|
Cosra
Aug 1, 2021 9:55:31 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 1, 2021 9:55:31 GMT 1
Tierce és Tonash együtt érkeztek meg a Bellicose II hídjára, ahol már várta őket a régi hajóját Tython után újra cserélő Aban kapitány, valamint a Főkormányzó saját biztonsági csapata, a jelenleg sisak nélküli rohamosztagos parancsnok Ixis, illetve a felszíni erők barnászöld zubbonyát erre a küldetésre átmenetileg a Flottaőrök feketéjére váltó Speedo. Tonash döbbenten meredt az ismerős arcokra, majd a Főkormányzóra. - Nem, nem olyanok, mint ön - rázta meg a fejét, elértve a cardassiai-kardassi hangosan meg sem fogalmazott kérdését a klón. - E világ szülöttei, pusztán szerencsém volt, hogy hamar találkoztam velük - hűségük szerencsére így is megkérdőjelezhetetlen. Ahogy mondani szoktam, nincsenek véletlenek. Tonash csak udvariasan biccentett, és láthatóan megtartotta ezzel kapcsolatos ellenvéleményét magának. A főkormányzó nem erőltette, pontosan emiatt volt annyira szüksége erre az alakra - egészségtelen mértékben nem bízott meg senkiben, még saját felettesében sem. - Jó reggelt, Főkormányzó. Két vonás múlva kilépünk a hipertérből a Cosránál, majd az orbitális parancsnokság által közölt vektorok szerint alakzatba állunk a többi hadtestparancsnoki egységgel a Főadmirális Knotról érkező hajórajának díszfogadására - üdvözölte felettesét a hídon Aban kapitány klónja. - Nagyszerű, köszönöm, szóval valamiféle díszfelvonulás és fogadás lesz - biccentett a klón, majd visszafordult a kapitányhoz. - A saját egységünk állapota? - Minden rendszer üzemképes és optimális paramétereken belül üzemel, uram, elmondhatjuk, hogy a tesztút sikeres volt, az UHSD Bellicose II szolgálatra kész - jelentette nem titkolt szakmai büszkeséggel Aban. - UHSD? - kérdezte Tonash felvont csontos szemöldökkel. - Kapitány, legyen olyan jó, és egy pillanatra vetítse ki a hajónk képét, hadd ismertessem meg Kardass új vezetőjét, Gul Tonash urat a hajónkkal - mosolyodott el Tierce, mire Aban udvariasan tisztelgett a cardassiainak, ezzel részéről elintézve a bemutatkozást, és kikerülve az olyasfajta kérdéseket, mint hogy “mi történt az előző Gullal, és amúgy is, ez hogy került ide, Polneyeon nem szállt fel, az biztos”, majd a híd egyik termináljához lépve előhívta a hajó saját sematikus ábráját. - Nagyobbat képzeljen el annál a konfigurációnál, amit ön ismer, körülbelül akkorát, mint egy jem’hadar nehéz dreadnought - magyarázta halkan Tonashnak a kontextus kedvéért a főkormányzó. - Ennek a galaxisnak a reaktortechnológiája még nem olyan kifinomult, mint amivel odaát kísérleteztünk, így a kockázatokat csökkentendő nagyobb méretű hajótörzsben kellett bezsúfolni azt a teljesítményt, ami odaát otthon feleakkorában is elfért. Itt a Sithek korábbi birodalma járt élen az ilyen osztályok fejlesztésében, a Maradvány, a Cosra és a Polneye fejlesztői sok mindent emeltek át a Sith Csillagrombolók tervezési filozófiájából, hogy létrehozzák ezt a kategóriát. A Köztársaság is használ hasonló filozófiájú és méretű egységeket, csak ők a szokásos defetista Lázadó ideológiától fűtve csillagvédőnek hívják őket. Gondoljon csak bele, az itteni birodalmi bajtársaknak a saját Awerisüket még ezek nélkül, hagyományos csillagrombolókkal és Tectorokkal kellett megvívniuk. Nem csoda, hogy rettenetesek voltak a veszteségek itt is. - Azt hiszem, tanulmányoznom kell az itteni ütközet harcjelentéseit - biccentett Tonash. - Ne lepődjön meg, ha felfedezi, hogy itt is elesett belőlem egy, ráadásul a már említett Sith Birodalom szolgálatában - bámult ki az ablakon Tierce, miközben a hipertér kékes kavargása csillagok sávjaivá, majd a Cosra golyóbisává redukálódott a fő kilátóplexin túl. - Úgy látszik, vannak íratlan szabályok mindenhol... A Bellicose II megindult, hogy felvegye a pozíciót a bolygó körüli orbiton. - Lássuk, kik vannak már itt. Jelentkezzen be, kapitány - intett Grodin Abannak, mire az a komhoz lépett. - Doenitz admirális-kormányzó és Cortez flottaadmirális-kormányzó a központi védelmi platformról üdvözölnek minket - jelentette kisvártatva Aban az előttük lebegő Golan IV felé mutatva. - A pozíciónk a jobb oldali fogadó sorban lesz, közvetlenül az Első Rend már megérkezett zászlóshajója mellett - mutatott tovább a platform mellett lebegő furcsa alakzat felé, ami úgy nézett ki, mintha a hapanok tervezési filozófiáját követve egymáshoz illesztettek volna egy hagyományos, és egy fejjel lefelé fordított szuper-romboló törzset. - Hát persze... - nyelt egyet idegesen a klón. - A Főinkvizítor már itt van... mindig az elsők között, ugyebár... - A kicsoda? - suttogta Tonash. - Anakin Solo Főinkvizítor, a Birodalom Első Rendjének és belbiztonsági erőinek vezetője - súgta neki magyarázatképpen Grodin. - Akiről már beszéltem. - Á, értem, Erőérzékeny, ellenszenves, nagy hajóval, nem szeretjük - harapta be alsó ajkát azonnal vészhelyzeti üzemmódba kapcsolva Tonash. - Főkormányzó, szabad javasolnom, hogy... - Milyen igaza van - Grodin magában hálát adott a döntésnek, hogy újrakreáltatta ezt az alakot. Néha gyorsabban gondolkodott, mint ő maga. Ixishez és Speedohoz fordult. - Uraim, kérem, gondoskodjanak arról, hogy ysalamirik legyenek elhelyezve a hídon és majd a felszínre induló delegációnk siklóiban és körleteiben is. Nem akarunk kockáztatni. Aban felvonta a szemöldökét, ahogyan a másik kettő tisztelgett és elsietett, de nem szólt semmit egy pillanatig. Végül megköszörülte a torkát. - Főkormányzó úr, bejelentkezzünk a Főinkvizítor hajójánál, óhajt vele beszélni? Nem óhajtok. Még nem.- Nem szükséges, kapitány, köszönöm - mondta ki hangosan első gondolatát Grodin. - Mi a hajó neve? Különös formatervezés… - vakargatta csontos állát Tonash az Első Rend zászlóshajóját figyelve. - Nem tudom leolvasni a hajó azonosítóját a komról, uram, összevissza adatok jönnek - ráncolta a homlokát tovább Aban. - Különös, mintha... maguk sem tudnák eldönteni, hogy hívják a hajójukat. - Első rendi tervezés, saját konstrukció, mi nem vettünk részt benne, mármint a Polneye, úgy értem - vonta meg a vállát a Főkormányzó. - Csak annyit tudunk róla, hogy RSD sorozatú. - Kik vannak még itt, kapitány? - fordult most a klón a platform másik oldalán helyezkedő két hatalmasabb, régebbi konstrukciójú zászlóshajó felé, melyek ugyanúgy néztek ki, még az UHSD-knél is masszívabb, vaskos törzsük volt, orrukban pedig egy kisebb taktikai szuperlézer kivetőnyílása ásítozott. Aban röviden konzultált a komjával és a komtisztjeivel, majd jelentett. - Sovereign-osztályúak, uraim - a hozzánk közelebb álló a SOV Graf Spee a Cosra saját védelmi hadtestjének állományából, egy régebbi knoti gyártású egység, Stiefel admirális parancsnoksága alatt. A másik a MÁK-Hadtest delegált zászlóshajója a Ramakazról... a SOV Heinessen. - Ez nem Reuenthal zászlóshajója - vonta fel a szemöldökét a főkormányzó. - Nem uram, a Mittermeyer egyelőre nincs itt - erősítette meg Aban. - Ez egy régebbi egység a Ramakazról, amelyet most sikerült működőképes állapotba hozniuk és felújítaniuk, úgy tűnik. A flottaadmirális stábjából egyelőre a hajó ügyeletes parancsnoka, Oberstein flottakommodore jelentkezett be, ő vezeti a fogadóaakulatot. - Ezek a ramakaziak ugyanolyan különcök, mint annak idején odaát... - jegyezte meg Tonash. - Remélem, a klónozás iránti különös, perverz hozzáállásukat nem reprodukálták itt. - Ha lehet, még különcebbek, keményvonalas, konzervatív cosrai nemesi körök és családok tagjai alkotják a tisztikart, akik kitelepültek az új területekre - magyarázta Grodin, majd visszafordult Abanhoz. - Azért jelentkezzen be Oberstein kommodorénál, kapitány, és jelezze neki, hogyha a felettese nem is elérhető, a látogatásunk alatt legalább vele szeretnék konzultálni majd. - Igen, uram - biccentett amaz, majd figyelmét egy kisebb, régebbi gyártású hajókból álló rajra fordította, amely zászlóshajója, egy hagyományos konstrukciójú Allegience-osztályú nehéz-csillagromboló és kísérete a fő platform alatt manőverezte magát fogadó pozícióba, a lehető legközelebb a bolygóhoz, olyan alacsony pályán, amelyet a nagyobb rombolók nem tudtak volna biztonságosan tartani. - Il-Raz kormányzó és kísérete a Corporate-szektorból, uram - jelentette Aban az újonnan érkezett hajókra mutatva. - Üdvözölnek minket a Lord Brodrig fedélzetéről. - A pederaszta, és különös nevű hajója - mormolta Tonash. - Ki ez a Brodrig? - Adok róla is egy anyagot - suttogta Tierce. - Különös alak. Rajta keresztül szereztük meg annak idején a Corporate-szektort. Afféle mini-Birodalmat tartott fent már azelőtt, hogy a Cosra és Knot felemelkedtek volna. Il-Raz csak beült a helyére. - Hmm... - mondta Tonash. - Tudom, nem bízik benne - biccentett Tierce. - De hasznos szövetséges lehet a Főinkvizítor hatalmának letörésében... esetleg, elvállalná, Gul, hogy első szektorvezető-közi egyeztetését lefolytatja vele? - Ha ragaszkodik hozzá, Főkormányzó - biccentett Tonash. - Köszönöm... kapitány, és azok ott? - intett Grodin a Cosra szürkéskék bolygója mögül kibukkanó hold, az Aschen felől érkező két hasonló, kisebb hajókból álló kontingensre. Mindkét kontingens élén egy-egy zsebcsillagromboló, a nagy zászlóshajókhoz képest mozgékonyabb, kisebb egység állt. - Turbulent-osztályúak - magyarázta Grodin Tonashnak. - A köztársasági hajóépítési filozófia másik ágát, a Nebula-osztály sikerére alapuló mini-csillagrombolók filozófiáját követték a Maradvány tervezői a megalkotásukkor, még az EGB ideje előtt. Azt kell mondjam, ebben a kategóriában jobbak, mint amit mi bármikor odahaza fejlesztettünk. Hiánypótló konstrukció. - Az egyik alakulat a Maradvány Hadtest élcsapata, a Bloodfin fedélzetéről vezeti őket Devar admirális - magyarázta Aban. - A ma már emlegetett kedvenc moffunk zászlóshajója volt - súgta oda Tierce Tonashnak. - Eredetileg az öreg Pellaeoné volt. Szegény itt nem érhette meg a végelgyengülést, valamiféle sötét jedi meggyilkolta még a mi időnk előtt. - A másik a MÁK-Hadtest kísérő egységeit vezeti, a Neuschwabenland-szektor megszálló flottájából - folytatta a magyarázatot Aban. - A Gilad Pellaeon parancsnoka Rammstein admirális. A kiadott protokoll szerint az ünnepélyes fogadást követően zászlóshajót cserélnek, Devar és a stábja átveszik a MÁK-szektorőrizeti feladatokat, Rammstein admirális pedig a Bloodfin fedélzetén visszatér a Maradványba. - Régen is ott szolgált, még a Sith időkben... - magyarázott tovább Tonashnak Tierce. - Az egész Maradvány-helyzettel alaposan meg kell majd ismerkednie, Gul. Darabokra van esve ott minden. - Alkalmatlan árulók? - kérdezte sziszegve Tonash. - Rosszabb, csak egy nevet mondok - szűrte a szót gyűlölettel telve a fogai között Grodin. - Jagged... Fel. - Ah, értem - biccentett a cardassiai-kardassi. - Ez mindent megmagyaráz. - Már csak egy osztag van hátra, Kardass saját fogadó egysége és az Ön új zászlóshajója - húzta ki magát Grodin elégedetten, amikor Aban helyzetjelző képernyőjén megjelent egy rakás aranyozott jelzés. A hold, a zsebcsillagrombolók és a bázis közé, kissé előbb állva foglaltak helyet. Tonash döbbenten meredt a hatalmas törzsű, Hutet-osztályú hajóra, amely mellett eltörpültek a kísérő Galorok és kisebb egységek. - Ha lehet így mondani, ebben az egyben a maguk menekült közössége előtt jártak az itteni kardassiak - jegyezte meg Grodin. - Már évekkel ezelőtt, amikor még a Sithek Birodalmának szektora voltak, bevezették ezeket a zászlóshajókat. A sorozat legújabb egységét még át is neveztettem az Ön kedvéért, barátom. - Főkormányzó, Gul, a Svag Nar fedélzetéről Gul Broca jelentkezik, és kész átadni a parancskódokat Gul Tonash úrnak - közölte tárgyilagosan Aban. - Igazán szép gesztus, Főkormányzó - biccentett Tonash. - Azért ne érzékenyüljön el - mosolyodott el halványan Grodin és oldalba bökte a cardassiait, majd visszafordult Abanhoz. - Már csak a főadmirális különítménye hiányzik, nem? Mindenki más pozícióban van. - Igen, illetve most érkezik még egy első rendi hajó ide mellénk az alakzatba - mutatott a hipertérből kivillanó bemetszett ék alakú, máskülönben a saját egységükhöz hasonló hajóra Aban. - Hänsel flottaadmirális engedélyt kapott, hogy az Első Rend hadtestparancsnokaként személyesen vezesse fel a Knottól Folett főadmirális kontingensét. A mi üdvözlő szárnyunkat egészíti ki a hordozó konfigurációjú UHSD-C Zeppelin. - Érdekes, sosem gondoltam volna, hogy egy Hänsel féle a vadászgépek felé forduljon - bámult a hordozóból kiözönlő, a díszfogadó alakzat vadászkontingensét alkotó különféle TIE-okra és egyéb vadászokra Tonash. - Eredetileg az egész flottareform az ő kezében volt, amíg Folett vissza nem tért Ershanról nemrég, a segítségemmel - magyarázta Tierce a cardassiainak. - A második reformhullám, a vadászok megújítása nála maradt, az Első Renden belül akar most olyan elit pilóta osztagokat képezni, amelyek felveszik a versenyt a Köztársaság Zsivány-osztaghoz hasonló vadászrajaival. - Érdekes, remélem, nem használ majd Fel-klónokat - biggyesztette le az ajkát Tonash. - Majd küldünk neki egy külön rendelkezést, amiben kategorikusan megtiltjuk az ilyesmit - mosolyodott el sötéten Tierce. - Uraim, érkezik a Főadmirális kontingense! - jelentette be Aban, mire a Főkormányzó kihúzta magát, és intett a kapitánynak, hogy aktiválja a többi flotta többi zászlóshajójához hasonlóan a minden fedélzeten lejátszásra kerülő birodalmi díszelgő induló jeleit. Nemsokára a jól ismert taktus döngő hangjai töltötték be az összes hajó fedélzeteit. - Fogadásra készülj, tiszteeeelegj - vágta magát haptákba a híd teljes személyzete, és az összes többi birodalmi tiszt és legénységi tag is Cosra-szerte, orbiton és odalent egyaránt, miközben tökéletesen időzítve kitört a hipertérből a Birodalmi Flotta főparancsnokának vadonatúj zászlóshajója, a tiltógenerátorokkal is felszerelt, Eclipse-osztályú monstrum. Az összes kivetítőn megjelent Folett Főadmirális arca, amint az induló utolsó taktusai elhaltak. - Bajtársak, birodalmi barátaim, vezérkari tagok! - köszöntötte a fogadára egybegyűlteket az immár tökéletesen vasalt, fényes fehér egyenruhát és arany váll-lapokat viselő Folett. - Nagy nap ez a Birodalom számára! Amit elveszítettünk Awerisnél, a Birodalomért hozott áldozataink koronájaként, ma új verziójában, sokkal erősebben áll előttetek, hogy a Birodalom hatalmát, munkásaink és specialistáink leleményességét, és végső soron a legyőzhetetlenségeteket szimbolizálja! Köszöntsétek a Birodalom ékkövét, az Emperor II-t! - Éljen! Sieg Folett! - kiáltoztak a fellelkesült tisztek cosrai és basic nyelven. - Tudtam, hogy lassan elkészülnek vele, de meg kell hagyni, ilyen hatásos belépőre nem számítottam - mosolyodott el finoman Grodin. - Ha nem mondta volna az ellenkezőjét, most azt hittem, Főkormányzó... hogy, a Főadmirális úr is, izé, érti, onnan... - mormogta Tonash. - Nem, de közel áll hozzá - biccentett Tierce. - A mi dolgunk, hogy így is maradjon, Gul barátom. - Várom odalent a főtiszt urakat a Főadmirálisi Hivatal palotájában a közreadott protokoll szerint a vizsgálati ülés megkezdésére. A Flotta egységei addig manőverezési és védelmi formációkra vonatkozó formai és alaki gyakorlatokat hajtanak végre a hadtestközi együttműködést reprezentálandó, a parancsnokhelyettesek irányítása mellett - tette hozzá még Folett, aztán a nagyképernyők deaktiválódtak. - Kérem, kövessen a felszínre - intett Tierce Tonashnak. - Aban kapitány, a hajó, a kontingens és a híd az öné.
|
|
|
Cosra
Aug 9, 2021 17:55:07 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 9, 2021 17:55:07 GMT 1
Már jön is? Korán érkezett. Alig várja, hogy szórakozgathasson velem... alig várja, hogy...
Mit várok alig, Főkormányzó?
? ... ?A klón idegesen megrázta a fejét, nagyot húzott a Cosrán berendezett lakosztályában található asztal tetején türelmetlenül várakozó, félig tele - és semmiképp sem félig üres, érdemes volt egy ilyen találkozó előtt minden szempontból pozitív hozzáállással kezdeni a napot - kesselis üvegből, megsimogatta a Thrawn-stílusban karján lógó ysalamirit - bár nem kifejezetten kedvelte, sőt, valljuk be, egyenesen utálta sikamlós bundájú érintését a rekedten krákogó élőlénynek -, és aktiválta a kabin biztonsági ajtaját, amelynek túlsó oldaláról Anakin Solo főinkvizítor sápadt, sárgás szemű, karikás arcú, ellenben tökéletesen szabott fekete egyenruhájú alakja bámult vissza rá. Húha.
