|
Post by sithlord on Jan 25, 2012 11:23:43 GMT 1
A Peremvidék legszélén elhelyezkedő magányos bolygó, amelyen különös háború zajlik még jelenlegeg is..
|
|
|
Post by sithlord on Jan 25, 2012 11:23:55 GMT 1
Vuu'lcaan bolygó, évekkel ezelőtt, a Vong Háborúk alatt...
A csata a végéhez közeledett. A bolygó zseniális taktikai vezére, Ari Skyfarer Jedi Mester, fontos stratégiai pontot vett el a Vong harcosoktól. Az ütközetben számos embere veszítette életét de Skyfarer nem csüggedt el. Tudta, a háború veszteségeket kíván, és nem lehet siránkozni a halottak felett, ha egy veszedelmes ellenfelet kell kiűzni a bolygójukról. Az izmos, hosszú ősz haját varkocsba fonó férfi, már évek óta nem hivatalosan a bolygó ellenállóinak vezére volt. Cserzett arcát számos forradás díszitette, megannyi nyoma véres és kegyetlen ütközeteknek. Skyfarer a Jedik hagyományos barna köpenye alatt, a bolygó hivatalos katonai egyenruháját viselte, amely már kissé viseltes és kopott volt. Szeméhez illesztette a távcsőt, amelynek segítségével pillanatok alatt felmérte az ellenség harcálláspontjait. Bízott benne hogy az az őrült tudós, Lyman Taggert, a barátja, képes lesz végrehajtani sátáni tervét. Egy olyan vírus kifejlesztését, amelynek segítségével kizárólag Vongokat és az ő biohajóikat lehet elpusztítani. Lyman már több mint egy éve dolgozott ezen a projekten, és úgy tűnt, hamarosan áttörést ér el. Bár ez a bolygó a Peremvidék egyik elhanyagolt kis porfészke volt, mégis a galaxis legvéresebb csatái itt folytak. Talán azért, mert a Vuu'lcaan őshonos faja legalább olyan kegyetlen harcos volt akár a Vongok.
A háború alaposan letarolta az egykor buja növényzettől borított felszínt. Emberek és az őshonos faj persze próbálta védeni amit csak lehetett de egyre több terület került az idegen hódítók fennhatósága alá. Egyre elkeseredettebben próbálták védeni azt, ami még megmaradt.
Skyfarert a Jedi tanács küldte ide, hogy a Peremvidék eme stratégiailag fontos bolygóját megvédje a Vongoktól. A bolygó hatalmas kortózis lelőhelyekkel rendelkezett, ezért az Új Köztársaságnak szüksége volt erre a látszólag jelenktéktelen kis bolygóra is, hogy rátegyék a kezüket az értékes ásványokra. Az egykor békepárti Skyfarer, a háború hatására hamarosan hideg taktikus hadvezérré vált. Néha ezreket küldött a halálba ha úgy látta hogy ezáltal közelebb kerülnek az áhított célhoz, a Vongok kiűzéséhez. Az Új Köztársaság pedig utánpótlást is küldött hogy segítse a harcosokat. Főleg YVH 1-es droidokat, fegyvereket és élelmet. Aztán egy nap az utánpótlás elakadt. Úgy látszik a bolygó mégsem volt olyan fontos, hogy erőforrást pazaroljanak rá. Amit érthetetlennek talált a kortózis miatt. Vagy talán más okok miatt vonták meg támogatásukat a bolygótol a galaxis haderői? Meglehet! Skyfarer nem tudta mi lehet ez az ok, de nem is érdekelte különösebben. Neki harcolnia kellett! A Vuu'lcaan igy magára maradt. Úgy látszik az értékes utánpótlás máshova kellett. Skyfarer azonban nem hagyta magára az immár otthonává vált Vuu'caant. Nem törődött a visszahívó paranccsal sem, amit maga Skywalker küldött neki. Nem érdekelte. Immár nem Jedi volt hanem Harcos, aki a népéért küzd.
