanást vetett Mandalore-ra. A tetőtől talpig páncélba öltözött férfi arca nem sok érzelmet árult el, azonban a Sith megértette, hogy a küldetése lejárt. Sordis Nagyúr figyelmeztette, hogy ne fűzzön az ügyhöz derűlátó reményeket. Kaard azonban szilárdan eltökélte, hogy egy valamirevaló megállapodást köt ezekkel a zsoldosokkal. Úgy gondolta, a Sötét Nagyúr mindössze próbára akarta tenni őt. Mestere igen tisztelte az ősi harcos faj utódait, fene tudta, miért...
- Mandalore - erőltette magára a legbájosabb mosolyát, amit csak ingerült arcára tudott varázsolni - , ennek az ügynek, ha rajtam múlik, még folytatása lesz. Nem érett még meg a gondolat, amit elültettem a fejében, egyelőre. Az Alkimista Csoport, ugyebár... Mint tudják, uraim, az én feljebbvalóim nem a megbocsájtás szent tulajdonságának buzgó gyakorlói. Azt javaslom, erősítsék meg a határaikat... egy új Birodalom van készülőben. Vagy talán még annál is rosszabb. Habár nem remélhetem, hogy én túlélem ezt a fiaskót...
Azzal fogta magát, és kirobogott a teremből.
Amit mentében mondott, csak a Mandalore és a közvetlen környezetében tartózkodók hallhatták. - Legalábbis remélem... ez önökre nem vonatkozik.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 12, 2012 23:56:35 GMT 1
Ahogyan Lord Kaard távozott, a Tanáca tagjai egymásra néztek. - Nem fogják annyiban hagyni - jegyezte meg látható ellenszenvvel Venku Skirata. - Meg fognak bénítani minket, rá fogják tenni a kezüket mindenünkre.. - De az sem megoldás, ha meghunyászkodunk, és a Szövetségiek védelmét kérjük.. - tette hozzá Goran Beviin, még mielõtt Olenn Sanagar szóhoz juthatott volna.
Mirta nem szólt semmit, csak üres tekintettel bámult maga elé. Valahol be kellett látnia, hogy a nagyapja csak az államérdeket védte... de akkor is, szívesen látott volna több halott moffot.. és több halott jedit is egyúttal.
Fett legyûrte a késztetést, hogy öklével verje az asztalt. Amikor arra gondolt, hogy ideje visszatérni családi és klánbéli gyökereihez, amikor hetven éves fejjel megpróbált végre igazi Mandalore lenni, valahogy nem egészen ez járt a fejében. Hogyne, visszatértünk õseink földjére, fennen hirdetjük a Mandalore nagyságát, és erre tessék, kipattan a semmibõl körénk egy sötét erõhasználó társaság és a koszos sleppjük, nagyszerû.. - futtatta végig az agyán a gondolatot.
- Hívják fel nekem a Cég képviselõit - biccentett végül Goran felé. Mindenki tudta, hogy a MandalMotors-ra gondol. - Fel kell futtatnuk a gyártást és a kitermelést, hogy ne érhessenek bennünket.. meglepetések.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 31, 2012 16:37:35 GMT 1
Mirta fáradtan kinyúlt a repulziós székbõl, amelyben még mindig félig béna teste feküdt. Az orvosoknak - több, a kaminoi klónozók adatbázisából szerzett adatot is felhasználva - sikerült újjáépíteniük az idegrendszere egy részét, de egyelõre csak a karjait tudta többé kevésbé mozgatni, a lábait még messze nem.
Felkattintotta a kommunikátora képernyõjét, de legnagyobb meglepetésére nem ba'buir, a nagyapja jelentkezett be a titkos számon, hanem a fáradtnak és döbbentnek tûnõ Olenn Sanagar.
- Valami történt a Bastion-i misszióval, Gev.. - a máskor arisztokratikus férfi hangja most ijedtnek tûnt. - Senkivel nem tudunk kapcsolatba lépni.. azonnal találkoznunk kell!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 6, 2012 21:26:25 GMT 1
A Mirtát szállító sikló néhány swoop légirobogón haladó, a Gev, Beviin és Orade klánokhoz tartozó harcosok kíséretében leparkolt a Tanács felszíni palotája elõtt, amelyben a Sanagar klán életben maradt tagjai várták a Mandalore leszármazottját a sürgõs tárgyalásra...
A sikló ajtaja felcsapódott...
Majd ugyanabban a pillanatban bevágódott rajta egy rakéta, amit a Tanács régi, nagyablakos épületébõl lõttek ki.
És még egy.
És még egy.
A Mandalore kommandósok levetették magukat a robogókról, de minden oldalról tûz zúdult rájuk.
Pár percen belül a csatazaj elült, és a téren mozdulatlan, színes páncélos alakok feküdtek..
A bolygót elhagyó Slave I-rõl Ghes Orade, és a mellette ülõ, magatehetetlen, biztonsági övekkel az ülésbe szíjazott felesége, a halott Mandalore unokája, Mirta Gev, szinte szabad szemmel is ki tudta venni a felszínen vöröslõ robbanásokat.
- Azok a rohadt Sanagarok... - Mirta arcán könnyek csorogtak. - Elõször a Sithek megölik Ba'buir-t... most meg ez...
- Ne sírj, Drága... - a szõke, szakállas férfi a kormánymûvekre koncentrált. Nem hitte volna, hogy valaha repülheti a legendás Boba Fett hajóját. Pláne nem ilyen körülmények között... - egyszer visszatérünk még haza.. és ne feledd.. mi is lehettünk volna ott lent... de elõbb szerzünk neked egy orvost... egy rendes orvost, amelyik újra lábra állít, nem egy nyápic kaminoit..
- Tudom.. - biccentett a lány. - Csak.. annyi embert le akarok gyilkolni azért, amit nagyapával és a hazánkkal tettek.. azt sem tudom, hol kezdjem...
- Mindent a maga idejében, szerelemem..- dünnyögte a férfi. - Mindent a maga idejében...
Azzal a Slave I-et elnyelte a hipertér.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 28, 2012 16:53:17 GMT 1
- Éljen az új Mandalore! Éljen Olenn Sanagar!
