|
Post by sithlord on Oct 28, 2021 13:47:16 GMT 1
Vaticaan Város, Coruscant északi részén található, alig néhány száz négyzetkilométeres terület mélyen a föld alatt... Hatalmas turboliftek vezetnek le a föld alá, több száz méterrel a felszín alá. Az ősi Pius Deisták építették direkt így ki a központi bázisukat, hogy védve legyenek a külvilágtól. Mesterséges nap világítja meg az ősi Coruscantot tükröző várost. Itt található a Pius Dea legősibb, szakrális helye is, itt élnek a Bíborosok és itt található a Bíborosi Kollégium, a Pápa lakhelye, valamint a galaxis legnagyobb Bankja, a Banco Vaticaano is. Az ősi Város, élesen elhatárolódik a Coruscant többi részétől, egyesek szerint még Palpatine se háborgatta őket, sőt valami csoda folytán a Vong sem.
|
|
|
Post by sithlord on Oct 28, 2021 13:51:12 GMT 1
A hatalmas terem zsúfolásig megtelt ünneplőkkel. A Pius Dea prominens tagjai, bíborosok, szerzetesek, egyszerű laikus hívek, sőt Rand személyében még egy Köztársasági szenátor is képviseltette magát. A magas falú, freskókkal gazdagon díszített terem, méltó színhelye volt a Pius Dea talán legnagyobb eseményének, a Konklávénak. Hosszú idő óta először választottak Szentatyát, vagyis Pápát, (amely az ősi Cosrai nyelven egyszerűen apát jelent), nem csoda hát ha a teremben izgatott sutyorgás sőt pletykálás kezdődött, hogy vajon ki lesz a Pius Dea Pápája…
Voiello megigazította orrán, az aranykeretes optikai segédeszközt, majd figyelmesen pásztázni kezdte a tömeget. Az alacsony kis köpcös figura arcán, jellegzetes szépséghiba, úgymond bibircsók éktelenkedett, ez volt a névjegye. Hagyományos bíborvörös bíborosi ruhát, hozzá telliumot, vagyis az Egyház Hercegeinek kalapját viselte, amelyet azonban levett, mert kissé vicces benyomást keltett. Voiello már kicsi gyerekkora óta az Egyház szolgája volt, hatalomvágya és ambíciója pedig feneketlen kút volt. A mai napon azonban végre eljött az ő napja. Elég sok bíboros az ő embere volt, így biztos volt abban, hogy ő lesz az új Pápa. Ha pedig így lesz, akkor sokkal szigorúbb keményebb rendszert hoz létre mint az eddigi. Hirtelen megpillantotta Randot, máris intett neki hogy jöjjön oda hozzá. A szenátor máris engedelmeskedett, odalépett Voiello elé, aki kezét nyújtotta. Rand pedig tisztelve a hierarchiát, megcsókolta. -Szentatyám! -hízelgett Rand. Voiello azonban leintette. -Még nem vagyok az, ne igyunk előre a medve bőrére! -Rand egyetértően biccentett. -Szeretném megköszönni, hogy a fiam érdekében segített! -mondta Rand elérzékenyülve. -Ó hát azt jól teszi, nagyon jól teszi Rand! Apropó persze hogy segítettem, óriási skandallum lett volna, ha kiderül a Pius Dea egyik legodaadóbb hívéről, hogy a fia egy átkozott Erőérzékeny! -Voiello hangja kenetteljes volt de szigorú. Mintha csak megfeddte volna Randot, akinek jeges gombóc keletkezett a torkában. Hagyományos szenátori viselete valahogy hirtelen melegnek bizonyult, pedig a teremben kellemes hűvösség uralkodott. -Én...nem tudtam! -szabadkozott Rand. -Persze hogy nem kedves barátom, persze hogy nem! De ne hálálkodjon, Rudy nagyon tehetséges kisfiú, egyházunk egyik legodaadóbb ministránsa akit volt szerencsém ismerni! -Rand arcán a harag rózsái villantak hirtelen fel. Voiello érzékelte ezt. -Nyugodjon meg, nem izélte meg senki sem, undor még ki is mondanom azt a szót! NEM úgy ismerem! Egyébként meg ne hálálkodjon, úgyis lesz egy kis apróság vagy kérés, amit meg kell majd oldania. Ugye jól mondom? Segít majd ha arra kérem? -Voiello arca maga volt a megtestesült nyájasság, Rand azonban belelátott a háttérbe, Voilello most egy életre a lekötelezettjévé tette. Ami talán baj, talán nem...az idő majd eldönti. -Természetesen segítek önnek bármiben, amiben csak tudok! -válaszolta Rand. -Itt az a lényeg, hogy abban is a segítségemre legyen, amiben nem tud segíteni...ugye ért barátom? -Igen...és köszönöm még egyszer amit a fiamért tett! -Rand alázatosan meghajolt, távozni készült. Zavarta ez az alak, és a bibircsók az arcán, önkéntelenül is odavonzotta a tekintetét. Undorító volt. -Szóra sem érdemes! Még szerencse, hogy az iskola igazgatója személyes jó barátom, és sikeresen eltüntetett minden felvételt és adatot a szerverekről! -Rand bólintott. -Sajnos ő is elporladt a többi gyerekkel együtt! -állapította meg sajnálkozva a szenátor. -Ez a maga túlbuzgósága volt Rand! Mit gondol mennyi pénzembe és holofonálásomba került, mire kimagyaráztam mindent a családoknak? Mit gondol? Nos nagyon sokba, úgyhogy tartozik nekem! Nem is kevéssel! -Voiello nyájasan mosolyogni kezdett, a bibircsók megmozdult, Rand szívébe pedig jeges késként hatoltak a szavak. -Tartozom önnek...Szentatyám! -azzal megragadta Voiello kezét és újra megcsókolta. -Mondtam hogy még ne hívjon így barátom! Isten áldja, készüljünk hát a ceremóniára! -Rand máris távozott, Viello pedig lassan beállt a bíborosok soraiba.
Három koppanás jelezte a ceremónia kezdetét, ócosrai egyenruhás gárdisták kezdték el kísérni a bíborosokat a konklávé helyszínére. Lassan, lépésben haladtak, miközben énekelték az ősi éneket, amely a Pius Dea hőseiről és szentjeiről szólt. Voiello lelkét megremegtette az áhítat, miközben bíboros társait szemlélte, akik ugyanilyen áhítatosan énekeltek.
Végül odaértek a konklávé helyszínére, a vendégek is elfoglalták helyeiket. Miközben valahol a galaxisban, Sandor Voren épp diplomáciai bonyodalmat okozott a Hutt űrben, azalatt a Pápaválasztók napokig mérlegeltek az egyetlen helyes jelölt mellett, akit a több ezer bíborosból majd kiválasztanak Szentatyának…
-Richelieu! -Voiello! -Voiello! -Richelieu!
A szavazóbiztos atya, egyenként olvasta fel a kis papírfecnikről a neveket, amellyel a bíboros atyák szavaztak. Amint kimondta a nevet, a papírost elégették egy tüzes parázzsal megrakott serpenyőn, majd a megfelelő színű golyót rakták két nagy tálba. A kék Richelieué volt, a vörös Voielloé. Napok tanácskozása után maradtak ők ketten jelöltek, szembeláthatóan mind a ketten ugyanolyan befolyásosak voltak. Voiello izgatottan várta az eredményt, de eddig még nem tudtak döntésre jutni. Ellenfele gúnyos vigyorokat küldött felé, mintha csak tudná ki fog győzni. Végül eredményhirdetés következett. A szerzetes atyák gondosan átszámolták a szavazatokat jelző kis golyókat. -Richelieu bíboros 1200 szavazat! Voiello bíboros 200 szavazat! -mondta végül és hirdette ki a végeredményt az öreg atya, aki a szavazatokat végül összeszámolta. Voiello elsápadt, erre nem számított! Hogyhogy ez a kutya ennyi szavazatot kapott? Hogy lehet ez? Hiszen megvesztegetett, lefizetett, megzsarolt akit csak lehetett és mégse ő győz?
-Bíboros társaim! A Pius Dea által rám ruházott hatalom által, kihirdetem a Pius Dea új Szentatyáját! Richelieu bíboros! Habemus Papam! (Van pápánk!)
A konklávé termei megteltek hangos éljenzéssel, hálaszóval, hiszen újra lett Pápája a deistáknak. Egyedül Voiello üldögélt csendesen a helyén, aztán felhangzott az ő neve is. – Testvéreim! A Pápa új Titkára, a Banco Vaticano elnöke és a Pius Dea Consiglioréja, Voiello bíboros atya lett! Gratuláljunk neki! -azzal felhangzott az ősi ének, a Habemus Papam Dei Gloriam, amellyel hálát adtak az Egyház két új hatalmasságának a kinevezéséért és a Szellem vezetéséért, hogy ilyen hamar dönteni tudtak. Voiello végül is már nem is volt annyira csalódott. Legyen csak Richelieu a Pápa, a nagyobb hatalom úgyis az övé!
|
|
|
Post by sithlord on Nov 20, 2021 16:41:38 GMT 1
A Konklávé véget ért, s ami utána kezdődött, vagyis a Oikumenikus gyűlés, Randot már nem érdekelte annyira. A Luminista és Mormon Főpapok, úgy köszöntötték az új Pápát, mintha csak maguk is Pius Deásak lennének. Aláírták az Egyesült Anyaszentegyház Chartáját és Nyilatkozatát, ennek értelmében a Luminista és a Mormon Hit is engedélyezett vallás lett. Mint ugyanannak a tőnek a három hajtása, fogalmazta meg ezt Voiello Bíboros találóan. A hatalmas teremben izgatottan beszélgettek egymással a három vallás képviselői, immár szövetségesként, egy azon célért harcolva. Most már nem ellenségek, hanem testvérek lettek. Rand félrehúzódott az egyik mellék szobába, de onnan is hallotta az új Pápa szónoklatát. -Mától nem ellenségek, hanem testvérek vagyunk! Ugyanaz a gyökér de három virágszirom nő ki belőlünk! De célunk ugyanaz, ez pedig az emberiség felemelkedése és igaz úton tartása!
Hatalmas üdvrivalgás támad e szavakra, Rand undorodva hallgatta, amint a Mormon papok vartyogó hangon kántálni kezdtek. Ezek a Sejtánisták lennének Isten új küldöttei? A Luminista főpap egy kis faragott sótömböt ajándékozott a Pápának, vallásuk ősi jelképeként. A Pápa pedig sütkérezett a reformok és a hatalom fényében. Hirtelen Voiello toppant be a kis helyiségbe. -Nohát szenátorkám, maga mit bujkál itt? -Voiello vicces próbált lenni, de inkább hátborzongatónak bizonyult. -Nem voltam kíváncsi erre az eretnekségre! -Rand szinte köpte a szavakat. Eretnekség? Inkább új kezdet kedves barátom! És hát maga aki a robot szolgájával közösül, igazán ne ítélkezzen nemdebár! Főleg hogy a fia is maga a született eretnekség! -Voiello csendesen odavetett szavai, mint a kígyóméreg martak bele Rand szívébe.
R-Ebitől meg kellett szabadulnia, így egyszerűen bezúzatta. Nem akart magának felesleges zsarolási felületet hagyni. De a kisfia...Rudy az más tészta. Rettenetesen hiányzott neki, apai szíve minden porcikája belesajdult, amikor eszébe jutott saját kis száműzöttje. -Nem ítélkezek, de ezzel aláássuk tanaink tisztaságát Voiello! -Rand lezártnak tekintette a vitát. -Hadd adjak magának valamit, ami jó segítsége lesz a Kormányban és főleg a Jedik ellen! -Voiello egy kis adatkockát nyújtott Rand felé, a szenátor kíváncsian vette el. A kocka aktiválódott és egy évezredekkel ezelőtti birtoklevél, szerződéssel és szignóval jelent meg holografikusan, majd egy mindennél ismerősebb Templom tervrajza. -Azt akarja mondani hogy… -Rand teljesen ledöbbent, amikor meglátta melyik Templomról is van szó. Ahogy a birtoklevéltől is, amely azt bizonyította, miszerint a Templom a Pius Dea jogos tulajdona, amelyet egyszerűen elloptak tőlük. -Pontosan Rand! Ez a Templom, a Jedik ősi templomocskája bizony a mienk! Mi vagyunk a jogos tulajdonosok! -Voiello arca hirtelen elvörösödött a méregtől. -Amíg azok a babonás varázslók, azok az átkozott eretnek férgek el nem vették tőlünk! Tudja Rand a Pius Dea ősi Könyvtára is ott rejtőzik abban a Templomban, szent iratainkkal egyetemben! -De miért nekem...mit akar ezzel elérni? -Rand nem nagyon értette mit akar Voiello. -Nos legyen elég annyi, hogy a drága Jediket kezdik mindennél jobban utálni itt Coruscanton! Nemrég történt egy kis esemény, amely erre csak ráerősített! A lényeg, maga szépen benyújtja ezt a tulajdonlevelet G'Silnek, és megmondja hogy igényt tartunk ősi jussunkra! A többit bízza rám!