Már két év telt el és még mindig folytak a harcok. Bár egyre kevesebb Vong maradt, mert valami érthetetlen módon a Vongok sem törődtek többé a bolygóval. Talán nem érte meg nekik ezért a kőgolyóért harcolni. Mindenesetre nem küldtek utánpótlást a Vong hadvezérek sem. Így a háború menete kezdett megfordulni. Egyre több területről szorították ki a megmaradt Vong harcosokat, és ebben az YVH 1-es droidok főszerepet kaptak. Persze az értékes gépekre vigyázni kellett, mert többé nem számíthattak segítségre a Galaktikus Szövetségtől. Végül elérkezett a végső ütközet, amikor Veeldant a bolygó fővárosát kellett felszabadítani. Az utolsó életben maradt Vong Tábornok, a főváros legvédettebb erődítményébe húzódott vissza.
-Lyman, jelentkezz! Itt Skyfarer tábornok! -a kom hamarosan recsegni, sercegni kezdett a Jedi kezében és megszólalt a tudós, Lyman Taggert. -Igen Ari? Mit akarsz? Ha nem tudnád dolgozom!-a Jedi mester pontosan tudta hogy az a munka amit a tudós most végez, létfontosságú az egész galaxis számára. -Az Agyközpont mit jósol? Mennyi esélyünk van a főváros bevételére? -Lyman unottan felelt a kérdésre. -Nos az Agyközpont számításai szerint, hamarosan győztök! 98,12% az esélye! -a Jedi felderült a hírek hallatán. -Ez jó hír Lyman! Megindítom a támadást! -Lyman unottan reagált mint mindig. Tedd azt Ari! Tedd azt!
Kiffex, tudományos kutatóváros...
Lyman Taggert megszállott tudósként dolgozott a bolygó egyetlen aránylag éppen maradt kutatóbázisán. Itt helyezkedett el élete műve és legnagyobb találmánya, az Agyközpont. Ez a számítógép volt a galaxis legfejlettebb gépe. Lyman féltékenyen őrizte a titkát, annak a zseniális pozitronikus chipnek, amely lehetővé tette az Agyközpont megszületését. Taggartnek más tervei voltak, nem pedig az hogy a galaxis népei részesüljenek az ő elméjének zsenialitásából. Ez a háború remek álca volt a céljainak, szabadon dolgozhatott hő vágyán, a halhatatlanság elérésén. Ez a cél már ősidők óta az emberek leghőbb vágya volt, Lyman pedig közel állt a megvalósításához. Elméjét, gondolatait, mindent ami ő volt, az Agyközpontba akarta áthelyezni. Ezáltal ő lett volna az Agyközpont, örök élettel és halhatatlansággal! Ki tudja, előbb utóbb talán még a galaxis Ura is lehet belőle! Lyman őrült volt, ez nem kétséges, de egyelőre hasznos őrültnek bizonyult.
Veeldan főváros...
Az utolsó Vongokat is megölték, és sikerrel bevették a Főerődöt, ahogy a Vongok a főváros belsejében található citadellát nevezték. Ari Skyfarer végigtekintett a Vong hullákon. Győztünk, gondolta magában diadalittas örömmel. A Vongok tábornoka súlyosan megsebesülve egy törmelékkupac között hevert. -A nas' chuk da Yammka! Daas e'rach ta chukna puh! -Ari Skyfarer jól értette a Vong nyelvet így pontosan tudta, mit mond a Hadúr. „Yammka végül legyőz benneteket! Hamarosan meglátjátok hogy az ellenség nem mi vagyunk!” A Jedi mester nem értette igazán, mit akar ezzel mondani a sebesült hadúr. Amaz csak mosolygott, majd lassan kilehelte a lelkét. A Vong Hadúr meghalt.
Kiffex...
A Vong bolygóformáló, pontosan tudta mit kell tennie. Számos sebtől vérzett de sikerült bejutnia a bázisra. Életének utolsó erejével még végrehajtja a Hadúr utolsó küldetését. Meglepő módon ezt a bázist nem védte annyi katona. Ezen csodálkozott is. Persze akik itt maradtak azok jó néhány halálos sérülést okoztak neki, de már ez sem számított többé. El kell pusztítani ezt a bolygót, a Vongok végzetének hordozóját! Karjából kicsiny csövecskék ugrottak elő és egyenesen az Agyközpontot tápláló ideghálózatra kapcsolta. Vírusok ezermilliárdjai hatoltak be az Agyközpont hálózatába. A Formáló jól tudta, ezzel aláírta a bolygó halálos ítéletét, és nem mellesleg beteljesíti a Vongok bosszúját is. Egy élő harcászati komputer! Ez a végső bosszú lesz! A Formáló lerogyott a talajra, majd meghalt. Bevégezte a küldetését.
