A harcállomás úgy tornyosult az óceánbolygóból kiemelkedő gigantikus szuperstruktúra fölé, amelyet folyamatosan ostromoltak a hullámok, mintha a bolygó holdja döntött volna úgy, hogy a hatalmas, bolygónyi víztömeg árapály-hatását megelégelve közelebb nyomul, és saját gravitációs hatásával igyekszik éppenséggel kiegyenlíteni, vagy rosszabb esetben végzetes cunamikká formálni a tenger hullámait, hogy elsöpörjék a tetejükön magasodó büszke, fényes város, amely mindez idáig dacolt az elemekkel.
Ecoban azonban állta a hullámokat, állta a versengést... és alkalmazkodott, ahogy az elmúlt évtizedekben mindenkor. Ahogyan maga az új Halálcsillag is egy folyamatos, bonyolult útvonalat járt be a szektorban, hogy sehol se tartózkodjon a szükségesnél tovább, ezzel célpontot adva a Köztársaság, Vostroya, vagy bármely másik pusztító erejű fegyverrel rendelkező hatalom stratégáinak, úgy a Hullámok Csillagvárosa sem gyökerezett oly makacsul a víztömeg alatti kéregboltozatban - a hullámok nyomásának és az általa kieregetett szennyező anyagok és mérgező gázok űző hatásának engedelmeskedve folyamatosan mozgott, a talapzathoz kapcsolódó ezernyi apró pókláb és víz alatti lánctalpak, valamint úszó ballasztok segítségével kapaszkodott, vagy éppen, ha a hullámok vadságának pillanatnyi, órányi csillapodása engedte, úszott, evickélt, lapátolt néhány városnyi távolságot, fényes, csillogó felülete és gazdagságot, jólétet sugárzó tornyai nyomában olajfoltokat, elhasznált szerves anyagot, és a tenger felszínén lebegő műanyag-szigeteket hagyva maga után.
Mégis, nem a város makacssága, esendő fénye, vagy éppen az otthonául választott vízbolygó tengerének gyümölcseire gyakorolt káros hatása volt az, ami kelletlen félmosolyt varázsolt Folett Főadmirális arcának szélére, aki a Halálcsillag III légköri határ közelében lebegő, még éppen biztonságos gravitációs távolságban tornyosuló gömbjének egyik egyenlítőközeli tornyában kialakított főtiszti társalgójának ablakából szemlélte az alant elterülő, kiterjedésében saját harcbázisát is megverő szuperstruktúrát, hanem a város, a bolygó, és saját Halálcsillaga mellett lebegő, a Birodalom csillagrombolóival szabályos katonai alakzatot tartó hatalmas ecobani csatahajók idegen, valamiféle Yuuzhan Vong, vagy ősi ESB-struktúrákat idéző, csak éppen függőleges kiterjedésű alakja. A környező apróbb holdak és a távoli ikernapok éjszakai fényében fürdő, a város által kieregetett kékes, a bolygó körüli plazmamező gázaival keveredő felhők között néha el-eltűnő óriások vezérsíkvégein hatalmas plazmalövegek csövei mutatták, hogy bizony legalábbis Ecoban kissé sajátosan értelmezte a katonai és civil felhasználású hajók definícióját.
- Én nem hiszem el, hogy ezek kereskedelmi hajók, egyszerűen nem hiszem el - morgolódott Folett, miközben töltött az asztalán lévő kesseliből és három vacsoravendégéhez fordult, akik nemrég érkeztek a főadmirálisi hívó parancsnak engedelmeskedve az állomásra.