Voiello akár egy kobra úgy vigyorgott, Randot a hideg rázta ki. -Megteszem amit tudok! -Voiello barátságosan megveregette Rand vállát. -Kértem én többet is valaha? Maga kiváló szolgája Egyházunknak! Most pedig Deo Volente! Menjen békével és tegye a dolgát!
Pár órával később, a szenátori lakosztály magányában, Rand a Kormányfőt tárcsázta titkosított holovonalon. Hosszú kimerítő napon volt túl, de még őt is megdöbbentette a Slintek tragédiája. Egy ugyanolyan család mint az enyém, gondolta szomorúan, kiirtva és elpusztítva teljesen...Végül a Kormányfő felvette a holofont, eléggé mérges és meglehetősen ideges ábrázata volt, bár Slinték tragédiája miatt ezen egy cseppet se csodálkozott Rand. -Mit akar? Az időm drága! -Nos van valami, amit meg kell néznie! -Rand máris átküldte G'Silnek az adatokat, amiket Voiello átadott neki. -A Pius Dea igényt tart és jogosan az épületre uram! -Rand izgatottan várta a kormányfő reakcióját és válaszát.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 6, 2022 10:20:46 GMT 1
Mialatt Coruscant többi része a jedik és a kormány közti ellentétektől volt hangos, a bolygó a Szenátushoz és a Jedi Templomhoz képest átellenes oldalán, a föld alatt és a föld felett a Pius Dea évszázadok, ha évezredek óta legnagyobb szabású, és egyszersmind a nyilvánosság számára is látható intergalaktikus konferenciája zajlott, a Szent Konklávé Oikumenikus Gyűlése. Az OCP specialistái, miután leszerződtek a Deista Egyházzal a föld alatti Vaticaan komplexumának könnyebben elérhetővé, és elsősorban láthatóvá tételére, óriási réseket és katlanokat vájtak a térség boltozatai mellett a földbe, hogy azokon, kilométeres turboliftekkel leutazva a látogatók ne csak fentről, hanem a hívek alárendeltségét hangsúlyozva alulról is megcsodálhassák a Vaticaan egyszerű, boltozatos, leginkább a nabooi palotanegyedre emlékeztető tereit, miközben a mesterségesen megvilágított szent deista főtér és bazilika feletti vaskos, föld-duraplaszt-acél héjon néhol fényáteresztő üvegfelületeket húztak több száz méteres átmérővel, melyeket beüvegezve az oda engedett kiváltságosok felülről is megcsodálhatták a Vaticaan szépségét, egyenesen a lábaik alatt - persze az utóbbi lehetőség inkább a Szent Konklávéra érkező, más államok deista egyházait képviselő delegáltak és egyházrész-fők számára volt biztosítva, az egyszerű hívő, vagy a kíváncsi holokamerás újságíró mégsem taposhatott képletesen szólva a Deista Anyaszentegyház tiszteletre méltó tagjainak fején.
A távolban pedig a Yuuzhan Vong háború utáni újjáépítéssel vetélkedő méretű rekonstrukciós, pontosabban ebben a fázisban inkább még dekonstrukciós munka zajlott, egész üzleti negyedek és lakótorony-kerületek tűntek el, hogy majdan átadják a helyüket a Vaticaan nagyságával vetekedő felszíni Deista Negyednek, amely szimbolikusan és gyakorlatilag is jelezte, hogy az Anyaszentegyház nem áll meg itt, immár végérvényesen el kívánja foglalni az őt megillető helyet a felszínen, a polgárok szeme láttára, kitörve évezredes bujkálásából, rejtőzködéséből.
Mialatt odakint, pontosabban odalent a téren az Anyaszentegyház formális vezetője, a kövér twi’lek Riche Lieu szónokolt a galaxis minden részéből összegyűlt zarándokoknak arról, hogy a Deista Egyháznak Okiomenikus Kongregációjának életre hívása mennyiben segíti majd a Normalitás eszméinek terjesztését, a nem- és fajárulók elleni küzdelmet, és nem utolsósorban arról, hogy a Deista Egyház előre megy, nem hátra, a Banco Vaticaano, a galaxis egyik vitán felül legbefolyásosabb pénzügyi intézményének központjául szolgáló épületkomplexum egyik titkos tárgyalótermében egy még titkosabb összejövetelre került sor - természetesen Voiello, a Deista Egyház pápai titkára elnökletével és a Konklávé Oikomenikus Gyűlésére meghívott, a többi állam deista egyházait képviselő felső vezetők bizalmas részvételével.
Voiello kimértséget színlelve, valódi izgalmát palástolva rendezgette kézzel írott jegyzeteit, végül körbenézett az egybegyűlteken a teremben, és belekezdett. - Hittestvérek, kedves barátaim - hangja simulékony és egyszerre vészjósló volt. - Eredetileg azért hívtalak egybe benneteket, hogy megtárgyaljuk a Jedha kapcsán kialakult, néhány társegyházunk... érintettségével is járó... sajnálatos helyzetet, de attól tartok, emellett sürgősen szót kell ejtenünk a Jedi Templom... zavaros ingatlanhelyzetének további bonyolítására irányuló hitetlen jedi összeesküvésről is, melynek vitán felül egyetlen célja összedeista közösségünk jogos igényeinek aláásása, szabotálása...
- Már elnézést, bÍboros úr - szólalt meg elsőként a Popius Dea követeinek egyike, egy, még a Pápánál is kövérebb, vörös szakállú humán férfi Vostroyáról, aki Lev pátriárka néven mutatkozott be korábban. - De a maguk forrása tényleg reális lehetőségnek tartja, hogy ezek szentségtelen jedik csak úgy... elrepüljenek a Templomukkal, megcáfolva a gravitáció és az Anyaszentegyház szent törvényeit, semmint hogy engedjenek a törvény és a hit szavának, át átadják katedrálisuk kulcsait a jogos tulajdonos egyházainknak?
- Alábecsüli az Erő urainak eltökéltségét és hataloméhségét, ha saját szerzeményeik megtartásáról van szó, bármire képesek, ezért magam részéről egyáltalán nem vagyok meglepődve, vostroyai testvérem - köhintett néhányat a Voiello mellett ülő, ősöreg, beesett arcú, humánközeli fajhoz tartozó, de pontos származása tekintetében aszott, koponyaszerű feje miatt meghatározhatatlan Caltanis bíboros-nagyúr, az Acolytus Dea titkos szervezetének vezetője, aki formálisan a Sith Egyház képviselőjeként vett részt az ülésen.
- Nem meglepő, hogy maga a pártjukat fogja, maga Sith förmedvény - vágott vissza a Lev mellett ülő cingár, rovarevő ábrázatú vostroyai, Hrisztofor autarkha, hosszú, fekete szakállát simogatva, miközben elálló fülei ide-oda himbálóztak, ahogyan magyarázott ültében. - Ha tehetnék, maguk egyedül ülnének be a Templomba, mint Palpatine idején, elvitatva összegyházi közösségünk jogos jussát.
- Mindaddig, amíg egy hitetlen bitorló áll az Anyaszentegyház élén, ez amúgy is irreleváns, Meine Herren - szólt közbe reszelősen a cosrai Teutonius Dea vezetője, a hófehér tógába öltözött, Caltanis életkorával vetekedő, hófehér hajú Benedicatus emeritus-rendmester, akiről deista körökben közismert volt, hogy meglehetősen szívére vette, amikor a Pápaválasztás hossza eljárásának végén harmadik helyre rangsorolva Voiello és Riche Lieu mögött lemaradt a döntő szavazásról, és elesett a lehetőségről, hogy első cosrai pápaként vonulhasson be a Deista Történelemkódexekbe... és egyúttal Coruscantra. - Az Erő tudományát csak addig bitorolhatják a hitetlenek, amíg saját egyházunk nem tisztul meg az elhajló irányzatoktól... hiba volt kreditek érdekében kiegyezni a gépek uraival - pillantott szemrehányóan Voiello felé, az OCP és a Banco Vaticaano közti nemrég létrejött, hatalmas befektetési üzletekre utalva a rendmester -, az Atya és az Anya most azzal büntetnek minket, hogy a szentségtelen, Erőbitorló jedik számára menekülési utat szentesítenek… szent tulajdononukkal együtt.
- Mondja ezt az, akinek a hitetlen klón katonái és úgyszintén Erő-bitoroló senkijei épp egyházunk legszentebb helyének, a Szent Jedhának földjét tapossák, és annak megsemmisítésére törekszenek, kéz a kézben a renegát jedikkel és a Yuuzhan Vonggal - köpött ki Benedicatus felé rosszallóan a Popius Dea delegációjának harmadik tagja és egyben vezetője, a pufók arcú, hófehér szakállú, kopasz Szpiridon metropolita. - Talán előbb a saját háza táján kellene a deizmus elsőbbségéről gondoskodnia, mint, hogy itt papoljon nekünk...
- Tisztelettel, egyházfő elvtárs - szólt közbe a dühtől forrongó Benedicatus kísérője, Oberstein kommodore, aki katonai egyenruhájától megszabadulva, egyszerű teutonista öltözékben és egyetlen, kivételes engedéllyel rendelkező titkos katonaként, egyházi személyi titkárként, Camerlengo-ként kísérte el a cosrai egyházfőt a találkozóra - ez meglehetősen hiteltelenül hangzik annak az egyháznak a vezetőjétől, akik épp egy frontista rezsim elől rejtőzködve tengetik napjaikat... Cosra és Coruscant egyházai, bár egyre növekszik a hatalmunk kormányzatainkban, még nem felelnek államainak minden egyes szereplőinek tetteiért, ahogy Önök tulajdonképpen... senkiért sem Vostroyán. - Azt maga csak hiszi, fiatalember - vágott vissza Szpiridon dühösen. - Ha tudná, milyen folyamatok indultak meg...
- És éppen azért gyűltünk itt ma össze, tiszteletre méltó egyházfők - szólt közbe krákogva Voiello, önkéntelenül megvakarva az arcán lévő hatalmas bibircsókot, mint mindig, ha feszültté vált számára a helyzet egy-egy találkozón -, hogy ezen segítsünk és megismerjük egymás... folyamatban lévő ténykedéseit. Származási rendszereink közti értelmetlen populista politikai és történelmi ellentétek felhánytorgatása helyett a minket összetartó közös hit kell, hogy vezesse szavainkat és kezeinket ebben a kényes helyzetben - folytatta -, hisz nem csak Egyházaink túlélése, de a hozzánk immár oly közel álló, megérdemelt hatalmi helyzet megszilárdítása múlik azon, hogyan kezeljük a Jedha, a jedik, és a Templom ügyeit. Ehhez viszont meg kell osztanunk egymással... információinkat, akár arról is, hogy melyik tagegyházunk... holt tart az államaink hatalmi viszonyai közé vezető rögös, de hittel és kitartással bizonyosan járható úton...