Beenged végre, és beszélgetünk normálisan is? Tierce ismét megrázta a fejét, miközben egy apró, lekezelő mosoly jelent meg a Főinkvizítor arcán. A klón megtartotta magának további hátsó és mellékes gondolatait, és néhány pillanatnyi késéssel ugyan, de végre felvette tökéletesen fazonírozott, diplomáciai megbeszélésekre szánt műmosolyát. - Nahát, Főinkvizítor, micsoda kellemes meglepetés, nem vártam ilyen korán... jöjjön csak be - tessékelte beljebb a férfit a klón, aki lesajnáló arckifejezéssel nézte a Főkormányzónál lévő ysalamirit. - Bizonyára nem akarjuk megvárakoztatni a Főadmirális urat, Főkormányzó. Ne haragudjon, hogy ilyen korán megzavartam, bizonyára rendkívül lefoglalják az előkészületek a meghallgatás előtt - lépett be a szobába Anakin, és úgy nézett körbe, egyik kezét alkalmasint fénykardja övén függő markolatán nyugtatva, mintha mindjárt arra számítana, hogy rejtett falifülkékből klón rohamkommandósok rohanják le. - Semmiség, éppen reggeliztem, no meg persze egy kis szíverősítő sem árt, ha hosszú nap előtt áll az ember - sétált vissza az asztalához a Főkormányzó az idegesség különösebb látható jele nélkül, majd kesselit töltött magának saját, illetve a vendégeknek fenntartott üres poharak egyikébe. Anakin gunyorosan elmosolyodott. A másik férfi aurája az Erőben - már amennyit az ysalamirik jelenléte miatt Anakin ki tudott belőle venni, de ez még mindig jóval több volt, mint amire a klón nyilvánvalóan számított a maga részéről - egy hatalmas, kusza összevisszaság volt, idegesség, félelem, és ugrásra, harcra kész gyanakvás… leginkább ez, igen, az utóbbi. - Köszönöm, nem iszom ilyen korán, legfeljebb vizet - tolta félre a kesselis poharat a Főinkvizítor, mire önmagát is meglepte, milyen gyilkos pillantást vetett rá Tierce a műmosolya mögül. Mintha legalábbis halálos ellenségnek tekintené a vízivókat, vagy ilyesmi. - Vizet... hát persze, hogyne, gondolhattam volna, elnézést. Az én hibám, nem vagyok elég jó vendéglátó - a klón hanyagul a kabin konyhatermináljához sétált, és egy új pohárba csapvizet töltött Solonak, majd menet közben a vendégeknek fenntartott kisebb társalkodóasztalra helyezte, jó messzire Anakintól. Anakin elmosolyodott, és halványan megpöccintette az Erővel a poharat, majd felemelte és a levegőben a kezébe repítette, hogy belekortyolhasson. A szoba sarkaiban és a Főkormányzó kezében tekergőző ysalamirik ideges nyávogásba kezdtek, ahogyan megszokott életterükkel szögesen ellentétes dolog történt a jelenlétükben. A Főkormányzó arcáról azonban a meglepetés szemernyi nyomát sem lehetett leolvasni, ugyanolyan nyugodtan a szoba másik oldalában lévő komterminálhoz sétált, és előhívta egy népszerű, és minden bizonnyal az EGB-ben betiltott, köztársasági holocsatorna-alatt sugárzott holosorozat képét. - Mondja csak, Főinkvizítor, nyomon követi a 99-es Klón Osztag történetét? Azt hiszem, a “Köztársaság Kommandósai” volt a címe régen, vagy valami ilyesmi. Ez a legújabb évad, azt hiszem. A 99-es osztag. - Futólag - jegyezte meg a pohár mögül Anakin, miközben egyelőre a szoba közepén szobrozott, nem ült le - bár a Főkormányzó sem kínálta hellyel, az igazat megvallva. - Egyrészt nincs túlságosan sok időm indexen lévő, illegális köztársasági holosorozatokat figyelemmel kísérni, másrészt ez nem több, csak alacsony színvonalú, ellenzéki köztársasági propaganda, nem igaz? Mindenféle marhaság a szexuális szabadosságról meg az egyenjogúságról. - Olyasmi - biccentett a klón, majd az asztala mögé sétált, mintha valamiféle jól védett mellvéd mögé akart volna bújni, hogy legalább ennyi távolság legyen közte és a Főinkvizítor között, Az eddig kezében tartott ysalamirit szórakozott mozdulatokkal az asztal sarkán kialakított mesterséges fészekbe helyezte és megsimogatta az állat fejecskéjét, majd folytatta a mondanivalóját. - De szofisztikáltabb lett. Eredetileg valóban a Dizni Channel semmitmondó propagandája volt arról, hogy miféle diverz hősöket találtak ki a hatvanvalahány évvel ezelőtti Klónháborúk korszakába... tudja, manapság minden tinédzser klónháborús szakértő, már amelyik nem Renegát-rajongó... - Az utóbbiak száma hamarosan csökkenésnek indul… gyorsan - sziszegte elégedett mosollyal Anakin, de Grodin folytatta. - Szóval ez az új évad, nos, ez már egyértelműen Javis Tyrr és a coruscanti kormánypropaganda-slepp munkája, megszerezhették a jogokat Diznről, persze a hadihajóik bevonulásával nem lehet nehéz. Éppen ezért alaposabb, s ilyeténképpen alattomosabb, szofisztikáltabb a 99-es Klón Speciális Osztagról szóló történet. - De ugyanúgy koholmány, nem? - pillantott egy pillanatig értetlenkedve a főhősöket ábrázoló holoképre a Főinkvizítor, majd vissza a Főkormányzóra. - Maga tudna róla, ha lenne igazságalapja, nem igaz? - Attól, hogy klón vagyok, még nem feltétlen ismerem az összes, a fajtámra vonatkozó archívum összes bejegyzését - kuncogott fel a Főkormányzó, majd a képhez sétált, azért tartva a távolságot Solotol és az alakokra bámult. - A kaminoi archívumokból valójában nem sok maradt, még a legmagasabb rangú birodalmi hozzáférési kódokkal sem lehetett hozzájuk félni, és mindenféle közkeletű vélekedéssel ellentétben Polneyeon sincs róluk teljes, hiteles másolat. Amennyi információhoz én hozzájutottam, ezek a speciális osztagos klónok gyakrabban lyukadtak ki a korábbi, a feldolgozásban nyilvánvaló propaganda okokból teljesen mellőzött mandalóriai kiképzőik klánjainál, semmint hogy tömegével vándoroltak volna át valami értelmetlen motivációtól fűtve a Lázadók és bűnbandák soraiba. Ez nyilvánvalóan Tyrr-ék trükkje, hogy az ilyesféle fantazmagóriákkal bemocskolják a nevünket. Valójában semmi bizonyíték nincs rá, hogy ez az osztag valóban létezett. - Azt hinné az ember, hogy ezeknek a speciálisoknak az egyedisége szinte már-már a mi klónozott katonáink létezésének létjogosultságát támasztja alá - vakarta meg az állát a holoképet figyel Anakin. - Ahelyett, amint Ön mond, Főkormányzó, hogy befeketítő propaganda lenne. Hiszen végtére nem a perszonalizáció a polneyei sorozatok egyik legfőbb erőssége? - Jogos, éppen ez benne a trükk, jól látja - hümmögött Tierce. - Nyilvánvalóan ilyen irányba sosem mennének el a klónozóink, még akkor is, ha nem tömeggyár vagyunk. De Tyrrék története nem is ezt mondja, hanem azt, hogy ezek az egyedi mutációk milyen sikerrel szálltak szembe azzal a korai, túlkapásokra hajlamos, kvázi tinédzserkorú Birodalommal, amelyik éppen csak elkezdett felnőni a galaktikus béke megteremtését jelentő hatalmat feladathoz, és amelyik vélt, vagy valós túlkapásai azóta is a köztársasági propaganda kedvenc témái. Egy egyszerű, arctalan klónokat és ostoba önkénteseket alkalmazó Birodalmat állít szembe ezekkel... az individualista akárkikkel, akikről csak úgy süt, hogy az anarchista Lázadók Szövetségének értékei vannak az arcukra írva, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Leegyszerűsíti, amit a Birodalom képvisel, és közben a valódi értékeket a klón populáció vonatkozásában Lázadó köntösbe öltözteti. - Nem véletlen, hogy be van tiltva az ilyesmi Birodalomszerte - biccentett Anakin egyetértően. - Hogy a köztársasági hazugságok ne mételyezhessék meg a birodalmi hazafiakat. - Én mégis úgy hallom, a fiatalabb korosztályokban ez már a határ innenső oldalán is majdnem olyan népszerű, mint korábban a Renegát káros, anarchista eszméi - biggyesztette le az ajkát a főkormányzó. - Na, hát ha azt hallja, Főkormányzó, jelentse az Első Rendnek, mi pedig utána járunk - mosolyodott el leplezetlen gúnnyal Anakin, majd visszafordult a kép felé, a központi, fiatalkorú alakot figyelve. - Erről a kölyökről már azt sem tudom, hogy fiú-e, vagy lány. Remélem, nem belőle lesz fél évszázad múlva az újabb Arc a köztársasági hírszerzésben, már ha akkor még létezni fog a Köztársaság... Tyrrnek elég sok baja lesz még ebből a deisták új kezdeményezése miatt, nem gondolja? - pillantott Tierce felé, aki csak hümmögve megvonta a vállát. - És én még azt hittem, hogy ez az egész valami kettős csavar eredménye és Il-Raz találta ki az egészet - csóválta meg a fejét a Főinkvizítor. - Erről a kölyökről állítják a sztoriban, hogy Jango Fett nyers klónja? - Marhaság, a klónozás nem így működik - horkant fel Tierce is. - Tudja... Főkormányzó - fordult most Tierce felé, karjait mellkasa előtt összefonva Anakin, miközben elgondolkozva figyelte az EGB legnagyobb hatalmú klónját. - Azért valahol mégiscsak érdekesnek találom, hogy ennyire... feldühíti ez. Hiszen, mint már mindketten egyetértettünk benne, ez nem más, csak hazug, köztársasági propaganda. Illegális dajkamese, nem több. A polneyei klónok abszolút nem így funkcionálnak nem igaz? - pillantott Tierce-re a Főinkvizítor olyan arckifejezéssel, mintha valami olyasféle választ várna, hogy “Nem tudom, nem vagyok oda valósi”. - Hát bizonyosan nincs egyikünk sem bechipelve, meg ilyen ostobaságok - mosolyodott el gunyorosan Grodin is, majd visszapillantott a hatalmas holovíziós plakátra. - Ami igazán zavar benne, hogy mégis van bennük... néminemű történelmi hitelesség. Bizonyos kontextusban még a birodalmiak egyébiránt barbárnak és céltalannak ábrázolt akciója is magyarázható, amivel a képzelt történet szerint felszámolták a kaminoi telepeket. Gondoljon csak bele, Főinkvizítor, a Régi Köztársaság Nagy Hadseregének klónjait arra tenyésztették, hogy jedik utasításait követve harcoljanak, miközben a genetikai alapanyaguk mandalóriai volt, egy olyan nép tagja, amely kvázi a jedik egyik legősibb történelmi ellensége, nem számolva a mindenféle sötét oldali kultistákat. Ez már magában egy feloldhatatlan ellentmondás. A tény pedig, hogy egyetlen parancsra, kvázi egyetlen gombnyomásra meg lehetett fordítani a lojalitásuk irányát, majd egyes hibás, vagy ha úgy nézzük, speciális egyedeknél visszafordítani... nos, ez csak érthetően még veszélyesebbé tehette a koncepciót a Birodalom szemében. A tökéletlenségük okozta a felszámoltatásukat a Birodalom által és valahol ez a propaganda azt üzeni, hogy mi, Polneye fiai és lányai is hasonlóak vagyunk, hacsak nem választjuk a Lázadás útját. Vagy egy csomó génhibás pedofil mutánsét, akik egy transznemű bűnöző szolgálatába léptek. Bármelyik interpretáció megalázó a maga nemében. - Hát, látom, tényleg nagyon komolyan veszi ezt az egészet, Főkormányzó - csóválta a fejét Anakin, fürkésző, sárgáskék tekintetét Tierce arcába fúrva. - Megváltozott. - Tython mindannyiunkat megváltoztatott - rázta meg magát a Főkormányzó, egy pillanatra hátat fordítva a Főinkvizítornak, hogy visszasétáljon az asztala mögé. - Csakugyan? - Nézzen magára - biccentett a Főkormányzó a vízcsap feletti tükör irányába. - Sápadtnak tűnik. - Maga beszél? - villant meg Anakin tekintete egy pillanatra, de visszafogta magát, és a csaphoz sétált, újratöltve a poharát vízzel, majd visszapillantott a holoképre a másik oldalon. - Kiköpött mása lett annak a mesterlövész klónnak, Főkormányzó. Ha nem tudnám, hogy maga az, aki, még azt hinném, a köztársaságiak hozták létre a sorozatuk népszerűsítésére és helyettesítették az eredeti Tierce Főkormányzóval... - morzsolta a mondta végét beszédét lelassítva Anakin, vizespohara rejtekéből figyel a másik reakcióját. - Ennyire azért senki sem kompetens Coruscanton - nevetett fel őszintén Tierce. - De amúgy igaza van, holott nem is állhatnánk egymástól távolabb, mint én és ez a hogyishívják... Crossbow? Corsair? Már nem emlékszem. És éppen ezért sem lehetek köztársasági helyettesítő termék - pillantott kesselis poharát hasonló pozícióba emelve Solora a Főkormányzó, majd a szoba ablakához sétált, amelyen keresztül le lehetett tekinteni a forgalomra. - Mert tudja... - fordult ismét szembe a Főinkvizítorral -, a köztársaságiak egy valamit nem értenek. A lényeget, ami minket ténylegesen klónná, birodalmi klónná tesz, Főinkvizítor úr, és minden kétséget kizáróan megkülönböztet azoktól a pojácáktól ott - biccentett a holoplakát felé átszellemült arccal a Főkormányzó. - A szolgálat iránti megkérdőjelezhetetlen vágyat, a Rend és a Birodalom építése iránti féktelen és végtelen, eltökélt lojalitást. Meggyőződést. Ezzel születtünk. A vérünkben van, a génjeink része. Ebben élünk. Semmi, semmi sem történne úgy a Polneyeon valójában, mint ezekben az idióta, gyerekeknek készült, mesterkélt történetecskékben. Mi örömmel szolgálunk. Elégedettséggel tölt el minket. Ez az egyetlen vágyunk - húzta ki magát átszellemülten Tierce. - Pontosan mire is akar kilyukadni, Főkormányzó? - mosolyodott el Solo.- Már persze azon túl, hogy engem meggyőzzön, ne higgyek az efféle gyerekeknek való köztársasági propagandának... amivel mondjuk eddig sem volt túl sok problémám, bármennyire is meglepi ez Önt. - Úgy vélem, kérdései vannak a számomra - fordította komolyra a szót Tierce. - Úgy vélem, ön gyanakszik valamire a személyemmel kapcsolatban, Főinkvizítor. Ne kerülgesse a banthapörköltet. - Kettőnk közül nem én beszélek random holosorozatokról, amióta beléptem ide, Tierce Főkormányzó - sétált oda az asztal másik, szoba felőli oldalához Anakin, letette a poharat és megropogtatta fekete bőrkesztyűs kezeit, majd tekintetét Tiercébe fúrta. - Ahogyan Ön is mondta, mindketten változtunk Tython óta. De maga jobban, Főkormányzó. A normálisan elfogadható paramétereken... messze túl. Tudnom kell, mi történt ott... és tudnom kell... - halkította le a hangját egy pillanatra Anakin -, hogy valaki, vagy valakik követtek-e el bűnöket a Birodalom ellen. - Tudja nagyon jól, hogy sosem tennék ilyet - töltötte újra enyhén remegő kézzel a kesselis poharát Grodin és újra meghúzta. - Ott, azok a pojácák a holofilmen igen. Én nem. - A gyilkosság... bűn. Valakit imperszonálni, megszemélyesíteni... csakúgy bűn - simított végig egyik bőrkesztyús ujjával az asztallapon Anakin Solo. - Igazán? - mosolygott rá mindenféle remegés nélkül Tierce. - És van rá bizonyítéka, Főinkvizítor? - Azt javasolja, el kellene kezdenem gyűjteni? - mosolygott vissza Solo. - Nos... - tette le a poharát Tierce újra az asztalra majd megállt Anakinnal szemben. - Most már más időket élünk, Főinkvizítor. Nem lesz elég belenyúlnia a fejembe, és kiolvasni belőle, egy csettintésre, valamiféle ellenőrizhetetlen állítást, hogy nem lennék megbízható, hogy az ellenség ügynöke lennék, ahogyan azt korábban Hänsellel tette. - Még semmi ilyesmit nem tettem, és Ön is bizonyára tisztában van vele, hogy ezek a gyíkok nem fognak megakadályozni benne, ha mégis meg akarnám tenni - nyúlt ki Anakin az asztal szélén tekergőző ysalamiri felé, mire a gyíkszerű lény összerezzent az érintéstől, és sikítva az asztal alá menekült kényelmes fém fészkéből. - Különösebb... vájkálás nélkül is megérzem, hogy... Ön... különböző - pillantott vissza Anakin Grodinra. - Ez önmagában még nem bűn, Főinkvizítor. - Valakit meggyilkolni egy másik univerzumból, vagy másik univerzumban, és a helyébe lépni... nos, ez viszont már az lenne, nem gondolja? - Hipotetikusan... szigorúan hipotetikusan... - lépett hátra az ablakhoz Tierce, de most csak fél szemmel bámult ki rajta és kezét hanyagul az övére tette, Anakin számára jól láthatóan a sugárvetője és a vibrotőre (pontosabban az egyik, láthatóan helyen lévő vibrotőre) mellé. - Grodin Tierce Főkormányzó akár el is eshetett Tythonon, a Káosz elleni csatában. Én akár lehetnék a Polneyeon, itt kitenyésztett utódja. Ha pedig bármi igaz volna ebből az interdimenzionális katyvaszból, akkor önnek is ismernie kell a dimenzióközi utazás szabályait, ahogy nekem is - hunyorított a Főinkvizítor felé a Főkormányzó. - És tudnia kell, hogy egyszerre két Tierce nem lehetett életben egy helyen. Következésképp egyik nem ölhette meg a másikat - mosolyodott el a klón. - Az igazság számít - emelte tekintetét a plafonra egy pillanatra Anakin, mint aki kezdi türelmét veszteni az efféle jogászkodó csűrés-csavarás kapcsán. - Történtek gyilkosságok, Főkormányzó, ennyi bizonyos. A Birodalom életét nagyban befolyásoló gyilkosságok, még hozzá. A bűnösöknek, elkövetőknek pedig felelniük kell. Ez ilyen egyszerű. - Mégis, miféle gyilkosságokról beszélünk, Főinkvizítor, világosítson fel? - szélesedett irritálóan szélesre Tierce gunyoros mosolya. - Hiszen ez az ön szakterülete. - Tudja nagyon jól - sziszegte türelmét vesztve Anakin és megragadta az asztal szélét, ami repedezni kezdett. - A mester, akit mindketten szolgáltunk, halott. - Nem mond vele újat - vonta meg a vállát Tierce és még hátrébb lépett az ablakhoz, éppen csak egy fél méternyit, hogy ne tűnjön látványos menekülésnek a mozgása. Aztán újra szembefordult Anakin Soloval. - Ezt pedig jó, ha az eszébe vési, Főinkvizítor. Én egyetlen mestert szolgálok, Palpatine császárt Őfelségét és az ő örökségét. Azt pedig tudom jól, hogy ő már nincs köztünk... Tierce hatásszünetet tartott, és gyűlölettel préselte ki fogai között a szót. - Ahogyan azt is, hogy ki volt a gyilkosa... Anakin úr. - Gyorsan változnak a dolgok, nemde? - szisszent fel Anakin, elengedve a füle mellett a sértő utalgatást. - Pontosan tudja, kiről beszélek. - Hogyne, én is ezt mondom - tárta szét a karjait Tierce. - Dolgok, akik éppenséggel nem változnak, ez a lényeg - lépett közelebb a Főinkvizítorhoz a Főkormányzó és ökölbe szorult a keze. - Ezt értse meg végre, ahelyett, hogy ezen pörög. A Birodalom iránti szolgálatkészségem és odaadásom változatlan. Nézzen bele az elmémbe ha kell, ezt fogja látni. Nem hajlok meg, nem török meg a változás szelében, mint azok a gyenge propaganda klónok a sorozatban. Bármilyen körülmények között folytatom a Birodalom szolgálatát. A legjobb képességeim szerint. Bármi is történjen. A génjeimben van. És Ön, Főinkvizítor? - folytatta Tierce. - Ön képes erre? Az imádott mestere nélkül? - Én vagyok ebben a szobában a Főinkvizítor, tehát én kérdezek magától, és nem maga tőlem - lobbant fel a düh és a sárga fény Anakin szemében, majd öklét Tierce elé emelte. - Válaszoljon végre. Maga... önmaga, vagy sem? Az ördögbe is! - Sokkal inkább önmagam vagyok, mint valaha, Solo úr - állta a pillantást Tierce haragosan és hidegen. - Grodin Tierce vagyok, az Egyesült Galaktikus Birodalom Főkormányzója. Hol van ebben bármiféle imposztorkodás? Maga, maga tudja a legjobban, Főinkvizítor, hogy mit jelent meghalni, és újra élni, hogy szolgálhasson. Nem valamiféle chip miatt a fejében, nem csak, mert a génjei és a vérei erre hívják és determinálják, hanem szent meggyőződésből. Még akkor is, ha minden összeesküszik az ügy ellen, amit szolgált. Még akkor is, ha a fajtáját a sajátjai árulónak bélyegzik és irtják, ahol érik. Maga... maga kellene legyen az első, aki ezt megérti - sziszegte a klón. - Megértettem, és átéltem, igen - lépett hátra Anakin Solo és nyugalmat erőltetett magára, most kéken lángolt a szeme. - Azért, mert a bajtársam, a Grodin Tierce, akit ismertem, kiállt mellettem. Megbízott bennem. Ahogyan a mesteremben is, és a terve létjogosultságában, hogy megvédje, megőrizze ezt a galaxist mindenféle külső fenyegetéstől... mindenféle mutánstól és entitástól. Tudnom kell, ha ez a meggyőződése már nincs meg, Főkormányzó. Ha ez változott. Kérem. - Valahol igaza van - fordított hátat Anakinnak egy pillanatra Tierce és kibámult a plexin. - Már nem bízom magában ugyanúgy. Már nem tudom, a Birodalmat védi-e, vagy valami mást. Visszafordult Anakin felé. - Nézze meg magát, Főinkvizítor. Úgy néz ki, mint Vader - gunyorosan elmosolyodott. - Ahogyan nekem a szolgálat, Önnek meg… ez van a vérében. A génjeiben. Vader... - Vader a Birodalmat szolgálta! - csattant fel Anakin, miután egy pillanatra az indulat áttört fegyelmén és határain. - Ahogyan én is! A nagyapám nyomdokain! - Ostobaság! - nevetett fel először őszintén és lekezelően Tierce. - Hát már nem emlékszik, mint mondtam? Vader megölte az Uralkodót... komolyan emlékeztetnem kell magát... - dagadtak ki az erek a Főkormányzó homlokán -, hogy kinek, minek a klónja vagyok? Emlékeztetnem kell magát... - indult el a Főkormányzó keze a vibrotőr felé - Hogy... a hűség sohasem hal meg? Anakin zordan elmosolyodott és a fénykardjáért nyúlt. A Sötét Oldal egy pillanatra fellobbant benne, áttörve a gátakat, amitől néhány ysalamiri agyvérzést kapott és rángatózni kezdtek a padlóra zuhanva. - Úgy látom, konfrontatív kedvében van, Főkormányzó. Lássuk, mennyire... Tierce még egy pillanatig méregette az alakot, aztán hátrébb lépett és széttárta a kezeit, beharapva az ajkát. - Igaza van, elnézést. Nehéz napom volt. A közös céljainkra kellene fókuszálnunk, ahelyett, hogy sértegetjük egymást. - Igazán? - Anakin is elengedte a fénykardmarkolatot, egy pillanattal később, mint ahogy Tierce a saját fegyverét, és újra a vizespoharáért nyúlt inkább, és nagyot kortyolt belőle. - Van olyanunk? - Hogyne volna - tárta szét a karjait teátrálisan Tierce és visszasétált a szoba közepére, Anakin mellé, és rápillantott. Alacsonyabb volt a Főinkvizítornál, majd nem egy fejjel. - Hát persze, hogy van - halkította le a hangját arra a konspiratív, sugalmazó hangszínre, amelyen Folettel szokott beszélni. - A Lázadók tökéletes, teljes és végleges elpusztítása, mi más lenne? A terv, amiről meg kell győznünk Folett Főadmirálist, hogy még mindig jó úton járunk vele, annak ellenére, hogy néhány dolgot az ő nézőpontjából buktatónak láthatott a közelmúltban... és a jövőbeli együttműködésünk kialakítása. Hogy kiderítsük, valójában mi történt Dukattal... - Azt hittem, Ön tudja - mosolyodott el lekezelően Solo. - Egy ideig azt hittem, maga volt... - sétált vissza Grodin a kesselis üveghez újratölteni. De aztán azok után, amit a Mimbanon művelt, rájöttem, nem. Két teljesen eltérő profilú akció... nem, Hosnian nem a maga stílusa volt, ami csak megerősíti a feltételezésemet, hogy ki lehetett valójában... - a klón visszasétált Anakinnal szemben. - Mert tudja meg, Főinkvizítor úr, tényleg fenyegetik ezt a Birodalmat a galaxison, sőt, ezen az univerzumon kívüli erők. Amelyeket van szerencsém jól ismerni. Azokra kellene fókuszálnunk. Azokat kell legyőznünk, nem egymást, Solo uram. Még akkor is... - fújta ki a levegőt kis szünet után a klón. - Ha valóban... mások vagyunk, mint régen. Nem a hiúságunk számít... a cél számít - nyelt egyet a klón és kiitta a poharát, majd egy pillanatig a padlóra pillantott. - Nem akarom, hogy újra testvérek és bajtársak háborúja legyen a Birodalomból. Nem akarom, hogy az árulás és a csalás uralkodjon el azok között, akiknek egy szent ügyet, az Uralkodó közös ügyét és Új Rendjét kellene szolgálniuk. Ismét. És ebben a pillanatban, ahogyan Tierce ezeket kimondta, egy pillanatig az elméje nyitott könyv volt Anakin számára. Anakin elméje pedig nem tudott nemet mondani a kísértésre, és végigszáguldott a klón agyán és emlékein. Finoman, nem intruzívan, nem úgy, hogy kárt tegyen benne.... Emlékek, színek, harcok, életek és halálok... és egy sarok... egy kis sötét sarok, amit Anakin megérintett, mintha csak egy kíváncsi házi nek játszana a neki adott gumiewokkal... A Főinkvizítor átrepült a termen. Bassza meg.
De bassza ám. Tierce csak állt döbbenten, lába a földbe cövekelve, keze tétován ismét az oldalfegyvere felé indult, de hamar megállapította, hogy Anakin nem pattant fel, nem kezd üvöltözésbe, fénykarddal hadonászásba és villámokkal való égetésébe a jelen lévőknek és a berendezésnek, így végül nem mozdult. A Főinkvizítor a csaphoz ment, megmosta az arcát, majd visszafordult a Főkormányzó felé és szomorúan megcsóválta a fejét. - Jól hangzik. Inspirálóan hangzik. Maga valóban jobb szónok lett Tython óta, elismerem - azzal megcsóválta a fejét ismét. - Csakhogy sajnos mind hazugság. Mármint, egy hazugságon alapszik, Főkormányzó. Mert, tudja - pillantott Anakin újra a holosorozat plakátja felé -, maga valójában talán sokkal inkább hasonlít arra a mesterlövész klónra ott a 99-esek közül, mint azt bevallaná magának. A szolgálatról papol, mégis, valójában a saját fajtájának a jövője és megítélése sokkal jobban aggasztja, mint az egész Birodalomé, miközben én egyedül szolgálom azt a Birodalmat, amely valóban megveti és irtja a fajtámat, mégsem álltam ki soha panaszkodni arról, hogy mit mond a Vezérkar, vagy bármelyik állam bármiféle propagandája az Erőhasználók megítéléséről a Birodalomban... Most Anakin sétált az ablakhoz, hatásszünetet tartva. - A nyitottságról, őszinteségről, együttműködésről papol nekem, Főkormányzó, és közben az Ön elméjének van elzárva az egyik sarka előlem olyan módon, amire egy szimpla klón minden kétséget kizáróan nem lehet képes egy képzett Erőhasználóval szemben. Ne aggódjon, meg tudom különböztetni az erős akaratot egy mentális Erő-blokktól, és magának az utóbbi van - emelte fel egyik kezét figyelmeztetően a közbeszólni készülő Tierce elhallgattatására Anakin Solo, majd folytatta a mondanivalóját. - Maga papol arról, hogy össze kell dolgoznunk, elfogadnunk... a beállt változásokat, mégis, magának vannak titkai. Én teljes valómmal álltam a Birodalom Vezérkara előtt, Tierce Főkormányzó - villant meg Anakin tekintete. - És maga képes erre? Még mindig? - Ugyan miféle titkokról lenne szó... nevetséges - lépett ismét hátra Grodin, ezúttal a sarokban lévő terminál felé. - Igen... - mosolyodott el ismét a plakátra pillantva Anakin. - Pontosan olyan, mint Crosshair. Mondja csak, Főkormányzó… képes lenne megölni... akár egy családtagját is a Birodalom érdekében? Erre válaszoljon. - És maga? - sziszegte sarokba szorítva Tierce. - Nemrég tettem meg, éppenséggel, most, hogy így kérdezi - vont vállat Anakin. - A Renegát halott, ahogyan a Káosz utolsó porcikája is, bár utóbbival reményeim szerint nem ápoltam rokonságot. És ez az, amit nem akarok, Főkormányzó - lépett közelebb Tierce-hez, egyik bőrkesztyűs ujját a klón mellkasának szegezve szigorú tekintettel Anakin. - Az a kapu bezárult. Nem akarom, hogy a Káosz és a Renegát pusztulása csak egy újabb... dimenzión kívüli szörnyetegnek nyisson utat, ért engem? Olyasvalakinek... - fújta ki a levegőt Anakin. - Mint például... egy bizonyos Neo Tierce. - Már mondtam magának - krákogott Tierce a sarokban. - Ne zaklasson ezzel. Senki sem született ezzel a névvel ebben a galaxisban. Megmondtam magának. Tudja, hogy nem hazudok... mégis... minek... erőlteti ezt - a klón homlokán kidagadtak az erek. - Állandóan... - Mert maga hazudik - mosolyodott el a Főinkvizítor. - Erről. Mert ha lenne mégis valahol e világban, vagy egy másik világban egy ilyen nevű személy, akinek esetleg emellett bármi köze lenne az általam említette államellenes cselekményekhez, gyilkosságokhoz... akkor... - a férfi kék szeme Tierce szürkéjébe hasított. - Akkor maga nem adná fel őt. Nem adná át az igazságszolgáltatásnak. Inkább lemészárolna annyi birodalmit, amennyit csak kell, a maga imádott Birodalmából, mint Crosshair tette a holovízión, akiben és magában semmi közös nincs. Ugyebár. Látja, ettől ilyen aljas és képmutató az egész, amit előad itt nekem a Birodalomról... Főkormányzó. - Kész szerencse, hogy mindez... hipotetikus, bizonyítékok nélküli feltételezés csupán. Játék a szavakkal - vigyorgott izzadt homlokkal Tierce és hátát a falnak vetette. Anakin felhorkant, inkább megvetően és szomorúan, mint irritáltan, és hátrébb lépett. - Tényleg ennyire lealjasodott, Főkormányzó? Ezzel akarja ezt lezárni? A nyögdécseléssel, hogy biztos nincs bizonyítékom? Mióta kell nekem ilyesmivel szórakozni! - csattant fel Anakin, össze sem szorítva a kezét, csak a klónra pillantva, mire Tierce a torkához kapott, miközben a megmaradt ysalamirik felvisítottak a teremben, mintha amazok sem kapnának levegőt. Nem volt egyszerű napjuk ma, annyi bizonyos. - Mit gondol - sziszegte levegőért kapkodva a Főkormányzó, miközben nyálcsík folyt végig a szája szélén. - Mit gondol, miért mentem először Foletthez, ostoba kölyök? Mit gondol, kinek hinne? Melyikünknek? - Addig provokál engem, amíg tényleg meg nem tapasztalja az Erőmet - szorított tovább a klón gégéjén a Főinkvizítor. - Tisztában vagyok... krhh... az erejével... krh... - sziszegte Tierce. - Mit gondol, miért nem állok ellen? Pedig minden idegszálam... és... krh... esküm... erre sarkall... Mit gondol... mivel magyaráz majd egy... alaptalan gyilkosságot, pont itt, pont maga, pont ellenem, pont így? - Mondhatom, hogy egy bűnözőt fedez, alapos gyanúm van rá legalábbis - vont vállat Anakin, de nem engedte el Tierce-t. - Mondhatom, hogy a saját céljait előbbre helyezte a Birodalom érdekével szemben. Hogy nem maga az imposztor, de egy imposztort szolgál, aki Uralkodót játszik a háttérben. A maga Uralkodóját meghazudtoló imposztor, igen... Ön mégis szolgálja. Hogyan képes ezek után igaz birodalminak nevezni magát... nevetséges. - Ahogy Ön is a sajátját... - krákogott Tierce és térdre esett. Onnan pillantott fel Anakinra. - Nem hinné el, ugye, ha azt mondanám, hogy... esküt tettünk neki? Mindketten? - Kinek? - Palpatine-nak, az Erő szerelmére, mégis kinek... engedjen már el... - Akkor sem őt szolgálja közvetlenül. Nem a császárt. - Még ha így is lenne, nem csak... krh... azt bizonyítanám vele, hogy ugyanolyanok vagyunk, Solo uram? Ez... magára is... krh... igaz. - Maga nem lojális, Főkormányzó. Maga makacs - törölte meg a homlokát Anakin. - Ahogyan maga is... - légszomja ellenére a klón feltápászkodott és Solo elé lépett. - Ez egy... patthelyzet, nem érti? Mi legyen... krhh... összeroppant végre? Vagy hagyja, hogy magának essek a tőrömmel? És aztán... krh... megvárjuk, ki kap előbb... erősítést? Látta az emlékeim... tudja, mi lesz a vége... megint... kérem... ne... kényszerítsen rá... Anakin egy pillanatra lehajtotta a fejét, majd hátralépett és elengedte Grodint. Kifújta a levegőt. - Láttam. Maga már átélt ilyet. Egyszer... sőt, talán többször is. És függetlenül attól, hogy akkor és ott ki győzött, végül nem végződött jól a Birodalom számára, azt mondja? Grodin levegőért kapkodva biccentett és a kesselis üveghez rohant, hogy lehúzza a maradék tartalmát. - Egyszer valaki, aki a Grodin Tierce nevet viselte... - sétált ismét az ablakhoz Anakin, kezeit a háta mögött összekulcsolva. - Azt mondta nekem, hogy a Birodalom és az Erőhasználók szövetsége végeredményben minden világban a véget jelenti. Ebben hitt. Ettől félt. Tele volt kétségekkel emiatt. - Tierce-re pillantott. - De maga... maga valójában nem így gondolja, ugye? - A klasszikus értelemben semmiképpen sem - lépett mellé hasonló tartásban a Főkormányzó. Együtt nézték a forgalmat odalent a Cosrán. - Jedik és Sithek, igen... az ő létük és az ő szövetségük mindenképp a Birodalom pusztulását jelenti bizonyos értelemben. Eljárt felettük az idő, ahogy... - biccentett a klón a holosorozat szereplőinek plakátja felé. - Az olyasfajták felett is. Ennyit tudok, még úgy is, hogy nem érzem az Erőt úgy, mint maga. A jedik és Sithek olyanok magához képest, mint azok a pojáca-klónok hozzám képest, vagy mint a hatvanvalahány évvel ezelőtti kaminoi eredetijeik. Mi már... meghaladtuk ezt. - Tehát nem gondolja, hogy avitt lennék? - jelent meg hamiskás mosoly Anakin szája szélén. - Milyen... hízelgő. - Ellenkezőleg - bámulta tovább a forgalmat a klón. - Egy régi barátomra emlékeztet. Egy sötét és világos oldalak nélküli Erőhasználóra, aki életét a Birodalomnak szentelte. Az egyetlen, pontosabban... - javította ki magát a klón. - Az első erőhasználóra, akiben valaha megbíztam. Amikor pedig elkövettem a hibát, hogy mégsem bíztam benne tovább... akkor elkezdődött a vég, igen. Akkor és ott. A Birodalom pedig összeomlott. - Egy Erőhasználóra, olyasvalakire mondjuk, mint... - Anakin felidézte a Tythonon látottakat, a holofelvételek képeit, a Bennel átbeszélteket és a klón fejéből kiolvasott emlékeket. - Mint mondjuk Noel Naberre lovag? - Ha most erre igent mondanék, még azt hinné, egy másik univerzumból jöttem - mosolyodott el Tierce, miközben nem nézett Anakinra. - Ez egy pusztán hipotetikus beszélgetés. - Valószínűleg így lenne - hunyorított Anakin, és már éppen Tierce felé akart fordulni, amikor az ajtó jelzett. - Tessék - perdült meg a Főkormányzó. Egy cosrai adjutáns lépett be. - Főinkvizítor, Főkormányzó, a Főadmirális látni kívánja Önöket a meghallgatóteremben. A másik kettő egymásra pillantott. - Máris - biccentett végül az adjutáns felé Tierce. - Egy pillanat, és megyünk.