- Már az ershani hadrendben sem szerepeltek, és a hutt űrbeli, vagy a jakkui hadműveletekben sem vettek részt - magyarázta kéretlenül is megszólítva érezve magát az állomás és a szektor régi-új gazdasági felelőse, a szeplős, vörös hajú Jan Larssen igazgató, aki a Nemesis Konglomerátum vezetőjeként olyan ipari és kereskedelmi területek szakértőjének számított, amelyekre az Ulrich Ivor vezette Cosrai Iparvállalatnak közvetlenül nem érte meg befektetni. Larssen ismerős volt a harcállomáson, hiszen Sans tábornok kinevezését megelőzően valójában ő volt az, aki felügyelte a bázis struktúrájának és a környező, a termeléshez szükséges ipari is finomító kapacitásnak a kiépítését Ausmannon és környékén. - Ezek az ecobani hivatalos regiszter szerint önvédelmi fegyverekkel bíró kereskedelmi bárkák, már akkor is így voltak regisztrálva, amikor Eriadu megnyitotta a képviseletet, pontosabban a tagjai közé emelte Ecobant. Amikor a Mor’mon erők bevonultak, Ecoban elsőként írta alá a Szindikátusi Egyezményt és ezzel garantálta a flottája sérthetetlenségét.
- Én mondom, ezek hadihajók - mormogta Folett, majd a társaság másik tagjához, a szögletes arcélű, Ershanról érkezett Galak Fyyarhoz fordult. - Majd jól jönnek magának a Milícia felszerelésében. Vagy akár később is - vizslatta Folett a szeme sarkából értő, szinte irigy tekintettel a szofisztikált tervezésűnek tűnő ecobani csatahajókat.
- Engedelmével, Főadmirális, Shua városi főtanácsos és Pernillies királynő szó nélkül aláírták a főszektorba való betagozódást biztosító dokumentumokat, de arról hallani sem akarnak, hogy a szektoron kívül vessék be a flottájukat - magyarázta közbeszólva ismét Larssen. - A királynő egyenesen azt üzente, hogy ha szüksége van a hajókra, Önnek kell lemennie és személyesen elkérnie tőle.
- Azt látom - pillantott Folett az Ecobanról érkezett, az asztal egyik holoterminálján még mindig ott villogó, dagályos, cirkalmas szövegezésű üdvözlő üzenetre, amelyhez néhány, a kövérkés, láthatóan szemtelenül fiatal Pernillies királynőt ábrázolták meglehetően intim pózban, ahogyan lapát fogaival kihívóan mosolygott az üzenet olvasójára. - Miért gondolja mindenki azt, hogy a cosraiak mást sem csinálnak, csak házasodnak, meg henteregnek.
- Nos, főadmirálisom, azt kell gondoljam, mind Reuenthal
Freiherr és barátai áldásos tevékenysége, mind az ÖN hosszúra nyúlt ershani tartózkodása a közelmúltban bizonyosan hozzájárulhatott ezen pletykák megerősödéséhez - szólt közbe az asztaltársaság egyetlen nem humán tagja, a Maradványból érkezett khommita tábornok, Davoo. A zöldes bőrű alak Foletthez hasonló élvezettel kortyolgatta a kesselit és gunyoros mosoly játszott a szeme sarkában.
- Azért, mert kaptál tőlem egy egész harcállomást átmeneti ajándékba, öreg barátom, és mert mástól nem nézem el az ilyesmit, de tőled is csak alkalmanként, még nem kell rögtön elszemtelenedni, már csak azért sem, mert rólad meg mindenki tudja, hogy Éjnővérekre maszturbálsz - hunyorított inkább irritáltan, mint valóban dühtől tajtékozva a khommita főtiszt felé Folett. - Inkább oszd meg a kollégákkal, mi a helyzet a Bastionon.
- Attól tartok, nem sok eredményről számolhatok be, és Cortez admirálist sem tudom túlságosan méltatni - Davoo arca fakó volt, lenyelve az iménti megjegyzést. - Az Első Rend tisztogató akciói egyre széleskörűbbek, nehezen tudjuk megőrizni az izgágaságuk mellett a háromoldalú egyensúlyt. A letartóztatott Sterling helyére találtunk pótlást, de a Corporate küldöttei egyre inkább háttérbe szorulnak az Ubiktorátus ügynökeivel szemben. Rammstein pedig egyelőre nem tud megfelelő ellenpontot képezni a stábjával, mivel a korábban megbízhatónak minősített tisztjeinek nagy része immár a Hapesen, a Rochén, vagy éppen a Generisen szolgál. Mondanom sem kell, őket is árulással vádolja az Első Rend és magát Rammsteint is személyesen. Eközben a gazdasági kiráamlás egyre intenzívebb, a kapcsolatok Kardassal nem álltak helyre, a nagaiok pedig folyamatosan csatornázzák át a befektetéseiket az Ismeretlen Vidékre, a megmaradt bastioni vegyesvállalat már lényegében csak konyhai repulzorokat és tejautomatákat forgalmaz. A Corporate felé irányuló szállítmányokat újra kell tárgyalni a Klii’gohn - Mor’mon fúzió miatt, egyedül Adumar az egyetlen biztos kereskedelmi partner.