- Ha jelentéstételre hívott ide minket, bíboros - titkár úr, akkor miért nem ezzel kezdte? - szólt közbe a cosrai delegáció harmadik tagja, a püffedt arcú Copia kardinális. - Amúgy is, a hírek szerint a Jedhán ezt az egész helyzetet nem valamelyik tagegyházunk idézte elő, éppenséggel annak megelőzésére törekedtek tudtunkkal Önök is... aber die Juden... immer wieder die Juden... - Én... tilta... kozom! - krákogott a hátsó sorok egyikéből a Ju Dea delegáltja, Shlo Mo rebbe az Új-Alderaanról. - Aryn Dro Thul asszony akciói nem reprezentálják a Rebbenisztikus Knesszet döntéseit, Gutierrez püspök pedig egyenesen a központi Deista Egyház tagja tudtommal! Nem tűröm, hogy Anti-alderaanizmus mételyezze egyházi közösségünket! - Persze, papoljon csak öreg, amíg el nem jön magáért a Szent Inkvizíció - kuncogott fel mellőle a cosraiak szövetségese, a független tapani - senexi Jesu Dea vezetője, a befolyásos Aguirre bíboros.
- Hittársak, kérem - szólt közbe dagályoskodva a Mormonok és Luministák küldötte és Ershan delegált követe, Koriantrum apostol. - Egymás akadályozása helyett a nem- és fajárulók elleni fellépés miatt aggódjunk inkább! - Kezdésnek talán az Apostol úr felvilágosíthatna minket a Jedhával kapcsolatos szándékaikról - próbálta kitartóan produktív mederbe terelni a beszélgetést Voiello. - Amire Nagyurunknak szüksége volt a Jedhán, azt követünk megszerezte - húzta ki magát dölyfösen Koriantrum. - Nincsenek területi igényeink. En Sabah Nuur nagyurunk a hitetlen nem- és fajáruló Nordgard elleni büntetőhadjárathoz kéri a Konklávé Oikumenikus Gyűlésének áldását.
- Ha megosztják egymással aktuális terveiket - fordult most Voiello a vostroyai és cosrai delegáltak felé -, akkor segíthetek elrendezni, hogy se a jedhai nézeteltérés, se az ershani háborús tervek ne akadályozzák... a végbemenő változásokat egyikőjük államaiban sem, megerősítendő a Deizmus hatalmát... - a bíboros remegő kézzel igazgatta a szemüvegét. - Hamarosan a Köztársaságban is deista államfő lesz, akkor pedig tovább fog növekedni a mozgásterünk... de csak ha bizalmat szavazunk egymásnak. Csak így őrizhetjük meg a békét. - Aber gut - mondta végül némi gondolkodás után Benedicatus, és intett Copiának, hogy adja át a nála lévő adatkártyákat a köztársasági és vostroyai delegációnknak. - A Teutonius Dea hajlandó megosztani a nemrég rendelkezésünkre bocsátott birodalmi és első rendi kísérleti eredményeket az Erő-szupresszióról és az Erő-represszióról. A technológia, amellyel elynomhatjuk a hitetlen Erőhasználók erejét és felerősíthetjük a hites Erőhasználók hatalmát, immár deista kezekben van.
Erre izgatott mozgolódás és kiabálás támadt a teremben. - Cserébe a Popius Dea hajlandó megosztani vostroyai terveinket, melyek hamarosan a Köztársaságéhoz várható hatalmi kataklizmát eredményeznek - jelentette be Szpiridon. - Feltéve persze, ha végre a Teutonius Dea is hajlandó követni társegyházainkat a Hatalom felé vezető rögös úton - tette hozzá Lev gunyorosan. - Az erre irányuló lépések az EGB hatalmi struktúráját figyelembe véve... kissé... átgondolabban zajlanak - jegyezte meg Oberstein titkár. - Türelmüket kérjük, addig is tanulmányozzák az új Teuton Rend anyagait.
- Az egész ügylet veszélybe kerülhet, amíg a maguk Főkormányzója a Hapesen tárgyal - tette hozzá most Caltanis bíboros-nagyúr a cosraiak felé pillantva. - Ismernünk kell a pontos szándékait. Ha felforgatja a status quo-t, amikor megindul az Ershaniak támadása Nordgard ellen, a Hapan-Sith Monarchia és az EGB is belekeveredhetnek az ügybe, és akkor nehezebb lesz megállítani Vostroya és a Köztársaság belépését. Ennek regionális konfliktusnak kell maradnia, de amíg ez a Tierce az államaink közti béke felforgatásán munkálkodik... ahogyan az Első Rend hitetlen vezetője is. - Fájdalom, a Főkormányzó és a Főinkvizítor még valóban nem vette fel a deista hit szentségét - biccentett Oberstein. - De dolgozunk az ügyön, bíboros-nagyúr.
- Akkor is meg kell akadályoznunk az eszkalációt - pillantott Voiello most Koriantrumra. - Információim szerint Ershan... közelebb áll a polneyei klónok hatalmi köréhez, mint a deisták. - Meglátom, mit tehetünk, tiszteletre méltó bíboroks - hajtotta meg magát Koriantrum. - En Saba Nuur nagyurunknak különös vendégei vannak, úgy bizony. Talán megoszthatom... a személyi fájljaikat. - Sokat kockáztat ezzel, Apostol - Caltanis koponyaszerű arcán gúny játszadozott.
- A Deista Anyaszentegyház minden hívét megvédi - mosolyodott el Voiello. - Még az átmenetileg... tévelygőket is. - Például, akik iskolákat robbantanak fel és gyerekeket ölnek? - mosolyodott el gunyorosan Caltanis, amitől Voiellonak megrándult az arca. - Ahogyan én sem kérdőjelezem meg az Önök cselekedeit az Acolytus Deában, melyek vitán felül a hapan és vjuni hatalmi helyzet stabilizálódását eredményezik majd, úgy Ön se vitassa, hogyan tartom az Anyaszentegyház hívő oldalán a Köztársaság leendő új államőjét, Rand szenátort - szívta végül a fogát Voiello. - Visszatérve az információk megosztására...
... A titkos gyűlés még sokáig tartott, így Oberstein kimentette magát, és egy titkos kommunikációs szobába érve, kódolt csatornán kapcsolatba lépett Reuenthal flottaadmirálissal. A Köztársaság hírszerzésének fülelői számára persze csak értelmetlen számsoroknak tűnt a kommunikáció.
- Flottaadmirális, aggasztó híreket kaptam a Konklávé titkos gyűléséről Tierce főkormányzó hapesi ténykedésével kapcsolatban - jelentette Oberstein. - Azt javaslom, lépjen kapcsolatba vele... mielőtt az ershaniak teszik. - Ezzel várjunk, kommodore - Reuenthal kétszínű tekintete izgatottan villogott. - Folett főadmirális belső köreiből értesültem egy bizonyos... jelentésről, ami meglehetősen kellemetlen helyzetbe hozhatja a Főkormányzót. Az Első Rend vezetői szignálták. Javaslom, minden titkos tárgyalásunkat átmenetileg... függesszük fel Tierce-el. Közelebb lehet a bukása, mint gondoltuk. A bizalmába férkőzés helyett immár a taktikai távolságtartás... lehet kívánatos.
- Várható, hogy a főadmirális... közbeavatkozik? - kérdezte Oberstein faarccal. - Csak, miután végzett egy igen fontos... feladattal, ami jelenleg prioritás a számára - mosolyodott el Reuenthal. - És amint Solo Főinkvizítor visszatért a Jedháról, ahol elég nagy bajt kavart. - A deisták erről is panaszkodtak - értett egyet Oberstein. - Már elindítottam egy flottát a Ramakazról Jedhára és tájékoztattam egy Tieboltot. - biccentett Reuenthal. - Ön megtudott valamit?
- A gyűlés végére a kezemben lesz egy jelentés... a vostroyai deisták puccstervéről - biccentett Oberstein. - És egy másik Ershanról... Tierce titkos szövetségeseinek listájáról. - Ausgezeichnet - mosolyodott el Reuenthal. - Folett bizonyára értékelni fogja, ha nem Tierce, és nem is a Tieboltok, hanem a Freiherr-ek és a deista szolgálatok szállítják le a vostroyai békemegállapodás kulcsát, nem pedig a Főkormányzó, ahogyan ígérgette. Ki tudja, talán ez lesz a döntő pillanat... ha mindezt megfejeljük azokkal bizonyítékokkal, hogy Tierce titokban összejátszik azzal az ershani bolond nagyúrral, és az Első Rend jelentésével...
- Kiváló Főkormányzó lesz Önből, uram - hajtotta meg magát Oberstein. - Maradjon a helyén, kommodore - utasította Obersteint Reuenthal önelégült mosollyal. - És ne engedje, hogy a deisták megneszeljenek valamit. - Benedicatus mesteren kívül nem tud róla senki - biccentett Oberstein.
- Helyes - értett egyet Reuenthal. - Megígértem az öregnek, és be is tartom. Ő lesz a deista pápa, amint a Birodalom bevonult Coruscantra. - Ahogy óhajtja, flottaadmirális - Oberstein bontotta a vonalat és visszaindult a tárgyalásra. Még sok teendője volt.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 3, 2023 20:23:26 GMT 1
A G’Sil elnök - egyelőre továbbra is bejelentési kíséret nélküli, a kevésbé jól értesült politikusok és a szélesebb közvélemény előtt titokban tartott - halála óta meghirdetett első, korlátozott létszámú kormányülésre immár a látszat és a formaságok több-kevesebb mellőzésével a Szenátus épületétől messze, Coruscant átellenes oldalán, a Vaticaan alsóbb szintekre, a föld alá rejtett szent városának deista központjában, Voiello új irodájában került sor, ahová az első számú deista bíboros nemrég költözött át a szomszéd épület, a Banco Vaticano nem kevésbé impozáns, ám szakrális szempontból sokkal kevésbé jelentőségteljes tereiből és folyosóiból - a Deista Egyház camerlengoja ugyanis mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül berendelte az eredetileg pápai audienciákra berendezett dolgozószobába a kormányzat megbízhatónak minősített tagjait, minekutána felettese, Richelieu szentatya, a kövér, dagályoskodó twi’lek legszívesebben Coruscanton kívül, a Középső Gyűrű deista rekreációs birtokain töltötte az idejét, profánul mondva - üdült, ahelyett, hogy üdvözleteket osztott volna.
- Testvéreim a hitben és a kormányzással járó szent felelősségben! - nézett végig ájtatoskodó, aggodalmas arccal a meghívottakon Voiello, gyorsan számba véve, hogy mindenki eleget tett-e az udvarias, jószolgálati látogatásra utaló meghívásba rejtett berendelésnek. Ott volt természetesen Talley Rand szenátor, az egyetlen azok közül a kormánytagok közül, akit Voiello a találkozót megelőzően személyesen is meglátogatott, kifejezve ezzel azt is, mármint a fontosabb, és legfőképpen titkosabb témáik említésén kívül, hogy az államfői poszt várományosaként afféle egyenlőként tekint rá a kevésbé egyenlő hívek között. Ott volt Casterfo szenátor, aki máris morgolódva, mégis rutinosan csöndben maradva vette tudomásul, hogy az új felállásban továbbra is csak a kormány második legbefolyásosabb tagja lehet, gyorsan felismerve, hogy a deista ültetési protokollt követve Voiello nem a baljára, a szíve felőli helyre ültette őt a íróasztala túloldalán kijelölt vendégszékek sorában - mivel azt a helyet Rand foglalta el már -, hanem a második helyet le- és jelképező jobb oldali helyre. A szenátorok között jelen volt még a saját jogán a deizmussal is jó kapcsolatot kialakító, tömegtájékoztatásért felelős Javis Tyrr - természetesen Voiello megtalálta a módját, hogy a volt holoriporter mocskos kis titkaiból is összegyűjtsön egy csokorra valót, amellyel biztosította a hűségét -, valamint a Casterfo újdonsült szövetségesei közül felemelkedett Carise Syndian szenátor asszony, az újjászervezett Centrista Párt vezetője, és végül az elmaradhatatlan Erőérzékeny-deista, a befolyásos ó-köztársasági famíliákkal is neve, vagyona és képességei alapján jó kapcsolatot ápoló Mads Malreaux.