A Sanagar-klán feje kipillantott a tanácsterem erkélyérõl az utcán éljenzõ kis létszámú tömegre. A Mandalore kultúrában amúgy sem volt divat az új vezér ilyetén módon történõ éltetése, hiszen a legtöbb esetben a harctéren, vérrel-vassal született meg az új vezetõ...
Ez alapjában véve most sem volt másként, de meg kellett adni a módját... csak a nyílt szín helyett sikátorokban, bérgyilkosok és kommandós rajtaütések révén dõlt el, hogy ki lépjen a Fett-klán helyére... és így aztán a képhez hozzátartozott egy alacsony profilú, de a szponzorok kedvéért mégis kötelezõ szimpátiatüntetés is.
Ez persze nem jelentette azt, hogy Olenn Sanagarnak, mint minden rendes Mandalore harcosnak, ne lett volna hányingere ettõl az egésztõl.
- Meddig kell ezt még csinálni? - fordult a klántársai körében álló jól fésült, középkorú férfihez, Wynn Dorvanhoz, aki normális esetben a Galaktikus Szövetség államfõjének személyi titkáraként tevékenykedett..
- Csak amíg a riportercsoportok befejezik a rögzítést.. meg kell mutatnunk a Szövetség számára, hogy vannak még államok, akik a mi oldalunkon állnak..
- Úgy érti, a fõnöke és a szponzoraik számára.. - recsegett Sanagar hangja a sisak alatt.
Dorvant mindig meglepte, mennyivel feljebb húzták páncélsisakos orrukat ezek az orgyilkosok, amint valamelyikük megkapta a legnagyobb vronskr a szemétdombon címet..
- Ahogy tetszik, Sanagar úr, ahogy tetszik. - mosolyodott el udvariasan. - Engedelmével, még el kell rendeznem néhány dolgot, mielõtt visszaindulok Coruscantra.
- Hogyne persze, menjen csak.. - rántotta meg a vállát Olen Sanagar. Bürokrata...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jun 26, 2012 14:48:20 GMT 1
Dorvan kilépett a napsütötte utcára. Alighogy kiért az ünneplő tömegbe, hűvös szellő csapott az arcába. Összehúzta magán zubbonyát, és fejére hajtotta szélvédő csuklyáját.
Természetesen választhatott volna kevésbé feltűnő utat is a nyilt utcánál, viszont akadt még egy kis elintéznivalója, mielőtt hajóra szállhatott volna. Daala Elnökasszonynak mielőbb értesülnie kellett Sanagar együttműködő szándékáról, aki boztositotta őket, hogy továbbra is támogatni fogja a Szövetséget.
Az öregasszonynak most igazán szüksége volt szövetségesekre, és lám, Wynn Dorvannak köszönhetően erre újabb lehetősége támadt. A személyi titkár most igazán hasznosnak érezte magát. Nem beszélve a fizetésemelésről…
Gyorsan átfurakodott a palota előtt vonuló tömegen. A szemközti járdára árván visszafordult az ápületegyüttes felé. Mandalore egy nyitott erkélyről integetett a népének. Dorvan egyenesen örült elődje, Fett halálának. Sosem kedvelte az arrogáns ex-fejvadászt, aki nem támogatta hűségével a Galaktikus Szövetség vezetőjét, és aki továbbra is egyerű zsoldosnak képzelte magát. Végülis az is volt.
Sanagar viszont…
Hirtelen dörej zavarta ki gondolataiból. Az egetrengető csattanás a szeme láttára szakitotta darabjaira a palota felső szintjeit. A detonációt egz újabb, erősebb robbanás követte, és az újdonsült Mandalore terasza az épitmény boltozatával együtt romba dőlt.
A titkár hasra végta magát, szinte egyszerre a Mellette állókkal. Abban a pillanatban úgy érezte, hogy felrobban a dobhártyája a második robbanás zajától. Fülében éles sipolás keletkezett.
Összeszoritotta a fogát, és felpillantott a palotára. A hatalmas épitmény megingott, és kibillent egyensúlyából. Dorvan erős ütést érzett a koponyáján, igy ismét lehajtotta a fejét. Megmarkolta a puha fémdarabot, ami eltalálta…
A páncéldarab egy M betűt ábrázolt, mig belső felére friss húsdarab tapadt. A megpötkölődött cafat egybeforrt az anyaggal. De hát ez nem lehet más, cask… Mandalore! Olenn Sanagar! A Sanagar klán vezére… illetve ami megmaradt belőle. Gyorsan elhajitotta a megpörkölődött emberi maradványt.
Meggyilkolták! Az egyetlen Daala-párti klánvezért! A Mandalore nép vezérét!
Újfent felpillantott. A téren általános hangzavar keletkezett. Visitások, nyögések és segélykiáltások visszhangoztak az összedőlni készülő palota előtt.
Az összedőlni készülő…
Dorvan azonnal talpra szökkent. Még látta, amint az épület megrogy; aztán beugrott a hátánál levő kirakatablakon. Szomszédai ugyanigy tettek.
Épp időben értek biztonságba. Mihelyt az üveg betört, a palota is magába roskadt, száguldó porfelhőt inditva útnak. Dorvan szemei elsötétültek egy pillanatra, azonban a törmelék pár perc leforgása alatt leülepedett.
A személyi titkár feltápászkodott . Leporolta magát, és mély levegőt szippantott. A poros oxygen hatására aztán tüsszenteni kezdett. Fránya allergia!
Immár biztonságban érezte magát. Kióvakodott a fényes, törmelékkel teleszórt főútra.
Követte az előtte álló barna bőrű asszony rámült tekintetét. Egyenesen fel az égre, ahonnan harci repülő közeledett. Méghozzá olyan hihetetlen sebességgel, ami öngyilkos szándékra utalt… “ön” nélkül.
Mandalóriai harcosok érkeztek a térre, és fegyvereiket egyenesen a vészesen közeledő vadászgépekre forditották. Habozás nélkül tüzet nyitottak a függőlegesen ereszkedő gépkre, azok viszont nem viszonozták a támadást. Mindössze hajmeresztő szögben és tempóban közeledtek..
A legközelebbi ragadozófej-formájú harci egység egyenesen a volt palota védelmát szolgáló mandalóriai katonákra landolt, méghhozzá olyan durvén, hogy belesüllyedt a fémpadlóba. Társai hasonlóképpen csattantak a felszinre.