Órákkal később, az Agyközpont központi magbázisa...
Az Agyközpontba hatoló vírusok elvégezték a feladatukat. Életre, öntudatra ébredt. Programok és rutinok kutatták az új lehetőségeket. A Vong Vírusok még valamit elvégeztek. Az Agyközpont gonosszá, hideggé és könyörtelenné vált. Az életre kelt gép,felmérte a lehetséges direktívákat és mindent alaposan átgondolt. Lyman Taggert őrült gondolatainak beléprogramozása miatt a végeredmény nem volt kétséges. Az Agyközpont megállapította magában, hogy a bolygó jelenlegi pusztulásáért egyedül a szerves életformák a felelősek. Határozott. Minden humán lénynek pusztulnia kell. Ennek érdekében hermetikusan lezárta a bázist majd kiszivattyúzta az oxigént. A bázis területén hamarosan minden humán lény elpusztult. Az Agyközpont egyik kijelző képernyőjén az alábbi üzenet jelent meg.
ELSŐDLEGES DIREKTÍVA:MINDEN HUMÁN ILLETVE SZERVES LÉNY MEGSEMMISÍTÉSE A BOLYGÓN! MÁSODLAGOS DIREKTÍVA:TÖMEGPUSZTÍTÓ NUKLEÁRIS FEGYVEREK AKTIVÁLÁSA, CÉLPONTOK BEMÉRÉSE, MEGSEMMISÍTÉSE.
Az Agyközpont megkezdte a maga sajátos háborúját...
Lyman Taggert fuldokolva próbálta elérni az Agyközpont belső szentélyét de hiába. Egyetlen kódkártyája sem működött. Valamennyit felülírták. Lyman végül feladta, az oxigénhiánytól hamarosan elveszítette az eszméletét majd lassan halálos álomba merült.
A rejtett rakétasilókbol, több megatonnás nukleáris rakéták indultak útnak hogy bevégezzék az Agyközpont terveit és a Vong bosszúját. A rakéták kérlelhetetlenül célba találtak. A bolygó humánok lakta városai hatalmas tűzgolyókká váltak, amikor a bombák célba értek. Alig fél óra alatt, a Vuu'lcaan felperzselt, nukleáris pusztasággá változott.
A főváros körzete, 20 perccel a bombák becsapódása előtt...
Skyfarer valami nagyon rosz dolgot érzékelt az Erőben. Mintha milliók sikoltottak volna fel egyszerre. Valami történt. Nemrég még a diadalukat ünnepelték a Vezérkarral és most ez. Vajon mi lehet? A választ egy riadt ezredes adta meg neki hamarosan. -Jelentsen ezredes! Mi folyik itt? -az ezredes halálsápadt volt. -Az Agyközpont uram! Az Agyközpont nukleáris rakétákat lőtt ki a fővárosra! -Skyfarer megdöbbent a váratlan és hihetetlen hírektől. -Ez meg mit jelentsen? -az ezredes szemeiben félelem bujkált de tartotta magát. -Pontosan azt amire gondol uram! Húsz perc múlva itt minden megsemmisül! -Skyfarer az Erőböl merített nyugalmat, majd kiadta az evakuálási parancsot. -Minden megmaradt város lakója azonnal induljon az óvóhelyekre! Mi magunk is! Intézkedjenek! -az ezredes bicentett majd elment hogy engedelmeskedjen a kapott parancsoknak.
Hamarosan felbúgtak a légoltalmi szirénák, és a bolygó megmaradt lakosai igyekeztek az óvóhelyekre. Eluralkodott a pánik. A győzelem ígérete füstbe ment. A szirénák vijjogva adták a tudtukra hogy valami nagyon elromlott. A diadalból immár semmi sem lett. Az óvóhelyekre érve, a túlélőket ismét átjárta az az ismerős érzés, mint a háború kezdetén. A jeges rémület!