Voiello háta mögött az ősrégi, drága, papírra és pergamenre nyomott holografika-mentes könyveket tartalmazó ősi polcok egyikén egy minden bizonnyal ajándékba kapott, “szobai” méretű, tehát még nem teljesen kifejlett, de képességeit tekintve már teljesen funkcionális ysalamiri jelenléte jelezte, hogy a camerlengo bár szívesen látja a Malreaux-hoz hasonló, betért Erőérzékeny vendégeket, azért a biztonság kedvéért semmit nem bíz a véletlenre. Miután a szolgálatot ellátó ministránsfiúk - a Deista Egyház továbbra sem alkalmazott droidokat a szent helyeken történő kisegítő feladatok ellátására sem - felszolgálták a kávét, szigorúan szintohol nélkül, Voiello késlekedés nélkül belekezdett további mondandójába. - Azért gyűltünk itt össze ma, hogy egy rövid beszélgetés után eltávozott testvérünk a hitben, az immáron az Atyánál lévő Givli G’Sil lelki üdvéért és megtévelyedett gyermekeiért imádkozzunk együtt, odalent a Saxtus-kápolnában... persze csak miután röviden eszmét cseréltünk az új kormányzat összetételéről - tette hozzá ravaszul mosolyogva Voiello, majd Rand felé biccentett. - S amely természetesen Talley Rand hittársunk vezetésével fog megalakulni, amint tisztáztuk… az ilyenkor szükséges tisztáznivalókat, és utána immár nyilvánosan is bejelentettük szeretett G’Sil államfőnk eggyé válását az Atya örök életű békéjével.
- Elnézést… hol van Wynn Dorvan? - tette fel a kérdést a deista liturgiában és protokollban a jelenlévők közül talán a legkevésbé járatos Sindian szenátor, akinek láthatóan fogalma sem volt róla, hogy egy bíboros jelenlétében egy nő csak akkor beszél, ha kérdezik. Pláne, ha effektíve világi jogállású. - Fájdalom, gyermekem, de értesüléseim szerint éppen most végez Lex Luuthornál - Voiello arcára színlelt szomorúság ült ki. - Az Egységes Galaktika maradványait attól tartok, hamarosan a Technokrata Párt tiszteletre méltó koalíciós holdudvarába kell sorolnunk, akikre ugyan számíthatunk a Szenátusban, de nem osztják meg velünk kápolnáink szent tereit…
- Mit nem merészel az a Zsebkurkász, titkárkodó birodalombarát pernahajder - morgolódott Rand, Casterfo tekintetét keresve. - Tán nem aggódik, hogy Naberrie és a többi rebellis áruló hitetlen csőcselék, a jedi simogató népek sorsára jut? - Csak nyugalom, Talley barátom, a Deista Egyház megbocsátása és az Atya kegyelme végtelen, de legalábbis eléri az Egységes Galaktika maradékát - mosolygott szárazon Voiello. - Addig legalábbis mindenképp, amíg Dorvan úr és megmaradt szenátorai együttműködő partnerünk, Lex Luuthor holdudvarához tartozónak számítanak, és amíg a szavazataik nélkül nem lesz a kormányod szenátusi többsége, tekintettel arra, hogy hamarosan nem számíthatsz a Független Rendszerek Galaxisára, és a Populisták székei is hovatovább inogni látszanak…
- Nekem nem okoz gondot, amúgy sem volt már működőképes a Republikánus Platform - próbálta a pragmatikus együttműködő látszatát továbbra is fenntartani Casterfo, miközben Dorvan említésére sötét árnyékok suhantak át a homlokán, mivel ráébredt, kvázi ő maradt az egyetlen tag a kormányzat deista felében, akit Voiello a Naberrie-Loran-G’sil-féle hatalomátmentő összeesküvéssel a jövőben is zsarolni tud majd. - Az Erősebb Szövetségért újjáalakul, amint búcsút vettünk G’Siltől, Erősebb Köztársaságért néven, gondolom… Javis, számíthatok rád? - pillantott Tyrr-re, aki joviálisan biccentett, jelezve, hogy kétkulacsos deista kapcsolatépítése mellett azért pártot váltani egyelőre nem akar, de csak azután, hogy elkapta Voiello jóváhagyó, szemüveg mögötti apró biccentését.
- A Köztársasági Deista Népi Párt adja majd a kormányfőt, illetve Malreaux-báró személyében még egy kormánytagot, vagy kulcsfontosságú katonai vezetői posztot betöltő személyt - biccentett Rand és Malreaux felé Voiello, élvezettel figyel a Rand arcára kiülő rosszallást, hogy felfelé lépése ellenére ezekkel a megszentelt erőhasználókkal kell majd együtt dolgoznia pont most, amikor épp megszabadultak a jedik jelentette mételytől. - Syndian szenátor pedig az újjászervezett Centrista Pártot képviseli, újonnan betársuló koalíciós partnerként - folytatta Voiello. - Ennek kapcsán felmerül néhány… szükséges személycsere kérdése - pillantott Casterfora a bíboros, aki elővett egy adattáblát. Láthatóan Dorvan hiányában az ő feladata maradt a feljegyzéskészítés és a megbeszélés adminisztratív előkészítése.
- A koalíciós megállapodás jegyében a Hírszerzés operatív vezetőjét a Technokrata Párt jelöli ki, amennyiben Maddeus ezredessel valami történne - folytatta szürke arccal Casterfo, még mindig attól féle, hogy egy efféle… történés őrá magára milyen hatással lenne. - Továbbá a gazdasági szenátusi megbízotti pozíciót is megtartják maguknak. - Tudjuk, kit jelölnek… mármint hipotetikusan, ebben az esetben? - kérdezte Sindian, mire Casterfo biccentett. - Myri Antillest, a kisebbik Antilles-lányt. Igazán különös választás lenne, de Lex Luuthor irodája megerősítette, hogy ez a döntésük.
- Egy elárvult fruskát, ahelyett, hogy kiházasítanák, vagy klastromba zárnák a kis fattyút, no szép - dohogott tovább Talley Rand ezt hallva. - Mindezt azután, hogy nemrég kérte nyugdíjazását a Hírszerzéstől átmeneti jelleggel, egészségügyi okokra hivatkozva, és azóta Luuthor körül sertepertélt, akárcsak újabban a mi Wynn barátunk - morfondírozott Tyrr. - Gondolom, ez azt jelenti, hogy formálisan a külügy is a Technokratáké? - A Pius Dea önálló diplomáciai hálózata majd betölti az itt fennálló… erkölcsi hiátust, Javis fiam - mosolygott atyaian Voiello, majd intett Casterfonak. - Ransolm fiam, szorítkozzunk, kérem, az itt eldöntendő személyi kérdésekre.
- Nos, khm, igen - köszörülte meg a torkát Casterfo, tovább olvasva a jegyzeteit. - Olybá tűnik, hogy Naberrie szenátor… - felszaladt a szemöldöke. - Fel lesz mentve a megbízotti tisztség alól, de nem kerül eljárás alá? - pillantott Voiellora, mint aki a bíborostól vár választ a felkészítő anyagban szereplő információra, amit közben ő maga állított előzetesen össze. - Új fejlemény, bátorkodtam belejavíttatni - szabadkozott mosolyogva Voiello. - Hapan forrásaink tájékoztatása szerint Naberrie még… hasznos lehet a Pius Dea és a Hit céljaira, oly minőségben, hogy úgy tűnik, sikeresen működött közre abban, előzetes várakozásainkkal ellentétben, hogy a Hapan-Sith Monarchia kimaradjon Ershan és Nordgard háborújából. Éppen ezért a javaslat az, hogy a Hapesen maradhasson a Köztársaság nagyköveteként…
- És mi lesz a meghurcolásával? - kérdezte Rand. - Többet használ nekünk távol Coruscanttól eszközök nélkül, mintha mártírt csinálunk belőle is, a jedik után - jegyezte meg Malreaux. - Mármint, ha jól értem - pillantott Voiellora. - Ez is, illetve minden bizonnyal Dorvan úr és Luuthor urak nem vennék jónéven ezután a nagy egymásra találásuk után, ha Naberrie-t külön kipécéznék a szolgálatok - mormogta Voiello. - Kellemetlen fejlemény, de elfogadható. A pozícióját így is be kell tölteni.
- És mi lesz így az ErőElhárítással? - kérdezte idegeskedve Casterfo. - És Lorannal? - Garik Loran ügye a Technokraták hatáskörében van, ők fognak… mindenki számára kellően diszkrét megoldást találni a témára, efelől biztosíthatom, Ransolm fiam - nyúlt át az asztalon a férfi vállát finoman megveregetve Voiello. - Olyat, ami nem nyúlik túl az Arc… arcán. És mivel a Luuthorral való megegyezésünk értelmében ők adják az utódját, annál inkább fontosabb, hogy az operatív hírszerzést felügyelő Naberrie megüresedő székébe mi ültessünk valakit.
- Mi az ErőElhárítással a probléma? - szólt közbe most Malreaux aggodalmasan, mint aki erről nem hallott. - Jahur Karand felmondott - közölte Casterfo. - A Jedi Templomnál történő események után leszerelését kérte. - Újabb akció Lextől? - mormogta Tyrr, de Casterfo megrázta a fejét. - Nem tudunk róla, hogy ebben benne lenne a Technokraták keze. Karand vezérezredes azt kérte, hogy az Adumarra helyezzék az ottani katonai egyetemre tanárnak. Olybá tűnik, tényleg nem bírta a gyomra ezt a jedi-ügyet. - Nem lep meg - mormogta Malreaux. - De a pótlása megoldott. Girdun őrnagy előlép a helyére, a rendkívül tehetséges és kezdeményezőkész Karn százados, a templom elleni ostrom hőse pedig az ő helyére. Emiatt még nincs személyi kérdés…
- A személyi kérdés a fegyvernem helye az új kormányban - magyarázta Voiello. - Az, hogy összevonjuk-e az EE-t és a Hírszerzést, kockáztatva ezzel, hogy akkor mindkettőnek Myri Antilles lesz a parancsnoka, vagy legyen külön fegyvernem az ErőElhárítás, fellépve egy szintre a Hadsereggel, a Flottával, a Vadászerőkkel és a Hírszerzéssel. Illetve, hogy ki felügyelje a szenátusi megbízottak közül… A Kancellária alá való rendelésnek - pillantott Casterfora Voiello ellentmondást nem tűrően - a továbbiakban Ransolm fiam… adminisztrációs leterheltsége miatt várhatóan nem lenne különösebb hozadéka.
Casterfo erre elfintorodott, de nem szólt semmit. - Mielőtt ebben döntünk - köszörülte meg a torkát Rand Voiellora pillantva. - Volna itt még kérdés, bíboros úr. Egy további kormánytag, akiről még nem beszéltünk, és sem a hithűek köréhez, sem a Technokratákhoz nem tartozik… - Ó igen, milyen feledékeny vagyok, államfőjelölt szenátor úr - csapott a homlokára Voiello, hogy csak úgy remegett bele a szemüvege, bár a színpadias mozdulatból több, mint világos volt, hogy csak megjátszott feledékenységről van szó és Rand előre megbeszélt módon felütötte a camerlengo-nak azt a bizonyos antigrav labdát. A bíboros összevont, bozontos szemöldökkel meredt a többiekre.
- Talley bátyámuram a nem kívánatos nonhumán reprezentációról beszél a Szenátusban, és különösképp ebben a kormányzatban, amelynek történelmi esélye, hogy évezredek óta a Köztársaság első igazán hithű, deista kormányzata legyen, és amelynek szent színén egy bizonyos bozontos, bothan kormánytag jelenléte gusztustalan foltot ejt… - Ó igen, Kre’fey szenátor és a Populisták kérdése - mormogta Casterfo.
- Miért is nem fogatjuk le jedik rejtegetése és jedi kollaboráció miatt azt a bozontos veteránt úgy, mint Naberrie-t? - tette fel a kérdést Rand, aztán gyorsan revideálta magát. - Mármint, ahogy nem fogatjuk le őt sem, ha jól értem… kinevezhetnénk Kre’feyt is valami nagykövetnek. Jó messzire. Mondjuk Ershanra, ehehehe - heherészett Rand. - Ha eltávolítjuk Kre’feyt is a kormányból, akkor kompenzálni kell valahogy a Populistákat - jegyezte meg az újabb irányváltástól láthatóan megdöbbent Casterfo. - Nem igazán van olyan Populista szenátor, aki alkalmas lenne a katonai terület lefedésére… ha pedig elvesszük tőlük a pozíciót, Luuthor és a Technokraták maguknak fogják követelni azt, és odatolják az orrunkba azt a pipogya Matric Klauskint a Commenorról, aki most az összhaderőnemi parancsnokságról jelentget az OCP-nek...