A tömegen ijedt és döbbent sóhaj lett úrrá. A gépekből szürke páncélos harcosok özönlöttek kifelé. A T rostélyos maszkot viselő katonák öltözetét kék szegély keretezte. Súlyos fegyverarzenáljukat a még életben maradt mandalóriaiakra szegezték, és habozás nélkül kivégezték őket.
- Nyugalom – kiáltotta az egyik jövevény, amint a tömeg mozgásba lódult. Az idegen katonák szempillantás alatt rendet teremtettek, és elterelték az embereket egy bizonyos fémtisztás közeléből.
Dorvan feltartotta a kezét, miután példát vett a társaitól. A hangzavar kinos csenddé degradálódott.
A magasban ekkor egy újabb csillaghajó jelent meg. Ez inkább hasonlitott kompra, mint vadászra. Nagyobb és elegánsabb volt, mint a támadó egységek. Komótosan ereszkedett a néptelenné varázsolt területre. A lejárón hat megtermett, zöld szegélyes és halványkék páncélos katona masirozott le. Ugyanolyan stilus jellemezte öltözetüket, mint a megszálló egység tagjaiét, cask más szinárnyalatokban pompáztak. A T rostély ugyanúgy feszitett gallérjukon.
A hat testőr közrefogta a hetedik alakot. A magas páncélos komütosan közéjük lépett. A tömeg azonnal lecsendesedett, mihelyt megpillantották a félelmetes alakot.
Az idősebb férfiak és nők szájtátva bámulták a szikár jövevényt. A férfi vörös köpenyt és aranyszürke páncélt viselt. Maszkja megviseltnek, mégis mindegyik társáénál előkelőbbnek hatott. Mellkasát arany M betű diszitette.
- A Manda’lore maszkja! – suttogták.
- Az eredeti maszk!
- Ki lehet ez?
- Lehetetlen!
Dorvan is meglepetten figyelte a titokzatos idegent, aki most előre lépett, és a levegőbe emelte kesztyűs kezeit.
- Manda’lore népe! – kiáltotta fennhangon. Ugyanazon a jól ismert, jellegzetesen torzitott hangon beszélt, amit cask egyetlen mandalóriai hasznélhat egyidőben…
- Eljöttem hozzátok, hogy átvegyem népen irányitását! Mostantól én vagyok Mandalore, a Nagyúr. Manda’lore, a Mandal’ore nép vezetője.
A tömegben zavaros motyogás kezdődött.
- Hosszú idő óta várok erre! Mint láttátok, népünket elkorcsositották a bürokraták. De ennek mára már vége. Mndegyiket megöltem. És közületek is megölöm azt, aki nem hajlandó behódolni Mandalorejának! Vissza kell állitanunk népünk hajdani dicsőségét! Velem vagytok, vagy eláruljátok a hazát? Egy percetek van a döntésre. Ha a halált választjátok, lehetséges, hogy nem ma lesz esedékes a kivégzés, mivel szükségünk van a harci szellemet ápolandó feláldozható elemekre. Ez mindenkinek a saját döntése. Őszinte választ várok! Én nem azt akarom, hogy csak azért lépj mellém, mert félsz a haláltól. Egy mandalóriai őszinte. Nos?
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 5, 2012 21:43:35 GMT 1
Dorvan alapvetõen nem rajongott a helyszíni munkát... ilyenkor pedig, amikor a frissen megpuccsolt kormány helyét átvevõ vezetés fõhadiszállása épp pillanatokkal azután repült a levegõbe, hogy õ eltávozott belõle.. nos, ilyenkor különösen nem.
Pedig ez egy az átlagosnál is szebb munka lehetett volna... Dorvan megrázta magát, mélyebbre süllyesztve arcát a csuklya mélyére, amit magára húzott, és megszaporázta a lépteit. Végtére is, jegyezte meg magában, még mindig jobb így, mintha pillanatokkal a távozása elõtt repül a levegõbe a kóceráj.
Szerencsére az antik öltözetû, de láthatóan jól felkészült Mandalore harcosok akciója lekötötte az utca felfegyverzett népét.. vagy azért, mert egymásra lövöldöztek, vagy azért, mert áhítattal, szinte szájtátva bámulták a régi Jedi-Sith háborúról készült holofilmeket idézõ jelenetet..
Apropó, Sithek.. érdekes felvetés, gondolta Dorvan, miközben letért egy sikátorba, ami a Sanagar klán egyik közeli szövetséges családjának a raktárához vezetett. Remélte, ott talál valakit, aki hajlandó kijuttatni a városból, el a farmokig, ahonnan üzenetet küldhet Coruscantra. Farmok, nagyszerû, tette hozzá magában a galaktikus fõváros tornyaihoz szokott Dorvan. Utálta a helyszíni munkát.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jul 31, 2012 18:27:04 GMT 1
A vörös köpenyes férfi belépett a sebtiben felállított sátorba. A megszálló mandalóriaiak ezt a hevenyészett vászontetőt nevezték ki ideiglenes parancsnoki központnak. A bolygó megszállása már néhány órája befejeződött, azonban az új Mandalore Nagyúr üzenete még nem érte el a sarkvidéki lakosokat.
„ Mandalore népe!” – harsogták a rádiók – „ Megváltásunk kora elérkezett! Eljött hozzátok új vezetőtök, aki eddig bújkálni kényszerült. A mandalóriai nem szolga, akit bármilyen önkényes vezér, aki maga is csak egy bérenc, megtorlás nélkül eladhat zsoldosnak.” – A Fettre való utalást indulatos tónussal közölték. – „ Mi egy nép vagyunk, és harcra születtünk. Fogadjátok örömmel Mandalore, a Büntető visszatértét! Mandalore-ét, aki bosszút állt népünk ezeréves szenvedésein, és aki elpusztította kontár diktátoraitokat!”
„ Hű katonáink! Mandalore büszke harcosai! Álljatok a nép mellé! Szerveződjünk egységbe, és terjesszük ki birodalmunk határait! Ha mandalóriai lő mandalóriai harcosra, kivégezzük az árulóinkat!”
Egy másik közlemény bejelentette, hogy a szektor neve a mai naptól fogva Mandalóriai Birodalom.