Miután a legtöbb városból kiszorították a Vongokat, a több kontinens elkezdte az újjáépítést. Maguk sem tudhatták, minek köszönhetik azt a kivételes szerencsét hogy a Vongok nem küldtek többé utánpótlást, de nem is érdekelte őket. Mivel ez a bolygó a Peremvidéknek is a szélén helyezkedett el, nem tudhatták hogy a Vong főerőket már legyőzték, és sikeresen kiűzték a galaxisból. Ami azt illeti ezt az itthagyott Vong harcosok sem tudták, ők rendületlenül folytatták a már véget ért háborút. A túlélők utolsó reményeit húzta keresztül az Agyközpont. Beteljesítve a Vong bosszúját...
Az egyik mélyen a föld alatt elhelyezkedő labor mélyén, ott rejtőzött egy fegyver, amely mindörökre kiírthatta a Vongokat. A genetikai kódok alapján pusztító halálos vírus, egyelőre a feledés homályába merülve várakozott arra, hogy valaki egyszer aktiválja. Lyman Taggert halálos öröksége...
A világűrből hamarosan láthatóvá vált, ahogy a Vuu'lcaan több városából előbb tűzgolyó majd hatalmas gombafelhő válik. Az Agyközpont bombái bevégezték a küldetésüket. Több száz nukleáris , kb. 6 megatonnás bomba perzselte fel az immár véglegesen halottá vált bolygó felszínét...
Évekkel később, a jelen...
Többmillió lélek pusztult el a Vong Háborúk utáni atomtámadásokban. A kevés megmaradt túlélő úgy emlegette azt a napot hogy az Ítélet Napja. Skyfarer lett a maroknyi túlélők vezére. Hamarosan egy még nagyobb rémálommal kellett szembenézniük, a Gépek elleni háborúval.
Vezérkari Főhadiszállás, Veeldan...
Ari Skyfarer áttekintette a legutóbbi jelentéseket, amelyeket a frontról kapott. Az Agyközpont nem tétlenkedett, kiborg hadseregével módszeresen kutatta a még életben maradt túlélők után. Először a YVH 1-es droidokat használta fel erre a célra, de hamarosan újabb, halálosabb eszközöket alkotott meg. A megmaradt erőforrásokat felhasználva, alkotta meg az IT-800-asokat, Vadászgyilkosokat és a többi, halálos fegyvert. Miután atomcsapást intézett ellenfeleire, igyekezett a lehető legkevesebb kárt okozni a felhasználható ipari létesítményekben. Nagy hasznát vette a még a Vongok általl telepített létesítményeknek is. A kortózis szinte korlátlanul a rendelkezésére állt, így ezzel a fémötvözettel vonta be új, félelmetes szolgáit, az IT-800-asokat is. Droidok általl működtetett gyárakban alkotta meg ezeket a félelmetes fegyvereket. A megmaradt humánok akár a patkányok, alagutakban és csatornákban rejtőzködtek. Persze Skyfarer segítségével sikerült több csapást mérni az Agyközpont seregeire. A hagyományos gerillaharcot alkalmazták a kiborg seregek ellen. A háború már évek óta tombolt, a galaxis pedig mit sem tudott az egészről...
|
|
|
Post by sithlord on Feb 2, 2012 19:15:21 GMT 1
Az Agyközpont bázisán, a magányos Gépisten mint egy száműzött magányos démon, a befutó jelentéseket tanulmányozta. A régi kivetitőkön táblázatok és különféle adathalmazok futottak végig monoton egyhangúsággal. A Gépistennek persze nem volt szüksége ezekre a kijelzőkre. Ez csupán az egykori humán kiszolgálószemélyzet kényelmét szolgálta.
Itt azonban nem éltek humánok. A Gépisten gondoskodott róla hogy ne legyenek. És tény ami tény a számuk, köszönhetően a vérengző és pusztító háborúnak, egyre csak csökkent. Az egyik kicsiny algoritmus éppen egy csomagot elemzett. Látszólag jelentéktelen adatokat tartalmazott, egészen addig amíg a Gépisten ki nem szúrt egy apró, ám érdekesnek tűnő adatot.
A bolygó múltjáról volt szó. Röviden annyi, hogy a Vuu'lcaant egykoron nem így nevezték ahogy most. Csak a kb. ötszáz standard esztendővel ezelőtt ideérkezett telepesek nevezték el a mostani nevén. Addig azonban más nevet viselt. A Gépisten érdeklődését felkeltette ez az információ. Azonnal elsődleges prioritássá emelte az adatcsomag tüzetes átvizsgálását. Az adatok látszólag kevés információt rejtettek, de a Gépistennek ez nem okozott gondot. Valamennyi számítógéppel, még az ősrégiekkel is közvetlen kapcsolatban volt, így kedvére használhatta az adatbázisukat. Rengeteg projekt és adat várakozott arra hogy felfedezze.