|
|
|
Cosra
Sept 8, 2021 16:26:10 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Sept 8, 2021 16:26:10 GMT 1
– Az imént ott tartottunk, hogy mindez pusztán hipotetikus beszélgetés – folyatta Grodin mellett állva, tekintetét a plexin túlra irányítva Anakin. – Csakhogy maga elszólta magát, Főkormányzó. Tudja, a felvételek, amiket a Tythonon arról másik valóságról láttam, ott vannak az emlékei között, olyan kristálytisztán, mint ez az ablak itt. De ha mindez nem is lenne elég a bizonyítékhoz, ön az imént a közös mesterünkről beszélt… Én viszont sosem mondtam, hogy Palpatine császárról van szó. Az én mesterem nem ő volt, ami persze evidens ha azt nézzük, hogy az újjászületett manifesztációját saját magam végeztem ki még csecsemőként.
– Mit akar ezzel mondani? – fordult felé Tierce. – Csak nem elismeri, hogy nem követi Palpatine idáljait, hogy nem hű a Birodalmunkhoz, Solo Főinkvizítor?
– Nem Palpatine volt az egyetlen nagy hatalmú entitás, aki az Új Rend égisze alatt működő pángalaktikus birodalom létrehozásáról álmodott – felelte Anakin, és fagyoskék szeme fenyegetően megvillant, ahogy a beszélgetőpartnere felé fordult. A közelben vánszorgó, egyik még életben maradt ysalamiri sipítva felnyögött. – Ahogy azt maga is nagyon jól tudja, Főkormányzó. Már ha ön valóban az, akinek mondja magát.
Bassza meg, és bassza meg ismét. Tierce gégéje megmozdult, ahogy a vonásain máskor olyan jól uralkodó Főkormányzó leplezni próbálta a döbbenetét.
– Mit akar ezzel mondani? – préselte ki magából annyira higgadtan, amennyire tehette, miközben a keze szinte már ösztönösen csúszott a fegyvere markolatára annak ellenére, hogy tudta, nem sokáig védekezhet Solo ellen, amennyiben a fiatal férfi mégiscsak úgy döntene, hogy itt helyben végez vele.
– Elég ebből az alakoskodásból, Főkormányzó! Együttműködést várok el, cserébe én is együttműködöm magával az Erőre is! Hát hogy akarja összetartani a galaxist?!! – förmedt rá Anakin, és Grodin hátralépett, hogy legyen küzdőtere az előzetes csapásaihoz. A Főinkvizítor egy pillanatra lehunyta a szemét, bizonyára hogy nyugalmat erőltessen magára.
Tisztára úgy érzem magam ezeknek a varázslóknak a társaságában, mintha egy szelidítetlen vadállat ketrecébe zártak volna. Talán csak Neo a kivétel. Tierce szinte észrevétlen harci pózba merevedett.
– Fogalma sincs róla, hogy kiről beszélek – folytatta Anakin jóval higgadtabban. – Nem is olyan régen még létezett egy Palpatine-kaliberű, de talán nála is hatalmasabb entitás. A maga Uralkodójával ellentétben az ő mutációi gyengévé tették, ezért nem harcolhatott, nem mutatkozhatott, csak a háttérből tevékenykedhetett. Palpatine együttműködött vele, mert egy célt szolgáltak. A maga itteni elődje értette ezt, átélte ezt. Találkozott vele, magán viselte Ren Nagyúr érintését. Magában ez egyáltalán nincs meg, Főkormányzó!
– Tehát azt mondja, hogy nem az Uralkodó eszméit, hanem egy senki által nem ismert, titokzatos entitást követ, Solo úr? Egy potenciális fenyegetést?
Anakin értette a megszólítást, és a másik férfi tiszteletének megcsappanását iránta, már ha egyáltalán létezett ez a tisztelet. De a Tierce szemeiben felcsillanó érdeklődést is. – Nem – felelte végül, és ismét kipillantott az ablakon. – Én az Új Rendet szolgálom. És ha Rent szolgálnám is, amint már említettem, már nincs kit szolgálnom. Ren Nagyúr az Első Rend legelső Legfőbb Vezéreként tett róla, hogy a maga Uralkodója által eredetileg felállított Új Rend eszméit kövessük… amíg a maga fia, Neo Tierce hidegvérrel meg nem gyilkolta az öreg mutánst.
– Hogy micsoda?
– Jól hallotta. Érzem őt, Tierce. Érzem, hogy benne volt a keze. Rögtön a megbeszélés után elutazom, hogy utánajárjak a dolognak. És ha bármiféle bizonyítékot találok rá, hogy a maga fia meggyilkolta az Új Rend eszmerendszerének az egyik alapítóját… Nos, érdekes kérdés ez, nem gondolja? Mármint, hogy a maga fiacskája birodalmi lojalistákat gyilkolászik. Adódik a kérdés, hogy az ifjabb Tierce valójában melyik oldalon áll, az EGB oldalán, vagy a sajátján? És vajon miféle titkai lehetnek még ön előtt, Főkormányzó? Hiszen ő pontosan tudta, ki az a Ren, mégsem említette magának. Azt javaslom, mielőbb járjon utána. Már csak a saját lelkiismerete érdekében is. A köznép úgy tartja, hogy amilyen a fiú, olyan az apja is. Ennyit akartam mondani. – Azzal a Főinkvizítor Tierce elképedt tekintetétől kísérve kifordult a teremből.
Anakin tudta, hogy minél többet kell megtudnia erről a Neoról, és akkor talán kordában tarthatja ezt az idegen Tierce-t. Reuenthal is nehéz esetnek számított. Még csak róla és Folettről kellett találnia valamit, már persze csak azért, hogy ne engedje szétesni a Vezérkart, s vele a galaxist, amennyiben ez a Tierce és Jagged Fel-dolog ugyanabba az irányba haladna, mint abban a másik univerzumban. De Anakin tudta, hogy idővel kordában tudja majd tartani mindannyiukat, ahogy a Vezérkar többi tagjának is az volt a feladata, hogy őt magát kordában tartsák, hatás-ellenhatás módon - csakhogy sokkal hatékonyabban, mint egy demokráciában.
Egy pillanatra azonban még fel-felvillant a szemében a hatalomittas sárga fény.
|
|
|
Cosra
Sept 10, 2021 13:11:05 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 10, 2021 13:11:05 GMT 1
A klón leült egy pillanatra, miután Anakin Solo távozott, és előkotort egy újabb kesselis üveget az asztalfiókjából, azt meghúzva igyekezvén csillapítani keze remegését.
- Hát, úgy tűnik, mégsem leszünk barátok. - Egész ügyes voltál. - Neo? - Ne aggódj, én vagyok. Elég... zavaró kisugárzása van ennek a Solonak. - Neo, nem voltál őszinte velem... - Először is nyugodj meg, apa, még jelenésed van a Főadmirálisnál. - Ez a barom is ott lesz... - Folett előtt nem fog így hepciáskodni, ezt te is tudod. - Neo, még egyszer mondom... - A gunganról van szó? - Gyakorlatilag kompromittálódtunk. Teljesen. Akkor dob fel minket, amikor akar. És te is hazudsz nekem. - Ne dramatizáld túl, apa. Amiről nem tudsz, arról hazudni sem tudsz. Csak téged védtelek. Ha a gungan életben maradt volna, soha nem tudlak áthozni. - Megint a megkérdezésem nélkül döntöttél. - Nos, tulajdonképpen nem megint, hanem még az előzőt megelőzően, ha ez számít valamit. Ugye nem kezdesz el a hátam mögött konspirálni emiatt? - Hát, érzek rá némi késztetést. De nem ez a fő gond. Tud rólad, meg fog keresni, engem meg állandóan sakkban tart majd ezekkel az információkkal. Együttműködést ajánlottam neki, saját szennyesünk kölcsönös elzárását egymás elől, de nem volt rá vevő. Konfrontálódni akar, együttműködés helyett. Erőből akar tárgyalni. - És ez lesz a veszte. Gondolkozz, apa, mi fog történni, ha mindenki mással szemben ezt alkalmazza majd a Vezérkarban? Egy szövetségese sem lesz sehol, ha ennyire nyíltan... hogy is mondjam, Vadert játszik. - Erősnek tűnt. Úgy értem, természetfeletti szempontból. Mi történik, ha találkoztok? - Ne félts engem. De én ezt nem sietném el. Hátha még hasznos szövetséges lehet. - Nekem nem úgy tűnt. - Van még pár elintéznivalóm. Ahogy ennek a Solonak is. Végig kell mennie a saját útján, hogy fel tudja mérni, mivel áll szemben, és egyáltalán jó oldalon áll-e. Nem akarok idő előtt az útjába állni. - De addig bármikor keresztbe tehet nekem. - Nos, ebben semmi új nincs számodra, nem igaz? - Humoros hangulatban vagy ma, fiam. - Neked pedig menned kell, apa. Hamarosan jelentkezem. Addig vigyázz magadra.
A klón megrázta a fejét, és csak ekkor vette észre, hogy már teljesen üres előtte a kesselis üveg. És késésben is volt.
Még a végén egyszer rádöbbenek, hogy Neo nem is beszél hozzám a fejemben, csak a kesseli miatt hallucinálok. Nem baj, legalább konzisztens.
Tierce megrázta a fejét és futólépésben érkezett a főadmirális irodájához. Anakin Solo már ott várakozott, miközben Folett az íróasztala mögött szöszmötölt valamivel.
A két főtiszt vigyázzba vágta magát, bár ez nem lett volna feltétlen kötelességük, hiszen a vezérkari főtagok egyenrangúak voltak. Folett egy szivargyújtóra, vagy valamiféle holografikus lézertollra emlékeztető fém alkalmatossággal dobolt az asztalon, majd felpillantott. - Késett, Főkormányzó. Azt hittem, együtt jönnek a Főinkvizítorral. - Elnézést... - válaszolta faarccal Tierce. - Ki kellett mennem... a mosdóba. - Ahol kesselit adnak? - pillantott rá Solo főinkvizítor az előző, lángoló tekintetéhez képest sokkal visszafogottabb, diplomatikusabb mosollyal. - Nem akartam ennyire magára ijeszteni, Főkormányzó, hogy rögtön... - Nem tesz semmit, minden rendben - nyelt egyet Tierce.
Folett még egy pillanatig mereven bámulta a párost, aztán felállt a székéből és az ablakához sétált, amelyen át kiváló kilátás nyílt a cosrai forgalomra. - Uraim - mondta végül. - Természetesen a papírmunkát nem kerülhetjük el. Azért kérettem ide önöket kettesben, mert nem akarom a többi vezérkari főtisztet untatni ezzel. A Tieboltok hivatalos vizsgálatot követelnek, meg fogják kapni. Tudják, milyen bürokratikusak, és lényegében a Birodalom biztonsága az ő vállukon nyugszik... - Érdekes, én azt hittem az Első Rendén - mormogta Anakin, mire Folett tekintete megvillant, majd folytatta. - A hivatalos meghallgatást letudjuk majd azzal, hogy mindenki sorban, szépen egyesével leteszi az asztalomra az írásos jelentését, én pedig belesüllyesztem őket a fiókomba... - folytatta, majd szembefordult a két másik főtiszttel. - De ennek az a feltétele, hogy itt és most őszinték legyenek velem.
Folett kifújta a levegőt, mintha egy kitörni készülő Diestl féle dührohamot próbálna elfojtani. - Mégis, mi a szerencsétlen szart gondoltak mindketten? - sziszegte végül. - Berongyolni a Köztársaság területére akár személyesen, akár mindenféle bizalmassal? Balhét rendezni? Amikor minden közös erőfeszítésünk arra irányul, hogy titokban minél több ügynököt juttassunk be a hajóikra? Miféle defetizmus ez?
- Ez nem defetizmus, Főadmirális, hanem a Birodalom biztonsága érdekében megtett szükség lépés volt - húzta ki magát mereven Anakin. - ÉS elhiheti, bármikor máskor újra megtenném... a főinkvizítori kötelességemet teljesítettem a Mimbanon. A Renegát halott, a Káosz Tythonról menekült utolsó nyomoronc kis sarjadéka halott, ráadásnak az a buta lila hajú politikus ribanc is halott. Három ellenséggel kevesebb van a Birodalomnak - Tierce-re pillantott. - És ne legyen kétségük afelől, hogy ha rajtam múlik, újabbak következnek. Kerül, amibe kerül.
Folett a terem sarkában tekergőző ysalamirire pillantott, amelyik üres tekintettel bámult maga elé és nyál folyt a szája szélén. A Főadmirális megigazította fehér egyenruhájának kemény gallérját. - Maga mit mond erre? - nézett végül Tierce-re. - Én csak annyit mondhatok uram, hogy sajnálom, ami Gul Dukattal történt - sütötte le a szemét a Főkormányzó. - Nem kapott rá parancsot tőlem. - Hát magától biztosan nem - fojtott el némi kuncogást Anakin Solo. - Dukat mindig is... önjáró volt - folytatta a klón. - Sötét ügyei voltak. Ráadásul ha köztársasági fogságban lenne tudnék róla. A zavaró ebben az egészben az, hogy a halálát sem erősítették meg. - A kardassiak dilettánsok és defetisták, Főadmirális - szólt közbe Anakin. - Az Első Rend kész átvenni az ellenőrzést a szektoruk felett. Munkatáborba való, áruló banda mind.
- Érdekes... - hümmögött Folett, majd Tierce-re sandított. - Maga szerint is? - Engedelmével, egyetlen személy, Dukat akciói miatt nem minősíthetünk egy egész szövetséges fajt - lépett előre Tierce a fejét felszegve. - A Ssi-ruknál nem volt vele gondja - vonta meg a vállát Folett. - Mindketten tudjuk, Főadmirális, hogy az Diestl döntése volt - villant meg dacosan Tierce tekintete. - De már megtettem a szükséges lépéseket a Kardass feletti ellenőrzés biztosítására. Képzeljen el egy afféle kardassi Tieboltot. Már szolgálatban is állt Dukat helyén. - Hatékony - vakarta meg az állát Folett. - De a Főinkvizítor aggályai is relevánsak. Nem engedélyezem a megszállást, de nem vagyok hajlandó az Első Rendéhez hasonló jogosultságokat adni a Második Rendnek, amíg a saját házuk táján sincs rend. Gul Tonash kinevezését jóváhagyja a Főadmirálisi Hivatal, Főkormányzó, de a Második Rend jogköreinek tágítására vonatkozó kérelmét elutasítom. - Tudomásul véve - bámult a semmibe mereven Tierce. - Ami Dukat eltűnését illeti... - sétált fel alá az asztala mögött Folett... - Ezt a Főinkvizítor hatáskörébe utalom. Derítse ki, hová tűnt, és ki tüntette el. Gondolom, ez is egyfajta, a Birodalmat érintő fenyegetés, nemde? Nem hagyhatjuk, hogy nyom nélkül eltűnjön egy vezérkari főtiszt... - Vagy, hogy valakit csak úgy meggyilkoljanak - villant meg Anakin tekintete. - Úgy érti, bizonyítékokkal rendelkezik Dukat haláláról? - fordult sarkon Folett. - Még nem - mosolygott fölényesen Anakin Tierce felé. - De majd szerzek azt is. Csak illusztratív példa volt. Mint mondjuk Lecersen nagymoff esete, ahol szintén felmerült a kardassi érintettség. Már másodszor. Ha nem szállhatjuk meg őket, akkor legalább korlátozzuk a mozgásukat a saját főszektorukra. Nem kell nekem, hogy a Maradványt is összepiszkolják. Most, hogy végre Kaine-tlenítettük. - A kardassi titkosszolgálatok képessége vitán felüli - vetette ellen a Főkormányzó. - Neokoskodjon, főkormányzó - horkant fel a Főinkvizítor. - Vitán felül amatőrök.
Tierce mormogott valamit, de nem szólt. - Visszatérve a mimbani akcióra... - fordult vissza Folett Solohoz. - Önt is önmérsékletre kell kérnem. - Önt meg arra kell kérnem, Főadmirális, hogy ne szóljon bele a munkámba... - villant meg Anakin tekintete. - Ellenkező esetben azt fogom hinni, hogy Önnek nem szívügye... a Birodalom árulóinak elpusztítása. - Higgye el, azok után, amiket átéltem Ershanon, semmi más nincs, ami jobban a szívügyem lenne - méricskélte elgondolkodva Folett Solot. - Volt egy tervünk a Főkormányzóval. A Köztársaság hadihajóinak egyesével történő követése. Azok után, amit művelt Mimbanon, sokkal nehezebb lesz ügynököket juttatni mindenhová. - Ha méltóztattak volna megkérdezni róla, elmondtam volna, hogy ez egy eleve ostoba terv - húzta fel az orrát Solo. - Semmit sem változtat az életképtelenségén, amit tettem. - Különös... - hümmögött Folett a párost figyelve. - Azt hittem, egyeztettek erről a Főkormányzóval... elég sokáig beszélgettek és még el is késtek... nem ez volt a téma? Akkor megmondaná, mi volt, Főinkvizítor?
Anakin ismét dühös pillantást váltott mindennel és mindenkivel a szobában, de mielőtt szólhatott volna, Tierce széles mosollyal előlépett és egy adatkártyát tett Folett asztalára. - A Főinkvizítor valóban látott némi kivetnivalót az eredeti tervünkben, uram, szerencse, hogy együtt át tudtuk nézni és át tudtuk dolgozni, nem igaz? - pillantott Solora. - Szerencse - recsegte Anakin. - Az egyesével történő ügynökbeküldési verziót elvetettük - magyarázta tovább Tierce. - Más megoldást javaslunk.
Folett becsúsztatta az adatkártyát a leolvasóba, majd elképedve meredt a bonyolult egyenletekre és konstrukciós tervekre. - Főkormányzó, elég bajt okoznak nekem a pénzügyeseknél a Halálcsillaggal kapcsolatos átalakítási kérelmei is, de ezek után még... mit is akar építeni? Számítógépagyat? Hogy oldja meg ez a köztársasági hajók bemérését? - Ez nem sima számítógépagy, ez egy fejlett mesterséges intelligencia-csomó - magyarázta Tierce. - Csak sokkal nagyobb kapacitással, mint eddig bármi. Úgy képzelje el, Főadmirális, mint egy Yuuzhan Vong yammosk harci koordinátort, csak természetesen mesterségesen. Betáplálunk egy csomó könnyebben hozzáférhető adatot, mint például a köztársasági hajók legénységének átlagéletkora, a hajtóműveikbe kevert üzemanyag oktánszáma, a kapitányok kedvenc kávéjának típusa, a pozíciójuk és elhelyezkedésük korábbi időpontokban és mindenféle egyéb változó függvényében... az algoritmus pedig addig számol, amíg ki nem dobja a szimulált célkoordinátákat minden egyes köztársasági hadihajóra sokezred milliparszekpontossággal, a rakétatámadás megindulásától számított meghatározott időpontokban. És a szimulált célkoordinátákra tüzelünk. Így csak néhány kulcsfontosságú köztársasági ellátóközpontba kell kémeket bejuttatni és máskülönben kevésbé szenzitív adatsorokat szerezni. A többit a mesterséges intelligencia kombinálja össze.
- Úgy hangzik, mint ami néhány hónapnyi szimuláció után fellázad és ellenünk fordítja az összes droidot a galaxisban - jegyezte meg Folett savanyú arckifejezéssel. - Neotechnológia, akartam mondani - tette hozzá Anakin. - Már megfogalmaztam az aggályaimat ezzel kapcsolatban a Főkormányzónak - pillantott Grodinra ismételten villámló tekintettel. - Nem kell belső hálózatra kapcsolnunk, vagy holonetre - folytatta Grodin. - Szegregáltan is tarthatjuk és adatkártyákon kapja meg az inputokat. - Valahogy akkor is tesztelnünk kell a hatékonyságát. Ez olyan, mintha rengeteg kredittel játszanánk a galaktikus lottón - rázta a fejét Folett. - Egy hipertéri rakétát nem fogok validáció nélkül csak úgy kilőni a semmibe, mert egy buta fémgömb kiszámolta, hogy ott majd egyszer lesz egy köztársasági csillagvédő. Talán. Esetleg. - A saját flottánk változóit betáplálva és szimulációs hadgyakorlatokat lefuttatva közelíthetjük azokat a változókat, amelyek ténylegesen fontos inputok - magyarázta Tierce. - Abban a pillanatban, hogy a rendszer hatékonyan megjósolja a következő ciklusban a kijelölt hadtestünk mozgását, tudni fogjuk, hogy az a jó algoritmus.
- Egy birodalmi csillagrombolókapitány remélhetőleg nem ugyanúgy gondolkodik, mint egy loncsos bothan parancsnok a Lázadók soraiban - vetette ellen Folett. - Igaz - biccentett Tierce. - Itt jön a képbe a Főinkvizítor. Amíg a Tieboltok összegyűjtik a nyers adatokat a Köztársaság konyhájáról és raktáraiból, addig az Első Rend profilozó specialistái felállíthatnak egy modellt, ami alapján meghatározzák a birodalmi és köztársasági parancsnokok közti viselkedésbeli minták eltéréseit. És aztán elég ezzel módosítani a modellünket. Utána pedig TIE-Phantomokkal követhetünk néhány kiválasztott köztársasági hajót az élesítés előtt, hogy tovább validáljuk az algoritmus helyességét.
Folett kifújta a levegőt. - Ezt akár évtizedekig játszhatjuk, mire pontos algoritmust kapunk, nem? Több ezer hajóról van szó. - Attól függ, mekkora hibahatárral akarunk dolgozni - ismerte el Grodin. - De ez tényleg nem különbözik sokban attól, amit egy Yuuzhan Vong harci koordinátor csinál. - Olyanunk sajnos nincs, remélem, nem az lesz a következő, hogy tenyészteni akar egyet - törölte meg a homlokát Folett. - Nem, csak azt mondom, hogy némi autentikus, szubjektív beavatkozással egy fejlett, fegyelmezett, a harci koordinátorok mentális képességeivel bíró személy az algoritmussal összekapcsolódva felgyorsíthatja a folyamatot - pillantott Grodin Anakinra. - Persze, és véletlenségből rákötnek még egy Ssi-ru elszívókeretre is a barátai, nem igaz, Főkormányzó? - csattant fel Anakin. - Ezt nem mondja komolyan. - Azt hittem, megbeszélték... - szemlélte őket Folett.