Mandalore, a Büntető a vezérlőpulthoz lépett. A Karendhor-gárda őrharcosai vigyáztak testi épségére. Az Ordo-klán fejlesztette ki őket, és mindegyik harcos a legendás Xarga harcművészetében jeleskedett. Ez kiszámíthatatlan, s ennélfogva legyőzhetetlen. Nem mintha ő védelemre szorult volna…
- Kaptatok visszajelzést a MandalMotors vezetőségétől? – fordult Mandalore az egyik technikushoz.
A húszas éveiben járó férfi bajtársi hangnemben válaszolt.
- Igen, Mandalore. Hajlandóak együttműködni velünk. Az igazgatótanács támogatja a nép valódi természetének újbóli felfedését – ahogy ők fogalmaztak.
- Remek. Tudasd velem, ha máshonnan is érkeznek hírek. Nem akarok háborúba bonyolódni. Mondd meg a Hadiárnak, hogy tegyen közzé egy hirdetményt, miszerint továbbra is békés külpolitikát folytatunk.
- Igen, Mandalore.
- Most pedig tégy szabaddá egy holosávot.
A technikus intézkedett. Mandalore odalépett a kommunikációs pult elé, és betáplálta a különleges kódot. Miután sikerült létrehívnia az adást, lecövekelt a transzmissziós rácson. A holoasztalon egy csuklyás alak körvonalai derengtek fel. A képmás megremegett, majd kitisztult.
- Üdvözlet, Sordis Nagyúr – suttogta Mandalore.
- Mi történt? – reccsent a Sith Lord mély hangja.
- Átvettem a hatalmat a bolygón. A klánok vezetői nagyrészt elfogadják a változást. Akik pedig nem, azokat leváltottuk.
- Remek – a Sith ajkai elégedett mosolyra húzódak. – Akkor a népe elnyeri méltó sorsát a történelemben.
Mandalore nem válaszolt.
- Fejezze be a stabilizációt – folytatta Sordis. – Aztán várja meg, amíg jelentkezem. Most másféle ügyek követelik a figyelmem.
- Nagyúr – recsegte a mandalóriai. – Tulajdonképpen van még valami, amiről beszélni szeretnék. – A Sith Lord fölvonta a szemöldökét. Mandalore folytatta. – A népem nem adja el magát többé. Soha senkinek. Magát is beleértve. Tehát ettől a pillanattól fogva úgy döntöttünk, hogy a mandalóriaiak nélkül kell folytatnia ingoványos terveit.
- Hogy érted ezt? – kiáltotta a Nagyúr.
- Képesek vagyunk az ön segítsége nélkül is talpra állni – jelentette ki szemrebbenés nélkül a köpenyes Nagyúr.
- Ahh – Sordis a fogát szívta dühében. – Azt hiszem, megfelelő bizonyítékra vágyik, hogy ez nincs így. Jól vigyázzon, Mandalore! – azzal a holokép elenyészett.
- Hogyne vigyáznék – dörmögte a férfi csak úgy maga elé. – A Mandalore nép nem kerül a Sith befolyása alá. Soha többé.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jul 31, 2012 18:31:02 GMT 1
A középszerű, mégis patyolattiszta sikló irányba vette a legközelebbi kikötőhelyiséget. Észrevétlenül suhant át a megzavarodott bolygóvédelmen. Ha észlelték is, hogy belépett a rendszerbe, nem volt idejük foglalkozni vele. A komp felgyorsított, majd egy széles platform fölé lebegett. Zökkenőmentesen landolt az esőáztatta acélpadlón. Két mandalóriai harcos sietett elő az űrkikötő épületéből. Hatalmas sugárkarabélyaikat a hajó szétfeszülő hasára irányították, ahonnan sebesen ereszkedő lift indult meg feléjük. A felvonó hamar földet ért, és a mandalóriaiak megpillanthatták a rajta álló magas, széles vállú alakot. Habár arcát vékony, fekete csuklya fedte, nyomban észrevehető volt, hogy az illető férfi. Megtermett alakja bizonyosságot adott. A jövevény még inkább szemébe húzta a kámzsát, hogy védje magát a nagycseppű viharos eső elől. A férfi felnézett, majd sietve megindult előre. A kék páncélos őrök tehetetlenül célozták be. - Azonosítsa magát! – kiáltotta egyikük.
Az idegen férfi azonban elsuhant közöttük. Bal karját a magasba emelte, és a sarkon forduló mansalóriaiak a torkukhoz kaptak. A köpenyes alak megtorpant. Válla fölött vetett egy pillantást a padlón heverő két mozdulatlan testre. Aztán belépett az épületbe.
Darth Sordis titkon remélte, hogy sosem kell ide betennie a lábát. Tudván tudta ugyan, hogy Mandalore csökönyös egy figura, de azért reménykedett. Senkit sem érzett a szemközti folyosón.
Gyorsan végigsietett rajta, majd befordult a baloldali szerelőjárat irányába.
Mandalore, a Büntető díszes trónszékéről pásztázta a vihart. Hasonló időjárási anomália ritkán fordult elő a Mandalore-on. A bolygó köztudomásúan havas volt és hideg. Most azonban valódi esővíz zuhogott. Mandalore Nagyúr ezt különös párhuzamnak véálte az ő hatalomátvételével. Az idő háborgása a mandalóriai nép harcra éhes dühének az előfutára. Eljött az idő, hogy újra terjeszkedni kezdjenek. Megszületett a kor, amiben a Mandaloriai Birodalom fenyegető jelenléte a galaxisban elkerülhetetlen lesz!
Darth Sordis, a Sith Nagyúr segített neki ebben. Ő adományozta neki Mandalore maszkját. Ő hozta tudomására, hogy az Ordo klán a Dxun holdon rejtőzködik, és hogy ott lapul velük együtt a hírhedt Karenndhor gárda.
De nem volt többé szüksége arra az ármánykodó alakra. Ő, a Büntető is képes lesz felépíteni e hatalmas Birodalmat!
- Mandalore! – szólította az egyik harcos.
- Igen, Sicus?
- Az utolsó klánok is megadták magukat. A Büntető-hadjárat győzelemmel zárult. Mandalore széles mosolyra húzta száját. A maszkja alatt természetesen csak ő tudhatott erről.
A mögötte levő árnyékban egy megtermett férfi alakja körvonalazódott ki. Ott volt, mióta a beszélgetés megkezdődött.