Az adat csupán ennyi volt:
„A bolygót ahol jelenleg tartózkodunk, ötszáz standard évvel ezelőttig Lehonnak hívták. Egészen addig, ameddig a telepesek ide nem jöttek és át nem keresztelték a lakatlan bolygót Vuu'lcaanná. „
A Gépisten lázas kutatásba kezdett. Szinte szomjazva kereste elő a hivatkozásokat erre a névre hogy Lehon. Végül megtalálta amit keresett. Egy hatszáz standard évvel ezelőtt élt Jedi költő, történelmi művében. A Gépisten pár másodperc alatt átfutotta a rég halott költő munkáját. Elégedetten konstatálta hogy megtalálta amit várt és keresett. A legfontosabb információ csak pár mondtaból állt, mégis ez elegendőnek bizonyult a számára.
„LEHON. Az Ismeretlen Világként ismert bolygó, a külső galaxisban helyezkedik el. Az egykor dicső Rakata Birodalom egyik központja volt. Mélyen átjárja az Erő Sötét Oldala, éppen ezért amikor Darth Revan és Darth Malak felfedezték a bolygót, borzalmas háborút kezdtek el a rakaták ősi gépe a Csillagkohó segítségével, a Köztársaság ellen. Revan visszatért Rendünkhöz és végzetes csatát kezdeményezett egykori tanítványa, Darth Malak ellen. Ebben a csatában mind a Sith mind a Köztársaság hatalmas veszteségeket szenvedett. Mementói az ütközetnek, a mai napig a Lehon körül keringenek. Malak és a Starforge végül megsemmisült, köszönhetően Revan és Bastila Shaan hathatós közreműködésének.Miután a Sitheket legyőzték, a Köztársaság valamennyi adatot törölt a bolygó létezéséről. Egyfajta karanténba helyezve a Sötét Bolygót. Az egykori dicső, rakata faj megmaradt tagjai elhagyták otthonukat, majd alig egy évszázad múlva, teljesen kihaltak. A Lehon a Sötét Oldal mementójaként, lakatlanul keringett tovább. Mindazonáltall a Sötét Oldal energiái keresztül-kasul átjárják ezt a különleges bolygót, természetellenes életet teremtve. Információink szerint veszedelmes és sötét lények lakják. Célszerű elkerülni. A Rakaták egykori Temploma, amely teljes épségben megmaradt a bolygó felszínén, itt található...”
A Gépisten valósággal izgalomba jött ezektől az adatoktól. Végre megértette létezése egyik fontos titkát. Ő nem pusztán egy módosított számitógépes vírusnak köszönhette a létét. Persze az az egykori Vong fajba tartozó humán igen nagy szivességet tett neki. Nem
Az Agyközpont most már értette. Létét, azt hogy szervetlen gép létére életre kelhetett, a bolygó különleges, sötét energiáinak köszönhette.
A Sötét Oldal különös és furcsa, ám szörnyen pusztító teremtménye volt.
És ami méginkább örömmel töltötte el, az az a tény volt, miszerint az ő saját bázisa, mélyen a föld alatt, nem volt más mint a Rakaták egykori Temploma...
A Gépisten most lázas keresésbe kezdett adatok után. A Rakata fajról...
|
|
|
Post by sithlord on Sept 30, 2012 14:50:04 GMT 1
Valahol a Peremvidéken, a Vuul'caan közelében...
A három SiSD és kísérete, az öt Auora és két Judicator, egy kisebb Flottát alkotva haladt felderítő útján. Nem volt háborús céljuk, hanem inkább egy különös bolygót akartak maguknak megnézni. Az SiSD Nostromo parancsnoka, Keledon Whalis kapitány, a hídon szemlélte az űr feketeségét, miközben a feladatára gondolt...
