Post by Grodin Tierce on May 29, 2021 17:40:23 GMT 1
Az erdőben, amelytől nem messze évtizedekkel ezelőtt egy Talon Karrde nevű csempész bázisa állt, egy apró, szürkésfekete monolit emelkedett ki a sűrű növényzetből. Valaki még most is gondozhatta körülötte a növényeket, mert elburjánzott bokrok és gaz helyett gondosan vágott fű és frissen vágott virágok hajladoztak a szélben. A távolban vronskrok üvöltése, ysalamirik rikoltozása és a különféle, a bolygót érintő átfogó vongformálásból visszamaradt, mutálódott, az itteni flórával és faunával keveredő, szimbiotikus kapcsolatokat kialakító életformák bugyborékolása hallatszott.
Ben Skywalker letérdelt az emlékkő mellé. Nem valódi sír volt ez, hiszen jedi szokás szerint a test a Rend tagjai előtt közszemlére lett téve, majd máglya és égetés nélkül eggyé vált az Erővel a megfelelő pillanatban... még csak nem is a valódi helyet jelölte, ahol a nő, feleség, anya és jedi lovag, akinek emlékére a monolit itt állt, a halálát lelte. Az a Kavanon volt, mélyen a Hapan Csillagködben, és Bennek fogalma sem volt róla, hogy hasonló tisztesség övezi-e azt az emlékművet, az eredetit, vagy már régen beolvasztották, hogy a Sith-Hapan Monarchia számára fegyvereket, vagy épp ollókat öntsenek magas fémtartalmú ötvözetének anyagából.
Néhány pillanatig csak a szél susogását hallgatta... ezen az anyja számára oly kedves helyen, ahol először és utoljára igazán megtapasztalta a nyugalmat...
- Tudtam, hogy itt talállak.
Ben felpattant. Noel Naberrie szenátor állt mögötte.
- Kivettem pár napot Tython után - állt egyik lábáról a másikra félszegen a fiú. Szabadságon vagyok, úgymond.
- Nem akartam zavarni - biccentett Noel. - A közeli környező rendszerek, a Wayland és a többi hozzánk csatlakozó planéta közigazgatási integrációját felügyelendő érkeztem ide.
- Csak anyára gondoltam... - bámult a kőre Ben. - Hogy mi lett volna velem, vele... velünk apával... meg ezzel az egésszel. Ha most is élne...
- Az Erő át- meg átszövi a családod - hümmögött Noel, bár nem tudta, honnan jutott eszébe a gondolat. - Mármint, én nem értek hozzá. De ott van benned... anyádban... nos, apádban, hát igen, ez fogós kérdés... és ott van... a féltestvéredben, nem igaz?
Ben felpillantott rá.
- Hogyan...?
- Nem csak te éltél át különös dolgokat Tythonon, fiam - telepedett le mellé Noel. - Úgy hiszem, beszélnünk kell.
- Igen, igaz - fújta ki a levegőt Ben. - Megígértem Anakinnak... megígértem Jacennek.
- Hmmm... - bámult a semmibe Noel. - Beszéljünk, igen...
- Beszéljünk Neoról - harapta be az ajkát Ben. - Beszéljünk Neo Tierce-ről.
Ben Skywalker letérdelt az emlékkő mellé. Nem valódi sír volt ez, hiszen jedi szokás szerint a test a Rend tagjai előtt közszemlére lett téve, majd máglya és égetés nélkül eggyé vált az Erővel a megfelelő pillanatban... még csak nem is a valódi helyet jelölte, ahol a nő, feleség, anya és jedi lovag, akinek emlékére a monolit itt állt, a halálát lelte. Az a Kavanon volt, mélyen a Hapan Csillagködben, és Bennek fogalma sem volt róla, hogy hasonló tisztesség övezi-e azt az emlékművet, az eredetit, vagy már régen beolvasztották, hogy a Sith-Hapan Monarchia számára fegyvereket, vagy épp ollókat öntsenek magas fémtartalmú ötvözetének anyagából.
Néhány pillanatig csak a szél susogását hallgatta... ezen az anyja számára oly kedves helyen, ahol először és utoljára igazán megtapasztalta a nyugalmat...
- Tudtam, hogy itt talállak.
Ben felpattant. Noel Naberrie szenátor állt mögötte.
- Kivettem pár napot Tython után - állt egyik lábáról a másikra félszegen a fiú. Szabadságon vagyok, úgymond.
- Nem akartam zavarni - biccentett Noel. - A közeli környező rendszerek, a Wayland és a többi hozzánk csatlakozó planéta közigazgatási integrációját felügyelendő érkeztem ide.
- Csak anyára gondoltam... - bámult a kőre Ben. - Hogy mi lett volna velem, vele... velünk apával... meg ezzel az egésszel. Ha most is élne...
- Az Erő át- meg átszövi a családod - hümmögött Noel, bár nem tudta, honnan jutott eszébe a gondolat. - Mármint, én nem értek hozzá. De ott van benned... anyádban... nos, apádban, hát igen, ez fogós kérdés... és ott van... a féltestvéredben, nem igaz?
Ben felpillantott rá.
- Hogyan...?
- Nem csak te éltél át különös dolgokat Tythonon, fiam - telepedett le mellé Noel. - Úgy hiszem, beszélnünk kell.
- Igen, igaz - fújta ki a levegőt Ben. - Megígértem Anakinnak... megígértem Jacennek.
- Hmmm... - bámult a semmibe Noel. - Beszéljünk, igen...
- Beszéljünk Neoról - harapta be az ajkát Ben. - Beszéljünk Neo Tierce-ről.