- Vannak köztünk... minimális nézetkülönbségek a részletekben - mosolyodott el Grodin. - Ha a Főinkvizítor nem megy bele, elkezdhetünk dolgozni egy speciálisan erre készített, kibernetikus implantokkal bíró klón sorozaton. Lobotomizált specialistákon, akik együtt dolgoznak a mesterséges gépaggyal. - Én meg már azt hittem, ismer még egy nagy erejű erőhasználót, aki hajlandó beugrani helyettem - köhintett Anakin. - Mindenki tudja, Főinkvizítor, hogy Ön a legalkalmasabb a feladatra - mosolyodott el Tierce.
- Tanulmányozni fogom, köszönöm, uraim - kapcsolta le a lejátszót Folett. - A hivatalos meghallgatás végén döntést hozok. Addig is kérem, készítsék el az írásos jelentéseiket. Köszönöm, hogy idefáradtak.
Anakin nem vesztegette az idejét, kurtán tisztelgésszerű mozdulatra emelte a kezét, és már ott sem volt. Tierce még egy ideig sertepertélt az ajtóban. - Főadmirális... - dünnyögte végül. - Mi volt ez a hisztéria maguk között, Grodin? - kérdezte Folett értetlen arckifejezéssel. - Semmi különös - bámult a távozó Solo lobogó köpenye után Grodin, majd visszafordult Folett felé. - Csak, tudja, uram. Amit Ershanon is mondtam. A Főinkvizítor egyre inkább önjáró. Nem szeretném, ha eljönne az a pillanat, amikor a Vezérkar egészét a Birodalom ellenségének tekintené.
Folett néhány pillanatig kibámult az ablakon, majd Grodin elé lépett és kihúzta magát. - Azt hiszi, nekem nem okoz fejfájást, hogy ez a Vader-utánzat itt rohangál? Ki kellett volna lőnünk egy hipertéri rakétával már réges régen... de nem nem, maga, klón barátom, maga ragaszkodott hozzá, hogy bevegyünk a csapatba! Most már maga is tegye rendbe, vagy tartsa féken, bánom is én, ne nekem sírjon miatta! - sziszegte dühösen Folett. - Így is elég bajom van ebből. Tudja, miért nincs itt Reuenthal? - Valami esküvőről pletykálnak - állt egyik lábáról a másikra elgondolkodva Grodin. - Gondolom, épp családot alapít. Állítólag jó móka, ha az embernek gyereke van. Vagy a klónnak. - Verdammte scheiße - szaladt ki Folettből. - Egy frászt. Azt üzente, hogy addig be nem teszi a lábát a Cosrára, amíg ez a Vader-ivadék itt van. És nem ő az egyetlen cosrai főnemes, aki rendkívül rossz szemmel nézi ezt az egészet. - Gondolom, majd őket is bezáratja a Főinkvizítor úr - vonta meg a vállát Grodin, de Folett ráripakodott. - Nein! Mert maga gondoskodik róla, hogy féken legyen tartva, megértette, klón?
Na tessék, helyben vagyunk. Nagy levegő. Türelem. - Ne aggódjon, Főadmirális - fújta ki a levegőt végül Tierce türelmes arckifejezéssel. - Gondom lesz rá. Csak arra kérem, fontolja meg az új, módosított javaslatot. - Rakétahordozó harcállomás, szuperszámítógép... az állásomra pályázik? - kacsintott megenyhülve Folett. - Jöjjön, inkább igyon velem valamit, mesélje el, honnan szerzi újabban ezeket az eszement ötleteit. Grodin már indult volna a Főadmirálisi bárszekrény felé, amikor a már korábban ott alkalmatlankodó adjutáns ismét feltűnt az ajtóban.
- Elnézést, uraim. Főadmirális úr... Doenitz, Cortez és Hänsel admirálisok várják a Flotta-parancsokságon a tervezett eligazításra. Főkormányzó úr, önnek pedig sürgős hívása van Kyron admirálistól, utána pedig Oberstein kommodore várja az előre bejegyzett megbeszélésre az irodájában. - Nem látja, fiam, hogy dolgunk van? - mordult az adjutánsra Folett. - Jobban szeretné egy sóbánya időbeosztását szervezgetni, he? - Én, uram... - fehéredett el az adjutáns, úgy, nos, mint egy sóbánya fala. - Hagyja csak, Főadmirális - veregette meg parancsnoktársa vállát Tierce. - Majd koccintunk később. Rengeteg dolgunk van még. - A Birodalom szolgálata sosem ér véget, ja ja - hümmögött Folett. - Na jól van, menjünk. Mit áll ott, maga szerencsétlen, vezessen már!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 20, 2021 12:41:34 GMT 1
A Főkormányzó elégedetten lépett ki az Első Rend cosrai kirendeltségének irodájából, ahol Kyron admirálissal értékelése szerint sokkal konstruktívabb beszélgetést folytatott le a lehetséges együttműködésről, mint korábban a Főinkvizítorral. Fél szemmel a holovíziós rácsra pillantott, amely a széles sugárút egyik oldalán húzódó felhőkarcolók mentén futott, és amelyben arról tájékoztatták a Birodalom dolgos népét, hogy a Köztársaságban tovább növekszik a káosz és az anarchia, mivel nemrég újabb renegátista merényletek történtek Coruscanton. Eközben az adjutánsa komon keresztül tájékoztatta a Főkormányzót, hogy a következő megbeszélésére Oberstein kommodoréval a MÁK-főszektor intézőjével és Reuenthal flottaadmirális megbízott képviselőjével a Cosrán nem valamelyik felszíni parancsnokságon kerül sor, hanem odafent orbiton, a Sovereign-osztályú szektorflotta-zászlóshajó, a Heinessen fedélzetén. Ha ez így megy tovább, lehetetlenség lesz oda bármiféle ügynökök bejuttatni. Lassan eljutunk arra a pontra, amikor a Lázadóknál uralkodó káosz ellenünk dolgozik és nem értünk. Ezek a ramakaziak meg... nos, úgy tűnik, itt sincs semmi újdonság. Úgy tűnik, ebben a világban is a karót nyelt, fontoskodó alakok mintapéldányai, akik úgy el vannak szállva a saját fontosságuktól és a munkájuk titkos és bizalmas mivoltától, hogy engem csuklóztatnak itt. Komolyan mondom, mintha Koutei valamelyik ölebéhez mennék. Így morgolódott magában a Főkormányzó, amíg fogott magának egy főtiszti siklót. A járműben ülve, úton orbitra még felhívta a komját Tonash Gult, újdonsült és frissen klónozott kardassi bizalmasát, és rövid, de annál kevésbé megnyugtató, ellenben sajnos annál kevésbé váratlan beszélgetést folytatott le vele. - Gyakorlatilag Il-Raz kidobott, uram - közölte szárazon a mondandójának rövid összefoglalásaként Tonash a komban. - Azt mondta, nem érti, miért kellene a Corporate-főszektornak további biztonsági együttműködésről tárgyalnia Kardassal, és valamiféle főadmirálisi parancsot lobogtatott a jogaink korlátozásáról, amit korábban nem láttam... és megjegyzem, Ön sem említette - Tonash hangja nem hogy bizalmatlan, de egyenesen rosszindulatú és sértett volt a komban. - Tudom, és sajnálom - sóhajtott fel Grodin. - Úgy tűnik, Solo Főinkvizítor alaposabb volt az ügyünk elgáncsolása szempontjából, mint gondoltam. Arra használta fel a Dukat-ügyet, hogy adminisztratív eszközökkel korlátozza a Második Rend működését, a főadmirálist pedig nem tudtam meggyőzni az ellenkezőjéről. Il-Raz kormányzó pedig, nos, számomra egyébként nem oly meglepő módon mindig az első között értesül a Főadmirális döntéseiről. Sajnálom, hogy így alakult, Gul, de arra kell kérnem, hogy sürgősen térjen haza Kardassra, mielőtt tovább eszkalálódik itt a politikai helyzet, és Önt is megpróbálja kikérdezni egy Tiebolt, vagy egy inkvizítor. Most első lépésben Kardasst kell konszolidálnunk, és a határaikon belül kell megerősödniük az Önhöz hű erőknek. Minden máshoz... a türelmét kell kérnem. - Értem… - jelentette ki szárazon Tonash. Grodin remélte, hogy a személyes érintettség veszélyének felemlegetésével sikerül olyan irányba terelnie az óvatos kardassi gondolkodását, hogy még meg sem kapott nagyobb hatalmához képest nagyobb értéket tulajdonítson visszanyert életének, és mentse a bőrét, ahelyett, hogy tovább feszíti itt a hatalmi kereteket a Cosrán. A kardassi válasza végül arra utalt, hogy a Főkormányzó feltételezése helyes volt. - Máris indulok haza Kardassra, köszönöm, hogy szólt, Főkormányzó. Grodin elégedett hümmögéssel konstatálta, hogy legalább ennyit sikerült elintéznie, miközben a siklója dokkolt a Heinessen hangárjában. Egy pillanatig azt hitte, nem is birodalmi hajón jár. A hangár és a fogadóteremhez vezető folyosók falain mindenféle ornamentikus, nem hivalkodó, de mégis eleganciát tükröző díszítés, nehezen kiolvasható, cirkalmas ó-cosrai betűkkel írt feliratok, amelyek alatt csak apró betűvel volt feltüntetve azok birodalmi standard karakterekkel írt, galaktikus Basic nyelvű megfelelője, jelezve, hogy valójában kik tekintik magukénak ezt a szuper-csillagrombolót. A hagyományos rohamosztagosok, vagy a Knoton megszokott bőrkabátos kommandósok és fekete páncélos gárdisták helyett hófehér, vagy éppen piszkosszürke rohampáncélos darktrooperek álltak őrt, a vállukon mindenféle hivalkodó századjelvénnyel, amitől Grodin egy pillanatig mintha a Hapesen, vagy a CorpM4-en érezte volna magát - egyik gondolat sem tűnt első pillanatra kellemesnek -, Ken Ortis tábornagy valamelyik eszement, színes kavalkádos, űrgárdistás parádéján - csak a cosrai feliratok implikálták, hogy ezek az alakok szegről-végről mégis csak az EGB részei. Hát, nem tudom, ez tetszik-e jobban, vagy Koutei még számunkra, polneyeiak számára is steril, gépies, dekorációmentes, a hátad mögött a füledbe a kivégzésedről sustorgó Ramakaza.A fogadóterembe érve Grodin megbámulta az ajtó felett lévő feliratot és azokat a fekete-szürke kereszt alakú jelvényeket, amelyek ezen a hajón láthatóan egyre több helyen helyettesítették a cosrai sast és a birodalmi jelvényt. - Helfen... Wehren... Heil... - próbálta kiolvasni a cirkalmas, fejfájdítóan egymásba csavarodó ó-cosrai karaktereket Grodin, ahogyan belépett a fogadóterembe. - Heilen. Zum Gott im Himmel - fejezte be a mondatot vendéglátója, egy szikár, jól fésült barna hajában őszes tincseket viselő, de összességében a Főkormányzó külseje alapján ítélt koránál fiatalabbnak tűnő, vékony férfi, aki a MÁK-Hadtest ramakazi, cosrai emigránsokból álló szárnyához hasonlóan a fekete birodalmi uniformis egy sajátos, ezüstszürke nyak- és válldíszítéssel megvariált változatát viselte. - Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásomat, Főkormányzó - tisztelgett Oberstein. - Nem mintha bármi gondot okozott volna idejönnöm, de az alapvető protokoll szerint a magasabb rendfokozatú a vendéglátó - jegyezte meg érdeklődve körbepillantva a fogadóteremben. Úgy tűnt, valamiféle reprezentatív helyiség lehet, mivel a fali díszítéseken kívül még holografikus, sőt, kemény felületre valamiféle tintaszerű anyaggal felvitt szilárd alapú festmények sorakoztak a falakon, továbbá néhány adattároló és könyvespolc a sarokban. Kinek képzeli magát ez az alak, Thrawn-nak? Vagy ezeknél minden szoba ilyen múzeumnak van berendezve?- Remélem, megérti, miért fontos számunkra, hogy vendégeink... autentikus közegben élvezhessék… az autentikus, eredeti cosrai kultúrát és vendégszeretetünket - pillantott körbe Oberstein és furcsán megvillant a tekintete. - Nos, van mit... mutogatni, abban biztos vagyok - mosolyodott el finoman a klón, majd kezet nyújtott a másik alaknak. - Oberstein kommodore, nem igaz? - Szolgálatára, Főkormányzó - fogadta el némi hezitálás után a kézrázást Oberstein. Sima, hideg, lagymatag szorítása volt, mint egy hullának. - A kommodore az eredeti rendfokozata? - érdeklődött tovább Tierce. - Nem ismerem pontosan a szektoruk és a hadtestjük variánsait... - pillantott a férfi rangjelzéseire, majd tekintete megállapodott az egyiken. - De az ott nekem a Munkaerőforrás-felügyelet kódhengerének tűnik. - A katonai rendfokozat a főszektorunkban engedélyezett a Munkaerőforrás-felügyelet állományában szolgálók számára is, Reuenthal flottaadmirális külön engedélyével - magyarázta Oberstein. - Eredetileg valóban kommodoreként szolgáltam a Lanzenreiter kötelékén belül... Haschwalt marsall logisztikai intézője voltam. A szürke eminenciás kommodore a fejesek mögött. Ismerős. Túlságosan is ismerős. Gondolom, te szúrtad hátba az öreg marsallt, ha egyáltalában volt ilyen programpont nálatok.- Értem, világos - mosolyodott el diplomatikusan a klón. - Tudja, magam is... voltam ilyen helyzetben a karrierem kezdetén. Valahogy mindig is nagyra tartottam a kommodorékat, őrnagyokat, efféléket, akik összefogják az admirálisok és tábornokok háta mögött... nos, az összefognivalót. - Igazán megtisztelő, de felesleges bókolással fecsérelnünk egymás idejét, Főkormányzó - villant meg unottan Oberstein tekintete. - Kesselit óhajt? - Köszönöm, most nem. Tesztelsz, mi?- Örvendetes - sétált vissza az hatalmas, faragásokkal díszített íróasztal mögé Oberstein, lehívott néhány állományt a termináljából, egy pillanatig összehúzott tekintettel, homlokráncolva szemlélte őket és magában motyorászott valamit, majd lekapcsolta a terminált és visszapillantott a klónra. - Elnézést, remélem nem veszi sértésnek... ahogyan remélem, azt sem, hogy Reuenthal flottaadmirális nincs itt. - Annak kellene vegyem? - mosolyodott el halványan Tierce. - Azt hallottam, nem személyes okokból maradt távol, felesleges volna megsértődnöm rajta, nem igaz? - Amennyiben a flottaadmirális úr Solo főinkvizítorral kapcsolatos fenntartásairól szóló folyosói pletykákra gondol, köszönöm, biztosíthatom, én is hallottam róla, főkormányzó - biccentett Obsertein. - De bizonyára ön képes rá, hogy alaposabban is átlássa, mennyire... érzékeny és speciális helyzetben van a flottaadmirális. - Világosítson fel - ült le az egyik, vélelmezhetően vendégeknek fenntartott nehéz faszékre Grodin. - A Cosrát, az EGB mögött álló, a hadiflották gyártását lehetővé tevő gazdasági és pénzügyi konglomerátumot működtető nemesi famíliák hatalmát gondolom, nem kell bemutatnom Önnek, főkormányzó - villant meg Oberstein tekintete, miközben hátradőlt a székében, és ujjait egymáshoz illesztette. Tényleg Thrawnnak képzeli magát. Grodin bólintott. - És bizonyára ön is el tudja képzelni, főkormányzó, mennyi... protokolláris kötelezettség jár ezzel - folytatta a kommodore, miközben fürkésző tekintettel Tierce-t figyelte. - Bizonyára, megérti, hogy ez sokkal többről szól, mint egy esküvőről és néhány nagai menyasszonyról, ha olyasvalaki, mint a flottaadmirális… tartóssá és állandóvá szeretné tenni ezen famíliák... tiszteletét. Bizonyára el tudja képzelni, hány vacsorameghívást, közös vadászatot és egyéb protokolláris kötelezettségeket jelent ez a flottaadmirális számára. - Magyarán szólva, körbe kell udvarolnia a nemeseket - bámult a falon lévő dekorációra Grodin. - Ne becsülje alá a körbeudvarlás mai napig releváns jelentőségét a cosrai politikában, főkormányzó úr - magyarázta Oberstein jéghideg hangon. - Úgy, ahogy mondjuk mindannyiunk kedvenc főadmirálisa teszi, aki úgyszintén tisztában van ezek jelentőségével, elődjével, Diestl főmarsallal ellentétben azonban egyáltalán nem gyakorolja azt. Reuenthal flottaadmirális azonban igen. - Vigyázzon, kommodore - mosolyodott el Grodin hasonló arckifejezéssel, mint az előbb a másik alak. - Ez a kijelentés bizonyos körülmények között vészjóslóan közel állhat az áruláshoz. - Ön szerencsére nyilvánvalóan nem fog feljelenti engem miatta - dőlt hátra Oberstein és egy pillanatig a plafont bámulta. - Miből gondolja? - kérdezte Tierce. - Először is, maga keres minket folyamatosan - hajolt közelebb az asztalon át Oberstein néhány centivel a klón irányába. - Magának van szüksége a mi segítségünkre… és maga az, főkormányzó - villant meg a kommodore tekintete -, aki e pillanatban híján van valódi szövetségeseknek, nem igaz? - Híján lennék? - mosolygott faarccal Tierce, miközben a gondolatai fénysebességgel száguldoztak. - Nyilvánvalóan - Oberstein hangja még mindig szenvtelen és tárgyilagos volt, mintha csak néhány millió erőérzékeny táborlakó sorsáról beszélgettek volna. - Mégis, legyünk őszinték egymás között, főkormányzó uram, de mi felett diszponál Ön jelenleg? A Polneye egyedül nem több egy haditechnikai labornál... a Maradvány? Szétszakadt, összeomlott... nem mintha ne ismerném el, hogy Lecersen nagymoff alatt más volt a helyzet, nyugodjon békében, de ma önnek alig van befolyása ott, valljuk be. Kardasst éppen most korlátozzák saját szektorhatárain belülre a maga barátai ügyetlensége miatt. A Corporate-főszektor? - Oberstein mosolya egy pillanatra tükrözte valódi vélelmezett lelkiállapotát, lekezelő és fölényes volt. - Inkább ne is beszéljünk róla. - Ezek után nem csoda... - folytatta a MÁK kommodoréja -, hogy maga mindenféle különös, ki tudja, honnan érkezett idegen tanácsadóval veszi körbe magát tisztességes birodalmi bajtársak és szövetségesek helyett, és a határokon túl akar sikereket aratni... akár olyasféle istentelen erőhasználó kultisták támogatásával, mint ez az Anakin Solo, vagy az a sokadik barbár, primitív rezsim Ershanon, ami, már elnézést, de egyre rosszabb és rosszabb lesz annál, mint amilyen helyzetben eredetileg megtalálták őket... és még csak nem is nyert mindezekkel semmit, nem igaz, Főkormányzó? Oberstein hátradőlt, mint aki halványan elégedett saját magával, de nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ebben akár egy pillanatnál tovább is örömmel lubickoljon. - Azt hiszi, nem tűnt fel senkinek, nem igaz, főkormányzó? Nos, tájékoztatom, hogy de igen. Tierce igyekezett megőrizni a faarcát. Amikor azt hittem, ez a nap már nem lehet rosszabb, tévedtem. Most komolyan, ez az alak is rájött, honnan jöttem, mint Solo, vagy egyszerűen ennyire alkalmatlan pojáca volt az elődöm- Még ha helyt is kell adnom a megállapításai egy részének, Oberstein kommodore - köszörülte meg a torkát Tierce. - Ettől még a rendfokozatom adott. Ahogy Folett főadmirálisé is. És e tekintetben Reuenthal flottaadmirális távolmaradása továbbra is legalább olyan sértő, mint az ön szavai. - Maguknak talán igen - mosolyodott el Oberstein. - De ne feledje, a Cosra valódi hatalmát adó családok közül tízből kilenc lelkesen helyeselne ennek láttán. - Egy pillanatra lépjünk túl a nemesi famíliák beképzeltségén - keményítette meg a hangját csak egy finom tónussal Grodin. - És vizsgáljuk meg saját helyzetünket, Oberstein kommodore. A klón felkelt és fel alá kezdett sétálni a teremben. - Mi vagyok én végeredményben, kommodore? És micsoda Ön? A Birodalom szolgái vagyunk. Egy felettünk álló hatalom és Rend védelmezői. Olyanok, akik mindketten tudják, hogy milyen érzés a felettünk álló, formailag hatalmasabb nemesi származású és bizonyos hóbortokkal bíró vezetők mögött takarítani és rendben tartani a dolgokat napi szinten. Fókuszáljunk erre, azt javaslom. - Már azt hittem, nem lesz alkalmunk egyenlő felekként tárgyalni, főkormányzó úr - mosolyodott el Oberstein és felpattant, majd szembefordult az asztal másik oldalán Grodinnal. - Szóval ki vele, klón. Mit akar tőlünk... valójában? - Vannak bizonyos… külpolitikai célkitűzéseink, amelyeket közösen határoztunk meg a főadmirálissal - bámult a falon lévő képekre és egyéb ereklyéknek tűnő dolgokra Tierce. - De csak akkor tudjuk elérni őket, ha megerősítjük az együttműködésünket... nem kizárólag a nemesi házakkal, hanem a deistákkal is - pillantott a bejárat felett lévő feliratra, majd ismét Obersteinre Tierce. - És bizonyára úgy véli, főkormányzó, hogy mi jó viszonyban vagyunk velük - biccentett Oberstein. - Így vélem. - Helyesen véli - értett egyet Oberstein, de továbbra is kemény, elutasító tekintettel meredt a klónra. - Ennek fényében különösen meglepő, hogy nem rögvest hozzánk fordult először... mondjuk azelőtt, hogy kétes képességű kardassi ügynökökkel, és kétes megbízhatóságú köztársasági szerencselovagokkal kooperálva próbál közelebb jutni a vágyott információkhoz. - Ahelyett, hogy örülne neki, hogy én küldtem azokat az ügynököket, és nem mondjuk az Első Rend - vetette ellen most már kevésbé diplomatikusan Grodin. - Továbbá nézze el nekem, hogy eddig a pillanatig nem voltam tisztában az ön... létezésének és pozíciójának szignifikanciájával, Oberstein kommodore. Te arrogáns, beképzelt csontváz.- Kérem, bizonyára az én hibám - forgatta a szemeit Oberstein. - Én kérek elnézést, főkormányzó. - Visszatérve a deistákra - köszörülte meg a torkát türelmetlenül Grodin. - Hajlandóak segíteni a közös ügyünknek? Hajlandóak információt és támogatást adni a Köztársaságot és Vostroyát érintő titkos külpolitikai műveleteinkhez a határokon átívelő kapcsolataikon keresztül? - Most, hogy közös üggyé avanzsált... - mosolyodott el gunyorosan Oberstein. - Bizonyára nem lehetetlen tető alá hozni... már csak az a kérdés, mi mit kapunk érte. - Gondolom hatalmat, befolyást, gazdasági koncessziókat, ilyesmit szeretnének - hümmögött Grodin és töltött magának egy pohár vizet az asztalon lévő korsóból. Kiszáradt a torka. - Főkormányzó, ne nézzük egymást ostobának, kérem - rázta a fejét türelmetlenkedve Oberstein. - Idáig arról beszéltünk, hogy e tekintetben mi már most is jobban állunk, mint Ön, deistákkal, vagy anélkül. - Bizonyára van valami konkrét igényük - recsegte Grodin. - Különben ez a beszélgetés létre sem jött volna, gondolom. Ha még annyira sem tartanak, hogy bármit el tudjak maguknak intézni, nem vesztegetnék az idejüket rám, nemde? Oberstein bólintott és kezeit háta mögött összekulcsolva néhány lépés erejéig körbesétált a teremben. - Ebben igaza van, elnézést, elragadtattam magam... - néhány pillanatig ismét maga elé motyogott, majd Tierce felé fordult. - Mondja csak, Főkormányzó, tisztában van vele, mi a deizmus egyik legfőbb motorja? Hajtóereje, ha úgy tetszik. - Öhm... gondolom valamiféle hitrendszer, ideológia... - Ennél nagyobb tájékozottágot feltételeztem Önről, főkormányzó... - ingatta a fejét Oberstein, mint valami elégedetlen tanár. - Talán van néhány téma, amiben utol kell érnem magam - hunyorított Grodin. - A legutóbbi küldetésem... elég hosszú volt. Évekig tartott, és meghaltam a végén, kinek van ideje ilyenkor más univerzumokról olvasgatni. - Nos, rendben - biccentett Oberstein. - A lényeg az erőhasználókkal szembeni ellenérzés. Ez a kulcs a deizmus megértéséhez, főkormányzó. Sőt, tulajdonképpen ez az eredeti oka annak, hogy annak idején a Cosra famíliái ilyen lelkesedéssel álltak be a Diestl-féle birodalmi vízió mögé... az már más kérdés - ingatta a fejét ismét rosszallóan a kommodore -, hogy bizonyos körök utána megpróbálták monopolizálni ezt a gondolatot. Radikális szélsőségesek, legalábbis deista és konzervatív szemmel, úgymond. Mint az Ahnenerbe, például. - Na várjunk - emelte fel a kezét Tierce. - Most akkor az erőhasználókkal van baj, vagy az erőhasználó-ellenesekkel? - Valahol mindkettővel - tárta szét a karjait Oberstein. - Maga, az Erőhasználó-ellenesség a szó politikai értelmében egy konzervatív, hagyományos elveken és egy szolid vallási ideológián alapuló gondolat. Ahogyan az Ahnenerbéhez hasonló szervezetek megközelítik és kezelni akarják, azonban legalább annyira... szentségtelen - Oberstein egy pillanatra megállt sétálás közben a termináljánál az asztala túlsó oldalán, mintha puskázni akarna az ott leírtakból. Végül ismét visszafordult Tierce felé. - Meg kell értenie, főkormányzó, hogy a deista egyház szempontjából Ön jelenleg az ellenszenvünk tárgyainak metszéspontjában helyezkedik el, sőt, egyenesen Ön volt ugye, aki tető alá hozta a Hänsel admirális-féle Ahnenerbés, vallásellenes hitetlen szélsőségesek és a szemükben legalább olyan szélsőségesnek számító erőhasználó mutáns förmedvény, Anakin Solo Első Rendje közti frigyet. Effektíve a létező legrosszabb kombinációt a jelenlegi államszervezetben a deizmus cosrai ága számára. - Á, értem - sóhajtott fel Tierce. - Pedig elhiheti, nem ez volt a szándékom, Oberstein kommodore. Azt gondoltam, a két szervezet belülről hatékonyabban figyelheti és szabályozhatja, visszafoghatja egymást adott esetben. És elhiheti... magam is osztom az Erőhasználókkal kapcsolatos eredeti álláspontjukat... Kivételekkel, természetesen, amelyek erősítik a szabályt. Meg ne sértődj, Neo. Micsoda hisztériás népség ez a helyi klérus, röhej. - Egyszerűen csak meg kellett teremtenem a lehetőségét, hogy Solo Főinkvizítort belülről is kontrollálhassuk, ha a szükség úgy hozza - folytatta Grodin. - Hänsel admirális tűnt a legalkalmasabbnak erre a feladatra. - Ez mind szép, főkormányzó. Ám attól tartok, a deista anyaszentegyháznak többre lesz szüksége holmi elnézéskérésnél és magyarázkodásnál - ingatta a fejét Oberstein. - Legalábbis, ha együttműködést vár tőlük. - Mi is a... cosrai egyházi leágazás eredeti profilja? - kérdezte TIerce. - Hátha találunk valami területet, ahol növelhetjük a jogosultságaikat. - A Teutonius Dea eredetileg harcos rend volt - intette Oberstein a szürke-fehér-fekete kereszt alakú holojelvény felé a falon. - Szent harcosok voltak. Sokkal erősebb volt a katonai profiljuk, mint akár a coruscanti központú eredeti Pius Dea, vagy a vostroyai Popius Dea esetében. Bár ez a cosrai hagyományok fényében nem kellene, hogy különösebben meglepetésként érje. - Ez a Diestler vezér Großcosrauer Reich-ja előtti időszak, ugye? - próbálta visszaidézni elődje feljegyzéseit Cosrai itteni, meglehetősen kiterjedt történelmével kapcsolatban Grodin. - Még a Vostroyával vívott első nagy háború előtt? - Így van - biccentett Oberstein. - A hit időszaka, amikor a Reichsritterek lovagi kasztja és a Reichsknechtek zsoldos, professzionális hadereje alkotta Cosra szárazföldi és űrerejét. A Kaiserreich dicsőséges korszakában. Na tessék. Már megint helyben vagyunk. Kaiserreich-rajongók a Ramakazon. Császári Birodalom. Nagyszerű. Mivel érdemeltem ezt ki...