Mandalore csupán egyetlen reccsenést hallott, és máris odavágott a fenyegetés irányába. Hatalmas kardja azonban kemény ellenállásba ütközött.
Az árnyakból előlépett az idegen. Jobb karjával tartotta Mandalore hatalmas fegyverét. Szemeiből higgadt hatalom sugárzott. Ép karjával lehúzta fejéről nedvesen csillogó csuklyáját.
- Teljesítette hát a feladatomat – suttogta a Sith Nagyúr.
Mandalore talpra szökkent, és ismét támadásba lendült. Sordis azonban gyorsabb volt nála. Tömény fémkarjával megcsapta a mandalóriait, majd ép kezével kék villámokkal árasztotta el. Annak lábai megrogytak, és kiejtette kezéből a kardot. Fogait összeszorítva küszködött a szenvedés ellen, de egész testében remegett.
- Nem szeretem az engedetlen szolgát – közölte a Sith Lord. Elengedte Mandaloret, aki kimerülten rogyott a padlóra.
- Most pedig – folytatta Sordis - , megtanítalak, hogyen kell parancsokat követni. – Azzal újabb energiával árasztotta el a dühöngő vezért. – Lehetsz akármilyen nagy hős, semmit sem érsz az Erővel szemben – folytatta a Nagyúr.
Néhány másodpercnyi kínzás után abbahagyta a gúnyos kacajt. A Büntető őrharcosai üveges szemekkel meredtek a semmibe.
- Jobb lesz – mondta Sordis - , ha ezenúl veled maradok. Sajnos a tanítványom elveszett a galaxis eseményeinek rengetegében, így be kell érned velem. – Ajkai barátságos mosolyra húzódtak, majd felmarkolta a mandalóriai kardot.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 12, 2012 22:06:39 GMT 1
- Jönnek!
- Vettem, készenlét.. reméljük, ezúttal nem csapda.. - Tierce õrnagy, a polneye-i kommandó parancsnoka az egyik alacsony, robosztus farmépület tetejérõl figyelte elektromos távcsövén keresztül, ahogyan a két terepsikló bekanyarodott a magaslatra vezetõ útra, melynek tetején a farm épületei és embermagasságú falai álltak.. a legtöbb Mandalore farmhoz hasonlóan ez is egy kis erõd volt, önmagában felszerelve mindennel, ami egy néhány tucat, vagy akár száz fõs klán élelmezéséhez és védelméhez kellett...
Mindkettõt volt alkalmuk tesztelni az elmúlt egy hétben, amíg itt rejtõzködtek, és próbálták felvenni a kapcsolatot a Dorvant bújtató csoporttal. Bár a Sanagar-klán legtöbb tagját lefogták, vagy megölték az új Mandalore emberei, számos kisebb szövetséges családnak sikerült visszavonulnia ezekbe a vidéken elszórt, nehezen megközelíthetõ erõsségekbe, amelyek már a Yuuzhan Vong háború alatt is Mandalore fõ védelmét és a túlélés kulcsát jelentették a bolygó lakói számára.. most sem volt ez másként.
Az elõzõ csapat, amelyik megpróbálta bevenni a farmot, még mindig ott hevert kerítés elõtt..
- Ezúttal biztosan õk lesznek azok.. - jelent meg Grodin válla fölött Rev Sanagar sisak nélküli, sebhelyekkel borított feje, homlokán friss kötéssel. - Így legyen, mert egy idõ után mi kifogyunk az energiacellákból, õk meg a türelembõl, és akkor vadászokat küldenek ránk, vagy rosszabb.. - húzta el a száját a klón. - Elég sok hasonló erõsség van még a környéken, ami dacol az új vezetõ uralmával.. - rázta a fejét Sanagar. - Hiába uralja Keldabe-t és a többi nagy várost, amíg vidéken a klánok az urak..
- Itt maradhat, ha van kedve, miután mi végeztünk.. - vetette oda Grodin, jelezve, hogy neki édesmindegy. - Vadásznak mindenkire, aki a klánom jelvényét hordja.. - Tudom, páncél nélkül meg nem fog bemenni a városba, mert nem becsületes... - Grodin közelebb hajolt a mellvédszerûen kiképezett tetõperemhez, hogy újabb pillantást vethessen a közeledõ siklókra. - Tudja, sokan azt mondják, hogy a maguk kultúrája tiszteletre méltó és rettenthetetlen, de szerintem túl sokat szórakoznak a tradícióikkal.. és minél inkább szem elõtt teszik, annál inkább felpiszkálják az érdeklõdését másoknak.. olyanoknak, akikhez képest a maguk néhány rendszere apróságnak számít..
- A Vong ellen is megvédtük magunkat.. segítség nélkül.. - szívta a fogát Sanagar. - Maguk meg csap lapultak a bázisukon, klón úr..
- Ahogyan bizonyára sokan mások is megtették a galaxisban.. mindkettõt. - rázta le az inzultust az õrnagy. - Megjöttek.
A két terepsikló elõtt feltárult a farm vaskos, acélmerevítõkkel átszabott fa kapuja, majd besuhantak az udvarra. Odalent Oleg és két helyi harcos felemelte lézerpuskával közeledtek a jármûvek felé.
- Itt a csomag... - szólt bele a komba Oleg, amint megpillantotta a második jármûbõl kiszálló, láthatóan lefogyott, és nem különösebben boldog Gynn Dorvant.
- Mi tartott maguknak ennyi ideig?? Hetek óta pincékben... - Dorvan hangját félbeszakította a csapat összes komjában egyszerre felcsendülõ vészjelzés.
- Társaságunk van, srácok! - Cybil, aki fél clickre az út nem belátható részénél, egy fák között lévõ rejtekhelyrõl figyelte a sûrûnek éppen nem mondható helyi "forgalmat", idegesnek tûnt. - Két páncélozott Chariot, az új fejesek jelvényével!
- Kitûnõ, gondolom fel sem merült, hogy követték volna a maga embereit.. - jegyezte meg Grodin epésen.
- Lépjenek le, ha akarnak, klón.. - vont vállat Sanagar. - Elbántunk az elõzekkel is, ezekkel is elbánunk..
- Õõõõ... fõnök, az egyik siklón azt hiszem aknavetõ is van.. és ne mondd, hogy jöjjek vissza, mert már elmentek alattam.. kiszúrnának.. - folytatta Cybil a komban.