- A Commenornak nem lehet egyszerre két szenátora, lárifári - legyintett Rand. - Már az a Tagge vénasszony, D.Omina, aki a gazdasági ügyeket kapta… az is commenori szenátor. - Luuthor bizonyára megoldja, hogy egyikük átüljön a Rendilire, Balmorrára, vagy akár Cato Neimoidiára… - rázta a fejét Casterfo. - Arról nem is beszélve, hogy a fenti kritériumot figyelembe véve… Kre’fey pótlására humán szenátort kellene találni - jegyezte meg Javis Tyrr. - Delpin asszonynak, aki jelenleg Koréliát képviseli, van katonai tapasztalata, de nem teljesen megbízható vallási kérdésekben, Syal Antilles Fel özvegy bárónő pedig…
- A deizmus helyi szárnyának, a Corinnus Deának a legbefolyásosabb szponzora és nagyszerű szenátor lenne, amennyiben Delpin asszony követné Klauskin tábornok az Összhaderőnemi Iroda élén, de ekkor elveszítenénk a haderő feletti ellenőrzést, pontosabban nem kerülnénk közelebb hozzá, mintha pozícióban tartják Kre’fey-t - jegyezte meg Casterfo. - Klauskin és Luuthor pribékjei legalább nem bújtatnak menekült jediket - csóválta a fejét Malreaux lovag. - Kre’fey viszont valószínűleg igen. Az EE már nyomoz ellene, de a bothan kémszolgálat helyi szervei érthető módon védik.
- Mivel Dorvan nincs itt, rám hárul, hogy a józan ész nevében kötekedjek, uraim és hölgyem - mérte végig az egybegyűlteket Javis Tyrr, végül pillantása megállapodott és ott is maradt Sindian asszonyon. - Kre’fey, mint az utolsó nonhumán szenátusi megbízott elmozdítása világos üzenet lenne a Flotta számára. Niathal admirális asszony is magára venné. - Vegye csak magára az a tányérra való hal - koppintott az asztalon Rand szenátor. - Technikailag inkább rák, vagy polip - kotyogott közbe Sindian, de erre csak olyasféle, lekicsinylő pillantást kapott válaszul Randtól, hogy “asszony, akkor nyomás a konyhába, ha ilyen okos vagy”.
- Szenátor úr, akarom mondani elnök úr, izé, jövendőbeli elnök úr - köszörülte a torkát a tömegtájékoztatási megbízott. - A Köztársasági Flotta és önállóságát teljesen feleslegesen őrző csökevénye, a Vadászerők az idegen fajok, demokraták és egyéb deviánsok utolsó menedékét jelentik az államszervezetben azóta, hogy serennoi és commenori barátaink, pontosabban az OCP elnökének serennoi és commenori barátai átvették a Hadsereget... - Ők legalább humánok, az Atya bocsássa meg nekik a kapzsiságukat - vetett keresztet Voiello. - Csak azt akarom mondani - folytatta Tyrr -, hogy ha célba vesszük őket, annak messzemenő következményei lesznek. Olyanok részéről, akik turbolézer-fürtökön ülnek hivatásuk szerint.
- Pontosan olyan következmények, Javis fiam, amelyek szükségesek és kívánatosak a deizmus és a Köztársaság, egy emberi deizmus, egy emberi Köztársaság szempontjából - veregette meg hirtelen a mellette ülő Tyrr vállát Casterfo mögött átnyúlva Talley Rand. - A miérteken és hogyanokon még egyeztetnünk kell természetesen - tette hozzá dagályosan Voiello. - De épp ezért vagyunk itt. A személyi kérdések erről szólnak, barátaim. Humánokat a megfelelő helyre.
- Maguk ezt tényleg komolyan gondolják - meredt a társaságra őszinte csodálattal és meglepetéssel Charise Sindian Tyrr mellől. - Miért, mit gondolt, kislány? - mosolygott a nőre a sor átellenes végéről, Rand mellől Malreaux. - Hogy csak viccből csináljuk ezt az egészet? - Ha a Populistákat Korélia kivételével kiteszik a kormányból és ellenzékbe kényszerítik, akkor be kell emelni a Mi Köztársaságunkat is. És akkor Durr Odora, Tor Oczka, vagy valami hasonló prominens vezető szenátusi megbízotti széket kell kapjon, valami kevésbé jelentőset… - foglalta össze sokat mondóan Casterfora pillantva Sindian, aki azonnal elkapta a nő pillantását.
- Esetleg Rand szenátor jelenlegi kulturális, vallásügyi és oktatási tárcáját felajánlhatnánk neki - morfondírozott Casterfo. - Vagy a Sindian asszonynak szánt jogit, ha az még egyáltalán külön terület. De Klauskinnál kompetensebb humán jelöltet egyelőre nem látom be, hogyan tudnánk Kre’fey helyére és a védelmi tárca élére állítani… különösen akkor, ha később Niathalt is le akarjuk váltani… - Hacsak nem Malreaux lovagot - szólt közbe Voiello. - A Szenátus nem hagyná jóvá a hírszerzési és a védelmi megbízotti tárcák összevonását, ez esetben Myri Antilles és a Luuthornak jelentő hírszerzők felügyeletére kell valaki mást kinevezni - szólt közbe Tyrr és Casterfo, illetve Sindian felé kacsintott. - Láthatóan vannak még eldöntendő személyi kérdések - krákogott Voiello, mielőtt teljesen kicsúszik a kezéből a megbeszélés irányítása. - Az Atya vezesse a kezünkben a döntésben… és van itt még valami. Az OCP kikérte tőlünk az ErőElhárítók és a Deista Inkvizíció által elfogott jedi mestereket… tudományos kísérletek céljából. - Nem elég nekik az a bozontos whipid? - mordult fel Malreaux. - Miért akarnak a többiek fejében vájkálni.
- Nos, benyújtottak egy rekondicionáló tömegprogramra vonatkozó javaslatot, amelyet a Deista Konklávé Coruscanti Szinódusa érdekesnek talált, és ami elősegítené távlati céljainkat - magyarázta Voiello. - A deizmusra egyelőre nem nyitott, de humán származású, nagyrészt a Renegát összeomló szervezetéből menekülő csőcseléken, az Alsóváros lakóin tesztelnék először. De az eszközeik kalibrálásához szükségük van jedikre, hogy beállítsák a megfelelő amplitudót, mielőtt tömegeken kezdenének el kísérletezni. - Kicsit unortodox módja a hívőink számának gyarapításának - vakarta meg az állát Malreaux. - De érdekes.
- Ha a jediket átadjuk az okostojásoknak, akkor nem lesz kiket mutogatnunk a szégyenükben a Szent Inkvizíció terén - tiltakozott Rand. - A jedik igazságtalanságaitól évszázadok óta szenvedő hithűek generációinak leszármazottai várják ezt az igazságtételt, az elfogott jedik, különösen idegen szekértolóik nyilvános megszégyenítését… ha labortóriumi patkányokat csinálunk belőlük, ez elmarad… - Esetleg átvehetné őket az OCP az inkvizíciós megszégyenítés után - vetette fel Tyrr. - Amúgy… kiket kértek ki?
- Elsődlegesen Imani mestert és Donnel mestert, mint a fogságban lévő két legmagasabb rangú tanácstagot - olvasta a feljegyzésből Casterfo, amit Voiello épp az imént tolt elé egy cetlin. - Meg valami bolond nőt, aki azt állítja magáról, hogy ő Bariss Offee, bárki is az. És ugye K’krukh már náluk van, lefagyasztva. - Értem, köszönöm - Tyrr maga elé meredt, mint akinek teljesen mindegy, hogy valójában mely jedikről van szó, aztán megrázta magát és Voiello felé fordult. - Ne haragudjanak, atyám, hogy az előző témakörön így fennakadtam… de ha most így… elrendeztük az ügyeinket a Jedi Lovagrenddel, és a következő a sorban ténylegesen a Köztársasági Flotta…
- Amely, mint Ön is megmondta, Javis fiam, az idegen fajok, ellenzékiek, demokrata söpredék és mindenféle egyéb deviáns és renegátista utolsó mentsvára fejlődő, értékeihez visszatérő társadalmunkban… - hümmögte lekicsinylően Rand, de Javis Tyrr folytatta: - És amely, jövendőbeli elnök úr, megbocsásson, de egyúttal az egyetlen visszatartó erő a Köztársaság határain a Birodalmakkal szemben, hogy fegyveresen próbálkozzanak ellenünk… és amely egyúttal a legnagyobb harcértékű és legprofesszionálisabb szervezet még a Deista Egyházat és az OCP-t is figyelembe véve a Sluis van és a Vinsoth között…
- Arra céloz, hogyha… átalakításokat indítanánk a társadalom után a Flottában is, védtelenné válnánk? - kérdezte Casterfo. - Egy… esetleges külső támadással szemben? - tette hozzá Sindian szenátor. - A hitükben gyengék sajátja a kétkedés, uraim és hölgyem - mosolyodott el Malreaux lovag. - A szervezet… megtisztítása erkölcsi kötelességünk. Még ha, sőt, különösen akkor, ha olyannyira romlott és fertőzött, mint az űrvédelmi flottánk. - Majd az Atya megvéd minket - tette hozzá Rand, míg Voiello egy pillanatig a körmét piszkálva, elmélyülten hallgatta a vitát. Aztán intett a kérdőn rápillantó Tyrrnek, hogy folytassa csak.
- Átmoshatják az összes, a Zsiványkommandón belüli fajok közti keveredésen és Lázadó hőstetteken felnőtt pilóta agyát, akár az OCP technológiájával… - folytatta Tyrr. - Lefogathatják és nyugdíjba küldhetik az összes mon calamarit… a B-szárnyúak, amelyekben a pilóták ülnek, és a mon calamari csillagvédők, amelyeket a Lázadás kezdete óta immár a negyedik generációnyi mon cal katonacsaládok tartanak harckészen, ettől még ott lesznek. Idegen technológiák… üresen. Üres hajókkal nem védhetjük meg magunkat. És a humánok nem tudnak mindent üzemeltetni közülük. Fiziológiai lehetetlenség. - Akkor építünk új flottát! - csapott a levegőbe elszántan Malreaux. - Megszentelt, a Pius Dea által felkent flottát, hithű legénységgel! - Igaz, de az évekbe telik - szólalt meg végül némi gondolkozás után Voiello. - Ifjú barátomnak, Javisnek igaza van abban, hogyha ezt meglépjük, akkor lábon lőjük saját magunkat… legalábbis akkor, ha a galaxis összes többi állama nem teszi ugyanezt… velünk párhuzamosan. - És mégis… elnézést, atyám, de miért tennék? - kérdezte most Casterfo.
- Azért, kedves barátom, Ransolm, mert ahhoz, hogy ez az átalakulás elinduljon, és a deista megtisztulás elérje a galaxis minden szegletét az Atya nevében, valóban nem szabad megállnunk a határainknál - mondta végül Voiello halkan, és valamiféle furcsa felismerés csillant a szemében. - A humán faj, az emberi faj megszentelt egységéről beszélünk. Egy olyan egységről, amelynek, kedves testvéreim, gondoljatok bele, hiszen valójában oly logikus… része kell legyen az emberi faj minden, Coruscanttól távolra szakadt tagja - Voiello hatásszünetet tartott, aztán rávágta. - Azaz a vostroyaiak és a cosraiak is, úgy bizony.
Malreaux tekintete megvillant. - Hódításra gondol, bíboros úr? - Hová gondolsz, Mads fiam - mosolyodott el szelíden Voiello. - Diplomáciára. Békére. A Köztársaság egész galaxisra kiterjedésére, mint a régi időkben… mindenhová… ahol emberi hangot lehet hallani.