- Nos... - mondta végül némi hezitálás után Grodin. - Visszaállíthatjuk őket például önálló alfegyvernemként mondjuk a Planetárisok, vagy a Flotta részeként, kezdésnek az önök főszektorában. Megbeszélhetem Folettel. Lényegében az Önök eredeti szabadcsapatával, azzal a Lanzenreiterrel azonos jogosultságokat kaphatnak. - Ezzel nem kapnánk valójában semmit - rázta a fejét Oberstein. - Ezt kvázi saját kormányzói és admirálisi hatáskörében Reuenthal flottaadmirális már most is megteheti a MÁK-on belül - mosolyodott el gunyorosan a kommodore. - Sőt, önök akkor sem szólhatnának semmit, ha ez már most is így lenne. Ennél többre van szükség. - Éspedig? - Garanciákra, főkormányzó - magyarázta Oberstein. - Arra vonatkozó garanciákra, hogy az Ahnenerbe és az Első Rend összeborulása nyomán a mindenféle, titkos Erő-kísérletek nem vezetnek mindenféle erőérzékeny mutánsok létrejöttéhez, mindenféle szentségtelen módon... hogy Anakin Solo főinkvizítor nem toboroz, vagy nem teremt magának egy erőérzékeny birodalmi lovagrendet az Első Renden belül, a maguk és a knotiak, illetve az Első Rend korábbi constanti kísérleti eredményeinek felhasználásával. - Ez utóbbiban mondjuk szerintem jómagam és Folett Főadmirális is egyetértene - jegyezte meg Tierce szárazon. Gyorsan töltött magának még egy pohár vizet, majd felpillantott, miután belekortyolt. - Mit ért az alatt, hogy szentségtelen módon? Vannak... megszentelt módjai is az Erő felhasználásának? - billentette oldalra kíváncsian a fejét. - Jól érti, igen, főkormányzó - hunyorított válaszul Oberstein. - Van lehetőség bizonyos... vallási értelemben megszentelt kivételek jóváhagyására, mint például abban az esetben, ha deista értelemben szentéletű személyek használhatnák az Erőt a Birodalomban, csak ideiglenes jelleggel, mondjuk. Tudjuk, hogy maguk, klónok és az Első Rend is kísérletezett ilyen szérumokkal. - És tennék mindezt a Teutonius Dea kizárólagos felügyelete mellett, természetesen, erre gondolnak, nem igaz? - kérdezte Grodin. Oberstein biccentett. - Örülök, hogy értjük egymást, főkormányzó. - Gondolom, nem mondok újdonságot azzal, hogy ez Solo Főinkvizítornak nem fog tetszeni - jegyezte meg Tierce. - Még szerencse, hogy forrásaim szerint nemrég hagyta el a rendszert, így nem fog tudni azonnal akadékoskodni miatta - mosolyodott el gunyorosan Oberstein. - Rendben, de nem hagyhatjuk ki teljesen az Első Rendet az ügyből - Grodin pár pillanatig villámgyorsan gondolkozott. - Nézze, nemrég volt egy meglehetősen pozitív beszélgetésem Kyron admirálissal. Józan, reális, értelmes ember. Vagy legalábbis annak mutatja magát, miután a főnöke elvitte az összes elérhető rossz zsaru szerepkört a szektorban, nem is maradt más opció neki.- Inkább, gép, mint ember - biggyesztette le lekicsinylően vonallá vékonyodott ajkát Oberstein. - De e tekintetben önre kell hagyatkoznunk. Most megvagytok. Nem áll szóba veletek az Első Rend, mi? Ha egyedül rajtuk múlna, ugyanúgy lógnátok, mint én. - Engedje meg, hogy beszéljek vele röviden még egyszer, és Hänsel admirálissal is, hogyha kijöttek a Főadmirális soron következő, a flottareformmal kapcsolatos eligazításáról. Kire van még szüksége? - kérdezte legegyüttműködőbb hangszínét felvéve Grodin. - Egy technikai specialistára, aki átlátja az Erőhasználat mesterségessé tételével és szabályozhatóságával kapcsolatos kísérleteket. - Zavrik parancsnok már útban van visszafelé a Ssi-ru szektorbeli projekthelyszínről - pillantott az adattáblájára a Főkormányzó. - Megsürgethetem... ami azt illeti... - Igen, tudom - forgatta a szemeit Oberstein. - Van egy költségvetési vitánk is, Főkormányzó, higgye el, nekem sem kellemes, hogy fel kell hoznom... - A szövetségi rendszerünk megreformálására vonatkozó tervünk a Főadmirálissal vélhetően megoldja a pénzügyi forrásproblémát is - biccentett Grodin. - Hát, ilyet sem hallottam még, hogy külső hitelből építsen a Birodalom tudjuk, micsodát - grimaszolt Oberstein. - De érdeklődéssel fogjuk olvasni a Hivatalban a javaslattervezetét. - Még szerencse, hogy Ivor igazgató és Larssen osztályvezető a végső jóváhagyók - mosolyodott el Grodin. - Még szerencse, hogy a Cosrai Iparvállalat és a Nemesis Konglomerátum mögött álló csendes és hosszú távú hitelezők között a legnagyobbak az általunk képviselt nemesi családok befektetési alapjai és a Teutonius Dea alapítványai - viszonozta a gesztust Oberstein. - Mindjárt gondoltam - biccentett a Főkormányzó. - Megkapják a részletes kimutatásokat, ne aggódjon, a tanácsadóim összekészítik. Még valami a másik ügyünkhöz? - Nos... - hunyta le a szemét egy pillanatra Oberstein, mint aki gondolkodik. - Bevonnék még valakit, engedelmével. Sőt, talán az lenne a legjobb, hogyha az illető kastélyában találkoznánk a Cosrán. Kissé... extravagáns személyiség. - Csak nyugodtan - biccentett Grodin. - És ha ezt összehozzuk... akkor megkapom a Deista Egyháztól, amire szükségem van? - Maradéktalanul - mosolyodott el Oberstein. - Többet is, mint szeretne, Főkormányzó. Ami azt illeti... bizonyos vagyok benne, hogy az anyagokat, amelyeket megkap majd... érdekesnek fogja találni. Különösen Vostroya vonatkozásában. - Gondolom, felesleges lenne megkérdeznem, hogyha már most is rendelkeznek Vostronya vonatkozásában kulcsfontosságú hírszerzési információkkal, mégis miért nem osztották meg ezeket az Első Renddel, vagy a Tieboltokkal - állt fel Grodin az asztaltól. - Messzemenően felesleges lenne - mosolygott Oberstein. - Köszönöm, hogy idefáradt, főkormányzó. Örültem a tanulságos... beszélgetésnek. - Én nemkülönben, kommodore, én nemkülönben. Honnan szalajtották ezt az alakot. Nem lennék meglepve, ha ez is klón lenne, valami udvarházi intézőé. Persze titokban, a nemesi famíliák szóba se állnának vele, fene a jó dolgukat. ...Néhány hajóval arrébb, egy másik orbitális pályán az Allegiance-osztályú Lord Brodrig fedélzetén saját kabinjába visszavonulva Il-Raz szektorkormányzó néhány sikeresen lebonyolított gazdasági tárgyalás után (ami nagyjából abban merült ki, hogy az asztalt csapkodva és ordítozva alacsonyabb vámokat és magasabb profitrátákat alkudhasson ki a Corporate-főszektorból származó exportcikkeknek a többi birodalmi főszektor felé), hogy végre kedvenc hobbijának hódoljon... a gyerekek megrontásának. Már derékig levetkőzve masszírozta magát a kanapéján, amikor egyik még Lecersentől örökölt speciális testőrdroidja belökte a kabin rejtett falifülkéjének ajtaján következő kis vendégét, egy félelemtől remegő, meztelen rodiai kisfiút - vagy kislányt, ezeknél sosem lehetett elsőre megmondani a nemüket, amíg az ember alaposan le nem ellenőrizte a genitáliákat, ami természetesen Il-Raz feltett szándéka volt a következő percekben. - Na lássuk, mire vagy képes azzal a szívó-nyaló szájszerveddel, vagy hogy hívják nálatok... bogaram, höhö - nevetett Il-Raz a saját viccén, és nemesebbik szervét markolászva közelebb lépett a rodi kölyökhöz... Majd sikítva bemenekült a kanapéja mögé, amikor amaz valami folyadékszerű masszává alakult, és nem sokára egy vele egymagas humanoid állt vele szemben. - Mi az isten... - nyögte Il-Raz a kanapé mögül. - Végre valaki megadja a kellő tiszteletet. Üdvözlöm, Il-Raz kormányzó - mosolyodott el az Alapító. - Kérem, hallgasson végig, mielőtt segítségért kiabál, vagy ilyesmi. Azt fel sem tételezem, hogy sugárvetőt rejtegetne elérhető közelségben, ahhoz Ön emlékeim szerint túl gyáva... - Ne... ne bántson - kucorodott össze a kanapé mögött Il-Raz. - Fizetek, kétszer annyit fizetek, mint a megbízója! - Elnézést, nem a megbízóm, hanem a... mondjuk úgy, alkalmi kollégám - biccentett az elcserélt. - És ne aggódjon, nem bántanom kell magát. Egy közös ismerősünk üdvözletét hoztam. Lecersen nagymoffét. - Hogy... mi? - dugta ki a fejét Il-Raz a kanapé mögül, majd a biztonság kedvéért inkább visszadugta. - Na nem... nem mondja, hogy... - Szüksége van a segítségére, Camillo - ismételte szuggesztíven az Alapító. - Azt meghiszem... ha él még az öreg, persze... - krákogott Il-Raz és előbújt végre a kanapé mögül, miután megtalálta a nadrágját. - És.. izé... én mit kapok? - Maga nem változott - mosolyodott el az Alapító. - Szóval, ha azt mondom, még több hatalmat, természetesen, akkor remélem, ezzel meg is győztem. - És ha jelentem magát? Mármint... magukat - próbálkozott Il-Raz. - Gondolom, a Tieboltok kiszedhetik magából, hol bújkál Lecersen... felforralják, vagy ilyesmi. - Vicces - mosolyodott el az Alapító. - És mit mondana neki, hogy az aktuális perverz kis játékának tárgya egy alakváltó, aki egy halott mofftól hozott üzenetet? - mosolyodott el az elcserélt ismét. - Tudjuk, hogy nincs több pardon magával szemben itt, Camillo. Magát csuknák cellába a Tieboltok először, vagy az Első Rend. - Az egész amiatt a rohadt napló miatt van - szisszent fel Il-Raz. - Mit akarnak tőlem? Mit akarnak tudni? - Nos, első körben mesélhetne nekünk Tierce főkormányzó látogatási tervéről a Hapesre - mosolyodott el az elcserélt ismét. - Maga turkált a komomban? - csattant fel Il-Raz. - Mondjuk inkább úgy, én voltam a kom - kuncogott az Alapító. - De maga nagyon ügyesen fogalmaz... engem az érdekelne, amit nem mondott el a kontaktjának.. és a nagymoffot is. - Miért akarnak rászállni Tierce-re? - kérdezte Il-Raz. - Én úgy tudtam, ő és a nagymoff közeli szövetségesek voltak... éppen a befolyásának növekedése miatt kényszerültem oda a sarokban... - Maga elmeséli nekem, mit akar Tierce a hapan császárnőtől, én pedig elmesélem, mit akarunk Tierce-től... - biccentett az elcserélt. - Oké... amúgy ki maga, valami clawdita? - kérdezte Il-Raz. - Mindenki ezt kérdezi újabban... de ez most nem fontos. Legyen elég annyi, hogy a nagymoff... újdonsült munkatársa vagyok - válaszolt az Alapító. - Hát... rendben - túrt bele elgondolkozva előbb a hajába, majd a nadrágjába Il-Raz, majd megnyalta a szája szélét. - Izé... mielőtt megbeszéljük, nincs kedve... visszaváltozni kis rodi kölyökké? Lehet más faj is, meg fiatalabb... - vigyorodott el. - Gondolom a magafajtáknak úgyis mindegy, nem? Az Alapító tekintete egy pillanatra elsötétült. - Maga nem ismer engem, Il-Raz úr... - mondta végül. - De én jól ismerem magát, mondjuk úgy. A maga fajtáját. Ez nem olyasféle tevékenység, amit szeretnék megtapasztalni a szilárdak perverziói közül. Túlságosan is jól értem, miről szól ez. Igazságtalanságról, kihasználásról, olyan élvezetekről, amelyek a Domínium szemében sem igazságosak és nem is indokoltak... - Domínium, aha - nyögte Il-Raz. - Oké, oké, gondoltam, egy próbát megér, nem kell felkapni a vizet... - Javaslom, amíg együttműködünk, találjon más módot az önkielégítésre... akarom mondani, önmegvalósításra - ült le a kanapéval szembeni székre az Alapító rosszalló tekintettel. - Sőt, ha rám hallgat, utána is. - Nem tudják maguk, mi a jó - morgolódott Il-Raz és felöltözött. - Ki vele, alakváltókám, beszélgessünk akkor. Mit akar tudni Tierce terveiről, és hol van a nagymoff... és hogy csinál ez belőlem vezérkari főtagot? Erre válaszoljon... - Mindent a maga idejében, becsvágyó kormányzó uram - mosolyodott el cinkosan az elcserélt. - Mindent a maga idejében...
|
|
|
Cosra
Oct 25, 2021 13:57:58 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 25, 2021 13:57:58 GMT 1
Az Első Rend felszíni központjában, egy méretes, fekete - vörös komplexumban a Főadmirálisi Hivatal és az egyéb központi flottaigazgatási szervek hatalmas, erődítmény-szerű palotáitól nem messze Tierce Főkormányzó és Kyron admirális éppen készülődtek, hogy elinduljanak az Oberstein által szervezett találkozóra, a bolygó túlsó oldalára, egy magas biztonsági követelmények alapján megerősített nemesi kúriába, ahol a többfegyvernemi megállapodás alapján létrehozandó új szervezet vezetőjének kiszemelt, jelenleg visszavonultan élő cosrai nemessel és a többi érintettel kellett volna találkozniuk, amikor hirtelen szinte kérdés nélkül betoppant a szobába Ixis rohamosztagos parancsnok, Tierce testőrségének főnöke, akinek úgy kellett átverekednie magát Kyron marcona, vörös páncélos testőr-rohamosztagosain.
A Főkormányzó, aki éppen nem győzte magyarázni Kyronnak, mennyivel elégedettebb a vele való professzionális együttműködéssel, mint a Főinkvizítor finoman fogalmazva is szeszélyes természetével, meglepődéstől felvont szemöldökkel pillantott a belépőre. - Mi történt, parancsnok? Úgy néz ki, mint aki legalábbis arról akar jelenteni, hogy valahol felrobbant egy bolygó, vagy tudom is én, valaki véletlenül féregjáratot nyitott, ki tudja hová... - Elnézésüket kérem, uraim - tisztelgett Ixis. - Főkormányzó úr, admirális úr, a legfrissebb katonai mozgásokról szóló jelentések a Hutt-űrből - nyújtott át egy hololejátszót, amin egy szektortérkép vázlatos helyzete villogott. - Egyenesen Tiebolt ezredes úr hozta fel, gondoltam, azonnal látniuk kell...
- Mi a... - Tierce és Kyron a konzolhoz léptek, de ekkor már Ixis nyomában berohant egy első rendi adjutánsnő is, bizonyára Kyron valamiféle személyi titkárnője. - Admirális úr, főkormányzó úr... - hebegte a kezeit tördelve. - Folett főadmirális, azonnal... - Kann nicht warten! - rongyolt be Folett személyesen a nő nyomában, néhány darktroopertől kísérve. - Most nincs idő szarakodásra, uraim, szóval gondolom, megbocsátják, ha személyesen látogatom meg magukat...
Valami történt. Micsoda zseni vagyok, hogy erre így rájöttem...
Tierce beharapta az ajkát, ahogy jobb híján aktiválta a konzolon a jelentésben szereplő holotérképet. Szinte élő adásban lehetett kivenni, ahogyan az Ershant körülölelő Mor’mon területek felső karéjáról a szomszédos Hutt űr felé megindul egy inváziós flottahullám, a taktikai ugrások vektorait zöld vonalak jelölték, melyek egészen a Hutt űr szívébe, Nar Shaaddáig húzódtak, körben a kép tovább gördült és a vetítő lejátszotta a Mor’monok közleményét a Hutt-űr annexiójáról.
- Erről tudott maga? - dörrent rá Folett Grodinra, cseppet sem jó kedvűen. - Erről beszélt, amikor azt mondta nekem odaát ezeknél a koszos burnuszosoknál, hogy gyorsabb, aktívabb, kezdeményezőbb szövetségesekre van szükség? Erről a mindennemű egyeztetés nélküli magánakcióról? Was für ein Scheisse, nem ismerik ezek a haditerv, a koordináció, a szövetséges lojalitás fogalmát? Donnerwetter, verdammt! - Nem... tájékoztattak - nyelt egyet Tierce, jobb híján. Nem lett volna sok értelme hazudoznia.
- Ahogy az Első Rendet sem, főadmirális - tette hozzá sötéten Kyron, miközben gépi felének állapotjelzői mérgesen villogtak, vöröses árnyalatokban, jelezve a megtört, gépekkel életben tartott humán testet érő stresszfaktor valódiságát. - De eltekintve attól, uram... - tette hozzá az Első Rend főtisztje némi gondolkodás után -, hogy ez igen csak hirtelen és hevenyészett akciónak tűnik... pontosan mi is a probléma? - Gondolkozzon, idiot - Folett egy másik holovetítőt vett ki a zsebéből. A Hapan-Sith Monarchia jelvénye volt rajta. - Ezt diplomáciai futár kézbesítette a Planetárisok Központjába. Tiebolt bátorkodott elhozni.
Úgy, tehát van saját irodám a bolygón, amiről elfelejtettek tájékoztatni, amelyet megfigyelnek a Tieboltok, amiről szintén elfelejtettek tájékoztatni... kitűnő.
- Engedelmével, uram - Tierce behelyezte a másik vetítőbe a diszket, miután elvette azt a főadmirális dühtől remegő kezéből. - Máris kiderül, miről van szó - azzal a saját parancskódjával feloldotta a zárat, és mindannyian egy pillanatra hátrahőköltek, ahogyan a vetítőn egy lengén öltözött, a karján éppen az egyik fedetlen melléből szopó kisgyermeket tartó nő alakja jelent meg.
Hmm, szemrevaló... kár, hogy már volt terhes. Mármint... ettől még persze... elkalandoztam...
- Főkormányzó, szedje össze az állát a földről - csapta hátba Grodint türelmetlenül, de a klón ábrázatán így is önkéntelenül elvigyorodva Folett. - Ez Charis Palpatine.
Bassza meg. Mármint pont erre gondoltam. Mármint nem... mármint... - Oh, hát persze - rázta meg magát a klón és elindította a lejátszást. - Megismertem én is.
- Segítsenek, nagytiszteletű vezérkari tagok, hiszen apámmal harcoltak az előző háborúban, Önök az utolsó reményem... - a nő hangja gunyoros volt, majd elmosolyodott a felvételen. - Csak vicceltem. Azért küldöm ezt maguknak, önnön fontosságuktól a Cosrán hasraesve fetrengő birodalmi tiszt urak, mert úgy tűnik, valahol, valaki engem át akar verni. Ezt pedig nagyon nem szeretem. A maguk főinkvizítora ígéretet tett nekem, hogy megkapjuk a részünket a Hutt űrből, ha együttműködünk mindenféle sötét káoszlények ellen, ahelyett, hogy egymást mészárolnánk azon a fűszertelepen a semmiért - Charis rosszallóan megrázta a fejét a felvételen. - De most a maguk büdös lábú, szőrös talpú, homokkóros, homofób új kultista barátai Ershanon éppen szájbarúgják ezt a megállapodást, és maguknak akarják azt a túlérett sajtot, ami a Hutt-szektor maga. Mégis, hogy gondolták, ilyesmivel kell stresszelni egy kismamát? Ilyesmivel... - Charis tekintete lángoló sárgán villant meg a felvételen - Ilyesmivel van pofájuk próbálkozni? Ennyire alábecsülnek minket? Vagy ennyire sem tartják az inkvizítor díszpintyük szemtől szembe adott szavát Ton Muundon?
Tierce és Kyron fintorogva, de az államat vakarva figyelték a felvételt, jól láthatóan gondolkoztak. Folett csak vörös fejjel tátogott, egy hang nem jött ki egyelőre a torkán.
Szemtől szembe adott szó, érdekes. Erről nem beszélt a Főinkvizítor. Konkrét ígéretekről. Úgy tűnik, mégsem írt le mindent az elődöm. Ej - ej, pedig mindent dokumentálni kell, pont az ilyenek miatt nem tudnak mit kezdeni magukkal a másik galaxisból érkezett imposztorok.
Charis kifújta a levegőt, megigazította a gyermeket a mellén, és folytatta. - A flottáimat készültségbe helyeztem a Hutt-űr felső részén. Ha csak egy szőrös talpú ershani kromanita, vagy micsoda is átteszi a lábát a Boz Pity - Ton Muund - Cantonica vonalon, azt maguk is megemlegetik. És ők is. Tegyenek rendet a saját mocskos hátsó udvarukban, birodalmi urak, ahelyett, hogy hozzám rohangálnak mindenféle randevú meghívásokkal, vagy ez volt az utolsó alkalom, hogy beszéltünk! Alászolgálja! - azzal az indulatos nő deaktiválta a komot és a felvétel véget ért. - Milyen tüzes a kis kurva - pillantott a lejátszóra Folett.
Azt meghiszem... - Helló, őrnagy - bökte oldalba Tierce-t Folett. - Ennyire összecsinálta magát ettől a Sith kurvától? Nem egészen így fogalmaznék. - Jól van, Főkormányzó? - kérdezte Kyron is gyanakodva, majd az íróasztalához lépett és kivett valamit a fiókból. - Esetleg egy kis kesselit? Hogyne, jól, túl jól.
A klón meghúzta az üveget, majd bocsánatkérően biccentett a másik kettő felé. - De a Főinkvizítornak el ne mondják. - Höhö - hadonászott Folett. - Kit érdekel ez most, aber bitte! Amúgy is, hol a főnöke? - dörrent rá Kyronra. - Titkos... műveletet... - krákogott Kyron, de Folett leordította. - Azt, teljesít, titkos műveletet, mint mindig! Titokban a seggét vakarja valami Uralkodó háta mögötti porfészekben, máshoz sem ért - fenyegetően közelebb lépett a másik kettőhöz. - Ha rájövök, Tierce, hogy a maga új barátai, akiknek a megbízhatóságáról feszt győzködött Ershanon, elbaltáztak valamit a Hutt űrben,,, és ha rájövök, Kyron, hogy a maga főnöke meg titokban valami olyasmit ígért annak a Sithhapan kurvának, amihez sem közünk, sem befolyásunk... Rakják rendbe ezt! - ordította a főadmirális. - Vagy a Cosra felhőkarcolóira mondom, nem lesz több vizsgálat, nem lesz több kihallgatás, megy az egész kompánia a sóbányába, a rakéták meg Ershanra! Ab sofort! Scheisse! Végeztem! Lelépek! Azzal lelépett.
Grodin ismét meghúzta a kesselis üveget, majd átnyújtotta Kyronnak. - Ön nem kér? Elnézést, nem tudom, mármint, hogy ezt, vagy gépolajat... - Köszönöm, megvan a saját adagolóm - babrált valamit a kibernetikus kezén lévő egyik csővel Kyron, és kisebb adagot öntött bele a kesselis üvegből. Aztán megremegett, állapotjelzői összevissza villogtak, majd megtámaszkodott az asztalán és folytatta. - A Főinkvizítor valóban beígért területi engedményeket a hapanoknak, mielőtt még integrálódott volna a Rendünk a Birodalomba, Főkormányzó. Nekem úgy tűnik, erről elfelejtette valaki tájékoztatni az új ershani vezetést.
Nem mondod, gépagy. Egy zseni vagy. Még szép, hogy elfelejtettük, mi sem tudtunk róla.... Neo... Neo, hol vagy...
- A helyzet rendezését nem könnyíti meg a Főinkvizítor távolléte - tette hozzá Grodin.
Nem mintha a jelenléte megkönnyítené. Mondjuk akkor legalább végre én is a szemére vethetnék valamit.