- Oké, majd felveszünk.. - nyugtázta Grodin és átkapcsolt a többi csapattag csatornájára.
- Rendben. Nagan, készítsd fel a siklónkat felszállásra, Oleg, foglald el a helyedet a kapunál, Zavrik, van valami azokkal a detonátorokkal?
- Összekalapáltam kettõt... - jelentkezett a farm mezõgazdasági droidjait tároló garázsból a technikus hangja. - Az itteniek igen.. kreatívak... de nem biztos, hogy elég lesz. - Mindegy, mehet. - biccentett az Õrnagy, majd megigazította a vállához támasztott BlasTech-66-os mesterlövész puskát.
A két Chariot megállt jó ötszáz méterre a farm felé vezetõ út felénél, és páncélos alakok rajzottak ki belõle, összesen vagy két tucat.
- Nem könnyítik meg a dolgunkat, mi? - jegyezte meg Grodin, majd visszakapcsolt Cybil komjára. - Szétszóródnak a célpontok, Cybil.. most próbálj mögéjük lopakodni, ha elkezdõdik a harc, talán nem tûnik fel nekik, hogy elõlrõl kapják a fejükbe, vagy hátulról.. - Vettem Fõnök, megyek.
A két Chariot, miután utasaik nagy része bevetette magát az erdõbe, most ismét megindult. - Háromszáz.... kétszáz... Zavrik, menjenek a droidok!
A farm kapuja résnyire kitárult, és három lánctalpas MX-10-típusú mezõgazdasági többfunkciós droid gürdült ki rajta... összevissza kacsáztak az úton, mintha csak szeretnének egérutat nyerni a tûzvonal közepébõl...
Aztán az egyik Chariot tetején hangos pukkanással mûködésbe lépett az aknavetõ... több tucat szempár szegezõdött a töltetre, ami lapos ívben átsuhant az út melletti bokrok között, majd az elsõ droid elõtt a földbe csapódott...
És mindketten színes tûzvirágokat szúrva felrobbantak.
A másik két droid elõször lelassult, majd hirtelen felgyorsultak, és az eddigihez képest kétszeres sebességgel kezdtek száguldani a támadók felé... az élen, az egyik sikló mellett haladó páncélos alak felemelte a fegyverét, és tüzet nyitott.
A megmaradt két droidból lángnyelvek csaptak ki, miközben a farmig hallatszó kárörvendõ röhögés töltötte be a levegõt. - Ennyit tudtok parasztok? A Büntetõ jót fog nevetni majd, ha elvisszük neki a fejeteket!
- Detonátorok a helyükön... - jegyezte meg Zavrik.
Grodin a távcsövével az elsõ droid által hagyott kráter felé fókuszált, amely mellett jól ki lehetett venni a másik két ezüstös csomagot, amit a droidok dobtak le, mielõtt öngyilkos rohamra indultak volna a testükön megmaradt robbanóanyaggal...
- Akkor jöhet a tûzfüggöny... - suttogta a komba Grodin. - Kétszáz... százötven.... vigyáázz!!! - Sanagar tûzparancsát elnyomta az újabb plazmaakna, ami átrepült a falon, és az udvarban robbant. Jajkiáltások és káromkodások jelezték, hogy valamit eltalált.
- Oleg?? - Vagyok... - jegyezte meg az ajtó felõl a kommandós. - Tûz!!
A farm körüli területet elborították a lézerlövedékek, minirakéták és egyéb, a Mandalore fegyverarzenálhoz tartozó lövedékek. - Minden oldalról jönnek!! Grodin a mesterlövészpuska irányzékán keresztül kiszúrt magának két alakot, akik a bokrok takarásában igyekeztek a farm felé. A lövedék pontosan a páncél és a sisak között, a nyaknál találta el az egyiket, aki hátrabukott... társa pedig elõre. - Szép lövés, Cybil.
- Én a helyedben lejönnék onnan, fõnök.. - Hogy? A francba....
A lökéshullám, amit a tetõ hátsó részén detonáló akna okozott, átrepítette az õrnagyot a falon, és valamivel a külsõ fal és a fõkapu között ért földet, az ilyenkor szokásos csontrepesztõ reccsenéssel. Egyszerre kellemetlenül közelinek tûnt a közeledõ Chariot, amelyik tovább okádta magából az aknákat.
Grodin megrázta a fejét. Ezért sok kesselit fog fizetni még Dorvan barátunk, gondolta... - Gyere be!! - üvöltötte a résnyire nyitott ajtóból Oleg, amibõl csak úgy záporoztak a találatokat jelzõ faszilánkok.
Aztán a támadók tüze egyszercsak alábbhagyott, ahogyan a második, aknavetõ nélküli Chariot ráfutott a droidok által otthagyott detonátorokra, és tíz méteres lángnyelv kíserétében a levegõbe repült, négy támadóval együtt... - Behatoltak hátul... - Grodin egy pillanatra elvigyorodott Cybil jelentését hallgatva, de aztán a hangárok felül robbanások hallatszottak, és Grodin látóterének a szélén bevillant egy kommandós, aki háti rakétáját használva átrepült a falon, és valahol a garázs környékén landolt. - Nagan! Társaságod van!
A statikus zörejt hallva Grodin csatornát váltott. - Zavrik, nézzétek meg a hangárt! A siklót megtámadták... Cybil, merre vagy? - Most a farm mögött... kiszúrak.. bocs fõnök, nem tudok be... - a nõ hangját elnyomta a komban felhangzó lézertûz, majd újabb statikus zörej.
Grodin elnyomott néhány szitkot, majd behúzta a fejét, ahogyan a feje fölött lévõ fal teteje eltûnt egy, valószínûleg valamelyik kommandós által kilõtt rakéta keltette robbanásban. Amikor kiköhögte a torkába került port és tégladarabokat, alig két méterre tõle éppen szembefordult vele egy mandalore-i páncélos alak, vállán a Büntetõ jelvényével, aki éppet átlépett a frissen robbantott lyukon.
Az õrnagy a klóntartályban beleégetett ösztönök és reflexek alapján cselekedett, és egy pillanatt alatt, szinte csak félig felpattanva a páncélos alak felé vetette magát, kezében megvillant az eddig nadrágzsebébe rejtett vibropenge.