Közel három hete bolyongtak a Peremvidéki területeken, hogy megtaláljanak egy sosem létezett bolygót. Maga Wenthar Nagyúr adta parancsba, hogy találják meg:bármi áron. A szükséges technológiákat, sőt magát a legénységet, -mivel nem voltak a Hadsereg tagjai-, az OCP egyik leányvállalata, a Weyland-Yutani Corp. Fizette, az utolsó petákig. Keledon nem nagyon értette, miért kell ekkora hűhót csapni egyetlen koszos bolygó miatt, de nem is nagyon érdekelte. Őt csak a kreditek mennyisége bírta lázba hozni, azt pedig kapnak méghozzá bőven. Bár eddig nem nagy sikerrel jártak, de azért reménykedtek abban, hogy teljesíteni tudják annak a köcsög Vállalatnak a szerződésben foglalt feltételeit.
A Nostromo legénysége egytől-egyig válogatott harcosokból, zsoldosokból, corelliai kalózokból és pszichopatákból állt. Ezek a fiúk képesek az anyjuk torkát is elvágni, ha azért megfelelő honorálást kapnak. Keledon maga is efféle volt. Ősz haja rövidre és katonásra vágva keretezte, sebhelyes arcát, amelyen megannyi ütközet mementójaként forradások állítottak emléket a kapitány harci érintkezéseinek. Majd két méteres, izmos testalkata, tekintélyt parancsolt az emberei között, ahogy szúrós és gyilkos tekintete is. Egyik szemét implantátum helyettesítette,- még a Roku Saani ütközetben vették el tőle a Vongok-, a másik megmaradt szeme kéken és szúrósan villogott üregében. Egyszerű, Sith Flotta parancsnoki egyenruhájában feszített a hídon, miközben jobb kezét ökölbe szorította. Másik karját mechanikus robot kar helyettesítette, ki tudja melyik ütközetben veszítette el az eredeti karját. Itt állt hát a hídon, Keledon Whalis háborús hős, akitől a drágalátos Szövetség idejekorán megszabadult, mert azoknak a rohadék Jediknek sértették a finnyás gyomrát a módszerei. Leszarom gondolta magában a kapitány dühösen, végül is találtam nálatok sokkal jobb ügyfelet!
Miután a Szövetség kiebrudalta, zsoldosként kereste a kenyerét, egészen addig, amíg fel nem vette vele a kapcsolatot a Sith Egyház egyik térítője, aki meggyőzte arról, hogy a tehetségét érdemes lenne máshol kamatoztatnia. Keledon így az új szekta fanatikus híve lett. Miután Wenthar Császár megszerezte a Maradvány feletti uralmat, a kapitány egy kisebb Flottát kapott, hogy a Sith Birodalom számára titkos megbízatásokat hajtson végre. Ez a mostani küldetés azonban furcsább volt mindennél. Mi a jó ég van itt a Peremvidéken?
Az egyik embere sietős léptekkel futott a kapitányhoz a hídra. Rövid tisztelgés után előadta, amiért jött. -Megtaláltuk uram! -jelentette Apon az ügyeletes segédtiszt. A kapitány közönnyel hallgatta az információt. -Vagyis? -kérdezte hidegen és kimérten. -Megtaláltuk a keresett bolygót uram! -kezdte el a jelentését Apon.- Pontosan azokon a koordinátákon helyezkedik el, amit a Nagyúr küldött át nekünk! -Keledon bólintott. -Nos ez remek hír Apon! Készítse a Rosszcsontokat felszíni bevetésre! -utasította Apont a kapitány. -Én is megyek! -tette hozzá. Apon tisztelgett majd távozott a hídról. Keledon pedig már előre örült hogy végre kikapcsolódhat az egyhangú út után. Izgalmas lesz a felderítés, de a Rosszcsontok bármilyen akadályon vagy ellenségen képesek úrrá lenni...
Miután a 12. expediciós Flotta kilépett a hipertérből, nem messze a Vuul'caan koordinátáitól, egy kisebb felderítő konvoj hagyta el az SiSD-k hangárjait. Fedélzetén a Rosszcsontokkal és Keledon kapitánnyal... Eközben a hajón, egy titokzatos üzenet jelent meg az egyik monitor képernyőjén:
„391-ES DIREKTÍVA ÉLETBE LÉP: KÜLDETÉS SZEMPONTJÁBÓL A LEGÉNYSÉG ÉLETBENMARADÁSA MÁSODLAGOS! A KÜLDETÉST VÉGRE KELL HAJTANI BÁRMI ÁRON. CÉLSZERŰ AZ ESETLEGES ÉLETFORMÁKBÓL LEGALÁBB EGY PÉLDÁNYT VISSZASZÁLLÍTANI ELEMZÉSRE A KÖZPONTI BÁZISRA. MINDEN MÁS CÉL, ILLETVE A LEGÉNYSÉG ÉRDEKEI MÁSODLAGOSAK. „
Az üzenetet egy Sötét Jedi olvasta el, aki a hajón rejtőzködött, hogyha úgy alakul akkor bármi áron bebiztosítsa a küldetést. Egy assaszin...