- Nem hiszem, hogy ez különösebben felvillanyozná a mon calamarikat, vagy a bothanokat - jegyezte meg kritikusan Tyrr, de láthatóan ő is elgondolkozott ezen. - Na és aztán! Nincs rájuk szükség! - fakadt ki Rand, a szemében becsvágyó hévvel. Nyilván összerakta fejben, hogy Voiello terve alapján ő akár hamarosan az egész galaxis kancellárja lehet. - Uralkodjon rajtuk csak Ershan! Hajtsa csak rabszolgasorba az alacsonyrendűeket, legalább nem nekünk kell! - Pontosan így van - biccentett Voiello mosolyogva. - Gondoljanak bele, micsoda nagy erejű vízió ez. A galaxis emberi népeinek egyesülése, az Atya oltára előtt… hiszen Vostroyán már el is kezdődik hamarosan, nem?
- Arra céloz, hogy hírszerzési információk szerint Vostroya a polgárháború küszöbére került? - kérdezte Casterfo. - Arra célzok, hogy nem elég hátradőlnünk és elégedetten figyelnünk a polgárháborút, remélve, hogy deista híveink végül győzelmet aratnak a frontizmus felett - rázta a fejét Voiello. - Arra célzok, hogy amint Fehér Vostroya létrejön, a soraikban lévő emberi fajoknak fel kell ajánlanunk a köztársasági tagságot… és a védelmet. A nappusztító bombákkal fenyegetőző frontista, idegen csőcselékkel szemben. És ha a Hapan-Sith Monarchia is polgárháborúba szakad, ugyanezt kell tennünk ott is. Megerősödhetünk. A Deista Anyaszentegyház már ebbe az irányba tart. Galaktikus, ökumenikus egység az emberi teremtmények között…
- Az idegenekre pedig szolgaság vár, vagy agymosás, hogy elfogadják a rájuk mért helyet az Atya dicső társadalmában! Tán még rehabilitációs lakótelepeket is nyithatunk nekik, jó messze innen, igen! - tapsolt szinte extázisban Talley Rand. - Igen ám, szentatyák… - jegyezte meg halkan Sindian szenátor. - De miért csatlakozna egy ilyen programhoz az EGB? - Ők csak az alkalmat várják, hogy lecsapjanak ránk - tette hozzá Javis Tyrr is. - Folett főadmirális, az a hitetlen cosrai bitorló, vagy a klón sleppje, vagy az az eretnek Erőhasználó, az a renegátista Anakin Solo talán igen - mormogta Mads Malreaux, szintén felvillanyozódva Voiello gondolataitól. - De vannak még igazhitűek a Birodalom táborában. Jóravaló junkerek, teutonok… deista atyák. Még ha kissé ambiciózusak is.
- Ha arra gondolsz, Mads fiam, hogy Benedicatus rendmester magának akarja a Pápa trónját… - mormogta Voiello a szemüvege alatt - mármint a jelenlegi Pápa… akadályoztatása esetén… - Az a kövér Richelieu csak az idegen bíborosok és az Élő Erő Egyháza felé hajló pacifista szegénységi fogadalmas csuhások szavazatainak köszönhetően Pápa, ha nem a demokrata Hírszerzés akciójaként - mormogta lekicsinylően Malreaux. - A deizmus a szeretet vallása, a deizmus mindenkié, pfuj.
- Én azt hittem bíboros atyám lesz a következő az Atya trónján… - hebegte Voiellora pillantva Rand, aki joviálisan visszamosolygott a szenátor-államfőjelöltre. - Talley, öreg barátom, megtisztel a bizalma, de én pusztán az Atyaszentegyház egyszerű eszköze vagyok, egy dolgos eminenciás, aki a másokról gyűjtött információkból él… az Atya aranytiarája túl nehéz fejfedő lenne számomra… én azt mondom… ha Benedicatus annyira Pápa akar lenni… annyira, hogy akár attól sem riad vissza, hogy a Vezérkarát rávegye Coruscant lerohanására, a Vaticaan bevételére… miért ne adjuk meg neki harc nélkül, vérontás nélkül, amit kíván? Miért ne képviselné az emberi faj legnagyobb egységét… egy közösen, konszenzusosan megválasztott cosrai pápa, itt a Köztársaság Coruscantján? A szent városban? Ki tudná jobban visszahozni a birodalmi szektorokat egy egyesült Köztársaságba az Atya nevében, mint egy cosrai pápa és az ő rendjei?
- Klónok nélkül… és Sithek nélkül - tette hozzá Rand átszellemülten. - Azok mind olyan mocskosak, mint a droidok, meg az idegenek. - Nos… talán beszélhetek von Greifswald gróffal - ajánlotta fel Malreaux lovag. - Cserkésztársak voltunk.. fiatal korunkban. Még a Tapani-szektorban. Amikor még a Cosra környéki rendszerek és a Fondor köztársasági világok voltak. - De mégis hogy jön ez össze a haderőt érintő változtatásokkal? - kérdezte Sindian asszony. - Megígérjük a Birodalomnak, hogy leépítjük a mon calamari csatahajóinkat, és ők cserébe… nem tesznek semmit?
- Nem, ennél bölcsebbek leszünk, leányom - csóválta a fejét Voiello, mint aki nem bírja felfogni, hogy képzelheti egy efféle nőszemély ilyen rövidlátónak a Deista Egyház bíborosait és követőiket az elitben. - Olyan békeprogramot hirdetünk, amelynek a köztársasági erők részéről végrehajtandó leszerelés csak egy eleme. Arányos csökkentést kérünk a többi államtól cserébe. És a tömeg-és rendszerpusztító fegyverek teljes leszerelését. Cár-bombák, hipertéri rakéták, halálcsillagok, Fort Depallo-k nélküli galaxist ajánlunk minden hívő kormányzatnak…
- Lenyűgöző - tátogatt Rand és mellette Malreaux lovag is bölcsen bólogatott. Tyrr fejcsóválva mormogott valamit nem létező bajsza alatt, végül Sindian bökte oldalba. - Ebben nagy lehetőségek rejlenek. A leszerelt kapacitás nyomán felállítandó új, minden államban megbízható személyekből álló űrvédelmi erő… - Messzire… kalandoztunk ambícióinkban - jegyezte meg Casterfo. - Ami dícséretes, de talán szerencsés lenne először az új kormány nyitott személyi kérdéseiben megállapodnunk…
- Igen, igen, a személyi kérdések - hümmögött Voiello és visszapillantott Casterfora. - Van még más napirendi pontunk azutánra? - A... - Casterfo egy pillanatig a jegyzeteit bámulta, a holopadján újra meg újra megjelentek Voiello által valahonnét az asztal alól ráküldött pontok. - A Kelleran Beq alapítvány betiltása, mint jedi szökevényeket támogató szervezet. illetve… - Casterfo szeme elkerekedett, de azért folytatta. - A Vaticaan feletti kőzet és város-szekciók teljes visszabontása. - Ó igen, a napfény-program - mosolyodott el Voiello átszellemülten.
- Elnézést… mik is voltak a személyi kérdések, amikben most döntenünk kell? - kérdezte Rand, és zavartan pislogott egy pillanatig. - Öhm, igen - Voiello türelmetlen intésére Casterfo visszalapozott a listája legelejére a holopadon, aztán sorolni kezdte:
- Első pont, ki vegye át Noel Naberrie tárcáját, a titok- és katasztrófavédelmi, illetve hírszerzési megbízotti széket, és az OCP holdudvara által Loran helyére várhatóan kinevezendő Myri Antilles operatív parancsnok felügyeletét: az elsődleges jelölt Malreaux megbízott, ha ő nem vállalja, akkor Sindian megbízott.
- Második pont, ki vegye át Kre’fey szenátor tárcáját, ha egyáltalán úgy döntünk itt és most, kitesszük a Populistákat a kormányból: az elsődleges jelölt Klauskin megbízott, a Technokraták jelöltje. Másodlagos jelölt Malreaux megbízott, mely esetben az első és a harmadik pontok átdolgozásra szorulnak a prioritási sorrendben.
- Harmadik pont: ha a második pont teljes mértékben megvalósul, ki veszi át Klauskin tábornok székét az összhaderőnemi parancsnokság élén. Első jelölt Delpin szenátor, Korélia. Ez esetben Korélia új szenátoraként a választáson a koalíciónk Syal Antilles Felt indítaná a Deista Párt színeiben. Másodlagos jelölt Malreaux megbízott, katonai rangban. Ez esetben a prioritási sorrend felülíródik a másik két pontban.
- Negyedik pont: kiterjesszük-e a személycseréket Cha Niathal admirális személyére a Flotta élén. Alternatív jelölt: jelenleg nincs.
- Ötödik pont: Heol Girdun vezérőrnagy megbízott parancsnok és Cyril Karn vezérszázados törzsfőnök megerősítése az ErőElhárítás élén. Alternatív jelöltek nincsenek.
- Hatodik pont: az ErőElhárítás és a Hírszerzés összevonásának kérdése. Egy szervezet legyenek, vagy kettő? Illetve melyik tárca felügyelje a megbízottak közül az EE-t a Kancellária helyett?
- Hetedik pont: Rand szenátor jelenlegi és Sindian, illetve egy esetleges Mi Köztársaságunk szenátor jövőbeli portfoliójának kérdése: Hova kerüljön az oktatás, vallásügy, kultúra, illetve hogyan osztozzanak a Centristák és a Mi Köztársaságunk megbízottai tárcáikon?
Voiello végignézett a társaságon, majd Randon és Malreaux-on állapodott meg a tekintete.
- Mivel az Ön kormánya lesz, Talley barátom, és mivel Mads fiam, Önnek kulcsszerep jut benne, először kettejük véleményét szeretném hallani, hogy az Atyaszentegyház nevében… megáldhassam az új kormányzati struktúrát - adta értésül mosolyogva a másik kettő és egyúttal a többiek tudtára Voiello, hogy innentől mi a kormányalakítás új, deista módja a Köztársaságban.
|
|
|
Post by sithlord on Apr 11, 2023 15:43:31 GMT 1
-Tisztelt uraim! -kezdte el Rand immár kormányfői tekintéllyel a beszédét. -Daala halála óta az egyik legsúlyosabb válsággal nézünk hamarosan szembe. Birodalmak fenyegetik az áhított békénket, amit oly nehezen teremtettünk meg! Éppen ezért én az alábbi döntést hoztam magamban! Ne legyünk széttagoltak a Kormányban sem, hanem egységesek! -Rand elhallgatott, majd kivárt, s mikor látta hogy minden szem rászegeződik, folytatta. -Én úgy vélem az első és a harmadik pontokban megfogalmazott kérdésekre egyértelműen Malreaux úr a válasz! Ahogyan a hetedik ponti kérdésre is! Legyen egységes szervezet a legfontosabbak egyike a Köztársaságban!
Malreaux persze elégedetten mosolygott, de csak addig amíg Rand nem folytatta. -A Hírszerzést és az Erőelhárítást természetesen egyesítjük egyetlen szervezetté, viszont a legfőbb ellenőre nem én leszek Malreaux úr, hanem Voiello Bíboros úr az egyház Camerlengoja! Így egy a Kormánytól teljesen független személy kezében van az az igazi hatalom, amely ezzel a poszttal jár együtt! -Voiello sunyin bazsalygott, erre ő sem számított. De Rand még nem fejezte be. -Nos Kreyfey szenátor helyére javaslom a fiamat Rudeus Randot! Ezzel megmutatnánk hogy teljesen ártatlan a Jedik ellene koholt vádjaiban, továbbá kitanulná azt a mesterséget amit a politika és a hatalom jelent! Az én és Voiello szenátor oktatása mellett természetesen! -itt Voiellora pillantott jelentőségteljesen, a Bíboros vette az üzenetet. Valóban Rudy csak akkor lehet a Deista Messiás, ha megtanulja azt, ami azzal jár. A hatalom művészetét! Eléggé felzúdult a hangulat Rand szavaitól, azonban senki nem tett nagyon ellenvetést. -És Niathal posztja? -vetette fel Javys Tirr. -A hal posztja megmarad? -Rand egy pillanatig elgondolkodott a kérdésen, majd megnyomott egy kapcsolót az asztalán, pár perc eltelt s egy félig mandalori kinézetű, páncélos alak jelent meg, akinek arcát fémpáncél takarta el, s akinek jellegzetes alakját mindenki jól ismerte a galaxisban. Voiello elsápadt picit, de nem szólt semmit. Deathstroke a Bíboros mellé állt, Rand pedig folytatta. -A sógorom tökéletesen alkalmas a feladatra, ha ő kerül a flotta élére, kíméletlen s egyben megbízható ember lesz ott. Őt az egész galaxis jól ismeri kíméletlenségéről s kegyetlenségéről! Apropó hogy is hívtak a legutóbbi háborúdban? Armageddon Tábornok igaz? -Deathstroke bólintott de nem szólalt meg, csak némán álldogált Voiello mellett. -Kegyetlenség ravaszság és taktika kell a Flottánk vezetéséhez, nem pedig a halak féle hősiesség! Nos uraim az én javaslatom ennyi lenne, várom a kérdéseket ellenvetéseket!