A páncélos harcos T-alakú sisaknyílásán ugyan nem lehetett belátni, de meglepett kiáltást hallatott, és védelemre emelte...
A francba, gondolta az Õrnagy, és még végére sem ért az ugrásnak, amikor korrigált az ívén, hogy ne pontosan az ellenfelén, hanem mellette landoljon.
A Mandalore harcos kezében megvillanó beskad kettészelte Grodin vibropengéjét, ami használhatatlanul a földre. Az alak jól hallható röhögést hallatott, és felemelte nehéz kardját, hogy kettészelje vele földön fekvõ ellenfelét...
Aztán nevetése fájdalmas gurgulázásba fajult, ahogyan ellenfele még a Mandalore harcosokat is megszégyenítõ fürgeséggel sugárvetõt rántott, és a törzs és a lábak közötti érzékeny része felé tûzdelt..
Ilyen közelrõl nem volt nehéz eltalálni a páncéllemezek közti rést, és amúgy sem hordhatott egyetlen Mandalore sem több kiló tömör beskar szuszpenzolt... kényelmetlen lett volna.
Grodin behúzta a nyakát, ahogyan az artikulálatlanul üvöltõ harcos elõrehuzant, kardja alig pár centire az õrnagy nyakától fúródott a földbe.
Mire letornázta magáról az agonizáló férfit - lehetett volna nõ is, gondolta az õrnagy, de persze ilyen távolságból mindegy is -, és felállt, a füst, ami a kettejük által felvert por és a körülöttük becsapódó lövedékek kavartak, kissé elült. Grodin hátrapillantva látta, hogy a farmépület elülsõ része a tetõt eltekintve többé kevésbé egyben van.. az udvarról viszont lövések hallatszottak, hátrébb pedig, a siklóhangár felõl sûrû füst szállt fel. Nem jó...
Aztán, amikor egészen közel, szinte a füle mellett szólalt meg ismét a jellegzetes "pukk", Grodin visszafordult a csatamezõ felé, és elégedetlen grimaszba fordult az arckifejezése, ahogyan megpillantott a tõle alig tíz méterre lebegõ Chariotot. Szinte ki lehetett venni a sisakos pilóta arcát a plexi mögött... a páncélozott terepsikló elülsõ ágyúi pont felé fordultak. - Na ne már.. - az õrnagy oldalra vetõdött, de a várt forró lézersugarak helyett csak egy lökéshullám csapta meg... Grodin döbbenten meredt a Chariot oldalából dõlõ füstre. A pilóta már kifelé igyekezett, amikor a fák mögül egy második protonrakéta is érkezett, ezúttal telibe találva a fülkét.
- Nem mi voltunk, fõnök! - üvöltötte a komban rekedtes hangon Oleg. - Cybil? Statzörej, statzörej... - Sanagar?? - Megvan a pilótátok, klón úr.. - szólt bele reszelõs hangon Rev Sanagar a csatornába, miközben a háttérben újabb robbanások hallatszottak. - De a siklótoknak annyi.. Kitûnõ, gondolta az õrnagy. - Dorvan?? - Itt van mellettem, egyben van.. - ez Zavrik volt, valahonnan az udvarból.
A farm kapuján kirohanó Oleg és három, a helyi klán jelvényét viselõ kék páncélos mandaloriai most tüzet nyitott a megmaradt támadókra, akik lassan feladni látszottak, miután kifogytak a Chariotokból. - Fõnök, jól vagy? - Jól... keressétek meg Cybilt, valahol az épületek mögött van, a túlsó oldalon...
Oleg és az egyik baráti Mando a farm mögé igyekezett, amíg a másik kettõ üldözõbe vette a menekülõ ellenséges harcosokat. Grodin figyelme azonban arra a robogóra irányult, amelyik a fák felõl lassan, szinte a lombkoronaszinten közeledett. Az alak mandaloriai páncélt viselt, de az övérõl lógó szoknyaszerû valami, és a különös bõrkesztyûk, amiket viselt, szokatlan megjelenésûvé tették még itt is. A válláról lógó hatalmas rakétavetõ nem hagyott kétséget afelõl, hogy honnan jött a nem várt segítség.
Grodin lassan, az ellenséges szándék jele nélkül közeledett a láthatóan biztonságos távolságban várakozó alak felé. Biztos volt benne, hogy ha õ maga még nem is mozdul, a fák között legalább egy fedezõ embere van...
- Köszönjük... ! - emelte fel végül a kezét, ahogyan tíz méterre ért az Õrnagy. - Nem ismerem a klánjelvényét... - A legtöbbet nem ismered, aruetyc.. - köpött ki amaz, majd leemelte sisakját, láthatóvá téve egy szinte történelmi, sebhelyekkel tarkított, érdes arcot. - Nem tudtam, hogy Fettnek még vannak élõ rokonai... különösen ezzel a biofegyverrel a légkörben... - utalt Grodin a levegõben keringõ nanitokra, amelyeket még Caedus szövetségeseként a Maradvány biotechnikusai fejlesztettek ki és juttattak a légkörbe, hogy célba vegyenek mindenkit, aki Fett génjeit hordozta. - Nem vagyok a rokona... olyan értelemben... - húzta a szemöldökét a másik, és fürkészõ tekintettel méregette Grodint. - Miért segített nekünk? - Hát nem a Szövetség iránti óhatatlan szeretetbõl, az biztos... - jegyezte meg az öreg bõrkesztyûs férfi.
- Az ellenségem ellensége a barátom? - Nem kedveljük sem a Sanagarok bandáját, sem azt, ahogyan lepaktáltak a maguk fõnökével... még akkor sem, ha Fett is láthatóan odavolt érte.. - szûrte a levegõt a fogai között amaz. - De elszámolnivalónk van a Sithekkel, és majdnem biztosak vagyunk benne, hogy ezeknek az alakoknak... - biccentett a halott Büntetõ jelvényesek felé - Van valami közük hozzájuk..
- Jó informátoraik lehetnek, uram.. - vonta össze a szemöldökét Grodin is, miközben járt az agya. Ha ez a férfi ennyire hasonlított Fettre, de nem volt a rokona, akkor... na nem.
- Ez egyelõre maradjon a mi titkunk.... klón. - hunyorított az alak, majd visszaillesztette a sisakját a fejére. - Láttam, pórul járt a hajótok. Van itt a fák mögött egy álcázott leszállóegység... azt elvihetitek. Tekintsétek ajándéknak.