|
|
|
Post by sithlord on May 28, 2015 12:12:03 GMT 1
Miután a Sötét Lord elhagyta egy időre Sekotot, egy másik bolygón manifesztálódott. Egy Sekottol annyira nem is messze lévő helyen. A bolygón ahol évtizedek óta a gépek harcoltak a humánokkal, eleddig patt helyzetben… Ari Skyfarer a Felkelés vezetője és Parancsnoka, megdöbbenve vette tudomásul hogy a parancsnoki Bunkerbe váratlan látogató érkezett. Egy bíborköpenyes alak, aki csak úgy ott termett. Képzett Jediként azonnal előkapta a fénykardját, de hiába. Az illető egyetlen intéssel darabokra törte a fegyvert a kezében, telepatikus és iszonyatos energiával. A parancsnok arca eltorzult a fájdalomtól, ahogy a fénykard szilánkokra robbant a kezében. -Ki… mi vagy te? –kérdezte sebesült kezét fájlalva. -A végzeted! És az Urad! –válaszolta meg a kérdést tömören az idegen. A bíborköpenyes illető Ari parancsnokra mutatott, és amaz megdöbbenve vette tudomásul, hogy hirtelen szétfoszlik a ruha rajta, miközben a levegőben lebeg. Parancsnoki szobája zárva volt, hiába dörömböltek az emberei. A húsa lefoszlott csak a csontjai maradtak meg és a koponyája, amiben a működő agy teljesen érzékelte a fájdalmas műveletet. A Jedi üvöltött volna, de nem tudott… nem volt mivel. Aztán a hús helyett páncél, elektródák és mechanikus alkatrészek kezdték el beburkolni a csontvázat. A vezetékek színes kígyókként tekeregve kerültek a helyükre. Ari agya mindezt érzékelve rémülten sikítozott megkínzott tudatában… Aztán páncélburkolat került az elektródákból és mechanikus szervomotorokból álló, élő emberi aggyal vezérelt kiborg vázára… Elkészült hát a Mű! Egy új faj volt születőben, és a Sötét Lord élvezettel szívta magába a Jedi fájdalmát, amely energiát adott neki… Két órával később a Parancsnoki bunker ajtaja kinyílt és egy rémisztő alak jelent meg, aki könnyedén végzett a humán katonákkal az egész bunker területén. És nemcsak végzett velük… Az Időrabló hagyott egy kis meglepetést, egy átalakító szerkezetet, amely az elesett katonákból ugyanolyan géplényt formázott és készített, mint amilyen az egykori parancsnok, Ari Skyfarer lett. Egy nappal később géplények ezrei vonultak a Vuu’lkan központi vezérlőjéhez, az Agyközponthoz… Mindent úgy csináltak ahogy a Sötét Isten az Időrabló utasította vezérüket… Lord Dread és a különös Kiborg jelenleg tárgyalást folytattak seregeik egyesítéséről. Az egyezség egyszerű volt, felkutatni és átformálni a megmaradt humánokat az új faj számára. -Te vagy a Cyber Császár! –hajoltak meg a kiborg lények Dread előtt. –Mindenben engedelmeskedünk neked! -Jól van! –örvendezett magában Dread. –Menjetek katonáim és alapítsuk meg az új fajt és az új világrendet! Ti vagytok a cybermenek immár megszülettek! A Gép katonái vagytok! Egyesüljetek hát az Agyközponttal! Teljesítsétek be sorsotokat! És együtt uralni fogjuk a galaxist! A kiborgok engedelmeskedve uruknak, egyesültek az Agyközponttal, emberi tudatuk maradékától is megfosztódva. Egy új és gonosz faj született meg a Sötét Isten jóvoltából…
|
|