- Igen, a csontos homlokú söpredék és a Főkormányzó barátainak újabb váratlan pálfordulása - hümmögött Folett, majd visszafordult Fyyarhoz:
- Amikor letárgyalta a területcserét, volt szó erről? Mondott erről valamit az a sokkulacsos hüllő?
- Akkor még nem, csak közvetett utalásokat tett G’Kar nagykövet, főadmirális úr, hogy ilyesmi történhet - felelet Fyyar. - Azt kell mondjam, uram, a tatooine-i akciónk... felgyorsíthatott bizonyos dolgokat még a szomszédban is.
- Méltányolandó, de nem fogok elnézést kérni senkitől - húzta fel az orrát Folett. Simítsák el.
- Már felvettem a kapcsolatot Ershanon a utódommal, Veesenmayer rendkívüli meghatalmazott követtel - magyarázta Fyyar. - Megbízható diplomata, a Harmadik birodalmi SS tagja volt, első rendi kötődések nélkül. Amennyiben az ershaniak áthaladási garanciát kapnak az új szövetségeseik számára a területeinken Nordgard felé, hajlandóak garantálni a Bastion és a Corporate közti biztonságos áruforgalmat, feltéve, hogy a kardassiak nem kapnak kereskedési lehetőséget.
- És mit szól ehhez Il-Raz? - mormogta Folett elgondolkodva.
- A Corporate vállalati számára létfontosságú a Bastion felé vezető kereskedelmi út - biccentett Fyyar. - De a szektorkormányzó és a Lordok hallani sem akarnak arról, hogy egy klii’gohn flotta kóricáljon a Corporate területén.
- Nyilván - hümmögött Folett. - Akkor kerüljék meg kívülről és menjenek a Calim-szektoron át. Az Első Rend és a polneyeiak meg ne álljanak az útjukba, alkalmasint adjanak nekik reggelit, bánom is én.
- Átadom - hajtotta meg magát Fyyar.
- Az utódlása? - kérdezte még a főadmirális?
- A jelöltet egyeztettem Riose admirálissal, régi, még a Világok Szövetségében kezdő, megfelelő harmadik birodalmi minősítéssel rendelkező hölgyről van szó, minden tekintetben alkalmas.
- Magam is úgy vélem, láttam képeket - kuncogott fel Folett. - Ha beválik, kinevezzük ide királynőnek a lapátfogú töpszli helyére.
- Elnézést, uram - szólt közbe hebegve Larssen. - Ott van még a Constant és az önkéntes hadtestek kérdése...
- Tisztában vagyok vele, Reuenthal milyen feltételekkel engedte el magát - horkant fel Folett. - A deisták megkapják a Constant-szektort, erről rendelkezni fogok, szórakozzanak ott csak a csuhások. De az önkéntes hadtestekről csak azután döntök, hogy beszéltem a Főkormányzóval. Addig átirányítjuk a Ssi-ru térségbe a Constantról Veetot, hogy tarts a szemét a klónokon - A főadmirális lenyomott egy gombot a terminálján, mire egy Tiebolt lépett be.
- Megérkezett ez a Monroe nevű őrizetes? - kérdezte.
- Stiefel admirális nemrég tért vissza vele, uram - biccentett Tiebolt.