- Kapcsolatba kell lépnünk a helyi erőkkel - Kyron egy pillanatig babrált kibernetikus arcfelén néhány komberendezéssel. - A hadtestparancsnokságunk nem éri el Ylesiát. A Hutt űr első rendi kirendeltsége nem válaszol. - Lehetséges, hogy azt is megtámadták a Mor’monok? - kérdezte Grodin elfehéredve. - Akkor automata vészjelzés jönne, de az sem jött. Valószínűbb, hogy a zavarás és a szektort ellepő harci zaj túlfelén vannak - rázta a fejét Kyron. - Meg kell próbálnunk elérni valaki mást a térségben... - Grodin pár pillanatig gondolkozott. - Próbálja a Tatooine, akarom mondani mostani nevén Jakku körüli blokádot. Wesretner al-admirálist. Folett őt nevezte ki az ott hátrahagyott erők parancsnokának, mielőtt távoztunk onnan.
Kyron pár pillanatig komolt a saját komspecialistáival, miközben Tierce is megpróbált elérni nagyjából bárkit mentálisan, vagy a komján, de egyelőre az Első Rend főtisztje járt hamarabb sikerrel. A tárgyaló képernyőjén hamarosan megjelent Wesretner vöröses-szőkés, puffadt arca egy szuper-csillagromboló hídjáról. - Á, guten Tag, ich melde mich, Főkormányzó, Rendadmirális úr - tisztelgett Westerner. - Épp az imént fejeztem be a jelentésemet Folett Főadmirálisnak. - Segítene, ha megosztaná velünk is, mint jelentett neki - közölte szívélyesen Tierce. - Mi történik odaát?
- Az ershani új vezetés valahonnan előrántott egy hadosztálynyi ismeretlen konfigurációjú hadihajót, idegen legénységgel - magyarázta Wesretner. - Összekeverték a flottáikat a Szindikátus hadra fogható erőivel, kaptak némi erősítést a Hutt űrből, meg hozzátették a megbízhatónak számító saját ershani csapatokat, és két hadosztályi erővel, ezer hajóval nekimentek a Hutt-szektornak. A részleteket nem ismerjük innen, de csak annyit hallottunk, elég jól állnak. Szétugrasztották a helyi kalózbandákat, azt is hallottam, megölték a Fekete Nap több jelentős vezetőjét. - Az Ylesia-támaszpontunk? - kérdezte türelmetlenül Kyron. - Nemrég bejelentkeztek nálunk, jelezték, hogy kommunikációs gondjaink vannak a központ felé - erősítette meg Wesretner. - Egyelőre támadásról nem adtak hírt, de kromag őrjáratokat láttak az Albanin-szektor határán és a Da Soochánál, a Hapanok pedig riadóztatták a Ton Muund-i és a Keganon diszlokáló ideiglenes flottaparancsnokságaikat. További harci érintkezésre utasítást várnak. - Hamarosan kapnak is - biccentett Kyron. - De közvetlenül tőlem. Állítsanak felé reléket a központ és az Ylesia között. A Mor’monok hálózatától függetlenül.
- Várjunk - szólt közbe Tierce. - Amit elmondott, abból az következik, hogy az alacsonyabb harcértékű, birodalmi és szindikátusbeli flották maradtak egyedül hátra. Ötszáz hajó tartja az egész Mor’mon területet jelen pillanatban? - Igen, uram, mi is ennyire becsültük - biccentett Wesretner. - Ha bárki támadást indít, nem tudják konvencionális erőkkel megvédeni a meglévő területeiket. - És ki tartja a jakkui blokádot? - képedt el Tierce. - Csak mi, uram - tárta szét a karjait Wesretner. - Jelen pillanatban az összes Mor’mon hajó visszavonult a Jakku körül. Ötven hajóm van a rendszerben, uram, ennyi. Folett főadmirálistól már kértem erősítést, azt mondta, úton vannak.
- A rohadt életbe - káromkodta el magát Kyron. - Velünk végeztetik el a saját piszkos munkájukat a saját belső ellenségeink feltartóztatásában, miközben rabló kalandozásokra mennek, hát miféle mentalitás ez? Magam sem értem, miért nem hívjuk ezt a bagázst Fejvadászok Szövetségének, meg kell hagyni. Cumi meg a többi jómadár büszke lenne rájuk. Neo, mit műveltél te ott...
- Ne feledjük, ez egy bűnszervezet - jegyezte meg Tierce. - Akiknek segítenie kellene a Birodalom erőfeszítéseit, nem veszélybe sodorni az ott lévő erőket! - tajtékzott Kyron. - Uraim, engedelmükkel, szólít a kötelesség - szólt közbe Wesretner szabadkozva. - Persze, menjen csak, köszönjük - biccentett Tierce és bontotta a vonalat.
- Azonnal az Ylesiára megyek egy különítménnyel - közölte ellentmondást nem tűrően Kyron. - Ha kiderül, hogy csak egy ujjal is hozzányúltak bármilyen, az Első Rendhez tartozó hajóhoz, vagy fegyverhez... - Ne aggódjon, megfogalmazok egy hivatalos tiltakozó jegyzéket - biccentett Tierce. - És így legalább most aztán mindenféle halogatás nélkül, késlekedést nem tűrve indulhatok a Hapesre személyesen.
Már így is túl sokáig időztem a Cosrán. És lám, ez az eredménye. Van, ami nem változik.
- Valakinek képviselnie kell minket Oberstein találkozóján - jegyezte meg Kyron. - Már feltéve, hogy nem sértődnek meg eleve, ha halasztást kérünk, és helyetteseket delegálunk, ezek a karót nyelt cosrai ficsúrok. - A karót nyelt cosrai ficsúrok némelyike is helyettes útján van jelen, gondolom, mi is megtehetjük - törölte meg a homlokát Tierce. - Zavrik parancsnok hamarosan megérkezik, felkérem a részünkről Zalaxus admirálist, hogy képviseljen engem és a Clone Főszektort. Hamar ideérhet a Polneyeról.
Nem mintha alkalmasabb helyettest elő tudnék rántan, most, hogy Dukat eltűnt, S’hanar pedig a Nagin van, vagy valahol arra. Úgy tűnik, szükség lesz még néhány Tonash-projektre. A Planetárisok itteni tiszti állománya katasztrófa. Zalaxus utálni fogja, és a többiek is utálni fogják Zalaxust. De Zalaxus, lévén Zalaxus, legalább megcsinálja majd, ha megkérem. Remélem legalábbis. Neo, hol vagy már...
- Akkor én iderendelem Calixte moffot a Bastionról - biccentett Kyron. - Addig pedig várnak a deista urak... - Köszönöm, és maradjunk kapcsolatban - nyújtott kezet Kyron gépkeze felé Tierce, majd ravasz mosollyal figyelte, ahogyan az Első Rend főtisztje az efféle félig kiborg alakok szokásához híven jó alaposan rászorít a másik kezére, remélve, hogy humorosnak szánva kissé megropogtathatja a klón kezét. De Tierce saját, mesterséges bőrrel fedett kibernetikus implantja, amelynek létezéséről senki sem tudott e galaxisban, hiszen itt nem is volt egyetlen Tierce-nek sem, állta a sarat. Elégedetten szemlélte egy pillanatig Kyron csendes, értetlen arckifejezését, majd elhúzta a kezét és tisztelgett. - Kérem, alkalmasint tájékoztassa a Főinkvizítort a fejleményekről, én addig intézem a Hapest. További szép napot admirális úr.
...
Percek múlva Grodin már a turboliftek egyikében komolt Zalaxussal, miközben az egyik siklóplatform felé száguldott a felvonó, hogy visszavigye a zászlóshajóra induló űrsiklóhoz a Főkormányzót. - Bár a hátam közepére sem kívánom ezt a bájolgást ezekkel az erőérzékeny csuhásokkal, de ha óhajtja, megtenném én, Főkormányzó... - krákogott a komban Zalaxus. - De most komolyan, uram, Zavrik nem elég erre? - Nincs admirálisi plecsnije. Még.
- Éppenséggel... kaptunk egy vészhívást az Ausmannról - tette hozzá Zalaxus halkabban, próbálkozva kibújni az ügy alól. Nagyszerű, már csak ez kellett. - Tudnom kell a részleteket, admirálisom? - Csak pár Ellenálló bajt kever, semmi olyasmi, amit ne tudna a helyi kontingens kezelni, de az utólagos biztonsági kockázatok miatt a helyi állapotok revíziójára lehet szükség - magyarázta Zalaxus. - Épp indulni akartam oda, amikor hívtál, főnök...
Zalaxus, legalább benned nem csalódom. Vendégem vagy sok-sok üveg kesselire, ha visszatértem a Hapesről. - Küldd oda Aiaxot. Ha specialisták kellenek, beszéljétek meg Zavrikkal, ha ideértél, és ő delegáljon valakit még. - Értettem, indulok.
Grodin megtántorodott és megtámasztotta a falat. Neo végre válaszolt. Gyorsan lekapcsolta a komját.
- Hol voltál idáig. Ilyenkor kell hazaérni aggódó atyád fejébe? - Apa, ez értelmetlen kérdés. Hol voltam... idáig, innentől? Hol? Mindenhol. - Értem, ne haragudj. Gond van az új ershani szövetségesekkel. - Úgy tűnik. - Neo, ez nem úgy hangzott, mintha minden részletről meg lennél győződve, mintha mindent ismernél... - Mert már nincs is így, apa, az események eltértek attól, amiből... kiindultam. Túl sok változást indukáltunk. Az idő és tér szövete tovább bomlott ekörül az univerzum körül. Nem tudok jósolni innentől, hogy mi történik majd... holnap. A te fogalmaid szerint. - Akkor segíts megoldani jóslás nélkül. Nekem a Hapesre kell mennem. - Már rég ott kellett volna lenned. - Ne egymásra mutogassunk. Itt sem szórakozásból ültem idáig, hanem, mert Folett iderendelt. De szükségem van rád Ershanon. - Ershanon sokaknak sok mindenre van szüksége most, apa. - Akkor átfogalmazom. A Birodalomnak van szüksége most rád Ershanon, fiam. - Így már más. Úton vagyok. Bízd rám Ershant, te simítsd el a púpokat a galaktikus térképeken. - Azt, simítom majd, simítom... végigsimítom. Eh. - Apa... - Ki ne mondd, fiam. - Ne legyenek prekoncepcióid, amikor odamész. Ez a Hapes... nem AZ a Hapes. - Ezt én is mondhatnám neked. - Én nem megyek a Hapesra... még. - Tudnom kellene valamit, amit még nem tudok, fiam?! - Mint mondtam, nem tudok tovább jósolni. Engedd, hogy én intézzem Ershant. És az Erő legyen veled, apa. - Az Uralkodó vezessen minket, fiam, mert ez egyre zavarosabb lesz. - Az alternatíva jobban tetszett? - Igazad van, nem. Vigyázz magadra.
Amikor Grodin kinyitotta a szemét, Speedo állt előtte. Már a platformon voltak, Tierce már kilépett a liftből, előttük ott parkolt az indulásra kész sikló. - Minden rendben, uram? - Persze, Speedo százados - biccentett az Ixishez hasonlóan gyorsan előléptetett másik helyi bizalmasának Grodin. Ixist egyébként visszaküldte a körletébe a Főadmirálisi Hivatal épületében, hogy szedje össze a cuccait. - Menjünk, készítsék fel a csillagrombolómat azonnali indulásra. - Úticél,uram? - Az ugratópálya a Byssen, galaktikus diszken kívüli utazáshoz. Utána pedig a Corporate - szektor. Onnan pedig, ha a Birodalom és Il-Raz kormányzó is úgy akarja, a Hapes...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Dec 12, 2021 13:55:20 GMT 1
A dél-cosrai havasok egyik kiálló csúcsán magasodó nemesi kastély fölött visszakapcsolódott a halványan vibráló elhárítópajzs, miután a legutolsó birodalmi sikló is megérkezett a birtokra. A hatalmas, szürke épület egyszerre hatott ósdi kőkastélynak és modern fémötvözet-bázisnak, de a gyakorlott szem azonnal megállapíthatta, hogy mindemellett áthatolhatatlan erődítmény. A falak nem energiafalak voltak, hanem masszív, őr- és lövegtornyokkal ellátott kerámiabeton förmedvények, ráadásul a kastély megközelítése sem volt egyszerű – a pajzsot ugyanis csak a völgy túloldalán nyitották meg az érkező vendégek számára, ahonnan mágneskabinnal lehetett csak átutazni a magaslat másik kiszögellésén terpeszkedő várba. A Főkormányzót helyettesítő Zalaxus admirális Zavrikkal az oldalán bevonult a magánkastélyba. Míg kívül a Diestler-érát hirdető és megidéző vörös-fehér falizászlók, valamint ócosrai S-rúnák díszítették a falakat, a belső falakat teutonius dea szimbólumokkal hímzett falikárpitok és falvésetek ékesítették. Zalaxus a protokolláris altisztek útmutatását követve végighaladt a mintás szőnyegen, ami körbekígyózott a kastély labirintusszerű folyosóin. Az öreg klón azon tűnődött magában, hogy vajon melyik falborítás mögött lehet titkos járat, ahonnan bármikor előugorhattak a cosrai rohamkommandósok. A tárgyalóteremnek kikiáltott helyiség bejárattal szemközti végében faltól falig terjedő ablak állt, amin keresztül pazar rálátás nyílt a környező havasokra. A szoba falmélyedéseiben atomláng-fáklyák világítottak – bizonyára csak mutatóba voltak, mert nappal volt. Az egyik oldalon hatalmas portré díszelgett, ami a cosrai repülőosztagok helyi sztárpilótáját ábrázolta, bizonyára ő is valamiféle Reuenthal rokon lehetett a deista szimbolikájával. A másik oldalon Reuenthal felemás szemei pásztázták a beérkező társaságot. Vajon a retyóra is követ a flottaadmirális szeme? A cosrai sztárpilóta A házigazdáról azonban egyetlen kép sem volt sehol. Zalaxus megvárta, míg bejelentik, majd helyet foglalt a számára kijelölt helyen. Közben a szeme sarkából konstatálta, hogy Zavrik máris élénk beszélgetésbe kezdett a másik specialistával, az Első Rend erőkutatásaiért felelős Ort-Meyer kutatásvezetővel. Zalaxus tudta, hogy a találkozó alkalma miatt ezek ketten már korábban megosztották egymással a releváns kutatási információkat. A klón admirális elmosolyodott magában, amikor meglátta, hová ültették az Első Rend képviselőjét, Calixte moffot – a nő a házigazda asztalfős székétől a lehető legtávolabb kapott helyet, szinte az asztal sarkán, mint valami utólag odavezetett altiszt. Pedig Calixte moff egyszerre volt kultuszminiszter – vagyis az Első Rend kutatásaiért felelős főtiszt, aki maga is tudós -, illetve az Első Rend hírszerzésének, a csupán stilizált betűkkel felrótt és emlegetett SD főigazgatója. Érdekes információi lehettek, mióta beült a Yaga Minoron levő, egykor Lecersen-kézen levő Ubiqtorate-bázisra. Calixte szürke egyenruhájában, feketére festett hajával komoly képpel ült az asztal végén. Vele ellentétben Oberstein kommodore ülhetett a legközelebb a házigazdához. Reuenthal összekötője és helyettese alacsonyabb rangja ellenére a legbefolyásosabb, legmagasabb tekintélyű alak volt a teremben. A cosrai szürke eminenciás, aki összeköti és egyben tartja az admirális és tábornok urak közötti törékeny vásznat, s közben maga is bele-belesző egy-egy fonalat. Az efféle háttéralakoknak hihetetlen hatalmuk volt, talán nekik volt a legnagyobb. Mármint a befolyásuk. Ott volt még az Ahnenerbe vezetője, a szintén cosrai Hänsel admirális, vagyis Folett Főadmirális megoldása az Első Rend belső megfigyelésére – merthogy Hänsel vezette az Első Rend flottáját is, amit érdekes módon maga Solo Főinkvizítor kérvényezett, ki tudja, mi okból. A Teutonius Dea részéről Hastispex főpap és Copia kardinális jelentek meg – fehér csuhások fekete keresztmintákkal, akiket valószínűleg Oberstein és a főnemes házigazda csődített össze valahonnan. A papok kísérete odakint álldogállt a többi fegyvernem testőreivel. Zalaxus remélte, hogy nem próbálkoznak a klóntársai megtérítésével, különben nagy meglepetésben lesz részük. A polneyei klónok kondicionálása nem engedte, hogy másfajta hűséget és magukra vállaljanak. És végül belépett a házigazda is. Karl von Greifswald valóban excentrikusnak hatott, azonnal leuralta a helyiséget, és azonnal a figyelem középpontjába került. Felemás reuenthal-szemei, élénkszőke, vércosrai megjelenése és szája fölé biggyesztett nemesi bajsza, sápadt arcbőre, illetve fekete, teutonista szimbólumokkal ékesített, egyszerű cosrai egyeruhája mind elérték azt a hatást, hogy Greifswald egyszerre tűnt főnemesnek, deista beállítottságú arisztokratának, illetve véreskezű ócosrai főtisztnek. von Greifswald A férfi leült az ablak előtti helyére – odakint már korábban üzdvözölt mindenkit egyenként, így most félretette a protokolláris udvariaskodást. Amikor mindenki a helyén volt, és Zavrik is abbahagyta a sugdolózást Ort-Meyerrel, Calixte szólalt meg legelőször: - Nos, halljuk, hogyan terveznek összeesküdni az EGB rendőrkarja ellen – mondta, majd várakozón elmosolyodott. – Hadd emlékeztessek mindenkit, hogy az Első Rend szükséges rossz a Birodalom védelme érdekében. Hiába ágálnak ellenünk, uraim. - Az Első Rend egy abomináció – horkant fel Hastispex főpap. Aztán észbe kapott, és udvariasabban folytatta – Már ahogy az erőhasználókkal bánnak. - Miért? Maguk is el akarnak bánni velük – vettette oda Calixte. - De mi nem kísérletezünk velük ilyen szentségtelen módon. Ahogy a maguk Ahnenerbéje is teszi – fordult a főpap most Hänsel felé. – Ezért is értünk egyet Oberstein kommodore javaslatával, miszerint… újfajta megoldást kell találnunk. - Megoldást? Mire? – vágott vissza Calixte. - Calixte moff, mielőtt árulással vádolna meg valamennyiünket, kérem hallgassa meg Oberstein kommodore előterjesztését – szólt közbe udvariasan Greifswald. A főnemes intett Obersteinnek, aki megköszörülte a torkát. - Ez egy konspiráció, amit a Főkormányzó és Reuenthal flottaadmirális azért főztek ki, mert összekülönböztek a Főinkvizítorral! – vágott közbe Calixte, mielőtt Oberstein nekifoghatott volna a beszámolójának. – Így akarják ellensúlyozni a hatáskörünket ahelyett, hogy együttműködnének velünk, ahogy azt a Vezérkar és a birodalmi egység megköveteli. - Az Első Rend primitív, erőszakos banda, ami előbb lép rá mindenki lábára, semmint hogy figyelembe vegye a politikai érdekeket. És még büszkék is rá, az udvariatlanságukra és a paraszti, aljanépi hozzáállásukra – fröcsögte Copia bíboros, míg Hastispex le nem intette. - A civilizált létformáknak mindig konspirálniuk kell a gorombák felfalására – mosolyodott el Greifswald. A főúr várt egy kicsit, majd komolyabban hozzátette: – Kérem, Calixte moff, Copia bíboros. Hagyjuk beszélni Oberstein urat.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 18, 2022 14:58:14 GMT 1
Oberstein néhány pillanatig hagyta elmélyülni az elégedetlen csendet, ami a résztvevőkre ereszkedett az első, nem túlságosan udvarias, elégedetlenkedő megszólalások után, miközben gondosan polírozott és arisztokratikusan, de vendéglátójukétól eltérően még nem extravagánsan köszörült körmeit piszkálgatta, végül megszólalt: - Mindenekelőtt felhívnám a tisztelt egybegyűltek figyelmét, hogy erre a találkozóra a Főkormányzó és Reuenthal Flottaadmirális, valamint Kyron admirális, az Első Rend főintézőjének kifejezett jóváhagyásával kerül sor. Bárki, aki a mai ülés létjogosultságát, legitimitását, vagy aktualitását megkérdőjelezi, a Vezérkar prominens tagjainak akaratával is szembe megy egyúttal. - Egyházunk a hitet képviseli, nem pedig a Vezérkar, Oberstein hívő-elöljáró - tiltakozott ezúttal valamiképp udvariasabban a két egyházfi közül vékonyabb, karvalyszerűbb Hastispex atya. A klónoknak persze rögtön feltűnt, milyen megnevezéssel illette a fekete keresztes deista pap a kommodorét. Zalaxus el is gondolkozott magában, hogy a Karvai-orr kifejezés, ami az imént eszébe jutott az ősz hajú aszalvány pap orráról, vajon az Első Rend hírhedt ügynökéről kapta-e a nevét, vagy pedig teljesen másról. - De természetesen függetlenségünk tudatában és a Birodalom állampolgáraiként a Vezérkar iránt tanúsított tiszteletből eltekintünk attól, hogy felálljunk és kimenjünk valamelyik kevésbé szentségtelenül feldíszített ajtón - pillantott körbe a pap. - Azért én kíváncsi lennék, hogy a Főinkvizítor pecsétjének volt-e ideje megszáradni bármiféle idevágó parancson, vagy az a kétszínű Kyron már rég letörte róla, sőt, rá sem került-e esetleg - mormolta még Calixte. - Kérem, moff asszony, ezt majd egyeztessük külön - köszörülte meg a torkát udvariasan Hänsel admirális, de Calixte ráripakodott: - Asszony a jó nénikéje, de nem én, Herr FlottenGroßenHimmelAdmiral, maga nap, mint nap szégyent hoz a hűség fekete-vörös egyenruhájára, maga aztán ne oktasson ki engem, áruló... - Kérem, Meine Liebe Frau Doktorin Nyna - szólt közbe immár másodszor Greifswald, majd intésére egy színes, buggyos, fekete-narancs zubbonyba öltözött szolga gőzölgő, forró, fekete, hosszú cosrai kávét szolgált fel az egybegyűlteknek, elsőnek kezdve Calixte-al. - Az állandó idegeskedés árt a szépségének, de hadd jegyezzem meg, az Első Rend közmondásos renoméjának is, utóbbit pedig mint tudja, én is szívemen viselem ám. - Nyilván nem Önnek szólt, Mein Lieber Karl - enyhült meg némiképp a szigorú, boszorkányarcú asszonyság, akinek arcélét figyelve Zalaxus immár azon kezdett el gondolkozni, hogy nem lehet-e valamiféle oldalági rokonság közte és az imént felszólaló Hastispex között - hovatovább az ilyesmi inkább kötelező elem, mint kivétel volt a cosrai nemesi körökben, zárta le a gondolatot magában a klón admirális. - A Főkormányzó, Kyron admirális és Reuenthal flottaadmirális által ko-szignált javaslat megvitatása tehát a mai találkozónk tárgya - Obersteinből előbújt az aktakukac, miután biccentett Greifswaldnak, aki biccentett valamelyik színesen öltözött, jó ruhát viselő inasának, aki lenyomott egy kapcsolót egy falban, mire a résztvevők előtt az asztalokon lévő mélyedésekből előbújtak az eddig diszkréten rúnás asztaldísznek álcázott holomegjelenítők, kivetítve a Reuenthal előtt írásos, pergamenszerű anyagra nyomtatott, bőrkötéses formában ott lévő javaslattervezet lényegét és tartalmát. - Remélem, tanulmányozták a megbeszélés előtt. A két teutonius dea-pap némi hümmögés és krákogás után végül segélykérő tekintetet vetett a vendéglátójukra, mire Greifswald csettintett, és egy újabb színes ruhás inas két hasonló, Obersteinével egyező méretű és vastagságú nyomtatott verziót cipelt be, és helyezett tompa puffanással a papok elé, akik immár elégedetten lapozgatni kezdték az avitt információhordozó eszközöket. Végül némi lapozgatás után Copia kardinális, a két deista pap közül a súlyosabb, pufók, vörös arcú személyiség, ritkás, a tarkójára simuló, valamiféle zsírós fixálóval rögzített, csimbókos hajtincsekkel becsukta a könyvet, miközben Hastispex néhány szót súgott a fülébe, majd a kardinális köhintett egyet (inkább visszanyelt böfögésnek tűnt), és megszólalt. - Természetesen az írnokainknak, barátjaink és a kanonokjainknak alaposan tanulmányozniuk kell ezt a dokumentációt a rendközpontban, ahol, mint bizonyára tudják, mindenféle droidikus alapú és digitális adattárolás- és feldolgozás szigorúan szentségtelen, és tilos, így némi időre van szükségünk az olvasottak… megemésztéséhez - a kardinális alól némi bélgáz szabadult fel, amelyik megtalálta az útját a fehér köpeny alatt a terem levegőjébe, mire Oberstein diszkréten egy selyemkendőt szorított az arcához, Greifswald pedig intett egy újabb libériás inasnak, aki a fali panelen aktiválta a légfrissítő és légbefúvó rendszert. Copia zavartalanul folytatta: - Mindazonáltal segítenek kérem, egy, hozzánk hasonló, világi-technológiai dolgokban és egyéb szentségtelenségekben tanulatlan egyházfi számára, bitte, megérteni, miben különböznek ezek a kutatási fázisok, amelyekről az első fejezete ennek a paksamétának, megjegyzem, némiképpen terjengős és stilisztikailag kritikára érdemes módon szóllani kíván... Zalaxus és Calixte versenyt forgatták a szemeiket, míg Hänsel, Oberstein és Greifswald arcán ott ragadt a diplomatikus mosoly, miközben igyekeztek nem levegőt venni, várva, hogy a keringtető rendszer eltüntesse a bélgáz-szagot. Ort-Meyer kevésbé arisztokratikus módon összevissza nézelődött, a forrást keresve, miközben befogta az orrát, Hasitspexnek pedig bizonyára valamiféle Copia-kompatibilis szűrőberendezés volt beépítve Karvai-orrába, mert joviálisan mosolygott, minimális jelét sem adva annak, hogy zavarná mellette ülő rendtársának az emésztési működése, illetőleg annak látványos diszfunkciói. Így aztán Zavrikra maradt a sor, mint a társaság kvázi legfiatalabb - vagy legalábbis annak kinéző, bár klónként ez amúgy is igaz lehetett - tagjára, hogy megadja a választ az állítólagosan tiszteletre méltó egyházfi kérdésére. - Nos, atyám, röviden