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Apr 12, 2023 10:52:25 GMT 1
Mads Malreaux átpörgette az előtte levő képernyőn futó alappontokat, és az automatikusan hozzáadott, a leendő elnök szavaival egyetemben lekódolt és hozzáadott javaslatokat, majd szólásra nyitotta a száját.
- Az én javaslatom szerint… Naberrie és Kre’fey, vagyis a hírszerzési megbízott és védelmi megbízotti tárcákat kell összevonni a jobb központosítás érdekében, ha már Rand szenátor központosít – mondta végül. – Ennek az elnöklését, tehát a védelmi-hírszerzési megbízotti posztot én vállalom, de a közvetlen felettesemnek olyannak kell lennie, aki mindig kéznél van – pillantott Voiellora bocsánatkérően. – Éppen ezért érdemesebb lenne Rand elnöknek jelentenem közvetlenül, mint a Bíboros úrral egyeztetni állandóan lehetetlen időpontokat. Természetesen Voiellot bármleyikük beavathatja, akár én is, de ha már mindenképpen nyíltan pozíciót szeretne vállalni, akkor miért nem lesz a Coruscant szenátora? Természetesen ez elenyésző presztízsű pozíció egy olyan embernek, mint Voiello… de legalább lesz ideje a háttérből összetartani minket, az egyházi és galaktikus léptékű teendőiről nem is beszélve. Különben egyetértek a cosrai pápa javaslatával, eminenciás uram. Így talán az EGB elleni háborút is el lehet kerülni, vagy legalábbis elodázni, amíg megfelelően meg nem szerveztük az új deista államot, hogy az Atya nevében felkészülten álljunk szembe a válsággal.
- Ide nem kell birodalmi pápa, főleg cosrai nem... nem jó marketing - mérgelődött Sindian. - Tehát a védelmi tárcát akarja az első pont szerint, de egyben a titkosszolgálati tárcával? – köhintett Rand, aki türelmetlenül kopogtatott az asztalon.
- Igen. De sajnos Rand elnök úr javaslata ellenére én nem vállalhatom el ezzel együtt a hetedik pontot is. Ezért a Mi Köztársaságunk élére én Sindian úrnőt javasolnám. Őt sem hagyhatjuk ki a szereposztásból, ha már meghívtuk ide – erre Casterfo támogatólag bólintott Sindian felé, Rand pedig mormogva felhorkantott, ami gyanúsan úgy hangzott, hogy „a nőnek a konyhában a helye.” – Emellett – folytatta Malreaux – a Hírszerzés és az Erőelhárítás/belső elhárítás egyesítésével sem értek egyet, mert Luuthor a hírszerzés élére a saját emberét ültette. Én nem akarom, hogy az újraszerveződő EE/Békeőrség/Gárdába a technokraták beleszóljanak… a két szervnek külön kell működnie. Myri Antilles és a hírszerzése így nagyobb ellenőrzés alá kerül. Hírszerzési-védelmi megbízottként én pedig ellenőrzésem alatt tarthatom mindkettőt.
- És kit javasol az EE élére? – vetette fel Casterfo. – Heol Girdun ezredest, gondolom, alatta ezt a Karn nevű fickót, aki olyan szépen teljesített a Jedi Templom ostrománál. - Egyelőre át kell világítani őket – vont vállat Malreaux. – Ezt majd később eldöntjük. Ki fogok nevezni valakit erre a posztra, aki az Atya erkölcsi mintái alapján újjá- és egybeszervezi ezeket a szétszórt, szétspecializált elhárító szerveket. A másik kérdés Niathal személye és pozíciója. Az én véleményem szerint nem feltétlenül elmozdítható, legalábbis anélkül nem, hogy felbolydulást okoznánk a flottában. Ha Niathalt leváljtuk… túl sokan hűségesek hozzá. - Csakhogy a mon calamari népeknél a vallás… elhanyagolható tényező – szólt közbe joviális arccal Voiello. – Vajon biztonságosnak ítélhetjük-é Niathal admirális asszony megtartását, amikor az ő babonás víz-isteneikből hiányzik a Mindenható Atya áldása?
- Éppen ezt akartam mondani, eminenciás uram – ráncolta a homlokát Malreaux. – Mindenképpen probléma és törzskari szakadás lesz, ha csak úgy leváltjuk. Az antideistákat erősítenék azok, akik elpártolnak mellőlünk. Nem, itt két megoldást látok, és a flottával vigyáznunk kell – erős haderő kell ahhoz, hogy a mindenképpen eljövő EGB-konfliktussal szembe tudjunk nézni, ez nem politikai, de egzisztenciális kérdés. Az egyik, hogy konvertáljuk Niathalt. A füstölt halnéni pragmatikus, oda áll, ahol a nagyobb hatalmat adják a kezébe. Az én védelmi-hírszerzési összevonásommal az összfegyvernemi tárca is kérdéses… ha megszűnik, és Klauskint visszaküldjük a Commenorra, akkor Niathalnak nagyobb lesz a hatalma. Nem tudom, elég-e ez a megnyeréséhez. - Na és mi a másik megoldás, Mads barátom? – mosolygott Rand, aki már sejtette, mire akar kilyukadni a másik. - A másik megoldás… a közvetett leváltás – vont vállat a főnemes. – Olyan harci helyzetbe küldjük, mondjuk von Greifswald gróf teuton lovagjaival megegyezve, ahol sajnos súlyos sérülést szenved, vagy esetleg… értik. És akkor kelletlenül ám, de kénytelenek leszünk leváltani.
- És akkor Deathstroke kerül a helyébe!! – kiáltott fel diadalittasan Rand. - Csak nem… efféle ármányt az Atya nevében – csóválta a fejét ál-hitetlenkedéssel Voiello. - Az Atyának nem kell mindenről tudnia, máskülönben mi nem vagyunk hozzá mérhetők, csak bűnös halandók vagyunk, akik egy életen és egy örökkévalóságon át könyörgünk és reménykedünk a Mindenható Dea megbocsátásában – felelte Malreaux. - A nagyobb jó érdekében tesszük.
- A halat le kell váltani – szólt közbe Sindian ravasz képpel. – Az EGB ellen Deathstroke is tökéletes védelem lenne, miért is ne? Legalább félelmet és engedelmességet inspirál Niathal embereiben is – azzal Sindian elfordult, hogy elrejtse túlontúl bősz elégedettségét az arcáról. Na meg a kaján vigyorát. Mit fog szólni majd ehhez Karvai ezredes és a fondori vezetés, hát még a Vezérkar! Mert abban biztos volt, hogy ha Deathstroke, ez a közönséges fejvadász lesz a köztársasági flotta főparancsnoka, Voiello erőlködései ellenére az EGB azonnal lerohanná a Köztársaságot, főleg, hogy Folettnek nagyon sürgős lett a saját széthúzó fegyvernemei miatt a háború, amitől a belső konfliktusok lecsendesedését remélte.
- Én inkább amondó vagyok – próbált a lehető legegyüttműködőbb képpel egyet nem érteni Malreaux -, hogy Mr Deathstroke legyen a saját… erősségei mentén alkalmazva. A flottában… nehézségei akadnának, nem követnék a parancsait. Ha jól értem, arra a célra szánja, elnök úr, hogy megfélemlítse az ellenfeleit, és kordában tartsa a szövetségeseit. Mivel a jelentések alapján már ismerik egymást… neki és Rudeus Randnak együtt kéne működniük. Deathstroke megkaphatná mondjuk a többitől különválasztott vallásügyi tárcát, egy deista szenátori posztot, ahol morális útmutatója lehetne a galaxisnak, és maga mellé venné Rudyt, hogy felkészítse őt a politikai pályára. És így maradna ideje a valódi feladatai teljesítéséhez. Niathal utódjának a helyettesének, vagy Niathal helyettesének meg lehetne tenni Klauskint, hogy a technokratákat is kompenzáljuk, és Niathal vagy a pót-Niathal rajta tarthatja a szemét.
- Nincs semmi abban, hogy valaki tíz éves – szólt közbe Rand szenátor. – Annak idején Padmé Amidala szenátor is tizennégy évesen lett királynő. Más világokon más-más a szokás. A Manchun teljesen természetes, hogy tíz évesen már vezetői pályát tölt be valaki. De erről később… van még javaslata a hetedik pontra, Malreaux báró? - Az oktatás-kultúra tárcához én nem értek – vont vállat a főnemes-jedi. – Talán behívhatjuk azt a fiút, akit Naberrie rejteget… Draay Rozesst. Ezzel tisztára mossa a nevét és hálával tartozik majd nekünk. Ráadásul fiatal és irányítható, plusz kapcsolata lehet Naberrie köreihez, tudtommal ismerik egymást Rudeusszal is. Ráadásul az apja mégiscsak az egészségügyet vezette, és mégiscsak ez a fiú buktatta le Rozesst, amivel nagy szolgálatot tett a Köztársaságnak… na meg saját magának. Nekünk ilyen alakokra van szükségünk.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 13, 2023 6:17:34 GMT 1
Miután Rand és Malreaux előadták saját verzióikat, Voiello akkurátusan levette és megtörölgette a szemüvegét, majd krákogott egyet-kettőt, miközben azon gondolkozott, hogy tényleg jó ötlet volt-e ez az egész. Aztán motyogott valamit az Atya tévedhetetlen hatalmáról és megszólalt: - Nos, Talley barátom, Mads fiam, köszönöm az őszinteségüket. Az Atya áldása ott lesz ezen az új kormányzaton, nem vitás, de azért némi finomhangolás még ráfér a dolgokra… Először Malreaux felé fordult.
- Elfogadom az érvelését Kre’fey és Naberrie posztjának egyesítéséről. Egy valódi deista kormány egyúttal a Hit kormánya, a Béke kormánya is. Nem szükséges túlmilitarizálni azáltal, hogy két megbízotti széket is fenntartunk a katonai jellegű feladatköröknek. Ha pedig az ErőElhárítás szervezeti önállósága megmarad új fegyvernemként, akkor belőlük és a Hadseregből még mindig kinőhetnek tisztán deista, humán fegyvernemeket… amí pedig a Flotta parancsnokának személyét illeti…
- Deathstroke legalább annyira alkalmas rá, mint egy kalamáris polip - kotyogott bele Voiello szavaiba félig komolyan, félig gunyorosan Rand, de a bíborosi kollégium vezetője csak biccentett, majd a témánál való elidőzést még egy perc erejéig engedélyezve az udvarias kisiskolás módjára jelentkező Javis Tyrr-nek adta meg a szót inkább, mint az arckifejezése alapján hüledező Casterfonak, aki láthatóan nem döntötte még el, hogy Deathstroke láttán kimeneküljön a teremből, vagy tirádát árasszon Rand fejére valami olyasmivel kezdve, hogy “magának teljesen elment a maradék esze is”.