- Nagyszerű - nyugtázta Folett. - Stiefel menjen haza a Cosrára, azt akarom, hogy tartsa szemmel Doenitzet. A Constantról azt a Dreyfus nevű őrizetest pedig zsuppolják át a Calimon lévő szeméttelepre, nem kell otthagyni a deistáknak. Én átszállok az
Emperor fedélzetére, és kihallgatom Monroe-t. Az urak - biccentett a trióra - egyelőre itt maradnak a Halálcsillagon, és Wesretnerrel együtt intézik a szektor és a harcállomás ügyes - bajos dolgait. Ha úgy tetszik, Davoo tábornok az új főnök, Larssen igazgató az új mindenes, De Kailre, Leth és Sans egy személyben úgymond, a polneyei klón állományt, ahol lehet, cseréljék le khommitákra Davoo házi ezredéből, Fyyar kormányzó pedig ha végzett a vacsorával, lefárad Ecobanra tárgyalni a királynővel.
- Én... igen, uram - fehérdett el Fyyar.
- Örüljön, hogy nem kérdezem meg, klón-e, e világ szülötte-e, vagy egyáltalán miért van maga még életben - súgta oda neki Folett. - Ha a jedikkel elbírt annak idején, akkor ezzel a szexéhes, túlsúlyos gyereklánnyal is el fog. Ecoban az egyetlen értékelhető városbolygó, azaz bolygóváros ezen az ipari főszektornak nevezett szeméttelepen, amit a Főkormányzó szektás barátaitól vettünk, bár jelen pillanatban nem látom, hogy fog itt bármilyen ipar kialakulni az élelmiszeriparon kívül. Az ecobani tőzsdék viszont vitán felül az Alsó-Perem legfontosabb koaxium-, tybanna és kyber-másodpiacai, ha nem rendezzük a Köztársaság felé irányuló kereskedelmi licenceket, akkor itt nem lesz se pénz, se semmi, főszektor pedig végképp nem.
- Uram, igen uram - tisztelgett Fyyar. - Ami a halálommal kapcsolatos pletykákat illeti, és azt a rohampáncélt...
- Nem érdekel - vonta meg a vállát Folett. - Tiebolt szkennelte magát, amikor átszállt, azt mondta, rendben, nekem ennyi elég. Intézze el a kereskedelmi licenceket. Egy nonszensz, hogy az ershani szektások kereskedhettek a Köztársasággal, mi meg tiltólistán vagyunk.
- Talán a deisták segíthetnek - vetette fel Larssen, de Folett letorkollta.
- Idióta, az ő játszóterük az Ismeretlen Vidék, nem kellenek nekem ide is csuhások, ebben állapodtam meg Reuenthallal. Vonják be az IMU-t, vagy az OCP birodalmi lincenccel bíró ernyőszervezeteit, vagy menjenek vissza Eriaduhoz, bánom is én, csak pörögjenek az árutőzsdék, különben pénzügyi közvetítői jutalékok nélkül nem tudjuk kifizetni az ershaniaknak a drágalátos bolygójuk felrobbantásából eredő felárat, nemde?
- De igen, uram, így van, uram - helyeselt Larssen és elhallgatott.
- Apropó, a knoti fogoly, akit kértem, megérkezett? - fordult vissza Tiebolthoz Folett.
- Sajnálom, uram, az orvosok jelentése szerint nincs szállítható állapotban, nem élne túl egy hipertérugrást - tárta szét a karjait Tiebolt.
-
Scheisse - mormogta Folett. - Rendben, hívják újra a Főkormányzót, nem érdekel, hogy tárgyal, nem érdekel, hogy valami hapan luvnyát dug éppen, vagy hogy éppen kesselit vedel, az sem érdekel, ha a hapan kurvák letagadják, hogy egyáltalán ott vakarózik, akkor is beszélnem kell vele! Utána pedig készítsék fel az
Emperor-t indulásra, Monroe-val a fedélzeten. Ha kell, mi megyünk a Knotra.
- Parancs értettem - tisztelgett TIebolt, és mindenki ment a dolgára.
Folett még egy utolsó pillantást vetett Pernillies királynő meghívójára és az összeesett, húsos idomokra.
- Fúj, a sóbányába jók ezek a lapátfogak, másra nem - közölte végül. - Azt hiszem, inkább megírok néhány főadmirális parancsot. Intézze ezt csak Fyyar.