összefoglalva, az első generációs Erő-kutatások azok, amelyek elsősorban a mi felügyeletünk alatt zajlottak a Polneyeon és a Clone-főszektor kijelölt kísérleti helyszínein. Ezek a kutatások az Erő mérésére, az Erőérzékeny egyének kiszűrésére és az ellenük, valamint az Erő-kifejtésük elleni védekező tevékenységekre fókuszáltak, az ysalamiri-felhasználás tökéletesítésére, illetve mesterséges ysalamiri-szövet előállítására irányultak. Szenzoros téren ennek a fejlesztésnek a legismertebb és leggyakrabban használt termékei az Erő-érzékelőink, a kézi ZsebVader-től egészen a nagyobb, tipikusan bázisokra és SupSD-kre telepített szenzorokig. A kutatás második fázisa a Ssi-ru civilizációval való együttműködésben megvalósult energetikai rendszerek fejlesztése és tömeges alkalmazása volt, a beágyazási technológia kombinációja a Clone szupresszáns és szenzoros rendszereivel. - Na igen, azok a primitív energiafarmok, amelyek sajnos egytől egyig felrobbantak a Ssi-ru szektorban, s mint ilyenek, soha nem is léteztek, ugyebár - jegyezte meg gunyorosan egy pillanatnyi szóhoz és levegőhöz jutását gátlástalanul és azonnal kihasználva Calixte moff. - Végül nem hajtottak vele szuper-csillagrombolókat, ha jól tudom. - A kutatás célja mindig is az Erő-érzékenység… tüneti kezelésére irányult - viszonozta Calixte gúnyolódását finom cinikus mosollyal Zavrik parancsnok, majd folytatta, szavait immár ismét a deistákhoz intézve: - Ez tulajdonképpen át is vezet a következő fázisba, atyák. A harmadik fázis már az Első Rend szakértőivel való együttműködésben valósult meg, az ő független, elsősorban Ren vezérhez köthető kutatásaink és a Clone-Ssi-ru kutatócsoportok eredményeinek egyesítésével és felhasználásával. - Ezerszer éljen Ren vezér - mormogta maga elé halkan Calixte. - Itt már kevésbé voltunk aktív résztvevői a kísérleteknek - biccentett Ort-Meyer felé Zavrik, aki végre befejezte a rátörő köhögési rohamot - , szóval a kutatásvezető úr több részlettel is szolgálhat, de a lényeg, hogy a harmadik fázis kísérleteinek céljai az Erő bio- és nanotechnológiai alapú elnyomására fókuszáltak az egyes szervezeteken belül, azt vizsgálták, hogyan lehet mesterségesen Erő-érzéketlenné tenni valakit infúziós, injekciós, vagy éppen sugárterápiás megoldásokkal, pontosabban az Erőre való fogékonysági szintjét egy tetszőlegesen, előre beállított skálán valahol a klónok és a hagyományos reprodukciós eljárással létrejött humanoidok közti szintre belőni és programozottan ott tartani. Ennek tömeges kísérleti alkalmazási fázisai történtek a lakosság tömeges oltásával a Corporate-főszektorban kisebb populációs mintákon, és a tömeges lakossági szinten a Calim-főszektorban. - Milyen szabatosan fogalmaz a fiatalember, kár, hogy abominens tartálylakó - mormogta Hastispex halkan, miközben Copia a tőle elvárható mérsékelt érdeklődéssel próbálta követni az elmondottakat. - Köszönöm a felvezetést, parancsnok - vette át a szót Ort-Meyer. A Kyronnál kevésbé kiterjedt kibernetikus implantokat viselő idősebb baneyri férfi kopaszodó, vöröses fejével olyan benyomást keltett, mint egy nanitokkal és szteroidokkal túltöltött Lex Luuthor, aki drága vállalati öltönyét az Első Rend fekete egyenruhájára cserélte le. - A negyedik fázis célja a harmadik fázis megfordítása, lényegében arra irányulnak a kísérletek, hogyan tudjuk nem potens alanyok Erő-képességeit mesterséges kezelésekkel felerősíteni, vagy meglévő potens képességekkel bíró alanyok képességeit tovább növelni egyes hatásdimenziók mentén, bizonyos... taktikai értelemben kívánatos irányokba. - Ah ja, das Übersoldat-Programm - hümmögött Hänsel. - Ígéretes jelentéseket olvastam a legutóbbi eredményeikről, Herr Doktor. - Elnézést, hogy közbeszólok - köszörülte meg a torkát a Zavrik mellett ülő fehér hajú és szakállú, flottakommandós egyenruhát és főtiszti rangjelzést viselő Zalaxus admirális, aki a Clone Hadtest parancsnokaként lényegében Tierce főkormányzó tényleges helyettese volt a megbeszélésen, és aki eddig meglehetősen közönyös, majdhogynem unott arccal hallgatta a résztvevők civakodását, majd a technológiai tisztek beszámolóját -, és ezt most a mindenféle vallási katyvasz figyelembe vétele nélkül kérdezem, már bocsássák meg nekem, uraim - pillantott lekicsinylően a deisták felé a klón főtiszt, aki leplezetlen undorral szemlélték a puszta létezése jogán számukra még az Erő-érzékenyeknél is nagyobb szentségtörésnek számító klónokat -, de nem lőttünk túl a célon ezzel az utolsó fázissal egy kicsit? - Kifejtené, admirális? - szólt közbe hideg éllel a hangjában Oberstein. - A Főkormányzó nem fogalmazott meg aggályokat a programmal kapcsolatban, amikor beszéltünk... - Én viszont Zalaxus vagyok, és nem Tierce, és én megfogalmazok, jóember - recsegte a klón a diplomáciai körök és a megfelelő, a cosrai nemesség által legalábbis bizonyosan elvárt beszédmodor mellőzésével. - Emlékeim szerint az egész Egyesült Galaktikus Birodalmat és a Vezérkart az a gondolat hozta létre, hogy a Birodalom végre lerázza magáról a hókuszpókuszok, varázslók és egyebek igáját - pillantott végig a társaságon Zalaxus. - Erre most azon mesterkedünk, hogy ezeket a képességeket visszaadjuk az arra érdemesnek tartottaknak, sőt, tovább megyek, az egyik hókuszpókusz-galeri döntse el - pillantott ismét a teutonistákra a klón -, hogy a másik hókuszpókusz-galeriből ki hókuszpókuszolhat? - horkant fel a klón. - Ne mondják már nekem, hogy ettől Diestl, Daala és Lecersen nem forognak a sírjaikban. - Megkérdőjelezi az elöljárója döntését, admirális? - Oberstein hangja sima, de leplezetlenül fenyegető volt. Calixte érdeklődő mosollyal figyelte az újabb kibontakozó eszmecserét. - Én? Dehogy is - vonta meg a vállát Zalaxus. - A főnök azt mondta, így lesz, akkor így lesz, mit bánom én. Csak azt nem értem, hogy fogják ezt megetetni a néppel, ha értik, mire gondolok. Lehet, hogy maguknak itt a Cosrán, vagy az Ismeretlen Vidéken, NojSvábLandban, vagy hogy hívják - pillantott körbe - , ez valami jó mókának tűnik, de teszem azt a Clone-ban, a Maradványban, a Corporate-főszektorban, vagy éppen Kardasson mit fog erről gondolni az átlag birodalmi honpolgár és katona, belegondoltak ebbe, uraim? A főszektorok egyharmada olyan területekből áll, akik épp azért hagyták maguk mögött a Köztársaságot, mert nem kértek az Erő-érzékeny kretének, a jedik uralmából. A főszektorok másik egyharmada olyan területekből áll, amelyek ugyanezért hagyták maguk mögött a nevetséges Sith Birodalmat, mert ugyancsak nem értek a másik fajta Erő-érzékeny kretének, a Sithek uralmából. Erre most maguk Erő-érzékeny cosrai kreténeket akarnak a fejükre ültetni, már elnézést?! - Vigyázzon a szavaira, admirális, nehogy véletlen megsérteni találja a Főinkvizítor személyét - szólt közbe finoman Calixte. Hänsel egy pillantást váltott Greifswalddal, majd megköszörülte a torkát. - Nézze, tanult klón admirális bajtársam - fordult Zalaxus felé a knoti főtiszt. - Objektív értelemben is megértem az aggályait, és ezek részben olyan jogos kérdések, amelyekről gondolkoznunk kell majd, amikor a tervezet... PR-vonatkozásait tárgyaljuk - pillantott Obersteinre Hänsel. - De be kell látnunk, hogy az EGB azóta fejlődött, jobbá vált, előrehaladt, integrálta magába az Első Rend erőit és tudását, nem beszélve a hűségükről - biccentett Calixte felé az admirális. - Egyúttal megerősítette a bázisát a Tapani, Senex-Juvex, Knot-Cosra szektorok társadalmi rétegeiben, ahol ezek mind olyan akut, a társadalmat foglalkoztató kérdések, amelyek mellett nem mehetünk el. Ha úgy tetszik, az EGB részben az az ellen való tiltakozás eredményeképp jött létre, hogy az arra nem érdemesek velük született, véletlen szerencsének köszönhető, vagy tiltott módon szerzett képességeik birtokában uralkodjanak a Birodalom Új Rendje helyett, vagy éppen paradox módon afelett is. Amiről most beszélünk, az az, hogy a szigorúan arra érdemeseket hogyan ruházhatjuk fel ezekkel a képességekkel... - Szigorúan átmeneti jelleggel - tette hozzá von Greifswald, kiemelve a holografikus verziójú javaslati anyagban a megfelelő szekciókat egy érintéssel. - Ez egy igen sarkos pontja a javaslatnak, admirális urak, ne feledkezzünk meg róla. Nem állandó képességekről beszélünk, hanem szérum, vagy implant alapú ideiglenesekről. - Akkor már inkább építsünk egy Erő-ágyút, amit megbízható, Erő-érzéketlen klón személyzet kezel - mormogta Zalaxus. - Lehetne belőle hatodik fázis, vagy akárhanyadik. Amúgy is... - horkant fel a klón főtiszt. - Arra érdemes szermélyek, azt mondják? - pillantott Greifswaldra. - Ki maga, Reuenthal unokatestvére? Magának mikor lesz az esküvője? - Ez most lényegtelen - szólt közbe Oberstein. - Ne feledjük, hogy a jelenlegi találkozó egyik célja pont ez - pillantott a jelen lévő deistákra -, jelesül, hogy megállapodjunk egy olyan objektív kritériumrendszerben, amely alapján valaki beléphet az erre illetékes, Erő-használatra feljogosított végrehajtó szervezetbe. - Amelyet természetesen a deista egyház teutoni ága felügyel, igen, khm, khm, ezt el ne felejtsük, ehehe - böfögött közbe Copia kardinális. - Greifswald hívő-elöljáró felügyelete mellett, természetesen - tette hozzá Hastispex. - Hát, ha tudtam volna, hogy maga ekkora fejes, hozok magának egy üveg kesselit ajándékba, azt’ megisszuk - vonta meg ismét a vállát a vendéglátójuk felé biccentve Zalaxus. Greifswald csendben elmosolyodott, és újabb, ezúttal két mozdulatból álló intésére most a lajbis szolgák kesselit szolgáltak fel. Ahogyan előbb Calixte a kávéjába, úgy most Zalaxus egy elismerő arcrándulás és mosolykezdemény kíséretében a fűszeres szintoholos italába temetkezett a további tiltakozás helyett. - Kérem, ne becsüljék alá Greifswald gróf úr személyi képességeit - szólt közbe Hänsel is. - Végtére is mégis csak ő az egyetlen a Birodalomban , aki teljes jogú, illetve tiszteletbeli tagsággal egyaránt bír a Deista Egyházban, az Első Rendben és az Ahnenerbében egyaránt. Az itt jelenlévők ügyeinek elkötelezett támogatója, régóta. - Amíg az itt jelenlévők ügye alatt azt értik, hogy elveszik tőlünk ezeket a kísérleteket és odaadják a csuhásoknak, addig a legnagyobb tisztelettel, de még mindig nem tudom megérteni, miért jó ez nekünk... - mormogta az előzőnél ugyan kevésbé hisztérikusan, de még mindig sötét tekintettel Calixte moff. - Mármint amellett, hogy Kyron nyilván áruló, ha ehhez adta a nevét... - A tervezet egyik eleme, hogy az Ahnenerbe és az Első Rend a korábbiakhoz képest nagyobb beleszólási és delegációs jogot kap a Munkaerőforrás-felügyelet munkájába, részben éppen azért, hogy kompenzálják Önöket, illetve, hogy a tömegtájékoztatás és a kultúraformálás terén felügyeleti jogot gyakorolhassanak a Teutonius Dea hitbeli tevékenysége felett is - jegyezte meg Oberstein, de erre már Copia kezdett tiltakozni. - No de kérem, mi független egyház vagyunk! Hitkérdésekben nincs joguk szabályozni minket! A hívők halhatatlan lelke nem a Vezérkar tulajdona! - Már hogyne lenne az, kardinális - mosolyodott el Hänsel. - Ez a Birodalom lényege. - Már értem, miért nincs itt Il-Raz - mormogta Zalaxus, miközben újabbat kortyolt a kesselijéből. - Jó nagy balhét fog ezen csapni. - Az Ahnenerbe vállalja, hogy tevékenységét az Első Renddel összhangban a továbbiakban az Erőtől független genealógiai, fajtörténeti és fajtisztasági kérdésekre fókuszálja, illetve az ezzel kapcsolatos tömegtájékoztatásra - folytatta Hänsel. - Cserébe elvárjuk, hogy az újonnan létrehozandó, Deista felügyelet alatt lévő szervezet hasonlóan limitálja a megszólalásait ezekben a kérdésekben. Ha mi sem feszegetjük, hogy kit illet meg az Erő, vagy kit nem, Önök se feszegessék, melyik faj az ősibb és az előbbre való a birodalmi hierarchiában, már ami a nem-érzékenyeket illeti... - És ezt maguk elfogadják? - pillantott a klónokra Calixte őszinte döbbenettel. - Magukat mivel rántották ebbe bele? Legalább annyit kell feladniuk, mint nekünk! Kutatási téren legalábbis... - A megállapodás szerint a Clone-Főszektor, a Speciális Technikus és Különleges Műveleti Fegyvernem, valamint Kardass felügyelete alatt az egyesítésre kerülő Második Rend kizárólagos feladatkörébe tartoznak az interdimenzionális és temporális kísérletek és fejlesztések, valamint az alternatív közlekedési módok, Gree-kapuk és egyéb féregjáratokkal kapcsolatos kutatások. Itt találják a Rend-függelékben, hátul - emelte ki a megfelelő szekciót a szövegezésben Oberstein. - Elfogadjuk - biccentett Zavrik, miután néhány szót súgdolóztak a kesselijébe temetkezett Zalaxussal. - Gul Tonash-al hiperholo-hullámon egyeztettünk a Főkormányzó utasításai alapján a megbeszélés előtt, és Kardass számára is elfogadható ez az opció. - Akkor mégis csak kapnak valamit a kanálfejűek a Tieboltok feletti rendelkezés helyett, látom ám, mire megy ki a játék - hümmögte Calixte, majd visszafordult Hänselhez. - Szóval, a propagandát kapjuk az Erő helyett, és ebbe belement a Főinkvizítor? - A javasolt megoldás Folett Főadmirális és a Főadmirálisi Hivatal bevonásával és egyetértésével került megszövegezésre - szólt közbe Oberstein, Hänsel pedig bólogatott. - A Főinkvizítor úr bizonyára szignózza majd, ha visszatért újabb, rendkívül fontos küldetéséről. - Bizonyosan - piszkálgatta a körmeit Calixte kárörvendően. - Szignózni, azt fogja, és akkor megnézhetik magukat... - Hátra van még a szervezet kérdése - tette hozzá Oberstein. - Van bárkinek kifogása a Harmadik Rend megnevezés ellen? - Ha már előrébb nem kerülhetünk a sorban, maguknak hála - pillantott körbe a társaságon savanyú arckifejezéssel Hastispex. - A Teuton Lovagrend elnevezést szent kongregációnk hamarosan megfontolásra terjeszti elő a Vezérkarnak, mindenesetre. - Miért nem lehetne csak simán Birodalmi Lovagrend? - vetette fel most Greifswald, miközben megcsillant a szemében valami furcsa fény. - Az olyan, jól hangzana, képzeljék csak el, vörös-fekete páncél, esetleg bíbor, nem kell feltétlen az az unalmas fekete-fehér... - nézett végig a csuhásokon. - Már félre ne értsék, tiszteletre méltó atyák... - Ugyan, nem kell szabadkoznia, gróf úr - vigyorodott el Copia, miközben vendéglátójuk intésére a szolgák ezúttal méretes nerfsültekkkel sorjáztak be és felszolgálták az ebédet. Copia dupla adagot kapott, természetesen. - Nos, ennek propaganda-akadályai vannak - szólt közbe Calixte, láthatóan élvezve a szituációt, hogy végre ezúttal ő minősülhet jól értesültnek - Bastioni és Yaga minori Ubiqtorate-hírszerzési források szerint ugyanis Jagged Fel abban a frontista szeparatista államförmedvényben éppen Birodalmi Lovagok munkanév alatt toboroz kiugrott jediket, a Fény Hadseregéből menekült szerencsétleneket és mindenféle, Ershanról és Adumarról, vagy éppen a Hapesről szökött gyerekeket valamiféle személyi testőrségbe. Láthatóan még nem tett le arról az eretnek gondolatról, hogy neki és a kompániájának bármiféle köze lehetne a Birodalomhoz, különösen ezzel a szánalomra méltó kényszerfrontista színezettel. A pletykák szerint a szeretőit és a szexrabszolgáit fegyverezi fel, és bárki fénykardot kaphat ebben a galeriben. - Éppenséggel azt is mondhatnánk, hogy ők jogtalanul bitorolják az EGB-t megillető elnevezést - jegyezte meg Hänsel. - És akkor az egyenruhák kérdéséről még nem is beszéltünk - Greifswald néhány látványtervet dobott fel ezúttal saját kattintással, szolgák egrecíroztatása nélkül a holomegjelenítőkre. - Már megint arról fogunk beszélni, hogy az egyes fegyvernemeknek milyen a ruhája, megőrülök, sőt megőszülök, pontosabban azt már nem... - sóhajtott fel Zalaxus és kikereste a fal mellett álló szolgák közül azt, amelyiknél a kesselis kancsó volt. - Hozzál csak még abból, fiam. - Én... én is kérek, nehogy már a tartálylakó szentségtelenítse meg az összeset, úgy bizony - jelentkezett Copia kardinális. - Gondolom, felesleges felhívnom az urak figyelmét a szintoholfogyasztás káros hatásaira - nyúlt meg még jobban Oberstein arca. - Lazítsom, hittársam - nevetett fel Greifswald. - Ez nem a von Stülpnagel rezidenciák egyike, ahol tilos a szintohol, mint Margarethe mamánál. Ha a lényegi kérdéseket meg is beszéltünk… akkor rátérhetnénk a vacsora többi fogására. Szolgák! - csettintett. - Jöhet a főétel! - Ó, ez még csak az előétel volt? - csámcsogott elégedetten Copia. - Engedelmükkel - biccentett Zavrik. - Nekem sürgős elintéznivalóm van, bocsássanak meg, hogy nem maradok - azzal kezet rázott Ort-Meyerrel, tisztelgett, és kirohant. - Reméljük, nem feküdte meg a gyomrát semmi az ifjú klón úrnak, az efféle kákabelűek nem bírják - csámcsogott elégedetten Copia, majd Obersteinnek integetett. - Jöjjön csak ide, hívő-elöljáró uram, bár gyanítom, maga még kevesebbet eszik, mint az a klón, de közben mesélhetne nekem a térítő missziók hatékonyságáról az Ismeretlen Végeken... Calixte és Greifswald az egyenruha - javaslatokról beszélgettek Hänsellel, Copia szóval tartotta Obersteint, Zalaxus jobb híján leitta magát, és elszenderült a székében, közben Ort-Meyer és Hastispex kisurrantak az előtérbe. - Az első kísérlet sikeresen zárult, atyám - közölte az Első Rend orvosa. - Greifswald gróf biometrikus mutatói a tárgyalás teljes időtartama alatt a pozitív tartományban maradtak, az Erő-szenzoros emelkedett hullámok nem ütötték ki a klónoknál lévő érzékelők mérési határát, a mentális meggyőző ereje viszont több alkalommal is sikeresen átment a kognitív teszten. - Láttam, igen, szépen elsimította az indulatokat - biccentett elégedetten a deista pap. - Folyamatosan tájékoztassanak a gróf értékeiről. Igazán ígéretesnek tűnik a mentális szérum. És Calixte meg ne tudja. - Természetesen, atyám - biccentett Ort-Meyer. - A jelentés másolatát a találkozó végén átadom Oberstein kommodorénak. - Én pedig tájékoztatom a Szentatyát, te pedig menj az Atya áldásával, fiam - veregette meg Ort-Meyer kövérkés kibor-képét Hastispex, majd elvonult a kastély erre a célra fenntartott kápolnájába, ahonnan távolsági hívást kezdeményezett. - Kapcsolják nekem a Tannenberg-rendszert - közölte a főpap. - A Pater Senior Pontifex Teutoniae kirendeltségét. Kisvártatva felvillant egy fekete keresztes fehér jelvény, jelezve, hogy innentől a Teutonius Dea saját komhálózata él. Egy alacsony, hirtelenszőke akolita jelentkezett be, olyasmi ábrázata volt, mintha egy kiugrott Tiebolt deistának állt volna. - Itt Multiplex novícius, a Rendmester Atya éppen pihen... - Mondja meg neki, hogy fontos. Mondja meg neki, hogy minden a terv szerint halad - hadarta Hastispex. Multiplex néhány pillanatig a képernyőn kívülre beszélt, majd eltűnt, ahogyan egy másik alak vette át a helyét. A ráncos férfi mintha maga Palpatine császár még idősebb, még aszottabb, hófehér teutonista öntösbe öltöztetett mása lett volna. - Szentatyám - ereszkedett féltérdre Hastispex. - Gyermekem, légy áldott - emelte áldásra kezét Benedicatus, a Teutonius Dea rendmestere. - Helyesen cselekedtetek. A visszatérésem közeleg, és végre elfoglalhatom az engem megillető helyet... a deizmus és a galaxis trónján... ehehehe... ehehehehe...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Mar 20, 2022 12:52:43 GMT 1
A főnemesi rezidencia, mint a néhai Diestl Főmarsall fővárosi hadiszállása a kormányzati épületektől távol, de nem messze magaslott az EGB fővárosának egy olyan szegletében, ahol Margarethe an der Engbaek von Stülpnagel von Diestl grófnőnek nem kellett attól tartania, hogy valaha is fel mernék keresni olyanok, akiknek nem volt közvetlen bejárásuk a cosrai nemesség hagyományőrző köreibe. Margarethe nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy néha itt is megmutassa magát, amíg a halottnak hitt, egykori Lecersen Nagymoff és vezérkari tag ott időzött a grófasszony dél-cosrai kastélyában, eltitkolva a túlélését és azt, hogy tulajdonképpen saját maga ellen szervezett merényletet, miután ki tudja, miféle meggondolásból hagyta, hogy a Maradvány Főszektor kettészakadjon Jagged Felnek köszönhetően. Egyszóval most a nyilvánosságban kettős özvegyként pózoló nemesasszony nem véletlenül nyitotta ki személyesen az előtérbe vezető felvonó ajtaját – amellett, hogy láttatni akarta magát, nem volt ajtónyitogatója sem, merthogy az itteni kiszolgálószemélyzetet is egy kisebb, megbízható keretlegénységre cserélte le, nehogy valamelyikük megsejtsen valamit és eljárjon a szája. Egy pillanatra azt hitte, Ysanne Isard áll előtte. Aztán ahogy a szeme fókuszált, rájött, hogy mégsem – ez a nő is vörös, jelöletlen egyenruhát viselt, de az arca egyáltalán nem hasonlított. Aztán megremegett, ahogy lefoszlott a holoálcája, és egy köpcös, civilruhás férfi jelent meg a helyén, aki kivehetetlen tekintettel pillantott a grófnőre. Mögötte pedig fekete egyenruhás, a zubbonyukon átvetett fegyverszíjjal a derékövükhöz csatolt oldalfegyvert hordó, az Első Rend emblémájának egy stilizált változatát viselő biztonsági tisztek álltak. Egész pontosan heten, mint a gonoszok. Hát persze. - Elnézést a megtévesztésért – közölte az élen álló férfi. – Jedgar H’oover helyettes moff-igazgató vagyok, Azonnali Reagálású Biztonsági Igazgatóság, Yaga Minor - mélyen ülő malacszemei egy pillanatra a grófnő mögé tévedtek, majd ismét az öreg sólyomdenevér-kiválóságra koncentráltak. A cosrai nemesasszony hidegen bámult vissza rá. - Már elnézést, de nem fogadok helyettes, vagy tényleges moffokat a magánrezidenciámon – közölte. – Főleg előzetes bejelentés nélkül nem. Mit akarnak? - Calixte moff pecsétje – mutatott fel egy Első Rend által kiállított házlátogatási parancsot H’oover. – Amint látja, ez a dokumentum felhatalmaz arra, hogy a saját biztonsága érdekében körülnézzek a lakásán, illetve hogy váltsak magával néhány szót, grófnő. - Ez a Cosra, nem az Első Rend személyes játszótere! – adta vissza a nyomtatott és ennélfogva hamisíthatatlan lézertintával írott papírt Margarethe asszony. A nyomtatott papírok elavultnak, de hamisíthatatlannak számítottak (egy adattáblát bármikor feltörhetett egy kódtörő zseni), egy ilyen ritka engedélymód használata pedig arra utalt, hogy valaki a Fondoron nagyon komolyan veszi ezt a látogatást. – Ha pedig arra apellálnak, hogy a férjemuram halála miatt én is veszélyben lennék, és a védelmem ürügyén felforgathatják a lakásomat, akkor máris pakolhat, ugyanis nem sokáig marad a pozíciójában... H’oover igazgató. - Próbálja meg ezt elmagyarázni a feletteseimnek – húzta el a száját az első rendi férfi kelletlenül. Aztán valamivel barátságosabb arccal az élemedett korú nőhöz fordult. – Nem kell aggódnia, Comtesse von Diestl. Csupán a második férje halálának előzményeiről szeretnék néhány ártalmatlan szót váltani Önnel. És szívesen megkóstolnám a teáját. Úgy hírlik, egyedülálló íze van. A legutolsó mondat azt jelenti, hogy meglátogattátok