Klón... gondolta a klón. Érdekes. - Nos.. köszönjük. - Szóra sem érdemes. Minél elõbb leléptek, annál jobb. - azzal a bõrkesztyûs motorja felbõgött, és elszáguldott az erdõ irányában.
Sanagar a farm kapujában várta az õrnagyot. Oleg egyszerre érkezett vissza, karjában az eszméletlen Cybillel. - Sok vért vesztettek, de összerakjuk õket... - jegyezte meg Zavrik, aki a láthatóan zavart tekintetû Nagant támogatta.
- Elsõ bevetésnek nem is rossz.. - fintorodott el az õrnagy, majd a társaság mögött összefont karral álló Dorvanhoz fordult. - Remélem, elég sokmindent kémkedett itt össze, hogy megérje nekünk ez a kis kirándulás... - Daala elnök hálája gondolom elég lesz, Õrnagy.. - húzta fel az orrát Dorvan. - Amúgy hogy is szándékozik kivinni minket innen, most, hogy a Büntetõk levegõbe repítették a siklójukat?
- Vállról indítható rakétás barátunk nem csak az életünket mentette meg, de ajándékot is kaptunk tõle.. - Grodin beütötte õket a komjába, majd átadta Olegnek. - Vigyétek fel a sérülteket. Valamiféle csapatszállító lesz. Mindjárt megyek.
Amint a kommandósok és Dorvan elindultak, az õrnagy visszafordult Sanagarhoz. - Akkor marad? - Mondja meg Daalának, hogy nem áll szándékunkban felrúgni a vele kötött megállapodást, de amíg ezek a bitorlók.. - biccentett a hullák felé - itt szórakoznak, addig maradnunk kell. Nekem legalábbis biztosan. Van pár rokonom, akit meg kell bosszulnom, ugye...
- Sajnálom, és sok sikert. És köszönjük. - biccentett Grodin, majd sarkon fordult. - Õrnagy! - Sanagar?
- Tudja... - Sanagar nem viselt páncélt, a többi farmbelivel ellentétben, így jól kivehetõek voltak elgondolkozó arcvonásai. - Csak tippelni tudok, hogy mivel váltották ki a Skirata-klán szimpátiáját, õrnagy, de becsüljék meg. Nem sûrûn jönnek elõ a völgyükbõl.
- Skirata.. - ízlelgette a szót Grodin. - Mondja csak, Sanagar lehet valami közül a Régi Köztársaság klónhadseregéhez ezeknek a Skiratáknak?
- Talán. Vannak pletykák. - rántotta meg a vállát Rev Sanagar. - A Skiraták maguknak való népség, bár azt mondják, a bastioni misszióra küldtek néhány embert.. oda is vesztek a Mandalore-al együtt.
- Érdekes.. - ismételte el sokadszorra Grodin. - Hát, köszönöm. Majd figyelünk.. igyekezzen életben maradni, Sanagar. Bár azt hiszem ez maguk felé inkább sértés..
- Mindegy.. Maga is, klón úr, maga is. - vont vállat ismét Sanagar.
A csapatszállító õsréginek tûnt, de a Büntetõ-klán engedélykódjával volt ellátva, így nem okozott gondott átjutni az orbitális védelmen. Amint beléptek a hipertérbe, Grodin hátradõlt a székben, és a másodpilóta ülésében helyet foglaló Dorvanra pillantott... a pilótafülke rajtuk kívül üres volt, Oleg és Zavrik a legénységi térben azzal voltak elfoglalva, hogy a csapat másik két tagjának sérüléseit lássák el.. - Ezzel a ronccsal napokba telik, amíg visszaérünk Coruscantra. - biccentett a terminál felé. - Dobjanak le valahol a határon, utána hazajutok... - Dorvan kibámult a hipertért kékjébe. - Úgyis új yachtot kell vételeznünk, kár az elõzõért.. - babrált a kapcsolókkal Grodin. - Addig is, Gynn, meséljen nekem egy kicsit arról, mit tudott meg a mandaloriakról...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Aug 13, 2012 9:32:55 GMT 1
Mandalore, a Büntető ismét a holopult elé lépett.
- Nem sikerült elfoglalnunk a Sanagar-klánt, Mandalore. Úgz hiszem, a Szövetség támogatja őket.
- Nem engedhetjük, hogy azok az áruló Sanagarok eladjanak minket Daalának! Az öregasszony előbb-utóbb be fog avatkozni a Birodalmunk életébe, mivel azt hiszi, polgárháborúra készülünk, és csupán egy hadúr vagyok. Szedjék össze magukat!
- Sajnálom, Mandalore - felelte a tiszt. - Maradj életben - köszönt, majd magába döfte a kadját. A kép megreccsent, majd egy másik mandalóriai állt a helyére.
- Mik a parancsai, Mandalore?
A Büntető intett neki, hogy tarsa a sávot.
A mögötte rejtőző férfi biccentett.
- A Sanagar klán most a legfontosabb feladatunk, ha meg szándékozik védeni a népét. - mondta. - Ha ők a Szövetségtől kapnak támogatást, a mandalóriaiaknak is szükségük van valakire.
- Ez tehát az én feladatom - fűzte hozzá Mandalore. - A Karendhor gárda elkísér. Azt hiszem, itt az ideje, hogy megmutassuk az igazi Mandalore Birodalom erejét.
Az Ordo klán által kifejlesztett Karendhor testőrök a mindenkori Mandalore épségéért voltak felelősek. Nem mintha egy hasonló kaliberű harcosnak szüksége lett volna védelemre. A Büntető klánja évekkel ezelőtt kihalt. Ő maradt az egyetlen túlélője az eseményeknek.
A Sanagar erődítmény felett hirtelen egy Basilisk II-es osztályú megszálló egység jelent meg, méghozzá anélkül, hogy a szenzorok bármit is észleltek volna. A parányi gépezet függőlegesen száguldott a bázis felé, miközben megállíthatatlanul köpködte halálos sugarait.
Amint elérte a Sanagar-klán erődjének legmagasabb pontját, módszeres bombázásba kezdett. Az úton felejtett katonák észvesztve kerestek menedéket a lövedékek elől. Akár a civilek. Az erőd lángokban állt.
|
|