- Elnézést - mondta végül Tyrr, gondosan megválogatva a szavait, melyeket Randnak és Deathstroke-nak szánt, hogy feje a nyakán maradjon a mondat végén is, lehetőleg. - Értem és méltányolom Rand szenátor humorral fűszerezett expozéját arról, hogy Niathal admirálist gyakorlatilag… bárki helyettesíthetné a Flotta élén, de ne feledjük el, hogy különösképpen a Flotta parancsnoka, amellett, hogy mekkora támogatással bír a saját állományában, a legerősebb és legnagyobb hagyományú fegyvernem vezetőjeként, még ha nem is választott személyiség, de gyakorlatilag közszereplő, PR-ikon is. S bár egyetértek azzal, hogy egy másik fegyvernem megerősítésén keresztül is elképzelhető a haderő reformja, mégis ildomos lenne Niathal admirálist legalább addig a helyén hagyni Malreaux lovag felügyelete alatt, amíg nem tudunk kinevelni egy megbízható, jó profillal rendelkező, alkalmasint kellőképpen népszerű és hitében megingathatatlan deista tábornokot a Flotta élére. Például a jelenlegi szektorflották parancsnokai közül valakit. Úgy hallottam, Wes Janson tábornok például már néha eljárogat deista szertartásokra a Sluis vanon…
- Ám legyen - legyintett Rand. - Deathstroke kapcsán úgyis költői túlzásokkal éltem - pillantott körbe ravaszul a társaságon, miközben a hangsúly kedvéért Deathstroke azért keményen rámarkolt az övéből kiálló fegyverek markolatára mellette. - De… - tette hozzá Talley Rand szenátor - a fiamból nem engedek. Rudynak a kormányomban a helye. - Nos, khm, igen - krákogta Voiello. - Ez lenne a másik kérdés, s mint ilyen, összefügg Talley barátom azon tiszteletre méltó, bár inkább meglepő javaslatával, hogy jómagam is versenybe szálljak egy szenátori székért… Ransolm barátom, hogy nyilatkozik a jelenlegi választási törvény ezekről az esetekről? - passzolta át a képzeletbeli labdát a még mindig fortyogó Casterfonak Voiello.
- Az a véleményem, tiszteletre méltó bíboros atyám, hogy ez merő ostobaság - tiltakozott Casterfo, még mindig levegőért kapkodva. - Egyfelől a legtöbb világon tizennyolc standard év körüli a korhatár ahhoz, hogy valaki választható legyen, másrészt az állam és egyház szétválasztását szabályozó törvények alapján deista egyházi tisztviselő eleve nem is indulhat jelenleg szenátori székért… - Lárifári, bla bla bla - mímelt anzelláni locsogást egyik kezével Rand. - Akkor új választási törvény kell! Nem ez a kormányzat lényege? Ha valamelyik idióta szabály nem tetszik nekünk, akkor hozunk egy újat helyette, és jó napot!
- Amelyhez szenátusi többség kell, amelyhez elengedhetetlen Lex Luuthor Technokrata Pártjának támogatása, különösen, ha levesszük Kre’feyt és a Populistákat a tábláról - folytatta Casterfo fortyogva. - Ha most nekiállunk összevissza kavarni a tárcákat csak azért, hogy mindenki ifjabb Randokat és Rozesseket ültethessen az asztal köré - pillantott megsemmisítő tekintettel Rand és Malreaux felé Casterfo -, akkor Luuthor nagyon hamar kihátrálhat az egyezségünkből, mert rájön, hogy kisebbségbe került a kormányzatban… - Na és aztán! - csapott a levegőbe Rand. - Ha a hívők így szavaznak, az a kopasz barom nem tehet semmit, ez a demokrácia, nemdebár?
- Alkalmasint sajnos még nem garantálható mindenhol, hogy a deista szavazók kerüljenek többségbe, ha nekiállunk most új szenátusi választásokat kiírni - krákogta Voiello. - Luuthor megtarthatja az idióta kiskatonáit, az nem elég neki? Hadsereg, hírszerzés, összevissza haderő-semmit-nem-csináló iroda - csápolt tovább Rand indulatosan. - És a fejét. - Elnézést, Talley uram, de ez nem egészen így működik, Lex Luuthor nem az az ember, akit egyszerűen csak így befenyíthetünk alvilági módszerekkel - tört ki Casterfo. Deathstroke hanyagul a szenátor férfihoz lépett és az arcába hajolt. - Tudom ám, hova járnak iskolába a srácaid…
- Khm - szólalt meg ekkor Sindian szenátor, aki a maga részéről szívesen elnézte volna még a balhét, de el akarta kerülni, hogy ez a ki tudja, honnan előrántott zsoldos és Malreaux lovag, aki már kényelmetlenül fészkelődött az asztal másik oldalán, esetleg egymásnak essen, mármint fegyveres értelemben, megszüntetve a megbeszélés minden maradék komolyságát is. - Izé, elnézést. Talán van itt egy alternatív megoldás… a legitimációs problémára, amivel jelentősen nőne a mozgásterünk a kormányzat összetételét illetően is. - Éspedig, mondd csak leányom, ne tétovázz - szólalt meg némileg megkönnyebbülve Voiello.
- A Köztársaság régi időszakában és néhány fontosabb tagrendszerünk esetében is létezik jogi precedens egy úgynevezett kétkamarás, korporatív és vegyesen népképviseleti rendszerre - magyarázta Sindian. - Képzeljék el úgy, mintha két különböző Házból állna a Szenátus. A szenátusi Alsóház a jelenlegi elvek mentén kialakított, választott képviselők által alkotott szervezet, a szenátusi Felsőház pedig rendi és kinevezéses alapon, arra érdemes társadalmi, egyházi szervezetek, vagy nagyobb területek, szektorok képviselőiből áll. Ebben a második, érdem-alapú kinevezési struktúrában érvényesíthetnénk a humánokkal kapcsolatos privilegizált álláspontunkat is - folytatta ravaszul Sindian. - Ami pedig a megbízotti rendszert illeti, nos, egyszerűen úgy kell átalakítani, hogy a kormányzatba azonos súllyal adjanak delegáltakat az Alsóház választott képviselő szenátorai, és a Felsőház kinevezett, érdemes hivatásrendi tagjai… - Érdekes felvetés… - jegyezte meg Casterfo - De hogyan segít ez a Luuthorral kapcsolatos problémán?
- Közvetlenül a Voiello bíboros és az ifjú Rand, vagy éppen az ifjú Rozess kormányba kerülésén segít, valóban - magyarázta Sindian. - De amennyiben a hivatásrendeket mondjuk úgy alakítjuk ki, hogy a deista egyházi delegáltak mellett vállalati, korporációs alapon részt vehetnek a Felsőház munkájában céges delegáltak is, akkor ezzel megnyílik a lehetőség Luuthor igazgató és az OCP számára, hogy ők is megnövelhessék a delegáltjaik számát… az alájuk tartozó tárcák darabolásával, hasonló módon, ahogyan Rand szenátor úr jelenlegi területét kettéosztani javasoljuk az ifjabb Rand és az ifjabb Rozess között - nézett végig ravaszul a többieken a nő. - A megbízottakat is daraboljuk, vagy csak a tárcákat? - szólt közbe Deathstroke, de Rand kuncogva leintette és a helyére küldte. - Nem tudom - csóválta a fejét aggodalmasan Javis Tyrr. - Ez úgy hangzik, mint valamiféle… nem is tudom… Moffok Tanácsa. - Nyilvánvalóan nem egy diktatórikus despota, hanem társadalmilag nagyra becsült delegáló szervezetek vezetői döntenek majd a felsőházi tagok személyéről - mosolygott ártatlanul Sindian, miközben feljegyezte magának, hogy a volt holoriporterrel vigyáznia kell, mert átlát a szitán. - Nos, ez egy igen érdekes felvetés - hümmögött Voiello is.
- Felőlem, ha így Rudy fiam bekerül a kormányba - vont vállat Rand, még mindig olyasfajta megsemmisítő pillantást vetve Sindian felé, miszerint “okoskodás helyett neked azért továbbra is a konyhában lenne a helyed, nagyszájú fehérnép”. - Ám legyen… - azzal Voiellora pillantott. - De bíboros atyámat akkor is szeretném a kormányomban látni. Ha nem szenátorként, akkor deista… kancellárhelyettesként…. az új felsőház vezetőjeként… - mosolyodott el kajánul. - Megtisztelő - fintorgott tovább Voiello, akinek eredetileg nem fűlött a foga az ilyesfajta közszerepléshez, hiszen az ő képességei a háttérben történő suskusokban rejlettek. - Amennyiben viszont ragaszkodik kedves fia kinevezéséhez a deista partnerségért felelős tárca élére, úgy én nyilván nem akarhatom elorozni előle ezt, fájdalom azonban, sok másban nem vagyok oly képzett…
- A Banco Vaticano pénzügyeinek kezelőjeként bíboros atyám igen jártas az adóbevételek kezelésében is - jegyezte meg Malreaux. - Átvehetné a bevételi oldal kezelését Luuthor gazdasági megbízottjaitól. Náluk maradna a kiadások menedzselése. - Ez jó ötlet - tapsikolt majdhogynem Rand. - Ez ellen aztán nem tiltakozhat az az öltönyös kopasz! A camerlengo irodáját egy cosrai pápa alatt meg tudom is én, adjuk oda valami vostroyai pópának, majd jól kiegyensúlyozzák egymást. Vagy elvágják egymás torkát - heherészett Rand.
- Sindian asszony pedig úgy gondolom, ezzel a felvetésével bizonyította, hogy legalábbis a jogi, alkotmányügyi és államigazgatási tárca vezetésére, tehát a belügy élére legalábbis alkalmas - szólt közbe Casterfo, mire az emlegetett nő felbátorodott. - Visszatérve a hetedik pontunkra, szenátor urak, ugyebár a Mi Köztársaságunk, mint különálló párt…
- Protobirodalmi fasisztoid pribékekre nincs szükség ebben a felállásban, leányom - torkollta le Rand. - Ha akarja, terelje be őket a Centristái alá, vagy kerítsen a soraikból egy megbízható deistát, akit beültethetünk a Felsőházba és rábízhatjuk az idegenrendészetet, vagy tudom is én… - Nos, rendben, akkor összegezzük - fordult Casterfo felé Voiello.
- Igen - huzogatta ujjait az adattábláján amaz. - Az első pont vonatkozásában, Naberrie tárcájának hírszerzési része beolvad a védelmi megbízott tárcájába, felelős szenátor, vagy felsőházi kinevezett Malreaux lovag. A katasztrófavédelmet átveheti az én irodám is, vagy betolhatjuk Sindian szenátor alá, majd kinevez egy Mi Köztársaságunk-érdekeltségű helyettes megbízottat maga alá… - Az ildomosabb lenne, Ransolm fiam, már csak azért is, mert így az Ön Kabinetirodája koordinálná az állami szervek működését, a közigazgatást és az Alsóházat - jegyezte meg Voiello. Casterfo javítogatott az adattábláján, majd folytatta:
- Kre’fey szenátor tárcáját átadjuk Malreux lovag összevont tárcájának, a Populistákat kitesszük a kormányból, ahol tudunk, lecseréljük a szenátoraikat megbízható deista delegáltakra mindkét Házból, Koréliával kezdve. További intézkedésig Klauskin tábornok megtartja a pozícióját az Összfegyvernemi Iroda élén. A harmadik pont vonatkozásában Delpin szenátornak és Syal Antilles Fel asszonynak a Populisták helyetti új, a térségük azon humán világait egyesítő formáció felépítésében szánunk szerepet, amely később konkurenciája lehet a Technokratáknak. A negyedik és ötödik pontok Malreaux lovag hatáskörébe tartoznak a fegyvernemi vezetők átvilágítását követően, illetve a hatodik pont vonatkozásában eldöntöttük, hogy megmaradt az EE önállósága. A hetedik pont kapcsán Rudeus Rand lesz a deista partnerségért felelős megbízott, Draay Rozess pedig lényegében megkapja az apja régi, kulturális és oktatási kérdésekre fókuszáló tárcáját. Voiello bíboros atya pedig a Felsőház alkancellárja és a pénzügyek és adók felelőse lesz. Luuthor igazgató pedig paritásos alapon vállalati oldalról beemelhet még nagyjából két delegáltat a kormányba, de a hozzá tartozó tárcák, tehát a külügy és a gazdaságfejlesztés, az állami költségvetés kiadási oldalán kell darabolnia a portfólióját közöttük. - És én végre kancellár leszek - dőlt hátra elégedetten Talley Rand. - Az Atya áldásával - biccentett ájtatosan Voiello. - Ha nincs több ellenvetés, végeztünk. - Maga gondolom megírja az ehhez szükséges unalmas törvényeket - biccentett búcsúzóul Rand Sindian felé. - Arra mérget vehet, kancellár uram - mosolygott ártatlanul Carise Sindian.
|
|