a közvetlen ismerősi körömet, mielőtt hozzám merészkedtetek, kapcsolt a madárszerű öregaszony. De vajon tudhatnak valamit? Lecersen azt mondta, hogy lehetetlen a nyomára akadni. A biztonsági tisztek beléptek, ketten az ajtó két oldán posztoltak, a másik kettő erőmérő műszerekkel rutinosan körbesugarazta a rezidenciát. - Na és ők? - Vegye úgy, mintha nem is léteznének – mondta H’oover. –Sosem tudhatjuk, hol bujkálnak titkos sith nagyurak meg erőhasználók. Rutinművelet. - Értem – felelte szárazon Margarethe. - Csupán az egykori nagymoffunkról szeretnék beszélni Önnel, ahogy már említettem – folytatta H’oover, miután alaposan felmérte a tekintetével a szalonméretű előszobát. Az emberei időközben eltűntek a belső helyiségekben. - Pontosabban arról, hogy mi vezethetett a merénylethez, amiben az életét vesztette. Említette önnek a kedves ura, hogy közvetlen veszélyben lenne az élete? - Nem – felelte szárazon a nemesasszony. – Drikl sosem osztotta meg velem a szakmai ügyeket. Tudja, nem olyan rég hozott minket össze a Sors. Persze egy igazi, kulturált cosrai hölgynek amúgy sem illik beleavatkozni a katonai ügyekbe. - Azt mondja, egy nőnek a konyhában a helye? – mosolyodott el szárazon H’oover. – Csak nem magára főz, Comtesse? - Mégis mit akar ezzel?! – fortyant fel a grófnő. Mivel H’oover erre csak a vállát vonogatva ülőalkalmatosság után nézett, Margarethe intett az egyik tébláboló, libériás inasnak, aki elszaladt teát főzni. Egy cosrai nő mindig pontosan betartja a vendéglátási etikettet, gondolta magában, még akkor is, ha efféle udvariatlan, tenyérbemászó mini-Diestlereket kellett fogadnia, mint ez a malacszemű pojáca. H’oover további kérdések helyett az egyik szomszédos helyiségből előbukkanó ARBI-ügynökhöz fordult. A fickó lefékezett a főnöke előtt. - Nem találtunk semmilyen erőhasználóra vagy idegen jelenlétre utaló jelet, uram – mutatta fel a biometrikus letapogatóját. Ekkor lépett be a gőzölgő teaitalokkal telerakott tálcát tartó libériás szolga. Az ARBI-igazgató elküldte az emberét, aki folytatta az előkelő bútorzat és falak óvatos átvizsgálását. Ezután Margarethe és H’oover helyet foglaltak a kárpitos kanapékon, miközben felszolgálták nekik az italt, majd az inas felszívódott. Margarethe a szeme sarkából elkapta, hogy az egyik első rendi ügynök azonnal a szolga nyomába eredt. H’oover felpillantott, és az öregasszony szemébe nézett. - Nem ismer Ön egy Dukat nevű kardassit? – szögezte neki a kérdést. - Én semmilyen kardassit nem ismerek – rázta a fejét Margarethe. – Mi nem közösködünk holmi kanálfejűekkel, efelől kezeskedem, igazgató úr. Maguk talán igen? Különben is, ez mégiscsak a Cosra. - A Damar név sem cseng ismerősen? Csak azért kérdezem – kortyolt bele a teájába H’oover -, igazán finom... szóval azért kérdezem, mert a halála előtt az Ön megboldogult férje két hívást bonyolított le. Egyiket Önnel, a másikat... bizonyos kardassiakkal, akik a Nagymoff úr sajnálatos halála után fájdalom, de felszívódtak. Eltűntek, mintha soha nem is léteztek volna. Tud erről mondani valamit, von Stülpnagel von Diestl grófnő? - Az én közelembe nem jártak kardassiak, ahogy már mondtam – villámlott Margarethe szeme. – Arról sincs tudomásom, hogy a drága férjemuram kivel beszélt rajtam kívül... Maga is csak úgy beállít ide előzetes bejelentkezés nélkül, hogy ilyen otromba kérdésekkel bombázzon engem. Ebből is látszik, hogy a kulturáltság mérvadója a felsőosztály, és bár az alapvető dekórum egy civilizált közegben mindennapos... a magafajtához már nem szivárog le – azzal lesajnálóan elmosolyodott és H’oover arcába meredt, hogy kiélvezze a sértést. H’oover mélyen ülő malacszemei nem reagáltak, mintha a férfi nem értette vagy nem akarta érteni, hogy éppen magas fathierről sértegetik. - Cosrauer Roten Kreuz? – pillantott kérdőn a nő szürke, különféle szimbólumokat hirdető karszalagjára. – Úgy tudom, emellett ön a különféle propagandaértékkel bíró nőegyeletek és szervezetek fővédnöke és vezetője is a Birodalom első számú asszonyaként. Igazi inspiráció a népének és az EGB női állampolgárainak. - A hagyományokról sem tud semmit, H’oover igazgató, főleg a cosrai hagyományokról nem. Akkor meg minek kérdezi? - Csak beszélgetek – vont vállat H’oover, és töltött magának még egy pohár teát, mielőtt folytatta. Nem akarta elvesztegetni az ízét, ha már megkóstolhatta. Aztán az aktatáskájához nyúlt és kivett belőle egy adattáblát, amit aztán a grófnő elé lökött. Margarethe tétován felvette, és miután hosszú szipirtyó-ujjaival bökdöste egy ideg a villogó képernyőt, meglepődve felhördült. - Ez... Drikl aktája – mondta. H’oover gonoszul bólintott. - Nemzetbiztonsági információk visszatartása... Saját hatalmi ambíciók előtérbe helyezése az EGB érdekeivel szemben... ami közvetetten az áruló Jagged Fel hatalomra jutásához és az NDK megalakulásához vezetett... Kimeríti a felségárulás fogalmát – Margarethe nem olvasta tovább a vádak és gyanúsítások hosszúra nyújtott listáját. – És mindezt az a mocskos Kaine regélte el maguknak? Ugye tudja, hogy Kaine a férjem riválisa? És Sterling, gondolta H’oover, de ezt a poént nem akarta lelőni. Sterling még Kaine-nél is többet tudott Lecersen viselt dolgairól, de ha ezt elárulta volna ennek a sólyommadárnak, annak érzése szerint nem lett volna jó vége. Sterling kihallgatása még mindig tartott az Ubiqtorate-bázison – az admirálist alig pár napja sikerült nagy titoktartás közepette elrabolni. - Nem számít, Kaine kinek a riválisa, ha tanúvallomásával tönkretehetjük Lecersen renoméját. Éppen ezért kérem, hogy mégiscsak frissítse fel az emlékezetét azokkal a kardassiakkal kapcsolatban. ... Persze azt már csak az orbitra tartó siklóban gondolta hozzá felfelé görbülő sarkú ajkakkal H’oover, hogy a Kaineből kivert tanúvallomást egyáltalán nem a halott Lecersen ellen fogja bevetni, amikor sokkal komolyabb profitra is szert tehet az ügyből az Első Rend. Ahogy azt sem tudta rajta és a felettesein kívül senki, hogy sokkal több maradt a nyilvános adásban kivégzett Kaine-ből, mint a puszta aláírása. - Elárult valamit a vén satrafa? – vetette fel a mellette ülő adjutánsa, Verlin ezredes. - Nem – felelte H’oover. – De nem lényeges. A nyomást fenn kell tartani ezeken a fennhéjazó férgeken, különben ránktelepszenek. Legalább addig, amíg meg nem találjuk a vénember gyilkosait – hirtelen a másik oldalán ülő ARBI-ügynökhöz fordult. – Elhelyezték a poloskákat a rezidencián? A férfi bólintott. - A felvonóba is, uram. Amint élesítjük a programot, az első rezgések befutnak az Ubiqtorate-bázisra. Az analisták már várják az anyagot. Remélem, nem csak a grófnő mindennapi étkezési rutinjáról értesülünk. - A magánéleti információk amúgy sem tartoznak ránk – jegyezte meg az egyik ügynök. - Nem, hanem az államra! – csattant fel H’oover. Aztán Verlinhez fordult. – Ezredes, megtette, amit kértem, mielőtt eljöttünk? - Igen – vont vállat a másik. – De biztos, hogy jó ötlet ez? Maga nanodroid-lehallgatókat helyeztetett el velem Calixte moff lakásán. Ahogy ezek a fiúk tették von Diestléknél az előbb. Nem túl sok ez egy kicsit, főnök? - Calixte vérszemet kapott a hatalomtól – magyarázta az ARBI igazgatója. – Az Ubiqtorate-t teljes megfigyelés alá kell helyezni, mielőtt azon kapjuk magunkat, hogy megpuccsolják Kyron admirálist, és polgárháborút robbantanak ki az Első Renden belül, vagy az EGB-ben. - De az Ubiqtorate az az Ubiqtorate – ellenkezett Verlin. – Ők figyelnek meg, mi csak végrehajtunk. - Hamarosan ez is megváltozik, ezredes – pillantott ki a sikló ablakán a közeledő csillagromboló alakjára H’oover. -Hamarosan ez is megváltozik.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Aug 6, 2023 17:36:50 GMT 1
- Heil Kyron! Heil Cosra! – tisztelgett feszesen Fegel parancsnok a SupRSD New Empire fedélzetén, amikor az egykori első rendi Rendadmirális belépett a parancsnoki hídra. - Éljen Kyron Főmarsall! – kiáltott fel a flottát vezénylő Agnus admirális, miközben Kyron elhaladt a hátsó eligazító helyiség és navigációs pultok előtt. - Éljen az ÚjVezérkar! – emelte magasba a jobb karját a halálosztagos-kontingens parancsnoka, amikor a felettese ellépdelt mellette. - Éljen a Győzelem!! – harsogta Bleint főhadnagy a legénységi árokból, amikor a kiborg férfi áthaladt az árkokat elválasztó járdán a plexi irányába, ami előtt ott fénylett az Egyesült Galaktikus Birodalom központja. Cosra. Mostantól az ő Cosrája. Kyron elmosolyodott magában, miután belépett a hídra és meghallotta a köszöntőket. Mostantól mindenhol így fogják fogadni, ebben biztos volt. A győzelem már valóban a markában volt, csak ki kellett nyúlnia érte, hogy megkaparintsa. Megengedett magának egy kis álmodozást – mihelyt átvette a hatalmat és leszámolt a Folett féle ámokfutókkal, a Tierce-féle árulókkal, a Reuenthal-féle deista bábokkal és az EGB-be oda nem illő miszticizmust hozó, állandó abszenciától szenvedő Solo Főinkvizítorral, azonnal összehívja az ÁrnyékVezérkart, mert a Birodalomnak azonnal lépnie kellett, ha fenn akart maradni. Mert már nem csak Folett Halálcsillaga kezdett válogatás nélkül lakott bolygókat robbantani. Az Odessen és a Korriban II hold pusztulása persze nem volt nagy veszteség, de az Adumar… az Adumar további eszkalációkat vetített előre. Ha a Köztársaságnak ilyen erők álltak a szolgálatában… ha a deisták képesek voltak ezzel a módszerrel operálni, hát akkor Kyron is ezzel fog. Mert abban biztos volt, hogy amint hatalomra jut, máris mennek a hipertéri rakéták a Coruscantra, az Ershanra, a Hapesre: mindenhova, ahol az általa leváltani kívánt vezérkari tagok megjelenhetnek… és ahol az erőhasználó aberráltak vagy a Lázadók befészkelték magukat. A galaxis és az EGB tűzben és vérben fog elolvadni és újjászilárdulni. Ezúttal nem lesznek hibák. Ezúttal nem lesznek politikai érdekek. Kyron és az ÁrnyékVezérkar a gyengeség minden csíráját ki fogja tépni a Birodalom szövetéből. - Készen állnak… a leszállócsapatok? – fordult hátra az adjutánsához. - Igen, uram. A Stiefel al-admirális által megküldött adatok alapján bemértük a különféle deista-reuenthalista és Foletthez hű fészkek megközelítőleges koordinátáit. - Ha ellenállásba ütközünk a hatalomátvételnél… amint a leszállócsapatok felrobbantották a pajzsgenerátorokat, egyesülünk a Cosra Milícia egységeivel és elkezdjük a bolygó szőnyegbombázását. A tiszt bólintott, majd a dolgára sietett. Kyron hátratette a kezeit, a fémet és az eredetit, miközben az arcát helyettesítő fémbeültetésen izgatottan villogtak a vörös fények. - Uram… uram!! Serpa ezredes eltűnt a hajóról – loholt mellé a halálosztagosok parancsnoka. – Átfésültük… a New Empire-t, de nincs itt. - Hogy? Serpa? Hogy érti, hogy eltűnt??? - Uram… hiányzik egy sikló a főhangárból – pillantott fel egy másik tiszt. – Főinkvizítori kódokkal és titkosítással indult, a bolygó elleni felkészülésben pedig valahogy… elkavarodott. Mielőtt Kyron gépi hangon ordibálhatni kezdhetett volna, belépett a látképébe a zaklatott képű Agnus admirális. - Uram… Flotta érkezik a hiperűrből. Kétszer is megerősíttettem, ez a Neuschwabenland csapásmérő ereje… személyesen Reuenthal flottaadmirális zászlóshajójával az élen. Kyron megpördült – a taktikai ernyőn az övénél sokkal nagyobb haderő jelent meg, egyenesen az Első Rend flottájának a hátában. A Rendadmirális döbbenten pillantott a másik képernyőre. Stiefel védelmi erői fordulni kezdtek… aktivált fegyverzettel… egyenesen az ő flottája felé. - Azonnal… azonnal hívják Stiefelt! – ordította Kyron. – Miért nem enged át minket? – hirtelen döbbenten megfordult. – Pajzsokat fel, fegyverzetet élesíteni!! És készüljenek a visszavonulásra… Addig is minden hajónak: tűz!! - Uram? – ráncolta a homlokát Agnus admirális remegő bajusszal, szintén tátott szájjal bámulva a kiírásokat. – Talán jobb lenne megadni magunkat. - Megadni?! – kiabálta a rendadmirális, és a következő pillanatban előrelendítette fémkarját, amivel nyakon ragadta a másik tisztet. Agnus kapálózó lábakkal, fulladozva a levegőbe emelkedett. Kyron fémarca dühvörösen villogott, de a hangja vészjósló, fojtott higgadtsággal szólt. – Nem látja, Agnus? Elárultak minket! És maga… maga meg akarja adni magát?! Addig szorította a fémujjakat, amíg a másik férfi légcsöve el nem roppant. Miközben Agnus kitekeredett alakja holtan puffant a híd padlóján, az Első Rend hajói fordulóba kezdtek, de ekkor már a pajzsokat a Reuenthal és a Stiefel-flotta viszonzott lézernyalábjai egyszerre nyaldosták kétfelől. - Bremen kapitány, illetve admirális – harsogta Kyron a helyettesének, aki mindeddig csendesen bámulta az eseményeket. – Az összes hajót rendelje a zászlóshajó köré, a csata káoszában és fedezőtűzzel könnyebben kijuthatunk! És hívják továbbra is Stiefelt… annak a nyomorult árulónak át kellett volna engednie minket. És kerítsék elő Serpát a föld alól is! Kommunikációs tiszt! Közölje a Fondorral, hogy… - Uram, a Fondor nem elérhető… - szólt vissza a megszólított operátor. – A sugárzott hadiparancsok szerint… Karvai ezredes átvette a hatalmat. Nem tudunk visszamenni! Kyron összes állapotjelzője folyamatos, villogás nélküli, összefüggő vörös vonallá vált, miközben a kiborg férfi beleroskadt a parancsnoki székébe. Csapdába került… Kellett lennie kiútnak. Mindig volt kiút. Az ÁrnyékVezérkar tagjai elérhetetlenek voltak, elbuktak. Barmok. Majmok. Árulók. De nem fogja megadni magát. Kyron erre gondolni sem tudott. Úgymond nem engedte a programozása. Lehunyta a szemét, arc-implantja zölden villogni kezdett, és a fejébe épített számítógépen keresztül lehívta a régi kontaktjait, akiktől segítséget vagy menekülőútvonalat kérhetett. … Salle Serpa a Fondorról titokban Kyron hajóján magával hozott Rendstratégiai Divízió testőrökkel szélvészgyorsan haladt a cosrai kormányzati komplexum főépületének folyosóin anélkül, hogy bárki is feltartóztatta volna. Az RSD-kommandósok fekete egyenruhája anyagában leginkább a kardassi bőrpáncélra emlékeztetett, csakhogy ezek a fiúk vörös sávokat viseltek a felkarjukon és a páncélzatuk különböző pontjain. A hűség- és védosztagosokban nem bízhatott, még mindig nem tudhatta teljes bizonyossággal, kik állhatnak közülük Kyron mellett. A Fondoron hagyott Divo hírszerző parancsnok és Karvai elhárítási ezredes a Calixte moff által küldött erősítéssel megszilárdították az Első Rend központi világán a helyzetet, főleg hogy Serpa főinkvizítori kódjai sok kyronistát meggyőztek arról, hogy valóban Solo nevében és előfutáraként jár el, akit nemsokára a Főinkvizítor is követ személyesen. A legtöbb áruló jobban félt Solotól, mint amennyire Kyrontól, így könnyű volt lebeszélni őket az árulásukról. És Kyron már nem mehetett vissza a Fondorra. Már csak arról kellett gondoskodni, hogy a Cosra-rendszerben se legyen maradása. Szerencsére Serpa az Ubiqtorate által – talán éppen Folett Főadmirálistól személyesen - megszerzett hívókódokkal és engedélyekkel jó előre ideszólt. Így most amikor belépett a kör alakú, az egész birodalmat irányítani tudó Vezérkar-terembe… - Serpa ezredes – mosolyodott el a kivilágított körasztal másik végében álló, fekete egyenruhás, felemás szemű alak. – Megtisztel, hogy személyesen fáradt el ide. Serpa rápillantott az asztalon, a körülötte levő székeken és a padlón elterült, vérpatakokban fekvő tisztek hulláira, és inkább nem keresett ülőhelyet magának. A falak mentén strázsáltak a Stiefel-párti és Kyron-párti áruló tisztikar gyilkosai – fehér-vörös páncélos teuton gárdisták. - Mi a helyzet a Fondoron? Sikerült stabilizálnia a helyzetet? – tért a lényegre von Greifswald gróf, a Teuton Rend nagymestere, amikor Serpa megkerülte az asztalt és elé lépett. - Igen, exellenciás uram – tisztelgett az egykori GAG kommandós. – Az embereim kézben tartják a rendszert. - Nagy hálával tartozik Önnek a Birodalom, Serpa ezredes – mosolyodott el az élénkszőke cosrai főnemes. – Bizonyára nagy fogadtatása lesz majd a Valhallában. - Ugyan – rázta meg a fejét Serpa. – Calixte moff végig kapcsolatban állt a Főadmirálissal, ő pedig Reuenthal flottaadmirálissal, aki pedig bizonyára Önnel, exellenciás uram. - Nem így van, kedves Serpa – mosolyodott el Griefswald. – Reuenthal nagybátyám adása későn érkezett volna, mert Stiefel napok óta zavartatott minden adást a rendszerben. - Kivéve a Kyronisták frekvenciáját… amin keresztül én felvettem a Cosrával a kapcsolatot – mosolyodott el Serpa is. – Hát, nem kérek kitüntetést, csak az árulókat szeretném megbüntetni, mielőtt a Főinkvizítor visszajön. - Ha visszajön – felelte elnéző képpel és kétkedő arccal Greifswald. – Mielőtt azonban a nagybátyám megérkezik, nekem is jogomban áll ajándékot adni magának, ezredes – a teutonok vezére intett az ajtónállóknak. A következő pillanatban két teuton harcos egy megtépázott, zilált hajú Stiefel al-admirálist vezetett be a rakétavezérlő terembe. Greifswald kék szeme szenvtelenül csillogott, ahogy az áruló főtisztre meredt. - Was ist hier?? Verdammte Verräter!!! – kiabálta Stiefel felismerve az asztalon és a padlón fekvő, kitekeredett tetemeket, a saját embereit, mire a jobboldali őre arcon könyökölte. Erőszakkal kiegyenesítették és a várakozó anti-koncpirációs tisztek elé vonszolták az árulót. Greifswald előhúzott egy hosszúpengés, díszes faragásokkal megmunkált markolatú tőrt az övére erősített tartóból, és markolattal előre odanyújtotta Serpának. - Kiérdemelte – mondta, ahogy a másik férfi átvette a fegyvert. Serpa leellenőrizte a penge élét, majd az elkerekedett szemű Stiefel felé fordult vele, akit szorosan tartott a két teuton harcos. - Was… nem… én a Birodalmat szolgáltam, annyi éven át – az arcát hirtelen elhagyta a bátorság és az ellenállás, ahogy felpillantott Serpa elszánt arcába. Greifswald felé fordulva könyörgőre fogta: - Bitte, Sie sind auch Cosrauer. Ich verdiene eine Verhandlung! És nem egy Untermensch fog kivégezni! Serpa közelebb lépett. Stiefel kényszeredetten felnézett rá, és elhallgatott. - Kihallgatták már? – fordult Serpa Griefswald felé. - Natürlich. Az engedélyezett erő-technikákkal. Alig telt bele húsz percbe. Nyugodtan végezhet vele, mein freund.- Ne várja el, hogy a magafajtának könyörögjek – mondta beletörődő hangon Stiefel Serpát vizslatva. - Nem… úgyse hinném egy szavát se – vont vállat az első rendi. Azzal belenézett a cosrai arcába, majd hirtelen mozdulattal beledöfte a pengét a veséjébe. Mindeközben közelhajolt hozzá és a szemeit bámulta – Stiefel tekintete kezdett elhomályosodni. Serpa megforgatta a pengét a hasában, és kivárt, hogy a vér csorogjon egy ideig a padlóra, mintha disznót ölt volna. Stiefel felkrákogott, és vér buggyant elő a szájából. Serpa határozott mozdulattal kihúzt a tőrt, mire a cosrai áruló felhördült, szemei üvegessé váltak, és holtan rogyott a padlóra. Serpa lehajolt és a hulla egyenruhaujjával letörölte a vért a pengéről. Aztán felegyenesedett és visszaadta a fegyvert a tulajdonosának. - Az együttműködésünk gyümölcsöző lesz – közölte Greifswald, miközben visszatette a tőrt az övén himbálózó tokjába. – A Fondor vezérkari engedéllyel a magáé… persze csak addig, amíg a Főinkvizítor visszatér – tette hozzá szkeptikusan. - Köszönöm, exellenciás uram. Greifswald biccentett, majd maga után intette a coruscanti származású férfit. - Addig is jöjjön, ezredes. Reuenthal admirálisnak és a védelmi erőink új parancsnokának beletelik némi időbe, mire kifüstölik a rendszerből az árulókat, hacsak meg nem adják magukat. Biztos vagyok benne, hogy dolga végeztével a nagybátyám is meg akarja hallgatni a maga jelentését… addig is kerítsünk valami frissítőt! … A Mittermeyer fedélzetén az EGB Felső Vezérkarának tagja, Reuenthal Flottaadmirális, a Neuschwabenland jelenlegi felügyelője és a birodalmi Lebensraum hős kiterjesztője száraz képpel állt a parancsnoki hídon, figyelve a kibontakozó ütközetet. Úgy tűnt, hogy Tierce és Solo távollétében neki kellett rendet csinálnia. Úgy tűnt, hogy Folett sem áll a helyzet magaslatán. Pedig ahelyett, hogy Halálcsillagokkal lövöldözne szerteszét a galaxisban, itt kellene lennie a Cosrán, hogy rajta tartsa a szemét a Vezérkar alattvalóin. Nem mintha lett volna a Birodalomnak Első Rendje és Főinkvizítora ugyanezeknek a helyzeteknek a prevenciójára és eltaposására, gondolta epésen. Ráadásul éppen annak az erőhuszár Anakin Solonak volt a feladata a puccskísérletek eltiprása, akinek az Első Rendjének helyettes vezetője elkövette a nevezett puccskísérletet. Reuenthalnak természetesen igaza volt, amikor tiltakozott annak a rebellis sith-jedi baromnak a Vezérkarba való előléptetése ellen. És Solo minél inkább szétszakítja az EGB fegyvernemeit, mint például ahogy a Jedhán is teszi éppen, annál jobban bizonyítja az alkalmatlanságát. Reuenthal elhatározta, hogy előbb beszélni fog erről a Vezérkarral – Solo több kárt okozott nekik a kinevezése óta, mint hasznot – mielőtt saját maga talál ki megoldást. - Herr Flottenadmiral – lépett mellé az adjutánsa. – A Verräter flotta visszavonul. A Cosra felől is lövik őket. - Nem szökik meg – rázta a fejét Reuenthal. – Kistávolságú rakétakilövést előkészíteni! Nehogy a Cosrát találják el nekem… Azt a zászlóshajót robbantsák ki középről, mielőtt hiperűrbe lép. Ha kell, egyenként szedegessék le a köréje húzott csillagrombolókat! - Uram! Az Első Rend flotta egységeinek egy része… meg akarja adni magát – jelentette az adjutáns. - Parancsolja el őket a harcmezőből. Később követelünk tőlük magyarázatot. De mondja meg nekik, hogy ha el akarnak menni a rendszerből, azt rakétasortűzzel jutalmazzuk. - Igenis, uram! Reuenthal hátra tette a kezét, és savanyú képpel figyelte az egyenlőtlen küzdelmet. Arcizma sem rezzent, amikor a Főadmirális értesítette róla, miféle hatalmi harc folyik az EGB belterületein. Polgárháborús idők előfutára… ezt a Birodalmat nem kovácsolta össze közös küzdelem, közös harc, maguktól álltak össze. Talán közös küzdelmet kell adni nekik, különben ez az eset is bizonyítja, hogy egyetlen Lázadó lövés nélkül fognak szétesni, mint a Régi Birodalom Thrawn kudarca után. Amikor Kyron rombolója felgyorsított, a duplafedélzetű hajótest kettévált, így a SupRSD szabályosan megduplázódott… két SSD-méretű résszé vált. Egyik áthaladt Reuenthal legközelebbi Interdictorán, felrobbantva a gracitációs mezőt kibocsátó nehézrombolót, és ez időt adott a másik fedélzetnek – aminek a hajtóművei fellobbantak, és több tucatnyi első rendi rombolóval egyetemben a hiperűrbe lépett. Aztán belecsapódtak a Mittermeyer rövid hatótávolságú rakétái a hátramaradt félbe, ami tűzgömbbé fújódva magába szippantott néhány kisebb rombolót is. Reuenthal rezzenéstelen arccal nézte mindezt végig. Azután lehunyta a szemét, elszámolt tízig, és megfordult, hogy felelőst keressen a történtekért.
|
|